12 oldal
VII. évfolyam, 18. szám
2008. április 4.
A TURUL-SAS LOVAGREND FÜGGETLEN KÖZLÖNYE Jusson eszébe... Halotti tort ül Pezsgőt bontva Kettős keresztre Hármas halomra Kéket pirosat sárgát ken De előre inni azt hiszem Bőrömre Nem fog sokáig Körmét növesztve A tűzzel játszik Tegyen és vegyen De jusson eszébe Jusson eszébe csak álom Hogy nem dől le soha A farkasok szobra Hogy síromat magamnak ásom
Március 15.
Ünnep után... A legnagyobb nemzeti ünnepünknek, Március 15.-nek - mint minden esztendőben -, idén is össze kellet volna kovácsolnia a nagyvilágban szétszóródva élő magyar véreinket, vallástól, világnézettől és politikai hovatartozástól függetlenül. Igen, így kellett volna lennie! De – sajnos - nem mindenütt lehetett így ünnepelni... A csonka-magyarországi magyarság például nem ünnepel(hetet)t felszabadultan, a hatalom ugyanis ismét kordont vont a budapesti központi ünnepség helyszíne,
Olvad a viasz elfogy a láng is Égbekiáltó bűnjelet Párizs Hiába leplez fény derül Minden bűnre nem menekül Sorsa elől semerre senki Lesz olyan idő hogy más fog nevetni Tegyen és vegyen de jusson eszébe Jusson eszébe csak álom Hogy nem dől le soha A farkasok szobra Hogy síromat magamnak ásom Angyali csillag fénye ragyog Földi halandó lába Nem taposhat égi jelet Véremtől részegen sárba Pusztai Zoltán
A II. zászlós felvonulás
a Kossuth Lajos-tér köré, s minden résztvevőt megmotoztak ( ! ) a rend „éber” őrei, a sajátos „magyar demokrácia” nevében... És – akárcsak 2007. október 23.-a óta már sokszor - , most is kormányellenes tüntetésekbe és zavargásokba torkol-
lott az ünneplés, sérültekkel és előállítottakkal... Ennek a zűrzavarnak a körvonalazódása következtében, egyesek már jóelőre eldöntötték, részt sem vesznek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 160. évfordulója tiszteletére rendezett megemlékező ünnepségeken, mely nap ugyanakkor a szabad magyar sajtó napja is! E helyett sokan elutaztak a fővárosból „vidékre”, esetleg végképp távolmaradtak az ünnepléstől..., vagy valamelyik elszakított magyar országrész lakosságával együtt ünnepeltek! Mert – mondják - a trianoni határokon túl még ünnep az ünnep, s mi, határon túliak, még tudunk felszabadultan, együtt ünnepelni... Nos, valóban lehet ebben valami igazság, hiszen a gúnyhatáron túli területeken, egykét helyszín kivételével mindenütt békésen zajlottak az ünnepi rendezvények. Máramaros magyarok-lakta vidékein is – Nagybányától Domokosig – mindenütt megemlékeztek nemzeti történelmünk e jelentős eseményéről, mely megemlékezések - főleg a megyeszékhelyen - a helyi média intenzív érdeklődése mellett zajlottak. (folyt. a 7. oldalon)
lv. Szika Levente Zoltán
V I I .
é v f o l y a m ,
1 8.
s z á m
2 .
JEGYZET
o l d a l
I m p r e s s z u m RENDHAGYÓ TRIANONI MEMENTÓ
A Kárpátia zenekart sokan ismerik és kedvelik, Magyarország trianoni határain innen és túl. A nemzeti rockzenét játszó zenekar (Petrás János - ének, basszus, Csiszér Levente – szólógitár, Biró Tamás- ritmusgitár, Bankó Attila – dobok, ifj. Galántai Gábor – szintetizátor) neve a Magyar Szent Korona országait jelképezi, és 2003-as bemutatkozása óta jelentős számú rajongótáborra tett szert. Míg egyesek kedvelik, mások utálják őket. Íme, egy példa: Zádori Zsolt Történet, áthangszerelve című cikkében a következőket írja róluk: „[...] A magyar könnyűzenében járatlan [...] olvasóknak a bandáról csak annyit, hogy egyre több tizenéves rajong szirupos, műmájer és gyatra muzsikájukért, koncertjeiken a két világháború közötti kurzusnótafeldolgozásaik alatt fennen lobognak az árpádsávos zászlók [...] (BESZÉLŐ – politikai és kulturális folyóirat, 2007. október) Nos, a cikk szerzője valószínűleg a hazafias zeneszövegek, de főleg a sokat ócsárolt Árpád-sávos zászlók miatt bántódott meg ennyire, jelezve ezáltal, hogy ezek a dolgok számára igen keveset, netán semmit sem jelentenek. Ő bizonyára másként éli meg magyarságát... Vagy talán nem is magyar...(?) Igaz, kár foglalkozni egy olyan emberrel, aki – miközben egy magát kulturálisként meghatározó lap munkatársa – képtelen különbséget tenni a könnyű és a rockzene között. Márpedig, a Kárpátia zenéje ez utóbbi kategóriába sorolható... De álljon itt egy hivatalos cáfolat is az imént idézett, lejárató célzatú cikkrészlet Kárpátia-rajongókra vonatkozó megállapítására. Az együttes alapító frontembere, Petrás János, egy interjú során – arra a kérdésre, hogy kik járnak a koncertjeikre – a következőképpen válaszolt: „ Nincs jellemző korosztály, fiatalok, idősek nemre és korra való tekintet nélkül látogatják koncertjeinket, nagy örömünkre.”Az énekes kitért arra is, hogy a Kárpátiának már finn és ír rajongója is van. Tehát nemzetközi hírű zenekarról van szó, mely nemzetköziségnek viszont – mint mondotta – van egy sajnálatos trianoni vetülete: jelenleg – sajnos – az erdélyi, felvidéki, délvidéki és kárpátaljai rajongótábor tagjai is külföldi állampolgároknak számítanak. A zenekar a 2006-os esztendőben két olyan tervet is megvalósított, melyre – minden bizonnyal – már sokan vártak. Az első egy erdélyi koncertturné, a második, merészebb terv egy megemlékezés a trianoni diktátum évfordulóján, amelynek csúcspontja egy koncert a gyalázatos ország- és nemzetcsonkítás egykori helyszínén, a versailles-i Kis - Trianon kastélyban. Az ötlet már röviddel a zenekar megalakulását
Felelős kiadó: v. Nagy Zoltán
követően megfogant, mégpedig Petrás agyában... Ezt pedig tett követte: beindult a szervezőakció, melybe a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) képviselőit is bevonták. Számos utánajárást és kilincselést követően, végre megvalósult a terv: A Kárpát - medence magyarságának képviseletében, két autóbusznyi résztvevő indult el Párizsba, Csonka-Magyarországról és az elcsatolt területekről, hogy emlékezzen e nemzeti tragédiánkra. A francia fővárosba érve, a résztvevők gyalog vonultak a KisTrianon kastély felé, miközben nemzeti, Árpád-sávos lobogókat, valamint egy hatalmas, TRIANON – 1920. június 4. feliratú zászlót lobogtatva, a következő jelszavakat skandálták, az arra járó helyiek és külföldi turisták előtt: „VESSZEN TRIANON!”, „JUSTICE FOR HUNGARY!” (IGAZSÁGOT MAGYARORSZÁGNAK!) Előkerült egy tarnszparens is, amelyen – a történelmi Magyarország határain belül – a trianoni határ volt látható, jól szemléltetve a területi különbséget. Franciaország és Anglia térképén pedig bejelölték, mennyi maradt volna ezen államok területéből, ha a trianoni döntést rájuk (is) alkalmazták volna. A transzparens szövege – angolul és franciául – a következő volt: „YOU WOULD NOT AGREE EITHER!!!”, „VOUS NESERIEZ PAS CONTENT NON PLUS!!!” Azaz: „TI SEM NYUGODNÁTOK BELE!” Az incidensek nélkül lezajlott tüntetés után következett a nemzeti hangulatú Kárpátia-produkció, melyet minden jelenlévő különleges eseményként élt meg, s melynek során, a Kis-Trianon kastély termének falait egy megcsonkított ország és nemzet hatalmas életereje remegtette meg! A koncertet követően, Toroczkai László, a HVIM elnöke – többek között – a következőket mondta: ”Köszönöm azt, hogy megmutathattuk versailles-nak – 86 esztendő után – [...], hogy létezünk, és nem adjuk fel soha!” (Az eseményről szóló rövid videófelvétel, akárcsak a nagysikerű erdélyi koncertkörútról készült videó, letölthető az együttes hivatalos honlapjáról – www. karpatiazenekar. hu.) A tiltakozó megmozdulásról és a versailles-i kastélyban lezajlott koncertről készült videót nézve, jó érzés volt látnom, hogy olyan magyar rockzenekar is van, melynek tagjai bocskai-viseletben lépnek közönzégük elé. És ezt a zenekart feltétlen megbecsülés kell, hogy övezze e rendhagyó mementó ötletéért, és annak megvalósításáért! (nemzethy)
Munkatársak: lv. Szika Levente Zoltán, v. Varga Zsolt, Jenei Erika Imola Kiadja a T.S.L. Kancellária, megjelenik alkalmanként. Készült a Genius Nyomdában, a Frauenbach Kft. támogatásával. Elérhetőségeink: Tel.: 0362-408030, E-mail:
[email protected], Honlap: nagybanya.ro/turulsas
imaóra a fernezelyi Szent Erzsébet plébánia imatermében, lovagi túrák hagyományőrző eszközök használatának elsajátítása végett,
Whadfeoldhy páholymester
lovagi játékok, apródok nevelése, március 15.-i zászlós felvonulás megszervezése, március 15.-i lovagvacsora, reneszánsz táncoktatás
V I I .
é v f o l y a m ,
1 8.
s z á m
Szempont 2008. február 17. jelentős nap volt a koszovóban élő albánok számára: hoszszas és véres küzdelem után, Koszovó lakossága úgy döntött: elég volt a szerbek basáskodó elnyomásából, a Szerbiához való tartozásból, és – hathatós amerikai segédlettel – kikiáltotta a Koszovói Köztársaságot, nemzeti, és egyszersmind világtörténelmet is írva ezzel! S mégis milyen jogon tették ezt? – kérdez(het)ik egyesek. Kizárólag azért, mert - a koszovói szerbséggel ellentétben - többséget képeznek Koszovó területén? Nos, ennek okán is jogosultak az önálló államiságra. De nem csak ezért... Íme, egy kis visszatekintés a múltba! A mai Koszovó területén hajdan illír és trák törzsek telepedtek le, majd a terület a Római Birodalomhoz került, ennek felbomlása után pedig a továbbra is létező Kelet-római Birodalom fennhatósága alá tartozott. Közben többször is „tulajdonost váltott”, mígnem, a XII. században a szerbek rá nem tették a kezüket a területre, mely a Nemanja – dinasztia uralma alatt a szerb birodalom fontos központjává, ahogy a szerbek mondják, a szerb történelem és kultúra „bölcsőjévé” vált. Az 1399-es első rigómezei csata kapcsán (mely Lázár szerb fejedelem és I. Murád török szultán hadai között zajlott, és a szerbek megsemmisítő vereségével ért véget), a szerbek körében egy legenda kering, mely szerint, a fejedelmet a csata előtti estén egy angyal látogatta meg, válaszút elé állítva őt. Lázár két dolog közül választhatott: az angyal a földi királyságot, és a mennyeit ajánlotta fel neki, mondván, hogy előbbi választása esetén győzelmet arathat a török szultán serege felett, életre szóló hatalomra és erős birodalomra téve szert; utóbbi lehetőség választása esetén, az angyal vereséget, a szerb hadak teljes megsemmisülését, a vezér mártíromságát és birodalmának teljes széthullását jósolta, cserébe viszont felkínálta neki az örök mennyei királyságot, ahol a fejedelem különleges helyet foglal majd el... Mivel Lázár az utóbbi lehetőséget választotta, elesett a csatában, hadai és országa pedig az enyészeté lett! A szerbek tehát úgy érvelnek, hogy Lázár fejedelmük választása értelmében „örök jogot” nyertek a koszovói terület feletti uralomra. Tehát Koszovó „az idők végezetéig” Szerbia része kell, hogy maradjon, mert területe – a véráldozat által – megszenteltetett!
3 .
o l d a l
A KOSZOVÓI PÉLDA A második Rigómezei csata (1448. október 17-20.) II. Murád török szultán hadai és a Hunyadi János által vezetett keresztes hadak között zajlott. Hunyadi Szkander bég, albán vezérrel szövetséget kötve vonult volna hadba a törökök ellen, seregének létszáma mindössze 25 ezer fő volt. Barankovics György, szerb despota azonban elárulta a szultánnak a magyar sereg hadi lépéseiről, táborának elhelyezkedéséről szóló fejleményket, ezért Hunyadi serege már nem egészülhetett ki az albán hadakkal. A kétnapos, döntő összecsapás során 15 ezer magyar harcos maradt a csatatéren, Hunyadi pedig visszavonult. A magyarok szövetségeseiként harcoló német és cseh lovagok egy részét a havasalföldi „jóakaróik” árulása folytán a törökök lemészárolták (olyan lovagok is voltak, akik a törökökhöz álltak át), majd „informátoraikkal” is végeztek. Közben Barankovics parancsot adott Hunyadi elfogására, ám a szultánnak – szerencsére – már nem adhatta ki a keresztes hadak vezérét. 1549-ben Szerbia török uralom alá került, elvesztve addigi hatalmát, és Koszovóval egyetemben - iszlamizálódott. 1683-99 között, az osztrák-török háború is érinti Koszovót: az osztrák hadak bevonulnak a tartomány területére, de vereséget szenvednek. A Bécset sikertelenül ostromló török csapatok kétszáz éven át Koszovóban maradtak. 1766-ban felszámolják az ipeki ( Peč ) patriarchátust, mely a szerbek együvétartozását jelképezte a török megszállás idején. A szerbek azzal vádolják a koszovói albánokat, hogy támogatták a törökök hatalomra jutását, mert – szerintük - ezzel az volt a céljuk, hogy az elmenekült szerbek földjeit és házait kisajátítsák. Ám albán részről erre az a válasz, hogy Koszovó területén ők az őslakosok, mely ténynek következtében, a török megszállás idején is albánok látták el a vezető tisztségeket Koszovóban! Aztán Szerbia gyakorlatilag megint független lett a terület, az 1878-as Berlini Egyezmény révén visszanyerte államiságát. A XIX. században létrejön a koszovói vilajet is, mely - az Oszmán Birodalom keretén belül - önálló közigazgatási egységgé tette a tartományt. 1912-ben Szerbia ismét visszakapta Ko-
szovót, amelynek korábbi elvesztését a szerbek Krisztus megfeszíttetéseként, visszafoglalását pedig nemzeti feltámadásukként élték meg. Ugyanakkor létrejött a független albán állam is... A múlt század ’20-as, ’30-as éveiben a Szerb-Horvát- Szlovén királyság részéről folyamatos kísérletek történtek arra, hogy Koszovóba szerb lakosságot telepítsenek, mely kísérletek során azonban az akkor már többségi albánok heves ellenállásába ütköztek, akiknek szabadcsapatai fegyveres harcba kezdtek. 1941. április 17.-én, a jugoszláv kapitulációt követően, Koszovó tartomány területén három állam osztozik (északi része a Német Birodalomhoz, keleti része Bulgáriához kerül, a többi része pedig Olaszország részévé válik, végül egyesül Albániával, majd – az olaszok kapitulációját követően - egy ideig a németek ellenőrzik. 1943 szeptemberében, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság területén élő albán lakosság küldöttei kihirdették Koszovó Albániával való egyesülését, majd 1945-ben a szerb partizánok visszafoglalták. Az akkor elfogadott jugoszláv szövetségi Alkotmány betűje szerint, Jugoszlávia hat tagköztársaságból, valamint Vajdaság autonóm tartományból, illetve Kosovo i Metohia autonóm körzetből állt. A titói Jugoszláviában azonban a szerbek elnyomták az albán lakosságot. Az autonóm státusz tulajdonképpen az albán lakosság státuszának elismerését, a közigazgatás decentralizációját jelentette. 1963-ban a Jugoszlávián belüli autonóm tartományok száma kettőre növekszik: a Vajdaság után Kosovo i Metohia is autonóm státuszt kap. A múlt század ’60-as éveinek közepétől a szerbek több toleranciát tanúsítottak az albánok iránt, ami az oktatási intézmények létesítésének lehetőségében, a nemzeti identitás megőrzésének relatív elégséges biztosításában nyilvánult meg (saját egyetem, majd főiskola létesítése, anyanyelvű sajtótermékek megjelentetése). Közben a tartományban folyamatosan nő az albánok lélekszáma, a szerb kisebbség pedig fokozatosan elhagyja Koszovót.. (folytatás az 5. oldalon) lovag SZIKA LEVENTE ZOLTÁN
V I I .
é v f o l y a m ,
1 8.
s z á m
4 .
o l d a l
SZKLAVOKRÁCIA Pillanatkép társadalmunk profiljáról A demokrácia fogalmából kiindulva, annak értelmét pejoratív töltettel ellátva, alakulófélben van az új társadalmi rendre érvényes, elveket és elméleteket maga mögött felsorakoztató szklavokrácia fogalma. A rabszolga latin és a hatalom görög eredetű szavak ötvözetéből alakult ki e - jelen korunk szociális kényszertényét rögzítő – modern fogalmunk, melynek tartalmi értelmezése szociológusainkra vár. Mégis eredetéről, kialakulásának körülményeiről megpróbálunk néhány szót papírra vetni a következőkben. Egy akkurátus történész most megkísérelné a fogalom megjelenésének leggyökeribb gyökerét felfedezni, és máris rátalálna egy Róma-korabeli eseményre, Spartacus rabszolgalázadására, melynek romantikus története ott él mindenkiben, amióta az eseményről, és főleg a főhősről elkészült jónéhány könyv és film egyaránt. Természetesen, ha a lázadó hősünk indokait szeretnénk megérteni, hamar belezavarodnánk a korszak kusza társadalmi viszonyaiba, melyeket csak Jupiter érthet meg teljes bölcsességgel, így maradunk hősünk hamiskásra átrajzolt képével, aki képes volt szembe szegülni a mindig zsarnoki köntöst viselő hatalommal. Az örök forgatókönyv: Dávid harca Góliáttal. Dávid azért pozitív hős, mert kicsi, nyeszlett, semmi esélye, és mégis…, Góliát azért rossz, mert nála az erő. Ez a kisember örök álma, hogy a nagyember helyére léphessen, hogy majd ő mutathassa meg a világnak… Ilyet is láttunk a történelemben: Napoleon, Hitler, Sztálin… Spartacus, a rabszolga, ugyanez a „majd én megmutatom” kategória, aki lángba borítja a fennálló rendet, hogy érvényt szerezzen lázálmainak. A spartacusok összefognak, és apró igazságaik nevében zsarátnokot dobnak a világrendre. De a római világban még nem kapnak kellő támogatást akciójuk győzelemre viteléhez. Ehhez várniuk kell közel két évezredet. Ki kellett alakuljanak az érdekek és az érdekellentétek, és a mögöttük jól meghúzódó erőviszonyok. A fénnyel szemben fel kellett nőjön az árnyék, hogy megkockáztassa a felülkerekedést. Egyik oldalt ott áll az örök és örökletes rend képviseletében a nem mindig korrupciómentes képviselet, a másik oldalon pedig felsorakoznak Káin, Brutus, Júdás, Dózsa nemzetségei, a hatalom morzsáiból ritkán vagy soha sem szemelkélő, önnön hibájukból vagy csak a sors fintora folytán lecsúszott kisemberek, akik elérkezettnek látják az időt a Nagy Cselekvésre. Világszabadság! És ezt elharsogják keletről nyugatig…Sok-sok Spartacus… és élükön Káin, Brutus, Júdás, Dózsa… és vezérük Lucifer! Gyilkosok és árulók, felforgatók…és élükön maga a Lázadás Angyala. Forradalmárok, akik a maguk hatalmába akarták hajtani a világot. Lerombolni mindent, mi volt. Új embert
faragni, homo novust, új célokat kitalálni, melyek modernek, melyek a minden gátlástól megszabadított emberiség kollektív akaratösztönzői. Új csapásokat vágni az ismeretlen jövő felé, gúnyolódva az elődök intelmein, elszánt, céltudatos egyakarattal építeni az Álomvárost, ahol mindenki egyenlő, ahol mindenki szabad, ahol minden egyforma, ahol mindent szabad…ha engedélyezi a mindenki szabadságát védelmező hatalom, amely a védelem érdekében mindent kamerákkal figyeltet. Csak éppen nem vagyunk hajlandók észrevenni, hogy homo novusaink sokkal inkább Gólemek, Frankenstein-i alkotások, torzók, akik az Álomváros (Államváros) kisajtolt agyú, lebutított rabszolgái, végrehajtó eszközei, kísérletalanyai a Megálmodók eszköztárában. Száz év alatt három homo novus-társadalom? Kétszáz éve folyamatos forradalomban edzett társadalom? Forradalom az egyház ellen, forradalom az iparban, forradalom az arisztokrácia ellen, forradalom a burzsoázia ellen, forradalom a proletariátus hatalma ellen, forradalom a forradalom ellen, mert „a forradalmat csak véráldozatok árán lehet fenntartani!” – vallotta egy vérbeli forradalmár, M. Robespierre. És hogy a forradalomra szükség van, az nem vitás. A forradalmár figyelme nem csüggedhet, mert bármikor kialudhat a forradalmi láng. És mi lesz akkor a spartacusok sorsa, a dózsáké, a brutusoké, mi lesz Lucifer sorsa? Mi lesz, ha nincs többet revolució csak evolució, ha újra feltámad a REND? Ha az embert nem faragják, hanem egyszerűen csak „létrejön, felépül”? – ahogy azt az erasmusi gondolat is sugallja nekünk. Mi lenne a világgal, ha a forradalmasított technológiák helyett újra teret engednénk a természetes természetnek? Illúzió ma már hinni a szépben, a jóban? Spartacus azt hiszi, hogy győzelemre ő vezette rabszolgahadát. Nem is sejti - mert egyéni gondolkodásra nem képezték, csak a kollektív célok, a team szlogenje által kitűzött célmotivációk sarkallják cselekvésre -, hogy az igazi vezér Lucifer, a saját érdekeit szolgáló, a befolyásolhatókat befolyásoló, a zavarosban halászó, a mindenki mást – beleértve Spartacust is – megvető Felforgató, aki a végső megsemmisülés ellen küszködik az árnyékos oldalon, rejtőzködve Isten haragja elől. Látszathatalmat biztosít a naiv rabszolgáknak, akik látszatjólétüket neki köszönik meg nap mint nap. De talán ütni fog az Ő órája is. A rabszolgahatalom nem örök, nem fenséges, és nincs benne semmi szép. Ideje elmúlik, mert az a rendetlenség rendszere. Bárcsak megélhetnénk e rendszer gyors múlását…
hétmagyary
V I I .
é v f o l y a m ,
1 8.
s z á m
A KOSZOVÓI PÉLDA Eközben a jugoszláv párt- és állami vezetők kétségbe vonták az albánok „haza iránti lojalitását”, és szoros politikai és állambiztonsági ellenőrzés alá vonták a koszovói területet. A múlt század ’60-as éveinek közepéig, a Belügyminisztériumhoz tartozó állami intézményrendszer keretében a szerbek voltak a kedvezményezettek. 1968-ban tömegdemonstrációk sora veszi kezdetét, melyek során az albánok Koszovó önálló köztársasággá való nyilvánítását, valamint az ehhez való jog megadását követelték a jugoszláv kommunista vezetéstől, arra hivatkozva, hogy a jóval kisebb lélekszámú macedónoknak is saját köztársaságuk van, Jugoszlávián belül. A szerbek azonban kezdettől fogva idegenkedtek ennek a lépésnek még a gondolatától is, minduntalan elszakadási kísérleteket, valamint az Albániához való csatlakozás veszélyét emlegetve... A megmozdulások viszont nem maradtak eredménytelenek, a kommunista hatalom jelentős engedmények megtételére kényszerült a koszovói albánok felé: Koszovó tartomány nevéből törölték a Metohia kifejezést, jogot kapott a saját zászló használatára, s az 1974. évi Alkotmányban foglaltak szerint, jogi szempontból gyakorlatilag szinte egyenlő lett a többi államalkotó tagköztársasággal, azonban továbbra is Autonóm Tartomány maradt. (Valamennyi jugoszláv tagköztársaságnak – elméletileg – joga volt leszakadni a titói Jugoszlávia kebeléről, ám ez csupán írásban rögzített jog volt, és az is maradt, a kommunista Jugoszlávia 1991-es darabokra hullásáig...) A szerb nacionalisták egyébként attól tartottak, hogy Koszovó és a Vajdaság – a többi tagköztársasággal együttműködve - Szerbia ellen léphet fel egy esetleges fegyveres konfliktus esetén, ezért tömegesen követelték Koszovó jogainak visszavonását, illetve azok megnyirbálását... 1981-ben újabb – halálos áldozatot is követelő – demonstrációra került sor, mely alkalommal a köztársasági státuszt követelő koszovói radikális csoportok az elszakadást is kilátásba helyezik. Április 2.-án Koszovóban rendkívüli állapotot vezet be a belgrádi rezsim, és sor kerül a szövetségi rendőrség bevetésére is. Slobodan Miloševič 1989-es hatalomra jutásakor Szerbia megvonja Koszovó jogait, eltörlik az autonómiát, a terület pedig szerb közigazgatás alá kerül. Ezt a lépést ismét felkelések sora követi, melyeknek megtorlása céljából, a jugoszláv néphadsereg katonái bevonulnak a tartomány területére. Bezárják az albán tagozatos iskolákat. Válaszképpen, az albán lakosság saját iskola-hálózatot alakít ki Koszovóban, ahol kettős társadalmi rendszer alakul ki. 1991. szeptemberében, a koszovói albánok képviselői – titkos szavazással – úgy határoznak, hogy a tartománynak el kell szakadnia a Szerb Köztársaságtól, s önálló államiságot kell nyernie. Ugyanazon év október 19.-én, a tartomány kikiáltotta függetlenségét, amit viszont kizárólag Albánia volt hajlandó elismerni. Ibrahim Rugova, koszovói albán politikus békés tiltakozások kezdeményezését javasolta az autonóm státusz megvonása miatt. A radikálisok viszont nem érték be ennyivel, megalakult a Koszovói Felszabadítási Hadsereg ( U. C. K.), mely támadásba lendült, szembeszállva a szerbekkel. 1998-ban ismét zavargások törtek ki, a szerbek pedig a Koszovó feletti
5 .
o l d a l
hatalom visszaszerzésével próbálkoztak. A szerb támadások az U.C.K. alakulatai ellen a rambouillet-i béketárgyalásokhoz , ezek sikertelensége nyomán pedig, 1998 márciusában a NATO harci gépeinek légicsapásaihoz vezettek. Ezt követően, a szerbek etnikai tisztogatási akciókat bonyolítottak le Koszovó egész területén, hatalmas menekülthullámot indítva útnak a környező országok felé... 1998 júniusában Szerbia elfogadta a Martti Ahtisaari, finn államfő és Viktor Csernomirgyin, orosz nagykövet békeközvetítése során szabott feltételeket. A szerb polgári lakosság kivonult a tartományból, az albán menekültek egy része pedig hazatérhetett. 1999-ben Koszovó az ENSZ igazgatása alá került, NATO-haderőt és KFOR békefenntartókat vetettek be a tartomány területén, rendfenntartás céljából. 2001 folyamán megalakulnak az ideiglenes állami intézmények, valamint a Koszovói Nemzetgyűlés, melynek százhúsz tagjából húsz a tartományban elő nemzeti kisebbségeket képviseli. A 2004-es zavargások után, 2008. februárjában - a függetlenség kikiáltásának hírére Belgrádban és Koszovóban is tiltakozó megmozdulásokra került sor, melyeknek ismét volt egy halálos áldozata, egy koszovói szerb diák személyében... Megállapítható tehát, hogy Koszovó méltán lett független. (Még akkor is, ha ezt egyes államok mint, Spanyolország, Ciprus, Oroszország, Románia és még néhány, kétes módon „beszerzett” területe(ke)t birtokló ország nem hajlandó elismerni...) S, hogy miért megérdemelt e függetlenség? Mert a koszovói albánok kitartottak céljuk és harcuk mellett, példát mutatva a világnak, önfeláldozásból és hazaszeretetből egyaránt. Hogy Amerika segítette őket? Igen, de elsőre nem ismerte el, hogy Koszovónak joga van függetlennek lennie. Megvárta, ameddig vér folyt, azután pedig „segített”... És miért? A szerbek iránti bosszúvágyból! S vajon mi lesz ezután? Továbbra is segít-e majd az óceánon túli Nagytestvér a koszovóiakon? Mert most aztán bizony jó ideig el kell majd nekik a segítség. Mindezek után pedig a vajdasági, felvidéki, délvidéki és kárpátaljai magyar testvéreink is kiérdemelnék – legalább a területi és gazdasági autonómiát! Na, és persze mi, erdélyi magyarok is megérdemelnénk a saját területi és gazdasági autonómiánkat, ha már nem mondhatjuk magunkat olyan szerencséseknek, mint a koszovói albánok... Ugyanis a Trianoni Diktátum értelmében elszakított területek és nemzetrészek sorsa bizony nagyon sok tekintetben megegyezik Koszovó és az ott élő albánok sorsával (elegendő csupán az 1989. előtti erdélyi állapotokra reflektálnunk)… Ugyanakkor érdemes elgondolkodni azon, hogy miként fogadna Románia egy olyan bejelentést, bármelyik jelenlegi nagyhatalom részéről, hogy – akár a feje tetejére is állhatna a román parlament összes honatyája – de Erdély többé sohasem lesz „ősi román föld”...! Szerbia megkapta ezt a fricskát az amerikaiaktól, Koszovót illetően, ám a „békát” azóta sem tudta lenyelni, és valószínűsíthető, hogy az „meg is akad a torkán”... (Ráadásul az USA, bár érdekből tette, amit tett, de komolyan gondolta ezt a dolgot. Tehát valóban nincs visszaút a szerbek számára! És még a pravoszláv testvér-államok segítségét sem vehetik igénybe a terület visszaszerzése érdekében. Még a nagy Oroszországét sem… Mi, magyarok pedig akár ”isteni válaszlépésnek” is tekinthetnénk a dolog ilyetén való alakulását, az elorzott Vajdaság miatt.) De belegondolni is szörnyű, mit hozna állati indulatot hozna ki egy hasonló kijelentés C. V. Tudor vagy Gheorghe Funar nagy-romániás „ügyeletes nemzetféltőkből”, akik még az erdélyi autonómia-törekvések hallatán is habzó - nyáladzó szájjal hőbörögnek. (folyt. a 7. oldalon)
V I I .
é v f o l y a m ,
1 8.
s z á m
6 .
o l d a l
Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.
Isten már elkészítette a békességet, az üdvösséget, amely a tiéd lehet. Az élet Ura életet, igazi életet szeretne adni. Most nem a rohanó, stresszes és kapkodós min(Zsoltárok könyve 37,4-5) dennapokra gondolok, amiben az embernek szusszanni sincs ideje, hanem arra az életre, amire Jézus hív. Arra az életre, ami nem e világhoz igazodik, és nem önmagamról szól. Arra az életre gondolok, ami Jézusban gyöA békesség Istene az, aki a szívekben is békét tud teremteni. Ahogy kerezik, és tőle kapja az erőt, a hitet, a reményt. a háborgó tengert lecsendesítette, úgy tudja a mi háborgó lelkünket is lecsendesíteni. Nem kell más, csak az, hogy engedjük át Jézusnak az Kötöz a világ, vagy ami benne van? Jézus szabadulást ígér. Nem fog cserbenhagyni. Engem sem hagyott cserirányítást. ben. Most menjek ki a világból? Vonuljak remetének? – Az egyik legnehezebb dolog az életben, hogy feladjuk saját akaratun- kérdezhetnénk. Szó sincs róla, hiszen Isten nem kivesz a kat. Isten elveszi az akaratomat? - kérdezhetnéd. világból, hanem megtart benne. Most, mikor annyi fajta vallás, tanítás és eszme létezik…jogosan kérdezhetjük, Nem elveszi, hanem átadhatod neki, de amit nem akarsz, azt nem fog- hogy hol az igazság? Én melyik vallást, melyik utat ja rád kényszeríteni.. Nem könnyű átadni, sőt nem is lehet. Legalábbis válasszam? egyedül nem. Hol lennék, ha Jézus nem segítene? Az én erőm kevés, de ha Ő ad erőt, és Ő a segítségem, akkor minden könnyebb és egysze- Sok út van, de Jézus azt mondja, hogy én vagyok az út. rűbb. Ahogy a Biblia írja: "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki meg- Sokféle igazság van, de Jézus azt mondja, hogy én vaerősít engem." gyok az igazság. Sokféle élet van, de Jézus azt mondja, hogy én vagyok az élet. Szokott Isten hazudni? Az ember igen, de Isten nem. Voltunk már mindannyian nehéz helyzetekben, mikor úgy éreztük, hogy már sem- Tudd meg, hogy Jézus szeret, és olyannak szeret, amimi sem lehetséges, minden összeomlik körülöttünk és mindenki el- lyen vagy. Lehetsz fekete, fehér, egészséges vagy beteg, hagy, de Isten ekkor sem hagyott cserben. "Hívj segítségül engem a nyo- fiatal vagy öreg. Ő alkotott, és tud rólad mindent. Ismer morúság idején!"- mondja az Úr. téged, és tudja azt, amit csak te tudsz. Ő előtte nem lehet titkod. Hát nem csodálatos? Én megtettem, és íme itt vagyok. Ha engem meghallgatott, téged is meg fog. Miért keressük a megoldást a mulandóban? Jézus odament azokhoz is, akiket lenéztek, akiket megvetettek. Ő nem személyválogató. Lehetsz gazdag vagy Ha eddig Isten nélkül éltél, most próbáld ki Ővele. Nem kötelező, lehet szegény, lehetsz lenézett vagy menő, tudd meg, hogy nemet is mondani. Élhetsz úgy, mint eddig. Isten nem kényszerít rád Isten előtt épp olyan elesett vagy. De van egy jó hírem. semmit, amit nem akarsz. Isten nem akarja, hogy a kétségeid és félelmeid között vergődj. Szabadítót küldött, aki hozzánk hasonlóvá, De hatalmas ígérete van azok számára, akik elfogadják az Ő kegyelemberré lett. Isten maga jött közénk Jézusban. mét. Kegyelem, mert ingyen van. El lehet utasítani, de el is lehet fogadni. A döntés a te kezedben van. Jézus azt mondta: "Aki engem lát, látja az Atyát." Bíz-
Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.
Jézus mindannyiunké….
Isten üzenni szeretne neked valamit: "Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!" Hiszek hitetlenül Istenben
Hiszek hitetlenül Istenben, Mert hinni akarok, Mert sohse volt úgy rászorulva Sem élő, sem halott. Szinte ömölnek tört szívemből A keserű igék, Melyek tavaly még holtak voltak, Cifrázott semmiség. Most minden-minden imává vált, Most minden egy husáng, Mely veri szívem, testem, lelkem S mely kegyes szomjúság. Szépség, tisztaság és igazság, Lekacagott szavak, Óh, bár haltam volna meg akkor, Ha lekacagtalak.
írja rovatot g n a r a h A Hit rika Jenei E i t z s e k és szer
zál az Úr Istenben, mert a bizalom nem szégyenít meg.
Szüzesség, jóság, bölcs derékség, Óh, jaj, be kellettek. Hiszek Krisztusban, Krisztust várok. Beteg vagyok, beteg. Meg-megállok, mint alvajáró S eszmélni akarok S szent káprázatokban előttem Száz titok kavarog. Minden titok e nagy világon S az Isten is, ha van És én vagyok a titkok titka, Szegény hajszolt magam. Isten, Krisztus, Erény, és sorban Minden, mit áhítok S miért áhítok? - ez magamnál is, Óh, jaj, nagyobb titok.
(Ady Endre)
"Az ismeretlen Istennek" Nem hódításra indultunk mi el A végtelenből, - csak találkozásra. Testvér, a mi testvérségünk Ezért oly ritka, szép és drága. Nem hajtottuk a lelkünket igába. Egymás lelkét prédának sose néztük, Szemmel nem vertük, szóval nem igéztük. Maradtunk szabadok a szeretetben. Maradtunk egyenlők a szeretetben. Maradtunk testvérek a szeretetben. Egymás lelkében tiszteltük a törvényt. S a végzetet, mint napsugárt és örvényt. A törvény betűje ha összevágott: Ujjongva hirdettük a rokonságot. S ha egymás lelke tájait bejárva, Rábukkantunk egy nekünk idegen, Ismeretlen istenség templomára: Oltárát virággal szórtuk tele, És szóltunk csendesen: bár nem enyém, Szenteltessék meg mégis a neve. (Reményik Sándor)
V I I .
é v f o l y a m ,
1 8.
s z á m
Önnek egy új üzenete érkezett…. Sokszor halljuk ezt a szlogent, gondolom senkinek sem ismeretlen. Néha örülünk, hogy jön, néha meg rettegünk egy új hírtől. Egyszer lent, másszor fent. Soha nem tudjuk, mi jöhet még. Akkor van baj, ha egy üzenetet sem nézünk meg, mert akkor előbb-utóbb a postaláda tele lesz, és a hol értékes, hol felejthető üzenetek törlődnek. Te mikor néztél bele utoljára szíved postaládájába? Mikor olvastad el, mit írt neked az Atya? Hogyan??? Hogy te nem kaptál Tőle semmit? Ezt most ugye, te sem gondolod komolyan! Hiszen Ő úgy szeret, hogy minden idejét azzal tölti, hogy hív téged. Hív, mert kegyelmes. Hív, mert aggódik érted. Hív, mert látott téged sírni párnádon és megesett rajtad a szíve. Hív, mert felajánl egy olyan életet, amelyben ugyan nem ígér aranyórát, házat medencével, és egy piros sportkocsit, de ad ennél sokkal fontosabbat. Erőt ad a hétköznapok nehézségeinek elviseléséhez. Nehézségekben támaszod lesz. Örömödben veled örül. Hűséget ígér. Ő lehet a legjobb barátod. És ami a legfontosabb: az örök élet a tiéd lehet. Nem, ez nem trükk. Semmiféle hátulütője nincs. Ja?! Most arra gondolsz, hogy mennyi mindent fel kell adnod, ha Őhozzá akarsz tartozni? Az nem tetszene neked. A világi dolgok csak átmeneti örömök, amelyek nem segítenek abban, hogy ne érezd magad iszonyúan magányosnak. De hiszen nem vagy egyedül, van valaki, aki olyannak szeret, amilyen vagy. Aki átlát sminkeden, olcsó kifogásaidon, alattomos szándékaidon. Tudod, hogy ki Ő? Az a Valaki, aki az üzeneteket elhozta ide a földre, hogy személyesen adja át nekünk, embereknek. Az igét, az evangéliumot. Azt az üzenetet, ami igen, neked is szól. A "Postás", aki Isten üzenetét hivatott elhozni, minden embert személyesen ismer és hív. Ő, akit ki a történelemből, ki a nagymamától hallott, Jézus. Ő megváltoztatta eddigi életemet. Nem kényszerített, nem sürgetett. Egyszerűen csak szeretett. És én megláttam vele töltött éveim alatt, hogy minden, amit korábban tettem, hiábavaló. Isten hív ma is, szól, küldi az üzeneteket szíved postaládájába. Csak rajtad áll, hogy válaszolsz-e vagy sem! (folyt. az 1. oldalról
Talán elnézi nekünk a kedves Olvasó, hogy – helyhiány miatt – ezúttal csupán a nagybányai ünnepi megemlékezések eseményeit ismertetjük részletesen, melyek március 13.-án a már hagyományos kiállítás-megnyitóval kezdődtek, amikoris Kása Dávid, nagybányai szobrászművész alkotásaiból, valamint Csomafáy Ferenc, kolozsvári újságíró-fotóriporter „Erdélyi Arcképcsarnokom” című, XX. századi történelmünk és művelődéstörténetünk nagyjait bemutató, dokumentum-jellegű portréfotóiból nyílt kiállítás a Teleki Magyar Házban. Az eseményen jelen volt Szász István Tas, Marosvásárhelyről a csonka-magyarországi Leányfaluba települt orvos-költő, közíró is, akinek írásaival a polgári-nemzeti irányvonalat képviselő lapok hasábjain lehet találkozni. Ugyanezen a napon, s ugyancsak a Teleki Magyar Házban került sor a TurulSas Lovagrend ünnepi Rendi Gyűlésére is. Másnap, 14.-én délután, a Városi Színházban - a protokoll-ízű beszédeket és a román kormányfő hivatalos (amúgy, szintén csupán protokolláris) üzenetének tolmácsolását követően – táncházasok vették birtokukba a színpadot, vérpezsdítő magyaros hangulatot teremtve, majd a vidékünkre már-már „hazajáró” sárospataki 8-kor Színház művészeinek előadása, és Nemzeti Imánk közös eléneklése következett.
Ünnep után...
7 .
o l d a l
folyt. az 5. oldalról
A koszovói példa Az mindenképpen bizonyos, hogy Bukarest is hasonlóképpen fogadná Erdély elvesztését, mint ahogyan Belgrád fogadta Koszovó Köztársaság kikiáltását. Mert Erdély jó éléskamrának bizonyul az élősködők számára, amit nem adna csak úgy fel a dolgozni kevésbé szerető többségi nemzet! Ugyanez érvényes azon népekre is, melyek – egy európai nagyhatalom fővárosában aláírt diktátum nyomán – hatalmas területeket vagy éppen államiságot kaptak „ajándékba”. Mindezt egy ezer éves államnak és lakosainak rovására tették a világ akkori vezető politikusai, a megnyomorítás csöppet sem titkolt szándéka által vezérelve. A világháborúkban vesztes országok és népeik iránti határtalan gyűlölet nyomán pedig létrejött az a dühöngő xenofóbia, amely mindmáig érvényben tartja a gyalázatos Beneš-dekrétumokat, melyek emberek százezreinek személyes tragédiáit okozták...
S, hogy a xenofób gyűlöletnek és nemzet- vagy inkább területféltésnek mi a mozgatórugója, szerte a Kárpátmedencében? A tisztátalan lelkiismeret és a félelem, mely nem más, mint a trianoni terüMárcius 15.-én - a zord, télies időjárás ellenére – sokan vettek részt a koszorúzási ünnepségen, melynek letosztó „agápé” mellékhatása! során diósadi Deák Károly, szabadságharcos honvédtiszt és Fésüs Menyhért, ’48-as nagybányai polgárnagy síremlékénél, id. Lendvay Márton, szabadságharcos színész Széchenyi-ligeti és gr. Teleki Sándornak a Magyar Ház udvarán álló szobránál, valamint a hajdani Arany Sas Fogadó felújított épületén lévő emléktáblánál koszorúzott a Vitézi Rend, a Turul-Sas Lovagrend, a 015. számú gr. Teleki Sándor Cserkészcsapat, nagybányai és koltó-katalini diákok, valamint a nagybányai egyesületek és civil szervezetek képviselői. Idén másodszor került sor Nagybányán a tavalyi esztendőben útjára indított zászlós felvonulásra is, melynek során - a nemzetiszínű lobogónk mellett – a Turul-Sas Lovagrend zászlaja, az Árpád-sávos történelmi lobogó, valamint a Németh László Gimnázium és a nagybányai cserkészek zászlaja vonult a zarándokmenet élén, Kossuth-nóták kíséretében, melyek előadásában a koltókatalini Általános Iskola diákjai oroszlánrészt vállaltak! Dicséret illesse őket! Kellemes meglepetésként, külön ki kell emelnünk azt is, hogy - zarándoklatunk során – a Híd- utcai református templom előtt szegedi kokárdás ünneplőkkel találkoztunk, akik végül csatlakoztak ünnepi menetünkhöz... Vajon Szegeden sem volt csendes az idei Március 15.-i megemlékezés? Kolozsváron és Temesváron ugyanis – a sovén románokat tömörítő Új Jobboldal (Noua Dreaptǎ) „jóvoltából” nem volt zökkenőmentes, ráadásul a „kincses városban” Funarék által „elvetett” magyargyűlölet agresszív megnyilvánulását egy tizenéves fiú saját bőrén tapasztalta meg: alaposan helybenhagyták, nemzetiszínű zászlóját pedig ellopták tőle a vélhetően hasonló korú román támadók, akik máig nem nyerték el méltó büntetésüket... Az ünnepi megemlékezés méltó záróakkordjaként, a Turul-Sas Lovagrend Lovagi Tornával egybekötött lovagtúrát szervezett.
V I I .
é v f o l y a m ,
1 8.
s z á m
8 .
o l d a l
A Turul-Sas Lovagrend, a Nagybányai Rákóczi Szövetség és a Schönherr Gyula Történelem Kör idén is meghirdeti immár a IX. Nagybányai Történelem Vetélkedőt minden V-XII. osztályos diák számára. A vetélkedőre öt fős csapatokkal lehet jelentkezni iskolátok történelem tanáránál. Az ígéretes díjak mellett a fődíj egy budapesti kirándulás. Közlönyünk, a Hitherold, megpróbál segíteni a felkészülő csapatoknak. Minden lapszámunk egy-egy témát közöl a vetélkedő témaköréből. A vetélkedőre benevezni 2008. április 1-ig lehet. Nevezési feltételek: 1 lej/fő, és egy dolgozat Mátyás koráról (power point-bemutató, fényképalbum, dalgyűjtés CD-re, stb.). másolhatták, a 15. század első harmadában készült bibliafordítás, az ún. Huszita Biblia télkedő témaköre: (Bécsi-, Müncheni-, Apor-kódex) eredete pedig vitatott. A korból más magyar nyelvű kódexet nem ismerünk, de néhány tucatnál 1. Mátyás király élete és uralkodása, több valószínűleg nem is volt. Az 14702. Mátyás kül– és belpolitikája, 1530-as évekből viszont több mint negyven kódex maradt fenn, ezek nagyobb része 3. Mátyás-kori kultúra, sokadik másolat. A fennmaradt másolatok 4. Mátyás-kori társadalom, két-háromszáz elpusztult kódexről tanúskodnak, ami az anyanyelvű irodalom iránti 5. Nemzetközi politikai viszonyok igény ugrásszerű megnövekedését jelzi. A magyar nyelvű kolostori irodalom felvi- Ezek a kódexek többé nem véletlenszerűen készültek, hanem folyamatosan, egy pontorágzása 1470 és 1530 között san meghatározható réteg számára, pontosan A 15. század második felének két új irodal- meghatározható tartalommal. mi jelensége a latin nyelvű humanista irodalom meghonosodása és a magyar nyelvű Az anyanyelvű kolostori irodalom gyors kolostori irodalom kibontakozása. Az utóbbi kibontakozását több tényező segítette. A szorosan kapcsolódott a latin nyelvű egyházi meglazult szerzetesi fegyelmet a 15. század irodalomhoz. Irodalomtörténeti jelentőségét folyamán rendi reformok sorával igyekeztek nem eredetiségének, tartalmának vagy önál- nálunk is helyreállítani. Ezekben nagy hangló esztétikai értékeinek köszönheti, hanem súlyt kapott az iskolázás színvonalának annak a fordítói erőfeszítésnek, amely révén emelése a latin nyelv- és írástudás megkövenéhány évtized alatt megszületett az írott telése. Az apácák lelki vezetését a megreformagyar irodalmi nyelv. Ezzel párhuzamosan mált szerzetesek végezték, ők ellenőrizték a megnyílt az írni-olvasni tanulás kolostori fegyelmet, s ők voltak a közvetítői lehetősége azok számára is, akik egy újfajta, személyes vallásosságnak latinul nem tudtak. Mindezt kor- (devotio moderna). A latinul nem tudó apászakunkban egy meglehetősen cák nem elégedtek meg többé a közös latin szűk csoport igénye táplálta: zsolozsmázással, melynek szövegét nem latinul nem tudó apácák, kolos- értették, hanem önállóan is akartak imádtorokban élő, fizikai munkát kozni, elmélkedni. A szövegeket szerzetesek végző laikus testvérek és néhány válogatták s fordították le számukra, ők viszont megtanultak magyarul olvasni, nébuzgó világi személy igénye. hányan közülük pedig írni is. A 15. század közepe előtt csak elvétve készült egy-egy magyar Az anyanyelvű kolostori irodalom jellemnyelvű kódex. A hittanítás kezdet- zői től fogva anyanyelven folyt a pré- Az új olvasóközönség lelki igénye szabta dikáció keretében, a jogi ügyeket ismer- meg az anyanyelvű olvasmányok tartalmát: tették az ügyfelekkel magyarul is, lelki épülést, okulást és az áhítat elmélyüléde írásba foglalásukra latinul került sét szolgáló vallásos irodalom ez. Nem eresor. Az írástudók tudtak latinul, a deti művekről van szó, hanem a latin nyelvű hívek és ügyfelek viszont magyarul liturgikus és ájtatossági irodalom egy jól sem tudtak olvasni. A fordítás élő- körülhatárolható részét tették szorgalmas szóban történt, s ezen keresztül a fordítók és másolók ötven-hatvan év alatt nyelv lassan elvont teológiai és jogi hozzáférhetővé magyar nyelven. Bár a latin kérdések kifejezésére is alkalmassá forrásszövegek ekkor már nyomtatásban is vált. A latin grammatika közvetlen terjedtek, a kézzel írott magyar nyelvű kódehatása akkor kezdett érvényesülni, xek mindig egyedi, alkalmi összeállítások. amikor a latin szövegeket írásban pró- Sok közöttük vegyes tartalmú. A kódexek bálták meg közvetlenül és lehetőleg egy része hosszabb-rövidebb ideig az egész szó szerint lefordítani. Az 1370 táján kolostori közösséget szolgálta, étkezés alatt, készült Ferenc-legenda fordítás vagy esténként a káptalanteremben olvastak (Jókai-kódex, 1440) a kezdeti nehéz- fel belőlük. Mások eleve személyes hasznáségeket tükrözi: a magyar szöveg sok- latra, magánolvasásra készültek. szor teljesen értelmetlen a nyelvünktől idegen grammatikai szerkezetek szó A kódexek szerzetesrendi háttere szerinti átültetése miatt. A magyar Ferenc-legendát latinul gyengén tudó feren- A nyelvemlék-kódexek többsége (33 darab) ces szerzetesek számára fordíthatták, a két koldulórend, a ferencesek és a domon-
A IX. Nagybányai Történelem Ve-
kosok között oszlik meg. A magyar domonkos rendtartomány központja a híres várbeli Szent Miklós kolostor volt, itt működött a rend egyetemi rangú főiskolája és valószínűleg innen reformálták meg a nyúl-szigeti (Nyulak-szigete, Margit-sziget) apácakolostort is. A reform jegyében fordíthatta le az apácák számára Váci Pál 1474-ben Szent Ágoston reguláit és a rendi határozatokat. Váci Pál eredeti kéziratának fennmaradt töredékét Birk-kódex néven tartjuk számon. A domonkos szerzetesek irányítása alatt a szigeti kolostor lett a magyar nyelvű kódexek egyik fő gyűjtő- és másoló helye. Szemben, a Duna túloldalán állt az óbudai klarisszák kolostora, ennek felügyeletét a mariánus ferencesek közeli kolostora látta el, ők gondoskodtak az anyanyelvű olvasmányaikról is. A klarisszák és dominikánák szívesen kölcsönadtak másolásra egy-egy kódexet egymásnak. A nagyvázsonyi pálosok két imádságos könyvvel is kedveskedtek alapítójuk feleségének, Kinizsiné Magyar Benignának. 1493-ban készült a gazdag díszítésű Festetics-kódex, 1513ban pedig a Czech-kódex. Feltehetően a szintén imádságokat tartalmazó, világi megrendelő számára másolt Peer-kódex is a vázsonyi kolostorból származik. A premontrei rendi reformok szülötte a Lányi-kódex (1518-1519) néven ismert ordinárius, mely a latin szertartások rendjét tolmácsolja magyarul. Ez az egyetlen nemzeti nyelvű ordinárius Európában. Különleges színfoltot jelent a rendek palettáján a lövöldi karthauzi kolostor, ahol az Érdy-kódex készült. A karthauziaknak nem volt női kolostoruk, világiak lelki gondozásával sem foglalkoztak, mégis ebből a rendből származott a kódexirodalom első komoly íróegyénisége, aki a rendi keretek fölé emelkedve állított össze egy egész évre szóló prédikáció- és legendagyűjteményt. A fordítók A kódexszövegek fordítói általában egyszerű szerzetesek voltak, akiknek személyéről semmit sem tudunk. A középkor szokása szerint nevüket sem igyekeztek megörökíteni. Váci Pál teológiai magisztert is csak későbbi rendtörténeti utalások alapján sikerült azonosítani a Birk -kódex fordítójával. A másik név szerint ismert fordító a Székelyföldről származó Nyújtódi András ferences fráter, aki Judit nevű apácahúga számára ültette át magyar nyelvre Judit könyvét a Bibliából. Nyújtódi a testvérének szóló meleg hangú ajánlásban nevezi meg magát, a Székelyudvarhelyi Kódex az ő keze írását őrzi. A Jordánszky-kódex ismeretlen bibliafordítója szokatlanul személyes hangot ütött meg arról panaszkodván, hogy Mózes II. könyvének egy részét nem érti, az V. könyv végén pedig megkönnyebbülten lélegzik fel és kéri az olvasókat, hogy imádkozzanak érte.
V I I .
é v f o l y a m ,
1 8.
s z á m
9 .
o l d a l
Legendák és példák (folyt. az előző oldalról) Az egyetlen tudatos szerző, a Karthauzi Névtelen A már említett Érdy-kódex nem egy kész latin mű mechanikus fordítása, hanem mindenestől a magyar olvasók számára készült összeállítás. A szerző tudatosságát nemcsak a mű pontos szerkezete jelzi, hanem egy hosszabb latin és egy rövidebb magyar nyelvű előszó is. A latin prológusban az író elmondja, hogy kiknek és mi célból készíti művét, s emellett a nevét kivéve számos fontos adalékkal szolgál saját magára vonatkozóan is. Az irodalomtörténet-írásban Karthauzi Névtelenként számon tartott szerző a fenyegető lutheri eretnekséggel szemben akarja felvértezni hasznos olvasnivalóval a különböző rendű apácákat és laikus testvéreket. Minden ünnepre lefordítja a megfelelő szentleckét és evangéliumi szakaszt, majd hosszú prédikációt fűz hozzájuk, a szentek ünnepein pedig az adott szent legendáját is közli. E sok éven keresztül készített munka tisztázata az Érdy-kódex (1526). A másolók A másolók között még gyakran akad szerzetes, de egyre több a nemcsak olvasni, hanem írni tudó apáca is. Legismertebb közülük Ráskai Lea, akinek öt igényes kódexet köszönhetünk (Margit-legenda 1510, Példák Könyve 1510, Cornides-kódex 1514-1519, Szent Domonkos élete 1517, Horváth-kódex 1522). A nyulak-szigeti domonkos apáca nem egyszerűen könyvmásoló volt, hanem gyakran fűzött megjegyzéseket az előtte fekvő szöveghez, záradékaiban pedig utalt az adott évben történt helyi vagy más országos eseményekre. Ugyancsak ő lehetett a kolostor könyvtárosa is. Sövényházi Márta szintén a szigeti kolostor lakója volt, Alexandriai Szent Katalin verses legendája az Érsekújvári Kódexben az ő kézírásában maradt fenn. Az apácák gyakran elragadtatott szavakat jegyeztek az éppen lemásolt szöveg mellé, de nem restelltek fejfájásukra sem panaszkodni. Kódexek, műfajok, művek Nyelvemlék kódexeink tudományos értékét a múlt század elején kezdték felismerni, ekkor kezdődött meg rendszeres gyűjtésük és kiadásuk. Általában ekkor kaptak nevet is, egyesek őrzési helyükről (Debreceni Kódex), mások tartalmukról (Domonkos-kódex), megint mások tulajdonosukról (Lobkowitz-kódex) vagy felfedezőjükről (Czech-kódex). A névadásra azért volt szükség, mert a középkori gyakorlatnak megfelelően nem volt címük, a műfaji megjelölés pedig (pl. imádságoskönyv) nem tette volna lehetővé a hasonló tartalmú kódexek egyértelmű megkülönböztetését. A kéziratok nagyrésze ráadásul vegyes tartalmú. A rendkívül terjedelmes Érsekújvári Kódex pl. evangéliumi szakaszokat, prédikációkat, rövid tanításokat, legendákat, példákat és elmélkedéseket tartalmaz. Az eltérő műfajú szövegeket csupán az köti össze, hogy valamennyit felolvasásra szánták. Ugyanakkor a különböző műfajok egy-egy műben egységes egésszé is szervesülhettek, mint például az említett Érdy-kódexben. A bibliafordításokról Bibliai olvasmányok sokféle változatban bukkannak fel nyelvemlékeinkben. Rendszeres, bár nem teljes bibliafordítás a korszakunkat megelőző ún. Huszita Biblia. Ugyancsak rendszeres fordítás, bár az Ótestamentumot illetően meglehetősen szerény a már említett Jordánszky-kódex (1516-1519). A Bibliát a szerzetesek az éjszakai zsolozsma keretében évente egyszer végigolvasták latinul. Az anyanyelvű bibliaolvasásnak szervezett kerete nem volt, a történeti könyvek pedig a magánáhítatot nehezen szolgálták. A folyamatos bibliafordításoknál népszerűbbek voltak a perikópa- és zsoltárfordítások. A perikópák a mise olvasmányai, a szentlecke és az evangélium. Ezekkel az apácák rendszeresen találkoztak latinul, s ha a tanítást és a történeteket ismerték is a pap tolmácsolásában, bizonyára szívesen hallgatták meg újra a káptalanteremben magyarul. A zsoltárokat hetente elrecitálták latinul, anélkül, hogy értették volna. A zsoltárfordítások segítették a fejből tudott szövegek megértését, és átélhetővé tették az egyház e különös szépségű közös imádságait. A 150 zsoltár fordítását tartalmazza a hozzájuk tartozó breviáriumi himnuszokkal és bibliai énekekkel az Apor-kódex mellett a Döbrentei(1508), a Keszthelyi- (1522) és a Kulcsár-kódex (1539). A perikópáknak az egész egyházi évet átfogó sorozatát tartalmazza az Érdy-kódex mellett a Döbrentei- és a Székelyudvarhelyi Kódex. Esetenként egy-egy bibliai könyvet önállóan is lefordítanak. Erre már láttunk példát Nyújtódi Judit esetében. Ide tartozik a Döbrentei-kódex Énekek éneke fordítása, mely a zsolozsma ének-tételeinek gyakori forrása, allegorikus értelmezésben pedig a misztika igen kedvelt szövege. A nászénekben a jegyes Krisztust, a menyasszony pedig az Anyaszentegyházat jelképezi.
A szentek élettörténetének és csodáinak erkölcsnemesítő, tudatformáló erejével tisztában volt az egyház, ezért nemcsak ünnepeiken olvasták fel a zsolozsmában legendájukat, hanem étkezés közbeni "asztalra olvasáshoz" is gyakran használtak legendáriumot. A rendtagok számára mi sem jelentett nagyobb ösztönzést, mint a rendalapító életpéldája. Az előző korszakban tárgyalt Jókai-kódex mellett az óbudai klarisszák számára másolt Simor-kódex és a nyulak-szigeti domonkos apácák számára készült Virginia-kódex is tartalmazza Szent Ferenc legendáját. A domonkos Ráskai Lea Szent Domonkos életét és csodáit 1517-ben másolta le (Domonkos-kódex). A kolostor szentjének, Margitnak a példája azonban még ennél is közvetlenebb és meggyőzőbb lehetett az apácák számára (Margitlegenda). Rövidebb legendák elszórtan sok kódexben feltűnnek, a szentek ünnepeinek rendjében azonban csak a már sokat emlegetett Érdy-kódexben és a Debreceni Kódexben követik egymást. Az Érdy-kódex sanctoraléja az egész évet átfogja, a legendák fő forrása a középkor legnépszerűbb legendáriuma, a Legenda aurea. A Karthauzi Névtelen emellett számos más, rendi forrást is használt. A magyar szentek legendái is először nála olvashatók magyarul. A Debreceni Kódex sanctoraléja nagyon gazdag, de sajnos csonka. A legendák jórészt a Catalogus Sanctorum című gyűjteményből származnak. A legnépszerűbb szent kétség kívül az aszkéta ideál, Szent Elek volt, akinek legendáját hat kódexünk őrizte meg. Önálló műfajt jelentenek a példák (exemplum), melyek rövid, kerek történetek, s valamely hitbéli vagy erkölcsi tanulsággal szolgálnak. Szívesen használják fel prédikációk vagy értekezések keretében, mert az elvont tételeket jól megvilágítják, miközben a hallgatót, olvasót szórakoztatják. Gazdag exemplum gyűjtemény a Példák Könyve. Egyházi költészet - verses legenda A latin himnuszok fordításai elsősorban a szöveg megértését szolgálták: nem éneklésre, liturgikus funkcióra szánták őket, hanem imádságként olvasták. Bár a vers a dallamtól ily módon elszakadt, egyes fordítók mégis igyekeztek a szótagszámot megőrizni, s így a latin versformákat a fordításokban meghonosítani. A Döbrentei- és a Festeticskódex himnusz-fordításai a legsikerültebbek (pl. Szent Ambrus himnusza: Veni Redemptor gentium - Jöjj nemzetnek Váltója vagy az ismeretlen szerzőjű Ave maris stella - Idvez légy tengernek húga). Nem fordítás, hanem éneklésre szánt önálló szerzemény Vásárhelyi András éneke Szűz Máriához. A költő neve a versfőkből olvasható ki, az ének (cantilena) keletkezési helyét és idejét az utolsó versszak örökítette meg (Pest, 1508). A középkor végi magyar költészet legnagyobb teljesítménye Alexandriai Szent Katalin 4074 sor terjedelmű verses legendája.
V I I .
é v f o l y a m ,
1 8.
s z á m
Világi költészet Egyszerre két nyelven, magyarul és latinul íródott a Szent László ének, mely az egyházi és a világi líra határán áll. A jól sikerült, világos felépítésű ének dallama is fennmaradt, verselése felező tízes. Az első magyar verses szatíra szerzője Apáti Ferenc. Cantilénájában szellemes csipkelődéssel festett körképet a Mohács előtti magyar társadalomról, nevét a versfőkben örökítette meg. A magyar nyelvű szerelmi költészet legkorábbi emléke egy Soproni virágének címen számon tartott két sornyi töredék 1490-ből. A Körmöcbányai táncszó (1505) az erotikus gúnyköltészet töredékes maradványa. Mátyás király egyik fényes haditettét elbeszélő költemény 150 sornyi töredéke a sokáig hamisítványnak tartott Szabács viadala (1476). Verselése precíz, páros rímei sokszor bravúrosak. A középkor végére megszületett az elvont mondanivaló kifejezésére is képes írott irodalmi nyelv, másfelől pedig a latintól független, önálló magyar nyelvű líra. A MAGYARORSZÁGI HUMANIZMUS MEGJELENÉSÉNEK ELŐZMÉNYEI A 14-15. század fordulóján Firenzében kezdett kibontakozni az a későközépkori mozgalom, mely F. Petrarca kezdeményezéseit felhasználva, az újonnan felfedezett antic források alapján a középkori használatban megromlott latin nyelv helyreállítását, egyszersmind az egész kultúra megújítását tűzte ki céljául. Az új szellemi irányzat, melyet létrehozóiról, a humanistákról humanizmusnak, célkitűzéséről, az "újjászülető irodalom"-ról (renascentes litterae) pedig reneszánsznak nevezünk, új korszakot nyitott az európai kultúrában, megteremtve az újkori műveltség alapjait. A 15. században Itáliában - mely Róma leszármazottjának és a latin nyelv igazi örökösének érezte magát fejlődött tovább, és alakította ki ideológiáját. A 16. században Európában máshol is meghonosodott, és az irodalomban tért hódított a nemzeti nyelvű reneszánsz. Magyarország európai viszonylatban is igen korán kapcsolatba került az új kultúrával. Zsigmond király budai várát, mely császári székhely is volt, itáliai követként jeles humanisták (pl. F. Filelfo, A. Traversari) is látogatták, de a magyar literátusok királyukat mint császárt kísérve nemzetközi fórumokon is megismerkedhettek a humanizmus eszmeiségével és egyes képviselőivel (pl. P. Bracciolini). Erjesztő hatást gyakoroltak az Itáliában tanult magyarok, illetve a Magyarországon élő, Zsigmondtól magas rangra emelt olaszok (pl. a firenzei Scolarik) is. A humanizmus átplántálásában jelentős szerepe volt a nagy humanistának, Pier Paolo Vergerionak, aki élete utolsó éveiben szorosabb baráti kapcsolatban állt Vitéz Jánossal. VITÉZ JÁNOS, "A MAGYAR HUMANIZMUS ATYJA" Vitéz János, aki születési helyéről Ioannes de Zrednának nevezte magát, Zsigmond király kancelláriájában kezdte pályafutását, majd fokozatosan emelkedett a magyar világi politika és egyházi élet csúcsára (Mátyás király főkancellárjává és esztergomi érsekké). Rendszeres humanista képzésben nem részesült, de egész életében művelte magát. Műveltsége egyedülálló volt magyar nemzedéktársai körében, irodalmi munkássága mellett foglalkozott asztronómiával és asztrológiával, történelemmel, erkölcsfilozófiával, filológiával. Latin nyelvű kódexeit maga javította (emendálta). Barátja és eszmetársa volt "a középeurópai humanizmus apostolá"-nak, Enea Silvio Piccolomininak (a későbbi II. Piúsz pápa). Részt vett a Hunyadi-fiak nevelésében, nagy szerepe volt Mátyás királlyá választásában. Később a Mátyás elleni összeesküvés élére állt, 1472-ben hunyt el. Önálló irodalmi ambíciói nem voltak, levelei túlnyomó részét és szónoki beszédeit politikai működésének szükségletei hívták életre, alkalmilag íródtak. Leveleskönyve, az első humanizmus kori tudós mű
1 0 .
o l d a l
Magyarországon, Ivanich Pállal együtt létrehozott munka. Szónoki beszédei (orációi) legfontosabb témája a török elleni összefogásra való buzdítás, ami az olasz humanistáknak is egyik legégetőbb gondja volt; ez kiegészül a magyarok addigi szenvedéseinek és áldozatkészségének ecsetelésével, valamint az európai népektől való segítségkéréssel. Mindkét műfajú írásaiban a középkori retorikát ötvözte humanista elemekkel, így pl. friss olvasmányélményeiből származó átvételekkel, parafrázisokkal. Műveit példának tekintették Magyarországon, a külföldiek elismeréssel fogadták. Honfitársai pallérozatlanságát fájlalva Vitéz János magára vállalta a magyarországi humanista kultúra megalapozását, szervezését és támogatását. Váradi püspöki könyvtárát külföldiek is látogatták, Esztergomban humanista könyvtárat létesített, Mátyás király Bibliotheca Corvinianajának teremtve vele mintát. Ő állt a hátterében az első Magyar könyvnyomda alapításának, s Pozsonyban egyetemet létesített, az Universitas Istropolensis-t. Támogatta a nagy számban hozzá érkező külföldi, és különösképpen az olasz humanistákat, akik műveket írtak, ajánlottak neki. Váradon, majd Esztergomban létrehozta a magyarországi humanista akadémiák előzményeit. Több tehetséges magyar ifjút taníttatott Itáliában, akik itthon az ő segítségével magas tisztségeket nyertek el. Közéjük tartozott Garázda Péter és Vetési László, valamint híres unokaöccse, Janus Pannonius. JANUS PANNONIUS Janus Pannonius (eredeti nevén Chesmiczei János) a magyar irodalom első nagy egyénisége, az irodalmi műveltségen alapuló magyarországi világi költészet megteremtője, az Itálián kívüli európai humanista költészet első nagy alakja. A szlavóniai Chesmiczén 1434-ben született, nemesi családból. Nagybátyja, Vitéz János költségén Ferrarában Guarino Veronese iskolájában humanista képzést kapott (1447 -1454), majd Padovában jogot végzett. Hazatérte után (1458) fényes karriert futott be: pécsi püspök, Mátyás főkincstartója és szlavón bán lett. Amikor a Mátyás elleni összeesküvés miatt a király haragja elől menekülni kényszerült, megbetegedett, és 1472-ben Medvevárban meghalt. Az utókor görögből készült latin vers- és prózafordításaival műfordítóként, valamint a humanista levélírás kiváló képviselőjeként is számon tartja. Janus Pannonius ferrarai iskolaéveiben tűnt ki bámulatos költői tehetségével, szerzett itáliai hírnevet, s lett - mint maga írta "Pannonia első dicsősége". Elégiákat és panegyricusokat (v.ö. Claudius Claudiaus) is szerzett, de korai hírnevét leginkább virtuóz epigrammáinak köszönhette, melyek írásában Martialis volt az utánzott példaképe. Témáit ferrarai napi élményeiből és olvasmányaiból, az irodalommal és a költőkkel kapcsolatos élményeiből merítette. Epigrammáinak hangneme dicsérő vagy szatirikus; magasztalta az erényt, a tudást, az alkotótehetséget, a nagy tetteket; csipkedte az emberi ostobaságot, jellemtelenséget. Erotikus epigrammái, melyek többségére a szatirikus hangvétel jellemző, ma is népszerűek. Dicsérő epigrammái közül kiemelkednek az önmagáról és saját jelentőségéről írottak. Nagy öntudat jellemzi, mely abból ered, hogy pontosan tisztában volt saját költői nagyságával és érdemeivel. Kitűnő epigrammákat írt tanáráról, Guarinóról, akit apjaként szeretett és tisztelt. Még Ferrarában kezdte el Guarino-panegyricusát is, melyben méltó emléket állított neki. Erotikus epigrammáiban szókimondóan és élesen gúnyolta környezete fajtalanjait, kéjenceit, bujáit. Tizenhat éves korában írta Életkoráról (De aetate sua) című versét, melyben dicsekvéssel örökítette meg felnőtt férfivá válásával kapcsolatos élményeit. Nőket ritkán dicsér, gyengéd érzéseit inkább rejtegeti, de ezekről árulkodik az Ágneshez (Ad Agnetem) című bókverse, az individuális magyar szerelmi költészet első gyöngyszeme.
V I I .
é v f o l y a m ,
1 8.
s z á m
1 1 .
rendelkezett, és maga is járatos volt a humanista stúdiumokban, sőt egyes természettudományokban (pl. asztronómia, alkímia) is; műveltségét magasztalták olasz kortársai. A nevében fogalmazott levelek nagy részét kancelláriájában magyar humanisták írták, de maga is fogalmazott, diktált. Levelei a humanista levél-műfaj esztétikai normáinak megfelelően célratörőek, jól áttekinthetőek, világosan érthetőek, sallangmentesek, és Mátyás uralkodói erényeit tükrözik.
Janus Pannonius Padovában kevés verset írt, de ott szerezte legterjedelmesebb költeményét (Marcellopanegyricus). Magyarországi költészetében fő műfaja az elégia, de epigrammákat is alkotott. Megörökített politikai és hadi eseményeket, megszólaltatta alkotói magányát és háborúellenességét. Hazai költeményei közül kiemelkedő a Búcsú Váradtól (Abiens valere iubet sanctos reges Waradini) című, melyben a téli magyar táj, Várad természeti, kulturális és szellemi értékei elevenednek meg. Anyja, Borbála halálára írt elégiájában megrázó erővel szólal meg a fiúi gyász és szeretet. Gyakran foglalkozott saját szenvedéseivel. Mikor a táborban megbetegedett (De se aegrotante in castris) című elégiájában elbúcsúzik az élettől, sírversét és ebben saját jelentőségét is megfogalmazza: "Itt nyugszik Janus, kivel ősi Dunánkhoz / Jöttek a szent Helikon zöldkoszorús szüzei". Az egyik utolsó elégiájában, A saját lelkéhez címűben (Ad animam suam) - melynek hátterében neoplatonikus filozófiai ismeretei állnak -, a halál gondolata mellett az emberi nemből való kiábrándultsága is érzékelhető. Egy másikban (Az árvíz; De inundatione) az embert fenyegető természet jelenik meg a világot elnyelő árvíz apokaliptikus képeiben. Költészetének hazai fogadtatása az Egy dunántúli mandulafáról (De amygdalo in Pannonia nata) és A roskadozó gyümölcsfa faallegóriájában ismerhető fel. Az egyik gyümölcsfa korai virágait fagy várja a pannóniai télben, a másik roskadásig tele gyümölcsökkel, melyeket - gondos kézzel való szedegetés helyett - dorongokkal vernek le. MÁTYÁS KIRÁLY ÉS A HUMANISTA MŰVELTSÉG Szervezőtevékenységébe, itáliai kapcsolataiba és mecenatúrájába Vitéz János a neveltjét, Mátyás királyt is bevonta, aki később, miután felszámolta és kiheverte az összeesküvést, maga vette kézbe országában a humanista kultúra fejlesztését és irányítását. A király kimagasló szellemi képességekkel
Mátyás király Aragóniai Beatrixszal kötött házassága (1476) után hozzákezdett annak a nagyszabású tervének megvalósításához, hogy "Magyarországból második Itáliát teremt" (Bonfini). A magyarországi humanizmus fellegvárává a királyi udvar vált, ahol külföldi, többnyire olasz tudósok a király megbízásait teljesítve dolgoztak. Az udvar szellemiségét a firenzei neoplatonikus filozófia határozta meg, a közvetlen és szoros kapcsolatok révén Budán mintegy a firenzei akadémia kihelyezett tagozata működött. Görögből és olaszból készített latin fordítások, Mátyást és tetteit dicsőítő művek, a budai udvarban játszódó, különféle témájú humanista dialógusok (pl. A. B. Lippo művei) keletkeztek. Az irodalmi és tudományos munka legfontosabb eredménye a korszerű magyar történetírás létrejötte. A király Antonio Bonfinit bízta meg a magyar történelem humanista ízlésű megírásával. A történetíró Thuróczy krónikáját dolgozta át, számos dokumentummal és az élő hagyománnyal kiegészítve. Saját kora bemutatásában főleg a szemtanúk és saját élményeire támaszkodott. A magyar történelem előzményeit az egyetemes történelembe ágyazva tárgyalta, és sok ókori forrásból merített. A magyar múltról szóló ismeretek a 19. századig főképp Bonfini művéből származtak, itthon és külföldön egyaránt. Népszerűségben Bonfiniéval vetekedett Galeotto Marzio Mátyásról szóló könyvecskéje, amelyben a szerző anekdotaszerű kis történetekben örökítette meg élményeit a királyról és családjáról, a magyar szokásokról és műveltségről, magyar barátairól. Az utóbbiak közül Báthory Miklósról emlékezik meg a legmelegebben. Mátyás legnagyobb kulturális tette könyvtára, a Bibliotheca Corviniana létrehozása volt. Kb. 2000-2500 kötetével a korszak legnagyobb világi könyvtárának számított, állományát csak a vatikáni könyvtár múlta felül. Értékét növelte, hogy - mint korábban Vitéz Jánosé humanista könyvtár volt. Ez azt jelenti, hogy a teljesség igényével gyűjtötte az ókori irodalmat, vagyis az összes görög és latin forrást. Kevés nyomtatott könyvet tartalmazott, inkább nagy értékű kódexekből állt. Ezeket görögül és latinul értő tudósok másolták vagy ellenőrizték, a legkiválóbb itáliai és magyar könyvfestő művészek ékesítették, az egyedi díszítésű könyvkötéseket és a vereteket kitűnő mesterek alkották. A nagyszerű könyvtárból ma mindössze 216 hiteles korvinát ismerünk.
o l d a l
MAGYARORSZÁGI MŰVÉSZET 14761526 KÖZÖTT Mátyás király csak Beatrixszal kötött házassága után vált jelentős műpártolóvá. Építkezései kezdetben még a korábbi időszak bécsi kapcsolatokkal rendelkező későgótikus stílusát követték. A legjelentősebb visegrádi munkálatokon az 1480-as évek első felében már megjelentek reneszánsz elemek is, amikor Magyarországon itáliai művészek telepedtek meg. Az 1480-as évek második felében jelentős stílusváltás ment végbe. Ekkor elsősorban az ország keleti és középső vidékein került előtérbe az a szász eredetű új későgótikus stílusáramlat, amely sziléziai és lengyel közvetítéssel jutott Magyarországra. Az udvar budai építkezésein, szobrászatában és könyvfestészetében ugyanakkor az itáliai reneszánsz is jelentős hangsúlyt kapott. Ezek a stílustendenciák párhuzamosan fejlődtek tovább a Jagelló-korban, de már nemcsak az udvar szűk környezetében. Az első tisztán reneszánsz épületek 1500 körül épültek meg, az itáliai stílus a művészet minden területén elterjedt az egész országban; a későgótika és a reneszánsz egymás mellett élése azonban mindvégig jellemző maradt. Szobrászat a 15. század közepén E korszakban a szerényebb, hagyományos címeres sírkövek mellett a főurak és főpapok általában teljes-alakos sírköveket készítettek (pl. ifjabb Hunyadi János gyulafehérvári síremléke, Szentgyörgyi Bazini György †1467 és Szécsi Dénes esztergomi érsek †1465 síremléke). Kiemelkedő minőségű Schönberg György pozsonyi prépost, a pozsonyi egyetem kancellárjának síremléke, amely Nicolaus Gerhaerts és Hans Multscher szobrászati stílusával mutat rokonságot. Az általuk képviselt kemény stílus jelentős mestere volt a magyarországi származású, de német területen működő Kassai Jakab. A lágy stílust felváltó kemény stílus jegyei figyelhetőek meg a 15. század közepén faragott első tüskevári Madonnán is. Könyvfestészet a 15. század közepén A könyvfestészetben is érvényesült e korszakban a bécsi hatás. A bécsi Michael mester díszítette Donatus Grammatica-jának V. László számára készített példányát. Habsburg Miksa tankönyvének bécsi mestere, az úgynevezett Lehrbüchermeister készítette a bécsi egyetem magyar nemzetének anyakönyvét, majd Mátyás király megrendelésére és az ő portréjával díszítve az ún. ferences missalét. A korszak legnagyobb bibliophile Vitéz János, ő több kódexet rendelt firenzei műhelyekből. A címereslevelek között több a hazai munka. Budán festették a Bodfalvi Bod család 1460-ban kiállított oklevelét. Késmárk város 1463-as pecsétadományozó oklevele a magyarországi címerfestészet egyik legszebb darabja. Bécsben készültek azonban a birodalmi grófi címet is viselő Szentgyörgyi és Bazini család 1459-es címeres levelei.
V I I .
é v f o l y a m ,
1 8.
s z á m
1 2 .
o l d a l
Reneszánsz szobrászat
Könyvművészet
Mátyás király Itáliából rendelt műtárgyakkal gazdagította palotáit. Ilyen a visegrádi palotakápolna carrarai márványból faragott pasztofóriuma. Számos itáliai mester használt magyarországi vörösmárványt is az udvarban. A visegrádi palota reneszánsz kútjain dolgozó műhely vezetője faragta a lernai hydrával küzdő kis Herkules kiváló minőségű szobrát. A Visegrádi Madonna néven ismert lunettadombormű és a hozzátartozó két puttórelief már egy sokkal középszerűbb olasz kőfaragó munkái. Giovanni Dalmata műveivel rokon az a két kiváló carrarai márvány oltártöredék, amelyek a diósgyőri várból, illetve pálos kolostorból kerültek elő. Kedvelt formává vált a 16. században Magyarországon a visegrádi palotakápolna pasztofóriumához hasonló szerkezetű szentségfülke. A pesti belvárosi templom emlékei mellett e típus legjelentősebbike Szathmári György pécsi szentségháza.
Mátyás király Corvina könyvtárát számos Itáliában vásárolt reneszánsz díszű könyvvel gazdagította, de létrehozott egy budai könyvmásoló és miniátorműhelyt is. E műhely töretlenül folytatta működését Mátyás halála után II. Ulászló számára. Magánmegrendelők is követték az uralkodók példáit. Kálmáncsehi Domonkos székesfehérvári prépost (1474-1495) Breviáriumát és más kódexeit a milánói Franciscus de Castelloval díszítette. Erdődy Simon zágrábi püspök (1519-1543) Esztergomi Gradualeja vagy Perényi Ferenc váradi püspök (15141526) Esztergomi Missaleja - ez utóbbi egy miniatúrákkal díszített velencei ősnyomtatvány - szintén a budai műhely stílusát képviselik. Más műveken erőteljesebben jelentkeznek a német festészet hatásai, mint a Pannonhalmi Evangelistarium Dürer és Schongauer metszetei alapján készült miniatúráin, vagy a helyi későgótikus művészet hagyományai, mint a Kassai Graduale későgótika és a reneszánsz határán álló díszítésén.
AZ ANYANYELVŰ NÉPÉNEK
Béda-kódex
Magyar nyelvű Te Deum dallamunk, melyet a 16. század eleji Peer-kódexben találunk, a középkorban általánosan ismert lehetett (ennek egy változatát máig éneklik Erdélyben). Kiterjedt használata alapján méltán az első feljegyzett anyanyelvű népénekünknek tarthatjuk. Egy másik népéneket - Krisztus feltámada mind ő nagy kínjából - négy nyelven jegyeztek fel az ún. Zsigmond-kori töredékben (15. század), s valószínűleg így is énekelték: húsvétkor, egyszerre azon a négy nyelven, amelyeket egy felvidéki városban beszéltek. A Nádor-kódexben1508-ban három népéneket írtak fel: Idvezlégy idvességes hostya, Idvezlégy Istennek Szent Anyja, Bínösöknek kegyös segédség. A többi (kb. 2030) feljegyzés már pusztán szöveges adat, amelyeket azonban későbbi források vagy a népi gyakorlat alapján megfejthetünk. Ezek legnevezetesebbjei a karácsonyi Dies est lateitiae - Vigasságnak ez napja - és a ferences Vásárhelyi András 1508-ból származó éneke: Angyaloknak nagyságos asszonya. További, e korra keltezhető népénekeink, amelyeket az élő néphagyomány tartott fenn: a Csordapásztorok, A pünkösdnek jeles napján, Ó fényességes szép hajnal. Ezek az énekek zeneileg és szövegileg három fajtába sorolhatók 1: paraliturgikus, a szertartáshoz szorosan nem kötődő, dogmatikus mondanivalójú tételek, 2: Európa szerte ismert latin tételek, ún. kanciók fordításai, 3: a helyi áhítat igényeit szolgáló énekek.
TÁNCOK MÁTYÁS KIRÁLY UDVARÁBAN A korabeli udvari táncokról e korban Mátyás király messze földön híres reneszánsz udvarából maradt ránk a legtöbb emlék. Ezek többségét A. Bonfininek, Mátyás király udvari történetírójának köszönhetjük, aki maga is tánckedvelő, reneszánsz ember volt. Krónikájában láthatóan szívesen elidőzött az udvari ünnepségeket kísérő táncos-zenés jelenetek leírásánál. Tőle tudjuk, hogy Mátyás királlyá választásakor a budai nép táncra perdült. Ő maga is szívesen táncolt. 1470-ben például Frigyes császárnál tett látogatása során a lovagi tornán és a magyar táncokban is fényeskedett. Mátyás hadakozás közben szívesen szórakozott. Boroszló ostroma idején 1474-ben táncmulatságra hívta a város és az ostromló cseh-lengyel sereg előkelőit. Mátyás és Beatrix menyegzője nagy pompával zajlott. Hans Seybolt humanista író, György bajor herceg követe szerint Beatrix fivérével a nápolyi herceggel táncolt együtt a Zäuner nevű táncban. A pfalzi követ jelentése szerint Beatrix és Ulászló, III. Kázmér lengyel király fia tüzes Germanica Pyrrichiat (német táncot) járt Olmützben, a Mátyás által reneszánsz pompával megrendezett fényes ünnepségen. Bonfini szerint a magyarok naponta támadták a királyt, hogy a jobb célokra kivetett adót haszontalanságokra fordítja, a régi királyok egyszerű életmódjától eltér, levetve a hazai szigorú erkölcsöket megszünteti a régi szokásokat, a latin, sőt spanyol élvezetre és elpuhult szokásokra tér át. Ezért elsősorban Beatrixot hibáztatták, mondván: "... Beatrix királyné asszony fogá Mátyás királyt az olasz dolgokra ... hozata ki csúfokat, táncolókat, mindenféle síposokat, lantosokat, hegedősöket: mert ezekben Beatrix királyné asszonynak igen nagy kedve és gyönyörűsége vala." Beatrix itáliai (főleg ferrarai) kapcsolatait ismerve, hitelt adhatunk a panaszoknak, s feltehetjük, hogy az ő révén, a Domenico de Ferrara gyűjteményében szereplő táncok is eljuthattak Magyarországra.
Mátyás pecsétje
Mátyás Jézus előtt térdel
