A kutatás témája: a firenzei Accademia delle Belle Arti és a Palazzo Pitti gyűjteményének magyar vonatkozásai, Firenze művészet-és kultúrtörténetének 20. századi magyar vonatkozásai Időtartam: 2014. április 30-július 10. Az ösztöndíjas neve: Balázs Katalin Benigna Célok és eredmények Az ösztöndíj két hónapos időszakát megelőzően a több éve előkészítés alatt álló, ez év májusjúniusában a római Magyar Akadémián megvalósult Hajnal János-Giovanni Hajnal római műtermében c. kiállítás (ebből az alkalomból az elmúlt egy év alatt a megvalósulásig eljutott katalógus is megjelent) rendezését végeztem Rómában az akadémia állandó kurátorával közösen. A Hajnal János életművével való beható foglalkozás is az újkori olasz-magyar kapcsolatok iránti érdeklődésemet tükrözi, és a firenzei két hónapos kutatásra igényelt ösztöndíj is ezek további feltárását segítette. Jelentős és nagyrészt felfedezetlen és feldolgozatlan forrásnak tartottam a firenzei Képzőművészeti Akadémia levéltárát az egykori ott megfordult magyar alkotók adatainak összegyűjtése szempontjából. Jóval feldolgozottabb, de összesített jegyzékkel még nem rendelkezik a Palazzo Pitti gyűjteményében őrzött magyar, illetve magyar származású alkotók műveinek sora, ennek kiegészítését is segítette a firenzei tartózkodás. Korábbi tanulmányaim során nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a firenzei közgyűjtemények feldolgozatlan magyar vonatkozásokat rejtenek, és ezek feltárása elsődleges a magyar kultúrtörténet számára: közülük mélyebben két gyűjteménnyel foglalkoztam. Tolnay Károly művészettörténész és a firenzei Casa Buonarroti egykori igazgatója három részre szakadt könyvtárát feldolgozó katalógus a művészettörténész életművének részletei mellett a nyugati magyar emigráns értelmiség történetéhez ad hozzá értékes adatokat, míg a firenzei egyetemen őrzött Roberto Papini-hagyaték a két háború közti magyar művészet olaszországi
visszhangjáról
és
az
olasz-magyar
kultúrdiplomácia
művészet-,
műemlékvédelem- , politika-, és sajtótörténeti vonatkozásairól őriz eddig feldolgozatlan információkat. Ezen kutatások ugyan szerteágazóak, de mind a 20. századi magyar-olasz kapcsolatok egyes szegmenseivel foglalkoznak, és nagyrészt alapkutatások, amelyek eredményeit megjelentetni szándékozom. A munkát megnehezítette, hogy egyes intézmények, kutatási helyszínek a hétnek csupán egyes napjain, és gyakran csupán néhány óráig tartanak nyitva, és/vagy kisszámú kutatót tudnak egyszerre fogadni, ezért hetekkel korábban kell időpontot egyeztetni velük. A kutatási engedélyek beszerzése gyakran bonyolult utánajárást és hosszú időt vesz igénybe.
Kutatási helyszínek Képzőművészeti Akadémia archívuma (Accademia delle Belle Arti, Archivio) Az itt folytatott kutatás eredményeképp az Akadémián a 19. század utolsó éveitől a második világháború kezdetéig beiratkozott magyar diákok névsorát állítottam össze, az aktrajzolókurzusra beiratkozott és az Akadémia rendes képzésében részesülő hallgatók, valamint az Akadémiához tartozó művészeti középiskola diákjainak adatait összefoglaló jegyzőkönyvek illetve vizsgalapok alapján. Tanulmányoztam az Akadémia oktatói karának összetételét és az Akadémia történetét is az Akadémia évkönyvei alapján (utóbbiakról módomban állt digitális felvételeket készíteni). A hasznos információk megszerzésében a levéltáros, Maurizio Carnasciali segített. Így jutott tudomásomra, hogy a hallgatók egykori művei nem őrződtek meg. A levéltár hetente csak néhány órát tart nyitva, ezért volt csupán az alapkutatás elvégzésére módom. A hallgatók névsorát tartalmazó táblázatot csatolom, ezt publikáció formájában megjelentetni szándékozom. Palazzo Pitti, Modern művészeti Galéria (Galleria d’Arte Moderna) A Palazzo Pitti modern művészeti gyűjteményében Markó Károly és fiai alkotásai iránt nyilvánult meg a legnagyobb érdeklődés, illetve korábban Fehér Ildikó kutatásai dolgozták fel a magyar alkotók gyűjteménybeli jelenlétét. A katalógus összeállításában Simonella Condemi segített. A gyűjteményi dokumentáció áttekintésével az egyes művek provenienciájára figyelmet fordítva készítettem el a részletes műtárgylistát, amelyet csatolok. További másodlagos kutatási helyszínek Firenzei egyetem, Bölcsészkar (Università degli Studi di Firenze, Facoltà di Lettere) Tolnay Károly 1981-ben Franciaországba került könyvtárának visszavásárlásával az egykori könyvtárat három részre osztották. A Michelangelo-szakkönyvtár a Casa Buonarroti tulajdonába és könyvtárába került, míg a magyar nyelvű könyvek a Bölcsészkar központi könyvtárában vannak, a művészettörténeti kiadványok pedig a Művészettörténeti könyvtárba kerültek. A könyvtárban végzett kutatások során Giovanna Grifoni és Carla Milloschi segített. Bölcsészkar könyvtára (Università degli Studi di Firenze, Facoltà di Lettere, Biblioteca) Tolnay könyvtárával korábban egy, az egyetemen tanuló magyar hallgató foglalkozott, a teljes könyvanyagnak azonban még nem volt katalógusa. (Beatrice Töttössy és kutatócsoportja segítségét ezúton is köszönöm.) A katalógus kiteljesítése mellett feljegyeztem az összes dedikációt és a könyvekhez csatolt dokumentumokat. A firenzei egyetem munkatársai
jelenleg a könyvtár on-line katalógusán dolgoznak, amihez ilyen módon sikerült hozzájárulnom. A katalógust csatolom. Ez az alapkutatás a nyugati magyar emigráns irodalommal és kulturális élettel foglalkozó kutatásokat segíti. Művészettörténeti könyvtár (Università degli Studi di Firenze, Biblioteca di Storia dell’arte) Tolnay művészettörténeti vonatkozású könyvgyűjteménye a tudós szakszövegeinek forrásait tárja fel, de figyelemreméltó különnyomat-, kézirat- és levélanyag is kapcsolódik a könyvekhez. A könyvek katalógusát a könyvtár munkatársai elkészítették, de ezekre a részletekre nem tértek ki a jegyzékben, pedig a korábbi hazai és olaszországi levéltári kutatásokat értékes adatokkal egészítik ki: legértékesebb ezek közt Ferenczy Noémi ismeretlen levele (1928. február 8., digitális fotó-csatolva), illetve a Tolnay és Otto Benesch szakmai kapcsolatát részletező dokumentumok. A könyvtárban töltött hozzávetőlegesen egy hét alatt minden dokumentumot és könyvdedikációt sikerült feljegyeznem illetve lefényképeznem. Megjegyzés: Tudomásomra jutott, hogy a Fülep Lajos olaszországi munkásságában meghatározó Biblioteca Filosoficának az egyetemen leadott anyaga mind a mai napig nincs teljesen feldolgozva, egy 1911-ben kiadott katalógus kivételével nem áll rendelkezésre összefoglaló jellegű kiadvány a könyvtár gyűjteményéről. A firenzei egyetem magyar tanszékének egykori vezetője, Pálinkás László hagyatéka is az egyetemre került. Az anyag katalogizálva van, módom volt áttekinteni a cédulaanyagát. A nyugati emigráns irodalom és politikatörténet kutatói számára áttekintésre érdemes forrást jelenthet. Firenzei egyetem, Építészkar levéltára (Facoltà d’Architettura, Università degli Studi di Firenze, Archivio) A művészettörténész, építészettörténész, külügyi szakember és újságíró Roberto Papini a firenzei egyetemen tanított (a perugiai egyetem mellett) és a Galleria Comunale di Prato, a Pinacoteca di Brera és a Galleria nazionale d’arte moderna egykori igazgatója volt. Szoros emberi és szakmai kapcsolatot ápolt Bernard Berensonnal (lásd a Villa I Tattiban őrzött leveleket ill. katalogizált gyűjteményt: http://oasis.lib.harvard.edu/oasis/deliver/~ber00009). Felesége a Római iskolához közel álló magyar szobrásznő és tanár, Kuzmik Lívia (a Villa I Tattiban három műve található). Az olaszországi magyar diaszpórához ezért szoros kapcsolatok fűzték (igazoltan például a fotográfus Ghitta Carellhez, akiről tudjuk, hogy a Vedres-család közeli barátja is volt. Sajnos a Ghitta Carell hagyatékát gondozó milánói 3M
alapítványtól nem kaptam választ a művésznő hagyatékában őrzött, a témához kapcsolódó lehetséges felvételekről). Papini kéziratanyagát, leveleit, megjelent cikkeit felesége hagyta az egyetemre, amely a levéltárosokkal folytatott megbeszélések szerint a ritkán forgatott fondok közé tartozik. Az anyag áttekintésével a két háború közti magyar művészet olaszországi visszhangjáról és az olasz-magyar kultúrdiplomácia művészet-, műemlékvédelem-, politikaés sajtótörténeti vonatkozásairól fontos adalékokhoz juthatunk. Papini többször publikált magyar művészeti témákban, rendszeresen járt Magyarországra. A hagyaték mérete nem tette lehetővé, hogy a teljes dokumentumanyagot áttekintsem. Nem segítette a folyamatot az sem, hogy az egyetemi levéltár gyakori zárva tartása és limitált kutatóhelyei miatt gyakran két hetet is várnom kellett egy-egy bejutási és kutatási lehetőségre. Az eddig feldolgozott dokumentumok listáját csatolom, azzal a meggyőződéssel, hogy ez a hagyaték kiemelt érdeklődésre tarthat számot elsősorban a két háború közti olasz-magyar kapcsolatokkal foglalkozó történészek körében. A munkában sok segítséget kaptam Gianna Frosali levéltárostól. Villa I Tatti levéltára (Villa I Tatti, Archivio) Stein Aurél Bernard Berenson keleti művészeti gyűjteményének egyik tagjáról írt tanulmányának körülményeivel kapcsolatban átírtam a Berenson-levelezésben őrzött Stein Aurél-leveleket. A Szépművészeti Múzeum egykori vezetője, Térey Gábor Berensonnal váltott levelei is itt találhatóak (Térey Gáborról és Berensonhoz fűződő kapcsolatáról ld. Radványi Orsolya: Radványi Orsolya: Térey Gábor (1864–1927) – Egy konzervatív újító a Szépművészeti Múzeumban, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2006). A levelek hozzájárulnak a Berenson-házaspár magyarországi látogatásainak sikeres rekonstrukciójához (tovább gazdagítja ezt a gyűjteményben őrzött két Tormay Cécile-levél is, amelyeket szintén átírtam). Kelemen Pál prekolumbián és a gyarmati Latin-Amerika művészetével foglalkozó művészettörténész levelei is megtalálhatóak a gyűjteményben. A levelekhez való hozzáférést Ilaria Della Monica segítette. Az átírt és lefordított levelek listáját csatoltam. Műtárgykiviteli iroda (Ufficio d’Esportazione, Palazzo Pitti) A műtárgykiviteli iroda hatalmas iratanyagába csupán rövid betekintést nyertem, mivel a rövid nyitvatartási idő és az engedélyek begyűjtése nem tett lehetővé többet. Magyarországi műgyűjtemények és műtárgyak provenienciája szempontjából releváns lenne a levéltár anyagának alapos kikutatása. A kutatáshoz Angelo Tartuferi engedélye szükséges. Az 1880-
1883-as évek kiviteli engedélyeinek átnézése is szolgáltatott magyar gyűjteménytörténethez kapcsolódó adatot, csatolom. Művészettörténeti Intézet, Max-Planck-Institut archívuma (Kunsthistorisches Institut Florenz, Archivio) Az archívumban őrzött vendégkönyvek többek közt Tolnay Károly firenzei tartózkodásainak időpontjait segítenek meghatározni, de a jelentős művészettörténeti intézmény közösségiszakmai életéről is őriznek részleteket, beleértve a magyar tudósok (Tolnay mellett Péter András, Lányi Jenő, Vayer Lajos) itteni tevékenységét is. Ezt szintén a területtel foglalkozó kutatók további figyelmébe ajánlom. Megjegyzések Base progetti per l’arte A közelmúlt firenzei művészeti életében fontos helyet betöltő Base (és elődje, a Zona) tevékenységének az ez év júniusában megnyílt firenzei XX. századi Művészeti Múzeum anyagában is önálló szekcióhoz jutott. A kiállítóhely és kiadó tevékenységével kiadványok és a helyszínt üzemeltető alkotókkal folytatott beszélgetések útján ismerkedtem meg, és publikációt készülök összeállítani a firenzei helyszínen lezajlott, kelet- és közép-európai művészek tevékenységével összefüggő eseményekről. Vedres Márk firenzei alkotómunkájáról korábban megjelent írásom (Vedres Márk Firenzében, Artmagazin, 2012/6) kiegészítésére is módom nyílt néhány művészeti folyóirat, illetve helytörténettel foglalkozó szakemberekkel készített interjúk segítségével. A firenzei British Institute (Brit Intézet) és a Biblioteca Nazionale gyűjteményeiben a Firenzében élő külföldiek kulturális életéről és mindenekelőtt kiállításairól forrásként használhatóak a firenzei és olaszországi angol nyelvű sajtótermékek (Italian Gazette, Florence Herald). A szöveg jelenleg szerkesztés alatt áll egy toszkán folyóiratban való megjelenésre várva. A szöveget csatolom.
