11

KIÁLTS Mit Kiáltsak?

Minden test fű és minden szépsége mint a mező virága! Megszáradt a fű, elhullt a virág, de Istenünk beszéde mindörökre megmarad.

Az Őskeresztyén Apostoli Egyház Lapja

2006/11

Emberi és isteni szeretet „Most azért megmarad a hit, remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig legnagyobb a szeretet.”1Kor 13:13. A fenti ige utolsó mondatánál szebb üzenetet el sem tudok képzelni: „legnagyobb a szeretet.” Mindenki szíve tele van emlékekkel, élményekkel a múltból és a jelenből is. Mindenki tudna valami szépet elmondani élete napjaiból, amire szívesen emlékezik vissza. Milyen jó is volt akkor… éreztük az Úr áldását, szeretetét… Egy érdekes történetet olvastam: Egyik reggel egy kisfiú papírcsíkot tett édesanyja tányérja mellé. Anyja ránézett, alig hitt a szemének, amit olvasott: Mama tartozik nekem: kifutó szolgálatért 100 Ft jó viselkedésért 150 Ft számtan feleletért 100 Ft egyéb szolgálatért 100 Ft összesen: 450 Ft Anya elmosolyodott, de nem szólt semmit. Ebédkor oda tette a pénzt, aztán egy másik papírt, amin ez volt: Fiú tartozik: szeretetért: 0 Ft, hosszú betegápolásért 0 Ft, cipőért, ruháért 0 Ft, étkezésért, fűtött szobáért 0 Ft, összesen 0 Ft. A gyermek elolvasta és könny szökött a szemébe. Visszaadta a pénzt és ezt mondta: Hadd

szeresselek! Megteszek mindent ingyen, mert te nagyon szeretsz engem! Ilyen önzetlennek kellene lenni a szeretetnek. Jó lenne, ha megcsendülne a követelőző szeretet bennünk és felváltaná az adó szeretet. Az a szeretet, amely mindig csak ad, mégpedig ingyen és nem vár viszonzást senkitől. Legnagyobb a szeretet! Legnagyobb, amit adhat az ember a másik embernek. Családtagnak, testvéreknek… A szeretet életre kelt, a harag és a gyűlölet pedig öl. Kísérletekkel is bizonyították, hogy a szeretet éltet: egy kis kecske ikerpárt szétválasztottak. Az egyik az anyával járt a mezőre, a másik bezárva volt, de mindent megadtak neki. A kijáró örült, fickándozott az anyja mellett és növekedett. A bezárt csak gubbasztott, szomorkodott, végül elpusztult… Azért pusztult el, mert nem kapott anyai szeretetet. Minden ember szeretetre vágyik. Még az is, aki rideg, érdektelen kívülről, de mégis szíve mélyén szeretet után vágyik. Sok ember életéből hiányzik az éltető erő, a szeretet. Sokszor mondják valakire: Nem kapott elég szeretetet, meglátszik rajta. 1

Hiába kapott bármi mást — jó nevelést, diplomát, anyagiakat — de nélkülözte a legnagyobbat, a legfontosabbat, a szeretetet! Tehát legnagyobb a szeretet, amit egyik ember a másiknak adhat. Házastárs a házastársának, szülő a gyermekének, gyermek a szülőnek, testvér a testvérnek… Akkor a legnagyobb vétek, ha egyik ember a másiknak nem adja meg ezt a szeretetet. Sokszor elmulasztjuk egymást szeretni… Az irgalmas samaritánus példázatában a pap meg a lévita nem követtek el semmi rosszat a felebaráttal szemben. Csak elmulasztották szeretni és ez borzasztó nagy hiba, vétek volt. Ha mi naponta elmulasztunk szeretni a családban, vagy a gyülekezetben, az borzasztó nagy bűn. Ettől a mulasztástól hűl ki a család, nyomorodik meg a házasélet és nem találja helyét a gyermek. Kietlen, nehéz lesz az élet. Még ha semmi gonoszság nem történik, csak hiányzik a szeretet, akkor semmi se jó. Semmi sincs a helyén… A pap meg a lévita védekezhet: „hát egy újjal sem nyúltunk hozzá, nem bántottuk.” Azt mondja Jézus: éppen ez a baj, ez lett volna halálának okozója, ha csak valaki nem jön arra és nem segít rajta. Milyen jó, hogy arra jött és megszánta egy szerető szívű, irgalmas samaritánus és segített rajta. Legnagyobb a szeretet! Nélküle nem élet az élet, általa jobbá válik az élet… Mi is hát a szeretet? Más dolog az, ha mondom: szeretem ezt az ételt. Más ha mondom, szeretem édesanyámat, vagy szeretem ellenségemet. Sokféle érzés van az emberben, amit így fejezünk ki: szeretet. Ez egy gyűjtőfogalom: szülői szeretet, házastársi, kollegális, felebaráti szeretet. Idősek szeretete, a tudomány szeretete. Más, azt mondani, szeretem Istent…

Jézusnál a szeretet készség a szolgálatra, az áldozatra. Egy gyermeket szeretünk, gyönyörködünk benne, de ellenségben már nem gyönyörködünk. Azonban úgy mutatjuk meg, hogy szeretjük, ha készek vagyunk érte a szolgálatra, az áldozatra. Mi úgy gondoljuk, ha valaki tetszik nekem, kedvesnek találom, akkor szeretem. Vagy ha méltónak találom, megérdemli, mert szeret engem, én is szeretem. Ez olcsó szeretet! Nem kerül semmibe. Sem áldozatba, sem önmegtagadásba. Ez emberi szeretet, részrehajló. Jézus Krisztus bemutatott nekünk egy másik szeretetet, amely nem ebből a világból való, hanem a mennyei világból. Ez az Isten szeretete, melyet az Úr Jézus hozott le erre a földre és mutatott be nekünk. Ez a tökéletes isteni szeretet nem nézte „hogy megérdemeljük-e, szeretjük-e Őt, hanem a Golgotán meghalt értünk, mikor még bűnösök voltunk. Ez a szeretet áldozatot hozott értünk, bűnös emberekért, önmagát megtagadva, mennyei dicsőségéről lemondva szolgált itt lent a földön emberi létformában. Éhezett, szomjazott, sokszor elfáradt, tűrte a megvetést értem és érted. Aztán kínos halált halt a keresztfán, hogy neked és nekem és minden benne hívőnek örök élete legyen és ne menjen a kárhozatra. Csodáld ezt a végtelen Szeretet! Legyél érte nagyon hálás testvérem, hogy megismerhetted sok hittestvéreddel együtt az Isten szeretetét. Jézus Krisztus példát mutatott nekünk az igazi, isteni szeretet gyakorlására. „Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket!” Tanuljuk meg és gyakoroljuk ezt az áldozatos, szolgáló szeretet. Másokért élni és szolgálni. Isten drága szent Lelke segít nekünk ezt a szeretet megteremni, mint lelki gyümölcsöt. 2

Az Ő segítsége nélkül csak a személyválogató, önző emberi szeretetre vagyunk képesek. Isten szeretete után sóvárog mindenki. Segítsen az Úr, hogy azt a szeretet, amit Jézusban és Jézustól

kaptunk tovább adhassuk környezetünk számára, hogy elviselhető legyen az élet. Isten szeret minket, mi is szeressük Őt és egymást. Ámen. Pozsgai József

Vér az ajtófélfán „Elmegy az Úr az ajtó mellett és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba” (2Móz 12:23/b) Mily sokat szenvedett a zsidó nép az lehetőleg „divatosan rongyos” legyen, egyiptomi fogságban. Mily sok hatás érte sportcipők minden külföldi változata, őket mint rabszolgákat. Mennyi ...annak ellenére, hogy a kicsi egyáltalán ostorcsapást, kegyetlenkedést, megvetést nem szeret sportolni. A mai szülők sokan, kellett elszenvedniök? Meghaltak az ezzel a „mindennel” megvásárolják a öregek, meghalt egyik generáció a másik pusztító veszedelmet a saját otthonukba. után, de nem halt meg és nem tűnt el a Nem veszik észre, hogy a gyermek zsidó öntudat, az egy igaz Isten utáni vágy. elidegenült a családtól, bezárkózik a „saját Mózes is egy rabszolga gyermekeként szobájába”, onnan kizárja a család többi született, sőt meg kellett volna halnia, mert tagjait‚ de nem csak a szobája zárt, hanem ő fiú. Fáraó szigorú rendeletet adott: Meg az élete is. A család azt sem veszi észre, kell ölni minden megszületett zsidó fiú hogy nincs otthon a gyermek, és azt sem, csecsemőt, hogy ne szaporodjanak, ne ha valaki nála alszik. Miért nem veszik erősödjenek tovább, mint nemzet. Csoda észre? Mert „megbíznak” benne! Mert van volt az édesanya, az édesapa, a testvérek neki „magához való esze”, tudja, hogy mit hite és reménysége, áldozatvállalása. Nem csinál. Mert ő „jó” gyermek, olyan csenölték meg a csecsemőt, a kis Mózest, des, nincs baj vele. Könnyű önámítás. rejtegették, megmentették az életét. A külön szoba, a külön program, a Vállalták a nagy kockázatot. Kérdezem én, bezárkózás, az elidegenedéshez vezet. ma miért nem születnek meg a gyermekek? Milyen családi kapcsolata van annak a Ki tiltja meg? Mitől kell félni, rettegni? Ha gyermeknek, akivel a szülők nem valamitől félnek a mai szülők, akkor az a találkoznak, csak akkor, ha pénzt kér a „jólétnek a féltése!” Nem lehet több „kicsi”? Hogyan értékeli ez a gyermek a gyermek, mert akkor nem tudunk mindent szülei áldozatát, szeretetét, munkáját, ha megadni! Mi az a minden? A kenyér, a soha nem beszélgetnek, ha soha nem kap ruha, az iskoláztatás? Nem! A minden a feladatot, munkát, megbízatást, amit neki mai emberek gondolatában már nem a is el kell végezni... Mi lesz a vége ennek a szükséges, hanem a luxus! A minden, az, „legális” elkülönülésnek? Magánosság ami a szomszédnak is van. Mi tartozik a érzése, depresszió, elidegenedés, örömminden fogalmába? Külön szoba a keresés testi kapcsolatokban, alkoholban, kicsinek. Feltétlenül saját TV a szobájába, kábítószerekben, pornó filmekben, computer és természetesen e-mailezési képekben. A minden-megadással nem óvja lehetőség... ellenőrzés nélkül. Ékszerek. meg gyermekét a modern szülő, de Farmernadrágok minden változata, egyenesen belevezeti a veszedelembe, az 3

öngyilkosságba. A „modern szülőnek” is könnyebb, hogy ha nincs gondja a gyermekre! Hiszen, neki is van magánélete! S néki is ez a legfontosabb: Megvalósítani önmagam! Terveim, céljaim, életem az enyém! Ne akadályozzon abban senki, se a férj, vagy a feleség, sem a gyermek, de főleg ne akadályozzon az egyház, a figyelmeztetésekkel és a bűneimmel! Szabad ember vagyok! Szabadon akarom élni a magam életét. Jogom van az életemhez és ahhoz, hogy megválasszam az életformámat! Igaz‚ joga és szabadsága van minden embernek a döntéshez, az életforma megválasztásához! Mekkora önbizalom! Akkora, hogy nem illik bele a család, a gyermek, a szülő, a férj, a feleség..., de semmiképpen nem fér bele Isten! A pusztító minden időben pályázott az ember lelkére, életére! Isten nem akarta elpusztítani az egyiptomi embereket, az elsőszülötteket. Ő kérlelt, figyelmeztetett és intett. De makacs volt Fáraó és kemény szívű volt a nép is. Nem kerülhették el a bekövetkezett tragédiát! A mai keresztyén emberek hallják e a figyelmeztetést? Isten szava, hangja, eljute a szívünkig? A pusztító pályázik az életünkre, családunkra, házasságunkra, gyermekeinkre, idős szüleinkre, egyházunkra! Nem vesszük észre, mert nem akarjuk? Mert közömbösek vagyunk, mert a világ szokásait magunkévá tettük? Mert magunk vásároljuk meg a pusztítót! Ajtót nyitottak sokan a pusztítónak, és nem veszik észre, hogy a pusztító az otthonukban benn van! A magunk választotta életforma, a szabadságunk, a jogaik milyen eredményt hoznak? Bízunk önmagunkban, felértékeljük magunkat és leértékeljük, kizárjuk életünkből a féltőn szerető, mindenható Istent! A pusztító ölni akar és ölni fog. Sorra elveszítjük a hívő

családokat, nem járnak templomba, „jól megvannak” Isten nélkül! Felbomlanak házasságok, nem csak a meggondolatlan fiatalok, de a több gyermekes, idősebb házasok is elválnak. Elfogadott, megengedetté lett a válás... A pusztító szemet vetett a hívő fiatalokra, gyermekeinkre, ifjúságunkra. Nem baj, ha modernek, nem baj, ha jókedvűek, legyenek! De szeretetünkkel úgy kell körül ölelni‚ védeni őket, hogy a Sátán ne férkőzzön az életükbe. Szeretjük mi őket igazán, úgy ahogyan Krisztus szerette az Ő tanítványait? Vagy csak kritikát, bírálatot mondunk felőlük. Megkeserítjük az életüket az örökös ítélgetéssel? Mennyire biztonságos, örömteli otthon a gyülekezet számukra? Kívánják-e a közösség erejét, szeretetét, üdeségét, építő hatalmát? Vagy inkább közömbösek, unalmasak, fölöslegesek vagyunk a számukra? Miért? Mert nem tudunk szeretni, úgy mint az Úr Jézus szeretett. Mondjuk, hangoztatjuk a „szeret” szót, de nem éljük feléjük a szeretet valóságát. Ravasz László református püspök írta: A szeretetnek formává kell válni. Modorrá, szokássá, divattá, gyakorlattá. Minden baj, fájdalom, nyomorúság egy rügyében megfagyott szeretet. Eltemetett, dérütött darabja a tavasznak. Az emberi hibák halott tavaszok, feltámadásra váró temetők. A formává vált szeretet rajza tulajdonképpen a Jézus arcképe. A felszabadult élet, a szeretetben kivirágzott élet. Nagyszerű, édes szabadságharca az Isten elrejtett gondolatainak.” Így érezzük-e, látjuk-e magunkat úgy igazán, hogy kik vagyunk? Milyen hatással‚ vagy hatástalanul élünk, vagyunk, létezünk a világban, családban, közösségeinkben? Isten kérlel, megmenteni akar. Ő látja a pusztítót a házunk előtt, az otthonaink, az életünk ajtaja előtt. Isten 4

menteni, védeni akarja a gyermekeinket, házasságunkat, családunkat, egyházainkat, népünket, az embereket.... Védelmünkért, megmentésünkért áldozta fel egyetlen Fiát a kereszten. Isten nem engedi: „hogy a pusztító bemenjen, öldökölni a ti házaitokba!” Mi változtunk meg, a mi szívünk lett hideggé, mi képtelenek vagyunk szeretni Őt a hatalmas Istent! Elfordultunk Tőle idegen isteneket, bálványokat vittünk, vásároltunk otthonainkba! Mi nyitottunk ajtót a pusztítónak, mi adtunk pénzt a pusztító eszközeiért, szerszámaiért. Ezért nem virágozhat a szeretet... rügyében megfagyott, elhalt. Jaj mivé lett az életünk, sopánkodunk... Azzá lett, amivé engedtük‚ hogy legyen! De nem kell így maradni! Isten soha nem mondott le a bűnös emberről. A vétkezőnek megbocsátott, a bűnbánót felemelte, a sebzettet bekötözte, gyógyítgatta. Nem kell temetnünk, nem kell dideregnünk, nem kell jajveszékelni családunk, gyermekeink, otthonunk, házasságunk, életünk felett. Isten kínálja a menekülés útját, lehetőségét. Ő áll őrt a hívő emberek élete felett. Nem engedi, hogy életünket a pusztulásba sodorja az ördög. Ezért kér, tanít, int és figyelmeztet, időben. Mert Ő szerető Isten, Atya, aki minden gyermekét őrzi és védi. Komolyan vesszük-e Őt, kérését? Van bűn, és a bűnnek van következménye! Isten türelmes, de nem hagyja a bűnt büntetlenül. Egyiptom gonoszul vétkezett! Büntetések sorozata után sem lágyult meg Fáraó szíve. Minden elsőszülöttnek meg kell halni! Ott, abban a házban, ahol nincs az ajtófélfán a bárány vére! Csak a bárány vére menthet meg a haláltól! A pusztító bejön a házadba! Zene, képek, film, TV, pornó, alkohol, kábítószer, hiányos öltözet, világi barátság, munkamánia, pénz-imádat, elhidegülés a gyülekezettől, egymástól. A pusztító ölni

fog! Pusztuló modern világban élünk! Mi van az ajtófélfádon? Kinek az oltalma alatt van a házad az otthonod, családod? Van-e életbiztosításod? Mire vagy bebiztosítva? Minden családtagodnak van biztosítása? Gondoskodtál róla? Mert felelős vagy értük, az életükért! Mennyit ér a biztosításod? Mivel fizetsz érte? A BÁRÁNY vére az egyedüli biztosíték a megmaradásra! A pusztító ott ólálkodik a házad körül. Pusztító szándékkal leskelődik szeretteidre, gyermekeidre, házasságodra, terád! Észrevetted-e, hogy milyen taktikával közeledik feléd? Őrálló vagy, ott állsz-e az őrhelyeden? Vigyázol, figyelsz, éber vagy? Ismered-e a BÁRÁNYT? Az Isten egyetlen, szeplőtelen Bárányát, Jézus Krisztust? Biztos, hogy ismered, hiszen hívőnek vallod magad, gyülekezetbe jársz, imádkozol, még adakozol is, szépen szoktál énekelni, szavalni.... Ott van-e ajtófélfádon a Bárány vére? Hogyan ismernek az emberek? Csak olyan vagy, mint a másik... Vasárnapi keresztény vagy? Modern világban, modern életet élsz? Elveszel te is és a házad népe is! Vigyázz, a pusztító célba vette életedet! Jézus Krisztus teljes védelmet, biztonságot akar adni neked és szeretteidnek. Ezt a biztonságot csak akkor kapod meg, ha elfogadod Őt Megváltódnak. Ha akarod, ha kéred, ha belátod, hogy bűnös életedet csak Ő válthatja meg. Csak a Bárány Jézus kiontott vére menthet meg! Tudom, sokszor hallottad, hogy erről prédikáltak! De most én nem prédikálok, én szirénázok, félreverem a harangot, vészjelzést adok! Ha ismered Jézus Krisztust, az Isten Bárányát, ha elfogadtad az Ő bűnt eltörlő szent vérét, ha már megváltott vagy... akkor vigyázz! Te nem játszhatod a modern világ modern hívő szerepét! Halálos veszedelem fenyegeti 5

népedet, otthonodat, családodat. Pusztítani akar a Sátán. Mennyire nyitsz ajtót a világnak? Csak egy pikáns film erejéig? Csak titkon lesed az internet pornó képeit? Meghalsz, belepusztulsz, te is, és a gyermekeid is! A házasságod is! Kire kacsingatsz a munkahelyeden? Mitől támadt olyan jókedved? Mennyit ittál a kollégákkal a névnapodon? Nem modernség, ha ajtót nyitsz a kísértőnek, pusztító ellenségnek. Tudják-e rólad, hogy a Bárány Jézus vére rajtad van? Kinek ismernek a szomszédok, rokonok, munkatársak? Nem akarsz feltűnősködni, mert a hit az magánügy? Miért magánügy? Szégyelled a te Megtartó Bárány Jézusodat? Igen, szégyelled! Hamis

álarcoddal meddig ámítod a környezetedet? Te nagyon jól tudod, hogy hazug vagy, ezért nincs békességed, nyugalmad! Nem tudsz aludni, fáj a fejed, magas a vérnyomásod, mert hazugságban élsz! Térj meg! Ne holnap! Még ma! Közeledj Istenhez, hogy Ő is közel jöhessen hozzád, otthonodhoz, szeretteidhez, házasságodhoz. Nincs megmaradás, nincs túlélés a pusztító hatalma előtt, csak akkor, ha Jézus Vére‚ oltalma alatt vagy! Szabadságot akarsz, szereted, véded a jogaidat? Isten is azt védi! Téged akar védeni, megtartani. Dr. Tapolyainé Bartha Gizella

Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc?” Lk 17:17 Az Úr Jézus meggyógyított tíz leprás tett nekik, egyszerűen annyit mondtak: beteget, de csak egy tért vissza közülük, „éppen ezt akartam”, vagy „ez nekem hogy köszönetet mondjon Neki, és ez hasznos lesz”. Egy másik misszionárius éppen egy megvetett szamaritánus volt. Észak-Afrikában megállapította, hogy Értékes élettapasztalat a számunkra, akikkel jót tett, sohasem fejezték ki amikor hálátlansággal találkozunk, mert köszönetüket, mert úgy vélték, ezzel csak ily módon érzünk meg valami keveset tulajdonképpen alkalmat adtak a Isten szomorúságából. Ha adakozunk, és misszionáriusnak, hogy Istennél érdemeket semmilyen elismerést nem kapunk érte, szerezzen. Elvárták, hogy a misszionárius akkor felmérhetjük, mit érez Isten, aki az legyen hálás nekik, mivel nekik segítve Ő szeretett Fiát adta a hálátlan világért. Isten jóindulatát szerezhette meg. A Amikor odaadjuk magunkat másokért, hálátlanság áthatja az egész társadalmat. közösségben vagyunk Istennel, aki rabszol- Egy USA-beli rádióprogram, amely magát gává lett, hogy a hálátlan emberiségnek „Rádiós munkaközvetítő”-nek nevezte, egyszer 2500 embernek szerzett munkát. A szolgáljon. A hálátlanság a bukott ember egyik rádióbemondó később beszámolt róla, legrosszabb tulajdonsága. Pál emlékeztet hogy ezek közül mindössze tízen vették bennünket arra, hogy a pogány világ bár maguknak a fáradságot, hogy köszönetet megismerte Istent, de nem tisztelte, és nem mondjanak. Egy munkáját nagy odaadással végző is adott Neki hálát (lásd Róm 1:21). Egy misszionárius fölfedezett Brazíliában tanítónő élete során 50 osztályt tanított. két indián törzset, amelyek nem ismerték a Mikor 80 éves lett, levelet kapott egy „köszönöm” szót. Ha valaki szívességet korábbi tanítványától, aki megírta, milyen 6

hálás az egykor kapott segítségért. Ötven éven át tanított, de ez volt az egyetlen köszönőlevél, amit valaha is kapott. Azt mondtuk, hasznunkra válik, ha hálátlanságot tapasztalunk, mert ez legalábbis halványan visszatükrözi azt, amit Urunk egész idő alatt érez. A hálátlanság azért is értékes tapasztalat, mert azon felmérjük, milyen fontos, hogy mi magunk hálásak legyünk! Igen sokszor jóval nagyobb helyet foglal el imádságainkban a kérés, mint a hálaadás. Isten áldását magától értetődőnek vesszük. Gyakran elfelejtjük

hálánkkal kifejezni azoknak, akiknek vendégszeretetét élveztük, aki hasznos tanácsot adott, vagy aki elvitt minket autóján, vagy más módon kisegített a bajból. Sőt, inkább elvárjuk az efféle szolgálatokat. Ezért a tíz leprás története emlékeztessen mindig arra, hogy nagyon sok embernek van oka hálára, de nagyon kevesen vannak, akik elszánják magukat, hogy köszönetet mondjanak. Mi is ezekhez, a kevesekhez tartozunk? William MacDonald

Meghívó A családi tábor munkacsoportjának szervezésében megrendezésre kerülő családi csendes napra. Téma: Egység a házasságon belül. Időpont: 2006. november 11. (szombat 9.00-15.00 ) Helyszín: Dorogi Imaház (Esztergom-kertváros Kőrösi-Csoma Sándor u 22.) Szeretettel várjuk a házasság előtt álló fiatalokat, az ifjú, középkorú és idős házaspárokat, valamint bárki mást, aki a fenti téma iránt érdeklődik. A rendezvényen való részvétel mindenki számára ingyenes, ami magába foglalja az ebédet is. Jelentkezési határidő: 2006. november 5. Jelentkezési lehetőség: Hostyánszki Péter (szervező) Tel.: 20/429-5916 v. 76/432-371 ˜ ™— –˜ ™

Szeretettel hívom az észak-magyarországi kerület lelkimunkásait, a november 25-én Miskolcon, 1500-kor kezdődő megbeszélésünkre. Kurdi Mihály ˜ ™— –˜ ™

A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel! Fil. 4:5 7

Nők a Bibliában — Hágár 1. rész 1Móz 16:1-14. Hágárnak nem volt már türelme, hogy elviselje azt, amit ugyan ő provokált ki, ezért elfutott úrnője elől a pusztába… Isten csodálatosan kegyelmes Isten és nem hagyja magára az elkeseredett bűnös embert. Hágárt is megszólította Isten angyala és megkérdezte tőle: Honnét jössz és hová mész?” Nem mintha Isten nem tudta volna ezt, de Hágárt akarta elgondolkoztatni és szembeállítani önmaga rossz viselkedésével és döntéseivel. Hágár menekül. Honnét, Sára elől, úrnője elől. Tehát nincs a helyén. Sárát nem szolgálhatja a kietlen pusztában, csak ott ahol Sára is van, az otthonukban. Hová tart Hágár? Azt nem tudja. Megy a bizonytalanba. Miért? Mert tiszteletlenül bánt és beszélt úrnőjével, Sárával, amikor terhes lett. Isten angyala azt tanácsolja neki, hogy menjen vissza úrnőjéhez, és alázza meg magát előtte. Ne legyen beképzelt és dölyfös, hanem szerény és alázatos. Végezze tovább azt a feladatot, amit Isten rá bízott. Töltse be azt a helyet, ahová Isten állította, még ha sokszor nehéz is lesz az. Megvigasztalja az Úr angyala és eléje vázolja a jövőt. Elmondja hogy fiút fog szülni, és Ismaelnek nevezze el. A név jelentése: Isten hall, Isten meghallgat. Szilaj ember lesz a fia, mindenkire kezet emel, mindenkiben kárt tesz, de rá is kezet emelnek. Vagyis összeférhetetlen ember lesz! Az Úr nagyon megsokasítja Hágár utódait. Hágár a látás Istenének nevezte el az Urat, aki szólt hozzá. A forrást pedig az Egyiptomhoz vezető úton, ahol az Úr szólt hozzá, elnevezte „Lahaj-rói kútnak”. (Az élő kútja aki lát engem)… …Sok ember menekül Istentől, de nem tudja hová tart. Megy a bizonytalanba, a sötét alagúton át a „semmibe”. Sokan nem

Sára szolgálója volt, aki Egyiptomból származott. Nevének jelentése összefügg az arab „hidsra” szóval, amely kitaszítottságot jelent… Rabszolga volt, akivel urai úgy bánhattak, ahogy akartak. Amikor Sárának hosszú évek után sem született gyermeke és már nem volt türelme Istenre várni, akkor szolgálóját, Hágárt adta férjének, Ábrahámnak másodfeleségnek. A kor szokása szerint úgy gondolta, hogy majd a rabszolganő fia lesz az ő fiúk és örökösük. Ebből az Istennek való „besegítésből”, Sára bűnéből, sok nehézség és viszály származott a családban. Ezen kívül Sára bűne, az izmaeliták eredetét okozta, akik ellenségeskednek ma is Izraellel. Az arabok Ismaeltől származtatják magukat. Hágár terhes lett, és ettől kezdve sokra tartotta magát. Beképzelt lett és tiszteletlenül bánt úrnőjével, Sárával. Nem becsülte többé a ház gyermektelen asszonyát. Talán még az is megfordult a fejében, hogy most ő lesz az úrnő, hiszen a ház urának gyermekét hordja a szíve alatt. Elfelejtette, hogy ez nem az ő érdeme, hanem éppen Sárának köszönheti ezt a kiváltságos helyzetet és Isten adta neki ezt a gyermeket. Hágár dicsekedése irigységet váltott ki Sárából. De sokan dicsekednek ma is azzal, amijük van és a másiknak nincs! Ezért lenézik a másik embert és elfelejtik az Igét: „Ember, mid van, amit nem úgy kaptál volna, ha pedig kaptad, miért dicsekszel?” A rossz viselkedésnek azonban, mindig rossz következménye van. Így járt Hágár is. A lebecsült és haragra lobbant úrnő nyomorgatni kezdte szolgálóját, vagyis rosszul bánt vele. Nem tudjuk meddig ment el Sára a rossz bánásmóddal, de 8

tudják honnan jöttek, de azt sem hová tartanak és életük végén hová jutnak. Könnyű halált kívánnak maguknak, elalvást és úgy gondolják ezzel mindennek vége… Nem tudják, hogy „van élet a síron túl is, örök lelkünknek élete…” Nem tudják és nem hiszik, hogy egyszer mindenkinek meg kell állnia Isten előtt, hogy számot adjon arról, amit ebben a testben cselekedett: jót vagy gonoszt. A hívő ember is sokszor menekül… Arról a helyről, ahová Isten állította. Abból a munkából, amit Isten bízott rá. Ez lehet családi kötelék és teher, lehet munkahely és lehet gyülekezeti szolgálat…

Az ilyen menekülő gyermekeinek azt mondja az Úr, a szelíd Megváltó: „Menj vissza helyedre, ahová állítottalak. Alázd meg magad és végezd csendben a rádbízott munkát. Végezd a háttérben is, ha nem kapsz érte dicséretet elismerést. Én foglak megjutalmazni érte a mennyei hazában. Nekem szolgálsz, ott ahol vagy! Az én szolgám vagy még akkor is, ha embereknek szolgálsz és dolgozol a háttérben. Ezért örömmel tegyed és türelmesen viseld el a munka terhét és nehézségeit. Én várlak a jutalommal, már az arany kapuban. Folyt. köv. Pozsgai Józsefné

Próbákon át a csodák hegyére… 2006. augusztus 20-án kedves alkalom volt Pécsen, közöttünk volt Cornell Toncz testvérünk Amerikából. Felesége, Eszter a pécsi gyülekezet tagja volt, mielőtt testvérünk felesége lett. Most Alpharettában élnek, Atlanta közelében. Ott egy kis gyülekezetben teljesítenek igei szolgálatot, de bárhová elmennek, ahová küldi őket az Úr. Szeretnénk megosztani testvéreinkkel Cornell testvérünk áldott szolgálatát. „Cornell Toncz vagyok, Romániában születtem, Erdélyben, Nagyvárad mellett, és ott éltem 35 évig. 1984-ben könyörögtem az Úrhoz, hogy nyisson nekem ajtót Amerika felé. Nagy politikai elnyomás volt akkor Romániában. Nagyon sok mély lelki könyvet olvastam Amerikáról, amerikai hívők megtapasztalásait az Úrral. Mikor hívő lettem, felébredt bennem a vágy, hogy én is így éljek, és kívánatos lett számomra Amerika földje az áldásért, Isten jelenlétéért, a szabadságért. Eljött az a nap, amikor az Úr kinyitotta számomra ezt az ajtót, letelepedhettem Amerikában, de sajnos, nagyot kellett csalódnom. Amit vártam és kerestem, azokat a lelki áldásokat nem találtam ott. Rá kellett ébrednem, hogy a sok áldásos

történet egy-egy ember lelki megélése az Úrral, nem általános jelenség Amerikában. A 22 év alatt, mióta ott élek, beutaztam egész Amerikát, de mély lelki életet csak elvétve találni. Az Úr tudja, hová, miért kell mennünk, mert életünk az Ő kezében van, Tőle van a hívásunk is, utunkat Ő határozta meg. Most ott élünk Amerikában feleségemmel, Eszterrel, és ahogy kapu nyílik, lehetőség adatik, szolgálunk az Úrnak. Ábrahám egy pogány országban élt, Mezopotámiában, és ott hallotta meg Isten hívását. Azonnal engedelmeskedett ennek a hívásnak, otthagyta Úr-Kaszdimban összes vagyonát és a családjával együtt útra kelt. Háránig ment az egész család, ott letelepedtek. De Ábrahámot nem Háránba hívta Isten, hanem arra, hogy menjen 9

tovább Kánaánba. Ő nem volt ott boldog. Amikor családja, édesapja is meghaltak Háránban, ő továbbindult, követve Isten elhívását. Csodálatosan vezette Isten Ábrahámot. Késő öregségében megadta szíve vágyát, született egy fia Sárától, az ígéret gyermeke. Ahogy Ábrahám Izsákra nézett, meg-megújult benne az öröm és a hála Isten felé! Isten minket is elhívott ebből a világból, és mi elindultunk, követve ezt a hívást. Egy csodálatos idő kezdődik életünkben, nincsen felhő, nincsen sötétség. Követjük az Urat szépen, amerre vezet. De eljön az az idő, amikor próba következik. Egy nap – előbb vagy utóbb – jön a próba. Ábrahám élete útján megismerte Istent, megerősödött az ő hite, és azután Isten megpróbálta őt. Isten nem változott, és minden gyermekét megpróbálja egyszer. Miért cselekszi ezt? Mert akarja látni és nekünk is megmutatni, hogy mi van bennünk. Az Úr velünk van az első naptól fogva! Szelíden, szeretettel vezet, megtanít járni az Ő útján. Azt akarja, hogy Őt személyesen ismerjük meg, ne csak mások elbeszéléséből. Az Úr akarja, hogy kapcsolatban legyünk Vele, ne legyen közöttünk senki és semmi. „Csak Ő és én!” Ha nincs ez a kapcsolat, akkor a próba idején nem tudunk kibe kapaszkodni, nem tudjuk, kihez menekülhetünk, és akkor nincs segítség a számunkra. És a próba előbb vagy utóbb megérkezik. Ábrahám felnőtt lelkileg, naggyá lett. Az Úr beszélt vele, ígéretet adott neki. Ez az ígéret Izsákban beteljesedett. Ábrahám gondolta, hogy most már meghalhat, már van örököse, akinek adhatja a vagyonát, él a fia, akinek átadhatta Isten ismeretét. De azután jött a próba. Hogy vagy felkészülve a próbára? A csendes időszakban megismerted az Urat

személyesen? Bezártad gyakran magad mögött az ajtót, hogy meghitt beszélgetéseket folytassál Uraddal? Megtanultad felismerni a te Pásztorod hangját? Megkülönböztetni más hangoktól? Eljutottál erre a helyzetre? Ha igen, hála legyen az Úr Jézusnak és a Szentléleknek, hogy megsegített téged! Mert amikor jön a próba, nem tud segíteni a szülő, a testvér, csak az Úr Jézus! Istennek nagy kijelentése volt Ábrahám felé: Nagy nemzetté lesz, Isten áldani fogja és benne megáldatnak a föld minden nemzetségei! Nagy ember lesz! Egy nap talán eljutunk oda, hogy nagy emberré válunk a Krisztusban. Mert lelkileg naggyá csak az lehet, aki át tudott menni a próbákon! Nem az számít, milyen nagyra nőtt valaki fizikailag, milyen nagy a zsebe, mennyi pénze van, nem! Egyedül az számít, milyen kapcsolatban van az Úr Jézussal! Mennyire követi az Urat, hogy tud növekedni Benne! Nem a külső dolgok számítanak! Ábrahámnak mondta az Úr: Meg foglak áldani és másoknak is áldás leszel. Nagy neved lesz. De mielőtt mindez megtörténik, jön a próba, Ábrahám! Egy napon aztán így szólt az Úr: Vedd a te fiadat, a te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Móriának hegyére és áldozd fel nekem! Nincs olyan hívő ember, akinek ne lenne próbája. Azon a napon, amikor megkeresztelkedtél, meghaltál a világnak és egy új született – azon a napon harc kezdődik. A Sátán támadni fog, hogy elveszítsen. Ha nappal nem tud hozzád férkőzni, éjjel fog jönni! Ébren kell őrködnünk szívünk tisztasága fölött! Mindenkinek van próbája! Meg vagy próbálva otthon a gyerekekkel. Próbád van a munkahelyen. Mindenkinek szabad a munkaidő lejárta előtt egy kicsivel előbb 10

hazamenni, neked nem! Mindenki elment már, de neked maradnod kell, mert keresztyén vagy. Az Úr is próbál! Mikor a fazekas készíti az edényt, először jó földet talál. Korongra teszi és elkezdi formálni. De sokszor nem lesz jó, mert az agyag nem elég sima. Akkor összegyúrja és újból kezdi. Ez történik velünk is. A mi Mesterünk az Úr Jézus, a mennyei Fazekasmester, Ő akar formálni bennünket dicsőség edényének. Mikor sikerül megformálni, ott áll szépen, kiformázva, de még nem jó semmire, még az ujjlenyomat is megmarad rajta, annyira érzékeny, sérülékeny. Nem lehet beletenni semmit sem. Boldog a fazekas, mert szép lett az edény! De még nem tudja használni, nem jó még. Akkor beteszi a tűzbe. A fazekas tudja, milyen hőfokra van szükség, és a tűz mértéke nem lesz sem több, sem kevesebb, mint amire az edénynek szüksége van. A mennyei Fazekas tudja, hogy mekkora tüzet tudsz elviselni, mekkora próbán tudsz átmenni. Ő nem tesz nagyobb tűzbe, mint amit el tudsz hordozni! Engem sem próbált soha jobban, mint amit el tudtam viselni! Rád sem fog rakni több terhet, mint amit elhordozhatnál! Ne gondold, hogy a te kereszted a legnehezebb! Másoknak is kell terhet hordozniuk. De légy boldog, mert melletted van az Úr Jézus! És mikor kijön a fazék a nagy melegből, akkor kemény lett, megszilárdult, de még akkor sem jó. Még nem próbálta meg. Először kezével megüti az edényt és várja a hangot. Mikor téged erősebben érint, megüt, milyen hangot adsz? Utálást, a szeretetlenség hangját? Nem tudsz szeretni senkit? Vagy a szeretet, az Úr iránti vágy hangja szólal meg belőled? Ha ezen a próbán átmész, akkor készen vagy egy nagy munkára és az Úr Jézus használni fog az Ő dicsőségére!

De vannak olyan fazekak, amiket, ha megüt a fazekas, a hangjából érzi, hogy el van törve. Mit csinál akkor? Ó, nem akarom, hogy akár egy ilyen is legyen közöttünk! Akkor a fazekas szomorúan nézi a repedt edényt: Kár a munkáért! Az edény nem jó semmire! – és eldobja. Mikor az edény átment az összes próbán, akkor válik használhatóvá, akkor tesz bele ajándékot az Úr. És amikor színig tele van, fedél kerül rá, a drága munka be van végezve. Bárcsak mindnyájan lehetnénk az Úr dicsőségének edényei! Ha elolvassátok Ábrahám történetét a Bibliából, pontosan érezni fogjátok, hol vagytok éppen most az úton. Milyen próbák azok, amiken átmentek és hogyan jöttök ki belőle. Ha Ábrahám nem fogad szót Istennek, nem megy ki az ő földjéről, tudott volna áldott lenni, másoknak is áldásává válni? Fel lett volna magasztalva a neve, ha ő nem hallgatott volna Isten parancsára? Nem lett volna az, ami lett! Még a neve sem lenne talán a Bibliában. Az első dolog, amit nekünk is meg kell tenni, hogy cselekedjük, amit az Úr mond! Menj ki, hagyd ezt az országot, ezt a világot, mert nem itt, hanem odaát akarlak áldani! Tanuljunk hallgatni az Úr szavára! Legfontosabb dolog az engedelmesség! Nem mondhatjuk az Úrnak: Ezt nem csinálom! Ha nem is érted, miért mond valamit az Úr, tedd csak meg, és Ő továbbvezet! Neki van egy terve, egy csodálatos terve veled! Mikor kimentem Amerikába, először Californiában éltem. Nagyon szerettem ebben az országban élni, mert meleg éghajlata volt, és én már annyit szenvedtem Erdélyben a hidegtől, hogy nagyon becsültem, szerettem ezt a klímát. De ezen a vidéken rengeteg földrengés volt, naponta száz is! 11

Állandóan mozgott a föld. Egyszer aztán volt egy hatalmas földrengés, nagy pusztítással, sok áldozattal. Sok ember hagyta el akkor az országot. Én is megkérdeztem az Urat, hogy mit akar, hogy cselekedjem? Ha menjek, hová menjek? Egy kérésem volt az Úrhoz. Ha már el kell mennem ebből az országból, amit annyira szerettem, Ő tudja, mennyit szenvedtem a hidegtől, tekintsen rám abban a dologban, hogy meleg vidékre küldjön. És kijelentette nekem egy éjszaka. Két szót mondott, de ebbe a két szóba ma is belerendül a lelkem: Atlanta, Georgia. Így az Úr szavának engedelmeskedve letelepedtem Atlantában, ahol szintén meleg az éghajlat. Itt lett munkám, gyülekezetem, házam, családom. Megáldott az Úr! A gyerekeket is tanítsuk meg az engedelmességre! Ez legyen az első, amit megtanulnak! Ha ezt tudják, akkor készek lesznek hallgatni az Úrra. Az egész életünk legyen egy Istennek való engedelmesség! Ha Ő azt mondja: Menj ki! – akkor menj ki, ne érdekeljen, merre fog vezetni! Ne légy engedetlen, mert nem lesz jó annak eredménye! Én megtanultam, mikor kell hallgatni, és amikor az Úr mondja, hogy beszéljek, megtanultam azt, hogy mondjam, amit az Úr mond, és menjek tovább. Megtanultam, hogy az engedelmesség a legfontosabb dolog! Hogy az Úr tudjon használni, ahhoz először nekünk engedelmeskedni kell! Ha valaki nem engedelmeskedik, akkor mindjárt a másik oldalra esik, a zúgolódás oldalára. Az engedelmesség nem a gyengeség jele, hanem az Úr iránti tiszteleté. Ha engedelmes vagy, alkalmat kapsz Istentől, hogy bizonyságot tehess az embereknek! Isten szeret, ezért támaszkodjunk Rá mindenben! Minden dologban! Akár a földi életünkre nézve, akár lelki dolgokban!

Az Úr Ábrahámnak is pontosan megmondta, mit kell cselekednie. És Ábrahám mindent úgy tett. Fogta az ő szeretett fiát, Izsákot, az ígéret gyermekét, és elindult. Mi sem tudjuk, mi következik ránk, csak ha az Úr kijelenti magát nekünk. De tudjuk, hogy az Úr velünk van! Ha te elindulsz az Ő hívására, akkor nem kell gondolkodnod azon, mi fog történni veled, csak tedd a kezedet az Ő kezébe! Ábrahámnak is megígérte: Menj, Ábrahám, és Én veled leszek! Mikor Jeremiást elhívta az Úr a szolgálatba, Ő nem érezte magát alkalmasnak. Kérte az Úrtól: Ne küldj el engem, mert én nem vagyok képes úgy szolgálni, ahogyan Te akarod! De az Úr megígérte: Menj, Jeremiás, és meglátod, hogy Én veled leszek! Nem foglalkozok azzal, hogy min fogok átmenni, merre vezet az Úr, csak egy a fontos, hogy az Úr legyen velem! Mert ha Ő ott van, történjen bármi, nincsen semmi gond! A hívő élet útján nem látunk sokáig előre, nincsen sok információnk. Ábrahámnak sem volt. De az Úr vezet. Érzi az ember, merre kell mennie, hol lesz a hely, hova kell lépni. Ábrahám ismerte az Urat. Nekünk is meg kell lenni a saját érzésünknek az Úrral! Aki sokat figyel az Úrra, az megismeri az Ő hangját, meg tudja különböztetni más hangoktól. Ha hallod a próféciát és veled van az Úr, megérzed, ki az Úr prófétája és ki nem az. Ha benned van a Szentlélek, meg fogod ismerni, ki köztetek a Júdás és ki nem az. Mert az Úr veled van! Az a legfontosabb, hogy te az úton légy, kövesd az Urat, halljad, ismerd fel a hangját! Az Úr nevében jöttem és az Ő üzenetét hoztam nektek. Fontos, hogy megérezzétek Isten vezetését. Mert Ő vezet! Nem hagy 12

egyedül! Ha figyeltek Rá, megérzitek, kivel kössetek üzletet, kivel barátkozzatok! Munkám során is vezetett engem az Úr, sok zsidó emberrel hozott össze, megáldott engem ővelük. Megtanított engem, hogy munkám során is Rá figyeljek. Mindig adott egy belső érzést. Nagyon fontosnak tartom a böjtölést, imádkozást és a szegények megsegítését. Ha fontos döntés előtt állok, az Úr elé megyek böjtöléssel. Már megtérésem óta gyakorolom az „Eszter böjtjét”. Mikor Eszter királynő esedezett az ő népéért, akkor három napig nem evett és nem ivott. Így állt az Úr előtt. Sokszor álltam én is így az Úr elé. Én tudom, hogy nem mindenki tudja megtenni, mert ez is kegyelem. Nagyon fontos a böjtölés és az imádkozás! És ha áldottak akartok lenni, tanuljatok meg adni! Lássátok meg az árvát és özvegyet, lássátok meg a szegényt! Ha nem mentek el mellettük, hanem tudtok könyörülni és adni, akkor az Úr megáldja azt, ami megmarad nektek! 25 éve tértem meg a világból az én Uramhoz, de mindig boldog órák voltak, amikor böjtölve imádkoztam. Én is csak éppolyan ember vagyok, mint mások. Igaz, hogy Amerikából jöttem, de nem vagyok lélekben amerikai. Én is a Menny felé vezető úton járok, és szeretnék az én Uramhoz megérkezni egy napon! Én kerestem Amerikában a komoly hívő életet, az Úrral átélt csodákat, de nem találtam. Amiket olvastam a könyvekben, azok nincsenek. Azok egy-egy lelki ember tapasztalatai voltak. Ha jön tanító Amerikából, kérek mindenkit, hogy nagyon vizsgálják meg, kit engednek tanítani, mert nem sokan vannak az Úrtól. Sok tévtanítás keletkezik Amerikában és elterjed az egész világon. Sokan csak azért jönnek, hogy a maguk dicsőségét hizlalják. Készítenek sok fényképet és azokat

mutogatva pénzt kérnek a hívektől és ebből üzletet csinálnak. Fáj a szívem, hogy ezt kell mondanom, de Amerika már nem az az ország, ami volt az 1900-as években. Most mindenki a maga útjára tért. Nem az Urat követik, hanem a saját meglátásaikat. Kevés ember követi igazán az Urat. Ahogy Lót is ott élt Sodomában, de nem volt közéjük való. A bűn földjén élt szent életet. Én tudom, hogy az Úr egyszer kivezet minket onnan. Mert jönnek nagy csapások majd Amerikára, és tudom, hogy az Úr ki fogja jelenteni nekünk, mielőtt meglennének. És ha az Úr továbbvezet, el fogunk jönni onnan. Akárhová megyek, én idegen vagyok. Csak az Ő gyermekeivel érzem otthon magam, bárhol lennék a világon. Milyen jó, hogy vannak lelki testvéreink! Nem is kell nagyon ismerni, mindjárt megérzi a lelkünk, hogy testvérek vagyunk! Ábrahám messziről látta a hegyet, ahová menni kellett. Mindenkinek kell legyen egy látása az élettel kapcsolatban, egy saját látása, ahogy az Úr megjelenti neki. Ezt a látást tartsa mindig szem előtt, ez után menjen. Ábrahám sem tudta, hová kell mennie, de érezte lelkében. Nem tudta útjának pontos célját, de tudta, hogy ott van, ahol Isten látni akarja és ahol az Isten vele van! Sok hívő embernek kijelentette Isten az Ő akaratát. Volt Temesváron egy kicsi asszony, talán 40 kg lehetett, idős is volt már. Próféta volt. Úgy mentem hozzá, mint a nagymamámhoz. Mindig nagyon szerettem a kijelentéseket és látomásokat, amik a Szentlélek által hangzottak, a Lélek ajándékainak megnyilvánulását. Sokszor megvigasztalta Isten a szívemet ezek által! Egy nap így szólt ez a próféta: Fiam, megmondom neked, mert az Úr kijelentette, hogy mikor meg fogom hallani a saját nevemet, akkor az Úr hazavisz. Mi nem ismertük az igazi nevét, Vellánakának 13

szólította mindenki, ez volt a beceneve. De a személyi igazolványában más név állott, amit nem ismertünk, nem használtunk. Egy napon az Úr azon a néven hívta és hazament ez a testvérnő. A család ámulva látta, hogy az ágyból felugrott, mert hallotta a saját nevét, és azután az Úrhoz költözött. Ezt csak a Szentlélek tudta így előre kijelenteni. Mi azt tudjuk mondani, amit láttunk és megtapasztaltunk! Amit hit által elfogadtunk és a miénk lett, amit magától az Úrtól vettünk. Ha mi szeretjük az Úr Jézust is e földön, akkor bármikor érkezhet halálunk órája, örömmel megyünk el. Sok ember nem szeret az elköltözésére gondolni. Azért nem, mert lelkében nincsen készen. Akik készen vannak, azok imádkoznak azért, hogy mielőbb az Úrral lehessenek. Itt élek a Földön. Talán még szüksége van valakinek rám, a feleségemnek, anyósomnak, édesanyámnak, de tudom, hogy az Úrnál sokkal inkább jobb lesz nekem! Ábrahám messziről, három napi járóföldről látta a hegyet, ahova mennie kellett, ahol fel kellett áldozni az egyetlenjét. Ábrahám érzett valamit lelkében, mert így búcsúzott el a szolgáktól: — „Maradjatok itt a szamárral, mi pedig, én és e gyermek, elmegyünk arra a hegyre, hogy ott imádkozzunk, utána visszatérünk hozzátok.”1Móz 22:5. Úgy megérint engem ez a vers! Milyen hit volt ebben az emberben! Nem csodálom, hogy ő volt a hit atyja, mert ő érezte lelkében, hogy

ketten fognak visszajönni. Három napig lelki értelemben halott volt az ő fia, míg odaértek a hegyre. Odaszánta az ő fiát Istennek, mert Istent mindenkinél jobban szerette. Mégis szíve mélyén volt egy látás, egy érzés, hogy ketten jönnek majd vissza. Mikor téged az Úr hív egy magasabb helyre, mint ahol vagy, talán áldozatot kér tőled, ott van a hely, ahol az elválasztás történik. A szolgáknak nem volt ott Istennel találkozásuk, közös ügyük, csak Isten emberének és az ő gyermekének. Mikor közeledsz az Úrhoz, és egy helyen megismered Őt és az Ő erejét, akkor jön ez a próba, az elválasztás. Előbb vagy utóbb ez bekövetkezik. Akkor úgy veszed az Úr beszédét, mint egy gyermek. Úgy szereti az Úr! Akkor nem fog érteni a férjed, nem fog érteni senki, mikor más magaslatokba fogsz jutni, és a Szentlélek fog mutatni dolgokat, amit nem mutat mindenkinek. Mikor közel érsz a hegyhez, ahol az Úr lakozik, amikor elindulsz Felé, akkor már nem nagyon lesznek körülötted. Ott fogod találni magadat, egyedül. Ez a helyzet a legjobb, mikor egyedül vagy, mert akkor nincsen kire támaszkodnod, csak az Úrra! Ott, azon a hegyen történik a csoda! Aki mindenben hisz az Úrban, mindent az Úr kezébe tesz, az éli meg Isten különleges jelenlétét! A csoda nem történik mindenkivel, csak akik igazán hisznek, akik átmentek a próbán és ott találkoznak az Úrral. Cornell Toncz

Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig. Péld. 4:18

14

Bizonyságtétel „Keressétek először az Ő országát és igazságát, és ezek is mind megadatnak nektek” Máté 6:33

Második nálunk tett látogatásakor láthatóan megörült a nappalink falán lévő igeversnek: „Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen. (Zsolt 118:24). Néhány napja újból eljött az aktuális félévente esedékes látogatásra. Első útja a nappalinkban lévő többi igevershez vezetett. Ekkor rákérdeztem, hogy hívő-e. Igen, mondta és jár is gyülekezetbe. Hová? A Budapesti Őskeresztyén gyülekezetbe. Alig tudtam hinni a fülemnek, olyan öröm és áldás volt ez számomra Az Úr ennyire figyel az életünkre, gondot visel még erre is. A címben idézett igeverset aznap reggel olvastam, és azon tűnődtem, vajon mi tartozik a mai napon az „ezek” közé? Nagyszerű „ráadás” volt ez a felismerés, hogy egy egyházbeli testvérnővel lehetünk munkakapcsolatban. Ezek után Ő is elmesélte, hogy a házi bibliakörükben már előző látogatása után bizonyságot tett arról, mennyire megáldotta Őt Isten aznap, amikor nálunk járva Isten az igén keresztül megszólította. Az előzőleg rosszul indult napja örömtelivé vált. Kiderült, hogy az előző találkozás óta kölcsönösen imádkoztunk egymásért. Ezután is imában hordozzuk majd egymást és tervezzük a testvéri kapcsolat továbbépítését, ápolását is. Kívánom az Úr áldását minden kedves testvérre, olvasóra, hogy hasonló örömmel tapasztalja meg Istenünk jelenlétét a hétköznapokban, a gondoskodását s legapróbb dolgokban is. Szeretettel: Molnárné Putz Ágnes

25 éve vagyunk házasok, 14 éve tértünk meg férjemmel együtt. Három éve járunk a dorogi gyülekezetbe. 10 évvel ezelőtt harmadik gyermekünk születésekor arra indított bennünket az Úr, hogy fogadjunk be egy gyermeket. Hosszas imádkozás után a Máltai Szeretet szolgálathoz vezetett el minket, hogy annak keretein belül nevelőszülőként tegyük ezt. Három évvel ezelőtt került családunkhoz egy akkor 2 éves kisfiú egy budapesti csecsemőotthonból. A gyermekneveléssel kötelezően együtt jár a gyermekvédelmi intézményekkel való kapcsolattartás, adminisztráció is. Közvetlenül a gyámi tanácsadóval állunk munkakapcsolatban Az ő hozzáállásától nagymértékben függ egy-egy gondozott gyermek sorsának alakulása. Ezért ez irányú korábbi nagyon rossz tapasztalataink miatt reménykedtünk, hogy az Úr „szívvel” gondolkodó gyámi tanácsadót rendel számunkra. Valóban így lett, nagyon jó munkatárssal áldott meg az Úr. Egy évvel ezelőtt azonban a gyermekvédelemnél történt átszervezés miatt új ügyintézőhöz kerültünk. Kicsit féltünk emiatt, de eszünkbe jutott a Róma 8:28 — minden a javunkra van. Miután megismerkedtünk új tanácsadónkkal, megnyugodtunk, ő sem íróasztalnál dönt paragrafusok alapján.

Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, amely keresi Őt. Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig. Siral. 3:25-26 15

Az istenkísértés bűne 4Móz. 14:11-12,19-23. Mal. 3:14-18. Istenkísértés az, amikor az ember kísérletezik Isten türelmével, ígéreteinek betartásával – és ezáltal Isten szavahihetőségét kérdőjelezi meg. Az a célja, hogy Istennel direkt módon igazoltassa szavainak betartását. Az istenkísértés hatalmas bűn, a hit hiányát jelzi az ember részéről. Ha hit lenne szívében Isten szava, ígéreteinek betartása iránt, akkor semmiképpen nem akarná kísérlet alá vetni, nem kételkedne benne, nem is akarná bizonyíttatni Istennel ígéreteinek betartását. Az Istenkísértés kategóriájába esik a túlzott aggodalmaskodás és az Isten elleni lázadás is. Ugyanis mindkét esetben Isten szuverén és korlátlan hatalmát, bölcsességét kérdőjelezzük meg. Akkor is hatalmát vonjuk kétségbe, ha aggódunk jövőnk miatt, és akkor is, ha zúgolódunk amiatt, ami a jelen pillanatban velünk testi vagy lelki formában történik. Pedig tudnunk kell, hogy Isten mindent tudatosan, előre eltervezetten visz végbe a mi életünkben, abba senki bele nem avatkozhat, senki meg nem változtathatja, nem csúszhatnak bele véletlenek, senki el nem fordíthatja azt az utat, amit Isten kijelölt! Sokszor úgy élünk meg dolgokat, hogy ha teszünk valamit, annak következménye van. Ráütünk a kezünkre, az fáj. Aztán vannak hatalmasságok felettünk, akik gyakorolnak valamit. De ha átgondoljuk, mindenek felett az Úr van, az Ő hatalma, bölcsessége! Semmi nincs olyan, ami az Ő mindentudásában ne lenne benne! Ami megtörténik velünk, arról Ő tud, azt megengedte a mi javunkra! Persze, nem csak olyan dolgok történnek a Földön, amit Isten akar, de a mi életünkben, akik

hiszünk, az Övéi vagyunk, csak olyan dolgok történnek, amit Isten megengedett! Izrael népe ott van Cin pusztájában. Átélték már az Egyiptomból való szabadulást, saját szemeikkel látták a tíz csapást. Átélték, amint az Úr felhőoszlopban a menekülő Izrael és az egyiptomi sereg közé állt, hogy ne közeledhessen az üldöző hadsereg Isten népéhez. Maguk tapasztalták, hogy kettényílt a Vörös-tenger, és száraz lábbal mentek át rajta, de az ellenség beleveszett. Ennyi csoda tanújaként, ilyen sok bizonyság átélése után odaérkeznek a pusztába, ahol nincsen víz. Most mi lesz? Eddig Isten volt a Mindenható, hatalma volt bármit megcselekedni – most vége a világnak! Most Egyiptomba kell visszamenni, mert ott volt víz, itt meg nincs! Elgondoltam ezt már sokszor. Nagy hőség volt, tikkasztó forróság. Mindenütt homok és kövek…Víz sehol… Szomjas volt minden élő. Tudjuk, hogy a szomjúságot viseli legnehezebben az ember és igen kevés ideig létezünk víz nélkül. Az az ember, aki Istent nem ismeri, csodadolgait nem látta, joggal keseredik el, lázad fel, jogosan látja egyetlen megoldásnak a szolgálat helyére való visszafordulást. De ez a nép sok csodát látott! Mégis így történt: „Verseng vala azért a nép Mózessel és mondák: Adjatok nékünk vizet, hogy igyunk. És monda nékik Mózes: Miért versengtek én velem? Miért kísértitek az Urat?”(2Móz 17:2.) Az Úrhoz fordul segítségért, mert kevés híja, hogy meg nem kövezték. Az Úr olyan kegyelmes, a kősziklából fakaszt vizet nekik Mózes pálcájának érintésére – Izrael véneinek szeme láttára! „És nevezé annak 16

a helynek nevét Masszának és Méribának, Izráel fiainak versengéséért, és mert kísértették az Urat, mondván: Vajon köztünk van-é az Úr vagy nincsen?” (2Móz 17:7.) És ezt kérdezték annak ellenére, hogy saját szemükkel látták, hogy nappal az Úr felhőoszlopban, éjjel tűzoszlopban ott volt közöttük. Ennél láthatóbb jelet ember még nem élhetett át ezen a Földön! Ezért volt az, hogy akik tízszer is kísértették ilyen keményen az Urat, nem mehettek be az Ígéret Földjére! (4Móz 14.22.) Nem esünk-e mi is ilyen bűnbe, amikor arra gondolunk, hogy Isten foglalkozik-e egyáltalán a mi ügyünkkel? Ha ilyen kísértésbe kerülünk, ne keseredjünk el és ne lázadjunk, hanem gondoljunk vissza arra a sok csodára, amit láttunk, tapasztaltunk! Gondoljunk Isten gondviselésére, amit átéltünk, és akkor rögtön érezzük, hogy ez a mostani sem nehezebb helyzet, mint azok, amikben már voltam, és Isten hatalmát ez sem fogja semmiképpen felülhaladni, Ő bizonyosan megoldja! Ha valaki sorozatosan kísérti az Urat, mint Izrael tízszer is megtette, ott már komoly következmény van, és Isten ezt a fajta bűnt egészen másképpen kezeli, mint a beszédben elkövetett egyéb bűnöket. Az Isten-kísértés tudatos bűn, és annyira Isten ellen irányul, hogy minden esetben súlyos következménye van! Az Úrnak a későbbi időkben is panasza volt a nép ellen. „keményen szóltatok ellenem! – mondta az Úr. Mert azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt? Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket; hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek, és megszabadulnak, noha kísértik az Istent!” Mal. 3:13-15. Zúgolódtak Isten ellen, hogy

hogyan lehet az, hogy a hitetlen ember kevesebb gonddal küszködik, gazdagodik, holott gonoszságot cselekszik. Kevélyen él, Isten iránt megkeményített szívvel, nem fogadja el Istent Urának és nem is szolgálja Őt, mégis neki van jószerencséje. Ezért Isten szolgálatának nincs értelme, nem éri meg az Urat követni, sőt, a kevélyek és a gonoszok boldogok, mert azok jól élnek és megszabadulnak. – Így tanakodtak egymás között. Nem tudom, hogy volt-e már hasonló gondolatotok, beszélgetésetek, vagy hallottatok más ember szájából ilyet? Tudni kell, hogy Isten hallja ezeket. „Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, akik félik az Urat és becsülik az ő nevét.” Mal 3:16. Minden le lett jegyezve, kik voltak, akik lázadtak Isten ellen és kik álltak az Úr mellett, becsülve az Ő nevét. Feljegyeztetett, ki hogyan nyilatkozott meg az ő szívének gondolataiból. „Megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, aki nem szolgálja őt!” Te hogyan gondolod? Mit mondasz, amikor próbák vesznek körül, és úgy látod, hogy már tarthatatlan az az állapot? Minden szavad emlékkönyvbe fog íratni, és emlékezés okáért ott lesz Isten előtt Nem csak Istent, Jézus Krisztust is kísértették, amikor itt járt a Földön. Olyan beszédet akartak kiprovokálni tőle, ami alapján rá tudják bizonyítani, hogy bűnös, hogy jogalapjuk legyen ahhoz, hogy megöljék. Zavarta őket, hogy jött valaki, aki átlátott rajtuk, rávilágított képmutató hitükre, Aki hatalommal tanítja az Írásokat, Aki csodákat tesz, és az egész nép követi. Veszélyben érezték hatalmukat. Tanácskoztak, mit is tegyenek. Elküldték az Úr Jézushoz saját tanítványaikat, akik 17

ugyanazt a gondolkodást képviseltek, amit ők, — hogy ne legyen olyan feltűnő, hogy magának a Főtanácsnak a tagjai mennek oda. Hízelkedő beszéddel közelítettek Hozzá: „Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel. Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?” (Máté 22:16.) Jézust olyannak állították be, aki igazán hivatott arra, hogy ebben a kényes politikai helyzetben állást foglaljon, akinek a szavát ebben követni kell. Ezzel komolyan megkísértették az Urat, mert abban az időben a messiási hiedelem mindenképpen az volt, hogy a megjelenő Messiás lesz az, aki a zsidó népet a római uralom alól fizikailag megszabadítja. Ha egyértelműen azt mondta volna, hogy szabad, akkor rögtön elvetették volna, mint Messiást. Minden ember elállt volna mellőle, nem követték volna tovább. Ha viszont azt mondja, hogy nem kell adót fizetni, akkor a római birodalommal, magával a császárral kerül ellentétbe – máris van egy ok, amiért a rómaiakat rá lehet uszítani, hogy arra bíztatja a népet, hogy ne fizessenek adót, vagyis lázadást szít. Ezért volt ez Jézus Krisztus számára kísértés. Az Úr mindjárt átlátott rajtuk! „Mit kísértgettek engem, képmutatók? Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt. És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás? Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.” (Máté 22:19.) Ezzel a mondatával tudatosította bennük, hogy a római uralom Isten akaratából van rajtuk, és meg kell adniuk a császárnak, ami az övé. De a zsidók büszkébben voltak annál, mint választott nép, hogy egy pogány népnek

adót fizessenek. Meg kellett tennüik, mert kényszerítve voltak, de a belső büszkeségük ez ellen folyamatosan lázadt. Végső soron Isten ellen lázadtak, mert az a hatalom Isten akaratából volt rajtuk. „Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek. Azért, a ki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene!” Róm 13:1. „Akik pedig ellene támadnak, önmagoknak ítéletet szereznek.” Mert a fejedelmek nem a jó, hanem a rossz cselekedetnek rettegésére vannak. Akarod-é pedig, hogy ne félj a hatalmasságtól? Cselekedjed a jót, és dicséreted lesz attól. Mert Isten szolgája ő a te javadra. Ha pedig a gonoszt cselekszed, félj: mert nem ok nélkül viseli a fegyvert: mert Isten szolgája, bosszúálló a haragra annak, aki gonoszt cselekszik Annakokáért szükség engedelmeskedni, nem csak a haragért, hanem a lelkiismeretért is. Mert azért fizettek adót is; mivelhogy Istennek szolgái, kik ugyanabban foglalatoskodnak. Adjátok meg azért mindenkinek, a mivel tartoztok: akinek az adóval, az adót; akinek a vámmal, a vámot; a kinek a félelemmel, a félelmet; a kinek a tisztességgel, a tisztességet.” Róm 13:2-7. Ezért volt a hívők között sok kiváló dolgozó annak idején, mert dicséretük volt a hatalmasságtól. Azzal is megkísértették az Urat, hogy elé vitték a házasságtörésen kapott asszonyt. A mózesi törvényben az áll, hogy az ilyen köveztessék agyon. Jézus pedig a megbocsátásról beszélt. Ő nem azért jött, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa. Most mit mond a Mester. Lehajol és ír a porba. Mikor sürgetik, akkor így szól: „Aki közületek 18

nem bűnös, az vesse rá először a követ!” Ján 8:7.Ilyen bölcs válaszra csak Isten Fia képes! Mindkét csapdát kikerülte és a saját lelkiismeretüket szólította meg. Így mind elkullogtak. Mit mond ez nekünk ma? Ha a te bűnöd megbocsátatott, mégis mást kárhoztatsz, azzal Istent kísérted! Ez a leggyakrabban elkövetett Isten-kísértés! Vigyázzunk ezen a ponton! Pál és Barnabás hirdette az Igét a pogányoknak, sokan megtértek, és amikor nagy örömmel visszatérnek Antiókhiába, néhány farizeusból lett atyafi követelte, hogy az újonnan megtérteket is metéljék körül és tanítsák meg velük a mózesi törvényt, hogy azt megtartsák! Ebben az ügyben fel kellett menniük Jeruzsálembe az apostolokhoz, hogy döntést hozzanak. Péter válaszolt: „Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten régebbi idő óta kiválasztott engem mi közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangyéliomnak beszédét, és higgyenek. És a szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, mert adta nékik a Szent Lelket, miként nékünk is; És semmi különbséget sem tett mi köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét. Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk? Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hisszük, hogy megtartatunk, miképpen azok is.” Csel 15:7-11. Ők sem tudták megtartani a Törvényt, az ő atyáik sem tudták soha, ezért kellett eljönni Jézus Krisztusnak. Mégis kísértették az Urat. Istenkísértés az, ha olyan terhet rakunk valakinek a nyakába, aki most tért meg, amit Isten nem kíván, vagy még nem kíván tőle. Súlyos istenkísértés, ha valaki kineveti vagy kigúnyolja Isten beszédét vagy ígéretét, és ezzel lekicsinyli az Ő hatalmát.

Egyszer Samáriát körülvették a szíriaiak, és kiéheztették a várost olyannyira, hogy az anyák megették a gyermekeiket. Elizeus próféta tanácsára mégsem adták fel a várost. A király fejét akarja venni a prófétának, de az így szól: Halljátok az Úr beszédét! Holnap ilyenkor bőség lesz! Árpát és zsemlyelisztet lehet majd olcsón venni! A király nem szólt ellene, de a vele lévő főember gúnyolódva mondja: Hacsak az Isten ablakokat nem csinál az égen… „Ímé, te szemeiddel meg fogod látni, de nem eszel belőle.” (2Kir 7.2.) Isten megzavarta a szíriai sereget, mert erős lódobogást hallottak, és azt gondolták, hogy Izrael külső segítséget kért, és hanyatt-homlok menekültek, otthagyva az egész tábort. Négy leprás fedezte ezt fel, és mindjárt jelentették a városban, hogy a sereg elmenekült, és a sok élelmiszer ott van kinn. Tódult a nép, és agyontaposták azt a főembert, aki kigúnyolta Isten szavát. Ha valaki kigúnyolja Isten szavát, az nagyon komoly büntetést, sokszor halált hoz maga után. Lót vői is gúnyolódtak, és benn is égtek Sodomában. Édesapámnak volt egy kertszomszédja, szilikózisos beteg volt, nagyon fulladt. Édesapám beszélt neki Istenről. Gúnyos hang volt a válasz: Mit az Isten? Mit az Isten? Nemcsak hogy nem hitt, hanem kifigurázta, kigúnyolta mindazt, amit Apu mondott neki. Két nap múlva ez az ember meghalt. Ha az emberek ilyen módon kísértik Istent, ez igen komoly bűn az Úr előtt, ennek nagyon kemény, sokszor azonnali a büntetése! Isten csodatételeit saját ügyeskedésünknek titulálni szintén nagy Istenkísértés! Egy tetőfedő fenn dolgozott a magasban, csinálta a templom tetejét, és egyszer leesett. Semmi baja nem történt! Mikor felkelt, mindenki csodálkozott, micsoda rendkívüli ember, 15 m magasról esett és 19

nem történt baja. Ő pedig nem adott hálát az Úrnak, hogy a templom építésénél így megsegítette, hanem öntelten mondta, hogy ő ezt meg tudná csinálni még egyszer! Elmentek vacsorázni egy vendéglőbe, ott is mesélte, milyen ügyes volt, és újra meg tudná tenni. Ittak, koccintottak is rá, milyen nagyszerű ember. A vacsora után kicsit lepihentek ott helyben, a tetőfedő is lefeküdt egy 30 cmes kis padra, ahonnan álmában leesett és meghalt. 15 m magasból leesve semmi baja nem lett, mivel Isten megóvta, de mivel megkísértette Istent azzal, hogy ezt saját ügyességének tulajdonította és hencegett, hogy ezt még egyszer meg tudná csinálni, ezért Isten ítélt felette. Amit az Úr cselekedett hatalommal és dicsőséggel, meg ne kíséreljük saját jóságunknak, ügyességünknek, okosságunknak tulajdonítani, mert Isten a dicsőségét másnak nem adja! Tudatos, szándékos bűnt ismétlődően cselekedni, mondván, hogy Isten úgyis megtart és megbocsát – ez is nagy ostenkísértés. Sámson is így tett, amikor újra és újra elment Delilához, tudatosan paráználkodott, mert úgy gondolta, hogy ő kiválasztott ember, Isten úgyis vele van. És mi lett a vége? Megalázva, testileg, lelkileg legyengülve rabszolga a filiszteusoknál, gúny tárgya az ellenség előtt. Az utolsó kérését Isten meghallgatta, de sokat kellett szenvednie istenkísértő magatartásáért.

Balesetvédelmi előírásokat, közlekedési szabályokat, általános biztonsági óvintézkedéseket figyelmen kívül hagyni, nem betartani mondván, hogy Isten megvéd Istenkísértés! Nem szabad túlzásba vinni a vigyázást, mert az félelmen alapul, de ami szükséges, azt meg kell tenni! Az Úr Jézust is megkísértette ezzel a Sátán, hogy ugorjon le a templom tetejéről, mert az angyalok úgyis megőrzik, de Ő így válaszolt: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” (Luk. 4:12.) Szükséges orvosi beavatkozásokat megtagadni – ez is Istenkísértés! Vannak hívő emberek, akik elvből nem hívnak orvost, ha betegek lesznek ők vagy családtagjaik. Inkább szenvednek, kínlódnak, de az orvosi segítséget elutasítják. Az orvosokat Isten rendelte, Ő adta a tudományt az embereknek, hogy segíteni tudjanak. Várjuk Istentől a gyógyulást, de ne mi szabjuk meg azt a módot, ahogy Ő cselekszik velünk! Sokan meggyógyultak hit által az Úr csodálatos kegyelme folytán, de Istennek ezer útja van, hogy rajtunk segítsen! Simuljunk bele az Ő tervébe! Vigyázzunk, nehogy valaha az Istenkísértés bűnébe essünk, mert ez szörnyű bűn! „Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, akik félik az Urat és becsülik az ő nevét.” Mal 3:16. Az Isten-kísértés bűnét úgy kerülhetjük el, ha féljük és becsüljük az Úr nevét! Szeretettel: Horváth Gábor

„Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában.” Zsolt. 27:4 20

A győzelemhez vezető hosszú út! …A 2005-ös évbe, nagy reménységben léptünk, hittük hogy Istenünk megsegít a mi nehézségeink közepette. De mindenesetre elutasítottuk az újbóli transzplantációt. Még gondolatban sem akartunk foglalkozni azzal, hogy még egyszer Hamburgba kellene utaznunk, annak ellenére hogy az orvosok ezt jelezték. Fiam egészségi állapota némileg javult, a CRP eredmények is jobbak voltak, de úgy ahogy kellett volna mégsem fejlődött. Állandó légzési problémái voltak, allergia, viszketegség és hányás gyötörte. Csak kézből étkezett az ablak mellett, ahogyan az autó-forgalmat figyelte az utcán. Csak egyetlen ételt fogadott el, egy banán ízű kását, azt is nagy rizikóval, hogy rövidesen kihányja. Hetente egyszer jártunk vérvételre, Prágába (300 km) egyszer havonta nagykivizsgálásra. Egyszer egy Prágai úton hazafelé, az egész helyzetünket újból áttekintettük és hirtelen megváltozott a véleményünk, és eldöntöttük, hogy újból Hamburgba megyünk. Mind a ketten meglepődtünk ezen döntésünknél, de különös nyugalmat éreztünk és Istentől származó békességet. Hittük hogy ez a döntés Isten akaratán belül történt. Ezt bejelentettük az orvosunknak, ki azonnal intézkedett egy új terminus kikötésével. De újból az egészségügyi biztosító beleegyezésére volt szükség. Itt mindig nehezebb volt a helyzet. Végül is belegyeztek azzal, hogy saját költségből 5 ezer eurót, mint előleget fedeznek. Ebben a helyzetben egy néhány magánszemély, meg három gyülekezet besegített. Ez nagyon biztatott és Isten áldását láttuk benne. 2005. május 1-én megkaptuk a meghívást egy újabb transzplantációra, a hamburgi kórházba.

(2. rész)

Bebiztosítottuk gyermekeink iskolába járását, és anélkül hogy szerveztünk volna valamit, a gyülekezetünk egy mindennapos imaláncba kezdett. A reménység hullámával indultunk a harmadik utunkra Hamburg felé. Hittük, hogy a legrosszabbak már mögöttünk vannak. Gondoltuk hogy kellő tapasztalatunk van már ahhoz, hogy minden simán menjen. De újból tévedtünk, mivelhogy Istenünk egészen az erőnk véghatáráig engedett, és így vizsgálta hitünket. Milyen jó, hogy előre nem tudjuk mi vár még ránk. Még elindulásunk előtt az orvosunk ajánlotta, hogy Timótheus részére útlevelet intézzünk. Nem értettem hogy ez mire jó, ezelőtt ezt sose csináltuk, hiszen fiúnk a mi útlevelünkbe van beírva. De azt mondták, hogy minden esetre… Ezt időben nem lehetett elintézni, de nekem a hozzáállás volt a fontos. A halált elutasítottam, annak ellenére hogy nagy belső harcaim voltak. Mindent újból az Úr kezébe tettem és újból belekapaszkodtam abba az ígéretbe, amelyet már az Úrtól kaptunk. Hamburgba eleinte nagyon szépen alakult a helyzet. Ismertük a lépéseket, a nyelvet is jobban tudtuk, újból sikerült szállást találnom egy 86 éves hívő testvérnőnél. Eleinte a kivizsgálások sorozatát vettük. Jelentkeztem, hogy saját májamból ajándékozok fiamnak, csak minél hamarább túl legyünk. De kivizsgálásom után ezt elutasították az orvosok. Ilyen volt a kezdet. Timótheus nagyon nehezen lélegzett és egy kivizsgáláson rájöttek hogy daganat van a torkába, de állítólag nem veszélyes. De ilyen lélegzetvételnél nem operálhatták. Gégemetszést ajánlottak. Az, hogy ezután fiúnk még beszélni sem fog tudni velünk, és egy lyuk lesz a torka alatt egy csővel, 21

műtisztítás, elszívás a régi problémákkal együtt, ez elfogadhatatlan volt számunkra. Elutasítottuk és semmit sem írtunk alá. Kérdezősködtünk, új információt kerestünk, nem volt békességünk. De az Úr ezt is elintézte egy nővérkén keresztül, akinek nagy tapasztalata volt ebben, így mi megnyugodtunk és beleegyeztünk. Isten újból békességgel ajándékozott meg. A beavatkozás után rosszabb lett a helyzete, mi ekkor sokat sírtunk. Már nem beszélt hozzánk, csak mutogatott. Jött egy újabb seb. Kigyűlt a mája és kirepedt, ez a teljes hasüregébe gyulladást indított el. Az antibiotikum már egyáltalán nem hatott. Ki kellett nyitni a hasát és minden másnap öblítették, ez mindig csak kis időre volt segítség. Timótheus külön osztályra került, végül is 72 napig. Életünk legnehezebb napjait éltük. Timótheus nem ehetett, nem ihatott, lélegzése csak csövön keresztül történt, állandó infúzión volt. Ez a baj állandóan ismétlődött, nagy fájdalmai voltak, így Morfiummal kezdték kezelni. Ezt szünet nélkül nem tehették, mivel hogy mentálisan károsították volna. Így hagyták, hogy időnként felébredjen, mi meg igyekeztünk vele beszélgetni. A tekintete lefogyott, teste, gesztusai, fájdalmai, reménytelensége elrettentő volt. Semmit se tehettünk, az orvosok nem is tudták hogy mi a jobb, az alvás vagy a fájdalom-teljes ébrenléte. Mi nem állhattunk állandóan felette, de erőnk sem volt tőle elmenni. Csak csendben álltunk felette, sírtunk és könyörögtünk. Nagyon nehéz volt látnunk hogy más gyerekek jöttek és el is mentek, csak mi maradtunk tovább. Többször, naponta jártunk fiunkhoz, az orvosok inkább nem is informáltak minket semmiről, és mi sem akartunk kérdezősködni. Mindenkinek világos volt, hogy Timótheusunk a legnehezebb életharcába

van. Ez a helyzet egy hónapig tartott. Sokan imádkoztak és böjtöltek, de Isten mintha hallgatott volna. Tudtuk hogy Ő mindenható Úr. Őneki hatalma van mennyen és földön, így nagy alázatban, egy isteni csodára vártunk. Ekkor végiggondoltam fiamnak az útlevél elintézését, valóban erre nem lesz szükség? Állandóan elutasítottam ezt a gondolatot. A német gyülekezetből a testvérek meghívtak az istentiszteletekre, ebédre, nagyon aranyosak voltak, de mi magunkon kívül voltunk. Nem tudtunk a kórháztól messzire elmenni és állandóan a telefonunkat figyeltük, vajon milyen hírt küldenek most. A 2Kor 4:8-10 verseit féltünk elolvasni. De reménytelenségünkben eljött Isten ideje és eljött az a pillanat mikor az eredmények javulni kezdtek, így az újabb transzplantáción kezdtünk gondolkozni. Egyes orvosok haladéktalanul új májat ajánlottak, mások meg azt mondták, hogy még várni kell. Igen nehéz volt számunkra valakinek hinni, hitünket újból és újból Istenbe vetettük. Tudtuk, hogy csak Ő adhat bölcsességet az orvosoknak. Ez 2005. július 12-én történt, mikor egy megfelelő máj jött, és így az újabb májátültetés sikeres volt. Nagyon megkönnyebbültünk, most már biztos minden rendben lesz. Hihetetlen álomnak tűnik, de harmadnapra újabb komplikáció keletkezett. A máj főere összeragadt, és így az egész munka kárba-veszett. Ekkor gyermekeinkkel otthon tartózkodtam és ennek a telefonálásnak nem akartam hinni. Még jobban féltem vajon feleségem mindezt el tudja-e hordozni. De hála az Úrnak, Ő többféleképpen erősítette és újból beteljesedett az ige szava az 1Kor 10:13-ban. Timótheus ekkor már olyan gyenge volt, hogy kételkedtünk abban, hogy az újabb májátültetést kibírja. A 22

következő három hétben kétszer megrepedt a bele, ezt éppen csak, hogy túlélte. Állandóan nyitva volt a hasürege, öblítették és magas lázzal birkózott. Amikor lassan a Morfiumot elvonták Timótheustól, nyugtalan volt, harapni és kaparni kezdett minket. Az átélése után ezt nem is vettük rossznéven. Erika mindennap az ágya mellett volt, és ha lehetett az ölébe tették az orvosok, minden összekötő csövekkel együtt, így biztathatta és áldást mondhatott felette. Hálásak voltunk ezért az orvosoknak, hogy ezt megengedték. Timótheust jó harcosnak kezdték becézgetni. A nagy nap 2005. augusztus 4-én jött el, amikor sikeresen a harmadik májátültetést is elvégezték. Ettől a pillanattól helyzete lassan javulni kezdett. Az operálás utáni napok nehezek voltak, de előbbi átéléseink után ezt már egészen másképpen fogtuk fel. A műtét után 14 nappal teljesen bevarrták a hasát. Ezután először mosolygott ránk. Gyógyult, cső nélkül tanult lélegezni, és megígérték, hogy hamarosan majd beszélni tud. 72 nap után normális szobába tették át, és hamarosan újból hangosan kimondhatta hogy: MAMA. (anyukám). Ez úgy hangzott fülünknek, mint a legszebb ének. Boldogok voltunk. A nyakában levő daganatot újból kivizsgálták, és jó hírrel biztattak, eltűnt! Még lázas volt, meg hasmenés gyötörte. Az ennivaló is kezdett neki ízleni, de legjobban szerette a szabadban levő sétákat. Sok szülővel

találkoztunk, és már azzal is segítettünk helyzetükön, hogy elmondtuk hosszú tapasztalatunkat. Láttuk hogy bizonyságtételünk sokakat biztatott az életharcaikban. Felfigyeltünk arra, hogy milyen sokan betegségeikben okkult praktikákhoz fordulnak, így lehetőségünk volt figyelmeztetni őket ennek veszélyeire és rámutatni a helyes útra — segítséget csak Jézus Krisztus adhat! Ezekről a beszélgetésekről nagyon sokat lehetne írni. Október elején újból autómmal úton voltam Hamburg felé, azzal az elhatározással hogy nélkülük, semmiképpen nem jövök haza. Újabb harcok meg problémák mutatkoztak, de hitben és az Úr szavával (2Kor 4:13) végül 173 nap hamburgi kórháztöltés után elindulhattunk HAZAFELÉ! Örültünk hogy fiúnk, családunk újból együtt lehet. Minden új és értékes lett számunkra. Várjuk a 2006-os nyarat, mivel három évig nem lehettünk együtt a szünidőben. Timótheus jól fejlődik, hála Istennek!, és az elmaradt fejlődést utol akarja érni. Boldogok vagyunk. Még más bizonyságtételeket is el szeretnénk mondani nektek, de ez volt a legfontosabb üzenet megpróbáltatásunk és hitben maradásunkkal kapcsolatban. Elsősorban hálát adunk Istenünknek, hogy az Ő szava megáll! 2Kor 1:4-5, vigasztalódunk még az üldöztetésünk közepette is: Isten áldjon meg titeket: Cupal Bohus meg Erika (Kozák Tibor leánya családjával.)

Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét! Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem. Zsolt. 34:4-5

23

Tábitha-kör „...az élő és igaz Istennek szolgáljatok, És várjátok az Ő Fiát az égből, a kit feltámasztott a halálból, a Jézust, aki megszabadít minket amaz eljövendő haragtól.” 1Thess 1:9/b-10 Drága véren megváltott Testvéreim! Az Úr kegyelme által ismét elérkezett az áldott adventi idő, (nov. 26 az első adventi vasárnap) és mi várakozó szívvel készülhetünk a közelgő ünnepekre. Az advent idején feltámad a szívünkben a mi Urunk visszajövetelének fokozottabb várása. Hiszen ez a várakozás Jézus Krisztus mennybemenetele óta minden hívő szívében ott él. Várjuk és boldogok lehetünk, mert nincsen félelemre okunk, mert „megszabadít minket amaz eljövendő haragtól.” A váltság művét elvégezte és bűneinktől megszabadított minket, nem kell félnünk a jogos büntetéstől. Ha mi ezt a nagy kegyelmet elfogadtuk, akkor hálás öröm kell betöltse szívünket. Ne feledjük hát imánkban elé vinni hálánkat azért, mert így énekelhetünk: „Kegyelemből én

is Jézusnál leszek”. Igen, kegyelem ez, s nem érdem. Hálaadó szívvel készüljünk a karácsonyi ünnepekre. Kérjük Urunkat, áldásával legyen velünk, hogy a mi ünnepünk valóban lelki és ne testi ünneplés legyen. Tudjunk örvendezni afelett, hogy lejött értünk e Földre és ma már nem egy kicsiny gyermeket látunk, mint a pásztorok és bölcsek, hanem azt a Jézus Krisztust, aki a mi békességünket Istennel kimunkálta és az üdvösségünket megszerezte. Legyen hálatelt és örömteli a készülődésünk imánkban is és „Várjuk az Úr Jézust, mert Ő jön”! Ne mulasszuk el a beteg és megpróbáltatások között lévő testvéreinkért való könyörgést sem. Kérjük számukra az Úr Jézus kegyelmét és lelki felüdülést. A következő imaidőnk november 24-én este 21 órakor lesz. A Tábitha-kör minden imádkozójának sok áldást, lelki örömet kívánok. Testvéri szeretettel: Nővéretek, Erdei Józsefné, Sárkány Ildikó

KIÁLTS Az Őskeresztyén Apostoli Egyház lapja Felelős kiadó: Pozsgai József Felelős szerkesztő: Schmied András Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1016 Budapest Dezső u. 12/b. Tel: 1-225-1187 Fax: 1-225-1188 E-mail: [email protected] Nytsz: B/EL/74/91.

24