11 5:55 PM Page 3 WATER JUSTICE A vízhez való igazságos hozzáférés

víz:Layout 1 5/4/11 5:55 PM Page 3

WATER JUSTICE A vízhez való igazságos hozzáférés


Szerzôk: Málovics György, Szentistványi István

Ez a kiadvány az Európai Unió pénzügyi támogatásával készült. A benne foglaltak a szerzôk nézetei, amik semmiképpen sem tekinthetôk az Európai Unió hivatalos állásfoglalásának.

Kiadta a Védegylet Egyesület, a Környezeti Igazságosság workshop alkalmából A kiadvány a Nemzeti Civil Alap támogatásával jött létre.


WATER JUSTICE

•

A VÍZHEZ VALÓ IGAZSÁGOS HOZZÁFÉRÉS

1. A globális kontextus

A vízhez való igazságos hozzáférés az utóbbi években kitüntetett

A program résztvevôi érdekes módon valamiképp szintén leképezik

figyelmet kapott az egyesület életében, ami annak is köszönhetô,

ezt a tipológiát, amennyiben itt vannak az ún. európai résztvevôk

hogy több olyan program résztvevôi voltunk/vagyunk, amelyben

(jóval hangsúlyosabb jelenléttel), az „Észak” képviseletében és

lehetôségünk adódott részletesebben is foglalkozni ezzel a terület-

vannak a „déli partnerek” (többnyire Afrikából, a francia-belga

tel. A környezeti igazságosság jegyében tavaly véget ért kutatás-

dominanciának köszönhetôen: szenegáli, kongói, elefántcsont-

ban ugyanúgy fontos szerepet kapott, mint a természeti

parti szervezetek), a korabeli fejlett/ fejlôdô logikának megfelelôen.

erôforrások

foglalkozó

Aztán (ezen belül) az európai partnerek is két részre oszlanak: a

nemzetközi projektben. Itt most röviden csak az utóbbival

nyugatiakra (francia és belga szervezetek) és a keletiekre (szlovák

foglalkozunk.

és magyar szervezetek), amely törésvonalak (mindkét esetben)

fenn-tartható

„menedzselésével”

nagyon érdekesen ki is jöttek a gyakorlatban, egyfajta termékeny feszültséget teremtve a „háromféle” pozíció között.4

A Védegylet 2009 és 2011. között egy 3-éves nemzetközi projekt egyik európai résztvevôje, mely az eredetileg nem túl frappáns „a természeti erôforrások igazságos és fenntartható használata”

A kelet-közép-európai jelenlét azért is különösen izgalmas, mert

munkacímen futott, amit menet közben a hang-zatosabb (bár

így egyszerre kell most szembesülnünk egy viszonylag korszerût-

kevésbé informatív) „csak egyetlen bolygónk van” fantázianévre

len fejlesztési (development-) logikával, ráadásul annak a különféle

cseréltünk. Mivel a természeti erôforrásokhoz (és környezeti

változataival, egyúttal belehelyezkedni az erre reflektáló poszt-

javakhoz) való viszo-nyunknak az eddigi formája nem tartható

development diskurzusba – miközben az utóbbi évtized már

tovább, ezért radikálisan újra kell értelmeznünk ennek kapcsán

jórészt ez utóbbinak a kritikája jegyében (is) zajlott.5 Ez a „köztes-

mind a termelési módok, mind a fogyasztási szokások eddigi

helyzet” másfelôl lehetôséget is teremthet arra, hogy egy újszerû,

gyakorlatát, amennyiben az eddigieknél (így a jelenleginél) is

friss szemléletet vigyünk az egyébként viszonylag hagyományos-

sokkal komolyabb rendszerszintû (ökológiai, társadalmi és gaz-

nak mondható „szereposztásba”, ami jó esetben egy másfajta

dasági) kríziseket el akarjuk kerülni.

1

szemléletmód kialakításához segíthet hozzá.

Különösen nagy ebben a felelôssége a „fejlett” országoknak. Erre

A program egyébként a legkülönfélébb természeti erôforrásokkal,

a felelôsségre az utóbbi évtizedekben a kolonizációt követô de-

pontosabban azok felelôtlen túlhasználásával foglalkozik, elsôsor-

velopment-logika is erôteljesen rájátszott – még ha (vélhetôen)

ban olyan jelenségekkel, melyeket az „északi félteke” követ el a

egészen másfajta szándékkal (és hangsúlyokkal) is, mint a ki-

„déliek” rovására. A Védegylet a vízzel, mint természeti erôforrással

2

lencvenes évtizedtôl felerôsödött poszt-development felfogás.

kapcsolatos érintettség körüljárását vállalta – ebbôl az imént felvázolt viszonylag sajátszerû pozícióból szemlélve az egész folyamatot.

Ennyiben tehát maga az uniós program a nemzetközi fejlesztés (NEFE), illetve a nemzetközi szolidaritás (IS) szemléletmódját is tükrözi, ami viszont elôszeretettel gondolkodik ezekben az eleve adottnak tekintett, statikus dichotómiákban, amely-nek a posztdevelopment diskurzus (és természetesen mi is) egyfajta kritikáját is próbáljuk egyúttal adni.3

1 Erre csak akkor van esélyünk, ha a nyugati civilizáció szakít azzal a technicista, merkantilista (és utilitarista) szemléletmóddal, amellyel a természetre, mint az erôforrások kimeríthetetlen tárházára tekint és visszatér a természet-közeli népek még mindig megtapasztalható spirituálisabb világképéhez. Ezt Vinod Raina, az ismert indiai aktivista mondta a párizsi projektnyitó találkozón, részben a projekt nyelvezetét és az eddigi nyugati fejlesztési logikát is kritikával illetve.

4 Az alábbi oldalon olvasható a programban résztvevô szervezetek teljes listája: www.oneplanetonly.org/spip.php?article313&lang=en www.uneseuleplanete.org/spip.php?article311&lang=fr 5 Arturo Escobar, a kolumbiai antropológus ezt nevezi ’anti-postdevelopment’ kritikának, amely a 2000-es évek egyik meghatározó diskurzusává vált, válaszként a 90-es évek nagyon markáns poszt-development vonulatára. (Magának a development-elképzelésnek is megannyi változata alakult ki az 50-es évektôl kezdve napjainkig, mint ahogy már igen korán, legkésôbb a 60-as években, megjelent a nagyon erôteljes kritikája is, ami már akkor felismerte, hogy ez valahogy továbbra is a hatalom, illetve a hatalmasok érdekeit szolgálja elsôsorban.)

2 A gazdasági/társadalmi felelôsség mellett újabban az ökológiai felelôsség is egyre hangsúlyosabban felvetôdik, olyan fogalmak mentén (is), mint az „ökológiai tér”, az ökológiai lábnyom” vagy az ökológiai adósság”. Persze ezek nem is értelmezhetôk egymás nélkül, épp ez az új paradigma egyik lényegi meglátása. 3 Utóbb most úgy tûnik, hogy az egykori hármas felosztás (ami nyugati, keleti és “harmadik” világokról beszélt) még egy viszonylag differenciált “rendszer” volt a szokványos ellentétpárokhoz képest (ahol a fejlôdô/fejlett országok helyébe lépett az „Észak” és a „Dél” fogalompár).

1


A GLOBÁLIS KONTEXTUS

Nehéz dolog egy ilyen rövid összefoglalóban még csak felvillantani

2. Arnaud Zacharie (CNCD) is említi írásában a Suez-i csatorna

is néhányat azok közül a példák közül, amelyek a leginkább

1956-os államosítási kísérletét, egy algériai szerzô (Smail

érzékeltetik azt, hogy a természeti erôforrásokkal kapcsolatos

Goumeziane) viszont részletesebben is foglalkozik a Közel-Kelet

környezeti és társadalmi konfliktusok globális összefüggésben

államainak (nagyrészt a Jordán vízéért folytatott) háborúival: 1948

miként jelennek meg, hiszen a témakörnek ma már szinte végtelen

óta állítólag 37 fegyveres konfliktus történt a térségben.8 A térség

irodalma van. Hogy ezeket mégis valamiképp érzékeltessük, de

vízkészletének újraelosztása rendkívül egyenlôtlen: míg Szíria és

egyúttal azért lokalizáljuk is (azaz, valamiképp a projekthez is

Izrael 500 köbméter vizet használ átlagosan (per fô/per év), addig

kössük), az Altermondes címû francia folyóirat tavalyi, a természeti

Jordánia 150-et, Palesztina pedig 100-nál is kevesebbet. A Na-

erôforrásokkal kapcsolatos különszámát vesszük kiindulópontul,

tional Geographic 2010. áprilisában megjelent vizes külön-

amely az „Une seule planete”-hálózat ilyen irányú vizsgálódásait

számában Don Belt írása is megerôsíti, hogy ez az arány a

mutatja be. Ezek közül emelnék ki néhányat, 1-1 saját példával

Világbank szerint is minimum négyszeres. Amíg „a ciszjordániai

6

telepeken jut elég víz az úszómedencékbe, a gyep meg a ter-

megfejelve.

môföld és a melegházi palánták öntözésére”, addig a palesztin 1. Véronique Rigot (CNCD) és Sébastian Godinot (Les amis de la

oldalon az egyetlen forrás kiszáradását követôen „a földmûvesek

Terre) a klímaválság és a természeti erôforrások beszûkülésének

Izraeltôl kénytelenek visszavásárolni az elszivattyúzott felszín

kapcsolatát villantja fel. Közismert, hogy a Föld édesvízkészletének

alatti vizet”.

70%-a a gleccserekben található, illetve a hó- és jégmezôkbe van zárva. Az Andokban található Mount Illimani a bolíviaiak legfontosabb ivóvízforrása, amolyan természetes „víztorony”, mely

3. A szenegáli Mamadou Mignane Diouf (CONGAD) arról ír, hogy

viszont a klímaváltozás hatására elképesztô gyorsasággal olvadás-

miként lehetetlenedik el a halászat az európai halászok jóvoltából,

nak indult. Mivel az emberek nem jutnak vízhez, nem tudnak

akik a helyiek kis halászcsónakjait szorítják ki a helyi vizekrôl hatal-

élelmiszert termelni, ezért a nagyvárosokba (illetve azok perem-

mas halászhajóikkal.9 E példa tükrében talán könnyebben megért-

kerületeibe) költöznek. Ott így a modern vízvezetékrendszereket

hetjük a szomáliai kalózhajókkal kapcsolatos jelenséget is, amelyre

kell továbbépíteni, ami sokba kerül. És ekkor jön be a Világbank

tavaly a szomáliai-kanadai rapper, K’naan irányította rá a figyelmet,

(és az IMF), amely csak akkor ad pénzt, ha az állam egyúttal

aki felszólalt a szomáliai kalózhajók védelmében, az egyoldalú nyu-

rábólint a privatizációs folyamatra is.7 (Bolívia azért is jó példa, mert

gati interpretációt erôsen kritizálva, a mögöttes okokra hívta fel a

a gleccserek víztartalékainak olvadása mellett az utóbb említett

figyelmet (mint például a halászati iparáguk elvesztése vagy az

nemzetközi nyomással szembeni ellenállás egyik szimbólumává

egyre szaporodó nukleáris hulladéklerakók elleni küzdelem).10

is vált.)

Ekkor vált szélesebb körben is ismertté, hogy a helyi halászközösségek többsége is támogatja a kalózkodást, mert azt a nemzeti vizek és halászterületek védelmének tartja. A Szomália partjainál külföldiek által folytatott illegális halászat pedig súlyosan korlátozza a helyiek megélhetési lehetôségeit.11

8 Ezek közül a legjelentôsebb természetesen a hat napos háború volt 1967ben, amelyet azóta hidro-stratégiai háborúnak is szokás nevezni, és közismerten teljesen átrajzolta a térség víztérképét. Érdemes ennek kapcsán megemlíteni a közelmúltban magyarul is megjelent két (teljesen eltérô megközelítésû) másik írást is, amelyek lényegesen részletesebben tárgyalják ezt a kérdést: a) a Glied Viktor által szerkesztett Vizkonfliktusok (2009) címet viselô könyvben Grünhut Zoltán ír az arab-izraeli konfliktus vízügyi kérdéseirôl („Vízért szomjazó, véráztatta föld”), b) a National Geographic (2010-es) vizes különszámában pedig Don Belt írása foglalkozik ugyanezzel („Választóvíz: a Jordán”). 9 Tavaly, a Dél-Afrikában rendezett labdarúgó VB éve Franciaországban egyébként is „Afrika éve” volt (1960-2010), a szomáliai-kanadai K’naan eredetileg protest song-nak indult kultuszdala, a ’Wavin Flag’ pedig idôközben a Coca-Cola hivatalos VB-dala lett. Érdemes összevetni a szövegváltozatokat, hogy mi maradt ki… 10 K’naan, a rapper álláspontja a szomáliai kalózkodással kapcsolatban itt olvasható: www.rfi.fr/actuen/articles/112/article_3486.asp http://en.wikipedia.org/wiki/K'naan Magáról a jelenségrôl pedig itt: http://en.wikipedia.org/wiki/Somali_piracy http://fr.wikipedia.org/wiki/Piraterie_autour_de_la_Corne_de_l%27Afrique

6 Azokra az írásokra hivatkozom, amelyekben a vízkészlettel kapcsolatos globális dilemmákat vetik fel projektpartnereink. 7 Ezt remekül illusztrálja egy példa (a sok lehetséges közül), amit Maude Barlow említett Bolívia és a gleccserek biztosította víztartalékok kapcsán: www.democracynow.org/2010/4/22/from_melting_glaciers_to_structural_adjustment

11 http://inforadio.hu/hir/tudositoink/hir-413145

2


WATER JUSTICE

•


4. Olivier Petitjean (Ritimo) arról beszél, hogy (miként a természeti

Ebbe a nemzetközi kontextusba kellett beleilleszteni a hazai pro-

erôforrásoknak úgy általában) a víznek sincs (jogi) státusza a nem-

jektet, a már említett elônyökkel és hátrányokkal is számolva.

zetközi jog gyakorlatában. Még ha fel is vetôdik idôrôl idôre a

Azt a lehetôséget már az elején elvetettük, hogy valamelyik korábbi

vízhez való jog kérdése, sok állam (továbbra is) az üzleti tevékeny-

development-diskurzusba mintegy problémamentesen beleállva,

ségekhez kapcsolódó vízszükségletet preferálja – a lakossági

hazánkat egyszerûen az „Észak” részeként, mint a nemzetközi

vízhasználat rovására. Valójában az ipari és mezôgazdasági

fejlesztésben részt vevô szépreményû (ún.) donor tagállamot in-

vízhasználat az igazán jelentôs – és éppen ezeknek a szekto-

terpretáljuk. Ugyanakkor attól a fajta „sérelmi politizálástól” is

roknak (ágazatoknak) van fenntartva „a vízhez való jog”. Extrém

távolodni akartunk, amely hazánkat automatikusan az állandó

példaként Chilét szokták felhozni (a privátszektor privilegizált

„vesztesek” közé sorolja, amelyet a mindenkori nagyhatalmak

helyzetével kapcsolatban), de azért mi tudnánk bôven idézni hazai

folyamatosan csak kihasználnak.

példákat is.12 Részben ehhez az alapálláshoz kapcsolódik az a módszertani megközelítés is, ami ahelyett, hogy egyértelmûen beazonosítaná 5. Stephanie Faure (CARI) az elsivatagosodás feltartóztathatat-

magát valamelyik oldalon, folyamatosan megpróbál úgy reagálni

lannak tûnô folyamatáról ír, mivel a folyamat megfékezésével kap-

a globális kontextusra, hogy az a lehetô legkevésbé legyen abszt-

csolatos tárgyalások sokkal lassabban haladnak, mint a folyamat

rakt és távoli, vagyis a lehetô leginkább „kézzel fogható közelség-

maga. Ezzel kapcsolatban szintén szükséges hangsúlyozni, hogy

ben” legyen.15 A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy (szinte) minden

a folyamat súlyosságát sokkal jobban lehet érzékeltetni, ha arra

esetben a jelenség hazai (helyi, azaz a lehetô legközelibb) megje-

gondolunk, hogy a Homokhátság igen nagy részén hasonló

lenésébôl, illetve beazonosításából indulunk ki, érzékeljük is a

folyamatoknak vagyunk tanúi, mint a világ legszárazabb régióiban,

„saját” pozíciónkat bármelyik oldalon, illetve legyen is maga a

ráadásul az elôrejelzések szerint a Homokhátság is hamarosan

jelenség bármilyen gyenge „lenyomata” esetleg annak, ami globá-

sivatagi terület lesz…

13

lisan (esetleg sokkal intenzívebb formában) megtörténik. Így például a sivatagosodás drámai mértékét a Homokhátságon

6. Végezetül Sarah Gillet (WWF France – Coalition Eau) a vízen

tapasztaltak segítségével lehet megérteni, mint ahogy a nyugati

keresztül érzékelteti, hogy mi történik, ha az „erôforrás-menedzs-

(vizes) multik ámokfutását a nagyvilágban szintén jobban érthetjük

ment” során nem vesszük figyelembe annak megújulási képes-

a Veolia és a Suez hazai szerepvállalásának áttekintésével – még

ségét, illetve képtelenek vagyunk elôre látni a túlhasználat

ha esetleg itthon nem is történtek annyira gátlástalan dolgok, mint

következményeit. A népességnövekedés és a fogyasztás növe-

az ún. fejlôdô világban. A vízért folytatott harc legeminensebb

kedése egyaránt a legkedvezôtlenebb adottságok között élôket

terepe a Közel-Kelet, illetve az izraeli-arab konfliktusok sorozata –

(legszegényebbeket) sújtják leginkább, még ha többnyire egyál-

de azért a hazánkban tapasztalható „helyezkedés” az erôforrások

talán nem ôk tehetnek a drámai változásokról. (Évente közel 2 mil-

feletti uralomért szintén elég jól rávilágít a helyzet súlyosságára.16

lió ember, 90%-ban 6 év alatti gyermek, hal meg a vízminôséggel összefüggô betegségek következtében – túlnyomó többségükben

A vízért folytatott harcnak a legkülönfélébb formái és szintjei alakul-

a fejlôdô országokban.)14

tak ki (nálunk is), ezek egy része a globális kontextusban is értelmezhetô. Elsôsorban ilyeneket vizsgáltunk a projekt során.

12 A chilei vízhelyzet igen részletes, remek elemzése itt olvasható: www.blueplanetproject.net/resources/reports/ChileWaterReport-0411.pdf És egy hazai példa a céges privilégiumok illusztrálására: „A Dunántúli Regionális Vízmû Zrt.-t (DRV) átvilágításának elôzetes eredményei szerint 738,9 millió forint folyt el feleslegesen a cégnél, ezen belül a vörösiszapkatasztrófában érintett MAL Zrt. több mint 300 millió forinttal rövidítette meg a társaságot; a pazarlás kihatott a vízdíjakra is – hangzott el a vízmû szerdai, rendkívüli sajtótájékoztatóján Siófokon. (…) Winkler Tamás számára a legmegdöbbentôbb a DRV-nél alkalmazott kettôs mérce volt: miközben a magas vízdíjat kíméletlenül behajtották a kisfogyasztóktól, néhány kedvezményezett felhasználónak több száz millió forintos tartozást engedtek el.” http://nol.hu/archivum/szoren-szalan_eltunt_masfelmillio_kobmeter_viz 13 Egy közérthetô írás a témában, ami összekapcsolja a globális tendenciákat a helyi tapasztalattal: http://geographic.hu/Termeszet/2007/10/Sivatag_szuletik_a_Karpat_medenceben

15 Annál is fontosabb ez, mert a DE/ EaD (hagyományos felfogásának) kritikáját is akarjuk adni, méghozzá egy kritikai/ transzformatív pedagógiai alapállásból, amelyhez gyakorlatilag nélkülözhetetlen ez a fajta közelség, illetve érintettség.

14 Itt megint könnyû lenne hivatkozni az uniós/hazai ivóvízminôség-javító programokra, amelyek (legalábbis nálunk) mintha a legkevésbé sem a veszélyeztetett népcsoportok érdekeit szolgálnák… (Az uniós szabályozást éppen ezért sok kritika érte, mert az erre történô hivatkozással ugyanis olyan fejlesztésekbe kezdenek még a többszörösen hátrányos helyzetû települések is, hogy alighanem sokak számára ténylegesen nem marad más út, mint most már a valóban ihatatlan/egészségtelen víz vételezése…)

16 Pedagógiailag sokkal hitelesebb, ha a jelenséget a helyi példákkal világítjuk meg: miért terveznek például külföldiek kaszinót Tiszasziget mellé, wellness-szállót, lakóparkot, illetve ásványvíz-kitermelô és palackozó üzemet Algyôre és Újszentivánra, hogy csak Szeged közvetlen közelében maradjunk – a látszólag teljesen jelentéktelennek tûnô közvetlen környezetünkben.

3


WATER JUSTICE

•


2. Vízzel kapcsolatos környezeti igazságtalanságok Szegeden és környékén

2.1. A városi hajléktalan léthelyzet – mint az „elemi szükségletek” majdnem teljes hiánya

2.2. Ivóvízhelyzet és vízszolgáltatás a nagyvárosokban (Szeged)18

A „lakcím nélküli”17 emberekkel folytatott együttmûködés során

A csapvíz gyakorlatilag ingyenes korábbi hozzáférhetôségétôl

egyik legfontosabb egy valós problématérkép összeállítása volt.

jutottunk el napjainkra oda, hogy Budapesten, de más nagy-

Ez alapján az alábbiakat állíthatjuk.

városokban is, világviszonylatban is a legdrágábbak közé tartozik immáron a vízfogyasztás, széles körû vízszegénységet eredményezve.19

1. Az emberi méltóság tiszteletben tartása és a szabadságjogok olyan alapvetô emberi jogok, amelyek minden embert megilletnek, függetlenül annak pillanatnyi helyzetétôl. Általánosságban kijelen-

Joggal feltételezhetjük, hogy a vízdíjak alakulásában komoly sze-

thetô, hogy e jogokat súlyosan sértik azok a törekvések, amelyek

repe van a hazánkban tevékenykedô multinacionális vállalatoknak

embereket zárnak ki a közterületekrôl és a közintézmények

is. (A vizsgált nagyvárosok közül a Suez Budapesten és Pécsett

használatából.

van jelen a helyi vízszolgáltatásban, a Veolia pedig Szegeden – utóbbi kettô 49%-os részesedéssel.)

2. Esetünkben (vízzel kapcsolatos konfliktusok) különös hangsúllyal bír, hogy városunkban a vízzel kapcsolatos közösségi

Szegeden már az ezredforduló környékén kísérlet történt arra,

szolgáltatások rendkívül visszafejlôdtek, jórészt a magánszférába

hogy a francia vizes multitól a város visszaszerezze a vízszolgál-

húzódtak vissza. A vizes szolgáltatásokat nyújtó cégek és in-

tatás feletti jogot. Akkor ez nem járt sikerrel, bár egyesek szerint

tézmények elsôsorban a „fizetôképes kereslet” számára biztosí-

kedvezôbb feltételeket sikerült kiharcolni.20 Ehhez képest sokak-

tanak wellness- és luxusszolgáltatásokat. Korábban a vízzel

ban megütközést keltett, mikor utóbb napvilágot látott, hogy a

kapcsolatos

közintézmények

városvezetés 2006-ban zárt ülésen úgy döntött, hogy a francia

mûködtek a rászorulók számára. Manapság viszont a szociális el-

céggel 2015-ig szóló szerzôdését 2024-ig (!) meghosszabbítja.21

szolgáltatásokat

biztosítandó

látórendszer nem képes e feladatoknak önmagában megfelelni, ehhez a helyi önkormányzat hathatós segítségére lenne szükség. Ráadásul a környezeti igazságosság jegyében az ellátórendszer intézményein kívül is biztosítani kellene a rászorulóknak, hogy a nap bármely szakában egészséges ivóvízhez, tisztálkodáshoz, illetve a higiéniai szükségletek elvégzéséhez az emberi méltóság sérelme nélkül hozzá tudjanak férni. Mindezt egy közösségi alapszolgáltatásokat fenntartó intéz-

18 Itt a rendszerváltás utáni (közép-kelet európai) helyzetrôl lesz szó, a privatizációs hullám hatásáról a vízszolgáltatás áraira (az egyre inkább kialakulóban lévô „víz-szegénységre”).

ményes hálózattal lehetne biztosítani: ingyenes közkutak, közfürdô, illetve illemhelyek állnának a rászorulók rendelkezésére

19 E. Lobina még a fejlett európai országok esetében is komoly problémának látja ezt, például Angliában. A„rendszerváltó”, illetve fejlôdô országok esetében hatványozottan igaz ez: http://euobserver.com/885/30097 www.unrisd.org/80256B3C005BCCF9/(httpAuxPages)/1A4F7C607BA712CDC1 2572B300408714/$file/WatOver.pdf A National Geographic idei vizes különszáma összehasonlítja a világ nagyvárosainak köbméterenkénti vízköltségét és az eredmény igen elgondolkodtató. A folyóirat a Global Water Intelligence adataira hivatkozik és az egy köbméterre számított vízdíjat tünteti fel városonkét (15 köbméteres havi fogyasztást feltételezve). Adatai alapján Budapestnél csak Koppenhágában drágább az ivóvíz. (National Geographic, 2010. április. A kék bolygó kincse, különszám, magyar kiadás).

a város bizonyos pontjain, illetve olyan intézmény(ek) is, ahol a ruhák mosása/mosatása folyamatosan megoldható a legrászorultabbak számára is elérhetô módon. Csak ezen alapjogok biztosítása esetén lehet elvárni mindenkitôl, hogy lehetôség szerint tartsa tiszteletben a köztisztasági törvényt, ne a tereken/parkokban végezze a szükségét, illetve, hogy például ne az Anna-kút peremén tisztálkodjon, ahová a városlakók egyébként gyógyvízért járnak az üvegeikkel és kannáikkal.

20 Errôl több európai forrás is tudósít, mára klasszikus kelet-európai esettanulmány lett belôle: www.acme-eau.org/Nouveau-Rapport-de-PUBLIC-CITIZEN-sur-VEOLIA-enAnglais_a214.html

17 Több hajléktalan ember kérte, hogy a „lakcím nélküli” kifejezést használjuk a „hajléktalan” negatív konnotációi miatt.

21 www.mno.hu/portal/739013

4


VÍZZEL KAPCSOLATOS KÖRNYEZETI IGAZSÁGTALANSÁGOK SZEGEDEN ÉS KÖRNYÉKÉN

2009 szeptemberében a pécsi közgyûlés viszont úgy döntött,

Míg a nyugati mintákban a vízdíj esetében a háztartások jöve-

hogy a Pécsi Vízmû Zrt.-bôl kivásárolja kisebbségi partnerét, a

delmeinek 3%-a szokott lenni az az alap, amely esetében már

Suezt, mert az túl sok pénzt szipkázott ki a helyi vízmûbôl, ami

vízszegénységrôl beszélnek, és még a legalsó jövedelmi kvintilisbe

jelentôsen megdrágította a pécsiek számára a vizet. A képviselô-

tartozó háztartások átlaga is 3% körül mozog, addig nálunk egy

testület megvonta a vízszolgáltatás jogát a franciákkal közösen

átlagos háztartás vízzel kapcsolatos költségei is elérhetik az 5%-

birtokolt zrt.-tôl, s a munkával megbízta az önkormányzat tulaj-

ot, ami többszöröse az európai fôsodorban tapasztalható

donában lévô Tettye Zrt.-t. A Tettye ezt követôen elfoglalta a vízmû

arányoknak.25 Például egy 4-fôs (2 gyermekes) családban, ahol

székházát, és azóta ez a cég biztosítja a vízszolgáltatást a város-

(az egyszerûség kedvéért) nettó 218 000 Ft havi jövedelemmel

ban.22

számolunk (a két családi pótlékkal együtt), a vízzel kapcsolatos kiadások (hideg- és melegvíz, szennyvíz) jelenleg 10 500 Ft körül vannak, ami az összbevétel majdnem 5%-a (4,8%).26

Azt látjuk tehát, hogy városi szinten a hozzáférésrôl az elérhetôségre helyezôdött át a hangsúly.23 A vízfogyasztás ésszerû korlátozása támogatandó célkitûzés, de nem elsôsorban a gyak-

Összességében megállapítható tehát, hogy Nyugat-Európában

ran hátrányos helyzetû lakossági fogyasztók rovására, akik így

még a szegény háztartások esetében sem lehet magasabb a vízdíj

aztán arra kényszerülnek, hogy ellenôrizhetetlen eredetû és

az összjövedelem 3%-nál. A törekvés az, hogy ezt 2%-ra vigyék

minôségû vízforrásokhoz (illegális vízkivételekhez) folyamodjanak.

le. Az átmeneti országokban ezzel szemben ez az arány többnyire

A helyzetet abszurditását jól érzékelteti az a bevett gyakorlat, mi-

7% fölött van, aminek elsô lépésben 5% körül történô maximálása

szerint az üzleti világ szereplôi olykor óriási kedvezményeket

lenne kívánatos. A tendencia ugyanakkor ennek éppen az ellen-

élveznek a kisfogyasztókkal szemben. Tavaly értesülhettünk

kezôje.

például arról, hogy a MAL Zrt. féláron jutott a vízhez a dunántúli Mindezek tükrében a hazai nagyvárosokban is érdemes lenne

vízmûvektôl (DRV), miközben a kisfogyasztók tartozásait a cég 24

frissíteni a vízszegénységgel kapcsolatos kalkulusokat, amelybôl

kíméletlenül behajtotta.

könnyûszerrel kiderülne, hogy Európa korántsem olyan egységes, mint arra hivatkozni szokás.

Végezetül egy példával szeretnénk illusztrálni, hogy jelenleg Szegeden mennyibe kerül a vízdíj, illetve a vízzel kapcsolatos szolgáltatások – méghozzá egy átlagos (68 m2-es) távfûtéses

Az ivóvízhez való hozzáférés kapcsán jól látható tehát, hogy

panellakásban élô, 4-fôs (kétgyermekes) család esetében.

egyfelôl a hazai nagyvárosokban sikerült leküzdeni azokat a

A vízzel kapcsolatos rezsiköltségek az alábbi tételekbôl állnak:

hátrányokat, amelyek évtizedekkel ezelôtt még fennálltak. A legtöbb háztartásban hozzáférhetô a megfelelô minôségû ivóvíz. Viszont a vízdíj árának folyamatos emelkedése, részben a pro-

• Szegedi Vízmû/ VEOLIA (49%) – víz és szennyvízelvezetés

fitorientált multinacionális (és hazai) vállalatok szerepvállalása

szolgáltatási számla (~7500)

kapcsán már eddig is olyan helyzetet teremt(ett), hogy a víz• Szegedi Hôszolgáltató/Alfa-Nova (49%) – melegvízdíj (~3000)

szegénység mértéke már most messze meghaladja az Európa nagyobbik felében megszokott arányokat. A vízzel kapcsolatos környezeti igazságosságról viszont csak akkor beszélhetünk, ha az egészséges ivóvízhez mindenki számára könnyen megfizethetô áron férhet hozzá. A fenti társadalmi igazságossági mutatókat tekintve egyértelmûen kiderül, hogy ilyen téren az ún. „átmeneti” országokra sokkal inkább a fejlôdô országok arányai jellemzôek: nem csupán az alsó decilisbe (vagy akár kvintilisbe) tartozó rétegek számítanak „víz-szegénynek” (az európai standard alapján), hanem jóval többen.

22 Az indexes Bodoky Tamás ezzel kapcsolatos írásait mindenképpen érdemes kiemelni: http://index.hu/velemeny/eheti/2009/10/26/nem_sirok_a_suezert/ http://index.hu/gazdasag/magyar/2010/02/09/vizhaboru_magyarorszagon_i./ http://index.hu/gazdasag/magyar/2010/02/10/vizhaboru_magyarorszagon_ii./ http://index.hu/gazdasag/magyar/2009/06/11/bujtatott_privatizaciotol_tart_a_ma gyar_vizikozmu_szovetseg/

25 Az adatokat E. Lobina idézett tanulmányából vettük, de azok teljesen egybevágnak H. Smets elôadásának adataival, amelyeket a Védegylet 2009-es nemzetközi vizes konferenciáján bemutatott. (Henri Smets, Water Academy, France – Access to drinking water at an affordable price in transition and developing countries – kézirat; a 2009 ôszén Budapesten megtartott, Védegylet által szervezett vizes konferencia egyik elôadása.) 26 A konkrét példát tovább vizsgálva: távhôszolgáltatás esetén a víz- és a fûtésszámla összesen 22 123, ami az összbevétel 10%-a körül van. Ha ehhez hozzávesszük még a villanyszámlát (kb. 10 000 Ft), akkor a 32 000 Ft körüli (feletti) rezsiköltség az összbevétel közel 15%-a (14,7%). És ezek az adatok még tartalmazzák a gázár-támogatást is, ami a távhô- és a melegvíz-díjban jelenik meg és a havi 9000 Ft-ot is elérheti. Ennek megszûnése (vagy csökkentése) esetén az összegek értelemszerûen ennyivel nônek.

23 A hozzáférés a „rendelkezésre állást” jelenti, az elérhetőség pedig a „megfizethetôséget”. 24 „Százmilliós csontvázhalmok dôltek és dôlnek a szekrénybôl a Dunántúli Regionális Vízmû Zrt.-t új vezérigazgatójára. Az átvilágítás szerint a MAL Zrt. féláron kapta a vizet.” http://nol.hu/archivum/szoren-szalan_eltunt_masfelmillio_kobmeter_viz

5


2.3. Röviden az ivóvízminôség-javító programról

Ez a kényszerhelyzet, és a túl szigorú szabályozás a tôkeerôs vállalatok, jellemzôen multinacionáls cégek térnyerését segítheti. Különösen, ha az önkormányzatoknak nem lesz más választása,

A társadalmi vita elmaradása nem csupán súlyos környezeti,

mint megszabadulni a helyi vízmûvektôl. Így a befektetôk fogják

hanem súlyos társadalmi hatásokkal is jár. Erre az egyik legjobb

diktálni a feltételeket, ami nem biztos, hogy az ott élôk érdekeivel

aktuális példa a térséget érintô ivóvízminôség-javító program.

találkozni fog. Ráadásul mindez legérzékenyebben a nehéz

A szigorúbb uniós szabályozás miatt szükségesnek tûnik sok

helyzetben lévô családokat és településeket fogja érinteni, akik így

településen az arzén-mentesítés. Már ennek indokoltságáról is

arra kényszerülnek, hogy a gyakran illegálisan fúrt kutak szen-

erôsen megoszlanak a vélemények, de a kivitelezés módja (a fej-

nyezett talajvizét fogyasszák.

lesztések/beruházások pazarló jellege stb.) az egész projektet mindenképpen erôsen kérdésessé teszi. Különösen úgy, hogy a

A hozzáférés és az elérhetôség közötti különbség27 itt válik igazán

költségek jelentôs része (hosszú távon) áthárul az érintett lakossá-

nyilvánvalóvá: hiába fér hozzá szinte mindenki az egészséges

gra, a kistelepüléseken akár megtöbbszörözve ezzel az eddigi

ivóvízhez, ha ez számukra szinte megfizethetetlen, és így

vízdíjat.

elérhetetlen marad És ez már nagyon komoly környezeti igazságossági kérdés (és kihívás).

Az ivóvízminôség-javító program társadalmi „mellékhatásai” a közelebbrôl is vizsgált Torontáli-háromszögben különösen relevánsak. Az Európai Tanács irányelve szerint a magyar kormány 2001ben döntött a vízminôség-javító programról, amely alapján az egyes önkormányzatoknak biztosítaniuk kell az uniós határértékek betartását. A Dél-alföldi Régióban ez fôleg az arzén-, bróm-, fluorid-, és ammónium-határértékekre vonatkozik. Ezért 2003 decemberében 200 település részvételével konzorcium jött létre a program lebonyolítására, amely a térségben közel 90 milliárd forintos beruházást jelent. Kezdetben 10%-os önrészrôl lehetett hallani, de késôbb kiderült, hogy ez sokkal inkább 20-30%-ot tesz ki, ami a kisebb települések számára szinte megoldhatatlan feladatnak látszott. Milyen kritikák érték eddig a dél-alföldi projektet? Elôször is az, hogy a konzorcium megalakítása után évekig semmi érdemi nem történt, leszámítva a több milliárd forintért elkészített tanulmányokat. Kiderült menet közben, hogy sok településen a vízdíj a többszörösére (!) emelkedne, mivel annak fedeznie kellene az önrész biztosítására felvett hitelt, ugyanakkor az uniós támogatás feltétele az is, hogy a vízdíjnak fedeznie kell majd a fejlesztések során beépített eszközök amortizációját. (A megnövekedett üzemeltetési költségek és a beépített amortizációs költségek egyaránt a vízdíj árában jelennének majd meg.) Mivel az EU által megjelölt határidô már lejárt, elvileg az egészségügyi hatóság megtilthatja a helyi kutak használatát, ami lehetetlen helyzetbe hozhat jó néhány kistelepülést a régióban. Zacskós, palackos vagy tartálykocsiból származó vizet kellene ugyanis átmenetileg biztosítani ezeken a településeken, míg a projekt meg nem valósul.

27 Az hozzáférés és az elérhetôség együttes feltételének kell teljesülnie ahhoz, hogy az egészséges ivóvízhez való tényleges hozzáférésrôl beszéljünk, azaz: elérhetô és könnyen megfizethetô áron.

11 5:55 PM Page 3 WATER JUSTICE A vízhez való igazságos hozzáférés

Recommend Documents