2007. évfolyam. Kézműipari Szakközépiskola és Szakiskola diáklapja

KÉSZ-BÖNGÉSZ 2006/2007. évfolyam

Kézműipari Szakközépiskola és Szakiskola diáklapja

Csongor és Tünde a Nemzeti Színházban Dévényi Erika és Dobosy Armida élménybeszámolója „Vörösmarty a Csongor és Tündével új életre keltette a mese-erdőt, melynek utolsó látogatója Shakespeare volt.

Tündérek, ördögfiak, boszorkányok és kozmikus istenségek mozognak Vörösmarty színpadán. A tündérvilág otthonosan táncol a költő mágikus nyelvszőnyegén.” (Szerb Antal) „Vörösmarty a mesebéli almafát, gyermekkorunk csodafáját új életre hívja, egy viszontagságos gonoszsággal teli, ugyanakkor varázslatos és lenyűgöző világba repítve olvasóit. Két szerelemes egymásra találásával, vándorokkal, segítőkkel, marakodó ördögfiakkal, a gonoszságot és az öregséget megtestesítő boszorkánnyal, és más varázslatos vagy kevésbé tetszetős személyekkel, lényekkel teremti meg művének hangulatát, melynek vége nem lehet a határtalan boldogság, csak a belenyugvó, meghunyászkodó béke. S most ezek ismeretében nézzük meg, hogy sikerült mindezt színpadra vinnie Valló Péternek. Kezdjük a legfontosabbal, a téri elrendezéssel! A színpad nézőtérré alakult, míg a földszinti nézőteret kék üveglapokból álló színpad foglalta el, melyet az erkély magasságáig megemeltek. Ez egy modernizált darabokat kedvelő színházjárónak izgalmas indítást jelenthetett. A következő pillanatban máris csalódniuk kellett, mikor a nézőtér fényei kihunytak,s a színpad megvilágítását biztosító lámpák kigyulladtak, megvakítva az azokkal éppen szembeülőket. Akinek nem világított közvetlenül a szemébe a reflektor fénye, azt az üvegszínpadról visszaverődő fény zavarta. Az első traumát kiheverve a néző végre az éppen játszódó jelenetre próbál koncentrálni, melyben Valló Csongora, Kulka János monológját - akár ha a délutáni alvás után lenne - álmatagon, minden színészi játékot mellőzve adja elő. Sajnálatunkra azonban a muzikális élvezeteket is mellőznünk kellett, mivel olykor-olykor a csodás tündérek és nemtők műanyag, átlátszó, leginkább esőkabátra hasonlító jelmezeikben zörögve, zizegve vonaglottak.

Lippai Veronika akvarellje

A darabot leginkább a három ördögfi dinamikus és magával ragadó játéka, a kitűnő zenei aláfestés dobta fel. „[…](Dévényi Erika) „Az 1831-ben megjelent Csongor és Tündét nem tartották előadásra képesnek Ez az oka annak, hogy a teljes színjáték bemutatására csak 1879. december 1-jén a Nemzeti Színházban került sor. A színdarab címével ellentétben nem mesedarab, az ez évi bemutatón az ilyesfajta várakozás okozhatta azt a tényt, hogy a nézők elszivárogtak a két felvonás között. Pedig a rendező Valló Péter is megmondta, hogy a felnőtteknek és érett fiataloknak szánta az előadást. Modernizált feldolgozásnak megvannak a hátrányai is. Például az esőkabátok zörgése elnyomta a műhöz illő zenét, és több helyen a szöveget is. Nem utolsó sorban kell megemlíteni a színészi „nem játékot”, amely nemhogy segített volna az eredendően nehéz szöveg megértésében, hanem egyenesen unalmassá tette azt. A nagy beharangozással ellentétben a Csongort alakító már kopaszodó Kulka János tőle nem várt módon, de újszerűen játszott. Igazán meglepő volt, hogy a mellékszereplők húzták fel a darabot a nézhető kategóriába. A sok negatívum mellett meg kell említeni az értékeket is: a Balgát játszó Szarvas József nevét, az ördögfiak játékát és a bábjátékot Ledérrel. „[…](Dobosy Armida) Nyilvánvaló azonban, hogy más összefüggésben értékes és érdekes színpadi adaptáció tanúi lehettünk, hiszen a mai ember virtuális műanyag világa, álélete, a boldogságunk kissé giccses, filmekből életre hazudott Tünde-butasága, a kopasz, idősödő Kulka-Csongor törődött kiábrándultsága mégiscsak korunk mélyen szunnyadó igazságaival szembesített. (szerk.)

Az akvarellt Gera Alexandra készítette

A „szent geometria” elvesztéséről

Az Interneten találtuk az Irodalmi Kikötő és az Élő Költők Társaságának iskolánkban járó tagját, további műveket a www. dokk. hu, www. ekt. hu portálokon olvashatsz.

A hitről Lábunk soha nem érhet már A megszentelt földre, Melyen egykor őrült kiskölyökként Rohangáltunk, fel s alá, És olyan dallamokat dúdoltunk, Melyet már egy Isten sem mormol, És mi hittünk, mert hinnünk kellett, És bíztunk, mert még volt kiben bízni, És boldogok voltunk, Mert boldognak neveltek minket És tanításaikat mi mindig Eszünkbe véstük amennyire csak lehetett, És a bölcsekre odafigyeltünk, Mert hittük: minden mese igaz.

A fotó Bagi Botond alkotása 

Mostanra csak a zene és a költészet Maradt, miért érdemes imádkozni, Miért érdemes még térdünk a porba fektetni, S lágy dallam mellett megpihenni. Ha nincs hited, majd a média Beléd ver egy vallást, De ne aggódj, mert elszáradt lelked Ugyanaz az eső mossa majd, újra s újra, Míg nem egy reggel arra ébredsz: Eláztál. (JM)

A fotómontázst Gasparetz Attila készítette

VÁRNAI ALEXANDRA: AZ ÉLET CSÖNDJE

KASZIBA REGINA : A FÖLDÖN TÚL

Lehúzza a Föld a Napot, Csönd terül a sötét tájra, Magány fűzi a gondolatot, Hajnalt hasít az éjszakában.

Távol, messze, fent az égben szárnyalok a végtelen éjben, Mi ez az út, nem tudom, túl a végállomásokon. Helyemet sehol sem találom, egyre csak üldöz egy álom. Egy álom: csoda, kincs, remény, E titkos úton feldereng a fény. Az édenkerti fák gyümölcsében érlelődik vérem tüzes íze, örökzöld lombjából kikacag a pajkos szerelem.

Bús tegnapot átall járja, Mi szétrepül fájdalmára, S a bánattól szökött álma, Vele csügged, belesüpped Párnájába.

Csehák Szabolcs (monotípia)

Laurent Diána rajza 

Megjegyzés: Gábor Máté bizarr és meghökkentő posztmodern novellakísérleteit következő számunkban közöljük

Gondolatok a könyvtárban „A TAPASZTALÁS  ARANYBÁNYÁIRÓL ARANYBÁNYÁIRÓL ”  A ma emberére töméntelen mennyiségben zúdul az információ, az Interneten, a tévén, a rádión, a mobiltelefonon, és még ki tudja, hány kommunikációs és hírközlési csatornán keresztül. De képzeletben utazzunk vissza azokba az időkbe, amikor még nem az információs társadalom korát élték elődeink, így a szóbeliség után az írás, majd a könyv és könyvtár jelentette az egyetlen utat a művelődéshez. Bár én is e mostani sürgő-forgó világban élek, mégis számomra a könyvtár különleges atmoszférájú helynek számít. Telve van a múlt és jelen történeteivel, eszméivel, elméleteivel, meséivel és életérzésével. A könyvtár, akár a repülőgépen a fekete doboz rögzíti az emberiség fel- és eltűnő pillanatait. Akárki okulhat felfedezéseiből, bukásaiból, s ezzel tapasztalatot és esetenként a problémáira megoldást kínál mindannyiunk számára. György Imre Amikor az ember belép egy könyvtárba, könyvek közé, a polcról levesz egy porosodó könyvet, úgy érezheti, a suhanó lelkek hangja futja át a termet. Valóban olykor annyira elmerülünk egy kötet olvasásába, hogy szinte kizárunk minden gondolatot, eggyé válunk vele. Az olvasmányra koncentrálunk, s valahogy részévé válunk a leírtaknak. Lelassulunk… Szükségünk van erre az állapotra, mivel egy rohanó világban élünk, elsietünk mindent, kapkodunk… Elfelejtünk önmagunkba zárkózni, s értékelni a velünk történteket. Valójában az igazi tudás bennünk van, lelkünk mélységeiben. Az ember, s az emberiség tudása, tapasztalata egy átlagosnak tűnő tárgyba van zárva. Ez a könyv… A könyvtárban a múlt idők tapasztalata rejlik. Csak egy karnyújtásnyira van tőlünk:… és mi döntjük el, felvesszük-e? Kálvin Anikó

T T ŰZKERÉK  LEXIKONÁBÓL  "...Ne engedjétek, hogy a gőg úrrá legyen rajtatok. Miatta makacskodni fogtok ott, ahol engedékenynek kellene lennetek, miatta lemondotok hasznos tanácsokról és a baráti segítségről, miatta elveszítitek a tárgyilagosság mértékét..." Ivan Petrovics Pavlov Az emberiség létezésétől fogva keresi az igazságot, miközben igazságtalanságokat teremt. Az eltűnő és születő társadalmak folytonosan más és más problémákkal küszködtek, fájdalmukat, kétségbe esettségüket irodalmi és művészeti alkotásokban örökítették meg, melyek mára már visszhangozzák reményt vesztve rejtjelekbe rejtett üzeneteiket. Keressük az okokat, hátha megtaláljuk a követhető tanulságot! A létezésünk alapja a gondolkodás, a felismerés és változtatás. Ösztönünktől vezérelve mindenkinek a saját létezése a legfontosabb, ilyképp' tülekedünk folyton. A haladás szándéka is az emberi gőg természetében gyökerezik. De a tülekedés hevében elfeledkezünk másokról s magunkról is. A harc önmagunk ellen fordul, miközben önmagunkért tapodunk előre. Az ember kényelmesen megfészkel a gőg meleg házában. Minek is lépne ki a zord felismerések mezejére, amelyet a gőg önigazoló, minden tekintélyvesztést önbecsülése csorbításaként él meg. Korunkban az egyén szellemi fejlődése lelassult, a malomkő csak csikorogva lendül előre. A gőg a meghamisítás alapelvén működik, ezért negatív következményeket von maga után. A nagy görög kultúra is jól ismerte a gőg ártó szellemét, a drámák sarkpontjaként a hübriszt, a tragikus vétséget állította. Kreón sorsa igazolja ezen tétel igazságát. A gőg vitte romlásba a zsarnokot. "...Bölcs belátás többet ér Minden más adománynál. Az isteneket tisztelni kell, Gőggel teli ajkon a nagy szavak Nagy romlásra vezetnekS józanná nem tesz, csak a vénség" Igazságunk tehát ne legyen önigazolás, legyen a megfontolás a tisztán látás alapja. Mert ugyanis nem mindig van igazunk, s ezt gőggel nem láthatjuk be. Következményében súlyos károkat okoz önmagunkban, s az emberekkel való kapcsolatunkban s a társadalomban is. Ha belátjuk hibánkat, tévedéseinket, s ha nem tekintjük a fölény háborújának az igazságkeresést, talán közelebb is kerülhetünk az igazsághoz. Mert igazságot nemcsak az eszme, hanem a cselekvés is hordozza. Ezért kell érezünk tiszteletet, másik embertársunk gondolatai iránt. Hiszen ha mást nem tisztelünk, magunkat hogy is tisztelhetnénk?

Csirmaz Eszter grafikája

Ixion

Akikre büszkék vagyunk a 2006. évi országos rajz­ és mintázó versenyek helyezettjei 

Francia Réka  az országos  rajzverseny  különdíjasa 

Sánta János Botond  az országos  mintázó verseny  I. helyezettje 

Vízi Gábor  az országos  rajzverseny  különdíjasa 

Kiss Rita A kövek alatt… (részletek) Tallózás az iskolai novellapályázat díjazott alkotásai között A kövek alatt…. (Részletek) Létezik egy ház Pest északi részén, a Duna mentén, ahol igen különös emberek laknak. Három emeletén néhány kis lakásajtó bámul a helyenként lepergett vakolatú falakról, a körfolyosó fekete kovácsoltvas korlátját figyelik évtizedek óta. Ők hallgatnak, mint a sír, de kivételek azok az alkalmak, amikor a házban hangoskodó, nyüzsgő lakók bevonják őket életükbe, és egy nagyot lódítanak rajtuk. A legfelső emeleten lakik egy hegedűs cigány, aki naphosszat muzsikál. Kétszer törtek be hozzá, és semmit sem vittek el tőle, csak a vonóját. Az elsőn lakik Gyula bácsi, akinek a hatalmas okuláré mögött mosolygó tekintetét nem lehet elfelejteni. Rajta kívül az emeleten mindenki hétköznapi, a rádiót bömböltetik egész nap, sokszor még éjszaka is. A földszinten pedig a leghangosabb és legfurcsább egy idős hölgy, aki minden nap reggeltől estig a szőnyegeit porolja, és közben operetteket hallgat. Ezek a legkülönösebbek az itt élők közül. Azon a napon mégis Ferenc úr volt a leghangosabb, aki a másodikon lakik. A konyhaszekrény kiesett lábát próbálta megszerelni, és közben úgy kalapált, mintha bántani akarná azt, amit éppen szerelt. Aztán előállt kislánya, Lili, és egy igen egyszerű kérdést tett föl édesapjának: - Mit csinálsz, apa? - Most hagyjál békén, nem érek rá! A kislány állt csendben, és nézte apja mozdulatait, melyek durvák és idegesek voltak, mégis inkább zaklatottak[…]. Este, amikor párnára hajtották fejüket, Lili érdekeset álmodott. Ő szerepelt benne és a szomszédban lakó szelíd tekintetű Gyula bácsi. Álombeli helyen jártak, ahol minden ismerős volt számára. Gyula bácsinál a megszokott barna helyett kék járóbot volt, és lassan sétáltak. Ismét a szelídségről beszélgettek, miközben autók robogtak végig az úton. A sétányon, ahol ők mentek, idősek, fiatalok, középkorúak társalogtak, hangoskodtak, de pórázon sétáltatott, játékos kedvű kutyusokból sem volt hiány. Egyszerűen zsongott körülöttük az élet. Ők viszont, mintha egy búra alatt lettek volna, lassan haladtak előre, és egészen távolinak hallottak maguk körül a zajokat. Ez az álombeli út a szelíd, meleg tekintetű Gyula bácsival boldoggá tette. Ekkor lágy csilingelésre ébredt Lili. Kinyitotta szemét, és apukája máris a kezébe nyomta a teáscsészét a kiskanállal, amivel az imént adta ki azt a lágy csilingelő hangot, s így szólt: - Vigyázz, forró! Képzeld, kész vagyok a konyhával! Ma nincs semmi fontos munkám. Kimegyünk a Duna-partra? A hidak tövében a szél a folyót cirógatta, a víz a partot mosta lágyan, mint kiscica a kölykét. Hosszan ültek csendben egymás mellett. Aztán Lili apja egy követ dobott a vízbe, s az egy darabig ugrándozva, súlyától hamarosan elmerült - Egy kő egy gond. A kő, ha beledobjuk, felkavarja a vizet, és vízgyűrűket okoz, ami miatt nyugtalan lesz. - De egyszer lenyugszik – próbálta a végső választ keresni Lili. - Igen, de a kövek lent maradnak a mederben, és elfedik az értékeket, de az értékek még ugyanúgy ott vannak, még ha mások nem is látják. Ekkor egy könnycsepp gördült ki Ferenc úr szeméből, majd átkarolta kislánya vállát. És együtt figyelték, ahogyan a lemenő nap rezes fényében eltűnnek a vízgyűrűk.

A gólyabál hírei ­ A 9.4. osztály és a csokitorta „Mikor megtudtuk, mit kell előadnunk a gólyabálon mindenkinek rengeteg ötlete volt. A Micimackót kellett előadnunk horror-vígjáték formájában. Hamar összeállt a társulat, s már csak egy hiányzott: maga történet.” Jánosi Petra ”Mindenki azt hinné, hogy milyen sok próba, készülődés előzte meg a nagy estét. A fellépés előtt három nappal végre öszszejött az első próba, de akkor is inkább egymáson röhögcséltünk. Aztán egyszer csak megszállt minket a kisangyal, … a történet lassan összeállt, Az előadás napján a feszült han-

Krajo logóterve

„A Micimackó-produkcióra való készülődés kezdetén már

gulatban mindenki átérezte, hogy valamit sürgősen tenni kell, különben nagy bajban leszünk. 3/4 3-kor még a díszletet ter-

megvolt az alapötlet, de nem volt elég ütős a történet,

veztük, és 3-kor jöttünk, láttak... és

majd miután együtt zenéltünk, megjött az ihlet is, már

osztály ez alatt a három nap alatt még jobban összekovácso-

tudtuk, melyik dalokat adjuk majd elő, ennek ellenére az

lódott.

előadás napján sok elem még puszta improvizációként való-

NYERTÜNK.

Úgy érzem, az

Mohácsi Adrienn

sult meg. Úgy látszik, sikert hozott ez a spontaneitás, s a fellépés kényszere csapatépítésnek is megfelelt, hiszen nemcsak megnyertük a finom csokitortát, de az osztály is közösséggé érett.” Petrovics Bertalan

„Cuki vagyok produkció tetszésindexével tarolt a közönség soraiban. A fiúk felülmúlhatatlan produkciót nyújtottak. A koreográfia lenyűgözte a publikumot,az ováció után kezdtünk reménykedni a győzelemben. És amikor kimondták,… nyertünk, kitört az üdvrivalgás. Bánhatják mindazok, akik kihagyták.” Török Katalin „A „zöldfülűek” között a legjobb csapat mi vagyunk, hiszen zöld fület az eredményhirdetés előtt minden gólya kapott, de a finom csokitortával csak mi büszkélkedhettünk. Bár nem sokáig, mert bizony egy perc alatt mind elfogyott a nyeremény.” Hernádi Szilvia

Krajovszki Róbert Fornai Péter A gó című könyvéhez készített illusztrációja

Búcsúvers a ballagókhoz Kiss Zsuzsanna: Felhőtlen jövő Ifjan nekivágtunk, Együtt vízre szálltunk, Vitorláinkat felhúztuk, És egy csapatot alkottunk. Bár néha csak sodródtunk, Célt tévesztett ladikunk, Majd újra állt az árboc és feszült a vitorla. Ha vad szelek háborogtak, az óceánon nem volt nyugalom, Mégis együtt haladtunk előre, mi bátor kalandorok!

Ha az óceán felszínén, A lemenő napfény megpihent, Komiszságunk nem pihent: A hullámok megtörték a fényben úszkáló víz felszínét.

A Tudás-óceánján végül, A tudásból merítve partra értünk, És az emlékek integetve búcsúznak tőlünk.

Amikor két hajó összezökkent, villámok hada szökkent, Amikor zászlaink egymást megölelték, Boldogan fürdött a napfény.

Légy jobb ember és tudd, hogy ki vagy, Mielőtt valakivel találkozol, Akitől azt reméled, ismer téged!

Hírek, események  EMLÉKEZÉS  1956­RA  Déri Andrea diákszínpada évek óta emlékezetes előadásokkal ünnepelte nemzeti évfordulóinkat. Ez évben újszerű eszközökkel elevenítették fel az ötven évvel ezelőtt történteket. A nagy szabású tömegjelenteket hatásos, érzelmeket kavaró lírai és zenei betétek egészítették ki. 

VENDÉGÜNK VOLT  HOSSZÚ  MARI  Az ‛56-os eseményeket személyesen átélt vörös-

keresztes, „Hosszú Mari” megrendítően személyes beszámolója nem múló élménybe avatta be a hallgatóságot. Előadása segített a diákoknak életszerű képet alkotni a forradalomról, s az élmények feldolgozását, megértését Lénár Andor közérthető és az összefüggéséket láttató történelmi vázlata egészítette ki. (Tóth Fanni) 

V ERSENY

AZ EMLÉKÉV—1 956 TISZTELETÉRE

Ezt a komplex versenysorozatot Emlék-Más címmel hirdettük meg. A képzőművészeti alkotásra kiírt pályázat mellett, irodalmi riport, tárgygyűjtés, könyvtári és történelmi vetélkedőn kellett a résztvevőknek összemérniük tudásukat és készségüket. Az összesített pontszámok bizonyították, hogy a legeredményesebb csapat (Pap Tamás Koppány, Istók Dániel, Szabó Pedró, Jerzsabek Csaba és Tolcsvay Péter) a versenyen 138 pontot ért el, amely eredményt a versenyzők áldozatokat is követelő felkészülésüknek köszönhetik. Többek között Pedró családi gyűjteményéből az iskolai kiállítás egyik különleges darabja származik: a Sztálin-szobor egy nagyobb töredékét sokan megcsodálták. Jerzsabek Csaba vezetésével a legügyesebben kidolgozott és legötletesebb plakát szintén a fent említett csapat közös munkája. E rendezvénysorozat emlékezetes eseménye a Gérecz Attila emlékére rendezett versmondó-verseny, ahol az első helyezettek, Kálvin Anikó és Hugyecz Renáta átélt és értelmezett előadásában gyönyörködhettünk. Ne feledkezzünk meg azonban a riport– és esszéfeladatokról sem! A kutató munkában és az interjúkészítésben is kitűnő eredménnyel járt Tolcsvay Péter. Nagymamájával készített interjújával a szemtanú közvetlen élményét, illetve érzéseit is képes volt reprodukálni, amelyet az alább közölt kivonat is híven tükröz.

„- Mami, emlékszel még az ötven évvel ezelőtt történtekre? - Persze, hiszen naplót írtam az akkor történt eseményekről. Tizennyolc éves voltam, és mindent tudni akartam a világról. Boldog voltam, átjárt a forradalom tiszta szenvedélye, s erről sok verset is írtam akkoriban. Október 23-a keddre esett, esti gimnáziumba jártam. Valami volt már a levegőben, a fővárosi utcák tele voltak merész plakátokkal. A tanítást is félbeszakították, s aznap viszonylag korán értem haza. Sashalmon laktam ekkor. A munkahelyemre, ahogy tudtam, bejártam. Izgatottan figyeltem főnökeim kapkodását, s tudtam, ezentúl semmi sem lesz úgy, ahogy régen. Úgy éreztem, mintha 1848ban élnék. Hittünk és bíztunk,reméltünk egy szebb és jobb világot. Aztán kijárási tilalmat rendeltek el, fegyverletételre szólították a még harcolókat. A mi utcánk végén egy szovjet laktanya állt, a környék tele tankokkal. A szabadság napjai múltak. Mi maradt? A megtorlás. S mire emlékszem még? A december 4-i gyásztüntetésre a Hősök terén, bátor nők ezrei vonultak fel, s köztük voltam én is. -Milyen érzésekkel emlékezel vissza ezekre a napokra? Elmondanál-e egy versedet Nekem? 18 éves voltam akkor. De jó, hogy megéltem, láttam, lelkesedtem… Bármi is történet—azóta a világban Az az enyém. Ott lehettem!

AZ  ÉSZ­BONTOGATÓ TUDÁSKLUB  2006. december 6-án tartotta ez évi rendezvényét. Szabadság, szerelem címmel az azonos című, Andy Vajna rendezte film kapcsán a résztvevők a szabadság és alkalmazkodás kérdéseiről beszélgettek, de szó esett az 1956-os forradalom emlékeiről, a filmművészet formanyelvéről és sok más, a mai ember problémáit érintő kérdésről is. Az Észbontogató házigazdájaként ezúttal Lénárné Szabó Anikó tanárnőt köszönthettük. 

AZ  ISKOLAMÚZEUM PROGRAMJÁBÓL  Az első félév jelentős eseménye szintén az emlékévhez, az 1956-os forradalom méltó megünnepléséhez kötődött. Knébl Zsuzsa tanárnő munkájának köszönhetően a Terror Háza Múzeum dokumentumtárának anyagából láthattunk fotókiállítást az Iskolamúzeumban.

Ott lehettem magyar! Büszke vagyok, hogy emlékezhetem, 100 évben egyszer történik ily csoda.. Hogy egyetértenek az emberek.. Azelőtt és azután is Ismerjük népünk hibáit—Jaj! Akkora erővel, de sokra vihettük volna Ha mindenki egyet akar! Égő szemekkel az utcán valahányan Hittük—megváltjuk a világot október 23-án Tizennyolc éves voltam akkor Fáj érted szívem hányatott hazám. Tolcsvay Péter nagymamájának, Lázár Évának verse”

Művészek és tanárok GVÁRDIÁN FERENC SZOBRÁSZEMBER 9- 27 KÖZÖTT TARTOTT NYITVA

KIÁLLÍTÁSA AZ

ÖKOLLGÉIUM—ART GALÉRIÁBAN 2006.

NOVEMBER

„A kezdet, egy függőlegesen letűzött karó. Ezt a karót táncolja körül a folyvást a művész fantáziája, mely a teremtés szédületében isteni szimmetriáról és tökéletes arányrendszerről álmodik, s örömében azt kiáltja, hogy (Nagy csont (1988), meg Angyal (1987) és Vénusz (1987). Aztán játékos kedvében megfeszül, s egy hirtelen mozdulattal ránehezedik és ... bukfencet vető Csigaházat (1987) hajlít belőle. De újra kiegyenesedik a szent bot, s most szakrális halmot gyűjt maga köré, amelynek összeboruló kifaragott, kiszeletelt tömbjei Fekvő akt-asszonysírt (1988) rejtenek... A múlt-idéző elvont merengésből azonban az Öröm forrása (1989)kerekedik…. Aztán egyszer csak

önálló biológiai organizmussá, saját entitással bíró pálcikalénnyé, zoomorf jövevénnyé alakult át ez a bűnbeesések és megkísértések által próbára tett képzeletbeli bot… Majd jött a kereszt ...No, és ekkor született meg a szoborember… (Részletek Novotny Tihamér Lélekmadár keretben, ... című a Maktár 2006/12.számában megjelent írásából) 2006-ban a szobrászat nagy évfordulóit (Izsó Miklós, Stróbl Alajos) ünnepeltük, Medgyessy Ferenc munkássága pedig a modern művészet „ősforrásának” is tekinthető. Gvárdián tanár úr az Ész-bontogató tudásbázis klub programjaként december 19-én erről a jeles harmadikról tartott a művészetfilozófiával érintkező érdekes elemző előadást. A

PATAKY GALÉRIÁBAN 2006.

NOVEMBER

1 6- ÁN

NYÍLOTT MEG

V ARGA PÉTER

MŰVÉ-

SZETI IGAZGATÓHELYETTES, GRAFIKUS, FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA

„ A Kézműipari Szakközépiskolának már négy alkalommal rendezett kiállítást a Pataky Galéria. Tanárok, növendékek együtt szerepeltek munkáikkal. A grafikai osztály két tanárának tárlata után most Varga Péter hozta el munkáit az Artotékába. […] Korunkban nehéz őszintének maradni. Pedig ez a művészi hitelesség alapja. A rajzolás, a festés öröm. A lélektelen anyag általunk szellemi erővel töltődik meg, hogy képes legyen a gondolatok artikulációjára. Ilyen hitelességre törekszik Varga Péter is. Élményközlő párbeszédet kezd a nézővel. A saját örömét szeretné szétosztani köztünk. A művésztanárokra jellemző: átadni a tudást. A hangulatos városképek mellett a művészi fák kitüntető figyelmet érdemelnek. Magányosak, egyedül állnak, mint egy őrszem. A figurális munkák közül pedig a tragikusan meghalt tanárkolléga, Kondé László grafikusművész emlékére készült lapot emelném ki: egy sudár ifjút ábrázol, aki még élni szeretett volna. A tanítványokkal közös munka az Írás-gömb. Az írás több ezer éves megegyezésen alapuló jel, egyszerre elvont és érthető. A gömb a legteljesebb forma, nincs eleje és nincs vége. Kozmikus forma, mint az égitestek. Az igazi nagy gondolatok is végtelenek,

(Részlet Kőhegyi Gyula grafikus művészkiállítást megnyitó beszédéből) SZÖVEG- V ILÁG- KÉP — EGY BARÁTSÁG NYOMÁBAN V ETÉLKEDŐ HORVÁTH CSABA LAJOS ÉS SZÁRAZ MIKLÓS GYÖRGY

MŰVEIRŐL

Az október végén útjára indított rendezvényt egy művészbarátság ihlette. A résztvevők Száraz Miklós György és Horvát Csaba Lajos munkáiba nyernek bepillantást. Ennek részeként találkozhatnak, beszélgethetnek majd a művészekkel is. Diákjainknak először játékos vetélkedő formájában, az Ezüst Macska című regénnyel kapcsolatban egy-egy rejtélyt kell megoldaniuk. A versenyzők az olvasott mű egyes részleteit, helyszíneit, szereplőit közösen rajzolják meg, létrehozva a regényvilág olvasókban reprodukálható képét. A diákoknak a verseny záró eseményeként egy kisorsolt Száraz György-idézet és egy Horvát Csaba-festmény között önálló előadás keretében párhuzamokat kell feltárniuk, képi-szövegbeli rokonságokat kell majd felismerniük. A rendezvénysorozat március végén az eredményhirdetéssel zárul. Versenyünk hősei, a két jó barát, író és festő elindulnak, s mi versenyzők útjukba eredünk: az ösvény különös álomországba vezet majd, ami olyan valóságos volt valamikor, olyan erőteljesen reális, mint egy ma is létező szlovákiai város; olyan ismeretlenbe indulunk, hogy az útra csak bátor kalandorok vállalkozhatnak, de olyan ismerős is, mint gyermekkorunk világa. Festmény és szöveg egymásra felelnek… A szöveg képpé akar válni, s a kép mesélni akar… Gyönyörű szép meséket….Kedves Érdeklődő! Helyezd magad kényelembe, s engedd, hogy elbűvöljön a valóság és fikció színes mozaikja!

Emlékképek IN MEMORIAM DR. SCHWANNÉ DIAMANT ZSUZSA Gazdag életet hagyott hátra: művelt, világot látott, sok oldalú emberként ismertük meg, aki sokat tett iskolánk nemzetközi kapcsolatainak ápolásáért. Energiái az életbe visszahívták, de betegsége erősebben marasztalta. Ma már végleg markában tartja a halál. Most megrendülve látjuk, a hiány költözött íróasztala mellé, elárvultak könyvei, tárgyai, s az utána megülő csend mindannyinkat teljesebb életre tanít.

PATAKI EDINA: LÉLEKZUGBAN Távoli szép tájak várnak, Lélekzugban suttogó árnyak járnak, Kezem érinti a mindig fagyos földet, Ez a létezés már belülről tör meg. Kiégtem, mint szikkadt puszta, Pedig a szívem a sorsát tudta. Ezért már nem vagyok megtört fényem ragyog. Bablena Hajnalka rézkarca

Radovics Tünde grafikája

KISS ZSUZSANNA: REMÉNYTELEN

A csend elfojtja a titkokat, Homokpart arcára gonosz ráncokat rajzol kedvszegetten a szél. A fák fáradtan roskadoznak, Ágaik a földet simogatják, Oda minden remény. A tusrajz Csatári Brigitta munkája

Tücsök Eszter tusrajza

SZABÓ JUDIT: PÓLUSOK Amikor az idő homálya már ráncokat hord arcodra, és szarkalábak tömege nem szűnik, Te akkor is szívemben élsz majd, mert te vagy a másik énem. Nem maradt semmim e világon, csak mit adtál, s ezt el már nem veheted soha. Már csak megcsonkított érzelmeimet láthatja szemed. S bűneit nem bánja a benned élő bűnös. Csak bántja azt, ki benned tiszta szívből szeret. Félelem van sötét bensőd falai közé zárva. Testembe súlyos kór magvát temetted. Bajtársaid szavára saját vágyaid elfeledted. Te azt mondod: erős, s én azt, hogy gyáva. Benned a bűn tombol, bennem: a megváltás reménye. Te bimbózó rózsának látod, én hervadó életnek. Ami neked létet adó nektár, az nekem vért adó méreg. Megrettent lépteimmel indultam tovább, de lehet hiába. A lét első próbáját lelkem végleg kiállta. Nem akartam megbecsülésnél többet, s te tanítottál meg, hogy épp oly fontos a büszkeség, mint éhezőnek egy darab kenyér.

SZÉ K E L Y J ÚL I A É S HO RVÁT H CSABA L AJ OS  VE ZE T TE  NYÁRI  T ÁBO RR ÓL 

észtelepen  v ű m i  y n á k r a A h Tárgyak, képek, emlékek

Gáti Enikő írása 

Zakariás Hajnalka  Dévényi Beatrix

Pap Koppány Tamás 

Fiam Judit 

Váradi Lóránt 

Sümegi Eszter 

A művésztelep, a tábori élet kalandos és mégis tanulságos elfoglaltságot ígért. Az odautazás lassú nehézkességgel közel négyórás fárasztó zötyögés után véget ért, s ma már úgy érzem, megérte a feszült várakozás… A művészi munka élményeihez minden készen állt: sugárzóan szép természeti környezet, kényelmes faházak, finom házias ételek vártak minket. Aztán elkezdődtek az alkotó munka hétköznapjai. A táborozók két csoportra oszlottak, a kőfaragók nehéz anyagból dolgoztak, így jobban kötötte őket a tábor helyszíne. Mi rajzosok azonban nem kíméltük magunkat, hogy megtaláljuk azt a tájélményt, amely ihletőnk lehetett. A nagy kirándulások összefüggtek tehát a témaválasztással. Néhányszor a közeli faluba, Máriagyűdre gyalogoltunk. A település szélén egy nagy templom állt, s ezt a szép neobarokk épületet ceruzarajzban örökítettük meg. A sok-sok arra járó turista meg csak bámészkodott, csodálkozott, s minket is – ne tagadjuk – inspirált ez a népszerűség. Aztán amikor a templomtorony lábánál megszólaltak, megkondultak, jobban mondva megkordultak a gyomrok, az éhség kényszerében siettünk a tábor felé. Délután az édes pihenés ideje: strand, nagy beszélgetések; s a mozi, a tábori élethez illő film, a Holt költők társasága jelképe lett e néhány napos együttlétnek. Horváth Csaba tanár úr és Székely Júlia tanárnő akár a mi „harkányi filmünk” főszereplői is lehettek volna. És most „jön a Tenkes kapitánya, odacsap hol sanyargatni lát”… azaz elmentünk a siklósi várba, s a móka kedvéért beleéltük magunkat a kuruc világ régmúlt kalandjaiba, különösen akkor, amikor a film hőseit megjelenítő panoptikum figurái között sétálgattunk. Pécsen három múzeumlátogatás marad mindenki számára emlékezetes: a Csontváry Kosztka Tivadar, a Victor Vasarely és a Zsolnay Múzeum. Csontváry tájait gyakran láttam reprodukciókon keresztül, de az eredeti festmények lángoló színhatása, az ecsetkezelés ereje csak e múzeumi séta során vált számomra maradandó élménnyé. 

DÖK HÍRADÓ ÚJRA ITT A DÖK ROVATA!! Kedves TI, azaz kedves olvasók!.

.Érezted már úgy magad, mint egy királylány? Esetleg, mint egy rút kiskacsa? És mi a véleményed a hercegekről? Még a vízi pipát se próbáltad?

...TUDJÁTOK,HOGY KI LETT A GÓRÉ A SULIBAN?....... MEGTALÁLTÁTOK A KINCSES SZIGETET?.....

A DÖK életében nagy nap volt november 28. keddje. Remélem ,TE is ott voltál a DÖK-szigetek rendezvényein: kipróbáltad a twistert, a kincsvadászatot vagy a kirakósdit, jóízűen ettél ananászt, és jól is érezted magad! Köszönjük a lelkes együttműködést! Délután kettőkor kezdődött a Diákközgyűlés, amelyen titkos szavazással új DÖKelnököt és DÖK-elnökhelyettest választottunk. Az elnök a 9/4-s Antal Roberta (Boby) , az elnök-helyettes pedig a 9/A-s Ádány Boglárka (Melda) lett. Továbbá fontos információ az is , hogy a vezetőség kéttagú lett, az eddigi öt helyett. A diákközgyűlésen közöttünk volt Menyhárt Pál igazgató úr is. Érdekes teszt formájában szó esett az alkoholról , és megmutattuk a félkész állapotban levő honlapunk képgalériáját is........Na, ennyit a komolyságról! A DIÁKKÖNKORMÁNYZAT minden hónap első keddjén ülésezik, ha kedved van belekóstolni az ÉLET gyümölcsébe egyszerűen GYERE EL!! További info a DÖK faliújságon, a Titkárság mellett található! "Ha szeretnéd megváltoztatni a világot, a változás légy te magad!" Ghandi. Az iskolai DÖK választott mottója ez, s ezzel szeretnélek buzdítani titeket arra, hogy írjátok meg nekünk melyek azok a programok, amelyeken szívesen részt vennétek a diáknapon. Leveleiteket a DÖK-szobába kiállított ötletládába kérjük, dobjátok bele. Előre is köszi! (Pál Kitti)

Akkor neked "kötelező" elmenned a következő Teaházra, amelyet Kiss Rita 14/4-es DÖK-képviselő,tanuló szervez. Általában évszakokhoz kapcsolódó kultúrákat mutat be előadókkal, és általuk hozott érdekességekkel (pl: zene, egyes kulturális tárgyak, videó vagy képek vetítése). Az összes Teaházra két dolog a jellemző. Mindig nagyon jó hangulatban zajlik a délután, és soha nem hiányozhat 1-2 csésze forró tea sem. Ha ezek után nem kaptál kedvet arra, hogy el gyere, kérdezz meg egy olyan társadat, aki volt már legalább egy Tea-házon, s beszámolna, hogy érezte magát. (Pál Kitti) A legutóbbi teaházban nemcsak a mesék bűvöletébe estünk, hanem e varázslat mibenlétéről gondolkodtunk. A mese képes számtalan alakot ölteni, akár az irodalom történetében megjelent mítosz, legenda, fabula , rajzfilm formájában is. De sosem állunk meg egy kicsit elgondolkodni e hatás eredetén. Az emberek úgy vélik, a mese hazugság, s életünkben nem játszik örömszerzésen kívül különösebb szerepet. E teaházon öröm volt látni, hogy 17-20 évesek is lelkesedni tudtak a téma hallatán. Az öröm felkeltése pedig egy kicsit—egy fontos szemléletváltással—megváltoztatni képes a körülöttünk tapasztalt világ körvonalait. Remélem, hogy végzős diákként lesz olyan követőm, aki úgy dönt, hogy kezébe veszi a kis szamovárt, amit a diákszobában hagytam, s továbbviszi ezt a programot a következő években is. ( Kiss Rita) A tűzzománc kép Galambos Anna munkája

MŰVÉSZTANÁROK EMBERKÖZELBEN BESZÉLGETÉS ÜRMÖS PÉTER TANÁR ÚRRAL Különös dolog, amikor egy megszokottá váló kapcsolat, egy társadalmilag meghatározott érintkezési forma (pl. a tanár-diák viszony), amelyet nap mint nap megélünk, átélni kényszerülünk, valamely összefüggés megváltoztatásával kilép a hétköznapi klisékből, s egy fordulat rendhagyó volta révén reflektorfénybe kerülnek annak értékei. Ez történt november 29-én, amikor Ürmös Péter tanár úrral életéről, életművéről, kutatásairól, művészi hitvallásáról beszélgethettünk, amikor is a tanár mint műtárgyalkotó ember és mint önvallomást tevő művész jelent meg tanítványai előtt. Ez a találkozó bizonyította, hogy minden teljesítmény értékteremtés. Az értékteremtés hátterében pedig tradíciók, a formák és technikák tudományos megközelítése, az elmélet és gyakorlat egysége áll. Ürmös Péter művészetében az életért és jövőért érzett aggodalom munkál. Ez a gondolat emelte fel a jelenlévőket a közösségért érzett felelősségérzet világába. A művészi alkotómunka másik tényezője pedig a kimagasló mesterségbeli szakismeret: ezt Ürmös Péter eddigi sokarcú életútja bizonyította a találkozó résztvevői számára. A Pécsi Tanárképző Főiskola elvégzése után Salzburgban a litográfiakészítés műhelytitkait tanulmányozta, de mégis rendhagyó módon a Budapesti Műszaki Egyetemen színdinamikai tervezőként és szakértőként másoddiplomát is szerzett. E tudományos felkészültség épült be tanári tevékenységébe és kisgrafikáinak gazdag kifejezési eszköztárába. A művészet tehát találkozó. Találkozik benne a tradíció és újítás, a gondolat és forma, az önmegvalósítás vágya és az alkotás iránt alázat. A művészet találkozó művész és közönsége között, amelyben semmi sincs önmagáért, minden másért van. Ezt a bensőséges kapcsolatot teremtette újra a tanár úr előadásával, illetve azzal a szeretettel, amellyel megköszönte (egy-egy aláírt kisgrafikával) a résztvevők érdeklődését, s mi is csak köszönettel tartozunk neki. (a szervező gondolatai)

Dósa Judit különdíjjal jutalmazott pályázati munkájából Verdi Nabucco című művéhez készült színpadtervek közül

2006. december 12-én az Erkel Színházban az Operabarátok Körének támogató segítségével és nem utolsó sorban Kanizsai Eszter tanárnő szervező munkájának köszönhetően láthattuk Giuseppe Verdi (1813-1901) halhatatlan remekművét, a Nabuccót (1842) Mikó András és Palcsó Sándor rendezésében. A nyilvános főpróbán elsöprő siker tanúi lehettünk, s főként egy feledhetetlen élménnyel gazdagodtunk.

A diáklap megalkotásában közreműködtek

VERSEK, NOVELLÁK: Jacsó Miklós 12.4., Kasziba Regina 2.14.1., Kiss Rita 2.14.4., Kiss Zsuzsanna 12.2., Pataki Edina 9.A Szabó Judit 11.4., Várnai Alexandra 9.1. ESSZÉK, TUDÓSÍTÁSOK: Dévényi Erika 11.4., Dobosy Armida 11.4., Gáti Enikő 12.2., György Imre 12.4., Jávor M. Ixion 10.1., , Kálvin Anikó 11.2., Pál Kitti 2.14.1., Tolcsvay Péter 10.4., Tóth Fanni 9.1. ILLUSZTRÁCIÓK, FOTÓK, GRAFIKÁK: Bablena Hajnalka 2.14.4., Bagi Botond 12.4., Csatári Brigitta 12.1., Csehák Szabolcs 2.14.4., Csirmaz Eszter 12.2., Dévényi Beatrix 11.4., Dósa Judit 1.13-2.14G, Fiam Judit 11.4., Francia Réka 2.14.4., Galambos Anna 9.2., Gasparetz Attila 12.2., Gáti Enikő 12.2., Gera Alexandra 12.1., Krajovszki Róbert 1.13-2.14G, Laurent Diána 2.14.1., Lippai Veronika 12.1., Pap Tamás Koppány 11.1., Sümegi Eszter 11.2., Váradi Lóránt 12.4., A CÍMLAP AKVARELLJEIT KÉSZÍTETTÉK: Gáti Enikő 12.2., Gera Nikolett 11.2., A LAPBAN KÉT - TAVALY ORSZÁGOS VERSENYT NYERT, ISKOLÁNKBAN 2006-BAN VÉGZETT - TANULÓ MUNKÁJÁT KÖZÖLTÜK: Sánta János Botond és Vízi Gábor

Ízelítő az Iskolamúzeum programjából Vendégünk volt Mohsen Mahmoud

Mohsen Mahmoud kiállítását 2006. november 13-án Olajos György Munkácsy-díjas képzőművész nyitotta meg. Az egyiptomi nagykövetség is képviseltette magát ezen az eseményen. A művész névjegye: Amigos, a szó barátságot jelent, s ez az alkotói magatartás műveiben is tükröződik. Az egyiptomi festőművész, aki egyúttal egy papirus intézet főigazgatója is 1971ben bölcsészdiplomát szerzett, később önálló képzőművészeti tanulmányokat folytatott. Huszonhét önálló kiállításával a világ számos országában elismertséget szerzett. Az utóbbi években egyéni absztrakt stílust teremtve a metafizikához, zenéhez és szufizmushoz kapcsolódó témák feldolgozásával foglalkozott. Olajos György megnyitójában világított rá arra a tényre, hogy Mohsen Mahmoud műveiben gyógyító erő rejlik. Az absztrakt kifejezési forma nyitott műveket hoz létre, amelyben az asszociációk, a képzettársítások sora új világok teremtésének folyamatába avatja a nézőket. A kép a színek és formák - a világ ismert színeinek és formáinak újrarendezésével a világban létező hiányból művészi teljességet képes varázsolni. Az absztrakció tehát a lényeg felé vonzza a tekintetet.

Felelős kiadó: Menyhárt Pál igazgató Felelős szerkesztő: Dr. Fábián Györgyi könyvtáros-tanár A lap a könyvtár gondozásában jelent meg, az előzmények megtekinthetők a www.kesz_muvesz.extra.hu könyvtári honlapon