Kiss András 18. századi erdélyi utak a szabad királyi város státus felé A k ö v e t k e z ő k b e n p á r h u z a m o s a n azt a két utat s z e r e t n é m vázolni, amelyek közül az egyiket a m á r a k ö z é p k o r b a n szerzett szabad királyi városi j o g á l l á s á t ó l katonapolitikai okok miatt meg fosztott település tett meg elvesztett státusa visszaszerzéséért, a m á s i k a t pedig az a 17. s z á z a d v é g é n E r d é l y b e n otthont talált k ö z ö s s é g járt végig, a m í g szorgalommal, g a z d a s á g i - v a g y o n i m e g a l a p o z o t t s á g á v a l , összeköttetéseivel élve, saját települést teremtett m a g á n a k . K o l o z s v á r ról és Szamosújvár útjairól van s z ó . A cél, amint kiderül, h a s o n l ó : elérni, hogy a település k ö z ö s s é g e saját ügyeit a municipalitás elveinek m e g f e l e l ő e n önállóan, ö n m a g a intézze, Kolozs v á r esetében régi jogai visszaszerzésével, S z a m o s ú j v á r é b a n pedig a letelepült k ö z ö s s é g új h e l y z e t é n e k megfelelő s z a b a d s á g o k elnyerésével. A célhoz vezető ú t o n azonban az eljárások k ü l ö n b ö z n e k . K o l o z s v á r az adott helyzetben, az 1691-ben két állam, az E r d é l y i F e j e d e l e m s é g és a Habsburg Birodalom képviselői között alighogy m e g k ö t ö t t s z e r z ő d é s , a fejedelemség sar kalatos jogait e l i s m e r ő pontjai alapján, közjogi úton, méltatlanul elvett szabadságai jogalapja inak bizonyításával számít e r e d m é n y r e és ezen az ú t o n j á r n a k közbenjárói is. S z a m o s ú j v á r m á r új történelmi helyzetben és k ö r ü l m é n y e k között véli elérni célját, abban a Habsburg B i rodalomba integrált Erdélyben, ahol - főleg a birodalom hadi kiadásai miatt - az állandó p é n z s z ű k é b e n s z e n v e d ő fiskus érdekeit kell szem előtt tartani. Ezért a cél é r d e k é b e n j ó g a z d á l k o dással komoly p é n z ü g y i alapokat k e l l megteremtenie és hathatós közbenjárókra kell szert tennie. Kolozsvár A z Á r p á d - k o r b a n az erdélyi p ü s p ö k u r a d a l m á h o z tartozó falu. V á r o s s á fejlődését K á r o l y R ó bert 1316. augusztus 19-i, t ö b b e k között szabad b í r ó - és p l é b á n o s v á l a s z t á s t biztosító kivált ságlevele alapozza meg, ú g y a n n y i r a , hogy 1405. j ú l i u s 2-án Zsigmond király a települések h i erarchiájában a legmagasabb fokra, a szabad királyi, kerített v á r o s o k s o r á b a e m e l i . Folyama tosan szerzett kiváltságlevelei - amelyeket, amint D i ó s y Gergely, a v á r o s privilégiumairól 1592-ben magyar n y e l v ű indexet készítő nótárius ismételten h a n g s ú l y o z z a : K o l o z s v á r nem ér d e m t e l e n ü l , hanem „ hűségéért" kapott - m e g t e r e m t e t t é k annak feltételeit, hogy K o l o z s v á r E r d é l y virágzó v á r o s á v á váljon, ami a fejedelemség k o r á b a n teljesedik k i . A korabeli források „ Transsilvaniae civitas primariaként", illetve „ metropolis Transsilvaniaeként" emlegetik, a v á r o s pedig szabadságjogaival és helyhatósági törvényeivel okosan é l v e , polgárai ö n t u d a t o s „respublikájává" alakult k i , ahol m i n d polgárai, m i n d tisztségviselői a v á r o s és a fejedelem h ű s é g é r e esküdtek. 1
2
3
4
Ennek a v i r á g z ó korszaknak I I . R á k ó c z i György 1657-ben indított b a l s i k e r ű lengyel hadjá rata k ö v e t k e z m é n y e i vetnek véget. A m e g t o r l á s k é n t az országra z ú d u l ó török-tatár hadak
1
2
3
4
CDTrans. 1997. 359. sz.; BALÁZS, 1939. 50.; GYÖRFFY, 1987. 335. J A K A B , 1870. 31-33., 123-126.; Ub, 1892-1902. 1. köt. 319-320., 3. köt. 350-353. KISS, 1995.; KISS, 2003. 145-146. JAKÓ, 1957. 366.
nemcsak Erdély anyagi romlását idézik elő, hanem az elhurcolt l a k o s s á g r é v é n (mind a mai napig számuk feltáratlan) pótolhatatlan veszteséget okozott a fejedelemségnek és m a g á n a k a v á r o s n a k is. K o l o z s v á r t illetően ezt az évtizedekre kiható romlást V á r a d 1660-beli eleste idéz te e l ő . A nyugat felőli végvár elestével K o l o z s v á r lett az ország v é g h e l y e , azaz v é g v á r a , en nek k ö v e t k e z t é b e n pedig elvesztette szabad királyi városi jogállását, és mint oppidum nobilium, azaz nemes v á r o s a v á r m e g y e , pontosabban a főispán - aki egyúttal a véghely főkapitá nya is volt - j o g h a t ó s á g a alá r e n d e l t é k . A z új j o g á l l a p o t o t k i m o n d ó , 1666. február 24-i fogarasi országgyűlés határozata b e v e z e t ő j é b e n így jellemzi azt a siralmas helyzetet, amelybe az o r s z á g és az egykori szabad királyi város került: „Szegény hazánk már annyira jutott, hogy Colosvár már végh Bástyája... " 5
A város új státusa, az oppidum nobilium, azaz nemes város E r d é l y egyik sajátos m e z ő v á ros-típusa volt, ebben az egész v á r o s i k ö z ö s s é g egy „corpusban " élt nemesi jogaival, követ k e z é s k é p p e n teljesen a v á r m e g y e j o g h a t ó s á g a alá került, m e g s z ű n t addigi közvetlen kapcso lata a főhatalommal, akárcsak k ö v e t k ü l d é s i joga az országgyűlésre, t ö r v é n y k e z é s i önállósága, hogy csak n é h á n y a t említsünk elvesztett s z a b a d s á g a i b ó l . A k ö z ö s s é g élére pedig a nagy tekin t é l y ű főbíró és bírótársa, a k i r á l y b í r ó helyett a hadnagy (ductor) került elöljáróként, a magiszt rátus viszont az addigi szenátorok helyett ü l n ö k ö k b ő l , asszesszorokból á l l t . 6
A város r o m l á s a nemcsak ebben a közjogi j e l l e g ű folyamatban, hanem társadalmi, g a z d a s á gi h a n y a t l á s á b a n is megnyilvánult. M e g s z ű n t e k anyagi forrásai, odalett polgárai j ó l é t e , tekin t é l y e , ez nyilvánvalóan kiderül levéltári a n y a g á b ó l is. A páratlan g a z d a g s á g ú tanácsi/közgyű lési j e g y z ő k ö n y v e k , a társadalmi élet mélységeit megvilágító t ö r v é n y k e z é s i j e g y z ő k ö n y v e k , a p o l g á r o k vagyoni állapotát t ü k r ö z ő gazdag osztálylevelek helyett a korszak történetére vonat k o z ó sekélyesebb források maradtak ránk a r o m l á s kútfőiként. A hanyatlást az 1698-ban kelt v á r o s i felterjesztésnek - a feladókat is feltüntető - befejező sorai jellemzik: „Romlott Kolos vár városának hadnagya a tanácsával együtt. " A „kincses város" minősítés pedig, amit a kortársak részéről Kolozsvár a 16., valamint a 17. század első felében tapasztalt j ó l é t e é s v i r á g z á s a j e l l e m z é s e k é n t érdemelt k i , akárcsak fennebb említett j e l z ő i , múltbeli e m l é k e k k é vál tak. Misztótfalusi Kis M i k l ó s 1697-beli Siralmas énekében, Bethlen M i k l ó s pedig Váradi M i k l ó s , főbíróságot viselt k o l o z s v á r i polgár nagyapjára e m l é k e z v e , a „kincses" várost már csak a múlt e m l é k e k é n t i d é z i . A z a v á r o s , amely a tizenöt éves h á b o r ú idején képes volt t ö b b rendbeli súlyos sarcoltatásait m a r a d a n d ó k á r o s o d á s nélkül elviselni, a t ö r ö k ö k által 1660-ban kirótt hadisarcot évekig sínyli, ami a lakosság anyagi r o m l á s á b a n is t a p a s z t a l h a t ó . 7
8
9
10
Erdély életében döntő változást hoz a Lipót-féle Diploma ( D i p l o m a L e o p o l d i n u m ) . Ez tu lajdonképpen k é t , elvileg e g y e n l ő fél m e g á l l a p o d á s á t szentesíti: a Habsburg u r a l k o d ó é t és az erdélyi rendekét. Ezzel m e g k e z d ő d i k Erdély integrációja a birodalomba és természetszerűleg - ami ezzel j á r - az erősebb fél é r d e k e i n e k az érvényesülése. K ö v e t k e z é s k é p p e n a 18. század ban, I I I . Károly idején Erdély m á r nem államszerződéssel szerzett, hanem hódított területnek s z á m í t . A z i n t e g r á c i ó m e n e t é t ugyan megzavarja a kuruc mozgalom és a R á k ó c z i 11
5 JAKAB, 1888/a. 394-396. DÓSA, 1861. 75-76. 7 JAKAB, 1888/a. 438. TORDAI, 1954. 49.; BETHLEN, 1955. 1. köt. 107. Vö. JAKÓ, 1957. 364-366. Ю Vö. JAKAB, 1888/a. 361. és a következő lapok. Ezt bizonyítja a város levéltári anyaga, többek között a szám adáskönyvek és osztálylevelek is. Közli: LUPAS, 1940. 439-446. V ö . R. VÁRKONYI, 1986. 881-882.; TRÓCSÁNYI, 1988. 199-212. 6
8
9
1 1
s z a b a d s á g h a r c , de Bécs, amint erre lehetősége van, következetesen érvényesíti politikai cél j a i t . A z új helyzetben az erdélyi t á r s a d a l o m n a k t u d o m á s u l kell vennie, hogy a fejedelemség nek a birodalomba történt integráció k ö v e t k e z t é b e n az erdélyi é r d e k e k rangsora m e g v á l t o z o t t . A fejedelemség addigi, egyik vagy m á s i k nagyhatalom h e g e m ó n i á j a által ugyan korlátozott, de j ó l - r o s s z u l érvényesülő szuverenitása m e g s z ű n t . Egyetlen é r d e k érvényesült: a birodalmi. Ezen belül pedig a fejedelemség idején nem létező, a birodalomban azonban m á r nagyon rég bevezetett kamarai igazgatás teljesen a birodalmi é r d e k e k és célok szolgálatában állott. Ennek m e g f e l e l ő e n E r d é l y értéke az udvar s z e m é b e n katonapolitikai s z e m p o n t b ó l fontos földrajzi helyzete, katonaállítási k é p e s s é g e és a p é n z ü g y i terhek viselésének f ü g g v é n y é b e n alakult k i . A Lipót-féle D i p l o m a erdélyi k o r m á n y z á s i szempontjai szerint biztosított egykori törvényei h a t á l y o s s á g a és saját i n t é z m é n y r e n d s z e r e látszólag utat nyitott ugyan a régi j o g á l l a p o t o k hely reállításához, k ö z t ü k K o l o z s v á r egykori j o g á l l á s á n a k elismeréséhez, ez azonban a birodalmi szempontok á r n y é k á b a n h o s s z ú ideig várakoztatott m a g á r a . 1 2
Pedig V á r a d 1692. j ú n i u s 5-én történt visszavétele után m é g az az ok is m e g s z ű n t , ami m i att a v á r o s t megfosztották szabad királyi városi státusától. T ö b b mint tízévi bécsi kilincselés k ö v e t k e z e t t a régi állapot visszaállításáért. A z udvarban pedig a város küldöttei tájékozatlan sággal, n e m t ö r ő d ö m s é g g e l szembesültek. B á r a Diploma Leopoldinum szerint az erdélyi i n t é z m é n y r e n d s z e r t meg kellett volna szervezni, ez késett, B é c s b e n nem létezett a Magyar U d vari K a n c e l l á r i á h o z hasonló erdélyi k o r m á n y h i v a t a l , ennek t é n y l e g e s m ű k ö d é s e csak 1695ben k e z d ő d ö t t m e g . Tóbiás A n d r á s kolozsvári polgár, aki bécsi t a r t ó z k o d á s a idején a kolozs vári p r i v i l é g i u m o k ü g y é b e n is eljárt, erről 1696. május 6-án így tudósította a v á r o s főhadna gyát: „De mivel az idefel való üdőtöltésem az nagy uraktól többire halogatás volt az Erdélyi Cancelláriának installáltatása felől... Az Isten úgy adá, már az Erdélyi Cancelláriánk beálla... " T ó b i á s A n d r á s m a g á n e m b e r k é n t járt el a v á r o s kiváltságainak elismeréséért, ugyanis ő peres ü g y é b e n jutott el a birodalom fővárosába, és é p p e n sérelmei o r v o s l á s á h o z s z ü k s é g e volt annak bizonyítására, hogy „az város privilégiuma romlott-e megh, nem-e ? " Türelmetlenül sürgette a várost, hogy küldje fel privilégiumait, b e s z á m o l t az elvesztett j o g o k v i s s z a s z e r z é s é n e k lehetőségeiről. Vele egy időben j á r t el B é c s b e n a város d o l g á b a n Gálffi Pál, valamint Szentkereszti A n d r á s kancelláriai titkár, aki mint b e l s ő ember, a Kancelláriából szerezte híre it, és ezek i s m e r e t é b e n igyekezett segíteni a v á r o s n a k . A z említett h á r o m s z e m é l y 1696. m á jus 1 -je és o k t ó b e r 28-a között tizenhét levélben tudósította a várost az ü g y m e n e t é r ő l és a te e n d ő k r ő l , a kancelláriai á l l a p o t o k r ó l . A z adatgazdag levelek híven tükrözik, m i k é n t bolyon ganak az erdélyiek a központi b ü r o k r á c i a ú t v e s z t ő i b e n , mert amint az idézett t u d ó s í t á s o k b ó l kiderül, abban az esztendőben nemcsak K o l o z s v á r kísérelte meg visszaszerezni kiváltságait, hanem t ö b b v á r o s is ott b u z g ó l k o d o t t h a s o n l ó r e m é n y e k k e l . T ó b i á s A n d r á s megírta, hogy m e g e r ő s í t e n i kért jogaik b i z o n y í t á s á h o z a „privilégiumokat transumáltatni kell káptalanban, " azaz hiteleshelyen. Gálffi Pál s z e m r e h á n y á s o k k a l is illette a várost a p r i v i l é g i u m o k felkül d é s é b e n tapasztalt késedelmeskedésért, 1696. szeptember 18-án így írt a k o l o z s v á r i a k n a k , n é v szerint a f ő h a d n a g y n a k : „Kérem azért és kényszerítem is uraim kegyelmeteket mint annak a városnak fejét és igaz tagjait, ne kíssék felküldésivel [a privilégiumoknak]. Tóbiás uram már annyira vitte a dolgot, mihelyt érkezik a privilégiumok párja, de facto meglészen. " U t ó i r a t k é n t 1 3
1 4
15
16
Vö. VARGA J., 1993. 95-103.; KOVÁCS KISS, 2000. 14-22. W E L L M A N N , 1952. KmOl, KvLt, Fasc. I . 14. a. sz. 15 Uo. 14 - 14 r. sz. Vö. KISS, 1957. 426-^27. 16 KmOl, KvLt, Fasc I . 14. a. sz. 1 2
1 3
1 4
ehhez hozzáfűzte: „Alkalmatossága kegyelmeteknek soha jobb nem volt mint most vagyon és ha mi újabb hasznos dolgot feltalálhat uram kegyelmetek, most obtineálhatná. " Szeptem ber 2 5 - é n m é g e r é l y e s e b b e n sürgeti a várost: „Nem kevéssé csudálkozom rajta, hogy kegyel metek az privilégiumokat még eddig fel nem küldte, valaki lészen az oka, de bizony Istentűi is ítíletet vészen magára Uly jó alkalmatosságot most elmúlatni...." hiszen ,JDésnek, Széknek, Colosnak, Vízaknának mindennemű privilégiumokat már őfelsége confirmálta. " 1 7
1 8
A város, ha a B é c s b e n s z o r g o s k o d ó k o l o z s v á r i a k n a k ú g y is tűnik, nem tétlenkedett ezalatt. S z á m b a vette kiváltságleveleit, a z o k r ó l j e g y z é k e t készíttetett, és végül a kolozsmonostori konvent 69 tételbe csoportosítva elkészítette a v á r o s legfontosabb kiváltságleveleinek hiteles k i v o n a t á t a k ö v e t k e z ő c í m m e l : „Extractus summarius privilegiorum civitatis Colosvariensis". A k o l o z s v á r i a k leveleiben a v á r o s n a k felrótt k é s e d e l m e s s é g feltehetően annak is tulaj d o n í t h a t ó , hogy - ismerve az említett városok és K o l o z s v á r város kiváltságlevelei n a g y s á g rendje közti arányt - ez utóbbi esetében összehasonlíthatatlanul nagyobb s z á m ú kiváltságle velet kellett előkészíteni és kivonatolni, ami m i n d e n k é p p e n sok időt vett igénybe. A hiteles b i z o n y í t é k b i r t o k á b a n 1696. október 15-én végre elindult a hivatalos kolozsvári k ü l d ö t t s é g B é c s b e , és a konventi hitelesített privilégiumi kivonatokra hivatkozva, 13 évi halogatás után helyezte végre vissza 1709-ben I . J ó z s e f Kolozsvárt a régi szabad királyi város j o g á l l á s á b a . A z 1709. augusztus 10-i, a várost régi s z a b a d s á g a i b a v i s s z a h e l y e z ő kiváltságlevél elismeri, hogy Várad eleste után K o l o z s v á r jogállását illetően „némi erőszak követtetett el," és m é l t á n y t a l a n helyzete V á r a d visszavétele után is fennmaradt. Ez r é s z b e n Bánffy G y ö r g y guber n á t o r ellenállásának, részben a közbejött mozgalmaknak tulajdonítható, b á r I . Lipót m á r 1704ben elhatározta K o l o z s v á r s é r e l m e i n e k o r v o s l á s á t . A kiváltságlevél kibocsátásával azonban K o l o z s v á r fáradozásait, törekvéseit, amelyeknek részesei voltak mind polgárai, elöljárói, tá m o g a t ó i , végre siker koronázta. A 13 é v i g tartó k é s l e k e d é s részletes okait az említetteken kí v ü l nem ismerjük, de b i z o n y á r a a hatalom részéről közrejátszottak politikai okok is. 19
2 0
21
22
Sajnos, a kor m e g g y é r ü l t kolozsvári forrásaiból, főleg s z á m a d á s k ö n y v e i n e k hiánya miatt nem tudjuk, mennyibe került a v á r o s n a k ez a „jogorvoslat. " De a város végre visszanyerte szabad királyi v á r o s státusát, az új történelmi helyzetben azonban ez m á r nem volt azonos az zal, amit a fejedelemség k o r á b a n jelentett. Szamosújvár A z örmények, akik a 17. században Szalárdi Siralmas krónikájában h i t v á n y falunak nevezett Gerla t e l e p ü l é s b ő l megalapították önálló városukat: Szamosújvárt (Armenopolis, Armenierstadt, Ö r m é n yv á r o s ) . P ü s p ö k ü k vezetésével Apafi M i h á l y u r a l k o d á s a idején, nyugodalmasabb otthont keresve maguknak, az ö r m é n y e k 1672-ben jelentek meg E r d é l y b e n . M o l d v á b ó l ér keztek, s z á m o s család ( r a g a d v á n y ) n e v e is ezt tükrözi. A fejedelemségben h a g y o m á n y o s tole rancia nem szabott korlátokat a m á s nyelvet b e s z é l ő , m á s hitet valló és saját h a g y o m á n y a i k szerint élő ö r m é n y e k n e k . Sőt, A p a f i Mihály, a p é n z ü g y i n e h é z s é g e k k e l k ü z d ő fejedelem 23
24
1 7
1 8
1 9
2 0
2 1
2 2
2 3
2 4
Uo. 14. 1. sz. Uo. 14. n. sz. Uo. 24. sz. és A privilégiumok indexe 1696-ból. Vö. KISS, 1957. 427^128. JAKAB, 1888/c. 23. Uo. 166-169. Uo. 88-90. SZALÁRDI, 1980. 385. BÍRÓ, 1944.; A város részletes történetét lásd SZONGOTT, 1901.
nyilván g a z d a s á g i l a g e l ő n y ö s n e k ítélte a j ó m ó d ú k e r e s k e d ő , iparűző k ö z ö s s é g megjelenését az o r s z á g b a n . A z újonnan érkezettek z ö m e Besztercén telepedett le. Ennek egyik oka feltehetően az is le hetett, hogy a M o l d v á v a l h a g y o m á n y o s a n j ó gazdasági kapcsolatokat tartó beszterceiek m á r onnan ismerték a betelepedetteket, velük is m á r r é g e b b e n összeköttetésben álltak, é s a mind két k ö z ö s s é g által beszélt r o m á n nyelv r é v é n értekezni is tudtak. Besztercén a v á r o s n a k egy külön r é s z é b e n építették fel házaikat és onnan folytatták j ó m ó d j u k a t gyarapító é l é n k gazdasá gi t e v é k e n y s é g ü k e t , h a s o n l ó a n az 1700 körül Alvincen letelepedett b o l g á r o k h o z . Ezt I . Lipót 1700. május 15-én kibocsátott oklevele biztosította s z á m u k r a . Besztercéről történt eltávolí tásukat nem tulajdoníthatjuk az erdélyi toleranciával ellentétes diszkriminációnak, hanem i n k á b b a g a z d a s á g i v e r s e n g é s s konkurencia k ö v e t k e z m é n y e i n e k . A beszterceiek okkal félthet ték érdekeiket a m o z g é k o n y j ó i kereskedő ö r m é n y e k t ő l , ezért azzal a váddal, hogy fertőző be tegségeket terjesztenek, kitiltották őket v á r o s u k b ó l . E z u t á n jelentek meg a szamosújvári uradalom területén, ahol a b é c s i H a d i t a n á c s j e l ö l t k i helyet a Besztercéről kitiltott mintegy 80-100 ö r m é n y családnak, akik mint zsellérek d é z s m á v a l tartoztak az uradalomnak, de meg alapítói lettek az ö r m é n y v á r o s n a k . A város levéltári adatai szerint a kiváltságlevelek meg szerzéséért a szamosújvári ö r m é n y e k n e k kitartóan, k ö l t s é g e k e t nem kímélve kellett m u n k á l kodniuk. Például ezek előkészítése é r d e k é b e n a B é c s b e n k ö z b e n j á r ó p ü s p ö k ü k n e k költségei ért és a bécsi a j á n d é k o z á s o k é r t csupán 1714 é s 1715 között a v á r o s 3400 forintot költött. ( K é sőbb, kiváltságaik m e g t a r t á s a é r d e k é b e n erre a célra k ü l ö n p é n z t á r a t alapítottak, és ebből a pénztárból fizették a B é c s b e n , Szebenben és K o l o z s v á r t az ü g y ü k b e n eljáró „ágenseket" is.) 2 5
26
2 7
2 8
1717-ben I I I . K á r o l y a szamosújvári uradalmat a r o m á n egyesült görög katolikus p ü s p ö k nek adta át, aki nem tartotta tiszteletben az ö r m é n y e k szabadságjogait és k ü l ö n b ö z ő m ó d o n zaklatta őket. Azonban az ö r m é n y e k p a n a s z á r a a kamara a p ü s p ö k ö t ettől 1725-ben eltiltot t a . Ekkorra m á r kialakultak az ö r m é n y e k b é c s i kapcsolatai, és j ó z a n u l felmérték, hogy az ál landó p é n z s z ű k é b e n s z e n v e d ő k a m a r á n keresztül érhetik el azt a célt, hogy saját településü kön biztosítsák ottlétüket. í g y 1725-ben megindulnak tárgyalásaik az uradalom z á l o g b a véte léről. 29
I I I . K á r o l y 1726. o k t ó b e r 17-án kiadott k i v á l t s á g l e v e l é b e n 11 pontban s z a b á l y o z z a a sza mosújvári uradalom területén letelepedett ö r m é n y e k jogait és kötelezettségeit. L a k ó h e l y ü k e t illetően használhatják az Armenopolis, Armenierstadt, Ö r m é n y v á r o s elnevezést é s az urada lomnak azt a részét, ahol letelepedtek, nekik a d o m á n y o z z a . S z a b á l y o z z a vásártartási jogukat, belső i g a z g a t á s u k szervezetét, adóterheiket és e g y é b kötelezettségeiket, biztosítja szabad ke reskedésüket, valamint v á m m e n t e s s é g ü k e t E r d é l y b e n , és megengedi, hogy saját templomot építsenek, papjukat és ennek s e g é d s z e m é l y z e t é t maguk válasszák, azzal a feltétellel, hogy az erdélyi latin szertartású e g y h á z t ó l függjenek, é s ne tűrjék el maguk között az ö r m é n y e g y h á z ban dívó „eretnekséget"'. 30
Ezzel a városi élet alapjai m e g t e r e m t ő d t e k . T í z é v elteltével a szamosújvári ö r m é n y k ö z ö s ségnek v a l ó r a vált az a terve is, hogy z á l o g b a vegye a s z a m o s ú j v á r i uradalmat. Udvari és kamarai összeköttetéseik, kialakult hitelezői e l i s m e r t s é g ü k e r e d m é n y e k é n t elérik, hogy
SZONGOTT, 1901. 1. köt. 102-103., 3. köt. 19-20. BÍRÓ, 1944. 165. Utalás erre: KmOl, BesztLt, Fasc. 501. Armenier. Auszug derselben aus Bistritz im Jahre 1712. KÁDÁR, 1903. 9. PESCARTU, 1985. 297-298. KÁDÁR, 1903. 9.; BÍRÓ, 1944. 186. 30 KÁDÁR, 1903, 10.; BÍRÓ, 1944. 186.; PESCARIU; 1985. 297.
2 5
2 6
2 7
2 8
2 9
1736-ban I I I . K á r o l y 100 000 forintért 90 évre - 1828-ig - zálogba adja nekik a szamosújvári uradalmat. C s e r é b e n a r o m á n görög katolikus p ü s p ö k Balázsfalvát kapta, amely rövidesen az erdélyi r o m á n g ö r ö g katolikusok e g y h á z i é s kulturális központjává v á l i k . S z a m o s ú j v á r v i r á g z á s á n a k útja ezzel m e g n y í l t . Építkezéseikkel megteremtik a szamosújvári „ örmény barokkot", amelybe beletartoznak templomaik, azoknak b e r e n d e z é s e . ( A z udvarnak nyújtott kölcsönért az I . Ferenctől kapott állítólagos R u b e n s - k é p r ő l l e g e n d á k születtek.) A j ó zan g a z d á l k o d á s és szorgalom, valamint a j ó helyzetfelismerés elvezetett az 1759-es szebeni o r s z á g g y ű l é s i határozatig, amely a várost a szabad királyi v á r o s o k sorába emeli. Ezt I I . J ó z s e f 1786-ban megerősíti, 1791-ben taxális hely lett, 1838-ban pedig új kiváltságlevelet, címert kap, és ettől kezdve követeket küldhetett az o r s z á g g y ű l é s b e . 31
32
Felhasznált források KmOl BesztLt KvLt
Az Országos Levéltár Kolozs megyei Igazgatósága (Arhivele Nationale D i rectia judeteanä Cluj) Beszterce város levéltára Kolozsvár város levéltára Felhasznált irodalom
BALÁZS, 1939. BETHLEN, 1955. BÍRÓ, 1944. CDTrans, 1997.
DOSA, 1861. GYÖRFFY, 1987. JAKAB, 1870. JAKAB, 1888/a. JAKAB, 1888/c. JAKÓ, 1957.
K A D A R , 1903.
Balázs Éva: Kolozs megye kialakulása. B p , 1939. Bethlen Miklós Önéletírása, 1.-2. köt. Az előszót írta Tolnai Gábor. Sajtó alá rend. V. Windisch Éva. B p , 1955. Bíró Sándor: Szamosújvár története. In: Szolnok-Doboka magyarsága. Szerk. Szabó T. Attila. Dés-Kolozsvár, 1944. Codex Diplomaticus Transsylvaniáé. Diplomata, epistolae et alta instrumen ta litteraria Transsylvaniáé illustrantia. Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, leve lek és írásos emlékek Erdély történetéhez. 1023-1300. Bevezető tanulmány nyal és jegyzetekkel regesztákban közzéteszi Jakó Zsigmond. B p , 1997. Dósa Elek: Erdélyhoni jogtudomány, 1. köt. Kolozsvár, 1861. Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. 3. köt. B p , 1987. Jakab Elek: Oklevéltár Kolozsvár története első kötetéhez. Buda, 1870. Jakab Elek: Oklevéltár Kolozsvár története második és harmadik kötetéhez. B p , 1888. Jakab Elek: Kolozsvár története, 3. köt. B p , 1888. Jakó Zsigmond: Az otthon és művészete a X V I - X V I I . századi Kolozsváron (Szempontok a reneszánszkori művelődésünk kutatásához). In: Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Szerk. Bodor And rás - Cselényi Béla - Jancsó Elemér - Jakó Zsigmond - Szabó T. Attila. Ko lozsvár, 1957. 361-392. Kádár József: Szamosújvár szab. kir. város története. Dés, 1903.
31 KÁDÁR, 1903. 11.; BÍRÓ, 1944. 186. BÍRÓ, 1944. 188. 3 2
KISS, 1957.
KISS, 1995.
Kiss András: Kolozsvár levéltára rendjének fejlődése а XIV. századtól a X V I I I . század végéig. In: Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének nyolc vanadik évfordulójára. Szerk. Bodor András Cselényi Béla Jancsó E le mér Jakó Zsigmond Szabó T. Attila. Kolozsvár, 1957. 416435. Kiss András: A kolozsvári városi levéltár első levéltári segédlete (Diósy Ger gely nótárius 1592-beli magyar nyelvű mutatója). Levéltári Közlemények, 1995. 197-219.
KISS, 2003. KOVÁCS KISS, 2000.
Kiss András: Más források - más értelmezések. Marosvásárhely, 2003. Kovács Kiss Gyöngy: A Habsburg-uralom erdélyi kiteljesedésének folyama ta a korabeli magyar emlékirodalom láttatásában (17. század vége - 19. szá zad eleje). Kolozsvár, 2000.
LUPAS, 1940. PESCARIU, 1985.
I . Lupas: Documente istorice Transilvane, 1. 1599-1699. Cluj, 1940. Pescariu, Olivia: Primaria orasului Gherla. In: índrumátor in Arhivele Statului judetul Cluj. 2. Bucuresti, 1985. R. Várkonyi Ágnes: Az önálló fejedelemség utolsó évtizedei (1660-1711). In: Erdély története, 2. köt. Szerk. Makkai László, Szász Zoltán. Bp., 1986. Szalárdi János: Siralmas magyar krónikája. Sajtó alá rendezte, a bevezető ta nulmányt és a jegyzeteket írta Szakály Ferenc. Bp., 1980. Szongott Kristóf: Szamosújvár szab. kir. város monográfiája, 1700-1900. 1-4. köt. Szamosújvár, 1901.
R. VÁRKONYI, 1986. SZALÁRDI, 1980. SZONGOTT, 1901. TORDAI, 1954. TRÓC SANYI, 1988. Ub, 1892-1902.
VARGA J., 1993.
W E L L M A N N , 1952.
M . Tótfalusi Kis Miklós. A bevezetőt írta, a szövegeket kiválogatta és jegy zetekkel ellátta Tordai Zádor. Bukarest, 1954. Trócsányi Zolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben, 1690-1740. Bp., 1988. Franz Zimmermann, Carl Werner, Georg Müller: Urkundenbuch zum Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. I—III. Hermannstadt, 1892-1902. Varga J. János: Habsburg-berendezési tervek Magyarországon, 1688-1689 (Az Einrichtungswerk). In: Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadí tó háborúk történetéből. Szerk. Szita László. Pécs, 1993. 95-103. Wellmann Imre: Az Erdélyi Udvari Kancellária levéltára. Levéltári alapleltá rak, 1. Bp., 1952.
Kolozsvárt ábrázoló metszet 1617-ből. Egidius van Rye rajza alapján készítette Georg Houfnagel.
A szamosújvári vár és a város látképe 1736 tájáról (In: Szolnok-Doboka magyarsága. Szerk. Szabó T. Attila. Dés-Kolozsvár,
1944. 184.)
