BELSŐ POLITIKÁK FŐIGAZGATÓSÁGA „C” TEMATIKUS FŐOSZTÁLY: ÁLLAMPOLGÁRI JOGOK ÉS ALKOTMÁNYOS ÜGYEK
JOGI ÜGYEK
Mi legyen a családjog jogalapja? A következő lépések
FELJEGYZÉS
PE 462.498
HU
A dokumentumot az Európai Parlament Jogi Bizottsága rendelte meg. SZERZŐ Aude FIORINI Dundee Law School University of Dundee, Nethergate, Dundee, DD1 4HN, Scotland, UK FELELŐS TISZTVISELŐ Vesna NAGLIČ „C” Tematikus Főosztály: Állampolgári jogok és alkotmányos ügyek Európai Parlament B-1047 Brüsszel E-mail:
[email protected] NYELVI VÁLTOZATOK Eredeti nyelv: EN Fordítás: BG/CS/DA/DE/EL/ES/ET/FR/IT/LV/LT/HU/MT/NL/PL/PT/RO/SK/SL/FI/SV A SZERKESZTŐRŐL A tematikus osztállyal a következő címen léphet kapcsolatba vagy iratkozhat fel a havi hírlevélre:
[email protected] Európai Parlament, a kézirat lezárva: 2012. november © Európai Unió, 2012 A dokumentum az interneten a következő címen érhető el: http://www.europarl.europa.eu/studies FELELŐSSÉG KIZÁRÁSA A dokumentumban kifejtett vélemények kizárólag a szerző álláspontját tükrözik, amely nem feltétlenül azonos az Európai Parlament hivatalos álláspontjával. A dokumentum nem üzleti célú sokszorosítása és fordítása a forrás megadása és a kiadó előzetes értesítése mellett megengedett, és annak egy példányát a kiadónak meg kell küldeni.
Mi legyen a családjog jogalapja? A következő lépések ___________________________________________________________________________________________
ÖSSZEFOGLALÁS Előzmények Annak megvitatásához, hogy mi legyen a családjog területét érintő uniós fellépés jogalapja, először a „családjog” fogalmának tisztázása szükséges. Tekintettel a joghatóság-elosztásra vonatkozó uniós alapelvre és arra, hogy a nemzeti családjog területén nem léteznek a joghatóságot az EU-ra ruházó rendelkezések, nem férhet kétség ahhoz, hogy a családjog anyagi jogi szabályozása a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik. A hatáskörök (tagállamok és Unió közötti) megosztása ugyanakkor a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség területén létezik, amely téren a Szerződések az Unió feladataként határozzák meg a határokon átnyúló vonatkozású polgári (többek között családi) ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés kialakítását. E hatáskörök gyakorlása három fő formát ölthet: 1) Az Unió az Unió egészére1 kiterjedő intézkedéseket hozhat (az EUMSZ 81. cikke). 2) Az Unió engedélyezheti a tagállamok számára, hogy családjogi intézkedéseket hozzanak (az EUSZ 20. cikke). 3) Elképzelhető az is, hogy e hatáskört annak révén is gyakorolni lehet, hogy az EU az uniós térségnél nagyobb területi hatályú nemzetközi családjogi eszközökhöz csatlakozik (az EUMSZ 216. cikke). Ez idáig mindhárom megközelítést alkalmazták már.
Három rendelet az EUMSZ 81. cikkén alapul. A házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 2201/2003/EK rendelet; a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről szóló 4/2009/EK rendelet; az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről szóló 6650/2012/EU rendelet.
A 2010. december 20-i 1259/2010/EU tanácsi rendelet harmonizálta a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jogot, ám elfogadására a megerősített együttműködés alapján került sor.
Emellett az EU ratifikálta a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogra vonatkozó 2007. november 23-i jegyzőkönyvét, és engedélyezte a tagállamok számára, hogy ratifikálják a gyermekek nemzetközi védelméről szóló 1996. évi Hágai Egyezményt, illetve hogy csatlakozzanak ahhoz. Az EU ezenfelül olyan eljárást dolgozott ki, amelyet a tagállamok bizonyos körülmények között a harmadik államokkal kötött megállapodásokhoz alkalmazhatnak.
1
Dánia, Írország és az Egyesült Királyság nem vesz részt az uniós családjogi intézkedésekben. Az Egyesült Királyság és Írország azonban dönthet úgy, hogy ezek valamelyikében részt vesz.
3
„C” Tematikus Főosztály: Állampolgári jogok és alkotmányos ügyek _________________________________________________________________________________
Cél E dokumentum az uniós családjogi szabályok jogalapjának tartalmát és korlátait értékeli a további jogalkotási előrelépéseket célzó optimális mechanizmus(ok) létrehozása érdekében. Az uniós fellépés középpontjában az áll, hogy az uniós polgároknak helyzetükből fakadóan előnye származik a szabad mozgáshoz való jogukból. Ugyanakkor a más csoportokba tartozó személyek helyzetét sem szabad figyelmen kívül hagyni, így velük a feljegyzés későbbi része foglalkozik.
Uniós polgárok az Unión belül
E dokumentum azon jogalapokat értékeli, amelyeket az Unión belüli lakóhellyel rendelkező és az Unión belül mozgó uniós polgárokra alkalmazandó harmonizált szabályok létrehozására lehet felhasználni az e területre vonatkozóan meghatározott jelenlegi célkitűzések értelmében, különösen az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés javítása tekintetében. E célokat a legjobban nem külső, hanem belső hatáskörök gyakorlásával lehet elérni. A családjog területén ugyanakkor a belső intézkedések elfogadása lassabban zajlik, mint a polgári jog más területein. Ennek részben az az oka, hogy a családjogi intézkedéseket különleges jogalkotási eljárás keretében (az EP-vel való konzultáció után a Tanácson belüli egyhangúsággal) kell elfogadni. Az utóbbi e kérdések különös érzékenységével, valamint az e területre vonatkozó nemzeti hagyományok és kultúra erősségével függ össze. A hatályos jogi aktusok nem terjednek ki a családjog valamennyi fő területére, és töredezettség és differenciáltság jellemző rájuk, ami nagyrészt a választott jogalappal és a kapcsolódóan alkalmazott jogalkotási eljárással függhet össze. Ezért megvizsgáljuk, hogy a családjogi intézkedések elfogadásának megkönnyítése és felgyorsítása érdekében milyen mértékben lehet fontolóra venni az áthidaló klauzulák alkalmazását, illetve milyen mértékben lehet a megerősített együttműködéshez folyamodni.
Áthidaló klauzulák
A Szerződésekben léteznek áthidaló vagy „passerelle” klauzulák, amelyek lehetővé teszik a jogalkotási eljárások és szavazási követelmények közötti váltást. Az egyik ilyen klauzula a családjogi intézkedésekre vonatkozik. A 81. cikk (3) bekezdése értelmében a Tanács az EPvel való konzultációt követően egyhangúlag úgy határozhat, hogy valamely határokon átnyúló vonatkozású családjogi intézkedést a rendes jogalkotási eljárással kell elfogadni. Az áthidaló klauzula bárminemű megvitatásához a „határokon átnyúló vonatkozású családjogi intézkedések” fogalom tisztázása szükséges. E kategória pontos hatóköre bizonytalan és vitatható, ahogyan azt a tartásról és az öröklésről szóló rendeletek kidolgozásához felhasznált különböző jogalapok is példázzák. Noha nem vitás, hogy mind a tartással, mind az örökléssel kapcsolatos kérdések a családjog és a kötelmi jog vagy a vagyonjog szempontjait egyesítik és vegyes jellegűek, azok kezelése igen eltérő volt. A tartás vegyes jellegét az áthidaló klauzulához való folyamodás indokolásaként használták fel. Ez nem járt sikerrel, és a 4/2009/EK tanácsi rendeletet különleges jogalkotási eljárással fogadták el. Ezzel ellentétben az öröklési jog vegyes jellegét kezdetben vitatták, ami lehetővé tette, hogy a rendeletet a rendes jogalkotási eljárás keretében fogadják el. Figyelembe véve, hogy az áthidaló klauzula alkalmazása a Tanácson belüli egyhangú szavazást és a nemzeti parlamentek általi elfogadást feltételezi, egyértelmű, hogy e mechanizmus csak akkor alkalmazható, ha az államok úgy ítélik meg, hogy a vizsgált
4
Mi legyen a családjog jogalapja? A következő lépések ___________________________________________________________________________________________
intézkedés tartalma elfogadható lesz. Ez akkor lehetséges, ha nemcsak az eszköz hatálya tekintetében nincsenek viták, hanem a benne foglalt szabályok is semlegesek maradnak. Ezek az előfeltételek a családjog területére vonatkozó uniós fellépés kinyilvánított céljai miatt nem könnyen teljesíthetők.
Megerősített együttműködés
Az EUSZ 20. cikke engedélyezi a megerősített együttműködést. Ez lehetővé teszi tagállamok egy csoportja számára, hogy egymás között (az intézményeket és az EUSZ mechanizmusait felhasználva) intézkedéseket hozzanak létre. Figyelemmel arra, hogy a megerősített együttműködés révén elfogadott rendeletek jellegüknél fogva nem alkalmasak arra, hogy a családjog területére vonatkozó uniós fellépés esetében meghatározott célokat és törekvéseket az egész Unióra kiterjedő intézkedésekhez hasonlóan teljes körű intézkedésekként elérjék, vajon érdemes-e ezen uniós családjogi jogalkotási mechanizmust előmozdítani? A nagyra törő célkitűzések szempontjából lehet azzal érvelni, hogy célszerű lehet bizonyos számú részt vevő tagállam között bizonyos mértékű harmonizációt megvalósítani a harmonizáció mellőzése helyett. Ugyanakkor tekintetbe kell venni azon hatásokat is, amelyeket a megerősített együttműködés válthat ki az érintett területen, nemcsak az uniós polgárok számára, akiknek azokból előnye származik, hanem azok számára is, akiknek nem. Ezenfelül egyértelműen tisztázni kell a megerősített együttműködés „végső eszköz” jellegét is.
A személyek más csoportjai
Ami azon személyeket illeti, akik nem a szabad mozgáshoz való jog előnyeit élvező uniós polgárok, a helyzet kevésbé egyértelmű. Először is emlékeztetni kell arra, hogy az Unión belül élő uniós állampolgárok javára elfogadott szabályok személyek más csoportjai számára is előnyökkel járnak. A megkülönböztetésmentesség elve alapján a családjogi szabályok ugyanis állampolgárságuktól függetlenül az Unióban lakóhellyel rendelkező valamennyi személyre alkalmazandók. Emellett a családi – és nem egyéni – viták összefüggésében a kapcsoló tényezők megválasztása és működése értelmében e szabályok egyes harmadik államokban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok előnyét is szolgálhatják. Amennyiben az Unió célkitűzéseit – többek között az EUSZ 3. cikkének (5) bekezdésében meghatározott követelményeket – teljesíteni kívánja, adott esetben foglalkozni kell a többi, az Unión kívül lakóhellyel rendelkező uniós polgár helyzetével is. Ezzel összefüggésben adott esetben a külső hatáskörökről szóló rendelkezésekhez lehet folyamodni (EUMSZ 216. és további cikkek).
5
