W W T WI P IkJEiJuXi 1
i. évf. 6. szám
GÖR. KATH. HITBUZGALMI L A P
Előfizetés: Egész évre 4 pengő Negyedévre 1 pengő Egyes szám ára 20 fillér Külföldön egy évre . . 6 pengő
Hitbuzgalom Bizonyságainak sok a f a j t á j a , 1918-ban hivatalos utamon Ú j vidéken ért a „Keresztfelmagasztalás" gyönyörű ünnepe. Elszakadt keleti atyánkfiainak is ünnepe. Szabad volt a napom. Reggelizés közben tűnődve: végighallgassam-e a szerb kathedrális szertartását, eszembe jutott, hogy nekünk is van templomunk. Ma ez is ünnepel. Nagy dolog volt feltalálnom a város végén a „rusnyák temr plom"-ot. Alig tudtam az ikonosztázion elé furakodni az öreg ember, aszszony és gyerekzsúfoltságban. Megállva gyökeret vert a lábam. A két klérosz üres. Az oltáremelvény jobbján szenvedőarcú, liturgia-ruhás idősebb áldozár ült. Átszellemült arccal ép az antifonákat énekelte: „Istenem, Istenem! Tekints reám, miért hagytál el engem?" „Én Istenem! Napestig kiáltok és nem hallgatsz meg." Végigénekelte az Istennek egyszülött Fiát." Éneklésébe innen is onnan is belevegyült egy-egy bátortalan hang, de más volt a pap melódiája és más a híveké. Ének végeztével öreg sekrestyés kisegíti a karosszékből. A Szent Evangéliumot meg is emeli, de körülhordozni nem bírja. Kifordul vele s keresztáldás nélkül zengi: „Bölcseség, igazhívők!" Én m á r ott vagyok a jobb kliloszban és ungváriasan válaszolom reá: „Magasztaljátok a mi Urunkat és Istenünket és boruljatok le lábai zsámolya előtt, mert ő szent." Harmadik akkordomba belezendül az egész templom, öröm és boldogság, de nem fáradtság volt végigvezetnem a szent liturgia kántori részét. Végén az öreg sekrestyés az ambonra hozta ki a karosszéket, majd visszasietve, bal hóna alatt
A hajdudorogi e. m. főhatóság 43/1935. sz. engedélyével Megjelenik minden hó 10-én és 25-én
1935. márc. 25.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
Miskolc, Urak utcája 43. szám Hivatalos órák szerdán ÍO—1. Postatakarékpénztári csekkszámla: (Kelet kiadóhivatala) 54.084. sz.
Melles Emil Március 19-én kegyelettel emlékezett meg a magyar görögkatholikusság egykori lelkes vezéréről: Melles Emilről. Izzó magyar lélek volt, telve idealizmussal, tetterővel és olyan képességekkel, melyekben csak kevesen részesültek. A kisdobrai hitközségben kezdte papi működését olyan időkben, mikor a görögkatholikus magyarságon még r a j t a égett egy bélyeg, amit a számító osztrák politika ütött rá még a kalapos király idejében s erősebbé tett a magyar szabadságharc leverése után, hontalanokká akarván tenni bennünket azon a földön, melyen a mi őseink állították föl az első keresztjelet. Melles Emil félszázadot meghaladó, egyre fölfelé ívelő, a kis bodrogközi parochiáról Szatmáron á t az ország szívéig hajló pályáján egyetlen célért küzdött: a görögkatholikus névvel elválaszthatatlanul eggyé kovácsolni a magyar jelzőt. Ennek keretébe illesztette be egész munkásságát. Küzdött a naptáregyesítésért, hogy a késedelmes ünneplésért ne illessenek „világtól elmaradott" jelzővel. Küzdött a magyar nyelv oltárra emeléséért, hogy szertartásaink idegennyelvüsége miatt sem rossz-, sem jóhiszemüleg senki se tarthasson bennünket idegeneknek. Küzdött a hajdudorogi magyar gör. kath. püspökség fölállításáért, hogy legyen eg> /megvívhatatlan mentsvárunk, egy erőforrásunk további harcaink megvívására. És központot létesített a magyar görögkatholikusságnak országunk szívében, hogy akiket Isten nekünk adott, közülök ott se vesszen el senki. Közkinccsé tette számunkra a görög szent atyák gazdag ima-kincstárát. Magyar nyelven, a liturgia magasztos és mélyértelmű hitigazságokat hirdető tartalmához méltóan szólaltatta meg liturgiánkat. Az ő szavaival, az ő érzésével imádkozunk s fogunk imádkozni oltáraink előtt, ahol egy magyar él. i "* Brazília pusztáin az ő imakönyvét forgatják, csakúgy mint itthon, magyar hittestvéreink s van hely, ahol egyszerű telepes ember, sorsüldözött kivándorló az ő imakönyvével kezében kíséri utolsó útjára magyar testvéreinket valláskülönbség nélkül. Melles Emil beírta nevét a magyar görögkatholikusság történetébe s az utókor imáiba foglalja. Találja meg Istennél az igazak jutalmát!
vastag ujságköteg, jobbjával a főurat vezette ki a karosszékbe. „Ma rosszabbul vagyok, nem prédikálhattam. De annyi erőt mégis hagyott az Isten, hogy az írástudatlanoknak ma is elmondhatom: mit írnak a mi újságjaink?" És bekonferálta az uigvári, eperjesi, zágrábi, galíciai, .rainai lapokat. Nem hagyta ki a magyar nyelvű „Gör. kath. Szemlé'-'t sem, csak hozzátette: „Ezt majd vecsernye után az iskólában a kurátor fogja elmagyarázni." Szétosztotta a felnőttek között az újságokat, áldást adott,
Átöltözve ketten is vezették, Utána sompolyogtam és a küszöbön t ú l bemutatkoztam. Karomba kapaszkodva a templomudvari kis parochiába vont. Az égi melegségü paróchia családi, fehér asztala mellett, majd dolgozószobájában megismerkedtem egy olyan szentéletü, tudós pappal, akit csak kevesen közelíthetnek meg. Áldott emlékezetű ér. Hranilovics János, a zágrábi tudományos akadémiának rendes tagja volt. Könyvtárában ott sorakoztak megjelenési helyenként a Monarchiában napvilágott látott ősz-
2
k e l é i
szes gör. kath. sajtótermékek. Magyarul nem tudott, de büszkén mutatott r á a „budapesti csoport"- ra, amelyet Vrábely, a „Negyilya" is|zerkesztője szállított neki. Ezt m á r túlcsigázott kíváncsisággal szedtem szét és az ámulattól nem tudtam szóhoz jutni, amikor megláttam itt a „Kárpáti Lapok" 1902. j a n . 5-iki számának vezető helyén megjelent fölkiáltásomat: „Sokáig alusztok-e még görögkatholikusok?" És mellette a cikk horvát fordítását Hranilovics mélybölcseségü ceruza jegyzeteivel. Tizenhat év után! „Csak fél ezren vagyunk, de van iskolánk is. Kántortanítónk és az épkézlábu f é r f i a k mind bevonultak. Az iskolát is én látom el. Csak a vesebajom súlyosbodott, állani öt percnél tovább nem bírok. Kántorunk mindig ungvári. Ehhez vannak szokva a hívek, öregkorban kerültem ide,< melódiáját nem tudtam eddig megtanulni. Az öreg férfiak közül a gyerekek miatt egy sem vállalkozik az énekvezetésre. Bizony két hatalmas malomkő
között a megőrlődéstől csak a gör. kath. írás ment meg bennünket. Vérünkbe van ez itatódva mindannyiunknak. Híveim az újságokat felolvasva családtagjaik előtt, tovább a d j á k . És erről nekem időnként mindegyik referál. Amíg birtam j á r n i és a kántor itthon volt, hétköznap esténként nyakunkba véve a várost, személyesen kerestük fel az ingadozókat és a felőrlődésre hajlamosakat. Soha se eredménytelenül." „És a lapok j á r a t á s a ? " kérdem. „Aki tehetős, maga fizet elő egy példányra. A legszegényebb családok 5—10-enként állanak össze s fizetik be nálam a legpontosabban előre a díjat." Akkor még nem volt szokásban a templom előtti példányszám árulás. Lehet, hogy olvasó testvéreim nem mindenikével értek egyet, de megkockáztatom a kijelentést: A templomi szertartások legtökéletesebb és legájtatosabb elvégzésénél erősebb, igazibb hitbuzgalom áldozár, kántor és tanító részére a ida, amelyet most bemutatni boldog lehettem. Prodán János.
Aki //„mikámíL Uá&at" cwtál ottUottából Az angyali üdvözlet ünnepe a názáreti ház, a szent család otthona felé f o r d í t j a figyelmünket. Názáreti ház! — Mily sokszor elhangzott már ez a két szó az Úr szőlőjében dolgozók < ajkairól, hogy reményt gyújtson az elcsüggdut keblekben, hogy elárassza sugarával az egyszerű falvak lakóiUCXÁ lelki ösvényeit, hogy telítse Kegyelmével a városi élet zűrzavara ban és önámító forgatagában szárazra tikkadt, haldokló szíveket. S' valahányszor elhangzott ez a két szó, — talán a zsindelyes kis fatemplom szegényes oltárlépcsőjerol, vagy a pazar pompájú, csillároktól díszes márvány-templom magas szószékéről, — mindanynyiszor kérdések tömkelege ütött tanyát az áhítatba merült hallgatók agyában: Istenem, . . . ha mi most magunk előtt látnók a názáreti házat, ha megérinthetnénk egyszerű kilincsét, ha szemeink találkoznának a mosolygó kis Jézus buzdító szemeivel, h a csak egyszer tanulmányozhatnánk a szent család napirendjét, . . talán másként rendezhetnénk be életünket !
Ne essél kétségbe ájtatos testv é r ; — bár ez a reményed nem teljesülhet, a Gondviselés k i f ü r készhetetlen titka megadta neked a lehetőséget, hogy a te házad is világító-torony legyen, ha otthonod a názáreti ház m i n t á j á r a rendezed be. „Ő az, ki názáreti házat varázsol otthonából." Ott könyököl, felgyűrt ingúj jakkal az eperfától beárnyékolt tornáckerítésen. Elömlik testén a megelégedettség és a mély vallásosság, homlokán a hajnali napsugár, csókjával üdvözli a családapa gondhozta redőit . . . Most is gondolkodik. Egyszerű falusi házikó, szorgos családapa, ki m á r hazatért reggeli útjáról. Mert amikor a templom hívogató harangzúgása, kiröppenti éjjeli szállásukból a torony fehér-galambjait, ő már siet, hogy hála-áldozatot mutasson be a mindenek Teremtőjének. Reggeli elmélkedésemet végzem, s m á r hallom a szorgos 1 kéz m u n k á j á n a k zaját, hallom a gyalú alatt visító deszka-forgácsok síró panaszát, a kalapács tompa ütéseit, a véső és fűrész monoton munkáját. Az apa dolgozik, épít. Oltárt szer-
1935. márc. 25. készt, mely dísze lesz a lakásnak, és egyben központja is. Ne higyjétek, hogy egyedül dolgozik. Aranyos fiacskája ott tipeg a deszkadarabok között, még alig b í r j a felemelni gyönge kezecskéje a könnyű kalapácsot, de szorgoskodik s lesi a pillanatot, hogy mikor üthet r á egy deszkadarabra, — mikor n y ú j t oda neki gondos nevelője egy piciny szögecskét; „ott van fiacskám, üsd bele szépen deszkácskádba", s a gyermek figyel . . . hallgat és hirtelen mondja: „Oltárkát csinálunk, úgy-e Apuka?" De ott van az édesanya is. ő is segódekezik s örvendve l á t j a gyermeke okosságát. A nap későbbi szakában, m á r az udvar közepén játszik az édessel, a homokdomb tetején s oktatja, t a n í t j a , hogyan kell imádkozni. S a < gyermek engedelmes, mint az édesatyja s oly szépen mondja A n y j a u t á n : „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk m a ! " Mondjátok, nem a názáreti ház élete ismétlődik-e meg ebben a kedves családban? — Az apa Sz. József, gyermeke nevelője, a dolgos férfi, s a gondos anya, Mária, ki imádkozni t a n í t j a gyermekét, s a kis . aranyos, az engedelmes kis Jézus, önkéntelenül egy háromágú csillag tűnik föl e ház fölött, melynek egyik ága sugározza az imádságot, a másik kilöveli a munkát s a harmadik engedelmességre int. Imádság, munka és alázat megteremti házunkban a názáreti ház jöiisőséges meleg, vallásosságtol áthatott életét, ó bár csak ragyogna, minden görög katholikus család házikója fölött ez a háromágú csillag! Pásztor Mihály.
Valakivel beszélgettem — Én jó görögkatholikus vagyok, — mondta nekem — d e . . . A többire már nem voltam kíváncsi. Mi is következhetik azután, ha vaíaiu pl. ezt mondja a háziasszonynak: — Ez a leves jó, de . . . Bizonyára az, hogy el van sózva, vagy híg, vagy hiányzik belőle valami, — egy szóval: ez a leves jó, de — valami hibája van! (kj.)
KELET
1935. márc. 25.
KATHOLIKUS
ÉLET
Jubileumi búcsú —- lelki aratás 1. Elhatározzuk, hogy magunk részére kívánjuk-e fordítani a búcsút vagy valamely kedves elhunytunk javára. Ha elhunytért ajánljuk föl, azt is elhatározzuk, hogy kiért. Ha a búcsúnyeréshez szükséges jőtetteket már megkezdtük, az elhatározást megmásítani nem lehet. 2. Töredelmes gyónást és méltó áldomást végzünk, s a bocsánatos bűnöktől vezekléssel és tökéletes bánattal szintén megtisztulni igyekszünk. 3. Tizenkét templomlátogatást végzünk, vagy ha alkalmunk van rá, résztveszünk két jubileumi búcsúi körmenetben. 4. Minden templomlátogatásnál imádkozunk: a) Néhány percig tetszés szerinti
imát a megfeszített ú r Jézus tiszteletére; b) 5 miatyánkat, üdvözlégyet és dicsőséget az Oltáriszentség oltára előtt; c) ugyanennyit a pápa szándékára is; d) 3 hiszekegyet a keresztrefeszített "'Tv Jézust ábrázoló kép (vagy feszület) előtt s egyszer a kereszthódolási fohászt: „A te kereszted előtt leborul u n k . . . " vagy: „Imádunk téged Krisztus és á l d u n k . . . " e) 7 üdvözlégyet a Szűzanya képe előtt, hozzá adva egyszer: „A te oltalmad a l á . . . " és „Dicsőséges Istenszülő . . . " — vagy e két utolsó helyett: „Szent Anyám, add kegyesen..." f ) még egy hiszekegyet az Oltáriszentség oltára előtt.
„őrizd bárányaimat, legeltesd juhaimat"
keresett, hogy megmutassa nekik Krisztust. És nézzétek, a külváros elhagyatottságában, nézzétek a hit máglyáját, amint mindjobban árasztja ki maga körül a hit melegét, hogy felolvassza a hideg szíveket, £elmeleng(essé a kihűlt lelkeket Krisztus iránt. Ha láttátok volna testvérek, ha ott lettetek volna, talán soha nem felejtettétek volna el azt azt a képet a kőbányai görög katholikusok első miséjét, amelyet Pest gör. szert, papja végzett. Óh, ha láthattátok volna a szemekben ragyogó fényt, az örömöt ami a nyájat betöltötte. Volt ott kabátnélküli szegény és jólöltözött gazdag, elhagyott koldus, kérgeskezű munkás és hivatalnok. Ezen a misén összedobbant a budapesti g5r. kath. hívek szíve és Krisztus szeretete töltötte el a lelkeket. Testvérek, itt lehetett látni boldogságtól könnyező férfiakat. Az elvesztett, elfelejtett, elkallódott nyáj örült a pásztornak. És a pásztor, az is biztosan örült. És ez az öröm azóta többször megismétlődött, állandósult pásztorban, nyájban egyaránt. Testvéreink, ti számadói Krisztusnak, papok és hívek induljatok el Ti is keresni így az eltévedteket és ha rájuk találtatok, ha érzitek Ti is az ő hitüknek melegét, fogjátok látni, milyen boldogok is vagytok, ha megtaláltátok, ami ,elveszett. Vazul.
Döbbenetesen hat ránk ez a Krisztusi mondás. Lelkifurdalást okoz, szégy^iipir égeti arcunkat, ha rágondolunk, hogy mióta a jó pásztor ránk bízta nyáját, számban ugyan több, de lélekben kevesebb lett. Bizony mit tagadjuk, sok bárány elkallódott, elbarangolt, rossz utakra tévedt. Félelem szikkasztja ajkunkat, mert mi lesz, ha nem tudunk a nyájjal elszámolni a jó pásztornak mi, az ő számadói? Zűrzavaros világban élünk. A nagy városok körül az alvilágban ott terjeng a hitetlenség sötétsége és igyekszik elfedni a fényt, a hit világosságát. Már-már azt hittük, hogy győzedelmeskedik, de nézzétek csak testvéreim, fénysugarak kutatnak, keresnek, először tétován félőn. A hit mécseinek sugarai vibrálnak bele az éjbe. Miért? Mit kutathat ott? Az elveszett, az plbarangolt, az elfelejtett juhokat. Igen, Pest külvárosaiban, ott nagy, szép, nemes munka folyik, gyűjtögetik az elveszett báránykákat, élesztgetik a hit tüzét. Budapest görög kath. parochusa nem húzódott vissza fájdalmával, nem vonult, félre jajveszékelni nyájának fogyása miatt, hanem elindult keresni. Hitének mécsvilága mellett keresett, kutatott a hitetlenség vadonjaiban. Nem akart elfáradni, nem megpihenni, amíg rájuk, az elvesztettekre nem talált. Nem palotákban, nem előkelő társaságokban, hanem egyszerű, szegény, elhagyott emberek lelkében
Április első pénteke 5-ikén van. A nagy ígéretre gondolva, nem felejtjük el havi gyónásunkat elvégezni.
3 — Gör. kath. képviselőjelöltek. A most folyó választási harcban az egész ország területén mindössze 4 kerületben találkozunk gör. kath. jelöltek nevével. A nagykárolyi kerület eddigi képviselője Illés József dr. egyetemi tanér, a MAGOS'z. volt elnöke most Gáván lépett föl, mint az egységespárt hivatalos jelöltje. A nagykárolyi kerületben i f j . Gróh István dr. Budapesti ügyvéd, a MAGOSz. ü t w . igazgatója indult a keresztény nemzeti gazdasági párt programjával. Egy alföldi kerületben Bud János volt pénzügyminiszter az egységes párt jelöltje, Miskolcon pedig Szántay-Szémán István dr. pápai prelátus, apostoli kormányzósági helynök szerenel a nemzeti front közös listáján, mint képviselőjelölt. — Szervezett jótékonyság. Krajnyák Gábor dr. budapest-balparti parochus, tb. kanonok parochiája területén körzetenként alakítja meg az Actio Catholica jótékonysági szervezetét. Az első ilyen szervezet, mely a Mária Valéria telepet és környékét foglalja magában, már meg is alakult, Baulovics Zoltán dr. hittanár vezetése alatt, kinek a szervezés sok fáradságot és körültekintést igénylő munkájában Farkas F-milné. Pinkó János, Regős Jözsetné, özv. Schuch József né és Zapotoczky Gyuláné segítenek. — Isten házának ékessége mindig vonzotta a jó lelkeket. A miskolci gör. kath. templom ékesítésére a mai viszonyok között kiválóan példaadó, de még rendes viszonyok között is jelentékeny s minden köszönetet megérdemlő ajánlatok érkeztek be. Kerezsi Gábor és neje templomi szőnyegekre 175 pengőt ajánlottak föl s egy kis oltárkereszttel is gazdagították a fölszerelést. Szabó Béláné úrnő 12 drb. szép virágvázát ajándékozott a templomnak, Kardos Sándorné pedig egy művészi kivitelű térdeplőt. Lónyai Jánosné szintén két virágvázát ajánlott föl. Az idők lehetnek jók vagy rosszak, de a jó lelkek rossz időkben is jók maradnak. — A miskolci Sz. Ilona kongregáció kitűnő sikerű tea-estélyt rendezett március 12-én a Szent Imre Otthonban. Bár meg sem jelent mindenki, aki jegyét megváltotta, mégsem maradt egyetlen üres hely sem a Sz. Imre Otthon hatalmas méretű nagytermében
4 ízlésesen fölterített két hosszú sor tea-asztal mellett, mely körül a kongregáció tagjai elismerésreméltó figyelmességgel szolgálták ki a vendégeket. A tea fölszolgálását magas színvonalú s nagy érdeklődéssel és tetszéssel fogadott műsor előzte meg, melyet Beoka Emilia szavalata vezetett be, ki Váradi Antal „Az ezüst fátyol legendája" c. darabját szavalta zajos sikerrel. Schirilla Sz. Andor tb. kanonok, kongr. prézesnek az estély célját ismertető, fordulatos megnyitója után Bodnár Gizella Mécs Lászlónak „A kirándulás elmaradt" c. költeményével aratott jól megérdemelt tapsokat. Szántay-Szémán István dr. p. prelátus „Böjti gondolatok" c. előadásával melyben az önmegtagadás, önfegyelmezés és engedelmesség eszméjét fejtegette magas színvonalon s mindvégig lebilincselő érdekességgel, mély hatást tett hallgatóságára. Nagy sikere volt Tamás Arankának, ki fiatal költő-hittestvérünknek, Cselényi Istvánnak „Kehelyragyogás" és „Zsoltár a hitért" c. költeményeit adta elő. Pojnár Gézáné mondott ezután köszönetet az Oltáregyesület nevében a vendégeknek, kik lehetővé tették templomi felszereléseink kiegészítését. Vajczik Piroska Márton Mátyásnak „Gyermeki bizalom" c. költeményét adta elő nagy sikerrel, mely után megkezdődött a tea felszolgálása, mely mellett hittestvéreink lelkes hangulatban sokáig együttmaradva, egy kellemesen, de egyúttal két szempontból is hasznosan töltött est emlékével tértek haza. — Jótékonyság. A készülőben levő berzéki gör. kath. kápolnának Dobai Anna háztartási alkalmazott egy alpakka tálcát ajándékozott 7 P 40 fillér értékben két ampolnával, Béres Teréz hasonló sorsbeli leány pedig egy áldoztató kanálkát és egy perselyt szerzett be a kápolna számára 15 pengő értékben. Ezek az egyszerű sorsú leányok megmutatták, hogy jóra hajló szívvel nehéz viszonyok között is lehet áldozatot hozni Isten dicsőségére. — Vértanúink ünnepét a mult számunkban regisztrált helyeken kívül is sok helyütt megülték, ü n nepélyek hírét vettük Nyirgyulajból, hol Ivancsó Jenő ödön kántortanító mondott ünnepi beszédet, Nagykállóban Vastagh Miklós íg. tanító volt az ünnepi szónok, ki erre az alkalomra költeményt is írt,
keléi
1935. márc. 25.
T Á J É K O Z T A T Ó Böjti szertartások Április 3. A nagyböjt V. szerdája. Krétai Sz. András bűnbánati nagy kánonját végezzük e nap estéjén. A kápon 320 verse végigvezet bennünket az egész ó- és újszövetségen s felidézi előttünk azoknak az emlékét, kiket Isten bűneik miatt súlyos csapásokkal büntetett, s szembeállítja velük azokat, kik igazi bánatukért bűnbocsánatban részesültek. Figyelmeztet az ítéletre, melyet senki el nem kerülhet, de bemutatja Isten irgalmasságát is, mely mindig készen áll a megtérő számára. Ezt a szertartást a csütörtöki utrenyébe illesztette be az Egyház, de szerdán este végezzük. Kezdetben ugyanis mind a 320 vers után 3—3 teljes leborúlást végzett a nép ezekkel a szavakkal: » Könyörülj rajtam Istenem, könyörülj r a j t a m ! A 960 teljes arcraborúlás ts fölállás annyira megnyújtotta a szertartást, hogy egész éjszakán át tartott, ezért kezdtek el már este. Most csak meghajlásokat végzünk a kánon versei után és pedig csak egyet-egyet. Ezért a szertartás ma már nem t a r t anynyi ideig. De azért manapság is este végezzük, mert a nép jobban eljöhet a templomba, mintha hajnalban volna a szertartás. A meghajlás egyrészt hódolat Isten irgalmassága előtt, másrészt önsanyargató vezeklés, melyet bűneink miatt önként vállalunk. A meghajlásokat a népnek is együtt kell végeznie a pappal, ezért a szertartás alatt a nép nem ül be a padokba, hanem a templom szabad helyein állva marad. Ahol a templom egészen tele van padokkal, ott a nép azon része, mely a padokban kénytelen tartózkodni,
sőt éneket is szerzett. Debrecenben a gör. kath. legényegylet rendezte az emlékünnepet. Az ünnepi szónok Mátyás József igazgató-tanító volt. Ujfehértő ünnepélyes gyászmisével és emlékbeszéddel áldozott vértanúink emlékének. — A miskolci ifjs. kongregáció vallásos délutánja. Március hó 10én a Sz. László kongregáció Sz. Istvánutcai vallásos délutánja szép közönséget vonzott. A fiukongréganisták nagysikerű szavalatai és énekszámai mellett a
az egész kánont térdelve hallgatja végig. Árrilis 6. A nagyböjt V. szörnyhatja templomi ünnep anna kendékére, hogy Konstantinápoly népét a B. S'zűz több ízben csodálatosan megmentette az ellenséges támadásoktól. Mi e napon Szűz Máriát mint a „keresztények segítségét" tiszteljük s a reggeli zsolozsmában a tiszteletére akathisztot végzünk. (Nem kötelező ünnep.) BÖJTÖK. Hétfőtől péntekig napjában csak háromszor szabad étkezni, de jóllakásig csak egyszer: délben vagy este, olyan étellel, mely azon a napon meg 1 van engedve; szombaton és vasárnap meg van engedve a többszöri jóllakás is. A húsételektől való tartózkodás mindenkire nézve kötelező, akinek fölmentése nincs. Aki azonban a 20-ik ^életévét még be nem töltötte vagy már belépett a 60-ikba, annak szabad böjti napokon többször is jóllakni. Vasárnápolí április 1 — 15.
Április 7. A nagyböjt V. vasárnapja. 5. hang. » A föltámadási szolgálat mellett a napi szent (Sz. György atya) vagy Egyiptomi Sz. Mária tiszteletét végezzük. Misén az evangélium arra int, hogy aki lelkiekben emelkedni akar, legyen alázatos szívű. Április 1U- Virágvasárnap. Jézus ünnepélyes bevonása Jeruzsálembe. Az utrenyei evangélium elolvasása után a pap barkát, viTestvérem, helyes az, hogy egyik napról a másikra halasztód el a húsvéti gyónást?
hallgatóságot mindvégig lekötő előadások adtak magas szinvonalu tartalmat a műsornak. Kardos István hittanár a görög egyház fénykorát, Gyulay Jenő ap. komi, levéltáros a gör. kath. egyház vértanújának, Sz. Jozafátnak életét és csodáit ismertette. „A nagyböjt szertartásaink t ü k r é b e n " címmel Kozma János folytatta liturgikus előadás-sorozatát. Előadását a köngreganisták énekszámok közbeiktatásával élénkítették és iHús'zti'álták.
rágot szentel annak emlékére, hogy Jézust zöld ágak lengetésével üdvözölték a Jeruzsálembe összegyűlt zsidók s ú t j á r a virágokat szórtak. — A szentelt barkát a keresztény családok kegyelettel őrzik lakásukban, egyesek azonban babonás célokra használják, (pl. az istálló ajtajába tűzik a legyek ellen.) Ezek súlyosan vétkeznek Isten első parancsa ellen és nem egyebek, mint — megkeresztelt pogányok.
SZENTJEINK i
Január
5
KELET
1935. márc. 25.
12.
Sz. Taciána vértanúnö. Életének adatai össze vannak keverve Sz. Martina vértanúnö adataival, így részletes élettörténetét nem adhatjuk. Tudjuk azonban, hogy előkelő római családból származott és diákonissza, a nők keresztelésé r nél, betegápolásnál, szegénygondozásnál segítő templomi szolgáló lett. Sándor császár uralkodása alatt hite miatt a császár elé vezették és ő bevitte magával a pogány isten, Apolló templomába. A szent leány imádságára a pogány istenszobor leesett és a földön öszszetört. E r r e megkínozták, majd tűzbe vetették, azután vadállatok elé dobták, de egyik sem ártott ne1 ki ; végül is lefejezték. Január 13. Szent Hermil és Sztratonik vértanúk. A két vértanú Licinius császár alatt szenvedte el hitéért a vértanúságot. Hermil diákonus volt. Midőn a császár előtt is megvallotta Krisztust, fémmel bevont vesszővel összeverték. Sztratonik, Hermil börtönőre, látva Hermilnek ezt a kegyetlen megkínzását, hiszen belei, sőt szíve is kilátszottak a felszaggatott testből, könnyekre fakadt. Ezzel azonban elárulta, hogy ő is keresztény. A szászár megkérdezte s midőn keresztény voltát bevallotta, őt is megverték és mindkettőjüket a Dunába dobták, ahol elnyerték a boldog halált. Ez az esemény valószínűleg 315-ben volt a hazánkbeli Zimony (S'ingidonum) mellett. Január 1U. A Sinai hegyen és Raithuban megölt atyák emléke. A Sinai hegy az Arábiában lévő Sinai félszigeAjánlja a Keletet ismerőseinek! Ha ezer előfizetőnk lesz, leszállítjuk az árát.
ten fekszik s hírét a tíz parancsolat itteni kihirdetésétől nyerte. Magas sziklái, elzártsága alkalmas helyül kínálkoztak a remete életre. A hegy tetején és körülötte sokan éltek a világtól elvonulva önmegtagadó életet. A Sinai hegy remetéit két ízben támadták meg a szaracénok. Az első támadás Dioklécián császár idejében volt 309 körül, amikor '38 remete szenvedett vértanúságot; kettőt közülök még élve találtak, ezek neve: Szabbás és Ézsaiás. A második támadás a következő század vége felé történt. Ennek az emlékét is január 14-én ünnepeljük. Ennek a támadásnak a lefolyását Sz. Nilus í r j a le, aki az itt lejátszódott eseményeknek szemtanuja volt. ő azelőtt Konstantinápolyban prefektus volt, de nagy vágyat érzett a remete élet iránt és az egyik fiával, Theodulosszal a Sinai hegyre ment remeteéletet tanulni. Itt érte őket a barbárok támadása. Nilust futni hagyták, de a fiát elfogták és egy másik i f j ú val együtt a hajnali csillagnak
akarták a szaracénok feláldozni. A másik i f j ú azonban megszökött és mivel a szaracénok amúgy is elaludtak, úgy, hogy már a nap felkelt és a hajnali csillag nem látszott az égen, mikor felébredtek, Theodulasznak is megkegyelmeztek. Azután el akarták őt adni rabszolgának, de mivel két aranynál többet senki sem kínált érte, újból leöletésére került volna a sor. Eluza város püspöke azonban kiváltotta. Később atyjával ismét találkozott s az eluzai püspök mindkettőjüket pappá szentelte. Ugyanezen a napon tiszteljük a Raithuban vértanúhalált halt 43 szerzetesnek az emlékét is. Raithu pontos helye nincs megállapítva, csak annyi bizonyos, hogy a Vöröstenger közelében feküdt és 70 pálmafa volt ott és 12 forrás. Az itt lévő atyákat a blemmyknek nevezett nomád nép ölte meg, akik pénz után kutattak. Miután pénzt nem találtak sehol, mindenkit leöltek. Folytatjuk.
Baulovits Zoltán dr.
A föld másik oldaláról Még 4. számunkban megírtuk, hogy Isten különös jóvoltából milyen nevezetes szerep jutott Braziliában a Kelet számára. Az első mustármagról számoltunk be csudán, az első tíz családról, akikhez most már rendszeresen el fog látogatni a Kelet, mint ejgyetlen kapcsolat ősi egyházukkal, régi hazájukkal. Magyarországi olvasóink legnagyobb részben megértik, minő fontos misszió teljesítésére nyújtanak segítséget, mikor vállalkozásunkat előfizetéseikkel s ú j előfizetők toborzásával támogatják. Néhány sorral mégis rá kell mutatnunk a r r a a helyzetre, melyben Brazília tanyáin, a „fazendákban" szétszórtan több mint ezer család él. Beszéljenek azonban az onnan érkezett első levelek. Állati sors
Az első brazíliai levelet, miután a Sao Paoloban megjelenő Délamerikai Magyar Hirlap január 17-i és 19-i számaiban hírt adott a Kelet megindításáról, a Batafogóbóil Kófity János küldte négy gör. kath. család nevében. Kófity János az ugocsamegyei Kökényesdről jutott Délamerikába.
Olyan „kisegítő kántor"-féle volt otthon, aki egyszerű, kevéssé iskolázott ember létére megtanulta szertartásaink végzését, mint ahogy a régi jobb időkben minden községben akadt egy-kettő. „Szeretnénk, — írja — ha volna egy hazai tipikes naptárunk, hogy tudnánk az ünnepekről, mert olyanok vagyunk, mint a jószág. Szeretnénk egy temetkezési könyvet, legalább, ha közöttünk elhal valaki, legalább a mi vallásunk szerint eltemetnénk, mint odahaza magam megtettem, mert itt úgy viszik ki az embert, mint minálunk a dögöt. — Szenteltet mióta kijöttünk, nem láttunk, se nem ettünk. Egy Danilovics-féle könyvünk van csupán." Ahány szó, annyi éles j a j egy idősebb ember ajkáról,-hiszen mint levelének elején megjegyzi, még Damjanovics Tivadar idején, tehát a világháború előtt „segédkántorkodott" Kökényesden. Trianon áldozatai
Egy másik, Sao Caetano-ból keltezett levél Tárkányi Gyula, Oláh János, Oláh Sándor, Tóth Mihály, Bányász Ferenc és Deák György aláírásával (intelligens írás) a
keléi
6 trianoni béke elleni följajdulás, égető vádirat országunk megrontói ellen. íme: „Innen-onnan tíz éve annak, hogy a sors, vagy jobban mondva az idegen megszálló nemzetek brutalitása kezünkbe adta a vándorbotot s azóta minden lelki táplálék nélkül törjük-tapossuk az élet göröngyös utait. Igazán meghatott bennünket, jelenleg itt levő pár görögkatholikust, hogy még van az óhazában, aki sorsunkat a lelkén viseli és hajlandó minket a vallás gyakorlásában támogatni. És ennek ellenében ígérni fogjuk, hogy amennyire lehet, (ami persze egy kissé nehézkes dolog, mert Braziliának az összes részeibe szétszórva élünk) e környékben össze fogjuk tömöríteni. A fazendákban élő ismerősöket pedig levél által fogjuk értesíteni. Adja az Isten, hogy nemes munkáját siker koronázza és hogy Nagy-Magyarország mielőtt keblére ölelhessen bennünket!" Gör. kath. ének a magyar temetéseken
Megható a szatmármegyei Nagypeleskéről még 1913-ban kivándorolt Demkó Antal levele, aki jobbára Csedregből elszármazott Molnár Györgyné, Molnár Mihály, B ú r j a Ferenc, Deák András, Német László és Kis Józsefné nevében ír. „Jött a szomszédba minden két hónapban egy római polyák pap. Egyháztagok lettünk, de egy szavát sem értettük, de azért elme'gyünk, a pár millt is megfizetjük. Bárha nem is értjük, tudjuk a mise alatt, a kötelességünket. Persze az ember ebben a helyzetben fogja fel. Régebben beszélhetett a tisztelendő úr, a mi eszünk másfelé kalandozott." Aztán a papnélküli szomorú temetésekroll szól, mert a nagy távolságok miatt papot nem hívhatnak. „A temetés úgyis gyászos — folytatja — semmi szó nélkül éppen félelem! Szerencsére a nagytiszteljetű Melles Emil fordította imakönyvben megtaláltam a gör. kath. szertartási énekeket. így aztán minden magyar temetésen ott kell lenni. Legalább hasznát veszem, amit Grebur László kántor úrtól mint segéd-énekes tanultam." — „Ha én meghalok — folytatja keserű humorral — tudom, német temet el, amiből egy szót sem fogok érteni, mert a németeknél ő végzi, a szomszédom, mert utódot nem ta-
1935. márc. 25.
lálok, én pedig már 56 éves gyok." Ilyen ott a halál.
va-
És milyen az élet?
De honfitársaink élete sem kellemes ott. A meleg, nyirkos levegő egészségüket ássa alá, a vallási intézményektől való elszigeteltség lelküket veszélyezteti. A földet, melyet művelni akarnak, lépésrőllépésre kell meghódítaniok. őserdőket irtanak, küzdenek a gyilkos éghajlattal, nálunk ismeretlen vadakkal, mérges kígyókkal, emberre és veteményre kártékony rovarokkal és a még mindig ellenséges bennszülöttekkel. Sokan szinte maguk ís elvadulnak, hiszen mindenről le kell mondaniok, ami az embert emberré teszi. A mi hittestvéreink azonban itt is kitűnnek hit- és erkölcsi fölényükkel. Nyisztor Zoltán dr. budapesti pap és szerkesztő, ki a híres jezsuita szónokot, Bangha Béla dr.-t mult évi délamerikai missziós ú t j á r a elkísérte, a Keleti Egyházi mult évi decemberi füzetében lelkesen í r j a le, mily egyszerű természetességgel járultak oda a szentgyónáshoz és áldozáshoz, mintha nem is esett volna közbe az a 8—10, sőt 20 év is azóta, hogy utolszor volt alkalmuk eleget tenni lelkük ápolásának. Egyetlenegy magyar templom
Sokkal jobb helyzetben a római katholikusok és reformátusok sincsenek, bár ők számosabban vannak s néhol egész köz-
ségeket alkotnak. Magyar községnevekkel is találkozunk ott: Árpádfalva, Szentistvánkirályfalva stb. Ennek dacára, egész Délamerikában egyetlenegy magyar templom van, a villa anastazioi római kath. templom, melyet most, január 20-án áldottak meg. „Ez a templom — írja róla a Délamerikai Magyar Hírlap — az összmagyarságé, tekintet nélkül arra, hogy milyen módon hódol az Istennek! A templom már előbb elkészült, de árvíz miatt mostanáig kellett várni a fölszentelésévell Brazília összes katholikus magyarjainak lelki gondozását három pap látja el: Horváth Anzelm bencés tanár, Bali Béla, szaléziánus és Szelecz Arnold. Körülbelül 40—50.000 lélek jutna egyre-egyre, ha hozzáférhetnének, de ha elgondoljuk, hogy az ország egész területe 8 és fél millió négyzetkilométer, akkolr elképzelhetjük, minő kis mértékben tudják híveiket ellátni. i Valóban áldás ezekre, ha Isten szavát, egyházunk dolgairól szóló értesítéseinket hozzájuk eljuttathatjuk. Három heti késéssel kapnak ugyan mindent, de itt igazán „jobb későn, mint soha". Nagy "szolgálatot tesz nekik mindenki, aki a Keletet fenntartani segít, de az is, aki délamerikai hozzátartozójának vagy ismerősének címét hozzánk eljuttatja, hogy mi viszont fölkereshessük ott a hazától távol, ahová a sors kiüldözte azokat is, kikhez a Kelet híre még el nem juthatott.
,,tn> a te&ti/éwmeí kezesem" Oroszországból már évek óta állandóan nyugtalanító hírek jönnek. Tervszerű harc folyik ott, ki akarják irtani a hitet, ki akarják törülni az Isten szent nevét az emberek lelkéből. A kereszt helyére kitűzték a vörös lobogót s esztelenül odakiáltják az egész világ elé: „Nincs Isten!" ó szerencsétlenek, kik1 nem veszik észre a fényben, a tűzben, a nap csodálatos ragyogásában, a f ű növésében, az egész természet csodálatos szépségében az Isten alkotó kezét! ó esztelenek, kik tagadják az Istent s nem tudják, hogy nemsokára — talán ma vagy holnap — számonkéri tetteiket az igazsáeos Bíró! „Én a testvéremet keresemez
a gondolat töltse el lelkedet, amikor boldogan érzed, hogy amíg te nyugodtan járhatsz templomba s imádhatod a jóságos Istent, addig ott túl a határokon keresztények, híttestvérek szomorú kálváriautat járnak, megrabolják őket t^mnlomaiktől, papjaiktól, vasárnapjuktól, vallásos könyveiktől. Ezt a gondolatot vésd szívedbe, amikor arra gondolsz, hogy amíg te gyermekedet nyugodt szívvel, Isten nevében küldheted az iskolába, addig Oroszországban millió és millió szegény, ¡szerencsétlen gyermek növekszik fel szüleitől elszakítva, anélkül hogy valamit is hallott volna Istentől. ,,Én a testvéremet keresem", ez a gondolat hasítson szívedbe, amikor az jut eszedbe, hogy amíg te
1935. márc. 25. halálos ágyadon is magadhoz hívhatod majd az Úr szolgáját, ki hpkülhetsz Istennel s a feszületet szorítva összekulcsolt kezedbe, nyugodtan zárhatod le szemeidet, addig oet túl a harmadik országhatáron megszámlálhatatlan embertestvér vigasztalás nélkül úgy pusztul el, mint az állat. „Én a testvéremet keresem", ez a gondolat legyen bevésve a mi
KELET szívünkbe, ez hassa át lelkünket, ez indítsa imáinkat a jóságos Isten trónja elé, amikor hálát adunk neki, hogy minket megmentett e szerencsétlen sorstól és amikor könyörgünk Hozzá, hogy törje meg a gonosz hatalmát s küldjön áldozatos, buzgó lelkeket, akik a sok szenvedésben kipróbált, eltévedt testvéreket ú j r a Istenhez, újra „Haza" vezessék. — i —r.
PM*e*t& éecdua Paraklisz Hideg szombat este van. Finom köd nehezedik a kis fehérre meszelt, kettős keresztes falusi házikókra. Piciny ablakaikból petróleum-lámpa beteg fénye szeretettel világít az útra, hogy a járókelőket biztassa egy másik s onnan egy harmadik, a falu legnagyobb házáig: a templomig, az Isten házáig. Megszólal csilingelve a kis harang: imádkozzon minden szív! Az ércnyelv szava bekopogtat a házikók ablakán, s mindenütt imára kulcsolódik a zsenge gyermeki és a kidolgozott kérges tenyér. Néhány pillanat és már minden családtag Istennel beszél. Halkul az ércnyelv a családdal együtt. Imádkozzunk . . . Imádkozzunk! . . . i Parakliszra siet a falu aprajanagyja. Kendős, bundás, szűrös alakok surrannak az esthomályban. Csizmák kopognak a rögeken. Fázós öregek, földfelé roska-
Szállj, szívemnek . . . Szállj szívemnek áhítata fennen; Szállj imádság az egekbe... fel! Tiszta-élet hite gyúlj fel bennem! Az igaz hit Istenhez e m e l . . . Földi gondok a porig aláznak; De felemel a hit, kegyelem... Ne engedd, hogy megtörjön a bánat Én Jézusom, te maradj velem! Bűnös lelkem mosd magad tisztára, Hisz' nem olyan nehéz a kereszt; ünbánat az üdvözülés ára! Boldog aki sír, könnyet ereszt. Szállj szívemnek áhítata fennen, Szállj imádság az egekbe... fel! Tiszta-élet hite gyúlj fel bennem! Az igaz hit Istenhez emel. Radványi Sándor.
dozók is csoszognak vállukon kegyetlen idő terhével, ők is az Istenházába vágynak, — oda ahol nincsenek útban — ahol szeretet s béke sugárzik feléjük. Gyorsan megtelik ájtatos hívekkel a kis templom hajója. < A hátsópadokban reszkető öregek húzódnak meg, ők itt is hátul vannak... Elől a fiatalok. A gyertyák szerény fénye világosságot vet a buzgó hívekre és a szent félhomályban várják a szent szertartás kezdetét. < Meg is kezdődött. A szent falak már visszhangozzák: „Siessünk buzgón az Istenszülőhöz, mi . mösök és lealázottak.'" Igen siessünk és bánatos szívünk el-, alélt telkünk újuljon meg a szent szózat hallatára. „Nem állunk el tőled óh Királynénk, mert minden veszélytől megőrzöd a te tisztelőidet." Ezt a hittelteljes szív megérti. Egekbe emelő szép énekek áhítata megvigasztalja és megerősíti a szent falak árnyékában menedéket keresők bánatos lelkét. A szent evangéliumot olvassa Istennek fölszentelt s z o l g á j a örömkönnyek közt hallgatja a hívek sokasága. Dicsőség néked, Uram! Zeng tovább a szent zsolozsma, a képállvány szentjei is segítenek a híveknek. Segítenek kieszközölni a kért kegyelmeket. Lelki erőt gyűjtve ismét egy küzdelmes hét terheinek elviseléséhez, mert felülről várjuk a vigaszt • a boldogabb jövendőt. „Minden jó adomány felülről jő!" Bízva az Atya, Fiú és védelmező Szentlélek istenünkben. Szálljon imánk szép csendesen! Imádkozzunk, imádkozzunk! Papp Arzén.
Testvérem, az Isten úgy lesz mindig veled, Hogyha családodnál otthont lel a „Kelet"
7 Jézus szíve Jézus szíve — kincs! Jobb szív nála — nincs. Megvéd minden bajtól, vésztől, . . . Oltalmaz a szenvedéstől... Jézus szíve — szeretet... — Mely a menyekbe vezet. Radványi Sándor.
Milyen legyen a nő? Egy angol író mondja: A nőnek három dologhoz kell hasonlónak lennie: Legyen olyan mint a csiga, amely mindig a házában van; de ne legyen teljesen olyan mint a csiga, aki mindenét, amije van, magán hordja. Legyen olyan mint a visszhang; akkor beszéljen, ha szólnak hozzá; de mégse legyen olyan mint a visszhang, hogy mindig övé legyen az utolsó szó. i Legyen olyan, mint a toronyóra, azaz pontos; de mégse legyen olyan mint a toronyóra, hogy az egész városban hallani lehessen a szavát. KathoJikus Asszonyok, Leányok! Nézzetek csak bensőtökbe egy kicsit! Nem vagytok-e olyanok, mint a cáiga, 'a visszhang vagy a toronyóra? Okuljatok a szellemes, találó hasonlatból. — Dámján —
A szentmise ériéke Szent Irén beszéli egy istenfélő szűzről, hogy ez folyton epedezett a vágytól: Istent a lehető legtökéletesebb módon dicsérni. — Volna csak ezer nyelvem, sóhajtott lángoló szeretettől áradozva, hogy valamenyivel Istent dicsőíthetném! Tudnék csak ú j egeket teremteni és azokat szeráfokkal benépesíteni, s volna nagyobb erőm több dicséretet zengeni, mint az égi szellemek összes karai, mily boldog volnék akkor! Amint egyszer szent sóvárgásai közben így ömledezett, égi szózatot hallott, mely ezt mondá: — Tudd meg leányom, hogy egyetlenegy szentmise több dicséretet nyújt nekem, mintha összes vágyaid szerint magasztalhatnál Légy jelen tehát gyakran a szentmisén és annak érdemeit nekem fölajánlva többet fogsz adni, mint amennyit óhajtani képes vagy í (N. A.)
8
1935. március 25.
K E L E T
S Z Í V G Á R D A Megjött Gyurka bácsi i s ! Szeretett Pajtik, én is tollat fogok, hogy írjak nektek nagy-nagy szeretettel, Budapestről, mint: a jó Sebestyén atya ír Máriapócsról. Mindenkinek szól írásom, aki a Keletet kezébe veszi, akár gárdista már, akár nem. Bejelentem, hogy a következő lapszámokban egy-egy igen szép történetet fogok elmondani. Aranyos kis meséket Jézusról, a Szűzanyáról és a szentekről. De azt akarom, hogy sokan olvassátok. Ma azonban még csak bemutatkozunk egymásnak. Én is imádkozom értetek, imádkozzatok értem ti is, hogy jó halász legyek. Mert az akarok lenni. A ti szíveteket akarom elhalászni a világtól az Úr Jézus számára. Hogy megszeressétek őt, mert ő is végtelenül szeret titeket. De minden kis gör. kath. gyermekhez akarok szólani a Kelet útján: terjesszétek hát a Keletet, hadd olvassa mindenki. Olvassátok csak el, amit a szerkesztő bácsi az 1. számban a gárdaparancs alatt írt! De jól! Elolvastátok már? Akkor hát induljon a munka, hadd lássam, ki tud több olvasót szerezni a Kelet-nek? Hát azt olvastátok-e, hogy Sebestyén atya a 2. számban mit írt arról a hű katonáról? Úgy-e ti is hű katonák lesztek? Soknak a nevét akarom látni közületek azoké között, akik a Kelet terjesztésében buzgóságukkal kitűnnek. Mert a szerkesztő bácsi azt is kinyomatja a lapba. Ez lesz az első nagy munka, amit el kell végeznetek A aiqsodikat íjiajil máskor mohája meg nektek Gyurka bácsi.
GÁRDAPARANCS április első felére Ha van valaki ismerőseitek között, aki régen nem gyónt, beszéljétek rá, hogy minél előbb végezze el húsvéti gyónását.
Nanny sokat imádkozott a zsidő leánykáért és beszélt neki az Üdvözítőről, ki értünk szenvedett és meghalt. Egyszer megmutatta neki a keresztet. A gyermek részvéttel szemlélte az üdvözítő sebét kezén, lábán, meg a töviskoszorút, azután sírásba tört. Nanny nyakába borult és megígérte, hogy jó és engedelmes lesz és ezután az Üdvözítő Jézust mindjobban szeretni fogja. i Egy alkalommal Margitka az égre mutatva azt kérdezte: — Ott lakik az Isten a jó angyalaival? — És szíve vágyódással telt el. — Nanny én szeretnék a keresztrefeszített Jézusoddal aludni. Azelőtt babát adtak mellém éjszakára, de az többé nem kell. Add nekem a keresztet! Nanny teljesítette az ártatlan ki- ánt/iű-ot ós Margitka a kftreszj^ lel aludt. Az apa eddig nem sokat törődött gyermeke nevelésével. Még olyan kicsike! — gondolta ma4 - Révleányvár. A révleányvári szívgában. És nem sejtette minő valejárdisták szüleikkel együtt február lásos értekezések folytak gyerme24-én hódoltak a görög katholikus make és Nanny közt. Azért 1 nagyon gyarság debr,eceni vértanúi emlékének. meglepődött és felháborodott, A hívek pannicliidát, a gyermekek küamint reggel meglátta, hogy lön éneket énekeltek. Tanítójuk beszédMargitja keresztet a szívéhez szoben méltatta vértanúink emlékét s isrítva aludt. Kiragadta kezéből és mertette a gör. kath. magyarság küzoly erővel vágta a falhoz, hogy az delmeit, a kis gárdisták pedig sok szép darabokra tört. Előhívta Nannyt verset szavaltak a kiválóan sikerült és amikor megtudta, hogy ő adünnepélyen. ta a keresztet neki, tüstént elkergette. összetöri kereszt Margitot mindez sokáig bánEgy délafrikai faluban gazdag totta. Mikor atyja eltávozott öszzsidó kereskedő lakott. szegyüjtötte a darabokat, mint a Felesége kórházban halt meg drága kép széttöredezett darabDél-Afrikában, hátrahagyván hatkáit és gondosan elrejtette. Kiéves leánygyermekét. Ez a kedves ment és elásta a kertben virágai és élénk, de gyengeszervezetű között, melyeket atyja utazásaiból leányka képezte most szeretetének hozott magával. i egyetlen tárgyát. Ápolására egy Attól kezdve nem kellett babája, négerleányt fogadott fel, és csaknem kellett neki semmi játék; hamar meggyőződött, hogy Nanny órákig ült a kertben és kérte az a katholikus « négerleány igazi Üdvözítőt, hogy fordítsa magához anyai szeretettel vette körül gyeratyja szívét. Mikor látta, hogy mekét. atyja érzülete nem változik, azért
könyörgött Jézushoz, iogy vigye őt fel magához a mennyországba. A nagylelkű kérés tetszett az Istennek és meghallgatta. A kis Margitka napról napra fogyott, szervezete gyengült, a kertbe nem tudott már kimenni. Ekkor kivitette magát és így szólt atyjához: — Ugy-e, papa, ha meghalok a szép virágok közé fogsz eltemetni? i A kétségbeesett atya könnyezve igérte meg neki. Margitkát az angyalok nemsokára elvitték. Atyja a kijelölt sírhelyet megasatta, és nagy meglepetésére — a keresztdarabok felszínre kerültek. Most értette meg Margitkáját, hogy az miért szeretett oly nagyon itt tartózkodni és miért kívánta magát ide eltemetni. Csodálkozott gyermeke bátorságán és megparancsolta, hogy a keresztdarabokat is ' tegyék gyermeke sírjába. Ezentúl naponkint kiment a leánykája sírjához. Gondolataiban szakadatlanul vele foglalkozott s ennek kapcsán a kereszttel. Kitörölhetetlen vágy hajtotta az Üdvözítő megismerésére. A közelben missziósház > volt, amelynek főnökét jól ismerte. Felkereste és elbeszélte szomorú történetét a yaí^-iiek;. egyben oktatást kért A
páter evangéliumot adott neki és P. Teodor könyvét a „Megtérő zsidókról." A kereskedő jóakaratú tanítványnak bizonyult és a keresztségben nemsokára újjászületett. i Gyermeke s í r j á r a egy nagy keresztet emelt ezzel a felírással: „Gondolataim megtalálták Jézust, mert gyermekemmel volt Jézus. Az összetört kereszt megtörte szívemet." i Metz István. Felelős szerkesztő és kiadó: KOZMA JÁNOS
Templomfestés, oltárkép,
sírlepel*
és zászlóképek
Petrásovszky Emmánuel akadémiai festőnél
Sátoraljaújhely Molnár Istvén utca 7. sz.
Ludvig István könyvnyomdája Miskolc, Rákóczi-utca 18. — Telefon : 8—82.
