VI. évfolyam, 16. szám
12 oldal
2007. április 18.
A TURUL-SAS LOVAGREND FÜGGETLEN KÖZLÖNYE
Holt lelkek Felhívás!
Wass Albert verseiből
7. o.
Az erdélyi reformáció
8. o.
Néhai Czuczor Gergely és Fogarasi János nélkül, az ember pedig szeretet nélkül urak szerint méltóság szavunk az elhalt őrjöngeni kezd. mél gyökből származik, értelme emel. A régi magyar fejedelmeket pajzsra emelés- Az ember legmagasabb méltósága az, sel iktatták be. Ám könnyebb magas mél- hogy Isten képmása. Egyedül a közös tóságra emelkedni, mint méltónak bizo- Atyából vezethető le valamennyiünk nyulni rangunkhoz. A méltóság fogalmá- testvérisége. Az erkölcs gazdag bűnban tehát külső és benső elemek vegyül- erény rendszere részint az Úr imádásánek. Megrendítő a roppant tehetséges nak, részint az emberi méltóság tiszteletének útmutatója. boldog Salamon Kereszteléskor a kekirályunk száresztség méltóságára mos dicsőséges kenik föl a megkehadjárata, és reszteltet krizmával, ugyanannyi áruéppen úgy, mint a lása, vesszőfutákirályt koronázáskor. sa a hatalomért, Vagyis a keresztény amíg krónikáink ember király, mégpeszerint a dig olyan király, aki "Szentlélek sunem hatalmaskodik gallatára" meg mások fölött, hanem nem értette, hogy segíti őket életük tera külső méltóság heinek viselésében. mulandó, tehát káprázat, valótEz a szeretet kettős lan, az igazit beHOLT LELKEK főparancsában fejezőlül kell keresni. dik ki, aminek gyöCsőlakó gyerekek Romániában Így lett vezeklő nyörű összefoglalását remete Pólában, adja szent Ágoston: csontereklyéit az "Szeress, és tégy, amit akarsz". Ezen óráottani székesegyház főoltárában őrzik. kon keresztül elmélkedhetnénk, s oda A méltóság tartópillérei a becsület, a tu- jutnánk, hogy a valóságos szeretetben dás, a szeretet. Ezek nem erkölcsi, hanem élő ember Istennel jár, benne él, állandóontológiai, létbeni értékek. Vajon kiala- an segít másokon. Gondoljunk, mondkulhatott volna a nyelv becstelenségben? juk, Kalkuttai Terézre, vagy Böjte CsabáFönnmaradhatott-e az a család, amelyik a ra.
11. o.
galócát olykor csiperkének mondta? Amelyik nem becsülte a tudást, s vele a tudó embert, a gombaismerőt.
Várjuk mindazok jelentkezését, akik érdeklődést mutatnak a Vitézi Rend és/vagy a Turul-Sas Lovagrend tevékenysége iránt. Jelentkezni az impresszumban található elérhetőségeken lehet.
A
T A R T A L O M B Ó L :
Az Egyház, mint Krisztus teste
Wass A. :Egységes magyarság
I. Rákóczi György
3. o.
6. o.
Közkeletű tapasztalat, hogy még a kutya sem bírja ki a gazda reggeli simogatása
(folyt. a 2. oldalon)
Czakó Gábor
V I .
é v f o l y a m ,
H o l t
1 6 .
s z á m
l e l k e k
(folyt az első oldalról) Kevesen jutottak náluk magasabb méltóságra: a szeretetnél nagyobb elismerést sem adni, sem kapni nem lehet. "Szeretném, ha szeretnének, s lennék valakié, s lennék valakié!" - sóhajtja Ady. Jó figyelmezni arra, hogy a szeretet nem érzelem, hanem életmód, alapállás: odaadom magamat, és úgy bánok a másikkal, mint önmagammal. Ahogy Jézus tanácsolja: "ne tedd azt, amit nem kívánsz, hogy veled tegyenek." Ezen alapszik Kant etikája is: "cselekedj úgy, hogy magatartásod egy általános törvényhozás zsinórmértéke legyen." Vagyis mérjél úgy, ahogy kívánod, hogy neked mérjenek. Ez ismét evangéliumi gondolat. Azért itt ez a körforgás, mert ez az emberi méltóság gyökere. Közvetlenül az Isten utáni méltóságra emeli a szülőket a Tízparancsolat: tiszteld atyádat és anyádat. És általában az ősöket, az öregeket, hiszen ők ismerik a szertartásokat, a mítoszokat és a gyakorlati tapasztalatokat. Fejlődés- és haszonelvű korunk fütyül erre a tudásra, és a leghitványabb pénzkereset is nagyobb megbecsülést ad egy nőnek, mintha akárhány gyermek szerető édesanyja. A méltóság köznapi forrása a munka vala. Eredeti formájában a művelés: az anyagi világ fölemelése, átszellemítése. Honvédelem és házépítés, család, idill. Beszéltem egyszer egy csillaghegyi bácsival. Mélyen a szembe nézett: én boldog ember vagyok, az lettem, ami minden gyerek vágyik lenni, cipész. Hol van ma a hivatás, amiért érdemes élni? Állás, állás kell kérem, amiből megélünk.
2 .
mit sem tud, sőt, tudatlanságáról sejtelme sincs, mert akad némi pénze, képes megnyomni néhány gombot, mire kijön a táp a falból, és lehet csüggni a káprázaton. Hogy mi volna a Valóság? Ki volna ő? Hogyan működik a világ? Ilyesmire nem is kíváncsi; mintha megölték volna a lelkét. Harangozni sem hallott a méltóság kulcsszavairól: a becsületről, a tudásról, a szeretet is csak fájdalom benne. Megrökönyödne, ha hallaná, hogy a méltóság legbelül van, a természete pedig ilyen: " A legnagyobb köztetek, legyen a szolgátok. Aki fölmagasztalja magát, azt megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják." (Mt 23,11-12) A barbik nevelői, a kereskedelmi kloakák elhitetik áldozataikkal, hogy mindaz, ami fontos, kívül van, és belül nincsen semmi. Az isten-cucc is kívül kapható, a valláspiacon. Ezért aztán úgy tudja, hogy neki méltóság helyett inkább jogai vannak, amiket mások rovására érvényesít. Mi történik a barbikkal, ha kiesik szájukból az édes, kábszeres cici? 2005. augusztusának végén lecsapott New Orleansra és környékére a Kathrina hurrikán. A város nagy részét elöntötte az ár, a víz, csatorna, gáz, villanyhálózat fölmondta a szolgálatot, s a legnagyobb tragédia: bedöglött a tévé. Az amerikai Jack Corn így tudósított: "A hatóságok által a New Orleans Convention Centerben elszállásolt, magukból kivetkőzött emberek már az első éjszaka nők és gyerekek százait erőszakolták meg". A segélyhívásokra kiérkezett rendőröket egyszerűen kiverték a sportcsarnokból és folytatták az erőszakoskodást. " A mentőhelikoptereknek (.) többször meg kellett szakítani a segélyakciókat, mert ismeretlenek géppisztollyal célba lőttek a leengedett fémkosárban ülő vagy a kötélbe kapaszkodó és a levegőben himbálódzó emberekre" (Internet)
o l d a l
I m p r e s s z u m Felelős kiadó: v. Nagy Zoltán Munkatársak: Szika Levente Zoltán Varga Zsolt Kiadja a T.S.L. Kancellária, megjelenik alkalmanként. Készült a Genius Nyomdában, a Frauenbach Kft. támogatásával. Elérhetőségeink: Tel.: 0362-408030, E-mail:
[email protected],
Mi történt? Amikor a vihar elsodorta a hatóságot meg a szórakoztatóipart, kiderült, hogy nincsen társadalom. Helyén, a csőcseléknek nevelt egyének tömkelege úgy viselkedett, ahogy a tévében tanították neki. Az egyén piaci versenyző, aki bármit megtehet, amit érdekében állónak vél. Amikor a külső törvényt a hurrikán elfújta a városból, akkor nem lépett működésbe benső törvény, mert a versenybarbiba azt sulykolták, hogy belül nincsen semmi. Nem csoda, hogy elszabadult. Pedig Arisztotelesz már több mint kétezer „Nyugaton éve jelezte a veszélyt: "(.) az emmár fölnőtt a ber erény híján a drog-rock- legelvetemültebb s legvadabb, s a nemi szex szubkultúrá- élvezetben és evésben a legaljasabb nak és a lény." (Arisztolebutított telész, Politika, iskolának Gondolat, 1968.) egyénnek, több barbi Az Robinsonnak ninnemzedéke” csen méltósága.
"Vagyok, mint minden ember: fenség,/ Észak-fok, titok, idegenség". Semmi fenség, Ady úr, tessék dologgá lenni, áruvá. Legyen ön, kérem, termelőerő, foVajon a megerőgyasztó, legföljebb jogalany. De ha szakoltak és a ügyesen tetszik átcsörtetni a többieken, mentőkosárban levadászottak veszSzeptember 6-án a szodomiták megakkor lehet önből is milliárdos, sőt, tették el méltóságukat, vagy a vadátartották hagyományos ünnepi fölvoDisznófejű nagyúr! nulásukat a francia negyed főutcáján, szok és az erőszakolók? Nyugaton már fölnőtt a drog-rock-szex miközben a környéken százak és ez(folyt. a köv. oldalon) szubkultúrának és a lebutított iskolá- rek haldokoltak, éheztek, szomjaztak. nak több barbi nemzedéke, ami sem-
V I .
é v f o l y a m ,
1 6 .
s z á m
3 .
o l d a l
Az Egyház, mint Krisztus teste – láthatatlan eszme, látható valóság A keresztyénség vallási küldetése Krisztus mennybemenetele óta a halandók számára elfogadhatóvá tenni a feltámadás misztériumát, mely egyben a megváltásunk záloga is. A kálvini tanítások szerint minden ember meg van váltva, de a megváltás ajándékát ki kell érdemelni. A kiérdemelés útja egyszerre lelki szükséglet és a lelkiismeretünkbe pecsételt erkölcsi tanács, melyet magunkban hordozunk generációk óta.
Jézus korában a Messiásjelenséggel kapcsolatosan eltérő vélemények fogalmazódtak meg. Milyen kell legyen a Messiás? Miért jön a Messiás? Miről ismerszik meg a Messiás? Kérdések, melyekre az uralkodó vallási vezetők, a farizeusok, nem adtak egyértelmű választ, ezért Jézus megérkezésekor sem vallási elöljárók, sem a nép nem tudta, hogy mire számíthat.
tesz, és néha vét az ősök hétköznapokat is szabályozó törvényei ellen. Kinevezi első tanítványát Egyháza kősziklájának, de tudja, hogy egy jelentős pillanatban a hitét hangosan bizonygató Péter is elárulja Őt. Végül pedig megtörténik a bejelentett csoda: harmadnapra feltámad a halottaiból, és ezzel felépül az új Egyház, a Megváltó Egyháza.
„Így lesz Tamás a mindnyájunk kétkedése és megbizonyosodása”
Az ember megfelelés-vágya istenével szemben nem kizárólag keresztyén jellegű. Már Jézus előtt, akár a judaizmusban, akár a keleti Egy pusztai remete hirdeti meg, majd bölcseleti vallásokban, vagy éppen a Ő hívja fel, különös viselkedésével, hellászi világ politeizmusában fellel- magára a nép figyelmét: csodákat (folyt. a köv. oldalon) hetjük azt a belső kényszert, mely sugallatként, angyalként, álomként, de mindig figyelmezteti az embert (FOLYT. AZ ELŐZŐ OLDALRÓL) cselekedeteire, néha feltárva a következmények, lehetőségek jövő által Augusztusban árvíz sújtotta Székelyföld egy részét is. Cunami-szerű jelenség volt: rejtett titkát is. szép napsütésben hirtelen megjelent egy 2-4 méteres ár, és elsöpört maga elől minJézus tanításai előtt már a dent. Lukács Csaba így tudósított: "A székelyek a tragédia okozta döbbenetből ocsúdbölcseleti vallások, illetve a hellászi va azonnal nekifogtak a károk enyhítésének. Nyikómalomfalván legelőször az útmenti keresztet tisztították meg a sártól, aztán láttak neki a házak kitakarításának. A körfilozófia megfogalmazta a jó-rossz nyék lakói összefogtak, önkéntesek százai mentek lapátolni vadidegenekhez, mások viszonyának embert sem kímélő hafőztek rájuk, és hamar elindult a segélyek áradata is. Mindez a térségbe látogató tásait, megadva a gondolkodó-érző Traian Basescu államelnököt is meglepte". lélek számára az önmarcangolás leNyikómalomfalván a szórakoztatóipar és az anarcho-liberális ideológia még nem hetőségét. rombolta le a társadalmat, vagy ami ugyanazt jelenti: az emberi személyt. A székeAzok a világrendek, melyek- lyek Teremtőjük képmásaként viselkedtek. Pontosan tudták a teendőjüket. Nem ben a spiritualitás túlsúlyban, vagy érzelgősködtek, mint a New Orleans-i mulatozók, hanem ki-ki átvállalt a másik életegyensúlyban van a materialitással, terhéből annyit, amennyit bírt. az embert arra késztetik, hogy számot adjon lelkiismeretével. Az ókor- A világ tulajdonosai és irányítói - Gorbacsov lelkes szavaival: "az új, globális agytröszt" tagjai - nem gonoszságból tagadják meg tőlünk a méltóságunkat. A Dolgok ból származó bölcseletek elsődleges logikája ilyen fogalmakat nem ismer, tehát ők sem. A gonoszság például csak egy a tanácsa, hogy az anyagi ember sza- lehetséges másságok közül. Ha jövedelmező, akkor jogilag meg kell indokolni, és baduljon meg testiségétől, és fedezze üzembe kell állítani. fel a lelkiséget, azon keresztül pedig Istent. A judaista irányzat egyetlen, A magánállamok urainak méltósága külső: hatalom és pénz. Belül nincsen semmi. de lényeges akadályt gördít e cél Azt szeretnék, ha belül mi is üresek lennénk. A maguk részéről mindent megtesznek megvalósítása elé, ez pedig azon a ezért, s hatalmuk-pénzük révén duzzadnak az önbizalomtól. Elképesztően sikeresek: tényen alapszik, hogy az ember ki- híveik száma tömérdek, s táboruk egyre gyarapszik - nem is kerül sokba. Úgy vélik, űzetett a Paradicsomból bűnei miatt. hogy képesek megölni a lelkünket, nehogy már észrevegyük, hogy mi történik a bolygónkkal, a hazánkkal, leginkább pedig velünk, magunkkal. Mesterünk figyelmeztet: " Ahhoz, hogy feloldja az egérfogóba Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól juttatott önmarcangolót, ez a vallás is féljetek, aki a lelket meg a testet is pokolba taszíthatja." (Mt. 10,28) megtalálja a kiutat. A felkent királyok házából Megváltó érkezik, aki Az veszíti el teremtettségéből eredő méltóságát, akinek megölik a lelkét. A lélekgyilfelszabadítja a bűnös embert. kosság máig érvényes módszerét Rómában panem et circensesnek nevezték. A kísérletbe akkor is a gyilkosok pusztultak bele. A népet a Bárány megmentette.
v. Nagy Zoltán
HOLT LELKEK
V I .
é v f o l y a m ,
1 6 .
s z á m
4 .
o l d a l
Az Egyház, mint Krisztus teste – láthatatlan eszme, látható valóság Jézus feltámadása a bizonyíték Messiás-voltára. Lehet elméleteket gyártani ez ellen, szemérmesen tagadni, hogy nem erre a csodára kellett várjon a megváltott emberiség, de hitetlen Tamással együtt kételkedik az Ember. Így lesz Tamás a mindnyájunk kétkedése és megbizonyosodása: az anyagi természet nem hisz a csodának, csak ha testileg is érintve van. Tamás bizonyosságot nyer Jézus feltámadásáról, őáltala pedig mi mindnyájan bizonyosságot nyerünk. Tamás hitet nyer, és általa az ember is. Megépül Jézus Krisztus lelki egyháza.
mindnyájan. Az Egyház Krisztus testévé vált, melynek papjai a lelkek pásztorai, terelői, a nyáj pedig, akár együtt, akár egyedekre lebontva, az Egyház által részesévé válik Krisztus testének, ezen túl pedig a megváltásnak.
A Theodosius uralmát követő idők a keresztyénség szempontjából a csodák ideje. A következő néhány évszázad nem a hatalmi egyházról szól, hanem arról a csodáról, hogy a legzordabb körülmények között is az egyének – hitük mélysége folytán - átmentették a jelen Az őskeresztyénség az apostolok tanácsait követ- számára a keresztyénséget. ve megpróbálták megszervezni eme újonnan kialakult A népvándorlás, a germán betörések, Nyugatközösség erkölcsi-szellemi értékrendszerét, melynek alapját Jézus Krisztus tanításai képezték. A gondolat, Róma bukása, új államok születése, a keresztyénség doghogy az Egyház Krisztus teste, kötelességet rótt az egyhá- matikus válsága és az arianizmus térhódítása Nyugaton, zi elöljárók számára, hiszen küldetésük Jézus küldetésé- mind olyan történelmi jelenségek, melyek akár el is tünnek beteljesítése. Meg kellett értetni az emberekkel, hogy tethették volna Krisztus Egyházát, ha nem lettek volna léteznek magasabb rendű célok is a hétköznapok kínke- olyan zárt műhelyek, ahol nem csak az ókor jeles kincseit serves anyagiságán túl is. Voltaképpen az élet értelméről mentették át az utókornak, hanem a vallásosság legelméesett szó olyan közegben, mely erkölcsi dekadenciában lyültebb formáját, a szerzetesi körülmények között megtengette mindennapjait. A Római Birodalom emberekre tapasztalt istenélményt is. gyakorolt szellemi fölénye szkizofrén állapotot idézett elő A feltámadt Jézus Krisztus teste, szerzetesei réa közösségek és a egyedek szintjén egyaránt. Kelet spirivén működésbe lépett. E zárt falak mögül kezdetét vette tualizmusa helyezkedett szembe Nyugat dekadenciájáa történelmi – „második feltámadás”. val, Dél gazdasági-kulturális felsőbbrendűsége helyezkedett szembe Észak spártai egyszerűségével. Róma, az Itt az ideje, hogy különbséget tegyünk Egyház és örök város, Észak-Nyugat metszőpontján Dél-Keletre Egyház között. Létezik egy olyan egyház, melyet a papakart hasonlítani. Despota császáruk isten volt, kultúráság vezet, meghatározza az irányelveket, templomokat juk görög, gabonájuk egyiptomi. Az emberek kenyeret és emel Isten dicsőségére, szócsöve az ígéretnek, a feltámacirkuszt vártak, és ezzel értelmet nyert az életük. dásnak. Ez az intézményesített keresztyénség, melynek A keresztyének pontosan ezzel az élettel állítot- kapuin be lehet kopogtatni, ahol a keresztséget fel lehet tak szembe egy másikat, ami külsőleg is tartást adott ne- venni, ahol a hitet láthatólag is vállalni lehet, ahol egykik: tartást a megpróbáltatásokban, az anyag(iak)tól való másra találnak az emberek egy hitben egyazon Isten álfüggetlenségben, új erkölcsi rendjük a régi római erköl- tal. És létezik a szellemi-lelki Egyház, mely külön-külön, csiséget idézte, szembehelyezkedésük a bálványimádás- mindannyiunkban munkálkodik, legalábbis mindazoksal, s legfőképpen a császár istenítésével sokakban irigy- ban, akik érintve vannak általa. Ebbe az Egyházba azok séget, pozitív elbírálást eredményezett. Az elérhető, ta- is beletartózhatnak, akik egyébként nem az intézményepintható keresztyén egyház vezetői meg kellett feleljenek sített keresztyénség tagjai, vagy azért, mert nem kerültek mindannak az eszmerendszernek, amit az Egyház önma- az intézményesítés formáihoz közel, vagy azért, mert gáról vallott. Az illegalitásban működő keresztyénség felülemelkedtek az intézményesítés korlátain. nem adott teret a sarlatánságnak, mert ez a kibontakozó Ha különbséget kellene tegyünk a jelen keresztyénsége közösség egyelőre érdeknélküli, de annál inkább hivő, és a középkori keresztyénség között, akkor minden bivallásos közösség volt. zonnyal azt tapasztalnánk, hogy a jelen keresztyénei sokMikor Theodosius császár birodalmi vallássá kal inkább egy intézményesített egyház – automatikus avanzsálta a keresztyénséget, a belső egyházi szerkezet vagy felvállalt – tagjai, mint egykoron. már kiforrott, eszmeileg dogmatikusan meghatározta magát, a hívei kialakított szokásokkal tisztelték és rajongták. Amint a római polgárnak Róma jelentette a földi garanciát a joghoz, az érvényesüléshez, az emberi mivolthoz, úgy a hanyatló Rómában az Egyház kettős szerepet kapott: egységben tartani a birodalom lakosságát egy hit által (ez az uralkodók szemlélete), és egységesíteni a Krisztus követőit, hogy egy testté és egy lélekké legyenek
(folyt. a köv. oldalon)
V I .
é v f o l y a m ,
1 6 .
5 .
s z á m
Az Egyház, mint Krisztus teste (folyt. az előző oldalról)
A középkori egyház elsődleges sikere abban keresendő, hogy gyökeret tudott ereszteni az emberek mindennapi életében, hogy a keresztyénséget testközelbe hozta, s bár lehet, hogy kötelezte a keresztyén szabályokat a mindennapok alkalmazásában, de eme kötelezettség lenyomatot vésett az emberek tudatában, és önkéntelenül is ragaszkodtak e szabályokhoz, melyek hatása még azokban az életterekben is fellelhetők, melyek egyébként szakítottak keresztyénségükkel, de hagyományaik a keresztyén múltba nyúlnak vissza. Ezt az elkötelezett keresztyéniséget az a 200300 év eredményezte, melyet nyugodtan nevezhetünk az egyház évszázadainak, s melyet a Cluny-reform fémjelez. A X-XII. század életre hívta Európát a maga államaival a keresztyénség nevében. A Treuga Dei és ennek ellenpólusaként a keresztes háborúk, mind-mind Isten nevében az egy testű, bár kétirányú cristianitast szolgálták. Az uralkodók, földbirtokosok vagyonokat áldoztak a megváltás elnyerése érdekében kolostorok alapítására, és ez az áldozathozatal még nem az anyagiasság rovására irható, hanem az őszinte hit oly módon való gyakorlására, hogy egy kolostor alapítása egyben helyet biztosit sok száz megtérni vágyó ember számára századokon át. Az emberek őszintén, sok esetben rajongva gyakorolták hitüket, az uralkodók Isten kegyelméből uralkodtak, döntéseik nem a pillanatot, hanem az örökkévalóság reményét szolgálták. A lelkiséget később az anyagiasság váltotta fel. A vagyonra szertevő egyházi intézmény kezdett visszaélni hatalmával, ami törvényszerűségként hozta elő az intézményesített Egyház megreformálásának szándékát. A lutheri mozgalomnak két nagyon fontos hatása van az intézményesített és a szellemi Egyházra egyaránt. A reformáció – a katolikus egyháztól való elszakadása révén – nem csak helyet biztosított mindazoknak, akik a vallás valós értékeit akarták feleleveníteni, de reformra sarkallta a katolikus egyházat is, mely azt eredményezte, hogy Európa történetében mégegyszer az emberek felülvizsgálták lelkiismeretüket, és a vallás nyújtotta értékrendhez tértek vissza. Viszont a reformáció térnyerése – a keresztyén történelem harmadik nagy egyházszakadása – végérvényesítette az intézményesített Egyház, Krisztus testének földrajzi léptékkel is mérhető európai hatalmának feldarabolását. Az Egyház, mint látható valóság, mindenki számára egyértelműsítette önmaga botlását. Ez a botlás pedig nem csak az intézménybe vetett hitet kérdőjelezte meg, hanem magát az eszmét is. A felvilágosodás nemcsak a papság, mint társadalmi elitnek hatalmát kérdőjelezi meg, hanem a vallás és vallásosság helyze-
o l d a l
tének marginalizálását célozza meg. Az Egyház, mint darabjaira szakadt intézmény, képtelen volt felvenni az ateisták, anarchisták, liberalisták által dobott kesztyűt, így a keresztyén Európa el kellett szenvedje önmaga vallástalanítását. Ez olyan rendszereket is életre hívott, mint a jakobinus köztársaság, a nácizmus, vagy a kommunizmus. Egy XX. század eleji gondolkodó, a holland Huizinga 1930-as években alkotott véleménye szerint a XIX. század volt a legateistább száz év. Még nem sejtette, mit hoz a saját százada. A modern ember megalkotta az angol-szász kultúrájú globális világot, melynek motorja a felvilágosodásra alapozott liberális eszmeiség, s mely szakítani látszik minden hagyománnyal, ami a hagyományos keresztyén Európához köti. De ez megint csak az intézmények szintjén létezik. Szerencsére az intézményesített Európában még élnek emberek, akik individuálisan hordozzák magukban az örökséget, a keresztyén eszmét, akikben beteljesedett Krisztus. Általuk indulhat meg az új feltámadás, valósulhat meg Krisztus valódi Egyháza, melynek tagjai lelkiismereti szabadságuk folytán dönthetnek a Vallás mellett, meríthetnek erőt az ókor mártírjainak tetteiből, indíthatják meg a nagy missziót, hogy mindenki újra felismerhesse az Eszme igazi értékét, mely az emberről, mint Isten gyermekéről, az életről, mint az Atyának felajánlott célszerűségről szól. Az Egyház, mint Krisztus teste láthatatlan eszmeként többet tehet önmaga létéért, mint az intézményesítés. Az ember-ember közötti kapcsolatok újraerjeszthetik a hitet, mit elvettek tőlük a hamisan ígérő rendszerek. Ha megindulhatna az a lélektől lélekig járó misszió, ami éberen tartotta az ókor bukásakor a közösségeket, ha a nagy tömegmozgalmak helyett ismét az egyénekkel folytatott párbeszéd lenne a cél, ha Krisztus karja a hivők által mindenki után külön-külön nyúlna, akkor talán van még esély a látható Egyház feltámadására is. Végeredményben lényegtelen az Egyház láthatósága, ameddig Krisztus tanításai jelen vannak világunkban. Az igazi baj ott lett volna, ha Tamás, Jézus sebeit érintve sem hitt volna a feltámadás csodájában. Akkor a mi tamáskodásunk ma még súlyosabb, még tagadóbb lenne. A feltámadás csodája pedig ott munkálkodik bennünk minden úrvacsora-vételkor, minden keresztségvállaláskor, minden égre küldött fohászban, minden félelemben, minden rossznak cselekvésekor, a lelkiismeretfurdalásban, mert Jézus, a Megváltó lenyomatként él bennünk, és általa vagyunk részesei a mi Atyánk láthatatlan világának.
V I .
é v f o l y a m ,
1 6 .
s z á m
WA S S A L B E R T : E G Y S É G E S M A G YA R S Á G Ahhoz, hogy valamit szólhassunk magunkról s arról, ami bennünket összeköt, meg kell vizsgáljuk előbb becsületesen magyarságunk fogalmát, az egység jelentését és tisztáznunk kell az akadályokat, melyek előttünk állanak. Mindenki önmagán keresztül méri le a fogalmakat. Számomra magyarságom ezt jelenti: mint ember tartozom vérség és lelki alkat szerint egy családhoz s ezt a családot szeretem erényeivel és bűneivel együtt, s javáért munkálkodni életem értelme ezen a földön. Tehát ember vagyok s ezáltal magyar. Mennél jobban sikerül embernek lennem, annál igazabb, tisztább és termékenyebb lesz a magyarságom is. Ha csak magyar volnék s nem ember, olyan lenne ez, mintha gyalogosan vágnék neki a tengernek, hogy élelmet vigyek testvéreimnek a tulsó partra. Ostoba volnék, elfogult, egyoldalú és kártékony. Emberségem az, mely a magyarsághoz, mint családomhoz való viszonyomat szabályozza. De szabályozza egyúttal magyarságom viszonyát a többi népek irányában is, ha nem is mentesen az önzéstől, de mindig törekedve az igazságra. Magyarságom a gyökér, mely hozzáköt földhöz s nemzethez. Emberségem a korona, mely a fa törzsét egyenesen nőni tanítja, s mindig fölfele. Hogy amellett a magyarságom helyhez kötött, abban nincsen semmi meglepő. Ha sehova-sem-való magyarnak tudnám magamat, akkor már gyökértelen lenne bennem a magyarság. Regionális a magyarságom, mint ahogy emberségem is az, midőn azt mondom, hogy magyar vagyok. Magyarország a hazám, de Erdély otthonom, s ezt nem is akarom soha elfeledni. Mi az egység? Ha mindannyian egyet akarunk. Ha mindannyian másképpen is akarjuk azt az egyet, már akkor is egység az. A különböző felfogás vitát virágzik, s a vita felismerések és tisztázások gyümölcsét érleli. Csak jóindulat kell hozzá és megértés egymás
6 .
o l d a l
irányában. Tudni és megérteni azt, hogy az is jót akar, aki másképpen akarja a jót, mint én. Ehhez még csak az szükséges, hogy mindenki igazán jót akarjon. Itt érkeztem el az akadályokhoz, amiket elhallgatni nem szabad. Minden egységnek veszedelme a tagozódás. De csak az olyan tagozódás, mely nem közös gyökérből indul és nem közös irányba nő. Tudom, elnyomás alól szabadult népünket kétféle betegség veszedelme fenyegeti, mint behozatali cikk az anyaország felől: a politikai pártosodás, s az osztályellentétek. Minálunk Erdélyben voltak eddig gazdák, iparosok, kereskedők, papok, tanítók, tanárok, munkások és tisztviselők. Ezek együtt mind magyarok voltak. Ennyi volt közöttünk a párt és az osztály. Legalább is én így látom ezt. Különböző foglalkozásokat űző magyarok voltunk, s bár apró érdekeink vékony ágacskái néha keresztezték is egymást, a vezérágak közös irányba nőttek, s ez az irány magyarságunk iránya volt. Igaz, hogy mind szegények voltunk, s a szegénység közelebb hozza egymáshoz az embereket. De talán szeret bennünket egy kicsit az Isten, s ezentúl sem fulladunk bele a tejfölbe. A bacillusok pedig csak a kövéreket szeretik. Ezeknek az egységet megrontó betegségeknek a leküzdésében jut az írókra elsőrendű feladat. Ha külön utakon indulnak emberek közös kincset keresni, kiáltókat kell vigyenek magukkal, kik a sűrűségen át egymásnak megkiáltják az eredményt, a felfedezett titkot, s ha kell, a veszedelmet. De aki egyszer kiáltónak szegődött, jól nézze meg, hogy mit tart a kezében, s a sárga agyagot aranynak ne kiáltsa. És most, hogy idáig eljutottam, már felelhetek őszintén és becsületesen: egységes a magyarság akkor, ha minden magyar emberebbé lenni igyekszik, hogy ezáltal magyarabbá váljon. Otthonán keresztül szolgálja hazáját, s minden akadályon keresztül igaz jószándékkal törekszik a közös cél felé. És a cél ugyebár egyszerű: hogy békességben, s igazságban éljünk mindnyájan egy födél alatt. S kiket egyformán ver a zivatar, egyformán süssön azokra a nap is.
Városunkban 1944 óta nem ünnepelték zászlós felvonulással március 15. ét.
V I .
é v f o l y a m ,
1 6 .
s z á m
7 .
WASS ALBERT
o l d a l
Nagypénteki sirató
Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk, messzi út porából köpönyeget veszünk... Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta. Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta. Egy ország van a lelkünk mélyén, Véreim! Véreim! Országútak népe! más országokkal nem határos. Sokszázéves Nagypénteknek Erdélyi fák között egy évben Úgy épült fel a szívünk vérén soha sem lesz vége? sok könny-falu, sok bánat-város. kétszer hull a falevél. Egyik napon Tamás vagyunk, másik napon Júdás vagyunk, Ősszel, – mikor a hervadás Egy ország van a lelkünk mélyén, kakasszónál Péter vagyunk. leszáll úgy építgetjük napról-napra. Átokverte, szerencsétlen s az árva fák közt zúgni kezd a Csalódás-házak gond-falakból, nagypéntekes nemzet vagyunk. szél. keserűség a tető rajta. Golgotáról Golgotára És tavasszal, mikor a holt mehurcoljuk a keresztfákat. zőkre Véren vett ország ez az ország, mindég kettőt, soh'se hármat. az élet lüktetése visszatér. önnön vérünket adjuk érte, Egyet felállítunk jobbról, Nálunk akkor is hull a falevél. s addig fog bennünk egyre nőni, egyet felállítunk balról, amíg telik még könnyre, vérre. Nálunk akkor is búsak a lels amiként a világ halad: kek, egyszer jobbról, egyszer balról Amíg, hogy fa égig ne nőjjön: fölhúzzuk rá a latrokat. mikor a rónán pacsirta dalol, Kurucokat, labancokat, úgy ég olyankor, úgy fáj vala- alkony vigyáz a napsugárra. Míg minden este gyújtott mécses közülünk a legjobbakat, hol… koromba fullad éjfél tájra. mindég csak a legjobbakat. Majd, ahogy az idő telik, Egy ország van a lelkünk mélyén: mint ki dolgát jól végezte: Tavaszi szél még jobban meg- más országokkal nem határos. Nagypéntektől Nagypéntekig Véren vett ország ez az ország, térdelünk a kereszt alatt cibálja itt a fákat, húsvéti csodára lesve. s mi megmaradt: emléke régi nagyon ködös és nagyon sáros. Egyszer a jobbszélső alatt, nyárnak, másszor a balszélső alatt, az a kevés is mind, mind lepeéppen csak hogy a középső, reg... az igazi, üres marad. Erdélyi fák között, én nem Nincsen is keresztfánk közbül, tudom nem térdel ott senki, senki. miért, – de kétszer hullanak a A mi magyar Nagypéntekünk levelek... évszázadok sora óta évszázadok sora óta ezért nem tud Húsvét lenni. Így lettünk országút népe, idegen föld csavargója, 1908-1998 pásztortalan jószág-féle. Tamással hitetlenkedő, kakasszóra péterkedő, júdáscsókkal kereskedő. Soha-soha békességgel Volt egyszer egy ember, az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének. De az oszlopot Krisztus-Úrban szövetkező. nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer meg ezer apró csillámló homokTe kerülsz föl? Bujdosom én. szemcséből, és a homokszemcséket köddel kötötte össze. És az emberek, akik arra járva Én vagyok fönt? Bujdosol Te. látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond. De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az Egynek közülünk az útja ember hittel a szívében építette az ő Istenének. És amikor az oszlop készen állott, az emmindég kivisz idegenbe. berek még mindig nevettek és azt mondták: majd a legelső szél összedönti. És jött az első Bizony, jól mondja a nóta, szél: és nem döntötte össze. És jött a második szél: és az sem döntötte össze. És akárhány hogy elmegyünk, el-elmegyünk, szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely messzi nagy útakra megyünk. hittel épült. És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: vaMesszi nagy útak porából rázsló. És egy napon berohantak az udvarára, és ledöntötték az ő oszlopát. És az ember bizony, köpönyeget veszünk. nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára és hittel a szívében kezS ebben a nagy köpönyegben, dett új oszlopot építeni az ő Istenének. És az oszlopot most sem faragta márványból, sem sok-sok súlyos köpönyegben nem építette kőből, hanem megint sok-sok apró homokszemcséből, és a homokszemcsébizony pajtás, mondom Néked: ket köddel kötötte össze. rendre, rendre mind elveszünk.
Erdélyi fák között
Véren vett ország
Előhang
V I .
é v f o l y a m ,
1 6 .
s z á m
8 .
o l d a l
A Turul-Sas Lovagrend, a Nagybányai Rákóczi Szövetség és a Schönherr Gyula Történelem Kör idén is meghirdeti immár a VIII. Nagybányai Történelem Vetélkedőt minden V-XII. osztályos diák számára. A vetélkedőre öt fős csapatokkal lehet jelentkezni iskolátok történelem tanáránál. Az ígéretes díjak mellett a fődíj egy budapesti kirándulás. Közlönyünk, a Hitherold, megpróbál segíteni a felkészülő csapatoknak. Minden lapszámunk egy-egy témát közöl a vetélkedő témaköréből. Sok sikert! A VIII. Nagybányai Történelem Vetélkedő témaköre: 1. A 30 éves háború 2. Az erdélyi reformáció 3. Bocskai István és végrendelete 4. Bethlen Gábor fejedelemsége 5. I. Rákóczi György fejedelemsége Johannes Honterus, Brassó városának Bécsben, Krakkóban, Bázelben tanult szülötte 1532-ben Luther svájci követőinek eszméitől átitatva tér vissza Erdélybe. 1538–39-ben nyomdát nyit Brassóban – ez a tartomány második nyomdája, az első 1529-től működött Szebenben –, és sorra adja ki nagy érdeklődésre találó földrajzi, hittudományi munkáit és tankönyveit. Az országszakadás viszontagságos évtizedei csak megkönnyítették az új tanok terjedését. Hiába támogatta János király, majd Fráter György a katolicizmust – mindkettejüknek be kellett látni: értelmetlen lenne vallási kérdésekkel is maguk ellen ingerelni Brassó, Szeben, Beszterce amúgy is csak kényszerből hódoló patríciusait. 1542–43-ban Honterus már kidolgozza a születőben lévő szász evangélikus felekezet és egyház alaptételeit. 1542 októberében mondtak utoljára katolikus rítusú misét Brassóban, 1543-ban pedig a gyulafehérvári országgyűlés bántatlanságot engedélyez az eretnekség vádjával maga elé idézett brassói prédikátoroknak. 1544. április 22-én magát Honterust választják meg a város plébánosává – az új lelkipásztor első ténykedése a városi iskola átszervezése s könyvtáralapítás. A legnagyobb, legnépesebb város példája hamarosan magával ragadta a többi szász települést is. A kezdeti nézetkülönbségek kiküszöbölésére 1545. november 28-án a szász egyetem szebeni gyűlése határozatot hozott a lutheri szellemű vallási tanok egységes elfogadásáról. 1553. február 6-án, kihasználva a Fráter György meggyilkolását követő nehéz időket (mikor is a Habsburg-kormányzat sem húzhatott
ujjat velük, legfőbb támogatóival), a szász papság egyetemes zsinata saját püspököt („superintendens”-t) választott Paul Wiener személyében. A nagy átalakulás korszaka ezzel gyakorlatilag befejeződött. A következő néhány háborús év ugyan még okozott zavarokat a szász evangélikus egyház szervezetében, de a szilárd alapokra épült intézményt megingatni már nem lehetett. Kétségtelen, hogy a reformáció gyors szászföldi diadalában nagy szerepe volt a polgárháborús viszonyoknak, az államhatalom kényszerű elnézésének. Csak ezzel magyarázni a látott folyamatot azonban nem lehet. Ahogyan egész Európában a gazdasági élet rohamos átalakulása, a világpiac megszületése adja a hátteret a szellemi megújulás terjedéséhez – Erdélyben is egyfajta átalakulás sejlik föl a szellemi arcvonalak újrarendeződése mögött. Erdély városaiban a 15–16. század fordulóján már viszonylag erős céhes ipar létezett. Amíg a középkori Magyarország egységes volt, ennek az iparnak szembe kellett néznie a többi hazai város, sőt az egyre erősödő németországi, cseh és sziléziai behozatal jelentette versennyel. Az új állam megalakulása azután leválasztotta a belföldi vetélytársakat, s mint láttuk, igencsak fékezte a nyugati áruk behozatalát. Mi több, az eddig inkább más piackörzethez tartozó tiszántúli megyék is több erdélyi árut voltak kénytelenek befogadni, mint korábban. A fejedelemség kereskedelmi-gazdasági elszigetelődése így voltaképpen egyeduralkodóvá tette az erdélyi városokat az új ország- (és vám-) határok között. A szász kézművesség meglehetős lendülettel igyekezett kihasználni az előtte feltárulkozó lehetőségeket. E jelek arra mutatnak, hogy a 16. század derekának szellemi és gazdasági fölélénkülése igencsak szűk keretek között
mozgott. Az okok keresésében nem kell messze menni. Erdély viszonylag sűrű városhálózata csak gyéren lakott, gazdaságilag elmaradott hátországra támaszkodhatott. Azt az űrt, amit a távolsági kereskedelem hanyatlása hagyott maga után, a helyi kézműipar hamarosan kitöltötte. A rövid nekilendülés után pedig természetszerűleg jelentkezett a gazdasági elszigetelődés összes hátrányos következménye. A kezdetektől fogva létfontosságú havasalföldi és moldvai piaccal a kapcsolat nehézkessé válik, akadozik, s Erdélyben sincs lehetőség a kereskedelem föllendítésére. Az önmagukban kicsiny városok nem tarthatnak fönn komoly ipart, a vidék pedig megint csak újabb gondokkal küzd: az állandósult pénzhiány súlyos akadálya minden adás-vevésnek. A 16. század derekának átmeneti föllendülése semmiféle lényeges változást sem hozott a fejedelemség polgári rétegeinek életében. Igaz, a reneszánsz életmód diadalmaskodott, a lakások, a városok szépültek, az emberek egyre többet olvastak. De a középkorias városi szervezet, a szász jogok feudális jellege megerősödött, sértetlenül maradt a céhes ipar. (A manufaktúraalapítás egyedülálló kísérlete a sokasodó bajok elleni próbálkozás is lehet – s túl korai lévén, a század végére meg is bukik.) A kereskedő-patriciátus 15. századtól egyértelmű túlsúlyát sem lehet megkérdőjelezni. A „szász egyetem” vezetése a nagy kalmárfamíliák kezében maradt (Haller, Rapolt, Armbruster, Offner, Lulay családok) – az ellenük való ritka lázadások, mint pl. az 1556-os, politikailag magyarellenes szebeni felkelés, eredménytelenek maradtak. (folyt. a következő oldalon)
Forrás: Erdély története
V I .
é v f o l y a m ,
1 6 .
s z á m
Az erdélyi reformáció
a Blandratával folytatott viták. 1568 körül maga is megtagadta Jézus Istennel való egyenrangúságát. Városa, Kolozs(folyt. a 8. oldalról) vár, majd nemsokára uralkodója, János Zsigmond is követik példáját. Erdély a szentháromságtagadók gyülekezőhe1530–1540-es évek rövid lélegzetű lyévé, Kolozsvár e legújabb felekezet nekilendülése ott tükröződött Honterus központjává válik. Ide zarándokolnak életművének sikerében (a hitújítás mellett annak európai előfutárai, köztük olyan hadd említsük meg az általa alapított neves figurák, mint a német Johannes brassói iskolát; nyelvtani munkáit; csilSommer és Christian Francken vagy a lagászati, földrajzi tárgyú könyveit). Azután, ahogy a gazdaság megtorpant, úgy görög Jacobus Palaeologus. lanyhult el a szász városok szellemi élete a Az európai jelentőségű szellemi közszázad derekától fogva. Honterus, a két ponttá vált Kolozsvár élete színes képet Pemflinger, Reicherstorffer nem talált mémutat. Heltai könyvkiadói tevékenysége ltó követőre sem az egyházban, sem a politikában, sem az irodalomban. Brassó és az 1550-es évek végétől lendül neki igazán. 1559-től, Hoffgreff halálától Szeben nyomdái tétlenségbe hanyatlanak, kezdve egyedül ő vezeti a példátlanul Szebenben 1530 és 1575 között egyetlen termékeny nyomdát, ahol – természetenémet vagy latin nyelvű könyvet sem sen sok egyéb vallási mű mellett – 1565 nyomtatnak! A minden téren védekezésre -ig jelennek meg a sajnos végül befeszoruló szász nép legnagyobb teljesítméjezetlen Biblia-fordítás különböző nye ebben a kritikus fél évszázadban részletei. Dávid Ferenc irodalmi szemjellemző módon a saját privilégiumaikat összegző, rendszerező jogkönyv közreboc- pontból sem lebecsülhető hitvitázó írásai, elméleti munkái is jórészt itt sátása volt. Albert Huet („Süveg Albert”) kerülnek sajtó alá. Megjelenik, sőt egyre szebeni királybíró eszközölte ki a nagyobb teret kap a világi irodalom. kiváltságok fejedelmi megerősítését, a Heltai adja közre Tinódi verseinek egy brassói Mathias Fronius végezte el a kodirészét, Werbőczy Hármaskönyvének fikálás felelősségteljes munkáját. A mű korábban Debrecenben kinyomtatott kinyomtatásához (1583) egyesítették Brassó és Szeben nyomdáinak felszerelését magyar fordítását. Ő maga is ír világi műveket: 1566-ban jelenik meg Száz – aminek következtében mindkettő újabb fabulája, a magyar nyelvű elbeszélő válságba jutott. A szász könyvnyomtatás majd csak valamikor 1590 után kezd ismét próza első valóban nagy alkotása. Utolsó, már halála (1574) után megföléledni – akkor, amikor már a könyvek iránti érdeklődés valóban általános igénnyé jelent műve pedig, a Chronica az első igazi történetírói alkotás magyar vált. nyelven. A szentháromságtagadás erdélyi áttörésének idején keletkezett a magKolozsvár és az unitarianizmus yar drámaírás egyik legrégibb értéke, a hitvitázó irodalom Dávid Ferenc János Zsigmond „választott király” – részszellemében született gyöngyszeme, a ben a vallási kérdések iránti személyes Válaszúti komédia. érdeklődéstől hajtva, részben mert fontosnak érezte az erdélyi magyarság egyházát Az ellentét az 1560-as évektől már – Kolozsvár magyar püspökét tette meg egyértelműen és minden tekintetben udvari papjává. Itt, a fejedelem körnstagnáló szász metropolisok életével yezetében ismerkedik meg Dávid Ferenc összevetve szembeszökő. Az erdélyi Giorgio Blandratával (Biandrata), János gazdaság és társadalom lehetőségeiből Zsigmond orvosával. Blandrata a hitújítás következően azonban Kolozsvár viráglegfrissebb hullámának hírhozója volt: zása sem érte meg a századvéget. Az Miguel Servet spanyol természettudós és első zavarok a katolikus Báthori István követői nyomán tagadta Jézusnak az úrisuralma alatt, az antitrinitáriusok elleni tennel és a Szentlélekkel egylényegű akciókkal kezdődnek. A lendületes fevoltát. jlődésével egyedül maradó Kolozsvár a század nyolcvanas éveire már éppúgy A szentháromságtagadók mindenkinél befelé kezd fordulni, mint két-három szívesebben alkalmazták az akkori tuévtizeddel korábban Szeben, Brassó és a domány legújabb eszközeit a Biblia tatöbbi szász város. A lanyhuló gazdasági nulmányozásában: a logikát, a forráskritiéletet végül az 1593-tól föllángoló kai elemzést. „hosszú háború” töri majd végképp Dávid gondolkodását mélyen befolyásolják
9 .
o l d a l
derékba – de ez már egy másik korszak előjátéka.
Mezővárosok és a reformáció A reformáció első, lutheri irányzata, amelyik Honterus névjegye alatt oly gyorsan meghódította a szász városokat, röviddel később a Tiszántúlon is gyökeret eresztett. Az 1530-as évek megpróbáltatásai új lendületet adtak a cívisöntudat 1514-ben egyszer már felszínre tört erősödésének. Azok a gazdag cívisvárosok, melyek eddig Krakkóba, Bécsbe, Bolognába küldték el legjobb fiaikat egyetemet végezni, az 1530-as évek végére már Wittenbergbe, Luther egyetemére irányítják őket. Az új eszmékkel hazatérő ifjak híradásai nyomán egyre többen fedezik föl maguknak – és környezetüknek – a reformáció eszméit. Jellegzetes vonása az első magyar lutheránus igehirdetőknek, hogy sokuk volt eredetileg obszerváns ferences szerzetes, tehát annak a rendnek a tagja, melynek oly különös szerepe volt a mezővárosok 1514. évi zendülésében (Szkhárosi Horvát András, Ozorai Imre, Sztárai Mihály, Benczédi Székely István). Ugyancsak az oppidumok világához tartozásukat bizonyítja, hogy legtöbbjük mezővárosi plébánosként, papként dolgozott és tanított. A legelsők legjelesebbike, Dévai Bíró Mátyás, noha Kassán és Budán kezdte tevékenységét, 1545 körül – ha igaz – debreceni prédikátorként halt meg; Ozorai Imre Tolnáról származott el; Gálszécsi János Gyulán fejezte be földi pályáját (1540 táján); Szkhárosi Tállyán élt kb. ugyanekkor; Batizi András Szikszón, Sátoraljaújhelyen, Tokajban; Benczédi Székely István Szikszón, Olaszliszkán majd Göncön élt és dolgozott. Polgárháborús évek voltak ezek, amikor egy-egy terület sorsa többnyire azon múlott, mit határoznak a környék feudális hatalmasságai. A magyar nyelvű reformáció kezdetei sem képzelhetők el főúri támogatás nélkül. (folyt. a 10. oldalon)
V I .
é v f o l y a m ,
1 6 .
s z á m
Az erdélyi reformáció A Temesköz korlátlan ura, Petrovics Péter szervezte meg egész Magyarországnak a szászoké után második evangélikus egyházmegyéjét: Temesvár, Arad, Makó és Szeged reformált hitű papjai 1549-ben és 1550-ben is zsinatot tartottak Toronyban. Az első magyar lutheránus szuperintendenst, a Temesköz püspökét – Gönczi Máténak hívták, s így valószínűleg szintén cívisszármazék volt. Az Ugocsától a Szilágyságig birtokos ugocsai Perényi–bélteki Drágffy atyafiság adott menedéket az űzött Ozorainak, s ugyanők, közelebbről Drágffy Gáspár özvegye, Báthori Anna védőszárnyai alatt született meg a – ismét csak Honterusé után – második magyarországi evangélikus hitvallás. 1555. szeptember 20-án az Erdőd mezővárosban tartott zsinaton fogadta el azt Szabolcs, Szatmár, Szilágy és Ugocsa lelkészeinek zsinata. Gyula környékén a Czibak-örökös Patócsyak oltalma segítette pl. Szegedi Kis István térítő buzgalmát. Mire letelt az 1540-es évtized, az alföldi magyar parasztpolgárság jó része már az evangélikus felekezethez tartozott. I. János idején az állam alig-alig lépett föl a reformáció ellen, a török nem nagyon törődött a meghódított keresztények vitáival, Fráter György pedig már nem kockáztathatta az erőszak alkalmazását saját katolikus meggyőződése védelmében. Luther tanai mégis veszélybe kerültek, éppen azért, mert a viszonylag nagy szellemi szabadság szabad utat biztosított a hitújítás továbbfejlődésének. 1550 körültől országszerte jelentkezni kezdenek a reformáció második, svájci eredetű hullámának szószólói. A Dunántúlon Huszár Gál, Abaújban és Zemplénben Károlyi Gáspár, a török hódoltságban pedig Szegedi Kis István terjesztik a legújabb igéket – de mindnyájukat megelőzte Zwingli és Kálvin tanainak befogadásában a Tiszántúl, s elsősorban is annak Erdélyhez tartozó központja, Debrecen. A kezdetek itt még Dévai Bíró Mátyás életének utolsó éveire esnek: az öreg reformátor néhány kisebb jelentőségű teológiai kérdésben eltért a Wittenberg által szentesített tételektől. Utódját a város egyházának élén, Kálmáncsehi Sánta Mártont 1551ben már eretnekség vádjával mozdította el hivatalából a tiszántúli evangélikus lelkészek ladányi zsinata. Kálmáncsehi Ung megyébe menekült, az akkor már Munkácson élő Petrovics Péter védelme alá. A Temesköz volt bánja, miután távoztával a tartomány protestáns egyháza előbb megrendült, majd 1552-ben a török hódítással végképp széthullott, új birtokán is erőteljesen fölkarolta a legújabb vallási nézeteket – alighanem azért, mert megfelelő eszközt látott bennük a Habsburgok elleni harc megújításához. 1552. december elején a beregszászi zsinat fogadja el az első magyarországi helvét hitvallást. Petrovics aktív támogatása s a Habsburg-uralom alatt tovább romló közállapotok nagyban megkönnyítették Kálmáncsehiék térítőmunkáját. Az 1556-os fordulattal az akkor még „sacramentariusnak” nevezett felekezet villámgyorsan meghódította az egész Tiszántúlt. Újjászervezték az egyházmegyét, amely egészében elismerte vezetőjének Kálmáncsehit, az első magyar református püspököt. Az egyház központja természetesen Debrecen lett. A kálvini istentisztelet józan egyszerűsége, de még inkább az új egyház önmagát kormányozó,
1 0 .
o l d a l
autonóm mivolta magától értetődő könnyedséggel ivódott bele a cívisek lelkébe. A Szatmár vidéki lutheránus superintendens, Tordai Demeter már 1555-ben továbblépett a sacramentarius hitelvek felé – de ekkor még az egyházmegyei zsinat, főképpen a földesúr, Báthori György nyomására, megtagadta püspökét. Pár év múlva azonban, mikor Báthori is követte Petrovics példáját, a szatmári diocézis papjai is utánamennek az időközben elhalt Tordai, azaz a debreceni közösség nézeteinek. Nem okozott törést a reformáció ez újabb hajtásának tiszántúli diadalútjában Kálmáncsehi korai elmúlása sem. Az új debreceni pap, majd tiszántúli superintendens, Melius Juhász Péter fiatal, energikus ember, született szervező, nagy hatású prédikátor s rendszerességre törekvő teológus. Hivatalviselésének idején jött Debrecenbe, s alapította meg a Tiszántúl első nyomdáját Huszár Gál (1560–62 között). Lelkésztársa volt a városban Szegedi Gergely, Sztárai és Szkhárosi mellett talán legtöbb költői érzékkel megáldott zsoltárfordítója és énekszerzője e korszaknak. Maga Melius is írt néhány éneket, nem is rosszat – csak túlságosan teológiai tartalmúakat. Ez az ember egész életében harcolt, méghozzá egyszerre sok ellenség ellen. Hadakozott a katolikus klérus maradék befolyásának fölszámolásáért Eger és Kassa környékén, vitázott Luther magyar és szász követőivel, érvelt és acsarkodott a Debrecent is fölkereső első szentháromságtagadók, majd Dávid Ferenc antitrinitarizmusa ellen. Meg akarta állítani a reformáció harminc éve egyfolytában újabb és újabb változatokat világra hozó sarjadzását, nem kívánt kilépni az apostoli hitvallás keretei közül (amit szerinte Dávidék már megtettek). Ott, ahol erre hatalmat kapott, végül meg is tudta tenni, amit akart. 1561-ben már mint debreceni szuperintendens szerkesztette meg Debreceni és egervölgyi hitvallás néven ismert művét. Mondanivalójának lényegét 1567-ben a Tiszántúl lelkészeinek ugyancsak debreceni zsinata, mint saját hitelveinek kánonját fogadta el. Európa-szerte ritkaságszámba ment az a részletesség, ahogyan ezek a hitvallások az élet egészét szabályozni kívánták. Nemcsak az istentisztelet, az egyház, a dogmák világában kívántak eligazítást nyújtani, hanem egyéni és közerkölcs, egyén és család politikai, gazdasági magatartása kérdéseiben is szigorú utasításokkal látták el a hívőket. Debrecen cívisei időnként meg-meginogva, de végül is mindvégig kitartottak az ellenfelei által „Péter pápának” gúnyolt főpásztoruk mellett. S a parasztmetropolis környezetéhez képest hatalmas mivoltából, túlnyomó tekintélyéből eredően a környező kisebb mezővárosok, Szabolcstól Bihar déli határszéléig, mind elfogadták, magukénak tekintették a tiszántúli püspök székvárosának vallási választásait. Körülbelül ezekre az évekre, talán az 1567-es, Melius szigorú szabályait elfogadó zsinatra tehetjük a hitújítás tiszántúli folyamatának csúcspontját. Éppen a nagyfokú rendszeresség, az élet minden területére beavatkozni kívánás jelzi, hogy a mezővárosi területek szétszabdalása okozta elszigetelődés, a háborús világ ezernyi gondja lassan rátelepedik a debreceni cívisvilág lelkére.
V I .
é v f o l y a m ,
1 6 .
s z á m
1 1 .
Elsősorban a „judaizánsok” politikai kapcsolatai ingerlik fel. Korábban ugyanis, a századfordulón, a szombatosság – ha a teológiai tanítások körén túllépett – elsősorban általános társadalmi törekvéseket képviselt, a merev kötöttségeket kívánta fellazítani, de az 1620-as évek végétől világi működésében mindinkább konkrét politikai elképzelések szerepelnek. Félt török kapcsolataiktól. És megindul a szombatosok kegyetlen üldözése.
1630-1648
1630. december 1-én történt a fejedelemállítás, Rákóczi György 3-án kapta meg Váradon a várva várt jó hírt, és karácsony előtt indult Erdélybe a beiktatásra. Muharrem szolnoki pasa és a kajmakám követe egy nappal később utazott utána. Az ő jelenlétükben tette le a fejedelmi esküt december 24én. Néhány hónappal később pedig szakít eddigi szövetségesével, a felsőmagyarországi hajdúsággal, anélkül, hogy helyzetükön bármennyire is változtatott volna. 1631. április 3-án megkötik I. Rákóczi György és II. (Habsburg) Ferdinánd első békéjét. Ennek értelmében a fejedelem kötelezi magát: a királyi „hajdúk felültetésével… soha nem fog élni”. Most pedig ráveszi az erdélyi hajdúkat arra, hogy a királyiakkal meglevő „kapcsolatukat és szövetségeiket… hátrahagyják, meglazítsák és kölcsönösen megszüntessék”. A hajdúkkal való szakítás fejében a király viszont nem fogja Rákóczit sem magyarországi birtokaiban, sem erdélyi fejedelemségében háborgatni. Rákóczi az ellenzékkel szemben Bethlen módszeréhez képest lényegesen eltérő utat követ: állandó rémület hangulatát tartja fenn. Szinte nincsen olyan esztendeje uralkodásának, amikor fej- és jószágvesztésre szóló ítéletet ne mondanának ki. Az elítéltek egy része kegyelmet kap. Különösen nyomasztóvá válik a helyzet 1635 után, amikor is nyilvánvaló lesz, hogy a szombatos felekezet felszámolása során készül támadás sokak ellen. A fejedelem számára, aki minden modernebb teológiai irányzattól elzárkózik, a szombatosság mint törvényesen be nem vett felekezet is ellenszenves, támadását azonban a vallási meggondolások mellett egyebek is befolyásolják.
1635-ben még csak fenyegető törvény születik: a Bethlen uralkodása alatt hozott artikulusokat erősítik meg. Míg azonban a nagy előd egyetlen ítéletet sem hozatott ezek alapján, a notaperek rettenetét élő alattvalók I. Rákóczi György fejedelemségében biztosak lehetnek benne, hogy az elhatározást tettek követik. Így is történt. Előbb vallási vitát rendeznek, az üldözés eszmei indítékainak fikcióját hangsúlyozva, majd 1638 nyarán megkezdődnek a perbe idézések. Százával, ha nem ezrével kényszerülnek Désre azok, akik 1635 karácsonyáig a bevett vallások valamelyikére nem tértek. Ilyen áron – a hivatalos egyházakba meneküléssel – most is nyitva a szabadulás, ám a megidézettek óriási többsége kitart hite mellett. Valamennyien fej- és jószágvesztésre ítéltetnek. Puszta életüket azonban a fejedelem nem kívánja, megkegyelmez nekik. Százával, százötvenével szállítják az elítélteket különböző várbörtönökbe. Oly sokan vannak, hogy a várakban állítólag alig győzik a bilincseket kovácsolni nekik. I. Rákóczi György nem szabadult meg a látványos perrel az ellenzékétől, egészen megfélemlíteni sem tudta őket. A notázások eszközével a továbbiakban is szívesen él. Eljárás többnyire gazdagabb birtokosok vagy özvegyek ellen indul. Minthogy azonban a hűtlenségi perek célja csak részben a politikai fegyelem fenntartása, s nagy szerepük van a fejedelmi birtokállomány növelésében is, sorra kerülnek kisebb értékű vagyonnal rendelkezők is. Ahogyan a szombatosper vádlottainak sok jelentéktelen jószágát magának tartotta, nemegyszer indít pert I. Rákóczi György csak néhány faluért vagy jobbágyházért is, ha már meglevő uradalmak kikerekítését érheti el velük. A Báthoriak hatalmuk gyarapítása érdekében – vagy csak könnyelműségből is – inkább adományoztak. Bethlen a fiskus birtokállományát gyarapította. Rákóczi viszont családja vagyonát növeli Magyarországon a 16. század óta nem látott méretekig. Igen nagy ellenszenvet vált ki ezzel maga iránt, de végeredményben mégis összeharácsolt nagy gazdagságával szerez könnyebbséget alattvalóinak: megváltoztatja ugyanis a fejedelmi hatalom gyarapításának eszközeit. A központilag szabályozott gazdaság koncepciójának feladásával I. Rákóczi György megváltoztatta a fejedelmi hatalom alapjait. Bethlen – korának modern uralkodói gyakorlata szerint – pénz szerzésére törekedett, Rákóczi-
o l d a l
nak mindenekelőtt a föld, a birtok kell. Uralkodása alatt családi uradalmai terjedelmét a sokszorosára növelte. A királyi Magyarországon Rákóczi gazdagságával senki nem vetekedhet, Erdélyben pedig mindenkit elsöpör maga előtt. Ezzel azonban sajátosan középkorias uralmat épített ki, mert jóllehet a fejedelem mint földesúr messze mások fölé emelkedett, a birtokoknak a hatalom működtetésére fordítható készpénzjövedelmei a Bethlen Gábor kezén forgott óriási összegeket meg sem közelíthetik. Messze elmaradnak az uralkodása alatt megnőtt fejedelmi igényektől. Rákóczinak ilyen igényei nyilvánvalóan nem is voltak. A pénzszerzésnek még a legkézenfekvőbb lehetőségét is elhanyagolja: azokban az években, amikor minden európai uralkodó adót emel, ő még le is szállítja. Amellett, hogy meghagyta a Báthori Gábor alatt bevezetett és Bethlen által eltűrt adórendszert, az adót az állandó pénzromlás időszakában is az 1627. évi szinten tartja. I. Rákóczi György alatt 20 Ft egy számítási egység terhelése, mindössze 75%-a annak, amit Bethlen Gábor uralkodása utolsó évében szedetett. I. Rákóczi György tehát a rendek támogatásától független hatalmat épített ki magának. Míg azonban Bethlen a rendek beleszólásától mentes hatalmat annak a határozott célnak az érdekében teremtette meg, hogy országát az új Európa nemzetközi politikájában tényezővé tegye, Rákóczinál ilyen távolabbi szándék hatása sokáig nem figyelhető meg. Uralkodói fensőbbségét eredetileg szinte öncélúan építette ki. Erdély I. Rákóczi György fejedelem uralkodása alatt kétszer volt részese nemzetközi akciónak – amire mindkét esetben a körülmények kényszerítették. I. Rákóczi Györgyöt fejedelemsége pillanatától kezdve számon tartották az európai politikában, ő azonban hosszú ideig elzárkózott, holott többször is közeledtek hozzá a Habsburg-ellenes szövetség különböző képviselői. Nem egy kiélezett helyzetben égető szükségük lett volna a keleti diverzióra, a fejedelem azonban mozdíthatatlan maradt. Mindenki fürkészi a szándékait, mert Bethlen Gábor utódjáról természetesnek tartják, hogy előbb-utóbb hadba lép.
(folyt. a következő oldalon)
Erdély története
V I .
é v f o l y a m ,
1 6 .
s z á m
1 2 .
o l d a l
I. Rákóczi György Egyre-másra jönnek Erdélybe Bécsből vagy a magyarországi méltóságoktól az esetleges hadi készülődésekről tájékozódó követek. Mindenféle átlátszó ürüggyel érkeznek, utazásaik célja azonban nyilvánvaló. És tökéletesen egyértelmű a másik oldal megbízottjainak szándéka is, akár közvetlenül Erdélyben, akár portai követeinek közvetítésével akarják bevonni a fejedelmet a harmincéves háborúba. I. Rákóczi György tizenhárom éves passzivitás után 1643-ban a hadba lépés mellett dönt. Tulajdonképpen rejtély, miért nem előbb szánta rá magát erre a lépésre. 1638 óta semmilyen fontos teendője nem volt. Ugyanakkor ragyogó lehetőség is kínálkozott: az 1637–38-as pozsonyi országgyűlés vitái megmutatták, hogy a királyságban végsőkig kiéleződött a politikai közhangulat. Semmivel nem volt kevésbé válságos a helyzet, mint húsz évvel korábban, amikor ő maga – még mint a protestáns párt akkori vezére – segítségül hívta az akkori erdélyi fejedelmet. A nemzetközi politika pedig az 1637-ben kirobbant portugáliai Habsburg-ellenes felkeléssel segítette volna a fejedelem I. Rákóczi Györgyöt, ha Bethlen Gábor nyomdokaiba indul. A valamikor volt „választott magyar király” ideje óta azonban a katolikus–protestáns ellentét társadalmi tartalma megváltozott. Bethlen még a protestantizmust fenyegető veszélyekről szólva mindenki előtt nyilvánvalóan II. Ferdinánd uralma ellen szólított harcba, mert a katolikus király zömében protestáns ország felett uralkodott. Sérelmek a protestánsokat elsősorban a Habsburg uralkodótól érhették. Most már azonban, 1644ben, az uralkodó osztály nagy része katolikus, és az ő visszatérésükkel megkezdődött jobbágyaik rekatolizációja is. I. Rákóczi György – mintha csak nem vett volna észre semmi változást – összekapcsolja a nemzeti királyság és a protestáns vallásszabadság ügyét, ezzel azonban megfosztja magát Bethlen első sikereinek hordozóitól, a leghatalmasabb királyságbeli politikusok támogatásától. Nélkülük viszont az uralkodóház trónfosztása soha, sehol, egy pillanatra sem jön szóba. A fejedelem hivatalosan Svédország, Franciaország, Hollandia és konföderátusaik szövetségében jött Magyarországra egy 1643 őszén kötött megállapodás értelmében. Támogatásukból azonban csak annyi valósult meg, hogy e hatalmak képviselői segítették Rákóczi követeit a portai hozzájárulás kieszközlésében, a hadjárat idején pedig a török katonai segítség megszerzésében és a háború emelkedő szükségletei szerint való növelésében. Valamikor, már a vállalkozás vége felé 200 ezer tallér is jött Franciaországból. A hadakozásra közös tervet csupán a svéd fővezérrel, Torstenssonnal dolgoztak ki. De mire I. Rákóczi György megindult, Torstenssonnak, aki az előzetes megbeszélések idején még Morvaországban táborozott, hátra kell vonulnia, minthogy Svédországot a Balti-tenger térségében dán támadás érte. A királyi hajdúkkal, a két román vajdaság csapataival és a magyarországi török parancsnokok katonáival megerősített erdélyi hadsereg a szövetségesek támogatása nélkül kezdi meg hadműveleteit a királyság területén. 1644 februárjának közepén érkeznek Magyarországra, és szinte harc nélkül jutnak el egészen a Vág vidékéig; a harmincéves háború gondjai közepette pusztulásra hagyott és ellátatlan magyarországi végvárak nem tanúsítanak ellenállást. Április elejére azonban már kiderül, milyen óriási hátrány Rákócziék számára a svédek távolléte: a morvaországi hadszíntéren feleslegessé vált császári csapatok átjönnek az országba. Április 9-én éri Galgócnál az első vereség a fejedelmi hadakat. Aztán a császáriak továbbzúdulnak, át a Garamon, Léva, Szendrő, Fülek irányában. Május 27-én veszik be a Rákócziak egyik értékes hegyaljai birtokközpontját, Szerencset. Jó két héttel később pedig már FelsőMagyarország kulcsát, Kassát ostromolják. Katonailag vitathatatlanul I. Rákóczi György van hátrányban, amikor a béketárgyalások első szakasza lezárul. Murányt is elvesztette.
Csáky István a császáriak támogatására Lengyelországból hozott segítséget, a svédek a dánokkal vannak elfoglalva, a fejedelemnek a nádorral most Nagyszombatban tárgyaló biztosai mégis elérik, hogy a mozgalom közérdekű követeléseinek teljesítésében megállapodjanak. 1645 januárja végén fogalmazzák meg a vallásügyi pontokat. Az első ezek közül kimondja: a vallás gyakorlata „a templomok, harangok és temető … használatával” együtt legyen szabad. I. Rákóczi Györgynek ügyében a tárgyalások következő szakasza hoz megegyezést. Ez június közepén Rimaszombatban kezdődik, és már Rákócziék kibontakozó magyarországi erőfölényének jegyében telik el. Egy héttel a nagyszombati pontok megfogalmazása után ugyanis francia követ érkezett Zboróra a fejedelemhez, majd a svédek győzelmeiről jönnek hírek. És – jóllehet 1645 márciusában a császárral szövetséges birodalmi csapatok is érnek el sikereket – senki előtt nem lehet kétséges, hogy III. Ferdinándnak engednie kell, mielőtt Rákóczi a rohamosan közeledő svéd csapatokkal felveszi a kapcsolatot. I. Rákóczi György a nikolsburgi béke feltételeivel megkapja a hét megyét. Sikerült azonban további engedményt is elérnie: Szabolcsot és Szatmárt a fiai is megtarthatják, és nem csak az, aki az utódja lesz. Haláluk után is kezükön marad – addig, míg Rákócziak ülnek az Erdélyi Fejedelemségben – maga Szatmár vára, valamint Szatmár és Németi mezővárosok. Örökös jogon kapja viszont a família Tokaj várát Tarcal mezővárossal és a hozzájuk tartozó hatalmas birtokokkal, aztán Ecsedet Nagy- és Felsőbányával, valamint a regéci uradalmat. Hatalmas engedményekkel vette rá III. Ferdinánd az erdélyi fejedelmet mozgalma beszüntetésére. És kiderült, hogy a maga szempontjából igaza volt. Rákóczi egy hónappal a béke végleges megszövegezése előtt találkozott a svéd csapatokkal; kedvencét, Zsigmond fiát és hadai főparancsnokát, Kemény Jánost ki is küldte a morvaországi hadműveletek segítésére, de azonnal visszahívta őket, amint a III. Ferdinánddal kötött béke megszületett. A császári diplomáciának sikerült Rákóczit a nyugati Habsburg-ellenesek szövetségéről leválasztania. A magyarországi megállapodás létrejötte után Rákóczit már csak az foglalkoztatja, hogy országa bekerüljön az újkori Európa anyakönyvébe, a vesztfáliai béke aláírói mellett felsorolt hatalmak közé. Ezt, diplomatáinak nem csekély erőfeszítéseivel el is éri az 1645-ben kötött különbéke ellenére. A magyarországi helyzetről azonban szó sem esik. Azt mindenki a császár saját ügyének tekinti. Amikor azonban az egyetemes béke létrejöttének hírei bejárják Európát, I. Rákóczi György már új nemzetközi politikai tervekkel került kapcsolatba: az osztrorogi herceg, Janusz Radziwiłł érkezett hozzá, hogy törökellenes szándékokról tárgyaljon vele. A IV. Ulászló király megbízásából tervezett vállalkozás aztán a nemzetközi politika süllyesztőjébe került, nem egy hasonló elképzelés sorsára jutott. I. Rákóczi Györgyhöz mégsem hiába utazott a herceg, mert tárgyalásaikból egy új, a Habsburgokkal keletről szembeforduló koalíció körvonalai kezdenek bontakozni. Ezen belül a fiatal Rákóczi Zsigmond lengyel királyságának tervét dolgozzák ki. És I. Rákóczi György ebben a helyzetben teszi élete első kezdeményező diplomáciai lépését. Akkor, amikor még Európa nem nagyon tud mit kezdeni a hadra kelt kozáksággal, ő levelet intéz a hetmanjukhoz, Bogdan Hmelnyickijhez. Zsigmond lengyel királyságához kéri a támogatását. A válasz 1648 őszén érkezik. Báthori István emlékéért ígéri a segítséget. A rossz latinsággal fogalmazott szöveg szinte költőivé válik, ahol a néhai királyról ejt szót: „Sok tőle kapott kiváltságot és szabadságot máig is megőriztünk, és jóindulatával, mint fiait szárnyával, betakart.” A fejedelem azonban már nem olvashatta el a szép levelet, mert 1648. október 11-én meghalt. Fiaira, Györgyre és Zsigmondra hagyta tervei megvalósítását.
