EURÓPAI PARLAMENTI MEGHALLGATÁSOK A BIZTOSJELÖLTEK KÉRDÉSSORRA ADOTT VÁLASZAI JÁN FIGEĽ (Oktatás, képzés, kultúra és többnyelvűség) B. rész – Szakterületre vonatkozó kérdések A. 1.
Általános kérdések Jelenleg, a nyílt koordinációs módszer értelmében a Parlamentnek csupán konzultációs szerepe van a lisszaboni folyamat oktatási és képzési rendszerrel kapcsolatos intézkedéseinek végrehajtásában. Ugyanakkor közösségi költségvetési forrásokat különítettek el „az oktatási és képzési rendszerek konkrét jövőbeli céljai” folyamatának támogatására. Hogyan fogja biztosítani, hogy a Parlamentet szorosabban bevonják ebbe a folyamatba?
A nyílt koordinációs módszer olyan területekre vonatkozik, amelyekben az Unió és intézményeinek jogköre korlátozott: amint azt a lisszaboni célkitűzések is említik, a módszert arra találták ki, hogy segítse a tagállamokat saját politikáik progresszív fejlesztésében, főleg az adatok és a leginkább bevált gyakorlatok közzététele által. Ha ezen folyamat támogatásához közösségi költségvetési forrásokat használnak fel, a költségvetési hatóság, azaz az Európai Parlament is természetesen teljes mértékben részese lesz a folyamatnak az általános költségvetési eljárás keretein belül. A Parlamentet be kell vonni a módszer keretein belül tárgyalt lényegi politikai kérdésekbe is. Elkötelezettje vagyok a Parlament teljeskörű tájékoztatásának a felelősségem alá tartozó területeken kezdeményezett bármilyen lényeges témáról. Rendelkezésre fogok állni a rendszeres véleménycserére, különösen az illetékes bizottságokkal, és kitüntető figyelmet fogok szentelni a Parlament által bemutatott jelentéseknek és véleményeknek.
2.
Véleménye szerint a következő pénzügyi tervben (2007-2013) mi legyen az Európai Közösségek éves költségvetésének felső határa?
A költségvetési fegyelem szükséges és megkerülhetetlen mind nemzeti, mind pedig európai szinten. Ugyanakkor a fegyelem nem feltétlenül jelent kevesebb költekezést – főleg bölcs és DV\528840HU.doc
HU
PE 337.599
HU
hatékony költekezést jelent. Az európai szintű költekezés számára pedig hozzáadott érték szerinti kiadásokat jelent, azaz olyan tevékenységeket, melyeket csak, vagy hatékonyabban európai szinten lehet végrehajtani. Mindez igaz az Unió versenyképességének a javítására, figyelembe véve a lisszaboni célkitűzéseket, azaz a kohézió, az oktatás és a képzés lehetőségeinek a növelését a növekedés és a foglalkoztatottság növelése, a természeti források jobb kezelése és védelme, az európai állampolgárság erősítése és az EU mint globális szereplő hangsúlyozása érdekében. És mindezt egy eddig példátlanul kibővített EU számára. Úgy látom tehát, hogy a Bizottság által javasolt 1,24%-os felső határ megfelelő. Ez lényegesen megnövekedett számú eszköz kiutalását teszi lehetővé a szakterületemhez tartozó újonnan javasolt EU-programok számára. Egy ilyen mértékű növekedés teljes mértékben igazolt, tekintettel a programok jelentőségére az Unió versenyképességének javításában, társadalmaink kohéziójának biztosításában, állampolgáraink személyes lehetőségeinek fejlesztésében, valamint az európai integrációhoz fűződő viszonyukban és az integráció folyamatában való részvételükben. B.
SZAKTERÜLETRE VONATKOZÓ KÉRDÉSEK
KULTÚRA
3.
Mit tesz az Unió annak érdekében, hogy jobban integrálja más földrészek kultúráit, amelyekkel a történelem során gyümölcsöző kapcsolatot tartott fent, különösen figyelembe véve azt a tényt, hogy ezek a kultúrák ma a bevándorlókon keresztül jelen vannak Európában?
Nem a semmiről kezdjük, amint azt mind a fejlett, mind pedig a fejlődő világ számos országa felé irányuló fontos együttműködési kezdeményezésünk is mutatja. A Meda, a Tempus, az új Erasmus Mundus programok, az Egyesült Államokkal, Kanadával, Kínával, Ausztráliával való egyre szorosabb oktatási együttműködésünk, valamint a fejlesztési politikák során az oktatási és kulturális projektekre fektetett hangsúly csak néhány példa a sok közül. Különösen a szeptember 11-i szerencsétlenség után sürgősen szükség van arra, hogy többet foglalkozzunk az interkulturális párbeszéddel. Támogatom az olyan kezdeményezéseket, mint az Euro-mediterrán alapítvány a kultúrák közötti párbeszédért, valamint az értelmiségiek és a művészek bevonását az e témakörrel kapcsolatos tudatosítás elmélyítésébe és irányelvek kigondolásába. A Bizottság eddig ebben aktív szerepet töltött be, és én ezt folytatni kívánom. A következő kihívás e folyamat kiszélesítése a sokkal nagyobb közönség irányába, nem csupán konferenciák, hanem a tagországokban és a partnerországokban rendezett vonzó kulturális programok által is. E célt a külkapcsolatokért felelős kollégámmal, közigazgatási és kulturális intézményekkel, valamint az olyan szervezetekkel való együttműködés során kívánom elérni, mint az Európa Tanács és az UNESCO.
PE 337.599
HU
2/9
DV\528840HU.doc
A kultúrák közötti párbeszéd az EU-n belül is egyre nagyobb fontosságú, amint azt a bevándorlásról, a beilleszkedésről, a toleranciáról és az egymás iránti megérétésről szóló társadalmi vita is mutatja. Az Education és a Culture programoknak aktívan hozzá kell járulniuk az interkulturális párbeszéddel kapcsolatos projektekhez. A Culture-t 2007-től követő programnak az interkulturális párbeszédet az egyik legfőbb tevékenységgé kell tennie, a művészek és munkájuk mobilitásával együtt. Szintén elkötelezettje vagyok a nyelvtanulásnak, mint az interkulturális párbeszéd egyik eszközének, a regionális és kisebbségi nyelvek tisztelete mellet – A nyelvtanulás és a nyelvi sokszínűség támogatása akciótervvel összhangban.
4.
Hogyan kíván hozzájárulni annak biztosításához, hogy a Szerződés 151. cikkének (4) bekezdését – amely az EU-politikák kulturális szempontjait hivatott összefoglalni – figyelembe vegyék?
Az EK-szerződés 151. cikkének (4) bekezdése fontos rendelkezés, mely a múltban konkrét eredményekhez vezetett, amint azt a Bizottságnak a moziágazatnak nyújtott állami segítséggel vagy a könyvárakkal kapcsolatos határozatai – melyek során a kulturális dimenziót teljes mértékben figyelembe vették – is mutatják. Nagy hangsúlyt fogok fektetni ezen cikk alkalmazására azon esetekben, amikor a politikai határozatok, bármilyen területen is, kulturális dimenzióval rendelkeznek. Továbbá biztosítani fogom a többi politikai terület kulturára kifejtett hatásának ellenőrzését, az 1994 és 1999 között a strukturális alapoknak a kulturális ágazatban történt felhasználásával kapcsolatos adatokat összesítő bizottsági jelentéssel párhuzamosan. Minden egyes megfelelő, szükséges és lehetséges lépést meg fogok tenni a 151. cikk (4) bekezdés sikeres alkalmazásának támogatásához. Először is, az Oktatási és kulturális főigazgatóság a cikk aktív őre marad a Bizottságon belüli és kívüli valamennyi ezzel kapcsolatos vita során. Másodsorban továbbra is tudatosítom a biztosok testületében, hogy mennyire fontos szerepet játszanak a kulturális ügyek az európai integrációs folyamatban. Harmadrészt pedig sürgetni fogom a többi európai intézményt is, hogy hasonlóan járjanak el. Elvárom az Európai Parlamenttől, különösen a Kulturális és oktatási bizottságtól, hogy támogassa ezt a folyamatot.
5.
Hogyan vélekedik a kulturális sokszínűség nemzetközi keretek között történő (WTO, UNESCO) támogatásának EU-politikájáról? Ön szerint az Európai Parlamentet hogyan lehetne hatékonyabban bevonni a kulturális különbségekről folytatott nemzetközi tárgyalásokba?
A kulturális termékek és szolgáltatások kitüntetett figyelmet érdemelnek, mivel azok közeli viszonyban vannak a kulturális identitással. Ezt egyre többen ismerik fel, ide értve a WTO-t is. Ám ez nem elég. A jó globális kormányzásnak világos elkötelezettséget kell vállalnia a kulturális sokszínűség megőrzéséért és támogatásáért világszerte. Ezért támogatom a tárgyalások elindítását az UNESCO-n belül a kulturális tartalmak és a művészi kifejeződések sokszínűségéről szóló egyezményről, a Bizottság 2003. évi, „A kulturális sokszínűségről szóló nemzetközi egyezmény felé” című közleményével összhangban.
DV\528840HU.doc
3/9
PE 337.599
HU
A tárgyalások valószínűsíthetően hamarosan az UNESCO-n belül kormányközi szinten kezdődnek meg. Fontos, hogy az EU és a tagállamok megerősítsék elkötelezettségüket a kulturális sokszínűség mellett, ide értve a nemzetközi kontextust is. Közös megközelítés szükséges ahhoz, hogy hatékonyan közreműködjünk a kulturális sokszínűség megőrzésével és támogatásával kapcsolatos világméretű stratégia kifejlesztésében. Azon területeken, melyeken a közösségi politikák és egyezmények az UNESCO-egyezmény előzetes tervezetének operatív részével kapcsolatosak, a Közösség feladata az egyezményben való részvételéről való tárgyalás annak érdekében, hogy az acquis és kompetenciái ne sérüljenek, és hogy képviselni tudja saját érdekeit. Ez a nemrég közzétett, a Tanácsnak szóló bizottsági ajánlás célja, mely szerint a Bizottság fel lenne hatalmazva a Közösség részéről az UNESCO-val való tárgyalások lebonyolítására (amint azt az Európai Parlament is támogatta). Köszönöm az Európai Parlamentnek az UNESCO-kezdeményezéshez nyújtott erőteljes támogatását, különösen múlt januárban, Prets asszonynak a kulturális sokszínűségről szóló saját kezdeményezése által. A Parlamentnek világos szerepe van az európai vélemény kialakításában. Továbbra is tájékoztatni fogom az Európai Parlamentet az UNESCO-egyezmény terén végbe ment fejleményekről és remélem a későbbiekben is hasznosak lesznek további hozzájárulásaik.
6.
Hogy látja az „Európa Kulturális Fővárosa” nevű közösségi program jövőjét?
Úgy gondolom, rendkívül fontos, hogy a Parlament és a Tanács sürgősen elfogadják a Bizottság javaslatát, mely lehetővé tenné az új tagállamok számára, hogy minél előbb a többi tagállammal egyenlő módon vehessenek részt e programban. A Bizottság 2003 novemberében javasolta, hogy módosítsák a határozatot azzal az egyedüli céllal, hogy sürgősen tegyék lehetővé az új tagállamok számára, hogy jelölhessenek várost az "Európa Kulturális Fővárosa" címre 2009 és 2019 között. A 10 új tagállam számára összeállított lista összetételét ők maguk döntötték el. A Tanács közös állásfoglalását múlt májusban fogadta el. Ez nagy mértékben megfelel a Bizottság javaslatának és egyhangú egyetértést élvez a tagállamok részéről. Tudatában vagyok annak, hogy a Parlament kérdéseket vetett fel az Európa kulturális fővárosa rendszer tartalmára és eljárásaira vonatkozóan. A lehető leghamarabb jelenteni fogom a Parlamentnek az ezen ügyekben elért fejleményeket a különböző adatok alapján, különösen pedig egy nemrég befejezett tanulmánynak az 1995-2004 közötti időszakra kijelölt fővárosokkal kapcsolatos eredményei alapján. Ám ezek a szélesebb körű kérdések nem jelenthetnek akadályt abban, hogy az új tagállamoknak a lehető leghamarabb jogi alapot teremtsünk a definíció szerint hosszú felkészülés megkezdéséhez a rendszerben való részvétel végett.
PE 337.599
HU
4/9
DV\528840HU.doc
OKTATÁS
7.
Mik a jövőbeli oktatási és képzési keretprogrammal kapcsolatos céljai?
A legfontosabb, hogy gyors egyezséget érjünk el az újonnan javasolt, integrált, élethosszig tartó tanulási programmal kapcsolatban. 2007. január 1-jétől a programnak késznek és működőképesnek kell lennie, ám ehhez legalább egy évvel korábban döntenünk kell, hogy legyen elég idő a megfelelő felkészülésre. A nemrég javasolt integrált program célja összefoglalva az, hogy az élethosszig tartó tanulás segítségével járuljon hozzá az EU mint fejlett tudásalapú társadalom fejlesztéséhez, fenntartható gazdasági fejlődés, több és jobb állás és nagyobb társadalmi kohézió mellett. Az új program a lisszaboni Európai Tanács 2010-re megfogalmazott céljainak eléréséhez fog hozzájárulni: az oktatás és képzés minőségének fejlesztése Európában; az élethosszig tartó tanulás hozzáférhetőségének javítása, illetve az oktatási és képzési rendszerek megnyitása mindenki számára. A program elsősorban a tagállamok közötti kölcsönös tanulási folyamatot fogja elősegíteni minden oktatási szinten. A tapasztalatok azt mutatják, hogy döntő fontosságú a diákok, gyakornokok, felnőttképzésben részt vevők, tanárok, oktatók és kutatók mobilitásának biztosítása. Amellett, hogy az egyént segíti a gyakorlati és nyelvtudás elsajátításában, ez megkönnyíti a gondolatok és gyakorlatok áramlását, az új megközelítések és képességek közvetlen átvitelét, valamint az európai szinten együttműködő intézményi hálózatok fellendítését, ezáltal hozzájárulva az európai identitás kialakulásához. Nem meglepő, hogy számos Erasmus-diák szerint a diákcsere életük egyik legfontosabb tapasztalata volt. Az új program a múlt tapasztalataira épít, ugyanakkor célja a tanulmányi célú mobilitásban részt vevő állampolgárok számának jelentős növelése; a cél, hogy 20 tanulóból legalább egy vegyen részt a Comenius programban; az Erasmus programban létrehozásától 2011-ig legalább 3 millió diák vegyen részt; legalább 150 000 képzési hely biztosítása a Leonardo da Vinci program keretén belül 2013-ra; illetve 2013-ra legalább 25 000 felnőtt évente, aki a Grundtvig program segítségével vesz részt tanulmányúton.
8.
A diplomák kölcsönös elismerésének terén véleménye szerint a Bizottságnak milyen további lépéseket kell tennie és milyen lépéseket tud tenni az akadályok leküzdése érdekében?
Az oklevelek elégtelen elismerése az európai munkaerőpiac fejlődésének és az állampolgárok munkához és tanuláshoz Európa-szerte való joga gyakorlásának egyik legnagyobb akadálya. A szabályozott foglalkozásokra vonatkozó belső piaci irányelvektől eltekintve nincs jogalap kötelező erejű közösségi szabályozás számára, így a felelősség a tagállamokra hárul. Az oklevelek elismerését a tagállamok közötti, egymás képzési és oktatási rendszerére vonatkozó ismeret és bizalom hiánya ássa alá. Ugyanakkor az elmúlt években a Bizottság jelentős haladást ért el a nem kötelező erejű európai szabályozás fejlesztésében, illetve a bolognai és a koppenhágai folyamat terén. Ezek célja a diplomák és végzettségek átláthatósága – DV\528840HU.doc
5/9
PE 337.599
HU
mint például az új EuroPass, mely 2005 elejétől lép életbe –, illetve a fejlettebb minőségbiztosítás a közösen megállapított szabályok, eljárások és irányelvek alapján. A Bizottság támogatja a diplomák és a külföldi tanulmányutak elismerését, nevesint a felsőoktatási intézmények közötti Európai Kreditátszámítási Rendszer (ECTS) által. Folytatni szándékozom ezen erőfeszítéseket és törekedni fogok hasonló kreditátszámítási rendszer kidolgozására a szakképzés és tréning terén. További lépések szükségesek azonban az oktatás és képzés valódi, európai térségének létrehozásához, illetve a kölcsönös elismerés akadályainak leküzdéséhez. Elsősorban egy átfogó, Képzettségek Európai Keretrendszerét kell létrehoznunk a képzettségek, diplomák és képességek elismeréséhez, mely közös fogalomrendszeren, képzettségnyújtási elveken és minőségbiztosítási szabályokon alapul. Ezen keretrendszer alapjait én fogom bemutatni. Természetesen ezen kezdeményezések, miután európai szinten létrejönnek, csak akkor fognak gyakorlati változást jelenteni az állampolgárok számára, ha a tagországok azokat végrehajtják. IFJÚSÁG
9.
Mik az Ön cselekvési prioritási területei az ifjúságpolitikában? Hogyan értékelné a Közösség jelenlegi akcióprogramját, a YOUTH-ot (2000-2006)? Mely célkitűzések köré építené az új YOUTH programot?
Erőteljesen támogatni fogom a YOUTH program megvalósítását, illetve „A fiatalsággal kapcsolatos európai együttműködés kereteinek” kialakítását. Ez utóbbi nagyon új kezdeményezés, a Tanács 2002 júniusában fogadta el a fiatalságról szóló Fehér Könyv bemutatását követően. Az eszköz célja a tagállamok közötti együttműködés kialakítása és a legjobb gyakorlatok cseréje viták és fórumok ösztönzésén keresztül, legfőképp az állampolgársággal kapcsolatos kérdésekről. Az Európai Parlament támogatása nélkülözhetetlennek bizonyult ezen a területen a politikák egyeztetésének kialakításakor. Kezdeményezéseinkben a Parlamentnek fontos szerepet fogok juttatni ezen a területen. A jelenlegi YOUTH program megvalósításának első négy évéről szóló értékelő jelentés, melyet a Bizottság idén májusban terjesztett elő, rávilágít a korábbihoz képest fontos minőségi többletre. A program valódi esélyt kínál a fiataloknak az európai dimenziójú programokban történő részvételre. A kísérő javaslatokat figyelembe vették a Bizottság újkeletű, „YOUTH IN ACTION” programról1 szóló javaslatában, ezáltal új célkitűzést (Youth állampolgárság) illesztve a programba, illetve nagyobb hangsúlyt helyezve a szolidaritásra, kölcsönös megértésre és a fiatalok tevékenységeinek támogatására. Támogatom ezen új megközelítést, mely egybevág „A fiatalsággal kapcsolatos európai együttműködés kereteivel”
PE 337.599
HU
6/9
DV\528840HU.doc
SPORT
10.
Most, hogy közeleg a Sport általi nevelés európai évének a vége, Ön szerint a Bizottságnak milyen szerepet kellene játszania – és kell-e valamilyen szerepet játszania – Európában a sporttevékenységek támogatásában? Mekkora összeget különítenek el a költségvetésből a sport általi nevelésre, figyelembe véve, hogy a május 1-jéig erre a célra szánt 12,1 millió euró nem volt elegendő a 15 tagállam számára?
2005 decemberéig be fogok számolni az Európai Parlamentnek a sport általi nevelés európai éve (EYES 2004) eredményeiről. De már ma is elmondhatom, hogy a sportév sikeres volt, melyet a 28 részt vevő ország 1600 javasolt projektje is mutat, melyek közül 170 lett kiválasztva. Az iskolák, sportklubok, -szövetségek és -testületek Európa-szerte együtt dolgoznak, hogy a sporttevékenységeken keresztül továbbítsák a fair-play, a tolerancia, a csapatjáték, a szabályok és az ellenfél tisztelete gondolatait az ifjú nemzedék felé. Ezért tehát magától értetődő, hogy a sportot lehet és kell használni ezen értékek tudatosításának további erősítéséhez. A sportra való utalás az alkotmányos szerződés-tervezetben (III-282. cikk) először ruházza fel az EU-t jogi alappal a sport területén. Meg fogom kezdeni a munkát a megfelelő politika kidolgozásához valamennyi illetékes szervvel való konzultáció után, így biztosítva, hogy az európai állampolgárok számára minőségi tevékenységek kerüljenek megrendezésre. A politika elfogadása és végrehajtása és a szükséges anyagi háttér kijelölése természetesen a Szerződés ratifikálásától és a 2007-2013 közötti pénzügyi terv vitájától függ. E folyamatok pozitív eredményének függvényében az új Szerződés vonatkozó cikkén alapuló támogatás 2008/2009-től kezdődhet meg. Szükségtelen kihangsúlyoznom, hogy szorosan együtt fogok működni a Parlamenttel a politika valamennyi fejlesztési és végrehajtási szakaszában.
11. Hogyan kívánja a Bizottság kezelni a "doppingellenőrző" laboratóriumok monopolhelyzetét akkor, amikor korunk csapása (a tiltott szerek használata) fenyegeti az európai fiatalokat és az egész világot? Előirányoztak-e már egy bizonyos összeget hasonló központok kialakításának támogatására a 25 tagállamban a szigorúbb ellenőrzés érdekében? Véleménye szerint a Bizottság hogyan tudna hozzájárulni a sportolók egészségesebb sportolási környezetéhez a doppingolás megszüntetésének vonatkozásában? Amint azt az előző kérdésre adott válaszomban is megemlítettem, az alkotmányos szerződéstervezet tartalmaz egy cikket (III-282. cikk) az oktatásról, az ifjúságról és a sportról. A sportra való új utalás, úgy gondolom, üdvözlendő újítás. Ez megbízza az Uniót az európai sportügyek fejlesztésében való együttműködéssel, ide értve, idézem „a sportolók, különösen a fiatal sportolók fizikai és lelki integritásának megőrzése” által. Ha és amikor az alkotmányt DV\528840HU.doc
7/9
PE 337.599
HU
ratifikálják, az lehetővé fogja tenni a Bizottság számára, hogy ösztönző programokon keresztül támogassa a tagállamok küzdelmét a doppingolás ellen. A laboratóriumok hatékony hálózatának részét kellene képeznie a sporton belüli doppingolás elleni hatékony fellépésnek. E tevékenységeket természetesen a közösségi jogszabályokkal, például a versenyre vonatkozó szabályokkal összhangban kell véghezvinni. Költségvetési szempontból, az alktománytervezet elfogadására várva, a Bizottság széleskörű konzultációt fog folytatni az új cikk (III-282. cikk) végrehajtása során javasolni tervezett ösztönző tevékenységek lehetséges tartalmáról és költségeiről. Nem fogom kifejteni a doppingolás egészségügyi szempontjait, mely egy másik biztos felelőssége alá tartozik; ugyanakkor a kábítószermegelőzés és a fiatalok kábítószerezésével való megbírkózás kulcsfontosságú a közegészségügyi programon (2003-2008) belül, mely az egészséget befolyásoló determinánsokkal foglalkozik azzal a céllal, hogy csökkentse a megbetegedés terhét és javítsa a közegészségügyet. A program egyik célja a tagállamok törekvéseinek támogatása és ösztönzése e területen, többek között innovatív projektek kifejlesztésével, melyek a hatékony gyakorlat példái lesznek. Például, a szóban forgó programon belül 2004-re a doppingolással és a közegészségüggyel kapcsolatos projekt van előirányozva. SZAKKÉPZÉS
12. Hogyan kívánja ösztönözni a legjobb gyakorlatok alkalmazását a szakképzés területén? A szakképzés és tréning (VET) terén kifejlesztett jó gyakorlatot a Leonardo da Vinci programon, a Cedefop-on (Európai Szakképzés-fejlesztési Központ) és a koppenhágai folyamat keretei közötti megerősített együttműködésen belül támogatjuk. A Leonardo da Vinci program az együttműködő, transznacionális projekteket finanszírozza, melyek egyrészt európai szinten fejlesztik az innovációt és a jó gyakorlatot, másrészt pedig innovációs transzfert visznek véghez a részt vevő országok között. Az innovatív projektek eredményeit rendszeresen „értékeljük” (kiaknázzuk), elterjesztjük és bevesszük a nemzeti képzési rendszerek fejlesztésébe, részben az Európai Szociális Alap támogatásán keresztül. A Leonardo da Vinci program szintén támogatja a tudás és a tapasztalat közös megosztását a nemzetek közötti hálózatok és partnerségek eszközén keresztül. A thesszaloniki központú Cedefop szakmai központként működik, mely összegyűjti és terjeszti az EU programokból, a tagállamok rendszereiből és a szociális partnerek tevékenységeiből eredő innovációt, tudást és jó gyakorlatot. Az alkalmazott eszközök között található a központ honlapja, hálózatai, tanulmányútjai és a politikák és a gyakorlat jó példáin alapuló adatbázisa. A jó gyakorlatok azonosítása és cseréje szintén fontos eszköze a koppenhágai folyamat keretein belül az európai VET-együttműködés megerősítésének, az Oktatás és képzés 2010 program részeként. Ez szintén tartalmazza a szakértői értékelés és a nemzeti szervezetek közötti hálózatépítés használatát.
PE 337.599
HU
8/9
DV\528840HU.doc
A tevékenységek eredményeit a VET fejlesztéséről szóló konferenciákon, például a 2004. december 15-ére, Maastrichtba tervezett holland elnökségi konferencián mutatjuk be, tárgyaljuk meg és terjesztjük.
13. Milyen esetleges kapcsolatokat szükséges létrehozni annak érdekében, hogy megerősödjön az európai foglalkoztatási stratégia, az Európai Szociális Alap és a Leonardo-program szerepe a szakképzés és az élethosszig tartó tanulás népszerűsítésének területén az Európai Unióban? A szakképzés és tréning területén a megerősített együttműködésről szóló 2002-es koppenhágai nyilatkozat átfogó politikai keretet nyújt a tagállamok szakképzési rendszereinek és, a lisszaboni céloknak megfelelően valódi európai munkaerőpiac létrehozásának fejlesztésében. Az európai foglalkoztatási stratégia kiemelt prioritást ad ezen célok, illetve a humántőkebefektetések növelése és fejlesztése számára. E két politikai eszköz erőteljesen támogatja egymást, a Bizottság pedig biztosítja a kettő közötti teljes mértékű összefüggést és egymás kiegészítését. Ezeket két további program, az Európai Szociális Alap (ESZA) és a Leonardo da Vinci (LdV) program támogatja. Az ESZA nemzeti és regionális foglalkoztatási stratégiákat támogat, beleértve a tréninget is, míg az LdV az innováció nemzetek közötti fejlesztését és átvitelét támogatja, együttműködési projektek és a gyakornokok és oktatók mobilitásán keresztül. Az ESZA az LdV projektek, illetve a nemzeti rendszerek fejlesztését támogató nemzeti és regionális kezdeményezések eredményeinek értékelését is támogatja A Bizottság felállított egy, a szakoktatással és szakképzéssel foglalkozó szolgálatközi csoportot, mely összefogja a vonatkozó bizottsági szolgálatokat annak érdekében, hogy a lehető leghatékonyabban koordinálják a politikákat és a programokat. Szintén felállított egy mechanizmust, mely meggátolja a kettős támogatást, és növeli az egymást kiegészítésének lehetőségét az ESZA nemzetek közötti projektjein belül, mint például az egyenlő bánásmód kezdeményezése, főleg a nemzeti hatóságok megnövelt felelősségén keresztül. Az ESZA megvalósítását a kölcsönös tanulási program közelmúltbeli elindítása is erősíti, mely arra fog összpontosítani, hogy 2005 második felére az élethosszig tartó tanulást valósággá tegye. A jövőbeli ESZA- és élethosszig tartó tanulási programok javaslatai az egymást kiegészítés megerősítése érdekében lettek kifejlesztve. Az ESZA nem rendelkezik majd olyan különálló nemzetek közötti programmal, mint az egyenlő esélyek programja, és biztosítani fogja, hogy a jövőbeli befektetések sokkal inkább kapcsolatban állnak a foglalkoztatás, az oktatás és a képzés európai szinten meghatározott átfogó céljaival.
DV\528840HU.doc
9/9
PE 337.599
HU
