KÖTELEZİ ANYAG A BÜNTETİJOGI ZÁRÓVIZSGÁHOZ 2013/14 tanév
Tananyag: -
a konzultációkon elhangzottak a 2012. évi C. törvény a Büntetı Törvénykönyvrıl a 2012. évi C. törvény indokolása Görgényi Ilona – Gula József – Horváth Tibor – Jacsó Judit – Lévay Miklós – Sántha Ferenc – Váradi Erika: Magyar büntetıjog. Általános rész. CompLex Kiadó, Budapest, 2012. - Görgényi Ilona – Gula József – Horváth Tibor – Jacsó Judit – Lévay Miklós – Sántha Ferenc – Váradi Erika: Magyar Büntetıjog Különös Rész. CompLex Kiadó 2013. (megjelenés alatt) - Az Alkotmánybíróság vonatkozó határozatai - A Kúria kapcsolódó iránymutatásai
Az Alkotmánybíróság határozatai:
23/1990. (X.31.) AB határozat 1214/B/1990. AB határozat 6/1992. (I. 30.) AB határozat 11/1992. (III. 5.) AB határozat 30/1992. (V. 26.) AB határozat 53/1993. (X. 13.) AB határozat 36/1994. (VI. 24.) AB határozat 11/1999. (V.07.) AB határozat 12/1999. (V. 21.) AB határozat 20/1999. (VI. 25.) AB határozat 18/2000. (VI. 6.) AB határozat 47/2000. (XII. 14.) AB határozat 37/2002. (IX.04.) AB határozat 22/2003. (IV.28.) AB határozat 54/2004. (XII.13.) AB határozat 20/2006. (V. 31.) AB határozat
A Kúria (Legfelsıbb Bíróság) büntetı jogegységi határozatai, büntetı elvi döntései és kollégiumi állásfoglalásai Rövidítések: BJE - Büntetı Jogegységi Határozatok BKv - Büntetı Kollégiumi vélemény BED - Büntetı Elvi Döntés III. BED
Az ittas vagy bódult állapotban elkövetett bőncselekményekért való felelısségrıl. Ha a cselekményt önhibából eredı és a Btk. 24. §-ának (1) bekezdése szerint tudatzavart okozó ittas vagy bódult állapotban követik el - s ez a Btk. 25. §-a értelmében az elkövetı javára figyelembe nem vehetı -, a cselekmény annak tárgyi oldalához képest minısülhet szándékos vagy gondatlanságból elkövetett bőncselekményként. (BH 1979/7. sz. vagy BEH Bp., 1982. 63. o.) IV. BED A bőnszövetségrıl Bőnszövetség megállapításának akkor is helye van, ha két vagy több személy akár ugyanolyan, akár különbözı jellegő bőncselekmények szervezett elkövetésében elızetesen megállapodik és ennek alapján legalább egy bőncselekményt elkövettek vagy annak elkövetését megkísérelték. (BH 1979/7. sz. vagy BEH Bp., 1982. 68. o.)
Büntetı Jogegységi Határozatok 2/1998. Büntetı jogegységi határozat A Btk. 322. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint minısülı kifosztás bőntettét kell megállapítani, ha az elkövetı nyomban a sértett megölése után veszi el annak értékeit. 4/1998. Büntetı jogegységi határozat 1. A lopás dolog elleni erıszakkal elkövetettnek minısül, ha az elkövetı a lopás tárgyának megırzésére szolgáló készüléket (zárat) nem annak birtokbavételekor, hanem a helyszínrıl eltávozva, késıbb töri fel. 2. A dolog elleni erıszakkal elkövetett lopás kísérletét valósítja meg, aki a lopás tárgyát az annak védelmére vagy megırzésére szolgáló készülékkel (zárral) együtt birtokba veszi, de tettenérés vagy más körülmény folytán azokat nem töri fel. 5/1998. Büntetı jogegységi határozat 1. A kábítószerrel visszaélés akár azonos, akár különbözı elkövetési magatartásait megvalósító részcselekmények természetes egységet alkotnak. 2. Az azonos vagy különbözı kábítószereknek a tiszta hatóanyag-tartalom alapulvételével kiszámított részmennyiségeit – amelyekre nézve a kábítószerrel visszaélésnek a természetes egység keretébe tartozó részcselekményeit elkövették – összegezni kell, és a bőncselekmény minısítése (a csekély vagy jelentıs mennyiség megállapítása) szempontjából az összmennyiség az irányadó. 6/1998. Büntetı jogegységi határozat 1. A közúti közlekedés szabályai szerint elsıbbségadásra kötelezett általában akkor is felelısséggel tartozik az elsıbbségadási szabályok megszegéséért, ha az elsıbbségre jogosult a megengedett sebességet túllépte. Kizárhatja a felelısségét, ha az elsıbbségadási kötelezettsége szempontjából jelentıs körülményeket az elsıbbségre jogosult szabályszegése következtében nem észlelhette, vagy ha e körülményekre nézve az elsıbbségre jogosult megtévesztette. 2. Az elsıbbségre jogosult, aki a megengedett sebességet túllépte, az elsıbbségadási kötelezettség megszegésével összefüggı közúti balesetért ugyancsak felelısséggel tartozhat, kivéve, ha a baleset a jármő megengedett sebessége mellett is bekövetkezett volna.
1/1999. Büntetı jogegységi határozat Ha a Btk. Különös Részének valamely rendelkezése ún. keretdiszpozíció, és az annak keretét kitöltı jogszabályi rendelkezésekben a bőncselekmény elkövetése után olyan mérvő változás következik be, amely a kötelezettség megszüntetésével vagy a tilalom feloldásával az addigi büntetıjogi védelmet megszünteti, e változás – a meghatározott idıre szóló jogszabályok kivételével – a Btk. 2. §-ának második mondatára figyelemmel az elbíráláskor hatályban lévı büntetıjogi szabályozás visszaható hatályú alkalmazását alapozza meg. 2/1999. Büntetı jogegységi határozat Ha a személysérüléssel járó vagy a sértett életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegetı veszélyhelyzetet az elkövetı vétlenül idézi elı, de nem nyújt tıle elvárható segítséget a rászorultnak, cselekménye a segítségnyújtás elmulasztásának alapeseteként [Btk. 172. § (1) bek.] és nem annak bőntetti alakzata [Btk. 172. § (3) bek.] szerint minısül. 3/1999. Büntetı jogegységi határozat A kitartottság (Btk. 206. §) akkor is természetes egység, és nem létesül bőnhalmazat, ha az elkövetı több olyan személlyel tartatja ki magát, aki üzletszerő kéjelgést folytat. 5/1999. Büntetı jogegységi határozat 1. A törvény külön rendelkezése szerint büntetendı elıkészületi cselekmények [Btk. 18. § (1) bek.] általában attól függıen minısülnek egy- vagy többrendbeli elıkészületnek, hogy az elıkészületi cselekmények alanyának célja egy vagy több bőncselekmény elkövetésére irányul. 2. Az emberölés elıkészületének bőntette [Btk. 166. § (3) bek.] többrendbelinek minısül, ha az alanyának célja több ember megölésére irányul. 1/2000. Büntetı jogegységi határozat 1. A közokirat-hamisítás különbözı elkövetési magatartásait [Btk. 274. § (1) bek. a) és b) pont] megvalósító elkövetı cselekményei, ha ugyanarra az okiratra mint elkövetési tárgyra vonatkoznak, természetes egységet alkotnak. 2. Az 1. pontban említett elkövetı cselekménye akkor minısülhet a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint, ha az (1) bekezdés a) pontja alapján – büntethetıséget kizáró vagy megszüntetı okból – nem vonható felelısségre. 2/2000. Büntetı jogegységi határozat Csoportosan elkövetettnek minısül a bőncselekmény (Btk. 137. § 13. pont), ha három vagy több személy a bőncselekmény helyszínén vagy annak közelében tettesként (társtettesként), illetve – a tettes (társtettes) mellett – részesként: bőnsegédként vagy önállóan nem értékelhetı bőnsegédi magatartást is kifejtı felbujtóként vesz részt a bőncselekmény elkövetésében. A csoportos elkövetés megállapítása szempontjából nincs jelentısége annak, hogy a sértett vagy a sértettek az elkövetık bármelyikének jelenlétét vagy a bőncselekmény elkövetésében való részvételét észlelik-e. 5/2000. Büntetı jogegységi határozat Ha a jármő átírásával kapcsolatos ügyintézés során olyan adásvételi szerzıdést nyújtanak be az illetékes rendırhatósághoz, amely a jármő koprábbi tulajdonosát nem a valóságnak megfelelıen tünteti fel, és ennek következtében a jármőnyilvántartásba is a valóságnak meg
nem felelı adat kerül, az egyéb törvényi feltételek megléte esetén a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontjába ütközı közokirat-hamisítás bőntette valósul meg. 2/2002. Büntetı jogegységi határozat I. Nem valósítja meg a vámorgazdaság mellett az adócsalást, aki a vámorgazdaság útján birtokába került csempészett vámárura vonatkozó adóbevallási kötelezettségének nem tesz eleget. II. Ha a csempészett vámáru egyben jövedéki termék is, annak megszerzıje jövedéki orgazdaságot követ el. 3/2002. Büntetı jogegységi határozat I. 1. Összbüntetésbe foglalni - ha ennek egyéb törvényi feltételei fennállnak - kizárólag végrehajtandó szabadságvesztéseket lehet. 2. Ha a felfüggesztett szabadságvesztést utóbb végre kell hajtani, az összbüntetésbe foglalás szempontjából a továbbiakban végrehajtandó szabadságvesztének tekintendı. 3. Az összbüntetésbe foglalás feltételei addig állnak fenn, amíg egyik büntetést sem hajtották teljesen végre, illetve a végrehajtásuk folyamatos. II. Az összbüntetés tartamát olyan mértékben kell meghatározni, hogy az elkövetıt lehetıleg ne érje hátrány azért, mert a terhére rótt bőncselekményeket nem egy eljárásban bírálták el. III. 1. Az összbüntetési ítélet rendelkezı részében a bíróság az alapítéletek, valamint - többszörös összbüntetésbe foglalás esetén - a korábbi összbüntetési ítélet hatályon kívül helyezése nélkül összbüntetésbe foglalja az alapítéletekben kiszabott büntetéseket, és meghatározza az összbüntetés tartamát. Rendelkezik az össz-büntetés egységes büntetés-végrehajtási fokozatáról, a feltételes szabadságra bocsátás kizárásáról, az elkövetı visszaesıi minıségérıl. 2. Az összbüntetés egységes végrehajtási fokozatát az alapítéletek rendelkezéseinek alapulvételével kell megállapítani akkor is, ha a büntetés-végrehajtási bíró úgy rendelkezett, hogy az alapítéletben kiszabott büntetés hátralevı részét eggyel enyhébb vagy eggyel szigorúbb fokozatban kell végrehajtani. 3. A büntetés fele részének letöltése után az elítélt akkor bocsátható feltételes szabadságra, ha valamennyi alapítélet így rendelkezett, és az összbüntetés mértéke nem haladja meg a három évet. Egyébként a feltételes szabadság lehetısége az összbüntetés végrehajtási fokozatához igazodik. 4. Nem bocsátható feltételes szabadságra az elítélt az összbüntetésbıl, ha bármelyik alapítélet a feltételes szabadságra bocsátásból kizárta. IV. 1. A javítóintézeti nevelést és a szabadságvesztést akkor is összbüntetésbe kell foglalni, ha az elkövetı a bőncselekményt egy másik alapügyben hozott ítélet jogerıre emelkedése után követt el. 2. Az összbüntetésbe foglalás feltételei addig állnak fenn, amíg egyik büntetést vagy intézkedést sem hajtották végre, illetve a végrehajtásuk folyamatos. 3. Javítóintézeti nevelés és szabadságvesztés találkozása esetén a bíróság elsısorban a fiatalkorú személyiségét és nevelhetıségét figyelembe véve bírálja el, hogy az összbüntetést az alapítéletben kiszabott szabadságvesztéssel egyezı tartamban határozza-e meg, vagy meghosszabbítja.
4.
Ha valamennyi alapítélet szerint a fiatalkorúak fogházában kell végrehajtani a szabadságvesztést, az összbüntetés végrehajtási fokozata - az összbüntetés tartamától függetlenül - a fiatalkorúak fogháza. V. A BK 130., 151. és a 172. sz. kollégiumi állásfoglalás már nem tekinthetı irányadónak. A jogegységi határozat nem veszi át a BK 151. sz. állásfoglalás III. pontjának az összbüntetésbe foglalás eljárási kérdéseirıl adott olyan, érdemben helytálló iránymutatásait, amelyek átmentek a bírói gyakorlatba, illetve olyan jogszabályi rendelkezésekre hivatkoznak, amelyeket az 1998. évi XIX. tv. (az új Be.) hatályon kívül helyez. 4/2002. Büntetı jogegységi határozat A zsarolás bőncselekményének [Btk. 323. § (1) bek.] nem teljes (befejezetlen) a kísérlete mindaddig, amíg az erıszakos vagy fenyegetı elkövetési magatartás miatt a passzív alany (a sértett) nem kényszerül a tettes akarata szerint valaminek a tevésére, nem tevésére vagy az eltőrésére. A zsarolás befejezetlen kísérletétıl való önkéntes elállásnak [Btk. 17. § (3) bek. elsı ford.] nem feltétele, hogy a tettes (bőncselekmény megkezdésének tudatában levı) sértett tudomására hozza: a bőncselekmény véghezvitelérıl végleg lemond; ennek a büntethetıséget megszüntetı oknak a megállapításához elegendı, ha a ráutaló körülményekbıl egyértelmően az következik, hogy az elkövetı döntıen belsı elhatározásból hagy fel a külsı körülmények által nem akadályozott elkövetési magatartás folytatásával, s lép vissza a bőncselekmény befejezésétıl. 1/2003. Büntetı jogegységi határozat A tízezer forintot meg nem haladó értékő pénzre elkövetett pénzhamisítás [Btk. 304. §] - a váltópénz meghamisítását kivéve - nem bőncselekmény. Ha pénz utánzásával követik el, akkor az 1999. évi LXIX. törvény 163. §-ában meghatározott szabálysértésnek minısülhet, egyéb módon elkövetve szabálysértést sem valósít meg. 2/2003. Büntetı jogegységi határozat A kábítószerrel visszaélés [Btk. 282.§, 282/A.§] 1998. évi LXXXVII. törvény 62. §-ával és 63. §-ával megállapított - 1999. március 1. napja és 2003. február 28. napja között hatályban volt - rendelkezéseinek alkalmazási körében I. a csekély mennyiségő kábítószerre elkövetett kábítószerrel visszaélés vétsége [Btk. 282. § (8) bek.] megállapításának az alapeseti cselekményt minısítı körülmények fennforgása esetén nincs helye; II. a kábítószerfüggı személy által a Btk. 282. §-ának (3) bekezdés b), c), d) pontjában, illetıleg (4) bekezdésében felsorolt valamely minısítı körülményt is megvalósító cselekményt - beleértve a kábítószerfüggı elkövetı csekély mennyiségő kábítószerre elkövetett cselekményét is - a kábítószerrel visszaélés általános szabályai [Btk. 282. § (1)-(4) bek.] szerint kell minısíteni. [Btk. 282.§, 282/A.§] 3/2003. Büntetı jogegységi határozat A Btké. 19. §-a a köztársasági elnök által gyakorolt egyéni kegyelmi mentesítésre vonatkozik; e szabályok közkegyelmi mentesítéssel összefüggésbe nem hozhatóak. Az 1990. évi XXXIX. törvény alapján végrehajtási közkegyelemben részesült elítéltek esetében is a Btk. erre vonatkozó szabályai szerint kell a szabadságvesztést kitöltöttnek tekinteni. A mentesítéshez szükséges várakozási idı - mint objektív törvényi elıfeltétel - kezdı napja a büntetés kitöltésének, illetıleg végrehajthatósága megszőnésének napja.
A várakozási idı tartama - mint további törvényi elıfeltétel - az ítéletben kiszabott büntetéshez igazodik. 4/2003. Büntetı jogegységi határozat A hanyag kezelés vétsége [Btk. 320. § (1) bek.] akkor állapítható meg, ha - a törvényi tényállás további elemeinek megvalósulása mellett - az idegen vagyon kezelésére, vagy felügyeletére vonatkozó megbízás közvetlenül törvényen alapul, annak tartalmát, az abból eredı kötelmeket maga a törvény határozza meg. 1/2004. Büntetı jogegységi határozat 1. A Btk. 274. §-ának (1) bekezdés c) pontjában meghatározott (ún.intellektuális) közokirathamisítás bőntettének elkövetési tárgya lehet minden olyan közokirat, amelynek rendeltetése, hogy a benne foglalt adat valóságát teljes bizonyító erıvel bizonyítsa. 2. A más nevére szóló valódi közokiratnak a személyazonosság igazolására történı felhasználása is megalapozza a Btk. 274. §-a (1) bekezdése b) pontjának III. fordulatában meghatározott közokirat-hamisítás bőntettének megállapítását. 2/2004. Büntetı jogegységi határozat 1. Ha az elkövetı az ellene indított büntetıeljárás során más létezı személynek adja ki magát, és az ennek megfelelı adat kerül az ügyben eljáró hatóságok által készített közokiratba, a hamis vád bőntette (Btk. 233. §) mellett az intellektuális közokirat-hamisítás (Btk. 274. § (1) bekezdés c) pont) bőntettét is elköveti. 2. Ha az elkövetı a személyazonosságának az igazolására más nevére szóló valódi közokiratot is felhasznál, a hamis vád bőntette (Btk. 233. §) és az "intellektuális" közokirat-hamisítás (Btk. 274. § (1) bekezdés c) pont) bőntette mellett a Btk. 274. §-a /1/ bekezdése b) pontjának III. fordulatába ütközı közokirat-hamisítás bőntettét is elköveti. 4/2004. Büntetı jogegységi határozat az orgazdaság bőncselekményével kapcsolatos jogi megállapítások I. Ha az elkövetı több - a folytatólagosság törvényi egysége alá nem vonható - cselekménnyel valósítja meg az orgazdaság bőncselekményének (Btk. 326. §) törvényi tényállását, anyagi halmazat létesül, és annyi rendbeli orgazdaságot kell megállapítani, ahány alkalommal a törvényben felsorolt alapbőncselekményekbıl származó dolgokat az orgazda vagyoni haszon végett megszerezte, elrejtette, vagy elidegenítésében közremőködött. II. Folytatólagosan elkövetett [Btk. 12. §-ának (2) bekezdése] az orgazdaság akkor, ha az orgazda a több elkövetési magatartást egységes elhatározással, rövid idıközökben viszi véghez. Minthogy az orgazdaság bőncselekményének passzív alanya (sértettje) nincs, a folytatólagosság törvényi fogalmának elemei között szereplı „azonos sértett sérelmére” történı elkövetés hiánya - ha az egyéb törvényi feltételek fennállnak - a törvényi egység megállapítását önmagában nem zárja ki. III. Az orgazdaság bőncselekménye körében a bőnhalmazat vagy a folytatólagosság megállapítása szempontjából nincs jelentısége annak, hogy az orgazda hány személytıl szerezte meg a bőncselekménybıl származó dolgokat, s annak sem, hogy az alapbőncselekményeket hány személy sérelmére követték el. 1/2005. Büntetı-polgári jogegységi határozat 1. A sikkasztás bőncselekményének (Btk. 317. §-a) elkövetési tárgya mind az eltulajdonítás, mind pedig a sajátjakénti rendelkezés elkövetési magatartást illetıen kizárólag ingó dolog lehet.
2. Más ingatlanának csalással történı elidegenítésekor a vagyon elleni bőncselekmény sértettje a kárt szenvedı eredeti tulajdonos. Az ingatlan továbbértékesítése során a jóhiszemő harmadik személlyel szembeni károkozó magatartás az elıbbi bőncselekménnyel csupán látszólagos - alaki vagy anyagi - halmazatot alkot akkor, ha az elkövetı az ügylet révén nem törekszik további, a már realizáltat meghaladó jogtalan haszon megszerzésére. Ellenkezı esetben a különbözetként elért további haszon a jóhiszemő szerzı oldalán bekövetkezı újabb kár, amely a bőnhalmazat megállapítását indokolhatja. 2/2005. Büntetı jogegységi határozat a jogosulatlan vadászattal elkövetett lopás és rongálás bőncselekményének sértettje az adott vadászterületen vadászatra jogosult 4/2005. Büntetı jogegységi határozat I. Bőnszervezetben elkövetés [Btk. 137. § 8. pont, 98. §-a (1) bek.] megállapítható azzal szemben is, aki - eseti jelleggel - akár egyetlen cselekményt tettesként vagy részesként valósít meg. II. A Btk. 98. §-a (1) bekezdése akkor alkalmazható, ha az elkövetı tudata a bőnszervezet Btk. 137. §-a 8. pontjában meghatározott tárgyi ismérveit átfogja. 1/2006. Büntetı jogegységi határozat 1. Csalás bőncselekményét valósítja meg az, aki adóalanyiság nélkül, vagy adóalanyként, de valóságos gazdasági tevékenység nélkül kiállított bizonylatok alapján igényel vissza általános forgalmi adót. A jogi minısítést meghatározó kár a visszaigényelt, s visszautalt, illetıleg egyéb módon elszámolt általános forgalmi adó összege. 2. Az adócsalás bőntettét követi el az általános forgalmi adó alanya, ha – akár az általa felszámított fizetendı adóra nézve, akár más adóalany által elızetesen felszámított levonható adó összegének a feltüntetése körében – fiktív bizonylatok alapján valótlan adatokat közöl az adóhatósággal, amennyiben cselekményének az eredménye a törvényes mértékő adófizetési kötelezettség keretei között marad. A jogi minısítés alapjául szolgáló elkövetési érték az adócsökkentés összege. 3. Abban az esetben, ha az adóalany fiktív bizonylatok felhasználásával történı adóelszámolása a törvény szabályai szerint fizetendı általános forgalmi adó összegének csökkentésén túlmenıen jogszerőtlen adó-visszatérítési igényt is eredményez, – függetlenül a visszatérítés módjától – az elkövetı terhére az elızı 2. pont szerint megállapítandó adócsalás bőncselekményével valóságos alaki halmazatban a visszaigényelt adó összegére, mint kárra megvalósult csalás bőncselekményét is meg kell állapítani. 2/2006. Büntetı jogegységi határozat Az összbüntetésbe foglalásnak nem törvényi feltétele a büntetések folyamatos végrehajtása. Ha a terheltet feltételes szabadság tartama alatt olyan cselekmény miatt ítélik jogerısen végrehajtandó szabadságvesztésre, amelyet a korábbi ítélet jogerıre emelkedése elıtt követett el, a büntetéseket összbüntetésbe kell foglalni arra tekintet nélkül, hogy az újabb büntetést foganatba vették-e vagy sem. A 3/2002. büntetı jogegységi határozat I/3. pontját a Legfelsıbb Bíróság nem tartja fenn. 4/2006. Büntetı jogegységi határozat I. A Büntetı Törvénykönyv 67. §-ának (1), 68. §-ának (1) és 89. §-ának (1)–(3) bekezdése értelmében kizárt, hogy a végrehajtásában próbaidıre felfüggesztett szabadságvesztés és pénzbüntetés elévülése a próbaidı tartama alatt bekövetkezzen. A próbaidı tartama alatt a
büntetés végrehajtását elrendelı bírósági határozat jogerıre emelkedése a büntetés elévülésének a kezdı idıpontja. II. A felfüggesztett büntetés elévülése a próbaidı leteltének napján kezdıdik. A büntetés elévülését – a próbaidı letelte után – a felfüggesztett szabadságvesztés (pénzbüntetés) végrehajtását elrendelı jogerıs bírósági határozat szakítja félbe. Ebben az esetben a büntetés elévülésének tartamába a próbaidı leteltétıl a végrehajtást elrendelı bírósági határozat jogerıre emelkedéséig eltelt idı – a Büntetı Törvénykönyv értelmében – nem számít be. 1/2007. Büntetı jogegységi határozat kábítószerrel visszaélés bőncselekménye megvalósulásának kritériumairól I. Kábítószerrel visszaélés megvalósulásakor természetes egységet csak az azonos törvényi tényállásba ütközı magatartások képeznek. E bőncselekmény tekintetében nem azonos, hanem külön-külön törvényi tényállás: a Büntetı Törvénykönyv 282. §-a, 282/A. §-a, 282/B. § (1) bekezdése, 282/B. § (2) bekezdése, 282/C. § (1) bekezdése, 282/C. § (2) bekezdése. A kábítószer mennyiségek tiszta hatóanyagának összeszámítására csak e hat tényállás szerinti elkövetéseken belül van lehetıség. Az említett hat tényállás elkövetéseinek találkozásakor és azok egy eljárásban történı elbírálásakor bőnhalmazat valósul meg, ezért ezekben az esetekben nincs helye a kábítószerek tiszta hatóanyag-mennyiségei összeszámításának. II. A megszerzéssel, elkövetett kábítószerrel visszaélés megvalósulásának és befejezettségének megállapíthatósága szempontjából nincs jelentısége annak, hogy a megszerzett kábítószer-mennyiségeknek késıbb mi lett a sorsa. III. A forgalomba hozatallal elkövetett kábítószerrel visszaélés kísérletének megállapíthatóságához - a BK 155. számú állásfoglalás II/5/a) részében kifejtettekre is figyelemmel - a BH2002. 299 számú eseti döntés tartalmaz iránymutató szempontokat a gyakorlat számára e bőncselekmények befejezettségének és kísérletének elhatárolását illetıen is. IV. A kereskedéssel elkövetés tényállásszerőségének értelmezéséhez - megırizve a BK 155. számú állásfoglalás II/5/b) pontjának elvi tartalmát - a BH1999. 101 számú eseti döntés ad iránymutató szempontokat. Ezekben elvi éllel kifejtettek szerint a kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélések a forgalomba hozatalnál tágabb elkövetési magatartások. Adás-vételek által valósulnak meg, haszonszerzésre irányulnak és magukba foglalnak minden olyan tevékenységet, amely elısegíti, hogy a kábítószer eljusson a viszonteladóhoz vagy a fogyasztóhoz. Ezek közé tartozik a kábítószernek kereskedés céljából történı megszerzése, készletezése is, amely magatartás befejezett önálló tettesi cselekmény. A kereskedéssel elkövetési fordulatnak - eltérıen a forgalomba hozataltól - a kísérleti stádiuma általában kizárt. 3/2007. Büntetı jogegységi határozat amennyiben az elkövetı egy cselekménnyel valósítja meg a hivatali visszaélés bőntettét (Btk. 225. §), valamint a hivatalos személy által elkövetett személyes adattal visszaélés bőntettét [Btk. 177/A. § (2)], a bőnösség az utóbbi bőncselekményben állapítható meg 4/2007. Büntetı jogegységi határozat a csoportos garázdaság bőncselekményét elkövetık felelısségre vonásáról I. A garázdaság bőncselekménye társas elkövetésének törvényi tényállást megvalósító alanyai önálló tettesek nem lehetnek. Az önálló tettesség akkor is kizárt, ha a csoportos elkövetés során egymás ellen lépnek fel.
II. A Btk. 271. §-ának (1) bekezdésébe ütközı és a (2) bekezdés a) pontja szerint minısülı garázdaság bőntette társtetteseinek szándék- és akarategysége [Btk. 13. §, 20. § (2) bek.] szempontjából csak annak belátása szükséges, hogy az egymással - vagy másokkal - szembeni erıszakos cselekedetük közvetlenül és durván sértheti a közösség nyugalmát. Az elkövetık személyes motivációja, indítéka a szándékegység megítélésénél figyelmen kívül marad. III. A garázdaság bőncselekményének társtetteskénti elkövetését nem zárja ki az, ha a személy elleni erıszakos magatartás egyidejőleg alaki bőnhalmazatot alkotó testi sértést is megvalósít (BK 93.), s ez utóbbi bőncselekményt tekintve a társtettesség ismérvei hiányoznak. 1/2008. Büntetı jogegységi határozat A Büntetı Törvénykönyv 77/B. § (1) bekezdés a) és d) pontjára figyelemmel a kábítószerrel visszaélés bőncselekményének elkövetıjével szemben a kábítószer értékesítésével összefüggı vagyonra vagyonelkobzást kell elrendelni. A vagyonelkobzás nem korlátozható az értékesítéssel elért nyereségre. Azt a bőncselekménnyel összefüggı teljes vagyonra el kell rendelni, függetlenül a kábítószer megszerzésére fordított vagyon mértékétıl, illetve attól, hogy a kábítószer értékesítése az elkövetı számára nyereséges vagy veszteséges volt-e; a vagyonelkobzás mértéke nem csökkenthetı a kábítószer megszerzésével összefüggı kiadásokkal. 2/2008. Büntetı jogegységi határozat Ha a büntetıeljárás olyan bőncselekmény miatt van folyamatban, amellyel kapcsolatban vagyonelkobzásnak lehet helye és alaposan tartani kell attól, hogy annak kielégítését meghiúsítják, a vagyonelkobzással elvonható vagyon, vagyonrész vagy vagyontárgy zár alá vétele akkor is elrendelhetı, ha a nyomozás ismeretlen tettes ellen folyik, vagy terheltté nyilvánításra nem került sor. 4/2008. Büntetı jogegységi határozat A közérdekő munka végrehajtása során a terheltnek a pártfogó felügyelı által a munkahely kijelölése elıtt tartott meghallgatása a büntetés végrehajtásának az elévülését félbeszakítja. 1/2009. Büntetı jogegységi határozat A Btk. 277. §-ának (1) bekezdésében meghatározott okirattal visszaélés vétségének „megszerzés” elkövetési fordulata nem azonos a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésében írt „elvétel” elkövetési magatartással. A „megszerzés” megvalósulásához viszonylag hosszabb ideig tartó, visszaélésszerő, a közokiratok iránti bizalom megingatására alkalmas birtoklás szükséges. Pusztán arra tekintettel, hogy a tetten ért tolvaj az idegen dologgal együtt – rövid idıre – okiratot is magához vett, a lopás bőncselekményének [Btk. 316. § (1) bekezdés] kísérletével halmazatban az okirattal visszaélés vétségének [Btk. 277. § (1) bekezdés] – eshetıleges szándékú megszerzéssel elkövetett – kísérlete nem állapítható meg. 1/2011. Büntetı jogegységi határozat a kényszergyógykezelés elrendelésének, végrehajtásának és felülvizsgálatának egyes kérdéseirıl I. A 2010. évi május hó 1. napja elıtt jogerısen elrendelt kényszergyógykezelés végrehajtása és felülvizsgálata során a 2009. évi LXXX. törvény 25. §-ának (1) bekezdésével módosított Btk. 74. § (3) bekezdése nem alkalmazható. II. A 2010. május hó 1. napja elıtt jogerısen elrendelt kényszergyógykezelés tartama alatt elkövetett újabb büntetendı cselekmény miatt - 2010. május 1. napját követıen - ismételt kényszergyógykezelés elrendelésének nincs helye.
III. A 2010. május 1. napja után jogerısen elrendelt kényszergyógykezelést követıen elkövetett büntetendı cselekmény miatt, amennyiben annak törvényes feltételei fennállnak, a kényszergyógykezelést ismételten el kell rendelni. IV. Ha ideiglenes kényszergyógykezelést rendeltek el, akkor a kényszergyógykezelés tartamának kezdınapja az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelésének a napja. 3/2011. Büntetı jogegységi határozat a folytatólagos törvényi egységrıl, ha a részesi magatartások kifejtésére rövidebb idıszakon belül kerül sor I. Azok a részesi cselekmények, amelyek a folytatólagosság körébe nem vonható több ugyanolyan tettesi alapcselekményhez kapcsolódnak, akkor sem alkotnak folytatólagos törvényi egységet, ha a részesi magatartások kifejtésére rövidebb idıszakon belül került sor, a részesi akarat-elhatározás egységes volt, és a tettesek cselekményei is rövid idıközökkel ugyanazon sértett sérelmére valósultak meg. A részes bőncselekményeinek rendbelisége és minısítése a tettesi alapcselekményekhez igazodik. II. Amennyiben a felbujtó rendszeres haszonszerzésére törekedve több tettest bír rá ugyanolyan vagy hasonló egy-egy olyan bőncselekmény elkövetésére, amelynek az üzletszerő elkövetés a minısítı körülménye, e minısített esetért felelısséggel csak akkor tartozik, ha az üzletszerőség a tettesi bőncselekmény tekintetében is megállapítható. Egyébként a felbujtó ilyen magatartása kizárólag a büntetés kiszabása körében értékelendı. Ez az elv értelemszerően vonatkozik arra az esetre is, ha a többszöri felbujtás olyan alapcselekményeket vált ki, amelyeket társtettesek nem üzletszerően követnek el, továbbá arra a bőnsegédre is, akinek cselekménye nem üzletszerően elkövetett tettesi alapcselekményekhez kapcsolódik. 1/2012. Büntetı jogegységi határozat a Btk. 177/A. § (1) a) pontjának elsı fordulatába ütközı személyes adattal visszaélés vétségének az elkövetıje nemcsak az adatvédelmi jogszabályok szerinti adatkezelı, hanem bárki lehet. 2/2013. Büntetı jogegységi határozat a jogerıs határozattal kiszabott közérdekő munka vagy pénzbüntetés végrehajthatóságának elévülésérıl Amennyiben a jogerıs határozattal kiszabott közérdekő munka vagy pénzbüntetés végrehajthatóságának elévülése 2010. évi május hó 1. napja elıtt bekövetkezett, úgy a továbbiakban nincs törvényes lehetıség a büntetés végrehajtására. Ha azonban a közérdekő munka és a pénzbüntetés végrehajthatóságának elévülése 2010. május 1. napjáig nem következett be, e büntetések elévülési ideje öt év. 3/2013. Büntetı jogegységi határozat az élet és testi épség büntetıjogi védelmérıl A Legfelsıbb Bíróságnak az élet és testi épség büntetıjogi védelmérıl szóló 15. számú Irányelve irányelvkénti fenntartását megszünteti - a 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 195. §ának (3) bekezdése alapján - azzal, hogy e jogegységi határozat a 15. számú Irányelv I. és II. részének helyébe lép. I. A Kúria Büntetı Kollégiumának vezetıje a 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 33. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt jogkörével élve a Bszi. 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát indítványozta. Álláspontja szerint ugyanis a Legfelsıbb Bíróság 15. számú, az élet és testi épség büntetıjogi védelmérıl szóló Irányelve – alapvetıen a Büntetı Törvénykönyvrıl szóló 2012. évi C. törvény 2013. év július hó 1. napján történt
hatályba lépésére tekintettel – újjáalkotásra szorul. A legfıbb ügyész maga is szükségesnek tartotta, hogy a Kúria a 15. számú Irányelv I. és II. részének helyébe lépı jogegységi határozatot hozzon. A Bszi. 195. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel, a Bszi. 34. §-a (4) bekezdésének b) pontja alapján a Kúria büntetı jogegységi tanácsaként eljáró Büntetı Kollégium egyetértett az indítvánnyal abban, hogy az élet elleni bőncselekmények jogi minısítési és elhatárolási kérdéseinek egységes megoldása érdekében jogegységi eljárás lefolytatása és - a 15. számú Irányelv irányelvkénti fenntartásának megszüntetésével egyidejőleg - jogegységi határozat hozatala szükséges. A Legfelsıbb Bíróság 15. számú – az élet és testi épség büntetıjogi védelmérıl szóló, l981. november 23-án meghozott és az élet védelmét fokozottabban biztosító 4. számú Irányelvet felváltó – Irányelve több évtizeden keresztül hasznosan szolgálta az ítélkezési gyakorlat egységének kialakítását. Az Irányelvben rögzített iránymutatások túlnyomó része ma is helytálló ugyan, az idıközben bekövetkezett jogszabályi változások – fıként a Büntetı Törvénykönyvrıl szóló 2012. évi C. törvény hatályba lépése - azonban indokolttá tették az irányelv alábbiakban részletezett korszerősítését. I. Az emberölés elhatárolása az élet és testi épség elleni egyéb bőncselekményektıl Magyarország Alaptörvényének II. cikke alapvetésként rögzíti, hogy mindenkinek joga van az élethez és az emberi méltósághoz. Ekként tehát az emberi élet kiemelt - alkotmányos, s erre épülıen büntetıjogi védelmet élvezı – érték. Az élet elvételét eredményezı bőncselekmények körében kiemelkedı veszélyességő a szándékos emberölés, amelynek közvetlen tárgya: az emberi élet. Az emberölés bőncselekménye aktív magatartással (tevéssel) és mulasztással egyaránt megvalósítható. Aktív tevékenység az is, ha az elkövetı – a halálos eredményt kívánva vagy abba belenyugodva - olyan helyzetbe hozza a sértettet, amelyben a halál szükségszerő bekövetkezésének elmaradása már csak a puszta véletlenen múlik. Mulasztással elkövetett emberölésrıl van szó viszont egyfelıl akkor, amikor a halálhoz vezetı ok-okozati folyamat az elkövetı magatartásától függetlenül indult ugyan meg, s az elkövetı ezt fel is ismerte, de bekövetkezésének megakadályozását – bár arra kifejezett jogszabályi (családjogi, munkajogi, kötelmi jogi) vagy az elkövetı és a sértett között fennálló kapcsolatra tekintettel erkölcsi alapon nyugvó kötelezettsége állt fenn és a súlyos következmény elhárítására reális lehetısége is lett volna – szándékosan, a halál beálltát kívánva vagy aziránt közömbösséget tanúsítva, elmulasztotta. Ugyanígy mulasztással megvalósított emberölés az is, amikor az elkövetı mulasztása indítja el azt az okfolyamatot, amely a sértett egészségi állapotának fokozatos romlását, végül a halálát eredményezi, feltéve természetesen, hogy az elkövetı ezt az elıre felismert következményt kívánta vagy abba belenyugodott. 1. A gyakorlatban az emberölés bőntettének kísérlete és az életveszélyt okozó testi sértés bőntettének; a halálos eredmény bekövetkezése esetén pedig a szándékos emberölés és a halált okozó testi sértés bőntettének elhatárolása okoz nehézséget. Minthogy az említett bőncselekmények mindegyike szándékos elkövetési magatartással valósul meg, elhatárolásuk az elkövetınek a cselekmény véghezvitele idıpontjában fennálló konkrét tudattartalma alapján történhet. Az emberölés, illetıleg ennek kísérlete esetén az elkövetı tudata átfogja a sértett halála bekövetkezésének lehetıségét, és ezt kívánja, vagy ebbe belenyugszik. Ezzel szemben az életveszélyt okozó testi sértés, valamint a halált okozó testi sértés esetében az elkövetı szándéka csupán testi sérülés elıidézésére irányul. Az életveszélyt okozó testi sértésnél a szándék kiterjedhet az eredményre, de lehetséges e vonatkozásban a gondatlanság is, a halált okozó testi sértés esetén viszont az eredmény tekintetében csak gondatlanság állhat fenn. Ez utóbbi bőncselekmény kapcsán az elkövetı tudatában – a tıle elvárható figyelem, körültekintés elmulasztása miatt - fel sem merül a halálos eredmény bekövetkezésének a lehetısége, vagy ha igen, azt nem kívánja, nem
nyugszik bele abba, hanem könnyelmően bízik az elmaradásában. Az elkövetés idıpontjában fennálló tudati állapot tisztázásánál, így annak megítélésénél, hogy az elkövetı szándéka ölésre avagy testi sértésre, illetıleg egészségsértésre irányult-e: jelentıs mértékben a külvilágban megnyilvánult és ennélfogva megismerhetı tények elemzésének van jelentısége. 2. Az emberölésre, illetıleg a testi sértésre irányuló szándék megállapításánál az elkövetéskori tudattartalomra a tárgyi (objektív) és az alanyi (szubjektív) tényezıkbıl lehet következtetni. Ezeknek az alábbi - példálódzó jellegő - felsorolása segítséget ad az elkövetéskori szándék jellegének a helyes megítéléséhez. A) A tárgyi tényezık körében: a) A cselekmény elkövetéséhez használt eszköz mindig gondos értékelést igényel. Az emberölésnek vannak ugyan ún. tipikus eszközei (kés, fejsze, lıfegyver, méreg stb.), ám azok egymagukban még nem alapozzák meg az ölési szándékra vonható következtetést, az eszközt ugyanis minden esetben össze kell vetni az elkövetés egyéb körülményeivel. Az olyan különösen veszélyes eszközök, mint például a lıfegyver, hosszú nyelő balta, nagy pengehosszúságú kés, jelentıs adag méreg stb., megfelelı irányítottsággal, erıvel, illetve mennyiségben történı alkalmazásuk esetén - jellegüknél fogva - általában az emberölésre irányuló szándékra engednek következtetni. Ilyenkor is vizsgálni kell azonban, hogy nincsenek-e olyan tényezık, amelyek az emberölésre irányuló szándékot kizárják. b) Az elkövetés körülményeibıl és módjából általában megalapozott következtetés vonható az elkövetı szándékára. Különösen az elkövetésnél tanúsított erıkifejtés, annak mértéke, egyszeri véghezvitele vagy többszöri megismétlése, folyamatossága, elhúzódó jellege jön figyelembe. A szúrás, ütés, vágás, döfés esetében jelentısége van az irányítottságnak és annak is, hogy az elkövetı hogyan tartotta az eszközt a használat idıpontjában. A nem irányzott, ismétlés nélkül leadott, kapkodva, vaktában, hadonászva végrehajtott ütés, szúrás, vágás stb. önmagában rendszerint a testi sértés okozására irányuló szándékra utal. Az egyéb objektív és szubjektív körülmények azonban az élet kioltására irányuló elkövetıi szándék megállapítását is eredményezhetik. Értelemszerően ugyanezek a szempontok veendık tekintetbe a lıfegyverrel leadott lövés esetén is. Az életfontosságú szervekre célzottság szinte kivételt nem tőrıen emberölési szándékra utal, amíg a passzív alany felé vaktában leadott lövés az adott elkövetési körülmények között – pl. a tettes és a passzív alany között nagyobb távolság a tettes és/vagy a passzív alany lövés leadáskori mozgása – testi épséget sértı szándékra utalhat. c) A sérülés helye és jellege is következtetési alap lehet az elkövetı szándékára. Az emberi testnek vannak olyan részei (pl. a fej, szív-, has- és mellüreg, nyaki területek stb.), amelyek önmagukban életfontosságú szervek, vagy ilyeneket tartalmaznak. Az ezeket ért sérülések általában a sértett azonnali vagy rövid idı alatt bekövetkezı, esetleg csak mőtéti úton elhárítható halálához vezethetnek. Ezt figyelembe véve, a sérülés helyébıl - az erıbehatással összefüggésben - rendszerint következtetést lehet levonni arra nézve, hogy az elkövetı ölésre avagy testi sértésre irányuló szándékkal cselekedett-e. Az elkövetési magatartás eredménye, vagyis az, hogy a sértett milyen sérülést szenvedett, szintén következtetési alap lehet, de egymagában nem igazít el az emberölés kísérlete és az életveszélyt okozó testi sértés, illetıleg az emberölés és a halált okozó testi sértés elhatárolása kérdésében. d) Az elkövetı kijelentéseinek ugyancsak jelentıségük lehet az elkövetéskor fennállott szándék megállapításánál. Ezek azonban gyakran az elkövetést megelızı veszekedés, verekedés során - vagyis indulati állapotban - hangzanak el. Ezért körültekintı értékelésre van szükség, hogy a szándékra utaló kijelentések komolyak-e, azoknak megfelelt-e a tanúsított magatartás. e) Az elkövetéskor fennállott ölési, illetıleg testi sértési szándékra következtetési alap lehet az elkövetınek a cselekmény elkövetése utáni magatartása és az is, hogy az eseményeket követıen milyen kijelentéseket tett. Rendszerint az élet kioltására irányuló szándék
fennállására utal, ha az elkövetı a sértett elıreláthatólag bekövetkezı halálával szemben közömbösséget tanúsít. Abból a körülménybıl azonban, hogy az elkövetı a sértettet segítségnyújtás nélkül hagyta, egymagában még nem lehet az ölési szándékra következtetni. A véghezvitel után a cselekmény nyomainak, eszközeinek, bizonyítékainak stb. eltüntetésére, az eredmény elhárítására irányuló törekvés szintén támpontként szolgálhat az elkövetı tudattartalmának és a szándék jellegének a megállapításánál. B) Az alanyi tényezık körében: a) A szándék kialakulása során szerepet játszanak az elkövetı személyi tulajdonságai, ezért a személyiségvizsgálat a szándék megismerése szempontjából is fontos. Mindenkor az elkövetéskori (aktuális) személyiség jön figyelembe. A tudattartalom kialakulását befolyásoló külsı körülményekbıl következtetni lehet az elkövetéskori személyiségre is, vagyis ezek a bizonyító tények egyben a szubjektív tényezık közrehatásának a bizonyítására is szolgálhatnak. b) A cselekményt kiváltó indítóok (motívum) felderítésének és vizsgálatának kiemelkedı jelentısége van a tárgyalt bőncselekmény-kategória esetében. Amikor az akaratelhatározás és az elkövetés között alig van idıköz (hirtelen kialakult szándék), elıfordul, hogy hiányzik a halálos eredmény bekövetkezésének elırelátása. Ebbıl a szempontból jelentısége lehet a tevékenység indító okának is, nevezetesen, hogy a véghezvitel támadás, védekezés vagy elhárítás céljából történt-e. Az egyenes szándékkal elkövetett ölési cselekmények esetében csaknem kizárt, hogy az elkövetıt valamilyen külsı vagy belsı - rendszerint felismerhetı tényezı ne motiválta volna. Ezzel kapcsolatban elsıdlegesen az elkövetı és a sértett közötti viszony feltárásának van jelentısége. Az indítóok ismerete segítséget nyújthat az eshetıleges szándékkal elkövetett emberölés kísérletének a testi sértéstıl való elhatárolásához. Az elkövetéskori konkrét tudattartalomra vonható következtetés a legkülönbözıbb indítóokokból, amilyenek pl.: az ellenséges, haragos érzület, a féltékenység, az indulat, a félelem, a szégyenérzet, az elkeseredettség stb. Mindenkor lényeges az indítóok és a konkrét elkövetési cselekmény közötti kapcsolat tisztázása és bizonyítása. Másfelıl azonban a szándékra utaló szubjektív körülményeknek vagy más, korábban fennállott konkrét indítóoknak a hiánya még nem zárja ki az emberölésre irányuló eshetıleges szándék megállapítását. c) Az elkövetéskori tudattartalom megállapításához szorosan kapcsolódhat a cselekmény véghezvitelét megelızı pszichikus folyamat feltárása; ez a folyamat a külvilágban megvalósult jelenségekbıl ismerhetı meg. Ebben a vonatkozásban különösen nagy szerepe lehet az emberölés, illetıleg a testi sértés egyes minısített esetei törvényi tényállásához tartozó elemeknek. d) Végül annak eldöntésénél, hogy az elkövetı szándéka ölésre avagy testi sértésre irányult-e, jelentıséghez jut az elkövetınek a sértetthez főzıdı kapcsolata, rokoni viszonya, érzelmi kötıdése és az egyéb alanyi mozzanatok is. 3. Az alanyi és tárgyi körülmények feltárása és elemzése, valamint összhatásukban, kölcsönös összefüggésükben való sokoldalú mérlegelése során, az elkövetés konkrét körülményei között vizsgálni kell egyfelıl az elkövetı, másfelıl a sértett életkorát, egészségi és fizikai állapotát is. Ezeknek nemcsak az emberölés, illetıleg a testi sértés megállapítása, hanem az említett bőncselekmény minısített eseteinek a megítélése szempontjából is jelentısége lehet. Így az az elkövetési magatartás, amely az erıs testi felépítéső sértett esetében legfeljebb testi sértés megállapítását eredményezheti, kisgyermek, törıdött, idıs ember vagy magatehetetlen sértett esetében megalapozhatja pl.: a cselekménynek emberölés kísérleteként való értékelését. 4. A jogirodalom és az ítélkezési gyakorlat a törvényi tényállásban foglalt eredmény fajtája szerint különbséget tesz egyrészt a jogtárgyat sértı, másrészt az ezt veszélyeztetı bőncselekmények között. A Btk. 164. §-a (8) bekezdésének I. fordulatában meghatározott életveszélyt okozó testi sértés nem „tiszta” veszélyeztetési bőncselekmény, mert az elkövetési magatartás csak az érintett egyik jogtárgyat - az emberi életet – veszélyezteti, a másik
jogtárgyat - a testi épséget - viszont ténylegesen sérti. Az életveszély fogalmilag a halál bekövetkezésének a reális lehetıségét jelenti, de nem azonosítható a halál szükségszerő beállásának a lehetıségével. Az elıbbirıl akkor van szó, ha a testi sértés folytán megindult az az okfolyamat, amely a halál bekövetkezéséhez vezethet, de rendszerint fennáll az életveszély megszüntetésére, illetıleg a halál elhárítására alkalmas beavatkozás lehetısége is. A hírközlés, a közlekedési hálózat, az egészségügyi ellátás és szolgálat, valamint az orvostudomány jelenlegi fejlettségére tekintettel ma már többnyire nem a „véletlenen” múlik az életveszély tényleges elhárítása. Mindez a társadalmi tudatban is általánosan ismert. A sérülés életveszélyes volta szakkérdés, amelyet orvosszakértı igénybevételével kell megállapítani. Az orvosszakértı nyilatkozik abban a kérdésben is, hogy az életveszély az adott esetben közvetlen vagy közvetett volt-e. Ennek azért van jelentısége, mert az életveszélyt okozó testi sértés felrovása többnyire akkor indokolt, ha a testi sértés közvetett életveszélyt idézett elı (ami azonban nem jelenti, hogy az életveszély közvetlen jellege szükségszerően az emberölés bőntettének kísérletét alapozná meg). Életveszélyt okozó testi sértés megállapításának van helye, ha a testi sértésre irányuló magatartást tanúsító elkövetı szándéka az életveszélyre is kiterjed, mert ennek bekövetkezését kívánja vagy ebbe belenyugodva cselekszik. Jóllehet az életveszély, mint eredmény tekintetében az egyenes szándék elméletileg nem zárható ki, a gyakorlatban az életveszélyes eredményt érintı szándék eventuális formában jelentkezik. Ilyen szándék hiányában akkor kell ezt a bőncselekményt megállapítani, ha a beállott életveszélyes következmény tekintetében az elkövetıt gondatlanság terheli (Btk. 9. §). Ha az életveszélyre is kiterjedı szándék megállapítható, ez az eredmény azonban elmarad (tehát még közvetett életveszély sem következett be), az életveszélyt okozó testi sértés kísérletének megállapítására kerülhet sor. A gondatlanságból elkövetett – életveszélyt okozó – testi sértés vétsége csupán a bőnösséget érintıen tér el a bőntetti alakzattól. Az elkövetı ugyanis testi épséget sértı szándék nélkül cselekszik, s magatartásának lehetséges – testi épség vagy egészség megsértését eredményezı – következményeit a tıle elvárható figyelem, körültekintés elmulasztása miatt nem látja elıre, vagy elıre látja ugyan, de könnyelmően bízik az eredmény elmaradásában. Abban az esetben viszont, amikor az elkövetı a halálos eredmény bekövetkezését kívánja, vagy abba belenyugodva cselekszik, vagyis ha nem az élet veszélyeztetésére, hanem a halálos eredmény létrehozására irányul a szándék: emberölés, illetıleg kísérlete megállapításának van helye akkor is, ha magatartásának folyományaként akár semmiféle sérülés nem jött létre vagy éppen életveszélyes sérülés keletkezett. Amikor az elkövetı szándéka testi sértés okozására irányul, ugyanakkor tudata az életveszély bekövetkezésének a lehetıségét is átfogja, és e következményt kívánva vagy ebbe belenyugodva cselekszik, de - az életet veszélyeztetı szándékán túlmenıen - a sértett halála is bekövetkezett: nem emberölés, hanem halált okozó testi sértés megállapításának van helye, feltéve, hogy az eredmény tekintetében gondatlan bőnösség áll fenn. 5. Halált okozó testi sértés valósul meg; ha az elkövetı szándékos cselekménye testi sértés elıidézésére irányul, de a magatartással okozati összefüggésben a sértett halála is bekövetkezik, viszont az elkövetıt a halálos eredmény tekintetében csak gondatlanság terheli. Amennyiben az elkövetıt nem vezeti testi épséget sértı szándék, de a magatartás okozatos következménye a passzív alany halála: csak a gondatlanságból elkövetett emberölés megállapítása jöhet szóba, feltéve, hogy az elkövetési magatartást a gondatlanság ismérve jellemzi. A halált okozó testi sértés elkövetési magatartása szempontjából közömbös, hogy az elkövetı a testi sértés alapesetére, minısített esetére vagy éppen életveszély okozására irányuló szándékkal valósítja-e meg a cselekményt. Az elkövetési magatartás és a bekövetkezett halál között az okozati összefüggés akkor állapítható meg, ha a testi sértési cselekmény indította el
vagy mozdította elı azt az okfolyamatot, amely a halál bekövetkezéséhez vezetett. Végül a halálos eredmény viszonylatában a bőnösség a gondatlanság bármely formájában fennállhat. E bőncselekmény ún. vegyes bőnösségi alakzatára tekintettel a kísérlet kizárt, miként az életveszélyt okozó testi sértésnek sincs kísérlete abban az esetben, ha testbántalmazásra irányuló szándékos magatartáshoz csupán gondatlan eredmény kapcsolódna. 6. Az emberölés enyhébben minısülı – privilegizált - esete: az erıs felindulásban elkövetett emberölés. a) Az indulat hatása alatt elkövetés egymagában még nem alapozza meg az emberölés privilegizált alakzatát. Az erıs felindulásban elkövetett emberölés megállapításához az indulat olyan - fiziológiai eredető - magas foka szükséges, amelynek következtében az elkövetı belsı egyensúlya megbomlik, tudata elhomályosul és ennek folytán a megfontolás szokásos mértékének megtartása lehetetlenné válik. Ha viszont az indulat kóros alapon fejlıdött ki, akkor a Btk. 17. §-ában foglaltak szerint kell eljárni. A törvényi elıfeltételek megléte esetén azonban a kóros elmeállapot folytán korlátozott beszámítási képességő elkövetı ölési cselekménye is minısülhet erıs felindulásban elkövetettnek, és ez esetben a Btk. 17. § (2) bekezdése is alkalmazható. Az erıs felindulás fennállta és foka nem elmeorvos-szakértıi, hanem a bíróság által eldöntendı tény és jogkérdés, amelyet az elkövetı konkrét pszichikai tulajdonságai alapján kell megítélni. A felindulást kiváltó ok megítélése nem szőkíthetı le a cselekmény elkövetését közvetlenül megelızı eseményekre, hanem a történések egész folyamatát, az eset összes körülményeit kölcsönhatásukban és folyamatosságukban kell vizsgálat alá vonni. Az erıs felindulást kiváltó külsı okok közül az egyik leggyakoribb a sértett magatartása, amely az elkövetı felháborodását, haragját idézi elı vagy benne félelmet okoz. Önmagában azonban nem alapozza meg az erıs felindulásban elkövetett emberölés megállapítását pl.: az elkeseredettség, a bánat, a szomorúság, a magárahagyatottság érzete, a sértıdöttség, a puszta személyi ellenszenv vagy kizárólagosan az idegfeszült állapot, és ugyancsak nincs alap ennek megállapítására, ha az elkövetı a sértett fellépésére maga szolgáltatott okot. b) Az erıs felindulásnak méltányolható okból való származása akkor állapítható meg, ha az bizonyos fokig igazolható és erkölcsileg menthetı. A méltányolható ok megítélésénél jelentısége van az elkövetı és a sértett között fennálló viszonynak, érzelmi kapcsolatnak. Ezzel összefüggésben kell vizsgálni, hogy az elkövetést kiváltó ok súlyossága, valamint az arra reagáló magatartás objektíve is arányban áll-e. Így a jelentéktelen sérelmet követı túlméretezett indulatkitörés - méltányolható ok hiányában - nem alapozza meg az erıs felindulásban elkövetett emberölés megállapítását. Ettıl eltér azonban az az eset, amikor a hosszan tartó, folyamatos gyötrésbıl, megaláztatásból egy viszonylag kisebb jelentıségő sérelem hatására tör ki a fékezhetetlen indulat. Szükséges továbbá, hogy az ölési cselekmény az erıs felindulás állapotában menjen végbe, valamint hogy a cselekmény elkövetésére irányuló akaratelhatározást nyomban kövesse a kivitelezés, vagyis az emberölésre irányuló szándék kifejlıdése és a cselekmény között viszonylag rövidebb idı teljen el. c) Ha az elkövetı méltányolható okból keletkezett erıs felindulásban életveszélyt okozó testi sértést valósít meg, életveszélyt okozó testi sértés megállapításának van helye. Az erkölcsileg menthetı okból származó indulat hatása alatti elkövetést pedig a büntetés kiszabása során kell értékelni. Amennyiben az elkövetı a jogos védelmi helyzet megszőnését követıen, de még a jogtalan támadás által kiváltott nagy fokú felindultságában hajtja végre az ölési cselekményét, magatartása erıs felindulásban elkövetett emberölés bőntetteként értékelhetı. 7. A gondatlanságból elkövetett emberölés esetén a gondatlanság két alakzata (tudatos gondatlanság - hanyagság) elhatárolásának a bőnösség fokának helyes megítélésénél, következésképpen a differenciált büntetés kiszabásánál van jelentısége. A gondosság kifejtésére vonatkozó kötelesség objektív mértékhez igazodik, amelyet írott szabályok,
szakmai szokások tartalmaznak vagy amely a mindennapi életben kialakult gyakorlatban jelenik meg. Ezzel szemben a gondosság kötelességének betartására való képesség mértékét mindenkor az elkövetı személyes tulajdonságainak, körülményeinek a figyelembe vételével kell megítélni. Adott esetben az elvárhatóság hiánya akadályát képezheti a bőnösség megállapításának, egyébként pedig - mint a bőnösség fokát befolyásoló tényezı - a büntetés kiszabására lehet kihatással. II. Az emberölés minısített esetei A szándékos emberölés minısített esetei az élet ellen irányuló cselekmények legsúlyosabb változatait foglalják magukban. A minısített esetek törvényi meghatározása a bőncselekmény tárgyára, az elkövetési módra, az elkövetı személyét jellemzı körülményekre, vagy a passzív alany sajátosságára tekintettel, valamint az alanyi oldalon jelentkezı motívumok és célzat alapján történt meg. Az elıre kitervelten és az aljas célból elkövetett emberölés kivételével az emberölés valamennyi minısített esete véghezvihetı eshetıleges szándékkal is. 1. Az emberölés elıre kitervelten történı elkövetése feltételezi, hogy az elkövetı az ölési cselekmény véghezvitelének helyét, idejét és módját átgondolja, a végrehajtást akadályozó vagy segítı tényezıket felmérje és a lényeges elıkészületi, elkövetési és az elkövetés utáni mozzanatokat figyelembe vegye. Az elıre kiterveltséget a tervszerő és céltudatos magatartás jellemzi. Ez az ölési cselekmény részleteinek átgondolását, viszonylag hosszabb idın át történı fontolgatását, a cselekmény elkövetési szakaszainak megfelelı mozzanatok mérlegelését jelenti. Nem feltétel azonban az említett tényezık együttes fennállása. Az ölésre irányuló céltudatos törekvés az egyenes szándék meglétét tételezi fel. Az elıre kitervelten elkövetés megállapítása kizárt, ha az elkövetı ölési szándéka eshetıleges. Nem zárja ki viszont ezt a minısítést a vagylagos terv vagy végrehajtási mód kialakítása, amint az sem, ha az ölési cselekmény végrehajtása nem a tervnek megfelelıen megy végbe. Nem szükséges az, hogy az elkövetı valamennyi lehetıséget pontosan számításba vegyen és teljes bizonyossággal, határozottsággal alakítsa ki a véghezvitel tervét. A tervszerőség megállapítható már akkor is, ha tudatilag döntı vonásaiban gondolja át, alakítja ki a végrehajtási módot. Az elıre kiterveltségnek nélkülözhetetlen feltétele a cselekmény elkövetésére indító és az ez ellen szóló motívumoknak az elkövetı tudatában lejátszódó küzdelme, a céltudatos és tervszerő elkövetés mérlegelése, megfontolása. Mindezekhez bizonyos idı szükséges. Az emberölésre irányuló szándék kialakulásának és fejlıdésének feltárása ezért a súlyosabb minısítés megállapításának fontos része. Általában nem lehet szó elıre kitervelt elkövetésrıl, ha az elhatározást rövid idın belül követi a véghezvitel megkezdése. Nem zárja ki az elıre kiterveltség megállapítását, ha az elkövetı beszámítási képességében korlátozott, kóros elmeállapotú, és az sem, ha a cselekményt a leleplezés biztos tudatában követi el. A véghezvitel módjából és/vagy az elkövetést követıen tanúsított magatartásból visszamenıleg is következtetés vonható az elıre kiterveltségre. 2. Az emberölés akkor minısül nyereségvágyból elkövetettnek, ha közvetlen anyagi elıny megszerzésére irányul. A közvetett anyagi elıny elérése érdekében végrehajtott ölés aljas indokból vagy célból elkövetettként értékelhetı. Közömbös, hogy az elkövetı által elérni kívánt vagy ténylegesen megszerzett vagyoni elıny életszükséglet, káros szenvedély vagy erkölcsileg meg nem alapozott igény kielégítését szolgálja. A nyereségvágyból elkövetett emberölés esetén az elkövetés indoka és a célzat összefonódik. A nyereségvágy a célzatot és az indítóokot is magában foglalja. Így ez a cselekmény eshetıleges szándékkal is megvalósítható. Befejezettségéhez elegendı az ilyen indítóok megléte és a sértett halálának bekövetkezése, de nem feltétel, hogy az elkövetı az anyagi elınyt, a vagyoni hasznot ténylegesen megszerezze. Nyereségvágyból elkövetettként minısül az anyagi ellenszolgáltatás fejében elkövetett ölési cselekmény, továbbá a rablási célzattal megvalósított emberölés, ideértve a megszerzett vagyon megtartása érdekében elkövetést is. A
nyereségvágyból elkövetett emberölés nem összetett bőncselekmény, ennélfogva a társtettességet kizárólag a dologelvételben való közremőködés nem alapozza meg. E minısített eset társtettese ugyanis csak az lehet, aki magában az ölésben társtettesként részt vesz. 3. Az aljas indokból vagy célból elkövetett emberölésen az erkölcsileg elvetendı motívumból fakadó, valamint ilyen célból megvalósított cselekményeket kell érteni. Az indok és cél szerinti megkülönböztetés a szándék fajtája szempontjából lényeges; az aljas indokból elkövetés - éppen úgy, mint a nyereségvágyból történı elkövetés - eshetıleges szándékkal is megvalósítható, a célzatos elkövetésnek azonban az egyenes szándék az elıfeltétele. Amennyiben az aljas cél megállapítható, az magában foglalja az indok aljasságát is, ennélfogva a minısítés kapcsán csupán az elıbbi körülményre kell hivatkozni. Ha a nemi erkölcs elleni bőncselekmény végrehajtása érdekében alkalmazott erıszakhoz ölési szándék is társul vagy az ölési cselekmény elkövetésének egyik motívuma a nemi élet szabadsága elleni erıszakos bőncselekmény végrehajtása, a súlyosabb minısítéső emberölés állapítható meg. Úgyszintén akkor is, ha az elkövetı az ölési cselekményt nemi vágy kielégítésének fokozása érdekében követi el. Az aljas indokból (célból) elkövetett ölési cselekmény megállapítása szempontjából a bosszú megítélése attól függ, hogy milyen ok váltja ki az elkövetıben a keletkezett indulatot, mivel ennek a jellege és mibenléte a súlyosabb minısítés feltétele. Önmagában az a körülmény, hogy az elkövetı önkényesen maga vesz elégtételt a rajta esett sérelem miatt, vagy haragos viszonyból, szerelmi kapcsolatból eredı indulat, pl.: féltékenység hatása alatt cselekszik, még nem szolgálhat alapul az aljas indokból való elkövetés megállapítására. Ha viszont az elkövetı más bőncselekmény megvalósítása avagy már véghezvitt más bőncselekmény leplezése, nyomainak eltüntetése vagy a felelısségre vonás elkerülése végett követi el az ölési cselekményt, a minısített emberölés megállapítása megalapozott lehet. Ugyanez a helyzet, amikor az ilyen magatartás harmadik személy bőncselekményének a leplezését célozza. Ezért ilyenkor is a c) pont alatti minısített eset, s nem - az emberölés alapesetével halmazatban - a bőnpártolás bőntette rovandó fel. 4. A különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés megállapításánál elsısorban emberiességi, valamint erkölcsi szempontok a meghatározók. A különös kegyetlenség fogalma alá az átlagost lényegesen meghaladó szenvedéssel járó (amilyen például a tőzhalál, az élve eltemetés stb.), rendkívüli embertelenséggel, brutalitással, gátlástalanul, az emberi méltóság mély megalázásával vagy az elkövetı emberi mivoltából kivetkızve véghezvitt ölési cselekmények vonhatók. Annak, hogy a sértett eszméletlensége folytán ténylegesen elviselt-e fájdalomérzést, nincs jelentısége, miként nincs különösebb jelentısége az elkövetés eszközének sem. Így megállapítható a súlyosabb minısítés akkor is, ha az elkövetı az ölési cselekményekhez általában használatos, ún. tipikus eszköz igénybevétele nélkül, puszta kézzel, agyonveréssel, rúgással vagy taposással valósítja meg a cselekményt. Az eszköz nélkül – lábbal, puszta kézzel – testszerte történı, elhúzódó bántalmazás esetén azonban elıször abban a kérdésben kell állást foglalni, hogy az elkövetı ölésre vagy testi sértésre irányuló szándékkal cselekedett-e. Amennyiben az ölésre irányuló szándék megállapítható, a sértettnek okozott sérülések nagyobb száma, súlya és jellege alapján különösen, ha az aktív elkövetıi tevılegesség több halálhoz vezetı folyamatot is megindított általában következtetés vonható az elkövetés embertelenségére is. Ilyenkor – mivel a vizsgálódás szempontjai eltérıek – a kétszeres értékelés tilalmának megsértésérıl nincs szó. Az elkövetı tudatának az elkövetés idején át kell fognia a végrehajtás különös kegyetlenségét. Az elkövetı ezzel kapcsolatos tudattartalmára a sérülések számából, a bántalmazás hosszantartó, elhúzódó voltából, a sértett látható szenvedésébıl, illetıleg a sértettnek a végrehajtás ideje alatt tanúsított magatartásából vonható következtetés. A különös kegyetlenséggel elkövetés felróhatósága mulasztásos emberölés esetén sem kizárt.
Az elkövetınek a sértett megölése után tanúsított magatartása, pl.: a holttest feldarabolása, elásása vagy elégetése, kívül esik az elkövetésen és általában a cselekmény felfedezésének a meghiúsítását célozza; ezért önmagában az ilyen magatartás nem valósítja meg a különös kegyetlenséggel elkövetést. 5. Fokozott büntetıjogi védelem illeti meg a hivatalos személyt [Btk. 459. § (1) bek. 11. pont] és a külföldi hivatalos személyt [Btk. 459. § (1) bek. 13. pont] a hivatalos eljárása alatt, illetve emiatt ért élet elleni támadás esetén, ugyanígy a közfeladatot ellátó személyt [Btk. 459. § (1) bek. 12. pont] is, a sérelmére a feladata ellátása során, továbbá a hivatalos, a külföldi hivatalos, avagy a közfeladatot ellátó személy támogatására vagy védelmére kelt személyt a sérelmére megvalósított ölési cselekmény kapcsán. Az elkövetésre indító motívumnak a jogi minısítés szempontjából nincs jelentısége. Akkor azonban, ha a hivatalos személy sértettet a hivatalos eljárása során tett intézkedése miatt, de a hivatali minıségének megszőnése után, vagy a közfeladatot ellátó személyt a feladatának ellátását követıen, emiatt, illetve a támogatásukra, védelmükre kelt személyt utóbb e tevékenysége miatt éri az élet elleni támadás, az aljas indokból (célból) elkövetett emberölés állapítandó meg. 6. A több ember sérelmére elkövetett emberölés törvényi egység [összefoglalt bőncselekmény]. Megállapításának akkor van helye, ha az elkövetı akár egyetlen akaratelhatározásból fakadóan, egyidıben, illetıleg egymást követıen, akár különbözı idıpontokban és eltérı akarat-elhatározásból hajtja végre vagy kíséreli meg több ember megölését. Nem elıfeltétele tehát a törvényi egységbe foglalásnak az akarat-elhatározás egységessége és az idıbeli közelség sem, de a felelısségrevonásnak egy eljárásban kell megtörténnie. Ez azt jelenti, hogy az emberölés bőntettét megvalósító cselekményeknek egymással quasi halmazati viszonyban kell állniuk (következésképpen az emberölés bőntettét elbíráló ügydöntı határozat jogerıre emelkedését követıen véghezvitt emberölés már nem foglalható törvényi egységbe), s az egy eljárásban történı felelısségrevonás feltétele fennáll akkor is, ha perújítási tárgyalás eredményeként kerül sor a több ember sérelmére elkövetett emberölés megállapítására. A Btk. 160. §-a (2) bekezdésének f) pontja alá tartozó összefoglalt bőncselekmény megállapítására csak tettesi (társtettesi) magatartással megvalósult részcselekmények (emberölések) esetén kerülhet sor. A részesség járulékos jellegébıl következik, hogy több ember sérelmére elkövetett emberölés bőntette, mint alapcselekmény megállapíthatóságának hiányában, az ehhez kapcsolódó részesség sem állapítható meg. Amennyiben tehát nincs olyan elkövetı, akinek a terhére legalább két sértett megölése, vagy egy ember befejezett megölése és egy személy ölésének megkísérlése tettesként (közvetett tettesként, társtettesként) megállapítható volna, több ember sérelmére véghezvitt emberölés bőntettéhez (kísérletéhez) kapcsolódó részesi cselekményrıl akkor sem lehet szó, ha a több különállóan végrehajtott emberöléshez ugyanaz az elkövetı nyújtott bőnsegédi támogatást vagy a több ember megölésére ugyanaz az elkövetı bujtott fel. A bőncselekmény befejezettségéhez legalább két ember halálának a bekövetkezése szükséges, így – feltéve, hogy a szándék több személy életének kioltására irányul - egy sértett halála és egy további kísérleti szakban rekedt ölési cselekmény esetén a több ember sérelmére elkövetett emberölés bőntettének kísérlete állapítandó meg akkor is, ha az egyik ölési cselekmény egyébként – adott esetben önmagában minısített emberölést megvalósítva - befejezıdött. (Értelemszerően több ember sérelmére elkövetett emberölés bőntettének kísérletérıl van szó akkor is, amikor a két vagy több sértett ellen megkísérelt ölési cselekmény során halálos eredmény egyáltalán nem következett be.) A minısített eset csak a Btk. 160. §-a szerinti bőncselekmény vonatkozásában alkalmazható. Ha tehát a két sértett sérelmére megvalósított ölési cselekmény egyikét erıs felindulásban követték el, a több emberen elkövetett emberölés megállapításának nincs helye.
7. A több ember életét veszélyeztetve elkövetett emberölés megállapításának akkor van helye, ha az elkövetı szándéka meghatározott személy (vagy személyek) életének kioltására irányul, de a cselekményt úgy hajtja végre, hogy ezáltal a célszemélyeken kívül mások élete is – reális - veszélybe kerül. A befejezett és/vagy megkísérelt emberöléshez kapcsolódó több ember életének veszélyeztetése körében a minısítéshez legalább kettı vagy ezt meghaladó létszámú személyre nézve kell a veszélynek fennállnia. A veszély pedig az elkövetési cselekménnyel szükségszerő összefüggésben álló, még létre nem jött olyan helyzet vagy esemény, amelynek bekövetkezésével reálisan számolni kell, s amelynek bekövetkezte közvetlenül, avagy a testi épség vagy egészség jelentıs sérelmén keresztül a fenyegetett személyek életének elvesztésével jár. Az emberölésnek egyrészt több emberen, másrészt több ember életét veszélyeztetve elkövetése tehát nem zárja ki egymást; vagyis a több ember sérelmére elkövetett emberölés mellett adott esetben a több ember életét veszélyeztetve elkövetés is megállapítható. 8. A különös visszaesı fogalmát a Btk. 459. §-a (1) bekezdése 31/a) pontja határozza meg, arról pedig, hogy az emberöléssel kapcsolatos különös visszaesés szempontjából melyek a hasonló jellegő bőncselekmények, a Btk. 160. §-ának (6) bekezdése ad taxatív felsorolást. Az egyazon törvényszakaszban szereplı szándékos bőncselekmények viszont a különös visszaesést tekintve „ugyanolyanok”, következésképpen különös visszaesıként elkövetett az emberölés – a Btk. 459. §-ának (1) bekezdése 31. pontjában a visszaesésre megállapított feltételek esetén -, ha az elkövetıt korábban emberölés elıkészületének bőntette [Btk. 160. § (3) bekezdés] miatt ítélték végrehajtandó szabadságvesztésre. A Btk. 459. §-ának (1) bekezdése 31. pontjában a visszaesésre megállapított feltételek esetén különös visszaesı az emberölés elıkészületének bőntettét megvalósító elkövetı is, ha a bíróság megelızıen a Btk. 160. §-ának (1) vagy (2) bekezdésébe ütközı emberölés miatt ítélte végrehajtandó szabadságvesztésre, ám ebben az esetben a Btk. 160. § (2) bekezdésének h) pontja szerinti minısített eset megállapításának nincs helye, tekintve, hogy az emberölés minısített esetei a legalább kísérleti szakba lépett emberölési cselekményre vonatkoznak. Az emberölés bőntettét érintıen a különös visszaesés alanyi jellegő, személyhez tapadó minısítı körülmény, amely kizárólag annak az elkövetınek a cselekményét minısíti súlyosabban, akinél ez a tényezı megállapítható. Közömbös tehát, hogy az egyik elkövetınek a másik elkövetı különös visszaesıi minıségérıl az elkövetéskor volt-e tudomása. Ehhez képest a társtettesek vagy a tettes és részes ölési cselekményének jogi minısítése ebbıl a szempontból eltérı lehet. 9. A tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölésnél a minısítés szempontjából kizárólag a sértett életkorának van jelentısége, közömbös tehát, hogy védekezésre képes volt-e vagy sem. E minısített eset alá tartozik az újszülött megölése, nevezetesen az, amikor a szülı nı gyermekét a szülés alatt vagy közvetlenül a szülés után szándékosan megöli. Mindazonáltal az újszülöttnek a szülés tartama alatt vagy közvetlenül azt követıen az anya általi megölése kapcsán – igazságügyi orvos- és pszichológus szakértı bevonásával – tisztázni szükséges, hogy az a különleges állapot, amely az újszülött világra hozatalával jár, befolyásolta–e, (s ha igen milyen mértékben) az elkövetıt a cselekményében. Ennek ugyanis a büntetés kiszabásánál jelentısége lehet, miként annak is, hogy a szülı nıt milyen ok vezette az ölésre. Így házasságon kívül szülı nı esetében figyelembe kell venni, hogy a magára hagyatottság érzése, a szőkebb környezet rosszallásától való félelem olyan motiváló tényezı, amely számottevı enyhítı hatást jelenthet. Az a körülmény, hogy az elkövetı titkolja a terhességét, nem tesz elıkészületeket a szülésre, s nem vesz igénybe orvosi ellátást, gondozást sem, önmagában még nem alapozza meg a cselekmény elıre kiterveltkénti minısítését. 10. A (2) bekezdés j) pontja szempontjából védekezésre képtelennek kell tekinteni azt is, aki helyzeténél vagy állapotánál fogva ideiglenesen vagy véglegesen nem képes ellenállás
kifejtésére [Btk. 459. § (1) bek. 29. pont]. E minısítı körülmény akkor róható fel, ha a sértett védekezésre képtelensége az elkövetıtıl függetlenül állt elı, vagy azt az elkövetı az ölési szándék kialakulását megelızıen – az ölési cselekménytıl függetlenül - idézte elı. A (2) bekezdés i) és j) pontjában meghatározott minısítı körülményeket tekintve leszögezhetı, hogy a tizennegyedik életévét be nem töltött passzív alany önmagában az életkora folytán nem tekinthetı védekezésre képtelen személynek. Ebbıl viszont az is következik, hogy az emberölés i) és j) pont szerinti (kétszeres) minısülése nem kizárt, erre akkor kerülhet sor, ha a cselekmény tizennegyedik életévét meg nem haladott életkorú személy sértettje helyzeténél vagy állapotától függetlenül ideiglenesen vagy véglegesen nem képes ellenállás kifejtésére. A törvényhozó ugyanis a tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetést nem hozza közvetlen összefüggésbe a passzív alany védekezési képességével. 11. Az elhárításra korlátozottan képes személy sérelmére megvalósított emberölés csak akkor képez súlyosabban minısülı esetet, ha a korlátozottság a sértett idıs korából vagy fogyatékosságából fakad. Amennyiben a sértett idıs koránál vagy fogyatékosságánál fogva egyáltalán nem képes a bőncselekmény elhárítására, azaz védekezésre képtelen, a Btk. 160. § (2) bekezdésének j) pontja alatti minısítı körülmény állapítandó meg. Ehhez képest az emberölés a (2) bekezdés j) és k) pontja szerint együttesen nem minısülhet. Annak megítélése, hogy a sértett elhárításra korlátozottan volt-e képes egyrészt a sértett életkorának a mentális és fizikai állapotával összefüggésében kell jelentıséget tulajdonítani, másrészt a támadás jellegének és a kialakult erıviszonyoknak az egybevetését igényli. III. Az emberölés és az öngyilkosságban közremőködés elhatárolása Az öngyilkosság a magyar büntetıjog szerint nem bőncselekmény. A törvény azonban – a 160. § (5) bekezdése szerinti emberölés, illetıleg a 162. §-ban írt öngyilkosságban közremőködés címő tényállásaiban - büntetni rendeli az öngyilkossághoz kapcsolódó (rábíró, azt elısegítı) magatartásokat. 1. Az emberölés Btk. 160. §-ának (5) bekezdése az öngyilkosságban közremőködéshez [Btk. 162. §] képest speciális törvényi tényállás, amely az emberölés alapesete szerint [160. § (1) bek.] rendeli büntetni azt, aki tizennegyedik életévét be nem töltött vagy akaratnyilvánításra képtelen személyt arra bírja rá, hogy maga váljon meg az életétıl, ha az öngyilkosságot elkövetik. A törvényi tényállás eredmény-bőncselekmény. Befejezettségéhez az szükséges, hogy az öngyilkosság végrehajtása folytán a passzív alany halála bekövetkezzék. Amennyiben tehát a passzív alany az öngyilkosság fogalmi ismérveit kimerítı magatartást megkezdi, de nem fejezi be, avagy befejezi, de a halál (az önkéntes elállás, illetıleg az önkéntes eredményelhárítás kivételével) bármely okból nem következik be, e bőncselekmény kísérletét kell megállapítani. 2. A Btk. 160. § (5) bekezdésének rendszertani elhelyezkedésébıl és a 160. § (1) bekezdése szerinti büntetendıségébıl, továbbá abból, hogy a cselekmény passzív alanya azonos a Btk. 160. (2) bekezdésének j) pontjában meghatározott egyik lehetséges passzív alannyal, az következik, hogy ezt a cselekményt a Btk. 160. §-ának (2) bekezdésében felsorolt körülmények nem minısítik súlyosabban. 3. A Btk. 160. §-ának (1) bekezdésében és az (5) bekezdésében meghatározott bőncselekmények a különös visszaesés szempontjából ugyanolyan bőncselekmények. Ebbıl, és az elıbbiekben írtakból az következik, hogy azzal szemben, akit korábban emberölés vagy a Btk. 160. § (6) bekezdése szerinti hasonló jellegő bőncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek és a Btk. 459. § (1) bekezdés 31. pontjában meghatározott idıtartam alatt a Btk. 160. § (5) bekezdése szerinti bőncselekményt elköveti – a Btk. 160. § (1) bekezdésében meghatározott büntetési tételkeretbıl kiindulva – mint különös visszaesıvel szemben a Btk. 89. §-a alapján kell a büntetést kiszabni. Ellenben annak a
személynek, aki a Btk. 160. §-ának (5) bekezdésében meghatározott bőncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésére ítélését követıen a Btk. 459. § (1) bekezdés 31. pontjában meghatározott idıtartam alatt a Btk. 160. § (1) bekezdése szerinti [vagy értelemszerően a 160. § (2) bekezdés a-g) illetve i-k) pontjai szerint minısülı] emberölést követ el, ez utóbbi cselekménye a Btk. 160. § (2) bekezdésének h) pontja szerint mint különös visszaesıként (is) elkövetett emberölésnek minısül. 4. A Btk. 162. §-ában meghatározott öngyilkosságban közremőködés törvényi tényállása kétféle elkövetési magatartást rendel büntetni: az öngyilkosságra rábírást és az öngyilkosság elkövetéséhez segítségnyújtást. Mindkét elkövetési magatartás kifejtése esetén a bőncselekmény már akkor befejezett, ha az öngyilkosságot megkísérlik, azaz akkor is, ha az öngyilkosság fogalmi ismérveit kimerítı magatartás nem eredményezi a halál bekövetkezését. A „bevégzettség” – a halál beállta – a törvényi tényállás teljességéhez nem feltétlenül szükséges. a) Az öngyilkosságra rábírás fogalmilag az öngyilkosság elkövetésére „felbujtás” [azért sui generis alakzat, mert az öngyilkosság nem büntetendı]. Ezért a rábíró magatartás megállapításához a felbujtás ismérvei az irányadók. b) Eltérı azonban az öngyilkosságra rábíró magatartás jogi értékelése (minısítése) a passzív alanytól és az elkövetı életkorától függıen. A Btk. 162. § (1) bekezdésében meghatározott alapeset elkövetıje bárki lehet, passzív alanya (az öngyilkos) általában bármilyen tizennyolcadik életévét betöltött akaratnyilvánításra (legalább korlátozottan) képes személy. Ugyanígy felel a tizennyolcadik életévét be nem töltött elkövetı is, aki akaratnyilvánításra (legalább korlátozottan) képes tizennegyedik életévét betöltött, de tizennyolcadik életévét be nem töltött passzív alanyt bír rá az öngyilkosságra. Ha az elkövetı a tizennyolcadik életévét már betöltötte és az általa öngyilkosságra rábírt akaratnyilvánításra (legalább korlátozottan) képes passzív alany a tizennegyedik életévét betöltötte, de tizennyolcadik életévét még nem, a Btk. 162. §-ának (2) bekezdése szerinti minısített eset valósul meg. Amennyiben a cselekmény passzív alanya (az öngyilkos) a tizennegyedik életévét sem töltötte be, vagy betöltötte ugyan, de akaratnyilvánításra képtelen, függetlenül az elkövetı életkorától nem a 162. §-ban meghatározott bőncselekmény, hanem az emberölés 160. § (5) bekezdése szerinti alakzata valósul meg. Befejezettségére az 1. pont alatt írtak az irányadók. c) Az öngyilkosságban közremőködés másik elkövetési magatartása, a más öngyilkosságához segítségnyújtás, az elkövetı részérıl fogalmilag a bőnsegéllyel azonosítható magatartást feltételez. Ehhez képest a segítségnyújtás lehet fizikai vagy pszichikai, történhet az öngyilkosság megkezdése elıtt és az önpusztító magatartás folyamatában egyaránt, az elıbbi esetben azonban nem lehet a pszichikai ráhatás öngyilkossági akaratot kialakító, hanem a már kialakult ilyen elhatározást erısítı, támogató. A segítség pedig nem nyilvánulhat meg az öngyilkosság fogalmi ismérveit kimerítı magatartás részleges, részbeni kifejtésében, mert ez a cselekvıség emberölés. A segítségnyújtással elkövetett öngyilkosságban közremőködést illetıen a 4/b) pontban kifejtett, a passzív alanyra és az alanyra (elkövetıre) vonatkozó elhatárolási elvek azzal az eltéréssel irányadók, hogy nemcsak 14. életévét betöltött és 18. életévét be nem töltött személy öngyilkosságában, hanem a 14. életévét be nem töltött személy öngyilkosságában való ilyen közremőködéssel is a Btk. 162. §-ának (2) bekezdésében megállapított minısített eset valósul meg, minthogy a Btk. 160. § (5) bekezdésében írt törvényi tényállás elkövetési magatartása között az öngyilkossághoz segítségnyújtás nem szerepel. Akaratnyilvánításra képtelen passzív alany esetén, minthogy az ilyen személy általában az öngyilkosságra vonatkozó akaratelhatározásra sem képes, segítségnyújtással a 162. § szerinti bőncselekmény fogalmilag nem valósulhat meg. Ilyenkor a tárgyi értelemben öngyilkosságot
kimerítı tevékenység „segítése” tulajdonképpen öngyilkosságra rábírás, ami a 160. § (5) bekezdésében meghatározott emberölés megállapítására ad alapot. 4/2013. Büntetı jogegységi határozat a jogos védelem kérdéseirıl A Legfelsıbb Bíróságnak az élet és testi épség büntetıjogi védelmérıl szóló 15. számú Irányelvének III. részének helyébe az alábbi jogegységi határozat lép. I. .. A Legfelsıbb Bíróság 15. számú – az élet és testi épség büntetıjogi védelmérıl szóló, l981. november 23-án meghozott és az élet védelmét fokozottabban biztosító 4. számú Irányelvet felváltó – Irányelve több évtizeden keresztül hasznosan szolgálta az ítélkezési gyakorlat egységének kialakítását. Az idıközben bekövetkezett jogszabályi változások – fıként a Büntetı Törvénykönyvrıl szóló 2012. évi C. törvény hatályba lépése - azonban indokolttá tették az irányelv alábbiakban részletezett korszerősítését. A jogos védelem kérdései Magyarország Alaptörvényének V. Cikke kimondja, hogy „Mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett, vagy az ezeket közvetlenül fenyegetı jogtalan támadás elhárításához.” A jogtalan támadással szembeni védekezés alkotmányos alapjogként történı deklarálása a Büntetı törvénykönyv Általános Részében szabályozott jogintézményt, mint különösen védett értéket emelte ki, olyan felhatalmazást adva az ország polgárainak, amely a jogtalansággal szembeni ellenállást többé nem kivételes lehetıségnek, hanem mindenkit megilletı természetes alapjognak ismeri el. E nagy jelentıségő jogalkotási megoldásnak következménye a 2012. évi C. törvény jogos védelmet szabályozó §-ainak (21-22. §), a jogos védelmet minden eddiginél szélesebb körben megengedı kodifikálása. A 15. sz. Irányelv III. részének megalkotása óta eltelt több mint három évtized törvényi változásai, a bírói gyakorlat ehhez igazodó alakulása, és elsısorban a jogos védelem említett rang- és felfogásbeli megváltozása szükségessé teszi a jogos védelem tárgyában folytatott létezı ítélkezési gyakorlat továbbfejlesztését. Ez azt jelenti, hogy a 2012. évi C. törvény 2013. július 1-jén történı hatálybalépésétıl kezdve a kódex 21. és 22. §-ainak alkalmazása során az ítélkezés alapozhat mindarra a korábbi évtizedekben kimunkált, és továbbra is fenntartható, elvi-dogmatikai alapokon nyugvó, a valóság szülte élethelyzetek elbírálásának tapasztalatai által megérlelt gyakorlatra, amely az új Btk. szabályozásában is felhasználható. Ugyanakkor a 2012. évi C. törvény, Alaptörvénybıl levezethetı, megváltozott jogalkotói felfogásának következtében a törvény szövegébe épített új rendelkezések más tartalma indokolja, hogy a bírói gyakorlat a jogértelmezés és alkalmazás során szem elıtt tartsa a következıket: 1. Btk. 22. § (1) bekezdés A védekezést támadás elızi meg. Az elhárítás válasz a támadásra. A védekezés azért jogos, mert a támadás jogtalan. A jogosan védekezı a jogot védi a jogtalansággal szemben. Korábbi – ám máig igaz – magyarázat szerint erıt alkalmaz az erıszak ellen. A támadás olyan tevékenység, amely megvalósítja valamely bőncselekmény (szabálysértés) törvényi tényállásának ismérveit. A támadás objektív ismérve annak jogtalansága. A jogtalan támadás elhárításának kockázatát, következményeit a támadónak kell viselnie. Amennyiben az aktív magatartással megvalósuló támadás jogellenes állapotot eredményez, annak fenntartása érdekében a támadó által tanúsított passzív magatartás is jogtalan támadásnak minısül (BH 1997.512.). A támadásnak „intézettnek”, vagy „közvetlenül fenyegetınek” kell lennie. Intézett a támadás akkor, ha az elkövetı valamely, a Különös Részben büntetni rendelt bőncselekmény (szabálysértés) törvényi tényállásának megvalósítását megkezdte. Közvetlenül fenyegetı a támadás akkor, ha a támadás megkezdésétıl azonnal vagy igen rövid idın belül reálisan tartani lehet.A jogos védelmi helyzet mindaddig fennáll, ameddig a
megtámadott okkal tarthat a támadás megkezdésétıl vagy annak folytatásától. A 22. § (1) bekezdése szerinti jogtalan támadás irányulhat személy ellen, javak ellen, a közérdek ellen. A jogtalan támadás általában erıszakos, az elhárító cselekmény pedig mindig kényszerő. Amennyiben a jogtalan támadás ténye megállapítható, úgy az elhárítás szükségessége nem vitatható. Az elhárítás szükségességének a mértéke azonban - a 22. § (3) bekezdése szerint túlléphetı. Ha van jogtalan támadás, akkor annak az elhárítása szükséges. Az elhárító cselekmény is tevékenység, aktív szembeszegülés a támadással. A szükségesség azt jelenti, hogy a védekezınek a jogtalan támadás elhárításához enyhébb védekezési mód nem állt rendelkezésére, mint amelyet alkalmazott. Ha volt más – enyhébb – mód az elhárításra, de annak megválasztásában a támadás okozta ijedtség vagy menthetı felindulás a védekezıt meggátolta, akkor a cselekmény büntetendı, de a védekezı nem büntethetı a túllépés miatt. A védekezı cselekmény jogszerőségének egyetlen kritériuma a szükségesség. A 15. Irányelv III. részének 4. pontjában az arányossággal kapcsolatban kifejtettek a továbbiakban nem alkalmazhatók. Meghaladottá vált ugyanis annak vizsgálata, hogy „az elhárító magatartás nem idézett-e elı aránytalanul nagyobb sérelmet, mint amelyet a jogtalan támadás okozott volna”. Ennek az elvárásnak törvényi alapja korábban is hiányzott, a hatályos szabályozás pedig tudatosan mellızte az arányosság fogalmának megjelenítését. Az elızıekben kifejtettekbıl következik, hogy a meg nem jelenített fogalom a szükségesség kritériumából vezethetı le, s csak azon belül bír jelentıséggel. A jogos védelem túllépéséért [2012. évi C. törvény 22. § (3) bek.] a védekezı csak akkor felel, ha a jogtalan támadás belıle ijedtséget vagy indulatot nem váltott ki, s az enyhébb – ám célravezetı – elhárítási módot tudatosan tette félre, amikor a súlyosabb kimenetelőt választotta, mert ezáltal a jogos védelmet a megtorlás eszközeként alkalmazta, amelyre ez a jogintézmény nem ad felhatalmazást. Mindazonáltal a támadó és védekezı cselekményének lehetséges eredményét egymáshoz viszonyítottan továbbra is vizsgálni kell, mert csak ezáltal érvényesülhet a 22. § (3) bekezdés tartalma, amely az elhárítás szükséges mértékének túllépésével továbbra is számol, s ha az ijedtségbıl vagy menthetı felindulásból történik, úgy a büntethetıséget kizárja. Az új törvény a jogos védelmet, a büntethetıséget kizáró vagy korlátozó okok között objektív büntethetıségi akadályként kezeli, amikor a jogos védelem során megvalósított cselekményt „nem büntetendınek” tekinti. Tehát az a cselekmény, amelyet a védekezı a jogtalan támadás elhárítása érdekében kifejt, - s az megvalósíthatja a Különös Rész valamely törvényi tényállását – nélkülözi a társadalomra veszélyességet, s ezáltal bőncselekményt nem valósít meg. A bőncselekmény hiánya olyan büntetıeljárási akadály, amelynek hivatalból történı észlelése nemcsak a már megindított büntetıeljárás megszüntetését, vagy bírósági szakban, felmentı ítélet hozatalát kell eredményezze, de elejét veheti annak is, hogy a jogosan védekezı egyáltalán büntetıeljárás hatálya alá kerüljön. A 22. § (1) bekezdése szerinti jogos védelem korlátai: verbális cselekményekkel szemben nem vehetı igénybe, megtorlásként nem alkalmazható, kölcsönös kihívás elfogadása mindkét fél számára a jogtalanság állapotát hozza létre, támadás kiprovokálása megfosztja a védekezıt az elhárítás jogszerőségétıl, javak elleni, közvetlen erıszakkal nem járó cselekmény elhárítása a támadó életének kioltását általában nem eredményezheti. A 22. § (3) bekezdése szerinti túllépés azonban nem zárható ki. A jogtalan támadás vagy azzal való fenyegetés értékelése a jogalkalmazón (ügyész, bíró) múlik, és ennek eredményeképpen juthat arra a megállapításra, hogy az intézett vagy fenyegetı magatartás – akár a támadó személyének vétıképtelenségére, akár a magatartás súlytalanságára figyelemmel – nem indokolta az elhárító cselekményt, mert az nem volt szükséges, tehát a szükségesség hiányzott. Ebben az esetben a jogalkalmazói értékítélet végkövetkeztetése a jogos védelem hiányát állapíthatja meg (pld.: kerekesszékbe kényszerült,
súlyosan mozgáskorlátozott egyén ütést szándékoló, ám azt végrehajtani komolyan nem képes mozdulata; hároméves gyermek általi tettlegesség). 2. A 2012. évi C. törvény korábbi kódexben elızménnyel nem rendelkezı szabályozása az ún. szituációs jogos védelmi helyzet bevezetése, tartalmilag új, és a taxatíve felsorolt eseteihez megdönthetetlen vélelmet társított. A 22. § (2) bekezdésében felsorolt esetekben ugyanis a jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekezı életének kioltására is irányult volna. Ez kétségtelenül azt jelenti, hogy a második bekezdés a)–c) pontjaiban megkívánt feltételek megvalósulása esetén további mérlegelés szükségtelen, és a védekezı cselekménye már megvalósulásakor nem büntetendı, mert nélkülözi a társadalomra veszélyességet, éppúgy, mint a 22. § (1) bekezdése alapján az elhárító cselekmény kifejtıje esetében. Éppen a 22. § (1) bekezdésének rendelkezésével azonos szóhasználatból következik, hogy a jogos védelemnek e kiemelt és megdönthetetlen vélelemmel összekapcsolt esetei is kivétel nélkül feltételezik a jogtalan támadás megvalósulását. E fogalommal kapcsolatban mindazt vizsgálni kell, amely a 22. § (1) bekezdése során sem mellızhetı. A jogtalan támadás rendszerinti erıszakossága és az elhárítás kényszerősége ezekben az esetekben is elıfeltétele a védekezés jogszerőségének. A törvény azonban ezekben az esetekben a jogtalan támadást azok számbavehetetlen sokfélesége közül – leszőkíti a személy elleni támadásra, lakásba történı jogtalan behatolásra, illetve lakáshoz tartozó bekerített helyre fegyveresen történı jogtalan behatolásra, ha ezek az esetek alpontokban megjelölt idıszakban vagy módon valósulnak meg. Az e törvényi feltételek mellett megvalósuló – mindig aktív magatartással elkövetett – jogtalan támadások esetén a támadó konkrét szándékának további vizsgálata szükségtelen. A 22. § (2) bekezdésében modellezett esetekben a jogalkotó az erıszakos bőncselekmények elleni hatékonyabb fellépés biztosítására a jogos védelmi helyzetet kiszélesítette, és a támadás irányultságára, idejére, módjára, körülményeire tekintettel törvényi vélelmet állított fel arra, miszerint az a)-c) pontokban megkívánt feltételek mellett a támadást a védekezı élete ellen irányultnak is kell tekinteni. A jogalkotó a jogellenes cselekmények sértettjeinek helyzetét figyelembe véve értékelte azt, hogy a jogtalanul megtámadottak a támadóhoz képest többszörös hátrányban vannak, mert a támadó dönti el a támadás célját, helyét, idejét, módját. A védekezıt mindez felkészületlenül éri, és ezért az esetek többségében kiszolgáltatott helyzetben van. Ellenszegülésének sikere is kétséges, sıt olykor kimenetele csupán a véletlenen, szerencsén múlik. Különösen igaz ez azokban az esetekben, amikor a jogtalan támadás éjjel, felfegyverkezve, fegyveresen vagy létszámfölényben levı támadók által történik. A személy elleni jogsértı magatartásokkal szemben a védekezés korlátlansága is ebbıl a megfontolásból lett törvény által elismerve, olyan elkövetési mód vagy napszak mellett, ahol a jogtalan támadás elhárítása, az annak érdekében kifejthetı aktív ellenszegülés eleve esélytelenebb, kockázatosabb. A 22. § (2) bekezdésében említett elkövetési idı alatti vagy elkövetési módok megvalósításával kifejtett jogtalan személy elleni támadást – arra való tekintet nélkül, hogy az ténylegesen milyen sérelem okozására irányult – úgy kell tekinteni, hogy az a megtámadott élete ellen is irányult, tehát a védekezı a jogtalan támadó életét védelmi cselekményével kiolthatja. A jogalkotó az élet kioltására irányuló támadás törvényi vélelmével a védett jogtárgyak egyenértékőségét hozta be, és a bírói gyakorlat által kimunkált azt az elvet emelte törvényi rangra, mely szerint az élet ellen irányuló támadás elhárításakor a védekezés – eredményre tekintet nélkül – korlátlan. A 22. § (2) bekezdésének a) és b) pontjaiban szabályozott esetei a hozzájuk tartozó alpontokkal konjunktívak, vagyis az a), illetve b) pont a hozzátartozó valamelyik alponttal együtt külön-külön alkot együttes feltételt. Ezek bármelyikének megvalósulása megalapozza a védekezés teljes szabadságát, amely azt jelenti, hogy ha a támadás jogtalansága
megállapítható, úgy az elhárítás szükséges, a túllépés fogalmilag kizárt, ezért nem is vizsgálható. A 22. § (2) bekezdésének c) pontja pedig a lakáshoz tartozó bekerített helyre fegyveresen történı jogtalan behatolás esetével egészíti ki az elızı két esetkört, s a c) pontban megkívántak megvalósulása önállóan alapozza meg a törvényi vélelmet. A 22. § (2) bekezdés b) pontja szerinti lakásba történı jogtalan behatolás, maga a jogtalan támadás, mely azonban kizárólag aktív magatartással valósítható meg. Nem alapozza meg ezt a jogos védelmi helyzetet, ha a lakásba jogszerően bejutó személy utóbb a lakást felszólítás ellenére nem hajlandó elhagyni. A fegyveresen, illetve felfegyverkezve történı elkövetés értelmezı rendelkezéseit a 2012. évi C. törvény 459. § (1) bekezdésének 5. és 6. pontjai tartalmazzák, amelyek megegyeznek az 1978. évi IV. tv. 137. §-ának 4. a), b) pontjaiban adott meghatározásokkal, ezért alkalmazásuk nem okozhat gondot, mert folytatható a létezı ítélkezési gyakorlat. Az éjjel fogalmára sem az új, sem a korábbi Btk. nem ad meghatározást, azonban a magánlaksértés ítélkezési gyakorlata ennek a napszaknak az értelmezését kialakította, országosan egységesen kezeli, és nincs olyan ok, amely miatt attól eltérni kellene, tehát az a jogos védelem új rendelkezéseinél is változatlanul irányadó. A lakás, illetve a lakáshoz tartozó bekerített hely fogalmára ugyanez a megállapítás vonatkozik. A 22. § (2) bekezdésének b) és c) pontjaiban szabályozott esetek nem személy elleni támadásról szólnak, hanem a lakásba történı jogtalan behatolást, vagy a lakáshoz tartozó bekerített helyre fegyveresen történı jogtalan behatolást minısítik jogtalan támadásnak, a b) ponthoz kapcsolt alpontok valamelyikének együttes megvalósulásakor, illetıleg a c) pontban megkívántak teljesülésekor. Nyilvánvaló azonban, hogy a jogellenes magatartások e bármelyikének csak úgy van – a szóban levı törvényhely alkalmazhatósága szempontjából – értelme, ha a külön nevesített és jogtalan támadásnak minısített magatartások bármelyikének hatókörében olyan vétlen személy tartózkodik, aki védekezni kényszerül, és a támadást el kell hárítania. A 22. § (2) bekezdése ugyanis félreérthetetlenül védekezırıl rendelkezik. A b) és c) pontokban modellezett helyzetek tehát logikailag kapcsolódnak az a) ponthoz, mert a lakásba, illetıleg a lakáshoz tartozó bekerített helyre jogtalan behatolás közvetlen veszélyt jelent az elhárító cselekmény kifejtıjére. Ez igaz akkor is, ha az elhárító cselekmény nem önvédelem, hanem más javainak az oltalma érdekében valósul meg. A 2012. évi C. törvény általános indokolásából megismerhetı jogalkotói akarat világos célkitőzése „a súlyos, erıszakos bőncselekmények elleni hatékonyabb fellépés biztosítására, a jogos védelmi helyzet kiszélesítése”. A jogalkotó tehát a jogos védelmet tágítani, nem pedig szőkíteni kívánta. A 22. § (2) bekezdésének törvényi vélelemmel megerısített esetei ezért nem rontják le a korábbi ítélkezési gyakorlat által kimunkált és követett azon elvet, mely szerint – a védett jogtárgyak egyenrangúságára figyelemmel – az élet elleni támadással szemben a védekezés szükséges mértéke nem léphetı túl. Ennek hangsúlyozása azért fontos, mert a 22. § (2) bekezdésében megkívántak nélkül is a 22. § (1) bekezdése szerinti szabályozás alapján megállapított jogos védelem sem zárja ki annak lehetıségét, hogy az élet elleni támadást a védekezı a támadó életének kioltásával hárítsa el. 3. A 2012. évi C. törvény 21. §-a szerinti jogos védelem: Az ún. megelızı jogos védelem kodifikálása a 2009. évi LXXX. tv. 5. §-a által történt meg, és 2009. augusztus 9-tıl hatályos. Az új Kódex tartalmilag az 1978. IV. tv. 29/A. §-a szerinti szabályozást vette át, nem lényeges szövegeltéréssel. A 22. § rendelkezéseihez képest az érdemel kiemelést, hogy a közérdek védelmében nem vehetı igénybe, és jövıbeni ki nem számítható támadás elhárítása érdekében alkalmazható. Túllépése fogalmilag azért kizárt, mert ha a testi épség sérelménél súlyosabb (élet kioltásával járó) következménnyel jár, úgy a védekezı emberölés miatt lesz felelısségre vonható, s ıt a 21. § szerinti jogos védelem nem fogja megilletni. A megelızı jogos védelemnek nincs kialakult ítélkezési gyakorlata. A jogos
védelem büntetı ítélkezésbeni tapasztalataira, és az annak gyakorlatából felhasználható jogértelmezésekre figyelemmel megjegyzést érdemel, hogy ha a „telepített” védelmi eszköz – a bekövetkezı jogtalan támadást érzékelve - akkor lép mőködésbe, amikor a védelmi eszköz telepítıje maga is jelen van, akkor az aktualizálódott elhárító cselekményt nem a 21. §, hanem a 22. § (1) vagy (2) bekezdése szerint indokolt megítélni. 4. A jogos védelem körében kifejtett cselekmény értékelése megelızi az erıs felindulásban elkövetett emberölés [2012. évi C. törvény 161. §] miatti felelısség megállapítását. Ha a jogos védelmi helyzetben cselekvı a jogos védelmi helyzet megszőnése után, de a jogtalan támadás miatt kialakult menthetı felindulásában követi el a cselekményt, vagyis idıbelileg lépi túl a jogos védelem körét, a cselekmény a 161. § szerint minısülhet. Az idıbeli túllépés lehetısége a 22. § (2) bekezdése szerinti szituációs jogos védelem eseteivel kapcsolatban sem zárható ki. 5. Ha az elkövetı a valóságos helyzet téves felismerése folytán abban a tudatban cselekszik, hogy ellene jogtalan támadást intéztek, vagy ilyennel közvetlenül fenyegették (vélt jogos védelem), a tévedésre vonatkozó rendelkezéseket [2012. C. tv. 20. §] kell alkalmazni. E jogegységi határozat a Legfelsıbb Bíróság 15.számú Irányelve III. részének helyébe lép.
Büntetı Kollégiumi vélemények 3/2013. (VII.8.) BK vélemény az ittas jármővezetés megállapíthatóságáról Az ittas jármővezetés bőncselekménye (Btk. 236. §) - az egyéb feltételek mellett – akkor állapítható meg, ha az elkövetı vérében levı véralkohol-, illetve levegıalkohol-koncentráció a vezetéskor meghaladja a törvényben írt mértéket. 3. BK vélemény a 2012. évi C. törvény és az 1998. évi XIX. törvény közvetítıi eljárásra vonatkozó egyes rendelkezései értelmezésérıl I. A közvetítıi eljárás általában nem indokolt, de nem is kizárt akkor, ha az elkövetıvel szemben több (egyébként külön–külön közvetítıi eljárás tárgyára alkalmas) bőncselekmény miatt folyik büntetıeljárás (tárgyi összefüggés). II. A közvetítıi eljárás nem kizárt több (egymás cselekményei kapcsán társtettesi, részesi viszonyban álló) terhelt esetében csak egyikük, illetve közülük valamelyik tekintetében (alanyi összefüggés). III. A Be. 221/A. § (3) bekezdésének b) pontja szerint megkívánt beismerı vallomásnak a nyomozás során, legfeljebb a vádemelésig kell megtörténnie és a bőnösség elismerésére is ki kell terjednie. IV. A tevékeny megbánás (Btk. 29. §) megállapításának nem feltétele a bőncselekménnyel okozott kár maradéktalan megtérítése. V. A közvetítıi eljárásban született megállapodás szerinti kár összegének nincs jelentısége a bőncselekmény minısítése szempontjából. VI. Valamely terhelt ellen folyamatban levı ügy (egy vádiratban terhére rótt, bőnhalmazatban álló) egyes cselekményeinek elkülönítésére a közvetítıi eljárás lefolytatása érdekében nincs törvényes lehetıség. VII. A közvetítıi eljárás Be. 221/A. §-ának (3) bekezdése szerinti feltételei konjunktívak. A közvetítıi eljárás anyagi jogi feltételeit a Btk. 29. §-a a tevékeny megbánás körében szabályozza, eljárási feltételeit pedig a Be. 221/A. § tartalmazza. A Be. 221/A. § (3) bekezdése szerinti eljárási feltételek konjunktív feltételek. Ezek között a 221/A. § (3) bekezdésének d) pontja szerinti feltétel megállapítása mérlegelést igényel. Tehát a 221/A. § (3) bekezdésének a)–c) pontja szerinti feltétel együttes jelenléte önmagában
még nem eredményezi a közvetítıi eljárás alkalmazását, hanem csak akkor, ha az ügyész, illetıleg a bíróság – a bőncselekmény jellegére, az elkövetés módjára és a gyanúsított személyére figyelemmel – ezt célszerőnek és megengedhetınek tartja. A pozitív anyagi és eljárási feltételek mellett az is szükséges, hogy a Btk. 29. § (3) bekezdésének a)–d) pontjában felsorolt kizáró okok valamelyike ne legyen megállapítható, valamint a 221/A. § (2) bekezdésének harmadik mondatára figyelemmel ne újbóli közvetítıi eljárásról legyen szó. A megismétlés tilalma akkor áll fenn, ha korábban az ügyész vagy bíróság a közvetítıi eljárás lefolytatása érdekében már határozott. VIII. A terhelt jóvátételre való képességét nem lehet kizárólag a személyes képességei alapján megítélni [Be. 221/A. § (3) bek. b) pontja]. A Btk. 29. §-ának (1) bekezdése a tevékeny megbánás feltételeként azt rögzíti, hogy a terhelt „a sértett által elfogadott módon és mértékben a bőncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette”. Annak eldöntése, hogy a jövendıbeli megállapodásból fakadó nem anyagi, hanem esetleg személyes természető kötelem teljesítése mennyiben tapad a terhelt személyéhez, a közvetítıi eljárásra utaláskor általában nem állapítható meg. A megállapodásban a sértett hozzájárulásával a terhelt azt is vállalhatja, hogy a nem közvetlenül a személyéhez tapadó kötelezettségek teljesítésérıl, egyéb módon gondoskodik. Erre figyelemmel a terhelt jóvátételre való képességét komplex módon és a sértett érdekeinek a szem elıtt tartásával kell mérlegelni a közvetítıi eljárásra irányuló döntéshozatal során. Ha a megállapodás természete (pl. személyes gondozás) ezt nem zárja ki, akkor közömbös, hogy a jóvátételt ténylegesen ki teljesíti. A terhelt jóvátételre való képességét ezért nem lehet kizárólag a személyes képességei alapján megítélni. Elég a képességet valószínősíteni, és az indítvány elutasításához egyedül a jóvátételi képesség nyilvánvaló hiánya vezethet. IX. A tevékeny megbánást megalapozó közvetítıi eljárás az elterelés (diverzió) egyik formája. A törvényhozó ennek megfelelıen az intézmény érvényesülését biztosító legteljesebb eszközrendszert a vádelıkészítés szakaszában biztosította (lásd: pl. a nyomozás felfüggesztése mellett a vádelhalasztás lehetıségét). A közvetítıi eljárás lehetıvé tétele a bírósági eljárásban csupán kiegészítı jellegő, elsısorban a sértett érdekeinek a hatékonyabb érvényesítése érdekében. X. Közvetítıi eljárás lefolytatása érdekében az elsıfokú bírósági eljárás függeszthetı fel. E célból a büntetıeljárás hivatalból nem függeszthetı fel. XI. A Btk. 29. §-a nem zárja ki, sıt kifejezetten megengedi a tevékeny megbánás alkalmazását – és ehhez igazodóan a közvetítıi eljárást – valamennyi a Btk. XXII. Fejezetében (A közlekedési bőncselekmények) meghatározott vétség és háromévi, illetve ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendı bőntett miatt indított eljárásban feltéve, hogy az nem okozott halált. XII. Ha a sértett állami szerv, vagy gazdálkodó szervezet (függetlenül attól, hogy jogi személy–e), akkor – az általános szabályok szerint – a Be. 56. § értelmében eljárni jogosult képviselıjét kell a Be. 272. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti elıkészítı ülésre idézni. XIII. Ha a közvetítıi eljárás eredményeként a tevékeny megbánásnak a 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 29. §-ának (1) bekezdésében meghatározott feltételei teljesültek, a bíróság az eljárást ezen a címen megszünteti. Az ügyész e határozat ellen már csupán azon a jogcímen jelenthet be fellebbezést, hogy az eljárás megszüntetésének a Btk. 29. §-ában írt feltételei nem teljesültek. Azt nem sérelmezheti, hogy álláspontja szerint a büntetés céljának megvalósítására ebben az esetben a tevékeny megbánás alkalmatlan, vagy azt, hogy a büntetés célját jobban szolgálná, ha a bíróság a vádlottat az eljárás megszüntetése helyett a jármővezetéstıl eltiltaná, illetıleg vele szemben más büntetést vagy intézkedést alkalmazna. XIV. A közvetítıi eljárás és a büntetıeljárást folytató bíróság tevékenységének viszonya.
XV. A bíróság az eljárást felfüggesztı végzés kézbesítésével egyidejőleg – a Bkt. 3. §-a (4) bekezdésének megfelelıen – azokat az iratokat bocsátja a közvetítı rendelkezésére, amelyek a közvetítıi eljárás lefolytatásához szükségesek. XVI. A közvetítıi eljárás esetén a bíróságoknak a felfüggesztés idejét a legfeljebb hat hónapos határidı keretei között az adott ügy körülményeihez igazodva kell megállapítania. XVII. XVIII. Közvetítıi eljárás fiatalkorú terhelt esetében. XIX. Nincs helye a közvetítıi eljárásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásának a magánvádas, a pótmagánvád alapján folyó, a bíróság elé állításos, a távol lévı terhelttel szembeni, és a tárgyalásmellızéses eljárásban. 8. BK vélemény több hivatalos személyt érintı erıszak minısítésérıl Ha a hivatalos személy elleni erıszakot (2012. évi C. törvény 310. §) több hivatalos vagy külföldi hivatalos személy ellen, azoknak egységes eljárása keretében követik el, a cselekmény nem válik több bőncselekménnyé. A konkrét hatósági eljárás egysége a bőnhalmazat megállapítását ilyen esetben kizárja. 10. BK vélemény a terhes állapotban lévı nı sérelmére elkövetett testi sértésrıl Ha a terhes állapotban levı nı a rajta elkövetett testi sértés következtében méhmagzatát elvesztette, a cselekmény a 2012. évi C. törvény 164. §-ának (6) bekezdés d) pontjának 2. fordulata szerint minısül. 11. BK vélemény a lopás kísérletének minısítésérıl Ha a lopási cselekmény csak a kísérletig jutott el, a tulajdon elleni szabálysértés [a 2012. évi II. törvény 177. §-a] szempontjából – miként a lopásnál egyébként is – vizsgálni kell, hogy az elkövetı szándéka milyen érték ellopására irányult. Erre az eset összes körülményeibıl kell következtetést levonni. 18. BK vélemény a foglalkozástól eltiltás alkalmazásáról a) A 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 52. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezés a szakképzettséget igénylı foglalkozása szabályainak megszegésével bőncselekményt elkövetıvel szemben nyújt lehetıséget a foglalkozás gyakorlásától eltiltáshoz. E rendelkezés azzal szemben is alkalmazható, aki a bőncselekmény elkövetésekor a tevékenységet nem a foglalkozásaként gyakorolta, de rendelkezik annak a foglalkozásnak a gyakorlásához szükséges szakképesítéssel, amely szabályainak megszegésével a bőncselekményt elkövette [52. § (2) bekezdés]. b) A „foglalkozásának felhasználásával” kitételen azt az esetet kell érteni, amikor a foglalkozás nyújtotta lehetıség közvetlen kihasználásával kerül sor a szándékos bőncselekmény elkövetésére. 19. BK vélemény a kölcsönösen elkövetett hivatalos személy elleni erıszakról Az elkövetıvel ugyanazon szerven belül mőködı hivatalos személy sérelmére a kölcsönös vagy együttes hivatali eljárásuk alatt vagy ahhoz kapcsolódva is elkövethetı a 2012. évi C. törvény 310. §-ában meghatározott hivatalos személy elleni erıszak. 22. BK vélemény a kiskorú veszélyeztetésének megvalósítása a tankötelezett gyermek iskola látogatásától történı visszatartásával A Btk. 208. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kiskorú veszélyeztetése megvalósulásának alapjául szolgálhat a tankötelezett gyermek huzamos idın keresztül való
visszatartása az iskola látogatásától, ha ez a kiskorú értelmi vagy erkölcsi fejlıdését veszélyezteti. 24. BK vélemény a felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erıszakról A hivatalos személy elleni erıszak akkor minısül felfegyverkezve elkövetettként, ha az elkövetı az élet kioltására alkalmas eszközt a bőncselekmény elkövetésekor magánál tartja annak érdekében, hogy azt szükség esetén felhasználja, függetlenül attól, hogy a hivatalos vagy a külföldi hivatalos személynek az elkövetı felfegyverkezett voltáról tudomása van-e vagy sem. 25. BK vélemény a haszonszerzés céljából elkövetett bőncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés mellett alkalmazandó pénzbüntetésnél a megfelelı kereset, illetve jövedelem értelmezése Akit haszonszerzés céljából elkövetett bőncselekmény miatt határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítélnek, ha megfelelı jövedelme, vagyona van, pénzbüntetésre kell ítélni [2012. évi C. törvény 50. § (2) bek.]. A törvény célját figyelembe véve – a pénzbüntetés szempontjából – akkor megfelelı a kereset, illetve a jövedelem, ha az elkövetı a pénzbüntetést, akár részletekben is, de képes megfizetni. Az a kérdés, hogy a vádlott keresete mikor tekinthetı megfelelınek, csak a konkrét ügyben az adott körülmények részletes vizsgálata alapján dönthetı el. Általánosságban annyi emelhetı ki, hogy a kereset, illetve a jövedelem megfelelı összeget elérı volta mellett minden esetben figyelemmel kell lenni a vádlott keresetét, illetve jövedelmét terhelı törvényes tartási kötelezettségeire (gyermektartás, szülıtartás, testvértartás stb.) továbbá a maga és a tartásra szoruló családtagok minimális létfenntartását biztosító kiadásokra. A pénzbüntetés kiszabásának alapjául csupán az említett kiadások fedezetét meghaladó kereset, illetve jövedelem szolgálhat. A pénzbüntetés alkalmazása szabadságvesztés mellett tehát akkor felel meg céljának, ha alappal lehet következtetni arra, hogy a vádlott a pénzbüntetést törvényes tartási kötelezettségeinek teljesítése mellett, a maga és tartásra szoruló családja minimális megélhetésének veszélyeztetése nélkül saját keresetébıl, jövedelmébıl – akár részletekben is, de – képes megfizetni. Annak megállapítása szempontjából, hogy a vádlott keresete, illetve jövedelme a pénzbüntetés vonatkozásában megfelelı-e, a családtagok közül csak a vádlottal egy háztartásban élı annak a családtagnak a keresete, illetve jövedelme vehetı figyelembe, aki a vádlottat terhelı tartási kötelezettség tekintetében vele egy sorban ugyancsak tartásra kötelezett. De ez a kereset, illetve jövedelem is csupán abból a szempontból jön tekintetbe, hogy a tartásra szoruló családtagok eltartása nem kizárólag a vádlott keresetét, illetve jövedelmét terheli, hanem ez a kiadás megoszlik közte és a vele egy sorban ugyancsak tartásra kötelezett családtagok között; ennyivel tehát a vádlott keresete, jövedelme e kiadások alól mentesül. Az olyan családtagok keresete, illetve jövedelme azonban, akik a családjogi törvény szerint a vádlottat terhelı tartási kötelezettség tekintetében vele egy sorban tartásra nem kötelezettek, nem vehetı figyelembe. Pénzbüntetésnek az ilyen keresetre, illetve jövedelemre figyelemmel történı kiszabása ugyanis azt eredményezné, hogy annak megfizetése az említett személyekre hárulna át, amire pedig törvényes alap nincsen; azáltal egyben a büntetéssel elérni kívánt cél is meghiúsulna. A fentiekbıl folyik, hogy a házastársa háztartásában élı vagyontalan, keresettel, illetve jövedelemmel nem rendelkezı vádlottal szemben szabadságvesztés mellett pénzbüntetés kiszabásának nincs helye. A megfelelı kereset, illetve jövedelem értelmezése a pénzmellékbüntetés alkalmazásánál. 26. BK vélemény a bőncselekmény felfegyverkezve elkövetettként minısítésérıl
Ha az elkövetı a sértettet az attól elvett vagy annak kezébıl kiejtett – az élet kioltására alkalmas – eszközzel nyomban bántalmazza: a cselekmény felfegyverkezve elkövetettként minısül. 27. BK vélemény a többek által elkövetett szexuális erıszakról A többek által elkövetett szexuális erıszak bőntette [2012. évi. C. törvény 197. § (3) bek. c) pont] megállapításának nem akadálya az, hogy a bőncselekmény elkövetési magatartását megvalósító két személy egyikének büntethetıségét a kóros elmeállapot kizárja. 29. BK vélemény az idegen vagyon kezelésével megbízott személy esetében a csalás megállapíthatósága I. Az idegen vagyon kezelésével megbízott személy azzal, hogy a sikkasztás, hőtlen kezelés vagy a szándékos rongálás által okozott hiányt (kárt, vagyoni hátrányt) a sértett megtévesztésével utóbb eltünteti vagy csökkenti, a sikkasztás, hőtlen kezelés vagy szándékos rongálás mellett a csalást nem követi el. II. Ha viszont a kezelésére bízott vagyonban gondatlan bőncselekménnyel, hanyag kezeléssel okoz hiányt (vagyoni hátrányt), és ezt utóbb a sértett megtévesztésével eltünteti vagy csökkenti azért, hogy a kártérítési, illetve a megtérítési kötelezettsége alól egészben vagy részben mentesüljön, a hanyag kezelés vétsége és a csalás bőncselekménye bőnhalmazatban megállapítható. III. Abban az esetben, ha az idegen vagyon kezelésével megbízott személy a reá bízott vagyonban gondatlanul – de bőncselekményt meg nem valósító módon – okoz hiányt (kárt, vagyoni hátrányt), vagy ilyen hiány (kár, vagyoni hátrány) a vagyonban neki fel nem róható okból keletkezik, és ennek megtérítésére – a jogszabály rendelkezése vagy szerzıdésben vállalt kötelezettség alapján – köteles, amennyiben e hiányt (kárt, vagyoni hátrányt) utóbb a sértett megtévesztésével eltünteti vagy csökkenti azért, hogy a kártérítési, illetve megtérítési kötelezettsége alól egészben vagy részben mentesüljön, a csalás bőncselekményét valósítja meg. IV. A II. és III. pont esetében a csalással okozott kár azzal az összeggel azonos, amelynek erejéig az elkövetıt a leplezett hiány (kár, vagyoni hátrány) tekintetében a jogszabályok szerint anyagi felelısség terheli. Ez az összeg azonban nem haladhatja meg a leplezı magatartás folytán a vagyonban bekövetkezett értékcsökkenés mértékét. 31. BK vélemény a folytatólagos bőncselekmény elévülésérıl A folytatólagosan elkövetett bőncselekmény egyes részcselekményei büntethetıségének önálló elévülése kizárt. 34. BK vélemény a garázdaság halmazati kérdéseirıl Bőnhalmazat létesül, ha az elkövetı egy cselekménnyel a garázdaság, valamint a testi sértés vagy a rongálás törvényi tényállását is megvalósítja, feltéve, hogy a testi sértés vagy a rongálás törvényi büntetési tétele nem súlyosabb, mint a garázdaságé. 35. BK vélemény A hőtlen kezelés megállapíthatóságáról Aki a kezelésére bízott idegen gépi meghajtású jármővet a használatra vonatkozó rendelkezésektıl eltérı módon veszi igénybe, hőtlen kezelést valósíthat meg. 36. BK vélemény a hamis magánokirat felhasználásának folytatólagos elkövetésérıl A hamis magánokirat felhasználása folytatólagosan elkövetett, ha a hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú – ugyanazon vagy több – magánokiratot, ugyanazon jogviszonyból származó jog vagy kötelezettség létezésének, megváltoztatásának vagy megszőnésének
bizonyítására többször használják fel, és a folytatólagosság egyéb törvényi feltételei is fennállnak. 37. BK vélemény Az üzletszerően elkövetett bőncselekményekrıl Az üzletszerően elkövetett – ugyanolyan vagy hasonló – cselekmények egy eljárásban elbírálása esetében bőnhalmazatot kell megállapítani, ha az üzletszerőség a bőncselekmény minısítı körülménye, vagy ha a szabálysértési értékre elkövetett cselekmény az üzletszerőség folytán bőncselekmény. Nincs helye viszont bőnhalmazat megállapításának, ha a) a cselekmények a folytatólagosság egységébe tartoznak, b) az üzletszerőség az alaptényállás eleme, vagy c) a cselekmények elkövetési magatartása folyamatos jellegő. 38. BK vélemény A jármővezetéstıl eltiltás alkalmazásának szempontjai I/A. A jármővezetéstıl eltiltás Btk. 55.§-a (1) bekezdésének a) és b) pontjára alapított alkalmazása a büntetéskiszabás céljának megvalósulása érdekében akkor indokolt, ha a közlekedési bőncselekmény elkövetési körülményeibıl vagy az elkövetı személyiségébıl arra kell következtetni, hogy az elkövetınek a közlekedésben jármővezetıként való részvétele a közlekedés biztonságát, mások életét vagy testi épségét veszélyezteti, illetve ha bármely bőncselekmény elkövetésével kapcsolatban az ún. mozgó bőnözés hatásos megelızésére e büntetés kiszabása szükségesnek mutatkozik. I/B. A jármővezetéstıl eltiltás alkalmazása ittas vagy bódult állapotban történt jármővezetés esetén fıszabályként kötelezı, annak mellızésére csak különös méltánylást érdemlı esetben kerülhet sor. II. Végleges hatállyal a jármővezetéstıl az a bőncselekményt elkövetı tiltható el, aki arra személyi adottságai miatt – életkora, betegsége, a vezetésre kiható súlyos jellembeli fogyatékossága, a vezetési képesség hiánya folytán – alkalmatlan. A határozott idıtartamra való eltiltás mértékének a megállapításánál a bőncselekmény jellegének, tárgyi súlyának, az elkövetı közlekedési elıéletének és a bőnösség fokának van meghatározó jelentısége. III. A jármővezetéstıl eltiltás érvényesülési körét a bíróság korlátozhatja a közlekedés egyes ágazataira, egyes jármőkategóriákra, jármőfajtákra. 39. BK vélemény A hasonló jellegő bőncselekmények az üzletszerőség megállapításánál A 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 459. § (1) bekezdés 28. pontja szerint üzletszerően követi el a bőncselekményt, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegő elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik. bőncselekmények A törvény értelmezı rendelkezése hiányában, az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében, iránymutatás szükséges abban a kérdésben, hogy az üzletszerőség megállapítása szempontjából melyek a hasonló jellegő bőncselekmények. 40. BK vélemény a lopás súlyosabban minısülı eseteinek értelmezésérıl A kisebb értékre, a nagyobb értékre, a jelentıs értékre vagy a különösen nagy értékre elkövetett lopás akkor minısül a 2012. évi C. törvény 370. §-a (2) bekezdés ba)-be) és (3) bekezdés c) pontjára tekintettel súlyosabban, ha annak legalább a szabálysértési értékhatárt meghaladó része az e rendelkezésekben meghatározott módon valósul meg. 41. BK vélemény a szándékos veszélyeztetési bőncselekményekrıl I. A szándékos veszélyeztetési bőncselekmények – így a 2012. évi C. törvény 234. §-a szerinti közúti veszélyeztetés – esetében az elkövetınek a veszélyhelyzet elıidézésén túlmenıen – a
minısített alakzatokba foglalt – bármely káros eredményre kizárólag csak a gondatlansága terjedhet ki. II. A szándékos veszélyeztetési bőncselekményekkel halmazatban a segítségnyújtás elmulasztása akkor állapítható meg, ha az elkövetı által szándékolt veszélyhelyzeten túl a sérülés, mint eredmény is létrejön (2012. évi C. törvény 166.§). 42. BK vélemény a lopás, a rongálás és a magánlaksértés bőncselekményét érintı egyes minısítési és halmazati kérdésekrıl A dolog elleni erıszakkal, továbbá a helyiségbe vagy az ehhez tartozó bekerített helyre megtévesztéssel vagy a jogosult (használó) tudta és beleegyezése nélkül bemenve, valamint a hamis vagy lopott kulcs használatával vagy erdıben jogellenes fakivágással elkövetett lopás esetében I. a keletkezett kár összege a lopás érték szerinti minısítése szempontjából nem vehetı figyelembe; II. a rongálás vagy a magánlaksértés a törvényi egység folytán a lopással bőnhalmazatban csak akkor állapítható meg, ha a rongálásnak, illetve a magánlaksértésnek valamennyi tárgyi és alanyi ismérve a lopástól elkülönülten megvalósult; a) a tárgyi és alanyi ismérvek elkülönülésének hiányában is meg kell állapítani a lopás és a rongálás bőncselekményeinek bőnhalmazatát, ha a rongálásnak az 2012 évi C. törvény Különös Részében elıírt büntetési tétele az adott esetben a dolog elleni erıszakkal elkövetett lopás büntetési tételénél súlyosabb; b) míg a magánlaksértésnek az 2012. évi C. törvény 221. § (4) bekezdése szerinti bőntetti alakzata kerül bőnhalmazatba a lopás vétségével. A bőnhalmazati minısítés említett eseteiben a lopás nem értékelhetı dolog elleni erıszakkal elkövetettnek. 43. BK vélemény a vagyoni jogokat sértı bőncselekmények folytatólagosságáról I. A vagyoni jogokat sértı bőncselekmények – az egyéb alanyi és tárgyi feltételek fennállása esetén – általában akkor tartoznak a folytatólagosság törvényi egységébe, ha az elkövetı a több cselekményt ugyanannak a természetes személynek a sérelmére vagy az önálló jogképességgel rendelkezı azonos jogi személynek az ugyanazon vagy különbözı gazdasági egységei sérelmére valósítja meg. II. Az azonos vagy különbözı sértettet érintı vagyoni jogokat sértı vagy veszélyeztetı bőncselekmények esetében az elkövetı tudatától független tárgyi tényezıknek van meghatározó jelentısége annak eldöntése szempontjából, hogy a folytatólagosság tárgyi feltétele megvalósult-e, vagy a bőnhalmazat megállapításának van-e helye. 55. BK vélemény a felnıttkorúak próbára bocsátásáról és a büntetés végrehajtásának felfüggesztésérıl I.1. … A próbára bocsátás a feltételes elítélésnek az a változata, amikor a bíróság megállapítja az elkövetı büntetıjogi felelısségét, de a büntetés kiszabását elhalasztja. Ez az intézkedés ugyanazt a célt szolgálja, mint a büntetés. Ezt azonban nem közvetlen hátránnyal, hanem annak kilátásba helyezésével, emellett adott esetben azzal is szolgálja, hogy a hátrány elmaradását magatartási szabályok megtartásától teszi függıvé. I.2. .. Ha az elkövetı személyi körülményei kedvezıek (büntetlen elıélető, korábban becsületes életmódot folytatott) és a társadalomra kisebb mértékben veszélyes bőncselekményt követett el, büntetés kiszabása helyett általában próbára bocsátást lehet elrendelni. Ilyen személyi körülmények mellett az elkövetı próbára bocsátása akkor sem kizárt, ha jelentısebb társadalomra veszélyességő vagyon elleni, vagy jellegénél fogva súlyosabban megítélendı (pl. erıszakos, garázda jellegő) bőncselekményt követett ugyan el,
de a bőnösségének foka csekélyebb (figyelembe véve a cselekmény alkalomszerőségét, menthetı indítékát, a kár jóvátételét, a sértett kihívó magatartását stb.). 3. a) Az elkövetı kifogásolható életvezetése (ismételten követett el bőncselekményt, korábban szabálysértésért már felelısségre vonták, túlzott mértékben, rendszeresen italozik, családi kötelezettségeit elhanyagolja stb.) önmagában nem zárja ki a próbára bocsátását, ha a társadalomra kisebb mértékben veszélyes bőncselekményt követett el, és a bőnösségének foka is kisebb. Ebben az elkövetıi körben, ha próbára bocsátás elrendelésére kerül sor, szándékos bőncselekmény esetében a próbaidı eredményes elteltéhez többnyire szükséges az elkövetı rendszeres figyelemmel kísérése. Ennek érdekében a próbára bocsátottat általában indokolt pártfogó felügyelet alá helyezni (Btk. 69. §) és ennek keretében külön magatartási szabályokat [Btk. 71. § (2)-(3) bek.] is elı lehet írni a számára, figyelembe véve a magatartási hibáit és az egyéni nevelés szempontjait, így különösen azt, hogy a társadalomba való beilleszkedés érdekében milyen irányú segítségre és ellenırzésre szorul. Külön magatartási szabályként csak olyan konkrét kötelezettséget lehet megállapítani, amely teljesíthetı és végrehajtása megfelelıen ellenırizhetı. b) A próbára bocsátás büntetés helyett önállóan alkalmazható, büntetés mellett azonban nem [Btk. 63. § (2) bek.]. Ezért amennyiben valamely, a Btk. 33. § (1) bekezdésében írt büntetés (foglalkozástól, jármővezetéstıl, sportrendezvények látogatásától való eltiltás) kiszabása indokolt, úgy próbára bocsátásnak nincs helye. 56. BK vélemény a büntetéskiszabás során értékelhetı tényezıkrıl A Kúria Büntetı Kollégiuma szem elıtt tartva az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R (92) 17. számú, a büntetéskiszabás egyöntetőségérıl szóló Ajánlását, s megırizve a bírói gyakorlat több évtizedes tapasztalatát, a büntetéskiszabás aránytalanságainak megelızése érdekében a súlyosító és enyhítı körülmények értékelésérıl a következı véleményt alkotja. I. A 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 80. §-ának (1) bekezdése szerint a büntetést a törvényben meghatározott keretek között, céljának (Btk. 79. §) szem elıtt tartásával úgy kell kiszabni, hogy igazodjék a bőncselekmény tárgyi súlyához, a bőnösség fokához, az elkövetı társadalmi veszélyességéhez, valamint az egyéb enyhítı és súlyosító körülményekhez. A törvény idézett rendelkezése a bíróságok számára azt a kötelezettséget jelenti, hogy a büntetéskiszabás során figyelembe jövı valamennyi alanyi és tárgyi tényt felderítsék, és a jogkövetkezmények alkalmazásakor értékeljék. A büntetéskiszabási tényezıket nem lehet egyszer s mindenkorra meghatározni. Mégis szükséges olyan általános iránymutatás, mely – ha nem is véglegesen, de hosszabb távon – felsorakoztatja mindazt, aminek felderítését és értékelését a bíróságoktól indokoltnak tartja. A törvény elıtti egyenlıség alapelvének Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdés az egységes ítélkezés felel meg, és ebbe az is beletartozik, hogy a büntetést befolyásoló körülmények értékelése ne mutasson feltőnı és indokolatlan eltéréseket. A bíróság által megállapított minısítéshez kapcsolódó büntetési keret – figyelembe véve a Btk. Általános Része rendelkezéseit is – büntetést meghatározó alapvetı tényezı. Ez jelöli ki azokat a határokat, amelyek között a súlyosító és enyhítı – összefoglalóan a büntetést befolyásoló – körülmények a büntetést alakíthatják. A büntetést befolyásoló körülményeket tehát nem elvont általánosságban, nem mechanikusan, hanem a konkrét ügy tényeire vonatkoztatva kell értékelni, és a határozatban megindokolni. Valamely, általában súlyosítónak vagy enyhítınek tartott tényezıt akkor lehet a konkrét ügyben is ilyenként értékelni, ha az indok, amely miatt annak súlyosító vagy enyhítı hatása van, az adott ügyben is megállapítható. Ugyanazon tény más cselekmény vagy más elkövetı vonatkozásában közömbös vagy ellenkezı hatású is lehet.
Általánosságban szólva: a büntetést befolyásoló tény nyomatéka annál nagyobb, minél nagyobb mértékben áll fenn az indok, amely miatt az adott körülménynek enyhítı vagy súlyosító hatása van. A bőnösségi körülményeket egymással egybevetve, összefüggésükben kell értékelni. Nem a számuk, hanem az adott esetben meglévı hatásuk a döntı a büntetés meghatározásánál. Azonos jelentıségő enyhítı és súlyosító körülmények egymás hatását semlegesíthetik. Lehetséges, hogy a súlyosító körülményeknek együttesen vagy közülük egynek olyan nagy nyomatéka van, hogy az a szemben álló körülmények hatását teljesen kioltja, és az enyhítı körülmények mellett is sor kerülhet a büntetési keret felsı határának megfelelı büntetésre. A kétszeres értékelés tilalma a büntetést befolyásoló körülmények értékelésénél is érvényes. A törvényhozó által tényállási elemként szabályozott, avagy a súlyosabb vagy enyhébb minısítést megalapozó körülményt nem lehet külön enyhítıként vagy súlyosítóként is értékelni. Olyan esetben azonban, amikor a konkrét körülmény súlya a minısítéshez szükséges mértéket jelentısen meghaladja, nincs akadálya azt – a súlyosabb vagy a privilegizált minısítés mellett – súlyosító vagy enyhítı körülményként is értékelni. Az egyes bőncselekményeknél súlyosabban vagy enyhébben minısülı esetként szabályozott körülmény az ilyen minısített esetet nem tartalmazó más bőncselekmények elbírálásánál súlyosító vagy enyhítı lehet. A Btk. Általános Részében meghatározott egyes büntethetıségi akadályok – pl. a jogos védelem, az önkéntes elállás, az önkéntes eredményelhárítás stb. – megközelítésének büntetést enyhítı hatása van. A bőncselekmény tárgyi súlyát olyan körülmény is befolyásolhatja, amelyrıl az elkövetınek a cselekmény véghezvitelekor nem volt tudomása, vagy az utóbb következett be, ezért a bőncselekménynek a törvényi tényálláson kívül esı következménye akkor is értékelésre kerülhet a büntetés kiszabásánál, ha arra az elkövetı tudata nem terjedt ki. II. A büntetést befolyásoló alanyi tényezık: 1. A büntetlen elıélet enyhítı körülmény, kivéve, ha az elkövetı fiatalkorú vagy a fiatalkort néhány évvel meghaladott, ún. fiatal felnıtt. A hivatalos személy javára ez csak akkor értékelhetı, ha e minıségével a bőncselekmény nincs összefüggésben. Nem értékelhetı annak a javára, aki a bőncselekményt olyan beosztás felhasználásával követte el, amelyben a büntetlen elıélet alkalmazási feltétel. Alig van jelentısége olyan esetben, amikor a büntetlen személy hosszabb idın át sorozatosan követett el bőncselekményeket. Ugyanez érvényesül a legsúlyosabb bőntettek elkövetıinek esetében, amikor a bőnre indító motívumok végletes túlsúlyára lehet következtetni. A büntetlen elıélet általában nem enyhítı azok javára, akikkel szemben korábban a bíróság megrovást vagy próbára bocsátást alkalmazott. Ha ezeket ugyanolyan vagy hasonló cselekmény miatt alkalmazták, a korábbi megrovás vagy próbára bocsátás súlyosító körülmény lehet. 2. Ha az elkövetıt a bőncselekmény véghezvitele elıtt jogerısen elítélték, a büntetıjog szempontjából büntetett elıélető akkor is, ha mentesült a büntetés hátrányos következményei alól. A büntetett elıélet általában súlyosító körülmény. Ha az elkövetıt kisebb tárgyi súlyú bőncselekmény miatt ítélték el, és a büntetés kiállása óta már hosszabb idı eltelt, a korábbi elítélésnek súlyosító körülményként való értékelése általában nem indokolt. Növeli a büntetett elıélet súlyosító hatását, ha a korábbi büntetés súlyosabb szabadságvesztés volt, ha az elızı büntetés kiállásától az újabb bőncselekmény elkövetéséig rövid idı telt el, ha korábban is azonos vagy hasonló bőncselekmény miatt történt az elítélés. Ha a büntetett elıélető elkövetı nem visszaesı, de többször volt büntetve, akkor ez utóbbi tény súlyosító körülmény lehet. Súlyosító körülmény, ha az elkövetı visszaesı. Súlyosító körülmény, ha a többszörös (erıszakos többszörös) visszaesı egyben különös visszaesı is, és az is, ha az elkövetı a visszaesést megalapozó büntetésen kívül is büntetve volt. Fokozott a büntetett elıélet nyomatéka, ha a sorozatos elítélésekbıl, az elkövetı életvitelébıl és az újabb bőnelkövetésbıl
a bőnözı életmódra lehet következtetni. A gondatlanságból elkövetett bőncselekmény miatt történt korábbi elítélés akkor értékelhetı súlyosító körülményként, ha az elkövetı újból azonos vagy hasonló cselekményt követett el. A külföldön történt elítélés is súlyosító körülmény lehet, feltéve, ha megfelel az 1996. évi XXXVIII. törvény 47. § (3) bekezdésében foglaltaknak. A közlekedési bőncselekmények elbírálásánál az elkövetı korábbi közlekedési magatartását is értékelni kell. A közlekedési szabálysértés elkövetése súlyosító, a hosszabb ideig tanúsított kifogástalan közlekedési magatartás enyhítı körülmény lehet. Ittas jármővezetés esetén az ittasság súlyos vagy igen súlyos foka súlyosító körülmény. Ha az elkövetı az ellene folyamatban levı büntetıeljárás hatálya alatt, errıl tudva követi el a bőncselekményt, és ebbıl az elızı eljárás eredményétıl függetlenül a személyének fokozott veszélyességére lehet következtetni, a büntetıeljárás hatálya alatt történt bőnelkövetés súlyosító körülmény. Súlyosító körülmény, ha az elkövetı más ügyben alkalmazott felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt, a feltételes szabadság ideje alatt vagy a kegyelem véglegessé válása elıtt követte el a bőncselekményt, mivel abból a ténybıl, hogy a többlethátránnyal való fenyegetettség sem tartotta vissza a bőnelkövetéstıl, a személyének nagyobb veszélyességére lehet következtetni. Ez nem jelent kétszeres értékelést, mivel a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának esetleges elrendelése, a feltételes szabadság megszüntetése, a kegyelem hatályvesztése nem a bőncselekmény mikénti elkövetéséhez, hanem az ítéletben kiszabott büntetéshez főzıdı jogkövetkezmény. 3. Ha az elkövetınek a létfenntartást biztosító jövedelme nincs, és munkakerülı, csavargó életmódot folytat, fokozott a veszélye annak, hogy a szükségletét illegális módon, akár bőncselekmény útján elégíti ki, és a személyének a veszélyessége fokozott. 4. A fiatalkor nem enyhítı körülmény, ilyennek értékelhetı azonban, ha az elkövetı a büntethetıség határát jelentı tizennégy éves életkort nem sokkal haladta meg, vagy fiatal felnıtt volt, amikor a bőncselekményt elkövette. Az idıs kor – a vele rendszerint együtt járó testi és szellemi hanyatlás, valamint tőrıképesség-csökkenés miatt – enyhítı körülmény; általában a nyugdíjkorhatárt meghaladó életkort lehet így értékelni. Enyhítı körülmény, ha az elkövetınek tartásra, illetve nevelésre szoruló hozzátartozói vannak, ez azonban nem vehetı figyelembe annak javára, aki gondoskodási kötelességét nem teljesíti. Az elkövetı alacsony mőveltsége, iskolázatlansága enyhítı körülmény, kivéve, ha olyan bőncselekményt követett el, amelynek súlyát és tilalmazottságát az értelmi színvonalától és iskolázottságától függetlenül mindenki belátja (emberölés, rablás, testi sértés stb.). Súlyosító körülmény viszont, ha az elkövetı a felkészültségét vagy szakmai képzettségét bőncselekmény véghezvitelére használja fel. A beszámítási képesség korlátozottsága enyhítı körülmény akkor is, ha a Btk. 17. § (2) bekezdésének alkalmazására nincs alap. Az a körülmény, hogy az elkövetı elmemőködésének valamely sajátossága a bőncselekmény elkövetését megkönnyíthette, a büntetés kiszabásánál általában enyhítı körülmény lehet. 5. Az elkövetı tartósan és kiemelkedıen végzett munkája enyhítı körülmény, ha abból arra lehet következtetni, hogy vele szemben a büntetés könnyebben célt érhet. A köz javára ellenszolgáltatás nélkül végzett tevékenység vagy szolgáltatás (jótékony célú munkavégzés, alapítvány létesítése, ajándék, adomány stb.) enyhítı körülmény lehet. 6. A katonai ítélkezésben enyhítıként vagy súlyosítóként egységesen kell értékelni az elkövetınek a szolgálati idı alatt tanúsított magatartását; ezen belül az egyik oldalon a kitüntetések, dicséretek, jutalmak és elismerések, a másikon az érvényben levı fenyítések száma és súlya jön figyelembe. A katonai ítélkezésben enyhítıként értékelendı, ha az elkövetı a cselekmény végrehajtása és elbírálása között kimagasló helytállást tanúsított. Ezzel szemben a terhére kell értékelni, ha ezen idı alatt fegyelemsértést valósított meg. 7. Súlyosító körülmény, ha az elkövetı a bőncselekményt önhibájából eredı ittas vagy bódult állapotban követte el, és ennek az állapotnak szerepe volt a bőncselekmény elkövetésében; különös nyomatéka a gátlástalanul, a garázda módon végrehajtott – élet, testi épség vagy nemi
erkölcs elleni – bőncselekmények esetében. Az iszákos életmód súlyosító körülmény, ha agresszivitással párosul és az együttélési szabályok sorozatos megszegését eredményezi. 8. A vezetıi vagy kifejezetten bizalmi beosztás súlyosító körülmény, ha annak felhasználásával vagy azzal összefüggésben történt a bőncselekmény elkövetése. Vezetıi beosztásban levınek a ténylegesen irányító tevékenységet végzı személyt kell tekinteni. Az elkövetı kezdeményezı, vezetı, másokat bőnelkövetésbe vivı szerepe súlyosító körülmény. Büntetést enyhítı hatása van annak, ha valaki más személy ráhatására vagy befolyása alatt követte el a bőncselekményt. Különös nyomatéka lehet akkor, ha katona az elöljárója vagy a feljebbvalója ráhatására vagy parancsára cselekedett. Ha a bőncselekményt több személy együttesen követi el, akkor az elkövetık egymás szándékát és önbizalmát kölcsönösen erısíthetik, végre tudnak hajtani olyan cselekményt is, amelyre külön-külön nem lennének képesek, és több elkövetıvel szemben védekezni is nehezebb. A társas elkövetés a bőnelkövetésnek általában veszélyesebb formája, ezért a társtettességben, a fizikai bőnsegédekkel együtt történı, és – ahol ez nem minısítı körülmény – a csoportos elkövetés általában súlyosító körülmény; különös a nyomatéka az erıszakos bőncselekmények esetében. Súlyosító körülmény, ha az elkövetı olyan bőncselekményt vitt véghez, amit meg kellett volna akadályoznia. Különös nyomatéka van annak, ha a bőnüldözı hatóság tagja igazságszolgáltatás elleni, a közélet tisztaságát sértı vagy más korrupciós jellegő vagy olyan bőncselekményt követ el, amely a bőnüldözı szerv érdekeit is sérti. 9. A bőncselekmény méltányolható indítóoka enyhítı, az erkölcsileg különösen elítélendı oka súlyosító körülmény. Enyhítı hatású, ha a cselekmény motívuma a valóságos vagy vélt közérdek szolgálata. A vagyon elleni bőncselekmények esetében enyhítı körülmény lehet az elkövetı önhibáján kívül fennálló nehéz anyagi helyzete, különösen akkor, ha ez az elemi szükségletek kielégítetlenségében nyilvánul meg, és a bőncselekmény ennek kielégítési körében marad. 10. A szándék eshetıleges volta enyhítı körülmény, kivéve, ha az elkövetı olyan bőncselekményt valósított meg, amelyet az eredmény tekintetében gondatlanul is el lehet követni; a cselekmény végrehajtásában megnyilvánuló kitartó szándék, az elıre megfontolt szándék súlyosító körülmény. Minden olyan esetben, amikor az eredmény minısítı körülmény, és azt szándékosan és gondatlanul is elı lehet idézni, enyhítı körülmény, ha az eredmény tekintetében csak gondatlanság állapítható meg. A gondatlan bőnösség esetében általában enyhítı körülmény, ha az elkövetıt hanyag gondatlanság terheli; súlyosító körülmény viszont a gondatlanság súlyos foka, mely luxuria esetében akkor állapítható meg, ha nagymértékő volt az elkövetı könnyelmősége, amikor bízott az eredmény elmaradásában; negligencia esetében pedig akkor, ha a súlyos következmény lehetısége a feltétlenül elvárható elemi figyelem mellett is észlelhetı lett volna. 11. Az elkövetı önfeljelentése enyhítı körülmény. Különös a nyomatéka, ha ennek folytán vált lehetıvé a bőncselekmény felderítése, vagy azt jelentıs mértékben elısegítette. Enyhítı hatású az is, ha az elkövetı közremőködött a bőncselekmény felderítésében, és ennek szerepe volt a felderítés eredményességében. A bőnösségre is kiterjedı beismerı vallomás enyhítı körülmény, és a részbeni beismerés is az lehet. Nagyobb a nyomatéka, ha az felderítı jellegő; ilyen esetben a cselekmény egészére kiterjedı beismerésnek a bőnösség részbeni tagadása mellett is enyhítı hatása van. Tettenérés esetén csak a bőnösség elismerésének és a megbánásnak van jelentısége. Az elkövetı megbánó magatartása, az eredmény elhárítására irányuló tevékenysége, a cselekmény megbánását kifejezı komoly öngyilkossági kísérlete enyhítı; a cselekmény után tanúsított elvetemült magatartása súlyosító körülmény. 12. Az elkövetı betegsége, jelentıs mérvő rokkantsága vagy egyéb olyan körülmény, amely a büntetés elviselését megnehezíti, enyhítı hatású, és akkor is értékelendı, ha a bőncselekmény elkövetése után állott elı. III. A büntetést befolyásoló tárgyi körülmények:
1. Enyhítı körülmény, ha a cselekmény kísérleti szakban maradt. A nyomatéka annál nagyobb, minél távolabb van a cselekmény a befejezettségtıl, illetve a cselekmény következményei a befejezettséghez megkívánt eredménytıl. Az eredményt el nem érı sérelem, pl. emberölés kísérleténél a tényleges sérülés nem súlyosító, de csökkentheti a kísérlet enyhítı hatását. A bőnhalmazatban levı kísérlet enyhítı hatása elenyészhet, ha a halmazatban levı cselekmények jelentısebb része befejezett. Ha az elkövetı mindent megtett a bőncselekmény befejezettsége érdekében, és a következmények is súlyosak, a kísérlet, mint enyhítı körülmény súlytalanná válhat. 2. Az az elkövetési mód, amit a törvény az egyes bőncselekményeknél minısítı körülményként értékel, más bőncselekményeknél általában súlyosító körülmény. A kitartó, a fondorlatos, a gátlástalan, a garázda, az orvul való vagy egyébként veszélyes elkövetési mód súlyosító körülmény, és ugyanígy értékelendı, ha az elkövetı a bőncselekménnyel szükségszerően együtt járó szenvedésnél nagyobb testi vagy lelki gyötrelmet okoz. Az élet és a testi épség elleni bőncselekményeknél az elkövetéshez használt eszköz különös veszélyessége súlyosító körülmény. Az eszköz általában akkor tekinthetı különösen veszélyesnek, ha az adott módon használva, a szándékoltnál (rendszerint) súlyosabb eredmény elıidézésére alkalmas. Az élet elleni cselekmények esetén pedig akkor is, ha az adott módon használva nagy biztonsággal, az elhárításra esélyt sem hagyva alkalmas a halálos eredmény elıidézésére. Az eszköz különös veszélyessége nem értékelhetı súlyosítóként, ha a bíróság erre is tekintettel minısítette súlyosabban a cselekményt. A közbiztonság veszélyeztetése, a köznyugalom tartós vagy súlyos megzavarása súlyosító körülmény. Egyes bőncselekményeknél így értékelhetı a nagyobb nyilvánosság elıtt való elkövetés, feltéve, hogy az az elkövetı nagyobb elvetemültségére utal vagy többletsérelmet okoz. Eredménybőncselekmények esetében enyhítı körülmény, ha az okozati összefüggés közvetett volt, vagy ha az eredmény bekövetkezésében a cselekmény mellett együttható más okok is szerepet játszottak, pl. halálos eredményben az orvosi mőhiba vagy diagnosztikai tévedés. 3. A bőncselekmény tárgyi súlyát nagymértékben a cselekmény káros következményei határozzák meg, ezért azokat a büntetés kiszabásánál mindig figyelembe kell venni. A káros következmény lehet pénzben kifejezhetı kár, hátrány, gyógytartammal jellemezhetı sérülés; ezek nagyságát mennyiségileg is meg lehet határozni. Van olyan káros következmény, amely nem mérhetı, pl. a nemi erkölcs elleni bőncselekményeknél a pszichikai következmények; és jelentkezhet az veszély formájában, valamely hátrányos helyzet bekövetkezésének közvetlen lehetıségében. Ezek nagyságát mennyiségileg nem lehet ugyan meghatározni, de az általában megállapítható, hogy enyhe, közepes vagy súlyos fokúak. Ha a sérelemnek vagy veszélynek az adott minısítésen belül fokozatai lehetnek – pl. súlyos testi sértésnél a gyógytartamnak –, az átlagost lényegesen meghaladó sérelem vagy veszély általában súlyosító, az átlagosnál lényegesen kisebb, általában enyhítı körülmény. Ha a minısítés függ az értékhatártól, enyhítı körülmény, ha a kár, az érték vagy a vagyoni hátrány az alsó határ, súlyosító, ha a felsı határ közelében van. Az elkövetı terhére értékelendı, ha a cselekmény alapesetnek minısül ugyan, de közel áll valamely minısített esethez. 4. Súlyosító körülmény, ha a sértett védtelen, idıs, beteg, védekezésre képtelen vagy oltalomra szoruló személy, terhes nı, amennyiben e körülmények valamelyike nem eredményez súlyosabb minısítést, vagy az elkövetı közeli hozzátartozója; a vagyon elleni bőncselekményeknél ilyen hatású lehet a sértett nehéz anyagi helyzete. A sértett felróható közrehatása enyhítı körülmény. Ilyenként értékelhetı a részérıl tanúsított durva, erıszakos, kihívó vagy súlyosan sértı viselkedés, a jogtalan eljárás; a közlekedési bőncselekményeknél a sértett együtt ható okot jelentı szabályszegése; a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bőncselekményeknél a könnyelmő, kihívó magatartása. A sértett megbocsátását enyhítıként lehet értékelni, különösen akkor, ha annak folytán a bőncselekmény miatt megromlott viszonyok helyreálltak.
5. A bőnsegédnek általában kisebb a szerepe a bőncselekményben, mint a tettesnek, ezért a bőnsegédi minıség általában enyhítı körülmény. A bőncselekmény kétszeres vagy többszörös minısülése súlyosító körülmény. 6. A folytatólagosságnak büntetést súlyosító hatása van, s az annál nagyobb, minél több cselekményt foglal magában. A bőnhalmazatnak a büntetési tételkeret felsı határát emelı hatása van [Btk. 81. § (3) bekezdés], ezért súlyosító körülményként nem értékelhetı (kétszeres értékelés tilalma). A kettınél több bőncselekmény halmazata azonban már értékelhetı súlyosítóként. Az elkövetı terhére értékelendı, ha az ugyanazon bőncselekmény több elkövetési magatartását is megvalósítja, ha a keretszabály (így például közlekedési bőncselekmény elkövetıje a közlekedés) alapvetı, vagy több rendelkezését megszegi, vagy szabályszegése durva. A bőnhalmazat mellızése esetén az önálló megállapításra nem került cselekmény elkövetése súlyosító körülmény. Nem lehet azonban értékelni az olyan külön nem minısített cselekményt, amely magánindítvány hiányában jogilag tárgytalan. 7. Az alkalomszerő elkövetés az elkövetı javára értékelhetı, kivéve, ha az alkalom létrejöttét tudatosan elısegítette, vagy ha az alkalom elıidézése maga is jogellenes. Az ellenırzés lazasága, a katonai bőncselekményeknél az elöljáró mulasztása enyhítı körülmény, feltéve, hogy az elkövetésben szerepe volt. 8. Az egyébként nem korrupciós bőncselekménynek minısülı cselekmények korrupciós jellegő elkövetése súlyosító körülmény. 9. Az elkövetı javára kell értékelni, ha az okozott kárt vagy annak egy részét megtérítette, és kisebb nyomatékkal azt, ha a kár tıle függetlenül megtérült. A tevékeny megbánás a büntethetıséget megszüntetı ok [Btk. 29. § (1) bekezdés], illetve lehetıvé teszi a büntetés korlátlan enyhítését [Btk. 29. § (2) bekezdés]. Egyébként is enyhítı körülmény, ha az elkövetı a sértettnek elégtételt szolgáltatott, rendezte vele a közöttük keletkezett konfliktust, ennek során valamilyen szolgáltatást teljesített, vagy igényt kielégített. Az elkövetıt a bőncselekmény következtében a büntetıjogi hátrányokon kívül egyéb tényleges hátrányok is érhetik. Ha ezek a büntetés mellett külön is egyéni visszatartó hatást fejthetnek ki, indokolt azokat enyhítı körülményként értékelni. Ilyen többlethátrány lehet a bőncselekmény folytán elszenvedett sérülés, jelentıs munkajogi, anyagi vagy egyéb hátrány, a bőncselekménybıl származó elınyt lényegesen meghaladó kártérítési kötelezettség, feltéve, hogy fedezete van stb. 10. Enyhítı körülmény, ha a bőncselekmény elkövetésétıl hosszabb idı telt el; minél súlyosabb a bőncselekmény, annál hosszabb az az idı, amely enyhítıként értékelhetı. Nagyobb a nyomatéka, ha megközelíti az elévülési idıt; csökken a nyomatéka, vagy el is enyészhet, ha az idımúlást maga az elkövetı idézte elı. Enyhítı körülmény, ha az elkövetı hosszabb ideig állt a büntetıeljárás súlya alatt; nagyobb a nyomatéka, ha elızetes fogva tartásban volt, és ilyenkor az elızınél rövidebb tartam is enyhítıként értékelhetı. 11. A bőncselekmények elszaporodottsága súlyosító körülmény akkor, ha a köztudomás szerint az ügyben elbírált vagy az ahhoz hasonló bőncselekmények száma (az elkövetéskor) a korábbi idıszakhoz képest lényeges emelkedést mutat, vagy ha a számuk az adott területen lényegesen magasabb volt az átlagosnál. Az erıs felindulásban elkövetett emberölésnél és a jogos védelem túllépésénél ez a körülmény nem jön figyelembe. 12. Súlyosító körülmény, ha az elkövetı a társas bőnelkövetés valamely formájában – társtettességben [Btk. 13. § (3) bekezdés], bőnszövetségben [Btk. 459. § (1) bekezdés 2. pont], vagy csoportosan [Btk. 459. § (1) bekezdés 3. pont] – követi el a bőncselekményt, kivéve, ha a az ilyen módon történı elkövetés a bőncselekmény minısített esete, mivel annak súlyosítóként való figyelembevétele kétszeres értékelés lenne. 13. Súlyosító körülmény, ha az elkövetett gazdasági vagy vagyon elleni bőncselekmény következtében nagy számú sértett anyagi helyzete, jövedelmi, illetve életviszonya, megélhetési és életkörülménye jelentısen megváltozik, rosszabbodik.
57. BK vélemény a kábítószer-kereskedelem és a kábítószer birtoklása miatti büntetıjogi felelısségrıl I. 1. A kábítószerek és kábító hatású anyagok fogyasztásából eredı bódult állapotok olyan, a szokványos részegséghez hasonló állapotok, amelyek a 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 18. §-a értelmében nem zárják ki, illetve nem korlátozzák az elkövetı büntetıjogi felelısségét. 2. A kábítószer sajátos hatása, az ún. kábítószer-függıség csak akkor vezethet az elkövetı beszámítási képességének korlátozására vagy kizárására (Btk. 17. §), ha betegség szintjét elérı személyiségzavart, illetve elmebetegséget vagy szellemi leépülést okoz. 3. A kábítószerhez való hozzájutás hiányában jelentkezı megvonásos tünetek, amennyiben elérik az elmebetegség szintjét, kizárhatják vagy korlátozhatják az elkövetı beszámítási képességét. II. 1. A kábítószer fogyasztása alatt értendı az elkövetı (a fogyasztó, kábítószer-használó) minden olyan magatartása, aminek közvetlen következménye, hogy a kábítószer a szervezetébe jut. A kábítószer fogyasztója a kábítószer birtoklásának bőncselekményét akkor is elköveti, ha nem maga termesztette, állította elı vagy tartotta a kábítószert, hanem mástól, a saját használatára szerezte meg. 2. A kábítószer „termesztése” olyan növény termesztését jelenti, amely, illetve amelynek a részei szerepelnek a kábítószerek jegyzékén, és jelentısebb feldolgozás nélkül kábítószerként felhasználhatók. 3. A kábítószer elıállításának olyan mőveletek tekinthetık, amelyek közvetlen eredménye a kábítószer. 4. Kábítószert kínál, aki mást kábítószer átvételére eredménytelenül felhív; kábítószert átad, aki azt más személy birtokába adja. 5. a) Kábítószert forgalomba hoz az, aki azt – akár ellenérték fejében, akár ingyenesen – több személy részére juttatja. b) Kábítószerrel kereskedik, aki haszonszerzésre törekedve közremőködik a kábítószer forgalmazásában. III. A Btk. 180. §-a szerinti büntethetıséget megszüntetı ok nem alkalmazható annak a javára, aki a kábítószert más részére is termeszti stb., azt másnak kínálja vagy átadja, illetve azt forgalomba hozza, azzal kereskedik. 69. BK vélemény a vagyonelkobzásról I. A vagyonelkobzás célja a bőnös úton elért vagyongyarapodás elvonása. II. Nem lehet vagyonelkobzást elrendelni arra a vagyonra (vagyontárgyra), amelyet a sértettnek kell kiadni vagy visszaadni, vagy amely a sértetthez már visszajutott. 1. Amennyiben a bőnös úton elért vagyongyarapodás a polgári jogi igény megítélésével kimerül, nincs helye vagyonelkobzásnak. Abban az esetben azonban, ha a megítélt polgári jogi igény a vagyongyarapodásnak csak egy részét meríti ki, a fennmaradó részre – az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén – vagyonelkobzást kell elrendelni. 2. A polgári jogi igény érvényesítésének egyéb törvényes útra utasítása esetén a 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 74. § (5) bekezdésének a) pontja szerinti rendelkezés nem akadálya a vagyonelkobzás elrendelésének, amennyiben annak egyéb törvényi feltételei fennállnak. III. Ha a bőncselekményt többen követték el, minden egyes elkövetınél külön-külön kell vizsgálni, hogy a vagyonelkobzás elrendelésének feltételei fennállnak-e. Az intézkedés nem rendelhetı el és nem hajtható végre egyetemlegesen. 83. BK vélemény az erıszakos többszörös visszaesıkrıl
Az erıszakos többszörös visszaesı olyan többszörös visszaesı, aki mindhárom alkalommal személy elleni erıszakos bőncselekményt követett el. Az erıszakos többszörös visszaesıt tehát az erıszakos többszörös visszaesıkénti minısítését megelızıen már két alkalommal személy elleni erıszakos bőncselekmény miatt ítélték végrehajtandó szabadságvesztésre. A személy elleni erıszakos bőncselekmények felsorolását a 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 459. § (1) bek. 26. pontja tartalmazza. Az erıszakos többszörös visszaesıkénti elkövetés megállapítását csak a taxáció szerinti bőncselekmények miatti jogerıs végrehajtandó szabadságvesztésre ítélés alapozza meg. A törvényi felsorolás értelmezéssel nem tágítható. 87. BK vélemény a szabálysértések érték-egybefoglalásáról A 2012. évi II. törvény 177. § (6) bekezdése alapján az (1) bekezdés a)-c) pontjában megjelölt szabálysértések érték-egybefoglalása folytán létrejött bőncselekmény törvényi egység, amely az egybefoglalt érték (kár, vagyoni hátrány) szerint minısül. Folytatólagos elkövetés megállapítására szabálysértések esetén nincs törvényes alap, ezért az azonos sértett sérelmére elkövetett szabálysértések is csak érték-egybefoglalás folytán alkothatnak bőncselekményt.A folytatólagosság [2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 6. § (2) bekezdése] törvényi fogalmából következıen bőncselekmény és szabálysértés folytatólagos egységet nem alkothatnak. Érték-egybefoglalás tárgya csak szabálysértés lehet.
Büntetı Elvi Döntések B.9. számú Elvi döntés (9/2012. számú büntetı elvi döntés) A számítástechnikai rendszer és adatok elleni bőncselekmény esetében – figyelemmel az Európa Tanács számítástechnikai bőnözésrıl szóló egyezményében foglaltakra is – a védett jogi tárgy a számítástechnikai rendszerek mőködéséhez, a bennük tárolt, feldolgozott, továbbított adatok megbízhatóságához, valamint titokban maradásához főzıdı érdek, és nem magának a számítógépnek vagy gépeknek a mechanikus védelme, erre ugyanis a rongálás törvényi tényállása nyújt büntetıjogi védelmet [Btk. 300/C. §, 300/F. § (3) bek.]. B.12. számú Elvi döntés (12/2012. számú büntetı elvi döntés) Nem emberölés bőntettét, hanem kuruzslás vétségét valósítja meg az elkövetı, ha az orvostudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan tumoros megbetegedésben szenvedı teljes beszámítási képességő beteget, aki az életkilátásait teljes bizonyossággal csak fél évvel meghosszabbító mőtéti beavatkozásról már lemondott, más gyógyító, illetıleg élethosszát növelı orvosi kezelés alkalmazásáról lebeszéli, ehelyett – anyagi ellenszolgáltatás fejében – ıt olyan, az orvostudomány által releváns gyógyító módként el nem ismert „pszichés terápiában” részesíti, amely a halálhoz vezetı kóroki folyamatot nem gátolja, de nem is segíti elı, s a beteg mintegy fél év múltán e kór talaján kialakult légzési-, keringési elégtelenség következtében meghal [Btk. 166. § (1) bek., 285. § (1) bek.]. B.13. számú Elvi döntés (13/2012. számú büntetı elvi döntés) I. Hivatalos személynek az minısül, aki a közhatalmi és államigazgatási feladatokat a jogszabály alapján e feladatokkal megbízott szervnél látja el [Btk. 137. § 1/I. l) pont]. II. Az államigazgatási szervvel (megyei hivatallal) kötött megbízási szerzıdés alapján közhatalmi feladatok ellátására feljogosított egyesületi elnök nem hivatalos személy, mert hatósági jogköre nem jogszabályon, hanem megbízási szerzıdésen alapul. A beosztásából eredı helyzetével visszaélve – jogtalan elınyért, anyagi ellenszolgáltatásért, illetve az ı javára elvégzett ingyenmunkákért – a bíróság által ítéletben kiszabott, ám ténylegesen el nem végzett
közérdekő munkák igazolásával nem hivatali vesztegetést, hanem a társadalmi szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozója által üzletszerően elkövetett vesztegetés bőntettét valósította meg [Btk. 250. §, 252. § (1) bek. II. fordulat, (3) bek. b) pont]. B.14. számú Elvi döntés (14/2012. számú büntetı elvi döntés) A terrorcselekménnyel fenyegetés bőntettének megállapítására csak az olyan komoly konkrét fenyegetés ad alapot, amelyben megnyilvánul a terrorcselekmény bőntettének speciális elkövetése. A nagyszámú közösség által látogatott épületben elhelyezett bomba robbantásával való fenyegetızés, ha az épületben az elkövetı robbanószert nem helyezett el, sıt azzal nem is rendelkezik, a közveszéllyel fenyegetés vétségének megállapítására lehet alkalmas [Btk. 261. § (1) bek. a) pont, (7) bek., 270/A. § (1) bek.]. B.19. számú Elvi döntés (19/2012. számú büntetı elvi döntés) A kábítószert forgalmazó elkövetı által beszerzett, de ténylegesen a lefoglalás folytán forgalomba hozni már nem sikerült kábítószerre sem a megszerzés és tartás, hanem erre nézve is forgalomba hozatal elkövetési magatartása valósul meg [Btk. 282/A. § (1) bek. III. fordulat és (3) bek.]. B.29. számú Elvi döntés (29/2012. számú büntetı elvi döntés) I. Nem állapítható meg a büntetıjogi felelıssége foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bőncselekményében annak a foglakozási szabályok hatálya alatt cselekvı személynek, akinek szabályszegő magatartása nem idéz elı közvetlen, azaz meghatározott személy vagy személyek életének, testi épségének, egészségének sérelmére konkretizált veszélyt sem, hanem csak általánosságban hordoz veszélyt [Btk. 171. § (1), (3) bek.]. II. A foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt a büntetıjogi felelıssége – foglalkozási szabályszegés és alanyi bőnösség hiányában - nem állapítható meg annak a vadásznak, aki a terelı vadászat során a tiltott lıirányra, a lıfegyver kezelésére és használatára vonatkozó szabályok betartásával a mozgásban lévı vadra célzott lövés leadásával a lövedék gurulata folytán okozza azt a halálos eredményt, amelynek bekövetkezésével a leggondosabb elırelátás mellett sem számolhatott [Btk. 171. § (1) bek., (2) bek. b) pont]. B.30. számú Elvi döntés (30/2012. számú büntetı elvi döntés) Az eljárásban akadályozással megvalósított hivatalos személy elleni erıszak bőntette miatt a hivatalos személy intézkedésének jogszerőtlensége a bőnösség megállapítását csak akkor zárhatja ki, ha az minden mérlegelés szükségessége nélkül félreérthetetlen és kétségtelen. A hivatalos személy elleni erıszak bőntettének megvalósulását nem zárja ki az sem, ha a hivatalos személy intézkedése során megvalósult e bőncselekményt követıen az elkövetı a hivatalos személy által tanúsított szakszerőtlen vagy jogszerőtlen intézkedésnek erıszakkal vagy fenyegetéssel szegül ellen [Btk. 229. § (1) bek.].
