SALVE REGINA 1. Ezentúl hadd maradjak közeledben 2. bár fátylad elmúlását nem igéred, 3. csak orkánban felszáradt harmatot 4. ha két zöld csillagod 5. tüzes hajnalba lebben 6. s durvább arany bevonja éji fényed 7. s a szörny-maszkot melyben nyomod követtem 8. erdőn hol nincs kimélet, 9. de puszta homlokod 10. állandó tájra nyit fehér oszlopzatot. 11. Omlásra-szánt szikláid közt ülök 12. a fenyvesen túl, mit érint havad, 13. ott a Hatalmak hűs márványu lába 14. lecsügg a porladásba, 15. jég-talpuk hömpölyög, 16. térdtől fel ég rejti alakjukat, 17. a mély völgyből feléjük füst pörög, 18. oltári áldozat 19. gyűrűzik a bokákra: 20. eleven lángruhák megszentelt lánghalála. 21. Úrnő, ha végzetem szép csillagát 22. megvonod az ott-égő maskarától 23. s adsz kardot-pajzsot a harcos kezébe: 24. gyámságodból kilépve 25. az elhalt sorson át, 26. félek, Anyám! jóságod nappalától, 27. oly kedvessé szőtted az éjszakát 28. irgalmad illatából: 29. az űr nagysága, fénye 30. összehúzódva bújt élő szirmok közébe. 31. Zord átkelő-hely Fiad birodalma, 32. mégis otthon, mert orsód otthona: 33. fátlyladban tompúl a fagy és a hév, 34. ujjadtól cseng az év, 35. néz, bár nem lát, az alma; 36. te bájolsz, csalsz, szemfényem Asszonya; 37. marasztaló Aranykor méz-fuvalma, 38. hisz évezrek sora 39. feledné, hogy e rév 40. csempész-csapszék ahol nem nyit csak zár a név. 41. De járkált forróbb konyhán jelmezem 42. a sok-szarvú sok-karmú árny-alak 43. idegen és saját vértől csorogva, 44. zsoldjáért ácsorogva;
45. szolgálók hirtelen 46. surrantak (tört tükörben láttalak), 47. szakácsnő melle himbált meztelen, 48. főtt az ünő, a bak, 49. lében puhult buzogva 50. húsom, kiforrt velőm, s kivájt szemem vak odva. 51. Most kő-asztalt terít a pirkadat 52. és hív megfoghatatlan lakomára 53. a semminek látszó első sugár, 54. s föld, ég, látóhatár 55. elpattant foglalat, 56. áthabzik rajta Ékességed árja, 57. s a tönk anyag e tündöklés alatt 58. mély forrását kitárja: 59. telt szerelem-pohár, 60. fölötte lengsz, nyitott szárnyú fehér madár. 61. Élő tested falként körűlövez 62. bizonytalan-messze, mégis husomban 63. s mindened egyszerre ajk, kéz, kebel, szem; 64. test mely anyagi Szellem, 65. szellem, mely tiszta Test; 66. minden tagod fátyol- s ékkő burokban 67. csonton áthat s magához nem ereszt; 68. hívsz és hang mégse lobban, 69. tánc, nyugvás egy-ütemben, 70. míg haj-sátrad borít az öblös benti csendben. 71. Fekete kánaáni fürteid 72. kéken szikráznak a belső homályba, 73. delejesen villódznak, szebben égve 74. mint Éva rőt sörénye 75. vagy a bűvös Lilith 76. mindent sápasztó szőke koronája 77. e tál zsarátnok mit vihar hevít; 78. hajfonatod sok ága 79. függ sárkány-lakta mélybe, 80. forog a rém körűl és elcsitítja végre. 81. A röpködő haj-sudarak mögül 82. ez anyai rojt-bojt játékon át 83. duzzogva sír a váz, nyugtot se lelhet 84. míg álomba nem ernyed 85. mint köd ha szétrepül; 86. de hallja az örök szüret dalát: 87. orgánum, melyben minden elmerül, 88. őrlik garmadát 89. s a mámoros lehellet 90. ívelve magasan, discantusban felelget.
91. Mindnyája érez téged, Istenáldott, 92. a kezdettől-való erős Anyát, 93. a mindenütt áramló ifju Nőt, 94. ha könnyü kék cipőd 95. érint rögöt, virágot 96. látják rózsás-ezüstös tunikád 97. és zöldsárkány-himes arany palástod, 98. és mindahány ruhád 99. léteddel egybeszőtt, 100.piros köntösben állsz a pőre láng előtt. 101.Égi alakjaid közt múlt az éjjel, 102.hajnalban látom völgyi kertedet: 103.ime! csodás rózsabogyó csucsára 104. saját termő virága 105. ráforrt, nem hullva széjjel, 106.tavasz örök Rózsája integet, 107.természete könnyen megküzd a téllel: 108. kis földi testedet 109. nagy lényed áradása 110.magába foglalja és nincsen pusztulása. 111.Zömök, mosolygó, barnabőrü lány, 112.sok függő kormos varkocs keretében 113.a kerek arc világító fehér, 114. enyhén árnyalja vér; 115. keskeny vonásu száj, 116.lágy ívü orr, csodálkozó sötét szem: 117.egyszerű szépség, hétköznapi báj, 118. piciny vagy, Gyöngeségem, 119. de parányabb a tér, 120.a sors, a lét: belé fátylad egy csücske fér. 121.Legyen a csontváz térdeplő szobor 122.előtted, gyengéd Látomás; e lárva 123.régebben, mint én, ismer és szeret, 124. tőle tudom neved 125. s megilletődve forr 126.az agy, a szem, a szív koldus családja 127.a Királynő látogatásakor; 128. pincében Hold világa, 129. benn hinted fényedet 130.e háznépre, s felém kit árnyuk eltemet. 131.Vér-lombos vaskos formáik között 132.Lejtő Madonna csendje, áthatod 133.Lázas tikkadt elnémulásukat, 134. már nem vagy egymagad, 135. öledben Csecsemőd 136.és ringatod, majd Holtat tart karod,
137. ő fekszik minden szemfedő mögött; 138. pillantásod nyugodt: 139. Apád, aki Fiad, 140. magában oldja fel esengő szomjukat. 141.Legyen az álca áldott s elhagyott, 142.ha Egyszülötted e romból kikel, 143.karodban ül, te tartod fény felé, 144. így ér a szem elé 145. kibomló alakod, 146.lenge csípő-hajlat, feszült kebel, 147.imádott szűz-arc, gyermeki nyugodt, 148. jég-homlokot emel 149. a mélységek fölé, 150.a Háromság kopár kék térdei közé. 151.Hadd bízzam rád világom, Isten Anyja, 152.fonódva ráhulló holttest alatt, 153.mikor lágyát vetkőzi a vadaknak, 154. görcsét az áramoknak, 155. árnyékot fölkavarva 156.éjnél zavarosabb a virradat; 157.már idegenbe küld Uram parancsa, 158. ki néked is Urad: 159. útján a lovasoknak, 160.megyek amerre ősi léptek kopognak. 161.Kit lábad eltipor, a szomju kígyó 162.pusztul, de kéjben, mert érinti talpad; 163.eves roncs hörpöl sóvár sárga éjet, 164. ott is Szerelmed éget, 165. s ő esküdözne, így jó, 166.meghatva könnyez, gyantája megalvad; 167.lidércem szégyenén a te vakító 168. utad ha átnyilallhat, 169. szent Szűz, illesse lépted, 170.hogy verejtékezzék álmában, áldva téged. 171.De tőlem vedd el külön sorsomat, 172.mihelyt méltó leszek rá; nem kivánom, 173.elválaszt tőled, kis burokba vet 174. mely mint úszó sziget 175. fátlylad habján halad 176.s bár édes tenger ez, szerelmes álom, 177.száz buborék-tükör veled mulat: 178. te légy az én Halálom, 179. add nékem Életed! 180.Üszköm máglyára tedd, égesd el, a tied.
181.Utolsó pillantásod iszonyat, 182.a zöld-szikráju szerető sötét szem 183.tompán dermed borostyánkő-homályba, 184. nincs többé fénye, lángja, 185. nem óv, nem kér, nem ad, 186.villáma megfagy a szempilla-résben, 187.s minden kerted, gyümölcsöd széthasad 188. a földön és az égen, 189. végső kaput kitárva 190.elhúnysz gyámoltadért: a mindenség halála. 191.A tiszta reggel rém-látás az éjnek, 192.homlokod íve űr a félhomálynak, 193.ahol vonulnak vértes századok, 194. s hegyek közt imbolyog 195. szüreti, völgyi ének; 196.e vértesek jutalmat sose várnak, 197.mellükön címered, de rád se néznek, 198. ki szebb vagy mint ha szárnyad 199. forrás fölött lobog 200.s mint tartó fonalad szövői, csillagok.
