Mesterek és Tanítványok Konferencia 2013. május 10-11-én Pécs, 2013. május 10?11. PTE BTK TTK Kari Tanácsterem, Ifjúság u. 6. MESTEREK és TANÍTVÁNYOK KONFERENCIA Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Tehetségnap 2013 Pécs, 2013. május 10?11. PTE BTK TTK Kari Tanácsterem, Ifjúság u. 6. A konferenciára a TÁMOP-4.2.3-12/1/KONV-2012-0028 A Tudományos eredmények elismerése és disszeminációja Önszervezõdõ és önkéntes részvételen alapuló tudományos tevékenységhez kapcsolódó kezdeményezések támogatása a Pécsi Tudományegyetemen c. program keretében kerül sor. Program Május 10. (Péntek) 9.30 Regisztráció 10.00-10.15 Megnyitó: Prof. Dr. Fischer Ferenc, dékán, PTE BTK Prof. Dr. P. Müller Péter, tudományos dékánhelyettes, PTE BTK 10.15-11.45 Plenáris elõadások 10.15-10.45 Prof. Dr. Szendrõ Péter, elnök, OTDT Az Országos Tudományos Diákköri Konferenciák szerepe a 21. századi tehetséggondozásban 10.45-11.00 Dr. Böhm Gábor, titkár, PTE BTK KTDT A diákköri tevékenység és a tehetséggondozás színterei Karunkon. Visszatekintés és jövõkép 11.00-11.15 Dr. Bagi Zsolt, szakkollégiumi tanár, PTE BTK Kerényi Károly Szakkollégium A szakkollégium mint a korlátlan egyetem helyszíne 11.15-11.30 Dr. Rab Virág, szakkollégiumi tanár, Grastyán Endre Szakkollégium Egy remek lehetõség a több, a jobb, az eredményesebb munkára 11.30-11.45 Vita 12.00-13.00 Ebédszünet
1. Néprajz, Kulturális antropológia és Történettudományi szekció Moderátor: Prof. Dr. Font Márta, tanszékvezetõ egyetemi tanár, PTE BTK Történettudományi Intézet, Középkori és Koraújkori Történeti Tanszék, Dr. Fedeles Tamás, elnök, PTE BTK KTDT 13.15-13.45 Prof. Dr. Andrásfalvy Bertalan, professor emeritus, PTE BTK Néprajz- Kulturális Antropológia Tanszék Ember és természet kapcsolatának változásai a magyar történelemben Babai Dániel, doktorandusz, PTE TTK Biológia Doktori Iskola Kincses kaszálók Gyimesben ? fajgazdag, féltermészetes gyepek hagyományos, gyimesi kezelése 13.45-14.15 Dr. Nagy Zoltán, tanszékvezetõ egyetemi docens, PTE BTK Néprajz- Kulturális Antropológia Tanszék Egzotikum, politika, tudomány: egy szibériai nép felfedezése és elfelejtése Mácsai Boglárka, doktorandusz, PTE Interdiszciplináris Doktori Iskola A Kicsi Haza ? Iskolamúzeumok és lokális identitás Baskortosztánban 14.15-15.45 Dr. Fedeles Tamás, egyetemi docens, PTE TTI, Középkori és Koraújkori Történeti Tanszék ?Ez feöldi hazát eörek és mennyei palotával elch?erélni? ? Szempontok a késõ középkori fõúri vallásosság vizsgálatához Árvai Tünde, doktorandusz, PTE Interdiszciplináris Doktori Iskola Vallásos áhítat és hatalmi reprezentáció a Garai családban 15.45-15.00 Vita 15.00-15.30 Kávészünet 15.30-16.00 Prof. Dr. Sashalmi Endre, egyetemi tanár PTE TTI, Középkori- és Koraújkori Történeti Tanszék Ideológia és ikonográfia: A királyok isteni jogalapja Van Dyck, I. Károly angol királyról készült lovasportréja (1638) és George Wither egyik jelképe (1635) alapján Tamás Renáta, középiskolai tanár (Székesfehérvár) Philip Hunton Értekezés a monarchiáról címû munkájának jelentõsége és 17. századi recepciója 16.00-16.30 Dr. Rab Virág, egyetemi adjunktus PTE TTI, Modernkori Történeti Tanszék Az 1920-as és 1930-as évek nagy szellemi kihívásai magyar megközelítésben Gergely Marianna, doktorandusz, Interdiszciplináris Doktori Iskola Az 1920-as és 1930-as évek nagy szellemi kihívásai nemzetközi szemmel 16.30-17.00 Dr. Nagy Mariann, egyetemi docens, PTE TTI, Újkortörténeti Tanszék
Nõtisztviselõk a pénzügyi szektorban Magyarországon a 20. sz. elsõ felében Czeferner Dóra, hallgatói elnök, PTE BTK KTDT, történelem MA ?Mesterséges gyermetegsége korán túlfejlõdik, s dolgozni kezd? ? A Nõ és a Társadalom, valamint a Neues Frauenleben nõi munkavállalásról közvetített nézetei a 20. század elején 17.00-17.30 Vita 17.30-17.50 Regisztráció 18.00-19.00 A XXXI. OTDK díjazottjai és témavezetõik köszöntése PTE BTK Aula 19.00 Állófogadás (Pacsirta étterem) Május 11. (szombat) 9.30 Regisztráció 2. Pedagógia-pszichológia szekció Moderátor: Prof. Dr. Bókay Antal, egyetemi tanár, PTE BTK Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszék 10.00-10.30 Dr. Kereszty Orsolya, egyetemi adjunktus, ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Neveléstudományi Intézet, Andragógia Tanszék Emancipációs mûvelõdési mozgalmak a dualizmus kori Magyarországon Pálfi Melinda, doktorandusz, PTE Neveléstudományi Doktori Iskola Öregdiák közösségépítés a PTE-n ? Informális kezdeményezésektõl az intézményesítésig 10.30-11.00 Dr. Lábadi Beatrix, egyetemi adjunktus, PTE BTK Pszichológiai Intézet Takács Hilda, doktorandusz, PTE Pszichológia Doktori Iskola Az autonómia-támogatottság szerepe a tanulási motivációban ? kultúraközi összehasonlító vizsgálat 11.00-11.30 Dr. Révész György, egyetemi docens, PTE BTK Pszichológiai Intézet Zene és megismerés Várhelyi Klára, doktorandusz, BMGE Kognitív Pszichológia Doktori Iskola Összefüggések az alvás mikrostruktúrája és az intelligencia között 11.30-12.00 Vita 12.00-13.00 Ebédszünet 5 3. Irodalom- és kultúratudomány szekció Moderátor: Dr. Szolláth Dávid, tudományos segédmunkatárs MTA Irodalomtörténeti Intézet 13.00-13.30 Dr. Jankovits László, egyetemi docens, PTE BTK Klasszikus Irodalomtörténet és Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék
Rimay János és a civakodó istenasszonyok Pálfy Eszter, hallgatói titkár, PTE BTK KTDT, magyar-esztétika MA Gyöngyösi István és a civakodó istenasszonyok 13.30-14.00 Prof. Dr. Bókay Antal, egyetemi tanár, PTE BTK, Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszék A késõ-modern költészet poétikája Tórizs Eszter, doktorandusz, PTE Irodalomtudományi Doktori Iskola Tehervonatok néma tájakon. József Attila egy önmagát tényekben állító versérõl 14.00-14.30 Dr. Milbacher Róbert, tanszékvezetõ egyetemi docens, PTE BTK, Klasszikus Irodalomtörténet és Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék A dezillúzió mint újrahasznosítás Sebõk Orsolya, doktorandusz, PTE Irodalomtudományi Doktori Iskola A hazai verses regény mûfaj kialakulásáról 14.30-15.00 Kávészünet 15.00?15.30 Dr. Mekis D. János, tanszékvezetõ egyetemi docens, PTE BTK Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszék Életkor-reprezentáció, ?érett? és ?kései? stílus Márai Sándor mûvészetében Ferenczy Nikolett, PTE BTK magyar BA Egy ítélet védõbeszéde. Márai Sándor: Ítélet Canudosban 6 15.30-16.00 Dr. Kiss Gábor Zoltán, PTE BTK Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszék A Deadwood komplex irodalmi narratívája Csönge Tamás, doktorandusz, Irodalomtudományi Doktori Iskola Komplexitás, kétértelmûség és megbízhatatlanság a Lostban 16.00-16.30 Vita 16.30 Zárszó: Prof. Dr. P. Müller Péter, Dr. Fedeles Tamás, Dr. Böhm Gábor 7 Rezümék 1. szekció Néprajz, Kulturális antropológia és Történettudomány Prof. Dr. Andrásfalvy Bertalan, professor emeritus, PTE Néprajz- Kulturális Antropológia Tanszék Ember és természet kapcsolatának változásai a magyar történelemben A honfoglalás elõtti magyarokról tudósító arab források azok sokoldalú gazdálkodásáról adnak hírt. A honfoglalás után, ellentmondva számos, az akkori magyarokról szóló torzképnek, a magyarok folytatták ezt a sokoldalú gazdálkodást a természeti környezettel, fõként a szeszélyes vízjárásokkal kialakított együttmûködést. Ebben az elsõ nagyobb törést a 13. században kiterjedõ pusztásodás okozta, mely nemcsak a természeti környezetet, hanem a településszerkezetet és a népszaporulatot is mélyen érintette. Ezt követte az erdélyi Mezõség természeti-gazdasági környezetének lerombolása a 18. század elejétõl. Az Alföld további átalakítását a 18. század közepén megkezdett
vízrendezések és Mária Terézia 1767-es úrbéri törvényei új irányba terelték, ennek következtében alakult ki az országot az 1945-ös földreformig jellemzõ, torz nagybirtokszerkezet. Közben az 1767-es irányelvekhez hasonlóan osztották fel Erdélyben a havasok birtoklását a nagybirtokosok 1871 után, újabb, nagy székely kivándorlást indítva el. A közelmúltban a termelõszövetkezetek erõltetett szervezése, majd azok 1990 utáni felszámolása minden eddiginél torzabb birtok-nagyság és üzemszervezetet hoztak létre, melyben a nagyüzemek túlsúlya a természeti környezet leromlását és a népességszám fogyását veszedelmes mértékben meggyorsította. Babai Dániel, doktorandusz, PTE TTK BDI Kincses kaszálók Gyimesben ? fajgazdag, féltermészetes gyepek hagyományos, gyimesi kezelése A hagyományos ökológiai tudás felhasználása a természetvédelmi gyakorlatban mind nagyobb szerepet kap világszerte, a közösségi természetvédelem fontos alappilléreként. Kutatása a Kárpát-medencében is idõszerû és fontos. A közösségi táj- és erõforrás használatot, az ezeket szabályozó közösségi normákat a hazai néprajz és természetvédelmi biológia eddig kevéssé vizsgálta. Célunk e fontos kérdések kutatása a magyar nyelvterületen. Vizsgálatainkat 8 a Keleti-Kárpátokban, Gyimesben végeztük. A gazdálkodási tevékenység és a mögötte rejlõ, szükséges hagyományos ökológiai tudás vizsgálatát 2006 és 2011 között végeztük Gyimesközéplokon (Hidegség-pataka). Botanikai és néprajzi módszereket egyaránt alkalmazva (flórafelmérés, cönológiai felvételezés, élõhelytérképezés, kérdõíves interjúzás, résztvevõ megfigyelés, freelisting, pile-sorting) vizsgáltuk a gyimesiek növény- és növényzetismeretét, tájhasználatuk ökológiai vonatkozásait. Nagy hangsúlyt fektettünk a gyimesi gyepkezelés vizsgálatára. A gyimesi csángók nagymértékben a helyi erõforrásokra (elsõsorban a szénahozamra) támaszkodva gazdálkodnak. Ennek eredményeként az õket körülölelõ természeti környezettel mély, a kultúrájukban is jól meghatározható kapcsolatot építettek ki, amely páratlanul nagy természetismeretükben, gazdag hagyományos ökológiai tudásukban is megtestesül. A gyimesiek több mint 280 növényfajt, 150 élõhelytípust különítenek el a tájban. A rendkívül fajgazdag hegyvidéki irtásrétek, kaszálók kezelése, fenntartása a gyimesiek táji tudásának szintén fontos részét képezi. A legfontosabb mozzanatok, amelyek segítségével elérik a kaszálók minõségének, ezzel fajgazdagságának fenntartását, maga a kaszálás folyamatos fenntartása, annak megfelelõ idõzítése, a kaszálóparcellák kaszálási sorrendjének váltogatása, a magokkal teli szénatörek gyepekre szórása (gyepregeneráció elõsegítése), bartacinvetés. A gyimes ?hagyományos? gyepgazdálkodás fontos üzenete, hogy bizonyos területeket fel kell áldozni a nagyobb hozam oltárán, ezzel teremtve meg a lehetõségét, hogy nagy területen, kevéssé intenzív gazdálkodás mellett nagy biodiverzitású gyepek maradhassanak fenn. Nagy hagyományos ökológiai tudásuk segíti õket abban, hogy tájhasználati döntéseik hatékony segítséget jelentsenek gazdálkodásuk fenntartásában. Dr. Nagy Zoltán, tanszékvezetõ egyetemi docens, PTE Néprajz- Kulturális Antropológia Tanszék Egzotikum, politika, tudomány: egy szibériai nép felfedezése és elfelejtése Elõadásomban egy nyugat-szibériai nép, a hantik egy lokális csoportjának kalandját ismertetem a társadalomtudományokkal. Foglalkozom azzal, hogy mikor, miért és hogyan kerültek a társadalomtudományi érdeklõdés fókuszába, mikor szorultak ki belõle, majd hogyan kerültek vissza bele, amen?nyiben visszakerültek. Ezt a 19. század második felében kezdõdõ kalandot napjainkig kísérem nyomon, magyarázatát pedig a társadalomtudományok
mindenkori politikai beágyazottságában, valamint a tudományok öndefiníciójában, az érdeklõdés változásában, az egzotikumról vallott felfogások alakulásában keresem, és reagálni kívánok a ?hazai? (értsd oroszországi) és a ?külföldi? (nem oroszországi) kutatások hol egymást metszõ, hol széttartó tendenciáiról. 9 Mácsai Boglárka, doktorandusz, PTE IDI A Kicsi Haza ? Iskolamúzeumok és lokális identitás Baskortosztánban Tanulmányom témája Baskortosztán ? Oroszország köztársasága ? egyik északi, udmurt- és tatárlakta járásában található iskolamúzeumok elemzése.A múzeumok kiállításaia faluban élõ etnikum néprajzát, a helyi intézmények történetét, az onnan elszármazó híres emberek életét valamint az oroszországi történelem szerves részét képezõ 20.századi háborúk lokalizált értelmezését mutatják be. Célom bemutatni, hogy az iskolamúzeumok kiállításainak tartalmai hogyan jönnek létre az állami, etnikai és lokális aktorok dialógusában, hogy mindezeket a tartalmakat milyen mértékben befolyásolják az adott politikai körülmények, illetve hogy a múzeumok mint komplex identitásszimbólumok és az ott folyó diákszakkörök hogyan formálják a tanulók nemzeti, etnikai és helyi identitását. Ennek a komplexitásnak a kifejezésére használom a lokális diskurzusokból kölcsönzött ?Kicsi Haza? fogalmát, amely egyrészt a különbözõ identitások lokális összességétjelöli, valamint rész-egész viszonyra utaló kifejezésként önmagában hordozza a Hazához (értsd: Oroszországhoz) való tartozást is. Dr. Fedeles Tamás, elnök PTE BTK, KTDT, egyetemi docens, PTE TTI, Közép- és Koraújkori Történeti Tanszék ?Ez feöldi hazát eörek és mennyei palotával elch?erélni? ? Szempontok a késõ középkori fõúri vallásosság vizsgálatához A késõ középkori vallásosság vizsgálata hagyományosan fontos szegmensét alkotja a nemzetközi medievisztikának. A különbözõ tudományterületek, így a teológia, az összehasonlító vallástörténet, a szociológia, az irodalomtörténet, a pszichológia, a néprajz, a régészet, a mûvészettörténet, a történettudomány illetékessége révén egy valódi interdiszciplináris kutatási területnek tekinthetjük. Noha a vonatkozó elemzések egyértelmûvé tették, hogy a középkori vallásosság a maga valójában nem ragadható meg, azonban az egyes emberek, társadalmi csoportok vallásos magatartása vizsgálható, leírható. Elõadásomban egy a kutatás által korábban kevéssé vizsgált területhez, a kései középkor magyar fõurainak devóciójához kívánok adalékokkal szolgálni. Árvai Tünde, doktorandusz, PTE IDI Vallásos áhítat és hatalmi reprezentáció a Garai családban A Garai család nádori ágának vallásosságára fókuszáló kutatás kapcsolódni kíván, ahhoz az irányvonalhoz, amely felismerte, hogy a középkori Magyar 10 Királyság laikus fõurai egyházhoz fûzõdõ viszonyának feltárása eddig elhanyagolt területe volt a történettudománynak. A Garaiak példáján a rendelkezésre álló okleveles anyag, a narratív források és a régészeti emlékek vonatkozó adatainak ötvözésével lehetõség nyílik annak megvilágítására, hogy a devóció milyen szerves részét képezte az egyes fõúri családok mentalitásának és hatalmi reprezentációjának. Az elõadás célkitûzése bemutatni, hogy a kiépülõ uradalmak mely településein, kinek a tiszteletére és vajon milyen motivációtól vezérelve került sor templomalapításokra, mely szerzetesrendek élvezhették a család támogatását birtokadomány vagy akár kolostoralapítás által és a vallásos áhítat milyen egyedi módjaira vonatkozó információk által nyerhetünk egy a korábbiaknál árnyaltabb képet a korszak politikai elitjének
gondolkodásmódjáról. Prof. Dr. Sashalmi Endre, egyetemi tanár, PTE TTI, Közép- és Koraújkori Történeti Tanszék Ideológia és ikonográfia: A királyok isteni jogalapja Van Dyke, I. Károly angol királyról készült lovasportréja (1638) és George Wither egyik jelképe (1635) alapján Az ikonográfia a képek és képi ábrázolások mögöttes tartalmának megfejtésével foglalkozó tudomány ? némelyek számára talán olyan ?haszontalan? mûfaj, mint amilyennek manapság a verselemzést tartják. Akárhogy vélekedünk is az ikonográfia hasznáról, az tény, hogy a koraújkorban sokkal nagyobb jelentõségük volt a képi ábrázolásoknak, mint napjainkban. A nyomtatásban bekövetkezõ forradalom tette lehetõvé, hogy a képi ábrázolások szélesebb rétegekhez szóljanak, közvetítve (többek közt) a politikai eszméket (jelen esetben a király Isten által adott hatalmát, fenségét, az alattvalók engedelmességét) akár az írástudatlan rétegek felé is, például egylapos tintanyomatok formájában. A mûvelt rétegek esetében ugyanezt a szerepet a jelképkönyvek töltötték be, az igazán elõkelõk számára pedig további médiumokat jelentett az udvari kultúra, ezen belül különösen a festészet. ?A barokk vizuális mûvészetek, sokkal inkább, mint korábban a reneszánszé, ?a hatalom mûvészetei ? voltak, amelyek az uralkodók dicsõítését és jogigényeik fokozását szolgálták.? Az elõadásban a címben megjelölt két forrás elemzése alapján mutatom be az idézet lényegre tapintó megállapítását. 11 Tamás Renáta, középiskolai tanár (Székesfehérvár) Philip Hunton Értekezés a monarchiáról címû munkájának jelentõsége és 17. századi recepciója Philip Hunton nevével, illetve értekezésének ismertetésével és recepciójával a ? hazai és a külföldi ? szakirodalomban alig, vagy egyáltalán nem lehet találkozni. Éppen ezért elõadásomban Hunton nézeteit és az ezt összefoglaló Értekezés a monarchiáról címû mûvének jelentõségét kívánom bemutatni a 17. századi Anglia alkotmányos válságára válaszul létrejövõ számos teória közül. Philip Hunton ugyanis az általa ideális kormányzati formának tekintett vegyes monarchia megvalósítása révén lehetségesnek tartotta ? a parlamenti és a királypárti erõk között ? az 1640-es években egyre kritikusabbá váló politikai helyzet megoldását. Elképzelésének kidolgozottsága mellett, munkásságának kiemelkedõ értéke abban rejlett, hogy megpróbálta közelebb hozni egymáshoz az Anglia kormányzását érintõ különbözõ nézeteket. Philip Hunton tehát kortársai közül kitûnve, egyedülálló módon képes volt egy olyan kompromisszumos megoldást képviselni, mellyel ? úgy vélem ? rácáfol a kortársak által ráaggatott ? és így a szakirodalomban is megjelenõ ? parlamentarista jelzõre. Dr. Rab Virág, egyetemi adjunktus, PTE TTI, Modernkori Történeti Tanszék Az 1920-as és 1930-as évek nagy szellemi kihívásai magyar megközelítésben Gergely Marianna, doktorandusz, PTE IDI Az 1920-as és 1930-as évek nagy szellemi kihívásai nemzetközi szemmel A két elõadás ugyanazt a problematikát járja körbe nemzetközi és magyar megközelítésben. Központi elemük azoknak a szellemi kihívásoknak a köre, melyek az elsõ világháborút követõen szinte minden gondolkodót megmozgattak. A rendszerint feloldhatatlan dilemmák általában gazdaságiak, de legalábbis gazdasági jellegûek voltak; melyekkel kapcsolatban a probléma meghatározása, éppoly fontos volt, mint a megoldás meglelése. Mindkét elõadás
a korszak egy-egy meghatározó vagy éppen teljesen ismeretlen nemzetközi és magyar képviselõjének ? J. M. Keynes, G. Vissering, Teleszky János, Hadik János és Radnóti József ? beszédes idézetébõl kiindulva mutatja be az elsõ világháború után felszínre került problémákat, és azokat a próbálkozásokat, amelyek ezek megértésére vagy feloldására tettek kísérletet. 12 Dr. Nagy Mariann, egyetemi docens, PTE TTI, Újkortörténeti Tanszék Nõtisztviselõk a pénzügyi szektorban Magyarországon a 20. század elsõ felében Az elõadás bepillantást nyújt egy még be nem fejezett kutatásba, amely azt kívánja bemutatni a pénzügyi szektorban dolgozó nõtisztviselõkön keresztül, hogy milyen volt a társadalmi mobilitás lehetõsége a 20. sz. elsõ felének Magyarországán. A nõk munkavégzése, bekapcsolódása a gazdaságba az 1970-es évek óta tárgya a nemzetközi szakirodalomnak, a hazai historiográfia azonban nem szentelt még jelentõs figyelmet a kérdésnek (Nagy Beáta, Gyáni Gábor tanulmányai kivételnek számítanak). A nõket érintõ emancipációs küzdelmek, az oktatás, a divat, vagy néhány politikusi pályakép került inkább elõtérbe a nõtörténeti szakirodalomban. A nõi magántisztviselõk megjelenése Magyarországon a 19. sz. végén kezdõdik, majd pedig az elsõ világháború gyorsítja fel a nõk munkába állását, pl. a banki szektorban, s különbözõ okok miatt ? egyike ezeknek alacsonyabb fizetésük ? a háború után sem szûkülnek lehetõségeik. Az elõadás egyrészt általános képet ad az európai és magyar viszonyokról, kiemelve Budapestet, ahol jelentõsen több nõi foglalkoztatottat tartott számon a statisztika, mint országosan. Másrészt két kisiparos család esettanulmányán keresztül rövid bepillantást ad a két világháború közötti Magyarországon a társadalmi mobilitás lehetséges útjaiba egy kisvárosban. Czeferner Dóra, hallgatói elnök, PTE BTK KTDT, történelem MA ?Mesterséges gyermetegsége korán túlfejlõdik, s dolgozni kezd? ? A Nõ és a Társadalom, valamint a Neues Frauenleben nõi munkavállalásról közvetített nézetei a 20. század elején Az elõadásnak kettõs célja van. Egyrészrõl ? A Nõ és a Társadalomés a Neues Frauenlebencímû folyóiratok cikkeire támaszkodva ? rámutat arra, hogy a magyar és az osztrák nõmozgalom tagjai választójogért folytatott harcuk mellett a dolgozó nõk érdekvédelmére is figyelmet fordítottak az elsõ világháború kitörése elõtt. Másrészrõl több perspektívából szemlélve elemzi, hogy a két lap 1907 és 1913 között megjelent számaiban milyen nézeteket közvetített a nõk kereseti tevékenységérõl olvasói felé. Kutatásom középpontjában A Nõ és a Társadalom és a Neues Frauenleben 28-28 lapszámának nõi munkavégzésrõl szóló újságcikkei állnak, melyeket egy statisztikai módszer segítségével választottam ki két periodika hét-hét évfolyamából. Az összesen 485 cikket kvantitatív és kvalitatív eszközök alkalmazásával, egy általam felállított szempontrendszer alapján tanulmányoztam. Mûfaji és tartalmi cso13 portosításuk mellett külön kategóriába soroltam a Magyar Korona Országaiban és Ausztria különbözõ tartományaiban dolgozó nõk helyzetérõl tudósító újságcikkeket, illetõleg azokat, melyek a Monarchia területén kívül munkát vállaló asszonyok körülményeirõl számoltak be. Az írásokat az újsághír-elemzés és a diskurzus analízis eszköztárának felhasználásával vizsgáltam. 2. szekció Pedagógia-pszichológia Dr. Kereszty Orsolya, egyetemi adjunktus, ELTE PPK Neveléstudományi Intézet, Andragógia Tanszék
Emancipációs mûvelõdési mozgalmak a dualizmus kori Magyarországon A társadalmi mozgalmak közös jellemzõje, hogy megkülönböztetõ közös identitással rendelkeznek, sûrû informális hálózatokból állnak, és jól definiálható ellenfeleik vannak. Céljaikat tekintve lehetnek specifikusak, vagy akár általában véve kulturális változást követelõk. A 19?20. század fordulóján Magyarországon számos társadalmi mozgalom létezett, melyek meghatározott társadalmi csoportok emancipációjáért küzdöttek. Elõadásomban néhány korabeli mozgalom ? a feminista mozgalom, a patronage mozgalom, a hamvasztásért folytatott mozgalom, a párbajellenes mozgalom, a prostitúcióellenes mozgalom, az alkoholellenes mozgalom, a nõmunkásmozgalom - tárgyalásán keresztül kísérlem meg felvázolni ezeknek közös jellemzõit, különös tekintettel a nevelési, oktatási és mûvelõdési lehetõségekre. Ezeknek a társadalmi mozgalmaknak a hatása azért is jelentõs, mert azokat is megszólíthatták, akik a korabeli formális oktatási rendszerbõl kiszorultak. A társadalmi mozgalmak a mûvelõdést és agitációt egyesületekkel, röpiratokkal, gyûlésekkel, indirekt úton pedig esetenként saját folyóiratok publikációin keresztül tették lehetõvé, melyek során hatékonyan eljuthattak azokhoz a rétegekhez is, akiket meg kívántak nyerni céljaiknak. Elõadásomban ? levéltári, kézirattári és nyomtatott források alapján ? az említett társadalmi mozgalmak folyóiratai (A Nõ és a Társadalom, az Egyesült Erõvel, a Nõmunkás, a Hamvasztás), kongresszusaikról készített kötetek (Országos Patronage Kongresszusok iratai), egyesületek fennmaradt iratai, elméleti munkák, és kapcsolódó levelek alapján keresem a választ ? többek között ? arra a kérdésre, hogy milyen közös (és eltérõ) vonásaik voltak ezeknek a társadalmi mozgalmaknak, kiket szólítottak meg, hogyan mozgósították, és a társadalom mely rétegeit. 14 Pálfi Melinda, doktorandusz, PTE NTDI Öregdiák közösségépítés a PTE-n ? Informális kezdeményezésektõl az intézményesítésig A külföldi, nagy hagyományokra visszatekintõ példák mellett számos hazai kezdeményezés is elindult a felsõoktatási intézmények öregdiákjainak összefogását, megszólítását, valamint közösségé formálását célozva. A Pécsi Tudományegyetemen és elõdintézményeiben szintén számos formális és kevésbé formális öregdiákokkal kapcsolatos tevékenységrõl tudunk. A 2000 utáni intézményi integrációt követõen pedig központilag támogatott intézményesítésre nyílt lehetõség, mely további fejlesztési és fejlõdési irányokat tett lehetõvé. A Pécsi Diplomások Köre 2001 januárjában jött létre hivatalosan az egyetem szenátusi határozatának értelmében, azonban figyelembe kell vennünk, hogy az egyetem értelmiségi köreinek kialakulása jóval korábbra nyúlik vissza a PTE történetében. Intézményünkével párhuzamosan alakultak ki más magyarországi egyetemek alumni szervezetei is, így egy profes?szionálisabb alumni diskurzus jött létre, melynek vizsgálata rámutat a közösségépítés szerepére és célkitûzéseire. Ahhoz, hogy a korábban informális kapcsolatokra épülõ öregdiák aktivitás a jelenlegi közegben is mûködõképes és aktív legyen, szükséges ismerünk intézményünk alumni rendszerekhez fûzõdõ hagyományait és a jelenlegi központi szervezet kiépülésének folyamatát, az áttekintõ és egyben elemzõ elõadás is ezt a célt kívánja szolgálni. A kutatásban felhasznált források (interjúk, kérdõívek, adatbázisok) elemzése hozzájárulhat a téma teljesebb áttekintéséhez. Dr. Lábadi Beatrix, egyetemi adjunktus, PTE BTK Pszichológiai Intézet Takács Hilda, doktorandusz, PTE PDI Az autonómia-támogatottság szerepe a tanulási motivációban ?
kultúraközi összehasonlító vizsgálat Jelen kutatás az öndeterminációs elméletet alkalmazva a tanulási motivációt vizsgálja felsõoktatásban résztvevõ hallgatóknál. Az öndeterminációs elmélet szerint a három velünk született szükséglet, autonómia-, kapcsolati- és kompetencia szükséglet, univerzális: támogatottságuk az individualista és a kollektív társadalmakban egyaránt jelentõsen növeli a motivációt, míg kielégítetlenségük aláássa azt. Kultúrközi összehasonlító vizsgálatunkban az autonómiaszükséglettanulási motivációra gyakorolt hatását mérjük individualista és kollektív társadalmakban. A tanulást tekintve e szükséglet kielégítésében a szülõknek és tanároknak kiemelkedõ szerepük van, így a kutatás az õ autonómia-támogatásukra helyezi a hangsúlyt. Az autonómia szükségletén túl az aktuális jövõkép is formálhatja a tanulási motivációt, ezért a vizsgált 15 társadalmakban uralkodó jövõbeli lehetõségek is elemzés alá kerülnek. Számos kutatás alátámasztotta, hogy az alapszükségletek kielégülése nemcsak a motivációt, de a jól-létet is fokozza. Kutatásunkban az autonómia-szükséglet támogatottságának hatását vizsgáljuk a jól-létre, énhatékonyságra, továbbá az önértékelésre nézve is. Eredményeink ezáltal a pedagógiai implikációkon túl, az életminõség javítására irányuló elképzelésekhez is hozzájárulhatnak. Dr. Révész György, egyetemi docens, PTE BTK Pszichológiai Intézet Zene és megismerés A zene igazoltan alapvetõ, és lényegi hatást gyakorol az ember fejlõdésére: erõsíti biológiai túlélésünket; bejósolhatóvá teszi a fejlõdési periódusokat; fejleszti a megismerõ rendszert, beleértve a téri-vizuális, analitikus, matematikai és kreatív képességeket; javítja a perceptuo-motoros rendszert, figyelmet, a szenzoros érzékenységet, az idõbecslést stb.; növeli a memória hatékonyságát, a figyelem, koncentráció és felidézés folyamatait; erõsíti a stressz-rendszert, az immunválaszt; pozitív hatással van az érzelmi rendszerre, beleértve az endokrin, hormonális rendszereket, a szociális és perszonális képességeket, s ezeken keresztül a kultúrára és az esztétikai ítéletekre. A zenei képzés és a kognitív képességek közötti kapcsolat régóta ismert, szorosabb - oki - kapcsolat azonban csak az utóbbi években, a modern vizsgálati eljárások bevezetése óta vált ismertté. Tény, hogy gyermekek szenzomotoros és nyakszirti lebenyének szürkeállomány volumene intenzív zenei tréning nyomán jelentõsen nagyobb; felnõtt zenészek számos agykérgi területének szürkeállománya jelentõsen nagyobb, s ez a zenei tréning intenzitásával egyenes arányban van. Barkóczi Ilona és Pléh Csaba a hetvenes években végzett kutatásukban a Kodály módszer hatását vizsgálták egy zenei általános és két másik iskolában és azt találták, hogy az intenzív zenei nevelésnek mérhetõ hatása van más területen, elsõsorban a kreativitásban. A Kodály módszerben használt szolmizáció olyan szerkezeti elemeket és viszonyokat jelenít meg, melyek segíthetnek matematikai viszonyok megértésében is. Vannak korai szignifikáns hatások, de találtak hosszú távon is érvényes összefüggéseket: a zenei (zongora) tréning 60-85 éves személyeknél kimutathatóan növelte a feladatvégzés sebességét a Wechsler intelligencia teszt számszimbólum szubtesztjében... Mindmáig számos kísérlet igyekszik nyomára jutni Mozart-effektus hatásmechanizmusának. Van azonban egyéb megválaszolatlan kérdés is: lehet, hogy az intelligensebb szülõ nagyobb valószínûséggel íratja be gyermekét zeneórára, vagy a jó kognitív képességû gyermek eleve szívesebben tanul zenét? Lehet az is, hogy a zenei tanulmányokat folytató gyerekek - az IQ szintjüktõl függetlenül - (csak) motiváltabbak a tanulásra, magabiztosabbak, érdeklõdõbbek és együttmûködõbbek? 16
Várhelyi Klára, doktorandusz, BME ? KPDI Összefüggések az alvás mikrostruktúrája és az intelligencia között A ciklikusan váltakozó mintázat (cyclic alternating pattern - CAP) az alvás EEG NREM szakaszaiban megfigyelhetõ jellegzetes aktivitásingadozás, melynek vizsgálatával az alvás mikrostrukturális szerkezete térképezhetõ fel. A CAP funkcióját tekintve kétarcú: egyfelõl spontán megjelenve az alvás mintázatának természet szabályozásában vesz részt valamint tanulási folyamatokkal hozható összefüggésbe, másfelõl kiváltott válaszként az alvást zavaró ingerekre adott reakciónak tekinthetõ. Az elõadás elsõ felében egy neurális hálókat használó algoritmust mutatok be, mely segítségével a különbözõ CAP események automatikusan detektálhatók és klasszifikálhatók. Ezt követõen normál és kiemelkedõen magas intelligenciájú személyek alvásáról készült poliszomnográfiás felvételek CAP elemzését foglalom össze ismertetve az alvás mikrostruktúrája és az intelligencia között feltételezhetõ összefüggéseket. 3. szekció Irodalom- és kultúratudomány Dr. Jankovits László, egyetemi docens, PTE BTK, Klasszikus Irodalomtörténet és Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék Rimay János és a civakodó istenasszonyok Rimay János szerelmi versei közt szerepel egy párdarab, amelyben a Venus mint a szerelem és Diana, a tisztaság istenasszonya szólal meg. A párvers igen körmönfont certamen, vetélkedés, amelyben a költõ figurája különféleképpen jelenik meg. Az elõadásban a két verset a költõi, retorikai, részben a filozófiai hagyomány szempontjából értelmezem, beleértve a versek helyét a szerelmes versek legfontosabb szövegtanúja, a Balassi-kódex szerelmes versei között. Pálfy Eszter, hallgatói titkár PTE KTDT, magyar-esztétika MA Gyöngyösi István és a civakodó istenasszonyok Elõadásom tárgya Gyöngyösi István Csalárd Cupidója. Az allegóriaként értelmezhetõ mûben a tisztátalan szerelmi vágyat, bujaságot megtestesítõ Venus és Cupido kettõse áll szemben és kerül összetûzésbe a Diana által képviselt szûzies, erényes élettel. Gyöngyösi más epikai mûveitõl eltérõen Cupido itt 17 kizárólag bajt és szenvedést okoz; ezzel összefüggésben mutatom be Cupido és Diana konfliktusokkal teli viszonyát a mûben. Az ehhez kapcsolható hagyományból a Seneca- és Euripidész-féle Phaedra-történetek Hippolütoszát vonom be a vizsgálódásba, akinek figurája párhuzamba állítható a Csalárd Cupido fõhõsével. A mû egy elejtett költõi kiszólásából kiindulva kitérek továbbá fabula és história, azaz fikció és valóság kérdésére is. Prof. Dr. Bókay Antal, egyetemi tanár, PTE BTK, Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszék A késõ-modern költészet poétikája Az 1920-as években jelentõsen átalakult az európai-amerikai és kicsit késõbb a magyar költészet beszédmódja, a belsõ világ lírai kimondásának új formája született. A késõ-modern vagy másképp tárgyias költészet a dolgok konstruktív összefüggésén keresztül a vallomásos személyesség minél teljesebb kizárásával kísérletezett. E folyamatban vezetõ szerepe volt az amerikai-angol költészetnek (Poundnak és fõleg Eliotnak) Magyarországon pedig József Attilának. Ez utóbbi példaszerû tárgyias versei (a Téli éjszaka és a Külvárosi éj) és poétikai írásai alapján rekonstruálom a tárgyias költészet legfontosabb jegyeit. Tórizs Eszter, doktorandusz, PTE IDI
Tehervonatok néma tájakon József Attila egy önmagát tényekben állító versérõl Nemes Nagy Ágnes József Attila pillanata címû írásában a költõ Tehervonatok tolatnak kezdetû versére hívja fel az olvasók figyelmét, hiszen a vers (Nemes Nagy szavaival): ?nem a híres, nagy, könyv nélkül tudott versek egyike. [?] mégis olyan, mintha könyv nélkül tudnánk. Valóságos antológia ez a kicsi vers József Attila mûveibõl, valamint, nem utolsósorban, az utána következõ magyar költészetbõl is. Színültig van motívumaival, szavatolt szavaival meg azzal, amit mi tanultunk tõle.? Valóban, vers nem a legismertebb József Attila alkotás, viszont olyan versek alkotói idõszakához köthetõ, mint a Külvárosi éj vagy a Téli éjszaka. Elõadásom célja tehát a nagy versek holdudvarában keletkezett költemény pozicionálása a költõi életmûben, egyúttal pedig a vers poétikai stratégiáinak feltárása. 18 Dr. Milbacher Róbert, tanszékvezetõ egyetemi docens, PTE BTK, Klasszikus Irodalomtörténet és Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék A dezillúzió mint újrahasznosítás A dezillúziós nemzedék világszemléletének néhány olyan vonásáról szeretnék beszélni, amely arra enged következtetni, hogy a magyar irodalmi hagyomány egy elfeledett, elsüllyedt problémakörének kissé módosított ?újrahasznosításával? állunk szemben. A 19. század 20-as éveinek ?romántos? hagyománya olyan megoldatlan (mert megoldhatatlan) problémákat reflektált, amelyekre a nép-nemzeti paradigma csupán kitérõ, elfedõ, elimináló stratégiákkal válaszolt. Mindez azt eredményezte, hogy a magyar irodalmi kultúra valójában nem szembesült a ?romántos? tradíció által felvetett kérdésekkel. A 70-es évek irodalmi gondolkodása azonban (új filozófia megalapozással: ld. Schopenhauer recepciója) újra szembesült és szembesített a fenti kérdésekkel. Sebõk Orsolya, doktorandusz, PTE IDI A hazai verses regény mûfaj kialakulásáról A magyar XIX. század közepén a verses regény fogalom minden valószínûség szerint nem egy bizonyos mûfajt takart, amelyet megközelítõleg a század végétõl napjainkig jelöl, hanem sokkal inkább egyfajta jelzõs szerkezetként funkcionált. Ennek egyik legkézenfekvõbb bizonyítéka Gyulai Pál korabeli szóhasználata. Amikor Gyulai azt fejtegeti, hogy milyennek is kell lennie a jó eposznak nálunk, illetve annak modernizálási lehetõségeit latolgatja, az angolok és fõként Byron kapcsán olyan megjegyzéseket tesz, amelyek, úgy tûnik, a verses regény elnevezés megállapodása elõttrõl származnak. Még század végéhez közeledve is elõfordul, hogy verses regény-szerû mûvek a költõi beszély, illetve a vígeposz kategóriájában kapnak helyet. Ez utóbbira Verbõczy István 1878-as Költészettana hozható példaként, melyben Byron Don Juanja a vígeposz alfajaként a humoros költemény elnevezést kapja. Dr. Mekis D. János, tanszékvezetõ egyetemi docens, PTE BTK, Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszék Életkor-reprezentáció, ?érett? és ?kései? stílus Márai Sándor mûvészetében Az életkorok irodalmi, mûvészeti reprezentációja kulturális kódokkal is szembesít bennünket: a különbözõ társadalmi hagyományok más-más jelentéseket társítottak, társítanak az emberi élet egyes szakaszaihoz. Elõadásom elsõ felében, a tematikus vonatkozásokon túli reprezentációs szintekre is ki19 térve, vázlatosan áttekintem, hogyan viszonyult a modernség?modernizmus az idõsödés biológiai jelenségéhez ? egy olyan történeti idõszakban, mely sok tekintetben átrendezte a korábbi mûvelõdési képleteket. Közkeletû elképzelés szerint az életkori meghatározottság a szerzõi egzisztenciához kötõdõ poétikai
szinten is megmutatkozik. Elõadásom második felében Márai Sándor ?érett? és ?kései? stílusának alakzatát vizsgálom meg, rámutatva azokra a kontextuális tényezõkre, melyek erõsítik, illetve destabilizálják a szemantikai azonosítás mûveleteit. Ferenczy Nikolett, PTE BTK magyar BA Egy ítélet védõbeszéde. Márai Sándor: Ítélet Canudosban A Márai Sándor Ítélet Canudosban címû regényére vonatkozó kritikák bár közel sem tartják a szöveget egybehangzóan remekmûnek, a dicsérõ szólamok mégsem hiányoznak a recepcióból. Az elõadás címében rejlõ védõbeszéd tehát nem is erre az aspektusra utal. Amitõl valóban meg kívánja óvni a regényt az elõadás, azok az egyszerûsítõ olvasatok, a kizárólagosan behelyettesítõ, parabolikus értelmezések. A szöveg által végrehajtott jelentéskonstruálási folyamat párosul Márai szigorú szerkesztési elveivel, így szemantikailag gazdagon szõtt regényt eredményez. Az identitáskonstruálás kapcsán a jelentések megkérdõjelezése, a térbõl felépített fogalmi jelentések komplexitása, valamint, hogy mindezeket a folyamatokat nemcsak az egész, hanem az egyén szintjén is analóg módon tudja végrehajtani, mutatják, hogy a szöveg több kód mentén olvasható. Dr. Kiss Gábor Zoltán, PTE BTK, Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszék A Deadwood komplex irodalmi narratívája Az utóbbi két évtizedben a tévésorozatok messze maguk mögött hagyták a történeti kényszereiket, és nagymértékû narratív komplexitásra tettek szert. Megváltoztak a kifejezésforma produkciós és terjesztési feltételei, gyakorlatai, a fogyasztására vonatkozó kívánalmak, és megnõtt a kulturális presztízse .A TV felnõtté válásának ünneplése mellett tisztában vagyunk azzal is, hogy félõ, az új produkciós és terjesztési módokra történõ átállás folyamán elveszíti a klasszikus periódusára még jellemzõ értékes jellemzõit. Manapság egyre kevésbé fenntartható ?a komplex elbeszélés kollektív megfejtésének élménye? (Jason Mittell), miközben a legtöbb mûsor esztétikai értelemben is egyre értéktelenebbnek tûnik. Az elõadásban David Milch Deadwood címû sorozatát vizsgálom meg, és arra a kérdésre keresem a választ, hogy hogyan 20 teremt irodalmi és esztétikai minõséget a produkciós feltételek és nézõi szokások provokációja által. Csönge Tamás, doktorandusz, PTE IDI Komplexitás, kétértelmûség és megbízhatatlanság a Lostban Amint arra már több tanulmányban is rámutattak, a narratív komplexitás névvel illetett trend nemcsak a mozifilmekre jellemzõ (Warren Buckland), hanem a kortárs televíziós sorozatokra is. (Jason Mittell) Elõadásomban azt vizsgálom, hogy e komplexitás miképpen függ össze az interpretációs zavart keltõ és megbízhatatlanságot sugalló narrációval az elmúlt évtized televíziós sikersorozata, a Lost példája által. A megbízhatatlanság kérdését a mûsor személytelen, filmes elbeszélésmódja, fokalizált és nem fokalizált jeleneteinek összefonódása és a szeriális formája kapcsán vetem fel. Ezen a pontos sok vitatott, de még mindig nem világos kérdések merülnek fel: Mi a filmes megbízhatatlanság forrása? Minden esetben kell egy narrátorral számolnunk? (Emely R: Anderson) Vagy többre jutunk, ha egy komplex szerzõi szándékot feltételezünk, mint az irónia alakzata esetén? (Gregory Currie) Ha a történetben nem is kapunk minden ellentmondásra választ, egy narrátor nélküli elbeszélés nem ?hazudhat? a befogadónak, de alulértelmezhet, félreértelmezhet és félreértékelhet eseményeket (James Phelan), így félrevezetve a közönséget. A Lost esetén egy speciális
?szerializált megbízhatatlanságról? beszélhetünk, amely technika úgy mûködik, hogy hozzászoktatja a nézõt bizonyos elemek egy módon való értelmezésére (például a flashback jelenetek esetén) majd felülírja ezt a technikát egy hasonlóval (és a flash-backszerû jelenetek jelentése megváltozik). Ezek olyan retorikai szándékok, melyek egy extrafikcionális forrásból fakadnak. Ezen elveket szem elõtt tartva szeretném bemutatni, miben hasonló és miben más a televízió elbeszélésének dinamikája, mint a könyveké vagy játékfilmeké: miként jön létre egy ?folyamatban levõ? narratíva, ahol a bizonytalanságnak és megbízhatatlanságnak több mint egy dimenziója van.
