2007. december-január ittésmost 3. Kedves Barátaim!

ittésmost 3

2007. december-január

Kedves Barátaim! gyunk, tehát nem is mehettünk volna máshova, mint a „hírös városba”. Ezen utazásunk eredményeként olvashattok egy exluzív interjút a ritmus szekcióban! Persze nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy legfőbb célunknak eleget téve – miszerint lehetőséget adunk újdonsült újságíró-jelölteknek önmaguk minél több műfajban való kipróbálására – most újfajta cikkekkel is találkozhattok. Ilyen a lemezkritika és különböző tudósítások. Végül, de nem utolsó sorban megemlíteném régi-új munkatársainkat, a segédszerkesztővé avanzsált Ubult és tartalmi szerkesztőnket, Bock Katát. A komm’ csapata nevében ezekkel az újdonságokkal szeretnék Nektek sikeres és zökkenőmentes vizsgaidőszakot, a családotok körében meghitten eltöltött, oda nem égetett mézeskalácsokkal, a csillagszóróktól fel nem gyulladó karácsonyfákkal és leleplezetlen Mikulással teli nagyon boldog karácsonyt és egy felejthetetlen szilveszter éjszakát kívánni! Majd következzen egy új év, melyet szintén felírhatunk az újdonságok végtelen listájára! Úgy legyen! Anka (Kis Anett, főszerkesztő)

Fotós: Korompai Dániel

Ez a lap az újdonságok lapja. Számos eddig nem tapasztalt dologgal találkozhattok. Egy dupla számot tartotok most a kezetekben. Ennek legfőbb oka az, hogy nyakunkon a vizsgaidőszak. No ekkor minden összekuszálódik, fejvesztett rohanásba kezd mindenki és nemhogy Nektek nem lenne időtök komm’ot olvasgatni a nagy kavarodásban, de be kell vallanunk, mi is emberből vagyunk, nekünk is vizsgaidőszak a vizsgaidőszak. No de nem baj, „kommpenzálunk”! Itt a december-januári különkiadásunk! Szintén merőben új, hogy ebben a hónapban nem csak ezzel a megnövelt oldalszámú szövegtömkeleggel birkóztunk, hanem a komm’ médiabrigádja elkészített egy 32 oldalas komm’ különkiadást is, mellyel az Educatio kiállításon és nyílt napjainkon találkozhattok. Újdonság még az is, hogy most egy kis meglepetést is csempésztünk az oldalak közé, hiszen közeledik a karácsony. Ezen felbuzdulva úgy gondoltuk, megajándékozunk Titeket! Fogadjátok szeretettel! Továbbá megemlíteném azt is, hogy a komm’ történetében most először került sor vidéki interjúra. Bizony, hazamenni mindig jó. Atilla és én, kecskemétiek lévén elfogultak va-

4 házon belül

2007. november

Tréning

Nem csak nadrág…

Pár ismerőssel izgatottsággal vegyes félelemmel találgattuk, vajon ki kivel van, melyik csoportban, és az „Ugye te velem leszel?”- reménykedő kérdés is elhangzott párszor. Persze aggodalomra nem volt semmi ok. A tréning ugyanis a tanrendbe iktatott, egy-két napig tartó amolyan csoportfoglalkozás, konkrét, kijelölt alaptémával, előre meghatározott menetrenddel és csoportbeosztással. Nekünk, elsősöknek, első tréningezőként elképzelésünk sem volt, mire számítsunk, egyáltalán mit fogunk csinálni, lesznek-e szünetek, és persze a csoporttársaink is javarészt ismeretlenek voltak. Az első tíz percig… A kezdeti madárszerű egymásrapislogás után jött a bemutatkozás. Nem mindenkinek könnyű feladat tizenöt (mondhatni) vadidegen előtt elmondani, ki ő, és mit vár az adott naptól, vagy mit nem vár. De feloldódtunk, és kifejezetten szimpátiakeltő volt, hogy láttuk, bizony a másik is zavarban van, nem vagyunk

egyedül. Később persze zsigerből jött a poénkodás, és ezek után a röhögéstől volt vörös a fejünk, nem a zavartól. És jöttek a jópofa feladatok, például térbeli háromszög kialakítása bekötött szemmel, rajzolás hatalmas papírra mindenféle kreativitásunkat kiélve (régen láttam en�nyi „felnőttet” ilyen önfeledten-elmélyülten rajzolgatni), majd ennek prezentációszerű bemutatása, és az a bizonyos hajótöröttes játék. Ezeknek a szórakoztatáson kívül a szerepe az volt, hogy megtudjuk, ki hogy kezel konfliktust, milyen pozíciót tölt be egy kialakult közösségben, vállal-e vezető szerepet, vagy csak megy a többiek után, mennyire tud másokkal együttműködni, és milyen hamar adja fel a másik meggyőzését, illetve feladja-e valaha. Működésünket visszanézhettük videóról, és szolgált egy-két újdonsággal a dolog. Őszintén, nem gondoltam, hogy ez ennyire tanulságos lesz. Látni magunkat kívül-

Fotó: Stróbel Zsuzsanna

Emlékszem, ez volt az első igazán hideg nap, és kéthárom fős csoportokban reszketve-fázva, gyorsan szívtuk utolsó ciginket (már aki) még az óra előtt, mert hát ki tudja, mikor fognak minket kiengedni és mennyi időre…

ről, más szemmel, elfogultság nélkül, mellbevágóan tisztán adta vissza minden rezdülésünket, hangsúlyunkat, és az eltitkoltnak hitt szemvillanásunkat is. Egymás őszinte jellemzése, értékelése is hozzátartozik a programhoz. A saját, magunkról feltett kérdésünkre a többiek válaszolnak pontszámokkal. Szó szerint megdöbbentő dolgok tudnak kiderülni, amik megerősítik, vagy megcáfolják a korábban magunkról való elképzeléseinket. És akkor rájövünk, hogy tulajdonképpen ez az egész játék – önmagunkkal, önmagunkról. Egy hihetetlenül jófej csoportban töltöttünk két napot, és a tréning végére mindannyian már automatikusan egy nagy körben, egy csoportban álltunk az udvaron a szünetben. Közösséggé váltunk… Séllei Eszter

házon belül 5

2007. november

A papírhegyek mögött

Eredeti, nem másolat

Kedvesen és mosolyogva fogadott Bognár Orsi, bár mikor megtudta, hogy végülis „honnan” érkeztem, egyből megemlítette az első számot. Persze tökéletesen tisztában van azzal, hogy nem személye, hanem a hely kapta a kritikát. De hát minket ugye nem fénymásoló, hanem Ő érdekel. Mit is érdemes tudni Orsiról? Azt, hogy kedves és tele van energiával? Nem, hisz ezt mind láthatjuk. De például azt, hogy közel öt éve dolgozik a diákokért főállásban, jó tudni. Csak a tisztelet és a miheztartás végett. Azt is jó, ha tudjuk róla, hogy bár nagyon szereti a munkáját, mégis akadnak olyan „apróságok”, melyekkel megnehezítjük a dolgát, pedig kis odafigyeléssel akár segíthetnénk is. Például, ha elsőre megértenénk, hogy ki van függesztve a falra a teljes jegyzetlista, árakkal együtt, vagy ha használnánk a szemünket és az eszünket és

fotó: Korompai Dániel

„Leharapja a fejem!” – gondoltam, mielőtt beléptem a fénymásolóba. Sejtettem ugyanis, hogy mennyit ki tud venni az emberből, ha egész nap értetlen főiskolásokkal kénytelen dolgozni. Tévedtem.

megtalálnánk azokat a terminálokat, ahol magunk is lemásolhatjuk az egy oldalunkat. Szerintem az sem ártana, ha nem tegnapra kérnénk oldalakat vagy egész jegyzetek, illetve ha jobban odafigyelnénk arra, hogy kedvesen kérjünk és ne csak követeljünk.

Azonban kellemesen csalódtam diáktársaimban. Kiderült ugyanis, hogy rengeteg BKF-es barátja van Orsinak, s olykor nem tud úgy elmenni a metróig, hogy ne köszönnének neki előre. Ez azért dicséretes! Tréber Tibor

6 házon belül

2007. november

Kevés a jelentkező a táncoktatásra

Gyáva fiúk a BKF-en Tavaly táncoltak a gólyabálon, nagy sikereket arattak, jól érezték együtt magukat. Gondolták, idén is jó móka lenne, így újra meghirdették a BKF táncsulit. Már hetek óta láthatjuk az iskolában kiragasztgatott papírokat, melyek további információval szolgálnak az érdeklődőknek. A szórólapok ugyan még mindig kint vannak, a dolognak viszont semmilyen visszhangja nincs. Vajon mi történt? A főszervezők elmondták, hogy jelenleg is szervezés alatt van a dolog, viszont úton-útfélen problémákba ütköznek. Az egyik legnagyobb baj, hogy fiúk szinte nem is jelentkeztek az okta-

tásra. És bizony a társastánc esetében nagyon nehéz az erősebbik nem nélkül bármihez is kezdeni. A második számú probléma, hogy a kezdeményezésnek konkurenciája akadt, hi-

szen néhány hete salsa tanfolyamot is hirdettek – szintén a BKF-en. A problémákra megoldást kellet találni, így felmerült egy showtánc formáció gondolata, amelyre még mindig mindenkit szeretettel várnak. ,,Az oktatás hétfőnként lenne 14.20-tól az iskolában. Az órák ingyenesek, csak a jókedvet kell magukkal hozni az érdeklődőknek” – mondta el lapunknak Kempler Mónika. Árgyellán Edina

Vizsgafélelmek

Közeledik… Ez az a dolog, ami elkerülhetetlen és a vele járó görcs a gyomrodban. Mint elsőst, mindenki csak nyugtatgat, hogy ráérsz tanulni a vizsgaidőszakban, nem kell elsietni semmit. Aha… Majd előveszem a jegyzeteimet és

rájövök, hogy ez nekem nem fog menni, én ezt nem tudom megtanulni. Ennek ellenére, nekilátok… Egyre közelebb a vizsgákhoz jönnek a „mi van ha” kérdések. Mi van, ha nem megyek át, ha megbukok… Bár megtanul-

tam, de mégis bestresszelek. Le fogok blokkolni, egy szót sem tudok majd kinyögni. De tudom, hogy ezek minden kedves diáktársam fejében megfordulnak és ez egy picit megnyugtat. Lódy Barbara

Helyesbítés A komm' novemberi számának ritmus szekció rovatában sajnálatos módon elírás történt. A zenekar neve helyesen Guns N' Roses. A hiba korrektúrázás során történt, így a cikk íróitól és az olvasóktól is elnézését kérünk. Megértéseteket köszönve: Kis Anett, főszerkesztő

hökinfo 7


gólyabál 2007

Megszerveztük A visszajelzésekből az derült ki, hogy idei év egyik legütősebb buliját sikerült összehoznia a HÖK leköszönő elnökségének. A 2007/2008-as tanév gólyabálát nem kevés előkészületi munka előzte meg, amelyből a küldöttek, a HÖK plusz és sokan mások kivették a részüket.

Fotó: Jancsó Mariann

A rendezvényt a Versailles teremben tartottuk, a Hősök tere közelében. Bár másnap nekünk kellett elhordani a szemetet, és arra is rájöttünk, hogy növekvő iskolánk gólyáinak egyre nehezebb megfelelő méretű helyszínt találni, összeségében mégis egy igényes környezetet tudtunk teremteni. Takács Ildike terítési technikájának és az Eventstudio tökéletes fény-

technikai munkájának köszönhetően BKF arculathűek maradtunk, és nem kellett a rendezvényt valamelyik budapesti, kommersz szórakozóhelyen tartanunk. A program idén is a Rektor úr, valamint a HÖK elnök köszöntőjével kezdődött, majd a Cascade zenekar által felidézett '70-es, '80-as, '90-es évek zenéivel folytatódott. Ezt követte a forró hangulatot idé-

ző latin táncbemutató, majd a beatbox show. A buli előtt pedig Petra és Balu személyében bálkirálynőt ás bálkirályt hírdettünk. Az éjszaka során Dj Tégla biztosította a fergeteges bulihoz a muzsikát. Sajnos ekkora már az én fejemben is eluralkodott a káosz, így nem tudok minden zenét feleleveníteni, de az biztos, hogy tanáraink a hallgatók megszegyenítő módon buliztak velünk a Greasre, vagy akár a Prodigy-re. Örülünk, hogy egy ilyen bulival avathattuk fel mostmár igazi BKF-essé vált gólyáinkat és a leköszönő HÖK elnökség nevében sok sikert kívánok az utódoknak! Egy valamit pedig ne felejtsetek: somewhere over the rainbow… hovanyecz tamás

komm’, a BKF hallgatói lapja. 1148 Budapest, Nagy Lajos király útja 1-9 • [email protected] • (+36 1) 273 3090/1080 • Főszerkesztő: Kis Anett ([email protected]) • Felelős szerkesztő: Halász Péter ([email protected]) • Főmunkatárs: Peller Kálmán ([email protected]) • Képszerkesztő: Korompai D á n i e l ( k o r o m pa i d a n i @ g m a i l . c o m ) • C í mla p : K o r o m pa i D á n i e l • F ő o lvas ó s z erkes z t ő : M at i s z k ó K i t t i ( m at i s z k o . k i t t i @ g m a i l . c o m ) • S eg é d s z erkes z tő: Derge z György (derge z .gyorgy@gmail .com) • Tartalm i s z erkes z tő: Bock K ata • N yo m da i el ő k é s z í t é s: Papp Viktória • házon belül: Árgyellán Edina, Séllei Eszter, Tréber Tibor • hökinfó: Hovanyecz Tamás • ittésmost: Csikós Eszter, Sass Péter • kisherczegség: Herczeg Zsolt • kisváros: Laura • Erasmusozó: Jaksa Petra, Kovács Orsolya Anna, Nimila Zsolt, Siető Andrea, Szabó Zsolt, Virók Attila • telelő: Lipták Léna, Lődy Barbara, Nagy Réka, Valastyán Vanda • kommolyan: Árgyellán Edina • koktél : Alakszai Laura, Árgyellán Edina, Dergez György, Sass Péter, Vaskó Viktor • dr. komm’: Kovács Bettina • fantázia: Petrucz Ferenc • megmond ó: Vászondy Viktória • nincstabu: Lipták Léna , Pákozdi Nóra Cincy • örökmozg ó: Németh Ádám • Rigmus: Polgári Olívia • penna: Pákozdi Nóra Cincy• ritmus szekció: Horváth Csaba, Kenyeres Attila, Kis Anett• Gólyabál: Lődy Barbara • Reklámzabálók: Bock Kata, Kurucz László • Fotósok : Bergmann Ernő, Erdélyi Rék a, Gino, Hernádi Levente, Korompai Dániel, Pálvölgyi Zoltán, Sebődi Tíme a, Varga C songor, Papp György • Olvasószerkesztők: Czékmány Patrícia, Lukácsi Zsolt, Matiszkó Kitti, Pipís Réka, Tóth Zsófia, Tóthmárton Melitta • Modellek: Bálint Dániel, Kis Anett, Pákozdi Nóra Cincy, Szemerédi Anikó, Vaskó Viktor • Közreműködtek: Koós Adrienn, Bonbonetti • Nyomda: Kapitális Nyomdaipari és Kereskedelmi Kft. 4002 Debrecen, Balmazújvárosi út. 14.

8 ittésmost


ünnepeltünk

Giliceparty „Óriási party, reggelig tartó káosz”! Ezekkel a jelszavakkal indultunk útnak az idei Gólyabál helyszínére. Hogy mi lett a végeredmény? Aki ott volt az tapasztalta, de aki nem, az most megtudhatja, hogy miről is maradt le…

Fotó: Gino

2007. november 30. Ez a nap mindenkinek egy kicsit más. Egy kicsivel több plusz kell a ma esti mulatozáshoz. Készülődés, smink, frizura, egy csodaszép ruci, na meg a nyakkendőkötés. Ha mind ez megvan, irány a Versailles Rendevényterem. Volt, aki taxival érkezett, de voltak, akik a jó öreg tömegközlekedést választották. A tavalyi nem igazán fényesre sikeredett bál után, mindenki kíváncsian várta a végkifejletet, köztük mi, a pici pelyhes madárkák is. A mulatság nyolckor kezdődött, s két óra múlva, már rengeteg öltönyös, kis-nagy-

estélyis, koktélruhás bulizni vágyó fiatal volt jelen. Mikor megérkeztünk, a kezünkbe nyomtak egy-egy számot. Erre, a bálkirály és bálkirálynő választás miatt volt szükség. Az est folyamán táncos fiúk és táncos lányok szórakoztatták a közönséget. Majd pár csalódott arc, aha… Hát nem ők kapták a legtöbb szavazatot. Ezek után egy kis szövegelés, ami láthatóan nagyon tetszett a már az alkohol mámorában tomboló fiataloknak. Ezt pedig követte, a reggelig tartó káosz és az önfeledt bulizás. A délelőtt még oly nehezen megkötött nyakkendőre valahogy már nem igazán volt

szükség és sokan megbánták a 15 cm-es tűsarkút is. A hangulat nagyszerű, a buli tökéletes. Hol az egész társaság összevergődött egy kis vonatozáshoz, hol pedig egy nagy körben egymást átkarolva táncoltunk. Egy a lényeg, senki sem unatkozott, a jókedv alap volt. Úgy gondolom, és szerintem mindenki nevében bátran kijelenthetem, hogy az idei elsőévesek bálja fantasztikusra sikeredett. Nekünk, kezdő BKF-eseknek egy felejthetetlen élmény volt, Nektek, kedves idősebb, ám nem vén társainknak, végre egy csupa jó emlékekkel zárult táncos estét tudhattok magatok mögött. Ezt köszönjük, és csak így tovább jövőre is. Aki pedig nem volt ott, az igazán sajnálhatja. Lődy Barbara

ittésmost 9

Fotó: Korompai Dániel


Miért mégis a BKF? Néha csak ülsz a körépület egyik pazar előadójában, vagy csupán vársz valakit a főépület portája előtt. Netán épp a Hallgatói Infóhoz kígyózó sorban csóválod a fejed, eszedbe juthat: mi a fenéért jöttem én ide? Miért pont a BKF? Mi jó nekem ebben? Lehet, hogy máshol jobb lenne… Először felvázolnám a helyzetet: a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola, szerény intézményünk, mindösszesen hat éve nyitotta meg kapuit, azóta a fél évfolyamnyi hallgatói áradat körülbelül 2800-á duzzadt. A főépület 2001-es átépítésű, a körépület (drága Colosseumunk) 2005-ös évjáratú. Magánfőiskola, vagyis jóformán önmagát tartja el. (Ilyenkor a magas közüzemi díjakat is számolni kell ám!) Tudom, a tandíj magas. Szinte csak az IBS múl felül minket e téren. Viszont ma-

gániskola, amiért olyan szolgáltatásokat kapsz/kaphatsz, amiket állami intézményekben száz százalék, hogy nem fogsz. Az ügyintézés lassúsága benne van a pakliban csakúgy, mint az elkeveredések, a fennakadások. No de könyörgöm, hol nincs benne? A kőr dámát nem veheted csak úgy ki! Az a bizonyos ETR is mindenhol ugyanilyen lassú, amikor valamilyen jelentkezés van. Viszont ami itt nincs, és az állami intézményekben van, az igazán meggondolandó, hogy jó-e, hogy kimarad az életed-

ből. Első példám máris egy kényes kérdés: az index. Ó, neked itt nincs semmi gondod! Beiratkozáskor kitöltöd, beragasztod a fényképet, beadod, és a diplomamegszerzésed után megkapod. Másnak rohangálni kell heteken keresztül az aláírásokért, vigyáznia kell, nehogy összekoszolódjék – ne adj isten eltűnjék! Itt nem nagyon látni omladozó falakat, ugye? És a suliba bevezető úton kívül (ami a Pest megyei önkormányzat tulajdona és lusták megcsinálni) kiváló az infrastruktúra. Nagyon kevés felsőoktatási intézmény mondhatja el magáról, hogy jóformán minden teremben van projektora, számítógépe, vannak kihelyezett, szabadon használható munkaállomásai, és négy számítógépterme van mindenféle extrákkal felszerelve. Itt jóformán nincs akadály intézkedésügyileg – a jogszabályokon kívül. Ha kis türelemmel elmondod a problémád, kérdezel, kérsz, hidd el: mindenki mindent meg fog tenni azért, hogy jobb legyen. Kommunikációs főiskola. Alapvető tanulni valónk dolgunk - gyakorolni valónk a kommunikáció. Írásban, szóban, mutogatva, akárhogyan. Arról is, ami nem tetszik, és arról is, ami igen. Csikós Eszter

10 ittésmost


kérdezz bátran

Ej, azok az infós lányok! Van egy szoba a suliban, ahol a hallgatónak tanulmányai során nagyon sokszor meg kell fordulnia. Ez nem a büfé, ez a 102. szoba, avagy a Hallgatói Információs Iroda. (Sajnos nem a 101.-es szoba, pedig mekkorát lehetne poénkodni vele!) Ezt az irodát általában nem jószántából keresi fel a diák, hanem mert valami gondja, kérdése, vagy elintéznivalója van. Ezek általában nem éppen kellemes dolgok, és a magyar bürokráciához szokott ember nem is szívesen akar foglalkozni velük. A mi infóirodánkban azonban más a helyzet. Hogy miért? Mert itt angyalok dolgoznak. „Forduljon az infóirodához! Az infóiroda majd segít! Az infóiroda mindent elintéz! Önnek szüksége lenne valakire, aki eljár iskolai ügyeiben? Valakire, aki elintézi diákigazolvány-ügyeit? Valakire, aki megmondja, mikor kell leadni a szakdolgozati témáját? Valakire, aki emlékezteti a fontos határidőkre? Az infóiroda elintézi! Bármilyen problémája van (feltéve, hogy halakkal nem kell dolgozni), forduljon az infóirodához!” Ha reklámszöveget kellene írnom, azt hiszem valahogy így nézne ki, Wodehouse után szabadon.

Egy BKF-es hallgató életében ráadásul megkerülhetetlen ez az intézmény, így nagyon fontos, hogy jól működjön. Legyen az embernek bármiféle gondja, baja, az „infos lányok” mindig mindent megtesznek azért, hogy ezek rendeződjenek. Ha már a tizenkilencezer-kilencszázkilencvenkilencedik különböző panaszt, problémát, kérést kell meghallgatniuk, akkor is segítőkészen, mosolyogva, kedvesen hallgatják meg a húszezrediket is. Itt nem egy személytelen, ügyintéző irodába lép be az ember, hanem kedves, barátságos lányok közé. A hallgató tényleg érezheti, hogy foglalkoznak vele, és próbálják megoldani a gondjait. Itt a diák ember, nem csak egy ügyirat. Számíthat rá, hogy ügyét flexibilisen, türelmesen kezelik, még akkor is, ha a problémát maga a hallgató okozta figyelmetlenségével, trehányságával. Ez persze nem azt jelenti, hogy bármiféle disznósá-

got elsimítanak, de a problémákat legjobb tudásuk szerint megoldják. És ez a tudás nem kicsi! A legkacifántosabb kérdésekre is tudják a választ, vagy legalábbis tudják, hogy kitől kell megkérdezni. Innen érkeznek a fontos információkat tartalmazó e-mailek is, melyek emlékeztetnek, figyelmeztetnek a közelgő határidőkre, fontos tenni- és tudnivalókra. Az infóiroda nem a főiskolai bürokrácia megtestesítője, hanem egy szolgáltatás, melynek középpontjában az ügyfél áll. Az iroda teljesen hű a nevéhez. Valódi információs csomópont. Enyhe túlzással élve, amiről itt nem tudnak, az nincs is. Pedig munkájuk nem mindig egyszerű. Sokszor olyan dolgoknak isszák meg a levét, amiről nem is tehetnek. A hallgatók ostora mindig rajtuk csattan. Türelmetlenek velük, kapnak hideget-meleget, pedig van, amikor a legnagyobb igyekezet ellenére sem sikerül azonnal megoldást találni egy adott problémára.A legrázósabb időszak talán a félév eleji tantárgyfelvétel, illetve a különböző beiratkozási mizériákkal járó első pár hét. Ilyenkor mindig hosszan kígyózó

ittésmost 11



sorokat lehet látni az infóiroda előtt. Mindenki másfajta üg�gyel fordul hozzájuk, és ez rengeteg időt és energiát vesz igénybe. Ennek ellenére az ügyintézés még ilyenkor is, a körülményekhez képest gyorsan, olajozottan folyik. A BKF-es diákok ebből a szempontból kicsit el is vannak kényeztetve. Számukra természetes, hogy egy információs iroda így működik, ezért gyakran csak a hibákat látják meg. Pedig más intézményekben sokkal ros�szabb a helyzet. Mufurc „tanulmányis nénikkel”, hos�-

szadalmas, lassú ügyintézéssel találkozik a hallgató más főiskolákon, egyetemeken. Sokszor nem is tudjuk, milyen jó dolgunk van! Nem lenne illendő azonban elhallgatni, hogy a kerítés itt sincs kolbászból. Vannak itt is fennakadások, ez sem egy tökéletes üzem. Sokszor nem megfelelően áramlik az információ, és előfordul, hogy az ember ellentétes tájékoztatást kap különböző helyekről, de mindig sikerül tisztázni ezeket az ügyeket. Forduljatok hát bizalommal az „infós lányokhoz”,

bármiféle gondotok, kérdésetek van, hiszen nem csak segítőkészek és kedvesek, de mindennek tetejébe még szépek is. (Férfitársaimnak ezért külön ajánlom is a látogatást.) Ráadásul nagyon megkön�nyíti az életet, ha a hallgató jól informált, így nem érhetik kellemetlen meglepetések. Legyetek velük Ti is kedvesek, türelmesek, legalább ezzel háláljátok meg munkájukat, hisz nem mindenkinek van lehetősége ügyeit a világ legjobb Hallgatói Információs Irodájában intézni. Sass Péter

12 megmondó


Dr. Róka Jolán, egy ismeretlen út felfedezője

Nemzetközi vizeken Róka Jolánnal, iskolánk nemzetközi rektorhelyettesével beszélgettem az Erasmus Socrates programról, ezzel bíztava olvasóinkat ennek megpályázására. – Hogyan lehet megpályázni az Erasmus Socrates tanulmányutat, milyen feltételei vannak, és kik tehetik ezt meg?

– Először is ki kell tölteni egy formanyomtatványt, csatolni kell egy motivációs levelet magyar és angol nyelven, illetve szükség van az utolsó két év indexmásolatára és két tanár ajánlólevelére is. A pályázatok elbírálásánál figyelembe vesszük a diák tanulmányi átlagát, ezen kívül azt, hogy a hallgató részt vett e a BKF közösségi életében. Ezek mellett szempont, hogy a normáknak megfelelő legyen a diák magatartása, hiszen minden főiskola, egyetem nagyon figyel arra, hogy hallgatóik erősítsék és öregbítsék az adott ország hírnevét. A pályázatnak még egy nagyon fontos feltétele két lezárt félév, én elsősorban a másodikos hallgatóinkat szeretném buzdítani arra, hogy jelentkezzenek, hiszen az ő időbeosztásuk a legflexibilisebb. – Az Erasmus Socrates tanulmányút iránt érdeklődő diákok milyen országok egyetemeire, illetve milyen nyelvterületre számíthatnak?

– Jelenleg az alábbi intézményekkel van Socrates, vagy Erasmus diák és oktatói mobilitási szerződésünk: University’ Degli Studi Di Firenze (Olaszország), International University of Germany (Németország), J. A. Komensky College of Higher Education (Prága, Csehország), Leeds Metropolitan University (Anglia), Fontys Hogenschool Communicatie (Eindhoven, Hollandia), Leeds Metropolitan University (Anglia), Hanze University, Groningen (Hollandia), Universitatea Babes-Bolyai (Kolozsvár, Romá-

nia), ISCEM, Instituto Superior de Comunicacao Empresarial (Lisszabon, Portugalia). A további intézményekkel van kétoldalú együttműködési szerződésünk: West Lithuania Business College (Litvánia), Camosun College (Kanada), University of Florida (USA), University of Cergy-Pontoise (Franciaország), Internationale Hochschule Calw (Németország), Hochschule für Film und Fernsehen „Konrad Wolf ” Potsdam-Babelsberg (Németország). Természetesen a legtöbb országban az angol nyelvtudás számít, ez alól kivétel Olaszország, ahol olasz nyelven is tanulhatnak a hallgatók, illetve Portugália, ahol a kötelező nyelv a portugál.

– A pályázatot elnyerő diákok számíthatnak e anyagi támogatásra?

– Valamelyik évben sikerül biztosítani, de volt már, hogy nem. Idén elnyertük az Erasmus University Chartert, ami a részvételnek az előfeltétele, és az ezt követő lépcsőfok lesz az anyagi támogatás megpályázása, ami 2007 decemberében, legkésőbb 2008 kora tavaszán fog megtörténni. Ez azt jelenti, hogy a szeptemberben kiutazó diákoknak már biztosan fogunk tudni anyagi támogatást nyújtani.

– Hozzávetőlegesen mennyi többletköltségre kell felkészülniük a tanulóknak?

– Erre nagyon nehéz lenne válaszolni, tudni illik nem mindegy az se, hogy a hallgatók melyik országba, melyik iskolába, mennyi időre mennek. Ugyanakkor attól is függ, hogy mik a személyes igények odakint. – Mekkora kiesés a tanulók számára a kint töltött idő?

– Hogyha a hallgatók ügyesen válogatják ös�-


megmondó 13

sze a tantárgyaikat, akkor semmilyen kiesést nem jelent számukra a kint töltött idő. Összhangba kell hozni az itteni tanulmányokkal a kintieket, így nem lesz okuk aggodalomra, hiszen nagyon nagy nyeremény lesz számukra a lehetőség, hogy kint tanulhattak.

– Jelenleg hányan folytatják tanulmányaikat más országokban?

– Négy diákunk van távol, akik kommunikáció és médiatudomány szakon tanulnak.

– Én kezdeményeztem az elindulását. Mint nemzetközi rektor helyettes, a program hozzám tarozik feladatkörként. Már az első évben sikert könyvelhettünk el, az iskola 6 éves fennállása óta pedig kétszer nyertük el ezt a pályázatot. – Milyen szempontok alapján választják ki azokat az iskolákat, ahová a diákokat kiküldik?

– Az iskolák kiválasztása kölcsönösségi alapon működik. Tehát kölcsönösen felvesszük egymással a kapcsolatot, aminek persze vannak stratégiai elemei is. Többek között a BKF most a skandináv országok felé szeretném, ha terjeszkedne.

– Valóban van lehetőség az iskolák között oktatócserére?

– Igen, oktatócserére természetesen van lehetőség, de az igazat megvallva nem szokott igény lenni erre. A mi oktatóink sem szívesen utaznak ki, illetve a külföldi tanárok sem jönnek szívesen, hiszen sok óraszámot kell egy héten leadni, ami anyagi szempontból is mindenképpen ráfizetéses.

– Ez azt jelenti, hogy jelenleg nincs is olyan BKF-es tanár, aki kint tartózkodna valamelyik egyetemen?

– Jelen pillanatban nincsen, ennek az okait már az előzőekben elmondtam. Mindössze két egyetemmel kötött iskolánk olyan szerződést, amibe benne foglaltatik a tanárcsere

Fotó: Hernádi Levente

– Hogyan jött létre az Erasmus program és milyen úton halad?

lehetősége, de több iskola nem is adta meg a lehetőséget erre.

– A kint tartózkodó diákoknak szerveznek e külön szabadidős programokat, vagy magukra vannak utalva kint?

– Iskolája válogatja, hiszen vannak olyan egyetemek, amelyek sokat foglakoznak a vendégdiákokkal, ilyen például az angliai Leeds-i egyetem, de ugyanakkor van olyan is, ahol a hallgatóink úgymond magukra vannak hagyva. A Leeds-i egyetemben nagyon nagy a vendégdiákok száma, tehát ők rendszeresen viszik a hallgatókat kirándulni, és még sok más kulturális rendezvényre is egyaránt. – Ha esetleg valamit kifelejtettem volna az Erasmus kapcsán, van e még olyan, amit szívesen megosztana az olvasókkal?

– Természetesen minden információ a témakör kapcsán az iskola internetes oldalán megtalálható. Időben felkerül az oldalra minden hasznos és fontos tudnivaló, ami a pályázathoz szükséges. Minden pályázni kívánó diákunknak sok sikert kívánok a pályázat elnyeréséhez. Vászondy Viktória

14 erasmusozó


Diákcserebere Egyesült Államok, Kanada, Anglia, Franciaország, Németország, Olaszország, Hollandia, Portugália, Csehország, Románia, Litvánia – jelenleg ezek azok országok, amelyeknek különböző egyetemeivel a BKF cserediák-kapcsolatot tart. Bizony, kedves Olvasóm, amennyiben BKF-es vagy, neked is megvan a lehetőséged, hogy megismerkedj külföldről iskolánkba érkező diákokkal, valamint hogy a későbbiekben bejárd Európa szebbnél szebb tájait és nevesebbnél nevesebb külföldi egyetemen tölts egy-egy félévet! Erasmus – egy nemzetközi cserediák szervezet, nevét Rotterdami Erasmusról, a neves filozófusról és teológusról kapta. Pályázati úton lehet részt venni ebben a programban, melyet az Európai Bizottság hajt végre és Magyarországon a Tempus nevű közalapítvány hirdet meg. A BKF 2005 tavaszán kapta meg az Erasmus University Chartert, és ezzel a főiskola számára megnyíltak elsősorban az Európai Unión belüli együttműködés széleskörű lehetőségei. Jelenleg a BKF-en két portugál, két belga, két német, egy holland, egy kanadai, egy lengyel és egy litván tanuló, külföldön pedig négy magyar diák tartózkodik. Jelentősebb anyagi támogatásra csak azok a hallgatók számíthatnak, akik az Európai Unión belüli egyetemet pályáznak meg, nekik a költségeik nagyobb részét az EU

finanszírozza. Akik netán a tengerentúlt céloznák meg, azoknak jobban a zsebükbe kell nyúlniuk, de ahogy mondani szokás: a minőséget meg kell fizetni. A lakáskérdést célszerű önállóan megoldani, nem hátrány, ha a célországban vannak kapcsolataink, akik segítenek ennek rendezésében. Természetesen ennek hiányában az Erasmus igyekszik segítséget nyújtani. A BKF-en például az Erasmus Hallgatói Teamnek a cserediákok patronálásán kívül ez is az első számú feladatai közé tartozik. Ahhoz, hogy valaki megpályázhassa az Erasmus tanulmányutat, megvannak a kritériumai, melyek természetesen országonként és főiskolánként változók. A BKF-en a teendők a következők: először is ki kell tölteni eg y forma nyom-

tatványt, csatolni kell egy motivációs levelet magyar és angol nyelven, valamint szükség van az utolsó két év indexmásolatára és két tanár ajánlólevelére is. A pályázatok elbírálásánál a tanulók tanulmányi átlagát, a BKF közösségi életében való részvételt, valamint a normáknak megfelelő magatartását veszik figyelembe. Emellett fontos feltétel 2 lezárt félév, ajánlott a másodikos hallgatóknak pályázni, hiszen nekik a legrugalmasabb az időbeosztásuk. Nyelvtudás szempontjából a legtöbb országban az angol számít alapfeltételnek, ez alól kivétel Olaszország, ahol olaszul is tanulhatnak a hallgatók, illetve Portugália, ahol portugál nyelv a kötelező. Amennyiben még mindig kételkednél, ajánlom figyelmedbe a Lakótársat keresünk! című film első és második részét, amelyben betekintést nyerhetsz, milyen is cserediáknak lenni! Ha elégedett vagy a látottakkal, akkor előtted a lehetőség, hogy „életed filmje” külföldön folytatódjon! Nekem csupán annyi a dolgom , hogy sok sikert kívánjak hozzá! Hajrá! Virók Attila

erasmusozó 15


do erasmus

A Belgian girl in Budapest She finds old people a bit weird, but she likes Hungarian young a lot. She loves the nightlife of Budapest, the bridges, the buildings. Coralie came to the capital of our small country from Belgium and she hasn’t tried Túró Rudi yet. But everything comes to her who waits. – How came your choice to study in Budapest, not another city?

– I chose Budapest because of the Englishspeaking classes: in a lot of different countries the classes are given in the language of the country, not in English. I also wanted to discover another culture because I have been in a lot of countries in Western Europe, but never in Central Europe: Budapest is a perfect city to travel in Central Europe. – What are the most striking differences between BKF and your university?

people in Budapest is shocking. The old generations are not open at all. Not friendly, they never smile, if you ask for help they don't want to help you, but the young people are the opposite! Really friendly, trying to be helpful and want to share time, energy and friendship with us. – How could you describe Budapest with one sentence?

– The perfect city for an Erasmus student: beautiful, different and surprising, perfect for a few months but not for a lifetime because the culture is too different. – Have you made any new friends yet? Is

it easy to make friends in Hungary?

– I am always with international students so it’s easy to make friends like that, but I have to say that I am lucky because in BKF we have a few Hungarian friends as well. They came to us at the beginning and they always care about us. It’s good to see such friendly people. – What do you miss the most about your

– My university is bigger and the classes are lectures in a big auditorium for 300 students. We are not compulsory to go to these classes. We have a lot of practical classes as well.

country?

– Yes, I do. The atmosphere is really cool, the buildings are modern, the people are friendly and the teachers are close to the students. The only negative thing that I would talk about is the lack of organization.

person asks, how could you describe your stay in Budapest, what would be your answer in 4 words?

– Do you like BKF?

– Did you have any idea/stereotype about Hungary before you came here? How did it change since?

– I really didn't know what to expect before. No idea, no stereotypes at all. – What do you think of the Hungarian

young?

– The difference between young and older

– My family, my friends, french-fries and chocolate. – If you go back to Belgium and the 1st

– Amazing, unbelievable, too short, life experience. – Would you ever come back? If Yes, why?

If No, why?

– Yes for sure: to remind me of good memories, to show the city to someone for example. Jaksa Petra–Kovács Orsolya Anna

16 erasmusozó


Friend from the Netherlands

First impressions Lian Veeneman is from the Netherlands, where she studies cross-cultural communication. We talked about the first impressions she had in Hungary. – I know this question lacks all fantasy, but I have to ask: why did you choose Hungary?

– Most Dutch students have to visit foreign countries during his or her studies. I, for instance study cross-cultural communication, so such trips are a must-have. Hungary is not too far from the Netherlands, but the cultural differences are big enough to make it a worthwhile experience.

– This is the theory. Are you contented this far?

– To be honest, the first thing we – me and the other Erasmus students at BKF – realized on arrival, that all documents we have sent from Netherlands were lost. The applications to classes and such. – Ouch. Bad first impressions…

– Yeah, it was quite disappointing. And on top of that it turned out that the classes we applied to did not even exist, so we had to pick some English subject that more or less suited our profile. Still, it seems we won’t get credits for them. There has been some serious confusion on both sides, I must say.

– What do you think about everyday life at BKF?

– The professors are helpful, and so are the students. I personally met very few Hungarians this far, but I can get along with them well, I think. They are very informal. But the apathy, I just can’t get used to it. – Apathy?

– As far as I see, Hungarians are just not motivated, they don’t want to stand out. Have

your job done, that’s all. They don’t even want to speak during classes, and some professors seem to accept it. With such attitude one can’t last long at a Dutch college.

– Well, in Hungary, going with the flow, and not standing out is a heritage dating back the socialist regime.

– I understand, but that era is over for almost two decades now! The Dutch educational system, how should I put it, pushes people. I mean who likes to read never-ending essays about things you probably don’t care about at all? We are therefore regularly examined. I’m a lazy person, having a deadline helps a lot.

–And you think Hungarians would need such motivation too?

– Of course, they are no different, at this age you’d rather enjoy yourself than learn. That’s normal. But professors should make students learn nonetheless. If you want a diploma at all, that is.

– Sadly, in our educational system, universities are forced to have as many s t udent s a s po s sible, ju s t to keep themselves up.

– This way you may end up with a diploma you didn’t earn or quit you studies only at the very end, because you were not properly challenged that far – and you wasted a lot of time. I don’t know which of these is worse. Without rigid selection, it just doesn’t work.

– Quite the same conclusion some researchers came to…

Nimila Zsolt


erasmusozó 17

Interview with Rafael Rita

Do Erasmus – Why Hungary?

– Actually my first choice was Rome in Italy, but after that I started to thinking, why not more Central Europe, I searched some stuff about Budapest, my parents have been here, they told me it’s really good. There are a lot of places nearby, Zagrab, Vienna, Prague. The director of my university also supported Budapest. – And do you like it?

– The teachers are very friendly, for example Jay Miller. He’s always trying to help, being more than a teacher. It’s really great. At my university they know your name, ask you „How are you?”, „How was your weekend?”, there are some who have dinner with us. At home there are two classes on a year, and inside the class the students are know each other, they are always together, and in this way, you can be close friends. This is hard here. You’re always meet with different people on different classes. It’s interesting, but a lot of students have a job here. They are important jobs, a lot of people do marketing stuff or work in the Parliament. At home, it’s not accepted to work until you get your diploma. – What about Budapest?

– Is this a rich city?! The Parliament is huge. In Portugal there are buildings too, but not big as here. The Opera is beautiful. The public transport is amazing, I have never been in a city like this. It’s crowed many times, but the metro comes in every minute. This is great. It’s strange, but here the people doesn’t recycle the rubbish, we sort it over at home.

This is important, but actually we’re also learning this.

– Do you feel yourself like a stranger here?

– H a h a … It ’s f u n n y. W h e n I g o somewhere, people say „Spanish, Italian?”, „No, I’m Portuguese” – I say. But I understand it, because of my skin and my hair. I love being here, but sometimes it’s hard, for example the oldest peolpe don’t spea k Eng lish. Yesterday we were i n Zagrab, and there was a lady on the bus like 70-something years old, she began to talking to us in English. It’s the same in Portugal. And you know, I’m not alone, there is a big community of Erasmus right now in Budapest, so we always meet each other and have a party.

– What is it like to be an Erasmus student?

– If I can give an adv ice, I w ill tell everyone, please, do Erasmus, do it. Go to a different country, to a different culture. When I told it to my parents „I want to go”, they supported me. I think this is one of the biggest opportunities that’s you can have. It makes you adult. When we was at a party, there was twenty people from eleven different country. This is amazing. You can learn from them more as the university. The Erasmus program is more than learning. It’s complex. The main reason for doing Erasmus, is that you will know new people from many counties, from everywhere… Szabó Zsolt–Siető Andrea

18 telelő


Mikulás a BKF-en

Ünneplő főiskolások

Kinőttél már a Télapóból? Ebből még biztosan nem. Ha kételyeid lennének a létezése felől, azt is felejtsd el, hiszen a suliban láthatod, hogy igenis él, valóságos, hús-vér emberről van szó, aki tényleg minden kívánságot teljesít, anélkül, hogy levelet írtunk volna neki. Ilyenkor felborul a rend egy napig. Már a kapun belépve is egy teljesen más érzésünk van, mintha nem is suliba jönnénk. Az egyébként kicsit hivatalos (mégiscsak kötelező jellegű) hangulat a karácsonyi hatáshoz elengedhetetlen kellékekkel, díszekkel, világítással oldódik fel bennünk. Na és persze Télapó, aki folyamatosan mászkál az iskola egész területén két krampuszának társaságában és nem akármilyen ajándékokkal lep meg minket. Tavaly például a tombola főnyereménye néhány kifizetett utóvizsga csekk volt. Idén ez a program elmarad, de helyette

lehet pókerezni, activityzni és még csocsóbajnokság is várja az asztali foci szerelmeseit. De ne higgye senki, hogy a szervezők fantáziája eddig terjed, hiszen ezeken túl van Mikulás célbadobó verseny is (ami pont olyan rejtélyes, ahogy azt a neve sugallja) és ha esetleg valakinek kimaradt a gyerekkorából most megörökítheti a személyes találkozást: lefotózkodhat Télapóval. Az egész napos nyüzsgés során körbemegy egy BKF teszt, ami húsz kérdésből áll. Öt fős csapatok töltik ki, minél nagyobb gyorsaságra törekedve, hiszen a legjobban teljesítő gárda Mikulás csomagot kap. Ilyen ajándék jár mindenkinek, aki a legjobban szerepel a versenyek, vetélkedők során. A csocsóbajnokságra és a pókerversenyre előzetesen kell nevezni, aznap, a különböző helyszíneken. A részvétel persze nem kötelező, de többek által erősen


Idén is eljött hozzánk a BKF Mikulás. A marketing Hallgatói Team és a rendezvényszervezés szakon tanulók közös rendezése jóvoltából. Szabó Ottótól a csapat egyik vezetőjétől tudom, hogy ez a rendezvény mióta itt tanul, mindig is létezett. Nekik köszönhetjük tehát a karácsonyi, családias, vidám hangulatot évről évre, amit a forralt bor, különböző társasjátékok és egyéb meglepetések nyújtanak.

ajánlott. Az általam megkérdezett diákok közül mindenkiben élénken él a BKF Mikulás képe, hiszen nem mindennapi, hogy az iskola falain belül kellemes, jó hangulatban töltsünk el egy napot forralt borral a kezünkben, és lesve Télapót, aki bármikor megajándékozhat minket, függetlenül attól, hogy szerepeltünk-e valamilyen versenyen, ha mással nem, egy szaloncukorral mindenképp. Érdemes eljönni, hiszen rajtunk kívül nem sokan mondhatják el, hogy már partiztak együtt az igazi Télapóval.. December hatodika tehát minden szempontból kihagyhatatlan és ilyenkor talán még a rendszeres iskolakerülők is kényszerét érzik, hogy belátogassanak a suliba. Valastyán Vanda

telelő 19


Karácsonyi ajándékpara

Idegtépő számolgatás

Elkezdődik az idegtépő számolgatás, hány embert kell idén megajándékoznod, kire mennyit szánsz, egyáltalán honnan lesz pénzed. Először is 19-20 évesen már nem nagyon állja meg a helyét az, hogy kérünk a szülőktől pénzt a saját ajándékukra. Úgyhogy ideje spórolni és mikor már megtakarítottunk valamennyit, kezdődhet a boltról-boltra való mászkálgatás. Ha kevés a pénzed, a legjobb, ha mindenki kb. azonos értékű ajándékot kap a családban. Anyut, aput meg lehet lepni egy közös ajándékkal, már nem kell kettőn gondolkoznod. A mai fejlett technológiának köszönhetően játszi könnyedséggel megszerezheted a legjobb filmeket és zenéket a tesóknak, csak a cd-ről kell gondoskodnod. A nagyi meg általában nem túl nagy elvárású személy, ő egy saját készítésű ajándéknak is

örül majd. A barátok pedig már egy-egy apróságból is tudni fogják, hogy fontosak neked. Én és szerintem a legtöbb ember is úgy van vele, hogy a legjobban a szerelme ajándékára ügyel és arra bármennyit képes költeni. Ha jelenleg nincs párod, akkor egy gonddal kevesebb, minden rosszban van valami jó. Szerintem arany szabály, hogy sose hagyd az utolsó pillanatra a vásárlást, inkább már novemberben kezdj el nézelődni! Hamar megjelennek a karácsonyi parfüm-, szappan csomagok a boltok polcain és ezek ilyenkor nagyon jó árban vannak. Emellett érdemes kilátogatni a különböző karácsonyi vásárokra is, ahol egyedi dolgokat is találhatunk szintén jó pénzért. Idén november 29-én nyitotta meg kapuit a hagyományos karácsonyi vásár a Vörösmarty téren, ahol a programok is

Fotó: Erdélyi Réka

November, már kezdődik. Járod a bevásárló központokat és észreveszed az első jeleket. Először csak néhány karácsonyi dísz, majd felbukkan egy mikulás a kedvenc csokid csomagolásán, de a teljes megsemmisülés, a november 2-án felállított hatalmas karácsonyfa a Westend előtti placcon. Na ekkor tudatosul benned, hogy már megint itt a karácsony és ideje az ajándékokon törni a kis buksid.

nagyon jók szoktak lenni. A Syma csarnokban december 8-án kezdődött a vásár és egészen december 23-ig várják a látogatókat. Szóval nem kell idegeskedni, ez is csak egy olyan dolog, ami minden évben megesik, és mindig megfogadod, hogy jövőre majd előrelátóbb leszel. Ha ez idén nem jött össze, ne búsulj, majd 2008-ban! Nagy Réka

Infók: www.syma.hu www.utisugo.hu/karacsony

20 telelő


Újév előtti welcome party – take it easy!

Ünnepelni jó Én személy szerint nem rajongok a szilveszterért. Állandó stresszként élem meg azokat a napokat, amikor egyre közelebb kerülünk ahhoz a bizonyos éjszakához. És tudom, ezzel nemcsak én vagyok így.


Az első probléma vele, hogy ezt az estét mindenki úgy fogja fel, mintha valami világmegváltó dologról lenne szó. Holott csak egy átlagos este, zárunk egy évet, kezdünk egy újat. Semmi extra, minden évben ezt tesszük, nem kell úgy begerjedni tőle. Ilyenkor mindenki úgy érzi, hogy együtt kell lennie mindenkivel, akit szeret. Nos ezzel csak az a gond, hogy az összes barátod nem ismerheti egymást és lesznek, akikkel nem tudsz együtt ünnepelni. Ebből kifolyólag választanod kell, hogy melyik baráti társasággal tarts. Nézzük, hogyan lehetne a lehető legjobban eltölteni a jeles eseményt! Először is két lehetőség van. Vagy abba a típusba tartozol, akit nem érdekel az egész felhajtás és szívesebben nézed otthon a szórakoztató szilveszteri műsorokat szűk baráti körben. Akkor neked a legegyszerűbb. Hívd a barátod vagy barátnőd, vegyél sok nasit, egy-két sört és pezsit és aloha. Viszont, ha inkább az „ereszdelahajam” party

híve vagy, akkor bizony alaposan ki kell választani a helyet. Nos, szerintem a szilvesztert házibuliban a legjobb megünnepelni. Ott tényleg azok vannak, akikkel együtt töltötted az évet és köszönteni akarod az újat, akiknek puszit akarsz adni éjfélkor, és akikkel jó lesz reggel takarítani. Ehhez csak egy kecó kell és a jó társaság. Az utóbbi általában adott, az előbbi egy kis utánajárást igényel. Mi például tavaly nem tudtunk üres házat szerezni és így egy kocsmát béreltünk ki. Ha sokan vagytok, jól eloszlik a bérleti díj és a pultos bére, aki feláldozza magát erre az estére. De ha a bérlés a tervetek, akkor már november végén érdemes lefoglalni, a jobb helyeket hamar elkapkodják. A másik lehetőség a népszerű szórakozóhelyek által kínált töménytelen mennyiségű ajánlat. A decemberi program magazinok tele vannak szilveszteri bulikkal, bár én nem tudnám elképzelni az éjfélt egy zsúfolt szórakozóhelyen. De kinek a pap… Szóval nem kell túllihegni ezt az estét, ha úgy alakul, hogy egyedül töltöd otthon, akkor se érezd magad kellemetlenül, mert semmiről sem maradsz le. Felkelsz és minden folytatódik ugyanúgy. Ja és B.U.É.K.! Nagy Réka

telelő 21


Nem csak elsősöknek!

Jó tanácsok vizsgaidőszakra

Elsőként az órai jegyzetekre, vagy a tanárod által, a CooSpace -re feltett anyagokra. (Ezek legtöbb esetben az órán leadott előadások PPT-s formáit jelentik). Ha úgy alakult, hogy egyéb, valószínűleg az iskolánál lényegesen izgalmasabb dolgod adódott az évben, és nem jártál órákra, de számodra többet segítene egy kézzel írt jegyzet, kérj bátran diáktársaidtól! JÓ TANÁCS: Ha lehetséges, ne az utolsó héten kezdj bele a végeláthatatlan jegyzetek utáni hajszába! Diáktársaid ugyanis ilyenkor már kevésbé készségesek, hiszen nekik is tanulni kell, nem csak neked! Másik, szintén nem elhanyagolható dolog: a kötelező irodalom. Azt ugyanis, ahogy a neve is sugallja EL


A legjobb tanács, amit adhatok: TANULJ! Tudom, hogy ez nagyon sablonosan hangzik, his ze n m in d e n k i e z ze l nyaggat, de higgy nekem! Ha ugyanis nem így teszel, vagy vár rád az UV időszak vagy ugyanezek a tárgyak jövőre! A kötelezők alól ugyanis nem tudsz kibújni. Hogy mire lesz szükséged? KELL OLVASNOD! Nem árt, ha tudod, hogy a legtöbb tanár a kötelező irodalomra és az órai jegyzetekre építi a vizsgáit. JÓ HÍR: az ajánlott irodalom többnyire tényleg csak a nagyon lelkes hallgatóknak van! (Kivétel ez alól Róka Jolán tanárnő órája, ott ugyanis az ajánlott irodalmat nyugodt szívvel tekintheted kötelezőnek! Ezt tapasztalatból mondom.) Fontos, hogy a vizsgaidőpontok felvételénél jól gondold át, mennyit kell tanulnod és olvasnod. Higgy nekem, a különleges képességgel megáldott embereken kívül senki agya nem alkalmas arra, hogy több száz oldalt fogadjon be két nap alatt! Azt ugyanis nem feltételezi senki, hogy a szor-

galmi időszakban már bőszen bújtad a könyveket. A kevés idő általában UV-t szül, ami még több időbe, és ráadásul pénzbe is kerül (1000ft/ tárgy). A vizsgáknak többnyire három típusával találkozhatsz a suliban: szóbeli, írásbeli (nyitott és/vagy esszékérdések), írásbeli (teszt). Egyértelmű, hogy a legnagyobb mázlid a teszteknél lehet, ugyanis ha már halványan dereng az anyag, akkor előfordulhat az 50-50%-os esély! A szóbelin sok múlhat a tanáron is. Sokan ugyanis nehezen viselik az üres szöveget, mások viszont kimondottan kedvelik a kreatív diákokat. Ilyet már én is láttam, tehát bizton állíthatom, a semmire is lehet ket-

22 telelő test kapni! (Persze ebben az esetben se várj jobbat, azonban ha semmit nem tanultál, elég jutányosan hangzik, nem?) Ahol biztosan nem tudsz révbe érni háttértudás nélkül, az a hagyományos esszés típusú vizsga!


Ott ugyanis kizárt, hogy a fantasztikus kisugárzásod vagy a híres mázlid átsegít a vizsgán. Tehát azt is érdemes meggondolnod, hogy hol kockáztatsz. Most még hosszasan sorolhatnám a számodra leg-

kedvezőbben hangzó, „hogyan bújjunk ki a vizsgák alól?” lehetőségeket, de ha biztosra akarsz menni, TANULJ! Hidd el, ez sem sokkal rosszabb, mint a másnaposság! Lipták Léna

keverd a lapokat

Korda Gyuri pokere BKF módra


Idén is tiszteletünket tehettük a BKF Poker Open-en, a másodikon. Bár én, mint külső szemlélődő, félig hulla állapotban néztem végig a „pókerarcokat”, azért elég izgalmat hozott az idei party is. A Tájfun Billiárdszalon tökéletes helyet biztosított a kártyázni kívánóknak, főleg olyan tudatban, hogy a hely ezen részét a BKF avatta fel. A Gólyabál miatt

igaz kicsit több nevezőre számított a szervező osztag, Vaskó Viktor és Horváth Csaba, mégis az izgatott versenyzők majdnem éjfélig keverték egymás között a kártyákat. A Texas Holden-en tizenhat fő vett részt hét órás kezdettel, míg a Cash Gamen a kiesők és a még pár ember uralta az asztalokat. A végére a kimerült versenyzők, azért nem kis összegekkel térhet-

tek haza, így némi boldogság ült ki az első három helyezett arcára. Rövid beszélgetés, gratuláció a helyezetteknek, e-mail cím egyeztetés, pénzjutalom átadása és szép lassan mindenki haza, kipihenni az izgalmakat. Jövő félévben újra vár mindenki a BKF poker bajnoksága. Mindenkinek köszönjük a részvételt. Dergez György

penna 23


Pákozdi Nóra Cincy

December a belvárosban Megborzongsz. Hosszú puha sálad még egyszer körbetekered, és begombolod kabátod összes gombját. Csípős, de kellemes ez a hideg, ami átjárja az egész várost és imént a tested. Fél nyolc körül járhat, sokan most tartanak haza a munkából, ki gyalog, ki villamossal, ki kocsival. Te figyeled az arcokat, vajon honnan jönnek? Hova tartanak? S mi a történetük? Ott például az az elegáns, hosszú piros kabátos hölgy. Talán egy fényűző szállodában dolgozik, s most megy haza a gyerekeihez abba a pompás homlokzatú Andrássy úti nagypolgári házba. Már el is halad melletted, mire átfutnak a képek az agyadon. Nehéz, aranyszín luxusillatot húz maga után. Mire megérzed, már csak a cipője kopogását hallod. Tovatűnt… De jönnek az új alakok. Ott áll egy pékség előtt egy kislány: arcát a hideg már rózsaszínűre csípte. Kezében egy póráz, a végén egy foxikölyök. Elránthatná a kislányt, de nem teszi. Türelmesen várnak az úrra, aki a pékségben megveszi az utolsó kemény, félnyolcas kenyeret. Miért nem jött előbb friss kenyérért? Gondterhelten kilép a boltból, lehajol, megpuszilja a kislányt, megsimogatja a foxi fejét, s boldogan indulnak a földalattihoz. Te pedig fürkészed tovább az embereket, a fényeket, a házakat. Minden olyan öröknek tűnik most. Nem zavar a hangos dudálás, a csúszós járda, a szmog és a benzingőz sem. Most nem azért jöttél, hogy ezekre figyelj. Ismerős illatok csapják meg a sálba bugyolált orrod: sült gesztenye és szegfűszeg. Egy bajszos öregúr az árus, kezén elől kivágott kesztyű, fején elnyűtt sapka. Kérően rád

pillant, s elhatározod, visszafelé veszel egy adagot a rég nem ízlelt csemegéből. Tovább mész. Kicsit komorabb, fehérebb fényekbe botlasz, körben padok, rajtuk megintcsak különféle emberek. Jobbra egy pár ül. A lány arca komor s előre néz, a fiú pedig tanácstalannak tűnik, s csak nézi a lány arcát, mintha valamit várna. Még mindig nincs vége utadnak. Átmész a zebrán egy kis utcába. Semmi különös nincs ebben az utcában, te mégis mindig megnyugszol itt. Aztán ránézel az órádra és feleszmélsz, hogy már rég otthon kéne lenned. Hideg is van, és picit el is fáradtál. Elindulsz vissza az előző útvonalon, át a fehér fényes, pados helyen. Már messziről látod, hogy az előző pár már nem olyan, mint néhány perccel ezelőtt. Nevetnek és szorosan ölelik át egymást. Eszedbe jut, hogy van még feladatod: gesztenyét venni a bácsitól. Sietősebbre veszed a lépteid, a fények megvilágítják a hidegben látszó leheletedet. Nem tudod miért sietsz, hisz a gesztenye megvár. Odaérsz, a bácsi rád mosolyog és azt mondja: – Tudtam, hogy visszajön! Aztán ismét valami ismerős aroma… De nem tűnik olyan régről ismertnek. Hátranézel, s be is azonosítod: a piros kabátos hölgy az, de nem egyedül. Mellette a picilány a foxival és az apukája, kezében a félnyolcas kenyérrel. A férfi megcsókolja a nőt, a kislány pedig csilingelő hangon: „Apa, vegyünk egy kis gesztenyét!” Elmosolyodsz. Rájössz, volt okod miért sietni az előbb. Így megtudtad, ha csak egy icipicit is, mi az ő történetük.

24 kommolyan


Herczeg Zsolt munkássága

A ,,Kisherczegség” ura

– Elég színes életed volt eddig. Először színésznek készültél, majd magyar tanári végzettséget szereztél. Jelenleg az InfoRádiónál dolgozol, illetve a DUE-ban tevékenykedsz. Végülis hogy kerültél a BKF-re?

– A BK F és az InfoRádió szorosa n együttműködik, a rádió több munkatár-

sa tanít a főiskolán. Mint utólag kiderült, engem a Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesülete által kiadott könyvem, a Presszárium kapcsán hívtak meg oktatni Módos Márton ügyvezető igazgató-főszerkesztő ajánlásával. Meglepődtem és örültem.

– Tulajdonképpen milyen státuszban dolgozol nálunk?

– „Hány cédula az élet…?” Ezekkel a státuszokkal mindig bajban vagyok… Tudós nem vagyok, nem mérem magam azokhoz, akik tudományos fokozatokkal rendelkeznek. Oktató vagyok, egy gyakorlati szakember.

– Mióta tanítasz a Kommunikációs Főiskolán?

– Ebben a félévben éppenséggel nem dolgozom, eddig három félévet tanítottam végig. Év

Fotó: Gino

Sokaknak feltűnhetett már, hogy Herczeg Zsolt aktív munkatársa a komm’-nak. Nemcsak ír az újságba, de saját rovata is van, övé az egész ,,Kisherczegség”. De ki ő tulajdonképpen? Diák? Tanár? Most lerántjuk a leplet, mindenki megtudhatja, ki is ő valójában, és miért érzi fontosnak, hogy megossza velünk gondolatait az újság hasábjain.

kommolyan – kisváros 25


elején kiderül, hogy kapok-e újra felkérést. – Mit tanulhatnak tőled az ide járók?

– Rádiós újságírást. Korábban volt egy helyi média-hírrádió nevű tantárgyam is.

– Honnan jött az ötlet, hogy saját rovatod legyen a komm’-ban?

– A komm’ főszerkesztője egy régi DUE-s, Kis Anett. Ő kért meg rá. Hogy miért, arra ő tudja a választ. Lehet, hogy üresen maradt egy oldal…? – Hogy döntöd el, hogy mikor miről írsz?

– Olyan aktuális témát választok, amiről ti is tudhattok, és érinthet, érdekelhet benneteket, de az én nézőpontjaimból talán még nem vizsgáljátok meg az adott ügyet. Általában sajtókritika sül ki belőle, sok öniróniával. A rovatot DUE-s ként írom, nem főiskolai oktatóként.

– Mi a véleményed a BKF diákjairól? Milyen kép alakult ki benned rólunk?

– Egyes diákokról van és lehet véleményem, de az nem ide tartozik. Nem vagyok olyan jelentős oktatója a főiskolának, hogy egy közösséget megítélhessek, ehhez nincs elég információm, mert nem vagyok annyit bent. Ha most kiemelem azokat, akik a befizetett tetemes tandíjuk dacára érdektelenek és tájékozatlanok, akkor megbántom az „egy kalap alá vett” lelkiismeretes tehetségeket. Ha az utóbbiakat dicsérem, akkor az előbbiek kapnak érdemtelenül elismerést. A publicisztika alapja is a tény: először azt kell ismerni, és csak azután mondani véleményt. De nem is dolgom, hogy véleményt mondjak erről, sokkal inkább fordítva van erre szükség: engem kellene véleményezni, hiszen ma már van lehetőség az oktatók kulturált minősítésére. Úgyhogy hajrá. Árgyellán Edina

A város, ahonnan jöttem

Majka otthonáról A forgalmas, folyton nyüzsgő fővárosba egy jóval kisebb, de nagy múltú városból az észak-magyarországi ipari térségből érkeztem. A fővárosban több mint 40szer annyian élnek, mint Ózdon, de azért mindent meg lehet benne találni, ami csak szükséges. Mostanában kisvárosunk rendíthetetlen dinamikával lép a haladás útjára, amit számos dolog igazol. Ilyen például az úthálózat, hiszen most már megközelítőleg 5 körforgalmunk

van, tehát joggal pályázhatnánk a „körforgalmak városa ” címre. Nyáron virágban pompázik, a téli időszakban pedig fényárban úszik, ami néhány hónapon keresztül szép látványt nyújt az ide látogatóknak. A konzekvenciát levonva Ózd a fejlődés útjára lépett. Ha teázni, kávézgatni, vagy csak be akarsz ülni a barátaiddal valahova, akkor arra jó pár hely áll a rendelke-

zésedre. Vannak közülük az angol pub típusú igényes helyek, ahol igazán jól érezheted magad. Ha táncolni vágysz, akkor rendelkezésedre áll az országszerte elismert Rio Disco. Hétvégenként itt aztán igazán sok fiatal verődik össze, hogy egy jót bulizzon. Laura

26 ritmus szekció


Egy hírös arc a Hírös Városból

Veletek Egy novemberi szombaton Kecskeméten leültünk beszélgetni egy fiatalemberrel, aki ’98 óta dolgozik, alkot, él a hiphop zenéért. Mit is csinál valójában? Undergroundnak túl populáris, populárisnak túl underground. Stílusában hiphopon kívül funk, jazz elemek is felfedezhetők. Írással is foglalkozik, de ő rímekben mesél. Mindenről szó esik. Aztán lehet sírni, nevetni, gondolkodni. Ő a Fankadeli. – Egy aktuális kérdéssel kezdenénk. A közelmúltban a salatamagazin.com befejezte működését, mi történt?

– Technikai probléma van a szerverrel, úgyhogy ezen dolgozunk. Igazából először eléggé lesújtott ez a dolog, de most már örülök is neki. Tudod, vannak az ember életében olyan dolgok, amikor rá van kényszerítve, hogy továbblépjen. Mindig tervezgettük azt, hogy az egész Salátának a motorját újraprogramozzuk, meg újra megcsináljuk az egészet, hogy jobban bővíthető legyen és egy csomó új funkció legyen rajta. Most elkezdődött ez a dolog. Perpillanat már nem is bánt ez az ügy, de hogy mikor lesz újra Saláta, azt nem tudom. – Tehát csak technikai okai vannak a leállásnak és működik továbbra is ez az oldal?

– Így van.

– ’96 óta írsz szövegeket és ’98 óta rappelsz. Milyen indíttatásra kezdtél bele, a kezdetekről mesélj pár dolgot.

– Igazándiból ez ugyanaz, hogy valaki késztetést érez arra, hogy napi tizenkét órában hajkurássza a focilabdát, meg mit tudom én, csinál valamit. Fotóz vagy kérdezget másokat, hogy mi a véleményük. Ez ugyanolyan, hogy ha hallasz valami zenét, akkor késztetést érzel arra, hogy ilyen butaságokat elkezdjél rímekbe szedni, meg valami ritmikát alkotni hozzá. Van az a szó, hogy önkifejezés, amit körülbelül majdnem annyira elcsépeltek, mint más hasonló szavakat, de nagyjából arról van szó, hogy valamiben ki kell élni magadat és valamiben az energiádat le kell vezetni. Ez ugyanúgy működik, mint a világon bármi más. Elkezdesz focizni és ha tudsz gólt rúgni meg gólpasszokat ad-

ni, akkor nyilván folytatod a dolgot, ha van sikerélményed. Hogyha ez működik, akkor ez hosszútávon nyilván így belédékelődik, úgyhogy ezért nyomom már ilyen régóta ezt a hülyeséget. – A fankadeli.hu internetes oldalon olvasható általad írt jegyzetek, definíciók, mesék, között olvastam, hogy Te a saját életedben művészetnek tartod a hiphopot. Gondolom, ezzel a mai napig így vagy és ez egy kifejezőeszköz, amit használsz lényegében.

– Így van, ezt már ezren megmondták előttem és semmi újat nem mondok,de a lényeg, hogy minden viszonyítás kérdése. Hogyha valaki fog egy vödröt és telerakja festékkel, majd ráönti egy vászonra, aztán nagygalériákban millió dollárokért adják és azokat postaironnal aláhúzva művészetnek titulálják. Ezzel speciel nekem semmi bajom nincsen, mert lehet, hogy én nem tudnám úgy ráönteni a festéket a vászonra. Én nem mondanám magam iparos embernek, tehát ha választani lehet, akkor ez egy művészeti ág.

– A fankadeli.hu-n olvasható írások abszolút egye-

ritmus szekció 27


– Az a lényege ennek a dolognak, hogy vannak olyan gondolatömlenyek – mindenkiben van ilyen, úgy érzem – amiket nem tudsz rímek közé szorítani és egy ilyen dolgon keresztül kiadod magadból. Ez egyébként sokaknál kiválóan működik. Ha például többen írnának ilyet magukról és egymásét elolvasgatnák, akkor sokkal hamarabb megismernék egymást az emberek, minthogyha heteken, hónapokon keresztül chatelsz vagy e-mailezel valakivel, vagy akár melletted ül a suliban és hús vér kontaktust teremtesz. Akkor csak a hétköznapi dolgokról esik szó. Olyan témák bukkannak fel, amikor elkezdesz írni, amik nem jönnek elő, ha csak ide leülünk és sörözünk meg kávézunk. – Nag yon sokan nem merik megtenni, hogy így őszintén kiadják a gondolataikat.

– Én sem. Ha leírnám ami a valóság, akkor elfordulna tőlem mindenki. Igazából annak az ára, hogy szociális lények vagyunk az, hogy egy életen keresztül hazudunk. Ennek a mértéke az, ami a fontos, hogy ki men�-


diek, mert sokan próbálkoznak például blogírással, de a te írásaidnak semmi köze ehhez. Honnan jött az ötlet ennek az elkezdéséhez?

nyire hazudik, meg mit, meg milyen sűrűn, meg mekkora kárt tesz vele. Igazából ennyi a lényeg. Hogyha elolvasod a fankadeli.hu-t, az az én valós gondolataimat maximum sugallja még magam számára is sokszor. Az emberi faj jelen pillanatban azon a szinten áll, hogy nem őszinte. Igazából az volna a lényeg, hogy úgy legyenek az emberek nem őszinték, hogy azzal ne bántsák a másikat. Ha például te egy ízig-vérig férfi vagy, aki állandóan széthagyja az alsógatyáit meg a zoknijait, és együtt élsz egy lánnyal, aki ettől herótot kap, akkor az simán belefér, hogy megfogod a cuccaid és berakod a szennyesvödörbe. Szerintem az őszinte gondolatokat, a velőt soha nem fogjuk kiadni magunkból, mert arra effektív alkalmatlan egy mai világban felnőtt ember. Ennek az éremnek a

másik oldala, hogy vannak olyan értékek, amik mellett határozottan, kijelentő módban ki kell állni. Ennyi röviden a történet. – A kezdeteknél, az első sikerek idején hogyan fogadott Kecskemét?

– ’98-ban meg ’99-ben senki nem tudott szerintem rólam, se Kecskeméten, se máshol, mert jó ideig ez egy szobahobbi. Bár a mai világban már nem, mert az internetnek olyan infrastruktúrája van, hogy gyakorlatilag egy napja rappelsz és már tudsz publikálni. Hogy a kérdésed velejére próbáljak rámenni, a lényeg szerintem az, hogy a saját hazájában senki nem lehet próféta, annak ellenére, hogy ez a Suhancos dolog amit csinálunk, az idősebbek körében mondhatom, hogy osztatlan sikert aratott Kecskeméten is. A fiatalabb generációnak tetemes része, akik otthonról

28 ritmus szekció



tényleg azt a görcsös frusztrációt hozzák, mások sikerében kizárólag az irigységet látja, mármint maguk felé az csapódik le. Annak ellenére, hogy én lokálpatrióta volnék a várost tekintve, az embereket igazából nem igazán csípem. Ez kialakít az emberben egy viszolygást, ami évek múltán úgy jelenik meg, hogy nem az, hogy titkolod, hogy mivel foglalkozol, de soha nem hozod fel és ha valaki felhozza, akkor is csak tőmondatokban válaszolsz maximum. Ha Amerikában, Franciaországban vagy Dániában megkérdezik azt, hogy mivan ve-

led, akkor elmondhatod, hogy most kaptál valami díjat vagy klipet forgattál vagy megjelent egy könyved vagy valami, de ha Magyarországon megkérdezik, hogy mi van veled, csak azt mondhatod rá, hogy minden ok, köszi, jól vagyok. Ha elmondod, hogy megjelent egy könyved, TV műsorod vagy lemezed, az lesz az első reakció, hogy „bazdmeg, ez mit futtatja itt magát?”. Van egy pár példány, olyan mint én, aki tud örülni mások sikerének. Ha ismerem, akkor megnézem, megveszem, elolvasom, stb.

– Mennyire érzed úg y, hogy a magyar hiphop tár-

sadalomban lenne egyfajta egészségesen túlmutató versengés, rivalizálás vagy háború? Több dalodban is foglalkozol ezzel. Előfordul, hogy veszélyben érzed magad?

– Hát igen, de most ez nyilván olyan dolog, amiről egy interjúban nem beszél az ember. Előadhatom itt a hattyú halálát, érted, de nyilván ha engem bántana valaki, akkor neki is sok rossz éjszakája lenne utána, tehát ezzel nincs probléma. Évekig mondogatták, hogy a magyar hiphop meghatározó egyénisége vagyok, ezt aztán mindig elszerényked-

ritmus szekció 29


tem, dumáltam-dumáltam, aztán rájöttem, hogy tényleg az vagyok. Tény, hogy ha az elmúlt két-három évben valahol hiphopról esik szó, olyan nincs, hogy a Fankadeliről ne beszéljenek, tök mindegy, hogy milyen aspektusban. Ezáltal rájöttem, hogy nincs verseny a magyar hiphopban, csak az acsarkodás. Azáltal, hogy megszakítottam azokkal az emberekkel a kapcsolatot – akiknek úgy érzem mondjuk nem előremutató, amit csinálnak és ahogy viselkednek, ezáltal bizony nem tudnak igazi gerinctelenül acsarkodni, mert nincs rá reflektálás – ezáltal belekényszerítettem őket abba, hogy tényleg csak a saját dolgukkal foglalkozzanak. Azt hiszem, hogy most következett el az az időszak a hazai hiphop zenében, hogy kezdődik a verseny, mert a hallgatókat annyira összekeverték, hogy ki kivel van, ki mit akar, ki mit képvisel, ki kinek a haverja, hogy innentől kezdődik el az, hogy kizárólag a produktum szimpátiája egyes szám első személyben szubjektíven fog dönteni minden egyes ember kis szobájában, hogy ez most tetszik vagy nem tetszik. Sokan mondták rám, hogy én vagyok, aki meg akarja osztani a hallgatókat, pont

én vagyok, aki nem akarja megosztani őket. Én voltam az egyetlen, aki kijelentő módban hangoztatni mertem, hogy mik azok az értékek és menüpontok, ami mellett én a voksomat leteszem és ami ellen úgy gondolom, fel kell emelnie az embernek a hangját. Ez nem megosztás, ez állásfoglalás. Akik ezzel ellentétben vannak, ők akarják az embereket megosztani, mintha ez egy rossz dolog lenne. Tudjuk, hogy a mértéktelen liberalizmus hova vezet, ezt az országban több helyen is lehet érezni.

– 2003-ban, mikor húsz éves voltál, megalapítottad a Night Child kiadót, idén nyáron pedig stúdióval kapcsolatos változások is történtek.

– Most egy új stúdió épült, merem állítani, hogy nagyon jó. Én úgy érzem, hogy Magyarországon jelen pillanatban a legdögösebb rapzenét nálam lehet felvenni. Így ér-

zem, mert meghallgattam minden lehetőséget, minden produktumot, ami máshonnan gurult ki és úgy érzem, ennek a fényében három év alatt megtaláltam a receptet arra, hogy lehet nálunk is technikailag jó rapzenét csinálni. – Elkerülve azt a gondolatot, hog y a zsebedben túrkáljunk, mennyire lehet megélni a magyar hiphopból?

– Általánosságban úgy kell elképzelni, hogy most az a Volvo, ami az álmom (C70), abból körülbelül négyet tudnék venni használtan, amen�nyi mínusszal vagyok tíz év alatt a magyar hiphopban. Azt nagyon fontos hangsúlyoznom azonban, hogy ezt egyáltalán nem bánom. Kenyeres Attila–Kis Anett– Horváth Csaba

www.fankadeli.hu www.nightchild.hu www.salatamagazin.com

Diszkográfia: • Egyenesen az éjszakából (2001) • Sokminden van még a fejemben (2002) • Viszem a Balhét (2004) • Fankadeli&Mc Gőz Rap neked meg a csajodnak (2004) • Ezt most /kislemez/ (2007) • Újratöltve (2007)

30 nincstabu


Macska-Egér játék

Nagyon sokunknak abszolút kedvence volt a Tom & Jerry rajzfilm. Jön a kis fürge egér, kiidegeli a bamba macskát, aki szegény, mindig pórul jár. Végigkergetőzik az egész epizódot, és mi a vége? Jerry röhög a markában, szegény Tom meg a sok megpróbáltatás ellenére szomorúan elkullog. Jobb esetben, ha épp Jerry fel nem gyújtja, ki nem lapítja, vagy ne adj’ isten be nem égeti az egérspanok körében. Nézzük ma is, simán, órákig. De miért? Mi is ezt csináljuk, csak „nagyban”, mint a képernyőn. Játszunk, cukkoljuk, hergeljük az ellenkező nemet. Semmi sem mehet csak úgy egyszerűen. Ritka az olyan sztori manapság, hogy Lacikának megtetszik Évike, udvarol neki, majd összejönnek és dúl a lámúr. Ez sokkal bonyolultabb folyamat. Kombinálunk, sokszor minden apró lépésünket százszor meggondoljuk, átrágjuk. Ugye ismerős például a „dafkéből sem írok neki, még akkor sem, ha nagyon hiányzik és a falat kaparom, hogy lássam már végre… Írjon először Ő! Na nehogymá’!” Vagy a „nocsak, beszélget egy másik lánnyal/ fiúval a buliban, én is betörök a beszélgetőpartnerem aurájába, öt centire az orrától, legyen az a haverom, vagy a helyi ruhatáros bácsi”. Lényeg, hogy lássa az áldozatunk „hódításunkat”. Tiszta vicc, de hát kell a taktika, legalábbis azt hisszük. Pedig sokszor jobban tennénk ám, ha a legelső gondolatunkra, intuíciónkra hallgatnánk. Elküldenénk a kedves SMS-t, mert biztos jól esne neki, és a füléig szaladna a szája, s nem a kimenők mappába mentenénk el. Vagy kerek perec közölnénk


Sakk-matt

a kiszemelttel, hogy „Ma nagyon jól nézel ki!”, ahelyett, hogy megvárnánk, hogy valaki más mondja neki. Olyan fura ez! Egyértelműen észrevettem, hogy MI, a „mai fiatalok” félünk, rettegünk kimutatni az érzéseinket. Előadjuk a megközelíthetetlen jégszobrot, akit hősugárzóval is kvázi képtelenség felolvasztani. Persze van, hogy ez ügyes fogás lesz, mert a másikat inspirálja, de sok esetben hoppon maradunk a nagy színjátszásunkkal, a kiszemelt egy frissebb, kevésbé rágós préda után néz. Meg kéne találni valahogy azt a bizonyos arany közepet a Takticus maximus és a spontán cselekvések között. Persze ne kínáljuk magunkat tálcán, akkor hol a kihívás, nem? De van, hogy elég egy cinkos mosoly a másik felé, ami azonnal elindít valamit! Megfejteni nem fogjuk tudni mi a jobb. Szenvedélyes szerencsejátékosként játszani a fonalgombolyaggal, vagy csak ravasz, ám bújós kiscicaként göngyölgetni… De fiúk, lányok! Legyetek bátran sokkal spontánabbak! Lehet, szegény Tom sem vesztene mindig, ha egyszer hirtelen felindulásból elhívná magához Jerryt vacsizni. Persze… A kis élelmes lehet, nem menne, mert azt hinné, átverés. Pákozdi Nóra Cincy

nincstabu 31


A Méhkirálynő – Havas Henrik

Egy elképesztő történet Ha valaki azt kérné, írjam le három szóval a könyvet olyannak, amilyennek én láttam, én ezt mondanám: pikáns, szabadszellemű és elgondolkodtató. A főhősnő ugyan nem adta nevét a történethez (Kerekes Almaként jelenik meg), azonban ez teljesen lényegtelen, hiszen olvasván a könyvet senki nem tud elvonatkoztatni a pornószínésznővé avanzsált hölgy személyétől. Voltaképp nem hazudtolja meg önmagát, hiszen pontosan olyan, amilyennek már régóta ismerhetjük a médiából. Szókimondó, arrogáns, és ahogy nagyszüleink mondanák: „Velejéig romlott ez a lány!” De mielőtt teljesen elítélnénk, inkább olvassunk bele a könyvbe! Talán nem egy irodalmi érték, sokkal inkább egy könnyed délutáni olvasmány, mindenesetre sok tanulságot vonhatunk le belőle. Még az is lehet, hogy a véleményünk is megváltozik róla. Mialatt a könyvet olvastam, azon gondolkodtam, mi kellhet, hogy történjen egy emberrel ahhoz, hogy ilyen életet

szánjon magának? Ha ugyanis feltételezzük, hogy a könyv mozgatórugóját a valóság ihlette (bár ezt sokan cáfolják), akkor hősnőnk a drogok, az alkohol és a testi szenvedély rabja. Ezt tökéletesen illusztrálja a könyv minden egyes mondata. Hogy egy jól irányzott médiafogásnak, vagy (ahogyan ő mondja) egy szeretetre éhes lány igaz történetének tekintjük, azt mindenki döntse el

maga! Nem az a fontos, hogy mit gondolunk Kelemen Annáról, hogy szeretjük-e , vagy megvetjük azért, amit tesz, ahogy az sem, mennyi valósághű mondat van a könyvben. Egyetlen dolog számít: a könyv végigsöpört az országon és a sikerlisták élén tanyázik. Ez pedig csak egyet jelenthet: sokan olvassák. Én csak ajánlhatom a könyvet! Azoknak, akik visszataszítónak tartják, és azoknak, akik kedvelik. Mert tanulságos olvasmány! Persze szigorúan 18 év felett! Lipták Léna

Egy kis ízelítő a könyvből: „A harmadik találkozás utolsó órájában romlott el minden. Addig a koreográfia szerint haladtunk, én egy fotelben ültem és néztem, hogyan kering Alma a szobában a mikrofon körül, hogyan szívja fel egymás után a kokaincsíkokat, amelyeket egy ötszáz eurós papírpénz segítségével szippantott fel. Aztán a kutya beszart. Alma rám nézett és lelkes lett: Henrik, ugye ezt együtt takarítjuk fel? Milyen isteni lesz, ha ezt együtt takarítjuk fel! Azt mondtam, hogy nem, takarítsa fel egyedül.” „Most már sajnálom. Azt szerette volna, hogy legyen valami nagyon személyes közünk egymáshoz, valami, ami nem hétköznapi”.

Csak így tovább! Gratulálunk Kis Anettnek, a komm' főszerkesztőjének, aki a DUE és a Britissh Council közös pályázatán elnyerte az év szakmai diákújságírója címet

32 koktél


Biciklivel télen?

Hóban, fagyban, kétkeréken

Bizony, bizony lehet biciklizni nemcsak Budapesten, de télen is. Néhány dolgot kell csak szem előtt tartanunk, hogy ezt egészségben, balesetmentesen tegyük. Télen a drótszamár legnagyobb ellensége a víz, a latyak és a só. Ha paripánkat még tavasszal is használni akarjuk, oda kell rá figyelni. Télen nagy odafigyelést igényel gépünk. Szinte naponta kell tisztítani, letakarítani róla a sarat, illetve a sót, amit a latyakkal, vízzel gondosan felvittük különböző alkatrészekre. A só ugyanis kíméletlenül szétzúz mindenféle fémet, amitől nemcsak, hogy csúnya lesz a paci, de még balesetveszélyes is. Egy, a legrosszabb pillanatban le/eltörő kütyü gyorsan, nagyon kellemetlen helyzetbe hozhat bennünket az úton. Fontos kelléke a téli bicajozásnak a megfelelő öltözék. Rossz idő ugyanis nincsen, csak elégtelen ruházat. Olyan ruhában szabad csak elindulni, amiben álló helyzetben épphogy fázunk. Ha ennél melegebben öltözünk föl, és tekerés közben megizzadunk, a nedvesség teljesen felborítja hőháztartásunkat, aminek egy csúnya tüdőgyulladás lehet a vége. Nagyon fontos, hogy ízületeinkre, különösképp a térdünkre nagyon vigyázzunk. Ezek a testrészek ugyanis akkor szólnak csak, hogy baj van, amikor már késő. Kiváló térdvédőket lehet erre a célra kapni, nem is túl drágán, így egy kis befektetéssel garantálhatjuk, hogy

Fotó:bergmann Ernő

Hogyan készüljünk fel a téli kerékpározásra? Ezt a kérdést tehetik fel mostanában néhányan. Sokak kérdése azonban inkább így hangzik: – Kerékpározás? Budapesten? Ráadásul télen? Na ne!

még ötvenévesen is elmehetünk a haverokkal focizni egyet, és térdünk nem fog élő barométerré változni. Utoljára, de nem utolsó sorban, egy általános érvényű szabály: Látni és látszani! Aki már ült autóban, tudja, nincs rosszabb, mint egy izgága, kivilágítatlan biciklis. Ráadásul télen elég hamar sötétedik, így elég kicsi az esélye, hogy még világosban hazaérjünk. Ezért mindig legyen nálunk biciklilámpa, villogó, és nem árt, ha ruhánkat néhány fényvisszaverő csíkkal is ellátjuk, így biztosak lehetünk abban, hogy nem fogjuk palacsintaként végezni a Kerepesi út aszfaltján. Bringázni tehát messze nem olyan veszélyes, mint azt sokan gondolják. Kellő figyelem és körültekintés mellett a leggyorsabb, legegészségesebb közlekedési forma a nagyvárosban. Ha egyszer valaki kipróbálja, máshogy fog viszonyulni a metrón való nyomorgáshoz, vagy a dugóban való ücsörgéshez és csak bringával akar majd menni mindenhova. Sass Péter

drkomm 33


Náthaszezon…

Le vele!

Sokszor hallhattuk már, hogy ha nem öltözünk melegen, elkap a nátha. Nos, ha csak ezen múlna… Ám a vastag kabát csak a hidegtől véd, a betegségtől semmiképp. A kórokozók ugyanis cseppfertőzéssel a levegőbe kerülve terjednek, de kézfogással, esetleg a beteg fertőzött kezével érintett tárgyak közös használata révén is továbbadhatók. Minden alkalommal, amikor emberek közé megyünk, kitesszük magunkat a megbetegedés veszélyének. Ez azonban elkerülhetetlen kockázat. Viszont, ha már harcba megyünk, nem árt előtte felfegyverkeznünk. Ebben számos fortély segítségünkre lehet. Talán hallottátok már, hogy hideg napokon a legjobb segítség az alkohol fogyasztása. Most páraknak felcsillanhatott a szeme, ám sajna ez tévhit, sőt a szesz kitágítja az ereket, ami fokozza a szervezet hőleadását, és

így a meghűlés kockázatát. Ennél sokkal jobb módszer a megelőzés! A legfontosabb lépés az immunrendszer feltöltése. Az óvó teakeverékek kiváló vitaminbombák. Ilyet kapunk, ha összekeverünk kamilla-, hársfa-, csipkebogyóés csalánlevelet. Gyógyító teát készíthetünk még akác-, bodza-, majoránna-, fűzfalevél és kéregből, és ezek csak a leghíresebbek. A természet egy másik fegyvere a gyümölcsök és zöldségek erejében rejlik. Közülük is kiemelném az almát, ez ugyanis kiváló béltisztító és baktériummegkötő csoda. Alapos megmosás után, héjával fogyasszuk, mivel a héj vírusölő anyagokat tartalmaz. Hasonlóan jó fegyver a fokhagyma, ez ugyanis baktérium-, és vírusölő anyagokat raktároz, csökkenti a vérnyomást és igen magas antibiotikum-tároló.

Fotó: Sebődi Tímea

A nyár ismét véget ért. Ez azonban nem csak azt jelenti, hogy leköszönt a bikini, hanem mindemellett eljött a kórokozók ideje! Ahogy beköszönt a tél, ugrásszerűen megnő a megbetegedések száma. Ez márciusig nem is lankad. Ám mit tehetünk azért, hogy elkerüljük a ránk leselkedő járványokat? Egyáltalán megúszhatjuk az orrfolyást, torokfájást és az egyéb ezzel járó nyavalyát?

Sajnos azonban még a megfelelő vitaminfogyasztás sem garantálja a fertőzésmentes életet. Szerencsére a megelőzésnek van még néhány hatékony formája. Ilyen a fizikai kontaktus megelőzése, illetve minimumra csökkentése. Gondoljuk végig, hogy amíg elérünk a főiskolába, hány dologhoz érünk hozzá. És most képzeljük el, hogy azt rajtunk kívül hányan fogták már meg. Nos, ha már mindent megtettünk, hogy elkerüljük a megbetegedést, ám az mégis megtalált, érdemes visszavonulni, teákat szopogatni és reménykedni, hogy minél hamarabb túlesünk rajta. A náthára ugyanis nincs gyógyszer. Kovács bettina

34 koktél


Csodák közt járva

A Világ érdekes! Akár ez a cím is lehetne a mottója az általam nemrégiben meglátogatott, és folyton megújuló Csodák Palotájának. Aki volt már ott, tudja, aki nem, annak igen nehéz körülhatárolni, hogy mit is foglal magában ez az elnevezés. Nem kimondottan egy kiállítás, de nem is olyan komoly, mint egy múzeum, és közel sem lehet könnyelműen a játszóház elnevezéssel illetni.


Talán ezeknek az ötvözete, amit egy „interaktív tudományos alkotóhelyként” emlegethetünk. A hely, ahol kicsi és nagy önfeledten szórakozhat, és tanulhat. Ha visszagondolunk közép, vagy általános iskolai tanulmányainkra, akkor beláthatjuk (azt hiszem, most sokak nevében beszélek), hogy bizony elég kevés természettudományos kísérletben volt részünk, ilyen-olyan okok miatt legtöbbjük elmaradt. Így

lassan, de biztosan lankadt a kedvünk a természettudományok megismerését illetően. Nos, ezen a helyen az ezzel kapcsolatos hiányosságainkat igyekeznek pótolni a számos tudós által létrehozott demonstrációs eszközökkel. Ezekkel úgymond „játszva tanítanak” bennünket, mert saját magunk működtethetjük azokat. A megismerés így élményszerűen megmarad bennünk, vagyis még sokáig emlékezni fogunk rá.

„A Palotában” egy „ismerd meg magad” címet viselő kiállítás segít önmagunk megismerésében. IQ, EQ (érzelmi intelligencia) tesztek tucatja áll rendelkezésünkre. Néhányuk kitöltése után akár versenyt is futhatunk virtuális bajnokokkal, vagy képességvizsgálókon figyelhetjük magunkat. Ha elfáradtunk, akkor megpihenhetünk az óriások asztalánál, de szemtanúi lehetünk eltorzulásainknak amit persze csakis vizuálisan értek -, különböző tükrök segítségével. Felsorolni is nehéz, hogy mennyi érdekes dologgal ismerkedhetünk meg testközelből, és hogy mennyi furcsaság hagy bennünk mélyebb nyomot. Zenetagozatos lévén nekem a saját magammal való, többszólamú éneklés vitte a pálmát, amikor ráadásul még a kíséret is én magam voltam, és a „zenekar” is hozzám igazodott. Na ez nem semmi! Nekem hatalmas élményt jelentett, így hát sokatokat buzdítok arra, hogy ezt a jó kis programot ne hagyja ki. Hiszen most a tudományt akár kézzel is megfoghatod… Alakszai Laura

koktél 35

Forrás: www.sxc.hu


Picasso, Klee, Kandinszkij kiállítás a Szépművészetiben

Művészek látogatóban A téli időszakban is kiállításra csábít a Szépművészeti Múzeum. Ezúttal a modern képzőművészet legnagyobb alakjainak műveit tekinthetik meg az odalátogatók. Várakozással telve léptem be az ajtón, hiszen nem minden nap látni ilyet. Mikor az első terembe léptünk, többek között Braque, Vlaminck, Gris és Friesz képei fogadtak. Egymásra néztünk: Rossz terembe jöttünk? Végül kiderült, nem tévedtünk, jó helyen járunk. Erre akkor jöttünk rá, mikor három Picasso képpel találkoztunk az egyik falon. Nem viccelek, csak három volt: a Táj, a Házak és a Két komédiás. Arra gondoltunk, ez csak

a bevezető volt, majd a másik teremben biztosan több képet látunk majd. Láttunk! Itt Picasso alkotásai mellett több Klee és Kandinszkij képet is felfedeztünk. Mindazonáltal ide is ,,becsúszott” néhány Arp vagy Feininger kép. (Amikkel megjegyzem, semmi bajom nincs, csak illúzióromboló, ha nem a várt művekkel találkozik a látogató.) Elképedésünket csak az

enyhítette, mikor elénk került Pablo a Fiatal lány című képe, vagy Paul Nílusi legenda nevezetű festménye. Amikor a tárlat végére értünk, ott volt egy könyv. Nem volt semmi különös rajta, tipikus művészettörténet könyv volt. Ám mikor kinyitottuk, furcsa érzés járt át. A lapokról azok a festmények néztek vissza ránk, melyeket néhány perccel azelőtt a saját szemünkkel láttunk. Büszke voltam. Jó érzés volt. Még egyszer körbenéztem, majd nagy sóhajjal elhagytam a termet. Árgyellán Edina

36 koktél



Játkszik a bkf

Biliárd open Az első BKF biliárd open november 15-én került megrendezésre a környék legszínvonalasabb biliárd szalonjában, a Tájfunban. Sajnos, mint minden első rendezvényen, itt is akadtak kisebb fajta problémák. A kiírt hat órás kezdés helyett fél nyolckor már sikerült elkezdenünk a versenyt, a lebonyolítás mégis profi volt, hála Zabó László versenyszervezőnek. A csoportmérkőzések picit döcögősen haladtak, annak ellenére, hogy a

családias hangulatú versenyben 13-an indultak el (közülük ketten nem is BKF-esek voltak). A többiek csak kellemesen nézelődtek, iszogattak, poénból játszottak egy pár partyt ők is. A hely kellemes hangulatának köszönhetően nem volt nehéz feloldódni. Egy pár óra múlva elérkeztünk az elődöntőkhöz, ahonnan szépen sorban hullottak ki a játékosok. Sokan az utána következő BKF bulira koncentráltak, ahol már teljesen másé volt

a főszerep. A verseny végére a legjobb BKF-es biliárdosnak Erdei „Pujka” István bizonyult, aki az előkelő 3. helyet szerezte meg. Gratulálunk Pujesznak. A megmérettetésnek így is fél tizenkettőre lett vége, ugyanis a befizetett összeg ellenében mindenki korlátlanul játszhatott zárásig a lefoglalt asztalokon. Mindent összegezve kellemes hangulatban telt az első BKF Biliárd Open és kíváncsian várjuk a folytatást. Vaskó viktor

koktél 37


még a lappföldi mikulás is itt járt

HóShow volt Idén tizenhetedik alkalommal rendezték meg Magyarország legnagyobb téli sport vásárát és kiállítását. A szokásokhoz hűen a Hungexpo terültén zajlott az esemény, a SPA & Wellnes kiállítással egybekötve.

Fotó: Papp György

A főbejáraton keresztül közelítettem meg, így át kellet mennem a masszázskádak és szaunák rengetegén azzal a gondolattal, hogy egyszer otthon is lesz egy ilyenem. Majd átértem az „A” pavilonba, ahol először az utazási irodák standjai tárultak a szemem elé. Jobbnál-jobb ajánlatokkal bombáztak, tíz perc alatt kb. huszonöt szórólapot kaptam, bárhová mehettem volna síelni/boardozni , mert az nekem milyen jó. Aztán átsétáltam arra a részre,

ahol már voltak számomra is érdekes dolgok, habár évrőlévre az az érzésem, hogy ez a rész egyre kisebb. Az egyik kedvenc boltom, a Procross már kint sem volt. A kiállítás fölé emelkedik a pavilon oldalában felállíott speckó műanyag borítású pálya, ahol a boardosok tartottak slide versenyt, ami egy ilyen kis és kevés hóval ellátott helyhez képest igen színvonalasra sikerült. Ha már a hangulatnál járunk, külön respect a meexnek, mert a legbulisabb stand az övéké volt, ahol kaphattunk egy kis izelítőt a Party Sítábor feelingjéből. Egy ideig nézelődtünk a nagy sí és snowboard márkák standaji között, melyek egytől-egyig képviseltették magukat. A HóShow azért is jó, mert itt találkozhatunk a tavalyi kollekciókkal és olyan kedvezményekkel, melyek csak ezalatt a négy nap alatt élnek, így elég jó áron juthatunk elég jó cuccokhoz. Sokan vannak, de nézelődni, próbálgatni kényelmesen lehet, még a próbafülkéket is

tök jól összehozták. Az egyik legjobb dologból, amit először a HóShow-n lehet megtalálni, sikerült beszereznem egyet: a Snowboarder magazin, ami majdnem kétszáz oldal, full ingyenes és igényes lap. Meguntam a nézelődést és a büfé felé veszem az irányt, ahol egy pár szikkadt szendvicsen kívül van kolbász meg hurka kenyérrel, király. A kinti feelinges kis büfében viszont van lángos és forralt bor, ami máris kedvezőbb alternatívát nyújt. Gyors kaja után a használt cuccok felé indulok. Ez azért elég változó kínálattal rendelkezik, a leggagyibbaktól a legmenőbb cuccokig fel lehet lelni mindent, ami egy jó csúszáshoz szükséges lehet. Persze itt az árak már kedvezőbbek, és ki lehet fogni a jó dolgokat. Persze ha az ember el tudja felejteni, hogy ezeket már mások is használták. Miután átsuhantam ezen a soron is, a kijárat felé vettem az irányt, rengeteg újsággal, prospektussal és promóciós cuccal. Ha nem is vettem semmit, ezekért megérte eljönni, egy-két hétig lesz miből csemegézni. Jövőre ugyanitt, ugyanekkor! Vaskó Viktor

38 koktél


Az éjjel, a hetedik

A nagy zabálás Bevalljuk őszintén, nem szeretjük ezt a szót. Evés, étkezés, nasizás… Mindegyik szebb kifejezés. Ám a reklámzabáláson nincs csipegetés, mert a szádba tömik. Ja igen, ez a hetedik Reklámzabálók éjszakája volt. Emlékeztek még a középiskolai diákigazgató-választásokra? Amikor az iskola előtt gyülekeznek az osztályok képviselői és teletömnek sütivel meg reklámtollakkal, meg az összes fellelhető reklámújsággal, amire rá lehetett írni, hogy szavazz a 12.c-re! Na valahogy ilyen érzés volt belépni november 24-én este a Kongresszusi Központba. A bejáratnál felsorakoztak a „hoz-tesz”-ek, akik hoztak és tettek ránk ötvenféle újságot, tollat, chipset, csokit, matricát, meg sípot, dobot, nádihegedűt. Ez volt az első sokk. Nem kellett sokat várni a következőre, egy igazi második típusú találkozásra. Nem tudjuk, van-e olyan kifejezés, hogy „hangsokk”. Biztos van, mi át is átéltük. Ahogy beléptünk a terembe, úgy szakította le a fejünket a hangerő. Talán a legutóbbi Rolling Stones koncertről hozták át a hangtechnikát. A hangosító szerint a Megrendelő (ezúton is szevasz!) parancsolta így. Fellé-

pett a színpadra Hajós András Művész Úr, aki rögtönzött élménybeszámolót tartott kamaszkori maszturbációs élményeiről, közben pedig megnyitotta a rendezvényt is. Egyébként vicces volt, hozta a formáját. Felkonferálta a főszervező Borsos Sándort, akit mi már korábban is telefonvégre kaptunk. Tőle tudtuk meg, hogy a reklámokat egy ember állítja össze, akinek a nevét nem tudjuk kimondani, de Jean-Marie Boursicot. Ő az atyja a „Night Of The Ad Eaters”-nek immáron huszonhét éve. Stábjával évente több tízezer reklám közül válogatja ki azt a sok százat, amit majd a világ ötvenegy országában levetítenek egy éjszaka alatt. Hogy mi kell ahhoz, hogy egy reklámfilm bekerüljön a műsorba? Borsos Sándor szerint a reklám mindenképpen hasson az érzelmekre, legyen története, és viselje magán az adott kultúra és korszak sajátosságait. Azt is elmondta, hogy a reklámokat még a főszervezők sem látták.

A megnyitó után volt egy kis táncprodukció, csak azért sem mondjuk meg, hogy melyik sampont reklámozta. (A szlogent eláruljuk: Legyen saját wukid!) Közben szállingóztak az üzenetek az sms falra, üdvözölték Józsit, Bendegúzt, mindenki szerette a cicuskáját és nyuszókáját, mindenki kereste az ingyen sört, majd jött egy ügyes reklámszöveg-író is: Legyen saját pukid! Egyszer csak arra lettünk figyelmesek a táncshow közben, hogy váratlanul, valószínűleg véletlenül ránk hullott egy halom lufi. Az ingyen sörtől bódult közönség önfeledt játszadozásba kezdett, így az időközben vis�szatérő Hajóst sem vették észre, aki megpróbálta elindítani az első blokkot. Az unalmasabb szakaszokban később is visszatérő játék volt a lufizás. Nem beszélve a sípokról, amit már valamen�nyi Kedves Vendég hangolni kezdett. A hangulat amolyan brazil karneválba kezdett átcsapni. Csak sokkal hangosabb volt. Ez után lehetett zabálni retrósat, popsztárosat, politikusosat, magyar celebeset, külföldiset – az utóbbit leginkább. Ezért nem ajánljuk ezt az éjszakát

koktél 39


azoknak a figyelmébe, akik nem rendelkeznek minimum egy felsőfokú angol nyelvvizsgával (de spanyolból, oroszból, olaszból, franciából legalább egy középfokúval). Az idegen nyelvű reklámok ugyanis egyáltalán nincsenek magyarul feliratozva, gyakran még angolul se. Ez persze nekünk nem jelenthetett gondot. Csak akkor ijedtünk meg igazán, amikor a tolmács a főszponzor köszöntőjében a „good evening”-et egy romantikus fordulattal „Szeretettel köszöntünk mindenkit a hetedik Reklámzabálók Éjszakáján”-nak fordította. A szünetben Jamie Winchester volt a sztárvendég, tehát mi is körülnéztünk kint. Azonnal megkerestük az ingyen sört, zsákmányoltunk még egy kis chipset, nyertünk szőlőzsírt, kaptunk fánkot meg buborékfújót, szereztünk még tollakat meg újságokat. Nem sokkal ezután viszont sikerült minket teljesen összekavarni. A Pengezabálók Díjátadóján. Bemondták, hogy mi következik, erre elkezdtek kimenekülni az emberek. Majd leadtak egy kisfilmet, amiben jó néhány mai reklám szerepelt, aztán gyors egymásutánban lezavartak három díjátadást. Mi valahol ott leragadtunk, amikor ötször kellett helyet változtatniuk a díjazottaknak a

fotósok kedvéért. A legjobb sajtóhirdetés egyébként egy Volvo reklám lett, a legjobb plakátot az Arielnek készítették, a legjobb rádióreklám a UPC kínai szerelem című szpotja lett, reklámfilmek közül pedig az OTP lufisa lett a nyerő. Hogy kik kapták, azt nem tudjuk közölni, annyira padlót fogtunk a díjátadás menetén. A díjazott OTP-s reklámról nem is beszélve. Az éjszakai buszon hazafelé arra jutottunk, hogy maradt még bennünk néhány megválaszolatlan kérdés. Például miért kellett megállás nélkül sípolni? Miért voltak rossz képminőségű videók? (Kifehéredő világosabb színek, életlen kép. Mintha a Youtube-ról töltötték volna le. Hát még a vászon.) Egy moziban már mindenki vis�szakérte volna a jegy árát. Miért nem lehetett feliratozni? Tudjuk, hogy senki nem

láthatta a reklámokat előtte, azért. De hogy még a szervezők közül sem… No mindegy, nevezzük ezt kúlnak, „szerencsére a nép azt hiszi, ez trendi” – mondta nekünk Borsos Sándor, majd hozzátette „látom, hogy mindenkinek csillog a szeme, persze a felének az alkoholtól”. Ezzel egyetértettünk. Aki szereti a sört, az legalább a jegy árát leihatta. Kár, hogy csak attól csilloghattak a szemek. Jövőre, veletek, ugyanitt, de ne ugyanígy! Ez úton szeretnénk még a B. Bernadett féle önjelölt újságíróknak jelezni, hogy az iskola hallgatói lapja nem egy szabadjegy mindenféle rendezvényre, hanem egy lehetőség annak, aki ki akarja próbálni az irkálást. Tehát aki késztetést érez magában, hogy tudósítson, nyugodtan jelentkezzen a lap szerkesztőségénél. Bock Kata – Kurucz László

Egy kis ízelítő a youtube.com-ról: • • • •

cowboy tobacco – a legironikusabb, legcinikusabb gay story – a leghomokosabb retro magyar – retro retro retro guy ritchie bmw – a legmadonnásabb, legpörgősebb, leghosszabb • centraal beheer – a legviccesebb biztosítósok

40 kisherczegség


Morbidus hungaricus

Ezt írta a kolléga: „Az ORTT-vel az a bajom, hogy ahelyett, hogy engem és a társadalom összes tagját védenének a téves információktól, valamint a manipulációtól, ők a multicégeket védik! Ez háborít fel! Miért hoz létre a társadalom egy olyan szervezetet, ami nagyvállalatok piaci érdekeit óvja? Egyébként egyértelmű, hogy ez a testület nem erre lenne hivatott, viszont egyrészt (…) a kisebb ellenállás felé mennek, és az is igaz, hogy a nagyvállalatok érdekei általában prioritást élveznek ebben az országban a lakosság érdekeivel szemben... Nem?„ Nem. Magyar betegség, hogy egy hivataltól (ráadásul pártdelegáltakból álló testülettől) várjuk a megoldást. Az ORTT nem hibás, mert az ORTT – ahogyan az általa alkalmazott médiatörvény is – a közmédiumokon totális felügyeletet gyakorolni kívánó mindenkori (!) pártpolitika kreatúrája. Ez a testü-

let mindig is csonkán működött, a szankciók összege olyan nevetségesen alacsony, hogy a törvényt és jó erkölcsöt gátlástalanul, tervezetten megszegő kereskedelmi tévék például röhögve kifizetik. Az egyetlen igazi ellenőrző hatalom a néző vagy a hallgató lehetne: nem kell nézni és hallgatni azt a csatornát, ami nem felel meg a normáknak. Ja, hogy a magyar ember szereti a saját maga előítéletes, elfogult baromságait visszahallani? Ja, hogy az RTL Klub nézettsége egyszer az elsötétítése idején is meghaladta a közszolgálatiét? Ja, hogy a magyar emberek többsége annyira fröcsögve gyűlöli „a másik oldalt”, hogy még igényt is tart arra, hogy az ő pártjának tévéje, rádiója, lapja nyíltan hazudjon, pártoskodjon, nyaljon? Ja, hogy pártatlanságért üvöltöző hallgatók, nézők képesek úgy felosztani a médiumokat, hogy „a miénk”, az „övék”?

Forrás: www.due.hu

Egyik ismerősöm felháborodottan kommentezik a due.hu üzenőfalán, mert egy műsorban véleményt fűztek egy hírhez. Ennek kapcsán beugrott neki, hogy van egy ORTT nevű vidám hóhérkülönítmény, amit arra teremtettek, hogy véres korbácsa legyen a gaz sajtónak.

Ja, hogy vannak rádiók, akik elintézik maguknak, hogy hosszú évekig ne kelljen fizetniük a sugárzásért (frekvenciáért) az államnak? Szóval tévedtek, fiatalok, ha azt hiszitek, hogy a médiatörvényt és az ORTT-t elsősorban azért hozták létre, hogy nektek, nézőknek és hallgatóknak jó legyen. Azt azért hozták létre, hogy a közmédiumokat rövid pórázt markolva fingathassák. Közben, persze, az emberek elfordultak a közmédiumoktól, és napi öt órában nézik/hallgatják a szennyet, és keseregnek azon, hogy ott micsoda mocsok megy. Van erre egy mondás, kedves nép. Amilyen a mosdó, olyan a törölköző. Herczeg Zsolt

rigmus 41


Enyhe gyomorrontás

Rádiófejek szivárványban

Aki ismeri őket, annak nem újdonság, de felhívnám a figyelmét minden kedves laikus olvasónak, aki maximum hallomásból és nem hallásból ismeri a brit Radioheadet, hogy aki épp most esett át egy fájdalmas szakításon, esetleg aki épp az öngyilkosság gondolatával kacérkodik, vagy akármilyen oknál fogva elhagyni készül önmagát, csak apránként adagolja be magának ezt az anyagot. (A hivatalos honlapról egyébként legálisan le lehet tölteni tök olcsón.) Azért egy gyenge immunrendszerrel rendelkező szervezetet még megtámadhat, de nem hagy maradandó károsodást az In Rainbows. Hogy miért nem? Nos, egy húszéves zenekarról van szó. Ennyi idő után nagy újításokkal pedig már ritkán tud zenész előállni. Thom Yorke és társai az Ok Computer (1997) idején érték el a csúcspontot, s ezt a lemezt szinte lehetetlen lenne felülmúlniuk. Ettől

függetlenül még mindig egy olyan zene, amely képes megszünteti a világot az ember körül. Egyáltalán nem rossz az új anyag, mélységek és magaslatok erről a lemezről se hiányoznak, minden benne van, ami eddig is volt a zenekarban, de csak az egyik szerzemény hagy igazán nyomot. A tőlük megszokott önmarcangoló szerelmi témák pedig most sem hiányoznak. A lemez csak ezt követően kezd elmélyülni, a csúcspont pedig az All I Need. A legjobb szerzemény a leme-

zen. Ha másért nem, ezért érdemes volt megcsinálni ezt a lemezt. Ez a 3 perc 48 másodpercnyi szerelmi vallomás olyan, mintha a lemeznek ennél a részénél vette volna magát csak igazán komolyan a Radiohead. Az előző számok még, az ezt követőek meg már nem érnek el valahogy, de azért van még két-három dal, ami megközelíti. Elég egyszer végighallgatni egy Radiohead lemezt, máris a megszokottnál nagyobb nyomás keletkezik gyomortájékon. Nem baj, egy kis gyomormosás jót tesz néha. Megtisztítja a szervezetet a felgyülemlett mérgektől. De gyógyszertúladagolás veszélye ez esetben nem áll fenn, legfeljebb enyhe gyomorrontásé. Polgári Olívia


A ’90-es évek egyik meghatározó alternatív rock zenekara négy év kihagyás után új lemezt adott ki októberben. Pár számot a most megjelent albumról már a tavalyi Sziget Fesztivál nagyszínpadánál is hallhattunk, ahol egyébként egy ötvenezres nézőszámot meghaladó koncertet adtak.

42 fantázia


Víziók, most sicc!

A parton Történetem egy meleg nyári estén kezdődik Budapesten. Ülök a gép előtt és msn-ezgetek pár haverommal, akik nem mentek ki Sziget Fesztiválra. Hirtelen kipattan a fejünkből az ötlet, mint benzinnel felgyújtott ember a tűzből: menjünk ki a szabadba és iszogassunk egy keveset. Örs a találka helye, mert ott minden beszerezhető, ami egy ilyen estéhez szükséges. Hipermarket, dohánybolt meg a satöbbi. A nagy bevásárlások közepette jókat röhögtünk a bástyafogú mónikashow szökevényeken, akik olyan mattrészegek voltak már hétkor, mint a 14 évesek szoktak, akiknek este tízkor lövik a pizsit. Vettünk sört meg whisky-t, mindenki beszerezte a kedvenc cigijét, mert ugyebár ha már lúd, legyen kövér. Persze a sorból ki nem maradhat az energiaital, mert ugyebár az alkoholnál csak még több alkohol a jó taurinnal. Már itt a bevásárlás során kezdődtek a furcsaságok. Ekkor még ezeket nem-jeleknek fogtuk fel. Haveromat, paplanszájú Kareszt – aki becenevét azért kapta mert akkora szája van mint az Aerosmith frontemberének – fejen verte egy paradicsommártásos tonhalkonzerv. Hát nem kicsit pörölt, nyugdíjas nénik mind

a fejüket csóválták. Karesz ezt látva beszólogatott nekik, hogy „mi a gyászt néztek kriptaszökevények, eladlak a múzeumnak csontváz!“ A konzerv sorsa megpecsételődött, ha már fejenverte és megalázta, akkor bosszúból megveszi és majd ha eléggé ittas lesz, elfogyasztja. Fizettünk, cigiztünk, majd felpattantunk a metróra. Itt jelentkezett a második jel. Pisti, akit micsak Bugyinak szólítottunk - beceneve onnan jött, hogy az első közös házibulinkon mocsok mód az asztal alá itta magát és bealudt, ezen a szitun mi kapva-kaptunk, és a házigazda édesanyjának egy leopárdmintás bugyiját a fejére húztuk - nekidőlt a metró ajtaján lévő ablaknak. Ám az ablaktömítés kicsit kopottas volt, de gondolom nem kell bemutatnom ezt a csodálatos nagy kék orosz bontószökevényt. Bugyi az ablakkal együt megdőlt hátra, de szerencséjére meg tudta tartani magát hasizomból,

csak a limitált szériás piros baseballsapija bánta. Nagy nehezen megérkezünk a célhoz, a Feneketlen tóhoz. Bevágódunk egy szomorú fűzfa alá, megbontjuk a whiskynket, taurinbombánkat meg egy sört per fő. Békésen iszogatunk. Majd feltámadt a szél és a tó vize sejtelmesen fodrozódni kezdett. Hirtelen a fűzfánk odvából egy örvény jött elő és beszippantott minket. Mondanom sem kell, a nagy forgás hatására volt egy kis rókahajtás. A hely, ahova érkeztünk, rémes volt. Kékeszöld színű fény borított mindent és eléggé marós szagú köd terjengedt az erdőben. Hát, mondván nincs más hátra, mint előre, nekiindultunk a ösvényeknek, hogy kijussunk. Cirka fél óra baktatás után tüzet véltünk felfedezni. Megrohamoztuk. A tüzet egy durván 100-120 cm magas ember őrizte. Mikor megláttuk a fényben, rettenetesen ledöbbentünk. Egy batikolt bakancsos, barna kordgatyás kis csávó kék pólóban, fekete sapival, ami alól ezüst színű rasta copfok lógtak ki. Az arcán volt egy kis másnapos serkenő szakáll. Ezt a képet tovább súlyosbította, hogy egy olyan Whoopi Goldberges ke-

fantázia 43

rek napszümveget viselt. Kicsit nehezen bírkóztunk meg a látvánnyal. Csávesz ránk nézett, levette a szemüvegét, szeme elkezdett füstölni, majd megszólalt: „Csöcs, emberarcok, mit nyomtok itt?“ Kitört belőlünk a röhögés. Csóringert olyan szinten képen röhögtük, hogy az szavakkal el nem mondható. A csávó ezen kicsit felkapta a vizet. Kivette az arany szemfogát, berakta fehér bársony tasakba, farzsebre vágta, majd olyan angolosan ökölbe szorította a kezét és kikérte magának a sértést. Mondta : „Ne legyetek kutyák, gyökök!“ Paplanszájú Karesz nem volt rest, fog ta és pik kpakk szájba rúgta a törpöt. Törpünk annak rendje-módja szerint megfeküdt. Öt percnyi KO után felpattant, majd megjegyezte, hogy van bennünk force. Megkérdeztük, mit csinál itt az erdőben egyedül, ha már így lespanoltunk. Elmesélte, hogy ő egy fűztörp és épp sztaniolt (műanyag csokipapírt) égetett. Ennek volt ilyen szaga és zöld színe. A papírt azért égette, hogy a mókusokat kiűzze az erdejéből, ami történetesen a golfpályán volt. Mivel jó arcnak tartott minket, meghívott egy kortyra a golfpálya kricsmijébe. Bementünk, leültünk, majd beüvöltött, hogy négy fekete katyvaszt

Fotó: Pálvölgyi Zoltán


légyszi. Kihozták a kis kupicákat. Mondta, hogy ne szagoljuk, csak szimplán borítsuk be. Megittuk, aztán megkérdeztük, hogy voltaképpen mi is ez. Válasza rövid volt: rakétaolaj fűzfakéreggel. Mi erre a válaszra benyúltunk a táskáinkba és egy-egy korty sörrel mostuk ki garatunkból a nedü kellemetlen ízét. A törp eközben elkezdte mesélni, hogy nagy gond nyomasztja. Egy háromlábú telefonfülke riogatja a golfozókat. A telefonfülke csörgésétől a törpök feje szétdurran. Elvitt minket, hogy megnézzük magunknak ezt a fülkét. Sajnos nem sikerült titokban meglesnünk. Kiszúrt minket! Támadásba lendült, ajtaját csapkodva, rózsaszín kagylóját lengetve elkezdett felénk futni. Bugyi hirtelen a lába elé vágódott és felrúg-

ta. Mire a fülke felkelt, paplanpofa már whiskyvel a kezében és szájában, öngyújtóval kezében állt vele szemben. A whisky és az öngyújtó hatására a fülke lángra lobbant. Izomból elkezdett foglaltat jelezni. A törpe belökött minket a fülke égő ajtaján, mondván, ez az egyetlen út, amely minket hazavisz. Jött is az újabb örvény. Az örvény végén nagy fény várt minket, és amikor a fény túloldalán kiestünk, a Blahán találtuk magunkat a Corvin áruház előtt. A Blaha aluljárójában megtaláltuk spanom piros sapiját egy telefonkészülék kagylótartójára akasztva. Megörültünk neki és hazahúztunk. Mielőtt az Örsön elváltunk volna, ugyanazt mondtuk ki egyszerre: Jó beteg este volt ez. Petrucz Ferenc

44 BKF arca


Akik a BKF-et hirdetik

Az arcok A BKF 2007-től kezdve minden évben meghirdeti a BKF arca pályázatot, ezzel biztosítva, hogy Mindenkinek legyen lehetősége elnyerni ezt a megtisztelő posztot. A BKF arca pályázaton tipikus BKF-es arcokat keresnek. Idén 13 hallgató töltheti be ezt a szerepet. Ők azok, akik vállalják a BKF kiadványain, honlapján, rendezvényeken való megjelenést. Íme az idei év arcai: Dörgő Dániel

Gaál András

Molnár Adrienn

Kurucz Kitti

BKF arca 45


Gombár László

Fülöp Csaba

Lukácsi Tímea

Kis Anett

Korompai Dániel

Vaskó Viktor

Palányi Nóra

Czékmány Patrícia

Szemerédi Anikó

46 örökmozgó


Airsoft?

Gyanús alakok fegyverrel!

Biztos, hogy közületek sokan hallottak már az airsoftról, ám valóban ismerni, annál kevesebben ismerik. Nem írom le, honnan indult a sport, hogy mennyibe kerülnek a fegyverek, hogy egy (a látszat ellenére) erőszakmentes sportról van szó, stb... Helyette inkább hagy meséljem el, miért választják egyre többen a játékot. Azt mondják, az airsoftosok olyan kisfiúk, aki nagykorukban sem tudják abbahagyni a „katonázást”. Ezt tagadni kár. Sőt, a pofátlanjai még büszkék is rá! Hétvégenként katonai gúnyát magukra húzva, puskát ragadva összegyűlnek, s elindulna k, hog y megméressék magukat. A háborús filmeken felnőtt ügyvédek, vállalkozók, mérnökök, diákok fantáziájukat látják életre serkenni az airsoftban. S amikor megszólal a játék kezdetét jelző kürt, ők többé nem dolgozók vagy hallgatók. Az izgatott hétvégi harcosok gyalogos tisztekké, felderítőkké, szakaszrádiósokká, mesterlövészekké változnak. Bozótban kúsznak, fák közt rohannak, átélik, milyen bekerítő rohamot vezetni egy domb ellen, vagy mi-

lyen érzés, mikor az avarban hasalva, puskájuk távcsövében hirtelen feltűnik az „ellenség”. Erdőben, mezőn, épületben játszódnak a csaták (sokszor történelmi ütközeteket felelevenítve), így mindenki megtalálhatja kedvenc játékstílusát. A teljesen realisztikus fegyverválasztéktól pedig még Chuck Norris is megnyalná tíz ujját. Az airsoftosokat erős közösségi szellem és összetartás jellemzi. A játékosok célkitűzése, hogy fejlesszék saját maguk és csapatuk képességeit, és olyan jól érezzék magukat, amennyire csak lehet. Persze a becsület is fontos. Mivel a 6 mm-es airsoft lövedék nem hagy látható nyomot (lévén egy kis műanyag golyóról van szó), így mindenkinek saját becsületére bízzák a találatok beismerését. Bátran ajánlom e sportot mindenkinek, aki elhatározta, hogy feláll a PC-s bumbum játékok elől, és jó levegőn kipróbál valamit, ami tízszeres élményt nyújt. Nem búcsúzom, hisz úgyis találkozunk még: „Meet you, on the battlefield!” Németh Ádám

Fotó: Varga CSongor

Automatapuska alattomos kelepelése szólal meg a szemközti bokorból, s oldalamban azonnal éledő fájdalmat érzek. Földre kerülve, keresztben heverek az ösvényen. Szemem az ég felé mered. – „FELCSER!” – üvölti hátul valaki. Fejem fölött megkezdődik a fegyverek vad párbeszéde. Erős rántást érzek galléromon, ahogy bajtársam bevonszol az útról. A felcser megérinti karom, és hangosan számol – „Egy, Kettő, Három!” – Kész. Ismét játékban vagyok…

Tudományos Diákköri Konferencia (TDK) A tudományos diákköri tevékenység az a sajátos főiskolai munkaterület, amely a kötelező tanterven kívüli kutatásra vagy tantárgyfejlesztésre irányuló diák-oktató és diák-kutató együttműködésének összességét foglalja magában. Mint ilyen, a TDKtevékenység a szakmai és tudományos pályára való felkészülést jelenti. Témakörök • Kommunikáció- és médiatudomány • Üzleti- és gazdaságtudomány • Köszolgálati menedzsment Jelentkezési határidő: 2008. február 15., péntek 15:00. A jelentkezés módja: az innen letölthető jelentkezési lapot (link: 1. melléklet – Jelentkezési lap) kell február 15-ig kitöltve leadni a 313. szobában Szilágyi Ivánnál, illetve elküldeni az [email protected] email-címre. Leadási határidő: 2008. április 8., kedd 15:00 óra. Formai követelmények: ugyanazok, mint a szakdolgozatnál (ld. KTVSZ 2. sz. melléklet, http://www.bkf.hu/kony v tar/ segedanyagok/3300.html). Terjedelem: 15-30 oldal (tartalom- és hivatkozásjegyzék, ill. mellékletek nélkül). A leadás módja: a dolgozat és az absztrakt egy-egy nyomtatott példányát kell leadni a 313. szobában Szilágyi Ivánnál, illetve .doc és .pdf formátumban elküldeni az [email protected] email-címre.

2007. december-január ittésmost 3. Kedves Barátaim!

Recommend Documents