100 ÉVES GONDA BÉLA SZÜLETÉSÉNEK ÉVFORDULÓJÁRA B UDAPES1: 1925 KIADJA BAJA VAROS KÖZÖNSÉGE. FER 'F ER D I A N'Ö' (ZE D ' " 've ;' " "' : 15 KÉPPEL

..

" "11111111119111111....1111111.11111111111111111111111111111"."'1111111....11

ee

.

1111IIIIIIIIII .. "'"llllllltlllllllllllltllltIlIUI .. I"""ltllIlIlIlIlIl

,

.TURR TABORNOK • r

SZÜLETÉSÉNEK

100 ÉVES ÉVFORDULÓJÁRA

IRTA

GONDA BÉLA

15 KÉPPEL

B UDAPES1: 1925 KIADJA BAJA VAROS KÖZÖNSÉGE R I � NÖ ( ZE� ��� ����ve���; PFE;FER FE D A D

··············,·,·"""'·'···

·'

·

' '··

'

"

'

nemzeti könyvkereskedésének bizománya

BUDAPEST, IV. KOSSUTH r.AJO�·UTCA 7.

'·········"···"'············:

TÜRR TÁBORNOK SZÜLETÉSÉNEK SZÁZ ÉVES ÉVfORDULÓJÁRA IRTA

OONDA BÉLA

-

�-

T I Z E N Ö T K É PP E L

TÜRR ISTVÁN.

1908. február.

BUDAPEST, 1925 KIADJA BAJA vAROS K()ZÖNSÉGE

3

•

•

?ilőszó. 1874. óta halála percéig voltam bensőbb összeköttetésben T ü r r tábornokkal. A 80-as évek elején, pesti tartózkodása alatt - az ő kivánsá­ gára - a reggeli órákban igen gyakran meglátogattam; sokat be­ szélgettünk legendás életéről- itthoni közgazdasági törekvéseiről. Később, 1888-tól kezdve, amikor engem Baross Gábor a kereske­ delemügyi minisztérium képviseletében a T ü r r által alapított s az MINDEN JOG FEN TARTVA

ő elnöklete alatt állott Ferenc-csatorna társulat igazgatóságába de­ szignált, alzol rövidesen alelnökké választattam, s a tábornok ren­ desen lzónapokra 'terjedő távolléte alatt helyette az ő szellemében, az ő intenciói szerint k ellett a társulat iigyeit vezetnem: mindinkább közelebb jlltottunk egymáshoz s mind bensőbb lett köztünk az érint­ kezés. Amikor a 90- es években elkezdte a reminiszcenciáit irogatni, különösen a "Magyar Hírlap"-ban és kiilföldi lapokban, többször kértem, siirgettem, hogy irja meg emlékiratait, hiszen az ő gazdag levél- és okmdnygyüjteménye valóságos kincses bányája főleg az 1848-1870. közötti idők, s kiilönösen az Olasz- és Magyarország felszabadítására irányuló nagyjelentőségű mozgalmak történetének s bevilágítanak annak a kornak politikai boszorkánykonyh(íjába is. T ü r r folyton ígérgette, de állandóan halogatta az emlékirat megírdsát. Igaz, hogy ehhez neki tartósabb nyugalom is kellett volna, mert a sok utazgatás Pdris-Nizza-Róma-Blldapest között és másfelé, a sok tárgyalás mindenféle politikai, közgazdasági stb. ügyekben - mert a diplomáciai közvetitésekkel még az 1900-as évek elején is igénybe vették - rendkíviil lekötötte a tevékenysé­ gét s nem igen engedett neki időt az emlékiratok megirásdra. De hogy meg volt benne erre a komOly szándék, kitűnik abból, hogy

Budapest, V. fiold·utca 7. Pesti 1(önyvnyomda Részvénytársaság (Dr, ralk Zsigmond)

az iratait erre a célra rendezte és katalogizálta. l'

4

•

aztdn

Amikor T ii r r-nek

a

Ferenc-csatorna

olaszorszdgi

hős

•

tdrsu[at

fegyvertdrsa

és

5

•

•

vezérigazgatója,

szerény könyvecske, melynek összecillitciscíban elsősorban az ő ira­

bm'dija,

tait, különösen a Magyar Hírlapban s mcis bel- és külföldi lapokban

benső

M o g y o r ó d y Adolf ezredes 1908. februdr 19-én meghalt s e miatt Budapestre volt jövendő, megkértem, hogy úgy jőjjön haza, hogy

-

és folyóiratokban megjelent cikkeit, röpiratait, felolwtsásait, beszédeit s

a red vonatkozó k özleményeket, személyes

emlékeimet,

addig el se menjen, amíg az emlékiratok el nem készülnek s e célra

másodsorban K.ossuth Iratait s egyéb történelmi műveket haszncil­

be is rendeztettem részére a Ferenc-csatoma fdrsulat helyiségében

tam fel.

egy csöndes udvari szobdt s oda vitettem a hdrom nagy lcíddban

Szülőföldje, Baja vcíros nemesen érző és fenkölterr gondolkozó közönsége ennek ct könyvnek ct kia(lásdval kivcinja születése száz éves

levő iratokat. Leveleimre utoiMra Bécsből vdlaszolt 1908. dpri/is 22-éu, s azt

évfordulóján lerólIi szent kegyeletét kimagasló történelmi nevezetes­

írju, hogy a zord időben meghült s így csak pdr nap mulva indulhat;

ségű nagy fia irdnt, aki egy hosszú élet változatos körülményei közt,

reméli, hogy Budapesten azonnal helyre jön. 25-én csakugyan meg

vilcigra szóló nagy események forgatagában, nemes munkdsscigcival

is érkezett, én vdrtam a Hungdria-szdllóban, ahol rendesen lakni

hervadhatatlan örök dicsőséget szerzett nemcsak sajcít nevének, de

szokott. Szinte megrémültem, ami/lOr a szobdba lépett, oly nagy Iciza voli, hogy azonnal cígyba Iwlletf fektetni, amelyből - a leO'­

hazdjcinak és szülővcirosdnak is. Áldott legyen emléke mindörökre!

gondosabb cipolcis daccira - többé föl sem kelt s mdjus 3-dn hajnal­ ban örökre leMnyta bársonyos nézésű, szép szemeit. Haldla utcin iratait az állam a Nemzeti Múzeum részére meg­ wÍscírolta, az olasz vonatkozcisú, bizalmas természetű levelezéseket és okmdnyokat az olasz kormcíny magának követelte. Én évek {lOSSZÚ sordn cit gyüjtöttem a hazai és külföldi lapok­ ban és folyóiratokban megjelent ciMeit, röpiratait, felolvascisait, beszédeit, u. red vonat'kozó cBkkeket, könyveket, képeket s haldla utdn a világsajtóban megjelent összes nekrológokat. Ez tette lehetővé, sőt kötelességemmé, hogy születésének szdza­ dik évfordulója alkalmdból elmeséljem s nagy részben ővele magcí­ val besz(:ltessem el az én kedves tábornokom legendds életét. De hangsúlyozni kivcinom, hogy az ő történelmi jelentőségű egyénisége és élete ennél sokkal többet érdemel, többre tarthat igényt. S úgy gondolom, nem lenne hdIátlan feladat egy hivatdsos történetíró részére, hogy T ü r r-nek a Nemzeti Múzeumban s 'az olasz kormdny tulajdonában levő nagy történelmi fontossdgú leve­ lezése és okmdnyai, valamint eiMei, röpiratai s a reci vonatkozó kiadvdnyok és egyéb iratok felhaszndldsdval megirja T ii r r élet­ rajzcít s azt a kellő okmlÍnytárral felszerelve, akcir a Mag.vdr Tudo­ nuínyos Akadémia, akcir a Magyar Történelmi Tcirsulat kiadja. Addig is hadd szolgcilja T ü r r tcíbo1'1lok nemes emlékét ez a

Budapest, 1925. évi augusztus hó l-én. GONDA BéLA.

•

6

•

r. Bevezetés. - Származása. - Gyermekkora. - Katondskodása az olasz !zarctérell. - Atlé/Jése az olaszokhoz. - Az olasz és a l1Wf(yar szabadsdf(­ harc. - Füstbe ment remények .

A

1�1

nagy francia forradalom belevetette a népek és nemzetek érzésvilágába, lelkületébe a szabadság, egyenlőség é s testvériség hármas szent j elszavát. De ezek a j elszavak � csakhamar elhalványultak Napoleon varázslatos egyéni­ sége vil ághódító fényes sikereinek a káprázatában. - Napoleon fékevesztett, ki elégíthetetlen uralomvágyát megtörték ugyan az e llene szövetkezett hatalmak s a Szent Szövetség ólomsúlyként nehezedett a népek milliói ra, de a nemzeti öntudat ott izzott a hamu alatt s minél erőszakosabb volt az elnyomatás, annál izzóbb lett a parázs, mely csak a kedvező fuvallatra várt, hogy lángbaborulva, a zsarnoki hatalom megtörésével diadalra juttassa a népek és nem­ zetek önrendelkezési j ogát. A szabad eszmék világhódító diadalútj át a népek Istenadta j ogait lábbal tipró önkényuralom i deig-óráig elvághatta ugyan, d e a nemzeti géniusz érvényesülésének a vágya, a törekvése ott szunnyad t a lelkek mélyén. A szabadság fája, h a el is volt zárva az éltető napsugártól, senyvedve bár, de nőttön-nőtt s börtönében is megél ezte a rügyfakasztó tavaszt, elemi erővel tört át a réseken, hogy virágba szökkenve, gyümölcsöt érlelve, édes ne dűvel táplálja a szabadság u tán sóvárgó népet. A XIX. század első negyede, a száza d tavasza, a magyar népnek is meghozta az öntudatra ébredés első virágait. Széchenyi István föllépése a közélet arénáj ára szinte lavinaszerííleg meg­ indítja a nemzeti ébredés korszakát. A Magyar Tudományos Aka­ démia megalapítása ( 1825-ben) egyelőre csak a magyar nyelv mű­ velésének az útj ait kívánja ugyan egyengetni, de éppen ezzel kelti

•

7

•

iel a nemzeti öntudat, a nemzeti öncélúság és függetlenség érvé­ nyesűlésének a szunnyadó vágyát. A nemzeti Géniusz szólaltatja meg Vörösmarty Mihályt, hogy Zalán futás ával felrázza a nem­ :zetet tikkadt aléltságából. Megszületik Kölcsey Iiimnusia, Vörös­ marty Szózata. S mintha csak a Végzet is.bele kívánna ugyanekkor j átszani a nemzet JÖVŐjébe, 1824-ben megszületik Petőfi Sandor, a .szabadság költőj e, 1825-ben Jókai Mór, a nagy mesemondó, mind­ ketten a magyar nemzeti Géniusz lánglelkű apostolai, a, 48-as idők iüggetlenségi mOigalmainak ifjúsági vezérei, a magyar nem"z et örök dicsőségei. S csodálatosak az Isteni Gondviselés megnyilatkozásai. Az 1825. év, a nemicti ébredés hajnalhasadása, adott a qlagyarnak egy legendás hőst is, a népszabadságnak egy olyan vértezett. baj­ tiOkát, kinek három hazát a dott ugyan Végzete, de aki szívben és lélekben mindenkor és mindenütt magyar volt s ahol csak" meg­ jelent, dicsőséget szerzett a magya r névnek. Száz éve az i dén, hogy ez a legendás hős, Türr István 1825.. augusztus l l-én Baján megszületett. Bölcsője nem ' dngott főúri palotában, csak egy bajai szerény földszintes házban, és mégis bíborban született, aki a legúj abb kor történelmének vezéra)akjai­ val j utott bizalmas összeköttetésbe s úgy is, mint katona, úgy is, mint diplomata, tevékeny részt vett az ]848-1867. közötti idő �urópai politikai eseményeiben, sőt azután is, egész haláláig, soha nem szűnő, igen értékes politikai, publicistikai és közgazaasági tevékenységet fej tett ki. Tűrr István atyja, Jakab, j ómódú vaskereskedő, tekintélyes városi polgár, 1835-ig városi külső tanácsos és gyámatya is volt,: anyj:a Udvary Teréz 'pedig egy orvosnak volt a leánya. Nevüket abban az időben Thiernek írták, így van bevezetve az anya­ könyvbe s igy van nevezve iskolai bizonyítványaiban- is A család azonban később az állítólag elnémétesített név helyett az eredeti Türr nevet használta. - Heten voltak testvérek, István az.ötödik volt köztük. Iskolába Baján j árt a Szent Ferencrendű Kapisztrán János­ ról nevezett barátok vezetése alatt álló gimnáziumba s jó közepes tanu.1ó volt. Az ötödik osztályból azonban - atyjának 1840-ben bekövetkezett el hú ny ta után - kimarad t s elöször vaskereskedő-, maj d lakatos-inas lett. De nyughatatlan lelke nem soká hagyta egy ..

•

8

•

helyben, csakhamar a molnármesrerséghez fogott, maj d kőmÍves­ inas Jett, de ezen a pályán sem taléUta meg j övendő élete célját. Forrongó lelke mélyén már ébredezett a sejtelme az ő ma­ gasztosabb hivatásának s ez űzte, haj totta sóvárgó szívét ellenáll­ hatatlan erővel a katonai pályára. Mintha megérezte volna az el­ j övendő nagy világeseményeket, melyekben a Végzet neki is kiváló szerepet szánt. De amikor először odaállt a verbunkos strázsa­ mester elé, ez ridegen elutasította a cingár fiút s Ő kénytelen­ kelletlen tovább keverte a maItert, mígnem a következő alkalom­ mal otthagyVa mesterét, 1 842-ben felcsapott katonának, ahol az akkor Pécsett állomásozott 52-ik gyalogezredhez került. Innen a sógora egyszer kiváltotta, d e ő ismét visszatért. Katonáékhoz von­ zotta a szíve s lelki szemei előtt bizonyára ott tündöklött az a sej­ telmesen fényes csillag, mely őt a dicsőség útj ain volt vezetendő. Ezredével 1846-ban az osztrák uralom alatt álló Lombardiába került. Tudvalevő, hogy a Habsburg-dinasztia a német császárok j ogán bírta és zsarolta Lombardiát és Velencét s az osztrák biro­ dalom hatalmi állásának Lombardiában látta a kulcsát. Ezért ott volt összpontosítva a birodalom hadi erejének színe-java - köztük a magya" huszár - s ezeket az annyira különböző elemeket ellen­ állhatatlan egésszé tömörítette Radetzky vezérsége. 1846-ban 85.000 ember állt ott. Ebben bízva, míg Olaszország többi részé­ ben mindenfelé szabad abb lesz az alkotmány, itt ellenkezőleg még élesebbé válik az abszolutizmus és a katonai uralom. Az olasz hazafiak lelkében már régebben élt, érlelődött a vágy, a törekvés, hogy Italiát felszabadítva az idegen uralomtól, az egész olasz nem­ zete t egy államban egyesítsék, megteremtve ekként az I talia Unitát. Az irredenta mozgalomnak a legerősebb lökést IX. Pius adta meg, ki a pápai trón elföglalása után nyomban megnyitotta a bör­ tönöket és szaba don bocsátotta a politikai foglyokat. Bécsben tud­ ták, hogy milyen érzésíí Mastai Ferretti gróf és Gaisruck milanói érseket meg is bízták, hogy a Conclaveban a gróf j elöltsége ellen vétót mondj on. De Gaisrucknál is betelj esedett az osztrákok hagyo­ mányos fá tuma. Lekésett a pápaválasztásról ; mire Firenzébe érke­ zett, Pio Nono már meg volt választva. Ausztria annyira felbőszült az új pápa szabadelvüsége miatt, hogy megszállotta Ferrarát. Akkor az olasz fiatalság Pio Nonot és az Unita I taliát együtt él-

•

9

•

tette és az irredenta szellem legelőször is a pápához intézett ó dák­ ban és himnl1szokban nyilatkozott meg s voltak sokan, akik a pápa­ ságot akarták az egységes Olaszország megteremtésére felhasz­ nálni, míg a másik, sőt nagyobb és mérvadóbb rész az egyesítés eszközét nem a pápában, h anem a szardiniai királyban kereste s őket nemzetük függetlensége, az idegen járom lerázása lelkesítette. S Károly Albert s vele a savoyai dinasztia vállalkozott is erre a feladatra; bár erősen konzervatív volt, mégis nagy hatással volt rá legkiválóbb híveinek az a felfogása, hogy Itáliát csak Ausztria legyőzésével lehe t egyesíteni s hogy ebben a döntő küzdelemben csak a király leh et I tália kardj a. A felszabadulás vágya és remé­ nye forrongásba hozta egész I táliát, melyet vérig sértett Metter­ nich osztrák kancellárnak még 1 847-ben is ismételt az a kijelentése, hogy Itália sohasem leh et más, mint földrajzi fogalom. 1847-ben megkezdő dnek országszerte a tüntetések, Velence mozgolódik, 1 848. jrnuár l -én vér folyt Miláno utcáin, január 12-én Palermoban kitűzték a Mromszínű lobogót, a sziget elszakadt a nápolyi király­ ságtól. Af- egész félszigeten végigharsogott a forradalom dala. Milano, Padua, Pavia, Vicenza utcáin vér folyt, Velencében 1848. március 1 8-án kikiáltják a köztársaságot. Az osztrák uralom már csak erőszakkal volt fenntartható. A forrongás nőttön nőtt és végül kiütött a milanói ötnapi forradalom (cinque giornale), mely azzal végződött, hogy Radetzky éjnek idején lopva volt kénytelen ki­ vonulni Milanóból. A forradalmi felkelés olyan nagy erőre kapott, hogy Radetzky 12.000 emberével nem tudta azt leverni. Megmoz­ dult egész I tália a szabadság bajnokainak támogatására ; a nápolyi király, a toscanai nagyherceg is küldött segítőcsapatokat, de a leg­ fontosabb volt Károly Albert csatlakozása, aki március 24-én sere­ gei élén átment a Ticinon, 30-án elfoglalta Peschierát, visszaverte Radetzky seregét S a csatatéren már Itália királya gyanánt ü dvö­ zölték. Lombardia és Velence kimondta csatlakozását Piemonthoz, Modenából és Pármából eIüzték az osztrák érzelmű hercegeket s így egész felső I tália egy állammá egyesült. Radetzky azonban összeszedte seregét s 1848. j úlius 22-én Custozzánál az olasz had­ sereg teljes vereséget szenvedett. Radetzky aug. 6-án bevonult Milanóba s aug. 9-én fegyVerszünetre lépett a királlyal. Miközben az olasz nép az osztrák uralom és zsarnokság elle-

•

10

•

nében ezt a vérbe fojtott titáni harcát vÍvta : Magyarors zágot is belekénysz erítette az osztrák önkényural om az önvédelmi harcba. Közös sors j utott tehát osztályrész iinkül. Pedig mi bölcs mérsék­ lettel az osztrák császárral mint magyar királlyal, látszóla­ gos egyetértés ben igyekeztün k kiépíteni az alkotmány os, a függet­ len, a szabad Magyarors zágot. Tőrvéruye s alapon küzdöttük ki j ogainkat, hazánk, nemzetünk függetlens égét s az 1848. ápr'iHs l l -én szentesíte tt törvények ' megadták hazánknak az oly rég nélkiilözö't t önrendelk ezési j ogot, az oly hőn óhaj tott népképvi seleti alkotmányt,

független felelős kormány za1:ot. Az' öröm azonban korai volt. Az országos m ámor csakhamar keseríí csalód ásba, milliók hulló könnyeibe fulladt. Az abszolút hatalom, mely egyik kezével a béke olajágát nyujtotta felénk s a nemzet sok százados forró vágyát telj esíté, másik kezével fegyvert fogott csak iménf megadott szabadságu nk ellen, hogy azt már csiráj ában eltiporja. De a sok százados tespedésből öntudatra ébred t nemzet. immár erősnek érezte magát arra, hogy a ,kirái lya által szentesített j ogainak tudatában önvédelmér e harcra keljen a batalommaI. S Kossuth hívó szavára a nemzet apraj a-nagyj a fegy­ vert ragadott szabadságun k védelmére; legendás hősök százezrei tódultak a csaták tüzébe ; fenségesen lélekemelő volt a tettre, az ál dozatokra kész lelkesedés megnyilvánul ása s a magyar nemzet­ nek Kcssuth Lajosban testet öltött Géniusza m éltán borult le a nemzet nagysága előtt. Diadalról-diadalr a vitték, d icső hönvédeink a magyar trikolórt ; de amikor- ellenünk támad t eszak kolosszusa, azzal is megkiizdeni már gyönge volt e rőnk és elbukánk. Amikor ez az önvé delmi harc dúlt szerte e hazában, amikor a nemzet színe-virága i tthon a csatamezőn küzdött és vérzett a szabadságért, azalatt a távol i degenben, saj át eltenünk táborában, az olasz nép elnyomására törő ' osztrák hadseregben volt kénytelen szolgálni a zsarnoki hatalmat az a szabadságért ,raj ongó baj,ai fiú, akit balvégiete megfosztott attól, hög�r ' hazáj a szabadságának védelmére for díthatt;:t volna kivá! l ó katonai szervező és hadvezető képességét, -rettenthetetlen bátorságát S egész -egyéniségének szin te lebilincselő varázsát. A remény, hogy hazajöhet, biztatóan intett f�léje, kiilönösen amikor a magyar hadügyminiszter rend eletére föleskették a magyar

a

•

11

•

honosokat a magyar alkotmányra, többeke t azonnal áthelyeztek magyarországi ezred ekbe s ezt neki is megígérték. De a Végzet könyvében másként volt megírva Magyarország sorsa s amikor ránk szaka d.t a reakció, az Olaszországban rekedt Türr és a többi magyar katonák sorsa is meg volt pecsételve. A helyzet, melybe jutottak, szinte kétSégbeej tő volt. Tűrr a legnagyobb ellenszenvet érezte az olaszok ellen indított harc iránt, melyben részt kellett vennie. erezte, tudta, hogy ezek igaz, szent ügyért, az ola sz nemzet felszabadításáért küzdenek. Az ellenszenv csakhamar valóságos borzalommá vált benne, amikor tanuja lett annak a hihetetlen zsarnokságnak, annak az elképzelhetetlen kegyetlenségnek, mellyel az osztrákok ezzel a bol­ dogtalan olasz néppel bántak s amelyben ő is kénytelen volt részt venni, hacsak nem akart saját vesztére törni. A nap-nap mellett előforduló botozásokon, főbelövéseken, ezeken a szörnYÍÍségeken föllázadt nemesen érző szíve s a szégyenpír futotta el arcát, ha egyenruhá.iára tekintett. Ebben a lelki állapotban j utott el hozzájuk a hír, hogy az ö imádott hazája fegyvert fogott törvényben biztosított szabad­ sága védelmére. El lehet képzelni az ő nyugtalanságát, kegyetlen helyzetét, mikor ott kénytelen harcolni saját hazája' s a nemes olasz nép elnyomója hadseregében . Sokkal távolabb voltak a hazától, semhogy - szökve bár hazasiethettek volna. S ki -tudná azt ma el is gondolni, minő érzel­ mek viharzottak ezekben a leláncolt Promethei.isök!.J.en, mikor tud­ ták, hogy veszélyben a hon s ők azok ellen kénytelenek fegyvert fogni, kik szihtén szabadságukért küzdenek s még hozzá a közös ellenség hadsoraiban. A kötelesség, az eskü éles ellentétbe j utott a honfitűz, a szabadságért rajongó lélek legszentebb érzelmeivel. Végre is győzött a szabadság Géniusza : Türr István hadnagy 1849. április 1 9-én otthagyta az osztrák l]adse,r eget s átpártolt az olaszokhoz. S ezzel megkezdődött az a hosszú, szinte csodás válto­ �atokban gazdag legendás pálya, melynek Türr Mse lett. Az alkalom ugyanis csakhamar megj ött a kényszerhelyzetből való s;zabadulásra. 1 49. j anuár l 7-én, mint az osztrák előörs parancsnoka ki lett rendelve a Ticinon levő Buffalora-hídhoz, mely­ n él a folyó átellenes partját piemonti katonák tartották megszá1lva. _

•

12

•

Ebben az időben éppen fegyverszünet volt, s az ellenfelek tisztj e! a hídon barátságosan összej öttek. Amint a piemontiak megtud ták, hogy ő magyar, valósággal elárasztották a honvédelmi bizottmány által az olaszországi osztrák hadseregben szolgáló magyar kato­ n�khoz intézett proklamációkkal, s az olasz tisztek igyekeztek őt rábeszélni, hogy pártoljon át hozzáj uk. De ő ezt visszautasította, mert nem akarta sem a rábízott állomást elhagyni, sem az ott szol­ gáló s vel e egy véleményen és érzésen levő honfitársait bajba keverni ; d e m ásrészt biztosítani akarta, hogy néhánynak közülök lehetővé tegye az ő példáj ának követését. Visszatérve módot kere­ sett arra, hogy beszélj en mindazokkal, kik vele egy nézeten vol­ tak, felolvastatta velük a proklamációt s megbeszélték, hogyan mehetnének át legbiztosabban a piemontiakhoz, hivatkozva a haza irálJ1ti szent kötelességre. Január 1 9-én az előörs h a dnagyához ment s rendeletet mutatott fel, mely szerint meg van bízva a Buffalora­ híd és Magenta közti terület megvizsgálásával, melyet egy had­ osztálynak el k el l foglalni. A hadnagy szó nélkül áteresztette a h í don. Megérkezve a piemontiekhez, néhány sorban felkérte az elő­ örs hadnagyát, tudassa j elentésében, hogy magyarok lévén, a tör­ vényes magyar kormány rendeletére s a haza iránti ellenállhatat­ lan kötelességérzetből elhagyták a z osztrák hadsereget. Társait az előzetes megbeszélés szerint éjjel bárkákon átszállíttatta a Ticinon. Az olaszok nagy örömmel fogadták a lelkes kis csapatot s a szárd hadvezér j anuár 24-én megbízta Türrt, hogy a magyarokból alakítson külön magyar légiót s legyen annak a parancsnoka. De őket nem az olasz ügy lelkesítette, hanem az a remény, hogy mi­ előbb visszatérhetnek a hazába s csatJakozhatnak a m agyar had­ sereghez. úgy hitték, hogy Magyarország és a z olaszok egyesülve, mielőbb megütközhetnek a közös ellenséggel s biztosan kivíviák a két n emzet fügetlenségét. K ároly Albert 1 849. m árcius 1 9-én újra fegyvert fogott, d e Radetzkytől Novara mellett március 23-án döntő vereséget szenve­ d ett. Kétségbeesésében trónjáról még a csatatéren lemondott és Portugáliába költözött, ahol néhány hét mulva meghalt, fiára, Viktor EmanueIre hagyva örökül az I talia Unita megteremtését, aki 1849. augusztus (J-án Milánóban megkötötte a békét AusztriávaI .

•

13

•

Ez az ismételt vereség és a kényszerű békekötés sem bírta azon­ ban elfoj tani a lelkek forrongását. Brescia áprilisban fellázadt, d e a fölkelést vérbe fojtotta Haynau osztrák tábornok, aki kegyetlenül üldözte az olasz hazafiakat s még nőket is megkorbácsoltatott. Ezóta nevezték bresciai hiénának. A győztes osztrák hatalom elbizakodott gőgj ében k ülönben máshol is gyakorolta ezt a nemes ellenfélhez, vitéz katonához egyáltalán nem méltó bosszúállást. Amikor 1849. augusztus IS-án a császár születésnapj át ünnepelte Lompardiában valamennyi h elyőrség, Milánó lakosai közül csak egy divatárusnő tíízte ki a fekete-sárga zászlót. Az e miatt támadt csö­ dületben h armincnégy embert (köztük két nőt) letartóztattak s a királyi palota előtti téren megbotoztak. A következő napon az osztrák térparancsnok a városi hatóságnak neijlcsak a botozásnál használt orvosszerekről, de még a botokról is számlát küldött. Károly Albertet tehát 1egyőzte az osztrák túlerő két ízben is, de mégis az ő vállalatainak volt az eredménye, hogy azóta az ide­ gen uralom megtörését, az olasz nemzet egyesítését nem remél­ hették llJástól, mint a savoyai dinasztiától. Az Olaszország egyesÍ­ tésére irányuló mozgalom ugyanis a balszerencse d acára tovább élt s mint parázs a hamu alatt tovább izzott az o�asz nép lelkében. S a mozgalom vezetését O laszország nagy fia, akit leginkább a mi Széchenyinkhez lehet hasonlítani, Cavour Cami\ló gróf (sz. 18 10. aug. 10-én Turinban) vette a kezébe, akit a király már 1 848-ban miniszterré nevezett ki, s aki később mint miniszterelnök Viktor Emánuel politikájának, az Unita Italia megteremtésére irányuló céltudatos törekvésnek szellemi i rányítój a volt. A novarai szerencsétlen ütközet s az azt követő béke szét­ rombolta Türr és társai összes reményeit. A magyar légió altisztj ei és legénysége amnesztiát kaptak, de nem fogadták el.

•

�T l I

14

•

•

II.

A badeni forradalom. - Világos után. - Mazzinista konspirdciÓk.

ÜRR most azon igyekezett, hogyan juthatna kis csapat­ j ával az imádott hazába, hogy ott harcoljanak annak szabadságáért. Többféle kísérletet tett e célból, de siker­ � telenül. Eleinte Rómán, maj d Nizzán, maj d ismét Anglián át igyekezett volna Törökországba j utni, hogy onnan bejuthassa­ nak a hazába. De hiába volt minden próbálkozás. Türr a légió egy részével éppen Lyonban volt, amikor úgy értesült, hogy a magyar hadsereg győzelmesen vonul Bécs felé, s hogy Baden negyherceg­ ségben kitört a forradalom. Ez új reményt öntött belé s kis csapat­ jával sok viszontagság u tán eljutott Badenbe. Az volt a reménye, hogy Badenből, ahol a katonaság fraterni­ zált a fölkelőkkel, II forradalom tovább fog terjedni és módot nyu j t nekik a rra, hogy elérj ék a magyar sereget. Mikor kis csapatával odaérkezett a harctérre, egy zászlóalj kiképzését bízták rá. Nehéz munka volt, mert az emberek gyakor­ latlanok és fegyelmezetlenek voltak és a fegyverzetük se volt éppen kifogástalan, hacsak a kaszát nem akarta modern fegyverül elfo­ gadni. De gyorsan kiképezte a zászlóaljat, úgy hogy csakhamar három zászlóaljat bíztak rá és ezredessé léptették elő. Ludwigshafennél öt napig védték csapatai a Rajna átmenetét, de miután a pfalziak visszaverettek, a badeni csapatok sem tart­ hatták magukat. Június 29. és 30. napjain a Murg-vonalat védték és csapatai itt nagy lelkesedéssel harcoltak, de a jól fegyelmezett porosz csapatok elől végre is meghátráltak. A fölkelés mindenütt le lett verve, s ezzel Türrnek ottani mű­ ködése is véget ért. Hogy itt is milyen kiválóan oldotta meg a reá­ bízott kényes és fontos feladatokat, arról tanuskodik Mieroslavski Lajos ezredesnek, a bad eni és pfalzi nemzeti hadsereg volt fő­ parancsnokának utólag Párisban 1 853. október 29-én kelt követ­ kező irata : "Igazolom, hogy Tiirr István úr, a piemonti hadsereg magyar légiój ának volt parancsnoka Baden és Pfalz nemzeti seregébe őr-

.

...

15

•

nagyi ranggal lépett, ezredessé lépett elő. A badeni ügynek meg­ tette mindazokat a szolgálatokat, melyeket b átorságától, odaadásá­ tól és értelmiségétől várni lehetett. Vezényletem alatt több csatá­ b an vett részt, új csapatainkat kiképezte és valóban értékes szol­ gálatokat tett úgyis mint fiatal miliciánk szervezője, úgyis mint harctéri tiszt. Különösen kitüntette magát, mikor a Rajnán való át­ kelést Ludwigshafen és Mannheim közt kellett védeni, maj d a kafer­ thali összeütközésnél. azután pedig a véres waaghauseli csatában, ahol két zászlóaljial és négy ágyúval két és fél órán át tartotta föl a porosz herceg hadtestének Philippsburgnál veszteglésre kárhozta. tott felét." A b adeni fölkelés leveretése után Türr István Bernbe menekült s itt értesült oa világosi fegyverletételről. Egy darabig Svájcban élt, részben Piemontban, abból a kis nyugdíjból, amit a szárd kormány­ tól kapott. Nyughatatlan . lelke és fékezhetetlen tettvágya azonban nem soká hagyta pihenni s ítjabb kalandokba vágta a fej széj ét. Ezekről hadd beszéli en ő maga a következőkben : 1850. október havában a velencei fölkelés magyar hőse, Wink­ ler százados velem egyetértve Lombardiából átmenekült magyar katonákból száz főnyi csapatot szervezett. Megírtam neki, jőjjön Genuába. Itt elhatároztuk, hogy ezzel a csapattal elmegyünk Monte­ videóba, hogy Rosas argentinai zsarnok ellen harcoliunk, miután itt Európában már nem volt mód a szabadságért harcolni. De ekkor Ausztria azt követelte, hogy a piemonti kormány ezeket a szökevényeket szolgáItassa ki neki. Turinban nagy volt a zavar, mert nem tudták, hogy mikép mentsék meg ezeket az embereket a kegyetlen osztrák porko­ l áboktól. Ekkor azt az expedienst aj ánlottam, hogy az 1849-iki amnesz­ tiára hivatkozva tagadják meg a kiadást. Bemutattam egy j egyzéket az 1849-iki amnesztiában részesí­ tett magyar légió tagjairól és ebben a j egyzékben benne voltak azok a katonák is, akik az imént j öttek Winklerrel Lombardiából. - De hát pontos ez a j egyzék? - kérdezték tőlem Turinból.

16

•

•

- Ez az egyetlen j egyzék ; ezt csak én adhatom át, mert én voltam az 1 849-iki légió parancsnoka. Ezért a j egyzékért én válla­ lok felelősséget. - De az osztrákok ki fogják mutatni, hogy abban 1 00 olyan ember szerepel, aki még 1 850-ben Lombardiában osztrák zászló alatt szolgált és akikre az 1 848-iki amnesztia nem terjedhet ki. - Akkor az olasz kormány el fogj a ismerni, hogy Tar,. hamis j egyzéket a dott. - es azok a szegény emberek? A d digra már . . . Svájcban lesznek, sőt talán már az Oceá­ non túl is. - Vagy úgy ! . . . El is vittem az embereket Svájcba, maj d a berni szövetség­ tanács közbenj árása folytán Havreba. Ott maradtam velük, amíg el nem helyeztem őket a haj ón, amely vitte őket eszak-Amerika fejé, de már nem mint katonákat. Ezzel nem elégedtem meg, Londonba mentem és ott megkér­ tem a magyar bizottságot, írjon New-Yorkba, hogy ott gondoskod­ j anak ezekről az emberekről. Ott voltam Londonban, mikor a magyar emigránsok Kossuthot várták Kutahiából. A viszonyok a magyar emigrációban nem voltak valami épü­ letesek, amint azt Pulszky Ferenc az emlékiratai ban tüzetesen megírta . Egy kínos incidens elintézésében részt is kellett vennem és ekkor mint párbaj segé d találkoztam Andrássy Gyula gróffal, aki az ellenfél segédje volt. A londoni magyar bizottság az én k ívánságom ra akkor az olaszországi m agyar katonáknak azt tanácsolta, hogy ne dezertál­ j anak ; várják be türelemmel az eseményeket és ad digra maradja­ nak jó barátságban az olaszokkal. Londonban bevártam Kossuth megérkezését. Szemtanuja vol­ tam a lelk esedésnek, mellyel Kossuthot az angol nép fogadta ; lát­ tam, hogy kapkodják Kossuth arcképét, melyen a magyar szabad­ s ágharc vezére spanyol egyenruhában van ábrázolva, mert a kép­ kereskedők Lopez cubai fölkelővezér megmaradt arcképeit ipar­ kodtak a Kossuth-láz napjaiban érték esíteni. _.

•

17

•

Megbízást is kaptam Kossuthtól, hogy Piemontban az eS' e mé­ nyeket kísérj em figyelemmeL Nem szorítkoztam a megfigyelésre. Az olasz forradalom érde­ kében müködtem, amikor az egész lombard-velencei királyság föl­ kelése volt tervbe véve. Együtt működ tem nevezetesen Calvival, aki a velencei forra­ dalomban tett nagy szolgálataiért ezredesi rangot nyert és akit az osztrákok Mantuában kivégeztek. Hosszadalmas lenne, ha az 1849. és 1 853. közti eseményeket, a Mazzinival együtt szervezett konspirációkat, az osztrák uralom ellen folytatott csetepatékat és összeesküvéseket rendszeresen akar­ nám itt elrpondani. Nagy csatákat nem vívhattunk, diplomáciai téren sem vár­ h attunk eredményeket, és így arra kellett szorítkoznunk, hogy az osztrákot zaklassuk, a népben ébren tartsuk a forradalom szellemét. rebruár 5-én StradelIába érkeztem és ott 70-80 társamat találtam. ej szaka m indegyikünk fegyvert kerített magának. (Azok egy reakciónárius ember palotájában voltak, mer t ott senki se kereste. Az illető szenátor intendánsa tartott velünk.) Az erdőn át Pávia felé haladtunk ; de a város közelében egy ügynökünk, akinek n em tudom a nevét, elénk j ött és értesített bennünket, hogy a város, amelyet két zászlóalj gyalogság és két század lovasság tartott megszállva, nem akar fellázadni. Azt taná­ csolta nekünk, hogy vonuIiunk vissza. Látva, hogy tervünk meg van hiusítva, de február 6-ára Milánó tervez fölkelést, elhatároztuk, hogy átkelünk a Pó-folyón és Milanó felé tartunk. Sacchi és Winkler a piemcnti lakosság körében bajtársakat toborzottak, én pedig j ó átkelőhelyet kerestem. Február 6-áról 7-ére való éjjel egy hajót k erestem és odavitettem magam a Costa Corliniana k is szigetre, mely Lombardia és Piemont közt terül el. Ott 12 emberünket keres­ tem, akik egy fegyverraktárt őriztek. A fegyve,reket biztosabb helyre akartam vitetni, de embereim helyett piemonti csendőröket találtam, akik letartóztattak. Megadtam a vészjelt, hogy a hajón levő embereim értesítsék Winklert és Sacchit, hogy szükségem van a segítségükre. Váltig reméltem, hogy ők majd kiszabadítanak. De ekkor a piemonti csendőrbiztos értésemre adta, hogy a milánói föl­ kelés meghiusult ; gratulált nekem és embereimnek, hogy nem kel-

•

18

•

tem át a folyón ; megj egyezte még, hogy embereim ezt most már tudják és bizonyára szétoszoltak, mivel a piemornti lovasság paran­ csot kapott, hogy a határ felé m enj en. Engem Turinba vittek és kihallgattak, de a fölkelési tervről mitsem tudtam mondani. Negy­ ven napig tartottak fogva, azután Tuniszba vittek. Winkler elmene­ kült egy barátomhoz, de mikor meghallotta, hogy fogva vagyok, elj ött jl'lentkezni Turinba és velem ment Tunisba.

III.

•

kényszerítették, 1 8SS-ben már úgy viselkedtek Oláhországban, mintha telj esen az övék volna. Ovatos voltam és Turn-Szeverinben az osztrák parancsnokhoz kérdést intéztem, hogy egykori osztrák katonaszökevény lé­ temre oláh területen szabadon j árhatok-kelhetek-e. Telj esen meg­ nyugtató választ kapvam : azt a kijelentést, hogy Oláhország sem­ leges terület és így ott osztrák részről bántódás nem érhet. Miután Giurgievon Schweiger osztrák őrnagy is biztosított, hogy mitől sem kell tartanom, november l-én Bukarestbe mentem és ott az angol parancsnokság által rám bízott ügyek elintézése után jártam. E közben véletlenül találkoztam az utcán Hauszer ne osztrák tiszttel, aki velem szolgált volt a Ferenc Károly ezrednel, amelyet a Ticinonál elhagytam, amikor 'átmentem Piemontba. (:Cppen ez az ezred volt akkor Bukarestben.) , liauszer rám ismert. Mire abankáromnál átvettem a pénzt es a fogadóban összeegyeztettem a számadásomat, ez a liauszer már meg is látogatott egy másik tiszttel együtt, akit nem ismer�em. , . Az ismeretlen tiszt utóbb elmondta, hogy el akarJ a hlvm Fekete századost, egy régi barátomat, aki nagyon szeretne eng�m . viszontlátni. lial1szer nálam maradt és én megkérdeztem tole, hogyan került ide Oláhországba. ., liauszer elmondta, hogy ezredünknél ijesztően sok dezerclO történt és ezért az ezredet, melynek emberei nagyon is rokon­ szenveztek az olaszokkal, el távolították a határtól. E közben visszaérkezett a másik tiszt. Csakhogy Fekete szá­ zados helyett öt más tisztet és húsz katonát hozott magával a szobámba. E közben visszaérkezett a másik tiszt. Közölte, hogy Fekete srozadost hiába várom. Ö itt az osztrák térpa rancsnok és rendeletet kapott, hogy engem tartóztasson le, mert osztrák területre léptem. Berendy örnagyhoz fordultam : liaIIotta őrnagy úr? Jelentse meg a kormányának, hogy Oláhország már osztrák terület lett. Azután a térparancsnokhoz fordultam : Ön jól tudj a, hogy Giurgevoban j elentkeztem Schweiger őrnagy, osztrák parancsnoknál, aki kijelentette, hogy jogom van Oláhországban utazgatni. .

;n

Angol szolgálatban a krimi háborúban. Elfogatása, halálra ítéltetés� és megkegyelmezése. - Részvétele a cserke szek elleni expedicióban. K.onstantinápolyban megis merkedése Lessep s-szel és Klapkával.

T "'�1 1�"

19

•

unisba n vettem a hírt - írja Türr a keleti bonyo dalmakn ak s alig, hogy kitört l8S3-b an az orosz -török hábor ú, a tunisz i bey egy hadih aj ój án Génuá ba m entem, .... � .. . s onnan török föl dre siette m és felaj ánlott am a kardo ­ mat a török öknek , akik a magy ar szaba ds ághar c vezér einek l849-b en menh elyet a dtak az o roszo k ellen, akik l 849-ben a győzt es Magy ar­ orszá got ismét az osztrá k igába haj tották . Ott ismer kedte m meg Klapkával, akit Mehe met Ali pasa az ázsiai török hadse reg vezény­ letéve l akart megb ízni, Kmet tyvel, aki oly vitézü l harco l t a török sereg ben és más emigr ánsok kal. Suml ában Omer pasa sereg ében honfit ársain kat fel lehete tt ismer ni, mert zsinó ros attilá kban j ártak . Az osztrá k kormá ny fel is szólal t ellenü k. A török hadse regbe n azonb an n em volt marad ásom, mert török baráta ink nem nyuj that­ tak biztos ságot az osztrá k üldözé s ellen. Ezért Maltá ba mente m, ahol angol szolgá latba léptem és az angol főpara ncsno kság meg­ bízott , hogy Romá niába menj ek lovak at és hadis zerek et bevás árolni , mely megb ízatá snak siker esen meg is felelt em. 1855. szept emb e r havá ban Mc Murd o ezred es, az angol sze­ kerés zet szolg álati főpar ancsn oka újból Rom ániáb a küldö tt. Az osztr ákok , akik l853- ban "bám ulatb a ej tették a világ ot hálát lan­ ságuk kal" és az orosz okat a duna i fej edele mség ek kiürí tésér e -

_

_

2*

•

20

•

- Tudom, felelé a parancsnok, de ön be fogj a látni, hogy én, mint katona telj esíteni tartozom a vett rendeletet, amely úgy szól, hogy önt tartóztasS'am le. Örültség lett volna 25 fegyveres embernek ellentállni akarni. Átadtam Berendy török őrnagynak hivatalos és magántáviratai­ mat és a rám bízott pénzt és megkértem, hogy a történtekről érte­ sítse azonnal 'az angol fökonzult, aki bizonyára meg fogj a tenni az érdekemben a szükséges lépéseket. . Mikor az ajtó felé akartam menni, hasztalan kerestem a szol­ gálati sapkámat. Valamelyik sbirr már zsebre vágta. Az egyik tiszt egy osztrák sapkával kinálgatott, de azt a földhöz vágtam és fe­ detlen fővel mentem le az udvarra, amely el volt lepve osztrák katonákkal. De ott láttam Plonder angol őrnagy inasát. Azt angolul meg­ kértem, hogy mondja el azonnal az őrnagynak, hogy itt mit látott. Ezután kocsiba ültettek két tiszt közé és szemben velem két közember ült töltött fegyverrel. Csakhamar az őrnagy-had bíróhoz érkeztünk, aki j egyző­ könyvet vett föl velem. A térparancsno k újból mentegetődz ött, hogy ő csak a vett parancsot telj esítette. - Bogy mi az osztrák szolgálatban a kötelesség, azt j ól tudom, felelém, d e ön a kötelességén túl m éltatlanul viselkedett. Mint tiszt telj esítette volna a parancsot. S emmi szüksége se volt arra, hogy cselhez folyamodjék, baráti l átogatást színlelve j őjjön hozzám. Később Popovich osztrák tábornok j ött és őt megkértem, hivatná el B e rendy őrnagyot vagy az angol konzulátus egy meg­ bízottját, akit az általam eszközölt bevásárIásaim felől táj ékoztat­ hatnék, nehogy az érdekek, melyeket az angol kormány rám bízott, elfogatásom miatt csorbát szenve dj enek. A tábornok ezt meg is ígérte, de bizony nem j ött hozzám senki. A ha dbíró lakásárél átvezettek egy börtönbe, ahol két őr tar­ tott szemmel. Egy óráig vártam őt és arról gondolkoztam, hogy időközben az angol konzul megtudhatta a történteket, a britt kon­ zulátusok szokott erélyével talán már is felszólalt az osztrákoknál, akik szokott módon talán már meg is hunyászkodtak.

•

21

•

Gondolat'a imból a porkoláb zavart föl. _ Uram szólt habozva, ön tudja, hogy mi a köteles ségem. lábaMegér te ttem. O danyui tottam a balkez emet és a jobbik on szabad hogy úgy l, mat és ő békoka t rakott rám, jó hosszú láncca mozga thatta m a tagjaim at. Belefár adtam a hiábava ló reménykedésbe és szemüg yre vet­ , vet­ tem a börtönö met. Ablaka az u dvarra nézett és ott egy katonat dom­ tem észre, akit ismerte m. Az öreg Dabas volt, aki az én száz � bnak, porkola a dott rimánko ban szolgált . Ö is rám ismert és addig amíg ez hozzám nem bocsátott a a szobába. A derék becsület es ember zokogás ra fakadt, mikor látta, hogy kel­ vasm vagyok verve. Egyre sopánk odott, úgy hogy még nekem a magamr én és távozott későn nagy l ett őt vígaszta lnom. Csak .t sapka magyar egy maradta m a porkolá bbal. Attól kértem --- nehogy osztrák sapkát kelljen viselnem - és ő el is hozta. Csak utóbb gondolta m arra, hogy a szegény embert ezért talán meg is biintették. Végül elaludtam . De éjfélkor fölkeltett a napos tizedes és é :­ . tésemre adta hogy még ebben az órában elszállítan ak Bukarestb oI. Terrr:észetes : mert onnét el találtak volna szabadítani a barátaim. Azonnal az udvarra vezettek, ahol vagy 30 katona sorakozot t és töltötte fegyverét. Egy tiszt közeledett felém : - Én vagyok a parancsnoka a kísérő csapatnak, így szólt, amely önt a birodalom belsejébe fogja vinni. Nem feleJtem. Beültem a várakozó kocsiba, a tiszt mellém ült és két katona szemközt foglalt helyet. Utánunk egy másik kocsi jött, tele katonákkal és jobb meg bal felől dzsidások kísérték a kocsit. Gyorsan vágtatva haladtunk az országúton és reggel öt órára Plojestibe érkeztünk. Itt a parancsno k távozott, hogy megírja a jelentést, de a kato­ nák oly közel sorakoztak a kocsihoz, hogy mit sem láthatmm. Annyit vettem észre, hogy a parancsnok azonnal tovább akart menni, de nem lehetett, mert nem volt ló. Börtön nem volt a hely­ ségben és így az őrház egy kis szobájába zártak, két katonát állítva mellém.

22

•

•

Ezek az emberek is az én volt Ferenc Károly ezredemből valók voltak; mint ujoncok csak névről ismertek, d e látszott raj­ tuk, hogy a kötelességük nagy szomorúságot okozott nekik. Egyszerre csak j ön felém az őrség káplárja. - Ezredes úr nem ismer meg, pedig bajai fiú vagyok '' S za b o' tos nak a fia ; az apám sokat dolgozott önöknek. " k arpl .Es szemeiből könyek peregtek. Ne búsu]jatok kedves földieim , maj d csak jóra fordul minden. Magam szorultam volna biztatás ra és mégis nekem kellett biztatnom a szegény fiúkat, hogy nem lesz ebből a dologból nagy baj. Hiszen ha el találom nekik mondani, hogy milyen sorsot szán­ tak nekem az osztrákok, az én derék földieim képesek lettek volna úgy vigyázni rám, hogy elmenekülhetek. Ez a gondolat meg is vil­ lant az agyamban. De azonnal megfontoltam, hogy ezzel vagy húsz derék katonát halálos bajba keverek. :cs nemcsak őket' de a csa_ . mert az osztrák még ezeket I a' dJ' al'k at IS, is lakoltatta volna a szö, , kesemert. Ilyen áron nem kívánhattam a szabadságomat. Nagy későre m egkerültek a lovak és előbbi kísérőimmel foly­ tattam az utamat.

No: ember 3-án érkeztünk a Kárpátok tövéhez. Láttam, hogy az �sztrak ok ott nagy költséggel építenek országutat az oláhországi . , . , azt hitték, hogy Oláhország már az övék. NYIIvan lejton. Délután 2 órakor érkeztünk a határhoz. Az oláh felügyelő el­ kérte a tiszt utiparancsát és azzal bevonult az irodáj ába. Még egy utolsó reménysugár világított a lelkembe. Stirbey �oszpodár tudhatta már, hogy engem semleges területen fogtak el. hl akozhatott, mega dhatta az utasítást, hogX a határon át ne bo­ cs� ssanak engem. De hát Stirbey is megalázko dott az osztrákak elott, az oláh határőr nem kapott utasítást, az útlevelet visszaadta a tisztnek.

:

Magyar területre léptem. De haj h ! nem úgy, ahogy én gondoltam ! Nem j öttem karddal a kezemben, kergetve a szentelt föld bitorlóit, hanem vasra verve vittek hazám hóhérai elé, hogy ezek felettem is törvényt ülj enek.

23

•

•

zászlón a f\ határkő nem volt nemzet i színre festve. Fekete sárga kétfej ű sas éktelenkede tt. . . mikor Szomorú mélázá sombó l csak akkor ocsudt am fel, . zártak ba tornyá nya kaszár a l Brassó ba érkezt ünk, ahol azonna lyuk kis egy csak ablaka ek Piszko s cellába vittek, amelyn egy vizes dézsa volt, a butorz at : egy rozoga asztal, egy prics, meg odaállítottak volt. A szűk cellába n négy lépést se tehett em, mert

két őrt, akik folyvást szemmel tartot tak. más fegy­ A porko láb megm otozot t, nincs-e nálam kés, vagy volt) és azután táver, mego lvasta a pénzemet (vagy 22 guinea vozott. ancsn ok. MegNove mber 4-én a börtö nbe j ött a b rassó i térpar írhassak. vőnek ügyvi kértem , enged j e meg, hogy a bukar esti angol . diktálhatok De nem Meg is igérte , hogy küld valak it, akine k maj d j ött senki. át a legcse kéNem adtak se könyv et, se hírlap ot. Két héten egyhangú­ ölő Lélek . nekem meg lyebb foglal kozás t se enged ték és az lábot porko a csak , ságban teltek a napo k ; senkit se láttam en mind mert sam, alhas ügyel etes tiszte t. Sőt azt se enged ték, hogy őrök. kozó két órába n, éjj el-nap pal, fölzav artak a válta et, boldo gult anyám pöröm a alni tárgy ék kezdt 19-én Novem ber halálá nak évford uló napjá n. érzett volna , ha Szegé ny anyám ! gondo ltam maga mban . Mit fenyeget, mert lanul Ártat azt hallja , hogy fiát a bitó fenye geti? De fenye get, tem. esítet hiszen csak a hazafiui kötele ssége met telj el ezt a rút edték mert a hazaf iságér t akkor iban vajmi sokan szenv halált. írósá g. Iiusz onha t kihal lgatá son át fagga tott a hadb a legvá logat ottab b D ecem ber 24-én , karác sony szent estéj én m, akit akko r nem isme r­ étele ket tálal ták elém . Vala ki küld te neke mind en egye s nem zeti étel tem, kelle mes meg lepet és volt, de dom at, bará tima t, akik most esze mbe j uttat ta a szülő földe met, csalá ulatl anul ültem az aszta lnál. talán rám gond olnak . Sápa dtan és mozd tt. A két őr meg rémü lt, amik or rám néze ük. Iiisz en tetsz ik egyik dá mon úr, az Ne búsu !jon úgy Csak nem fognak ilyen deré k tudn i, hogy eső után verőfény j ön. emb ert halá lra ítéln i. _"

•

24

•

- Hát azt hiszitek, j ó fiúk, hogy félek a haláltól? Sokszor néztem már a szeme közé. De a családomra gondoltam, azért búsulok. A két katona levette a csákóját és lengyeiül mondogatták, hogy : - Kár ilyen derék emberért. Karácsony után levették rólam a békókat. December 29-én megint bekísértek abba a nagy terembe. Ezúttal a bizottság helyett egész hadbíróság volt együtt, minden rangfokozatból ketten, úgy, hogy tizennégyen voltak. Az asztalon feszület állott két gyertya közt. A bírák letették az esküt. Az auditor kérdezte, hogy a bíróság valamelyik tagja ellen van-e kifogásom. Azt feleltem, hogy nincs. A bírák leültek és én 28-adszor iiItem a vádlottak padjára. Felolvasták előttem a vád­ l evelet és összes vallomásaimat. Ez több óráig tartott. Ezután az auditor így szólt : - Ön belátja, hogy mint tiszt a dezercióval bűntettet köve­ tett el ; ezredesi ranggal szolgált a forradalmi seregben ; azután folyvást konspirált. Van-e még valami mondanivalója? -- M ég egyszer tiltakozom törvénytelen letartóztatásom ellen. - Ez már meg volt említve. Akar-e kegyelmet kérni? --- Nem ! Tudom, hogy milyen lesz az ítélet. Az auditort felháborította ez a felelet. -- Ön nagyon fennen beszél. Aláíratták velem a vallomásomat és visszakísértek a börtönbe. A bíróság már akkor mondta ki az ítéletet, de Bécsbe küldték, mert osztrák szokás szerint az ilyen ítéletet csak a legfelsőbb jóvá­ hagyás után hirdetik ki. Február 22-én a porkoláb elj ött, levette a l áncaimat és a nagy terembe vezetett. Ott ezúttal nemcsak a hadbíróság, de az egész tisztikar volt együtt, élén az ezredessel. Láttam, hogy az ítéletet fogják felolvasni. Az elnök olvasni kezdett : - Türr István, Született Baján, Bácsmegyében, hadnagy, 31 éves, 1849. január 1 9-én dezertált a császári hadseregből, át-

25

•

•

ment az ellenséghez és ott szolgált, egyik legbuzgóbb támogatója volt a forradalmi propagandának, mely Olaszországot és Magyar­ országot el akarta szakítani a birodalomtól. Ezzel felségárulás t követett el. Ehhez képest összes vagyona elkoboztatik az állam javára, ő pedig kötél általi halálra ítéltetik. . . Az auditór komor ünnepélyességgel hangoztatta ezeket a sza­ vakat, és szünetet tartott, hogy lássa milyen hatást tesznek rám a szavai. Azután folytatá : . Ö Felsége a császár nagylelkűségében a halálos ítéletet átváltoztatta . . . . . Eletfogytiglani fogságra, gondolám magamban. · .

·

·

. . örökös számüzetésre.

Másnap hajnalban szabadon is bocsátottak, de két rendőrrel kí­ sértettek, mert nem engedtek vissza Oláhországba. Nagyszebenen, Szászsebesen, Magyar-Becsén, Újvidéken, Vinkovcén át Triesztbe vittek; onnét Corfuba mentem, ahol megkegyelmeztetésemért kö­ szönő táviratot intéztem - az angol királynéhoz. Úgy okoskodtam, hogy Ausztria csak akkor gyakorol kegyel­ met, ha valaki kényszeríti rá. Eddig Türr saját elbeszélése. Ki kell ezt egészítenem a követ­ kezőkkel. A késő éjjel megérkezett felmentő távirat a következőleg szólt: "Ö cs. kir. Felsége, tekintettel az angol királynő ő felségével való szövetségére, Türr István egykori osztrák hadnagyot a reá mért halálos büntetés alól legfelsőbb kegyelemből fölmenti, s neve­ zett az országból szigorú fedezet alatt azonnal eltávolítandó, Korfuba szállítandó s az ott székelő Lord kormánybiztosnak átadandó. A tartományi katonai parancsnokság megbizatik ezen legfelsőbb ke­ gyelmi tény végrehajtásával." Világosan kitűnik ebből, hogy Türr megkegyelmezése kizá­ rólag az angol királynő közbelépés ének volt köszönhető. Az is ter­ mészetes, hogy az osztrák katonai kormányzatnak Türr ellen tanu­ sított ez a jogtalan eljárása - mert hiszen nem hazai földön, de a semleges Romániában tartóztatták Ie - még fokozta Türrben a zsarnok osztrák uralom iránt rég táplált gyül öletet, aminek nem is késett kifej ezést adni a Times-hez intézett levelében, melyben rész-

26

•

•

•

letesen megírta elfogat ása, meghur coltatá sa, eIítéltE.t ése és meg­ kegyelm eztetés e történe tét. *

*

*

Türr Korfuból Konsta ntinápo lyba ment s mire odaért, a krimi háború már véget ért. Egyide ig még ott maradt . Közben résztve tt a cserke szek elleni expedi cióban . Ez a konsta ntinápo lyi tartózk o­ dása szinte elhatár ozó volt élete később i nagy j elentős égű és a nevét világsz erte megör ökítő kultúr- munká lkodás ra. Ott ismerk e­ dett meg ugyan is 1 856-ba n Sir Stratf ord Canni ng angol nagykövet­ nél Lessep s Ferdin ándda l, aki már akkor a Suez-c satorn a létesíté sére vonatk ozó tervei nek igyek ezett az útját egyen getni. Nagy hévve l beszél te el Türrn ek, hogy előadt a a követn ek a Suez-c satorn a építé­ sére vonat kozó eszmé it és tervei t s ez azt felelte rá, hogy "mind az, amit Ön nekem mondo tt, valóba n nagys zerű s ha sikerü l meg­ csinál nia a csator nát, az nagy dicsős ége lesz Önnek , de a Suez­ csator na megv alósít ására kell legalá bb 1 00 év". Nos hát, - mon dá Lesse ps - ez a . . . diplom ata csak 100 év mulva akarja , hogy meg­ legyen a csator na, én pedig megm utatom , hogy már néhány év mulva a hajók át fogna k menni azon. S tíz évvel későb b, az öccs énél Párisb an adott ebéd en, hol Türr is j elen volt, örömm el és büszk e­ ségge l beszé lt a munk ák nagy halad ásáról s a csator na közeli el­ készül téről. S tényleg 3 év mulva , 1869-b en világr aszóló nagy ün­ n epélly el megny ilt a Suez-c satorn a. Türr előtt, aki ugyan már előbb is ismert e az olaszo rszági csator nák és vizi utak nagy haszná t, szinte új világ tárult fel a Lessep ssel való ismere tség, maj d benső baráts ág révén. Tűrr Konsta ntinápo lyban megism erkede tt Klapká val s a ma­ gyar emigráció több előkelő tagjáva l, s ettől kezdve élénk összek öt­ tetésbe n volt Kossut htal, Telekiv el s tevéke ny részt vett az emigrá ­ ció munk álatai ban. *

*

*

27

•

IV. Az 1859. évi olasz-osztrdk háború. - T ü r r részvétele Garibaldi hadtesté­ bell. - Megsebesülése. - Garibaldi levele.

1 Al

z Olaszország felszabadítására megindult mozgalom Károly Albert legyőzetésével �gyelŐre � yugv��on�r� jutott ugyan, de úgy Viktor Emanuel, mmt elso mmlsztere, .. ... .... ...,..., W'N> .. Cavour állandóan lesték az alkalmat, hogy megkísérel­ 'YW "",", jék az olasz kérdésnek az európai kérdések közé bejuttatását s ez által a francia vagy angol segítség kieszközlése felé utat törni. S ezt az alkalmat meghozta az 1 854. évi keleti háború, melyre a török birodalom védelme végett Franciaország és Anglia szövetkez­ tek az orosz ellen. Cavournak sikerült hosszas fáradozás után kieszközölni, hogy ebben az akcióban Szardinia is részt vegyen 15.000 emberrel, minek fejében ugyancsak részt vegyen a békének s Európa politikai egyensúlyának helyreállítását szabályozandó kongresszuson, mely alkalommal Itália állapota is komoly megfon­ tolás tárgyává tétessék. Az erre vonatkozó szövetségi szerződés 1 855. j anuár 25-én köttetett meg s ebben Anglia és Franciaország garantálták a szárd állam épségét. A keleti háború 1855. szeptember h avában a szövetségesek győzelmével végződött, melyhez a szárd h adsereg is dicsőségesen hozzájá rult. Ekkor még bizonytalan volt, hogy a béketárgyaláso­ kon j ut-e oly szerep a szárd kormánynak, hogy Olaszország fel­ szabadításának nagy kérdését szóba hozhatja. Ezért Viktor Emánuel 1 855. végén Cavour kíséretében látogatást tett az angol és francia udvarnál, ahol igen rokonszenves fogadtatásra találtak, különösen Napóleon részéről, aki egy este ezt a kérdést intézte Cavour � z : Mit lehet tenni Itálidért?" Cavour engedeImet kért, hogy erre Iras­ an adjon feleletet. Igy jött létre az a terj edelmes emlékirat, mely hatalmas vádirat Ausztria ellen, melynek Iétjogát is tagadásba

�

b

veszi. , A béke-preliminárékat 1 856. február l-én aláírták s a beke­ konferencia február 25-én vette kezdetét Párizsban. S azon a szárd kormány részéről Cavour gróf és Pes di Villamarina őrgróf vet � e.k részt. Cavour felhívta a konferenc ia figyeImét arra az abnormah s

•

28

•

helyzetre, melyben az olasz tartományok vannak az osztrák haderő i elcnléte és az osztrák uralom zsarnokoskodása miatt, m ely fel­ forgatja a politikai egyens(llyt I táliában és Szardíniára nézve való­ ságos veszélyt képez. Cavour előterj esztései angol és francia rész­ ről rckonszenves fogadtatásra találtak s ezt látva az osztrák kép­ viselö, Buol gróf, a búcsúlátogatás alkalmával oda nyilatkozott Napoleon császár előtt, hogy Ausztria nem volna idegen francia­ országgal egyetértésre jutni a kongresszuson I táliára nézve felme­ rült kívánalmak kielégítésének módja irán t ; de a császár ezekkel a snvakkal vágta ketté a tapogatódzás fonalát : "Késő, jobb lett volna ezeket az április 8-i ülésen elmondani". Cavournak pedig azt mondotta : "úgy sej tem, a béke nem lesz tartós". Hogy ez mit jelentett, azt megmutatták az 1859. évi események. Az olasz tartományokna k az osztrák uralom alól való felsza­ badítási ügye nem várt lökést kapott attól a merénylettől, melyet 1 858. j anuár 1 4-én Orsini haj tott végre Napoleon ellen. Orsini, aki a honszeretetet a mártíromság vágyának rajongásáig vitte, abban a tévhitben élt, hogy a császár á1l útjában Olaszország szabadsá­ gának. Pedig dehogy állt, sőt hő barátja volt. Olaszország szeren­ cséjére az elvetett bomba célt tévesztett. S amikor O rsinit börtö­ nében tévedéséről fölvilágosíto tták, február 21 -én a mazasi börtön­ ből levelet írt a császárnak : "Ne utasítsa vissza, Sire - írja l evelé­ ben - egy hazafi szavát, ki a vérpad küszöbén áll. Tegye szabaddá I táliát és hUSzonöt millió olasz áldása fogja önt az utókorra kísérni". A levél közzétételét a hírlapoknak m egengedték. Ezt Orsini j elnek vette, hogy a sír széléről hazáj áért felemelt szava a császár szívé­ he z talált s március l l-én a la roquettei börtönből második levelet írt, melyben kárhoztatja a politikai orgyilkosságot s intette az olasz ifj úságo t : "készüljön a haza felszabadításának ki,VÍvására". Orsini a vérpadon halt meg, de két level e és végrendelete döntő lökést adott az olasz ügynek. Púrizsból biztatás ment Turinba, hogy jó szemmel néznék, ha O rsini két levele és végrendelete közzététet­ n ék. Cavou r azt felelte : " Közölni fogjuk, d e értsék meg Párizsban, hogy ez egyenes támadás Ausztria ellen, nemcsak Piemont, de a császár részéről is". "Csak közöltessék", volt a válasz. :Cs közöl­ tetett alkalomszerlí bevezetéssel. ("Gazzetta Piemontese", 1 858., 77. szám.)

•

29

•

A kocka el volt vetve. Cavour és Napoleon 1858. július 21-én megkötik a szövetséget, melynek célj a Szardíniának megszerezni egész felső-Itáliát. Viszont Napoleon a királyi család ősi birtokát, Savoyát és Nizzát kapja, mint földrajzilag franciaországhoz tarto­ zót. Garibaldit rendkívül felháborította ez az egyesség, mely az ő szülővárosát, Nizzát elszakította Olaszországtól. Türr közölte ezt Viktor Emánuellel, aki felkérte őt, hogy nyugtassa meg Gari­ baldit, mondja meg neki, hogy : "úgy látszik, a sors mindkettőnktől követeli a legnagyobb áldozato t : ő Nizzában született, Savoya meg az én családom ősi fészke. Mindkettőnknek meg kell hoznunk az áldozatot". A hadi készülődések nyomban nagy erővel megindultak. Diplo­ máciailag is minden elő volt készítve, mikor Napoleon 1 859. újév napján, midőn a követek nála megjelentek, így szólt Hübn:er osztrák követhez : "Sajnálom, hogy viszonyaim kormányához már nem oly barátságosak, de kérem, mondja meg a császárnak, hogy szemé­ lyes érzelmeim irányában mitsem változtak". Erre az üdvözlésre Ausztria megerősítette itáliai seregeit, Viktor Emánuel pedig meg-· köti a véd- és dacszövetséget s január lO-én trónbeszédében kije­ lenti, hogy nem maradhat érzékeHen I tália jajkiáltása iránt. Két­ ségtelenül a szövetségesek a támadók, Ausztria pedig jogos bir­ tokát védi, mégis (Igy kellett intézni a dolgot, hogy a bécsi udvar tűnjék fel békeszegőnek. S ezt a szívességet megtette a bécsi katonai párt elbizakodottsága. Ausztria április 23-án ultimátumot küldött Turinba, kevély hangon követelve Piemont lefegyverzését s az önkéntesek elbocsátását, különben a háborút m egkezdettnek tekinti. Cavollr április 26-án ennyit felel t : "Legyen a feleJősség azokon. akik elsőkül fegyverkeztek s fenyegető parancsokat h elyeznek a békés kiegyenlítés méltányos j avaslatai helyébe". Cavour elérte célját. Azonnal sürgönyözött Párizsba. Napoleon császár május 12-én kikötött Genuában. A magyar emigráció már a háború előtt élénk összeköttetést tartott fenn úgy Viktor EmánuelIel és Cavourral, mint Napoleon császárral és unokatestvéréveJ, Napoleon herceggel. Az volt a cél, hogy az olasz-osztrák háborÍ1val egyidejűleg Magyarország felsza­ badítására is fegyveres akció indíttassék m eg. Ezekben a mozgal­ makban j elentős szerep jutott Türr-nek, aki Garibaldi hadosztályá-

•

30

•

ban, mint a vezér bizalmasa, nagy befolyássa l bírt. A háború azon­ ban sokkal rövidebb i deig tartott, hogysem a magyar ügyre sor kerülhetett volna. Az egyesült francia-ola sz hadscl'Ieg j únius 4-én Magentaná l megverte az osztrákoka t s Viktor Emánuel j únius 8-an diadalmene tben bevonult Milánóba. A magentai vereség azonban még nem törte meg az osztrákot. S mivel közben a magyar emigráció is erélyesen mozgolódot t, Kossuth Klapkával a főhadi­ szállásra is elment s felajánlotta Napóleon hercegnek a magyar koronát, az osztrák hadseregben szolgáló magyarokat igyekeztek átpártolásra bírni, meg is kezdődött a magyar légió alakítása az egész Magyarország fegyveres felkelésének előkészítésére . Mindez arra bírta Ferenc Józsefet, hogy birodalma felbom­ lásának meggátlására még egy nagy csatát kísértsen meg. Ez Solferinónál történt meg 1 859. j únius 24-én s ismét a francia-olasz hadsereg győzelméve l végződött. Ezekben a diadalmas harcokban a magyar légió dicsőségesen részt vett. Türr ezredes a Garibaldi hadtestében számos magyarral együtt hösileg kivette a részét az osztrák elleni harcokban, s egyik ütközetben súlyosan meg is sebesült. Erről az ütközetről a "Pesti Napló" 1 859. évi j únius 24-én kelt harctéri tudósítása a következő­ ket írj a : Garibaldi seregeivel ( a Garibaldi hadosztályával) Bresciából észak-délne k állott a magaslatok on és előkészület eket tett a Chiesen való átmenetelr e, hogy az osztrák seregek visszavonu lását Monte­ chiarin át oldalvást nyugtalanít hassa és hogy azok mozdulatai t és állását szemmel tarthassa. E oélból elhatározta , hogy Bettolettónál, Bedizzolev al szemben egy hidat fog verni. Miután azonban Caste­ nedolonál Urbán osztrák hadosztály a álIott, megparanc solta a Cosenz ezredes parancsno ksága alatt álló első ezre dnek ( 1 000 ember) , hogy az osztrákok at visszanyo mja és mind'addig foglaI­ koztassa , míg a híd elkészül és azon átmehet. Cosenz ezredes tel­ j esítette a parancs ot, midőn azonban az osztráko k Castene dolonál levő főhadte stükhöz visszav onultak , egy csapat utánuk ment, de két osztrák dandár közé került és a legnagy obb veszély be jutott. G ribaldi egész hadtes tével, - m elyben Türr is részt vett - oda sietett, Ci'a ldini hadosz tálya Bresciá ból szintén oda j ött s makacs harc után sikerü lt a kelepc éből kimen ekülni ök. A Cos enz-ez red

•

31

•

85 embert vesztett, a többi hadtestek vesztesége is körülbelül ennyi volt. Tiirr a véres harcban csapatja élén hősileg küzdve, kar­ j án súlyosan megsebesült. Garibaldit nagyon meghatotta kedves ezredesének megsebe. sülés e s 1859. június 1 7-én P.aitonéból a következő levelet intézte a Bresciánál megsebesült Türrhöz, kit Carrano, Garibaldi tábor­ kari főnöke a "rettenthetetlen magyar" (l' intrepido Ungherese) j elzővel illetett. Igen kedves Ba�átom! Magyar vér ömlött Italiáért s az a testv�riség, amely a jövő­ ben a két népet kell, hogy egybekapcsolja, kiállotta a pr6bát. És kel­ lett, hogy ez a vér az (Jn vére lett 7égyen - egy hősnek a v!ére. Igy egy darabig meg leszek fosztva egy bátor fegyv ertársam­ t61 és barátomt61, de remélem, mielőbb, viszontlátom oldalam mellett. hogy ifjú katonáinkat győzelemre vezessük. Bármily körülmények között boldog leszek, ha segítségére lehetek és csak rendelkeznie kell vetem. Az (Jn Garibaldi-ja.

Napoleon - a solferinói győzelem dacára - nem akarta a h úrt a végletekig feszíteni s Olaszországnak nagyhatalommá tétele különben sem lévén francia érdek, jíIlius 6-án fegyverszünetet és találkozást ajánlott Perenc Józsefnek, ami j úlius l l -én Villafrancá­ ban meg is történt. It t a két uralkodó megállapította a béke feltételeit, melyek szerint Ausztria lemond Lombardiáról, kivéve Mantua és Peschiera várait. Napoleon aztán Szardiniának adja á t az országot. A két hatalom elősegíti a toscanai nagyherceg és a modenai herceg visszatérését országaikba, csak éppen fegyveres erőt nem alkalmaz e célm. Napoleon tehát nem telj esítette igéreteinek csak a felét. Nem is követelt semmit. D e az egységes Itália ügye a békekötéssel meg­ állott. Cavourt annyira elkes.erítette Napoleon kétszínű eljárása, hogy lemondott a miniszterelnökségről s Kossuthnak kijelentette, hogy összeesküvő lesz, Mazzinival fog kezet, "de ezt a békekötést nem fogják végrehajtani". A Zürichben nov. lO-én megtörtént rati­ fikáció éppen nem változtatott tervein. A villafrancai békeelőzmény (1859. VI/l l.) s a zürichi béke­ kötésben (1859. XI/lD.) a toscanai nagyherceg (Ferenc József unokatestvére), a modenai (Habsburg-Este főherceg) és a pármai

32

•

•

hercegek j ogai világosan fenntartattak. A szerződő nagyhatalmak e határozatára az olasz nép azzal felelt, hogy a három fej edelll1 e t előbb örökre trónvesztettnek nyilvánította, utóbb pedig a francia és osztrák császárok által fenntartott jogaikat a népszavazat bár­ cáinak roppant hatalmával örökre eltemette. Ezen három államon kívül a pápa legkisebb tartománya , Romagna is egyesült Piemont­ tal Victor Emanuel j ogara alatt, miután a békekötés Lombardiát már hozzácsatolta. Ez ugyan beleütközött a villafrancai békeegyezmény be, de a népakarat ilyetén határozott megnyilatkozásába úgy Napoleon, mint Ausztria kénytelen-kedletlen beJ,enyugodott, az utóbbi duz­ zogva és til takozva kü1önösen Napoleon császár azon kijelentése folytán, hogy a villafrancai megállapodásnak végrehaj tására erő­ szakot sem nem alkalmaz, sem nem enged. Ezzel Napoleon ked­ venc eszméj ének, a hat olasz állam koncentrácié'j ának helyébe fél Olaszország egysége lépett. Napoleon császár elismerte az olasz királyságot, melynek parlament jét 1 860. ápril 2-án Turinban meg­ nyitotta a király:. V. Garibaldi sziciliai eXTJediciója. - Tűrr Garibaldi mellett a marsalai ezer éIén. - Fegy vert szerez a seregnek. - Kemény harcok. - Palermo fel­ szahadítása. .- Tiirr kinevezése a nemzeti haderők főfeliif.!yelŐJévé. Megbízatása egy hadosztály szervezésével. - Szicilia felszabadítása. Tűrr betegsége. - Garibaldi levelei. - A Santa-mariai döntő győzelem. Tűrr kinevezése altábornaggyá. - NáTJoly elfoglalása. - Tűrr kineve­ zése NdTJoly v áros és tartomány katonai TJarancsnoMvd. - Tűrr Cavour-

1Ol

_

ndl. - Viktor Emánuel kinevezi tiszteletb.eli hadsegédévé.

""

l aszország felszabadításának és egyesítésének a villafranc ai békével zátonyra jutott ügye -- amibe különben Viktor Emánuel és Cavour is csak kénytelen-kelletlen és "' .. � l elkük mélyén az alkalmas viszonyok b eálltával megindít­ ható tíjabb akció reményében nyugodtak b ele, - nem hagyta nyu­ godni az olasz hazafiakat, különösen a sziciliai száműzötteket, Mazzinival az élükön. A sziciliai forradalom kitörése már 1859. okt. 4-ére volt tervezve s kérték Garibaldit, hogy ha csak egy ma­ roknyi csapattal s az ő lelkesedésétől lobogó zászlóval siessen a .... .. .... ...

•

33

•

s egítségükre. Garibaldi óvatosságra és türelemre intette és felhívta őket, hogy csatlakozzanak az ő programmjához, mely az egységes I tália és Viktor Emánuel szétválaszthatatlanul. Amikor a sikert igérő akció ideje elérkezik, ő rá számíthatnak. A helyzet igen ké­ nyes volt, mert a kormány titokban pártolta ugyan a felkelést, s Rattazzi akkori miniszterelnök 1859. decemberben Crispit biztosí­ totta arról, hogy elvben favorizálja a sziciliai mozgalom gondolatát, igért is 1 000 puskát, de nagy óvatosságra intette a vezetőket. 1860. elején újból C avour l ett a miniszterelnök, ő azonban nem pártol­ hatta a sziciliai expediciót, mert éppen akkor volt előkészítés alatt a népszavazás Toscanaban, Romagnaban és a Ducatikban az egy­ s éges Itáliához való csatlakozás ügyében, ami 1860. március IS-én meg is történt s ezzel egy nagy lépéssel haladt előre az olasz nem­ z et tömörülése. Garibaldi és hívei szintén nem látták elérkezettnek az időt a fölkelésre és a szicíliai expedicióra, de nagy titokban megindították az előkészületeket s a pénzgyüjtést - amiben 10.000 l irával maga a király is részt vett - pedig ez a pénz a forradalom útját szolgálta. Mazzini, a nagy konspirátor, a rettenthetetlen republikánus nem helyeselte Cavol.tr óvatos és taktikázó politikáját, Napoleonban sem látta hazája érdeknélkiili felszabadítój át, de egyedül magában az {)lasz népben vélte azt az erőt s ezt elegendőnek hitte, m ely képes az idegen j ármot lerázni. A tények ugyan már előbb megmutatták, hogy ezt az erőt túlbecsülte, mert Napoleon nélkül az olaszok még Villafrancahoz sem j utottak volna el. Mazzini nem tudott belenyugodni a késedelmeskedésbe és 1860. március 2-án Londonból levelet intézett palermói és messinai barátai útj án a sziciliaiakhoz, kemény és őszinte kritikát mond ebben különösen Napoleonról s hangsúlyozza, hogy nem arról van szó, köztársaság legyen-e Olaszország vagy monarchia, de az olasz nemzet egyesítése a cél, felszabadulni az i degen despota uralom­ tól, legyen az akár osztrák , akár francia. Mire vártok, - írja leve­ lében, - hát ugyan hiszitek jó lélekkel, hogy Cavour, a király vagy Napoleon eljön titeket felszabadítani ? Agitálj atok, emancipáljátok magatokat, cselekedjetek ! Merjetek, az Istenért ! de merjetek a nemzeti egység nev-ében s követni fognak. :Cs mertek. 1 860. április 3-án kitört a forradalom. Amint Gari8

•

34

•

•

35

•

baldi ezt hírül vette (Türr állítása szerint Crispi egy saját gyárt­ mányú táviratot mutatott fel erről Garibaldinak), nem maradhatott tovább tétlenül s elhatározta, hogy segítségükre siet. liívei már várva-vártak erre ; s így hamarosan összetoborzott ezer és néhány lelkes hazafit, megszerezte az expedició szállítására szolgáló két gőzöst, a szükséges fegyvereket és egyéb hadi fölszerelést. Viktor Emánuel és Cavour miniszterelnök hivatalosan nem vettek róla tudomást, de titokban támogatták a vakmerő vállalkozást, melyhez Türr is, mint Garibaldi lelkes híve és kedvelt embere, csatlakozott, sőt Viktor Emánuel egyenesen kívánta Türr részvételét, hogy Gari­ baldi szertelenségeit és vakmerőségét mérsékelje s t ávol tartsa tőle a köztársasági párti Mazzinisták befolyását, amitől nem ok nélkül tartott a király, dacára annak, hogy Garibaldi kijelentette, hogy Viktor Emánuelnek kívánja a sziciliai és nápolyi királyságot meg­ szerezni. Türrön kívül csak egy magyar volt még az expedicióban, t. i. Tüköry, aki aztán Palennónál hősi halált halt az olasz szabad­ ságért. Május 6-án Q uartóban szálltak az expedició rendelkezésére bocsátott "Piemont" és ,.Lombardo" nevű gőzösökre. Ezt a törté­ nelmi nevezetességű hajóraszállást két hatalmas művészi olajfest­ mény örökíti meg. Az egyiket G. Indune festette s ez Milanóban a Bocconi-család tulajdona. Rajta a csónakban éppen útrakészen áll­ nak : Garibaldi, Türr és Crispi. A másik nagy történelmi festmény P. G. T. Tetar van Elven ( 1831-1908.) holland festő műve s Génuá­ ban van a Museo de Palazzo Bianco-ban. Az expedició útnak indulását s mindjárt az út elején Türr-nek az expedició sikere szempontjából döntő fontosságú, vakmerő vállal­ kozását élénken és szellemesen meséli el idősb Dumas Sándor (sz. 1 803., -r 1 873.), a franciák n agy regényírója, Garibaldi és Türr lelkes híve és benső barátj a, "Les Garibaldiens" CÍmű kevéssé ismert mű­ vében. Dumas-t izzó szabadságszeretete ugyanis szintén arra kész­ tette, hogy csatlakozzék Gariba1 dihoz. Nem a kalandvágy vitte ő t Szicíliába és Nápolyba, d e a lángoló lelkesedés a Bourbon-uralom alatt nyögő olaszok szabadságáért, a rajongó szeretet Garibaldi é s h ő s bajtársai iránt. E s n e m szorítkozik arra, hogy tollával dicsőíti a marsalai bajnokokat, saj át költségén hajót szerel fel és ezen pus­ kákat csempész be nápolyi területre a fölkelők részére.

" c

" 'c

.s d

3'

•

36

•

Garibaldi bajnokai közül legtöbbször emlegeti Tűrt Istvánt, aki­ nek bátorságát, leleményességét, lovagiasságát, nemesszívűségét nem győzi eléggé dícsérni, és sokszor döntő fontosságú szereplését a leg­ melegebb rokonszenvvel ecseteli. Valóságosan rajong a kitünő ma­ gyar vitézért, akinél a bátorság ritka leleményességgel párosult és aki a legyőzött ellenséggel szemben a legnemesebb lovagiasságot tanusította minden alkalommal. Oly jó, oly igazságos, oly részt­ vevő, - írj a Dumas - a szíve félig angyalé, félig oroszláné, aki paj zánul nevetgél a bálokon és fájó könnyeket sír a nyomor felett. Bátorságát és leleményességét j ellemzi már az expedició el­ indulása alkalmával tanusított döntő j elentőségű szereplése, melyet Dumas következőleg ír le : "Tíz óra néhány perckor Garibaldi elhagyta a Spinola nevű villát és a tengerhez ment, kísérve nagyszámú tisztjei által. Leeresz­ kedve azan a keskeny kis ösvényen, amely a villából a tengerpart­ hoz vezetett, a tábornok ott mintegy harminc barakkot talált, amely befogadta az önkénteseket. A helyszínen leadott j elentés 1 080 em­ berről adott számot. Amint a bárkák megteltek, azonnal indultak is. Az utolsó bárkán, aII].ely elhagyta a partot, Garibaldi tábornok és szárnysegédje, Tűrr tartózkodtak. Az emberek legnagyobb része a mintegy öt órán át tartó tengeri út következtében tengeri beteg­ ségbe esett és a bárkák mélyén feküdtek. Egy kis része a fedél­ zeten volt, egynéhányan pedig alvófélben. Ily körülmények között nehezen m ent a bárkák embereinek hajóra való szállítása. Egy ilyen műveletnél, a szinte elkerülhetetlen nagy kavarodásban, egy bárka eltűnt, és pedig az, amely a puskaport, lőgyapotot és revol­ vereket hozta. Senki sem vette észf1e az eltűnés t, pedig már Tala­ mon e-fokánál j ártak. Az idő déli 1 1 óráig elég szép volt. Ezután a tenger elkezdett háborogni. "Piemont" gőzös haladt az élen, három vagy négy mér­ földnyire követve "Lombardo" Qdtal. Garibaldi a valóságban mind a két hajót vezényelte : a saj átj át hangj ával, Nino 'BÍlx io-ét pedig j elekk el ; a fedélzeten sem térkép, sem sextans, sem pedig chrono­ m éter nem volt. A tenger mind jobban és jobban háborgott. A legénység háromnegyed része a fedélközön feküdt tehetetlenül ; a sirokkó süvített. Estefelé egy éles kiáltás hallatszott: "Valaki a ten­ gerbe esett ! " Egy pillanat alatt mindazok, akik lahra tudtak állni,

•

37

•

arra az oldalra sereglettek, ahonnan a kiáltás hallatszott. Garibaldi felugrott a hajóhídra és onnan adta ki a parancsot a mentőcsónak lebocsátására. Egy tiszt és négy ember beleugrottak és ezalatt Garibaldi leszállva a hajóhídról, megállíttatta a hajót. A csón* abban az irányban haladt, amerre az ember eltűnt ; a szemek aggo­ dalommal néztek utána. Egyszerre az egyik eVlezős félretéve evező­ i ét, belehajolt a vízbe és az embert hajánál fogva megragadta. Egyetlen kiáltás hangzott az összes szemlélőkből : "ÉI?" - kiáltot­ ták az összes torkok. "É! !" - felelték az evezősök. "Bravó ! - kiál­ totta Garibaldi, - az szerencsétlenséget hozott volna reánk, ha belefullad." Az embert felhozták a hajóra, ahol megállapították, hogy nem véletlenül esett bele a tengerbe, hanem szándékosan vetette magát bele, amit a tengeri betegségből kifolyó hirtelen téboly rohamában immár másodízben követett el. Ezen jelen et után Garibaldi "Lombardo"-nak azt jelezte, hogy k özeledj ék. "Lombardo" hangtávoasá�ig megközelítette "Piemon­ tot". "Hány puskád van ?" - kiáltott Garibaldi Nino Bixionak. "ezer" - felelé az. "És revolvered ?" "Egy sem." "És töltényed?" "Az sincs." Ekkor vették észre, hogy a töltényeket és revolvere­ ket hozó bárka nem adta le rakományát. Ez a válasz gondterhes felhőt borított a vezénylő tábornok különben derűs arcára ; egy pillanatig gondolataiba merült és aztán a tiszteket szobájába kérette. "Uraim ! Hallották? Sem revolver, sem töltény. A revolvereket azo­ kat tán még tudnók nélkülözni, de mit csináljunk a puskákkal töl­ tény nélkül? . . . Meg kell szereznünk azt, ami hiányzik." "De mily módon? - kérdezték a tisztek. "Én azt hiszem, - felelé a tábor­ nok, - bogy ez csak egy módon lehetséges : megérkezve Talemoneba, már csak 12 km.-re vagyunk O rbiteIlotól. Valaki közülünk elmegy az erődítménybe és ékesszólása által ráveszi annak parancsnokát a nekünk hiányzó fegyverek és muníció kiszolgáltatásá ra." A tisz­ tek összenéztek. "És ha a parancsnok letartóztat ja a nála j elent­ kezőt?" - mondá az egyik. "Természetes, erre el lehetünk készülve ! - felelé Garibaldi. A tisztek hallgattak. - "Jól van, mondá a tábornok, - van nékem vaJakim, aki menni fog." "De Jüsz mi mindanyian megyünk - felelték a tisztek. - Ez csak egy e gyszerű megjegyzés volt, amit mi mindannyian megkockáztati unk az ügy érdekében." "Én máskép fogom fel - mondá a tábornok. -

"

38

•

II

•

•

Különben ne nyugtalank odj anak. Hol van Türr?" "A hajóhídon fek­ szik" - felelték a tisztek. " Jól van" - mond á Garibaldil. "Táborno k ú r ! am ed dig a tengeren vagyunk, nie számítson Türre - mondá az egyik tiszt. - Az imént, midőn elhaladtam mellette, elhaló hangon mondá : "Tudod-e , hogy miért vetette a tengerbe magát az a sze­ rencsétlen ördög?" "Nem" - felelt em én. ,,:Cn tudom ! Mert tengeri beteg volt. Ha én beleugrom a tengerbe, eszközölj étek ki a tábor­ noknál, hogy engem ne m entsenek ki. Ez az utolsó kívánság om és a haldokló kívánság a szent." Ezután mozdula tlanul és szótlanul visszaese tt. " Garibald i nevetésr e fakadt és elhagyva a szobát, a félig elalélt emberek között, kik a fedélzete n feküdtek , Türr kere­ sésére Indult. Csakham ar messzirő l felismer te. "Türr! - szólított a meg, - majd ha szárazfö ldön leszünk, mondanivalóm lesz önnek." Türr felnyitotta szemeit és kérdé : "Mikor érünk partot?" "Este" fel elé a tábornok . Türr nagyot sóhajtva ismét lecsukt a szemeit. E pillanatb an többet nem tudott tenni Sziciliáé rt. Talemon eba érkezve Tiirr j elentkez ett a tábornok nál. "Lás­ suk csak, - kérdé Garibald i, - el van-e készülve a halálra? " "Hitemre - felelé Türr - és inkább ezt választo m, mint még egy­ szer tengerre szállni." " Jól van, - mondá Garibald i, - ha el v an készülve, úgy vegyen egy kocsit, menjen O rbitello parancsn okához és ékesszólásáv al szerezze meg a töltényeket, melyek hiányzan ak, pedig moodhat om, épp elég hiányzik , azaz egyetlen töltényünk sincsen. " Türr nevetésr e fakadt. "Ön azt hiszi, tábornok úr, hogy O rbitel Io parancsn oka nekem egyetlen töltényt is ad?" "Mit lehet tudni -- felelé Garibald i. Próbálj uk meg." "Kérek parancs ot szá­ mára ." "Hogy képzeli, milyen minőségb en adjak én parancso t egy toszkán ai erődítm ény parancs nokanak ?" "Akkor legalább aj ánló levelet kérek. " ,,0, ha csak az kell, igen szívesen ." Garibald i papi­ rost vett elő és a következ őket írta : "Iiigyje el mindazt, amit szárnyse gédem, Türr önnek mond és támogas son bennünk et vállal­ kozásun kban, amely Piemon t dicsőség ére és Olaszor szág nagysá­ gára történik . f:ljen Olaszor szág ! :Cljen Viktor Emánu el ! Gari­ baldi." Egy negyed óra mulva Türr kocsija az e rődítmé nyhez vezető úton száguld ott. Megérk ezve, tudakoz ódott a parancs nok után. Giorgin i alez redes volt a parancs nok. Hozzám enve - írja Dumas -

li

•

Türr ékesszóló volt, mint Cicero és erőszakos , mint Talleyrand.

Mint aztán maga Türr elbeszéli, így szólt a parancsnokhoz : "Teg­ nap két gőzhajón Garibaldi vezénylete alatt Genuában tengerre szálltunk. A lőpor, melyet nekünk a kormány adott, a csónakások­ nak vagy tudatlansága, vagy rossz akarata miatt elmaradt. Most tehát idej öttem és kérem önt a tábornok nevében : pótolj a ki hiá­ nyunkat az itt levő municióból." Az ezredes ekként válaszolt : "Ön katona s így igen jól tudja, hogy kívánságát előleges parancs nél­ kül nem teljesíthetem." "Hogy ezt a parancsot megkaphassa ön, válaszolta Tarr - kérem tegye meg azt az egy szivességet : k üldje el egyik tisztjét a levelemmel Trecchi márki őrnagyhoz, a király segéd tisztj éhez. " Ezzel leült s megírta a következő levelet : Kedves Trecchi ! Mondja meg Ö Felségének, hogy az expediciónk­ nak adott lőpor és hadifelszereés Genuában maradt ; kérjük tehát Ö Felségét, küldene rendeletet az orbitellói erőd parancsnokának, 'libgy minket hadiszertárából annyi municióval lásson el, amennyi­ vel csak bír." Amint Türr a levelet átadta, figyelmeztette a parancsnokot a dolog sürgősségére, hangsúlyozván, mikép : "Arra, hogy a választ az illető rendelettel megkaphassuk (szerencsére még nem volt ezen a vidéken távirdai vonal) legalább is öt nap szükséges és ha ez időközben a diplomácia a kormányt arra kényszerítené, hogy az expediciót visszatérítse, szegény Szicilia fel lesz mészárolva s a hiba öné lesz, mert a lőport és felszerelést megtagadta tőlünk, da­ cára annak, hogy telj esen meg lehet ön győződve, hogy a király beleegyezésével indultunk el, különben egyetlen egy napig sem maradhatnánk békével egy tengeri kikötőben a nélkül, hogy a kor­ mány üldözőbe ne venne bennünket." Türr-nek ez a h'atározott fellépése igen nagy zavarba hozta a parancsnokot, de végre is megbízott Tarr azon kij elentésében, hogy az expedició a király tudtával és támogatásával történik, haj­ landó volt a kívánt municiót és hadi felszerelést átadni. Együtt mentek a szertárba. Nem találván elég kész töltényt, a lőport Türr hordóstól együtt átvette s megpillantván négy 6 fontos ágyút, eze­ ket is lefoglalta s minden ágyúhoz 300 töltény t s az egészet szeke ­ rekre rakatta. Ez alatt mindenképen azon volt, hogy a parancsno­ kot az ügy iránt fellelkesítse s rábírja, hogy menjen vele T'ala_

_.

it

39

'.

\

•

40

•

monéba s ott győzödjék meg a tényállásról. Csakugyan , a parancs­ nok és két tüzértiszt elkisérték a szerelvényt Talamonéba, ahol Garibaldi őket nia gy örömmel ,és szivélyességgel fogadta. Türr megelőzte néhány órával s midőn Garibaldi megtudta, hogy az expedició minden szükségessel el van látva, megölelte Türrt. Az orbittellói parancsnok, szegény, áldozata lett j óhiszemű­ ségének, mert állás ából elmozdították, de később Tiirr közben­ j árására a király rehabilitálva. Május, 9-én az expedició Szicilia felé vette útját. Midőn a sík tengerre kiért ek, Garibaldi így szólt Türrhöz : "Most miután senki sem fecsegheti ki titkainkat, összehívom S � iciliában született baj­ társainkat is és megbeszéljük a kikötés legalkalmasabb pontját. S rendelete szerint Türr össze is hívta Crispit, Castigliát, Orsinit és másokat s beható tanácskozás után San Polot (Sciacca közelé­ ben) szemelték ki, mint legalkalmasabb helyet a kikötésre. Május l l-én hajnalhasadtával Türr a hajó fedélzetén állt Garibaldi mellett (éppen Isola Marittima közelében voltak). A t1bornok így szólt Türrhöz : "Pár óra mulva Marsalában lehetünk, menjünk o d a ! " És rögtön m eghagyta, hogy legelsőnek Türr száll­ jon partra. Délután egy óra tájban értek Marsalába, hol TUrr rögtön ki­ szállt a felderítő lovasokkal és az ezer bajnok 8-ik századával ; elfog­ lalta a várost és itt bizony kényszeríteni k ellett a halászokat és a hajósokat, hogy a puszta szállításra is segédkezet nyujtsanak. Merő koholmány, - mondj a Türr, - az az állítás, hogy Gari­ baldiék partraszállását angol hajók segítették elő ; volt ott ugyan két bourbon hadihajó, mely alig hogy lőtávolba ért, azonnal rájuk tüzelt, de kevés komoly kárt okozott ; az ott állomásozó két angol hadihajó semleges en nézte az egész partraszállást. Másnap továbbhaladtak a salemi-i úton. Garibaldi szokott módja szerint maga végezte a terepszemlét s TUrrt mindig magá­ val vitte. Május 1 4-én proklamációt intézett Szicilia népéhez, mely­ b en magát Olaszország és Viktor Emánuel nevében Szicilia kor­ mányzójává proklamálta. Már Marsalában megbízta Türrt, terj esz­ szen elő törvényj avaslatot nemzeti hadsereg alakításáról. Sokan ki­ fogásolták Tarr első j avaslatát, de Crispi mellette volt s az első d iktátori rendelet nemzeti hadsereg felállítását állapította meg. -

•

41

•

Megkezdték a toborzást. Május 1 4-én Garibaldi a következő napi­ parancsot ki.ildte Türrnek : "Türr ezredes ! Meg kell hagyni, hogy éjjeli megrohanás ese­ tében a mieink ne lőjenek, hanem bármily ellenséget szuronnyal támadjanak meg. - Minden századnak egy bizonyos gyülpontj a legyen kitíízve s egy század készen álljon bárhova indulóra. Mindez ne hátráltassa, hogy a katonák reggeli ?,l/2 óráig pihenje­ nek. Ekkor f(lyassék riadó. Garibaldi. - U. i. A nyerendő érte­ sülések szerint vagy a Vita, vagy a Marsala felé vezető utakat vá­ lasztj uk a hegyeknek azon a vonalán, melyeket mi ketten ma reg­ gel kij elöltünk." Május IS-én megkezdődtek a bourbonokkal a csatározások, a sziciliaiak guerillái lassacskán szaporodtak s annyiban jó szolgá­ latot tettek, hogy a garibaldistákkal vegyest előőrsi szolgálatot teljesítették. ]'\agy óvatossággal haladtak Palermo felé, m elynek el­ foglalásától függött úgyszólván az expedició sikere. Május 23-án Garibaldi és Türr fölmentek a Pizzo del rico hegyre, honnan Pa­ l ermot igen jél kivehették, sőt távcsővel a bourbon-sereg mozgását is látták, sőt a hegyről lejöttükben azt is észrevették, hogy a bour..! bon-hadsereg Monrealeböl feléjük tart. Ezért 24-én már napkelte előtt készen álltak. - Garibaldi észrevette, hogy a bourbonok Piano de Greci felé a visszavonulásuka t el akarják vágni, ezért megbízta Tü rrt, hogy ezt gyors mozdulattal erőik egy részével fedezze. Midőn aztán Piano de Grecibe értek, itt Garibaldi hadi­ tanácsot hívott egybe. Crispi és Sirtori úgy vélekedtek, hogy az egész sereggel vonuljanak az ország belsejébe s ott szervezked je­ nek. Türr azon a nézeten volt, hogy részükre Belmonte vagy Misil­ meri felől az út szabad lévén, ez utóbbi helységbe n pedig La Masa táborozván kétezer gueriIlával, mindeneke lőtt éjj eli rohammal Palermo u raivá kell tenni magukat , mert a hadi vállalatn ak csak így lesz sikere. Palermóban aztán szervezke dhetnek. Garibaldi, aki mindig a legmerés zebb utat választot ta, elfogadta Türr j avaslatát . A i(ícsapat mély csendben balra vonult Marineo irányába n. "Sokszor visszaem lékezem, - írj a Türr - ama csendes, éjjeli menetre. A tábornok oldalán lovagoltam . Egy darab út után Gari­ baldi nyugodta n és deriilten nézvén fel az égre (fényes, holdas éj volt), szokott mosolyáv al így szólt hozzám : Különös ! - Mindnyá_

42

•

•

43

•

•

junknak van szeszélye. Midőn még ifjú voltam, azt mondták nekem,

raglio" hidat elfoglaJia. Tűrr észrevevén, hogy Bixio a bourbonok

hogy mindenkinek van egy csillaga s én kiszemeltem a magamét;

ellenszegülését nem bírja megtörni, felkérte Garibaldit, engedné

nézze ön ott

"Arthítr". Nos? - feleltem, - "Arthúr" ragyog, - jele, hogy be­

meg, hogy őket az ezred második zászlóaIiával támogathassa és így aztán egyesült erővel visszanyomták a bourbonokat, elfoglalták

vesszük Palermót. - Minden bizonnyal, - válaszolt a tábornok, -

a termini kaput (Porta Termini) s behatoltak egész a Fiera Vecchia

egyikével azoknak a hangnyomatoknak, melyek kételyt nem is­

nevű térig, uraivá lévén a város több pontjának, melyeket rögtön

mernek."

torlaszokkal erősítettek meg. Három nap és három éjjel folyt a harc. A várost a tengerről ágyúzták és részben felégették. A garibaldis­

a nagy medve jobbján,

az az én

csillagom,

neve

Május 26-án reggel Garibaldi és Türr megszemlélték a gibil­ grassai tábort Misilmeri közelében, ahol La Masanak sikerült mint­

táknak fogyóban volt a lőporuk, a bourbo-

egy 2000 sziciliait összpontosítani.

noknak meg nem volt már élelmük s ezért

Tűrr előőrcsapatul Tűköry vezénylete alatt a guideket és 60

fegyverszünetet

kértek, amit a "Hannibal"

önkéntest választott ki az ezer bajnok különböző századaiból, kik

nevű angol fregattán meg is kötöttek, de az

mind ásókkal, kapákkal, csákányokkal stb. voltak ellátva, továbbá

első

az ezer bajnok első zászlóalját Bixióval, a sziciliai önkénteseket s a

mert az előterjesztett feltételeket nemcsak

második zászlóaljat.

a diktátor, de még maga a városi munici­

fegyverszünet

csak

24

óráig

tartott,

Napközben többen érkeztek Palermóból s köztük Eber magyar

pium is visszautasította a derék Verdura her­

ezredes, aki mint az angol "Times" haditudósítója jött oda s részt

ceg elnöklete alatt. Ez a 24 óra éppen elég

vett Palermó ostrománál.

volt Garibaldinak arra, hogy lángra gyujtsa

A városi tanács azt üzente Garibaldinak, hogy elég lesz, ha a város kapuinál mutatkoznak, a többit megteszi a város. Erre azután

a nép lelkesedését. gyorsasággal

A torlaszok bámulatos

megerősíttettek

s

mindenki

TÜKÖRY.

a guerilla-főnökök mutatták be magukat Garibaldinak s kérték, hogy

büszke ellenállásra készült, annyira, hogy a bourbon, a helyett,

őket helyezze az ostromló csapat élére, hogy mindenekelőtt ők lép­

hogy az ellenségeskedést megkezdené, előbb három, majd ismét

hessenek be a városba. Ezt a tábornok el is rendelte, dacára Tűrr

három napra nyujtotta ki a fegyverszünetet, s a vége az lett, hogy

azon figyelmeztetésének,

a bourbonok Palermóból szabadon és fegyveresen elvonultak.

hogy egy

ilyen éjjeli

roham

sikeréhez

- amint azt Garibaldi is nagyon jól tudja - mindenek felett a leg­

Palermó bevétele azonban nagy és súlyos áldozatokat köve­

mélyebb csend szükséges, hogy aztán a kellő pillanatban egyetemes

telt. Az ostromnál hősi halálat halt Tűköry, amivel igen érzékeny

erővel rohanhassanak a városba. De Garibaldi annyira lelkesedett

veszteséget szenvedett Garibaldi expediciója. Ö volt az első ma­

a guerillákért, hogy parancsát teljesíteni kellett s Tiirr csak azt

gyar áldozata az Italia Unitának. Garibaldi hálás emlékezete jeIéül

vívhatta ki tőle, hogy az előcsapatot Tűköry vezényelje.

egy hadihajót nevezett el róla s Nápolyban ma is egy utca (Via

Palermóhoz reggel 3 óra felé közeledvén, a gueril1ák már ren­

Tuckery - ahogy az olaszok nevezték) őrzi nemes emlékét. A veze­

detlenkedtek; elkezdték torkuk szakadtából kiabálni: "Eljen Olasz­

tök közül Bixio, Cairoli testvér, Canzio, Massini és sok más bátor

ország,

tiszt megsebesült, az ezer bajnokból is alig maradt még ötszáz.

éljen

Garibaldi!"

-

felébresztvén

így

a

bourbon-sereg

figyelmét, miért is előcsapatukat puskalövésekkel fogadták, minek

Palermo felszabadulása után Garibaldi 1860. május 29-én kelt

következtében a sziciliai gueri!lák nagy része jobbra-balra eltünt a

rendeletével a nemzeti haderők főfeliigyelőjévé s tábornokká ne­

kertek közt, dacára vezéreik (Carini és La Masa) minden erőlkö­

vezte ki Tűrrt, majd június 8-án kelt rendeletével megbízta egy had­

désének. De Bixio egy zászlóaljjal előre rohant, hogy a "ponte d'ami-

osztály szervezésével, mely két brigádból s ezek mindegyike két­ két battaglionból képeztessék. E végből Tű" elrendelte az újon-

•

, I

44

•

cozást. de ez ellen a községek deputációkat küldtek Garibaldihoz s kérték, hogy ne szedje el fiaikat, akik a földeket művelik, kato­ n áknak. Garibaldi jó szíve erre m eglágyult s kij elentette, hogy amíg a mezei m unkák tartanak (pedig ez j úniusban volt), nem lesz sorozás, TUrr-nek meg azt mondta, hogy találjon rá módot, hogy a ha dosztályt önkéntesekből állítsa össze. Csakugyan ez n em ment olyan könnyen s Türrnek és Bixion'ak minden energiájukat össze kellet t szedni, hogy k ét dandárt szervezzenek, amihez a kereteket az ezer bajnok közül szedték össze, akik azonban már - alig voltak ötszázan. A toborczás sehogy se ment, Páter Giovanni mindenütt azt prédikálta a templomokban, hogy a Burbonokat ki kell kergetni egész Szi­ cili ából. Ez tetszett volna is a népnek -- ha más csinálja (aminthogy meg is CSinálta), d e a nagy agitációra mindössze két önkéntes jelent­ kezett, Misilmeriben pedig, ahol a gari­ baldistákat két héttel előbb lelkesedve fo­ gadták, most a pol­ gárság at tól retteg­ vén, hogy ifj úságát elhurcolj ák, annyira ncm szívesen látta Türrf és társait, hogy csak nagy kínnal kaphatták meg azt is, amire szükségük volt. Ily körülmények közt igaz örömmel TÜRR TÁBORNOK. ü dvözöJték Medici és

45

•

•

Cosenz hadosztályát, melynek szervezése a piemonti kormány segélyének volt köszönhető, s amelynek - Türr megállapítása sze­ rint - elhatározó szerepe volt abban, hogy a Bourbonokat oly hamar kiszorították Sziciliából. Türrt Palermóban a diktátor főhadsegédi tisztén kívül még a nemzetőrség és egy hadosztály szervezéséve l is megbízta s ennek parancsnokáv á és tábornokká nevezte ki. Ez a rendkívül sok­ oldalú és fárasztó foglalkozás annyira megrontotta az egészségét, hogy három napon át vérömlések jöttek a száján s a karj án a seb újból felfakadt. Ekkor Garibaldi megparancsol ta, hogy a konti­ nensre menjen üdülés végett, - amit meg is tett. Hogy a tábornok m ily szeretettel kísérte és várta Türr egészségének helyreálltát, arra j ellemző, hogy több ízben fölkeresi leveleivel s kéri, hogy vi­ gyázzon az egészségére. Utolsó két levele így szól : Palermo, 1 860. júl. 12. Kedves Türröm! Gyógyuljon fel mDhama­ rabb s jőjjön. Testvéri gyö­ nyörrel láttam az (Jnök magyarjait; egy erős csa­ patot fogunk belőliik szer· vezni, hogy Magyarországba menjenek. Egy nápolyi hadihajó érke­ zett tegnap hozzánk, amely­ nek a Tuckery (Tüköry) ne­ vet fogjuk adni. Maradok mindenkor az (Jn Garib,aldija. Messina, 1 860. aug. 4. Kedves Tiirr! (Jrülök. hogy jobban vall s hogy nemsokára veliinll lesz. Nem kell, hogy utasítá­ sokat adjak (Jnnek, csele­ kedjék s bár mit tesz is, az az én jóváhagyásomat bírni fogja. Köszöntse nevemben bará­ tainkat és jőjjön mihama­ rabb. Az (Jn GaríbaldUa.

GARIBALDI.

•

46

•

Tűrr egészsége helyreálltával visszatért Sziciliába. Turinon átutaztában megtudta, hogy az orbitelloi parancsnokot - akitől annak idején az expedíció részére a l őszereket fortélyosan k ierő­ szakolta - elfogták s az alexandriai várba csukták. Azonnal a királyhoz ment s a következőket mondta neki : "Felség ! lia valaki a perbe idéztetést megérd emelné, az én volnék, mivel a parancs­ nokot én vezettem tévútra, én hitettem el vele, hogy Felséged parancsára cselekszem". A király mosolyogva így szólt Tűrr-höz : "Igaz ! Nekünk kettőnknek egy kis számadást kell tisztába hoznunk : ön egy váramat pusztította ki." "De Felséged koronája Sziciliával gazdagodott és nemsokára Nápollyal is meg fog gazdagodni" replikázott Türr. A király m egígérte, hogy az erőd parancsnoká­ nak semmi bántódása sem l esz, meghagyta azonban Türr-nek, hogy beszéljen a hadügyminiszterrel, akit felvilágosítván, a parancsnok ellen folyamatban levő elj árást azonnal beszüntették. Türr éppen akkor érkezett vissza Szicíliába, amikor Garibaldi Palermóba j ött, kivel együtt mentek Messzinába. A diktátor meg­ bízta Türrt, hogy vegye át Pi an cini hadosztályparancsnok csapa­ tait s csatolj a sajá t hadosztályához. Milazzoba megérkezvén ahol ezek a csapatok voltak, még aznap (Piancini l átv4.n, hogy a római államok ellen általa tervezett, de Garibaldi részéről nem helyeselt hadjárat nem l étesül, elhagyta Sziciliát). Rüstow ezredes rendbe állítá a csapatokat. Midőn Tűrr a csapat elé érkezett, a kato­ nák felkiáltottak : "Menj ünk Rómáb;:t ! Nekünk Róma kell ! " Tűrr lassan eJlépdelt a csapatok előtt s a szemle után így szólt : "Sziciliá­ ban Garibaldi diktátor parancsol, a sereg odamegy, ahova ő r en­ deli, akinek ez nem tetszik, az rögtön távozzék a szigetről". A római hév erre lecsillapul t. Má<snap Tűrr hadosztálya átkelt a tengeren s még azon éjjel Sapri felé indultak, szándéka lévén Salerno közelébe érni, ahol a bourbon i hadsereg zöme táborozott. Gyors menetben haladtak előre, a bourbonok egy dandára l etette a fegyvert s szeptember 5-én este azt a hírt vették, hogy a bour­ bonok a salernói tábort elhagyták. Ezzel megnyilt az út Nápolyba, hová Garibaldi néhány tiszttel 7-én bevonult s 8-áll! kinevezte Tűrr tábornokot a város és a tartomány k átonai parancsnokává. De még ugyanazon éjjel egy bourboni dandár által támogatott s az arianoi püspök és a papok által szított ellenforradalom híre

•

47

•

érkezett Nápolyba. Türr egy dandárra l azonnal AveIIinob a ment, innen a nemzetőr séget is magával vitte nehány puskalöv éssel sikerült a lázongók at szétl1gra sztani. A bourboni dandár Monano tábornok vezénylete alatt állt. Ezt Tűrr megadásr a kényszer íté. A kapituláció a garibaldis táknak több ezer fegyve,rt szerzett, továbbá négy 6 fontos ágyút és 1 59 lovat, melyekből aztán Tűrr hadosztál yánál (melynek éppen semmi lovassága sem volt) magyar huszárcsa pat alakult, míg a négy ágyú az első rendelkez ésre áIIó tüzérerő t képezte a Volturnón. NápolYba visszaérke zve, Garibaldi szept. 14-én Tűrrt a Vol­ turnon álló hadsereg parancsn okává nevezte ki. Ekkor mondta Tűrt Nápolyban , hogy ezekben az időkben háromszoro san tisztának, háromszoro san deréknek és háromszoro ­ "an igazságosna k kell l enni. A magyarok eddig csak az olasz csapatokba olvadva harcol­ tak s így egyesek vitézségénél alig tűnt fel más a mi harcosaink részéről. I:ber, Eberhart mint dandárparancsn okok szerepeltek s a többi alárendelt és törzstiszt pedig úgy szét volt szórva apróbb vezényletekkel, hogy a nagy egésznél alig tünhettek fel. Mogyo­ ródy az általa szervezett magyar légióval SziciIiában, különösen Messinában több kisebb csatározásban vett részt ; ugyanez a légió aug. IS-én bevette St.-Angelot, melyben egy gyalogezred és két lovasszázad bourbonkatonaság volt s amely úgyszólván kulcsa lett a garibaldisták hadállásának Volturnónál. Tűrr mint hadosztályparancsnok a hadseregben szétszórt ma­ gyarokat összpontosítani kívánta egy légióba s a gyalogság szer­ vezésével, Mogyoródyt, a lovasság alakításával pedig Figyelmessyt és Scheitert bízta meg. - Azonban ló, fegyver és ruházat hiá­ nyában a l égió rendszeres szervezése csak Nápolyban létesülhetett. - Türr ekkor már Nápoly katonai kormányzója volt, tehát annál könnyebben alakullratott a légió, amennyiben Tiirr kezében volt a bourbon hadak minden elfoglalt hadi készlete, s igazán el lehet mondani, hogy ebben az időben Nápoly inkább a magyarok, mint az olaszok főhadiszállása volt, amennyiben Tűrr táborkara is na­ gyobbrészt magyarokból állott. Elhes#1i Kossuth, hogy milyen megható űnnepéllyel ment végbe Nápolyban a hős magyar csapat számára felszentelt két magyar zászló felavatása. Garibaldi e sza-

•

48

•

vak kíséretében adta át nekik a zászlót : "A hálás Olaszország ne­ vébcrt adom át nektek ezeket a zászlókat, j utalmul a vérért, melyet ti, nagylelkűek, Olas:uország megváltásáért ontottatok. Ezek a zászlók folytani fogják e ddigi szokástokat: győzelemről győze­ lemre fognak vezetni benn eteket. Olaszország függetlensége szo­ ros kapcsolatban áll Magyarország függetlenségével, szabadsága az ő s zabadságával. eUen Magyarország ! " II. Perenc nápolyi király a saj át alattvalói elől elmenekült Nápolyból és Capuánál szervezte az ellenállást. Itt volt összpon­ tosítva a bourbon-hadsereg mintegy 45.000 emberrel. Ezt kellett legyőzni, hogy a nápolyi királyság az idegen uralom alól felszaba­ díttassék s Viktor Emánuel jogara alá helyeztessék. Santa-Mariánál október l -én és 2-án folyt le az ú. n. volturnói csata, melyben Garibaldi hadserege döntő győzelmet aratott. Október l -én, - írj a Tűrr tábornok a santa-mariai vonal had­ műveleteinek főparancsnoka, az ütközetről a diktátornak tett j elen­ tésében, - a királyiak nagy kirohanást kíséreltek meg Capuából és erőS támadást intéztek S. Angelo és Santa Maria ellen s ugyan­ ekkor egy erős hadosztály tört Maddaloni felé . . . Az alattam álló csapatok Casertában a fötartalékot képezték . . . Délután fél egykor jött a parancs a diktátor-tábornoktól, hogy az egész tartalékkal menjek Santa Maria felé, ahol a biztos és döntő győzelem kínál­ kozik. . . Alig érkeztem o da, a diktátor értesített, hogy a győzelem biztos, hanem egy döntő -csapással az ellenséget vissza kell vetni Capuába s helyre kel! állítani Santa Maria és S. Angelo közt az összeköttetést, melyet az ellenség egészen megszakított." A Türr-hadosztály s benne a Mogyoródy alezredes alatt álló magyar l égió halálmegvetéssel harcolt ebben a csatában s nagy­ részt Mogyoródy gyalogsága és Scheiter huszársága (a vörös ör­ dögök) döntötték el a csata sorsát. Garibaldit már maj dnem körül­ vették a nápolyi ak, midőn Mogyoródy a m agyar légióval egyszerre váratlanul ott termett s ez által Garibaldit és kis csapatát a leg­ n'agyobb veszélytől mentette meg. "Ah c'est vous, ces sont mes braves hongrois ! " (Ah ti vagytok, ők azok, az én derék magyar­ j ai m ! ) kiáltott fel Garibaldi örömében, - "chassez moi ces cO<.Iuint ! " (üzzétek el ezt a gaz népet ! ) A kis magyar csapat hősi elszántsággal vetette rá magát a tízszeresnél is nagyobb ellenségre

=. ________________� 49

_ _

--------�.�

• 50 �------- -----

•

51

•

s azt szuronyrohammal szétszórva, meghátrálásra kényszerítette. Az olasz csapatok is visszaverték a nápolyi lovasság támadását, mire az ellenség feladta összes állásait és sietve bevonult Capuába, amelyet azonban rövidesen kiürített s II. Ferenc nápolyi király Gaeta várába vonult vissza, melyet a hőslelkű királyné, ami felejt­ h etetlen Erzsébet királynénk nővére, nagy elszántsággal védel­ mezett, d e 186 1 . február I S-én végre is kénytelen volt feladni. G aribaldi napi parancsában készségesen elismerte, hogy m ennyit köszönhet a magyaroknak. "Szép volt látni - mon dja egyebek közt, hogyan mentek tűzbe, olyan szép rendben és olyan nyugodtan, mintha nem is csatában lennének, hanem csak a gya­ korló téren." Casertában is az egész sereg előtt megdícsérte a magyarokat. "Dicséret n ektek, Magyarors�ág hős fiai ! Köszenetet mondok nek­ tek nemzetem nevében ! " Maj d a tisztek felé fordulva, így foly­ tatta : "Mi ezeknek a vitéz magyaroknak nemcsak hálával tarto­ zunk. Nekünk kötelességünk, hogy az ő ügyüket a magunkévá te­ gyük. es meg is tesszük." (Nem ő rajta mult, hogy amint a nóta mondj a : a magyar leány nem itathatta meg az alföldi pusztai kút vizéből G. lovát. Letörött a bécsi torony gombia, Ihatnék a Garibaldi lova. Magyar kislány, merits neki vizet, Garibaldi a csatába siet.) Nem nagyított tehát Kossuth, mikor a magyar légió feloszla­ tása előtt megírta az olasz királynak, hogy nincs olyan töredéke a hadseregnek, amely i obban megérdemelné a Savoya- és Szent Móric-rendet, a vitézségi érdemrendeket, meg a többi magas ki­ tüntetést, mint a mi véreink, a magyar fiúk, élükön az akkor 35 éves Türr ezredessel. Róla írta egyik fegyvertársa, Giuseppe Cesare Abba tanár, "a marsalai eze r" életrajz-írója, hogy ha a magyarok honfoglalása ideién élt volna, bizonyosan egyike lett volna ő is azoknak a p árducos leventéknek,
'4

•

52

• •

A santa-mariai döntő győzelem után október 5-én ismét ki­ nevezte Türrt Nápoly városa és tartománya katonai p arancsnokává� Ebben a rendkívüli fontos és kényes állásban tűnt ki legjobban Türr­ nagy diplomáciai ügyessége, erélye és főkép tapintata, mellyel az. ellentétes politikai és személyi aspirációkat, intrikákat, fondorko­ dásokat sikerült úgy kiegyenlíteni, elnémítani, hogy azok ne nehe­ zítsék meg, ne kompromittálják Garibaldi és Cavour végcélj ának l1legvalósítását, az olasz egység megteremtését. Türr-nek valóságos. 'tojástáncot kellett j árni Garibaldi és az általa mindvégig gyűlölt Cavollr, a köztársasági Mazzinisták s a többi lázongók és zajon­ gók között. S kiváló diplomáciai ügyesség éről tesz tanuságot, hogy az eJJ ei1tété.k közt is harmoniát tudott teremteni. Garibaldi telj es mértékben méltányolta azokat a rendkívül n agy szolgálatokat, melyeket ke dvelt tábornoka a z olasz egység megteremtésének tett s 1 860. október 29-én kinevezte Türrt altábor­ naggyá.

A santa-mariai győzelem után Cavour j egyzékben tudatta a hatalmakkal, hogy a királyuk áJtal cserbenhagyott nép és ható­ ságok óhajának engedve, a piemonti sereg bevonul Nápolyba, ami okt. 7-én megtörtént. A n ápolyi kormány október 8-án elhatározta� - mely határozat létrehozatalában Tiirrnek igen nagy része volt,. - hogy Nápoly csatlakozik Piemonthoz és m egalakítj a vele az egységes Olaszországot. - November 7-én Victor Emánuel bevonult Nápolyba, Olaszország királyává lett. Hogy minő kiváló szerepe volt ebben a nagyj elentőségű kato­ na i és politikai eseményben Türr tábornoknak, arról már ítélt a pártatlan történelem, mely Türr l egendás alakj át odaállította köz­ vetlen Garibal d i mellé s örök időkre biztosította az olasz nemzet h áláj át azok iránt a magyar hősök iránt, kik legjobb tehetségüket,. sőt vérüket ál doz ták az olasz egység kivívásáért. De amikor Tiirl" és honfitársai az olasz nép felszaba dításáért harcoltak, lelkük mélyén ott derengett a remény sugara, hogy a szabaddá tett olasz nép segélyével fölszabadíthatj ák maj d saj át elnyomott hazájukat is. :Ez a remény a dott nekik erőt ás bátorsá­ got, ez tüzelte lelkesedésüket, mikor i degenben harcoltak s ez volt vágyaik, törekvéseik rugója, mely a harcok lezajlás a után is to­ vább űzte, lwj totta, l elkesítette őket, hogy megragadjanak minden

53

•

•

54

•

alkalmat, felhasznáU anak nIinden p olitikai eseményt és tényezőt. fölkeltsenek minden érdeklődést, mely csak némi kilátást is nyujt­ hatott arra, hogy hozzáj á ruljon ét Magyarország felszabadítására irányuló politikai és katonai akcióhoz. Az olasz egység megalkotásával Viktor Emánuel 1 861. máj us 5-én Türrt a d élolaszországi önkéntesek csapatából mint altábor­ nagyot áthelyezte az olasz tnkéntesek csapatába, maj d okt. 20-áll kinevezte e csapatban az első hadosztály parancsnokává. Mint Victor Emánuelnek és Cavournak, a mindenható miniszterelnöknek kedvence és bizal­ masa, ezen állásá-· ban, amidőn egy­ részt telj es befolyá­ sával az olasz egy­ ség megszilárdításán dolgozott, másrészt a magyar ügyet is: teljes odaad ással, lelkének egész ere­ j ével szolgálta. Nyolc nappal a ha­ lála előtt Cavour ma­ gához hivatta Türrt,. szokása szerint, hajCAVOUR CAMILLO gróf. nali 5 órára. Napoleonnal oly szerződést készülök kötni, - mondá, mely Olaszország legnépszerűtlenebb emberévé fog tenni. Ezen szerződés szerint franciaország visszahívja csapatait Rómából, mi: pedig arra kötelezzük magunkat, hogy nem támasztunk forradal­ m at Rómában . Maj d ha a szerződést aláírtuk, szükségem lesz önre.. Meg fogom kérni, menjen Caprerába és magyarázza meg Garibaldi tábornoknak, hogy erre a szerződésre feltétlen szükségünk van.. A nnak tanuságául, hogy mennyire bízom benne, őt fogom megbizni a pápai állam határainak örzésével. - lia jól értettem, - viszonzá Türr, - ön a rra kötelezte magát, hogy nem támaszt forradalmat Rómában. De hátha ott magától tör ki a forradalom?

55

•

•

A gróf, szokása szerint, dörzsöl te a kezeit. Erre az esetre nem váIlalta m semmif éle kö telezett séget. Néhány napra rá ( 1 86 1 . j únius 6-án) Cavour meghal t és így rck vette a szerző dés nem j ött létre. Az olasz egység ügyét Bisma a kezéb e és meg is valós ította . on visszaA porosz -franci a háború alkalm ával ugyani s Napole királyságnak vonta Rómáb ól a francia csapat okat, ezzel az olasz _

OLAS ZORS ZÁG FELSZ ABAD ITÓI 1860-BAN.

-: tengernagy. - 3. Viktor Emánuel király. 1 Del1a Rocca tábornok. - 2. Persano Cava111 Menotti. - 6. Milbitz t�borno.k .. - 7. 4: Garibaldi tábornok. - 5. Garibaldi k. - 10. Ricasoli. - 1 1 . Nmo Blxlo táborno tábornok. _ 8. Ratazzi. - 9. Nigra. a�rea lábor­ - 14. De Sonnaz tábornok. - 15.tMen . k. táborno Cosenz 13. _ Bertani. 12. tábork. - 18. Medici tábornok. - 19. TURR nok. _ 1 6 . Orslni _ 17. Sacchi táborno nok. - 20. Sirtori tábornok. kép után.) (Milanoban 1860-ban kiadot! könyomatu

k 1870-b en szabad kezet adott a római kérdés ben. S az olaszo ződöt t az egy­ Rómá t rövid küzde lem után bevett ék. Ezzel befeje ult Rómáb a, bevon el Emánu Viktor e, remtés séges Olaszo rszág megte sába. immá r az olasz király ság főváro minde n Cavou r utóda La Marmo ra táborn ok, ellensé ge volt is miért eknek, ió-terv forrada lmi vállala tnak s kaland os expedíc az s megszü ntetett mind en érintke zést a magya r emigrá cióval olasz rendes hadseregbe beoszto tt garibald ista tiszteke t eltiltotta

56

•

•

•

minden forradalmi ténykedés től. Amidőn Tilr,. La Marmorának ezen katonai ridegséggel közzétett határozatáról értesült, azonnal benyuj totta lemondását az olasz ren des hadseregben - melybe és a tényleges szolgálatba Viktor Emánuelnek 1862. április lO-én kelt rendeletével áthelyeztetett - viselt altábornagyi rangjáról, melyet azonban Viktor Emánuel nagy megbecsüléssel és bizalommal visel­ tetvén a m agyar hős iránt, aki nemcsak katonai, de diplomáciai téren is kiváló szolgálatokat tett Olaszországnak, semmi áron sem akart elfogadni, sőt inkább 1862. jítnius 26-án kinevezte őt tisztelet­ b eli hadsegédévé, mely m inőségében több ízben igen nagy fontos­ ságú és kényes természetíí küldetéssel bízta meg.

VI. Türr szerepe a I'Wl!yar emigrációnah az ország felszabadítására ircínyuló m ozgalmaiban.

A

r'N"'N,N"'.... � � � � � ..

m agyar emigráció - Kossuth Lajossal az élén Olaszországnak az idegen j árom, a Habsburg-uralom alul leendő felszabadítására irányuló törekvéseivel igyekezett szoros kapcsolatot létesíteni, hogy aztán olasz katonai segítséggel megkiséreljék Magyarország felszaba­ dítását - ugyancsak a z osztrák uralom alól, s az a terv, hogy Itália Magyarországgal együttesen indítsa meg függetlenségi harcát Ausztria ellen, már 1 859-ben Cavournak, sőt Napoleon császárnak is kedvenc eszméje volt, aminek a m egvalósítását azonban a villa­ francai béke meghiúsította. Az emigrációnak az együttes olasz-magyar hadi akcióra i rá­ nyuló törekvése hozta létre az olaszországi magyar légiót, mely már az 1859. 'évi olasz-osztrák háborúban is dicsőséges részt vett, maj d Garibaldi sziciliai és n ápolyi hadj áratában Tilrr Istvánnal az élén j elentékeny tényezője lett az egységes Olaszország m egterem­ tésének. A magyar emigrációnak ez irányú működésében és szervez­ k edésében Türr-nek igen sokol dalú, nagyfontosságú, tevékeny szerep j utott. Befolyásos összeköttetése Viktor Emánuel királlyal,

L ".....,"".J . . . v .. ..

- ­

57

•

'Cavour-ral, a nagyhatalmú miniszterelnök kel s bizalmas barátsága 6aribaldival - a kire fényes sikereinél és személyes varázsánál fogva igen nagy hatással volt - különösen alkalmassá tették Türrt a legkényesebb katonai és diplomáciai feladatok kedvező megol­ dására. Kossuth Lajos, illetve a Magyar Nemzeti Igazgatóság (Kossuth, Klapka, gr. Teleki László) az Olaszországgal együttesen 'és olasz katonai segítséggel Ausztria ellen indítandó háborúra nézve Cavour-ral 1860. szeptember 10-én megegyezett s ezt az írásba fog­ lalt egyezményt a szárd minisztertanáes szeptember l l -én elfo­ gadta. Ebben meg lett állapítva, hogy tlZ - ülaszországi hadműveletek megkezdése után Magyarországra oly olasz segéd-haderő küldes­ sék, m ely a királyi hadsereghez tartozik. E segéd-hadtestnek a Király marinája által támogatva partra kellen d szállnia s elren­ "
::1

, II

I

.�I .I

•

58

•

•

előhaladása megakad, hanem még az is elveszhet, ami már kivíva­ tott. Ezért Cavour - bár el volt határozva a végletekre is, ami a polgárháború veszélyével fenyegetett - mindent elkövetett, hogy Garibaldival az összeütközés kényszerűségének elej ét vegye s. több idevágó lépései m ellett Kossuthot is felkérte, hogy írjon Gari­ baldinak s igyekezzen őt veszélyes szánd ék á tó]. eltéríteni, amit Kossuth meg is tett. Abban is megállapodtak, hogy Kossuth ugyan­ ilyen é rtelemben írj on Türr tábornoknak is, aki Garibaldinál oly hitellel és befolyással bírt, mely érdemeinek és fontos szolgálatai­ nak magaslatán állt, egyúttal közölj e vele Kossuth, hogy milyen ren d eltetést szántak számára s küldje meg neki a Magyar Nemzeti Igaz.gatóságnak az emigrációhoz intézett körlevele első példányáL Erre Kossuth Türrnek Turinból 1860. szeptember I S-én hosszabb levele t írt. Örömmel mondhatom, - írj a ebben - hogy itt rendben vagyunk, nemcsak tervben, hanem 'a kivitel iránti lépésekre nézve is, s ha valamely véletlen vagy vigyázatlanság a dolgot el nem rontja, még a tavalyinál is nagyobb s mindenesetre biztosabb ki-­ látásaink vannak hazánkat megszabaditani. Nekünk úgy kell fellépnünk, - írj a tovább - hogy nemze­ tünk egész erejének a l egrövidebb idő alatt (mielőtt az osztrák ide­ gen erő t vethetne ránk), csatarendbe állítsa első fellépésünk á'ltal biztosítva legyen. Ez hármat kíván: 1 . az olasz kormánynak tekintélyes erővel (legalább 200.000 aktív s 50.000 tartalék, mert az osztrák itt nyolc hadtestet egyesít) kell itt a harcot megkezdeni ; 2. nekünk több ol­ d alról (egy helyütt olasz segé dsereggeI) egyidej űleg kezdeni kell a támadás t ; 3. otthon a z általános felkelést szervezésbe tenni. Önnek a combinált hadműködésnél a Szerbiából való sereg­ t'é veze st szám/lk. Fogadja bizalmunk tanuságának. - Kellő i dőben

maj d a részletek iránt értekezendünk. Az itteni kormánynál a lehető legjobb akaratot tapasztaltuk telj e s készséget ez akaratnak erélyesen sikert a dni.

s.

De van, ami min dent eIronthat : az, ha Garibaldi Rómát, s mert Rómát, tehát a franciákat megtámadná, mielőtt az osztrákkal

59

•

végeznénk. Akkor . . . . . mindennek vége lenne. Az Istenért tehát vigyázzanak ! ! A dolgok annyira értek, hogy most már egyrészt kombinált egységnek kell lenni terveinkben s minden lépésnek összhangzás­ ban, másrészt tudnunk kell : kire számíthatunk az emigrációból ? Azért szükségesnek tartjuk az idezárt érte ítést és felszólítás L Nem kell mondanom, hogy tábornok úr közremunkáldsdra nagy súlyt helyezünk. Kérjük becses nyilatkozatát, mint szintén az ott levő honfitársaink nyilatkozatának beszerzését. Nagyon számítánk arra, hogy a gazdagon ellátottnak vett nápolyi hadszertárakból Garibaldi nekünk juttat vagy 25.000 fegy­ vert.

(l I

Ha kaphatnánk ott valami fegyverzetet, annak a keleti határra való elszállításár6l innen azonnal gondoskodva leend. A Garibaldihoz és Türrhöz intézett levelet Kllpa ezredes vitte ápolyba. Ami az emigrácié'hoz intézett körlevélnek Türr tábornokhoz küldött első példányát illeti, azt a tábornok saj át hozzájárulását aláírásával kij elentve, sietett a közelében levő magyarokkal kö­ zölni s Kupa ezredes 51 aláírással vitte azt vissza Kossnthnak. A Ferenc József osztrák császár által Magyarország meg­ békéItetése céljjból 1860. október 20-án kibocsátott diploma na­ gyon megzavarta az emigráció cirkulusait s Cavourt is aggodalomba ej ti, mert ebből osztrák támadásra vélt következtetni. Ezt annyira imminensnek tekintette, hogy Persano tengernagynak, aki akkor a nápolyi vizekben parancsnokolt , távirati utasítást küldött erősza­ kos tengerész-ú joJlcozásra s felhívta általa Garibaldit a haza nevé­ ben, hogy szálljon hajóra két hadosztályával küzdeni a Minciohoz, Türrt pedig mindenese tre küldje hczzá befolyásoln i a magyarok at . A fergeteg azonban Napoleon intervenciój ára elvonult. Türr tehát továbbra is ott maradt Nápolyban, mint annak katonai kor mányzója. A Magyar j\; emzeti Igazgatóság még 1859. július 20-án egyez­ ményt kötött Couza fejedelemmel a dunai fej edelemségekb e sz állí-

I

I l

I

\

60

•

•

tott fegyverek, lövőszerek és hadi szerelvények felő!. --- A fölkelő magyarság részére az olasz kormány által nagy titokban rendelke­ zésre bocsátott fegyyerzetnek szeptember 30-án már utolsó rész­ l ete is elindíttatott a turini fegyvertárakból a génuai kikötő felé s onnan október második felében öt hajón útnak indíttattak keletre. Kossuth azonnal rendelkezett, hogy a hajók megérkezése előtt ott l egyen a kikötőben az emigráció megbízottja, s miután Dunyov ezredes, aki erre a szerepre ki volt szemeIve, Vo!turnónál súlyosan m egsebesült, Klapkát kérte fel, hogy siessen a keletre s Couzával Konstantinápolyban személyesen intézzék el az ügyet. Klapka útra kelve Konstantinápoly felé, november 8-án érke­ zett Turinba, ahol behatóan megtárgyalta a magyar ügyet, 9-én elutazott Génuábói s 1 2-én érkezett Nápolyba, ahol akkor a király is tartózkodott. - Tűrr még aznap meglátogatta, Garibaldi azon­ ban már elutazott s így vele nem volt alkalma a magyar kérdése­ ket megbeszélni. - Másnap reggel Türrel Farini királyi helytartó­ hoz ment, akivel a magyar légió további fenntartását és szaporítá­ sát is megbeszélték. Klapka nápolyi tartózkodása alatt állandóan TOrt társaságá­ b an volt s erről a Kossuth I rataiban közölt naplójában a következő érdekes feljegyzéseket találjuk : - Farinitől Tűn lakására mentünk. Ö a della forestieta palotát l akja, átellenben a királyi palotával. Az előtermek hosszú során mentünk végig, mielőtt a tábornok lakószobáihoz értünk. Útközben sok régi ismerősre akadtam Konstantinápolyból, Párisból, London­ ból ; némelyikük magyar honvéd-, vagy huszár-egyenruhában, a többiek a történelmi veres ingben, mindannyian Tűtt törzséhez tartozók, mi nekem egy h adosztálYi törzsül elég számosnak látszott. Tűrt az egész hadjárat alatt nyilt asztalt tartott. A reggelinél mintegy tizenöten lehettünk. Volt nem egy a jelenlevők közt, ki még nemrégiben hangosan kikeIt a Magyar Nemzeti Igazgatóság ellen s Türrt Magyarország egyedüli szabadítój a gyanánt magasz­ talta. Maga Türt, úgy látszik, nem vetette meg egészen a tömj éne­ zést. Nem csoda ! Magyarország Garibaldijának szerepe nem olyan szerep, mely a nemes ambiciónak nem tetszelegne . . . November 14. A király reggel nyolc órakor fogadott. Egy -

--

-

-

-

-

-

-

-

-

-

•

61

•

áránál tovább beszéltem vele mindenről, ami Magyar- és Olasz­ ország közös érdekeibe vág. A nápolyi tábornokok és tisztek felől (helyt adva a dicséretes kivételeknek) nem éppen hizelgőleg nyilat­ kozott. Türt-ről akként nyilatkozott. a király, hogy d erék vitéz katona s becsületes j ellem, de néha nagyon saj átságos (baroque) eszméi vannak. Mindazok után, amiket haIlok (az a kérdés , hogy kiktől hallotta?) nem mond ha tnám, hogy Tűrr hadvezéri talen­ tumában s politikai tapintatában túlságosan bíznának, hanem az bizonyos, hogy nagyon kedvelik, haszos embernek tartj ák, hatni kívánnak általa Garibaldira s hizelegnek neki, nehogy eszibe j usson előbbi táborába, a Mazziniéba, visszatérni. EI kell egyébiránt is­ merni, hogy Türr, mint Nápoly kormányzója, kiváló eréllyel védte a király érdekeit, Garibaldi táborának republikánus "fenegyerekei" (Iiitz-Köpfe) ellen. November 15. Ebéd Türmél. Cosenz, Sirtori, Carini, Sacchi. Winkler is ott voltak a vendégek közt. Carinit áthatva találtam III. Napoleon iránti hálaérzettől ; Cos enz és Sirtori sajnálták, hogy a viszony nem j avult Cavour és Garibaldi között. Mondták, hogy mindent elkövettek : utat törni a kien gesztelődésre közöttük, de igyekezetük hajótörést szenvedett a kiengesztelhetetlen gyűlöleten. meIlyel Garibaldi Cavour iránt viseltetik. November 16. É ber és Tiírr ma nálam ebédeltek. Ebéd után néhány nyilt szót intéztem ez utóbbihoz. Megkérdeztem, vajjon alárendeli-e magát a Magyar Nemzeti Igazgatóságnak? S erre igenlő feleletet kapván, megkérdeztem : vajj on számíthatunk-e reá. hogy az Igazgatóság rendelkezéseihez min dég feltétlenül alkalmaz­ kodni fog? Miután erre is igenlőleg felelt, felvilágosítottam őt mű­ ködésünk és összeköttetésein k felől ; értesítettem, hogy minő meg­ bízást szántunk számára (Szerbia) s megkérdeztem , vajjon kész-e elvállalni ? Teljesen késznek nyilatkozott. Beszélgetésün k végével behatólag figyelmeztet tem, hogy a mi feladatunk sokkal nehezebb, mint az olaszoké, úgy, hogy minket csak a minden hazafiak együtt­ tartása bíztathat, csak a félig-meddig is biztos siker kilátásávaL Felkértem tehát, hogy j övendőben a magyar ügyekre nézve tud­ tunk nélkül semmi t se tegyen, minthogy különben magát a leg­ nagyobb felelősségnek s a hazát a legnagyobb veszélyekne k. tenné ki.

62

•

•

•

I:zzel elbúcsúztunk . Tűr, holnap Pallavicini őrgróffal Genuába utazik. Iia dos.z tályát Sacchi tábornokna k adj a át. A magyar légió oda beosztv a marad. A Genuábél október második felében 5 haj óval elindított fegyverküldeményb ől a két első hajó november végén Galacba megérkezett, mielőtt az emigráció megbízottj a oda é rkezett volna, s a .rakomány eltitkolt tartalma is kitudódott. Couza emiatt igen ingerült volt s a fegyvereket lefoglalta, a harmadik hajót a Sulina torkolatban a törökök foglalták le s a két utolsó ,hajót a Pekete­ tengeren űzőbe vették török gőzösök, majd az olasz diplomáciai ügynök visszadirigá lta ezeket Genuába. Cavour - mikor erről ér­ tesült - nagyon ingerült szemrehány ást tett Pulszkynak, a Magyar Nemzeti Igazgatóság képviselŐjén ek, mert tartott attól, hogy ez Páris­ ban is, Pétervárott is, Bécsben is igen keJlemetlen benyomást kelthet .s ő nem követelheti ezeket vissza, mint a kormány tulaj donát. Meg­ h agyta ezért Pulszkynak, menj en tüstént Milánóba s kérj e meg n evében Tűrrt: vegye ezt a dolgot magára s j elentse ki, amikor s zükséges leend, hogy ő volt az, aki a fegyvereket és ütegeket oda küldte. Nem vol t szükség e végett Milánóba menni, Türr tábornok maga j ött át Turinba s minden habozás nélkül késznek nyilatkozo tt az egészet magára venni, maga is elment Cavourhoz , ki vele rend­ kívül meg volt elégedve. - - Kossuth még nem volt kellőleg táj ékoztatva a fegyverszállí ­ tást ért szerencsétl enség nagy horderej e felől s csak sejtelme Ie­ hetett róla, amikor Londonból 1860. december 8-án levelet írt Tűrr-nek. Ebben hivatkozik a Magyaror szágba vezetendő olasz királyi segítő h adsereg rendelkez ésre bocsátása i ránt az olasz kor­ mánnyal történt megegye zésre s hangsúly ozza azt a Cavour által i s h elyeselt eszméjét , hogy ezt a királyi hadsereg et Garibald i ve­ zesse, de ha nem akarná, vagy Dalmáci át kell magára vállalnia , s azt, hogy míg Kossut hék a királyi hadsere ggel behalad nak ma­ gyar földre, ő Iiorvátország on át az összek öttetés t számuk ra nyitva tartja, vagy pedig azt, hogy Horvát ország elfogla lását (a dalmát partoka t is odaértv e) s a közleke dés nyitvat artását a királyi .segéds eregre és hajóraj ra bízzuk, Kossut hék pedig Gariba ldival, -

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

63

•

"az ő önkéteseivel és a mi légiónkkal nyomuljunk sebes menetben magyar földre, míg Tűrr Szerbiából s ha nem lett lehetetlenné, Klapka Moldvából nyomul be. Tűrr tábornok akkor Caprerában lévén Garibaldinál, csak visszatérte után kapta meg a levelet Milanóban s december l8-án azt válaszolta Kossuthnak, hogy pár hét mulva Caprerába megy s elvégzi, amire Kossuth felkérte, de ismerve Garibaldi nemes j elle­ mét, s tudván, mennyire szereti a magyart, előre is telj esen bizo­ nyosnak mondhatj a, hogy el fog Kossuthtal menni Magyarországra s mindenben egyhangúlag fog vele hazánk felszabadítására közre­ működni. Kossuth 1861. j anuár 7-én válaszol Londonból Tűrrnek. Ezen :a hosszú levélen végigrezegnek a Kossuth csalódásának és remény­ telenségének fáj dalmas akkordjai. Úgy látja, hogy Magyarország a császárral a kibékülés útj án van. Szerinte az olasz érdek azt pa­ rancsolja, hogy a magyarnak megalkuvás a az osztrákkal meg aka­ dályoztassék. Ez csak úgy l ehetséges, ha az országgyűlés megnyi­ tása, vagy legalább a koronázási oklevél iránti megegyezés előtt az olasz kormány Olaszország egész erej ével az osztrákot meg­ támadja s egyszersmind a magyar nemzetnek a felkelést lehetsé­ gessé teszi. A turini kormány tavasszal a háborút lehetetlennek tartja, hatalmas külsegítségnek a magyar határon való megj elené s � , nélkül a magyar nemzet józan ésszel fel nem kelhet ; arra ken tehát Tűrr tábornokot, hasson oda, hogy Garibal di nézze át az ő 'o perációs terveit, eszközölj e ki ennek elfogadását a kormánynál s határozza el, mit vállal ő magára (miután, fáj dalom, már nem me­ het Szerbiúba). Tűrr MiIánóból február l -én válaszol Kossuthnak. Alig hiszi, hogy a kormány harmincezer embert adhatna. Garibaldi a leg­ nagyobb készséggel j ön, de akkor nem lehet többre számítani, mint négyezer emberre. (Megjegyzi erre Kossuth, hogy ez nem oly alap, melyet elfogadnia lelkiismerete s a roppant felelősség érzete meg­ engeclheíett.) De azért é l kalandosnál kalandosabb tervek tovább szövőd­ tek. Amint Klapka Turinból február 1 3-án Kossuthnak Londonba írja, Tűn·nek a terve a következő : kikötés Montenegró köz �léb�n az ő hadosztályá val s a magyar légióval. Erősödés csapatkivona-

•

64

•

sokkal Montenegróból. Gyors előnyomulás ezen a hegyországorr át Szerbiába s onnan a Szávához és a Dunához. Tűrr immár a királyhoz fordult a végett, hogy a magyar légió új ra az ő hadosz­ tályához csatoltassék, amit neki a király meg is igért. Úgy látszik,. - írj a Klapka -- pénz, hajók és fegyverek is biztosítva vannak a z expedició részéreo Itthon ebben a z időben m á r országszerte várták a könnYt'nhívő vérmes reményűek Garibaldit és Türrt, arcképeiket árulták s lelkesen énekel ték a dal t : Maj d hoz Kossuth tisztát, Türr Pista meg puskát, cljen Garibaldi ! Sőt még Cavour iránt is oly nagy rokonszenv nyilvánult, hogy nem sokkal hal ála előtt több vármegye megválasztotta tiszteletbeli bizottsági tagnak. Kossuth febr. I S-án Londonból Klapkának írt válaszában Tűr,.. tervét komolyabb természetűnek tartja, mint a fölmerült egyéb ka­ landos terveket, mert Garibaldit oly környezet veszi körül, amely őt abba az illuzióba ringathatná, hogy ami neki Olaszországban sikerült, azt másutt is megpróbálhatj a. Kossuth azonban nem hiszi, hogy bármely expedició, melyet O laszország nyilt háborúj a az osztrák ellen nem törvényesít és nem támogat, Magyarországig el­ j uthasson. Khtpka febr. 19-én Turinból Kossuthhoz írt levelébe n közli, hogy Tűrr odaérkezett s biztosította ő t , hogy soha eszébe s e m j utott volna Kossuthék nélkül valamire vállalkozni, megigérte, hogy elmegy Londonba Kossuthtal értekezni. Erről a látogatásról Kossuth k övetkezőleg emlékezik meg : , .Tűrr tábornok csakugyan meglátogatott Londonban. crtekezéseink tárgya és eredménye felől nincsenek j egyzeteim ; de a bizalmas és barátságos viszony, mely köztünk soha nem bomlott meg, a szíves készség, meIlyel nagy befolyását a királynál és a kormánynál a légió, az emigráció s a haza érd ekeinek előmozdítására mindig felhasználta ; és a ki­ fáraszthat atlan erély, melyet a légiónak, az olasz és magyar ügy­ közösség j e lvényének megmentése, rendbeszedése, fenntartása kö­ rül kifejtett, midőn azt hol bujtogatások, hol viszáJykodások a fel­ bomlás örvényéhez so dorták : engem bizonyossá tesznek, hogy londoni értekezésünk is a legkielégíőbb egyetértéssel ment végbe."

•

65

•

Az olaszországi magyar segédsereg kebelében elharapódzott botrányos surlódások és pártviszályok kapcsán következőket írja Kossuth : "Valóban OIly erélyre, kitartásra, buzgalomra és tapin­ tatra volt szükség, mint aminő Tiirr tábornoknak mindennél, amibe belefogott, kitünőleg saj átj a, miszerint a légió, melynek fennállásá­ hoz oly nagy érdekek s annyi remény voltak kötve, akkori köz­ állapotának örvényéből kiragadtassék. - Ö a kérlelhetetlen szigort szoros igazsággal s ingerültséget csillapító tapintatossággal páro­ sítva, erős kézzel kiragadta s nemcsak a légió fennmaradását biz­ tosította, hanem oly karba is helyezte, hogy Ihász ezredes parancs­ noksága idej ében több min t egy éven át szép boglárokat fűzhetett a magyar név harci dicsőségének koszorúj ába. - Hálás érzéssel ismerem el, hogy e reorganizáció egyenesen Tűrr tábornok érdeme volt." Kiss Miklós ezredes 1862. október 29-én megírj a Kossuthnak, hogy . . . "a magyar kérdés Turinban a j elenlegi kombinációkon kívül esik s bizonytalan időre el van napolva." El lett napolva örökre, -- j egyzi meg rezignáltan Kossuth. A parázs azonban tovább izzadt a hamu alatt. Tűrr sem adta fel a z eszmét s Garib �ldiban és híveiben is égett a vágy, - amit az emigránsok is folyton szítottak, - hogy betörj ön Magyarországba. Tűrr házassága révén családi összeköttetésbe j utván Napo­ leonnal, s továbbra i s bírván Viktor Emánuel bizalmát, ezeket a jó összeköttetéseit folyton igyekezett felhasználni arra, hogy Magyar­ ország felszabadítása érdekében kívülről valamely akciót indítson meg. De amidőn néhány garibaldista tiszt 1 8621-ben Garibaldit erő­ nek erejével magával akarta vonszolni 400 önkéntessel, hogy Ausztriát megtámadj ák, ezt az őrült tervet éppen Tűrr akadályozta meg. 1862-1 86J-ban azonban maga Viktor Emánuel is komolyan foglalkozott egy Ausztria elleni hadj árat tervével. melyet Garibaldi magyarországi expediciójával szándékozott megindítani, de tábor­ nokai mind eIIenezték ezt a tervet. Lamarmora tábornok ugyanis, amint Cavour halála után a kormány vezetését átvétte, megszün­ tetett minden érintkezést a magyar emigrációval. A magyar légió azonban Viktor Emánuel határozott akaratára meghagyatott.

•

66

..

•

Kossuth meglehetős lehangoltsággal írja is Türrnek 1 864. ja­ nuár lO-én, hogy a miniszterekkel sok értekezlete volt, d e se nem keHemes, s nem igérIetes. Hangsúlyozza, hogy az olaszok csatákat nyerhetnek talán az os�trák eHen, de erejét meg nem törhetik Olaszhonba n, az osztrákot csak a Dunánál lehet megtörni, másutt s ehol. Különben Napoleontól sem vár semmi jót s j anuár 23-án Türrhöz intézett hosszabb levelében annak a véleményének ad ki­ fej ezést, hogy Napoleon a magyarokér t ugyan nem fog háborúba keveredni senkivel, legkevésbbé az osztrákokkal . Peltételesen szá­ mít azonban az olaszra. Ha Velencében a mienkkel egyetemese n kiütne a felkelés, akkor Viktor Emánuel kénytelen lenne egész ere­

j ével síkra száHni. Türr sem tudott Párisban a magyar ügy iránt érdeklődést kelteni s december l-én értesíti Kossuthot, hogy Párisban beszélt több magas állású államférfival, de ezek mind a béke mellett van­ nak. Megj egyzi, hogy ha soká húzzák-ha lasztják a dolgot, a vége az lesz, hogY.: a magyar ki alkuszik az osztrákkal és Velence nem

k erülhet olasz kézre. A magyaro rszági akcióval szemben azonban a Lamarmo ra tábornok által inaugurá lt olasz politika is tartózkod ó álláspont ra helyezked ett. Türr mindenne k dacára - bízva Viktor Emánuel jó­ indulatáb an - Kossutht al együtt to;vább fonogatja a Magyar­ ország felszabad ítására irányuló mozgaIo m szálait. Kossuth 1866. május 23-án Garibald it kérdezi : Terveibe n nem akadna-e hely, ahol én és az általam képviselt érdekek is j átszhat­ nának szerepet? Garibaldi Caprerából m áj us 26-án válaszol, s ezt írj a : Az On nemes hazájának az ügye az én ügyem is és a körül­ mények rövid idő mulva oly térre vihetnek minket, ahol végleg összeforasz lhatjuk a testvéri köteléket a két nép közt. Tűrr 1866. május I S-én Plorenzből é rtesíti Kossuthot, hogy a légió ügyében vele történt megállapodá st elvben elfogadták, de meg kell várni az arra alkalmas időt. A királynak az az óhajtása, hogy Türr menj en ez ügyben Garibaldih oz. Türr május 27-én újból ír Kossuthnak. Beszélt a királlyal, aki megigér te, hogy a légió reorganizáciáj a miatt a minisztereket sürgetni fogja. Caprerában Garibal dival nem végezhetett semmit a magyar ügyben. Levelét megkapta s válaszából látni fogja, hogy

67

•

Ő mennyire óhajtja az együttműködést. Szomorú, hogy így kell ezt drága időt várakozással és határozatlansággal elveszíteni, de Lamarmora soha sem akarta a mi ügyünket elismerni s most is azon álmodik, hogy odaadják neki Velencét. Lamarmora vonako­ dása teljesen érthető és indokolt volt. Neki ugyanis a mérvadó ma­ gyarság békés hangulatáról oly megbízható értesülései voltak, amelyek egyátalán nem voltak bíztató k arra, hogy itt valamelyes fegyveres fölkelés vagy forradalom lenne támasztható. A magyar emigráció - úgy látszik - kevésbbé volt tájékoz­ tatva az itthoni helyzetről s nagy reményeket fűztek ahhoz, hogy ha az olasz és a porosz együttesen megtámadj ák Ausztriát s egy­ idejűleg a magyar légió dél felöl Garibaldi segítségével Tűrrel az élen, Nyugat felől Klapka vezérlete alatt . betör az országba, itt menten kész a fegyveres felkelés s felszabadul az ország az osztrák járom 'a lól. Mert hát Bismarck már régebben készÜlt erre a háborúra s Poroszország 1'866. április 8-án titkos szerződést kötött Olasz­ országgal, melyben az olasz kormány teljes fegyveres támogatását igéri, ha Poroszország három hónap alatt háború t üzen Ausztriának. Segítségének bére : Velence. Bismarck, hogy a sikert biztosítsa, ezenkívül mindent megtett Napoleon megnyerésére . Ekkor ugyanis ő volt Európában a d öntő tényező s ezt elismerte Ausztria is. Június 1 2-én szerződésre lépett vele, melyben Ausztria kij elenti, hogy bármint végződik is a háború, lemond Velencéről. Az emigráció nagy reményekke l hozzálát a maga részéről is az akció elökészítéséhe z. A porosz kormány is erélyesen sürgette az olasz kormányt a magyar akció előkészítésére, de Lamarmora n agyon tartózkodóan fogadta a porosz sürgetést. Bismarck azon­ ban nem az az ember volt, aki ha valamit a fejébe vett, attól köny­ nyen eltérítheM lett volna. 1866. j únius elején táviratilag Berlinbe hívta az akko l ' Plórencben tartózkodó Tűrrt, aki a Viktor Emanuel­ tól nyert kihallgatás után 8-án BerHnbe utazott, hova lO-én érke­ zett meg. Bismarck nagy lelkesedéssel fogadta s miután meg­ beszélte vele az alakítandó magyar légió ügyét, az egyidejűleg megindítandó olasz támadás hadi tervét is szóvá tették, ami egyi­ küknek sem tetszett s Bismarck nagy tetszéssel fogadta erre vo­ natkozólag a Tiirr által egy memorandumba foglalt tervet. Ez ala

5'

•

68

•

kalommal Bismarck egy kényes misszióval is megbízta Türr tábor­ nokot, fölkérvén, hogy hasson oda Napoleon császárnál, hogy ő i s csatlakozzék a porosz-olasz szövetséghez, késznek nyilatkozván ez esetbe�l Franciaországnak minden kívánat?t teljesíteni, sőt Luxem­ burg és B elgium annexiójába is beleegyezni. Türr tábornok, miután a magyar légióra nézve Klapkával n J egegyezett, Párisba sietett Napoleonhoz. Dc Bismarck ajánlata itt nem talált kedvező fogadtatásra. Napoleon bizonyosra vette ugyanis, hogy a n agy osztrák birodalom leveri a kis Poroszorszá­ got s ez Pranciaországra nézve kedvezőbb politikai helyzetre nyuj ­ tott kilátást, ami pedig Bismarcknak Luxemburg és Belgium an­ nexiój ára vonatkozó ajánlatát illeti, erre azt mon dta Napoleon. hogy Bismarck mindig kész felajánlani azt, ami nem az övé. (Úgy látszik, példát vett Rechberg osztrák kancellártól, aki - mint azt Türr-nek Bismarck elbeszélte - a schleswig-holsteini háború után eladta Poroszországnak Lanenburg hercegséget, ami pedig soha sem tartozott az osztrák császársághoz. S hogy a komikum teljes legyen, I. Vilmos császár Bismarckot a porosz-francia háború után éppen ennek a Lauenburgnak a hercegévé nevezte ki.) Június 14-én Tiirr tábornok már Plórencben volt s j elentést tett Viktor Emánuelnek berlini és pári si útjáról. A magyar akcióból azonban nem lett semmi, hiába volt az emigrációnak, Türrnek és Usedom flórenci porosz követnek minden buzgólkodása, aki egy Lanlarrnorához intézett új abb j egyzékben Magyarországot j elöli ki a két szövetséges hadsereg közös és legbiztosabb működési teréül, d e sőt hiába volt Viktor Emánuelnek a hajlandósága is, aki azzal biztatta Türrt, hogy elviszi magával Lamarmorát a táborba, s akkor Ricasoli báró lesz a miniszterelnök s az majd elvégzi a dol­ got, hogy Türr minél előbb mehessen Romániába és Szerbiába. onnan a magyar fölkelést előidézni. Erre vonatkozólag Kossuth 1 866. június 26-án utasítást küld Türr altábornagynak, melyben az olasz kormánnyal való egyezke­ dés folytán a Szerbiában való cröszervezéssel s az ott szervezendő s hozzácsatlakozható hazai erők parancsnokságával megbízatik. Alapelvül és szabályul levén az olasz kormánnyal egyetértésben el­ fogadva, hogy a Szerbia felől szervezendő ezen sereg csak akkor fog az ország határain bevonulni, ha s amidőn az egész kombinált

•

69

•

operációs terv, nevezetesen az Adriai-tenger felőli olasz expedició effektuál ta tik. A kocka el volt vetve. A poroszok június 1 6-án megkezdték az ell<:nségeskedést, Viktor Emánuel j (Ill ius 18-án felmond ta Ausztriá­ nak a fegyverszünetet (mert 1 859-ben Ausztria békét nem kötött s nem ismerte el OlaszGaribaldi országot), a rra számított, hogy önkénteseivel Dalmá­ ciában kikötve, felke­ lést i déz elő a déli szlávok és a magya­ rok közt és hazánk­ b an igen sokan vár­ ták az érkezését. A poroszok a há­ ború erélyes folyta­ tására unszolták az olaszoka t, pártolták Garibaldi terveit és Usedom porosz követ j únius 1 7-iki levelében biztatja az olasz kor­ mányt' hogy e terv végrehaj tásával Ausztria szívébe döf­ j ön. Ennek a fő eszTÜRR ALTÁBORNAGY. Magyarország köze felkelése lett volna. Garibaldi tervezett vállalata azonban abban maradt. Bismarck magyar légió alakítását határozta el s ennek Klapka vállalta el a vezetését. Türr még el sem indult a Keletre, amikor megérkezett a cus­ tozzai vereség híre. Albrecht főherceg ugyanis j únius 24-én 82.000 főnyi seregével heves harc után döntő győzelmet aratott a Lamarmora vezérlete alatt álló 140.000 főnyi olasz seregen, melyet Lamarmora hibás

•

70

•

hadi terve a katasztrófá ba vitt, ami aligha következett volna be, ha elfogadj ák Tűn'nek Bismarck által is helyeselt hadi tervét, mely szerint az olaszoknak Eugén egykori osztrák nagy hadvezér íltján kellett volna indulniok, nem pedig a várnégyszögben kezdeni meg a háborút. Pár napra rá pedig Tegetthoff osztrák admirális Lissánál tönkretette az olasz haj óhadat. Ekkor már azt kívánták Türrtől, hogy hanyatt-homlo k rohan­ j on Szerbiába és Romániába. Mint Kossuthhoz írt beszámoló jelen­ tésében mondja, j úlius l-én hajóra szállt Livornóban hű fegyver­ társával és barátj ával, Kiss József alezredessel. Július W-én Kon­ stantinápolyba érkezett és mivel nem akadt mindjárt hajó, az i dőt felhasználta arra, hogy a törököket kedvező hangulatra bírhassa; csak 14-én érkezett Galacra, honnét kocsin Bukurestbe ment. Oda nem régiben érkezett volt Ifohenzollerni Károly fejedelem, aki a miniszterekkel együtt nagyon szívesen fogadta a tábornokot. Tűrr­ nek ügyes diplomáciai működése folytán - amint Kiss József j úlius 20-án Kossuthnak írja - itt a tér a működésre kedvezőbb. mint volt valaha. A herceg az egész minisztériummal együtt kész: harrr.inc-, sőt negyvenezer embert adni az Erdélybe való betörésre, 8-10.000 fegyvert is, de azzal a sine Qua nonnal, hogy Bismarck legyen elhatározva Ausztria megsemmisítésére. Ily értelemben Tűrr telegrafált Bismarcknak és az olasz minisztériumnak is. Az első intézkedések megtétele után Tűrr kocsin elment Tum­ Szeverinbe, onnét csóna)<:on átkelt a Dunán. Kladován már várt reá Mihály fejedelem egy tisztje, aki kocsin elkísérte Belgrádba. De itt már hírét vette a gyászos bukásnak, mely j úlius 3-án Königratz­ nél érte az osztrák hadsereget, melyen a poroszok d öntő győzel­ met arattak, arról is értesült, hogy a poroswk a magyar határ felé közelednek és hogy az első fegyverszünet néhány napra megköt­ tetett. Belgrádban úgy a fej edelem, mint Garasanin miniszterelnök megígérték támogatásukat arra az esetre, ha a harc újra folytató­ dik, amit úgy az olasz, mint a porosz kormánynak megj elentett. De már augusztus l-én az a hír érkezett, hogy újabb négy heti. fegyverszünetet kötöttek. Azonban a fegyverszünet hatodik napj án a következő sürgöny érkezett a belgrádi porosz konzulhoz : "Tu­ d assa Tűrr tábornokkal, hogy itt a magyarok szervezete fenntar-

•

71

•

tatik és ő is intézkedjék, hogy az általa teremtett szervezet s e gyengüljön. ." Ezen sürgöny következtében Türr igyekezett az 'Or­ ganizációt fenntartani, pedig már látta, hogy az egész szervezke­ dés porosz részről csak az osztrák ij esztgetésére volt szánva. Ké­ sőbb Bukar:estbe ment, hogy ott is készen legyen minden. De már augusztus 2.J-én táviratilag értesítette őt Visconti Venosta olasz külügyminiszter, hogy a békét Ausztriával biztosnak tekintik, mert Poroszország békét kötött; a királyi kormány nem igérheti tehát a további segítséget. Négy-öt nappal később Bismarck gróf is sür­ gönyileg tudatta, hogy a, béke meg lévén kötve, minden remény, valamit tehetni, elenyészett. -- (Poroszország és Ausztria 1866. augusztus 30-á n Prágában, Viktor Emánuel és ferenc József októ­ ber 3-án Bécsben megkötötték a békét s Olaszország kettős vere­ sége dacára megkapta az osztráktól a Napoleon által neki előre megigért Velencét.) Ezek után Tűrr kénytelen volt elhagyni a dunai fej edelemsé­ geket s visszatért Olaszországba. Küldetéséről részletes írásbeli jelentést tett Kossuthnak, aki 1866. október 7-én a következő levelet írta hozz á : "Köszönöm j elentését. Ifa minden oldalról oly tapintattal, eréIlye,l, őszinteséggel é s hűség,gel j árnának e l a kötelesség terén, amilyet Ö n kifejtett azon killdetésben, melyet felvállalt, akkor ma nem lenne okunk panasz­ kodni azon tévedé� miatt, amely ránk nehezül. Azon mód, amellyel Ön küldetését elvégezte, lehetetlen, hogy még magasabbra ne fokozza azon nagy tiszteletet, amelyet Ön iránt mindig tanusítottam, míg az eredmények, amelyeket oly rövid idő alatt biztosított, minden akadály ellenére lehetetlen, h,ogy a legerősebbé ne tegyék fájdalmamat az ilyen kísérletek elenyészte iránt. Azonban nem kell kétségbeesnünk. A mi törekvéseink nem maradnak meddők hazánk j övőjére nézve." Ezzel a méla akkord dal zá,ródott le a magyar emigrációnak az ország függetlenségének kivívására irányult másfél évtizedes tevékenysége, melybcn Türr tábornoknak oly kimagasló szerep jutott.

72

•

•

Kossuth és társai is meggyőződhettek immár, hogy az ő betö­ reSI és felszabadítási kísérleteik itthon visszhangra nem találnak, m e,rt itt minden mérvadó politikus a békés kiegyezés híve s vak­ m erő, kockázatos kalandokba s.enki sem akar bocsátkozni. Külön­ ben igen j ellemző e tekintetben Türr-nek a következő elbeszélése : ,,1867-ben történt. A koronázási domb előtt lefolyt manifesz­ táció után Baj ára utaztam. útközben egy tolnamcgyei gatyás ember szegődöt t hozzám s azt kérdezte, vajj on a kormányzó úr haza fog- e j önni? - Nehezen hiszem, hogy hazaj öj j ön - felelém. -' K ár, k ár ! - felelé a jó magyar képű tolnai atyafi. - Nem l ehet ám az ufc(Íról megmnndani, hogy a szobában miképen kell a bútorokat elrendezni.

Mikor visszatértem Olaszországba és elmondtam ezt Kossuth­ nak, a nagy hazafi megrázta a fej ét. -- Nagy szó ! Shakespeare se tudta volna különben mondani . . . D e hasztalan . en maj d csak halva fogok a hazába visszatérni." Igy �S történt. VII. Tiirr visszatérése hazájába. - Megbizatása a horvátohkal v a l 6 tárgya­ lásra. - Kihallgatá sa Ferenc József királynál. - ErrőL jelen:tése Viktor Emánuelnak. - Javaslata Ausztria- Magyarország, Franciaország és Olasz­ orszúg szöv r:tségére. - Értehezése Viktor Emánuellel, Napoleollllat és az osztrák veze/ö államférfiakkal. - Budapesten fáhlyásmenet Türrnek. Az urallwd6\'ul való békés kiegyezés t hirdeti. - Szabadkőműves páholy t ,alapit. - Népokta/ási kört alakit. - Az ifjúság katonai nevelése.

jl

l

z a kegyetlen csapás, melyet az osztrák 'abszolutizmus Königratznél szenvedett, reá vezette Ferenc J6zsef császárt arra a meggyőződésre, hogy uralmának a .� szilárdságát csak a magyarokkal való békés kiegyezés biztosíthatja s ez csakhamar meg is valósult s betetőzés t nyert a koronázásban. Az ország visszanyerte alkotmányát, a király am­ n esztiát adott a száműzötteknek s Türr is visszatérhetett végre több mint húsz éve elhagyott imádott honába, melynek az osztrák j árom alól leendő felszabadításán közel két évtizeden át soha nem szűnő lelkesedéssel munkálkodott. .... .. �

A

•

73

•

új korszaka, új iránya nyilt meg élete tevékenységének. Jiősi kardja végleg visszakerüIt hüvelyébe. Alig nézett szét idehaza, t eljes erővel megragadta lelkét az a nagy ellentét, melyet az ő két fogadott hazája, Olasz- és Franciaország s szülőföldje gazdasági és kulturális állapotai közt tapasZItaInia kellett. Mint Széchenyi, aki szintén a katon"ságot ott hagyva állt a magyar nemzet kulturális é s gazdasági újjáteremtésének a z élére, hogy a békés és szorgalmas munka apostolává legyen : Türr is lelke egész melegével, 'a külföld ön szerzett gazdag tapasztalataival az ország kulturális, de különösen gazdasági fejlesztésének kivánt hasznos, munkás tényezője lenni. Alig tért vissza hazáj ába, szülővárosa 1 867. 136. közgy. 4.2451/2 kig. sz. a kelt közgyűlési határozatával díszpolgárává vá­ lasztotta. A kormány figyelme is csakhamar felé irányult s igyekezett őt az ország újj áalkotásának nagy munkájába b evonni. Andrássy Gyula gróf miniszterelnök - tudva azt, hogy a 60-as évek első felében és 1 866-ban Tiirr sokat érintkezett a dél­ szlávokkal - megkérte, menne le Zágrábba, kipuhatolni a horvátok hangulatát és kívánalmait. A horvátok igen rokonszenvesen fogad­ ták. Két napon át tárgyalt a vezető férfiakkal, meghallgatta szenve­ délyes kifakadásaikat, vitatkozott velük, végül felszólította őket, hogy foglalják írásba óhajaikat. Meg is tették. Ezt magyarázó levél kíséretében felküldte Bécsbe Andrássynak, aki leküldte Pestre Deáknak. Megalakították a regnikoláris bizottságot, az irást el­ fogadták a tárgyalás alapjául, de a horvátok bizonyos óhajait nem teljesítették, a pénzügyi kérdésben Deák véleménye kisebbségben maradt, az a "fehér lap" tehát, amit a horvátok állítólag kaptak a magyar kormánytól s amit később annyit felhánytorgattak, iga­ zában csak legenda, mert a horvátok óhajait erősen megrostálták. De a horvátok azért megnyugodtak s a helyzet idővel azért mér­ gesedett el, mert a magyarság nem kereste az érintkezést a hor­ vátokkal s - amint Tiirr helyesen megj egyzi - kevésbbé vagy igyekeztünk megismerni liorvátországot, mint Ázsiát Afrikát. Amikor a koronázás után másodszor tért vissza hazáj ába, 1 868. tavaszán, egy napon Andrássy Gyula gróffal beszélgetve, a

•

74

•

miniszterelnök megemlítette, hogy most már el kellene mennie tisz­ telegni a királyhoz. - Nagyon szívesen, - felelte Türr, - de meg kell j egyez­ nem, hogy az olasz király tiszteletbeli főhadsegéde vagyok és csak ebben a minőségemben mehetnék a királyhoz. Két órával rá Andrássy megüzente, hogy Ö Felsege délután négy órakor magánkihallgatáson fogja fogadni. - Elment tehát a budai várlakba. A rendkívül érdekes kihallgatás lefolyását s ennek folyomá­ nyait maga Türr következőleg beszéli el : "Ö Felsége igen kegyesen fogadott, megköszönte nekem, hogy beszédeimben és hírlapi cikkeimben akkoriban minden alkalommal a békés irányzatot hirdettem. - Amióta Felségedet ma�ar királlyá koronázták, fel elém, minden magyar hazafinak kötelessége a király mellé állani. Ez a kihallgatás igen nagy feltűnést keltett mindenfelé. Mikor visszajöttem Turinba és a királynál j elentkeztem, ezekkel a sza­ vakkal fcgadott : - liát az ön kihallgatása ! Mondja csak, hogy történt az? Elmondtam a történteket, és hangsúlyoztam, hogy I. Ferenc József mennyire fátyolt vetett az 1848. és 1 867. közt lefolyt esemé­ nyekre. Viktor Emánuel király figyelmesen hallgatta előadásomat, az­ után szinte láttam, amint megvillan a fej ében egy gondolat. - Menjen vissza Magyarországba, kérjen új abb audienciát Ferenc József királytól és mondja meg neki, hogy szerencsésnek érezném magam, ha alkalmam nyilnék megmutatni neki, hogy nem­ csak jó "Testvér" vagyok hozzá, de jó atyafi is. Ismé t hazajöttem, de miután Ö Felsége időközben visszatért a liofburgba, Bécsbe utaztam ; ott Íljabb kihallgatást kértem, ame­ lyet csakhamar meg is kaptam. Elmondtam az olasz király üzenetét. Ö Felsége nyájasan hallgatott meg, azután így felelt : - Mondj a meg Ö Felségének, hogy én is szerencsésnek tar­ tanám magam, ha bebizonyíthatnám neki, hogy nemcsak jó "Test­ vére", de jó rokona is vagyok. :Cs ez korántsem volt puszta udvariaskodás.

75

•

•

Beust gróf úgy vélekedett, hogy aki a személyes közeledés. ·tekintetében sikert aratott, a politikai közeledésnek is tehetne szol­ gálatot. Ismételten emlegette előttem, hogy mennyire rokonszenve­ zik az olaszokkal és 1 868. végén m á r arról beszélgettünk, hogy Ausztria-Magyarorsz ág szövetséget köthetne O laszországgal és. Franciaországgal. Turinba siettem és elmondtam ezt Viktor Emánuel királynak. aki igen fogékony vol t az ily szép gondolatok iránt és m e gbízott. hogy maj d ha Párisba megyek, pendítsem meg az eszmét Napoleon császár előtt. 1868. évi december 31-én Párisba érkeztem és Napoleon csá­ szár előtt kifejtettem eme hármas szövetség célzatait. - Háború nincs ugyan a szemhatárban , - felelé a császár, d e h a Ausztria-Magyarország, Olaszország és Franciaország ilyen: egyetértésre j utnának, ez biztosítana bennünket minden eshetőség ellen. Békegarancia volna ez Európa és főleg a kisebb államok szá­ mára, ha a három udvar megegyeznék egy arrangement elvei iránL I gyekezni fogok megegyezésre j utni az angol királynéval és néhány angol államférfival is, hogy így Anglia is velünk legyen. Ilyen mó­ don aztán összehozhatjuk talán az európai fejedelmek kongresszll­ sát is.

Még azt is megj egyezte a császár, hogy a dolgot megbeszéli maj d még két diplomatával. - Nem hivatásom a bírálgatás, de annyit mégis bátorkod­ nám mondani, hogy j obb volna egyelőre a diplomatákat be nem avatni. - :Cs miért? - kérdezte a császár. Mert azok, - mondám az én naívságommal, - csak osto_

baságokat csinálnak. III. Napoleon SZleliden mosolygott. --- No, de ezek az én barátaim, Nigra lovag és Metternich> herceg. Erre nem volt mit felelni. Pedig ezek az urak is segítettek ezt az ügyet elrontani 1 869. j anuár 21-én Flórencben b eszámoltam a királynak p árisi misszióm eredményéről. Eddig csak ketten dolgoztunk az ügyben, - szólt a király� _

76

•

•

- D e alkotmányos uralkodó vagyok, és miután ennyire j utot­ tunk, a miniszterelnökömhöz kell önt utalnom. Maj d én is meg­ említem neki a d olgot. Elmentem tehát Menabrea marchesehez és előadtam neki a történteket. Első szava ez vol t : - li á t Rómáról beszéltek-e ? Nekem nem volt erre megbízatásom és ezért ezzel a kér­ déssel nem akartam az ügyet komplikál ni. Ez a kérdés maj d önre tartozik. Bécsbe mentem, felkerestem Beustot és Khun hadügyminisz­ tert, maj d a ' királynál j elentkeztem kihallgatásra és itt elej tettem egy szót a Trentinoról. Ö Felsége félbeszakított. - Hát mindig csak én legyek az, aki fizet? Kifejtettem, hogy ezúttal máskép mennek maj d a dolgok. Február végén megírtam Napoleon császárnak, hogy mi mindent végeztem. Jelentésemet így fej eztem b e : --- J:zzel az én misszióm véget ért. Most Felségeden múlik, hogy megvesse a szövetség alapját és m egkösse a szerződést. Az én munkám csakugyan be volt fejezve. Most a diplomaták fogtak hozzá a munkához és - húz ták-halasztották a dolgot mind­ addig, amíg csak lehetséges lett volna azt nyélbe ütni." Eddig Tiirr tábornok történelmi j elentősé gíí érdekes elbe­ _o

szélése. Ö, aki annyit harcolt a népszabadságért, annyi sokféle forra­ dalmi tervnek volt tevékeny részese, melyekkel az elnyomott hazát óhajtották az osztrák zsarnokság alól felszabadítani, de akinek másrészt oly közelről volt alkalma megismerni az u ralkodók és diplomaták boszorkány-konyháj át : a nemzet és királya kibékülés é­ ben s e kettő benső egyetértésében az ország békés fej lődésének, j obb j övőj ének biztos z,á logj át látta. Amikor a kiegyezés után haza érkezett, a szélsőbaloldal hívei fáklyásmenettel j öttek a szállása elé és szónokuk harsány hangon tudatta vele, hogy a "magyar nemzet" mit üzen III. Napoleonnak, meg az olaszoknak. A n agy tömeg pedig izzó lelkesedéssel éne­ kelte azt a nótát, amit a 60-as évek elején - amikor sok félre-

•

77

•

vezetett naív lélek várta Kossuthot, Garibaldit és Türrt, akit már külföldön elneveztek a magyarok Garibaldijának - országszerte énekeltek : Majd hoz Kossuth tisztát, Türr Pista m eg puskát, Éljen Garibaldi. Tiirr az ő megszokott őszinteségével válaszolt a "hazafias" szónoknak, hogy bizony ő csak vizipuskát hozott, amivel lehűtse a szalmalángként fellobbanó lelkesedést. Mert hát az üzenettel már elkéstek. Hiszen üzent a magyaroknak L Napoleon is, I I I. Napoleon is, Garibaldi is, de az ö puskái ott rekedtek a határon, mert nem j ött akkor értük senki. Most már kár lesz üzengetni. Megvan az alkotmány - úgymond - e zt tartsuk tiszteletben s ha vannak még óhajok, igyekezzünk azokat fokoz'atosan megvalósítani. 1868. j úlius 25-én pedig ezt írj a Pallanzából a "Pester Lloyd"­ nak : "Magyarországon tett utazásaim alkalmával ismételten meg­ győződtem arról, hogy nekünk, az emigráció tagjainak közel 20 éven át teljesen téves felfogásunk volt az ország közvéleményéről és helyzetéről, különösen pedig az időközben felnőtt generáció néze­ teiről. Ez különben rendesen megtörténik minden emigrációnál, mely hosszas távolléte alatt a hazai dolgokról és emberekről csupán optimista forrásokból merített ítéletre alapítj a véleményét." Ova int a szélsőségekbe csapongó politikától, a m eggondolatlan és meg­ valósíthatatlan remények keltésétöl, aminek igen káros következ­ ményei lehetnek éppen az olyan nemzetnél, aminők mi vagyunk, akiknek egyrészt a keleti indolencia, másrészt önmagunk túlbe­ csülése különben is a vérünkben van. Az osztrákokkal, illetve a dinasztiával létrejött kiegyezéstö! Magyarország önálló történelmi fej lődésének, független államisága kialakulásának a megvalósulását nemcsak nem féltette, de abban - az Ő rendíthetetlen optimizusmában és naív ióhiszeműségé­ ben -- szinte a zálogát vélte megtalálni. Erre vall az az 1868-ban a "Hazánk" dmG lapban megjelent cikke is, melyben hangoztatja az önálló magyar hadsereg eszméj ét ; azt kívánta, hogy a magyar hadügyminiszter sz;ervezze Magyar- és Horvátország hadosztályait, az osztrák ha dügymin iszter pedig az osztrák, cseh és lengyel had­ osztályokat ; mindegyik hadosztály használja saját országa nyelvét

•

78

•

-és az ország zászlaját, melynek egyik oldalán lenne az ország "CÍmere, a másik oldalán pedig a fejedelem címere. A kiegyezésb en vetett hite nyilvánul meg abban a levelében ls, amelyet 1869. február 20-án a Bácsmegye i választókho z írt, akik arra kérték, hogy vállaljon képviselős\get, amit külföldi viszonyaira val é tekintettel, köszönettel elhárított magától. "Midőn hazánk felett - írj a említett levelében - az ön­ kormány uralkodott és csak léha önmegtaga dás vagy forradalom közt volt a választás, én az utóbbinak 'e mbere voltam ; ma, midőn az 1 867-diki kiegyezés a nemzetnek megnyitotta a törvényes mű­ ködési tért, eIfogadom a kiegyezést és pedig nem azon utógondo­ l attal, hogy azt megbuktass am, h anem azon szilárd elhatározás sal, hogy az tökéletesí ttessék, mit csak úgy é rhetünk el, ha ezen tör­ vény ellen nem izgatunk . . . Szedjük össze minden erőnket, képez­ zük magunkat , hogy minél több magyar képes legyen a diplomáci á­ ban és a konzulátu soknál alkalmaz ást nyerni és a rendes h adsereg­

ben minél több tiszti állást elfoglalni." Tü" különben mindenko r a legerélye sebben h angoztatt a a ,­ bölcs mérséklet , a Z' eszélyes 'm egfontolás flolitikáját , a király és nemzet egymás megértő kölcsönös bizalmána k a megteremt ését, m egszilárdítá sát ; a szorgalmas tanulás, a becsü'letes, céltudatos és kitartó munka h asznát és szükségesség ét. Tiirr a hazába visszatérve, elhozta m agával nemcsak katonai, politikai és egyéb közéleti gazdag tapasztalatait , de a szabad­ kőművesség nagyjelentőség ü kultúrális és humanitárius nemes esz­ ményeit is. Türrf ugyanis már 1 854. november 7-éIll fölvette tagjai k özé a Turinban székelő Dante Alighieri new olasz szabadkőműv es páholy, melyben bensőbb kapcsolatba j utott azokkal az olasz hazafiakkal, akik Olaszország felszabadítását s az olasz egység m egteremtés ét tűzték szent feladatokul. Ennek a páholynak a mun­ kájában Tür, is igen tevékeny részt vett s ez a páholy szinte egyik nem utolsó rendű tényezőj e volt az olasz egység megteremtésének . Tür,. a nemzet és a király megbékülés ével biztosÍtva látván hazáj a öncélú állami fejlődését, a szabadkőművességet az ország kultúrális és humanitárius fejlesztésének a szolgálatába kívánta állítani s 1 869-bet1J megalapította a francia Nagy-Oriens védelme alatt - melynek szintén közbecsülésben álló tekintélyes tagj a volt

•

79

•

- a skót ritus szerint szervezett Corvin Mátyás-páholy t, melynek éveken át ő volt a főmestere. Ez a páholy hozta létre Türr közben­ j árására, a francia Nagy-Oriens engedelméve l a Magyar Nagy­ Oriens szabadkőműv es páholyt, mely nagy lendületet adott a m agyarországi szabadkőműv ességnek s 1 886-ban a már előbb meg­ volt János-rendű nagypáholy egyesülvén a skót-ritusú Nagy-Oriens­ sel, megalakítottá k a Magyarorszá gi Symbolikus Nagypáholyt, ami­ ben Türr szintén igen tevékeny részt vett. Ez a szabadkőműv es i eszmevilága vezette rá arra a lelkes tevékenységr e, amit a hazai népnevelés és később a világbéke érde­ kében évek hosszú során kifejtett. Nagyon hamar átlátta laz Ő külföldön tett intenzív megfigyelé­ s eivei, széleskörű gazdag tapasztalatával, mennyire hátra marad­ tunk mi úgy a közművelődési, mint a gazdasági téren s hogy az évszázados közjogi politika egész súlyával reá nehezedett a mi köz­ életünkre, mely e miatt nem volt képes egészséges fej lődést venni. Már 1 868. szeptember 30-án Baj áról kelt cikkében utal az eszakamerikai Egyesült Államok j elszavára : ,,00 a head" (menj előre) s arra a tényre, hogy ott az ismeretek terj esztését az állam és a társadalom feladatai közt a legelső sorba helyezték. Ezrenkint vannak ott - úgymond - önkéntes tanítók, kü­ lönösen fiatal nők, sokszor igen gazdag családokból, akik száz és száz mérföldnyire elmennek elhinteni a tudomány csöppjeit. Be­ l átták, hogy erre az állam nem elég. Már báró Eötvös József mondá : "Ha van feladat, melynek megoldására az állam minden hatalma elégtelen, az a népnevelés ; oly feladat, melyet csak a nép maga oldhat meg." A társadalmat hívja fel a 14-30 év közti egyének oktatása célj ából népnevelési szövetség létesítésére. Hivatkozik Batthyány La josnak arra az 1847-ben tett mondására, hogy "a tudományt be kell vinni a cigány kunyhójába is." Erre alakultak a n époktatási körök s indult meg Budapesten és a vidéken a felnőt­ tek oktatása. 1 870-ben Budapesten a Türr elnöklete alatt meg­ alakul a Népoktatási kör, amely a kormány és a főváros támoga­ tásával telj es erővel törekedett évenkint minél több felnőttet része­ síteni oktatásban, s dacára annak, hogy különösen eleinte igen nehéz volt az írni-olvasni nem tudókat az iskolába é desgetni, már az első négy évben sikerült a fővárosban 8.433 felnőttet nem csekély

•

80

•

eredményű oktatásban részesíteni. Javasolja és sürgeti ilyen nép­ oktatási köröknek az egész országban való szervezését. .Ezzel egyidőben megalakítja a "Corvina-társulat"-ot, mely­ nek célja a tudományt, az ismereteket népszeriísíteni s a zokat a z értelmiség alsóbb osztályaiban meghonosítani. 187 1 -ben egy kis füzetben igyekszik ennek propagandát csinálni, hivatkozva külö­ nösen Franklin Benjáminra, kinek leközli három népies írását, Ú. m. "János apó", "A nép barátja a tudomány", "Néhány szó a polgári j ogokról és kötelességekről s az emberi kötelességekről", mely u tóbbiban franklin egy 1 733-ba n "Richard népbarát kalendáriuma" című tnűben elszórt bölcs mondásokat összeszedve, honfitársai részére kidolgozta. A mai "demokrata" vil ágban, amikor a tömeg csak a j ogokat követeli, bizony-bizony időszerű volna ezt a kis füzetkét újból a nép kezébe adni. A felnőttek oktatásának megindításával egyidőben : még az 1 809. évben kibocsátott iratában utal arra, hogy új abb időben mind­ inkább k ezd érvényre emelkedni a korszerű nevelés fontossága. A z iskolákban nagyobb súlyt igyekeznek fektetni azon ismeretek megszerzésére, melyek az egyén, család, sőt a z egész nemzet szel­ lemi és anyagi életére befolyással vannak. Elodázhatlan szükség­ nek tartja különösen, hogy a népnevelés oly szellemben történjék, hogy a n emzet katonai kiképzésének is előkészítője legyen. Alig van oly kis falu nálunk, - írja tovább, - ahol egy kiszolgált altiszt vagy katona ne volna, ki a 1 2-18 éves ifj akat a tornázás elemeire s az Ú. n. fegyvernélküli gyakorIatokra, melyek a katonaságnál oly sok drága időt vesznek igénybe - betanítani ne bírná. A gyer­ meknek különben is legkedvesebb foglalkozása a katonásdi j áték, ezért k önnyű lenne őket szünnapokon a sorakozás, szakaszokba feloszlás, fordulatok, kanyarulatok begyakorlására, párszor éven.­ kint a céllövészetben is gyakorolni s nekik a fák, árkok, magas­ latok, házak j elentőségét és használhatóságát katonai tekintetben megmagyarázni. lia ezt 3-4 éven át ismétlik, mikorra ezek a fiúk katonasorba j utnak, hat hét alatt k ész, képzett katonák lesznek. Azóta ötvenhat esztendő mult el s k i merné mondani, hogy ez a z eszme nem idősz erű, nem életrevaló még ma is, sőt ma még inkább, mint a multban.

81

•

,....1... AI

porosz- francia háború.

•

VIII. -

A keleti kérdés. - Béketörekvések.

árom ízben voJt alkalma Tűrr-nek Bismarckkal fontos politikai beszélgetést folytatni; utóljára 1867. február havában. Akkor már észre lehetett venni, hogy a vaskan­ cellár Franciaország megtámadásának a gondolatával �..... foglalkozik, csak még az ürügyet nem találta meg hozzá s az időt és körülményeket nem látta elérkezettnek. Tűrr kijelentette , hogyha Bismarck arra fog készülni, hogy háborút kezdj en Franciaország­ gal, akkor ő is ellene fordul, ami ugyan vaj mi keveset határoz, de maj d ellene fordul a liberális pá rt, mely 1866-ban mindenütt s@gÍ­ tette. Haragos villám cikázott erre a vasember szemében, de rög­ tön uralkodott magán s így válaszolt : - De hisz én nem akarok háborút Franciaország ellen. Alig két hete járt itt Ducrot tábornok és én azt kérdeztem tőle : "Miért akarjá k Önök Franciaországban a háborút ? Ö ezt fel elte : "Mert mi a kakas vagyunk." - "Nó hát mi meg a tyúk leszünk" - feleJtem neki. Bismarck akkor ismételten megkérte Tűrr!, mondaná meg a császámak, hogy Benedetti igen j ó követ, de mint affél e korzikai ember, nagyon heves t ermészetíí. "Mondja meg, kérem a császárnak, így szólt tovább, hogy amit csak kíván, vagy nekem megír, azt én a királyom­ nál néhány hét alatt keresztülviszem. Ami Belgiumot illeti, Ö Felsége ismeri a gondolataimat ; Luxenburg-ot illetőleg azt se kutatom, hogy a lakosok többsége Franciaországhoz szit-e ; azt mondom, vegye el ! " Csak annyit kívánt Belgiumot illetőleg, hogy valami írása legyen I I I. Napoleontál. Mikor ezeket Tűrr elmondta Napoleon császárnak, a Felség így szólt : ,,:ertem, hogy Bismarck nincs megelégedve Benedettivel, akinek . . , annyi ígéretet tett. Bismarck mindig kész felajánlani azt, ami nem az övé."

H

6

•

82

•

"Nem feledem el soha azt a haragos tekintetet - iria Tűrr melyet Bismarck rám vetett, mikor látta, hogy elértem a gondolatát. De hisz a német vezérkar főnöke m egmondta volt n ekem, hogy "négy év kell, mire az annektált országok csapatait újjászervezzük és délnémet szövetségeseink a mi szervez:e tünkhöz allmlmazkod­ nak". en tehát tudtam, hogy francia-porosz háboru előtt állunk. Eléggé hangoztatt am, de a francia törvényhozó testület nem akart "Franciaországból laktanyát csinálni". Inkább temetőt csinált belőle." ,,1868-ban és 1869-ben egyre folytak a tanácskozások a fran­ cia-osztrák-olasz véd- és dacszövetségről ; ha ezt megkötötték volna, akkor Bismarck herceg az 1870-iki háború veszélyét el tudta volna hárítani. De h át Napoleon beteg volt, Metternich her­ ceg nehézkes volt és Nigra ravaszkodott. Államférfiú csak egy volt ebben a táborban : Beust gróf ; azt pedig csak az egy Bismarck tudta, hogy mit akar." A háború kirobbanására csakhamar megjött az alkalom a spanyol trónviszály képében. Prim és Serrano 1868. szeptember 29-én az alcoleai győzelemmel Spanyolország urai lettek és 30-án I zabella királyné kénytelen volt francia területre menekülni. Prim tábornok nemsokára rá azt az eszmét vetette föl, hogy a spanyol trónra egy szavöjai harc eget kellene ültetni és megkérte Tűrrt, hogy támogassa az eszméj ét. Türr 1 868. december havában meg is említette ezt Viktor Emánuel királynak. - Van már róla tudomásom - felelte a király ; nagyon üd­ vös dolog volna, közelebb hozna a latin faj ok egyesüléséhez. Nemsokára visszatért a témára. - Beszéltem a dologról - így szólt - Amadeoval. Tudj a-e, hogy mit felelt? Ezt mondta : "Ha azt akarja, hogy számkivetésbe m enjek, mondja meg, hogy hova kell mennem, de spanyol király nem akarok lenni." Vagy 15 hónapra rá a spanyol régensség Hohenzollern Sigmaringen Lipót hercegnek aj ánlotta fel a trónt, ami eHen a párisi kabinet nyomban tiltakozott. Ez váltotta ki a porosz király­ nak Bismarckhoz intézett harci riadává hamisított, íl. n. emsi sür­ gönyét, m ely megadta a háborúra a Bismarck által tudatosan és ravaszul kieszelt lökést.

•

83

•

Mennyire más lett volna a helyzet, ha a Cavour által tervezett és Tűrr által is propagált francia-olasz-osztrák-magyar hármas szövetség megvalósu l ! De hát C avour halva volt és Bismack tudta, hogy a szövetségi szerződés a diplomaták kezében j átékszer maradt. A z els'ő háborús hírek hallatára Tűrr Budapestről Párisba sietett. Július 20-án érkezett oda. Ottani eljárását Tűrr maga kö­ vetkezőleg besZléli el : Rögtön j elentkeztem Gramond herceg külügyminiszternél és megkérdeztem tőle, hogy megkötötte-e a szövetséget? Azt felelte, hogy Metternich herceg épp az imént volt n ála és biztatta, hogy a szerződés nyélbe lesz ütve. Igen? Metternich herceg ! Találkoztam vele az imént itt a ház­ ban, és így szóltam hozz á : "Tizenöt hónappal ezelőtt Ön azt mondta Kiss Miklós ezredesnek, hogy nem is tudott e ddig az én diplomata voltomról, hogy az, amit én a császárnak mondtam, hogy az igaz és helyes ugyan, de még nem érkezett el az alkalmas perc. Úgy gondolom, herceg úr, hogy tizenöt hónap alatt kínálkozott elég alkal­ mas perc, de tartok tőle, hogy már az utolsót is elszalasztották." Gramont herceg m eg akart nyugtatni : - Egyébiránt j ó lesz, ha elmegy a császárhoz. Pár óra mulva tudatta velem, hogy a császárt délután 4-ig a Tuileriákban, azontúl Saint-Cloudban láthatom. H árom órakor a Tuileriákban voltam, igen nyiltan fejeztem ki a császárnak az aggályaimat, m egmondtam, hogy ha nem tudja megkötni a szövetséget, megnyerni O laszország és Ausztria­ Magyarorszálg kooperációját, akkor a poroszok nagy túlerőben lesz­ nek a francia sereggel szemben. A császár m egbízott, hogy a hangulatot kipuhatolandó, m enjek Plorencbe és Bécsbe. Július 27-én Florencbe mentem és innét egy hosszú levélben azt j elentettem, hogy La Marmora nem vállal semmit, ha Rómában marad a régi állapot. De csak Franciaországon múlik, hogy Olasz­ úrszág akcióba lépj en és magával ragadj a Ausztria-Magyarországot. Július 30-án Bécsbe érkeztem és elmentem a francia nagy­ követhez, aki épp előtte való nap a következő sürgönyt kapta : "Mondja Tűrr tábornoknak, hogy j elentését megkaptuk. De 6'

•

84

•

lehetetle n a római dologban bármit is tenni. lia az olaszok nem akarnak velünk j önni, hát maradja nak." Bismarck akkor a lapokban közzé tett egy állítólago s szerző­ dést, melyben Napoleon Belgium birtokát köti ki magának . Néhány bécsi lapban egy nyilt levélben azonnal válaszolt am és elmondta m, hogy ezt a szerződés t Benedetti nek Bismarck mondta tollba és Bene­ detti elég vigyázatl an volt arról BismarcknáI másolatot hagyni. Egyúttal bebizonYÍ tottam azt is, hogy Bismarck már 1867. óta ter­ vezi ezt a háborút. A levél akkor mély hatást keltett Bécsben, de minden érvet túlharsogt ak a brutális események : a wörthi és a wissember gi csa­ ták ágyítdörej e. -- Ezen vereségek - mondá később Gramont - telj esen érték­ telenné tették az alá nem írt szerződést ; Franciaors zág pár nap alatt arról a színvonalró l, amelyen a szövetsége k készülnek és élnek, n agyon lesüllyedt. Beust gróf a semleges hatalmakat együttes kömetítésr e akarta rábírni. De ez nem sikerült, és akkor hangoztatt a azt a híres mon­ dását : -- Je ne vois plus d'Europe ! (Nem l átok többé Európát !) Tiirrnek az volt a véleménye, hogy a franciáknak húzni­ halasztani kellett volna a diplomáciai tárgyalások at s ez alatt szö­ vetségesek után nézni s nem vak elhizakodottsá ggal belerohanni a Bismarck által felállított kelepcébe. Augusztus 1 2-én -- írj a TOrr, - elj ött hozzám La Tour d'Auvergne herceg, a bécsi nagykövet, búcsúzni és megköszönni ed digi támogatásom at. Párisba ment külügyminiszternek. Megkér­ dezte tőlem, hogy mi a nézetem a háborúról. Ezt feleJtem neki : - A hadj árat első részét Önök elvesztették. A második ré­ szét még megnyerhetik, de csak úgy, ha visszavonulnak Páris mögé, sőt, ha kell, Lyonig. A jobbszárny, B esan<;onra támaszkodva, tartsa magát erősen. A d dig hozzanak össze 5--600.000 embert. Meglehet, hogy akkor Olaszország és Ausztria-Magyarország is megindulnak. A herceg megkért, hogy erről adjak n eki egy kis emlékiratot. Ezt át is a dtam neki.

•

85

•

liogy igazam volt, ezt az hizonyítja, hogy ugyanakkoriban a Chalonsban tartott haditanács ki is mondta, hogy a hadsereg visszavonul Párisig. Azoknak az államférfiaknak, akik ezt a visszavonulást meg­ gátolták és Mac Mahon tábornagynak azt az utasítást adatták, hogy nyoll1uljon előre és minden áron győzzön, nagyrészük van Franciaország balszerencséjében. Az 1870-7 1 -iki háború után egy este Napoleon hercegnél vol­ tam. Oda vezetett Gramont herceghez, akinek szemére vetettem a római kérdésben való magatartását. - Mit akar? - felelé Oramont. - Semmit se tehettem. A ke­ zem meg volt kötve. - Kedves herceg, -- - mondá erre Napoleon herceg, - ilyen válságos percben a miniszter az egyik kezével a j avaslatát, a má­ sik kezével a miniszteri tárcáját ajánlja fel. Sokat és igen behatóan foglalkozott Türr a "keleti kérdés" békés m egol dásával. 1866. nov. 29-én ebben az ügyben hosszabb levelet ír, maj d részletes memorandumot küld Fuad pasa török nagy­ vezirnek. Levelében utal arra, hogy már több év óta igyekezett úgy a pasával, mint a magas porta több főhivatalnokaival folyta­ tott megbeszélések során bebizonyítani annak feltétlen szükséges­ ségét, hogy a szlávokkal, görögökkel és albánokkal barátságos ki­ egyezésre kell jutni. Meg kell nekik adni nemzeti autonómiájukat, hogy a magas portához csak szövetségi kötelék által legyenek fűzve, mely szövetségnek a Szultán lenne a feje. Edhem pasa 1 878-ban meg is írta Türrnek, hogy nagy hiba volt, hogy eszméit már 1 866-ban nem valósította meg a török kormány. 1867. február 9-én a "journal du Débats" -ban hosszabb cikk­ b en fejti ki nézeteit a keleti kérdés békés megoldásáról, maj d 1867. d ecember 1 2- én a "lion"-ban ír ugyanenői, később a "Temps"-ban közli észrevételeit arra nézve, miként kellene irányítani Ausztria politikáját a Balkán-félszigetet lakó népeket illetőleg. Különböző lapokban e tárgyban írt rendkívül érdekes cikkeit röpiratok alakjában is közrebocsátotta francia és magyar nyelven s másfél évtizeden át szívó s kitartással folytatta a szellemi harcot a Balkán-kérdés békés megoldása érdekében. S amikor a berlini kongresszus Törökországot feIdaraboIta, s ezzel hatalmas befolyása

•

86

•

a Dunánál és az Adriai-tengernél megszűnt, fölveti a kérdést, vajjon az új helyzet képes lesz-e Európa békéjét biztosítani s azok, akik közvetlenül érdekelve vannak az új alakulások által, mennyire lesznek képesek hatalmukat, befolyásukat a béke és az új alakulá­ sok megszilárdítása érdekében érvényesíteni. Sajnos, a világesemények megmutatták, hogy a balkáni új ala­ kulások Európa békéj ét n emcsak nem biztosították, de továbbra is tűzfészkei maradtak a háborlÍnak, amíg végül onnan robbant ki a legrettenetesebb világháború, mely beláthatatlan időkre feldúlta Európa békéj ét s állandó nyugtalanság, forrongó békétlenség, a bék­ Iyókból szabadulni törekvő vágyakozás soha ki nem apadó forrása lett. Boldog Tűrr, hogy ezt meg nem érte. Amíg ily élénk és széleskörű tevékenységet feHett ki a nem­ zetközi és hazai politikai kérdések minél kedvezőbb és minél béké­ s eb b kialakulása terén, a nagy ideálokért, a népek és nemzetek békés j óléteért lelkesedő hatalmas szelleme, nyughatatlan, örökké tenni, alkotni vágyó lelke egy fenségesen magasztos cél szolgála­ tába szegődött, melynek élete utolsó pár évtizede legnagyobb részét szentelte. Ű, aki szemtől-szembe látta a háború borzalmait, melegen érző szívének nemes lelkesedésével, telj es odaadással állott a béke­ törekvések szolgálatába. A sokat és sokfelé annyi szerencsével, oly vitézi bátorsággal, oly nagy hadi tudással harcolt hősnek a világ­ béke lett az ideálja. Álmainak nemes ábrándja az Európai Egyesült-Államok meg­ valósítása lett. Nem volt új az eszme, hiszen már I. Napoleonnak szándékában volt kongresszus útj án az európai konfederáció létesí­ tése, amit j óval később, 1 863-ban I I I. Napoleon is felkarolt, hogy véget vessen a fegyveres békének s biztosítsa a népek politikai sza­ badságát. Nápoly bevétele után ő inspirálta Garibaldit annak az 1860. október havában Nápolyban kelt kiáltványnak a kibocsátá­ sára, melyben az összes európai népeket és fej edelmeket a békés egyesülésre, a fegyVeres béke megszüntetés ére hívja fel, új célokat nyitva ezzel a népek és nemzetek életének. TürT is szívvel-lélekkel m inden befolyásának és nagy összeköttetéseinek, szavának és tol1 á� nak teljes hatalmával ennek a fenségesen nemes eszmének a szol­ gálatába szegődik. 1867-ben belép a francia békeegyesületbe. A lel­ kében izzó béketörekvés sarkalja arra a nagyfontosságú diplomáciai

•

87

•

közbenj árásra, mellyel a Porosz- és Franciao rszág közt Bismarck által oly diaboliku san előkészít ett összeütk özésnek igyekeze tt elejét venni, és pedig azáltal, hogy minden követ m egmozga tott, hogy szövetség et hozzon létre Franciao rszág, Ausztria és Olaszorsz ág k özött. Fáradoz ásai azonban sikertele nek voltak s Napoleon nem kerülhett e el tragikus bukását, Franciao rszág gyászos vereségé t. Tűn-nek az európai békére irányuló lázas tevékenys égét azonban még ez sem bénította meg. Amikor Andrássy és Bismarck a hármas szövetség megterem tését vették programm jukba, Türr egész lelkesedés sel a szolgálatá ba állott ennek az eszmének, ő köz­ vetítette Andrássy és Robilant bécsi olasz nagykövet közt a tárgya­ lásokat s az olasz udvar és az olasz nép körében iránta érzett nagy rokonszenv és becsülés nem csekély mértékbe n hozzáj árult az olasz­ osztrák-m agyar szövetségn ek nemcsak a létrehozás ához, de a két állam uralkodój ának bensőség es viszonyáh oz s ahhoz a többször megnyilvánult szimpatiá hoz is, mellyel az olasz nelT\zet s az olasz hivatalos körök uralkodój ukkal az élükön Magyaror szág iránt visel­ tettek és ma is viseltetn ek. Mint a nizzai béke-liga elnöke úgy ennek a szövetség nek a keretében , valamint a nemzetkö zi b�l{e-kong resszusok on s az európai sajtóban szinte csodásan széleskör íí agitációt fejtett ki a Bismarck által megterem tett fegyVeres béke helyett a n épek és nemzetek békés szövetség ének létrehozá sa érdekébe n, mert az ő ihletett prófétai lelke rég meglátta, érzékeny szíve egész melegéve l azt sugallotta , hogy a népek nem egymás gyilkolására, de a békés, szorgalma s és vállvetett társadalm i munka révén a természet es fej­ lődésre, a nyugodt, boldog életre vannak hivatva. A béke-kong resszuson kezdettől fogva igen tevékeny részt vett s az egész világ béke-del egátusai mindenk or nagy tisztelett el és megértő rokonsze nvvel fogadták az egykor rettenth etetlen had­ vezér békére buzdító fejteget éseit. Nemcsa k az élő szó hatalmával, de toIlának szinte varázsla tos k özvetlen ségével is propagá lta ked­ venc eszméjé t, az Európai Egyesü lt Államok megtere mtését. Úgy gondolta , hogy leginkáb b II. Vilmos császár volna hivatott ezt elő­ készíten i és megvaló sítani, hangsílly ozván, hogy ha az európai álla­

mok nem lépnek szövetsé gre, Európa el van veszve. 1896-ban, abban a nekünk örökké emléke zetes esztend őben,

88

•

•

amikor a magyar nemzet Magyarország fennállásának ezredik év­ fordulóját ünnepelte, az ünnepségek egyik kimagasló mozzanata iVolt az, amikor szeptember havában a művelt nemzetek számos kitűnősége j ött Budapestre, hogy a békeegyesületek nemzetközi kongresszusán , maj d az interparlamentáris értekezleten úttörő munkát folytassanak a világbéke érdekében. A békekongresszus - melynek Tűrr volt az elnöke - elhatározta, hogy eszméinek és határozatainak foganatosítása érdekében kérelmet intéz az állam­ főkhöz, köztük XIII. Leó pápához is. A feliratot - mint a kon­ gresszus elnöke Türr írta alá. A Vatikánban ezen nagyon m egüt­ köztek. De a pápa így szólt : - A tábornok megtette kötelességét azzal, hogy aláírta a hozzánk intézett feliratot. Most mi fogjuk megtenni a kötelessé­ günket és úgy felelünk neki, ahogy illik. es rövid idő mulva Rampolla bíbornok a pápa megbízásából igen meleg hangú levélben válaszolt Türrnek a békekongresszus feliratára. Tűrr különben nem egYszer hangoztatta, hogy bár éveken át .küzdött a pápa világi uralmának megdöntésén, de csak azért, mert akadálya volt az egységes Olaszország megteremtésének s külön­ ben sem tartotta méltónak a katholikus egyház fejéhez, hogy az t;gy j elentéktelen kis tartomány uralkodója l egyen s a következő szép szavakat írta X I I I. Leó halálakor : "Bárki lesz is a mos t megnyitandó Conclave választottja, az ne akarjon egy parányi o rszág királya lenni. Iiisz az övé az egész világ. Mint a lelkek uralkodója oda állhat a fejedelmek élére ; ne legyen egy város fejedelme, hanem a katholikusok óriási tömegé­ nek a feje, mert mint ilyent páratlan dicsfény övezi. Vezetheti az uralkodé'kat és a népeket a fenséges cél felé s kibékítheti őket egymással, hogy m egalkossák a szabad európai államok egyesü­ lését. Akkor maj d a Béke fog honoIni a föld felett." A népek és nemzetek békés együttműködésének előmozdítá­ sára i rányuló törekvése vezette arra, hogy megszüntetni igyekez­ zék két fogadott hazáj a közt az évtizedes viszálykodást s lehe tővé { egye, hogy a francia és az olasz nemzet - mely annak idején együtt küzdött ltáHa felszabadításáér t - ismét baráti j obbot nyujt­ son egymásnak. Ez okból tevékeny részt vett a francia és olasz -

•

89

•

hazafiak által 1893-ban alakított francia-ol asz bizottságb an, mely­ nek díszelnökévé választották. 1 902-ben a szolferinói csata évfor­ duló ünnepén Párisban ő tartotta az ünnepi beszédet s úgyszólv án a főtényező je vol t azoknak a barátságo s eszmecse réknek, melyek útját egyenge tték a két ország közt a gazdasá gI összeköt tetés h elyreállít ásának, mai d pedig a párisi és a római kormány közt l étesül t barátsá gos viszony nak. Ez irányba n kifejtett nagyértékű közremű ködését az olasz király 1 902. március 17-én kelt okiratával a Szent Móritz- és Lázár-re ndnek a nagy szalagga l díszített nagy­ kereszt jével honorál ta, míg a francia köztárs aság elnöke a becsü­

let-rend főtisztj évé nevezte ki. Sokat fáradoz ott abban az irányba n is, hogy Görögo rszágot . - mellyel a Korinth usi-csat orna révén került összekö ttetésbe s b hozza melyne k királyá val igen benső barátsá gba j utott - közeleb a aztán amit Olasz- és Franci ország hoz, ami sikerül t is neki s görög király szintén magas kitünte téssel honorá lt. Ebben az időben Írta róla a Nuova AntO'logia CÍmü tekinté­ ve­ lyes olasz folyóira t : "Olaszo rszág, F ranciao rszág és Görögo rszág . polgára a ek tekedne k Magyar országg al, hogy Türr István melyikn lt Egyesü Egyik első polgára ő annak a nagy föderác iónak, az Európa i Államok nak, melyrő l némely ek azt hiszik, hogy már közel hódítás i van. . . Most a békeko ngressz usokban mí1köd ik, mert a a sza­ tek küzdöt et legtöbb akik vágyak ébre déséve l szembe n azok, badság ért, most a béke érdeké ben fáradoz nak." Legendá s életének, fáradhat atlan tevékeny ségének utolsó négy évtizedé t a népek és nemzete k békés együttmííködése elő­ lapok­ mozdításának szentelt e. Ennek az érdekéb en bel- és külföldi most ha S ki. feHett b an és folyóira tokban igen értékes működ ést belőlük nk ezeket figyele mmel végigo lvassu k, szinte ki lehet éreznü trófa, a sej telmes aggoda lmat, amely egy nagy háború s katasz ra. vászná övő j a vetíti képét sötét Európ a megro ppaná sának Boldo g Ö, hogy ezt nem kellet t meglá tnia.

•

90

•

IX. Magyarország gazdasági föllendítésére irányuló m ziködése. - Jav aslatai vízlevezető, földöntözó és hajózó csatornák létesítésére. - /(ihallg,rJtása királynál. - A Ferenc-csatornahálózat kiépítése. - Vízi út a tengerhez. - Gazdasági ls jlénzügyi j,:waslatok. - A Panama-csatorna. - A /(orinthusi csatorna. - Nemzetközi hajózási kongresszusok.

rt

1Al

m ikor Türr a száműzetésből hazajött, az ország s különösen az Alföld éppen az 1 863. évi rendkívül nagy szá­ razság utóhatása alatt állott. Egész mezei gazdálkodá­ �..... sunk az elemek szeszélyének a j átékszere volt. A leg­ j ob b talajú földek silány termést adtak, mert az alig felkarcolt szá­ raz röggé aszalódott barázdák nem voltak képesek a beléjük szórt mag termőképességét kifejIesmeni. S ami termett, a rossz utakon a;zt is alig volt képes a gazda i dej ében és megfelelő k öltséggel a piacra vinni. Tiirr, aki éveken át élt felső-Olaszországban s látta az öntö­ zés által szinte virágos kertté varázsolt, dúsan termő mezőket, az egész országrészt behálózó csatornákat, melyek egyrészt éltető vízzel látták el a földet s dúsan termővé tették azt a mienknél sokkalta silányabb talajt, másrészt olcsó módját nyujtották af szál­ Iításnak ; maj d meg franciaországban szemtanuj a volt a h:a józó csatornák óriási forgalmának, olcsó szállítási díjainak s ebből eredő nagy gazdasági j elentőségének : $zülőföldjére visszatérve, azonnal szemébe ötlött a ferenc-csatorna elhanyagolt állapota, az ős termő erőben levő bácskai földek silány művelése. Az ő gyors áttekinté­ sévei rögtön felismerte a helyzetet s tisztában volt vele, hogy a ferenc-csatorna kijavításával és megfelelő kibővítésével egy oly csatornahálózatot lehet itt létesíteni, mely egyrészt a földeknek öntözésével s a káros belvizek levezetésével a mezőgazdasági kul­ túrát lesz hivatva nálunk nem is ismert magaslatra emelni, másrészt a vizi szállítás lehetővé teendi a terményeknek a világpiacokra való gyors és olcsó szállítás(tt. Késedel em nélkül hozzálátott ezért a mun­ kához s két éven át tanulmányoztatta a ferenc-csatornát és kör­ nyékét; először 1 868-ban Sayn francia mérnökkel beutazta az egész Bácskát, másodszor 1 869. tavaszán Caramora olasz mérnökkel s �""""

•

91

•

KI asz Márton kir. építészeti felügyelővel elkészíttette a terveket. E k özben tárgyalásokba bocsátkozott a kormánnyal a régi csatorna átvétele, helyreállítása s Bajától Bezdánig egy új tápláló csatorna s Kissztapártól Újvidékig egy öntöző és hajózó csatorna létesíté­ sére. Hosszas tárgyalások után végre 1870. j l1lius 26-án megkapta a XXXIV. t.-c.-kel az engedélyt a ferenc-csatornahádózat kiépítésére és üzemben tartására. Az engedély tehát meglett volna, sőt a kor­ mány jelentékeny hozzáj árulása is biztosítva volt, d e éppen ekkor tört ki a porosz-francia háború s e miatt a vállalathoz szükséges tök e megszerzése rendkívül megnehezült, sőt amikor a béke né­ mileg helyre is állott, a pénzpiac annyira igénybe volt véve az 'állam által biztosított vállalatokra, hogy a pénzintézetek nem mer­ tek kamatbiztositás nélkül nagyobb összegeket vállalatba fektetni . Ez okból Türt már azzal az eszmével is foglalkozott, hogy egyelőre elhagyja a tervezett Kissztapár-Újvidéki csatornát s azt csak azután vállalja, ha a többi rész elkészül. Ezt ugyan nagyon sajnálta volna, mert az ő külföld i és hazai szakértői azt a naív hitet k el­ tették benne, hogy ha ez is elkészül, a csatornák vizével maj d 400 ezer hold földet lehet öntözni. Türr-nek nagy nimbusza és előkelő összeköttetései révén azonban végre is sikerült Wythes és Long­ ridge angol tőkepénzeseket az ügynek megnyerni, akik nemcsak a 1 0 millió forint névértékű elsőbbségi kötvényeket átvették, de több mint 8 millió Torint értékű részvényt is j egyeztek, s ezzel a ferenc­ csatorna társaság förészvényesei lettek. A szükséges pénzt ekként biztosítván, 1871-ben megkezdték az építkezést. Türr ez irányban óriási tevékenységet fejtett ki, de e mellett országos érdeklődést is igyekezett kelteni a csatornázás ügye iránt, s hogy ennek minél nagyobb nyomatékot adjon, kiesz­ közölte, hogy miután a régi ferenc-csatorna 1 872. tavaszán már hajózható állapotba volt helyezve, a Sztapár-Újvidéki csatorna é pítésének megkezdésénél a király tegye meg az első kapavágást. S amidőn a kormányelnöknek e miatt aggályai voltak, személyesen j elent meg külön kihallgatásra a királynál, ki félóráig tartotta ma­ gánál s ren dkívül kegyesen fogadta az ő hadseregétől dezertált egykori hadnagyot. Türr személyes felelősséget vállalt a felség magas személyeért s így történhetett meg, hogy koronás királyunk ekkor tette meg első magyarországi útját katonai óvintézkedések

•

92

•

nélkül. 1872. május 5-én hajóval é rkezett a csatorna bezdáni torko­ latához s ott átszálIt a vállalat csatornai gőzösére, melyen délre Kissztapárra érkezett. Itt tetté az első ásócsapást a Kissztapár­ Újvidéki csatorna elágazásánál, minek emlékére Tűrr e helyen egy Pannonia-szobrot állíttatott fel. D élután végighajózott a régi iFerenc-csatornán, estére annak tiszai" torkolatához Bácsföldvárra é rkezett, honnan tovább folytatta útját. A csatornahálózat építését J 875. j únius havá,ban fejezték be. Tűrr nagy reményekkel fogott a csatorna üzembehelyezéséhez, széleskörű propagandát csinált a földöntözésnek, V erbászon mintaöntözési telepet is létesítet t ; még a csatornára vonatkozó engedély megszerzése előtt ajánlatot tett a kormánynak a rizstermelés és sely cmtenyésztés előmozdítása érdekéből több csatornamenti kincstári pusztának 30 évre leendő bé,bevételére, de sem ez, s em az öntözési telepek létesítése nem sikerült ; különben is a 70-es évek elején a belvizek annyira elsza­ porodtak, hogy ily körülmények közt bajos volt a földek öntözé­ séről beszélni, sőt igen sokan egyenesen a csatornát okolták a sok k ártékony belvi:z; miatt. De az új vizi út használatára vonatkozó remények nem valósul­ tak meg. Az átmenő hajóforgalom a minimális l ett, a belforgalom pe­ dig szintén nem vol t elég ahhoz, hogy a csatornának még csak annyi j övedelmezőséget is biz tosítson, amennyi az elsőbbségi kötvények­ nek nem is a kilátásba vett, de annál sokkal szerényebb kamato­ zását lehetővé tegye, sőt voltak évek, amikor az üzemköltségek is alig térült ek meg. Tűrr! méltán bántotta ez a balsiker, d e azért lelke egész melegével csüggött mind haláláig ezen a z alkotásán, mert tisztán állt előtte az elvitázhatlan tény, hogy a csatorna óriási arányokban növelte a bácskai kincstári földek értékét, úgy hogy az állam már ebben is kellő ellenértéket kapott azért a tőkéért, amit a csatornába fektetett, de ezenfelül a magánbirtokok jelentékeny é rtékemelkedése s a földek fokozódott termőképessége és az olcs ö szállítás által biztosított előnyök a gazdálkodó lakosság tetemesen fokozott a dózása révén is milliókkal szaporították az állami bevé­ teleket. A csatornának az országra , annak a jólétére háramló nagy haszna tehát elvitázhatatlan. S ez nyujtott neki megnyugvást a vállalat pénzügyi balsikerével szemben s egyszersmind fegyvert adott a kezébe, hogy tovább küz djön szóval és tollal, nem riadva

•

93

•

vissza a n agy pénzáldozatoktól sem, hogy propagandát csináljon oly újabb és új abb csatornaterveknek, melyektől az ország gazda­ sági fej \ődésének előmozdítását remélte. Már a f'e renc-csatornát m egelőzőleg - alig hogy hazáj ába visszatért -- 1 867. október 3 1 -én előmunkálati engedélyt kap a kormánytól a Tiszát a Tur, Szamos, Kraszna, Ér, B erettyó és Körös folyókkal összekötő hajózó csatornára. Maj d 1868. december 30-án a DUJ1lán �k az Adriai-tengerrel való egyenes összeköttetését célzó hajózható csatornára kér előmunkálati engedélyt s elkészít­ teti az általános terveket a Dunától a Száváig, onnan a Boszna és Narenta folyók felhasználásával létesítendő vizi lítra. Ugyanakkor engedélyt kér egy Eszék város környékén az Alföld-fiumei vasutba ágazó, Bród körül a Száván át a Verbász völgyében északnak ezen folyó forrásáig s onnan a dinári Alpokon át Spala­ toba vezető vasútra s Sebenico- és Zárába vezető szárnyvonalakra. Az Adriai-tenger felé irányuló forgalmunk nagy j elentőségét tehát már akkor egész nagyságában felismerte s a tengert úgy vizen, mint szárazon több felől megközelíteni igyekezett. A Duna-adriai vizi útnak különben hadászati s zempontból is nagy fontosság',o t tulaj donított s ez irányú eszméiről és okfejtéséről az akkori had ügyminiszter is igen elismerőleg nyilatkozott. Az erre vonat­ kozó emlékiratot a királynak is személyesen átnyujtotta, aki fél óra hosszant legnagyobb érdeklődéssel beszélgetett a tábornokkal a szerinte is nagyfontosságú ügyről. Pár évvel később, 1 872. július 30-án előmunkálati engedélyt kap a kormánytól egy Arad városától Iiódmezővásárhelyig az Ú. n. Száraz-ér medrének felhasználásával létesítendő hajózÓ, öntöző­ és belvízlE"vezető csatornára. Különösen nagy súlyt helyez a Bega­ csatornának a Ferenc-cs'a tornával leendő összekötésére, mi által az úgynevezett temesi bánság terményei is a Ferenc-csatornán át j utnának a nyugati piacokra. Erre nézve a kormánytól ígére­ tet is kap. Mindezekből a tervezgetés ekből azonban semmi sem lett. A kormány tevékenységét s a pénztőkét egészen lefoglalták a mind nagyobb arányokban megindult vasúti építkezések s nem igen le­ hetett többé sem itthon, sem a külföldön oly pénzintézetet találni, amely haj ]andé' lett volna pénzét csatornákba fektetni s különben

•

94

•

kormány is előbbre valónak találta az országnak megfelelő vasúti vonalakkal való ellátását. Türr azonban nem csüggedt. Annyira át volt hatva egész valója az öntöző és haj ózható csatornák nagy h asznától, hogy nem szűnt meg eszméit folyton új és új alakban, más és más körökben valóságos prófétai ihlettel és hévveL propagálni. A 70-es években számos' felolvasást tartott e tárgyról, külföldi példákkal bizonyítya a földöntözés kétségtelen nagy hasznát, a vízi szállítás kiváló elő­ nyeit ; az országos gazdasági egyesületben, mérnök-egyletben, a földrajzi társulatban, a kereskedelmi testületben, Budapesten, Bécsben , Párisban fejtegette soha nem lankadó tűzz:el, nemes lel­ kesedéssel a folyók szabályozásának, a belvizek levezetésének, a földöntözésnek, a h'a j ózó csatornák létesítésének nagy j elentőségét Magyarország gazdasági termelésének biztosítására, feiJesztésére s az olcsó vízi szállítás által terményeink versenyképességének előmozdítására . - 1 879. m árcius 9-én feliratot intéz ez ügyben a királyhoz is, aki igen kegyesen fogadja, hosszasan beszélget vele e tárgyról, heiyesli eszméit, elismeréssel szól a ferenc-csatorna létesítéséről, buzdíti a a további ez irányú munká1kodásra. felter­ j esztésében utal a ferenc-csator"na létesítésére, ahol Ö felsége az első kapavágást tette, annak máris érezhető nagy hasznára. Utal a felségnek ez alkalommal a Bánságban, Arad, Csanád és Csongrád vármegyékben tett utazása közben a belvizek káros hatásáról szer­ zett tapasztalatair a. Ezeket a vizeket le lehetett vezetni, aszály idején a földeket öntözni az olcsó szállítást is nyujtó csatornákkal. Kéri a felséget, utasítsa a kormányt, vegye gondjaiba a vízi utak hálózatát, az Alföldnek öntöző csatornákkal való ellátását. És ha folyóink rendezve, ha a hajózható és öntöző csatornák ki lesznek építve - végzi fölterj esztését - felséged szintén azt vésetheti hálás Magyarországa h atárkövére, mit Nagy Sándor talált Scythia határán Semiranus királyné által felírva : "Kényszerítém a folyókat arra folyni, amerre én akartam s azokat csak arra irányoztam, ahol hasznosak voltak, termékennyé tettem a földet, megöntözvén azt folyóim vizéveL" A budapesti tőzsdén 1879. március 9-én, maj d újból november 28-án a vízi utakról tartott felolvasása iban egész programmj át adj a a magyaror szági vízi úthálózat kiépítésér e vonatkozó nagyszabá sú a

•

9S

•

eszméinek. Aj ánlja és sürgeti a Bega-csatorna rendbehozatalát s a ferenc-csatornával leendő összekötését, a torontáli Aranka-csatorna, az Arad--hódmezővásárhelyi szárazéri, a Tiszalök-körösi és Sza­ mosvölgyi, a Budapest-csongrád-szegedi hajózó csatornák létesí­ tését, mi által az egész Tiszavidék vízi úttal lenne a Dunával és Budapesttel összekötve ; ajánlj a továbbá a Vukovár-samáci Duna­ Száva-csatorna kiépítését s a Kulpa h ajózhatóvá tételét Károly­ városig, a Duna szabályozását Oönyőnél és a Vaskapunál s a Vág, Garam és Ipoly hajózhatóvá tételét. 1 879. j únius 6-án a párizsi földrajzi társaságban tart rendkívül érdekes előadást a szegedi árvíz-katasztrófáról, a Tisza folyó áradásairól, valamint az aldunai Vaskapu és az ottani többi zuhatag haj ózási akadályai ról. Ismerteti a Tiszaszabályozást, Széchenyinek és Vásárhelyi Pálnak, a legnagyobb magyar mérnöknek ez irányú tevékenységét, valamint ugyancsak az ő munkálataikat a zuhatagok szabályozása s az aldunai Széchenyi-út létesítése körül. Ennek az előadásnak s átal ában a Türr által bevezetett propa­ gandának nagy része volt a párizsi "figaro" által szervezett bizott­ ság részéről a szegedi árvízkárosultak j avára 1879. j únius 7-én rendezett nagyszabású ünnepélyeknek, melyekben a legkiválóbb francia művészek vettek részt s amelyeknek művészien illusztrált gazdag programmjához világhírű nagy művészünk, Zichy Mihály rajzolt egy remek allegórikus képet. 1 879. november 23-án úiból felolvasást tart a Pesti Lloyd tár­ saságban, ahol amerikai és francia példákra s a ferenc-csatornánál elért eredményekre hivatkozva ismételten sürgeti a vízi " utak ki­ építését, Budapesten a Dunaparton közraktárak és rakodó készü­ lékek létesítését. hangsúlyozván az olcsó vízi száll ítálSnak, a gyors, olcsó és kényelmes rakodásnak s a megfelelő raktározásnak a kereskedelemre való nagy előnyeit. fölemlíti azt a franciaország­ ban a csatornákon való szállításra létesített új rendszerü propeller­ gőzöst, mely az uszályokat nem vontatj a, de a nem domború, hanem homorú véggel épített uszály hátuJjába állítva, azt rendeltetési h elyére tolj a s azután tovább megy más uszályért. Ilyen propeller­ hajót építtetett is egyet, mely az ő nevét viselte, de a hajósok nem találták célszerűnek. A rr.agyar korona országai vizeinek hasznosítása ügyében 1879.

•

96

•

október havában részletes emlékiratot terj esztett a kormányhoz, mely az érdekeIt minisztériumok kebeléből egy öttagú szakbizott­ ságot küldött ki a Türr j avaslatainak tanulmányozására. Az emlékiratban utalva arra, hogy pénzügyi helyzetünk az idő szerin t nem engedi meg az általa 1 868-ban j avasol t Duna-adriai csatorna megvalósítását, ettől a nagy tervtől i deiglenesen el kíván tekinteni s egyelőre az aránylag csekély anyagi erőve l és rövid idő alatt kiépíthetö hajóutak létesítését j avasolja, és pedig : 1. il. Dunát a Szávával összekötő Vukovár- samáci csatornát, 2. o. fcls{j Szávának Samáctól a Kulpa folyó betorkolásáig s onnan a Kulpának hajózhatóvá tételét Károlyvárosig, esetleg Kulpa­ Bródig, honnan a fiumei vasút szállítaná tovább az árukat. ezen vízi út a tenger felé j elentékenyen olcsóbbá tenné nyers terményeiilk szállítását, ami Németországot és egyéb szomszédain­ kat is olcsóbb tranzitó és beviteli szállítási díjak alkalmazására ösztönözné, ami kiviteJünket lényegesen fokozni lenne hivatott. Hogy pedig ezen vízi út létesítése, valamint a Tiirr által már j avasolt többi hajózó, vízlevezető és öntöző csatornák kiépítése az államkincstárt ne terhelj e, j avasolta a vízen szállított áruk után megfelelő mérsékelt díj szedését, amiből a csatornák építésére szük­ séges étlap meg lenne teremthető. A hizottság Türr közreműködésével igen behatóan s elisme­ résre méltó megértéssel megtárgyalta az emléki ratban foglaltakat s 1 880. március 25-én a következő pontokba foglalta össze és ter­ j esztette a kormány elé j avaslatait : l. Alakíttassék egy állandó vízi alap, m elynek célj a vÍziút­ hálózatunx fejlesztés e és mely a hajózásra kivetett szállítási adó, valamint a hajóvám bevételeiből alakulna. 2. A szállítási adó állapíttassék meg a teherforgalomra nézve a beszed ett szállítási és vontatási díj ak 3 százalékában, a hajózási vám pedig tO!lnakiJométerenkint 0·5 kr.-ban. 3. A vízi alapnak a mai állapot szerint kiszámítandó e�l.en be­ vételei alapj án tétessék egy pénzművelet akár járadéki, akár tör­ lesztési kölcsön alakjában. 4. Az Így beszel zett tőkéből eszközöltessenek mindenekelőtt a következő munkálatok : a) a Vukovár-samáci csatorna kiépítése ;

•

97

•

b) a Száva szabályozása Samáctól Sziszekig ;

e) a Kulpa szabályozása Sziszektől Károlyvárosig ; cl) a Bega-csatorna szabályozása Temesvártól a Tiszáig. 5. Történjék intézkedés ezen egész "ízi úton a lánc lerakása

i ránt. A bizottság végül hangsúlyozza, hogy megfon tol ás ában mindig azon álláspontból indult ki, miszerint a kérdéses munkálatokat az állam maga fogj a eszközöini és az elkészült közlekedési utakat maga fogja üzemben tartani, mert csak ekként véli biztosíthatónak ezen vízi utak közgazdasági hasznát és kellő kihasználását, valamint a vízi utak bizonyára folyton növekedő bevételeinek a vÍziúthálózat kifejles:t.tesére való felhasználását. A szakbizottság kedvező véleményén felbuzdulva, Türr nagy költs6ggel elkészíHette úgy a Vukovár-samáci csatornára, mint a Kulpa fO lyó haj ózhatóvá tételére vonatkozó terveket s ezeket 1 88 1 . részben április 1 5-én, részben j úlius 3 1-én beterj esztette a köz­ munka- és közlekedésügyi minisztériumhoz. liogy a tervek iránt minél szélesebb körű érdeklődést keltsen s nagyobb megnyugtatást is támasszon azok helyessége és orszá­ goS fontossága felől, a tervezetet s annak részletes ismertetését, valamint a szakbizottság erre vonatkozó j elentését, úgyszintén a G azdasági egyesületben a csatornákról és öntözésröl 1878. április 7-én tartott felolvasását 1881. máj us 23-á11l kelt levelével megküldte Lesseps Ferdinándnak, kérve leghivatottabb és legilletékesebb véle­ m ényét. Lesseps 1881. augusztus 5-én hosszú levélben válaszolt, a legnagyobb elismeréssel adózva Türr-nek a magyarországi vízi utak kiépítésére és a földöntözés meghonosítására irányuló lankadatlan munkálkodásáért, a csatorna terveit minden tekintetben megfe­ lelőknek találta. A Magyarország és az Adria közt Türr által j avasolt víziút s mint ennek egyik közbenső tagj a, a Türr által már kiépített r"erenc-csatornahál ózatról s ezek nagy közgazdasági j elentőségéről BoneIli budapesti olasz konzul 1 887. szeptember h avában térképpel is fölszerelt igen részletes j elentést terjesztett kormánya elé, k iemelve ezen vízi utaknak az olasz kereskedelemre való nagy elő­ nyeit is. Hogy a Yukovár-samác i csatorna s ezzel a Fiuméba irányuló 7

•

98

•

•

víziút eszméj ének a magyar politikai és közgazdasági köröket is megnyerje, 188 1 -ben egy nagyobb, főként képviselőkből álló társa­ ságot (köztük volt gróf Apponyi Albert és gróf Károlyi Sándor is) levitt Fiuméba. Jamnice fürdőhelyen nagy lakoma volt, melyen a horvát urak is m egj elentek. A magyarok és horvátok - amint Türr észrevette - telj esen idegenül nézték egymást. A z első felköszön ­ tőt Türr mondta horvátul. Ö ugyan - mint nekem elbeszélte csak éppen annyit tudott horvátul, amit 1 848-ban a Ferenc Károly ezredben szolgált horvát legénységtöl - Olaszországban - elle­ sett. De hát érezte; hogy a horvát barátságért, a horvátok fölmele­ gedéseért kell valamit tenni, s ezért az ő szokásos vakmerőségével katonásan kivágott egy horvát dikció t. A horvát szó gyujtott. Kova­ csevics alispán - aki tülzó horvát hírében állott - magyarul vála­ szolt és szavait viharosan zsiviózták még az ellenzéki szellemű horvátok is. Igy szolgálta Tiírr - az: ország j ól felfogott érdekében - a horvát-magyar barátságot, amit politikusaink - az ország nagy kárára - könnyelműen elhanyagoltak. A közmunka- és közl'e kedésügyi minisztérium a Vu kovár­ samáci csatornának 1 88 1 -ben benyuitott tervére 1 883. november havában válaszolt. A tervezetek részletes elbírálása után a minisz­ ter kij elentette, hogy a tárgyalt hajóút előállítására nézve előter­ j esztést kell etvén tennie a törvényhozálShoz, Türr beleegyezése reményében a Vukovár-samáci csatorná;ról beterjesztett terveket addig visszatartja, míg a kormány előterj esztése a törvényhozás. által tárgyaItatni nem fog. Nem is tárgyaltatott s Türr nagy költséggel készült tervei is végleg megfeneklettek a minisztérium irattárában, s az intéző körök közönyösségén és nemtörődömségén hajótörést szenvedett Tiirr-nek a hazai csatornázás érdekében éveken át kifejtett lelkes akciója soha helyre nem hozható kárára Magyarország gazdasági feilő­ désének. A Türr által j avasolt szállítási a dót később a kormány, illetve a törvényhozás behozta ugyan és pedig nemcsak a vízi, de a v&sutakra is, azonban esze ágában sem volt, hogy a Türr eszméj é­ nek kisaj átítását azzal honorálja, hogy a vízi szállítási adóból be­ folyó, évenkint több százezer koronára menő összeget a Türr j ava­ solta csatornák létesítésére fordította volna. S hogy ez a mulasztás _

99

•

mennyi haszontól fosztotta m eg a magyar mezőgazdasági: termelést, azt csak az tudja kellőkép mérlegelni, aki l átta a külföldön az öntözött földek dús terméseit s aki látj a itt n álunk is azt a nagy előnyt, amit a vízi szállítás nyujt a kereskedelemnek és a termelö­ nek. S mi sem bizonyitja j obban a Türr eszméinek, terveinek helyes és életrevaló voltát, mint az a körülmény, hogy végre a kormány maga vette kezébe a Duna-Száva és a Duna-Tisza csatorna létesítésének ügyét, de ő sem vitte tovább a terveknél és memo­ randumoknál. 1 881. február 28-án engedélyt kér a kormánytól a Dunán és pe dig elsősorban a folyónak a Budapest-bezdáni szakaszán beren­ dezendő kapaszkodó hajózás (lánc vagy sod ronykötél) berende­ zésére és üzemben tartására szolgáló vállalat létesítésére. Az volt ezzel a célj a, hogy a Ferenc-csatorna forgalm át, az abban is lefek­ tetendő sodronykötéllel, folytatólag bekapcsolj a a Bezdán-buda­ pesti vonalba s az ezen a folyamszakaszon is lefektetendö sodrony­ kötél vagy lánc segélyével a haj óvontatást, tehát a szállítást olcsóbbá tegye. A kormány azonban ebben a kérdésben egyelőre nem kívánt érdemileg intézkedni. Később a lánchajózásról benyujtott ugyan egy törvény j avaslatot a képviselőháznak, de ez tárgyalásra egyáltalán nem került. Türrnek a csatorna terveivel, illetve olcsó vízi szállítás meg­ teremtésére irányuló törekvéseivel ilyenformán csupán a Ferenc­ csatorna-hálózat létesítése sikerült. A törzs, a karok és lábak nélkül, amint ö szokta volt mondani. Mert. amikor a magyarországi csatornahálózat eszméj e az ő lelkében kialakult, át volt annak gon­ dolva minden részlete s valamennyi együttvéve egy összefüggő, egységes egészet volt képezendő. A Tiszántúlról Szatmár tól A radig, Temesvárig kiterj edő gazdag búzatermő országrésznek a terményei a Türr tervezte csatornákon át mind a Ferenc-csator­ -nába kellett volna, hogy irányuljanak s itt csatlakozva a Bácska terményeivel, ütjukat - a csatornát elhagyva - vagy a Dunán fölfelé folytatták volna Budapest-Bécs és a többi nyugati piacok fel-, vagy kissé leúszva a Dunán, a Vukovár-samáci csatornán az adriai tenger felé vették volna útjukat. Az olcsó vizi szállítás ami igen fontos - a tehát úgy egyik, mint másik irányban tenger felé is biztosítva lett volna. "

•

100

•

D e hát mindebből nem lett semmi. Tűrr hiába szívlelte meg a költő buzdító szavait : "liass, alkoss, gyarapíts S a haza fényre derül," d e mihaszna, ha minden nemes törekvése hajétörést szenvedett az intéző körök közönyén, avagy bátortalanságán s ebből eredő huza­ vonáj án, mely végre is posványba fullasztott minden alkotó kezde­ ményezést, mert a kormányzó férfiak összes energiája - az egy Baross Gábor kivételével - kimerült a memorandumok tanulmá­ nyozásában, avagy gyártásában s az ankétek eredménytelen tanács­ kozásaiban. A sok bürokratikus kerékkötő, akiknek látóköre nem terj e d túl a z írószobán és előrelátása a hivatalos órán - szokta volt Tűrr keserű rezignációval mondani - megakasztotta az ő annyi gonddal, annyi lelkesedéssel s annyi idő- és pénzáldozattaJ elkészített terveinek a megvalósÍtását s megfosztotta Magyaror­ szágot attól a nagyobb arányú gazdasági fejlődéstöl, mely hivatva lett volna a nép és nemzet anyagi j ólétét eddig nem is ismert magas fokra emelni. Sok éven át emlegette ezt Tűrr keserű szemre­ hányással az elnöklete alatt álló Ferenc-csatornatársulat kÖllgyű­ lésein, mert fái t a lelke s bizonyos önvádat is é rzett - bár igaz­ talanul - azokkal az angol tőkepénzesekkel szemben, akik az ö biztatására milli6kat öltek a csatornába, aminek alig látj ák csak némi törekedés kamatj át is, de m it tehetett ő róla, ha a kormány nem nyujtott módot a Ferenc-csatorna forgalmának zömét képezni hiva­ tott többi csatorna kiépítésére és még a Bega-csatornának kilátásba helyezett kapcsolatba hozaialát sem valósította meg. A csatornázás mellett az ország akkori szomorú pénzügyi helyzete is megragadta mindenre kiterj edő figyeimét s 1869. no­ vember 4-én j avaslatot tesz közzé a pénzválság orvoslása célj ából 10 forintos vagy esetleg még annál is kisebb, 3% kamatozású ú. n. közvagyon-j egyek kibocsátás ára, melyek háromszoros ingatlan fedezettel bírnának. Ezek közforgalmú j egyek lennének s adó fejében is elfogad­ tatnának. Ezzel az ingatlan birtok mozgó tőkévé, forgalmi eszközzé válnék. Ezt a j avaslatát megismételte 1 874. j ún ius 1 2-én a pénz­ ügyminiszterhez intézett iratában, hivatkozva Olaszországra, mely amikor csaknem hasonló bajban szenvedett, mint mi, nem riadt

•

101

•

vissza egy milliárd kényszerforgalmi j egy kibocsátásától. Majd 1875. április havában "A földhitel és az államj avadalmak" CÍmmel javas­ l atot tesz a földhitel szükségletének könnyebb kielégítésére, vala­ mint az államj avak j obb hasznosítására, és pedi;g ez utóbbira azáltal, hogy a kincstár tegye folyóvá az államjavak 213-át oly 5 százalék kamatozású forgalmi értékpapirokban, melyek tökéletes biztosságot nyujtanak s e mellett előnyössé és könnyűvé kellene tenni az állam­ j avak eladását. Ezek mellett egyéb oly kérdések is megragadták mindenre kiterjedő figyelmét, melyek az ország gazdasági föllendülését lettek volna hivat '.·a e!ősegíteni. Igy 1 88l. j anuár elején egy angol-amerikai konzorciumot hozott Budapestre, amely innen amerikai módszerű és külön e célra szerkesztett és berendezett vasúti kocsiban friss marhahúst szándékozott Párizsba kivinni. A rendkívül é rdekes próba­ vágáson - Türr meghívására - számosan részt vettünk s a gaz­ dák nagy örömmel fogadták az eszmét s az első kísérlet sikerét. A vállalat me!;valósulását azonban vámpolitikai nehézségek meg­ akac1 ályozták. Amíg Tiirl' minden tehetségével, bölcs előrelátásával és soha n em lankadó nemes lelkesedésével igyekezett elsősorban és min­ denek felett az itt a hazában talált és észlelt bajok egyrészének orvoslására módot és eszközöket találni s különösen az ország igen elmaradt gazdasági ügyén lendíteni, azalatt is állandóan fenntar­ totta másik két hazáj{lval, Olasz- és Franciaországgal a benső összeköttetést s más nagyobb szabású világra szóló eszmék is forrtak, értek nyugtot nem ismerő forrongó agyában. A Lessepssel még 1856-ban Konstantinápolyban kötött is­ meretsége utóbb Párizsban benső barátsággá fejlődött s a Suez­ csatorna megteremtésének fényes sikerei őt is hasonló nagystílű vállaJ!kozásra ösztönözték. Az' Észak- és Délamerikát öss:zekap­ csoló földszoros átvágása régóta foglalkoztatta a tengerészeket s a tudományos köröket. Tiirl'-nek is felköltötte ez a nagyszabású probléma az érdeklődését s miután előbb összegyüjtötte az előzőleg e rre vonatkozólag tett összes tanulmányokat, 1 876. május 28-án megkapta a kolumbiai kormánytól az engedélyt 99 évre - a kon­ gresszus által május 26-án hozott törvény alapján - a Darienföld­ szoros átvágásával zsilipek és alagutak nélkül létesítendő tenger-

•

1 02

•

közi csatornára. A csatornához, vasutakhoz és távirdához szük­ séges területen kívül 250.000 hektár kincstári birtokot a dott a kor­ mány, a csatornát és a két végén létesítendő kikötőt még az eset­ leg Kolumbiával folytatandó háború esetére is szabadnak és nem­ zetközi j ellegünek nyilvánította. Türr a csatorna vonalozására vonatkozó általános terveket beterj esztette az 1 876-ban Párizsban ülésezett nemzetközi földrajzi kongresszusnak, mely Lesseps elnöklete alatt külön bizottságot kül­ dött ki a csatorna irányának és terveinek megbírálására. A külön­ böző csatornavonalak azonban nem voltak oly alaposan megvilá­ gítva, hogy a bizottság dönthetett volna. Lesseps buzdította Türrt a tanulmányok fo,l ytatására, mire ő egy nemzetközi szindikátust alakított a részletes előmunkálatokra s két expediciót küldött a helyszínre. Az egyiket 1 876. november elejé n sógorának, az alig 23 éves Bonaparte-Wyse Lucien tengerész hadnagynak vezetése alatt, m elyben egy magyar mérnök, Gerster Béla is igen tevékeny részt vett ; de ez nem oldotta meg a kérdést, sőt 3 m érnöke meg is halt. Maj d 1878. tavaszán újabb expedíciót küldött kL Wyse és R.eclus vezetése alatt, kik a terveket kidolgozták, az'O kat a Lesseps elnök­ let � alatt álló bizottság megvizsgálta, helyeselte, s ez alapon meg­ allakuIt a Panama-csatorn a részvénytársasá g L esseps elnöklete alatt, míg Türr az alelnöki állást foglalta el. A munkálatok nagy re­ ményekkel indultak meg, de oly rendkívül sok és nehéz természeti akadályokba ütköztek, hogy a társaság súlyos pénzügyi zava'r okba j utott, melyek utóbb egy világra szóló szomorú botrányba fulladtak b ele, mely a nagy franciának, Lessepsnek a ragyogó nimbuszára is homályt vetett. Türr úgy vélte később, hogyha a zsiJipes csatorna tervét fo­ g adták volna el, a csatorna minden különösebb n ehézség nélkül el­ készült volna s Franciaország és a Lesseps-család megmenekült volna a Panama-csatorna társulat bukása kapcsán felmerüIt botrá­ nyoktól, melyek világszerte száJIó igévé tették Panamát. De a terv azért nem dőlt dugába. Amit nem tudott megcsi­ nálni Franciaország, azt befej ezte az amerikai erő, hatalom és ki­ tartás s mégis csak megvalósult Türr világra szóló terve, a panamai tcngerközi csatorna, örök időkre hirdetve egy zseniális magyarnak a

dicsőségét.

•

1 03

•

Mialatt még a Panama-csatorna ügyével volt elfoglalva, már akkor egy újabb, bár sokkal kisebb j elentőségű tengerközi csatorna létesítése is élénken foglalkoztatta Türr tábornoknak forrongó el­ méjét. A korinthusi földszo ros átvágása már Krisztus előtt 600 évvel Periander idejében foglalkoztatta az akkori hajósokat, maj d Nero római császár is érdeklődött e terv iránt, sőt a csatorna kiásását meg is kezdette, utóbb a köz.épkorban a velenceieknek is támadt ez a gondolatuk, d e aztán egészen a legújabb korig lekerült �z az ügy a napirendről, mígnem 1867-ben görög hazafiak élesztették fel újra az átvágás tervét, majd 1 869. november 1 9-én törvényt hozott Oörögország a korinthusi csatorna létesítése céljából alakítandó társaság révén adandó engedély iránt. Engedélyt kérő azonban nem j elentkezett, mígnem Türr tábornoknak az egész világ ese­ ményeire és mozgalmaira kiterj edő figyeimét magára vonta ez a probléma is s 188 1 . évi május hó 20-án kelt törvénnyel meg­ kapta 99 évre az engedélyt a korinthusi csatorna létesítésére és üzemére. Azonnal elkészíttette - és pedig magyar mérnökökkel - a terveket s 1 88 1 -ben megalapította Párizsban francia tőkével (30 millió frankkal) a korinthusi tengerközi csatorna részvénytársa­ ságot. A terveket, illetve a csatornára vonatkozó műszaki adatokat 1881. j únius 4-én levélben közli Lessepssel s kéri ezekre vonatkozó véleményét. Lesseps már j únius 8-án válaszol, mindenben helyesel­ vén Türr tervezet ét. Ugyanez év szeptember havában nagyszabású felolvasást tart a korinthusi csatornáról Velencében a nemzetközi földrajzi kongresszuson. Tiirr előadásához Lesseps nyuj tott még felvilágosításokat, mire a kongresszus egyhangúlag köszönetét fej ezte ki Türr-nek érdekes elöadásáért s örömét fej ezte ki a felett, hogy a csatorna kiépítésére vonatkozó előmunkálatok és tervezé­ .sek már befej eztettek s a levantei kereskedelem érdekében kívána­ tosnak j elzi a munkálatok mielőbbi végrehaj táJSát. TiirT' a csatorna érdekében tovább folytatta a propagandát s a bécsi föl drajzi társaságban is tartott erről előadást. Ezen az elő­ adáson - amint nekem Türr nevetve elbeszélte - egy komikus interrr.ezzo j átszódott le. Amikor a legkomolyabban magyarázza a csatorna vonalának terepviszonyait, egyszerre csak hangos haho-

•

1 04

•

1 05

•

tára fak ad a közönség. Tarr zavartan odasúg a mellette ülő elnök­ nek, hogy miért nevetnek, mire az elnök új abb derültség köz­ ben megmagyarázza, hogy "Wasserscheide" (vízválasztó ) helyett "Scheidewasser"-t (választóvizet) mondott s ez váltotta ki a harsogó derültséget. Ezen aztán Tűrr is jót nevetett s azt mondta rá : "Nem baj, úgyis megértette a német, mit akartam mondani". A csatorna kiépítésére Türr magyar vállalatot szervezett s 1 882. április 22-én megkezdték a munkát a g Örög király és az egész királyi család, a miniszterek és más notabilitások j elenletében, a királyné által felrobbantott aknáva! ' A munka nagy erővel indul t meg, de itt is csakhamar ráj öttek, úgy mint a Panama-csatornánál, hogy az előmunkálatok hiányosak voltak s nem vizsgálták meg eléggé az átvágandó terület talajviszonyait, ami aztán lényegesen több és nehezebb munkát és az előirányzottná:l jelentékenyen n agyobb k öltséget és hosszabb munkaidőt igényelt. A munka roppant lassan haladt előre s az alaptőke csakhamar fölemésztő­ d ött, úgy hogy 1 886-ban új abb 30 millió frank értékű részvényeket kellett kibocsá tani, de csak 10 millió értékűt tudtak elhelyezni. A társaság 1890. február 1 2-én fizetésképtelennek nyilváníttatott. I d áig a munkálatok mintegy 42 millió frankot emésztettek fe!. A vállalatot egy 5 millió frank alaptőkével alapított görög részvény­ társaság vette át, melynek 99 évre átengedték a csatorna üzemben­ tartását. 1 893-ban kész lett a csatorna, melynek két végén védett kikötők épültek, és mellettük kis városok, a Korinthusi-öbölben Poseidonia, az eginai tengerben Isztmia nevűek. Tűrl' az engedély alkalmával Kalamakiban, a csatorna eginai torkolatánál nagyobb terül et birtokába j utván, it t pompás kastélyt építtetett s a felesége a csupa sziklatalajon remek kertet varázsol­ tatott elő. liaj ószámra hordták oda a föl det s messze földről a leg­ válogatottabb délszaki növényeket. Nem soká élvezhették ezt a paradicsomnak ígérkező helyet, mert a vállalat m egbukásakor ezt is át kellett adni a görögöknek, akik - sok huza-vona után fiO.OOO frankkal kártalanították érte Tűrrt, ami neki közel egy millió frankjába került. Türrnek tehát ennél a nemzetközi j ellegű kezdeményezésénél és vállalatánál sem engedte meg a balvégzete, hogy alkotó zsenij é­ nek, szellemi és anyagi nagy áldozatainak gyümölcsét élvezhesse. -

•

Neve és emléke azonban elválaszthatatlanul összeforrott a Korinthusi­ csatornával is. Alig kezdődtek meg a Korinthusi-csatorna munkálatai, Türr tábornok már ismét egy új abb probléma tanulmányozásába fog bele s 1 883-ban j avaslatot tesz a Balti- és a Fekete-tengert összekötő vízi útra, kimutatván, hogy a két vízi régióba tartozó nagy folyók csa­ tornákkal összeköthetők. Erre vonatkozó emlékiratát 1892-ben a párizsi nemzetközi hajózási kongresszusnak újból előterjesztette s azóta az orosz szakkörökben igen élénken foglalkoztak ennek a nagyszabású feladatnak megoldásáva!. A nemzetközi hajózáSi kongresszusokon különben többízbcn igen élénk részt vett s most is szinte a szemeim előtt lebeg az az általános tisztelet és az a rokonszenves figyelem és érdeklődés, mely Türrnek a párizsi kongresszuson a megj elenését fogadta, kit különösen a francia sza!dérfiak, de sok külföldi is régi ismerősként ü dvözöltek. Az 1894-ben Hágában tartott hajózási kongresszuson betegsége akadályozta a megjelenésben s liágába küldött alábbi levelében engem kért meg, hogy elmaradását kimentsem. Egy negyed századon át bámulatos energiával, soha nem lankadó munkakedvvel, szinte a naivitásig menő bizakodással agitált szóval, tollal, költekezett erej én felül, különösen a hazai vízi utak fej lesztése, hajózó, vízlevezető és földöntöző csatornák létesítése a r'erenc-csatornaháló zat kiépítésén kívül érdekében ; itthon eredménytelenül, a nagyvilágban annYiban több sikerrel, mert hogy h a n em i s volt módj ában az általa kezdeményezett Panama- és Korin ­ thusi tengerközi csatornáknak ugyancsak általa megkezdett munká­ latait befejezni, ezek mégis csak megvalósultak, ami elsősorban és elvitathatatlanul Tűrr alkotó géniuszának és vasenergiájának örök időkre maradandó érdeme. S ezt nekünk magyaroknak kötelessé­ günk a köztudatba bevinni, ott megszilárdítani s nemes emlékezetét _.-

időtli.>11- időkön át ébren tartani.

•

1 06

•

1 07

•

t l

•

X.

Családi élete. - Otthona. - Betegsége. - Halála. - A részvét. - Befejezés.

agy fordulóponthoz j utott 1861 -ben az élete. A daliás tábornok, a legendás hős a szerelem rabja lett, és pedig igen regényes körülmények között. A Lago Maggiore ......... ........,. partjain sétalovaglás közben zápor lepte meg, mely elől egy pallanzai nyaralóban keresett menedéket. Kísérőjével a parkon át lovagolva egy hintóban két hölgyet pillantott meg, akik szintén a kastélyba igyekeztek . A fiatalabb, egy ragyogó szépségű l eány, rajtafelejtette szemét a daliás leventén, a két szempár önkéntelenül összevillant, s amint a hintó elhagyta Tűrrt, büszke önbizalommal odaszólt kísérőj éhez : "Ez l esz a feleségem". Akkor még nem is sejtette, ki volt az a tündéri szépség. A villában a Bonaparte-Wyse­ család lakott, s a leány, aki egy szemvillanással rabj ává tette annyi véres csaták hősét, a család ifjabbik haj tása, Adelina volt. A család szíves vendégszeretettel fogadta a megázott hős t. Tűrr tábornok mindennapos vendég l ett a házban és csakhamar megkérte a gyönyörű A dél kezét. Barátai meg voltak rémülve, ők nagy terveket szőttek, ame­ lyekben a l egfőbb szerep jutott Tiirr éles kardj ának s még élesebb eszének, és most egy szép asszony rabj ává szegődik. Mi lesz majd a szegény hazából? Tiirr hüséges fegyvertársa és benső barátja, Mogyoródy ezredes vállalkozott rá, hogy meghiusít ja ezt a h ázas­ ságot, és miután az első kísérlettel kudarcot vallott, Teleki Sándor grófot kérte meg, hogy beszélje le Tiirrt erről a házasságról. Olyan ember még nem született, - felelte a gróf, - aki Türr Pistát le tudja arról beszélni, amit a fejébe vett. Nem is kísérlette meg. Tiirr megmaradt a szándéka mellett, és ebben is igaza volt a társaival szemben, mert a hatalmas család révén, amelybe beleházasodott, a nemzeti ügynek sok szolgálatot tett. Bonaparte-Wyse Adelina ugyanis a Bonaparte-család egyik l egjelesebb hajtás ából származott. Nagyatyja, Lucien Bonaparte, a világverő császárnak, a nagy Napoleonnak hat évvel fiatalabb öccse vol t ; tehetségével, rendkívüli j ellemével legközelebb állott a �

N

__

I

TÜRR ISTVÁN LEVELE OONDA BÉLÁH OZ HÁGÁBA.

•

1 08

•

bátyj ához. A hevesvéríí korzikaiak közt is feltűnt szenvedélyes forradalmi temperamentu mával, amelyet azzal is kifejezett, hogy B �utus Bonapartenak n evezte magát. :Cs míg bátyj a bámulatba ej tette az egyiptomi piramisokról letekintő negyven századot, addig ő a forrongó Párizsban az ötszáz tagú tanácsban vezérszerepe t vitt. S mikor a szörnyű lázba j utott országban a zürzavar tetőfokra hágott, ő hívta vissza bátyj át a fáraók földj éről és egyengette neki az utat az "első konzul" széke felé. A fiatal hadvezér maga is meg­ rettent a nagy szereptől, amelyet az öccse s zánt neki, s csak Lucien elszántságának és hidegvérének köszönhette, hogy mégis rálépett a konzuli székre, amely fölött csakhamar kiragyogott a császári korona. Lucien nem áhítozott azokra a kis koronákra, mely eket a bátyja kegyelemből osztogatott a fivéreinek ; a bátyja által aj ánlt királyi arákat is elutasította, s egy csodaszép polgárleányt vett nőül. Leánya, Laetitia \fIyse angol diplomatához ment nőül, és ebből a házasságból három gyermek született, akik mindhárman gyakran vonták magukra a világ figyeImét. Bonaparte-\fIyse M ária a második francia császárság alatt a napol eoni udvar egyik legünnepeltebb szépsége volt. Salms herceg­ hez ment nöül, maj d Rattazzi Urbinornak, a nagy olasz államférfiú­ nak a felesége lett, élénk részt vett az olasz politikai életben s nagy irodalmi tevékenységet fej tett ki. Laetitia hercegnő fia, Bonaparte Napoleon Lucien Wyse a francia haditengerészet tisztj e lett, Türrel együtt ő tervezte a Panama-csatornát s erről készített nagykoncepciójú j elentését a francia Akadémia j utalomban részesítette. A család legifjabb hajtása, a szépséges Adelina Türr felesége lett. Egybekelésük elé - amint ő maga Jók� inak elmondta - a mantuai püspök ugyan akadályt próbált gördíteni. s nem akarta őket addig összeadni, amíg Türr Magyarországból n em hoz bizo­ nyítványt arról, hogy nőtlen. Oda pedig Tür,. n em mehetett. Ekkor tábori ácsaival felállíttatott egy kápolnát az erdőben s berendelte tábori l elkészét, hogy az végezze a kápolnában az esketés t. Erre aztán a mantllai püspök is meggondolta a dolgot s 1861. szeptember l l -én szépen öszeeskette Türr Istvánt Bonaparte-Wyse Adelinával.

•

1 09

•

Ezzel a házassággal szinte Í!j világ nyilt meg előtte s újabb és tágabb tér arra, hogy Magyarország felszabadításán nagyobb erővel dolgozhassék. Napoleon jelentékeny évjáradékot utalt ki Türr felesége részére s ez lehetővé tette, hogy Párizsban fényes lakást és háztartást rendezzen be. A Napoleonokkal való rokonsága tárt ajtót nyitott neki Párizs legmagasabb köreiben s háza találkozó helye lett a legelő­ kelőbb születési és a legkivá­ lóbb szellemi arisztokráciá­ nak. Csakhamar egyik leg­ ismertebb és legkedveltebb alakja lett a párizsi szalon ok­ nak, s Nizzában - ahol csínos villát bérelt s ahol a téli hóna­ pokat töltötték - a világ min­ den részéből összeverődött előkelőségek sétahelyének, a Promenade des Anglais-nek. A napoleoni udvar fényes ünnepségein Tür,. Adelina fe­ ragyogó alakj ával, jedelmi szépségével, varázslatos szép szemeivel s egész megj elené­ sének lebilincselő báj ával ki­ magaslott az udvar összes szépei közt. S a sok száz vilTŰRR ISTVÁNNÉ. logó szempár közt esthajnali csillagként ragyogott az ö szeme, melynek tündöklése csodás bűVö­ letet keltett. A szemlélő érezte, hogy olyan faj gyermekét nézi, amilyent csak ritkán szülnek a századok. Aki valaha látta Türr tábornok feleségét a párizsi nagyvilág vagy a császári udvar ragyogó fényben úszó j elmezbáljain, a szemei varázslatáról is ráism ert a Bonaparték mesebeli fajára. Egy ilyen j elmezbálról kedves baráti kéz (néhai Gerenday László) Türrnének rendkívül érdekes fényképét juttatta hozzám. 1864-ben egy u dvari j elmezbálon Türrné, mint leláncolt Magyar-

•

1 10

•

ország j elent meg. Ruhája Magyarország térképe, fej én m agyar CÍmeres csákó, derekán zsinóros magyar pruszlik, kezében magyar nemzeti zászló s ké t kezén a földre lelógó vastag lánc. Igy tünte­ tett a leláncolt Magyarország mellett az a nő, akin'ek férj e közel két évtizeden harcolt kard dal, konspirált diplomáciai tevékenysé­ gével hazája felszabadítása érdekében. Párizs és Nizza azonban inkább Türrnének volt állandó ott­ hona. Tűrr maga folyton j árt-kelt katonai és politikai küldetések­ ben s alig hagyta el Párizst, már maj d Turinban, Flórencben, Nápoly­ ban, Berlinben, Londonban, Bukarestben s a jó ég tudj a, hol buk­ kan fel. :Ezért írj a róla Jókai, aki 1 901 tavaszán Nizzában megláto­ gatta a tábornokot : - liát van Tiirr tábornoknak valahol otthona? Hisz az ő ott­ hona a széles világ. Franciaország, Olaszország éppen úgy hazája. min t Magyarország : mindenütt elnyerve a hazafiság jogát, hírneve három nemzet történetében megöröküIt. Ö maga beszéli el, hogy e gy időben divat volt a férfiaknál olyan meJ1tűket viselni, amiknek lemezére az úrnak a neve és lakása volt belevésve. Ö is kapott a nejétől karácsonyi ajándékul ilyen melltűt, aminek a lapjá ra ez volt vésve : Tűrt István - a vasúton. Folyton utazott s utazásainak a neve "misszió" volt, diplomáciai küldetés. Mondtam is egy ízben a tábornoknak : "hogyan győzi ezt a sok utazást", amire ő mosolyo�a felelte, hogy az ő t egyáltalán nem fárasztja. Többnyire éj j el utazik, hogy a nappalt dolgai elin­ tézésére fordíthassa, meghúzódik egy sarokban s pár órát mélyen alszik. Különben is ílgy van szokva, hogy négy órai alvás n eki tel­ j esen elegendő. Amíg Napoleon hatalmon volt, a felesége évjáradékából igen előkelő életet éltek, fényes háztartást vittek. A császári családnak. mikor azt a sors lesuitotta, lelkes szószólója volt, különben jó taná­ csaival már jó eleve igyekezett a katasztrófának elejét venni, d e a francia államférfiak é s hadvezérek v a k elbizakodottsága meghiusí­ totta minden törekvéseit. Pedig Napole011 t ól, amíg a trónon ült. csakis nemzete érdekében kívánt valaha valamit. Igen j ellemző az ő puritán becsületességére, hogy amikor 1869-ben Napoleon, akit már akkor sötét sejtelmek aggasztottak, figyelmeztette Tűrrt, hogy

•

111

•

felesége évj áradékát konvertália francia állampapirokra, Tűrr bár előre látta a bekövetkezendő katasztrófát, nem akart az elől ily módon menekülni s az aj ánlatot nem fogadta el. A vihar, mely elso­ dorta a Napoleonok trónját, elhordta a Türr Adelina apanázsát is. Ettől kezdve szerényebb keretek közé kellett ugyan háztar­ tását szorítani, de azért még élte vége felé is, amikor már ugyan­ csak szerény körülmények közé jutott, úgy élt, mint egy grand s eigneur. Budapesten a Gizella-téren, Kugler cukrászboltja felett, az első ' emeleten volt egy keleti Ízléssel berendezett garszon saroklakása. A nyolcvanas években gyakori látogatója voltam, mert m egkért, hogy reggelenkint, amikor még senki sem háborgatja, menjek fel hozzá beszélgetni. Ezeken a bizalmas órakon bőséges alkalmam volt megismerni az ő harmóniktls szép lelki világát, nemes gondol­ kozását, a magyarság kul rurális és gazdasági fejlesztésére irányuló helyes eszméit s fáradságtól, meg nem értéstőJ, anyagi áldozatoktól vissza nem rettenő törekvéseit és munkálkodását. Budapesten rendesen három hónapot töltött. Feleségét ritkán hozta el, de a még idősb korában is csodaszép Adelina az itteni társaséletben is igen előkelő szerepet vitt s a hódolók egész gárdáj a vette körül. Tűrr nagyúri módon éJt. A színházakban éves páholyt tartott, az akkori német színházba vendégszerepelni j ött külföldi művész­ nők többnyire az ő költségén éltek itt ; fiatal, kezdő művészn'őke� és művészeket pártfogásába vett, nem egyszer megvette az összes j egyeket s ismerőseinek adta szétosztogatás végett s az ílj ságíró­ kat is megnyerte a kedvező kritikákra. Az Európa-szállóban (ahol most a rendőrkapitányság van) egy k ülön Türr-szoba volt, állandóan megterítve ttzenkét személyre. Mikor aztán a tábornok ebédelni vagy vacsoráini ment, útközben összeszedett magának egy csomó vendéget. Különösen a színészek és színésznők voltak gyakori vendégei s ezek közül némelyek úgy rákaptak a Türr-szobára, hogy akkor is odamentek étkezni a tábor­ nok kontÓjára, amikor ő n em volt Budapesten. Nem csoda ilyen élet­ mód mellett -- amint azt akkoriban Tűrr nekem mondta - hogy a három hónapi budapesti tartózkodása belekerül n eki jó negyvenezer forintj ába, ami pedig akkor ugyancsak sok pénz volt.

•

1 12

•

Elgondolhat ó, mibe került a párizsi és nizzai háztartásuk s a tábornok sok utazása. Egyetlen fia volt : Raoul. Anyja az év nagyrészébe n egyedül fiára lévén utalva, -- mert a tábornok mindenféle missziókban folyton u taz­ g'a tott - szinte természetes, hogy az anyai szív egész szeretetét fiára pazarolta, azt rendkívül elkényeztette , úgy nevelte, mint ahogy a legelőkelőb b arisztokratá k n eveltették a fiaikat. A tüzér­ ségi főiskolába j árt a fiú, n em azért, hogy katona legyen, de azért, mert ez volt a legelőkelőbb intézet s Franciaorszá gban az vol t a szokás, hogy az arisztokrácia itt neveltette a fiait. Türr Raoul amint felnőtt, különféle kalandos vállalkozás okba fogott, melyek természetes en az apjának ke rültek pénz ébe. Maj d meg is házasodott, elvett egy braziliai nőt, Gomes Guimaraez Mária Lujzát, kitől egy leánya született : Luna Steiánia. A tábor­ noknak tulaj donképeni otthona Párizsban volt ; a telet rendsze ­ rint Nizzában töltötték, többször tartózkodta k azonban Pallan­ zában is, ahol Türr a feleségével megismerk edett. Gyakori ven­ dégek voltak Kolpachban , a Munkácsyé k birtokán. Türrné 1 896-ban volt utolj ára Budapeste n. Ekkor már súlyos beteg volt, de m égis összeszedte minden erejét, hogy megszemlél j e a magyar nemzet ezeréves kiáll ítását. Szakadó esőben ért k i és miután a rossz idő­ ben még tolókocsit sem kaphatott - gyalog vánszorgutt végig a pavillonok hosszú sorozatán és csak akkor vezettette magát vissza a kocsijához, mikor már egészen kimerült az ereje. Visszament Párizsba, onnan B erck-Plage tengeri fürdőbe vit­ ték. Állapota azonban a leggondosabb ápolás dacára mindig csak roszabbra fordult; utolj ára már alig is látott és Türr tábornok az ő megkapó pittoreszk nyelvén szomorúan j egyezte meg egy barát­ j ának : Borzasztó azt l átni mint hal el részletenként, akit szeretünk. Nyolc nappal a halála előtt még örvendezve mond ta, milyen jót tesz neki a tengeri levegő. Július 4-én azonban igen rosszul lett ; este érezte, hogy közeleg az utolsó órája és ekkor magához hivatta a férjét. - Nem akarok elindulni a nagy útra, amíg nem láttam a fiamat. Rögtön sürgönyöztek Párizsba ; Türr R.aoul nyomban elindult ; még életben találta anyj át, de már csak néhány percre ; öt órával

•

1 13

•

a bús sejtelem után Türr tábornokné 1899. július 5-én 60 éves korá­ ban örökre lehunyta egykor oly hódító szép szemeit. A tábornok mély gyászában osztozott úgyszólván az egész Európa. A sürgönyök és levelek a világ minden tájékáról százával özönlöttek. Az olasz királyi család és a korm ány voltak az első kondoleálók, a görög királyi családtól, miniszterek­ től, követektől, szenáto­ roktóI, magasrangú kato­ náktól, államférfiaktól és a társadalom valamennyi ré­ tegéből napokon át százá­ val j öttek a részvétnyilvá­ nítások, szülővárosa nevé­ ben a bajai polgármester fejezte ki részvétét, úgy hogy a tábornok nyolc nap alatt 1 .600 sürgönyt és részvé tlevclet bontott fel. Türrnek fián kívül 1 885ben született egy leánya, Stefánia, aki örökölte aty­ j ának előkelő megj elenésű alakját, arcvonásait, rokon- . szenves föllépését, nagy műveltségét, általában meg­ nyerő egyéniségét. A leány TÜRR STEfÁNIA. Rómában és itthon a leggondosabb nevelésben részesült s mikorra felnőtt és egy Pisoni nevű fiatalemberhez férjhez m ent (akitől azonban atyja halála után elvált), a tábornok atyai meleg szeretettel csüggött mind haláláig szép daliás leányán, kiben önmagát látta megújulva s amint a nizzai Promenade des Anglais-n kart karba öltve együtt sétálgattak, a tábornok lovagi büszkeség­ gel eltelve élvezte a feléj ük villanó irígy szempillantáso kat s nem atyának, de diadalmas, hódító lovagnak érezte magát. A tábornok különben is Nizzában érezte magát a legkelleme8

•

1 14

• •

sebben, a legotthonosabban. Ebben az otthonáiban látogatta meg őt 1 90 1 . április elej én Jókai Mór, aki akkor új házas volt, fiatal fele­ ségével. Oly kedvesen írja le Jókai ezt a látogatást, hogy az szinte hozzátartozik Türr rokonszenves egyéniségéhez. "Itt őt ismeri minden ember : - írj a Jókai - előkelőség és köznép s a világ minden részéből ide sereglő notabilitások. Mi is így találkoztunk vele. Lehetetlen az ő alakját fö l nem ismerni : m:uciális magatartása, feje, homloka, bajusza, szakálla, arckifeje­ zése egy bevégzett hősé, szemei egy ábrándos ifj úé." "S ezeket a szép szemeket támadta meg a mult télen egy kínzó betegség, mely megvakulással fenyegette. De erőteljes orga­ nizmusa legyőzte a bajt ; orvosa azt tanácsolta, hogy viseljen szem­ üveget. Soha ! - mondá a tábornok. - Inkább kalapom szem emre vágo m ; én nem akarom feketének látni a világot, inkább rózsaszínünek." . . . "S ez a nagy históriai alak az életben oly szeretetre méltó, oly gyöngéd, oly figyelmes ; mindenki szereti, tiszteli - az i degen hazában , melynek társadalma a világ minden nemzetének kiválóságai ból van összeszőve. Mikor a francia városban az olasz lakosok inségének enyhítésére jótékony bált rend eznek az idegenek, Türr tábornokot választj ák meg elnöknek. Mi is elmegyünk oda nőmmel együtt az ő meghívására s gyönyörködünk benne, hogy tudj a a mi nagy hazánkfia, aki rendszalagj ával s érdemkeresztj eivel a császárság korabeli hódító jelenség, az egész előkelő társaságot kedves lllodorával föleleveníteni. Oly könnyen veszi be a szí�eket, mint haj dan Palermót." "Amíg felesége élt, egész palotát bérelt a számára a tábornok, most egy régi ismerőse házában van az otthona. Dolgozó szobája i deálja a hírneves magánzó lakásnak. Minden tárgy egy d rága emlék bt'nne. Szerető szív, háládatos koronás fők, dicsfényes törté­ nelmi nagyságok emléktárgya i ; falain csupa emlékezetes személyek arcképei. Azok közöt t legke dvesebbek nej ének arcképei, aki i ránt egész kultuszt otthonosít. Még halála előtt három évvel fölvett arc­ képén ic, hódító szépség. A híven őrzött arcképek közt ott találjuk Munkácsy Mih ályét is. Tűrr menten el is mond róla egy kedves adom át. Mikor a nagy művész Árpád honfoglalása képét festette, egy napolI MUllkácsyné Tű rrékhez ment s aggódva mondta el, hogy

1 15

•

férj e mily ideges ; azt panaszoIia, hogy nem tud a képéhez szép eget festeni. :E fölött egészen elbúsul s nem akarja többé a palettát, ecsetet a kezébe venni. Másnap maga a művész látogatott el Türr­ höz. Csúnya, zimankos idő volt. "No lásd, mondta neki a t ábornok, maga a teremtő sem tud mindennap szép eget csinálni ! " :Erre nagyot nevetett a müvész, elmúlott búskomorsága, fölvette az ecsetet, palettát s tudott szép eget festeni." Budapesti lakását még a 90-es években feladta s azóta itteni tartózkodása alatt a Hungária szállóban lakott, ahol igen előzékeny, figyelmes kiszoJgálásban részesült, úgy hogy egész otthonosan érezte magát. Ide tért meg 1 908. április 24-én is, hogy - sok sürgetésemre mindaddig Budapesten maradjon, míg emlékiratait meg nem írja. De - sajnos - túlkorán ott hagyta Nizza enyhe éghajlatát s mint Bécsből április 22-én hozzám intézett levélben írta, útközben a zord időben meghűlt, de azért nem vette komolyan a bajt s két napra rá megérkezett. en már vártam a Hungária szállóban rendesen használt szcrbájában s szinte megrémülve láttam arcának lázas piros­ ságát. Azonnal ágyba feküdt, odahívott orvosa tiidőgyul!adást állapított meg. Távirati értesítés re leánya, Stefánia Nizzából rögtön atyja betegágy ához érkezett és édesanyjával együtt hüségesen ápolta a nagybeteget, amiből mi - a Ferenc-csatorna társulat vezetői : én mint annak az alelnöke, Gerster Lajos vezérigazgató, a tábornok régi bizalmasa, magánügyeinek az intézőj e - szintén ki­ vettük a részünke t s halála percéig ott voltunk ágya mellett. A tüdő­ gyulladásból már-már fölépült, amikor orbáncot kapott s ez vég­ zetes erővel támadta m eg különben is legyöngült szervezetét. erez­ vén a vég közeledtét, május 2-án Pater Bonaventura feladta a halódónak az utolsó kenetet s miután sem az orvosi tudomány, sem leányának éj et-napot eggyé tevő szeretetteljes gondos ápolása nem volt képes éit az életnek megmenteni, május 3-án hajnali 1 órakor megszűnt dobogni az a jóságos szív, mely szinte a világot átfogó szeretetnek voll meleg forrása. Mintha most is látnám magasba szállni ideális lelkét, megdicsőülni fenségesen nemes arcát, amikor a mélységes fájdalom néma könnyeivel álltuk körül halotti ágyát, melyet egyetlen leányának, az Ö egész nemes lénye hasonmásának, S'

1 16

•

•

sze retettelj es ápolójának forró könnyei áztattak, amihez a másnap Párizsból megérkezett menyének és unokájának mélységes fáj dalma csatlakozott. Halála nenlcsak itthon, de Európa-szerte mély részvétet keltett s e?; a részvét legmeghatóbban Olaszország részéről nyilvánult meg. A tábornok leánya ugyanis atyja haláláról azonnal táviratiíag értesítette az olasz királyt, a kormányt s több kiváló katonát és álla mférfiút. A részvéttáviratoknak nyomban egész áradata indult meg Olaszországból, tanuságot tevén arról a rendkívül nagy meg­ becsülésről, rnel yben ott Garibal di hős tábornoka, az egységes Olasz­ ország egyik 111 e gteremtőj e nemes emléke 'iránt viseltetnek. Elsőnek érkezett :

:l

•

1 17

•

Nápoly város polgármestere a tanács nevében fejezi ki élénk sajnálkozását Türr tábornok gyászos kimulta felett, akinek oly kiváló része volt az általa mint hű fia által szeretett Itália egyesítésében. Milanó yáros polgármestere a tanács s a polgárság mély rész-

királyi ház miniszterének a következő távirata Pisoni-Tűrr Stefcinia úrnőnek Budapest. Roma, Quirinal, május 3.

Tűrr tábornok haláláról Ő Felségének szives előzékenységgel kűldött értesítést Ő Felsége oly részvéttel vette, mint am inő nagyra­ úecsiUéssel és tisztelettel adózik Viktor Emánuel és Garibaldi harcai dicsőséges kat onájának, nagyérdemű polgárának, háza hű és odaadá barátjának és a királyi Felség részt vevén az Ön -fájdalmában, meg­ bizott engem, /togy fejezzem ki résztvevő érzelmeit azzal az óhaj­ tással, hogy az a tyja erényeinek emlékezetében találjon erőt a nagy csapás elviselésére. Ponzio Vaglia miniszter.

Canzio tábornok, Garibaldi vej e, a genovai kikötő igazgatója ezt tÍlviratozta : Pisoni- Tű" Stefánia úrnőnek Budapest. Genova, május 3. Mélyen megilletődve a szom oní hirtől, kérem csókolja meg Tűrr táborl/olmak, az én kedves barátomnak, Garibaldi lwtonájának, nU"yrabccsiilt fegyvertdrsamnak hűlt tetemét. Ű /lto!érte azokat a tdrsa:nkat, akik minket megelőztek, llÍsérve egész Itália részvététől. Ön és szerettei fogadják legőszintébb vigasztaló szavaimat. Canzia.

TŰRR A HALOTTAS ÁGYON.

vétét fejezi ki az Italia unita dicsőséges harcosának s a humanitárius eszmék bajnokának gyászos elhunyta felett. Miniszterek, szenátorok, tábornokok, városi tanácsosok, volt gal ibaldisták stb. fejezik ki fájdalmas részvétüket a hős tábornok elhunyta felett s szinte valamennyinek az az alaphangja, amit egyik régi barátja, Barili oly meghatóan fej ez ki : "Egész Itáliával együtt siratom a dicsőséges tábornok halálát, akinek neve áldott marad a mi függetlenségünk történetében."

1 18

•

•

Máj us 5-éti, a temetése napján, maga a király küldi a kö:vet­ kező táviratot: Pisoni- Tűrr úrnőnek Budapest. R.óma, május 5. Abbali az órában, m elyben ez a nemes és 1/agylelful polglÍrság az utolsó végtisztességet adja m eg a megsiratott Türr tdbofllok kilzült teteménel?, csatlakozni kívlÍnok a szeretet és 1/agyrabecsiilés ünne­ pélye" lerol'úsdhoz és kifejezni (Jl1llek legélénkebb részvétemet a lJótollwtatian v eszteség fölötti fdjdalm ában. Viktor Emánuel.

N emcsak a leányához, de Budapest polgármesteréhez is j öttek Olaszországból részvéttáviratok, melyek közül, mint a hős tábor­ nok dicsőséges haditetteinek egyik színhelyéről, Palermoból érke­ zett következő két távirat megérdemli a fölemIítést : Palermo tartomány is osztotik abban a mély gyászban, amely az ön városát Türr tdrornok halálával érte. Az

Ő dicső alakjában

a sziciliai,ak nagy szabadságlzőst tiszteltek, aki az olaszok kegyeletes ku!tuszában örökké iNni fog. Palermo tartományi elnök.

Palermo polgármestere a következő táviratot küldte : A legmélyebb megilletődéssel értesül/ünk Türr tdbornok halálá­ ról, kinek szent neve v isszaidézi a Garibaldi hadjárat dicső emléke­ zetét. A sziciliai népért való Msi önfeláldozása mindig eltöriilhetetlen emlékl:t fog v isszahagy ni szívünkben.

Május 12-én az olasz képviselőház elnöke küldi a következő táviratot Türr Stefániának : Mély megrendüléssel emlékeztem meg ma a képviselők kama­ rájában a hős Türr tdbomok dicsőséges alakjáról, aki épp úgy nemes déséhez életével, mint jóságos szívével hozzájdrult hazánk újjásziilr és m int a csatatéren rettenthetetlen társa Garibaldinak , tiszteltté és csodálttá tette nevét az olasz történetben. Szavaimhoz ékesszólóan csatlalwziak Rudini Antal és a kormány nevében Casana hadügy­ miniszter. A kamara egyhangúlag felkért, hogy azonnal tolmácsoljam (Jnnek élénk fájdalmát a rettenthetetlen és felejthetetlen barát elvesz­ tése felett.

Marcora elnök.

1 19

•

•

Türr Stefánia a részvétnek ezekre a megható nyilvánulásaira válaszul kiöntötte bánatos szívét, hogy lerój a soha nem múló hálás köszönetét. Ide iktatom a képviselőhá,z elnökéhez intézett következő hangulattelj es válaszát : Mély hálával vettem a nemes olasz nemzet K.épviselŐkamará­ jának (jn által oly lélekemelő ékes szavakban kifejezett m egnyilvá­ nlllását. Lelkem mély éig meghatott az a meleg részvét, mely boldo­ atyám elvesztése fölött egész Olaszországban megnyilvánult. Az ő jóságos Ilagy szívének utolsó dobbanása jól eső visz­ hangot keltett abban a szép országban, az ő dícsőséges harcainak a szinterél7, melyet ő mindhalálig szeretett otthonának tekintett. /fálás szívvel borulok le a nemes olasz nemzet előtt s nem találok szavalwt legmélyebb köszönetem kifejezésére. Én is örökre gult

szivembe zárom anllall a fenséges kegyeletnek nemes em/ékét, mely­ lyel a K.amara az én dicsöséges atyám eivesztését siratja. Türr Stefánia.

Az egész európai sajtó a legmeghatóbb részvéttel s a leg­ rokonszenvesebb módon emlékezett meg a hős tábornok elhunytá­ ról s mi szegény magyarok - mert hát senki sem próféta a hazá­ j ában - tulaj donképen ekkor tudtuk meg, ki volt és mi volt ez a mi hazánkfia . Az elhúnyt szabadsághőst a városligeti Közlekedési Múzeum nagy kupolacsarnokából kísérték örök nyugvóhelyére, a kerepesi­ úti temetőbe. Impozáns módoll nyilatkozott meg a közönség rész­ véte a dicső multú nagy halott emléke iránt. A temetés előtt való napon \\í'ekerle Sándor dr. miniszterelnök Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügYi miniszterrel m,egj elent a ravatalnál, hogy kifejezést adjon mély részvétének a nagy magyar és a hős katona emléke iránt. Végeláthatlan sorokban zarándokolt a közönség a ravatalhoz, amelynek lépcsőin négy sorban állottak az ezüst kan­ delláberek. Mellette a múzeum szolgái és az Entreprise huszárjai állottak díszőrséget. A koporsót egészen eJfödték a koszorúk. A ravatalnál a füg­ getlenségi párt részéről (melyhez azonban Tűrr sohasem tartozott) Barabás Béla képviselő, a képviselőház nevében Hammersperg László mon dott búcsúbeszédet, míg a sírnál a Ferenc-csatorna tár­ sulat nevében Gonda Béla, a volt garibaldisták részéről Ováry

•

1 20

•

Lipót mondott utolsó istenhozzádot a hős tábomoknak. Budapest székesfőváros a Deák-mal1zole um közelében díszsírhelyet adott a nagy halottnak. Bu dapest különben mindjárt halála után megörökítet te nemes emlékezcíét azáltal, hogy a közmunkák tanácsa - előterj esztésemre a belvárosi Kishíd-utcát , ahol a Hungária-sz álló van, melyben Türr éveken át lakott és meg is halt, Türr István-l1tcán ak nevezte el. fiume "áros egy utcáj ának szintén a Türr István n e\'et adta. Szülőföldje, Baja város törvényhatós ági bizottsága 1 908. május 26-án tartott ülésén rótta le kegyeletét nagy szülötte, a szahadság világszerte dicsőített, bálványozot t és szeretett bajnoka emlékének s egyhangú lelkesedésse l elhatározta, hogy Türr I stvánnak emlék­ szobrot állít és a Türr-relikv iákból Türr-múze umot létesít. Barátai és tisztelői szintén hozzá akartak járulni e mléke meg­ örökíléséh ez s az ügy intézését kiváló közéleti férfiakból és nőkből álló nagy bizottság vette a kezébe, mely elhatá­ rozta, hogy megíratj a és kiadj a életrajzát, méltó emléket állít sírja fölé s hozzájárul szobrának a megvalósításához. A bi­ zottság erre a célra or­ szágos gyüj tést indított, össze i s gyűlt mintegy tizenötezer korona, ami ma is takarékpénztárbal1 várj a a szinte semmivé devalválódott feltámadást ; ,az érdeklődés, sőt a bi­ zottság tevékenysége is lassankint ellanyhult, míg aztán a világháború a fe­ ledés fátyolát borította Türr emlékére is. Sírja éveken á t elhagyottan várta nemes emlékezeté .. T Ű R R S I R EMLÉKE A K EREPESI TEMETŐBEN. _

121

•

•

nek felújulását, míg végre Budapest székesfőváro s tanácsa tiszteletre­ méltó nemes elIJatCtrozással 1 924. nyarán emlékoszlopot állított sírja fölé s azt al1gusztus l O-'én szép és lélekemelő ünnepély ke retében avatta fej, mcly ünnepélyen Budapest és Baja városok tön'ényható­ ságának képviselői s az olasz kir. kormány nevében a bud apesti olasz követ nagyhatású szép beszédekben méltatták Tiirr kivájó érdemeit, legendás életét s azok a t a nemes eszményeket, melyek­ nek a dicsőült egy - Istentől megáldott - hosszú élet tevékeny�

ségét szentelte.

*

,:;

*

Türr az év nagyobb részét Párizsban, Rómában, a telet Nizzá­ ban töltötte. De mintha valami sejtelem megsúgta volna neki, hogy lej áróban van élete homokórája, sietett vissza az édes hazába, mely­ n ek dicsőségéIl munkált egy hosszú életen át, hogy ennek megszen­ telt földjében aludja örök álmait. Három ország gyászolta elhúny­ tát, de legjobban az ő fogadott hazája, hősi hadi tetteinek szín­ helye, a nemes Itália, mely királyával élén szen t kegyelettel adó­ zott Garibaldi dicsőséges tábornoka, az egységes Olaszország egyik megteremtőj e n emes emlékének. Tür r Jstv{m hosszú legendá,s életének, széleskörű, nagysza­ bású működéséllek íly rövid keretben még a körvonalait sem lehet híven megrajzolni. A történetíró feladata lesz közelebbről átkutatni az ö fényes sikerekben, soha nem múló dicsőségben gazdag nemes élete tág mezejét s értékelni enn ek a mezőnek a termését. Nagy időknek volt ö nemcsak tanúja, nemcsak a szereplő, de sokszor a mozgató, irányító tényezője is. Európa legúj abbkori politikai tör­ ténetének alakításába játszott ő bele. Viktor Emánuel, Cavour, Garibaldi, Napoleon, Bismarck szö­ vevényes diplomáciai akciÓjának legtitkosabb rejtélyeibe be volt avatva s éles szemével felism erte az előtte és közreműködésével végzett politikai sakkhúzásoknak sokszor legrej tettebb célj át s leg­ messzebbre kiható jelentőségét. Nemcsak vitéz katona, nagy szer­ vező tehetségű hadvezér, de kiváló diplomata és nagy nemzetgazda is volt. S Magyarország büszke lehet rá, hogy az ő szülötte egy egész kor, egész Európa politikai mozgalmának aktív és jelentős tényeZŐj e lett, s világra szóló nagy csatorna terveivel a tengeri for· galomnak új utakat, új irányokat segített megteremteni.

•

1 22

•

Eletének utolsó kéi évtizedében nem ig en merült fel nagyobb jelentösé gií politikai vagy katonai esemény a világ színpadá n, mely­ volna hez ő nagy t uuásáv al, gazdag tapaszt alataiv al hozzá ne szólt azt a francia, olasz, magyar és német lapokba n s amit megírt, ti mindig rendkív ül érdekes sé és tanulsá gossá tudta tenni a történe sokszor t merítet eiből élmény át saj esemén yekből, dc legtöbb ször a lyes telj esen intim részlete kkel. Nem hiába írta róla egy tekinté világot új ezek fr_ancia lap, hogy ha a táborno k megírn á emlékir atait, ­ vetnéne k korunk történet i esemén yeire. Mert Türr bizalma s viszony ban volt Viktor emanue llel, Oaribal dival, Cavour ral, Napoleo nnal, közelről ismerte Bismarc kot, min denkinél előbb átlátta az ő diaboli­ kus szánd ékait s ha Napoleo n és miniszte rei nem lettek volna vakok s amit Türr j avasolt, Viktor emanue l és ferenc József szövetsé gre léptek volna Napoleo nnal, nem követke zett volna be a franciák ra a sedáni kataszt rófa. Végtelenü l nagy kár, hogy Türr ad dig késedelm eskedett emlékiratainak m egírásáva l, míg a halál kiragadt a kezéből a toJlat s .. örökre megsem misítette világtört énelmi j elentöség ű emlékein ek nagy részét. Még jó, hogy nagyérde kű i ratai, levelezés ei megmara dtak s nevezete sebb élménye inek nagy részét is megörök ítette bc1- és kül­ fölJ i lapokbaH és folyóirat okban csaknem egészen halála napj áig közölt cikkeibe n, de elveszet t az a végtelen sok és nagyérd ekű intim rés2.let, melyet az ő csodás emlékező tehetsége h�ven megőrzö tt. Türr egésl életének, sokoldal ú, szinte csodálat os mílködés ének alapvoná sát szívének j óságos gyöngéd sége adta meg. Ezért volt optimista egész életében, hiszéken y a naívsági g mindenn el és min­ denkivel szemben . fenkölt gondolko zása, nagy szelleme, i deális lelke mind nemes harmóniá ban egyesülte k szívének csodás jóságával. Három ország vallotta büszkén magáéna k, de a szíve a mienk volt. Ahol m egjelent, mindenüt t hazája dicsőségé n munkált s nagy tetteinek , hosszú élete nemes munkálk odásáva l szerzett világra szóló sikereine k fénye visszasu gárzott az Ő annyi imádatta l szeretett hazáj ára. Amerre járt, becsületet szerzett a magyar névnek s mara­

dand) szimpátiák at nemzeténe k. A vil ágtörténe lem nagy alakja lett ő s m i büszkék lehetünk, -hogy haló porában is magunkénak vallhatjuk.

1 23

�

-- • -------------

•

T A R T A L O M.

. .

Előszó I. Bevezetés.

-

�

Származása.

-

.

.

.

. .

Oldal '

'

Ka t on ás�

�

Gyermekkora.

kodás az olasz harctéren. - Átlépése az olaszokhoz. - Az olasz es a magyar szabadságharc. - füstbe m e n t remények . . I I. A delll forrad alom. - Világos után. - Mazzinista konspi. raclOk . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

?�

.

.

.

l l l . � � gol szol � ál"tban a krimi h áborúban. - Elfogatása, halálra . Jteltetese elleni

es

megkegyelmezése.

expedícióban.

-

-

Részvétele

Konstantinápolyban

a

3

6 14

cserkeszek

megismerkedése

Lessepsszel és Klapkával . . . . . . ' I V . Az J 859. é vi olasz-osztrák háború'. - Tiirr r s vé tel

é;

Iladtestében. - Megsebesü l é s e . - Garibaldi levele

� Öa ;ib � ld i '

V . Garibaldi sziciliai expedíci ója. - Tiirr Garibaldi m e l l e t

� a �ar�

. 18 27

sal ai ezer él én. -- fegyvert szerez a seregnek. - Kemény har­

Türr kin evezése a ncmzeti

cok. - Pal ermo felszabadítása.

haderők iőfel ü gyelőj évé. - Megbízatása e g y hadosztály szer­ vezésével. - Szicilia felszabadítása. - Tiirr betegsége. - Gari­

!

bald

<:

level i. - A santa-mariai döntő győzelem. - Tiirr kl,ne­

vezese al tabornaggyá. - Türr Cavournál. - N á po l y e l fogla­ lása.

--

Türr kinevezése Nápoly város és tartomán y katonai

parancsnokává. - Viktor Emánuel ki nevezi tiszteletbeli h ad­ segédévé

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

32

V I . Türr szerepe a magyar emigrációnak az ország felszabadítására irányuló mozgalmaiban V I I.

.

.

.

.

.

Türl' visszatérése h a z áj ába. - Megbízatása

'

� hor � á tok ka i

' v al

Ó

56

tárgyalásra. - Kihall gatása ferenc József királynál. - Erről

j elentése Viktor Emánuelnek. - Java�l a t a Ausztria, franc�a­ ország

és

Olaszország

szövets ég"ére.

- J:rtekezése Viktor

Emánue l l e l , Napoleonnal és az osztrák vezető áll amférfiakkal. Dudapes (en fáklyásmenet Türrnek. - A z uralk:odóval való bé­ kés kiegyezést hi rdeti. - Szabadkőműves páholy t alapít. N é poktatási kört alakít. -- Az ifjúság k atonai nevelése .

.

.

.

72

V I I I . A porosz-francia háború. - A keleti kérdés. - Béketörekvések

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

81

124

•

• Oldal

I X. M agyarország gazdasági föl l e n d í t é!:iére irány u l ó müködése. Javaslatai vízleveze tő, földöntöző és hajózó csatornák l étesí­ tésére. - Kihallgatása a királynál. - A Ferenc-csatornah á lózat kiépítése.

- Vizi

j a va�latok.

-

út

a

tengerh ez. - Gazdasági és pénzügyi

A Panama-csatorna. - A korinthusi csatorna. -

N emzetközi hajózási

kongresszusok

.

.

.

.

.

X Családi é lete. - O t thona. - Be tegsége. - Halála. v é t. - Befejezés

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

90

A rész-

-

.

.

.

.

107

K É P E K. Címkép : Türr utolsó arcképe. Garibaldi é s társai elutazása Quartóból 1 860. m á j us 6-án .

35

Tüköry

.

43

Tűrr tábornok

44

.

.

Garibal d i

45 .

A santa-mariai c s a t a

.

4�

Tűrr és táborkara

51

Garibal d i t áborkarával 1860-ban

53

Cavour CamilIo gróf .

54

.

Olaszország felszabadítói

1 860-ban

55

Tűrr al tábornagy

.

6�

.

.

.

.

.

.

Türr István l e v e l e Gonda Bél ához Hágába .

106

T ürr Istvánné

109

Tiirr Stefánia

113

TarI' a h a l álos ágyon TarI' síremléke a kerepesi temetőben

1 20

1 17

�)

.

.

\ Pesti ltönyvnyomda részvénytársaság V., Hold ·ulca 7 ., "r.

".

'F

'it

. .

J i