A Szent László Lovagrend
– De miért pont én? Miért pont mi? – kinek ne jutna hasonló helyzetben ugyanez a kérdés az eszébe? – Miért pont engem szúrtak ki? Miért nem élhetek nyugodtan a szakmámnak, mint eddig? Egyébként sem vagyok valami anarchista, lázadó alak, annak ott van Noel, ráadásul fogalmam sincs, mi lesz, ha mindezt egyáltalán képesek leszünk véghezvinni. Kitör a világbéke? Ismét királyság lesz, feltámad Mátyás, az igazságos? Netalán Szent István vagy Attila? Nekem vagy nekünk kellene megteremtenünk az igazságos társadalmat, amelyben még csak nem is hiszek? Heteken, hónapokon keresztül forogtak ezek a gondolatok Dániel Tamás fejében, miközben fogalma sem lehetett arról, kikkel történnek még az övéhez hasonló esetek, és hogy mi is fog ebbôl kisülni, ha mégsem valami ôrültség az egész. A Bibliából emlékezett, hogy ha valakit az Isten kiválasztott prófétának, arról nem is szállt le addig, amíg az ezt el nem vállalta, ahogy ez Jónással is megesett. Nem tudta, hogy a sámánok és táltosok is ugyanígy kapják meg az elhívást, és aki megkapja, ha tetszik neki, ha nem, sámánná kell válnia. Azt sem tudta, hogy a halál fia volt, aki nem fogadta el a hívást. Na de ô egy szimpla orvos volt, minden mágusi ambíció nélkül, teljesen materialista világnézettel – amely lassan kezdett összeomlani. Ha igaz, hogy nomen est omen, és a nevünk jelent is valamit, ez nagyon igaz volt Dániel Tamásra, ahogyan erre ô maga is rájött hosszas töprengései során. Dániel volt az a bibliai próféta, akit bezártak az oroszlánok közé, Tamás pedig Jézus szkeptikus ta104
pilis.indd 104
9/2/11 12:20 PM
nítványa, akit csak a saját tapasztalata gyôzött meg arról, amit a többiek e nélkül is el tudtak hinni. A meggyôzôdés nála már megtörtént, az oroszlánok pedig még messze voltak, de minden bizonnyal lesben álltak. Noelrôl meg Noé jutott eszébe, akinek az volt a dolga, hogy az özönvíz elôl megmentse a Föld élôvilágát. Viszont, ha rá gondolt, már nem érezte magányos keresztes lovagnak magát, mint az elején. Hála Bacsa elbeszélésének, már tudta, mit kell tennie, csak további segítôtársakat kellett gyûjtenie ehhez. Ez pedig – minden elôzetes félelme ellenére – könnyebb volt, mint gondolta. Elôször megoldhatatlannak látszott, hiszen mégsem hirdethette meg az újságban, hogy „Szellemekben hívô jelent kezôket keresek a Szent Korona igazira való kicserélésére”! Eddigi csoportjait mindig készen kapta. Így volt ez már a középiskolában is, amikor egy diákkör vezetôjévé választották, de a klinikán is „készen” kapta osztályának orvosait és ápolóit. Beleolvasott egykét szervezetépítéssel foglalkozó könyvbe, de azok egytôl egyig az üzleti, gazdasági szféra kérdéseit taglalták, és úgy látta, nem sok hasznukat veheti. Ám a dolog szinte magától ment. Az elsô három társa az a három volt páciense lett, akikrôl kiderítette, hogy semmi bajuk sincs azon kívül, hogy ôk is hívásokat hallanak a szellemi világból. Tudatosan nem a túlvilágról beszélt, mert a segítôket megtanulta nem egyszerûen halottnak, hanem egy más dimenzióban élô, tudatos, értelmes, sôt különleges lényeknek tekinteni. Sôt, Benedek, a mindentudó technikus és komputerzseni, Jávor, a fizikus, valamint Irina, az újságíró sokkal érzékenyebbnek bizonyult nála, hiszen mesterséges szerek nélkül is meghallották a hívást. Lassan körvonalazódott, hogy kikre, milyen tudással és felkészültséggel rendelkezô társakra van szükségük. A sors pedig úgy rendezte, hogy mindenkit megtaláljanak. 105
pilis.indd 105
9/2/11 12:20 PM
Benedek a harmincharmadik esztendejében járt, és nagyon hálás volt Dánielnek, hogy kihozta a diliházból, mielôtt teljesen becsavarodott volna. Laza, vagány fickó volt, aki nem ijedt meg a saját árnyékától, és ha valahol úgy érezte, hogy a törvénybe ütközik, hát simán átlépte azt. Érthetô módon nem szívlelték egymást a morózus Alberttel, de szerencsére nem sok közös dolguk akadt. Már általános iskolás korában ügyes hacker volt, a számítógépes kalózkodás, alkalmasint a vírusgyártás mestere, és csak azért nem szerzett diplomát, mert tanulás helyett inkább a rendszerek feltörésével foglalkozott – már amikor nem valamelyik barátnôje lába között töltötte az idejét. Vékony, hajlékony testalkata kivá lóan alkalmassá tette arra, ha valahová be kellett surranni, mászni. Volt még egy tudománya, amelynek eredetérôl nem beszélt, de sejteni engedte, hogy apjától leste el, aki nem éppen a legfelsôbb társadalmi körökhöz tartozott, és többször élvezte hosszabb-rövidebb ideig vastag rácsokkal felszerelt vendégszobák kényelmét: ez pedig a lakatok és zárak kinyitásának mestersége volt. A késôbb csatlakozó László szerint ugyan gyenge pontja volt a csapatnak, már csak kissé homályos múltja miatt is, de szükség volt rá, és egyébként is nehéz volt nem szeretni állandó derûje és humora miatt. Ám csakhamar kiderült, hogy az aggodalomra semmi ok, szívvel-lélekkel az ügy mellett áll, és mindig számítani lehet rá. Jávor komoly, megfontolt negyvenes ember volt, feleséggel, két tinédzser fiúval, rendezett anyagiakkal. Amikor Dániel megtudta, hogyan mûködik a Hatalom tudatbefolyásoló rendszere, biztos volt benne, hogy nagyon komoly segítségre talált, legalábbis, ha nem akarja maga végigtanulmányozni a fizika ide vonatkozó ágazatait, különös tekintettel a hullámtanra, akusztikára és elektromágnesességre. Neki elegendô volt a fizikussal együttmûködve ezeknek az emberi pszichére gyakorolt hatásait megérteni. Aztán 106
pilis.indd 106
9/2/11 12:20 PM
kiderült, hogy prózai foglalkozása ellenére Jávor nagyon is sokat tud a szellemvilágról. Nagyanyja spiritiszta médium volt, és bár ôt nagyon bölcsen nem engedte beülni a szeánszokra, ô titokban az összes könyvét elolvasta: A Névtelen Szellem üzeneteit, Adelma médium könyvét, Chengery Pap Elemér „Új horizontok felé” címû opusát, a szellemi jelenségek fizikai alapjait is vizsgáló két tudós, Reichenbach és Schrenck-Notzing báró mûveit. Majd az „Égi Világosság” és a „Metapszichikai Szemle” folyóirat bekötött példányait, Blawatskiné „Titkos tanítás”-át, mindent, amit csak talált. Persze errôl szakmai körökben nem beszélhetett. Ráadásul fent nevezett bárók egyike még fizikai számításokkal is alátámasztotta, hogyan tudnak a szellemek tárgyakat megmozdítani olyan esetekben, amikor az a jelenlévôk fizikai erejével kivitelezhetetlen lenne. Ez különösen meggyôzô volt a fizikus elméje számára, aki abban hitt, hogy a legspirituálisabb dolgoknak is bizonyíthatóaknak kell lenniük, és meg lehet találni mindennapi alkalmazhatóságuk módját. Noel meggyôzte Dánielt, hogy szükség lesz egy asztrológusra is, mert a legkevésbé sem mindegy, melyik akciójukat mikorra idôzí tik. Mivel Dániel eddig csak a magazinok nevetséges asztrológiai elôrejelzéseit olvasta, elhatározta, hogy próbát tesz ezzel az emberfajtával. Bejelentkezett három asztrológushoz konzultációra. Az elsô kettôrôl percek alatt kiderült, hogy tökfilkók, akik misztikus köntösbe csomagolt zagyvaságokat akarnak neki eladni, olyasmit, hogy látják, hogy a gyógyítás az életfeladata – naná, bemutatkozáskor elmondtam, mivel foglalkozom! –, és az, hogy árasztja magából a feltétel nélküli szeretetet. Viszont László, a harmadik kiválasztott, meglehetôsen ismert volt az asztrológiában hívôk széles táborában. A hatvanas évei elején járó, kissé testes, joviális férfiú, miután pontosította a születési adatokat, rögtön a közepébe vágott: – Úgy tûnik, magá107
pilis.indd 107
9/2/11 12:20 PM
nak valami különös kapcsolata van a szellemvilággal. Látok egy olyan életfeladatot, amely az egész országgal, de lehet, hogy az egész Földdel kapcsolatos. Ez egy nagyon veszélyes munka, de kap hozzá segítôtársakat. Valami politikai vezetô talán? – Dániel itt óvatosságból eltitkolta orvosi múltját. – Bár szerintem inkább gyógyító, de sokkal inkább szellemi téren van feladata, nem a hagyományos testi orvoslásban. – És minden pontosan stimmelt. Tíz perc múlva már tegezôdtek. Kiderült, hogy az asztrológiai képletük több ponton összecseng, és László is gyûlöli azt a világméretû demagógiát, amelyben élnek, sôt elég sötéten látja a jövôt, hacsak ezt nem tudja az emberiség megállítani. Sôt, neki is meggyôzôdése volt, hogy egy ilyen, az ember méltóságát és szabadságát vis�szaadó folyamatnak a Kárpát-medencébôl kell kiindulnia. Dániel megtalálta a legfôbb segítôjét, barátját. Késôbb azt is megtudta, hogy László elôzô életei egyikében minden valószínûség szerint pálos barát volt a Pilis erdôrengetegében. Neki köszönhette a csoport azokat a további tagokat, akik valamilyen módon az ezotéria berkeiben ügyködtek. Albert rendkívül nehezen feloldódó, zárkózott, kínosan precíz, hatvan év körüli férfi volt, aki minden bizonnyal érzékenységét rejtette el tüskés modora mögé. Viszont kitûnôen, pálca vagy inga nélkül is érzékelte mind az egészséget károsító földsugárzásokat, mind pedig a Ley-vonalakat, amelyekrôl hol mint sárkány-, hol pedig mint Szent György-vonalakról beszélt, erôsségük szerint. Végigtanulmányozott minden fellelhetô irományt a könyvtárakban és a világhálón, és arra a következtetésre jutott, hogy vajmi kevés használható belôlük. Az egyik véglet hiányos, innenonnan összeollózott anyagokat akart eladni, amelybôl érezhetô volt, hogy a szerzô egyetlen energiaáramlatot sem tapasztalt meg személyesen. A másik véglethez azok a szerzôk tartoztak, akikben megvolt ugyan az érzékenység, ám a fantázia és a vágy, hogy új 108
pilis.indd 108
9/2/11 12:20 PM
dolgokat fedezzenek fel, túlzásokra ragadtatta ôket, és furcsábbnál furcsább egyéni ötletekkel álltak elô. Tudta, mert ô is átesett már hasonló gyermekbetegségeken, hogy ez a „mûvészet” úgy mûködik, hogy bármennyire is nehéz, objektívnek és elvárásoktól mentesnek kell maradni. Enélkül ugyanis óhatatlanul is azt fogja kimérni, érzékelni, ami a fejében, és nem ami földön/földben van. Így nem csoda, ha egy-egy karizmatikus tanító tanítványai ugyanazt állapítják meg, mint a mesterük anélkül, hogy a valósághoz annak a legcsekélyebb köze is lenne. Az egyik, ismertnek számító radiesztéta például nem kevesebb, mint tizenkétféle energiaáramot érzékelt úgymond, továbbá mind a tizenkét fajtának három-három szintjén még számos változatát. Ilyen módon a földfelszínnek egyetlen négyzetmétere sem lenne, ahol nincsenek energiavonalak – gondolta Albert. Mások a megtalált vagy képzelt csomópontok összekötésébôl akartak valamilyen értelmes ábrát kihozni. Így csakhamar rájött, hogy a legjobb, ha magára, a saját érzékelésére támaszkodik. Mivel évtizedeken át hivatásos földmérôként dolgozott, a terepmunka és a pontosság a kisujjában volt. Valamilyen betegség miatt korán nyugdíjazták, és azóta csak ennek a munkának élt. Felvillanyozta a feladat, hogy az ország energiaáramlatait kell feltérképeznie, és óriási energiával vágott bele. Segítségül egy múlt századi vázlat állt csak rendelkezésére, amelyet számos helyen pontosítania kellett, a hiányzó vonalakat berajzolni, megjelölve a legerôsebb csomópontokat. Ezeket aztán összevetette a reneszánsz elôtt épült templomok, kolostorok, illetve romjaik térképével, amelyet a mû emléki felügyelettôl lehetett beszerezni, és alig több mint egy év múlva egy tökéletes energetikai térképet mondhatott magáénak. László feladata az volt, hogy állapítsa meg, melyik kiszemelt hely milyen bolygószignatúrával áll kapcsolatban, és mikor mûködik a legerôteljesebben. A sok energiahely között eligazodni sem volt könnyû feladat. Amikor Albert az alföldi kunhalmok rendszerét is 109
pilis.indd 109
9/2/11 12:20 PM
rávetítette az addig elkészültekre, majdnem bedobta a törülközôt. Szerencsére csak azokkal volt dolga, amelyek Ley- vagy ahogyan magyarosítva használták, delejvonalak keresztezôdésében álltak, és ezekbôl már nem volt olyan sok. Albert magányos farkas volt, de László rengeteg embert ismert, és mindig tudta, kire és miben számíthat. Asztrológiai tudása és emberismerete révén pedig azt is, hogy kiben nem kellene megbízni. Egyelôre ilyen a csoporton belül nem volt. Egyedül Albert és Benedek között volt a feszültség tapintható. Benedek szemmel láthatóan unta a volt földmérô szerinte kínos alaposságát, az pedig magában a Rejtô-regények Fülig Jimmyjéhez hasonlította a nyurga fiatalembert. Azzal a kis különbséggel, hogy emez nem osztogatott hatalmas pofonokat kikötôi kocsmákban. Komolytalannak és ilyen dolgokra alkalmatlannak tartotta, nem is sejtve, hogy az mennyire fel fog nôni a vállalt feladathoz. Vera, a színésznô, Benedek barátnôje már csak testalkata miatt is többnyire az ügyeletes szexbombaszerepeket kapta a vígjátékokban. Valószínûleg, ha egy szót se szólt, akkor is képes volt fenntartani a férfi nézôk figyelmét. Harmincéves volt, hosszú, fekete hajzuhataggal, kék szemmel. Karcsú alakjához F kosaras melltartót viselt – már amikor viselt egyáltalán –, és egyáltalán nem jött zavarba, ha valakinek be kellett bizonyítania, hogy keble nem szilikonból van. A társaság eleinte meglehetôsen tartott attól, hogy nem tudja majd tartani a száját, és hajlottak arra a tipikus férfigondolatra, hogy egy ilyen nônek bizonyára kisebb az intelligenciahányadosa, mint a mellbôsége – amíg rá nem jöttek, hogy az esze is a helyén van, és adottságai, továbbá színészi képességei révén bárki figyelmét képes elvonni bármirôl – legalábbis amen�nyiben férfiakról van szó. Róla sem sejtette senki, milyen fontos feladatot bíz majd rá a sors – vagy az Ôsök, ki tudja, melyik. 110
pilis.indd 110
9/2/11 12:20 PM
Irina, a csoport másik hölgytagja ugyan az elsôk között, Dániel révén került be a csapatba, de kiderült, hogy Lászlóval már ismerik egymást. Újságíró volt, és egy ezoterikus magazinnak dolgozott. Pár évvel volt idôsebb Veránál, és bár a nôies adottságok nála sem hiányoztak, jóval kevésbé látványos módon viselte azokat. Kapcsolatban állt több ezoterikus csoporttal, ismert néhány ilyen klubot, ahonnan szintén támogatókat, segítôket lehetett szerezni. Összejárt egy sámándobos amatôr csoporttal, amely tagjainak volt egy úgynevezett erôhelye a Pilisben, és minden újholdkor összegyûltek „szert” tartani, amely közös éneklést, dobolást jelentett a magyarság felemelkedése végett. Más ilyen csoportokkal is volt kapcsolatuk, néha országos szertartásokat is szerveztek, ám, mint kiderült, sohasem olyan helyen, ahol igazán hatásos lehetett volna. Ezt még meg kellett tanulniuk, és együttmûködni Dánielékkel. Mivel túl sokan voltak ahhoz, hogy mindent megtudhassanak, nekik egy „elbutított”, leegyszerûsített történetet kellett beadni. Ez volt Irina feladata. Lelkesedése és ismeretségei révén nélkülözhetetlen tagja lett a csapatnak. Sajnos lerázhatatlan kullancsként volt ott mellette Hunfalvai Vitéz Kötöny Ete Csanád, vagy ahogy a háta mögött nevezték, Töhötöm, az ôsmagyar. Senki sem tudta, hogy ragadt rajta a hajdani vezér neve, de mindenki viccesnek és találónak érezte, hát így maradt. Az igazolványaiban egyébként egyszerûen csak Balogh János néven szerepelt, de hallani sem akart róla, hogy így szólítsák. Haját ôsmagyar módon két varkocsba fonva hordta, és meglehetôsen komikus látványt nyújtott, amint hosszú kaftánjában, fején csúcsos nemezsüveggel, kunkori orrú nemezcsizmában kiszállt ütött-kopott Volkswagenjébôl. Valószínûleg kardot is viselt volna griffes-indás veretekkel ékes övén, ha nem lett volna kényelmetlen karddal az oldalán villamosra szállni vagy autóba ülni. 111
pilis.indd 111
9/2/11 12:20 PM
Töhötöm fülig szerelmes volt az elvált asszonykába annak ellenére, hogy az nem viszonozta a közeledést, sôt kifejezetten viszolygott Hunfalvai Vitéz (és a többi) Csanád közelségétôl, és azon élcelôdött meghitt baráti társaságban, hogy annak bizonyára csak olyan nôtôl állna fel, aki nemezbugyit és turulmadaras melltartót visel. Töhötöm viszont féltékenyen figyelte, merre jár és kivel találkozik a szerelme. Nem lett volna eleve rossz ember, de azzal, hogy leragadt a száz évvel azelôtti irredenta mozgalmaknál, látványos magyarkodása a Hatalom besúgói figyelmét sem kerülte el. Nem az lett volna a baj, amit akart, hanem az, ahogyan: felszínesen, hangoskodva, átgondolatlanul, és ezzel több ellenfelet szerzett, mint támogatót. Ez pedig barátai számára is azt jelentette, hogy figyelemmel kellett kísérni, mert különc önfejûségével mindent meghiúsíthatott volna. Barátai megpróbálták megértetni vele, hogy honfiúi buzgalmának nem a feltûnô külsôségekben kellene jelentkeznie, igaz magyar ember lehet valaki farmernadrágban is, de szemmel láthatóan érvelésük hatástalan maradt. Aztán lassan megszokták, különc megnyilvánulásaival együtt. Nem így a Hatalom, akik számára potenciális veszélyt jelentett minden ilyen megnyilvánulás. Különösen most, amikor a nemzeti jelleg helyett az egyesült európaiság hangsúlyozása volt a kiadott irányelv. Dániel már az elsô találkozóra székeket és egy asztalt vitt le a borospince alatti terembe, és egy hosszabbító kábellel világítást is eszkábált, egy használaton kívüli lámpát szerelt a falra. Arra az alkalomra, amikor már valamennyien hivatalosak voltak, letakarította a pókhálókat, és felsöpört. Megérte, mert amint azok megérkeztek, Irina a mennyezeten most már tisztán látható keresztre nézve felkiáltott: – Hiszen ez olyan, mint a keresztes kô itt, a templomban! – és mivel senki sem tudta, mirôl beszél, el kellett magyaráznia: – 112
pilis.indd 112
9/2/11 12:20 PM
Az ezredforduló körül került elô Pilisszántó temetôjébôl egy kô darab, amelyen majdnem ugyanez a kereszt látható azzal a különbséggel, hogy ott mintha egy fejbôl nône ki a kereszt, furcsa, indaszerû „kinövései” vannak, és két kisebb kereszt fogja közre. Ez a „keresztes kô”, amely most a falu templomában látható, nézzétek majd meg. Mint látjátok, utánanéztem pár dolognak. Úgy vélik, Boldog Özséb, a pálos rend principálisának sírköve, és ez a kereszt a pálosok jelképe. Mindenesetre nagyon erôs kisugárzása van. – Akár ennek itt – tette hozzá Dániel –, ha aláálltok, megér zitek. Ilyen módon, mielôtt bármihez is hozzákezdtek volna, az elsô kötelezô lecke a pálos szerzetesrend megismerése volt. A honlap és a könyvtárakban fellelhetô anyagok nagy része csalódást okozott. Világossá vált, hogy nem a Jézust üldözô Saulból elszánt keresztény térítôvé vált Pálról, hanem az ôt néhány évszázaddal követô thébai Remete Szent Pálról vette a nevét a szerzet, de az ismertetések szerint nem sokban különbözött bármilyen más férfis zerzetesrendtôl. Se titkok, se barlangok, se titkos tudás, mintha két pálos rend lett volna: az egyik a világ számára láthatóan, a másik pedig titokban mûködött. Azután persze megtalálták azokat a forrásokat is, amelyek a pálosok nem nyilvános ténykedéseirôl szóltak. Ezek mindenféle ezoterikus és úgynevezett magyarságkutató szerzôk voltak, akiknek az írásairól az egyháziak sok mindent írtak, csak jót nem. Vagy ôk sem ismerték a rend belsô életét, vagy igen, de nagyon jó okuk volt tagadni, misztifikálásnak nevezni. Kiderült, hogy nemcsak a rend belsô élete, hanem a hátrahagyott emlékek is sok fehér foltot tartalmaztak. Irina ásta bele magát a témába, végzettsége révén ez neki ment a legkönnyebben. A bar113
pilis.indd 113
9/2/11 12:20 PM