12

2014/5 Összeállította: Központi Statisztikai Hivatal www.ksh.hu VIII. évfolyam 5. szám

2014. január 30.

Dél-dunántúli statisztikai tükör 2013/12 1. ábra

96.0 94.0

6 Építőipar

92.0

7 Idegenforgalom

90.0

13 Felsőoktatás 14 Egészségügyi ellátás 15 Lakás 15 Kommunális ellátás 16 Bűnözés

A dél-dunántúli régió megyéinek társadalmi, gazdasági helyzete 2012-ben Jelen elemzés a Dél-Dunántúli tükör záró számaként, a már több éve megjelenő és immár hagyományosnak tekinthető sorozat következő eleme. E számokban rendszerint az előző év vége felé megjelenő megyei évkönyvek és a területi statisztikai évkönyv nagyrészt éves végleges adatait felhasználva foglaljuk össze a Dél-Dunántúlra és az ide tartozó megyékre vonatkozó főbb társadalmi, gazdasági jellemzőket. Ezúttal elsősorban a térség 2012. évi legfontosabb folyamataira irányítjuk a figyelmünket, az ország és más területi dimenziók jellemzőivel összefüggésben is.

Demográfiai, népmozgalmi jellemzők

A Dél-Dunántúl 14 169 km2-nyi területén 2013 év elején 925 180-an éltek, 7263 fővel kevesebben, mint egy évvel korábban. Ez 0,8%-os csökkenést jelentett, amely számottevő mértékben meghaladta az országos átlagban 0,2%-os fogyást. A régió három megyéje közül 2012-ben Baranya népessége fogyatkozott leginkább, egy év leforgása alatt egy százalékkal, Somogyban 0,6, Tolnában 0,7%-kal apadt a lélekszám. Gyarapodás az országban csupán a fővárosban, valamint Pest és Győr-Moson-Sopron megyében történt. Dél-Dunántúl az ország legritkábban lakott régiója, négyzetkilométerenként itt mindössze 65-en élnek, szemben a 107 fős országos átlaggal. Az ország három legritkábban lakott megyéje közül kettő is térségünkben található (Somogy: 52 fő/km2, Tolna: 62 fő/km2). A régió megyéi közül Baranya a legsűrűbben lakott (85 fő/km2), az ország megyéinek csökkenő sorrendjében a 9. helyet foglalja el.

Baranya megye

Somogy megye

Dél-Dunántúl

Magyarország

2013

2012

2011

2010

2009

2008

11 Foglalkoztatottság, keresetek, munkanélküliség

86.0

2007

10 Beruházás

88.0 2006

9 Vállalkozások, külföldi tőke

2005

6 Ipar

98.0

2004

4 Mezőgazdaság

100.0

2003

3 Bruttó hazai termék (GDP)

102.0

2002

1 Demográfiai, népmozgalmi jellemzők

2001

A dél-dunántúli régió megyéinek társadalmi, gazdasági helyzete 2012-ben

A népességszám alakulása, 2000=100%

2000

A tartalomból

Tolna megye

Nemcsak a népességszám csökkenése, de korösszetételének romlása is hosszú ideje tartó kedvezőtlen tendencia. A népesség öregedése 2012-ben is folytatódott, tovább csökkent a gyermekkorúak, ugyanakkor növekedett az időskorúak aránya. Hazánkban 2013 év elején száz gyermekkorú (14 éves vagy fiatalabb) lakosra 119 időskorú (65 éves vagy idősebb) jutott, 2 fővel több, mint egy évvel korábban. A Dél-Dunántúlon ennél is kedvezőtlenebb a helyzet, az öregedési index értéke 126-ról 129-re emelkedett. Az ország 7 régiója közül térségünk a Dél-Alföld után a második legidősebb korösszetételű népességgel rendelkezett, ezen belül Somogyot jellemezte a legkedvezőtlenebb korstruktúra, itt 130, Baranyát a legfiatalabb, ahol 127 időskorú személy jutott 100 gyermekkorúra. Tolnában a régió átlagához hasonlóan 129 volt a mutató értéke. 2. ábra Öregedési index, január 1. Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl

109 121 118 95 127

81

92 92 90 92

Baranya megye Somogy megye Tolna megye Dél-Dunántúl

127 130 129 129

85

Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Magyarország

73

0

40 2001

80 2013

114

100 95 91

132 119

120

160

2

Statisztikai tükör 2014/5

Dél-dunántúli statisztikai tükör 2013/12

Az idősödő népesség átlagos életkora évről évre emelkedik, a Dél-Dunántúlon élő férfiak 2013. január 1-jén átlagosan 40,3, a nők 44,6 évesek voltak. Előbbi 0,5, utóbbi 0,4 évvel haladta meg az egy évvel korábbit, és mindkét nem átlagéletkora magasabb volt az országosnál. A legfiatalabb népesség Szabolcs-Szatmár-Bereg és Pest megyében élt, a legidősebb pedig Békésben és Zalában. A Dél-Dunántúl megyéi közül a férfiak Somogyban, a nők Tolnában voltak a legidősebbek, és mindkét nem esetében Baranyában a legfiatalabbak. A férfiak kedvezőtlenebb halandósági viszonyai miatt a női népesség átlagos életkora az ország valamennyi megyéjében 4-5 évvel meghaladta a férfiakét. A születéskor várható átlagos élettartam a népesség egészségi állapotának kiváló fokmérője. E tekintetben hazánk mutatói jelentősen elmaradnak az Európai Unió tagországainak átlagától, a magyar férfiak mintegy 6, de a nők is csaknem 5 évvel rövidebb élettartamra számíthatnak. A 2012. évi adatok szerint Magyarországon a férfiak születéskor várható átlagos élettartama 71,45, a nőké 78,38 év volt. A Dél-Dunántúlon élők ennél rövidebb, a férfiak 70,97, a nők 78,27 évre számíthattak. A régió megyéi közül mind a férfiak mind a nők életkilátásai Tolnában voltak a legkedvezőbbek és Somogyban a legrosszabbak. A születéskor várható élettartam mindkét nem esetében Budapesten volt a leghosszabb, egyben itt volt a legkisebb (kevesebb, mint 6 év) a különbség a két nem között. A 2012-ben születettek életesélyei nemtől függetlenül Borsod-Abaúj-Zemplén megyében voltak a legkedvezőtlenebbek (az itt született fiúk 4,6 évvel, a lányok 2,5 évvel rövidebb élettartamra számíthatnak, mint a fővárosban). A férfiak továbbra is magasabb mortalitása miatt a születéskor várható átlagos élettartam nemek közti különbsége még mindig igen jelentős, a nők 6-8 évvel élnek tovább. 3. ábra Születéskor várható átlagos élettartam, 2012 72,9 71,2 71,6

Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Baranya megye Somogy megye Tolna megye Dél-Dunántúl

71,0 70,3 71,9 71,0

Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Magyarország

69,7 70,8 71,1 71,5 50,0

60,0

70,0 Férfiak

78,9 78,4 78,7 78,1 78,1 78,9 78,3 77,3 78,4 78,2 78,4 80,0

4. ábra Teljes termékenységi arányszám, 2012 Közép-Magyarország

1,26

Közép-Dunántúl

1,32

Nyugat-Dunántúl

1,22

Baranya megye

1,27

Somogy megye

1,30

Tolna megye

1,36

Dél-Dunántúl

1,30

Észak-Magyarország

1,46

Észak-Alföld

1,40

Dél-Alföld

1,27

Magyarország

1,34 0,00

0,50

1,00

1,50

2,00

A Dél-Dunántúlon 2012-ben 12 822 fő hunyt el, 1,2%-kal több mint egy évvel korábban (országos átlagban kisebb mértékű, 0,5%-os emelkedés történt). A régióban 13,8 halálozás jutott ezer lakosra, amely meghaladta az országos átlagot (13,0). Régiónk a kedvezőtlenebb mortalitású térségek közé tartozik, hiszen a 2012. évi adatok szerint a dél-dunántúlinál magasabb halandósági ráta csupán az észak-magyarországi valamint a dél-alföldi régiót jellemezte. A megyék közül Békés (15,5), Heves és Nógrád (14,4–14,4) megyében volt a legmagasabb, Hajdú-Bihar és Pest megyében (11,6–11,6) a legalacsonyabb a halandóság. A Dél-Dunántúl megyéi közül Tolnát jellemezte a legkedvezőbb (13,2), Somogyot a legrosszabb mutató (14,3). A 2012. évi adatok szerint a leggyakoribb halálok az országoshoz hasonlóan a Dél-Dunántúlon is valamilyen szív- és érrendszeri betegség volt, az elhunytak döntő hányada, több mint 48%-a a keringési rendszer megbetegedése miatt vesztette életét. A daganatos halálozások hányada csaknem 26%-ot tett ki. A régió megyéiben elhunytak haláloki megoszlását tekintve megfigyelhető, hogy Baranyában az átlagosnál nagyobb arányban haltak meg légzőrendszeri megbetegedésekben, Somogyban pedig a keringési rendszeri betegségek miatt bekövetkezett halálozások aránya volt az átlagosnál is magasabb (52%). 5. ábra A halálozások megoszlása halálokok szerint, 2012

90,0

Nők

Mind a népesség számának csökkenése, mind a korösszetétel rohamos romlása elsősorban az alacsony születésszám következménye. A DélDunántúlon 2012 folyamán 7657 gyermek született, 1,3%-kal több ugyan, mint egy évvel korábban, de a 2001. évihez viszonyítva 16%-kal kevesebb. A régió megyéi közül Tolnában nőtt legnagyobb mértékben, 7,6%-kal a születésszám, Somogyban 2,1%-kal, ezzel szemben Baranyában közel 3%-os csökkenés következett be. Ezen kívül még Zala megyében történt – a baranyainál jóval kisebb mértékű, 0,7%-os – csökkenés, az ország többi megyéjében és a fővárosban azonban több gyermek született 2012-ben, mint a megelőző évben. Ezer lakosra a Dél-Dunántúlon 8,3 élveszületés jutott, amely elmarad az országos átlagtól (9,1). A 19 megye teljes termékenységi arányszáma1 alapján felállított csökkenő rangsorban Tolna a 7., Somogy a 12., Baranya pedig a 14. helyet foglalta el. A régióban élő nők termékenysége Tolnában (1,36) kismértékben meghaladta az országos átlagot (1,34), a másik két megyében az alatt maradt. A legkedvezőbb termékenység Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét, a legalacsonyabb ugyanakkor Vas megyét valamint a fővárost jellemezte.

Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Baranya megye Somogy megye Tolna megye Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Magyarország 0% Fertőző és élősdiek Légző-rendszer Egyéb

20%

40%

60%

Daganatok Emésztő-rendszer

1 A teljes termékenységi arányszám kifejezi, hogy az adott év termékenységi viszonyai mellett egy nőnek élete folyamán átlagosan hány gyermeke születne.

80%

100%

Keringési rendszer Külső ok

Dél-dunántúli statisztikai tükör 2013/12

Statisztikai tükör 2014/5

A továbbra is alacsony születésszám és a kissé romló halandóság hatására gyorsult a népesség természetes fogyása. A Dél-Dunántúlon 2012-ben 5165 fővel többen haltak meg, mint ahányan születtek, ez 1,1%-kal meghaladta az előző évben regisztrált fogyás mértékét. A születéseken és a halálozásokon kívül a migráció is befolyásolja a népességszám alakulását, a belföldi vándorlás negatív egyenlegéből adódóan régiónk lélekszáma további 2690 fővel fogyatkozott 2012-ben, ami ezer lakosonként 3 fős veszteséget jelentett. A legnagyobb mértékű migrációs hiány a régiók közül az észak-magyarországit, a megyék közül SzabolcsSzatmár-Bereget és Borsod-Abaúj-Zemplént jellemezte, ugyanakkor a legjelentősebb nyereséget 2012-ben is a közép-magyarországi régió valamint Győr-Moson-Sopron megye könyvelhette el. A belföldi vándorlás a Dél-Dunántúl mindhárom megyéjében veszteséggel zárt 2012-ben, a legnagyobb mértékben Baranya népessége apadt ebből adódóan, ezer lakosonként több mint 4 fővel. 6. ábra Belföldi vándorlási különbözet ezer lakosra, 2012 Közép-Magyarország -0,5

Nyugat-Dunántúl

3,8

Baranya megye

-4,1

Somogy megye

-1,8

Tolna megye

-2,5

Dél-Dunántúl

-2,9

Észak-Magyarország

-4,6

Észak-Alföld

-4,4

Dél-Alföld

-1,3 -8,0

-6,0

Bruttó hazai termék (GDP)

-4,0

-2,0

0,0

2,0

4,0

% 170 160 150 140 130 120 110 100 90 80 70 60 50

2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 Közép-Magyarország Nyugat-Dunántúl Észak-Magyarország Dél-Alföld

4,5

Közép-Dunántúl

7. ábra A GDP egy lakosra jutó értéke az országos átlag százalékában tervezési-statisztikai régiók szerint

6,0 fő

A dél-dunántúli térségben 2011-ben megtermelt bruttó hazai termék összege piaci beszerzési áron számítva 1729,6 milliárd forintot tett ki, az országos GDP (27 635,4 milliárd forint) 6,3%-át, amelyből Baranya 2,5, Somogy 2,0, Tolna 1,7%-kal vette ki a részét. A régió 6,3%-os hozzájárulása az országos gazdasági teljesítményekhez – a mindenkori folyó áras adatok alapján számítva – az egy évvel korábbinál 0,2 százalékponttal, a 2000. évinél egy százalékponttal volt alacsonyabb, és e bő egy évtized legalacsonyabb részesedését jelentette. A GDP mintegy 38%-a kötődött a fővároshoz, az ország 19 megyéjében előállított 17 047,6 milliárd forint bruttó hazai terméknek egytizede képződött a Dél-Dunántúlon, ami ugyancsak egy százalékpontnyi aránycsökkenést takar a 11 év alatt. A régió összteljesítményének súlya tehát nem csak az ország, hanem a hazai megyék viszonylatában is alacsonyabb lett. Az egy lakosra jutó GDP 2011-ben a Dél-Dunántúlon 1845 ezer forint volt, az országos átlag 66,6%-a (egy évvel korábban 68,4%-a). Az egy év alatti 1,8 százalékpontos országos átlaghoz viszonyított aránycsökkenés a hét tervezési-statisztikai régió mutatószámai között a legjelentősebb volt. E régión kívül még Észak-Magyarország és Észak-Alföld került távolabb az országos átlagtól, továbbá Közép-Magyarország számottevő előnye némileg mérséklődött, miközben Közép- és Nyugat-Dunántúl, valamint Dél-Alföld relatív helyzete javult. A Dél-Dunántúl a hét régió rangsorában a népességarányos GDP 2011. évi változásait követően is megmaradt a korábbi 4. helyen. A fejlettebb régióktól azonban nagyobb lett a lemaradása, miközben a kedvezőtlenebb pozícióban lévőkhöz közeledett, és a közvetlenül utána következő Dél-Alfölddel szemben csekéllyé vált az előnye.

Közép-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Alföld

A Dél-Dunántúlon belül a három megye közül a GDP egy lakosra jutó értéke alapján Tolna 2008-ban vette vissza újra Baranyától a – 2003-ban elveszített – vezető helyet, amit 2011-ben is megerősített. A 2088 ezer forint egy főre jutó összeg az országos átlag háromnegyedét jelentette, amivel a főváros és a megyék országos rangsorában – hasonlóan az előző két évihez – a 8. helyet foglalta el. A fajlagos mutatóérték országos átlagának Baranya a 64, Somogy a 63%-át teljesítette, ami mindkét megyében kedvezőtlenebb volt az egy évvel korábbinál, és az előbbi megye kettő, az utóbbi egy hellyel hátrébb sorolódott a főváros és megyék sorában is. A régió megyéi közül a 19 megye átlagát is csak a tolnai fajlagos GDPösszeg érte el. 8. ábra A GDP egy lakosra jutó értéke területi egységek szerint, 2011 Budapest Győr-Moson-Sopron Komárom-Esztergom Fejér Vas Pest Zala Tolna Hajdú-Bihar Csongrád Veszprém Bács-Kiskun Heves Jász-Nagykun-Szolnok Baranya Somogy Borsod-Abaúj-Zemplén Békés Szabolcs-Szatmár-Bereg Nógrád

3414,0 2804,1 2572,5 2453,4 2340,2 2210,2 2088,3 2049,4 2004,9 1951,1 1873,1 1871,3 1779,9 1773,0 1758,1 1672,4 1558,2 1476,1 1222,2

Közép-Magyarország Nyugat-Dunántúl Közép-Dunántúl Dél-Dunántúl Dél-Alföld Észak-Alföld Észak-Magyarország

4530,5 2819,1 2436,1 1845,4 1828,8 1764,4 1647,8 0

6095,9

1000 2000 3000 4000 5000 6000 7000

Egy lakosra jutó GDP Országos átlag (2771,4) Főváros nélküli országos átlag (2070,2)

ezer forint

3

4

Statisztikai tükör 2014/5

Dél-dunántúli statisztikai tükör 2013/12

A GDP Európai Uniós összehasonlításban vásárlóerő-egységben kifejezett egy főre jutó összege 2011-ben Magyarországon 16 343 PPS2 volt, amely az Európai Unió 27 tagállama (az elemzés készítéséig publikált adatok alapján számított) átlagának a 64,9%-át tette ki. A Dél-Dunántúli átlagos 10 882 PPS az uniós átlag 43,2%-át jelentette, az ide tartozó megyék 41,5 (Baranya), 41,1 (Somogy) és 48,9%-os (Tolna) arányszámai mellett. A hazai régiók közül az EU-27 átlagos értékét – a fővárosnak köszönhetően – csupán Közép-Magyarország teljesítménye haladta meg (6,0%-kal). Közép- és Nyugat-Dunántúl 57, illetve 66%-át, a ­Dél-Dunántúlnál fejletlenebb régiók pedig 39–43%-át teljesítették a közösségi átlagnak. A Dél-Dunántúl ágazati szerkezetében a bruttó hozzáadott értéke alapján az országos átlagnál nagyobb szerepet tölt be a mezőgazdaság, és lényegesen alacsonyabb az ipari, azon belül is különösen a feldolgozóipari szerepvállalás. 2011-ben a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat 11,5%-kal részesedett a térség által megtermelt bruttó hozzáadott értékből az országos 4,6%-kal szemben, de a Budapest nélkül számított 7,4%-os arányt is jócskán felülmúlta. E gazdasági ág súlya alapján nincs lényeges különbség a régió megyéi között, az alacsonyabb baranyai (10,9%) és a magasabb (közel azonos 11,9 és 11,8%-os) somogyi és tolnai arányszámok mindhárom megyében viszonylag erős agráriumra utalnak. Jelentős viszont az elmaradás az országoshoz képest az iparosodottságot illetően, hisz a 22,6%-os régiós hányad az országosnál 3,6 százalékponttal, a 19 megyére jellemzőnél 10,6 százalékponttal volt alacsonyabb. Az ipar jelenléte Baranya és Somogy megye gazdasági teljesítményén belül alacsony, a Tolna megyei csaknem 35%-os részesedés ugyanis – energiaiparának köszönhetően – lényegesen országos átlag feletti volt. Az iparon belül különösen alacsony a feldolgozóipari hányad, a régióra jellemző alig több mint 13%-os összes hozzáadott értéken belüli aránnyal szemben 22%-os volt az országos és 29%-os a főváros nélkül számított részesedés. E nemzetgazdasági ág szerepe mindhárom régióbeli megyében csekélyebb, mint az ország bármely más megyéjében (a főváros 11,3%-os arányát leszámítva). A legalacsonyabb tolnai (12,5%) és a régión belül legmagasabb baranyai (14,1%) feldolgozóipari arány is lényegesen elmaradt a régión kívüli megyékre jellemző csongrádi (18,9%-os) és komáromesztergomi (49,3%-os) szélsőértékektől. Az építőipar gazdasági súlya minden régióban viszonylag alacsony, a Dél-Dunántúl e tevékenységből származó teljesítményének aránya (5,2%) valamelyest országos feletti volt, s az ide tartozó megyékben is hasonló részt (5,1–5,4%-ot) képviselt a hozzáadott értéken belül. A szolgáltató ágak csaknem 61%-os súlyaránya alacsonyabb volt az országosnál (65,1%), de mivel e szektor a fővárosban a legerősebb, a 19 megye átlagánál (54,6%) jelentősebb. A szolgáltatásokból származó teljesítmény a régió megyéi közül Somogyban és Baranyában játszott nagyobb szerepet a hozzáadott értékben, különösen a közigazgatás, oktatás, humán-egészségügyi és szociális ellátás, továbbá az ingatlanügyek magasabb részesedésének köszönhetően. Somogy megyében a kereskedelem, a szállítás és a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás együttes teljesítőképessége is erőteljesebb volt az országosnál. A gazdasági szerkezetben megmutatkozó főbb jellemzők megjelennek abban a vonatkozásban is, hogy egy-egy nemzetgazdasági ág, vagy azok egy csoportja milyen mértékben járul hozzá az országos ágazati teljesítményekhez. A 2011. évi bruttó hozzáadott érték teljes összegén belüli 6,3%-os dél-dunántúli aránnyal szemben az agrárium országos teljesítményéhez kiemelkedően, 15,5%-kal járult hozzá a térség (amelyet csupán a két alföldi régió részesedése múlt felül). Ezzel szemben az ipar országos produktumának 5,4%-át, azon belül a feldolgozóiparénak 3,7%-át adta a régió, miközben az építőipar 8,0%, a szolgáltató ágak 5,8%-nyi résszel gyarapították az ország azonos gazdasági szegmensének a teljesítményét. A feldolgozóiparnál alacsonyabb részesedést 2011-ben csupán az információ, kommunikáció területén ért el a Dél-Dunántúl, ebben a gazdasági ágban Közép-Magyarország súlya különösen meghatározó. Az egy lakosra jutó ágazatonkénti hozzáadott érték a dél-dunántúli régióban csupán a

mezőgazdaság területén haladta meg az országos és a vidéki átlagot (méghozzá a Dél-Alföld után a legjelentősebben). A többi nemzetgazdasági ágban rendre alacsonyabb volt a régió fajlagos teljesítménye az országosnál, sőt az ipari, és azon belül a feldolgozóipari népességarányos hozzáadott érték a legalacsonyabb volt a régiók közül. 1. tábla A bruttó hozzáadott érték egy lakosra jutó értéke területi egységek és a nemzetgazdasági ágak főbb csoportjai szerint*, 2011 (ezer forint)

Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat

Ipar

Iparon belül: feldolgozóipar

28,3 124,5 145,4 163,7 177,8 208,5

683,8 927,3 1053,6 286,3 244,6 617,2

557,4 848,9 982,6 212,3 190,8 221,6

Dél-Dunántúl ÉszakMagyarország Észak-Alföld Dél-Alföld

179,5

353,5

207,3

80,7

950,8 1 564,4

74,1 143,7 191,9

487,2 434,6 381,4

384,9 381,8 323,8

71,4 72,9 76,6

764,3 1 396,9 844,6 1 495,7 900,4 1 550,3

Ország Ország főváros nélkül

108,7

616,4

521,7

95,1 1 529,3 2 349,4

129,6

583,2

508,8

83,5

Területi egység

KözépMagyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Baranya megye Somogy megye Tolna megye

Építőipar

Szolgáltató ágak

Nemzetgazdasági ágak összesen

131,7 2 996,9 3 840,8 83,7 929,8 2 065,2 96,6 1 094,3 2 389,9 76,7 976,4 1 503,1 75,5 992,4 1 490,4 94,8 849,9 1 770,4

958,7 1 755,0

* Alapáron számítva.

Mezőgazdaság

A kedvezőtlen időjárás következtében a Dél-Dunántúlon 2012-ben termesztett fontosabb növények terméseredményei 2011-hez képest – a búza és a repce kivételével – általában visszaestek, annak ellenére, hogy e közben több kultúra területe is nőtt. A terméscsökkenés nem csak körzetünket érintette hátrányosan, hanem az ország más térségeinek gazdálkodóit is. A 2012. évi végleges adatokat tekintve a Dél-Dunántúlon termesztett fontosabb növények terméseredményei a következőképpen alakultak: • Kukoricánál az országos termés bő egyötöde származott a körzetből. A betakarított terület 2011-hez képest 2,8%-kal mérséklődött, a termésmennyiség pedig mintegy felével visszaesett. Így a hektáronkénti hozam (3440 kg) közel 47%-kal csökkent. (Országosan ez idő alatt a terület 3,2%-kal, a termés közel négytizedével, a termésátlag pedig 38,5%-kal mérséklődött.) • Búzából a Dél-Dunántúl az országos termésmennyiség 17,8%-át adta. 2011-hez képest volumenében 11,5%-kal több került a raktárakba, miközben a betakarított terület is 7,5%-kal nőtt. A termésátlag (4810 kg) így 2011-hez képest 3,7%-kal emelkedett. (Országosan a terület közel egytizedével való növekedése mellett a termés mennyisége 2,3%-kal csökkent. Ez a termésátlag 10,7%-os visszaesését eredményezte.) • Napraforgónál a Dél-Dunántúlon megtermett mennyiség az országosnak több mint egytizedét jelentette. A térségben 2011-hez képest 8,6%-kal kevesebb termett, annak ellenére, hogy a terület több mint tizedével nőtt. A fajlagos termés (2140 kg) így 2011-hez képest 17,0%-kal mérséklődött. (Országosan a napraforgó-terület valamivel

2 Az Európai Unió országai és térségei között végzett összehasonlítás mértékegysége a PPS (Purchasing Power Standard), amely mesterségesen képzett, közös átszámítási alapként alkalmazott pénznem, használata kiküszöböli az egyes tagállamok árszínvonal-különbségeit. Az Európai Unió tagállamai átlagában ez a vásárlóerő-egység nagyságrendileg az eurónak felel meg, tehát az unió egészére (EU-27) számított GDP reálértéke, azaz a PPS-ben és euróban számított értéke ugyanaz. Az egyes országok GDP-jére azonban az egyezőség nem áll fenn..

Dél-dunántúli statisztikai tükör 2013/12

Statisztikai tükör 2014/5

160 000 140 000 120 000 100 000 80 000 60 000 40 000

6 000 5 000 4 000 3 000 2 000

Búza

Kukorica

Napraforgó

Ország

Dél-Alföld

Észak-Alföld

Észak-Magyarország

Dél-Dunántúl

Tolna megye

Somogy megye

Baranya megye

Nyugat-Dunántúl

Közép-Dunántúl

Közép-Magyarország

1 000

2011

Dél-Alföld

Észak-Alföld

Észak-Magyarország

Dél-Dunántúl

Tolna megye

Somogy megye

0

Baranya megye

20 000

2007

7 000

0

Darab 180 000

Nyugat-Dunántúl

Kg/ha 8 000

10. ábra Szarvasmarha-állomány, december 1.

Közép-Dunántúl

A 2012. évi dél-dunántúli hektáronkénti terméseredmények a búzánál, a repcénél és a napraforgónál meghaladták az országos átlagokat, míg a kukoricánál, a cukorrépánál és a burgonyánál alatta maradtak azoknak. A Dél-Dunántúl a régiók között az előbbi három kultúránál – a napraforgó esetében az észak-alföldi körzettel együtt – az első helyen szerepelt, a kukoricánál és cukorrépánál a hatodik, a burgonyánál pedig utolsó volt a sorban. A dél-dunántúli megyéket tekintve a múlt évben a fenti növényeknél a legmagasabb termésátlagokat általában Baranyában regisztrálták, kivételt jelentett a burgonya, amelynél a somogyi érték volt a legmagasabb. A búza és a repce terméseredménye mindhárom megyében meghaladta az országos értéket, míg a kukoricáé és a burgonyáé annak alatta maradt. A napraforgó és a repce terméseredménye Baranyában az országos értéknél magasabb volt, de a másik két megyében nem érte el azt. Fontos kiemelni, hogy a búza termésátlaga 2011-ről 2012-re Baranyában és Somogyban nőtt, Tolnában pedig csökkent. A három megyében ugyanakkor mérséklődött a kukorica, a napraforgó, a cukorrépa és a burgonya fajlagos terméseredménye, míg a repcéé mindenhol emelkedett. 9. ábra A főbb szántóföldi növények termésátlaga, 2012

2012 decemberében a dél-dunántúli gazdálkodók mintegy 80 ezer darab szarvasmarhát tartottak, ami az országos állat-létszám 11%-át jelentette. A hazai állomány legjelentősebb részét – közel egynegyed-egynegyed részét – ezúttal is az észak-alföldi és a dél-alföldi körzetekben tartották, míg a rangsor végén Közép-Magyarország állt. A szarvasmarhák számát tekintve, úgy tűnik, hogy az ország régióiban – legalább is egy időre – megállt az állomány több éven át tartó fogyása. 2011 decemberéhez képest ugyanis az állomány az elmúlt néhány évben beindult húsmarha-piaci konjunktúrának köszönhetően valamennyi körzetben emelkedett. 2011 és 2012 decembere között a legnagyobb mértékű növekedést a Dél-Alföldön és a Nyugat-Dunántúlon regisztrálták, ahol több mint egytized-egytized részével nőtt a szarvasmarhák száma. Ezt követően a legnagyobb mértékű növekedés az Észak-Alföldön és KözépMagyarországon következett be (8,8 és 8,6%), míg a legkevésbé éppen a Dél-Dunántúlon nőtt az állomány (3,9%). A Dél-Dunántúl 2012-ben – hasonlóan a korábbi évekhez – azon térségek sorába tartozott, ahol 100 hektár mezőgazdasági területre vetítve fajlagosan a legkevesebb szarvasmarhát tartották. 2012 végén a dél-dunántúli szarvasmarha-létszám 36%-a Somogyban, egyharmada Baranyában, 29%-a pedig Tolnában koncentrálódott. A három megyét tekintve a megelőző év hasonló időszakához képest az állatok száma Baranyában és Tolnában nem változott, míg Somogyban 7,4%-kal nőtt. Ezzel együtt azonban mindhárom megyében a szarvasmarhaállomány hosszú távú alakulására inkább a stagnálás volt jellemző.

Közép-Magyarország

kisebb mértékben bővült, mint a Dél-Dunántúlon, ugyanakkor a termésmennyiség annál kevésbé csökkent. Összességében a termésátlag közel egytizedével lett kevesebb.) • Cukorrépából a dél-dunántúli mennyiség az országosnak 28,0%-át tette ki. A régióban az előző évhez képest 11,4%-kal kisebb terméssel kellett számolni, úgy, hogy a terület közben 17,0%-kal nőtt. A hektáronkénti átlaghozam (41 530 kg) 2011-hez képest is egynegyedével mérséklődött. (Az ország egészében ugyanakkor a cukorrépa-mennyiség 3,0%-kal, a betakarított terület pedig közel a negyedével nőtt. A termésátlag 2011-hez képest 16,7%-kal csökkent.) • Repcénél az országos repcetermés bő egynegyede származott a DélDunántúlról. Az itteni megyékben – mennyiségét tekintve – az előző évinél 26,0%-kal termett több, miközben a terület 3,5%-kal nőtt. A hektáronkénti átlaghozam (3040 kg) mintegy ötödével haladta meg a 2011. évit. (Országosan a terület közel háromtizedével való zsugorodása mellett az előző évinél 22,3%-kal kevesebb termést takarítottak be. Ezzel együtt a hektáronkénti terméseredmény 2011-hez képest 11,6%-kal nőtt.) • Burgonyából a Dél-Dunántúl adta az országos termés 3,8%-át, amiből a termelők 2011-hez képest 6,8%-kal kevesebbet takarítottak be, annak ellenére, hogy a terület nagysága 19,1%-kal meghaladta az egy évvel korábbit.

2012

Dél-Dunántúlon 2012 decemberében összesen 542 ezer darab sertést regisztráltak, ami az országos állomány 18%-át jelentette. Arányában ugyanakkor a legtöbb sertést – a hazai állomány 29, illetve 26%-át – az észak-alföldi és a dél-alföldi körzetekben tartották, míg a legkisebb részesedést Észak-Magyarország (4,5%) és Közép-Magyarország (3,3%) mondhatta a magáénak. A sertéseknél az elmúlt évben folytatódtak a kedvezőtlen irányú folyamatok, az állomány nagysága ugyanis az ország legtöbb körzetében jelentősen mérséklődött. Kivételt jelent itt egyrészt a Nyugat-Dunántúl és az ÉszakAlföld, amelyekben 4,8, illetve 1,2%-os növekedést regisztráltak. Másrészt a Dél-Dunántúl jelentette azt a térséget, ahol az előző évhez képest alig változott a létszám. A legnagyobb mértékű csökkenés ugyanakkor KözépMagyarországon és Észak-Magyarországon következett be, az állatok száma negyedével, illetve tizedével esett vissza. Mindezzel együtt a Dél-Dunántúl a jelentős ágazati koncentrációnak köszönhetően a korábbi évekhez hasonlóan 2012-ben is az egyik legnagyobb sertéssűrűségű körzetnek számított az országban, e vonatkozásban a régiók közül csak Észak-Alföld előzte meg.

5

6

Statisztikai tükör 2014/5

Dél-dunántúli statisztikai tükör 2013/12

2012 végén a dél-dunántúli régió sertés-létszámának közel felét Baranyában, 28%-át Tolnában és bő egyötödrészét Somogyban tartották. 2011 és 2012 decembere között az állatok száma Baranyában és Somogyban nem változott, míg Tolnában 2,7%-kal nőtt. Hosszabb távra visszatekintve – bár Baranyában a 2000-es évek végétől kedvező folyamatok is beindultak, azonban – tendenciájában mindhárom megye sertésállománya szinte folyamatosan csökkent. 11. ábra Sertésállomány, december 1. Darab 1 200 000 1 000 000 800 000 600 000 400 000

2007

2011

Dél-Alföld

Észak-Alföld

Észak-Magyarország

Dél-Dunántúl

Tolna megye

Somogy megye

Baranya megye

Nyugat-Dunántúl

Közép-Dunántúl

0

Közép-Magyarország

200 000

2012

országos átlagnak. Ez utóbbi megye az országos megyerangsornak (Nógrád megyét megelőzve) az utolsó előtti helyére került, az élen álló Komárom-Esztergom megye egy lakosra jutó ipari termelésének mindössze a 11%-át teljesítve. 12. ábra Az ipari termelés egy lakosra jutó értéke területi egységek szerint*, 2012 Budapest Komárom-Esztergom Győr-Moson-Sopron Fejér Jász-Nagykun-Szolnok Borsod-Abaúj-Zemplén Vas Heves Zala Veszprém Bács-Kiskun Pest Csongrád Somogy Tolna Hajdú-Bihar Békés Szabolcs-Szatmár-Bereg Baranya Nógrád

2162,4 7443,4 5476,5 4599,5 3005,4 2876,2 2853,0 2556,5 2226,0 2141,5 1957,4 1752,5 1548,9 1474,9 1456,7 1348,3 982,1 965,9 817,7 792,4

Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Dél-Dunántúl

1993,3 4594,2 3862,9 2442,1 1634,3 1555,3 1201,8 0

Ipar

A bruttó hozzáadott érték nemzetgazdasági ágak szerinti alakulása alapján a Dél-Dunántúl az ország egyik legkevésbé iparosodott térsége, ami az ipari kibocsátás számbavétele alapján ugyancsak megmutatkozik. A legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozások dél-dunántúli régióban működő ipartelepei 2012-ben 1115 milliárd forint ipari termelési értéket állítottak elő, a hasonló méretű gazdálkodói kör országos teljesítményének 4,8%-át, amelyből Baranya 1,3, Somogy 2,0, Tolna 1,5%-kal részesedett. A régió termelése az ide tartozó megyék között az előbbi sorrendben 28–42–30%-ban oszlott meg. A termelés összehasonlító áron számított értéke az év során – az előző kétévi növekedéssel szemben – 2,1%-kal mérséklődött az előző évihez képest, a hasonló gazdálkodói kör országos termeléscsökkenését (1,7%) valamelyest meghaladóan. A kibocsátás szűkülését a régió megyéi közül a somogyi csaknem 11%-os visszaesés idézte elő, Baranyában és Tolnában ugyanis 4,6, illetve 6,0%-kal növekedett az ipari termelés volumene. Az ipar teljesítménye 2012-ben a hét tervezési-statisztikai régió legtöbbjében csökkent vagy stagnált, csupán a Dél-Alföldön következett be jelentősebb növekedés (elsősorban Bács-Kiskun megyének köszönhetően). A 2012. év során a megyék felénél nőtt, a másik felénél – a fővárossal együtt – csökkent az ipari kibocsátás. A termelés egy lakosra jutó értéke 2012-ben a Dél-Dunántúlon 1202 ezer forintot tett ki, az országos átlag nem egészen 52%-át. A hét régió fajlagos kibocsátása közül a dél-dunántúli volt a legalacsonyabb, és az éves teljesítményváltozás jelentős eltérése miatt nőtt az elmaradás a közvetlenül előtte álló dél-alfölditől. Az éves termelésváltozás különbségéből adódóan a dél-dunántúli megyék közül e téren Somogy és Tolna megye között csekélyre csökkent a különbség (az országos átlag 63, illetve 62%-át tette ki népességarányos kibocsátásuk), a legkisebb fajlagos ipari termelésű Baranya megye pedig mindössze 35%-át érte el az

Egy főre jutó termelés

1500

3000

4500

6000

7500

ezer forint Országos átlag (2332,7)

* A legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozások telephely szerinti adatai alapján.

Építőipar

A Dél-Dunántúlon 2012-ben megvalósult összes építőipari termelés értéke 98,7 milliárd forintot tett ki, amely összehasonlító áron számítva 15,4%-kal maradt alatta az egy évvel korábbinak. A régiós termelési érték 95%-át (93,3 milliárd forintot) az építőiparba sorolt szervezetek3 produktuma tette ki, amelynek volumene 2011-hez képest 14,5%-kal esett vissza, miközben a nem építőipari szervezetek által végzett építőipari teljesítmény4 közel háromtizedével csökkent az egy évvel korábbihoz képest. Ezek alapján nem meglepő, hogy a Dél-Dunántúl 2012-ben az építőiparba sorolt cégek építésiszerelési tevékenysége alapján csupán a Közép-Dunántúlt előzte meg, míg az építőiparba nem sorolt szervezetek hasonló teljesítménye alapján, az utolsó helyen állt. A két szervezeti kör együttes építőipari termelése pedig a hasonló gazdálkodói kör országos teljesítményének 8,5%-át adta, amin belül Baranya megye részesedése 3,5, Tolnáé 2,7, Somogyé pedig 2,2%-ot tett ki. 2011-hez képest a baranyai építőipari össztermelés 6,4, a tolnai 15,8%-kal csökkent, míg a somogyi teljesítmény több mint egynegyedével visszaesett. Mindezen túl kedvezőtlen az is, hogy a megrendelések egy jelentős hányada nem a térség vállalkozásainál csapódott le. Csupán az építőiparba sorolt szervezeteket tekintve a Dél-Dunántúlon végzett termelésnek csupán mintegy 46%-át teljesítették helyi szervezetek, míg a fennmaradó hányadot más körzetek szervezetei végezték. Ki kell itt emelni, hogy a dél-dunántúli építőipari termelés 22%-át fővárosi székhelyű cégek kivitelezték. Mindennek ellenére a Dél-Dunántúl a népességarányos építőipari termelési értéke alapján 2012-ben az országos rangsorban viszonylag jó helyen

3 Az építőiparba sorolt vállalkozások termelési adatai a legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozásokra vonatkoznak és az adott térségben végzett építőipari tevékenységet tartalmazzák függetlenül attól, hogy a kivitelező szervezet székhelye mely térségben van bejegyezve. 4 A nem építőipari szervezetek közül itt azoknak az adatai szerepelnek, melyek előző évi építőipari termelési értéke éves szinten meghaladta az 50 millió forintot, illetve amelyek a kapcsolódó éves gazdaságstatisztikai adatgyűjtésben építőipari tevékenységet jelentettek.

100,0 90,0 80,0

Vendég

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

60,0

2000

70,0

Vendégéjszaka

Dél-Dunántúl kedvező vendégforgalmi mutatóit egyedül a középmagyarországi – a fővárost és Pest megyét magába foglaló – régió eredményei tudták felülmúlni 2012-ben. A hét tervezési-statisztikai régió közül ötbe az előző évinél több, kettőbe annál kevesebb vendég érkezett, míg a szállásfoglalások száma mindössze egy térségben maradt el a 2011. évitől. Dél-Dunántúl három megyéje közül Somogyban nőtt a legerőteljesebben a kereskedelmi szállások iránti igény, ezt követte Baranya, majd végül a legkisebb vendégforgalmú megye, Tolna következett. Somogy megye idegenforgalmát elsősorban a legfőbb turisztikai vonzerőt jelentő Balaton térségének forgalma határozza meg, az pedig nagymértékben függ az időjárástól. 2012 az egyik legmelegebb és legszárazabb év volt, az egy évvel korábbinál 8,5%-kal több turista érkezett a megyébe, az éjszakák száma 10,2%-kal emelkedett. Baranya megye idegenforgalmi szempontból szintén sikeres évet zárt, a vendégek száma 5,2, a szállásfoglalásoké 9,1%-kal bővült egy év alatt. Mind a vendégek, mind a vendégéjszakák száma megközelítette a két évvel korábbi, 2010-es esztendő adatait, amely év elsősorban a pécsi „Európa Kulturális Fővárosa” rendezvényeinek köszönhetően volt kiemelkedő. A legkevesebb idegenforgalmi attrakcióval bíró Tolna megyébe 6,7%-kal több vendég érkezett, vendégéjszakákból hasonló nagyságrenddel, 6,3%-kal többet sikerült értékesíteni. Az átlagos tartózkodási idő Somogy megyében 2,8-ről 2,9-re, Baranyában 2,3-ről 2,4 éjszakára emelkedett, míg Tolnában (2,2) nem változott. 15. ábra A vendégek és vendégéjszakák számának változása a kereskedelmi szálláshelyeken, 2012, (előző év = 100,0) % 112,0 110,0 108,0 106,0 104,0 102,0 100,0

Vendég

Vendégéjszaka

Ország összesen

Dél-Alföld

Észak-Alföld

Észak-Magyarország

Dél-Dunántúl

Tolna

96,0

Somogy

98,0 Baranya

95,5 Megyék átlaga

Az idegenforgalom teljesítményének legfontosabb mérőszáma a szálláshelyek vendégforgalmának alakulása. Dél-Dunántúlon a kereskedelmi szálláshelyek forgalma 2012-ben az országos átlagot is meghaladó mértékben nőtt, ezzel szemben az egyéb (magán) szálláshelyek iránti érdeklődés – a régiók közül egyedüliként – visszaesett. A régióba összesen 1 millió 22 ezer vendég érkezett, akik 3 millió 81 ezer éjszakára foglaltak szállást. A vendégek száma 5,4, a vendégéjszakáké ennél szerényebb, 1,5%-os növekedést mutatott. A turisták többsége, mintegy nyolctizede valamely kereskedelmi egység szolgáltatásait választotta, kisebbik hányada az egyéb (magán) szálláshelyeken szállt meg, míg a vendégéjszakák héttizedét regisztrálták az előbbi, háromtizedét az utóbbi típusú egységekben. (Országosan a forgalom közel kilenctizede realizálódott a kereskedelmi szálláshelyeken.) Dél-Dunántúl kereskedelmi szálláshelyei mind az előző évhez képest, mind az országos átlaghoz viszonyítva az egy évvel korábbinál kedvezőbb évet zártak. Az idelátogatók száma 7,3%-kal emelkedett, a 804 ezres vendégszám meghaladta a válság előtti utolsó, 2008-as év forgalmát. A szállásfoglalások száma öt év óta először mutatott növekedést, a 2 millió ­143 ezer vendégéjszaka-szám közel tizedével (9,6%-kal) volt magasabb az előző évinél. Az ország kereskedelmi szálláshelyein a vizsgált időszakban összességében 4,5%-kal több vendéget és 5,8%-kal több vendégéjszakát regisztráltak.

110,0

Nyugat-Dunántúl

6,5

7,0 110,6 Országos átlag

6,7 88,8 Dél-Alföld

6,6 99,1 Észak-Alföld

6,0

80,2

131,3

100,6 Dél-Dunántúl

Nem építőipari szervezetek

% 120,0

Közép-Dunántúl

Idegenforgalom

Észak-Magyarország

5,8

Építőipari szervezetek

Tolna megye

78,6 Somogy megye

3,5 100,3 Baranya megye

136,5 Nyugat-Dunántúl

81,9 Közép-Dunántúl

Közép-Magyarország

121,5

7,7

7,1

6,2

6,9

9,1

Ezer Ft

14. ábra Dél-Dunántúl kereskedelmi szálláshelyeinek vendégforgalma, 2000–2012, (2000=100,0)

Közép-Magyarország

szerepelt. Az egy lakosra jutó átlagosan 106 ezer forint építőipari és nem építőipari szervezetek által előállított termelés alapján a Dél-Dunántúlt a régiók közül – 146 és 128 ezer forinttal – csupán Nyugat-Dunántúl és Közép-Magyarország előzte meg. Az országos átlagtól a dél-dunántúli mutatóérték az összes építőipari termelés vonatkozásában 9,6%-kal maradt el, miközben a csak az építőipari szervezetek által előállított produktum vonatkozásában – ami fejenként 101 ezer forintot tett ki – szintén nagyjából hasonló rés alakult ki. Az egyes körzetek összes építőipari termelésére vonatkozó mutatóértékek közötti szóródást tekintve az alsó határt jelentő észak-magyarországi térség (86 ezer forint) és a nyugat-dunántúli felső szélsőérték között mintegy 1,7-szeres különbség mutatkozott. A dél-dunántúli megyék közül az egy lakosra jutó termelés tolnai értéke (138 ezer forint) 17,4%-kal meghaladta az országost, a baranyai (107,4 ezer forint) annak 8,7%-kal, a somogyi (82,1 ezer forint) pedig háromtizedével maradt alatta. Ezen mutatóértékek alapján a megyei rangsorban – eltekintve itt a viszonylag magas budapesti értéktől – Tolna a második, Baranya a hatodik, míg Somogy megye az utolsó előtti helyen állt. A legalacsonyabb (Nógrád) és legmagasabb (Győr-Moson-Sopron) fajlagos teljesítményű két megye között 3,9-szeres volt a különbség. 13. ábra Az egy lakosra jutó összes építőipari termelés értéke a kivitelezés helye szerint, 2012 200 180 160 140 120 100 80 60 40 20 0

7

Dél-dunántúli statisztikai tükör 2013/12

Statisztikai tükör 2014/5

8

Statisztikai tükör 2014/5

Dél-dunántúli statisztikai tükör 2013/12

A különböző szállástípusok közül tovább nőtt a szállodák, azon belül is a gyógy- és wellness szállók népszerűsége. A színvonalasabb és több szolgáltatást nyújtó hotelekbe – elsősorban a Somogy megyei forgalom erősödésének köszönhetően – tizedével több vendég látogatott el, de az olcsóbb egyéb szálláshelyek forgalma is emelkedett. A Dél-Dunántúlra érkezők 62%-a szállodában szállt meg, míg az országos átlag ennél magasabb, 79% volt. Hazánkban a külföldi vendégforgalom erőteljesen a fővárosra koncentrálódik. 2012-ben az idelátogatók 65%-ának Budapest volt az úti célja, és mindössze 3,6%-a kereste fel a Dél-Dunántúlt, ahol egy év alatt összesen 150 ezer külföldi vendéget és 527 ezer szállásfoglalást regisztráltak. Előbbiek száma 7,5, utóbbiaké 8,0%-kal haladta meg az előző évit. A térség megyéit tekintve a külföldi vendégforgalom növekedése Somogyban volt a legintenzívebb, míg Baranyában a határon túlról érkezők száma mutatott némi (1%-os) bővülést, de a vendégéjszakák száma 2,5%-kal visszaesett. A régióba továbbra is német nyelvterületről érkeznek a legtöbben. A vendégéjszakák négytizedét német, egy-egy tizedét cseh és osztrák vendégek vették igénybe. Mindhárom országból nőtt a foglalások száma, a Németországból érkezők 5,5, a Csehországból jövők 2,2%-kal, míg az Ausztriából idelátogatók 30%-kal igényeltek több szállást, mint egy évvel korábban. A külföldivendég-forgalom szerkezete akár egy év alatt is jelentősen megváltozhat, amit jól példáz, hogy míg 2011-ben a skandináv és balti országokból élénkülő érdeklődés mutatkozott a térség kereskedelmi szálláshelyei iránt, addig 2012-ben az említett országokból érkezők vendégéjszakáinak száma a felére-harmadára esett vissza, ugyanakkor az Oroszországból idelátogatóké megkétszereződött. A jelentősebb küldő országok közül a holland és lengyel szállásfoglalások száma gyarapodott, továbbá a határ menti országokból is megélénkült a régióba irányuló idegenforgalom. 16. ábra A férőhelyek számának alakulása a kereskedelmi szálláshelyeken, 2012 Budapest Somogy Veszprém Zala Borsod-Abaúj-Zemplén Heves Pest Hajdú-Bihar Vas Baranya

2012. július 31-én a Dél-Dunántúlon 505 működő kereskedelmi egység – ezen belül 151 szálloda, 169 panzió, 102 üdülőház, 45 közösségi szálláshely és 38 kemping – várta az idelátogatókat, közel 53 600 szállásférőhelyet kínálva. Az előző évhez képest 18 egységgel kevesebb szálláshely működött, ezzel szemben a kapacitás mintegy ezer férőhellyel gyarapodott. (Országosan mind a kínálat, mind a kiadható férőhelyek száma csökkent.) A szálláshelyek közül a legnagyobb visszaesést a panziók könyvelhették el, 2012-ben 23-mal kevesebb üzemelt, mint egy évvel korábban, míg a bővülő férőhelykínálat elsődlegesen annak köszönhető, hogy jelentősen megnőtt a közösségi szálláshelyek befogadóképessége, 2012-ben – részint kollégium felújításokat követően – mintegy 2400-zal több állt rendelkezésre. A szállásférőhelyek egyre növekvő hányadát – a Dél-Dunántúlon 35, országosan 41%-át – a szállodák biztosították. Számuk Baranyában hárommal nőtt, Somogyban kettővel csökkent, Tolnában nem változott. A hotelek befogadóképessége a három megyében összesen 900 férőhellyel bővült. A régió megyéi közül Baranyában valamennyi szállástípusnál nőtt a férőhelyek száma, közülük a közösségi szállásférőhelyeké több mint kétszeresére. Somogyban – ahol a térség férőhelyeinek kétharmada található – a kiadható férőhelyek száma egyedül a szállodákban emelkedett, míg Tolna megyében, amely Nógrád mellett a legkevesebb férőhellyel rendelkezik, nem történt jelentős változás. Az emelkedő vendégforgalom nem hozott változást a régió kereskedelmi szálláshelyeinek kihasználtsági-mutatóiban, mindössze az országos átlagtól való elmaradásuk gyarapodott. A szobák átlagosan 29, a férőhelyek 20%-os kihasználtsággal működtek. Az egyes szállástípusok közül egyedül a szállodák mutatói javultak, a szobák kihasználtsága 32-ről 34%-ra, a férőhelyeké 24,5-ről 26%-ra emelkedett, ami továbbra is 14, illetve 10 százalékponttal alacsonyabb a hét régió átlagánál. Az év során Dél-Dunántúl kereskedelmi szálláshelyein összesen 18,4 milliárd forint bruttó árbevétel keletkezett, ami folyó áron számolva 8,1%-kal haladta meg a bázisidőszakét. A megyék közül Baranyában több mint tizedével kevesebb árbevételt realizáltak, mint előző évben, a másik két megyében az átlagot meghaladó mértékű volt a növekedés. Országosan a vendégforgalom növekedését a bevételek 6,7%-os emelkedése követte, ezzel egyidejűleg a szálláshely-szolgáltatás árai 2,6%-kal drágultak. Az összbevétel közel fele továbbra is Közép-Magyarországon képződött, Dél-Dunántúlon csak kevesebb, mint 7%-a keletkezett. A régióban a bruttó bevételek több mint fele a szállásdíjakból, háromtizede a vendéglátásból, fennmaradó része az egyéb bevételekből származott. A mintegy 10,1 milliárd forint bruttó szállásdíj 11%-kal haladta meg a 2011. évit. A szállásdíjak 26%-át a külföldi vendégek egyenlítették ki, országos összevetésben ez 64%-ot tett ki. 2. tábla A kereskedelmi szálláshelyek bruttó szállásdíj-bevétele, 2012 Régió, megye

Csongrád Jász-Nagykun-Szolnok

KözépMagyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl

Győr-Moson-Sopron Fejér Szabolcs-Szatmár-Bereg

Baranya Somogy Tolna Dél-Dunántúl

Komárom-Esztergom Bács-Kiskun Békés Tolna Nógrád 0

5

10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 ezer db Szállodai férőhely

Egyéb férőhely

ÉszakMagyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Ország összesen

Szállásdíjbevétel előző millió Ft év=100% 77 264 107,8

Ebből: külföldi előző millió Ft év=100% 68 145 108,9

12 755 27 182

107,6 108,1

4 270 14 964

112,0 113,1

3 056 6 239 807 10 102

98,3 117,9 115,6 111,0

815 1 654 156 2 625

92,1 128,4 100,9 112,8

9 921

112,4

1 825

104,2

8 404 6 461

108,7 105,1

2 850 2 247

107,4 100,9

152 089

108,3

96 927

109,4

Dél-dunántúli statisztikai tükör 2013/12

Statisztikai tükör 2014/5

A Széchenyi Pihenőkártyát elfogadó egységek köre az év során folyamatosan bővült, az üdülési csekk szerepét fokozatosan felváltó fizetőeszközt 2012-ben 1,4 milliárd forint értékben használták fel a belföldi szállásdíjak kiegyenlítésére. Az év végéig még forgalomban lévő üdülési csekket további 369 millió forint értékben váltottak be. A két fizetőeszköz együttes összege megközelítette az egy évvel korábban beváltott csekkek összegét, melynek 81%-át a szállodákban költötték el. Dél-Dunántúl idegenforgalmában az egyéb szálláshelyek súlya a többi régióhoz képest jelentős, az országos kapacitás mintegy négytizede található a térségben. A 19 megye közül Somogy rendelkezik a legtöbb szállással és szállásadóval, a kapacitás egyharmada itt – ezen belül is zömében a Balaton partján – található. Az egyéb szálláshelyek iránti érdeklődés a Dél-Dunántúlon 2008 óta folyamatosan csökken. 2012-ben 218 ezer vendéget és 938 ezer vendégéjszakát regisztráltak, ami 1,1 illetve 13%-kal elmaradt egy évvel korábbitól, ezzel szemben az ország többi régiójára a forgalom élénkülése volt jellemző. A látogatók számának visszaesése elsődlegesen a baranyai vendégforgalom hanyatlásával magyarázható, miután a megyét 16%-kal kevesebben keresték fel, és a szállásfoglalások száma közel a felére esett vissza. A külföldiek még ennél is nagyobb mértékben maradtak távol. Somogy megyében ugyanakkor éppen a határon túlról érkezőknek köszönhetően nőtt a vendégforgalom, míg Tolnában a régió átlagához hasonlóan alakult. Dél-Dunántúlon a kevesebb vendég miatt tovább csökkent a vendéglátók száma, 2012-ben közel 300-zal kevesebben, 15 600-an foglalkoztak szállásadással. 2012-ben a turisták átlagosan rövidebb ideig időztek az egyéb szálláshelyeken, mint egy évvel korábban. Az egyes régiók közül továbbra is a DélDunántúlon töltötték el a legtöbb időt, az átlagos tartózkodási idő 4,9 éjszakáról 4,3-re csökkent.

Vállalkozások, külföldi tőke

A gazdasági élet legfontosabb szereplői a vállalkozások, amelyekből 2012. év végén 147 107-et tartottak nyilván a régióban, az egy évvel korábbihoz hasonlóan az országos állomány 8,8%-át. Számuk az év során – csakúgy, mint országosan – csekély, egy százalék alatti mértékben emelkedett. A vállalkozásoknak csaknem minden régióban és megyében a kisebbik hányadát teszik ki a társas formákban bejegyzettek (szemben az önálló formákkal), kivételként a főváros és ezzel összefüggésben KözépMagyarország említhető, ahol túlsúlyban vannak, de Pest megyében is közelíti arányuk a vállalkozásszám felét. A Dél-Dunántúl összes vállalkozásán belül 2012. év végén közel 26% volt a társas formában bejegyzettek részesedése, lényegesen alacsonyabb az országosnál (36%), de ez utóbbit a közép-magyarországi régió magas, 58%-os arányszáma erősen befolyásolta. A többi régióban mintegy 20% (Észak-Alföld) és 33% (KözépDunántúl) közötti hányadot, a 19 megye átlagában pedig 28%-ot tett ki a társas formában megalakult vállalkozások aránya. E szervezeti körön belül a korlátolt felelősségű társasági forma (kft.) a legnépszerűbb, az általában legnagyobb tőkeerejű részvénytársaságok (rt.-k) azonban viszonylag csekély számban működnek. A társas formában országosan nyilvántartott vállalkozások 6,3%-ának találhattuk a székhelyét a régióban (kisebb hányadnak, mint az összes vállalkozás esetében jellemző), a főbb formák közül a korlátolt felelősségű társaságok 6,0%-át, a betéti társaságok 6,8%-át, a részvénytársaságok 5,2%-át regisztrálták a térségben. Az önálló vállalkozóknak viszont az átlagosnál nagyobb hányada, valamivel több, mint egytizede rendelkezett székhellyel a régióban. Az önállók körében lényegesen alacsonyabb a főváros és Pest megye vonzó hatása, a társas vállalkozások 55%-os arányával szemben az önálló vállalkozóknak mindössze 22%-át vették nyilvántartásba közép-magyarországi székhellyel. A Dél-Dunántúlon 2012 végén nyilvántartott vállalkozások 39%-a baranyai, 38%-a somogyi, 23%-a tolnai székhelyű volt. Viszonylag nagy különbség mutatkozott a társas vállalkozások és az önálló vállalkozók területi eloszlásában. Míg az előbbiek csaknem felét Baranyában, háromtizedüket Somogyban és egyötödüket Tolnában jegyezték be, addig az utóbbiak 36–40–24%-ban kötődtek e három megyéhez (az előbbi sorrendben).

3. tábla A regisztrált vállalkozások száma területi egységek és főbb gazdálkodási formák szerint, 2012. december 31. Területi egység

Társas vállalkozás

kft.

Ezen belül rt. aránya, %

bt.

Önálló vállalkozó

Összesen

KözépMagyarország 332 561 KözépDunántúl 48 414

68,3

1,2

28,1

236 930

569 491

67,8

0,7

28,3

98 454

146 868

NyugatDunántúl

42 333

67,1

0,7

28,6

114 114

156 447

Baranya megye

18 410

64,6

0,7

31,8

38 995

57 405

Somogy megye 11 454 Tolna megye 7 987 Dél-Dunántúl 37 851 ÉszakMagyarország 39 195 Észak-Alföld 50 257 Dél-Alföld 49 802 600 759 Összesena)

66,1 62,4 64,6

0,9 0,9 0,8

28,2 32,6 30,9

43 920 26 341 109 256

55 374 34 328 147 107

65,4 66,8 66,6 67,4

0,7 0,7 0,8 1,0

30,5 105 641 144 836 29,2 207 425 257 682 29,4 189 851 239 653 28,7 1 065 643 1 666 402

66,4

0,7

30,0

Ezen belül: hazai megyékben

357 559

918 551 1 276 110

a) A külföldön működőkkel együtt.

A Dél-Dunántúl ezer lakosára 2012 végén 159 vállalkozás jutott, amely alacsonyabb volt az országos (168), de valamelyest magasabb a főváros nélkül számított országos átlagnál (156). Ezen belül a fajlagosan 41 társas vállalkozás mind az országos, mind a vidéki átlag (61, illetve 44) alatt maradt, de ezzel is a gazdaságilag fejlettebb régiók után következett.­ (A társas vállalkozások sűrűsége az országos átlagot csak a fővárosban és Pest megyében múlta felül.) A társas vállalkozások sűrűsége a régión belül Baranyában volt a legmagasabb, ezer lakosonként 49 ilyen vállalkozás volt bejegyezve, amit az e kör számára nagy vonzóerőt jelentő fővároson és a vonzáskörzeteként működő Pest megyén kívül csupán KomáromEsztergom megye mutatószáma múlt felül. Önálló vállalkozóból 118 jutott a régió ezer lakosára, ez magasabb az országos (108) és a vidéki (112) átlagnál egyaránt. Az e körben folytatott tevékenységek gyakran kötődnek a mezőgazdasághoz, illetve néhány szolgáltató tevékenységhez (ingatlanbérbeadás, ügynöki tevékenység, kereskedelem, stb.), így az ilyen típusú vállalkozók az erős agrárgazdasággal rendelkező alföldi régiókban és a Balaton-parti megyékben fordulnak elő a legsűrűbben. Dél-Dunántúlon belül az önálló vállalkozói aktivitás Somogy megyében a legélénkebb, ami a turizmussal összefüggő szolgáltatásokat és az őstermelői tevékenységet viszonylag jelentős számban végzőknek egyaránt köszönhető. A Dél-Dunántúlon nyilvántartásban szereplő vállalkozások közepesnek minősülő sűrűsége ellenére gazdaságának teljesítőképessége több területen gyenge, amiben a szűkös befektethető tőkének és a versenyképes gazdasági szerkezet hiányának egyaránt szerepe lehet. A gazdaság dinamizálásában az ország több térségében jelentős szerepet vállalt a külföldi működő tőke, amelyből azonban a régióba szám szerint is viszonylag kevés jutott, a tőkeerőt illetően pedig különösen háttérbe szorult. A DélDunántúlon 2011 végén 1191 külföldi érdekeltségű vállalkozás volt bejegyezve, az országban nyilvántartott 29 879 hasonló vállalkozás 4%-a. Az ilyen típusú szervezeteknek különösen jelentős köre, 2011-ben 62%-a koncentrálódott a fővárosban, s a Pest megyei vonzáskörzettel együtt a közép-magyarországi régió aránya összességében megközelítette a 72%-ot. A befektetett külföldi tőkeösszegen belül ugyan valamelyest kisebb, de még így is igen jelentős a központi régió részesedése (mintegy hattized). A Dél-Dunántúlon székhellyel rendelkező vállalkozásokhoz tartozó külföldi tőke összege 261 milliárd forintot tett ki, amely ugyan lényege-

9

10

Statisztikai tükör 2014/5

Dél-dunántúli statisztikai tükör 2013/12

sen magasabb az egy esztendővel korábbinál, a Magyarországon jelen lévő külföldi befektetéseknek azonban így is mindössze másfél százalékát jelentette. Ugyan e vállalkozások fajlagos sűrűsége alapján – bár a központi régió kiugróan magas mutatóértéke miatt az országos átlagtól jelentősen elmaradva – a középmezőnybe tartozott a régió, az ide települt cégek között azonban sok az alacsony befektetéssel működő, szerény teljesítményt nyújtó, és meglehetősen kevés az igazán tőkeerős. Az itt bejegyzett vállalkozásokban megjelenő külföldi befektetések összege egy érintett vállalkozásra vetítve 36%-át, a térség egy lakosára vetítve pedig mindössze 15%-át jelentette az országos átlagnak, és mindkét mutatószám messze a legalacsonyabb volt régiós összevetésben. A vállalkozások átlagos tőkeereje a régiók közül Nyugat-Dunántúlon volt a legmagasabb, ahol számos multinacionális vállalkozás folytat tőkeigényes tevékenységet, ott az egy vállalkozásra jutó átlagos tőkeösszeg hatszorosa volt a dél-dunántúlinak. Az egy lakosra vetített külföldi tőkenagyság alapján ugyancsak az előbbi és a közép-magyarországi régió állt az élen, a népességarányos működő tőke összege minkét térségben mintegy 13-szorosát jelentette a dél-dunántúli fajlagos befektetéseknek. 4. tábla A külföldi érdekeltségű vállalkozások néhány jellemzője területi egységek szerint, 2011. december 31.

ami az országos átlag négyszeresét, a Somogy megyei 25-szörösét, a Baranya megyei 19-szeresét jelentette, a megyesor végén álló Tolna mutatóértékét pedig 62-szeresen múlta felül.

Beruházás5

A beruházási teljesítmények 2012-ben országosan is mérséklődtek az egy évvel korábbihoz viszonyítva, a Dél-Dunántúlon azonban nagyon jelentősen visszaestek. Az év során megvalósult beruházások teljesítményértéke a régióban – előzetes adatok alapján – 244,6 milliárd forintot tett ki, a hasonló gazdálkodói kör országos beruházásértékének a 6,4%-át. Összehasonlító áron számítva ez 28%-kal kevesebb volt az egy évvel korábbinál, ami a legszámottevőbb az országosan csökkenést regisztráló négy régióé közül. A fejlesztések főbb csoportjainál az épületek és egyéb építmények 7,5%-a, a gépek, berendezések 5,4%-a, az egyéb beruházások 13%-a valósult meg a Dél-Dunántúlon. A régión belül mindhárom megyében nagyon erőteljesen megcsappantak a fejlesztések az egy évvel korábbihoz viszonyítva, a 27–30% közé eső volumencsökkenés a legnagyobb mértékű volt az előző évinél kevesebb beruházási forrással gazdálkodó 12 megye és a főváros között. 5. tábla A beruházások teljesítményértékének néhány mutatószáma területi egységek szerint, 2012+

A külfölditőke-befektetés Területi egység

KözépMagyarország Közép-Dunántúl

Vállalkozások száma

összege, területi milliárd megoszforint lása, %

21 365 10 579,0 1 623 1 257,5 2 699 551 410 230 1 191

egy vállalkozásra

egy lakosra

jutó összege, ezer forint

58,8 7,0

495 154 774 828

3 597,3 1 164,8

Nyugat-Dunántúl Baranya megye Somogy megye Tolna megye Dél-Dunántúl ÉszakMagyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Összesena)

3 698,1 142,7 91,4 27,0 261,2

20,6 0,8 0,5 0,2 1,5

1 370 178 259 001 222 987 117 469 219 271

3 756,7 374,7 286,8 116,7 280,4

744 502,8 894 705,7 1 363 548,5 29 879 17 988,5

2,8 3,9 3,0 100,0

675 818 789 360 402 443 602 045

418,7 470,8 423,2 1 811,2

Ezen belül: a megyékben

11 313

49,8

792 403

1 092,6

8 964,5

a) A külföldi befektetések területre fel nem osztható összegével együtt számítva.

A Dél-Dunántúl megyéi közül 2011 végén a külföldi tőke közreműködésével létrejött vállalkozások száma és az azokban megjelent külföldi tőke nagysága is Baranyában volt a legmagasabb, a vállalkozás-szám némi mérséklődése mellett a külföldi működő tőke összege jelentősen növekedett az egy évvel korábbihoz képest. A fajlagos mutatók azonban ennek ellenére is a külföldi tőke csekély jelenlétére utalnak. A legkevésbé Tolna gazdaságában volt jelen a külföldi tőke, a megye mind vállalkozás-, mind pedig népességarányos mutatószáma alapján a sor végére szorult nem csak a régión belül, de az országos megyesorban is. Az egy vállalkozásra jutó külföldi tőkeösszeg alapján Baranya és Somogy megye is az utolsó öt megye között szerepelt, ami jelzi a megtelepült vállalkozások alacsony tőkeellátottságát. A lakosságarányos mutatóérték alapján Baranya a 12. volt a főváros és a megyék rangsorában. A külföldi tőkeösszeg egy lakosra jutó értéke országosan Győr-Moson-Sopron megyében volt kiugróan a legmagasabb, több mint 7,2 millió forint (felülmúlva a fővárosi értéket is),

Területi egység

Beruházás- Ebből: gép, Területi érték, berendemegoszlás, zés, jármű milliárd % aránya, % forint

Volumenindex, előző év=100,0

KözépMagyarország

1 267,7

56,2

33,2

92,0

Közép-Dunántúl

400,6

56,6

10,5

100,6

Nyugat-Dunántúl

670,4

59,7

17,6

119,5

Baranya megye

101,3

41,7

2,7

70,5

Somogy megye

67,2

39,9

1,8

73,0

Tolna megye

76,0

54,5

2,0

72,4

Dél-Dunántúl

244,6

45,2

6,4

71,8

ÉszakMagyarország

287,1

53,5

7,5

85,9

Észak-Alföld

480,5

38,5

12,6

110,1

Dél-Alföld

403,0

48,9

10,6

87,6

Összesena)

3 817,6

53,7

100,0

96,1

Ezen belül: hazai megyékben

2 831,9

50,3

74,2

..

a) Külföldi telephelyen megvalósult beruházási teljesítménnyel együtt.

A régióban megvalósult beruházások anyagi-műszaki összetételében 2012-ben az országosnál kisebb arányt fordítottak gépek, berendezések, járművek beszerzésére, és nagyobb hányadot képviselt az épületek és egyéb építmények építése. Az ide tartozó három megye közül csak Tolna megyében került túlsúlyba a gép-, berendezés- és járműállomány cseréje, korszerűsítése. A Dél-Dunántúl egy lakosára 2012-ben 263,6 ezer forint beruházásérték jutott, amely nem érte el az országos átlag héttizedét. Az összes fejlesztés népességarányos összege ennél alacsonyabb a régiók közül csupán ÉszakMagyarországon volt, miközben a megelőző évben a középső helyen állt a régiók rangsorában. A régió megyéi közül a legmagasabb Tolna megye fajlagos beruházásértéke volt, az országos átlag 86%-ával, míg a legszerényebb invesztíciót végrehajtó Somogy megye az 55%-os aránnyal az országos megyerangsorban is csupán Nógrádot előzte meg. Mindhárom megye több hellyel hátrébb sorolódott az egy évvel korábbihoz képest a megyék országos rangsorában.

5 Az adatok a gazdasági szervezetek beruházásait tartalmazzák, a legalább egy főt foglalkoztató vállalkozások valamint a költségvetési szervek teljes körére, továbbá a megfigyelt nonprofit szervezetekre vonatkoznak, a beruházás helye szerinti területi összesítésben. A beruházások 2012. évi adatai ezen elemzés készítésének időszakában még előzetesek.

Dél-dunántúli statisztikai tükör 2013/12

Statisztikai tükör 2014/5

17. ábra A beruházási teljesítmény egy lakosra jutó értéke területi egységek szerint, 2012+ Budapest Győr-Moson-Sopron Vas Komárom-Esztergom Jász-Nagykun-Szolnok Fejér Csongrád Tolna Bács-Kiskun Veszprém Hajdú-Bihar Heves Pest Szabolcs-Szatmár-Bereg Békés Zala Baranya Borsod-Abaúj-Zemplén Somogy Nógrád

532,4 920,7 716,4 492,4 429,5 345,7 335,5 329,6 321,4 299,2 292,3 289,2 284,5 274,9 270,8 268,8 267,2 251,3 211,5 127,8

Közép-Magyarország Nyugat-Dunántúl Közép-Dunántúl Észak-Alföld Dél-Alföld Dél-Dunántúl Észak-Magyarország

430,1 680,7 371,7 321,4 311,8 263,6 240,2 0

200

400

600

800

1000

ezer forint

Egy főre jutó beruházás Országos átag (384,8) Megyék átlaga (345,8)

Foglalkoztatottság, keresetek, munkanélküliség

A munkaképes korú népesség körében végzett, lakossági megkérdezésen alapuló munkaerő-felmérés adatai alapján 2012-ben hazánk hét régiójából négyben enyhén nőtt, a Dél-Dunántúlon és további két térségben gyakorlatilag nem változott a gazdaságilag aktív népesség száma. Országosan az álláskeresők és a foglalkoztatottak számának együttes növekedése mellett 1,2%-kal erősödött a munkaerő-piaci jelenlét. 18. ábra Munkanélküliségi ráta, 2012 % 18

16,6

16

14,7

14 12 10

9,2

13,9 12,0

9,8

10,3

10,5

9,6

7,4

8 6 4

Munkanélküliségi ráta

Dél-Alföld

Észak-Alföld

Észak-Magyarország

Dél-Dunántúl

Tolna megye

Somogy megye

Baranya megye

Nyugat-Dunántúl

Közép-Dunántúl

0

Közép-Magyarország

2

A Dél-Dunántúlon 382 ezer fő dolgozott vagy keresett munkát, számuk – a foglalkoztatottság csekély mértékű emelkedéséből és a munkanélküliség számottevőbb csökkenéséből eredően – az egy évvel korábbi szinten stagnált. A 15–74 évesek 53%-a tartozott a gazdaságilag aktív népesség körébe, míg országosan az aktivitási arány 57%-ot tett ki. A régióban foglalkoztatottak száma a korábbi évek csökkenését követően stabilizálódni látszott, Baranyában és Tolnában gyakorlatilag nem változott, Somogyban 3,3%-kal nőtt a létszám. A foglalkoztatási ráta 2012-ben ugyan mindhárom megyében javult, de a területi különbségek érdemben nem változtak az előző évhez képest. A legmarkánsabb változás a munkanélküliek számában következett be, ahol a három legfejlettebb régióban növekedés, a kedvezőtlenebb gazdasági helyzetűekben stagnálás vagy visszaesés történt. A dél-dunántúli 5,5%-os csökkenés elsődleges oka, hogy Somogy megyéből az egy évvel korábbinál ötödével kevesebb, a másik két megyéből (2–6%-kal) több munkanélkülit jelentettek. Csökkent a KSH által számított munkanélküliségi ráta a Dél-Dunántúlon, a gazdaságilag aktívak 12,0%-a jelezte, hogy keres, de nem talál munkát. A régiók közül az Észak-Alföldön szintén mérséklődött a munkanélküliek aránya, míg az ország középső részein emelkedett, a többiben nem változott. Az országos ráta az egy évvel korábbihoz hasonlóan 10,9% volt. A megyénkénti rangsorban Tolna az ötödikről a hetedik helyre csúszott vissza, őt követi hét pozíciót előre lépve Somogy, míg Baranya változatlanul a tizenhetedik. Az éves munkaügyi statisztikai adatgyűjtés6 alapján a gazdasági szervezetek dél-dunántúli telephelyein 2012-ben átlagosan 243 ezren álltak alkalmazásban, az előző évinél alig kevesebben. A térség megyéi közül Baranyában 1,1, Somogyban 0,7%-kal csökkent az alkalmazotti létszám, egyedül Tolnában volt tapasztalható kismértékű, egy százalékhoz közeli növekedés. A munkaerőpiaci-kereslet enyhe növekedését jelzi, hogy az országban alkalmazásban állók közel 3 millió 202 ezer fős száma összességében 1,1%-kal haladta meg a bázis időszakét, és a Dél-Dunántúl kivételével a többi régióban is hasonló mértékű növekedés volt tapasztalható. A térség alkalmazotti állományának 16%-a dolgozott részmunkaidőben, ami a három érintett megye közül Baranyában és Tolnában ennél kissé (0,9 és 0,3 százalékponttal) magasabb, Somogyban 1,5 százalékponttal alacsonyabb értéket mutatott. A teljes munkaidőben alkalmazott létszám 53,4%-át a férfiak, 46,6%-át a nők tették ki, így a munkaadóknál 14 ezerrel több férfi dolgozott. A versenyszektorban az előző évinél 2%-kal kevesebben, a munkavállalóknak 67%-a dolgozott, míg a költségvetés területén – elsősorban a közfoglalkoztatotti létszám felduzzasztásának köszönhetően – a korábbinál 2,6%-kal többen, az összes alkalmazott 30%-a állt munkában. A foglalkoztatásban a legkisebb súlyú nonprofit szektorban 4%-kal bővült a létszám, amely így meghaladta a 7 ezer főt. Országosan a vállalkozásoknál 2,4%-os, a költségvetési szerveknél egy százalék alatti létszámnövekedés volt tapasztalható. A nemzetgazdaság egyes területeit továbbra is ellentétes irányú folyamatok jellemezték. Dél-Dunántúlon a 19 nemzetgazdasági ág többségében csökkent, mindössze négy esetében emelkedett az alkalmazottak száma. A közel 45 ezer alkalmazottal a legnagyobb foglalkoztatónak számító feldolgozóipar létszáma 3,1%-kal, a 33 ezer fős kereskedelem, gépjárműjavításé 1,3%-kal maradt el az előző évitől. A három nagy költségvetési terület közül a humán-egészségügyi, szociális ellátásban dolgozók létszáma 12%-kal nőtt, és a közfoglalkoztatottakkal együtt megközelítette a 32 ezer főt. Az oktatásban 2,4%-kal kevesebben, alig 27 ezren dolgoztak, míg a közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás nemzetgazdasági ág változatlanul 18 ezer embernek adott munkát.

Országos átlag (10,9)

6 Az 1 és annál több főt foglalkoztató vállalkozások, a költségvetési és a költségvetési rend szerint gazdálkodó szervek, valamint a kijelölt nonprofit szervezetek adatait tartalmazza telephely szerint.

11

12

Statisztikai tükör 2014/5

Dél-dunántúli statisztikai tükör 2013/12

19. ábra A Dél-Dunántúlon alkalmazásban állók számának változása, 2012 (előző év=100%) Mezőgazdaság 92,7

Feldolgozóipar

96,9

Villamosenergia-, gáz-, gőzellátás

97,2

Víz- és hulladékgazdálkodás

98,5

Építőipar

90,3

Kereskedelem, gépjárműjavítás

98,7

Szállítás, raktározás

96,0

Szálláshelyszolgáltatás, vendéglátás

95,8

Információ, kommunikáció

97,5

Pénzügyi, biztosítási tevékenység Ingatlanügyletek

95,8 81,1

108,2

Szakmai, tudományos és műszaki tev. Adminisztratív szolgáltatás

107,2

Közigazgatás, védelem

99,5

Oktatás

97,6

Humán-egészségügyi, szociális ellátás

112,4

Művészet, szórakozás, szabadidő

92,3

Egyéb szolgáltatás

97,5 75

85

95

105

Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl

Bruttó kereset előző év = Ft 100% 270 249 103,8 208 767 105,9 204 126 106,9

Nettó kereset előző év = Ft 100% 177 219 104,9 136 892 104,7 133 827 105,1

Baranya megye Somogy megye Tolna megye Dél-Dunántúl

187 680 171 091 199 866 185 079

103,2 104,1 105,8 104,2

123 086 112 195 130 995 121 356

101,0 99,7 103,2 101,2

Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld

186 801 175 490 179 962

103,2 103,1 104,8

122 463 115 173 117 964

100,5 99,7 101,4

Országos átlag

221 015

104,1

144 940

103,3

Megnevezés

104,5

Bányászat

6. tábla Az alkalmazásban állók havi átlagkeresetének alakulása, 2012

115

%

A régión belül az egyes nemzetgazdasági ágak súlya eltérően alakult. Baranyában az átlagnál erőteljesebben volt jelen az oktatás, Somogyban a humán-egészségügyi, szociális ellátás és a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás. Tolnában a villamosenergia-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás ágazat képviselt nagyobb súlyt, ennek következtében az alkalmazottak 27%-át – a másik két megyénél jóval nagyobb hányadát – foglalkoztatta az ipar. A bruttó átlagkeresetek alakulását 2012-ben több tényező is jelentősen befolyásolta. A minimálbér 78-ról 93 ezer forintra, szakképzettek esetében 94-ről 108 ezerre történő emelése valamennyi nemzetgazdasági ágat érintette, és főként a fizikai foglalkozásúak körében eredményezett jövedelemnövekedést. A költségvetési intézményekben dolgozók kereseti lehetőségeit egyrészt az alacsony jövedelmű közfoglalkoztatottak számának egyharmados növekedése, másrészt az egészségügyi dolgozók egy meghatározott körének az év közepén életbe lépő, visszamenőleges hatályú bérkorrekciója befolyásolta. Dél-Dunántúlon a teljes munkaidőben foglalkoztatottak havi átlagos bruttó keresete7 – 185 ezer Ft –, 4,2%-kal volt magasabb mint az előző évben. A bruttó kereseti index az ország régióiban 103,1 és 106,9% között szóródott. A vizsgált régió megyéi közül továbbra is a Tolnában dolgozók keresték a legtöbbet, átlagosan 200 ezer forintot, ami 88 ezerrel elmaradt a fővárosban havonta kifizetett, az országban legmagasabb bruttó jövedelemtől. Baranyában az alkalmazásban állók átlagkeresete – 188 ezer forint – mindössze 3 ezer forinttal haladta meg a régiós átlagot. 2012-ben is a Somogyban élők keresték a legkevesebbet, a bruttó 171 ezer forint 7,6%-kal alacsonyabb a régió átlagánál. Ennél szerényebb átlagkeresettel csak a Szabolcs-Szatmár-Bereg (162 ezer forint) és a Békés megyében (168 ezer forint) élők rendelkeztek.

Dél-Dunántúlon a legjobban fizető nemzetgazdasági ág továbbra is a villamosenergia-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás volt, ahol havonta átlagosan 501 ezer forintot kerestek. (Ebben az ágazatban itt mérték a megyék közül a legmagasabb összeget: Tolnában a bruttó kereset, köszönhetően a Paksi Atomerőmű húzóerejének, 590 ezer forintot tett ki.) Ezt követte a pénzügyi, biztosítási tevékenységet folytató, majd az információ, kommunikáció területén dolgozó alkalmazottak bére (323, illetve 259 ezer forint). A legalacsonyabb kereseteket a szálláshely-szolgáltatás (125 ezer forint), a humán-egészségügyi, szociális ellátás (129 ezer forint), valamint az építőipar és az egyéb szolgáltatások (147, illetve 149 ezer forint) területén találjuk. Összehasonlítva a dél-dunántúli és az országos jövedelmeket, jelentősek a különbségek: például a szálláshely szolgáltatás, vendéglátásban és a közigazgatásban tizedével; a feldolgozóiparban és a kereskedelemben negyedével; a szakmai, tudományos, műszaki tevékenységet végzők és az információ, kommunikáció ágazatban dolgozók körében harmadával maradtak el a bérek a megfelelő országos ágazati átlagtól. Meghaladni azt mindössze az adminisztratív és szolgáltatást támogató tevékenység (10%-kal) és a villamosenergia-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás területén (24%-kal) sikerült. A három megye havi bruttó átlagkereseteinek összehasonlítása azt mutatja, hogy Tolnában a már említett energetikai ágazat mellett az információ, kommunikáció területén, Baranyában az oktatásban és a feldolgozóiparban dolgozók részesültek a másik két megyeinél magasabb anyagi elismerésben, míg a legkisebb területi eltérés a kereskedelemben és az építőiparban mutatkozott. A bruttó keresetből a személyi jövedelemadó és a járulékok levonásával számított havi nettó átlagkereset a Dél-Dunántúlon 121 ezer forintot tett ki, ez alig volt magasabb az előző évinél. A humán-egészségügyi, szociális ellátás ágba soroltak hazavitt jövedelme nem érte el a 85 ezer forintot, az energetikai területen dolgozóké ennek közel négyszerese, 328 ezer forint volt. A régióban mért nettó jövedelem 16%-kal maradt el az országostól. A három megye fizetési rangsorában Tolna állt az élen, Somogy az utolsó helyen. Dél-Dunántúlon 2012-ben a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat regiszterében nyilvántartott álláskeresők8 átlagos zárónapi száma 67,3 ezer főt tett ki, ami a bázisidőszakhoz viszonyítva 1800 fővel volt kevesebb. A csökkenés az országos 4,1%-os átlagnál kisebb mértékű, mindössze 2,6%-os volt. A vizsgált időszakban a nyilvántartásba vettek száma az ország valamennyi régiójában és megyéjében csökkent, ugyanakkor az éves változás üteme az ország különböző térségeiben eltérően alakult.

7 A legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozások, valamennyi költségvetési és költségvetési rend szerint gazdálkodó szerv, valamint a kijelölt nonprofit szervezetek adatait tartalmazza, telephely szerint. 8 Nyilvántartott (regisztrált) álláskereső: az a személy, aki munkaviszonyban nem áll és az egyszerűsített foglalkoztatásnak minősülő munkaviszony kivételével egyéb keresőtevékenységet sem folytat, oktatási intézmény nappali tagozatán nem folytat tanulmányokat, öregségi nyugdíjra nem jogosult, valamint rehabilitációs járadékban, rehabilitációs ellátásban nem részesül, munkát akar és tud vállalni, a mielőbbi elhelyezkedés érdekében a munkaügyi kirendeltségen nyilvántartásba veteti magát és a kirendeltséggel együttműködik.

Dél-dunántúli statisztikai tükör 2013/12

Statisztikai tükör 2014/5

A Dél-Dunántúl három megyéje közül Baranyában 2,4, Somogyban 3,0, míg Tolnában 2,2%-kal kevesebben kerestek munkát. A régió álláskeresőinek mintegy négytizede Baranyában, több mint egyharmada Somogyban és egyötöde Tolnában került be a nyilvántartásba, mely arányok az utóbbi 10 év során alig változtak. Az álláskeresők számának éven belüli ingadozása – amely Somogy megyében jelentkezett a legerőteljesebben – a szokásos szezonális hatások mellett szoros összefüggést mutat az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökkel támogatottak, ezen belül is elsősorban a közfoglalkoztatottak létszámának havi alakulásával, mivel ők a program idejére kikerülnek a nyilvántartásból. 20. ábra A nyilvántartott álláskeresők számának alakulása a DélDunántúlon, 2003–2012 Ezer fő 36 34 32 30 28 26 24 22 20 18 16 14 12 10 8

lyen támogatásra nem volt jogosult. Az álláskeresési járadékot január 1-jétől 270 helyett már csak 90 napra lehetett igénybe venni, a munkaviszonytól függően, összege átlagosan havi 62 160 forintot tett ki. A jogosultak száma az előző évhez képest négytizedével esett vissza. A támogatottak nyolctizede részesült valamilyen szociális ellátásban, foglalkoztatást helyettesítő támogatásban vagy rendszeres szociális segélyben, ami közel 5%-os növekedést jelentett 2011-hez képest. 7. tábla Aktív foglalkoztatáspolitikai programban érintettek létszáma, 2012

Terület

Baranya Somogy Tolna Dél-Dunántúl Ország

Összesen, fő

közfoglalkoztatás támogatása

12 859 8 737 4 726 26 322 206 283

8 731 5 639 2 556 16 926 140 504

Ebből bér- és járulék jellegű támogatás 2 218 1 562 983 4 763 33 526

munkaviszonyban nem állók képzése 1 722 1 429 1 022 4 173 29 451

173,4 146,5 112,0 147,8 106,9

244,6 228,3 256,8 241,5 196,0

2011=100,0

2003. január július 2004. január július 2005. január július 2006. január július 2007. január július 2008. január július 2009. január július 2010. január július 2011. január július 2012. január július

Baranya Somogy Tolna Dél-Dunántúl Ország

Baranya

Somogy

Tolna

A régiókban élők munkaerő-piaci helyzetét jobban szemlélteti az álláskeresők munkavállalási korú népességen belüli aránya. A 15–74 éveseknek 16%-át tartották nyilván a Dél-Dunántúli munkaközvetítő irodákban, ennél magasabb arányt csak Észak-Magyarországon és az ÉszakAlföldön számítottak. A megyék rangsorában Tolna a 10., Baranya – a megyei átlaggal megegyező értékkel – a 14., végül Somogy a 16. helyen állt. A régióban tovább javultak a férfiak munkaerő-piaci pozíciói, miután számuk közel 5%-kal csökkent, míg a nőké nem változott. Ennek következtében az álláskeresők között fele-fele arányban voltak jelen a két nem képviselői. Annak ellenére, hogy összességében csökkent a regisztrált munkanélküliek létszáma, a 25 év alatti fiataloké nem változott, míg a legjobb munkavállalási korú 25–54 éveseké tovább apadt, ugyanakkor az 55 év felettieké az emelkedő nyugdíjkorhatár következtében folyamatosan bővült. Minden negyedik állástalan tartósan, azaz megszakítás nélkül, több mint egy éve volt munkanélküli. Az aktív foglalkoztatási programok elsősorban őket célozták meg, ennek köszönhetően éves átlagos létszámuk az összes regisztrált munkanélküli létszámánál közel háromszor nagyobb arányban (7,3%-kal) csökkent. Az év folyamán közel 51 ezer, többségében támogatott, új álláshelyet jelentettek be az illetékes munkaügyi kirendeltségeken, ami elmaradt az előző évi kínálattól. Somogyban és Tolnában 10%-ot meghaladó mértékben esett vissza, Baranyában változatlan maradt az újonnan felkínált álláshelyek száma. Az ellátó rendszer átalakítása következtében közel tizedével csökkent a pénzbeli ellátásra jogosultak köre. 2012 decemberében a regisztráltak 48%-a kapott különböző összegű munkanélküli ellátást, 52%-uk semmi-

175,3 115,9 110,4 137,4 134,3

169,7 111,8 104,8 134,0 146,9

A pénzbeli juttatások mellett aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök segítségével a régióban további 26 ezer – az egy évvel korábbinál harmadával több – személy támogatására volt lehetőség. Az érintetteknek 64%-a közfoglalkoztatottként dolgozott, bér- és járulék jellegű támogatást 18%-uk kapott, és 16%-uk (az előző évinél kétszer nagyobb arányban) vehetett részt a munkaügyi központok által támogatott képzésekben. Baranyában az aktívan támogatottak 68, Somogyban 65, Tolnában 54%-a közmunkásként dolgozott. A közmunkások 12%-át a Dél-Dunántúlon foglalkoztatták: Baranyában az előző évinél nagyobb hányaduk, 6,2%, vett részt a programokban, míg az országon belüli arányuk Somogyban 4,0, Tolnában 1,8%-ra esett vissza.

Felsőoktatás

A Dél-Dunántúlon működő felsőoktatási intézményekben a 2012/2013. tanévben 26 379 diák tanult, tizedével kevesebb, mint egy évvel korábban. A hallgatói létszám ennél nagyobb mértékben csupán a közép-dunántúli régióban esett vissza (12%-kal), országos átlagban 6%-os csökkenés történt. A Dél-Dunántúl intézményeiben tanulók döntő hányada (84%-a) Baranya megyében koncentrálódott, Somogy megyében 12, Tolnában 4%-uk folytatta tanulmányait. A Dél-Dunántúlon tanulók 84%-a felsőfokú alap- vagy mesterképzésben, egyetemi, főiskolai valamint osztatlan képzésben vett részt, ezen belül 75%-uk nappali tagozatra járt. Utóbbiak ezer lakosra jutó száma a régióban 18 főt tett ki, amely kevesebb, mint a fővárost is magába foglaló országos átlag (21,6 ezrelék), de jelentősen magasabb, mint a megyék főváros nélkül számított átlaga (13,3 ezrelék). A régión belül Baranyában 38 nappali tagozatos hallgató jutott ezer lakosra, amely a Csongrád és Hajdú-Bihar megye után a harmadik legmagasabb érték. A Dél-Dunántúlon nappali képzésben részt vevők mintegy 69%-a részesült államilag finanszírozott oktatásban, ez az arány nagyjából megfelelt az országos átlagnak (70%). A régión belül Somogy megyében volt a legmagasabb (75%), Tolnában pedig a legalacsonyabb (64%) az állam által támogatottak hányada.

9 Az érintett létszám azokat jelenti, akik az év során részt vettek – akár egy napig is – valamilyen aktív foglalkoztatáspolitikai támogatásban.

13

Statisztikai tükör 2014/5

Dél-dunántúli statisztikai tükör 2013/12

21. ábra Ezer lakosra jutó hallgató a nappali képzésben, 2012 Közép-Magyarország

38,5 7,0 14,8

Baranya megye

38,3 5,5 2,1 18,0

10,3 18,2 17,2 21,6

Fő

13,3 0,0

Egészségügyi ellátás

10,0

20,0

30,0

40,0

50,0

A lakosság egészségügyi alapellátását biztosító háziorvosi és házi gyermekorvosi hálózat Dél-Dunántúlon a településeknek továbbra is viszonylag szűk körére terjedt ki. Az előbbi ellátás 2012-ben a régió több mint 650 települése közül 237-ben, az utóbbi 51-ben állt helyben a lakosság rendelkezésére. A háziorvossal rendelkező települések száma 2011 óta 5-tel csökkent, a gyermekorvossal rendelkezőké nem változott. Az orvosok elérése 2012-ben lényegében ugyanolyan nehézséget jelentett a rászorulóknak, mint egy évvel korábban. A településeknek ugyanis csupán 36,1 (2011-ben 36,9) százalékából nem kellett máshová utazniuk a betegeknek ahhoz, hogy a háziorvosi ellátást igénybe vehessék, közel kétharmadában viszont erre kényszerültek. A gyermekorvosok felkeresése ennél is jóval problematikusabb volt, hiszen arra mindkét vizsgált évben a településeknek csak 7,8%-ában volt a lakóhelyen lehetőség. A régión belül e téren jelentős differenciák tapasztalhatók, amelyek elsősorban a településhálózati adottságokkal, Dél-Dunántúl két megyéjének (Baranyának és Somogynak) aprófalvas szerkezetével függenek össze. A legmostohább körülmények ebből adódóan a térségen belül ez utóbbi két megyét jellemezték. Háziorvos Baranyában a helységeknek mindössze 28, Somogyban pedig alig 40%-ában dolgozott, miközben Tolnában közel felében megtalálható volt. A gyermekorvosi ellátásban hasonlóképpen fellelhetők ezek a különbségek, a két aprófalvas megye fiatal betegei a települések 6,0–6,5, Tolnában ugyanakkor 15,6%-ában vehették igénybe a lakóhelyükön a kezeléseket. Érdekességként említhető, hogy még a városokban sincs mindenütt házi gyermekorvos, Baranyában Villányból, Somogyban Igalból, Kadarkútról és Zamárdiból, Tolnában pedig Bátaszékről és Gyönkről hiányoznak az ilyen szakemberek. A lakosság ellátásáról 2012-ben a régióban összesen 501 háziorvos és 140 házi gyermekorvos gondoskodott, ami azt jelenti, hogy az országban dolgozó orvosoknak – az egy évvel korábbihoz hasonlóan – nagyjából egytizede e térségben folytatta tevékenységét. 2011-hez képest előbbiek száma 13 fővel (2,5%-kal) csökkent, utóbbiaké változatlan maradt. Országosan ugyanezen időszak alatt a háziorvosok 23, a gyermekorvosok pedig 4 fővel lettek kevesebben, azaz a visszaesés esetükben 0,5–0,3% körüli volt. A vizsgált időszak tehát a felnőtteket ellátó orvosokat tekintve a Dél-Dunántúlon, a gyermekeket gyógyítók esetében viszont országosan hozott kedvezőtlenebb változásokat. A háziorvosok számában a régió 3 megyéje közül Tolnában mutatkozott a legjelentősebb (5,8%-os) visszaesés, Baranyában

1 650

1 606 1 592

1 600 1 550

1 575 1 606

1 545

1 554

1 518

1 507

1 481

1 500

1 441

1 450 1 400

1 352

1 350 1 300 1 250 1 200

Magyarország

Megyék átlaga

Dél-Alföld

Magyarország

Észak-Alföld

Dél-Alföld

Észak-Magyarország

Észak-Alföld

Dél-Dunántúl

Észak-Magyarország

Tolna megye

Dél-Dunántúl

Somogy megye

Tolna megye

Baranya megye

Somogy megye

Nyugat-Dunántúl

Nyugat-Dunántúl

Közép-Dunántúl

Közép-Dunántúl

valamivel kisebb mértékű fogyás (2,8%-os) következett be,­ Somogyban pedig nem történt változás. A gyermekorvosok köre – mint a fentiekben szó volt róla – a régió egészében szintén nem változott, ami mögött azonban területileg ellentétes előjelű folyamatok húzódtak meg. Baranyában egy fővel gyarapodott, Tolnában ugyanennyivel csökkent az állomány, miközben Somogyban – a 2011. évihez hasonlóan – ezúttal is 38 fő tevékenykedett. Szám szerint a legtöbb orvos és gyermekorvos (2012-ben 212, illetve 67 fő) Baranyában dolgozott, ami egyrészt a térség népességszámával, másrészt a megyeszékhelyen folyó orvosképzéssel függ össze. Az orvosokra háruló tehertételt legszemléletesebben az ellátandó népesség nagysága tükrözi. Dél-Dunántúlon egy háziorvosra, illetve házi gyermekorvosra 2012-ben 1441 potenciális beteg jutott, 104-gyel kevesebb, mint országosan. Bár az egy évvel korábbihoz viszonyítva lényegesen nagy változás nem történt, valamelyest azonban mégiscsak romlott a helyzet, 2011-ben ugyanis még „csak” 1428 főről kellett az orvosoknak gondoskodniuk. A régión belül e tekintetben is Baranya kedvező helyzete emelhető ki, itt egy-egy szakember átlagosan 1352 fő egészségi problémáival foglalkozott, ami 89-cel kevesebb volt a régió átlagánál. 22. ábra Az egy háziorvosra, illetve házi gyermekorvosra jutó lakosok száma, 2012

Közép-Magyarország

14

Az egészségügyi szolgálat egy magasabb szintjét jelenti a járóbetegszakellátás, amelynek keretében a szakorvosi rendelőintézetekben, a fekvőbeteg-ellátó intézet ambulanciáján, illetve a magánrendelőkben jelentkezett betegek vizsgálatát, kezelését végzik. Dél-Dunántúl települései közül 2012-ben 86 volt székhelye ezen ellátási formának. Szám szerint a legtöbb székhelytelepülés (32) Somogyban található, a legkevesebb (26) pedig Baranyában. Az összes településen belüli arányukat illetően egyik oldalról megint csak Baranya emelhető ki, tekintve, hogy itt mindössze 8,6%-ot ért el a székhelytelepülések hányada, másik oldalról viszont Tolna emelkedett ki, ahol ezzel szemben ugyanez a részarány 25,7%-os volt. A járóbeteg-szakellátást 2012-ben a Dél-Dunántúlon mintegy 6,6 millió alkalommal keresték fel a rászorulók, 1,2 (országosan 0,4) százalékkal ritkábban, mint egy évvel korábban. A legtöbb megjelenés (a dél-dunántúlinak mintegy a fele) – Pécs egészségügyi centrum szerepével összefüggésben – Baranyához kötődött, az esetek mintegy felében az itteni intézményeket látogatták a gyógyulni vágyók. A betegforgalom a régió egészéhez hasonlóan itt is megfogyatkozott, ám a térség átlagánál valamivel mérsékeltebben (0,7%-kal). A másik két megyét is csökkenés jellemezte, ami Somogyban volt a visszafogottabb (1,6%-os), Tolnában pedig a három megye közül a legerőteljesebb (2,0%-os).

Dél-dunántúli statisztikai tükör 2013/12

Statisztikai tükör 2014/5

Egy lakos 2012-ben a Dél-Dunántúlon – akárcsak az ország egészében – átlagosan 7 alkalommal kereste fel a járóbeteg-szakrendelést, ugyanan�nyiszor, mint 2011-ben. Számottevő területi differenciák e tekintetben nem mutatkoztak, Baranyában nyolcszor, Somogyban és Tolnában egyaránt hatszor fordult meg 2012-ben egy-egy lakos az említett rendelőintézetekben, ami mindhárom esetben megegyezett az egy évvel korábbival. A régióban 2012 év végén 6837 ágy fogadta a betegeket. A kórházi ágyak népességre vetített állománya alapján Dél-Dunántúl helyzete az országosnál valamivel kedvezőbb volt. 2012-ben tízezer lakosra a régióban 74 ágy jutott, ami 4-gyel meghaladta az országos átlagot. A térség ezzel – KözépMagyarországgal egyetemben – az ország legjobban ellátott területének számít. A népességre vetített mutató (83) Baranyában volt a régión belül a legmagasabb, ezzel szemben Tolnában az elmúlt év végén tízezer lakosra – a térségen belül a legkevesebb – mindössze 66 kórházi ágy jutott. 23. ábra A tízezer lakosra jutó működő kórházi ágyak száma, 2012 Darab 90 80 70

83 73

66

72

68

74 66

71 63

60

64

69

50 40 30 20

Lakás

Magyarország

Dél-Alföld

Észak-Alföld

Észak-Magyarország

Dél-Dunántúl

Tolna megye

Somogy megye

Baranya megye

Nyugat-Dunántúl

Közép-Dunántúl

0

Közép-Magyarország

10

Dél-Dunántúl mintegy 925 ezer fős népességének 2012 év végén 406 246 lakás nyújtott otthont, azaz az ország lakásállományának 9,2%-a itt található. A lakások száma 2011 év végéhez képest lényegében alig változott, mindössze 605-tel (0,1%-kal) emelkedett. A régiók mindegyikében hasonló helyzet mutatkozott, a hét térség közül egyetlen egy sem akadt, ahol a növekedés meghaladta volna a fél százalékot. Dél-Dunántúl három megyéje sem volt kivétel ez alól, Baranyában és Somogyban 0,2–0,2, Tolnában 0,1%-os emelkedést regisztráltak. Ez sorrendben 251, 291, illetve 63 darabos állomány-növekedésnek felelt meg. Az, hogy a lakott lakások száma csak ilyen kismértékben bővült, több tényezőre vezethető vissza. Domináns szerepet játszik benne az elmúlt esztendőben tapasztalt rendkívül visszafogott lakásépítési hajlandóság, amelynek okai közül egyértelműen a gazdasági válság hatása emelhető ki. (A lakásállomány szerény mértékű emelkedésében a lanyha lakásépítkezések mellett az időközben megszűnt, lebontásra került lakások relatíve jelentős száma is szerepet játszott.) 2012-ben a régióban összesen 743 lakás épült, 7,2%-kal (országosan közel 17%-kal) kevesebb, mint az előző esztendőben. Az építési kedv a térségen belül Baranyában jelentősen, 23%-kal hanyatlott, Tolnában alig (0,8%-kal) mérséklődött, míg Somogyban – főként a Balaton-parti ingatlan-beruházásoknak köszönhetően – egytizedével fokozódott. Tízezer lakosra a Dél-Dunántúlon 2012-ben 8 épített lakás jutott, ami nem csak az országos átlagtól maradt el (hárommal), hanem az előző évitől is (eggyel). A csökkenés ezúttal is Baranyában volt a legjelentősebb, a 2011. évi 10-zel szemben 2012-ben már csak 8 épített lakás jutott tízezer főre. A mutató Tolnában változatlan maradt, értéke mindkét jelzett esztendőben 5 volt, Somogyban ezzel szemben ugyanezen időszak alatt 10-ről 11-re emelkedett.

Kommunális ellátás

A kommunális ellátásban a vizsgált időszak általában kedvezőtlen változásokat hozott. Az ország egészében mérsékeltebben, ezen belül a Dél-Dunántúlon erőteljesebb mértékben szűkült a főbb szolgáltatások igénybevétele, abban az esetben pedig, ha bővülésre került sor, úgy annak mértéke csekély volt. Vezetékes ivóvízzel 2012-ben Dél-Dunántúlon közel 389 ezer lakás rendelkezett, ami 0,3%-kal kevesebb az egy évvel korábbinál. A 7 tervezési statisztikai régió közül – ezen kívül – további háromban ugyancsak csökkenés mutatkozott, aminek mértéke a dél-dunántúlihoz hasonló volt, 0,1–0,3% között szóródott. Ugyanakkor a fennmaradó három régióban (Közép- és Nyugat-Dunántúlon, valamint Dél-Alföldön) – rendkívül csekély (0,2–0,9% közti) nagyságrendben ugyan, de – növekedett az ellátott otthonok száma. A bekapcsolt lakások aránya 2011 és 2012 között – annak következtében, hogy (mint a korábbiakból kitűnt) a teljes állomány valamennyi régióban jószerivel változatlan maradt, ugyanakkor a vízhálózattal ellátottaké többségükben csökkent – általában romlott. A 7 régió közül ötben, köztük a Dél-Dunántúlon is visszaesés mutatkozott. Ez utóbbi térségben a 2011. évi 96,4%-kal szemben 2012-ben 95,7%-ot tett ki a közműves ivóvízzel rendelkező lakások hányada. A régió helyzete az országos átlaghoz (94,2%) képest még így is kedvezőbbnek bizonyult, s a fogyás mértéke is kisebb volt annál. Megjegyzendő, hogy Dél-Dunántúl a közel 96%-os mutatójával Nyugat-Dunántúl után, Közép-Magyarországgal együtt a második legjobban ellátott térségnek számított 2012-ben. A sereghajtók közé (90% körüli aránnyal) az aprófalvas Észak-Magyarország, és a tanyavilággal rendelkező Dél-Alföld tartozott. Dél-Dunántúl egészén belül Somogyban csökkent leginkább (1,5%-kal) a vízzel ellátott otthonok száma, Baranyában átlag körüli (0,5%-os) volt a mérséklődés, Tolnában viszont (0,4%-os) növekedés mutatkozott. A területi differenciák nem csak a vizsgált időszakban lezajlott változásokat illetően figyelhetők meg, hanem a tényleges felszereltséget tekintve is. 2012-ben – csakúgy, mint egy évvel korábban – Baranya ellátottsága volt a legkedvezőbb, itt a lakások 97,2%-a csatlakozott a vízhálózatba, Tolnában ez 96,8, Somogyban pedig 93,2%-ukról volt elmondható. Bár a másik alapközmű, a csatornázottság általában kedvezőbben változott, mint a vízellátottság, látványos fejlődésről e téren ezzel együtt sem beszélhetünk. Különösen Dél-Dunántúlon nem, ahol a bekapcsolt lakások száma – a régiók közül a legkisebb mértékben – mindössze 1,1%-kal (268 ezerről 271 ezerre) emelkedett. A növekedés valamivel meghaladta a lakásállomány szerény bővülését. Ez arra utal, hogy az új otthonok csatornázottan létesültek, a megszűnők viszont nélkülözték azt. A tervezési statisztikai térségek közti különbség ez esetben számottevőbb volt, mint az ivóvízzel való ellátottság esetében, a növekedés az 1,1%-os dél-dunántúli és az 5,3%-os észak-magyarországi érték között szóródott. Valamelyest emelkedett a csatornahálózatba bekapcsolt lakások aránya is, amely gyarapodás régióktól függően 0,5–4,0 százalékpontot ért el. Előbbi – az amúgy a harmadik legrosszabb helyzetben levő – DélDunántúlon, utóbbi Észak-Magyarországon következett be. Dél-Dunántúlon 0,5 százalékpontos bővülésre került sor, ez az országos átlagtól 0,7 százalékponttal maradt el. A növekedés azt jelentette, hogy a 2011. évi 66,3% helyett 2012-ben a régió lakásainak 66,8%-a csatlakozott a hálózathoz. A három megye közül 2012-ben Baranyában némiképp romlott a helyzet, itt 0,4%-kal kevesebb csatornázott lakás volt, mint 2011-ben. Az ellátottság viszont ennek ellenére ezen a területen tekinthető a relatíve legteljesebb körűnek, az itteni lakások 71,3%-ából hálózaton keresztül vezették el a keletkezett szennyvizet. Somogyban erre a háztartásoknak csak 63,7, Tolnában pedig 63,4%-ában nyílott lehetőség. Megjegyzendő, hogy ez utóbbi megyében – országosan is viszonylag „számottevőnek” tekinthető – 2,8%-os emelkedésre került sor 2011-hez képest. Annak következtében, hogy a csatornázottság mindenütt valamelyest javult, (bár a vízellátottság a régiók több mint felében romlott), némileg kedvezőbbé vált az ún. közműolló. Dél-Dunántúlon a 2012. esztendőben a vízhálózatba bekapcsolt lakásoknak 69,8%-a volt egyúttal csatornázott is, 2011-ben ez az arány 68,8%-ot tett ki. A javulás ellenére a kiépítettség még mindig aránytalanabb maradt, mint a régiók többségében. A legki-

15

Statisztikai tükör 2014/5

Dél-dunántúli statisztikai tükör 2013/12

Magyarország

Dél-Alföld

Észak-Alföld

Észak-Magyarország

Dél-Dunántúl

Tolna megye

Somogy megye

Baranya megye

Nyugat-Dunántúl

Közép-Dunántúl

Magyarország

Dél-Alföld

Észak-Magyarország

Dél-Dunántúl

Tolna megye

Somogy megye

Baranya megye

Nyugat-Dunántúl

Bűnözés Közép-Magyarország

% 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0

% 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0

Közép-Dunántúl

24. ábra A közüzemi vízhálózatba és szennyvízcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakások aránya 2012. év végén (%)

25. ábra A háztartási vezetékes gázfogyasztók száma a lakásállomány %-ában, 2012. év végén

Közép-Magyarország

egyenlítettebb állapot Közép-Magyarországon mutatkozott, ahol 2012-ben a közműves ivóvízzel rendelkező otthonoknak közel 90%-a csatlakozott a szennyvízhálózathoz. Dél-Dunántúl – említett mutatójával – e téren csupán az ötödik helyen állt. A térségen belül az olló Tolnában tekinthető a legnyitottabbnak, itt 66%-os, Somogyban ennél kicsit zártabb, 68% körüli, Baranyában pedig a legkedvezőbb, 73%-os volt.

Észak-Alföld

16

Közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakás Szennyvízgyűjtő-hálózatba bekapcsolt lakás

A vizsgált időszakban – az ivóvízhez hasonlóan – a vezetékes gáz igénybevétele is némileg korlátozódott. A fogyasztók számában – KözépMagyarország és Észak-Alföld kivételével – valamennyi régióban csökkenés mutatkozott. Az említett két térségben is csupán mérsékelt változás következett be, 2012-ben mindössze 0,1–1,0%-kal több fogyasztót tartottak nyilván, mint egy évvel korábban. A fennmaradó öt régióban a felhasználók száma 0,7–2,4%-kal esett vissza, amely visszaesés feltehetően a magas gázárakkal, ebből adódóan a gáznak más energiaforrásokkal való fokozott kiváltásával függött össze. A legszámottevőbb (2,4%-os) csökkenésre a Dél-Dunántúlon került sor. Itt 2012-ben közel 237 ezer fogyasztót tartottak nyilván, azaz a lakásoknak 58,5%-a rendelkezett vezetékes gázzal. Ez a 7 térség közül – csakúgy, mint egy évvel korábban – változatlanul a legalacsonyabb mutató volt. Összehasonlításképpen megemlíthető, hogy az élen álló KözépMagyarországon a háztartások 83,1%-ában volt gáz, vagyis Dél-Dunántúlhoz képest az ellátottság ott közel 25 százalékponttal kedvezőbb volt. A hálózat a régión belül Somogy megyében tekinthető a legjobban kiépítettnek, az itteni lakásoknak 71,5%-a csatlakozott hozzá. A másik két megye ettől számottevően elmaradt, Baranyában a háztartások 53,3, Tolnában 48,6%-ában nyílott lehetőség vezetékes gáz használatára.

További információk, adatok (linkek): A Dél-dunántúli statisztikai tükör eddig megjelent számainak tartalomjegyzéke

A Dél-Dunántúlon 2012-ben 40 915 bűncselekményt regisztráltak, 6%-kal kevesebbet, mint egy évvel korábban. Országosan eközben 4,6%-kal növekedett a számuk. A régió megyéi közül Somogyban kismértékű, 0,2%-os emelkedés, míg a másik két megyében – Baranyában 11, Tolnában 10%-os – csökkenés történt. Magyarországon 2012-ben százezer lakosra számítva átlagosan 4742 bűncselekmény jutott. A megyék főváros nélkül számított átlaga 4316-ot tett ki, a bűnesetek Dél-Dunántúlon mért gyakorisága e két érték között helyezkedett el (4411). A régió megyéi közül 2012-ben is Somogy kriminalitási arányszáma volt a legmagasabb (6043), ennél magasabb arány csupán a fővárosban valamint Fejér megyében fordult elő. Baranya a 19 megye bűncselekményi fertőzöttségi rangsorában a 14., Tolna pedig a 18. helyet foglalta el. 26. ábra A regisztrált bűncselekmények százezer lakosra jutó száma, 2012 Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl

5 665 5 322

3 426

Baranya megye Somogy megye Tolna megye Dél-Dunántúl

3 755 3 154

Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Magyarország Megyék átlaga

6 043

4 411 4 206 4 327 4 494 4 742 4 316

0

2 000

4 000

6 000

8 000

Elérhetõségek: [email protected] Információszolgálat Telefon: (+36-1)-345-6789 www.ksh.hu

© KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL, 2014 A kiadvány kialakítása egyedi, annak tördelési, grafikai, elrendezési és megjelenési megoldásai a KSH tulajdonát képezik. Ezek átvétele, alkalmazása esetén a KSH engedélyét kell kérni. Másodlagos publikálás csak a forrás megjelölésével történhet!