3-4. Kedves Olvasóink!

1994/3-4 Kedves Olvasóink! Önök most egy rendkívüli, mondhatni különleges számot tartanak a kezükben. Nincsenek benne riportok, esetleírások, diákoldal stb., sőt képek sem. Ennek az az oka, hogy a választások előtt igen fontosnak tartjuk, hogy Önök megismerkedhessenek a különböző pártok oktatáspolitikai elképzeléseivel, programjával. Az anyag természetesen nem teljes, csak azokét a pártokét tudjuk közölni, amelyek megküldték szerkesztőségünkbe. Az ő anyagi segítségükkel újra alkalmunk van minden oktatási intézménybe eljuttatnunk a számot. Kérjük, olvassák figyelmesen, küldjék el észrevételeiket, kritikáikat a programokról; ígérjük, eljuttatjuk az illetékesekhez. Talán ez is egy lehetőség, hogy a közoktatás ügyeibe, jövőjébe beleszóljunk, hatékonyan közreműködjünk. Hiszen ez nem csupán a pártok ügye, hanem mindannyiunké. a Szerkesztőség Az MDF közoktatási programja Történelmi folyamat A magyar társadalomban megkezdődött teljes körű rendszerváltozás nemcsak jelentőségében, hanem időtartamában is történelmi folyamat. Az átmenet - bonyolultsága miatt - minden ágazatban hosszabbnak bizonyult a feltételezettnél. Ez különösképpen érvényes az oktatásra, hiszen a pedagógia mindig folyamatjellegű tevékenység volt, s maradt napjainkban is. A Magyar Demokrata Fórum korábbi oktatáspolitikája az első szabad választásokon való győzelemnek köszönhetően a hivatalos oktatáspolitika rangjára emelkedett. Megvalósítása eredményes intézkedések sorával indult, s a menet közben jelentkező nem várt kedvezőtlen tényezők, továbbá az ellenzék konstruktívnak nem nevezhető magatartása ellenére is sikeresen folytatódott. Szellemiségével egyetértett és ért ma is a magyar társadalom többsége. A nem kívánt elmaradások vagy indokolt változások nem a stratégiai kérdésekben, hanem pusztán a mindennapi végrehajtás gyakorlati részeiben történtek. A Magyar Demokrata Fórum tisztában van azzal, hogy az egyetlen párt vagyunk, amelyet a szülők, pedagógusok és tanuló fiatalok elszámoltathatnak a közoktatásban megtörtént vagy elmaradt intézkedések miatt. A megtett lépések világosan jelzik a fejlődést és meggyőzően minősítik sikereinket. a) A demokratizálódó közélettel összhangban megindult a közoktatás demokratizálódása is. Megszűnt a nevelési-oktatási intézmények alapításának és fenntartásának korábbi kizárólagos állami monopóliuma. Törvényi biztosítékot kapott a szülők és tanulók szabad iskolaválasztása, elhárultak a mesterséges akadályok a lelkiismereti és világnézeti szabadság elől. A szülői jogok érdemi gyakorlását lehetővé téve jöttek-jönnek létre az iskolaszékek. b) Megkezdődött az európai normákhoz és értékekhez való tudatos felzárkózásunk. Kiterjesztettük az általános tankötelezettséget, megkezdődött a korszerűbb, a hosszabb általános képzésre épülő szakképzés. Érvényesül az egyetemes gyermeki jogok törvényi garanciája. Lendületesen növekszik az érettségizettek és a felsőfokon továbbtanulók létszáma. c) Megkezdődött a demokratikus közoktatás jogi alapjainak megteremtése, mint az átfogó oktatásszervezeti és tartalmi változások jogállami biztosítéka. Országunk történelmének a jelenlegi volt az egyetlen olyan kormányzati ciklusa, amikor együttesen született törvényi szabályozás a közoktatásról, a szakoktatásról és a felsőoktatásról. Az egész iskolarendszerben megerősítettük az intézmények szakmai önállóságát, garanciát kaptak a kapcsolódó szülői és tanulói jogok.

1994/3-4 d) Megindult a közoktatás szerkezetének, tartalmának és irányítási rendszerének összehangolt, demokratikus átalakítása. A magyar oktatásügynek ez az átfogó „rendszerváltása" megalapozza a szociális piacgazdaságra és a többpárti demokráciára való áttérés emberi feltételeit. E folyamat sikere érdekében az új szellemű magyar oktatáspolitika minden korábbinál nagyobb anyagi áldozatot hozott a nemzeti jövedelemből való növekvő részesedés biztosításával. Míg a rendszerváltás előtt 1989-ben a közoktatás a nemzeti jövedelemből 4,9%-kal részesült, 1994-re ez csaknem 8%-ra emelkedett az átalakulás kényszerű terhei és a kedvezőtlen nemzetközi válsághatások ellenére is. Áttekintés Az oktató-nevelő intézmények önkormányzati kézbe adásával, a finanszírozás normatívvá válásával, az iskolaalapítás és az iskolaválasztás szabaddá tételével gyökeres változások történtek a közoktatás területén. Az új önkormányzati, közalkalmazotti, közoktatási és szakképzési törvény, a Nemzeti alaptanterv, a pályázatokkal elnyerhető címzett és céltámogatások (gyermekbetegségeik ellenére) soha nem látott lehetőségeket nyitottak meg az ágazat előtt. Az új közoktatási törvény az óvodát mint szakmailag önálló nevelési intézményt a közoktatási intézményrendszer szerves részének tekinti. Az ötévesekre vonatkozóan általános érvényű kötelezettséget határoz meg és azt a követelményt támasztja, hogy az óvodai nevelőmunkát a teljes nyitvatartási időben óvodapedagógusok lássák el. A felsőfokú végzettségű óvónők aránya évek óta növekszik, és megteremtettük az óvodai dajkaképzés lehetőségeit is. Az üzemi-vállalati óvodák önkormányzati kezelésbe vételét központi támogatással segítettük. 1991-től elindult a csecsemőkorú sérült gyermekek speciális pedagógiai fejlesztése. A korábban erőszakosan megszüntetett, körzetesített kisiskolák közül 180 kistelepülésen sikerült visszaállítani, újrakezdeni az oktatást. Az általános iskola felső tagozatában tanító tanárok heti kötelező óraszámát 20-ról 18ra csökkentve 3500-4000 pedagógus álláshelyét sikerült megmenteni a csökkenő gyereklétszám ellenére. A cél- és címzett támogatási rendszer keretében mintegy 2300 tanterem és 570 tornaterem építéséhez járult hozzá a költségvetés az elmúlt három évben, 353 új tornatermet már át is adtak. Az igényekhez igazodva egyre növekszik az egyházi, valamint az alapítványi és magániskolák száma. Ötezer orosztanár kezdte meg átképzését angol, német, francia, spanyol és olasz szakra. A programot évente 450 millió Ft-tal támogatta a költségvetés. 3-400 külföldi állampolgárságú nyelvtanár tanít (elsősorban kistelepüléseken) angol, francia vagy német nyelvet. Megszűnt a Tankönyvkiadó Vállalat monopolhelyzete. Ma már több mint félszáz kiadó adja ki a sok ezer féle tankönyvet, segédkönyvet, szótárt, munkafüzetet, nemzetiségi, gyógypedagógiai és szakmai tankönyveket. Lényegesen javult a nemzeti és etnikai kisebbségek oktatási helyzete. 30% plusz támogatást kapnak az iskolafenntartók, ha vállalják a nyelvüket, kultúrájukat megőrző külön foglalkozásokat. A nemzetközi normák betartása mellett sokszorosára nőtt az a segítség, melyet a határainkon túl élő magyarok oktatásához, kultúrájuk megőrzéséhez nyújtunk. Több mint ötezren tanulnak magyarországi középfokú és felsőfokú oktatási intézményekben, közülük mintegy háromezren ösztöndíjat is kapnak. A közoktatáspolitikai program

1994/3-4 A nevelés és oktatás közös értékei, céljai A Magyar Demokrata Fórum a közoktatás valamennyi szintjén és iskolatípusában megkülönböztetett fontosságúnak ítél néhány olyan közös értéket, amely a társadalom egészséges, demokratikus fejlődése szempontjából meghatározó jellegű: - az egyetemes emberi értékeket, - magyar nemzeti értékeinket, - az egyéni emberi értékeket. Az értékek összefüggő rendszerének kialakításában - a család mellett - a kulcsszerepet a pedagógusnak ítéljük. A társadalom anyagi és erkölcsi elismerését a lehető legnagyobb mértékben ki akarjuk fejezni. A Magyar Demokrata Fórum továbbra is vállalja és igényli a nemzetben való felelős gondolkodást, a demokratikus európai hagyományokon alapuló keresztény szellemiséget, a céljaiban egységes, de szerkezetében tagolt, módszereiben változatos közoktatást, a széles körű együttgondolkozásra, cselekvő együttműködésre és nagyfokú öntevékenységre alkalmas és kész pedagógiai közszellemet, s a társadalom közreműködését. A közoktatás-politikai program csomópontjai A közoktatást új alapokra helyező, már meghozott törvények által adott lehetőségek kitöltését tekintjük a közoktatás előtt álló legfontosabb feladatnak. A törvényalkotás számára elsősorban az időközben felismerhető szükséges korrekciók munkája marad. A Nemzeti alaptantervnek megfelelően ki kell dolgozni a kerettanterveket és a követelményrendszert, melyeknek a közoktatási törvényben meghatározott heti óraszámokhoz és az ötnapos tanítási héthez kell alkalmazkodniuk. Megerősítjük a közoktatás ingyenességét az első szakma megszerzéséig. Programunk megvalósítása érdekében a következő ciklus folyamán további 3-4%-kal kívánjuk növelni az ágazat nemzeti jövedelemből való részesedésének nagyságát. Az óvoda Az óvodapedagógus és a család közös feladata a gyermek fejlettségének, egyéni adottságainak teljes körű figyelembevételével az intézményi és családi nevelési célok, módszerek összehangolása. Az iskolára való felkészítést akkor tartjuk a legeredményesebbnek, ha az óvodáskorú kisgyerek a saját életkorának megfelelő életformát élheti, s a játékos cselekedtetés során sajátíthatja el á társas együttélés elemi formáit. A foglalkoztatásnak a beszédkészség fejlesztésére kell épülnie, az országos óvodai nevelési program szellemében. A nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó gyermekek nevelését megkülönböztetett gondossággal kell kezelni a nemkívánatos törések, személyiségfejlődési zavarok elkerülésére. A Magyar Demokrata Fórum ellenzi a pusztán pénzügyi gazdaságosság alapján történő óvodai összevonásokat, amely figyelmen kívül hagyja a pedagógiai meggondolásokat. Az általános iskola Az MDF a magyar közoktatás alapfeladatának a - közoktatási törvényben megfogalmazott - kötelező tízosztályos általános képzést tartja, amely különféle iskolatípusokban teljesíthető. Aprófalvas megyéinkben továbbra is anyagi többletjuttatásokban kívánjuk részesíteni az óvodákat és kisiskolákat. Ugyanakkor bátorítjuk a fenntartói társulások öntevékeny megszerveződését. A Magyar Demokrata Fórum továbbra is támogatja az iskolaalapítás és fenntartás többágúságát (önkormányzati, egyházi, alapítványi, vállalati stb.), a helyi tantervválasztás szabadságát. Ugyanakkor a lakhely-és iskolaváltoztatások miatt a szülők és tanulók védelmében biztosítani kell a Nemzeti alaptantervre épülő egységes követelmény- és vizsgarendszert.

1994/3-4 A közeljövőben megvalósítandó célnak tekintjük, hogy a különböző fenntartású intézmények pedagógusai azonos anyagi és munkajogi biztonságot élvezzenek. Nagy hangsúlyt fektetünk az egészséges életmód, a rendszeres testedzés iránti igény felkeltésére és gyakorlására, valamint az eredményes idegennyelv-tanulás kiszélesítésére. A tartósnak ígérkező sajnálatos demográfiai hullámvölgy hatására az iskolai oktatás tárgyi feltételei, ellátottsági mutatói javulnak. Ennek ellenére nem mondunk le újabb iskolák, tantermek, sportlétesítmények építéséről, a meglévők korszerűsítéséről. Az iskolákat felszereltségükben és eszközeikben is az európai színvonalra kívánjuk emelni. A gyógypedagógiai nevelés Támogatjuk, hogy az érintett gyermekek minél hamarabb részesüljenek korai fejlesztésben, szakszerű megelőző gondozásban, nevelésben és megfelelő oktatásban. Bővíteni és korszerűsíteni kívánjuk a fogyatékosság jellege szerinti intézményhálózatot, növelni az egyházak részvételét a gondozó-nevelő munkában. A személyi ellátottság érdekében növelni szándékozunk a gyógypedagógiai tanárképzésben részt vevők körét, illetve az érintettek ezirányú másoddiplomás képzését. Támogatjuk a fogyatékossági törvény megalkotását. Célunk, hogy a fogyatékosok boldogabb, teljesebb emberi életet élhessenek. A középiskola A Magyar Demokrata Fórum ki kívánja teljesíteni a közoktatási törvényben megfogalmazott szerkezetváltást. Különösen fontos a 6 és 8 évfolyamos gimnáziumok létrehozásának, felépítésének körültekintő kezdeményezése és végrehajtása. Célként fogalmazzuk meg a saját hagyományrendszeren nyugvó önálló pedagógiai arculattal rendelkező középiskolák sokasodását. A tradicionális tudás mellett kapjanak megfelelő súlyt a szociális piacgazdaság, a vállalkozói társadalom kibontakoztatására irányuló képzési területek, az idegen nyelvek, a számítástechnika-informatika, a jogi - pénzügyi - közgazdasági alapismeretek. Az Európai Unióhoz való kapcsolódásunk távlati szándékaira és érdekeire tekintettel a külföldi nyelvi és szakmai gyakorlatok, a tanárok, diákok tanulmányútjai területén további lehetőségeket kívánunk feltárni és kihasználni. Hosszabb távon el szeretnénk érni a társadalmi alapműveltség érettségi vizsgáig történő kiterjesztését. Addig is tovább kell folytatni az érettségizettek számának egyenletes növelését. A középiskolás életkorban is fontos szerepet szánunk az általánosan elismert, hagyományos európai és nemzeti értékek alapján működő ifjúsági szervezeteknek, mint a társadalmi demokratizmus gyakorlóterepeinek. A középiskola nem lehet napi politikai csatározások színtere, de a fiatalok őszinte és valósághű tájékoztatást, nevelői útmutatást igényelnek a jelenkor mindennapi problémáinak megértéséhez, kezeléséhez. Minden pedagógus felelőssége tudatában beszéljen a felvetődő kérdésekről. Szervesebb és folyamatosan élő kapcsolatot kívánunk kialakítani a közép- és felsőoktatás között. Minden anyagi, erkölcsi és jogi eszközzel támogatjuk a „tudós tanárok" számának növekedését, az egyéni tudományos önképzést és ennek szervezett intézményi formáit (tanulmányutak, ösztöndíjak itthon és külföldön). AZ ESÉLY ISKOLÁJA A FIATAL DEMOKRATÁK SZÖVETSÉGÉNEK KÖZOKTATÁSI PROGRAMJA A közoktatás a közjó egyik legfontosabb letéteményese. A FIDESZ álláspontja szerint az oktatás jelentőségét az adja, hogy az egyének számára a társadalmi felemelkedés leginkább

1994/3-4 elérhető útja a tanulás. A megszerzett tudás sikeres alkalmazása hozza létre a gazdasági felemelkedést, a nemzetközi értelemben versenyképes Magyarországot. Az elmúlt három esztendőben számos helyen, többször is megvitattuk oktatáspolitikai javaslatainkat. A viták során fokozatosan gazdagodtak és csiszolódtak elképzeléseink, az alapelveink azonban mindig is változatlanok maradtak. Melyek ezek, milyen közoktatást kínálnak a fiatal demokraták? Nyitott, hatékony, kiegyensúlyozott közoktatást! Nyitott közoktatást, melynek demokratikus rendszerében mindenkinek adott a tanulás lehetősége, amelyben nincs a továbbtanulást megakadályozó zsákutcás képzés, amelyben biztosított a tehetségek kiemelkedése, de a lemaradók támogatása is. Az iskolákban, az önkormányzatokban és az egész országban működőképessé tesszük, ha kell, megteremtjük azokat az intézményeket, amelyek közvetítésével a közoktatásban érintettek érdemben vehetnek részt az oktatásügy alakításában, és érvényesíthetik az érdekeiket. Hatékony közoktatást, vagyis a családok és a gazdaság igényeihez igazodó, a tanulóknak a társadalmi és gazdasági életbe való beilleszkedéshez szükséges ismereteket, készségeket biztosítani képes iskolát, a gyermekek érdekeit és jogait elismerő oktatást akarunk. Olyan iskolarendszert, amelyben a közpénzeket az ésszerű, társadalmilag ellenőrzött közös célokra fordítjuk, és a felhasználási módokat a nyilvánossággal ellenőrizzük, a magán-, tehát nem közérdekből gazdálkodó oktatási-nevelési intézményeknek pedig nagyobb szabadságot adunk. Kiegyensúlyozott közoktatást, amelyben kiszámítható, tervezhető és a szülők számára is átlátható az iskolák élete. A FIDESZ értelmezésében a nagy létszámú korosztályok elvonulása azt a lehetőséget jelenti, hogy befejeződhet az átalakítási reformkampányok lázas, kapkodó időszaka. Programunk alapján létrejöhetnek a nyugodt, megalapozott tartalmi és minőségi fejlődés szilárd keretei. Ebben nincs helye az ötletszerű kísérletezéseknek, megszűnik az állandó, fölülről diktált reformok kényszere, de megfoghatatlan helyi kezdeményezésekre hivatkozva sem szüntethetők meg jól működő intézmények. Olyan közoktatást akarunk, amelyben a szükséges változtatásokról szóló döntések szakszerű viták, nyilvános érdekegyeztetések alapján születnek meg. Csakis a társadalmi nyilvánosság erejével mentesíthető a közoktatás az irreális eszmék vezérelte újabb reformoktól, vagy éppen attól, hogy a bürokratikus döntéshozatal gépezete elmulassza a legfontosabb lépések megtételét is. Alapelveink szerint a közoktatási rendszer célja a fiatalok egészséges testi-lelki fejlődésének, az oktatáshoz, szakmaszerzéshez való egyéni jogaiknak és szükségleteiknek a közösségi erőforrásokból - az állampolgárok közös érdekeinek figyelembevételével - való biztosítása. Az egyének boldogulása nemcsak a saját érdekük, hanem közügy is. Ez indokolja a közösségi erőforrások felhasználását az egyes állampolgárok intézményes oktatásában. Az államszocializmus korszakában csak a közösségi célok voltak elfogadhatók, ma viszont a jelenlegi oktatási kormányzat iskolaszerkezet-politikájában elsősorban a tájékozottak, a hatalmon lévők egyéni érdekei érvényesülhetnek. Számunkra elválaszthatatlan egymástól a két nézőpont: állampolgárként nemcsak saját magunk, illetve gyermekeink iskoláztatásában vagyunk érdekeltek, hanem polgártársainkéban is. Mások iskolázottsága valamennyiünk életét könnyebbé teszi, a mások tanulatlansága a mi kárunkat okozza. A FIDESZ számára az oktatás közügy. Ezért az információt és hozzáférhetőségét az anyagi erőforrásokkal egyenértékűnek tekintjük. Az adófizetők, különösen a szülők és diákok tájékoztatása elsőrendű feladat. A közoktatás mint közszolgáltatás nem képes betölteni a feladatát, ha a szolgáltatás árát megfizetők, a szolgáltatást nyújtók és a felhasználók nem rendelkeznek megfelelő ismeretekkel, egyszerű és összehasonlítható adatokkal az egyes iskolákról. Mi tehát a közoktatást országos jelentőségű és ezért országos szintű szabályozást igénylő, de helyileg szervezett közszolgáltatásnak tekintjük, amely sem az intézményekben dolgozók és tanulók autonómiáját, sem a demokratikus helyi ellenőrzést, és bizonyos

1994/3-4 vonatkozásaiban a piaci verseny elemeit sem nélkülözheti, Ezért sem célszerű túlhatalmat adni „a felvilágosult központnak", a minisztériumoknak; sem a „háromezer kis Magyarországnak", az önkormányzatoknak; sem az „intézmények autonómiájának"; mint ahogyan a közszolgáltatások szélsőséges „piacosítása" sem járható út. Az állampolgárok érdekét ma csak egy olyan egyensúlyelvű oktatáspolitika szolgálhatja, mely nem valamifajta ideológiai döntőbíráskodásra, hanem a valóságos problémák megoldására vállalkozik. Mit teszünk majd? A közoktatás stabilitásához nélkülözhetetlen a jogbiztonság. Éppen ezért nem nyújtunk be új törvényeket, hanem a már elfogadottak módosítását kezdeményezzük. A cél az, hogy az általános képzést és a szakképzést közös szemlélettel kezelő törvények adjanak keretet életünknek. A törvények módosítására csak oly mértékben van szükség, amennyire az alábbi teendők megvalósításához szükségesek. 1. Megszüntetjük a zsákutcákat az oktatási rendszerben, és enyhítjük az ifjúsági munkanélküliséget! A közoktatásról szóló törvény egy zsákutcás iskolarendszer megerősödését teszi lehetővé. A magyar gazdaság és társadalom jelenlegi helyzetében valójában nincs is szükség, és egyre inkább fogy a lehetőség az iskolaszerkezeti reformötletek megvalósítására. Antidemokratikusnak tartjuk a tanulók első iskolaválasztásának módját, a nyolc- és hatosztályos gimnázium erőltetett terjesztésével az intézményes elkülönülés 14 éves kornál korábbra kerülését. Azt tartjuk, hogy most nincs szükség az európai összevetésben is megfelelő általános iskoláink és középiskoláink, a magyar iskolarendszer egész szerkezetének oktalan felbontására, a munkaerőpiac által elismert szakmunkásképzők felszámolására, a szakközépiskolák teljes átszervezésére. Ellenkezőleg, minden meglévő és megfelelően működő intézményt és iskolatípust meg kell őriznünk. Az évfolyamok átszámozása, az iskolák elnevezésének váltogatása, a költséges „cégtáblacserék" helyett az iskolák minőségét kell javítani. E téren viszont nagyon is sok a tennivalónk. A rendelkezésre álló erőforrásokat arra kell koncentrálni, amire most igazán égető szükség van: a középfokú képzés bővítésére. Minél többen jelenhessenek meg az érettségi vizsgán, a nappali tagozaton megszerzett érettségi bizonyítvány kézzelfogható közelségbe kerüljön azokhoz is, akik eddig nem, vagy csak esti és levelező tagozaton szerezhették meg. Éppen ezért segíteni kívánjuk azokat az önkormányzatokat, amelyek érettségivel záródó program alapján szerveződő osztályokat akarnak indítani a szakmunkásképző intézeteikben, illetve a demográfiai hullám levonulása során felszabaduló középfokú iskolák tantermeiben. Több olyan iskola kell, ahol egyszerre többfajta képzést - gimnáziumi, szakközépiskolai, szakmunkásképzői és szakiskolai programot - kínálnak a tanulóknak. Az új programok szervezésének és működtetésének tételesen megfogalmazott szakmai követelményeit központi szinten jogszabályban kell rögzíteni. Az egyre nagyobb számban érettségizők közül természetesen egyre többen akarnak magasabb, értékesebb diplomát szerezni. Éppen ezért már most el kell kezdeni a posztszekunder programok szervezését a már ma is működő 5. és 6. évfolyammal rendelkező középiskolák körében is. A jelenlegi kormányzat koncepciótlan politikája és az 1985-ös oktatási törvény keltette hangulat következtében ma számos helyen befejezhetetlen és egymáshoz nem illeszkedő iskolai programok alapján szerveződik a tanítás. Nemcsak az átalakulás egyre növekvő zavarain kell úrrá lennünk, nemcsak meg kell előznünk az egyre fenyegetőbb költségvetési robbanást, hanem kormányzati eszközökkel meg kell fékeznünk az egyre növekvő ifjúsági munkanélküliséget is. Érdemi megoldást csak egy rugalmas szakképzési rendszer hozhat. De nem feledhetjük, hogy a fiatalok szakképzése alapvetően a közoktatás keretei között oldandó

1994/3-4 meg. Célunk, hogy a szakképzés a piachoz minél közelebb kerüljön. A gyakorlati képzés szervezése pedig oly mértékben tartozzon a munkáltatókhoz, a-mekkora érdemi szükséglet mutatkozik erre, és csak akkor, ha a képzés minőségére kellő garancia van. A rugalmas, egymáshoz illeszkedő programokból álló szakmai képzéssel a munkaerőpiaci változáshoz a szakképző intézmények is könnyebben alkalmazkodhatnak. Lehetővé válik, hogy akár a szakiskolai, akár a szakmunkásképzésben részt vevő tanuló az érettségit adó iskola megfelelő osztályában folytathassa tanulmányait úgy, hogy ezek az évei sem vesznek el. Különös gondot fordítunk arra a központi programra, ami beilleszkedési lehetőséget nyújt a szakiskolai tanulásra a veszélyeztetett helyzetű fiataloknak. Az egészségügyi okokból hátrányt szenvedők képzésében, valamint a gyermek- és ifjúságvédelmi intézményekben nevelt fiatalok oktatásában a társadalomba való integrálódás elősegítését akarjuk, ennek megfelelően cselekszünk. Az iskolarendszert a társadalom tagolódását enyhítő eszköznek tekintjük. Támogatjuk a programjában megújult nyolcosztályos általános iskola megerősítését, olyképpen, hogy a szülők többsége találhassa meg a szélesedő képzési kínálatban a neki leginkább megfelelőt. Növeljük a választható tantárgyak körét. Az eddig létrejött hat-, illetve nyolcosztályos gimnáziumok további működéséhez szakmai, minőséget garantáló kritériumokat adunk, ezek teljesítéséhez kellő időt biztosítunk. Az ilyen iskolák működési feltételéül szociális követelményeket is állítunk: az iskolától távol lakók kollégiumot, a rosszabb körülmények között élők pedig ösztöndíjat kaphassanak. Elő kívánjuk segíteni, hogy a kollégiumok egy része az iskolák munkáját is vállalhassa, nemcsak azért, hogy a határon túlról többen tudjanak tanulni, hanem azért is, hogy a kisebb településen élők" gyermekei is a magasabb szintű oktatáshoz férhessenek. Alapvetően a nyolcosztályos általános iskolai szerkezet megőrzése, és az iskolákon belüli képzési kínálat bővülése egyre jobban kielégítheti az egyéni igényeket. Ugyanakkor ezzel megnehezülhet a tájékozódás. Éppen ezért meg kell kezdeni a pályaválasztási rendszer megújítását. Nemcsak az egyes középfokú iskolák és felsőoktatási tanintézetek programkínálatát és felvételi szabályait kell bemutatni, hanem a rendszer a tanintézetek jellemző vonásait is az ország iskolaválasztó polgársága elé tárhatja. Gondos kormányzati munkával kell felkészülni az iskolán belüli sokszínű oktatási programkínálatot közvetítő tanárok képzésére, és arra a pályaorientációs munkára is, amelynek eredményeképpen a végzett diák könnyebben találhatja meg az első munkahelyét. 2. Kialakítjuk a tanterv-és tankönyvválasztás, a vizsgarendszer demokratikus kereteit! Valamennyiünk közös érdeke, hogy a felnövekvő generáció tagjai közel azonos eséllyel lépjenek be a munkaerőpiacra vagy a felsőoktatás kapujába. Az azonos esély forrása a tudás és a készség. Az a fajta tudás, amelyet éppen ezért kötelező tanítani minden iskolában, az a fajta készség, amelynek fejlesztését sehol sem hagyhatják el. Az iskolarendszer alsóbb szakaszában az alapozó jelleg miatt kisebb, a rugalmasságot kívánó felső szakaszában nagyobb mértékben kívánjuk oldani e természetes kötöttséget. A jelenleginél nagyobb hangsúlyt kívánunk adni az alapkészségek fejlesztésének, az idegen nyelvek, a számítástechnika, a környezetvédelem oktatásának és az egészséges életmód kialakításának. Az óvodai nevelést a közoktatási rendszer kötelezően ellátandó alapfeladatának és oktatási rendszerünk egyik legjobban működő szintjének tekintjük. Meg kell őriznünk az óvoda speciális arculatát, az életkori sajátosságoknak megfelelő pedagógiai programját, és el kell kerülnünk az óvoda „iskolásításának" csapdáját. Valamennyi fiatalnak lehetőséget kell kapnia az idegen nyelvek eredményes tanulására, e feladat nem tolódhat át a közoktatás ingyenes szolgáltatásai közül a nyelviskolák piacára. A tanárképzés lemaradása és a piac diktálta verseny miatt speciális fejlesztési programra van szükség e területen.

1994/3-4 Az iskola-, illetve képzési típusok közötti átjárhatóság-átválthatóság szigorú szabályait és garanciáit a legmagasabb szinten, törvényben kell megfogalmazni. Ennek nélkülözhetetlen eleme a ma is ismert - kötelező, választandó és szabadon választható - tárgyak megnevezése, illetve a tanításukra szánt idő meghatározása. Lesz idő a helyi tantervek oktatására, s kellő biztosítékot adunk arra is, hogy az általános műveltségből mindenki egyaránt részesedhessen. Országos szintű kerettantervekre van szükség, amelyek az egyes képzési programok és iskolafokozatok tananyagának szerkezetét az egymás közötti átjárhatóság-átválthatóság mértékének megfelelően szabályozzák. A kerettantervekben foglalt műveltségi anyag maga a Nemzeti alaptanterv. E keretek között nyílik tér a különféle tantervcsomagok kidolgozására, amelyek közül az iskolák fenntartói a nevelőtestületekkel együttműködve a maguk céljainak leginkább megfelelő mellett dönthetnek. E kerettantervek a tankönyvek és az országos vizsgarendszer-követelmény alapjául szolgálnak. Nem engedjük meg az oktatás állami ideologizálását. Veszélyes az átöröklődött gyakorlat, amely szerint a tanítás tartalmát, a kerettanterveket és a vizsgakövetelményeket a tanügyigazgatás és az oktatáspolitika közös központjában, a minisztériumban dolgozzák ki és ugyanott teszik kötelezővé. E rendszerben minden választás után elvileg mindig új tanterv készülhet, felborítva az iskolák nyugalmát. Éppen ezért a tantervek és követelmények kialakítása a pártpolitikától átitatott döntési és a végrehajtó hatalomtól egyaránt független testületek dolga kell legyen, melyekben a szakmai szervezeteken, továbbá a diák-, a szülői és az önkormányzati szervezeteken kívül helyet kapnak a tudomány és a tanárképzés képviselői is. A minisztérium csak közvetetten, a jog eszközével fogalmazza meg a tantervekkel szemben támasztott követelményeket, s ennek megfelelően elfogadhatja vagy elutasíthatja a benyújtott javaslatokat. Hasonló szerepet kell kapnia a minisztériumnak a tankönyvekkel kapcsolatban is. Az oktatási kormányzat fontos feladata a működőképes tankönyvkészítési és terjesztési piac kiépítése, a tankönyvek törvényességi ellenőrzése. Nem feladata viszont a tankönyvek tartalmának meghatározása. A tankönyvek engedélyeztetésének szabályozását azonnal demokratizálni kell, és mentesíteni a politikai szervezetek befolyásától is. A tankönyvek megválasztása - szülői vélemények ismeretében - a tantestületek joga. A tantervek azt mondják meg a tanárnak, hogy mit kell tanítani. Annak ellenőrzésére, hogy a tanulóknak mit kell tudniuk, a vizsga és a felmérések rendszere szolgál. Ezek világosan megmutatják a szülőknek és a tanároknak az iskola teljesítményét. Kellenek tehát (az iskolai szervezésűek mellett) a jog által előírt rendben az állami és a fenntartói felmérések is. Megkezdjük e felmérési rendszer kiépítését és az érettségi vizsga rendjének a módosítását. Az érettségi vizsgák esetében a ma is jól ismert gyakorlatot fejlesztjük tovább a kétfokozatú vizsgák rendszerével. Ma az érettségi egyes tantárgyaiból vagy a felsőoktatási felvételi vizsgával közösen, vagy az iskolában lehet vizsgázni. Ennek megfelelően ugyanabból a tantárgyból vagy emelt szintű, vagy az iskolai követelményeihez inkább igazodó érettségit tehet le a tanuló. A kétszintű érettségi vizsga rendszere ezt a gyakorlatot foglalja áttekinthető és egységes rendszerbe. Az érettségi vizsgán a jelenlegi tárgyakon kívül helyet kaphatnak az iskola sajátosságait tükröző, a helyi programokat lezáró vizsgák is. Az pedig már a felsőoktatási intézményeken múlik, hogy mely tantárgyakból milyen szintű vizsgát fogadnak el. Éppen ezért lehetőséget kell biztosítani bárkinek, hogy az emelt szintű vizsgát bármikor letehesse. Ehhez elengedhetetlen a dolgozók iskoláinak megőrzése, szakmai színvonaluk és tekintélyük növelése. 3. Szakszerű, demokratikus tanügyigazgatást alakítunk ki! Az igazgatásban formálisan is el kell választani a politikai, az iskolahasználó szülői, az intézményfenntartói és a szakmai jogosítványokat. Olyan rendszert kell kiépíteni, amelyben a minisztérium, az önkormányzatok és más iskolafenntartók közvetlenül nem

1994/3-4 avatkozhatnak be az iskolák szakmai munkájába és a szakma vagy a szülők sem lépnek át a politika területére. Az iskolák munkáját csak jogi eszközökkel: törvénnyel, rendelettel, határozattal kell szabályozni, ezek megtartása felett a jegyző által gyakorolt törvényességi felügyelet őrködjön. Nincs szükség szakmai felügyeletre, de szükség van szakmai ellenőrzésre. Az állam és az iskolafenntartók akkor járhatnak el hatékonyan, ha szabadon választhatják meg azokat a szakértőket és szervezeteket, amelyek mérik és értékelik az iskola (vagy a település iskoláinak) munkáját, de nem rendelkeznek sem hatósági, sem intézkedési joggal. E jelentések és értékelések alapján az iskolafenntartók és a kormányzati szervek olyan határozatokat, rendeleteket, törvényeket hozhatnak, amelyeket a konkrét iskola vagy az iskolaügy általuk kívánatosnak vélt fejlődése érdekében szükségesnek látnak. Ezekért vagy ezek elmulasztásáért azután - ellentétben a nálunk korábban szokásban volt tanügyigazgatási renddel - választóiknak tartoznak felelősséggel. Éppen e felelősség okán illet meg minden iskolafenntartót, minden önkormányzatot a fenntartói ellenőrzés joga, amelyet akár közvetlenül, akár bármilyen szabadon választott intézmény segítségével gyakorolhat. Ezért a kormányzat által monopolhelyzetűnek szánt Tankerületi Oktatásügyi Központokra, TOK-okra nincs szükség, legalábbis nem úgy, mint hatósági és szakmai szerepeket egyszerre ellátni kívánó szervezetekre. Az önkormányzatok törvényességi felügyeletét a létrejövő közigazgatási bíróságok és a regionális szintű közigazgatás hivatott ellátni. A törvényességi felügyeletet az önkormányzati hivatalokra, a szakmai ellenőrzés szerepét a szakmai szervezetekre, elfogadott szakértőkre és az Országos Értékelési Központra bízzuk. A szakmai tanácsadás szerepkörének betöltésére a megerősített megyei, városi pedagógiai intézetek mellett a minisztériumoktól és az iskolafenntartóktól független szervezeteket, intézeteket kérünk fel. A demokratikus tanügyigazgatás elképzelhetetlen a szülők részvétele nélkül. Nemcsak a szabad elhatározás alapján létrehozott iskolaszékekben, hanem az érdemi döntéseket hozó országos testületekben is meg kell jelenniük. 4. Új oktatásfinanszírozási rendszert dolgozunk ki! Alapvető politikai célnak tekintjük, hogy a nemzeti jövedelem újraelosztásakor az oktatás fejlesztése és a pedagógusok minőségi munkájának megbecsülése elsőbbséget kapjon. Ennek azonban elkerülhetetlenül együtt kell járnia a. költségvetési források ésszerű átcsoportosításával mind az oktatás minőségének javítása, mind a társadalmi igazságosság, mind pedig a hatékonyság szempontjából. Tisztában vagyunk azzal, hogy a jövőben minden felelős kormányzat kénytelen lesz szigorú költségvetési politikát folytatni, a jelenleginél jóval hatékonyabb működésre ösztönözni a közintézményeket. Ezek a tények a közoktatási rendszer hatékonyabb és alkalmazkodóbb működését is megkövetelik. Végre ebben az összefüggésben is számot kel! vetni azzal az új helyzettel, hogy az önkormányzati törvény elfogadása óta a közoktatás immár nem központi, hanem államilag szabályozott helyi közszolgáltatás. Sem a minisztériumoknak, sem a parlamentnek nincs módja közvetlenül beleszólni abba, hogy melyik önkormányzat mennyit költsön a maga iskoláira. A FIDESZ e gyökeresen új helyzet megteremtését támogatta és továbbra is fontos célnak tekinti, hogy a helyi igényekre helyben születhessenek meg a válaszok. Valljuk, hogy az állampolgárokat a közszolgáltatások igénybevételében alapvetően azonos jogok és lehetőségek illetik meg. Pénzügyi tekintetben is új alapokra helyezzük a költségvetés, az iskolafenntartók és az intézmények viszonyát, új finanszírozási koncepciót dolgozunk ki. Meg kell szabni a minimális kritériumokat, amelyeknek egy önkormányzati, tehát közpénzen fenntartott iskolának mint intézménynek mindenütt meg kell felelnie, és az alapfeladatokat, amelyeket el kell látnia. Az alapfeladatok ellátására a bérek és a dologi

1994/3-4 költségek kettéválasztása nem nyújt garanciát. A csökkenő létszámú korosztályokat beiskolázó intézmények számára az állandó és a változó költségek megkülönböztetése biztosíthat átlátható finanszírozási rendszert. A FIDESZ kormányzati helyzetben erősíteni kívánja a jelen támogatási rendszer normatív elemeit, és az önkormányzatokon belül a pénzelosztás átláthatóságát is biztosítani akarja a helyi normatívák kialakításának ösztönzésével. Elsőként megoldandó feladataink között tartjuk számon az egyszerű, közérthető mutatók kimunkálását, az iskolák eredményességének mérését és ezen adatok nyilvánosságra hozatalát. 5. Garantáljuk a diákok és a pedagógusok világnézeti szabadságát! Az állam és az egyház szétválasztása, az iskolafenntartás szabadsága és az iskolafenntartási kötelezettség biztosítása egyszerre csak akkor valósulhat meg, ha világosan és teljes mértékben elkülönül egymástól a köz- és a magánszféra, vagyis az államiönkormányzati és az egyéb iskolák köre. A felekezeti és más, világnézetileg meghatározott iskolákban természetes, hogy elkötelezett oktatás folyik, a közintézményeknek azonban világnézeti és politikai értelemben is pártatlanoknak kell lenniük. Utóbbiak ezért nem iktathatják órarendjükbe a hittanórákat, ezért nem lehet tantestületük tagja a hitoktató, bár hitoktatás folyhat az iskola épületében. Összhangba kívánjuk hozni az önkormányzati és egyházi, illetve magániskolák anyagi támogatását az állami és nem állami oktatás eltérő jellegével. Az egyházi ingatlantörvényből következő helyzetben az Alkotmánybíróság határozatával összhangban csak olyan megoldásokat támogatunk, ahol az ingatlan és az önkormányzati intézmény kettéválik, és az utóbbi változatlan módon tovább működik. Az ingatlanátadási folyamatban a semleges iskolát választóknak kell a kisebb áldozatot vállalniuk. Kormányzati támogatással elősegítjük, hogy a felekezeti iskolák ott működhessenek, ahol valódi lakossági igény mutatkozik irántuk, s ne csupán az évtizedekkel ezelőtti ingatlankönyvi állapot határozza meg működési helyüket. 6. Megegyezésen nyugvó pedagóguspolitikát érvényesítünk! A közoktatásban a legnagyobb értéket nem az épületek, a vagyon jelentik, hanem a pedagógusok szaktudása, munkakedve és felelősségérzete. A FIDESZ pedagóguspolitikája meg kívánja szabadítani a tanárokat és tanítókat az eldurvult és hiábavaló politikai és ideológiai csatározások kényszerétől. Az elmélyült szakmai munkához szükséges nyugalom biztosításával is erősíteni kívánjuk a pedagóguspálya megbecsültségét. A szakmai önállóság akkor maradhat valóban szakmai kérdés, s a szakmán belüli viták akkor maradhatnak valóban érdemi véleménycserék, ha szakkérdésekben senki nem kap hatósági vagy hatósági jellegű jogkört, monopóliumot. Érvényes ez a fenntartókra vagy a minisztériumra, de a szakmai szervezetekre és a szakszervezetekre is. Egyetértünk azzal, hogy a magán- és az egyházi iskolákban, tehát a magánszférában dolgozó pedagógusokra is a Munka Törvénykönyve vonatkozik, a közfeladatokat kötelezően ellátó területen dolgozókra pedig a Közalkalmazotti törvény. Azzal azonban semmiképpen sem érthetünk egyet, hogy bármiféle kényszer, nem pedig szabad akarat szabja meg, hogy bárki is a viszonylagos biztonságot adó, de korlátokat szabó közszolgálati szférából a nagyobb teret nyitó, de kisebb védettséget kínáló magánszférába kerüljön. Korrigálni kell a Közalkalmazotti törvény bevezetésének egyes káros következményeit. Jelenleg csak országos szinten dől el - a képzettségtől és a pályán eltöltött időtől függően - a bér nagysága. E poroszos, hivatalnoki bérrendszer érzéketlen az egyéni teljesítményekre és a közösség által elismert munka minőségére. Egyensúlyt kell keresni a piaci és a közszolgálati ágazatokra jellemző bérmechanizmusok között a kétlépcsős béralkurendszer kiépítésével. A garantált szakmai minimálbérek nagyságát országos szinten határozzuk meg. Efölött azonban a tényleges jövedelemnek a helyi alkuban kell kialakulnia, mert az tekintettel lehet a helyi sajátosságokra, a végzett munka nehézségi fokára és

1994/3-4 eredményességére, valamint az egyes szakmák munkaerőpiaci helyzetének ingadozásaira is. Ugyanakkor a stabilitást az iskolafenntartók és a pedagógus szakszervezetek, kamarák között hosszú vagy középtávra megkötött önkormányzati szintű keretszerződések, Pedagógus Charták garantálják. Ezekben célszerű szabályozni az alkalmazási feltételeket, a továbbképzési rendszer kereteit, a szakmai előrelépés és a szakmai követelmények kidolgozásának rendjét. A tanárképzést és a pedagógusok munkaidőben történő továbbképzését gyökeresen megújítjuk. Tudjuk, hogy a pedagógusok és az igazgatók szakszerű tudása nemcsak a szervezett képzési formák közepette gyarapszik, hanem az önszerveződés révén létrejövő szakmai szervezetekben is. Éppen ezért támogatjuk a pedagógusok szakmai önszerveződését, a tudományos társaságokban való részvételt. A pedagógus-munkanélküliség kezelésére - az önkormányzatokkal folytatott alkuk mellett - az átképzés jelenlegi rendszerének bővítése hivatott. Ebben a kormányzatnak, az önkormányzatoknak, valamint az érdekképviseleti és szakmai szervezeteknek egyaránt fontos szerep jut. 7. Valóságos beleszólási lehetőséget adunk a diákoknak! Nincs modern társadalom modern iskola nélkül, demokratikus társadalom sem lehetséges demokratikus iskola nélkül. A demokratikus iskola: a részvétel iskolája, ahol a diákok közvetlenül vehetnek részt a rájuk vonatkozó döntések meghozatalában. Érdemi lehetőséget kell adni a diákélet szervezésére, teret és támogatást kell nyújtani elképzeléseik megvalósítására. Az iskolának nem csupán az általános műveltség és szaktudás megszerzéséhez való jogot kell nyújtania, hanem az együttélés technikáit és a demokrácia szabályait is meg kell ismertetnie a diákokkal. Polgári társadalmunk intézményrendszerének megismerése mellett az iskola demokratikus működése biztosíthatja ezt. A korábbi évtizedek gyakorlatától eltérően a tanuló fiatalokat - életkoruknak megfelelő módon - teljes értékű állampolgároknak kell tekinteni. Lehetővé kell tenni számukra, hogy a jogaikkal élhessenek, és ehhez segítséget is kell kapniuk. Biztosítani kell a diákok véleménynyilvánításának szabadságát, emberi jogaiknak tiszteletben tartását az ENSZ a gyermekek jogairól szóló egyezménye alapján. Legyen tényleges lehetőségük egyéni és közösségi érdekeik megfogalmazására. Legyen törvényben garantált joguk életútjuk, iskolájuk, tanintézményük világának alakítására. Az államnak központilag, az önkormányzatoknak és iskoláknak helyi, területi és intézményi szinten támogatniuk kell a diákönkormányzatokat és diákszervezeteket, akár az iskolákban szerveződnek, akár azokon kívül. Ez azonban nem jelentheti semmilyen értelemben e szerveződések „államosítását". A FIDESZ az újabban ismét jelentkező ilyen törekvéseket, amint korábban, úgy most is elutasítja, és ellenzi a diákszervezetek ideológiai-politikai alapon való megkülönböztetését is. Ezért látjuk célszerűnek az állami, önkormányzati, iskolai támogatásukat is a szektorsemlegesség elvét érvényesítve megszervezni. „SZABAD SZOLGÁLTATÓ ISKOLÁKAT!" A SZABAD DEMOKRATÁK SZÖVETSÉGÉNEK OKTATÁSI PROGRAMJA A közoktatás az egyetemes és a nemzeti értékek megőrzésének, gyarapításának és továbbadásának egyik legfontosabb letéteményese, intézményes biztosítéka. Az SZDSZ a társadalomépítő tevékenység kiemelt részének tekinti az oktatást, hiszen a társadalom fejlődésének és az egyéni boldogulásnak az egyik alapja az emberi tudás. Modern, demokratikus társadalomban csak iskolázott, művelt, az egyéni önállóságot, szabadságot tisztelő, az életet aktívan alakítani akaró emberek boldogulhatnak. A kezdeti szülői nevelést az óvodai, majd az iskolai nevelésoktatás egészíti ki, ezért az oktatás színvonalától is függ, hogy

1994/3-4 szakmailag jól felkészült, az állandó változásokhoz jól alkalmazkodó egyének kerülnek-e ki az iskolákból. Az SZDSZ oktatási programja elsősorban azoknak szól, akik érdekeltek egy korszerű, hatékony iskolarendszer kialakításában: a szülőknek, a pedagógusoknak, valamint a munka világában tevékenykedőknek, a gazdasági élet szereplőinek. Azoknak, akik tudatában vannak annak, mekkora tartalékok rejlenek az emberben, és felismerték azt, hogy az oktatáspolitika eszközeivel jelentősen hozzá lehet járulni a gazdaság, a társadalom fejlődéséhez. Rövid helyzetkép Az elmúlt négy év kormányzati munkája nem tette hatékonyabbá a hazai oktatást, az. 1993-ban elfogadott oktatási törvény biztonságot, kiszámíthatóságot nyújtó keretek helyett inkább zavarokat okozott. Pozitív változás az óvodák, iskolák önkormányzati kézbe adása. Ennek alapján a helyi igényeket jobban ismerő önkormányzati irányítás váltotta fel a centralizált oktatásirányítást. E folyamattal párhuzamosan azonban megjelentek újabb centralizáló kormányzati törekvések is. A kormányzat az oktatás tartalmi fejlesztése helyeit politikai, ideológiai vitákat szított, totális szerkezeti, irányítási és finanszírozási reformot irányzott elő. Az SZDSZ álláspontja szerint szembe kell nézni az oktatás válságjelenségeivel, amelyekre már rövid távon is választ kell adni. Azonban nem a rendteremtés politikájával, nem teljes, átfogó reformokkal, hanem részterületek fokozatos átalakulásának biztosításával. Olyan megoldásokat kell kidolgozni, amelyek bátorítják a helyi és egyéni kezdeményezéseket, egyensúlyt teremtenek a változás és a stabilitás között - a dinamizmus érdekében kockázatot is vállalva. Nem lehet egyszer és mindenkorra kész oktatási rendszert teremteni, azonban a felnövekvő generációkat, a szülőket, az iskolákat kímélni kell a következményekkel nem számoló radikális átalakításoktól. Az oktatás szabadsága A demokratikus oktatási rendszer alapkövetelménye szerint mindenkinek törvényadta joga megtalálni vagy megteremteni az igényeinek megfelelő oktatási formát. Ennek első feltétele: az iskolaalapítás szabadsága. Bármilyen jogi vagy természetes személy alapíthat oktatási-nevelési intézményt, amely az előírt feltételeknek megfelel. Az állam nem részesítheti előnyben, de nem is hozhatja hátrányos helyzetbe a világnézeti alapon szerveződő intézményeket. A második feltétel: az állami és önkormányzati iskolák szakmai önállósága (autonómiája), amelyet csak egy központi kerettanterv korlátoz. A harmadik feltétel: a szabad iskolaválasztás. Ugyanis hiába alakul ki sokszínű iskolakínálat, ha a mozgást adminisztratív eszközök akadályozzák. A szabad oktatás keretében biztosítani kell a nemzetiségi és etnikai kisebbségek igényeinek kielégítését is. A világnézeti semlegesség Az állam és az egyház szétválasztásának alkotmányos elvéből következően az SZDSZ az állami, önkormányzati iskolák működését csak világnézetileg semleges formában tartja elfogadhatónak. A világnézeti semlegesség azt jelenti, hogy az önkormányzati iskola a szülőt és a tanulót sem kényszerítheti világnézete megvallására; nem nevelhet a szülői házétól idegen világnézetre; az önkormányzati iskolában úgy ismertetik meg a diákokkal a különböző ideológiákat, vallásokat, hogy egyetlen tanuló se tapasztalhassa meg a kisebbséghez tartozás kirekesztésre vagy kirekesztődésre alkalmas érzését. Az SZDSZ célja olyan demokratikus oktatási rendszer megteremtése, amelyben törvény biztosítja, hogy mindenki megtalálja a vallásának, világnézetének, nevelési elveinek megfelelő iskolát. Ezért - az óvodától az egyetemig - támogatja az alapítványi, egyházi és magánintézmények létrehozását.

1994/3-4 Az oktatás tartalmi megújulása Az SZDSZ fontosnak tartja az iskolai oktatás tartalmi korszerűsítését, az iskolák új tankönyvekkel, programokkal való ellátását. Ugyanakkor nem készül átfogó tantervi reform elindítására, ugyanis az elmúlt évtizedek tapasztalatai bebizonyították, hogy csakis a fokozatos és folyamatos fejlesztés útja járható. Az SZDSZ kormányzati szerepben az alábbi eszközöket veszi igénybe a tartalmi fejlesztés érdekében: a döntéshozó szakmai testületek, a program-, tankönyv-, taneszköz-fejlesztésért felelős szakmai intézmények működtetése; a követelmények nyilvánosságra hozása, a mérési és vizsgarendszer megteremtése és működtetése; a szakmai minősítés feltételeinek biztosítása kormányzati eszközökkel; a mindenkori kormánytól független oktatási-fejlesztési alapok létrehozása, szakmai működtetése; a tanárképzés, valamint a pedagógus továbbképzés megújítása. Pedagógusképzés és továbbképzés A közoktatás tartalmi megújításának egyik tartaléka a pedagógusképzésben és továbbképzésben rejlik, ezért az SZDSZ e területek fejlesztését kiemelt céljai közé sorolja. Olyan pedagógusokra van szükség, akik megalapozott pedagógiai és szaktárgyi tudással rendelkeznek, ismerik az alternatív-kísérleti pedagógiai módszereket is, a gyakorlatban értőn kezelik a modern társadalomban jelentkező sajátos nevelési problémákat. A tanári mesterségre önálló diplomát nyújtó szakokon kell felkészíteni. Különösen fontos a tanárképzés és az iskolai gyakorlat közötti távolság csökkentése. Ezért az SZDSZ támogatja azokat a törekvéseket, amelyek arra irányulnak, hogy az iskolába kerülést követő első, gyakornoki év a képzés részévé váljék. A már tanító pedagógusok egyrészt a felsőoktatáson belül, másrészt tanfolyamok, szakmai napok, előadások formájában kapcsolódhassanak be a továbbképzésbe. Órakedvezmény vagy alkotói szabadság pályázat útján való elnyerésével lehetőséget kell adni fejlesztő-kutató munka végzésére is. Sokszínű iskolákat! A közoktatási rendszemek része az óvoda intézménye. Az SZDSZ támogatja a magyar óvoda-pedagógia értékeinek megőrzését és gyarapítását, az önkormányzati óvodák fenntartását. Ugyanakkor az óvodák esetében is ösztönzi az intézmények alapításának, megválasztásának szabadságát, a fenntartói sokszínűséget. Az elmúlt évek változásai nyomán iskolarendszerünkben megkezdődött az oktatási-képzési idő megnövekedése és az iskolaszerkezet átalakulása. Az SZDSZ iskolaszerkezeti koncepciója a valóságos társadalmi, helyi igényekhez igazodik, és a már meglévő iskolákra és tantermekre, az önkormányzatok társulási lehetőségeire épít. Megvalósításához a különböző szintű oktatási intézmények kooperációjára van szükség. Az SZDSZ támogatja, hogy az általános képzés időtartama hosszabbá váljék, s a szakmai specializációt szolgáló szakképzés csak a tanköteles kort követően, tizenhét éves kor után kezdődjék meg. Az SZDSZ arra törekszik, hogy a társadalom különböző csoportjaiból származó gyerekek minél tovább tanulhassanak ugyanabban az intézményben és minél többen jussanak el az érettségi vizsgáig. Támogatja azt, hogy a középfokú iskolákon belül szervezzenek általános és szakképző osztályokat - biztosítva ezzel az iskolán belüli átirányítás lehetőségét. Az SZDSZ különösen fontosnak tartja, hogy elháruljon annak veszélye, hogy a lefelé építkező, általános képző középiskolák elszívó hatására gyengüljön a szakképzésbe belépő

1994/3-4 tanulók felkészültsége, mivel ez a hazai munkaerő képzettségi szintjének és ezzel együtt a magyar gazdaság versenyképességének csökkentéséhez vezethet. E célok elérésének egyik biztosítéka lehet, hogy az alapvizsgára való felkészülés minden középfokú iskolában elérhető legyen. Az alapvizsga és az iskolai továbbhaladás követelményeit a Nemzeti Alaptanterv tartalmazza. Az élethez alkalmazkodó szakképzést! Az oktatási rendszer válságágazata a szakképzés. Nem csak a korábbi oktatási szisztéma megoldatlan problémái sűrűsödnek ezen a területen, de a piacgazdaságra való áttérés is itt éreztette hatását leggyorsabban. Az SZDSZ kiemelt jelentőségű feladatnak tartja a szakmai struktúra átalakítását, illetve korszerűsítését. A képzési struktúra átalakítása jelenleg igen lassú ütemben folyik, a még mindig túlsúlyos nehézipari és gépipari szakképzés indokolatlan továbbélése jelentős szerepet játszik a pályakezdő szakképzett munkanélküliek újratermelésében. A szakképzés szerkezetének átalakításához halaszthatatlanul szükség van a munkáltatók képviselete által elfogadott, a területi oktatáspolitikai elképzelésekkel is összehangolt korszerűsítő programokra. Enélkül az iskolák saját érdekeik alapján csak túlélésre törekszenek, tovább képeznek az elavult szakmákra, ellenállva mind a gazdaság, mind a fogyasztók (a szülők és a gyerekek) érdekeinek. Szakképzés csak az alapvizsga letétele után, tizenhat éves korban kezdődhet. Újra kell tervezni a szakképzésben oktatott tananyagot, és ebben kulcsfontosságú szerephez kell juttatni az érdekvédelmi, a szakmai és a gazdálkodó szervezeteket. Az SZDSZ támogatni kívánja az érettségi utáni szakképzést, mert ez mind az egyénnek, mind a modernizálódó gazdaságnak érdeke. A többségtől eltérők nevelése Ma megoldatlan mind a hátránnyal induló, mind a kiemelkedő tehetségű gyermekek nevelése, oktatása. Az SZDSZ biztosítani kívánja a feltételeket minden átlagostól eltérő gyermek fejlődéséhez. A tehetség kibontakozásához azért, mert ez gazdagítja az országot, a hátrány kezeléséhez pedig azért, mert ez emberségesebb, és - hosszú távon - a társadalomnak is gazdaságosabb. Az SZDSZ nem ért egyet az úgynevezett „normálistól eltérő" gyermekek elkülönítésével. Ezért - a jól működő polgári demokráciák gyakorlatához hasonlóan -az integrált nevelés feltételeit javítani kívánja. Az integrált nevelésre való törekvést nemcsak az indokolja, hogy a többségtől eltérő gyerekek így könnyebben illeszkedhetnek be a társadalomba, hanem az is, hogy a mássággal való együttélés segítheti legjobban egy toleránsabb felnőtt generáció felnövekedését. Mivel a gyermekekkel kapcsolatos problémák rendkívül összetettek, megoldásuk is annál hatékonyabb és olcsóbb, minél komplexebben kezelik őket. Az SZDSZ támogatja az integrált funkciójú, családsegítő központokhoz hasonló intézmények működését, illetve az ennél is összetettebb, iskolai funkciókat is bekapcsoló, hátránykompenzáló programokat. Az iskola belső világa, diákjogok Csak az a társadalom lehet demokratikus, amelyben az állampolgárok ismerik a demokrácia intézményrendszerét, melyben tudnak és akarnak is élni jogaikkal. Az észrevételeket, javaslatokat várja Horn Gábor az Oktatási Műhely vezetője. Cím: 1051 Budapest, Mérleg u. 6. Telefon: 117-6911/43 Fax: 118-6911

1994/3-4 Ezért döntő jelentőségű a diákok és a szülők jogainak kiszélesítése, a szó igazi értelmében vett szolgáltató iskolák létrehozása. Az iskola belső életének demokratizmusa alapvetően az iskola közéletében résztvevőktől függ. Az SZDSZ oktatáspolitikai programjának egyik alapelve: egyetlen iskolapolgár különösen a diák - sem zárható ki a jövőjét, iskolai létét befolyásoló legkisebb döntésből sem. Azonban addig, amíg a gyermekek jogáról szóló nemzetközi egyezménnyel nem harmonizál a hazai jogrend, amíg nem teremtődnek meg az iskolán belüli demokratikus joggyakorlás feltételei, a felemás helyzet nem kérhető számon magukon az iskolákon. A kormány és az önkormányzatok feladata olyan környezetet teremteni, amelyben az iskolák számára lehetőség nyílik arra, hogy a fenti alapelveket és célokat mindennapjaik részévé tegyék. Irányítás a megosztott felelősség elve alapján A közoktatási rendszer irányítása az elmúlt években nagymértékben átalakult, a megosztott felelősség elve érvényesül benne; a közoktatásért való felelősség az állam, a helyi önkormányzatok és az egyes intézmények között oszlik meg. Mindegyikük rendelkezik olyan jogokkal és önállósággal, amelyek birtokában jelentősen befolyásolni tudja az iskolai oktatás céljait, tartalmát és formáit. Mindez megfelel a modern közoktatási rendszerekre általában jellemző viszonyoknak, összhangban van a hazai hagyományokkal, közigazgatási és kormányzati elvekkel. A magyar közoktatásirányítás ezen alapvető vonásait őrizni, illetve fejleszteni kell. Az SZDSZ arra törekszik, hogy tovább erősödjék a helyi önkormányzatok és az intézmények önállósága, nagyobb teret kapjanak a helyi, intézményi szintű és állampolgári kezdeményezések. Az SZDSZ olyan államot képzel el, amely folyamatosan elemzi az ellátási feltételeket, értékeli a rendszer teljesítményét, és jogszabályalkotással, intenzív fejlesztési és ahol, amiben kell - kiegyenlítő támogatással kívánja működését befolyásolni. A magyar közoktatási rendszer központi irányításának tagoltsága, a különböző szaktárcák közötti felelősségmegosztás miatt az SZDSZ a kormány szintjén kívánja garantálni a döntéselőkészítés egyeztetéseinek érdemi lefolytatását. Az SZDSZ - a központosítás helyett -elő kívánja segíteni, hogy a területi, települési szint feletti közigazgatási szerveződések önkormányzati keretek között jöjjenek létre. A tankerületi oktatásügyi központok létrehozása ellentmond az önkormányzati felelősség elvének, ezért meg kell őket szüntetni, feladataikat pedig a helyi és területi önkormányzatokhoz, a közoktatás országos hatóságaihoz, illetve - az országos és helyi megállapodás keretében, valamint térítés ellenében - területi szakmai szolgáltató szervezetekhez kell telepíteni. Az önkormányzatok munkáját - az oktatási vezetők képzésével, tájékoztató, jogismertető anyagok készítésével, tanácsadással, szakértői szolgáltatásokkal stb. - segíteni kell. Az SZDSZ támogatja az intézményi szintű felelősség, az intézményi pedagógiai programok megjelenését, az intézményi döntéshozó testületek megalakulását, vállalkozás-jel legű kezdeményezések terjedését. A megosztott felelősség elve alapján működő és a helyi-intézményi önállóságot tiszteletben tartó oktatási rendszerben a felügyelet és ellenőrzés olyan mechanizmusait kell kialakítani, amelyek nem állnak ellentétben ezekkel az elvekkel, hanem segítik érvényesülésüket. A különböző szintek (azaz az oktatási rendszer, az egyes iskolák és az egyes pedagógusok) munkájának értékelése általában véve az iskolarendszer és a közoktatásirányítás egyik legfontosabb feladata. Az értékelés fontossága megkívánja e funkció önálló szakmává válását, ennek segítése elsősorban állami feladat. Az SZDSZ a közoktatás irányításában is alapvető célnak tekinti az állampolgári önállóság erősítését és az egyéni választási lehetőségek kiszélesítését. Kiemelten támogatja az olyan megoldásokat, amelyek az iskolákat és fenntartóikat arra késztetik, hogy több

1994/3-4 információhoz juttassák a szülőket az iskolázási lehetőségekről, segítsék az iskoláztatással kapcsolatos tanulói és szülői döntéseket. Az önkormányzatok szerepe Az elmúlt időszak egyik legkedvezőbb változása az, hogy az iskolák döntő többsége az önkormányzatok fenntartásába, az oktatási vagyon java része pedig önkormányzati tulajdonba került. Az intézmény és a tulajdon együttese az önkormányzati oktatási felelősség alapja. Az SZDSZ olyan értéknek tartja az önkormányzati felelősségvállalást, hogy a programban önálló fejezetet szentel neki. Magyarországon ma nem képzelhető el eredményes oktatáspolitika az önkormányzatok aktív szerepvállalása nélkül. A közoktatás jövőjének és színvonalának alakulása tehát nagymértékben a helyi önkormányzatok választott képviselőin, az oktatási bizottságok tagjain és az önkormányzati hivatalokban dolgozó oktatási szakembereken múlik. Az SZDSZ célja elérni azt, hogy az önkormányzatok - a helyi társadalom igényeit figyelembe véve - hosszabb távra alakítsák ki elképzeléseiket. Azonban közoktatással kapcsolatos feladatai nem merülnek ki a megfelelő tárgyi feltételek és a jogszerű működés biztosításában, a szülők azt várják, hogy az önkormányzati iskolák magasabb színvonalú, igényesebb tanítást-nevelést nyújtsanak. A regionális vagy társult önkormányzatok szerepet vállalhatnak olyan programok létrehozásában, amelyek lemaradó társadalmi csoportok számára kínálnak lehetőségeket az iskola falain belül. Ebben, valamint általában az oktatási esélyek javításában, kiegyenlítésében kiemelt szerepe van és marad a kollégiumi intézményrendszernek. Az SZDSZ érdekeltté kívánja tenni az önkormányzatokat kollégiumok fenntartásában és támogatja a modern kollégium-pedagógia fejlesztését. Önkormányzati feladattá válhat az is, hogy a túl korai szelekció elkerülése érdekében programokat finanszírozzanak. Ezzel egyidejűleg az önkormányzatnak korlátoznia kell önmagát és tiszteletben kell tartania az intézményi önállóságot. Megállapodások keretében támogatnia kell a nem önkormányzati oktatási intézmények (alapítványi, egyházi és magánóvodák, -iskolák) tevékenységét is. Biztonságos oktatás-finanszírozást! Az 1990 és 1993 között bevezetett finanszírozási rend gyökeres átalakítása nem volt indokolt, mert hibái a rendszeren belül is korrigálhatók lettek volna. A közoktatási törvény új finanszírozási rendszerében az állam csak a béreket vállalja, a dologi kiadásokat a fenntartóra hárítja. Ez a vegyes finanszírozási rendszer olyan keverék megoldást szült, amely korlátozza az önkormányzatok felelősségét és így érdekeltségét a helyi viszonyoknak megfelelő hatékony bérgazdálkodásban, illetve nem teszi lehetővé az önkormányzatok és az oktatási intézmények dolgozói közötti helyi béralkut. Az SZDSZ a pedagógusok differenciált bérezésével ért egyet, kezdeményezi az előirányzott finanszírozási rendszer felülvizsgálatát. Az SZDSZ az oktatás pénzügyi feltételeinek megteremtésére a normatív finanszírozást tartja legalkalmasabbnak -figyelemmel a települési sajátosságokra. A közoktatás legsürgetőbb tennivalói Az 1993-ban elfogadott közoktatási törvény néhány pontját haladéktalanul módosítani kell annak érdekében, hogy a közoktatás fejlődése szempontjából kedvezőbb jogszabályi feltételek alakuljanak ki. A közeljövőben az állami költségvetés helyzete nem fogja megengedni, hogy az oktatásban átfogó fejlesztés induljon el. Ugyanakkor néhány területen viszonylag csekély ráfordítással jelentős energiák szabadíthatok fel és néhány akut probléma kezelhetővé válhat. Ezek az alábbiak: a tankönyv-, taneszköz- és programkínálat bővítése; a fejlesztési alapok működésének javítása;

1994/3-4 az oktatás és a munka világa közötti kapcsolat javítása; az iskolaválasztás megkönnyítése; átfogó teljesítménymérési és vizsgarendszerek létrehozása; a helyi oktatásirányítás színvonalának fejlesztése is az iskolák vezetési színvonalának fejlesztése; a differenciált oktatás támogatása; oktatási információs hálózat fejlesztése. Nyitottabb felsőoktatást! Az oktatás részeként a felsőoktatás rendszerét is jól működő, megváltozott szemléletű rendszerré szükséges átalakítani annak érdekében, hogy megfelelően képes legyen társadalmi funkciója betöltésére. Az SZDSZ szerint a felsőoktatás különösen fontos területei: a tanárképzés; a kutatás és felsőoktatás viszonya; a nemzetközi kapcsolatok; A tanárképzés azért az egyik legjelentősebb feladat, mert a közoktatás tartalmi korszerűsítésének egyik alapfeltételeként ezen a területen van a legnagyobb reformigény. A tanárképzés szakmai színvonalának fejlesztését, gyakorlati feltételeinek kialakítását a minőségértékelés folyamatában (akkreditációs eljárás) érvényesített szigorú követelmények határozzák meg. Az SZDSZ szerint meg kell szüntetni azt a pazarlást, hogy a kutatóintézetekben rendelkezésre álló szellemi tőke elszigetelve maradjon a felsőoktatástól. Az SZDSZ támogatni fogja a felsőoktatás hathatósabb bekapcsolódását az oktatás és kutatás nemzetközi rendszerébe. A nemzetközi felsőoktatási rendszerbe való bekapcsolódásnak lehetnek ugyan „agyelszívó" hatásai is, ám ezeket ellensúlyozza az itthoni szakmai-tudományos életre gyakorolt húzóerő. Az SZDSZ felsőoktatási programjának elvei tehát: a nyitottság; a hatékonyság; és a minőség. A nyitottság jegyében emelkedik a felsőoktatásban résztvevők száma a nappali tagozaton, a felnőttoktatásban, a középfok utáni, valamint a posztgraduális képzésben egyaránt. Az egyetemek és főiskolák nyitottabbá válnak a gazdasági és társadalmi környezet átalakulóban levő igényei iránt. A hatékonyság jobban érvényesül akkor, ha közalapítványként saját tulajdon felett rendelkezve önállóak lesznek a felsőoktatási intézmények, ésszerűbb gazdálkodást folytatnak. A minőség elve azt jelenti, hogy megfelelő hazai és nemzetközi területek közreműködésével folyamatos minőség-értékelés során ellenőrzik az intézményeket, a programokat. Ennek is eredménye a hallgatói létszám bővítése, a diplomák egymásra épülése, a másik intézményben végzett tanulmány elismerése. Az SZDSZ kormányzati helyzetbe kerülve az alábbi cselekvési tervet valósítja meg: A kormányzati ciklus első felében megteremti az akkreditálás (minőségellenőrzés) szintjeinek megfelelő jogi környezetet. A kredit-rendszer általánossá válásával meghonosítja a felsőoktatás tartalmi korszerűsítésének fontos elemeit, az érettségi rendszerének továbbfejlesztésével megteremti a nyitottság előfeltételeit.

1994/3-4 A ciklus második felében lehetővé válik a felsőoktatási intézményekben az önálló vagyongazdálkodás, a közpénzek felhasználásának nyilvános ellenőrzése, az intézményi felügyelet társadalmasítása. Az SZDSZ szükségesnek tartja ugyan a tandíjfizetés bevezetését, de ennek teljes fedezetét ösztöndíj formájában pályázati úton elnyerhetővé kell tenni. Ezzel párhuzamosan olyan hitelkonstrukciót biztosítana valamennyi főiskolai és egyetemi hallgatónak, amely lehetővé tenné számukra felsőfokú tanulmányaik során felmerülő költségeik fedezését, az „eltartott" státus megszüntetését, a felnőtt élethez szükséges önállóság alapjának megteremtését. A hosszúlejáratú hallgatói hite! törlesztését csak a tanulmányok befejezésétől számított öt év után kellene megkezdeni. KERESZTÉNYDEMOKRATA NÉPPÁRT Oktatás- és tudománypolitikai irányelvei A Kereszténydemokrata Néppárt az általános műveltséget és a szakmai tudást alapvető társadalmi értéknek tekinti. Szükséges, hogy a gyermekek olyan nevelésben és oktatásban részesüljenek, amely biztosítja, hogy a társadalom értékteremtő állampolgáraivá válhassanak. Az iskola neveljen a családi életre, az élet tiszteletére, a haza és a munka szeretetére, igazságosságra, felelősségvállalásra, önfegyelemre és toleranciára. Fontosnak tartjuk az egészséges életmódra nevelést, a testedzés és a sport kiemelt támogatását. Küzdeni kell a dohányzás, az alkohol és a kábítószer fogyasztás ellen. A gyermekek 6. életévüktől 16. életévükig, távlatilag 18 éves korukig tartó tankötelezettség keretében vegyenek részt általános jellegű közoktatásban. Az alsó 4 osztály lehetőleg még a kis falvakban is a család lakóhelyén kerüljön megszervezésre. A közoktatás maradjon minden résztvevő számára ingyenes. Tanulmányaik folytatása érdekében a tehetséges és az arra szociálisan rászorulókat támogatásban kell részesíteni, ezzel biztosítva az esélyegyenlőségeket. A Kereszténydemokrata Néppárt szükségesnek tartja - a szülők állásfoglalása szerint - vagy a hit- és erkölcstan, vagy az általános iskolai tanítását. A kormányzati és az önkormányzati eszközökkel elő kell segíteni, hogy a szülők gyermekeiket világnézeti és nemzetiségi szempontból számukra megfelelő iskolába járathassák. Kiemelt fontosságot tulajdonítunk a határainkon kívüli élő magyarok anyanyelvi oktatásának, és segítjük iskoláik működését. A gyermekek neveléséért a szülők, a pedagógusok és társadalom egyetemlegesen felelősek. Támogatjuk a társadalom befolyását elősegítő iskolaszékek hatékony működését. Elengedhetetlennek ítéljük, hogy az iskola a keresztény alapú európai értékrendre épülő kultúrát megismertesse és elfogadtassa. A szakképzés a befejezett közoktatásra épüljön, és a pályaválasztás legkorábban 16 éves korban történjen. A szakoktatás annyi ideig tartson, amennyit az adott szakma elméleti és gyakorlati ismeretének elsajátítása megkövetel. Minden állampolgár számára az első szakképzettség megszerzése legyen térítésmentes. A szakképzés meghatározója a gazdaság legyen, mivel a munkahelyek és a munkahelyteremtés lehetősége is a gazdaság kezében van. Elkötelezett hívei vagyunk az erkölcs követelményeit tiszteletben tartó tudományos kutatás és a felsőoktatás szabadságának.

1994/3-4 Szükségesnek tartjuk, hogy a nemzeti tudományok (történelem, földrajz stb.) az oktatás közvetítésével alkotó módon járulnak hozzá a magyar állampolgárok nemzettudatának kialakításához. Az alapkutatással foglalkozó kutatóintézeti hálózat legcélszerűbben az egyetemek mellett működhet. Ezt a célt az Akadémia saját kutatóintézeteinek tervszerű átszervezésével kell elérni. A megújított felsőoktatás tegye lehetővé a hallgatók szelekciója a tanulmányok során szigorú teljesítmény szinthez kötve menjen végbe. Hatékony ösztöndíjrendszert vezettünk be a szegény sorú családok gyermekeinek támogatására, amely alkalmas a tandíj okozta terhek átvállalására is. Biztosítani kell a felsőoktatásban az oktatás szabadságát, ha az erkölcsi normákba nem ütközik. Lehetővé kell tenni a felsőoktatás oktatói számára az elmélyült kutatómunkát, és az akadémiai intézetek dolgozói számára a felsőoktatásban való részvételt. Gondoskodni kell pedagógusaink legalább ötévenkénti szakmai továbbképzéséről a felsőoktatási intézményekben. A továbbképzés ideje alatt egyéb terhelésük a szükséges mértékig mérséklődjék. A társadalom biztosítja a pedagógusok számára az értelmiségi léthez méltó feltételeket. Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe Szerkesztette: Falus Iván A kutatásmetodika legfontosabb kérdéseiről a Pedagógus Szakma Megújítása Projekt gondozásában, a Keraban Könyvkiadó kiadásában a pedagógiai szakirodalomban eddig hiányzó összefoglaló mű jelent meg Falus Iván szerkesztésében. A szerzők: Falus Iván, Tóthné Környei Márta, Bábosik István, Szabolcs Éva, Nádasi Mária, Réthy Endréné, Nahalka István, Csapó Benő. Az új kiadvány tartalmazza a pedagógiai kutatás teljes folyamatát; a minta- és módszerválasztást, a kutatás lebonyolítását; adatok összegyűjtését, a szakirodalom tanulmányozását, a főbb kutatási stratégiákat, adatfeldolgozási módszereket, a mérésekből levonható következtetéseket stb. A kézikönyv nemcsak a kutatással hivatásszerűen foglalkozó szakembereknek szól, hanem útmutató azoknak a pedagógusoknak, akik az őket érdeklő pedagógiai területeken kölcsönhatásokat, törvényszerűségeket, eredményeket akarnak megvizsgálni, mérni. Az eddig misztifikált kutatási munka kritériumrendszere, folyamata válik világossá az olvasó számára. A pedagógiai gyakorlat oldaláról sokszor pejoratívan emlegetett kutatás „a megismerhetőséggel" ebből a nézőpontból is megfelelő rangjára emelkedhet. A könyv tudományos igényű, ugyanakkor megértőén vezeti végig a kutatói munka szempontjából laikus olvasót az ismeretek feldolgozásában. A pedagógusképző intézmények hallgatóinak tankönyvként ajánlható az új kiadvány. Minden, az oktatásügyben érdekelt szakember számára rendkívül érdekes az ismeretanyag megvilágítását példaként segítő számtalan külföldi és hazai pedagógiai kutatási téma és a hozzákapcsolódó folyamat rövid ismertetése. A kutatási módszerek leírásából a „Megfigyelés" fejezet az iskolavezetőknek az óraelemzéshez ad változatos szempontokat, az órát tartó pedagógusnak az önelemzését segítheti, szakmai önismeretét fejlesztheti. Tanácsot kap az a pedagógus, aki tanítási stratégiájának eredményességét akarja mérni, vagy az az osztályfőnök, aki tanulóinak szociokulturális körülményeit akarja összevetni az iskolai teljesítménnyel. Hosszan lehetne a példákat sorolni.

1994/3-4 Összefoglalóan: a Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe c. kézikönyvben mindenki találhat pedagógiai gyakorlatát segítő hasznos tudnivalót, de a hiánypótló új szakirodalom mindenekelőtt a tanítás mellett kutatni vágyók előtt nyithatja meg a pedagógiai kutatás titkait őrző kaput. j) Testi nevelés Az egészségneveléshez hozzátartozik a testi nevelés. A testi nevelés célja az egészséges testi és lelki fejlődés, a rendszeres mozgás iránti igény felkeltése és kielégítése, a fizikai és lelki tulajdonságok - ügyesség, gyorsaság, mozgáskészség, állóképesség, önfegyelem - fejlesztése. A testi nevelés során - az életkor általános sajátosságai szerint - differenciált terhelésre kell törekedni. A mozgásélmény öröme és az egyénhez mért követelményszintek ösztönzik a tanulókat képességeik és akaratuk fejlesztésére. Az egyéni adottságokhoz mért követelményszintek megállapítása segíti az önismeret kialakítását, a másság tiszteletét. Az akaraterő fejlesztése, az állóképesség, edzettség kifejlesztése mind a jellemépítés, mind a továbbtanulás, a szakmatanulás, a honvédelmi kötelezettség teljesítése szempontjából igen fontos. Az akaraterőt, a segítőkészséget befolyásoló jellemformáló helyzeteket használják fel a pedagógusok az emberi kapcsolatok és értékes tulajdonságok fejlesztésére. Tanuljanak meg a gyerekek önfeledten - de a szabályok megtartásával -játszani, tanulják meg a vereséget elviselni, a győzelem öröme mellett a másik sikerét is jó szívvel elismerni és értékelni. A sportversenyek a becsületes helytállásra, a tiszta küzdelemre ösztönözzenek. Az iskolájuk színeiben induló tanulók érezzék kötelességüknek a lehető legjobb eredmény elérését, és legyenek tudatában, hogy közösséget képviselnek. Teljesítményükre figyeljen oda az egész iskola. A tanórákon kívüli sportolási lehetőségek az iskolai életet színessé, változatossá, élményszerűvé teszik, meghatározó szerepük van a tanulók egészségének megőrzésében, életmódjuk alakításában. A mindennapos testmozgás lehetőségének biztosításával az iskolának elő kel! segítenie, hogy a rendszeres mozgás, testedzés a tanulókban elemi igény maradjon tanulmányaik befejezése után is. A testi nevelésnek speciális korrekciós jellegű része a könnyített és a gyógy testnevelés. Célja a kóros elváltozások javítása, kompenzálása, ha lehet, megszüntetése. k) Környezeti nevelés Az ember szükségleteinek kielégítésére alakítja a környezetét, s ez káros mellékhatásokkal is jár. A természetet és az ember kultúrkörnyezetet veszélyeztető mellékhatások mértéke és jellege napjainkra sok területen kritikus hatást ért el. A környezeti nevelés célja, hogy a tanulókban a környezetért felelős magatartást alakítson ki; megismertesse a tanulókat a környezeti problémák rendszerével, és ellássa őket a problémák megértéséhez és kezeléséhez szükséges természettudományos és társadalmi ismeretekkel. A környezeti nevelés tanórán kívüli alkalmai mellett a környezetvédelmi szemléletnek a teljes tanterv szellemében, a környezetgazdálkodási ismereteknek a megfelelő tantárgyak tananyagában jelen kell lennie. 1) Esztétikai nevelés Amikor az ember élményeiben a dolgok számára való jelentését megismeri, ezek formáját is érzékeli. Hasonlóképpen a maga közlendőjét, annak tartalmát is igyekszik a megfelelő formába önteni. A jelenségek, a környezet formavilágának, a formák jelentésének, üzenetének észrevétetése, tudósítása az esztétikai nevelés tárgya és célja. Az esztétikai nevelés alapfeladata az esztétikai érzékenység és nyitottság, a szépség iránti fogékonyság kialakítása, ami az emberi teljességhez az érzelem gazdagsággal, az alapvető emberi értékek átélésének képességével járul hozzá. A korszerű esztétikai nevelésben a műélmények és a műalkotások elemzése mellett egyre nagyobb súllyal szerepel a hétköznapok esztétikumának tudatosítása: a természet, a

1994/3-4 mesterséges környezet, az emberi érintkezés formakultúrájának felismertetése. Az eredményes módszerek között ma is elsőrangú a maradandó élményt nyújtó alkotótevékenység, amit jól egészít ki az ízlésnevelésben és a tudatos ítéletalkotásban nélkülözhetetlen kritikai, elemző munka. Az esztétikai nevelés a teljes tanterv feladata, és nem tekinthető megoldottnak a kitüntetett helyet elfoglaló művészeti tantárgyak tanításával. 2. A tantervi szabályozás szintjei A közoktatás tartalmi egységét és sokszínűségét, a tanszabadság és az iskolafenntartás szabadságának, továbbá a szülők lelkiismereti szabadságának jogállami keretei között, különböző szabályozási szintű tantervi dokumentumok - a Nemzeti alaptanterv, a kerettantervek és a helyi tantervek - rugalmas és összehangolt rendszere biztosítja. A többszintű tantervi szabályozás feladata az is, hogy lehetővé tegye a helyi és az országos szempontok egyeztetését, a sokszínű iskolarendszer átjárhatóságát és a tananyag folyamatos korszerűsítését. a) A Nemzeti alaptanterv A NAT két részre tagolódik: a tantervi alapelvekre és a tantervi követelményekre. A tantervi alapelvek azt a műveltségeszményt fogalmazzák meg, amelyet a tantervek készítésekor, a követelmények megfogalmazásakor, a tankönyvek írásában és az iskolai munkában figyelembe kell venni, valamint leírják azokat a tartalmi és formai követelményeket, amelyek a tantervek készítéséhez segítséget nyújtanak. A tantervi alapelvek a közoktatási törvény 9. §-a (2) bekezdésének rendelkezései szerint tartalmazzák a közoktatás általános céljait, tartalmi szabályozásának elveit, valamint a testi, az érzékszervi, értelmi, beszéd- és egyéb módon fogyatékos tanulók speciális nevelésének és oktatásának elveit, továbbá az általános képzés területeit és azok alapvető céljait. A tantervi követelmények a közoktatási törvény 9. §-ának (3) bekezdése szerint tartalmazzák a hazai iskolarendszer összehangolt működéséhez és az iskolaváltáshoz szükséges követelményeket, meghatározzák a tantervi követelmények szintjeit az általános képzési területeken a negyedik, a hatodik, a nyolcadik és a tizedik évfolyam végén. A NAT-ban szereplő tartalmi követelmények minden iskolatípus tantervére vonatkoznak. A tantervi követelményeket nem feltétlenül kell a tankötelezettség ideje alatt teljesíteni, ha a tanuló több mint tíz évig vesz részt általános képzésben; ez történik, ha a tanuló az általános műveltséget megalapozó tíz évfolyamos általános iskolai képzést - miként ezt a közoktatási törvény 7. §-ának (3) bekezdése lehetővé teszi - az ötödik, hetedik vagy kilencedik évfolyamtól gimnáziumban, illetve a kilencedik évfolyamtól szakközépiskolában ezek tanterve szerint mintegy elnyújtva, ezen iskolák más képzési feladataival összekapcsolva, a tizenkettedik évfolyam végéig teljesíti. Ezeket az elveket a fogyatékos iskolák tantervére a III/2. pontban foglaltak szerint kell alkalmazni. A NAT elsősorban azoknak szól, akik a kerettanterveket, a helyi tanterveket és a vizsgakövetelményeket készítik. Szól továbbá a helyi tantervek, nevelési programok szerkesztőinek; a nevelőtestületeknek, a tankönyvíróknak, az iskolafenntartóknak, a pedagógusoknak és a szülőknek, vagyis mindazoknak, akiket az iskolában folyó munka érint. A NAT képviseli azokat az általános emberi és közösségi értékeket, amelyek a modern demokráciák működésének alapját alkotják, tartalmazza a korszerű iskolai és gyakorlati műveltség ismérveit, kifejezi a magyar, valamint az egyetemes kultúra iránti elkötelezettséget. Mindezeket a tantervi alapelvek elvi síkon, a tantervi követelmények pedig szemléletesen, viselkedési és tevékenységi formák leírásával, példákkal fogalmazzák meg. b) A kerettantervek A kerettantervek egy-egy adott iskolatípus, illetve pedagógiai irányzat számára készített, a helyi (részletes) tantervek készítését segítő szakmai dokumentumok. A

1994/3-4 kerettantervek tartalmilag nem lehetnek ellentétesek a Nemzeti alaptanterv alapelveivel, és igazodniuk kell a tantervi követelmények rendszeréhez. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium gondoskodik arról, hogy legyen mindkét iskolatípusnak kerettanterve. Kerettanterv tervezetet bárki készíthet. A kerettanterveket az Országos Köznevelési Tanács javaslatára a művelődési és közoktatási miniszter hagyja jóvá és adja ki. A kerettantervnek tartalmaznia kell: • annak az iskolatípusnak a megnevezését, célját és feladatait, amelynek szól; • azokat az általános képzési követelményeket, amelyeket az adott iskolatípus utolsó évfolyamának befejezéséig el kell sajátítani; ha ez nem az általános iskolában történik, a közoktatási törvény 9. §-ának (3) bekezdésében megfogalmazott tantervi követelmények teljesülését az adott iskolatípusra vonatkozó kerettanterv részeként kell tervezni; • az iskolatípusokban kötelezően tanítandó tantárgyakat, illetve tantárgycsoportokat, valamint az azokra fordítandó ajánlott óraszámokat; • a tanítás fő feladatait, illetve a legfontosabb tantervi követelményeket az egyes tantárgyakban. • a NAT követelményszintjeitől való eltéréseket. A kerettanterv tartalmazhatja ezenkívül: • a teljes óratervet; • az egyes évfolyamok ajánlott tantárgyait és azok vázlatos tananyagát, illetve változatait; A kerettantervnek tehát tartalmaznia kell a tananyag legfontosabb elemeit, a nyomatékosan ajánlott tanulási tevékenységek körét, de - a tantárgy sajátosságait is figyelembe vevő mértékben - lehetőséget kell biztosítania szabadon felhasználható időkeretek tervezésével a helyi igények kielégítésére is. Ami az iskolatípusokat illeti, a magyar közoktatási rendszerben a közoktatási törvény 20. és következő szakaszaiban meghatározott iskolák működnek: általános iskola, szakiskola, gimnázium, szakközépiskola, alapfokú művészeti iskola és gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézmény. Az általános iskolai alapképzés 10 évfolyamos, de az egyes konkrét általános iskolák működhetnek kevesebb évfolyammal is. Az általános iskola 4., 6., 8. osztályát befejezett tanulók gimnáziumban, a 8. osztályt befejezett tanulók szakközépiskolában és szakiskolában is folytathatják tanulmányaikat. Külön kerettantervek alapján működnek a művészeti iskolák, a zeneiskolák, a két tannyelvű iskolák, a gyógypedagógiai és a nemzetiségi iskolák. c) A helyi tanterv A helyi (részletes) tanterv egy-egy iskola munkájának egy teljes ciklusra (pl. 10 évfolyamos általános iskola esetében 10 tanévre, 8 évfolyamos általános iskola esetében 8 tanévre, 6 évfolyamos gimnázium esetében 6 tanévre) szóló részletes tervdokumentuma. A helyi tantervben figyelembe kell venni a település és az iskola sajátos adottságait. Az iskola helyi tantervének többek között tartalmaznia kell az iskola típusának (szakának) megnevezését. Tartalmaznia kell továbbá azokat az adatokat, amelyekből egyértelműen azonosítható, hogy mely kerettanterve(ke)t vették alapul, vagy az átadó hozzájárulásával melyik helyi tantervet választották. Tartalmaznia kell az iskola sajátos nevelési és oktatási céljait, a teljes óratervet, a tanítás feladatait, részletes tananyagát és tevékenységtervét, a tanulókkal szemben támasztott követelményeket, a számonkérés módszereit, a tanítás személyi és tárgyi feltételrendszerét, eszközigényét. Az iskolák helyi tanterveiket választott kerettanterv(ek) alapján maguk készíthetik el, vagy átvett helyi tanterv szerint taníthatnak. Helyi tantervként átvehetik, a készítő hozzájárulásával adaptálhatják valamelyik más intézmény részletesen kidolgozott

1994/3-4 tantervét is. A szerzők hozzájárulásával választhatnak a művelődési és közoktatási miniszter által ajánlott helyi (részletes) tantervek vagy engedélyezett egyedi tantervek közül is. A helyi tantervben a választható tantárgyak tanterveinek is szerepelniük kell. A fenntartó, illetve az iskolaszék megkívánhatja, hogy mindazon foglalkozások tervét írásba foglalják, amelyeket az iskola az alapellátás keretében biztosít. A helyi tantervek tartalmáért a szakmai felelősséget a nevelőtestület vállalja. A közoktatási törvény 9., valamint 44-52. §-ainak megfelelően a helyi tanterv része az iskola foglalkozási, illetve pedagógiai programjának, amelyet a nevelőtestület fogad el és a fenntartó hagy jóvá. 3. A tantervek készítésének általános elvei a) A NAT követelményrendszere A Nemzeti alaptanterv követelményrendszere társadalmi igényt fejez ki. Leírja, hogy áltálban mit várnak a szülők az általános iskolától, mire kell megtanítani a gyermekeket a 4, 6., 8. és 10. évfolyama végéig, tekintettel arra, hogy a tanulók ezen évfolyamokat követően iskolatípust válthatnak. A követelményszintek a képezhetőség szempontjából jelentős követelményterületeken, pl. az anyanyelvi képességek (olvasás, beszéd, írásbeli kifejezés), a matematikai ismeretek és készségek, a logikus gondolkodás, az önálló ismeretszerzés módszereiben való jártasság, a szociális képességek szempontjából meg kell felelniük az átlagos tanulótól az adott életkorban és iskolázottság mellett elvárható szintnek, tekintetbe véve az iskolák pedagógiai színvonalának jelentős különbségeit is. Az egyes követelményterületek között pszichológiai szempontból is összhangnak kell lennie: bármelyik szint (pl. a 6. évfolyam) különböző követelményeinek összeolvasásakor a (pl. 12 éves) tanuló életkorának megfelelő világkép és tudásképnek kell kirajzolódnia. A társadalom igénye az egyes képzettségi területekkel kapcsolatban folyamatosan változik (pl. a nyelvtudás, az informatikai tudás, a nyelvi kommunikációs képességek területén). Ezért a NAT követelményrendszerét a társadalmi igények figyelembevételével időről időre meg kell vizsgálni, és a követelményeket folyamatosan korszerűsíteni kell. b) A kerettanterv és a helyi tanterv: tantárgyak, tanulmányi évek oktatási terveinek összefüggő rendszere A kerettantervek és a helyi tantervek kisebb tantervi egységek: évfolyamok, tantárgyak, tanítási témák terveiből állnak. A tanterv akkor használható és teljesíthető, ha a részek szerves egészet alkotnak: ha a tantárgyak céljaiban és követelményeiben fokozatosság érvényesül, ha a hosszú és rövid távú célok között összhang van, ha az egyes tantárgyakra előírt tanulási tevékenységek a tantárgy sajátos lehetőségeit kiaknázva kiegészítik egymást, és hozzájárulnak a tanuló sokoldalú képzéséhez. A tanterveket úgy célszerű összeállítani, hogy a tanulók szellemi és fizikai terhelése, a foglalkozások jellege és elosztása, a tanuló munkaképessége az egészséges testi és lelki fejlődés szempontjából a lehető legkedvezőbb legyen. Arra kell törekedni, hogy a tanulók leljék kedvüket a tanulásban, szerezzenek élményekkel, tapasztalatokat, érezzék a munka és a siker örömét, okuljanak az esetleges kudarcaikból. A tantervek úgy irányítsák az iskolai munkát, hogy a tanulók megőrizhessék játékosságukat, érdeklődésüket, fejlődjék képzelőerejük, alkotókedvük, felelősségérzetük, és hogy fokozatosan eljusson a céltudatos feladatvállalásig, az önértékelésig, a kitartó tanulásig. Mindezek mellett az iskolai munkanapokat úgy kell megtervezni, hogy életkoruknak megfelelően kellő szabadidejük maradjon. A kiválasztott tananyag mennyiségének és nehézségi fokának igazodnia kell a tanulók fejlettségéhez, korábbi ismereteihez és a feldolgozásra fordítható időhöz. A tananyag mennyisége és szintje akkor tekinthető optimálisnak, ha az adott korosztály, tanulócsoport számára érthető, feldolgozható, ugyanakkor a tanulók részéről erőfeszítést igényel. c) A tantervek szerkesztésének általános elvei

1994/3-4 A tantervek (és kisebb egységeik) leírása tartalmilag és formailag egységes szerkezetben történik. A szakszerű tantervi leírás általában tartalmazza az adott tantervi egység céljának (vagy feladatának), az elvégzése után várható eredménynek (követelménynek), a teljesítése során feldolgozandó tananyagnak (és a feldolgozás módjainak), más tantervi egységekkel való kapcsolatának, az értékelési módszereknek és a tanterv végrehajtásához szükséges személyi és tárgyi feltételeknek a leírását. A tanterv műfajától, a tantervi egységekkel való kapcsolatának, az értékelési módszereknek és a tanterv végrehajtásához szükséges személyi és tárgyi feltéteknek a leírását. A tanterv műfajától, a tantervi egység jellegétől, egyes pedagógiai irányzatokban a képzés hangsúlyaitól függően lehet részletezőbb vagy vázlatosabb a célok és a követelmények, a tananyag, illetve a tanulási tevékenységek, az értékelési módszerek leírása. A tanterv egyes részeinek összeolvasásakor azonban a tanterv olvasójának (az iskolaszék, a fenntartó stb. képviselőjének), meg kell tudnia állapítani, hogy a tanítás céljához milyen utakat terveznek, s hogyan fogják értékelni az elért eredményeket. A célok megfogalmazásának elvei. A tanítási tevékenység tervezése a tanítási célok megfogalmazásával kezdődik. A tanítási cél miatt érdemes tanulnia a tanulónak a tervezett tananyagot, ez az, amiért a tananyagot meg akarjuk tanítani. A képzés teljes ciklusára megfogalmazott távlati (nevelési, képzési) célok és a kisebb tantervi egységekre megfogalmazott tanítási célok (feladatok) között értelemszerűen összhangnak kell lennie. A követelmények megfogalmazásának elvei. A követelményekben azt kell megfogalmazni, hogy a tantervi egységben meghatározott tananyag és tevékenységterv végrehajtása eredményeképpen a tanuló mit fog tudni, mire lesz képes. A követelményben általában meg kell határozni, hogy a tanuló az oktatás eredményeképpen milyen körülmények között, mit, milyen mértékben tud (tenni, cselekedni). A tantervi követelményeket úgy kell megfogalmazni, hogy azok irányt mutassanak a tanítás anyagának és a tanítás módszereinek megválasztásához a kisebb tanítási egységek (témák, tanítási órák) szintjén is. A tantervi követelmények összessége ad képet arról, hogy a tanterv készítője milyen tudást tételez fel a tanulókban a tanterv végrehajtása eredményeként. A tananyag kiválasztásának elvei. A tananyag a kitűzött tanítási és tanulási célok szempontjából legyen lényeges, azaz megtanítása valóban a kitűzött célok felé vezessen, és az együttműködő (szorgalmas) diáknak biztosítsa a követelményeknek megfelelés lehetőségét. A tananyag legyen megfelelően méretezett: ne legyen túl sok, de sarkalljon minden tanulót erőfeszítésre a maga szintjén. A tananyag elég nehéz legyen ahhoz, hogy a pedagógus segítségét igényelje, de ne legyen nehezebb annál, mint ami a pedagógus segítségével elsajátítható. A túl könnyű és a túl nehéz feladat egyaránt elveszi a tanuló munkakedvét. A tananyag legyen érdeklődést keltő és tanulási kedvet ébresztő. Mondanivalója illeszkedjék a tanuló életkorához, és legyen alkalmas arra, hogy a tanulók megérezzék: nem az iskolának, az életnek tanulnak. Vegyük tudomásul, hogy a tanuló nem „kis felnőtt", érdeklődése nem azonos a felnőttével, s legtöbbször nem azonos az adott tantárgy tanáráéval vagy tudósáéval sem. A tananyagot legalább három nézőpontból kell tervezni. Tervezni kell elsősorban az elsajátítandó készségek és képességek szempontjából, mert a készségek és képességek változatos és célszerű gyakorlása veszi igénybe a tanulási idő legnagyobb részét. Tervezni kell másrészt az elsajátítandó ismeretek (tények, fogalmak, összefüggések) szempontjából. Harmadszor, tervezni kell a tananyagot a tárgyalandó témák szerint, amelyek a tanuló szemszögéből nézve a tananyag látható felszínét jelentik. A készség- és képességfejlesztés tervében tervezni kell az elsajátításhoz szükséges tanulói tevékenységeket (pl. kísérletezés, vita, csoportmunka, kiselőadás, gyakorlás) és ezek szükséges idejét. Az ismeretek tervezésének fő szempontja a hasznosság: az öncélú ismeretek rendszerint feledésbe merülnek, és a műveltséget nem gyarapítják. A témák (amiről

1994/3-4 beszélünk) tervezésében a „klasszicitás" és az „aktualitás" elvét célszerű érvényesíteni. Egyrészt törekedni kell nemes, időtálló szellemi művek: értékes élményeket közvetítő művészi alkotások, a gondolkodást megtermékenyítő tudományos elvek, elméletek, a gyakorlatban gyümölcsözőnek bizonyult módszerek, eljárások megismertetésére. Másrészt figyelembe kell venni a tanulók érdeklődését, továbbá a szűkebb és tágabb társas környezetünket - legtágabban az emberiséget- érintő általános és közérdekű, a jövő generáció számára fontos témákat. Ilyenek például a természeti környezet épsége; a technika és hatásai az emberre, a társadalomra és a természetre; nyelvünk, hazánk és nemzetközi környezetünk; a nemek egyenjogúsága és munkamegosztása, a családi élet és a gyermeknevelés, az egészség és az egészségre veszélyes szerek, helyzetek, tevékenységek, a modern kommunikációs technika és ennek lélektani és társaslélektani, politikai és gazdasági hatásai; a népek közötti konfliktusok és megoldásuk lehetőségei stb. A tanítás témáinak, az elsajátítandó ismeretek és képességek, az elsajátításukhoz szükséges tevékenységek összehangolt tervezésének eredménye, ha a tananyag nem zsúfolt, és mégis hatékonyan művel és fejleszt. A tanulók munkájának értékelése a nevelésnek és az oktatásnak lényegi eleme. Ezért a tanulás céljaival, követelményeivel, a tanítás anyagával együtt kell megtervezni az értékelés tárgyát és módszereit is. A tanuló a pedagógus értékelése alapján tájékozódik arról, hogy jó úton halad-e a kitűzött tanulási cél felé, s hogy meddig jutott el. A célszerű értékelés ezért mindig a tanulás tárgyára irányul, és nem a tanuló személyére. A tanuló munkájának értékelése egyben tájékoztatja a pedagógust arról, hogy mennyire sikerült a kitűzött tanítási célt elérnie, s mit kell még tennie célja elérése érdekében. Értékelés nélkül tehát nincs eredményes tanítás és tanulás. Az évközi értékelés elsősorban a tanulás segítségére szolgál. Ezért legyen folyamatos, és a tanulás céljához illő, hiteles, tárgyilagos és megbízható is, vezesse rá a tanulót a hatékony tanulásra. Az értékelés a tanulóközösség nyilvánossága előtt folyik, és a tanulók egymás közötti viszonyára is hatással van. A jól megválasztott értékelési forma kielégíti a tanulók igazságérzetét, és tudatosítja, pontosítja a diákokban a tudásukkal, teljesítményükkel kapcsolatos elvárásokat, az értékszempontokat. Egy-egy hosszabb tanulási szakasz - félév, tanév - lezárásakor a tanulók munkájukról minősítést kapnak. A minősítés tájékoztatja a szülőt a tanuló előmeneteléről. Az általános iskola első három évfolyamán, valamint egyedi tanterv szerint működő iskolában lehetőség van arra, hogy a tanulók félévi és év végi értékelése kizárólag szövegesen történjék. Az ország tanulóihoz viszonyított „standard" értékeléssel a tanulók az országos vizsgákon szembesülnek. Az ezekre való eredményes felkészülés feltétele, hogy a vizsgakövetelmények, a vizsgák értékelési kritériumai, a „jeles", „jó", „közepes" és „elégséges" teljesítményszintek leírásai nyilvánosan hozzáférhetők legyenek. Sokféle módon lehet és kell számot adni a tudásról, és sokféle módon lehet és kell a tudást ellenőrizni. Az ellenőrzés és az értékelés módja visszahat a tanulásra és annak módszerére. Nevelőereje az értékelésnek akkor van, ha részletes, elemző, utat mutató és jóságos. Általános követelmény, hogy az értékelés arra irányuljon, hogy a tanuló mit tud, s ne arra, hogy mit nem tud. A kérdezés és az ellenőrzés változatos módszereivel a tanulót arra kell ösztönözni, hogy amit megtanult, ki is tudja fejezni cselekvésben, szóban és írásban, pontosan, szabatosan, összefüggően és közérthetően. Továbbá arra, hogy saját tanulási módszereit tudatosítsa és önállóan fejlessze, tudásához „viszonyulni tudjon", azaz tudja, hogy mit tud és mit nem tud. A kérdezés és a számonkérés nevelje a tanulót arra, hogy tudjon különbséget tenni a felületes tájékozottság és a teljesítményképes tudás között. Az értékelési módszerek közül ki kell emelni az összefüggő, nagyobb lélegzetű munkák (pl. olvasmánynapló, házi dolgozat, gyakorlati munka, gyűjtőmunka, kiselőadás) részletes és több szempontú értékelésének jelentőségét. Meg kell említeni, hogy az

1994/3-4 összefüggő szóbeli feleletekre való rendszeres felkészülés fejleszti a tanulók beszédkészségét, az összefüggő írásbeli dolgozatok pedig írásbeli kifejezőképességüket. Fejlesztő hatása van a csoportokban végzett, munkamegosztást és együttműködést igénylő feladatok egyéni, a tanuló „munkaszerepéhez" illő, a közös megbeszélésekben, vitában való közreműködést is figyelembe vevő értékelésnek. 4. A nemzeti alaptanterv követelményrendszere és a vizsgakövetelmények A Nemzeti alaptanterv követelményrendszere-a tantervi követelmények - vázolja a képességek, készségek, ismeretek fejlesztésének, alakításának azt a menetrendjét, amelyet az iskolában - a tanulók adottságait, igényeit és lehetőségeit is figyelembe véve - megfelelő tevékenységek, tanulást és tanítási folyamatok szervezésével biztosítani kell. A képzés befejezésekor a tanulók állami vizsgát tehetnek. A tanulóknak joguk van ahhoz, hogy az iskolában a vizsgát letegyék. A vizsgáztatás feltételeit az iskolának biztosítania kell. Tízéves általános képzés után alapvizsgát, általános és középiskolai képzés után középiskolai záróvizsgát, érettségi vizsgát lehet tenni. Az alapvizsga az általános műveltséget megalapozó készségek és ismeretek, az érettségi vizsga a középfokú általános műveltség elsajátítását tanúsítja. Az érettségi vizsgának nem feltétele, hogy a tanuló alapvizsgával rendelkezzék. Aki érettségi vizsgát tett, úgy kell tekinteni, hogy alapvizsgája is van. Az alapvizsga tárgyai: A) változat Kötelező: magyar történelem Kötelezően választható: egy további tárgy B) változat Kötelező: magyar történelem Kötelezően választható: két további tárgy, melyek közül az egyik idegen nyelv vagy matematika Az érettségi vizsga tárgyai: A) változat Kötelező: magyar történelem egy idegen nyelv Kötelezően választható: két további tárgy, melyek közül az egyik vagy matematika, vagy fizika, vagy kémia, vagy biológia B) változat Kötelező: magyar történelem matematika egy idegen nyelv

1994/3-4 Kötelezően választható: további két tárgy, amelyek közül az egyik vagy fizika, vagy kémia vagy biológia, vagy földrajz Ha a tanuló nemzetiségi iskolában végzett, az alapvizsga, illetve érettségi vizsga tárgyaiból választása szerint nemzetiségi nyelvén vagy magyarul vizsgázhat; a nemzetiségi nyelv és irodalom a vizsga kötelező tárgya. Az alapvizsga és az érettségi vizsga követelményeit a Nemzeti alaptanterv követelményrendszerének figyelembevételével kell meghatározni. A vizsgák részletes szabályait - különös tekintettel az érettségi vizsga kiegészítő követelményeire - ennek megfelelően a művelődési és közoktatási miniszter rendeletben állapítja meg közoktatási törvény 93. § (1) c) pontja]. A vizsgakövetelményeket tantárgyanként kell meghatározni mindazokból a tantárgyakból, amelyekből alapvizsgát vagy érettségi vizsgát lehet tenni. A vizsgakövetelményekben minden tantárgyra vonatkozóan meg kell jelölni a számonkérés módját, az anyag körét, az értékelési szempontokat és a minősítési normákat. III. A közoktatás kiemelt területei 1. A nemzeti és etnikai kisebbségek oktatásának elvei A magyar közoktatási rendszer a nemzeti kisebbségeket megkülönböztetett gondoskodással kezeli, és támogatja azt az erőfeszítésüket, amelyet nemzeti kultúrájuk (nyelv, irodalom, művészet) megőrzésében, művelésében és továbbhaladásában vállalnak. Mindaz, ami a magyar nyelvű oktatásra vonatkozik, a hazai etnikai és nemzetiségi kisebbségek anyanyelvére is érvényes: az anyanyelvi oktatás a nemzetiségi kultúra megőrzésének, ápolásának legfontosabb feltétele. Meg kell adni ugyanakkor a lehetőségét, hogy a gyermekek a nemzetiségi iskolákban a magyar nyelvet a kívánt szinten elsajátíthassák. A nemzetiségi diákok tantervének ezért tartalmaznia kell a magyar kultúra értékeinek megismerésére szánt időkeretet. A hazánkban élő nemzeti és etnikai kisebbségek oktatása a magyarországi közoktatási rendszer szerves részét képező külön nemzetiségi kerettantervek szerint folyik. A teljesen anyanyelvű, illetve kétnyelvű oktatásra való fokozatos áttéréshez -nyelvterületenként és differenciáltan (az intézmények vagy a kisebbségi szervezetek igénye szerint) - folyamatosan meg keli teremtenie a szakmai feltételeket (tanterv, óraterv, szakmai programok). A nemzetiségi iskolák tantervei tartalmazzák a nemzetiségi népismereteket és az anyanemzetek országismeretét. A nemzetiségi iskolákban a magyar történelem tanítása mellett különös figyelmet kell fordítani a nemzetiség önismeretét elősegítő sajátos történelmére és anyanemzetének történelmére. A történelemtanterv összeállításakor különös gondot kell fordítani a tárgyilagosságra. A történelem és az irodalom tanításában is törekedni kell arra, hogy a tanulók megismerjék a közös hősöket, a szellemi élet közös kincseit, hogy lássák sorsuk közösségét. Különös jóindulattal kell fordulni a halmozottan hátrányos helyzetű etnikai kisebbségekhez. Számukra sajátos tanterveket és tankönyveket kell készíttetni, megfelelő pedagógusképzésre kell törekedni. Tilos olyan tantervet, tankönyveket, taneszközt kiadni vagy használni, amelyik bármelyik hazai kisebbség (vagy más ország, nemzet) ellen uszít, ellenérzést kelt. Sőt kifejezetten törekedni kell annak megmutatására, hogy a demokrácia a kisebbségek értékeinek, érdekeinek tudatos védelmét is jelenti, hogy a magyar nemzet kultúrája szegényebb lenne a köztünk élő kisebbségek, valamint szomszédaink kultúrája nélkül. Ezek a kultúrák hosszú idő óta természetes kölcsönhatásban élnek egymás mellett. Segítésük, a velük való jó viszony kialakítása, ápolása nem csupán erkölcsi kötelességünk, hanem közös érdek is.

1994/3-4 2. A testi, érzékszervi, értelmi, beszéd- és más fogyatékos tanulók nevelésének, oktatásának elvei Az oktatási rendszer alapértékeiből következik, hogy különös gonddal, megértéssel, szeretettel forduljunk a fogyatékos tanulók felé. Erre a szemléletre kell nevelni a nem fogyatékos tanulókat is. A fogyatékos embert egész életén át megilleti a szakszerű gondoskodás és az egészségesekkel egyenlő bánásmód. Ezért fontos a korai gondozás, az óvodai és az iskolai foglalkozások időszaka, a szakszerű gyógypedagógiai programok kimunkálása és megvalósítása. A fogyatékos gyermekek speciális ellátásában törekedni kell a helyben nyújtott szakpedagógiai segítség biztosítására. Akkor is biztosítani kell a rendszeres gyógypedagógiai segítséget, ha (szakértők javaslata alapján) a fogyatékos tanulót az egészségesekkel együtt képezik. A fogyatékos tanulók önállóságának elősegítése érdekében azokon a területeken, amelyeken képezhetők, külön képzést kell számukra biztosítani. Foglalkozni kell a fogyatékosságból fakadó esetleges pszichés ártalmakkal is. A fogyatékos tanulók képzéséhez a fogyatékosságuk típusához és mértékéhez igazodó tanterveket, eszközöket és eljárásokat kell alkalmazni. Az enyhe fokban értelmi fogyatékos tanulók számára olyan kerettanterveket kell kidolgozni, amely értelmi és személyiségállapotukhoz igazodik, és tantárgyakra vagy tantárgyi csoportokra jól tagolható. A gyermek állapotához igazított fejlesztőprogramnak is úgy kell az ismeretkörökből válogatnia, hogy mindvégig építsen a képességfejlesztő, a korrigáló hatást is kifejtő, könnyen konkretizálható ismeretanyagra. Nagy teret és hangsúlyt kell kapniuk a gyakorlati ismeretekhez kapcsolt tevékenységeknek, amelyekkel a gyermekek saját képességeikhez és személyiségi adottságaikhoz mérten a legteljesebb mértékben készíthetők fel az önálló életre. A tantervkészítés vezérlő szempontjait úgy kell kijelölni, hogy azok vegyék figyelembe az adott gyermekközösség értelmi, pszichés és személyiségállapotát, taníthatóságát, nevelhetőségét. A középsúlyosán értelmi fogyatékos tanulóknak olyan gyógypedagógiai kerettantervre van szükségük, amely segíti a társadalmi beilleszkedést, fejleszti a személyiséget, és felkészít a munkavégzésre. Műveltségi anyaga csak érintőlegesen csatlakozhat a NAT-hoz, de szorosan kötődik a társadalmi beilleszkedést szolgáló alapprogramon keresztül mindazon emberi értékek kialakításához, amelyeket a NAT megjelöl. A siket gyermekek óvodai és iskolai programjának egészét a beszéd kialakításának, az ismeretszerzésnek, a kommunikációs képességnek, továbbá a gondolkodás fejlesztésének a koncepciója határozza meg. A gyermekek tanulását segíteni kell egyéni anyanyelvi neveléssel, anyanyelvi gyakorlati foglalkozásokkal, hallás - ritmus neveléssel. Támaszkodni kell a jelnyelvre, adaktiológiára, a testbeszédre és a grafikus kompenzációra. A gyermekek eredményes felkészítéséhez tartozik a gépírás, a számítástechnika legalább alapszintű elsajátítása, a manuális programok fejlesztő, munkára előkészítő lehetőségeinek felhasználása. A sérülésekre hasonlóképpen figyelve kell a NAT szellemében elkészíteni a nagyothalló gyermekek kerettantervét. A halláskieséshez, a nyelv- és beszédtanulás nehézségeihez igazodó, annak javítására összpontosító kerettantervnek az ötödik-hatodik osztályig elhúzódóan kell foglalkoznia a nyelvi-szerkezetalkotási munkával. Mindennek ki kell egészülnie a sérülésspecifikus korrektív ellátás tantárgyi tömbjeivel: hallás - ritmus neveléssel, zenei neveléssel, egyéni anyanyelvi neveléssel, korrekcióval, továbbá az idegen nyelv (nyelvek) sajátos rendszerével, és más, korszerű ismerettömbökkel. A vak gyermekek kerettantervének sajátos oktatási módja a Braille-írás, -olvasás, és a tapintásos úton történő ismeretszerzés. A pontrendszerben való tájékozódás és a tapintás képességének finomítása már eleve speciális előkészítést igényel (3 óvodai vagy iskola előkészítő évet). Meg kell tanítani a síkírás olvasását lehetővé tevő gépek használatát. A

1994/3-4 vakság miatt különleges készségek kialakítására és képességek kifejlesztésére sajátos egységek beiktatására van szükség. Rendkívül fontos, hogy idegen nyelveket és számítástechnikát tanítsunk. Fontos a hangszeres zene tanítása és a különféle manuális monotechnikák alapjainak elsajátítása: szövés, gyékényfonás, kefekötés, kerámiakészítés stb. A gyengénlátó gyermekek kerettanterve szorosabb szálakkal kapcsolódik a jól látók kerettanterveihez. Kisiskoláskorban a síkírás-olvasás elsajátításának akadályai vannak, ezért a tananyagot át kell rendezni. Külön figyelmet kell fordítani a tájékozódásra, a látásteljesítmény fejlesztésére, a speciális korrekciós rendszer alkalmazására, az idegen nyelv és a számítástechnika tanítására. A tanulók egy részének állapota szükségessé teszi a testi nevelés mozgásanyagának meghatározott szempontok szerinti átalakítását. A mozgásfogyatékosok nevelésére és oktatására a közoktatásnak külön gondot kell fordítania. A sajátos ellátást biztosító tantervi egységek segítségével a fejlesztést az egyén sérüléséhez igazodóan kell alakítani. Szolgáltatásként kell biztosítani a hosszú kórházi tartózkodásra kényszerülő tanulók ágy melletti oktatását. A beszédhibás gyermekek fogyatékossága szakszerű logopédiai ellátással zömében megszüntethető, illetve sikeresen enyhíthető, ezért nem szükséges gyógypedagógiai kerettanterv. Csak a súlyosan beszédhibások kerülnek időszakosan beszédjavító intézménybe, logopédiai osztályba. A beszédjavító intézmények kerettanterve tartalmazza a súlyos beszédhibák fajtái szerinti terápiás programok lényeges elemeit. A rövid ideig tartó ambuláns munkához speciális beszédjavító tervek szükségesek. A halmozottan súlyosan fogyatékos gyermekcsoportok számára ugyancsak külön tervek és programok kidolgozása szükséges. 3. A kisiskolások nevelése és oktatása Az első iskolai évek élményei egész életre meghatározzák a tanuláshoz, a közösséghez, a feljebbvalókhoz való viszonyt. Az iskolába lépő gyermek bizalommal van az iskola iránt, ahol -várakozása szerint - fontos dolgokat tanulhat meg, amelyek segítik a felnőtté válásban, s a „nagyok" közösségében autonómiát biztosítanak számára. Az iskola alapvető felelőssége, hogy ezt a bizalmat megérdemelje és fenntartsa a gyermek képezhetősége érdekében. Ezért a kisiskolások tanterveit és foglalkozási terveit kitüntetett gonddal és felelősséggel kell összeállítani. A kisiskolások iskolai tevékenységei - időtartamban, változatosságban - feleljenek meg a gyermekek fejlettségének, mozgás-, cselekvés- és pihenésigényének. Jó, ha a gyermek iskolai életének kezdete az óvodás élet szerves folytatása. Az egytanítós rendszer egyik legnagyobb előnye éppen az, hogy a tanítónak a foglalkozási terv elkészítésekor nem kell más tanárok órarendjéhez igazodnia. A negyvenöt perces óránál rövidebb vagy hosszabb időtartamokban is szervezheti a foglalkozásokat, tekintettel lehet a foglalkozás sajátosságaiból adódó fáradási tényezőkre, a gyermekek spontán érdeklődésére. Az elemi iskolázás célja: az alapvető kultúrkészségek elsajátítása. Az iskolázás első éveiben tantárgyakba szervezett ismeretkörök tanítása helyett az írásbeliség, a fegyelmezett mozgás, a kézi munka és a művészi kifejezés elemi készségeinek (olvasás, írás, számolás, zenei olvasás-írás, fogalmazás, ábrázolás, sportmozgások, manuális készségek) fejlesztése képezi a tanítás és a tanulás súlypontját. Emellett a hétköznapi élettel kapcsolatos, és a gyermekek biztonságát, tájékozódási képességét, a tanulás tudatosítását elősegítő ismeretek birtokába kell juttatni a gyermekeket (pl. a helyesírás tudatosítását szolgáló elemi szófaji ismeretekhez). A tanításnak azonban ezen a szinten nem lehet célja egy-egy tárgykör rendszeres és kimerítő tanulmányozása, sem pedig a gyermekek értelmi szintjét és tanulási tapasztalatait meghaladó szaknyelvek elsajátíttatása. A kisiskolás türelmes szeretetet, gondos irányítást igényel. Az iskolai tanulás kezdeti szakaszában a gyermekeknek meg kell tanulniuk az iskolai társas környezetben illő

1994/3-4 viselkedési szabályokat. Az egészséges családi közösségben fel nőtt, a jó óvodai nevelésben részesült gyermeknek az új helyzethez való alkalmazkodás általában nem okoz nagyobb nehézséget, s figyelmét rövidesen az iskolai foglalkozások kötik le. Sok gyermek azonban bár értelmi fejlettsége megfelelő' - szociális érettségben elmarad társai mögött. Az ilyen gyermekek adottságainak felfedezése, irányítása, fejlődésének elindítása, az osztályközösségbe illeszkedésének segítése türelmet, gondos egyéni bánást, alkalmanként a szülői házzal való számos együttműködést igényel. Ez a befektetés azonban megtérül: az osztályközösség későbbi együtthaladását a differenciált, egyéni bánásmód alapozza meg. A társadalmi berendezkedés alapvető magatartásformáit sok vonatkozásban az elemi iskola - a gyermek számára a közélet tere - alakítja ki. A padsorokba rendezett fegyelmezett tanulósokaság s a velük szemben álló tanító elővételezi a tömeg és a tömegeket vezető elöljáró réteg viszonyát. A kisebb csoportokban egy asztalnál, közös feladaton dolgozó tanulók, a közöttük járkáló, útmutatást, segítséget nyújtó tanító képe mögött az önszerveződésre képes társadalom képe rajzolódik ki. Az utóbbi évtizedek figyelemre méltó pedagógiai újdonsága a pedagógusszerep újraértékelése: a tanító nem az ismeretek legfőbb kútfeje, hanem az olvasó, kutató, közös feladatokon dolgozó tanulók, kis tanulócsoportok tanulását tervező, szervező, irányító, megfigyelő, a tanulókat egyenként segítő és egyénenként értékelő személy. Ajánlatos a kisiskolások foglalkozási tereinek az új szerepértelmezésekhez igazodó elrendezése, amelyben követendő példa lehet óvodáink térszervezési módszere. 4. Tehetségnevelés, felzárkóztatás A nemzetközi gazdaság és civilizáció korában az a nemzet képes felemelkedni, amelyik megfelelő társadalmi, politikai és természeti környezetet tud teremteni a jói jövedelmező csúcstechnológia, a kereskedelem és a kutatás-fejlesztés megtelepedéséhez és fejlődéséhez. Mindenkire kiterjedően magas színvonalú, differenciált, a munkaerőpiachoz és a társadalmi igényekhez szabott gyakorlatias általános képzésre van ehhez szükség. Ennek jegyében a tehetséggondozás és a hátrányos helyzetűek segítése - a kiemelkedő és az önhibáján kívül lemaradó kisebbségek pozitív megkülönböztetése - a közoktatás fontos feladata. A tehetséggondozás azt jelenti, hogy keressük a tanulókban azokat az adottságokat, amelyek alapján a legkönnyebben fejleszthetők, s amelyek kiművelése a legtöbb sikerélményhez juttathatja őket. Ezért az általános képzést mindvégig sokoldalú képességfejlesztés kell, hogy jellemezze, hiszen minél sokszínűbb a képzés, annál többféle tehetség mutatkozhat meg. Egyes tehetségfajták: pl. a matematikai, a zenei, a nyelvi tehetség felismerésének és kiművelésének járt útja van Magyarországon. Mások, mint pl. az irodalmi, képzőművészeti, informatikai, technikai, szervezői, vállalkozói, politikai, vezetői tehetség iskolarendszerünkben az eddigieknél nagyobb figyelmet igényelnek. A közoktatási törvény lehetővé teszi, hogy az általános képzés keretében a korábbinál többféle tanulmányok folytatására, képességek fejlesztésére adjon alkalmat az iskola. Ennek érdekében a Nemzeti alaptanterv nem merev tantárgyi rendszert ír elő, hanem műveltségi területeket, amelyeken képzést kell folytatni a kötelező oktatás keretei között, viszonylag rugalmasan kezelve az egyes műveltségi területeken belül megfogalmazható tantárgyak körét. Másrészt a közoktatási törvény 52. §-a (3) bekezdésében előírt - s a tanulók érdekében megfelelő korlátok között tartott - kötelező óraszámok mellett a törvény 52. §-a (4) bekezdésében további húsz százalékos órakeretet biztosít, amelyet a tanulók érdeklődésüknek megfelelően, választásuk szerinti foglalkozásokon, szakkörökön való részvétellel vehetnek igénybe - nem kötelező jelleggel. A törvény e rendelkezése kifejezetten a tehetség kibontakozását, illetve a hátrányok kompenzálását, szükség esetén a felzárkóztatást szolgáló pedagógiai tevékenységet kívánja ösztönözni. A tehetségek elkülönült nevelése - ha ez a közoktatásszervezés alapelvévé válik tehetségpazarláshoz vezet, és a társadalmi békét veszélyezteti. Összehasonlító pedagógiai

1994/3-4 vizsgálatokból tudjuk, hogy az iskolarendszer a legtöbb tehetséget akkor tudja kibontakoztatni, szolgálatra nevelni és hasznosan kiművelni, ha a különböző képességű tanulókat viszonylag hosszú ideig együtt nevelik. Nemcsak azért, mert a különféle tehetségek különböző életkorban ismerhetők fel (pl. a zenei tehetség sokkal korábban nyilvánul meg, mint a szervezőtehetség), hanem azért is, mert a jó teljesítmény korai életkorban igen gyakran csupán a szülői ház erősebb támogatásából adódik, s nem bizonyít valóban kiemelkedő adottságokat. Ezzel szemben a jó képességűek elkülönített képzése az iskolák közötti szociális különbségek mértéktelen növekedéséhez vezet, ami a társadalom nemkívánatos polarizálódásával jár. A közoktatási törvény az iskolatípusok közötti merev határok eltörlésével, s a rugalmas tantervi szabályozás bevezetésével lehetővé teszi; hogy az iskolák a helyi igények alapján olyan vegyes tantervű intézményekké fejlődjenek, amelyekben a tanulók adottságaiktól és társadalmi hátterüktől függetlenül együtt nevelkedhetnek, és - az igények alapján többféle tanterv szerint, az átjárhatóság szempontjaira is figyelemmel részben együtt, részben elkülönülve folytassák tanulmányaikat mindaddig, ameddig képességeikből, érdeklődésükből telik. IV. Az általános képzés területei, és azok alapvető célkitűzései A Nemzeti alaptanterv képzési területekbe rendezve tartalmazza a műveltségnek azokat a részeit, amelyekkel az általános képzés keretében foglalkozni kell. A képzési területek alapján tervezik a tantervek készítői az egyes tantárgyakat és a tantárgyközi feladatokat. Az általános képzés területei a következők: magyar nyelv, idegen nyelv, irodalom, matematika, ember és társadalom, természetismeret, művészetek, gyakorlati készségek és ismeretek, testnevelés. A felosztás gyakorlati szempontú, ugyanakkor megfelel a hazai tantervi hagyományoknak, és figyelembe veszi a nemzetközi gyakorlatot is. A tanítás anyagát - általánosan művelő és a gyakorlati életre felkészítő jelentőségük miatt - a képzési területek tárgyköreiből kell összeállítani. Ezek nem tantárgyak, hanem olyan átfogó műveltségi területek, amelyek a nevelési és oktatási feladatok megvalósítása szempontjából nélkülözhetetlenek. Egyes területek az iskolázás egész folyamán különálló tantárgyként szerepelnek, mert legfőbb feladatuk alapvető készségek és képességek fejlesztése (pl. idegen nyelv, matematika, testnevelés). A legtöbb terület azonban több tantárgyba rendezve, vagy tantárgyközi tanítási feladatként épül be a tantervbe az iskolázás különböző szakaszaiban. Például a „magyar nyelv" képzési területen minden tantárgynak van képzési feladata, hiszen az olvasni tanítás, az írásbeli kifejezés, a szabatos és összefüggő beszéd, a szóbeli megértés és kommunikáció tanítása minden tantárgyban alapvető feladat, a tantárgy sajátosságainak megfelelően. Ugyanakkor a magyar nyelv több tantárgyra felbontva is megjelenhet (pl. kisiskolás korban mint olvasás, fogalmazás, helyesírás), és ezekre a követelményterületekre külön tematika, tanterv készülhet. A természetismeret az iskolázás első éveiben egy tárgyként, később több tantárgyra bontva jelenik meg. A matematika külön tantárgy, de más területeken is alkalmazzuk, ezért ugyanakkor tantárgyközi feladat is. Részterületei más ismeretkörökkel összekapcsolódva újabb tantárgyi szerveződésként jelenhetnek meg (pl. ábrázoló geometria). Hasonlóképpen kell tantervbe szervezni azokat az ismeretköröket, amelyek az általános képzésben eddig háttérbe szorultak, de

1994/3-4 nélkülözhetetlenek a gyakorlati életben (pl. informatika, állampolgári, jogi, gazdasági, erkölcsi, gazdálkodási ismeretek). A kerettantervek és a helyi tantervek feladata az adott iskolatípus képzési céljához igazodó ismeretek és készségek kiválasztása. Nem az egyes tárgykörök önálló tudományként való átfogó feldolgozása a feladata a közoktatásnak (ez a felsőfokú képzés feladata). A tananyag túlzsúfoltságát, a tanulók túlterhelését elkerülve úgy kell beépíteni az egyes tárgykörök elemeit a képzésbe, hogy az életkori sajátosságoknak megfelelően elsajátíthatók legyenek, az egyes részterületek kapcsolódjanak egymáshoz, az egyes tárgyakban szerzett ismeretek erősítsék egymást, és kellő idő és figyelem jusson az alapvető készségek és képességek fejlesztésére. A Nemzeti alaptantervben felsorolt műveltségi területeken kívül a kerettantervekben és a helyi tantervekben - az igényektől és a lehetőségektől függően - más ismeretkörök is megjelenhetnek. A felsőbb évfolyamokban a tantervek erősebben differenciálódhatnak, és nagyobb hangsúlyt kaphatnak a pályaválasztást előkészítő ismeretkörök. A tankötelezettség határai között azonban valamennyi képzési területtel foglalkozni kell. A felsőbb évfolyamokban a tantervek erősebben differenciálódhatnak, a pályaválasztást előkészítő ismeretkörök is beépülhetnek az általános képzés tervébe, ha ezeknek az ismeretköröknek az általánosan képző funkcióját a Nemzeti alaptanterv követelményrendszeréhez és az érettségi követelményekhez igazodva sikerül tantárgyba vagy tantervi egységekbe fogalmazni. Ugyanakkor a tankötelezettség határai között valamennyi képzési területen kell képzést folytatni. Mivel a kerettantervek tantárgyi rendszere eltérhet, a Nemzeti alaptanterv a minden iskolára kötelező tantervi követelményeket - értelemszerűen - általános képzési területenként (műveltségi területenként) tartalmazza. 1. Magyar nyelv Anyanyelvünk gondolkodásunk és érzelmi gazdagodásunk nélkülözhetetlen feltétele, a személyiség legbensőbb sajátja, értelmi és közösségi életünk kiteljesedésének legfontosabb eszköze. A magyar nyelv műveltségünk elengedhetetlen feltétele, kultúránk hordozója, a magyar nemzethez való tartozásnak természetes kritériuma, nemzeti kincsünk, nemzeti létünk folytonosságának kifejezője. Mindezekért a magyar nyelv oktatása kiemelt jelentőségű feladat közoktatási rendszerünkben. Az anyanyelvi képzés általános célja - az anyanyelvi kultúra vázolt szerepéből fakadóan - a magyar nyelvi műveltség fokozatos elmélyítése, a „kincsesház" minél hatékonyabb feltárása. Ez természetesen az általános iskolai és középiskolai képzés különböző évfolyamain feltételezhető és fejleszthető képességek szintjén valósítható meg. A nyelvi nevelésnek számolnia kell azzal, hogy a gyermekek a magyar nyelvet - anyanyelvüket -különböző színvonalon értik meg, és beszélik. A kiegyenlítettebb nyelvi műveltség az általános iskolai és középiskolai képzés fokozatosan igényesebb nyelvi-irodalmi tantervei útján érhető el. A nyelvi műveltség többrétegű. A nyelvi képzés célja a nyelvi műveltség elemeinek: a kifejezés, a megértés, az értelmes és helyes, szép magyar beszéd készségének és képességének fejlesztése; az írás és a helyesírás készségeinek elsajátítása; a kulturált beszédés íráskészség kialakítása az élet különböző területein és különböző kérdéseiben való jó emberi kapcsolatok és kommunikáció érdekében. Tudatosítani kell, hogy az ember nyelvi megnyilatkozásainak hatása és következményei vannak, s ebben az embernek hagy a felelőssége. Az anyanyelvi és az irodalmi képzés természetes összefüggésében kell fejleszteni a nyelv művészi kifejezési formái iránti fogékonyságot. A nyelvi képzésnek segítenie kell az értelmes és logikus

1994/3-4 gondolkozást, a jó stílust, a jó szövegszerkesztést és a fogalmazás képességének fejlődését, az érzelmek árnyalt kifejezését és a gondolatok nagyobb rendszerének világos előadását, az önbecsülést erősítő alkotó önkifejezést. Az anyanyelvi képzéshez tartozik a nyelvtan és a nyelvi rendszer történeti jellegzetességeinek szükséges mértékű elsajátíttatása; a nyelvi ismereteknek igényes nyelvi kultúrává formálása a diákok beszéd- és íráskészségében; az ilyen anyanyelvi képzés jelentősen hozzájárulhat az idegen nyelvek tanulásához is. A magyar nyelv és oktatásának fent vázolt általános szerepe különösen a magyar irodalom oktatásával együtt bontakozik ki. A magyar líra és próza a magyar nyelv legteljesebb kincsesháza. A köznyelv, a mindennapi beszélt és írott nyelv pallérozott használatához szükséges szókincset, fordulatokat jórészt innen meríthetjük. Ezért gondot kell fordítani arra, hogy az egyes évfolyamokon a tanulók a tananyaghoz tartozó jól megválasztott irodalmi szövegeket emlékezetből való elmondás szintjéig is megtanuljanak. Nagy költőink emlékezetünkbe és lelkünkbe rögzített szavai, kifejezései, szófűzései így válnak hétköznapjaink útitársaivá és tanácsadóivá, válságos helyzetekben pedig vigasztalóivá. Az anyanyelvi készségek, képességek kialakítása, fejlesztése nemcsak a magyar nyelv tantárgyának körébe tartozik, hanem át kell fognia a közoktatás egészét. Anyanyelvünk legfontosabb munkaeszközünk is: a humán és a természettudományok, a tudományok gondolkodásmódja és a műveltség más elemei csak az anyanyelv jó ismeretében sajátíthatók el. A magyar nyelv helyes használatára, a tanulók beszédének fejlesztésére, a tanultak értelmes kifejtésére minden tantárgy tanításakor nagy gondot kell fordítani. Például a matematika, a fizika, a biológia, a nyelvtan, az irodalom tanulása során felmerülő fogalmi meghatározásokat, állításokat szabatosan kell megfogalmazni, a jellegzetes gondolatmeneteket szóban és írásban világosan kell tudni előadni. 2. Irodalom Az irodalom tanításának célja az iskolában nem az irodalomtudomány közvetítése, hanem az irodalmi művek által a világ, az ember, az élet kérdéseinek megismertetése az életkori sajátosságoknak megfelelően. Az irodalmat tanító tanár természetesen ezt a feladatot csak a korszerű irodalomtudomány ismeretében képes elvégezni. Az irodalmi műveket az iskolában a tanulók anyanyelvükön ismerik meg. Ennek elengedhetetlen feltétele az értó' olvasás elsajátítása. Kiemelkedő jelentőségű az irodalom személyiségformáló hatása. Ezért elsősorban olyan művek feldolgozására kell törekedni, amelyek igazi értékközvetítők, amelyek segítenek abban, hogy az olvasók választ találjanak az egyéni és közösségi lét nagy kérdéseire: az ember életének célja van, az ember felelős kapcsolataiért - az emberi közösségek különféle szintjein, a családban, a nemzetben. Az irodalmi alkotásokon keresztül fejlődik a felnövekvő ember értékítélete: megismeri az emberi cselekvés jóságát vagy elfogadhatatlanságát - segít abban, hogy kialakuljon a választás képessége igaz és hamis, jó és rossz, szép és rút között. Az irodalmi alkotások föltárják az élet titkát, a létezés feszültségeit és harmóniáját. A Biblia és az antikvitás kettős pillérén nyugvó európai irodalom megismertetése során tudatosítani kell, hogy nemzeti irodalmunk, amely magyarságunk létkérdéseit fogalmazza meg évszázadok óta, szorosan kapcsolódik ahhoz az európai hagyományhoz, amelynek meghatározó ereje a zsidó-keresztény világlátás és gondolkodásmód, valamint az emberi értékeket középpontba állító humanizmus. Az irodalom művészet: sajátos jelrendszerének ismerete nélkül gyökértelenné válik az ember, aki életét a mindenkori mában éli, de történelmi múltja is van, amelynek megőrzésére és meghaladására hivatott. Az irodalmi műveket az életkori sajátosságoknak megfelelően kell kiválasztani, amelyek a gyermek világképének kialakulásához szervesen hozzájárulhatnak. A népköltészet

1994/3-4 és a népmesék világától napjaink irodalmáig bőséges anyag áll rendelkezésre. Tudatosan kerülni kell az irodalomtörténeti teljességre való törekvést az iskolában: az elolvasott művek hatnak igazán, nem pedig az irodalomról szóló tankönyvi szövegek. Az életkori sajátosságoknak megfelelően meg kell ismertetni a tanulókkal a szövegértelmezés módszereit, rétegeit, mélységeit. A felsőbb évfolyamokban, de különösen a tizedik osztály után el kell jutniuk arra a szintre, hogy az irodalmi szövegek egyetemes érvényű üzenetéi el tudják választani a konkrét helytől és időtől. Természetesen szükség van a korhoz kötöttség jegyeinek felismerésére, az irodalmi, művészeti stílusok megkülönböztetésére, a történelmi helyzet sajátosságainak megismerésére. Az irodalomtanítás középpontjában az anyanyelven írott irodalom kell hogy álljon. Általa nemzetünk történetének folyamatosságát, létkérdéseinknek fontosságát ismertetjük meg. Ugyanakkor nemzetünk kiemelkedő személyiségeinek megismerése által erősödik a nemzeti azonosságtudat. A magyar irodalom nem szűkíthető le az országhatáron belül keletkezett művekre: egyetlen magyar irodalom létezik, amelyet nem oszthatnak részekre államhatárok. A magyar irodalom az európai és a világirodalom része. Az emberiség kultúrkincsének legjava magyar nyelvű műfordításban értékeinket gyarapítja. Az irodalomtanítás támasszon érdeklődést a szomszéd népek irodalmi értékeinek megismerése iránt: egyén és közösség életének, sorskérdéseinek megértése nagymértékben hozzájárulhat a népek közösségének megerősödéséhez. A képi információközlés világában az olvasás megszerettetése különösen is fontos. Segíti az alkotófantázia kibontakozását, növeli az önállóságot, nagymértékben hozzájárul az önálló és felelős gondolkodás kialakulásához. 3. Idegen nyelv Az idegen nyelvek ismeretének és használatának különösen nagy jelentősége van hazánkban, mert kis lélekszámú nemzet vagyunk, és gazdaságunk színvonala a nemzetközi együttműködésben elfoglalt helyünktől függ. Az Európával való gazdasági, politikai és kulturális kapcsolattartásunk eszköze az idegen nyelvek használata. Nyelvünk szerkezetében, jellegében különbözik az európai környezetünkben beszélt indoeurópai nyelvektől, ezért a magyar ember számára az idegen nyelvek elsajátítása nehéz feladat. Másrészt viszont a nemzetközi hírközlés, különösen a televíziózás és az utazási lehetőségek ugrásszerű fejlődése, az idelátogató külföldiek számának emelkedése minden eddiginél kedvezőbb környezetet teremtett a nyelvtanuláshoz. Igen erős az érdeklődés a fiatalokban az idegen nyelvek tanulása iránt. Az iskolai idegennyelv-tanítás célja elsősorban a gyakorlati nyelvi készségek elsajátíttatása: az idegen nyelven való szóbeli és írásbeli kommunikációs képességek fejlesztése. Az idegen nyelvi alapképzés keretében legalább egy élő nyelvet kell megtanítani olyan fokon, hogy a tanuló hétköznapi (turisztikai, egyszerűbb munkákra nézve munkavállalói, fogyasztói) helyzetekben a nyelvet használni tudja. Az első idegen nyelv tanítását legkésőbb a 4. vagy 5. osztályban meg kell kezdeni, és - kivételes esetektől eltekintve - a tankötelezettség egész időtartama alatt folytatni kell. A középiskolai képzés két idegen nyelv tanítását foglalja magában, amelyek közül az egyikben a tanulónak középfokú idegen-nyelvi műveltséget kell szereznie. A középfokú nyelvtudás az említett gyakorlati nyelvi készségeken kívül magában foglalja az idegen nyelvű szóbeli kommunikációs képességét a tanuló anyanyelvi műveltségének megfelelő témákban (pl. társadalmi, kulturális, politikai kérdésekben), idegen nyelvű lapok, folyóiratok, az érdeklődési körbe vágó ismeretterjesztő és szakirodalom olvasásának képességét, egyszerűbb írásfeladatok megoldásának képességét és a célnyelvi ország(ok) kultúrájának legalább elemi ismeretét.

1994/3-4 A második idegen nyelv tanítását a 12-16. életév között célszerű megkezdeni. A második idegen nyelv elsajátítására általában rövidebb idő is elegendő, hiszen a nyelvtanulási tapasztalat megkönnyíti a tanulást. A második idegen nyelv beépítésével megvalósítható, ahogy az angol és a német nyelv mellett a francia, az olasz, a spanyol, az orosz, valamint a szomszédos országok nyelveit, valamint az egyre fontosabbnak tűnő japán nyelvet is minél többen tanulják. Második idegen nyelvként az élő nyelvek szerkezetének tanulmányozása mellett kitűnő alkalmat ad a nagyrészt latin eredetű közös európai szókincs elsajátítására, fejleszti a nyelvtanulási képességeket, és jó alapot ad a további nyelvtanuláshoz. Nyelvtanulás szempontjából különleges helyzetben vannak a kétnyelvű környezetben felnövő gyermekek. A nemzetiségi nyelven beszélő közösségekben általában természetes kétnyelvűség alakulhat ki, amit az iskolának kötelessége gondozni és az írásbeliségben is kiművelni. Az így elsajátított kétnyelvűség ideális esetben teljes értékű kétnyelvű műveltséggé válhat. A nemzetiségi tannyelvű iskolában a magyar nyelv helyettesítheti az idegen nyelvet. A kéttannyelvű iskolázás ugyancsak a kétnyelvű műveltség elsajátítását szolgálja. Jó szolgálatot tehet a magas fokú idegen nyelvi képzéssel, ami nyelvi szempontból lehetővé teszi a legjobb tanulóknak a külföldi egyetemeken való továbbtanulást. A nyelvtanítás módszerének igazodnia kell a tanuló életkorához, nyelvtanulási tapasztalataihoz és a nyelvi környezet sajátosságaihoz. A nyelvtanulás kezdő szakaszában általában a szóbeli késségekre és a nyelvtani rendszer elsajátíttatására kell súlyt helyezni. Ebben a szakaszban - legalábbis az első idegen nyelvnél - a magasabb óraszám kedvez a tanulásnak. Haladóbb szakaszban a tanulók rendszeresen foglalkoznak hosszabb összefüggő szövegekkel. Ezek feldolgozása jelentősebb önálló otthoni munkát vesz igénybe, ezért ebben a szakaszban a heti óraszám kevésbé befolyásolja a tanítás hatékonyságát. Kisgyermekkorban az idegen nyelv tanulása csak játékos formában képzelhető el és legfeljebb a nyelvtanulási kedv felkeltésére alkalmas. Az anyanyelvi írásbeli készségek megszilárdulása előtt az idegen nyelv hatékony és maradandó eredménnyel általában nem tanítható. Más a helyzet, ha a gyermek félnyelvi környezetben (pl. külföldön, nemzetiségi nyelvű környezetben) él. Ilyenkor a nyelvet az anyanyelvhez hasonlóan egynyelvű kommunikációs helyzetekben sajátítja el. Az így tanult készségek azonban - ha az írásbeliségben való megerősítés, a tudatos nyelvhasználat kiművelése elmarad - csak azokban a helyzetekben idéződnek fel, amelyekben a gyermek tanulta őket. 4. Matematika A matematika iskolai oktatásának az a célja, hogy a tanulók megismerkedjenek a világ mennyiségi viszonyainak és egyéb összefüggéseinek leírását és megértését szolgáló, egyre bővíthető gondolati építmény számukra is érthető részével. A matematika oktatása hozzásegíti a diákokat a logikus gondolkodás fokozatos birtokbavételéhez, képzelőerejük és ötletességük fejlődéséhez, a valóságról alkotott képük pontosításához, fogalmazásuk szabatosabbá tételéhez, a felfedezés és a tudás öröméhez, valamint az emberi gondolkodás megbecsüléséhez. A matematika a diákok számára egyrészt komoly munka, másrészt szellemi játék. A matematika tanulása fegyelmezi a gondolkodási és a beszédet, miközben teret ad az alkotó problémafelvető és problémamegoldó gondolkodásának. Ilyen értelemben hatást gyakorol a jellem és az egyéniség fejlődésére is. A matematika leggyakrabban használt fogalmai a kisebb tanulók számára is érthetővé tehetők, ezért ugyanaz a fogalom vagy problémakör a tanítás különböző szakaszaiban újra meg újra szerepelhet, természetszerűleg más-más szinten és mélységben. Gondot kell fordítani arra, hogy minden problémafelvetés, megállapítás és következtetés világos, pontos, a tanuló számára érthető és továbbgondolható legyen. Nem

1994/3-4 elegendő a matematikaórán a szimbólumok nyelvén beszélni. A matematikai állításokat, problémákat, műveleteket szabatos és világos köznyelven is meg kell fogalmazni, és a tanulókat meg kell tanítani arra, hogy szabatosan el tudják mondani matematikai mondanivalójukat. Hasonlóképpen meg kell tanítani a tanulókat arra, hogy a mindennapi élet mennyiségi és logikai problémáit le tudják fordítani a matematika nyelvére. A matematikatanításnak „visszacsatolt rendszernek" kell lennie, így bevonható az oktatásba a diákok találékonysága, kreativitása. A teljesen deduktív tanítási mód semmilyen szinten nem ajánlható, de nagyon veszélyes a „diákok maguk fedezzék fel a matematikát" egyoldalúsága is. Nagyon fontos, hogy a tanulók megtanulják, hogy mit jelent valamit bebizonyítani, és mit tekintünk bizonyítás nélkül elfogadott axiómáknak, s ez utóbbiak mögött milyen konkrét tapasztalat, meggondolás áll. Az iskolai oktatásban központi helyet kell elfoglalnia a valós számfogalom kialakításának, a műveletek végzésében való jártasságnak. A számolási készség kialakítását célszerű úgy végezni, mintha a zsebszámológépek nem is léteznének. A számfogalom fokozatos bővítését a mindennapi élet, a mikro- és makrokörnyezet nagyságrendi viszonyainak, „számelméleti" érdekességeinek bemutatásával lehet érdekesebbé tenni. A mindennapi életben felmerülő problémák megoldásához szükséges ismereteket (pl. százalékszámítás, kamatszámítás) készségszintre kell emelni. A halmazelmélet és a matematikai logika alapvető fogalmainak át kell szőniük az iskolai matematikaoktatás minden mozzanatát, de úgy, hogy a magyar nyelv szokásos kifejezéseivel kell az egyes állításokat megfogalmazni. A geometria tanítása a gyakorlati szükségszerűségen (terület-, felszín-, térfogatszámítás stb.) túl már elemi szinten is példát szolgáltat a modellalkotásra, tételek kimondására, bizonyítására. Az analitikus geometria teszi lehetővé, hogy számokkal (rendezett számpárokkal, számhármasokkal) lehessen „birtokba venni" egy sík, tér alakzatait, ezért a számítógépes ábrázolás és tervezés megértéséhez is feltétlenül szükséges a tanítása. A trigonometria eredményeinek oktatását más tárgyak is igénylik, ezt az igényt figyelembe kell venni. Ugyancsak tekintettel kell lenni más tárgyak igényeire az algoritmus gondolkodás kialakításánál (pl. számítástechnika) és a jelölések használatánál. Minden olyan jelölés jó, amely kifejezi a jelölt fogalmak tartalmát. A mindennapi tájékozódásban való gyakorlati jelentősége miatt meg kell ismertetni a tanulókat - elemi szinten - az adatok összesítésének, közízlésnek, értelmezésének matematikai statisztikai módszereivel. Ezen eljárások megismerése hozzásegíti a tanulókat a társadalom és a gazdaság mennyiségi viszonyának értelmezéséhez és értékeléséhez. A reláció fogalma - burkoltan - már az első „számtanórákon" megjelenik, viszonylag hamar véglegessé lehet tenni. A függvény a modern matematika egyik legfontosabb fogalma, konkrét függvényekkel a tanulók már kisiskoláskorban találkoznak. Fontos, hogy kezdettói fogva ezeket a későbbi „értelmezés" szellemében adjuk meg. Az algebrai egyenletek közül a iskolában a lineáris egyenletek, a két-, háromismeretlenes lineáris egyenletrendszerek, valamint a másodfokú ismeretlenek szerepelnek. Az „egyenlőtlenségek" című részt célszerű összekötni az elemi szélsőértékfeladatok megoldásával. Az egyenletek, egyenlőtlenségek tanítása kivételes jelentőségű az ún. modellalkotás szempontjából, segítségével fel lehet hívni a figyelmet arra a kérdéskörre, hogy létezik-e egy feladatnak megoldása, és ha igen, akkor „hány". 5. Ember és társadalom Az általános képzés területei közül a korábbi évtizedekhez képest sokkal nagyobb súllyal kell kezelni az emberre és társas kapcsolataira, a társadalom intézményrendszerének

1994/3-4 működésére vonatkozó ismeretek, továbbá a jövő alakításában való tevékeny részvételhez szükséges állampolgári készségek tanítását. Az emberrel és a társadalommal foglalkozó tantárgyak nem korlátozódhatnak csupán ismeretek közlésére. Alkalmat kell biztosítaniuk fontos társadalmi problémáknak, a magyarság sorskérdéseinek, a jövőről, a demokráciáról, a jogrendről alkotott eltérő képzeteknek és nézeteknek megvitatására, eközben -szerepjátékszerűen - olyan közös problémamegoldási, tanácskozási technikák elsajátítására, amelyekben a tanulók a gyakorlatban is kipróbálhatják a közmegegyezésre vezető módszereket és eljárásokat. Az ember és társadalom képzési területen alapvető és kötelező tantárgy a történelem, amelybe beépítve vagy attól elkülönítve, mindenesetre különálló tantervi egységek keretében kell tanítani az állampolgári ismereteket. Az alább felsorolt témák és ismeretkörök azután az iskolázás különböző szakaszaiban, az iskolatípus céljaihoz is alkalmazkodva különféleképpen szerveződhetnek tantárgyakká. Az gazdaság- és népességföldrajz nyilván a földrajz tantárgyban kaphat helyet. A filozófia önálló tantárgyként való tanítása a középiskola utolsó évfolyamában ajánlható. Közgazdasági és vállalkozói ismereteket, a jogrendről, a szociális piacgazdaságról való ismereteket, egészségtani ismereteket egyes szakirányultságú középiskolákban vagy a gimnáziumban fakultatív tárgyként, honismeretet, helytörténeti ismereteket a történelem és a földrajz tantárgyakon belül önálló témaként érdemes a tantervbe építeni. Az erkölcstan és a vallásismeret tanítása önálló tárgyként a 9-10. osztálytól ajánlható, más tantárgyak keretében - megfelelő módszerekkel és főként a nevelés oldaláról megközelítve -az iskolázás kezdetétől fogva szükség van rá. Az alapozó képzés - mint más területeken - elsősorban a gyakorlatias hétköznapi műveltség elsajátítását szolgálja. A középiskolában - különösen a felsőbb osztályokban lényeges, hogy a tanulók átfogó és konkrét ismeretekre, reális történet- és társadalomszemléletre tegyenek szert. Tájékozottak legyenek a világban folyó társadalmi változásokkal, földünk globális problémáival, Magyarország helyzetével, történelmünkkel, jogrendszerünkkel, a vallásokkal kapcsolatos kérdésekben. a) Történelem Az iskolai történelemtanítás célja összetett: ismeretek, készségek, értékrendek elsajátítása, illetve kifejlesztése. Fontos szerepe van a személyiség kialakításában, a nemzeti azonosságtudat megőrzésében, nélkülözhetetlen az általános műveltség alapjainak megteremtésében, az integrációs törekvéseknek, a nemzetek létének és jövőjének helyes megértésében. A történelemre vonatkozó ismeretek közvetítésével alapozzuk meg, illetve erősítjük a humánum és a nemzeti értékek megbecsülését, az önálló ítéletalkotás képességét, a képzelőerőt, a reális történelmi önértékelést és a felelősségteljes, döntésekre kész vállalkozó szellemet. A történelemtanítás megragadó erővel kínálja a gyermekeknek a személyi példákat, magatartásformákat, helyzeteket, az értékek sokaságát, és segíti a modern társadalomban való eligazodást. Felébreszti a fiatalokban a múlt megismerésének örömteli izgalmát és keservét. Megtanít arra, hogy a győzelemnek és vereségek viszonylagosak és időlegesek, a veszteségek is elviselhetők, és a reménytelennek látszó helyzetekből is vannak kiutak. Élményszerű tartalommal tölt meg olyan értékkategóriákat, mint pl. a bátorság, igazságosság, hősiesség, helytállás, a nemzet és az emberiség szolgálata, a szegények, az elesettek felkarolása, a természet megismerése és védelme, tudás, műveltség, tanítás, hűség, jó kormányzás, érdekegyeztetés, tolerancia, kisebbségvédelem, megbocsátás. A tanulókban kifejleszti az érzelmileg is értelmileg meghatározott helyzettudatot, valamint az önmaguk idő- és térbeli helyéről alkotott alapvető fogalmakat. A reális értékrend érvényesítése megköveteli, hogy a történelemtanítás a tudomány vitathatatlan eredményeire, a tények tiszteletben tartásának elvére épüljön, és kizárja a

1994/3-4 kiragadott idézetekkel, az anakronizmusokkal, történetietlen jelzőkkel való visszaélést, egyoldalúságot. A tanulás során világossá kell tenni, hogy a történeti folyamatok többtényezősek: az ismeretek állandó növekedése, az alkotómunka, a földművelés és a kézművesség, a művelődés és a gazdaság, a társadalom, az egyházi és a világi intézmények egyaránt hordozói a fejlődésnek. A különböző népek, kis és nagy nemzetek, társadalmi csoportok, családok, neves és névtelen személyiségek egyaránt alakították a történelmet. A döntések alternatív lehetőségek mezőiben történnek. Az emberiség esélyeit a háborúk és békekötések, érdekellentétek és -egyeztetések, az önkorlátozó és visszakapcsoló képességek szabják meg. A történelem tanításának integráló szerepe van. A kora újkori Európát megosztó hatalmi és vallási harcok mellett megérdemelt hangsúlyt kell kapniuk a sokáig eltagadott egységtörekvéseknek, a háborúk mellett a békekötéseknek és az európai egység múltbeli előzményeinek. A tanulók életkori sajátosságainak megfelelő, mennyiségileg befogadható anyag körültekintő módszertani megoldásokat kíván. Az általános alapképzés első éveiben a történetek, mondák, legendák, emlékezések, történeti énekek, történelmi jelképek, nemzeti és egyetemes mítoszok különösen segíthetik a történelem megismerését, az európai és nemzeti önazonosság megerősödését, amiben - a közoktatás egész időszakában - nagy szerepet játszik hazánk és a külföldi országok történelmi emlékhelyeinek és művelődéstörténeti alkotásainak megtekintése, illetve tanulmányozása. A MAGYAR SZOCIALISTA PÁRT KÖZOKTATÁS-POLITIKAI TERVEZETE A közoktatás fejlesztésének programja A Magyar Szocialista Párt közoktatás-politikái koncepciója öt alappillérre épül, melyek a közoktatás mai helyzetének legneuralgikusabb pontjain határozzák meg a fejlődés lehetséges irányait, illetve tendenciáit. Az öt alappillér egymással szervesen összefüggő rendszerben nem a közoktatás viszonylag jól elkülöníthető részterületeit, hanem a funkcionális működés különböző metszeteit, illetve dimenzióit határozza meg. 1. A tanszabadság A szocialisták által kívánatosnak tartott fejlesztési koncepció meghatározó eleme a tanszabadság kiterjesztése. A tanszabadság a közoktatás egész rendszerét átfogó oktatáspolitikai alapelv, mely többféle követelmény egyidejű teljesítését tételezi fel. Az intézményalapítás szabadsága A szocialista párt támogatja a közoktatás többszektorúvá válását, az egyházi, alapítványi és magániskolák társadalmi igényekhez és szükségletekhez igazodó megerősödését. A szülők és gyerekek védelme, valamint a szektorsemleges támogatás biztosítása érdekében ugyanakkor szükségesnek tartja: - az intézményalapításhoz és az intézmény állami elismeréséhez (végzettség, képesítés stb.) elengedhetetlen szakmai, tárgyi, személyi feltételek pontosabb kimunkálását és következetes betartását; - a nem állami intézmények strukturális illeszkedését a közoktatás szerkezetéhez; - a megkülönböztetés nélküli normatív támogatás kiterjesztését minden olyan intézményre, mely az oktatás-nevelés terén állami, önkormányzati feladatokat vállal át. Az állami iskolák világnézeti el nem kötelezettsége Az oktatás többszektorúsága és pluralizmusa elsősorban az intézmény fenntartásának, finanszírozásának kérdéseiben, illetve az oktatás-nevelés folyamatában, az iskolák által közvetített értékek rendszerében érvényesül. Az intézményalapítás szabadságának kiterjesztésével párhuzamosan a szocialista párt alapvető követelménynek tekinti az állami és

1994/3-4 önkormányzati iskolák világnézeti semlegességének, illetve el nem kötelezettségének biztosítását. Ez azt jelenti, hogy állami közoktatási intézményben a pedagógiai programba és a tanítási órák rendjébe nem illeszthető olyan foglalkozás, mely egyik vagy másik világnézet igazságtartalma felett foglal állást. A szocialisták felfogása szerint a világnézeti semlegesség - nem korlátozza a tanítás szabadságát, azaz a pedagógusok számára lehetővé teszi az általuk fontosnak tartott értékrend közvetítését, de a követelményként meghatározott ismeretek, készségek és jártasságok ellenőrzésével párhuzamosan tiltja annak számonkérését; - nem zárja ki a különböző világnézetek alapjául szolgáló filozófiai, illetve egyház- és vallástörténeti ismeretek bővítését; - nem mond ellent annak, hogy az állami intézmények a különböző egyházak és felekezetek által szervezett hitoktatás céljaira az oktatási időn kívül és megkülönböztetés nélkül helyiséget biztosítsanak. Ebben az értelemben tehát a világnézeti semlegesség csupán az állami, önkormányzati intézmények működésének szintjén értelmezhető, s a tanrendbe illeszkedő világnézeti alapon szervezett foglalkozásokat zárja ki. Az intézményválasztás szabadsága A tanszabadság tovább; fontos eleme az intézmény választás szabadsága, mély az objektív adottságok és lehetőségek korlátozó hatásán túl mindenkor függvénye a különböző természetes és jogi személyek intézményalapító, illetve intézményfenntartó képességének. Ezen a téren egy kormányzati programként is realizálható közoktatás-fejlesztési koncepció kizárólag az állami és önkormányzati fenntartók számára fogalmazhat meg kötelező érvényű előírásokat. A szocialista párt álláspontja szerint az állam köteles gondoskodni minden olyan gyermek oktatásáról-neveléséről, akit szülei világnézetileg el nem kötelezett állami közoktatási intézményben kívánnak elhelyezni. Ezért: - minden olyan településen, ahol az infrastrukturális, tárgyi és személyi feltételek megteremthetők, s megfelelő számú szülő igényli az állami óvodai vagy általános iskolai ellátást, a szakmai szempontokat is figyelembe véve támogatni kell az ezt célzó önkormányzati intézmény létesítését; -jogszabályi garanciákkal kell biztosítani, hogy az önkormányzatok a közoktatási intézmények fenntartói, illetve működtetői jogát csak akkor adhassák át, ha az önkormányzat területén más intézményben gondoskodni tudnak az állami oktatást igénylő gyermekek elhelyezéséről (s lehetőség szerint azokról a pedagógusokról is, akik az új fenntartóval nem kívánnak együttműködni); - ha az adott településen bármely intézménytípusból csak egy működik önkormányzati fenntartásban, kitüntetett alapelvnek kell tekinteni, hogy az önkormányzatok kizárólag az érintett szülők többségének egyetértésével, valamint az állami oktatást igénylő gyermekek elhelyezésével és az ezzel járó anyagi terhek vállalásával adhatják át az intézményt más fenntartóknak. A tanítás szabadsága A tanítás szabadsága és a pedagógiai pluralizmus az oktatás demokratizálásának egyik meghatározó összetevője, mely a szakmai autonómia kiterjesztését, valamint az oktató-nevelő munkához kapcsolódó alkotó szellem és tehetség kibontakoztatásának lehetőségét kínálja fel a pedagógusok számára. A tanítási szabadság feltételeinek megteremtése során a szocialista párt döntő fontosságúnak tartja: - a kimenetszabályozás elemeinek erősítését, az alaptantervi és vizsgakövetelmények megfelelő szintű egzakt és széles körű szakmai konszenzuson alapuló kidolgozását; - a kimeneti pontokhoz (a követelmények teljesítéséhez) vezető út szakmai autonómiájának és szabadságának biztosítását a helyi tantervek, illetve foglalkozási, szaktárgyi és pedagógiai programok kimunkálása során;

1994/3-4 - a szakmailag függetlenített szolgáltató intézmények működtetését, a kizárólag szakmai kontrollnak alávetett tankönyvi, tantervi és szaktárgyi (foglalkozási) programkínálat megalapozását. 2. Az oktatásirányítás modellje A tanszabadság kiterjesztése és különösen a tanítás szabadságának biztosítása a közoktatási törvénnyel életbe lépő oktatásirányítási rendszer gyökeres átalakítását követeli meg. Az oktatásirányítás modelljének megújítása során a szocialista párt döntő kérdésnek tartja a közoktatás társadalmasítását és demokratizálását, a politikai és szakmai kompetenciák világos szétválasztását, a szakmai kontroll feladatainak differenciált kezelését és különböző szintekre telepítését. Az oktatásirányítás intézményei Az irányítás országos szintjén - az ágazati irányítás a közvetlen tartalmi szabályozás helyett kondicionáló, feltételteremtő, menedzsertípusú tevékenységet lásson el (jogi szabályozás, törvényességi felügyelet, finanszírozás stb.); - szakmai és szakmapolitikai kérdésekben (oktatásfejlesztés, iskolaszerkezet, érdekegyeztetés stb.) az irányító szervek demokratikusan választott, a tudományos műhelyek, a szakmai és érdekképviseleti szervezetek delegálási jogára épülő, megnövelt autonómiával rendelkező testületeket működtessenek; - a politikai irányítástól elkülönítetten épüljön ki a szakmai-tudományos innovációs műhelyek és szolgáltató intézmények hálózata a nemzeti alaptanterv és a vizsgakövetelmények karbantartására, a tankönyv-, tanterv- és tantárgyi programkínálat biztosítására. Az irányítás középszintjén - a közoktatási törvény módosításával meg kell szüntetni a Tankerületi Oktatásügyi Központokat, s megőrzendő funkcióit részben más irányítási szintek feladatainak bővítésével, részben a megyei pedagógiai intézetek koordinatív együttműködésével kell ellátni; - megfelelő szakmai kondíciók biztosításával meg kell erősíteni a megyei pedagógiai intézeteket, újjáélesztve a szakmai tanácsadás rendszerét, s kiépítve a megyei szinten ellátandó pedagógiai szolgáltatásokat (dokumentáció, szakmai információs hálózat, továbbképzés, tanulmányi versenyek szervezése stb.). Az irányítás helyi szintjein - az intézményfenntartó önkormányzatok szerepe a közvetlen politikai és szakmai intervenció kizárásával a kondicionáló, feltételteremtő tevékenységre és a szükséges érdekegyeztetéssel előkészített helyi oktatáspolitikai döntések meghozatalára korlátozódjon, s a döntéshez nélkülözhetetlen szakmai kérdésekben a testület szakvéleményt kérjen; - a helyi társadalom és a közoktatási intézmények szervesebb kapcsolatainak kialakítását célzó iskolaszékek az intézmények általános működésének és a helyi tantervek speciális elemeinek társadalmi kontrolljára irányítsák tevékenységüket, melyből jogszabályi garanciákkal ki kell zárni az iskolák szakmai életébe történő beavatkozást; - a közoktatási intézmények vezetői az önkormányzatok és az iskolaszékek irányító, szabályzó és ellenőrző tevékenységének pontosításával, illetve korlátozásával kapjanak nagyobb mozgásteret az oktató-nevelő munka pedagógiai kontrolljában, a szakmai felelősségvállalásban. A szakmai tevékenység kontrollja A szocialista párt álláspontja szerint a kimenetszabályozás elemeinek erősítése mellett a szülők, a gyerekek és a pedagógusok védelme érdekében továbbra is fenn kell tartani a folyamatszabályozás bizonyos eszközeit. Ennek keretében- az intézmények szakmai munkájának kontrollját (intézményvezetés, helyi tantervek, pedagógiai programok stb.) az Országos Köznevelési Tanács alegységeként működtetett országos szakértői hálózatból

1994/3-4 felkért, minden igazgatási, hatósági jogkör nélküli szakemberek lássák el; - az egyes pedagógusok, pedagóguscsoportok az új tantervi és vizsgakövetelmény-rendszer teljesítéséhez, a foglalkozási és tantárgyi programok tervezéséhez szakmai segítséget a megyei pedagógiai intézetek által működtetett, ellenőrzési jogosultság nélküli szaktanácsadói hálózattól kapjanak. A folyamatkontroll szolgáltató jelleggel, felkérés alapján működik, melynek során az intézményvezető és a fenntartó egyaránt megjelenhet a megrendelő szerepében. A pedagógusok és a gyermekek jogai A szocialista párt a közoktatási intézményekben a kimenetszabályozás elemeinek erősítésével és a pedagógustársadalom korábban szerzett jogainak helyreállításával a programkészítés, az intézményvezető kiválasztás és az érdekérvényesítés terén egyaránt bővíteni kívánja az óvónők, tanítók, tanárok kollektív és egyéni szakmai autonómiáját. Alapvető követelménynek tekintjük, hogy az iskolai életet szabályozó rendelkezések az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének szellemében garantálják a tanulók jogait, emberi méltóságát, és tegyék szankcionálhatóvá ezek megsértését, a tanári hatalommal való visszaélést. Korlátozás nélkül biztosítsák az iskola minden polgára és közössége számára az önkormányzatisághoz, a véleménynyilvánításhoz, az érdemi válaszhoz, valamint ügyének feljebbviteléhez való jogot, és tegyék kötelezővé az e célokat szolgáló intézmények megteremtését. 3. Az iskolaszerkezet A szocialista párt a közoktatás fejlesztési irányának kidolgozása során abból az alapvető célból indul ki, hogy a jövőben -a gazdaság- és foglalkoztatáspolitikai törekvéseket is szem előtt tartva - növelni kell a középfokú végzettségű, érettségizett fiatalok arányát, s ezzel párhuzamosan a felsőfokú, illetve szakképesítést nyújtó post-secondary képzési formákban részt vevők számát. Ez a közoktatástól olyan iskolaszerkezetet követel meg, mely a növekvő létszámú, súlyos szociokulturális hátránnyal induló gyermekek számára lehetővé teszi a fokozatos felzárkózást, tehetségük kibontakozását, és kizárja a korai szelekciót, szegregációt, illetve pályaválasztási kényszert. A szabályozatlan iskolaszerkezetből származó veszélyek elhárítása egyrészt a képzési szintek pontos meghatározását, másrészt a jelenlegi iskolaszerkezet értékeinek megőrzését, harmadrészt pedig egy optimálisnak tekinthető, a zsákutcákat megszüntető és az átjárhatóságot biztosító szerkezeti modell jövőbeni kialakításának megalapozását kívánja meg. Képzési szintek A képzési szintek tágan értelmezett rendszerének meghatározásakor a szocialisták alapvető követelménynek tekintik, hogy - a módosítandó közoktatási törvény a nemzetközi gyakorlatot figyelembe véve határozza meg a képzési szinteket (iskola előtti nevelés, alapfokú, alsó középfokú és felső középfokú képzési szint); - az iskolaelőkészítésben és az esélykülönbségek korai mérséklésében meghatározó szerepet játszó óvodahálózat megőrizze stabilitását, korábbi elismertségét és szakmaipedagógiai színvonalát; - a közoktatás terén a nemzetközi fejlődési tendenciáknak is megfelelően az egységes és közös, ugyanakkor a felzárkóztató és a tehetséggondozó pedagógiai programok alkalmazására is lehetőséget adó, általános alapműveltséget nyújtó képzés időtartama meghosszabbodjék; - az alapfokú és az alsó középfokú képzési szint tantervi követelményei ennek megfelelően valamennyi iskolatípusra egyaránt vonatkozzanak; e tekintetben külön kerettantervek kiadása szükségtelen, sőt káros lenne; - csak a felső középfokú szinten váljanak el egymástól a képzés különböző irányai: a munkaerőpiaci szükségletekhez igazodó, csökkenő arányú szakmunkásképzés, mely az

1994/3-4 érettségiig eljutni nem tudóknak biztosít szakmai képesítést - a felsőfokú tanulmányokra felkészítő, elméleti szakirányokban folyó, középfokú végzettséget és érettségit adó gimnáziumi képzés -, valamint a szakirányú továbbtanulásra felkészítő, szakmai alapképzést és középfokú végzettséget, illetve az érettségi után szakmai képesítést nyújtó szakközépiskolai képzés, biztosítva az átjárhatóság szabályozott lehetőségeit is; - a középfokú oktatási intézmények (különösen a szakközépiskolák) a lehetőségek, a feltételek alakulásának és a gazdasági környezet szükségleteinek megfelelően vállaljanak nagyobb szerepet az érettségire épülő post-secondary képzési formák kialakításában, melyek javítják a középfokú végzettséggel elhelyezkedni nem tudó fiatalok munkaerőpiaci esélyeit. Az iskolaszerkezet A szocialista párt meggyőződése, hogy az alapvető közoktatáspolitikai célkitűzéseknek és a képzési szintek új rendszerének megfelelő iskolaszerkezeti átalakulás csak szerves fejlődés útján, az ehhez szükséges szakmai, módszertani és anyagi feltételek megteremtésével párhuzamosan mehet végbe. A koordinálatlan, a közoktatási törvényben is deklarált iskolaszerkezeti modellváltás káros hatású, mert erősíti a korai szelekciót és szegregációt, vagy az alacsony szinten történő nivellálódást idézi elő. Ezért a szocialista párt szükségesnek tartja - a közoktatási törvény megfelelő szakaszainak módosításával -, hogy: - a törvény alaptípusokként a jelenleg is még domináns 8 osztályos általános iskolát és a 4, illetve 5 éves gimnáziumot és szakközépiskolát, valamint a szakmunkásképző intézetet és szakiskolát jelölje meg; - ettől eltérő iskolatípusok csak az oktatáspolitikai céloknak, a minőségi követelményeknek megfelelő feltételek teljesítése esetén létesíthetők, különös tekintettel a középiskolai képzés kiterjesztésének, a képzési kapacitások bővítésének szükségességére, valamint a személyi és tárgyi feltételek biztosítására; - az iskolaszerkezet távlati átalakítására csak alapos előkészítő munkálatok után, az Országgyűlés elé terjesztendő közoktatás-fejlesztési koncepció elfogadásával kerülhet sor; - a távlati oktatásfejlesztési koncepció biztosítsa egy nyitott és rugalmas iskolaszerkezet kialakítását, a középiskolai végzettség kiterjesztését és az általános képzettségi szint emelését, lehetőséget adva a 12 osztályos iskolaszerkezeti modell szélesebb körű alkalmazására is. 4. Az esélyegyenlőtlenségek mérséklése Az MSZP alapvető szocialista értéknek tekinti a társadalmi igazságosság elvének érvényesítését, az esélykülönbségek csökkentését. A növekvő társadalmi és települési eredetű esélyegyenlőtlenségek mérséklése ugyanakkor fontos oktatáspolitikai célkitűzésünk, s a középiskolai, a post-secondary és a felsőfokú képzés kiterjesztésének is lényeges feltétele. A társadalomban végbemenő polarizálódást figyelembe véve a közoktatás rendszerének természetesen rendkívül korlátozott lehetőségei vannak az esélykülönbségek csökkentése terén. A következő kormányzati ciklusban csak egy olyan oktatáspolitikai eszközrendszer alapjai teremthetők meg, mely hosszú távon javíthatja a szociokulturális hátránnyal induló, tehetséges gyermekek felzárkózási és továbbtanulási esélyeit. A közép- és felsőfokú oktatás társadalmi bázisának szélesítése, illetve annak megalapozása érdekében a szocialista párt kitüntetett figyelmet fordít: - az óvodarendszer korai nivelláló hatásának felerősítésére, az iskolaelőkészítés során a szociokulturális különbségek csökkentésére, illetve mérséklésére; - az alap- és középfokú oktatási intézményekben az alsó társadalmi rétegekből hátránnyal induló gyermekek esélyeinek javítására, a felzárkóztató és tehetséggondozó programok kiterjesztésére, a tehetséges tanulók előrejutásának támogatására; - a kollégiumi intézményhálózat szakmai-pedagógiai megerősítésére, a tehetséggondozás és az esélyek közelítését célzó felzárkóztatás hangsúlyosabb megjelenítésére;

1994/3-4 - a kistelepülésen élő gyermekek továbbtanulási problémáinak enyhítésére, a különbözeti vizsga vagy évfolyamismétlés nélküli iskolaváltás feltételeinek megteremtésére ott, ahol az önkormányzati iskola a tankötelezettség végéig nem tud gondoskodni az oktatásinevelési feladatok ellátásáról; - a testi, érzékszervi vagy pszichikai szempontból hátrányos helyzetű tanulók problémáinak kezelésére, a sérült, fogyatékos, autista stb. gyermekek képzésére, s az ehhez szükséges intézményi háttér biztosítására; - a nemzetiségi és etnikai kisebbségek oktatási feltételeinek javítására (különös tekintettel a cigány tanulók etnikai sajátosságait és többségük hátrányos helyzetét is figyelembe vevő oktatási formák és módszerek alkalmazására), az anyanyelvi és anyanyelvű képzés többletterheinek kompenzálására, a nemzetiségi tankönyves taneszközellátás bővítésére, illetve megújítására; - a fővárosi, megyei és körzeti ifjúsági tagozatok megerősítésére, melyek a szakképző intézményekkel együttműködve az önálló életkezdést és munkába állást segítő foglalkozásokat szerveznek azoknak a fiataloknak, akik a tankötelezettség végéig nem szereznek alapfokú iskolai végzettséget és nem tudnak elhelyezkedni; - a felnőttoktatás területén azokra a képzési formákra, amelyek az alap- és középfokú intézmények szervezésében a munkanélküliség enyhítését és a munkaerőpiaci esélyek növelését célozzák új finanszírozási csatornákat nyitva meg a közoktatás számára (átképzési alap stb.). 5. A közoktatás finanszírozása A szocialista párt álláspontja szerint - a várhatóan szűk gazdasági és pénzügyi mozgástér ellenére - az új kormányzati ciklus közepéig megállítható az oktatásra szánt költségvetési támogatás reálértékének csökkenése, s az államháztartási reform végrehajtásával párhuzamosan megalapozható annak fokozatos növelése. A rendelkezésre álló költségvetési keretek között a közoktatás rendszerének finanszírozási alapjait egy olyan támogatási modell teremtheti meg, mely - az állami, önkormányzati intézmények központi költségvetési forrásait az oktatásinevelési feladatokhoz igazodó normatív támogatás keretében osztja szét, magába építve a csoportnorma bizonyos elemeit is; - a normatív támogatás rendszerét a szektorsemlegesség biztosításával kiterjeszti azokra a nem állami intézményekre is, amelyek az oktatás-nevelés terén önkormányzati, illetve állami feladatokat vállalnak át; - a központi költségvetési támogatás minimális szintjét az alapfeladatok ellátásához szükséges pedagógusok közalkalmazotti törvény szerinti illetményéhez és járandóságához igazítja; - a közoktatási törvény szellemében az intézmények működtetéséhez szükséges technikai feltételek biztosítását, s az ezzel járó pénzügyi kiadásokat a mindenkori fenntartóra hárítja; - az ingyenesen ellátandó alapfeladatok körébe sorolja teljes egészében a vizsgára felkészítő foglalkozásokat, az esélyegyenlőtlenség mérséklését szolgáló felzárkóztatás és tehetséggondozás különböző formáit; - kiegészítő normatív támogatással és elkülönített pályázati források fenntartásával önálló pénzügyi csatornákat nyit meg a hátrányos helyzetű térségek intézményei számára és az esélyegyenlőtlenségek mérséklését célzó feladatok megvalósítására; - a közalkalmazotti törvény szerinti A1-es fizetési osztályt a minimálbérhez igazítva gondoskodik a pedagógusok bérének megfelelő szinten tartásáról, s kiemelt feladatnak tekinti az oktató-nevelő munkát végzők továbbképzésének, szakmai fejlődésének és előmenetelének támogatását;

1994/3-4 - a szülőkre és a családokra háruló növekvő pénzügyi terheket a különböző társadalmi rétegek anyagi teherbíró képességének figyelembevételével osztja szét, s folyamatosan kiépíti a tankötelezettség végéig, illetve a megkezdett középfokú képzés befejezéséig a diákétkeztetés és a tankönyvellátás normatív támogatásának rendszerét. OKTATÁSPOLITIKAI AJÁNLÁSOK A KÖZTÁRSASÁG PÁRT PROGRAMJÁBÓL Az oktatásügyben - az óvodától az egyetemig - több mint kétmillió gyermek, fiatal felnőtt, tanító és tanár közvetlenül érdekelt, míg családi kapcsolatok révén a közvetlen érdekeltek száma elérheti a népesség felét, kétharmadát. A Köztársaság Párt szerint, még ennél is fontosabb társadalmi konzekvenciákkal jár, hogy a modern társadalmakban -mind a szellemi tőke megtermelése, mind a személyiség szocializációja terén - az oktatás szerepe ma egyértelműen felértékelődik. Nem jelenti ez más növelő tényezők, mint a család a különböző közösségek, egyházak, a média szerepének és fontosságának lebecsülését, csupán annak jelzését, hogy a modern társadalmakban a 3-25 éves korú népességnek egyre nagyobb aránya, egyre hosszabb ideig jár olyan intézményekbe, amelyek célja a nevelés és az oktatás. A mai Magyarországon az oktatásügy fontosságának elismerése anyagi javakban alig mérhető, hiányzik annak társadalmi elismertsége. Az elmúlt két évtizedben a szüntelenül változó társadalmi kihívásokra a magyar oktatásügy általában progresszíven reagált, és mindannyiszor képes volt a reformfáradtság tünetein úrrá lenni és többnyire releváns válaszokat adni. Amikor tehát a Köztársaság Párt oktatásügyi programját próbáljuk megfogalmazni, két körülményről biztosan nem feledkezhetünk meg: - A magyar oktatásügy másfélszáz éves hagyományai és az oktatási reformok terén felhalmozódott újabb tapasztalatok lehetőséget adnak arra, hogy az oktatáspolitikai cselekvés trendvonalát a folyamatosság nevében fogalmazzuk meg. Nincs szükség arra, hogy az oktatáspolitikában a két világháború közti mintákhoz, nosztalgiákhoz térjünk vissza. Ez természetesen nem érinti azt a követelményt, hogy a múltat - és jelesül a közelmúltat - kritikailag felül kell vizsgálni. - Az oktatásügy társadalmi fontosságát nálunk még - megítélésünk szerint -nem ismerték fel a kellő mértékben. Szinte múlt századi kialakulása óta állami, s nem társadalmi feladatnak tekintették. Következésképpen mint az oktatás presztízse, mind a pénzügyi ráfordítás aránytalanul alacsony maradt. Érvelésünk értelmében egy perspektivikus oktatáspolitikának elsődlegesen azt a célt kell maga elé tűznie, hogy tudatosítsa a társadalomban az oktatás fontosságát. Az oktatásügy akkor lesz hatékony ágazat, ha jelentőségét és fontosságát nem csak a kultúra és tudomány képviselői, hanem a munkavállalók - a gazdasági szféra képviselői - is felismerik. Meggyőződésünk, hogy az oktatásügy fejlesztését általában a társadalmi modernizáció feltételének kell tekinteni. Oktatáspolitikai tézisek A magyar közoktatás rekonstrukcióját nemzeti és európai dimenzióban kell végiggondolni. Az európai dimenzió - oktatáspolitikai harmonizáció - nélkül oktatásügyünk provinciális marad, míg nemzeti dimenzió nélkül pedig gyökértelen. 1. Az oktatáspolitikai cselekvés irányát kijelölő két alapérték: a demokrácia és a modernizáció. A demokrácia az oktatáspolitikában mindenekelőtt az esélyegyenlőség elvének érvényesülését jelenti, törekvést az esélyegyenlőtlenség csökkentésére. A demokratikus oktatásügyet jellemzi még az iskolatulajdonlás szabadsága, a szabad iskolaválasztás és - bizonyos korlátok között a tanszabadság. Szükséges, hogy az állami oktatáspolitika - az ún. nemzeti alaptanterv - a világnézeti semlegesség talaján álljon.

1994/3-4 A modernizáció elsősorban a hatékonyságot jelenti: törekvést arra, hogy az iskolarendszer egésze (beleértve az egyetemeket és a főiskolásokat) az elfogadott céloknak és ráfordításoknak megfelelően működjön. A „hatékonyság" fogalmát szélesen értelmezzük: az iskolázás valamennyi szocializációs hatására és nem csak a konkrét tudást adó teljesítményekre vonatkoztatjuk. A hatékony iskola: humánus, fejlesztő és kellemes. Megítélésünk szerint a magyar oktatásügy-pedagógiai tradíciókban viszonylag kevés tapasztalat halmozódott fel az oktatás demokratikus irányításáról. Konfliktusok és félreértések sorozata várható ezen a téren, amely megfelelő társadalmi kommunikációs rendszer igénybevétele esetén mindig feloldható. Ezek jelentős része azonban megelőzhető, ha az állami oktatáspolitika világos és egyértelmű elvek alapján szerveződik. Egy ilyen politika kihirdetése, feltételeinek megteremtése az új kormány fontos feladata lesz 1994-1998 között. A magyar iskola jelentős eredményeket ért el a tanulási hatékonyság terén. Különösen kiemelkedő és nemzetközileg is ismert tanulóink tanulási teljesítménye a természettudományok és a matematika oktatása esetében. Ez a körülmény - oktatási jelentőségén túl - bizalmat kelt a magyar munkaerő iránt a külföldi beruházók körében. Meggyőződésünk, hogy mind a demokrácia, mind a modernizáció - mint egy kívánatos oktatáspolitika alapelvei -elnyeri a magyar pedagógusok többségének támogatását. 2. Demokratikus társadalmi viszonyok között az oktatáspolitika talán leginkább mint kétpólusú folyamat írható le. A lényegi események (törvények, rendeletek, szabályozások, alkuk, kompromisszumok stb.) a társadalom képviseletében fellépő állam, és az iskolákat, a nevelő intézményeket körülvevő civilszféra közti mozgástérben artikulálódnak. Ez az alaphelyzet az első demokratikus választások után létrejött ugyan, de a két fél egyenlőtlen kiinduló helyzete, valamint az állam és a civil szféra sikertelen kommunikációja miatt mind a mai napig konfliktusokkal és félreértésekkel terhelt. 3. A civil szféra most szerveződik a nevelési intézmények, az iskolák körül. Mind az új iskolatulajdonosok (önkormányzatok, egyházak, alapítványok, magánszemélyek), mind az új nevelő partnerek (lakosság, szülők, tanulók) viszonylag kevés tapasztalattal és ismerettel rendelkeznek oktatásról, nevelésről, oktatásirányításról. Ebben a helyzetben az állami oktatáspolitikának az lehet a feladata, hogy a civil szféra önszerveződését segítse, támogassa. Annál is inkább, mert a civil szféra és az önkormányzatok bevonása az országos oktatáspolitikába nem csak a demokrácia feltétele, hanem új források feltárását, mozgósítását is lehetővé teszi egy olyan időszakban, amikor a központi források rendre elapadnak. Megítélésünk szerint segíteni kell az önkormányzatokat abban, hogy saját oktatási apparátusukat kiépíthessék és működtethessék. Szakmai szempontból főleg a kisvárosi és falusi önkormányzatok szorulnak sürgős segítségre. 1994-től arra kell törekedni, hogy az önkormányzatok oktatásügyi apparátusai egyrészt integrálódjanak (nem szükséges, hogy minden önkormányzatnak önálló oktatási apparátusa legyen), másrészt szakmailag megerősödjék. 4. A demokratikus oktatásügyben az állam fő feladata az alkotmányosság biztosítása, az iskolázáshoz szükséges feltételek megtervezése, a feltételek részbeni előteremtése, az ehhez szükséges források feltárása. Az állam többé nem egyedüli, monopolisztikus tulajdonosa a nevelő intézményeknek. Így joggal elvárható, hogy az állam az iskolai oktatás és nevelés tartalmi és szervezeti kérdésekben „önmegtartóztató" magatartást tanúsítson. Megítélésünk szerint a jelenleg az oktatásügyért felelős minisztérium - arra hivatkozva, hogy a magyar pedagógusok nincsenek felkészítve, felkészülve az autonóm iskola iránti szakmai követelményekre - befolyásának növelésére, az iskolai-pedagógiai folyamatok recentralizációjára törekszik. A következő kormány feladata az iskolai autonómiát erősítő intézkedések meghozatala a pedagógiai infrastruktúra növelése. Ma ezzel ellentétesen szembeötlőek a pedagógiai innováció forrásainak (Közoktatásfejlesztési Alap, Pedagógus Szakma Megújítása Projekt) az elapasztásra tett központi kísérletek.

1994/3-4 Eközben a minisztériumi apparátus feleslegesen bürokratizálódik, miközben képtelen elérni, hogy az oktatásügyre fordítható források növekedjenek. A mai magyar oktatáspolitika nincs tudatában az oktatásügy valóságos helyzetének, nem kap megfelelő tájékoztatást. A minisztérium maga sem rendelkezik szükséges adatokkal és információkkal. 5. A magyar gazdaság tartós recessziója egyelőre nem teszi lehetővé sem a költségvetési ráfordításból, sem a nemzeti jövedelemből (GNP) való részesedés növelését. Ma is lehetőség lenne azonban az erőfeszítések koncentrálásával, az oktatásról nyújtott hiteles információkkal, némi propagandával és főleg a jelenleginél racionálisabb gazdálkodással, új források feltárásával javítani a helyzeten. Kívánatos, hogy oktatásgazdaságiam szakértőkből álló szakemberek kezdjék el a helyzet elemzését és a lehetőségek feltárását. 6. Az Országgyűlés 1993. július 12-i ülésnapján fogadta el az 1993. évi LXXIX. törvényt a közoktatásról. A Köztársaság Párt meggyőződése, hogy 1994-ben ezt a törvényt felül kell vizsgálni és módosítani szükséges. Különösen az alábbi témák szorulnak átgondolásra és revízióra: Az iskolaszerkezet (A közoktatás rendszere és intézményei: 26-29. paragrafus), a tartalmi szabályozás (A nevelés és oktatás tantervi alapjai: 9. és 45. paragrafus), a tankerületi oktatásügyi központok (99. és 100. paragrafus). 7. Ma a közoktatási törvényben megfogalmazott iskolaszerkezet szerencsétlen egyvelege elitista törekvéseknek, nosztalgikus vágyaknak és modernizációs tendenciáknak. A korábbi, pártállami időszak differenciálatlan iskolaszerkezete természetesen nem tartható fenn tovább. Ugyanakkor félő, hogy a közoktatási törvényben adott lehetőségek már az iskolában oly mértékben megosztják majd a társadalmat, ami társadalmi elkülönülésre, szegregációra vezet. A kodifikált iskolaszerkezet az esélyegyenlőtlenség növekedésének az irányába látszik hatni. Ez az európai tendenciákkal sem egyezik. Európa azon országai, amelyek tagolt iskolaszerkezettel rendelkeznek, az iskolaszerkezet egységesítése felé tesznek lépéseket, míg azok az országok, - főként az északi országok -, amelyek iskolaszerkezete viszonylag egységes, az iskolák belső differenciálását szorgalmazzák. Ez elmulasztott - de pótolható lehetőség a mi számunkra. Egy olyan helyzetben, amikor a régi, 8+4-es iskolaszerkezet kizárólagossága nem tartható fenn tovább, de a minisztérium mostatni törekvései is az európai fejlődéssel ellentétes irányba mutatnak, a kiutat bizonyos funkcionális elvek megfogalmazásában és hosszú távú realizálásban látjuk. Az iskolaszerkezet minden kérdésében a stabilitás és lassú változás egységének a megteremtése tűzhető ki célként. Preferenciák nyújtásával, a folyamatokat nem erőltetve érhető el, hogy az iskolaszerkezet jelenlegi tagoltsága csökkenjen, majd stabilizálódjon. Az alábbi funkcionális elvek érvényesítése javasolható: - hatosztályos, egységes elemi iskolai oktatás, a mostani négyosztályos alsó tagozat helyett (1-6. évfolyam), - tartalmilag és szervezetileg egységes - de a differenciálásnak lehetőséget adó középfokú oktatás (7-10. évfolyam), - tartalmilag és szervezetileg differenciált (sokféle képzési iránynak helyt adó) felsőközépfokú oktatás (11-12., esetenként 11-13. évfolyam), - kritikus iskolaválasztás életkorának minél későbbre halasztása, - hatékony tartalmi szabályozás az iskolatípusok divergenciájának a csökkentése érdekében. 8. Az új közoktatási törvény a kötelező oktatás tíz évfolyamán (16 éves korig) az általános képzés dominanciáját írja elő. Ez progresszív lépés a korábbi helyzethez képest. Mégis, jelenleg nincs koncepció és program annak megoldására, hogyan lehetne az általános képzés tíz évfolyamát a jelenleg szakmunkásképző intézetek első és második évfolyamaiba járó kb. 120 ezer tanulókra kiterjeszteni. E probléma igen komplex: összefügg az iskolaépületekkel, a tantervekkel és a tanulásszervezés számos kérdésével.

1994/3-4 9. Az iskolaszerkezet vonatkozásában a jelenlegi oktatásirányítás erőteljesen gimnázium-központú. Kevés gondoskodás történik az általános iskolákról. Az az oktatásügyi kormányzat, amely elhamarkodva meghirdette a tízosztályos általános képzést és azt kodifikálta, nem rendelkezik megfelelő tervekkel a gimnáziumokon kívüli oktatási szektorok fejlesztésére. Ez a körülmény egyben jelzi, hogy a mostani oktatásirányítás, csak egy viszonylag szűk társadalmi réteg oktatás iránti igényeinek a kielégítésére törekszik. Az állami oktatáspolitikának -természetszerűleg - az egész társadalom igényeit kell figyelembe vennie. 10. A társadalmi modernizáció feltételeinek megteremtésében, a szellemi tőke „megtermelésében" stratégiai jelentőségű a felső-középfokú oktatás (11-12., 11-13. évfolyam) és a felsőoktatás. Ennek a felismerésnek tulajdonítható, hogy a fejlett világ legtöbb országában ezen két oktatási szektor expanziója napirendre került. A középfok tömegessé válása a hatvanas években kezdődött és a hetvenes években gyakorlatilag lezárult. Ezt követően, a nyolcvanas években kezdetét vette a tömeges felsőoktatás feltételeinek kiépítése. Mindez arra vezetett, hogy az elitképzés - legalábbis középfokon - fokozatosan elvesztette társadalmi gyökereit. Ismeretes, hogy a magyar oktatásügy mind a felsőközépfok, mind a felsőfok arányában az európai mezőny vége felé helyezkedett el. Oktatásügyi elmaradottságunknak ez fontos tehertétele, amit csak fokoz egyes társadalmi körök és a hivatalos oktatásügy rokonszenve az elitképzés iránt. Az utóbbi években rohamosan megnőtt nálunk is a gimnáziumi tanulók, valamint a főiskolai és egyetemi hallgatók száma és aránya. Félő azonban, hogy a felsőfok expanziója oly mértékben meghaladja a középfokét, amely a merítési bázis beszűküléséhez vezethet. Az is nyugtalanító, hogy a tömegessé válást nem kíséri az iskola pedagógiai megújulása. A vázolt okok miatt 1994-től a jelenleginél intenzívebben kell foglalkozni a stratégiai jelentőségű oktatási szektorok (felső-középfok, felsőoktatás) mennyiségi kiterjesztésével és belső, pedagógiai megújulásával. Ebbe a sorba tartozik -többek között - az érettségi vizsga és a felsőoktatási felvétel reformja, a „kettős" felvétel visszaszorítása. Rövid távon elérhető, hogy a 16-18 évesek 60-70%-a érettségit adó középiskolában (gimnáziumban, szakközépiskolában) folytathassa tanulmányait, az érettségizők közel fele pedig felvételt nyerjen a felsőoktatásban. 11. Az érettségi vizsga minőségi megújítása egyaránt érdeke a középfoknak (gimnáziumoknak, szakközépiskoláknak) és a felsőfoknak. Arra kell törekedni, hogy a középiskolai érettségi vizsga differenciált legyen: sokféle tantárgyból és a fontosabb tárgyakból két szinten (alap- és emelt szint) lehessen vizsgázni. A vizsgametodikában ma már lehetséges az objektív módszerek széles körű alkalmazása, ami a vizsga standardizálását segíti elő. Az érettségi vizsga reformja egyben jó alkalom arra, hogy a bizonyítvány európai elfogadásának a feltételeit figyelembe vegyük. 12. A szakoktatás tartalma, szerkezete átalakulóban van. A hagyományos szakoktatási ismeretanyag egy jelentős része ma már az általános képzésbe integrálódott, vagy legalábbis ez a folyamat elkezdődött (pl. informatika, számítástechnika, mikroökonómia). Másik része, mint az emberi környezet fenntartását célzó ismeretek és tevékenységek (life skills) szintén elkezdtek beépülni az általános képzés tartalmi rendszerébe. Az európai iskolaügy egyik jellegzetes trendje az általános képzés és a szakoktatás tartalmi és szervezeti közeledése, összehangolódása. Ennek ismeretében elég nehéz megérteni, miért kellett Magyarországon a különállást hangsúlyozandó, a szakoktatásról külön törvényt hozni? A szakoktatási törvénynek megfelelően a szakközépiskolákban folyó szakmai képzést a felsőközépfokú oktatás évfolyamaira kell koncentrálni. Ugyanakkor a szakközépiskolai tanulóknak is biztosítani kell azokat a tanulási feltételeket -mind az általános műveltségi tantárgyakban, mind a szakmai tárgyaknál -, hogy érettségi vizsgát tehessenek, és ezáltal szabad utat kapjanak a felsőoktatás valamennyi intézménye felé.

1994/3-4 Meggyőződésünk, hogy a múlttól örökölt szakmunkásképző iskola és nagyüzemekre alapozott szakmunkásképzés teljes rendszere, szükségessége átgondolásra szorul. E képzési forma szakmai felügyeletének a kormányzati oldalát - összhangban a nemzetközi gyakorlattal - az iparszövetségek, iparkamarák irányítása mellett kell megvalósítani. 13. A középfokú iskolai tanulók teljesítményeit vizsgáló-követő újabb vizsgálatokból kiderült, hogy a gimnáziumi tanulók teljesítményátlagai csökkenő, a gimnáziumok közti különbségek pedig növekvő tendenciát mutatnak. A szakközépiskoláknál ez a tendencia fordított: a teljesítményátlagok növekvő, az iskolák közti különbségek csökkenő irányt mutatnak. A szakmunkásképző intézetekben a tanulók teljesítményátlagai igen alacsonyak, ami egyértelműen jelzi az iskolatípus általános válságát. Megítélésünk szerint megérett az idő arra, hogy rövid távú oktatáspolitikai cselekvés napirendre tűzze egy széles beiskolázási körre támaszkodó, általános középiskola tervét. Ennek a hipotetikus középiskolának a belső tanulásszervezését a jelenlegi átlagos gimnáziumok és a szakközépiskolák-tapasztalataira lehetne alapozni. 14. A közoktatás tartalmi szabályozása per excellence állami feladat. A szabályozási mechanizmus fontosabb komponensei a következők: a.) konszenzuson alapuló, mindenki számára közös tudást tartalmazó alaptanterv, b.) szabad tankönyv- és programpiac, c.) állami vizsgarendszer (a 10. évfolyam végén alapvizsga, a középiskola végén érettségi vizsga), d.) pedagógiai infrastruktúra, tanácsadás és továbbképzés. Ezen komponensek jelenleg kidolgozatlan vagy félkész állapotban vannak, illetve a minisztérium recentralizációs törekvései következtében az eredetitől eltérő koncepciók kerülnek kivitelezésre. Következtetésképpen 1994-től vagy vissza kell térni az eredeti elképzelésekhez, vagy felül kell vizsgálni a folyamatában lévő munkálatokat. A pedagógus társadalom közreműködése nélkül nem képzelhető el sikeres oktatáspolitika. 15. Az iskolai-pedagógiai kérdések kétpólusú megközelítésének megfelelően a tartalmi szabályozásában kétszintű szabályozás (nemzeti alaptanterv és iskolai-helyi tantervek) megvalósítására kell törekedni. A kerettanterveket mint bürokratikus és centralizáló eszközöket, ki kell iktatni a rendszerből. A nemzeti alaptanterv közös dokumentumban tartalmazza a tantervi szabályozás alapelveit és a tantervi követelményeket. Az alaptanterv pedagógiai szempontból akkor jó, ha megfelelő információt tartalmaz, és útmutatást ad az iskolai-helyi tantervek készítéséhez, a tankönyvpiac résztvevőinek, a vizsgakövetelmények megfogalmazóinak és az oktatás iránt érdeklődő közönségnek. 16. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szabályozási mechanizmus legfontosabb éltető eleme a tankönyv- és programpiac pozíciójának megerősítése. Azon is érdemes lenne elgondolkozni, hogy - a mostani minisztériumi jóváhagyás helyett - hogyan lehetne áttérni a tankönyvajánlás más, demokratikus módszereinek bevezetésére. (A szerzők és a kiadók például a jóváhagyás elnyerése helyett, különböző szakértők ajánlásainak a megszerzésében válnának érdekeltté.) 17. A közoktatási törvény által létrehozott tankerületi oktatásügyi központok az állam recentralizációs törekvéseit szolgálják és csak zavarólag hatnak a pedagógiai szolgáltatások megyei-önkormányzati rendszerének kibontakozására. Megszüntetésük az új kormány egyik első feladata lesz. Ugyanakkor megoldásra vár a törvényességi felügyelet állami megszervezése. Erre egy viszonylag kis létszámú, megyei referatúrával rendelkező minisztériumi főosztály látszik legalkalmasabbnak, az angol HMI (Her Majesty Inspectorate) mintájára. 18. A magyar iskola gyakran a szétesés, az anarchia nyomait mutatja. Még nem készült fel arra, hogy hirtelen elnyert szakmai autonómia szerint működjön, de a régi, autokrata irányítást sem tolerálja többé. Az iskolának az a törekvése, hogy megfeleljen

1994/3-4 környezete vélt vagy valóságos elvárásainak, szintén sok működési zavar forrása. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a minisztérium - és sok helyen az önkormányzatok - nem képesek szakmai irányítást adni. Nincs más választás: az iskola önállóságát erősíteni, szakmai segítségét növelni kell. Ehhez világos és egyértelmű oktatáspolitikát kell meghirdetni és realizálni. 19. A jelenlegi minisztérium szerteágazó feladatait többnyire hatalmi pozícióból, bürokratikus módszerekkel próbálja megoldani. A pedagógiai kutató-fejlesztő intézetek és a pedagógiai innováció elsorvasztása a ki nem mondott célok közé tartoznak. A minisztérium tudományellenességét sajátos populizmus színezi: a tanítóktól és a tanároktól olyan feladatok megoldását remélik, melyekre nem képezték ki őket. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az oktatás mint a legnagyobb közszolgáltatás, nem maradhat tudományos kutatófejlesztő bázis nélkül. Ez egybeesik az önkormányzatok és más iskolatulajdonosok érdekeivel is. E kutató-fejlesztő bázis újragondolása és újraszervezése az 1994 utáni időszak egyik fontos feladata. Az európai minta szerint az oktatási tárcát - feladatai megoldásában központi intézetek (tantervfejlesztő, értékelő stb.), valamint főiskolai és egyetemi kutatóhelyek és tanszékek segítik. A kutatóhelyek általában intellektuális függetlenséget élveznek. Előfordul azonban, hogy a kutatóhelyek gazdaságilag is függetlenek (pl. alapítványi forrásokból fedezik infrastruktúrájukat és a feladatok költségeit). A Köztársaság Párt államigazgatási koncepciójában már említettük, hogy az oktatási minisztériumokban általában kevés, de magasan kvalifikált tervező- és oktatáspolitikus dolgozik. Svájcban még minisztérium sincs! 20. Az állami oktatáspolitika helyzetrajza tekintetében jó megoldásnak tűnik az OECD által kezdeményezett „International educational indicators" programhoz való csatlakozás, amely lehetővé teszi a fejlett országok iskolarendszerei hatékonyságának sokszempontú, és nem csak leíró jellegű összehasonlítását. (A programban például a standard körülmények közt felmért tanulási teljesítményekkel is összehasonlítják.) Itt az ideje, hogy magyar elemzés és program készüljön az európai csatlakozásból következő pedagógiai és oktatásügyi feladatokról. Az oktatáspolitikával összefüggő sokféle kutatás és fejlesztés közül, fontossága miatt szükséges kiemelni az iskolai műveltség kérdéskörét. Az iskolai műveltség felfogásmódjában, az ebből levezetett tantárgyi rendszerekben az utóbbi időben sok változás történt. Nálunk is felismerték például az idegen nyelvek, az informatika, az etika, a vallás, a háztartástan, a környezetvédelem stb. tanításának fontosságát. Kívánatos lenne, hogy tantárgyi rendszerünkben a reáliák (matematika, természettudományok, technika) és a humaniórák tanítása kiegyensúlyozott legyen. A fejlődést az iskolai műveltség tekintetében a nem konvencionális tantárgyak és tantárgyi rendszerek (globális témák, tantárgyi integrációk stb.) jelentik. Itt az ideje, hogy a kormányzat, a Magyar Tudományos Akadémia és a Rektori Konferencia együttesen kezdeményezzék az iskolai műveltség megújítását, a tantárgyi rendszer és ezzel összefüggésben a tanárképzés és a tanártovábbképzés gyökeres reformját. (A tantárgyi rendszer megújításának a legfőbb akadálya a szakosképzés jelenlegi rendszere és egyes esetekben szemlélete.) 22. A fejlett országokban a kötelező oktatással párhuzamosan kialakultak és újabban ugrásszerű fejlődésének indultak az oktatás nem formális intézményei (post secondary képzés, felnőttképzés, távoktatás stb.) E tekintetében arra kell felkészülni, hogy a jóléti társadalmakban az emberi élethez egyre inkább hozzátartozik az „életfogytiglan" való tanulás. Ma már nem csak a 6-18 évesek járnak iskolába és nem csak a 18-25 évesek látogatják az egyetemeket. A nem formális oktatás egyben a munkanélküliség megelőzésének és kivédésének is egyik széles körben elfogadott módszere. Budapest, 1994. február 25.

1994/3-4 Palotás János Dr. Báthory Zoltán A NEMZETI DEMOKRATA SZÖVETSÉG OKTATÁSI PROGRAMJA (KÖZOKTATÁS) Alapelvek A Nemzeti Demokrata Szövetség az oktatásügyet pártok fölött álló nemzeti ügynek tekinti, gyökeres megújítása csak szakmai, társadalmi, politikai konszenzus alapján mehet végbe. A szakmán mind a gyakorló pedagógusokat és szervezeteiket, mind az elmélet műhelyeit és kutatóit értjük; a társadalmi konszenzus kialakításában mindenek előtt a szülőkre (Szülői Kamara, Nagycsaládosok Egyesülete, más civil szervezetek) kívánatos támaszkodni. A politikai konszenzusra jó esély volt a rendszerváltás folyamatának kezdetén, mivel a pártok oktatási programjai minden sarkalatos pontban megegyeztek: ez jelent meg a közoktatási törvény vitájában is. Jó esély van erre ma is, hiszen a pártok többsége elutasítja mindazt, ami a közoktatás területén az elmúlt négy esztendőben történt. Más közelítésben a nemzeti demokraták a modernizáció kulcskérdésének tekintik az oktatásügyet. Közismert, hogy minden gazdasági csúcsteljesítményt egy magas színvonalú oktatás kialakítása előzött meg, a skandináv államoktól Kelet-Ázsiáig. Korunk fejlett gazdasága nem az olcsó, hanem a jól képzett munkaerőt igényli, de fiatal demokráciánk sem erősödhet meg a művelt, civilizált, következésképp szabad és öntudatos állampolgárok sokasága nélkül. Mindenek előtt három alapvető fontosságú feltételben látjuk az oktatásügy megújításának lehetőségét. Önmagukban nem elégségesek, de nélkülük minden program megvalósíthatatlan marad. Az első a pedagógusképzés, különösen az általános iskolai tanító- és tanárképzés egységesítése, színvonalának felemelése. Jelenleg az egyes főiskolák követelményei eltérőek, a felvételi vizsgák nem eléggé igényesek, nem döntőek a pályaalkalmasság szempontjai. Az egységes követelményrendszer nem kényszerű uniformizálást jelent, hanem egy adott, jő színvonalig az oktatás tartalmának, a szakmai gyakorlat időtartamának, a felvételi vizsgakövetelményeknek egységesítését. Az egységes, felemelt szintű követelményrendszer kidolgozása a felsőoktatási intézmények, szakmai testületek feladata, az Országos Köznevelési Tanács koordinálásával. A második az anyagi feltételek megteremtése, egy új szerkezetű költségvetés és az oktatásügy prioritása jegyében. A köz- és felsőoktatás megfelelő szintű béreit a központi költségvetésnek kell biztosítania, s törvényben meghatározott módon kell támogatnia azokat az önkormányzatokat, amelyek nem képesek a dologi kiadások (épületek, felújítás, karbantartás, fenntartás, működtetés) fedezésére saját erejükből. A harmadik a megfelelő munkafeltételek megteremtése. A jelenlegi magas kötelező óraszám csak önkizsákmányolás árán teszi lehetővé a magas színvonalú munkát, s majdnem lehetetlenné az értelmiségi életformát. A gyereklétszám sajnálatos csökkenése és a növekvő pedagógus-munkanélküliség is a kötelező óraszám radikális csökkenését igényli (heti 12-14 óra). A programok értékes tartalmait csak jói képzett, jól megfizetett, megfelelő körülmények között dolgozó pedagógusok valósíthatják meg: nélkülük semmi sem történhet. Szabályozás tantervvel és vizsgarendszerrel Célunk egy olyan oktatási rendszer kiépítése, amely az egyes iskolák lehető legnagyobb szabadságát egy egységes, országos rendszer keretei között valósítja meg. Ezt

1994/3-4 nem központi irányítással, hivatali hálózattal, hanem egy olyan automatizmus kialakításával kívánjuk megteremteni, amely az iskolák fölé telepített ellenőrző hatóságok nélkül is képes mérlegelni azok teljesítményét, egyben magasabb színvonalú munkára is sarkallva az iskolákat. Meggyőződésünk, hogy a pedagógiai teljesítmény teljes egészében mérhetetlen. Egyetlen objektív mérce lehetséges: a diákok tudása. A szabályozás egyik eszköze ezért a Nemzeti alaptanterv (NAT): az a kötelező műveltséganyag, amelynél kevesebbet nem, legfeljebb többet taníthatnak az egyes iskolák. Erre épül fel az alternatív tantervek és tankönyvek kínálata. A művelődési kormányzat által 1992 és 1994 között előterjesztett NATváltozatokat azonban szakmailag értékelhetetlennek ítéljük. Vissza kívánunk térni az 1992ben elkészült tervezethez (NAT 3), amely a benne foglalt anyag csökkentése után elfogadhatóvá válhat. A NAT alapján készülő tanterv-modellek, alternatív tantervek készítése a pedagógiai műhelyek, elkészíttetésük a minisztérium feladata. Helyi tantervek is készülhetnek, de nem kötelező jelleggel. A szabályozás másik eszköze a vizsgarendszer. Az első vizsga az alsó tagozat befejezése után történne, a gyerekek életkorához alkalmazkodó, játékos módszerekkel, kötelezően, hogy az elemi ismeretek és készségek elsajátítása, illetve kialakítása nélkül ne lehessen a felső tagozatba lépni. A második vizsga az általános iskola befejezésekor történne (14-16 év) kötelező jelleggel, a továbbtanulás feltételeként: kivétel csak a korábban középiskolába lépettek esetében tehető. A harmadik vizsga a kétszintű érettségi. A magasabb szint felvételi vizsga - de nem pályaalkalmassági vizsga - nélkül jogosít felsőfokú tanulmányokra, a második fokozat csak különbözeti, illetve felvételi vizsgával. A vizsgarendszer így az időben történő korrekció feladatának is megfelelne. A kötelező vizsgákon meg nem feleltek nem osztályismétlésre kényszerülnének, hanem speciális vizsgaelőkészítő osztályokban készülnének fel. Az elemi szintű vizsga kötelező jellegét a funkcionális analfabéták növekvő száma, az önkifejezéssel, helyesírással reménytelenül viaskodók sokasága indokolja. A második vizsga bizonytalan időmeghatározása iskolarendszerünk jelenlegi bizonytalanságait tükrözi. A kétszintű érettségi bevezetése azonnal visszaadná az érettségi rangját - annak ma semmi tétje nincs -, s felmentené a felsőoktatási intézményeket a bonyolult, költséges és nem eléggé hatékony felvételi vizsgáztatás alól. A pályaalkalmassági vizsga meghatározása, módszerei a felsőoktatási intézmények hatáskörébe tartoznak. A vizsgarendszer kialakítása és működtetése legcélszerűbben egy országos vizsgaközpont felállításával volna megoldható, gyakorló pedagógusok bevonásával. Legsürgetőbb az elemi szintű, kötelező vizsga és a kétszintű érettségi bevezetése, széles körű konszenzusra alapozva, szakszerűen előkészítve. Iskolaszerkezet Nyugat-Európa iskolarendszere a miénknél tagoltabb, többféle választási lehetőséget kínál. Az iskolaválasztás lehetőségét nem köti egyetlen, kötelező időponthoz. Az egységes alapozó képzés mindenütt rövidebb nyolc évnél. Évtizedeken át funkcionáló iskolarendszerünk négy iskolatípusa (általános iskola, gimnázium, szakközépiskola, szakmunkásképző, illetve szakiskola) leegyszerűsíti a gyerekek képességeiben és törekvéseiben meglévő sokszínűséget, s ugyanazt az intézményt több funkció ellátására is kényszeríti (általános képzés, szakképzés), amelyek így csak töredékesen valósulhatnak meg. A sokszínűséget és a többféle funkció teljesülését magában az iskolarendszerben kell megteremteni, az átjárhatóság garanciái mellett. Az iskolarendszer fellazulása az iskolakísérletek terjedésével már a rendszerváltás előtt megkezdődött, azóta felgyorsult, elsősorban a középiskolák vonatkozásában. Az 1993. évi közoktatási törvény azonban sajnálatos módon rendszert nem, csak bizonytalanságot teremtett a hat-, nyolc-, illetve tízosztályos általános iskola deklarálásával, a tízosztályos

1994/3-4 iskola prioritásával, anélkül, hogy annak szakszerű előkészítése megtörtént volna (pedagógusképzés, tantervek). Hiányoznak az esélyegyenlőség, az átjárhatóság garanciái: a nyolc-, illetve tízosztályos általános iskolák a hátrányos helyzetű családok és régiók iskoláivá válhatnak; a hatosztályos általános iskola törvénybe iktatása lehetőséget teremt arra, hogy a nehéz anyagi helyzetben lévő önkormányzatok megszüntessék a hatodik és nyolcadik osztályokat. A nyolcosztályos általános iskola mellett az a legismertebb érv, hogy egy korosztályt 14 éves korig együtt tartva a szocializáció és az esélyegyenlőség legjobb lehetőségét teremti meg. Ez az érvelés azonban nem számol a gyerekek különböző képességeivel és azzal sem, hogy az esélyegyenlőség a gyakorlatban nem funkcionál. Ellene is felhozható több érv (a tananyag kényszerű koncentrikus felépítése, iskolaváltás a pubertás közepén stb.). A Nemzeti Demokrata Szövetség álláspontja szerint az a legfontosabb érv, hogy ez az iskolatípus létezik: erre képezték a pedagógusokat, építették az iskolákat, készítették a tankönyveket. Megingatása a közeljövőben az iskolarendszer destabilizálását jelentené. A tízosztályos általános iskola kizárólag azokban az országokban működőképes, ahol a népsűrűség, a településszerkezet, az infrastruktúra fejlettségi színvonala lényegében eltér a magyarországi állapotoktól. Megvalósítása csak a hátrányos helyzetű rétegek felzárkóztatása szempontjából indokolt, az iskolarendszer egészébe illesztve. A középiskolai képzés kiterjesztése mind a szakképzés, mind az általános képzés vonatkozásában, az érettségizettek számának növelése elsőrendű követelmény: az a kívánatos állapot, hogy a tizennégy évesek elsősorban ne szakmát, hanem iskolát válasszanak. A kötelező középiskola azonban csak távlati cél lehet: megvalósítása a jelenlegi körülmények között színvonalzuhanást eredményezne. Csak hosszabb távon, az iskolarendszer átalakítása során tartjuk azt fokozatosan megvalósíthatónak. A Nemzeti Demokrata Szövetség olyan szerkezeti változással ért egyet, amely a hazai hagyományokon alapulva összefüggő szisztémába rendezi az oktatásügy különböző feladatait megjelenítő, eltérő iskolatípusokat, kidolgozza azok követelményrendszerét és annak igényei szerint alakítja a tanító- és tanárképzést. Olyan rugalmas rendszerrel ért egyet, amely megteremti az átjárhatóság garanciáit (életkorokhoz nem kötődő iskolafokozatok, vizsgalehetőség az adott iskolatípus elvégzése nélkül is, vizsgaelőkészítő osztályok, különbözeti vizsgák stb.). Az iskolarendszer átalakítása azonban széles körű szakmai vitát, alapos és szakszerű előkészítést igényel. A szakmai, társadalmi, politikai konszenzus ebben a vonatkozásban különösen nélkülözhetetlen, hiszen egy új oktatási struktúra kialakítása, előkészítése, bevezetése csak hosszú távon, több kormányzati ciklus során valósulhat meg. Felügyelet, szaktanácsadás, pedagógiai szolgáltatás Az elmúlt négy esztendő szétzilálta a pedagógiai szolgáltatás és szaktanácsasás rendszerét. A megyei pedagógiai intézetek a megyei önkormányzatokhoz kerülve peremhelyzetbe sodródtak, elsősorban nem megfelelő anyagi ellátásuk miatt. A szaktanácsadás alig működik. A széles körű szakmai-politikai tiltakozás ellenére létrejöttek a Tankerületi Oktatásügyi Központok (TOK), gyakorlatilag hatósági funkciót gyakorolva. Az állam elsőrendű kötelességei közé tartozik, hogy a készpénzekből magas színvonalú oktatást működtessen, erre a feladatra azonban a TOK-ok hálózata nem alkalmas. A Nemzeti Demokrata Szövetség megszüntetésüket javasolja. Az iskolák fölötti törvényességi felügyeletet első fokon a jegyző, másodfokon a minisztérium gyakorolja. A szakmai felügyeletet modellünkben a vizsgarendszer fölöslegessé teszi, hiszen nem megfelelő vizsgaeredmények esetén az iskolafenntartó, a szülők, az igazgató azonnal megvizsgálhatják annak okait, de önvizsgálatra kényszerül a tantestület is. A vizsgarendszer azonban csak a végeredményt rögzíti, szükséges tehát a szakmai tanácsadás rendszerének kiépítése is. Ennek több változata is elfogadható: az országos vizsgaközponthoz, a megyei pedagógiai intézetekhez kötve, országos szaktanácsadói jegyzék alapján stb. De semmiképpen sem kötődhet az iskola fölött hatósági jogkörrel rendelkező intézményhez, nem

1994/3-4 lehet döntési joga, nem a pedagógusok, az iskola munkájának minősítése, hanem annak segítése a feladata. Munkájukat az iskola, az iskolafenntartó, a szülők felkérése alapján költségvetési forrásokból végezzék. A pedagógiai szolgáltatás a megyei, városi, kerületi pedagógiai intézetek feladata, működésükhöz költségvetési források szükségeltetnek. Posztgraduális képzés A pedagógusoknak elsősorban szaktárgyi tudásuk elmélyítésére, az új tudományos eredmények ismeretére, új módszertani ismeretekre van szükségük, posztgraduális képzésüket ezért az egyetemekhez kell kötni. Az egyetemek dolgozzák ki az egy tanév időtartamára kiterjedő továbbképzés kínálatát, abból a pedagógusok szabadon válasszanak. A továbbképzésre törvényben meghatározott időközönként - 6-8 év - egy tanulmányi év vehető igénybe, teljes fizetéssel, disszertáció-, illetve vizsgakötelezettséggel. A sikeres posztgraduális képzés a közalkalmazotti törvény több szempontból is átdolgozásra szoruló bértáblázatában a harmadik, döntő szempontot jelentse a végzettség és a szolgálati idő mellett. Világnézeti semlegesség, egyházi iskolák Az 1993. évi közoktatási törvény kevés erénye közé tartozik az, hogy garantálja az állami, önkormányzati iskola világnézeti semlegességét. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a szülők kívánsága szerint ne történhessék ott fakultatív hitoktatás, a kölcsönös tisztelet és a toleranciajegyében. Azt a kérdést, hogy a hitoktatás a tanítási óráktól szigorúan elkülönítve történjék, az iskola döntési jogkörébe tartozónak tekintjük, a helyi igények és sajátosságok szerint: sok esetben ez diszkriminációt jelentene. Az egyházi iskolák újraindítását a törvény keretei között látjuk megvalósíthatónak, minden érintett fél (egyházak, önkormányzat, szülők, tantestület) megegyezése alapján. Sajnálatosnak tartjuk, hogy a politikai és pártviták oly sok nyugtalanságot okoztak ebben az amúgy sem könnyű kérdésben. A sokszínű iskolaválasztékban természetes módon helye van az egyházi iskoláknak éppen úgy, mint az alapítványi és magániskoláknak. Részesedésük egyelőre jelentéktelen (mintegy 2%), de számuk gyarapodása esetén is kisebbségben lesznek. A magyar iskolarendszer elsősorban az önkormányzati iskolákra épül. Összegzés Tervezetünk elsősorban a magasabb színvonalú oktatási rendszer feltételeit tárgyalja, teljességre nem törekedett. Nem foglalkozik az iskola belső életének demokratizálásával, a döntési szintek megosztásával az iskolafenntartó, az iskolaszék, az igazgató, a tantestület, a diákönkormányzat között, noha ezt elengedhetetlennek tartja. Nem határozta meg a nevelésoktatás folyamatának célját, mert magától értetődőnek tartja a művelt és önművelésre képes, testben és lélekben egészséges, hazáját szerető, de egyetemességében is gondolkodni képes, becsületes és szorgalmas ifjúság nevelését. Nem tárgyalja az iskolafinanszírozás technikáit. Legfontosabbnak az alapelvekben rögzített három feltételt tekinti, amelyek nélkül magas színvonalú oktatási rendszer nem valósulhat meg. Szakmai, társadalmi, politikai konszenzust ajánl a kialakítandó oktatási rendszer minden kérdésében, mert csak akkor felelhet meg a feladatának, ha időtállónak bizonyul. Olyan új közoktatási törvényre van szükség, amely évtizedekig nem szorul korrekcióra alapvető fontosságú kérdésekben. Az 1994-ben hivatalba lépő új művelődési kormányzatnak, új Országgyűlésnek erre a feladatra kell vállalkoznia. Nehéz helyzetben, hiszen a négy elmúlt esztendő során minden összekuszáltatott. Nincs Nemzeti alaptanterv, felülvizsgálatra szorul a közoktatási és a közalkalmazotti törvény, csalódottak a szülők és a pedagógusok. Mégis reménykedünk a politika szereplőinek józanságában, a szakmai józanságban, hogy ezúttal nem a kormányzati akarat dönti el iskolaügyünk - és azzal az ország - jövőjét, hanem annak tekintik, ami: pártok fölött álló, döntő fontosságú nemzeti ügyünknek.

1994/3-4 Pártok az oktatásról NEMZETI ERŐK MOZGALMA Az oktatási vállalkozások engedélyezése legyen az oktatáspolitika alapja. A magániskolák, magánegyetemek, állami intézetek, felekezeti iskolák tarkasága egyértelműen gazdagítja, tökéletesíti az embertőke-állományt. A művelődés- és kultúrpolitikában egyfelől érvényesüljön a költségvetési támogatás, másfelől szabad alapítványstruktúra tegye lehetővé a szabad és értékes alkotások létrejöttét. BOLDOGSÁG PÁRT Az oktatási vállalkozások engedélyezése, támogatása legyen az oktatáspolitika alapja. A magániskolák, magánegyetemek, állami intézetek, felekezeti gimnáziumok tarkasága egyértelműen gazdagítja, tökéletesíti az embertőke-állományt. A művelődés és kultúrpolitikában egyfelől érvényesüljön a költségvetési támogatás, másfelől szabad alapítványstruktúra tegye lehetővé a szabad, értékes alkotások létrejöttét, a közművelődési hálózat fejlesztését. Meg kell érteni, hogy a tudósokat csak anyagi lehetőségeik gazdagításává! lehet itthon tartani. MAGYAR ANYÁK NEMZETI PÁRTJA A gyermek fejlődése során a család mellett legfontosabb kapcsolat az iskola. Bármely fokon csak az oktatás, a haza és a gyermek iránt elkötelezett, nagy tudású, megbízható személyekre szabad bízni a felnövekvő nemzedéket, hogy egy kis tehetség se kallódhasson el, és az iskoláztatottság és műveltség valóban általános, hazafias és magas szintű legyen. Az oktatás és vonzatai minden állampolgárunknak ingyenesen elérhető legyen. Fontos feladat, hogy a végzett, képzett fiataljaink itthon találják meg helyüket és munkahelyüket is. MAGYAR NÉPPÁRT - NEMZETI PARASZTPÁRT OKTATÁSPOLITIKA Az oktatáspolitika legfőbb követelménye az, hogy az oktatás-nevelés a nemzet erejének a kifejlesztője legyen. A felnövő nemzedéknek olyan képességgel és tudással kell rendelkeznie, ami biztosítja a magyar állam magas fokú közművelődését és munkakultúrájának európaiságát. E követelmény megvalósítása parancsolóan szükségessé teszi a pártpolitikai semlegesség elvének megvalósulását az oktatásképzés folyamatában. Ugyanakkor az oktatás-nevelés átfogóbb követelményrendszere pedig választási lehetőséget biztosít az erkölcsi, a világnézeti és a politikai értékek megismerésében, illetve megválasztásában. A közoktatásnak a különböző adottságokkal rendelkező és különböző családi feltételek között nevelődő fiatalok esélyegyenlőségét kell megteremtenie, amit a tanterv-óraterv és az oktatás tárgyi feltételei biztosítanak. Az esélyegyenlőség a jogállam demokratikus alapelve, amit az állami, az önkormányzati, az egyházfelekezeti és az alapítványi iskoláknak meg kell valósítaniuk. Az esélyegyenlőség mellett az egyéni sajátosságokat is erősítenie kell az alapiskolának, különösen a középiskolának. Ennek érdekében a tantervnek, óratervnek tartalmaznia kell a szabadon választott tantárgyak növekedő arányát, amely képzési-oktatási esélyegyenlőséget biztosít a választott tudományágak elmélyült elsajátításában. Az óvodai előképzés után az alapkészségek elsajátítása a legfőbb képzési feladat az alapiskola első három évében, majd az azt követő átvezető képzési szakaszban a felismert tehetsége szerint válasszon a fiatal középiskolai típust.

1994/3-4 A 6+6 iskolarendszer általánosabb szervezése mellett a nagyobb településeken 4+8 osztályos iskolarendszer is szervezhető úgy, hogy az átvezető képzésszakasz nagyobb része beépül a gimnáziumi oktatásba-képzésbe. Az alapiskola általánossága azért is célszerűbb, mert a tanuló úgy nevelődhet a családban, hogy az alapiskola egyben a szűkebb lakóhely iskolája is lenne. Az alapiskola elsőbbsége a nemzetiségi oktatás-képzés sajátos igényét is biztosítaná, mivel a nemzeti identitás megőrzése alapvetően oktatásszervezési feladat. A középiskolai tantárgyak, illetve a tantárgyi csoportok és a kapcsolódó gyakorlati képzés más és más aránya adja meg az iskolatípus jellegét. A középfokú képzés egyrészt befejezett legyen abban az értelemben, hogy az érettségi mellett szakképesítést is ad, másrészt nyitott is legyen, vagyis egyenlő esélyt biztosítson a felsőfokú továbbtanulásra. A különleges (pl. gyógypedagógiai) képzést igénylő gyermekek számára a lakóhelyi iskolaszervezés csak regionális szervezésben valósítható meg, a speciális középfokú oktatást pedig célszerű központi és területi egyeztetéssel megszervezni. A felsőoktatás igen költséges a magyar állam számára, ezért mind az elméleti, mind a gyakorlati követelménynek az európai értékrendszeren alapuló diplomát kell biztosítania. Az egyetemi és főiskolai képzés szerves folytatása legyen a középiskolai képzésnek, vagyis a tudományegyetemekre inkább gimnáziumokból, a műszaki és a mezőgazdasági intézményekbe pedig a szakközépiskolákból pályázzanak a hallgatók. A felsőoktatás képzésrendszerének természetes részévé kell tenni a pedagógiai képesítés megszervezését azok számára, akik a társadalom szellemi életének formálásában vagy a középiskolai oktatásban akarnak tevékenykedni. A középfokú és felsőfokú oktatás-képzés kiegészítője a posztgraduális képzés, ami ötvözze a permanens szakképzést a társadalmi-közéleti ismeretekkel. A középfokú iskolákat egy- vagy kétéves szaktanfolyamok követhetik, amelyek egyben a népfőiskolák hagyományőrzését is jelentik. Az egyetemek speciális tanfolyamai elsődlegesen a tudományok fejlődését kövessék úgy, hogy a diplomások magas fokú társadalom- és népismeretet szerezzenek közéleti tevékenységükhöz. ISKOLAI ÖNKORMÁNYZATOK Az oktatásügy minden szintjén biztosítani kell a pedagógusok önkormányzatát. A pedagógusközösségek csak akkor dolgozhatnak felelősséggel, ha a testületi döntések az irányadók munkájuk végzésében. Az oktatási intézmények testületei nem függetlenek az oktatásügyi kormányzattól és az önkormányzatoktól, ezért az oktatási törvények és képzésinevelési követelmények sikeres végrehajtása szükségessé teszi a velük való együttműködést. A kölcsönösség elve megköveteli az oktatási kompetencia tisztázását az oktatási intézmények önkormányzata és a helyi, a területi és a központi szervek együttműködésében, így az alapiskolák a helyi, a középiskolák a területi, a felsőfokú intézmények a központi kormányzattal működjenek együtt. Az oktatási intézmények önkormányzatának természetes része a tanulói, illetve a hallgatói önkormányzat. Az oktatási intézmények demokráciája tekintetében nagy a különbség az alsó-, a közép- és a felsőfokú között, de egy vonatkozásban nem lehet különbség, méghozzá abban, hogy a tanulói s hallgatói önkormányzat nem kérdőjelezheti meg a tanári testületek és az igazgatók jogkörét. Az oktatási intézmények munkahelyek, ahol a tanulási munkával készülnek fel a tanulók, a hallgatók a felnőttkori munkájukra. Amennyiben az oktatási intézmény egyházi vagy világi alapítvány, akkor a tantestületi önkormányzat együttműködése az alapító szervekkel való egyeztetést is szükségessé teszi. Természetesen ezen oktatási intézményekre is vonatkoznia kell az oktatási törvénynek, ill. az általános képzési-nevelési követelményeknek.

1994/3-4 Az oktatás-képzés jogállami irányítását olyan nemzeti tanterveknek kell megszabnia, amely biztosítja a pedagógusok szakmai szabadságát és érdekvédelmét, ugyanakkor a pedagógusok szakmai tevékenységét is szabályozza. Az oktatásügy-szolgálat, amely párhuzamosan növeli a magyarságtudatot, az általános emberi, az európai és a keresztényi értékeket és műveltséget. A pedagógusoknak mint a magyar jogállam szabad állampolgárainak jogukban áll bármely párt tagságát nyíltan vállalni, de oktató-nevelő munkájukban a pártcélok terjesztése tilos. Kötelességük a Magyar Köztársaság érdekét képviselni. A tudományos gondolkodás és az európai szellemiség legyen az oktatómunkájuk meghatározója, annak érdekében, hogy a népi-nemzeti műveltségünk a világkultúra elismert értéke legyen. ANYAGI, PÉNZÜGYI FELTÉTELEK Az oktatási intézmények anyagi-pénzügyi feltételeinek biztosítását az határozza meg, hogy állami vagy önkormányzati, illetve egyházi vagy alapítványi intézményről van-e szó. Az alapfokú oktatási intézmény anyagi feltételeit a helyi önkormányzat biztosítja: ha szükséges, állami támogatást igényelhet (pl. nemzetiségi iskola). A középfokú oktatási intézmények finanszírozási kötelezettsége a területi önkormányzat hatásköre, míg a speciális középfokú iskolák központi költségvetésben részesítendők. Az alapfokú és középfokú képzés állampolgári jogon jár, vagyis ingyenesnek kell lennie. A felsőoktatási intézmények anyagi működtetését a központi kormányzatnak, illetve a hallgatók eltartójának kell vállalnia. A kiváló hallgatóknak állami támogatás adható, ha szociális helyzetük is szükségessé teszi. Az egyházi és világi alapítványok intézményei állami kiegészítő támogatásban részesítendők, ha az eltartó szülők anyagi támogatása nem fedezi a normatív költséget. Az oktatási intézmények pedagógusai és különböző képesítésű szakemberei átlagbére azonos legyen a más diplomások és szakemberek átlagbérével, amit a kormányzatnak kell garantálnia. MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT Az oktatás, a kultúra, az egészségügy terén is szorgalmazza az MSZMP az elmúlt évtizedekben kivívott eredmények megtartását. Állást foglal az ingyenes, minden fiatal számára elérhető, tudományos szellemű oktatás, a lelkiismereti, világnézeti szabadság, az állam és az egyház következetes szétválasztása mellett. Kiáll azért, hogy az állam támogassa a tudományos kutatást, a kultúrát, a művészetet, a sportot, s tartsa fenn az állampolgári jogon igénybe vehető ingyenes egészségügyi ellátást. ZÖLD ALTERNATÍVA PÁRT A gyermekek nevelése és minden, a család érdekében végzett mindennapi -nem pénzkereső - tevékenység családfenntartó munkának tekintendő, tehát teljes jogú, a közösség által fizetett munkának kell tekinteni a főhivatású anyaságot, illetve apaságot. A társadalomban zajló változások olyan gyorsak, hogy a szülői nemzedékbe beépült értékek és szokások nem alkalmasak minden probléma megoldására, amellyel a gyermekek szembekerülnek. Az új kihívásokra csak az iskola készítheti fel őket. De nem a mai, hagyományosan konzervatív, évtizedes - ha nem évszázados -, régen elavult szemléletmódot tükröző, hanem egy megújult, értékelvű iskola. Elengedhetetlen, hogy az iskolai nevelésbe beépüljenek az emberséges magatartás elemei, a gyermekek megtanulják a természet, az élővilág, az állatok tiszteletét, megbecsülését is. Mindezt legelőször is a tanárképző intézmények tananyagába kell beépíteni. Miközben a kodifikált tanterveket oly módon kellene megváltoztatni, hogy valamennyi tantárgyba beépüljön az ökológiai szemlélet, egyúttal az iskolarendszer szerkezete

1994/3-4 is módosításra szorul. Vagyis az egész rendszer - az iskola külső és belső alá- és fölérendeltségi viszonyai, a tanároktól a megyei oktatási központokon át a tanterem bútorainak elrendezéséig -által sugallt rejtett tantervnek meg kell újulnia. Az új iskolarendszer tanítson meg mindenkit az információ önálló és kritikus válogatására, feldolgozására, legyen az akár a tananyag része, akár az intézmény, a világ, a társadalom működésére vonatkozó metainformáció. Mivel az alapvető műveltség - azaz készség és a képességek alapján elvárható legmagasabb képzettség - megszerzése alapvető emberi jog, ezért véleményünk szerint tandíjmentesnek kell lennie az alap- és középfokú iskoláztatásnak -állami intézményekben -, továbbá a felsőfokú oktatásnak is meghatározott tanulmányi eredmény fölött, a képzés alapidőtartama alatt. Mivel az emberi élet fenntartásának alapja az ön- és családfenntartó munka, az emberhez méltó körülmények között végzett munkához mindenkinek joga van. Az egészségre közvetlenül vagy közvetetten ártalmas - így az egészséges környezetet károsító - munkát mindenkinek joga van megtagadni, egyúttal annak ártalmasságát a nyilvánossággal is megismertetni. ISKOLA Mindenkinek szüksége és joga van az általános műveltség megszerzésére. A korszerű általános műveltségnek, ismereteknek az értékelvű gondolkodáson kell alapulniuk. Az iskolában tanítani kell a fenntartható fejlődés alapelveit, mert azok csak így épülhetnek be a mindennapok gyakorlati döntéseibe. A nevelést és az oktatást minden szinten, a bölcsödétől a továbbképzésig, az ökológiai szemléletnek kell áthatnia, a tanárképzésben különösen. Az egyes tantárgyak ökológiai vonatkozásait ki kell dolgozni és beépíteni a tananyagba és a tankönyvekbe is. Elemi érdeke a nemzetnek, hogy tagjai képesek legyenek a rájuk zúduló információtömeggel megbirkózva megtalálni a helyüket a világban. Ezért az államnak kötelessége biztosítani, hogy az alapműveltséget, alapkészségeket mindenki ingyenesen és az anyanyelvén szerezhesse meg. Szükséges a tankötelezettség kiterjesztése a nagykorúság eléréséig, vagyis 18 éves korig. Véleményünk szerint a nyolcosztályos általános iskola bevezetése annak idején fontos kulturális vívmány volt, ezért a nyolcosztályos általános alapoktatást nem szabad felszámolni, hanem alapformának - más alternatív formákkal együttmeg kell őrizni. Az iskolaalapítás, a szabad iskolaválasztás alapjog, beleértve a képzés életkori tagolását is, de biztosítani kell minden állampolgárnak a lehetőséget arra, hogy gyermekét nyolcosztályos alapképzést biztosító, ingyenes állami intézményben taníttathassa. Az állam az alapítványi, magán- és egyházi iskolák számára azonban nem írhatja elő kötelezőként ezt az oktatási formát. A középfokú oktatás kiterjesztésével együtt kell járnia a többféle típusú középiskolák közötti választási lehetőségek fenntartásának és bővülésének. A négyosztályos alaptípus mellett a hat- és nyolcosztályos középiskola is reális lehetőség, főleg az érettségi vizsgával záruló, hagyományos gimnáziumi forma esetében, A szakképesítést adó középiskoláknál azonban helyesebb a 10+2-es képzési struktúra, általános alapképzéssel és két-osztályos szakmai képzéssel. Kívánatos, hogy nagyobb iskolai centrumokban biztosított legyen a bentlakásos tanulás kulturált lehetősége. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy régi híres közoktatási intézményeink, főleg a rangosabb egyházi gimnáziumok, éppen azáltal tölthettek be fontos közművelődési missziót, hogy igazi szellemi környezetet biztosítottak a kisebb településekről jövő gyermekeknek. Megfontolandó, hogy nem oldható-e meg ezen az úton a nemzetiségi diákok anyanyelvű oktatása is jobban, mint a kisebb településeken létesített kis létszámú

1994/3-4 középiskolákban, hiszen egy-egy vidék centrumában jobban összehozhatok a nem magyar tannyelvű osztályok. Biztosítani kell az érettségi vizsga letételét mindenki számára, aki tanúsítani tudja tizenkét évnyi alapképzés sikeres befejezését. Az érettségi vizsga díjtalan, s egyben felsőfokú tanulmányokra jogosít. A középfokú oktatást fokozatosan az egész iskolaköteles korú ifjúságra ki kell terjeszteni. Általánossá kell tenni azt a lehetőséget, hogy a felsőfokú intézmények hallgatói - a második diplomájukat szerzők is - hitelt vehessenek fel a tandíj kifizetésére. Kívánatos, hogy - jó tanulmányi eredmény elérése esetén - a felsőfokú képzés is tandíjmentes legyen, meghatározott képzési időtartamon belül. Ezt sokféleképpen meg lehet oldani, de a tandíjmentesség megadásához szükséges tanulmányi szintet nem helyes központi, adminisztratív úton szabályozni, ebben az intézményi autonómiának sérthetetlennek kell lennie. Az állam megfelelő ösztöndíjak, támogatások rendszerével támogathatja a kiváló eredményt elérő diákot tanulmányai elvégzésében. Az állami oktatásban biztosítani kell a világnézet szabadságát, azt, hogy mindenki korlátozás nélkül fejthesse ki ebbéli véleményét, amennyiben egyúttal tiszteletben tartja mások szabad meggyőződését. Ennek megfelelően a hitoktatás az állami intézményekben csak fakultatív lehet, s nem képezheti az állami alapoktatás részét. Ebben is érvényesíteni kell az állam és az egyház elválasztásának polgári alapelveit. Ezen elvekből következik, hogy mint ahogyan a szaktárgyak oktatása során nem szabad beleszólni a hitbéli kérdésekbe, a hittanoktatásba - a hitoktatásnak sincs beleszólási joga a világi tárgyakba. Ugyanakkor biztosítani kell, hogy a vallást, illetve vallásokat mindenki megismerhesse, mint az egyetemes emberi civilizáció szerves részét, amely elválaszthatatlan az emberi kultúrától, és amely meghatározó szerepű volt örökbecsű műalkotások létrejöttében. Az oktatás fejlesztésének és fenntartásának támogatása érje el azt a szintet, amely a fejlett európai országokra általában jellemző. Csak akkor lehetünk a termelés bármely területén versenyképesek, ha ehhez megvan a szükséges szellemi kapacitás és megfelelő a munkaerő anyagi megbecsültsége. Tarthatatlan, hogy magas képzettségű, a társadalom számára nélkülözhetetlen munkát végző értelmiségiek javadalmazása alatta maradjon a piacgazdaság konjunkturális ágazataiban dolgozókénak. Az e téren mutatkozó súlyos kontraszelekciót és az értelmiség külföldre áramlását anyagi eszközökkel mérsékelni kell. Az ország fejlődésének érdekeit az ilyenfajta szellemi exodus akut módon veszélyezteti. Ezért biztosítani kell azt is, hogy a felsőoktatás, a kutatás és fejlesztés támogatottsága arányaiban ne legyen csekélyebb mértékű, mint az a fejlett országok, illetve a szellemi életüket dinamikusan fejlesztő országok esetében tapasztalható. A felsőoktatás és a kutatás legyen valóban stratégiai ágazat, amelyre az ország jövője alapozható. Az ország számára számos előnnyel jár, ha felsőoktatásunk nyitottá válik, és egyetemeink - jó hírük alapján - vonzó perspektívát nyújtanak más országok diákjainak a tovább tanulásra.