Toldi Ildikó 2009 16. Értelmezze a kudarc pszichológiai hatását az alábbi eset alapján! V. Ildikó pszichiátriai beteg, de állapota kórházi kezelést nem igényel. 31 éves, egyedül él. A pszichiátriai betegek közösségi ellátását veszi igénybe. Nagyon szeretne párt találni, ehhez kéri a gondozó segítségét. Ildikó csinos, szép arcú hölgy, hirdetésére többen is válaszolnak. Nagyon örül, szinte szárnyal. 4-5 fiatalemberrel találkozik, de amikor kiderül pszichiátriai betegsége, a férfiak hosszabb-rövidebb idő után „lelépnek”. Ildikó önbizalma a kudarcoktól egyre fogy. Kedvetlenné, reményvesztetté válik. „Legjobb lenne, ha föl sem ébrednék reggel, hiszen nem kellek én senkinek!” – mondja. Információtartalom vázlata – A pszichiátriai betegek helyzete a társadalomban – Szükségletek, mint viselkedési motívumok – Önismeret fejlesztésének lehetőségei – Az önbizalmat befolyásoló tényezők – A kudarc hatása a lelki életre – A kudarctűrő és kudarckerülő magatartás jellemzői – Az előítéletek kialakulásának okai – Pszichiátriai betegekkel kapcsolatos előítéletek – Az öngyilkosság veszélyének felismerése – A segítő dilemmái szuicid késztetés észlelése esetén
Típus
C B
Szakmai ismeretek alkalmazása a szakmai és vizsgakövetelmény szerint A problémának definiált társadalmi jelenségek és ellátások A személyiség pszichológiai alapjai
B
Önismeret forrásai
B
Lelki jelenségek és folyamatok
B
Az előítéletek kialakulásának és működésének jellemzői
B
Válságok az életciklus során
A
A kompetencia határok
Pontszámok Az információtartalom vázlata alapján A pszichiátriai betegek helyzete a társadalomban Szükségletek, mint viselkedési motívumok Önismeret fejlesztésének lehetőségei Az önbizalmat befolyásoló tényezők A kudarc hatása a lelki életre A kudarctűrő és kudarckerülő magatartás jellemzői Az előítéletek kialakulásának okai Pszichiátriai betegekkel kapcsolatos előítéletek Az öngyilkosság veszélyének felismerése A segítő dilemmái szuicid késztetés észlelése esetén
Max.
Elért
10 10 5 5 10 10 5 5 10 10
1
Toldi Ildikó 2009 A pszichiátriai betegek: Az intézmények kezdetben börtönszerű "ellátást" nyújtottak, és a tébolydák még a humánusabb bánásmód elterjedése után is igen embertelen és hátrányos körülményeket jelentettek a betegek számára . Fontos még megemlíteni, hogy hazánkban sok szempontból jobb volt a helyzet, mint a fejlettebb országokban: kevesebb tébolyda épült, több beteget kezeltek humánusabb körülmények között, és a múlt század eleje óta létrehozták az úgynevezett családi ápolási telepeket, amelyek az akkori viszonyok között egy közösségi alapú, humánus és nagy sikereket felmutató ellátási forma volt. A befogadó családok hasonló rendszere egyes fejlett országokban, például Franciaországban, ma is működik. A második világháború után persze megszűnt ez az ellátási forma, azonban az ellátórendszer egy progresszív eleme, a pszichiátriai gondozóhálózat alakult meg és vált országos hálózattá. A kezeléssel kapcsolatos önrendelkezési jog a pszichiátria gyakorlatában Magyarországon napjainkban először jelenik meg. Az elmúlt századokban ez sehol a világon nem valósult meg. A gyakran antihumánus, máskor humánus ellátási formák kitalálói mindannyiszor a betegek "kiszolgálói" közül kerültek ki, és az ellátás az ő elképzeléseiket tükrözte. Gyakorta alapelvként érvényesült a betegek kirekesztése és elzárása, tehát a közösség "védelme" a súlyosabb betegektől. Még a XX. század mozgalmai, amelyek a betegeket úgynevezett terápiás közösségekben kívánták "reszocializálni", emberhez méltó módon, de valójában nem a páciensek döntései és gyakran nem személyes szükségleteik alapján működtek. A közösség védelme érdekében még a közelmúltban is történt számos intézkedés. Így például a szocializmus időszakában kialakított pszichiátriai szociális otthonokat a betegek eredeti lakóhelyeitől tudatosan távol helyezték el. A budapesti betegek egy része például Szentgotthárdra vagy Máriapócsra került. Így biztos volt, hogy a beteg elveszti családi és szociális kapcsolatrendszerét, és még gondnokával is alig tud kapcsolatot tartani, ezáltal visszatérése teljesen reménytelenné válik. Ez a rendszer tehát számos - nem csak pszichiátriai okból - fogyatékos esetében a szervezett és nagy arányokban végrehajtott elkülönítés némileg, de semmiképpen sem radikálisan humanizált elveire épült. Nem véletlen, hogy a régi, de érzékletes kifejezéssel elmeszociális otthonoknak nevezett intézetek a rendszerváltást követő emberi jogi vizsgálódások központi terepévé váltak. Még a (maguk nemében) szakmailag példaértékű intézmények sem képesek kompenzálni a betegek (és a rehabilitációs szakemberek) lehetetlen és igen reménytelen helyzetéből adódó nehézségeket. Mára e probléma kezelése a pszichiátriai szociális ellátás "vírusává" nőtte ki magát. Az EUnormák, a nagy nemzetközi visszhang, és a ma is működő rendszer napi szintű, nem nagyon kivédhető kockázatai (lásd a Törökszentmiklósi tűzesetet) ma már politikai tényezővé duzzasztották e problémát. A másik sok kérdést felvető intézmény a gondnokság volt. A korlátozottan vagy kizáróan gondnokság alá helyezett betegek jogi korlátozása nem illeszkedett egyéni adottságaikhoz, és nagyrészt formális bírósági eljárás során hoztak erről döntést. A betegek gondnokai semmiféle képzésben nem részesülnek, és a gondnok tevékenységében általában a beteg érdekeinek képviselete még nyomokban sem fedezhető fel (és nem is kéri számon senki). A gondnokság sajnos a legtöbb beteget sok felesleges korlátozással sújtja, egyenes utat jelent az izoláció felé, és a beteg legtöbbször elveszti a tartalmas és biztonságos élet kialakításához szükséges eszközöket és kompetenciákat. Jól illusztrálja a betegek kiszolgáltatottságát, hogy például, ha egy gondnokság alatt álló beteg valamilyen sürgős műtétre szorul, ezt nem kezdheti el az orvos, csak a 2
Toldi Ildikó 2009 gondnok beleegyezése után. A gondnok folyamatos elérhetősége a beteg számára általában nem megoldott, sőt az önkormányzatok gyámügyi osztályai sem tudnak segíteni. Így gyakorta megesik, hogy a páciens ki van téve a halasztott beavatkozás okozta kockázatnak és szenvedésnek. A pszichiátria mint a társadalmi deviancia kezelési eszköze: Szerencsére hazánkban nem volt jellemző, hogy politikailag "deviáns" személyeket kényszergyógykezelésre ítéltek volna. Ismerjük azonban a modern pszichiátria talán legnagyobb szégyenét, amikor megfelelő diagnosztikus kategóriákat sikerült kreálni a szovjet rendszerbe be nem illeszkedő személyek számára, és számos szakember működött közre az ilyen személyek "ellátásában" (politikai pszichiátria). Arról is viszonylag kevés szó esik, hogy a náci népirtásnak a pszichiátriai betegek is tudatos célpontjai voltak. Tehát a pszichiátriai betegekkel kapcsolatban még a XX. században sem szűntek meg a diszkriminációs törekvések, annak ellenére, hogy a pszichiátria ekkorra a medicina önálló diszciplínájává vált, és számos tudományos és gyakorlati eredményt mutatott fel. A jogi környezet változásai: Talán a pszichiátria, a medicina többi ágához hasonlítva, a legérzékenyebb a társadalmi változásokra. A rendszerváltást követően szinte teljes egészében megváltoztak a pszichiátriai beavatkozások jogi keretei. Az egészségügyi törvény szerint a pszichiátriai beteg hasonló jogokkal rendelkezik, mint a többi beteg, kivéve, ha veszélyeztető állapot észlelhető, amely orvosi és bírói döntés alapján indokolhatja e jogok korlátozását. Ez azt jelenti, hogy a pszichotikus betegeknek is döntési joguk van a kezelésükkel kapcsolatban, joguk van a tájékozottsághoz, bizonyos korlátozások mellett akár betekinthetnek a dokumentációjukba, elhagyhatják a kórházat vagy abbahagyhatják ambuláns kezelésüket. Tehát a személyes szabadságjogok az ő esetükben is felülkerekedtek a "közösség jogain". Az egészségügyi törvény deklarálja a beteg természetes környezetében történő ellátáshoz való jogot is, amelyet az egyszerűség kedvéért közösségi ellátásnak is hívhatunk. Ez a jog is zavarba ejtő következményekkel jár, hiszen még inkább szembesít azzal az ellentmondással, amely a pszichiátriai ellátórendszer jelenlegi paradoxonában megjelenik: a hatékony, de alulreprezentált és -finanszírozott közösségi ellátási formák együtt élnek az alacsonyabb hatékonyságú, de relatíve túlreprezentált és túlösztönzött intézmények rendszerével. A gondnoksági rendszer is liberalizálódott, és ma már lehetővé teszi, hogy a betegek cselekvőképességének korlátozása csak azokra a területekre terjedjen ki, amelyekre feltétlenül szükség van (például csak a vagyon eladására vagy a pénzbeosztásra). Változó módszerek: Számos eredmény mutatja, hogy a közösségi pszichiátria erősödése az ellene ható tényezők dacára megkezdődött. Több civil szervezet és elsősorban szociális intézmény nyújt már szolgáltatásokat, és megkezdődött a közösségi pszichiátria oktatása a rezidens-, posztgraduális orvosképzésben, valamint a szakdolgozók és szociális munkások képzésében is. Megjelentek a közösségi pszichiátria standardjai a magyar 3
Toldi Ildikó 2009 nyelvű szakirodalomban, továbbá a pszichiátriai gondozás szakmai protokolljában is, és mára "kötelező fejezetei" a tankönyveknek és összefoglaló munkáknak. Megjelentek a közösségi pszichiátria hazai modelljével kapcsolatos szakmai elképzelések. A pszichiátriai betegek helyzete a társadalomban: A betegek jelentős része csak későn részesül a számára leginkább megfelelő terápiában, vagy túl sokszor változtatnak gyógyszerelésén. Terápiás kezelés váltásakor 56 százalékban számoltak be drasztikus visszaesésről a hozzátartozók. A betegek több mint felénél két évbe telt a hatékony és helyes kezelés megtalálása A hatékony kezelés és a család odafigyelése sem lehet eléggé eredményes, ha a betegnek szembe kell néznie a társadalom megvetésével. A megkérdezettek 84 százaléka szerint a betegség általi megbélyegzés nehezebbé tette hozzátartozójuk gyógyulását, 63 százalékában pedig kimutatható volt, hogy a diszkrimináció nagy hatással volt a páciensek gyógyszeres kezelésének önkényes elhagyására. A kutatás eredményeiből kiderült, hogy a megfelelő gyógyszer megtalálása után a betegek képesek teljes életet élni. A kezelések mellett a felmérésben résztvevők megemlítették a pszichoterápiák, a testmozgás, a felelősségtudat és a rendszerezett életvitel jelentőségét, amelyek ugyancsak segítenek szeretteiknek a gyógyulásban. A hatékony kezelés, valamint a megfelelő kiegészítő terápiák alkalmazása a családtagok helyzetét és a beteg társadalmi beilleszkedését is jelentősen megkönnyítette. A pszichiátriai intézményrendszer legfőbb értékét az a képesség jelenti, hogy csökkenteni tudja a szenvedést, amelyet a mentális betegségek jelentenek a betegek és környezetük számára. A betegek érzékenysége nemcsak betegségükből, hanem kiszolgáltatott helyzetükből, csökkent önállóságukból, társadalmi megbélyegzettségükből és megromlott ítélőképességükből is adódik. Az intézményes és közösségi ellátás, valamint a kórházakban működő pszichiátriai osztályok a betegek lakóhelyéhez közel nyújtanak ellátást, és biztosítják a rendszer összehangolt működését. A magyar pszichiátriai ellátás legfőbb hibája a járóbeteg-ellátás másodlagos, háttérbe szorított helyzete és a közösségi ellátás hiánya. A pszichiátriai betegek jó része reális alternatíva hiányában választja a kórházi kezelést, sőt a pszichiátriai osztályoknak is az az érdeke, hogy a betegek a bent fekvéses ellátást válasszák, mivel az egészségbiztosítás csak ezt a formát támogatja megfelelőképpen. Szükségletek, mint viselkedési motívumok: Motivált viselkedést az alapvető biológiai szükségletek váltanak ki. A szükséglet- olyan hiány a szervezetben, amely tartós fennállás esetén az egészséget, vagy az életet fenyegeti. A biológiai szükséglet nyomán keletkező jellegzetes belső állapot olyan cselekvésre készteti a szervezetet, amelynek következtében a hiány megszűnik, az egyensúly helyreáll. Ez a belső egyensúlyi állapotot homeosztázisnak nevezzük. Pl. testünk állandó hőmérsékletét is ilyen automatikus belső szabályozás biztosítja. A pszichológia számára a motivációs állapot jellemzésére leginkább alkalmas fogalom a belső késztetés vagy belső hajtóerő.
4
Toldi Ildikó 2009 Önismeret fejlesztésének lehetőségei: Az önismeret, önmegismerés egy olyan önmagunkra irányuló lelki folyamat, amely során megismerjük személyiségünk tulajdonságait, képességeit, szándékait, érzelmeinket, gondolatainkat és mindezek együttes működését. Az önmegismeréshez szükség van őszinteségre, hogy be tudjuk vallani magunknak azokat az igazságokat is, amelyek bevallása fájdalommal jár. Az önbizalmat befolyásoló tényezők: Az önbizalmunkat nagyban befolyásolja, hogy Környeztünkben élők milyen véleménnyel vannak rólunk. Önismeretünk Tapasztalataink Átélt élmények Kudarctűrő képességünk Öniróniánk, humorunk Humanisztikus pszichológia: Carl Rogers Az ember értékes lény, kiemelkedik az állatvilágból. Az embert önmagában kezeli. Humanisztikus pszichológia nem érték független. Az adott értékek mentén épül fel.
minden ember születésétől fogva törekszik a szépre és a jóra
minden emberben végtelen fejlődés, potenciál rejlik (nincs elveszett ember)
egyszerű személyiségelmélete van
akit kezelek az nem beteg, hanem ügyfél, kliens, kliesközpontú iskola
nem az esetet idomítja az elmélethez, hanem megpróbálja önmagában megismerni a klienst és kezelni
Személyiség elmélete:
minden embernek van Én képe =önmagáról kialakított kép: testkép, önértékelés, történetiség (hogyan váltam azzá aki vagyok)
Én kép : - valós: amilyen valójában vagyok -észlelt: amilyennek hiszem magam
A valós és észlelt Én kép között minél kisebb a távolság, annál egészségesebben működik a személyiség.
Én ideál: azok az értékek, képek, tulajdonságok, amivé válni szeretnék
Carl Rogers nem értékel. A tükrözést önmagában értékelem én! Tükrözés: a terapeuta megpróbál tükröt tartani a kliens elé, saját érzés nélkül, em keveredhet bele érzésünk. Helyes kapcsolat alapelve az empátia. Empátia= beleérzőképesség 1. érzelmi együttrezgés: saját ön-ön állapotomat elengedem és átélem a kliens problémáját
5
Toldi Ildikó 2009 2. kiértékelés: szigorúan gondolkodási folyamat, amelyben az együttrezgés állapotában hallottakat kiértékelik Ez a két folyamatkörkörösen változik. Csapdái:
elmélet
érzelmeim
feltételezéseim
I: Én ideál V: valós Én lép E: észlelt Én kép Depressziós Én képe:
+ I
V
elérhetetlen Én ideál. alacsony önértékelés kilátástalan jövőképe
visszahúzódó, szerény, eléri a céljait
E
Egészséges emberÉn képe: +
I V E
-
6
Toldi Ildikó 2009
+
I E
●Erős túlértékelés, nem sikerül utolérni a kitűzött álmokat, mást okolja a kudarcaiért
V -
A kudarctűrő és kudarckerülő magatartás jellemzői: A kudarctűrő magatartás: -
külvilág felé spontának, természetesnek tűnő, többnyire magabiztos, problémák kezelésében egyszerűsítésre törekszik.
A kudarckerülés értelmezése: A kerülő viselkedésű beteg igyekszik mindent kerülni, ami bajával kapcsolatos. Tagad, és semmiképpen sem akar szembenézni a valósággal. - alacsonyabb a teljesítményre való törekvés (biztosra megy) - mindenáron elszeretné, kerülni a kudarcot - nagyon alacsony igényszintet állít fel Embertípusok: 1. sikerorientált: teljesítménymotivált, pl. magasugró 1 m-t tud ugrani, majd emeli egy kicsit, és ismét egy kicsit. Reális célokat tűz ki maga elé, küzdelem árán próbára teszi a képességeit, de elérhető. Közepesen nehéz feladatot vállal. Kialakulhat ez a viselkedés, ha jutalmazom, bíztatom a sportolót. 2. kudarckerülő: legfőbb motivációja, hogy ne érje kudarc, a képességei alatt vállal, 1m alá rakja a lécet. Nagyon könnyű feladatot vállal, de felrakhatja 1.30-ra is, mert ha irreálisan nehéz feladatot vállal, azt nem éli meg kudarcként, ha nem sikerül. Kialakulhat ez a viselkedés, ha túl nagy és szigorú a szülői elvárás, pl. ha a szülőnek nem sikerült fiatal korában, a gyerektől várja el, vagy ha túl sok kudarc érte, ezért mindentől fél. Az előítéletek kialakulásának okai: 1.
A politikai és gazdasági konkurenciaharc és konfliktusok: például a munkalehetőségek csökkenése. 2. Az előítélet "bűnbak" elmélete: A bűnbakkeresés általános módja az, hogy az emberek egy jól észrevehető, viszonylag gyenge és kezdettől fogva nem kedvelt csoportra helyezik át agresszivitásukat. Az agresszivitás konkrét formája
7
Toldi Ildikó 2009 azonban attól függ, hogy mi az, amit az adott domináns csoport normái megengednek vagy helyeselnek. 3. Az előítéletes személyiség: Vannak emberek, akik hajlamosak arra, hogy előítéleteket tápláljanak, nem pusztán a közvetlen külső hatásra, hanem saját személyiségvonásaikból következően is. 4. Előítélet és konformitás: Az előítéletes magatartás legfőbb oka a társadalmi normák szolgai módon való betartása. Kedvező vagy kedvezőtlen érzés egy személy vagy dolog vonatkozásában, mely megelőzi a tényleges tapasztalatot, illetve nem azon alapul. Már az Ókorban is előfordult, megelőző tapasztalatok és döntések alapján hoztak ítéletet. Mára már más, előzetesen kialakított, tényekkel nem kellően alátámasztott ítélet. Kialakulásához nem feltétlenül kellenek saját tapasztalatok. A rasszizmus és agresszív nacionalizmus témakörének vizsgálatában sokan használják az előítélet, a sztereotípia és a diszkrimináció fogalmát. Előítéletnek szokás nevezni a valamely csoport tagjaival szembeni negatív érzelmi viszonyulást, amely azon alapul, hogy ezek az emberek a csoport tagjai. Egyes szociológusok pozitív előítéleteket is látnak. A sztereotípia torzításon, túlzáson és leegyszerűsítésen alapuló negatív elképzelések, előítéletek együttese valamely csoporttal szemben. A diszkrimináció pedig egyes emberek hátrányos kezelése azon az alapon, hogy azok valamely meghatározott csoport tagjai. Például a többségi csoport piszkosnak, erkölcstelennek, megbízhatatlannak tarthatja valamely kisebbség tagjait (sztereotípia), ezért nem kíván velük érintkezni (előítélet), ennek következtében nem alkalmazza őket munkásként az irányítása alatt álló munkahelyeken (diszkrimináció). Pszichiátriai betegekkel kapcsolatos előítéletek: -
A pszichiátriai betegek deviánsok, gyenge akaratúak, erkölcsileg megbízhatatlanok, érzelmileg labilisak, lusták, tudatlanok.
-
A legtöbb pszichiátriai beteg veszélyes és ijesztő.
-
A pszichiátriai beteg nem képes életével kapcsolatos önálló, ésszerű döntésre.
-
Ha a pszichiátriai beteg visszautasítja, hogy antipszichotikumot szedjen, ez irracionalitásának jele, s egyben a kötelező intézeti kezelés indokoltságának a bizonyítéka.
-
A pszichiátriai betegség tényét a laikusok is könnyen fel tudják ismerni, hiszen az „őrült” viselkedés jellemzői jól ismertek.
-
A „bolond”, „őrült”, „félnótás” szavak használata elfogadott, míg máshol hasonlóan pejoratív szavak használata súlyosan sértő, diszkriminatív.
-
A pszichiátriai betegeket be kell zárni, távoli, zárt intézetekben kell őket tartani, mert jelenlétük veszélyes a társadalomra.
-
A bűncselekményt elkövető elmebetegek kényszergyógykezelése csak arra jó, hogy az ilyen emberek megússzák a jogosan kiszabható büntetést. Sok a visszaélés ilyen esetekben, olyanokat is elmebetegnek tekintenek és nem büntethetőnek nyilvánítanak ilyenkor, akiknek valójában börtönben lenne a helyük.
8
Toldi Ildikó 2009 Mit tehet a beteg: -
Ön döntheti el, kinek beszél betegségéről, és milyen részletességgel. Vegyen részt megfelelő kezelésben! Legyen olyan emberek között, akik támaszt nyújtanak! Fejezze ki nyíltan elvárásait! Ne tekintse magát a betegségével egyenlőnek! Ossza meg tapasztalatait! Csatlakozzon egy támogató csoporthoz!
AZ ELFOGADÁS ELŐSEGÍTÉSE (USA tanulmány) -
-
A továbbiakban is bővítsd ismereteidet, és mások ismeretét. Hozzáállásodból sugározzon annyi elfogadás és együttérzés, amennyi csak tőled telik. Vegyél részt az Elmebetegek Konföderációjának országos, megyei, vagy helyi ülésein. Aktívan reagálj a médiában, barátok és rokonok szájából elhangzó előítéletekkel színezett, helytelen információkra. Írj levelet a törvényhozó szerveknek, egyetértésedet fejezve ki a ráfordított támogatások növelése, az egészségügyi helyzet javítása, stb. terén. Vállalj önkéntes munkát olyan ügynökségeken, melyek az elmebetegségben szenvedők érdekében hajtanak végre feladatokat, illetve csatlakozz olyan segélyező-csoportokhoz, melyek családok és barátok megsegítésére szerveződtek. Ajánld fel segítségedet olyan családoknak, ahol hasonló problémákkal küszködnek. Vess be minden olyan különleges adottságot vagy rejtett tartalékot, amivel rendelkezel (írói adottság, filmkészítés, képzőművészet) annak érdekében, hogy megismertesd az emberekkel az elmebetegséget, és kivívd együttérzésüket.
Az öngyilkosság veszélyének felismerése: A mentálhigiénés ismeretek, a pszichológiai kulturálatlanság hiánya ezen a területen is megnyilvánul. A legtöbbször az öngyilkossági szándék finom jeleit nem veszik figyelembe sem a családban, sem az egyéb közösségekben. Ismeretes, hogy az öngyilkosjelöltek legnagyobb része jár vagy járt orvosnál, ahol jelezte a segélykérést nyíltan vagy burkoltan. Fel kellene ismernie az orvosnak, gondozónak ezeket a jeleket. Az öngyilkosság megkísérlése üzenet valakinek vagy valakiknek: „Nem tudok, nem akarok Így élni”. Mindig páros játszma, mindig ott a másik. Az a közöny, amit a másik (számára fontos ember) tanúsít, leértékeli a szenvedőt. Az öngyilkossági szándék felismerésében a Ringel-féle tünetegyüttes a következő:
9
Toldi Ildikó 2009
sajátos beszűkülés- elsősorban érzelmi jellegű
kapcsolatai megszakadnak
maga ellen fordított agresszió
öngyilkossági fantáziák (elképzeli magát a ravatalon)
A segítő dilemmái szuicid késztetés észlelése esetén: Mindenképpen szükséges a beavatkozás! Szuicid krízis: akkor alakul ki, ha a krízisben lévő személy nem talál megoldást a krízishelyzetből való kilépéshez. Sokkal élesebb jegyei vannak, mint más krízisnek. A kliens teljesen kizárja magát a társadalomból, késztetést érez arra, hogy önmagát megsemmisítse, mert úgy érzi a krízisből való kilépésnek ez az egyetlen módja, hogy ő maga is megsemmisül. Autoagresszió jellemzi, azaz önmaga ellen fordítja egyre erősödő dühét. Jellemző a szuicid fantáziának kérdése, melyek maguktól törnek elő és nem lehet elkerülni őket. Minden esetben megjelenik a cry for help (utolsó segélykérés), hiszen a szuicidfantáziák is ebbe a csoportkörbe tartoznak. Nagyon ritka a közvetelen formában történő segítségkérés. Szuicid krízisben lévő személy jellemzői: 1. Figyelem-beszűkülés az adott problémára, annak is egy adott részére. Teljes gondolati, érzelmi átállíthatatlanság. 2. Furcsa ambivalencia jellemzi az adott személyt, mert erős késztetést érez szorongásnak megoldására, de képtelen eldönteni hogyan oldja meg. 3. Érzelmileg rendkívül érzékeny, érzelmi reakcióit kis mértékben tudja csak kontrollálni, emiatt nagyon sérülékennyé válik. 4. Mindennapi tevékenység alacsony színvonalú. 5. Megváltozik az emberekkel való kapcsolata. Fokozott kötődési igénye lesz, azonban kapcsolatot nehezen tud kialakítani, mert minden esetben a problémára összpontosít. 6. Az embereket aszerint szelektálja, hogy segítséget kap, vagy nem kap tőlük. Akiktől segítséget kap sokat vár el, kötődése már-már riasztó lehet. Sok esetben emiatt a nagyfokú kötődése miatt marad egyedül, pedig segítségre lenne szükség. 7. Tájékozódó attitűdjének rendszere összeomlik. Sajátos módon eltávolodik a realitástól, irracionálisan élve meg helyzetét. 8. Nincs önmagára vonatkozó jövőképe, sok esetben a közeli jövőt sem látja. 9. Hiábavalóság érzése vesz erőt rajta, nagyfokú elbizonytalanodás jellemzi, önértékelése, önbecsülése teljesen leredukálódik.
10
