Budaörs Város Önkormányzat 2040-Budaörs Szabadság u. 134.
BUDAÖRS 4319/2 hrsz-ú ingatlanon lévı TÖRÖKUGRATÓ bánya sziklafal felülvizsgálata
Budapest, 2010. március
Készítette: Allgaier Mogensen Hungária Mérnöki Iroda Bt. 2085-Pilisvörösvár Pozsonyi u. 46.
Tartalom Oldalsz.
1. Elızmények ......................................................................................................... 2 2. Részletes geodéziai felmérés ............................................................................... 4 3. Geológiai statikai jellemzık vizsgálata, geológiai szakvélemény....................... 6 4. Állékonysági vizsgálat......................................................................................... 17 5. Bányászati szakvélemény a fal jelenlegi állapotából kiindulva, javaslat annak stabilizálására, balesetveszély elhárítására. ......................................................... 22 6. Stabilitás vizsgálat, kopogózás a falfelületen ...................................................... 24 7. A Törökugrató botanikája.................................................................................... 30 8. A Törökugarató faunája....................................................................................... 37 9. Összefoglaló ........................................................................................................ 43
Mellékletek: 1. 2. Geodéziai felméréshez 3. Geológiai vizsgálatokhoz 4. Állékonysági vizsgálathoz 5. 6. Stabilitás vizsgálat, kopogózás, átnézeti képek; II-XVI. ereszkedés képei 7. Botanikai vizsgálathoz 8. Törökugrató faunája
-1-
1. ELİZMÉNYEK
Budaörs város jellegzetes színfoltja a Törökugrató szikla, mely a Rezeda-Kökörcsin utcák által határolt területen helyezkedik el. A 40-45 m magas sziklafal mint egy jelkép magasodik a város fölé a Szabadság u. felöl. Az Önkormányzat a rendelkezésünkre álló információk szerint elıször 1997-ben bízta meg a FTV Rt-t, hogy adjon szakvéleményt a sziklafalban lévı barlangokról, ennek lényege az volt, hogy a felmért négy barlang nem természetes eredető, védelemre nem szorulnak. Ez a vélemény a Barlangtani Intézet állásfoglalására lett megalapozva. A szakvéleményt a Magyar Geológiai Szolgálat elfogadta.
A Város Önkormányzata 2004-ben INNOGLOBE Kft-t bízta meg a sziklafal alatti udvarrész rendbetételével, um. romos épületek elbontása, törmelék elszállítása, stb. valamint a sziklafal meglazult köveinek eltávolítása (kopogózás). Munkájuk összefoglalása során felhívták a figyelmet néhány fontos baleset megelızést célzó tennivalóra: –
A Rezeda u. felıli kılábazatos kerítés kilazult, kövei balesetveszélyesek.
–
A sziklafal feletti kilátónál a 40-50 m-es sziklafalról történı leesés ellen sem figyelmeztetés (táblák), sem védıkorlát nem volt.
Végezetül a tanulmány készítıi a terület hasznosítására adnak ötleteket.
A Város Önkormányzata ezután 2009-ben foglalkozott a Törökugrató szikla és környékének sorsával és határozott úgy, hogy egy részletes felmérést kell készíteni a sziklafalról, annak állapotáról és tennivalókról. Ajánlattételre felkérte az Allgaier Mogensen Hungária Mérnöki Iroda Bt-t is, majd bízta meg a tervezési munkával a 2010. január 11-én kötött szerzıdésben. A munka elvégzésére a megbízott szakértıket is bevont, um.: –
geodéta, hites bányamérı;
–
geológus, földtani szakértı;
–
okl. bányamérnök;
–
botanikai, zoológiai szakértı;
–
alpintechnikára szakosodott cég.
-2-
A sziklafal és környékének jelenlegi állapotát különbözı idıpontokban készített fényképekkel rögzítettük, a fotókat a munkában résztvevı szakemberek készítették. A fotókat az egyes fejezetekhez kapcsolódóan mellékeltük,igyekezve elkerülni az átfedéseket.
Ezen munka négy nyomtatott példányban készült, melybıl 3 pld. kerül átadásra a megbízónak. 1 pld. digitális formátumban kerül átadásra.
-3-
2. RÉSZLETES GEODÉZIAI FELMÉRÉS
A munkák kezdetén a Kökörcsin u. és Rezeda u. által határolt 4319/2 hrsz-ú ingatlan részletes geodéziai felmérését végeztük el, mely magába foglalja a Törökugrató sziklafalat, az alatta lévı udvarrészt, a sziklafal felsı részét gyakorlatilag az ingatlan határig. A térképen feltüntettük a fellelhetı objektumokat, um. kerítés, lépcsı, mesterséges üreg, antenna, stb. A csatlakozó ingatlanok adatait földhivatali adatok alapján tüntettük fel.
A méréshez Trimble 5503 Dr+200-as mérıállomást és Topcon GR-3 GNSS RTK (valós idejő) GPS vevı mőszert használtunk.
A felmérés vetületi rendszere EOV, vonatkoztatott magassági alapszintje Balti feletti.
A felmérési kisalappontok meghatározása Topcon GR-3 mőszerrel, a FÖMI által kifejlesztett VITEL egységes transzformációs program használatával, a Navstar és Glonass mőholdak jeleinek vételére alapuló korrekciós hálózati RTK szolgáltatás igénybevételével történt. Ez a technológia geodéziai pontosságú, valós idejő, 3 dimenziós meghatározást biztosít, és garantál. A közelben lévı 65-3056/d jelő negyedrendő országos alappontot, mint referencia pontot, ellenırzésre felhasználtuk. A megfelelıen kialakított kisalapponthálózat képezte a részletmérés alapját. A poláris részletmérés mérıállomással, a hagyományos prizmás módszerrel, a megközelíthetetlen helyeken direkt reflexes (prizma nélküli mód) technológia alkalmazásával történt. A fı idomvonalak és jellemzı lejtıátmeneti vonalak mérése után, a sziklafalon felület letapogatással
rácshálózatban
is
meghatároztunk
részletpontokat.
A
GPS-sel
megközelíthetı helyeken a részletmérést is azzal végeztük (Stop and goo félkinematikus technológia). A sziklafal és környezetének felmérését a lombmentes és csapadékmentes idıszak kiválasztása megkönnyítette. A terepi mérési adatok feldolgozása után kapott koordináta lista felhasználásával digitalis térkép készült. A feldolgozáshoz az Acad alapon kifejlesztett Autogeo programot használtuk, a végleges helyszínrajz Acad Civil 3D alkalmazásával készült. A digitalis állomány az összes részletpontot tartalmazza, a kinyomtatott papíralapú helyszínrajz az olvashatóság miatt kevesebbet. A digitalis
-4-
állomány pontjaira 3D lapokat fektettünk és ezek felhasználásával szelvényeket szerkesztettünk.
A munka végeredményeként M = 1:500 méretarányú részletes helyszínrajzot készítettünk (alaptérkép). Magáról a falrészrıl 6 db jellemzı metszetet készítettünk, szelvényvonalas térképen megadva a metszetek helyét. (Ld. 2/a, 2/b, 2/c, mellékletek)
A késıbbi hasznosítási munkákhoz terület meghatározásokat végzetünk: –
A földhivatali nyilvántartás szerint a 4319/2 hrsz-ú ingatlan területe 2 ha 6826 m2
–
Meghatároztuk a hasznosításra legalkalmasabbnak tőnı Rezeda-Kökörcsin utcák felıli közel szintes ~ Bf 190 m rész nagyságát, amit az 2/e. mellékletben tüntettünk fel, ez 4138 m2. Ez a sziklafal alatti platót nem tartalmazza.
–
Ezen kívül meghatároztuk a sziklafal felületét, ami a fal biztonsági felülvizsgálatának költség kalkulációjánál lehet fontos. A sziklafal számított felületét az 2/d sz. melléklet tartalmazza, nagysága 6968 m2.
-5-
3. GEOLÓGIAI STATIKAI JELLEMZİK VIZSGÁLATA – GEOLÓGIAI SZAKVÉLEMÉNY
3.1.Elhelyezkedés
A Buda–Pilisi hegység déli határvidéke a Bicskei-medence tájkörzetével határos. Ott, ahol a hegység kemény kızetekkel borított mezozoós korú szirtjei véget érnek, a földtani képzıdmények meredek törésvonallal határolt nagyobb mélységbe süllyednek, s az így kialakult medencét fiatalabb képzıdmények töltik ki, itt találhatjuk meg a budaörsi völgyet, amely egy sekély vízválasztóval elkülönítetten mind K-ÉK, mind NyDNy irányban kitekintést enged mind a nagyalföldi, mind a Bicskei-medence felé (3/a.)
A hegység meredek elvégzıdésén, kiemelt helyzetben, számos tektonikailag fennakadt kızetblokk maradt meg különféle magasságban. Mindegyike egy-egy meredek határú ormot alkot Budaörs város erısen osztott domborzatán. A kopár oromzatok egyfajta sajátságos ökoszisztémát viselnek magukon, szigetszerő elszigeteltségükben, fenn az erdıs hegy, lenn a hajdan mezıgazdaságilag mővelt, ma fıleg lakott és iparosodott völgy tájékán.
A Ny felé viszonylag nyitott völgy igen jelentıs forgalmat vezet le a világváros és a Nymagyarországi, Ny-európai vidékek között. Ez a forgalom az utóbbi évtizedekben jelentıs mértékő területfoglalással együtt járó iparosodott régiót vonzott a környékre, elsısorban a szolgáltatások szektorából. Ezzel együtt járt Budaörs népességének gyarapodása, amely szintén a környezet fokozott terhelésével járt.
Ma, a környezet ökológiai szempontból viszonylag kevéssé átalakult szigetszerő maradványai a hegységlejtı meredek oldalú szigetszerően megmaradt szirtjeihez kapcsolódnak. Ezek közül a legalacsonyabb fekvéső, a legnyugatabbra fekvı, legjobban beépített környezettel körülvett kiemelkedés, a Törökugrató-hegy, amely egy Ny felıl lankás, É, K felıl meredek falú kiemelkedés. Lankásabb oldalán a beépítettség fokozatosan felkúszott a hegy oldalán. A meredek oldalakon az épített környezet a természetes sziklafalakat csaknem teljesen megközelítette, s azok csekély szélességő
-6-
ellaposodó peremektıl eltekintve aszfaltozott közlekedési utakkal feltártak, illetve lehatároltak (3/b.).
A természetes környezet teljes megszőnését részben az utólag szerencsésnek mondható körülmény akadályozta meg, hogy az oromzat jelentıs része a hajdan volt kormányzó pihenı rezidenciájához tartozott. A rezidencia valaha díszkerttel körülvett tágas térség lehetett, amely magába foglalta a kiemelkedés nagy részét. Ma az építmények elhagyott romkertként ırzik hajdani méltóságukat (3/c.)
A hegy lankásabb oldalán idıszakosan külszíni fejtés mőködött, amelybıl építıkövet, kı zúzalékot termeltek. A bánya jelenleg bezárt állapotban van, újranyitása teljesen valószínőtlen. (3/d/1.) A kivájt bányakaréj manapság lassan, természetes úton rekultiválódni látszik. A tájseb teljes begyógyulása azonban nem egyszerő, és nem olcsó szakszerő feltöltéssel oldható meg. Ugyanakkor a bányatérség hosszú távú fennmaradása idıszakos balesetmentesítést igényel. Sajnálatos körülményként fogható fel, hogy a Törökugrató-hegy részben a korábbi repülıtér, részben a jelen kor mobil távközlési igényeinek megfelelıen két acél rádiósugárzó toronnyal ékesült. Ezen tájképromboló elemek egyike ráadásul, ha hinni lehet a hírforrásoknak, mőszaki mőemlék, s így a jövıben a heggyel megbonthatatlan részét képezi.
A helybeli civil kezdeményezés elvégezte a Törökugrató-hegy flórájának és faunájának értékfelmérését,
és
különféle
tervek
merültek
fel,
amelyekkel
a
terület
természetvédelmi, idegenforgalmi és kulturális hasznosítását kívánják elısegíteni. A vonatkozó alapítvány részérıl felmerült egy komplex, természettudományi kutató ösvény kialakításának gondolata, amely megfelelı kíséret mellett, korlátozott körben lehetıvé tenné a hegy különbözı sajátosságainak közelebbi megismerését.
A Törökugrató-hegy a völgyben újonnan épült M1-M7 autósztrádák és az 1. számú országos fıút között fekszik. Látképi elemként Budaörs Ny-i kapujának számít. Területéhez számos különbözı korban keletkezett történelmi legenda kapcsolódik („Törökugrató”, „Huszonnégy ökör-hegy”, „Kormányzói pátosz”). Közlekedési
-7-
szempontból Budaörs felıl az 1. fıút felıl jól feltárt. Látogatásához komolyabb parkolási terület nem áll rendelkezésre.
3.2.Mikromorfológiai viszonyok
A Budaörs Törökugrató-hegy területe egy kb. 600x700 m-es térség, amelyen belül a domborzat magassága kb. +180,00 és + 249,40 mBf között változik. A kb. 70 m-es szintkülönbség, a megemlítetteknek megfelelıen a DNy-i oldalon meglehetısen lanyha esést mutat. Ezzel szemben É-on, a hegységet alkotó kızetblokk meredek, olykor csipkézett, máshol visszahajló törésvonalat képzıdve végzıdik el. A terület nagy része, eltekintve a bányakaréj mesterségesen roncsolt zónáját, talajjal fedett, legfeljebb karrosodott tarajokkal (3/e/1.) a felszínre bukkanó sziklafoltos képzıdmény. Ez az enyhén lejtı rész fokozott felügyeletet nem, vagy csak hosszú idıszakonként igényel. Meredek peremei azonban állandó balesetveszélyt jelentenek.
Ezzel szemben, a hegy kb. 400-450 m széles, É-i, és K-i meredek falú része mikromorfológiailag erısen tagolt, csipkés, tektonikus repedésekkel, hasadékokkal átjárt, elvétve ingatag toronyszerő szikla képzıdményeket tartalmazó zónát képez. (3/d/2.) A sziklafalakat a gyér növényzet inkább megbontja, mintsem megkötné. A hálózatos repedés és törésrendszer, az ezzel kapcsolatos fagyveszély miatt ingókövek képzıdésére mutat hajlandóságot. Ez alól csak a tektonikus fıfal képez némileg kivételt. A töredezettebb falak meredek omlékony oldalát helyenként már korábban helyi terméskıbıl készült védıtámasszal igyekeztek megóvni. Ezek némelyike felújításra szorul. Kifelé haladva a meredek sziklafalak omladéklejtıkbe váltanak át, amelyek szerencsére növényzettel erısebben kötöttek. Alul a falak alatt a nem túl széles díszkert vízszintes teraszai a kıomlások kisebb darabjainak felfogására jó szolgálatot tesznek.
A kibukkanó sziklafalak oldalában és hátterében, egyes foltokban, vöröses meszes, agyagos kötéső dolomit málladék felhalmozódások ismerhetık fel. Sajnos a málladék, amennyiben nedvességet kap, suvadásra érzékeny. Ennek megfelelıen az ilyen foltok alatt megcsúszott törmelékes felhalmozódások észlelhetık.
-8-
A hegy sziklafallal jellemezhetı részein több mesterséges, vagy mesterségesen kibıvített barlangszerő képzıdmény található. Ezeket egy korábbi szakértıi felmérés egyértelmően mesterséges kialakításúaknak vélte. Az ilyen üregek némelyike idıszakosan idegenek által használt. A tényt az üregek környezetének humán szennyezettsége egyértelmően megmutatja. Lezárásukra feltétlenül szükség lenne.
3.3.Földtani viszonyok
Ha tüzetesen bejárjuk a megvizsgálandó Törökugrató-hegy felépítését, rögtön szembeszökik, hogy a hegy messze túlnyomó részét egyverető, távolról nézve szürke színő, meredeken álló, változó vastagságú karbonátos kızetpadok alkotják, amelyek mind a meredek sziklafalak, mind a lejtıs felszínen kialakított külszíni fejtés anyagát képezik. HOFMANN K 1870, 1871 és KUTASSY E 1926 PIA J vizsgálatai által alátámasztva megállapította, hogy a karbonátos kızet, jelesül „néhol annulátásnak, máshol diplopórásnak nevezett” dolomit, az alpi analógiák alapján a középsı triász ladin emeletében keletkezett. (3/e/2.) Fekü képzıdménye a Buda - Pilisi-hegység területén nem ismeretes. Elıfordulása a Budaörs környéki ormokon, a Csiki hegyek térségében, és számos más helyen megfigyelhetı. A feltárt azonos korú képzıdmények között lényeges különbség nem mutatható ki. A képzıdményre jellemzı az egynemő dolomitos összetétel, a besodort idegen anyagú, terrigén törmelékek és fauna maradványok hiánya, vagy rendkívül ritka volta.
A Budai-hegység szerkezetének tisztázása érdekében 1963-65-ben a Budaörstıl É-ra (EOV Y: 644538,45 X: 236253,03 Balti Z: 207,83) 1200 m mélységő szerkezet kutató fúrást mélyítettek, amely a nevezett diplopórás dolomitot teljesen nem harántolta át. Joggal állíthatjuk tehát, hogy a Budaörsi földtani környezet lényeges és meghatározó alapképzıdménye az említett dolomit, amelynek különféle helyzető tektonikai blokkjai a domborzatkülönbségek alapjául szolgálnak. Ugyanakkor a fúrás 56,30-103,60 m-es szakaszán egy miocén (helvét-torton?) (esetleg felsı eocén korú?) fiatal andezit telért harántolt, amely a dolomit jelenlegi állapotát illetıleg lényeges körülmény. A vulkáni kızet kálitrachitos jellege erıteljes hévforrásos tevékenység forrása is lehetett. Ilyen
-9-
hévforrásos tevékenységre utaló nyomokat az egyik „barlang” mennyezetén, és a domborzat felszínének vizsgálata során egyaránt észleltünk (3/k.).
WEIN GY 1977 a diploporás dolomit összletet a következıképpen tagolta:
Alul 400 m vastag fehér, kemény, kristályos dolomit helyezkedik el. Erre egy 20 m vastag vörös – rózsaszín foltos réteg, majd újabb 50 m vastag fehér kristályos dolomit következik. Itt jelentkezik a második, ebben a szakaszban 60 m vastag foltos dolomit, 40 m fehér kristályos dolomit, majd 25 m vastag rózsaszínő kemény szemcsés dolomit figyelhetı meg. Ebben az övben a Diplopóra annulata alga elıfordulása általánosnak mondható. A fedı felé ez után 330 m vastag kemény, fehér, kristályos dolomit, 25 m vastag kemény, rózsaszínő dolomit és újabb 330 m vastag fehér kristályos dolomit következik. A rétegsort 30 m vastag kemény, fehér, szemcsés dolomit zárja le.
WEIN GY 1977 a diplopórás dolomit fedıjében egy fehér, rózsaszínő, laza, szemcsés dolomit réteget különít el 220-300 m vastagságban. Megjelenése a szerzı szerint a Budaörs környéki Odvas-hegyen és a Kı-hegy vonulatában jellegzetes.
Végül a szerzı szerint a diplopórás dolomit a „raibli márgá”-ba megy át, amelynek nyomait a helyszínen nem sikerült azonosítani.
A helyszíni bejárás alapján úgy véljük, jogos az a feltételezés, miszerint a Törökugratóhegy dolomit anyaga a WEIN GY 1977 által megállapított rétegsor felsı, lazább szövető diplopórás dolomit szinthez tartozik.
A hazai földtani tudomány, elismerve a nevezett dolomitos kızet jól feltárt és megismert települését, valamint a korszerő tudomány róla alkotott, lényeges vitáktól mentes
állásfoglalását,
a
képzıdmény
sorozatot
„BUDAÖRSI
DOLOMIT
FORMÁCIÓ”-nak nevezte el, ezzel is megörökítve a város fundamentumát képezı mezozoós korú alaphegységi kızetek szakmai fontosságát. Az elfogadás következtében a hazai rétegsor minden hasonló képzıdményét az itt megtalálható kızetsorozathoz hasonlítják.
- 10 -
„A BUDAÖRSI DOLOMIT FORMÁCIÓ” jelenleg ismeretes legkorszerőbb szakmai leírása a következı:
„BUDAÖRSI DOLOMIT FORMÁCIÓ Fontosabb szinonimák: -
Annulatás dolomit (HOFMANN K. 1871),
-
diplopórás dolomit (KUTASSY E, 1926),
-
annulátás (diploporás) dolomit (VÉGH S.-né 1978a),
-
Budaörsi Dolomit Formáció (BALOGH K. 1981).
A név eredete A képzıdményt, bár annulatás dolomitként már HOFMÁNN K. 1871 említi, a 1910-es évekig a fıdolomittól nem különítették el. KUTASSY E. 1926 különítette el önálló képzıdményként, írta le diplopórás dolomitként és határozta meg ladin korát. A Rétegtani Lexikonban (2. kiadás 1978) annulátás (diplopórás) dolomit címszó alatt szerepel (VÉGH S-né). Budaörsi Dolomit Formáció elnevezést BALOGH K. 1981 javasolta. A névválasztást részben a Budaörs környéki felszíni feltárások indokolják, ahonnan a képzıdmény HOFMANN K. 1870, 1871 leírta, részben a Budaörs—1. fúrás, amely jelentıs vastagságban harántolta.
Definíció A Budaörsi Dolomit Formáció szürke, piszkosfehér színő, többnyire jól rétegzett, pados,
olykor
ciklusos
kifejlıdéső
dolomitból
épül
fel;
Dasycladacea
algamaradványokat, illetve ezek kioldásából származó csıszerő pórusokat tartalmazó kifejlıdése különösen jellemzı. Általánosan elfogadott tagolása jelenleg nincs. A Veszprém környékén ismert ladin— alsó-karni dolomitot Kádártai Dolomit Tagozatként a Budaörsi Dolomit Formációhoz tartozónak tekintjük.
- 11 -
Feltételesen ide sorolható a Duna-balparti rögök rétegsorában megjelenı hasonló korú és kifejlıdéső dolomit is, amit BALOGH K. 1981 Pokolvölgyi dolomitként ír le, a fölé települı vékonyréteges, sötétszürke tőzköves dolomittal együtt.
Jelleg és elterjedés
Litológiai jellemzés Általában középszürke, olykor sötétszürke, kékes árnyalatú, máskor világosszürke, piszkosfehér, sárgás, vagy rózsaszín árnyalatú dolomit. Általában vékonyréteges, vagy közepes rétegvastagságú, de sok esetben nem látszik határozott rétegzıdés. Ciklusos kifejlıdésében néhány dm-vastagságú algalaminites dolomitpadok váltakoznak hasonló vastagságú Dasycladacea-s, vagy makro-fossziliákban szegény dolomit padokkal. Dasycldacea algákat nagy számban tartalmazó kifejlıdéső típusa többnyire likacsos a kioldódott csıszerő algavázak miatt. Makro-fossziliákban szegény.
Elterjedés A Budaörsi Dolomit elterjedése a Dunántúli-középhegység ÉK-i részére korlátozódik. Ismert a Budai-hegységben, a Gerecse és a Vértes D-i elıterében, valamint az Iszkahegyen. Vastagsága, ezeken a területeken, 1000 – 1200 m-re becsülhetı. A Velenceitótól D-re, a Seregélyes-1. sz. fúrás, több mint 800 m vastagságban harántolta. Az Iszka-hegytıl Ny-felé vastagsága csökken, és itt alsó része összefogazódik a Balaton-felvidéki típusú pelágikus kifejlıdéssel. A Balaton-felvidék D-i övében teljesen kimarad a rétegsorból.
Fácies-értelmezés Sekély karbonát platform-fácieső képzıdmény. Zöldalgás (diplopórás) kifejlıdése a platform belsı részén normális sótartalmú, jól átvilágított vízben képzıdött. A platform egyéb fácies egységeire utaló adatok is vannak, de a részletes szedimentológiai feldolgozás nem történt meg. A Kádártai Dolomit Tagozat a medence irányába progradáló platform képzıdményeit foglalja magában.
- 12 -
Település A középhegység ÉK-i részén feküje nem ismert. Az Iszka-hegy, illetve Várpalota környékén ladin tufás, tőzkıgumós mészkı (Buchensteini Formáció) kis vastagságú rétegsorára települ. Fedıje a Veszprémi Márga Formáció, vagy a Mátyáshegyi Formáció.
Típusszelvények A formáció jellegeit jól reprezentáló kijelölt típusszelvénye nincs. Legfelsı szakaszát megfelelıen képviseli a Zsámbék Zs-1. fúrás. Jelentıs vastagságban harántolta a Gerecse D-i elıterében a Budajenı Bı-2. fúrás. Budapest környékén a Budaörs-1. fúrás, valamint a Seregélyes-1. fúrás, a Velencei-tótól D-re.
Kor A helyenként tömegesen megjelenı Diplopóra annulata PIA algákat HOFMANN K. 1871, majd KUTASSY E. 1926 említi, PIA J. ellenırzı vizsgálataira is hivatkozva. Ez a faj a ladin kort jelzi. Meghatározható foraminiferák és egyéb mikrofauna, az eddigi vizsgálatok során, csak kis számban került elı. A formáció felsı szakaszáról a Zsámbék-1. alapfúrásban, Trochammina almtalensis KOEHN-ZANINETTI, Meandrospira? karnica ORAVECZ Scheffer, Nodosaria cf. ordinata TRIFANOVA fajokat mutatott ki ORAVECZNÉ SCHEFFER A. (1987a). A formáció ladin korú, feltételezhetı, hogy képzıdése az alsó-karniba is átnyúlt, de erre nincs egyértelmő bizonyíték. A Kadártai Dolomit felsı-ladin-alsó-karni korát a közvetlenül a dolomit alatti rétegekbıl elıkerült ammonites fauna igazolja (Detre Cs. et al. 1979).
Elkülönítés Elkülönítése a felsı triász dolomit-képzıdményektıl sok esetben nehéz, és ha a szerkezeti igénybevétel miatt az elsıdleges kızetszerkezeti és szöveti jellegek, és ısmaradványok nem ismerhetık fel, nem lehetséges. A kızettani jellegében legközelebb álló Fıdolomittól elsısorban a fossziliák alapján (pl. a jellegzetes Megalontaceae fauna hiánya) különböztethetı meg. Természetesen a
- 13 -
Diplopóra annulata felismerése is segíthet az elkülönítésben, de csak akkor, ha a faj egyértelmően meghatározható, mert más Dasycladaceae-félék a fiatalabb dolomit formációkban (pl. Fıdolomit. Rezi Dolomit) is megtalálhatók.
Fontosabb irodalom: HOFMANN K 1870, 1871, KUTAS5Y E 1926. ORAVECZ J. VÉGHNÉ NEUBRANDT E. 1961 0RAVECZ J. 1961, 1963, ORAVECZ J. – PUSKÁS J. 1966, VÉGH S.-né 1978, VÉGH S.-né 1978a, DETRE Cs. - PEREGI Zs - RAINCSÁK Gy. 1979, BALOGH K. 1981, ORAVECZNÉ SCHEFFER A. 1987a. HAAS JÁNOS”
A triász korú karbonátos kızetek fiatalabb korú felhalmozódásai a vizsgált területen nem ismeretesek. A hegységben jelentıs tért elfoglaló MÁTYÁSHEGYI FORMÁCIÓ, és a lokálisan nyomozható VESZPRÉMI MÁRGA FORMÁCIÓ, a szélesebb elterjedéső DİDOLOMIT FORMÁCIÓ és DACHSTEINI MÉSZKİ FORMÁCIÓ csak a hegység távolabbi, É-i területein ismeretes. A jura és kréta idıszakokban a területen nem képzıdtek maradandó üledékek, vagy ha képzıdtek, többnyire nyomtalanul lepusztultak. Kivételt képeznek a kréta korúnak ítélt vörösagyagos, helyenként bauxitos nagyrészt lepelszerő felszíni bevonatok és töbörkitöltések (GÁNTI BAUXIT FORMÁCIÓ), amelyek nyomai elvétve a területünkön is sejthetık.
A Buda – Pilisi-hegység területén a kréta-középsı eocén idıszak folyamán egyértelmően szárazföldi viszonyok uralkodtak.
A környezet üledékképzıdése a dolomit felszínén a felsı eocén korban indult meg újfent, amikor a tengeri viszonyok fokozatosan újra tért hódítottak. A tenger behatolásának gyorsaságára utalhat a szárazföldi eredető üledék felhalmozódás hiánya. Az egyenetlen dolomit felszínre közvetlenül a SZÉPVÖLGYI MÉSZKİ FORMÁCIÓ partszegélyi fauna gazdag mészkı összlete települt. Ennek egyértelmő nyomaival a vizsgált területen nem találkoztunk. Annál elterjedtebb a BUDAI MÁRGA FORMÁCIÓ megjelenése, amely a kiemelkedett triász dolomit kızetblokk szegélyén, nyomokban annak tetırégiójában egyaránt elıfordul (4/b.).
- 14 -
Mivel a BUDAI MÁRGA FORMÁCIÓ képzıdményei a szerzıdés tárgyában csak érintılegesen
szerepelnek,
részletes
ismertetésüket
pár
mondatban
kívánjuk
összefoglalni.
A BUDAI MÁRGA FORMÁCIÓ képzıdményei a felsı eocén tenger gyors elmélyülésével a mészkı hirtelen kimaradásával halmozódtak fel és képzıdése nagyjából változatlan körülmények között az alsó oligocén korszakba átmenıen változatlan formában áthúzódóan jelennek meg. A budai márga sárga, sárgásszürke, szürke színő, vékonylemezes, agyagmárga, agyag közbetelepüléses vastag monoton felépítéső üledék, amelyben a mikro-fauna alárendelt mennyiségő. Sajátságos felépítésének következtében a budai márga kızetmechanikai értelemben kis szilárdságú és gyenge megtartási képességő sorozatokat képez. Helyi elıfordulásai azonban az eddigi megfigyeléseink szerint, térszíni okoknál fogva semmiféle veszélyforrást nem jelentenek.
A budai márga felszíni megjelenésérıl a korábbi felmérésekben az ÉK-i kıfal DK-i elvégzıdése környékén számoltak be. A jelenlegi bejárásunk során hasonló képzıdményekkel a hegylábi teraszokon, részben a recens lejtıtörmelék alatt, részben a megrongálódott támasztófalak hátterébıl kibukkanóan, részben egész magas szinteken, relikt foltokban, akár közvetlenül az oromzat tetırégiójában is találkozhattunk (4/c.). Mészköves elıfordulásokat sehol sem láttunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy megjelenése teljesen kizártnak mondható.
A budai márgánál fiatalabb képzıdmények elıfordulásáról nincsen tudomásunk, hacsak nem eltekintünk a hegyormot helyenként lokális foltokban beborító lejtıtörmeléktıl, amelynek képzıdése a jelenlegi korig folyamatosan történik.
3.4.Tektonikai viszonyok
WEIN GY 1977 a Buda-Pilisi hegység hegységszerkezeti fejlıdésében számos lokálisan ható, különbözı idıben bekövetkezett folyamatot regisztrált. Mint helyesen
- 15 -
megállapítja, a hegység területén a létrehozó tengeri közeg sávosan elkülöníthetı szerkezeti egységekbıl állt, és ennek megfelelıen a felhalmozódott üledékek párhuzamos sávokban, eltérı kifejlıdésben jelennek meg.
A szerzı szerint a földtörténeti kréta korban, az ausztriai szerkezeti mozgások idıpontjában a dolomitos kızetet erıteljes kompressziós igénybevétel érte, amely a kızetek egy részét breccsásan összetörte. A képzıdött fellazult szögletes dolomit törmelék saját átkristályosodott anyagával cementálódott. Ez a folyamat a Buda - Pilisihegység számos dolomitos képzıdményében egyértelmően tetten érhetı. Hasonlóan nagy hatással volt a térség felszínének alakulására a pleisztocén idıszak kéregalakulása, amely egyidıs volt a Nagyalföld lesüllyedésével. WEIN GY 1977 a Törökugrató-hegy felszínre tolódását kompressziós hatásoknak tudta be, amelyek következtében a vizsgált oromzat „pszudo-diapirként” a fedıhegységi sorozatot átszakítva a felszínre tolódott.
Saját vizsgálataink során olyan nyomokat véltünk felfedezni, amely szerint a Törökugrató-hegy és a hasonló helyzetben levı Ló-hegy, Kı-hegy, olyan meredek vetısíkon lokálisan megakadt tektonikus kızettömbök, amelyek további, a jelenlegi felszín alá csúszását a bonyolult tektonikai rendszer lokális tényezıi megakadályozták.
- 16 -
4. ÁLLÉKONYSÁGI VIZSGÁLAT
Megvizsgálva a nyitott térszínen feltárt kızetfalak statikai állapotát és állékonyságát, mindenképpen az alapkızet kızettani jellegeibıl kell kiindulnunk.
A helyszíni bejárás tanúsága szerint a diploporás dolomit feltárt részének alapkızete, a fal bármely részén vizsgálva egynemő kifejlıdést mutat. A változatlan állapotú alapkızetben lényeges eltérések nem mutathatók ki. A barnássárga, néhol szürkéssárga színő alapkızet tömött rétegzetlen anyagában elszórtan apró, vékony kéreggel bevont likacsok, csöves járatok fedezhetık fel, amelyek belsı felületén vöröses, feketés színő, vas-mangánoxidos dendrites bevonatok észlelhetık. A megfigyelt likacsszerő járatok a karbonát
felhalmozódás
idején,
a
tengerfenéken
nıtt
algatelepek
kitöltetlen
maradványai. Más fauna maradványok sehol sem láthatók. A kızet karbonátos alapanyagában szabad szemmel elkülöníthetı szemcsés elemek nem különíthetık el.
Ha azonban a kızet alapanyagát vékony metszetekben vizsgáljuk, jól megfigyelhetı, hogy az eredeti finomkristályos, aprókristályos karbonátos szemcsehalmaz jelentıs mértékben átkristályosodott. (4/a.)Az anyag többsége utólag kialakult, nagyjából egyforma szemcsemérető, összefogazatlanul nıtt dolomit romboéderekbıl épül fel, amelyek egymással a felületek jelentıs részén megfelelıen keményen összeforrottak, helyenként azonban olyan apró járatokat hagyva maguk után, amelyek alkalmasak voltak a földalatti hévvizek szivárgásának. A hévvizek hatására az eredeti kristályok jelentıs részben beoldódtak, majd helyben újra kiválva részben összefogazódott aprókristályos szövedéket alkottak. Az átalakulás nem volt olyan nagymérvő, mint a Buda - Pilisi-hegységben foltokban gyakori porló dolomit esetében lehetett, ahol a kristályok cementálódása megszőnt, és a folyamat a dolomitok szilárdságcsökkenéséhez vezetett.
A képzıdmény ekként létrejött likacsos permeábilis szöveti szerkezete lehetıséget ad a kızetszilárdság sávos, zonális lecsökkenésének, s a szokásosnál jelentısebb vízvezetı képessége következtében a fagytőrı képességnek a dolomitos képzıdményekre vonatkozó átlagos szint alá csökkenésének.
- 17 -
Az eredetileg homogén alapkızet, valamikor a földtörténeti múltban, több esetben erıs kompressziós hatásnak volt kitéve. Ennek hatására az eredeti képzıdmény egyes zónákban még a hévforrásos tevékenység bekövetkezése elıtt, 1 – 20 cm-es, szögletes darabokból álló törmelékekké hasadt fel, a töredékek szöveti szerkezete változó mértékben fellazult. A laza szöveti szerkezető monomikt breccsás zónák hézagait többnyire a mélyebb régióikból eredı hévforrásos hatás következtében kivált átkristályosodott dolomit cementálta. A kızettest magasan fekvı, fedı közeli zónájában a saját anyagú átkristályosodott cementáló dolomit szemmel láthatóan részben a budai márgából származó átkristályosodott kötıanyaggal cementálódott. Az ilyen zónák fokozottan balesetveszélyesek.
A kızetfalak vizsgálata során szerzett tapasztalatok szerint a feltárt kızettest, szabálytalanul változó (40 – 120 cm) vastagságú kızetpadokból épül fel (4/e.). Csak a gondosabb vizsgálat során figyelhettük meg, hogy a kızetpadoknak vélt szerkezeti elemek valójában többféle irányú, azaz eltérı idıpontban keletkezett tektonikus hasadékok. A tektonikus repedések irányítottsága az oromzat felületén a „karros” kızetfelszín orientáltságában mutatkozik meg. A kızet rétegzettsége csak ritkán, elvétve jelentkezı foltokban észlelhetı, és a Törökugrató-hegy lapos, ferde fedısíkjával nagyjából párhuzamosan jelentkezik. A rétegzettség nyomait az elvétve, szabálytalan távolságban
jelentkezı
pár
milliméteres
vastagságú
vékony
finomlemezes
közbetelepülések alapján észlelhetjük.
Az említett tektonikus repedezettség sőrő hálózatos síkok, hajladozó felületek képében rekonstruálható. A legnagyobb ilyen törésvonal az É-i fal 30,7 m magas egybefüggı, csaknem függıleges (75-85 fokos dıléső, néhol áthajló felülető síkjában (3/c.)) falában testesül meg. Ez a nagy felületen szilárdnak látszó fal komoly elmozdulás jelének tekinthetı. Szilárdságával és teherbíró képességével szemben azonban kételyeink támadnak, ha a falat DNy felıl, az elmozdulás síkjának irányából tekintjük meg. Onnan ugyanis jól látható, hogy a törésvonal mentén a kızetfal a fent jelzett tektonikus eredető kızetlemezbıl áll (4/e.).
- 18 -
A kızetfalak egyéb elıfordulási helyein a tektonikus töredezettség a falak csipkézett állapotában mutatkozik meg igazán. A csipkézettségnek egy kitőnı példája az É-i falrész K-i határán megismerhetı kettıs sziklatorony, amely a töredezettség és a mállás együttes hatásának maradéka. A két torony statikai állapota alulról tekintve ingatagnak látszik, s ezért különösen gondos kopogózásra, sıt esetleg megfelelı rögzítésre szorul.
A csipkézett falrészleteken az is megfigyelhetı, hogy a közel függıleges irányítottságú repedések jelentıs része kitöltetlen, vízvezetı hasadék, amely a fagyos téli idıben a fokozatos málladék képzıdés okául szolgál. Megfigyeltünk olyan repedéseket, amelyekben speciálisan budai márgás eredető, laza kızettörmelék kitöltés észlelhetı. Máshol elıfordulnak olyan repedések is, amelyeket dolomitos lejtıtörmelék, bemosódott talaj tölt ki teljesen, vagy részlegesen. Ezekben hamar megkapaszkodnak a magasabb rendő keményszárú növények (fák, bokrok) satnya, sínylıdı példányai, amelyek a mállasztás fokozódásában lokálisan jelentıs szerepet játszhatnak. Ugyanakkor eltávolításukkal megszőnik a laza málladék gyökérzet által bekövetkezı részleges kötöttsége, amely, szintén lokálisan, a kızethullás fokozódásához vezethet.
A kızetmállás fékezése tárgyában elıfordulnak példák, amelyek szerint a tektonikus vízvezetı hasadékok rendszerét felülrıl hidraulikus kötıanyag alkalmazásával elszigetelik. Túl azon, hogy ez az eljárás, hatásához képest, túlzottan magas terheket róna a terület tulajdonosára, a repedések képzıdését hatékonyan ezzel az eljárással megszüntetni lényegében nem lehet. A kızetek évszaktól függı mértékő hıtágulása, és az ez által bekövetkezı fáradásos törés, a szigetelés javítási szükségletét végtelen hosszú ideig fenntartja.
Külön szükséges foglalkoznunk a Törökugrató-hegyen fellelhetı lejtıtörmelék test, illetve törmelék foltok kérdésével. A kızettestest meredek falait körülölelı, többnyire növényzettel sőrőn és szilárdan benıtt lejtıtörmelék testek mechanikai állapota többnyire megfelelı. Hatásukra a kızetdarabok többnyire lassan süllyednek az erózióbázis felülete felé. A növényzet a veszélyeztetettség csökkentése irányába hat. Gondos fenntartása, megóvása igen fontos balesetvédelmi körülmény. Emellett egyes
- 19 -
helyeken szükségessé vált a törmeléklejtık csúszását fékezı támasztó falak gondos felülvizsgálata és idıszakos kijavítása (3/c.).
Nem ilyen egyszerő a dolog az oromzat tetırégiójának É-felé nézı lejtıjén, ahol a laza talajos kötéső törmelék felhalmozódás a jelek szerint már egy jelentısebb suvadáson átesett. Itt egy új, kisebb mérető támasztófal készítése, a suvadási veszély csökkentése érdekében megfontolás tárgyát képezheti (4/f/1.).
Ennél veszélyesebbnek látszik az ÉK-i fal menti lejáró ösvény helyzete, ahol az út a felgyülemlı csapadékvíz vezetıjévé lépett elı, s ma már hajladozó idıszakos meder képzıdött a hajdan növényzettel rögzített törmelék lejtı vonalában. Amennyiben a vízvezetı meder folyását több kisebb kıtámasz beépítésével nem csökkentjük le, a lejtı eróziós sérülésével, esetleg erısebb elmozdulásával kell számolnunk (4/f/2. – 3/c.).
Visszatérve a feltáródott kızetfalak statikai állapotának felmérésére, meg kell állapítanunk, hogy a természeti erık a nem túl szilárd dolomitos anyagban a fellazult szikladarabok (ingókövek) állandó és szakadatlan képzıdésével járnak (4/g.). Bár az ingataggá vált szikladarabok mérete, a lehullott darabok méretfelmérése alapján, legfeljebb negyed – nyolcad köbméteres, a kızetfalak idıszakos balesetmegelızı kopogózása elkerülhetetlen feladatnak tekinthetı. A nagyobb darabok elıfordulási valószínősége viszonylag kicsi. A kızetfal teljes szelvényének feltáró jellegő szilárdságfelmérése idıszakonként esedékesnek látszik. Ennek ellenére a balesetvédelmi bejárás és a lokális, a hirtelen felmerülı igények szerinti baleset megelızés elvégzése éves gyakorisággal javasolható.
4.1. Az idıszakos statikai vizsgálatok terjedelme
Az idıszakosan szükséges helyszíni állékonysági vizsgálatok területi eloszlását a (3/c.) térképen ábrázoltuk. A térképen a triász (lila körjel) és eocén (zöld körjel) képzıdmények elıfordulási körzetét jól láthatóan elkülönítettük.
- 20 -
Az egyes veszélyforrások vonatkozásában a következıket állapítottuk meg: A vizsgált terület meredek, csipkézett természetes falazata omlásveszélyes.
Az omlásveszély a töredezett felületeken erıteljesebb (piros nyíl), azonban ott a potenciálisan elmozduló tömbök mérete kisebb. Egy részüket a vegetációs törmeléklejtı, és a megépített támfal rendszer felfogja. Kisebb részük a különféle alsó teraszokon is váratlanul megjelenhet.
A gyengén omlásveszélyes kategóriába a vaskos, néhol visszahajló meredek sziklafalat soroltuk (barna nyíl), ahol a fal várható mozgásának valószínősége ritkábbnak látszik, azonban a bekövetkezés esetén az omlás hatása jóval nagyobb mértékő.
Elıfordulnak a lazán kötött törmelékes felszíneken suvadásveszélyes lejtık, amelyek valószínőleg megtámasztásra szorulnak. Ide sorolhatók a támfalakkal már korábban megtámasztott törmelék felhalmozódások is, ahol a támfalak idıszakos és szakszerő felülvizsgálata feltétlenül ajánlatos.
A magaslatra felvezetı, korábban épített lépcsızetek, és a meredek bányafalak és sziklafalak peremi régiói egyértelmően balesetveszélyes körzetek (lila nyíl). A veszélyelhárító figyelmeztetı intézkedések megtétele sürgısen elvégezendı.
Egy kisebb szakaszon a csapadékvíz lefolyása is eróziós elmozdulásokat okozhat (kék nyíl). Ennek kivédésére egy kisebb vízrendezés elvégzése ajánlható.
A valaha kialakított kert alsó teraszának veszélyeztetettsége viszonylag alacsonyabb mérvő, de nem tökéletes. A mellsı, hátsó, és felsı terasz veszélyeztetettsége nagyobb mértékő. A balesetveszéllyel jelzett területekre a bejárás a környezet jelenlegi állapotában nem ajánlható!
- 21 -
5. BÁNYÁSZATI SZAKVÉLEMÉNY A FAL JELENLEGI ÁLLAPOTÁRÓL, BALESETVESZÉLY ELHÁRÍTÁSA
A geológiai szakvéleményre alapozva, valamint a helyszín részletes bejárása után megállapíthatjuk a következıket:
A falon is jól látható töredezett, brecsás vetızónákkal szabdalt dolomit fal dılése (rézsőszöge) a 60-75°-os közel az un. végleges beállt rézsőtıl a 90°-ig, sıt negatív dıléső rézsőig terjed, a rézsők magassága változó, kb. 45 m-ig terjed. A kialakult képzıdményt a természeti erık (csapadék, fagy, stb.) formálják fokozatosan. A bányászatban visszamaradó ilyen jellegő bányafalak rekultivációjára az alábbi megoldások a leggyakoribbak:
-
Ha bányagödröt övez a fal, feltöltés kb. eredeti terepszintre.
-
A fal lerézsőzése a kızetjellemzıktıl függıen olyan mértékig, ahol már egyrészt további kızetmozgás nem várható, balesetveszély nem áll fenn, nagyobb falmagasságoknál osztószinteket iktatunk be célszerően 4-5 m szélességben, hogy ezzel pl. az erdımővelést megkönnyítsük, az erózió veszélyt csökkentsük. A legtöbbször kialakításra kerülı rézsők 30-50°-osak, melyet szükség esetén 3050 cm termıréteggel fedünk.
E klasszikusnak és véglegesnek tekinthetı rekultivációs megoldások a Törökugrató sziklafal esetében nem jöhetnek számításba.
Nem
véglegesnek
tekinthetı,
ezért
idırıl-idıre
a
kızetállapottól
függıen
felülvizsgálatot ill. ráfordítást igényel a fal kopogózása, esetleg a félig kilazult kızetek, rések rögzítése hidraulikus kötıanyaggal történı kitöltése.
A
kızethorgonyzást
acélhálós
védelemmel,
esetleg
lıttbetonnal
(torkrétozás) költségei miatt és esztétikai okokból nem jöhet számításba.
- 22 -
kombinálva
A Törökugrató sziklafal esetében a baleset megelızésére egyértelmően a sziklafal idıszakos átvizsgálása, a meglazult kızetek eltávolítása ad viszonylag költségkímélı és biztonságos megoldást. Ez az un. kopogózás, ami azt jelenti, hogy alpintechnikával az ebben járatos szakember kb. 2 m-es sávonként leereszkedve átvizsgálja a falat és a laza kızetet feszítıvas (pajszer), rövidnyelő csákány vagy kalapács segítségével eltávolítja. A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy néha robbantással is szoktak meglazult (nagyobb) kızetet eltávolítani, de ez itt szintén nem jön számításba. Egyrészt nem több köbméteres kıtömbök eltávolításáról van szó, másrészt a nagy falmagasság miatt a környéket nem lehet megvédeni a kızetszóródástól. Az a geológiai szakvéleménybıl is kitőnik, hogy a dolomitfal állapota töredezettsége változó (3/c. melléklet). A falról nem lehet kijelenteni azt, hogy egy bizonyos gyakoriságú felülvizsgálat és kopogózás után a kızethullás és a balesetveszély kizárható. Minimalizálható a veszély azzal, hogy a kızetfalat 2-3 évente felülvizsgáltatjuk, a laza kızetek eltávolításra kerülnek.
A kızetfal alatti 8-12 m széles törmeléklejtı bokrokkal, cserjékkel benıve egy jó, természetes védelmet nyújt. Egyrészt a fal alját (rézsőlábat) nehéz megközelíteni, másrészt a lehulló, lepergı kızetet a sőrő növényzet fékezi.
A fal tetején a leesés elleni védelemre táblákkal lehet a figyelmet felhívni, esetleg esztétikus tájba illı korlát vagy kerítés szakaszonkénti építése is elképzelhetı (0,8-1,0m magas ilyen célra elegendı).
A még meglévı támfalak, mellvédek kijavítása is növelné a rézső stabilitását ill. a biztonságot. A D-K-i, D-i lejtı vízmosásának rendezése is szükséges, ha másként nem a víz sebességét csökkentı bukó gátakkal, amit az 1/e mellékleten tüntettünk fel, ez 4138 m2. Ez a sziklafal alatti platót nem tartalmazza.
Ezen kívül meghatároztuk a sziklafal felületét, ami a fal biztonsági felülvizsgálatának költségkalkulációjánál lehet fontos. A sziklafal számított felületét az 1/d melléklet tartalmazza. Nagysága: 6968 m2.
- 23 -
6. STABILITÁS VIZSGÁLAT, KOPOGÓZÁS A FALFELÜLETEN
Vizsgálat helyszíne: Törökugrató sziklafal, Budaörs
Vizsgálat kiterjedése: Teljes szikla felületen elosztva 16 db kiválasztott ereszkedési sávban, fénykép dokumentáció szerint, ereszkedésenként kb. 2 m-es munkasávban. Ez összességében kb. 1000 m2 felület kopogózását jelenti, ami a sziklafal 14-15%-át teszi ki.
Megközelítés módszere: Ipari alpintechnikával. A kötél standokat fúrt dübelekkel és alapcsavarokkal építettük ki.
Vizsgálat módszere: Közeli szemrevételezéssel, szikla kopogózással, kézi mozgatással.
Vizsgálat eszközei: Kalapács, vödör és feszítı vas
Elızmények: Mint ipari alpintechnikával dolgozó, és szikla munkákban jártas szakember felkérést kaptam a Mérnök Terv Kft. részérıl a sziklafal részleges vizsgálatára a jelenlegi állapot felméréséhez, illetve a kı hullás miatt fennálló balesetveszély mértékének megállapításához.
A munkakezdés elıtt minden alkalommal elkerítettük a munkaterületet a balesetveszély elkerülése miatt. Az ereszkedı állások kiépítése után minden egyes munkasáv tengelyének pontos helyét GPS koordinátákkal határoztuk meg (fent - lent), ill. átnézeti fotókon bejelöltük és beszámoztuk I-XVI. -ig.
Minden egyes ereszkedésnél fotó dokumentáció készült, mely melléklete a jegyzıkönyvnek. A vizsgálat során tapasztalt helyzetet egy vizsgálat rögzítı táblázatban győjtöttük össze az alábbiak szerint:
- 24 -
− Számozás: Az ereszkedési (munka) sávok számozása − Átnézeti kép száma: Az ereszkedési sávok falon lévı pozícióját rögzítı fénykép száma − GPS koordináta fent: Az ereszkedési sávok
induló(stand) pontjainak
helymeghatározása − GPS koordináta lent:Az ereszkedési sávok
érkezı (lenti) pontjainak
helymeghatározása. − Általános állapot: Adott munkasávban tapasztalt általános stabilitási állapot. − Leszedett menny.: Adott munkasávban leszedett veszélyesen meglazult kı, ill. tömb mennyisége. − Egyedi, képen jelölt balesetveszélyes terület: Adott munkasávban tapasztalt lokálisan veszélyes terület laza kövekkel, szikla darabokkal, melyek számozva vannak 1-17-ig és az átnézeti fényképeken
piros vonallal körülhatárolt
területként vannak jelölve. A jelzett területekhez tartozó részletfotók is itt vannak feltüntetve (pl.1. sz. pont 479, 480-as kép). A fotók vagy a leszedett kövek, ill. szikladarabok jellemzı méretét, vagy a leszedés helyének állapotát (esetleg elıtte-utána képekkel) ábrázolják.
Értékelés: A sziklafal dolomitból, különbözı töredezettségi állapotban lévı részekbıl áll. Általánosságban a fal jelenlegi állapota -az általunk megvizsgált részek mintái alapján – balesetveszélyes, sok felfagyott, laza kı és szikladarab van a falon, mely bármikor leeshet A sziklán helyenként betelepült növényzet gyökerei is repesztik a kızetet. Külön kiemelést érdemel az áthajló fal területe, mely látszólag stabil, de a felsı részén lévı töredezett szikla rézső omlékonysága miatt fokozottan balesetveszélyes. A sziklafal egészére elmondható, hogy jelenleg életveszélyes, veszélytelenítés nélkül alatta tartózkodni nem szabad. Turista út, illetve tanösvény biztonságos nyomvonalának kijelöléséhez külön terep bejárás és egyeztetés szükséges.
- 25 -
- 26 -
TÖRÖKUGRATÓ - KOPOGÓZÁS EREDMÉNYE
Számozás
Átnézeti GPS koordináta kép száma fent
GPS koordináta lent
Általános állapot
Egyedi, képen Leszedett mennyiség jelölt balesetveszélyes terület
I.
ereszkedés
98
N47 27.465 E18 N47 27.472 55.524 E18 55.528
Átlagos, jó
4 db kb. 10 cm Ø
nincs
II.
ereszkedés
98
N47 27.475 E18 N47 27.480 55.518 E18 55.525
Felsı harmad: laza, felfagyott. Alsó részek: átlagos, jó
3 db kb. 40 cm Ø 4 vödörnyi apró törmelék
1. sz jelölés 479, 480 képek
III.
ereszkedés
98
N47 27.476 E18 N47 27.487 55.513 E18 55.522
Felsı harmad: aprózódott, Középsı harmad: átlagos, jó Alsó harmad: aprózódott, mállik
6 vödörnyi apró törmelék
2. sz jelölés 482, 476 képek 3. sz. jelölés
IV. ereszkedés
98
N47 27.480 E18 N47 27.489 55.508 E18 55.519
Átlagos, jó
1 db kb. 50 cmØ
4.sz. jelölés 483 kép
V.
98
N47 27.481 E18 N47 27.493 55.500 E18 55.518
Felsı harmad: Fagyökér által lerepesztett darabok Középsı harmad: párkány fölött nagyobb darabok felfagytak Alsó harmad: Átlagos
6 db kb.40 cmØ 4 db kb. 30 cmØ 2 db kb 20 cmØ
5. sz jelölés 485, 487, 503, 504 sz. képek 6. sz jelölés 496 sz. kép
VI. ereszkedés
103
N47 27.484 E18 N47 27.497 55.494 E18 55.516
Átlagos, finoman pereg.
2 vödörnyi apró törmelék 1 db. kb. 65 cmØ
7. sz jelölés 498, 499, 501-es képek
VII. ereszkedés
103
N47 27.495 E18 N47 27.506 55.492 E18 55.512
Átlagos, jó. Középsı harmadban egy 1 vödörnyi apró helyen leszedett laza tömb. törmelék 1 db kb. 60X40X30cm tömb
ereszkedés
- 27 -
8. sz. jelölés 506, 509 sz. kép
VIII. ereszkedés
107
N47 27.496 E18 N47 27.556 55.490 E18 55.498
Felsı harmad: Életveszélyes, folyamatosan omlik Középsı harmad: Finoman pereg Alsó harmad: (sziklába vájt üreg környezete) élet-veszélyes, folyamatosan omlik.)
7 vödörnyi apró törmelék, 22 db 15-35 cmØ
10. sz jelölés 510,511,512,514, 516,517,546,558, 561,562,567 sz. képek 11. sz. jelölés
IX. ereszkedés
107
N47 27.498 E18 N47 27.581 55.488 E18 55.488
Felsı harmad: Életveszélyes, 8 vödörnyi apró folyamatosan omlik törmelék Középsı és alsó harmad (nagy áthajló fal kezdete): Átlagos, jó 14 db 22 db 15-35 cmØ
10. sz jelölés 510,511,512,514, 516,517,546,558, 561,562,567 sz. képek 12. sz jelölés 524. sz. kép
X.
ereszkedés
107
N47 27.498 E18 N47 27.620 55.486 E18 55.476
Felsı harmad: Életveszélyes, 12 vödörnyi apró folyamatosan omlik törmelék Középsı és alsó harmad (nagy áthajló 9 db 22 db 15-35 cmØ fal): Átlagos, jó
10. sz jelölés 510,511,512,514, 516,517,546,558, 561,562,567 sz. képek 13. sz. jelölés 515. sz. kép
XI. ereszkedés
111
N47 27.499 E18 N47 27.642 55.477 E18 55.470
Felsı harmad: Életveszélyes, 6 vödörnyi apró folyamatosan omlik törmelék Középsı és alsó harmad (nagy áthajló 6 db 22 db 15-35 cmØ fal): Átlagos, jó Középsı harmad tetejénél 1 db 200X100X50 cm-es tömb
10. sz jelölés 510,511,512,514, 516,517,546,558, 561,562,567 sz. képek 9. sz jelölés 536-os kép
- 28 -
XII. ereszkedés
111
N47 27.503 E18 N47 27.640 55.470 E18 55.464
Felsı harmad:Életveszélyes, 5 vödörnyi apró folyamatosan omlik törmelék Középsı és alsó harmad (nagy áthajló fal széle, kémény):Földes, törmelékes 1 db kb. 60 cm Ø kitöltés, instabil, balesetveszélyes
10. sz jelölés 510,511,512,514, 516,517,546,558, 561,562,567 sz. képek 14. sz. jelölés
XIII. ereszkedés
111
N47 27.503 E18 N47 27.489 55.458 E18 55.463
Felsı harmad: Pereg, aprózódott Középsı harmad: Átlagos, jó Alsó harmad: Instabil törmelék lejtı
4 vödörnyi apró törmelék
15. sz jelölés 556 sz. kép
XIV. ereszkedés
112
N47 27.505 E18 N47 27.510 55.452 E18 55.461
Felsı harmad: Átlagos, kissé pereg Középsı harmad: Átlagos, kissé pereg, sok növény betelepülés Alsó harmad: Instabil törmelék lejtı
5 vödörnyi apró törmelék
16. sz. jelölés 552,553, 554 sz. kép 17. sz. jelölés 526 sz. kép
XV. ereszkedés
112
N47 27.505 E18 N47 27.503 55.452 E18 55.453
Felsı harmad:Átlagos, kissé pereg Középsı harmad: Átlagos, kissé pereg, Alsó harmad:Átlagos, kissé pereg,
2 vödörnyi apró törmelék
nincs
Felsı harmad:Átlagos, kissé pereg Középsı harmad: Átlagos, kissé pereg, Alsó harmad:Átlagos, kissé pereg,
4 vödörnyi apró törmelék
XVI. ereszkedés
112
N47 27.505 E18 N47 27.516 55.452 E18 55.446
- 29 -
2 db kb. 25 cm Ø
3 db kb. 10-25 cm Ø
541. sz. kép
7. A TÖRÖKUGRATÓ BOTANIKÁJA
A terület általános leírása
A Budai hegység legdélebbre esı vonulatához tartozóan, a Csiki-hegyekhez közeli Naphegy - Odvas-hegy - Kı-hegy - Kálvária-hegy - Út-hegy - Törökugrató vonulat része a Törökugrató sasbérce. E vonulaton az eredeti talajképzı fitocönózis már csak nyomokban lelhetı fel, ennek megfelelıen a talajképzı tényezık közül leginkább az anyakızet és az eróziós folyamatok tanulmányozhatók. A vonulat törökugratói környezetén, a Törökugrató déli részein a menedékes nummulinás mészkıfennsíkon a rendzina nyomai találhatók, az északi rész sziklás és meredek területein a briozoás rétegeken is rendzina volt az eredeti talaj, de az észak-nyugati oldalon a budai márgán már barna erdıtalaj foszlányai is megjelennek. A vizsgált terület talajtípusa a sekély rendzina váztalajhoz sorolható. Éghajlata átmenetet képez a síkvidéki és középhegységi éghajlat között: az évi átlagos középhımérséklet 11 º C, az éves csapadék 600-700 mm közötti. Uralkodó szélirány északnyugati, nyugati.
A NÖVÉNYZET JELLEMZÉSE
Potenciális vegetáció: A száraz lejtıkön valaha karsztbokorerdık és száraz gyepek lehettek. A sziklafalon pionír sziklahasadék növényzet, a hegylábnál mészkedvelı tölgyes, illetve cserjések fordulhattak elı. Az eredeti növénytársulások illetve a környéken elıfordulók a következık.
Gyöngyperjés mészkısziklagyep (Asplenio ruta-muriae – Melicetum ciliatae Soó 1962) A be nem erdısülı szikla- és törmelékfelszínek jellemzı növénytársulása. Fontosabb fajok: Melica ciliata, Jovibara hirta, Sedum sp. Az évelık közül a Seseli leucospermum
- 30 -
és a Draba lasiocarpa, egyévesek közül a Hornungia petraea. A szabad sziklafelszínt gyakran borítják mohák és zuzmók.
Nyílt dolomit sziklagyep (Seseli leucospermi – Festucetum pallentis Zólyomi (1936) 1958) Középhegységekben – elsısorban a Dunántúli középhegységben – a deres csenkesz (Festuca pallens) dominálta endemikus Seseli leucospermi – Festucetum pallentis és a valamivel zártabb Stipo eriocauli – Festucetum pallentis él, melybena délvidéki árvalányhaj (Stipa eriocaulis) gyepalkotó. Közös karakterfajaik: Seseli leucospermum, Draba lasiocarpa, Fumana procumbens, Pa badensis, Hornungia petraea, Paronychia cephalotes. Jellemzıek még a törpecserjék: Helianthemum canum, Teucrium montanum, Fumana procumbens és Thymus praecox. További gyakori fajok: Potentilla arenaria, Jovibarba hirta, Scorzonera austriaca, Alyssum montanum, Iris pumila. Bolygatás taposás hatására megjelennek a degradációt jelzı fajok, elsısorban az efemer tavaszi egyévesek. Pl.: Veronica fajok és egyes évelık pl.: Sideritis montana, Sanguisorba minor.
Árvalányhajas dolomitsziklagyep (Stipo eriocauli – Festucetum pallentis Zólyomi 1958, Soó 1964) A dolomit sziklagyepek zártabb megjelenéső növénytársulása. Fajai nagyrészt megegyeznek a fentebbi társuláséval
Dolomit sziklafüves lejtı (Chrisopogno – Caricetum humilis Zólyomi (1950) 1958) Legfontosabb jellemzıje a mozaikos jelleg. A nagyobb termető, zsombékképzı füvek és sások kialakította és dominálta kisebb-nagyobb sztyep jellegő foltokhoz kötıdnek a mélyebb talajt igénylı kísérıfajok, a sziklakibúvásokon sziklai füvek és kísérıfajaik jellemzık. A sztyepfoltok jellemzı főnemő fajai a következık: Chrysopogon gryllus, Festuca rupicola, Stipa capillata, Koeleria cristata, Carex humili. A felszínen sziklatörmelékes foltok füvei a Festuca pallens, a Stipa eriocaulis és a Melica ciliata. A kísérıfajok közül mélyebb talajon sztyepfajok, mint az Adonis vernalis, Pulsatilla grandis, Vinca herbacea, Euphorbia glareosa, Serratula radiata, Hippocrepis comosa, Centaurae saleriana, Dianthus pontoderae, sekélyebb talajon dolomit sziklagyepek fajai,
- 31 -
mint a Jurinea mollis, Onosma visianii, Draba lasiocarpa, Thaictrum minus subsp. Pseudominus, Seseli leucospermum, mészkedvelı sziklai törpecserjék, mint a Helianthemum canum, Fumana procumbens, Teucrium montanum, és sziklai generalisták, Poa badensis, Sanguisorba minor, Scorzonera austriaca, Potentilla arenaria jellemzık.
Törpemandulás (Prunetum tenellae Soó 1947) Alacsony maximum fél méteres vagy még alacsonyabb cserjés. A domináns Amigdalus nana (Prunus tenella) cserjefaj borítása legalább 40-50%-os gyakran sőrő állományt képez, melybe esetenként más cserjefajok is elegyedhetnek. (pl.: Rosa spinosissima). A sztyeprétekbıl származó fajok közül megemlíthetı a Festuca rupicola, Agropyron intermedium, Bromus inermis, Vinca herbacea, Inula ensifolia. A erdıssztyep elemeket, a Teucrium chamaedris, Geranium sanguineum, Erysimum odoratum képviseli.
Sajmeggyes – molyhostölgyes bokorerdı (Ceraso – Quercetum pubescenti Jakucs et Fekete 1957) A Dunántúli-középhegység egyes részein (Budai-hg., Gerecse, Balaton-felvidék) alakul ki, fıképpen mészkövön. Általában a Qercus pubescens uralkodik a felsı szintben, gyakori mellette a Fraxinus ornus. A csrjeszint sőrősége változó, fajai fıként a Cerasus mahaleb, Crataegus monogyna, Prunus spinosa, Ligustrum vulgare, Viburnum lantana, Rosa canina, kevesebb egyedszámmal a Cornus mas és az Euonymus europeus. Lágyszárú szintjének jellemzı fajai pl.: Vincetoxicum hirundinaria, Teucrium chamaedrys, Chrysanthemum corymbosum, Genista tinctoria subsp. Tinctoria. A szárazgyepekel érintkezı területeken a közös fajok: Stachys recta, Anthericum ramosum, Bromus erectus, Salvia pratensis, Potentilla arenaria, Asperula cynanchica, Sanguisorbia minor, Linaria genistifolia, Agropyron intermedium, Dianthus pontederae.
Középhegységi mészkedvelı molyhos tölgyes (Vicio sparsiflorae – Quercetus pubescentis Zólyomi ex Borhidi et Kevey 1996) Alacsony vagy közepes növekedéső, záródó, gyakran dús cserjeszintő és fejlett gyepszintő domb- és hegyvidéki tölgyesek. A lombkoronaszint legjellemzıbb faja a
- 32 -
molyhos tölgy (Qercus pubescens). Gyakori a fejlett és magas cserjeszint (Cornus mas, Crataegus monogyna, vagy fiatal fákból (Fraxinus ornus) álló második koronaszint.
Másodlagos bolygatott növénytársulások:
Galagonya – kökény cserjés (Pruno spinosae – Crataegum Soó (1927) 1931) Tág ökológiai tőréső társulás. Sőrő, tövises bozót eredetielg a molyhos tölgyes szegélyén illetve másodlagosan az egykori legelık, vagy gyümölcsösök helyén. Esısorban az egybibés galagonya (Crataegus monogyna), mellette a gyepőrózsa (Rosa canina) gyakori. További jellemzı fajok: Veresgyőrő som (Cornus sanguinea), Varjútövis (Rhamnus catharica), kökény (Prunus spinosa), Csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus), mezei juhar (Acer campestre). A lágyszárú növények gyepe a cserjéket szegélyezve mozaikol, viszonylag fajszegény.
AKTUÁLIS VEGETÁCIÓ:
A bányászat és a beépítések során az eredeti vegetáció elenyészett. A bányászat értelemszerően mindent eltüntetett, a beépítések során pedig gyümölcsfákat ültettek. Ennek nyomai fellehetık a mandula (Amigdalis communis) nemes körte (Pyrus communis) alma (Malus domestica) példányaival. Ennek felhagyásával beindult egy spontán cserjésedés,
(Galagonya-kökény cserjés (Pruno spinosae-Crataegetum Soó
(1927) 1931) egybibés galagonya (Crataegus sp.) kökény (Prunus spinosa) vadrózsa (Rosa canina) fajokkal. Jellemzıen felbukkanó fajok még: veresgyőrő som (Cornus sanguinea), varjútövis Rhamnus catharica), csíkos kecskerágó (Euonymus europeus), mezei juhar (Acer campestre) A Középhegységi mészkedvelı molyhos tölgyes és sajmeggyes molyhos tölgyes bokorerdı jelentısen degradált változatai megtalálhatók a gyümölcsös felett – térképmelléklet 4. terület. A bányaudvar a taposás, esetenkénti tüzek miatt leginkább egy romtalaj növényzethez hasonlítható részben a másodlagos gyep, illetve a környezı területekrıl betelepülı
- 33 -
növényzet mozaikja, fıképpen gyomfajok térnyerésével pl.: katáng Cicoria intybus), csomós ebír (Dactylis glomerata), egérárpa (Hordeum murinum) galajok, (Galium sp.) pongyola pitypang (Taraxacum officinale), sárga árvacsalán (Lamium galeobdolon) – térképmelléklet 4. terület. A területen fokozatosan megjelennek a pionír fafajok, pl.: akác, bálványfa, amelyek szintén a terület dagradálódását jelzik. Az invázív fajok folyamatos és preventív kezelése – tehát visszaszorítása, írtása – mindenképpen javasolt. Megjegyzendı ugyanakkor, hogy a sziklafal feletti részen, a dolomit sziklagyepek értékes foltjai mutatkoznak, így e sziklafal feletti területen, esetleges tervezett igénybevételi
lehetıségek
kialakításánál
fokozott
megmaradásukra, védelmükre!
Lágyszárú növényfajok listája: magyar cickafark taréjos tarackbúza deres tarackbúza bunkós hagyma hegyi ternye festı pipitér zamatos turbolya magyar nyúlszapuka kakukkhomokhúr franciaperje mezei üröm sudár rozsnok meddı rozsnok közönséges dercevirág útszéli bogáncs lappangó sás fényes sás nyugati imola tarka imola szeplılapu sátoros margitvirág mezei katáng mezei szarkaláb apró szulák tarka koronafürt ujjas keltike
Achillea pannonica Agropyron pectiniforme Elymus hispidus Allium sphaerocephalon Alyssum montanum Anthemis tinctoria Anthriscus cerefolium Anthyllis macrocephala Arenaria serpyllifolia Arrhenatherium elatior Artemisia campestris Bromus erectus Bromus sterilis Cardaminopsis arenosa Carduus acanthoides Carex humilis Carex liparicarpos Centaurea rhenana Centaurea triumphetti Cerinthe minor Chrisanthemum corymbosum Cicoria intybus Consolida regalis Convolvulus arvensis Coronilla varia Corydalis solida
- 34 -
figyelmet
kell
fordítani
magvasodró herefojtó aranka borzas zanót csomós ebír magyar szegfő terjıke kígyószisz tavasz ködvirág mezei iringó szürke repcsény farkaskutyatej magyar kutyatej sarlófő pusztai csenkesz koloncos legyezıfő naprózsa közönséges füstike kis tyúktaréj ragadós galaj közönséges galaj piros gólyaorr magas gubóvirág közönséges napvirág olocsán egérárpa közönséges orbáncfő kardos peremizs karcsú fényperje sárga árvacsalán bársonyos árvacsalán rekettyelevelő gyújtoványfő mezei csormolya orvosi somkóró fürtös gyöngyike apácavirág szamárbogáncs pipacs sima komócsin keskenylevelő útifő karcsú perje sziklai perje soktérdő salamonpecsét homoki pimpó vadrezeda mezei zsálya fehér varjúháj szürke gurgolya szikár habszegfő hasznos tisztesfő
Crupina vulgaris Cuscuta trifolii Cytisus hirsutus Dactylis glomerata Dianthus giganteiformis Echium vulgare Erophila verna Eryngium campestre Erysium diffusum Euphorbia cyparyssias Euphorbia glareosa Falcaria vulgaris Festuca rupicola Filipendula vulgaris Fumana procumbens Fumaria schleicheri Gagea pusilla Galium aparine Galium mollugo Geranium sanguineum Globularia punctata Helianthemum ovatum Holosteum umbellatum Hordeum murinum Hypericum perforatum Inula ensifolia Koeleria cristata Lamium galeobdolon Lamium amplexicaule Linaria genistifolia Melampyrum arvense Melilotus officinalis Muscari racemosum Nonea pulla Onopordum acanthium Papaver rhoeas Phleum phleoides Plantago lanceolata Poa angustifolia Poa badensis Polygonatum odoratum Potentilla arenaria Reseda lutea Salvia pratensis Sedum album Seseli osseum Silene otites Stachys recta
- 35 -
tyúkhúr pongyola pitypang hegyi gamandor mezei tarsóka korai kakukkfő szürke nyúlkapor korai veronika kis télizöld közönséges méreggyilok mezei árvácska illatos ibolya
Stellaria media Taraxacum officinale Teucrium montanum Thalaspi arvense Thymus praecox Trinia glauca Veronica praecox Vinca minor Vincetoxicum officinale Viola arvensis Viola odorata
Fásszárúak: bálványfa mezei juhar mandula sóskaborbolya sajmeggy erdei iszalag húsos som veresgyőrő som egybibés galagonya csíkos kecskerágó virágos kıris festı rekettye közönséges fagyal mahónia alma fekete fenyı szilva kökény nemes körte molyhos tölgy varjútövis fehér akác gyepőrózsa fekete bodza májusi orgona mezei szil ostorménfa
Ailanthus altissima Acer campestre Amygdalis communis Berberis vulgaris Cerasus mahaleb Clematis vitalba Cornus mas Cornus sanguinea Crataegus monogyna Euonymus europaeus Fraxinus ornus Genista tinctoria Ligustrum vulgare Mahónia aquifolium Malus domestica Pinus nigra Prunus domestica Prunus spinosa Pyrus communis Qercus pubescens Rhamnus catharticus Robinia pseudoacacia Rosa canina Sambucus nigra Syringa vulgaris Ulmus minor Viburnum lantana
- 36 -
8. A TÖRÖKUGRATÓ FAUNÁJA
A Törökugrató és az egész Budai-hegység állatföldrajzilag a Közép-dunai faunavidék része. Ezen belül a Matricum faunakörzethez, még szőkebben a Pilisicum faunajáráshoz tartozik. A Budai hegységet már száz-kétszáz éve is alaposan kutatták a zoológusok. Ennek ellenére érdekes módon a Törökugratóról összefoglaló mő, vagy publikáció nem jelent meg.
A Törökugrató legnevezetesebb zoológiai értéke kétségkívül a haragos sikló (Coluber caspius). Kár, hogy ez a Vörös Könyves faj nagy valószínőséggel kipusztultnak tekinthetı, hiszen irodalmi adatok szerint 1959-ben győjtötték, azóta hitelt érdemlı észlelés, illetve közlés nem volt. A Törökugrató esetében a terület izoláltsága, valamint zavarása miatt e zavarásra igen érzékeny kígyófaj elıkerülése kizártnak tekinthetı.
A terület emlısfaunájában ritkaságokra nem bukkanhatunk. A terület kis mérete és zártsága eleve kizárja a ritka különleges fajok elıfordulását. A kertes lakóövezet, és az autóutak, egyes fajoknak régebben nem jelenthettek akadály, a mai forgalom és beépítettség azonban jelentıs korlátozó tényezı. Ezek az akadályok kis fajszámú generalistának nem probléma pl: róka, nyest, sün, mókus. A kisemlısok számára azonban csak bizonytalan az átjárás a környezı területekrıl, pl.: vakond, cickányok.
A madárvilág fıképpen táplálékszerzés idején illetve átvonulóban használják a területet, illetve a kertekkel együtt. Fészkelésre az áthatolhatatlanabb kökényes-vadrózsás sőrőkben, illetve a sok esetben zavartalanabb kertekben . Értelemszerően, hiszen a kertekben általában a tulajdonos és esetleg a családja mozog, a bányaudvart pedig sokkal többen látogatják.
Néhány elıforduló faj leírása: Emlısök: Róka (Vulpes vulpes) Nyoma és ürüléke néha elıfordul. Valószínőleg a környezı erdıs területekrıl a település szélére táplálkozni bejáró egyedekrıl van szó.
- 37 -
Nyest(Martes foina) Mindenhol gyakori, nyomai sőrőbben elıfordulnak, mint a rókáé. Valaha erdei környezetben élt, mára erısen lakott területekhez kötıdik. Lassanként áttér a városi életmódra, ahol, különösen télen a lehőlı gépkocsik motorterébe fészkeli be magát, esetenként a vezetékekbıl készít magának fészket.
Keleti sün (Erinaceus concolor) Ez a viszonylag gyakori, fıként rovarevı emlıs szintén mindenütt gyakori, kertekben erdıkben egyaránt elıfordul. A terület beépítettsége, a kerítések, utak esetenként akadályt jelenthetnek számára. A kutyatartás, -sétáltatás is erısen tizedeli állományát.
Közönséges mókus (Sciurus vulgaris) Sokkal kevésbé akadályozza a terület zártsága, mint pl: a sün esetében. A kertek is bıséges táplálékforrást jelentenek számukra.
Madarak: A madárfajok, mint említésre került, azokból a fajokból áll, amelyek egyrészt nagyobb területen szerzik be táplálékukat, pl.: ragadozók, másrészt a környezı kertekkel együtt használják a területet, harmadrészt, viszonylag jól tőrik a humán tényezıket.
Vörös vércse (Falco tinnunculus) Egyik leggyakoribb ragadozó madarunk, amelyik kiválóan adaptálódott a városi életmódhoz. A Törökugratón nem költ viszont gyakran megfigyelhetı, táplálékkeresés illetve pihenés közben.
Egerészölyv (Buteo buteo) Az utak mentén gyakran látható, a villanyoszlopokon. Gyakoribb ragadozónk, mint a vörös vércse. Átmenıben elıfordul.
Karvaly (Accipiter nisus) Kevésbé tőri a városok környékét, de a kertes területekre gyakran bejár zsákmányolni.
- 38 -
Balkáni gerle (Streptopelia decaocto) mindenütt gyakori faj, a lakott területektıl a mezıgazdaságilag mővelt területekig. Örvös galamb (Columba palumbus) Ritkább faj, mint az elıbbi, és fıként erdısültebb területrészeken látható.
Nagy fakopáncs (Dendrocopos major) Mind a bányaterületen mind a környezı kertekben rendszeresen elıforduló faj.
Búbosbanka (Upupa epops) Potenciálisan elıfordulhat, bár nem figyelték meg.
Erdei pacsirta (Lullula arborea) Potenciálisan elıfordulhat, régebben megfigyelték, jelenlegi elıfordulása kétséges. Kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus) Ligetes, kertes területeken elıforduló, gyakori faj. Seregély (Sturnus vulgaris) Dombvidéki legelıkön, parlagterületeken, épületromokban sziklás hegyoldalakban gyakori fészkelı.
Házi veréb (Passer domesticus) Régebben is gyakori faj volt, védettségének köszönhetıen még gykoribbá vált, a legváltozatosabb élıhelyeken megtalálhatjuk fészkelıhelyeit. Fekete rigó (Turdus merula) Kertekben, erdıkben mindenhol gyakori faj.
Vörösbegy (Erithacus rubecula) A zavarást viszonylag jól tőrı faj, amely nem csak a másodlagos cserjésekben, de a kertekben is megtalálja táplálékát és fészkelıhelyét.
- 39 -
További elıforduló fajok: tengelic (Carduelis carduelis), citromsármány (Emberiza citrinella), erdei pinty (Fringilla coelebs), tövisszúró gébics (Lanius collurio), hantmadár (Oenanthe oenanthe), széncinege (Parus major), kékcinege (Parus caerulea).
Hüllık: A fentebb már említett haragos siklón kívül a fali gyík (Podarcis muralis) fordul elı bizonyíthatóan. A domb és hegyvidékek köves, sziklás területein, repedezett falakon, mint a bányaudvaron a mellvédek, gyakran elıfordul.
Csigák: A csigafajok mindenhol gyakori, közönséges fajok, melyek gyakorlatilag mindenhol fellehetık, csak a felsorolás szintjén: kerti csiga (Capaea hortensis) pannon csiga (Capaea vindobonensis) kórócsiga (Helicella obvia) éti csiga (Helix pomatia) zebracsiga (Zebrina detrita) Rovarok: A Törökugrató rovarvilága az, amely a leginkább növényzetfüggı. Az egész területre vonatkoztatva egészen elképesztı mennyiségő rovarfaj elıfordulása várható. Ennek ellenére a bányaudvaron sokkal kisebb mennyiségben találhatók meg. Részben a zavartság, részben a kitettség, és leginkább a degradált élıhely miatt. A rovarvilág szerencsére viszonylag jól tolerálja a kirándulóktól eredı zavarást. Sokkal kevésbé érzékenyek, mint a növényzet. Amennyiben nem kifejezetten ellene irányul egyszerően odébb mennek. Veszélyt a lepkefajokra jelenthet, amennyiben nem ismerik ıket. Szerencsére egyre ritkább a lepkegyőjtés. A kevésbé feltőnı rovarokat nem fenyegeti olyan veszély, rejtettebb életmódjukból kifolyólag. A területen biztosan megtalálható fajok: Lepkék: halálfejes lepke
Acherontia atropos
- 40 -
kis rókalepke folyófőszender csipkerózsa araszoló tarka szemeslepke bogáncslepke citromlepke cickafark-törpearaszoló fehér medvelepke nappali pávaszem kardoslepke pitypangszövı kis tarkalepke kutyatej-araszoló gyászlepke nagy rókalepke kis téliaraszoló fecskefarkú lepke káposztalepke égszínő boglárka ızbarna araszoló fagyalszender kutyabenge araszoló atalanta lepke
Aglais urticae Agrias convulvuli Anticlea badiata Chazara briseis Cynthia cardui Gonepteryx rhamni Eupithecia millefoliata Hypantria cunea Inachis io Iphiclides podolirius Lemonia taraxaci Mellitaea trivia Minoa murinata Nymphalys antiopa Nymphalys polychloros Operopthera brumata Papilio machaon Pieris brassicae Polyommatus bellargus Rheumaptera cervinalis Sphinx ligustri Triphosa dubitata Vanessa atalanta
Poloskák: közönséges tolvajpoloska bordás mezeipoloska lucernapoloska vörös mezeipoloska kutyatej-győrőspoloska mór poloska pohos gyászbogár csíkos pajzsospoloska kakukkfőbodobács gyilkospoloska
Nabis ferrus Acetrpis carinata Adelphocoris lineolatus Deraeocoris ruber Dicranocephalusalbipes Eurygaster maura Gnaptor spinimanus Graphosoma lineatum Nysius thymi Rhynocoris iracundus
Egyeneszsárnyúak: Ritkán de elıfordulhat az imádkozó sáska Mantis religiosa, mezei tücsök Gryllus campestris Kékszárnyú sáska Oedipoda coerulescens német szöcske Rhacocleis germanica Bogarak: suszterbogár aranyos rózsabogár hétpettyes katicabogár pohos gyászbogár
Cantharis rustica Cetonia aurata Coccinella septempunctata Gnaptor spinimanus
- 41 -
lucernaormányos Hypera postica közönséges útifőormányos Mecinus pascuorum huszonkétpettyes katicabogár Psyllobora vigintiduopunctata közönséges levélormányos Phyllobius oblongus lucerna csipkézıbogár Sitona humeralis
- 42 -
9. ÖSSZEFOGLALÓ
A megbízóval kötött szerzıdésben foglaltak szerint elvégeztük a Budaörs Törökugartó sziklafal és környezetének részletes felülvizsgálatát.
A részletes geodéziai felmérés és annak eredményei a késıbbi munkáknál is segítséget nyújthatnak, azok felhasználhatók (területrészek hasznosítása, fenntartási költségek meghatározása, támfal, kerítés-, lépcsıépítés, javítás, stb.) több tervezési munkánál. Mind a geológiai szakvélemény, mind a falfelület és környezetének felülvizsgálata arra mutatott rá, hogy a fal teljes felületének kopogózása szükséges, de ez sem garantálja, hogy ezzel egyszer s mindenkorra megoldottuk a kızetfal állékonysági problémáját. Ennél a töredezett dolomitnál idırıl idıre a fal felülvizsgálata és a laza kızetek eltávolítása szükséges (becslés szerint 2 évente). A terület hasznosításának kérdése ennek a munkának közvetlenül nem feladata. Nyilvánvaló az Önkormányzat ezzel foglalkozik. Mi most azokra a tényezıkre szeretnénk felhívni a figyelmet, melyek korlátozó tényezık a terület hasznosítását illetıen: •
A falról kızetpergéssel mindig számolni kell, kb. a +200 m-es Bf szint a fal rézsőlábától 15-20 m-es sávban nem kívánatos, hogy bármire is hasznosítható vagy látogatható legyen.
•
Sziklamászásra a falat nem javasoljuk.
•
A terület gyakorlatilag körbe épített, magas zajjal járó tevékenység csak konfliktust okozhat a környezı lakókkal.
•
Szők utcák övezik a kérdéses ingatlant, parkolás a közvetlen környezetben nem megoldható.
A végleges hasznosítási cél meghatározása után lehet tervet és költségvetést készíteni az egész ingatlanra vonatkozóan. Addig is elvégezendınek tartjuk fıként baleset megelızési, állagmegóvási céllal az alábbi munkák elvégzését: •
Teljes falfelület kopogózása
•
Vízelvezetés
- 43 -
•
Kerítés javítása
•
Lépcsık, korlátok, mellvédek állagmegóvása
•
Sziklafal felsı részén figyelmeztetı táblák, korlát kihelyezése
A fenti munkák elvégzése bármilyen hasznosítás esetén felmerül, tehát feleslegesen végzett munkát vagy kiadott költséget nem jelent. Az említett munkák költsége csak nagyságrendileg becsülhetı:
1. Teljes falfelület kopogózása:
5000 - 7000 eFt
2. Vízelvezetés (csillapítók készítése):
1600 – 1800 eFt
3. Kerítés javítása:
2000 – 2200 eFt
4. Lépcsık, korlátok, mellvédek javítása, pótlása, kımőves munka:
14000 – 16000 eFt
5. Sziklafal felsırészén táblák, korlát kihelyezése:
2500 – 3000 eFt
Ez összességében 25-30 m Ft költséget jelent nettó értékben. A költségeket befolyásolja a beavatkozás mértéke, pl. a korlátokat az eredetihez hasonló mőkı korlátokkal állítjuk helyre vagy csak a biztonság érdekében vascsıbıl vagy fából készítünk korlátot.
Pilisvörösvár, 2010. március 20.
Allgaier Mogensen Hungária Bt. Oláh István okl. bányamérnök cégvezetı
- 44 -
