11

Szociális etika (órai anyag) - I. évfolyam, 1. félév (2009)

1/11

Az etika társadalmi beágyazódottsága: - Az erkölcs, mint társadalmi jelenség hogyan alakul a különbözı társadalmakban? - Milyen törvényszerőségei vannak? - Erkölcsi viszonyok a társadalomban és abban való gondolkozás. Etika: Filozófiai tudományok, diszciplínák egyik területe az etika. Helytelenül sokszor az erkölcstannal azonosítják, pedig az etika több attól. Az „ethos” görög szóból ered, legelıt jelent, átvitt értelemben az emberek közötti viszonyrendszereket jelenti (kötelékek, szabályok, viselkedésmódok). Etika fajtái, formái indíttatása szerint: - boldogságetika (hogyan lehet az ember boldog az életben?) - szándéketika (mi a cselekvéseink indíttatása? - nem maga a cselekvés a döntı, hanem a szándék) - materiális etika (az ember és az anyagi világ kapcsolata, hogyan hoz létre egy társadalmi viszonyrendszert?) - értéketika (az emberi társadalomban jelen lévı értékek) Carl Sagan: Az éden sárkányai - Az emberi evolúcióval foglalkozik. Azzal, hogy az ember hogyan lesz társadalmi lény? - Új szempontot vizsgál: az ember és az emberi agy evolúciója párhuzamosan és egymással kölcsönhatásban ment végbe. Ember evolúciója = emberi agy fejlıdése Az emberi agy fejlıdése: Ez egy igen összetett folyamat. Újdonság az emberi agyban a neocortex, a legkülsıbb réteg, ahol a tudatos cselekvéseink végbemennek. Az emberi agyban a homloklebeny felel az ember altruista viselkedéséért (hogyan gondolkodom az emberekrıl, mit várok el tılük, hogy értékelem a körülöttem levıket, céljainkról lemondunk emberek miatt stb.) A homloklebeny és a neocortex viszonylag késın fejlıdött ki. (Háborús katonáknál Vietnámban homlokmetszést alkalmaztak a fejfájásra: megszőnt a fájdalom, de közönyössé váltak az emberekre, így tudták meg, hogy a homloklebeny felelıs az emberi viszonyokért.) A Homo Sapiens koponya formája magasabb, mint az elıdeié volt, ezért itt már volt hely a homloklebeny kialakulásának. Korábban elsısorban a létfenntartást biztosító részek voltak aktívabbak, ma már fontosabb a tudatos cselekvésnek, altruista cselekvésnek a helye. Álmainkban valószínőleg a „hüllıagy”-unk mőködik, az jön elı. Repülés, zuhanás, kétéltőektıl való félelem - az ıskori emberi félelmek, tevékenységek törnek fel bennünk. Az emberben kialakuló etikai normák fejlıdése természetes következménye az emberi agy fejlıdésének, késıbb egyre differenciáltabb lesz.

Emberi erıforrás tanácsadó (MA) szak – Készítette: Sándor Judit


2/11

Etikai kérdések a filozófiában: Etikai kérdésekkel elıször Kr. e. 6-7. században foglalkoztak. Két nagy terület: - Ókori Kína - Ókori Görög világ A korábbi mitikus társadalmakkal szemben a filozófus új szerepvállalás, nem tör hatalomra, nem akar tisztséget vállalni, egyszerően csak elmélkedik. Etikai irányzatok az ókori Kínában: Az ókori Kína filozófusai a civilizáció fejlıdésével foglalkoztak, a korábbi mitikus társadalmakkal szemben. A filozófus szerepvállalása újkelető szerepvállalás: foglalkozik a változásokkal, de nem tör hatalomra, nem akar tisztséget. Konfucius filozófiája - Államvallási szerepet is betöltött filozófiája Kínában. Eredetileg tanácsadó volt különbözı fejedelmek mellett. Elıfordult, hogy menekülnie kellett. - Filozófiájának központja az erény. A filozófus és az állam élén álló fejedelem elsısorban erkölcsi példaképnek kell, a vezetı és az állam erkölcsi minta a többi ember számára. Az erkölcsöt mindenkinek kell gyakorolnia. - Állam – Család – Önmaga – Igazszívő – Belátás erénye Ha valaki államot akar kormányozni, elıször a családját kell tudnia irányítani. Aki a családját szeretné irányítani, elıször önmagát kell megismernie. Aki ismeri saját magát, az erkölcsökkel rendelkezik, elıször a belátási képesség szükséges, el kell jutni a fogalmak tisztázásáig, a fogalmak igazságának feltárásáig. - Fontos a hagyomány, ezzel készen kapjuk az erkölcsi fogalmak jelentıs részét, a hagyományok gyakorlásával eljutunk az erkölcsi cselekvés gyakorlásához. A nemes ember tiszteli a hagyományokat és embertársait, megvan benne a „zsen” (emberszeretet). - Konfucius olyan követelményeket támasztott a nemes emberek elıtt, mint a figyelmesség és szavahihetıség, a tanulás, az emberek szeretete, továbbá a régi hagyományok és az idısek tiszteletben tartása. Sokan rokonszenveztek azon gondolatával, hogy a szilárd erkölcs alapja a józan belátás lehet, ami senkinek sem elérhetetlen. A nemesség nem öröklıdésen múlik eszerint, hanem a jellem változásán, tökéletesedésén. Ahogy ı maga megfogalmazta: „Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni és nem tanulni pedig: veszedelmes.” - Konfucius filozófiájával szemben többen is felléptek, mint például a legisták iskolája vagy Mo Ti. Legisták iskolája - Legis - törvény szóból származik. - Pragmatikus filozófiát vallottak. Az államnak nem erkölcsi mintaképekre van szüksége, hanem a törvényes hatalom fenntartására. Minden erıvel és módon a hatalom fenntartása a fı. Mo Ti - Konfucius kortársa volt, de élesen szemben állt a konfucianizmussal. A motizmus alapítója. Elítélte a túlzásba vitt, költséges és általa haszontalannak vélt szertartásokat. - Míg a konfuciánusok értékrendjének központjában a család állt, addig ı túllépve a családi kereteken az egyetemes szeretet elvét hirdette. Szerinte az erkölcs alapja a szeretet. Ha a szeretet uralná a világot, akkor szerinte a bıség, a kölcsönös megértés idıszaka köszöntene az emberekre. - El kell vetni az erıszakot, illetve a hagyományok és a kultúra egy részét. Ha valaki minden hagyományt betart, nem tud normálisan élni (pl. hosszú gyász távoli rokonoknál, étkezési szokásoknál). A zenét is luxusnak tartotta. - A szeretet juttat el az igazságossághoz, az igazság pedig a békességhez. (Ha valakit szeretünk, annak nem akarunk ártani.) - Mo Ti filozófiája kísérlet volt a kínai társadalom és filozófia történetében. Azt célozta, hogy az államtól független, újszerő filozófiát állítsanak fel. Kísérletként maradt fenn, követı nem volt. A konfucianizmus elvei elfogadhatóbbak voltak az állam számára.



3/11

Etikai irányzatok az ókori görög világban: Az etika, mint komoly filozófiai kérdésfelvetés a görögöknél kezdıdött, konkrétan Szókratésszel. Szókratész - Vele kezdıdött a görög filozófia klasszikus korszaka, valamint ıt tekintjük az autonóm filozófiai etika megalapítójának. Két kategória köré építi filozófiáját: jó (agathron) és erény (areté). - Korábbi filozófusokkal szemben ı az etikai kérdésekkel foglalkozott. Az etikai kérdések középpontja a jó. A jó szerinte elérhetı, ha megfelelı módszerrel keressük. Elıször meg kell vizsgálni, hogy amit tudunk az igaz vagy hamis, ha rájövünk arra, hogy nem igaz amit tudunk, akkor eljutunk a nem tudás ismeretéig, ekkor már kérdéseket tehetünk fel, aminek megválaszolásával eljuthatunk a jóhoz, a jó ismeretéig, a fogalmi megismerésig. (Késıbb Platón is ezt alkalmazta.) - Szókratész az elmélet mellett gyakorlatban is ezt a módszert alkalmazta, ettıl lett ı „A FILOZÓFUS”, a nagy példakép. A jó ismerete és gyakorlása lesz az erény. Erényes a tett, ha a jót jól végezzük. - Szókratész fellépése igen fontos, igyekezett újfajta társadalmi normát megalakítani, gyakorlati útmutatást nyújtott: az ember az erkölcsi értékeket az ész útján, racionális úton el tudja érni. - Megmérgezték a nézetei miatt, halálával viszont még nagyobb hatást keltett. Védı és búcsúbeszéde nagyon jelentıs, nagy hatással van több ezer év múlva is (Recsk). Gondolatai: - Definitív módon is megfogalmazza a jót. A jó az, ami tetszik az isteneknek, és megfelel az állam törvényeinek. - Az ész segítségével megismerhetjük a jó fogalmát, de a gyakorlatban nem mindig tudjuk véghezvinni (pl. nincs idınk). - A Daimon, ami bennünk él (lelkiismeret), nem mondja meg mit tegyek, de azt megmondja pontosan, hogy mit ne tegyek. Ez segíti az embert. Platón - Szókratész legnagyobb tanítványa volt. Filozófiájának középpontja a jó. Platónnál a jó ontológiai (a lét elmélete) és etikai szempontból is kiindulópont és cél. - Jó az, amibıl az ideák erednek, a létezés végsı forrása. Platón a megismerés folyamatát ugyanúgy vezeti végig, mint Szókratész. – Hogyan jutnak el a nem tudástól a tudásig (Maientika). A túlvilágon van a tökéletes, annak másolatát ismerik meg az emberek az életben. A jótól jutunk el a mi világunkig - ontológiai szempont Ettıl a világtól jutunk el a jóig - etikai és ismeretelméleti szempont - A jó, amit megismerünk 3 oldalról ismerhetı fel: a jó, az igaz és a szép ugyanaz a dolog. - Nézete szerint az emberi szerelemnek különbözı fokozatai vannak. Legszebb dolog a szerelemben, hogy nem a vágyakozás és az erotika irányítja, hanem a jóság átadása. A szerelem szintjei: a testi szerelem van a legalsó szinten ezt követi, amikor szerelmes a másikba az ember majd pedig a másikban lévı szépséget a jóság, igazság és szépség visszatükrözıdésében látja ez a legtisztább szerelem - Platón szerint az emberi lélek 3 részbıl áll: Arany - az értelmi képességeket rejti magában, itt a bölcsesség a legfıbb erény Ezüst - szív a központja, a lelki erényeket, tulajdonságokat jelenti, itt a bátorság a legfıbb erény Vágyakozó lélekrész - máj a középpontja, itt a mértékletesség a legfıbb erény A három fı erény fölé helyez egy negyediket, az igazságosságot. Ez a négy erény jelenti a kardinális erényeket (alaperények). - Platón alapította az Akadémiát. Filozófiája az ókor egyik kiemelkedı fontosságú filozófiája, nagy hatással volt késıbbi filozófiai iskolák kialakulására. Sok iskola épült Platón és Szókratész nézeteire.



4/11

Arisztotelész

- Platón legnagyobb tanítványa volt Arisztotelész. Kr. e. 4. században élt. Arisztotelésszel kezdıdik el az etika gyakorlati alkalmazása és az etikának, mint társadalmi jelenségnek a vizsgálata. - Arisztotelész szerint az erkölcs nem pusztán egy szellemi képzıdmény, hanem a nemzedékek során létrejövı emberi magatartásformák rendszere. - Arisztotelész - Platónnal szemben - a tudományos vizsgálódásból indul ki. A dolgokat elıször meg kell vizsgálni, mielıtt elméletet állítanánk fel róluk. - Arisztotelész logikailag megalapozza a filozófiáját, szerinte minden alapja a logika. (Organon címő mővében fejti ezt ki.) Logikájával megcáfolja Platón ideatanát, azaz, hogy létezik egy transzcendens világ és ennek a világnak a mi világunk a másolata. Logikájának az alaptörvénye az azonosság törvénye. Valami vagy azonos önmagával, vagy nem. (a = a) A dolgokban benne van a saját lényegük, nem lehet kívül helyezni a dolgoktól. - Arisztotelész az etikában is a meglévı viszonyokat vizsgálta. Az mondta, hogy az erkölcsi törvényeket az ember készen kapja a társadalomból. Az ember különbözı módon viszonyulhat az erkölcsi törvényekhez: A legfontosabb az okosság vagy ésszerőség (phronészisz), mely az ember értelmi képességeibıl származik. A kapott erkölcsi törvények igazságát vagy belátom, vagy nem látom be. Ész nem létezik az erkölcsi törvények belátása nélkül és erkölcs sem létezik okosság, belátás nélkül (racionális ember). Új elemeket is bevezetett az erkölcs fogalmába: Fontos az akarat (bulészisz). Szabad akartunk van, rajtunk áll, hogy követjük-e az erkölcsi törvényszerőségeket, vagy sem Fontos a gyakorlás (praktiké). Nem elég belátni és akarni az erkölcsi törvényeket, fontos az alkalmazás is, azaz a gyakorlás. Az erkölcsi tanulási folyamat része a gyakorlás. Az okosság, az akarat és a gyakorlás hozza létre a jó természetet (hexisz). Ha a jó természete megvan az embernek, akkor eljut a boldogság állapotába (eudaimónia). - Arisztotelész az erkölcsöt nem csak transzcendens jóként fogta fel, hanem egy létezı dologként, élı törvényszerőségként fogta fel, ami a társadalom mozgatója. Csak így lehet boldog az ember, ha ezeket elfogadja, alkalmazza. Racionális etikát nyújt. - Másik nagy etikai gondolatát a Nikhomakhoszi etika címő mővében írta le. (Nikhomakhosz a fia, neki írta a mővét.) Kifejtette a mezon elméletét (mezon - közép). Az erények is körülhatárolhatók. A gyakorlatban mindig a mezont (közepet) kell választani, ezek a követendı erények. Lelki erények szerint van: vakmerı ember (bízik magában) bátor ember (felméri a veszélyeket, nem hátrál meg) gyáva ember Testi élvezetekkel kapcsolatban lehet: mértéktelen, mohó ember mértékletes ember önsanyargató ember Anyagiak világában lehet: pazarló (mindent feltesz) takarékos (beosztó, megfontolt) Fukar A középutat kell követni, ezek az erények! (aláhúzottak)

Platónt követı iskolák: Az erkölcs mindennapi gyakorlatára adnak példát a következı iskolák, a gyakorlati életvezetésre. Hedonista iskola - Hédoné = gyönyör, szépség. Az iskola megalapítója Arisztipposz. - Az ember alapvetıen a gyönyöröket hajszolja. A természetesség és az egyszerőség a döntı, ezek okozzák az örömöket. Az ember életcélja a boldogság, élete során arra vágyik. A boldogság a gyönyörök és az örömök élvezetébıl fakad. Emberi erıforrás tanácsadó (MA) szak – Készítette: Sándor Judit


Cinikusok iskolája

5/11

- Az iskola megalapítója Antiszthenész, aki Szókratész követıje volt. Künoszargész szigetén hozta létre iskoláját. (künosz - kutya, a szó jelentése körülbelül kövér kutya) - Általában igénytelen életmódot folytattak. Felfogásuk különbözött Arisztotelészétıl. Szerintük az erények gyakorlását úgy érhetjük el, ha lemondunk a fényőzésrıl, a vagyonról, a luxusról és elsısorban az erkölcsi jóra törekszünk. (A kereszténységben is visszaköszön ez a nézet.) Nem az anyagi javak hajszolása tölti ki az életet. Minden jó, ami természetes (egyszerő életmód). - A cinikusok túlságosan az egyszerőségre és a természetességre hivatkoztak, ami ellentmond Arisztotelésznek. Az erkölcsöt magánügynek tekintették (nem kell család, kötelezettség). Provokálták, meghökkentették az embereket, a feltőnés és a megbotránkoztatás volt jellemzı. - Az iskola követıi: Diogenész a leghíresebb követı. Meztelenül járt és sárkunyhóban lakott, mert szerinte az embernek semmire sincs szüksége. Kratész szerint, mivel az állatok sem mosdanak, így az embereknek is felesleges. Megtette azt, hogy köztéren szeretkezett, azzal az indokkal, hogy az állatok is azt teszik. „Amit az állatok megtesznek, azt az embernek is lehet.” Sztoikusok iskolája - Az ókorban ez volt a legmeghatározóbb iskola nem csak a görögöknél, hanem a római világban is. - A megalapító Zénón volt. - A sztoikusok szerint az ember élete csupa bizonytalansággal van tele. Ezeket a bizonytalanságokat a félelmek okozzák, amik az ember lelkében jelen vannak. (Pl.: félelem a jövıtıl, az eljövendı bajoktól, bosszúság, harag, félelem az anyagi jólét elvesztésétıl stb.) Ezek a félelmek az ember ösztöneibıl fakadnak. Az ember egy ösztönlény. Ezek irracionális félelmek bennünk. - Az ösztön világa fölött ott van az ész világa. Cselekvéseink az ösztönvilágból indulnak ki, de csak akkor lesznek tudatos cselekvések, ha az ész megengedi, azaz a tudat szabad utat enged a cselekvésnek. Az ember az ész által csillapítani tudja a benne lévı félelmeket a bátorság, mértékletesség, józanság erényeivel, amelyek az ésszerő magatartásból fakadnak. - Az ész által megfékezhetık az indulatok. Az indulatokat a szenvedélyek okozzák, ha ezeket a szenvedélyeket elfojtom magamban, akkor eljutok a szenvedélymentesség (apatheia) állapotába. Így nem kell félni a dolgoktól, nem engedek az indulataimnak teret. - Semmit sem szabad túlságosan szeretni. A dolgok lehetnek: jók - ha az ész által vezérelt erények irányítják ıket rosszak - ha az indulatok, szenvedélyek, ösztönök irányítják ıket közömbösek - amik se nem jók, se nem rosszak (pl. hogy az ember hogy néz ki) - Azok az erények fontosak, melyekkel tudatosan tudom irányítani az életem (az ész által irányított erények), a többi esetleges. Epikuroszi iskola - Epikurosz Kr. e. 3. században élt, jó anyagi körülmények között. - Alapvetıen materialista volt. Szerinte az Istenek a világok közötti térben vannak, semmi közük az emberhez, mivel az ember nem tökéletes, az Istenek meg tökéletesek. És ez csak így lehet. - Filozófiájának a központja az etika, etikájának középpontja pedig az öröm. Minden élılény ösztönösen törekszik az örömre és hogy elkerülje a fájdalmat. A bölcs ember arra törekszik, hogy minél több örömöt éljen meg az életben és minél kevesebb fájdalmat. Igyekszünk elkerülni a fájdalmakat. („Atharaxia” - fájdalommentesség, fájdalomnélküliség). - Az embernek az öröm és fájdalom között kell döntenie. (Öröm pl.: beszélgetés, evés; Öröm és fájdalom: jó pénzzel járó munka, de utálom amit csinálnom kell; Fájdalom: politikában, közéletben való részvétel nem ajánlatos, mert könnyen változnak a viszonyok → sok fájdalom



6/11

Középkori keresztény filozófia etikai vonatkozásai: Szent Ágoston - elsı szakasz Justinus (Kr. u. 2. században élt.) - A keresztény etika központja a szeretet. Másik központi kérdése az üdvözlés, a halál utáni lét kérdése. A kora keresztény idıben (Kr. u. 2-4 század között) élı gondolkodók számára a túlvilági létezés kérdése volt a legfontosabb. Az evilági életet átmenetnek tekintették az örök boldogság felé. Itt, ezen a világon az ember csak elıkészíti az életét a túlvilágra. - Szerintük a keresztények helyzeti elınyben vannak a pogányokkal szemben, mert ık tudják, hogy hitük által üdvözülnek. Erkölcsi fölényben is vannak velük szemben, mert nekik nem fontosak az evilági dolgok. A kollektív bőnösség fogalma még nem létezett a keresztényeknél. - Ezt a gondolatot fogalmazták meg: a hit által üdvözül az ember, de csak az, akit Isten erre méltónak talál. Életünket a krisztusi tanítás alapján kell élnünk, ami által lehetıségünk lesz arra, hogy üdvözülhessünk. A krisztusi tanítás legfıbb magja a szeretet, mely szeretet minden embertársunkra kiterjed. („ Szeressétek ellenségeiteket!”) Skolasztika - második szakasz (Abélard, Aquinói Szent Tamás , Scotus stb.) - A középkorban a nyugati civilizáció legmeghatározóbb filozófiai irányzata, mely a Biblián kívül elsısorban a nagy ókori görög filozófus, Arisztotelész és követıinek munkásságára épít. Az irányzat szorosan kötıdik a katolikus egyházhoz és annak iskoláihoz. A skolasztikus, skolasztika kifejezések a latin schola („iskola”) szóból származnak. A skolasztikát tekintélyelvőség jellemezte, a Szentírás, az egyházatyák, a zsinati határozatok, valamint Arisztotelész tisztelete. - Aquinói Szent Tamás a 13. században élt. Egyesítette Arisztotelész filozófiáját az egyházi tanítással, ezzel megalkotta a középkor legátfogóbb filozófiai rendszerét. - Etikájának a lényege a mértékletesség. Szerinte nem szabad túlzottan birtokolni az anyagi dolgokat. Az embernek rendelkeznie kell vagyonnal, de csak annyival, ami valóban szükséges. - A 13. században léptek fel a kolduló rendek (Domonkos és Ferences rend) Ekkor kezdıdött el a vita az apostoli szegénység kérdésérıl. Szerintük vissza kell térni az apostoli szegénységhez, minden vagyont szét kell osztani. Reneszánsz filozófia: - A reneszánsz az újkori gondolkodás úttörıje, sok tekintetben bírálta a középkori skolasztikus filozófiát. Úttörıi a humanisták, akik a 14-16. században tevékenykedtek, elsısorban Itáliában. - Fontos az egyéniség (individuum) megjelenése, az egyén fıszereplıvé válik, az egyén küzd a saját céljaiért, értelmet keres életének, a világot a maga képére igyekszik formálni (pl. mővészet, politika) A középkori filozófiában az egyén mellékes szerepet kapott. Ezzel szemben a reneszánsz a nagy egyéniségek kultúrája. - Kultúrtörténeti missziót is betölt a reneszánsz, keresztény filozófia újragondolása, dogmatikus skolasztika bírálata jellemzı. Elfordulás a logikára. A reneszánsz életszeretetet hoz, az evilági élet örömei a fontosak, nem az üdvözülés. - Az egyéniség születése megfigyelhetı a 14. szban: Petrarca és Boccaccio vállalják egyéniségüket. - A reneszánsz etikai jellemzıje: Itt jelenik meg elıször az etikai relativizmus (nincs abszolút erkölcs) és pragmatizmus gondolata. A jó és a rossz csak egymáshoz képest jó és rossz. Az erkölcsöt saját érdekeinknek megfelelıen kell használni. Machiavelli: Fejedelem címő mővében az erényeket vette sorra aszerint, hogy azok mennyire alkalmasak a politikai hatalom megragadására. Az erényt „virtu”-nak nevezte, mely rátermettséget, alkalmasságot jelent. Az erkölcsöt saját céljainak megfelelıen használja. („A cél szentesíti az eszközt.”) Morus Tamás: Utópia címő mővében egy tökéletes társadalmat írt le, az emberek rendkívül erkölcsösen élnek, nincsenek bőnök. Ha valaki mégis bőnt követ el, akkor közmunkát kell végeznie. Nem háborúznak a társadalomban, de ha céljaik úgy diktálják, akkor zsoldosokat fogadnak, akik háborúznak helyettük. (Benne is van egy kis machiavellizmus.) Francis Bacon (16-17. század fordulóján): Új Atlantisz címő mőve hasonlít Morus Utópiájára, és megfigyelhetık machiavellista vonások is. A kormányban a legjobb tudósok irányítják az államot. Esszéiben kifejtette, hogy az embernek mindig használnia kell az erényeit. (ha kell, hazudik) Emberi erıforrás tanácsadó (MA) szak – Készítette: Sándor Judit


7/11

Az újkori filozófia: A 17. században kezdıdött. Gondolkodói: Spinoza - Zsidó családból származott, Németalföldre menekült. Kijárta a vallási iskolát, kiválóan megtanult latinul. Túllépett a zsidó vallási hagyományokon és megírta Etika címő mővét, melyben egy új filozófiát dolgozott ki. Descartes nyomán írta meg a mővet. A zsidók kiátkozták mőve miatt. - Az Etika címő mővében megjelenı erkölcsi alapelvei közül a szabadságot tekintette a legfontosabbnak. Az egyén szabadságának a kérdése áll a középpontban. - A világegyetem egy zárt világ számunkra, mely az alábbi részekbıl tevıdik össze: szubsztancia - olyan dolog, mely önmagának az oka. Isten, mely mindenben jelen van. Szubsztancia nem más, mint „Isten, avagy a természet.” Panteizmus = Isten egyenlı a természettel, a körülötte lévı világgal, minden Isten. Végtelen sok tulajdonsága van az Istennek, de az ember számára csak két lényegi tulajdonsága ismert: kiterjedés és gondolkodás. attribútum - változó, lényegtıl elválaszthatatlan tulajdonság. módusz (változót jelent) - lényegtıl elválasztható tulajdonság, ez teszi színessé a világot. - Ebben a determinált világban él az ember, a szubsztancia által meghatározott világrend ránk is érvényes, azonban az embernek a gondolkodás éppúgy sajátja, mint az Istennek, és ezért lesz az ember erkölcsi viselkedésének az alapja a belátás. A belátás azt jelenti, hogy az emberben és az emberi világban megjelenı jó és rossz szükségszerően létezik, de az ember a belátása útján képes a jó cselekvésére. Ebben rejlik a szabadsága is az embernek. Képes a gondolkodás által a jót választani. Az indulatokat is a belátás útján lehet megfékezni. - Spinoza szerint a jó növeli az ember cselekvıképességét, aktivitását, míg a rossz eszközzé, játékszerré teszi az embert. Vannak semleges dolgok is, a bőnbánat ilyen semleges dolog az ember cselekvıképessége szempontjából (se nem jó, se nem rossz). Erkölcsi viták: - Az ész, a gondolkodás által az ember képes szabaddá válni. Az egyik kérdés az emberi szabadság, a másik, hogy mi az erkölcs eredete. - Angliában folytak elsısorban az etikai viták a 17-18. században. Ennek oka, hogy Angliában mentek végbe azok a politikai változások, melyek a feudális társadalmat megszüntették. - A fı kérdés a vitákban, hogy a megváltozott gazdasági és társadalmi viszonyok között hogyan alakuljon az emberek társas viszonya, mi legyen az emberek célja. Brit moralisták vitái: A 17. században kezdıdtek a brit moralisták vitái. Shaftesbury: Lord volt, hercegi rangban élt. A platonizmus híve, szerinte a platóni filozófia azonos a kereszténységgel. Úgy gondolta fel kell újítani Platón jóról alkotott filozófiáját, ezáltal létrejönne egy észvallás, ahol a tudomány, mővészet és a vallás egyesülne. A jó, az igaz és a szép hármas egysége. Mandeville: Méhek meséje címő mővében teljesen más etikát vázolt fel. A brit utilitarizmusnak (hasznosság elvet jelent) gondolatát hirdette. Szerinte a társadalom olyan, mint egy zúgó méhkas, ahol az embereket az erkölcsre saját jól felfogott érdekük készteti, nem a jó, az igaz és a szép. Az emberek közötti együttmőködés és az erkölcsi normák viszonylagos betartása annak köszönhetı, hogy minden ember tisztában van azzal, hogy ez az érdeke. Semmi más nem vezérli, mint a maga haszna, de ha sokan keresik a maguk hasznát és ez közös, akkor azzal a társadalomnak is jót tesznek. Kényszerőségbıl muszáj a többiekkel együttmőködni, együtt többre mennek.



8/11

A 18-19. századi brit erkölcsfilozófia: Legfıbb képviselıi Jeremy Bentham és John Stuart Mill, mindketten az utilitarizmus hívei voltak. Szerintük az erkölcs a józan ész terméke (common sense). Jeremy Bentham - İ volt, aki elsıként igyekezett az etikát megszabadítani az ontológiai, metafizikai vonatkozásaitól, alapjaitól. - Az erkölcs szerinte egyezményes jellegő dolog. Az emberek a céljaik elérése érdekében megegyeznek bizonyos erkölcsi normákban. Ennek a célja a szabadság, az egyenlıség és a biztonság fenntartása, ami a törvényeken keresztül valósítható meg. - A legfontosabb a polgárok szabadságának biztosítása, a törvények és a közmegegyezés által. De ennél is fontosabb a polgárok biztonsága. Ennek érdekében a szabadságról és az egyenlıségrıl is le kell mondani, ha szükséges. (Benthan Paneptikum börtön álma, szintenként változó bőnökkel, alul a legsúlyosabb bőnöket elkövetık.) John Stuart Mill - 3 éves korától kezdve latinul tanult, 6 évesen már görögül. Egészen fiatalon bekapcsolódott a gondolkodásba és a társasági életbe. - Szerinte a társadalom hajtóereje az egyéni érdek, de az egyéni érdek elısegíti a közösség boldogulását. A legfontosabb a társadalomban a szabadság és az igazságosság eszméjét fenntartani (ezáltal egy prosperáló társadalom jöjjön létre). Malthus - Szerinte az emberiség elıbb-utóbb éhen fog veszni, mert a populáció növekedése nagyobb ütemben folyik, mint az élelmiszer termelése. (Ha nem lennének járványok, kipusztulna az emberiség néhány évtizeden belül.) Az élelmiszer termelése egy egyszerő számsorral növekszik, ezzel szemben a populáció növekvı számsorral növekszik: Élelmiszer: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, … Populáció: 1, 2, 4, 8, 16, 32, 64, … Francia felvilágosodás: A 18. század másik nagy jelentıségő hatása a francia felvilágosodás. Kiemelendı Helvetius és Rousseau, akik az erkölccsel foglalkoztak. Helvetius: Az értelmes önzés gondolatán alapszik a filozófiája, de a közösség javát is figyelembe veszi az önzés ellenére. Az önzés a társadalom javára is válik. Rousseau: A természetes életet hangsúlyozta, szerinte az ember a természetben volt boldog. Természetes állapotban senki sem volt alávetve a másiknak. Úgy gondolta, hogy a természeti állapotot megrontja a civilizáció kialakulása, ami a magántulajdon megjelenésével kezdıdik. A magántulajdon egyenlıtlenséget eredményez, az egyik ember a másik fölé helyezkedik. Rousseau erkölcsfilozófiájának a magja: - Hogyan lehetséges az államot, a társadalmat úgy alakítani, hogy minimálisra csökkentsük a civilizáció káros hatásait benne? Ennek vannak gazdasági és etikai vonatkozásai is: gazdasági: az állampolgárok vagyoni helyzetét limitálni kell. Az államnak bele kell nyúlnia a gazdaságba. A kis tulajdon híve volt Rousseau, szerinte olyan adókat kell kiróni, hogy az egyénnek ne lehessen nagy vagyont győjteni. etikai: az államot az erkölcs, az erény államává kell tenni, létre kell hozni az erény köztársaságát. Ezt úgy lehet elérni, hogy elıször is szükségeltetik egy olyan csoport vagy egy személy, aki megszabja az erkölcsi normákat, melyek betartását a polgárok ellenırzik. A házak falainak üvegbıl kéne lennie, így állandó kontroll alatt tartanák egymást az emberek. (Ezt megvalósították: a jakobinus diktatúra az erény köztársaságát hozta létre.) - Rousseau nagyon ellentmondásos szerzı. Azt mondja, hogy az erény azért magasztosítja fel az embert, mert képes a lealacsonyító vágyai és ösztönei ellenében cselekedni. Úgy gondolja, hogy a vallás viszont szükséges a társadalom azon részének, mely másban nem lelhet vigaszt. Leírja az erkölcsi nevelés folyamatát, olyan steril, tiszta világot ír le, ami szinte nem is létezik. Nevelésutópia, mintsem pedagógiai mő. Emberi erıforrás tanácsadó (MA) szak – Készítette: Sándor Judit


9/11

Klasszikus német filozófia: Immanuel Kant - Kant igen meghatározó a filozófia és az etika történetében. - Gyakorlati ész kritikája címő mővében igyekezett összhangba hozni az ismeretelmélet új eredményeit egy több szempontú erkölcs felfogással. - Szerinte az emberi megismerés, tudás egy összefüggı rendszert alkot, melyben az ismeretelméleti gondolatok összefüggnek az erkölcsi gondolatokkal. Létezik egy olyan alapelv, amely minden erkölcs alapjául szolgálhat, kortól függetlenül. Ez a kategorikus imperatívusz. - Kategorikus imperatívusz (általános parancs): „Cselekedj úgy, hogy tetteid a mindenkori törvényhozás alapjául szolgálhassanak.” Tehát mindig példaértékően kell cselekedni. Ezzel Kant az etikának egy új változatát hozza létre, a kötelesség etikát. - Kötelesség etika: az ember köteles figyelembe venni az erkölcsi alapelvet, akkor él felelısségteljesen, ha ezt teljesíti., akkor él erkölcsösen, ha kötelességeit teljesíti. Az ember elég gyenge ehhez, ezért a kategorikus imperatívuszhoz úgynevezett posztulátumokat (függelékeket) főzött Kant. Mivel az ember hajlamai nem engedik azt, hogy mindig a kötelességei szerint cselekedjen, ezért az embernek bizonyos feltételekre van szüksége az erkölcsi cselekvéshez. Ezek: az Isten létezése, az emberi lélek halhatatlansága, a világ végtelensége és a szabadság. - Kant az embert autonóm, szabad lénynek tekinti. Ma már a körülöttünk lévı világ determináltnak tőnik, az emberi cselekvésben megnyilvánul a szabadság. - Az ember és a többi ember kapcsolatára is utalt Kant. Szerinte az ember belsı meggyızıdése, hogy szabad, autonóm lény (tudja magáról). Ezért a gyakorlati erkölcsi cselekvésnek az kell legyen az alapja, hogy a többieket is annak tekinti. Ez vezet Kant egyik alapgondolatához, miszerint: „embertársainkat mindig célnak, és soha ne eszköznek tekintsük”. - A Kanti etika egy úgynevezett kötelesség etika. Az ember számára a boldogság érzete elısegíti a kötelességei megtartását, ezért az embernek szüksége van a boldogság érzetére, hogy erkölcsösen cselekedjen. Kant követıi voltak Fichte, Herbart, Schopenhauer. Fichte - Jénában majd Berlinben volt professzor. A Kanti ismeretelméletet vitte tovább (külsı megismerés útján nem juthatunk el a világ megismeréséhez). - A világ megismerhetetlen, egyedül az Én létezik szerinte, mivel a világ létezését nem tudjuk bebizonyítani az ismeretelmélet által. Az Én-t nem szubjektív Én-ként fogta fel, hanem azt mondja, hogy egy „általános Én” létezik, ez a szabadság hordozója, csak önmaga szabhat gátat szabadságának. (Ebbıl táplálkozott a német romantika.) Azt vezette le nézetébıl, hogy az ember számára a szabadság a legfontosabb, melyet csak saját kötelességérzete korlátozhat. „Cselekedd azt, amit a kötelességtudatod diktál.” - Társadalomfilozófiát is létrehozott: az Én felszabadulása által eltőnik majd az emberek közötti különbség, eltőnnek az államok és létrejön majd egy világállam, ahol mindenki egyenlı lesz (nem lesznek különbségek az emberek között). - Kant és Fichte is az Én autonómiáját hirdették, ami kötelességben oldódik fel. Ennek a nézetnek egy különös változatát hozta létre Herbart. Herbart - Szerinte az Én számára a szabadság azt jelenti, hogy együtt tud élni az állam törvényeivel és a társadalom erkölcsi normáival. Az embernek, aki társadalmi lény és állampolgár, igazodnia kell az állam erkölcsi normáihoz. (Becsületesen él.) - Kispolgári erkölcsöt alakít ki, félelembıl, megalkuvásból él együtt az ember az erkölcsi normákkal, meghajlik a törvény és az állam vezetıi elıtt. - Kantnál és Fichténél van szabad választása a személyiségnek, Herbartnál már nincs, a személyiség belesimul az erkölcsi normavilágba.



10/11

Schopenhauer

- Arról szól filozófiája, hogy a világot egy irracionális erı hozza létre, ezt akaratnak nevezi. Ez az irracionális erı munkál az emberben is. Minden, amit cselekszünk az akarat által motivált cselekvésünk. Vagyis a ráció (értelem) eltőnik, egy irracionális világba zárt ember létezik szerinte. A motiváció az ember minden cselekedetében ott van. (Nézetével a 19. századi filozófia elıdje volt.) - Az akarat minden létezı számára szenvedés, mert csak a negatívumokat érezzük (pl. éhezés, fájdalom), a pozitívumot nem. És mivel minden létezı szenved, így az erkölcs alapja egyedül az lehet, hogy minél kevesebb plusz szenvedés okozzunk a többieknek. Az erkölcs alapja a részvét, az együttérzés. - Másfelıl azt mondja, hogy az emberi jellem, a személyiség determinált. Az ember amikor megszületik, a jelleme már el van döntve, és ezen már nem lehet változtatni. „Az ember jelleme, az ember sorsa.” Szerinte a jellemet az apjától örököljük, az anyjától pedig az értelmet.

A 19. század filozófia: Nietzsche - Schopenhauer filozófiájából indult ki. Szövegei inkább költeménynek tekinthetık, mint filozófiának. Fımővében kifejtette a felsıbbrendő ember (übermensch) nézetét. - Azt mondta, hogy eredetileg a civilizációt olyan emberek hozták létre, akik erısek, féktelenek, és amorálisak voltak. Az államot Európában a germánok alapították, de a skandinávok „belekavartak” kicsit. A megalkotott jó alapot zúzta szét a kereszténység, ugyanis a kereszténység az erıset lealacsonyítja a gyengéhez, lehúzza magához. - Az erkölcs tulajdonképpen egy béklyó a szabad, féktelen személyiség végtagjain. Ebbıl az állapotból kell újból megszületni az emberfeletti embernek, aki egy amorális lény. Nem vonatkoznak rá az erkölcsi normák és szabályok. Egy felsıbbrendő ember, akinek egyetlen vonása a hatalom birtoklása, ami lehetıvé teszi, hogy uralkodjon a többiek felett. (Túl van jón és rosszon.) - Következetlenségek vannak Nietzsche gondolkodásában, szerinte a többiek leigázása, a hatalom a fontos. A mai posztmodern filozófia annak köszönhetı, hogy Nietzsche mőveit újraértelmezték.



11/11

Pozitivista gondolkodók A pozitivizmus eszménye abból indul ki, hogy a világ elérkezett egy olyan stádiumba, ahol az ipari fejlıdés a domináns, meghatározó. Létrejönnek az ipari társadalmak. Úgy vélték, hogy az ipari társadalmak a világ legjobb társadalmai. (Úgy, ahogy ık elképzelték.) A. Comte (francia) - Szerinte az ipari társadalmakban a filozófia és a vallás helyét átveszik a természettudományok és a tudósok irányítják majd a társadalmat. A régebbi társadalmakban a társadalom szervezıereje a félelem és az erıszak volt (katonai társadalmakban), de Comte szerint ezek után már a szolidaritás lesz a társadalom szervezıereje. - A szolidaritás azért fontos, mert belátják az emberek, hogy csak az együttmőködés vezethet sikerekhez, csak azáltal boldogulhatnak, ehhez pedig szükség van egymás segítésére. (Utópisztikus ez a nézet is.) - A szolidaritáshoz alapvetı erkölcsi érték az altruizmus (egoizmus ellentéte, mások érdekeit az enyéim elé helyezem, vagy legalább azzal egyenértékőként kezelem). - Comte szerint filozófiája világvallássá fog alakulni., de nem így lett… Herbert Spencer (angol) - Az evolucionizmus megteremtıje. - A társadalom ugyanúgy viselkedik, mint egy természeti organizmus, csak egy szuper organizmusként. A természetre és a társadalomra is igaz a küzdelem a létért törvénye, ami meghatározza a társadalom mőködését. - A társadalomban a legrosszabb, ami történhet, ha ezt a küzdelmet mesterségesen visszafogják. A társadalmat egyedül a szabad verseny fejleszti. Ebbıl etikai következtetései: Az erkölcs mindig társadalmilag determinált és nehezen változtatható. Az erkölcsi normák és szokások determinatív jellegőek. Az ipari társadalomban az egoizmus fokozatosan átadja a helyét az altruizmusnak. Létrejönnek azok a társadalmak, amelyek segítik egymást. Spencer szerint viszont az ilyen társadalom addig nem jöhet létre, míg háború van. Max Scheler - Materiális értékelmélet megalkotója. - Az ember mennyire autonóm lény? Szerinte az ember, a személyiség egy heteronom létezı, megszüntetik s személyiségnek azt az autonómiáját, hogy döntései szerint éljen. Szerinte nem az erkölcsi normák és kötelességek a fontosak az etikában, hanem az érzések. Azok az érzések, melyek az embert az objektíve létezı értékekhez kötik. Ezek az értékek objektíve léteznek és hierarchikusan épülnek fel. Az ember mindig azokat az értékeket érzi magasabb rendőnek, amelyek közelebb állnak hozzá. - Erkölcsfilozófiájának külön része a személyrıl szóló rész. Én helyett személyrıl beszél, mely személy autonóm létezı, aki cselekvésein keresztül konstruálja (építi) önmagát. A személy nem az egyes embereket jelenti nála, lehet „személy akár egy közösség, vagy nemzet, egy csoport, vagy az állam is, mely ugyanúgy személyként mőködhet mint egy ember.


11

Recommend Documents