A Puszta 1998. 1/15, pp. 168-172.
N ÉHÁNY ADAT A K IS -S ÁRRÉT HALFAUNÁJÁRÓL SALLAI ZOLTÁN 1, SZARVAS – DR. GYÖRE KÁROLY2, SZARVAS 1
„NIMFEA” TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET 2
HALTENYÉSZTÉSI KUTATÓ INTÉZET 1998
1. B EVEZETÉS A Kis-Sárréten a múlt századi vízrendezési munkálatok ellenére fennmaradt két nagyobb kiterjedésű mocsár, az Ugrai-rét és a Sző-rét. Mindkettő ősi állapotokat tükröz, védettségük és a terepviszonyok miatt mindkét víztér mentes az emberi zavarástól. Zavarást mindössze mi jelentettünk a két mocsár élővilága részére azzal, hogy 1997-ben és 1998-ban rendületlenül kerestük mindkét mocsárban a lápi pócot, de eredménytelenül. A faj kis elterjedési területtel bír, ami a Duna medencéjére korlátozódik. A vízrendezési munkálatokra való érzékenysége, valamint az optimális élettereinek lecsökkenése miatt, a most a XX. század végén jogosan aggódhatunk, hogy a fajt megvédjük a kipusztulástól. A faj veszélyeztetettségét felismerve a lápi póc több szomszédos ország vörös könyvében szerepel a hazai mellett. A Berni Konvenció fokozottan védett státuszba helyezte a fajt. A Körös-Maros Nemzeti Park könyvtárában fellelhető kéziratokban, kiadványokban több helyen szerepel a lápi póc a biharugrai halastavak és a KisSárrét természeti értékeinek felsorolásánál. Ezt az adatot szerettük volna megerősíteni, de nem jártunk sikerrel egyik évben sem. A fajról a területre vonatkozóan STERBETZTŐL (1958) származik egy adat: Biharugrán a Begécsi víztároló területén talált egy példányt 1952-ben. Egy IUCNkiadványban (IUCN, 1995) a biharugrai tavak jellemzésénél írják, hogy a tavakon olyan védett halfajok is fennmaradtak, mint a réti csík és a lápi póc. A vizsgálódásaink során a lápi póc előfordulását nem sikerült igazolnunk, pedig több élőhely típusba tartozó víztérben halásztunk. A halászatok során szerzett faunisztikai adatokról ezúton kívánunk beszámolni. A térségre mindössze két recens adatsor vonatkozik. A korábbi anyag nyomtatásban nem jelent meg, GYÖRE (1992-93) végzett a térségben halfaunisztikai adatgyűjtést a Kiskunsági Nemzeti Park megbízásából. Jelentésében 16 faj előfordulásáról számolt be, valamint megjegyzi, hogy a 1992. augusztusában és 1993. júliusában kimutatott fenékjáró küllőt és naphalat 1993.
őszén nem sikerült megtalálnia. Az általa regisztrált fajok száma összesen 18, melyek a következők voltak: 1. bodorka, 2. vörösszárnyú keszeg, 3. balin, 4. küsz, 5. karika keszeg, 6. dévérkeszeg, 7. compó, 8. fenékjáró küllő, 9. razbóra, 10. szivárványos ökle, 11. kárász, 12. ezüstkárász, 13. ponty, 14. vágó csík, 15. törpeharcsa, 16. csuka, 17. naphal, 18. sügér. A Kis-Sárrét térségére vonatkozó frissebb adatok GYÖRE, SALLAI (1998) dolgozatában lelhetők fel. A szerzők a Körös-Maros Nemzeti Park illetékességi területéről közöltek adatokat. Az Ugrai-rét esetében hat faj (1. vörösszárnyú keszeg, 2. razbóra, 3. kárász, 4. ezüstkárász, 5. réti csík, 6. csuka), a Sző-rét esetében kilenc halfaj (1. vörösszárnyú keszeg, 2. kurta baing, 3. razbóra, 4. kárász, 5. ezüstkárász, 6. réti csík, 7. vágó csík, 8. fekete törpeharcsa, 9. csuka) jelenlétét mutatták ki. A szerzők korábbi eredményességének ellenére 1998-ban az Ugrai-rétről csak két halfaj került elő: a kárász és a réti csík. A halászatokhoz akkumulátoros elektromos halászgépet használtunk. Több ponton mértük a vízminőségi paramétereket is, melyeket az I. táblázatban foglaltunk össze. Az egyedszámok rögzítése a helyszínen történt diktafonnal. A halak a meghatározást követően visszakerültek az éltető elemükbe. I. táblázat. A mintavételi helyeken mért vízminőségi paraméterek pH
turbiditás
vezetőképesség mS/cm
oldott O2 mg/l
sótartalom %
hőmérséklet o C
Körösnagyharsány, Holt-Sebes–Körös I.
6,48
50
0,612
1,26
0,02
23,0
Körösnagyharsány, Holt-Sebes–Körös II.
7,95
67
0,666
4,91
0,02
22,7
Ugrai-rét I.
7,64
22
-
9,96
0,02
21,8
Ugrai-rét II.
7,33
17
0,657
9,13
0,02
23,9
Ugrai-rét III.
7,18
2
0,619
2,03
0,02
11,2
Simatói-csatorna
7,35
13
0,454
3,02
0,01
20,2
2. E REDMÉNYEK A vizsgált pontokon kimutatott halfajok felsorolásánál a NELSON (1984) taxonómiai sorrendjét alkalmaztuk. Az adatok közlésénél a DÉVAI et al. (1987) által javasolt faunisztikai adatközlés formai követelményeit vettük irányadónak.
CYPRINIDAE 1. Rutilus rutilus (LINNAEUS, 1758) – bodorka
Holt-Sebes-Körös (Biharugra): 1997.06.27., 1. – Inándi-csatorna (Geszt): 1997.06.28., 25. Holt-Sebes-Körös (Körösnagyharsány): 1998.07.02., 4. – Simatói-csatorna (Biharugra): 1998.07.03., 37.
2. Scardinius erythrophthalmus (LINNAEUS, 1758) - vörösszárnyú keszeg
Holt-Sebes-Körös (Biharugra): 1997.06.27., 15. – Inándi-csatorna (Geszt): 1997.06.28., 5. – Simatói-csatorna (Biharugra): 1998.07.03., 8. 3. Leuciscus cephalus (LINNAEUS, 1758) – domolykó Inándi-csatorna (Geszt): 1997.06.28., 3. 4. Leucaspius delineatus (HECKEL, 1843) - kurta baing
Inándi-csatorna (Geszt): 1997.06.28., 1. 5. Abramis brama (LINNAEUS, 1758) - dévérkeszeg
Inándi-csatorna (Geszt): 1997.06.28., 1. - Holt-Sebes-Körös 1998.07.02., 2. – Simatói-csatorna (Biharugra): 1998.07.03., 3.
(Körösnagyharsány):
6. Tinca tinca (LINNAEUS, 1758) - compó
Inándi-csatorna (Geszt): 1997.06.28., 3. 7. Pseudorasbora parva (SCHLEGEL, 1842) - razbóra
Inándi-csatorna (Geszt): 1997.06.28., 10. - Holt-Sebes-Körös (Körösnagyharsány): 1998.07.02., 57. – Simatói-csatorna (Biharugra): 1998.07.03., 37. 8. Rhodeus sericeus amarus (BLOCH, 1873) - szivárványos ökle
Inándi-csatorna (Geszt): 1997.06.28., 100. - Holt-Sebes-Körös (Körösnagyharsány): 1998.07.02., 7. – Simatói-csatorna (Biharugra): 1998.07.03., 1. 9. Carassius carassius LINNAEUS, 1758 - kárász
Holt-Sebes-Körös (Biharugra): 1997.06.27., 6. – Inándi-csatorna (Geszt): 1997.06.28., 80. – Ugrai-rét melletti csatorna: 1998.07.03., 1. - Ugrai-rét: 1998.07.03., 101. 10. Carassius auratus LINNAEUS, 1758 - ezüstkárász
Holt-Sebes-Körös (Biharugra): 1997.06.27., 50. – Inándi-csatorna (Geszt): 1997.06.28., 60. Holt-Sebes-Körös (Körösnagyharsány): 1998.07.02., 87. – Simatói-csatorna (Biharugra): 1998.07.03., 23.
COBITIDAE 11. Misgurnus fossilis (LINNAEUS, 1758) - réti csík
Holt-Sebes-Körös (Biharugra): 1997.06.27., 3. - Holt-Sebes-Körös (Körösnagyharsány): 1998.07.02., 23. - Ugrai-rét: 1998.07.03., 1. – Simatói-csatorna (Biharugra): 1998.07.03., 2. 12. Cobitis taenia LINNAEUS, 1758 - vágó csík
Holt-Sebes-Körös (Biharugra): 1997.06.27., 20. – Inándi-csatorna (Geszt): 1997.06.28., 1. – Simatói-csatorna (Biharugra): 1998.07.03., 2.
ICTALURIDAE 13. Ictalurus nebulosus (LESUEUR, 1819) - törpeharcsa
Inándi-csatorna (Geszt): 1997.06.28., 3. 14. Ictalurus melas (RAFINESQUE, 1820) - fekete törpeharcsa
Holt-Sebes-Körös (Biharugra): 1997.06.27., 3. – Simatói-csatorna (Biharugra): 1998.07.03., 1.
ESOCIDAE 15. Esox lucius LINNAEUS, 1758 - csuka
Holt-Sebes-Körös (Biharugra): 1997.06.27., 1. – Inándi-csatorna (Geszt): 1997.06.28., 1.
CENTRARCHIDAE 16. Lepomis gibbosus (LINNAEUS, 1758) - naphal
Holt-Sebes-Körös (Biharugra): 1997.06.27., 4. – Inándi-csatorna (Geszt): 1997.06.28., 4. Holt-Sebes-Körös (Körösnagyharsány): 1998.07.02., 3. – Simatói-csatorna (Biharugra): 1998.07.03., 2. 17. Perca fluviatilis LINNAEUS, 1758 - sügér
Inándi-csatorna (Geszt): 1997.06.28., 1. – Simatói-csatorna (Biharugra): 1998.07.03., 2.
3. Ö SSZEFOGLALÁS Összegzésként elmondható, hogy a térségben a korábbi fajlistákhoz képest további, természetvédelmi szempontból értékes fajok jelenlétét nem mutattuk ki. Új fajként a domolykó (Leuciscus cephalus) került elő. A GYÖRE (1992-93) által kimutatott fajok közül nem találkoztunk a következő öt fajjal: küsz, karikakeszeg, balin, fenékjáró küllő és ponty. A korábbi fajlistákkal összesítve a jelenlegit a Kis-Sárrétről az eddig bizonyítottan előfordult fajok száma 22. A térségben vannak további halfaunisztikai szempontból értékes biotópok, melyek vizsgálatára a következő években fogunk sort keríteni. Ezúton is hálás köszönetet mondunk a Körös-Maros Nemzeti Park két munkatársának Zalai Tamás területi felügyelőnek és Makra Dezső természetvédelmi őrnek, akiknek helyismerete nélkülözhetetlen volt. Ugyancsak köszönet illeti azokat is, akik önzetlenül segédkeztek a mintavételezéseknél, név szerint: Medvegy László a HAKI munkatársa és ifj. Orcsik Tibor tanuló. 4. IRODALOMJEGYZÉK BĂNĂRESCU, P. 1964: Pisces – Osteichthyes. Vol. XIII. Fauna Republicii Populare Romîne. Editura Academiei Republicii Populare Romîne, Bucuresti, pp. 959. BERINKEY, L. 1966: Halak - Pisces. Magyarország Állatvilága – Fauna Hungariae 79. XX. 2. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 135.
DÉVAI, GY., MISKOLCI, M., TÓTH, S. 1987: Javaslat a faunisztikai adatközlés és számítógépes adatfeldolgozás egységesítésére. I. rész: Adatközlés. A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei, 6:29-42. GUTI, G. 1993: A magyar halfauna természetvédelmi minősítésére javasolt értékrendszer. Halászat, 86:141-144. GYÖRE, K. 1992-93: Jelentés a komplex természeti állapotfelvételezés témakörben végzett kutatásról a Körös-Maros Nemzeti Park területén. Jelentés. GYÖRE, K. 1995: Magyarország természetesvízi halai. Vízi Természet- és Környezetvédelem 1., Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest, pp. 340. GYURKÓ, I. 1972: Édesvízi halaink. Ceres Könyvkiadó, Bukarest, pp. 296. HARKA, Á. 1997: Halaink. Kiadja a Természet- és Környezetvédő Tanárok Egyesülete, Budapest, pp. 175. HARKA, Á., PINTÉR, K. 1990: Systematic status of Hungarian bullhead pout: Ictalurus nebulosus pannonicus ssp. n. Tiscia (Szeged), 25:65-73. HERMAN, O. 1887: A magyar halászat könyve. K. M. Természettudományi Társulat, Budapest, pp. 860. IUCN, 1995: Természetvédelem a halastavakon. IUCN, Gland, Svájc és Budapest, p. 44. LELEK, A. 1987: The Freshwater fishes of Europe. Vol 9. Threatened Fishes of Europe. Aula Verlag, Wiesbäden, pp. 343. NELSON, J. S. 1984: Fishes of the World. John Wiley & Sons, Inc. New York PINTÉR, K. 1987: Magyarország halfajainak jegyzéke az újabb faunisztikai vizsgálatok tükrében. XXIV. Georgikon Napok, Keszthely, p. 32-41. PINTÉR, K. 1989: Magyarország halai. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 202. PINTÉR, K. 1991: A fekete törpeharcsa (Ictalurus melas Rafinesque, 1820) megjelenése a Tisza vízrendszerében. Halászat, 84:94-96. STERBETZ, I. 1958: Ismerkedés a lápi póccal. Halászat, 4:76. STERBETZ, I. 1963: Adatok a lápi póc (Umbra krameri Walbaum) és a tarka géb (Proterorhinus marmoratus Pall.) Kárpát-medencei elterjedéséhez. Vertebrata Hungarica, 5:5-18. VÁSÁRHELYI, I. 1961: Magyarország halai írásban és képekben. Borsodi Szemle Könyv-tára, Miskolc, pp. 134. VUTSKITS, GY. 1918: Halak - Pisces. Magyar Birodalom Állatvilága - Fauna Regni Hungariae, Budapest, pp. 42. WHEELER, A. 1978: Ictalurus melas (Rafinesque, 1820) and I. nebulosus (Le Sueur, 1819): The North American catfishes in Europe. J. Fish Biol., 12:435-439.
S UMMARY Some data to the Fishfauna of Kis-Sárrét Only a few fishfaunistical data is known in Kis-Sárrét and its surroundings. According to our samples 17 species were collected in 1997 and 1998, among which 3 species were protected: Leucaspius delineatus, Misgurnus fossilis, Cobitis taenia. In the region 22 species are present with evidence.
(Zoltan Sallai, Szarvas and Karoly Györe, Szarvas)
