18. SZÁZADI OSZTRÁK MESTEREK MŰVEI MAGYARORSZÁGON GARAS KLÁRA
A 18. századi osztrák festők magyarországi munkásságát a művészettörténetfrás bőven méltatja. Az általános elemzé seken túl a korszak kiemelkedő mesterei, Paul Tróger, Josef Ignaz Mildorfer, Franz Sigrist, Franz Anton Maul bertsch, Franz Anton és Franz Xaver Karl Palko, Johann Lucas Kracker s hazai műveik a kutatás előterébe kerül tek. Az összefoglaló, monografikus vagy topográfiai fel dolgozások ellenére azonban továbbra is számos kérdés feltáratlan maradt, sok a lappangó, meghatározatlan alko tás, számos fontos ausztriai mester magyarországi osuvre-jét csak hiányosan ismerjük. Ezekből az adósságokból kívá nunk itt valamit törleszteni, bemutatva néhány ezideig in kább csak vázlatosan érintett festőt, Johann Georg Dominik Grasmairt, Josef Hauzingert, Michelangelo Unterbergert stb., közzétéve néhány közelebbről meghatározható mű vet. A források tanúsága szerint a 18. század első felében a művészi megrendelésekkel, egyháziakkal és világiakkal, fres kóval és oltárképpel stb. egyaránt külföldre fordultak. A hely és mester megválasztása szempontjából a megbízó adott kapcsolatai, az egyházi, családi, személyi összeköttetések, a vállalkozást vezető építészek, dekoratőrök igényei ját szottak döntő szerepet. Szívesen alkalmazták ismételten is a már bevált mestereket, egy-egy szerzetesrend, egyházfő akár egymástól távoleső vidékeken is előszeretettel ugyan azt a festőt foglalkoztatta. Nem ritkán egyszerre több mes terrel vették fel a kapcsolatot, pályázatszerű eljárással töb büket kérve fel ajánlattevésre, vázlat készítésére. Gyakran az egész feladatot, a mennyezet- és falképfestést, az oltár képeket ugyanarra a művészre bízták, s a mestert és mű helyét hosszabb időn át folyamatosan foglalkoztatták. Amennyi re az a forrásokból kitűnik - az emlékek jelentős része az idők során eltűnt - , a legtöbb megrendeléssel Bécsbe fordul tak, a dokumentumok ilyenkor a képek kapcsán „Viennae pictae", „Pictor Viennensis", „Apelles Viennensis" megje lölést használnak legtöbbször, közelebbi mestermegnevezés a különböző rendi naplókban, elszámolásokban, leírásokban csak ritkán szerepel. Találunk természetesen példát, különö sen a határterületeken, a szomszéd vidékek mestereinek igénybevételére, Nyugatmagyarországon pl. a stájerországi, grazi festők meghívására, de találkozunk, ha ritkábban is, St. Pölten-i, salzburgi, innsbrucki kapcsolatokkal is. 1986-ban Münchenben a Böhler cég „Kunstwerke des deutschen Barock und Rokoko" kiállításán egy „Szent Ka 1
talin eljegyzéséit ábrázoló, különös finomságú vázlat tűnt fel, „osztrák 1750 körül" megjelöléssel. Az azonos kom pozíció, egyező karéjos kivágás alapján a képben a Selmec bányái (Banska Stiavnica, ÖSR) Szent Katalin-templom főol tárképének vázlatát, a tiroli Johann Georg tominik Grasma ir hiteles alkotását ismerhetjük fel. A vázlat és a kivitele zett oltárkép között csupán kisebb eltérések mutatkoznak, pl. az előtérben balra szereplő két angyalkánál, a kis J é z u s lábtartásánál, a magasban lebegő kis angyaloknál. A Szent Katalinnak szentelt Selmecbányái plébániatemplom főoltára az egykorú feljegyzések szerint 1727-ben készült. A megrendelés feltehetően a helybéli jezsuiták kezdeménye zéséhez kapcsolódik. A Máriának szentelt középkori domi nikánus, majd jezsuita templom mellékoltárképei, „Xaveri Szent Ferenc prédikációja" és „Loyolai Szent Ignác csoda tétele", J. G. D. Grasmair jelzett művei. A jezsuiták His tória Domusa szerint az oltárképeket bizonyos Oeniponti, azaz innsbrucki mester készítette 1727 után. A dél-tiroli születésű Johann Georg Dominik Grasmair sokéves itáliai tanulmányút után 1724-ben az Innsbruck melletti Wiltenben telepedett le és dolgozott az innsbrucki és trienti je zsuitáknak is. Bizonyára az ő ajánlásukra léptek vele kap csolatba a Selmecbányái rendtársak. A S e l m e c b á n y á i Grasmair-képek teljes stílusbeli összhangban állnak a festő is mert, hiteles alkotásaival. A „Szent Katalin eljegyzése"-oltárkép kompozíciójával, típusaival, azonos részletmegoldá saival közeli rokonságot mutat pl. a brixeni „Angyali üd vözlet "-oltárképpel (1725-26), a „Mária Szent Norbertter-képpel (Innsbruck, Museum Ferdinandeum, 1729), a schwazi „Mária szentekker-oltárképpel (1731) stb. Közös az itáliai, főként római mintaképekre visszanyúló szerkezeti felépítés a szorosan az előtérben harmonikusan elrendezett alakokkal, a függönnyel, tájképpel lezárt háttérrel, azono sak a kerekded, sima formák, a meleg színezés stb. A harangöntő családból 1691-ben Brixenben született Johann Georg Dominik Grasmair Cavalesében Giuseppe Albertinél - Paul Tróger és Michaelangelo Unterberger mesterénél - , majd Velencében Gregorio Lazzarininél és Rómában Benedetto Lutinál, az Accademia S. Lucán ta nult. Hazájába, Tirolba visszatérve főként mint oltárké pek festője szerzett hírnevet, de fennmaradt néhány port réja, s a kortársak által nagyra értékelt tájképe is (Inns bruck, Ferdinandeum). Egy igen ritka mitologikus témájú alkotásával, a „Cephalus Procrist siratja" ábrázolással bu2
4
5
6
dapesti magángyűjteményben találkozunk. A kép hátolda lán, mint Grasmair számos festményén, a szerzőséget hitele sítő egykorú - sajátkezű - felirat szerepel: „Inv. et pinxit J. G. D. Grasmair 1742". A festmény a Szent György-céh budapesti árverésén szerepelt 1911-ben - mint „Nessus és Dejanira", párdarabjával a „Venus és Adonis" ábrázolással Mindkét kép azt megelőzően (1909, 1911) a bécsi Wawra cégnél került ár verésre? A „Venus és Adonis"-kép jelenleg lappang, a buda pesti festmény a szereplők, a megriadt ifjú a tegezzel, a nyíl vesszővel megölt leány és a síró Amor alapján egyértelműen az Ovidius Metamorphoseséból ismert Cephalus és Procris történettel áll összefüggésben. Olaszos alakjaival, gazdag, han gulatos tájképi hátterével a budapesti kép Grasmair legvon zóbb alkotásai közé sorolható. E hiteles magyarországi Grasmair-festmények mellett még két, feltételesen neki tulajdonítható képről kell emlí tést tennünk. A Magyar Nemzeti Galériában bemutatott „Krisztus és a szamáriai nő a kútnál", illetve „Krisztust a pusztában megvendégelik az angyalok" ábrázolása minde nekelőtt Grasmair érett műveivel mutat rokonságot. Külö nösen szembetűnő a hasonlóság pl. az arcok, kezek, fejek stb. megformálásában - ld. pl. a szamaritánus nő profilját és Erzsébet fejét az innsbrucki Hofburg „Mária látogatá sa" képén stb. A Grasmairhoz legalábbis közel álló buda pesti képek a hagyomány szerint az egri szerviták kolosto rából származnak. Aátámasztja ezt a feltevést az a tény, hogy a szerviták egri ebédlőjében ma is látható lunettafestmény, melyet 1779-ben Johann Lucas Kracker festett, ugyanezt a két jelenetet ábrázolja, részben hasonló elren dezésben. A bécsi akadémiai festő Josef Hauzinger (1728-1786) magyarországi tevékenységének puszta adatai régtől isme retesek a szakirodalomban. Műveit azonban alig ismerjük, s jóllehet a 18. század második felének sokat foglalkozta tott festője, az udvari körök kitüntetett mestere volt, œuvre-jének eddig kevés figyelmet szenteltek. Pályafutását, munkásságát a még életében megjelent részletes beszámolók alapján pontosan nyomon tudjuk követni. 1741-től a bé csi akadémián tanult, majd Paul H o g e r segédeként a brixeni székesegyház (1749) és a salzburgi Szent Sebestyén templom freskóin kezdett dolgozni. A brixeni plébániatemp lom (1757), a bécsi Maria Hilf-i templom (1759/60), illetve a dreieicheni templom mennyezetképei (1760) már önálló - bár Tróger elgondolásait és tanítását követő - alkotások. 1761-ben udvari kamarai festővé nevezik ki, s ezt követő en a császári ház megbízásából számos freskót és oltárké pet fest Magyarországon. A művek jelentős része azon ban az idők során elpusztult vagy elveszett. Az átépítések nek áldozatul esett a pozsonyi várkápolna 1763-ban ké szült freskódísze - még témája sem ismeretes - és az egy kori nagyszombati (Trnava) egyetem nagytermének mennye zetképe a „Négy fakultás" ábrázolásával (1771). „Aus dieser Arbeit erkennet man Hrn Hauzingers Genie im Fresko malen" - méltatja ez utóbbit az 1771-ben megjelent A lergnädigst Privilegierte Anzeigen. Ez a körülmény, s az a tény, hogy kivitelezésében Hauzinger két kiváló segédje, Josef Winterhalter és Johann Michael Tribus is közremű ködött, arra mutat, hogy nagyszabású és jelentős alkotás 8
9
10
lehetett. Sorsáról az egyetem Budára történt átköltözteté sét követően (1771) nincs tudomásunk. Pusztulásra ítéltettek sajnos Hauzinger budai freskói is. A királyi vár Szent Zsigmond-kápolnájának freskódísze Mária Terézia megbízásából 1768-ban, a kis Szent István (Szent Jobb)-kápolna mennyezetképe 1778-ban készült. Ez utóbbit a 19. század végi átalakításkor a kápolnával elbontották, a háborús események során 1944/45-ben sú lyosan megsérült Szent Zsigmond, azaz udvari kápolna freskói 1961-ben. kerültek lebontásra. A régi leírásokból s részben a fennmaradt gyenge fotókból legalább témáju kat, elrendezésüket ismerjük: a három mennyezetképen Mária mennybevitele, a kilenc angyali kar s egy ószövetsé gi jelenet, a csegelyeken a négy evangélista, négy egyház atya és négy próféta alakja szerepel. A Szent Zsigmond-kápolna főoltárára Hauzinger a do kumentumok tanúsága szerint 1766-ban „Krisztus a ke reszten Máriával, Magdolnával és Ev. Szent Jánossal" ké pét festette. Jóllehet a nagyméretű festmény szerzőjeként a források egyértelműen Hauzingert jelölik meg, s az ol tárkép a régi fénykép alapján biztosan azonosítható, a je lenleg a visegrádi plébánia-templomban elhelyezett mű a szakirodalomban rendszeresen tévesen, mint Vinzenz Fi scher alkotása szerepel. A helytelen meghatározás bizo nyára onnan származik, hogy a kápolnába Vinzenz Fi scher és Johann Karl Auerbach is készítettek oltárképe ket. A sötét tónusú, erőteljesen modellált festmény Paul Tróger műveire emlékeztető plasztikus formáival, alakjai val azonban határozottan különbözik Vinzenz Fischer is mert alkotásaitól, hűvös előadásmódjától. Szoros egyezést mutat viszont avval a „Krisztus a kereszten" ábrázolással, amelyet Hauzinger az Alergnädigst Privilegierte Anzeigen már idézett beszámolója (1771) szerint 1756-ban a pre montreiek alsó-ausztriai gerasi templomába festett. A hi telesítő adatok ellenére azonban a topográfiai szakiro dalomban ez a mű is téves meghatározással, mint 1750 kö rüli morva alkotás szerepel. A budai, azaz visegrádi és gerasi „Krisztus a kereszten"oltárképekhez lehetett hasonló a témának az a további változata is, amelyet Hauzinger 1765-ben a császári kez deményezésre épült pesti invalidus-palota kápolnájának főoltárára festett. A kápolna felszámolásakor, 1784-ben el árverezett nagyméretű főoltárképnek (21 x 10,8 láb, azaz kb. 630 x 320 cm), amely a megfeszített Krisztust, Máriát, Magdolnát és Szent Jánost ábrázolta, valamint az ugyan csak Hauzinger által festett két mellékoltárképnek „Szent Anna", illetve „Joannes de Deo Krisztus lábát mos sa" ábrázolással - nyoma veszett. Elveszett - talán lap pang - az a három oltárkép is, amelyet Hauzinger az 1763ban a földrengéskor súlyosan megrongálódott komáromi jezsuita templomba készített (1771 előtt). A Maulbertsch freskóiról híres templom főoltárára az 1771. évi beszámoló szerint a „Szentháromság Loyolai Szent Ignáccal és Xav. Szent Ferenccel" képe, a mellékoltárokra „Szent Teréz", il letve „Solanói Szent Ferenc" ábrázolása került. 1
1
1
14
15
Hauzinger magyarországi munkásságának fontos és fennmaradt, de eddig keveset méltatott emléke a szegedi alsóvárosi templom három oltárképe: „Paduai Szent Antal
a kis Jézussal", „Assisi Szent Ferenc halála", „Nep. Szent János vértanúsága". Az 1784-ben közzétett életrajz és a helyi feljegyzések szerint 1774-ben Bécsben készültek. Hauzinger ezúttal is, mint műveinél oly sokszor, mesteré hez, Tfogerhez igazodik, a gyermek Jézust imádó Szent Antal a festményen pontosan ugyanúgy szerepel, mint Tróger azonos tárgyú, 1743-ban készült oltárképén a cisz terciták zwettli templomában, s a haldokló Szent Ferenc az angyallal ábrázolás is Tróger elgondolásához, a bécsi Albert ina egy Troger-rajzához kapcsolódik. Hauzinger tói különben eddig egyetlen olaj- vagy rajzvázlatot sem sike rült azonosítani. Nem ismerjük azt a dokumentumokban említett vázlatát sem, amelyet a szegedi oltárképekkel egyidőben, 1774-ben készített a székesfehérvári székesegyház tervezett főoltárára. A „Szent István felajánlja a koronát Máriának" jelenetét ábrázoló vázlatot, az ugyancsak bécsi akadémiai és udvari festő Vinzenz Fischer vázlatával együtt az oltár tervezője, Franz Anton Hillebrandt kamarai építész juttatta el Székesfehérvárra, s a megbízást a kivitelezésre a drágább ajánlat szerzője, V. Fischer kapta. A kor festői gyakorlatának megfelelően minden bizonnyal Hauzinger is számos vázlatot készített a munkák előkészítése során, s ezek az olajfestésű vagy rajz modellók aligha semmisülhet tek meg maradéktalanul. Inkább azt kell feltételeznünk, hogy jó néhány közülük még lappang, s elképzelhetően más festő, elsősorban Paul Tróger neve alatt szerepel. Eb ben az összefüggésben említhetjük az eddig Tróger műve ként idézett, de a régi leltárakban - s részben az újabb irodalomban is - Hauzingerrel kapcsolatba hozott bécsi tollrajzot: „A 24 vén imádja az urat" (Abertina). A kép formátum, az elrendezés, de az előadásmód is cáfolja azt az elgondolást, amely szerint a rajz Tróger azonos tárgyú seitenstetteni mennyezetképének lenne a vázlata. Né hány egyező motívum mellett szembetűnő a Tróger stílu sától eltérő lágyabb, festőibb kidolgozás. A seitenstetteni mennyezetkép hatását tükröző, a trogeri mintaképekhez és típusokhoz igazodó rajz valóban a Tróger legjelesebb bécsi tanítványaként méltatott Hauzinger alkotása lehet. Alighanem vele hozhatjuk kapcsolatba a Szépművészeti Múzeum egy eddig ugyancsak Trogernek tulajdonított raj zát is a zenélő angyalok karának vázlatával. A korábbi el képzelés, miszerint a rajz Tróger győri kórusfreskójának a vázlata, a teljesen eltérő kompozíció miatt nem tartható fenn: szerepel Dávid király s hiányzik Szent Cecília stb., de a fentebbi példához hasonlóan Trogerétől eltérő a lap ol dott, festői előadásmódja is, különösen a halvány menynyezetkivágást mutató baloldali részen s a hátoldal vázla tos figurarajzain. A Trogernek tulajdonított hatalmas rajzanyagból s a Trogerhez kapcsolható műhely- és okta tási rajzok tömegéből feltehetően nehéz meghatározni azokat a lapokat, amelyek közelebbről egy-egy Troger-követő, pl. Hauzinger oeuvre-jébe sorolhatók. Különösen a nürnbergi Germanisches Nationalmuseum gyűjteménykö tete, az ún, Troger-KIebeband nyújt számos nyitott prob lémát. Itt esetleges magyar vonatkozása miatt csupán egyet len rajzot említünk: a Megváltó jelenése előtt az elkárho zó t ta kért könyörgő Mária a kötet egy lapján pontosan ugyanúgy szerepel, mint a felhőkön lebegő Mária (fordí 16
17
18
19
tott nézetben) a nagyszombati (Trnava) Szent Imre-szemi nárium kápolnájának kupolaképén. A feltételesen Josef Win ter halt érnek és Johann Ignaz Cimbalnak is tulajdoní tott freskót azonban éppen a Troger-körrel kimutatható szoros stiláris egyezés révén inkább Hauzinger oeuvre-jébe sorolhatjuk, s keletkezését arra az időre tehetjük, amikor a festő Nagyszombatban az egyetem dísztermének mennyezetképén dolgozott. A Trogerre emlékeztető, de megnyúltabb, kecsesebb alakok, lazább felépítés Hauzingernek a bécsi Maria Hilf templomában festett freskóira emlékeztetnek A hetvenes évektől sok más osztrák pálya társához hasonlóan Hauzinger is többnyire inkább tábla képeket, zsánerjeleneteket, portrékat fest. 1779-ben ké szült a Történelmi Képcsarnokban őrzött kitűnő képmása, Kollár Ádám portréja. Korábban már foglalkoztam a tiroli származású, bécsi akadémiai festő Michelangelo Unterberger magyarországi munkásságával. A közölteket most néhány további adat tal egészíthetem ki. A marosvásárhelyi (Tfrgu Mureç) plé bániatemplomban azonosított „Krisztus keresztelese" fő oltárkép mellett említhetjük a „Szent László a sziklából vizet fakaszt" mellékoltárképet is, melyet az újabban meg kapott fénykép alapján ugyancsak Michelangelo Unterber ger műveként határozhatunk meg. Rajzvázlata azonos karéjos záródással, egyező kompozícióval Unterberger vázlat rajzai közt szerepel az innsbrucki Ferdinandeum gyűjte ményében. A gondosan kivitelezett, feltehetően a szer ződős alapjául szolgáló modell, melyet a téma alapján ed dig ismeretlen magyarországi megrendeléssel hoztak kap csolatba és a kép is, bal profilban mutatja a lovon ülő, palástos, koronás magyar szent királyt, amint kardjával a sziklából vizet fakaszt. Sikerült azonosítani, úgy gondolom, azt az oltárképet is, amely az 1983-ban közzétett dokumentum tanúsága sze rint egykor a kismartoni Esterházy-kastély (Eisenstadt, Burgenland) kápolnájának egyik mellékoltárát díszítette. A Szépművészeti Múzeumban őrzött, korábban Paul Tro gernek tulajdonított „Mária neveltetése"-kép Tróger oeuvre-jéhez csak tágabb értelemben kapcsolódik, s a stflussajátosságok, a típusazonosság alapján sokkal inkább Miche langelo Unterberger életművéhez sorolható. A téma egye zése, a méretek megfelelése, s a sajátos képformátum, mely az 1825-ben az eredeti kismartoni festmények helyébe Erasmus Engerth által festett oltárképeket is jellemzi, egyaránt arra mutat, hogy a 19. században eltávolított Unterberger-képek egyike került hosszabb vándorlás után a Múzeumba. Mint az a közzétett nyugtából kitűnik, Unter berger 1747-49-ben festette Bécsben Esterházy Pál Antal herceg megbízásából a kismartoni kastélykápolna főoltárá ra a „Szeplőtelen Fogantatását ábrázoló főoltárképet, i l letve a „Paduai Szent Antalt a kis Jézussal", valamint a „Szent Annát, Máriát és Joachimot" ábrázoló kisebb oltár képet 150, ill. 50-50 Frt-érL A Kismartonnal kapcsolat ba hozható „Mária neveltetése" kép felépítésében és előa dásmódjában egyaránt szoros egyezést mutat Michelangelo Unterberger alkotásaival: alakjai, típusai többek közt a bé csi (Niederösterreichisches Landesmuseum) „Mária Szent Li póttar-képre, az oxfordi múzeumban őrzött „12 éves 21
22
23
24
25
Jézus a templomban" ábrázolásra, a kromefízi piarista templom „Szent Család" oltárképére, beállítása, széles for makezelése pl. a lembergi (Lwow-Lviv) képtár újabban közzétett „Maria von Siege" képére emlékeztetnek. M i chelangelo Unterbergerrel hozhatjuk kapcsolatba a bu dapesti műkereskedelemben felbukkant „Szent Teréz látomása" vázlatot. Az aléltan hátradőlő Szent Teréz és a föléje hajoló kitárt szárnyú angyal jobbjában a nyíllal hasonlóan szerepel a festő 1756-ban készített képén a wilteni plébániatemplom mellékoltárán. Az eltérő felső kompozíció-rész a Szentháromság jelenésével azonban arra is utalhat, hogy a vázlat a téma egy másik, ismételt megoldásával áll összefüggésben. A kivitelezés bizonyos gyengeségei alapján leginkább arra következtethetünk, hogy a budapesti képet az Unterberger mintakép nyomán festették. A barokk vázlatok mesterének, rendeltetésének megha tározása többnyire bonyolult feladat: a vázlat olykor nem is került kivitelezésre, a kivitelezett mű az idők során el pusztult, ismeretlen maradt. A kivételesen szerencsés ese 26
tek, a minden vonatkozásában pontosan meghatározható művek közé sorolható egy 18. századi osztrák festő műve ként szereplő budapesti oltárképvázlat „Szent Márton csodatételé"-nek ábrázolásával. A pontosan megegyező kom pozíció, azonos képformátum alapján képünkben a felső morvaországi Krnov plébániatemplomában őrzött főoltár kép vázlatát ismerhetjük fel. A dokumentumok tanúsá ga szerint az oltárképet 1783-ban Johann Franz Greipel bécsi akadémiai festő készítette. A vázlat és a kivitelezett oltárkép között csak kisebb részleteltérések mutatkoznak (ld. pl. a püspökbot beállítását, stb.), az alakok, a szent püspök, a kísérők ugyanazok. A sziléziai születésű (Horny Benesov, 1720) Johann Franz Greipel, aki az 1740-es években már Bécsben élt s a bécsi művészeti akadémián tanult, a korszak megbecsült és sokoldalú mestere volt. Festett freskókat és történeti jeleneteket Ausztriában, ol tárképeket Bécsben s Morvaországban. Műveiből azonban csak keveset ismerünk s az itt azonosított budapesti vázlat módot adhat œuvré-jének valamelyest alaposabb feltárásához. 27
28
JEGYZETEK 1
A jezsuiták evkönyveiben különösen gyakran szerepel az „Apelles Viennensis" stb. megjelölés, pl. a besztercebányai, budai, nádasi, kassai, gyöngyösi, zsolnai, eszéki, székesfehérvári jezsuita templomok esetében (Litterae Annuae provinciáé Austríae S. J . 1755-1770, Cod. 1214912163, Wien, Österreichische Nationalbibliothek). Az általában híres bécsi festőként értelmezhető meghatározást többek közt M. Unterberger, F. X . Wagenschön, F. A . Pal kó stb. festőkkel hozhattuk kapcsolatba.
2
Böhler, / . : Kunstwerke des deutschen Barock und Rokoko, 1630-1780. München 1986, 30, Nr. 14. Olaj, vászon, 6 9 3 x 39,3 cm., „Entwurf zu einem bisher unbekannt gebliebe nen Alterblatt."
3
Petrová-Pleskotová, A.: Maliarstvo 18. storocia na Slovensku. Bratislava 1983, 64, fig. 20. Olaj, vászon, 360 x 180 cm. Az oltárkép fotójáért Anna Petrová-Pleskotovának mon dok köszönetet. A „Szent Katalin eljegyzése" oltárképről Anton Schmidt Selmecbányái festő által készített másolat a körmöcbányai (Kremnica) Mária-templom oltárképe volt, jelenleg Kremnica, Múzeum (olaj, vászon, 225 x 121 cm), ld. Petrová-Plesková, A.: Z u r Frage des Wirkens Jo hann Lukas Krackers und seines Kreises in der Slowakei. Ars 1971: 1-2, 111, fig. 15.
4
Petrová-Pleskotová, A. i.m. 1983, 20, fig. 21; Papco, J: Niekolko novych nalezov a atribucii maliarskych diel na Slovensku z druhej polovice 18. storoéia. In.: Problemi umenia 16-18 storoéia. Bratislava 1987, 205; Petrová-Ples kotová, A.: Maliarstvo 18. storoéia na Slovensku. Ars 1990, 85.
5
A jezsuita forrásanyaghoz ld. Magyar Országos Levéltár ( M O L ) , Magyar Kamara Archívuma, Acta Jesuitica. Coll. Schemniciensis, F. 1-2; Országos Széchényi Könyvtár, A n nuae Collegii Schemniciensis stb. Ab. 104. A Selmecbányái jezsuita templom oltáraira vonatkozó bejegyzés bizonyos
félreértésre és vitára adott okott. Voit P.: A barokk Ma gyarországon. Budapest 1971, 35,104 Christoph Jauschsal hozta kapcsolatba a festői munkákat. Mojzer M. Voit köny vét ismertetve (Művészettörténeti Értesítő 21 (1972/91) vitatja ezt a feltevést, s a História Domus bejegyzését idézi 1727-ből az új oltárkép mesterére vonatkozóan, bizonyos „Oenipotang" mesterként említve. Voit P.: Franz Anton Pilgram, Budapest 1982, 431 e megjelölést helyesen Innsb ruckkal (Oeinipontum) hozza kapcsolatba, de tévesen Tauschra vonatkoztatja. A z Innsbruckból származó, de onnan korán elkerült Christoph lausch a jezsuita forrásokban „Viennensis" megjelöléssel szerepel. Az innsbrucki festő, akire a Selmecbányái jezsuiták utalnak (1727) az Innsb ruckban működő J . G . D . Grasmair. 6
Grasmairra vonatkozóan ld. Thieme, U.-Becker, F.: Allge meines Lexikon der bildenden Künstler X I V . Leipzig 1921, 526; Ringlcr, / . : Die barocke Tafelmalerei in Tirol. Innsb ruck 1973, részletes irodalommal és a művek jegyzékével; Barock in Innsbruck, Ausstellung, Tiroler Landesmuseum Ferdinandeum. Innsbruck 1980,154. A magyarországi vo natkozásokat nem említik.
7
Budapest, magángyűjtemény, olaj, vászon, 70 x 120 cm. A Szent György-céh I X . aukciója, Budapest, Nemzeti Szalon, 1911, X I . 26, No. 26 (repr.); Wien, Versteigerung Wàwra, 1909. I I . 3. Nr. 123, 124 1911. Nr. 124. Olaj, vászon, 78 x 118 cm, a hátoldalon J L G . D . Grasmair" felirat. Hasonló felirat szerepel Grasmair ismert képeinek nagy részén, ld. pl. Feltámadás, Szent Család stb., Innsbruck, Múzeum, Ferdinandeum.
8
Budapest, Magyar Nemzeti Galéria. Ltsz. 82.3-82.4 M. Olaj, vászon, 156 x 207 cm. Vétel D r . Cséby Lajosné ado mányából. A képek eredetileg feltehetően téglalap alakúak voltak. L d . hozzá J . L . Krack er és J . Zach falképeit az egri szervita rendházban (1779): Voit P.: Heves megye műem-
lékei. I I . Budapest 1972, 489. Az egri képekkel kapcsolat ban hasonló következtetésre jutott Jávor A.: Gemälde T i roler Maler, Johannn Georg Dominikus Grasmair und Bartolomeo Poli in Ungarn. Acta Históriáé Artium 34 (1989: 3 - 4 ) 191-197. 9
Allergnädigst Privilegierte Anzeigen. Wien 1771, Nr, 12; De Luca, / . ; Das gelehrte Österreich, Wien 1778, I L ; Me nsel, G.: Miscellaneen artistischen Inhalts, 1784, X X I , 177 és Bigler: Wöchentliche Anzeige von Künstlern und Kunst sachen, Wien 1783 alapján.
10
Fleischer, / . ; Das kunstgeschichtliche Material der gehei men Kammerzahlamtsbücher in den Staatlichen Archiven Wiens von 1705 bis 1790. Wien 1932, 38, 137; Garas K: Magyarországi festészet a X V I I I . században. Budapest 1955, 42-43, 222. Hauzinger, úgy tűnik, a kamarai építke zések állandó „team"-jéhez tartozott, s rendszeresen köz reműködött a Franz Anton Hillebrandt által tervezett é s vezetett építkezéseknél.
11
Uxa J: A budavári királyi kápolna, a nemzet temploma. Budapest 1934, 184, 229, 41-44. kép. Czagány /.: A buda vári palota é s a Szent György téri épületek. Budapest 1966, 91; Czagány l: Műemlékhelyreállítási kérdések a bu davári palota újjáépítésénél. Művészettörténeti Értesítő 16 (1967) 177.
12
Hauzinger műveként: Allergn. Priv. Anzeigen, Wien 1771, Meusels Miscellaneen artistischen Inhalts, 1784 stb. Helyé be 1931-ben került Roskovics Ignác é s Spányik Kornél Szent Istvánt ábrázoló főoltárképe. A z eltávolított „Krisz tus a kereszten" főoltárkép Vinzenz Fischer műveként: Uxa i.m. 189, 229; Horler M.: Budapest műemlékei. Buda pest 1955, I . 128; Dercsényi D.: Pest megye műemlékei. Budapest 1958, I I . 414, 432 kép; Czagány i.m. 1966, 96, 109 kép.
13
Österreichische Kunsttopographie. D i e Denkmale des politischen Bezirkes Horn in Niederösterreich. Wien 1911 V / I I . , 194, 218 kép. A z elrendezés a gerasi képnél eltérő, az előadásmód, az alakok megformálása hasonló.
14
L d . Allergn. Priv. Anzeigen 1771, Meusels Miscell. art. In halts, 1784; Schoen A.: A budapesti központi városháza, Budapest 1930, 44, 77, 170. A z árverésen a főoltárképet és a Szent Anna-oltárképet báró Sándor Antal, a Johannes de Deo képet Degenschildt ő m a g y n é vette meg.
15
Allergn. Priv. Anzeigen 1771. A földrengéskor megrongá lódott freskókat J . L . Kracke r festette újjá. A jezsuita rend feloszlatásakor a templom a bencéseké lett. A z oltárok sorsáról nincsenek adataink. A ferencrendi szerzetes Solanói Szent Ferencet, mint a földrengéstől oltalmazó szentet tisztelték, s itt említhetjük azt a két metszetábrázolást, me lyet Binder János Fülöp készített Budán éppen a komáro mi földrengéssel kapcsolatban (1766). L d . Súlárdfy Z : Barokk szentképek Magyarországon, Budapest 1984, 31, 41 kép.
16
Muesels Miscell. art. Inhalts (i.m. 1784) 177; Reizner 1: Szeged története, Szeged 1900, III. 406; Bálint S.: Szeged városa. Budapest 1966, 34-35.
17
Schoen A.: Fischer Vince festő levelei a Szent István főol tárképről. Székesfehérvári Szemle 3 (1933) 24, Hauzinger 700, V. Fischer 1600 Frt-t kért.
18
Wien, Albertina, Inv. Nr. 4824, lavírozott tollrajz. Albert szász-teschen-i herceg gyűjteményében eredetileg mint Hauzinger műve. Knab, E.: Ü b e r den Zeichenstil und ei nige Zeichnungen Paul Trogers. Albertina Studien 1963, 34 (Hauzinger ?); Aschenbrenner, W.-Schweighofer, G.: Pa ul Troger. Leben und Werk. Salzburg 1965, 143.
19
Budapest, Szépművészeti Múzeum, ltsz 1915-91., lavíro zott tollrajz. Pigler A.: A győri Szt. Ignác-templom. Buda pest, 1922, 15 t. Aschenbrenner-Schweighofer i.m. 134.
20
Nürnberg, Germanisches Nationalmuseum, Inv. Nr. Hz. 4067, 41, lavírozott tollrajz. L d . Heffels, M : D i e Hand zeichnungen des 18. Jahrhunderts. Nürnberg 1969, 330, Nr. 399; Cincik, / . ; K otazke freska byv. seminara sv. átefana v Trnave. Zbornik Matice slovenskej. Turö. Sv. Martin 1940, 225 ( J . Winterhalter); Petrová-Pleskotová 1. m. 1983 (ld. 3. j . ) , 32, X X . t. ( J . I . Cimbal?). Itt említ hetjük meg, hogy a feltételesen Hauzingernek tulajdoní tott allegorikus vázlat a pozsonyi Mest. Galériában (inv. é. A . 2972, ld. Petrová-Pleskotová i.m. 40. k é p ) a nápolyi Giacomo del P ô művének bizonyult, ld. Garas, K. in M ű vészettörténeti É r t e s í t ő 33 (1984), 181; Malíková, M.: Neznámy obraz Giacoma del P ô v Bratislave. A r s 1989: 2, 49-55.
21
Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, ltsz. 537. Olaj, vászon, 142 x 101,5 cm, jelezve a karfán „Hau zinger J . 1779", ld. Rózsa Gy.: A Történeti Képcsarnok leg szebb festményei. Budapest 1979, 15, No. 22. Adam Franz Koller 1718-1783 egykori jezsuita 1773-tól a bécsi udvari könyvtár igazgatója volt.
22
Garas, H: Unbekannte Werke Michelangelo Unterbergers. Imagination und Imago. Festschrift Kurt Rossacher, Salzburg 1983, 69.
23
A fényképért Lestyán Ferenc plébános úrnak mondok kö szönetet. A rajzot közli Kronbichler, 1: D i e Zeichnungen Michael Angelo Unterbergers. Veröffentlichungen des Museums Ferdinandeum 60 (1980) 133, Abb. 17. (Inns bruck, Landesmuseum Ferdinandeum, Inv. Nr. 1021)
24
Szépművészeti Múzeum, ltsz. 62.25, olaj, vászon, 97,5 x 89 cm, Garas, K. in: Österreichische Zeitschrift für Kunst und Denkmalpflege 18 (1964) 7,8 (Troger); Mojzer M.: X V I I . és X V I I I . századi német é s osztrák festmények. Budapest 1975, 31 t. (Tróger).
25
Garas, K, i.m. 1983, 76: „Conto von dem Mahler Unter berger." M O L , Eszterházy család hercegi ágának levél tára. Fasc. 804. „Was ich vor Ihro Durchleicht Firsten v. Esterházy in Mahlerey Verfertiget, als nach Eisenstatt in dem Hoch Alter und Seithen Altar 1747. Nemblichen A i n Grosse« Altar blat... Item zwey kleine, in einem die H . Anna mit der Mutter Gottes und H . Joachim in Zwe iten der H . Antoni von Padoua mit dem Jesus K i n d l . . . "
26
Budapest, magángyűjtemény, olaj, vászon, 95 x 64 cm, elárverezve a Postatakarékpénztár aukcióján, 1938 L X X X V . é s a BÁV. 54 aukcióján, 1981, No. 207. Nem látszik elfogadhatónak a Magyar Nemzeti Galériában ki állított kis „Mária neveltetése"-kép (ltsz. 78,6 M , olaj vászon, 39 x 36 cm) Unterberger-attribúciója. Lágyabb formái, nyugtalanabb e c s e t k e z e l é s e , színvilága révén in kább az észak-itáliai stíluskörbe utalható. L d . Mojzer M.: A Magyar Nemzeti Galéria régi gyűjteményei. Budapest 1984, 159.
27
Budapest, magángyűjtemény, olaj, vászon 65 x 33,5 cm. Az oltárképet Schenková, M.: Dílo Johana Frantiska Greipela na Severní Morave. Sbornik Památkové peée v Sveromoravském Kraji 5 (1982) 131, 144, 33 kép. Greipelhez ld. még Amesender: Eine schlesiche Goethe-Illustration. Festschrift zum sechzigsten Geburtstag von E . W. Braun. Augsburg 1931, 170; Matsche-von Wicht, B,: Franz Sigrist 1727-1803. Weißenhorn 1977, 86,165.
28
Említhetjük még a meghatározható budapesti barokk képek sorában a Nemzeti Galéria „Mária látogatása" vázlatát (ltsz. 82.1 M . olaj, vászon, 31,5 x 43,5 cm). A kép G . B . Götznek Johann Georg Bergmüller nyomán készített metszetkompo zícióját ismétli, az álló formátumú metszet alakjait fekvó for mátumban csoportosítva. L d . Johann Georg Bergmüller 1688-1762. Ausstellung im Schloß in TUrkheim. Weißen horn 1988, 87, No. 40.
W E R K E ÖSTERREICHISCHER M A L E R DES 18. JAHRHUNDERTS I N U N G A R N
Die außerordentlich reiche Tätigkeit der österreichischen Maler in^ Ungarn ist besonders in Bezug auf die bedeu tendsten Meister, Paul Troger, Franz Anton Maulbertsch, Johann Lucas Kracker, Franz Sigrist, die Palkos u.a. wohl bekannt und auch gründlich erörtert worden. Es bleiben jedoch noch zahlreiche ungerklärte Fragen, unbekannte Werke und wenig besprochene Maler, die hier zum Teil etwas näher untersucht werden sollen. Eine neulich im München aufgetauchte, als „österrei chisch um 1750" bezeichnete ölskizze mit der „Verlobung der hl. Katharina" konnte als Entwurf für das Atarbild in der Pfarrkirche von Neusohl (Banská Bystrica, CSR), ein Werk Johann Georg Dominik Grasmairs identifiziert wer den. Die Tätigkeit des Tiroler Malers für Neusohl (Besz tercebánya, einst Oberungarn) ist um 1727 dokumenta risch belegt, er malte auch zwei Atarbilder für die Jesui ten des Ortes, wahrscheinlich auf Vermittlung der Jesuiten von Innsbruck, die ihn in seiner Heimat vielfach beschäf tigt hatten. Auch weitere Werke Grasmairs können in Un garn nachgewiesen werden: eine seltene mythologische Darstellung mit „Cephalus und Procris" befindet sich in Budapester Privatbesitz (das Gegenstück, Venus und Adonis, einst ebenfalls in Budapest, ist derzeit verschol len), zwei größere Gemälde „Christus und die Samarite rin" und „Christus in der Wüste" können ihm wohl auf grund der stilistischen Übereinstimmung mit Recht zu geschrieben werden (Budapest, Nationalgalerie). Das künstlerische Œuvre des einst vielbeschäftigten Wiener Kammermalers und Akademieprofessors Josef Hauzinger war bisher nur in einem Bruchteil bekannt. Seine in den zeitgenössichen Berichten zitierten wichtigen Fresken in der Burgkapelle in Preßburg (Pozsony, Bratislava, ÖSR), in der Universität von Tyrnau (Nagyszombat, Trnava, £SR), in der St. Sigismund und St. Stephanskapelle der Burg von Buda sind vernichtet, viele seiner A tarbilder - einst in der Invalidenhaus-Kapelle in Pest, in der Jesuitenkirche in Komárom ua. sind verschollen. Ein
bedeutendes Werk Hauzingers in Ungarn kann jedoch mit Sicherheit bestimmt werden: das Hauptaltarbild der abgerissenen Schloßkapelle von Buda, „Christus am Kreuz" befindet sich in der Pfarrkirche von Visegrád. Durch ein altes Mißverständnis dem ebenfalls Wiener Maler Vinzenz Fischer zugeschrieben, ist dieses bedeutende Werk laut Zeugnis der Dokumente als charakteristische Arbeit Josef Hauzingers vom Jahre 1766 zu betrachten. Sie zeigt, ebenso wie seine bisher nur wenig beachteten Atarbilder in der Franziskanerkirche von Szeged (Hl. Franz von Assisi, Hl. Antonius von Padua, H l . Johann von Nepomuk), den unverkenntlichen Einfluß von Hauzingers Meister, dem Wiener Paul Troger. Die enge Stilverwandtschaft mit Troger bietet auch die Möglichkeit und die Grundlage zu der genauren Bestimmung von einigen weiteren Gemälden und Zeichnungen aus dem Troger Umkreis als vermutliche Werke Hauzingers (Budapest, Szépművészeti Múze um, Nürnberg, Germanisches Nationalmuseum). Außer den bisher bekannt gewordenen, nach Ungarn gelieferten Gemälden des in Wien tätigen Tiroler Michel angelo Unterberger soll hier als Ergänzung ein bisher un bekanntes Seitenaltarbild des hl. Ladislaus in der Pfarrkir che von Marosvásárhely (Tîrgu Mures, R) zitiert werden, Unterbergers Entwurfzeichnung dazu befindet sich im Ti roler Landesmuseum Ferdinandeum in Innsbruck. Ferner läßt sich der früher Paul Troger zugeschriebene „Unter richt Maria" im Museum der Bildenden Künste in Buda pest, mit größter Wahrscheinlichkeit mit dem laut Quittung Unterbergers 1747/1749 für die Esterházysche Schloßkapelle in Eisenstadt gemalten Seitenaltarbild gleichen Gegenstan des identifizieren. In einem Aterbildentwurf mit dem „Wunder des hl. Martin" in Privatbesitz in Budapest können wir die Skizze zu dem Atargemälde im mährischen Krnov - ein Werk des Wiener akademischen Malers Johann Franz Greipel von 1783 - wiedererkennen.
