1995. (III. 31.) AB határozat

Az A lkotm án y bíróság legutóbbi döntései bÔl

8 6/2 0 0 9. ( I X . 2 4 . ) AB h atá roz at

Alkotmány 57. § (5) bekezdés – jogorvoslathoz való jog 22/1995. (III. 31.) AB határozat Egy indítványozó a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (Szabs. tv.) számos rendelkezésének utólagos normakontrollját, illetve több vonatkozásban mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál. Az ügy előadója Lévay Miklós alkotmánybíró volt. Az Alkotmánybíróság a normakontrollra, és egy kivétellel a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló kérelmeket is megalapozatlannak találta és elutasította. A bírák csak a Szabs. tv. alapján a bírósági tárgyaláson kiszabott rendbírság alkotmányosságának megítélése kapcsán osztották az indítványozó álláspontját és állapítottak meg alkotmányellenes mulasztást. A Szabs. tv. 81. §-a a szabálysértési hatóság által kiszabott rendbírsággal szembeni jogorvoslatként lehetővé teszi panasz benyújtását, azonban a bírósági eljárás során kiszabott rendbírsággal szemben erre nincs lehetőség. Az Alkotmánybíróság már a 22/1995. (III. 31.) AB határozatban alkotmányellenes mulasztást állapított meg, mert a polgári perrendtartás nem biztosított jogorvoslatot a másodfokú bíróság pénzbírságban marasztaló, valamint a szakértői díjat megállapító végzésével szemben. Az AB most is úgy foglalt állást, hogy egy jogellenes magatartás hátrányos következményének megállapítása nem ügyviteli jellegű, hanem érdemi döntés, amellyel szemben az alkotmány 57. § (5) bekezdésnek megfelelően biztosítani kell jogorvoslatot. Mivel a Szabs. tv. e követelménynek nem tesz maradéktalanul eleget, az Alkotmánybíróság e tekintetben megállapította a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség fennállását. A Szabs. tv. támadott rendelkezéseinek vizsgálata során az Alkotmánybíróság észlelte, hogy nincs biztosítva jogorvoslat arra az esetre sem, ha a szabálysértési eljárás a felelősségre vonás mellőzésével zá152 / döntés ut á n

rul. Ilyen esetben ugyanis az eljárás nem megszüntető végzéssel zárul, így az eljárás alá vont személy nem élhet panasszal, és kifogás benyújtására sincs lehetősége. Ebből következik, hogy az eljárási költség viseléséről hozott döntés sem támadható meg. Ráadásul a döntésről csak akkor értesítik az eljárás alá vont személyt, ha az eljárás megindításáról is tudomást szerzett. Mivel a felelősségre vonás mellőzésével lezárt szabálysértési eljárásban is sor kerül az eljárás alá vont személy felelősségének megállapítására, ezért az Alkotmánybíróság megítélése szerint az erről szóló döntés ügydöntő határozatnak minősül, amellyel szemben a jogalkotónak meg kell teremtenie a jogorvoslat lehetőségét. Ezzel összefüggésben további követelményként határozta meg, hogy az eljárás alá vont személyt minden esetben értesíteni kell a felelősségre vonás mellőzését kimondó határozat meghozataláról, hiszen ennek hiányában nem tud élni jogorvoslati jogával. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság hivatalból eljárva kimondta, hogy az alkotmány 57. § (5) bekezdését sérti a felelősségre vonás mellőzésével hozott határozattal szembeni jogorvoslat hiánya. 10 4 /2 0 0 9. ( X . 3 0. ) AB h atá roz at

Alkotmány 2. § (1) bekezdés – a jogállamiság elve Alkotmány 55. § (1) bekezdés – a személyes szabadsághoz való jog Alkotmány 55. § (3) bekezdés – törvénytelen letartóztatásért vagy fogvatartásért járó kártérítés Alkotmány 57. § (2) bekezdés – az ártatlanság vélelme Alkotmány 70/B. § (1) és (3) bekezdés – a munkához és a megélhetéshez való jog 41/2003. (VII. 2.) AB határozat Több indítvány is érkezett az Alkotmánybírósághoz, amelyekben a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvénynek (Be.) a kártalanítás szabályait megállapító rendelkezéseivel szemben fogalmaztak meg alkotmányossági aggályokat. A Be. 580–581. §-a szerint a terheltnek kártalanítás jár az utólag alapF U N DA M E N T U M / 2 0 0 9. 4 . sz á m

talannak bizonyult előzetes letartóztatásért, hákötelessége az utóbb indokolatlannak bizonyult vazi őrizetért, ideiglenes kényszergyógykezelésért, lelamennyi büntetőeljárási kényszerintézkedés elszentöltött szabadságvesztésért, javítóintézeti nevelésért, vedőjét a felróhatóság vizsgálata nélküli kárfelelőskényszergyógykezelésért. Az indítványozók szerint ségi alakzat keretében kompenzálni. Ilyen kötelea Be. alkotmányellenesen szűkre szabta a kártalazettség az ártatlanság vélelme alapján sem terheli az nítás jogalapját, mert nem biztosít kártalanítást az államot. A testület ezzel összefüggésben arra muutólag alaptalannak bizonyult személyes szabadságot tatott rá, hogy a büntetőeljárás során bizonyos korkorlátozó összes kényszerintézkedés esetén. Márpelátok nemcsak a terhelttel, hanem más eljárási szedig ez a követelmény álláspontjuk szerint levezethereplőkkel, például a tanúval szemben is érvényesültő az alkotmány 55. § (3) bekezdéséből, mely szenek. Arra azonban ebben a határozatában is felhívta rint „aki törvénytelen letartóztatás vagy fogvatara figyelmet, hogy a jogszerűtlen kényszerintézkedétás áldozata volt, kártérítésre jogosult”, valamint az sekkel okozott károkért az állam a szerződésen kíártatlanság vélelméből [alkotmány 57. § (2) bekezvül okozott károk megtérítésére vonatkozó szabályok dés]. Sérelmezték továbbá, hogy a Be. a kártalaníszerint helytállni tartozik. A fent kifejtettek szerint tási igény előterjesztésére a jogerős határozat közkell megítélni a vezetői engedélyek bevonásából szárlésétől számított hat hónapos jogvesztő határidőt ír mazó károkért való helytállási kötelezettséget is. elő. Egy indítványozó a munkához és a megélhetésAz Alkotmánybíróság érdemben nem vizsgálta a hez való jog [alkotmány 70/B. § (1) és (3) bekezdés] Be. azon szakaszát, amely a kártalanítási igény elősérelmének tekintette, hogy a Be. nem biztosít kárterjesztésére hat hónapos jogvesztő határidőt állapít talanítást annak, akinek vezetői engedélyét visszameg, ugyanis erről már korábbi határozataiban álvonták, azonban bűnösségét jogerős ítéletben nem lást foglalt, alkotmányosnak minősítve a szabályoállapították meg. Az ügy előadója Lévay Miklós alzást. Ezért az erre irányuló indítványozó kérelmet kotmánybíró volt. mint ítélt dolgot elutasította. Az Alkotmánybíróság az indítványokat nem taUgyanakkor a testület eljárása során észlelte, hogy lálta megalapozottnak. Határozatának indokolásáerre a hat hónapos jogvesztő határidőre a Be. rendelban emlékeztetett arra, hogy az alkotmánybírósági kezései szerint nem kell külön felhívni a terhelt figyakorlatban követett értelmezés szerint az alkotgyelmét a kártalanítás alapjául szolgáló határozatmány 55. § (3) bekezdése kifejezetten a törvénysérban. A tájékoztatás elmaradása azonban a kártalatő (nem a törvényben meghatáronítási igény elvesztéséhez vezethet, zott okokból és nem a törvényben a jogszerÛtlen k én y- ami sérti az alkotmány 2. § (1) bemeghatározott eljárás alapján tör- s z e r i n t é z k e d é s e kk e l kezdésében deklarált jogállamitént) fogvatartás esetére állapítja okozott k árok ért az ság elvét. Emellett a kártalanítás meg az állam kárfelelősségét. Az á l l a m a sz e r zÔdé s e n garantálja, hogy a személyes szaebből származó kártérítési igény kívül okozott károk badsághoz való jog korlátozása soérvényesítésénél a Polgári törvény- m egt ér í t é sér e vonat- rán az arányosság kritériuma érvékönyv szerződésen kívüli kárfe- kozó szabályok szerint nyesüljön abban az esetben is, ha a lelősségről szóló rendelkezéseit helytállni tartozik. jogkorlátozás utóbb indokolatlankell alkalmazni. Ezzel szemben a nak bizonyul. Tehát ezen eljárási Be.-ben szabályozott kártalanítás intézménye az álgarancia kiüresítése a személyes szabadsághoz való lam büntetőhatalmának gyakorlása során előfordujog [alkotmány 55. § (1) bekezdés] sérelmét is eredló tévedések orvoslását szolgálja. Az állam a formaményezi. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a ilag jogszerű, de később érdemben alaptalannak bitájékoztatási kötelezettség hiánya miatt hivatalból zonyult kényszerintézkedések, büntetések révén az mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesséigazságszolgáltatás során okozott joghátrányokért a get állapított meg, és felszólította az Országgyűlést, jogállamiság elvéből [alkotmány 2. § (1) bekezdés] hogy jogalkotói feladatának 2010. június 30. napjákövetkezően tartozik felelősséggel. Tehát az alkotig tegyen eleget. mány 55. § (3) bekezdése és a kártalanítás szabályai Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke párközött nincs összefüggés, ezért a kártalanításból kihuzamos indokolást csatolt a határozathoz. Ebben zárás szabályai nem járhatnak az alkotmány e renkifejtette azt az álláspontját, mely szerint a törvénydelkezésének sérelmével [41/2003. (VII. 2.) AB hatelen vagy utóbb alaptalannak bizonyult szabadságtározat]. elvonásért járó kártalanításhoz való jog az alkotÁllandó gyakorlata alapján az Alkotmánybíróság mány 55. § (3) bekezdéséből következik. A párhuzaebben az ügyben is úgy foglalt állást, hogy az állammos indokoláshoz Bragyova András alkotmánybíró nak az alkotmány 55. § (3) bekezdése alapján nem is csatlakozott. F U N DA M E N T U M / 2 0 0 9. 4 . sz á m

döntés ut á n / 153

Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy a támadott önkormányzati rendeletet időközAlkotmány 2. § (1) bekezdés – a jogállamiság elve ben felváltotta a Budapest főváros közigazgatási terüAlkotmány 9. § (1) bekezdés – szerződéses szabadság letén a járművel várakozás rendjének egységes kialakíAlkotmány 58. § (1) bekezdés – a szabad mozgáshoz tásáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművaló jog vek tárolásának szabályozásáról szóló 24/2009. (V. 11.) fővárosiközgyűlési rendelet (Ör.). Az Ör. a támadott Több indítvány is érkezett az Alkotmánybíróságrendelkezések vonatkozásában a korábbi rendelethoz, amelyek a fővárosi parkolási rendelet [Budapest tel lényegében azonos szabályozást tartalmaz, ezért főváros közterületein és erdőterületein a járművel váraaz alkotmányossági vizsgálatot az Ör. tekintetében kozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjfolytatta le az Alkotmánybíróság. A testület korábáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabábi határozatainak áttekintése alapján arra hívta fel lyozásáról szóló 38/1993. (XII. 27.) fővárosi közgyűlési a figyelmet, hogy az alkotmány 58. §-ából követrendelet] alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezkező helyváltoztatás jogának, azon belül a közleketék. Az indítványozók elsősorban a parkolási díjakra dés szabadságának szabályozása akkor tekinthető alés pótdíjakra, illetve a parkolás ellenőrzésére vonatkotmányosnak, ha gyakorlásának garanciáit, korlákozó szabályokat kifogásolták. Érvelésük kiindulótozásának feltételeit és terjedelmét törvény rendezi. pontja szerint a parkolás a közterület közlekedési céA korábbi AB határozatokból az is kitűnik, hogy a lú használatának minősül, és mint ilyen, közjogi és parkolás révén az önkormányzat és a gépjármű hasznem magánjogi jogviszonyt keletkeztet. A díjfizetési nálója között közjogi jogviszony jön létre. A jogalkötelezettség elmulasztásának konzekvenciáit ezért a kotó azonban a közlekedéssel összefüggő egyes törvéközigazgatási jogviszony sajátossányek módosításáról szóló 2006. évi gaira tekintettel kell meghatároz- a jogállamiság alkot- CX. törvény elfogadása óta kötelmi ni. Véleményük szerint a támadott mányos elve alapján az igényként tekint a parkolási díj és rendelkezések akkor is aggályo- önkormányzati szabá- pótdíj intézményére. A Legfelsőbb sak, ha e jogviszonyokat magán- lyozáson számon kér- Bíróság 2/2005. számú közigazgajogi jellegűnek tekintjük, ebben az hetÔ a szolgáltatás-el- tási és polgári jogegységi határoösszefüggésben ugyanis értelmez- lenszolgáltatás egyen- zatában szintén magánjoginak mihetetlen a díjkülönbözeten túl fi- értékÛségének követel- nősítette ezt a jogviszonyt. Ebben zetendő pótdíj jogi karaktere. Toménye. a megközelítésben az Ör. a közvábbá a rendelet szabályai a Polgászolgáltatás biztosításával kapcsori törvénykönyv fogyasztói szerződésekkel szemben latos szerződés feltételeit szabályozza akkor, amikor támasztott követelményeinek sem felelnek meg. Az meghatározza, hogy a főváros mely közterületét miindítványozók kérték azoknak a törvényi felhatallyen időtartamban és milyen mértékű várakozási díj mazásoknak az alkotmányossági vizsgálatát is, ameellenében vagy milyen kedvezményezett helyzetben lyek a támadott rendelet kiadásának alapjául szolgálveheti birtokba a közlekedő személy. Ebből követtak. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény kezik, hogy az Ör. és az e tárgykörben önkormány(Kkt.) 15. § (3) bekezdése szerint a „közút terülezati rendeletalkotásra felhatalmazást adó törvények tén vagy a közút területén kívüli közterületen létenemcsak a helyváltozatás szabadságának jogát, hasített, illetőleg kijelölt várakozóhelyen a közút kezenem az alkotmány 9. § (1) bekezdésére visszavezetlője díj és pótdíj szedését rendelheti el”. A helyi önhető szerződéses szabadság jogát is érintik. Az alkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 63/A. kotmánybírósági gyakorlatból következően a polgári § h) pontja hasonló megfogalmazásban ad rendejogi jogviszony keretei közötti közszolgáltatás esetéletalkotási felhatalmazást a fővárosi közgyűlésnek ben a jogállamiság alkotmányos elve [alkotmány 2. („szabályozza a főváros parkolási és parkolásgazdál§ (1) bekezdés] alapján az önkormányzati szabályokodási rendszerét, a kiemelten védett és védett parzáson számon kérhető a szolgáltatás-ellenszolgáltakolási övezeteket, az alkalmazható várakozási díjak tás egyenértékűségének követelménye. A díj mértémegállapítását, a közterület használatot és a közteke nem szakadhat el a nyújtott közszolgáltatástól, rület rendjét, a közterület-felügyelet szervezetét és azaz nem lehet önkényes. A támadott törvényi renfeladatait”). Az indítványozók álláspontja szerint a delkezések azonban úgy adnak jogalkotási felhatalfelhatalmazó rendelkezések önkényes mértékű díjmazást az önkormányzatoknak, hogy nem határozés pótdíjszabályozás kialakítását teszik lehetővé. Az zák meg a díjmegállapítás kereteit, szempontjait és ügy előadója Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság korlátait, így nem tesznek eleget a jogállamiság elvéelnöke volt. ből származó követelményeknek. Erre tekintettel e 10 9/2 0 0 9. ( X I . 18 . ) AB h atá roz at

154 / döntés ut á n

F U N DA M E N T U M / 2 0 0 9. 4 . sz á m

törvényhelyeket az Alkotmánybíróság alkotmányelnek, benne a közút használatáért fizetendő díjaknak lenesnek találta, és 2010. június 30-i hatállyal mega meghatározása, illetve e rendelkezések megszegésemmisítette. sének szankcionálása kifejezetten rendészeti, közAz alkotmánybírák nemcsak a jogalkotási felhaigazgatási feladat. talmazás elégtelenségét állapították meg, hanem ráBragyova András szerint a hatályos szabályozást mutattak arra is, hogy a törvényalkotó a közúton a magánjogi és a közjogi elemek keveredése teszi aljárművel történő várakozással kekotmányosan problémássá, amelyletkező jogviszony egészének sza- a tá m a d ott r e n de l- nek eredményeként közhatalmi bályozásával adós maradt. Márpe- k ez é s a la pjog-kor lá- (elsősorban rendészeti) feladatokat dig e jogviszony törvényi kereteit tozást valósít meg, te- magántársaságok látnak el. Az ala fent ismertetett alapjogi vonat- kintettel arra, hogy kotmánybíró rámutat arra is, hogy kozások miatt az Országgyűlés- az érintettek beleegye- a közúton történő várakozás szanek meg kell teremtenie. Ezért az zésétÔl függetlenül ír- bályainak megszegése a hatályos Alkotmánybíróság megállapította ja elÔ személyes adatok szabályozás alapján is szabályséra mulasztásban megnyilvánuló alkezelését. tésnek minősül. Ebből következőkotmányellenesség fennállását, és en e szabályok kikényszerítése sem kötelezte az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatörténhet magánjogi eszközökkel. Mindezen érvek tának 2010. június 30-ig tegyen eleget. alapján Bragyova András azt a következtetést vonta A Legfelsőbb Bíróság értelmezését követve az le, hogy az Alkotmánybíróságnak nem a közúthaszAlkotmánybíróság megállapította, hogy a parkonálati díj szedésére felhatalmazó törvényi rendelkelás rendjének meghatározásakor a Fővárosi Önkorzést, hanem a Kkt. 15. § (5)–(6) bekezdését kellett mányzat nem helyi közügyben szabályozott, havolna megsemmisítenie, amely lehetővé teszi a gaznem delegált jogkörben polgári ügylettel kapcsoladasági társaságok megbízását e díjak szedésére. tos szabályokat alkotott. Mivel az Ör.-t a Fővárosi Közgyűlés delegált jogkörben alkotta meg, a törvényi felhatalmazó rendelkezések alkotmányellenes72 3/ B/2 0 05. AB h atá roz at ségének megállapítása maga után vonja az Ör. alkotmányellenességének megállapítását is. Az AlkotAlkotmány 59. § (1) bekezdés – személyes adatok mánybíróság az Ör.-t. is 2010. június 30-i hatállyal védelme semmisítette meg. Bragyova András alkotmánybíró nem értett egyet Egy indítványozó a hitelintézetekről és a pénzügyi a határozat rendelkező részével és az indokolás névállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) hány jelentős megállapításával sem, ezért saját állás130/I. § (1) bekezdése alkotmányellenességének pontját különvéleményben fogalmazta meg. Bragyomegállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. va András a többségi indokolással megegyezően abAz indítványozó szerint a támadott rendelkezés sérból a megállapításból indult ki, hogy a közterületi ti a személyes adatok védelméhez való jogot [alkotparkolás szabályozását az alkotmány 58. § (1) bekezmány 59. § (1) bekezdés], mert előírja az adós adatadésében foglalt mozgásszabadság alapján kell meginak központi hitelinformációs rendszerben történő ítélni. Azonban e kiindulópontból az alkotmánybíkezelését a késedelmes tartozás visszafizetését köró a többségi véleménytől eltérő következtetéseket vető öt évig. Az ügy előadója Holló András alkotvont le. mánybíró volt. A közterületen való közlekedés a mozgásszabadAz Alkotmánybíróság vizsgálatának kiindulóság alapjoga gyakorlásának tekinthető, és az egyén pontjaként leszögezte, hogy a támadott rendelkezés szabadságának egyik elemi biztosítéka. A közterüalapjog-korlátozást valósít meg, tekintettel arra, hogy let használatára mindenki jogosult, mások hasonaz érintettek beleegyezésétől függetlenül írja elő szeló jogának tiszteletben tartásával. Ezért a közterümélyes adatok kezelését. Ez az alapjog-korlátozás let, így a közút kisajátítására senkinek nincs alanyi akkor tekinthető alkotmányosnak, ha eleget tesz joga. Mindebből következik, hogy a közutak hasza szükségesség és arányosság követelményének. A nálatának szabályozása a közjog körébe tartozik, és korlátozás szükségességének megítéléséhez az adatezt az Alkotmánybíróságnak is egyértelművé kellett kezelés célját vizsgálták az alkotmánybírák. A Hpt. volna tennie határozatában. A közutak használata a 130/A. § (1) bekezdése a központi hitelinformációs határozatban kifejtett állásponttól eltérően nem herendszerben történő adatkezelés céljaként a hitelkélyi közszolgáltatás igénybevétele, hanem egy alkotpesség differenciáltabb megítélésnek, ezáltal a hitelemányos jog gyakorlása. A közúti közlekedés rendjézési kockázat csökkentésének elősegítését jelöli meg. F U N DA M E N T U M / 2 0 0 9. 4 . sz á m


Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a megfelelő lés célja túlságosan tág, és akár a „készletre” történő hitelezési jogviszonyok jogszabályi feltételeinek bizadatgyűjtésre is lehetőséget ad. A szerződés teljesítosítása olyan nyomós közérdek, amely indokolhatja tését követően az érintett személyes adatainak kötea személyes adatok kezelését, tekintettel arra, hogy lező kezelésére már rendszerint nincs szükség, ezért a hitelintézetek fizetőképességének fenntartása a poaz ilyen adattárolás cél nélküli adatkezelésnek mitenciális hitelfelvevők érdeke is, és e rendelkezések nősül. közvetve a betétesek megtakarításait is védik. Tehát Bragyova András alkotmánybíró mindkét különaz alapjog-korlátozás szükségessége igazolható. véleményhez csatlakozott. A korlátozás arányosságának vizsgálata során a testület megállapította, hogy az adatok öt éven át tartó nyilvántartása és kezelése összhangban áll az 102 5/ B/2 0 0 8 . AB h atá roz at adatkezelés céljával és alkalmas a cél elérésére, mert elősegíti a hitelképesség differenciáltabb megítélését, Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés – a hátrányos valamint a hitelezési kockázat mérlegelését. Továbmegkülönböztetés tilalma bá arra is rámutatott, hogy a szabályozás nem zárja Alkotmány 70/B. § (1) bekezdés – a munka és a ki a nyilvántartásban szereplő személyeket a pénzfoglalkozás szabad megválasztásához való jog ügyi szolgáltatásokra vonatkozó szerződések köréAlkotmány 70/E. § (1) bekezdés – a szociális ből, hanem a hitelezők informálását segíti. Mindbiztonsághoz való jog ezekre és a Hpt. adatkezelésre vonatkozó garanciá782/B/2000. AB határozat lis szabályaira tekintettel az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a Hpt. támadott rendelkezése nem Egy indítványozó a felsőoktatásról szóló 2005. évi minősíthető a személyes adatok védelméhez való jog CXXXIX. törvény (Fot.) 62. § (1) bekezdése alkotszükségtelen és aránytalan korlátozásának, ezért az mányellenességének utólagos vizsgálatát kezdeméindítványt elutasította. nyezte. A támadott jogszabályhely a felsőfokú taLenkovics Barnabás alkotmánybíró párhuzamos nulmányok befejezését igazoló oklevél kiadásának indokolásában további érvekkel támasztotta alá a előfeltételeként írja elő meghatározott nyelvvizsHpt.-ben előírt adatkezelés alkotmányosságát. Véga letételét. Az indítványozó ebben a munkához, leménye szerint az ügy megítélése szempontjából a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához annak van kiemelkedő jelentősége, hogy a pénzügyi való jog [alkotmány 70/B. § (1) bekezdés], valamint vállalkozások a betétesek megtakarításait helyezik ki a szociális biztonsághoz való jog [70/E. § (1) bea hitelfelvevőknek. Ezért a jogalkotónak a hitelezési kezdés] sérelmét vélte felfedezni. Kifejtette továbbá, kockázat minimalizálására mint alapvető közérdekhogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmába [alre is figyelemmel kell lennie. kotmány 70/A. § (1) bekezdés] ütközik a Fot. 150. Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke § (1) bekezdése, amely a felsőfokú tanulmányaikat azonban nem értett egyet az ina negyvenedik életévük betöltését dítvány elutasításával, ezért kü- a szociális biztonság- követően megkezdő hallgatók telönvéleményt csatolt a határozat- hoz való jog azt a kö- kintetében felmentést ad a nyelvhoz. Álláspontja szerint az Alkot- vetelményt támasztja vizsga követelménye alól. Az ügy mánybíróságnak ki kellett volna az állammal szemben, előadója Balogh Elemér alkotterjesztenie vizsgálódását az in- hogy a szociális ellá- mánybíró volt. dítványban nem érintett, de azzal tások összessége által Az Alkotmánybíróság megállaszorosan összefüggő kérdésekre is. biztosítsa a megélheté- pította, hogy az indítványozói kéA központi hitelinformációs rendsi minimumot. relem a munkához, a munka és a szerre vonatkozó szabályozás áttefoglalkozás szabad megválasztásákintése nélkül ugyanis nem ítélhető meg megalapohoz való jog tekintetében ítélt dolognak minősül, így zottan, hogy az ötéves megőrzési időtartam ellentée kérelem tárgyában az eljárást megszüntette. A testes-e a személyes adatok védelmével. A Hpt. szerint tület már a 782/B/2000. AB határozatban megállatöbb feltétel is megalapozhatja a központi hitelinpította, hogy a nyelvvizsga letételének előírása a felformációs rendszerben történő adatkezelést, azonsőfokú tanulmányok befejezését igazoló oklevél kiban nem mindegyik esetben lehet aggálytalannak adásának előfeltételeként nem minősül a munkához, tekinteni az ötéves megőrzési időtartamot. a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához A határozathoz Trócsányi László alkotmánybívaló jog szükségtelen és aránytalan korlátozásának. ró is különvéleményt csatolt. Véleménye szerint a A szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben hitelezési kockázat csökkentése mint az adatkezeazonban érdemi vizsgálatot folytatott le az Alkot156 / döntés ut á n


mánybíróság. Ennek során rámutatott, hogy a szociális biztonsághoz való jog azt a követelményt támasztja az állammal szemben, hogy a szociális ellátások összessége által biztosítsa a megélhetési minimumot. Ebből kiindulva az alkotmánybírák arra a következtetésre jutottak, hogy nincs alkotmányjogilag értékelhető összefüggés a támadott rendelkezés és az alkotmány szociális biztonsághoz való jogot deklaráló szakasza között, így az indítványt e tekintetben elutasították. Nem bizonyult megalapozottnak az indítványozó hátrányos megkülönböztetésre hivatkozó érvelése sem. Az Alkotmánybíróság szerint a negyvenévesnél idősebb hallgatók részére biztosított, ráadásul átmeneti kedvezmény nem tekinthető önkényes megkülönböztetésnek. A határozathoz Bragyova András alkotmánybíró különvéleményt csatolt, amelyhez Lenkovics Barnabás és Trócsányi László alkotmánybíró is csatlakozott. Ebben kifejti, hogy bár az alkotmánybíráskodás precedensbíráskodás, de a precedenshez kötöttség a korábbi döntés helyességének valószínűségén alapul, különösen akkor, ha a jogbiztonság, amely a precedenshez kötöttség egyik fő indoka, nem játszik komoly szerepet. Márpedig a határozatban elbírált ügyben senki szerzett jogát vagy jogi pozícióját nem sértené a korábbi döntésekben elfogadott álláspont megváltoztatása, ami a különvéleményt


jegyző alkotmánybírák véleménye szerint indokolt is lett volna. Bragyova András rámutat arra, hogy a felsőoktatás tartalma meghatározott foglalkozáshoz szükséges elméleti és gyakorlati ismeretek megszerzése, illetve átadása. A képzési és kimeneti követelmények részeként jogszabály határozza meg a szakmához szükséges nyelvtudást is. Amennyiben ennek a követelménynek a hallgató nem tesz eleget, záróvizsgára sem bocsátható. A Fot. támadott rendelkezése azonban a képzési és kimeneti követelményeken túli többletfeltételként határozza meg a nyelvvizsga letételét, és ezzel korlátozza a sikeres záróvizsgát tett, a jogszabály szerint szükséges ismereteket és készséget megszerzett hallgatónak az alkotmány 70/B. §-ában foglalt alapjogát. Ez a korlátozás csak akkor minősíthető alkotmányosnak, ha kiállja a szükségesség és arányosság tesztjét. Azonban Bragyova alkotmánybíró szerint a korlátozás még a szükségességi követelménynek sem felel meg. A Fot. ugyanis nem a foglalkozás gyakorlásához szükséges, hanem általános nyelvtudás igazolását kívánja meg. Véleménye szerint nem szükséges a törvényhozó beavatkozása, ha a munkaerőpiac önmagában elegendő indítékot ad a nyelvtudás megszerzésére mindazokban a szakmákban, ahol ennek gyakorlati jelentősége van. Enyedi Krisztián


1995. (III. 31.) AB határozat

Recommend Documents