1ép ékbet] mmm. wmf. MiUL. 'rjdrdi,^ iliniiiuiiniuiiíi-m

mn

i

1 ép ékbe

T]

iLiniiiuiiniUiiíi-m MiUL

wmf

'rjdrdi,^

mmm

SZÁZADUNK

MAGYAR IRODALMA KÉPEKBEN

SZÁZADUNK

MAGYAR IRODALMA KÉPEKBEN •

SZÉCHENYI FÖLLÉPÉSÉTL A KIEGYEZÉSIG

IRTA

ENDRÖDI S.ÍNDOR

BUDAPEST AZ

ATHEXAEUM

ÍROD. ÉS

NYOMDAI

1900

R. T.

KIADÁSA

^yj'

^^^^

Budapost. A/- Atliouaeiim

r.

t.

könyvnyomdája.

BEÖTHY ZSOLTNAK A MAGYAK

MPKÓZA MESTERÉNEK

SZERETETTEL

E. S.

Kedves bar álom

I

Szinte fiHvc ajánlom neked ezl mell] féle.

((

kömjvel,

nem szakmunka, csak olyan olvasmányMost, a végzett munka után, ezer aggo-

dalom fog

el

:

azzá

lett-é ez

nek gondoltam, terveztem Eredeti czélom az

a könyv, ami-

?

volt vele,

hogy

átlel-

kesítsem az irodalomtörténet száraz anyagát s

könnyed, vonzó formákban dolgozzam

a benne rejl tartalmat.

Nem

hanem

a nagy közönség,

— fkép

ifjúság

meg

Ugy

nk

láttam,

vajmi kevés

mányi

a

s

fel

a tudós világ, a serdül-

számára.

hogy ezen a

történt, holott a

téren

eddigelé

természettudo-

történelmi társulatok a

magok pom-

már

eredményesen

pás kiadásaival

régóta

VIII

mködnek

irányban. Söt ez utóbbi iár-

ily

sulainak egy alkalonmial a

sasáy

segítségére jött,

is

nemzet népszeren tzött ki

pályadíjat

Kisfahidy-tár-

midn

magyar

a

megirandó történelmére Varga Ottó könyvét

és

megkoszorúzta. Tudtommal azonban az irodalomtörténet népszersítésére eddig

még nem

gondolt.

mnél

Egyetlen

ugyanezzel

a

melyet

ismerek,

czélzidial

irt

irója

adott

és

ki:

Jándjor Pál kél kötetes irodalomtörténetét.

De is

tahin ez túlságosan

pongyola

színes.

is

és,

tárczaszer, nagyon

sok tekintetben teljesen fel-

Az id régen

az anyag igények,

és

is

Azéúa

túlszárnyalta.

felszaporodott, megvédtoztak az

hála

Isten, másséi

lett

az

ízlés.

Az Athenaeum, mely már évtizedek óta minden iránybim nagy buzgalommal szolgálja iiemzeli irodalmunk gyél, párisi kiállításra szánt friuu-zia

ványai közé két kompendiumot

ujabb(ui a

nyelv kiadvett

tervbe

:

egy népszeren nwgirandó Magyarok Történetét s egy

magyar

irodalom-történetet.

Ez

IX

utóbbiból a Széchcinji föllépcsétl a zésig

terjed

bízott

meg.

Midn

a

korszdk

munkát

kiegije-

mcgirásával

ciujem

tudtam,

elvállaltam,

hogy nem közönséges feladatra vállalkozom.

A kor, melynek irodalmi mozgalmait rajzolnom kellett, nagy darab történet s a rendelkezésemre

álló

tér

Mily bonyodalmas viszonyok

küzdelme

!

!

társadalmi

csekély és

volt.

politikai

a lángelmék és tehetségek mennyi

mily sokféleség,

mindenütt! keretek

aránylag

közt

Szinte

részlet

hogy az adott

/éltem,

össze fog

mennyi

szkülni

és

zsugo-

rodni a kép, mely a valóságban hatalmas

és

nagyszabású.

Ezer aggodalommal hoz, de

nem

kezdtem a munká-

hiányzott a

kedvem

se hozzá.

Bizakodva, csüggedezve haladtam elre. Ugy

akartam megirni, és Uítta

ahogy

szeretetem

érezte

a dolgokat. Szines vázlatokban pró-

báltam megrögzíteni egy-egy írónk arczképét, s

—

inkább mködésének egészét láttatva

jelentségét szemléltetve,

mintsem

kitér-

jeszkcdvc apróbb részletekre. Bizonyos méretek és zítette

arányok szigorú megtartása a dolgomat.

mit Írjak

Ami

meg

Nem

inkább az

?

végül a formát

is

nehe-

az szerzett gondot :

illeti

mit hagyjak :

nem

:

el ?

irányított

más, mint a saját egyéni ízlésem. Ez

leliet

—

ialcm

gyarló, keuésbbé kimívelt, sziikkör,

ingatag és bizonyára tökéletlen,

hiszemíinek tartom

s

—

de énjó-

ágy érzem, bizonyos

elvek és meggyzdések, melyek az igazsáJiiémyoznak got kívánják szolgálni, nem

belle.

Minden jóakarídú veszdségem

daczára

azonban végzett nnmkánjat nem tartóin egyébnek egyszer

kísérletnél. Hibáit,

gát, .sokféle gyarlóságait

magam

hézagossá-

érzem

leg-

mégsem dolgoztam egészen Az a remény hiteget, hogy

jobban. De talán haszontalannl. valaki

más, ersebb, rátermettebb

kedvet

kap

e kisérlel

tehetség,

ntán jobban megcsi-

nem tndtam jobban. Még egy felvilágosítá.ssal tartozom. Könyvenmek nagyobb a czíme mint a iarlalma.

nálni azt, amit én

XI

Ez

üzcii történt, mert ha

munkámat

közönség, kinek voltaképpen szántam,

fogadja

vel

megírni az

:

a iukjij jé)

sziu-

szándékom hasonló modorban

elz részt,

Kisfaludy Károlyig

s

Kazinezg föllépésétl

a befejez részt, a ki-

egyezéstl napjainkig.

Ám a

jöv

De

a holnap Isten kezében titka

:

tisztelt

te,

mm,

szintúgy

hogyan fogadják könyvemet

lom-történet egyik legmélyebben szánté)

kása

vagy

s

t^

barátom, ki a magyar iroda-

a nemzeti

mun-

kultúra szolgálatá-

ban dicsséggel futottad meg eddigi pályádat,

—

te,

barátom, fogadd szívesen, mert

igaz szeretettel nyújtom neked és fogadd elnézéssel,

egy

levél

mert nem kivan több

lenni,

mint

koszorúd árnyékában.

Budapest, 1899. október

31.

Endrdi

Sándor.

TARTALOM Lap

V — XI

Ajáulás

ELS I

II

III

A

15

Lángész a homályban társaskörök

Vörösmarty

VI Kisebb

XI XII

iró

XIII

50

80

103 llfi

128

Két rhapsod

A A

33

92

Egy hasznos

IX A tanítványok

X

'

62

epikusok

VII Bajzáék VIII

1

mester

IV Irodalmi

V

RÉSZ

Széchenyi és kora

regény nemesebb formái

137

Karthansi

147

A magyar

költííje

Balzac

166

MÁSODIK RÉSZ I II

Forradalom

189

Petfi

202

XIV Lap III Átmeneti

elzmények

220

IV A virágok poétája V A dráma forrongása

235

VI Hulló

271.

csillagok

250

HARMADIK RÉSZ I

II

Forradalom után

285

Arany

301

III Lirai

duhajkodások

IV Külön utakon

V

Jókai

VI Más elbeszélk VII Az Ember tragédiája VIII

A

jelmezes dráma

IX Komoly múzsák

X

Beszél számok

324 336

355 375 397

419

432 456

Névmutató

466

Helyreigazítások

471

ELS

RÉSZ

I

SZÉCHENYI ÉS KORA 1791— 18Ü0

Az újabb

a félszázad, mel}' a magj^ar irodalom leg-

korát

alkotja,

egy

fölér

honfoglalás

iij

dicsségével. Százados mulasztásokat kell helyrepótolnia a századokon keresztül bénaságra kár-

hoztatott

A

poshadt. volt

magyarnak.

Minden

minden

tengett,

közszellemnek oly félelmes aléltsága

mindenütt

észlelhet,

hogy szinte

lehetet-

lenségnek tetszett a fölocsúdás ebbl az iszonyú lethargiából.

oly

idk

voltak

követhettek

mán nem

el

ezek,

közt

:

jót.

forogván,

A

Századunk irodalma.

szerint:

a rosszak bátran

minden gonoszságot

törekedhetett.

Endrödi

midn

tehettek semmi

kicsinységek

nem

Egykorú irók vallomásai

A

s

a jók jófor-

nemzet szomorú

semmi nagyobbra

hatalom roppant súlya 1

letördelte vágyai és akarata szárnyait s a féle-

mely minden nagynak és felségesnek szü-

lem,

letését akadályozza,

csak földszint másztatta a

lélek tehetségeit.

A

bécsi nemzetellenes

kormány valóban min-

den lehett elkövetett arra, hogy a magyar nemzetet anyagi értelemben: és

óriási parforce-vadászat volt ez,

—

nemes vad

mívelt

melyben a

az agyon marczangolt magyar

sebtl vérzett

ezer

A

értelemben végkép megsemmisítse.

politikai

Egy

végkép talpa alá szegje

világ

s

végül

haladásától

—

aléltan leroskadt.

messze elmaradva,

nemzeti voltából és erejébl teljesen kiforgatva, jogaiban és

és

fentartó

szabadságában megcsúfolva, avult

er

nyomorún vérzett

nélküli

intézményei

és tehetetlenül.

jóformán csak az irodalom maradt, Isten

!

min

irodalom

!

az

a

Íróknak legnagyobb része

és tanultabb

— de

boldog

elkelk megve-

nemesség nem használt

tapogatózva kezelt.

Mentsvárnak

Tehetett-e mást, mint da-

doghatott ez a nyelv, melyet az tettek,

közepett,

is

s

maguknak

csak félve és

Az úgynevezett míveltebb

körökben (mily bitang és hazafiat-

lau ez a két szó azokban az idkben!) a latin,

meg

franczia,

Valóban,

a német beszéd járta.

nem

e

leliet

Mindenki

szinezni.

kort eléggé

belenyugodott

a

sötéten

közélet

e

sivárságába; senki sem hitt jobb napokban. Ittott fölhangzottak

búslakodtak

ott

ugyan a

medd

panaszok,

elméláztak az emberek, de

és

mindez nem változtatott semmit a dolgok

Sohasem

sán.

itt-

id

volt alkalmasabb

folyá-

arra,

hogy

odafent Bécsben, a hol az alkotmányos Magyar-

ország

beolvasztásának gondolatáról egyáltalán

nem tudtak és

lemondani, mindent megpróbáljanak

mindent merjenek.

És mertek félni

az

semmitl.

európai

mindenütt szorító,

is.

A

Ugy

látszott, többé

kellett

koronákat ingató forradalmak,

népháborúk lezajlottak; a reakczió diadalát ünnepelte. Metternich össze-

fojtogató

és

erkölcstelen

többé semmi sem állott útjában. lást,

nem

A

politikájának

szabad társu-

szabad szót és gondolatot kémek és könyv-

vizsgálók

nyomták

gylölköd erszak

el;

az alkotmányos jogokat

tette

tönkre,

—

a vagyont

mesterségesen elidézett devalvácziók. Mi kellett 1*

még

hogy vakmern elszánják magukat

egyéb,

a végsöre

is:

országgylés hozzájárulása nélkül,

udvari parancscsal szedni be az ünkényüleg

emelt adót

A

s

nemzeti sülyedés

e

mélységei felett komor

gondolatokba és sötét látományokba merülve

egy

föl-

szedni az ujonczokat?

ismeretlen

ember:

fiatal

állt

gróf Széchenyi

István. Hangulataira és érzelmeire költ, a szó

akaratára

értelmében;

legjava

nézve

maga

a

törhetetlen elszántság: ujjáal kötni pusztuló hazáját;

—

egészében véve pedig a magáról megfe-

ledkezett nemzet eleven lelkiismerete. Igen.

a

nagy

és

büszke

mintha merész és

szellem,

rengetegekbe vesz útjait a gondviselés volna

maga szenvedte

ki,

Ez

jelölte

nemzete minden

át

nyomorúságát, de ugyanekkor, felséges vízióiban, átérezte tétlen

annak minden

élet

s

az

lelkében végtelen

erejét

is.

Az elkelen

erkölcsi léhaságok útjáról

rt

érezvén

— hamar

—

letért s

a nagy elhatározások himnuszával fordult istenéhez: tatlan

»Hatalmas birája a földnek, a megfoghamindenségnek,

imádassál

leborulok

a és

ki

eltt bámulattal

csak

és

gyöngeségeranek,

ag'gódva

dobogó

szivemnek vagyok tudatában:

hagyj az erény, a tökéletesedés

nekem a bens jét,

mely nélkül az ember a

nem

élhet,

hogy jem,

ersítsd

tiszta

felé

jutnom!

Add

vigaszt és a lélek csöndes béké-

meg gondolkozó

képzel

er

által

és töltsd

tehetségemet,

hozzád fölemelked-

jóságodat és nagyságodat

létemnek indokát felfogjam.

met elítéletektl

szemlélésedben

te

megismerjem

meg

és

kedélye-

Tisztítsd

szivemet határ-

talan odaadással és szeretettel az összes emberi-

ség iránt! Vonj te s

magad

fátyolt lefolyt életemre

hagyj kalandjaimból, hibáimból és vétkeimbl

tisztulva uj életet

kezdenem !« Hát imádkozott-e

ember valaha meghatóbban

emészt

lázzal

fordult

nem

?

—

Szinte

ismert,

ideges,

csak sejtett

hivatásának ideáljaihoz. Szivét mélységes fájdal-

mak

szaggatták, agyát

éget kételyek

dúlták,

sokáig tusakodott, tétovázott, de mindig A.

gondolatok

és

igazság ösvényét

—

figyelt.

eszmék világánál kereste az s

lelkével

ráhajolt

a mélysé-

gekre,

melyek a jövt takarták. Hallgatódzott.

Hátha

ott,

valahol az árnyban, az ismeretlenben,

a biztató életnek valamely zaját hallaná!

És meghallotta, ügy

mintha a

rémlett,

törté-

neti szellem, a vérig sebzett nemzeti önérzet

mozdult volna az emberekben.

meg-

Tolongás támadt.

Eleinte csak a nemesi udvarházakban, kereszte-

lk, lakodalmak alkalmával, majd a vásárokon, azután

vármegye-gyléseken, végül az egész

a

országban. Metternich önkényes katonaállitási és

maguk

adószedési rendeletei megtették a

Hazafias szózatok hangzottak tek játszódtak

le

el.

hatását.

Lelkes jelene-

mindenfelé a zöld asztaloknál.

Tizenöt megye bátran és határozottan ellene szegült az alkotmánytipró merényleteknek és törvény-

telenségeknek. S hiába akarta a bécsi kormány hfítlenségi perbe fogatni

gató, kinek becsületes

nem

talált

olyan

ket.

A

királyi ügyigaz-

magyar neve Németh

volt,

paragrafust, melynek alapján

elitélhette volna a törvényes lázadókat. Felküldte

hát

a felsbb

iratokat

helyét

magyar sem

úgy,

üresen

parancsra mégis elkészített per-

hogy az idézend törvényczikkek hagyta.

S mikor ezért Ferencz,

király, a ki különben

tudott, ad

magyarul egy szót

audiendum verbum regium maga

elé idéztette, a fejedelmi dorgálásra

nyugodt

lel-

válaszolta:

kiismerettel

»

Tudom, hogy felséged

kezében van az életem, de hazám joga becsülete drágább

Ez

az

idk

elttem az

jele

volt.

királyom

s

életnél.«

Az emberek

a rendki-

vüli

nyomás következtében elvesztették türelmü-

ket.

A

letepert óriás

—

helyzetében az

zokszó

Hát

sirt

kényelmetlen

Többé nem

hanem a harag hangjai:

hségünkért, áldozatainkért?

Ugyanekkor valami más

zaj

mely bátorítólag vegyült a meibe.

s

öklei után nézett.

ajkán,

fel

ezt kapjuk

megmozdult

is

.

.

.

hallható,

volt

politikai élet küzdel-

Az irodalom egy-egy

kiváló jelese mélyen

ers han-

átérezte kora nyomorúságait s érczes,

gokban

fejezte ki a közérzést. Berzsenyinél »vér-

torrak

akar

>>uj

alkotnia Szilágyi ha-

világot

ragja; Kölcsey lantján egy csodaszép

ban

nemzeti

költnk

Himnusz-

imává lágyul a honíi-bú

s

több

— közöttük a dics Vörösmarty — lelkes

hexameterekben robogtatja

fel

a hajdani nagyság

diadalmas hseit. Széchenyi nagy lelke tes

jól hallotta ez

örvende-

hangokat, az álmaiból bontakozó nemzet szive

dobogását,

s

a magával vivott harczokban meg-

edzdve, mély

és

hatalmas tekintetét az égrl a

földre vetve, egész életét, élete tát

minden gondola-

nemzete dicsségének áldozva, szakadékok és

mélységek között megindult az ismeretlen jöven-

dk

felé.

Töretlen, vad utakon, ormótlan szikla-

tömbökön igy haladna egy rengeteg arányú,

mérdek lelk hs,

—

maga

ás csoda a csodák

Lépteitl döng a honi

között.

tö-

föld,

alakjának

körvonalai visszaverdnek a hajnalodó felhkrl. Jól tudta, hogy mindaz, a mit akar, ténhetik

meg

egyszerre,

De meg

ténni.

st

nem

tör-

lassan fog megtör-

fog történni. Bizott istenében és

magában. Mentl nagyobb

s

leküzdhetetlennek

látszóbb akadályok torlódtak eléje: annál inkább

ntt

szivében

a

tettvágy

s

agyában a dacz:

megbirkózni minden nehézséggel. Utazásai egyi-

kébl társai

hogy

honfi-

ifjak a tapasztalásra s mily

vének

visszatérve,

mily

az energiára. s

a

borzadozva

látta,

Gyengék, tudatlanok,

st

rosszak,

mi még rosszabb: úgy rémlett, sejtelmük

sincs errl az elaljasodásról. »Ezehet a

útjára

vezetni

szinte

lehetetlenség !«

dicsség kiált

fel

keseren, de már a másik pillanatban birkózik

9

a

—

lehetetleiiség-ekkel.

Fölsiet a végre össze-

pozsonyi országgylésre

liivott

követek kerületi ülésén

—

s

midn

nincs, de

zom

fordnl

folyt a beszéd,

Nekem

s

e helyen

ngyan szavam

állíttatik,

mely a magyar

azzal segíti nemzetünk

magyarrá

birtokaim egy esztendei jövedelmét áldo-

reá.«

a hol

»

ha oly intézet

nyelvet kifejti tételét:

a

mint a tettek politikájának embere, csak

mond:

ennyit

—

épp egy fölállítandó

magyar nemzeti akadémia tervérl föláll s

ott

S e percztöl fogva ott van mindenütt,

cselekedni

és dolgozni kell. Tizenhatszor

meg Angliában,

a világipar és politikai

szabadság nagy iskolájában

s

mint nemzetének

csakugyan els napszámosa: garmadával hordja haza

tapasztalata

g3"akorlati

kincseit,

ideákat.

az

Forradalmat

életrevaló

és

el

az

idéz

—a — az

eszmékben, intézményekben, közszellemben, gazdaság, ipar, vállalkozások, közlekedés,

anyagi és erkölcsi fejldés minden terén. szavára uj

világ

épül a régi romokon,

Teremt

megdl

az siség, lehull a jobbágyság láncza; a központ-

ban

s

országszerte szellemi gyülhelyek támadnak.

Meghonosítja a lóversenyt, megélénkíti a sport

10

— megteremti a magyar társaságot.

minden nemét,

Közjognak, egyháznak nem vetdik dése,

mely els

neki kicsiny.

az

találja.

azt vitatja, hogy Magyarország

és Ausztria vegyesházassága

meg

holnap

viszony,

ne

Nincs neki nagy és nincs

szól.

Ma

t

közt

liarczosai

Mindenhez hozzá

oly kér-

fel

mégsem megvetend

arról beszél: mily illetlen

utazóknak a gzös fedélzetére pökni, holott

épp úgy pökhetnének a Dunába.

Ma

a conser-

vativek, holnap a szabadelvek, azután az ultrák

közt hirdeti elveit. Oly kápráztató mozgékonyság,

hogy szinte zavarnak De,

látszik.

mint egyik nagy

Zsigmond mondja

róla:

kortársa, b.

Kemény

»ki Széchenyi szellemét

par force az egyes tények mezején akarja utolérni,

úgy jár mint

a kopók: miatt«. ez

a

—

Az

Sziczilia

elveszti a

némely kies völgyein

vad nyomát a virágillat

szétáradó, ezer alakú tevékenysége,

sok egymást

kivétel nélkül mind

keresztez

szövevényes út

egyetlen központi eszméhez,

egyetlen igazán nagy czélhoz vezet: dologra fogni a

»rozsdáiban

kifényesíteni

elsülyedt«

a

magyart

s

szellemét

dicsséges munka barázdáiban.

11

Végs

elemzésében egy felséges,

elméhez

méltó

megmenteni

szerep:

az emberiség számára

fajt

valóban láng-

s

a

fölemelni szégyene

íme az

szennyébl a müveit népek sorába. szent hivatása, az

6'

magyar

dics küldetése, az

nagy

álma, hite és ereje.

Gyakran gondol egy

jelenetre.

A

Pest alatti

ronda Duna-parton nagy búzás hajót vontatnak a hosszú sorban befogott lovak. Éktelen kiabálás

közt

ütlegelik

ket

elre. Szegény párák! Min-

den erlködésük daczára alig tudnak megküzdeni a folyam sodrával, mely vissza-visszarántja ket.

Ugyanekkor az otromba gabonás hajó mellett büszkén halad alapított tét!

Az

egy

el

gzhajó-társaság hajóiból. az idétlen

járm ma

a milyenen egykor szállították.

ostorok

karcsú gzös, az általa

a

is

hadak

az igába fogott gebék erl-

pattogása,

min

zaj,

mily rendet-

csekély eredmény!

lenség,

szenvedés

Nem

Verbczy Magyarországa ez?

másik,

ész

és

szereit

hajtsárok lármája, az

ködése és nyögése közt! Mennyi

a

ellen-

csak olyan, mint

keresztes

Hogy küzd a

Min

s

—

S az a

tudomány pompás alkotása, a

12

egy szavára, a gépész egy érintésére

kapitánj^

diadalmasan

mily

a

szeli

modern állam jelképe ez

'?

hullámokat!

Nem

Nem

a

ilyenné kell tenni

az uj Magyarországot?

Fömunkái, az egymást gyorsan követ Hitéig Stádium,

Világ,

törekvéseinek

meg

együttesen adják

hatalmas,

mindent felölel

grammját. Egekbe nyúló hármas piramid, róluk Arany.

reformpro-

— zengi

S valóban óriási távlatot nyitnak

a nemzet eltt, rengeteg körképben tárják elébe

jövendje panorámáját: a nagy, ers

és boldog

Magyarországot. Eeményt keltenek, önbizalmat, hitet ébresztenek s kit.

Könyvek, melyekben a holt betk eleven, él

tényékké válnak

kezdenek és

munkára serkentenek minden-

s

az álmok a valóság mezébe

öltözni. Világosság,

mely boldogulásra

halhatatlanságra vezet utakra hinti fényét.

rszemek,

melyek könyesen

rasztanak az egész nemzet néznek.

szer árjába

Vakmern

és

tündökln

fölött s

vi-

mindig elre

ragyogó, szabálytalanul nagy-

általánosságok, melyeknek szines és fényl szinte belefuladnak a részletek. Lángel-

méjü szövevények, melyeknek útvesztiben csak

13

tud

id

eligazodni,

csodát

fennen liirdetvén: »Most van

most vagy

mívelni,

varázsszavára virulásnak

a

indul

sivatag, vil-

lámló tekintetétl fölgyulad a sötétség.

Magyarország

ez

hármas

uj

teremt

lángol az

A

modern

könyvében:

lelke igazán,

mondanivalója,

ezernyi

S íme,

soha!'<

ott

abban hangzik

mely

ezernyi

tett

S mindazt, a mit szükségesnek és jónak

talál

el

rugója

lesz.

elmondani,

nem

futólag, czélratör apró

monda-

tokban, de szinte áradozva, terjengn mondja

Nem

ér rá röviden irni.

kat külsleg

rohanó

és

széles

és

gyakran

E

el.

korszakalkotó irato-

nagy vonalakban öml,

kicsapkodó

stil

jellemzi,

mintha Írójuk vivódó lelkének, teremt és dönt gondolatainak ers nyomása hullámoztatná. Valóban,

az

is

hullámoztatja.

És mindazok, kiket

eszméivel tevékenységre, nagy példájával harczra lelkesít

—

els sorban az irók

—

kisebb vagy

nagyobb körben, tudatosan vagy öntudatlanul, ebben vagy eszményeit

abban az irányban szolgálják.

—

mind az

Táborrá verdnek körü-

lötte a hívek, a jók, az igazak.

Lelkes és roppant

u dandárok gyülekeznek zászlója alá alatt

A

s

megkezdi hódító hadjáratát a kik

itt

mfajban

bármely irányban hatnak

s

dol-

a szellem

bármely fegyverével küzdenek: mind az nája;

reform.

egyenként, vagy csoportokba fog-

lalva következni fognak, bármily

goznak,

vezérlete

—

kato-

hsök, kiket a nemzeti kultúra eszménye

lobogtat

s

latainak

s

vezet

—

elre.

törekvéseinek

nteti és sokasítja

ket egy

Az

teremt gondo-

ellenállhatatlan ereje

hatalmas hadsereggé,

mely nem pihen meg addig, míg nem diadalmaskodik.

Megkísérlem

lelki

arczukat

híven rajzolni, bár érzem:

gyenge az

erm

szeretettel

és

valóban nagyon

dicsségük teljességéhez képest.

II

A

MESTER 1788—1830

»Mikor az s

elüáll az

idk

iij.«

teljessége elj: leomlik a régi

Csakhogy

ez a

nagy fordulat a

mi irodalmunk ujabb korszakában nem történt valami

tüneményes hirtelenséggel. Eleinte úgy

rémlett,

mintha megszakadt volna minden össze-

köttetésünk a múlttal kellett volna alatt,

s

mindent ellrül és újra

kezdenünk. Pedig a hosszú tespedés

az álmok nyirkos levegjében csak meg-

rozsdásodtak azok

korszak

a

törekvéseivel

elz minket. A

lánczok, melyek az

fztek

össze

múltban a klasszikái elv volt az irányadó, az eszmény, sége:

s

nem

lévén

meg

a költi nyelv teljes-

majdnem kizárólagosan a formák mívelé-

sére szorítkozott.

Egy-egy ersebb talentum

életet

16

lehelt

rideg

e

formákba;

kevésbbé hivatot-

a

bukdácsoltak és legtöbbször

tak

el

buktak

is

közöttük.

Mi képen tott

A

volt ?

ennek az elvnek a lényege

Mérsékelt érzéseket mutatni

szavakban

feszes

csinos,

és

tulaj don-

váloga-

föl

formákban.

mvészet úgynevezett antik nyugalma a mi jóformán

klasszikus

költészetünkben

jelentette.

Annyira nyugodt

nagy nyugalomban

szinte

dolatok és érzelmek. get, a szónoklás

A

volt minden,

el

még csak

elnéz-

már a nyers szenvedély s

még

képzeldés merészebb

a

követeléseinek jogosultságát. a holt

e

pathost, az emelkedettsé-

nem trték meg semmiképpen

kevésbbé ismerték

hogy

megmerevedtek a gon-

meghatottságot

ték és megbocsátották, de kitöréseit

a halált

így történt, hogy

formákban legtöbbször halott volt maga

a költi tartalom,

maga a

költészet

is.

Megálla-

podtunk, megmerevedtünk. Pedig körülöttünk, a

nyugateurópai irodalmakban már széltére mindenütt uj áramlat frissítette és a lelketlen formákat.

A

föl

az avatag életet

szellemi

mhelyekbl

egészséges életzaj hangzott ki s az agyonkorlá-

17

egyén visszanyerte korlátlan jogait a költé-

tolt

szetben. Poétáink, kik teljes odaadással csüngtek

a görög

mvészet

vehették

volna,

maguk

szépségein,

hogy

észre-

is

dolgában nálunk

izlés

is

valamely átalakulás jelentkezik, mert hiszen ép-

pen azok a ben

a

mveik s

rontotta

le

a

melyekben természetes kedély

egyszerség nyilatkoztak. Igen, igy volt.

midn

id, az

nem

dagály

mithológiai

közvetlenséget és

tetszettek legjobban, melyek-

eleven

Elérkezettnek látszott az az

az elvont eszmények kultuszát

az idegen szellem, merev és

must

szabad

a

romantikának.

immár

szeretetének kellett felváltania;

élet

merevít

szárnyalású,

Jöjjünk

klasszicziz-

termékenyít

—

tisztába ezzel az áram-

mely hivatva volt a magyar költészetnek

lattal, uj

irányt, uj tartalmat s uj

a

beteges

formákat adni.

német romantikáról

van

szó,

Nem mely

a középkor lovagtörténeteibl, miszticzizmusából

táplálkozott

s

hatásait

már korábban

borzalmast, a szertelent hajszolta

sokra Endrödi

éreztette

sem a franczia romantikáról, mely a

velünk;

törekedett. :

A

valódi

Századunk irodalma.

s

küls

hatá-

magyar romantikát 2

18

értjük

mely nemzeti alapon indult meg, ers

itt,

nemzeti érzéseket ébresztett

mányait

velk

a

Az

a multak hagyo-

csak azért ápolta, hogy utat törjön

is

jöv

számára.

istenn egy

uj

s

fiatal

költnek, Kisfaludy

Károlynaik »virágos, csengs szekerén« kissé

lénken

állított

fé-

he a magyar költészet udvarába,

de sokkal ifjabb és bajosabb volt, hogysem rög-

tön

ne

találták volna kedvesnek és kívánatos-

nak. Jóformán észrevétlen, játszva hódította a sziveket.

A

meg

tavaszt, a szabadságot, lelkesedést

hozta magával. Mosolygott és a remény rózsáit dobálta

a

hasonlított

tétovázók

lelkébe.

a pacsirtadalhoz.

Dalolt és hangja

Megjelenése gyön-

géd, mozdulatai naivok voltak, de lehetetlen volt

meg nem

szeretni,

mert úgy hittak, hogy a

—

mie7ik.

Kisfaludy Károly már természeténél és viszonyainál fogva

is

élet-

romantikus. Szenvedélyes,

nyugtalan, kalandokra hajló vérmérséklet. Kép-

zeldése nem annyira a tétlen álmodozást, mint inkább

a harczot, a cselekvést

és csapongó.

kedveli. Eleven

Egyéniségének fvonása az örökös

19

mozgékonyság".

irodalmi

Igazi

nagyban egyengeti Széchenyi nek rendkivüli szolgálatokat egy pillanatra

sem,

magyar közönségnek sem:

A

datlanul.

egyik lelkes

nemzeti ó're,

foglalkoztatja szaka-

ébrentartásának

rögtön

Nemes

erjesztjében.

Már gyermekkorában a mi

hagy nyugtot a

szellem

idk

ki

nyugszik

nélkülözhetetlen eleme.

kovász az alakuló

olyas,

Nem

tesz.

nem

de

a

agitátor,

útjait s törekvései-

történik

letereli a járt

vele

valami

ösvényekrl,

korai önképzésre szoktatja s küzdelmekhez edzi.

Összevesz tanáraival, ott hagyja az iskolát, beleveti

magát az

S ebben a pillanatban

életbe.

éppen arra van szükségünk, hogy az lássunk

valamit.

Katonának

áll,

részt

franczia háborúkban, el is fogják, de

megszökik miatt

s

életbl vesz a

vakmeren

mikor a hadi élettl megvál és

atyjával

végkép

sátorfáját s külföldre festeni.

—

vándorol.

Tud egy

Vidáman kóborolja be Olaszországot

ecsetje után

éldegél.

tovább festeget,

e

összevesz: újra fölszedi

Majd

nyomorog.

visszatér

kissé s

az

Pestre

s

Egyszer aztán el-

veszi a leleménye: eszébe villan,

hogy valamelyik 2*

20

kéziratban

hever

színdarabjával próbát lehetne

tenni a színpadon,

bl.

csak úgy, kenyérkereset-

kerül hát a Tatárok Magyarországon

Sor

czim

—

sziumvére,

Fehérvárott,

melyet

a

közönség

késbb a fvárosban

elbb

osztatlan

lel-

kesedéssel fogad. Mentve van. Megtalálta magát.

Most már ír.

Bátyja példája

hatna és

tudja, mit csináljon.

is

ösztönzi.

is

Mért ne arat-

igazi sikereket, a ki a tapasztalatok

élemények egész kincses tárát

birja lelkében?

Van

kedélye, Ízlése, világlátottsága, emberisme-

rete,

szeme a dolgokhoz, lelkesedése és tehetsége

a munkához. S körülötte mily naiv állapotok, mily fejletlenség!

Szinte csábitó alkalom, szinte pro-

vokáló helyzet. Hiszen erre a közönségre hatást gyakorolni

nem

is

íme, a színpadon

is

annyira fáradság mint játék, valóságos játéholcat mutogat-

nak. Embriójában van

fkép

majdnem minden mfaj, de

a dráma, melylyel mégis legközvetlenebbül

ki lehet hatni a tömegre. nel.

Megelégesznek minden-

Ennél a közönségnél hálásabbat már képzelni

sem

lehet.

hogy

—

Hazafisága

oly

nagy

és jóindulatú,

szolgálja csak a nemzetiség ügyét

meg

21

a jó erkölcsöket,

tapsokkal

és

magyart,

A

csak

igényeket. a várát

Még

dicsérni

hatása

Tatárok

Könyekbe

vitézül

borit

is

Egyeló're

el.

az Írótól csak azt, hogy nem-

hasson.

érzésére

mveket

egészen gyarló

koszorúkkal

nem kivan mást zeti

—

megmutatja

minden szem,

falad s

kell a

minden rendben van.

s

világosan

véd

sem

festeni

foglyul

esett

az

midn

Bebeket

halálosan megsebesítve a tatár khán elé vezetik.

Micsoda rendkívüli, bámulatos vitéz letépi a kötelékeket

s ott

vérzik

eltt büszkén és hösileg.

fele

Maga

Kajuk kénytelen elérzékenyedni szól:

meg

az

igaz

bajnoki«

magyar még a tatárokon

a

s

Sebeirl

vad ellena rettent

megilletdve

Tatárok, ide nézzetek! így hal a magyar,

hal

így itt

»

ez!

el

De bármily szegényesek

és

Hát nem gyz

is?

együgyek mai

szempontból a színpadi hatás e küls eszközei: bolondság

midn ban.

volna

megvetni

ket éppen

akkor,

szükség van rájuk és siker jár a nyomuk-

Ezt a lelkes közönséget ébren kell tartani

mindenáron. Érzékeny hevüléseít nem szabad nézni:

le-

hadd hulljon gyermeki kedélyére az erkölcsi

22

nemesbülés,

mvészetek szeretetének

a

tápláló

mannája. Csak hadd jöjjenek egymás után

vagy

Nándorfehérvár

régi

Kemény Simon

Mária,

Szécsi

magyar

modern

nemzeti

a

dikczióban

mvekben más demük: a

mutogassák a

s

vitézséget

s

ha kissé gyér cselekményben, ha

puffogó

kissé

Vajda,

erényeket, a hajdani élet jeleneteit

czélzatokkal,

önfeláldozást,

Stihor

Bevétele,

lllca,

is!

Ne keressünk

érdemet, mint a mi valóban

tényt,

hogy hatnak

s

e ér-

megkedveltetik

a színpadot.

A

közönség tehát meg volt elégedve Kisfa-

ludy Károlylyal, gával. s

ám

a költ annál kevésbbé ma-

Nagyon olcsónak

találta ezt a

dicsséget

magasabban term babérokra vágyott. Nagy

gonddal megirt egy tragédiát, Irénét, mely ko-

moly színmvei közt kétségkívül a legértékesebb is.

Kitn

alapeszméje, érdekes, czélratör bonyo-

dalma, igazi drámai tartalma van.

A

darab hs-

nje, egy foglyul esett szép görög leány, htlen lesz

régi jegyeséhez és hazájához,

hóditó szultán,

Mohamed,

hogy mint a

felesége, enyhíthessen

szomorú sorsukon. Szándéka nemes, de tragikai

23

nem

vétsége

válik teljessé.

A

szerelmes szultán

békét hagy ugyan a görögöknek, de

hogy Iréné

tudja,

föláldozza

lázongó

a

adták ezt

is

nem

ludy

volt

dikcziója. Bizonyos

csinált pathos

meg-

pártnak. Hatással

harczi

mint a többit,

nem

midn

csak áltatta szerelmével:

termett a komoly

a tragédiához

sem

t

—

de hiába! Kisfa-

mfajokra

s kivált

sem igazi jellemz

ereje,

édeskésség és lágyság,

és áradozó rhetorika játszszák e

stílben a fszerepet, távol állók a való élet s a

küzd

indulatok

beszédétül.

embere egészen.

a jelen

A

múlt feszélyezi;

Nem

sokat késik

is

hát és visszafordul a történelem útvesztibl az valódi, jól ismert világához: a jelenhez.

És

ime, mennyivel egészségesebb, derültebb

leveg

ez!

rögtön!

mennyivel szabadabban érzi magát

Milyen gazdag és kiaknázatlan kincses

bánya ez a korabeli magyar szedheti

színaranyat,

élet!

Két kézzel

nyalábbal a virágait.

mennyi félszegség, furcsaság, — álmíveltség, háziság egyéb nemes parlagi erények, — s

nem

vígjátéknak

» Szabad

partokról

való

tárgy

nevetni

ez

A

szél-

hát

valamennyi

?

a halandók gyarló-

2-4

ságait«

hát lehet-e ennél pompásabb mulatság

:

Megkaczagtatni az embereket

?

és ezzel javítani

ket: hát nem a legderekabb pedagógia ez? Azok a vígjátékok, melyeket Kisfaludy Károly lelemé-

nye nagy bségben visz a színpadra, jóval több hazafias missziót végeznek, mint komoly darabjai s

irodalmi jelentségük

is

sokkal fontosabb, mint

amazokéi. Okosan gondolt, könnyed, ötletes,

ven alkotások,

van az sága:

író

s

ele-

— végtelenül tetszenek. Bennök

egyéniségének minden jobb tulajdon-

szeretetreméltósága,

frissesége

és

szelle-

messége. Fürgén haladó cselekmény, trülmetszett alakok, derült helyzetek s jellemz párbeszédek

mveket. Fölkaczagják a

lelkesítik

át

padra

tanulságos

a

e

életet

s

szín-

beviszhangozzák

nevetéssel és vidámsággal a kedélyeket. Mozgal-

mas jeleneteikben egymásután vonulnak külföldíesked

léha

mágnás,

örökös

el:

»ah,

a

mily

hátra vagyunk!« jajongásával, a parlagi magyar gavallér,

nyersen

mondásaival,

—

szinte modorával

a lányörz pedáns,

s

pompás

a rövidlátó

tervkovács, a latínoskodó prókátor, a férjet va-

dászó

aggszz, a kántor, a

nótárius, a

kupak-

25

tanács,

—

magyar társadalom mindenki

szóval: a

által ismert, jóizíí fajképei, kiket

pad

tükre

eddig-

nem

Pártütk, Csalódásoh

azonban a szín-

A

mntogatott.

már

levegjét

a

romanticzizmus fuvalma hullámoztatja

hogy a

s

valódi

daczára,

e vígjátékok csak helyzeteken épülnek föl:

magyar szinmü történetében

Az

KéröJc,

élet egészséges

komikuma

s

nj

korszak jelzi.

egy gazdag költi

kedély nemes humora sugározza be ket. Az

iro-

dalomtörténet ezek révén teljes joggal vallhatja a magyar vígjáték atyjának.

Kisfaludy Károlyt

Épp faj,

id

fényes diadalokat arat egy

ily

a szépprózai elbeszélés terén

m-

szerint

alig egy-két irónk mivel, az is kel-

A

ftáplálék: idegenbl átültetett fércz-

—

érzelgs, kusza történetek. Jóformán

letlenül.

mvek,

még mindig is ideje s

más

melyet ez

is,

a Kartigámok járják. Pedig nagyon

volna: kiszorítani ezeket a silányságokat

egészséges

hazai termékekkel pótolni a kívá-

natos veszteséget.

gyar a

—

a téren

is

Hadd

németet!

Az els

a hazafiság,

meg

verje

itt

is

a ma-

indíték tehát ezen

de, szerencsére,

méltó rátermettség kíséretében.

Az

figyelemre

a Kisfaludy,

26

a kinek lelki

derékség'ét

irodalmi életrevaló-

s

ságát eddigi munkásságából már kissé megismerhettük, .nem

szenvedni

hajótörést

fog

itt

sem.

Tihamér-j^ rögtön elfoglalja a régi hadi románok helyét.

A

kított

képek,

magyar középkor a daliás,

közepett:

iránt s mélyebb

olvassák.

Még

merész regényhs, egy

szövevényei

romantikus szerelem kalandjai

lovag-életébó'l kisza-

s

a hadi élet

komoly érdeket kelt maga

nyomokat hagy

hátra. Szívesen

szivesebben a vig elbeszéléseket,

— jóiz tréfákat,

melyek dert,

életet hirdetnek,

anekdotákat,

mulatságos viszontagságokat

raj-

zolnak eleven képekké és humoruk játszi opálján

vidáman bölcs czélzatosságok

csillognak.

Csak

Tollagi Jónás viszontagságait és Sulyosdi Simont

említem, mint e

Amaz egy

nemben legsikerültebb

alkotásait.

tapasztalatlan falusi ifjút kalandoztat

és leczkéztet a fvárosi rafíinériák közt,

továbbszerepeltetve

félt nótáriust gyát.

vidéki

Emez

s

t

a vidéken

késbb

mint feleség-

kudarczot valló ártatlan pipo-

a semmivel sem

magyar nemes

törd,

dologtalan

fajképét mutatja be, a ki

mindenre ráér és mindentl elkésik. Életeleven,

27

pompás kép mind a kett. Az újság hatásával

Amaz

hatnak és minták maradnak sokáig.

a

novella szabadabb formáját, a levélformát hozza újra

az

forgalomba, emez els, számottev kisérlet

úgynevezett

annyi jeles

Versei közt azok,

»rajz«

mvelje

terén,

lesz

melynek késbb

irodalmunkban.

határozottan legsikerültebbek

is

melyekben

Ha mvészete

elbeszél.

valóságát akarjuk látni: csak forduljunk

Eomantikus voltának

fogunk csalódni. képességének

minden

erösebb

jóra-

ide, s

nem

alkotó

vonásával meg-

ismerkedhetünk e kerek, formás apróságokban.

Költi mködésének kétségkívül legérettebb gyüMegtetszik rajtuk Goethe tanulmányo-

mölcsei.

zása

s

mégis egészen magyar a szellemük, a

levegjük. hasonló

Ha

összevetem

mvekkel

—

ballada.

érnek,

korukbeli balladás

— elvitázhatatlan

gasságban állanak fölöttük. többet

a

még Vörösmarty

költeményeit sem véve ki

is

ket

St

mai szempontból

mint akárhány

föl fujt

modern

Kompozicziójukban a szükségest, a

lemzt mutatják

föl,

ma-

jel-

ezélratör, szines és gyors

eladás kíséretében. Egy cseppet sem erszakol-

28

tak,

vontatottak

A

nem unalmasak.

és

Budai

harczjáték, Eprésrdeány, Karácsonyé}, Álmatlan Sastoll,

Tcirály,

BánJcódó férj komorabb és derül-

tebb

romantikájukkal,

majd

játszibb,

stiljökkel:

ünnepélyesebben hangzó,

de mindig a tartalomhoz simuló

java termékei e kor költészetének, mel}^

az eró'sebb szerkezethez

vezet utakat még csak

keresi. Szerencsés ihlet eredménj^ei, igazán ked-

ves újdonságok valamennyien.

Kevésbbé szerencsés a gel

nem

tetszik,

ságot tudott s

lirában,

éppenség-

só't

temperamentum. Szinte különösnek

lirai

hogy az az ember, ki oly viharos

élt

meriteni:

bizonyos

életbl

való

a

s

itt

s

annyi igaz poézist

elvont eszményeknek hódol

modorosság

ságokat zeng

ifjú-

erötleniti

el.

Altalános-

legtöbbször hidegen hagy. Alap-

hangja a melancholia, valamely édesbús

érzés,

mely homályos, lágy és bizonytalan. Melegebb,

megkapóbb

kifejezésével

költeményében a MoliácshsíHi. öntött

elégia.

ennek

csak

egy-két

találkozunk. így a HonvágyhsLn,

Ez

utól)bi

Komor

»nerazeti nagylétünk

szabatos distichonokba

és érzelmes képeket fest

nagy temetjérl, « de csak

29

hogy a gyászos múltból a tettekre ébred

azért,

jelenhez fordulhasson

Széchenyit megelzve, de

s

bátor szellemében harsoghassa

az

Buda még

áll

!

A

El magyar,

el:

múlt csak j^élda legyen most.

Nézzen elre szemünk! S is

a

költ szájában

ez

nem

nyilt és átható tekintettel néz

idejében

raást

észre

vesz,

maga

frázis.

elre

elre

s

egyet-

meglát.

így

mintha megérezné, hog}^ a népköltésnek milyen

nagy átalakító hivatása érdekes kísérlettel

—

a

felfrissülni

áll

lesz

nálunk a jövben:

el, a népdallal. Uj csapás;

készül költészet

elösejtelme.

Jóformán még népdalgyújteményeink sincsenek, a politikusok felé,

csak

sem fordult még a nép

figyelme

levegben van valami hullámzás,

a

mely a nemzeti ujhodás vágyait és termparányait

hordogatja

szét.

Az embereket

megérinti,

a költt megihleti. Kedvvel és szeretettel nyúl e

gyöngéd formákhoz, melyeknek cseng ütemei

közt

a

magyar

érzés

bennök,

de

magunk világa

fölismeri

természetes

reszket.

Nem

üdeségüket

s

és játékos érzései,

mélyed

a el

az objektív

megbecsülés gyönyörérzetével szedegeti össze

jel-

30 lemzó' motivumaikat.

Voltaképpen nem tesz egyebet mint a

rétába.

nép

Akár virágokat kötne bok-

egyszer

foglalkozásaira, életviszonyaira s

érzelemkörére gondol; helyzeteket és jeleneteket dalokba.

foglal

bellük, néha

Néha románcz, néha kép

tréfa,

néha csak egy-egy

Jól intonál (Hejj csicsegrö

madár !

Jcis

szédasszony udvarába hét galamb

kedély világra;

a

sikoltás.

— Szommina-

szállt

jellemzen vonat-

2)ába): a természet jelenségeit

koztatja

lesz

helylyel-közzel teljes

képet ad: Fogy

uiáx'

a uap melege,

Kertüukben a czinege,

Csips

a

szél fuj

luezó'u,

Farkas kullog az erdn.

Tud egyszer

és tud szines lenni. Népies,

minden

durvaság, dévaj, minden czédaság nélkül. Kissé érzéki, de csak a fias

elemet

szántó,

is

gyöngédség határáig.

ügyesen használja

— Mohácsi

dal.)

—

s

tökéleteset,

haza-

(Rákosi

mindezek daczára

(bár mindezek nagy dolgok az

sem adhat

föl

A

korában!) még-

mert ezekbl a dalokból

31

hiányzik

a

uaivitás

meg bennök

biztossága. Nincs letesség,

nem a költi

kifakadó igazságok, vagy,

letek,

mutatása a

ugy

lia

a

kifejezés

mvészi egyen-

a

meggyzdésébl

lélek

egy

tetszik,

uj

eszköz

irodalomtörténeti fontos-

nem ezekbl

a részletekbl

mint inkább egyénisége teljességébl.

lekv,

tnik

A

cse-

embert kell néznünk, hogy korára

egész

tett hatásait

újuló

fel-

bvítéséhez.

lira

sága különben

és

csak dicséretreméltó kísér-

mködésének

Az

ki,

teljessége

megérthessük.

idk minden

Az

agitátort, ki az

szükségét átérzi, meglát min-

den hiányt hézagosságot,

s

termés alá forgatja

a parlagon talált nemzeti életet okos észszel, sok tapasztalással,

serényen

czélúl a nemzeti s

Magas

ildomosán.

és

mveltség eszméje lebeg

eló'tte

ennek érdekében ragadja ki a zászlót Kazinczy

kezébl. Rokonszenves, szeretetreméltó tekintetben körül ját s

lelkes egyénisége

csoportosítja

az Aurórá-Ysd,

az

irói

melyet

s

minden

csakhamar maga

világ java

gárdá-

egy évtizeden át

rendkívüli buzgalommal s ügyes czélzatossággal szerkeszt,

szellemi központtá avatja a fvárost.

32

Élelmet nyújt az élettl eltávolodott közönségnek,

fkép

janak*

az asszouj^oknak, liogy

»

magyarosod-

a »liazai nyelvet inkább pártolják«.

s

A

klassziczizmus rideg és lapos fensikjairól levezérli

az

irodalmat

változatos

völgyeibe

tartalmat

uj

könny

irja

megcsalni,

torok

jó

felé ...

Maga

megcsalni.

elnémul

tiszteletre ez:

csak

uj

s

termékeny

csapásokon

és

haladva

számára. Reményt és életet

hódit

minden

hirdet

romaiiticzizmus

a

—

És nem akarja a jövt egy helyütt: a

jövt

kiáltozza tettelc

soha.

»A

jelent

Tág tüd,

az élket, de ha

maradnak

a

birálat

számára. Nos, ezek a tettek valóban megmaradtak az egykori,

bl ma és

s is

az

sokoldalú, tiszteletreméltó

mködésé-

ers fejldés különböz irányzataiban

ugy hatnak, mint elevenít

lélek,

nemes

nagy egyéniségének emlékét folyton megújuló

tettekben örökítve.

III

LÁNGÉSZ A HOMÁLYBAN 1792-1830

Nem

képzelek szomorúbb sorsot mint Katona

Józsefé volt. Teljes tott

letesebb

— és

mvészi

mvet

egy remek

magyar

—

tudatosság-gal alko-

a legjobb, a legtöké-

tragédiát,

a mi

csak

senki sem értette meg. Pályázott vele: rá

se hederítettek. Kinyomatta: ott

polczokon.

árusi

tan, szinte

maradt a könyv-

Komor megdöbbenéssel,

s

zavar-

kételkedve tehetségei igazában, szem-

lélte e jeges hatástalanságot, e sorvasztó

lángelméjével

közt,

létezik

közönyt

úgy érezte magát az emberek

mint egy oroszlánvadász érezheti magát a

majmok

közt.

ember,

fanyar

maga magának Kndrödi

:

Különben

is

zárkózott

kedély,

szkszavú, nehézkes modorú, is

teher.

Századnak irodalma.

Ha öröme

volt: 3

—

nem

ha sebe

vigasztalta;

nyok közt

bamba

esetlen,

mélyen

volt:

és

mogorva; a szerelem

conviilsióiban inkább háborgó és

a gyönyörök

osztályosa.

nagy

és merész

ben.

Magában

túlságos lelket

ég,

mint Mózes csipkebokra

nem

látják.

Miután

talál, ki felfogná: eltemeti

kisvárosi hivatal

minczhét

vergd, mintsem

Nyitott szemekkel, de

álmokkal jár az értetlen tömeg-

fénytl

sem

érezte. Asszo-

közönséges aktái

s

a

egyetlen

magát egy

közé

s

har-

éves korában ismeretlenül, koszorutla-

nul száll sirjába.

S mindez akkor történik, mikor Kisfaludy Károly Tatárait tomboló szinpadon

s

maga

közt adják a

az elismerés babéraival jutalmaznak

egy halom férczmvet. jével

tetszés

nem tördik

BánJcháoi-nal

senki sem.

zord fenségében sötéten

és

szerz-

Ez a nagy

m

a

és egyedül áll a

kor rövidlélegzetü színpadi termékei közt, mint apró vakondturások közt valamely ormótlan, rop-

pant idomú hegy, melyhez annyiban

hogy körvonalait felhk mossák nyes, rejtélyes elbukkanás!

A

is

hasonlatos,

szét.

Tünemé-

természeti

serk-

nek oly nagyarányú, vad és szabálytalan játéka.

S5

mel3'et bízvást csodának nézhetünk. Érthetetlen-

nek tetsz megjelenés, mely mégis oly világos mint a kinyilatkoztatás. Shakspere lelkének egy ;

darabja szórja szét sugárkévéit a magyar alföld

A

szürke

homokbuczkái

keméti

takácsmesterember viskójában

közt.

szegény

kecs-

valóban

olyasmi történik, mint valamikor régen a stratfordi szatócs-házikóban: a lángész fénye

árad ki

belle.

Vannak

csodálatos

és kivételes lények, kik

nemcsak megsejtenek, de egészen olyan

dolgokat,

mit sem

Newton

melyekbl koruk jóformán sem-

Shakspere a központi nehézkedést

lát.

eltt

nem

És

egy

körülbelül

már kozmikus törvényül ez ?

tisztán látnak

különös,

teljes

századdal

Nem midn

csodálatos

hirdeti.

hogy

nálunk

a

dráma a lehet legkezdetlegesebb formák közt vajúdik,

den

bl

—

szinte zöld és éretlen: hirtelen min-

látható ok nélkül felbukkan az ismeretlen-

egy

lángelme, a ki a költészet ormán álló

legmagasabb mfajnak, a és igaz törvényeit

biztos

vében

?

Hol

tanulta

?

A

tragédiának egészen

alkalmazza

remekm-

kecskeméti tanyákon 3*

?

36

A

pesti játékszín szárnyfalai közt, a hol szerény

vau

foglalkozása

hazafias

s

czélokat

mint a többiek? Az a mvészet, a mit valóban

édes-kevés

szolgál itt lát,

hogy szellemét maga-

arra,

sabb légkörbe, a géniusz trónjáig emelje

meg-

s

ers

tanítsa a drámai szerkezet biztonságára, az és széles jellemzés titkaira, lelketrázó,

nagy

stilre,

még máig

sincs

egyetlen

meg

arra a hatalmas,

melyhez hasonló

stilje

drámairónknak sem.

Hát az a nyugodt határozott

az az

tekintet,

élesen- tiszta látás a történelem szövevényei közt!

Hol

ahhoz a szemeit?

edzette

történelemnek

még

ekkor

éppenséggel nem volt

Az maga

iskolája,

Hisz nálunk a

csak

meséje volt

s

lélektana!

filozófiája,

nagy költé,

mint minden

a természet. Két mestere van: Shakspere

meg

az élet.

egy

fogékony léleknek tartalmat adjon,

még egy

Mindkett

elég hatalmas arra, hogy

—

hát

lángszellem mi mindent merithet titok-

zataikból!

tehetségek

Izzó

képzeldése van

királya.

Mind a

fegyelmezetten ballag utána.

met nem a vak

véletlen,

s

hiába! ez a

többi szolgamódra,

De

ezt a vasfegyel-

hanem az

Ítélet ereje

37

tartja fenn.

Katonának bven van ebbl

is.

A

tör-

ténelemben nem az eseményeket nézi, hanem azok

a tettek

dolg-ok lelkét kutatja,

Nem a küls, hanem Nem az általánosat, a

mérlegeli.

rugóit

a bels typust,

A

törvényeit.

indítékait,

embert keresi.

hanem a nemzetit

s

egyénit. Jellemzé-

sének módszere ugyanaz, a mi Shakspere-é: több szenvedély szövevényébl állítani

el

a jellemet,,

többféle indítékból fejleszteni ki a cselekménye.

De

viszont:

nem

tragédiájában,

meg

elégszik

azzal,

szenvedélyek

a

hogy nagy

heves

e

össze-

ütközésében szükkörü, lokalizált eseményt bonyolítson

le.

Alakjai

fölött

ott

lebeg a századok

történelmének szelleme két nagy mozgató elemben: az idegen befolyásban tásban.

A

ki ismeri a

s

a nemzeti visszaha-

magyar történelmet: rögtön

megérti ez általánosító gondolat komoly és mély jelentségét,

—

lelki

szemei eltt elvonulnak a

százados küzdelem véres árnyai, a megaláztatás és a szenvedések

félreértésbl

komor

támadó

önkény kicsapongásai tiport

évei, a

vad és kegyetlen

viszályok, s

magyarság ökölbe

a

hatalom

velk szemben szorított keserve.

a

és le-

38

Mi történik

együgy

és

feleségét, Melindát, megbecstelenitik

az idegenbl származott

Ki

trudis udvarában.

Gertrúd

ezeg,

Bánkbán szép

trag-édiában ?

e

?

magyar

királyné,

Ger-

Ottó. a léha meráni ber-

Kiket terhel még

testvéröcscse.

a felelsség ezért a gaz merényletért? Eészben

a

királynét, kit

Katona csak »mély

tiszteletre-

méltó állapotjáért« rajzol gyöngédebben a szín-

mben,

részben

egy lézeng német

emberek vakságából

beracliot, a ki az

idegenek! király

kzni

Mit

rittert. Bi-

ezek

keresnek

itt,

magj^ar

udvarában? Rabolni, dombérozni, jöttek.

trúd, annji

Ez

szeret-

a ggös, uralkodni

vágyó Ger-

nyomor

okozója, ha

veszedelmek

csak egy pillanatra lélek tükrében,

Mind

él.

a

—

is

de

és

meglátná magát a nemzeti

nem

látja!

Petur, az elé-

gedetlenked magyar ez örök typusa. minden habozás nélkül kimondja róla véleményét: »Egy oly teremtés, a kinek

ket

nem

ez hazája

— bennün-

vájjon szerethet-e? Tulajdonunkat elvévé s

eladta a hazájabéli czinkosainak. Kihúzta a sze-

gény magyarnak kezébl a kényért a

meráni fegyveres.

Eckbert,

az

s azt

megette

öcscse,

alig

39

törölte le

Fülöp királynak a vérét kezérl,

földet

scépiisi

tudja még' befonui:

megyében

Bodrog

itt

a

elnyeré. Berchtold az üstökét se

bán rimánkodva

már

érsek, bán, vajda, Bács-

Az öreg MikJicU

fispán !«

»Add

hozzá:

sir fel

vissza híve-

idnek, a mit elraboltál: a nyugodalmat, békessé-

get és az életen való gyönyörködést,

vagyont,

a

melll a

fát,

testi,

lelki

—

megelégedést.

a volt

Fazékok

ételekbl a húst és ágyakból a

szalmát. « Tiborc^, a vén és eszes paraszt, a nép

kétségbeesett fel

és

fenyeget panaszában

sorolja

bneit. Ez a remek részlet igy hangzik: csorda számra tartja gyülevész Szolgáit, épenséggel

mintha

ruinclen

Hajszála egy örzöt Idváuna

;

sok

Meránit; olykor azt hinné az ember,

Hogy tán akasztani

Van

viszik,

véve a léhütktl,

—

úgy körül s

mi egy

Eossz csszt alig tudunk heten fogadni.

tánczmulatságokat ád szünetlen,

Ugy mintha mindég vagy lakodalma, vagy Keresztelje volna: és nekünk

Szivünk dobog, ha egy csaplárlegény az

Utczán élnkbe bukkanik, mivelhogy

40

A A

tartozás miudjárt eszünkbe jut.

legszebb lovon

jó uieráuiak

Fiezánkolódnak

Ma

;

tegnap egy kesely,

szürke, holnap egy fakó

Feleség

s

:

nekünk

porontyainkat kell befogni.

éhen nem kívánkozunk.

Ha

A'eszni

Ók

játszanak, zabálnak szüntelen.

Úgy, mintha mindenik tagocska bennök

Egy-egy gyomorral volna áldva

nékünk

:

Kéményeinkrl elpusztulnak a Gólyák, mivel

A

hulladékot

magunk emésztjük is.

el

8zép földeinkbl

Vadászni berkeket csinálnak, a

Hová nekünk

sem szabad

belépni

S ha egy beteg feleség, vagy egy szegény

Himlös gyerek megkívánván, lesújtunk

Egy Es

rossz galambfiat

a ki száz

F>irája lészen

meg

:

tüstént kikötnek,

—

százezert rabol

annak, a kit a

Szükség garast rabolni kényszerített

Az

idegenek,

és

mindig és

.

.

.

mindenütt

az

idegenek! íme, az egész ország érzi a nyomorúságot,

— maga

helytartója, ez

Bánkbán, a távol

id

idz

11.

Endre

szerint tehát a törvények re,

országos krútjában személyesen

is

meggyzdik

4-1

Most

errl.

udvarba,

de

elégületlen

idegen

váratlan

hirtelen,

a

ueni

társaival

befolyást

s

hanem

királyné,

meg

visszahijják

akarja

az

Petur, ki

dönteni

az

gondolja, hogy e czélra

úgy

Bánkbán féltékenységét

is

fölhasználhatja. íme,

a ketté ágazni látszó, de Bánkbán tragikumában

—

haza és becsület

udvarban,

egybeömlo

Bánkbán

kiindulási pontja.

az

—

cselekmény

visszatér, megjelenik

beszél Peturral, a ki a bizonyta-

lanságok közt hánykódó bánt jövetelre hivja, értésére

éjjeli titkos össze-

adván a

jelszót: Melinda.

Magára marad megdöbbenéseivel, ers lásaival.

Az elszegényedett ország nyomorai közül

érkezett, s eltte a

nevével lett

hivja

ft^lesége

dzsöl

éjjeli

udvar. Petur a Melinda

találkozóra.

de e pillanatban a rejtek-

ajtóból megpillantja Ottót, a mint

térdre hull

s

Titoknak zára

mocsoktalan, szabad neve! Már-már

indulna Peturékhoz,

Még

felindu-

Melinda eltt

szerelmet vall neki. Visszaszédeleg

hallja a büszke visszautasitást: térdepel

Szavadra

.

Bánk, Bánk, emlékezek

!

.

Midn kezem

.

megkérte,

nem

rogyott

42 térdre

!

szép se volt igen

;

de egy

Alphonsus, egy Caesar állott elttem

»Szabad tekintet, szabad Szó, kézbe kéz és

!

szabad

sziv,

szembe szem, miuálunk

így szokta a szerelmes: a ki

itt

Letérdel, az vagy imádkozik, vagy ámit!«

Ö mondta

ezt, ámitó, és

Bánk nem hazud

s

ezért

bizon

megvet Melinda

!

— kinek houlétérl az udvar nem tud — minden beavatkozás nélkül hallgatja

Bánk semmit

Nem

végig e jelenetet. hiirgj^án.

A

nagy

ront ki rejtekébl hebe-

és büszke szerelemnek ez a ha-

tározott beszéde lecsöndesiti sustorgó vérét,

nyugtatja.

Ezután még akaratlan tanuja

királyné és Ottó közti beszélgetésnek

meg-

lesz a

Hallja,

is.

mikor Gertrúd szemrehányásokat tesz öcscsének,

hogy oly botrányosan üldözi Melindát tudja

elcsábitani

föllázad a

végén

—

kardjával

ezt

az

együgy

s

midn

—

a

elront,

Els

kozóra, a

mégsem

kétértelm beszéd hallatára terem már üres de

heves

a haza dolga.

pártütk

közé.

Vére

a jelenet kivont

bens küzdelmek

után csakhamar ismét lehiggad gondol.

s

szivet!

és kötelességeire

Megy

az

éjjeli

talál-

43

dühe tartja ébren. Meg-

Ezeket Petur bán

bízhatatlan, ingadozó tömeg, mint a tömeg ren-

Húzódoznak a pártütéstl, melyet Petur

desen.

»kicsikart

megérkezik pártjára lázong,

szabadságnak« a

és

állanak.

st

s

midn Bánk

beszél:

mindnyájan

nevez

lelkükre

Petur nem. Az tovább

Csak

maga

azzal fenyegetödzik, hogy

lesz

hóhéra a királynénak. Bánk a reá ruházott hatalomnál fogva, a király nevében lánczra akarja veretni

sen

Bánk

eltte és

a

s

lábaihoz

hajol.

A

király neve szent

parancsának engedelmeskedik. Ellágyul

békességet

erkölcsi

mire Petur hódolattelje-

felségsértt,

Bánk méltán büszke

emleget.

gyzelemre,

de

éppen,

örömében fölujong: toppan

be

midn

ez

e fölötti

Biberach

azzal

a kegyetlenül kiábrándító értesítéssel, hogy csak ^ezt az éjszakát lett volna szükség el

nem

lopni

Bánkbán nagyúrtól !« Egyszerre minden más képet ölt.

Az

erkölcsi

diadal

pompás épülete rémes

hirtelenséggel összeomlik. »Német, te megnyitot-

tad

a

szemem!« kiált

föl

Ellágyulhattam!* kaczag

Bánk. fel

—

»Gyalázat!

keseren

Petur.

percztól fogva zavar és romlás mindenütt.

E

Bánk

elször

is

a csábító meggyilkolására gondol,

hátha még nem

de

megmentheti Melin-

s

arra kéri barátait: maradjanak

távozóban

dát!

kés

—

együtt, ha hogy szükség lehetne rajok.

Mindhiába!

kés

van szennyezve,

Bánk

minden.

lelki

világa

becsülete be

végkép

földúlva.

Mindjobban megbizonyosodik abban a gyanúban,

hogy romlásának oka maga a királyné

s

mind-

jobban megérleldik benne az elhatározás, hogy becsülete szennyét csak vér moshatja

panasza,

Tiborcz

vallomásai,

az

le.

öreg

Melinda

Mikhál

bán elzáratása, a részben becsületére, részben hazája sorsára vonatkozó körülmények egész

mege

örvénye

De

tö-

ellenállhatatlanul sodorják a tragikai bukás felé.

ezzel

Megöli a királynét.

a

tettével,

leteért

kitn

magát.

boszut

áll,

—

Midn

—

kell ölnie.

mely az igazaiban

önbíráskodás cselekedete lehetetleníti

Meg

írja

hív

erkölcsileg teljesen

meggyalázott becsüa Bánkbánról szóló

monográfiájában Gyulai

—

egyszersmind

meggyalázza mindazt, min becsülete nyugszik: méltóságát,

A

hitét,

politikai

elveit,

büszkeségét.

nádorból törvénytapodó, a király kegyeltjébl

45

felségsért, az alkotmánj'os államférfiubül forra-

dalmár, lovagból ngyilkos, a büszke úrból meg-

Sem

alázott szerencsétlen lesz.

sem

levegje,

a

pártütk

az udvar romlott

sötét

szándéka nem

alkalmasak arra, hogy Bánk becsületes és tiszta egyénisége épen megállhasson közöttük. Buknia kell múlhatatlanul.

Tragikuma

nél teljesebbet képzelni

elkövetett

sem

merényletért

erkölcsi összeomlás,

min-

oly teljes, a

lehet.

nem

Büntetése az halál,

fizikai

de

melynek megkapó, de egy-

úttal fárasztó rajzával

végzdik

e

hatalmas

szín-

darab.

íme,

Bánkbán kivonatos

tartalma, meséjének

váza, mely azonban legfölebb csak sejtetni engedi e

alkotás

rendkívüli

Katona

tudta,

hogy

drámai

mve

súlyát

jóval fölül

és

áll

erejét.

a közön-

séges méreteken. Huszonhárom éves korában

Nemes

és

vulkánikus vérmérsékének minden tüze

s

ratör lelkének minden becsvágya benne

El

irta.

komoly ifjúságának minden merészsége,

akarta

adatni

nagyvan.

mindenáron, de a czenzura,

mely

»ha valahol, úgy Magyarországon nyakát

szegi

minden szépnek és nagynak« nem engedte. :

46

Katona

mény

hogy

felpanaszolja,

követelései

szerint

nyomnia a »százaclok ki

keseren

—

Írónak

lelkeit*,

mid ön én

»

rettenetes intéz-

e

az

pedig

el

kellene

—

fakad

egy erkölcstelensé-

get utáló Feliczianust indulatjának ill polczára

midn

viszek,

egy Bánkbánt megölt becsületé-

nek omladékaira én

kiszabott

igaza

van

biztosan

s

felállitok,

kótára

fájdalmamat

?«

Mennyire

néhány odavetett szó mily

a

ez

hogyan szedhessem

bennünket a »lelkében ágas-

kalauzol

kodó igazságok « megértéséhez. Csakhogy, fájdalom, az

a kegyetlen

van

ott

nemzet.

körülötte Látja,

czenzor

alantjáró

tudja jól

s

nem

áll

magában:

Ízlésével

az egész

gúnyosan

kiált föl:

»Most a játékban sem igen nézi azt a magyar,

hogy mint van a eltte

morál; jeles

hidolgopjás,

az

a

szép,

hanem mint van a melyben több-több

mondások vannak, annyival inkább, ha azok

nemzetét érdeklik,

teli

torokkal s botokkal való

dörömbözéssel adja ki megelégedését. Igaz, hogy itt

csak

latlan

a hebehurgya ifjúságot vagy a bárdo-

köznépet

értjük,

de

mivel

éppen

ezek

miatt a jobb Ízlés abban hag^-ja a játékszínben

47

való járdogálást: a dörömbözés, melyet az agyargó

idegen nevetve beszél

hazájában, lesz az

el

nak útmutatója, hogy ha dicsséget akar

nem

hazai

jes is

aratni,

hanem csak dicsekedéssel

alkotású,

jó

drámát

kell

irni,

még

— elegend

elmaradhatnak,

az,

Író-

tel-

a szép tettek

ha

tele

töme-

a darab azoknak dicseked emlegetésével.*

tik

Nem itt

könny

a Kisfaludyék

Katona? Mert

sikereire gondol

kétségtelen, hogy Kisfaludy

teljesen kora Ízlését szolgálta: hazafias, kellemes és

édes

volt.

a

diadal.

járt

hagyatva

állt

mindenki.

Megértette

súlyos tartalmával, mint egy szám-

kivetett fejedelem,

— mint

rejt bérczekkel elborított hullámok

Éppen teszi

csapódnak,

saját

de

értékének

Mi az

egy zord, de kincsetsziget,

hajó teljes

szomorúvá

végtelen

tragédiáját.

Nyomában

Kortársa, Katona pedig magára

és

mve ? A

melyhez csak

nem és

közeledik.

komor tudata

megrázóvá az

dráma legkezdet-

legesebb formái közt egy századok számára épített

ers idom;

a

laza

tákolmányok közt egy

megbonthatatlanul szilárd szerkezet; a fecsegések zajában

egy

hallgatagon

is

él,

soktitokzatu

48

tartalom. Nehézkes és darabos, de durva kérgében

gyémánt a mag. Eredetisége: szokatlan, jellemei szertelenek, stilje: láz, de

az emberi lélek örvé-

nyeinek mély zaja, szenvedély, harsog ki bellük oly hazafiság kiséretében,

nebb

mely nem jelentéktele-

mint az azt tolmácsoló mvészet. S mi a

itt,

midn

hatása? Teljes hatástalanság.

Késbb

a harmjnczas években, a költ

halála után, végre

sziure kerül: a kritika get,

elitéli

megtagadja tle a fönsé-

az »asszonybecsmérlések« miatt, hi-

hse

báztatja

is,

érzésüeket«

határozatlanságait

kellemetlenül érint

a »miveltebb

s

»nyerseségei«

miatt ezt a remeket »aljasabb szinpadra« utasítja.

Az

volt

a

fbaj,

nagyon magasan

korát

és

»idk

árja« mindjobban emelkedett

fölemelte

a

magaslatáig.

állt

magyar közönséget

A

megelzte

hogy nagyon

fölötte. s

e

is

De

mremek

forrongó közhangulat, a folytonos

munkában izmosodó nemzeti

élet s a

romantika

nagy átalakulásokkal járó gyzelmei nagyot toztattak

az

irodalmi

Ízlésen

XIII. század oligarcháját, s

az

lassanként

is.

ersen

egyéni vonásaival kezdték

vál-

Bánkbánt, a

kiélezett nemzeti

mindjobban

meg-

49

—

érteni,

mind közelebb

s

jött a

multak távolából

arányaival végre egészen belelépett

hatalmas

a jelen történelmébe, hogy két állandó érzésnek

— —

a királyhségnek

szavú

fölrázó

s

a nemzeti elkeseredésnek

tolmácsa

Többé nem

legyen.

mindenki

volt idegenszer, nyers, de

meg-

által

ers. Szenvedélyének heve átjárta a szive-

értett,

A

ket és a velket. Végzete megdöbbentett.

idomok után ugy nyomakodott a

szinre,

lágy

mint

egy mvészi érczminta, mely a halhatatlanság

a

nemzet nyilván láthatta: mit nyert

s

mit vesztett szerzje kora halálával.

És nem koszorút,

id

képzelek

mint

adott.

rögét

borítja

is

el

tudjuk,

Endrödi

:

igazság.

Századunk irodalma.

szebb

a

sir

nemzeti hála

nap

az

minden

hogy Bánkbán

tisztán ragyog fölöttünk, mint a

mint az

mben

szellemének

az örök élet osztályosa.

—

e

elégtételt,

Az egyszer kecskeméti

virágokkal

zje holtan

dicsbb

amint Katona

immár mindnyájan

tan,

midn

van alkotva. Elérkezett a nap.

számára

s

szer-

Mvészete és

nyugod-

IV

IRODALMI TÁRSASKÖRÖK 1810—1830

Nem

melyek

szükségbl a

azokra

vetni

pillantást rökre,

alkalommal egy futó

lesz érdektelen ez

s

e század

az

irodalmi

társaskö-

els negyedében bens

hazafias czélzatosságból alakultak

majdnem egészen német szellem fvárosban.

Kisded

szigetek ezek az idegen

gerében,

a

—

apró

vázok a nagy

beunök megnyilatkozó lélek

indult

jas

világa

Írókat

ket

az

sivatagban, de

igazi ments-

ers tzhelyek, melyeknek nyáörömtelenül révedez

szeretettel

vonja

magához.

tndve,

s

Itt

bolyongó találjuk

egymás mellett fölme-

lelkes csoportokban,

legedve,

ten-

által a fej lésnek

magyar irodalomnak egyúttal Szent és

várai.

mveltség

vitatkozva,

multat, a jelent és terveket

—

mérlegelve

a

szve a jöv számára.

51

Mily biztató, bátorító zaj ez

Íróknak

nak,

a gróf Teleki

házában! Termei nyitva állnak tudósok-

László

egyaránt,

—

mindenkinek,

szivén hordja a nemzetiség ügyét.

Maga

a ki

a házi-

gazda nemcsak rangban elkel, de szellemben, tudásban

Az

is.

akadémia

eszméjének

egyik

buzgó apostola, világlátott, nagyismeretü ember. Körülötte nyelvészek, historikusok, theologusok,

költk. uj

A

nagy amateur: Jankó vich Miklós, az

csapásokat keres, lánglelkü történetíró: Hor-

vát István, a tudós Fejér György, a vidám ke-

dély Szemere Pál

s

a mindig elmés

Nagy

és heves viták folynak.

ténet

irányairól

eszú

—

fla

—

késbb

kit

a az

van szó

még ekkor

szélnek

Amott a

régi tör-

a házigazda eleven íiatal

Teleki József

akadémia méltó elnöke, minden-

bámulatra ragad

vel; emitt

s

Fáy András.

talpraesett megjegyzései-

Csokonai vagy Himfy elsségérl be-

és az aesthetikus

Schedius jobb sorsra

méltó kitartással védelmezi az objektív költészet elnyeit.

Éles és sima, szenvedélyes és higgadt

hang váltogatja egymást. Nagyobb

nem

esik senkiben, s

baj

azonban

ha megjelenik a szeretetre4*

52

méltó

háziasszony, emleget,

gással

egyszerre

nyes

kiváló

késztet

n

közt

tünemé-

a ki elbvöl

és

nben

—

»Soha

mindenkit.

rajon-

felek

Mert ez a

szellem,

is

Toldy Ferencz, a magyar irodalomtörténet

Írja

atyja

—

akkor a viaskodó

szent a béke.

asszony,

hódolatra

már Kazinczy

kit

s

egyúttal ez

soha

nben

idk

ennyi

leglelkesebb krónikása

észt ily kedélylyel, ennyi

méltóságot több kellemmel, a legforróbb hazafiságot ily európai kultui-ával egyesülve

Ez gazdaggá

tam. ságát,

mely

nem

lát-

és tanulságossá tette társa-

könnységgel,

felett igénytelen

ter-

mészetesen uralkodott.* Bájos és sugárzó leány, akivel beszélni, eszmét cserélni fölemel és neme-

sít

élvezet.

Karolina vele;

Szép lelke tartalmát egy császárné,

Auguszta

bens

is

méltányolja, a ki levelez

barátságban

van

a

nádornéval; a

szegények, kikre egy milliót költött vagyonából,

imába foglalják a nevét

s

mikor meghal,

az

akadémia csak úgy meggyászolja, mint bármelyik jeles

tagját.

Lelke

eszméket gyújt

Hát a

föl

ennek a kis körnek, mely a közélet sötétjén.

jó Kulcsár István

háza

!

Ez

volt

még

58

csak a tarka-barka, patriarchálisán vegyes tanya!

Nem

kevésbbé mozgékony, mégis

mint

az

nem

Maga Knlcsár

elbbi.

más jelleg,

kissé

ósdi,

de

korlátolt s hazafiságban mindenkit felülmúló.

Az egyetlen

pesti hirlap szerkesztje s ezzel az

irói

világ egyik központja. Buzgató, áldozatkész

úri

ember,

Háza

minden czélra tör idea pártfogója. a méhkashoz,

hasonlitott

melybe az

iro-

dalom méhei összegyjtik a nemesebb törekvések és

gondolatok színmézet.

találkozó

régi

mely élettl

helye,

kedik a merész

A

njitó:

Gombos

Imre, az

menekül Szaniszló

képekre

itt

veszödségei

mond

olvassa

s

fel

anathémát

itt

Horvát István

pattan

ki.

berkeibl a

után.

a

irója ide

Töltényi

mithológiai

Tóth László

osztja fel lelkesedését a görög és közt;

ötletes Se-

egy-egy szonettjét, mely

van mithológiai képekkel.

tele

Az

legjobb adomáit;

el

»Eskvés« népszer

hivatalos

gárda

Helmeczy Mihály az ósdiak

mondja

itt

uj

zsong. Itt heves-

nyelvészével: Beregszászi Pállal.

bestyén Gábor

és

liires

itt

magyar versek

»Rajzolatai«-nak ötlete

Néha megjön

ide szent

tisztes aggastyán,

magánya

Kazinczy Ferencz

54

Kisfaludy Károly nagy neve

s

is,

nem kevésbbé

kölcsönöz fényt ez érdekesen vegyes társaságnak.

Ez

minden irodalmi terv megvitatásának

volt

központja

s

valami derekabb eszme vetdött

lia

fel:

az hamarosan

ját.

A

megkapta

itt

a tettek formá-

pesti állandó szinház ügyét itt tartották

folyton ébren;

Gyjteménye

itt

érleldött

meg

a »Tudományos

folyóiratának gondolata,

korszakot nyitó Auróra alapítási terve

Csak egy baj hiányzott a

böz

volt.

A

st

az nj

is.

házban nem volt virág:

n. Ez egymástól nagyon

is

külön-

elemek nyers vitáit nem enyhítette a

kedély

mosolya.

E

ni

szigorú és indulatos lelkek

minden der nélkül dulakodtak a theoriák ködében, s

nyelv

a költészet

támogattak, való

innen

dolog ki,

mulasztás

dolgában túlkonzervativek voltak iránt,

nem

melyet mint nemzeti ügyet

volt erosebb érzékük.

történt

itt,

sok

derék

Sok jóra-

tett

indult

de maradt egy eredménytelenség, egy is:

ez

a kör

nem

hatott az idés ne-

mesbítésére.

Üdítbb dám,

élezés,

és

verfényesebb levegje volt a

vi-

melegkedélyü Vitkovich Mihály háza

55

Ez

tájának. nyája.

Itt

hanem az

volt az akkori »boliémek« igazi ta-

már nem

az örökös, zord vita járta,

eleven, fordulatos beszéd,

és elme-él volt a fszere.

Maga

tészet uralkodott. ki népdalokat ir s

hsregéket, melyek

melynek

ötlet

Ebben a körben a

köl-

a házigazda is költ, a

pompásan

forditgatja a szerb

elször irányozzák a

közfi-

gyelmet a dalos nép költészetére. Szereti a zenét és énekel. Bájos felesége van,

akinek lénye dert

sugároz a vendég homlokára.

Itt

koznak az

irók, de

mulatnak

is.

nemcsak

Maguk

talál-

a tudó-

sok szinte átalakulnak, másokká lesznek e moz-

galmas és

friss

légkörben. Horvát István Teleki

Lászlóéknál hagj^ja minden tudományos gondjait s

itt

beáll poétának:

st három éven riomát. ifjodni.

verseket olvas, deklamál,

át csinálja a

Dámák Kalendá-

Késbb, öreged korában,

A

Toldy Ferencz

ben szinte

magam

is

idejön vissza-

által magrajzolt

képek-

eltt látom ezt a lelkes kört,

melyben Kölcsey az els magyar románczot szavalja

el,

verseit,

Fáy András

kiadatlan,

dévaj, ifjúkori

Gombos Imre pedig apróbb

vígjátékait,

melyek sohasem láttak nyomdafestéket. Hallom

56

a

tetszés

mely

a

zaját,

a

tapsokat,

e felolvasásokat

cseng

Hubay

kiséri.

kaczajt,

Józsefet, a

merész múzsafit, majdnem minden mozdulatával

meg tudom

fig-yelni,

terem közepére

a mint önérzetesen kiáll a

tagolni kezdi ódáit, melyekben

s

ragyogó gondolatok vannak ugyan, de helyérl

fölkél

üdvözli

bókkal

gúnyosan-ünnepélyes

s

ket, mint a

Csokonai

meglopott

dicsség

söket«

— Szemere

» nagyrabecsült

és

régi

ismer-

Berzsenyi ódáiból.

merész

hangjai

S a

egyszerre

falrenget hahotába vesznek. Értem,

hogy az öreg Virág Benedek nem

kiméli a fáradságot e

s

koronkint átutazik Budáról

vidám pesti körbe. Mindig a legmélyebb tárgya

let is

—

lekíséri

ezek

Névnapját

itt.

megünneplik a kapuig

nem

csinált,

—

mint Kazinczyét

ha távozik,

s

és

tiszte-

a háziasszony

kezet csókol neki. Mind-

nem erszakolt

dolgok, de az

irodalom és költészet szeretetébl fakadó gyöngédség. át

ezt

Lelkesedés, szellem,

a

kis

kört;

meggyzdés

hatja

tehetség és izlés irányítja.

Csak az a Kisfaludy Károly ne íigurálta volna ki Perföl dy-j ében

(»Kérk«) a kör egyik

tekin-

57

télyes

tagját,

Nagy István jogigazgató uramat,

a házi gazda jóbarátját! de a baj megtörtént

ersen

ez

kezdte

bontogatni

eddigi

az

s

szép

öszhangot. Az életbemarkolásnak annyi szabad-

mennyit Kisfaludy gyakorolt, nem tudta

ságát,

patriarchális erkölcs kör megbocsátani s

ez a

mint Bohémiában rendes

végül

végzet:

itt

is

összezördültek.

—

No

jól

van! Sorba színpadra hozlak ben-

fenyegetó'dzött Kisfaludy

neteket!

s

ott

hagyta

a társaságot.

Az öregek mindjobban

vénültek, a közszel-

A

kéthetenkinti összejö-

lem mindjobban

ifjodott.

vetelek mind gyérebbek lettek az

Mihály napra szorítkoztak, Vitkovichék

évi

régi

lassankint csak

s

kastélyháza

elcsöndesedett

s

küszöbén

poétákat a prókátorok és kliensek váltották

mindennek,

Hiába,

hogy rósz véget

mi

a

szép,

amúgy

is

a

fel.

gyászsorsa,

érjen!

Kisfaludy már ekkor elég

egészen

jó:

a

maga lábán

ers

járjon

s

volt arra,

az

hogy

Aurórával

természetes központja lett az irodalom-

nak. Régi és uj irók

immár csak

köréje csopor-

58

tosulhattak

a

maga

ha Kazinczynak megvolt régebben

s

hivatalos és félelmes triásza Vitkovich-

Szemerében

ban,

Horvátban: most neki

és

is

megvolt Bajzában, Vörösmartyban és Toldyban.

Uj

irányokat hirdettek és uj szellemben csele-

kedtek. Mvészet, irodalom volt minden gondjuk;

a

költészetet,

a

tudománynak alapokat

ime, ftörekvéseik. tétlenül.

ez

Ha

vetni:

És egy napjuk sem múlt

az öregeknek valami

nem

el

tetszett:

egy okkal több volt nekik, bebizonyí-

csak

tani,

Bvíteni

vitákat ritkábban folytattak.

politikai

hogy az a nemtetsz dolog tulajdonképpen

életrevaló

A

gondolat.

nj^aló kort többé

nem

Nemes versenyben méivel

haladó,

égett ez a kis kör s esz-

ersen kihatott a

közre. Összejöveteleit

az

mig egyik tagja,

meg nem nsült. Ekkor

aztán,

a húszas évek vége czolkodott

tartotta,

nagymíveltségü

rokonszenves

Bártfay László

szár-

lehetett megállítani.

mindaddig Kisíiiludy lakásán kiváló,

st immár

és

felé,

ügy, a hogy volt, áthur-

Auróra-kör az

barátságos termeibe.

ö

kényelmes és

Bártfay nemcsak házigaz-

dája, de valóságos elnöke volt e szabad társaság-

59

riak.

Sokismeret ü, puritán jellem, az irodalomért

fennen buzgó, szerény és elzékeny modorú a ki

maga

darabokat, s

is

irogat, verseket,

novellákat,

heraldikai,

történeti,

szín-

jogi czikkeket

pihenésül Tacitus Agricoláját fordítgatja. Mint

gróf Károlyi György titkára, módjában lyeinek külsleg a

férfiú,

megadni a

is

fényt, de

pompázás kedveért. Tetötl-talpig

áll esté-

sohasem

úri ember,

a kinek Ízlésében és itél tehetségében mindenki megbízik. Felesége,

a szép Jozefine,

lelkes

n

volt,

gadó.

A

nemzeti

bíirátja a

elkel nevelés,

finom és gyöngéd, vidám és elra-

irodalomban teljesen jártas

kör minden tagjának

kozott volna velk.

Nemes

még mieltt

s

talál-

valója hódított, eré-

nyeimegszerettették. Toldy azt irja róla: »rszelleni volt, ki e

szép kör érzései és tevékenysége

felett

észrevétlenül

gett«.

Kölcsey

s

mindig nemesi tleg lebe-

»kevélyked örömmel « emlegeti »legszentebb hséggel és

övéinek,

Kazinczy a

hálával«

emlékszik róla leveleiben.

Senki sem

volt boldogabb, mint ez a kedves asszony, látta,

midn

hogy háza az él irodalomnak valóságos

60

mhelye

hogy szellemével

s

tleg kihat mint

. ha

rá.

maga

ö

is

nemesi-

És senki sem

volt szomorúbb,

hevesked

viták, elvi ösz-

félreértés,

szezördülések meg-megbontották egyesek közt az öszhaugot. érteni, de

A

sértdéseket

személyi

meg

tudta

kevésbbé tördött velk mint magával

az irodalommal. Tekintete mindig a legmagasabb

eszményen függött is

arra

s

A

irányította.

polémiák

a kör tagjainak tekintetét

csips

és

gyaki'an

ers

közben sok sebet meggyógyitott, sok

indulatot mérsékelt s legtöbbször neki volt igaza.

Vezet

lelke fénybl,

mint a jótétemény.

kellembl

»Nem

vagy Madame du Bruage

nak

legmegbízhatóbb

volt

—

állt s

úgy hatott

Ninon de l'Enclos irja róla szalonjá-

krónikása

~

amaz egy

bájos, de frivol, ez szabályos és hideg irodalmat

körülötte a lángész

csinált:

melyet

nem szabad

így mködött

is

érezte a határt,

túllépnie.«

és virágzott ez a kis, de sok-

fényü kör Kisfaludy Károly haláláig,

gyásza

volt.

fájdalmat

A

mely els

csapás váratlanul jött és nagy

okozott.

A

mester távozott

el

tlük.

Emlékét nem örökíthették meg méltóbban, mint

61

a hogy

haladtak

tették: tovább

az

szellemé-

hogy

ben. Mihelyt kissé fólocsúdtak: elhatározták, folytatni fogják az Aurórát

Késbb

pokat.

meg

a Kritikai La-

megindították a Figyelmezt

az Athenaeumot. melyek

vezet orgánumai

meg

lettek

az uj iránynak. Majd megalapították az elhunyt

költ nevét visel Kisfaludy-Társaságot, nagytekintély szépirodalmi is

virágzik

s

melynek,

intézetet,

ezt a

mely ma

többek közt, a magyar

Shaksperet és magyar Moliéret köszönhetjük.

Aztán lottak

el

— egymásután dltek ki a sorból és hula jelesek, a dicsk, lelkesek; Kazinczy,

Kölcsey, Vörösmarty,

Bajza, Bártfay, Szontagh

Mikor a ház édes asszonyát temették: a koporsót az Auróra-körnek

már csak egy tagja

Toldy Ferencz. Azután

Megilletdve állok a

verd Az a

is

követte,

csöndes ember lett

lezajlott élet e vissza-

képei közt és szinte elfogódik a szivem.

szeretet,

mely egykor

színezte, az a lélek:

mely egykor átmelegítette ket: régen kilobbant s

nekünk,

kés

kor Íróinak, örökül, fájdalom, csak

a személyes hiúságok és a szertelenség maradt.

V

YÖRÖSMARTY 1800—1855

Mialatt

a magyar

minduagyobb

közéletben

hullámokat vetett a politikai és társadalmi refor-

mok nyek

hetk

szükségérzete

korszak

új :

s

az eddig

biztató

jelének voltak tekint-

távol az országos mozgalmaktól, de ezek

hatásaitól tüzelve, a bonyhádi

méla

ifjú

a régi

erdk

bolyongott magányosan

dicsség képei rajzottak

hatalmasan.

Ugy

kell vegyülnie a s

kivívott eredmé-

érezte,

hogy

fel

képzeletében

pompázón

és

lelke zajával bele

megindult nemzeti mozgalomba

a »riadó, vak mélységet*

tárogatójával.

s

szálfái alatt

fel kell

vernie dala

Ezt az ismeretlen lángelmét, ki

még ekkor maga sem

sejtette,

mire van hivatva:

Vörösmarty Mihálynak nevezték.

63

Nem

kutatom:

merészséget

kitl

tanulta

azt

a

hódító

azt a diadalmas magyar nyelvet,

s

melyen uagy kompozicziójában, a »Zalán futása«

czim

Valószinleg lelke

eposzban megszólalt.

meg

tanította

rá,

telen szerelem el

mely csordultig volt a remény-

nem

sirt

könyeivel

s

az aggódó

honszeretet heves fájdalmaival. Bizonynyal költ-

nek

született,

mert mélyen érz, nagy szive volt

képzeldése, és nyilván birta azt az ado-

s izzó

hogy mindazt, amit

mányt,

hatású képekben jelenítse

tündökl nyelven

Nem kes,

imponáló

mindazt, amit érzett,

fejezze ki.

akart mííremeket alkotni, csak egy szózatot intézni elhanyatlott

fölrázó

A

zetéhez.

honfoglalás

szemei

lelki

s

képzelt,

csatái akkor,

nagy

lel-

nem-

jelenetei lebegtek

gyzelmes

eltt.

Árpád dics

midn

a vérrel szerzett hazát vég-

és

pusztulástól féltették a nemzet legjobbjai. Való-

»Zalán futásá«-t

ban,

Ez a

az

sidkbl

fél föld

kor hangulata szülte.

feldübörg

történelem,

ezek

homlokán végigtomboló hsök villámló

kardjaikkal jókor

a

és

jelentek

rettent buzogányaikkal éppen

meg a

»tehetetlen,

puhaságra

64

serényebb kor magyarjai eltt. Megjelenésük

továbbra

minden

volt

tiltakozás is

tétlenkedni

süvölt szele

gyávaság

mert volna

E

robogásuk

magával

menthetetlenül

mint a pelyhet.

:

sodorja,

felséges vízióban megelevení-

árnyak mintha sírjaikból keltek volna

tett

nemzetük

vag3^,

tömegekben,

volna

versengve

ság oltalmára. testetlen

viseli

veszedelmét

szállottak

útjáról«

voltak

akartak

Nem

testei,

részt

él

ba ki

ellen s

»hadak

a

szemkápráztató

:

siettek a

dl

magyar-

puszta látományok, hig leveg

termékenyít eszmék kép-

de

k,

le

látva,

fel,

kik

venni

ervel

ellenállhatatlan

kés

utódaik most

indult harczában, az új honfoglalás

meg-

dics mun-

káiban.

Ebbl

a szempontból kell megítélni e

mvet,

mert csak így lehet megérteni korára tett rendkívüli hatását.

Egy

lángszellem megnyilatkozása,

egy nagy szív túláradása tény és

oly

—

ez.

a honfoglalás ténye

Maga

—

a történeti

a hagyományok

mondák halavány világánál kevésbbé lélekemel látvány, mint

e

volt

hatalmas kép-

zelödés villámlásai között. Mit a szerkezet laza-

65

a cselekmény

sága,

a naivnak és

szétágazása,

az epikai nyugalomnak mellzése, az allegóriákká finomított

—

sen

éppen

hiánya

olvadó

lirába

volt

szigorú

a

ami

az,

hsrege igazán

a

a

rázzon.

Ha

s

objektív

lehetvé

mvészet hogy ez

tüzeljen

lelkesítsen,

ma

mi hiánya volt:

midn ama

kivétele-

tette,

és

föl-

tisztán látni

szembeszökk

mindet, erényei azonban kevésbbé

ma,

részletek

—

ködbe vesz alakok! Hiszen

a

s

hitregék,

kor mozgalmait és törekvéseit

immár régen meghaladtuk. De annyi hogy

—

lésre

méltó közönséget

kétségtelen,

amaz idkbe

visszatekintve

látunk

m

e

—

irigy-

eltt: az

egész nemzetet, mely hódolattal és csodálkozással

ges,

hallgatja egy eddig soha

ers, szivet és lelket

gyar nyelv zengését, megteremtett egyszerre

új,

merész

is

»Magyarország nem Kisebb epikumai vár

s

hallott felsé-

a régi

nyelvkiucsbl

mégis mindenki

által

érthet költi nyelvet, melyen aztán

késbb Széchenyi

—

—

nem

magával ragadó ma-

joggal hangoztathatja, hogy volt,

—

hanem

lesz«.

Cserhalom, Eger^ Magyar-

túlnyomólag szintén hazafias czélok

EudrÖLÜ: Századunk irodalma.

5

szol-

66

gálatában

állanak.

Hsi

nem

epizódok, melyek

annyira szerkezetük szilárdságával

jellemzésük

s

biztosságával imponálnak, mint inkább eladásuk

Ez

szokatlan bájával és erejével hatnak. nes,

gazdag

hogy

vészet,

hiányt.

stil

már magában véve

oly

m-

egyéb

részletek állanak elttünk, me-

lyek páratlanok a

nak

szí-

minden

elfeledtet

szinte

Ragyogó

is

a

A

maguk nemében.

és ihletnek oly bujasága ez,

—

fantáziá-

oly tékozló

pompája és tömege a virágoknak, hogy kompoziczióinak

hézaga sem marad szin és

egyetlen

fény nélkül. Minden csonka oszlopra, tört

párkányrepedésre fölfut a repkény,

falra,

csodálatos

s

kék- és pirosszirmú virágkelyhek

csilingelnek

—

Tündérvölgy,

a szakadékok Délsziget

—

felett.

Egy

egészen fantasztikus, mintha a köl-

tt álmok vezetnék s

csak

melyet

részük

a

valóság

saját

képzelete

alkot.

A

szegényes, kopott, nyomorúságos ifjúsága,

mesgyéi

közt

abban a világban tudna gyönyörködni,

annyi

egy mesebeli

költi herczeg,

kincse

létez neki.

van,

Oly dús

hogy,

szakadatlanul

szinte

mint

szórhatja

lobogásának színaranyat a valóság fakó jelen-

67

ségeire.

A

történelembl

is

csak azokat a szálafantáziája szövszé-

kat veszi kezébe, melyeket

kén sugarasakká sodorhat. Fény a levegje, szín az élete, mély és

bens

elragadtatások, halluczi-

nácziók az ihleti. Mindjobban közeledik a fenség birodalmához. Annyi izgalmon és megrázkódtatáson

megy

az eladás

hogy végre hozzáedzdik

keresztül,

epikai

nyugalmához. Eddig

lelkesí-

tették tárgyai, de egyúttal uralkodtak is fölötte,

magukkal. Most hirtelen megváltozik

és vitték

a

helyzet

A

Két Szomszédvár-hdin eláll a mvész.

s

uralkodik

föltétlenül

Nagyon sokszor olvastam költeményt,

ezt

s

amikor a magyar nyelv

szinez erejében, ünnepélyes

és

hatalmas zengé-

sében gyönyörködni akarok: újra s

csodálatos

mely talán a mi egyetlen valódi

hexameteres eposzunk,

veszem

a

mindenen.

még sem tudok

meg

betelni vele.

újra el-

Ez

a zord

középkori történet, nagyszer szabálytalanságaival áll

és

alakjainak

elbeszél

költészetünkben.

dése oly mélységek

mon

szertelenségével,

lezuhanástól

fölött jár,

kellene

A

páratlanul

költ képzel-

hogy lépten-nyo-

féltenünk,

ha 5*

nem

68

A

lángelméje kalauzolná a meredélyeken.

mindent elsepr szenvedélyeknek mily

tító,

Ez a

két komor

szomszédvár, lakóinak egymás

romlására tör boszujával;

e

melyeknek kelé vész-csattogása szakadatlanul zúg az

határán; e

sznik,

éjjeli

a megtorló

bsz ez

ret-

végig e hexametereken!

vihara tombol

tenetes

düh

pusz-

vad párharczok, s

kopjasüvöltése

környéken, Ság puszta

harag, a fogyni öldöklés,

lihegése, ez az

a vér, mely

nem tudó mely nem

mindig foly: mindez a

borzasztóan szép, a megrendíten fenséges hatásával

borít

vigasztaló, s

bennünket.

el

csak a

mvészet

Itt

nincs

ereje,

mely

semmi teljes,

az általa felkeltett illúzió, mely egész és igaz.

Szinte

lélegzetfojtva

godtsággal

olvassuk

e

félelmes nyu-

öml, szomorúan búgó, sirámos hsi

hatosokat, melyeken mindvégig áthangzik a fegy-

verek döngése

a fájdalom üvöltése.

s

szinte tehetetlenné válik e szettel

szemben

s

nem

nagy

Az

és biztos

igen jut neki

más

olvasó

mvészerep,

mint átengedni lelkét az ellenállhatatlan hatásnak, az ámulat sodrának, mely

itt

egyúttal a Vörösmarty

tündökl tehetségeinek érezhet mértéke

is.

69

Ez a négy

ének

a

legtermészetesebb,

legvadabb szenvedélynek: diája elbeszélés liarcz után, talál.

A

alakjában.

de

a retorsiónak tragé-

Tihamér, diadalmas

haza érkezik várába, melyet földúlva

szomszéd Káldorok egy »hittelen«

éjjel

kiirtották egész nemzetségét, a Sámson-ház min-

den emberét. Vérük még ott feketéllik a falakon.

Az

utolsó

vértor

égiek

sámsoni

helyén

szeli

csendben,

ijesztö

zúzottan

sarj

megtépett

Majd

ellen.

darabokra

s

a

leöli

haját

hadi

a

felszórja

ménét, húst

véreveszett

szörny

a

áll

az

megfejti, s

a lélek-

lángok röt világánál, her-

vasztó könyek közt lakomáz,

—

szomorú vendége

magának. Minden gondolata a boszu. Fölkerekedik, elmegy

hogy a Káldor-ház

mazza, párbajra

kihívhassa.

hivást jelz öldöklés

a ki fölhatal-

László királyhoz,

egyenként

tagjait

S megkezddik a bajra-

rémkürtök rivalgása,

a

rettenetes

mozgalmas, vad és változatos

melyek a Káldor-család

zdnek. Levágott

teljes pusztulásával vég-

fejeik

kiszegezve

a sámsoni

vár kapujára. Csak a Káldor-leány, a szép

marad

rajzai,

sértetlen, de a romlás

öt

is

Enik

sirba dönti,

70

Enik

Tihamér,

és

szomorú

árnyától

zetve,

világgá bujdosik, sivatag bánatával.

Az én eladásomban

íme, a mese.

kell hinni.

Ez

túlrepül

nem

korlátot,

minden határon

Túlvüáf/i

/.('j/í-et,

szeret

sen

ifjú

mikor már a

sir

csillagok s

A

Nézzük csak

melyben egy

szenvedélye-

htlen

megöli takarja:

ntána

kedvesét,

fölássa

a

koporsót.

hajjal áll a földúlt

le

rá.

A

koporsó

megzörren

mélyeibe.

sülyed a föld

Az

ifjú

keresztül a felszaggatott föld százrét

kebelén, a fel-feltünedez koporsó nyomán, a túlsó

s

rohanó felhk közül haragban égö

néznek

lejebb-lejebb

—

magával

is.

Süvölt viharban, vészszórta sir felett.

lehetetlenséget:

szárnyain

s

sodorja az olvasó képzeldését

a

el

mvészete. Merész képzel-

az

nem ismer

dése

eladásában

de Vörösmarty

hihetetlen,

leg

valószimí-

feléig,

ahol

új

világ, új

dicsbb nap köszöntik.

élet,

Itt feledésbe

gömb

dicsbb

ég,

vész a múlt,

a koporsó zára magától fölpattan s kikél belle

a htlen kedves csodaszépen, tisztán, szziesen.

—

Csak egy lázbeteg álma,

mellette

áll

h

nje

s

ki,

midn

fölébred

homlokáról gyöngéd ke-

71

zekkel

le

törli

a

ámulni,

hogy

Igazán,

van ez

liogj'

nem

lehet eléggé

költemények nem

keltik

festmvészünk becsvágyát

valamelyik is

ily

De

verítéket.

képzelve és megírva!

s

fel

máig

Szánalmas koldusság a kin-

illusztrálatlanok.

csek között.

Vörösmarty epikai

jezte

els

Két

a

pályafutását

szerelméhez:

szinmirásra

ereje

fordította.

mát, négy tragédiát, egy déries

Szomszédváy-vdX

színmvet

irt.

talan jambusokban

s s

azontúl

visszatért

java

ideje

Három

befe-

részét

történelmi drá-

vígjátékot s egy tün-

Mit mondjak

e

kifogás-

öml, szép beszéd drámákról,

melyek csak névleg azok, egyébként dramatizált történelmi képek és nagyon

ismert motívumok-

sztt végzettragédiák, szóval, tehetségének

ból

legszegényesebb alkotásai?! Hiába minden köl-

ti

cziráda!

Ez

keit kitéteti s

az atya, aki

késbb

len leányába, felntt kül,

és

hogy

nem

is

fia

—

ártatlan

beleszeret saját, ismeretfiát

pedig

—

meggyilkoltatja:

borzongat többé senkit.

koszorúja régen

gyerme-

tudata nél-

nem hat meg

Az akadémia

lehervadt errl a Vérnás^-ról.

72

épp

úgy a

(Salamon, BújdosóJf,

töbl)iekról

is

Marót

bán,

Kiucsheresöl;

Áldozat,

élet

melyekrl

elszállt,

maradt

szin

a vásznon.

csodálkozunk

azon,

a

csak

fest neve

De ma éppenséggel nem Vörösmarty,

hogy

epikumban hozzászokott a kényelmes, adáshoz, emellett

derekas

és

minden virága. Képek,

a Hunyadi aJc) az a

Csilléi

ersen

lirai

drámákat nem

aki

az

széles

el-

temperamentum

alkothatott.

is

Nehézkes.

Nincs biztos szerkezete, elég leleménye, hiányoz-

nak a

jellemei

öml

szépen

a

s

dráma nyelvét görgetik. Nemesebb

és érzelgs lesz,

ers akar

hideg páthoszában gyöngül

nem

jambusok

stilre tör

lenni s a rhetorika el.

A

Fátyol

titl-ai,

mint vigjáték, ugyanezeket a hiányokat tárja

Csak

föl.

a

Tünde

Csongor és zadbeli

tündéries,

bájos

kivétel.

drámai

játék:

Ez egy XVI.

szá-

magyar költ, Gyergyai Albert Argirus szóló

királyfiról

verses

munkájának anyagából

szövdik, de egészen szabadon. Tárgya

:

a

küzd

szerelem diadala minden akadályon, egy fantasztikus lan,

világ

jelenetei közt megrajzolva.

csapongó, szeszélyes, mint

Korlát-

egy drámai

for-

73

mában rakonczátlankodó

Az

ötletes, czélratör.

kedése a reális

pajzán

fák,

emberi

érzelmek ezer virága

büszkén

Tisztán,

s

s

az

tengernyi fénye

tolmácsolja

ezeket

az

Egyetlen a maga nemében. biztosan

és

ütemei amily röpkék lemzetesek

—

mély reflexiók

gyöngédség-,

bohóságokat!

édes

szines,

tündér-

bájos ölelkezése játszi tré-

És milyen nyelv

közt.

de

szerelem

szerelem józanságának humora

Ég" és föld

mellett.

dithiramb,

ideális

és

zeng magyar

pompázok, épp oly

költi nyelvünknek

jel-

teljes diadalát

ragyogtatják.

A

drámaíró Vörösmartynál sokkal nehezebb

feladat ról.

h

képet festeni a lirikus Vörösmarty-

Mert. igazában

a legnagyobb.

Fejedelmi

szinte határtalan. áll

:

sok szép

mégis mint lirikus

véve,

sorban

birodalma

Ameddig a múlt hatásai

alatt

egyenetlen erej, mihelyt felszabadul e hatáalól:

mindenkinél

virágát

maradt,

legázolta

eró'sebb.

az

idö,

még mindig tündökl

dek gyönyörség. Alig van sebb

áll,

körben

mködött

Lírájának de

sok

ami meg-

sokféleség, tömér-

költnk, aki

valaha.

Az

széle-

egyszer

74

mfajokon

daltól az összes lírai

hajló

lirai

át az eposzhoz

beszéljdg

mindenben

st

tökéleteset.

valami derekasat,

mutathat

A

föl

tárgyak és

formák, a hangulatok és érzelmek ezerszín vál-

tozatossága fölrázó,

a

ez.

ahogy neki

a

tetszik.

maga

bbájosán

milliók

aki

mély, megható és

és

Olyan hangszer van

melyben minden

kezében,

megtalálja tisztán,

Gyöngéd

Imrját

s

érzelmi

éppen

ersen.

és

A

Szózat költje,

hozza rezgésbe!

szivét

árnyalat

azért zeng

A

hazáját

aggódva szeret magyarnak azokat a sajátságo-

— két-

san édesbús, nemesen komoly, szélsségek

közt hánj'^kódó hangula-

melyekben századok történelme zokog

tait,

—

—

remény

ségbeesés,

nem, ezt

nemzeti

nuszszá,

Vörösmarty. hazafiság

sem

senki

A

volt

imádsággá

magyar

története.

A

him-

örökíteni,

mint

lira kicsiben a

a

Szózat,

szak ajkain, annak összefoglalása

vendk jelen

mérlegelése

lelki

a

köztüií

hullámzásának,

;

magyar

reformkormultak, jö-

tusakodva

egy egész

több.

Az

álló

nemzet

közérzületének ünnepélyes megnyilatkozása. ezer

föl:

hivatottabb

St

viszontagság közt megedzdött

75

s

Az

a

kimondva.

Éltet

és

fölrázó

semmit.

Ahol

árad

a

el

erejébl

lelkeken a

s

szó a

a

Eule

kell idben

nemzet meghallotta.

egész

sem

azóta

megzendül:

egybeforradnak

angolnak

a,z

a kell

Az

egy-

nekünk, mint a fran-

ért

Marseillaise,

Britannia, mert ez volt

férfias

a dics szó: rendületlenül!

magában véve annyit cziának

nemzeti akarat

kész

élethalál-harczra

felkiáltása.

ott

veszített

ünnepi hangnlat

dallama zsolozsmájában

szivek,

mintha a történelem

int szózatát hallanák, mely a pártoskodó magyarnak minden balszerencse közt az összetartást

Valami

hirdeti.

megillet,

minden

idket

mélyen

magasztos,

szent,

átölel

érzés

bnzog

benne, halhatatlan, mint az a forrás, mely szülte

a hazaszeretet.

Másoknál tán divat a hazafiság, Vörösmartynál

meggyzdés. Nemzete

hibái eltt

nem huny

közbe-közbe

méri

ünnepélyesen is,

de mindig

látja azt a

tud

iránt

nem

elfogult,

szemet, de, mint Széchenyi,

az

erejét

is.

Erélyesen és

korholni, ha kell, gúnyolódik

az a czélja, hogy

fölemeljen. Jól

bús magyart, aki Sors asszony eltt

76

(A

sors

beszédet

esengre fogja a

a magyar ember)

és

olyan fényes plasztikával

s

állítja elénk,

hogy szinte szobornak nézzük. Félválláu ócska mente, oldalán

rezes

kard, üstöke hátra kötve,

akár a buzogány. Eég ült lovon, de vén bokáin az

azért

idk

elpártolt

szomorkásán

Érdekes patinában,

istenn

lyes

Mi

eltt

baj szivem,

sarkantyúját

a

s

asszony gyöngéden.

—

—

?

Mondd

A

dohány'^

kérdi tle Sors el

csak

hamaro-

búsmagyar aztán mindenféle

bolondot kér

az

istenntl, mit

végre lerázza a rozsdás daliát, hát

nincs a sok áldásban

A

békét arra használja

a

csöndes

» regényes,

Maga

szép

s

új

is

is

ad neki.

semmi köszönet.

hogy nem dolgozik,

egymást

ásít

büszkén veti oda

:

az

ég

öldösi. s

mint felé«.

megsokalja a szánalmas

alkuvást kinál.

föleszmél, lehányja régi

jót és

csak hogy

Arpádék korába,

vadonság

Sors asszony

visszaesést

föl,

az,

meg

háborút arra, hogy

Országa visszafordul

áll s

ferdül.

mi kéne még, ha volna? Kell egy pipa

san:

De

a szeszé-

áll

sirásra

szája

magyarkám

pengeti.

De

a magyar

brét, pusztán de ifjan

»Asszonyszemélyre többé

nem bizom hazám amit

Magamra

dolgait.

még tenni Ml.'«

Nem

vállalom^

a Széchenyi szel-

lemében van ez gondolva?

Ennek

niának okvetetlenül hatni

kell.

a találó iró-

Ez

kor

a

lé-

legzete.

íme,

a

költ magyarja

szk körébl

s

kilép

Vörösmarty

korlátoltsága

oda-

félfogásában

simnl az európai eszmékhez. Kortársai közül ki

versenyezhet

els

lépés

Magasan

áll,

ebben

vele

dicssége

törekvésben?

nevéhez

az

A

szerencsétlen

számára mindig van egy-egy könye,

Az

fzdik.

messzire lát és mvészetével

ideáloknak áldoz.

tább

a

tisz-

népek

az igazi

nagyság számára egy-egy koszorúja. Lelkében oly gondolatok forronganak

tárban), melyek

az

egész

(

Gondolatok a könyv-

emberiséget

érintik.

Tudatában van a költészet hódító hatalmának. s

souverain büszkeséggel meri kérdeni: Mit tudti

tok,,

dés

hamar halandó emberek, ha lángképzel-

nem S

játszik

veletek?

csakugyan mindent képzeldése fényé-

ben fürdet meg

s

kedélye melegén tör keresztül,

mieltt formába öntené.

A

Kis gyermek halálára

78

rendkívüli

bájos

Merenghöz mély

a

alkotás,

reflexiói

fenségesek,

eplgrammái

nemben,

genreMjm

közt

Szegény

a

anyja

asszony

képét

csodaszép

legenda

története mindig

a

lett

hangok

csendülnek,

kitnek

s

jóságos

mremek, Hedvig

meg, a

e

vannak;

melyben

Ivnyve,

örökíti

legjobbak

Ilonl-a

Széj)

megható

megható marad. De azok melmelyek

mellett,

ezekben

meg-

van még valami diabolikus, valami

démoni benne. Az a viharos páthosz, ami a Liszt Ferenczhez, a

czim

Keser pohár meg

rhapszodiákban

kányos

hegedjére

az

alaphangjában,

stíl tragikai

Valami

nagy,

keserség

resz-

emlékeztet.

nevezhetetlen, de mindig nemes

ket

a Vén czigány

a Paganini boszor-

fölrí,

mely

—

hsök fakadnának

mintha nagylírai

dalra

—

a szenvedélyek széles skáláján búgnak keresztül s is

»

egyszer fázunk, másszor

mellettük.

A

szívében

gyülemlett keserség

égnk« mi idn át össze-

lánggal

hosszú

egyszerre

árad ki belle.

Egy-egy ilyen verse a fájdalomnak valóságos szimfóniája.

Nem

tudom,

Félelmes tz, melynél borzongunk.

mennyiben van igazam, de nekem

79

Úgy rémlik, hogy ez a sajátságos hang a páthoszából

rhetorika

el

áll

mentumáhan átnemesedve, a

tisztulva,

salaktalan,

s

tüzén

indulatai

cseng

régi

tempera-

izzó

erezet

át-

nyújtja,

mely immár valami egészen más mint az elbbi szürke

keverék,

övé.

Ezekben a

az

lirai

valami lirai

egyetlen:

az

egészen

költeményekben bámulom

nagyságát legjobban. Kivételes dara-

bok: nem találom a párjukat sehol. Tud ahhoz,

amit

Berzsenyi

követel

összeszorított hangján

»Mit

— ers

világ

a

sikolt lelki

fel

a

a költtl: a trombita

süvölteni.

nekem,

ha

forradalom

nincs lezajlása

hazám !« után

s

rázkódtatások közt fordítgatja Lear-t.

Azután mindjobban fogy a napja, mindjobban

— fáradt vállairól

fogy a bora,

szakad

—

s

az

egész

vén gúnyája

nemzet gyászba

le-

borul,

mikor sírjába roskad ez a sokzenéj vén

czi-

gány, akinél felségesebb nótákat széles Magyar-

országon

nem muzsikált

senki sem.

VI

KISEBB EPIKUSOK 1814—1834

E

kor a

martj'é

Az

pálma.

röptével, költi

tökéletességével

versenyre

Vörös-

kétségkiviil

fantáziájának rag:yogü

eladásának mvészi bájával

szineinek

erejével,

közül

epikusai

ez

pompájával

és

id

nem

szerint

formájának kelhetett

nagy

Országos hatású

senki.

és

költe-

ménye, mely egyúttal a magyar romanticzizmus-

nak

is

legessé

egyik legszebb diadala tette,

volt, szinte fölös-

hogy ezen a téren mások tovább

kísérletezzenek.

Mégis,

többekrl

kell itt

emlékeznünk, kik köréje csoportosíthatók

ben

megelzték,

részben

követték

meg-

s rész-

vagy

utá-

nozták.

SzékeJy Sándornak (1797—1854.), az erdélyi unitárius papnak,

meg

volt az az érdeme,

hogy

81

A s

SzéMíjeh Erdélyben ugyancsak

smondáklioz

az

útmutatója

költeményével s

képzel tehetségét

m,

alkotott kis

czimfí,

lett

kisebb

méret

forduló

epikai

Vörösmartynak

Ez

fölgyújtotta.

a jól meg-

mely zengzetes hexametereken

ringatta a nemzeti mondákkal összefzött

in-

s

kább naivan elképzelt, mint népi hagyományok-

ban él hitregéket, az újság sával

egyszer, hogy, ha maga a » csodálatos

sugall at«

s

Az

csillag

nem

volna

a régi dicsség

iránti

:

alig kelthetett volna

romba dönt

Atilla birodalmát

Irnákot, bujdosó hunjaival,

végzetes harcz után

egy futó

m

oly

lett

lelkesedés szinte terméke

epikai érdeket.

meséje

Valóban,

költinkre.

hatott

és a frisseség hatá-

keletre

vezérli,

s

istenük,

a

pásztornak öltözött Hadúr segítségével, rábukkan-

nak a székelyföld Tündérkertjére, Alirán leány birtokára. fejedelem

csatában a

'

is

Ennek kezét

szeretné

elnyerni, de írnák

szerelmes

királyleányt

letelepszik a székelyföldön.

hatott

Endrödi

:

és országát a

dák

hsies

legyzi a vetélytársat, feleségül veszi

csodaszép,

azért

király-

ez

a

s

népével

Vörösmartyra fkép

költemény lelkesítén, mert

Századunk irodalma.

6

82

hangja

új és

lésnek

e színes,

merész

a leírásoknak

volt.

A

nyelvnek és verse-

meleg ömlését, komoly

erejét,

pompáját hasz-

a plasztikus

ezt

talan kereste volna régibb költinknél és hasztalan

azt

a

lelkes

bátorságot

hogy a

is,

hit-

regék hiányát a költ saját képzeltehetségébl merje

mint az

pótolni,

költemény

itt

történt.

Zalán futása megírására

kis

Vörösmartjmak

impulzust

adott

Ez a

ebben

s

a

a hatásban

van igazi irodalomtörténeti jelentsége.

Még a tizes években lépett fel Zhxz emlékezete czim epikai költeményével Horvát Endre, plébános (1778—1839.). Oly tárgyat válasz-

téti tott,

mely költi alakításra szinte lehetetlen:

egy klastrom történetét.

Nem

is

más

lett abból

mint krónikás vers, egészében egy hexameteres

De

rajzolat.

és s

s

színesen,

vonzón

ünnepélyesen

a hexameterek

ezek

férfias

itt-ott

csillogtatták

fel

ervel a

hangzottak

magyar

egyház múltjából kiragadott képeket.

a múlt

!

Ebben

volt jelene

társak

élt

s hite

szívesen

nemzet

A

múlt,

ez a nemzedék, melynek nem is

kevés a jövben.

üdvözölték

az

új

A

kor-

Virgilt,

ki

még mindig hiányzó

szerintük hivatva volt egy

nagy epopéában megénekehii a honszerz Árpád

dics

tetteit,

Horvát hozzá Auróra

az a

m

nagy

költeményéhez, melybl

fogott

is

sietett

nemzetnek.

mutatványokat közölni,

kiuosan és lassan készült.

önbizalom nem hiányoztak hozzá

dés és

büszkén európai

Nem

buzdításul a hanyatló

vallja,

epikus

alkotáshoz,

A

késett.

s

Lelkese;

Horvát

hogy »az eposzi formában egy sem lép

fantáziája

volt

de

mire

eléje«, de

teremt

és

mindhiába!

ereje a

költeménye elkészült:

nagy el

is

tizenkét könyvre osztott hosszú eposz,

mely a magyarok költözködését és honfoglalását adja el, költi lelfogás kül,

az

gépezet

antik

és

eposzból

foszlányaival

költi alakítás nél-

kölcsönzött

gyarlón

és

élettelen

szegényesen

cziczomázgatva, terjengs, sivár és száraz leírásaival,

mesterkélten közbeszött epizódjaival Vörös-

marty Zalánja

utc'm többé

nem

hathatott.

Az aka-

démia ugyan megkoszorúzta, de ez az elismerés inkább a kegyelet ténye volt mint a lelkesedésé. Szerencsésebb

idben

lépett fel Czuczor Gergely

s

több

talentummal

(1800—1866.), a 6*

föld-

84

mives

családból

Augshurgi

származott

Ütlcözet és

epikumaival

benczés

pap,

aki

Aradi Gylés czim kisebb

szintén

megelzte

Horvát Endre

Árpádját. Nyilván látható, hogy az eposz mive-

mely majdnem kivétel nélkül a magyar

lését,

történelem

mondavilág forrásaiból merítette

és

anyagát, költink, így Czuczor

ismerték

s

fel,

mi sem

is,

korszükségnek

volt természetesebb,

mint

hogy hó'smondáikat a magyar nyelven oly hatalmasan

és

harsogták

már

volna

el.

harcziasan

zeng hexameterekben

De mintha

a nagyközönség kezdte

kissé megsokallani ezt a hosszantartó

fegyverzörgést,

ezeket

csatákat, melyek

a

széles

ben

szakadatlanul

maga

is

terjengs jelenetek-

és

zúgtak

érezhette a harczi

vérengz

és

pusztító

körülötte.

Czuczor

motívumok egyhangú-

ságát, s legjobb, legkerekebb epikai alkotásában,

jBoíoní^ban

már egy egészen romantikus

sze-

relmi történetet helyez eltérbe, Botondnak menyasszonyáért, a rhodopei virágszálért, vívott küz-

delmét

aránylag

rövidre

fogott

s

plasztikus

ervel megrajzolt párbajharezra redukálva.

Azok közé a költk közé

tartozik

is,

kik

85

jól látták

koruk elválását a régitl, de nem volt

elég erejük széttépni minden köteléket, mely az

elz

idszak törekvéseivel összefzte ket. íme

nála, a nép

levegjét s

szivja,

a romanticzizmus újító

aki

megmarad a

forma

klasszikus

nem

merevség,

melyet

Szeretettel

foglalkozik egy nagyobb

bizonyos

levetkzni. s

fiánál,

sokáig

szintén hexameteres eposz tervével, mely a

tud

nagy

Hunyadinál-^ a keresztény magyarnak világra szóló diadalait énekelte volna

meg de ;

életviszo-

nyai megakadályozták abban, liogy ezt l)efejezze s

hsét dics példaként mutathassa

indult

Csak belle.

politikai

sokat

küzdelem

igérö

fel

a meg-

élethalál-harczában.

töredékek

maradtak

fenn

Nagyobb alkotásoktól elvonták gyakori

összeütközései szerzete elöljáróival, kik világias

kedélye

felfogásában,

még büszke nemzeti látták a papot; s

késbb évekig

st

megnyilatkozásaiban, érzésében

is

veszélyeztetve

majd tudományos elfoglaltsága tartó fogsága egy bátor

hangú

forradalmi költeményeért.

Izgalmas,

munkájával

ers idk

elfoglalt

voltak

ezek

s

a

jöv

emberek mind kevésbbé

ér-

86

tek rá. liogy hosszabb lélegzet eposzokat olvas-

sanak. le

is

Ez a mfaj,

játszotta a

szerepét.

új

Nem

hangokkal,

immár

így a

új

lira,

tartalom-

az érzelmi árnyalatok egész rajával bví-

s

tett

maga

a romantika

melyet

mal

czélzatos formájában,

s

hatásaiban

így

megújított.

is

Költink,

kik els sorban lelkes hazafiak voltak, szívesen

hódoltak

kor istenének,

a

de ez a kötelesség-

ben tény gyakran egyéniségük és •

szinteségének rovására

valódiságának

történt.

Czuczor

is

— mért tagadnék? hisz ma már tisztán látható! —

inkább volt

A

dal az

lirai

mint epikai

könnyed

Azt

igazi eleme.

dalolás közben találja és filigrán

temperamentum.

mérnk

mondani:

meg önmagát. Ez

mfaj, mely Kisfaludy Károly

kezében még minduntalan összetörik, az latlan és naiv kedélye és

bájt

kap.

nemzeti irány pies

ben,

—

zománczot

érzékkel beleviszi

a

Drámai elevenség, szökell

humor

egyszerség

ime,

új

rom-

legtermékenyítbb elemét, a né-

pajzán

keresetlen

melegében

Szerencs és

motívumokat.

játsziság,

a finom,

dalai

mindenek

fölött:

kifejezésekben,

képek-

s

túlnyomó részének jellem-

87

vonásai. Nagj^on jól ismeri a falusi életet, a nép

nyelvét, és

nemcsak szeme: szive

is

vau a

dol-

gokhoz. Friss, üde, uyilt kedély, mely gyönyörséget

minden nemes érzésben,

talál

a szépet és szeretettel

öleli fel

Epikumairól

vissza.

mindig

is

szeretettel

sugároztatja

elismeréssel

megemlékezni az irodalomtörténet;

fog

balladái és

Riad-^SL mindig igaz hazafiságának hirdeti leszaesopusi meséi, szatirái mindig lánczszem

nek;

marad

e

mfajok

fejldésében; klasz-

történeti

szikus fordításai, szótári

munkássága mindig

váló szorgalmáról fognak tanúskodni volta dalaiban

hurgi Ütl-özet fegyvercsattogása vít fel senkit, de a

két

strófáját

ma

dalolják

is;

l-is

Három

sok

de poétái x4.z

Augs-

ma már nem

he-

bokor czímíí népdal

egyéb

dalát országszerte

az Aradi Gylés, Botond leg-

kényszer

feljebb

Fcdusi

és

:

legközvetlenebbül.

él

ki-

iskolai

olvasmányok,

de

a

lány Pesten, mint a naiv komikum-

nak egyik legremekebb példánya költészetünkben,

mindenkor azok közé a virágok közé fog

tartozni, dástól.

melyeket

nem

kell

félteni

a

herva-

88

Ennek

gárdának egyik

a buzgó, lelkes

munkásabb tagja Oaray János volt (1812 Könnyen, sokat

leg-

— 1853.).

és sokfélét dolgozott. Tehetsége

kevésbbé jelentékeny, de mozgékonysága és agitátori

annál becsülendó'bb.

szelleme

Nemes

és

naiv kedélyét a legkisebb hazafias ténykedés

Ott van mindenütt, ahol lelke-

rezgésbe hozza. síteni

kell.

is

Nem

mulaszt

egyetlen számba-

el

vehet alkalmat sem, hogy

ápolja, ébren tartsa

korának hazafias buzgását,

s

a magyar

társa-

dalom tevékenységének minden mozzanatára van egy-egy dala.

vezérczikke

dithirambja,

ódája,

Mint nagy mintaképe, Vörösmarty:

sedésével

is

a múlt dicsségéhez fordul,

vagy lelke-

bár

s

eladásának formája ersen krónikás, de szines és

meleg képekben rajzolja meg történelmünk

majd minden érdekesebb

jelenetét.

kevesebb

bású eposzaival

a

Nagyobb

szerencséje

sza-

mint

apróbb történeti elbeszéléseivel, melyeket abban az

idben tévesen

tartottak

dáknak. Ahogy

nem

S^ent Lásdó-idi,

épp

igazi

oly

és neveztek balla-

eposz

Csatdr-yd

és

kevéssé balladák az

Arpádolc darabjai. Krónikás képek és képsoroza-

89

tok

ezek.

páthosz

melyeket

meleg-ít

át,

lendületes

helylyel-közzel

ezért

legtöbbjének

s

volt

élénkebb hatása a hevülékeny nemzeti szellemre.

Konf^ a kemény vitéz, liarmincz a

térdet

hajtva ellenáll(3

Magyarországot

el(5tt:

persouiíikálta.

a halál, mint a szolgaság

meg

Zsigmond

zsarnok

!

nem

társával,

Ki nem

az

Inkább

értette volna

e lelkes szózatot a forradalom

eltt

még

s

inkább utána sokáig! Soha sem volt a hazafias rhetorikának nagyobb jelentsége a magyar költészetben

mint e korban, mely fkép a páthosz

levegjébl

élt.

De van Garaynak egy költeménye, mely diadalmasan

túlélte

korához tapadó társait

s

munkássá-

gának alkalmiságából megmaradt minden idk

szá-

mára. Ez az

Ohsitos-a, az

Egy

kiszolgált vén

baka pompás

életbl mvészileg

ellesett

zának eleven színeivel és üde

s

János-a,.

genre-je,

humorával halhatatlan alkotás.

hogy végre maga

mely a nép-

jellemz vonásaival,

raj-

eladásának természetes

magyar rokona. Annyira dik,

Háry

A Falstaffok

és oly kedélyesen hazuis

hiszi

mindazt, amit

elmond hséges hallgatói, a potrohos biró meg

90

legényei

a falu furcsán

Csak a diáktól

eltt.

fél.

s

kalandok hallatára, mikor Háry János soha

lovon

aki

nagyokat prüsszent a merész harczi

sem

ült

kétszázan ütköznek

kiknek

vezérét,

tesen

maga

a vitézt

:

—

meg

huszárként

el.

bár

szerepel S

kétszázezer francziával,

a nagy

fogja

—

Napóleont,

természe-

Mária Lujza sirva kéri

ereszsze foglyát szabadon, mit a lova-

gias Johannes Háry meg

is

A

tesz.

császártól

két aranyórát kap emlékül, melyeket kapitányá-

nak

és

hadnagyának ajándékoz, utólagosan

nálva, hogy legalább egyikét

kigyelmetek«.

a hallgatóság

gyönyörrel tapsolunk

teljes

nak,

De

nem

tartotta meg,

»hihetik

mert most ezt a történetet

e

is,

hiszi,

nem

is

mi pedig

vidám hazugságok-

melyeket az a szerencsés sors

örökéletííek,

saj-

ért,

hogy

mert mvészetük igaz.

Végül emlékezzünk meg egy meleg kedély, szerény bankhivatalnokról, ról

(1802

nemzeti

— 1851.),

ki

Débreczeni Márton-

távol

a világ zajától, a

múlt emlékein merengve, titokban zöngette

hatása

alatt,

írta a

Kióvi csata

czim

Vörösmarty

lantját

s

tizenhat énekes

meg-

hs-

91

költeményét. Senki sem sejtette, hogy a Bányász

Szótár

s

a Bányászati

nek tudós eltt

sem

ki

irója,

volt

Tudományok Bendszeré-

e

mvei

ismeretlen,

révén

a külföld

költ

egyúttal

is.

Nag-y, hexameteres eposzát, mely szintén a hon-

foglalás

körébl veszi tárgyát, csak halála után

fedezte

fel

egyik

barátja, gróf

aztán az ötvenes években ki

számba

men

hathatott.

A

is

Mikó Imre, aki

adta. Szenzáczió-

feltnést

keltett,

klasszikus

eposz

de

többé

nem

immár végkép

bevégezte pályafutását, a hexametereken robogó

hsök

visszatértek

becsapódott az

idk

régi

pihenikre

vasajtaja.

s

mögöttük

VII

BAJZÁÉK 1823-1851

Már Kisfaludy Károh' kezdte magyar gel

Parna.^siis körüli

nem

hajlandó,

volt

Nagyon

jól érezte,

hogy kissé

mint

Kazinczy

tette,

részesíteni a hiva-

kapkodó

»istenfiak«-at.

mert ers érzéke volt hozzá,

tisztázni

kellene az eszméket

nyítani a közönség ízlését.

E

tekintetben ö

s

tásával.

érhetett

mvek

ott

gondos és czélzatos megváloga-

Jelentsebb eredményeket azonban nem el.

Auróra-kör örökül.

irá-

maga

minden telhett elkövetett az Aurórában, az közzétett

a

tolongást s éppenség-

eszményi, meleg ölelésekben tás nélkül is babérok után

sokallaui

A

purifikálás

egy más

nagy

tagjára,

munkája

az

Bajzára maradt

93

Bajza (1804 Tanult

és

eszes

használja

jól

— 1858.)

kritikusnak aki

euiber,

fel

az

született.

prókátori

irodalomban

tudását Szintol}^

is.

min-

éles tekintettel ismeri fel szellemi életünk

den hiányosságát és hézagosságát len eldje, Kisfaludy Károly.

Jobban elemez, szigorúbban

mint közvet-

Sot ersebben

itél.

Tettel viv,

lát.

nem

sopánkodással. Kissé erszakos, sokak iránt kíméletlen,

st

mas orgánum remtett

áll

Kritikai

rendelkezésére: lapok,

melynek

Athenaeum,

Figyelmez. Mögötte

áll

tosra

kitn

!

Hatal-

az általa te-

tekintélyes folyóirat, társlapja

is

vau:

a

az akadémia, körülötte

munkatársakul az irók legjava ság, oly

baj

majd ugyancsak az

szerkesztésében megindult az

nem

kegyetlen, de ez

:

oly

ers katona-

hadi készletek, hogy szinte biz-

veheti a diadalokat.

Immár

tényleg

el

is

múlt az az id, hogy liazafiságból minden gyarló

mvet

dédelgetni

kell.

Ez most

jelentene, mint elhitetni a séggel,

már

annyit

magyar olvasóközön-

hogy derekabb munkákra nem számíthat.

El kell riasztani,

le

kell törni a hívatlanokat.

Irányt kell adni a szétfolyó törekvéseknek,

b-

94

víteni, teljesebbé tenni s tökéletesítem a

körét,

tartalmasabbá,

közönség-

kényesebbé

szóval:

Ízlését,

mfajok

formálui

elbbre

menni,

a lia-

ladní.

Tehát kritika részrehajlatlan

kell!

Kérlelhetetlen, kemény,

igazságos

és

irtani a hizelgést, a bálványozást.

rokonainkat nem

Ki

kritika.

kell

Barátainkat,

kell csak ölelgetnünk, hitsor-

sosainkat csak dicsérgetnünk, nagyjainkat csak

magasztalnunk

Ha s

s

ellenségeinket csak üldöznünk.

örökké csak melléktekintetek rabjai leszünk

az

igazat

soha

sem merjük nyíltan kimon-

dani: »khinai penész« fogja bevonni

nemzetiségünket,

tünket bátor

.

.

s

megenni

tudományos

nyelvünket,

éle-

Mindezek kétségkívül igen szép

.

elhatározások

elméletben,

és

szinte kár,

hogy a gyakorlatban nem egészen így sültek

Az Athenaeum hatalom tázására,

dalmi de

az

ízlés

nem

ismeretek fejlesztésére

szolgálta

tányosságot

még

lett,

s

és

az eszmék

el.

tisz-

az

iro-

bízonynyal sokat

tett,

terjesztésére

s

mindig az igazságot, a mélkevésbbé,

és

gyakran

képleg alkalmazott nagy mértéket

nagy-

kis tehet-

95

Hatalmát bizonyos rideg

ség-ekre s megfordítva.

kiméletlenséggel gyakorolta

s

az ellene támadó-

kat felségsértknek tekintette. Mindent meglátott,

ami odakünn

történt, kevésbbé,

ami saját hasáb-

ment végbe. Sokszor ágyúval lövöldözött

jain

apró verebekre

s

rengeteg pörökbe bonyolította

magát kicsinységek háza eltt seperni

miatt.

Szeretett a

s elfeledte

mások

a

maga háza

táját

teljesen tisztán tartani. Bizonyos klikk-rendszer

jellemezte,

mely czékü a harczot tzte ki

rettenten jeleskedett

is.

s

ebben

Az összecseng

fegy-

verek aczélából sok eleven szikra pattogott de

maga

nem

a

jótékony

s

mindent

ki,

átható

világosság.

A nevét

jeles

már

és

az

harczias

szerkeszt, Bajza,

»epigramma theoriájával«

polemikus irataival korábban ismertté és

messé állt

el

tette, itt is.

rl meg akar dékeit

a

s

ki

más félel-

számos talpraesett tanulmánynyal

Ha valaki gyzdni :

kritikai rátermettségé-

olvassa el érdekes töre-

regényköltészetrl.

fejt ki a szinügy körül, de

Nagy buzgalmat hangsúlyozza, hogy

a mi viszonyaink közt a hazafiúi szempont elbbre-

96

való a mvészetinél és a franczia romantikus szín-

mvek

hatása alatt nemzeti drámát sürget. Észre-

veszi azt s

hogy dalköltésünk rendkívül szegény

is,

»bennök a poétái léleknek csillámait

is

ritkán

találhatni*; megvetéssel beszél a »fülkinzü, unal-

mas troubadourokí -ról, kik »goethei nagyság ben*

;

keringenek

érzetével

elitéli

izlés s

állítja fel

mintákul

elméletét

is.

nem

érez ki

6,

id

ki ez

körük-

a német miszticzizmus

lelketlen utánozása szült «.

veszi

parányi

az »üresen csillogó szógzt«, melyet

nálunk a »romlott

nem

és schilleri

s

Helyes.

észre

a

Goethét és Kölcseyt

megpendíti a mvészi népdal

De hát

a saját poémáiban

»szógó'zt« ?

Hangulataiból

semmi hidegséget? Nem

látja,

szerint lírában »vezet«

tekintélyé-

:

hogy

vel többet árt, mint használ? Üldözi a keresettséget, praedikálja a természetest, s ki feszesebb

és

fagyosabb

szógüzt«

mint

annyira

?

Ha

megveti:

az

»

minket

ide melléklek: Bájló, rózsás lehellet

közt aléló költ

nalgva

tn

fel

—

csillogó

mért használ ilyen

kifejezéseket és szavakat, mint a

bl

üresen

versei-

— vérei

szerelmi estvelg csillaga haj-

alkonyult szememnek

—

korányi

97

csillag

—

bájremények csolnakán

feliéiig tekinteted

—

kebel

—

lionförgetegnek

vidék

—

viránymezö lebeng

buszéi,

—

—

bérez havából fútt

kénykeliely

stb.

stb. s

Nem

—

megdermeszt mvészete?

csillám-

és érzel-

?

csak azt koszorúzza elveire esküszik ?

résével, aki az

csak az

is

meg

dithirambokkal

Igen,

ezt

»a.^

köszönti,

elisme-

Az Aglája egy »Bucsú-

szárnypróbálgató verseljének szerelmi

szép benne

nem

ami a saját hangulatainak, formái-

nak visszfénye

dalát«

hogy

érzi,

S végül,

ébred tudatára annak, hogy másban tetszik neki,

báj-

mily veszedelme-

magában minden gondolatot

ket rejt

—

véráldozatjai

képzel tehetsége mily szk

met

kéjlobogva

egy szép jövend fényárnyain

rózsafán termett ajak

tet,

—

mert nagyon

a csend a vesztés értelmeiben « vesztést a mester

a szerelmi

így fejezte volna ki

:

épp

is

nyugodtan, kecsesen és

ki-

fogástalan trocheusokben. Mvészete, mely csodálatos

módon

költk, Hölty,

az

általa

Salis,

ldött, voltaképen

elitélt

Matthison hatása alatt

nem

egyéb, mint modor,

pedig a veszedelmesebb fajtából, mert Enilrödi:

német

érzelgs

Századunk irodalma.

fej-

még

nem tri 7

98

az

szabad megnyilatkozását

egyéniség

minden égbb

képzeló'dést.

Igazán különös ember! hirdeti az irodalmi tan, egyenesen,

ez a tális

hs

köztársaság

Jól

nemesít

újít,

szinteségnek

tudjuk,

született s annál

—

s

:

eped és nyög-

minden erénye

hogy nem erre a szerepre

nagyobb a csodálkozásunk,

midn

vagyunk erszakos önmegtagadásainak. Mily

kínokat

állhat

hevesebb

Fokonként

és

ki,

mennyit szenvedhet, indulatok

szilajabb

szorítja vissza

ki ne törjenek.

ket

s

midn

háborgatják!

végül megfojtja,

Ezeket a megfojtott indu-

latokat aztán halavány

arczokkal,

szépségük hideg vonalaival

— ha tán ellenkezleg

Nagy ísmeret ember,

mozdulatlan

szívesen mutogatja, érez

hogy nyugodt formákban van a

nem

eszméjét, nyíl-

apród szerepét tudja játszani

nélkül.

mert

fennen

a múzsa lábainál csak egy szentimen-

a férfias

hogy

Elméletben

bátran beszél,

décsel,

tanúi

kizár

s

is

—

azt hiszi

teljes míivészet.

aki azonban

maga-magát

eléggé ismeri, a mvészetet pedig sok tekin-

tetben félreismeri.

Egy

rideg elvet képvisel, mely

a líra fejldését inkább megakasztja, mint elbbre

99

Helylyel-közzel

segíti.

hatásos, mert a közhan-

—

gulatot szolgálja (Borénei:

theozis stb.), de egészében véve

mesterkélt

és

feszes.

A

Sóliajtás

—

Apo-

mindig szkkör,

romantikus

érzelmek

örve alatt egy új klassziczizmusnak hódol, mely-

ben épp oly kevés az eredetiség, mint az elbbi-

hogy bizonyos

ben. Legföljebb arra lesz jó,

méket okvetetlenül meg fog

esz-

érlelni s okot

ad

egy ers, hatalmas reakczióra, melyrl majd ké-

sbb

fogunk megemlékezni.

De addig hány

sorsra érdemes tehetség sorvad szet karjai közt!

Mert az

el e

jobb

medd mvé-

tagadhatatlan, hogy

a hatal, költi talentumok egész raja kering és

vergdik a Bajza tekintélyének fényében. gók

a lámpaláng körül.

szomjúhozzák az igazságot,

Pillan-

Hivk, epedök, akik s

gyengéd és tapasz-

talatlan leikökkel az általa kijelölt utakra tolon-

ganak.

S alig akad mégis

némileg

alig egynehány, állóbb,

meg

egj^-kett

ábrándos,

és

akiknek egyénisége mégis

ellen-

hatásaiban.

szelid

akit

tle;

hogysem végkép

elveiben

közöttük,

lehet külömböztetni

alakok,

feloldódjék

mester

a

Többnyire egyformák, akik

» lombos,

7*

nyári

100

képzelik a »dalvilágot«.

sátornak«

tos menhelynek, hová nem

hat

Hvös,

» forró

biz-

sugár «

s

»hol fel s alá a képzelet mint házi lányka jár«.

Odakünn zúg az

A

át«

innen,

legjobb

»csöndesboldogan«, mert

nézegetni

ersebb

ottkünn

minden »lágyszelid«.

küls háborgást

harczokat, a

» résen

élet, itt

nap

süt

» elolvadnak

s

az

álmok, mint a hópelyhek «.

De ugyanaz

?iKeréni/i Frlgi/es (1822

— 1852.),

aki Bajzáék dalvilágáról ezt a

jellemzen

és ártatlanul nyájas képet festi:

néhány év múlva

már

szelid

lázadoz, s »érczb6'l« kivan a lantjára húrokat?

»szilaj,

tüzes mént dalnokparipának«.

A

hideg mvészetének pányvájához kötözve

mester pega-

:

zusa toporzékol és szívesen ki-kirántaná magát a

külidom

zaboláiból,

feszes

—

de

kés: a

szerencsétlen költnek már vérében van az édes

méreg ben,

bukik

s

gazdag kedélyvilágával, távol idegen-

megátkozva az

illúzióit

rületbe.

—

Sándort (1818—1861.) is

a tanítványok

tán a legjelesebb.

A

A

és

eszményeit,

mély érzés

Vackot

sem kegyeli jobb

közé

bele-

sors.

tartozik s ezek közt

készen kapott merev fonná-

101

kat, a fagyos jambiisokat

és trocheusokat kedé-

lyének komoly és sokfény

Bajza.

tartalma

Több érték költ ma

melegíti.

Azt merném mondani:

nemesebb kifejezést ez irány úr halálal-or

(Gl/örf/y

—

A

is,

szinte át-

mint mestere,

benne nyer leglirai

gyöngédsége,

hülföld rabja), de,

fájdalom, nagyobb dolgokra termett talentumával,

csak áldozatul esett az elvnek, mely minden-

is

közé

korlátok

kit

Sárosy

Gyula

is

(1816—1861.)

mester mintáinak

s

h

bár éppenséggel

rabszolgának: sokáig

tett

—

szorított és megbénított.

az.

másolója a

nem

szüle-

Mozgása nem egyéb,

mint ertlen ingadozás, mindaddig, mig késbb

meg nem

találja

más ember

magát. Ekkor aztán egy egészen

beszél belle. S ez a

tagadja minden

összeköttetését

más ember mega múlttal.

Aí-anytrombitá-Ysil elidézett országos, tást

semmi

Eislv,

esetre

Az

nagy ha-

sem köszönheti Bajzának.

Beöthy Zsigmond, Pap Endre mind

mesterükre vallanak egy-egy bájos

mánczczal (Talállvozásoh ne álmodjál

stb),

de

—

dallal,

Nem mondom,

ro-

hor/y

egyetlen új vonással sem

járulnak a már-már kimerített lira bvítéséhez.

102

Végül

itt

van Szemére Miklós

aki szintén az sát,

is

(1804—1881.),

Athenaeumban kezdi meg pályafutá-

de sokkal hevesebb vérmérséklet, hogysem a rá

Hamar

kényszerített bilincset sokáig eltrje.

kiáb-

rándul, íöllázad, széttépi a békókat és elmenekül

a szabad temészethez. Innen kaczagja

a költészet

külidomát,

tisztes

s

gúnyolja

ezt a »bársony-

maga inkább

nyereggel fölékesített gebét«, mig

»fanyeregben«, de jobb lóval vágtat a gondolat után. Bajzáékra bizza, hogy csak igyanak lrét

majd cserépkancsót hajtogat,

aranypohárból,

de

tokajival.

Csak

ölelgessék

aggszzet: neki kedvesebb ha karton

ruhában

dicsíti

gyakorolja

(s

nagysággal rokon

;

simítást, a külcsint

is!

új,

A

is),

az

a

selyemruhás

üde, szép leány,

durva, nyers

idomot

mint amely ervel és

merész eszméket óhajt

s

a

minden habozás nélkül rábízza

az inasára. (Az igaz, hogy ez aztán meglehet-

sen rosszul

is

végzi a rábízott dolgokat

!)

Szinte

meggyíílöli Bajzát s lesújtó szinteséggel, kímélet

nélkül írja neki

:

nagyobb szivfagy lani:

Bajza !«

»En a nagy szótárban a kitételére

e szót

leg-

fogom aján-

103

íme,

-—

mester

a

eredményei.

az egyéniséfi^ visszaszorítása, a

—

megbénítása,

másrészrl

Egyrészrl

képzel tehetség bizonyos

titkolt

vagy nyíltan bevallott elégedetlenség, mely okvetlenül forradalomra fog vezetni. ez irány kivív

sziczizmusa.

:

a

jambnsok

A

diadal, mit

és trocheusok klasz-

Hideg pompázás, mely bámulatot

és untat. Bajza, ki elméletben az

ságát hirdeti,

semmi

ezt a rabszolgaságot.

kelt

eszmék szabad-

sem óhajtotta czéhü

esetre

Valami mást akart (hiszen

egyebekben elég derekas munkát végzett), de nem

úgy formálódtak a dolgok, mint gondolta. Ami elméletben egészen elfogadhatólag hangzott: ellen-

keznek ran

bizonyult a gyakorlatban. Ezt a gyak-

ismétld paradoxont némileg •

rovására

is

irhatuók, de a felelsség

mégis az övé, ki kora dicsségébl a

maga

Szerette

a

szabad

s

a

kor

els sorban

bven

részét s vezérszerepet játszott.

ers mvészetrl álmodozott tott.

tán

kivette

Nagyon

mindent ellágyí-

vélemény

megnyilat-

kozását saját eszméiben, de annál kevésbbé trte a

másokéiban.

mely

Alczázott

rabszolgákat

nevelt.

egyeduralom volt

A

tanulság

ez,

pedig

lOé

mindezekbl meréssel

az,

hogy

inkább

hódolunk

elis-

annak a költi munkásságnak, mely-

ben háborog és forr a tartalom, mint amely-

nek szegényes anyaga némi himbálódzás után lassanként czedik.

tisztává,

de

mozdulatlanná

jege-

YIII

EOY HASZNOS IRÓ 1786—1864

Fáy András

eddigelé minden irodalomtörté-

netben úgy szerepel, mint Kisfaludy Károly követje.

amaz,

De s

hát miért?

Eégebben

mint

lépett fel

mindjárt els munkáiban egészen önálló,

sajátos talentumnak bizonyult, aki

nem amások ját árulta.

pávatollait,

éppenséggel

hanem a maga portéká-

Kortársainak legtöbbjétl annyira elüt,

tiszta, világos fej,

okos és hasznos

hogy, ha

iró,

csak némileg méltányosak akarunk iránta lenni, múlhatatlanul

ki

kell

fejezetben kell

emelnünk a

Kisfaludy

epigonok körébl

s

külön

megemlékeznünk sokfény

tehet-

körül csoportosítható

ségérl és áldásos mködésérl.

Mint elkel magyar nemes család

sarja,

már

106

kora ifjúságától kezdve cselekv részt vett a

megyei életben, abban a nagy gyakorlati ban,

mel}^

igazgatási iránti szítta

akkoriban minden politikai tudás

elfeltétele volt.

A

iskolá-

és köz-

közügyek

meleg érdekldést mintegy a levegvel

magába

és Széchenyi törekvéseinek aligha

volt az irodalomban eszesebb, hivebb s hódítóbb

katonája, mint

. Épp

oly

minden parlagon hever sebezhet gyengéit,

s

jó

jól

ismerte

nemzete

tulajdonságát, mint

tisztán

látta

maga eltt

azokat a nagy gyermekeknek való, vidáman ko-

moly paedagógiai eszközöket, melyeknek gével

ersen kihathat a tétovázó

és

segítsé-

kapkodó

magyar társadalomra. Kedélyes, ügyes,

bölcs és

—

—

a

ravasz

szó is

ötletes és

nemesebb értelmében véve volt.

kissé

Majdnem adomaszeren hangzó,

vidám mesékben, parabohlkban,

aforiz-

mákban, adta be közönségének a helyes

élet-

igazságokra, emberi és nemzeti gyarlóságokra,

fél-

szegségekre és balitéletekre vonatkozó tanácsait,

mint ahogy betegének az orvos édes borban adja be a keser labdacsokat. Szeretetreméló volt és találékony. Szomorúan nevetséges viszonyainkra

107

és közállapotainkra végtelen

számú példát

eszelt

melyek országszerte megkaczagtatták a bús-

ki,

kodó

és szinte észrevétlenül lopkodták

raag3'art,

be lelkébe az életrevaló eszméket, a haladás utáni vágyat, a

jövendkbe

Valóban, ez

vetett hitet.

a hetedfélszáz mese egész kis irodalmi hadsereg

mely

volt,

játszva

Széchenyi szellemében, is

buzdítólag

dévajkodva

és

hatott.

st magára

A

hódított

a

Széchenyire

nagy reformátor Pest-

megye egyik gylésén nyíltan megvallotta, hogy »a honi reform teendire nézve az els eszmét, akaratot, önelszánást tették

föl

Fáy nagyon

benne«.

maga közönségét a reformoktól

s

—

tudta,

idegenked,

szivéhez és agyához.

nyán hever

Fáy András meséi

irja

jól

ébresz-

ismerte a

hogyan férkzhetik kényelmes

magyar

»Ki nagyra születvén,

egy helyütt

—

hasonló a

jegenyefához, mely magasra vonul ugyan

sem

árnyékot

gyümölcsöt

nem

nyújt

a gazdának. «

a

tu-

fel,

Vííndornak,

de

sem

És a tunyán hever

nemes, ki ezt olvasá, szégyenlett a jegenyefához hasonlítani.

St

bizonyára házasságra

magát némely rideg legény, ha Fáy

is

rászánta

ötlete

után

108

ntlen ember csak párat-

megg-ondolá, hogy »a lan

kezty«

és

erdejében, mint párját

gubbaszt

örömzeng

»az emberiség* vesztett

ágán

száraz

biísan

gerlicze,

nemzetsége

zöld

származási

fájának.

Ez ers megíigyelés jól tudta,

rl

és sok tapasztalatú iró

hogy gondolkozik a tömeg Széchenyi-

»Gzösei tönkreteszik

és roformjairól.

hely-

ségünket, melynek eddigi keresete hajóvontatásból állott

»A

!«

lófuttatás

»Minek a budapesti

nem egyéb

álló liid,

denütt rosszak az utak?

pezsgt

iszik, hollandi

!«

»

lócsigázásnál!«

ha a vidéken min-

Angol

teát, franczia

csinosságot aííéktál,

szenvedheti a pipaszagot,

—

nem

nem

igazi hazafi

!«

Bölcsesége tiszta magasából nézett alá a hullá-

mokra

s

mában

a lehet legszerencsésebb irodalmi

szólalt meg,

for-

mely sem azeltt, sem az-

után nem tett jó ügynek több szolgálatot, mint az

korában. Mások kedvükre fújhatták a táro-

gatókat,

megmaradt egyszer hangú

jánál s egyik meséjében

nyersen,

de

annál

miért? »Hagyd

el

(Pán

és AiJolló) kissé

szintébben meg bátya

tilinkó-

is

okolja,

azt a tilinkót,

kiment

109

már az Nesze,

a módiból

— így szólt

Apolló Pánhoz.

a kobzom, akár a hárfám, mindegyik

itt

nemesebb hitvány sípodnál. « !/uJydmnaí mmsiJiálok e

—

—

»Már, jó

felel

fiú,

a pásztoristen

én

—

pedig tilinkóhoz van szokva.«

nagy massza, a tudatlan, elhanyagolt

Igen, a

tömeg az

tulajdonképeni

publikuma,

annyira dalnoka, mint inkább

s

nem

mulatva oktató

nevelje nemzetének. Azok közül a puritán be-

esz és nemes kedély emberek közül való, akik nem akarnak ragyogni, csak használni. Már a tizes években közzétett Különös csületességü, józan

Végrendelet

mányt

tétet

zongora-

czim társadalmi novellájában hagyooly nnevel intézetre, hol »himzésen,

és

gitárpengetésen,

tánczon,

divatos

öltözködésen és hajfodrozáson, franczia tört pe-

tyegésen kivül a leánykák arra vezéreltessenek,

miként lehessenek idvel és

anyák«

iskolát

—

és

befejezett

oly

Az

nk. háziasszonyok

kivül

az az

»a

aki

tanítóra,

ifjúnak

szrszálhasogatásain tanítsa«.

jó

és

ó

élet

új

többi

filozófia

filozófiáját

oktatás, a tanítás, a példákban való

beszélés annyira természete, hogy

másnem m-

110

regényei

vei,

szindarabjal

és

didaktikai vonatkozásokkal,

Az

latokkal.

keret

képekkel és hason-

forma

irodalmi

nevelés stb.

tapasztalatait és bölcs tanácsait foglalja,

feletti

mely az átalakulni

a Bélfehiz-háe-hau.

pl.

kezd magyar úttal

csak

rendszerint

melybe a közügyek, életkérdések,

nála,

nemzeti nyelv, irodalom, mvészet,

így

vannak

tele

is

társasélet

kitn

rajza

egy-

s

magyar társadalmi regény, mély

az els

ember- és világismerettel tárgyaltatnak: a házi és iskolai nevelés, a történettan és régi

írók

a tanításban;

szerepe

magyarkodás

;

a bölcs

és

remekbolond

a mvészet, festészet, a gazdaság,

az orvosi tudomány, a hivatalviselés, a házasság, az

utazás

czia;

a

reizmus,

hasznai

nemes

a

szónoklat, szóval,

szerelem

a

;

ezernyi

és

és

konvenien-

silány

közhasznú

epiku-

eszme

és

életszabály.

Természetesen,

méret okokból

didaktitkai

alkalmazása, ha történik

is,

még

elemnek

ily

oly tiszteletreméltó

mindig

magát

a

mvé-

Fáynál

is.

regény, mint forma, sok szabálytalanságot

el-

szetet rövidíti

A

a

meg.

Megrövidítette

111

bir,

egyet azonban föltétlenül megkövetel, hogy

arányait az iró ne rombolja össze. volt

Dehogy

forma?

a

teremteni

kellett

Fáynak

s

akart

arról

festeni

meg

elbb

Azt

volt.

valami egészen más czélja

De hát készen Bélteky-házzal

a

Egy nagy képet

volt.

a valóban

érdekes

küzde-

lemrl, mely egyrészrl a megvénült, elaljasodott,

másrészrl az újuló

nemesebb ideálok után

s

tör Magyarország közt korrajzot tehát, mely

Ezt a

legyen.

hiányzott

nála

és biztossága,

vények közt a rendet

szett,

érte.

De,

cselekvés

csal- történet

s

bonyodalmak

képviseli.

fájdalom,

bátorsága

az

és szöve-

Ezért maradt

kezében.

jóiz magyar fajképek egész

föl-alá,

A trl

lokat szolgál.

m els

sorban

paedagógiai

hemperg

mely okvetlenül romlást von maga után, többet

viszoczé-

Diadalmasan mutogatja, hogy a

henye, tivornyázó, semmittev,

nyivel

met-

raja jár itt

megismerkedünk négy-öt háznép

nyaival, de a

Egy

és tanulságos

souverain er, mely játszva

uralkodik az anyagon

a regény

is

el

mvészi

az a

napokban.

megdöbbent

czélt

a

folyt e

ér,

életnél,

meny-

emberhez mennyivel méltóbb

112

a

cselekv komolyság, a

lelki

tartalmasság, a

hasznosság, a munka.

Mindig

egy

gondolat, mely

ségének

alapeszme,

magának

Fáy

egyéni-

Szül-

teljes tartalmát is visszatükrözi.

mvészete voltaképen

földéig terjed láthatára, s

abból

mindig egy vezér-

az Írónak,

áll,

hogy

jó példával

menvén elre, meg-

kedveltesse a munkát magyarjaival.

van mindenütt, a

hol dolgozni

Maga

kell.

is ott

Mint nagy

kortársa, Széchenyi, kinek valóban szellemrokona,

csak

a folytonos tevékenységben és közhasznú-

ságban

találja

örömét.

napszámosának nevezik,

nemzet

Széchenyit

a

t

a nemzet

tréfásan

mindenesének. Nincs az a nagy munka, amitl visszariadna

s

nincs az a kicsiség, amit megvetne,

ha egyszer czélszerségét, közhasznosságát ismeri.

embere.

minden síti

az

szerint

egyike),

Tettl

talpig a gyakorlati

Egyforma hévvel téren, hol

els

föl-

munkásság

s kitartással

buzdít

reformokra van szükség. Léte-

hazai

takarékpénztárat

(ez

id

Budapest legvirágzóbb pénzintézeteinek

melynek mintájára aztán országszerte

megalakulnak a többiek; lankadatlan buzgalom-

118

mai fáradozik a uevelésügj^ javításán, nevéhez kapcsolódik a protestáns felekezetek egyesülése, az életbiztosítás ügye,

mig az országgylésen

s

egynémely fúr konyha-latin nyelven

ellenzi a

magyar játékszín fölállítását, azt mondván

:

»si ad-

huchaberemns Schillerum, Goetheum, Ifflandium«, s

még

nem

szerte az országban

igen vau több

tekintélye a színésznek, mint a kötéltánczosnak

vagy a medvetánczoltatónak tollal,

tettel

:

addig

dicsségesen

De ugyanekkor

ráér

Jegíjzetel-

czimen könyvet

írni,

melybl megtanulhatjuk, hogyan készíteni

—

föl-

ami aztán

is.

létesül

Hasznos Hüíí

eltávolítani,

szóval,

mindent megmozgat a Pesten

állítandó nemzeti színház érdekében,

tintát

Fáy

s

st

lehet jó fekete

hogyan lehet a ruhafoltokat ráér arra

is,

hogy czigány-

szótárt szerkeszszen.

S mindezt nem valami

testpusztító s lélek-

emésztö lázzal cselekszi, de az egészséges munkabírás

magyar

szívósságával, kedélyesen adomázva,

A

verejték helyett csak mosolyt láttatva.

jóíz,

patriarchális

és

míívelt

magyar

bírák fajtájából való, kik a nemzetnek Endrödi: Századunk irodalma.

régi,

tábla-

ingyen 8

114

napszámosai voltak

Nem

szentelték.

életüket a köznek

egész

s

de

hiúságból,

nagy emberszeretetböl.

nemes,

valódi,

S ha esetleg jutalomra

vágytak, az legfeljebb annyiból társaik elmondják róluk:

»A

úr becsületes, derék ember

!«

állott,

hogy polgár-

tekintetes táblabiró

Fényes

és nyilvános

jellem volt. Beleillett volna a legtisztább erkölcs

republikába, és lelki származására

nézve

csak-

ugyan a Franklinok szellemi családjához

tarto-

zott.

Sem

életében,

sem képzeltehetségében nincs

semmi szövevényes. Egyszerségében van

Könnyen

nagysága. munkáiból. jelent

és egészen

Els mvétl,

Bol-réfá-tól

utolsó

a század elején meg-

könyvéig,

got csak ötven év múlva látott

mindig az a szelíden fedd,

munkára ösztönz,

hazafias

akinek nincs semmi szinte, mert és

ember

dám, bölcs,

a napvilá-

HuUó

virágol-ig:

erkölcsre

magyar

titkolni

valója.

benne.

oktató,

eltünk,

áll

meggyzdéseit mondja

teljesen összeforr

igazi

megismerhetjük

Egyenes, el.

Az

iró

Jóságos, vi-

szereti a szépet, becsüli a közhasz-

nút és mindenek felett imádja hazáját.

Összes

gondolatai egy eszmény köré fonódnak, egy esz-

115

ménj't karolnak át

:

a mvelt, gazdag és szabad

Magyarországot. S ez az eszmény csodálatos ervel

és

varázszsal

kortársa,

már

Tóth

ifjan éretté

lon hagyja.

hat

rá,

Lörincz,

mint egyik érdemes szépen

teszi s érett

A kés

e

dús

életfa

ágain,

dalom kertjének nemcsak büszkesége

korában

is

róla: fiata-

utód eltt szinte érthetetlen

csodaként: virág és gyümölcs

nak

mondja

együtt mosolyog-

mely a magyar dísze,

iro-

de egyik nemes

is.

s*

IX

A TANÍTVÁNYOK kitn

Olyan

mester, mint Kisfaludy Károly,

nem maradhatott tanítványok kik köréje

meg

csoportosultak,

tudása

és

tisztelettel

eltt

Ízlése

nélkül. Mindazok,

s

hajoltak

kisebb-nagyobb

mértékben mindnyájan tanultak tle. Széleskör ismeretei, mélyreható tos

Ítélete,

tevékenysége, minden

nagy

és czéltuda-

erszakoltság nélkül

biztosították számára az elsséget.

—

hallottam

s

a külföldön

Ízben a történeti

midn közölte találta

föl

módszeresb

valami itthon

jegyzi

róla

eladást, eleget,

»Soha nem

Toldy Ferencz pedig

—

hallottam

mint amilyet egy

drámáról rögtönzött elttünk,

Vörösmarty a maga Salamon liráhj-át vele.«

az

új

Kereste,

s

mint láttuk, meg

is

csapásokat mindenben, különösen

117

a drámában és az elbeszélésben.

köuyvet, mely kezdetben

Az Anróra

zseb-

egészen Kazinczy

irá-

nyát szolgálta, csakhamar a modern törekvések irányítójává

hogy az

volt,

Irodalmi

tette. ifjú

végrendelete

gárda támogassa

is

az

teljes lélek-

kel a reformokat. Társai, kikkel együtt harczolt,

továbbra

is

Toldy a

vezérszerepet játszottak:

magyar tudományosságot

fejletlen

ma-

akarta

gasabb színvonalra emelni. Bajza a kritika fegyküzdött

vereivel

az

átalakító elvek érdekében,

Vörösmarty pedig ragyogó mvészetével

És voltak bven kisebb rangú

utakat.

nyok

is,

akik mind az de

tovább,

Fáy András hatása Ezek egyik

legkedveltebb

pesti társaskörök

emberét,

(1811—1866.)

Nótárius

czim

kal

meglátszott

is.

Jó^sef-et

lett.

ersen

els sorban a

közül

mködtek

szellemében

mködésükön

tört új

tanítvá-

a

említem,

bohózatával

derék ki

országos

Gaal

Peleshei

hir

iró

Pályáját apróbb elbeszéléseklíel és rajzok-

kezdte

meg, melyek leggyakrabban az

földi népélet s

al-

betyárkalandok világából merítik

tárgyukat. Szines, élénk, újszer dolgok. Frisseség

118

árad ki bellük, kedves, természetes humor ömlik el rajtuk.

városi

sztt

Nem

kevésbbé hatottak a régi

életbl, a

melyek közül különösen

Badacsonyi Lenlm

a

közönségnek.

a

tetszett

Irt

egy kétkötetes regényt

ból,

Szirmay Ilona czimmel. Ebben

a régi

a tatárjárás korá-

is

nemesházak komoly rajza

humor, mely a mellékalakokat

Ersebb

s

újabb

magyar kalandos lovagkorból

meséi,

novellás

s

jelentsebb

s

felette

vonzó

az a jótékony

szinezi.

sikereket

aratott

a

drámai téren. Eleven és derült temperamentuma

mintegy utalta a vigjáték-irásra. Ismerte a szin-

szerség s

helyzeteket

teremteni

mozgékonyság, elmésség voltak az erényei.

király

séget. és

tudott

ügyesen, ötletesen sztte a dialógot. Könnyed-

ség,

A

titkát,

Ludason agyonkaczagtatta a közön-

Még

közvetlenebb hatása volt a Szerelem

champagnei

czimfí

vígjátékának, mely a ma-

gyar társasélet komikus különlegességeit vitte színpadra: gárt, aki tort,

a

mi zsírunkon

azért

a falusi

magyarfaló,

gavallért,

élsköd nyárspolaz együgy próká-

a divatmajmot.

Termé-

szetesen, e mulattató s részben szatirikus tartalmú

119

mveknek

mvészi

nincs abszolút

A

viszonj^lagos becsük.

értékük, csak

kor szempontjából azon-

ban meg-becsüllietetlenek. Különösen a Peleslei egy életrevaló czélzatosság-

Nótárius, melynek

a tengelye

a világtól való elmaradottságot teszi

:

Gondoljunk csak

nevetségessé.

e

napok küzdel-

meire, Széchenyi lelkes katonáira, kiknek a nemzeti

haladás

harczczal

A

e

minden

elfoglalniok:

kell

hogy

ható,

játékok.

útján

színmvek

Peleskei

talpalatnyi

földet

akkor nyilván

többé

Nótárius

nem

lát-

irodalmi

különben

ma

is

a legjobb bohózatok egyike. Korában több volt:

A

iránym.

magyar színpadon

mfaj

különös

örvendett

német bohózat. Ezeket vünkre

s

ez

idben egy

közkedveltségnek:

srn

a

ültették át nyel-

gyors egymásutánban adták Budán

is.

Rendesen alszer komikumukkal, tündéries motívumaikkal teikkel

Íróink

A

zenekíséret

még

de

is,

nem

Gaal megtalálta.

jelene-

furcsábbá

Szellemük teljesen idegen

tndtek

színpadról? ját.

egymásba bukdosó kusza

hatottak.

ket.

tette

s

volt,

és

hogy lehetne

leszorítani a

igen

meg

A

találták

a mód-

Peleskei Nótárius egy-

120

háttérbe

szerre

ostobaságokat.

hogy a

Már maga

—

fó'alakot

könyvébl

ezeket

szorította

az

különbözött tle.

—

erénye

mindenki volt,

Gvadányi Nótáriusa a régi

midn hsében

és

is-

amiben

idket követeli vissza: Gaal éppen ezek kél harczra,

volt,

a Gvadányi József népszer

De még jelentsebb

merte.

nagy elnye

is

pompás typust

vett

az izlésrontó

jó

ellen

Baczur Gazsiban,

a fokosok fénykorából vett jurátusok typusában, a maradiságot gúnyolja.

nem

Itt

az új társadalmi viszonyokat

a nótárius úr,

nem ismer Zajtay

uram diadalmaskodik: hanem a haladni akaró Magyarország. Laza

szerkezete daczára:

kívüli mozgalmasságával, vel,

a

jóiz alakjaival

kor

»01y a

egyik zajos

s

mulatságos helyzetei-

nemes czélzatosságával,

legmaradandóbb

és

osztatlan

nagyszámú közönségnek

Ignácz

—

nyitása

óta

hetik.«

Magába

rend-

becs

tetszését

—

irja

terméke.

nyeré róla

meg Nagy

minvel nemzeti színházunk megegy eredeti szinm sem dicsekedrejti

azokat

melyekbl késbb a népszínm

az áll

elemeket

is,

el. Fokoz-

ták e darab hatását a belesztt jó magyar dalok

121

» Hor-

melyek közül különösen egy népdal, a

is,

tobágyi pusztán kedveltté

a

fúj

szél

Gaal a feledés számára

ma

Ez

feledték

Egy

kortesvezér monológja,

sem.

jellemz

s

irt

egy szatíráját azonban

;

nem

el

vált

bven

közkeletvé.* Verseket

és

talmával

.

.

kezdet

.«

az

(')Imos

mely

hotoJc.

tar-

korfestó'

mindenkor a ma-

stíljével

gyar szatírák jobbjai közé fog tartozni.

Népszer

irója volt ez

(1808 — 1886.)

is.

vidámnak

idszaknak Kovács Pál

Azért szerették, mert mindig

Az

látták.

— —

életnek

nemesi középosztály életének Fáy András

*

duclorászása

nap a

volt,

nyár

aztán

mintha

szakába.

befttetett

egy

darab

kandallóba.

»Tudok,

nemzetes :

uramj*

:

kisérte.

rideg júliusi

volna

darabig

Mikor

Fáy

fúj

a

tört,

A

azt

lány

reszketeg han-

—

az öreg úr elfuladt

(Bessenyei Fereucz közlése.)

lány

nekem

el

szél.«

Mikor a második sorhoz értek,

—

fázdogált,

Zsuzsi

a

»No hát fújd

Hortobágyi pusztán

legény búsan útra kél«

vissza

»Tudsz-e dalolni, lányom ?«

vonakodott, de aztán rákezdte.

gon

magyar nótának a

fordult

tél

Az öreg úr egy a

csak derjét

Zimankós,

meg.

halt

rakta a tüzet, odaszólt neki

a nótát, hogy

a jóiz

ennek

is

közben

különösen a

s

»Juhászmeghalt.

122

kereste

nézegette. Ötletes, dévaj és szeretetre-

s

méltó

volt.

morú

lenni,

Még ha

akart sem igen tudott szo-

vagy esetlenné vált ebben a nem

neki való elemben, mint ezt szomorújátékai bizonyítják.

Félszázadon át mulattatta a magyar

nem

közönséget

s

kedélylyel

és

Írogatta

fáradt bele. Elpusztíthatatlan

kifogyhatatlan

humoreszkjeit,

változatosságban

melyek

a

folyóiratok,

almanachok kedveltebb darabjai közé tartoztak pajzán tréfáikkal bevitték a dert

s ártatlanul,

mindenüvé.

Ugy képzelem

az

öreg

urat,

aki

különben népszer orvos egyúttal és ebben a

minségében

is

sok

házhoz járatos,

mint egy

jókedven bolygó bonvivánt. Az a mulatsága, hogy megáll minden nyitott ablak eltt got

dobál

a

szobákba.

A

családok

s

virá-

Írójaként

ünneplik. Eomlatlan lelk, tiszta íz, magyaros.

Egészen a Kisfaludy és Fáy iskolájából való; mindig szívesen látott vendég az irodalom asz-

A

talánál s a házi körben egyaránt. lés s

a vígjáték terén aratja

Szk

körben mozog, de

den

részletet,

minden

itt

is

tisztán

tréfásat

víg elbeszé-

igazi sikereit.

és

meglát minhumorosat.

123

nincs mélysége, komikumá-

Humorának azonban

nak nincs benssége. Tartalma mai szempontból

nem

mint

egyéb,

játéka.

külsségek

bizonyos

eleven

Szinte csodálkozunk azon a közönségen,

melyet ezek a felszínes tréfák megkaczagtattak.

Azóta

mennyivel kényesebbek, Anyásabbak

tünk!

Az

még a nevetésben

Ízlés

zott, s az eg3'kor hires

ma már nem

igen

»

többet,

érdekes irodalomtörténeti reliquiát. czagtató olvasmány lenni

—

megválto-

Farsangi kalandok «-ban

találunk

mással egyetemben

is

let-

s lett

mint egy

Megsznt

ka-

belle — a többi

tanulságos adalék a kor

Ízléséhez.

Sokban

elüt

tehetség

kevésbbé sztíkköru

egy

lázongó,

(1804

— 1841.)

korán

kitépi

az

irodalmi

a

talanok, ingadozók,

talan idtöltés a

vágyakozni, ha

irója,

tör

e

lelkét

kaptafák

kornak

Pál

Csntó

ideje-

nygeibl.

hazai minták kissé bizonys

hogy nem egészen haszon-

mvészet mindjárt

Úgy

elbbieknél

az

patriarchális

indulatú

Szabadságra

Észreveszi, hogy

értük fáradni.

és

heves

s

látja,

fejlettebb formái után

a szomszédba kell

hogy Kisfaludy

és

is

Fáy

124

András körén

túl

van valami, st sok van,

is

ami figyelemreméltó

hasznos

s

Bajzáék

dolog.

merevségében és makacsságában megsejti a vaskalaposságot és nagyképséget. Bár pályafutását

köztük kezdte meg, a

régi

iránynak:

s

eleinte

életviszonyai

más utakra

csakhamar

maga s

hódolt

is

vérmérséke

Szívesen,

terelik.

st

nagy kedvvel olvassa a franczia Írókat, különösen Duval-t és Leclerq-et, kiktl sokat tanul

ügyesen

nálunk elször) fordítgatja Béranger

(s

Már

chansonjait.

kezést ez üde

ir

is

a harminczas évek elején érte-

vaudevillerl, a franczia játékszín

a

termékérl,

e

soktüzü, röpke

drámáról,

melynek mintájára a mi nehézkesebb mozgású vígjátékainkat

genreben

ir

egy dalos bohózatot (A

azonban

nél

a

czim

Kis Bahet

magában véve ben

át lehetne alakítani.

is

többet

is

ér.

—

által

szerleg kereste az újat házasodtam

úton

letaposott

czim

sok czimén sokáig

s

tolvaj),

bájos

coupletja

nem járni.

szeretett

Ösztön-

törekedett rá. Meg-

vígjátéka, mely Fiatal tartotta

mely-

Csató tehetségé-

megvolt a becsvágy, hogy

mások

Ebben a

Hasa-

magát a színpadon,

125

határozott haladást jelez e mfajban. Eeiidkivül élénk, a bohózatosba csapkodó cselekményét

a megszokott görgetik

már-már agyonismételt alakok

s

de

le,

a

elkel

szalon-élet

akik pompásan tudnak fecsegni jelenségek

a

melyekben

nemcsak

Épp

színpadon.

annyiban jszeríí

is,

elmés

s

így

üres

az indulatok jellemz

Ez

az

átnemesített,

formák

franczia

egyik

legfbb

Szerelemmel

novelláiban,

de

leleményes,

és

ers

és

A

játszani

lélek-

hanem

reszket beszéd. finom

mivelt

dicssége.

Van

dialogizálás,

erejétl

után

nem jó

friss

mert megszólaltatja a mé-

nem

Beszéde

typusai,

egészen

lyebb érzés, a szenvedélyek hangját. tana.

nem

ki,

stil,

melyet

kétségkívül

Fiatal sziv

s

czimeket sokáig

mintaszer novellákul ünnepelték. Nemcsak

mvek

voltak, valamivel többek

verek a század harczában.

is:

jó

derék fegy-

Ezek a mesék, ezek

már döntögetni kezdik a viszonyok

az alakok s

a

társadalmi rangkülönbség által emelt korláto-

kat.

Az

bennük

író s

forradalmi szelleme nyilatkozik

hatásuk

is

meg

mélyebb, mint a csak szó-

rakoztatásra készült elbeszél termékeké.

126

sem

mint hirlapiró

Csató

tartozott a szelí-

debb fajta emberek közé. Harczra született nyilt ellensége

minden szkkeblfíségnek

ságtalanságnak.

meg

a

és igaz-

n^yomorának érzete edzi

Saját

küzdelmekre

lélek,

s

maga

a

igazaiban

félelmes triászában irodalmi zsarnokoskodást

Akadémiában

az

részrehajlást

Pártfészkeknek nevezi

ket

az

Az Athenaeum

elvek igazát akarja védelmezni.

lát,

és pajtáskodást.

s

elborítja

mind-

kettt a gúny özönével. Ers, vad támadásokat ellenük

intéz

midn

s

azzal

vádolják,

hogy

»lelke szabadságát eladta árverésen a legtöbbet

igérnek«

:

szekerczecsapásokkal válaszol a »bun-

kós modorra«. Elveszi Bajzát, ezt a »sztík és kiapadt képzelet

költó't«,

Toldyt, az

»

akadémiai

pletykák és cselszövények nagymesterét« vagdalja rajtuk a szatira korbácsát.

Vörösmartyt sem, zájuk len s

tartozik.

ember

bizonyos

vele,

s

—

s

végig-

Nem

kiméli

senkit, aki közéjük és hoz-

Mindenesetre nagyon kellemetveszedelmesebb, mert

annál fokig

igaza

lehetetleníteni

kell.

is

van.

elmés

Számolni kell

Ez meg

is

történik.

Kiadják egy korábbi reverzálisát, melyben Csató

127

tekintélyül ismeri

föltétlen

jesen

évekig

meghódol

elttük.

tartott

kegyetlen

közvélemény

erkölcsi

ként maradt

a

emléke

is

el

Bajzáékat

Ezzel

véget

polémia

megvetésének

csatatéren.

ért

Csató

az

a

áldozatja-

Jobb sorsra méltó

sokáig olyan maradt,

aminnek gyz-

tes és engesztelhetetlen ellenfelei

ságosnak látták

s

s tel-

» megállapítani*.

jónak és igaz-

X KÉT RHAPSOD I

»A

te fiad

vagyok, oh természet,

minden anj^ák között,

sebb

liivebben ragaszkodó!

—

én,

te legéke-

hozzád

leg-

Nincs senkim, ki elvonna

tled, nincs semmim, mi hüteleuné tenne hozzád élni

Te

akarok kebleden és halni karjaid között vag}^

Nem zában a nagy

mindenem, egész egyetemedben

.

.

!«

lehet meghatottság nélkül olvasni e pró-

elrebegett

himnikus

sorokat,

melyeket

reformkorszak zajában, több mint

fél-

század eltt, egy révedez, nemeslelk rhapsod,

Vajda Péter (1808—1846.) énekelt. Mint a jognélküli osztály:

sággal

kezdte

a parasztság szülötte, sanyarúpályafutását,

ldvén, kenyérkeresetbl

s

orvosnak készü-

iró lett. Irt nyelvészeti,

129

társadalmi, történeti és természettudo-

filozófiai,

mányi munkákat és álmodozva járt a tömegben, mint egy

pogány

Különleges,

pásztor.

bibliai

világa volt, melyet sokoldalú tudása és kápráz-

a

saját kényére

fantáziája

tató

gylölte

erket,

természeti

rajongott a függetlenségért

s

Imádta

alkotott.

a

szolgaságot,

az emberi

méltó-

ságot a lelki szabadságban és nemességben kereste.

Rhapsod

fólolvadt

a

akinek egész

volt,

lénye szinte

pantheizmusában.

szeretet

A

kor-

viszonyok miatti elégedetlensége nem volt egyéb,

mint költi átérzése azoknak a politikai és társadalmi visszásságoknak, melyek a reformkorszak

intéz embereit nagy

és

komoly küzdelmek

so-

rompóiba szólították.

Azok tében

liarczoltak.

fölkereste

páriák hazáját, a s szelid

bbájos ség

Vajda álmodozott. Képzeletávol

Memnon

vonatkozásokkal keleti regéket

kapuját

keletet,

a kasztok, a

szobra tündéri tájait

a hazai

hogy

viszonyokra,

regélt a nyugoti mivelt-

dönget magyarnak,

általánosságban, sincs.

a

szereplinek

sokszor

oly

még neve

Hiába zúgott körülötte a hullámos, köve-

Endrödi

:

Századunk irodalma.

9

130

tel

A

t

élet:

nem

valóságban

erdk

de az

riasztotta fel álmodozásaiból.

valami neki tetszt,

talált

alig

mezn, a

árnyaiban, a virágos

bársonyában, a szabad ég

alatt, nap, hold,

rét csil-

lagok fényénél mindig megtalálta, amit keresett.

Gsak a természet egyházában érezte magát igazán boldognak és szabadnak. Mikor a faunok, sylvánok

himnuszok s lelke tól.

reszkettek

ajkain

túláradt a megilletdéstl és exaltáczió-

Az ember csak annyiban

nyiben

nem

dithirámbok

és

bolygott

itt

és nayádok birodalmában:

természethez

a

Nyelvben,

ameny-

de arra

tartozott,

hogy az emberben

gondolt,

tet keresse.

érdekelte,

már

a természe-

is

tudományban, költészet-

ben a legvakmerbb újítók egyike, de forrongó és soha ki

nem

mégis gyönge,

forrt elméje arra

hogy megfigyeljen és elemezzen, hogy az elbeszélést,

mint mfajt, az

új

idk

szellemének és

sének megfelel formává idomítsa

ban

bvül,

tükrévé

háborgó,

tegye.

A

s

nem

mvészet

el

a

a mindjob-

ütköz nemzeti

tudomány

mesgyéken járva jutott

s

örökös

és

Ízlé-

életnek

költészet közti

vízióktól tiszta

elborítva,

magaslatáig.

131

de tovább dalolta, mindvégig lelkesedve zengte

ritmnsban

öml

s

»Üdvöz légy

ers

fényben csattogó ódáit a naphoz

pompádban, szemvidámító,

keleti

szivüdvözít, lélekvilágosító uap

Énekkel köszönt

!

a madár, csillámával a harmat, döngessél a

méhe

illatoznak tiszteletedre a rózsák, csevegnek a for-

szöntelek, szivem érzelem-árjából

kem S ket

én dallal kö-

szállonganak a pillangók-

rások,

gondolataival fonva e

ket

.

.

merítve

s lel-

.«

prózában elrebegett himnuszokat, melye-

Vajda Péter több mint félszázad eltt, a

nagy reformkorszak zajában elzengett

:

ma sem

lehet meghatottság nélkül olvasni ...

II

Amily szent rajongással csüngött Vajda a mészeten tékben

s

erdk magányát

imádta az

volt világfi az

:

ter-

oly mér-

elbeszél próza egy másik

népszer mvelje, KutJiy Lajos. (1813—1864.) Divatosan öltözködött,

elkel társaságokba

estélyeket adott, politizált

s

járt,

piogrammjából nem

maradtak ki a szerelmi kalandok sem. Érdekes, szellemes

és

különös

ember

volt,

aki bútorait

132

hozatta

Parisból

magyar

és

hatott és hódított. novelláit,

lemzett

franczia irók

A

mvein ntt

els mveivel

Mindjárt

speczialitássá.

közönség szinte

elnyösen

melyeket kezdetben

a kerekdedség-,

leste az

Ezek

elevenség.

újság-,

jel-

a novellák nem jelentek meg feszes diszmagy árban, de a franczia eleganczia, izlés, könnyedség

magnkra.

vették

öltönyét

voltak és stiljük

formásak

hajlékony, fordu-

is változatos,

Kuthyt azonban csakhamar megzavarta

latos.

a

Kecsesek,

elfordult

siker,

mintáitól,

s

új

melvnek, a

képzeldés szabadságának karjaiba vetette magát.

domborodik ki aztán

Itt

kezddnek

egyénisége,

itt

bolásai

kicsapongásai,

és

az

o

szertelen

tom-

irodalmi

az

tehetségének

fényes

minden hazug mvészete, a borzalmas, a képtelen

utáni

abban, mit

vad

hajsza,

kéjelg tobzódás mind-

a fólzaklatott vér és a paroxizmus-

ban lüktet agy összeseper, játéka, melyet oly

komolyan

szóval, csinál,

hisznek benne és valószinnek

nagy közönség must, e bizarr

tapsolja

meg

konczepcziókat

az

rület

hogy szinte

látják.

St

egy

e félszeg ideálizs e

vakmer,

lehe-

133

tetleu

szilieket,

talán

azért,

mert egészen

szo-

katlan, egészen érthetetlen.

Kuthy

S

Felkutatja

tovább

halad

átolvassa

s

a

végzetes

a

úton.

romanticzizmus min-

den valamire való termékét, hogy tápot szerez-

vad

zen

képzeldéseinek.

Eltte

ébredez, mozgalmas nemzeti ról színre lát s

jában

föl

is

élet,

nyüzsög

az

melyet szin-

mely korábban egy-két novellá-

csillámlik, de egészében ott

hagyja

fölhasználatlanul s inkább a nyers fantázia masz-

lagával bódítja

Jóságos Isten

!

magát

is,

meg

Micsoda világ ez

zalmak és szertelenségek

a közönséget !

is.

Valóban a bor-

birodalma.

Itt nincs

józan ember, elvetemedett gonosztevk és kötözni való bolondok kergetik egymást föl-alá, az indu-

latok szóviharában fuldokolva, tékozva,

Végük

halált

lihegve

össze

mígnem

nem

vért taj-

roskadnak.

rendszerint örülés, szivrepedés, mérgezés,

legyilkolás, vizbeugrás,

levegbe

röpítés, s

meg-

rázóbb hatás kedveért gyakran tömegesen, hal-

mozódva.

Senkinek sincs oly körmönfont magyarsága,

tsgyökeres szólásmódjai, mint neki, de mind-

134

ezek faragatlamü, szögletesen,

ami legrosszabb

s

vaktában vannak összehordva, mintha csak a szél seperte volna össze

észnélküli mondatokká. ez,

ket

A

rend, kapcsolat és

vonagló idegek beszéde

egy rhapsod lélek halluczinácziói szavakká

tördelve,

mely valósággal meg van veszve,

stil,

íme, Ízelítül egy kis mutatvány:

»A jöv,

ifjú

medd

élet, tarolt

teremtve

s kiirtva,

Az öntudat föl

s

költi

fennremény,

vágy,

kelt

öröm

s feledés

örvényei

jelen,

szerelem,

szabadság, hon. isten, baráti

Minden érzelem

sziv.

és

rohamába sodródék múlt.

táncz

haldoklott,

és

el-

keserség korában.

és

szivhabokban bukkant

fölött

magasztosult

le

kedély

hadarta szines lobogóit, nyomva, emelve, ragadva s

hátralökve a sülyesztett észt

.

.

.«

Ezt a prózát csak versei múlják lyeket bizony nyal

de

me-

melyekre

egy kortársa nem rossz indulat-

vonatkozólag ból,

maga sem

felül,

értett s

annál

jellemzbben

kérdezi:

»Látta-

tok-e tündéreket csizmában ? Hallottatok-e Aeol-

hárfát

nap

befalazva zengeni?

hidegét

?

Olvassátok

Ereztétek-e el

Kuthy

a forró verseit,

1S5

mindezeket

s

látni,

hallani

és

érezni

fog-

játok«.

nagy munkájában, a Hazai

Utolsó

mek-hen. melyhez

regénye

Siie

szolgáltatta

meg

mely

törvénytelen

a dolgok lényegét.

A

regény hsé-

emberirtó

gyára van,

rémes, a szertelen járja

nek, dr. Márknak, egész

czim

ugyanazok az

mintát,

a

ismert motívumok adják

A

Bejtel-

Mystéres de Paris

itt is.

gyermekeket,

álörökösöket,

hülyéket, némákat, holdkórosokat készít és szállít

nagyban

Pedig a negyvenes

kicsinyben.

és

évek magyar társadalma sokkal egyszerííbb

hogysem

e

szörnységeket,

volt,

mint a valóságból

vett tényeket, csak némileg is igazolhatta volna.

Tlünk irói

egészen

idegen,

Kuthy

s

által is csak

deliriumában elképzelt rejtelmek voltak ezek,

melyeknek lazán összefügg jelenetei közé azon-

ban szines (Déliháb

—

Besztercééi s

még most

A uralom

eleven

és

alföldi

—

Hortobágy lápvidék), e is

rajzok

ékeldnek

Szállító parasztoh

nemben java termékek

megélvezhetk.

forradalom

szomorú

lezajlása

éveiben,

az

után,

az

önkény-

egykor ünnepelt

136

iró hivatalt vállalt, s ezzel eljátszotta

ségét

a hazafias

sznt

létezni,

az Ízlés látható

is

magyar közönség

eltt.

Meg-

mieltt meghalt volna, de maga

fordult

lett,

népszer-

egyet

hogy Kuthy

képen divat dolga dulás mosta szét.

volt.

s

csakhamar nyilván

nagysága

Káprázat

tulaj don-

szülte, kiábrán-

XI

A REGÉNY NEMESEBB FORMÁI 1794—1865

Költészetünk virágzásának

nem

lett

volna

meglehetsen elbeszélés

teljes,

lia

elhanyagolt

továbbra

a

ez

eg}^,

szép kora

nálunk eddig

mfaj, a szépprózai

parlagon hever. Vörös-

is

marty megteremtette a költi nyelvet, de

elbe-

szél prózánk

szín-

telen s

és

stilje

ertlen

el-elvétve

áradozó,

volt.

mivelték

íróink a

mesterkélt,

csak

prózát.

szükségbl

Voltak ugyan

rátermett tehetségeink, de magát az elbeszélést

Kisfaludy Károly könnyed és természetes humora

daczára sem tudta magasabb színvonalra emelni,

Fáy Andrásban pedig a mvészetet elnyomta a didaktika. eposz,

legtöbbször

Szerencsére azonban, az

bevégezvén a maga hazafias misszióját,

188

már a s

liarminczas években kezdte divatját miilni,

mindjobban érezhetvé vált a szükség, hogy

hel^-ét az a

nyüzsg

mfaj

foglalja

közelebb

élethez

rohamaiban kifárasztott a regény

mely a körülöttünk

A

áll.

fordulni

hexameterek

modern

a

izlés

kezdett

felé

el,

s

eposz,

pathetikus

a

gondolatok ünnepélyes hömpölygése után a

lemz

leirást,

jel-

a közönséges élet apróbb vonásait

és a természetes beszédet áhította.

Ebben az idben els

s

éppenséggel

nem

érdektelen fejezetét egy

fúr, báró Jósika

erdélyi

fiatal

regényének

fejezte be élete

MiJcIóSj aki ko-

rábban részt vett az olasz és franczia hadjárat-

magát a Mincio

kitüntette

ban,

országot

zetben,

ismeretséget kilépett

és

ranggal

megnsült.

Roman-

kalandszeret

a bécsi és párisi zajos

élet

nem

—

Feleségével,

kitl

ember

nem

késbb

volt boldog, a gazdálkodáshoz

unatkozott.

Elkel

volt,

aki

után most egyszerre

szurdoki magányába szorulva, fogjon.

sokféle

kapitányi

azután

a hadseregbl

melletti ütkö-

bebarangolt,

világot

kötött,

hajlamú,

tikus

-

tudta, mihez el

is

nem

semmittevésébl

vált,

értett,

csak

189

mozgalmak mindjobban ersöd zaja

a politikai riasztotta

föl.

Irt két röpiratot,

ezek, mint

de

dilettáns-munkák, hatástalanok maradtak.

aíféle

nem termett

Idejekorán megérezte, hogy

De ha már

tikára.

belekezdett

dologba, hát fohtatta.

Igazi

az

a poli-

írásba,

bels szükség

a

ösz-

tökélte rá. Könnyíteni akart a lelkén, mely tele

homályos vágyakkal,

volt

ségekkel és

tép

ifjúságára,

dált

benyomásaira,

rokonságban,

más

si

szablyái,

állt

vadász és nagy

kastély

egykor

azokra

lár-

a typikns,

különös alakokra, akik ott gyakran

és

megfordultak;

nagy

az ódon,

a Báthoríakkal

kitn

érdekes jeleneteire,

és

komoly

kalandjaira, gyermekkori

atj^jára, ki

s jó lovas,

gavallér volt;

tehet-

önváddal. Visszagondolt elpréátélt

—

nem használt

föl

a

sötét

buzogányai,

és

rejtelmes

fegyvertárra,

hallgatagon

sisakjai

dolgokat

melynek

beszéltek

is

neki.

S íme, a körülötte zsongó regényes történetek-

bl

szinte készen állt eléje az az irodalmi forma,

mely legalkalmasabb volt tehetsége megnyilatkozására: a történeti regény formája.

Megírta

Ahafi-ykí,

melyet

a

»Figyelmez«

140

szigorú

kritikusa,

vakkal

üdvözölt:

Egy mvet van

Szontagh,

a

»Uraim.

le

követkes

sza-

kalapokkal!

a

szerencsém bemutatnom, mely

körében elsrend, legjobb, mióta e nyelv zeng.«

S az eddig ismeretlen erdélyi mágnás egyszerre országos

bir ember

közvélemény

lett,

tényleg

akiben

lelkes

Nemesen kes

mi

is

elismerés

érdemelte koszorúját.

gondolt, jól megalkotott, kerek és érde-

melynek különös bájt az

történetet, e

az

tapsokat,

meg-

regény

teremtjét ünnepelhette. Abafi meg a

irodalmi

az

magyar

a

mfajban

eddigelé

mvészi

a

hiányzott:

adott,

forma, az ersen kidomborodó jellemek, a történeti szin, az élénk leírások, a cselekményt

pölygetö fordulatos

—

nem

tehát

hiábavaló

beszéd, szóval

—

mindama

höm-

ötletes és

jó tulajdon-

ságok, melyek egy világtapasztalatokban bvel-

ked

élesen

látó elme

munkájának eredményei.

m

erkölcsi tartalma s szub-

Fokozta a hatást a jektív

színezete

csak egy

elkel

nek, elképzelt lelki

is.

Mert ez

erdélyi

története,

átalakulásának

a

regény nem-

ifjúnak, Abafi

hanem

diszkréten

Olivér-

egyúttal az iró igaz

rajza

is.

141

könnyelm

Abafit az eUiaDjagolt nevelés, a

lamok léha

és korhely

életbe

sodorják, de esz-

ményi szerelme fölébreszti minden jobb alvó tehetségeit, erélyét, akaratát

diadalmaskodik

ségével

az

haj-

s

érzését,

ezek segít-

erkölcsi

romláson.

Daczára az erkölcsi czélzatnak, melyet Jósika a

mvészi

czél fölé látszik helyezni:

tartják

ezt

mai napig

Annyi kétség-

legjobb regényének.

hogy nálunk valóban az els regény

telen,

melyben

képzeldés,

eró'sebb

mvészibb

magasabb

tudás

nyilvánult,

így

s

volt, izlés,

rendkiviili

hatása szinte kimaradhatlannak, természetesnek

tnik

Érdekfeszít,

fel.

szeren formás

könnyedén kedves,

olvasmány

hivatva, hogy lándzsát törjön e

sége

érdekében

munk felsbb költészet és

s

olvasókat

rétegeiben

termékeit

lenézés

is,

hódítson

nemzeti tak

el

életet.

társadal-

hol eddig a magj^ar

csak a közöny

fizették.

egy immár ismeretlen világot tárt olvasóközönség eltt:

új-

arra

mfaj korszer-

legtöbbször

aprópénzével

nyilván

volt,

Ez

a regény

föl

a

magyar

a romlatlan, hamisítatlan

Mert Erdélyben még nem fakul-

a krónikák lapjai

s

éltek a

hagyományok,

142

a

mondák.

módi járta

még mindig

Itt

a

n3'elvben, erkölcsben,

ntt

Jósika ezek közt

magyar

régi

szokásokban

» Nemzetsége,

fel.

s

rokon-

sága viszontagságait tudva, tudta egész Erdély történetét. «

és

gazdag

gyelete,

A

körülötte hullámzó eredeti, szines

élet,

a múlt

valóságos

emlékeinek szinte ke-

kincsbányája

lett

költésze-

tének.

Abaflt aztán

gyors egymásutánban követték

Jósika többi regényei. délyi

nemzeti

történetek

Eleinte a jobbak, az er-

fejedelmek

As

(Zólyomig

korából regényesített Utolsó

Bátori),

majd

Magyarország történelmének nagy és küzdelmes epizódjai

(A csehek Magyarországon^ Zrínyi a

IxüUö, II.

Rálcóczi Ferenci,

a forradalom tikus rajzok

í

Egy magyar

család

alatt stb.), az Anjou-korbeli

roman-

Klára

és Klári,

Magyar kényurah},

váltakozva a novellák egész rajával, könyvtárnyi sokaságban,

harmincz

év alatt körülbelül száz-

huszonöt kötetre szaporodva.

Rendkívül termékeny sége

szakadatlanul

kifogyhatatlan.

iró volt.

mköd,

Képzel

leleménye

tehetszinte

Korán hozzászoktatta magát a

143

sanyarú munkához,

s jól

mert az egykor

tette,

kényelemben él világfinak késbb nem annyira a dicsség-ért, mint inkább dolgoznia. vett,

A

forradalom, melyben tevékeny részt

megfosztotta

minczöt társával

vagyonától,

nejével, báró

minden

bajában

tollával

aztán

folytonos

a

szellemi munkától

ban meg

osztályosa

menekülhetett.

lagosan

is

in effigie

Podmaniczky

h

késbb Drezdában

s

har-

akasztották. Szerencsére,

föl is

második

külföldre

a kenyérért kellett

volt,

Eleinte

telepedett

ers

idejében

Brüsszelben, ahol

le,

fenn

tartotta

Júliával, ki

kizáró-

magát

s

ahol

gyakran kényszer

és

megtörve, hetven

éves korá-

halt.

Jósika kétségkívül

gyar regény

új

korszakot nyit a ma-

Annak

történetében.

igazi

meg-

teremtje, at}ga. Föllépéséig csak regények vannak, de nincs

vannak, de rátermett

regényirodalom;

nincs

talentum,

nagy hatásokat

hozzá,

ér

csak kísérletek az els, igazán

mfajban komoly

ki

e

el.

Munkájához nem nyúl

minden tekintetben

készületlenül,

relve

mestermfí.

s

bár kezdetben

föl

és

van sze-

a formát Walter

144

kölcsönzi:

Scottól

hogy eredeti

ers

elég

— mint amazéi —

de

lényegük,

Itt

is

kalandorok,

a

zord lovagi

szerepelnek

s

lovagias

szerelem, cselszöv

egyelre

czéljuk

nem

a várak, vár-

:

nalakok,

eszményi

rablók,

más,

mint a

egyéb,

bven

a romantika indítékai és eszközei urak,

világ.

történeti regények,

felmutatása

ünneplése.

erkölcsök

más

érzés,

hivatásuk valami

fejldés

történeti

arra,

Ugyan-

és sajátos tudjon maradni.

azok a motimmok, mégis más

Regényei

egyéniség

gonoszság

de

stb.,

érdekfeszít

mint

jelenetek kíséretében bizonyos általános erkölcsi és lélektani feladatok lebonyolítása.

aprólékosságig jengésre

hajló

men

leírások,

st

a jellemrajz

tára,

—

de

alakjaiból

a

Jósika annyira,

kor

részletek

rajzai és kifestései, a ter-

mény,

történelemben

A

itt-ott is

maga a

cselek-

emlékeztetnek a min-

mélyed

sem

soha

el

a

hogy onnan konstruált

uralkodó

mozgató

és

esz-

méinek minden vonása visszatükrözdjék. Regényeinek inkább csak színezete elégszik

bizonyos

történeti.

külsségekkel,

hogy ezek a külsségek

aztán

—

az

annál

Megigaz,

ragyo-

145

S mindezt tudatosan, készakarva

góbbak. nálja

Az

így.

»Abafi«-lioz

utószóban

irt

csi-

nyil-

»A magyar regényírónak azon

tan czéloz erre:

kell lenni, hogy olvasót szerezzen, s így inkább élettel

résznek

Ízléséhez

csak

mííveltebb

a

meg

gel,

de

szó

magasabb

a

mivel

hathat,

gondolkozó

van

hódíthat.

Ezek angol

is

a

nyatlik.

—

munkában

A

ér-

mivel

aztán

az

romantikusokhoz,

még könnyebben, dolgozik.

borzalmas,

a

melvvé,

s

jól tudja,

s

sodorják

franczia

rokonszenvesen

lép

rendkívüli

Leleményességét paza-

körülmények

a

mintáktól

mindig

tre

de

a

csábítja.

kápráztató,

nála

közönség-

termékenysége gyakran köny-

akiknek eszközeivel vésbbé

a

Nem mvész

is.

értelmében,

mulat-

olvasót

magával,

czéljaival

kihasználja,

nyelmségre

a

mint a belsvel, mely

van a regényes iránt

zéke

rul

szól,

Tisztában

tatja«.

mely a nagyobb

kell bíbeldnie,

a l-ülsö

az

A

de

ke-

rémletes,

idegrázó

lesz

sanyarú életviszonyok közt,

ég

nagy

tehetséggel

lej-

ha-

többé

nem

emelkedik,

csak

haladó

id

elszárnyal

fölötte,

Endrödi: Századunk irodalma.

10

a

1^6

megváltozott érnie,

izlés

elfordul

hogy népszerségét

mályosítják

el,

tle,

—

ragyogó

beteg és szenved

meg

kell

elmék ho-

lelkének szo-

morúságára, de a magyar regényirodalom dicsségére,

kapta.

mely

els

fényét

az

tündöklésétl

XII

A KARTHAÜSI KÖLTJE 1813—1871

Ebben a nagy magyarságnak

korban, a

küzd

megváltó történetében önkény-

egy sajátságos tünemény ragadja meg

telenül

figyelmemet.

Egy

Nézem

megigéz. felé

e

és forrongó

látvány, mely szinte

az

idk emelked

ágazó törekvések egy czélra

megbvöl,

árját, a sok-

törését, a szel-

lemi élet roppant folyamának özönlését és kiáradását,

amint nézem, lielylyel-közzel egy-egy

s

magasra ágaskodó hullám geriucze ütközik

membe. Hogyan támadt?

Valami csodálatos jelenik

s

gazdag

ser és

ki tudná

megmondani!

lökte a magasba.

súlyos

sze-

Meg-

tartalmának egész

tömegével zuhan az alföld reményzöld, de puszta rónáira,

melyeknek füve kaszálatlanul szárad 10*

el

148

Az

tövén.

nagy zaját

élet

g3"ar szellem titokzatos

viszi

magával, a ma-

erit liömpolygeti, a

lelki

derékségnek nemcsak szimbóluma, de ténye. látom

így

megjelenését thansi-ját

csodásnak

Huszonhárom

is.

megírja,

Eötvös

háró

éves,

mikor Kar-

egy regényt, melyet a

dalom evangéliumának szokás nevezni, egészében

gével.

s

fáj-

mely

csakugyan a század szenved

véve

Az emberiség

lelkének jajkiáltása.

benne a

József

szive sir föl

szubjektivitás teljes közvetlensé-

lirai

a magával

Innen az

sodró mély hatás,

melyet nemcsak a magyar közönségre, de külföldi

olvasóira

legkevesebb

van

Írva,

az

lámoztat. és

maga

hogy

megragadjon. lyet

is

A

gyakorol,

a

—

Eegény,

regény.

szórakoztasson,

Nem

melyben is

hanem,

azért

hogy

gondolatok egész oczeánja, me-

érzelmek vihara folyton zúgat és hulSzinte egyhangú és fárasztó, de nagy

természetes

özönlés.

lenden tartalmas

Túláradása egy irigy-

ifjúságnak,

mely szabadulni

akar a saját kinszenvedése terheitl. Azért ömlik,

hogy megkönnyebbüljön.

Nem tördik

a forma

törvényeivel, melyek bizonynyal korlátoznák, de

149

szabadon

foltétlenül

nyeire

Egy

hallgatva.

eg-ész

a

láng'elme

a megváltás munkájára

mely az

csak

árad,

tör;

emberiséget

sziv

törvé-

vérzése,

bánat és részvét,

átöleli az

egyénben.

Ezer meg ezer kifogást lehet tenni

ahogy tényleg tettek és tesznek net mesének

is

vékony, hát

Minduntalan elvész a szem

mely kalászos Miféle

regényhs, ez a akit

arányú Júliát

—

miatt,

midn

s

keresztül.

lélek

gróf,

ez

a

Gusztáv,

csak vére sem forr

de átengedi

tovább

fájdalmainak,

a törté-

egy semmi emberért

menyasszonya, Júlia,

a sérelem

vezet

franczia

Még

Ez

mint a gyalogút,

tengelytelen

fiatal

megcsal és elhagy!

is.

ellene,

még cselekménynek! elöl,

szántóföldeken

szentimentális,

mely

is

magát csak

fel

szép-

imádja

Parisban az erkölcsi sülyedés

lejtin újra találkozik vele

zán hséges leányszivet

s

:

eltipor érte

egy iga-

végkép meghasonlásba

jvén magával

és

karthausi

Ezek a jellemek tulajdonképen

nem

is

lesz.

jellemek,

silhouettjei, s

a

beáll barátnak,

csak elvont eszmék imbolygó

átsuhanó

összeütközésre

világgal:

árnyak,

alkalmatlan,

minden akaratra törékeny bábok,

150

szeuvedk. Hát még ha a köréjük

passzív

tor-

lódó reflexiók tömegére gondolunk, melynek ter-

hétl

minden egyéb összeroskad! S különös,

itt

mégis csodálatos

ez a regény azért

Minden

m

marad.

jelentsebb

daczára,

hibája

szerkezeti

érték, mint akárhány jobban megépített elbe-

egyszeren

szélés,

mert lángelme munkája.

azért,

még dicsségének deleljén

Jósika

áll,

mikor

a Karfhausi megjelenik, s íme, a multak színes történetétl fordul

tással

morú

közönség szinte lázas elragadta-

a

a jelen

rajzához,

martirológíájának

e szo-

mely körül századának vívódó

gondjai, a lét problémái, az emberi végzet

kérdései

ld,

vetdnek

fiatal

fel

fél

elfogadja

mert

filozófiát,

tépeld. Nem

s

maga

nagy

ezt a tépeis

fiatal

és

ezektl a sötét hangulatoktól,

melyeknek megvan az a veszedelmük, hogy talán népszersítik kel és

élvezi

az

érzelgsséget,

a gondolatok

komoly játékát, ezt

mely

tele

hatlan

de

teljes lélek-

és érzelmek e

a mélyreható tartalmat,

van meglep újdonságokkal

költészettel.

A

pompás

s

kiapad-

körmondatok élességével

vésdik be minden eszméje

az

emlékezetbe

s

151

nyugtalanságot idéz elö a szivekben,

—

detlenséget,

st

elége-

de hát baj ez? Hisz éppen arra

van szükségünk, hogy a létez állapotokkal szemben elégedetlenkedjünk

az önvád és szenvedé-

s

sek poklán keresztül megtisztuljunk és fölemel-

kedjünk.

Hadd kapkodják

könyvet!

A hosszú

után hadd elmélkedjenek a pihent

agyvelk

s

mint amint a múlt

Csak hadd a szeretet

járja

hát ezt a veszedelmes

tétlenség

kényszer nyugalma gondolkodjanak ezek

s

nyerjenek szélesebb látkört,

szk

világa vont köröttük.

szivüket

át

a

fájdalom árja,

édes érzése, a hit malasztja,

s

önös-

ségük rideg gubójából kinyomakodva: hadd

lel-

kesüljenek végre hazáért, emberiségért, mert aki

másoknak

él,

boldog,

s

csak az

önz

boldogtalan

íme, így olvad össze a Karthausi hangulata

kora közérzésével. És most már elléphet a kritikus, és szétszedheti tetszése szerint e

munka

szövedékeit,

a dolgok lényegén tele

van hibával

ifjúság, de szet,

s

—

ez

a

m

nem

nem kevesebb benne

mint sugalmazójában

:

fog változtatni

becsén.

és tévedéssel,

ragyogó

Kétségkivül

mint forrása a fény

s

a géniuszban.

:

az

költé-

152

Yan Eötvös szeretném poétái

.

.

Józsefnek egy költeménye (Én

J,

is

mely élénken megvilágítja az

st

törekvéseit,

mködésének

irodalmi

valóságos kis prograuimját adja. Megható nyílt-

sággal mondja

ebben

el

szívesen dalolna kimért,

kedvese

természetrl, ról,

a

versben, hogy

zeng

ö

is

sorokban a szép

szemeirl, Tokaj tzborá-

de nyájas képzeteibl fölveri a komoly való-

neme keserveire gondolva, dala nem édes

ság, s

susogás, de századának jaj sikoltása lesz. Lelkét

ég

kínokkal

gatagon

tölti el

trnek

s

az az érzet, mit ezrek hall-

a f/ydva

lort

nem akarja

szehb emlékeivel giinyolni. így válik az ö költészete kora jává,

—

sirja el,

néma szenvedéseinek

hallható hang-

egy könynyé, mely milliók

fájdalmát

egy villámmá, mely a sötétben tévelyg

tömeg eltt fölgyújtja az éjszakát.

Más

helyütt

még

részletesebben

nemes feladatát: »Van az Írónak egy

magasabb

mennyiség sön be

;

feladata,

mint

—

irja körül

gymond

hogy

—

bizonyos

fehér papirt fekete karczolással tölt-

ki ezt érzi, azt

vagy azon mvészi

egy pár kedvez birálat

élvezet,

melyet

mvei

alko-

15H

tásában

ki

talál,

kedves játékká

nem

A

elégíthetik.

ha a kor nagy érdekei-

aljasul,

tl különválva, nem a létez hibák

nem

orvoslása,

—

az érzelmek nemesítése után törekszik.

Tiszteletünket,

szeretetünket

csak

az

érdemli,

Isten szivet adott, hogy embertársai szen-

l-inel:

vedését

után

költészet

megérthesse;

hogy

fáradva,

nemesebb emberi

czél

ersebben hathasson,

azt,

ki

mi a mvésznek legdrágább, mííve szépségét

—

föláldozza;

hanem

kinek könyvében nem szép

szép emberi tett fekszik elttünk

.

.

is

mii, .«

Azt hiszem, ez eléggé világosan van mondva s

—

nyilván láttatja, hogy Eötvösben

—

elméletileg

nek.

De, szerencsére, minden

nála sem

legalább

a humanista fölibe kerül a költtheoria

érvényesül a kimondott

elv

Eegényei kétségkívül a koreszmék

szürke

ridegen.

szolgálatá-

küzd nem-

ban állanak

;

zeti élet, a

múlt válsága, a jelen tanulságai,

mögöttük

ott forrong a

nemes irányzatosságuk daczára, végs mégis csak a míívészet. Hiába letét

sel

de,

czéljuk

állítja föl

a történeti regényrl, teljes

hangoztatván,

s

elmé-

meggyzdés-

hogy annak »azon általános

154

mvészi

és erkölcsi feladatokon kivül, melyeket,

ha az

szem eltt nem

iró

tart,

minden regény puszta

még egy különös

idtöltéssé aljasul,

kötelessége

jutott s ez: népszersíteni a történetet

éppen

az

melynek

» Ilagyarorsmg

hirdeti, a folja

regény,

a

bizonyítja

be,

bizony nem szerencsére,

azért

elszavában

1514-hen«

meg legfényesebben

— «; maga

a kimondott

ezt czá-

tételt s

hogy az a »különös kötelesség«

ide

Az eszmék

tartozik.

agitátora,

nem tudja Eötvösben végkép legyzni

a mvészt.

ebben a regényében a múlthoz fordul,

íme,

de a mohácsi vészt korát, a

nemzeti hanyatlás

Dózsa György parasztlázadásának véres

jeleneteit azért festi tesen,

megelz meg

oly élethiven és részle-

hogy tanulságaival saját kora lelkületére

hathasson.

A

szívtelen

nemesség

s

a fölizgatott

nép szenvedélyeinek összeütközése, mely végered-

ményében a mohácsi katasztrófához vezet; int példa

itt,

korszer szózat a jobbágyság fölszaba-

dítása érdekében.

Államférfi és filozóf sohasem

használta nemesebb czélokra az irodalmi formákat, mint Eötvös.

Nagyon

jól tudta,

hogy a

re-

155

gény rendkívül alkalmas és

eszmék

politikai

lelésére,

már

A

regényeiben

Magyarország

hogy népszersítse a

attól,

nyos

dolgokat

st

megér-

Reform czimú röpiratában

a forma tetszets volt

az igének.

a társadalmi

terjesztésére,

elmondott:

Ez

nezte.

amiket

s

eleve

eszköz

s

csak

szárnyat adott

lM-ben

távol

áll

de bizo-

történetet,

alaposabban

annál

kiszí-

megértet.

Egészében véve hatalmas korkép, melyben fleg a nép

van

fia,

a parasztlázadás vezére, Dózsa György

kitnen szív,

telen

Ez

megfestve.

erszakos

s

a fukar szavú, fék-

lénye

alapvonásaihoz

mindvégig következetes ember igazi húsból és

érdek hs,

vérbl való

alak, történeti

nek

legmvészibben megépített jelleme.

talán

Holott

és Eötvös-

éppen a jellemrajzban gyenge. Alakjai

többnyire nehézkesek, sokat elmélkednek, beszél-

nek és tanácskoznak, de mozgásukban hiányzik a szenvedély karaktere

s

az életelevenség.

juk meg: sok bennük a szónokiasság

És vall-

is.

Azért

alkotvák, hogy az író eszméinek szócsövei legyenek,

vagy a sok helyrl összehordott

történeti

adatokat ügyesen sorakoztassák. Beszédjeik rész-

156

ben pompás országgylési beszédek, melyeket egy-

elre csak regényben lehet elmondani. Mögöttük

kitn

ott áll a

iró és államférfi,

vannak az egyénnel

czéljai

s

akinek komoly

nagy álmai van-

nak az emberiségrl.

Ez véreJc

az

ers

czim

fkép

irányzatosság, mely

a

Nö-

regényében boszulja meg magát, ahol

már egész paedagógiai értekezések ékeldnek különben

novelláuyi történet szélesen rajzolt

is

részleteibe: kétségkívül a

mvészetet rövidíti meg.

Tömérdek a leirás, rengeteg ezt

még

a

a magyarázat s mind-

fárasztóbbá teszi a folytonos körmonda-

komolyan

tosság, ez a mindig

és ünnepélyesen

hangzó beszéd, mely közbe-közbecsapkodó mellékmondataival hsz-harmincz soron alul nem igen tart pihent.

formája

az,

Eötvös gondolatainak természetes

de képzelhetjük, elbeszélés

mily alkalmatlan! elszigetelt

stil,

Szinte egyediil

álló,

számára egészen

melynek csak a roppant

tar-

talom ad létjogosultságot.

Van azonban egy mintha nem volna ez

is

regénye, mely kivétel,

nem

irányregény a szó nemesebb

értelmében, de mert ebben a

mvész

lép eltérbe

157

—

Ez a Fahi Jegyzje,

teljesen.

ország nagy

és

minden idkre

a régi Magyarszóló

szatírája,

Eötvös lángelméjének legdiadalmasabb terméke.

Egy darab kegyetlen

igazi

történet a liarczoló

költészet

A

rendszer

világításában.

megyei

egyednralmának kétségbeejt

rajza, ázsiai álla-

potainknak kíméletlen fólmutogatása, és kigúnyolása

kormányzás

a népképviseleti

eszméjének

érdekében.

azok a régi jó idk,

Oh,

ami

minden,

kellett!

s

midn bven

a helyi életben

volt

össze-

zsugorodott lélek hazájául csak a megyét ismerte,

alkotmányul cziális

csak

érdekeit!

vágyása oly

szk

a kiváltságos osztályok

Midn

az

emberek

rakott

pipázták

el

a Madásig,

elmenkkel lük

födött, vályog-

házaikban megannyi kiskirályként gondatlan éveiket!

— beszélgetni — mulatságot

függ emberek

is is

— kalendárium!

Enni, inni

volt

lehetett a ház eltt

rögtönözhettek a

t-

boszantásából és megalázásá-

ból, és szellemi táplálékul ott állt

a

nagyra-

térre szorítkozott, mint a kör,

mely életük színhelye volt s náddal ból

szo-

a szoba polczán

Szinte vágytalan volt az

élet.

158

Kissé egyhangú, kissé korlátolt ugyan, de tétlen és biztos, s így

nemes emberhez

ill.

Ezeknek a

nemzetes betyároknak a kemény koponyáit legfölebb csak a jégverés aggodalma foglalkoztatta

koronként, mert sok mindent a pokolba kívántak,

de a lábon

álló

gabonát mégsem kivánták oda.

Házuk unalmát hébe-hóba egy-egy vendéglátás epizódja zavarta meg.

Ilyenkor

aztán vidáman

sürgött-forgott az asszony, kinek összes világát

»udvara,

konyhája,

csuprokkal és serpenykkel

gazdagon megtömött kamrája « a

duhaj

tréfa,

az

tette ki, s járta

eszem-iszomság,

getés, agarászat, kártya,

gyékben pedig ezalatt

napokon át

vadker-

a .

.

.

A

me-

szerte-széjjel égre kiabált

a közigazgatási mizéria s a visszaélések,

bnök

és

garázdaság szabadon burjánoztak mindenfelé,

a

magyar

táblabiró-politika

nagy dicsségére.

Ezt a minden reformtól, minden köztehertl iszonyodó,

pipáiban

és

asztalt és telt poharakat

bíró felekezetet,

—

agaraiban

A

rakott

imádó különleges tábla-

a haladni

nem akaró

tudó régi Magyarországot rajzolta

egy megye képében.

él,

Reform

és

nem

meg Eötvös

irója

kitnen,

159

a legapróbb részletekig ismeri a valóságot,

s

ko-

moly stúdiuma rettent szatírává idomul regényes eladásában. Jóformán nem tenni,

csak

leirnia,

támad

hahota

egyebet

is kell

amit állapotainkról tud. Olyan

mely metsz

belle,

hangjával

egy egész nemzet lelkiismeretén keresztülsivít

minden agy velbe. Hallatlan! Hisz

belenyilallik

az emberek

itt

s

még

azt

sem igen tudják, hogy

az ország régen túl van a török hódoltság korán.

A

jobbágyok

Ebbl

áll

az

nyögnek, élet,

az

urak basáskodnak.

a világ, a történelem.

A

köz-

állapotok semmiben sem különböznek a közutaktól,

melyek járhatatlanok.

megye s

tiszai járásába

»

Vándor!

igazságot

Garacs helységéhez közeledel:

dat!

—

Nem

azért

vesd

mondom, mert

Pál fbiró úr lakhelye

s így,

Ha Taksony keresni

jöttél

le sarui-

e falu

Nyúzó

fkép, ha járásában

tartózkodói, neked szent hely, melyet így kellene

megtisztelned szerint

még

nem

;

is azért,

vallási tárgyaknál

legjobb azon helynek

tartózkodunk láb jár: de

mert szent Ágoston

s

is,

min

szokását követni,

a böjt,

melyen

Garacson az egész világ mezít-

ha minden magasabb szempontokat

160

mellzök, legalább

azért,

hogy

jó

ers bagaria

csizmát húzhass lábaidra, mik nélkül szi idben,

mint most, nehezen mehetsz végig az ntczán.«

Ez

az en3'elg dévaj eladás,

a fonákot

niel}^

magasztalja, ez a pathetikusan rakonczátlankodó stil,

mely a visszásat, a torzot dicsíti

:

mindent

megcsiklandoz, mindent megsebez, ami álerénj', korlátoltság,

hazugság vagy butaság.

A regényben

szakadatlanul sziporkáznak a gúnyos és tanulságos reflexiók röppentyi. Csak úgy találomra, lás-

sunk egyet-kettt, íme, a népszerségrl

:

»Mi más

nemzeteknél a legnagyobb fényzésnek tartatik, mire csak a természettl leggazdagabban

ajándékozottak számolhatnak,

dennapi kenyérré vált bámultak,

midn

s

— az nálunk

megmin-

Pyrhus követei, kik

el-

a római szenátust látva, mint-

egy királyok gyülekezetében gondolák magukat, mit mondanának, ha tapasztalnák, miként orszá-

gunk határai között a népszereknek egy egész népét

birjuk,

a másikat

kik

közül

felülmúlja,

népszerségben egyik

anélkül,

legnagyobb rész valaha azon

hogy közülök a

veszélybe jöhetne,

hogy Aristidesként polgártársai

a

miatt

szám-

kivettetnék,

nek

mert mindenkitl a legerényesebbTudja mindenki, én nem vagyok

tartatik.

szerfeletti

olyakat

is

magasztalója honi állapotainknak, söt

mondtam már életemben, mik

az isten földi szavával van, a nép szava

—

mi

—

értetik

által

mint tudva

alatt,

ellentétbe

jöttem,

noha ildomos férfinak az isten szavát legfölebb

magyarázni kellene

csak

;

azonban a népszer-

ségre nézve Magyarországnak felsbbségét

nem

tartom

kevésbbé tagadhatlannak annál, melyet

Anglia

pamutszöveteire

nézve bir

s

mely nem

annyira a kelme minségében, mint a gyártási ár csekélységében

fekszik.

—

Mutasson nekem

valaki országot, hol a népszerség kevesebbe kerülne

!

Máshol szükséges, hogy egész életedet

hazádnak

szenteljed,

néha éppen

meg

is

kell

halnod, testedet, véredet kívánják, hogy érettük

nagy nevet cserélhess be; nálunk, ha a marhahús tizenkét krajczárba kerül

hogy

tiz

s

indítványt tészsz,

krajczárra szállíttassék

le,

—

népszerségedet. Minek felkonczoltatni det,

elérheted önteste-

ha czélod elérésére elég a szegény marhát,

mely nem

is

a

tied,

olcsóbban vágatni ki

Endrödi: Századunk irodalma.

!

11

Ezen

162

melyek,

intézkedéseknek,

mint a penny-kiadá-

sok Angliában a tudományt, úgy nálunk a dicsséget

mindenki

köszönhetjük,

megszerezhetnek tevék,

által

ha a népszerség, mely a világ

minden részeiben, mint tudva van, könnyen

arisz-

tokrácziához vezet, náJiink a lef/donokratikusahb

institúcióknak egyike

gúnyosan

stb.

stb.«

szól alkotmányunkról.

—

»A

külföld

Nemességünk adó-

mentességét említik. Mintha bizony minden pol-

az

katonák

elafigott

mintha nem

nemzet

is

nem

népnél

gárosodott

volna

lenne

szokásban,

közköltségen természetes,

nagy rokkantját,

ki

tartatnak

Ez a Swift

századok

riassága.

végig

az

S így

foly

ez

Az

vészes fegyvereit

s

iró

eltt

nem?«

modora, gyilkos udva-

gyér megszakításokkal

regényen.

egész

öldököl a gúny.

nem nemességünk-e

félelmes

s

ha a magyar

érte küzdött, szintén ingyen tartja s vájjon a

zet elvénült rokkantja

hogy

Minden

aproposnál

szinte kéjelegve forgatja

az irónia, humor, sarkazmus

vivótrével rostává lyuggatja a régi megye összevissza tatarozott avatag rendszerét, melyben az

igazságért

küzd

egyént megrugdalják, földesúri

16:^

önkény világgá kergeti a becsületességet

nem

kölcs

létezhetik.

Mit bánom

hogy a

én,

gény cselekménye háromfelé ágazik jelenetei kirínak az alap-tónusból;

hs

szerinti

testesítése,

érzelmes

s

hogy a czim

méltó

akinek

automata,

^

igen kevés köze van az eleven élethez; val,

hogy a Falu Jegyzöjéneh

ságokért

Ha

» korszakos «

valóban száll

küzd

vereivel túloz

Ezek a

is

szó-

bven vannak

mikor egészében véve szinte egyedül

hibái! de álló,

re-

keser vélemény meg-

voltakép egy tiszteletre

az er-

s

:

sikra

az

új

s

a

alkotás.

Nagy

igaz-

mvészet

igaz

fegy-

Magyarország érdekében.

túlzásainak

alapja

is

az

igazság.

szolgabirák, esküdtek, táblabírók, Porvár

Garacs kitnségei, pompás torzképek, a régi

és

megye

»

történelmi haldoklásának« utolsó külön-

legességei, s a

mvészi szempont, mely mindvé-

gig uralkodik a kaczagtatóan siralmas történeten, nyilt bizonyítéka annak, tírát

csak

az

a

hogy

írni,

gúnyolódásának

forrása

a

mint

aki,

Eötvös, egész szivével öleli át az embert

den

sza-

igazi, teljes

költ képes

s

min-

legtisztább

szeretet. 11*

—

164

Szeretetbl latkozik

meg

áll

egész lénye.

Nagy

szive nyi-

legkisebb költeményében

is s

min-

den gondolatában, melyek egytl-egyig a jót és igazat szolgálják a szép formájában. Bensejébl,

meggyzdésébl

fakadók.

— ezért

csak oly ked-

vesek és értékesek nekünk, mint a francziáknak Pascal gondolatai.

E

nagy Írónak nyilvános

sem egyéb, mint az emberszeretet nemes Alig

nak folytonos gyakorlása.

élete

tanai-

magának, de

él

annál többet, szive minden dobbanásával nemzetének.

Ezer disszonanczia közt összhang a f-

törekvése,

mert maga

az összhang

is

Pályafutásának vonala oly köré. Fiatalon,

küzd

s utolsó

nagy

politikai

XIX. század uralhodó eszméinek

az álladalomra

lyása

egy

els munkájában, a Karthausihan,

az egyén jogaiért

mve A

embere.

mint

tökéletes,

lángelméj törekvés

befo-

szintén mera egyéb, mint

az

államhatalom

korláto-

zására az egyéni jogok és szabadság megvédése

érdekében. forr

egygyé

A

költ,

benne

egyírányü, komoly leteket

is

s író,

általános

államférfi

és

filozóf

mveiben. Széles

így

látkörn,

aki a pillanatnyi szükség-

nézpontokból

tekinti

és

165

A

iiiérleg-pli.

önhitté,

j'^len

sem

nem

elfogulttá,

czim

Végrendelet

radalom eltt

irt,

ségéül eszméinek

álmodozik.

szive

teszi

mert a jövunek dolgozik.

versében, melyet

mködése gyzelmét

Megéri

még

jutalmául

a for-

dics-

s

kéri a gondviselés-

tl. S a kegyes ég megadja neki,

A megyés

nem

kápráztatja,

azok

amirl nemes

teljes

társadalom összeomlik

s

diadalát.

helyébe lép

a nemzeti önkormányzat, a népképviseleti rendszerrefölépített parlament.

Az »istenségedénye«

az egyén, egy új korszak jogkörébe lép

ertl czélja

az új

s

duzzadozó magyar nemzet megindul nagy :

a

magyar államiság

felé.

tikai és társadalmi átalakulás

Eötvösnek része.

:

még bven

maga

osztály-

Nemzete fölemelkedésének nemcsak

szemlélje, de

h

tetben egyik

végrehajtója.

hat-e hálásabb

tényezje,

végzetet?

meg: oly gazdag

st

lelkes

bizonyos tekin-

Földi ember kiván-

Nyugodtan halhatott

életet hagyott

maga

után, mely

mindig egyik örök forrása marad a nemzeti

ldés hatalmas folyamának.

poli-

nehéz munkáiból a

kijut

S e dics

fej-

XIII

A MAGYAR BALSAC 1815—1875

Sohasem feledem zást.

—

naeum

el

azt a szomorú találko-

Veröfén3^es szi

dél volt s a régi Athe-

épülete táján egy üveges tekintet, szinte

bambán haladó alakot

láttam, a kirl

tudtam,

hogy Kemény Zsigmond, mert ilyen élhalottan akkor csak bizonytalan

járt széles Budapesten. Erélytelen,

mozdulatokkal jött velem szembe

s

én önkéntelenül meglassítottam lépéseimet. Végtelen tisztelettel és fájdalommal néztem e roncsot,

mely tönkrement idegzetével

gató közönyével

nem a

ki

is

s

nagy

szívszag-

gépileg mozgott elre, mintha

a valóságban, csak álomban járna. Nekem,

személyesen

titokzatosabbnak, pillanatban,

mert

nem ismertem t, mindennél sphynx-szerübbnek

tnt

romalakját látva,

mély meg-

fel

e

167

liatottsággal

gondoltam ez imbolygó porhüvely

egykori gazdag tartalmára. íme, az ember-oczeán

hullámain

sivatag

egy végkép

ban hánykódó gálya, mely

— emlékével.

cseinek

Egy

leszerelt,

tele

magá-

van India kin-

vázhajó, mely az élet

nagy vizén a halálnál szomorítóbb gondolatokkal, sejtelmesen libeg föl-alá s hangtalanul,

vonul

lenül, szinte félelmesen

beri jelenségek közt.

ezek

s

a

a verfényes em-

el

Könyek szöktek szemembe

könyek egy dús világ összeomlását,

egy lángelme pusztulását siratták

Most

is

elttem

e

áll

tok egész raját kelti

fel

futását és vívódásait

is

s

lélekte-

kép

s

.

.

a fájó gondola-

lelkemben.

magam

.

Az

iró pálya-

eltt vélem látni

az sem sokkal vigasztalóbb látván}^, mint ahogy

sohasem kellemes szemlélni valamely sziv vérzését,

valamely agyvel vészes lobogását.. Ez a

mi nagy regényírónk pedig olyan ember, a kit roppant föl,

a

bens

tüzek

és

kinek hatalmas

szenvedélyek égetnek

esze van, oly hatalmas,

hogy kénytelen neki odadobni áldozatul a szivét is.

tól

Világa éppenséggel nem az a nyájas, öszhangés

dertl ragyogó

világ,

melynek

»méla

168

akkordjai « talan

boldog álmokba ringatják a boldog-

halandót:

mindenfelé

s

zord

idk

letarolja

szárnya csapkod

itt

az emberi ábránd szelid

ékítményeit; nagy és rejtélyes szakadékok táton-

ganak; bizarr formákba

csorbuló sziklatömbök

könyökölnek egymásra; villámtól szaggatott fák merednek a zivataros ég felé

gok

zaja, szivettépö

s

vad

szál-

zuliata-

sirámok hallatszanak minden

Komor, zárt birodalom. Néha egy-egy sas

fell.

rebben

fel

lelkére

rögtön

az

ormokról

s

ha ember téved

ide:

magába zuhanó

rárajzolódnak e

természet dúlt szinei és hangulatai. Oh, ezek a

képzelg bolondok, ezek a

gyarló, törékeny em-

berkék! erény, hség, jóság révedez áldozatjai! derültebb sorsra s igaz részvétre érdemes tek,

elitél-

kiket elfordithatatlan fátum sodor a pusztu-

lásba!

Micsoda

költészetében!

félelmes

Mintha

játék

csak

ez

a

hallanám

Kemény az

iró

utjain, csak

sz-

Az

élet

fenyeget monológjait:

—

Csak járjatok az erény

jetek álmokat az üdvrl, boldogságról. oly

szépnek látszik,

az

álmok

oly vidámok, s

a mit óhajtunk: mindig kellemes. Csak töreked-

1()9

Majd

utána.

Jetek

nem

lépést, melj^et

úgy

megteszitek azt a

is

akartatok. Egyet, kettt

a többi jön utána. Magától, mint a romlás. is

.

.

.

Velem

csak igy történt. Oh, az én elhibázott életem!

Ez

az

utóbbi

Keménynél hogy

e

önkéntelenül

s

különös

történeteiben

felkiáltás

—

ember

gyakran fordul el is

eszünkbe

villan,

eltt

játszó

századok

bár ott látjuk amaz

—

den mozgató eszméjét

idk

min-

mégis csak valamely

subjektiv szerencsétlenség elemei zajlanak és ful-

dokolnak. sajátos

arra

a

Az egyes részleteknek néha

szinök

nem

Péchy Simon

stb.,

hanem

szenvedélyek

ersen

Kemény regényeiben

ime.

hs nem

tulajdonképeni

titokzatos

hogy

van,

gondolni:

oly

lehetetlenség

szinte

Gyulai Pál, Kassai,

bels

ez a

közt

életet él,

vergd

lélek: a

boldogtalan iró maga. Annyira féltékeny a saját

emberi gyengeségeire,

— nagy eszét érezve, any-

nyira szégyenls az életet követel megindulások miatt,

hogy

mindezt

fátyolával burkolja

czában

jeleníti s

összeütközésében

el,

rég

lezajlott

korszakok

történeti személyek álar-

tlünk rajzolja

távol

es

meg.

szenvedélyek

Csak a forma

170

objektív, s ez annyiban tökéletes

Az

megveszteget.

mvészetének nemes

elhitetés

mögött azonl)an

furfangjai

amennyiben

is,

ott

tombol

fájdalma, csakúgy, mint Shakspere-é,

az

iró

elvesz-

fia

tése fölött, Hamletben.

Gondoljuk csak

ketts

életet

el,

hogy Kemény voltaképpen

Egyet napvilágon, a közügyek

él.

szolgálatában, komolyan, tartalmasán, egy másat

az

éjjel,

erinnisektl tépdesve, viziók és hallu-

czinácziók az

ez

utóbbi

tének

A

élet

jobban érdekel

kétségkivül

ez

magányos a

retorta,

Minket mvészi szempontból

között.

a

csodásabbik

órák, az Íróasztal,

liol

az iró éle-

s

—

leszürdik a nappali

zaj,

ság keserségei, a kérges tapasztalat, let,

ez

nagy vegyész,

a

idomítja íizi

a

dolgokat.

az irót ide

hatja

át,

s

kedvére

a való-

a képze-

formálja

és

Ellenállhatatlan kényszer

mögött

érzi a

a látományok birodalma.

nak át a nagy

s

is.

bvös

valami önkinzó, sötét gyönyör

midn maga

Ez immár

része

ez az a

éji

csöndességben.

küzd

életet.

Almok suhan-

A

közélet sa-

lakjából tündéri képek rajzanak föl s a fantázia

démonjai törnek el. Szárnyuknak olyan zaja van,

171

mely igen hasonlit a

»

sóhaj táshoz«.

mükbl harmatcseppek

Nedves

hullanak, melyek a kö-

nyek hatását teszik ránk; meggyújtják a mint

Ariel

a

nápolyi király hajóját,

hogy az tulajdonkép égne

szivet,

a nélkül,

és zátonyra vezetik

az álmodó életet minden veszedelem nélkül.

az a perez, az

midn

aljasságtól

midn

el,

tisztán látjuk,

ret kinos órái ezek,

hogy

bn

Nem

azért

Az

élet

virág,

és erény

Az

s

mer

fölött

vad

elmélyedés, az önisme-

melyekben nem titok többé, egyformán szerencsétlenség. boldogok legyünk.

liogy

Az ember

ha mi gyümölcs terem

mve. Mikor

hogy az erényt

hogy tetteink

születtünk,

sivár föld.

Ez

körülmények választják

csupán

félve sejtjük,

fatalizmus uralkodik.

sze-

beveti, de

rajta:

ha mi

csak vakeset

a vihar fürdik az örvények közt

tajték a keskeny láthatár: a vészbesodort

hajón tolongás támad

a babona hatalma

s

ert

vesz a tengerészeken. Valaki bnös, azért a vész.

Bele kell lökni a tengerbe a

kire

gyanú van.

a

vész

lecsillapul.

A A

!

s

beledobnak egyet,

hajó rögtön megkönnyül,

sima vizlapra derült ég

ragyog, mert e »jó ötleten ég és tenger nevet«.

172

Ha

tenger

élted

s

kebled vészbe dl: föbünös

a örmény! Lökd a habokba! Mily szép, ha dobogó szivünket

—

— egy-

egy nagy elszánást vetve rá

szerre összezúzzuk!

Kemény

íme,

regényeinek

hangulatai,

Lasciate ogni speranza.

Az

kik iró

beléptek:

ide

nem

tehet róla:

úgy van alkotva. Kételyen

képzelete

épiti fel

költi birodalmát, melynek alapja mégis

egész

valóság.

Nem

a hogy

ismeri

csöndjében lelke

A

alaptónusa.

—

világnézlete,

tud

magát adja úgy,

hazudni:

magát.

Pedig

ismeri.

jól

Az

éj

vesékig ható tekintettel fürkészi át

szövetét

s

marad figyelmen problémája,

s

legtitkosabb

kivül.

a

mindig jelenlev zete van, mely

a

Az ember,

ez az ö állandó

lebeg fátum,

fölötte

kisértete.

minden

redzet, sem

ez az

Rendkívül finom ideg-

kis érintésre

megmozdul

és rezegni kezd. Csodálatos dolgokat lát és cso-

dálatos

dolgokat

tüneményekre, természet nngl(')

hall.

füle

Szeme rákapcsolódik a

tisztán

megkülönbözteti

nagy zajának egyes hangjait.

arczon

bogár zizegése

meglátja

ugy hat

A

a

vo-

az

utolsó

rá,

mintha »aczél pen-

rezdülést,

a

173

gene«.

tömeg

a hogy

mint

közt,

de álmodozva jár a

szemekkel,

Nyitott

Csakugyan olyan

fölött alva röpül az albatrosz.

mint ez a különös madár, mely változatlan,

is,

méla szárnycsapkodással egyenl irányt

pálmafák

a karcsú

valóság

szárnyra kel nála

tészet

hull,

s

nem hiábavaló

szükség.

Rá van

A

»

formálja egészszé

»

idtöltés,

A

újra köl-

de valódi

Egyedüli mene-

utalva.

szervezet bilincseibl ide-

—

az

éj

mint a mesebeli virá-

csókjára fölpattan

dúsan árad a csillagok és

a komoly

érezte,

csonka életét«. Magányt ked-

vel, zárkózott szive

géd

mig

menekült lélek« boldog pihenje. Ebben

iglenese7i

—

midn

folytatja légi áloméletét.

déke, vigasztalása.

gok

— de

egy perczig

ellenhatását

tart,

magas templomok kúp-

a

s

jába ütközve, földre

lelki

völgyei

Kelet-India

tiszta

felé.

ölelkezése

A

ez

s

nemes

földi

illatával

ember gyön-

az égiekkel.

benne valami mélyen megható, mint minden

Van újjá-

születésben és megtisztulásban.

Azok az alakok, melyek ilyenkor Kemény képzeletébl kilépnek

s

valamely történet szálait

kezdik szövögetni és bonyolítani, magukon vise-

174

lik

ugyan a

minden gondola-

históriai jelmezt s

tukkal, tettökkel korukhoz tartozók, de idegeik

érzékenységével, hangulataik folytonos

túlfinom

hullámzásával

szövevényes

s

szenvedélyeikkel

mégis csak egy modern élet-dráma tragikus hsei: a költ sötét világnézetének tolmácsai.

néma

Kemény, a

és zárkózott

általán

nem

embere,

összetorlódik,

megváltó

az

perczekben

nappal

ki a szónak egy-

beszél.

éjjel

a sok

A

fmom

A

és

alakjainak

mi szivében

ers

érzés, e

ajkára

Ezek elmondják mindazt, a mit maga az úgylehet, tudott.

átélt helyzetekben

Ezekben megvan a

—

tódul. író

—

elmondani nem

biztosság, az olvadé-

konyság. Értik a sziv beszédét, föltárják valójukat,

nem

szégyelik a suttogást. Kiömlenek, mint

a habjaival bolnak,

akarnak

bellük

—

nem

biró patak.

követelnek fojtani

:

s

az

Lázonganak, tom-

ha mit magukba vissza hallhatóvá

is

sötét monológjaikban.

tép

vád,

kitör

Mennyi szenvedés,

édes és fájó emlékek rezgése,

bírálat,

lesz,

kegyetlen ön-

emésztödés, lemondás van

a sorok közt elrejtve!

Az

elfojtott

itt

szenvedélyek

heves zokogását halljuk. Ezek az alakok, a kik

175

árnyban elvonulnak elttünk

az

itt

egymás kezére el

és arczára hulló

s

csak az

könyek árulják

összetartozásukat, örök tiltakozásként vegyül-

nek a szerencse és boldogság közé. lelkének

fölszabadult

ömlik

beléjük

örökítik a

a

és

daczoló

erk

tragédiák,

át-

energiájával

mulandó fájdalmakat. Ki

mélységes

Alkotójuk

minden érzékenysége

tudja,

milyen

a hallgatag élet mily

ör-

vényei zajlanak e költi álmok mögött, melyek-

ben haldokolnak az hatatlan a

Kemény melyben

—

•

illúziók,

de melyekben hal-

mvészet!

regényei történeti regények.

irni kezdi

A

kor,

ket, a nemzeti fölbuzdulás

kora. Mindenki lelkesedik s várja az eszmék, az

idk

diadalát.

Csak Kemény töpreng

nem a dicsség

képeit mutogatja

elhanyatlás

s

föl,

a múltból

de a nem-

ragadja

zeti

visszaesés,

Els

irodalmi kísérlete egy tanulmány a mohácsi

olcait

ki.

vészrl, utolsó nagy regénye (Zord idö) szintén e

gyászos

korhoz

vezet.

Nem

az

optimizmus

szemüvegén keresztül nézi a dolgokat: inkább kételkedik, aggódik. Gyulai Pál czimü regénye

közvetlenül

a forradalom

eltt jelenik meg és

176

senki

sem vádolhatja

latok

hirdetje.

Az ebben szétáradó

bven marad következ

musból is,

hogy a korhangii-

azzal,

pesszimiz-

regényei számára

melyek már a forradalom utáni idszakra

A

esnek.

megrázó

XVI.

XVII. század közéletének

és

játszódnak

tragédiái

le

elttünk az

egyének nagy szenvedélyeinek rajzában. Mögöttük

az

iró

a

maga

zordságával,

mvészetének ers tudatosságával

de is.

egyúttal

Fölfogása

nyilvánvalókká teszi azokat a méreteket, melyek

eldeitl megkülönböztetik.

Nála a külsségek

megmaradnak külsségeknek tolni

A

a lényeget.

s

nem akarják

életrl szóló titkos zelet

a

A mvészben nem

kevesebb

le

bennök:

itt

czéljából,

akarja

figyelemmel vizsgálja lélek

de eleven

építi

föl.

a becsvágy, mint

Annidra

hogy képes nagy utat tenni egy

romvár megtekintése

néhány sorban

ül,

melynek betibl a kép-

az igazság szeretete.

a történetiróban lelkiismeretes,

irás,

igazságok világát

történeti

nem

krónikák, a fóliánsok

rideg lapok, melyeken holt penész

pó-

irni

melynek kapuját

regényében.

meg a tárgyakat

beléjök

hatol,

Nagy

s

ha van

belefúrja

magát

177

Innen az

titokzataikba.

er

azonban az

aprólékosságig

megerltetés

is.

Nagyon hálás

rajzaiban,

men

gyakran

részletezés, a

föladat volna, bár

mindkett-

jüknek megvan a maguk külön, egymástól egészen

elüt,

világa,

sajátos

párhuzamot vonni

közte és Balsac közt, mert bizonyos tekintetben

mi

elmondhatjuk Keményrl, hogy a

is

nagy

szet és társadalom

»

termé-

történetirója s a szen-

vedélyek geografusa«. Szárnya, mint azé, az ers

képzeldés; eszközei, mint amazéi,

gondos tanulmány, mélyreható vizsgálódás;

pos,

az

szintén ala-

növényt

emberi

mint

rajzolja,

vésbbé

az,

érdekli is,

riség

titkait

kell

kitalálni

szintoly nehézkesek,

úgy nem

;>

gyökereivel

»föld alatti«

mint a

hogyan

ahhoz

s

is

»föld

élete

együtt

nem

ke-

Jól ért

feletti «.

»a társadalom és embeés

Formái

kibeszélni*.

hézagosak; munkája szint-

pihenés, de lelki megrázkódtatás.

Mindez

azonban túlvág a mi hivatásunkon, mely ezúttal

nem

egyéb,

mint körvonalait láttatni Kemény

hatalmas egyéniségének

s

alkotó erejét éreztetni

némileg. Endrödi

:

Századunk irodalma.

1

178

Az

emberei alapjukban véve jók, de réve-

dezó'k.

Hibáik forrása, bukásuk oka nem a

hanem

tévedéseik. Emberek, a kik akarnak kö-

vetkezetesek

jószándékból

nem

lenni s

ered

tudnak,

ballépés letériti

bfín,

—

valamely

ket

a rendes

mely rémes gyorsasággal

útról s a katasztrófa, sújt le rájuk,

aránytalanul nagyobb, mint elkö-

vetett hibáik.

Vergd

lényükkel

szemben

ott

leskeldik a pusztító fátum, zavaros szenvedélyeikkel szemben a közömbös, de vaderejü végzet.

Föl-föltünik elttük a boldogság, mint egy

szép álomkép, de a hova eljutnak, az a romlás.

Ea

Eötvösnél

» istenség

edénye « az ember, Ke-

ménynél a »kárhozat edénye «. Hangulataik vészkedélyök förgeteges, álmaik sötétek, mo-

jóslók,

kiábrándulásuk

démoniak,

nológjaik

teljes

és

Rendkívül idegesek, érzéke-

öldökl.

végzetük

nyek. Akár az iró maga. Minden csekélység hat rájuk,

különösen

érdekes

lények,

Finomak,

fénylk

láthatatlant,

beleillenek

nö-alakjaira,

de

és

megsejtik

ebbe

a

a kik

nem csak

tüneményes problémák talányosak. a

Megérzik

bekövetkezt.

is.

a

Éppen

szokatlan világba, melynek

179

még- g-yöug-édebb elemei

agg-asztók.

is

Olyan

virá-

gok ezek, melyek pompázva nyitják szirmukat és

dúsan

levegben.

Félelmesen szépek

Szinte

bájosak.

érthetvé

körülöttük járnak,

kik

rekken

illatoznak a viharokat rejt,

és elszomoritóan

hogy a

lesz,

nem

férfiak,

ismerik az élet de-

rjét. Arnyakként sötétlenek mellettük. Eitkán

de

nevetnek,

ha nevetnek, az iszonyú. Arczuk

vidámságuk sanyarú

eltorzul,

tudnak igazán jókedvek többször

hantok

röhögés,

omlása.

^csontvázak

—

lenni.

érdes,

Nem

kietlen.

és

Kaczagásuk

tompa

zaj,

leg-

mint a

Sivatag temeti tréfák, mintha

bokáznának «. Humoruk zörgésében

van valami a koporsó-deszkákkal való hajigálás zajából.

Kétségkívül rideg ez a kintetben

egyszín

eg-j^oldalú,

egészen és

nem mindig

ilyen.

hogy Keményt csak az

bizonyos

világ- s is.

De

Az

élet

te-

nem

ki tehet róla,

örvényesebb része

ér-

dekli? Nincs érzéke a közönséges méretek iránt; szereti a mélyet, a misztikust, a megrázót.

csak

költ:

a

küzd

ir:

filozóf

és

államférfi

emberi lélek történetét

is.

s

Nem-

Történetet

eredményül 12*

180

tanulságok szrödnek

szomorú

le

ket

bl. Egy-egy mondatba lehet

^Vannak

indulatok, melyeket

ban nem

sejteni, annyi,

és rögtön

nem

lioztatni.«

—

érteni,

megfigyelései-

összegezni:

els mozzanataik-

mint késbb nem érteni

annyi mint állandóan kár-

^Rögeszméink gyakran vétkesebbé

tesznek minket és szerencsétlenebbé mást, mint btineink.«

— »A bels meghasonlást csak az idézi

ha tetteinkben hiányzik a nemesség

el,

azok

a jog

sokaság

gunk

által, «

Ily

szinével

által,

helyeseltetnek

birván,

stb. stb.

van a Kemény

költészete,

vészbe

de

érz hsei,

sodor

s

a

ily

kiket túlhajtott

viszonyok hatalma

összetör. Cxyulai Pált, els regénye hsét, a

delme iránti

tele

a megdöbbenés

emberei egy-egy

vigasztalás, i^z

alapeszme nemesen

erényük

a

de elitéltetnek egy egyén: önma-

megdöbbenten tartalmas eszmékkel

még nem

ha

s

ragaszkodás és hála;

Jen

feje-

grófot

(Ködlépek) a boldogi tani- vágyás jóindulata; a

Mikes fiukat (Özvegy gédség;

Péchy

buzgalom;

és leánya) a rajongó

gyön-

Simont (Rajongóh) a vallásos

Verböczyt (Zord idö) a hazaszeretet

181

döntik vég-pusztulásba. Kegyetlen erkölcstan. Te-

csakugyan báb vagyunk, hitvány játéksze-

hát

rek a sors kezében

s

az egyén minden nemesebb

tartalma

daczára

csak szalmaszál a kényükre-

kedvükre

dühöng

viszonyok forgatagában? Hol

Az

itt

a költi igazságszolgáltatás?

az

emberiség iránt? Lelkünknek hát, ha

oly nemes, nincs annyi hatalma, tisztán,

iró részvéte

még

hogy akaratával

ellenmondások nélkül diadalt arathasson

?

Nincs! mondja Kemény. Hiábavaló erlködés minden.

De

küzdelem nagy látványa

ez aránytalan

már magában véve

is

elég arra,

hogy láttára

részvétet erezz, borzongj és összerázkódjál, mert

a mi eltted

nemednek

foly,

tényleg

története,

Kemény

részvéte

a dolgok lényegének

—

nem más, mint

nem érzelgésbl

áll,

hanem

— roppant járó — fölmu-

lelkiismeretes,

megfigyeléssel és tanulmánynyal togatásából.

saját

a^ emher tragédiája.

Alakjaiban az emberi lélek termé-

szetrajzát tárja fel hiven, részletesen, és

alább az eladás módjára gondolva

Csak egy példát hozok lány-gyermekekrl

leg-

— meghatón.

Mikor a koránérett

fel.

beszél.

—

»

Vannak gyermekek,

182

más

kik mintha egy

világból emlékeket, tapasz-

talásokat és érzéseket hoznának magukkal,

még

betket

a

már nagyok

Ezek a csodálatos lények

mesek.

—

alig ismerik,

kiknél a növés

jellegén,

s értel-

úgymond

lassabban halad, de az arcz

gyermekévek fátyolán

a

—

midn

át

már egy

késbbi életkor kiképzett formái láthatók; ezek a

kecses

komoly,

és

kik bábjaikkal

a

vidám

költészet

és

méla tündérek,

nyelvén beszélnek,

gyermekjátékaikba az ifjúkor ábrándjait vegyitik és kicsiny székeiken szótlanul ülve,

korúak társalgása

foly,

leszállt és

és megítélnek; ezek az

a földet egy perez alatt ismer

angyalok, kiknek mosolya körül felleg lebeg:

—

is

egy rejtélyes

nem szoktak sem hosszasan

ha beteg fejecskéiket és forró

sem,

érett-

bár ügyelni sem látszanak,

mindent felfognak, éreznek

égbl

mig az

élni,

ai'czukat

vánkosaikra hajtják, hosszasan szenvedni. Életök

meseszer, természetök talány, kimúlásuk len ..

.

Nem rok a

vélet-

11} eu volt a kis Ameline.«

tudom, érzi-e más, de én kiérzem e so-

közül

fecsegés

az

iró

kedves

—, szive

dobogását.

mvészete, hanem

Ez nem a

lélek-

183

búvár mély megilletdése. Annyira megfigyeli a dolg^okat,

elméje és

hogy nem maradhat meghatottság

S a milyen

kül.

a

a küls

meglátja

Egy

részletét.

szikár, borzas s kopott

a mit

ló«.

leir,

ló

észreveszi,

»madárhusu, kisded,

szr,

de kiformált izmu

S meg lehetünk róla gyzdve, hogy

olyan

megfigyelés

természet minden

szempillantásra

hogy a hegyi utón üget

mokány

nél-

ersen bonczoló

s

tüneményekhez, ép oly biztosan

lelki

tisztán

apró

szeme van

éles

a

s

öltve járnak.

A

h

kép, mely mögött a komoly

lelkiismeretes

tanulmány kar-

természetet egyszerbben és iga-

zabban egy regényírónk sem

tünteti

fel,

bár

jelenségeire mindig hull valami az iró egyénisé-

gének hangulataiból. íme, egy bájos és tartalmas kép a

kés szrl: »Ess,

majdnem kánikulai meleg szikrázott

volna

és

szokott

csillogott,

rendjét

akarna visszalépni.

A

nedves napok után állott

be.

A

h

lég

mintha az év elvétette és

augusztus

közepére

verfényes lankán pásztor-

gyerekek szedtek piros mezei epret, az ut szélein

minden nagyobb kövön hemzsegett a kutó,

mintha él kláris-gyöngyök pörgenének szét

s

184

gylnének megint

sürii

csomókba

a krisbokor és kökény,

Nemcsak

össze.

de a cseresznye

is

vi-

rágba borult; a gyümölcsfák rügyei megindultak s

a második

merültség hinni

—

nyár

a magát fitogtató ki-

ez

annyi termést

szerettük

csakugyan

—

volna,

áldást ígért, hogy

s

miként

fogadkozásából

teljesíthet valamit.«

S ugyanaz

mely

a lelkiismeretesség,

leg-

apróbb leírásában jellemzi t, jellemzi hatalmas korrajzaiban,

chenyirl

s

tanulmányaiban

is.

a Két Wesselényirl

saykre utalunk. Ezek nemcsak

Csak a Szé-

remek

irt

kitn

es-

arczképek,

de a megújuló Magyarország történelmének leg-

szebben megírt

lapjai.

Közvetlen hatásúak mint

egy-egy jó regény; eszméktl terhesek, mint az a kor, melyet festenek,

nyek mélyéig szelleme.

s

a tények és esemé-

világítók, mint általában

Róla igazán

el

maga

Kemény

lehet mondani:

nagy

a nagyokban és nagy a kicsinyekben.

És most már mondhatja nekem »a belforma

ereje

akárki, hogy

sohasem volt arányban nála

a külforma szabatosságával*, hogy »egyenetlenségeket«

találni

munkáiban, hogy nehézkes és

185

magát keresztül az

szinte

dulakodva

szélés

módjának szabályain

ez

töri

elttem nem von

le

elbe-

és követelményein:

semmit becsébl.

így

maga zord természetességében, durva

szeretem, a

szinteségében, összerázó erejével, szaggatott

Ez

for-

elttem

máival szétdarabolt

lelkével.

különösen

irodalmunkban egyetlenné,

kiválóvá,

teszi

mert mélységes rokonszenvet érzek minden iránt,

ment az emberi hiúságoktól

a ki

iró

s szive

vérét áldozza eszményének: a mvészetnek. Ke-

mény pedig

ilyen iró volt.

róla Péterfy

JenÖ *

»Egy

el,

mit akar.

dogsággal szótlanul arra,

is.

—

A

hanem a

kérte meg.

szó

így volt a

Valahányszor szemben

távozott

elle. « s

nem

Nem

volt

bol-

állt vele:

alkalmas

épp oly kevéssé, hogy nép-

szer legyen. Ma sem

*

irja

valószínleg arcza sem árulta

Nem

hogy boldog,

—

— egy n kezét akarta meg-

kérni, el is indult, ott is volt, jött ki ajkán.

ízben

az.

Törpék gúnyolták

ki,

Budapesti Szemle XXVIII. kötetében megjelent

tanulmányában, mely a magyar essay-irodalomnak egyik io'azi

remeke.

186

kisebb

lármája

tehetségek

talmn némaságát.

De bizom

zajogja

benne,

el

túl

soktar-

fog érkezni

az a kor, mely igazságot szolgáltat s elégtételt

ad

Egy nemesebben érz nem-

e uag}^ Írónak.

zedék, igazi

melynek ersebb fogékonysága

nagyság

körül emlékét, földi

lesz

az

iránt, megilletdéssel, hálával veszi s

könyveit

papyrusoknak,

mánynak, melynek

nem

tekinti közönséges

de isten kezébl nyert ok-

lapjai

egy halhatatlan szellem

álmait és titokzatait rejtegetik.

MÁSODIK BÉSZ

FORRADALOM 1840-1848

Széchenyi megtartotta a

munkásán

negyvenes

a

maga

járt a

vont

föl

és

minden

vezérszerepét. Ildomosán és

óvatossággal, gyakran

aggályok közt.

szele

s

volt,

De csakhamar

belefútt

Hajójára

ers

nem

csak annyit, a mennyi

vitorlát,

múlhatatlanul szükséges ladhasson.

föltétlenül

nemzet eltt, de a felelsséget

érezve, körültekint

tusakodások

évekig

járm haidk frissebb

hogy a

jött az

az emberek képzeletének száz-

rét vásznába. És a gálya akaratlanul

is

gyor-

sabban szeldelte a hullámokat. Kéjes öröm hatott át

mindenkit

Több

vitorlát!

s

egyszerre fölhangzott a jelszó: Föl,

valamennyit!

Mily pompás

érzés repülni! Mily féríias mulatság a küzdelem!

190

Egy

fiatal

mind-

üg-yvéd, KossnfJi Lajos volt

A

ennek az oka.

pozsonyi országgylésen

» Or-

szággylési Tudósitások« cziraén egy knyomatos lapot szerkesztett, mely nagyon élénken kihatott

a közszellenire

ságot

Ez

szenvedett.

neki arra, liogy

alaposan

késbb bárom

melyért

s

az

kitnen

id

éppen elég volt

megtanuljon angolul

megismerkedjék

Shakspere

Alkalomnak pedig a lebetö legjobb hogy

az

egész

osztatlanul

veszedelmesebb indította bele:

nemzet

feléje

rokonszenve,

forduljon.

bseivel. volt arra,

szeretete

ember volt mint valaha.

a Festi

HirJap-Qt

orgánum valóságos hatalom góczpont,

melyben

s

Mikor kiszabadult,

s

fél

Meg-

év se tellett

hatvan elfizetjét ötezerre vitte

Szellemi

évi fog-

föl.

Ez

az

az ö kezében.

lett

összefut a nemzeti

akarat és aspirácziók minden sugara, hogy annál

ersebb fénynyel verdjék vissza a háborgó közhangulatra.

Az els

figyelemmel

kisérte

közérdek dolgokról

hirlap

az

volt

európai

nálunk, mely

viszonyokat és

tanulságosan, szinesen,

iz-

gatón beszélt. Széchenyi aggódva nézte a rendkívüli

hatást,

a nemzet vágyainak mind meré-

191

szebb repülését, az izgalmat, mit

elidéztek

czikkei országszerte


s

Hírlap vezérellene fordult,

megtámadta Kossuthot. Egy vaskos könyvben, a Kelet

Ne'2)e'-hen

tatlanul vészbe

vádolta

mint a ki múlha-

be,

fogja dönteni a nemzet hajóját.

Kossuth elbb rövid czikkben, késbb

terjedel-

mes röpiratban válaszolt a vádakra.

Titánok

mérkzése

volt ez,

két lángelme harcza,

tragikus, vészes összerobbanás, de végre

heves,

is,

ennek

elbb-utóbb meg kellett történnie. Mindketten a

nemzet javát akarták, de módjaik oly különbözk voltak, mint természetök.

bennök.

Az

Két

elv ütközött össze

arisztokrata Széchenyi, a ki

fölött folyvást zsarnokoskodott*, elitélte

érzelmi

politikáját; a

»

szive

Kossuth

demokrata Kossuth pedig

mitsem akart hallani a hideg ész kizárólagos diktatúrájáról

s

szilaj

pathosábau az alkotmány

sánczain kivül álló Magyarország szive dobogott föl.

Széchenyi fölöslegesnek

tartott

immár min-

den további agitácziót, mindennapi, rendes han-

gyamunkáról beszélt és

s

törekvéseiben a frendekre

kormányra támaszkodott;

középnemesi osztály gyermeke,

Kossuth,

mint a

szakítani

akart

192

végkép a haladást bénító múlttal,

s

a felsbbség

szkkebl gyámságával szemben

atyáskodó,

a

nemzet zömében kereste a szentesít hatalmat és

megváltó biztosítékokat.

Minden közeledünk.

sok

arra mutatott, hogy válság felé

jel

A

közvéleményben nagy volt a zavar,

ellenmondás,

az

—

de

az izgalomban

ég

kedélyek egyelre nem érezték a veszedelmet

maga Kossuth

is

Széchenyi

látta

vetkezni

jól

fog.

Vezér szerepe

lehetett

ellene

meg

s

hitte a forradalmat. is

jósolta a mi kö-

Többé nem hallgatott rá véget

A

ért.

a szivekben

intézett

ezt

s

Nem

eloltani.

senki.

zászlót Kossuth lo-

a nemzetet Kossuth

bogtatta,

lángolt

agyrémnek

s

a tüzet

használt

támadás, vagy

Az

vitte.

tüze

nem

többé

semmiféle

itt

cselszövény.

Az

sem, hogy a Hírlap szerkesztését ravaszul kijátszották a engedélyt.

kezébl

bütt, s gyújtott,

Minden bizalom öszpontosult, dott.

A

s uj

lap indítására

Megtalálta a

maga

nem kapott

hatáskörét egye-

lelkesített, érvényesült tovább. feléje fordult,

minden

hit

benne

minden remény nevéhez kapcsoló-

közvélemény így

szólt hozzá:

»Légy az

198

aj

idk

apostola,

az uj eszmék történelmi vég-

mások nem mernek! Légy

rehajtója! Tedd, a mit

követel, elszánt és merész. Ez a kor a tiéd!«

S

megértette

e szózatot.

Lángelméjét az

adott viszonyokhoz képest használta

Minden

föl.

beszéde fölért egy-egy cselekvéssel. Ily értelem-

ben

egészen a tények embere

szó is

kotmány, Eötvöstl a

elre

volt.

Maga

ez a

tle származik, mint Széchenyitl az kétely.

jogaink

Tenni, cselekedni,

minden kedvez alkalmat

törni, fölhasználni

elsikkasztott

al-

visszahódítására:

ez

volt

programmja. Merni : ez volt végzete. Mit a türe-

lem

!

Elég volt belle

!

Megszenvedtünk

ven. Századok tanulsága áll mögöttünk.

nem

érte

Az

b-

okos-

kodás,

a Imza-vona

halála.

Batthyány Lajos elég értheten hangoz-

tatta:

»Nem

reformerekre,

mint a tettek

egyéb,

—

izgatóra, vérebre,

mely folyvást a kormány fülén csüggjön, van szüksége most a nemzetnek

!«

Szorítani Bécset,

legyzni Metternichet mindenáron gulat.

Széchenyi hasztalan támad

ellene a Politikai

:

Ez a közhan-

még egyszer

programm-töredékhen: Kossuth

belépése a követek házába Endrödi

!

Századunk irodalma.

már valóságos 13

diadal-

194

menet.

A

kor lelke rezeg hóditó szavában. Két-

Nem

szer beszél: két csatát nyer.

Ekközben a Gondviselés

Ellenállhatatlao.

a külföld

gítségére jön

Kossuth tisztán

kormány

s

szemben. czius

Francziaország köz-

Az elnyomott Európa lángba

lesz.

látja,

se-

is

Kitör a

eseményeiben.

februári párisi forradalom.

társaság

lehet legyzni.

hogy képped

el

borul.

a bécsi

mennyire készületlen az eseményekkel

Most vagy soha! Ez az

harmadikán

tartja

meg

hires,

Már-

ö ideje!

nagy beszédét,

melyben az egész magyar alkotmány átalakítását indítványozza,

intézend

egyúttal

országot Bécsbl,

felolvassa

a

királyhoz

Ne kormányozzák Magyar-

feliratot.

hozzá

önkényüleg,

nem ért,

illetéktelen emberek, de független minisztérium,

mely

tetteiért

a nemzetnek.

egyformán felels a királynak

A

diimsztiának

népei javát szintén óhajtja. zéssé lesz

hatása gadja.

s

alatt

ez az érdeke,

és

ha

Az indítvány vég-

a márczius 13-iki bécsi események a fels tábla

Küldöttség viszi

ötödik Ferdinándhoz, tése alatt.

is

Min

föl

is

elfo-

Bécsbe a király

magának

öröm!

egyhangúlag

Min

elé,

a nádornak veze-

fogadtatás!

A

bé-

195

csiek tomboló lelkesedéssel várják a küldöttség-et.

Kossuth kocsiját virágokkal borítják

el,

ölelkez-

nek, éljeneznek, könyekre fakadnak. Csupa szeretet, exaltáczió,

megliatottság mindenfelé. Kos-

suthnak több Ízben kell beszélnie a ki

hallja,

kezét

s

boldog, a ki

vagy ruhája szegélyét meg-

csókolhatja. Másnap, a

kés

éji

órákban megvan

minden! Batthyány Lajos a miniszterelnök.

Ekközben Pesten s

márczius

folyt

megmozdult az ifjúság

is

tizenötödike

lelkes

tüntetések közt

Kossuth diadallal érkezett vissza Po-

le.

zsonyba és lázas sietséggel fogott a munkához. Elkészítette

az

uj

törvényjavaslatokat, melyek-

nek harminczegy törvényczikke az

uj

idk

szelle-

mében egy csapásra átalakitotta alkotmányunkat.

Néhány

Az

A

rövid nap

és,

ime, csodadolgok történtek!

ori^zággyülés századok munkáját végezte

el.

jobbágyság fölszabadult, Erdély egyesült Ma-

gyarországgal,

megvolt

a

közös

lett

népképviseletre

a jog és teherviselés, épitett

kormány, a

vallásszabadság, a törvény eltti egyenlség, töröltetett a papi szélhetett.

tized, s a sajtó

el-

szabadon be-

Szóval: a feudális Magyarország ösz13*

196

szeomlott

a jog és törvény hatalmas bástyái

s

közt elállott az iijjáteremtett, egységes magyar nemzet.

Maga

Széchenyi

állt e

most már tagja az els

nagy eredmények eltt

és csodálkozással

A

—

magyar minisztériumnak

független

tdve

is

adózott Kossuth

békés nemzeti újjászületés

egy pillanatra mélyen

De

lágyitotta.

az ö eloszolni igazat.

Ausztria

Az

e

volt a föbaj,

tak bonyolódva.

közti

téren

Az

szokatlannak, is

el-

hogy Magyarország

uj

de

tartotta

oly

és

viszonyát rendezetlenül

megindult reform. stb.

végkép össze

Korvol-

törvények életbeléptetése

rendkívüli nehézségekbe ütközött.

lehetett

szinte

nem tudó aggodalmainak adtak

egymás

lealázónak

szellemének.

dics látványa

meghatotta,

mányzás, hadügy, pénzügy

Nem

megille-

s tisztelettel

a következmények, fájdalom, mégis

hagyta az annyi

csak

—

Az udvar nem-

magára nézve némileg az uj kormányi'endszert.

könnyedén parancsolni mint

azeltt, a hatalmaskodás törvényes korlátok közé volt szorítva s a megváltozott viszonyok mögött

Magyarország különválásának rémképe kisértge-

197

S ekkor támadt a pokoli gondolat: zava-

tett.

rokat

zúdítani

visszaállítani

rendszerét

!

Magyarországra és a zavarban

a

kormányzás nemzetbénitó

régi

Föllázadtak a szerbek.

Jellasicli, hor-

vát bán, megtagadta az engedelmességet

Erdélyben

verkezett.

magyart.

mve.

Nyilvánvaló

Jellasich

nevében! friss

A

az

oláliság

pusztította a

hogy mindez Bécs

lett,

A

betört az országba.

nagy ábrándokat, az

melyet

»kötelességérzet

már

hónapok

császár

újjászületés

örömeit országos rémület váltotta

nisztérium,

fegy-

s

föl.

óta

bilincsei lánczoltak a

A

mi-

csak a

kormány

gályarudjához«, lemondott. Széchenyi iszonyodva látta

maga eltt

—

Én

a jövendt:

a csillagokból olvasok. Vér, vér min-

denütt! Testvér a testvért, népfaj a népfajt fogja

mészárolni engesztelhetlenül és rülten. Keresztet rajzolnak

vérbl a házakra,

melyeket

le

kell

égetni. Pest oda van. Száguldó csapatok dúlnak

szét mindent, a mit alkotánk.

ment életem

!

Az ég boltozatán lángbetükkel

nul végig a Kossuth neve,

S ekkor,

Oh, az én füstbe

—

vo-

flagellum dei!

ezekben a vészes, válságos napok-

198

ban

megnézni Kossuthot.

kell

magasabb, bátorsága

volt

Az

dítóbb.

egyetlen, a ki

Alakja sohasem

férfiasabb, lángesze hó-

uem roskad

össze, de

fölemelkedik, hogy fölemelje nemzetét

is.

Láng-

lelke végigviharzik, fölrázó szózata végigharsog

az

országon:

a haza!

negyvenkét milliónyi

katonát,

országgylés,

Még

Veszélyben

»Önök mindnyájan

beszédét:

hitelt kér és az

mint egy ember,

ellenségei is tapsolnak.

Kétszázezer

megadja.

áll föl,

S Kossuth befejezi fölállottak

leborulok a nemzet nagysága eltt. «

A

és

én

roppant

khaoszban a szilárdságot képviseli, a kétségbeesésben

a

a

hitet,

bizonytalanságban

az ert.

Szenvedélyes lelke bizalmat önt a csüggedkbe, bátorit és megnyugtat. útja.

Eljöttem,

meg akar

e

jár: diadalut az

hogy megkérdezzem a nemzethalni

akar dicsségesen föl

merre

Minden szava gyzelem a lelkeken:

— tl:

A

?

Ha

gyalázatosan, a

vagy

magyar most nem

élni

kél

tömegben, a haza földét megszálló ellenség

agyonnyomására: úgy olyan

gyáva,

nyomorult

nép,

melynek neve a világ históriájában azonos

lesz

a

szégyen

és

gyalázat

nevével.

Akkor a

199

magyar istentl elátkozott

meg

fogja

közt

a televény

nép,

melytl a leveg

tagadni éltet erejét, melynek kezei búzaföld

sivatag

homokká

fog

változni és hontalanul fog bujdosni a föld hátán,

alamizsna helyett pedig arczul csapja az idegen faj,

t

mely

saját hazájában koldussá teendi.

És

hiába fog fordulni a valláshoz vigasztalásért: az

mvét

kinek teremtési

Isten, a

nem

megalázta,

gyávasága

által

meg bneit sem ezen a

bocsátja

sem a másikon... Fegyverre hát!

világon,

S elkezddött a nagy történet: a halálra szánt

magyarság csodás önvédelmi harcza a lázadó majd a zsoldos császári seregek

nemzetiségek,

szabadság nevében, az igazságért, a ha-

ellen a záért,

a

törvényekért.

Vereségekkel kezddött.

De midn

a vad katonai hatalom már-már befe-

jezettnek

hitte

borzasztó

munkáját

a Dunántúlnak,

a Felvidéknek,

Magyarországot

az

mányának honvéddé

ausztriai

nyilvánította: lett

is

s

ura

lett

a fvárosnak

császárság

s

tarto-

megfordult a koczka,

minden ember, a kaszák, a fejszék

fegyverekké, a harangok ágyukká,

gyermek

s

a diadalmas

hssé még a

csaták hosszú sora

200

bizonyította

mese.

be,

hogy a magyar dicsség nem

Egymásután jöttek a

tokaji, branyiszkói,

szolnoki,

hatvani,

diadalok,

majd a nagysallói, komáromi fényes

tápió-bicskei,

gyzelmek, Buda bevétele dicsségre: az orosz trófa

a világosi katasz-

... az aradi vésznapok

a nagy

és

azután annyi

s

.

.

invázió,

Mért folytassam?

Ez

.

.

.

.

Széchenyinek igaza

A forradalom

legfbb okát a

indítékát,

dése által fölkeltett mozgalomban látta tól tépdesve,

volt.

érzékeny lélek magát vádolta a

bekövetkezett szerencsétlenségekért. tulajdonképeni

váczi

isaszegi,

s

mköönvád-

tévedésének tudatától marczangolva

megrült.

Most már a mi történt,

tisztán látjuk,

nem

hogy mind annak,

volt az oka,

sokkal hatalmasabb viszonyok. dett a vész s föl

nem

vihart

midn

—

»

És

el,

mezkön,

kereke-

azt többé

vádolni a

azért vihar, hogy tördeljen!*

ront végig erdkön,

gondol,

er

ki fogná

fákat döntöget, vetéseket gázol títva

Ezekbl

emberi

kitört:

tartóztathatta.

de a nálánál

—

mert

szóval: pusz-

—

ha arra

hogy ugyanekkor a kóranyagok egész

201

Özönétl

magvát

élet

meg

tisztítja

szórja

a levegt

szét a

s

milliónyi uj

nagy természetben?

Mint egyes embernek szüksége van megpróbáltatásokon menjen keresztül vedések

jusson

hogy

arra,

a szen-

s

el

az

önis-

meret magaslataira: ugy a nemzetnek

is.

Két-

ségkívül

tüzein

nagy

áttisztulva

volt

a

megpróbáltatás,

szerfölött sok az áldozat, de az

és

er, mely

sok,

e rop-

pant küzdelemben megnyilatkozott, annyi diadal és

gyász után mégis

csak megmentette alkot-

mányunkat. És hol van az a magyar ember, a ki sajnálná az áldozatokat s nemzete történetét

ama dics lapok

nélkül óhajtaná átadni a jöv-

nek? Szakítsátok s

pótolhatatlan

ki e lapokat

a történelembl

veszteség fog támadni.

Meghal

egy eszme, mely így örök tanulság, egy nagy tény,

mely a világ bámulatát vívta ki számunkra.

Kiapad egy

forrás,

mely a nemzeti

datlan megííjítására van hivatva

s

erk

szaka-

elnémul egy

hösrege, mel3'nek költészetében több hatalom van,

mint a

fokozatos,

valódiságában.

rendes,

bölcs fejldés összes

II

PETFI 1823— 184Ü

sem várta vészjóslobb

Senki

dalmat

mint

lej

t

mi

jönni, a

jövendk

mi történni

tekintetével

mindent,

lát

számára láthatatlan. Maga

A

kapuját,

utakat tördel

dalmat csinál az irodalomban.

s

akarok egy képet

jövendk forra-

az irodalmi forradalomról

rajzolni.

Petfi föllépését megelzi kell

mi mások

megcsinálja azt

Lantos költészetünknek azt a

meg

lángelme

mieltt Kossuth

a politikában:

Errl

a

döngeti a

is

viharába.

mint a de-

fog,

elre megérzi a földrengést.

átható

tündökl

Egyéniségének

Petfi.

vonásai elre belevil lógnak a Érzi, a

lázzal a forra-

s

melyrl

korát, itt

mely

röviden

emlékeznem: szeretném a finom meg-

203

indulások korának nevezni.

E

kor költi rajon-

góinak az öszhangért s iszonyodnak mindattól, a

A

mi nyugtalan.

természetes, a szilaj, a féktelen

érzelmek, a heves kitörések számára nincs hely ez elegáns költészetben.

Németes érzelmesség

lagymatag általánosságok adják meg

bizonyos

uralkodó jellegét.

Költink kedélye

alig fog föl

valamit a valóból. Énekelni tudnak, de

nak igazak

ket

s

lenni.

nem

tekintenünk, mint automatákat, kik az

hatását

teszik

hidegek,

nem

mozdulataik,

a

tud-

Bizonyos értelemben úgy kell

szemlélre,

—

de

élk

vértelenek,

élnek. Meghatottságuk diskrét mint

szenvedélyeik

elkelen

fagyosak,

érzelmeik félénkek. Nincsenek eszmények nélkül, de ezek az eszmények csak ékes bábok; nincse-

nek mvészet nélkül, de ez a mvészet nem egyéb, mint formacsin. Mindjobban eltávolodnak

az szinteségtl

s

mindjobban közelednek a ha-

zugsághoz.

Ments nek -

hogy ez akkor népszer költk-

isten,

ma már

csak tekintélyes kísérteteknek

—

érdemeit kisebbíteni akarjam. Erényeik kizárólag az

övék,

hibáik

pedig kétségkivül a koré.

De

204

lia

kissé megtekintjük stiljöket,

mely költészetöknek küls képe:

luságos

stilt,

Ízlésünk

föllázad

ságunkat.

Az

s

nem

birjuk elfojtani boszu-

hogy meg akarnak bennünket

fáj,

Finomak

csalni.

ez érdekes, ta-

minden bens-

és érzékenynek,

ség és mélység nélkül.

A

legbaszontalanabb mo-

tívum a remegések, megindulások egész vibrá-

képzeldésükben, de szívok nem

czióját kelti fel

érez belle semmit.

de

lepni,

meg tudnak

Kifejezéseikkel

nem tudnak meghatni. Soha

czifrább,

ragyogóbb szavak nem takartak több ürességet.

Azt mondják: minden kornak megvan a maga

Ennek

istene.

bizonyos,

hogy

megvolt a magáé, de az

is

nem

ez

kendzte magát

s

Az aprólékosság lényeg. leti

Elkel

volt

híveitl

volt

a

igaz is

isten.

is

Ersen

csak ezt várta.

fdolog;

kisszer a

a

nyugalommal mélyedtek

el

képze-

világuk szemléletébe, és semmibe sem vették

az elttük czikázó életet.

E része

költk legnagyobb Bajza körül

s

legszámbavehetbb

csoportosult.

A Zarándok

Andalcjás költje a gyöngéd és olvadékony

lemek egész raját vonta maga köré

s

és

szel-

ambrózia,

205

nektár és

dolgában jó példával járt elttük.

stil

Sajátságos, különös látványosság uttal

kritikus

hirdet, a

is.

Elméletben

A

!

mester egy-

sok bölcs dolgot

miket azonban gyakorlatban nem követ.

Prózában természetesen

beszél,

A

mennek

tanítványok

vakon

versben deklamál.

utána

és

még

jobban deklamálnak. Arasznyi körben forgolódnak és

kinosan gajdolnak.

szinte

eltorzulnak

a

A

romantikus indítékok

kezökben

s

észrevétlenül

klasszikusabbak lesznek, mintsem kívánatos volna.

A

szerelmet

indulataikhoz

nem tudják

elképzelni lugas nélkül;

múlhatatlanul

szükséges a gitár.

Elttük van a szabálytalan ers természet tüneményeivel úgy bánnak

el,

mintha egy

ültetnének:

Falu végén erd,

Erdben magány,

A

magányban

sir domb

Hársak alkonyán.

Domb

körül csörögve

Omlik a patak,

Hársak

közt

madár zeng,

Szellk ingának.

és

alléét

206

Képzelhetjük,

ha

e

versekben

esetleg

lyád;

megszólal a nép, a ha-

A

vagy a pásztorok!

lászok

fog beszélni kedveséhez:

h

párnád:

»

s

halászlegény igy

Szerelmem

karom;

nyájas szivdalom!«

beszéd lesz az,

furcsa

miféle

lesz nyoszo-

álomkéjhe

ringatod:

a szerelmes bojtár

nem

azt

mondja: bolondja lettem annak a kis lánynak!

hanem

igy fog szavalni:

ez von engemet.

met

!«

—

De

junk inkább

Édes képe

hát hol ?

»E tündér varázsia meg.

itt

a

tölti

be fájó szive-

mvészet? Mit bámul-

Kimoss bobeszédségét-e, a

ki egy

(nem meri azt mondani: megsebzett

»sértett«

vagy megltt) galambról egész vagy Császár Ferencz melyekkel csak

a

kis

kétségbeejt

eposzt

ir,

sonettjeit,

ostobaságai verse-

Trissotin

nyezhetnek? Vagy tán Hiador ürességeinek hódoljunk

s

magas szépségekül élvezzük az

ilyen

badarságokat; »0h hölgy, te szebb vagy a szépségnél

magánál!

tatlan maraduál!»

lóban,

a halál volnék, te halha-

kitn

Mindezek

dolgok arra,

láttassák velünk: mily fokú ez az

liogy tisztán

eltévelyedés

Ha

s

hova szkült a

semmi egyébre nem

lira tartalma.

valók.

Va-

207

És a közönség? A az illattalan poézis,

közönség-et elbájolta ez

az epedések e kecses moz-

A

dulatlansága, ez a kitömött természet.

müdarab zord fenségében BánJíhán sorsára »kannibáli

mrl«

s

—

valódi

gondoljunk csak

itt

a Két szomszédvárról, mint

elhangzott Ítéletekre

—

csak

a durvaságot látták, de fülsikoltottak a gyönyörtl, ha kezökbe ellátott csiszolt,

egy körbefutó rímekkel

tévedt

melyet

költemény,

mig laposságát

szerzje hónapokig

teljesen

irók jobbjai azonban

—

guk

hibákba

is

beleestek

a

eltalálta.

Az

bár többé-kevésbbé ma-

—

ersen érezni

kezdték már a fölfrissülés szükségét. Bizonyossá

hogy ezek az erszakos túláradá-

vált elttük, sok,

ez

a

stil,

ez

a túlfinomitott

és

dagályba

vesz

költészet sokáig

Elre

láthatólag saját pompája terhei alatt fog

nem

tarthatja fenn magát.

összeroskadni.

Olyan ez a költészet mint egy ragyogó diszterem, és

elkelk

egy fényes találkozója.

szalon:

A

kik

a kiváltságosak itt

kifogástalanul vannak öltözködve,

megfordulnak:

küls

megjele-

nésük hóditó. De a boszantásig feszesek, a meg-

208

döbbentésig szellemtelenek.

Hajuk épp

oly szé-

pen fésült és fodrozott mint gondolataik; nyak-

kendjük csokorkötésében annyi

a mvészet, mint

egy szonettben; arczuk oly nyugodtan, oly szenvmint lakkczipik,

telenül ragyog,

s

hangulataik

harmóniája mindig velük van mint a zsebkendjük.

Ha

tyííiket

saját

a lanthoz nyúlnak: glacé-kez-

esetleg

nem

vetik

le.

Ábrándos szórakozottság,

nagyságuk fárasztó érzete

kéjelmetlenségei

sugárzanak

Kecses léptekkel járnak

föl s

s

a kimerülés

ránk

alakjaikról.

alá az ékítmények-

kel túldiszitett teremben, melynek levegje fszeres és forró.

Illemesen,

formulák szerint társa-

lognak egymással, de minden jóakaratuk és rekvésük daczára sem tudnak fölélénkülni, érzik,

szellemtelen

annyiszor megkínozták

egyéniségök

minden

rettent hatalomnak: fojtó

ügy

mintha beszédjök nem volna egyéb, mint

az az álmosító,

már

tö-

ereje

az

gze egyformává

Azt a ragyogó

s

csevegés,

melylyel

egymást és hogy áldozatul

unalomnak. szürkiti

esik

A

egy

terem

mindnyájukat.

régebben kényelmes és

b klasz-

szikai öltönyt is hiába szkítették magukra,

—

209

nem

az

ér

mozogni

immár ördögöt sem,

—

benne,

fuladoznak,

—

—

tudnak

alig

a szorongás,

a hség, az egyhangúság szinte trhetetlen.

Mindenképen válságos állapot

Olyan

volt ez.

melyben a kábult

fizikai és szellemi enerváltság,

agyvelket csak egy gondolat foglalhatta fog

uszának,

nem

csakugyan

történt

is

szellem

Egy

daezos,

minden elleges bejelentés

nélkül,

durván

szinte

erszakosan fölszakitotta a

és

terem nehéz ajtószárnyait

hogy megjelenése talán elre.

rontott teljes

nem tördve

s

azzal,

szalon-ellenes, izgatottan

Elég volt egy pillantása, hogy

egészében

begombolt,

Valami

valami.

várt, hihetetlen és csodálatos.

ers

mi

S hála az eredetiségek géni-

történni?

itt

el:

fölfogja

szorosra

letépte a fojtogató

a helyzetet.

fzött,

fuladozó

Az

állig

alakokról

nyakkendket, leszaggatta a

szk, alkalmatlan ruhákat rongyokat szétdobálta.

s

a kezében maradt

Aztán oda rohant a

ablakokhoz,

jól

hatalmas ökölcsapá-

elzárt,

óriási

sokkal

darabokra zúzta az üvegtáblákat, utat

engedve isten szabad levegjének, a nevet rónák friss illatának. Endrödi

:

Századunk irodalma.

14

210

A

teremben vésztjósló moraj támadt. a megbotránkozás

háborodás,

A

föl-

általános volt.

Petricsevich-Horváth Lázárok,

a

A

Hazuchák, a

a Baltások, a Bangók, az TJrházyak,

Hiadorok, a Benó'flek,

Snjánszkj-ak

és

Pajerek arcznkból

onnan pro-

kikelve menekültek egy szegletbe

s

testáltak a hallatlan merénylet, a

rendri kiháa

— szörny

légvonat valóban

kegyetlen

gás, a botrány, a szentségtörés,

légvonat volt.

Az

A

ellen.

éles, friss

meg

leveg szabadon hullámozta

végig a termet, kioltogatta a csillárok lángjait, belekapaszkodott a diszitmények szöveteibe, mint a vitorlákba

s

megforgatta ez elkelen sápadt,

a korszellem áramlatai ellen magnkat köpenyeik-

shawljaikkal

véd

és pantallonokat.

Az

kel,

nagyobb mérveket gonddal

zuhannak

ékitett s

pulcinellákat, harlekineket ijedelem, a rémület,

öltött.

terem

Azt

hitték,

boltozatai

a

mind

nagy

rögtön rájuk

ugyanekkor a költészet egész világa

összeomlik körülöttük.

Az

a sok rémült arcz mind azt látszott kér-

deni: Ki merészli ezt?

Ki

tör e szentélybe ha-

ramia módon, durván, minden illemi'l megfeled-

áll

nem respektálva semmi

kezve,

tisztelve semmiféle formulát s

mint a

jogot,

saj-\t

ökleit?

ember ? Ez a paraszt Ki

—

?

Egy

mény erély

.

nem ismerve más

Ki ez a rettenetes

.

vérmérsékü

szilaj

kinek életeleme a dacz, a küz-

a világgal. Szelleme szinte keresi,

áll

felhk madara a

óhajtja az élet vészeit, mint a

nagy idket, lesz

s

fogni

jelleme.

Nem

e sasból — elre látható

tisztességes baromfi,

—

soha-

ezt az oroszlánt

sem lehet az irodalom társzekere

semmiesetre elé

ke-

magában, vakon hisz eszméiben és

bizik

harczban

sem

s

Önfej, erszakos, kíméletlen. Rendület-

delem. lenül

ifjú,

?

heves,

nem

tekintélyt,

ló

Nem

lielyett.

Arczára van

született szolgának,

irva

egész

sem másolónak.

fog bizonyos ütemben szökdécselni és cso-

bicskolni mint a közkertek szökkútjai, de rob-

banni

s

i'obbantani fog mint a vulkán. Kopottas

ruhája daczára, melyen az élet tüskeszaggatásai s

az alföldi

büszkén sen,

de

áll

sár

nyomai még

meglátszanak,

a terem közepén, büszkén,

ggje nem

lása annak,

jól

hogy

egyéb, mint

— Petfi.

Es

st ggö-

egyszer ez

beval-

nem vonható 14*

212

Szeme villáma nyíltan

kétségbe.

semmit sem

tart lehetetlennek

hogy

hirdeti,

magát inkább

s

érezve mint tudva, harsány hangon rázza föl a

hüledez, diderg társaságot.

—

Akarjátok

szerelmet bilincset,

vagyok? Imádom a

tudni: ki

a szabadságot.

Gylölök minden

minden képmutatást

és hizelgést. Ezzel

meg

megmondtam nevemet. a költészet

szekér,

Ti

mely ballag széles ország-

utakon? Hazudtok! Sas a

költés: hol

nem

senki sem, arra indul fennen, szabadon. hiszitek,

hogy

szk

hogy

azt hirdetitek,

és kiváltságos világát

a teremnek a falai határolják,

járt

Ti azt

ennek

hova csak fény-

mázos czipkben lehet bejárni illedelmesen, holott

a

költészet

bocskorban, tudni,

mi az

st

szentegyház

mezítláb

igazi költészet?

Ti az élet habzó italától és

is

ambróziáról

meg

oda belépni

s

szabad.

A

—

Akarjátok

sziv fölkiáltása.

undorral fordultok

el,

—

de

nektárról fecsegtek,

azért deresre huzatjátok a parasztot, ha keserves robotját

nem dolgozza

a legkisebb

le.

szélfuvástól,

Féltitek parókáitokat

de

nem

éreztek lelki-

furdalásokat, ha elttetek az inség fökokog. Azt

213

vagytok a Múzsának, pedig

hiszitek: fölkentjei

csak cselédjei vagytok. Félisteneknek képzelitek

magatokat

nem vagytok egyebek mint

s

kor-

mánybiztosok, prókátorok és táblabirák. Ti a uuilt

fázékony emberei vagytok, halottrablók tok

fölássá-

a holt idt, hogy babérokért árul-

sírjából

hassátok,

!

de én tégedet üdvözöllek, te a beteg

emberiségnek orvosa: jövend! Oda nézzetek!

S

ifjúi,

romlatlan

lelke

hevétl elragad-

diadalmasan mutatott a terembe nyilazó

tatva,

nap szabadon szétöml sugaraira, melyek oda-

künn megvilágitották, fénybe boritották az ertl s

bájtól duzzadó természetet: az elhagyott alföldi

tájakat, a messze terül rónát, a

a magányosan

ságot,

reng tavában gulyát,

vadon puszta-

álló csárdákat,

a délibáb

vágtató méneket, a kútnál delel

a botjára

támaszkodó juhászlegényt, a

száguldozó csikóst, a lovat lopó betyárt, a küzd,

szenved

népet,

a szegénységet,

a nyomort, az

egész életet.

S a keresztültört ablakon beáradtak, beözönlöttek

a

költ

dalai,

eredetiségével, természetes,

a

népköltészet

friss

könnyed bájával, he-

214

ves szökelléseivel, lengén és gyújtón mint a nap-

Az egyszer, szívbl fakadó

sugár.

szivhez

s

szóló dalok egész dagálya csapkodott föl e rideg

megannyi ostromló, zeng

falakra,

emelve a nemzeti

érzés,

a nemzeti ritmus édes

tömbökben buzogtak

zenéjét. Pazarul, ers, széles

gadóknak

tetszettek,

voltak akkor,

dobálták

ép oly megra-

min

mint a

impozánsok

a gylölet és harag

lia

ég

köveit

föl.

Az eszmék e

játsziságukban

enyelgésiikben,

s

hullára, árjain

és

álmok végtelen világa reszketett

dalok árján. Meglátszott rajtok, hogy költjük az

érzelmeket, melyeket tolmácsol,

nem gubbaszkodó

árán szerezte meg, de átéli minden

elmélkedés

minden paránya rezeg a

izében

s lelke

lástól.

Tekintete, mint a villámé, hirtelen fény,

gyors, és

intenzív

s

ha a természetre

meghallja a

nagy

zajt

s

e

különös, khaotikus

lármában tisztán az egyes hangokat. hall,

és szinek

a fény és árny minden játékát; füle

összeségét,

lát,

veti: széles

Szeme észreveszi a formák

mély.

fölindu-

És

a mit

megérint: elevenné lesz költészetében.

Szabatosan

fejezi

ki

mindazt,

a mi

az emberi

215

lélekben s a természetben zavaros és határozat-

Meglátszott rajtok, hogy költjük

lan.

utak porát, hogy

a járt

nem

nem

tiporja

íog összeférni az

akadémiai tanokkal, pályáját nem engedi kiczéde

géreztetni,

ntakon

ntlan

tör

elre, mindig

mint a kit pusztító

hevesen, mindig izgatottan,

vágyak kergetnek a bizonytalanba, hogy valamit fúltaláltassanak vele

igazságait tépnie.

addig zik, mig a költészet

omló vérével kell

saját szivébl,

Teljes,

dalokban,

gása

s

hatalmas

melyeket

reszkettetett

egyéniség

tnt

föl

e

az indulatok örökös háborés

melyekben volt minden:

öröm, bánat, boldogság, boldogtalanság, lágyulás, de

ki-

düli,

el-

nyugalom egy szemernyi sem. Szár-

nyaiknak kibontott lobogója

uj

idket

hirdetett.

Azokkal a lánczokkal, melyeket a múlt hagyott nekik

örökül,

fölrepültek

az Olympra és egész

tündökl mivoltában ragyogtatva a magyar géniuszt: világgá szálldostak.

Mit tördött ez a lángelme

azzal,

hogy er-

szakos, nyilt föllépése ijedelembe ejti s haragra ingerli a vérszegény kritikaszterek tömegét

!

Ot-

romba zajukat csak annyiba vette mint a legyek

216

Edzett, nagy szive volt, alkalmasabb

dongását.

arra, liog}' a szenvedések lángjában szétpattanjon

mint a porczellán, semhogy megolvadjon mint a jégcsepp. Érzelmei azért nyertek felséges kifeje-

mert ers lelkén viharoztak keresztül. Jól

zést,

hogy csak a

tudta,

költk érzelmessége

férfias

Megvetett mindent,

igaz.

a mi chablon.

Szilaj

pegazusa ki-kirántotta magát a külidom zabiái közül, de a tartalom, a gondolat fölött föltétlen

ur volt. zicziói

gasát

Szaggatottaknak tetsz merész kompoközt

mintha mindig az ödai fenség ma-

csapkodná.

A

szikrázó

ötlet,

a meglep,

ragyogó ellentétek, a képek és hasonlatok egész raja, neki

csak eszközök. Nála minden érzés

megkapó gondolat alakjában gondolat mást teremt

s

minden

az egészet egy villámló

szép eszme koronázza meg.

Nem

sokat gondolt

hogy költészetének némely virágait a

vele,

félig-nyiltukban rázza len

jelenik meg,

gondolata sem,

le;

uj,

tudta,

szél

hogy nincs egyet-

mely végkifejlésében ne az

örökszép ideálnak hódolna.

E

büszke, férfias dalok a klassziczizmus om-

ladozó épülete körül mintegy tüntetleg, szaka-

217

datlamil zengettek,

zúgtak

föl

azok a

annyi katona tel,

—

—

harsányan

távolról pedig

szilaj

énekek, melyek

aczélizomzattal,

ers

— meg-

szervezet-

sápadtan, rongyosan, de a század nagy esz-

méitl áthevülve, bátran közeledtek

Kezökben

súlyos fegyverek, léptök nehéz, zúzó, dübörg,

igy

törtek

el vad szabálytalanságban

mélységekbl

s

ijedten

zörg

robogásukat hallva, zord elnyo-

mulásukat látva: ez ájuldozó korszak zsája

a

—

dobta

ki

lojális

kezébl hangszerét

magukra hagyva elképpedt

lovagjait,

múés

dicstelen

futásban keresett menedéket. íme, Petfi föllépésének fontossága a magyar költészet történetében. Rombolásra született, hogy

teremthessen.

az, a ki a

végtelen világgá tágitja

Az

teljes diadalra vezeti.

ból

szédületes

gasba és

ott

s

múlt szobaköltészetét a nemzeti költészetet

ismeretlenbl, a homály-

gyorsasággal emelkedett

tnt

el

Ámulva nézünk most ez a tüneményes,

is

»a fény az ür

a ma-

birodalmában*.

ama

pontjára, hol

gazdag fényforrás kilobbant.

De, szerencsére, eltnésének képzelete

nem egyéb

mint szakadatlan megjelenés a valóságban. Hal-

218

E

lani véljük szünteleu.

ket,

zengte

hogy

szeressék.

múlni,

velk

az élet és

s

alkotása

:

Századok

a

halandók

üdén

fája

;

de az frissen

is

egymásra hulló romok mellett

az

múlva

is.

zúggatja ágait, de

föl.

el-

mvészet sok veszend

költészetének

virulni

villámok

fognak

jelenktl agyonhonorált álnagyságok,

szabad

századok

volt,

hogy csodálják, még

halhatatlansággal ezégérezett

fog

ki el-

ember

volt mint költ:

több

és vértanú. Megérdemli,

jobban,

ö

A

mindig bóditó és bájos marad.

liaug

hs

természetes, cseng, igaz

Az idk

nem

tördeli

le

a

;

pusztító

nem

bontják, de

fénybe

csak

vihara csak meg-

égetik

Lombjai közt mindig édesen fog csattogni

szerelem

csalogánya,

s

koronájának

sudarai

fölött

mindig büszkén fog lebegni a szabadság

sasa.

A

násai,

modern kísérletezk tévelyg kiroha-

vissza-visszatér

lenül bájos s üdülni,

ert lesz,

kapkodásai

üres

s

nemzedék

nemesen

vigasztalódni,

gyjteni. költészete

Heve

után

majd

férfias

minden ujabb az

végte-

egyszerségeihez

lelkesedni

mindig

s

bellük

fölrázó

uj

erej

mindig hatalom, merész pálya-

210

futása

mindig-

Bátran latát,

csodált és eltnése mindig rege.

alkalmazhatjuk

rá

Taine remek hason-

melylyel e kiváló aesthetikus Mussét akarta

jellemezni:

»Ugy vágtatott

mezn

mint a

növények dús

keresztül

ágaskodó nemes paripa, melyet a

hajt

elre

tartani,

hogy

orrlyukakkal

rült rohanásban,

—

lehet

mindent összetör

s

tágra

nagyszer

és a roppant ég

illata

nyilt

újdonsága

az életen

attól

végül magát

is

össze fogja

Valóban összetörte. De ez az összezúzó-

törni. «

dás a mi Petfinknél egyúttal megdicsülés. Halálával

uj

élete

kezddik

kinyilatkoztatás. Öt

mködése most

s

magát ép

is

tüneménynek

oly

lehet tekinteni, mint rendkívülinek azt a körül-

hogy magyarnak

ményt, tény,

született.

hogy bár az egekig emeljük

mindig mélyen meghatnak, tetlenül

csak hetni.

Mert annyi és

érzései

addig eszméi érin-

hagyják a közlelkietet. Igazi nagyságát

századok

Nem

múlva

fogjuk

a múlthoz: a

teljesen

jövhöz

megmér-

tartozik.

III

ÁTMENETI ELZMÉNYEK A

költészet

diadala

nem

nemzeti

irányának ez a fényes

történt oly eg-yszerre, oly hirtelen,

mint a hogy Petfi föllépésének rajzában föltüntettem. Voltak

elzményei

nem

s

lesz érdektelen

bennimket ezek fölött — ha kissé elterelnek tárgyunktól — kissé elmélkedni. Hogy oly nais

gyon késn ébredünk tudatára valamely egészen

egyszer igazságnak, valamely jóravaló elvnek: ez

még korántsem

bizonyitja azt,

idszakok közül egyik sem befogadására.

Az

hogy az

volt alkalmas

elz

annak

az elv, az az igazság évszáza-

dokon át mutogatta magát irodalmi alkotásban

s

egy-egy jelesebb

esetleg érvényesülhetett

a mint hogy valóban érvényesült.

De

is,

itt is áll,

221

hogy: a legegyszerbb

igazságokat legkésbben

fedezik föl az emberek.

Bajos

nek

is

phsychologiáját

ilyesminek

Pedig éppenséggel nincs törvény-

megrajzolni.

szerség

az

dolog

Mint mindennek a világon: en-

nélkül.

megvannak a maga

okai, elzetes tünetei,

Imllámzásának és folytonosságának története,

—

csakhogy a csörgedez ér néha homok alá tnik, a lánczszemek megpattaimak

s

elvész a vizsgáló tekintet ell.

meke, látni,

minden

ki

hatott ez?

lev

—

A

áll

csodálkozva

s

A kés

kérdi: hogy' támad-

összefüggés oly kuszált, hogy feleletet.

szereti

egy-egy nagy ered-

tények oly szétszórtak

nem adhatnak

kor gyer-

történnek okát-fokát

gyakran álmélkodva

mény eltt

a fejldés vonala

—

s

a

köztk

úgy rémlik

Pedig felelniök

Tcell.

Annyi bizonyos, hogy Magyarország az eröpaearlásol- hazája. Sehol a világon

tak annyit, mint pusztult

el,

itt.

Az erknek

szinte nyomtalanul,

nem

tékozol-

egész halmaza az

idk

forga-

tagaiban, a szellemi képességeknek egész raja

idegen

istenek

szolgálatában.

Uraknak

—

szület-

tünk, a kik lenéztük a parasztot, a népet, pedig

közöttünk mindig az

a

legmagyarabb és

de

minden szellemi

volt

nemcsak költészetünknek,

fölemelkedésünknek egyik legtermékenyitbb

for-

Ezzel a becsületes, jóravaló, világos fej,

rása.

ép kedély magyar

a ki megrizte ere-

néppel,

detisége svonásait, trülmetszett nyelvet beszélt,

szzi

dalaiban

naivitását

és

meséiben ragyog-

tatta, féltékeny volt erkölcseire, szokásaira s

a

hagyományokhoz

.

.

ezzel

.

nagy

a

h

nemzeti

erforrással sem a politiknsok, sem az irók

nem

tördtek.

Csak

mány

e század

elégtelennek

elején,

szknek

teljesen

s

bizonynlt:

mikor a rendi alkota haladó

idk számára

kezdett

a

figyelme végre a nép felé fordulni.

kat

illeti:

Talán

nálkozásunkat.

ták

idegen

lett volna,

föl,

mi az

Süt

ennél a pontnál egy

itt,

lanatra megállhatunk

nyabb

A

Író-

vezérférfiaink éppen az ellenkez csa-

páson haladtak. S

mely az

politikusok

s

pil-

kifejezhetjük teljes saj-

irodalom

egyetlen

hatások

befogadására

sincs,

fogéko-

mint a mienk. Egymást váltot-

egymás mellett jelentkeztek a deák,

német, franczia befolyás áldásai

s

oly fokú

verg-

223

melyeknek látványa szinte

következtek,

(lések

Ha

elkeseritü.

dolunk,

pl.

egy-egy jóiz régi Írónkra gon-

Kelemenre,

M'tlces

országi levelei

kinek Töröl--

a

már egy század eltt az elbeszél

próza nemesebb formáiba ömlöttek, vagy a kurucz

idk

költészetére,

melyben a hamisítatlan magyar

kedélyvilág annyi seredetiséggel, ervel és bájjal zendült

meg,

azután századunk els

-

deinek vajúdásaihoz

tize-

fordulunk: akkor nyilván-

való lesz elttünk az eltévelyedés, mely szellemi

hátramaradásunknak egyik legfbb oka

s áldat-

lan viszonyainknak egyik legkirívóbb eredménye volt.

De alig

hát hiába!

álltak

Nem

tehettünk

róla.

egymással összeköttetésben,

dalom a szó komolyabb értelmében nem súrlódás

szellemi

eszmék

s

aludtak

hiján

Az

irók

—

iro-

is volt,

a vágyak,

— az

a kiben mégis égett az isteni szikra:

magára hagyatva

olyan, mint az ekevas:

rozsdásodik,

így

Végre a nyelv

égett.

is

csak

ha nem használják, meg-

történt

a mi

nyelvünkkel

is.

Mikor aztán észrevettük nemzetiségünk elhanyatlását s

nyelvünk silány voltát: akkor elkezdtünk

22i

fhöz, fához kapkodni. Eszünkbe jutottak a görómaiak,

rögök,

a németek, francziák, angolok,

minden kimívelt európai

csak a magunk

népünk tsgyökeres,

kincsbáuyája,

érintetlenül

ers nyelve nem. Nekivetettük magunkat

tiszta,

formák kultuszának

idegen

az

n3"elv,

saját idomaink

s

nem

láttuk a

nagy változatosságát, nem éreztük

azok használhatóságát. Rendkivül sokat vártunk

mindentl, a mi külföldi

s

a

magunk

természetes

nem vártunk semmit. Ezek

erforrásaitól

retlenül lappangtak

és

isme-

poshadtak a homályban.

Nem tartom puszta véletlennek, de idk jelének, hogy ugyanabban az évben,

Mégis!

már

az

mikor Mikes Kelemen Levelei Kulcsár István kiadásában napvilágot láttak, 1794-ben

más könyv

is

jelent

meg: a Kovács Pál benedek-

rendi pap közmondásos gyjteménye.

gyjt ama

egyik

még egy

pa-ptÁrsa,,

Az érdemes

Fabchich József,

— egyike

lelketlen kor legszenvedélyesebb magyarjai-

nak

—

vet

és

nagy lelkesedéssel üdvözölte elragadtatással

kiáltott

föl

e kis

a

»

köny-

nemzeti

l)élyeget«

visel gyjtemény láttára: »Félre, deák,

görög

szólanak im

iz!

— magyarul

!«

Öt év raulva

225

(1799) megjelent

századunk

els népdal-gyiijteméDy

az

elején, 1803-ban,

—

tehát ugyanabban

az évben, melyben Barófi 8zabó

1804:-ben

gária

Szirmay Antal

is

kiadta

daloskönyv.

munkája, a

jeles

mely

in paraholis,

Dávid

— egy váczi

Magyarság Virágait

a

és

latin sága

legmagyarabb könyvek egyike.

Hun-

daczára a

1820-ban látott

napvilágot Dugonics András gazdag gyjtemé-

Magyar Példaheszédeh

nye, a

két

Nem

kötetben.

gyék,

és Jeles

Mondásolc

érdektelen, hogy egyes me-

Komárom, Esztergom

is

sürgetik a gyjtést,

hogy éppen Kulcsár István buzditó közlései

s

után határozza

ben

el

az akadémia

— legalább

elv-

— a népköltészeti termékek rendszeres gyj-

tését.

Maguk

az irók

mindjobban érzik a

is

lemi fölfrisslés szükségét s

követni Kazinczy

rideg

szel-

nem hajlandók vakon

elveit,

a ki

fejedelmi

magaslatáról a profán tömeget nemcsak kicsinyli, de

föltétlenül

megveti. a népet

szivére

öleli

sainak:

»Ereszkedjnk

s

CsoTconai,

ellenkezleg,

azt tanácsolja költötárle

a

paraszt,

egyszer községhez, akkor majd nem

tudatlan, lesz

annyi

hallatlan ejtés elttünk. « Kölcsey 1826-ban fenEndrödi: Századunk irodalma.

15

226

nen hangoztatja, hogy »a valódi nemzeti poézis szikráját a köznépi dalokban kell

—

egy évvel késbb, mint Székács József

Eötvös,

Szerb néjnlaloJc

és liösregéh

jelent, 1837-beu, ki meri

a

poézis

keresni«.

népbl ered«

czimü könyve meg-

mondani, hogy »minden s

Toldíj

Ferencz 1843-

ban, a lírai költés kimerülését jelezvén, kikel a

hogy »a nyel-

bizarr, a dagályos ellen s fájlalja,

vünkben meglev

nem

lestük«.

saját mértéket és ritmust ki

Ugyanebben az évben kezdi meg

Kecsheméti Csapó Dániel DalfüzérJcéjé'nek adását

s

jelenik

meg

SzaJcáll

czimü verses kötete, melyet jaiért rövid

id

Lajos Czimhaloni népies darab-

jóiztt

alatt elkapkodnak.

Mindezek szórványos jelenségek

nem

De

ki-

s

egymással

igen látszanak szerves összefüggésben állani. kétségtelen,

hogy valami bens szükség, va-

lami

ers törvényszerség

nök.

A

hatatlan

fejldés

vágy

valami

meg ben-

nyilatkozik

homályos ösztöne, tisztább,

—

ellenáll-

egészségesebb

légkör után. Ugj'anerre az okra vezettük vissza Kisfalud// Káról)/ népdal-próbálkozásait és Cziiccor kfMb'lyének dalos termékeit.

Még

csak egy-

227

két

kellett tennünk,

lépést

hetvé

váljék

hogj^ teljesen érez-

mozgalom nagy jelentsége

e

tudatára ébredjünk annak, hogy a

magunk

s

egyé-

niségének kifejtése tényleg egészen tlünk függ

Csak

eg3'-két

lépést!

csakhamar meg

És

ez

történik.

is

egy-két lépés

az

Az akadémia

delmez kezébl a Kisfaludy-társaság gyjtés munkáját

a rendszeres

s

kése-

veszi át

hozzá

is

fog

rögtön a kivitelhez. Megbízza Erdélyi Jánost, a

jónevü költt és a magyar mtíbölcselet alapvet mesterét

gyjtemény

e

nem

sabb kezekre

emberre sem.

is

összeállításával.

Dolgo-

bízhatta volna, de lelkesebb

Hiszen

hangoztatta,

éppen a

Kisfaludy-társaságban tartott székfoglaló beszé-

»A tenger soha

dében:

bármennyi

Ha

es

ki

nem fogy felhibl,

esik: ilyen tenger a nép, az élet.

belle merit a költ,

lesz a ki

t

hallgassa,

seregestül találand megnyílt szivekre mindenkor,

ha

csak vesztét

nulni a népet,

mint

Jézus,

nem

érzi a nemzet.

az életet,

midn

—

Tehát

ta-

beállni e tengerbe,

a lélek kegyelmét venné, a

Jordánba: ez a mai költ hivatása, nemes kötelessége. 15*

228

Maga

is

fóldmivel:

korában

a nép

nem

háziilv

De bár

fia.

atyja

Már gyermek-

daltalan.

vidítója, vigasztalója a

egyszer

nép édes és

ter-

mészetes költészete. Énekek zsongják körül, me-

mondák

sék és

benne

fölébrednek

a

költi hajlamok

az egész életen.

kísérik

benne

foglalják el képzeldését.

s

válik komoly

Egy

s

végig-

elv érleldik

meg

meggyzdésévé, melyhez

hü marad: a népköltészetbl

állandóan

Korán

nemzeti poézist ujjáalkotni

a néptl tanul legtöbbet

s

!

kell

a

Mint költ, maga

is

legjobb kiUteményeit

neki köszönheti. Teljesen át van hatva annak a

hogy a népköltészet egyik foérdeme a

tudatától,

A

valóság. tény.

mit

ebben találunk,

minden bet

Itt

Ízlés fólderitéséhez

zetének

lehet IcHudása a

czél,

Mert a mi nálunk az

ténynyé

vált:

lélekre, a

tények és

az

mind igaz

és kimagyarázásához.

dolgokkal annyi szeretettel kozik.

az

adat, a történet, erkölcs,

s

melyért a népi

odaadással foglal-

id

egyszersmind

meggyzdések meggyzdések

Nem-

folytán egyszer

visszamutat

a

mibenlétére. S csak e

szigorú egybefoglalása

emelhet oda bennünket, hogy saját egész valónk,

229

nemzeti méltóságunk

irányában

—

— magunk és az emberiség

önismeretté izmosodliasséh s egész

történelmi élefünJc átlátszóvá lehesse7i a nemzeti

öntudatban.

Mély értelm,

ers

lelkes vallomások, egészen az

és merész gondolkozására vallók.

rajtuk a

meggyzdés

hetetlen fajszeretet,

melege

az a megbecsül-

mely Erdélyi összes szellemi

mködésének fmozgatója költészet

s

Atrezeg

termékeivel

és irányitója.

A

nép-

úgy van, mint Linné a

növényekkel: gazt, gyomot nem ismer, csak virágot.

A

világhír botanikusról följegyezték, hogy

ha bölcsjében

kicsi korában,

a kezébe

és

rögtön

sirt,

virágot adtak

elhallgatott.

Erdélyi élete

utolsó estéjén kis fiának egy népdalt dalolt, kis

lányának egy tündérmesét mondott álomra hajtotta

mondák) 1846-ban

az évben,

— azután

fejét s elaludt örökre.

Nagy gyjteményének els és

el,

kötete (Népdaloh

jelent meg,

ugyanabban

melyben Tompa Mihály Népregék

mondák czim

verses kötetének

és

els kiadását a

magyar olvasó közönség húsz nap

alatt elkap-

kodta. S ime, e pillanatban teljesen nyilvánvaló,

230

hogy az

nem múló

izlés

szeszélybl, de az ural-

kodó eszmék nyomása alatt

ségbl

s

igazán lelki szük-

fordult egészen a nép felé.

elmélet

útmutatásai

határozott

s

Ha

most, az

a kísérletez

gyakorlat bátor próbálkozásai közt, egy hatalmas genie,

föllépésével s

—

legjobb

:

a

s

Uj világ, ismert

erk

a régi poézis

szeretetébeil föltétlenül

pompázott elttünk. Eddig

forrása buggyant ki

mohos

s

tört

el

szikláiból s szabadon, vidá-

szökdelt keresztül a máskor hangtalan tá-

jakon.

Ütköz

vizének

mindent: a pázsit üdébb a

szolgálni

jelleget.

élet

uj

egy gondolatban, egy

meggyzdésünkkel

mvészetek

nemzeti

tisztelni a

man

jószeren-

s

különböz eszközökkel

járva,

küzdve, ime, találkozunk

nem

maga merész

magunkat. És sok szétszóródás után,

különböz utakon

a hazát,

a

hogy végre csakugyan meg-

segített,

is

érzésben

volt,

hóditó egyénisége minden erejével

hogy az eszme megérett

azt jelenti,

találjuk

Petfi

diadalt szerez ez igazságoknak: csak

egyszerre

csénk

min

mint a

leveg

tisztább.

gyöngyei lett,

fölfrissítettek

a fák lombosabbak,

(Szeszélyesen csapkodott ide-

231

oda, szerteágazott ezerfelé s mindenütt

a saját

bánatunkat zsongta, a magunk örömét ujjongta.

Az

elzárt

féken tartott indulatok végre tom-

s

a képzeldés repülhetett,

bolhattak,

Nem

hatott.

a sziv

sir-

formák közé szorítani

kellett feszes

az érzést, a gondolatot: ömölhetett, kiáradhatott tetszése

rügy gés

szerint,

a

hogy bimbóba szökken

kicsordul a fák gyantája.

s

után

a természetes

Annyi

eltérbe,

lép

szenvel-

—

annyi

A

másolás és niajmolás után az eredetiség.

konyhangú

gi tarozást az

gése váltja

föl,

si ritmus

vé-

érczes zen-

a mesterkélt és festett bájakat

Maga

az egészség rózsás szine. büszke, daczos, értelmes,

— lép

magyar nép

a

elénk

a nép

—

ez a

sokerejü és nagyszivü s

a

maga egyszer, de

igaz dalaiban és mondáiban napnál világosabban

mutatja ségét.

föl

nemzeti mivoltunk egészét és

Igen, ez

mi vagyunk!

erkölcseink, vérkeringésünk,

Hogy eddig

mi levegnk. belle! ereje

Min van

A

—

mi

a mi földünk, a

oly keveset láttunk

áldás ez a fordulat!

ennek

Arany, kik a

az

teljes-

lievüléseink,

Min

önismeretnek!

megváltó Petfi és

»naivot és mvészit, az egyénit

232

és

az

egj^etemest

egy mvészetbe olvasztják,

nemcsak nagy költök, de éppen

nagyok,

af'ért

mert diadalmas megtestesülései a nemzeti

mének, mely koruk minden

esz-

izét áthatja.

Erdélyi háromkötetes nagy gyjteménye, mely egyúttal nete,

a magyar nép szellemi életének törté-

csak

mely azóta itt

kezdete volt a gyjtés munkájának, folyton foly

Ballagí

s

Mór

melynek eredményeit 1850-ben jelent

összegezzük.

röviden

példabeszédes

kétkötetes

meg

és köz-

mondásos gyjteménye; a következ évben Erdélyi, uj

ismét a Kisfaludj'^-társaság megbizásából,

kötettel

könyvével;

állt

el,

Magyar hözmondásolc

a

1863-ban pedig

Krüa

János (1811

— 1875) erdélyi unitárius püspök lepett meg bennünket pompás gyjteményével, a VadrózsálcVjú^

mely a székely nép gazdag kedélyvilágát tárta föl

elttünk,

szerkezet,

nemcsak dalokban,

o-zamatú balladákban

vetkeztek Thaly teményei, a Bégi

Kálmán magyar

de is.

hatalmas

Majd kö-

rendkívül becses gyj-

vitézi

énekeh kétkötete

XVL, XVIL, XVIII. századi kéziratokból összeállítva, és késbb (1872) az Adalékok a (1864)

233

Thököly szintéu

e's*

két

BáJcócH

hor

kötetben.

E

irodalomtörténetéhez

közben (1871

a

Arany László

Kisfaludy-társaság- Gyulai Pál és

szerkesztésében

— 72)

liárom-kötetes

népköltési

közre, mintán

már elbb,

újra

gyjteményt bocsátott

186H-ban, megiuditotta magyar fordításban a hazai

nem-magyar

magyar-orosz,

román népdalok)

kötetben. Megemlítjük

mány

Lajos

különösen

népköltészet

ajJcú

itt

szintén

nagy gyjteményét, az

Szeged vidéke

1877.

Szeged népe.

—

három

virága'iból.

Három

Mátray Gábor, Szmi Károly

alföld

népköltészeti

Mások, mint Fogarasi János,

sich

(tót,

az ujabbak közül Kál-

mékeibl. (Koszorúk az alföld vad kötet.

tárát

kötet.

— ter-

Két

1881.)

Bartalus István, s

legújabban Bogi-

Mihály és Káldy Gyula régi énekek és nép-

dallamok

gyjtésével

Népmesegyjtink

szereztek kiváló érdemet.

közül

legyen

elég

Merényi

László (Eredeti népmesék. Sajóvölgyi és melléki

László

nedek kötet.

népmesék. (Eredeti

1861

—

63.),

Arany

népmesék. 1862.) és végül Be-

Elek (Magyar mese-

1894

továbbá

Duna-

— 1897.)

és mo7idavilág.

Öt

mködésére rámutatnunk.

2SÍ

A

közmondások

gj'üjtése körül

ujabban Sirisaka

Andor (Magyar Tcözmondásoh Mnyve. 1891.) Margalits Ede

(Magyar l-özrnondásoh

mondássierü szólásoJc. 1897.) fáradoztak. utóbbi érdemes összes

és

és

l^öz-

Ez

az

gyjtemény a megelz gyjtk

anyagát földolgozza

s

történelmi alapon

csoportosítja.

íme, nagyjában

Sok

itt

van az egész termésünk.

szeretettel és gonddal összehordott,

bséges

melynek kritikai rendezése

minden

anyag,

és

tekintetben megfelel földolgozása azonban

a

jöv

rendelte

munkája. Egyelre csak az el,

még

orosz czár

bogy arra termett emberek, birodalma

— dalokat, mondákat, meséket, köz— szedegessék rendszeresen mondásokat népkincseit

ösz-

stb.

sze,

hogy aztán mindazt egy

óriási

gyjtemény-

ben a saját költségén kiadhassa és megajándékozza vele nemzetét,

nem

tartozik a

—

mely tudvalevleg éppen

kisebbek közé.

IV

A VIRÁGOK POÉTÁJA 1817—1868

Tomim Mihályt

emlegetni Petfivel és Aranyiiyal, leg

valamely

Nem

kiegészítik

egymást a nemzeti költészet meg-

élnek a halhatatlanságban,

hivk

és

—

egymás mellett

Tompa csak

költészetével egészen

s

góriába tartozik.

Elbb

lép

föl,

jóval

nem

árul

késbb,

szellemével

uj

el

midn

semmi

más

kor-

kate-

mint amazok

kezdetben teljesen Bajza hatása alatt séggel

triászt

Petfi és Arany

alkottak.

teremtésének dics tényében

társuk,

mintha tény-

irodalmi

szétbonthatatlan

alkottak volna.

volt együtt

szokás

sokáig

áll.

s

Éppen-

eredetiséget,

csak

Petfi a maga hatalmas

irányokat jelöl meg, búcsúzik

Bajzáék hideg általánosságaitól, megfagyott

el

for-

236

máitól

és

a saját egyénisége keresésére.

indul

Jóformán lépésrl lépésre követni lehet ezen az

mely nem akadálytalan

utón,

tévedésektl sem.

és

nem ment

a

egy-egy forduló, egy-

Itt-ott

mást keresztez dlök zavarba hozzák. Hiányzik belle az a merészség, hogy útlan utakon törjön

elre

s jó

id

telik bele,

mig az erejének

s haj-

lamainak megfelel, saját ideáljaihoz vezet vényt

megtalálja.

De

megtalálja.

közönséges érdeme. Igaz költi

sem bukkant volna

rá.

er

nem

mellett

nem

s

Petfi és

költvé izmosodni éppen

volt olcsó dicsség.

A

sok sanyaruságon keresztül vergdött

poéta líU5-ben

hogy

kiváló

ez

nélkül soha-

Mert ez a kísérletez kor

könnyen megrölte a talentumokat

Arany

És

ös-

íiatal

azzal a szándékkal jött Pestre,

ügyvéddé legyen: diplomaszerzés helyett

azonban

a Népregéh és

mondák czimü

kötetét

rendezte sajtó alá. Ezt a gyjteményt közönség és kritika osztatlan tetszéssel fogadta.

Minden-

kinek jól esett a Bajzáék jóvoltából agyonszükitett lira sürü sóhaj tozásai

egy

kis

után egy kis honi

természetes beszéd.

íz,

(Árvalányhaj, Já-

237

A

vorfa.)

könyv czime

nem idegen roraánczok

Tartalma érzelmes

programmot

nj

utánzása,

de

és

igért.

balladák

a mi világunkból kisza-

kított rokonszenves, vonzó tartalom.

Összeségé-

ben véve a Duna és Tisza közti felvidék mon-

dákban

leggazdagabb

sajómelléki

nép

részének

regéinek

kiszinezése,

költi

a

földolgozása.

Várak, szakadékok, tavak, községek, romantikus sziklatömbök netei.

stb.

Bséges

és

keletkezésének rendkivül

mesés

törté-

anyag,

változatos

melyhez csak megfelel alakitó-képesség kellett

Vagy ugy

volna.

beszélni

a hogy

mindent,

el

azok a mondák a nép ajkán élnek, vagy a költi

képzelem

Tompa rideg

és

lelemény segítségével: jobban.

tehetségén és

boszút

az Athenaeumék

áll

nem

feszes formalizmusa:

elszakítani modoruktól,

De

birta

mely megölte a

magát stilt

és

szárnyát szegte minden merészebb képzeldésnek.

Ne

feledjük

azt sem,

hogy akkor már köz-

kézen forgott Petfi Helység halapácsa és János vitéze.

Két

m,

mely nyíltan hadat üzent min-

den klasszikái szenvelgésnek egészen

uj

hangjait

s

zendítette

az elbeszélésnek

meg.

Amaz

a

238

szatíra ostorával vagdalkozott,

emez a népmesék

bájait ragyogtatta. Egészséges, üde, sajátos ter-

mék mind szetes

a kett,

a könnyed,

termé-

ötletes,

eladás minden varázsával.

Azok, kik a

koreszmékbl egyetmást megértettek, sok üdvös tanulságot vonhattak volna

le

tenyer

a széles

Fejenag3^ s a világgá bujdosó Kukoricza Jancsi

történeteibl

Tompán egyelre nem

is.

látszik

nyoma sem ezek hatásának. A Népregék éppen

nem vallanak

szök

népies költre, sem valami szembe-

eredetiséget

nem árulnak

A maguk

el.

korában bizonyos érdeket adott nekik a tárgy újszersége. És érdekesek a

Tompa

talmának megismerése szempontjából

egyéni taris,

a meny-

nyiben

már

maival,

természet-szeretetével, melancholiájával.

st

találkozunk allegorizáló hajla-

itt

biblikus vonásaival

is.

Szerkezet

dolgában

azonban, egyszeren, elhibázott alkotások.

Mai

szempontból: sok bennök a czifrálkodás, a pipere, sok

a

részletez,

a magyarázó,

szerfölött kevés a naiv.

értelemben és

talán

—

alig

éppen

a mellékes, és

A mesén kivl

—

költi

van valami mondani valójuk

ezért

fárasztók.

Egy-egy édes

haiig-nlat,

egy-egy

romantikusabb részlet vajmi

a bennök hiányzó mvészetért.

kevés kárpótlás

Csak azt akarom

hogy Tompa els

éreztetni,

nagy sikere más okokra vezethet

vissza: tnlaj-

Egyelre

donképen a korhangulat eredménye.

semmi

uj

tészet

stíljéhez,

vonással

nem

járult az elbeszél köl-

ha csak nem tekintjük azt a

bizonyos

modort,

társainál.

Már

mely nála tökéletesebb, mint

az

jellemz,

is

nagy tömeg néprege közt mely magyar ütemekben jambus.

része

Nyilt

nem

küls formát

De

nem is

lehetett oly

munkájába

gáról.

szólal

találta

1847-ben, egy

közt a

túlnyomó

hogy

annak,

meg

a korszer

hát Bajzáék hatása alól s

Tompának

mig azokat lerázhatta ma-

Lassanként azonban

évben,

meg,

könnyen menekiilni

került,

e

van egy-kett,

alig

bizonyítéka

érdekes anyagához sem.

hogy

lerázta.

jóiz kurucz

A

következ

tréfáját,

Szu-

hay Mátyást, Arany tüneményszerüen fölbukkanó Toldija

mellett,

elismeréssel

koszorúzta

meg

a

Kisfaludy-társaság, mely aztán csakhamar tagjai

sorába

is

beválasztotta. S innen lehet számítani

emelkedését fokról-fokra.

A

kisebb elbeszélések

240

terén szeretettel

mködött

ezután

gyjteményében,

a Regék,

bes^élyeJc-hen (1852)

már

második

s

is

jóval kerekebb kompozicziókkal s tisztább,

jellemzbb formákkal találkozunk. (Vámosujfajegyz,

Insi

licizasság,

Özvegy

és fiai,

Muszka

Pali története stbj Uj hang

meg bennök

is

Egy

csendül

koronkint: a kellemes, minden

nyarság nélküli humor hangja. rebb,

tréfa,

biztosabb,

fa-

Eladása tömö-

czélratörú'bb, szóval: a fejló'dés

nyomai nyilván láthatók. Ezt a gyjteményét két év múlva (1854) ismét

egy kedves regekötet követte: a Virág-

regék,

Tompa legnépszerbb

számos kiadást ért

t

a

—

s

könyve, mely azóta

mely után nevezzük mi

is

Azt hiszem, neki

virágok poétájának.

megfelelbb, nemes lényéhez illbb czimmel nem is

ruházhatnók

és

mez szz

fül.

A

természet, a virágok, kert

gyermekei,

—

ezek voltak az

világa, ezektü'l nyert gonddal és kórral

kedélye keleméri

nyeg el

»ifjuságot,

szint, életet«.

pai)lak kis kertjét

borította, — felesége

minden apró palántát

A

küzdköd szegényes

pompázó virág-sz-

gyöngéd keze s dédelgette,

ültetett

ápolta a

241

kénj^eskedö kedvenczeket. is

kész költemény

volt,

Ez

regebeli tündérmagány,

melyben minden átlelkesült

álmok bontakoztak

zatából

kosan.

omok,

Másutt

— az

egyebütt

is

is

maga

a kertecske

s

a bimbók szirom-

fényln

ki

és játé-

nyilottak rózsák, ibolyák,

izsóp, zsálya, levendula,

—

virultak,

lili-

méntafüvek

de sehol úgy, mint

itt.

Ezek jóval többek voltak holmiféle közönséges hétköznapi gondolat

Mindegyik egy-egy él

virágoknál.

mozgó,

volt,

Tudták, hol vannak

cselekv

lény.

a közöttük révedezve járó

s

költ eltt bizalmasan

beszél,

felfödték

minden titkukat.

Eejtélyes, halandó tekintetnek eddig ismeretlen

életök

szabadon

mozdulataik, elárulta,

hogy

zet szülöttei,

föltárult.

ajkuk

finom

Gyöngéd

és

illatbeszéde

kecses

nyilván

k voltaképpen valamely édes igé—

levélzetbe öltöztetett érzelmek,

pajzán és bájos ötletek, ragyogó jelviségek. Kissé kaczérak,

szeszélyesek,

idegesek,

—

megannyi

elégedetlenked ncske, a ki szórakozásból mímeli az emberek háztartását, szokásait és hevüléseit.

Szépségük valamely erény, gyöngéjük va-

lamely gyarlóság. Kíváncsiak, szerények, nagyraEudrödi: Századunk irodalma.

16

242

törk, ggösek, ármányosak, mint

Vannak közöttük

lágunk

Velk

—

fkép

vedni és

pipacs-

Egész

erkölcsi vi-

velk álmodozunk. Közéjük

érzünk,

áradó szeretet illata.

és

mulandó életök jeleneteiben. ve-

költ szivébl rájuk

gyülve, elborít bennünket a

szálló

emberek.

szeretni, gylölni, szen-

meghalni.

forog

ott

jók

liliomszerüen

Tudnak

szerüen gonosíiok.

íiz

rég odaveszett emlékek vissza-

s

Egyike t-másikat szinte hajlandók

volnánk megszólítani:

—

Ej,

ej,

kedves Rezeda nagysád, mikor önt

még Rézikének

idk

is

— —

hivták! milyen boldogitóan naiv

voltak azok!

Hát kegyed,

egykor: bájos

szemet

—

s

lett ily

Maga

is

tisztelt

Róza

-

Rozmarin asszonyság mióta hordoz pápa-

tudós nénikévé? itt

.

.

.

van, édes Árvácska s

mindig olyan érzékeny

?

Nem

látja,

még

hogy a világ

mennyit haladt az els szentimentális regény megjelenése

óta

s

hogy a

liznek és kaszinóba járnak?

nk .

.

ma már

biczik-

.

Ah, valóban, a világ nagyot haladt és a

csakugyan biczikliznek

és

nk

kaszinóba kezdenek

243

járni,

de

isten,

nem

a VirdgregéJc bájos meséit még, hála érte hervadás.

Ez

a könyvecske min-

gyjteménye marad az egy-

dig szines és illatos

gyöngéd megindulásoknak, Tompa

kor átérzett

álmodozó, mély költészetének.

Már ezek a regék is nyilván láttatják, hogy Tompa elbeszél mvészetének tökéletesebb formáit ott kell keresnünk, a hol azok a talmával ersebben érintkeznek, szeforradnak. elbeszélés

A

líra tar-

st mintegy

ösz-

hol a mesélni való kevés s az

anyaga

rajzra

lirai

vagy genre-ra

alkalmasabb: ott könnyebben boldogul, biztosab-

ban

alakit.

Nála az elbeszélés rendszerint egy-

egy hangulat története

mát csak akkor

ölt,

s

elevenebb drámai

mikor ez a tárgy

for-

s hely-

zetek mozgalmasságánál fogva szinte kikerülhetetlen,

így tömörül pompás jelenetté

felvonásos vígjáték anyagát rejtve

a

Három

a daru

czimü életképe;

—

egy egy-

magában

—

igy válnak

mvészi alkotásokká, elégiákká finomodó

törté-

netekké az Árverésen és az Öreg szolga czimü költeményei, ezek a mélyen átérzett, nagy ervel s

nemes ideálizmussal megrajzolt képek, melyeié*

244

ket azonban

már csak egy

sem, választ

el

javából

a lira birodalmától.

Tompa els sorban

Igen,

lirikus.

ha akar, sem tud egyéb

s

lye rendkivül fogékony minden

szrdnek

gondolatai

szivén

dése érzés.

Magányos

álmok kisérik

át,

hullámoztatják, e

vagy annyi

hajszál,

Lírikus a

Kedé-

lenni.

benyomás

iránt,

keresztül, elmélke-

életén rejtélyes és borongó

lelkét

néha szenvedély és kétely

de vigasztalásul mindig ráhajol

háborgásokra a vallás és melancholia. Képze-

lete

gyöngéd, majdnem nies.

fénynyel

Yan humora, mely

vonja be a földi nyomoruságokat (Az

én laJcásom)

s dalai,

melyek a nép érzelmi

vilá-

gát a legnemesebb formákban ragyogtatják 'Telen,

nyáron pusztán az én lahásom).

ritkán zavarja

maga

de annál gyakoriabbak ellá-

Egészen a sziv embere. Meghat, mert

gyulásai.

találta

föl,

Indulat

is

meghatott.

Midn már

teljesen

meg-

magát: tisztább és mélyebb bármely dal-

költnknél. Kedélye oly gazdagon

s

kristályosan

árad, mint a bérezi patak s ha mi zajt ver: az

az álmok édes, dallamos zaja.

A

nagy

és titok-

zatos természetnek százszor ellesett hangjai csen-

245

meg

dilinek

ményekbl.

viszhangoznak ki ez igaz költe-

s

Mintha hallanók, hogy könyek pe-

regnek a fák levelérl

A

lombokon. lelke

virágok

szélsirám zokog át a

s

édesszavn poétájának

ez

egy magában nyiló szép virág: szelid

is

bánat közt hullatja szirmait

A

forradalom

.

.

.

vihara elzúg fölötte a nélkül,

hogy lantján érczesebb ütemek zendülnének meg.

A

vészkürtöt nagy kortársa,. Petfi, fújta helyette.

Ö nem

sem harczra, sem harsonázásra.

született

Eövid ideig tartott tábori paposkodása után

s

a schwechati csata dicstelen emlékével régi ba-

jának gyógyitása végett Graefenbergbe vonult.

Azután

.

,

.

merész ábrándok, nagy diadalok és

vereségek után jött az országos csend

ként minden virágok.

És Tompa

pompázón

viola,

éji

a levegje

köny a harmata

az

s .

.

.

mint egy

—

tört

rejtélyes,

melynek ez a roppant a sok

Romok,

csendesen

sírhalmok

fénylett és illatozott legfelségesebben.

szenved,

lassan-

szive ekkor nyilott ki igazán

és tündökletesen,

dús sziromzatú

gyász

s

sziv bezárult, mint éjszálltakor a

bimbókat

sirató,

hulló

közt

Maga

is

sebektl sajgó

246

szegény

a

virág,

ki

enyhít balzsamát harma-

érzetébl a költészet

még vérzbb

tozza nemzete

mély

fájdalmainak

saját

Költink közt egy

sebeire

sincs, ki

.

.

.

ezekben a szomorú

napokban mélyebben meg tudta volna hatni a sziveket, mint

Tompa. Az

nemes

a lesújtott milliók gyásza sohasem

elkeseredés,

magasztosabb

nyert

elfojtott harag, a

mint az

kifejezést,

búgó

elégiáiban, komoly, képekbe öltöztetett, szózatos

panaszaiban. mielutt

A

Gólyáho.
ban bejárta az egész országot belül

még

költemény,

irt

nyomtatásban megjelent volna, kézirat-

éven

tizenöt

utána

s

—

keresztül

— körül-

gyors eg3anás-

utánban következtek a szebbnél szebb allegóriák,

melyeknek

politikai vonatkozásai

helylyel-közzel

nyomó

része

megfakultak,

ma

is

ma már ugyan

de melyeknek

túl-

megbízható adalék a forra-

dalom utáni kor közhangulatának történetéhez.

Tompa mintegy

rátermett erre a mfajra.

A

ké-

pek, hasonlatok, példázatok állandó eszközei az

mvészetének és

meleg

móniáját.

kedélyének

érzelmes hangja

szinei csak fokozzák

annak mély har-

s

Ebben az áldatlan korban, midn, ugy

247

egy

rémlett,

ténetét « s

még-

hs

nép végkép »bevégzé zajos

a villámtól lesújtott bátor

sem hlt fészkén

ki

szemtelen veréb«

»

tör-

keselynek

csipogva fürdött a

— ebben a korban legjobbjaink

némaságra voltak kárhoztatva. De azon a »virágnyelven<3:,

hetett

melyen Tompa tudott beszélni,

mondani mindent. Igaz, hogy voltak

kellemetlenségei ért

két

Ízben

s

is

nem

történt s

s

is

fény

to-

A Pusztán

föl,

mint ez érdekes

darabjait: a Levél egy

utazott barátom után czimt, mely az

bujdosott

szenvedett,

megrázó erej költeménye

mellett csak hármat említek cziklus legtöbb

érte

gondolatainak

megtalálta a kell formákat.

czimü bátor hangú

le-

országos hatású költeményei-

rövidebb fogságot

de nagyobb baja

vábbra

el

Kerényi Frigyeshez

van

el-

Amerikába intézve

és

Tompa mély kedélyének egyik legpoétikusabb megnyilatkozása; továbbá a hatalmas pathoszszal megirt Ikarus-t, mely az ismert mithológiai

je-

magyar forradalom merészségét

di-

lenetben

a

csíti

végi

az

üj Shneon-t, ezt a fölséges

biblikus allegóriát,

mely az alkotmány már-már

s

remélhet újjászületésének, a szabadság

vissza-

248

térésének nagy ünnepét aposztrofálja.

Ezekben,

a politikai vonatkozások mellett, melyek immár, hála

megszntek

isten,

valami

örök

emberi,

a

aktuálisok

lenni,

van

minden idk számára

kiható központi eszme, mely sohasem veszítheti el

a

maga

aktnalitását.

Tompa

költészetében

Borongó

elégiák

hangja.

kedélye

a mulandóság

A

szivesebben.

kevésbbé

érzi,

fájdalmait.

közt révedez leg-

gyönyörét

megújuló retet,

de

örömeit

melancholiája, hervadozó tájak,

csüggedt lombok,

midn

szet arczán kigyúl a haldoklási pir«

állandó,

és

mint a visszaemlékezés édes-biís

Az sz

elvirult élet,

és elmélkedésre hajló

képei

pillanat

hang az

uralkodó

az

hangban

motívumai.

Az

a

—

»

termé-

ezek az

formákban folyton

és

a nagy természet-sze-

mely költeményeibl kezdettl végig kisu-

gárzik, szinte, igaz szeretet, a szenvelgés

modorosság legkisebb árnya nélkül.

Oly

vagy

bens

viszonj'^ban állanak egymással, mint két egymást

mindenben

megért

együtt zokognak,

Az Ös.H

—

jóbarát.

de

Együtt

legtöbbször

és Alföldi Tcépeh, a

örülnek,

zokognak.

Tornáczomon czim

249

mélabús poéma, elégia,

a

a gyermekei

szaggató énekek strófái

Sirholthan

s

alkotásai

s

kora halálát elsirató szivaz

Utolsó verseh tisztafényü

még annyi sok

más,

Tompa nagy költi

séges szivének.

A

ki elzengte

pihen a hamvai temetben, kolt,

czimü hatalmas

mind maradandó erejének

s

mély-

ket, dalosuk

maga

is

»egy elbur-

szomorú kép, várva nagy értelmét bús

titkainakcs

—

siri

szépet

Ez

az alvó

s

egymásnak:

poéta valamikor nagyon sok

mondott rólunk. Legyünk hálásak

Illatozzuk be álmait szive porára.

tele

ágyát körülülik a virágok

virulva, hervadozva igy suttognak

—

ott

s

érte.

szirmainkat hullassuk

a

A DRÁMA FORRONGÁSA 1814—1878

Balaton-Füreden

Mikor

az

ott ,nyaralgató

magyar közönség áldozatkészségébl egy liáz

immár kész

épült: az

volna

szerettek iratot

helyezni.

fogalmazzon

épület homlokzatára

valamely rövides, Kisfaludy

egyet.

kis szin-

jellemz

Sándort kérték

A költ

fölföl,

ezt a két szót vé-

sette oda:

—

Hazafiság a nemzetiségnek.

Es

ez a két szó, a mily röviden, ép oly híven

fejezi ki sáról.

jobbjaink

A

fölfogását a szinpad hivatá-

szinpad deszkái másutt jelenthették a

>A'ilágot«:

nálunk egyelre csak a »hazát«

lentették.

Nemzetiségünknek egyik mentsvára

lett ez, oltár,

melyen az áldozat tüze

je-

égett, tem-

251

plom, a

vébeu

liol

él

szárnyra kelt a lujditú eszme:

a nemzet!

így fogták

föl

iiyel-

a liazatiak,

kiknek filléreibl fölépült Pesten a Nemzeti Színház

1837-ben a németnyelv Tlialia

s

nem nagy

örömére Vörösmarty lelkes prolog'jával, az Árpád ébredésével szerencsésen

nészeink

is,

meg

is

nyilott,

szí-

egy Lendvaij, Egressy, BartJia, Me-

Benhe Róza, Déryné,^ kik

gyeri,

így

silány kerese-

tük száraz kenyere mellett a mvészetnek igazi fülkentjei

voltak.

s

a

magyarságnak

És igy fkép az

irók,

valódi

apostolai

kik a sziiipad szá-

mára dolgoztak. Iránynkat már jeleztük Kisfalndy

Az

Károly méltatásánál.

marty lobogtatta a

halála

zászlót,

után Vörös-

a kit nagy költi

hirneve egy ideig a drámaírás terén és

a ki

a

szinm

bizonytalan

is

födözött

formáját

költi

tartalommal akarta izmosítani. De, fájdalom, ez a költi tartalom

nem

igen nyilvánult egyébben,

mint a nyelv költiségében, ban.

Ez pedig vajmi keveset

*

a ragyogó dikcziólendített a

dráma

Két kötetes Naplója a uiagyar menioire-irodaloin

egyik legbecsesebb terméke.

252

vajúdó üg'yén. Bizonyos jelenetek, képek tetszettek és hatottak, földobogott a sziv a dallamosan és

öml magyar

szépen

beszéd hallatára, de a

pompás jambnsok közt hiányzott a helyzet

nem

szóvirágokon

s

a

tudott keresztültörni semmiféle

egészséges cselekmény, a mi a dráma életét hirdette volna. Nagyrészt dialogizált történetek sze-

a színpadon,

repeltek

alakokkal

zettel, színtelen

nélkül,

s

hogy

szerke-

terjengs, fölösleges

Az emberek mozogtak

beszéddel.

laza

szaggatott,

és fecsegtek, a

tettek volna valamit.

A

hogy

ré-

gebben az elbeszélés formáját az áradozás és okoskodás tette nehézkessé: ugy szorította bénította

meg

deklamáczió.

valamelyes

a cselekmény szárnyait a

vígjátékban

fölszínes

jóformán semmi. egészen

is

itt

A

le s

élet:

még csak

a komoly

pezsgett

színmben

Az úgynevezett költi hatás

költietlen

módon kezdett megnyilat-

kozni: a közönség unatkozott.

Ebben az idben lait

aratta legfényesebb diada-

a franczia romantika.

Hugó Viktor

darabjai

átalakították a színpadot. Egész Európa tapsolt

az

uj

szellem

gyzelmeinek.

A

Borgia Lukré-

253

záuk

világot.

Hoz-

eljutottak s egy körülményt rögtön

meg-

Angelók hódítva járták be a

cziák.

is

világítottak:

hogy azok a merész szellemtl

hatott idegen

színmvek

át-

jóval érdekfeszítbbek

mint a mieink. Történetük nem elbeszélés, hanem

elttünk

folyó, megjátszott,

ha túlzás az egyik

nak

cselekményes

élet, s

fohibájiik: kárpótlást nyújta-

érte a hatásban,

mely elvitázhatatlan. Ennek

az izgalmas kornak határozottan megfelelbbek.

Levegcíjük izzó, alakjaik szertelenek, helyzeteik kápráztatók, bonyodalmuknak

eszközökkel

ers

dolgoznak, melyek

az érdeke. Oly

a

kétségtelenné teszik és biztosítják.

ha kilessük a furfangjukat

tani,

s

sikert szinte

Nem

fog ár-

fölhasználjuk

technikájuk elnyeit. Szerencsénkre, épen Alföldön,

aki különben az iskolában nagyon jól

tanulgatott

—

szabad idejét arra használta

hogy a könyvei üres kel

s

bábjaival

bokat játszatott térdelt

idtájt, ott lenn az

Nagyvárad városában, egy apró gyermek-

—

ember

ez

maga el.

által

komponált színdara-

Az eleven esz

bábszínészei

föl,

lapjait teleirogatta versek-

mellett

s

kis fiú órákig

órákig

beszélt

25é

helyettük

mindenféle

bolondos,

furcsa

ötletes,

dolgokat. Egyszerre végezte a drámaíró, a szín-

meg

társulat

nem

sokat

végre

is,

néz

a

tördtek

szenvedélyével,

ebbeli

minden gyerek

ügyvédember

Elek,

közönség munkáját. Szülei

játszik. Atj'ja,

volt,

Jóska fiának ez

futás

kezdete.

nem

nak

a kis

:

liogy jó

Hét

meg

tanul, s

nem

liát

épen

a pályára volt

munkálatainál után

nagyon

azonban nem

meg

s

liozzá.

a Krös-szabá-

alkalmazták

rögtön

oklevelet.

ezért

semmi kedve

a mérnökségre,

a mérnöki

lépett,

ott kettecskén mulat-

a Múzsa. Csak arra gondolt,

En-e

évi gyakorlat

reznie

hogy

ráfogni:

Ráfogták Ijozás

Mikor a gyermekszobába látta,

papnak.

lehetett

a

hogy

egy komoly és nehéz pálya-

kitnen

fia

lesz

fiú

meg

sejtette,

minden másnál kedvesebb

a

játéka voltaképen

bizonyára

Szathmáry

klienseível

s

préivel veszdve, épenséggel nem

—

is.

kellett vohia sze-

Evégbl

felküldte Pestre, itt aztán az volt az

az

atyja

els

dolga,

hogy átment a budai színházba, megnézte Kántornét. Megyerit, Barthát, s

miután pompás játéku-

kat teljes lélekkel megélvezte: mérnökséget, díplo-

255

mát, mindent feledve, beállt a halhatatlan koldusok forint fizetésért kóristának,

tizenkét

közé. havi

tánczosnak.

Hogyan? Az

s Szathmáry-család nagyremény

sarja hohóczkodó komédiás

?

Mikor ezt a

lesújtó

hirt atyja meghallotta, rögtön levelet irt a fiának,

hogy ezentúl ne merje a nevét pedig",

az

els

si

egyébként

ha legközelebb felmegy Pestre, az dolga,

hogy

lelkes ifjú papja

az

viselni,

—

minden habozás nélkül

letette

családi nevet s egy, azóta sokkal ismer-

tebb és dicsségesebb nevet vett föl:

S^igUgetí

Eduárd-nsik nevezte magát.

Ha

Francziaországnak

egy Poquelin

is

volt

polgára, akirl az atyja

szinészkedésével

hir

volt

is

s

nevét

jól

emlékszünk,

nev

szintén azt hitte, hogy

szégyent

kárpitosságára,

telen

lesz

agyon fogja lni. Thalia

hoz az ö szepltelen

aki aztán csakugyan kény-

a

ma már nem

egészen

rosszul hangzó Moliere névvel fölcserélni Szigligeti szinészkedése

.

különben csak

.

.

tisz-

tességes ürügy volt arra, hogy közelebb férkz-

hessek

a

a hivatást,

színpadhoz. s

Ersen

érezte

leküzdhetlen vágy sarkalta

magában :

elbbre

256

vinni a

magyar

ennek

ismerkedni

összes fnrfangjaival, melyek

ban az idkben

—

a

nem épen megvetend

minden

világnak

a festett

techmkai külsségek

titkával, a

Meg- akart

szinköltészet ügyét.

szinm

szinszerség

s

—

különösen azok-

életrevalóságának

kellékei voltak.

Csak ezek

segítségével lehetett visszahódítani azt a közön-

mely már-már elidegenedett a színháztól

séget, s

torkig volt a hosszadalmas és áradozó dekla-

mácziókkal.

Mert mit használt állandó szinbáz, nészek, hettek,

s

micsoda

ha nem

amennyibl meg zeti

játékrendet?

nemesebb

volt

annyi

eredeti

talajból kell kisarjadnia?

-

eredetit.

megnyitott nemzeti

id

alatt

nem-

ha iganemzeti

Utánoztuk a némete-

ház virágzott, a magyar tengett.

rövid

—

teljesen

a másolat mindig silány

hogy megverjük vele az

sedéssel

termelés,

Hálátlan viszonyaink közt ki

meg akar izmosodni

ket, de

szí-

végez-

lehetett volna alkotni a

gondolt arra, hogy szinköltésünknek

zán

jó

missziót

fegyver arra,

A A

német

nagy

szinlelke-

színház közönsége

annyira megcsappant,

hogy a

257

már

lapok

komolyan kezdtek beszélni a sok

ftíradtság'gal létesített intézet bezáratásáról.

A

német múzsa veszedelmes hatásait azonban

nem

(talán

is

a legrosszabbkor?)

térbe szorították a hozzánk

hatások.

czia

—

Jókai

torig,

Az

nemes

a

—

szerint

eszmében

—

fölemeli

csaptunk

s

mindent magában

cselekményben,

a

szivet

talajra

talált

hevíti,

a

mi

és

mind-

drámaíróinkra.

Föl-

legalább

s

elevenség

Ügyesebbek lettünk

Hugó Vik-

mindnagyobb

gyakorolt

francziáknak,

mozgékonyság',

mely

romantika,

ami

jó

fogékony kedélyünkben,

mélyebb hatást

hát-

szép, kivitelben merész,

érzelmekben megragadó; a lelket

hirtelen

átcsapkodó fran-

Lamartinetól

Dumastól Bérangerig

egyesített, arai

a

is

támadt

kis

körülüttünk.

a szerkezetben,

ötletesebbek

egy

fürgébbek

a dialógban, és

abban a boldog illúzióban ringattuk magunkat,

hogy a meglepetések eszközeivel elérjük a leg-

magasabb mvészi kevésbbé vettük

czélokat.

észre,

hogy

Azt azonban már

Hugó Viktorban

különczködésen, a bizarron kívül valami egyéb

a is

van: nagy költi erre valló jellem- és szen-

Endrödi

:

Századunk irodalma.

17

258

Kezdtünk a képzeletbl táplálkozni

vetlélyfestés.

s elfordultunk

ztük

az élettl.

a chimérákat,

a hétfej sárkányokkal

viaskodtunk

elkeres-

s

tünk az emberiség' lomtárából mindenféle »erkölcsi férget«.

És

Íróink francziákká

gyarokká pedig nem akarván nosságokban oldódtak

föl,

nem

tudván, ma-

lenni, oly általá-

hogy szinte »semmik«-

hez hasonlítottak. Szigligetinek

is

keresztül

mennie

kellett

a kísérletezések tíízpróbáján. Tehetségének elég

tartalma

és fénye volt,

hogy egy ideig minden

gond nélkül tékozolhasson. Egy ban rögtön

bonyodalmas

tisztába jött. s

föltétellel

Azzal, hogy

külsleg ersebben

a

azon-

sr,

kifejezett cse-

lekmény többet ér a szinpad számára, mint minden nagytartalmú költi mozdulatlanság. Ezt az

érdekld, de hamar elcsügged, zönséget vezetni igényeit.

elbb

állandósítani

lehessen.

A küls

Számba

szeszélyes

kell,

kell

kö-

hogy aztán

hát

venni

az

hatás eszközei egyelre alkal-

masoknak látszottak

e czél elérésére.

minden habozás nélkül használta romantika fogásait,

s

föl

Szigligeti

a franczia

els darabjaiban, kivált

259

a jelentékenyebb siker Dienes-hen, szinte kápráztatva az érdekfeszít helyzetekkel

s

a »be]só'

dolgokat átugrató* meglepetésekkel. Ily irányban

elre mindenki. Csakhogy, mig a többiek

tört

egyáltalában

nem gondoltak

arra,

hogy az idegen

hatások ellen védekezzenek: Szigligeti idejekorán tudatára ébredt annak, hogy e hatások java részét fel kell

ugyan használni, de semmi

az eredeti fejldés rovására.

A

nak els sorban magyar repertoirra sége, s

többet,

esetre

sem

magyar színpadvolt szük-

ebben a tekintetben senki sem tehetett mint

. Munkabírása

rendkívüli

volt,

termékenysége bámulatos, leleménye kiapadhatlan.

Lelkesedés vitte a színpadra, melynek eleinte

játszó

színésze,

Szinház lett.'

—

késbb

megalakult

—

utóbb dramaturgjaként

gatójaként mködött,

midn

a

rendezje, majd

—

s

Nemzeti titkára

végül drámai igaz-

de mind e

ben csak úgy, mint a drámaírás

tisztségek-

terén, bizonyos

veleszületett józanság, a viszonyokkal és körül-

ményekkel megszámolni tudó akarater tartotta fenn.

Diadalmasan

akadályon

s

törte

magát

keresztül

minden

a dicsség zaja ép oly kevéssé szé17*

260

dítette

mint ahogy nem^.csüggesztette

meg",

el

egy pillanatra sem a féltékenykedok és irigyek lármája.

Nyugodtan ment a maga

utján,

mint a

ki föltétlenül bízik ereje és törekvései igazában.

Szinmirói tevékenysége csakhamar oly méreteket öltött, melyekkel ez

majdnem félszázadon

dráma

jegyzi

mozgalmas

nem

ver-

magyar játékrendet

mint a magyar

jelentett,

meg,

csak

epizódul

történetbe. Oly

Jen

Rákosi

története; a többieké, mint

szellemesen dött e

szerint

látta el eredeti szin-

át

Neve annyit

míívekkel.

A

senkisem.

senyezhetett

id

ékel-

adomány

rendelkezésére, melynek segítségével

állt

föltétlenül

uralkodott a színpadon: teljesen otthonos volt a szinszerüség dolgoknj],

titkaiban.

Nem

álmodozott

nem veszdött szövevényes problémák-

kal, de éles tekintetét rászegezte a

és

nagy

sokszor

cselekményre

legegyszerbb eszközökkel

a

tékeny hatásokat tudott

elérni.

A

tárgy,

jelen-

mely-

nek föltalálása másnak gond, neki játék

els feltnésekor rögtön megnyerte mai formáját

s

a

maga

volt;

drá-

a fordulatos helyzetek közt ele-

ven és éltet maradt mindvégig. Munkásságában

261

bizonyos

rendszer

Nem

nélkül.

minden

nyilvánul,

az ihlet sodorja,

nem akar

mító okosság viszi elre, mely káztatni

semmit,

—

legyen

tükre

élet

szá-

kocz-

F-

legkevésbbé.

a sikert

ezélul az lebeg eltte, hogy a

magyar

ridegség

hanem valami

magyar dráma a

s

diadalmaskodjék

mind ama válságokon, melyek fenyegetleg

tor-

lódnak köréje. Átveszi Kisfaludy Károly örökét s

ez a

nagy nemzeti törzsvagyon sohasem kerül-

hetett

volna

övébe.

Nem

erkölcsi

becsületesebb pazarolt

tkének

el

mint

kezekbe,

belle semmit,

de az

oly garmadájával gyarapította,

melybl szükség esetén minden gond nélkül het néhány nemzedék. Sokerejü tehetsége

próbálkozott a dráma összes válfajaival

egyikben teremtett valami jóravalót,

mely ha nem

is

az

stilje

s

elél-

megmind-

derekasat,

költiségével, vagy jelle-

mei szabatos rajzával, de a biztos formával az

ügyes helyzetekbl kiépül

s

cselekménynyel

mindig hatott. Szomorujátékai

közül

Gritti, Béleli

Pál,

A

fény árnyai és a TrónJceresö tartották magukat legtovább a színpadon. Ez az

utóbbi

aka-

262

démiai

koszorút

nyert

s

iigy

Szigligeti legjobb tragédiája.

ismeretes,

Ebben a

ben azonban sok a viszonylagos.

Ha

mint

dicséret-

pusztán a

konstrukczióra nézünk: megtaláljuk benne Szigligeti

minden jóravaló elnyét. Szinte bele látunk

az iró mhelyébe, ahol kedves össze-visszaságban,

kifogyhatatlan változatosságban ott függ a józan

kombináczió minden eszköze, a szinszerüség

küls hatás minden

és

tiszteletreméltó szerszáma s

alapul egy egészen jól

kifaragott

tragikai elv,

mely röviden az egész darab lényegét magában foglalja: hitte,

elégületlen ellen s hiszi,

hogy joga van.

magyarok

feltüzelnek

meghívnak a magyar

joga

becsvágyát

Hse

kit

Béla király Borics azt

trónra.

van a koronára, mert anyja, hogy fülkeltse,

születésének

törvényes fejedelmi származást fedi

késbb,

Borics,

midn már nem

zetet, megtudja, hogy

másíthatja

titkát, fel

meg

mint

eltte

s

a hely-

származása törvénytelen,

joga képzeldés, bukása kikerülhetetlen. Mindez jól

kigondolt,

szilárd

szerkezetre

mindez nem a jellemekbl épült esélyek

ers

belejátszásával

vallana. fel,

válik

De

hanem az bizonyossá.

2fi3

A

szenvedélyeknek csak küls körvonalait kapjuk

meg

nem

s

a végzetes történet nagystíl karak-

tereinek félelmesen teljes rajzát.

biztosan

a

foly,

A

cselekmény árad

szabatosan

dikczió

s

a

dolgok küls képe kifogástalan, de megrázó köl-

mélység és er, a szenvedélyek

tészet, tragikai

mindent magával sodró vihara nem érint bennünket

sehol.

Szigligetinek

alakjainak

sogassa

adatott meg, hogy égjen

megteremtési munkájában

enszivét,

szólaltatja.

nem

A

midn

s szétha-

azok fájdalmait meg-

múzsa megajándékozta a lelemény

rendkívüli adományával, a termékenység bámulatos

erejével

és

—

megkímélte a bels meg-

rázkódtatásoktól. Örüljünk tént.

Csak igy

végzete rárótt.

teljesíthette

A

könnyed

neki,

hogy igy

tör-

azt a hivatást, mit és hasznos termelés-

nek az a kitartó munkája, mely ez idben egy-

értelm

volt a

magyar szinpad népszerségének

biztosításával, örök

érdeme marad.

kicsinyelni, annál kevésbbé lenézni.

mint Katona

Nem

szabad

Oly

mvek

Bánkbánja, kétségkívül hatalmas

alkotások, de egyúttal annyira

magukban

állók.

264

hogy a magyar szinm fejldésének történetében különváltan

szinte

minden hogy

ízében

hajszolná

helyezkednek

saját

a

Szigligeti

el.

korának embere, anélkül,

korszerséget vagy éppen a

napi kérdések színvonalára ereszkednék

korszersége tulajdonképpen abból

alá.

áll,

és

nagyobb közönséget

den jó sorsra érdemes kitimo

hódít.

nemzeti

hogy

s

mind

Egy

min-

szakadatlanul foglalkoztatja a színpadot

nagyobb

Az

intézetet lát el

matériákkal, szellemmel, ötlettel, mozgé-

konysággal

s

válságokból vezeti diadalra.

Vígjátékainak pompás bokrétája állandó közönséget

hatás

gyönyörködtet

s

a

nyilván

még nagyobb termékenységre

Mintha csak

félne,

látható ösztönzi

hogy síkere hamar-muló virág:

ujabb és ujabb termeléssel jár a saját gyzelmei

nyomába. pedig

csak

Dolgozik,

amit

Pedig csak földi

mert a

csinál,

kedélye

kifogyhatatlan,

gondok zik az

munka

élteti

s

égiek tudja,

nem haszoutnlanság. Oly

felé.

hogy

élénk a

leleménye, oly biztos az alakító képessége s oly teljes

a formaérzéke, hogy érintésére

szerbbnek

látszó

ötlet is

drámává

a legegykerekedik.

265

Egy holtnak

lovag

hitt

erkélyén megjelen: elég,

hogy

—

technikai

érdekfeszít öt

n

két

hálószobájának

semmiség! de neki éppen

mindvégig

bravourjával

színmvet hoszorká-

felvonásos

nyozzon ki belle.

Még nagyobb vígjátékban, de

más hatalom ság nélküli,

is:

hasznát veszi

itt

leleményének a

már jelentékenyen

Ez

a humor.

tiszta,

segíti

egy

a minden fanyar-

természetes jókedv, mely a

változó élet minden esélyei közt vidámon tánczol és csapong,

kaczag és kaczagtat. Szigligeti ke-

délyének igazi

E^sá-tó\ az

napfénye.

holond-ig egész vágtató világa a

Udvari

dernek! Semmi

széleskör, semmi komplikált, semmi mesterkélt,

—

minden

egyszer, világos

bonyolódó, mint a közönséges a ki

barátjával az

vacsorálni

természetesen

Egy

élet.

jó férj,

királyn* -ben akar

Angol

ugyan mi van ebben

?

de e miatt

megbomlik minden családi béke és

aztán

dogság. azért

:

»

s

Ez

nem

a

Mama

meséje.

fogjuk feledni,

s

Hanem Mogorinét

ha typus

látjuk örökös zsörtöldéseivel s

veszít

nyelveléseivel

az

bol-

is:

szívesen

mindenkit össze-

általa

jószándékból

266

sztt fonák helyzetek

pompás

közt.

Ép

igy a Nöuralom

alakjait, kik közül a férjeknek kellene

a rövidebbet Imzniok feleségek

végül

vallanak kudarczot;

vigjátékhoz lcas-\idi\i

s

Fenn

közelít

az

akaratos fej

vagy a

az

jelleni-

erny, nincsen

Klárát, a nagyravágyó, hiú nt,

ki,

hogy

lányait bárókhoz adhassa nül, takarékos férjét

a legkedvesebb raffineriával hurczolja az orránál

fogva a pazarlásig.

Mindezek, mint látható, a családi élet

szíík

körébl vett tárgyak, typikus jellemek, ismert vonások,

de

újjászületik.

komikumuk Czéljuk

alig egyéb,

azért

valamely

vidám tanulság.

tökéletesebb s

Liliomfi,

formában

mintegy

mint a mulat-

mindenki számára van bennök

tatás, de

eleven

a

alkotása

Ezen a téren

leg-

egy, a korlátnélküliségig

kápráztató leleménynyel

irt

bohózata

mely ellenállhatatlan komikumával ed-

digelé a legjobb

magyar bohózat.

Imént a korszerséget emlegettük, mint oly elvet,

mely eltt kisebb-nagyobb mértékben min-

den Írónak meg kellett hódolnia. melyet sokféleképen

Tág

lehet magyarázni

fogalom,

Az

irók

267

egy része jóformán a uapi kérdéseket szolgálta s

ebben találta a korszerséget.

gasabb szempontból nézte

meg

Ítélte

s

kat. Lehetetlenség volt észre

a

Szigligeti

nem

ma-

a dolgo-

vennie, hogy

magyar társadalom figyelme mind élénkebben

fordul a nép felé s

mint

az,

hogy

mi sem volt természetesebb,

—

eszmék egyik leggyorsabb terjesztje tegye a tehát

maga

—

ez irányban a szinpad is

Korszernek

kötelességeit.

az

meg-

találta

oda a magyar népet, elnyomott

felvinni

hel3'zetének rajzaival, jóravaló erényeivel, szenvedéseivel, jogtalan megterheltetéseinek beszédes jeleneteivel,

gének,

meddségre kárhoztatott

gondolat-

és

értelmisé-

érzelemvilágának

összes

S megalkotta a népszinmüvet, a

igazságaival.

népdrámát. Mintha csak igy akart volna szólni a közönséghez:

— Nézzétek ezeket a becsületes Mennyi kincs ez

ser itt

hever bennök

egy halomban!

dolkodnak, mint nálatok. el

ti

s

parasztokat!

parlagon

Ugy

!

Milyen

éreznek,

gon-

bizonynyal erkölcsösebbek

Mi jogon nézitek

ket? Csak magatokat

le,

mért nyomjátok

gyöngítitek,

midn

e

268

nemes, nagy erre rátiportok.

Öleljétek inkább

a szivetekre s forrjatok

egj^etért

tetben

össze

szere-

!

Els népszinmvét, a Szökött katonát adták el

Annak

a hatás óriási volt.

s

184o-ban a becsü-

letes kovácslegénynek, kit elszakítanak jegyese

melll

s

karhatalommal visznek katonának, sorsa

mindenkit meghatott. Ellenállása a nép tiltakozásaként

hangzott:

haramiák

lettetek-e,

igy rohantok azt a dalt

bl

tiz

is,

»Mit akartok?

Gyilkosok,

vagy én vagyok

rám?« S mindenki mely a családja

megértette

jól

munkája köré-

s

évre elhurczolt suhancznak ajkán

Már mi nálunk verbuválnak

hogy

az,

fölsírt:

kütéllel,

Elviszik a szegény legénj't ervel.

A A

gazdagnak öt-hat

fia,

nem

szegénynek, ha egy van

is,

hántják, elfogják.

Egymásután következtek aztán a Két toly, Csikós,

pisz-

Czigány, Pünkösdi királyn, Dalos

Pista, Obsitos huszár, Lelencz

stb.

s

köztük a

szintén kora hangulatából kisarjadzó //. Rákóczi

Ferencz foysáya.

269

Mindezek diadalai.

a

Nem

hódít/*

magyarság

megannyi

jelentenek kevesebbet, mint a nép

géniuszának gyzelmét a mvészet világában

s

a bárgyú német Possék és Volksstück-ök teljes vereségét. Szigligeti ezzel az általa teremtett uj s

eléggé

tett a

meg nem

mfajjal többet

becsüllieto

fváros nemzetiesítésére, mint összevéve

minden törvényczikkelyünk. Kétségkívül a kor demokratikus áramlata segítette, de

meg egy

hosszú emberélet munkásságának legjavával segítette

el

A

a nemzet ügyét.

meinek orma. Tiszta

és

népszínm: érde-

nyugodt lelkiismerettel

nézhetett vissza megfutott pályájára. Derekasabb

munkát kevés írónk deti

darabot

idegen

irt

s

végezett. Száznál több erealig

egynehány

mind a mi

tíirténelmí

ezek

tárgyú, a többi

közt

vagy társadalmi életünkbl nyert akadémiai jutalmat, zeti színház

gosan, kellemesen

három ízben a nem-

irt

idevágó

vége

élete

elméleti

és válfajai) foglalta össze,

adni

Tizenhatszor

koszorúzta meg. Sokoldalú tudását,

gazdag tapasztalatait

volna

való.

felé

egy

vilá-

könyvben (A dráma

mintha számot akart

összes

tanulmányairól

s

270 mintlia

akarta volna vele

azt

mondani

náltam a dolgaimat, a hogy legjobb tehetségem lelkem,

szerint

Csi-

erm

és

tudtam és ujongani fog a

ha túlszárnyaltok

dicsségben !«

»

:

munkában, sikerben,

VI

HULLÓ CSILLAGOK Mindig

csak

csak a küls siker, ség

!

Mikor lázad

el

áll

Hiszen

végre jó, jó.

szolgálja s Ízlését,

az

ez

a

fel

olcsó

színi

diadal

hatás, a

már a költi

eszméktl terhes

Mindig

!

korszer-

lélek s

mikor

tartalmával?

ha a szinpad a nemzetiség ügyét

számba veszi a korszükséget, a tömeg

—

mvé-

tusakodáson

ment

de mikor veszi már számba a

szetet ?

Körülbelül keresztül

méje

s

ez

ilyenforma

idtáj t néhány jeles

várni látszottak azt a halhatatlant,

eszményeket igyekezvén lyedett gyermekeket éo-

mbiránk

felé«.

megvalósítani,

emel

»

el-

aki

eltéve-

lángoló karokkal az

272

Mert ben

—

körül

Szigligeti jöttek,

—

korábban, késb-

feltntek

mentek,

eltntek

és

számosan, sokat igér tehetségek, de csak egy-

kett versenyezhetett közül a

hulló

vele s az is mulólag.

közül

csillagok

futásu s legkápráztatóbb

(1820—1847)

volt.

Ez

a

Ezek

legmerészebb

fény Czakó Zsigmond

a fiatal és szerencsétlen

véget ért költ heves képzelmével szinte lángba borított

maga köri mindent

czióival

egy pillanatra mindenkit megdöbbentett.

A

lángész erejével

szottak adni a

a kritikusokat

klönczköd

beszéde uj

képzeletnek. is

komor

hatott a közönségre.

zatos magaviselkedése,

katlan ideái, merész

s

exalta-

Titok-

lénye, szo-

táplálékot lát-

Szelleme

magukat

megtévesztette, a kik a költi

ernek valamely magasabb érték megnyilatkozását látták benne. Kétségkívül a rendkivliség

jegyében

született.

a szép családi

Fanyar

ifjúságot

élt.

Atyja

vagyont egy alchimista konyha

hókusz-pókuszaira költötte. Fia kedvetlenül

se-

gédkezett mellette a boszorkány-üstök és retorták közt

mikor

s

földi

kénytelen-kelletlen tanuja volt annak,

boldogságának eszközei kifüstölög-

273

tek

kéményen. Anyját korán

a

elveszítette

s

árván, segély nélkül lökdött a világ-ba. Sanya-

rogva jutott Pestre évek

elején,

—

színész

s

A

lett.

1844-ben lépett

fel

tengerész^ majd a következ évben

merész

kombinácziójában

minden más kortársát

s

saját

tle

lelke

nyelvén

dagályukkal szédít

Ugy

dicsség

reményében.

ég

tehetség

tzijátéka

san

vészes filozóíia

a

dolgozott

ra-

Egy erszako-

volt

képzeldés lobogtatta a

ez,

ki

melyben

nem

forrott

fáklyáját s az eszmék helyén a nagyot-

mondások

A

csak

Sokat vártak

idegekkel

gyogóbb

rémlett,

pedig

beszél,

fuldoklásait hallatta.

túlfeszített

s

Végrendelet

túlszárnyalták

hatást tettek a nagy közönségre.

szenvedélyek

és

szertelenségeikkel és a

kor izgalmainak megfelel

a

Kalmár

melyek a romantikus eszkö-

czímíí darabjaival,

zök

negyvenes

czifra és

szertelen ségek

e

rakonczátlan

viharát múlhatatlan kime-

rülésnek kellett követnie,

roknak pattanniok

népe tombolt.

—

kellett.

e

túlfeszített

Harmadik

hu-

darabja,

Leona, a természetimádás és pozitív vallás közti

hánykodásnak ez a zavaros tragédiája, már Endrödi: S^^ázadunk irodalma.

18

lát-

274.

hova Czakó dúlt kedélye

tattá azt az örvényt,

bukni

fog.

Nagyratör

eredménye

borgásainak lett.

a

s

A mvészi

Fúbe ltte magát.

mveinek

Bátran alkalmazhatjuk

szavakat, melyeket el

a

rablót

nem

nézem,

elragadt

romjai

rá

alá

azokat

a

mondat

»Mvészetemet mint egy

anyámnak,

ki

tár-

fölégette

tánczosnövel

RioJe

Végrendeletben:

karjaiból

alkotásnak

de

teremt nyugalma. Becsvágya

nevét csakhamar saját

temette.

meghasonlás

teljes

csak végzetes tüze lángolt benne, sult vele

vad há-

képzelg-éseinekj

ölén

s

a

természetnek

annyira

elferdített,

hogy édes anyám többé rám nem ismer.

A

másik kiváló talentum, kit e

mutathat,

gróf

Voltaképpen

kormány

Teleli

államférfi,

magyar emigráczió ban elfogtak, de meghajolván

—

tak, liendkivül

futásában

Maga

is

sok

egy

-

feje,

föl-

(1811— ISGl).

Lásdó

1848-ban a forradalmi

Francziaországban,

követe

kor

a

majd

a

késbb Drezdá-

kit

a dinasztia

eltt

föltételei

csakhamar szabadon bocsátotideges

van

a

tragédia

ember.

Politikai

Hamlet

hse

és

pálya-

révedezéseibl. áldozata.

Jó,

275

állhatatos

hazafi,

értök áldozatokra

h,

elveihez

Éppenséggel nem

ingadozó mint egy gyermek. a kivitel embere

morú,

;

végletek közt hánykódó, szo-

Nagy dolgok nem hozzák

beteg lélek

zavarba,

azokban sokszor

szinte

viszont apróságok, semmiségek kuszálják, szétdúlják kedélyét. a

ki

nem

vissza

riad

következetes,

de a tettek küszöbén

képes,

vakmer, de

iszonyúan

szét-

Egy részrl hs,

semmitl,

más

részrl

szánalmas, félénk tétovázó, a ki a saját árnyékától

is

Rémképeket

megijed.

lát ott, a hol

nincs

veszedelem, gyanakodik, bizalmatlankodik, a hol erre

semmi

ok.

Egyik kezén a remény

vezeti,

másik kezén a habozás Imrczolja. Semmiesetre

sem

született vezérembernek, érezte ezt

is

midn

s

adott

daczára belesodródott

Ígérete

a politikai elhatározások vitát

megelzött

dala

lehetségétl

éjjelen s

az

maga

válságába

:

a

fölirati

megrémülve saját erkölcsi

dia-

felelsségtl,

mely nevét, esetleg emlékét behomályosíthatta volna, véget vetett életének.

Ez a különös elemekbl gyötrdésen keresztülment

álló

kiváló

és

sok lelki

szellem 18*

Ke-

276

még a forradalom eltt

gyencz czimmel

egy

írt

hatalmas tragédiát, mely drámai súly dolgában,

sokak

Bánkbán mellé helyezhet. Annyi

szerint,

kétségtelen,

hogy korrajzi ereje

igazságai

és

megrázó hatásnak, de szinmi hatása nyugtalavigasztalan

nító,

kopár.

és

Eóma

idejébl ad egy rettenetes korképet.

hanyatlási

A

hanyatt-

homlok vesztébe rohanó Róma minden erkölcstelensége, szennye, gazsága,

van

e darabban,

melyet

borzongásával

nyodás

szörnysége együtt

elejétl végig az iszo-

Oly romlott a

kisérünk.

levegje, hogy Shakespere szavával

»égig bzlik«,

s

amit

teljes

élve, szinte

joggal várhatnánk:

az aesthetikai hatás gyönyörét közönséges undor

mossa

szét.

hogy bizonyos korban

Lehet,

amitl mentsen meg bennünket a kegyes

— a

—

isten

vesékig ható és gyilkos iróniájával megtenné

maga

forradalmi hatását

s

durvaságaival talán

ugyanazt vinné végbe a lelkekben, mit szellemes finomságaival egykor Parisban

garo ez

lakoclalma«,

id

szerint

—

nem

Több ízben eladták

de

tud és

annyi

végzett

bizonyos,

megállni

sohasem

a

a

» Fi-

hogy

színpadon.

tetszett.

Hse,

277

egy képzeldés-

Petrou Maxiin, egy feltevésbl, bó'l

iudul ki

hogy Valentinian császár

azt hiszi,

:

háza becsületét

Dieggyalázta

s

boszúból, hogy

az utált czézárhoz közelebb férkzhessek, ártatlan feleségét, Júliát, annak karjaiba dobja. Ezzel

az

császárnak czinikus

kegyenczévé

tényével

embertelen

most következik az

s

lesz

a

rémületesen

munkája: egy félelmes észszel kigonkézzel

dolt s teljesen biztos

sztt cselszövény,

melynek hálójába lassanként nemcsak a császár,

Róma

az udvar, de egész

akarná mondani én

pusztító

Ha

:

csak romlás

bosszuállásom

Hideg eszének

s

vad

Mintha azt

belekerül.

kell, itt

vagyok

minden hatalmával!

gylöletének

forgóiban

pehelyként örvénylenek alá a léha tányérnyalók, a

ggös

praetorianusok,

maga a

császárné,

hse

elcsábít, a

birodalom

megölet,

végül Valentinián császár

s

Boszúja

val és életével. ellene

fordul.

egyetlen

azonban

kit

Aetius, kit is

trónjá-

a tetponton

Hiába ringatja magát abban a

romlott reményben, hogy rettent munkája után

még boldogan

elbukott nejével

mérgezi magát

s

fia,

Páliad,

élhet

:

elesik

Júlia meg-

az

utczai

278

harczban.

A

nép

ságát

üdvözlik,

ajkán

ez

a

ujongásaira,

keser

néhány

mely ly el czézárhangzik

válaszul

szó:

Ne

íme, igy zúzza szét e minden

fel

Róma!

gúnyolj,

erkölcstelenséget

gylöl, de kora levegjétl végkép megmérge-

Nem

zett lelket a saját erkölcsi romlása.

iránta részvétet

érezünk

a darab eredeti konczepcziója,

s

hatalmas pathosa, merész gondolatai nem képesek rokonszenvünk számára megmenteni, mert voltaképpen

ez

a

Petron

Maxim

nem

egyéb,

mint egy rettenetes bestia.

Hugó Károly (1817

— 1877),

Bernstein, szintén merészen indult

utján s hazájául

nem kisebb

családi

nevén

meg

maga

a

területet választott,

mint az egész Európát. Sok nyomorúságon ment keresztül,

mig tanulmányait elvégezhette

s

a

szenvedések tanulságaiból a megváltás elméletét

szrte

le.

Csak származására

ként világszellem, dent

:

a

ki

volt magyar, egyéb-

reformálni

akart

min-

a tudományokat, a színpadot, az erkölcsöket,

a vallást, a

filozófiát,

szóval, az emberiség egész

szellemi életét. Reformatori küldetésének oly élénken érezte,

erejét

hogy országról országra bo-

•279

lyongva mindhaláligeszméi

az

Eleinte

Hahneniannak hivta

maga

le,

fkép

orvosi

volt

lelkes

mellé Parisba.

figyelmét az a

talajt

Ezt azonban seholsem találta

számára.

meg.

kedvez

a

kereste

irodalmi

s

és

s

meg

a ki

híve, Itt

is

azonban minden

mvészeti

Ers

szinpad.

mködött

pályán

élet kötötte

bizarr

tehetség,

mely nagyon merész repülésre bontotta ki szárnyait

végül nyoraorultan

s

német nyelven

legnagyobb részét ismeretlen

terrihle.s

—

cVun martyre monstre. U. legkevésbbé. Darabjait

dolgozták

mi

a

át

o.)

számunkra

s

még

teljes

többé

nem

kudarczot vallott

a lángelme

magát,

sújtotta.

igy

is

terveivel :

A

dolgozott benne,

czivilizáczió

bullákat

és

barátait lovagokká nevezte,

mával

mások

hozzánk

akarta magát állandósítani, de

nagyzás hóbortja. zelte

(La

Magyarul

rendesen

Mikor nagy színpadi

itt

sem.

nem

Les memoires

Németországban s

de

irta,

idegenszerek.

menekült

Munkái

el.

irodalomban

de Thérése. Paris, 1859.

tireliri

tudott

franczia

a

pnsztnlt

Felhagyott

csak a

pápájának kép-

brévéket .adott ellenségeit

ki,

anathé-

egyenes járásával

s

280

görnyedezve bolyongott az iitczákon, hogy

bele

ne üsse fejét az »ég csillagos gerendáiba*.

Ma

a

költk fejedelme

volt,

holnap az orvosok

nagyobb Shakesperenél,

orvosa,

bámulatos tudo-

ki

mányával képes a holtakat Külön tudományokat fedezett

is

meggyógyítani.

fel,

igy

hugo-

a

mely az egész világot átalakítani volt

logikát,

hivatva;

külön

mvészeteket, mint

min

pl.

a

cantomimika, melynek segítségével egész shaksperei darabokat adott

els

énekesének

képzelte

hangversenyekkel

Zord

téli

el egymaga. Majd

gyötörte

magát

s

meg

a világ

botrányos publikumát.

idben, a szabad természet havas

vi-

harában versenyt kiabált a vészszel, mint Lear a sivatagban,

mignem

roncsaival ismét

teljesen földúlva,

elméje

vándorolt

Olasz-

külföldre

és

országban halt meg.

A elö,

nemzeti színházban három darabját adták

fokozódó sikerrel.

Az Egy magyar

király,

mely tárgyául Mátyás korát választotta, iszonyú jambusai daczára

is

megállt a színpadon

téneti és jellembeli tévedései daczára is

s

tör-

rokon-

szenves fogadtatásban részesült a kritika részérl.

281

Még

Brufus

inkább

és

s

mely a

Lulcréczia,

forradalom küszöbén nem téveszthette

hatását

el

ügyesen sztt cselekményével, nemes erkölcsi

tartalmával, szabadságot lehel pathosával tisztességes

egy

sikert

polgái'i

aratott.

drámája, a

Hugó Károly egy s

mely

ma már

De

BanMr

tetszett

és háró,

melyet

franczia novella után készített

elavult,

szinte

még mindig

stílusa daczára

legjobban

természetellenes

magát a

tartja

szín-

padon. Három, minden tekintetben nemesen érz lélek tragédiája ez,

kiket

elfordíthatlan végzet

oly válságos helyzetbe sodor,

pusztulniok

szk

Az

kell.

keretében

oly

arisztotelesi

hármas egység

megrázó történet zajlik

melynek mvészi

elttünk,

hogy múlhatatlanul

kombinácziója,

le

az

érdeket lépésrl lépésre fokozó ereje, jellemeinek igaz

benssége

láttatják

össze

:

s

min

megható egyszersége nyilván

kiváló drámaírói tehetség omlott

Hugó Károly

Czakó,

Teleki,

tébolyában.

Hugó jobb

lelkesedésükkel esetleg

volna végbe, arra,

de,

sorsra

érdemes

nagy dolgokat vihettek

fájdalom,

egyik

sem termett

hogy drámairodalmunk fejldésében vala-

282

mely

uj

lehet

tlük

epochát nyithasson. Egyet azonban nem

iparkodtak

becsvágygyal

elvitatni:

nemesebb tartalomra

s

törekedtek

a költi és színi hatást

egymással

öszhangba

kibékíteni,

hozni.

Népszerek voltak még Károly (1816

e

korban Ohernyik

— 1855) darabjai. Java részük

tikai és társadalmi jelszavakból épült

jobban tetszettek a Föiir ség

;

és pór,

meg

fel.

poli-

Leg-

az ÖröJc-

legtovább tartotta fenn magát egy történeti

drámája,

Branhovics György, melybl Egressy

Gábor eladó mvészete feledhetetlen remeket alkotott.

Még számosan

próbálkoztak

de Szigligeti

sem

versenyezhetett.

ntánban szikráztak ségek

:

a kiégett

meg

meg

a színpad-

termékeny mnzsájával senki

dal,

Körülötte

fel

s

gyors egymás-

lobbantak ki

a tehet-

nyugodt fénynyel ragyogott tovább meteorok

hosszú pályáját.

közt

diadalmasan

s

futotta

HÁBMADIK RÉSZ

FORRADALOM UTÁN Halálos némaság mindenfelé

Egy

vitéz

.

.

nemzet kezébl hullott ki a fegyver,

egy jogaiért

küzd hs

bukott

el

s

a katonai

önkényuralom minden kímélet nélkül gázolt a vonagló

óriás

roncsolt

gyzte volna

mintha

tagjaira. le.

A

Rátipródott,

hazafiak

üldözött gonosztevkként, agyonhajszolt

ként bujdokolt bozótok,

lápok,

legjava

vadak-

erdk srjében,

vagy elrejtzve lappangott félrees udvarházakban,

—

más részök menekült

elvitorlázott tengerentúli

tönök

következ kardja

Senkisem

megteltek. pillanat.

lebegett

A

Törökországba,

tartományokba. tudta,

mit

A

bör-

hoz

a

bizonytalanság Damokles-

minden

fej

fölött.

A fváros

286

megsznt magyar

a szellemi élet központja

Az irodalom

lenni.

szinte

Egy közvádló éppen

szinéró'l.

s

megsznt

eltnt a

föld

liarminczkét irt

szánt a halálra, jóformán az egész akkori magj'ar literaturát. Szerencsére,

csak

tól,

megmenekültek a

halál-

egy-kett szenvedett börtönbüntetést.

Sok zaklatás ntán Tompát

is

szabadon

bocsá-

totta kassai aiiditora, kegyes búcsúszavakat in-

tézve hozzá:

— nem

Alsó jetzt

csinálni

.

sind

sie

frei,

de több gólya

.

Katonáéké meg a (lutgesinnteké volt a

A let

világ.

nagy csöndességben szombatonként az újépüroppant kaszárnyájának udvarából dobpergés,

puskaropogás hangzott ki

:

fbe ltték Batthyány

halomra gyilkolták a gyanúsakat, kom-

I^ajost,

promittáltakat.

A

rémítés

programm

lett,

az

akasztófa és golyó állandó hatalmi segédeszközök.

Visszazökkentek a fáék és

mint

Kobbék

kora.

Magyarország

melynek, úgy hitték, órája.

régi,

vad idk, a Karaf-

Nem

volt

teljes

kevesebbrl

szó,

megsemmisitésérl,

végre csakugyan ütött az

Az erszak kényére-kedvére mködhetett.

287

Többé nem Egészen

is

csinált semmiféle titkot terveibl.

nyilt kartájakkal játszott. Meg-támadta,

elkobozta az összes jogokat. Útját állta minden

nemzeti

megakadályozott

kultúrának,

A

szabad mozgást.

ggösen

minden

letörött nemzet-roncsok közül

és szemérmetlenül emelkedett fel a szá-

zados ábrándok és törekvések immár testet öltött fantomja jólétére,

az egységes császárság,

:

hanem az absolutizmus

nem népeinek pallosára

maszkodva. Lábainál ott hevert

a

Magyarország: külön Erdély, külön a Horvátország és egy csomó kerület

Ha

valaha

—

kadt

.

Bánát,

.

gondolták magukban

bizonynyal el lehet bánni ezzel a

tá-

széttagolt

—

most

hamvába

ros-

Az egységes birodalom meg-

magyarral.

teremtésére sohasem járt

kedvezbb id. Diadal-

mas méretekben

maguk eltt a jövend

látták

nagyság hatalmas Ausztriát,

szétbonthatatlan

melynek Magyarország legfölebb csak

elszobája

lett

volna,

sarczokat hajtanak

bábos

épületét, a

kép,

be.

a

hol

Nagyon

szerfelett elbájoló

gyönyör tündérpalota

adót

a

híg

fizetnek

és

csalogató, déli-

látvány volt,

leveg

—

habjain

288

ringatózva.

A vérengz

azonban nem

birta

katonai diktatúra súlyát

meg. Haynau-ék

vasléptei

alatt

csakhamar leszakadt a pompás épületnek

egy

tornyos

részbe,

oldalszárnya.

I^közben

másik

a

most már óvatosabban, beliurczolkodott

a polgári absohitizmus.

Scliwarzenbergék

esze-

veszettségeit Bacli rideg józansága váltotta

A

fel.

hadi törvényszékeket és vérbiróságokat a bü-

rokratizmus jeges szabályossága, a germanizáczió, a zsandárrendszer, a törvényellenes intézkedések és eljárások egész sorozata.

A

magyar társadalomnak csak egy fegyvere

lehetett az idegen invázió hátaim askodásai ellen

a szenvedleges magatartás, a passziv ellenállás.

S ebben a félelmes daczhan, ebben a hozzá nem férhet, hallgatag

és méltóságos trésben,

mely

erejét a jogtalanul felfüggesztett törvények tisz-

teletébl merítette,

összeforrott,

ogygyé

lett

a

Nem zajongott, nem zúgolódott. egyszeren beállt néz közönségnek. Elfojtott

nemzet egészen.

keserséggel,

kétségbeejt közöuynyel

boszantó humorral

szemlélte

fonák rendszerét, vad

s

vérig

az uj gazdálkodás

képtelenségeit,

—

ezt a

289

melynek jégverésétl »oda

politikai khaoszt,

az emberek vetése «,

—

st maga

is

segítette a

kalászba szökken termést tönkretenni hát,

uram, mire megyimk ketten

hatalom:

a

csak

erszakkal

Minden lépése nehézségekbe tásra

sohasem

rátus

roppant

!«

»Lássiik

:

Bármitakart

hajthatta ütközött.

A

számíthatott.

végre.

Támoga-

hivatalos appa-

szakadatlanul

erfeszítésekkel,

mködött, hogy tekintélyének

lett

és

hasznavehet-

ségének legalább a látszatát megmentse. Hasztalan

!

Az eredmény mindvégig zugság maradt. Ez tott

a

önáltatás

és

nemzetiségétl megfosz-

nemzet a maga jószántából, önként

adott semmit a hatalomnak. a közszolgálatok

ha-

nem

Az adóktól kezdve

minden nemét végrehajtással,

zsandárral, karhatalommal kellett tle kicsikarni.

A

reakczió

garázdálkodásaira,

höngéseire egy nagy,

—

válasz,

gylöletre

toporzékoló

néma összeesküvés megvetés

—

ez a végzetes rendszer elméletileg

talmas

ily

:

s

lett

volna

bármily

:

ha-

körülmények közt a gyakorlatban

múlhatatlanul hajótörést kellett szenvednie. Endrödi

dü-

volt a

Századunk

irodaliua.

19

290

Hiszen a szigorúságban és ellenrzésben anynyira túlhajtottak mindent, hogy szinte nevetség

Az emberek egy

volt.

ügyelet alatt

a mindenható policzia

állt s

az ültözet, kalap-

része folyton rendri

és

fel-

még

kell ellenrzé-

hajviselet

sérl sem feledkezett meg. Megtiltották a pörge kalapok, a tollak viselését. Vidékrl a fvárosba

csak útlevél

akadémia

segítségével

lehetett

alapszabályaiból

paragrafust,

mely

bejutni.

azt

kitörölték

kötelezvé

teszi,

hogy

Az a az

akadémia magyar nyelven mvelje a tudományokat

s az

démia vezte

uj

alapszabályok

tagjait

a

cs.

k.

értelmében az aka-

fparancsnokság

ne-

ki.

Mindezekre a furcsaságokra azonban a magyar társadalomnak megvolt a maga visszatorló válasza.

A nk nem

tiszttel

álltak szóba egyetlen katona-

sem; a fiatalság gúnydalokat csinált a

»tollszedeget«

hatóságra

s

elkereste

radalom eltti köcsög-kalapokat ház

jelent

meg

a nemzeti szín-

melyet az osztrák himnusz-

díszeladásán,

szal kellett megnyitni, csak a

után

;

a for-

a

himnusz eljátszása

közönség;

Erkel

operáját.

291

Hunyadi

hs

sorsú törté-

évfordulóján

adták el,

a hatóság aztán törhette a fejét:

mért van

nelmi

—

Lászlót pedig a tragikus lefejezésének

ezen a napon diszeladás a nemzeti színházban

A

publiczisták.

költk,

írók

elkezdtek

?

virág-

nyelven beszélni, melyet semmiféle idegen czen-

nem

zor

érthetett

nagyon alatt

is jól

meg, de a magyar közönség

A

megértett.

viszonyok

nyomása

valóságos mvészetté fejldött a szimbo-

lizmus.

Jókai keleti regéi,

Tompa

Miksa vezérezikkei minden fennakadás a

jutottak

nyilvánosság

elé.

Falk

allegóriái,

Chinai

és

nélkül

japáni

ügyek ismertetésébl értesültünk a hazai gokról.

A

dol-

közönség mesterileg tudott olvasni a

sorok között. Egy-két lapunk volt

s

csak lassan

támasztott érdekldést az irodalom iránt, de ez az

érdekldés

Szilágyi

napról-napra

aztán

fokozódott.

Sándor különböz szépirodalmi

válla-

latokkal, emléklapokkal, röpivekkel, almanachokkal,

albumokkal

állt

el

hatóság argus-szemeit,

s folyton

maga köré

szétszóródott irói gárdát.

kijátszva a gyiijtötte

a

Nagy Ignácz Hólgy19*

292

futárja,

egyetlen

közlönyünk

szépirodalmi

idben, szintén jó szolgálatokat

ügynek

és

fkép

gok,

tehetségeket cso-

a fiatalabb

Lassacskán aztán oda értek a

portosította.

hogy az irodalom

ez

a nemzeti

tett

örve

szeretetének

dol-

alá

rejtzött minden politikai demonstráczió.

A

politikájának, e hallgatag és

passzivitás

nemes magatartásnak éltet

nagy ember

volt

Deáh

:

egész nemzet

ember a

s

megelz idk

komoly tanulságot

biztosra

ki.

s

vette,

jelszót

Megértette az

ment utána. Ez a nagy eseményeibl

és bölcs

leszíírte

a

egy pillanatig sem ringatta

magát csal-álmokba. Tisztán s

A

Ferencz.

mondta

mindjárt kezdetben

egy igazán

ereje

hogy

h'itott

a khaoszban

abszolút

az

hatalom

kevély, de rozoga épülete elbb-utóbb össze fog

omlani

és

múlhatatlanul

vele

pusztul Bachék,

Schmerlingék minden államboldogító találmánya, a jogfosztogató

rendeletek,

pátensek,

összes sorozata, mert tartalmuk

nem

diplomák

az igazság,

hanem a tévedés meg a hazugság. Mikor az összbirodalom emberei ragyogó színekkel festették eltte:

min

boldogság vár Magyarországra,

298

ha beleolvad szolt

—

Ausztriába,

mosolyogva vála-

:

—

Menn5ável nagyobb a mennyei boldogság,

mégsem akar

—

De

senki meghalni.

hát annyi bevégzett tény

nem kezdhetünk mindent

újra

csak

után

Magyarországon

?

ersködött az osztrák miniszter.

Deák

a

begoml)olt

rosszul

kozott,

melyet

rendbe

jöjjön,

az

ember,

mégis

csak

kabátra hivat-

ha azt

akarja hogy

kénytelen

újra

be-

gombolni.

—

Levágjuk a gombot! válaszolt a minisz-

ter erélyesen.

—

Akkor aztán éppenséggel nem

kabátot begombolni,

Imponáló

válaszolt

nyugalom

leghódítóbb alkatrésze.

lehet

a

Deák nyugodtan.

volt

jellemének egyik

Az er

felséges nyugalma.

Nagy, világos elméje, mely mindig az igazságot szolgálta,

egyszer

latokban,

találó

dásnak, föl.

szavakban,

adomákban az

bölcseségnek

államférfiúi tu-

roppant mélységeit

Magyarország közéletének sohasem

alakja

sem,

a

kit

hason-

ötletes

jobban

tárta

volt Q.gy

megértettek

volna,

294

mint t. Gondolatait oly szabatosan és becsületesen fejezte

hogy azokhoz nem férkzhetett

ki,

még csak árnyéka

a kételynek, a félreértésnek sem.

Mindig egyenes nton járt

mindig

és

Nagyságának

fvel, nyilt arczczal haladt elre.

valódisága ségeivel

semmi

rendkivlUi-

szertelenségeivel és

hatott,

arányainak beszélt:

nem

mint

de,

öszhangjával.

felséges

dómok,

hatalmas

a

emelt

Ha

ha

irt.

semmi hatásvadászat, semmi hangjáték,

ellágyulás,

semmi

taglejtés,

semmi

A

tetése a roppant szellemi fensobbségnek.

mészetes beszéd,

a közönséges

érez-

társalgó

ter-

hang

eszközeit használta, de ezt aztán úgy használta,

hogy

beillett

mvészetnek. Mikor közvetlen a

kiegyezés eltt Belcredi ejtett

ujonczozáson

akart elrendelni. tudtára:

nem

kérdenem?

kivül

miniszter

a

már meg-

még egy másodikat

Deák hideg méltósággal adta

lehet.

És mért nem, ha szabad

kíváncsiskodott

szeren azért nem,

a

miniszter.

válaszolt Deák, mert

Egy-

nálunk

Magyarországon az anyák évenkint csak egyszer szülnek.

295

Meggyzdéseitl

sziklaalakján

ö

ezeknek a kísérletez

volt

idknek csak

az

pontja a

legszilárdabb rá lehetett

—

s

épiteni.

föl.

minden

tizennyolcz évig tartó abszolutizmus

liullámcsapása

Ö

lehetett

Törvény és igazság- vértezte

eltántorítani.

A

sem

eg-y pillanatra

törött

meg.

gyorsan változó birodalomban

s

Nyugodt méltóság-

gal vezette a nemzet passzív önvédelmi harczát, ezt

kerül,

áldozatba

sok

a

hozzáférhetetlen,

törvényes forradalmat, melynek végre kellett.

Várt és résen

Kende Lajoshoz urnö

gyzni

(Kende Béláné

levele

1856. május

szívességébl)

tezve,

len

intézett

is

Kezemben van egy

állt.

8-ikáról

kel-

melyben kimenti magát, hogy feledhetet-

barátja

ünnepélyén szavaival,

Kölcsey

nem keble

lehet

síremlékének jelen,

mélyébl

de

sóhajt

urához »Áldd meg isten a magyart, Jó kedvvel, bséggel Nyiijts feléje

Mert küzd

véd

kart,

ellenséggel.*

a fel

leleplezési »

dicsült az

egek

2S)6

A

van

»Diert« szó alá

liúzva.

Ekközben a dinasztiára

idk

rossz

kezdtek

járni.

Közeledett az a vihar, mely a fonák rend-

szer

»pajtáját«

ötvenes

évek

összeomlással

vége

felé

végzetes kormányzás olaszok

már ersen érezték a

gonosz

Az

eredményeit.

szabadságukért.

ragadtak

fegyvert

Az

fenyegette.

Ausztria vereséget szenvedett. Lombardia

elve-

szett.

Bécsben

nagy

kelletlen tettek

volt

a

zavar

néhány lépést a kiegyezés

mely azonban, kell szinteség ki.

A

kénytelen-

s

császárság

nem

felé,

hiján, balul ütött

engedett az egységes biro-

dalom eszméjébl, mely Magyarországot közönséges tartománynyá sülyesztette

nem engedett

pedig

a

Deák Ferencz

;

negyvennyolczadiki

vényekbl, melyek nemzetének

önállóságát

függetlenségét biztosították. Ujabb

s

tör-

és

fenyegetbb

vészfelhöknek kellett feltornyosulniuk

az »egy-

séges« birodalom egére, hogy

a

méje megérleldjék

szükséggé váljon.

Nem

s politikai

kiegyezés esz-

jótékony, békés napfény, de baljósló vihar

érlelte

meg.

297

összehivott országgylés nagy

Az 1861-ben

reményekkel fogott munkájába, de a Deák Ferencz

—

feliratára érkezett fejedelmi leirat

—

miniszter büszke ópusza

mereven visszauta-

a magyar országgylés

sította

Sclimerling

jogos

kívánsá-

gait.

Erre egyhangúlag fogadták

második

Deák Ferencz

el

feliratát az államférfiúi bölcseségnek s

szepltlen hazafiságnak ezt a soha

el

nem évül,

lángelméjü remekét, mely a következ szavakkal

végzdött »

hazánkra,

de

árán azokat

trni az

idk következnek

Lehet, hogy nehéz

kell,

megszegett

a

megváltanunk nem szabad.

trni fog

utókornak

azon

melyet

seitl

nélkül,

mint sei

e nemzet,

Trni

trtek

megvédhessék az ország és hatalom elvesz, azt

és

és

csüggedés

hogy

Mert amit

kedvez

er

szerencse

ismét visszahozhatják, de amirl a nemzet,

a szenvedésektl,

Ha

szabadságát,

fog

szenvedtek,

jogait.

id

—

hogy megmentse

alkotmányos

öröklött.

ismét

polgári kötelesség

maga lemondott: annak

félve

vissza-

szerzése mindig nehéz és mindig kétséges.

Trni

298

fog a nemzet, remélve a szebb

jövendt

és bizva

ügyének igazságában.* S

trt nemes megadással tovább. Trte a

törvénytelen hatalom

garázdálkodásait,

ellenes

annál

kemény jármát, alkotmány-

állhatatosabban

kémeit,

íinánczait,

—

ragaszkodott a

vényesség alapjaihoz, ers hittel várva,

s

tör-

hogy a

kik önállóságunkat a saját szabadságuk érdeké-

ben akarták

eltörölni,

végre befogják

látni,

hogy

»egyik nemzet szabadsága a másik szabadságá-

nak ellensége nem

És

csakhamar

lehet«. el

is

az

jött

az

id

—

Schmerlingék minden elméletét halomra dönt s

magát a trónt

is

megrendít vihar alakjában.

Ausztria háborúba keveredett Porosz- és Olasz-

A

országgal.

A

szenvedtek.

drágak lencze,

császári seregek csúfos vereségeket

nagyhatalom

hullott

—

s

ki:

koronájából

két

Schleswig-Holstein és Ve-

nyilvánvaló

boldogtalan Ausztriának

lett,

nem

hogy a megalázott fegyveres

a

er-

ben, de népei megelégedésében és jólétében kell

a

boldogulás

eszközeit

keresnie.

most már politikai szükséggé vált

s

A

kiegyezés

Deák Ferencz,

295)

elveihez mindvégig liiven. a szerencsétlen háború

után sem követelt többet, mint az eltt*

Az önkénj'uralom

gyzelmesen emelkedett

megedzdött

itju

Nem

*

magyar nép

meg államisága nagy

indult

érdektelen és

jellemz adat Naplójában.

az,

A

a mit

Deák

vereség

azért,

közül

többen,

fel

után (1866 szerette lejött

a

r(3la

jul. 9.

i

magya-

Budapestre,

hogy meggyzdést szerezzen

milyen a dinasztia irányában vezérférfiai

jövendk

a

lovagiasságát szépeu

F.

szintén óhajtotta a kiegyezést,

s

ervel

teljes

Gorove István jegyzett

königgriitzi

minden bizonyuyal

s

utján

Erzsébet császárné, a ki sziv szerint rokat

szenvedésekben

a

föl

Magyarország, az alkotmányát

szabad

visszanyert

közül büszkén és

romjai

itt

a hangulat?

A

politika

kiket elkeserített a kiegyezés

huza-vonája és a Deák Ferencz egyedül törvényes állás-

pontjának ismételt visszautasítása,

ellene

voltak annak,

hogy a császárné, megérkezésekor, küldöttségileg fogadtassák.

nám

Deák csak ennyit mondott: ^Gyávaságnak

elfordulni a császárnétól most, mikor

ségben van, miután elébe nasztia dolgai jól

elnémult

s

mentünk akkor,

állottak.^

Erzsébetet,

midn

a

di-

Minden további ellenvetés

Deák Ferencz

vezetése mellett, a

vezérférfiak tekintélyes gárdája fogadta. L.

Deák

tarta-

szerencsétlen-

F. beszédei. III. köt. 578. lap.

Kónyi Manó:

300

felé.

ers vezéiemberek egész

Jeles, kiváló,

munkálkodik

azon,

hatalmasabbá váljon sodjék.

Mégis

lelkiismerete

ket

az

e

hogy s

ez

a

raja

nemzet mentl

mentl jobban megizmo-

korszaknak valódi

Deák Ferencz marad

s

hse,

él

tekintetün-

nemes egyéniségének arányaira

kell

vetnünk, ha azt akarjuk, hogy »a nagyok szemléletében kifáradt

szemünk

— megnyugodhassék«.

i

II

ARANY 1817-1882

már

Aranyék csak

egyszer

szinte

megöregedtek,

váratlaüiü a szaloutai

házikó tetzetén vidám gólya s

bogárhátú

kezdett kelepelni

Arany János. A gyermek örült is meg röstelkedett is

megszületett a kis

anyja, Sára

a

mikor

kés

néni,

istenáldás miatt.

Hónapokig nem mutat-

kozott az utczán. Mit szólnának a szomszédok!

Minden gondja a fejldött

s

a

mellett okos, tól az

kis

szüli

fiúcska szeretet

volt,

gyengéd vezetése

pompás gyermekké

egyszer

a ki szépen

serdült. Atyjá-

földmivestöl, megtanulta a

be-

tket, anyjától az imádkozást. Aztán isten nevében

ráfogták

helyét,

kivált társai

az

iskolára.

közül,

s

Jól

megállta

a

csakhamar egész

302 poétát, a ki rögtönözve

Szalonta ismerte a kis rímelni

tudott

s

talpraesett

eredeti,

készen volt valamely

mindig-

Kell

ötlettel.

jártasságra

tett szert a latin nyelvben, szivesen

a klasszikusokat, a

olvasgatta

magyar poéták közül Cso-

konai volt a kedvencze. Tanulmányai folytatása

nem minden

végett,

ment

felszerelés nélkül,

át

a debreczeni kollégiumba, a hol aztán fordítások

megismerkedett Tasso,

révén

munkáival veket

s

Voltaire

késbb megtanulta a nyugati

nyel-

is.

De

kissé

egyhangúnak

életet.

Almok bolygatták.

lenni,

fest,

valaki

esetre lett s

Milton,

szobrász,

a

találta a kollégiumi

mvész

Szeretett volna

színész,

—

de

minden-

múzsák szolgálatában. Színész

egy megbukott társaság kóbor és korhely

csapatjával regényes

sanyaruságok

közt

felbo-

lyongott Máraraaros-Szigetig. Itt aztán megelégelte a

ziók

költi kiábrándulást

meg egy csomó

kiábrándult a jából.

mvészi

s szétfoszlott

csalódás élet

árán

illú-

alaposan

minden romantiká-

Különben ahhoz, hogy prózai józanságát

teljesen visszanyerje, hozzájárult

egy álomlátás

303

is.

Azt álmodta, hogy az anyja meghalt. Ettl

nem

a pillanattól fogva

maradása

volt

A

múlva csakugyan meghalt, gondolkozású

élet

minségében meg

életrajza,

költnek,

a

is

kinek

ebben az utóbbi

s

be

esetleg

—

fejezdött volna

is

nem

születik

—

hála isten!

némi tennivalója nemzete számára barátja, Szilágyi István, folyton

gatta, jó

hogy dolgozzék

szót,

visszatért

a

s

volt

is.

zott s

még

Egy

jó

nó-

Arany megfogadta a dolgozott.

A

1845-ben víg eposzra

hirdetett pályázatot a Kisfaludy-társaság. elveszett

olyan

ösztökélte,

múzsákhoz,

negyvenes évek közepén,

Az

kellett

nsült.

körülbelül

ha

fiatal vál-

szalontai iskolánál,

a

lett

ersen

akart mon-

Kenyér után

városi irnok, aljegyz

ezzel

le

is

oly

gondokkal terhelte meg

Segédtanító

néznie.

az

mindez

gyermekifjura

lait s kötelességeket rótt rá.

És

komoly érzés és

hogy még a költészetrl

Az

késbb

id

anyja pedig megérkezése után rövid

találta,

dani.

gyalog-

megvakulva

szerrel visszatért Szrilontára. Atyját

hatott,

s

Arany

alkotmány czíra eposzával pályá-

megnyerte a jutalmat.

A

dicsség azon-

304

ban nem volt

mert az egyik bíráló

teljes,

nem kisebb ember, mint Vörösmarty és verselésére azt a meg-jegyzést

—

A kitn

Elveszett aJho^mány

irt

hsköd bl

hazafiságnak

s

nyelvére

»olyan

tette:

A kemény

mintha irodalmunk vaskorát élnök«. szó a szeget a fején találta.

—

hexameterekben szatírája a száj-

a megyei korteserkölcsök-

kisarjadzó visszaéléseknek, de egészében véve

nem

egyenletes

nem

szerencsés.

Mintha Vajda Péter Magyar-

czim

szélesebb

ország

vényesebb

munka

s

szatírájának

raj/.át

formája éppenséggel

szöve-

és

kapnók meg benne, a mivel

különben nem azt iikarom mondani, hogy Arany-

nak nem volt bséges alkalma a közvetlen

bl

meríteni.

St

akart állni azokért izetlenségekért,

ellenkezleg. a

is

Mintegy boszut

vad kicsapongásokért és

melyeknek a saját megyéjében

minduntalan szem- és fül-tanuja tírát írt.

volt. Igazi sza-

a hogy az akkori megyei

igen lehetett egyebet

írni.

megjegyzése gondolkodóba

volt.

nem

életrl

De a Vörösmarty

ejtette, folyton

iébe csengett, s azt hiszem, becsvágyára

hatása

élet-

is

a

t-

ers

305

Két év múlva ismét

pál3^ázatot hirdetett a

Kisfaludy-Társaság egy a nép ajkain élö történeti

személyrl Írandó költi beszélyre

meg-irta a

magyar

évül remekét,

mvéért

költészet egyik soha

A

Toldi-ydt.

a

kapott,

Arany

s

el

nem

koszorút, melyet e

Kisfaludj^-Társaság

kötötte

ugyan, de az egész nemzet osztatlan elragadta-

Az

tása tzte homlokára.

Petfi volt az elsk egyike, Jánost ezt a

»

hir költ

országos

egyszerre

táriusból

igénytelen falusi nólett s

a ki Homér- Arany

tenger mélységébl egyszerre ki-

bukkanó « tzhányót, ujongó örömmel üdvözölte.

gyönyör

Petfi szivbl fakadó,

más tekintetben

lönben

tását

ben

Ez a

szilaj,

igazaiban

és

szinte

Arany

egyúttal

s

episztolája kü-

érdekes.

A

kor szem-

körvonalozza a uépkölt valódi hiva-

pontjából

jellemzi.

is

hódolattal

múzsája

eltt.

költészetét

önérzetes s a

föltétlenül

hajtja

Mélyen

meg

találóan

maga

bizakodó

erejé-

szellem

Arany

zászlóját

meghatja

nyugodt és biztos mvészete,

is

eladásának

hangjának neme-

sen-férfias

egyszersége, mely oly tiszta mint a

>>puszták

harangjának«

Kndrödi

:

Százacluuk irodalma.

csengése.

»Más 20

csak

306

—

levelenként kapja a borostyánt,

neked rögtön

egész koszorút kell adni!« mondja lelkes levele

kezdetén a pályatárs szinte örömével, a végén pedig minden féltékenység nélkül buzdítja: »Mit én

nem

egészen

barátom, teljes dicsséggel kozásuk,

ért

és kiegészít szellem

ságban forrott

volt

els

talál-

legbensbb barát-

a

össze.

Arany ekkor már

tisztában volt a

teljesen

maga költi programmjával legfényesebben.

nyíthatja

Ez

!«

te,

két nagy, egymást mindenben meg-

e

s

kezdek, végezd

dicstelenül

s

A

ezt Toldi- ja bizo-

Petíi

által

tört

csapáson indult meg, de a míívészi öntudatosság és készültség

ersebb fegyverzetével. A népköl-

tészetre

támaszkodó nemzeti

jelszava

s

meg egy

kez

volt

ebbeli felfogását érdekesen világitjilk

Szilágyi Tstvánlioz irt levelének követ-

sorai:

elvegyüljön tanulja

mtíköltészet

A

népköltö feladata

a

durva nép között, hanem

meg a

nem

az,

legfensöhh költi szépségeket

hogy

hogy is

a

népnek élvezhet alakban adni el. Szinte örül a lelkem, mikor ezeket a sorokat

olvasom. Ezzel a néhány szóval

jóformán meg-

807

mérhetem azt a haladási czyék

óta

A

eljutottunk.

nem fogták

hova Kaziii-

fokot, a

mester és hivei

még

úgy a mvészeteket, mint az

fel

emberi társulás egyik leghatalmasabb tényezjét, a kiváltságos izlés bálványaira esküdtek,

só't

s

néhány évtized után,

ime,

elvek

eláll egy

alapján

a ki a népet nemzetnek

demokratikus

a

nagy költ,

valóban tekinti

nek egész melegével karolva

át,

fajszereteté-

s

föl

szabatosan

és

Toldi-han

is.

kifejezett

akarja ra-

Ez

gadni költészete nemesít regióiba!

gosan

—

elv

a vilá-

érvényesül

Nagy, komoly és szinte átlátszó

tartalom a lehet legegyszerbb alakban. Mintha

egy

nemesebb formát

ütnék benne,

meg de

fülünket.

azért

a

öltött

népmese hangjai

A mvészet

egészen uj

semmi sem

költeményben

tetszik ismeretlennek, szokatlannak, újnak elt-

tünk,

—

történetet is

annyira a miénk.

—

oly végtelenül

Azt hiszszük, ezt a

egyszer

csak igy Írhattuk volna meg. Az

mert a mibl támad, természetes

és

igaz.

— magunk

illúzió teljes,

az a költészet mindenben

Minden nagyítás

nélkül

mondhatjuk els rangú alkotásnak. Ez a tizenkét 20*

308

XVL

énekes kis eposz, Uosvai Györgynek, egy századi krónikásnak

silány

monda-töredékeibl

remek egészszé konstruálva,

oly tömör és formás,

mintha egy hatalmas arányú, pompás épületet látnánk

magunk

melynek

eltt,

minden

márvány, minden vonala harmónia

maga

köve

összesége

s

a tökéletesség.

elmondani

Szeretném akarok

túlságos

a

részletezésekbe

nem

de

meséjét,

bocsátkozni.

Csak jelzem a tartalmát. Egy rengeteg erej pórsuhancz termett

s

története,

ki

magáról

lerázva

hogy

nagyokra

bénító

viszonyok

érzi,

a

jármát, hsies kalandok után bemutatja gét a királynak

maga

mellé

a

is,

fogadja.

Ennyi az

van mindez elbeszélve!

lovaggá

ezért

ki

A

mindenki

nyelvén,

—

a

Ha

oly

martyé,

pompázó de

és

jellemzbb,

merész

által

meg-

mint

igazabb,

leg-

klasszikusan

akkor

nyelvrl lehet beszélni:

népies

s

éppen ezért

legtisztább,

tsgyökeresebb magyar nyelven.

Nem

s

üti

De hogy

egész.

érthet mvészet legegyszerbb legfelségesebb

vitézsé-

a

ez

teljesebb

melegebb. Alig van sora, melyl)pn ne

az.

Vörös-

lepiio

és

meg

309

bennünket a körmönfont,

mvészi

naiv és mégis pazarul, oly

mindez oly

S

ékessége.

ömlik

frissen

valamely

tiszta beszéd

—

mint a zuhatag,

keresettségnek, mesterkéltségnek, szenvelgésnek

még csak árnyéka s

sehol.

A

komoly,

minden tekintetben alapos nyelvtudást a

eladás

vészi

ily bájos és

nem mutatta s

sincs

ép igy

nak

fel

nem mutatta

fel

természetes formáiban

a költi kompoziczió-

sem.

vonásokig lelkiismeretesen

minden erszak oltság

mvészien

szabatos,

mégis oly

teljes

szavai

szerint,

birálat«.

m-

még eddig nálunk senkisem

tökéletességét

ily

ers

A

kiszámított

nélküli,

a

»csak

népies

fukarságig

szerkezet

Minden apró

legaprólékosabb

ez,

hódolat

s

mégis mégis

s

takarékos

melyet, illet

s

Madách

meg,

nem

részlete oly szerves össze-

függésben van egymással, hogy szinte szétbonthatatlan.

Vasnál

szilárdabb

lánczszemekként

kapcsolódnak egybe. Sehol epizód! Sehol henye részek! Minden a cselekménybe olvad

a tájrajzok

is.

még

Minden apróságnak tetsz moz-

zanat szerkezeti titkokat rejt magában annj'i

fel,

s

komoly inditék a cselekmény tovább

megfej-

310 lésére

vagy a jellemek megvilágítására. S milyen igazak

hatalmasak,

—

alakok,

és

megfordnl a mindvégig eltérben Szobrok,

ténete!

sohasem

ezek

plasztikusak

az

ez az öt-hat ember, a kiknek sorsán

a

kiket,

Az

feledünk.

hs

álló

tör-

ha egyszer láttunk,

álnok

szivü

bátya,

a

gyöngéden szeret édes anya, a hséges Bencze gyermekeit sirató szegény özvegyasz-

cseléd, a

szony, a cseh Mikola, a dolgok szövedékein átlátó bölcs király, vállú,

érczidomú,

erejével s

csésebb

fölött az araszos

Miklós óriás

megható gyöngédségeivel!

nemzet költje

tapsolna hozzá is

mindezek

s

hatalmas Toldi

az

Ha

szeren-

e

mvet:

volna

irta

egész világ,

de nekünk igy

nagy vigasztalás, hogy a mvészetek

elfaju-

lásának e szomorú korában oly munkáról beszélhetünk, mely vészet

mutatja

végtelen egyszerségeiben

legmagasabb

s

legörökebb

a

m-

törvényeit

fel.

Arany

távolról

sem gondolt

arra,

hogy a

Toldi-mondából trilógiát készítsen, de hevenyében

megírta Toldi Estéjét elfeledt

hs

utolsó

is,

mely az

napjait

s

sz

és világtól

végs

diadalát

311

énekli meg*.

Más

vén

a

Toldit

a

légkör,

hanyatlás

nemes patinája vonja gában

els s

be

humorának

—

Petfi kéziratban olvasta barátját:

unszolta

lelkesen

bizonyos

mvészet

de

a

dol-

ha nem magasabban, a hol az

ott áll,

rész.

—

más a hang,

lábát megcsináltad, ird

meg a

e

»Ha

költeményt a

derekát

fejét

is.«

és

Arany

ekkor kezdett elször a tárgyról gondolkozni,

nem

de,

lévén a saját választása,

ersen húzó-

dozott tle. Egyszer aztán mégis hozzá kezdett,

de

A

munka éppenséggel nem ment könnyen.

a

költ,

kisebb

volt

hagyományok

kiben a

mint

mvészet

a

tisztelete

szeretete, a két

elbbi rész számára elég anyagot azok

de

ban,

fogyott

felhasználásával

alap

az

s

talált Dosvai-

mind jobban

úgy rémlett eltte, hogy, ha

komponál

szabadon

nem

:

koezkáztatja

hitelt.

Erre pedig nagyon kényes

szinte

belegyökerezett

a

múltba,

s

az

epikai

volt.

Lelke

történelmi

vagy mondai támasz nélkül nem akart egy lépést

sem

tenni.

próbálgatta életében

is

Hozzá s

fogott többször, újra

megint csak abbahagyta.

változások álltak be.

A

meg

újra

Azután

forradalom

312

Után tanár

munkák minden

Jett

mellett idejét.

Nagy-Krösön a professorság

késbb jától.

a Koszorú

Néhány év

lasztotta

még

teendk

munkák

Figyel,

vonta

el Toldi-

nagy megtiszteltetés

ez a

s

gondot rótt

Tudjuk,

sehol.

Egy

rá.

hogy

ezt

többször a pékek és fszer-kereskedk

Költök ritkán, vagy

akkor,

veszik semmi hasznát.

—

is

mikor

Eközben

leg-

érik

már

el.

nem

családi csapá-

érték s »kórral, bajjal « küzdködve, sokára,

az els Toldi megjelenése után

év múlva

— látott napvilágot a

szélesedett

Az

kis

Ez azonban

»fggetlen nyugalomról* álmodozott.

sok

mellett

a Szépirodalmi

szerkesztése

dolgot és

nem mutatkozott

költö-

raulva pedig az akadémia vá-

titkárul

több

s

Pestre

s

a hol szintén egyéb költi

a hivatalos

igénybe

vette

Majd 1860-ban a Kisfaludy-tár-

saság igazgatójává választotta zött,

költi

eg-yéb

s

középs

rész

:

harminczkét

regényes eposzszá

Toldi Szerelme.

a sok tusakodás, vajúdás, bú-baj, tervek

változtatása, meg-megujuló poétái aggályok, me-

lyeknek kíséretében

Toldi

Szerelme lassanként

megszületett: semmi esetre sem váltak elnyére

318

a nagy eposznak.

Szines

és

ragyogó rajzokban

reszket elttünk a romantikus lovagvilág minden

elképzelhet

de

díszlete,

a részletek e sokasá-

gában Toldi alakja minduntalan háttérbe

st gyakran a

egészen elvész a szemünk ell. Azt

takarékos kompozicziót,

régi,

epizódokat sem rések

s

meg,

korrajzi kité-

mellékesemén3'ek tékozló

uralma váltja

itt is

itt

tündöklik

részletben

mintaszer, homéri

kozunk, de

nem

nem

a régi

szokás

fel

s

egy-egy

helyekkel talál-

tehetek róla, ez a Toldi a

Toldi,

legvégül

úgy fogta kával

mely még az

a

tüi'te

Arany mvészete

fel.

szorul,

nekem

hogy egy szobornak sem

csinálni a

derekát.

De Arany

a dolgot, hogy ezzel az egy

még igazán

mun-

nem

tartozik s megirta, mert

akart adósa maradni senkinek. Pedig, ha valaki, tett is

minden vett

jóért,

bizony busásan megiize-

a mi sokszor talán

éppen volt jó neki. Zaklatott

élete és

oldalú elfoglaltsága daczára állandóan a költészethez

s

nem

h maradt

roppant sokat dolgozott. Össze-

gyjtött mveinek tizenkét hatalmas kötete elttünk,

sok-

szakadatlan

munkásságról

áll

tanúskodó

314

maradandó

pályafutásának

dalmán, mely

egyúttal

a

nagy

biro-

magyar szellem

leg-

nemesebb erényeinek foglalatja

—

nyában a

Büszkén

emléke.

remekmvek

tekinthetünk végig a

e

minden pará-

s

mi dicsségünk.

Arany a magyar epikai költészetnek egészen nj

világát

alkotta

pompázó magasából

egyszer

meg.

A

leszállt

képzelet szabad és

a

történelmi

Oda, a hol az esemén^yek többé nem de

adatokon,

élet

megható igazságaihoz.

költészetéhez,

ábrándok,

mondákon alapuló

okmányokon,

valóságok. Eendkivüli alkotó képességének elég volt a

hagyományok néhány

szövetet szjjön belle.

De

okvetetlenül szüksége volt. az

—

szála,

erre a

Amit

csoda.

hogy tündéri

néhány szálra Ilosvai hitvány

Pedig

azokból

soraiból

csinált,

csinálta.

Abból a penészbe sülyedt kontár króni-

kás versbl merítette lelkesedéséhez a

—

bizal-

mat. S a Toldi egyes énekei fölé mottóul odaírt

XVI. századi naivitásokat éppen

ezért

bizonyos megilletdés nélkül olvasni. áhítattal látja köztük

nem

lehet

Az ember

Arany nagyratöro

s

mégis

njmgodt szellemét, azt a merészen-biztos kezet,

315

mely

e

törmelékekbl,

e

romokból a naiv eposz

egyik legmonumentalisabb palotáját építi

Epikai alkotásai, ki

(

Kével iáza^

még

a kisebbeket sem véve

Hamis tanú

Szent László füve,

mind igazolhatják azt az

stb.),

föl.

bogy

állításunkat,

Arany múzsája csak a történelem vagy a mondák levegjében

Murány

tosan.

ismeretes

érzi

magát egészen

ostroma

kalandját

(1848)

jól

és

biz-

Széchy Mária

meg; a Nagyidai

énekli

czigányok (1854) kétségbeesett kaczaj

a forra-

dalom csodáira; a Byron formái után készült Katalin egy Majláth-féle vészi fölépítése; a pazar JóJca ördöge alapja

egy adoma

történeti

komikummal fszerezett

egy török népmese, a Bajusz

feldolgozása;

a

maradt

töredékül

Bolond Istók ersen szubjektív tartalmával legalább

belefogódzik

tén

m-

monda

egy

szin-

közmondásba

(Bekukkant, mint Bolond Istók Debreczenbe) végül

itt

van

trilógiának

a

hn

tervezett epopéja

halála (1864),

az

els

része,

Buda

melynek motívumait a költ az

»idk vén fájának egy

Ez

s

mondakörbl nagyszabású

utóbbi

az

régi levelén talál ta«.

Arany

nagy

és

komoly

H16

epikai

talentumának

gyümölcse.

legérettebb

A

trilógia szempontjából csak expoziczió, de azért

magában

kerek egész.

is

nevezi, az olvasó

A

költ

Inln re^e-nek

azonban egy hatalmas történet

megrázó jelenetei közt bámulja azt a mvészemely a gyér hagyományból ezt a fenséges

tet,

idomú mestermvet tudta megalkotni. Van benne valami meghatóan csak

látszik

jóval több

Etele

és élet

:

kezdetleges,

annak,

mely különben

nem

voltaképpen

az,

az egyszerség fensége. Mintha

vészjósló

nagyarányú

szenvedélyei

viszályaiban

alakjai,

nyomakodnának

Buda

ös nemzeti

az

erkölcsei,

szilaj fel

—

elttünk

vad

—

közöttük az ármánykodó, fakósárga arczú, gonosz Detre, az egymásra gylölettel támadó asszonyok,

a

keser Hilda

és az izzó indulatú

Gyöngyvér.

Csak néhány alak, egy tragikus összeütközés történetének biztos,

lobog

ers a

kimért

keretében,

de

megrajzolva.

Verkben

ott

szigorúan kézzel

bekövetkezend

vész

üszke.

szavuk, minden lépésük egy-egy rugó

mény tovább

fejtésében.

ellentétes vonásai

a

A

Minden a cselek-

fejedelmi testvérpár

jövendk elre

vetett ár-

317

szemünkbe. Az idsebbik,

nyaiként szökkennek

Buda,

Maga

könnyen sértd, ingadozó, gyámoltalan.

az

osztja

gyarlóságait

érzi

is

éppen ezért meg-

s

Etelével. Csak-

uralkodást öcscsével,

hamar megbánja

a gyanú zöldszemfí szörnye

s

pusztulásba kergeti. Etele sem ment az

Nemes

hibáktól.

enged

indulatainak,

szavára

s

égiektl

ezek nincs

orvul, megöli bátyját. cziója.

A második

részbl

meg

Arany

ezzel

a

de

párbajban,

Eddig a

madikból (Csaba Mrályfii teljes töredékek,

ragadják, melyre az

tettre

bocsánat:

nagyravágyás

a

hallgat

oly

daczára

tulajdonságai

királyi

emberi

i

félig

trilógia expozi-

Ildikó)

és

a har-

érdekes és er-

csak

a mese váza maradt fenn. trilógiával

eposzunk hiányát akarta pótolni.

nemzeti

Ha

naiv

valaki,

bizonyára rátermett, hogy ezt megcselekedhesse.

A

hajdankor igriczeinek, regöseinek és heged-

seinek eléggé rette

eposz

volna ily

válhatik

nem

sajnálható mulasztásait

helyreütni,

s

bár

formában ez idö többé

sejtette,

szerint

sze-

hogy az

nem

igen

korszervé: komoly odaadással

és lelkesedéssel foglalkozott

nagy

tervével.

»Ha

318

késn, ha csonkán, ha senhineh: nyilván

láttatja,

csonkán maradása örök

epopéja

A

belle:

megirt

mit

ki a csodaszarvas regéjét a

Es

irjad!«

liogy

a ez

veszteségünk.

mvészi eladás-

nak annyi elevenségével, a régies nyelvnek annyi bájával tudta megírni;

rajzában

ers, a szenvedélyek

Arany

—

s

volt

oly biztos,

—

hatalmas

idk

számára

korszerség ide vagy oda!

szerkezet

trilógiáját

minden

mint

idkön

volna az

kerekedett

fölül

:

a ki a jellemzésben oly

alkotta volna meg.

Kisebb elbeszél költeményeit méltatva, külön kell

megemlékeznünk egy rendkívül bájos népies az

beszélyérl,

nemében

Els

igazi kis

lopns-v6\,

mesterm

s

mely

a

maga

a legnemesítbb

hatású költi termékek egyike, melyeket valaha

poéta-ember a nép számára títrténet,

ers

az objektív

erkölcsi

irt.

Egyszer

czélzattal,

mvészet minden

de

falusi

egyúttal

fényes tulajdonsá-

gával. Arany költi egyéniségének egész valója,

rokonszenves latkozik e kis

lényének

mben,

a teljes embert, azt

a

minden jósága megnyi-

— szinte kíérezzük belle mvészt, a

ki

egy hét-

319

köznapi

a néphez

mesélve lehajol

történetet

s

az elesettet, a védtelent, a gyámoltalant fölemeli

a megtisztulás és újjászületés átjobbitó forrásaihoz. is,

És külön

megemlékeznünk

kell

balladáiról

melyeknél tökéletesebbeket e mfajban senki-

sem teremtett nálunk. írtak azeltt

azok csak krónikás énekek, terjengs

kat, de lirai

balladá-

is

mesék voltak. Hiányzott bellük a lélek:

a tömör szerkezet

Arany

minta kul

meg

megteremtette

Egy-egy

—

tragédiákat a

;

a

termékeket vette balladák

ó- székely

az

méltán nevezi

Gyulai Pál perejének.

a cselekmény drámaisága.

népköltészeti

skót

a

s

alapján

formázni

a

is

itt

meg

valódi

t

drámai

a ballada Shaks-

nagy történetet

—

egész

igy tömöríteni, elrendezni,

szerepl

dalt.

ers

egyéneket

meg-

drámai

akczióban, plasztikus mozgásban, a vágtató ese-

mények

árja

feltüntetni

s

legjellemzbb

közt

kedélyünket

az

eladás erélyével

mvészileg meghatni ehhez Arany :

A

ki ezen a téren követni

zója lehet s

csak

vonásaikkal

ért legjobban.

akarja:

csak

után-

gyöngébbet alkothat. Szereti

a komor, sötét tárgyakat, melyekben a rejtélyes

320

játszsza

fénye

asszony,

A

fszerepet

a

világítja

Bor

meg

a

s

képzeldés csapkodó

az egyes

í

Ágnes

Éjféli párhaj, Ünneprontók).

vitéz,

szk

tárgyúakban a

történeti

részeket

keret daczára

gyakran egész korszakok képe elevenedik meg

—

elttünk,

gondoljunk

Pázmán

a Tetemre hivás-Tü. hárdok-ra,, de

csak Ötödik László-rsi,

fkép Szondi

ben játszva küzdi

le

két apród-jsira, mely-

legszövevényesebb szer-

a

Nem

kezeti akadályokat.

Welszi

lovag-ra, a

csoda,

st

egészen

ter-

mészetes dolog, hogy egyik kiváló aesthetiknsunk, Ágost,

Oregiiss

szrte gítóbb

e

le

és

Arany mintaszer

mfaj

elméletét.

teljesebb

balladáiból

Beszédesebb,

vilá-

példákra nem talált volna

sehol sem.

mondjak

Mit

humor

e

lírájáról,

a

melancholia

csodásan gazdag dalvilágáról

utáni kor lírai handabandái

egyszer, fenségesen

!

A

és

Petfi

közt mily nemesen

komoly, szivetrázóan meg-

döbbent hangok

ezek

tárgyakban,

szinteség és igazság a han-

mily

gulatokban! Talán vetlenül, de

nem

!

Mily

változatosság

hat könnyedén

ha átengeded lelkedet

és

a

köz-

e vívódó szív

321

nagy fájdalmainak, érezni fogod mélységeit

Nem szenveleg semmit: Bens szükségbl árad ki s

és

melegét.

az igazat da-

lolja.

istentl nyert

tehetségeit sokoldalú tudással mélyíti szakadatlanul.

a

Nem

küls

játékból

hatás, de

ír.

nem

Czélja

a

pompázás,

Maga

igazság keresése.

az

mondja egy Erdélyi Jánoshoz intézett levelében:

Ha

valami, a költészet

czikket

lehet

meggyzdés

meggyzdés

írni

dolga

vezér-

:

de

nélkül,

j

verset nem. Izrl-izre át van hatva hivatásának

komolyságától

s

nem

az olcsó

számára

tetszés

dolgozik. Elmélj'ed a költészet édes-fájó titkaiba s

önzetlenül szolgálja a múzsákat.

szépért

szereti, a

munkát

megnyugvást

szépet

a munkáért

Magányos világa elég gazdag vigasztalást,

A

arra,

becsüli.

hogy

találjon benne.

millióknak teremt, bizonynyal millióknak

a

hitet,

Midn

él.

Meg-

megzendul öröme, bánata, de fkép nemzetének, fajának gyásza és dicssége

az,

ami

ihleti.

az a »szent«, az a

»magasztos«, mely

razza

álmait

lebeg

fölött

is.

A

s

ott

Dalnok

hája,

mködésének Oszszel,

Ez

besugaegésze

Rachel

si-

rahna, Széchényi enilékezefe, Rendületlenül halEndrdi: Századunk irodalma.

21

322

hatatlan

énekek,

tartalmasabb

mennyiben.

magyar

a

darabjai,

A

Dante,

hazafias

koruk lelke üáktet vala-

Honnan és czim költemé-

Gondolatok,

hová.

Fiamnál-,

Kertben

nyek

megannyi

mértföld mutatói

látkörnek,

melyet

a

leg-

lira

stb.

bölcsészet,

egy

roppant

és

lét

vallás

problémái határolnak.

De mindegy, bármin

génre

elttünk,

áll

komoly vagy humoros, óda vagy népdal: Arany sohasem tagadja meg önmagát. Mindig egy lárd jellem, egy ers, az. Itt is szívesen

seit szereti letez,

tárgyias

felé,

érzé-

feltüntetni, kedvvel

rész-

de szive dobogása tisztán keresztül csen-

dül a rimeken. tud

nagy egyéniség kifejezése

hajlik a

képekben

szi-

Tud álmokba

ringatni, meghatni,

mindenhez, csak ahhoz nem, hogy amit

lángész munkája. Szerény és

halad a

maga külön csapásán

léhaságot

» Józan,

okos

férfias.

s

ír:

Nyugodtan

megvet minden

mérték «

a

mértéke.

Egyetlen költnk, akinek lantján nem zendül szerelmi dal, talán azért, mert Petfi tüzes dithi-

rámbjai után fölöslegesnek tartja erre vesztegetni az idejét. Különben sem közlékeny.

A magánéle-

323

tét

érint részleteket szívesen formálja objektív

képekké

s el- elburkolj a.

tikai és irodalmi

Fél a píacztöl,

s

a poli-

dulakodások láttára magányába

menekül a régi jóiz magyar poétákkal foglalkozik,

sok tudással

nyokban

vitatja

s

írt

elméleti tanulmá-

magyar

költészet szüksé-

gonddal

meg

a

fkép

— Aristopha-

geit,

fordítja Sliakspearet és

nest,

akinek maró szatírája mintha korára

nék.

Szakadatlanul

váltig azt

valamivel.

nemzet

teljes

dozni

»

a

toll,

mert

—

tartozik hiszi, hogy még mindig Pedig már jóval megelzleg csak a

adósa

volt

Azzal a

kezében van

ille-

neki.

S adósa

maradt.

is

független nyugalommal «, melyrl

még

erejében, reménykedve, vágyakozva, álmo-

mert.

Most már

osztályrésze, de

tatlanság

is.

föltétlen

osztályrésze

nyugalom az

egyúttal a halha-

Minden idknek egyik legnagyobb

költje marad

s

a

magyar költk közt

nyal ö lesz mindig a legnagyobb

—

bizony-

mvész.

21*

III

LÍRAI ÜÜHAJKODÁSOK

A

forradalom

számítva

magyar

utáni

természetesen

ide

örökséget, sokáig

nem

bírva

Ezek az

sem

a hazafias

bandát

tudását,

tüneményes

láng-

hatott a kisebb

tehet-

és

elméje szinte szédító'leg ségekre.

vergdtek

fényében

sem

Ízlését

:

meg mvészeti

a komoly idkben az

s

nem

a népies

fintort,

pre

handa-

duhajkodást, az ízetlen,

tették

átvett

volt határozott karaktere.

nagy egyénisége

Petfi

múltból

a

nem

lírának,

elvnek.

Ezekben

nem

volt sok-

szerepök

kal komolyabb, mint valamely gyászszertartáson

rosszul

alkalmazott kocsmai

és sallangos

nótázás.

érzelmek, mély honfibút

üres hazugságok, a

bels

és

küls

Zsinóros

szenvelg

foi'mák teljes

325

st

elhanyagolása,

megvetése:

íme,

ebbl

állt

alatt

be-

mvészetök. Eáadásul a népies örve

még

csempészték

mán

mert

mint az

vigasztalása,

szenvezni

léha erényeikkel. Végre összeáll

minden

s

alig

volt

nem

lévén

^

rokon-

irodalom

hazafiságukkal,

czifrálkodó

látszott

—

nagy része

jófor-

garázdál-

ellenrzés

kritikai

a közönség egy jó

más

És

is.

kényükre-kedvükre

föltétlenül,

kodhattak, s

a vidékiességet

ha egy csoport

is,

használja

arra

erejét

író föl,

hogy bolondokat csináljon: megcsinálhatja. De sohasem

mondta

ezt

teheti

azt az egyszeríí,

ki

axiómát: »az

id

Arany János

pedig,

lyázás

nem

nem

fejedelmi

elvesztette

hogy a

»

közéj ök

dobta

költ

s

.

az«.

csimpo-

éktelen

megvetéssel

iszonyú

azt a megjegyzést,

inas

mikor az

maga

mély tartalmú

de

igaz és lerontja, ami

végkép

zajában

türelmét,

Petíi

büntetlenül.

.

.

czipész-

egy«.

Valóban nem. De Arany sokkal komolyabb

mvész

volt.

lelkekre

hatást

kivételesen,

hogysem

volt

e

felszínes

gyakorolhatott tartalom,

az

volna.

czéda

és

Akiben,

úgyis az

csa-

;}26

pasán haladt,

—

a túlnyomó, lelketlen rész azon-

ban vidáman hanczurozott tovább czigánykereket

költészet

s

liányta

berkeiben.

a

Szent

milyen karaván, és milyen látványos-

Kleofás! ság'!

a

Odakünn

czifraszr,

a

az utczán a zsinór, a sujtás, volt a módi,

fokos, a krinolia

a

—

az irodalomban a nagyokatmondás divatja járta

meg

a káromkodás.

Poéták egész raja támadt,

kiknek legnagyobb része czigány és boroskancsók melll lépett az életbe

a szomorú napok

s

láncz-csörgésére hetyke sarkantyúpengéssel

Tompa

laszolt.

allegorikus

csak énekeljetek! nagyon

mámorban észbontó

lották.

A

is

nemzedék

fuldokló cziterázás

maguk Apolló

biztatását:

támadt

vá-

Fiaim,

megfogadta ez a s

csakhamar olyan

mindenfelé,

leglelkesebb papjai

is

hogy

megsokal-

veréb versben csipogott, a tyúk rímek-

ben kotkodácsolt.

Sohasem

volt

Magyarország-

nak annyi kadenczia -faragója, mint ezekben a lármás napokban. Eszeveszett, folytonos tüntetésekkel s bolondításokkal

szaság volt mált.

ez.

Én még

Mindenki jól

tarkázott

összevisz-

ivott, tánczolt, dekla-

emlékszem a Lisznyai Kálmán

327 és

Vahot Imre szavaló körútjára.

Bejárták az

egész országot verssel és dikcziókkal, csak úgy,

mint Reményi a maga bolondító

hegedjével

a hazafias szavalatokat nyomban követték a

s

még

hazafiasabb diuom-dánomok.

De

talán

mégsem szabad ket

a közönség minden

mozgalmat a

szempontjából

tetések

Az irodalomban nem hanem

teljesen

el-

hogy ezekben a napokban

Kétségtelen,

ítélni.

politikai

mérlegelt

mvészi

a

tün-

méltatott.

és

szépet kereste?

a hazafias czélzatot. Szerfelett olcsó esz-

nagy

közökkel

lehetett

lázas

remén3^ked napok hangulata

és

hatásokat

elérni

alkalmas volt arra, hogy fiatalabb

végkép kisebb

a

felette

verselinket

A

közízlést

szolgáló

e

rögtön

magukra

öltötték

a

megtéveszsze. tehetségek

s

tömeg minden czifrálkodását, mint a patakviz fölveszi

annak a környéknek a

áthalad.

Túlhajtottak mindent,

erényeket, politikai

nak

de

ez

mámorból

fkép

a

rajongásból,

hazafias történt.

szineit,

A

magyar közös

napok hangulatá-

éltek és kétségkivúl hatottak

Ezek közt a különczköd

melyen

is.

és különös lények

828

közt,

tyola

kiknek \mgy borítja,

immár a

részét

de

fá-

eg-y-

Lhznyaí Kálmán

legsujtásosabbak egyike

iittal

feledés

legtehetségesebbek,

a

— 1863). Vékony, czingár legényke — mint Jókai róla — hsi taglejtésekkel, bendegúzi

(1823

írja

méltóság az

Egyszer divatosan fodro-

arczán.

hajfürtökkel, jaquemar-keztyvel, de hozzá

zott

világoskék delivörös hajtókájú pitykés dolmány-

meg

ban, másszor

párisi divat szerint

kicsípve,

de borzasán, nyakkendotlen

s

Kisebb baja sohasem

mint halálos

ség

s

volt,

zánság

Finom, kellemes, szeretetre-

forintra.

ember,

méltó

lénye

egész

ennek az egész korszaknak. virágok

—

szivkalácsok

tulipánok,

tömegétl

igazi tartalmából.

de

olyan

mint

0.

A

kedély,

A

paj-

pompázás, a szó-

pántlikák, alig

liliomtej

látunk

senkisem akit

tudott

imádott,

és

valamit

uagyotmondások korát

nagyokat Petfinek,

csupa

Bohémebb költje nincs

játsziság.

és

beteg-

sohasem volt szüksége,

kevesebb pénzre

mint ezer

fokossal a kezében.

éltük,

mondani,

egyszer

azt

mondta: Te felhket eszel és isteneket hánysz! Versei legnagyobb

i:észe

ma egyszeren

— lehe-

329 tétlenség, de

akkor sokan a költi eredetiségnek

kápráztató

meg-nyilatkozásait

Különösen

bennök.

látták

melyekben

Palócz dalai-h'án,

a

jó

palóczok sajátos szavai s népi szertartásaiknak szines rajzai szerfelett s

érdekeseknek

tetszettek

az njság hatásával hatottak. Azt hitték, hogy

nem

Lisznyai a költészetnek eddig

bányáira

bukkant

s

az

ismert kincs-

nemes

felfedezett

ott

érczekbl nábobi módon pazarolhat. Eg>es darabjait

lefordították

németre és francziára

de csakhamar nyilvánvaló

palóczkodás

nem egyéb mint gyermekkori

ártatlan

játék,

lett,

is,

hogy ez az egész szeszélyes

költi

reminiszczencziák,

minden komol^^abb tartalom nélkül. Ami kedves bennök,

A

egy-egy

szécsényi

szép,

tiszta

Icisasszony

dal

(Édes ha.ídm

stb.)

az

éppen

mert nem a palóczkodás révén

hanem

mert

Lisznyai

gyermeki

lesz

.

.

.

azért azzá,

kedélyének

szinte kiáradása.

Egyébként pedig fegyelmezetlen vére,

rakonczátlan

természete

lelke,

vitte,

habzó

mint

a

keresztül.

Jobb

sorsra érdemes tehetsége szétröppentyzte

magát

vágtató

paripa,

tüskön-bokron

330

ezerszín dalrakétákban. Az exaltáczióra lenül hallgatott, az Ízlésre legkevésbbé.

igazság

a

eltorzult

volt egyéb, mint a

Minden

Realizmusa

nem

vidékiessége.

Köl-

kezében.

mvészet

föltét-

tészetének gyümölcsei olyan aranyalmák, melyek-

nek

belseje

—

egyszerségeivel szinte

A

lever

Petfi bájos és jellemz

hamu.

szemben

fel,

hogy

erejével s a

Lisznyainál lirai

üres

örök

színeivel

túlzásokra

hagymáz határait

Linglanglong

Lilola

—

—

meglelkesíteni.

találunk,

érintik. íme,

—

harang bong,

madárfütty,

fuvola,

Lomblengés

Lágy

visszaesés.

mintákban mu-

hangulat rímes különlegessége:

Lityilütty

pompa

egy-egy képet az igazság

kell

hangulat oly

az

Határozott

hatású.

természet nagy költje

tatta

ez

—

csengés.

zsongás, zsibongás,

Pötyögés, pityegés, Cziczergés, perczegés,

Zizzentö kis szecsk, Sziniszin, czinczinczin,

Ityimpinty, lintyimbinty.

melyek a

egy nyáréji

331

Üramögés, mümmögés,

Kakmukpukk, ufmakinukk, Kirikvakk, kvakkvakkvak

Aki ilyeneket geknek

tartja

bohém,

méltó

vádolni,

le

az

:

de

tud

írni

s

.

.

.

ezeket

nagyon

lehet

szépsé-

szeretetre-

csakugyan nem lehet

azzal

hogy mvésznek

született,

ahogy egy-

másután megjelen kötetei (Új palócz Dalzougora, Madarai' pajtása)

nem

is

dalok,

emelke-

de fokozatos hanyatlást jeleznek.

dést,

Lépten-nyomon lehet korban

—

annyi

érezni,

hogy ebben a

viszontagság,

reménykedés korában

kétségbeesés,

— az írók túlnyomó részét

nem

a

ték,

hanem a magyarság fenmaradásának gon-

magasabb mvészet eszményei

dolata.

a

Ebbl magyarázható

vidékiességet,

a

mi

ki

még

bizonynyal

lelkesítet-

az

is,

hogy

veszedelem,

mert modor, a költészet egyik frissít elemének, forrásának

újító volt, s

de részben

ez

talán

képzelték. hazafias

Irtózatos

tévedés

elfogultságból történt

némileg mentheti.

Nem

szeretek a

saját felekezetemrl kicsinylleg beszélni, de ma,

midn

ezek

a tévedések

oly tisztán láthatók s

382

a verses kötetek

egész garmadáját olvasliatjuk

végig

korból

a

abból

nélkül: a szomorú szüret

minden

meghatottság

eredményérl

köteles-

ség rövidesen beszámolni.

Kétségkivl Lisznyai Palócz Dalai-nak hatása

virágzott

alatt

fel

modoros poézis,

a

ez

mely üres czifrálkodásaival ma már csakugyan

nem

A

egyéb,

múzsa

mint

is

irodalomtörténeti

alkalnmzkodott

ropogós, fodros szoknyát viselt, kihivó, hetyke, ledér

Gzán

s teljesen

kuriózum.

a kor divatjához

kendzte magát,

mozdulatokkal járt az

megfeledkezve égi származásáról,

beállt markotányosnó'nek. így történhetett

hogy

minden

tehetség

és

egyéniség

emberek, a kiknél a dalköltés

szükség

ut-

kiömlése

volt,

nélküli

nem bens

csakúgy

meg,

lelki

kápráztattak

ezekben a napokban, mint erszakos furcsaságaikkal valamikor

régen az úgynevezett debreczeni

iskola mesterkedi. Itt

van például

1875), a ki eleinte

Szelestey

Petfire

László

esküszik, de aztán

Lisznyai Kálmánt jobban megérti.

(Érzelemvirágoh)

nem

bájol

(1821

el

Els

kötetével

senkit,

de

a

333

Kemenesi czimbalom-nm\ meg a Falti pacsirtájá-

nagy port ver

val

Csupa cziráda,

föl.

csupa

Felbokrétázza magát a Kemenes-vidék

sujtás.

fkép szavainak

szólamainak,

pántlikáival

kító Ízléstelenségével az egeket hasogatja.

legyen a talpán, a ki

ma

megemészti.

s

ri-

Ember

Lelkese-

dése szinte félelmes, mint a delírium. Egyébként

lengedez, hajlongó

nád ember,

a

ki kötetrl-

kötetre változik, mindig másokat mímel és soha-

sem

—

jut

magához.

Ma

Petfiért rajong, holnap

meg Hugó

Lisznyait utánozza,

azután

Késbbi

Tündérvilág,

csak

kötetei,

a

változást jeleznek,

nem

Viktort.

Pásztor-órák

haladást.

A Bah

álmai-imk országos sikere pedig politikai okokra

vezethet

vissza.

ízetlen

szatírája,

nyers humora, kietlen hangulatai

ma

száraz

többé

és

nem

hatnak meg senkit. Összes költeményeibl egykét dal maradt

a hajó

—

Ez

meg

a nép ajkán (Balatonon jár

az utcza végig sáros), mint

ren-

desen csak az szokott megmaradni, amiben van

némi igazság. Ide tartozik Spetyhó Oáspár

ben kedvelt

híve

volt

Bajzának

is,

s

a ki régeb-

annak

élet-

334

idealizmusát

telén

szakított táj beszéd

mvészet

késbb

szolgálta,

a mester

tanaival

és

a

azonban

mátravölgyi

kereste a

különlegességeiben

magyar

Oyöngyvirágoh czim kötete

titkait.

annyira vidékies, hogy szinte odatapad a mátra-

Hegyháti

völgyi rögökhöz. vel is,

daloTc

legyen mondva,

alább észreveszi tévedését vel

Legújabb

és

s

versei-Ye\

köteté-

Csermelyi Sándor

ennek az iránynak hódol de, dicséretére

czim

késbb

leg-

Lirai Tcölteményeijóvá

teszi

els

az

próbálkozás bneit.

Petfi szaggatott idomú, apró rhapszódiái, a

Felhk hogy

alkalmas minták

szintén ez

idszak

pongyolaságra

voltak

arra,

különben

is

nagyon hajlandó poétáit végkép megtéveszszék.

A az

nagy költ villámló gondolatait természetesen utánzóknál kopár

ötletek

váltották

forma összetörésében azonban alaposan rajta.

a

túl tettek

Csak a különben tehetséges Székely József

czim

Szeszélydcdoh és

KcdárisoJc

végiglapoznunk,

hogy fogalmat nyerjünk

hova

fel,

fajult és

köteteit kell arról,

mi mindenre vetemedett ez a

»Dahomeji fantázia!« kiált

M

líra.

rémülten Erdélyi

3B5

János. Az. S az ürességekért és izetlenségekért

nem

éppenséggel

kárpótol bennünket a költnek

az a hazafias vallomása, hogy annyira magyar-

nak

természetét,

a

érzi

még

—

az

atyját

is

megverné!

Tülvágna

e

mnnka keretén

kitérni ez

idszak

minden egyes verseljére, kik Petfi nagy egyéniségét teljesen félreértve a vidékiességben

ke-

resték a népiest, a duhajkodásban a genialitást.

Ma

Csak jelezzük ezt az irányt.

szinte bajos

megérteni, hogy ez a poézis hathatott, de viszont

megnyugtató járt.

Az

hogy szerepe csakhamar

látni,

le-

múzsa lobogós ingujjban, röpköd

uj

csikós-jelmezben, czifra pruszliban, árvalányhajas

kalapban,

pattogó

pattogó

paripáján

a

s

csillagokat,

alkonj'-eget,

égi

—

szilaj

déli-

úgy

aranygomboknak

szabómesternek az

istent: a politikai élet

isten

nem kevésbbé

miután lelkes rohamában magyar

mentének nézte az

hála

s

rakonczátlanságok

belenyargalt az alföldi puszták

bábos ködébe

a

karikással

szitkokkal,

atyaur-

komoly fellendülésével

elveszett

mint az a mámor, melynek

a

gze

szemünk

^

ell,

megteremtette.

IV

KÜLÖN UTAKON azonban

Volt csoport,

divatnak,

st

népiest

a

mvészet

tartva

tiszteletben

A

egy másik, kevésbbé exaltált

mely nem hódolt az uralkodni követeléseit

k

is,

de

azzal.

nem esküdtek

rája föltétlenül. Ideáljuk a nemzeti volt.

iij

mindig

szembeszállt

nyiltan

elfogadták

kezd

mííköltészet

Bizonyos konservatismus, mérséklet és kor-

látoltság jellemezte ket.

Kevesebb tehetséggel,

de annál több igyekezettel és szivóssággal küzdöttek elveikért is

buktak

s

ha nem

is

gyztek, de nem

el.

Ezek között els sorban Gyulai Fái 1826.) érdemel figyelmet. Akkor

vágyaktól

még

(szül.

fiatal, tett-

ég elme, a ki azonban nagyon jól ismeri

337

tehetségei körét és tartalmát. Meg'

marad mind-

is

végig abban a körben, melyet mindjárt eleinte gon-

magának. Ez

dosan kiczégérezett és bekerített

aránylag nem

kör

a

A

szegényes.

abból

élete

kutassa át

fdolog állt,

terjedelmes,

hogy az

az,

hogy

nem

de

Egész

övé.

szeretettel

és

minden zigét-zugát. Nincs

is

gonddal itt

egy

rögöcske sem, egyetlen fszál sincs, mit a tulaj-

donos alaposan nem ismer.

A

ósdi stílben épült udvarház

áll,

ragyog a lyeknek

madarak énekelnek. padok,

—

tavacska

is.

odább

vidám

A a

de benne minden

Régi fák árnyalják, me-

tisztaságtól.

lombjain

közepén egy kissé

napsugár játszik és

kertben virágok, az utakon

méhes,

Minden kellemes

a

kut,

meg egy

A

és világos.

hol

a szabad természet valami szövevényeset, valami

szabályellenest akarna létesíteni tész Itt

ollója

rendnek

bizonynyal rögtön és

átlátszóságnak

:

a gondos ker-

megakadályozza. kell uralkodnia,

így kívánja a gazda, a ki féltékeny erre a kis birodalomra.

büszke

Boldogan sétálgat benne

föl-alá s ilyenkor jóságos

arczán, a lelkében

és

mosoly játszadozik az

meg valamely költemény

Eudrödi: Századunk irodalma.

22

öt-

338

És sohasem

léte motoszkál.

kerítésig.

tésen

sétál tovább, csak a

Az persze aztán nagy

baj,

ha a

kerí-

odakünn a szabad mezkön valami

túl,

rakonczátlankodás történik. Ez rögtön kizavarja

t

megszokott nyugalmából. Ilyenkor az arcza

haragos

lesz,

szeme villámlani kezd, fölkapasz-

kodik a palánkra

s

apró ökleivel

megfenyegeti

maga

csinálja a leg-

a csendháborítót, miközben

nagyobb lármát.

Az áll

ereje bizonyos, a szó

s

vett

nagysága voltaképpen kicsinységekben

korlátoltságban

nemesebb értelmében

Van néhány igen

rejlik.

szép verse (Horaczius olvasásakor

még egyszer

— Margit szigetén

látni

megható rajza (Egy dája)^

—

melyekbl

udvarház

régi

Szeretnélek stb.)

egypár

utolsó gaz-

igazi poétái lélek sugárzik ki,

de általában véve képzeldése vékony, leleménye

nagyon csekély.

Ha

thémákat, hangulatot, szint

készen kap, akkor nagyon

mába

önteni.

termékeny.

Ritkán eredeti

Maga

csak asszony

ügyesen

s

irja

s

tudja

for-

épp oly kevéssé

egy helyütt: »a múzsa

is

csak azt fogadja kegyébe, a ki

teljes szivét, egész életét

neki áldo/za«.

Ö maga

339

azonban nem követte ezt a volt elég becsvágya

és

igazi eleme,

csak s

úr,

de

mvésze

nem

tanácsot:

szerelme hozzá. Inkább

Az

kritikusnak született.

jó

analysis, a pepecs

az

valódi birodalma. Itt nem-

az

mvész

is.

Föltétlen ura anyagának

a formának, melyben korrajzzá vagy

vagy tanulmánynyá

jellemrajzzá, emlékbeszéddé

idomítja anyagát. Prózája a legjobb s legnemesebb, mit e

nemben fölmutathatunk. Nagy

dalomtörténeti monográfiái rajza, ról,

Vörösmarty

élet-

Katona Bánk-bánja, a Kemény Zsigmond-

Eötvös Józsefrl

kitn

—

iro-

stúdiumok, de

stb. írt stíl

essay-k

— nemcsak

dolgában valódi mes-

termvek, melyekkel ujabb aesthetikusaink közül legfölebb a

Beöthy Zsolt mindig tartalmas és

fényes prózája bírálatai társai

miatt

sok

kellemetlensége volt. Kor-

nem nagyon hízelgén nyilatkoznak

Egyik elnevezi jére«, a

róla.

»jégverésnek

az irodalom kert-

másik epébe mártott

tollát emlegeti és

elfogultsággal

vesen

versenyezhet. Polemikus és éles

vádolja.

szerették;

Szeretni

inkább

féltek tle. Eszével,

csakugyan ke-

boszankodtak

rá

és

kitartásával, szívósságával 22*

340

a vezérségig küzdte

magát. Azon a polczon,

fel

melyet sikerült elfoglalnia,

maga

igen sokat tehetett

nem

látja:

mi

mindent mulasztott. Annyi bizonyos, hogy

irói

volna

s

nem

gárdát rideg

valószinfíleg

nevelt

elveinek

maga

zászlóját

körül,

követték:

kedvetlenül, csüggedten, fáradtan lle. Irodalmi

a

pedig

kik

csakhamar

dltek

ki mel-

diktatorságának kétségkívül vol-

tak diadalai, de ezeket

nem merném

a szeretet

gyzelmeinek nevezni. Nagyságából egy kellék mindenesetre hiányzik: a nagy

A

nemesebb

ízlés

szív.

fejlesztésére nézve

rend-

kívül nagy szolgálatokat tett ez áldatlan napokban

Szász Károlyit

(szül. 1829.).

Sokoldalú tevékeny-

sége szinte kápráztató. Petfi költészetének szinte

dicsíti közé tartozik minden elfogultság nélkül. Szellemét és útmutatásait dalulag.

nem

fogja fel

egyol-

Nemcsak a népiesen nemzeti költt

látja

benne, de felismeri e nagy szellem európai értékét

is.

Petfi rajongott Shakspereért, szerette

Dickenst, Byront, Shelleyt, csodálta tort,

Hugó Vik-

ersen hatott rá Hegesippe Moreaux

szerette,

st pompásan

fordította is

és

Berangert.

341

Mintha közelebb akarta volna vezetni nemzetét a nyngati

míveltség és izIés világához. Mindez

nyilván láthatóvá

egykor

hogy az a költ,

teszi,

világszabadságról

álmadozott,

a

világ-

mveltséget sem vetette meg. Már maga az a hogy Vörösmartyval és Aranynyal

létesítése czéljából

bizonyítja

törekvéseit.

ebbeli

tény,

egy

összeállt

magyar Shakspere

:

fényesen

Tágítani

minden korláton, mely akadálj^ozni

ki

akart

látszott

nem-

zete szabad fejldését.

én

Beszélhetnék eredeti költi

bven

itt

Károly

Szász

mködésérl, mely egészében véve

egy minden szépért lobogó lélek megnyilatkozása.

Nem

tsebb

teszem, mert

része is

:

mködésének van

mfordításai. Mint eredeti

nagyon gazdag termést mutathat eposzban, drámában egyaránt.

igazságot

és

mondjuk

nézve fontosabbak

gonddal gok,-

s

ízlésére a

E

ki

De

fel

író

lírában,

szolgáljuk az

bátran,

azok a sok

nagy bségben

melyekkel

jelen-

hogy

ránk

szeretettel,

m-

átültetett idegen virá-

irodalmunkra

s

közönségünk

lehet legjobbkor nemesítleg

tekintetben senkinek sincs nála

hatott.

nagyobb

ér-

342

bogy ezt

deme, és senkisem termett rá jobban, Tudás,

megcselekedje. kívüli

izlés,

lelkesedés,

rend-

könnyedség és hajlékonyság a techniká-

ban, szinte játékká, élvezetté tették neki ezt a

hasznos és minden

veszdséget. lemei

A

tekintetben

világirodalom

vonulnak

tiszteletreméltó

legkiválóbb szel-

mködésében.

elttünk az

el

Felhangzik a hatalmas Nibelungi Ének ütemei közt egymás után tnnek

Hugó

Moliére, Dante,

fel

s

Shakspere,

:

Viktor, Byron, Lamartine,

Goethe. Schiller, Beranger, Heine, Moor, fellow,

Horácz

s

érczes

még számosan. S nem

Long-

rímeiket

hozzák magukkal, hanem a lelküket. Az emberi szellemet

tudást

és

mélyít, termékenyít

talmukat. Gazdagságukat,

génységünk rideg jobban

látnánk,

a mi sze-

kincseiket

tzhelyéhez. többet érnénk

tar-

Azóta

mintha

nemesebbek

s

volnánk. Nehi tartozunk érte hálával.

Eokonszenves,

elbbiekhez

s

meleg

egyvívású

kedélylyel

törekvések

barátság révén mintegy triászt alkot József (szül.

régebben

1825.) a

nevezni

társul és

bens

velk Lévay

magyar Burns, mint

szokták.

Én nem

az

t

hasonlítom

343

hozzá, mert

nem akarok

detiségébl.

De különben sem tartanám

levonni semmit az ereszeren-

csésnek a párhuzamot, mert nagyon sok bennök a teljesen elüt vonás. Kétségtelen, hogy Lévay-

nak kedvelt poétája a skót-költ bebizonyította,

A

tott tle.

a

s

ezt azzal is

hogy egy kötetnyi verset

fordí-

természet gyermekét szereti benne,

hogy Petfi a szabadság dalnokát szerette

Berangerben.

A

sohasem.

Utánozni azonban nem utánozta

nyájas szerelem, a komoly barátság,

a vidám társas élet, a mindig

szavú költje

. Egyszer

h természet igazszinte

lélek,

min-

den czifrálkodás és hamisság nélküli poétái

szív.

Szelídsége,

jósága szinte

kiragyog a verseibl.

zásában ság,

is

A

lesugárzik

arczárói

s

Kedélyének még hullám-

van valami kellemes, édes ritmikus-

mely közelebb

gáshoz.

és

áll

a békéhez, mint a hábor-

Petfi-kór láza

érintetlenül hagyja.

Önérzetes, de egyúttal szerény és alázatos.

Nem

akar többnek látszani, mint a mennyinek

érzi

magát.

A

szabálytalanságoktól csakúgy

mint az álságtól.

Összhang

szava. KölteménydneJc é\sö

és

irtózik,

tisztaság a jel-

gyjteménye 1852-ben

jeleut meg, melyet

követtek.

Akkor

szükség volt

az

restelte bevallani,

az a

el

1856ban Ujahh költeményei

el velk, mikor

állt

szinteségre.

legtöbb

Lévay

E/S

nem

hogy éppenséggel nem bájolja

handabanda, mit a Petfi-utánzók

lírai

dulakodása támaszt körülötte. Szivére hallgatott s

amit

zengte,

fakasztotta elégia

Mély

érzett.

honfibú

igazi

és

ajkán a Babiloni vizelcnél

fel

megható

strófáit,

még mélyebb

s

czim

igazabb

érzés a szabadságért rajongó Mihes halhatatlan énekét.

Ez az

tartozik,

utóbbi

azok

melyekbl egy

nevét örökítse.

is

közé a versek közé

hogy költje

elég,

De Lévay kedélyébl

tisztán és

üdén áradt a szívhez szóló dalok egész raja köztük több

olyan, melyet

a nép. (Szároz ágon

Ha

s

országszerte énekel

bús gcrlicze

turbékol,

—

meghalok, szell legyen bellem.) Irodalmi pályafutásának félszázados forduló-

ján

áll,

de hanyatlást eddigelé

nem mutat.

1883-ban

két

költeményeit

adta ki

Összes

kötetben,

legújabb verseit pedig 1897-ben. Erdemei és nép-

szersége

daczára sohasem törekedett elhagyni

szülmeg3^éjét, melynek köztiszteletben részesül

345

fjegyzje. Távol az irodalmi

mesebb értelemben vett

meglehetsen

élet

megrizte lelkének

szeretetlen közpoutjától,

ne-

kedélyének

naivitásait,

gyermeteg vonásait. Azok közé a költink közé tartozik, a kik

els sorban a maguk kedvtelé-

sébl dalolnak

s

Dalolnak,

mert

nem tördnek

jól esik,

Kisfaludy társaság

és

dicsséggel.

a

Nem

mert boldogít.

nem

az

a

akadémia lebeg

elttük (bár érdemes tagja mindkettnek), hanem az

erdk, a mezk, a hámorok meg a vadász-

tanyák. Azért szeretik a poézist,

egy

dal,

bet

ér

melyet szív szerint zenghettek

A

minden tapsánál gárdának egyik

s

alakja.

Szeretetbl,

szinte elképzelem,

arra,

hogy a

áll

is

egész

hogy a Sajó partján

bolyongva mily édes megnyugvással, gondol

és leg-

Azt hiszem, nincs

gyengédségbl

s

töb-

dicsség

tiszteletreméltóbb ellensége.

el,

régi költi

nekik a

koszorújánál.

lénye

mert poézis

»völgyben«

st

hálával

maradhatott.

Irigylend, boldog ember! Bizonynyal részvéttel nézi a

mi fvárosi dulakodásainkat

talan:

álmainak

élve,

ideáljainak

s

bár család-

szolgálva,

a

szabad természet keblére dlve, nyugodt lélekkel

346

nézhet vissza megfutott pályájára elégedéssel gondolhatja

el,

meg-

teljes

s

hogy az életbl nem

éppen a legrosszabb osztályrészt választotta magának.

Ennek

csoportnak

a

szempontjából

egyik

különálló

tehetsége Vajda János zott,

mint

idrendiség

legalább

kiváló

s

{IS27— 1897)

is.

költi Zárkó-

szomorú ember, aki nem annyira a világgal,

magával

örökös

áll

és

vészes

harczban.

Nincs az a fanatikus középkori askéta, aki korbácscsal

volna

és

testét,

törödelemmel

dése tüzes vasaival

És

jobban

sanyargatta

mint ahogy megmérgezett képzelsanyargatta, gyötörte lelkét.

szinte kéjelgett, tombolt ezekben a

vad

fáj-

dalmakban, ezekben a képtelen gyötrdésekben.

Mit a

világ!

kicsinyelte,

A

körülötte létezt félreismerte,

torznak

látta és

megvetette.

Neki

külön, kivételes világa volt, egy lehetetlen, ret-

tent

világ,

amelynek bizarr teremtési proczesz-

szusa mindent szétrobbantással fenyeget, koloszszális

Alfréd regénye

Ha

le

elttünk az

czim poémája els

fejezetében.

tzijáték képében ott foly

látni akarjátok

Vajda képzel tehetségét

s

I

847

azokat a kínszenvedéseket, melyek azzal együtt járnak: olvassátok

el

ezt az

forgató rhapsódiát; nézzétek ban, vérben

hömpölyg

riséget elsepr és

rémes viziókat

uj

ég, világokat

meg

ezeket a láng-

képeket; ezeket az embe-

teremtés jogát

követel

köztük a költ fuldokló szivét

s

Szeretem ezt a poétát, a maga vel,

fel-

nagy

.

.

erejé-

mély megindulásaival és viharos pathosával.

Zordságában sok van a fenségesbl. Röpte méltóságos,

komoly

annyira

lényében

mint a sasoké. Egész

és merész,

szinte megdöbbent.

külön

álló,

egyedüli,

hogy

Költészete a borongó ég, a

zúgó oczeán, vagy a roppant nagy, komor hegyek hatását

teszi

közönséges, szertelen.

rám.

nem

Nem

Azért

mert nem

szeretem,

hétköznapi, de ritka, rendkívüli,

tartozik azok közé a

költk

közé,

kik thémákat dolgoznak ki; de azok közé, kiket

egy-egy probléma

összeráz

s

alkotásaik

nagy

része a fájdalom túláradása. Lírájában a tragédia

elemei

zajlanak.

szenvedélytl süvölteni,

A

s

mint

Duzzad az ertl, ég a

keserségében a

néha

úgy

tud

vihar vagy Shakspere hsei.

Petfi utáni korszaknak kétségkívül leg-

US legtartalmasabb

önállóbb,

Van benne

lyrikusa.

valami tüneményszer, valami readkívüli. Talán a

talán

diabolikuS;

a

de

szertelen,

hogy az a sajátosság kizárólag az

. Minden

költeménye egy-egy szilánk darab vérz

agyából,

egy-egy

glóriája

csakugyan

koronázott föl,

ég

tövissel

homlok körül ragyog. Magát dúlja

hogy teremthessen. S ha meghat, ha megráz, róla

gyzdve,

támadó

hatásnak

meg lehetünk

hogy

lelkünkben

ennek

keserves

meg.

a

árát

Tépeld,

az

koszorúját.

világában

a

mártírja.

való volt

neki,

A

köny

lélek.

emberek tépdesik áldó és

utakat

legzordabb

valóságos

lobogott

s kis

A mvészet és

fizette

magát emészt

vivódó,

minden lépését vér

hessen.

százszorosan

szíve

Szomjúhozza a nagyot

övé.

köl-

Az

szívébl.

mely egy

oly fény,

ha megdöbbent:

meg

Heves

övé.

ers szenvedélyek megrázó hangú

indulatok,

tje

bizonyos,

kereste,

jelöli.

mulandó

engesztel a hol

Dicsségének

élet

csak arra

hogy az örökkévalók után

tör-

Költi vagy mvészi becsvágy sohasem tündöklbben

és vészhozóbban, mint az

»Forogm körbe nem

tudott,

nem

akart, hát

349

örökké

A

maradt.

boldogtalan «

társtalan,

har-

mónia, mely életébl teljesen hiányzott, mintegy kárpótlásul,

vigaszul,

meg egy-egy set

stb.

a

költeményei

és

beli

elbb

vitéz;

megénekli.

mal

levágja

szárnj^a,

forradalom utáni mélyítette

s

új

H;i

a

embert,

felh a

Mint

aztán

természet.

levegje.

A

bölcseimi tartalom-

hangokkal

Olyan dolgok bántják, teni.

az

lázadozó

ers

lírát

elégedetlen.

olyan keresztesháború-

:

Indulatos, zord,

Pesszimizmus a

tartozni

költ, mert félelme-

fenyegeten

egyik kortársa írja róla

év

magyar

a

fognak

közé

Nem népszer

komor

Harmincz

ÜstöJcös,

termékei

legszebb

dal,

Nyári

emléke, Váali erdben,

czim

stb.

Liizitán

Virasztóh,

midva,

év

mindenkor. sen

de

Qina

felé,

Húsz

után, líra

kiváló remekében. Aránylag keve-

dolgozott,

Tavasz les.

annál bvöló'bben jelenik

gazdagította.

amiken nem lehet

maga nyomorúságairól

segí-

beszél:

az

egész emberiségen elkövetett igazságtalanságok vérzik

meg

szivét.

illet helyét ben. Én, csak

Nem

kijelölni a

az én feladatom:

magyar

líra

meg-

történeté-

egy véleményt akarok róla mon-

350

mely az

dani,

nagy arányaihoz

egyénisége

mérve kisszeren

közönségesen hangzó,

és tán

de amelylyel én mégis maradandóságát apostro falni:

nem

akarom

mély megindulás nél-

lehet öt

hül olvasni.

érzelmesebb

Vidorabb, játszibb, természet Tóth Petfi-láz

Kálmán (1831—1881.),

fiatalos

a saját ösvényeit

s

Gyermeteg,

midn

poétái

sekkel és álmokkal. tette s a forradalom

annyi

kedves

sirva-vigadó

aki

a

jókor megtalálta

dalaival úgy, mint általában

mködéseivel

irodalmi

gyakorolt oly korban, volt.

még

lágyabb

elég gyorsan és

hevületeibl

szerencsésen kibontakozva,

egész

és

Az

jótékony erre

nagy szükség tele révedezé-

kedély,

isten is dalolásra terem-

után alig

nótával

hatást

van költnk, ki

édesítette

volna

meg

a

magyar keserségeit, Petfi, Arany,

Tompa együttvéve nem

irtak annyi dalt, mint

. Fütyörészve

haladt végig az életúton, kalap-

jában

szívében

arczán

bokréta,

a mindig

a jókedv

szerelmes

rózsabokra,

ember boldog mo-

solya vagy csillogó könyei. Igazi lírai tempera-

mentum. Minden kicsiség hat

rá,

kedélye minden

351

A

érintésre megrezdül.

szerelem, a szeretet köl-

troubadourja.

naiv

szív,

romlatlan

érzelmek

szzies

ábrándos,

(Szerelmi vadrózsáh),

költje

Csapongó, szeszélyes, könnyed, túláradó és következetlen. Nincs

a szív giák

mélység nélkül (Mineh

—

a szívben szereiéin?

s

—

Esh'i

stb.),

Halál

is

—

van Elé-

de állandó szenvedélye csak

egy van: lobogni. Eszményképei változnak, érzése

marad:

egy

mindig

a

A

szerelem.

búzavirág-

szem

kis leányhoz, a sápadt asszonyhoz, Erzsi-

kéhez

stb.

költemények a tüzes és

írt

bájos, a

gyengéd és heves dalok egész szerelmi zenekara. támadó,

Hirtelen

Igénytelenek

s

röpke

impressziók

termékei.

kedvesek mint a mezei virágok,

ezért is váltak oly gyorsan népszerekké.

Élnek

ma

élni a

is,

és azt hiszem,

még sokáig fognak

nép ajkán. Meg-megzendülnek csillagos éjben a pusztákon,

föl-föl

a karámokban, a fonókban.

szerek

s

ményei.

A Ki

volt

Elre I

—

bet s

—

méltán,

erdk

sírnak az

Nem

Tóth Kálmán nagyobb? KiJc

—

voltak

árnyában, a

kevésbbé néphazafias

költe-

Szilágyi Erzsé-

a lionvédeh?

—

az Aradi vértanúkról írt költeményei ország-

352

megtették

szerte

A

a

maguk

hazafias

hatását

honszeretet tiszta forrásából fakadva: lelkes és

igaz érzések tolmácsolói, költjük emlékét híven

véd

énekek.

Lirikus volta daczára Tóth lati téren

is

Kálmán a gyakor-

sok szerencsével oldott

Fvárosi La-

feladatokat. Irodalmi vállalatai, a

pok

és a

Bolond Miska kedvencz

meg némely

lapjai voltak a

magyar közönségnek. Amaz szépirodalmi napi mely a régibb

s

ujabb Írókat jóformán egytl-

egyig munkatársai közé számította élénk

tanulságos

és

Vadnay Károly ken át

kitn

mveldés lapunk,

lap,

tartalmával

s

változatos,

—

különösen

szerkesztése alatt

szolgálatokat tett a

ügyének;

emez els

—

évtizede-

magyar köz-

politikai

élcz-

mely a kiegyezés eltti idszak fonák

rendszerét tette nevetségessé ezerféleképen. Tóth

Kálmán

a

vígjátékirás

A

terén

dött.

Darabjai közül

Nök

az alkotmánytan számot

is

sikerrel

király hásasodik,

tev

mkömeg

a

vígjátékaink

közé tartoznak. Mindvégig kedvencze volt a ma-

gyar közönségnek, különösen a nknek, a kik szerették gyengéd érzelmességét, álmodozó kedé-

353

lyét,

melancholiáját

szelicl

s

mindig frissen öml,

szívhez szóló dalait, melyek az síri

él dicsséget

álmaihoz

Számos

jónevíi

még

kellene

szép

szk

ismertetésüket

zengenek. lírikusról

tehetségíí

volta

és

nem engedi

méltatásukat.

Csak

évek költi gárdájának kiválóbbjait, kik szintén

indulnak is

de,

részleföl-

ket, mint az ötvenes és hatvanas

emlegetjük

részt

költ

holt

bvebben megemlékeznünk,

itt

fájdalom, terünk tes

s

immár

Arany

Petfi és

meg, de

nagy-

hatásai

alatt

megvannak egyéni érdemeik

a szép szolgálatában,

^i.^'k:

Mentovicli Ferencz,

fkép Száraz lomhoTc czímu kötetével; a mélykedély Tóth Endre Ze^igÖ bokor, Ujabb Jcöltemények TJialy fias

és

Harangidrágok czim gyjteményeivel;

Kálmán

lelkes történeti énekeivel s haza-

dalaival; Szász Béla longfellowi motívumai-

val s meleg családi lírájával; Szász Gerö

sen szónoklás patkósával lelkesedésével; írt

kitn

s

eszményekért rajongó

Tolnay Lajos Arany hatásai

szerkezet balladáival

tartalmával;

neme-

s

lírájának

Dalmady Gyözö gyengéd

alatt

ers

szerelmi

dalaival s érzelmes hazafiságával; Zalár értékes Endrödi: Századunk irodalma.

23

:-i54

elbeszél egy-két

költeményeivel, szép

dalával;

DomoTcos és Bajza sötét

varázsával

;

a

Jen

Zilahy

szárnyaló

korán

szenved Imre

ódáival

s

elhunyt Tisza

és

fiatalságuk

Károly

a

Sturm und Drang korára emlékeztet háborgásaikkal;

Szabados

János

hazáról és szerelemrl

könnyed

komoly

zeng

és friss népdalaival;

kedélyével;

Ktdiffay Ede

ségével s végül

múzsájának

énekeivel;

Boruth

Vida József

áéYSij

keresetlen egyszer-

Komócsy József vidám, borongó

és szerelmes lelkének változatos hangjaival.

Mködésük melne

s

nem

méltatása

külön

fejezetet érde-

az én lelkesedésemen múlik, hogy

rokonszenvem és szeretetem virágaiból nem köthetek koszorút a számukra, de ide jegyzem,

annál

midn

nevöket

több tisztelettel és hálával

gondolok mindannyira.

V

JÓKAI Szül. 1825

Hol

volt,

hál' isten,

kedély,

hol

nem

még most

örökifjú,

volt,

is

—

volt

egyszer

(s

megvan!) egy szinarany-

mindig ers és mindig gyön-

géd ember, a kit az isten jókedvében teremtett vuiasztalásul ezt a

küldött az emberek közé.

mennyei követet, akit mi

megszoktunk

Jóival

útnak indította

adományokkal:

Mórnak

volna,

bbájos

földi

nevezni,

bven

ellátta

képzeldéssel,

s

Mieltt nyelven az

Ur

tündéri

ragyogó

vidámsággal és hódító beszéddel.

—

Eredj,

fiam,

a

szomorú

emberek közé,

akiket a lét múlandósága bánt és hirdesd nekik a míívészet halhatatlanságát. Mesélj nekik a te

külön világodról, melyet felhtlennek

alkottam. 23*

356

Aranyozd meg got,

emeld

nyomorúsá-

égi fénynyel a földi

fel

a porban

vergd

sziveket,

di-

csítsd meg a szenvedést. Nézd, ott van Magyarország! Egész föld kerekén: ntost ott feketéllik

a

legmélyebb

A

szabadságért elesett

nek

gyász,

a

szerteszét, s

a

legsötétebb

hsök

letiport

valóság.

tört kardjai hever-

zokogása

igazság

hangzik mindenfell. Arra vedd az utadat. Mindig szerettem a magyart, de

magát nem igen reti

magát

—

szerette.

fájt,

hogy az maga

Talán majd megsze-

benned. Eredj!

Nemes

S az égi vándor útra kelt.

küldeté-

sének hitlevele homlokára volt írva. Nj'^ugodtan lépdelt

a

kék leveg

magasság búcsúzó csókdosva,

magyar

selymes

csillagai

sngaraktól

közül

ringatva

ösvényein

s

a

—

sugaraktól

—

leszállt

a

alföld rónáira.

Igen.

Ha

jól

tént. Leszállt, és

emlékszem,

egészen

így

tör-

a magával hozott égi adomá-

nyok segítségével azonnal biztosan tájékozódott a

földön.

Más közönséges halandó

ségbeesett volna annak a nagy

a láttára,

mely

talán

két-

szomorúságnak

ekkor Magyarországon mindent

857

reménytelenné színezett, de ez az ers ifjúságtól

ég

ember rágondolt nemesebb hiva-

fiatal

tására s a hit édes szózata rezdült

Ment,

mendegélt

sogva

bolygotl

Amerre

járt:

s

de

a

is

a

föl-alá

fény

csillant

borongó

tömegben.

a

szemekben,

föl

a lelkeken.

el

emberek

az

ajkain.

álmokat szve, regéket su-

jóles megnyugvás áradt

kaczagtak

meg

s

nem keserségbl,

visszatér

lassan-lassan

Itt-ott

önbizalom

er-

érzetében.

Mert hát minden szomorúság daczára nagyon különös

és

világ

furcsa

Olyan furcsa, hogy

—

volt

az

szerencsére

az

—

akkori!

nem

lehe-

Az

állami bölcseség

ad absurdum vitte a dolgokat.

Minden erfor-

tett hinni a tartósságában.

rását a hatalmaskodásban, az önkényben kereste.

Figyelme kiterjedt mindenre, ami az embereket csak

egy

hajszállal

is

a

múlthoz

kötötte

s

irgalmatlanul szét akart tépni minden köteléket, be akart temetni minden nyomot, a mi keztetett. Leigázott, letiport

Magyarországot és

egynehány

millió

teljes

ember

tartománynak nézte

gyönyörrel

—

— emlé-

látta,

hogy

legalább kedélybeli-

358

—

leg'

agyon vau ütve

éppenséggel

s

nem

kí-

váncsi arra: mi újság odakinn?

—

Ezeket ugyan visszavertük a nyomoru-

ságuk odújába!

Csakhogy mindig kettn

beszédnél

A

érthetbb

minden

nyert

passzivitásban

te-

nemzet boszuja egy

hetetlenségre kárhoztatott felséges

A

a vásár.

áll

lesújtóbb

és

hangos

kifejezést.

lemondásnak sohasem volt hatalmasabb ékes-

szólása, mint

ez a

nagy országos némaság,

Magyarország büszke szivének

e csöndes,

—

nemes

vérzése.

—

Hát

jól

Mától fogva

van! Legyen a tetszéstek szerint.

semmik vagyunk. Meghaltunk

nem tördünk semmivel, Veletek

sem.

és

Arassa-

tok a parlagon, szüreteljetek a kopárban. Legye-

tek nagyhatalom, az a

ti

dolgotok,

kaptok hozzá semmi segítséget.

nek halott a világa. Lemondunk az kényelmérl. monopóliumot, többet.

van.

Accist

Nem

Nyakunkra a

iszunk

hozzátok

trafikot?

vettek boi-t.

a

hát

tlünk nem

Halott

ember-

élet

minden

a

dohány-

nem pipázunk

borfogyasztásra?

Jól

Bélyeget kapnak a játék-

359

kártyák? Hát ezután egyszeren nem kártyáPuskát csak a megyefönök eng-edelmével

zunk.

lehet tartani ? Sebaj, hát

nem vadászunk. Egyik

községbl a másikba csak

útlevéllel lehet utazni?

maradunk. Eltiltjátok a széles szalagu

Itthon

Hát majd csak

kalapok viselését?

ban teszszük papiros

nélkül?

a szobánk-

Pörölni sem szabad

fel.

No

akkor

hát

nem

bélyeges pörlünk.

Vigye az ördög a jussunkat! Csináljatok tabula

ebbl

rását

Arasszátok

az országból.

el

idegen

beamterek özönvizével: mi nem vállalunk hivatalt.

Fizetni

is

bennünket,

tok

visztek

csak úgy fizetünk, ha és

akkor

mert hála

el,

is

isten,

ti

exekvál-

mit

lássátok,

semmink

se

sincs,

vasutunk, se gyári iparunk, se keieskedelmünk,

Csak az alattunk lev

se hitelünk.

mienk.

az

föld,

a

Szegénységünk a büszkeségünk, mezte-

lenségünk a pánczélunk. Grolgothán

s

most

itt

Keresztül

mentünk

a

lakunk a Dacz-várban

a saját lelkünk mindennél ersebb bástyái közt.

Ha

tetszik,

menjetek neki a

Ebben a korban Mór.

Magát

—

fejetekkel!

írta legszebb dolgait

ezt a kort is ö festette

Jókai

meg

leg-

:!60

Uj

az

szebben, legszivrehatóbban

földesur-h^iij

mely azóta angol, franczia, svéd, dán, hollandi, nyelven

finn

képességét.

Ha

porig sújtott

vedéseinek

örök

régi

valakinek örök érdeme van egy

nemzet vigasztalásában

megújuló

a

elbeszélései,

a

Magyarország pompás

Régi jó táblahirál-hMi és

a

s

rajzai

TöröJcviláy-hsui,

fkép

a

a

Magyar Náhoh

Kárpáthy Zoltán czim regényeiben nemcsak

szórakoztató

olvasmányok

voltak,

igazi jótétemény, mely ezrek sebét be.

szen-

és

bizonynyal novellái,

keleti

humoros

vett

aranykorá-'h^w.

Erdély

neki

:

Bbájos

van.

életbl

s

elbeszél

csodás

az

megdicsitésében

érdeme

magyar

hirdeti

is

de

Ezt a dicsséget senkisem vitathatja

még

ellenségei

pontok «

firmája

kik

a

sem, alatt

egy-egy

gyógyította el

tle,

»magasabb szem-

iparkodnak

nagyságát

kisebbíteni.

Már els elárulta

regénye,

rendkívüli

méltó

gyöngéit

kevés

író

a

képességeit

egyaránt.

dolgozott

Héthöznapol-

valaha

humorral alig rajzolta

és

Dúsabb s

az

(1846)

szeretetre-

fantáziával életet

nálunk valaki.

több

Eleven-

361

senkisem

pedig

versenyezhet

dalmas

játék

s

a bonyo-

minden titokzata nem egyéb, mint

élet

— mese.

Csodálatos

vele.

mnnka

er. melynek minden

Képzeletének egészen különleges világa

Akarjátok

van.

kifogyhatatlanságban

termékenységben,

ségbeu,

látni?

róla? Kénytelen vagyok

Beszéljek

Olvassátok!

—

tovább mesélni.

Gyerünk hát Znpp! Mi a manó? Ez bizony sár

a

Valóságos,

javából.

honi

hamisítatlan

habarék. Kovász az ördögök asztalán. Televény-

gyurmás,

fekete,

rasztalóbb

—

ragacsos,

maga

Alig

vendégszeretet.

a

lehet

továbbmenni miatta. Szerencsére egy

járm

gálya

talán

közeledik, valami

ványosság! Tetején a

fogva

!

lát-

kicsinyt pettyegetett.

egy

fél

áll

görögdinnj^éhez

a kocsiajtókat elször:

nem

lehet

másodszor: nem lehet becsukni, ennél-

azok egyszersmiiidenkorra be vannak

lajfántolva.

paripa

br

Alakja

összefüggésben.

kinyitni,

hintóféle,

mely a baromfi-tenyésztéssel

Régi iparág,

hasonlít. Nini

vagy

lépni,

vakmer

Há! micsoda pazar

Lajos korából.

I.

legma-

Ezt a

húzná, a

tisztes

si emléket

harmadik csak

jól

két szende

lógós.

Össze-

362

A

vetett lapoczkákkal támogatják egymást.

szándék nem hiányzik a nemes

nem inkább

a

megfelel

Fuvarba

képesség.

fogott jobbágy-lovak a szegény

Nincse-

párák.

nek hintóhuzáshoz szokva. Minden tizedik nél nyugórát

morú

—

aztán

a

szo-

bennülök

asszonyság rákiált a kocsisra:

Megállj, Marczi,

valakit:

hol lakik

megállj itt

a

!

hadd

szólítok

faluban a tekin-

Kassay Lrincz úr?

tetes

Mikor aztán a ziháló kat

lépés-

egymásra néznek

s

Ilyenkor

szemekkel.

közül egy

meg

tartanak

jó

állatokból, ha-

ugyanaz az

:

griffek kifújták

asszonyság

magu-

hangon

elszánt

adja ki parancsát:

— nem

Hajts, Marczi, hajts!

Sem

ostor,

sem

ló

a tied

Marczi ezzel belevág az egyik lóba, mire az nekirugaszkodik.

másik

A

félrelodult rud

lovat, erre az

is

pofon üti

megmozdul.

A

a

hátra-

maradt lógós pedig szépen ráül a kocsis térdére s

úgy marad mindaddig, míg az mind a két

lábát nekifeszítve, odább

így

nem

tolja magától.

utaznak a Kedves atyafiak látogatóba

H6H

Kassay

pompás mulatság! annak is,

ség

milyen patriarchális

rek, ismertek, igazak éppen

—

ezért?

is,

a ki

s

alakok

mégis

!

—

érdekesek.

oly

ez

annak

átéli,

Mennyi vidám

a ki látja és leírja. !

Hiszen

urambátyámhoz.

Lörincz

eredeti-

Oly egysze-

vagy talán

Akár ne

is

menjünk tovább, maradjunk az els portánál.

Annak venni

mezk,

nyilt

tornáczárói

mindent. délibábos

pusztai karámok.

szemügyre

Elttünk állanak rónák,

csöndes

Szorgalmas

rétek,

széna

s

a

házak,

fehér

tükrén, a

molnár kihajol az ablakon

kaszált

lehet

vízimalmok kele-

gatja a távozó hajósok tülkölését. frissen

a

rezg folyam

pelnek a holdvilágban fehérruhás

jól

Ide

hall-

s

árad a

jegenye-ágak

illata.

Odakünn a szabad pusztán jókedv pásztornép, gulyások,- csikósok

regényes,

szellparipákon,

magányos csárdákat látogatva. Idebenn a

falu-

ban napbarnított földmivesek, izmos suhanczok, kaczkiás

—

menyecskék,

a

lánykák

leveles

kapukban a

fonó-

házakban kigyullad a mécses, az ablakok

alatt

vidám,

piros

arczu

legények leskeldnek

.

.

állanak,

Mi

üdabenu

foly

?

.

.

.

tüneményes történetek, melyeknek hsei

és

telen

ai'ányu,

erej,

hihetetlen

emberek, a kik legalább s

Mese. mese. Csodálatos

is

»bnrokban szü]ettek«

A nép

képesek minden lehetetlenségre.

dag-

viszi keresztül ezer akadályon, félelmes

tagságok rattal a

között, de

gyzelemre.

álomlátások.

gaz-

képzeldése teremti meg ket

buja

és

szer-

természetfölötti

A

mindig ers

Vakmer

s

viszon-

hittel és aka-

vitézek, bátorító

földiségbl jóformán csak a nevök

van,

minden egyéb tulajdonuk az opereuczián

túli

tartományokból

származik, a

rettent

hol

izmaiknak megfelel lényekkel és akadályolíkal viaskodhatnak.

kány

!

Mit nekik egy-egy hétfej

Fölfalatozzák

bevehetetlennek

reggelire.

tetsz

vasvár!

Mit

sár-

valamely

Ledöntik

—

rúgással. Mérföldeket lépnek, ha kell,

egy tálto-

sokon röpköduf'k, ha megunták a gyalogolást, kifacsarják a felhket, ha szomjasak

ha nincs

;

egyéb fegyverük, kitépik a szálfákat, ha ez hiányzik

:

buzogányával,

meg

vagy

is

szemök

ellenséget.

De

meg-

Utjok diadalmenet az elképzelt

élet

álom-

villámával ölik.

öklük

—

ölik

az

gyzi

legyznek, de

Mindent

regényében.

ket nem

semmisem. Még a halál sem, mert hal-

le

hatatlanok.

íme,

nem

is

járunk rossz helyen: a népmesék

birodalmában. Itt vau az a

mindent tudó

melybl Jókai

talaj,

mindenhez ért hsei

és

fölsar-

jadnak. Képzeldése naiv és pompázó, jóhiszem és

szzies.

Nem

ha a közönséges

csoda,

élet

fojtogató szövevényei közül fOl-fölmenekül határ-

talan világa szabad

ormaira, a hol a probléma

A

világ összes

legnagyobb

mesemondó.

a gondoké:

neve: fény

s

regényírói

közt

a

illúzió.

Arra termett, hogy kápráztató hiperboláival elbeszél

tehetségének

hétköznapi dókat,

—

bubájával

megigézze

veszödségek közt imbolygó

hogy

halan-

figyelmöket a valóság

elterelje

sjtó gondjaitól

s

a

s fölemelje

leiköket a gondat-

lanság elyziumába.

Sohasem feledem azokért

mvei

mindig hálás maradok

el s

a fölemel, nagy mellett

éreztem

hatásokért, melyeket

valamikor régen,

kora

tavaszom els napjaiban. Az az ötvenes években írt

szép keleti rege, Shirín, most,

kés

emlékezé-

366

semben

is,

tündéri

úgy látogat

álom,

lengén

minden varázsával lyen,

hozzám, mint valamely

el

bájosan,

és

költészet

Mily mé-

és szomorúságával.

igazán, babonásan hatott rám

dáltam, hogy

a

!

hogy

cso-

szerettem! Mint irigyeltem azt a

mvészt, Ferhádof. aki egy pillanatra

boldog

szinrl-szinre láthatta s azntán nagy szive minden szerelmét, lángesze

minden hódító hatalmát aha-

vetve, emberi

rátába

ert meghaladó

lehetetlen-

ségekkel birkózik e lányért, hogy megérdemelje s

az ntolsó akadálynál, mikor

már

félig azt is

legyzte, összeomlik rülten és üdvözülten. megsirattam,

—

milyen

igaz

Hogy

könyekkel

sirat-

tam ket! Ezektl a könyektl nem foszhat meg többé

senki s bizonynyal

az els, sem

az

Nekem

mellett.

utolsó,

nem én voltam sem

aki

lobogtam

csak megadatott,

érezzem, mit ezrek éreztek akkor,

maguk eltt riadva

vissza

látva

e

hogy

mvek én

— Ferhádként

a lehetetlenségeket, de

tlük

s

bizva

is

szenvedésök

nem meg-

váltó erejében, hitök eljövend diadalában.

Igen.

a

Ez a Ferhád

késbbi hsöknek,-

—

is

a

egyik sapja azoknak

hsök

egész sorozata-

867

nak, kik a csüggeteg'ség

eme napjaiban

hallani

sem akarnak semmiféle kislelkségrl, de

—

ha

költi hiperbola

is

—

mindjárt a

segítségével

Ég bennök

mindenre képesek, mindent mernek. az

erk

rejlenek, izmaik

a nyomás

alatt.

más

s

nyört,

dítón

járják be

typusok

ezek

kaján örömmel szabdalja

- idegen nyelveken keltenek

elragadtatást

s

meg-

s

nem tördöm, hogyan

pompás legényeket a honi

odakünn

mialatt

aztán

micsoda

szét ezeket a

rugalmasabbakká válnak

Symbolumoknak tartom

értem ket. Azzal érti

nyugalmukban roppant

látszólagos

akarat,

kritika,

—

mindenfelé

gyös

világot. Kétségkívül állandó

a baj,

hogy annyira ismétldnek.

Kadarkuthy Viktortól (Elátkozott család) a gányhárókj mindent ezek.

Fölszerelésök

valamiben.

mindent

tudó, alig

Amaz kitnen

meg

Czi-

mer hsök

különbözik

egymástól

játszik orgonán, re-

mekül énekel, elbvöl modora van, bor

hó-

tíz

palaczk

se kottyan neki, délczeg tánczos, szem-

fényvesztésével bvészeket szégyenít meg, köny-

ny

szerrel

porba teper vad erej athlétákat,

egyszeri hallásra megtanul egy alexandrinokban

368

eposzt

írt

stb.

—

a

nem

jeles viselkedéseit

a

reggelizik

Czigánybáró

pedig egyéb

említve, cserebogarakat

Mindezek igen

meayasszonyával.

különös és furcsa dolgok.

De nyei

hát pusztán ezekbl állanak Jókai regé-

Semmi egyéb

?

hs, a

lélektani

ki

nincs bennök, csak egy-egy

mortalékat

salto

csinál

s

meg egészen szövevényes problémá-

játszva old

kat? Talán ez a Jókai nem

is

tudja,

nagy orosz regényírók, vagy

a

francziák,

az

angolok hogyan dolgoznak? Hogy náluk a

re-

hogy a

gény mindig egy-egy darab történelem, egy-egy igaz adalék az emberi lélek

titokzataihoz, egy-

egy

szenvedélyek

megoldási

kisérlet,

a

élet-

vagy az idegek szövettanának komoly stúdiuma stb.? jól,

üehogy nem

—

tudja! Tudja,

látja

nagyon

csakhogy nem akar senkit sem utánozni,

egyszeren Jókai akar maradni. Ezt pedig csakugyan nem a

világos

semmiféle

lehet

tle rossz néven venni. Ezzel

törekvéssel

gáncs,

szemben

semmiféle

nem használ

kritika.

Végre

az eredetiség mindig megkövetelhet annyi teletet,

hogy munkáját többre

becsüljék

is,

tisz-

a

re-

:?69

gényfordítók mködésénél.

Vagy

tán a másolók,

az utánzók viszik elbbre valamely nemzet iro-

Nem

dalmát? detiség,

isten

mint egy halom ki

!

nélkül

?

értékesebb

van

egy

szemernyi

És

majmolás?

gyengék

hibák,

és

ere-

boldog-

tévedések

Azt hiszem, alapos ostobaság kell hozzá,

hogy valaki magát tökéletes embernek Nos, Jókai épp oly kevéssé

könnyelmségbl pedig éppen

nem

jóság. Ezért

nem

áll

és tévedésekbl. ismeri.

Csupa

szeretet, csupa

még démoni

félünk

tartsa.

mer hibából, A gonoszságot alakjaitól,

ördögeitl sem. Nincs bennök semmi diabolikiis. (Jlyan mumus-félék, akik

mögött

nagy mesemondó nagy szive

ott

ragyog a

mosolyogva mon-

s

dogatja:

—

No, ne féljetek,

ti

nagy

nek én most mesélek. Minden

gyerekek, akik-

jól fog

végzdni.

Czudarságok nem ülhetnek diadalt az erényen.

S nemzeti életünket, országunk

szépségeit,

rokonszenves típusainkat, egyéniségünk eredetiségeit, szeretetreméltó

regényei ismertették

nak

odakünn

Endrödi

:

gyengéinket nem a Jókai

meg

Íróink

Századunk irodalma.

a világgal

közül

?

Kit olvas-

legszívesebben? 24

370

Petfit és t. Es hallani több

gasztalják!

kell,

hallottam, mint

ízben

Hát

ahogy magam

nem dics-

szégj^en ez nekünk,

ség? Regényeinek lehetnek bséges hibáik hiszen

oly

mint az

tüneményes

övé,

ez

termékenység

mindig van bennök egy-egy tetnyi,

mely

rávall

a

lángelmére

világ egyetlen regényírója

—

jobban és fényesebben

És

ezt

mondta egy

rész,

—

mellett,

kikerülhetetlen

szinte

is

mint ma-

szeretik,

—

de

egy-egy kö-

melyet

s

a

sem tudna különben

—

megírni.

nem egészen én mondom, hanem jeles aestlietikusunk

alkalomszeren

egy nagy és különböz elemekbl ságban. Persze, rögtön

heves

álló

társa-

disputa támadt

s

a vádak csak úgy czikáztak a vita levegjében,

mint a villámlás.

Egy gömböly

Tatrangi Dávid

solta

Jöv

úr azonnal és ersen kifogáképtelen

viselkedéseit a

század regényében.

—

Tegye bolonddá az

öregapját^!

fejezte be

mondókáját indulatosan.

Az akadémia

természetrajzi osztályának egy

tudós tagja a legapróbb

részletekig

kimutatta:

371

Ilooy a Csigák rei/éiiye tele

van képzelgéssel és

ráfogással.

—

^Meghamisítja a történelmet! dörögte egy

dühös historikus, aki reggelizik,

de

csorál, állt

naponkint inkunabiüákat

okmányokat

ebédel

még

önálló

eddig

s

bullákat

munkával

va-

nem

el.

Egy

kis

székre ugrott

köpczös, s

fekete

szem

mérgesen kiáltotta oda

emberke a Jókait

védelmez aesthetikusnak:

—

Maga nem

ért

kettozni tud. Jókai

veszt.

A

magyar

ahhoz!

nem

maga csak ban-

egyéb, mint szemfény-

élet tipikus

vonásainak igaz-

ságával álczázza lélektani tehetetlenségeit.

—

De

csodálatosan

tud elbeszélni, repliká-

zott amaz.

— Hát

—

írja ki róla,

Elbb

írja ki

ha meri. elbbi

állítását!

maga, amit mondott, hogy

képmutató.

—

Nekem eszményeket

adott, szólt most

egy

érzelmes hangú lírikus.

— egy

Szamárság! mormolta, mintegy maga

kitn

államférfi.

24*

elé,

372

—

Ez

az

igazi

szó! kiáltott

örömmel

teljes

a köpczös emberke

s

dolatát

ami különben nem

kitalálták,

boldog

volt,

hogy a gonis

volt

valami nehéz dolog.

Az

érdekes és minden tekintetben magj^aros

összhangra való eszmecserébl csak hiányzott

egy hang

annak körülbelül a következket

és

kellett volna elmondania:

—

Én

igazán meddó'nek tartom ezt az egész

vitatkozást.

Végre

Írónk, akit

a

erejével,

is,

világ

tékozló

hogy van egy

örüljünk,

észrevesz. S

fantáziájával

nagy teremt ugyan

szemben

mi haszna lehet a kritikának? Mássá ugyan

nem

csinálhatja, mint

költnek az a jon

s

átálmodott

megindítsa

Jókai

czélja,

is.

A

a

amire

született.

Minden

hogy meghasson, elragad-

vagy

sziveket,

kritikusokból

átérzett s

ime,

költészetével ezt

megteszi

pedig els sorban az

a képesség hiányzik, hogy a mvészet meghassa

ket. Különös! csak a hidegvérrel alkotott

m-

vek mellett tudnak kissé fölmelegedni, mintha valamely politikai

definiczióról volna szó.

Min-

denkit a saját chablonjaik után mérnek, a saját

373

megkövesedett véleményeik mintájára

nek

kiformálni.

—

desen

nagy

rétet

mer

kertet telen

formnlájuk van

ez ren-

s

maguk. De képzeljetek csak egy csupa

vagy

pipacscsal,

akár

egy

kaméliákkal. Milyen egyhangú, dísz-

látvány volna! Hát

lemnek a

k

Egy

szeretné-

ezerféle

nem

az emberi szel-

megnyilvánulása adja meg azt

mely

változatossíígot,

eszmék fejldésének

s

törekvéseknek,

az

minden haladásnak

ál-

a

landó föltétele?

Ugyan, kérlek,

jó

nyegébl

A

menjetek

azzal

tulajdonképen mi

kritikával! Mert hisz

kritika?

urak,

inasa,

költészet

kitisztogatja

aki

pecséteket; a

a

is

annak

a

az a

köpö-

múzsák

szobalánya, aki szennyes ruháikat kimossa, lyukas

harisnyáikat kitatarozza nyait

hatok

s

a mellett a kisasszo-

mögött mindig rágalmazza.

tetlenked pinczér, aki egy

és

más

Okve-

sültet fel-

tranchéroz, porkoláb Apolló ármádiájában, fináncz,

aki minden

átment

rje a Helikonnak,

megvizitál,

—

kéménysep-

ki az istenek oltárának csak

a füstjével foglalkozik.

Szemére hányjátok ennek a nagy poétának,

374

hogy Boskó-játékot hogy jellemei

csak

akik

bábjai,

átalakulás

z

a lélektani igazságokkal,

helyzetek

csillogó

elhumorizálják

törvényeit

mozgó vagy

fejldés

a

fogásaik, furfangjuk

s

magyar géniusznak megannyi

»huszártréfája«

a ?

Ah, csak éppen egyrl feledkeztek meg. jó urak.

Nem

gondoltok

ságainak

egy

arra,

bölcseségeteknek

bohóságában elme

nagy

hogy az

forgácsa

ott

felséges bohó-

többet

egész

ér,

kazalja.

Mert

ragyog a kivételes

fénye,

a

niig

ti

mint a

ész,

ti

minden a láng-

bölcseségetekhez

hasonló bölcseség annyi van, hogy szinte közönséges. Ti ö

gyalog jártok

fölöttetek

tehet,

elröpül.

s

boszankodtok, mikor

Pedig

arról

igazán

hogy szárnya van. Haragusztok rája

ahol csak szerét ejthetitek: támadjátok.

desen

tovább

azzal

ezekre

felel

dolgozik.

—

ott

a támadásokra, hogy

nem

kell féltenie. Genialitása

kezddik, ahol a

végzdik.

s

ren-

S igaza van. Nincs miért ag-

gódnia. Koszorúját

éppen

nem

ti

itélképességtek

VI

MÁS ELBESZÉLK Úgy

pompája

fény

északi

—

a csillagok,

hogy az

mindig, és úgy lesz,

az

volt

elhalaványodnak

mellett

a lángelme diadalai mellett

ke-

vésbbé méltányoljuk a kisebb tehetséget. Pedig

megvan érdeme

a s

maga komoly

talentum sem

nak

s

sem

is

értéke és

és

mködik

szel-

egyetlen

Jókai neve magá-

külön fejezete elbeszél irodalmunkösszesége, hatásaiban, egy

nagy

,

senki

ölel át.

tudott.

él

haszontalanul.

mveinek

korszakot

jelentsége,

ernek

csakúgy mint a természetben, a

lem birodalmában sem

ban véve

minden

szempontból

irodalomtörténeti

Az

természetesen

Úgy

elbeszélni,

a könnyedség,

öml

humor,

mint

báj,

tiszta,

az a jóiz,

gazdag ma-

376

az a színez

g-yarság,

eladásban

képesség

s

melegség az

kiváltságos adományok,

:

—

egészen

Magával ragadta, megigézte velk nem-

az övéi.

zetét s a körülötte

mköd

elbeszél írók sze-

repét derekasan megnehezítette. Annál nagyobb

érdem az

részükrl,

munkákat

írtak,

söt

ha mégis számot tev

meg

is

tudták

magukat

szerettetni.

Ezek közül termékenység dolgában Vas Gereben, családi

nevén Radákovics József, (1823

ell.

A

patriarkhalis

régi

1867.)

jár

ország

s táblabiró-világ

nikása. Kifogyhatatlan kedvvel rajzolja a szeretettel

életet s

minden

jellemz

Regényei

fkép

és

gonddal

Nagy

Nemzet napszámosai, Egy stb.

ma már

nek.

A

nak

liií

szinte

korképeihez.

nagy

alispán,

emhereJc,

Jurátus-élet

forrásmunkák számába men-

forradalom eltti tükrei,

idÖJc,

magyar

szedeget össze

érdekes

vonást a

Magyar-

alapos ismerje és kró-

vonzók

évtizedek és

társadalmá-

tanulságosak,

fájdalom, a formájuk nehézkes.

Nem

csak

mintha Vas

Gereben ügyetlen volna a meseszövésben, vagy

nem ismerné

a

természetes

beszédet, de stíljét

377

agyonczifrázza í

Parlagi

s

Jeepek,

rasztóan

még

eladásában

népies

Pörös atyafiak) van valami

túlhajtott,

mi éppen ezért

a

terkéltség hatását teszi a mai olvasóra.

adoma, a kifogyhatatlan

az

meg tekbe

ütköz

elre.

Anyaga azonban

csak

patak,

tréfa

a mes-

Az

ötlet.

nem menti

mely mint a folyton

e sajátságos stilt,

kiadásban adta ki összes

mveit

s

hogy

becses,

ujabban egy jónevií könyvkiadó czég

szir-

halad

szaggatottan

annyira

is

fá-

illusztrált

az uj Magyar-

ország közönsége teljes rokonszenvvel fordult a régi

Magyarország érdemes krónikásához, a kinek

korrajzait

már-már bevonta az idk patinája.

Mélyebben szántó, tartalmasabb Albert, (1820

— 1897.)

iró

Pálffy

a jeles publicista, ki gaz-

dag fiatalságának egész lelkesedésével hirdette a forradalom igazát

s

késbb, a forradalom

befe-

jezéseként, a kiegyezés szükségét. Hirlapi czikkeivel,

melyek szellemesek,

meggyzk Stilje

voltak,

élesek,

merészek és

nagy népszerségre

kecsességét és könnyedségét

tett szert.

fkép

szép-

irodalmi mveltségének köszönhette. Sokat tanult a francziáktól, kiket nemcsak elegáns öltözék

s

378

választékos mozgás dolgában utánzott,

mukon

de nyo-

eladás

járt a csipös beszéd s kellemes

formáiban

is.

Regényeinek

elbeszéléseinek

és

nem

annyira a szenvedélyek kimerít rajza adja

meg

a kell tartalmat, mint

feszít mese,

melyet biztos

alakok játszanak Jól

sasággal.

emberi lélek

gsségtl. naire

Jókai a

az

Magyar

a

évben lépett

meg

mködésének

másutánban,

srn

A

kiválóbb

báróné és

utolsó

súlya

midn az

levelei

de könyve

a

s

nem

szépiro-

forradalom

ujabb

Egy

novelláit.

kastély az

Regényei közül a

legtartalmasabb éveiben

millio-

a lapok gyors egy-

közölték

Ezek közül jelesebbek

érzel-

melyben

fel,

a közönséget

igazi

az

Csak lassan, foko-

tetszésben.

utáni idszakra esik,

ország

ment minden

regényével,

semmi

érdek-

szövevényeit,

élet

titokzatait s

hódította

zatosan

ben és

megrajzolt

Hétlcözna'po'kk.dil (1846.),

részesült

dalmi

az

ismeri

Els

az

kézzel

elttünk, szinte drámai gyor-

le

abban

rel

inkább

czím

a

Régi

korrajza,

erdleg-

Magyarmely

a

negyvenes évek társadalmi viszonyait festi érdekesen,

híven és élénken a szolnoki csatáig. Ez

H79

a regénye egyúttal a legsubjektivebb ifjúkori éleméuyeinek,

háza.

Szeretettel

Páltfy

ridegség-

mora volna ben

s

író, a ki

latokat

is

írva,

bizonyos auélkül,

tár-

holott

elkel

hogy hu-

leleménynyel sztt meséi csak rész-

kárpótolnak

elmés

van

általában Szellemes,

jellemzi.

a saját

:

benyomásainak szines kedvvel

és

elbeszéléseit

is

kedélytelenségeért.

bven

Okos

szórakoztat,

elfoglal és

nem

ébreszt, de

és

gondo-

tud meghatni.

Francziás mozgékonyság és könnyedség dol-

gában jóval az

írónk,

túltett Pállfy

örökifjú

Degré Alajos (1820—1898.).

Atyja franczia eniigráus telepedett, is

tagadta

nevelte.

meg magát

a

végezve, mint jurátus ifjúság

a ki nálunk meg-

vett feleségül s a fiát

A franczia-magyar

s

vér

nem

gyermekben sem. Iskoláit

már 1842-ben Pesten

nevében Kossuth eltt

szónoklatot

minden

volt,

magyar leányt

magyarnak

Alberten egy másik

tartott

az

ünnepl

ettl kezdve vezérszerepet játszott

politikai tüntetésben, melyet a fiatalság

rendezett. Eleven kedély, jószív és bátor jel-

lem

ifjú volt,

öreg uraknak,

kedvencze az

nknek

elkel köröknek,

egyaránt.

Csakhamar

le-

380 tette az

ügyvédi vizsgát, de

szépirodalomnak

a

szivesebben dolgozgatott, mint az irodának. Né-

pajkos

liány

vígjáték

novella jó nevet szerzett neki,

— de

jöttek a forradalom viharos napjai

ség a fiatal Degrét

is,

társaságának

»tizek«

térre szólította.

hangú

vidám

több

és

a Petfi

nemsokára

s

a köteles-

által

alapított

egyikét, szintén a csata-

Hsiesen küzdötte végig a

sza-

badságharczot, több ízben kitüntette magát, világosi

fegyverletétel

s

a

huzamosabb ideig

után,

rejtzködve a pusztákon, a végvidékre menekült,

honnan csak az amnesztia hírére Ügyeit

Pestre.

rendbehozva,

vissza

tért

megnsült

s

a

pajkosan-vídor, könnyelmen-kedélyes ifjúból gon-

dokkal

A

birkózó,

párbajozó

gyöngéden

jó

kardot a dolgozó

családapa toll

lett.

váltotta

fel,

az elegáns toíletteket és finom nyakkend-csok-

rokat a munkás-zubbony. Kettzött szorgalommal látott

a

dologhoz

Jókain kivl

talán

s

az senkit

elnyomatás

korában

sem olvastak

szive-

vidám

és szel-

lemes termékei vigasztalást, önbizalmat,

bátorí-

sebben mint t, mert eleven

tást

hirdettek.

tolla,

Szeretetreméltó

egyéniségében

381

sikereinek

volt

Azok

titka.

kivételes

közé a

írnak mint be-

íróink közé tartozik, a kik úgy

Lehet akárhány jobb elbeszélnk, de

szélnek.

elevenség dolgában alig mérkzhetik vele valaki.

Róla

csakugyan

regényeket életébl.

írt

mondani: franczia

lehetne

el

magyarul.

Ördög emlékiratai, Kék

Elzárt gyámleány

sth.)

A

ügyvéd

év egy

'Két

Nop

vér,

könnyed

hse,

ötletes

és

társalgás hangján, a csevegés szökell hullámai

közt

délczegen

lése

fellobogózott

vidoran

és

gályája

úszik tova elbeszés

járm

kaczér

a

fódélzetérl folyton hangzik a fesztelen jókedv kaczaja, a természetes beszéd kellemes ritmusa,

mindaz, a mi a vidámság és semmi olyas, a mi unalom. Csak a Visszaemlékezéseim kes két kötetét kell dottakról torlódó

elolvasnunk,

meggyzdjünk. Apró,

jelenetekben

és

czím

hogy a mon-

szinte

képekben

érde-

egymásra

van az

ott

átalakulás korának egész nagy rajza

s

ízrl-ízre

megismerkedhetünk benne Degré szeretetreméltó egyéniségének minden jellemz vonásával Teljes elismeréssel kell ez

idszak egyik

itt

legraíveltebb

is.

megemlékeznünk írójáról,

Bérczy

382

Károlyról (1823

— 1867.),

magyar

a

sportiroda-

lom megalapítójáról. Komoly, mély elme, sokoldalú

nemes

talentum.

Dolgozatai

izlés termékei.

Széchenyi mellett

mvelésében,

sportirodalom

irodalom terén van,

novellája

mgond

és

nyerve

az angol szellem felé hajlik, nem-

alkalmazást,

csak a

kiváló

is.

Regényt nem

de a

szép-

számos

de

írt,

melyek közül különösen kettt

kell felemlítenünk,

mint rendkívül becses alko-

tásokat, tehetségének teljesen érett gyümölcseit.

Az egyik

az

írt novella,

elbeszélés,

világa

s

Életutak

czím

ervel

tragikus

a másik a Gyór/yuU seb

czím

i'emek

melyben nagy szívének egész érzelem-

gazdag költészetének minden megható

bája föltárul. Eredeti dolgozatainál azonban

jelentség Puskin Anyeginjának remek-

kisebb

számba

men

mfordítása. Bérczy Károly Bo-

denstedt német fordításából ismerkedett

nagy orosz költ verses regényével

mény

nem

s

meg a a költe-

szépségei annyira megragadták, hogy vas-

szorgalommal félév

alatt

megtanult oroszul

lefordította a rímes regényt.

Ez

a

munka

s

való-

ban nem kerülhetett volna jobb kezekbe. Mintha

383

csak az eredetit olvasnók. Sehol semmi

ersza-

koltság, oly természetes és nyug-odt eladás, oly tiszta

technika

kitn

és

a nehéz

s

könnyed

strófák

nem gyzöm eléggé bámulni

fordítója mester-

Minden során megérezni azt a nagy

munkáját.

szeretetet, melylyel e

nem

daczára oly

hogy részemrl, én

verselés,

m

szépségeibe mélyedt

s

hiszem, hogy bármely európai nemzet töké-

letesebb

fordítását

magyar.

A maga

Anyeginnak, mint a

bírná

nemében mintaszer munka

s

egyik elévülhetetlen emléke marad mindenkorra e

sokerej és komoly irányú költ szépirodalmi

mködésének. Sokoldalúság,

lázas

tevékenység jellemzi e

csoportnak egy másik tagját: Srccáhmáry Károlyt is I

(1830

—

a

1891.),

ki

mint

képvisel, történet-, színm-

tanár,

s

hírlapíró,

regényíró évtize-

deken keresztül rendkívüli munkásságot ki.

fejtett

Minket fkép mint regényíró érdekel.

kintetben talán

Jósika irányához felfogásában

regényeit

az egyedüli, a ki s

E

te-

maradt

mesterét minden jellemzbb

követte.

egy-egy

h

is

erkölcsi

szívesen

építi

vagy hazafias

fel

czél-

384

zatra

(Sirály,

nelemhez

s

Samyl)

szívesen fordul a törté-

;

eseményeket Erdély

helyezi az

ro-

mantikus színterére (Erdély vészcsillaga, Bethlen

Gábor ifjúsága). Bár elég rajzaiban és leírásaiban

históriai ismerete van,

megmarad

a dolgok

fel-

színén s inkább csak a zománcz, a szin, a kül-

sségek válnak nála a

maga

nem

történetiekké,

sem az alakok, kik koru-

egészében,

kat mozgatják. Ért a meseszövéshez feszít

a kor

az érdek-

s

megteremtéséhez, de hiányzik

helyzetek

belle a lélektani mélység, a költi kedély magával ragadó heve

s

a

stil

hódító bája. Harmincz

kötetnyi regénye közül legismertebb a Magyar-

hon fénykora. legelve,

Mvei

abból a szempontból mér-

hogy az olvasó közönségben

szakban támasztottak

midn a

abból kellett

maguk

hazafias

érdemük, hogy

ket

ma

ert merítenünk kötelességét is

oly

id-

érdekldést a múlt iránt,

s

:

megtették

nem

csekély

nyugodt lélekkel adhatjuk

az ifjúság kezébe.

Ennek a csoportnak Vaclnay

Károly

is

(szül.

egyik 1832.).

érdemes

A

tagja

forradalom-

ban honvéd-tüzér, niajd besorozott közvitéz az

;585

osztrák hadseregben.

A

katonaságtól megszaba-

dulván, Pestre jött

a

Nagy Ignácz

kesztett

s

munkatársa

Hölgyfutár

által szer-

lett.

Eleinte

verseket irogatott, de csakhamar áti)ártolt végleg a prózához s a hirlapirás

nagy kedvvel

lett

az

elbeszéli

veszödségei mel-

rátermettséggel

és

forgatta

Novellái és regényei (Trli

tollat.

Kis tündér^ Eszter a szép TcardalnohnÖ^

estékre,

Eladó leányok, Rossz szomszéd, Éva

A

Hymen^

besorozott,

Immacidata grófné) gon-

dos alkotásai egy ersen megfigyel

érz

léleknek,

elkelbb híí,

a

ki

és

izlés

és

íróink közé tartozik.

poétikus

és szabatos

minden hazugságtól

leányai,

dolgában

stil

A

nemesen

s

változatos élet

rajzolója

. Távol

vezeti. írói erényeiért

igaz.

Ers

nevezték

el

erkölcsi érzék

a

»

tizenhat-

éves lányok írójának«. Izrl-ízre magyar,

abból

nemes ágból, melyet meggyzdésszer-

a régi,

leg hat át a

fajszeretet

melege. Elete java ré-

magyarság fölemelésének önzetlen mun-

kájában töltötte rendelkezésére, a Eiiiliödi

áll

és cziczomától, természetes

egyszer, kellemes és

szét a

is

:

Századunk

el.

Egy népszer orgánum

Fvárosi Lapok, melyet iroilaliiia.

25

állt

évti-

386

zedeken át lelkiismeretes gonddal és eléggé nem dicsérhet tapintattal szerkesztett. Szépirodalmi napilap volt, mely

kezében

azonban az

való-

Csoportosította a

ságos kultnr-missziót végzett.

legjobb írókat s meghódította a legintelligensebb

közönséget.

magyar társadalmat tett

dolgok

olyan

és

Érdekldést

kel-

a mi iránt más lapok

ii'ánt,

képség, tudákosság

lett,

mindenre, a mi a

érdekelte.

nem tudtak érdekldést

írva,

lappá

nélkülözhetetlen

Szinte

mert figyelmét kiterjesztette

Nem

kelteni.

a nagy-

unalom volt zászlajára

hanem a kellemes formák

kultusza, az

is-

meretterjesztés szüksége, a szórakoztatva

okta-

tás paedagógiája. Hozzászólt az irodalom,

mvé-

szet,

társadalom és közélet minden

déséhez

idszer

mindig talpraesetten, eredményesen.

s

G-enerácziókat nevelt az irodalomnak,

közleményeinek

válogatott

gával nagy sát

s jól

meg-

gyors váltógazdasá-

közönség érdekldését és pártfogá-

biztosította

1892-ben

kér-

magának

visszalépvén

e

mindvégig. lap

Vadnay

szerkesztésétl,

korántsem fejezte be irodalmi pályafutását. Hajlott

kora

daczára

teljes

erejében

van

kiváló

387

szellemi képességeinek s jelenleg emlékiratainak összeállításával

foglalkozik.

egy kötetnyi Elmúlt

Az emlékiratokból

idk czimmel már

megje-

lent s a honvéd-világ és az ötvenes évek társa-

dalmi viszonyaira nézve megbecsülhetetlen adatokat tartalmaz, olvasmánynak pedig fölér bár-

mely s

jó regénynyel.

melyrl

kort,

ir

szereplk egyéniségét ismerjük

a jelentsebb

meg belle

Nemcsak a

alaposan, de

magát az

írót

den szeretetreméltó tulajdonságával.

is,

Ha

min-

valaki-

nek, neki elég tapasztalata, mveltsége, ember-

kedélye

ismerete,

gazdag

és

és

tartalmas

Ízlése

amit tanulságosnak,

nek

itél

Ez idszak sorozzuk ládi

az

meg

hogy

ahhoz,

múltjából elmondja mind-

azt,

a jelen

van

a

hasznosnak és becses-

jöv

számára.

jelesebb elbeszél-írói közül ide-

Abonyi Lajost (1833

— 1898.)

is,

csa-

nevén Márton Ferenczet, a ki egész életét alföldi

magyar nép körében

töltve,

annak

gondolat- és kedélyvilágát poétikus melegséggel

tükrözte

Magduska kája)

s

vissza

regényeiben

(A mi

öröksége), novelláiban

nótáinJc,

(A fonó króni-

népszinmiiveiben (Betyár kendje,

Panna

388

asszony leánya, Siroli románcz) egyaránt. g:\'ökeres iiyát.

magyar

író.

—

kerül minden

egyszer, mint maga a nép

mint egy jó puszták

lírikus.

illata,

Mveibl

s

Ts-

czikor-

szívhez szóló,

szinte kiárad a

a romlatlan magyar népélet üde

levegje.

A másik (szül.

indák

magyar népélet körébl

jónev elbeszélnk

veszi tárgyait egy

is,

Bahsay Sándor.

1832.) a kinek Oyalogösvény

czím

novellás kötetei az ujabb elbeszél

irodalom java

termékei

közé

nek magyarosságában

Ers

tartoznak.

megflgyelés, vastag nyakú kálvinista

izmosság és

Szeder-

és

író,

aki-

is

van valami rendkívüli

makacsság,

humora pedig mélyeb-

ben szánt, mint sok neves humoristánké. Kissé vaskos, kissé hosszadalmas s talán kissé ros

is,

de mindig érdekes,

olvasásába,

meg

van HZ emberi keresztültöri

igazságainak

s

modo-

a ki belemélyed az

fogja szeretni, mert

nyomorúságok

iránt

nagy szíve s

thémáin

magát egyéniségének szintesége

s

ereje.

Csupa kedély

és

Sándor (1830— 188

7'.)

játsziság jellemzi

Balázs

elbeszél múzsáját. Angol

889

roiuták

kitl

után

fkép

iiidiil,

Tliackeray-t

kötetnyi novellát le

kedveli,

megbizásából

Kisfaliidy-Társaság-

a

is fordított

két

magyarra. Eredeti

dolgozataiban azonbai| sokkal szelídebb és gyön-

gédebb, mint az angol

humorista.

Nem

az élet

nagy problémái, hanem apróbb mizériái érdeklik, kis

emberek

melyeket

Tükördarahoh,

elbeszélések

sok

mulatságos

czímfí

szeretettel

írt

hajlamú

novella-író s

msoron

termékenység

jóval túlszárnyalja Vértessy

18.36.),

az

s

is.

elzket

(szül.

megjubilálta

mely egy költi

is,

háztartását figurázza ki

Par excellence dolgában az

Víg

öml, vidám. Égben czim-

egy jó vígjátékot

n

és

Eladása rendkívül

rajzolgat.

van napjainkban

Arnold

Tarha képek

köteteiben jóíz humorral és

vonzó, természetesen

mel

helyzetei, furcsaságai,

a ki már évekkel ezeltt

ezredik

novelláját s azóta né-

hány száz ujabbal bizonyította

be,

hogy még

mindig van mondani valója. Fáradhatatlan elbeszél. Rendszeres, mindennapi szellemi torna ez nála,

—

könnyen

és kedvvel

dolgozik, a mese-

szövésben leleményes, eladásában mindig czélra-

390

tör

s

Nagy

talán éppen ezért sohasem unalmas.

olvasó közönsége van,

s

akit

nem

olvasnak, az

dolgozott hiába.

Tolnay Lajos

(szül.

1837.) mint elbeszél az

angol pesszimisták tanítványa. Szinte kedvtelve keresi az emberi gazságok, a lelki romlottság s

nj'omoruságok sötét birodalmát. Regényeiben és novelláiban a modern társadalom a fszerepet fajképe

s

a

lengérre állítva.

A

kegyetlen túlzás epés

haragos realizmusával

szánalmas alakjaikat a

fölöttük

Swift

szive

szatíra

De

s

s

borzong

azt

a

Tolnayból fanyar,

gylöletben

az

mélységes,

részvétet, melylyelaz emberi

Kedélye

s

oly

mvéelénk

suhogtatja

nagy,

vérz igaz

nyomorúságok iránt

hiányzik ez a nagy

hideg

ha

ember,

rettenetes gúnyjából kiérezzük

dobogását,

viseltetik.

rajzolja

kíméletlenül

pe-

goromba korbácsát. Helyes.

kegyetlen

is

olvassa.

játszszák

hivatalos tekintélye van bennök

s

szetével,

bnei

magyar közélet számos ismert

szív.

kéjeleg

a

gyönyörséggel hhérolja

le

esze

szinte

az embereket, mintha az erkölcsi kivégzést tar-

taná

a

leghumánusabb igazságszolgáltatásnak.

Bí)l

Lehet

tartalmas,

st

jelentékeny,

bátor

író,

de

serami esetre sem szimpatikus. Tisztább, üdébb lég-körben

sebb realizmus híve

Mint

Györy

mozog

Fí'Zmos.

rokonszenves

lírikus is

a neme-

s

(1838 — 1885.)

költ,

mert csak

azt dalolja, amit érez. Szelídség, jóság, szeretet

az eg-ész

Egyike legkitnbb mfordító-

lénye.

inknak (Frithjofmonda, tökböl

stb.)

megállja

s

az

maga

a

Don

helyét.

Quijote, Svéd

Jcöl-

terén is derekasan

elbeszélés

Ebbeli

mveit ers

erkölcsi czélzat hatja át, de azért sohasem válik

száraz s

író és

A

moralistává.

ember

szépet a szépért

végczélja mindig

törekvéseinek

teljesen összeforrnak

kássága a maga

egészében

h

a

szereti

harmónia,

benne

tkre

s

mun-

marad

tiszta életének.

Volt a forradalom utáni korszaknak egy más elbeszéli

kik a

köre

tréfa,

is,

az

adoma,

úgynevezett humoristdA; dévaj ság

tarka

lobogóját

lengetve, megelégedtek azzal, ha olvasóikat néha

megkaczagtathaták. Az irodalmi apjuk Franhenhiirg

mes

Adolf (1811

— 1884.)

és józan író a

volt,

bár ez az érde-

humornak csak igen szerény

392

fegyvertárával rendelkezett. hatni és irányítani.

A

De

tudott agitálni,

fiatal írók,

köztük Jókai,

Tompa, szívesen csoportosultak

Petfi,

köréje,

különösen mikor népszer hetilapját, az Élethékezdte

pehet

szerkeszteni.

Mvei

közül legma-

radandóbb becsüek Emlékiratai, az szinte lomásokkal

és

Bécsi

teljes egészszé s

val-

éleményeimmel kerekedve

bséges adalékokat szolgáltatva

a kor történetéhez.

Minden

«t

áll,

Pákh

e

tekintetben

egyik legkitnbb humoristája

kor

Albert

magasabb színvonalon

(1823—1867). Mindjárt kezdetben,

els mveivel kedvenczévé

lett a

közönségnek. Volt benne valami deti.

Jóíz

életképeinek

pompás

magyar olvasó uj, friss

alakjai,

és ere-

vidám

hangja, intensiv humora nevettetett és hódított.

Ez

az író tisztában volt magával és a világgal.

Nem

szerette

a

haszontalan

beszédet.

Ha

irt,

mindig volt mondani valója. Gylölte a szenvelgést, a dagályt, a szónokiasságot s alaposan ki-

gúnyolt egy csomó olyan irodalmi erényt, a mit

gyarlóságnak vagy veszedelemnek

tartott.

A

kép-

mutatókat és czifrálködókat saját fegyvereikkel

393

verte meg, a liogy Moliére tette ezt a Precieu-

Nemes ambiczióval

sesökkel.

lépett az irodalmi

nagy czélok lebegtek eltte és komoly

pálj^ára.

feladatokat akart

szatira örve alatt

a tréfa és

megoldani. Gyógyíthatatlan betegsége idejekorán kizökkentette a felvett irányból

humorosan

(ezt a szót

alkalmazva a terelte.

Elete

s

a

s

tevékenységét

magyar viszonyokra

tevé-höl származtatta)

megoszlott

a

más irányba

kórágy,

az

orvos-

üvegek meg a szerkeszti munka közt.

ságos

Alapítója lett a Vasárnapi üjság-nak, ennek a

kitn,

családias és izrl-izre

magyar képes

heti

lapnak, melyet haláláig nagy szeretettel s lelkiismeretes gonddal szerkesztett. Sok szenvedésen

ment

keresztül, de lelke

ségét és munkakedvét.

nem

vesztette el derült-

Ismeretterjeszt válla-

lataival rendkívüli szolgálatokat tett a nemzeti

mveldés

ügyének.

egy nagy

tehetség sokatigér

Humoros

életkepeit,

melyek

kísérletei, halála

után a Kisfaludy-Társaság adta ki két kötetben.

Ezek közül a Fiatal

criás,

Egy nap

tor életébl, a honszerelmeseh stb.

tették el

egy instruJc-

máig sem

humoruk sokszín zománczát.

veszí-

H94

A

mag3'ar mulattató

ven

munkása

tollú

— 185-i.),ki

(1810

irodalomnak igen

Nagy

volt

Ignácz

regényeivel, novelláival, adoma-

gyüjteményeivel és vígjátékaival (Magyar

Menny Bors

s

és most.

években nagy népszerségnek örven-

Humora nem

mély, de annál termékenyebb

küls eszközökben Ennek a

hatatlan.

Hajdan

titJcoJc,

Tisztújítás stb.) a negyvenes

paprika,

és

és ötvenes dett.

TonTcépek,

pokol,

és

ele-

és hatásokban szinte kifogy-

sirva-vigadó

korszaknak

s

egyúttal a forradalom utáni szépirodalmi fellen-

dülésnek ]"ugója

pgyik

,

tevékenységben

folytonos

a ki az

ötletesség

és

vidámság örve

komoly és hasznos nuinkát

alatt sok

álló

is

végzett a

magyar kultúra érdekében.

Nem

annyira könyveivel, mint inkább egyé-

niségének különczvoltával val

hatott

Bernát

s

beszéde furcsaságai-

Gáspár,

(1810—1873.) az

úgynevezett Freshóképeh és Gazsiádák országszerte

ismert

bohém-írója.

A

túlzás,

torzítás,

közt

rakonczátlankodó

elme, a hihetetlen ötletek és

adomák nagymes-

fintor és

tere,

a ki

képtelenségek

különben

maga sohasem

nevetett

s

395

eladásának komolysága csak emelte a nevetséges hatását. Egy-két kedves népdalával (A2:

vayyoTc én) sokáig fog élni

föl(lö7i lialászlegény

a nép ajkán

al-

is.

Ide sorozzuk a korán elhunyt

ség Beöthy

Lászlót

is

zabolátlan jókedvében és

porkázta szét az

életét,

szép

s

(1825—1857.), íiatalságában

mint a rakéta.

tehet-

a

ki

úgy

szi-

A

vidám

szegénység bohém-kenyere mellett a

és szabad

humor bséges fszerével nemzet asztalát könyveiben

látta el a sirva-vigadó

a társas- életben csakúgy mint

s

egyaránt

szeretetreméltó

pajtásul

fogadta mindenki. Puncs, Laceikonijha, Cholera cseppelc

czím munkái nagyon kapósak

maguk

idejében.

Comédia hacli

et

fény

Legharmonikusabb alkotása a

és tragédia,

is

fia és

Gold-

rávallanak sok-

talentumára.

itt

LaiiJca

fel,

ezt a

Gusztávot

(szül.

1818.) említ-

manap már veterán

ki hatvan éve áll a és

de a Pusztáh

Comp. czím regényei

Végül jük

voltak a

írónkat,

vidám múzsák szolgálatában

epochákat humorizált keresztül. Kezdte bolon-

dos,

mókás spanyol románczokon

s

Don Guná-

396

rosz ebbeli clévajságai

nagy közönséget kaczag-

tattak. Folytatta ötletes humoreszkekkel, pajkos

és pikáns

ségben

melyeket rendkívüli

novellákkal,

írt.

Tárgyait

legességeibl

és

b-

fó'kép a vidéki élet külön-

furcsaságaiból

merítette,

—

a

gyámoltalan, félszeg, esetlen és komikus jellemek egész

rajával

találkozunk

háromszáznál

jóval

több novellájában, mely egytl-egyig derült világnézlete hirdetje. Egészséges kedély, játszi elmésség,

emberszeret

sehol. latos,

— sért hang

szív mindenütt,

Eladása mindig

élénk, szines és fordu-

A

mindig jókedv, mulattató.

múltban nyert

rokonszenvet megtartotta a jelenben különbséggel, hogy

is,

azzal a

ma már más nemzedék

nyújtja

neki az elismerés és szeretet koszorúját. íme,

gazdag termést

ily

mutathat

fel

az

elbeszél irodalom a kiegyezés eltti idszakban. Sokféle tehetség, sokféle irány, sokféle forma, de

egy törekvés tisztán látható költi nyelv

mellett

számára mindazt, lasztottak,

fkép

mit

:

már kimívelt

a

meghódítani

a

széppróza

íróink a múltban

a jellemzetest

és a

elmu-

mvészit.

VII

AZ EMBER TRAGÉDIÁJA Rekken

augusztusi estén zsandárok

érkez-

tek a csesztvei udvarházba s a kis kastély urát.

Madách Imrét (1829 — 1864.) jaiból s alvó

czolták.

Az

fiatal felesége kar-

gyermekei körébl a börtönbe hur-

volt

minden vétke, hogy az absolu-

tiznius kegyetlen napjaiban

menedéket adott egy

politikai üldözöttnek, a ki különben

sen visszaélt tettel,

meglehet-

az iránta

tanúsított vendég-szere-

nem

rejtegette magát, a szá-

éppenséggel

mára berendezett vadászlakból szertekalandozott a

vidéken,

csehvadászi

mindenütt

minségét ersen

Mikor aztán neszét

mára

feltnen

jött kilétének

vette, :

viselkedve

s

kompromittálva.

hogy a hatóság nyo-

egyszeren odább

állt.

Azt

398

se

mondta, befellegzett. Helyette hát elvitték a

szállásadó gazdát, Madáchot.

Nehéz évek következtek. Ez a nemes gonmély

dolkozású,

magányából,

boldog

ember

nagy

kedély,

körébl,

családi

falusi

könyvei,

tanulmányai és Írásai közül hirtelen a börtönbe lökve

—

hihetetlennek

Közel

tént.

állt

a

tartotta, a

megrléshez.

ban gyzött a balvégzeten.

melyek börtöne vetettek

egy

Halhatatlan

mi vele

Ers

A

tör-

lelke azonvíziók,

félelmes

éjét bevillogták, egyúttal világot

remekm

nagy

alkotásának,

jának els motívumai

is.

A2 Ember Tragédiá-

itt

érleldött

körvonalaira

meg

meg,

születtek

egész

foriongott

s

ség sorsát

felölel hatalmas drámai

az

itt

emberi-

költemény

anyaga, melynek minden kis részét, minden apró darabját nagy lelki megrázkódtatások árán kellett

megvásárolnia.

A

megpróbáltatások és szen-

vedések keserves, de tanulságos eliskolája volt ez a

börtön,

melték volna jaiból a

örök

mintha az ki,

istenek

áldozatul sze-

hogy a saját boldogsága rom-

idkre

szóló

mestermiívet alkosson

mvészetnek. Soha költ drágábban nem

fizette

399

meg

melyet

azt a dicsséget,

teremt lelkébl

nemzetére sugárzott, mint Madách.

A

n,

szeretett

az elhagyott kedves gyerme-

kek, a csesztvei boldog magány, százados fáival,

meghitt

megannyi

szobáival,

bvös

álomkép

gyanánt rajzanak keresztül a rabköltö fantáziáján.

Édes

és

balsejtelmek

fájó

és

illúziók,

kétség

remény,

és

kényszer megnyugvás

válta-

koznak gyors egymásutánban ama levelek nyomán, melyeket felesége got,

hogy

e

levelek

Tetézi a nyomorúsá-

ír.

túlnyomó része

keserséggel és panaszszal, mintha nem szenvedné a méltatlanabb

sorsot,

de

van

tele is

Madách

st

fogsága

volna a kizárólagos ok, hogy a magára maradt asszony mostoha-helyzetben van rok

közt

sehol.

él.

Pénz,

A

s

anyagi zava-

birtok lefoglalva s pénz

mindig csak

pénz,

pénz

nincs

kell

az

asszonynak. Váltókért zaklatja, anyósára vádaskodik,

becsmérli az egész

keinek a halált kivánja, kinyilvánítja,

hogy

ily

rokonságot, gyerme-

fenyegetdzik

s

végi

viszonyok között meg-

bolondul.

Mit érezhetett

s

mit szenvedhetett Madách,

4(JU

mikor ezeket a leveleket olvasta hangjai

bátorító

fenyegetdzés. asszonyt

A

!

vigasztalás

szemrehányás,

helyett

vád,

Egy ingadozó, tengelytelen lelk maga eltt, a »haszontalan, de

látott

szép« Évát.

Híven rzött,

nem egy sorvadt

el

mikor végre ütött a

itt

férfias

a

börtön

k()zl

illúziói

levegjén

szabadulás órája

költ

a

:

s

szivében több volt a félelem, az aggály, a kétség, a

tapasztalás, mint az öröm.

Az asszony nem

sietett eléje, s a rég

tott, végre elérkezett viszontlátásban

istenáldás.

dolog

odahaza,

suttogott.

melyrl a vidék már

Mintha a csesztvei családi

paradicsomba kigyó lopódzott volna be berek a magára maradt gatták. zett.

volt

Valami boldogságot-pusztító, tilalmas

történt

régebben

óhaj-

nem

Madách

asszony-hséget

—

a börtönbl a

Mikor bizonyossá

az em-

:

lett

a

bírál-

pokolba érke-

valóról

s

nagy

szivére rázuhant a legkegyetlenebb kiábrándulás:

összecsomagoltatta

az

gatta legjobb két lovát

asszony

holmiját,

s feleségét,

befo-

mint valami

fölöslegessé vált podgyászt, fölpakkolta a kocsira.

Még egy

jelenet következett.

A

htelen

és

meg-

401

alázott teremtés heves zokogásba

Madách egy

csánatért esengett.

tört ki s bo-

pillanatra össze-

de aztán erélyes, parancsoló hangon

rázkódott,

kiáltott a kocsisnak

-

Hajts!

A

Megtörtént.

szétdúlt édenben egyedül

Ádám,

radt ez a szomorú vedett,

ez a hazájáért szen-

eszményi

családján

nagy sziv ember,

ma-

szeretettel

csúng,

lezajlott tragédiájának kese-

rségeit hordozva lelkében. Egy dolog azonnal világos lett eltte hatott.

Ez

Csesztvéu többé

:

nem marad-

Elmenekült anyjához, Alsó-Sztregovára.

a mindig

fenkölt

szeretett,

gondolkozású,

szigorú, de jóságos asszony volt az egyetlen lény, ki

és

eltt

fájdalmait.

nagy

egy

mben

Évek

hahotázó Eudrödi

:

lelke csak

az

ég

csak

a mú-

úgy enyhülhetett

tartalom,

mi benne

nagy szenvedéseinek megfelel

nyer megváltást és megdicsülést.

teltek el

borongások

A

—

ha mind az

forrongott,

pedig

Vigasztalást

zsától várhatott,

meg,

föltárhatta szive mély sebeit

szabadon

és és

ers

komor

lelki

tusakodások, sötét

kontemplácziók

czinizmusig

Századunk irodalma.

men

között.

fájdalmakat 26

402

kényszer rideg megnyugvás kezdte

—

fölváltani

valami kiengeszteldés-féle, melynek azonban

túlnyomó része pesszimizmus maradt. Egyik jobb

barátjának,

tehát

Szontagb

négy év múlva a

trófa után, egy byroni

melyhez

Pálnak,

lesújtó

»Ujra

:

levelet

írt,

magamnak ? Eh, mit Az emberi

meg magát

és

!

E

elolvastam

nem tartam

azt

méreg igazság, ha

tra-

a Pálnak töltött mérget. Mért

is.

katasz-

késbb, mintegy magának beszélve, a

következ megjegyzést fzte

gédia

1857-beu,

családi

hangú verses

leg-

természet sohasem

Ádám

teremtés

a

óta

tagadja folyvást

csak más és más alakban jelen meg, de alapjá-

ban mindig ugyanazon gyarló féreg marad, a még gyarlóbb Évával oldalán.*

Ebben a

kesei'físégtl

ban csillannak

nak

fel

reszket rövid

reílexit')-

elször Az Emher Tragédiájá-

határozottabb

körvonalai.

Itt

jelentkezik

elször szubjektivitásának általánosító törekvése,

— ki

az a költ, a ki

mvész

is

akar lenni

s

a

büszkébb és önérzetesebb, hogysem magasabb apró

hivatású

fájdalmait

delje szét.

Egy nagykonczepczió

lirai

darabokban

tör-

kereteit keresi.

i03

a

történelemnek hatalmas és megrázó jelenetei

lebegnek

lelki

szemei eltt, a

maga nemes

dalmában,

szomorú

vergdését

szemléli, s csak igy

végzetében az

hogy mindazt méltó formában

örök-ember

támad reménye, fejezheti ki, a

évek óta forrong és érleldik lelkében

maga

szfíkköríí,

de a

küzd ember

nak világsziupadon játszódó

ismétld

fáj-

s

mi

nem

:

a

örök típusá-

njra

meg

újra

tragédiáját.

Mindjobban megragadta a hatalmas eszme

s

szárnyakként röpítette, vitte magával magasba, mélybe.

A

azokra

szegezte

értékek

s

létez történelem eseményeibl csak

melyek

tekintetét,

az emberi szellem

epokhális

fejldésére, a szó

bölcseimi értelmében, átalakító hatással

—

saját szavai szerint

tumai.

:

a történelem

voltak,

fmomen-

Ezeket drámai képekben egymás mellé

sorakoztatni

akként,

hogy minden

részlet egy

— az

fgondolatot, egy vezér-eszmét szolgáljon,

ember szakadatlan bukását, sötét

A

terv,

melylyel

mve

—

íme, ez

volt a

megírásához fogott.

nagy költemény határozottan pesszimisztikus-

uak

készült.

A

kegyetlen leczke, mit Madách az 26*

404

élettl kapott, kezdetben szinte lehetetlenné tette,

hogy a meg-történt

ményeket

a

jövben elképzelhet

s

nyugalmával

filozófus

ese-

nézegesse.

Sebei sokkal jobban sajogtak, hogysem ereje lett

könny

volna ságot,

magányából

melylyel

nagy zaját

leküzdeni a bizalmatlan-

szerrel

az

ember-oczeán

hallgatta. Játéknak, bábnak, eszköz-

nek látta a teremtés

—

urát,

mes törekvése daczára,

mely minden

ne-

hírhedett szabadakara-

tával, lázas dicsszomjával,

nagy álmaival elbb-

utóbb menthetetlenül belebukik a sárba

s csaló-

dás, kiábrándulás, kétségbeesés közt, szinte utálattal,

löki félre

küzd

fegyverét. Mindegy: akár-

kinek nevezzük: Miltiadesnek, vagy Dantonnak,

Ádám

Tankrédnek vagy Kepplernek. Az örök sivár küzdelme ez.

Ha vezett

volna

az eredetileg ennyire vigasztalannak ter-

költemény a

csakugyan

kidolgozásban:

megdöbbentbb

és

ilyenné

hatása

lehetne

megrázóbb, de semmi

sem

oly költi és

fölemel mint

tult

formájában.

Madách

gyönyörei közt

alakult

s

esetre'

jelenlegi áttisz-

szíve a

megenyhült

talán

munka

édes

a kiengeszteldés

405 forrása buzgott

gylöletre,

belle.

fel

—

boszúra,

Nem

lénj^e,

termett haragra,

melynek alapvo-

nása mindig a legnemesebb emberszeretet

mind melegebb

és

az emberiséget

s

nyugvás és

melegebb részvéttel

volt,

ölelte át

a lassan-lassan visszatér meg-

hit erejével szelid ültek a zord képek,

magasabb összhangba olvadt a f-eszme,

átido-

mult az egész tragédia. Igaz,

hogy azért így

is

pesszimisztikus maradt, de hát. a

csak túlnyomólag

Arany

mvészet harmóniája nem mindig

musé

is

szavaival:

az optimis-

egyszersmind.

Madách

ismerte

jól

mindazokat

drámai

a

költeményeket, melyek a világirodalomban jelen-

tsebb alkotások máival

s

BjTOB Manfrédjét

ket

st

mintákul,

mondottakból lókat,

kik

az

;

emberiség nagy problé-

az

Ismerte Goethe

foglalkoznak.

de

Faustját,

éppenséggel nem vette

alapeszméje,

mint már a

kitnhetik, egészen más.

is

A

bírá-

összehasonlítás alkalmait ritkán

szokták elmulasztani, valószínleg a forma vesztette meg,

midn

ségeseu bevonuló

a

magyar irodalomba

Ember Tragédiáját

té-

dics-,

az említett

406

két

drámai költemény nj^el

Némely külsség. mint

prológgal

itt

Az Ember Tragédiája

kezddik,

sátánnak, Luczifernek,

nem nyomósabb

közönségessé vált

eposz

figurája, az invokáczió.

mennyei

kezdték összemérni.

mely

klasszikus

a

pl.

—

itt

is

Faust

mint

ersebb

a végzet szellemeinek, de azért valami

találni.

rokonságot

zat

nem s

nem

nélkül

való,

sajátos

fogunk

igen

Felfogás, szerkezet,

köztük

dolgában

stil

költi

a

jut,

Manfrédben

mint amott Mepliistofelesnek, vagy

szellemi

;

bséges szerep

is

után-

—

alkotás ez,

másolt, de átszenvedett fájdalmak szülötte

mindig példa

merész konczepcziójával

arra,

hogy lehet formában újjáteremteni valamely már

megelzleg

kisugárzott gondolatot.

Madách nem

azt az utat járja, melyen Goethe és találja

a

légkörben

maga

remekeit,

—

melyben

szárnyal,

Századok legendáit álmodja zelebb

áll

át.

Byron meg-

inkább

Hugó

abban a Viktor

Lényegében kö-

a franczia költhöz mint a német és

angol poétához. Ugyanaz az eszmekör, de szétfolyó

a

elbeszél formában,

drámai szerkezetben

s

nem

hanem takarékos

nem csupán a megtörtént

4U7

eseményekbl szrve

a nagy tauiilságokat, de

le

elképzelhet jövendkbl

az

csattogtatja szárnyait a

t

és fényes

emberiség.

is.

Két lángelme Felséges

végtelenben.

mindketté. Mindkettnek lise az

Az egyik

költészetének és

fantáziá-

jának álmaival ragyogja be romantikus történeteit,

a másik szive vérével irja

meg -

az em-

ber tragédiáját.

Ez

szétszóródni

a jeleneteivel

egy ers központi eszme kapcsolt

A e

költemény

három els

szin

látszó,

által szervesen

tizenöt

de

össze-

drámai képbl

áll.

mintegy eljátéka az eszmék

nagy drámájának.

Isten, dicsfényben trónolva,

angyalainak hódolatát fogadja. Az égi glóriában sötéten

és

daczosan

áll

a

tagadás

szelleme.

Luczifer, s részt követel a teremtés munkájából.

Az Ur megátkozza és örök-élet fáit

—

az éden két fáját s

— a tudás

neki adja. Fösvényen mért

osztáljrész, de Luczifernek elég egy talpalatnyi föld,

hogy rontó munkáját megkezdhesse a

fris-

sen alkotott világban. Sátáni erejével és ravasz

beszédével

fölkelti

kíváncsiságát

a

s leveszi

tapasztalatlan

emberpár

szemükrl a boldog egy-

ügyüség hályogát. Ádámot feszélyezni kezdi a korlátoltság és tudni

Éva

akar,

veszend

félti

örök ifjúságot szomjúhozza. Amazt

bájait, s az

az igazság, emezt a szépség lelkesíti. Két vezér-

—

eszme

taláu

maga

sorsukat.

kijelöli

az

Megízlelik

tudás

a

gyümölcsét és elvesztik az édent.

gyönyöreibl

zavartalan kiüldözi

ket

bn

eredend

a

A

— mely tilalmas

paradicsom angyal

tüzkardos

a küzdelmes élet sivatagába, gon-

dok és szenvedések közé. Elhagyták Istent is

magukra hagyta ket. Az

többé nem

az

elkövetett ballépést

Meg

Az ember nem szakadhat

érte.

kül,

lehet jóvá tenni.

s

kell vezekelni

el

anél-

a jótól

hogy a gonosznak martalékául ne

essék.

Luczifer hatalmában vannak. Látni akarják hát a jövt,

melyet nemöknek

alkottak, látni min-

denáron az igazság és szépség diadalait. Luczifer

velk

elaltatja

ket

s

végig

álmodtatja

az emberiség történelmét.

Sátáni világításba borított képek. -Jelenetek,

melyekben Ádám,

az örök

alakokat váltogat,

uj

ember,

más

és

más

és uj eszmékért száll küz-

delembe, de küzdelmének értelme és eredménye

409

marad

mindig* egy

vágyaiban

mint a

tehetetlen

Nemes,

Ez

korlátlan

egyéb,

képességeiben

s

vergdése.

—

nyomukban

nagy lelkesedések,

igaz,

elaljasodás, eltel tség, kiábrándulás.

hs

a

nem

a bukás. Harcza

ember lelkének szomorií

bnök,

sötét

:

mindig fenkölt eszmék bajnoka,

szánalmas végzete azonban eszményi magasából szakadatlanul

a

porba

buktatja.

A

legdicsbb

elhitványulnak kezében. Mellette, szintén

elvek

ketts természetével, az örök n, a szerencsétlen, hiú Éva, kit a végzet oldalához, hozzá.

de

a

nem rózsalánczokkal fz

gályarabok

békóival

bilincsel

Együtt hurczolják sorsukat fényben, árny-

ban, mindig a jobbat remélve s mindig

esve a gonoszabbnak. Angyal

tul

togatják

egymást a

nben

is

s

és

áldoza-

démon

Madách mvé-

szetének becsületére válik, hogy a saját diájából fel

csak

tragé-

néhány jellemz vonást használt

helyzetszerleg,

nem

vál-

s

keser

tapasztalatai daczára

egyoldalú, kirívó rajzban tntette

mint ahogy eredetileg

akarta.

sége volt, a kit valaha szeretett

könnyelmségei miatt

Nem s

fel

csak

Évát, fele-

a kitl aztán

elfordult, de volt anyja

is,

410

a kit

fenkölt

mag-asztos

lényeért,

Éva rajzában

imádattal vett körül.

erényeiért ez az utóbbi

gyzött. Mint az ember uemtje, fölemel géniua

sza,

jár a

Ádám

folyton

s

oldalán

s

meg

uj

gyógyító

hirdetje

igazainak

elévülhetetlen

szív

küzd

világot

uj

áhító

eszmeként vegyül a

nyughatatlan harczokba, melyeket ez a teremt és romboló lélek

karján

Luczifer

haladva

—

végig álmodik. Oh.

Ádám, a

maga

a

ez

mindig ers és

ki önhitten indul

intézi sorsát,

mindig

meg

utján

s

gyönge azt hiszi,

mikor végzete kergeti

Végletek és következetlenségek közt lökdik elre.

A

sátánilag

berendezett

szín,

a díszít

szárnyfalak csak addig kápráztatják, míg egy uj

eszme élesebb sugaránál észre nem veszi kopottas voltukat.

tagadja.

Az

Amiért

ma

lelkesedik, holnap

meg-

ördögi sugalmaknak minden tekintet-

ben hálás médiuma. Csak alakja, jelmeze változik, lényegében ugyanaz gest,

az eszményit

marad.

minden vágya a megnyugvás mégis

az,

A

nagyot, a

felsé-

kerget örök-ember, akinek

hogy »Vezess

s

állandó refrainje

uj czélra, Luczifer!«

törekv

Pharaó kezdi

mint

Szerepét

el,

ki

Minden hata-

önérzettel gúlákat építtet.

A milljó-

lom a kezében, minden dicsség' az övé.

t

karú lény, a tömeg\ egész

De

világ.

szívében mégis

szolgálja

neki hódol az

;

dicsségével

a

rt

érez

s

túltelt

midn

haldokolva

fölkiált

mély megdöbbenés fogja talanságát

s

belátja élete liaszon-

el.

—

hát a hellén köztársaságok

Az

nj

hs

hazáját, de a rideg

—

milliók parancsolnak s az

Megalaknlnak

egyes hódol és engedelmeskedik.

lesz.

—

szabad államot óhajt, melyben

éppen ellenkezleg,

desz

összerogy

egy miatt!

milliók

:

kényúr

egy agyon kor-

bácsolt rabszolga trónja zsámolyánál s

nagyra

s

Pharaóból Miltia-

híven és dicsn

szolgálja

népnralom, a sokfejíí

zsar-

nokság nem tri meg a kiválót, a rendkívülit, ellene

támad, halálra

itéli

s

kivégezteti.

név alatt hát ugyanaz a végzet töri

magát a mások boldogságáért

gunknak, keressük a

kéjt,

—

Más

Bolond, a ki

!

!

Éljünk ma-

egy percznyi üdv,

bor és szerelem többet érnek minden dicsségnél!

A világa

szin

változik s

föltárul a

Rómában. Ádám, mint

pogány élvek

Sergiolus. kéjen-

412

ezek

közt

dzsöli végig a

Eltte gladiátorok vére hölgyek

csókja

foly.

Künn

ég.

az éjszakát.

napot,

a

ajkán ledér kéj-

városban

dögvész

pusztít s testvériségrl, jogról ábrándozó keresz-

tényeket feszítenek

Ádám

és »

lelke

föl.

Jajuk behangzik a színre Emelyíteni

elborul.

édességek teugere«

s

mely

uj

eszmét

;

nemesebb világot

melynek virága a lovagerény oltár oldalán, a felmagasztalt

következ színben a pogány

diadalt

l

töviseire, uj

ünnepel, a testvériséget,

az egyén felszabadulását

a

az

valami keserre vágy. a

gyönyörök rózsáiból a szenvedések korra,

kezdi

áhít,

lesz, költészete,

ni

ideál.

az

S íme,

világ romjai fölött

a kereszténység eszméje,

gélium megteremti ezt az óhajtott

— az evan-

uj,

dics

kort.

Csakhogy az ember mindig ember marad

s

a

legszentebb eszméket lassanként hitvány elítéletekké aljasítja. így történik ezúttal felé

emelkedés örve alatt mind

jánzik

is.

Az égiek

srbben

bur-

a vakbuzgóság, az élettl való

rideg

elzárkózás, a kasztrendszer, az eretnekek

üldö-

zése,

A

fel

minden

szív

földi

élvezet

teljes

megvetése.

mennyei áhítata természetellenes

és torz

41 ;i

erények szülje és fanatikus

—

lesz,

papok

a szent tanok,

dölyfös

máglyagyujtogató

kezében,

eszközei ujabb romlásnak és pusztulásnak. ki ez

id

mint Tankréd

szerint

Ádám,

szerepel, újra

kénytelen bevallani, hogy »átkot talált« a tömeg Beteljesül, amit Luczifer

hitvány felfogásában.

gúnyos kegyetlenséggel mond neki Minden, mi

Idvel

A

Ádám

test

ti'iléli

A

kénytelen

nem

tartják.

a

akar

s

A

babonát

jövendöl,

tudását, mert

következ bevonul

méri a csillagvilá-

tudománynak akar szolgálni.

köznapok nyomorúságához. jósol,

A

érdekli többé, de a földi

tekintetét az égre, vissza kell

idt

!

magára,

ölti

szobájába

föld

gondok kötve s

amint

Keppler alakját

útját.

küzdelemben.

hiábavaló

a

világ,

csöndes dolgozó

gok

ronda dög gyanánt.

kifárad

Mozogjon a színben

és áldást hintve hat.

él

meglial, szelleme kiszáll,

élni

Hiába emeli

fordulnia a hét-

Horoskopot

meghamisítja

és

csinál,

elárulja

feleségének, a hiú Évának, pénz,

pénz, mindig csak pénz kell ruhára, cziczomára,

M4 kendzésre. Mily szánalmas szerep lan idpocsékolás

semmiért

nem

a

s

bántja

lm,

!

nem küzd

megszokott nyomát

de ez a

senki,

mily áldat-

a kor, mely

itt

rend

társas

!

korlátoltság,

ez a

törpeség- ép oly ízetlen mint a milyen kétségbe-

ejt. Bort, famulus gondjait

Temessük mámorba a világ

S Keppler magában

!

álmodja — álom forradalmat, nak,

!

az álomban

meg-

iddogálva,

—

a nagy franczia

mely hadat izén a hagyományok-

elítéleteknek

s

minden avult lomnak a

szabadság, egyenlség, testvériség nevében. Mint

Danton küzdi végig harczát egy hatalmas Robespierre

de

netben,

néptömeg a

A

nagy

er nyomta szét,

—

talánál s

és

bélyegét,

Mámor

még egy

megint csak

ott

l

még törpébbnek

poros

versenyébe

a

és

pillanatig káp-

ébredés

teremtette,

és

!

szobafalak

tehetetlenebbnek

tehetetlenek

Ádám

közül

foszlatta

dolgozó asz-

rideg

El hát a penészes foliansokkal telen,

s

nagy erények kora, melyre az

magát a törpék

érzi

jele-

guillotine alá hurczolja. Fölocsúdik.

bnök

ráztatja.

vádolja

árulással

az

!

korában.

Ki az örömélet

szabad

mint munkás vegyííl a Ion-

415

vásár

doni

zajába.

Ember emberre

gázol, min-

denki árul és vesz, üzlet az egész világ,

eladó

minden, a versenj'zk egymás megrontására nek, az élet önczél, a

sára

!

halál hallgattatja

nektl ragyogó

kép,

vigasztalan.

sivár,

de

Más

Hiúság vá-

isten.

Kutyák harcza egy koncz

h-hót a

kor

vagyon

felett.

A

nagy

Tarka-barka,

el.

erkölcsi

tör-

szí-

tartalmával

Ádámot

ideál vonja

uj

melyben a szabad verseny nem szülje

felé,

romlásnak, nyomornak, de egy közös munkában

maga

megizmosodott, józan nemzedék sát

dolgait.

és

Ezt a kort

phalanstére-rendszere. és lelketlen,

válnak

s

tárja

intézi sor-

a

föl

jöv

Ez már annyira anyagi

hogy maguk az emberek

is

gépekké

minden egyéni akarat fölolvad az állam

egyenlsít kohójában. Név

se létezik többé, csak

szám. Plató, a 400-ik szám, marhát riz, Michel-

Angelo, a 72-ik szám, széklábakat farag. Nincs család, nincs szerelem, nincsenek

gok.

Iszonyúan

lom ez

s

Ádám

rideg, lelketöl,

teljesen

mao:ával

fel

és virá-

rémes társada-

megutálva az anyagi

világot, fölvágy a szellemi lét fer viszi

álmok

az rbe.

magasába. Luczi-

De

földi

ember-

M6 nek

nincs mit keresnie. Elalél,

itt

megdermed

s

a föld szellemének visszahívó szózatára uj küz-

delmekre vágy. Hiszen

nem

pen

Am telen alatt is

is

az

élet czélja voltaké-

más mint a küzdés maga.

lehet

a földön többé nincs mért küzdeni. Vég-

hólepel

borít

mindent.

el

Az egyenlít

van csupán egy keskeny lakható öv

s

azon

már csak eszkimók tengenek, akiknek legfbb

vágyuk, hogy kevesebb legyen az ember

s

Az aggastyánná rokkant Ádám

a fóka.

több

össze-

borzong, megelégli a látottakat, átérti küzdelmei

haszontalanságát

megtört szívvel

s

—

szörny

a

fölébred.

Újra a történeteltti

kében végtelen

áloQilátásokból

idk küszöbén

lel-

áll,

fájdalommal és daczczal.

Csak

tle függ, hogy megsemmisítse magában az egész emberiséget.

Egy

sziklacsúcsról a mélybe készül

ugrani, de e pillanatban

datja

vele,

térdre

rogy

fogadja

s

hogy

melléje

anyának

érzi

az Úr eltt, ki

lép

Éva

magát.

ismét

s

tu-

Ádám

kegyelmébe

fölemel, vigasztaló szózatával ert és

bizalmat keltve benne, nagy munkájának útjára igazítja.

»Csak

az a

vég

!

csak

azt

tudnám

417

feledni

még

sóhajt fel

!«

Ádám.

egyszer

dottam, ember, küzdj és bízva bízzál

!«

»

Mon-

hangzik

a magasból Isten válasza.

remekmnek,

íme, ez ennek a

gondolatok

a

nagy drámájának a vázlatos meséje, melybl

e

különben

A

eszmei

tartalma

Luczifer

kiérezhet.

jól

ember örökös bukását

tragédia, mely az

tatja.

is

vereségével

lát-

végzdik. Az álom-

ban megfutott világtörténeti pálya, az egymásra

következ végletek gyrzete lényegében mégis csak az emberi rajza,

nem

fokozatos haladásának nagy

mert az elavult, régi eszme megbuktatója

mindig egy

nagy eszme. Igaz, hogy

uj,

rajz kérdjellel

végzdik

s

ez a

a rettent álomképek

hatása alatt nemcsak Ádám, de az olvasó kedélyében

is

marad a kételynek

nak némi árnya, hatalmában,

—

sem

ám

a

hanem Isten kezében tudja a

küzd

csak,

mi

a

és bizalmatlanság-

jöv nem

képzeldés

a

tudomány

föltevéseiben,

van. czélja a teremtés urával,

emberiséggel,

mely a jó és

rossz,

az

igazság és gazság harczaiban edzdve és csüg-

gedezve Endrödi

:

mégis

folyton

Századunk irodalma.

elre

tör,

ujabb 27

és

418 ideálok felé. az eszmék rejtelmes útvesz-

ujabb tiben.

Madách álma nem szilánk

amaz

egyéb, csak egy ragyog(3

égi titokzatokból, s bölcselete csu-

pán költészete azoknak, mikrl a multak révén

már van némi sejtelmünk, de

még

nincsen,

fogalmunk

.

.

s .

talán

a

jövendkre nézve

sohasem

is

lesz.

kell

VIII

A JELMEZES DRÁMA Az ötvenes évek sziumirodalma éppenséggel

nem mutatott valami nagy

lendületet.

úgy maradt minden, ahogy

Szigligeti csinálta.

Ez

a rendkívüli

uralta

a

termékenység írónk

színpadot.

Akik körülötte

nyebb sikert arattak, túlnyomólag az követték.

Uj

alig

elt^m

Már pedig amit

tnt

fel

a

Sokáig

föltétlenül

jelentékeirányai,

drámában

színre vitt és jelenített, az a

közönséges élet volt igen sok leleménynyel

s

a

megkapó helyzeteknek kétségkívül bséges kizsák mányolásával, de vajmi csekély magasabban jánköltészettel.

Bizonyos

egyoldalúság,

mezte ezt a drámát

s

egyhangúság

jelle-

alakjai és motívumai las27*

420

sanként kezdtek kopottakká válni, mint ahogy lassanként elkopik minden a világon.

De

mig ez be nem következett, a

addig,

megtört csapáson élénk tolongás támadt. Különösen azok részérl, kik a színi világot, a szín-

pad

titkait

közelebbrl ismerték. Kiválóbb, ráter-

mettebb tehetség azonban nem igen akadt közöt-

A

tük.

sorompóba lép kísérletezk

tvílnyomó

része külsségekbe kapaszkodott s kell

tarta-

lom híján a szinszerfíség eszközeivel kápráztatott így támadt egy átvonuló sorozata azoknak a daraboknak, melyeknek

fölei evenítésére

ma már

senki sem gondol.

E

feltn

gyorsan

egy tehetség vált

eltn

s

írók közül

ki,

népszínmhöz nemcsak egészséges kedélye de gazdag komikai (szül.

1822.).

magyar tagja

tartalma

Annak a

. Nagy

színész s

A

is

:

volt,

Szigeti József

régi, becsületes ízrl-ízre

gárdának

írói

csak

a kinek a vígjátékhoz és

egyik

tiszteletreméltó

nem kevésbbé

világot jelent

jelenté-

deszkákon

keny

színmíró.

maga

a megtestesült természetesség, csupa ele-

ven igazság

s

a milyen volt a színpadon, olyan-

421

uak ismerjük színmveibl foro-atta s

is.

Az

élet könj^vét

kell hivatottsággal, készültséggel

lelkesedéssel szolgálta a mvészetet. zik

embereink közé,

parádés

de

Nem

kevés

és

tarto-

írónk

vidám órát szerzett az ötvenes

van. a ki több

évek magyar közönségének mint . Egy dai-abig versenytársa

eredeti, ötletes

társadalmi

meg

mint amaz

életnek

Népszínmvei

Leleményes,

Szigligetinek.

A

friss,

a lüktet magyar

s

nem kevésbbé

vén hakkancsos

h

és fia

rajzolója.

a huszár

a Csizmadia mint kisértet sokáig tartották

magukat

színen, de

egyéniségének

igazi ereje,

kedélyének szintesége és benssége jóíz játékaiban

—

Falusiak

Becsületszó,

nyesül a leghatásosabban.

Amaz

ház pályázatán nyert koszorút,

—

víg-

érvé-

a nemzeti szín-

ennek a közön-

ség zajos és tartós tetszése nyújtotta a pálmát.

hogy azok a szeretetreméltó nagybácsik,

Igaz,

kiket

Szigeti

alakító

mvészete mutatott be

ezekben a darabokban, vele talán örökre letntek,

de a

humora

régi

maradt

magyar életnek annyi ott

hogy

még,

századvégi nyomoruságaink

s

színe és

felfrissítésök

eltorzulásunk közt.

422

szinte

üdülésszámbíi

meune. Tehetségének java

része,

férfikorának

legszebb

rejtvék

virágai

azokba. Herbárium, melyet, ha kinyitunk, kinyí-

elttünk az

lik

fuvalma csap

lelke

író

távoli

meg-,

is

tavasz leng

illata

társadalom immár

egy kevésbbé beteg

felénk

eltnt

s

emlékek

hallgatag világából.

közül

Szigeti kortársai

még

szinmíró

két

aratott jelentékenyebb sikereket ezekben a moz-

galmas napokban. Az egyik Dobsa Lajos 1824.).

Fiatal

korában maga

különczköd természet,

talan,

is

(szül.

nyug-

színész,

a ki különben

nem

tékozolja az idejét haszontalanságokra, de foly-

tanul

vást

pihen

meg

s

a

az élet

zajától elborítva szívesen

költészet

Elbeszéléseivel vonta

hamar olvasottabb

édes

játékai

íróink közé tartozott.

nészettl megválva, nagyobb utazást földön.

Parisban egész évet

töltött s

a történetét nyomban

meg

is

irta.

magyar küldöttségnek, mely akkor

féle

s

csak-

A

s/j-

tett a kül-

szeme eltt

zajlott le az 1848-iki franczia forradalom.

a

mellett.

magára a figyelmet

Ennek

Elnöke volt a Lamartine-

minisztérium elé tisztelegni ment.

A magyar

42H

szabadságharcz

hirére

haza

sietett.

Mint had-

szervez kormánybiztos részt vett a forradalom-

ban

s

ennek leveretése ntán fogságot szenvedett.

Színmírói mködését Márczius vígjátékával

kezdte

15-iJce

czím

meg 1848-ban, de csak

az

ötvenes és hatvanas években fejtett ki nagyobb

arányú munkásságot. Teljes lelkesedéssel vetette

magát az zeti

irodalmi

élet

hullámaiba.

A

nem-

el

színházban gyors egymásutánban adták

komoly és vidám tárgyú darabjait, melyek közül IV.

László,

Egy

Vigjáték-tárgy

a

nö.

kineJc

kiválóbbak

elvei

és

vannak

s

a

maradandóbb

értékek. Több izben nyert akadémiai koszorút is.

De bár

írók

és

közönség egyformán méltá-

nyolták, darabjai közül több

úgy

— A ezt

érezte,

és

letnvén a színrl,

mégis csak mellzés az osztályrésze,

gondolt

egyet,

határozott,

visszavonult.

szépírót aztán a politikus váltotta fel benne,

meg

a mezei gazda, a ki

nem akarja többé

az

idegeit rontani, csak pihentetni. Visszavonulása;

hallgatása mindenesetre érzékeny veszteség drá-

mairodalmunkra nézve. Dobsa, rhapsodikus lénye daczára,

elkel

tehetség.

Van

fantáziája, merész-

424 sége, leleménye, formaérzéke s dialógjai oly tün-

döklk, hogy

tekintetben fölvelieti a versenyt

e

legjobbjainkkal.

Hanem abban

hogy az a mesterember, akinek a keze

vau,

reszket,

okosan

teszi,

A másik népszer (1825

— 1863.)

talba

lépett,

ha

leteszi a

szerszámát.

drámaíró,

Kövér Lajos,

jogásznak készült,

megyei hiva-

a

s

a kényszer szolgá-

után foglalkozás nélküli

egyén,

a ki

kezdhette a pályáját. Pesten telepedett tollával kereste irt

elbeszélései

neki.

Még

késbb

forradalomban honvéd,

besorozott osztrák katona lat

tökéletesen igaza

Élénken

kenj^erét.

csakhamar

ismertebbé

jó

és ötletesen

nevet

szereztek

mikor a szinpad

vált,

számára kezdett dolgozni. Termékeny elme

könnyen sztte a meséit rfíség

fogásaihoz.

E

anélkül,

hogy finomságát

Tárgyait, mint merítette, de az

minden.

Vaskos

s jól

értett a

tekintetben

mestere, a kitl elleste a

újra

le s írói

volt,

színsze-

Seribe

volt a

küls hatások

titkait,

is

Szigligeti, a

elsajátította

volna.

közönséges

életbl

kezében még jobban eldurvult és érdes lett,

nyers és száraz.

Darabjaiban lassanként nyoma veszett minden-

425

mi meg'hat. fölemel, a szép gyönyörét

a

nek,

Az ember annyira

érezteti.

maga

eltt,

hogy

szinte

a

valóságot

lekiizclhetlen

látta

vágya

támadt a poézis némi pihenje után.

A

reális

élet e rideg

elhatárolása, az nral-

kodó végletnek ez a kietlensége rendesen visszahatás kezdetét

szokta jelezni.

A

goethei

tanítást (Greift nur hinein in's volle

leben)

egy

A

sem

lehet a

vonal,

költészet

szélsségekig

melynek

az

érdeke

tiltja.

bölcs

Menschen-

követni.

átlépése

Van

oktalanság.

Bizonyos valóságok

iránt lassanként kivész bellünk minden

érzék.

Megvetjük, vagy a legjobb esetben közömbösen

nézzük ket. Hiába akarja az

hogy ilyen az annál

elfogadni,

lénjmnk fölszáll

élet.

író elhitetni velünk,

Nem vagynuk

kevésbbé

fellázad a szürkeség és

kiárad.

Unjuk

hajlandók

megkedvelni. ellen,

Egész

mely abból

ezt a lelketlen egy-

formaságot, ezt az örökös hétköznapi hangulatot.

Semmi

emelkedettség, semmi szokatlanság, min-

dig csak ezek a szürke kabátok, ezek a nyárspolgárias élezek.

Az

utcza, a kávéház, az otthon

ugyanezeket a dolgokat kolportálja.

Nem

üdülés

426

a számunkra, csak bosszantó folytatás. Laposnak látjuk,

érezzük

fárasztónak

és

magunkban

a

pokolba kívánjuk. Körülbelül

A

ígj'

történt ezúttal

is.

szem színeket óhajtott, a lélek

a szív az

élet

kedettséget

és

változást,

merev rajzaival szemben emelszabadon

csapongó

költészetet.

Egy kis édes. meleg romantikára volt szükség, mely nem a közszólamok szerszámaival dolgozik, de a rajongás és lelkesedés rózsáit dobálja szét

maga köri. Olyan

alakokra, akik

kában jelennek meg, baretben.

nem

hálósap-

hanem lovagjelmezben festi

Tollúk lengedez,

kcipenykéjük

könnyedén fekszik vállaikon, vagy pompás

ido-

maikon a chiton mtívészi redzete hullámzik lényük minden

bók

test- és

lélekszorongató realizmusa ellen.

deményezje, Rákosi

Jen

kez-

(szül. 1842.), közvet-

lenül a kiegyezés eltti évben, 1866-ban

ifjú

s

porczikája tiltakozik a sztírsza-

Ennek a kívánatos visszahatásnak a

fel.

és

lépett

Akaraters, energikus, komoly gondolkozású volt.

Mögötte küzdelmes évek, gondok

sanyaruság.

Elszegényedett

szüleinek

és

kilencz

427

gyermek számái'a

szomorú helyzetet

mindennapi kenye-

kellett a

Érett

beszerezni.

ret

s

elméje

korán felfogta a

könnyíteni akarván a szüli

terheken, elhagyta otthonát. Bátran és elszántan nézett

fenyeget sorsharag szemébe

a

kezdte a harczot ellene. a mesék

Vándorútra

tévelyg gyermeke,

s

s

meg-

kelt.

mint

valami homályosan

elképzelt czél után törekedett. Olj'^an fény vonta,

nem

melyet egyelre

látott,

csak

sejtett.

Az

ide-

gen kenyeret hétköznapi munkával kereste és sokszor

talán

könnyeivel

sózta

meg, de

azért

álmainak fátyolára ünnepnapok rajzolódtak. Edzett lelke volt a

gondok

elviselésére s kedélyé-

nek elég

ereje és hatalma,

szépítse.

Égi adományokkal

morúságok

hogy azokat megjárt

a

nyo-

földi

közt, ismeretlenül a zavaros

tömeg-

ben, mint valami mesebeli bujdosó királyfi, akirl

végül kitudódik,

hogy tenger kincse

s

pompás

birodalma van. Valóban, a

nem

mi ezután következett, az már

volt mese, bár a

ról szólt.

mesék öregapjáról, Aesopus-

Ennek a romantikus, szárnyaló

dikcziótól áradó

s

édes

darabnak a szinrehozatala dráma-

428

irodalmunk ünnepnapjai közé tartozik. Mennyei

mannaként

a

linllott

kiszikkadt kedélyére.

közönség

színházlátogató

nekem úgy

ÍS

rémlik, jóval

több volt mint pusztán hatásos darab.

rségének kecses könnyedsége mögött gott

a költi

Sokban hadat

a

fásulni

egészen

költészet

útjait nyitotta

uj

buzogtatta.

meg

a

lelkesedés

A

rabszolga-

Xanthus portájába került dadogó

szkszavú Aesopusban szerz

A

iránynak.

kezd kedélyekbl

friss forrásait

vásárból

színmvektl, jóformán

megelz

tündérvilágáuak egészen s

ott ragyo-

gazdag ornamentikája.

tartalom

elütött az eddigi

izent a

Szín sze-

lappangott

maga a

mintha

volna,

átélt

és

fiatal

küzdelmeinek

emlékével, de egyúttal azzal a merész elhatározással s

mvészetének ers

tudatával, hogy

fogja hódítani a dicsséget.

Nyelvet, Apolló

!

nyelvet

—

nyelvet

Üdvözlégy szent Olymp lakója

Karon ragadlak, mert

—

!

oh

Ah,

—

félek, elszállsz,

Félek, lehelletem elárul és

Szárnyul pártolva hozzád

—

Ellebbensz, a niikéut jövel,

—

oh hagyd,

meg

429

Hagyd fognom

kezedet,

hagyd látnom

Honnan Auróra mosolyát

Hagyd

szemem

részegülni szemeden

S engedd magasztalnom szépségedet

Nem úgy

hangzik

költ beszélne valami ségszomjas képzelete

ifjú

ez.

arczod,

lopá,

.

.

.

mintha Aesopusban a

—

égi jelenéshez,

a dics-

a költészet istenasszonyához, kit

lebvöl a földre

akiliez els, édes

s

vallomása zendl túláradón és szerelmesen

A

rontó

Erota

bbájnak vége

.

.

.

van. Aesop, a szép

mintha vilhím

láttára,

?

találná, összeráz-

keresztül

kódik, idegzetén vihar czikáz

dogságának els hirnökél«

megjelen

»hangzatos beszéd*. Többé nem dadog,

s

» bol-

ajkán a

nem

hebeg.

Szabadon, igézetesen foly ajkairól a szó diadal-

mas

árja,

megannyi zeng hullám, mely virágo-

kat sodor habjain. allegória

—

és

Gondolatai, érzései a költi

mese szines mezét

öltik

magukra,

csapongók, szellemesek, olvadékonyak és szív-

hez szólók. Emelkedettebb

ket,

bennök

s

ez a

stíl

pompázóbb

dúsabb és

mesés poézis

kerekedve a régi

formákon,

melege hatja át élet

tüze

csakhamar

lüktet felül-

gyzelmesen vonul

430

Az

a színpadra.

fel

ismeretlen nevel, a hajdani

Jen

gazdasági írnok, Eákosi

ember

pelt, híres

lett s

Keméuy Zsigmond

b.

liivta lapjához,

nem

férfi

mint

pártfogásába. Meg-

vette

a Pesti

egyszerre ünne-

kisebb

Naplóhoz.

És

itt

nyom-

ban kiderült, hogy Rákosi nemcsak a jámbusokhoz

a politika nagy mozgalmaihoz

de

ért,

elég éles szeme van s ha kell, hát liczista

és

hírlapíró.

A

bécsi rovat

vezetje fokról-fokra emelkedett a kiegyezés roppant vitáit,

mel

külön

lapot

legtehetségesebb s

indított. írói

s

kitn

is

pub-

élénk tollú

végigharczolva

késbb Reform czimAz uj Magyarország

gárdája csoportosult köréje

ettl a pillanattól kezdve aranynyá

vált,

ami-

hez hozzá nyúlt. Tenyerén hordozta a szerencse.

—

nyomában

járt a siker, de boldogulásának s

emelkedésének igazi akaraterejében

s

uj

tettekhez

rejlett.

népszínházat

Budapesti Hirlap-\m\

s

óriási,

szokott

eszének komoly

gyakorlati

józan munkásságában

keletkez

rugója

és

Felvirágoztatta a

késbbi

lapjával, a

eddig hallatlan len-

dületet adott a magyar hírlapirodalomnak.

Nemcsak a

költészetben, do a praktikus élet-

431

beu

is

jobban

utakat.

A

dálj'ok

csak

szerette

a

küzdelem csak fokozta kitartóbbá

mint a járt

töretlen

tették.

erejét, az

aka-

Az álmokat

is

csak úgy találta igazán kedveseknek, ha valóra válthatta

ket. Aesopuson

színmvet

írt.

melyek

közííl

még

kívül

számos

kiválóbbak Régi dal

régi gyi'dölségröl, Ötödik László. KraJckói barátok,

Szerelem

hanna

iskolája,

stb.,

Két királyné, Endre

de els

darabja

sikerének

egyikkel sem tudta elhomályosítani. legszebb

részben

Csiky

kiegyezés

toznak

s

utáni

fényét

A

leg-

kik ez irányban követték,

Dóczi Lajos, Toldy

Gergely,

kor

az

volt

gazdag romantikájának

álma,

ragyogóbb virága. Éjszaki Károly,

Az

Jo-

és

mködésükkel

Lstván

s

már

a

irodalomtörténetéhez

tar-

bár siker dolgában versenyeznek vele,

voltaképpen mégis csak folytatói

merész lélekkel

megkezdett.

annak, mit

IX

KOMOLY MÚZSÁK Ennek

rendkívül

a

megvolt az az átható

mon

melyet

kívül,

termékeny korszaknak

ereje,

hogy a szépirodal-

gyümölcsözvé

zásba borította a tudományok

Megkezddött

virág-

némely ágát

is.

a nemzeti törekvéseknek, az esz-

mék vegyi bomlásának melybl egy

tett,

az a nagy

munkásabb

uj,

A

forrongása,

Magyarországnak terén

láng-

elmék vezettek, tehetség tehetség nyomába

lépett,

kellett

szinte

elállania.

torlódás

szépirodalom

támadt,

—

mig más részrl a

komoly múzsák szolgálatába csak egyesek

gdtek

s

sze-

inkább a jövendk számára egyenget-

ték az utat, mintsem jelenüktl várták a babérokat.

De

szellemi

pezsgés,

tanultság,

akarat

433

A

dolgában immár uem volt hiány. és kipallérozott nyelv teljesen

alkalmasnak bizo-

nyult a tudományok mívelésére

számára

az

vezérférfiaink

s

egy részében megvillant az eszme az alapokat

megújhodott

:

lerakni végre

magyar tudományosság

önálló

is.

Mindez majdnem természetszer eredménye

megelz nagy

volt a

nek,

szépirodalmi fellendülés-

meg

ahogy virágzás elzi

érlel nyarat.

gyümölcsöt

a

Voltaképpen a szellemi fejldés-

midn

nek ilyen képe lebegett Széchenyi eltt, az

akadémiát alapította

eltt

is,

Az akadémia senkit

ilyen

s

midn mködését át a

akadémia

megkezdte.

vezérférflai közül

sem hatott

az

azonban talán

magyar tudományosság

iránti lelkesedés annyira, mint egy német szár-

temperamentumos kis embert, a tudós

mazású,

társaság titoknokát, Toldy Ferencz-et. (1805 1875.) Családi nevén Sebedéinek hittak. Orvos-

nak

készült, de Kazinczyék,

kör lelkes

írói

gárdája,

val baráti viszonyban

késbb

melynek elkel

állt,

még

tározó befolyást gyakoroltak rá Endrödi

:

Századunk irodalma.

az

Auróratagjai-

idejekorán elhas

teljes vonzal-

28

434

mát az irodalom

felé irányították.

ers akaratával

ségével,

birásával

egyike

lett a

bátrabb harczosainak

Nagy

készült-

munka-

rendkívüli

s

küzd magyarság a nemzeti eszme

s

leg-

leglel-

kesebb híveinek. Mozgékony, agitáló természet, heves és

—

polemikus,

a

mások véleményével

szemben nem igen türelmes, de annál határobajnoka

zottabb s

Kazinczyék

magának a mesternek

zeti

mveltséget

követje.

nem-

és izlésnemesít,

hirdet

irányának

föltétlen

Jóformán egyenes szellemi utódja, a

az Auróra-kör

pályafutását kezdi

lobogója

alá

szegdik. Irodalmi

mbirálatokkal,

meg

midn

egy lépéssel elbbre,

kit csak kora sodor

tokkal

nyelvújításának

s

dolgoza-

kritikai

mind jobban-jobban

bele-

mélyed tanulmányaiba, melyek egy-egy jelentsebb írónk munkásságát ölelik tességgel

s

arczképét

fel

rajzolják

teljes részle-

meg

adatok világítása mellett. Semmi sem figyelmét,

— szerkeszt,

gyfíjt,

kutat,

hiteles

kerüli

el

búvárkodik

szakadatlanul, éjet-napot összetesz, hogy a mul-

tak együvé halmozott irodalomtörténeti anyagából valami rendszeres egészet alkothasson. Báto-

435

nemzetének. közül

A

akar

tanulságot

lelkesít

és

rító

felmutatni

régi korszakok elfeledett romjai

minden

összeszed

követ

használható

s

emberfeletti ervel és kitartással hozzá fog egy

emlékm

merészen gondolt, nagyszabású

fölépí-

magyar nemzeti irodalom-

téséhez: megteremti a történetet.

Ezen a téren nemcsak úttör,

Evek hosszú során gából

isten

gyjtött

át

segítségével

mával megépítette

s

a

s

maga

alkotó.

vasszorgal-

Végre-vala-

amit akart.

azt,

de

rendezett anya-

hára láttuk a mvet, mely szellemi fejldésünk

nagy történetét

volt

minden,

viharos

amit

a

hivatva

magyar elme gondolt kiásva,

a

penészbl

folyamában

századok

és

teremtett.

kihámozva,

tovább ható életre keltve. tül

föltárni. Itt volt

az

A

lomból

avatagból

Huszonöt éven keresz-

magyarázta, jóformán egyedül, nyelvemlékeinadta ki codexeinket, legendáinkat, meséin-

ket

s

ket

stb.,

csak

hogy kell alapokat vethessen a még

Eltemetett, iránt

létez

terveiben

soha

senkinek

irodalmi

számba

nem

pantheonnak. vett

érdemek

sem volt több kegyelete mint 28*

436 neki. Behorpadt, ismeretlen

a

föl

hála

elismerés

és

koszorúzott

sírokat

pálmájával

boldog

s

mosolylyal osztogatta a halhatatlanság babérait.

Arnyak jártak értette s egN'^kori

körülötte, kiknek

meg

tudta

éltünk

is.

(5

jól

A

mi

és törekvéseink sírból fel-

hangzó beszéde volt

nem

másokkal

értetni

heviUéseink

beszédét

az.

Nem

Tettünk

hiába.

lomhán,

éltünk

mi

is,

amennyit

lehetett.

A

magyar szellem energiája

hozzájárult

Nincs okunk

haladás

általános

az

szégyenkezni

a

munkája

és

is

diadalaihoz.

multakért, annál

kevésbbé a jelenért. Eddig csak a politikai élet tusairól

delmeink

hallottunk,

érdekes

—

és

ime

itt

van bels küz-

tanulságos

rajza

irodalomtörténet, mely a vérbe borúit

csöndes

dolgozó

szobáiba

századok

meg Talán nem mindig

dóan azzal

elfogultság

a

hazafias

tev nemzet vagyunk

kíséretében, czélzattal,

a

s

nemes erfeszíaz igaz-

ságnak megfelel hséggel, sokszor tévedés, gyakrab])an

Egy

enged bepillantani

a létért való szellemi küzdelem téseit világítja

is.

de

még

állan-

hogy számot

mvelt népek sorában

437

s

a barbárság-

él

köuuyelm

írónk

václjaii-a iiiiiideii

tiltakozás, nyilt czáfolat.

Toldy Ferencznek, a kiváló tudósnak, ebbeli

érdeme

elévülhetetlen

egyúttal

s

a

legszebb,

legmaradandóbb emlék, mit magának alkothatott. Ugyanazzal a kegyelettel, melylyel nemzete szellemi munkásai a nemzet

is

iránt,

koszorúzta

mködését

áldásos

az

viseltetett

meg

véste

s

fel

nevét a nemzeti hála pantheonjának márványába. Soktartalmú, tekintetben is

ismeretkörfí

széles

írónk

aesthetikus

(1825 — 1882.)

minden

s

Ágost

Oreguss

jelentékenyen

hozzájárult

magyar tudományos irodalom emeléséhez, nösen

az

kifejtéséhez.

tehetség,

nemesebb

essay-irodalom

Ers

költi

néhány raélyérzelm

lírai

hajlamú

bonczoló

ember,

darabjában

meséjében igazi költ. Nagy

munkása annak a

formáinak

kritikai elme, finom

emellett

a

külö-

s

mgonddal

st

verses

dolgozó

kicsiny, de lelkes körnek,

mely

a magyar tudományosság megteremtését tzte ki törekvései czéljául. és

A

lelkiismeretességet

ízlést.

Egvike azoknak

németektl alaposságot tanult,

a

ritka

a

fi-ancziáktól

tudósainknak,

438

tudomány nyelvét éppenséggel nem

kik a

tart-

ják valami kizárólagos akrakadabrának, de szeértheten, szabatosan, vilá-

eszméiket

az

retik

gosan és kellemesen kifejezni. igazi szeretet párosul

másokat.

tani

:

Ebbeli

Nagy tudásával

gyönyörködtetni és taní-

—

dolgozatai

különösen

a halladáról szóló könyve, továbbá Tanul mánijai-

nak két kötete akadémiai

s

koszorút

nyert

szerek.

A

nyok

irodalomtörténet

szinte

s

filozófia,

munkája

átmelegíílnek

szerez.

egyik

—

minta-

széptan, társadalmi tudomá-

körébl vett tárgyai

és meglelkesednek

szines és világos eladásában. tet

czim

Shalcspere pályája

a

A magyar

legérdemesebb,

élénk,

Oktat és élveze-

aesthetikai

irodalomnak

alapvet munkása,

ki

a

szépet csakugyan a szépért szolgálta teljes életében.

Mi sem

volt

természetesebb,

mint

az,

hogy

a széptudományok mívelése mellett, ezekkel mint-

egy karöltve a

történeti

irodalom

is

ersebb

fejldésnek indult. Ennek a hagyományaira, múltjára, jogaira,

si alkotmányára annyira

-féltékeny

nemzetnek most, midó'n válságból ujabb válságba

4H9

tanulságokra.

maga

soktz

jával.

igazságokra

és

század els tizedeiben költészetté

a történelem

Horvát István, ez a

is.

eladású

és szédít

lelkesített

véseivel,

A

mint valaha a

volt,

eseméu3'ekbl leszrt

történeti

lett

szüksége

nag'jobb

lépett,

történetíró

csakúgy

rajzolataival és merész

színes

felte-

mint akár Vörösmarty a maga Zalán-

De

ezen

a

téren

immár kevésbbé

volt

szükségünk a fantázia kicsapongásaira, mint az egészséges önismeretre.

Ezt pedig csak a kritikai

módszer segítségével szerezhettük meg. Széchenyi föllépése

után

nem sok értelme

lett

volna

a

nemzeti gyengék takargatásának, sem a hízelg altatásnak, melylyel korábban szívesen honorál-

tuk a buskodó és tétlenked hazafiságot.

Tanulság

okulás az átéltek és tapasz-

kellett,

taltak árán.

A

mi véltebb

fejlettebb nyelv, a

lesed szellemi látkör

s

a mind

ízlés,

a szé-

srííbb társa-

dalmi, politikai és irodalmi érintkezés meghozta

ezen a téren

is

az

üdvösebb fordulatot.

téneti kutatás iránya

határozottan javult.

A.

komolyabb régi

lett,

iskola

A

tör-

a módszer

hívei

jófor-

4Í0

mán

a

minden szigorúbb kritika nélküli auyag-

g-yííjtésre

(1766

—

mint

szorítkoztak,

Fejér György,

pl.

1851.) a kinek roppant munkája, a negy-

terjed Codex diplomaticus

ven vaskos kötetre

tudományos életünknek egy tartalmazza/^

külön

oklevéltárát

Az ujabb módszer követi azonban

az anyag nemesebb formákba öntött földolgozására vetették a fsúlyt.

Ezek közül az elsk sorában

nünk Jászay Pált Józsefet (1790

kell felemlíte-

(1809 — 1852.)

— 1855.).

Amaz

nagyobb

és gr.

hosszas

Teleli

búvár-

munkához

kodás

után

fogott,

melyeknek, fájdalom, mindegyike töredék

maradt, de becses

A

két

csonka voltukban

így,

mvek,

valódi

hivatás

is,

alapvet,

fényes termékei.

nemzeti hanyatlás tulajdonképeni okait minden

magyar

történetíró a szerencsétlen mohácsi vesze-

delemben kereste a

szabású

s találta

meggyzdés, hogy *

Az anyaggyjtés

liasznos

akadémia vállalta magára

meg. Altalános volt

azóta korhadunk és pusz-

s

a

veszdségét

késbb

az

Magyar Történelmi Emlé-

kek kiadásával, mely eddigelé jóval túljár a száz köteten, folytonossá és rendszeressé tette.

441

talmik.

Abból

legkomolyabb

Ezt akarta

még

korból

a

kellett

leghasznosabb

és

levonni a

hát

tanulságokat.

Jászay Pál,

megcselekedni

a forradalom eltt, 184J:-ben, kiadta

gyar nemzet napjai a mohácsi

munkájának els

ve'sz

egyetlen kötetét.

s

A

legapróbb

jellemz vonásokig, de a nagyméret terv

Csak

tele fölülmúlta erejét.

Írhatta meg. Ezt

öt

ma-

után czím Meg akarta

teljesen, a

rajzolni azt a kort híven,

midn

kivi-

hónap történetét

azonban oly gondosan és

pen, annyi színnel és ervel,

szé-

hogy szinte magunk

eltt látjuk a régi dúltság megrázó jeleneteit

s

úgy olvashatjuk könyvét, mint valamely szomorúan regényes

denben

igazság

történetet,

az

melynek mégis min-

E

alapja.

zavaros

és lázas

maga sem nyugodt,

képek rajza mellett

—

eladásában sok az idegesség, helylyel-közzel a szónokiasság, mely hatásra törekszik, de

ezek

a

tulajdonságok

rokonszenvesebbé

csak

teszik írói egyéniségét. Ezzel s a szintén

dékül maradt másik

mvével

napjai a

idötöl

legrégihh

irányokat jelöl meg.

A

az

mind-

f

A

töre-

magyar nemzet

arany

hidláig) uj

történetírás kilép a kró-

U2 szk

nikák

jegyzések

körébl, megsznik közönséges

lajstroma

lenni

voltaképeni hivatása az

élet

s

a gyarló

:

belle,

lesz

föl-

a mi

ember számára

mestere.

Gr. Teleki József, az akadémia egykori tndós

egy nagy

elnöke, élete java részét szintén

ténelmi

mnnka megírására

eltanulmány

évi

és

fordította.

tör-

Harmincz

búvárkodás után kezdett a

Hunyadiah ^om-nak kimerít,

részletes feldol-

gozásához. Tizenkét kötetre tervezte, méltó emlékéül a nagy nemzeti hsöknek, kiknek

nem

volt

a

hazában.

A

roppant

szobruk

monográfiából

hat év alatt (1852—18.57.) kilencz kötet jelent

meg,

A

széles alapokra

épül

korrajz tüzetesen

beszámol minden adattal, minden apró törmelékkel,

melyet az

író,

hatalmas hseinek megmintá-

zására, összehordott s ebben a tekintetben készlete

gazdagságát és bségét nem lehet eléggé

bámulnunk. Alaposság, igazságszeretet, felfogás dolgában

minden tiszteletünkre érdemes

munka. Talán terjedelmesebb, mint is

túlterhelt és hosszú

jellemrajzai

hívek

hazafias

s

kellene, stílje

mondatokban öml, de

a korviszonyok

rajza

ers

443

A

és éles elmére vall.

mve

akadályozta

lelkes grófot halála

meg-

Mint a tudó-

befejezésében.

sokkal gyakran megtörténik: kissé elszámította az életet. Annyi szeretettel el

s

gyönyörrel mélyedt

ama diadalmas kor tamümánj'ozásába,

lelkiismeretes

kák

egy jó

darab

oly

gonddal kutatta át a forrásmun-

oklevelek

és

—

hogy

rengetegét,

élet

szállt

akközben

fölötte s a

el

fárad-

hatatlan kutató ell elrabolta a feldolgozó szük-

De

séges

éveit.

teljes

dicsségét

A

történelmi

végzett

munkája

csonkán

is

hirdeti.

tudományok gyors

fellendülé-

séhez nagyban hozzájárultak az átalakulás korá-

ers

nak

eredménytelensége válságai.

mozgalmai,

politikai

Az

s

horgonyát.

kidltek nyomába

forradalom

eltti idszak

a kiegyezés

aggódó

hiv

hazafiság

ragadta meg a történelmi jogok

ment

a

s

lélekkel

hagyományok

Fényes tehetségek léptek a s

mind többen

lalkoztak a múlttal a

—

jöv

és többen fog-

érdekében. Báto-

rítóan, sokoldalulag és eredményesen.

Ezek között kiváló hely

illeti

meg

a forra-

dalmi kormány kultuszminiszterét, a szabadság-

liarcz

(1809

után külföldre menekült Horváth Mihályt

— 1878.),

számzetése

a ki

levegjén

és Svájcz szabad

vigasztalására

és

ténetírás terén

nem

is

Belgium

éveit

elnyomott nemzete

oktatására

fordította.

A

tör-

sem mkedvel.

volt ujoncz,

már

Becses és formás tanulmánj^aival

ban akadémiai koszorúkat nyert

s

ifjúkorá-

még a

forra-

dalom eltt megírta a Magyarok Történetét négy kötetben,

mely késbbi átdolgozásában

nyolcz

kötetre bvült. Külföldi tartózkodása alatt pedig

munkát

két hatalmas

fejezett be,

melyek mint-

egy kiegészíti elbbi nagy mvének. éo

Magyarország

történetébl

A

Huszonöt

(1823-1848.)

Széchenyi korát

öleli

a Függetlenségi

harcz története pedig a forra-

fel

teljes részletességében,

dalom rajzát adja három vaskos kötetben. Mindkét

m

évek

Genfben jelent meg elször

legkapósabb olvasmánya

nemzedék ügy és okulással. teljes,

Az

ifjabb

forgatta, mint a bibliát: áhítattal

Horváth Mihály könyveiben hazája

kimerít történelme

újabb kor átalakulásának és értheten.

a hatvanas

s

volt.

A

állt

eltte

h képe —

s

a leg-

világosan

mi a közvetlen múltban történt

445

—

nagy válságot

a

kikeriilhetetlent

—

mint

magyarázta

szükségest, s

nem

mint

krónikás

a

modorában, de a történetirás nemesebb

história

formáiban

s

mvészetével.

lélek melegíti át, az

A

adatokat

száraz

események szines

nyed elbeszélés árján haladnak

és köny-

Tények

tova.

sorakoznak egymás mellé, de oki összefüggésben s

a részeket, eredményeket szervesen

Nem

csoló lánczolatban.

filozófiája

összekap-

a történetek-

nek, de egy igazságért lángoló lélek revelacziója

H

beszámolás

életrevalóságát,

mindarról,

a mi

gyarlóságait

s

magyar

a

faj

láttatja

erejét

Szókimondó, bátor eladása nagy és tanulságo> korszakoknak, nemzeti erényeknek és

Látköre

széles.

mozgató rugója

meg pusztán jeszti

az

a

mi

Nem marad

valamennyi kultur tényezre

képben

A

vesz,

eseményeknek.

mutatja

ságon keresztülment, folyton történetét.

számba

a politikai mozzanatoknál, de kiter-

figyelmét

egységes

Mindent

bnöknek

tér,

munkás szellemével

melyet bejár,

fel

e

sok

s

viszontag-

küzd nemzet hsies átbuvárol

s

kutató,

roppant kiterjedés.

Monográfiái egy részét a Kisehh

MunMJc

foghil-

446

ják össze négy

vaskos

önálló

kiadásokban

Ilona,

A

országon

kötetben,

meg,

jelent

Tíeresztényséíi

szemben

fizeti

megalapítása

Magyar-

érez

élete

nemzeté-

legjobb tudásával és tehetségeivel

s

Nagy érdeme

tartozásait.

nek egyik

mint Zrínyi

Olyan tudós volt , a ki

stb.

utolsó perczéig kötelezettségeket vel

más részök

titka

s

népszerségé-

hogy alaposságával

is,

és pár-

tatlan felfogásával az eló'adásbeli kellem párosul.

Az

élet

val

nemzedékek

számára dolgozott

Méltó társa,

st

messze kihatóbb

zeti

nemes munkásságá-

sok tekintetben tartalmasabb,

mködés

(1813 — 1864.). Komoly lését,

s

lelkét termékenyítette meg.

tudós Szalay László

iíjúságának minden

munkás férfikorának minden kultúra

szolgálatában

erejét a

lobogtatja.

hevnem-

Egyike

azoknak az akaraters, jellemszilárd államférfiaklegválságosabb körülmények

nak, kikre a is

bizalommal

látható,

nek

lehet

föltekinteni,

közt

mert nyilván

hogy életök minden napját a közügyek-

áldozzák.

Alig vannak

annál több a gondjuk és dolgok iránt

s

h

magán-örömeik, de

érzékenységük a köz-

osztályosai nemzetük minden

M7 aggodalmának

nem

de

zajos,

mködését meg, de

Pályafutásuk

szenvedésének.

és

nyilt és áldásos.

férfias,

Irodalmi

verses kísérletekkel (Bimbók) kezdte

a

költészettl csakhamar

jogi s történelmi

tudományokhoz

s

a

átpártolt

ezen a téren

aratta a babérokat. Politikai hitvallására nézve

a centralistákhoz tartozott tal,

Csengeryvel

czimfí

nek

köteteiben

Államférfiak

és

szónokok

azoknak a külfödi jelesek-

jellemrajzát

és

élet-

is

Eötvössel, Trefort-

híve volt a népkép-

föltétlen

rendszernek.

viseleti

s

írta

meg,

j

kik az

korban legtöbbet tettek a parlamenti kormányrendszer

kifejlesztésére.

az eszmét

Mint

szolgálta a Pesti

publicista

Hírlapba

ezt

is

írt jeles

czikkeivel. Általában az volt a törekvése,

hogy

hazánk jogviszonyait összhangba hozza a nyugateurópai elvekkel. gátolta

a

visszalökte

A küzdk

kivitel

a

A

forradalom egyelre meg-

munkáját

nemzetet

s

az absolutizmus

ebbeli

Szalay

is

borongott

a

szétszóródtak a világban.

Svájczba menekült

s

Mariusként

multak romjain. De nem csüggedt kétségbe.

törekvésében.

Munkához kezdett

újra

el,

nem

esett

s

lelke

még

US lángolóbban

ölelte

hogy mint

nyeit. Jól érezte,

idkben

e válságos

eltt

s

zásába át

a

igazán az igazságot

a

multak tanulmányo-

bonczoló,

rideg elmével kutatta

Nem

szövedékeit.

történtek

magát,

sem

éles,

sem nemzetét

áltatni,

Megírta

ság volt levonható.

mindent,

a

retét akarta

Felmutatta

A

válságokat

közt

s

pusztulás

fenmaradása

hitet,

alapon

kibírtunk, isten segítségével s a

ezután

épült

sötét

csodáján

hogy ha a múltban

magunk emberségébl megbirkózunk végzettel

lelkiisme-

nemzetet nagyobb válságok hosszú

ragyogtatta át azt a ily

el

híven és szintén.

sorában, a hanyatlás, vergdés,

bizonyosságai

tör-

tények aztán

történelem

megszólaltatni, e

tanul-

Magyarország

de a

történt,

magukért.

amibl

hogy úgy mond

czélzattal,

ahogyan

beszéljenek

nem akarta

sem kiszínezni a dolgokat, de

szépíteni,

azzal

sem

akarta

—

tanulságossá akart tenni mindent,

ténetét

most,

történetíró,

kell

Belemélyedt

s

eszmé-

a legkomolyabb feladatok

áll

ha valaha, most

szolgálnia.

nemes

férfikora

át

fel

is.

az

a fenyeget

Ezen a komoly nagy

erkölcsi

türténehiie, mely,

449

csak

fájdalom,

1706-ig

a

foly

megjelent

hat

kötetben, de vezéreszméjét tisztán érezteti min-

denütt

alkotmányunk

s

nemzeti

rajzában

a

mutatja

fel.

jövend

fejldésének

erforrásait

életrevalóság

Szalay

mvét

a

ezt

részletes

okulásul

magyar

feladatok megoldása czéljából a

ifjúságnak

de gyönyörséges

szánta,

olvasmánya

s

hasznos

s

az egész nemzetnek, öregek-

lett az

nek, fiataloknak egyaránt, mert hittel sugarazta

be a hazafiak is

akkor, mikor legjobbjaink

lelkét

csüggedeztek

s

hitöket veszítették a jövben.

Ebben az idszakban már a fejlettebb formáival

zunk.

is

mind

srbben

Sálamon Ferencz (1825

mestermveket

téren igazi

essay

történeti

találko-

— 1892.)

teremtett.

ezen a

Nagy

szép-

irodalmi mveltsége segítette a tisztább s neme-

formák kultuszához. Eleinte mbirálattal

sebb

foglalkozott nyiászról,

Jánosról csak

s

e

nem

Csokonai írt

alapos

dolgozatai,

:

és

a Zri-

Arany

tanulmányai kiváló becsnek. Nemtudós,

a

dolgok

kritikai elme, de kellemes

kája

fkép

Dorotty á-^áról

Magyarország a

Endrödi: Századunk irodalma.

mélyére

elbeszél

töröJc

is.

hódítás

hatoló

FmunTcoráhan 29

450

kitn

monográfia. Jellemz erejével, szemléltet leírásaival

színes

és

eladásának

magyarságával pompás szépmfí

Azok közé az

is

klasszikus

egyúttal.

íróink közé tartozik, a kik

fognak egykönnyen elévülni

s

nem

mindig élvezettel

és haszonnal forgathatók. Eszmékben rendkívül

gazdag, véleményeiben határozott, világos és meg-

gyz.

Csak az igazság érdekli, de nem durván,

hanem a tettel

szép formájában. Szigorú és éles tekin-

nézi

elemzéssel

átható

eseményeket,

az

emberi tetteket, de

bírálja és bonczolja szét az

soha sincs mélyebb részvét híján, mikor fajának

Maga mondja tanulmányában ezeket a gyönyör

gyengéirl vagy bneirl egyik értékes

beszél.

szavakat, melyeket bizony sok írónk megszívlelhetne:

Hogy

szeretnünk

jól

s

festhessük

embert, egy kissé

acf

nagy mértékben

kell

becsülnünk.

Irodalmi tanulmányainak két kötetét a Kisfakidy-

Társaság adta

ki,

melynek

vezérférfiaival egy

sorban küzdött a magasabb és tartalmasabb nemzeti

mveltség

mköd tikai

diadaláért,

irodalmat, mint a

tényezk

egyikét.

úgy fogván

fel

az él,

leghatalmasabb

poli-

451

készültség, stilbeli tartalmasság és

Kritikai

sem

semmivel

finomság dolgában

hátrább

áll

nála Csengery Antal (1822—1880.), a kiegyezés

egyik vezérembere. Deák Ferencz egyik legmeghittebb barátja. Jeles publiczista, széles ismeret-

kör

s

nagytevékenységíí munkása ennek a nehéz

idszaknak

s

az

els magyar tudományos

folyó-

iratnak, a Budapesti Szemlé-nek alapítója és szer-

kesztje.

nak

Az angol történetíróknak, fkép Maculay-

volt tanítványa, kinek

munkáját

le

is

mikor éppen korszernek országban sikerit

Guizot

S

azt

látszott,

a

ezt

tette

akkor,

mikor Franczia-

kérdést

vitatta:

mért

az angol forradalom? Nálunk a közel-

múlttal szemben

még nagy

elhamarkodott, felszínes

az imént lezajlott

volt az

még nem

a politikai szenvedélyek le,

Anglia története czím

fordította.

elfogultság,

csillapodtak

ítéletek hangzottak

eseményekrl

s

azok

szerep-

lirl. Elvi vagy történetbölcseimi szempontokra

nem gondolt

senki

sem.

árjában vergdtünk és

Az idk ránk zúduló

fuldokoltunk.

Csengery,

a ki határozott ellensége volt minden önámítás-

nak

s

nem a népszerséget, hanem

az igazságot 29*

452

kereste,

egy kötet

gyar szónoholc el, mely s

h

politikai jellemrajzzal

és

statusférfiaTc,

— Ma—

1851.

állt

tükre kivánt lenni a közelmúltnak

minden irány képviseliben akarta jellemezni Jellemezte

azt.

Mély

is.

a

ítéltehetség,

szó-

kimondás komoly bátorsága, a szemléltetésnek s

meggyzésnek nagy

oly stil kíséretében,

árnyalta ben,

a

ereje

rendelkezésére

állt

mely pompásan színezte

dolgokat.

és

Késbb, a hetvenes évek-

néhány nagyobb történet-kritikai essayvel

bvítve. Történeti tanulmány oh

és jellemrajzoh

czím alatt újra megjelent ez

a

munka, melyet

csakhamar

történetírás

Történetírók

követett.

után, 1884-ben, sokoldalú

munkás-

ságának java termékei

láttatva,

Összegyjtött

kötetben

czímmel öt vaskos nyilván

hogy

hfí

embert

is,

jeles

életét

kinek nem

MunkáJc

napvilágot,

láttak

nemcsak

veszítettünk benne, de egész

áldozó

czím

gyjteménye

alá foglalt dolgozatainak

Majd halála

és

tudóst

nemzetének

az volt a czélja,

hogy ragyogjon, de hogy hazájának igazán használjon.

Ers

hézag támadna

e fejezeten,

]i;i,

az

ide

453

tartozó jelesek közfíl

nem említenok

Sándor (1830—1899)

Szilágyi

fel

Károly (1824—

és Szabó

1890) nevét. Két patriarchális jó öreg, rengeteg tudással, a kutatás fáradhatatlan

gával, a vel.

munka minden

Amaz

mozgékonysá-

türelmével és frisseségé-

egész életén át az

agitátor szerepét

Minden tle telhett elkövet a

játszsza.

neti irodalom felvirágoztatására.

zedéket nevel

Egész

törté-

nem-

írói

maga köri, kik minden

tekintet-

ben becsületére válnak lelkes paedagógiájának.

Jó példával

jár

elttük.

mindig vidám. Tele van

Mindig

szeretettel az ifjúság iránt.

el

és

a régiség és

Múlt és jelen együtt

élnek szivében, de tekintete a

zárkózik

dolgozik

tisztelettel

jövn

függ.

korától, örül haladásának s

Nem

maga

is

halad vele. Megírja Erdély politikai és irodalomtörténetét,

és

okmánytárba

XVI.

foglalja az Erdély

XVII. századi eseményeire vonatkozó okiratok

nagy tömegét, megalapítja a Történelmi Társulatot,

mely egyike legnépszerbb

nyebb testületeinknek;

meg

(Történelmi

halmozott

s

legtevéke-

nagy vállalatokat

Életrajzok), melyek az

történeti

indít

össze-

anyag vonzó formában

tar-

ersen

feldolgozásával

tott

pillanatáig

utolsó

—

Érdemes

idk

szóval, élete

van mindenütt, a hol a

ott

saját szakában tenni és dolgozni

régibb

termékenyen

és

hatnak ki a nagy közönségre,

Szabó Károly,

kortársa,

avatagját

kell.

búvárolja

át.

a

leg-

Megmarad

a krónikák egyszer hangja mellett, de a tényeket

oki

mellé.

összefüggésükben

Megírja

a Vezérek

vasszorgalommal, összeállítja a

télyes

sorakoztatja egymás

korának

évtizedekig

mely

kötetét,

Nagy

munkával

Régi Magyar Könyvtár két tekin-

smulasztásokat pótol és

régi irodalmunk ismertetéséhez

kalauz.

történetét s

tartó

lelkesedéssel

nélkülözhetetlen

gyjti a székelység

történetére vonatkozó okiratokat s

minden

ízé-

ben azok közé az eredeti magyar tudósok közé tartozik, kik a saját önálló felfogásukkal, töret-

len utakon járva,

küzdenek a nemzeti

tudomá-

nyosságért. Kisebb történelmi dolgozatait Tanul-

mányainak két

A

becses kötete foglalja össze.

monográfia-írók

még Frakni

Vihnost

körébl

Pázmány

megemlítjük és

kora

itt

czím

szép munkájával; Thaly Kálmánt, a Thököly és

455

Rákóczi

kor roppant

tevékenj'ségfí

minden

s

elismerésüukre méltó búvárát, a ki egész könyvtárra

men

kötetlialmazban

regényes és nagy

építette

idk gazdag

történetérl

irt

ama

világát; Pauler

Gyulát a Wesselényi-összeesküvésrl házi királyok

fel

s

az Árpád-

mvészi kivitel

munkáival. Végül zárja be a kiválók díszes sorozatát

néhány fényes név, a történelem segédtudo-

mányaiban a külföld

mköd írók

is

legjobbjainak neve, kiket

tekintélyekül ismer, a

min

például

egy Pulszlcy Ferencz az archeológiában és egy

Henszlmann

Imre,

Ipolyi

Flris a mtörténelemben.

Arnold

és

Rómer

X

BESZÉL SZÁMOK Minden Demos thenesnél szebben beszél a minden

szónál

ékesebben

fejezetben azonban a

mert nekik kíméletlen

a

is

melyeknek száraz

szócsövén

át

ítéletként,

vagy

megtörtént

lesújtó, aszerint,

haladásnak.

amin

A

rideg,

beszéde

vádként

reményeket kelt

hangzik, vagy hitet ébreszt,

dalaként a

Ebben a

számok fognak megszólalni,

van mondani valójuk.

számok,

statisztika

tények.

a

tett,

Fölemel

a beszámolás ered-

ménye.

A csak

század a

elején

jóformán

szegénységünk. Alig

semmink

sincs,

mutathatunk

fel

egy-egy kultúrintézményt. Minden ebbeli törekvés csak jámhor

szándék,

mely borongó haza-

457

fiak

magányos álmaiban

lyet ábránd

mível

létesítése,

a

A

színeznek.

és képzeló'dés

szóbeszéd

gya, de

színházak

nyelv-

egy nemzeti

kulturhivatása

s lielylyel-közzel

röpiratok tár-

mig tettekké érleldnek, évtizedeknek

elhullámozni az

kell

alvó eszme, me-

és tudós társaságok gondolata,

múzeum itt-ott

—

él,

idk

A

kínosan megy elre minden. lelkiismeretének kell

Lassan

folyamán.

révedez nemzet

elbb megmozdulnia,

nagyobb méret mozgalom támadhasson egészségesebb

fordulat

álljon

és

A

be.

s

liogy

valami

rengeteg

mulasztás után tömérdek munkára lesz szükség,

nagy elhatározásokra, önfeláldozásra, maga-megtagadásra,

hogy az si virtuskodásból a valódi

virtus magaslataira emelkedhessünk.

A

század

elején

van még komolyan

alig

számbavehet közoktatásunk. Pestre helyezett egyetlen

tásának 1809-ben theologiainak

a

9,

bölcsészetinek

1792 /3-ban

281,

egyetem négy fakul-

összesen

a joginak 13.

—

A Budáról 1780-ban 40

tanára

volt:

a

az

orvosinak 12,

Tanulóinak

száma pedig

6,

1810-ben

elejétl 1809 végéig, tehát

566.

majdnem

A tiz

század

év

alatt.

458

doktoratust nyert összesen: 113 orvos, 32 jogász,

22 tlieologus és 111 bölcsész.

A

humanistikai

a

iskolák,

latin

nemzeti

iskoláknak nevezett misctum-compositumok,

lyceumok

csészeti

s

volt egyetlen reál-

böl-

jogakadémiák mellett nem

vagy ipariskola sem.

A

nagy

nyomorúságot minden jóravaló hazafi szégyenkezve látta dó'k,

s

érezte.

a rendek

goztak

ki,

midn

S

1836-ban

fölajánlva

a

e

bajon segíten-

törvényjavaslatot

szükséges

dol-

költségeket

az ország nagyobb városaiban állítandó ipar- és reáliskolákra: Ferdinánd király a rendek felterjesztésére azzal

hogy amennyiben a

válaszolt,

maga

körülményelc engedik, majd

kodni mindenrl,

és természetesen

fog gondos-

nem gondos-

kodott semmirl.

Csak Ferencz

olvasni s

alkalommal

kell

Bezerédy István, Deák

Beöthy Ödön beszédeit, melyek ez a

»gylöletes«

királyi

leirat

olvasása után elhangzottak: akkor elttünk

ama szomorú idk minden lan

távlatával,

Ma,

mintegy

fel-

áll

kopársága, vigaszta-

vétkeivel

és

hatvan

év

tehetetlenségével.

múlva,

tí'ugernyi

459

kUzdelem árán ugyan, de hála

emberségébl más kép egyetemen 275

mellett

elttünk.

taner mködik

száma 4588-ra rúg

taner

áll

;

833,

a

isten,

s

A

magunk

budapesti

a

tanulók

a kolozsvári egyetemen 89 a

József-megyetemen 67

tanár és 36 segédtanár mellett 1248 a tanulók

száma. Egyébként ezen a téren tett haladásunkat, az

1898-iki

hivatalos

statisztikai

kimutatást

véve alapul, világítsa meg a következ kis táblázat,

mely az állami kezelés alatt

zetek mennyiségét, tanerit

Tanintézet jellege

álló taninté-

s hallgatóit összegezi:

460

Vagy vessünk egy Szinnyei József

által

futó pillantást a jó öreg

nagy lelkiismeretességgel

összeállított liirlapstatisztika tanulságos számaira.

A

század elején 1806-ban, Kulcsár István Hazai

Tudósítások liirlap.

czím

lapja volt az egyetlen

1830-ban lOhirlapés folyóirat jelent meg;

1840

elején

26; 47-ben

1850

elején

9;

A

magyar

napjainkig

48— 49-ben

86;

terjed fokozatos emelkedést

következ

tüntesse ki a

3.3;

1854-ben 20; 1861 elején 52.

táblázat,

mely kizáró-

lagosan magyar nyelven megjelen hírlapokról és folyóiratokról szól

1861-ben

...

461 1885-ben

462

Megjelent

Ev

,

mvek

Megjelent

Ev

mvek

Megjelent

Ev

száma

szárny,

mvek száma

1801

104

1818

146

1835

292

1802

117

1819

IBI

1836

307

1803

111

1820

140

1837

293

1804

157

1821

128

1838

298

1805

162

1822

179

1839

285

1806

177

18-23

112

1840

328

1807

133

1841

375

437

145

1824

1808

162

1825

159

1842

1809

149

1826

147

1843

515

1810

109

1827

184

1844

492

1811

106

1828

166

1845

570

1812

96

1829

202

1846

520

1813

95

1830

266

1847

502

1814

103

1831

251

1848

488

1815

113

1832

229

1849

166

1816

137

1833

263

1850

219

1817

154

1834

264

1851

335

46H

mvek

Megjelent

Megjelent

"Megjelent

Ev

Ev

müvek

Év

száma

mvek száma

száma

1852

347

1868

667

1884

1459

1853

402

1869

720

1885

1206

1854

511

1870

751

1886

1816

1855

508,

1871

934

1887

1048

1856

651

1872

907

1888

1119

1857

695

1873

916

1889

1187

1858

599

1874

1102

1890

1345

1859

546

1875

1285

1891

1366

1860

719

1876

1348

1892

1327

1861

78 L

1877

1025

1893

1398

1862

595

1878

IISO

1894

1427

1863

627

1879

823

1895

1407

1864

623

1880

961

1896

1434

1865

587

1881

1343

1897

1435

1866

555

1882

1226

1898

1660

1867

580

1883

1146

1899

464

Az

száma tehát rop-

tudók

Írni és olvasni

pant arányban emelkedett. Csak a közeli évtizedeket veszem

1880-ban

fel.

44 46. Szaktudományi :

.36

százalék, 1890-ben

társaságok-

és irodalmi

nak egész raja van a központon

s

vidéken egy-

aránt.

Mindenütt

élet,

És mégis

—

nyel

I

szemben

pezsgés, virulás.

Ezzel az örvendetes esemény-

vannak a hazai statisztikának

fenyeget számadatai

is,

melyek közül csak a

különböz nyelv hitközségek

említem

tételét

az istentisztelet nyelve 4028 hitközségben

itt fel:

magyar

6073 hitközségben (köztük 3300 oláh)

és

idegen ajkú.

Nehéz

politikai viszonyok és

elégedetlenked

nemzetiségek közt, a rokontalauság tében

s

bizony el

kell

mégis

gyaki'an

minden talpalatnyi itt

foglalni.

magunkat

kezdete

honfoglalás.

És harcz a

óta

újra

tért

Szakadatlan

vivódás ennek a nemzetnek az, foglalás

újra

meg

Harcz a jogokért, a korlátoltság,

keser

érze-

tépdesve

meg

újra

küzdelem élete.

újra

A

és

hon-

ismétld

fajért,

a

létért.

a maradiság, virtus-

465

kodások és elítéletek

ellen.

A

kieg'yezés

után,

az alkotmány visszavívásávál már-már valóságúi

fogadtuk a reményt

:

ez az ígéret földe

!

S har-

mincz év múlva, ersen gyarapodva az anyagiak-

megizmosodva

ban,

fejldve

nem

minden

a

téren,

szellemiekben,

szépen

föl-fölvetdik a kérdés:

a sokszor megprcjbált nemzet na-

áll-e ez

gyobb válságok eltt, mint bármikor? íme, ezer annyi küzdelem

év múlva,

még mindig

után

bizonytalanságok közt hánj^kódunk.

Egy azonban Az,

bizonyosnak látszik

hogy a szellemi munlca világában semmi

sem történik haszontalanul

annak

is,

s

mindennek, még

amit rossznak tartunk, van valami jó

Az igazsághoz vezet

oldala. s

elttem.

út

nem egyszer

a diadal valódi értékét mindig a harcz heves

vagy nehéz

volta,

az

érte

áldozott lelkesedés

vagy veszdség nagysága szabja meg. Nekünk

nem

vethetik

Minden dés

kis

terén

szemünkre az olcsó gyzelmeket.

eredmény,

melyet a szellemi fejl-

felmutathatunk,

becsületes

küzdelem

jól megérdemelt jutalma.

Endrödi

:

Századunk irodalma.

30

NÉVMUTATÓ Abonyi Lajos 387—388. Arany János 231, 235, 236, 239, 301—323, 325, 341, László 233.

Aranyos-Rákosi Székely

288,

Bajza

—

Lajos

Jen

92-104, 204, 235,

236, 239, 333.

Baksay Sándor 388. Balázs Sándor 388.

Mór

210.

232.

Ödön

458.

Zsigmond 101. Zsolt 339.

Beranger 124, 257, 340, 342, 343.

Bérczy Károly 382-383. Beregszászi Pál 53.

Bernát Gáspár 394. Berzsenyi

7,

56.

Baltás 210.

Bessenyei Ferencz 121.

Balzac 166, 177, 471.

Bezerédy István 458.

Bangó

193,

Benedek Elek 233. Benke Róza 251.

— — —

354.

117, 124, 126,

gr.

[195, 286.

Beöthy László 395.

292.

József 58, 61,

Ballagi

Lászlóné 59.

Benfi

Sándor 80—82. Aristophanes 323.

Bach

—

Batthyány

Belcredi 294.

350, 353.

—

Bártfay László 58, 61.

210.

Baróti Szabó D. 225.

Bogisich Mihály 233.

Boruth Elemér 354.

Bartalus István 233.

Burns 342.

Bartha 251, 254.

Byron

340, 342, 405,

30*

406.

468 Csapó

Dániel

(kecskeméti)

Erkel Ferencz 290.

Erzsébet királyné 299.

226.

Császár Ferencz 206.

Eötvös József

Csató Pál 123—127.

Csengery Antal M7, 451

—

b.

148—165,

178, 226, 447.

Fabchich József 224.

453.

Csermelyi Sándor 334.

Falk Miksa 291.

Csiky Gergely 431.

Fáy András

Csokonai 56, 225, 449. Czakó Zsigmond 272 274,

—

51,

55,

105

115, 117, 121, 122,

123,

137.

Fejér György 440.

281.

Czuczor Gergely 83-87, 226.

Ferdinánd

(V.) 194, 458.

Fogarassi János 233.

Dalmady

Gyz

Fraknói

353.

Dante 342.

Yümos

454.

Frankenburg A. 391.

Deák Ferencz 292-300,451, Gaal József 117—121.

458.

Déryné 251.

Garay 88—90. Goethe 27, 96, 342, 405, 406. Gombos Imre 53, 55.

Dickens 340.

Gorovc István 299.

Dobsa Lajos 422—424.

Greguss Ágost 320,437-440.

Dóczi Lajos 431

Guizot 451.

Dózsa György 154, 155. Dugonics András 225.

Gvadányi József

Dumas Sándor

Gyry

Debreczeni Márton 90.

Degré Alajos 379—381.

257.

Duval 124. 282.

Éjszaky Károly 431. Erdélyi János 227, 229, 321 334.

120.

Vilmos 391.

Gyulai Pál 233, 319. 340.

Egressy Gábor 251,

gr.

Gyergyai Albert 72.

llaynau 288. llazucha 210.

Heine 342.

336—

4-69

Katona József 33

Helmeczy Mihály 53. Henszlmanii Imre 455. Hiadoi- 206,

56, 58,

210.

(pázmándi)

Endre István

53,

55, 58,

b.

166—

Kende Béláné 295. Kende Lajos 295. Kerényi Frigyes 100, 247. Kisfaludy Károly 18—32,34,

439.

Horváth Mihály 444—446. Hubay József 56. Hugó Károly 278 — 282. Hugó Viktor 252, 257, 333,

47, 54, 56, 57, 58, 60, 86, 92, 93, 105, 116, 122, 128,

137, 226, 251, 261.

Kisfaludy Sándor 250. Kiszlingstein

342, 406.

Kölcsey Ilosvay Péter 208, 314. Ipolyi

61, 92, 117,

186, 430.

82—84. Horv^át

59,

Kemény Zsigmond

305.

Horácz 342. Horvát

263.

225, 307, 433, 434.

Hölty 97.

Homér

— 49,

Kazinczy Ferencz 31, 52, 53,

7, 55, 59,

61, 96, 225, 295.

Komócsy József 354. Kónyi Manó 299.

Arnold 455.

Jámbor Pál

Sándor 460.

Ferencz

VIII.

Jankovich Miklós 51.

Kossuth Lajos 190--202, 379.

Jászay Pál 440—442.

Kovács Pál (közmondás gyjt) 224.

Jellasich

Jókai

197.

291,

355—375,

380,

Jósika Miklós

(novellairó)121— 123.

Kövér Lajos 424.

392.

138—146,

b.

Kriza János 232.

Kulcsár István 52, 53, 224,

383.

225, 460.

Káldy Gyula 233.

Kálmány Lajos

233.

Kunoss Endre 206. Kuthy Lajos 131 136.

—

Kántorné 254. Karolina Auguszta 52. Károlyi György

gr.

59.

Lamartine 257, 342, 422. Lauka Gusztáv 395 396.

—

470 Leclerq

Pálffy Albert

124?.

Lendvay Márton 251. Lévay József 34^2— 3-46. Lisznyai Kálmán 326, 328— Longfellow 342.

[333.]

Maculay 451. Madách Imre 397—418.

Pap Endre

377—379.

101.

Pascal 164.

Pauler Gyula 455.

Péchy Simon 169, 180. Péterfy

Jen

Petfi

Sándor

185.

202—220,

230, 231, 235, 236,

237,

Margalits Ede 234.

245, 305, 311, 322,

324,

Márton Ferencz 387. Mátray Gábor 233.

328, 330,

Matthisson 97.

332—335,

340,

343, 350, 353, 370,

380,

392.

Megyeri 251, 254.

Petricsevich Horváth L. 210.

Mentovich Ferencz 353.

Podmaniczky

Merényi László 233.

Poquelin 255.

Metternich

Pulszky Ferencz 455.

3,

6,

193.

Júlia 143.

Puskin 382.

Mikes 223. Milton 302. Moliére

61, 255, 342, 393.

Moor T. 342. Moreau H. 340, 471.

Riskó Ignácz 101.

Rómer

Musset 219.

Nagy Ignácz

—

120, 291, 385,

István 57.

Németh Newton

Radákovics József 376. Rákosi Jen 426-431.

[394.]

Flóris 455.

Salamon Ferencz 449—450. Salis 97.

Sárosy Gyula 101.

6.

Schedel Ferencz 433.

35.

Schedius 51.

Obernyik Károly 282.

Schiller 342.

Pajer Antal 210.

Schmerling 292, 297, Schwarzenberg 288.

Pákh Albert

Scott Walter 143.

392.

298.

471 Seribe 424.

Szigligeti

Sebestyén Gábor 53, 741.

Shakspere 35,

36, 37, 61,

170, 190, 319, 323,

340,

255—270,

Szilágyi István 303, 306.

—

Sándor 291, 453-455.

Szini Károly 233.

341, 342, 438.

Szinnyei József 460.

Shelley 340. Sirisaka

Ede

272, 419, 421, 425.

Andor

Szirmay Antal 225.

234.

Spetykó Gáspár 333.

Szontagh Gusztáv

—

Sujánszky Antal 210.

61,

140,

Pál 402.

Swift 390.

Taine H. 219.

Szabados János 354. Szabó Károly 453, 454.

Tasso 302.

Szakáll Lajos 226.

Teleki József

Szalay László 446

— 449.

Szathmáry Elek 254, 255. Szathmáry Károly 383 -384.

P.

Szász Béla 353.

440.

51,

gr.

442-444. Id.

Teleki László

gr. 51, 55.

Gr. Teleki Lászlóné 52.

Teleki László gr.

274—278,

281.

—

Gerö 353.

Thackeray 389.

—

Károly 340—342.

Thaly Kálmán 232, 353, 454.

Széchenyi István

gr. 1

— 14,

29, 65, 75, 77, 106, 107,

112, 119, 184,

189—193,

196, 197, 200, 382,

433,

Tisza

354. 52,

55, 58,

117,

59,

61,

226,

433—437.

—

439.

Domokos

Toldy Ferencz 116,

126,

István 431.

Székács József 226.

Tolnay Lajos 353, 390.

Székely József 334.

Töltényi Szaniszló 53.

—

Sándor 80-82.

Tompa Müiály

229,

Szelestey László 332.

249, 286, 291, 326,

Szemere Miklós 102.

392.

—

Pál 51, 58.

Szigeti József

420—422.

235—

Tóth Endre 353.

—

Kálmán 350 — 353.

350,

472

Verbczy

Tóth László 53.

—

180.

11,

Vértesi Arnold 389.

Ló'rincz 115.

Trefort Ágoston 447.

Vida József 354.

Urházy 210.

Vitkovich Mihály 54. 57, 58.

Virág Benedek 56.

Voltaire 302.

Vadnay Károly

384-

352,

387.

Vörösmarty Mihály 58,

Vachot Sándor 100.

9ü, 116,

Vahot Imre 327. Vajda János 346—850.

251, 304,

—

Péter

128—131,

304.

Varga Ottó VIII. Vas Gereben 376—377.

7,

62-79, 80-83, 117,

126,

27.

88,

137,

308, 341, 439.

Zalár 353. Zilahy Imre 354.

—

Károly 354.

Helyreigazítások,

A

121-ik

tévedésbl

A

áll

166.

bet

lev

jegyzetben Fáy András neve

177-ik lapon Balzac neve hibásan

és

Balsacnak írva; az X

lapon

Sehestyén GAhor neve helyett.

a

törlend.

340-ik

van

lapon pedig Moreaux nevénél

ilÁ

Ili

í'-

^iiiii?.

'MMÍiIJil.

mmih