100 bűnmegelőzési program, amely szerte a világon további cselekvésre ösztönöz

100 bűnmegelőzési program, amely szerte a világon további cselekvésre ösztönöz Segítség városok és országok számára a bűnözés, az erőszak csökkentése, és a biztonságérzet növelése érdekében. Szerkesztette: Irvin Waller Munkatársak: Lily-Ann Gauthier, David Hicks, Daniel Sanfacon és Leanne Salel International Centre for the Prevention of Crime (ICPC = Nemzetközi Bűnmegelőzési Központ) Fordította: Gosztonyi Géza (Budapesti Szociális Forrásközpont)

ISBN 2-921916-09-6 Köteles példány: Québec Nemzeti Könyvtára Köteles példány: Kanada Nemzeti Könyvtára Copyright ICPC 1999 Kiadványunk részei további engedélyeztetés nélkül publikálhatók, vagy letölthetők az ICPC Internetes oldaláról, ha a felhasználás non-profit célú, és az ICPC a felhasználásról értesítést kap. International Centre for the Prevention of Crime 507, Place d'Armes, Suite 2100, Montreal (Quebec), Canada, H2Y 2W8 Telefon: +1(514)288-6731 FAX: +1(514)288-8763 E-mail: [email protected]

Köszönetnyilvánítás Köszönetet mondunk a kanadai Országos Bűnmegelőzési Központnak (National Crime Prevention Centre), a kanadai Igazságügyi Minisztériumnak, a kanadai Főügyészi Hivatalnak és - a Francia Városok Tanácsának közreműködése révén - a Francia Kormánynak. Nagyvonalú támogatásuk nélkül kiadványunk nem készülhetett volna el. Az ICPC Tanácsadó és Tervező Bizottságának tagjait alkotó kormányoktól ugyancsak érkezett szakmai és anyagi támogatás. Így Anglia és Wales Belügyminisztériumától, Hollandia Igazságügyi és Belügyminisztériumától, valamint Québec Tagállam Közbiztonsági Minisztériumától. Ezúton is köszönjük! Az ICPC Igazgató Tanácsának szervezeti tagjaitól ösztönzést, sok hasznos tanácsot és szakmai anyagokat kaptunk. Köszönjük az Országos Bűnmegelőzési Tanácstól (National Crime Prevention Council - USA), a Crime Concern-től (Anglia), a Városi Biztonság Európai Fórumától (European Forum for Urban Safety) és az ENSZ Bécsi Hivatalától kapott támogatást. Az ICPC itt szeretné megköszönni mindazon kapcsolattartók együttműködését, akik neve az egyes programok után közzétett címekben szerepel. A kiadvány nyomtatását és terjesztését az Amerikai Egyesült Államok Igazságügyi Szolgáltató Irodája (Bureau of Justice Assistance), az Igazságszolgáltatási Programok Hivatala (Office of Justice Programs) és az Amerikai Igazságügyi Minisztérium tette lehetővé. Köszönjük az ICPC tagjainak: Caroline Benoit-nak, Frantz Denat-nak, Chantal Valadenak és Claude Vézina-nak, hogy idejükkel és tudásukkal hozzájárultak kiadványunk fejlesztéséhez.

Előszó A második világháború utáni gazdasági fejlődést követő harminc év alatt, a legtöbb úgymond gazdag ország szembe kellett nézzen a bűnözés növekedésének zavarba ejtő és aggasztó jelenségével. Annak ellenére, hogy az utóbbi évtizedben némi stabilizálódást tapasztalhattunk e téren, az előző generációk által ismertek adatokhoz képest, a bűnözési arány még mindig nagyon magas. A demokratikus átalakulás útjára lépett országokban pedig e növekedés gyakran még drámaibb és fenyegetőbb.

A modern kommunikációs technikák megjelenésével párhuzamosan, a bűnözés növekedése a médiában is kiemelt szerepet kap, és ezért a polgárok otthonaiba is elviszik. Még azokon a területeken is, ahol a bűnelkövetési arányok viszonylag kedvezőek, az állampolgárok biztonság-érzete rossz, s ennek következtében magas a bűnözéstől való félelem, az intolerancia és a hatóságok tevékenységével kapcsolatos bizalmatlanság. Erre a közvélemény - kevés kivétellel - úgy reagál, hogy szigorúbb büntető jogszabályokat követel és nagyobb szigorúságot vár el a végrehajtás során. A kormányok és a hatóságok leginkább a jogalkalmazás szigorításával és szigorúbb szankciórendszerrel reagáltak a lakossági igényre, új technikákat alkalmaztak és további erőforrásokat vontak be, ha erre megvolt az anyagi fedezetük. Ebben az időszakban, a gyakorlati szakemberek és a kutatók a csak szankciók alkalmazására korlátozódó politikák veszélyeire hívták fel a figyelmet. A bűnözés elleni küzdelem globális megközelítését ajánlották, a megelőzés és nem az utólagos gyógyítás elvére építve. Ezek az eszmék lassacskán polgárjogot nyertek és elfogadódott, hogy a kizárólag szabadságvesztésre építő programok költségnövelő jellegűek és a visszaesést illetően is negatív hatásúak. Az életszínvonaltól és a kulturális hagyományoktól függetlenül, az emberek a világ minden részén arra törekszenek, hogy olyan helyen lakjanak, ahol békéjük és biztonságuk nincs állandó veszélyben. Városi környezetben az emberek főként az otthonuk, utcájuk, közlekedésük és iskolájuk iránt aggódnak. Miért is ne fordítanánk többet a kockázati tényezőket célba vevő programokra annak érdekében, hogy csökkentsük a potenciális áldozatok számát és javítsunk az emberek életminőségén? A megelőzés kezdetben csupán néhány kísérleti programra korlátozódott, de ma már egyre több országban jelentős politikai céllá válik. A Nemzetközi Bűnmegelőzési Központ (ICPC) a "100 bűnmegelőzési program, amely szerte a világon további cselekvésre ösztönöz" című kiadvány közzétételével szeretné bátorítani ezt a fejlődési folyamatot azáltal, hogy olyan konkrét példákat mutat be, amelyek már számos országban eredményesnek bizonyultak. A beszámoló leírja, hogy a kormányzatok, a városok, az oktatási intézmények, a rendőrség, a szociális szolgáltatások és a más szektorbeli szakemberek - gyakran az önkéntes csoportokkal és egyénekkel együttműködve hogyan mozgósítottak a bűnelkövetéshez vezető tényezők elleni küzdelemre. Az ilyen csoportok kezdeményezik a fiatalokat támogató akciókat, ébresztgetik az elsőbűntényesek felelősségérzetét, erősítik a személyek és tárgyak biztonságát. Ez a könyv azt is áttekinti, hogy mit lehet kezdeni a családon belüli erőszakkal és a szexuális jellegű bűncselekményekkel. Sok esetben a bűncselekményekre adott válasz a jogalkalmazásra korlátozódik, ám a bűnös megbüntetése (bármennyire is szükséges) legtöbbször elégtelennek bizonyul - különösen hosszú távon.

Az ICPC tevékenysége azt bizonyítja, hogy ha a bűnmegelőzés tervezett, és a tervnek megfelelő összefüggésekben és célzottan valósul meg, akkor "működik", s nem utolsó sorban a felmerülő többlet költségek elhanyagolhatónak bizonyulnak az elért eredményekhez képest. Gyakran nehéz statisztikailag kiértékelt eredményt felmutatni, különösen a korábbi években felmerült sürgető szükségletekre történt reagálások esetében, amikor anélkül indítottak programokat, hogy a mérési feltételrendszereket és módszertant kidolgozták volna. A bemutatott programok között akad olyan is, amelyet alapos tudományos kiértékelésnek vetettek alá, s amely bebizonyította, hogy a program valóban jelentősen csökkentette az adott bűnelkövetési típust vagy az érintett terület bűnözését. Felvethető, hogy a válogatásban szereplő országok száma túl kevés ahhoz, hogy a világ egészét reprezentálhassák. Erre az a válaszunk, hogy az ICPC csupán a lehető legszélesebb körben kívánta elterjeszteni ezeket a tapasztalatokat, s nem kívánt afféle speciális megoldásokat nyújtó "recepteket" nyújtani. Minden ország, város és közösség a saját egyedi útját kell megtalálja, és a rendelkezésre álló módszereket a saját, helyi viszonyaihoz igazítva kell alkalmaznia. E bűnözési problémák némelyike, mint például a lopás, a fizikai bántalmazás, a családon belüli erőszak, a világon mindenütt hasonlóak és következményük egyszerűen elfogadhatatlan. Bizonyított tény, hogy e cselekmények okai, valamennyi országban meglepően hasonlóak. Így tehát bízunk abban, hogy sok olvasó fog ötletet meríteni a másutt lebonyolított programokból, és e fejlődés - viszonossági alapon - újabb partneri kapcsolatokat hozhat létre. Az ICPC egyaránt sikerrel működött közre a fejlett és a fejlődő országokban, az ilyen programok helyi megvalósításában. Győzelmet hirdetni azonban még korai lenne. Túl sok tennivaló áll még előttünk. Néhány ország és város az átlagnál súlyosabb nehézségekkel kell szembenézzen ahhoz, hogy sikeres megelőző programokat tudjon végrehajtani. Meggyőződésem azonban, hogy ez a fejlődés elindítható. Ezek a programpéldák épp azokat ösztönözhetik leginkább a munka folytatására, akik feladni készültek eddigi eredményeiket. Fontos lenne, hogy olyan további példákat is megismerhessünk, ahol az egyes országoknak vagy közösségeknek valamely speciális bűnözési problémával kell szembenézniük, és amelyek kezelésére kreatív és sikeres megoldást találtak. Szívesen megosztanánk ezeket a tapasztalatokat is azért, hogy mások, a világ többi részén hasznosítani tudják azokat. Remélem, hogy e beszámoló kiadása és az Interneten történő elérhetősége cselekvésre fog ösztönözni, és nemcsak azokat hozza közelebb egymáshoz, akik már ezidáig is együtt dolgoztak a megelőzés szakterületein, hanem mindazokat is, akik fontosnak

tartják a bűnözés és az erőszak csökkentését, illetve az emberek biztonság-érzetének fokozását saját országukban és szerte a világban.

Miriam Ezratty az International Centre for the Prevention of Crime Igazgatótanácsának Elnöke

BEVEZETÉS Biztonságos közösségek kialakítása, a kölcsönös kapcsolatok kiépítése érdekében, a felelősségek újra-definiálását is jelenti. A megelőző jellegű akciók bátorítása érekében, fel kell térképezni a cselekvési lehetőségeket, és elérhetővé kell tenni minden szereplő számára, aki részt akar venni benne, és képes az erőforrásait összegyűjteni a biztonságos közösségek kialakítása érdekében. Ezek a szereplők önkormányzatok, állami szolgáltatások, a büntető állami beavatkozások intézményrendszerének elemei (pl. igazságszolgáltatás, rendőrség), vagy magánvállalkozások lehetnek. E bűnmegelőzési programgyűjteményt a Nemzetközi Bűnmegelőzési Központ (International Centre for the Prevention of Crime = ICPC) állította össze. A kötetben található információk válogatása - az elmúlt 50 évben a bűnmegelőzésről összegyűlt - a különféle kormányzati bizottságok által megfogalmazott következtetések, ENSZ nyilatkozatok és a bűnmegelőzéssel foglalkozó nemzeti szervezetek elemzései alapján történt. A sikeres bűnmegelőzés kellékeinek jó részét már ismerjük: - A biztonsági helyzet felmérése, amely meghatározza a további kihívásokat, a rizikófaktorokat és a közösség erőforrásait. - Az akcióterv kijelöli a prioritásokat, és meghatározza azokat a szükséges cselekvési programokat, amelyek később modellként is szolgálhatnak, továbbá kitűzi a rövid- és hosszú távú célokat. - Pontosan megtervezett végrehajtási folyamat, amely magában foglalja a képzést és a támogató partnerek koordinálását is. - Kiértékelés, amely mind a cselekvési folyamatról mind pedig annak tartalmáról megfelelő visszajelzést nyújt. - Partnerek koalíciója - a legfontosabb tényező - , amelyet erős vezetés és megbízható stáb támogat. - Korra, nemre, kulturális különbségekre egyaránt fogékony kommunikációs stratégia, amely mind a szakembereket, mind pedig az állampolgárokat aktivizálni tudja. Első pillantásra ez a recept talán túlságosan bonyolultnak tűnhet, de szerencsére konkrét példákkal is alátámasztható. Például azzal, hogy a különböző szakterületek speciális problémáinak kezelésére irányuló kezdeményezéseket bemutatjuk. Lehetővé téve azt is, hogy ne csak a sikeres integráció lényegét ragadhassuk meg, hanem a kulcsszereplők hozzájárulása is világossá váljék.

Hatékony és tartós közösségi biztonság nem érhető el, ha csak az intézményekre hagyatkozunk, vagy ha a szakemberek, a szakintézmények elszigetelten tevékenykednek. A közösség biztonsága az állampolgárok, a szolgáltató szektor, az állami beavatkozások intézményrendszere, a magánvállalkozások, illetve az önkormányzatok aktív és kölcsönös bizalmára, kapcsolatára épül: olyan szereplőkre, akik számára a vezetés, a felelősség és a hatalom megosztását jelenti, és a tudást a cselekvés ugródeszkájául használják. Ezek a programok a gyakorlat példái, s nem többek annál. A kötet nem kíván lezárt ismeretanyaggá válni, sem tekinteten kívül hagyni mindazt a hatalmas erőfeszítést, amit az egyes országok tesznek annak érdekében, hogy megpróbálják a gyakorlatba átültetni bűnmegelőzési politikájukat, hogy elemi magatartás-változásokat érjenek el. Reményeink szerint ez a dokumentum folyamatosan terebélyesedni fog, valahányszor a terepen dolgozók egy értékes, új tapasztalatra hívják fel az ICPC figyelmét. Mi ez a gyűjtemény? Az itt bemutatott, 100 bűnmegelőzési program mindegyike rendelkezik az alábbi minőségi jellemzők valamelyikével: akciótámogató stratégia, bűnözéscsökkentő hatású, közös akció, vagy további akciókat elindító kezdeményezés. Kiválasztásuk fő szempontja az volt, hogy milyen világosan lehet segítségükkel bemutatni azt a cselekvési folyamatot és tartalmat, amely másokat is ugyanilyen vagy hasonló bűnmegelőzési programok elindítására bátoríthat. Valamennyi program bemutatása rövid és egyszerű, hogy bárki - szakterülettől vagy szektorbeli hovatartozástól függetlenül - a saját, speciális területén alkalmazható ötleteket meríthessen belőle. Akciótámogató stratégiák Nemzeti bűnmegelőzési politikák, regionális újítások, városok akciói: ezek a stratégiák segíthetnek megérteni néhány olyan módszert, amely lehetővé tette a programokban közreműködők számára, hogy a különböző közösségek biztonsága érdekében bizonyos felelősségeket felvállaljanak. Továbbá megismerhették, hogy miként alakíthatók ki a programoknak a különböző kultúrákat, és közösségeket tiszteletben tartó alapvonásai, és hogy az egyes szereplők milyen felelősségeket és működési kört vállalhatnak fel. • A brit kormányzat 1998-ban, 3 éves időtartamra, 450 millió amerikai dollárt biztosított a bizonyítottan eredményes bűnmegelőzés stratégiák megvalósításának támogatására Nagy-Britanniában. Valamint elfogadott egy törvényt, amely a helyi

hatóságoktól a rendőrséggel és egyéb szervezetekkel való együttműködést vár el, a pontosan megtervezett végrehajtási folyamat során. • Franciaországban 850-nél is több, közösségi bűnmegelőzési tanács alakult a nyolcvanas évek eleje óta. Ezek a helyi polgármesterek által vezetett bűnmegelőzési tanácsok, az együttműködésre serkentő bűnmegelőzés programok alappillérei. Bűnözéscsökkentő közös akciók A városok, országok, vagy bizonyos szektorok (például az oktatásügy, a szociális szolgáltatások, vagy a lakásügy, stb.) által elindított rövid-, közép- és hosszú távú kezdeményezések csökkentették egy vagy néhány bűncselekmény előfordulási valószínűségét azáltal, hogy a veszélyeztetett személyekre (potenciális bűnözőkre, vagy áldozatokra), helyekre (közterek, magas kockázatú lakónegyedek, vagy mechanizmusokra (jóvátétel, az utcai környezet javítása) összpontosított. A gyakran kérlelhetetlenül szigorú kiértékelések arra engednek következtetni, hogy e kezdeményezések, hasonló feltételek melletti megismétlése, nagy valószínűséggel hasonló csökkenést eredményezhet a bűnözés, vagy a viktimizáció területén. • Az angliai Rochdale városában, egy lakásügyi projektben a pártfogó szolgálat, a rendőrség és a szociális szolgáltató szervezetek szoros együttműködésének köszönhetően csökkent a lakásbetörések száma, és a viktimizációs veszélyeztetettség. A betörések számának 75%-os csökkenésén túl, több, eredményes közösségerősítő programot is megvalósítottak. • Norvégiában, erőszakellenes nemzeti kampányt szerveztek pedagógusok, szülők, és a széles közvélemény bevonásával. A kampány elsősorban a fiatalok egymás közötti, erőszakos kihasználásának feltárását célozta meg, amelynek eredményeként az előfordulás 50%-kal, az antiszociális magatartás bejelentései 15%-os csökkenést mutattak. További akciókat elindító kezdeményezések A programgyűjteményben szereplő kezdeményezések további minőségi jellegzetessége, hogy olyan ügyeket céloznak meg, amelyeket feltétlenül számításba kell venni a fenntartható mértékű társadalmi fejlődés elérése érdekében. Ilyen cél lehet a családok, gyerekek, tinédzserek támogatása; a generációk és a nemek közötti erőszak ciklusának megtörése; továbbá az egyéni és a közösségi felelősség bátorítását célzó lehetőségek megteremtése. Ezekről az ügyekről alig található értékelés, elemzés, mégis rávilágítanak az innováció, az újszerű gondolkodás, az új szereplők bevonása és a közös ügyeken való

munkálkodás fontosságára, és új irányokat ajánlanak számos olyan területen, ahol a változás szükségessége már felmerült. • Brazíliában 70 rendőrőrsön, kizárólag női munkatársakat alkalmaznak azért, hogy a családon belüli erőszak áldozatául eső nők közvetlenebbül tudjanak beszámolni az őket ért erőszakról, jogi lépéseket kezdeményezhessenek és megkapják a szükségleteiknek megfelelő segítséget. • Hollandia 43 városában, a vandalizmus miatt őrizetbe vett tinédzsereknek felajánlják, hogy a büntetőeljárás alternatívájaként, egyrészt jóvátegyék az általuk okozott kárt, másrészt segítséget kapjanak személyes problémáik megoldásához. Információ-rendszerezés A kötetbeli információk rendezésére vonatkozó döntésünk alapja az a következtetésünk volt, hogy bár a bűnmegelőzés sikeressége számos, különálló elem integrációjából ered, mégis alapvetően a közbiztonság iránt érzett felelősséget felvállaló, egy vagy több kulcsszereplő vezetői képességétől függ. Az információ, ennek megfelelően, a négy főszereplőhöz igazodó kategóriákba sorolható: • IGAZGATÁS Például nemzeti, regionális és önkormányzati programok, illetve egyéb, speciálisan releváns stratégiák. • SZOLGÁLTATÓ SZEKTOR Amely magába foglalja a szociális és egészségügyi szolgáltatásokat, az oktatási intézményeket és egyesületeket. • BÜNTETŐ BEAVATKOZÁSOK INTÉZMÉNYRENDSZERE Például a rendőrség és az igazságszolgáltatás rendszere. • MAGÁNVÁLLALKOZÁSOK Valamennyi program esetében bemutatjuk a végrehajtott akció vázlatát, és a programot legnagyobb valószínűséggel sikerre vivő feltételrendszert. Végül egy betűrendes mutatót is közreadunk, a további konzultáció megkönnyítése érdekében. Tudjon meg minél többet a bűnmegelőzésről! Felmerülhet Önben, hogy szeretne többet megtudni a bűnmegelőzés sikerébe vetett hitünk okairól. Engedje meg, hogy felhívjuk a figyelmét a "Bűnmegelőzési tallózó" (Crime Prevention Digest) című korábbi kiadványunkra, melyet 1997-ben és 1999-ben is közzé tett a Nemzetközi Bűnmegelőzési Központ (International Centre for the Prevention of

Crime = ICPC). E beszámolók a bűnmegelőzés nemzetközi fejlődésének összehasonlító elemzését tartalmazzák. (Web oldal: www.crime-prevention-intl.org) Lehet, hogy Ön az egyes speciális programokról szeretne még többet megtudni? Ahol csak tehettük, igyekeztünk referenciákat is adni, és a kapcsolatteremtésre kész személy, illetve az érintett szervezetek címét is mellékelni, így könnyítve tájékozódását. Azért, hogy az ICPC "100 BŰNMEGELŐZÉS PROGRAM, amely szerte a világon további cselekvésre ösztönöz" című kiadványa jó eszköz lehessen, használja Ön is a hatékony és fenntartható mértékű közösségi biztonság eléréséhez! IGAZGATÁS: Országok, régiók, városok Ha bűnmegelőző akcióink érdekében meg akarjuk haladni az elszigetelt kezdeményezések és a kísérleti projektek szintjét, akkor egyensúlyt kell teremtenünk a megelőzés, és a büntető igazságszolgáltatás egyéb eszközei között. A közösségek életminőségének javítása érdekében, a megelőzést kell a kormányzati stratégia középpontjába állítani. Az országos, a regionális és a helyi önkormányzatoknak kulcsszerepük van a bűnmegelőzési tevékenységek elősegítésében és működtetésében. Ahhoz, hogy egy bűnmegelőzési politika valóban hatékony lehessen, egyensúlyt kell teremteni a megelőzés és a büntető igazságszolgáltatás egyéb eszközei között, hiszen mindezek egyenlő súllyal járulnak hozzá a közjót szolgáló közbiztonság-politikához. A központi kormányzatok vannak leginkább abban a helyzetben, hogy a bűnmegelőzés ilyen értelmű felfogását szorgalmazzák és megvalósítsák. Az elmúlt húsz esztendőben már számos ország megfogalmazta nemzeti bűnmegelőzési stratégiáját. A különböző megközelítések konvergenciája máris észlelhető. A nemzeti stratégiák, a megelőzési folyamatok fenntartása érdekében, egy olyan központi intézményt hoznak létre, amely képes irányítani és ösztönözni az érintett minisztériumi főosztályokat és az egyéb partnerszervezetek együttműködését. A bűnmegelőzési kezdeményezések megvalósításához szükséges, alapvető eszközök is leginkább a központi kormányzatoknál állnak rendelkezésre. Az alapvető eszközök: a törvényhozói hatalom és a pénzügyi eszközök, az elemző és az adatgyűjtő kapacitások, valamint az információterjesztő infrastruktúra felhasználása, összehangolása a legkiválóbb gyakorlati módszerek megvalósításának bátorítása érdekében. Ezen kívül a központi kormányzatok ösztönözhetik a szakemberek és az állampolgárok aktivitását.

A regionális önkormányzatoknak - különösen a szövetségi államrendszerekben kulcsszerepük van. Néhol ők felelősek olyan területekért, mint például a közoktatás, az egészségügyi és a szociális szolgáltatások, azon túl, hogy a nemzeti politikák helyi szintű megvalósításáért is felelősek. Másutt - mint például Ausztráliában - a regionális önkormányzatok kezdeményezései, a nemzeti stratégiák kifejlesztésének eszközéül szolgálhatnak. A helyi önkormányzatok felelőssége, hogy a megelőző jellegű kezdeményezések megvalósítása során a helyi szükségletekre, a helyi feltételeknek megfelelően válaszoljanak. A fiatalok társadalmi kirekesztettségének csökkentésére irányuló közös akció, a közterek és a tömegközlekedés biztonságának - különösen a nők számára érzékelhető növelése, vagy a bűnözéssel különösen fertőzött körzetekben a lakásbetörések arányának csökkentése, mindezek ígéretes tevékenységi célok. A helyi bűnmegelőzési kezdeményezések azt bizonyítják, hogy leginkább a városokban lehetséges erős koalícióba tömöríteni mindazokat, akik hatékonyan tudnak küzdeni a rizikófaktorok ellen, és az egyeztetett akciókat meg is tudják valósítani.

ORSZÁGOK

ARGENTÍNA

¾ Kihívások Argentínában (kb. 36 millió lakos) a bűnözési arány majdnem megháromszorozódott az elmúlt 15 évben: 1980-ban 100.000 lakosra 800 bűncselekmény esett, míg 1990-ben már 1.721 és 1995-ben 2.043. Egy nemrégiben készült viktimizációs felmérés azt jelezte, hogy az elkövetett cselekmények majd' 70%-át nem jelentik a rendőrségnek. Nyilvánvaló, hogy a szegényebb társadalmi rétegek jelentős részét érinti a bűnözés. Ugyanakkor épp ők azok, akik kisebb valószínűséggel jelentik be a hatóságoknak a sérelmükre elkövetett bűncselekményeket. ¾ Elképzelések A kihívásokkal szembenézve, 1995-ben az Argentin Igazságügyi Minisztérium a büntetőeljárás modernizálására és a közösségek támogatására épülő akciótervet dolgozott ki. Ennek a nemzeti akciótervnek volt része az a bűnmegelőzési politika, amely a helyi közösségek segítését célozta: a problémák és megoldások meghatározásával; a helyi közbiztonság állapotának felmérésével; a foglalkoztatás, az egészség és a társadalmi fejlődést célzó kezdeményezések helyi szintű megvalósításával; és a polgárok aktivitásának növelésével. Az 1998-ban az Igazságügyi Minisztérium által felállított Ágazatközi Büntetőpolitikai Tanács egyik legfontosabb feladata az akció-terv megvalósítása. Ez a Tanács - amelynek vezetője az igazságügyminiszter - arra hivatott, hogy újjászervezze a büntető igazságszolgáltatás rendszerét és a büntetőpolitikát; megfelelő kutatásokat végezzen, különösen a sértetté válás területén; speciális cselekvési-terveket és a végrehajtásukhoz szükséges eszközöket határozzon meg; és felügyelje a megvalósításhoz szükséges statisztikai adatgyűjtést. A Tanács tagjai: a szövetségi kormányzat legfőbb minisztériumai, a 24 tartomány, az országos egyesületek és a bíróság képviselői.

¾ Akciók A konkrét kezdeményezéseket még nem határozták meg. ¾ Elemzés és értékelés Értékelő jellegű tanulmányok elkészítését ugyan tervbe vették, de még nem pontosították. • Legfontosabb partnerek A Kormányközi Büntetőpolitikai Tanács tagjai: a Közügyek Minisztériuma, a Belügyminisztérium, az Egészségügy és a Társadalmi Cselekvés Minisztériuma, a Foglalkoztatás-ügyi és Társadalombiztosítási Minisztérium, valamint az Oktatási és Kulturális Minisztérium. A Tanácsban képviselteti magát az összes tartományi kormányzó, Buenos Aires kormányzója, az Első Helyettesek Kamarája, a Szenátus, az Információs Titkárság, a kábítószer abúzus és kábítószer kereskedelem megelőzésére létrejött szervezet, az Országos Jogász-szövetség, valamint az egyetemek. ¾ Finanszírozás A finanszírozások mértéke nem ismert. ¾ Források Igazságügyi Minisztérium, 1998: Nemzeti Kriminálpolitikai Terv (= Ministerio de Justicia 1998. Plan Nacional de Politica Criminal). Dr. Julio Enrique Aparicio Secretario Politica Penitenciaria y de Réadaptacion Social Ministerio de Justicia de la Nacion Sarmiento 329 Piso 4 Buenos Aires 1006 ARGENTINA Telefon:+54 114 328 73 21 Fax: +54 114 328 73 21 E-mail: [email protected]

AUSZTRÁLIA ¾ Kihívások Az elmúlt 30 évben a bűnözési mutatók Ausztráliában is (népessége kb. 18,4 millió) a többi iparosodott országéhoz hasonlóan megnövekedtek. A tények azt mutatják, hogy Ausztrália a betöréses lopás, a gépkocsilopás és a testi sértés tekintetében a legmagasabb arányszámokkal rendelkezik. A Nemzetközi Sértetti Kutatás (International Crime Victim Survey) adatai szerint 1992ben a népesség 29%-a vált bűncselekmény áldozatává, szemben az 1989-ben mért 26%-kal. ¾ Elképzelések A szövetségi (Commonwealth) kormányzat által 1996-ban elindított, "Erőszak és bűnözés elleni nemzeti kampányszervezet" - amely mára a Nemzeti Bűnmegelőzés szervezetévé alakult át - olyan magas színvonalú kezdeményezés, amelynek célja a közösségi szintű bűn- és erőszak megelőzési feladatainak meghatározása és a hatékony stratégiák támogatása. A kampányszervezet a korábbi "Biztonságos Ausztrália Bizottság" örökébe lépett. A szervezetet az erőszak különböző formáit elemző nemzeti vizsgálóbizottsági javaslatok megvalósulásának ellenőrzésére hozták létre. A "Nemzeti Bűnmegelőzés" szervezete a Szövetségi Kormányzat Igazságügyi Minisztériumához tartozik. A Nemzeti Bűnmegelőzés közvetlenül a legfontosabb miniszterek "Bűnözés Elleni Nemzeti Stratégiai Csoportjá"-val dolgozik együtt, amelynek egyben valamennyi tagállami miniszter is tagja. A "Nemzeti Bűnmegelőzés" szervezetének céljai: • erősebb és életképesebb közösségek építése; • a bűnözés és a bűnözéstől való félelem csökkentése;

• •

a sérülékeny társadalmi csoportok megvédése; az erőszak iránti toleráns attitűd megváltoztatása.

A "Nemzeti Bűnmegelőzés" szervezete stratégiai megközelítéssel válaszol a bűnözés és az erőszak oksági tényezőire. A szervezet öt fő stratégia segítségével kívánja megvalósítani a kitűzött prioritásokat: • országos kezdeményezésekkel, különösen egy kutatási és fejlesztési konzultációsorozattal, mely már 12 önálló projektet eredményezett; • kapacitásépítés segítségével (az olyan fontos intézményekben, mint például a szövetségi kormányzatok és a rendőrség); • az ismereteket, a tudatosságot, valamint a bűn- és erőszak megelőzés támogatottságát növelő kommunikáció útján; • olyan képzés és oktatás támogatása, amely a szükséges készségeket felismerteti, fejleszti és megerősíti; • az országos szintű koordináció eszközével, amelybe úgy a szövetségi (Commonwealth), mint a tagállamok szervezeteit bevonják. ¾ Akciók A "Nemzeti Bűnmegelőzés" szervezetének prioritásai a következők: • A bűnözéstől és az erőszaktól való félelem: a felmérés eredményeképpen két kísérleti projekt indult; • Bűnmegelőzési képzés: a jelenleg létező bűnmegelőzési képzéseket elemző felmérés kimutatta, hogy szerte Ausztráliában igen sokféle, ugyanakkor meglehetősen következetlen képzések zajlanak. Ezért a Nemzeti Bűnmegelőzési szervezet kidolgozta az országos bűnmegelőzési képzés keretrendszerét; • Korai beavatkozás: egy longitudinális felmérés feltárta a kockázati és a bűnelkövetéstől visszatartó tényezőket. A kormányzat kinyilvánította abbéli szándékát, hogy a kutatás észrevételeit egy megelőzési akció keretei között hasznosítja; • Lakásbetörések megelőzése: két kísérleti projektet kezdeményeztek, a kétféle problémamegoldó megközelítés (rendőrségi és közösségi) relatív hatékonyságának összehasonlítására; • Családon belüli erőszak megelőzése, serdülők segítségével: egy dél-ausztráliai kísérleti projekt közvetlen eredményeképpen, a családon belüli erőszak megelőzését célzó, részben a serdülők jelenlegi családjára, részben pedig jövőbeli társas kapcsolataikra kiható újabb kísérleti projekt kezdődött. A fiatal felnőttek iskolai és közösségi kapcsolataira koncentráló projekt során megkeresik a legveszélyeztetettebb fiatal párokat és fejlesztő jellegű oktatási tervet dolgoznak ki számukra; • Nagy rendezvények lebonyolítása: irányelveket dolgoztak ki, melyek tesztelése most zajlik; • Kapacitás-fejlesztő projekt: a közbiztonság és a bűnmegelőzés terén lehetséges sokszínű tevékenység megerősítéseképpen számos projektet támogattak szerte az országban. Az őslakosok és az etnikai közösségek ellen elkövetett bűnöket, és erőszakos cselekményeket fogják az NCAVAC jövőbeli prioritásai közé felvenni. ¾ Elemzés és értékelés Minden egyes projektet kiértékelnek. A Nemzeti Bűnmegelőzési szervezet "Kiértékelési útmutató"-t és "Kiértékelési mintá"-kat fog kidolgozni, és a tapasztalatok alapján széles körben elterjeszti a legsikeresebb, követendő példákat. ¾ Legfontosabb partnerek A "Nemzeti Bűnmegelőzés" szervezete mindarra a munkára épít, amely a hatékony partnerségi viszonyok kifejlesztésének eredményeképpen jött létre az alábbi szervezetek között: • a tagállamok, a legfontosabb miniszterek "Bűnözés Elleni Nemzeti Stratégiai Csoportjá"-n keresztül; • egyéb szövetségi (Commonwealth) szintű intézmények, az "Ágazatközi Csoport"-on keresztül; • intézmények és kutatóhelyek, többek közt az Ausztrál Kriminológiai Intézet; • nem-kormányzati szervezetek; és • a magánszektor.

¾ Finanszírozás 1996 és 1999 között, a "Nemzeti Bűnmegelőzés" szervezetének - 3 éves időtartamra - 13 millió ausztrál dolláros (9,3 millió USD) költségvetése volt. 1999-ben a költségvetést 21 millió ausztrál dollárra (kb. 15 millió USD) emelték. Ennek az összegnek több mint egyharmadával un. "korai beavatkozási projekteket" támogattak. Azokban a tagállamokban, ahol már létrehoztak bűnmegelőzés bizottságokat, ott azoknak már saját költségvetésük is van. ¾ Források Erőszak és bűnözés elleni nemzeti kampány (1997), Média egységcsomag, Kingston, ACT, Igazságügy-miniszteri Hivatal (= National Campaign Against Violence and Crime (1997). "Media Kit". Kingston, ACT: Attorney-General's Department.) Yvonne Korn Director National Crime Prevention Commonwealth Attorney General Canberra, AUSTRALIA Telefon:+61 02 6260 9284 (vagy 9280) Fax: +61 02 6239 5603 Internet:http://ncp.gov.au/ncp/ E-mail: [email protected]

BELGIUM ¾ Kihívások A korai hetvenes és kilencvenes évek között a bűnözési arányszámok majdnem háromszoros emelkedést mutattak Belgiumban (népessége kb. 10,1 millió). A lakásbetörési arány megháromszorozódott, a gépkocsi-lopások száma megötszöröződött. Néhány régióban, különösen ott, ahol a munkanélküliek aránya jelentősen megnőtt, valamint egyes nagyvárosi területeken, különösen érzékelhető volt ez a negatív tendencia. ¾ Elképzelések A kilencvenes évek elején kísérleti projekteket indítottak útjára azzal a céllal, hogy a növekvő mértékű bűnözéssel és az állampolgárok csökkenő biztonságérzetével helyileg, integrált bűnmegelőző programok segítségével próbáljanak megküzdeni. 1992-ben ez folyamat hirtelen felgyorsult annak következtében, hogy "Közbiztonsági és bűnmegelőzési szerződés"-eket kezdtek el kötni a helyi hatóságokkal. 1993-ban megalakult a "Bűnmegelőzési Politika Állandó Titkársága". A Belügyminisztériumon belül létrejött Titkárság feladata a megelőzési politika fejlesztése és megvalósításának támogatása azáltal, hogy: • elemzi a bűnözéssel kapcsolatos problémákat; • előkészíti a városok szerződéseit; • képzi a megelőzés területén dolgozó szakembereket és támogatja őket a munkájukban; és • keresi a kreatív és hatékony bűnmegelőzési módszereket. A belga bűnmegelőzési politika két pilléren nyugszik: • a helyi rendőrséget megerősítő kezdeményezéseken (melyet a rendőrségi munka modernizálásával és minőségi fejlesztésével kívánnak elérni); polgárőri és speciális rendőri erők alkalmazásán, és általában a rendőrség és a lakosság kapcsolatának erősítésén; valamint • a helyi önkormányzati bűnmegelőzés politikákat megerősítő kezdeményezéseken, hogy ezáltal funkcionális helyi felügyelet valósulhasson meg, hogy bizonyos lakossági csoportok szorosabban integrálódjanak a helyi társadalom szövetébe, hogy a technikai jellegű kontrolleszközök szélesebb körben elterjedjenek, s végül, hogy a lakosság biztonságérzete erősödjön. E két fő célt ültetik át az önkormányzatok a helyi gyakorlatba, a "Közbiztonsági és bűnmegelőzési szerződés"-ekben megfogalmazott akciók segítségével.

¾ Akciók A Titkárság megalakulása óta igen aktív tevékenységet fejt ki: • támogatja a helyi szintű bűnmegelőzési egységek vagy tanácsok megalakulását, és a helyi bűnmegelőzési felelősök alkalmazását. A bűnmegelőzési egységek már Belgium 66 városában és önkormányzatában működnek; • 1996-ban kezdeményezték a "Városi Őrség" létrehozását. A projekt célja a potenciális elkövetők elrettentése a bűnelkövetéstől és az állampolgári biztonságérzet helyreállításának segítése; • támogatja az alternatív szankciókat kínáló programokat; és • akciókat kezdeményez a gépjárművekkel kapcsolatos bűncselekmények, a lakásbetörések, és a kábítószer-probléma kezelése érdekében. ¾ Elemzés és értékelés Azt tervezik, hogy úgy az egyes projekteket, mint a bűnmegelőzési politika egészének megvalósulását kiértékelik. Néhány kiértékelés már 1998-1999-ben lezajlott, de az eredmények még nem hozzáférhetőek. ¾ Legfontosabb partnerek Regionális- és helyi önkormányzatok, jogalkalmazó hatóságok és közösségi szervezetek. ¾ Finanszírozás A bűnmegelőzés költségvetése az 1989 évi 5,76 millió belga frankról (165.000 USD) több mint 1,9 milliárd belga frankra emelkedett (55 millió USD) 1996-ban. ¾

Források • van Limbergen, K. és munkatársai (1996): Ígéretes módszerek. Bűnmegelőzés Belgiumban 10 példa, Brüsszel, A Bűnmegelőzési Politika Állandó Titkársága. (= van Limbergen K., et al. (1996) Promising Practices. Crime Prevention in Belgium: 10 Examples. Brussels: Permanent Secretariat for Crime Prevention Policy.)

Permanent Secretariat for Prevention Policy Ministry of the Interior Wetsraat 26 Rue de la Loi Brussels 1040 BELGIUM Telefon:+32 2 500 2447 Fax: +32 2 500 2447 Internet:http://www.vspp.fgov.be E-mail: [email protected]

KANADA ¾ Kihívások A többi iparosodott országéhoz hasonlóan, Kanada (népessége kb. 29 millió) bűnözési adatai is megduplázódtak a hatvanas évek óta. A jelenlegi csökkenő tendencia ellenére, Kanada a második helyen áll a "Nemzetközi bűnözés áldozatainak felmérésé"-ben résztvevő 11 ország listáján. A Kanadai Statisztikai Hivatal becslése szerint (1994-1995), 10 milliárd kanadai dollárt (6,5 milliárd USD) költenek évente a büntető igazságszolgáltatás működtetésére (pl. rendőrség, bíróság, büntetésvégrehajtási intézmények). Más számítások szerint Kanadában a bűnözéssel okozott kár akár a 46 milliárd kanadai dollárt (30 milliárd USD) is elérheti, ha a személyes és a vagyoni jellegű károkat is beszámítjuk. ¾

Elképzelések

1994-ben elkészült a "Közbiztonsági és Bűnmegelőzési Nemzeti Stratégia", amely a helyi közösségek bűnmegelőzési tevékenységének támogatásával segíti a kanadai polgárokat. A kanadai kormány 1998-ban elkötelezte magát, hogy 5 éves időszakra, évente országosan 32 millió kanadai dollárt (21 millió USD) fordít a helyi közösségek bűnmegelőzési és közbiztonsági programjaira és a partneri kapcsolatok kiépítésének támogatására. A kanadai "Nemzeti Stratégia" megfogalmazódása az Alsóház Igazságügyi Bizottságának és a Főügyész jelentésének (Horner Jelentés, 1993) köszönhető. A Horner Jelentés alapos megfontolásra ajánlotta a politika-fejlesztést, az egyes programok, illetve a közbiztonság és a bűnmegelőzés megfelelő mértékű támogatását. A Bizottság azt javasolta, hogy a büntető igazságszolgáltatás költségvetésének 1%-át fordítsák a bűnmegelőzési akciók támogatására, és ezt a százalékarányt 5 év alatt fokozatosan, 5%-ra növeljék. A kanadai "Nemzeti Stratégia" annak érdekében jött létre, hogy segítse a kanadaiakat a biztonságos kisközösségek megteremtésében azáltal, hogy: • támogatja a közösségi bűnmegelőzési erőfeszítéseket; • erősíti a közösségeknek a bűnmegelőzésre vonatkozó tudását és tapasztalatát; és • meghonosítja a partnerségi viszonyokat és együttműködéseket. A "Nemzeti Stratégia" kulcs-elemei a következők: I. szakasz (1994-1997) • a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács (1994-1997) tanácsokat adott az önkormányzatoknak, hozzájárult a bűnmegelőzési ismeretek fejlesztéséhez és a közösségek aktivizálásához, valamint támogatta a gyerekek, fiatalok és családok érdekében kidolgozandó bűnmegelőzési modelleket. II. szakasz (1998-2002) • 1998-ban létrejött az új Nemzeti Bűnmegelőzési Központ, melynek céljai: – a kormányzati és nem-kormányzati kulcspartnereknek a bűnözés és a sértetté válás csökkentését célzó, közös akcióinak támogatása; – a közösségek támogatása a helyi bűnözés és a társadalmi problémák megoldására kidolgozott közösségi megoldások fejlesztése, és megvalósítása céljából, különös tekintettel azokra a problémákra, amelyek gyerekeket, fiatalokat, nőket, és őslakosokat érintenek; valamint – a bűnmegelőzés iránti közfigyelem felkeltése és a bűnmegelőzés hatékony módszereinek támogatása. A Nemzeti Bűnmegelőzési Központot egy állandó bizottság irányítja, amelynek tagjai: a szövetségi igazságügyi miniszter-helyettes, a szövetségi Főügyész-helyettes, Nova Scotia és Alberta tartományok igazságügyi miniszter-helyettesei, a közösségi bűnmegelőzés szakértői és kormányzati tisztségviselők. ¾ Akciók A Nemzeti Bűnmegelőzési Központ (a jogelőd Tanács munkájára építve) az egyének és közösségek biztonságának fokozását tűzte ki célul. Ennek érdekében ellátja a kanadai polgárokat a közösségi bűnmegelőzés fejlesztéséhez szükséges, megfelelő mennyiségű és minőségű információval, készségekkel és erőforrásokkal. A Nemzeti Bűnmegelőzési Központ beszámolási kötelezettséggel tartozik mind az Igazságügyi Minisztériumnak, mind pedig a Kanadai Főügyésznek, s egyúttal felelős a második szakaszbeli kezdeményezések megvalósulásáért, nevezetesen: Biztonságos Közösségek Kezdeményezés (amely 26,8 millió kanadai dollár, azaz 18,2 millió USD) azt a célt szolgálja, hogy segítse a kanadai polgárok közösségeit a helyi bűnmegelőzési tevékenységek megvalósításában, az alábbi programokkal: – Közösséget aktivizáló Program (17 millió kanadai dollár, azaz 11,5 millió USD), amely a bűnözés alapvető okait kezelő, átfogó és fenntartható megoldások kifejlesztésében fogja segíteni a közösségeket; – Bűnmegelőzési Beruházási Alap (7,5 millió kanadai dollár, azaz 5 millió USD), amely egyes bemutató jellegű projekteket, és a sikeres projektekről szóló információk elterjesztését fogja támogatni, továbbá a programok költségeinek, eredményeinek és általános hatékonyságának kutatását és értékelését is finanszírozza; – Bűnmegelőzési Partnerségi Program (2,3 millió kanadai dollár, azaz 1,5 millió USD), amely azoknak az országos és nemzetközi szinten tevékenykedő nem-kormányzati

szervezeteknek a bevonását támogatja, amelyek tevékenysége közvetlenül kapcsolódik a közösségi bűnmegelőzési erőfeszítésekhez; – Előkészítő és Köznevelési Program (1 millió kanadai dollár, azaz 0,689 millió USD), amely a bűnmegelőzés iránti figyelemfelkeltésre irányuló tevékenységet, és a közösségi bűnmegelőzési megoldásokra vonatkozó információcserét fogja támogatni; valamint – a Magán-szektor Partnerségi Programja (2 millió kanadai dollár, azaz 1,36 millió USD), amely a bűnmegelőzés iránti országos szintű figyelem felkeltését, egyes bűnmegelőzési projekteket, és a magán szektornak a bűnmegelőzési feladatok finanszírozásában való részvételének előmozdítását fogja támogatni. ¾ Elemzés és értékelés A "Nemzeti Stratégia" megvalósításának II. szakasza előírja, hogy az NCPC anyagi támogatását elnyerni kívánó, közösségi szintű bűnmegelőzési javaslatoknak - többek között - értékelési tervet is tartalmazniuk kell. ¾ Legfontosabb partnerek A kormányzati, nem-kormányzati és a magán szektorbeli szervezetek, valamennyi közigazgatási szinten. Speciális célcsoportok, mint például közösségek, bűnmegelőzéssel foglalkozó egyesületek, szakemberek, ügyvédek, szakmai és tudományos egyesületek, jogalkalmazó szervezetek, helyi csoportok és a média. ¾ Finanszírozás A "Nemzeti Stratégia" megvalósításának II. szakaszában, a Kanadai Kormány 32 millió kanadai dolláros éves céltámogatással segíti a közösségi bűnmegelőzési kezdeményezések fejlesztését, megvalósítását és értékelését. ¾

Források: • Nemzeti Bűnmegelőzés Központ (1998): Közbiztonsági és Bűnmegelőzési Nemzeti Stratégia, Ottawa, Nemzeti Bűnmegelőzés Központ. (= National Crime Prevention Centre (1998) The National Strategy on Community Safety and Crime Prevention, Ottawa: National Crime Prevention Centre) • Igazságügyi Állandó Bizottság és a Főügyész (1993): Bűnmegelőzés Kanadában - úton a nemzeti stratégia kialakítása felé, Ottawa, a Parlament Alsóháza. (= Standing Committee on Justice and the Solicitor General (1993) Crime Prevention in Kanada: Toward National Strategy, Ottawa: House of Commons.) • Nemzeti Bűnmegelőzés Tanács (1997): Cselekvésre buzdítás - az NCPC második beszámolója, Ottawa, Nemzeti Bűnmegelőzés Tanács. (= National Crime Prevention Council (1997) Mobilizing for Action: Second Report of the NCPC, Ottawa: National Crime Prevention Council.)

National Crime Prevention Centre Department of Justice St. Andrew's Tower 284 Wellington Street Ottawa, Ontario K1A 0H8 CANADA Telefon:+1 877 302 6272 (Kanadán belüli hívás esetén) Telefon:+1 613 941 9306 (Kanadán kívüli hívás esetén) Fax: +1 613 952 3515 Internet:http://www.crime-prevention.org E-mail: [email protected]

CSEH KÖZTÁRSASÁG ¾

Kihívások

A Cseh Köztársaságban (népessége kb. 10,3 millió) 1989-1997 között, a rendőrség által regisztrált bűnesetek száma 121 ezerről 400 ezer fölé ugrott. Ugyanakkor a felderítési ráta 77%-ról 42% alá csökkent. ¾ Elképzelések A bűnözés kilencvenes években tapasztalt növekedésére, és a civil társadalomra gyakorolt hatásának ellensúlyozására a cseh kormányzat 1993-ban felállított egy Bűnmegelőzési Bizottságot, melynek elnöke a belügyminiszter, tagjai az alábbi minisztériumok képviselői: Oktatásügyi, Ifjúsági és Sport; Foglalkoztatáspolitikai és Szociális; Igazságügyi; Egészségügyi; Honvédelmi és Pénzügyi; valamint a Kormányközi Kábítószerellenes Vizsgálóbizottság. A Bűnmegelőzési Bizottság javaslatot tett a társadalompolitikai megelőzés és a bűnmegelőzés szervezetrendszerére, és meghatározta a minisztériumok területi felelősségét az ország különböző részein. Ezeket az ajánlásokat 1994-ben hagyta jóvá a köztársasági kormányzat. A Bizottság javasolta egy új, pénzügyi támogatási rendszer központi kormányzat által történő felállítását, valamint azt, hogy a városok legyenek a bűnmegelőzés kulcsszereplői. Ezeket az ajánlásokat 1996-ban hajtották végre. A cseh bűnmegelőzési politika stratégai céljai a következők: • a lakosság biztonságérzetének növelése, és kezdeményező részvételük növelése a bűnözés rizikó-faktorainak csökkentésében; • a bűncselekmények számának és súlyosságának csökkentése; • a bűnmegelőzés és az egyéb, helyi közigazgatási tervek integrálása; • a bűnmegelőzés különböző szintjein tevékenykedő szereplők (az /ön/kormányzat, a rendőrség, a nem-kormányzati szervezetek és a lakosság) közötti együttműködés növelése; • a rendőrség bűnmegelőzési munkájának fejlesztése; valamint • a nyilvánosság tájékoztatására irányuló erőfeszítések növelése. A bűnmegelőzési politika az alábbi alapelveken nyugszik: • a bűnmegelőzés a bűnözés. és a bűnözés okainak elemzésére épüljön; • a bűnmegelőzés elsődleges szintje a közösségi szint; • a központi kormányzat beavatkozásait minimalizálni kell; de a szereplők közötti információáramlás erősítése szükséges; • a kormányzás különböző szintű hatóságait egyenértékűnek kell tekinteni; • ajánlatos, hogy a szakemberek és a polgárok közösen dolgozzanak a bűnmegelőzési kezdeményezések megvalósításán; • az első kezdeményezéseket hosszú távú tervezés keretei között kell elindítani, és folyamatosan figyelemmel kell kísérni a különböző projektek kapcsolódását; • ajánlatos erőforrásokat biztosítani a szituatív megelőzési módszerek számára is; • a rendőrségnek a bűnmegelőzés minden szintjén partnernek kell lennie; valamint • a bűnmegelőzési tevékenységek sikere nagyrészt a lakossági támogatástól függ. A nemzeti szintű akciók prioritásai a következők: • a társadalmi megelőzés területén: a gyerekek; a visszaesés megelőzése; a kábítószerhasználat elsődleges megelőzése; • a szituatív bűnmegelőzés területén: a lakásbetörések; a gépkocsilopás és a gépkocsiból-lopás; a közterek és az üzletek biztonsága; a lakosság tájékoztatása; • sértett-segítés; és • helyi akciók. A bűnmegelőzési politika közösség szintű megvalósítása a biztonsági helyzet felmérésén, a létező erőforrások és kezdeményezések feltérképezésén, és a prioritások meghatározásán alapul. A helyi bűnmegelőzési tanácsoknak az alábbi öt fő beavatkozási irányt kell megcélozniuk: • a bűnözés társadalmi okait (a családokra és a fiatalokra, az óvodásokra, a kábítószerhasználókra, stb. irányuló kezdeményezések támogatásán keresztül); • a bűnelkövetési alkalmakat (a lakások és a közterek, a szállítás és az üzletek biztonságának növelésére, stb. irányuló kezdeményezések támogatásán keresztül);

• •

•

speciális bűnözési problémákat (mint pl. a lakásbetörésekre, a családon belüli erőszakra, a gyűlöleti bűncselekményekre, a járművekkel kapcsolatos bűncselekményekre, stb. irányuló kezdeményezések támogatásán keresztül); a veszélyeztetett fiatalokat támogató kezdeményezéseket (mint például a sport és a szabadidő-eltöltési lehetőségekre, a fiatalok felelősség-érzetének felkeltésére, az oktatási és a foglalkoztatási lehetőségekhez való hozzáférésre, stb. irányuló programok támogatásán keresztül); és a sértett-segítést és a bűnözéstől való félelem csökkentését (támogató és információt nyújtó kezdeményezések segítségével).

A helyi bűnmegelőzés tanácsnak programmenedzsert kell alkalmaznia a végrehajtás irányítására. ¾ Akciók Állami és belügyminisztériumi támogatással a legmagasabb bűnözési mutatókkal rendelkező 43 város hálózatát hozták létre. A hálózatban résztvevő valamennyi város felállított egy bűnmegelőzési tanácsot és kidolgozott egy végrehajtási akciótervet.

¾ Kutatás és fejlesztés A program értékeléséről még nem áll rendelkezésre információ. Ennek ellenére igen tanulságos az országos adatokat összevetnünk azoknak a városoknak az adataival, ahol a bűnmegelőzési tanácsok elkezdtek működni. Az adatok azt mutatják, hogy a 43 városban az országos értékeknél kb. 50%-kal kevesebb bűnözést regisztráltak 1997-ben, mint az ország egészében. Továbbá arról is meggyőződtek, hogy a helyi közösségek bevonhatók a biztonsági helyzet felmérésébe. ¾ Legfontosabb partnerek A legfontosabb partnerek országos szinten a fent említett minisztériumok. Helyi szinten a partnerek körébe tartoznak az önkormányzatok, a rendőrség, az egyesületek és az állampolgárok. ¾ Finanszírozás Kifejezetten a bűnmegelőzési politika gyakorlatba ültetésére szánt erőforrások mértéke kb. 4 millió USD évente, azaz kb. 0,40 USD/fő. Ebbe az összegbe nem tartoznak bele a többi minisztérium ide vonatkozó kiadásai (oktatásügyi, foglalkoztatás-ügyi, egészségügyi, igazságügyi és honvédelmi). ¾ Források A Cseh Köztársaság Belügyminisztériuma (1998): A megelőzés haszna. Bűnmegelőzés a Cseh Köztársaságban, Prága, Cseh Köztársaság. (= Ministry of the Interior of the Czech Republic (1998). Prevention Does Pay. Crime Prevention in the Czech Republic, Prague: Czech Republic.) Jitka Gjuricova Director Crime Prevention Department Ministry of the Interior Nad Stolou 3, 21/OP 170 34 Praha 7, CZECH REPUBLIC Telefon:+420 (0) 2 6143 2188 Fax: +420 (0) 2 6143 3504 Internet:http://www.mvcr.cz/

DÁNIA ¾ Kihívások Dánia (népessége kb. 5,27 millió) 1971-ben hozta létre a Bűnmegelőzés Tanácsot, mert szembesült a bűnözés növekedésével, a kormányzati struktúrák decentralizációjával, a dán társadalom szövetének fellazulásával, és az ellenőrzés hagyományos formáinak átalakulásával. 1975-ben alkották meg azt a

jogszabályt, amely előírta az iskolák, a szociális szolgáltatások és az önkormányzati rendőrségek bűnmegelőzési partnerségi hálózatának megteremtését. ¾ Elképzelések Általánosságban, két alapelv határozza meg a skandináv bűnmegelőzési elképzeléseket: • a legjobb eredmények akkor érhetők el, ha a bűnözésre hajlamosító tényezőkkel már gyerekkorban és serdülőkorban elkezdünk foglalkozni; • a leghatékonyabb módszer a helyi szereplőkkel közösen szervezett, és a központi kormányzat által is támogatott, integrált akció (pl. a foglalkoztatás, az egészségügy, a lakásügy vagy a fiatalok ügyeiben). Dániában, ezeket az elveket közegészségügyi megközelítésbe ágyazták, amely arra az alapelvre épül, hogy minden állampolgárnak joga van az egészséges élethez. A dán bűnmegelőzési filozófia szerint az egyén életstílusa és életfeltételei - különösen a gyerekek esetében - meghatározzák az egészségi állapotát, ezért lehetséges és kívánatos is e területeken beavatkozni. A hatékony akció jellemzői: helyi, szakmaközi és partnerségre épülő. A Bűnmegelőzési Tanács szerkezete tükrözi ezt a beavatkozási filozófiát: 80 tagja, több mint 40 állami és magán szervezet képviselője, akik a legváltozatosabb foglalkozási háttérrel rendelkeznek: tanárok, szociális munkások, orvosok, szociológusok, jogászok, rendőrök, stb. A Tanács munkáját egy titkárság támogatja. Kezdetben a dánok által "objektív megelőzés"-nek nevezett szemléletet képviselték. E megelőzési formát másutt szituatív bűnmegelőzésnek hívják. E megközelítés hívei a környezeti feltételek megváltoztatásával kívánják a sértetté válást megelőzni. A hetvenes évek vége óta a Bűnmegelőzési Tanács egy kiegyensúlyozottabb megközelítésre tért át - a "szubjektív megelőzés"-re -, amely a bűnözés rizikófaktorainak támadásával kíván eredményt elérni, különösen a gyerekek és fiatalok esetében. A "szubjektív megelőzés" háromféle beavatkozási formát foglal magába: általános programok veszélyeztetett gyerekek részére, speciális programok nehézségekkel küszködő gyerekeknek és fiataloknak, és egyéni programok bűnelkövető fiatalok számára. A Bűnmegelőzési Tanács filozófiájának harmadik fő pontja az állampolgárok bevonása, akikre mint aktív szereplőkre tekint, s nem mint a közszolgáltatások passzív haszonélvezőire. A partnerségi viszonyban együttműködő iskolák, szociális szolgáltatások és a rendőrség: • hatékony helyi hálózatot hoznak létre; és • megelőző akciókat hajtanak végre, a gyerekek és fiatalok életfeltételeinek javítása érdekében. A bűnmegelőzési partnerségi hálózat munkája három szinten szerveződik. Az irányítási szinten az iskolák, a szociális szolgáltatások választott képviselői, a rendőrséggel közösen meghatározzák a megelőző lépések paramétereit, és kölcsönösen elfogadnak egy együttműködési nyilatkozatot, amely részletesen meghatározza a közös akciók célpontjait és a szükséges erőforrásokat. A koordinációs szinten a különböző szolgáltató szervezetek vezetőinek kell elősegíteniük az elvek, és az akcióterv megvalósulását, monitorozását és értékelését. A Koordinációs Bizottság dönti el, hogy milyen információk összegyűjtését tartja szükségesnek a problémák elemzéséhez, és az okok meghatározásához. A megvalósítás szintjén, különböző akciócsoportoknak kell alakulniuk ahhoz, hogy a meghatározott problémákkal megküzdjenek. A Bűnmegelőzési Tanács javasolja, hogy a bűnmegelőzési bizottságok alkalmazzanak bűnmegelőzési tanácsadókat, a különböző szintek közötti kommunikáció működtetésére, és a kezdeményezés általános koordinálása céljából. A Bűnmegelőzési Tanács ugyancsak ajánlja, hogy a bűnmegelőzési partnerségi hálózatok készítsenek időszaki elemző tanulmányokat, különösen a gyerekek és fiatalok életformáját és életkörülményeit illetően, hogy elegendő adat álljon rendelkezésre a rizikófaktorok meghatározásához és a legmegfelelőbb irányok kijelöléséhez. E tanulmányok jelenthetik az általános, speciális és individuális bűnmegelőzési programok alapját. ¾ Akciók Jelenleg Dánia 275 önkormányzata közül kb. 245-ben működik bűnmegelőzési partnerségi hálózat.

¾ Elemzés és értékelés A dán Bűnmegelőzés Tanács igen aktív partnere a Skandináv Kriminológiai Tanácsnak, melyet 1962ben hoztak létre a skandináv országok igazságügyi minisztériumai. A Bűnmegelőzés Tanács hozzájárul a kriminológiai kutatások fejlesztéséhez és információkat ad a Skandináv Kriminológiai Tanács tagjainak. A Bűnmegelőzés Tanács fontos szerepet játszott a bűnmegelőzés elméletének és gyakorlatának fejlesztésében. ¾ Legfontosabb partnerek A Bűnmegelőzés Tanács tagja: 40-nél is több, különféle állami és magán szervezet. Helyi szinten a bűnmegelőzési kezdeményezések mindig ágazatközi jellegűek, ezen kívül bevonják az oktatási rendszert, a szociális szolgáltatásokat, a rendőrséget, az igazságügyi rendszert, az egyesületeket, a sport és kulturális szervezeteket, stb. ¾ Finanszírozás A bűnmegelőzési finanszírozások mértéke nem ismert.

¾

Források • Dán Bűnmegelőzés Tanács (1998): A bűnmegelőzési partnerségi hálózatok együttműködése. Alapok és szervezet, Koppenhága, Dánia. (= Danish Crime Prevention Council (1998) Crime Prevention Partnership Co-operation. Basis and Organisation. Copenhagen, Denmark.) • Karsten, I. (1998): Partnerség a bűnmegelőzésben. A bűnmegelőzési partnerségi hálózatok együttműködése Dániában. A VI. Európai Bűnözési és Büntető-politikai Tanácskozáson elhangzott előadás, Helsinki, 1998. december. (= Karsten, I. (1998) Partnership in Crime Prevention. The Crime Prevention Partnership Co-operation in Dánia. Paper prepared for the VI European Colloquium on Crime and Criminal Policy, Helsinki, December 1998.)

Ive Karsten Director The Danish Crime Prevention Council (Det Kriminal Praeventive Rad) Odensegade 5 Dk-200 Copenhagen, DENMARK Telefon:+45 35 43 23 00 Fax: +45 35 43 23 00

ANGLIA ÉS WALES ¾ Kihívások Annak ellenére, hogy Angliában a bűnözés csökkenő tendenciát mutat az utóbbi öt évben, a bűnelkövetési arányok ma kétszer olyan magasak, mint 30 évvel ezelőtt. A lakásbetörések és a gépkocsilopások száma 1970-1995 között megnégyszereződött, és ma az ipari országok között az egyik legmagasabb. A Nemzetközi Sértetti Kutatásban (International Crime Victim Survey) vizsgált 11 bűncselekmény-típus esetében, a legalább egy kategóriában áldozattá vált népesség aránya az 1992es 19,5%-hoz képest 1995-re 30,9%-ra emelkedett, s a városi közbiztonság is jelentősen romlott. ¾ Elképzelések Angliában és Walesben a bűnmegelőzés kezdeti lépéseit a hatvanas évek közepén tették meg. A megközelítés kulcselemei a következők voltak: • 1966-ban, Bűnmegelőzési Állandó Bizottságot állítottak fel, amely ipari, kereskedelmi, biztosító ágazati, szakszervezeti és rendőrségi vezetőkből állt; • 1983-ban, megalakult a Belügyminisztérium Bűnmegelőzési Egysége; • 1986-ban a Minisztériumközi Bűnmegelőzési Csoportot hoztak létre, melynek közvetlen hatása volt, hogy még ugyanazon évben megalapították Bűnmegelőzési Oktatóközpontot;

• • •

•

1988-ban Bűnmegelőzési Országos Testület alakult, melyet 1995-ben a Bűnmegelőzési Hivatal váltott fel; 1991-ben a Morgan-beszámoló ajánlásai között szerepelt - többek között - az erős helyi partnerségi viszonyok kiépítésének követelménye; 1997-ben megszületett a Belügyminisztérium jelentése a hatékony bűnözéscsökkentő stratégiákról /A bűnelkövetés csökkentése: a bűnelkövető magatartás kezelésének lehetőségeiről szóló kutatási tapasztalatok összegzése ( Reducing Offending: An assessment of research evidence on ways of dealing with offending behaviour), amely az átfogó költségelemzés kialakítását eredményezte ( Comprehensive Spending Review)/; 1998-ban fogadták el a bűnözésről és a szabályszegésekről szóló törvényt, és létrehozták a Belügyminisztérium Bűnözéscsökkentési Egységét.

A bűnözésről és a szabályszegésekről szóló törvény előírja a helyi hatóságok és a rendőrség számára, hogy: • partnerségi viszonyt kell kiépíteni a többi alapszolgáltatással (mint pl. az egészségügyi, a pártfogói, a bírósági, a gyermekvédelmi és a közösségi szolgáltatásokkal). Az egyéb szervezeteket pedig tájékoztatni kell a csatlakozás lehetőségéről. A rendőrség és helyi hatóság szakembereinek egymással közösen kell e partnerségi viszonyokat létrehozniuk; • helyi közbiztonsági felmérést kell végezni, a különböző szervezetek ide vonatkozó adatainak felhasználásával; • különböző szintű lakossági párbeszédeket kell folytatni, különösen a helyi közbiztonsági felmérés eredményeiről és az abból eredő akciótervről; és • az akciókat rendszeresen kell monitorozni és értékelni. A jogszabály által előírt partnerségi hálózatok kialakítására a jogszabály nem biztosított külön forrást. A bűnözésről és a szabályszegésekről szóló törvény végrehajtása érdekében, a központi kormányzat 3 éves időtartamra, 450 millió USD-nak megfelelő összeget biztosított a bűnözés hatékony csökkentését célzó, rendszeres és szigorú feltételek mentén kialakított, bizonyítottan sikeres akciók megvalósítására. Emellett a kormányzati stratégia keretében létrehozták a "Társadalmi Kirekesztettség Elleni Osztályt", amelynek három éves időtartamra, 1,6 milliárd USD a költségvetése. Az Osztály a bűnözés jelentős rizikó-faktoraként elismert, társadalmi és iskolai kirekesztettség elleni szervezett akciókat valósit meg. ¾ Akciók Az új brit stratégia fejlesztése bizonyított teljesítményekre épít. • 1986-ban, az "Öt város kezdeményezése" volt a Belügyminisztérium első közvetlen akciója a partnerségi megközelítés cselekvéssé formálásában. Öt város öt körzetét választották ki, és mindegyikben bűnmegelőzési koordinátort neveztek ki; • 1988-ban, a bűnözés és a bűnözéstől való félelem csökkentése, illetve a városok felvirágoztatása érdekében, a Belügyminisztérium Bűnmegelőzési Ügyosztálya kezdeményezte a "Biztonságos Városok Program"-ot. A program támogatásával máig több mint 4.400 bűnmegelőzési projektet valósítottak meg 30 belvárosi és városi körzetben, 29 millió angol fontnyi (48,3 millió USD) támogatással; • 1994-ben a Biztonságos Városok Programot az Egyesített Városfejlesztési Alaphoz csatolták, amely a városi fejlesztéseket támogató 20 program összevonásával jött létre. Az Egyesített Városfejlesztési Alap részeként működő, Új Kihívások Céltámogatása valóban új lendületet adott a bűnmegelőzés támogatásának, mivel a lepusztulóban lévő városi körzetek rehabilitációjának szerves része volt. A finanszírozást rugalmasan igazították a helyi szükségletekhez; • a CCTV (zárt láncú tévéhálózat) fejlesztést támogató programot 1996-ban indították útjára, körülbelül 30 millió USD éves költségvetéssel, öt éves futamidővel. ¾ Elemzés és értékelés A Belügyminisztérium Kutatási és Statisztikai Főosztályának döntő szerepe volt a hatékony bűnmegelőzésről szóló, angliai és walesi ismeretek megalapozásában. Kutatásaik eredményeképpen jött létre a Belügyminisztérium Bűnmegelőzési Egysége. Az Egység beszámolója a bűnözéscsökkentés hatékony stratégiáiról kulcsfontosságú volt a kormányzati bűnözéscsökkentési

stratégia kifejlesztésében, és a Rendőri Kutatócsoport Bűnözéscsökkentési és Rendőrségi Kutatóintézetté fejlesztésében. • a lakásbetörések mérséklésére irányuló, nagy számú program 300 hatáselemzése kimutatta, hogy ezek nem csak a lakásbetörések kockázatát csökkentették legalább 10%-kal, hanem a ráfordított összeget is megszolgálták, a sértetté válás költségeinek és az állami kiadások csökkentése révén; • a program második szakaszában - mely épp most zajlik -, további 32 új területen, 4.400 bűnmegelőzési projekt kapott belügyminisztériumi támogatást; • a "Biztonságos Városok Program" bebizonyította, hogy a szituatív technikák és a bűnözési lehetőségek megakadályozása, a bűnözés csökkentésének hatékony eszköze. Hasonlóképpen bebizonyosodott, hogy a zárt láncú televízió is - bizonyos területeken - hatékonyan csökkenti a bűnözést. A hatékony bűnözéscsökkentő akciók metaelemzése is hozzájárult ahhoz a szabályhoz, hogy az új kormányzati stratégia rendelkezésére álló költségvetés 10%-át rendszeres és szigorú programértékelésekre kell fordítani. ¾ Legfontosabb partnerek A rendőrség, a helyi önkormányzatok és az üzleti vállalkozások már régóta a bűnmegelőzési munka legfontosabb partnerei. Egyéb partnerek: az országos szervezetek (a Crime Concern és a NACRO), a non-profit szervezetek és a helyi közösségek. A Nagy-Britanniában kifejlesztett stratégia rávilágít arra, hogy a rendőrségnek és a magánszektornak kulcsszerepet kell játszania a bűnmegelőzési szereplők, és anyagi források egyesítésében. ¾ Finanszírozás A bűnmegelőző akciókra fordított támogatások összege körülbelül 2,25 milliárd USD. Ezen felül, a legfontosabb országos hatáskörű szervezeteket, mint például Crime Concern-t és a NACRO-t a Belügyminisztérium és a magán szektor is támogatja. ¾

Források • Belügyminisztériumi Tallózó 3, 1996. (= Home Office, Digest 3, 1996) • Belügyminisztérium Éves Beszámoló, 1996. (= Home Office, Annual Report 1996) • Goldblatt, P. és C. Lewis (1998): A bűnelkövetés csökkentése - A bűnelkövető magatartás kezelésének lehetőségeiről szóló kutatási tapasztalatok összegzése, London, Belügyminisztérium. (= Goldblatt, P. et C. Lewis (1998) Reducing Offending: An assessment of research evidence on ways of dealing with offending behaviour. London: Home Office.) • A bűnözésről és a szabályszegésekről szóló törvény (1998). (= Crime and Disorder Act (1998)).

The Home Office 50 Queen Anne's Gate London SW1H 9AT UNITED KINGDOM Telefon:+44 (0)171 273 4000 Fax: +44 (0)171 273 2190 Internet:http://www.homeoffice.gov.uk/ E-mail: [email protected]

FRANCIAORSZÁG ¾ Kihívások A korai nyolcvanas évek óta Franciaország (népessége kb. 58,7 millió) a társadalmi kirekesztettség problémájának soha nem látott mértékű növekedését tapasztalhatta meg. E probléma társadalmi következményei jelentik az igazi kihívást a francia közbiztonsági és városfejlesztési politikák számára. Olyan következmények, mint a külvárosi fiatalok számának növekedése; a munkanélküli helyzethez

szocializálódás, különösen a 30 év alattiak körében; a fiatalkorú bűnözés és a civilizálatlanság növekedése, valamint a biztonságérzet csökkenése a városokban. Néhány tanulmány (például: Robert és munkatársai, 1998) azt mutatta, hogy a testi sértések száma 103%-kal nőtt 1985-1995 között, és a gépkocsilopások és a gépkocsiból lopások száma 60%-kal emelkedett ugyanebben az időszakban. Ugyanakkor csak a lakásbetörések száma csökkent (kb. 8%kal). A Nemzetközi Sértetti Kutatás adatai szerint, a sértetté válás lehetősége a népesség 19,4%-áról 25,3%-ára nőtt, a felmérésbe vont 11 bűncselekményi kategóriában. ¾ Elképzelések 1983 óta Franciaország megteremtette egy eredeti, és mindezidáig egyedülálló stratégia alapjait, amely átfogóan egyesíti a bűnmegelőzési, és városi közbiztonsági politikákat a városfejlesztési, és a szomszédság-megújító politikákkal. A Polgármesterek Bizottságának (Gilbert Bonnemaison elnökletével) a városok közbiztonságáról szóló beszámolója nagy hatást gyakorolt a francia politikára, amely ettől kezdve a megelőzés - jogkövetés kikényszerítése - szolidaritás háromszögére épül. A francia bűnmegelőzési stratégia először az országos titkárság, és a Miniszterelnök vezette "Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács" munkájára épült. A helyi bűnmegelőzési szerződések segítése révén ez a Tanács bábáskodott a Közösségi Bűnmegelőzési Tanácsok létrejötténél, melynek immár több mint 850 tagja van Franciaországban. A Közösségi Bűnmegelőzési Tanácsok, melyeket általában a helyi polgármester vezet, a francia bűnmegelőzési stratégia sarokköveivé váltak. Egy asztalhoz ültetik a különböző önkormányzati egységeket, az igazságügyi rendszer szereplőit (a bíróságot, a rendőrséget és az ügyészséget), a helyi közösségi egyesületeket, az oktatásügy és a népjólét szereplőit. A Közösségi Bűnmegelőzési Tanácsok a partnerségi viszonyra épülő bűnmegelőzési gyakorlatot valósították meg, és a különböző intézmények közötti tanácskozások szokását fejlesztették ki. A Közösségi Bűnmegelőzési Tanácsok egyik kötelezettsége a helyi közbiztonsági helyzetfelmérés irányítása. A Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács megszüntetését követően, 1989-től a bűnmegelőzési politika a Város- és Társadalomfejlesztési Minisztérium feladatává vált, amely szorosan kapcsolódik a Társadalmi Ügyek és Szolidaritás Ügyosztály tevékenységéhez. Ugyanakkor a bűnmegelőző kezdeményezések támogatásának új rendszerét vezették be az ún. "Városi szerződés"-sel, amely a helyi bűnmegelőzési szerződést egészítette ki, és a társadalmi szolidaritás és a társadalomfejlesztés szélesebb ívű szemléletére épült. Ma több mint 215 városi szerződés van érvényben. E szerződések különböző nagyságú közösségek segítését célozzák meg. Olyan közösségekét, amelyek valamely közös problémával küzdenek, különösen a bűnözést illetően. A bizonytalanság időszaka (1993 és 1996 között) után, a Miniszterelnöknek a közbiztonságról és a bűnmegelőzésről szóló 1997-es körlevele adott újabb lökést a várospolitika fejlődésének. Többek között ez a körlevél járult hozzá a létező gyakorlatot kiegészítő, új mechanizmus bevezetéséhez. Az új formát "Helyi közbiztonság szerződés"-nek nevezték el. Céljai megegyeztek a városi közbiztonsági és bűnmegelőzési politika öt fő céljával: a felnőttek, különösen a szülők felelősségérzetének felkeltése; a bűnismétlés visszaszorítása; a szerfüggőség csökkentése; az igazságszolgáltatási rendszer és az állampolgárok közötti távolság megszüntetése, és a sértett-segítés. A megtorló és a megelőző beavatkozások közelítése adja a megelőzés - jogkövetés kikényszerítése szolidaritás teljességét. Mindezen túl, jelentős erőfeszítéseket tettek a rendőrség decentralizálása érdekében, hogy segítsék a rendőrség bűnmegelőző tevékenységét. E stratégia alkalmazása teszi lehetővé a közbiztonsági helyzet alapos felmérését, amelynek elkészítésébe a helyi lakosokat is bevonják, illetve az eredményeket velük megvitatják, és a végrehajtás egy lépésekre bontott akcióterv szerint történik, amely magába foglalja az elvégzett munka értékelését is. A fenti lehetőségeket egészíti ki a szabadságelvonással nem járó szankciók alkalmazásának megerősítése, különösen a fiatalkorú bűnelkövetők esetében. Emellett kifejlesztik az Igazság és Őszinteség Házak (Maisons de la Justice et du Droit) hálózatát, amelynek célja, hogy bizonyos bűncselekmények körében, az elkövetők és a sértettek közötti mediáció jogintézményének kiterjesztésével, elérhetővé válik az "azonnali" igazságszolgáltatás lehetősége. 1998-ban a fiatalkorú bűnözés volt tárgya a Miniszterelnök megbízására elindult vizsgálatnak. Ennek eredményeiről két parlamenti képviselő (Lazerges és Balduyck) készített értékelő beszámolót.

Nemrégiben (1999 márciusában) Montpellier-ben tartották a bűnmegelőzés szereplőinek országos tanácskozását, ahol a különböző bűnmegelőzési témákat és trendeket összegezték. Ez az országos találkozó megerősítette a megelőzés - jogkövetés kikényszerítése - szolidaritás alkalmazhatóságát, és a bűnmegelőzési kezdeményezések még koncentráltabb megközelítését ösztönözte. ¾ Akciók A bűnmegelőzés központi tengelyei a várospolitika keretein belül: • felnőttek hozzásegítése ahhoz, hogy belássák oktatás-nevelési és tekintélyükből eredő felelősségüket; • a szerfüggőség kialakulásának megelőzése; • a visszaesés megelőzése; • az információterjesztés fejlesztése és a sértett-segítés; • egyes, speciális helyek biztonságának megerősítése: üzletek, tömegközlekedés, és iskolák. Az évente több mint 4.700 helyileg kezdeményezett akció, kb. 453.000 fiatalt és felnőttet érint. Ezekben 26.700 közösségi szociális munkás és igazságügyi szakember működik közre, kb. 700 millió francia franknyi (kb. 125 millió USD) támogatás felhasználásával. A Minisztériumközi Bizottság támogatása az alábbi városi kezdeményezésekre terjedt ki: • Ville-Vie-Vacances, fiataloknak, és fiatalokkal megtervezett országos program, amely arra a nevelési követelményre kívánt reagálni, hogy a hátrányos helyzetű körzetekben élő fiatalok nyári semmittevése ne vezessen problémák kialakulásához; 1997-ben, kb. 10 ezer projekt zajlott le, amelybe körülbelül 865 ezer, 13-18 éves fiatalt sikerült bevonni; • 155 sértett-segítő központ fenntartása; • mediációs és reparációs eljárás lefolytatására feljogosított 32 "Igazság-ház" (Maisons de Justice) létesítése; • a Közösségi Integráció Minisztériuma által nyújtott támogatás, amely a veszélyeztetett fiatalokat, a szabadságvesztés alternatíváit, és a börtönből szabadultakat támogató programokat finanszíroz; • a rendőrségi jelenlét bevezetése és megerősítése, különösen szomszédság-felügyeleti projektek esetében, amikor a közszolgáltatások jobb koordinációját is célul tűzik ki (1994-ben 1.850 szomszédságot tartottak alkalmasnak szomszédság-felügyeleti program lebonyolítására, amelyben 4.200 rendőrt és 2.381 rendőrségi kisegítő személy vett részt). Másrészt a helyi közbiztonsági szerződések mechanizmusa lehetőséget teremt 15.000 helyi mediációs szakember, és 20.000 közbiztonsági asszisztens alkalmazására. ¾ Elemzés és értékelés A Városok Országos Tanácsa minisztériumközi szervezet - melynek vezetője a Miniszterelnök jogosítványai közül kiemelnénk, a városi politika prioritásainak fejlesztését célzó vizsgálatok és kutatások végzését. Mindezen túl, a helyi közbiztonsági szerződések megkövetelik a közbiztonsági helyzet felmérését, illetve a lebonyolított akciók utóvizsgálatát és értékelését. ¾ Legfontosabb partnerek E szerkezet mozgásba hoz minden olyan partnert, aki valamilyen megoldást tud ajánlani. A Városok Országos Tanácsának elnöke a Miniszterelnök, tagjai a következő miniszterek: a Szociális, Egészségügyi és Városfejlesztési; a Belügy; az Igazságügyi; az Ifjúsági és Sport. A Tanács összekapcsolja az Integrációs Hivatal képviselőit és az egyéb érintett ügyosztályokat. A Városi szerződések összekötik a rendőrség főparancsnokságát és a helyi hatóságokat. A régiókban és a városokban, az ágazatközi és a közösségi bűnmegelőzési tanácsokat kapcsolják össze, s ezek mozgatják a helyi kulcsszereplőket: a rendőrséget, az egyesületeket, a bíróságot és helyi hatóságokat. ¾ Finanszírozás Nehéz meghatározni, hogy pontosan mekkora összeg áll a bűnmegelőzés rendelkezésére. A várospolitika költségvetése 1994-1998 között 7,3 milliárd francia frank volt (1,1 milliárd USD) a Városi szerződések támogatására, 3 milliárd francia frank (500 millió USD) az egyéb minisztériumok, és 1,3 milliárd francia frank (200 millió USD) a Városok Országos Tanácsa számára. ¾

Források

• •

•

Városok Országos Tanácsa (1995): Várospolitika és társadalmi fejlődés 1995-ben, Közösségi füzetek 5., La Plaine Saint-Denis, France. (= Délégation interministérielle á la ville (1995) Ensembles. Les Cahiers - 5. La Plaine Saint-Denis, France.) Városok Országos Tanácsa (1993): A bűnelkövetés területi megelőzésének 11. terve. 1993-as szeminárium. Közösségi Kiadó, La Plaine Saint-Denis, France. (= Délégation interministérielle á la ville (1993), Prévention de la délinquance et territoires á l'heure du XIe plan. Séminaire 1993. Les Éditions d'Ensembles: La Plaine Saint-Denis, France.) Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium, Városok Miniszteri Biztosa, Igazságügyminisztérium, Oktatási Kutatási és Technológiai Minisztérium, Belügyminisztérium, Honvédelmi Minisztérium, Városbiztonsági Országos Fórum (1998): Gyakorlati kézikönyv a helyi biztonsági szerződések megkötéséhez, Párizs, francia nyelvű dokumentumok, in: Városok Országos Tanácsa (1999), Városközösségi hirlevél, 1999. március. (= Ministére de l'Emploi et de la Solidarité, Ministére délégué á la Ville, Ministére de la Justice, Ministére de l' Éducation nationala, de la Recherche et de la Technologie, Ministére de l'Intérieur, Ministére de la Défense, Forum francais pour la sécurité urbaine (1998) Guide pratique pour les Contrats locaux de sécurité. Paris: La documentation francaise. Délégation interministérielle á la Ville (1999) Ensembles. La lettre de la DIV. Mars 1999.

Délégation interministérielle á la ville 194, av. du Président-Wilson - 92217 Saint-Denis La Plaine FRANCE Telefon:+33 (0)1 49 17 46 46 Fax: +33 (0)1 49 17 47 01 Internet:http://www.ville.gouv.fr

ELEFÁNTCSONTPART ¾ Kihívások A többi afrikai országhoz hasonlóan, Elefántcsontparton (népessége kb. 14,3 millió) a növekvő városiasodással és az elszegényedéssel párhuzamosan, a bűnözési arány jelentős növekedését lehetett tapasztalni. Ráadásul rohamosan nő a fiatalok népességbeli aránya. A fejlődő országokkal ellentétben, Elefántcsontparton jóval nagyobb a személyek elleni, mint a vagyon elleni elkövetett bűncselekmények aránya. S nem utolsó sorban, a városközpontokban az utcagyerekek problémáját kell megoldani. ¾ Elképzelések E kihívásokkal szembenézve, Elefántcsontpart olyan bűnmegelőzési stratégiát dolgozott ki, melynek fő célja a helyi akciók támogatása és a polgármesterek felelősségének erősítése. Ez a politika olyan akciókra helyezi a hangsúlyt, amelyek a bűnözés és az erőszak kiváltó okait támadják azáltal, hogy: • módosítják a környezetet és a népesség kirekesztett csoportjainak életfeltételeit; • megvizsgálják a veszélyeztetett csoportok, különösen fiatalok körében tapasztalható jelenségeket; é • megerősítik a rendőrségi akciókat. A környezeti és az életfeltételek javítása magában foglalja a városfejlesztési politikák erősítését, és az állampolgári és képzési programok megvalósítását a demokrácia erősítése érdekében. Az ifjúságot veszélyeztető rizikófaktorok ellen a mindenki számára egyformán elérhető iskoláztatással, visszailleszkedést segítő programokkal, valamint képzési központok felállításával lehet eredményesen küzdeni.

Végül a rendőrségi akciók erősítése, a polgárbarát rendőrség modelljének megvalósítását, a városi bűnmegelőzési csoportok kialakítását, a rendőrség egységei közötti jobb koordinációt, és a helyi bűnmegelőzési tanácsok felállítását jelenti. ¾ Akciók Elefántcsontparton létrejött a bűnmegelőzési politika megvalósításáért a Belbiztonsági Tanács felelős. Kísérleti jelleggel bűnmegelőzési tanácsot működtetnek, és a polgárbarát rendőrség modelljével is kísérleteznek Abidjan-ban. ¾ Elemzés és értékelés Nincs elérhető információ. ¾ Legfontosabb partnerek Nincs elérhető információ. ¾ Finanszírozás Nincs elérhető információ. ¾

Források • Tanny, J.E. (1998): A központi kormányzat szerepe a városok közbiztonságot érintő törekvéseinek támogatásában. Johannesburg, Dél-Afrika, 1998. október. (= Tanny, J.E. (1998) The role of central government in supporting cities' endeavours in safety matters. Allocution dans le cadre du Forum international des maires pour des villes plus sures, Johannesbourg, Afrique du Sud, octobre 1998.)

Mr. General Ehuéni Joseph Tanny Secrétaire général du conseil 01 BP 518 Abidjan République de COTE D'IVOIRE Telefon:+225 32 24 77178 Fax: +225 32 12 24 E-mail: [email protected]

HOLLANDIA ¾ Kihívások A Nemzetközi Sértetti Kutatás 1996-ban feltárta, hogy a 11 iparosodott ország között Hollandia (népessége kb. 15,7 millió) harmadik a lakásbetörések és a lakásbetörés-kísérletek viktimizációs kockázatát illetően. Anglia és Wales (első) és Kanada (második). A személy elleni cselekmények (rablás, szexuális támadás, és testi sértés) viktimizációs kockázatát illetően Hollandia kilencedik, Anglia és Wales első és az Amerikai Egyesült Államok második. ¾ Elképzelések Hollandia 1979-ben állított fel Nemzeti Bűnmegelőzési Irodát. A holland bűnmegelőzési stratégia fejlesztésének kiindulópontja az 1983-as Roethof Bizottsági beszámoló volt, amely a következő ajánlásokat tartalmazta: • a bűnmegelőzés iránti kormányzati elkötelezettség erősítése; • az állampolgárok és az üzleti szféra bevonásának támogatása; és • a helyi szintű intézményközi kooperáció ösztönzése. A Bizottság 1985-ben kidolgozta a Kormánypolitika: Bűnözés és Társadalom című anyagot. E javaslat teremtette meg a holland bűnmegelőzési politika alapjait. Ez a kormányzati összefoglaló: • figyelmeztet arra, hogy a hétköznapi bűnözés drámai módon növekszik; • a bűnözés növekedését az alábbi okokra vezeti vissza:

•

– a javak könnyebben elérhetőek; – a társadalmi támogatási mechanizmusok (család, egyház, stb.) gyengülnek; – a fiatalok foglalkoztatottsága csökken; és hangsúlyozza a bűnmegelőzésben mind a bűnelkövetési alkalmak csökkentésének, mind a társadalomfejlesztési megközelítések alkalmazásának jelentőségét.

A bűnözésre és a társadalomfejlesztésre irányuló, kormányzati politika eredményeképpen állították fel a Kormányközi Bűnmegelőzési Bizottságot, amely 27 millió USD összegű alappal gazdálkodott annak érdekében, hogy lehetővé tegye a helyi hatóságok bűnmegelőzési programjainak működését 1986 és 1990 között. Ma már szinte mindegyik városnak van bűnmegelőzési koordinátora, aki az alábbi bűnmegelőzési alapfeladatokat irányítja: a bűnözési cél elérésének nehezítése, biztonságos környezet tervezése, áttekinthető környezet kialakítása és a bűnelkövetési lehetőségek csökkentése. Az Igazságügyi Minisztérium 1989-ben 20 főt alkalmazott, és évente körülbelül 12 millió USD-t rendelt a bűnmegelőzés céljaira. A bűnmegelőzéssel foglalkozó munkatársak 4 fő feladata: • az önkormányzatok és a magánvállalkozások bűnmegelőzési tevékenységének elősegítése; • a rendőrségi bűnmegelőzés támogatása; • a sértettekre irányuló politikák koordinálása; és • a biztonságtechnikai üzletág szabályozása. 1992-ben az üzleti szektor és a kormányzat közösen hozta létre a Bűnözés Kezelésével Foglalkozó Országos Fórumot. Az Országos Fórum, akció-orientált szervezetként jött létre, a legkülönbözőbb minisztériumok legmagasabb szintű képviseletével (pl.: igazságügyi, belügyi, közlekedési, pénzügyi). Az üzleti szektor képviseletét, néhány vezető gazdasági társaság végrehajtó bizottsági tagjai látták el (pl. a kiskereskedelem, az ipar, a szállítás, a kommunikáció, a bankok, és a biztosítótársaságok részéről). Az Országos Fórum tagjai voltak továbbá önkormányzati tisztviselők, ügyészek, rendőrök, és a biztonságtechnikai magánvállalkozások képviselői. A Országos Fórum speciális céljai: • a bűnözési trendek elemzése; • egységes politikai prioritások meghatározása; • az üzleti vállalkozások elleni bűncselekmények vonatkozásában a biztonság fokozása és a jogalkalmazás erősítése; • a megfogalmazott prioritásokkal kapcsolatos együttes programok kezdeményezése. Az Országos Fórum - melynek elnöke az igazságügyminiszter - létrehozta az alábbi, kiemelt figyelmet érdemlő problémákkal foglalkozó önálló munkacsoportokat: fegyveres rablás, járműlopás, bűnözés- és információtechnológia, az ipari területek biztonsága, és viselkedés-etika. 1998-ban az ifjúsági erőszak megelőzését célzó, közös irányvonalat fogalmazott meg az Igazságügyi Minisztérium és a Belügyminisztérium. Az együttműködés célja az erőszak csökkentése, különösen a közterületeken. Az ifjúsági erőszak csökkentését három irányból induló megközelítéssel kívánják elérni: • strukturált és a fiatalokat "befogadó" országos akció, az etnikai kisebbségekhez tartozó fiatalok bűnelkövetővé válásának megakadályozására; • a veszélyeztetett fiatalok iskolából kimaradását meggátló, és foglalkoztatásukat elősegítő, strukturált akcióprogram; és • a gyerekek és fiatalok egészséges életkezdését biztosító, strukturált program. 1994 óta a bűnmegelőzési politika kialakítása, és annak gyakorlatba ültetése az Igazságügyi Minisztérium és a Belügyminisztérium közös felelőssége. A szituatív bűnmegelőzés (bűnmegelőzés a környezet-tervezésben) a Belügyminisztérium elsődleges felelőssége, a megelőzés valamennyi egyéb formája pedig továbbra is az Igazságügyi Minisztérium hatáskörében maradt. A holland tapasztalatok azt mutatják, hogy a bűnözés sikeres csökkentés érdekében: • széles ívű együttműködéseket kell kiépíteni az önkormányzatok, a helyi közösségek és a magán-szektor bevonásával;

• •

erős központi szervezetet kell felállítani, amely felelős a kutatások és a fejlesztések szakszerűségéért, az innovatív projektek támogatásáért, a politikusok és a tisztviselők figyelmének felkeltéséért, és általában a bűnmegelőzés koncepcionális irányításáért; kiemelten fontos kapacitást biztosítani a programok elemzésére és értékelésére.

¾ Akciók Az 1986-1990 közötti időszakban 200 helyi projektet támogattak. Ezen erőfeszítések eredményeképpen a bűnmegelőzés intézményesült, így mind a mennyiségi, mind pedig a minőségi növekedésre sor kerülhet. Ma már a bűnmegelőzés valamennyi formája jelen van a holland gyakorlatban, s nem csupán a korábban egyedülinek tekintett, bűnelkövetés csökkentését célzó szituatív eszközök. Hollandiában a legkülönbözőbb kísérleti projekteket támogatják, ha azok a bűnözéssel kapcsolatos legfontosabb problémák megoldására tesznek kísérletet. Számos sikeres kísérleti projekt vált a nemzeti stratégia részévé azáltal, hogy az ország különböző részén megismételték annak teljes egészét, vagy egyes elemeit. Íme néhány példa: • "Biztonságos lakás" címke. A brit "biztonságtervezés"-i tapasztalatokból kiindulva, és egy öt éves (1985-1990) kísérleti projekt eredményeit felhasználva, Hollandiában a "Biztonságos lakás" címke kiragasztását a rendőrség kezdeményezte 1991-ben, a Rotterdam-Leiden-Hága háromszögben, majd 1996-ban, országos programmá vált. Az akció elsődleges célja a vagyon elleni bűncselekmények (a lakásbetörés, a vandalizmus, a rendezetlenség és gépkocsilopás), illetve a bűnözéstől való félelem csökkentése volt. • "Stadswacht" , vagy "Városi őrség". A programot 1989-ben indították útjára Dordrecht városában. 1996-ban már több mint 2.500 városi őrség működött, 150-nél is több városban. 1996-ban a holland kormányzat 20.000 ilyen munkaalkalom teremtésére elegendő pénzt különített el a következő négy esztendőre. • 1981-ben a bírósággal és a rendőrséggel egyetértésben hozták létre a HALT projektet Rotterdam-ban, a fiatalkorúak (12-18 év közötti) által elkövetett vandalizmus csökkentésére és megelőzésére. Miután a HALT programot már az ország másik 65 városában kipróbálták, 1995-ben jogszabály hozta létre az országos hatáskörű "HALT-Hollandia" tanácsadó központot, a helyi HALT projektek támogatására, amelyek irányultsága túlmutat a vandál bűncselekmények körén. A jelenlegi prioritások egyike a bűnmegelőzési technikák és módszerek sztenderdizálása. ¾ Elemzés és értékelés A holland bűnmegelőzési politika első szakaszában a siker kulcsa az volt, hogy a rendelkezésre álló költségvetésnek körülbelül 10%-át empirikus felmérésekre és értékelő kutatásokra fordították. Az elemzéseknek és a kiértékeléseknek kulcsszerepük volt a bűnmegelőzési eszközök hatékonyságának igazolásában és segítségükkel sikeresen átszervezték az erőforrás-elosztást is. Harminc, gondosan kiértékelt projekt másodlagos-kiértékelése nyilvánvalóvá tette, hogy a bűnmegelőzési programok nagyon hatékonyak lehetnek. A legsikeresebb programok közterületfelügyelőket alkalmaztak a szociális lakások negyedeiben, a nagy bevásárló-központokban és a tömegközlekedésben. A városi őrség formaruhás, civil járőrei által ellenőrzött körzetekben, a bűnözés egészében 17%-kal csökkent. A lakásbetöréseket és a lakónegyedekben jelentkező egyéb bűnözést célzó rendőrségi "Biztonságos lakás" címke 70%-kal csökkentette a lakásbetöréseket. A közérdekű munka, mint a fiatalkorú bűnelkövetők számára rendelkezésre álló diverziós eszköz, azt eredményezte, hogy a programban résztvevők 63%-a felhagyott korábbi vandál viselkedésével vagy csökkentette azt. A megerősített ellenőrzés csökkentette a csavargások és az iskolából kimaradások számát. Az első eredmények azt mutatják, hogy "A Bűnözés Kezelésével Foglalkozó Országos Fórum" tevékenységéből eredeztethető az állami és a magán szervezetek partnerségi viszonya, és ez a bűnözés-csökkentő tevékenység számára fontos többlet-erőforrást jelent. Sikeres példának tekinthetők: az "Üzleti rablás akciócsoport", amely a rablások számát 26%-kal csökkentette 1993 és 1995 között, és 50%-kal növelte a felderített rablások számát; továbbá az ipari területek biztonságának fejlesztése érdekében működtetett partnerségi viszonyok, melynek eredményeképpen az éjszaka elkövetett bűncselekmények száma 50%-kal csökkent Vianen városában, Enschede-ben pedig az általános bűnözési arány csökkent 50%-kal.

¾ Legfontosabb partnerek Az Igazságügyi Minisztérium koordinálja az egyéb minisztériumok bűnmegelőzési munkáját (mint például az: oktatási, népjóléti, egészségügyi, kulturális, pénzügyi és belügyi). Továbbá, a megyei és a helyi önkormányzatok illetve a vállalkozók konkrét bevonódása is alapvető. ¾ Finanszírozás A bűnmegelőzési kezdeményezések finanszírozására az Igazságügyi Minisztérium, évente 12 millió USD-t fordít. Évente, több mint 20 millió amerikai dollárra becsülik a holland kormányzat által bűnmegelőzésre fordított összegeket, melyet a magán-szektor támogatásai még tovább növelnek. ¾

Források • Igazságügyi Minisztérium (1985): Társadalom és Bűnözés - A holland bűnmegelőzési politika terve, Hága. (= Department of Justice (1985) Society and Crime: The Policy Plan for The Nederlands. The Hague.) • De Waard, J. (1995): Speciális kiadás - Bűnmegelőzés Hollandiában - Elvek, kutatás és gyakorlat. 1. rész, Biztonság folyóirat, 6.kötet, 1.szám. (= De Waard, J. (1995) "Special Issue: Crime Prevention in The Nederlands: Policies, Research and Practice. Part 1." Security Journal, vol. 6, no 1.) • De Waard, J. (1996): Speciális kiadás - Bűnmegelőzés Hollandiában - Elvek, kutatás és gyakorlat. 2. rész, Biztonság folyóirat, 7.kötet, 2.szám. (= De Waard, J. (1996) "Special Issue: Crime Prevention in The Nederlands: Policies, Research and Practice. Part 2." Security Journal, vol. 7, no 2.)

Mrs. Michaela van Oostveen Ministry of Justice P.O. Box 20301 2500 EA The Hague The NEDERLANDS Telefon:+31 (0)70 370 7551 Fax: +31 (0)70 370 7250 Internet:http://www.minjust.nl E-mail: [email protected] Mr. Derk van Oosterzee Ministry for the Interior P.O. Box 20011 2500 EH The Hague The NEDERLANDS Telefon:+31 (0)70 302 6649 Fax: +31 (0)70 302 7441 Internet:http://www.minbiza.nl

ÚJ-ZÉLAND ¾

Kihívások

¾ Elképzelések Az 1992-ben létrejött Új-Zéland-i (népessége kb. 3,79 millió) Bűnmegelőzési Kabinet a politikai hierarchia legmagasabb szintjén, a Miniszterelnöki Hivatalban helyezkedik el. Ezt a döntést a kormány a Roper Bizottság "Erőszakról szóló helyzetjelentése" (1987) és a Bűnmegelőzési Akció-csoport (1992) javaslatai alapján hozta meg. A nemzeti stratégia hosszú távú céljai az alábbiak: • a bűncselekmények számának csökkentése,

• •

a közösségek bűnmegelőzésbe történő bevonódásának növelése, és a közösségek saját speciális bűnmegelőzési kezdeményezéseinek támogatása, valamint az állampolgárok biztonságának fokozása.

A Bűnmegelőzési Kabinetnek három fontos feladata van: • kormány-főtanácsadói szerepet tölt be a bűnmegelőzési stratégiákkal kapcsolatosan; • tervezői, koordinátori, monitorozói és tanácsadói funkciókat lát el a bűnmegelőzési stratégia megvalósítása és működtetése során; és • biztosítja a kormányzat valamennyi szintje és a közösségi csoportok közötti koordinációt és kooperációt. A Biztonságos Közösségek Tanácsainak kialakításához a Bűnmegelőzési Kabinet szakmai segítésként koordinálja a működő közösségi bűnmegelőzési programokat, megrajzolja a közösségek biztonsági arculatát (helyi jellegzetességeit) és előkészíti a helyi bűnmegelőzési terveket. Bátorítja az új kezdeményezések kifejlesztését és megvalósítását a helyi bűnmegelőzési terv keretében, valamint pénzügyi erőforrásokkal támogat néhány kiválasztott projektet. Ezen kívül kidolgozza a monitorozás és a kiértékelés szempontrendszerét (mind a projektek, mind a nemzeti bűnmegelőzési terv esetében), és információt nyújt az új-zélandi és a külföldi bűnmegelőzési programokról. A Bűnmegelőzési Kabinet, a megelőző akciók alábbi hét prioritási területét jelölte ki: • a veszélyeztetett helyzetű családok támogatási hatékonyságának erősítését; • a családon belüli erőszak csökkentését; • a veszélyeztetett helyzetű fiatalok bűnelkövetővé válásának megelőzését különféle programokkal; • az alkalmi bűnelkövetőknek a büntető igazságszolgáltatás formális rendszerébe kerülésének késleltetését (elterelés); • a kábítószer- és alkoholélvezet, illetve az ezekkel történő visszaélés elleni programok irányításának koordinált és stratégiai, országosan egységes szemléletmódjának kifejlesztését; • a fehérgalléros bűnözéssel kapcsolatos stratégia kidolgozását; és • a sértettek és a potenciális sértettek problémáinak figyelembe vételét. ¾ Akciók Az 1997/98-as pénzügyi évben már több mint 58 Biztonságos Közösségek Tanács alakult meg, és további 6 jön létre a továbbiakban. Jelenleg a Bűnmegelőzési Kabinet az alábbi bűnmegelőzési kezdeményezések áttekintését végezi: 1) Az alábbi négy Bemutató Projekt áttekintése: a gyermekekkel és a fiatalokkal foglalkozó szakemberek támogatása; a tinédzser szülők iskolai oktatásának befejezését célzó támogatás; a sokszínű szociális és szituatív bűnmegelőzési tevékenység támogatása egy kiválasztott szomszédságban; és a mentor programok. Ezek a projektek három éven keresztül kaptak anyagi támogatást, és mindegyiket alaposan kiértékelték. Az eredmények 1999-től lesznek hozzáférhetők. 2) Az új-zélandi rendőrséggel együttműködve, a Bűnmegelőzési Kabinet három, felnőtt elkövetőkre irányuló, kísérleti diverziós program létrehozását támogatta. Ezek a programok a közösségi csoportokat bevonják az egyes ügyek megvitatásába, az elterelési feltételek kialakításába, és e feltételek teljesülésének monitorozásába. E kísérleti programok kiszélesítik a rendőrség elterelési gyakorlatát azáltal, hogy a programba kerülés és az elterelési folyamat feltételeit tágabban határozzák meg. A projektet kiértékelték, a zárójelentés 1997 végétől, a Bűnmegelőzési Kabinetnél hozzáférhető. 3) A Bűnmegelőzési Kabinet is felelős az 1997-es Bűnmegelőzési Egységcsomag áttekintéséért. Az Egységcsomag elsősorban a veszélyeztetett fiatalok problémáival foglalkozik. Ez a csomag, az elkövetkező három évben 8,67 millió új-zélandi dollár (5 millió USD) támogatást nyújt a megcélzott veszélyeztetett körzetekben, a következő kezdeményezések megvalósítására: • "Rendőrség a fiatalokért": a rendőrség által nyújtott, a fiatalokat segítő közösségi programok; • a legveszélyeztetettebb fiatalok számára új, egyénre szabott, terápiás kezelő program fejlesztése/megvalósítása; • az iskola, a családok és a közösség között zajló csoportos megbeszélések támogatása; • Közösségi Szociális Munkás Program;

• • •

a bűnelkövetés szempontjából veszélyeztetett maori fiatalok számára megszervezett új, bűnmegelőző programok támogatását célzó pályázati alap létrehozása; börtönfelügyelői program, két börtönben, a szakemberek fluktuációjának csökkentésére; és munkavállalási tervezés és tanácsadás, a börtön-büntetésüket töltő fiatalok számára.

Minden programot egyedileg értékelnek, és olyan kiértékelést is készítenek, amely az összes programnak a közösség egészére gyakorolt hatását elemzi. Ezek a kiértékelések 2000-re fognak elkészülni. ¾ Elemzés és kiértékelés A Bűnmegelőzési Kabinet fontosnak tartja mind az általa támogatott programok, mind pedig a Biztonságos Közösségek Tanácsainak munkájával kapcsolatos kutatások és kiértékelések elvégzését. A Biztonságos Közösségek Tanácsa tevékenységének átfogó elemzése is szerepel a középtávú tervekben. Ez utóbbi felmérés során kívánják áttekinteni a lehetséges kimeneteket, mint például a siker-tényezőket, az eljárási kérdéseket, és azokat a nehézségeket, amelyek a közösségi szervezetek koordinációja során felmerültek. ¾ Legfontosabb partnerek A központi kormányzati szervek közötti koordináció szükségességének felismerésében és a bűnmegelőzési kezdeményezéseknek a közösség kezébe adásában a legfontosabb partnerek: • az olyan minisztériumok és központi kormányzati szervezetek, mint az: Oktatásügyi-, Egészségügyi-, Külügyi-, Igazságügyi, Munkaügyi-, Belügyi-, Népjóléti-, Ifjúsági-, Nőügyi- és Te Puni Kokiri (Maori ügyek) minisztériumai, a bíróságok, és a büntetés-végrehajtás. Egyéb szervezeteket, mint például az Állami Szolgáltatások Bizottságát is szükség szerint bevonják a tanácskozási folyamatba. • a Biztonságos Közösségek Tanácsainak aktív résztvevői a helyi kormányzatok, Iwi/Hapu (őslakos csoportok), a vállalkozók közössége, a csendes-óceáni közösség, az egészségügyi szektor, az oktatásügyi szektor, és egyéb közösségi csoportok. ¾ Finanszírozás Támogatást kap a Biztonságos Közösségek Tanácsa, azért a koordinációs tevékenységért, amelyet egyrészt a közösségek biztonsági arculatának (helyi jellegzetességeinek) megrajzolását támogató, másrészt a bűnmegelőzési terv által támogatott projektek számára végez. A finanszírozás másik típusa a kis léptékű helyi bűnmegelőzési projekteknek nyújtott, egyedi megítélésű támogatás. ¾

Források • Igazságügyi Minisztérium (1987): A Miniszteri Bizottság helyzetjelentése az erőszakról (Roper Beszámoló), Wellington, Új-Zéland. (= Ministry of Justice. (1987) Report of the Ministerial Committee of Inquiry into Violence (Roper Report), Wellington, New-Zealand.) • Bűnmegelőzési Akció-csoport (1992): Bűnmegelőzési stratégia - Előzetes jelentés az elemzésekről, Wellington, Új-Zéland, Bűnmegelőzési Akció-csoport, Miniszterelnöki Hivatal és Kabinet. (= Crime Prevention Action Group. (1992) Strategy Paper on Crime Prevention Report on the Preliminary Stage of Analysis, Wellington, New-Zealand: Crime Prevention Action Group, Department of the Prime Minister and Cabinet.) • Miniszterelnöki Hivatal és Kabinet (1994): A Bűnmegelőzési Kabinet - Tények és adatok. Wellington, Új-Zéland. (= Department of the Prime Minister and Cabinet (1994) The Crime Prevention Unit - A Fact Sheet. Wellington, New-Zealand.) • Bűnmegelőzési Kabinet (1996): Útmutató a Biztonságos Közösségek Tanácsa létesítéséhez és működtetéséhez, Wellington, Új-Zéland, Bűnmegelőzési Kabinet, Miniszterelnöki Hivatal és Kabinet. (= Crime Prevention Unit. (1996) Guide to Establishing and Maintaining the Safer Community Council, Wellington, New-Zealand: Crime Prevention Unit, Department of the Prime Minister and Cabinet. )

Crime Prevention Unit Department of the Prime Minister and Cabinet P.O. Box 55, Wellington, NEW-ZEALAND Telefon:+64 (0)4 471 9326 Fax: +64 (0)4 473 7357 Internet:http://www.dpmc.govt.nz/cpu

E-mail: [email protected]

DÉL-AFRIKA ¾ Kihívások A demokratizálódási folyamatot Dél-Afrikában (népessége kb. 39,35 millió) súlyos bűnözési problémák veszélyeztetik. A világ egyik legmagasabb szintű gyilkossági aránya és a rohamosan növekvő vagyon elleni bűnözés miatt a Dél-afrika-i kormányzatnak súlyos kihívásokkal kell szembenéznie. 1990 és 1994 között, a testi sértések száma 42%-kal nőtt, a rablásoké 40%-kal, a gépkocsi-lopásoké 34%-kal, és a lakásbetöréseké 20%-kal. Megalapozott állításnak tekinthető, hogy a bűncselekmények jelentős számát a szegények és a vagyonuktól megfosztottak, a kirekesztettek sérelmére követik el. ¾ Elképzelések A Kabinet 1995-ös kezdeményezésére, 1996 júniusában fogadták el a Dél-afrika-i Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégiát. E széles ívű és átfogó stratégia a bűnözés-kontrollja helyett már a bűnmegelőzést helyezte középpontjába. Működésével a Biztonságügyi, az Igazságügyi, az Igazságszolgáltatási, a Népjóléti, a Honvédelmi, a Belügyi, valamint az Egészségügyi és Oktatásügyi Minisztériumokat kívánja befolyásolni. A stratégia számos kihívást felsorol: • a jelenlegi bűnügyi adatszolgáltatás megbízhatatlansága; • a média hatása a bűnözésről kialakuló közvélekedés formálásában; • a politikai átalakulás állapotában, az előző kormányzat öröksége; • az "erőszak kultúrája"; • a szegénység és az alul-fejlettség; • a lőfegyverek könnyű elérhetősége; és • a nemi egyenlőtlenség és az etnikai feszültségek. A Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégia céljai: • átfogó politikai keretrendszer kialakítása; • országos egyetértésen alapuló elképzelések támogatása arról, hogy a nemzet miként küzdhet meg a bűnözéssel; • nemzeti programcsomag kialakítása; • a civil társadalom részvételének maximalizálása, és • integrált és elkötelezett bűnmegelőzési kapacitás kiépítése. A Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégia a következő alapelemeket tartalmazza: • a büntető igazság-szolgáltatási funkciók koordinációja és integrációja; • a magas bűnözési arányú területeken, sok szervezet és szereplő koordinációja és irányítása; és • a bűnmegelőzési programok kutatása, támogatása és létrejöttük előmozdítása. A közbiztonságról szóló törvényjavaslat (1998) egyesíti a Nemzeti Stratégia alapelveit, és hangsúlyozza szolgáltatás-nyújtást és a jelenleg alkalmazott gyakorlat fejlesztését. A biztonság kettős megközelítésével érvel: a tényleges és hatékony büntetés-végrehajtási gyakorlatot kiegészítő bűnmegelőzési programok csökkenthetik a bűnözés nagyságrendjét, tehát hatékonyabb rendőrség és hatékony társadalmi bűnmegelőzési akciók szükségesek. A törvényjavaslat elvezetett a Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégiai Központ megalakulásához. A Központ felelős a társadalmi bűnmegelőzés és az igazságszolgáltatási rendszer fejlesztésének előmozdításáért. ¾ Akciók A Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégia négy pilléren nyugszik: • az igazságszolgáltatási rendszer és eljárásainak korszerűsítése; • a bűnözés csökkentése környezettervezés segítségével;

• •

a bűnözéssel kapcsolatos általános értékeket megváltoztatni és a közvéleményt formálni; és fellépni a nemzetközi bűnözés ellen.

Hét bűncselekményi kategóriára fordít kiemelt figyelmet: a fegyveres bűnelkövetés, a szervezett bűnözés, a fehér galléros bűnözés, a nemi erőszak és a gyerekek ellen elkövetett bűncselekmények, az erőszakos csoportközi konfliktusok, a járműlopás és járműeltérítés, és az igazságszolgáltatási rendszeren belüli korrupció kategóriáira. Mind a négy stratégiai pilléren belül, széles sávban jelöltek ki probléma-kezelő programokat, az információs rendszerek átszervezésétől, a gépkocsi-nyilvántartáson át, az ismeretterjesztésig. ¾ Elemzés és kiértékelés A politika hatáselemzésének módszerei még nem ismertek. A törvényjavaslat hangsúlyozza a megelőző akciók monitorozásának és kiértékelésének fontosságát. ¾ Legfontosabb partnerek A Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégia a Nemzetbiztonsági Minisztérium irányításával valósul meg és bevonja a legkülönbözőbb minisztériumok vezetőit, mint például a munkaügy, az oktatás vagy az egészségügy területén, továbbá olyan országos szervezeteket, mint például a börtönök. A megyei önkormányzatok kulcs-szerepet játszanak, különösen a megyei csúcsbizottságokban és az megyei szintű integrált fejlesztési tervek szervezésében. A helyi önkormányzatok feladata a Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégia helyi szintű újrafogalmazása a sajátos helyi viszonyoknak megfelelően, és az ahhoz kapcsolódó speciális programok megvalósítása. A törvényjavaslat aláhúzza a minél szélesebb koordináció fontosságát, minisztériumokat, mint például az Egészségügyi, az Oktatásügyi, a Népjóléti, stb.

bevonva

egyéb

A vállalkozók közössége, a stratégia meghatározásának fontos szereplője. Különösen a Nemzeti Vállalkozói Kezdeményezés volt igen pro-aktív, és meghatározta a nemzeti bűnmegelőzési stratégia saját változatát (amely többek között a Közbiztonsági és Bűnmegelőzési Tanácsnak a Miniszterelnöki Hivatal kebelén belül történő létrehozását ajánlotta). ¾ Finanszírozás A finanszírozás szintje és a támogatások mechanizmusa nem ismert. Mindazonáltal, a bűnözés problémája súlyosan fenyegeti az átalakulás folyamatát, ezért a bűnmegelőzési törekvések fontos részét jelentik az ország Rekonstrukciós és Fejlesztési Programjának. ¾

Források • Ágazatközi Stratégiai Team, (1996): Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégia, Pretoria, Dél-Afrika. (= Inter-Departmental Strategy Team, (1996) National Crime Prevention Strategy, Pretoria, South Africa.) • Nemzetbiztonsági Minisztérium (1998): A biztonság szolgálatában. 1998-2003. Törvényjavaslat a közbiztonságról. Johannesburg, Dél-Afrika. (= Ministry of Safety and Security (1998) In Service of Safety. 1998-2003. White Paper on Safety and Security. Johannesburg, South Africa.)

Bernie Fanaroff Assistant Director General Secretariat for Safety and Security Minister for Safety and Security Private Bag X422 Pretoria 0001 SOUTH AFRICA Telefon:+27 12 339 28 30 Fax: +27 12 339 25 36

SVÉDORSZÁG

¾ Kihívások Svédországban (népessége kb. 8,8 millió) a bűnözési arány 500%-kal nőtt az elmúlt 45 évben, és az igazságszolgáltatási rendszer költségei is jelentősen megnövekedtek. A Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács 1974-ben jött létre. 1993-ban megbízatása kibővült, és ma, a bűnözés elleni küzdelem teljes vertikumát felöleli. A Tanács célja az általános és a helyi megoldások harmonizálása. ¾ Elképzelések A Skandináv országok (Dánia, Finnország, Izland, Norvégia és Svédország) a világon az elsők között voltak, amelyek a bűnözés megnövekedésének, az erőszak elharapódzásának és a közbiztonság megingásának problémáira társadalmi- és gazdaság-politikáik újrafogalmazásával reagáltak, ahelyett hogy csupán az igazságügy keretei között keresték volna a megoldást. Svédországban az 1996-ban elfogadott Nemzeti Bűnmegelőzési Program a legjobb illusztrációja ennek a megközelítésnek. A bűnmegelőzési politika a következő elemeket tartalmazza: • a szektoroknak megelőző jellegű megközelítéseket kell alkalmazniuk a saját szakpolitikájukban, függetlenül attól, hogy a magán-szektorról (lakásszféra, autóipar, szórakoztatás, vendéglátás, magánvállalkozások, biztosító társaságok, stb. körébe tartozó cégeknek lépéseket kell tenniük termékeik és szolgáltatásaik biztonságosabb megvédése érdekében) vagy az állami szektorról (a különböző kormányzati bizottságoknak megelőzési szak-politikát és ilyen irányú kezdeményezéseket kell felmutatniuk, vagy igazolniuk kell annak hiányának indokoltságát) van-e szó; • a büntető igazságszolgáltatásra vonatkozó, alkalmas jogszabályokat kell életbe léptetni vagy a létezőket kell módosítani, mégpedig a rendőri tevékenységre, a társadalom-biztosításra, valamint a gyerekeket és szülőket támogató programokra vonatkozókat; • az állampolgárok bevonódását és a helyi probléma-megoldó partneri viszonyok kiépítését kell támogatni a bűnmegelőzési kezdeményezéseket meghatározó folyamatban; és • módosítani kell a visszaeső bűnelkövetők viselkedési szokásait. A bűnmegelőzési politika prioritásai a következők: 1. a bűnelkövetés lehetőségének csökkentése, különösen az alkoholhoz és a kábítószerekhez hasonló stimulánsok fogyasztása elleni tevékenység; 2. a bűnelkövetés rizikó faktorait támadó tevékenység, különösen a szülők magatartására irányuló, illetve a kisgyermekkorban történő beavatkozás; és 3. a visszaeső bűnelkövetők visszaesési rizikófaktorait támadó tevékenység. A új politika a helyi akciókra helyezi a hangsúlyt azért, hogy ezáltal is elősegítse az olyan helyi bűnmegelőzési partnerségi viszonyok kialakítását, amely az állampolgárok, a vállalkozók közössége, a helyi hatóságok , a rendőrség, a szociális szolgáltatások, és az iskolák bevonódására épít. Ezek a helyi bűnmegelőzés tanácsok felelősek: egy rövid- és hosszú távú célkitűzéseket egyaránt tartalmazó akció-terv elfogadásáért, a bűnelkövetők és a bűnelkövetési alkalmak számát várhatóan csökkentő módszerek meghatározásáért, a különböző intézkedések koordinálásáért, az információ-terjesztés áttekintéséért, és a különféle tevékenységek monitorozásának és kiértékelésének biztosításáért. A svéd Nemzeti Bűnmegelőzési Tanácsot felkérték e politika támogatására és a Nemzeti Bizottság fogja áttekinteni annak megvalósítását. A Nemzeti Bűnmegelőzési Tanácsnak különösen a helyi tanácsok kifejlesztését kell ösztönöznie, és iránymutatással kell azokat ellátnia; összegyűjtenie és terjesztenie kell a bűnmegelőzési kezdeményezésekről szóló információkat; képzést kell nyújtania a szakemberek számára; kiértékelési útmutatókat kell készítenie; és szerte az országban terjesztenie kell a projektek eredményeit. ¾ Akciók Az ismert kezdeményezések között szerepel: a helyi tanácsok létrehozása néhány önkormányzatban, a rizikó-faktorokat és a korai beavatkozás lehetőségeit vizsgáló kutatások befejezése, országos és helyi konzultációk a helyi bűnmegelőzési tanácsok megszervezésének lehetőségeiről, és az akciók iránti elsődleges elkötelezettség. ¾ Elemzés és kiértékelés Mivel minden helyi Bűnmegelőzési Tanácsnak saját költségvetése és saját munkatársai vannak az elemzések és a kiértékelések elvégzésére, ezért e területet a végzett munka fontos részének tekintik. Ebben ismét Svédország jár az élen: Nemzeti Tanácsa alapvetően szociológusokból, kutatókból áll,

és a rendelkezésre álló éves költségvetésének nagy részét elemzések és kiértékelések készítésére fordítják; ezen túlmenően, a Rendőrségi Főiskola is folytat kutatásokat. ¾ Legfontosabb partnerek A Skandináv országokban, a bűnmegelőzés mindig valamennyi szektort átfogja. Ezért Svédországban nem kevesebb mint 7 minisztérium és 5 nemzeti szervezet van bevonva, mint például a Rendőrségi Főiskola, az Egészségügyi és Népjóléti Országos Tanács, az Országos Közegészségügyi Intézet, az Országos Oktatási Intézet valamint a Lakás- Építés- és Tervezésügyi Országos Tanács. ¾ Finanszírozás Svédországban, az éves bűnmegelőzési költségvetés kb. 150 millió svéd korona (22,7 millió USD), vagy több mint 17 svéd korona/fő (2,60 USD/fő). 1996-1998 között, 11 millió svéd koronát (1,7 millió USD) kifejezetten a helyi partnerségi viszonyok támogatására szántak. Nagy összegeket fordítanak olyan speciális projektekre, mint például a hátrányos helyzetű fiatalokra irányuló kezdeményezések (30 millió svéd korona, azaz 4,5 millió USD). ¾

Források • Igazságügyi Minisztérium (1997): Közös felelősségünk - A bűnmegelőzés nemzeti programja, Stockholm, Svédország, Bűnmegelőzési Nemzeti Tanács. (= Ministry of Justice (1997) Our Collective Responsibility: The National Program for Crime Prevention. Stockholm, Sweden: National Council for Crime Prevention). • Norvég Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács (1996): Akció-terv - 1997-1999, Információs füzet. (= Norwegian National Crime Prevention Council (1996) "Action Plan: 1997-1999." Information pamphlet.)

Ms. Anne-Marie Begler Director General National Council for Crime Prevention Sweden P.O. Box 6494 Stockholm s-113 SWEDEN Telefon:+46 8 401 8700 Fax: +46 8 32 8364 E-mail: ann.marie.begler@brottsforebyggéseradet.se

AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK ¾ Kihívások Az elmúlt évtizedben, az Amerikai Egyesült Államokban (népessége kb. 274 millió) a bűnözés fokozatos csökkenése tapasztalható (pl. 7%-kal csökkent az országos bűnözési hányad, 1986-1996 között). Ennek ellenére, 1960 és 1996 között a feljelentések aránya 269%-kal nőtt az országos bűnözési arányokat tekintve; 257%-kal a vagyon elleni bűncselekményeket illetően (pl. lakásbetörés, gépkocsi-lopás, stb.); és 394%-kal az erőszakos bűnelkövetések vonatkozásában (pl. gyilkosság, rablás , stb.). Valamennyi iparosodott ország (Japán kivételével) hasonló növekedést tapasztalt a hatvanas évek óta. Az 1996-os Nemzetközi Sértetti Kutatás feltárta, hogy a 11 iparosodott ország közül az Amerikai Egyesült Államok a negyedik a lakásbetörések és a lakásbetörés- kísérletek viktimizációs kockázatát illetően - Anglia és Wales (első), Kanada (másodi), és Hollandia (harmadik) után. A "személyközi cselekmények " (rablás, szexuális támadás, és testi sértés) viktimizációs kockázatát illetően az Amerikai Egyesült Államok második, Anglia és Wales után. Az Amerikai Egyesült Államokban az erőszakos bűnözés viktimizációs kockázata majdnem duplája a hollandiainak. ¾ Elképzelések A hatvanas évek elejének növekvő bűnözési aránya, a szövetségi szintű korlátozott szerepvállalás újraértékelését indította el az állami és helyi jogalkalmazás és igazságszolgáltatás területén. Az 1965-

ös, Büntetés-végrehajtást segítő törvény elfogadásával kívánta a szövetségi kormányzat - az általa támogatott kísérleti, kutatási és képzési projektek tapasztalatait felhasználva - a bűnözés kezelésére és csökkentésére irányuló állami és helyi erőfeszítéseket támogatni. Ezzel párhuzamosan, a Bűnözés és Igazságszolgáltatás Elnöki Bizottsága jelentős mértékben hozzájárult a "Bűnözés-kezelési" törvény és a "Biztonságos utcák" törvényének 1968-as elfogadásához. A Jogalkalmazást Elősegítő Főosztály, mint az amerikai Igazságügyi Minisztérium szervezeti egysége, azért jött létre, hogy a jogalkalmazási erőfeszítéseket és az állami/helyi szintű igazságszolgáltatást segítse, szövetségi szintű pénzügyi támogatások adományozásával. A pénzügyi támogatások zöme a jogalkalmazás megerősítésére irányult, és a bűnelkövetést és a viktimizációs rizikó-faktorokat célzó programokat támogatott. A Jogalkalmazást Elősegítő Főosztály erőfeszítéseit támogatta a minisztériumi kutató-központ, az Országos Jogalkalmazási és Büntető Igazságügyi Kutatóintézet. Az állami és a helyi büntetés-végrehajtásban és bűnmegelőzésben betöltött szövetségi feladatok korábban a Jogalkalmazást Elősegítő Főosztály hatáskörébe tartoztak, melyet az 1984-es, "Igazságügy-támogató" törvény szabályozott. A törvény létrehozta az Igazságügyi Programok Hivatalát (http://www.ojp.usdoj.gov), az Igazságügyi Minisztérium kebelén belül. A Hivatal két irodája azt a feladatot kapta, hogy bűnmegelőzési kezdeményezéseknek nyújtson szövetségi támogatást, a harmadik irodának pedig a bűnmegelőzés kutatására és fejlesztésére kell koncentrálnia: • az Igazságügyi Programok Hivatalának Igazságügy-támogató Irodája (http://www.ojp.usdoj.gov/BJA) az állami és helyi önkormányzatoknak az erőszakos bűnözés és kábítószer-visszaélés elleni küzdelmét segíti azáltal, hogy a helyi innovatív programokat támogatja (az Igazságügy-támogató Iroda korábbi elnevezése: Jogalkalmazást Elősegítő Főosztály volt). A Igazságügy-támogató Iroda feladatai: anyagi támogatások nyújtása, kiértékelés, képzés, technikai segítségnyújtás, és információ-szolgáltatás az állami és közösségi büntető igazságszolgáltatási programok számára, ezáltal is partnerségi viszonyba hozni az állami és helyi igazságszolgáltatást; és • az Igazságügyi Programok Hivatalának Fiatalkorú Bűnözési és Bűnmegelőzési Irodáját (http://ojjdp.ncjrs.org) az 1974-es "Fiatalkorú Bűnözési és Bűnmegelőzési" törvény kiegészítése hozta létre. Az Iroda a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatási rendszerének egészét fejlesztő kezdeményezéseket (kutatásokat, programokat, és képzéseket), valamint fiatalokat segítő szervezeteket támogat. • a Nemzeti Igazságügyi Intézet (http://www.ojp.usdoj.gov/nij) az amerikai Igazságügyi Minisztérium kutató és fejlesztő intézete (a Nemzeti Igazságügyi Intézet korábbi elnevezése: Országos Jogalkalmazási és Büntető Igazságügyi Kutatóintézet volt); ¾ Akciók Lássunk néhány példát a bűnözés elleni és egyúttal közvélemény-formáló, innovatív amerikai projektek közül: Az Igazságügy-támogató Iroda által támogatott projektek: • az "Átfogó Közösségi Program"-ot 1994-ben hozta létre az Igazságügy-támogató Iroda. A program 16 városban működik, és a szomszédsági aktivitás érték voltát, a közösségi rendőrség intézményesülésének fontosságát, és a helyi problémák megoldását célzó stratégiák kialakításában, a hagyományos intézményi kapcsolatokon túlnyúló együttműködések jelentőségét hangsúlyozza. Az "Átfogó Közösségi Program"-ot az 1979-ben létrejött Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács (http://www.ncpc.org) működtette. A Tanács finanszírozója az Igazságügy-támogató Iroda. • a "Byrne-képlet" szerinti finanszírozási program kétféle adományt nyújt: a Byrne-képlet szerinti normatív támogatást a tagállamoknak és területeknek, illetve egyedi elbírálású támogatásokat állami és magán intézményeknek, illetve non-profit szervezeteknek. Az 1998-as költségvetési évben, 505 millió USD állt a "Byrne-képlet" szerinti finanszírozási program rendelkezésére. • a "Helyi jogalkalmazási céltámogatás" program a helyi önkormányzatok szervezeti egységeinek nyújt anyagi támogatást, a bűnözés csökkentése és a közbiztonság fejlesztése érdekében. Az 1998-as költségvetési évben, 523 millió USD állt a "Helyi jogalkalmazási céltámogatás" program rendelkezésére. A Fiatalkorú Bűnözési és Bűnmegelőzési Iroda által támogatott projektek:

•

•

•

az "Erőszak-megelőzési minta-program" az erőszakos bűncselekményeket igen hatékonyan megelőző 10 programból áll. A közösségek program-támogatást és technikai segítségnyújtást kérhetnek a minta-programok helyi megismétlésére. Az "Erőszak-megelőzési minta-program"ot 1996-ban hozta létre az Erőszak-kutató és Megelőző Központ (http://www.colorado.edu/cspv/), és a Colorado Egyetem Boulder városába kihelyezett tagozata. a "Súlyos, erőszakos és visszaeső fiatalok kezelésének átfogó stratégiája" adja meg a közösségi, városi, állami, és országos szintű stratégiai válaszok keretét. A stratégia a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatási rendszerének fejlesztésére helyezi a hangsúlyt. A gyerekeket, családokat, és közösségeket célzó, jól alkalmazható bűnmegelőzési módszereket ajánl, illetve az első bűnelkövetők életébe történő, segítő jellegű beavatkozást, mégpedig strukturált programok és szolgáltatások segítségével. A programnak jelenleg öt állami résztvevője van, és egy kísérleti projekt működik San Diego városában, California államban. az "Idősebb testvér" kezdeményezés a veszélyeztetett fiatalokat és olyan 21 évnél idősebb felnőtteket működtet együtt, ahol a fiatal felnőttek értékeket adnak át, útmutatást nyújtanak, személyre szóló figyelmet fordítanak a veszélyeztetett fiatalok számára, például tutori (nevelési tanácsadói jellegű), szakmai képzési és közösség-szolgálati tevékenységek keretében. A program célja a veszélyeztetett fiatalok képzettségi szintjének emelése, alkohol- és kábítószerfogyasztásuk csökkentése, valamint a fiatalok családi és baráti kapcsolatainak szorosabbra fűzése. 1999-ben, több mint 14 millió amerikai dollárt fognak szétosztani 73 helyen, és ezen új támogatások eredményeképpen már 166 "Idősebb testvér" bázis lesz, az Amerikai Egyesült Államok 41 államában.

¾ Elemzés és kiértékelés Az Igazságügyi Programok Hivatala irodáinak néhány fontos kiadványa: • " Bűnmegelőzés: Mi hatékony? Mi nem? Mi ígéretes?" (1997). A Nemzeti Igazságügyi Intézet Bizottságának (http://www.ojp.usdoj.gov/nij) beszámolója az amerikai kongresszus számára. A jelentés áttekinti mindazt ami hatékony, illetve mindazt ami nem, és azt ami ígéretes. A dokumentum az 500-nál több bűnmegelőzési program hatásának kiértékelését tartalmazó (angol nyelvű) tudományos szakirodalomra épít. ¾ Legfontosabb partnerek Igazságügyi Minisztérium, Igazságügy Programok Hivatala, és annak öt irodája, a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács, a helyi hatóságok, a jogalkalmazás intézményei, a közösség szervezetek és lakosok, a magán szektor. Egyéb szövetségi szintű intézményi partnerek a bűnmegelőzési kezdeményezések területén: a "Gyomlálj és Ültess" projekt Végrehajtó Bizottsága, Lakásügyi és Városfejlesztési Minisztérium, az egészségügyi és humán szolgáltatások, és a Közösségi Rendőrség program. ¾ Finanszírozás Az 1999-es költségvetési évben, az Igazságügy-támogató Iroda több mint 1,7 milliárd amerikai dolláros támogatási költségvetést kezel, 12.000-nél is több folyamatban lévő támogatás és résztámogatás, valamint 3.000-nél is több új céltámogatás számára. ¾

Források • Clarke, R.V. (1997): Szituatív bűnmegelőzés - Sikeres projektek esettanulmányai, Második kiadás, Guilderland, New York, Harrow és Heston. (= Clarke, R.V. (1997) Situational Crime Prevention: Successful Case Studies, second edition, Guilderland, New York: Harrow és Heston.) • Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács (1999): Hat biztonságos város - a bűnmegelőzési törekvések éllovasai, Washington, D.C., Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács. (= National Crime Prevention Council (1999) Six Safer Cities: On the Crest of the Crime Prevention Wave, Washington, D.C.: National Crime Prevention Council.) • Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács (1998): Ismételjük meg a közösségi biztonság mintaprojektjeit! Útmutató a helyi cselekvés számára, Washington, D.C., Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács. (= National Crime Prevention Council (1998) Creating a Blueprint for Community Safety: A Guide for Local Action, Washington D.C.: National Crime Prevention Council.) • Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács (1995): 350 ellenőrzötten hatékony bűnmegelőzési taktika Segédkönyv az Önkormányzati Szervezetek és Közösség Csoportok számára, Washington, D.C., Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács. (= National Crime Prevention Council (1995) 350

Tested Strategies to Prevent Crime: A Resource for Municipial Agencies and Community Groups, Washington, D.C.: National Crime Prevention Council.) Bureau of Justice Assistance Office of Justice Programs U.S. Department of Justice Washington, DC 20531 USA Telefon:+1 800 688 4252 (az USA-ban) Fax: +1 301 519 5212 Internet:http://www.ojp.usdoj.gov/bja E-mail: [email protected] Office of Juvenile and Delinquency Prevention Office of Justice Programs U.S. Department of Justice 810 7th St. NW Washington, DC 20531 USA Telefon:+1 202 307 5911 Fax: +1 202 307 2093 Internet:http://ojjdp.ncjrs.org/ E-mail: [email protected]

RÉGIÓK

DÉL-AUSZTRÁLIA, AUSZTRÁLIA A HELYI KOORDINÁCIÓ MEGVALÓSULÁSA

¾ Kihívások A Dél Ausztráliai Bűnmegelőzési Központ (Dél-Ausztrália népessége kb. 1,47 millió) szerint területükön a bűnözés hatékony csökkentése vagy megelőzése érdekében megvalósuló, valamennyi érintett szektorral történő együttműködés jelenti igazi kihívást. A Dél-Ausztráliai Bűnmegelőzési Stratégia irányítója a Főügyészi Hivatal szervezetébe illesztett Bűnmegelőzési Főosztály. A Stratégia kezdeti éveiben magát a minisztert is Bűnmegelőzési Miniszternek hívták. ¾ Elképzelések 1989 óta, a Dél-Ausztráliai Bűnmegelőzési Stratégia gondoskodott a Helyi Bűnmegelőzési Bizottságok létrehozásáról és támogatásáról. E Bizottságok a helyi önkormányzatokat, a helyi szolgáltatások egyéb kulcs-szereplőit, a rendőrséget, a közösségi csoportokat és a civil szervezeteket tömöríti. A központi kormányzattal kötött támogatási megállapodás értelmében a helyi bizottságok mérik fel a bűnözéssel kapcsolatos legégetőbb problémákat, ugyancsak ők dolgoznak ki megoldásokat, és valósítanak meg különféle programokat. A Helyi Bűnmegelőzési Bizottságoknak központi szerepük van ebben a stratégiában, mert: • a magas bűnözési arányú körzetekben jönnek létre, és a helyi önkormányzatokon belül működnek; • probléma-megoldó megközelítést alkalmaznak a helyi bűnözés kezelése során; és • három éves időszakra kapnak támogatást, és helyi koordinátort alkalmaznak.

E bizottságok a következő ügyekben járnak el: • családon belüli erőszak • fiatalkorú bűnözés • várostervezés • grafiti • gépjármű-lopás; és • alkohollal kapcsolatos bűncselekmények. Az állami stratégia az alábbi célokat tartalmazza: • az őslakosok által elkövetett bűncselekményeket megelőző programok; • intézményközi és ágazatközi megközelítésekkel kezelni az alkohol és a kábítószerekkel kapcsolatos problémákat, illetve a biztonságos várostervezés kérdéseit; és • a hely-specifikus akció-kutatási módszereket fejleszteni, mint pl. a bűnözéstől való félelem kérdését. ¾ Akciók Máig, 16 helyi bűnmegelőzési program működik. Egyéb akciók pl.: • az Alkohol, Kábítószer és Bűnügyi Tanácsadó Bizottság munkájának támogatása; • Kiskereskedelmi Bűnmegelőzési Tanácsadó Bizottság életre hívása; • a családon belüli erőszak megelőzését célzó projektek; • fiatalkorúak bűnmegelőzési programjainak fejlesztése; és • valamennyi Ausztrál Tagállamot és Területet bevonó Nemzeti Bűnözés Elleni Stratégia koordinálása. ¾ Elemzés és kiértékelés A Stratégia biztosítja, hogy az egyedi projektek ki legyenek értékelve és hogy állami szintű modellek és útmutatók készüljenek. ¾ Legfontosabb partnerek A helyi bizottságok bevonják a helyi önkormányzatokat, a rendőrséget, a "Szomszédok egymásért" csoportokat, a kormányzati és a civil szervezeteket és helyi lakosokat. ¾ Finanszírozás Nincs elérhető adat.

VICTORIA, AUSZTRÁLIA A BIZTONSÁGOS VÁROSOK ÉS MEGYÉK PARTNERSÉGI VISZONYAI

¾

Kihívások

¾ Elképzelések A "VicSafe" program Victoria állam (népessége kb. 4,5 millió) kormányzatának átfogó közbiztonsági és bűnmegelőzési stratégiája. E program keretein belül indították útjára 1997-ben a "Biztonságos Városok és Megyék Program"-ot. E program szorgalmazza, hogy a helyi önkormányzatok a vezető stratéga szerepét töltsék be az átfogó helyi közbiztonsági és bűnmegelőzési programok és irányvonalak kifejlesztésében. Victoria állam kormányzata egy részletesebben kidolgozott, átfogó és stratégiai megközelítést kíván kifejleszteni a közbiztonság és bűnmegelőzés terén, a mostanában elfogadott "Biztonságos Városok és Megyék" program segítségével. A program négy sarokpontja a következő: • a biztonságos környezet megteremtése;

• • •

a bűnözés és az erőszak előfordulásának és hatásainak csökkentése - különösen bizonyos közösségi csoportokban; a közbiztonság erősítése és a közegészségügy hálózatának szorosabbra fonása, a kábítószerrel és alkohollal kapcsolatos bűnözés csökkentése révén, illetve az egészséges életmódot támogató programokban történő részvétel növelése segítségével; a helyi partnerségi viszonyok kiterjedésének és hatékonyságának, illetve e kapcsolatok eredményessége iránt érzett felelősségnek a növelése.

E megközelítés szerint a helyi közösségek is szerepet játszhatnak a bűnözés csökkentésében és a közbiztonság megerősítésében, ha a helyi önkormányzatok feladatává teszik e céloknak, a helyi aggodalmakhoz igazított elérését. A program öt stratégiai irányt fogalmazott meg a helyi önkormányzatok számára: • a hosszú távon működőképes bűnmegelőzési és biztonsági tervek kidolgozójának katalizátoraként működni; • sokféle, a helyi szükségletekhez legjobban igazodó, költség-hatékony szolgáltatás megvalósítását előmozdítani; • a helyi önkormányzat valamennyi egységét érintő közbiztonsági szemléletet kifejleszteni, és a folyamatban lévő (nem bűnmegelőzési jellegű) egyéb programokat a biztonsági és bűnmegelőzési szempontokkal kiegészíteni; • átfogó szükséglet-elemzéseket végezni; és • a követendő példákat felmutató és támogató teljesítmény-mérő rendszert kidolgozni. ¾ Akciók A városi tisztviselőkből, a rendőrség és a Humán Szolgáltatások, az Igazságügyi, valamint az Oktatásügyi Minisztériumok képviselőiből álló Közbiztonsági és Bűnmegelőzési Bizottság azért jött létre, hogy valamennyi kormányszervnél áttekintse a VicSafe program ágazati irányítását, és meghatározza, illetve támogassa a követendő példákat. • az önkormányzatok átfogó helyi biztonsági terveket fejlesztenek ki, a közösségi konzultációk rendszerének segítségével, amelyeket a helyi közösség által elfogadott képviselőkből álló irányító csoport koordinál, valósit meg és ellenőriz; • a központi kormányzat - az Igazságügyi Minisztériumon keresztül - "gyutacspénzeket" adományoz a városoknak és a megyéknek az elkövetkező három évben, a helyi stratégiák kifejlesztése és megvalósítása érdekében. ¾ Elemzés és kiértékelés: A helyi önkormányzatok számára megállapított teljesítmény-mérő rendszer segítségével, a városok és a megyék sokkal inkább az eredményekre koncentrálhatnak. E monitor-rendszer elemei a következők: • az önkormányzat támogatási megállapodása az Igazságügyi Minisztériummal; • a helyi közbiztonság terv; • az éves Biztonságos Városok és Megyék beszámoló; • a Biztonságos Városok és Megyék program két támogatási periódusát lezáró jelentés. A monitor-rendszer továbbá három közbülső állapot-jelentést is tartalmaz: • a program-tanács és a felsővezetők csoportjának önértékelése; • független ténymegállapító jelentés; valamint • a közbiztonság terv továbbfejlesztési javaslata. ¾ Legfontosabb partnerek Victoria állam Kormánya, az önkormányzatok, a rendőrség, közösségi csoportok, a Miniszterelnöki Hivatal és Kabinet, az Oktatási Minisztérium, a Humán Szolgáltatások Minisztériuma, az Igazságügyi Minisztérium, az Infrastruktúra Minisztériuma, a Természetes Erőforrások és a Környezet Minisztériuma, az Állami Fejlesztések Minisztériuma, valamint a Kincstár és Pénzügy-minisztérium. ¾ Finanszírozás A finanszírozás két fázisa az alábbi: • 1. fázis: hosszú távon fenntartható, kimenet-orientált közbiztonsági terv kifejlesztése; • 2. fázis: a közbiztonság terv keretein belüli gyakorlati kezdeményezések megvalósítása.

A Kormányzat hozzájárulása, a 3 éves időtartam alatt el fogja érni az 5 millió ausztrál dollárt. A helyi önkormányzatok és az egyéb források kiegészítő támogatásai a Biztonságos Városok és Megyék Program rendelkezésére álló pénzösszegeket tovább fogják növelni. ¾

Források • Közösségi Biztonsági és Bűnmegelőzési Iroda (1997): Biztonságos Városok és Megyék Bevezetés, Victoria, Igazságügyi Minisztérium. (= Community Safety and Crime Prevention Unit. (1997) Safer Cities and Shires: An Introduction. Victoria: Department of Justice.) • Közösségi Biztonsági és Bűnmegelőzési Iroda (1997): Biztonságos Városok és Megyék Útmutató a stratégiai partnerségi viszonyok kifejlesztéséhez, Victoria, Igazságügyi Minisztérium. (= Community Safety and Crime Prevention Unit. (1997) Safer Cities and Shires: A Guide to Developing Strategic Partnership. Victoria: Department of Justice.)

Community Safety and Crime Prevention Unit Police and Strategic Development Division Department of Justice Level 3 55 St. Andrew's Place, Melbourne, 3002 Victoria, AUSTRALIA Telefon:+61 (0)3 9651 6920 Fax: +61 (0)3 9651 6922 Internet:http://www.justice.vic.gov.au Email: [email protected]

VÁROSOK AMSZTERDAM, HÁGA, ROTTERDAM ÉS UTRECHT MEGÁLLAPODÁS A VÁROSI TÁRSADALOMFEJLESZTÉSRŐL (HOLLANDIA) ¾ Kihívások Bűnözés, antiszociális magatartás, a hátrányos helyzetűek koncentrációja a belvárosi körzetekben. E tényezők ássák alá a társadalom és a gazdaság életképességét a holland városokban és a társadalom egészében. ¾ Helyzetleírás A Legnagyobb Városok Memorandumot 1995-ben, a közbiztonság támogatása, valamint Amszterdam (népesség 724.000), Rotterdam (népessége 599.000 fő), Hága (népessége 445.000 fő), és Utrecht (népessége 234.000 fő) lakossága életminőségének javítása érdekében dolgozták ki. A dokumentumot az Európai Unió Városfejlesztési programja részeként a Központi Kormányzat és a Helyi Önkormányzatok Munkacsoportja készítette el. Az anyag a következő lehetséges célokat fogalmazza meg a városi akciók számára: • foglalkoztatás: a hosszú távú munkanélküliséget jelentős mértékben csökkenteni, különösen a hátrányos helyzetű körzetekben és társadalmi csoportokban, illetve e városokban, a kis- és középméretű vállalkozások számát jelentős mértékben növelni; • oktatás: az eredményességi mutatókat javítani, a középiskolai kimaradási arányokat négy éven belül 35%-kal csökkenteni, illetve az iskoláikat elvégzettek egy éven belüli elhelyezkedési arányát 90%-kal javítani; • közbiztonság: célzott megelőző eszközök alkalmazásával, jelentős mértékben csökkenteni a rablásokat, a személy elleni erőszakot, a kereskedelmi- és lakásbetöréseket, illetve a vandalizmust;

•

életminőség: a lakókörnyezeteket felújítani, a közösségi részvételt növelni, a közbiztonságot erősíteni, az emberi fajok közötti harmóniát ápolni, és biztosítani, hogy a segélyre szorulók kikerülhessenek szorult helyzetükből.

¾ Hatások E kezdeményezés hatáselemzése még nem fejeződött be. ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a Holland kormányzat, a programban résztvevő négy város önkormányzata, és az Európai Unió Városfejlesztési programja; és • bár a finanszírozási keret annak megfelelően fog változni, hogy e városok hány programot kívánnak megvalósítani, és azok mennyire lesznek eredményesek, a központi kormányzati alap teljes összege (mely magába foglalja az Európai Unió 20 millió guldenes támogatását is) körülbelül 2,2 billió holland gulden (azaz 1,15 milliárd USD) az 1996-1999 közötti időszakra.

¾

További információk

¾

Források • Belügyminisztérium (1995): Szerződés - Önkéntes megállapodás a kormányzat és a négy legnagyobb város között, Hága, Belügyminisztérium, Hollandia. (= Ministry of Interior. (1995) Covenant: Voluntary Agreement Between the Government and the Four Major Cities, The Hague: Ministry of Interior (The Nederlands).)

Mrs. Michaëla van Oostveen Ministry of Justice P.O. Box 20301 2500 EA The Hague The Nederlands Telefon:+31 (0) 70 370 7551 Fax: +31 (0) 70 370 7250 Internet:http://www.minjust.nl E-mail: [email protected] Mr. Derk van Oosterzee Ministry of Interior P.O. Box 20011 2500 EH The Hague The Nederlands Telefon:+31 (0)70 302 6649 Fax: +31 (0)70 302 7441 Internet:http://www.minbiza.nl E-mail: [email protected] BOSTON FIATALOK A FÓKUSZBAN (MASSACHUSETTS, AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK) ¾ Kihívások A kilencvenes évek elején 35-40 (összesen kb.4.000 fiatalt tömörítő), egymás ellen acsarkodó banda működött a városban. A bűnözési adatok elemzése során kiderült, hogy a városban elkövetett gyilkosságok kb. 75%-a a bandák működéséhez köthető és az ismételt bűnelkövetők egyben sértettek is voltak. ¾ Helyzetleírás 1992-ben, Boston város (népessége kb. 550.000) elindult abba az irányba, hogy önkormányzati stratégiáját a különböző probléma-megoldó koalíciók hálózatából szője össze. E koalíciók a súlyos bűncselekmények számának csökkentésére és az életminőség javítására irányultak és partnerségi viszonyok keretében, széles körben bevonták a rendőrséget, az állampolgárokat, a

kormányszervezeteket, az egyházakat és egyéb érdekelteket. Az önkormányzati bűnmegelőzési stratégia kulcs-elemei az alábbiak voltak: • "Tűzszünet Hadművelet": a fiatalkorú (bandákat is bevonó) fegyveres erőszak csökkentésére irányuló, a probléma-megoldó megközelítést alkalmazó program. Az elkövetőket felszólítják a fegyveres akciók abbahagyására, és kilátásba helyezik számukra a súlyosabb szankciók alkalmazását (a szövetségi ügyészség bevonását); az esténként, rendőri felügyelet mellett zajló pártfogói ellenőrzések biztosítják a bírói döntések végrehajtását; a városi, állami és szövetségi jogalkalmazói erőfeszítések lehetetlenné teszik az illegális fegyver-kereskedelmi tevékenységet; • "Stratégiai Tervező és Közösség-mozgósító Projekt": az állampolgárok és a rendőrség közötti kapcsolatokat erősíti annak érdekében, hogy meghatározzák a közösség számára fontos prioritásokat és növekedjen a rendőrség iránti állampolgári bizalom. A decentralizált rendőrségi szervezeti struktúrák, a megosztott felelősség és a koncentrált erőforrások mindmind az együttműködésre épülő helyi probléma-megoldást szolgálják; • "A Fiatalok Számára Szolgáltatók Hálózata": a Fiúk és Lányok Klubjai és a helyi rendőrség partnerségi kapcsolatát jelenti. A szociális munkások a fiatalok szükségleteihez igazított programokkal segítik a veszélyeztetett fiatalokat és családjaikat (a számára megfelelő probléma-kezelő intézményhez irányítás, tanácsadás, gondozás, oktatás, szabadidős tevékenységek, munkaalkalmak, foglalkoztatás, stb.). ¾ Hatások A bűnözés csökkentése terén, Boston a következő eredményeket érte el 1986-1996 között (100.000 lakosra számított mutatók): • 29%-kal csökkent az összes bűnözés aránya (5.302-ről 3.768-ra) • 31%-kal csökkent a vagyon elleni bűnözés aránya (4.613-ról 3.187-re); valamint • 16%-kal csökkent az erőszakos bűnözés aránya (689-ről 580-ra) Mindezen felül, 1995. július 10-e óta egyetlen fiatalt sem lőttek le Bostonban. ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a partnerek közé sorolhatók: a városi, az állami, és a szövetségi rendőrség, az önkormányzati intézmények, az ügyészség (helyi, állami, és szövetségi), az iskolarendszer, a szociális szolgáltatások, a helyi középiskolák és egyetemek, az üzleti vállalkozások, a fiatalokat tömörítő szervezetek, az egyház, a non-profit közösségi szervezetek, és a különböző szövetségi intézmények; • a közbiztonsági támogatásokat a városi jövedelemadónak abból a részéből biztosították, amely Boston Város Rendőrségének juttat évi 170 millió USD-t. Boston további - a bűnmegelőzési programok széles körét támogató - szövetségi és állami támogatásokat is elnyert, több mint 30 millió USD értékben, az 1994-1998-as időszakra.

¾ További információk A Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács Bostont is kiválasztotta az elmúlt tíz évben a bűnmegelőzés terén legnagyobb sikereket elért hat amerikai város egyikéül. ¾

Források • Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács (1999): Hat biztonságos város - A bűnmegelőzés éllovasai, Washington, D.C., Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács. (= National Crime Prevention Council. (1999) Six Safer Cities: On the Crest of the Crime Prevention Wave, Washington, D.C.: National Crime Prevention Council.)

Boston Police Department 1 Schroeder Plaza Boston, Massachusetts 02120 U.S.A. Telefon:+1 617 343 4200 Fax: +1 617 343 4481 Internet:http://www.ci.boston.ma.us/police/ CALI

VÁROSI FEJLESZTÉS, BIZTONSÁG, ÉS NYUGALOM (COLUMBIA) ¾ Kihívások Cali város polgárainak az egyre növekvő mértékű bűnözési aránnyal és az erőszak oly mértékű megnövekedésével kellett szembenézniük, amelyet az 1987-1992 között 221%-kal emelkedett gyilkossági ráta demonstrált (1992-ben, 100.000 lakosra 42 helyett már 93 gyilkosság esett). ¾ Helyzetleírás 1992-ben, Cali városában (népessége kb. 1,7 millió) a polgármester és a körzet közbiztonsági helyzetének javítása érdekében bevont szomszédságok vezetői, heti nyilvános üléseket tartottak, hogy motiválják a polgárokat, miközben a bűnözés és az erőszak elleni küzdelem gyakorlati megoldásain gondolkodtak. Az így kidolgozott, átfogó, bűnmegelőzési tevékenységsor elemei az alábbiak voltak: • a bandaháborúkban résztvevő, veszélyeztetett fiatalok számára a társadalmi reintegráció lehetőségét nyújtó társadalomfejlesztési kezdeményezések; erre a célra kiképzett fiatal önkéntes "békéltetők" bevetése a szomszédsági konfliktusok leküzdése érdekében; lakásépítési program az alacsony jövedelműek számára; egy önkormányzat által támogatott kisvállalkozás-fejlesztő program; • a béketeremtés és az állampolgári konfliktusok megoldó módszereit bemutató, ismeretterjesztő előadássorozatok az emberi jogokról, a közérdeklődés felkeltése a bűnözés és az erőszak problémái iránt, illetve a párkapcsolatokat javító és a szülői szerepeket megerősítő tanfolyamok; • az ún. "kék törvény" alkalmazását támogató jogérvényesítő tevékenység, amely az alkoholfogyasztással kapcsolatos erőszakos bűnözés lehetőségét kívánja minimalizálni azáltal, hogy az állami élelmiszerboltokban, bizonyos időszakokban megtiltja az alkohol árusítását. ¾ Hatások A kezdeményezés átfogó értékelése még nem fejeződött be. ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • Cali polgármestere, a szomszédsági vezetők, és a helyi lakosok.

¾

További információk

¾

Források • Eastman, C.A. (1994) Cuidad Y Violencias en America Latina, Quito, Ecuador: Programa de Gestion Urbana.

DENVER FIATALKORI ERŐSZAK ÉS KÖZÖSSÉGI RENDŐRSÉG (COLORADO, AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK) ¾ Kihívások 1993-ban, néhány ártatlan járókelőt is megöltek a helyi fiatalok bandaháborújának tűzharcában. A "Nulla tolerancia" elvének első alkalmazása, a megye valamennyi helyi fogdáját megtöltötte. A város vezetői felismerték a fiatalkori erőszak okainak kezelésének szükségességét, és megfogalmazták a probléma-megoldására, bűnmegelőzésre és a partnerségi viszonyokra kiemelt hangsúlyt helyező, közösségi rendőrség igényét. ¾ Helyzetleírás A város minden részét átfogó, tanácsadó bizottság alakult Denverben (népessége kb. 506.000), a további szükségletek azonosítása, a hatékonyság értékelése, illetve a fiatalkori bűnözés és erőszak leküzdésére szánt önkormányzati pénzalapok elosztási szabályainak meghatározása érdekében. A bűnmegelőzési erőfeszítések koordinálása és a Denveri Rendőrségnek a stratégiai tervezés iránti elköteleződése érdekében jött létre 1994-ben a "Biztonságos Város Irodája". Az önkormányzati stratégiának három kulcs-eleme volt:

•

•

•

a "Értékelési szabályok" és a "Problémamegoldó rendőrség": a helyi bűnmegelőzési partnerségi kapcsolatok kiépítésének szorgalmazása. A rendőrök problémamegoldó képzést kaptak és értékelték a felismerő, megoldó, közösségi kapcsolatokat kiépítő- és fenntartó képességüket, és sok más fontos készségüket; az "Éjszakai biztonsági kijárási korlátozás" és az "Elterelési program": a fiatalok bűnelkövetését és viktimizációját, egyúttal a bírósági ügyek számát csökkentik. A kijárási korlátozás szabályait megszegő fiatal rendőrségi figyelmeztetésben részesül, a szülőket/gondviselőket megbeszélésre hívják be, ahol szakértő tanácsadók vitatják meg velük a szükséges intézkedéseket, és a család szolgáltatási szükségleteit. A megjelenési kötelezettség (rendőrségre/bíróságra) az elterelési program végével szűnik meg; a "Biztonságos Város Kezdeményezés 1 milliót Elosztó Folyamata" (azaz évente 1 millió amerikai dollárt, 1994 óta): a fiatalkori bűnözést és erőszakot bűnmegelőzési szolgáltatások segítségével csökkentő közösségi szervezeteket és egyéneket támogat. A pályázati úton kiválasztott nyertesek, a szerződésben meghatározott szolgáltatásokat nyújtják a város számára. A szerződő felek segítséget kapnak az értékelési tervek elkészítéséhez, és egy független értékelő cég ellenőrzi a teljesítményüket.

¾ Hatások Denver az alábbi eredményeket érte el a bűnözés csökkentése terén, 1986-1996 között (100.000 lakosra vetített arány): • 8%-kal csökkent az összes bűnözés aránya (8.066-ról 7.447-re) • 6%-kal csökkent a vagyon elleni bűnözés aránya (7.062-ről 6.624-re); valamint • 18%-kal csökkent az erőszakos bűnözés aránya (1.004-ről 823-ra) ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • A legfontosabb partnerek többek között: az önkormányzati intézmények, az általános- és középiskolák, az egyetemek, az egyházak, a szomszédságok és a vállalkozók képviselői, a rendőrség, a fiatalok, a szülők, a non-profit szervezetek, a szakmai egyesületek, a kulturális intézmények, az ügyészség , a bíróságok, és a közösség csoportok; • A Biztonságos Város Programokat és a legtöbb rendőrségi programot a város általános alapjából finanszírozzák. További támogatásokat nyertek Colorado állam, és a szövetségi kormányzat intézményeitől.

¾ További információk A Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács Denvert is kiválasztotta az elmúlt tíz évben a bűnmegelőzés terén legnagyobb sikereket elért hat amerikai város egyikéül. ¾

Források • Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács (1999): Hat biztonságos város - A bűnmegelőzés éllovasai, Washington, D.C., Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács. (= National Crime Prevention Council. (1999) Six Safer Cities: On the Crest of the Crime Prevention Wave, Washington, D.C.: National Crime Prevention Council.)

Denver Police Department 1331 Cherokee Street Denver, Colorado 80204 U.S.A. Telefon:+1 303 640 3875 Fax: +1 303 640 3378 Internet:http://infodenver.denver.co.us/~dpd/ E-mail: [email protected] Safe City Office 1331 Cherokee Street, Suite 106 Denver, Colorado 80204 U.S.A. Telefon:+1 303 640 2458 Fax: +1 303 640 1026 E-mail: [email protected]

ÉPINAY-SUR-SEINE TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓ ÉS SZOLIDARITÁS (FRANCIAORSZÁG) ¾ Kihívások A demográfiai, gazdasági és társadalmi változások jelentős társadalmi feszültségeket eredményeztek Épinay város lakosai számára: magas munkanélküliségi arányt és a bűnözéssel illetve az állampolgárok biztonságával kapcsolatos növekvő aggodalmat. ¾ Helyzetleírás 1983-ban, Gilbert Bonnemaison, Épinay-sur-Seine város (népessége kb. 50.000) polgármestere dolgozta ki azt az úttörő jellegű modellt, amely később Franciaország-szerte elterjedt és 850 helyi bűnmegelőzési tanács megalakulását eredményezte. E tanácsok célja a bűnelkövetés és a bűnözés megelőzése, valamint a társadalmi integráció és a szolidaritás megerősítése volt. A Bonnemaison által létrehozott kerekasztaloknál a különböző helyi partnerek és az olyan kormányzati szervezetek, mint például a lakásügy, a szociális szolgáltatások, a rendőrség, az igazságszolgáltatás, az ifjúsági szolgáltatások és a foglalkoztatáspolitika képviselői foglaltak helyet. Ők készítették el a közbiztonsági helyzet felmérését, és az együttműködő intézmények tevékenységének megismerése során megváltozott az egymásra mutogatás gyakorlata, hiszen a résztvevők már egyetérettek abban, hogy az intézményközi együttműködés és kooperáció elengedhetetlen Épinay bűnözési és közbiztonsági problémáinak sikeres legyőzéséhez. A kooperatív intézményközi erőfeszítések az alábbiakat jelentették: • a rendőrőrsök számítógépesítése a bűnözési statisztika megfelelőbb alkalmazhatósága céljából: ennek érdekében térképre vitték a bűnözési adatokat és a lehetséges oksági tényezőket; a rendőrség és a szociális szolgáltató szervezetek együttműködése a rendőrség számára ismételt bejelentéseket eredményező ügyek kezelésében; a rendőrség lakossági kapcsolatainak erősítése azáltal, hogy a rendőrség jobban támaszkodik a polgárőrök járőrtevékenységére; • a "Sértett-segítő és Jogi Információ Iroda" létrehozása 1991-ben, amely az alábbi funkciókat látja el: felvilágosítás, támogatás, a fizikai sérülések és a vagyoni károk kompenzálása érdekében, kapcsolatteremtés a büntető igazságszolgáltatás és a személyes szociális szolgáltatások között; • a "Kábítószer Elleni Munkacsoport" felállítása 1983-ban, hogy az naprakész információt nyújtson az aktuális kábítószer-visszaélési trendekről és a beavatkozás szükséges területeiről. 1991-ben, a Szomszédsági Mediációs Szolgálat elindítása a szomszédsági és családi konfliktusok kezelése érdekében, továbbá a Szomszédsági Foglalkoztatási Tanács kezdeményezése mind a hosszú távú képzési programok, mind pedig a rövid távú foglalkoztatás céljából; • az 1983-ban megalakított "Helyi Misszió" a hátrányos helyzetű fiatalokat segíti az iskolázottsági szintjük emelésében és a társadalmi integrációjuk fokozásában; a "Városi Fiatalok Tanácsá"-nak kezdeményezése 1991-ben a fiatalok közéleti részvételének támogatása céljából; és az "Ifjú Tudósítók" intézményének bevezetése 1993-ban, Épinay fiataljai, a Polgármesteri Hivatal ügyosztályai, és/vagy a partner-szervezetek és intézmények közötti párbeszéd érdekében. ¾ Hatások E kezdeményezés hatásának átfogó kiértékelése még nem történt meg. ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • Gilbert Bonnemaison (Épinay polgármestere), Épinay Polgármesteri Hivatal ügyosztályai, helyi szervezetek és Épinay lakosai; • anyagi támogatást adott Épinay Városi Tanácsa és a Francia Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács.

¾ További információk E kezdeményezés kiváló példája annak, hogy milyen fontos a helyi partnerek aktivizálása a bűnözés és a közbiztonság problémáinak kezelése érdekében. Továbbá azért, hogy hosszú távon fenntartható

elkötelezettséget érhessünk el, és az intézményközi együttműködési stratégiák eredményeképp megvalósulhasson a hatékony bűnmegelőzés és a társadalmi integráció. ¾

Források • Épinay-sur-Seine, (1994): Bűnmegelőzés, társadalmi és szakmai integráció, közösségi kapcsolatok, és szolidaritás, Épinay, Épinay-sur-Seine. (= Épinay-sur-Seine. (1994) Prévention de la Délinquance, Insertion Solidarité - Crime Prevention, Social and Professional Integration, Community Links and Solidarity, Épinay: Épinay-sur-Seine.)

Mr. EriLeNoir Coordinator of Community Services Mayor's Office 12 rue Guynemer Épinay-sur-Seine Cédex 93803 FRANCE Telefon:+33 (0)14 821 6121 Fax: +33 (0)14 821 1313 FORT WORTH RENDŐRSÉGI DECENTRALIZÁCIÓ ÉS KORMÁNYZATI SZOLGÁLTATÁSOK (TEXAS, AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK) ¾ Kihívások 1987-1991 között Fort Worth városa a negyedik helynél sosem állt alacsonyabban, a legmagasabb bűnözési arányt mutató amerikai városok listáján. Jelentős tanulmányok sora, és a város bűnözési problémáiról tudósító országos hírműsorok a helyi gondokat országos síkra terelték - a bűnözés ugyanis már a gazdaság-fejlesztés kiegyensúlyozottságát fenyegette. ¾ Helyzetleírás Az 1991. évi városi költségvetési vita során, Fort Worth (népessége kb. 470.650) politikusainak a helyi vállalkozók és lakosok dühével kellett szembenéznie, amely a drámaian lecsökkent biztonságérzet következménye volt. 1991-ben, egy "Kék Törvénykönyv" elnevezésű, sokoldalú programot indítottak útjára, a helyi önkormányzati és a rendőrségi szolgáltatások decentralizációjának részeként. Az új önkormányzati stratégia az alábbi három kulcs-elemre épült: • a fiatalkorú bűnelkövetők kezelésére kidolgozott Tarrant Megyei Támogató Program: a fiatalkorú, különösen a visszaeső bűnelkövetőket megcélzó, igen szoros felügyeletet és egyúttal beavatkozást jelentő projekt, melynek során a támogatók a következőket nyújtják: szoros ellenőrzés és tanácsadás, konfliktuskezelés és készségfejlesztés, valamint útbaigazítás a megfelelő közösség erőforrások és támogatási rendszerek irányába; • polgárok járőrözése: a kiválasztott civil önkéntesek 12 órás képzést kapnak a helyi Rendőrakadémián; csoportosan dolgoznak, és az ügyeletes rendőrségi járőrrel közvetlen rádiókapcsolatban állva jelzik a gyanús tevékenységeket. Több mint 3.700 állampolgár vett részt aktívan e program 1998-as végrehajtásában; • "Feltörekvés" - beavatkozás a bandák életébe: a program, a Lányok és Fiúk Klubjának szupervíziója mellett, munkáltatja és képezi a viszályokat feloldó bandatagokat és elejét veszi a bandák erőszakos akcióinak. A veszélyeztetett fiatalok számára elrendelt közérdekű munka végzését szakmai képzéssel, a munkahelykeresés támogatásával, tanácsadással, konfliktuskezeléssel, szülői készségek oktatásával, indulat-kezelési technikák megtanításával, és kábítószer ellenes oktatással egészítették ki. ¾ Hatások Fort Worth 1986-1996 között az alábbi eredményeket érte el a bűnözés csökkentése terén, (100.000 lakosra vetített arány): • 56%-kal csökkent a bűncselekmények aránya (18.698-ról 8.266-ra) • 57%-kal csökkent a vagyon elleni bűncselekmények száma (16.654-ről 7.207-re); valamint • 48%-kal csökkent az erőszakos bűncselekmények száma (2.044-ről 1.059-re)

¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • Polgármesteri hivatal, Városgazdálkodás, Fort Worth Rendőrsége, a Bűnmegelőzési Forrásközpont, az üzleti szektor, a helyi lakosok, az ágazati miniszterek, a különböző városi és non-profit szervezetek, és a különböző állami és szövetségi intézmények. • a városi és szövetségi intézmények támogatásával, a Kék Törvénykönyv program első évi költségvetése 3,17 millió USD volt 1991-ben, amely 3,79 millió amerikai dollárra emelkedett 1998-ban.

¾ További információk 1995-ben, a helyi szavazók elsöprő többségének támogatásával, népszavazás útján jött létre a Bűnözést Ellenőrző és Bűnmegelőzési Körzet. E kezdeményezés, melyet a szavazóknak öt évenként meg kell erősíteniük, évi 30 millió USD támogatást nyújt a különböző programoknak, a kereskedelmi adó fél centes megemelése révén. A Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács Fort Worth-öt is kiválasztotta az elmúlt tíz évben a bűnmegelőzés terén legnagyobb sikereket elért hat amerikai város egyikéül. ¾

Források • Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács (1999): Hat biztonságos város - A bűnmegelőzés éllovasai, Washington, D.C., Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács. (= National Crime Prevention Council. (1999) Six Safer Cities: On the Crest of the Crime Prevention Wave, Washington, D.C.: National Crime Prevention Council.)

Fort Worth Police Department 350 West Belknap Fort Worth, Texas 76102 U.S.A. Telefon:+1 817 877 8385 Fax: +1 817 877 8270 Internet:http://www.startext.net/homes/fwpd/ E-mail: [email protected] HARTFORD PARTNERSÉGI VISZONYOK ÉS KÖZÖSSÉGI RENDŐRSÉG (CONNECTICUT, AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK) ¾ Kihívások 1985-től, a kilencvenes évek elejéig, Hartford szomszédságai az önkormányzatok történetének legszörnyűbb bandaháborúit szenvedték el. 1986 és 1996 között Hartford minden évben az első tíz (100.000-nél több lakosú) amerikai város között szerepelt az egy főre eső bűnözés tekintetében. ¾ Helyzetleírás 1987-ben, Bűnözést Vizsgáló Polgármesteri Bizottság alakult Hartfordban (népessége kb. 124.000), melynek zárójelentése (1989-ben) megállapította, hogy a büntető igazságszolgáltatás hagyományos intézményei önmagukban nem képesek a bűnözési hullámot megállítani. A közösségi rendőrség új elvének megjelenése vezetett el a rendőrség, a kormányzat szervezetek és a helyi közösség közötti partnerségi viszonyok kifejlesztéséhez. A hartfordi stratégia három kulcs-eleme a következő: • a "Hartfordi Rendőrség Galeribűnözés Elleni Célcsoport"-ja: melyet 1992-ben hoztak létre, az egyre jobban elmérgesedő utcai banda-bűnözés problémájának együttes kezelésére (az önkormányzati és az állami rendőrség, az FBI, és a DEA - a rendőrség kábítószer ellenes speciális egysége - részvételével). A rendőrség korlátozza a bandák működési területét, a bandák vezetőivel szemben vádat emel, és meghosszabbított börtönbüntetést szorgalmaznak (pl. föderális szinten üldözött bűncselekmények elkövetése miatt indítja az eljárást); • "Szomszédsági Problémamegoldó Bizottságok": amelyeket mind a 17 szomszédságban létrehoztak, és segítségükkel elemzik a szomszédsági problémákat, valamint meghatározzák a legfontosabb célokhoz vezető stratégiákat. A bizottságok havi találkozói teremtenek lehetőséget a tapasztalatok, az információk cseréjére és az együttműködésre;

•

"A mi részünk a tortából" program: melyet 1996-ban hoztak létre, előzetes munkavállalási tájékoztatást nyújt a helyi általános- és középiskolás fiataloknak. A fiatal felnőtt menedzserek (20-26 év közöttiek) oktatóként és tanácsadóként is dolgoznak a programban. A résztvevő veszélyeztetett fiatalok társadalmi és munkavállalási készségeit fejlesztik, a kapott vállalkozói támogatás és a saját vállalkozás elindításának lehetősége segítségével. A fiataloknak mindezeken túl fizetett vagy önkéntes munka vállalására is van lehetőségük.

¾ Hatások Hartford az alábbi eredményeket érte el a bűnözés csökkentése terén, 1986-1996 között (100.000 lakosra vetített arány): • 30%-kal csökkent az összes bűnözés aránya (14.440-ről 10.148-ra) • 31%-kal csökkent a vagyon elleni bűnözés aránya (12.280-ról 8.513-ra); valamint • 24%-kal csökkent az erőszakos bűnözés aránya (2.159-ről 1.635-re) ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a polgármester, a Városi Tanács, a rendőrkapitány, a városgazdálkodó, a különböző önkormányzati intézmények, a szövetségi és az állami rendőrség, a vállalkozók, az egyház, a helyi középiskolák és egyetemek, a kórházak, az alapítványok, a szövetségi kormányzati ügyosztályok és intézmények, és az alulról jövő kezdeményezések; • a finanszírozás zöme az önkormányzati rendőrség évi 33 millió USD összegű költségvetéséből ered, továbbá évi 402.000 USD a Közösségeket Átfogó Programok Ügyosztályától (Városgazdálkodási Hivatal),illetve körülbelül 8 millió USD a szövetségi igazságügyi alapból, és egyéb közösségi forrásból.

¾ További információk A Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács (U.S.A.) Hartford-ot is kiválasztotta az elmúlt tíz évben a bűnmegelőzés terén legnagyobb sikereket elért hat amerikai város egyikéül. ¾

Források • Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács (1999): Hat biztonságos város - A bűnmegelőzés éllovasai, Washington, D.C., Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács. (= National Crime Prevention Council. (1999) Six Safer Cities: On the Crest of the Crime Prevention Wave, Washington, D.C.: National Crime Prevention Council.)

Hartford Police Department 50 Jennings Road Hartford, Connecticut 06120 U.S.A. Telefon:+1 860 527 7300 Fax: +1 860 722 8270 Internet:www.hartfordpolice.com LILLE TÁRSADALMI KIREKESZTETTSÉG ÉS BŰNÖZÉS (FRANCIAORSZÁG) ¾ Kihívások Az iparosodott társadalmakban, az állampolgároknak a társadalmi élet különböző szegmenseiben, mint például a foglalkoztatás, a lakásügy, az oktatás, vagy a művelődés területén megnyilvánuló kirekesztettsége eredményezhet bűnelkövetést. A rendőrség, az igazságszolgáltatás, és a szociális szolgáltatások, egymástól elszigetelve nem képesek hosszú távú megoldást találni az erőszakos bűnözés csökkentésére és a biztonságérzet növelésére. ¾ Helyzetleírás 1984-ben, Lille (népessége kb. 1 millió) városában létrejött a Conseil Communal de Prévention de la Délinquance (Közösségi Bűnmegelőzési Tanács), amely a bűnözés elleni küzdelmet és a biztonságérzet fokozását, valamint az állampolgárok és különösen a fiatalok társadalmi integrációjának támogatását tűzte zászlajára. A tanács ötven tagja a rendőrség, az igazságügyi

tisztviselők, a szociális szolgáltató szervezetek, és a szomszédságok lakóinak soraiból került ki. Az integrált stratégia a következő kulcs-kezdeményezéseket tartalmazta: • a helyi önkormányzatokkal egyetértésben, a városnak 10 körzetre osztása annak érdekében, hogy a polgárokat a helyi döntéshozatalban való részvételre ösztönözze, és a szélesebb értelemben vett állampolgárság és közösség érzetét felkeltse; • szituatív eszközök alkalmazása: mint például az utcai közvilágítás javítása; a bérlakásokból álló lakótelepek felújítása és köztisztaságuk emelése; központi kapuzárak felszerelése vagy megerősítése; a központi rendőrőrsök számítógépesítése, hogy segítségükkel bűnözési térképeket lehessen készíteni, és észlelni lehessen a szükséges beavatkozások helyét és módját; a hagyományos szankciók helyett közérdekű munkát biztosítani a csekély súlyú bűncselekményeket elkövetők számára; • társadalomfejlesztési kezdeményezések: így például közösségi házak létrehozása; nyári hegyi és tengerparti túrák fiatalok számára; az iskolai erőszakos magatartást megelőző programok; a kultúra támogatása az állampolgárok és a művészek szakmai kooperációjának eredményeképpen létrejövő művészi teljesítmények megszületésén keresztül (pl. festmények, szobrok); kábítószer-megelőzés és gondozási programok; • célzott eszközök alkalmazása: a fiatalok társadalmi kirekesztettségének ellensúlyozása a Helyi Fiatalok Missziója és a Comité Lillois d'Aide aux Projets (Lille-i Projekteket Segítő Bizottság) létrehozásával. Így segíteni a fiatalokat abban, hogy megtalálják a problémáik megoldását segítő szociális, lakásügyi, és foglalkoztatás-politikai intézményekhez és szolgáltatásokhoz vezető utat. ¾ Hatások E kezdeményezés hatásának átfogó kiértékelése még nem történt meg. ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • Lille Városának Közösségi Bűnmegelőzési Tanácsa és annak partnerei, mint például a rendőrség, a bíróság, a szociális szolgáltatások, a munkáltató intézmények, a lakásügyi hatóságok, és a helyi lakosok; • 1996-ban, a Lille-i bűnmegelőző programok majdnem 4,8 millió francia frank (azaz 835.000 USD) támogatásban részesültek a várostól, a különböző kormányzati és egyéb forrásokból.

¾

További információk

¾

Források • Lille Városának Közösségi Bűnmegelőzési Tanácsa (1992): A helyi közösség bevonódása a bűnmegelőzés területén, Lille, Franciaország, Lille Városának Közösségi Bűnmegelőzési Tanácsa. (= Ville de Lille (Conseil Communal de Prévention de la Délinquance). (1992) L'implication communautaire dans la prévention de la délinquance, Lille, France: Ville de Lille (Conseil Communal de Prévention de la Délinquance). • Lille Városának Közösségi Bűnmegelőzési Tanácsa (1992): A kábítószer-élvezet kialakulását megelőző akciók, Lille, Franciaország, Lille Városának Közösségi Bűnmegelőzési Tanácsa. (= Ville de Lille (Conseil Communal de Prévention de la Délinquance). (1992) L'implication communautaire dans la prévention de la délinquance, Lille, France: Ville de Lille (Conseil Communal de Prévention de la Délinquance).

MONTREAL SZOMSZÉDSÁGI KOALÍCIÓ (QUÉBEC, KANADA) ¾ Kihívások 1990-ben, az egyre növekvő méretű illegális kábítószer-kereskedelem és a magas bűnözési arány ezen belül 366 erőszakos bűncselekmény - rombolta Little Burgundy helyi társadalmát és lakóinak biztonságérzetét. ¾ Helyzetleírás 1989 végén, a Montreal (népessége kb. 3,1 millió) körzetéhez tartozó Little Burgundy-ban (népessége kb. 40.000) lakó szomszédsági csoportok, a rendőrséget, az önkormányzati ügyosztályokat és a

területen lakó polgárokat egy olyan koalíció létrehozására mozgósították, amely célul tűzte ki a helyi bűnözés problémáira és a lakosok csökkenő biztonság-érzetére gyógyírt nyújtó megoldások kidolgozását. A fenti problémák kezelését célozó probléma-megoldó eszközök a következők voltak: • Helyi infrastruktúra-fejlesztés: lobbyzás a fiatalok sport és szabadidős tevékenységének teret adó, új szomszédsági sportközpont létesítése érdekében; könyvtár-szolgáltatások nyújtása és fejlesztése; a tömegközlekedés minőségének és biztonságának felfejlesztése; az utcai közvilágítás javítása; a magas kerítések eltávolításával a lakossági és a rendőrségi területellenőrzés biztosítása; • Társadalomfejlesztési kezdeményezések: a kábítószer-problémákkal küzdő családok számára szociális munkás biztosítása; a gazdaság-fejlesztés és a munkahelyteremtés szorgalmazása (pl. a tervezett új Sportközpontban a helyi foglalkoztatás kedvezményezése); a kulturális tolerancia támogatása; • Célprogramok: az állampolgári részvétel növelése a szomszédság életminőségének javításában, egy Környezetvédelmi Hét megszervezésével, amikor az állampolgárokat a szomszédságuk általános állapotának javítására biztatják; a "Vues sur la Bourgogne" című helyi hírlevél kiadása; az évenkénti ünnepség megrendezésében nagyobb állampolgári részvétel támogatása; annak biztosítása, hogy a média jobban figyeljen a revitalizált Little Burgundy új életminőségére, mint az idejétmúlt, negatív sztereotípiákra. Hatások • 46%-kal csökkent az összes bejelentett bűncselekmény száma (az 1990. évi 1.477-ről az 1993. évi 798-ra); • 45%-kal csökkent az összes bejelentett erőszakos bűncselekmény száma (az 1990. évi 366ról az 1993. évi 202-re). Az adatok csökkenését független szakértő nem vizsgálta.

¾

¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • Montreal Lakásügyi Hivatala, a különböző önkormányzati ügyosztályok (pl. a Tandem, amely Montreal város intézményeként, az önkormányzati bűnmegelőzési kezdeményezések koordinálását és pénzügyi támogatását végzi), a rendőrség, a szomszédsági szervezetek és a helyi lakosok; • pénzügyi támogatások érkeztek Montreal város és Québec tagállam különböző hivatalaitól, és a "Vues sur la Bourgogne" hírlevélben megjelent hirdetésre is érkeztek adományok.

¾ További információk A közbiztonság növekedése abban is megnyilvánult, hogy az emberek már éjszaka is jártak-keltek az utcákon, és a szülők sem akarták már iskolába kísérgetni a gyerekeiket, hogy azok biztonságban odaérjenek. ¾

Források • La Police de la Communauté Urbaine de Montréal. (1994): Etat de la situation/Petite Bourgogne, Montréal: La Police de la Communauté Urbaine de Montréal. • A Little Burgundy Koalíció. (1991): Akció-terv, Montreal, A Little Burgundy Koalíció. (= The Little Burgundy Koalition. (1991) Plan of Acion, Montreal: The Little Burgundy Koalition.)

TANDEM Montreal South West Urban Secutity Program YMCA of Pointe Saint-Charles 255 Ash Avenue Montreal, Québec H3K 2R1 CANADA Telefon:+1 514 935 4711 Fax: +1 514 935 1787 NEW YORK BŰNÖZÉS ÉS SZABÁLYSZEGÉS (NEW YORK, AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK)

¾ Kihívások A környezet és a közösség rendezetlensége (pl. a tengés-lengés, prostitúció, kábítószerkereskedelem, stb.) szorosan kapcsolódik a bűnözéshez, a közbiztonsági problémákhoz és a bűnözéstől való félelemhez. A szabálysértési problémák a nyilvános helyek használatának mellőzéséhez, a városi életforma külvárosiasodásához vezethetnek, csökkenthetik a vállalkozó kedvet, a turizmust és az általános gazdaságfejlődést. ¾ Helyzetleírás New York város (népessége kb. 7,3 millió) bűnözés-csökkentési erőfeszítései a célorientált közösségi rendőrség rendszerére épülnek. A "rugalmas és alkalmazkodó utasítás és ellenőrzési rendszer" két módszerrel kíván eredményt elérni: a bűnözés elemzése és a közösségi partnerekkel való együttműködésre építő probléma-megoldás segítségével. E stratégia kulcs-elemei a következők: • a "Compstat Rendszer": heti Compstat jelentés készül, amely a bűnözési statisztikát és a körzetekből érkező híreket felelteti meg egymásnak. A jelentést a Bűnözés Elleni Stratégiai Megbeszélésen vitatják meg. A megbeszélés a koordináció, a csoportmunka, valamint a sikeres stratégiák és taktikák megismertetésének terepe. Az intézkedési jogokat a körzeti parancsnokok szintjére decentralizálták, a tettekért és következményeikért vállalt felelősséget pedig a teljesítmény-mutatókkal történő kiértékeléssel kapcsolták össze; • az "Épülettömb Modell-program": térképen jelölik a magas-bűnözési arányú épület-tömböket a megkülönböztetett rendőrségi figyelem és beavatkozás céljából. A kiválasztott lakosok szervezői képzésben részesülnek, és épülettömb-egyesületeket hoznak létre. Partneri viszonyba kerülnek a rendőrséggel és a szomszédsági problémák kezelésével foglalkozó egyéb szervezetekkel és így megkapják " Épülettömb-Modell" státust; • az "Iskola Utáni Interaktív Szabadidős és Oktató Program": olyan 9-19 éves gyerekek számára, akik a városi lakás-fejlesztési programok körzethatárán belül vagy a mellett laknak. A tíz hetes program az alábbi készségeiket fejleszti: vezetői, felelősségi, kommunikációs, kábítószer-megelőző, konfliktusmegoldó, döntéshozó, a következményeket megértő készségek. Mindezeken túl gondolkodtató és bizalomépítő csoportjátékokat is játszanak. ¾ Hatások New York az alábbi eredményeket érte el a bűnözés csökkentése terén, 1986-1996 között (100.000 lakosra vetített arány): • 41%-kal csökkent az összes bűnözési ráta (8.842-ről 5.227-re) • 43%-kal csökkent a vagyon elleni bűnözési ráta (6.848-ról 3.879-re); valamint • 32%-kal csökkent az erőszakos bűnözési ráta (1.994-ről 1.348-ra) ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a polgármester és a rendőr-főkapitány, az állami és szövetségi rendőrség, a városi intézmények, az állampolgárok, a non-profit egyesületek és alapítványok, és a különböző szövetségi intézmények; • a programot támogatták New York Rendőrségének költségvetéséből, városi forrásokból, alapítványi és állami pályázatokon keresztül, 1 millió USD támogatás érkezett a szövetségi Igazságügyi Minisztérium Közösségi Rendőrség Programjától.

¾ További információk A Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács New York-ot is kiválasztotta az elmúlt tíz évben a bűnmegelőzés terén legnagyobb sikereket elért hat amerikai város egyikéül. ¾

Források • Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács (1999): Hat biztonságos város - A bűnmegelőzés éllovasai, Washington, D.C., Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács. (= National Crime Prevention Council. (1999) Six Safer Cities: On the Crest of the Crime Prevention Wave, Washington, D.C.: National Crime Prevention Council.)

New York Police Department Community Affairs One Police Plaza New York, New York 10038 U.S.A. Telefon:+1 212 374 5362

Fax: +1 212 374 2353 Internet:http://www.ci.nyc.ny.us/html/nypd/home-frame-main.html NORFOLK AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS STRATÉGIÁJA A BIZTONSÁGOS SZOMSZÉDSÁGOK ÉRDEKÉBEN (VIRGINIA, AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK) ¾ Kihívások Az állampolgárok biztonságát a bűnözés és az erőszak növekedése, valamint a - korábban már különféle bűncselekményeket is elkövető - galerik erőszakos randalírozása fenyegette (pl. automata támadó-fegyverek, elfűrészelt vadászpuskák, és golyóálló mellények használata). ¾ Helyzetleírás A kilencvenes évek elején indították útjára Norfolkban (népessége kb. 261.000) a Rendőrség Által Támogatott Közösség-fejlesztési Programot, amely az erős, közösségi rendőrséggel rendelkező, bűnözés- és kábítószermentes szomszédságok kialakulását támogatta. Az önkormányzati ügyosztályokkal, a szomszédsági csoportokkal, a vállalkozók közösségeivel, és a helyi lakosokkal együttműködő program az alábbi célú kezdeményezéseket támogatta: • a biztonságos és egészséges szomszédságok kialakulásának elősegítése és fenntartása azáltal, hogy a helyi lakosokat a közvetlen környezetük felett ellenőrzés kézbentartásához segítik; • a helyi foglalkoztatás, a szak- és egyéb képzések támogatása; • az együttműködő szomszédsági partnerségi viszonyok kiterjesztése, a kreativitás, az innováció és az állampolgári elköteleződés megvalósulása érdekében; • szolgáltatások és erőforrások nyújtása annak biztosítása érdekében, hogy minden állampolgár elérhesse képességei maximumát, és részt vehessen a szomszédság fejlesztésében. Hatások • a kezdeményezés első három évében 29%-kal csökkent az összes bűnözés aránya a 10 célkörzetben, és 8%-kal csökkent az erőszakos bűnözés aránya a város egészében. E számadatokat független szakértő még nem ellenőrizte.

¾

¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a helyi lakosok, a városi tisztviselők, az állampolgári szervezetek, a társasházi szervezetek, a polgári, szociális és emberi jogi szervezetek, a vallásos szervezetek, a vállalkozók, az állami és magán iskolák; • anyagi támogatást nyújtott Norfolk városa.

¾

További információk

¾

Források • Norfolk Városa (1992): Napirenden a gyerekek Norfolk Városéban, Norfolk, Virginia, Norfolk Városa. (= City of Norfolk. (1992) A Children's Agenda for the City of Norfolk, Norfolk, Virginia: City of Norfolk.) • Norfolk Városa (1992): A galeri-bűnözés megelőzése és a beavatkozás terve, Norfolk, Virginia: Norfolk Városa. (= City of Norfolk. (1992) Gang Prevention and Intervention Plan, Norfolk, Virginia: City of Norfolk.) • Norfolk Városa (1993): Norfolki kezdeményezések, Norfolk, Virginia, Norfolk Városa. (= City of Norfolk. (1993) Norfolk Initiatives, Norfolk, Virginia: City of Norfolk.)

NORTHUMBRIA FÉLELEM-CSÖKKENTÉS ÉS ÁLLAMPOLGÁRI AKCIÓK (ANGLIA ÉS WALES) ¾

Kihívások

Northumbria (népessége kb. 1.5 millió) kis lakótelepein igen magas a munkanélküliek aránya, magas a bűnözési ráta és a helyi közösségek erőtlennek érzik magukat. ¾ Helyzetleírás 1993-ban készült el Northumbria Közbiztonsági Stratégiája, a bűnmegelőzés és a bűnözéstől való félelem csökkentése céljából. A közbiztonság fejlesztését e program sokszínűségével kívánták elérni. A kezdeményezés különösen a kábítószer-használat szintje, a gépjárművekkel kapcsolatos bűncselekmények, az erőszakos bűnözés, és a lakásbetörések megelőzését, valamint a visszaeső fiatal bűnelkövetők és a bűncselekmények elkövetésébe könnyen bevonható csoportok segítését célozza meg. A program kulcs-elemei a következők: • biztonságos környezet kialakítása az utcai közvilágítással javításával, valamint a vandalizmus és a grafiti elleni fellépéssel; • a lakások és az üzletek biztonságának növelése jobb zárakkal, riasztórendszerekkel és a köztereken felszerelt zárt láncú televízió-kamerákkal; • a fiatalok távoltartása a bűnözéstől azáltal, hogy a munkaadókat bevonják a különféle együttműködési projektekbe; • új közösségi projektek elindítása; sértett-segítés önkéntesek és egyéb szervezetek bevonásával. ¾ Hatások 1991-1998 között, Northumbria az alábbiakat érte el: • 39%-kal csökkent az összes bűnözés; és • 40%-kal csökkent a betörések száma. ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • Northumbria Rendőrsége, a kormányzati és non-profit szervezetek képviselői (pl. a Victim Support, amely a sértetteket támogató civil szervezet), az üzleti szektor és a lakosság; • az 1996-ban indult kezdeményezés, hét éven keresztül, a belügyminisztériumi költségvetés "Egyedi Átalakítások" rovatától kapott évi 10,5 millió angol fonttal (17,5 millió USD) gazdálkodik, mely a partner szervezetektől és intézményektől már eddig kapott hozzájárulásokat egészíti ki.

¾

További információk

¾

Források • NCSS (1995): Northumbria közbiztonsági stratégiája - Stratégiai terv (1995-2000), Northumbria, NCSS. (= NCSS. (1995) Northumbria Community Safety Strategy: Strategic Plan (1995-2000), Northumbria: NCSS.) • NCSS. (1995/1996): Northumbria közbiztonsági stratégiája - Éves beszámoló, Northumbria, NCSS. (= NCSS. (1995/1996) Northumbria Community Safety Strategy: Annual Report, Northumbria: NCSS.)

Ms. Sheila Stokes White Head of Strategy Northumbria Community Safety Strategy Civic Centre Gateshead Tyne and Wear NE8 1HH UNITED KINGDOM Telefon:+44 (0)191 477 1011 / mellék: 2545 Fax: +44 (0)191 490 0620 E-mail: [email protected] SAN DIEGO KÖZÖSSÉGI RENDŐRSÉG ÉS VESZÉLYEZTETETT NÉPESSÉGCSOPORTOK (CALIFORNIA, AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK) ¾

Kihívások

1976 és 1986 között, az erőszakos bűnözés aránya majdnem 61%-kal nőtt (527-ről 846-ra). A bűnözés és a társadalmi problémák jelentős része a galerikhez és a kábítószerhez kapcsolódott. Az amerikai nagyvárosok rangsorában, San Diego igencsak hátul kullog, a maga 1.000 lakosra eső 1,7 rendőrével. ¾ Helyzetleírás A katonák nagy számú jelenléte és a meleg éghajlat miatt a fiatal és ingázó népesség megnehezíti San Diego (népessége kb. 1,2 millió) hatékony társadalmi ellenőrzését. A város majd' 100 galerije sokféle bűncselekményt követ el, és az illegális bevándorlók is sokféle bűnözési és rendzavarási probléma okozói. Az önkormányzati bűnmegelőzési stratégia kulcs-elemei az alábbiak: • "Kábítószer Csökkentő Akciócsoport": az 1989-ben megszerveződött csoport összetétele lehetővé teszi a különféle kényszerítő eszközöket összehangolt alkalmazását (pl. rendőrség, tűzoltóság, épület-gondnokság, terület-felügyelet, és egészségügy) annak érdekében, hogy a leromlott épületekben (pl. kábítószeres házak, stb.) megelőzzék a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményeket és az erőszakot. A ház- és lakástulajdonosokat felelőssé tették ingatlanjaik rendbetételéért és az illegális tevékenység megakadályozásában való közreműködésért. Erre polgári jogi eszközökkel is kényszeríthetők; • Közigazgatási Bíróság - "Kábítószer Elleni Bíróság" Program: az 1997-ben kezdődött program bizonyos bűnelkövetőkkel (kábítószer-használók vagy birtokban tartók) kapcsolatban ajánlja az alternatív szankciók alkalmazását, amely a következő program-elemekből áll: intenzív beavatkozás és kábítószer-terápia, foglalkoztatás vagy nevelő jellegű képzés, a változás monitorozása, és utógondozási terv. A program sikeres végrehajtása esetén az elkövető ellen nem emelnek vádat; • "Esély" Program: intenzív tanácsadás és pártfogás a könnyen megrögzött bűnözővé váló, veszélyeztetett fiatalok részére. Az esetfelelősök 10 (9-18 év közötti életkorú) fiatalkorút felügyelnek, akiket a pártfogók és a szociális munkások irányítottak a programhoz. Az esetfelelősök rendszeresen ellenőrzik a iskolalátogatást , a szabadidő eltöltését, a kábítószerterápián való részvételt és a magatartási szabályok betartatását. Egyúttal tanácsadást is nyújtanak, és összekötő kapocsként működnek a fiatalok, a tanárok, a családok és a helyi szolgáltatásokat végzők között. ¾ Hatások San Diego a következő eredményeket érte el a bűnözés csökkentése terén, 1986-1996 között (100.000 főre vetítve): • 46%-kal csökkent az összes bűnözés aránya (7.919-ről 5.096-ra) • 40%-kal csökkent a vagyon elleni bűnözés aránya (7.073-ról 4.256-ra); valamint • 1%-kal csökkent az erőszakos bűnözés aránya (846-ról 840-re) ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a város polgármestere és rendőrkapitánya, a rendőrök, a helyi önkormányzat, a pártfogó és a szociális szolgálatok, San Diego Állami Egyetemének Alapítványa, egyéb alapítványok, és különböző szövetségi intézmények; • a bűnmegelőzési stratégiát az önkormányzati rendőrség költségvetéséből (1997-1998-ban 206,67 millió USD) finanszírozzák. Ezt az összeget a várostól, a különféle alapítványoktól, valamint az állami és szövetségi alapoktól nyert támogatásokkal egészítik ki.

¾ További információk A Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács San Diegot is kiválasztotta az elmúlt tíz évben a bűnmegelőzés terén legnagyobb sikereket elért hat amerikai város egyikéül. ¾

Források • Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács (1999): Hat biztonságos város - A bűnmegelőzés éllovasai, Washington, D.C., Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács. (= National Crime Prevention Council. (1999) Six Safer Cities: On the Crest of the Crime Prevention Wave, Washington, D.C.: National Crime Prevention Council.)

San Diego Police Department 1401 Broadway San Diego, California 92101-5729 U.S.A.

Telefon:+1 619 531 2777 Fax: +1 619 531 2625 Internet:http://www.sannet.gov/police/index.html SEATTLE BETÖRÉSES LOPÁS ÉS ÁLLAMPOLGÁRI AKCIÓK (WASHINGTON, AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK) ¾ Kihívások Seattle városának, a hetvenes évek elején hivatalban lévő polgármestere - miközben választási körútján, a helyi lakosok szavazatait gyűjtötte - egyre-másra a lakásbetöréssel kapcsolatos panaszokat hallgatta végig. Annak ellenére, hogy 1972-ben 8.504 lakásbetörést jelentettek be, és a becsült vagyoni kár meghaladta a 4 millió amerikai dollárt, letartóztatás és/vagy a kár megtérítése még az esetek 10%-ában sem fordult elő. ¾ Helyzetleírás 1972-ben, önálló Jogi és Igazságügyi Tervezési Irodát hozott létre Seattle (népessége kb. 516.000) város polgármestere. Az Iroda elemezte a helyi bűnözés problémáit és javaslatokat dolgozott ki az önkormányzat részére. A beterjesztett javaslatok a város legsúlyosabb problémáira: a lakásbetörésekre, a szexuális erőszakra, és az üzleti rablásokra adtak választ. 1973-ban, Közösségi Bűnmegelőzési Programot kezdeményeztek a betörés, mint a közvélemény által legsúlyosabbnak vélt bűncselekmény csökkentése érdekében. Az alábbi eszközöket alkalmazták a betörések által leginkább érintett területeken: • lakóhelyi biztonság-technikai szolgálat: a biztonság-technikus sorra végigjárta a háztulajdonosokat és egy ellenőrző lista segítségével sorra vették a lakások biztonságának gyenge pontjait (pl. ajtók, ablakok), majd írásban is rögzített megoldási javaslatot tett ezek megerősítésére; • a személyi tulajdon megjelölése: a technikus helyszínbejárása során megjelöltek néhány (legfeljebb tíz) tárgyat, és arra buzdították a lakókat, hogy folytassák tovább az értéktárgyak megjelölését, és hogy erről a tényről tájékoztató öntapadós matricákat ragasszanak ki a lakáson kívül; • "selyemgubó-típusú" épülettömb-őrzés: 10-15 olyan család, amely kész arra, hogy napirendjéről és szokásairól kölcsönösen információt cseréljen egymással, szemmel tartják egymás lakásait, és a gyanús jelekről egymást és a rendőrséget is tájékoztatják; • ismeretterjesztő kampányok: az állampolgári érdeklődés és elkötelezettség felkeltése a betörés problémája iránt, valamint annak ismertetése, hogy a polgárok mit tehetnek a lakásbetörések csökkentése és megelőzése érdekében ¾ Hatások Mind a személyes, mind pedig a telefonos felmérés (pl. viktimizációs kutatás, amelyet a programban résztvevők és részt nem vevők körében végeztek) adatai azt mutatják, hogy: • 48-61%-kal csökkent a lakásbetörések száma a programban résztvevő otthonok körében (1974-1975-ben); • semmi sem igazolta azt a feltevést, hogy a betörések csupán áthelyeződtek volna a programban részt nem vevő otthonok körébe. ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a Jogi és Igazságügyi Tervezési Iroda, a városi önkormányzat, a rendőrség, és az állampolgárok; • pályázati támogatás érkezett a Jogalkalmazást Segítő Irodától (LEAA), továbbá személyi és pénzügyi forrásokat biztosított Seattle város önkormányzata.

¾ További információk Seattle polgármesterének a közbiztonság iránti érdeklődése aktivizálta a helyi lakosokat és szervezeteket, és a program folytatódott, mert eredményeit pozitívnak értékelték. Egy idő után azonban a Seattle-i rendőrség dominánssá vált a programban, s az veszített eredményességéből, elsősorban, mert ettől kezdve az ismeretterjesztésre fektettek nagyobb

hangsúlyt, és az egyébként igen hatékonynak bizonyult "selyemgubó-típusú" épülettömb-őrzést teljesen elhanyagolták. ¾

Források • Cirel, P. és társai (1977): Egy mintaszerű projekt - közösségi bűnmegelőzési program, Seattle, Jogalkalmazást Segítő Iroda, Az Amerikai Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma. (= Cirel, P. et al. (1977) An Exemplary Project: Community Crime Prevention Program, Seattle: Law Enforcement Assistance Administration, U.S. Department of Justice.)

TORONTO ÁLLAMPOLGÁRI AKCIÓK AZ ERŐSZAK MEGFÉKEZÉSÉRE (ONTARIO, KANADA) ¾ Kihívások Számos más városhoz hasonlóan, Torontót (népessége kb. 2,5 millió) is az erőszakos bűnözés és a bűnözéstől való félelem magas szintje jellemzi. Az ismertté vált bűncselekmények köréből különösen a gyűlöleti bűncselekmények, a szexuális bántalmazás, a családon belüli erőszak, és a fizikai vagy szellemi hátrányokkal küzdők elleni erőszak emelkedik ki. Az öt szomszédos önkormányzat egyesüléséből keletkezett Toronto az ötödik legnagyobb város Észak-Amerikában. ¾ Helyzetleírás A Közbiztonsági Akciócsoport 1998 januárjában jött létre. Az Egészséges Város Iroda által koordinált Akciócsoport, az emberek egészségi állapotát befolyásoló társadalmi, gazdasági, és környezeti feltételeket kívánja megerősíteni Torontóban. Az Akciócsoport egy évet kapott az átfogó és koordinált biztonsági terv elkészítésére. A terv a Toronto városközpontjában (népessége kb. 650.000) már korábban kifejlesztett alábbi stratégiai elemekre épít: • környezettervezés: az egyéni és közösségi terek tervezésének, használatának és fenntartásának megerősítése, ami a közparkok, a szabadidő-központok, és egyéb közcélú erőforrás gyakoribb használatára történő ösztönzést is magában foglal; • társadalomfejlesztés: fokozott támogatás nyújtása a gyerekeknek, a fiataloknak, a nőknek, és egyéb sérülékeny társadalmi csoportoknak, mint például: nők számára ingyenes önvédelmi csoportok szervezése, tanácsadás veszélyeztetett fiataloknak, szabadidős tevékenységek és kábítószer-megelőző támogatások, falfestményeket készítő foglalkoztatás a fiatalok számára a grafitikkel teleírt körzetekben; • ismeretterjesztés: a homofóbia és a rasszizmus keltette gyűlöleti bűnözésről; a biztonságos város közösségi erőforrásairól; biztonsági tippek nők számára; 1992 óta, az "Erőszak-ciklus megtörése" elnevezésű program évente, kb. 500.000 kanadai dollár (357.143 USD) támogatást nyújtott a közösségi erőforrásokat az erőszak megelőzése érdekében aktivizáló helyi csoportok számára. ¾ Hatások Noha e kezdeményezések átfogó kiértékelése még várat magára, néhány projekt egyedi kiértékelése megtörtént. A kiértékelés mechanizmusát "Toronto város átfogó biztonsági stratégiája" tartalmazza, amely 1999 januárjára készül el. ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • politikusok, rendőrség, szervezetek és intézmények, közösségi csoportok, üzleti vállalkozások, valamint az alábbi önkormányzati ügyosztályok képviselői: Tervezési-, Közegészségügyi-, Gazdaságfejlesztési-, Lakásügyi-, Parkok és Szabadidős Tevékenységek Ügyosztálya, Toronto Város Egészséges Város Irodája; • a fent bemutatott programokat részben Toronto Város Önkormányzata finanszírozta, de további támogatás érkezett a szövetségi Igazságügyi Minisztériumtól (a biztonságos parkok és a követendő példákat bemutató konferencia támogatására), illetve a Rotary Club Nagytorontói Tanácsától (a tanácsadási projectre), valamint üzleti vállalkozásoktól, mint például Dufferin Mall (némely park-programra és a fiatalok foglalkoztatási projektjére).

¾

További információk

A "Biztonságos parkok. Tervezési segédlet" a Kanadai Önkormányzatok Szövetségének és az Amerikai Polgármesterek Körének gondozásában jelent meg, és már a világ számos városában használják. Az "Erőszak-ciklus megtörése" elnevezésű program-támogatás modelljét átvette Brisbane Városa és Kanada British Columbia tagállama is. A Torontóban kidolgozott "Biztonságos város" modell Kanadában, az Amerikai Egyesült Államokban és Ausztráliában egyaránt ösztönzőleg hatott, és számos hasonló kezdeményezés kiindulópontjává vált. ¾

Források • A Kormányközi Közbiztonsági Munkacsoport (1996): Építsünk a sikerre! Toronto város közbiztonsági stratégiája, Toronto, Egészséges Város Iroda. (= Interdepartmental Work Group on Community Safety. (1996) Building on Success: a community safety startegy for the City of Toronto, Toronto: Healthy City Office.) • Whitzman, C. (1997): Toronto, a biztonságosabb város. Útmutató. Toronto, Egészséges Város Iroda. (= Whitzman, C. (1997) Toronto Safer City Guidelines. Toronto: Healthy City Office.) • Coates, L. és társai (1996): Biztonságos parkok tervezése és működtetése, Toronto, Parkok és Szabadidős Tevékenységek Ügyosztálya. (= Coates, L. et al. (1996). Planning, Designing, and Maintaining Safer Parks, Toronto: Parks and Recreation Department.)

Mr. Greg Hawken Project Assistant Healthy City Office 100 Queen Street West 8th Floor, West Tower Toronto, Ontario M5H 2N2 CANADA Telefon:+1 416 392 0099 Fax: +1 416 392 0089 Internet:http://www.city.toronto.on.ca E-mail: [email protected]

ÚTMUTATÓK

A BIZTONSÁG ELÉRÉSE PARTNERSÉGI VISZONYOK SEGÍTSÉGÉVEL ¾ Kihívások Széles körben elfogadott tény, hogy a jelenkor biztonsági problémái közös erőfeszítéseket igényelnek, és olyan egyesített erőforrásokat, amelyek leginkább a helyi partnerségi viszonyok kiépítésével érhetők el. ¾ Helyzetleírás 1997-ben, Franciaországban, a helyi közbiztonsági szerződések rendszerét (CLS) dolgozták ki az "Institute des hautes études de la sécurité intérieure" és a vele együttműködő partner-szervezetek, annak érdekében, hogy konkrét bűnözés-kezelő megoldásokat találjanak egy adott területen. E kiszerződés-rendszert kormányközi memorandumként iktatták törvénybe, 1997 októberében. A törvény kimondja, hogy a helyi közbiztonsági szerződések szerződéses partnerségi viszonyokat jelentenek, amely valamennyi aláírót (így a bűnmegelőzés valamennyi szereplőjét, az országos rendőrkapitányt, a főügyészt, a polgármestereket, az akadémia rektorát, a Regionális Tanács elnökét, az Országos Tanács elnökét) a helyi bűnmegelőzési kezdeményezésekben való együttműködésre kötelez. A végrehajtási útmutató a helyi közbiztonsági szerződés kialakításához segíti az érintett egyéni szereplőket és a helyi csoportokat. Ennek megfelelően az útmutató gyakorlati kérdéseket, elvi álláspontokat, módszertani megközelítéseket, példákat, és a programok működésével, illetve az

intézményes együttműködés struktúrájával kapcsolatos információkat tartalmaz. Az útmutató kiemelten kezeli az alábbi témaköröket: • a helyi közbiztonság elemzésének kifejlesztése; • a bűnözés és a civilizálatlanság felmérése és elemzése; • a biztonságérzet mérése; • az egyes partnerek válaszadásai mögött rejlő erősségek és gyengeségek kiértékelése; • a fiatalkorú bűnözésre, a civilizálatlanságra, a kábítószer-függőségre, és az iskolai erőszakra adott konkrét és innovatív válaszok kidolgozása; • a fiatalok foglalkoztatási lehetőségeinek kimunkálása. ¾ Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások A Foglalkoztatás és a Szolidaritás Minisztere, a Városfejlesztési Miniszter, az Igazságügyi Miniszter, az Oktatás a Kutatás és a Műszaki fejlesztés Minisztere, a Belügyminiszter, a Honvédelmi Miniszter, valamint a Városi Közbiztonság Országos Fóruma. ¾

További információk

¾

Források • Institut des Hautes Études de la Sécurité Intérieur. (1998) Guide pratique pour les contrats locaux de sécurité, Paris: Institut des Hautes Études de la Sécurité Intérieur.

Philippe Melchior Directeur de la publication Inspecteur générale de l'Administration Directeur de l'institut des hautes études de la sécurité intérieur (IHESI) 19, rue Péclet 75015 Paris, FRANCE Telefon:+33 (0)1 53 68 20 30 Fax: +33 (0)1 45 30 50 71 La Documentation française 29-31, quai Voltaire 75344 Paris Cedex 07 Telefon:+33 (0)1 40 15 70 00 Fax: +33 (0)1 40 15 72 30 Internet:http://www.ladocfrancaise.gouv.fr A CSALÁDOK BIZTONSÁGÁT ERŐSÍTŐ ÖNKORMÁNYZATI AKCIÓ KERETEI ¾ Kihívások A biztonság nélkülözhetetlen a családok és az állampolgárok életminőségének megőrzéséhez. Bár a közösség biztonsága terén az önkormányzatok vezető szerepet töltenek be, gyakran alábecsülik a bűnmegelőzési stratégiák jelentőségét, megnyirbálják a bűnmegelőzési költségvetéseket, elhagyják a fejlesztéseket, elfelejtkeznek a megvalósításhoz szükséges néhány lépésről és a monitorozásról. Québec tartományban (népessége kb. 7,13 millió) naponta 871 vagyon elleni bűncselekményt, 426 egyéb bűncselekményt, és 142 erőszakos bűncselekményt jelentenek be. Ezen túlmenően, a városban élő nők 42%-a és a férfiak 10%-a illetve a vidéken élő nők 28%-a és férfiak 8%-a úgy nyilatkozott, hogy nem érzi magát biztonságban. Csak 1991-92-ben, Québec tartományban több mint 3,5 milliárd kanadai dollárt (2,39 milliárd USD) fordítottak a bűnözéssel kapcsolatos kiadásokra. ¾ Helyzetleírás A Québec-i kormányzat által finanszírozott "Harmadik Családi Akcióterv" eredményeképpen, 1994ben létrehozták a városi egyesületek és a minisztériumok képviselőiből álló munkabizottságot, amely megvizsgálta, hogy mi aggasztja leginkább a Québec-i családokat és közösségeiket a közbiztonsággal kapcsolatban. A munkabizottság 1999-ben kiadott egy útmutatót, amely az önkormányzatokat kívánta segíteni ezen aggodalmak leküzdésében és a helyi közbiztonsági stratégiák kifejlesztésében. Az útmutató leír néhány sikeres esetet, felsorolja a legfontosabb helyi

partnereket, és javaslatot tesz az alábbi alapelvekre épülő, a lakosság biztonság-érzetének fokozását szolgáló, néhány gyakorlati módszer alkalmazására: • a városi közbiztonság átfogó értelmezésének támogatása, amely egyaránt magában foglalja az erőszakos bűncselekmények előfordulási körzetei, a balesetek, a bűnözés, az öngyilkosságok, az egészségügy, a lakásügy és a katasztrófák, stb. problémáinak kezelését; • az önkormányzatoknak a biztonság jelentősége iránti érzékenyítése, megvilágítva annak sokszínű megközelítési lehetőségeit, és bemutatva a bűnmegelőzési jellegű beruházások hasznát; • mind a tényleges - számadatokkal érzékeltethető - biztonság, mind pedig a családok és állampolgárok biztonságérzetének megvizsgálása; • az elérhető erőforrások maximalizálása és a helyi közösségeknek a közbiztonság megerősítésébe történő aktív bevonása érdekében, a közbiztonság főszereplői közötti együttműködés kialakítása. ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • Québec Tartomány Városgazdáinak Egyesülete, a különböző önkormányzati egyesületek és minisztériumok; • a finanszírozást biztosította a Család és Ifjúságügyi Minisztérium, a Városfejlesztési Minisztérium, a Közbiztonsági Minisztérium, és a Szociális Szolgáltatások Minisztériuma.

¾ További információk A gyerekek fejlődését az elmúlt 27 évben elemző kutatás eredménye azt mutatta ki, hogy minden bűnmegelőzésre fordított dollár 7,16 kanadai dollár (azaz 4,90 USD) megtakarítást eredményezett. ¾

Források • Québec Tartomány Városgazdáinak Egyesülete (1999) . Montreal, Québec Tartomány Városgazdáinak Egyesülete (= L'Association des directeurs généraux des municipalités du Québec. (1999) Sécurité dans les milieux de vie: Guide á l'intention des municipalités du Québec, Montreal: l'Association des directeurs généraux des municipalités du Québec.)

Gilles Meunier Ministére de la famille et de l'enfance 1050 rue du Parlementaire 7iéme étage Québec, Q G1R 5Z8 CANADA Telefon:+1 418 643 6414 Fax: +1 418 528 2009 Email: [email protected] ÚTMUTATÓ A HELYI PARTNERSÉGI VISZONYOK FEJLESZTÉSÉHEZ ¾ Kihívások Miközben az egyének és a közösségek számtalan innovatív ötletük van, és erejük is lenne a bűnözést csökkentő programok végrehajtására, sokszor hiányoznak a pontos végrehajtáshoz szükséges gyakorlati ismeretek, és a sikeres bűnmegelőzési stratégiák kifejlesztéséhez és megvalósításához szükséges többlet erőforrás. ¾ Helyzetleírás 1993-ban, a Crime Concern egy olyan dokumentumot készített a Belügyminisztérium részére, amely a helyi bűnmegelőzési partnerségi viszonyok kialakításához szükséges lépéseket az alábbiakban foglalta össze: • a legfontosabb helyi partnerek (pl. a rendőrség és a helyi hatóságok) által támogatott koalíció felállítása; szervező csoport kialakítása; koordinátor megbízása; a felmerülő költségeket finanszírozó támogatások megtalálása; a bűnözés problémáira adandó hatékony válaszhoz szükséges készségek és képességek elsajátítása; • a helyi bűnözési helyzet felmérése révén a felszínre hozott problémá(k) elemzésére épülő cselekvési program kidolgozása; speciális cél-problémák meghatározása; a megvalósítás

• •

tervének részletes kidolgozása; a monitorozáshoz és a rendszeres kiértékeléshez szükséges technikák biztosítása; a projektek és a stratégiák végrehajtása: a célok megnevezésével és egyeztetésével, a vezetői szerepek pontos meghatározásával, illetve az intézményi és intézményközi válaszok koordinációja segítségével megvalósuló hosszú távú stratégiák kifejlesztésével; a bűnelkövetés megelőzése: olyan eszközök bevetésével, amelyek a bűnelkövetést nehezítik, és kockázatosabbá teszik, a bűnelkövetés által elérhető "jutalmat" csökkentik, a családokat és a közösségeket megerősítik, hogy képesek legyenek csökkenteni a bűnelkövetést elősegítő tényezők hatását, és a bűnözést csökkentik az adott környezethez igazított stratégiák segítségével.

¾ Hatások A kezdeményezés értékelése még nem fejeződött be. ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • Crime Concern és a Belügyminisztérium; • a Belügyminisztérium finanszírozta a programot.

¾

További információk

¾

Források • Crime Concern (1993) Gyakorlati útmutató a bűnmegelőzéshez, a helyi partnerek számára, London, Belügyminisztérium. (= Crime Concern. (1993) A Practical Guide To Crime Prevention For Local Partnerships, London: Home Office.)

Crime Concern Beaver House 147-150 Victoria Road Swindon, Wiltshire SN1 3BU UNITED KINGDOM Telefon:+44 (0)179 386 3500 Fax: +44 (0)179 351 4654 A HELYI HATÓSÁG ÉS A RENDŐRSÉG KÖZÖTTI PARTNERSÉGI VISZONYOK JOGI SZABÁLYOZÁSA ¾ Kihívások Tapasztalatok mutatják, hogy a rendőrség, a helyi hatóságok és a helyi közösség között kialakított bűnmegelőzési partnerségi viszonyok segítségével hatékonyabb eredmények érhetők el, mint a szervezetek egyedi akcióival. Habár Nagy-Britanniában számos ilyen, területi alapú partnerségi viszony működik, napi gyakorlatuk elég következetlen. ¾ Helyzetleírás "A bűnözésről és a szabályszegésekről szóló törvény"-t 1998-ban fogadták el Nagy-Britanniában. Célját a biztonságos helyi közösségek kialakításával kívánja elérni. A törvény egyik fő célja a bűncselekmények és a szabályszegések megelőzése érdekében kialakított szigorú problémamegoldásra és partnerségi viszonyokra építő megközelítés kifejlesztése. A törvény 5-7. és 17. szakasza ezt a célt úgy kívánja elérni, hogy Anglia és Wales valamennyi körzetében, megyéjében és helyhatóságában a rendőrség és a helyi hatóságok közös felelősségeként fogalmazza meg a bűnözés és a szabályszegés csökkentésére irányuló helyi stratégiák kifejlesztését és megvalósítását. A törvény az alábbiakat írja elő: • a területi önkormányzatnak és a rendőrkapitánynak, a lakosság széleskörű bevonásával, egy olyan "Bűnözési és szabályszegési helyzetfeltárást" kell elvégeznie, amely felsorolja a helyi problémákat, meghatározza a helyben előforduló bűncselekmények okát, és értékeli az aktuálisan alkalmazott megoldási módokat; • a helyi önkormányzatnak és a rendőrségnek egy olyan jelentést kell készítenie és közzétennie, amely mind hosszú, mind pedig rövid távon világos célokat, és megvalósítási módokat jelöl ki, és tartalmazza a helyi polgárok és szervezetek véleményét;

• •

"Partnerségi Stratégiai Testület"-et kell felállítani minden megyében, amely a megvalósításra kiválasztott programok folyamatos monitorozása és kiértékelése segítségével tölt be stratégiai irányító szerepet; átfogó kooperációt kell megvalósítani a rendőrség, a pártfogó szolgálat, az egészségügyi hatóságok és a belügyminiszter által megjelölt bármely további személy vagy testület között.

¾ Hatások A jogszabály hatásának értékelése még nem fejeződött be. ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a Brit Parlament, a Belügyminisztérium, a rendőrség, az egészségügyi hatóság, a pártfogó szolgálat, a helyi közösségek és a vállalkozói csoportok.

¾

További információk

¾

Források • A bűnözésről és a szabályszegésekről szóló törvény (1998): Online http://www.hmso.gov.uk/acts/acts1998/19980037.htm (= The Crime and Disorder Act 1998. Online: http://www.hmso.gov.uk/acts/acts1998/19980037.htm.) • Belügyminisztérium (1998): A bűnözésről és a szabályszegésekről szóló törvény - Bevezető útmutató, London, Crown, Online: http://www.homeoffice.gov.uk/cdact/cdaintl.htm) (= Home Office. (1998) The Crime and Disorder Act: Introductory Guide, London: Crown. Online: http://www.homeoffice.gov.uk/cdact/cdaintl.htm)

Julie Brett Home Office, Crime Prevention Agency 50 Queen Anne's Gate London, SW1H 9AT UNITED KINGDOM Telefon:+44 (0) 171 273-2155 Internet:http://www.homeoffice.gov.uk/cdact/cdaintl.htm

EGYÉB RELEVÁNS STRATÉGIÁK AUTÓLOPÁS GÁTLÓ ESZKÖZÖK (NÉMETORSZÁG, ANGLIA ÉS WALES, AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK) ¾ Kihívások Az autólopás hosszú ideje aggasztja a német, az angol és az amerikai társadalmat. 1960-ban, a gépjármű-lopások száma - jelentős anyagi kárt okozva - tovább növekedett ezekben az országokban, nagyrészt a lopásgátló eszközök hiánya miatt. ¾ Helyzetleírás A gépkocsilopás egyre növekvő problémája vezetett a hatvanas és hetvenes évek jogszabályainak megalkotásához a Német Szövetségi Köztársaságban, Nagy-Britanniában, és az USA-ban. E rendelkezésekkel a gyártókat lopásgátló eszközök beszerelésére kötelezték. Németország volt az első ország, amely kötelezővé tette a lopásgátló eszközök (jelesül: a kormányzár) használatát, 1961-ben. • az NSZK-ban követelmény volt, hogy minden 25 km/h, vagy annál nagyobb sebességre képes járműre, két éven belül lopásgátló eszköz kerüljön. A rendelkezéseket a lopásgátló eszközök szigorú sztenderdizációs, és tesztelési eljárásaival egészítették ki; • 1970-ben, Nagy-Britanniában a Belügyminisztérium és az autógyártók tárgyalásainak eredményeképpen a gyártók önként vállalták a lopásgátló eszközök beszerelését az új autókba (de nem a motorkerékpárokba). Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága által kidolgozott sztenderdeket 1972-ben fogadták el Nagy-Britanniában, s végül az angol jogrendbe is beillesztették;

•

az USA-ban 1970-ben lépett hatályba, a gyártókat indításgátló beszerelésére kötelező rendelkezés.

¾ Hatások Az autólopások csökkentésében a kormányzár sikere szinte 40 évig folyamatos maradt Németországban, illetve majdnem 30 évig az USA-ban és Nagy-Britanniában, ahol csak később vezették be annak jogi eszközökkel történő szabályozását: • a lopásgátló eszközök kötelező használatát előíró törvényt követően Németország azonnali eredményekről számolt be (20%-kal csökkent az autólopások száma az első évben). 1961 és 1989 között, Németországban a "négy vagy több kerekű járművek" ellopásának aránya hat éven keresztül folyamatosan csökkent, és a rákövetkező időszakban is állandó maradt vagy tovább csökkent, egészen a nyolcvanas évekig; • az Angliában és Wales-ben ellopott gépjárművek közül, 1969-ben 20,9% volt az új gépkocsi, és ez az arány 1974-re 5,1%-ra csökkent. Az autólopások aránya 1980 óta stabilizálódott. • az USA-ban, 1974-ben, az összes autó 58%-a már kormányzárral ellátott új autó volt, de az ellopott járműveknek csak 45%-a. Az autólopások arányának csökkenése 1983-ig folyamatos volt. ¾ Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások Németország, Anglia és Wales, illetve az USA önkormányzatai és gépkocsikat gyártó cégei. ¾

További információk • A járműlopási jellegzetességek a három országban, abban a tempóban változtak, ahogy a járműpark védelmére a kormányzárat bevezették, illetve Németország aránylag szigorú tesztelési eljárást kezdett alkalmazni. • a kormányzár mopedek és motorkerékpárok esetében hatástalan eszköznek bizonyult, mert a motorokat az autóknál jóval könnyebb elmozdítani és a motorokról a zárakat könnyebb letörni. • az adatok azt jelzik, hogy a lopásgátló eszközök beszerelésére kötelező rendelkezések következtében az autólopás máshova helyeződött át: az autókból lopás és a motorkerékpárlopás területére.

¾

Források • Webb, B. (1997): Kormányzár és gépjárműlopás - kiértékelések három országban, in Clarke, R. (szerk.): Szituatív bűnmegelőzés - sikeres esettanulmányok, (második kiadás) Guilderland, New York, Harrow és Heston. (= Webb, B. (1997) "Steering Column Locks and Car-theft: Evaluation from Three Countries" in Clarke, R. (ed.) Situational Crime Prevention: Successful Case Studies, (2nd ed.) Guilderland, New York: Harrow and Heston.)

LŐFEGYVER-SZABÁLYOZÁS (KANADA) ¾ Kihívások A lőfegyverek néha akaratlanul is sebesüléseket és halált okoznak, illetve gyakran rablások és gyilkosságok eszközei. A nemzetközi tudományos szakirodalom alapján állíthatjuk, hogy abban az országban, ahol a lőfegyverek nagyobb arányban vannak magánkézben, vagy könnyebben hozzáférhetőek az állampolgárok számára, ott magasabb a gyilkosságok és az öngyilkosságok aránya. ¾ Helyzetleírás A Btk. Novelláris módosítása (1977) a lőfegyver okozta balesetek megelőzését és a lőfegyverrel való szándékos visszaélések csökkentését kívánta elérni Kanadában (népessége kb. 29,9 millió), a lőfegyverhasználat és hozzáférés jogszabály által előirt ellenőrzésének bevezetésével, és más egyéb eszközökkel, amelyekkel a bűnelkövetők fegyverhasználatának lehetőségét kívánta csökkenteni. A lőfegyverek ellenőrzése, használata és hozzáférhetősége tekintetében (1997 után) az alábbi eszközöket alkalmazták: • a lőfegyverhez jutás előtt kötelezően beszerzendő "Hatósági fegyvervásárlási engedély" előírása;

• • •

a rendőrség jogszabályi felhatalmazása a lőfegyverek felkutatására, és elkobzására ott, ahol az intézkedő rendőrök elégséges okkal feltételezik, hogy már maga a fegyvertartás is ön vagy közveszélyes lehet; a biztonságos fegyverkezelés és fegyvertartás jogi szabályozása, mind a kereskedések, mind pedig az egyének vonatkozásában; a veszélyes fegyverek (pl. a teljesen automata lőfegyverek) tartásának korlátozása, a rendőrségi és a honvédségi fegyvertartás kivételével.

¾ Hatások Bár nehéz társadalmi változások elérését feltételezni a törvény bevezetése kapcsán, az Igazságügyi Minisztérium egyik tudományos felmérése mégis azt mutatta, hogy az 1977-es fegyver-ellenőrzési jogszabály az alábbiakat eredményezhette: • az emberölések arányát 20%-kal csökkentette a felmérés időszakában (1971-1993); • a fegyveres rablásoknak, az összes rabláshoz viszonyított arányát 37 %-kal csökkentette a felmérés időszakában (1975-1994). ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • az Igazságügyi Minisztérium, az ügyészség, a szövetségi, a tartományi és az önkormányzati rendőrségek, a lőfegyver-kereskedők, és a fegyvertartók.

¾ További információk Hasonló fegyverzet-ellenőrzési kezdeményezés történt Columbia tartományban: "A lőfegyverek ellenőrzéséről és szabályozásáról szóló törvény", 1976-ban. E kezdeményezéssel hozták összefüggésbe, hogy 25 %-kal csökkent az emberölések havi átlagszáma (1968-ban 13,0 fő/hónap volt, ami 1987-ben 9,7-re csökkent), és a törvény a becslések szerint 500 emberölést előzött meg 1968 és 1987 között, vagyis évente átlagosan 47 emberölést. ¾

Források • Igazságügyi Minisztérium (1996): Az 1977. évi lőfegyver-ellenőrzési szabályozás hatásainak statisztikai elemzése, Ottawa, Igazságügyi Minisztérium, Program-kiértékelési Csoport. (= Department of Justice. (1996) A Statistical Analysis of the Impacts of the 1977 Firearms Control Legislation, Ottawa: Department of Justice Canada, Programme Evaluation Section.) • Loftin, C. és társai (1991): A kézifegyver-engedélyek korlátozásának hatása az emberölésekre és az öngyilkosságokra, Columbia tartományban, New England Orvosi Folyóirat, 325: 16151620. (= Loftin, C. et al. (1991) "Effects of Restrictive Licensing of Handguns on Homicide and Suicide in the District of Columbia", New England Journal Medicine, 325: 1615-1620.) • Cukier, W. (1998): A lőfegyverek szabályozásáról - Kanada, nemzetközi összehasonlitásban, Kanadai krónikus betegségek, 19(1): 29-40. (= Cukier, W. (1998) "La réglementation des armes á feu: le Canada dans le contexte international", Maladies chroniques au Kanada, 19(1): 29-40.)

Mr. T. Dittenhoffer Senior Research Officer Canadian Firearms Centre Department of Justice Canada 284 Wellington Street Ottawa, Ontario K1A 0H8 CANADA Telefon:+1 613 957 9603 Fax: +1 613 941 1991 Internet:http://canada.justice.gc.ca E-mail: [email protected]

A SZOLGÁLTATÓ SZEKTOR: FOGLALKOZTATÁS, EGÉSZSÉGÜGY, LAKÁSÜGY, SZABADIDŐ ELTÖLTÉS, OKTATÁSÜGY, SZOCIÁLIS SZOLGÁLTATÁSOK, KÖZLEKEDÉS

Volt idő, amikor a bűnözést kizárólag rendőrségi és igazságszolgáltatási kérdésnek tekintették. Ma a bűnözés már közbiztonsági és közegészségügyi feladat is. Ez a nézőpont a bűnelkövetővé és a sértetté válás rizikó-faktoraival hatékonyan megküzdeni képes szereplők egész sorának bevonódását igényli. A gyerekek és fiatalok életkori csoportjait a felnőtté válásig követő, különböző longitudinális felmérések eredményei, a bűnmegelőző kezdeményezések szigorú kiértékelései és a nemzetközi fórumok szakértőinek ajánlásai mind azt jelzik, hogy az alapvető rizikófaktorokról már jelentős tudásanyag áll rendelkezésünkre. Ezt a elméleti tudást lehet a bűnözést és a viktimizációs rizikófaktorokat megelőző akciók gyakorlatába átültetni. A fiatalok - különösen a veszélyeztetett fiatalok - foglalkoztatását elősegítő akciók, a család- és gyerektámogató programok, a szociális lakásokban élők életminőségének fejlesztésére irányuló kezdeményezések, az iskolai erőszak elleni fellépés, vagy a tömegközlekedés biztonságának fejlesztése - mind-mind a bűnözés és a viktimizációs veszély közösségi megoldásokkal történő csökkentésének példái. E kezdeményezések mindegyike a különböző szereplők aktív részvételét igényli. Az iskolai erőszak nem csupán a rendőrségnek jelent problémát, hanem az iskolák számára is, ezért ez utóbbiaknak is szerepet kell játszaniuk az erőszak megelőzésében. Gazdaságpoltikai jellegén túlmenően, a fiatalok kirekesztettsége a bűnözési rizikó-faktorok egyike is, ezért a munkaerő-politika felelőseinek részt kell venniük a bűnmegelőzési kezdeményezésekben. A szociális bérlakásokban élők biztonság-érzetének hiánya nem csak a körzeti rendőrök problémája, hanem az építészeket, a városfejlesztőket, és a lakásügyi hatóságokat bevonó, összehangolt akciót igényel. Más szavakkal, nem elég a gyerekek és a fiatalok felelősség-érzetét felkelteni tetteikért, ha ugyanakkor az őket leginkább támogató és megvédő, a rizikó-faktoraikat csökkentő helyzetben lévő intézmények nem érzik a felelősségüket. A konkrét akciók szolgálatába állítható tudás tehát rendelkezésre áll.

FOGLALKOZTATÁS VÁROSI ŐRSÉG (HOLLANDIA) ¾ Kihívások Miközben a bűnözésnek és a szabályszegéseknek nem kívánt hatásai vannak a városi élet minőségére, és az állampolgárok körében félelmet keltenek, a rendőrség képtelen valamennyi felmerülő problémára válaszolni. ¾ Helyzetleírás A "Stadswacht" vagy más néven Városi Őrség program 1989-ben kezdődött, Dordrecht városában (népessége kb. 114.000), ahol évente 51 főt toboroznak a már hosszú ideje munkanélküliek köréből, és egy 8 hetes elsősegély-nyújtó - jogi és biztonságtechnikai alapképzésben részesítik őket. A Városi őrség egyenruhás civiljei (pl. rendőrségi intézkedési jogosítványok nélkül) a köztereken járőröznek, és a kapott minimálbér fejében, az alábbi feladatokat látják el: • a rendőrség információt kap tőlük a bűnözési (pl. lakásbetörés) és szabályszegési (pl. vandalizmus) problémákról, és ötleteket a bűncselekmények és a vandalizmus minimalizálására, a különböző körzetekben; • az önkormányzati ügyosztályok beszámolókat kapnak a grafitik és az utcai közvilágítás problémáiról, illetve a parkolási nehézségekről; • a turisták információt és útbaigazítást kapnak. ¾

Hatások

• •

17%-kal csökkent a bűncselekmények száma Dordrechtnek, a Városi őrség által ellenőrzött belvárosi körzeteiben; miután Nieuwegein városában is bevezették a Városi őrséget, 1992-ben: 62%-kal csökkent a zsebtolvajlások száma (81-ről 31-re csökkent az esetszám), 36%-kal csökkent a kerékpárlopások száma (250-ről 160-ra csökkent az esetszám), és a 16%-kal csökkent az autóból lopások száma (229-ről 193-ra csökkent az esetszám) 1992 és 1993 között.

¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • Dordrecht város rendőrsége, az önkormányzat és annak hivatalai, az ügyészség, és a különböző központi kormányzati intézmények; • az Igazságügyi Minisztérium és a Belügyminisztérium két éven keresztül, 448.000 holland gulden összegű "gyutacspénzt" adott, azóta pedig a Dordrechti Rendőrség és a helyi önkormányzat finanszírozza a programot, évente 900.000 holland gulden erejéig. A Munkaügyi Minisztérium a képzésekhez nyújt további támogatást, évi 280.000 holland guldent (így az éves költségvetés 605.000 USD).

¾

További információk • A Városi Őrségek Országos Szervezetét 1992-ben hozták létre, amely körülbelül 2.500 civil városi őr munkájáért felelős - nem kevesebb, mint 154 holland városban. 1996-ban, Belgiumban (népessége kb. 10,1 millió) 29 város kapott központi kormányzati támogatást annak érdekében, hogy munkanélküliekből megszervezze a Városi őrséget és további 37 város kap hasonló lehetőséget 1997-ben. • a "Parkolóőrök" elnevezésű, hasonló programban diákokat alkalmaznak a nyári iskolaszünetben, a gépkocsivezetők parkolási nemtörődömsége, a gépkocsilopás illetve a gépkocsiból lopás csökkentése érdekében. A diákok bűnmegelőzési szórólapokat osztanak szét, felügyelik a kocsikat, és a rendőrséggel kapcsolatot tartanak. E program eredményeképpen Belgium Ostende városában a gépkocsilopások száma 39%-kal csökkent (1993 júliusában és augusztusában 65 volt, egy évvel később pedig már csak 40).

¾

Források • Hauber, A., Hofstra, B., Toornvliet, L., és Zandbergen, A. (1994): A hágai városi őrség bűnmegelőzési kézikönyv, Igazságügyi Minisztérium. (= Hauber, A., Hofstra, B., Toornvliet, L., and Zandbergen, A. (1994) Stadswachten, The Hague: Directie Criminaliteitspreventie (Crime Prevention Directorate), Ministry of Justice.) • Hauber, A., Hofstra, B., Toornvliet, L., és Zandbergen, A. (1996): A funkcionális társadalmi ellenőrzés néhány új formája Hollandiában és azok hatásai, Brit Kriminológiai Folyóirat, Vol. 36, 2, Spring: 199-219. (= Hauber, A., Hofstra, B., Toornvliet, L., and Zandbergen, A. (1996) "Some New Forms of Functional Social Control in The Netherlands and Their Effects", British Journal of Criminology, Vol. 36, 2, Spring: 199-219.) • Nieuwegein-i városi őrség (1995): Az 1994. évi munka kiértékelése - a városi őrség Nieuwegein-ben, Nieuwegein, Stadswacht Nieuwegein. (= Stadswacht Nieuwegein. (1995) Evaluatie 1994: Stadswacht Nieuwegein, Nieuwegein: Stadswacht Nieuwegein.)

Stadswacht Nederland Tervetenwag 23 Hoofdorp, 2132 HN The NETHERLANDS Telefon:+31 23 562 3388 Fax: +31 23 562 5955 E-mail: [email protected] TOVÁBBTANULÁSRA ÖSZTÖNZÉS (AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK) ¾ Kihívások Azok a fiatalok, akikkel sok baj van az iskolában vagy már ki is maradtak onnan, jobban ki vannak téve a fiatalkorú bűnözés és a kábítószer-élvezet veszélyeinek. A statisztikai adatok szerint a hátrányos helyzetű fiatalok háromszor annyi bűncselekményt követnek el, mint az átlag.

¾ Helyzetleírás Az "Új Lehetőségek Program" négy évig (1989-1993) működött, öt városban (San Antonio, Philadelphia, Milwaukee, Saginaw, és Oklahoma). A program szabadidős tevékenységeket ajánlott, hátrányos helyzetű tinédzsereknek olyan feltételek mellett, hogy egyrészt a programban töltött minden órájukért ők maguk kaptak ösztöndíjat (1-1,33 USD óránként), másrészt az iskolai alapítványuk is egy megduplázódó résztámogatásban (matching fund) részesült. Iskolájuk befejezésére ösztönzésük érdekében a következő tevékenységek végzését ajánlották meg a fiataloknak: • oktatási jellegű tevékenységek: tanulást segítő számítógépes programok használata; páros tanulás egy évfolyamtárssal; segítségnyújtás a házifeladatok elkészítésében; • szolgáltató jellegű tevékenységek: szolgáltatások végzése a közösség számára; közösségi események megszervezése; • fejlesztő jellegű tevékenységek: a mindennapi életben és a családi kapcsolatokban szükséges készségeket begyakoroltató egyéni tanmenetre összpontosítás; pályaorientáció. ¾ Hatások A továbbtanulásra ösztönző programban részt vett és részt nem vett fiatalok csoportjainak adatait kiértékelve és összehasonlítva, az alábbi eredményeket lehetett kimutatni: • a programban részt vevők körében harmad annyi volt az őrizetbe vételek száma, mint azok körében, akik nem kaptak ösztönzést; • a résztvevők 42%-a tanult tovább középfokon (a részt nem vevőknek csak 16%-a iratkozott be valamilyen középfokú képzésre). ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • az "Új Lehetőségek" program, és az "Új Lehetőségeket Nyújtó Ipari Központok Amerikában" program kapcsolódó egységei; • a Ford Alapítvány négy éven keresztül, összesen 1,18 millió amerikai dollárral támogatta a programot.

¾ További információk A program minden egyes dollár kifizetése révén 3,68 USD nyereséget könyvelhetett el. E számítás alapja a magasabb iskolai végzettséget szerzők magasabb jövedelme. (A tényleges költség-haszon még ennél is magasabb, hiszen a büntető igazságszolgáltatási és a szociális költségek kifizetését megtakaríthatták, mert azok a program eredményeképpen szükségtelenné váltak.) ¾

Források • Hahn, A. és társai (1994): Az "Új Lehetőségek" program kiértékelése, Waltham, Massachusetts, Brandeis University. (= Hahn, A. et al. (1994) Evaluation of The Quantum Opportunities Program, Waltham, Massachusetts: Brandeis University.) • Greenwood, P.K. és társai (1996): A gyerekek letérítése a bűnözés útjáról: a költségek és hasznok mérése, Santa Monica, California, RAND. (= Greenwood, P.K. et al. (1996) Diverting Children From a Life of Crime: Measuring Costs and Benefits, Santa Monica, California: RAND.)

QOP Program Inquiries: Mr. C. Benjamin Lattimore Opportunities Industrialization Centers of America, Inc. 1415 North Broad Street Philadelphia, Pennsylvania 19122 U.S.A. Telefon:+1 215 236 4500 Fax: +1 215 236 7480 Internet:www.oica.com E-mail: [email protected] QOP Program Evaluation Inquiries: Mr. Andrew Hahn, Ph.D. Associate Dean and Human Services Research Professor

Director, Peter E. Heller Program Brandeis University 415 South Street Waltham, Massachusetts 02254 U.S.A. Telefon:+1 617 736 3774 Fax: +1 617 736 3851 Internet:http://www.brandeis.edu VESZÉLYEZTETETT FIATALOK SZAKMAI KÉPZÉSE (AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK) ¾ Kihívások Az alulképzett/képzetlen és munkanélküli fiatalok a jelentősen nagyobb veszélyének vannak kitéve a bűnelkövetés szempontjából. ¾ Helyzetleírás A 'Job Corps' (= 'Munkahadtest') elnevezésű, szövetségi szintű szakképzési programot a hetvenes évek közepén indították útjára a hátrányos helyzetű/munkanélküli amerikai fiatalok körében. Célja a foglalkoztatottság növelése és a bűnözés csökkentése azáltal, hogy a hátrányos helyzetű fiatalokat biztos és hosszú távú munkahelyekhez segítik. A program 100-nál is több helyszínen működött, és évente körülbelül 100.000 fiatal (16-24 éves) vett benne részt. A fiataloknak, a saját lakóhelyükön nyújtották az alábbiakat: A gyakorlati szakmai képzés, tantermi szaktanfolyamok (a program során lehetővé tették a hivatalos iskolai végzettséggel egyenértékű képzési fokozatok megszerzését), egészségügyi gondozás, tanácsadás, és munkahelykereső szolgáltatások. ¾

Hatások: A programot követő időszakban (1977 és 1979 között) a letartóztatások aránya 30%-kal csökkent a Corps-tagok körében.

¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a Munkaügyi Minisztérium, továbbá azok a magán, állami , és non-profit szervezetek, amelyek az egyes szolgáltatásokat nyújtották; • a programot a Munkaügyi Minisztérium finanszírozta.

¾ További információk A programban részt vevő, és a hasonlóképpen hátrányos helyzetű, de a programban részt nem vett fiatalokkal interjúkat készítettek 1977 és 1979 között. A felmérés megállapítása szerint a programra fordított minden egyes dollár beruházást a Job Corps 1,45 dollárként adta vissza a társadalomnak azáltal, hogy csökkentette a bűnözést és a kábítószer-visszaélést, csökkentette a szociális segélyekből élők számát, és növelte a program résztvevőinek foglalkoztatottságát és munkahelyi keresetét. A program résztvevőinek 75%-a vagy nappali tagozatokon tanult tovább vagy stabil munkahelye lett, ahol az éves munkabére 15%-kal magasabb volt, mint a hasonlóképpen dolgozó, de a programban részt nem vett fiataloké. ¾

Források • C Eisenhower Alapítvány (1990): Befektetés a fiatalok életébe és a közösség újjáépítése - utcai tanulságok a kábítószerekről és a bűnözésről a kilencvenes években, Washington, D.C., Eisenhower Alapítvány. (= Eisenhower Foundation. Youth Investment and Community Reconstruction: Street Lessons on Drugs and Crime for the Nineties, Washington, D.C.: Eisenhower Foundation.) • Long, D.A. és társai (1981): "A 'Job Corps' (= 'Munkahadtest') hasznának és költségeinek kiértékelése", Journal of Policy Analysis and Management, 1(1): 55-76. (= Long, D.A. et al. (1981) "Evaluating the benefits and costs of the Job Corps", Journal of Policy Analysis and Management, 1(1): 55-76.)

Job Corps

U.S. Department of Labor 200 Constitution Avenue, NW Room N-4510 Washington, D.C. 20210 U.S.A. Telefon:+1 202 219 6568 Fax: +1 202 501 5469 Internet:http://www.jobcorps.org/

EGÉSZSÉGÜGYI ÉS SZOCIÁLIS SZOLGÁLTATÁSOK VESZÉLYEZTETETT GYEREKEK FEJLESZTŐ ÓVODÁJA (YPSILANTI, MICHIGAN, AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK) ¾ Kihívások A gyerekek értelmi képességeinek iskolás kor előtti fejlesztésének hiánya, a kognitív képességek csökkenésével jár. Gyengébb iskolai előmenetelük pedig növeli a későbbi bevonásukat a különféle bűncselekmények elkövetésébe, és valószínűbbé teszi a bűnöző életmód kialakulását. ¾ Helyzetleírás 1962-ben, iskolai előkészítő programokat vezettek be Ypsilanti városában (népessége kb. 70.000), az iskoláskor alatti hátrányos helyzetű gyerekek kognitív képességeinek növelése és iskola előmenetelük intellektuális ösztönzése érdekében. Hosszú távú célként a bűnöző magatartás kialakulásának valószínűségét kívánták csökkenteni. A hátrányos helyzetű családok - pl. fiatal, szegény, egyedülálló anyák - ötvennyolc, 3 éves afro-amerikai gyerekének az alábbi szolgáltatásokat nyújtották, 1-2 évig: • magas szakmai színvonalú iskolai előkészítő oktatás, napi 2,5 órás értelmi képesség fejlesztő programmal, évi 30 héten keresztül; • a gyerek oktatójának családlátogatásai, heti 1,5 órában annak érdekében, hogy a szülők folyamatosan figyeljenek a gyerek tevékenykedésére és így a szülők is részesei legyenek az oktatási folyamatnak; • havi csoport-megbeszélés, amely a szülők számára nyújtott lehetőséget arra, hogy tapasztalataikat kicseréljék, illetve megváltoztassák gyermeknevelési elveiket és napi gyakorlatukat. ¾ Hatások Összehasonlító felmérés készült, amelyben a programban való részvételre, annak idején, a véletlen mintavétellel kiválasztott , 58 gyerek jellemzőit vetették össze (27 éves korukban) 65 olyan gyerekével, akik nem vettek részt a programban. Az értékelés szerint: • 50%-kal alacsonyabb volt a letartóztatások száma a program résztvevői körében. ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • az Amerikai Egyesült Államok Kormánya, Michigan Állam, és a Carnegie Corporation New York.

¾ További információk Egy költség -haszon elemzés azt mutatta ki, hogy a "High/Scope Perry Iskolai Előkészítő Program"-ra fordított minden egyes dollár befektetés 7,16 dollár hasznot hozott, mert (ki nem fizetendő költségként) csökkentette a bűnüldözési, az oktatási, és a szociális kiadásokat, amelyek a programban résztvevők 27 éves koráig szükségessé váltak volna. Továbbá, a résztvevők 29%-a havi 2.000 amerikai dollárt vagy annál többet keresett, 27 évesen, szemben a kontroll-csoport tagjaival, akiknek csupán 7%-a keresett ugyanennyit. Az iskola-előkészítő programban részt vett gyerekek 71%-a fejezte be az általános iskolát nappali vagy esti tagozaton, szemben a másik csoporttal, ahol csak 54%. ¾

Források

•

•

Schweinhart, L.J., Barnes, H.V., és Weikart, D.P., valamint Barnett, W.S. és Epstein, A.S. (1993): Jelentős eredmények - A High/Scope Perry Iskola-előkészítő Program 27 éve (A High/Scope Oktatás-kutatási Alapítvány Monográfiái 10. szám), Ypsilanti, Michigan: High/Scope Press. (= Schweinhart, L.J., Barnes, H.V., and Weikart, D.P., with Barnett, W.S. and Epstein, A.S. (1993) Significant Benefits: The High/Scope Perry Preschool Through Age 27 (Monographs of the High/Scope Educational Research Foundation #10), Ypsilanti, Michigan: High/Scope Press.) Schweinhart, L.J. (1987): Megelőzhető-e a bűnelkövetés iskola-előkészítő programok segítségével?, In Wilson, J.Q. és Loury, G.C. (szerk.): Családok, iskolák és bűnmegelőzés, III.kötet: A gyermekkortól az állampolgárság eléréséig, New York, Springer Verlag. (= Schweinhart, L.J.(1987) "Can pre-school programs prevent delinquency?" In Wilson, J.Q. and Loury, G.C. (eds.) Families, Schools and Delinquency Prevention, Vol. III of "From Children to Citizen", New York: Springer Verlag.)

High/Scope Perry Preschool David P. Weikart, Ph.D. President High/Scope Educational Research Foundation 600 North River Street Ypsilanti, Michigan 48198 U.S.A. Telefon:+1 734 485 2000 Fax: +1 734 485 0704 Internet:www.highscope.org E-mail: [email protected] GYERMEKEK ELLENI ERŐSZAK ÉS CSALÁDLÁTOGATÁS (ELMIRA, NEW YORK, AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK) ¾ Kihívások A gyermekek elleni erőszak és elhanyagolás (child abuse) valószínűséggel lesznek fiatal és felnőtt korukban bűnelkövetők.

áldozatai

40%-kal

nagyobb

¾ Helyzetleírás A "Születés Előtti és Csecsemőkori Családlátogató Nővérprogram"-ot 1978 és 1980 között kezdeményezték Elmira városában (népessége kb. 33.700). A program során a nővérek családlátogatás formájában nyújtottak támogatást 400 szegény és egyedülálló tinédzser anyának a terhességük alatt és születés utáni első két évben. A csecsemőgondozás, illetve az anyák és gyerekeik személyiség-fejlesztése érdekében a nővérek a következő szolgáltatásokat nyújtották a családlátogatások alkalmával: • tanácsadás: az egészséges terhességről és a gyerek egészséges fejlődéséről; • segítségnyújtás: mind a hivatalos szolgáltatások, mind pedig az informális szomszédsági segítségnyújtás elérésében és használatában. ¾

Hatások • 79%-kal kevesebb gyermekek elleni erőszak és elhanyagolás vált ismertté a program által támogatott családok körében, a csecsemő első két évében (a résztvevők 4% -ánál, a részt nem vevők 19%-ánál fordult elő ilyen eset); • 46%-kal kevesebb bizonyított gyermekkori abúzus fordult elő a gyerek 15 éves koráig (a résztvevők 29% - ánál, a részt nem vevők 54%-ánál fordult elő ilyen eset); • 66%-kal kevesebb őrizetbe vétel fordult elő a program által támogatott családok körében, a gyerek 15 éves koráig (a résztvevők 20% -ánál, a részt nem vevők 45%-ánál fordult elő ilyen eset).

¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a Rochesteri Egyetem Nővérképző Iskolája, a Cornell Egyetem Családi Tanszéke, és a családlátogató nővérek;

•

a programot támogatta a Rochesteri Egyetem és számos szövetségi kormányzati szintű szervezet, továbbá magán-alapítványok.

¾

További információk • Egy költség-haszon elemzés kimutatta, hogy habár a két éves program átlagosan 3.318 amerikai dollárba került minden egyes résztvevő, alacsony jövedelmű család esetében, eredményképpen családonként mégis átlagosan 3.498 USD megtakarítást lehet elkönyvelni, a program két éve és az azt követő két esztendő alatt (a különbség 180 dollár haszon családonként). • Ezt a kezdeményezést Memphis Tennessee-ben, 1990 és 1993 között megismételték. Az első két év után a következő eredményeket kapták: 23%-kal kevesebb sérülést kellett ellátni, és gyógyszert adni a programban résztvevőknek (a résztvevők 43%-ánál fordult ilyen elő, szemben a részt nem vevők 56%-ával), továbbá 81%-kal kevesebb kórházi ellátásra volt szükség a résztvevők körében (a résztvevők 3%-ánál fordult ilyen elő, szemben a részt nem vevők 16%-ával).

¾

Források • Olds, D.L. és társai (1997): A családlátogatások hosszú távú hatása az anyaságra és a gyermekek elleni erőszakra és elhanyagolásra, Az Amerikai Orvosszövetség Folyóirata, 278(8), augusztus, 27: 637-643. (= Olds, D.L. et al. (1997) "Long-term Effects of Home Visitation on Maternal Life Course and Child Abuse and Neglect", Journal of the American Medical Association, 278(8), August, 27: 637-643.) • Kitzman, H. és társai (1997): A terhesség és a csecsemőkor ideje alatt, a nővérek által végzett családlátogatások hatása a terhességekre, a gyermekkori sérülésekre és az újabb gyermekvállalásra, Az Amerikai Orvosszövetség Folyóirata, 278(8), augusztus, 27: 644-652. (= Kitzman, H. et al. (1997) "Effect of Prenatal and Infancy Home Visitation by Nurses on Pregnancy Outcomes, Childhood Injuries, and Repeated Childbearing", Journal of the American Medical Association, 278(8), August, 27: 644-652.) • Olds, D.L. és társai (1998): A nővérek által végzett családlátogatások hosszú távú hatása a gyerekek bűnelkövetői és antiszociális viselkedésére, Az Amerikai Orvosszövetség Folyóirata, 280(14), október, 14: 1238-1244. (= Olds, D.L. et al. (1998) "Long-term Effects of Nurse Home Visitation on Children's Criminal and Antisocial Behavior", Journal of the American Medical Association, 280(14), October, 14: 1238-1244.)

Kempe Prevention Research Center for Family and Child Health 1825 Marion Street Denver, Colorado 80218 U.S.A. Telefon:+1 303 864 5200 Fax: +1 303 864 5236 Internet:http://www.kempecenter.com KÁBÍTÓSZER- ÉS ALKOHOLFÜGGŐSÉG KEZELÉSE (CALIFORNIA, AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK) ¾ Kihívások Az Amerikai Egyesült Államokban (népessége kb. 265 millió) készült becslés szerint a kábítószerrel kapcsolatos bűnözés okozta kár évente 46,9 milliárd USD. Ehhez járul a gyógyítással és az elhalálozással kapcsolatos 20,1 milliárd dollárnyi költség, továbbá az illegális kábítószer- és alkoholfogyasztásból eredő összesített üzleti veszteség, amelynek éves összege több mint 200 milliárd USD. ¾ Helyzetleírás 1992-ben, körülbelül 150.000-en részesültek államilag finanszírozott kábítószer és alkoholgondozásban, Californiában (népessége kb. 31,6 millió). E gondozottak, a gondozást közvetlenül megelőzően az alábbi kábítószereket használták: heroin (31%), alkohol (19%),

stimulánsok, mint például a kokain (17%). A gondozó szolgálatok az alábbi fő gondozási programtípusokat ajánlották meg részükre: • "Lakóhelyi Terápiás Közösségek": a környezet intenzív ellenőrzése mellett az egyéni tanácsadásra, a csoport-interakciókra és a szerepjátékokra összpontosító támogatás, az új elképzelések és a normakövető magatartás előtérbe helyezésével; • "Lakóhelyi Társadalom Modell": korosztályi segítés és józan közösségi élet, enyhe ellenőrzés mellett; • "Ambuláns Kábítószer-mentesség": a heti gyakoriságtól akár a napi gyakoriságig előirt egyéni tanácsadáson vagy önsegítő csoport-üléseken való részvétel (pl. a Névtelen Alkoholisták vagy a Névtelen Kábítószeresek csoportjában); • "Ambuláns Methadon-kúra": a Methadon-tabletta rendszeres napi bevétele, egyéni tanácsadás mellett. ¾ Hatások A programban 1992-ben részt vevők közül, 1.800 személyt választottak ki reprezentatív statisztikai mintavétellel, és önértékelő adatközlésre kérték őket, amit aztán összevetettek a program hivatalos feljegyzéseivel. Így megállapították, hogy: • 93%-kal csökkent a fegyverhasználat és a fizikai erő alkalmazása azok körében, akik már legalább százszor elkövettek ilyent, és 75%-kal csökkent ez a mutató, a program valamennyi résztvevőjét tekintve; • 33%-kal csökkent a lakás vagy járműfeltörés azok körében, akik már legalább százszor elkövettek ilyent, és 62%-kal csökkent ez a mutató, a program valamennyi résztvevőjét tekintve; • 72%-kal csökkent a jogellenes cselekedetek elkövetésének száma a résztvevők körében. ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • California Állam Alkohol- és Kábítószer-programok Hivatala, Országos Közvélemény-kutatási Központ, Lewin-VHI, Inc., és a californiai gondozó-szolgálatok; • California Állam Alkohol- és Kábítószer-programok Hivatala finanszírozta a programot.

¾ További információk Egy költség-haszon elemzés kimutatta, hogy a gondozást követő évben az adófizetők az alábbi előnyökhöz jutottak: • a gondozásba fektetett 209 millió amerikai dollárból, 1,5 milliárd USD megtakarítást értek el, illetve minden egyes dollár befektetés 7 dolláros hasznot hozott; • a bűnözés csökkentése révén 1 milliárd USD, azaz 66%-os megtakarítást értek el; • az egészségügyi ellátás költségeinek csökkenése révén 35 milliárd USD, azaz 23%-os megtakarítást értek el. ¾

Források • Gerstein, D.R., és társai (1994): A gyógyító jellegű szolgáltatások kiértékelése - a californiai kábítószer- és alkohol-gondozási felmérés (CALDATA), Sacramento, California, Alkohol- és Kábítószer-programok Hivatala. (= Gerstein, D.R., et al. (1994) Evaluating Recovery Services: The California Drug and Alcohol Treatment Assessment (CALDATA), Sacramento, California: Department of Alcohol and Drug Programs.) • Kábítószer stratégiák (1996): Az eredmények megtartása, Washington, D.C., Kábítószer stratégiák. (= Drug Startegies (1996) Keeping Score, Washington, D.C.: Drug Startegies.) • A Nemzeti Kábítószer-ellenőrzési Politika Hivatala (1995): A nemzeti kábítószer-ellenőrzési stratégia - a helyi közösségeknek a kábítószerek és a bűnözés kérdéseire adott válaszadásának megerősítése, Washington, D.C., Az Amerikai Kormányzat Kiadó Hivatala. Az Alkohol- és Kábítószer-programok Kaliforniai Hivatala. (= Office of National Drug Control Policy. (1995) National Drug Control Strategy: Strengthening Communities' Response to Drugs and Crime, Washington, D.C.: U.S. Government Printing Office. California Department Alcohol and Drug Programs.)

Resource Center 1700 K Street, First Floor Sacramento, California 95814-4037 U.S.A. Telefon:+1 916 327 3728

Fax: +1 916 323 1270 Internet:www.adp.cahwnet.gov E-mail: [email protected] DISZFUNKCIONÁLIS CSALÁDOK ÉS TERÁPIA (AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK) ¾ Kihívások A magatartás-problémás (pl. bűnöző, erőszakos, alkoholizáló és kábítószer-fogyasztó) fiatalok esetében magasabb a zárt intézménybe kerülés kockázata. ¾ Helyzetleírás 1969-ben, Utah állam (népessége kb. 1.951.000) egyetemén fejlesztették ki, a diszfunkcionális családok segítésére és a fiatalok intézménybe kerülési kockázatának csökkentésére irányuló három hónapos programot. Átlagos problémaszint esetén 8-12 alkalommal, egy-egy órás beszélgetéseket folytatnak a családokkal. A legsúlyosabb problémák esetében 26-30 órás személyes, közvetlen szolgálat szükséges. A 11-18 éves korosztály problémáira fókuszáló program a következő öt fázisból áll: • elkötelezés: a terapeuta tevékenysége arra irányul, hogy a család eljöjjön az első ülésre és elköteleződjön a folyamatban való aktív részvétel iránt; • felmérés: információ-elemzés, a család helyzetének jobb megértése érdekében, és egy olyan cselekvési terv elkészítése, amely a problémát minden nézőpontból figyelembe veszi; • motiváció: az egyén pozitív megerősítése, a negatív magatartás eredményének bemutatása, a magatartás lehetséges okainak meghatározása és a változtatás lehetséges útjainak felmutatása; • magatartás-változtatás: a személyközi készségekre és szükségletekre (pl. kommunikáció, szülői készségek) összpontosító információ és iránymutatás; • általánosítás: a tartós változáshoz szükséges szociális támogatások megnevezése és annak a felismertetése, hogy az anyagi biztonság erősíti meg a család helyes működését és közösségi befogadottságát. ¾ Hatás A két csoportban, 27 bűnelkövetővel elvégzett felmérés azt mutatta, hogy: • a programot követő két és fél évben, a visszaesési arány 11%-os volt a programban részt vett fiatalok körében, szemben a gondozásban nem részesült kontroll-csoporttal, ahol 67%-os visszaesési arányt mutattak ki; • öt évvel a program vége után, a gondozott csoport visszaesési aránya 8,7%-os volt, miközben a kontroll-csoporté 41%-os. A program hatékonyságát elemező tizenegy tanulmány mind azt bizonyítja, hogy a funkcionális család-terápia átlagosan 34,6%-os csökkenést eredményez a visszaesési arányt és a gyerekek nevelőszülőkhöz történő kihelyezését illetően. ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • az igazságszolgáltatás, a rendőrség, a pártfogó szolgálat, a család, az iskola, a szociális szolgáltatások és az egészségügyi szolgáltatások.

¾

További információk • ez a projekt jóval olcsóbb, mint a bíróságok által elrendelt lakóhelyi programok, mert költsége, a 90 napos futamidő alatt kb. 13.500 USD, vagy 150 USD naponta, miközben a kórházi pszichiátriai költségek a napi 660 dollárt is elérhetik. • az Erőszak-megelőző és Kutató Központ kiadásában megjelent a program megvalósítását segítő példatár.

¾

Források • Alexander, J. és társai (1998): Funkcionális család-terápia, Erőszak-megelőzési példatár, Harmadik kötet, Colorado. (= Alexander, J. et al., (1998) "Functional Family Therapy", Blueprints for Violence Prevention, Book three, Colorado.)

Center for the Study and Violence Prevention University of Colorado at Boulder Institute of Behavioral Science Campus Box 442 Boulder, Colorado 80309-0442 Telefon: +1 303 492-8465 James F. Alexander, Ph.D., Principal Investigator University of Utah Department of Psychology, SBS 502 Salt Lake City, UT 84121 U.S.A. Telefon:+1 801 581-6538 Fax: +1 801 581-5841 E-mail: [email protected] or [email protected] Bruce V. Parson, Ph.D., FFT Co-founder Telefon:+1 406 457-0379 E-mail: [email protected] KÁBÍTÓSZER NÉLKÜLI ÉLETVITELRE TANÍTÁS (NEW YORK ÁLLAM, AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK) ¾ Kihívások A kábítószer-használat a fiatalkori bűnözés és a bűnelkövetővé válás egyik legfontosabb rizikófaktora. Az Amerikai Egyesült Államokban, a marihuána élvezete 50%-kal nőtt a 12-17 éves fiatalok körében, 1993 és 1994 között. A 14 évesek alkoholfogyasztása is 50%-kal nőtt, 1992 és 1994 között. ¾ Helyzetleírás 1985-ben, New York állam (népessége kb. 18,1 millió) 56, főként középosztályi elővárosi és vidéki iskolája vett részt, a diákok kábítószer-használatát csökkentő programban. Hetedik osztályos diákoknak tanították meg a nemet mondás társadalmilag elfogadott formáit, valamint általános életviteli készségeket, összesen 15 tanórában, illetve 10 további tanórában a nyolcadik, és még újabb 5 órában a kilencedik osztályban. A program az alábbi fejlesztési célokat tűzte ki: • általános gondolkodási és magatartási készségek (ki)fejlesztése: önbizalomépítés, hirdetéseknek ellenállás, szorongáskezelés, kommunikációs hatékonyság fejlesztése, személyközi kapcsolatépítés, és jogérvényesítés; • speciális készségek és ismeretek (ki)fejlesztése: egyéni képesség kialakítása, amellyel az egyén vissza tudja utasítani a dohány, alkohol, és egyéb kábítószerek fogyasztására felhívó társas/társadalmi ingert (pl. asszertiv készségek alkalmazásával, ha az egyén a kábítószerhasználatra irányuló közvetlen, személyes felszólítást kap). ¾ Hatások A programban részt vett fiatalok és a hasonló, de a programban részt nem vett kontroll-csoport összehasonlító tudományos kiértékelése azt mutatta, hogy 1991-ben, 6 évvel az eredeti beavatkozás után: • azok között a fiatalok között, akik majdnem a teljes programot végig csinálták, 66%-kal kevesebb volt a többféle kábítószert kombináltan (pl. alkoholt, dohányt és marihuánát vegyesen), heti gyakorisággal használó fiatal aránya (a résztvevők 2%-a volt kombinált kábítószer-fogyasztónak tekinthető, szemben a kontroll-csoport 6%-os arányával); • azok között a fiatalok között, akik majdnem a teljes programot végig csinálták, 44%-kal kevesebb kábítószer használót regisztráltak (pl. a résztvevők 5%-ka fogyasztott hetente marihuánát, szemben a kontrollcsoport 9%-os arányával).

¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a programban résztvevő iskolák irányító testületei, tanári kara és diákjai; • anyagi támogatást nyújtott a Nemzeti Szív, Tüdő, és Vér Intézet; a Kábítószer-visszaélést Kezelő Szolgálat New York Állambeli Egysége, és a Nemzeti Kábítószer-visszaélés Elleni Intézet.

¾ További információk A serdülőkori kábítószer-használat megelőzésének jelentőségét közegészségügyi vonatkozásból sem lenne szabad alábecsülnünk. Például, ha 25%-kal tudnánk csökkenteni a fiatalok között az erős dohányosok arányát, akkor ezzel a beavatkozással évente 60.000 - 100.000 dohányzás okozta halált lehetne megelőzni. ¾

Források • Botvin, G.J., és társai (1995): Egy fehér középosztályi népességben lefolytatott, randomizált (= statisztikai hitelességű) kábítószer-abúzus megelőzési kísérlet hosszú távú nyomon követésének eredményei, Az Amerikai Orvosszövetség Folyóirata, 273, 14, április: 11061112. (= Botvin, G.J., et al. (1995) "Long-term Follow-up Results of a Randomized Drug Abuse Prevention Trial in a White Middle-class Population", Journal of the American Medical Association, 273, 14, April: 1106-1112.) • Kábítószer stratégiák (1996): Az eredmények megtartása, Washington, D.C., Kábítószer stratégiák. (= Drug Startegies (1996) Keeping Score, Washington, D.C.: Drug Startegies.)

Mr. Gilbert Botvin, Ph.D. Director Institute for Prevention Research Weill Medical College of Cornell University 411 East 69th Street, Room KB201 New York, New York 10021 U.S.A Telefon:+1 212 746 1270 Fax: +1 212 746 8390 Internet:http://www.med.cornell.edu E-mail: [email protected] CSALÁDTÁMOGATÁS ÉS A BŰNELKÖVETÉS RIZIKÓ FAKTORAI (NEW HAVEN, CONNECTICUT, AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK) ¾ Kihívások A szülői készségek hiánya, és a családi diszfunkciók a fiatalkorú bűnözés két legkorábbi, és legerősebb előjelzője. ¾ Helyzetleírás A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején New Haven városában (népessége kb. 130,000) a Yale Egyetem Gyermekjóléti Kutatási Programja 17 hátrányos helyzetű fiatal szülő gyermeke fejlesztésének támogatását tűzte ki célul. A család egésze életminőségének fejlesztését pedig azáltal kívánták elérni, hogy a következő szolgáltatásokat nyújtották a gyerekek két és fél éves koráig: • egészségügyi szakemberek családlátogatásait, akik gyermekgyógyászati ellátást biztosítottak és tanácsokkal látták el az anyákat, gyakorlati problémáik megoldásában (pl. étkezés, lakásügy, oktatás és családi célkitűzések), továbbá a program kapcsolatot teremtett a legmegfelelőbb helyi családvédelmi szolgáltatásokhoz; • időszakos fejlődésszint-felméréssel összekötött gyerekgondozást. ¾ Hatások A program 1982-ben készült nyomon követő értékelése összehasonlított a programban részt vett családokat más, hasonló családokkal, akik viszont nem vettek részt a programban. Az eredmények azt mutatták, hogy: • a programban részt vett családok 87%-a teljesen önálló lett, szemben a programban részt nem vett családokkal, amelyek 53%-a volt önállónak tekinthető;

• • ¾

a programban részt vett minden egyes gyerek 1.030 amerikai dollárt takarított meg minden oktatási évben, mert csökkentette a család valószínűsíthető gyógyszerszükségletét, szociális támogatását és bírósági költségeit; a résztvevő gyerekeknek kevesebb antiszociális (pl. agresszív, indulatvezérelt, vagy actingout jellegű) viselkedési problémája volt.

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a Yale Egyetem és a családlátogatók (pl. szociális munkások, pszichológus vagy védőnő).

¾ További információk Amíg a beavatkozás teljes költsége 20.000 USD volt családonként, az adófizetők évente legalább 40.000 dollárt takarítottak meg a szükségtelenné vált szociális kiadások, a gyógyászati költségek, az iskolai többlet-támogatások tételein, hiszen a programban részt vett családok esetében ezeket nem kellett kifizetni. ¾

Források • Seitz, V. (1990): Támogató programok elszegényedett gyermekek számára: az oktatási és a családtámogatási modellek összehasonlítása, Gyermek-fejlődési évkönyvek, 7: 73-103. (= Seitz, V. (1990) "Intervention Programs for Impoverished Children: A Comparison of Educational and Family Support Models", Annals Child Development, 7: 73-103.) • Seitz, V. és társai (1985): A családtámogató beavatkozás hatásai: a program tíz éves nyomon-követése, Gyermek-fejlődés, 56: 376-391. (= Seitz, V. et al. (1985) "Effects of Family Support Intervention: A Ten-Year Follow-up", Child Development, 56: 376-391)

Ms. Victoria Seitz, Ph.D. Research Scientist Yale University Department of Psychology P.O. Box 208205 New Haven, Connecticut 06520-8205 U.S.A. Telefon:+1 203 432 4588 Fax: +1 203 432 7147 Internet:http://www.yale.edu/psychology/ E-mail: [email protected] ÚJSZÜLÖTTEK ÉS A RIZIKÓ-FAKTOROK (HAWAII, AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK) ¾ Kihívások A gyerekek elleni erőszak és elhanyagolás áldozatai, 40%-kal nagyobb valószínűséggel lesznek fiatalkorú bűnelkövetők és felnőtt korú bűnözők. ¾ Helyzetleírás Az "Egészséges Kezdet" programot 1985-ben indították el Hawaii államban (népessége kb. 1,2 millió). A program során családlátogatásokat végeztek azért, hogy felmérjék és meghatározzák a családok problémáit, és a veszélyeztetett családokat is bevonják újszülöttek elleni erőszak megelőzésébe és gyermekeik fejlődésének támogatásába. A programban 1994-ben részt vett 2,800 család 38%-ának voltak kábítószer-használati problémái, és 43%-ában korábban már történt családon belüli erőszak. Következésképpen, a kezdeményezés a következőkre helyezte a hangsúlyt: • a veszélyeztetett családok megtalálása a terhes nők orvosi lapjainak áttanulmányozása vagy közvetlen beszélgetések utján; • paraprofesszionális családlátogatók alkalmazása, akik aztán a programban résztvevő családokat rendszeresen felhívják, és a gyerek életének első öt évében segítik a szülőket gyerekeik szükségleteinek kielégítésében és saját szülői készségeik fejlesztésében; • kérdőívek rendszeres használatával a gyerekek fejlődési problémáinak feltárása, és szolgáltatások ajánlása azok kezelésére.

¾

Hatások • a gyermekek elleni erőszak és elhanyagolás aránya 62%-kal alacsonyabb volt a programban részt vett 1.353 veszélyeztetett család körében (1987-1991), mint a hasonló jellemzőjű, ám a programban részt nem vett családok körében; • a gyermekek elleni erőszak és elhanyagolás alacsonyabb előfordulási aránya több mint 1,26 millió USD megtakarítást jelent a gyermekvédelmi szolgáltatások kifizetésre nem kerülő költségeiben; • számos átfogó tanulmány készül a program hosszú távú hatásainak kiértékelésére.

¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • Hawaii Egészségügyi Minisztérium és hét non-profit szervezet, amelyek az "Egészséges Kezdet" program szolgáltatásait nyújtották; • a Hawaii Egészségügyi Minisztérium Anya- és Gyermek-egészségügyi Főosztálya 200.000 amerikai dollárral támogatta a programot 1985-ben, és a jelenlegi éves költségvetés is majdnem 6 millió dollár.

¾ További információk A "Egészséges Kezdet" program bizonyítja, hogy azokban az országokban, ahol a családlátogató szolgáltatás hiányzik, ott érdemes bevezetni azt. Ahol pedig már van ilyen, ott érdemes megőrizni a családlátogató szolgálatokat. ¾

Források • Earle, R.B. (1995): A gyermekek elleni abúzus és következményei megelőzésének segítése Hawaii Egészséges Kezdet Program, Program Fókusz (October), Washington, D.C., Igazságügyi Minisztérium. (= Earle, R.B. (1995) "Helping to Prevent Child Abuse-and Future Consequences: Hawaii Healthy Start Program", Program Focus (October), Washington, D.C.: National Institute of Justice.) • Hawaii Állam Egészségügyi Minisztériuma (1992): Egészséges kezdet - a családtámogató szolgáltatások hawaii rendszere, Honolulu, Hawaii Állam Egészségügyi Minisztériuma. (= Department of Health, State of Hawaii. (1992) Healthy Start: Hawaii's System of Family Support Services, Honolulu: Department of Health, State of Hawaii.) • G.A.O. (1992): Gyermekek elleni abúzus - a megelőző programok nagyobb figyelmet igényelnek, Washington, D.C., Főkönyvelői Hivatal. (= G.A.O. (1992) Child Abuse: Prevention Programs Need Gretaer Emphasis, Washington, D.C.: General Accounting Office.)

Ms. Loretta J. Fuddy Chief, Maternal Child Health Branch Hawaii State Department of Health 741 A Sunset Avenue, Suite 204 Honolulu, Hawaii 96816 U.S.A. Telefon:+1 808 733 9022 Fax: +1 808 733 9032 Ms. Gladys M.L. Wong Program Coordinator Community & Family Support Services / Healthy Start 2881 Waimano Home Road, Building 11 Pearl City, Hawaii 96782 U.S.A. Telefon:+1 808 453 6020 Fax: +1 808 453 6023 EGYSZÜLŐS CSALÁDOK ÉS MENTORAIK (AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK) ¾

Kihívások

Az egyedülálló anyák gyerekeinek kétszer akkora esélyük van az iskolából kimaradásra, nevelőszülő családokhoz kerülésre és az igazságszolgáltatási rendszerrel kapcsolatba kerülésre, mint más gyerekeknek. ¾ Helyzetleírás A "Big Brothers Big Sisters of America" (= Amerikai Idősebb Testvérek, azaz báttyok és nővérek) elnevezésű szervezet azért jött létre, hogy ezeknek a családoknak segítsen. Az 1991. évi beszámoló szerint 500 tagszervezet és majdnem 70.000 tag (fiatalok és felnőttek) vett részt a szervezet tevékenységében, szerte az Amerikai Egyesült Államokban (népessége kb. 265 millió). A program célja, hogy a 6-18 év közötti életkorú gyerekek baráti viszonyt építsenek ki egy felnőtt önkéntessel, akit személyes tanácsadójukként fogadnak el. Az önkéntes és a gyerek három-négy órát találkozik hetente és ez idő alatt sokféle, örömet okozó dolgot csinálnak (sportolnak, kultúrálódnak, kirándulnak, stb.). Annak érdekében, hogy a gyerek valóban a számára legmegfelelőbb szolgáltatást kapja, a BBBSA a következő lépések megtételét írja elő: • a szervezet bemutatása: a majdani önkéntesek, a gyerekek és az érdeklődők számára; • az önkéntesek priorálási folyamata: írásos jelentkezés, családi felmérés, személyes interjúk és a személyes háttér ellenőrzése; • a fiatal helyzetének felmérése: írásos jelentkezés, személyes interjú, családi felmérés; • illesztés: a fiatal szükségletei, az önkéntes képességei és a szülők preferenciái kell, hogy legyenek a két személy egymáshoz illesztésének szempontjai; • szupervíziós ülések: melyek során az önkéntes és a gyerek találkozásai alatt történteket beszélik meg. ¾ Hatások 18 hónappal később (1992-ben és 1993-ban), független felmérés készült, amely szerint: • a résztvevők 46%-kal kisebb valószínűséggel fogyasztottak kábítószereket a felmérés ideje alatt (a kontrolcsoport minden 100 fiataljára a gondozott csoportból csak 54 kábítószerfogyasztó fiatal esett); • a résztvevők 27%-kal kisebb valószínűséggel fogyasztottak alkoholt (100 a 73-mal szemben); • a résztvevők 33%-kal kisebb valószínűséggel ütöttek meg valakit. ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a United Way, az állami és a helyi önkormányzatok, alapítványok és üzleti vállalkozások; • a helyi közösség tagjai, az iskolák, a szociális szolgáltatások, a fiataloknak szolgáltató intézmények, a szülők és a magán-szektor.

¾

További információk • a résztvevők jobb kapcsolatokat alakítottak ki szüleikkel és barátaikkal, és az iskolai eredményeik is jobbak lettek; • az Erőszakmegelőzési Kutatóközpont kiadta a program adaptálását segítő "Erőszakmegelőzési példatár"-at.

¾

Források • Mcgill, Dagmar E. és társai (1997): Big Brothers, Big Sisters of America, Erőszak-megelőzési példatár, második könyv, Colorado, 1997.(= Mcgill, Dagmar E. et al., (1997) "Big Brothers, Big Sisters of America", Blueprints for Violence Prevention, Book two, Colorado, 1997.) • Tierney, J.P., Grossman, J.B. és Resch, N.L. (1995): Mi a különbség?: a "Big Brothers Big Sisters" hatástanulmánya, Állami- és Magán-vállalkozások, Philadelphia.(= Tierney, J.P., Grossman, J.B. and Resch, N.L., (1995) Making a difference: An Impact Study of Big Brothers Big Sisters, Public/Private Ventures, Philadelphia.)

Agency Development Office Big Brothers Big Sisters of America 230 North 13th Street Philadelphia, PA 19107 U.S.A. Telefon: +1 215 567 7000 Fax: +1 215 567 0394 Center for the Study and Prevention of Violence

University of Colorado at Boulder Institute of Behavioral Science Campus Box 442 Boulder, Colorado 80309-0442 U.S.A. Telefon:+1 303 492 8465 Fax: +1 303 443 3297: Internet:http://www.colorado.edu/cspv/ E-mail: [email protected] Public/Private Ventures One Commerce Square 2005 Market Street, Suite 900 Philadelphia, PA 19103 U.S.A. Telefon: +1 215 5574400 SZÜLŐKÉPZÉS ÉS ANTISZOCIÁLIS MAGATARTÁS (EUGENE, OREGON, AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK) ¾ Kihívások Komoly kutatási eredmények utalnak arra, hogy a krónikus és súlyos gyerekkori antiszociális magatartás a serdülőkorban folytatódik, és a bűnelkövetővé válás súlyos kockázatát hordozza. ¾ Helyzetleírás A nyolcvanas évek elején, az Eugene városában (népessége kb. 119.000) székelő Oregon Társadalmi Tanulási Központban dolgozták ki azt a programot, amely a hátrányos helyzetű és magatartás-problémás gyerekek antiszociális viselkedésének csökkentésére tett kísérletet. A program résztvevői szülői készségeinek fejlesztése érdekében a következő szolgáltatásokat ajánlották fel: • heti rendszerességű, egyéni családgondozás, családonként átlagosan 17 óra időtartamban (a család szükségleteitől függően 4 órától akár 48 óra időtartamig); • az olyan szülők segítésére összpontosító családgondozás, akik házassági konfliktussal, családi krízissel, kábítószer-használattal küzdöttek, illetve hatékony stratégiák kifejlesztésére volt szükségük gyermekük nevelése, illetve szabálykövető magatartásának elérése érdekében. ¾ Hatások Összehasonlítottak 10 olyan gyereket, akiknek a családja részt vett a programban, és 9 olyan gyereket, akinek nem. Az eredmények azt mutatták, hogy: • átlagosan 63%-kal csökkent a gyerekek deviáns magatartása, a programban részt vett családok körében, szemben azzal az átlagos 17%-os csökkenéssel, amely a szokásos gondozási formákban részesülő gyerekeket jellemezte (pl. magatartás-változtatás); • a programban résztvevő szülők 90%-a úgy érezte, hogy a gondozás nagyon hatékony volt, összehasonlítva a programban részt nem vett szülőkkel, akiknek csak 25%-a volt elégedett a kapott sztenderd szolgáltatásokkal (pl. magatartás-változtatással). ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • az Oregon Társadalmi Tanulási Központ, a Nemzeti Mentálhigiénés Intézet és az Állami Szolgáltató Intézmények; • anyagi támogatást nyújtott a Nemzeti Mentálhigiénés Intézet, az Állami Szolgáltató Intézmények, és magán-alapítványok.

¾ További információk Családonként átlagosan 257 amerikai dollárért, ez a kezdeményezés elérhető és hatékony stratégiát ajánl a gyerekkori antiszociális magatartás csökkentésére és a veszélyeztetett gyerekek fiatalkorú bűnelkövetővé és felnőtt bűnözővé válásának megelőzésére. ¾

Források

•

•

Patterson, G.R. (1994): Az antiszociális gyerekeket nevelő családok kezeléséről szóló hét mítosz néhány megoldási módja, Eugene, Oregon, Oregon Társadalmi Tanulási Központ (A gondozás eredményességét megvitató szemináriumon elhangzott előadás az angol Belügyminisztériumban, Londonban, az Egyesült Királyságban). (= Patterson, G.R. (1994) Some Alternatives To Seven Myths About Treating Families of Antisocial Children, Eugene, Oregon: Oregon Social Learning Center (Paper presented at a special seminar on treatment outcome at the Home Office, London, United Kingdom). ) Patterson, G.R. és társai (1982): A szülőképző program összehasonlító értékelése, Viselkedés-terápia, 13: 638-650. (= Patterson, G.R. et al. (1982) "A Comparative Evaluation of the Parent-Training Program", Behavior Therapy, 13: 638-650.)

Oregon Social Learning Center 207 E. 5th Avenue Suite 202 Eugene Oregon 97401 U.S.A. Telefon:+1 541 485 2711 Fax: +1 541 485 7087 Internet:http://www.oslc.org/ SZÜLŐKÉPZÉS ÉS BŰNELKÖVETÉS (MONTREAL, QUÉBEC, KANADA) ¾ Kihívások Szoros kölcsönös viszony van a szülői készségek és a gyerekkori kezelhetetlen magatartás között. ¾ Helyzetleírás E sokirányú beavatkozási stratégia - amelyet Montrealban (népessége kb. 3,1 millió) először 1985-ben alkalmaztak - célja az volt, hogy az indulatvezérelt (általában 7-9 éves) fiúk körében megelőzze az antiszociális magatartást. 46 alacsony társadalmi-gazdasági helyzetű családban fejlesztették a szülői készségeket és a gyerekek szociális készségeit. Ezek a családok, 2 éven keresztül, a következő gondozási formákat kapták: • a szülők átlagosan 17,4 olyan szülőképző ülésen vettek részt, amelyek a hatékony gyereknevelési stratégiák kifejlesztését, a gyerekek konform viselkedésének pozitív megerősítését, és a családi krízisek kezelési képességének kifejlesztését célozták; • a fiúk 19 olyan ülésen vettek részt - egy szabálykövető iskolatársakból álló csoportban amelyek olyan társas készségek elsajátítását célozták, mint például a segítség elfogadását, a kortársi minta-követést, a szerep-viselkedést, és az emberekkel való helyes interakciók megerősítését, az önkontroll fejlesztését és az agresszív válaszoknak történő ellenállást. ¾ Hatások A program során gondozásban részesített és nem részesített fiúk csoportjait összehasonlító kiértékelés azt mutatta, hogy: • a gondozotti csoportból körülbelül 10%-kal kevesebb fiú számolt be (önbevallás alapján) a 15 éves koráig ténylegesen megtörtént bűnelkövetéséről; • a gondozotti csoportból való fiúk 87%-kal alacsonyabb arányban számoltak be (önbevallás alapján) arról, hogy 11 éves korukban galeritagok voltak (a gondozotti csoport 2,5%-a, a gondozásban nem részesült fiúk 19,7%-a állította magáról, hogy 11 évesen, banda-tag volt); • a gondozásban részesített fiúk körében 67%-kal alacsonyabb volt a rendőrségi őrizetbe vétel aránya, 13-15 éves életkoruk között (a gondozotti csoport 10%-a, szemben a nem gondozotti kontroll-csoport 30%-os arányával). ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a Montreal Egyetem, az érintett általános iskolai tanárok és szociális szakemberek; • anyagi támogatást nyújtott a Kanadai Egészségügyi és Népjóléti Minisztérium, a Québeci Társadalomkutatási Tanács, a Szociális Szolgáltatások Montréali Regionális Tanácsa, és mások.

¾

További információk

¾

Források • Tremblay, R.E. és társai (1995): Két fokozatú, megelőző jellegű beavatkozás, indulatvezérelt óvodásoknál - a beavatkozás hatása a serdülőkor közepén, Intézmény-pszichológusi és Tanácsadói Folyóirat, 63(4): 560-568. (= Tremblay, R.E. et al. (1995) "A Bimodal Preventive Intervention for Disruptive Kindergarten Boys: Its Impact Through Mid-Adolescence", Journal of Consulting and Clinical Psychology, 63(4): 560-568.) • Tremblay, R.E. és társai (1996): A gyerekkori fizikai erőszaktól a serdülőkori alkalmazkodási képtelenségig - a montréali bűnmegelőzési kísérlet, In R. De V. Peters és R.J. McMahon (szerk.): A gyerekkori szabályszegések megelőzése, kábítószer-használat és bűnelkövetés - a megelőzés és a korai beavatkozás szemléletmódja, Thousand Oaks, California, Sage. (= Tremblay, R.E. et al. (1996) "From Childhood Physical Aggression to Adolescent Maladjustment: The Montreal Prevention Experiment", In R. De V. Peters and R.J. McMahon (eds.) Preventing Childhood Disorders, Substance Abuse and Delinquency: Prevention and Early Intrevention Approaches, Thousand Oaks, California: Sage.)

Ms. Christa Japel, Ph.D. Coordonnatrice de recherche Groupe de recherche sur l'inadaptation psychosociale chez l'enfant (G.R.I.P.) Université de Montréal C.P. 6128, succ. Centre-ville Montréal, Québec H33J7 CANADA Telefon:+1 514 343 6111 (mellék: 2544) Fax: +1 514 343 6962 Internet:http://brise.ere.umontreal.ca/grip/ E-mail: [email protected] SZÜLŐKÉPZÉS ÉS CSALÁDFEJLESZTÉS (SYRACUSE, NEW YORK, AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK) ¾ Kihívások A család jól működtetésére és a szülői készségekre szocializáló, családi háttér megléte vagy hiánya, illetve a kora gyerekkori élet-tapasztalatok minősége tekinthető a fiatalkori bűnelkövetés egyik legkorábbi, és legerősebb előjelző tényezőjének. ¾ Helyzetleírás A hetvenes évek közepén Syracuse-ban (népessége kb. 164.000), a "Syracuse Egyetem Családfejlődést Kutató Program"-ja kísérletet tett az anyagilag hátrányos helyzetű családok (jellemzően: fiatal, egyedülálló szülők, alsó tagozatos iskolai végzettségűek, és gyakran munkanélküliek) családi és gyermeki szerepkészletének fejlesztésére azáltal, hogy az alábbi támogató jellegű szolgáltatásokat nyújtotta számukra: • heti rendszerességű para-professzionális családgondozás: a gyereknevelés, a család kapcsolatok fejlesztése, a foglalkoztatás támogatása céljából, illetve a helyi segítő szolgálatokkal, majd később az elemi iskola tanáraival történő kapcsolatfelvétel segítése; • magas színvonalú gyerekgondozás: az Egyetemi Gyerekközpontban, ahol a gyerek 6-15 hónapos korától a hét öt napján félnapos ellátást, azután pedig a gyerek öt éves koráig a hét öt napján teljes napi gondozást kaphat. ¾ Hatások A program befejezés után 10 évvel lebonyolított nyomon-követő jellegű kiértékelés során összehasonlították a programban részt vett (immáron 13-16 éves életkorú) 65 gyerek adatait, hasonló karakterisztikájú 54 olyan gyerekkel, akik annak idején nem vettek részt a programban. A kiértékelés azt mutatta, hogy: • a programban részt vett fiataloknak csak 6%-a került kapcsolatba a Megyei pártfogó Szolgálattal, szemben a programban részt nem vett fiatalokkal, akiknek viszont 22%-a;

•

a programban részt vett fiatalok esetében az igazságszolgáltatási rendszer költsége még az 1/10-énél is alacsonyabb volt, mint a programban részt nem vett fiatalokra fordított igazságszolgáltatási költségek (186 amerikai dollárt fordítottak a résztvevőkre és 1.985 dollárt a részt nem vevőkre).

¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a Syracuse Egyetem; • anyagi támogatást nyújtott az Egészségügyi, Oktatási és Népjóléti Minisztérium.

¾

További információk

¾

Források • Welsh, B. és Waller, I. (1995): Bűnözés és bűnmegelőzés - költségek és hasznok, Ottawa, Kriminológiai Tanszék, Ottawa Egyetem. (= Welsh, B. and Waller, I. (1995) Crime and Its Prevention: Costs and Benefits, Ottawa: Department of Criminology, University Ottawa.) • Zigler, E. és társai (1992): Beavatkozás a korai gyerekkorban - a fiatalkori bűnözés ígéretes megelőzése, Amerikai Pszichológus, 47(8): 997-1006. (= Zigler, E. et al. (1992) "Early Childhood Intervention: A Promising Preventative for Juvenile Delinquency", American Psychologist, 47(8): 997-1006.)

Mr. Peter L. Mangione, Ph.D. WestEd Center for Child and Family Studies 180 Harbor Drive, Suite 112 Sausalito, California 94965 U.S.A. Telefon:+1 415 331 5277 Fax: +1 415 331 0301 Internet:http://www.wested.org/ccfs/welcome.html E-mail: [email protected] KÉSZSÉGFEJLESZTÉS ÉS SZEGÉNY GYEREKEK (OTTAWA, ONTARIO, KANADA) ¾ Kihívások A gyerekkori antiszociális magatartás előjelzője lehet sok, élethosszig tartó, súlyos pszichés és magatartási problémának, így többek között a bűnözésnek is. ¾ Helyzetleírás Az 1980 januárjától 1982 augusztusáig, Ottawa-ban (népessége kb. 310.000) lebonyolított, "Vegyél részt benne és tanulj új készségeket" elnevezésű program során, egy szegények által sűrűn lakott városrészben élő, 5-15 éves, hátrányos helyzetű gyerekek készségfejlesztése segítségével kívánták csökkenteni a résztvevők antiszociális magatartását. A programban résztvevő gyerekeknek 40 különféle, ingyenes, iskolaidőn kívüli, készségfejlesztő programot ajánlottak meg. Olyanokat, mint például: • úszás, dzsúdó, balett, cserkészkedés, tájfutás és együttműködési játékok; • a gyerekeket igen erős kézzel szervezték be az egyes programokba, és további külön erőfeszítéseket tettek a kimaradók elérésére. ¾ Hatások A rendőrségi elővezetések és a tűzriasztások számát összevetették (a program végrehajtását megelőző és követő évben) abban az épületben, ahol a programot megajánlották a gyerekeknek, és egy másik épületben, ahol viszont nem ajánlottak meg semmilyen hasonló aktivitást. Az eredmények azt mutatták, hogy: • a programban résztvevő fiatalok körében, a rendőrségi elővezetések száma 56%-kal csökkent, ugyanakkor a programban részt nem vett gyerekek körében csak 20%-kal; • a tűzriasztások száma 44%-kal csökkent a program-épületben, a kontroll-épületben viszont 3,5%-kal nőtt.

¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a "Vegyél részt benne és tanulj új készségeket" elnevezésű program szervezői, az OttawaCarleton-i Lakáshivatal, a rendőrség, a tűzoltók és az önkormányzati előadók; • a programot finanszírozta a Kanadai Fitness és Amatőr Sport Szövetség, a Kórházat a Beteg Gyerekeknek Alapítvány (Toronto), és Ontario Állam Oktatási és Rekreációs Minisztériuma.

¾ További információk E kezdeményezés minden egyes befektetett dollárja kb. 255%-kal többet hozott vissza, mert a program-költségvetés 258.694 kanadai dollárjából (184.781 USD), a rendőrségi, a tűzoltósági, és a kommunális fenntartási költségek megtakarításai miatt (1980-1983-ban) 659.058 kanadai dollár (470.756 USD) eredményt könyvelhettek el, a program-épületben. ¾

Források • Jones, M.B. és Offord, D.R. (1989): A szegény gyerekek antiszociális magatartásának csökkentése szabadidős készségfejlesztés segítségével, Gyermekpszichológiai és Gyermekpszichiátriai Folyóirat. (= Jones, M.B. and Offord, D.R. (1989) "Reduction of Antisocial Behavior in Poor Children by Non-School Skill-Development", Journal of Child Psychology and Psychiatry.)

Mr. D. R. Offord, M.D. Professor of Psychiatry McMaster University Director Centre for Studies of Children at Risk Patterson Building, 2nd floor 1200 Main Street West Hamilton, Ontario CANADA L8N 3Z5 Telefon:+1 905 521 2100 (mellék: 7375) Fax: +1 905 574 6665 Internet:http://www-fhs.mcmaster.ca/cscr/ E-mail: [email protected] TÁRSADALMI KIREKESZTETTSÉG ÉS VESZÉLYEZTETETT FIATALOK (ANGLIA ÉS WALES, ÉS AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK) ¾ Kihívások Az iskolalátogatás elmulasztása, a fiatalok magatartási problémái és társadalmi kirekesztettsége olyan alapproblémákat is jeleznek, mint például az önbizalom hiánya, amely a fiatalokat könnyen elindíthatja az enyhe súlyú bűnelkövetés, majd pedig a bűnözővé válás útján. ¾ Helyzetleírás 1993-ban indították el a "Városközpontok az iskolákban" elnevezésű programot Angliában és Walesben (népessége kb. 51,6 millió) annak érdekében, hogy eredményesen kezeljék az 5-25 éves fiatalok iskolalátogatási és magatartási problémáit. A program célja az ilyen fiatalok visszaillesztése az oktatás és képzés fősodrába, hogy ezzel megelőzzék bűnelkövetővé válásukat. A program az alábbiakat nyújtja a veszélyeztetett fiataloknak: • a helyi kollégiumban zajló továbbtanulási programban való részvétel lehetőségét, amely munka melletti képzés formájában, és aprólékosan beosztott szabadidő mellett valósul meg; • személyes oktatót (tutort), aki az ilyen fiatalok írás-, számolás- és életviteli készségeit fejleszti; • a szabadidős tevékenység iránti érdeklődés felkeltését és művelését, továbbá a személyes karrier-lehetőségek bemutatását, valamint a szociális munkások segítését abban, hogy a gondozás és a felügyelet pozitív alternatíváit tudják nyújtani; és • olyan együttműködési mechanizmusok bátorítását, amely a szülőknek a gyermekeik nevelésébe történő) aktív bevonódását eredményezi, valamint a hatékony viselkedésszabályozást és az iskolai erőszak elleni stratégiák alkalmazását.

¾

Hatások • a szokásos iskolarendszerbe visszavezető "híd" szerepét betöltő oktatási programokon 80%os volt az átlagos részvételi arány; és • a résztvevő diákok 74%-a számára pozitív kimenetű volt a program, ami többek között azt jelentette, hogy a fiatalok 36%-a vett részt valamely további ifjúsági képzési formában, 10%uk elhelyezkedett, és 28%-uk továbbtanult.

¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a helyi oktatásügyi hatóságok és a szociális szolgálatok, az Oktatás- és Foglalkoztatási Minisztérium, a szülők és a veszélyeztetett fiatalok; • a programot támogatták: a helyi oktatásügyi hatóságok és a szociális szolgálatok, az Oktatásiés Foglalkoztatási Minisztérium, a Képzési és Vállalkozói Tanács, az Európai Unió, magán cégek, és egyes iskolák.

¾ További információk A "Városközpont az iskolákban" koncepciójára épülő programok Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban is működnek. ¾

Források • Vizsgáló Bizottság (1996): Elkallódott fiatalok - fiatalok és bűnözés, London, Anglia és Wales Helyhatóságainak és Nemzeti Egészségügyi Szolgálatának Vizsgáló Bizottsága. (= Audit Commission. (1996) Misspent Youth: Young People and Crime, London: Audit Commission for Local Authorities and the National Health Service in England and Wales.) • Fiatalkorúak Bűntető Igazságszolgáltatási és Bűnmegelőzési Ügyosztálya (1995): Működőképes bűnmegelőzési modellek - Program-összefoglalók, Washington, D.C., Fiatalkorúak Bűntető Igazságszolgáltatási és Bűnmegelőzési Ügyosztálya. (= Office of Juvenile Justice and Delinquency Prevention (OJJDP). (1995) Delinquency Prevention Works: Program Summary, Washington, D.C.: Office of Juvenile Justice and Delinquency Prevention (OJJDP).) • Utting, D. (1996): A fiatalkori bűnözés csökkentése - néhány releváns program az Egyesült Királyságban, London, Belügyminisztérium. (= Utting, D. (1996) Reducing Criminality Among Young People: A Sample of Relevant Programs in the United Kingdom, London: Home Office.)

Cities in Schools (UK) Chief Executive's Office Unit 3, Frohock House 222 Mill Road Cambridge CB1 3NF UNITED KINGDOM Telefon:+44 (0)122 324 9960 Fax: +44 (0)122 324 9901 Internet:http://homepages.enterprise.net/cis E-mail: [email protected] A FIATALOK ÉS CSALÁDJAIK TÁRSADALMI HELYZETE (HANKO, FINNORSZÁG) ¾ Kihívások Miközben a 21 év alatti fiatalok, a finnországi Hanko város lakosságának csupán 26%-át teszik ki, az ott elkövetett bűncselekmények 68%-áért tehetők felelőssé. E cselekmények döntő többségét vagyon ellen követték el. ¾ Helyzet-leírás 1991-ben hozták létre Hankoban (népessége kb. 11.000 fő) azt a sokoldalú programot, amely a fiatalkori bűnözés és bűnelkövetővé váláshoz vezető tényezőkre kívánt hatni. E problémák kezelése során kiemelt figyelmet fordítottak a hátrányos helyzetű fiatalok és családjaik társadalmi helyzetének

megerősítésére, miközben az ehhez kapcsolódó különféle problémákra és a veszélyeztetett csoportokra az alábbi eszközökkel kívántak hatást gyakorolni: • kifejlesztették a hagyományos gyermekjóléti modellek alternatíváit, s így a nem intézményben zajló gondozást szorgalmazták; • bevezették az éjszakai utcai járőröző programot, amely egyrészt az informális társadalmi kontrollt erősítette, másrészt a bűnözést és a bűnözéstől való félelmet csökkentette az állampolgárok körében; • a fiatalokat társadalmi célú tevékenységek elvégzésébe vonták be, így például a fiatalok foglalkoztatásába vagy az ipari tanulók számára szervezett programokba, amellyel az iskolakerülést, a kábítószer-használatot, és az antiszociális, illetve bűnelkövetői magatartást kívánták csökkenteni. Hatások • 41%-kal csökkent a fiatalok által, vagyon ellen elkövetett bűncselekmények száma (1991-ben 1.091 ilyen bűncselekmény történt, 1993-ban már csak 644); • 1991-1993 között 50%-kal csökkentek az önkormányzati gyerekjóléti költségek. Ezeket az eredményeket egyelőre még nem erősítette meg független, tudományos elemzés. ¾

¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • A Szociális és Egészségügyi Ügyosztály, az Oktatási Ügyosztály, a Szabadidős tevékenységek és Kulturális szolgáltatások Ügyosztálya, Hanko város Rendőrsége és Munkaügyi Hivatala, a helyi közösség önkéntesei; • támogatást biztosítottak a helyi önkormányzati hatóságok és partnereik, amelyet adományszervező akciók és önkéntes adományok egészítettek ki.

¾

További információk

¾

Források • Árnyékos Oldal Munkacsoport (1994): Valóban működik! A gyermekek, fiatalok és a fiatal családok társadalmi helyzetének javítása, Sampo-Csoport Turku, Finnország. (= Shadow Side Work Group. (1994): It Really Works! Improving the Social Status of Children, Young People and Young Families, Sampo-Group Turku, Finland.) • Árnyékos Oldal Munkacsoport (1995.május 4.): A fiatalkori bűnelkövetés és a bűnelkövetői magatartás megelőzésének kooperációs modellje (előadás), Árnyékos Oldal Munkacsoport: Hanko, Finnország. (= Shadow Side Work Group. (May 4, 1995) A Cooperation Model of the Juvenile Delinquency and Criminal Behaviour (Presentation), Shadow Side Work Group: Hanko, Finland.)

ÚTMUTATÓK FIATALKORI ERŐSZAK: AZ ÁLLAMPOLGÁRI AKCIÓK KERETRENDSZERE ¾ Kihívások Az erőszak már az egészségügyi rendszer számára is súlyos problémát jelent az Amerikai Egyesült Államokban, hiszen az erőszakos konfliktusok több mint 20.000 halottját és 2 millió sebesültjét kell ellátni évente. ¾

Helyzetleírás

E kezdeményezés célja a helyi stratégiák és programok kifejlesztését segítő, szigorúan rendszerezett módszer/keretrendszer kidolgozása volt, hogy ezáltal hatékonyan csökkenthető legyen az erőszak, és megelőzhető legyen, az erőszak okozta sebesülés és halál. Ahhoz, hogy megelőzzük, vagy meg kell törni az erőszak elkövetéséhez vezető cselekmény-láncot, az alábbi ismeretekre és tapasztalatokra lehet támaszkodva: • az erőszak-megelőző tevékenység résztvevőinek a veszélyeztetett népességet kell célba venni, tevékenységüket a megfelelően kiválasztott környezetben kell végrehajtani, helyesen megválasztott stratégiák mentén kell cselekedni (pl. képzési, jogi/szabályozás változtatása; a társadalmi/fizikai környezet módosítása), és a maximális hatékonysággal kell összehangolniuk a választott stratégiákat; • program-menedzsment résztvevőinek támogatniuk kell a szomszédsági tulajdon kialakulását és a közösség bevonódását, elemezniük kell és pontosan meg kell határozniuk a helyi problémákat, célokat és eredményeket, a közösségi és a magán erőforrásokat, valamint el kell végezniük a program-folyamatok monitorozását. ¾

Hatások • a különféle erőszak-megelőzési projektek segítségével jelentősen csökkent a bűnözés (pl. a mediációs képzés segítségével 50%-kal csökkent a diákok közötti erőszak, illetve a kézifegyverek korlátozása következtében 25%-kal csökkent a gyilkosságok száma Washingtonban).

¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • Egészség-megőrzési és Megelőzési Központok, az Egészségügyi és Humán Szolgáltatások Minisztériuma, és a Kisebbségi Egészségügyi Alapítvány.

¾

További információk

¾

Források • Fenley, M. A. és társai (1993): A fiatalkori erőszak megelőzése - a közösségi akciók keretrendszere, Atlanta, Georgia, Egészség-megőrzési és Megelőzési Központok (CDC). (= Fenley, M. A. et al. (1993) The Prevention of Youth Violence: The Framework For Community Action, Atlanta, Georgia: Centers for Disease Control and Prevention (CDC).

Centers for Disease Control and Prevention (CDC) National Center for Injury Prevention and Control Division of Violence Prevention 4770 Buford Highway, NE Mailstop K60 Atlanta, Georgia 30341-3724 U.S.A Telefon:+1 770 488 4362 Fax: +1 770 488 4349 Internet:http://www.cdc.gov/ncipc/ncipchm.htm E-mail: [email protected].

LAKÁSÜGY BIZTONSÁGOSABB ÉLETFELTÉTELEK EGY PROBLÉMÁS LAKÓTELEPEN (AMSZTERDAM, HOLLANDIA) ¾ Kihívások Egy 1995-ben lefolytatott felmérés szerint, a holland Bijlmermeer Kikkenstein lakónegyedében élők 66%-a nem érezte biztonságban magát. A felmérésből az is kiderült, hogy a lakók 58%-a, főleg a

környéken csellengő idegenek miatt érezte magát kevéssé biztonságban, 35%-uk pedig a terület gazdátlanságát jelölte meg a gyenge helyi közbiztonság fő kiváltó okaként. ¾ Helyzetleírás Amszterdam egyik külvárosának, Bijlmermeernek (népessége kb. 724.100) egyik lakótelepén kezdeményezték a "Biztonságos Kikkenstein" elnevezésű projektet, 1995-ben, az ott lakók biztonságos életfeltételeinek megteremtése érdekében. A bűnözési és a szabályszegési problémákkal megküzdeni kívánó hatványozott erőfeszítések az alábbiakat jelentették: • 13 videó-kamerát helyeztek el az épületekbe be- és kilépő személyek ellenőrzésére, illetve, hogy az események felvételeit a rendőrség is megvizsgálhatta; • "Lakótelepi őrség" (hosszú ideje munkanélküli személyeket alkalmaztak biztonsági őrökként) járőrözött az épületek között, jelezte a felmerült problémákat, és megpróbálta megoldani azokat, ellenőrizte a videó-kamerákat, és segített a helybelieknek; • megelőző jellegű terület-felújítás kezdődött a közvilágítás javításával, a biztonságosabb zárak felszerelésével, és arra ösztönözték a lakosságot, hogy aktívan vegyen részt a helyi környezet felügyeletében. ¾

Hatások • a lakosok 86%-a úgy érezte, hogy a közbiztonság javult; • 75%-kal csökkent a gépkocsi-lopások száma (1995-ben 12 ilyen eset történt, míg 1996-ban már csak 3); • 53%-kal csökkent a testi sértések száma (1995-ben 15 ilyen eset történt, míg 1996-ban már csak 7).

¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • az Új Amszterdami Lakásügyi Társaság, a Delfti OTB Kutató Intézet, a Kikkensteini Lakók Egyesülete, a Lakótelepi őrség és a rendőrség; • a pénzügyi támogatások zömét a központi kormányzat és helyi tanács biztosította, továbbá a helyi lakosokat is kötelezték havi 15 holland gulden (7,7 amerikai dollár) hozzájárulás befizetésére. Ez utóbbi összeg a Lakótelepi őrség kiadásait fedezte. Akinek a havi 15 gulden befizetése nehézséget jelentett, az kedvezményt kérhetett.

¾ További információk A "Biztonságos Kikkenstein" elnevezésű projekt 1995 és 1996 között, háztartásonként átlagosan 60%kal, vagyis 47-ről 19 holland guldenre (24-ről 19 amerikai dollárra) csökkentette a vandalizmus okozta költségeket, és ugyancsak csökkentette az általános fenntartási költségeket, mégpedig háztartásonként 39%-kal, azaz 339-ről 207 holland guldenre (174-ről 106 amerikai dollárra), ugyanebben az időszakban. ¾

Források • Boumeester, H. és Wassenberg, F. (1996): Video Voor Veiligheid? (= Videó a biztonságért), Delft, Hollandia: Delft University Press. • Van De Belt, H. (1994): Security Project Kikkenstein (Newsletter) (= a Biztonságos Kikkenstein Projekt Hírlevele), Amszterdam: enkele hulpvaardige NA-ers en Kikkensteiners. • Van De Belt, H. (1994): A Biztonsági Gárdák alkalmazása és a videó/audió biztonsági rendszer (Levél Kikkenstein lakosainak), Amszterdam, Kikkenstein Lakosainak Egyesülete. (= Van De Belt, H. (1994) The Employement of Security Guards and a Video/Audio System (Letter to Residents of Kikkenstein), Amsterdam: Residents Association Kikkenstein.)

Ms. M. Schulte Koningshoef 600 1104 DZ Amsterdam THE NETHERLANDS Telefon:+31 (0) 20 567 5100 Fax: +31 (0) 20 697 7291 E-mail: [email protected] BIZTONSÁGOS LAKÁSOK TERVEZÉSE (HOLLANDIA)

¾ Kihívások A "biztonsági szempontok figyelembe vételével tervezett lakások" brit tapasztalataira, a környezetvédelemben összegyűjtött hatalmas szakirodalomra, és egy öt éves (1985-1990) kísérleti projekt eredményeire építve kezdeményezte a holland rendőrség a "biztonságos lakás" címke bevezetését, a Rotterdam-Leiden-Hága háromszögben. Célja a vagyon elleni bűnözés (mint például a lakásbetörés, a vandalizmus és a gépkocsi lopás) és a bűnözéstől való félelem csökkentése volt. ¾ Helyzetleírás Amikor az egyes lakásügyi projektek elindítói, vagy a különféle lakóegyesületek a rendőrség "biztonságos lakás" címkéjének elnyerésére pályáznak, akkor mind a tervezett projektnek, mind pedig azok környezetének bizonyos feltételeknek meg kell felelniük, és a címkét csak a rendőrségi engedély kiadása után használhatják. A címke három feltétel egyidejű meglétét igazolja: a környezettervezéssel, az építészeti módszerekkel és a bűnözési cél elérésének nehezítésével megvalósuló helyi bűnmegelőzést. A "biztonságos lakás" címke mellé átadott tervezési kézikönyv 55 ajánlást tesz, amelyek a tervezés átfogó szintjétől a legaprólékosabb részletekig bezárólag tartalmazzák a figyelembe veendő szempontokat: • körzet (kiterjedés, laksűrűség, beépítési magasságok és épületméretek, elérhetőségek); • telekkialakítás (lakótelepek, félig- vagy teljesen egyedül álló házak, belső udvarok, zárt terek); • környezeti sajátságok (szabadtéri parkolás, magán garázsok, játszóterek, alagutak és aluljárók, autóbusz megállók); • lakossági részvétel és felelősség, szomszédság-menedzsment, szomszédság-figyelés; • épülettervezés (a nappali szobák tájolása, a lapos tető, a főbejárat, a bűnelkövetés megnehezítése). • Ahhoz, hogy a "biztonságos lakás" címke kiragasztható legyen, valamennyi szempont megvalósulását ellenőrizni kell, és csak egy előre meghatározott pontszám elérése esetén adják meg az engedélyt. ¾ Hatások A rendőrség által, a Rotterdam-Leiden-Hága háromszögben, 1991-ben bevezetett "biztonságos lakás" címke kiértékelése azt mutatta, hogy: • egy évvel később, a programban résztvevő házakban , 70%-kal csökkent a betörések száma. ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a Lakásügyi Kísérletek Előkészítő Bizottsága, az Igazságügyi Minisztérium, a Belügyminisztérium, és néhány tanácsadó magánvállalkozás támogatta a rendőrséget, e kezdeményezések kifejlesztésében; • a pénzbeni támogatást országos szinten a Belügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium, a biztosító társaságok, és a Lakásügyi Kísérletek Előkészítő Bizottsága biztosították, helyi szinten pedig a rendőrség, az önkormányzatok, a lakásügyi hatóságok és a lakásépítő társaságok.

¾ További információk A "biztonságos lakás" címke sikerét látva, nemzeti programként vezették be Hollandiában, 1996-ban. ¾

Források • van Soomeren, P. & T. Wilendorp (1996): A "biztonságos lakás" program Hollandiában, Közbiztonsági Folyóirat, 7. kötet, 2.szám (= van Soomeren, P. & T. Wilendorp (1996) "Secured by Design in The Netherlands" Security Journal, vol 7, 2.) • Scherpenisse, R. (1997): A rendőrségi "biztonságos lakás" címke - első eredmények Hollandiában, Az Európai Únió konferenciáján elhangzott előadás, Bűnmegelőzés - tovább az európai szintre, Noordwijk, Hollandia. (= Scherpenisse, R. (1997) "The Police Label for Secured Housing: Initial Results in The Netherlands", Paper presented at the European Union Conference, "Crime Prevention: Towards a European Level", Noordwijk, The Netherlands.)

Mr. R. Scherpenisse Steering Committe for Experiments

in Public Housing Postbus 1878 3000 BW Rotterdam THE NETHERLANDS Telefon:+31 (0)10 413 0935 Fax: +31 (0)10 411 4211 E-mail: [email protected]

SZABADIDŐS TEVÉKENYSÉGEK SZURKOLÓKÉPZÉS (BELGIUM) ¾ Kihívások A kilencvenes évek elején került nyilvánosságra az az adat, miszerint a labdarúgó meccsek 30-40%-át erőszakos események sora zavarja meg, és a rendőrség számos esetben kénytelen beavatkozni. A felmérések azt mutatták, hogy a személyes és társadalmi problémáikat megoldani nem képes fiatal férfiszurkolók azok, akik nagy valószínűséggel vesznek részt erőszakos összetűzésekben és a huliganizmusban. ¾ Helyzetleírás 1988-ban, a labdarúgó stadionokban megnyilvánuló erőszak csökkentésére irányuló kezdeményezés indult Belgiumban (népessége kb. 10,1 millió). A probléma-kezelő, integrált stratégia a következő kulcs-elemeket tartalmazta: • "szurkoló-trénereket" (pl. utcai szociális munkásokat) alkalmaztak és alkalmaznak ma is, minden mérkőzésen annak érdekében, hogy hatástalanítsák a potenciálisan robbanásveszélyes, erőszakos helyzeteket; • szituatív biztonsági eszközöket vetettek be annak érdekében, hogy megerősítsék a stadionok infrastruktúráját és társadalmi ellenőrzését, továbbá (bírói jóváhagyással) többféle alternatív szankciót alkalmaztak a fiatal futball-huligánok megfékezésére; • szociál-prevenciós módszereket alkalmaztak, amelyek elsősorban az erőszakos fiatalok szem előtt tartására koncentráltak, és olyan szociális segítő programokat ajánlottak meg számukra, amelyek személyes vagy társas problémáik kezelését célozták (pl. speciális szurkolói klubházakat hoztak létre, ahol oktatták és sportoltatták őket), ezen túlmenően, szociális munkások segítették e szurkolók társadalmi beilleszkedését. ¾

Hatások • 10-40%-kal csökkent az erőszakos incidensek száma a labdarúgó stadionokban, továbbá az erőszakos események sokkal kevesebb szurkolóra terjedtek ki, és jóval enyhébb kimenetelűvé váltak; • az elmúlt három évben 50%-kal csökkent az olyan mérkőzések száma, ahol szurkolói sebesülés történt.

Az adatok fenti arányú csökkenését független, tudományos bizonyítási eljárással még nem igazolták. ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a Belügyminisztérium, a rendőrség, és a labdarúgó klubok; • pénzbeli támogatást nyújtott a Belügyminisztérium.

¾ További információk Ezt a programot, az első osztályba tartozó 10 csapatnál is megismételték. A belga kormány e kezdeményezés kiterjesztését tervezi, "Városi trénerek" elnevezéssel, mégpedig a magas bűnözési kockázatú, városi szomszédságokban. ¾

Források

•

Van Limbergen, K., Walgrave S. és Dekegel, I. (1996): Ígéretes eredmények, Brüsszel, Belgium, Belügyminisztérium. (= Van Limbergen, K., Walgrave S. and Dekegel, I. (1996) Promising Practices, Brussels, Belgium: Ministry of the Interior.)

Permanent Secretariat for Prevention Policy (VSPP) Ministry of the Interior Wetsraat 26 Rue de la Loi Brussels 1040 BELGIUM Telefon:+32 (0)2 500 2447 Fax: +32 (0)2 500 2447 Internet:http://www.vspp.fgov.be E-mail: [email protected] GRAFFITI, VANDALIZMUS ÉS MŰVÉSZET (HAARLEM, HOLLANDIA) ¾ Kihívások Sok-sok éve, a gyér megvilágítás, a vandalizmus és a fiatalok bandái veszélyes és félelmetes hellyé tették a Schouwbroek-i alagutat az állampolgárok számára. ¾ Helyzetleírás 1994-ben, Haarlem (népessége kb. 150.000) polgárai kezdeményezték, hogy az önkormányzat tegye újra biztonságosan járhatóvá a Schouwbroek-i alagutat, mind a kerékpárosok, mind pedig a gyalogosok számára. Felismerve azt, hogy a falfestmények lefestése nem jelenti a vandalizmus, a bűnözés megszüntetését, és az állampolgári biztonságérzet fokozásának hatékony módját, ezért elindították a "Haarlem-i Alagút-galéria" projektet, melynek keretében az alábbiakat valósították meg: • a helyi önkormányzat felújította az alagút közvilágítását, megtisztította az átjárót, és egyéb javításokat végeztetett; • a Haarlem-i Linnaeus kollégium diákjainak állandóan változó kiállítási helyszíneként, jelképesen "örökbe fogadta" az alagutat, ahol a diákok kreatív energiái és művészi tevékenysége végre igazi teret kaphatott; • a polgárok figyelmének felkeltése és az adományozás folyamatossága érdekében, az alábbi témájú kiállítás-sorozatokat szervezeték meg az alagútban: "Hirdető-táblák", "Ősi minták és tetoválások", és "Gyerekek és bűnözők". ¾

Hatások • a következő két évben, az új közvilágítást senki se rongálta meg, és a falfirkák száma is jelentősen csökkent; • nőtt az alagút forgalma, és ez segítette a társadalmi ellenőrzés megvalósulását.

¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a polgárok mobilizálták a Haarlem-i helyi önkormányzatot, amely válaszképpen azonnal fellelkesítette a közösségi szociális munkások csoportját és a helyi iskolaszéket; • a projekthez a pénzbeni támogatást a helyi önkormányzat és a Haarlem-i Linnaeus kollégium biztosította.

¾ További információk Ez a projekt elnyerte a Hollandia és Belgium közös nemzeti bizottsága által adományozott "Roethof Díjat", 1996-ban. Az alagútnak olyan helyszínné alakítása, amely miközben művészeti kiállítások és divattervezők vetélkedései számára biztosít fórumot, egyúttal megnövelte az állampolgári részvétel lehetőségét (pl. a közeljövőben lebonyolítandó divatbemutató és a helyi lakosok számára szervezendő művészeti műhely esetében), és mindezek a fejlesztések hozzájárulnak ahhoz, hogy az alagútban csökkenjen a vandalizmus és a bűnözés. ¾

Források • Beveiliging. (November, 1996): "Aanzet tot internationaal samewerken in preventie", Beveiliging.

• •

Van Huis Uit. (March, 1997): "Een tunnel vol koeien", Van Huis Uit. De Geus, J. (June 15, 1995): "Uit de kunst.", p.30-31 FNV Magazine.

Mr. Frank Stassar Project Director GalleryTunnel Haarlem Vechtstraat 28 / 3h 1078 RL Amszterdam THE NETHERLAND Telefon:+31 20 6720383 Fax: +31 20 6720383

ISKOLÁK SERDÜLŐK ÉS AZ ITTAS JÁRMŰVEZETÉS (AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK) ¾ Kihívások Az Amerikai Egyesült Államokban az ittas járművezetés a vezető halálozási ok a tinédzserek körében, s egyúttal a 16-24 éves korcsoport felelős az éjszakai, alkohol -okozta balesetek 44%-áért. ¾ Helyzetleírás 1981-ben, a Wayland-beli Massachusettsben (U.S.A.) alakult meg a "Diákok a Romboló Hatású Döntések Ellen" (= SADD) (korábbi nevén: a "Diákok az Ittas Vezetés Ellen") nevű szervezet, amely ma már tagcsoportok százait tömöríti az Amerikai Egyesült Államokban (népessége kb. 265 millió) és számos más országban egyaránt. Ezek a diákközpontú szervezetek, jellemzően az alábbi célokat kívánják elérni: • az ún. Életre Szóló Szerződés megkötését, mely erős elkötelezettséget jelent a szülők és a tinédzserek között annak érdekében, hogy alkoholfogyasztás után sohase vezessenek, és ha mégis szükséges, akkor kölcsönösen gondoskodnak egymás hazaszállításáról; • a diákok mozgósítását, a leginkább veszélynek kitett csoportok figyelmének felkeltésére (pl. diákok által szervezett kampányok, illetve a diákoknak és a szülőknek, a téma iránti érzékenyítését); • az alkoholmentes tevékenységek támogatását. ¾

Hatások • 1981-1996 között, a 15-19 éves korcsoportban, az alkohol okozta halálesetek száma 50%-kal csökkent.

Ezt az adatot független, tudományos bizonyítási eljárással még nem igazolták. Az Országos Főútvonalak Közlekedésbiztonsági Szolgálatának felmérése szerint, ahol SADD szekció működik, ott észlelhető mérvű változás következett be az alkoholfogyasztással, és az ittas járművezetéssel kapcsolatos lakossági attitűdök tekintetében. ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • diákok, szülők, iskolai vezetők, a vállalkozók közössége és az egyes szomszédságok tagjai; • A SADD egy olyan non-profit szervezet, amelyet vállalkozók és magánosok adományaiból működtetnek. Támogatja továbbá a helyi Oktatási Bizottság is. A szervezet nemcsak az ittas járművezetés ellen lép fel, hanem a fiatalok italozása és kábítószer-használata, erőszakoskodása, öngyilkossági és az AIDS általi veszélyeztetettsége ellen is.

¾ További információk Az egyéni és közösségi felelősség felkeltése érdekében a diákok, a szülők, és a szomszédság tagjainak bevonása az ittas járművezetés, a fiatalok italozása és kábítószer-használata, erőszakoskodása, öngyilkossága és AIDS-problémáiban rejlő veszélyek és következmények

megértésébe, igen célirányos módszernek tűnik. Ily módon kívánják csökkenteni az alkohol okozta baleseteket, és halálokat, és a (becslések szerint) alkoholos befolyásoltság miatt okozott, évi 44 millió amerikai dollár összegű anyagi kárt. ¾

Források • Leaf, W. A. és Preusser, D. F. (1995): A fiatalok kortárscsoportjainak, alkoholos befolyásoltság miatti, kölcsönös járművezetési programjának értékelése, Washington, D.C., Az Országos Főútvonalak Közlekedés-biztonsági Szolgálata, Szállításügyi Minisztérium. (= Leaf, W.A. and Preusser, D.F. (1995) Evaluation of Youth Peer-to-Peer Impaired Driving Programs, Washington, D.C.: National Highway Traffic Safety Administration (NHTSA), U.S. Department of Transportation.) • Staats, M. (1983): Meg lehet tenni, és a diákok meg is teszik, Presbiteriánus Felmérés: 13-14. (= Staats, M. (1983) "It Can Be Done, And Students Are Doing It", Presbyterian Survey: 1314.)

Students Against Destructive Decisions (SADD) Formerly known as "Students Against Driving Drunk" h101 Depot Road Chatham, Massachusetts 02633 U.S.A. Telefon:+1 508 945 3122 Fax: +1 508 945 3944 Internet:http.//www.saddonline.com ERŐSZAKOS KIHASZNÁLÁS: INFORMÁCIÓ ÉS CSELEKVÉS (NORVÉGIA) ¾ Kihívások Tanulmányok sora bizonyította, hogy 1983-ban a norvég általános iskolások 15%-a érintett volt az iskolán belüli erőszakos kihasználás és/vagy áldozattá válás kérdésében (9%-uk, mint erőszakosan kihasznált és 7%-uk, mint kihasználó), és a társaikat erőszakosan kihasználók négyszer nagyobb valószínűséggel válnak fiatal felnőtt korukban bűnismétlőkké. ¾ Helyzetleírás 1983-ban Norvégia (népessége kb. 4,3 millió) elemi iskoláiban országos programot kezdeményeztek azzal a céllal, hogy csökkentsék az erőszakos kihasználások és a sértetté válások számát, és az iskolák, a szülők, és a szociális szolgáltatások együttműködésére építve, megelőzzék későbbi problémák kialakulását. A program fő komponensei a következők voltak: • az iskolák rendelkezésére bocsátottak egy 32 oldalas kézikönyvet, amelyben részletesen bemutatták az erőszakos kihasználás és a sértetté válás problémáját, és részletezett javaslatokat tettek a tanároknak és az iskoláknak arra, hogy mit tehetnek ilyen esetekben, és hogyan előzhetik meg e problémák kialakulását; • minden iskoláskorú gyereket nevelő szülő kapott egy 4 oldalas információs és tanácsadó füzetet; • a lakosság számára is hozzáférhetővé tettek egy 25 perces videofilmet, amely az iskolai erőszakoskodást és annak hatásait mutatta be; • rendszeres időszakonként, kérdőíves módszer segítségével kérdezték meg az iskolás gyerekeket, az erőszakos kihasználás és a sértetté válás természetéről és aktuális kiterjedtségéről, valamint a tanárokat és a diákokat arról, hogy ilyen esetekben hajlandóak lennének-e beavatkozni, továbbá felmérték a programnak az erőszakoskodásra és a társadalom-ellenes magatartásra gyakorolt hatását is. ¾

Hatások • 2 éven belül, 50%-kal kevesebb erőszakoskodást jelentettek be, és 15%-kal csökkent az antiszociális magatartás (pl. lopás, vandalizmus, és iskolakerülés) bejelentése is.

¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások

• •

az Oktatási Minisztérium mozgósította a tanárokat, a szülőket, és diákokat az erőszakos kihasználás elleni fellépésre és a sértetté válás problémájának kezelésére; a projekt számára pénzbeni támogatást nyújtott az Oktatási Minisztérium.

¾ További információk A gyerekkori erőszakoskodás hatékonyan csökkenthető, és a korai antiszociális magatartás is megelőzhető a tanárok, a szülők, és a diákok aktív bevonásával, és az erőszakoskodás elleni határozott fellépésével. ¾

Források • Olweus, D. (1991): Az erőszakos kihasználás és a sértetté válás problémái az általános iskolás gyermekek körében - az iskolai beavatkozási program adatai és hatásai, in D.J. Pepler és K.H. Rubin (szerk.): A gyerekkori agresszió kifejlődése és kezelése, Hillsdale, New Jersey: Lawrence Erlbaum Associates, Inc. (= Olweus, D. (1991) "Bully/Victim Problems Among School Children: Basic Facts and Effects of a School Based Intervention Program", in D.J. Pepler and K.H. Rubin (eds.) The Development and Treatment of Childhood Aggression, Hillsdale, New Jersey: Lawrence Erlbaum Associates, Inc.)

Mr. Dan Olweus, Ph.D. Department of Psychology University Bergen NORWAY Telefon:+1 800 634 4449 (az U.S.A.-ban) Telefon:+1 206 343 1223 (az U.S.A.-n kívül) Fax: +1 206 343 1445 Internet:http://www.uib.no Internet:http://www.cfchildren.org E-mail: [email protected] A KÁBÍTÓSZERFOGYASZTÁS SOKOLDALÚ MEGKÖZELÍTÉSE (KANSAS CITY ÉS INDIANAPOLIS, AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK) ¾ Kihívások A Középnyugati Bűnmegelőzési Projekt a kábítószerproblémák - az iskolát, a családot, és a civil szervezeteket is bevonó - sokszempontú megközelítését valósítja meg. ¾ Helyzetleírás A Kansas Városában (népessége kb. 443.870) és Indianapolisban (népessége kb. 752.279) megvalósított projekt célja a 10-12 éves gyermekek kábítószer-használatának megelőzése. A program öt komponense, öt évet ölel át: • • • • •

a hatodik vagy hetedik osztályban (10-12 éveseket) tanító pedagógusok indítják el az iskolai programot, amely a gyerekek társas készségeit kívánja fejleszteni, hogy ellen tudjanak állni a kortárs csoportokbeli kísértéseknek; a szülői program a kábítószer-használat elkerüléséhez, a szülők által nyújtandó támogatás és modellnyújtás bátorítását célozza; a civil szervezeti program, az átfogó bűnmegelőzési szolgáltatások megvalósítására épít; a "bevezetés az egészség-politika reformjába" háttértámogatást nyújt a prevenciós kezdeményezésekhez; a média segítségével nyújtanak információt a jelenlegi és a jövőbeli, megelőző jellegű kezdeményezésekről.

¾ Hatások Három évvel a program-megvalósítás után, a felmérések azt mutatják, hogy: • csökkent a havi cigaretta-fogyasztás: a gondozott csoport 24,8%-a dohányzott, ugyanakkor a kontroll csoport 30,5%-a; • hasonlóképpen csökkent a marihuána-használat: a gondozott csoport 12,3%-os marihuánahasználatával szemben a kontroll-csoport 19,7%-a fogyasztott marihuánát.

¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • az üzleti szektor képviselői, az iskolák, a helyi jogalkotók, a közösségi vezetők, a média és a szolgáltató szektor képviselői.

¾

További információk • Ez a fajta projekt láthatóan elősegíti a közösségi bűnmegelőzési programok, tevékenységek és a helyi szolgáltatások fejlesztését. • az Erőszakmegelőzési Kutatóközpont kiadta e program modellként történő megvalósítását megkönnyítő, felhasználói kézikönyvet.

¾

Források • Pentz, M.A., Mihalic, S.H., Groteter, J.K. (1997): A Középnyugati bűnmegelőzési project, Az erőszak-megelőzés kézikönyvei, Első kötet, Colorado. (= Pentz, M.A., Mihalic, S.H., Groteter, J.K., (1997)"The Midwestern Prevention Project", Blueprints for Violence Prevention, Book one, Colorado.)

Center for the Study and Prevention of Violence University of Colorado at Boulder Institute BG1 Behavioral Science Campus Box 442 Boulder, Colorado 80309-0442 U.S.A. Telefon:+1 303 492 8465 Internet:http://www.colorado.edu/cspv/ Mary Ann Oentz, Ph.D., Principal Investigator Sadina Rothspan, Ph.D., Project Manager University Southern California Department of Preventive Medicine School of Medicine USC Norris Comprehensive Cancer Center 1441 Eastlake Avenue, MS-44 Los Angeles, CA 90033-0800 U.S.A. Telefon:+1 213 764 0325 Fax: +1 213 764 0134 ISKOLÁBÓL KIMARADÁS ÉS SZOCIÁLIS KÉSZSÉGEK (SEATTLE, WASHINGTON, AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK) ¾ Kihívások A szegénység - mint a veszélyeztetettség egyik rizikófaktora - a serdülők körében könnyen vezethet az iskolából kimaradáshoz, bűnözéshez és kábítószer-visszaéléshez. Az Amerikai Egyesült Államokban a 6-18 év közötti diákok 25%-a szegénységben él. A szegény diákok fele középiskolai bizonyítvány megszerzése nélkül hagyja abba tanulmányait. ¾ Helyzetleírás A Seattle (népessége 1981-ben kb. 520.947) nyolc iskolájában zajló program, a 6-12 éves gyerekek társas kapcsolatait és iskolai kötődését kívánta erősíteni. A programba a tanárokat, a szülőket, és a gyerekeket vonják be. A program elemei a következők: •

A tanárképzés három fő összetevője: • a megelőzési szempontokat érvényesítő osztályfőnöki munka, mely világos szabályokat érvényesít, és a rögzített szabályok szerinti viselkedést jutalmaz; • interaktív oktatás, ahol az elérhető fokozatok egyúttal a diákok szabálytartó magatartásának és társkapcsolati fejlődésének minősítését is jelentik;

•

a kiscsoportos együttműködésre építő tanulási módszerek alkalmazása.

•

A szülők részére megajánlott képzési programok: • a családi élet megtervezése (általános iskola, 6-8 éves gyerekek); • tanulástámogatás (7-10 évesek) és az antiszociális magatartás megelőzése (10-12 évesek).

•

A gyerekek társas és kognitív készségeit fejlesztő képzés: • konfliktuskezelés (6-7 éves életkorban); és • a kortárscsoport csábításainak ellenállás készsége (11-12 éves életkorban).

¾ Hatások A 12 éves, veszélyeztetett gyerekek körében végzett értékelés szerint: • 36%-kal kevesebb kapcsolat alakul ki (a tanárok beszámolói szerint) antiszociális kortársakkal (20% a programban részvett fiúk és 55% a részt nem vett kortársaik körében); • 19%-kal kevesebb a dohányzás (7% a programban részvett lányok és 36% a részt nem vett kortársaik körében). ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • iskolák, szülők, iskolaszékek és egyetemi kutatók.

¾

További információk • A projektnek a családi kapcsolatokra is pozitív hatása volt, erősítette az iskolai kapcsolatokat és növelte az iskola iránti elkötelezettséget, illetve csökkentette antiszociális kortárscsoportokkal való barátkozást.

¾

Források • Hawkins, J. David, Catalano, Richard F., Morrison, Diane, O'Donnell, Julie, Abbott, Robert és Day, Edward, (1992): A Seattle-i fejlesztő project - az első négy év hatása a gyermekvédelmi faktorokra és a problémás viselkedésre, in Joan McCord és Richard E. Tremblay: Az antiszociális viselkedés megelőzése - beavatkozások a születéstől a serdülőkorig, New York, The Guilford Press. (= Hawkins, J. David, Catalano, Richard F., Morrison, Diane, O'Donnell, Julie, Abbott, Robert and Day, Edward, (1992) "The Seattle Development Project: Effects of the First Four Years on Protective Factors and Problem Behaviour", in Joan McCord and Richard E. Tremblay, Preventing Anti-Social Behaviour: Interventions from Birth through Adolescence, New York: The Guilford Press.) • Hawkins, J. David, Doueck, Howard J., és Lishner, Denise M., (1988): A jellegzetes tanári viselkedések megváltoztatása az alul teljesítő diákok viselkedésének és iskolai kötődésének fejlesztése érdekében, Amerikai Oktatáskutatási Folyóirat. (= Hawkins, J. David, Doueck, Howard J., and Lishner, Denise M., (1988) "Changing Teacher Practices in Mainstream Classrooms to Improve Bonding and Behavior of Low Achievers", American Educational Research Journal.) • O'Donnell, Julie, Hawkins, J. David, Catalano, Richard F., Abbot, Robert D., és Day, Edward, (1995): Az iskolai kudarcok, a kábítószer-használat és a bűnözés megelőzése az alacsony jövedelmi helyzetű gyerekek között - hosszú távú beavatkozás az általános iskolákban, American Journal Ortho-Psychiatry, 65, 87. (= O'Donnell, Julie, Hawkins, J. David, Catalano, Richard F., Abbot, Robert D., and Day, Edward, (1995) "Preventing School Failure, Drug Use and Delinquency among Low-Income Children: Long-term Intervention in Elementary Schools", American Journal of Ortho-Psychiatry, 65, 87.)

J. David Hawkins Social Development Research Group (SDRG) University Washington, School of Social Work 130 Nickerson, Suite 107 Seattle, WA 98109 U.S.A. Telefon:+1 206 286 1805 Fax: +1 206 2861462 Internet:http://weber.u.washington.edu/~sdrg E-mail: [email protected]

VANDALIZMUS ÉS KEZELHETETLEN MAGATARTÁS (LOS ANGELES COUNTY, CALIFORNIA, AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK) ¾ Kihívások Számos iskolaszék és adófizető állampolgár számára a vandalizmus jelenti a legfőbb problémát, szerte a világon. A vandalizmus okozta károk helyreállításának átlagos költségei (az olyan közvetett költségeket kihagyva, mint például a biztosítás és a biztonsági őrök díja) Los Angeles megye iskolakörzeteiben meghaladták a 8,5 millió dollárt, 1978-79-ben. Ez az összeg 56%-kal volt magasabb, mint az azt megelőző 1977-78-as iskolaévben. ¾ Helyzetleírás 1977-ben, Los Angeles megye (népessége kb. 8,86 millió) 18 általános és középiskolája vett részt, egy olyan három éves programban, amely a kezelhetetlen iskolai magatartás és az ehhez kapcsolódó vandalizmus megelőzését célozta. A széles ívű képzési és konzultációs csomag eredményeképpen a programban résztvevő iskolák egyre intenzívebben támogatták a diákok normakövető magatartását. Ez a következőket jelentette: • az iskolai teamek (beleértve az iskola-igazgatót, az iskola-pszichológust és a programban résztvevő tanárokat) részt vettek egy 18 műhelybeszélgetésből álló sorozaton, amely a magatartás-kontroll hatékony stratégiáit és azok pozitív megerősítését célozta (pl. a helyes iskolai viselkedés jutalmazása); • a projekt tanácsadói hetente kétszer ültek le a tanárokkal. E foglalkozások segítették a tanárok kommunikációs készségének fejlesztését, a problémás magatartások észlelését és meghatározását, a megváltoztatni kívánt célok kitűzését, a beavatkozási stratégiák közös kifejlesztését és megvalósítását; • az iskola vezetői havonta kétszer ültek össze, és ekkor az iskola egészére figyelve tekintették át a programok tervezését és megvalósítását annak érdekében, hogy a diákok valóban megtanulhassák a vandalizmus és a kezelhetetlen magatartás pozitív alternatíváit (kialakítottak például egy ebédlőt, egy játszóteret és a tantermi viselkedés új szabályait), végiglátogatták továbbá az iskola környékén lakókat, és felkérték őket, hogy ők is vegyenek részt a vandalizmus-megelőző közös tevékenységben. ¾

Hatások • a programban részt vevő iskolákban 66 - 92%-kal csökkent a vandalizmus okozta költségeknek a 100 diákra vetített aránya (121,35 dollárról 10,10 dollárra csökkent le ez a költség, a programban résztvevő iskolák első csoportjában, és 77,12 dollárról 26 dollárra csökkent a programban résztvevő iskolák második csoportjában, 1977 és 1980 között); • a programban résztvevő osztályok diákjai körében lényegesen nagyobb mértékben csökkent a kezelhetetlen magatartás aránya (pl. verekedés, ordítozás, tárgyak hajigálása, feladatok el nem végzése) a hasonló, de a programban részt nem vett diákokkal összevetve.

¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a projekt stábja, a programban résztvevő iskola-igazgatók, iskola-pszichológusok, tanárok és diákok; • pénzbeni támogatást nyújtott az Általános- és Középiskolai Oktatási Alap és Los Angeles Megye Iskoláinak Szakfelügyeleti Hivatala.

¾ További információk Egy óvatos becslés szerint, e program bevezetése esetén, a középiskolák 10.861 és 24.197 amerikai dollár közötti összeget takaríthatnak meg 9 hónap alatt. E kezdeményezés során megismételtek egy 1976-os felmérést, amely a vandalizmus okozta károk helyreállításának költségeit illetően, átlagosan 57%-os csökkenést mutatott ki a programban rész vett iskolákban. Ezzel szemben a programban részt nem vett iskolákban 320%-os költség-növekedést tapasztaltak. ¾

Források • Mayer, G.R. és társai (1983): Az iskolai vandalizmus megelőzése és a fegyelem megszilárdítása - egy három éves kutatás, Alkalmazott Magatartás-kutatási Folyóirat, 16: 355369. (= Mayer, G.R. et al. (1983) "Preventing School Vandalism and Improving Discipline: a three year study", Journal of Applied Behaviour Analysis, 16: 355-369.)

•

Mayer, G.R. és Butterworth, T. (1979): Az iskolai erőszak és vandalizmus megelőzése - egy kísérleti program, Személyes Segités és Irányitás Folyóirat, 57: 436-441. (= Mayer, G.R. and Butterworth, T. (1979) "A Preventive Approach to School Violence and Vandalism: An Experimental Study", Personnel and Guidance Journal, 57: 436-441.)

Los Angeles County Office of Education (LACOE) 9300 Imperial Highway, Downey, CA 90242-2890 USA Telefon:+1 562 922 6111 Fax: +1 562 922 6768 Internet:http://www.lacoe.edu/ ERŐSZAK ÉS AGRESSZIVITÁS (SEATTLE, WASHINGTON, AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK) ¾ Kihívások Kutatások feltárták, hogy az erőszakos és agresszív magatartásra hajlamos emberekből általában hiányoznak az olyan szociális készségek, mint az empátia, az ösztön-kontroll, a probléma-megoldás és az indulat-kezelés képessége. A gyerekek viselkedése gyakran nem normakövető jellegű, hiszen hiányoznak számukra a szerepmodellek, és az ilyen viselkedés begyakorlásának, illetve a helytelen berögződések megváltoztatásának lehetőségei. ¾ Helyzetleírás A "Bizottság a gyermekekért" nevű non-profit szervezet már 1970 óta kutatja a társas készségek feltételeit. A Bizottság, "Második lépcső" elnevezéssel, egy olyan erőszak-megelőzési programot dolgozott ki, amely az óvodától az általános iskoláig tart. A program az erőszakhoz vezető gyermeki viselkedés és attitűd megváltoztatásához szükséges készségeket tanítja meg az alábbi tanmenet segítségével: • a gyerekeknek olyan készségeket tanítanak meg, amelyek csökkentik az impulzív és agresszív magatartást és növelik a gyerek környezet általi elfogadottságát; • a foglalkozások tartalma korcsoportonként változó, és a megcélzott készségek gyakorlása a gyerekek életkori sajátosságaihoz igazított; • a program tervező, kiképző, végrehajtó szakaszában, és a folyamatos értékeléséhez segítséget nyújtó, támogató teamet hoztak létre, amely az irányítás és koordináció feladatait látta el; • a családi útmutató segítségével a szülők otthon is tovább erősíthetik a "Második lépcső"-ben megcélzott készségeket. ¾ Hatások A "Második lépcső"-nek az általános iskolások agressziójára és pozitív társas viselkedésére gyakorolt hatását elemző, egy éves időtartamot átfogó vizsgálat azt mutatta ki, hogy: • 29%-kal csökkent a fizikai erőszak, ugyanakkor a kontrollcsoportban 41%-kal nőtt; • 22%-kal csökkent a civakodás, szemben a kontrollcsoporttal, ahol 22%-kal nőtt; • 10%-kal növekedett a normakövető és a semleges magatartás, míg a kontrollcsoport nem mutatott fel érdemi javulást. ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a Bizottság a Gyermekekért, a szülők, a tanárok, az iskola-körzet; • támogatások érkeztek a tananyagok elkészítésére, a képzés lebonyolítására, és a végrehajtás folyamatára.

¾ További információk A gondosan megtervezett megvalósítási folyamat lépései a következők voltak: a tananyagot használó stáb kiképzése, a tananyag alkalmazása, az elsajátított tananyag megerősítése az iskola vagy az adott szervezet egészében, és a program folyamatos végrehajtásának sikeréhez nélkülözhetetlen a támogatórendszer működtetése.

¾

Források • McCummings, R. (1999): Ebben egyek vagyunk - erőszak-megelőzési készségek diákok, tanárok és szülők számára, Denver, CO. U.S.A. March 3-6, 1999. (= McCummings, R. (1999) "We're All in This Together: Violence Prevention Skills for Students, Teachers and Parents", Denver, CO. U.S.A. March 3-6, 1999.) • Grossman, D.C. és társai (1997): Az erőszak-megelőzési tananyag hatékonysága az általános iskolás gyermekek körében - egy statisztikai véletlenszerűséggel ellenőrzött kísérlet, Az Amerikai Orvosi Egyesület Folyóirata, 277(20):1605-1611. (= Grossman, D.C., et al. (1997) "Effectiveness of a Violence Prevention Curriculum Among Children in Elementary School: A Randomized Controlled Trial" The Journal of the American Medical Association, 277(20):1605-1611.)

Committee for Children 2203 Airport Way South, Suite 500 Seattle, WA 98134-2027 USA Telefon:+1 800 634 4449 or Telefon:+1 206 343 1223 Fax: +1 206 343 1445 Internet:http://www.cfchildren.org

ÚTMUTATÓK

KÖZÉPISKOLAI TANTERV A GYŰLÖLETI BŰNÖZÉS MEGELŐZÉSÉRE ¾ Kihívások Szerte a világon, emberek ezrei válnak sértetté, pusztán a bőrük színe, nemzetiségük, nemük, fogyatékuk, szexuális orientációjuk vagy vallási meggyőződésük miatt. Bár a gyűlöleti bűnözés jelentős részét fiatalok követik el, a tanároknak és az egyes érdekcsoportoknak csak kevés eszközük van e probléma hatékony kezeléséhez. ¾ Helyzetleírás 1993-ban, az Amerikai Egyesült Államok (népessége kb. 265 millió) Oktatásfejlesztő Központjában hozzákezdtek egy iskolai osztályokban és ifjúsági mozgalmi keretben egyaránt alkalmazható, a gyűlöleti bűnözést megelőző tananyag kidolgozásához. Arra az elvre alapozva, hogy az erőszak és az előítélet tanult, és ebből következően megelőzhető viselkedés, egy rugalmasan kezelhető 10 egységből álló útmutatót dolgoztak ki, amely az alábbiakat nyújtja a felhasználóknak: • az erőszakkal és az előítéletekkel kapcsolatos, hiedelmek és attitűdök áttekintése: miért követnek el a fiatalok oly könnyen a gyűlöleti bűncselekményt, továbbá példákkal illusztrálva azt, hogy a gyűlöleti bűnözés milyen mélyrehatóan befolyásolja az áldozatoknak, családjaiknak és közösségeiknek az életét; • javaslatokat tesz olyan interaktív, osztálytermi gyakorlatokra, amelyek vitát provokálhatnak az egyes kérdésekről, illetve segíthetik a diákokat olyan készségeik kifejlesztésében, amelyek segítségével észlelhetik és mérsékelhetik előítéleteiket, továbbá segíti a figyelem felkeltését a probléma iránt, illetve a kulturális és társadalmi különbségek megbecsülését; • megerősíti a diákokat abban, hogy különbséget tudjanak tenni az előítéletek elleni küzdelem rövid-távú eszközeinek használata (amelyet az iskolai és szomszédsági akcióiban való részvétel jelent), illetve a között, amit az intézményesült fajgyűlölet elleni fellépést jelent. ¾ Hatások Az útmutató hatásvizsgálata még nem fejeződött be. ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások

• •

az Oktatás-fejlesztő Központ, (az Amerikai Igazságügyi Minisztériumhoz tartozó) Fiatalkorúak Igazságügyi és Bűnmegelőzési Hivatala és az Amerikai Oktatási Minisztérium; pénzbeni támogatás érkezett a tananyag-fejlesztésre és a kielemzésre, ezen túlmenően a curriculum tesztelését a Fiatalkorúak Igazságügyi és Bűnmegelőzési Hivatala finanszírozta.

¾ További információk A Fiatalkorúak Igazságügyi és Bűnmegelőzési Hivatala és az Oktatási Minisztérium 20.000 példányban terjeszti a "Gyűlöleti bűnözés" című tananyagot a középiskolák és a fiatalkorúakkal foglalkozó igazságügyi szervezetek számára, szerte az Amerikai Egyesült Államokban. ¾

Források • McLaughlin, K.A., és Brilliant, K.J. (1997): A gyűlölet megelőző nemzeti tananyag középiskolák számára, fejlesztő Központ. (= McLaughlin, K.A., and Brilliant, K.J. Hate Crime Prevention Curriculum for Middle Schools, Development Center, Inc.)

gyógyítása - a gyűlöleti bűnözést Newton, Massachusetts, Oktatás(1997) Healing the Hate: A National Newton, Massachusetts: Education

A tananyag ingyenesen megrendelhető az alábbi címen: U.S. Department of Justice, Juvenile Justice Clearinghouse, National Criminal Justice Reference Service, Ingyenes hívószám: +1 800 851 3420 (csak az U.S.A.-ban hívható ingyenesen), Telefon:+1 301 519 5500 (az U.S.A.-n kívülről), Fax: +1 301 519 5212, E-mail: [email protected]; vagy U.S.A. Department of Education, Safe and Drug Free Schools, Ingyenes hívószám: +1 800 624 0100 (csak az U.S.A.-n belüli hívás ingyenes). A tananyagról további felvilágosítással szolgál: National Hate Crime Prevention Project, Education Development Center, 55 Chapel Street, Newton, Massachusetts, 02158-1060 U.S.A. Telefon:+1 800 225 4276 / 2534-es mellék (az U.S.A.-ban); Telefon:+1 617 969 7100 / 2534-es mellék (az U.S.A.-n kívül) Fax: + 1 617 244-3436, E-mail: [email protected] ÚTMUTATÓ AZ ISKOLAI KÁBÍTÓSZERMEGELŐZŐ PROGRAMOKHOZ ¾ Kihívások Az Amerikai Egyesült Államokban, az általános és középiskolásoknak alig fele vesz részt a legális és illegális kábítószer-használat megelőzését célzó iskolai programokban. Ráadásul a működő programok némelyike nem is tárgyalja megfelelően a hatékony kábítószer-megelőzés kulcsfontosságú tényezőit. Habár sokat tudunk már arról, hogy a megelőzés terén mi működik és mi nem, ezeket az információkat gyakran csak magas szakmai színvonalú, tudományos folyóiratokban teszik közzé, nem pedig a nagy nyilvánosság számára is hozzáférhető folyóiratokban. ¾ Helyzetleírás 1996-ban, az Amerikai Egyesült Államokban (népessége kb. 265 millió), a "Kábítószer Stratégiák" nevű szervezet útmutatót készített a tanárok számára, hogy segítse őket eligazodni az iskolájuk számára legmegfelelőbb kábítószermegelőzési program kiválasztásában. Ez az útmutató felhasználóbarát módon ismerteti a programok lebonyolításához szükséges információkat, és segítségével megállapítható, hogy az adott iskola programja megcélozza-e a hatékony kábítószermegelőzési tananyag kulcselemeit, melyek a következők:

•

•

•

a diákok megtanítása arra, hogy a kábítószerhasználat nem tartozik a kortársak alapnormái közé, segítésük abban, hogy felismerjék a belső (pl. aggodalom és stressz) és a külső nyomás-gyakorlásokat (pl. a kortársakét), amelyek befolyásolják a kábítószerek használatával kapcsolatos döntéseiket, továbbá olyan személyes és társas készség kifejlesztése, amelynek segítségével ellenállhatnak az ilyen nyomásoknak; a diákok életkori sajátosságaihoz igazodó, célzott ismeretek nyújtása és cselekvési lehetőségeik áttekintése, megvilágítva a kábítószerhasználat rövid- és hosszútávú következményeit és a szükséges megelőzési lehetőségeket, s ezért legalább évi tíz alkalommal, és néhány "újrázó" üléssel erősíti meg a rákövetkező két évben; interaktív képzési módszerek alkalmazása (pl. szerepjáték), a családok és a helyi közösségek aktív bevonása, tanár-képzés és szaktanácsadás, könnyen alkalmazható és kulturálisan releváns prevenciós anyagok terjesztése.

¾ Hatások A hatékony bűnmegelőzés legalapvetőbb elemeit célba vevő tananyagot nyújtó programok a következő eredményeket érték el: • egy éven belül 75%-kal csökkent a dohányzás, az alkohol-, és marihuána-fogyasztás a (kb. 11-13 éves) hetedikes diákok körében. ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a Kábítószer Stratégiák, neves bűnmegelőzési és oktatási szakembereket, iskola-igazgatókat és tanárokat tudott megnyerni az ügynek az U.S.A.-ban, akik aztán együttesen dolgozták ki a leghasznosíthatóbb program-folyamatot; • kábítószermegelőzési programokat elsődlegesen az Amerikai Kongresszus és a helyi iskolaszékek finanszírozzák.

¾ További információk A diákok kábítószerhasználatának hatékony megelőzése alapvető segítséget jelent fiatalok antiszociális magatartásának csökkentésében, illetve az illegális kábítószerekkel kapcsolatos bűnelkövetői életvitel és a legális kábítószerekkel való visszaélés kialakulásának megelőzésében. ¾

Források • Kábítószer ellenes stratégiák (1996): Egy fokozattal feljebb - útmutató az iskolai kábítószermegelőzési programokhoz, Washington, D.C., Kábítószer Stratégiák. (= Drug Strategies. (1996) Making the Grade: A Guide to School Drug Prevention Programs, Washington D.C.: Drug Strategies.)

Drug Strategies 2445 M Street, NW Suite 480 Washington, D.C. 20037 U.S.A. Telefon:+1 202 663 6090 Fax: +1 202 663 6110 Internet:http://www.drugstrategies.org E-mail: [email protected] TANÁRI KÉZIKÖNYV: A GALERIHARCOK VESZÉLYEI ¾ Kihívások Az Amerikai Egyesült Államokban, az állami iskolákba járó gyerekek 23%-a vált már valamely erőszakos iskolai incidens sértettjévé. A tanárok 11%-a számolt be arról, hogy a diákok már követtek el ellene erőszakos cselekményt, és a tanítási idő 60-80%-át fegyelmezésre kell fordítaniuk. ¾ Helyzetleírás Az Egyensúlyi Kérdések nevű szervezet által 1997-ben elkészített útmutató segítségével, a tanárok elsajátíthatják a fiatalok közötti mediációs és konfliktuskezelési technikákat, és ezáltal csökkenthetik az erőszak és a személyközi konfliktus gyakoriságát az iskolás gyerekek között, az Amerikai Egyesült

Államokban (népessége kb. 265 millió). A tanári ismeretek és készségek fejlesztését megcélozva, az útmutató interaktív osztálytermi gyakorlatokat tartalmaz annak érdekében, hogy: • a diákok kommunikációs készségei megerősödjenek a kölcsönös egymásra figyelés, a beszélgetések, és a megbeszélések során; • fejlődjön a kritikai gondolkodásuk, amelynek segítségével megtalálják az erőszak és a személyközi konfliktus-helyzeteket kiértékelő és feloldó megoldásokat; • bemutassák az erőszak reális alternatíváit, a konstruktív megbeszéléseket, a felelős magatartást és az elfogadható viselkedés határait; • a diákok megszerezzék az olyan társas készségeket, mint az empátia, az együttműködés, és a becsületesség. ¾ Hatások Az útmutató hatásvizsgálata még nem fejeződött be. ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • az iskolaszékek, a tanárok, a diákok, és a szociális szolgáltatások fiatalokkal dolgozó szakemberei.

¾ További információk Az Amerikai Egyesült Államokban jelenleg több mint 3.000 állami és magán iskolában tanítják a konfliktus-kezelést és a kortársi mediációt a diákoknak. Ezek a módszerek Kanadában és sok más országban is népszerűek. ¾

Források • Travis, C. és Hoover, G. (1997): Tanári kézikönyv - a bandaháború fenyegetése, Santa Fe, New Mexico, Egyensúlyi Kérdések, Film és Video. (= Travis, C. and Hoover, G. (1997) Teacher`s Guide for Training: Threat of a Gang Fight, Santa Fe, New Mexico: Questions of Balance Film and Video.) • Crawford, D., és Bodine, R. (1996): A konfliktus-kezelés oktatása - útmutató az iskolák illetve a fiatalok számára szolgáltató szervezetek és közösségek programjai, valamint a fiatalkorúakkal az igazságügyi keretein belül foglalkozó programok számára, Washington, D.C., Fiatalkorú Bűntető Igazságszolgáltatási és Bűnmegelőzési Osztály (Amerikai Igazságügyi Minisztérium), és az Általános és Középiskolai Oktatási Osztály (Amerikai Oktatási Minisztérium). (= Crawford, D., and Bodine, R. (1996) Conflict Resolution Education: A Guide to Implementing Programs in Schools, Youth-Serving Organizations, and Community and Juvenile Justice Settings, Washington, D.C.: Office of Juvenile Justice and Delinquency Prevention (U.S. Department of Justice), and Office of Elementary and Secondary Education (U.S. Department of Education).) • Oktatási Minisztérium (1996): Értékek, hatások és kortársak - útmutató az erőforrások eléréséhez, Toronto, Oktatási Minisztérium (Ontario) ill. Államügyészi és a Büntetésvégrehajtási Minisztérium (Ontario). (= Ministry of Education. (1996) Values, Influences, and Peers: Resource Guide, Toronto: Ministry of Education (Ontario) and Ministry of the Solicitor General and Correctional Services (Ontario).)

Questions of Balance 369 Montezuma, Suite 428 Santa Fe,New Mexico 87501-2626 U.S.A. Telefon:+1 505 989 3544 Fax: +1 505 820 0690 E-mail: [email protected]

TÖMEGKÖZLEKEDÉS A BIZTONSÁG HIÁNYA A TÖMEGKÖZLEKEDÉSBEN (FRANCIAORSZÁG)

¾ Kihívások 1990-ben, a francia vonatokon közlekedő 840 millió utas közül 968 ellen követtek el erőszakos cselekményt. E cselekmények közül 385 Párizsban és az agglomeráció területén történt. Az erőszak, a vandalizmus, a bandák és a hajléktalanok megjelenése egyre növekvő bizonytalanságot keltettek az utazók körében. ¾ Helyzetleírás A személyes biztonság garantálása érdekében, Franciaország (népessége kb. 58 millió) vonatain és vasútállomásain az országos vasúttársaság - La Société Nationale des Chemins de Fer (SNCF) felméréseket végzett, amelyek segítségével meghatározták a köztulajdon elleni bűncselekmények és szabályszegések legjelentősebb társadalmi okait (pl. a munkanélküliséget). 1989 és 1991 között a SNCF az alábbi célok elérését tűzte ki: • a társadalmi kontroll növelése érdekében: 500 új munkahelyet teremtettek, négy vasútállomáson videokamerákat szereltek fel, grafiti-ellenes kampányt indítottak el, és a kommunikáció javítására olyan segélykérő telefonokat szereltek fel, ahonnan baleset vagy bűncselekmény esetén, az utazóközönség és a vasúti dolgozók azonnal riaszthatók; ezzel párhuzamosan • társadalomfejlesztési kezdeményezéseket indítottak el: a szociális munkások bevonásával végrehajtott akciókkal a hajléktalanok társadalmi reintegrációját célozták meg, valamint partnerségi viszonyt alakítottak ki az önkormányzati tisztviselők, a rendőrség, a pedagógusok és az állampolgárok között annak érdekében, hogy a fiatalok körében egyre növekvő bűnözés társadalmi okait kezelő kezdeményezéseket dolgozzanak ki. ¾

Hatások

¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a francia vasúttársaság, az önkormányzati képviselők, a rendőrség, a bíróságok, a pedagógusok, az üzleti szektor képviselői és az állampolgárok; • 1989 és 1991 között az SNCF 230 millió francia frankot (40 millió amerikai dollárt) költött a személyi és a tárgyi biztonság fejlesztésére.

¾ További információk Az 1991-ben felmért személyek 61%-a észlelte a preventív erőfeszítéseket és 75%-uk az intenzívebb rendőri jelenlétet. ¾

Források • Nemzeti Vasúttársaság (SNCF) (1991): Az SNCF és a városok - társak a nagyobb biztonság elérésére törekvésben, Párizs, SNCF. (= La Société Nationale des Chemins de Fer (SNCF). (1991) Les Villes et la SNCF, Partenaires Pour la Sécurite, Paris: SNCF.102)

M. Jacques Colliard Directeur adjoint Direction de la sureté de la SNCF 34 rue du Commandant Mouchotte 75699 Paris CEDEX 14 FRANCE Telefon:+33 (0) 153 25 31 22 Fax: +33 (0) 1 53 25 31 35 E-mail: [email protected] ÁLLOMÁSOK BIZTONSÁGA (WANDSWORTH, ANGLIA ÉS WALES) ¾ Kihívások A bűnözés és a bűnözéstől való félelem fő okaként a vasútforgalmi szolgálat létszámának és a biztonságnak a csökkenését, illetve a vasútállomások lepusztult környezetét jelölte meg London, Wandsworth kerületének 13 pályaudvarán megkérdezett utazóközönség.

¾ Helyzetleírás A Biztonságos Állomások Munkacsoportot 1992-ben hozták létre London, Wandsworth kerületében (népessége kb. 6,7 millió), az alábbi célokkal: a biztonság növelése, a vasútállomások környezetének fejlesztése, a bűnözéstől való félelem csökkentése az utasok körében, és a létszámcsökkentés ellensúlyozása. Akcióterv készült, amely az utasok személyi biztonsága érdekében, az alábbi intézkedéseket tartalmazta: • a közvilágítás fejlesztése, zárt láncú televíziós ellenőrző rendszer telepítése, az állomásbejáratok biztonságának megerősítése, létszámnövelés és nyilvános telefonok felszerelése; • évenkénti felmérések segítségével a bűnözési problémák feltárása, és a lehetséges megoldások vagy fejlesztések kidolgozása. ¾

Hatások • a programban résztvevő vasút-állomásokon 33%-kal csökkent a bűnelkövetés (1993-ban 715 eset történt, 1995-ben már csak 482); • 56%-kal csökkent a vasút-állomások környékén elkövetett utcai bűnözés (az 1993. évi 356 eset, 1995-ben 157-re csökkent).

Az adatok csökkenését független szakértő nem vizsgálta. ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a helyi önkormányzat, a Brit Államvasutak, a rendőrség, és a Londoni Metró; • pénzbeni támogatást nyújtott a helyi önkormányzat, a Brit Államvasutak, a Londoni Metró és a franchise üzletek működtetői.

¾ További információk Az, hogy e kezdeményezést London Lambeth kerületében is megismételték, azt bizonyítja, hogy a Wandsworth-beli megközelítés, az utasok által tapasztalt bűnelkövetés és a bűnözéstől való félelem leküzdésének hatékony eszköze. ¾

Források • Wandsworth Kerületi Önkormányzat (Bűnözés-figyelő Csoport) (1996): A wandsworthi "Biztonságos Állomások" akció-terv, London, Wandsworth Kerületi Önkormányzat (Bűnözésfigyelő Csoport). (= Wandsworth Borough Council (Crime Watch Section). (1996) The Wandsworth Safer Stations Plan In Action, London: Wandsworth Borough Council (Crime Watch Section).) • Wandsworth Kerületi Önkormányzat (1995-1996): A partnerségi viszonyok Wandsworth-ben, London, Wandsworth Kerületi Önkormányzat. (= Wandsworth Borough Council. (1995-1996) The Partnership in Wandsworth, London: Wandsworth Borough Council.) • Wandsworth Kerületi Önkormányzat. (1994): Biztonságos állomások - beszámoló és akcióterv, London, Wandsworth Kerületi Önkormányzat. (= Wandsworth Borough Council. (1994) Safer Stations: Report and Action Plan, London: Wandsworth Borough Council.)

Mr. Robert Greaves Crimewatch Co-ordinator for Assistant Director Technical Services Wandsworth Borough Council Technical Services Department The Town Hall Wandsworth High Street London SW18 2PU UNITED KINGDOM Telefon:+44 (0)181 871 6588 Fax: +44 (0)181 871 6537 NYÁRI PROGRAMOK ÉS HÁTRÁNYOS HELYZETŰ FIATALOK (FRANCIAORSZÁG)

¾ Kihívások Sokszor épp a legkönnyebben sebezhető és/vagy veszélyeztetett fiatalokat zárják ki a rendszeres szabadidős tevékenységekből. Az iskolai szünidők a semmittevést felerősítik, s ez növeli a helyzetekből kilépő viselkedés (acting out) kockázatát, továbbá a csellengő gyerekek megjelenése a biztonságérzet csökkenését eredményezi a helyi szomszédságokban. ¾ Helyzetleírás A Lyon (népessége kb. 415.000) külvárosában, 1981-ben tapasztalt súlyos ifjúsági erőszakra adott válaszként, "anti été chaud" néven hozták létre azt a programot, melynek nevét később "Ville-VieVacances"-re módosították és kiterjesztették valamennyi francia (az ország népessége kb. 58 millió) iskolai szünidő tartamára. A 13-18 éves fiatalokat bevonó program, a fiatalok társadalmi - gazdasági integrációját kívánta fokozni. A program keretében különféle tevékenységek támogatására nyílt lehetőség: sportfoglalkozások (23%), közösségi tevékenységek (21%), művészeti tevékenységek (13%), kulturális és oktatási tevékenységek (17%) megvalósítására. E szabadidős elfoglaltságok 50%-át a nyári szünidő, a másik 50%-át a többi iskolaszünet tartamára szervezték meg. ¾

Hatások • 900.000 nap/fiatal tevékenységét finanszírozták 1998-ban, amelyből 25%-ot tett ki a 13 év alattiak, 60%-ot a 13-18 közötti életkorúak és 15%-ot a 18-20 éves korcsoportba tartozók aránya; • a célcsoport 30%-a lány volt; • a program legalább az esetek felében bevonta a helyi szervezeteket, és ezen felül közösségi szervezetek nyújtották a programok 37%-át.

¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • A Ville-Vie-Vacances programot országos szinten, a 18 minisztériumot tömörítő Minisztériumközi Bizottság irányítja. A gyakorlati megvalósítás érdekében, egy-egy regionálisan felelős szervezetet hoztak létre, amely a projekt-szelekciót, a megvalósítást és a helyi projektek nyomon követését végzi, és szoros együttműködést alakított ki a helyi bűnmegelőzési hatóságokkal (les Conseils Communaux de prévention de la déliquance). • a fiatalokat mind a projekt kialakításába, mind pedig a nyomon követésébe bevonják.

¾ További információk 1999-ben, a program országos költségvetése 92 millió francia frank (15,3 millió amerikai dollár) volt. Ebből 50 millió francia frankot (8,2 millió amerikai dollárt) a Belügyminisztérium biztosított, a Minisztériumközi Bizottság révén. 63 millió francia frankot (1,1 millió amerikai dollárt) a helyi közösségi szükségletek alapján osztottak el. ¾

Források • Városok Országos Tanácsa. Éves pénzügyi beszámoló és jövőkép 1999, Párizs, Városok Országos Tanácsa, 1999. (= Délégation Interministérielle á la Ville. Bilan et perspectives annuelles 1999, Paris, La Délégation Interministérielle á la Ville, 1999.)

M. Eric Dupont Chargé de mission Délégation interministérielle á la ville et au développement social urbain 194, avenue du Président Wilson 93217 La Plaine Saint-Denis CEDEX FRANCE Telefon:+49 (0) 17 46 46 Fax: +49 (0) 17 47 47 01 Internet:http://www.ville.gouv.fr

A BÜNTETŐ BEAVATKOZÁS RENDSZEREI: IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS, RENDŐRSÉG A hatvanas évek óta megháromszorozódott bűnözési mutatók, a népesség jelentős csoportjaiban a biztonságérzet jelentős mértékű csökkenése, és a hagyományos beavatkozási módok korlátozott volta miatt, a bűntető igazságszolgáltatás formális rendszereiben is együttműködési kapcsolatokat és közös akcióelemeket kell kiépíteni. Napjainkig a bűnözés, az erőszak kezelésének és a biztonságérzet fokozásának feladata a büntető igazságszolgáltatás rendszerére és a rendőrségre hárult. Mindemellett már több, mint húsz éve tapasztaljuk (különösen a városokban), hogy a bűnözés és a biztonságérzet csökkenésének kezelése, a bűnözés-kontroll költségeinek növelésével, jelentősen megterheli a közkiadásokat és a bűnözéskontroll hagyományos eszközeinek korlátozott hatékonyságát mutatja. Eközben nyilvánvalóvá vált, hogy a büntető beavatkozás formális intézményrendszereinek szerepét is felül kell vizsgálnunk, hiszen ez megkérdőjelezi az igazságszolgáltatási rendszer és a rendőrség jelenlegi működési és szervezeti modelljeit, s felveti a decentralizált szervezeti struktúrák bevezetésének, az intézményesült hierarchiák kiegyensúlyozásának és az állampolgárokhoz közelebb hozásának szükségességét. Időközben olyan új megközelítések formálódnak, amelyek a megelőzésre és a jóval pontosabban meghatározott rizikófaktorokat célzó beavatkozásokra helyezik a hangsúlyt. Érdemes megemlítenünk az új megközelítések néhány új fogalmát: probléma-orientált és közösségi rendőrség, közbiztonsági asszisztensek alkalmazása, közösségi "Igazság-házak", kábítószer-bíróságok, elterelések (diverzió) és szabadságelvonással nem járó szankciók alkalmazása. A beavatkozások új formái mellett, a formális igazságszolgáltatási rendszer tagjait arra kell ösztönözni, hogy kölcsönös partnerségi viszonyt alakítsanak ki egymással, a társadalommal és egyéb intézményekkel. A büntetőeljárás egyes szakaszaiban történő együttműködés érdekében pontosabb elemzéseket kell készíteniük. Olyanokat, amelyekre valódi együttműködést lehet építeni a közös cél érdekében. A külső forrásokból származó adatok felhasználása azt mutatja, hogy hajlandóságot mutatnak partnereik meghallgatására, lemondanak a bűnözés kezelésének monopóliumáról és figyelembe veszik az állampolgárok igényeit.

IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS SZOMSZÉDSÁGOKBAN (FRANCIAORSZÁG)

ELÉRHETŐSÉGE

A

HÁTRÁNYOS

HELYZETŰ

¾ Kihívások A hátrányos helyzetű szomszédságok nagy arányú szegénysége és kulturális különbözősége gyakran vezet az ott lakók társadalmi kirekesztettségéhez, mind a szociális szolgáltatások, mind pedig az igazságszolgáltatási rendszer elérhetősége tekintetében. ¾ Helyzetleírás 1990-ben, az Igazságügyi Minisztérium létrehozta az "Igazság-házak" első sorozatát (Maisons de Justice) a párizsi agglomeráció területén, Franciaországban (népessége kb. 9 millió). Jelenleg már 38 "Igazság-ház" működik a hátrányos helyzetű és magas bűnözési rátájú szomszédságokban, az Országos Városfejlesztési-politika által meghatározott és a bűnmegelőzés szempontjából prioritást élvező 8 közigazgatási körzetben. A program a következő szolgáltatásokat nyújtja: • az igazságszolgáltatás elérhetőségének fokozása azáltal, hogy összekapcsolja a klienseket, az ügyvédekkel és a specializálódott intézményekkel; • az enyhe súlyú cselekmények kezelése mediáció, tanácsadás és jóvátétel eszközével, melyeket erre kiképzett bírák végeznek. ¾

Hatások

A program értékelése még nem történt meg. ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • bírák, mediátorok, ifjúsági pártfogók, szociális munkások, ügyvédek és pszichológusok; • pénzbeni támogatást nyújtott: az Igazságügyi Minisztérium és a helyi önkormányzatok.

¾ További információk E kezdeményezés egész Franciaországra történő kiszélesítését tervezik, mivel e hatékonynak tartott program közelebb hozza az igazságszolgáltatást a hátrányos helyzetű és magas bűnözési arányú szomszédságok lakóihoz, és jelentősen csökkenti a büntető eljárások tartamát. ¾

Források • Igazságügyi Minisztérium (1996) Az "Igazság Házai", Párizs, Igazságügyi Minisztérium. (= Ministére de la Justice. (1996) Etat des lieux des maisons de justice et du droit, Paris: Ministére de la Justice.)

Délégation Interministérielle á la Ville 194 Avenue du President Wilson La Plaine-St-Denis, 93217 FRANCE A BŰNELKÖVETŐK KÖZÖSSÉGI FELÜGYELETE (MANITOBA, KANADA) ¾ Kihívások Az elmúlt két évtizedben a gyakorlati tapasztalatok azt mutatták, hogy a jelenlegi büntető igazságszolgáltatási szankcióknak igen kevés visszatartó hatása van az ismételt bűnelkövetésre. A börtönbüntetésre ítéltek ritkán részesülnek személyes támogatásban, s ezért is nagyobb valószínűséggel követnek el újabb bűncselekményt, mert saját magukat is "bűnöző"-nek tekintik. A bűnelkövetésre indító negatív hatásokat fokozza, hogy el vannak zárva a lehetséges pozitív szerepmodellektől. ¾ Helyzetleírás 1993 októberében, a "Jóvátétel megoldások" elnevezésű kísérleti projektet indított útjára a Manitoba-i John Howard Társaság. A kezdeményezés közösségi elterelési programként indult, amely azokat a bűnelkövetőket célozta meg, akiket nagy valószínűséggel hat hónap börtönbüntetésre ítélnek. A program célja a bűnelkövetők hatékony és biztonságos közösségi felügyelete és visszaesővé válásuk esélyének csökkentése volt. E célokat az alábbi eszközökkel érték el: • lehetővé tették, hogy a börtön-személyzet, az ügyészek, a védőügyvédek, a bírák, a közösségi szervezetek, a családtagok és az elkövetők saját maguk is bejelentkezhessenek a programba; • elvárták, hogy az elkövető beismerje bűnösségét, és késztetést érezzen a közösségi szankció végrehajtására, miután elfogadta azt; • személyre szabott magatartási szabályokat dolgoztak ki, amelyek jóvátételi elemeket építettek be a pártfogásba; megszervezték a sértettel vagy sértettekkel való találkozást, továbbá a jóvátételt, a közérdekű munkát és a sértetteknek irt bocsánatkérést; • az elkövető személyes szükségleteihez igazodó tanácsadás/gondozás alapvető része a programnak (az esetek 96,7%-a tartalmazta ezt az elemet). ¾ Hatások A programban résztvevőket egyfelől az egyéb pártfogoltakkal, másfelől a szabadságvesztésre ítéltekkel összevetve azt tapasztalták, hogy: • a kísérleti időszakban, egy kivétellel valamennyi elemzés 11-22%-nyi általános csökkenést mutatott ki az ismételt bűnelkövetések terén. Ez a csökkenés magasabb, mint a 14 helyreállító igazságszolgáltatási program hatásait kutató meta-elemzés által kimutatott, átlagosan 8%-os csökkenés; • két évvel később, a programban részt vett férfi elkövetők csupán 11,5%-át ítélték szabadságvesztésre, szemben a szabadságvesztéses kontroll-csoport 33%-os arányával.

¾ Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások John Howard Társaság Manitoba, Kanada Főügyésze. ¾

További információk • Az átlagos pártfogás alá helyezésekkel összehasonlítva, a "Jóvátételi megoldások" program nagyobb valószínűséggel tartalmazott jóvátételi elemet (56,6%, szemben a 24,9%-kal), közérdekű munkát (96%, szemben a 13,8%-kal) és az elkövetők sikeres bocsánatkérését a sértettektől. • alapvető eltérést tapasztaltak a programba bejelentkezés és a programban való részvétel bírósági elfogadása között, hiszen a 297 bejelentkezés közül csupán 99-et fogadott el a bíróság. • a program sikeresen valósította meg a helyreállító igazságszolgáltatás elveit, azaz a sértettek szükségleteinek fokozottabb figyelembevételét, a kiegyezés és a jóvátétel szempontját.

¾

Források • Bonta, J., Wallace-Capretta, S., és Rooney, J. (1998): A helyreállító igazságszolgáltatás - a "Jóvátétel lehetősége" projekt kiértékelése, Ottawa, Kanada Főügyésze. (= Bonta, J., Wallace-Capretta, S., and Rooney, J. (1998) Restorative Justice: An Evaluation of the Restorative Resolutions Project, Ottawa: Solicitor General Canada.)

Michelle Joubert Director, Restorative Resolutions 583 Ellice Avenue Winnipeg, Manitoba R3B IZ7 CANADA Telefon:+1 204 945 8581 Fax: +1 204 775 1670 KÁBÍTÓSZEREK ÉS TERÁPIÁS KÖZÖSSÉG (MONTREAL, QUÉBEC, KANADA) ¾ Kihívások Kanada Québec tagállamában végzett felmérések valószínűsítették, hogy az elitélt bűnelkövetők 50%-a érintett a drog-problémát illetően. Miközben tudjuk, hogy a súlyosan drogfüggők (pl. a kanadai kábítószer-függők 15%-a fogyasztja el a kemény drogok 80%-át) a drogfogyasztási szükségleteik miatt követnek el bűncselekményt, addig viszonylag kevés célzott anyagi forrás áll rendelkezésre, a szükségleteiket figyelembe vevő helyi drogmegelőző programokat működtessenek. ¾ Helyzetleírás A New York-i terápiás közösség modelljére épülő Portage drog-rehabilitációs központot 1970-ben nyitották meg. E megközelítés társadalmi hátrányokkal küzdő, s ebből következően speciális kezelést igénylő emberekként tekint a drogfüggő kliensekre. A Portage területi ellátó központokban 268 ágy áll rendelkezésre, Kanada-szerte: Québec, Ontario és New Brunswick tagállamokban. 1998-ban, a Portage-központok 817 bentfekvő és 338 ambuláns klienst láttak el. A speciális Portage-programok a következőket tartalmazták: • hat hónapos, bentlakásos gondozási program a kábítószer-függő serdülők számára, szoros együttműködésben a helyi iskolaszékekkel, hogy a serdülők számára a kezelés ideje alatt is lehetővé tegyék az iskolai oktatásban való folyamatos részvételt; • drogfüggő nők bentlakásos programja, melyben gyerekeiket is elláthatják, mialatt a drogfüggőség, az elmagányosodás, a gyermeknevelés, az egészségügyi ellátás, a családi és a társas kapcsolatok kérdésköreivel foglalkoznak; • a rendőrség által hívható és 24 órás ügyeletben rendelkezésre álló drogfüggőségi tanácsadó, terápiás közösségek a börtönben, és "félutas házak" működtetése (pl. a Portage-kliensek 35%-a a börtönökből jelentkezett be a programba); • program a mentálisan beteg, gyógyszerfüggő kliensek érdekében a mentálhigiénés szakemberekkel alakítottak ki szoros együttműködést; • ambuláns program és utánkövető családi szolgáltatások.

¾

Hatás • a résztvevők 50%-a sikeresen befejezte a felnőtt bentlakásos programot, és 85%-uk egy év után is drog-tiszta maradt • a terápiás közösségek program egyik amerikai kiértékelése szerint, a heroin-függők 40%-a már nem esett vissza egy évvel később, és súlyos bűncselekményt sem követett el, s ezen túlmenően, 28%-uk viszont teljesen felhagyott a kábítószerhasználattal és a bűnelkövetéssel is.

Ezeket az adatokat független, tudományos felmérés még nem igazolta. ¾ Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások A tagállami önkormányzatok, a büntetésvégrehajtási szolgálat, a szociális szolgálatok, az Egészségügyi Tanács, a magán szektor, és a közösségi csoportok. ¾ További információk A Portage programban való részvétel jogi keretei úgy is megteremthetők, ha azt a bíróság a pártfogásmagatartási szabályaiba foglalja. Portage már több országbeli képzés és gondozás kialakításában segédkezett, így: Olaszország, Portugália, Bermuda, Honduras és a Fülöp-szigetek esetében, továbbá 1991-ben 52 ország részvételével világkonferenciát rendezett a kábítószer kezelése témakörében. ¾

Források • Portage. (1998): A Portage programok és szolgáltatások - Québec, Ontario, New Brunswick, Montreal, Portage. (= Portage. (1998) The Portage Programs and Services - Québec, Ontario, New Brunswick, Montreal: Portage.) • Portage. (1999): A Portage Stratégiai Terv 1999-2000, Montreal, Portage. (= Portage. (1999) Portage Strategic Plan 1999-2000, Montreal, Portage.) • Vamos, P. (1997): A tizenöt százalékos megoldás, Fordulópont, Portage, Ősz, 2. (= Vamos, P. (1997) "A Fifteen Percent Solution", Turning Point: Portage, Autumn: 2.) • Szimpózium a kábítószerekről, a rehabilitációról és a büntető igazságszolgáltatásról: Kreatív partnerségi viszony a gyógyulás érdekében, Aylmer, Québec, 1996. május 31 - június 2. (= Symposium on Drugs, Rehabilitation & Criminal Justice: A Creative Partnership for Recovery, Aylmer, Québec May 31-June 2, 1996.)

Portage Head Office 865 Richmond Square Montreal, Quebec H3J 1V8 CANADA Telefon:+1 514 939 0202 Fax: +1 514 939 3929 A HELYREÁLLÍTÓ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS ÚTTÖRŐI (ÚJ-ZÉLAND) ¾ Kihívások Sok országban, az egyébként is túlterhelt büntető igazságszolgáltatási rendszerek aránytalanul nagy számban folytatnak eljárást, kisebbségi és/vagy őslakos elkövetők ellen. 1988. évi igazságügyi statisztika kimutatta, hogy bár az Új-Zéland-i lakosságnak csak 12%-a volt maori őslakos, mégis az ismertté vált bűnelkövetők 37%-a, és a fiatalkorú bűnelkövetők 43%-a maori volt. ¾ Helyzetleírás Új-Zéland (népessége kb. 3,5 millió) 1989-ben új megközelítést alkalmazott a (10-16 éves) fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatásában, összhangban a "Gyermekek, Fiatalok és Családok Törvényé"-vel. A "családi csoport-megbeszélések" rendszerét vezették be, melynek keretében a sértettek, az elkövetők, és a helyi közösség együttesen dolgozott a problémák megoldásán, és a bűncselekmények okozta károk helyreállításán. E beszélgetés-sorozatok az alábbiakra teremtettek lehetőséget:

• •

•

a sértettek és az elkövetők közötti mediációra, a büntető igazságszolgáltatás képviselői és a családok közötti tárgyalásra legmegfelelőbbnek tartott büntetési mód megválasztása érdekében, valamint a családok és a fiatalok bevonására a döntéshozatalba; egy erre a célra kiképzett szociális munkás, a megbeszélés mediátoraként segíti a résztvevőket a folyamatban, melynek során az elkövetők szembesülnek azzal a kárral, amit ők okoztak a sértetteknek; az elkövetőknél egyénileg mérlegelik és dolgozzák ki a kár orvoslásának akció-tervét, és egyetértésre jutnak a problémák kezelését illetően; a résztvevők által elfogadott megoldások kötelező erejű jogi formába öntése.

¾

Hatások • a családi csoport-megbeszélésekre bejelentkezett 211 fiatalkorú 52%-a nem követett el bűncselekményt, a program 1990-ben lefolytatott felmérésének hat hónapos időszakában.

¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a fiatalok igazságszolgáltatási koordinátora, a sértettek, az elkövetők és családjaik, a rendőrség, a bíróság és a szociális szolgáltatások.

¾

További információk • A családi csoport-megbeszélések 83%-ában megállapodás született a károk helyreállításáról, közösségi munka vagy pénzbüntetés elrendeléséről azért, hogy a fiatal elkövető felelősséget vállaljon a cselekményeiért. A résztvevő sértettek 62%-a egyetértett a családi csoportos megbeszélések során született döntéssel. • a helyreállító igazságszolgáltatás elveit valló programot a világ számos közösségében alkalmazzák, melyek közül néhányat említünk: Wagga Wagga Ausztráliában; Milton Keynes Angliában és Walesben; a Kwanlin Dun közösség Whitehorse-ban, Kanada Yukon Területén.

¾

Források • Maxwell, G.M. és Morris, A. (1993): Családok, sértettek és a kultúra: fiatalkori bíráskodás ÚjZélandon, Wellington: Szociálpolitikai Intézet és Kriminológiai Intézet, Victoria Egyetem Wellington. (= Maxwell, G.M. and Morris, A. (1993): Families, Victims and Culture: Youth Justice in New -Zealand, Wellington: Social Policy Agency and Institute of Criminology, Victoria University Wellington.) • Morris, A. és Maxwell, G. (1993): Fiatalkorúak bíráskodása Új-Zélandon - az "Új Paradigma", Ausztráliai és Új-Zélandi Kriminológiai Folyóirat, Március 26., 72-90.old. (= Morris, A. and Maxwell, G. (1993) "Juvenile Justice in New-Zealand: The New Paradigm", Ausztralian and New-Zealand Journal of Criminology, March, 26: 72-90.)

Allison Morris Director Institute of Criminology Victoria University of Wellington PO Box 600 Welllington NEW-ZEALAND Telefon:+64 4 496 5438 Fax: +64 4 495 5147 Internet:http://www.vuw.ac.nz E-mail: [email protected] Ms. Gabrielle Maxwell, Ph.D. Institute of Criminology Victoria University Wellington PO Box 600 Wellington NEW-ZEALAND Telefon:+64 4 495 5206 Fax: +64 4 495 5277 Internet:http://www.vuw.ac.nz E-mail: [email protected]

RENDŐRSÉG NŐI RENDŐRÖRSÖK (SAO PAULO, BRAZÍLIA) ¾ Kihívások 1983-ban, a Nők Helyzetével Foglalkozó Állami Bizottság aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a brazil nők százai lesznek erőszak áldozatai, miközben az elkövetők megbüntetése elmarad, legfőképpen a feljelentések krónikus elmaradása és a rendőrök tétlensége miatt. ¾ Helyzetleírás Válaszul, kizárólag női rendőrökből álló rendőrőrsöket hoztak létre, a nők elleni erőszak csökkentésére és megelőzésére. E célt az elkövetők elrettentésével és a sértetteknek felajánlott, támogató jellegű szolgáltatások nyújtásával kívánták elérni. Az 1985-ben, Sao Paulo-ban (népessége kb. 15,8 millió) felállított új rendőrőrsök felhatalmazást kaptak arra, hogy nyomozzanak és az alábbi módszerekkel ellensúlyozzák e bűncselekményeket: • a sértettek meglátogatásával, hivatalos panasz-beadványaik megírásában való közreműködéssel, részletes rendőri nyomozati beszámoló készítésével, és a férfiaknak a nők elleni erőszaktól való elrettentésének megkísérlésével; valamint • a sértetté vált nők szociális és/vagy pszichológiai támogatásban részesítésével, krízismenhely üzemeltetésével, s az erőszakos férfi partnerek számára olyan tanfolyamok szervezésével, amelyekkel segítik a nők biztonsághoz való jogának elfogadtatását. Hatások • az első Sao Paulo-i női rendőrőrs megnyitása után, a nők elleni erőszak bejelentése az 1985. évi 2.000-es esetszámról több mint 7.000-re nőtt 1989-ben; • a nők elleni erőszak rejtett természete miatt kétséges lenne pusztán a női rendőrőrsök létrejöttének tulajdonítani e változást, hiszen a Rio de Janeiro-ban felállított hasonló rendőrőrs beindulásának első két évében (1987-1989) a nők elleni erőszakos fenyegetések bejelentése 63%-kal, az ismertté vált erőszakos közösülések száma pedig 37%-kal csökkent. Az adatok csökkenését független, tudományos felmérés még nem igazolta ¾

¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a kezdeményezést a Sao Paulo-i Nők Helyzetével Foglalkozó Állami Bizottság irányította és a Brazil Ügyvédi Kamara, valamint több non-profit nőszervezet támogatta; • az anyagi támogatás döntő részét kormányzati forrásokból biztosították, a Sao Paulo-i helyi önkormányzat pedig irodahelyiséggel és néhány munkatárs bérének átvállalásával járult hozzá a sikerekhez.

¾ További információk Az a tény, hogy a brazil anyák gyakran küldik vissza férjeikhez a megerőszakolt lányaikat e közmondás kíséretében: "ruim com ele, pior sem ele" ("rossz vele, de rosszabb nélküle"), jól demonstrálja a beavatkozás nyomasztó szükségességét. Az ország 70 női rendőrőrsének munkájával az egész brazil rendőrség elégedett. ¾

Források • Eluf, L.N. (1992): A jogalkalmazás új megközelítése: a speciális női rendőrőrsök Brazíliában, in M. Schuler (ed.): Erőszak nélkül - női stratégiák világszerte, New York, az ENSZ Női Fejlesztési Alapja (UNIFEM). (= Eluf, L.N. (1992) "A New Approach to Law Enforcement: The Special Women's Police Stations in Brazil", in M. Schuler (ed.) Freedom From Violence: Women's Strategies From Around the World, New York: United Nations Development Fund for Women (UNIFEM). ) • Jornal Do Brasil. (March 8, 1991) "Trabalho das assistentes foi pionero", Jornal Do Brasil, Rio de Janeiro: Jornal Do Brasil, p. 6.

Ms. Ester Kosovski

Rua Prudente de Morais 504/401 Ipanema 22420 Rio de Janeiro 22420-040 BRAZIL Telefon:+55 21 295 9499 Fax: +55 21 247 7105 KÖZTERÜLETI VIDEÓKAMERÁS FELÜGYELET (NEWCASTLE, ANGLIA ÉS WALES) ¾ Kihívások Newcastle városközpontja nagyszámú látogatót (és gépkocsit) vonz, s ez gyakran vezet a közrendet zavaró problémák kialakulásához (pl. vandalizmus), a személyes biztonság megsértéséhez (pl. testi sértés és rablás), a vagyon elleni bűncselekmények elkövetéséhez (pl. üzleti/lakásbetörések) és tömeges közlekedési balesetekhez. ¾ Helyzetleírás 1992 óta, Newcastle város (népessége kb. 200.000 fő) zárt láncú televíziós kamerákat szereltetett fel a bűnelkövetések, és a szabályszegések okozta problémák kezelése érdekében. A kamerák a bűnelkövetés azon szituatív tényezőit veszik célba, amelyek vagy elősegítik a köztereken megnyilvánuló antiszociális és/vagy bűnelkövetői magatartást, vagy épp ellenkezőleg, nem sikerül kellő elrettentő hatást gyakorolniuk. A kamera-rendszer alkalmazásának legfőbb előnyei a következők: • a problémás körzetek és események feltűnés nélküli ellenőrzése; • az utcán járőröző rendőrök és a kamerafigyelő polgári alkalmazottak közötti rádiós, közvetlen kapcsolatteremtés, a gyorsabb koordináció és célorientáltabb reagálás lehetőségét teremti meg; • az eseményekről készült fényképek és videó-felvételek egyrészt a bírósági bizonyítási eljárásban használhatók, másrészt segítségükkel további lehetséges tanúk azonosíthatók be. ¾ Hatások A kamerák 1993. márciusi felszerelését megelőző 26 hónap és az azt követő 15 hónap bűnelkövetési adatai a bűnözés átlagos havi csökkenését mutatták: • a lakásbetörések 56%-kal, a gépjárművekből lopások 50%-kal, a gépjárműlopások 47%-kal, és a rongálás előfordulása 34%-kal csökkent; • a felmérés időszakában, a bűnözés általában 19,2%-kal csökkent Newcastle-ben, ugyanakkor nem, vagy alig volt tapasztalható a bűnelkövetés területi áthelyeződése a szomszédos közigazgatási körzetekbe. ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • helyi bűnmegelőzési partnerségi viszony jött létre a rendőrség, a helyi önkormányzat és az üzleti szektor között; • a kamera-rendszert elsőként a Városközponti Közbiztonsági Partnerségi Alap (= a Környezetvédelmi Minisztérium és a helyi üzleti szektor által létrehozott alap) támogatta, és Northumbria Rendőrsége.

¾ További információk Habár az angliai és walesi városi tanácsok majdnem fele üzemeltet helyi zárt láncú televíziós rendszert, felmerült az az igény is, hogy ha a városközpontok fizikai környezetét megváltoztatják annak érdekében, hogy a kamerák belássák a terepet, akkor ez eredményezhet olyan helyzetet, amelyben csökken a polgárok életminősége, és távol tartja őket a város központi magjától. ¾

Források • Edwards, P., és Tilley, N. (1994): A zárt láncú televízió-kamerák - rád vigyáznak, London, Belügyminisztérium. (= Edwards, P., and Tilley, N. (1994) CCTV: Looking Out For You, London: Home Office.) • Brown, B. (1995): A zárt láncú televízió-kamerák a városközpontokban - három esettanulmány, London, Belügyminisztérium, Rendőrségi Osztály. (= Brown, B. (1995) CCTV in Town Centres: Three Case Studies, London: Home Office Police Department.)

Ms. Sheila Stokes White Head of Strategy Northumbria Community Safety Strategy Civic Centre Gateshead Tyne and Wear NE8 1HH UNITED KINGDOM Telefon:+44 (0)191 477 1011 / 254-es mellék Fax: +44 (0)191 490 062 E-mail: [email protected]

GÉPKOCSILOPÁS (NEW SOUTH WALES, AUSZTRÁLIA) ¾ Kihívások A kilencvenes évek elején, az ausztráliai New South Wales-ben a gépjármű-lopások száma elfogadhatatlanul magasra (majdnem havi 6.000 db gépkocsira) emelkedett. ¾ Helyzetleírás 1991-ben, problémaorientált rendőrségi stratégiát vezettek be New South Walesben (népessége kb. 6 millió). A problémák rendszeres elemzése feltárta, hogy a gépjármű-lopások motívumai a következők voltak: biztosítási csalás; a lopott gépkocsi alkatrészeinek felhasználása; bűncselekmény elkövetése, szabadidős tevékenységhez, vagy egyéb cél eléréséhez használták az elkövetők a lopott gépkocsikat; és "újjá-születésük" (pl. az autó más rendszámmal történő értékesítése). Ez a kezdeményezés az alábbi támogatásokban részesült: • a média ismertette az állampolgárokkal a programot és a gyakorlati védekező eszközöket (pl. a kormányzárak típusait); • a gépjármű-gyártók új technikákat alkalmaztak a biztonság növelése érdekében (pl. alkatrészek megjelölése), a javítóműhelyek igazolták az alkatrészek eredetét, és a biztosító társaságok bejelentették a feltételezett csalásokat; • a helyi önkormányzatok és a fejlesztők biztonságosabb parkolási lehetőségeket terveztek, és a Központi Útfelügyelet - az "újjá-születés" felfedezhetősége érdekében - egy új nyilvántartást fejlesztett ki a forgalomból kivont gépkocsikkal kapcsolatosan. ¾

Hatások • 1991 júliusa és 1992 júniusa között, a bejelentett gépjármű-lopások tekintetében 25%-os csökkenést ért el a program, s ez kb. 50 millió ausztrál font megtakarítást eredményezett (39,5 millió amerikai dollárt).

¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • New South Wales miniszterelnöke mobilizálta a rendőrséget, amely ennek következtében bevonta a motorosokat, a biztosító társaságokat, a gépkocsi gyártókat és a javító műhelyeket; • további támogatásra nem volt szükség, mert a rendőrségi források újraelosztása elegendő volt a kezdeményezés költségeinek fedezésére.

¾ További információk Ez program is azt bizonyítja, hogy a kezdeményező, problémaorientált ellenőrzési módszerek segítségével sokkal jobb eredmények érhetők el, mint a hagyományos, csak a már elkövetett cselekményekre reagáló rendőrségi technikákkal. ¾

Források • Grabosky, P. és James, M. (szerk.) (1995): A bűnmegelőzés ígérete - vezető bűnmegelőzési programok (28-29. old.), Canberra, Ausztrál Kriminológiai Intézet. (= Grabosky, P. and James, M. (eds.). (1995) The Promise of Crime Prevention: Leading Crime Prevention Programs (pp. 28-29), Canberra: Australian Institute of Criminology.)

Mr. Adam Graycar, Ph.D. Director Australian Institute of Criminology GPO Box 2944 Canberra ACT 2601 AUSTRALIA Telefon:+61 2 6260 9200 Fax: +61 2 6260 9201 Internet:http://www.aic.gov.au E-mail: [email protected] VESZÉLYEZTETETT FIATALOK FIGYELMEZTETÉSE (WAGGA WAGGA, NEW SOUTH WALES, AUSZTRÁLIA) ¾ Kihívások Az ausztráliai Wagga Wagga rendőrségének egyre erősödő meggyőződése szerint, a fiatal bűnelkövetők számára a hagyományos válaszreakciók nem voltak elégségesek ahhoz, hogy a fiatalok belássák viselkedésük következményeit, ugyanakkor az igazságszolgáltatási rendszer sem a sértettek problémáit nem kezelte megfelelően, sem pedig kárpótlásban nem részesítette őket. ¾ Helyzetleírás 1991-ben, Wagga Waggá-ban (népessége kb. 56.000) a fiatalkorú bűnelkövetők ügyeiben egyeztető megbeszélésekből álló, figyelmeztető programot vezettek be. A helyreállító igazságszolgáltatás alapelveire épülő kísérleti programban résztvevő új-zélandi rendőrök olyan bűnelkövető fiatalokat irányítottak a programban való részvételre, akikkel közösen megbeszélhetőek voltak az általuk elkövetett cselekmények. A program egyúttal a közösség érdekeit is szolgálta az alábbiakkal: • a sértettek és az elkövetők közötti mediáció, valamint a büntetés-végrehajtási szakemberek, a sértettek, az elkövetők és az érintett családtagok részvételével zajló egyeztetés/konszenzuális döntéshozatal célja az adott problémák megfelelő és hatékony megoldásának kidolgozása; • a mediátor irányításával minden résztvevő elmondja azt, ahogy ő az eseményeket látta és értékelte, és ugyancsak a mediátor az, aki a beszélgetést úgy irányítja, hogy az elkövetők belássák tetteik következményeit, és a sértettek is világosan megfogalmazzák, hogy milyen kárt/sérülést okozott nekik a cselekmény; • az egyeztető megbeszélés résztvevőinek lehetőségük van arra, hogy olyan megoldást javasoljanak, amelyet ők a legjobbnak tartanak, és ha erről konszenzuális döntés is születik, akkor a mediátor a megállapodást határozati formába önti, továbbá dönt a végrehajtás betartását biztosító nyomon-követés módjáról, hogy biztosítsa a határozat végrehajtását. ¾

Hatások • 74%-kal csökkent a fiatalkorúak által elkövetett és ismertté vált bűncselekmények száma (1989-90-ben 444 ilyen cselekmény történt, 1991-92-ben már csak 115).

Az adatok fenti arányú csökkenését független, tudományos bizonyítási eljárással még nem igazolták. ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a rendőrség, a sértettek, az elkövetők, az érintett családtagok, mediátorok, szociális szolgáltatások és intézmények.

¾ További információk Megnőtt a figyelmeztetésben részesült fiatalkorú bűnelkövetők száma: 1991-92-ben a 133 elkövető 72%-a, ám 1989-90-ben még csak a 98 elkövető 23%-a kapott figyelmeztetés büntetést. Ezen túlmenően 84%-kal csökkent a bíróság elé került fiatalkorú bűnelkövetők száma (1989-90-ben 327 fő, 1991-92-ben már csak 53 fő). A figyelmeztető beszélgetéseken a sértettek részvételi aránya 95%-os, és a sértett elégedettsége is nagyon magas. ¾

Források • O`Connell, T. (1993): Fiatalkorúak figyelmeztető programja Wagga Waggá-ban - lehet, hogy ez a jó út?, in L. Atkinson és S. Gerull (szerk.): Egyeztető beszélgetések rendszere a

fiatalkorúak igazságszolgáltatásában. (= O`Connell, T. (1993) "Wagga Wagga Juvenile Cautioning Program: It May Be A Way To Go!", in L. Atkinson and S. Gerull (eds.), National Conference on Juvenile Justice.) Mr. Adam Graycar, Ph.D. Director Australian Institute of Criminology GPO Box 2944 Canberra ACT 2601 AUSTRALIA Telefon:+61 2 6260 9200 Fax: +61 2 6260 9201 Internet:http://www.aic.gov.au E-mail: [email protected] CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAK (WEST YORKSHIRE, ANGLIA ÉS WALES) ¾ Kihívások 1997-ben, Killingbeck (népessége kb. 150,000) rendőrsége 1.500 családon belül elkövetett erőszakos cselekménnyel foglalkozott. Ezek harmada ismétlődő esemény volt. A családon belüli erőszak az erőszakos bűnözés 30%-át teszi ki a városban, s az ilyen esetek 90%-a rendszeres és egyre durvuló erőszakos magatartást jelent. ¾ Helyzetleírás 1997 januárja és júniusa között, a West Yorkshire-i rendőrség, a családon belüli erőszakra adott válasz új megközelítéseként a fokozatos beavatkozás stratégiáját valósította meg. Az ismételten sértetté váltakra kiemelt figyelmet fordítanak azáltal, hogy az ilyen ügyeket rendszeresen monitorozzák, s ez lehetővé teszi, hogy az ismétlődő eseményekre egyre szigorúbban reagáljanak. A cselekmény-orientált modell szorgalmazza a letartóztatások foganatosítását, és nagyobb együttműködést igényel a rendőrség, a pártfogó szolgálat, az ügyészség és a bíróság között, mind az erőszakos cselekmények észlelésében, mind pedig kezelésében. A családon belüli erőszak specialistája az alábbi három-lépcsős modell segítségével teszi egyre intenzívebbé a probléma-kezelő módszereket: • Első szint: családon belüli erőszak első előfordulása, ahol korábban ilyen cselekmény nem történt; információs levelek kiküldése a sértettnek és az elkövetőnek, letartóztatás foganatosítása, rendőri felügyelet és az elkövető figyelmeztetése; • Második szint: bejelentés a másodszori erőszakról; második információs levél kipostázása, a közösségi rendőr ellenőrző családlátogatása, közösségi rendőri felügyelet megszervezése, a bűnelkövetés feltételeinek megnehezítése, szigorúbb elkövető-kontroll, második figyelmeztetés és kemény büntető eszközök megfontolása; • Harmadik szint: többszöri erőszakos cselekményről szóló feljelentés; megerősített sértettvédelem (pl. riasztócsengő felszerelése és/vagy mobil telefon kihelyezése), a családon belüli erőszak specialistájának családlátogatása, fokozott rendőri felügyelet, a harmadik hivatalos figyelmeztetés kibocsátása és kemény büntető eszközök foganatosítása. ¾

Hatások • az első szintre lépő elkövetők 83%-a (312 fő a 377-ből) esetében nem vált szükségessé további beavatkozás. • 11%-kal csökkent a harmadik szintre lépők aránya (az 1997. április-júniusi utó-projekt során 44 fő a 329-ből és 4 fő a 220-ból).

¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a Belügyminisztérium, a rendőrség, a pártfogó szolgálat, a Királyi Ügyészség, a bíróságok, valamint bengáli és szomáliai származású lakosok.

¾

További információk

•

•

¾

a fokozatosan szigorodó reakció proaktív megközelítésnek tekinthető, hiszen az áldozattá válás kockázata minden bekövetkezett eseményben egyre nő. Így, a rendőri erőfeszítéseket is oda kell összpontosítani, ahol a legnagyobb a szükség van rájuk és a leghatékonyabbnak tűnnek. míg a büntető igazságszolgáltatási rendszer beavatkozása megfelelő lehet az ismételt események számának csökkentésére, néhány elkövető esetében egyéb intézmények beavatkozása is szükségessé válik, mint például a mentálhigiénés szakembereké.

Források • Hanmer, J & Griffiths, S. (1998): Családon belüli erőszak és ismételt viktimizáció, A Rendőrségi Kutatócsoport jelentései 1. szám, London, Belügyminisztérium. (= Hanmer, J & Griffiths, S. (1998) Domestic Violence and Repeat Victimization, Police Research Group Briefing Note No. 1, London: Home Office.) • Plotnikoff, J & Woolfson, R. (1998): A családon belüli erőszak kézbentartása: hatékony szervezeti struktúra, A Rendőrségi Kutatócsoport jelentései 100. szám, London, Belügyminisztérium, Felügyeleti és Bűnözés-csökkentési Csoport. (= Plotnikoff, J & Woolfson, R. (1998) Policing Domestic Violence: Effective Organizational Structure, Police Research Series Paper 100, London: Home Office, Policing and Reducing Crime Unit.)

Policing and Reducing Crime Unit Home Office 50 Queen Anne's Gate London SW1H 9AT UNITED KINGDOM Telefon:+44 (0)171 273 3324 (vagy 2702) Fax: +44 (0)171 273 4001 Internet:http://www.homeoffice.gov.uk/prghome.htm E-mail: [email protected] CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAK: RENDŐRSÉG ÉS SZOCIÁLIS MUNKÁSOK (LONDON, ONTARIO, KANADA) ¾ Kihívások A családon belüli erőszak eseteiben a rendőrök csak a kedélyeket tudják lecsillapítani, illetve a jogszabályokat tudják alkalmazni, de nem tudnak tartós megoldást ajánlani az ilyen problémákra. A szociális szolgáltatások viszont a családon belüli erőszak hosszú távú megoldására képesek, de csak akkor, ha valóban jelzést kapnak ezekről az esetekről, és az adott család is igényli a segítséget. ¾ Helyzetleírás A Családi Tanácsadó Szolgálat az Ontario állambeli londoni (népessége kb. 382.000) rendőrség specializált egységeként jött létre, 1973-ban. E szolgálat létrehozásának az volt a célja, hogy a családi kríziseket és perpatvarokat 24 órán belül kezelni tudják a rendőri erőfeszítéseket támogató mentálhigiénés szakemberek. A családi tanácsadó által felajánlott támogatás az alábbiakat tartalmazza: • azonnali beavatkozás és a krízishelyzet értékelése, információnyújtás és a szükség szerinti legmegfelelőbb szolgáltatóhoz történő átirányítás, a súlyos szociális és/vagy érzelmi diszfunkciók kialakulásának megelőzése a korai felderítés és beavatkozás segítségével; • a közvélemény felelősség-érzetének és a rendőrség társadalmi szerepének növelése, a rendőrök belső továbbképzése a hatékony krízis-intervenciós stratégiákról és terepgyakorlatra való kihelyezésük pl. szociális intézménybe; • a mentálhigiénés szolgáltatások és a büntetésvégrehajtási szakemberek közötti együttműködés intenzív támogatása. ¾ Hatások Egy 1979-80-as felmérés összehasonlította azokat a tapasztalatokat, amelyeket 31 család körében szerveztek (akik 1976-77-ben rendőri és családi tanácsadói beavatkozásban is részesültek), azon 32 család eredményeivel, akik kizárólag rendőri beavatkozásban részesültek. Azt tapasztalták, hogy:

•

• •

a programban résztvevő családok jelentős javulást mutattak az egymáshoz alkalmazkodás és a családi funkciók megvalósulása terén (pl. a családnak kevesebb problémája volt a gyerekekkel és kevesebbet veszekedtek), továbbá kevesebb feljelentést tettek fizikai és szóbeli erőszak-cselekményekről; a programban résztvevő családok fiataljai körében drámai mértékű csökkenés volt tapasztalható a bűnelkövetés és az érzelmi problémák kialakulása terén; a program beindulásától kezdve folyamatosan csökkent az ismétlődő hívások száma és a rendőrségi helyszínelések gyakorisága, a krízis-helyzetű londoni családok körében.

¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a rendőrök és a szociális munkások; • a rendőrség speciális civil csoportja teljes egészében önkormányzati támogatásból működik, és csak a kutatásra kapott anyagi támogatást Kanada Államügyészétől.

¾

További információk • kutatás igazolta, hogy a londoni rendőrök 91%-a használata ezt a szolgáltatást és 97%-uk úgy nyilatkozott, hogy a családi tanácsadó mindig elérhető volt, amikor szükség volt rá. A családi tanácsadó rendőrségi alkalmazásának jelentőségét megerősítették azok az interjúk, amelyeket erőszakos cselekmények áldozataivá vált nőkkel készítettek. Az adatok azt igazolták, hogy azokból a családokból, ahol egyre növekvő esélye van a családon belüli erőszaknak, onnan többször hívták a rendőrséget segítségül. • 1993-ban, ezt a modellt követték az angliai Islingtonban, és az esetek 90%-ában 24 órán belül tudtak reagálni. Hatékony intézményközi kapcsolatokat alakítottak ki, és az ismételt hívások számát is csökkenteni tudták. Amíg a projektet megelőző, hat hónapos időszakban a sértettek 22%-a kényszerült ismételt hívásra, addig a projekt három éves időszaka alatt csak 33%-uk hívta a rendőrséget ismételten, s ez azt sugallja, hogy a projekt során történt beavatkozások nagy valószínűséggel hosszú távú megoldást hoztak, s nem csupán átmeneti tünet-enyhítést.

¾

Források • Jaffe, P. és társai (1984): A rendőrség speciális, civil, családi krízis-csoportjának, a családi konfliktusokra gyakorolt hatásának kiértékelése, Megelőző Pszichiátriai Folyóirat, 2(1). (= Jaffe, P., et al. (1984) "Evaluating the Impact of the Specialized Civilian Family Crisis Unit Within a Police Force on the Resolution of Family Conflicts", Journal of Preventive Psychiatry, 2(1). ) • Jaffe, P. és Thompson, J. (1978): A londoni rendőrség családi tanácsadó szolgálata - helyzetleírás, Ottawa, Kanada Főügyésze. (= Jaffe, P. and Thompson, J. (1978) Family Consultant Service within the London Police Force: A Description, Ottawa: Solicitor General of Canada.) • Kelly, Liz (1999): A családon belüli erőszak kérdései - egy fejlesztési projekt kiértékelése, London, Belügyminisztérium, Kutatási Fejlesztési és Statisztikai Igazgatóság (Kutatási jelentések 91. szám) http://www.homeoffice.gov.uk/rds/index.htm (= Kelly, Liz. (1999) Domestic Violence Matters: An Evaluation of a Development Project, London: Home Office, Research, Development and Statistics Directorate (Research Findings No 91) http://www.homeoffice.gov.uk/rds/index.htm) • Kelly, Liz (1999): A családon belüli erőszak kérdései - egy fejlesztési projekt kiértékelése, London, Belügyminisztérium, Kutatási Fejlesztési és Statisztikai Igazgatóság (Kutatási jelentések 193. szám) http://www.homeoffice.gov.uk/rds/index.htm (= Kelly, Liz. (1999) Domestic Violence Matters: An Evaluation of a Development Project, London: Home Office, Research, Development and Statistics Directorate (Research Findings No 193) http://www.homeoffice.gov.uk/rds/index.htm) • Reitz, W. (May/June, 1974), A rendőrségi családi tréning és tanácsadás kiértékelése, Kanadai Mentálhigiéné, 22(3) szám. (= Reitz, W. (May/June, 1974), "Evaluation of Police Family Training and Consultation", Canada's Mental Health, 22(3).)

London Family Court Clinic Inc. 254 Pall Mall Street, Suite 200 London, Ontario N6A 5P6 CANADA Telefon:+1 519 679 7250 Fax: +1 519 675 7772 Internet:http://www.lfcc.on.ca/

E-mail: [email protected] Példányok igényelhetők a Belügyminisztériumtól az alábbi címen: Information and Publication Group Room 201, Home Office 50 Queen Anne's Gate London, SW1H 9AT UNITED KINGDOM Telefon:+44 (0) 171 273 2084 GRAFITI: NYILVÁNOS INFORMÁCIÓ ÉS -FELELŐSSÉG (LAVAL, KANADA) ¾ Kihívások A grafiti egyre komolyabb probléma Laval-ban (népessége kb. 350.000). helyreállításának költségeit 58.000 kanadai dollárra (39.470 amerikai dollár) becsülik.

A

károkozás

¾ Helyzetleírás A Lavali Rendőrség többféle grafiti-eltávolító és a grafiti-készítőket beazonosító akciót kezdeményezett: • a szerzőket és motivációikat megismerő felmérésből az derült ki, hogy a társadalom minden rétegéből származó, 11 és 18 év közötti fiúk készítik. A falfirka célja a figyelem felkeltése, lázadó módon történő önkifejezés és a helyi hatósággal történő szembenállás kifejezése; • a közvéleményt tájékoztató és az iskolákat, a közintézményeket, az üzleteket célzó kommunikációs akcióval arra buzdítottak, hogy az eseteket jelentsék a rendőrségnek; • eltereléssel és alternatív szankciókkal azt szorgalmazták, hogy a fiatalok maguk fessék le a károsított helyeket; • megerősítették a rendőri felügyeletet; • a lakosok és a helyi közösség egyéb érintett tagjai is tisztították az épületeket (a magán tulajdonú üzleteket, az önkormányzati intézményeket, a tömegközlekedési járműveket.). ¾

Hatások • 55%-kal csökkent a megtisztított körzetekben a grafitik száma (1997 januárjában 4.055 grafiti készült, 1997 októberében pedig már csak 1.825); • ugyanebben az időszakban, 87%-kal csökkent a naponta megtisztítandó autóbuszok száma (15-ből 2 db).

¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a legfontosabb partnerek között volt a Lavali Rendőrség, az iskolaszék, az iskolák, az Ifjúsági Központok, a kereskedők, a lavali lakosok, a Tömegközlekedés Vállalat és a Közbiztonsági Minisztérium. • a Közbiztonság Minisztérium 26.000 kanadai dollárral (17.700 amerikai dollárral), a vállalkozói szektor pedig 6.000 kanadai dollárral (4.080 amerikai dollárral) járult hozzá a projekt sikeréhez.

¾

További információk

¾

Források • Lavali Rendőrség: A grafiti jelenség, Laval déli részein (Helyzet-elemzés-válasz-méltánylás), Megelőzési Csoport, 1997. (= Service de Police de Laval, "Phénoméne des graffitis, secteurs sud de Laval", S.A.R.A. (Situation-analyse-réponse-appréciation), Section prévention, 1997.)

FORRÓ PONTOK: ELEMZÉS ÉS PROBLÉMAMEGOLDÁS (EDMONTON, ALBERTA, KANADA) ¾

Kihívások

A rendőrségre 1986-ban befutott 153.000 segélyhívást elemezve, a város 21 körzetét "forró pontok"ként határozták meg, hiszen ezekben a körzetekben, a hívások 81%-a ismételten ugyanarról a címről érkezett. A rendőrök észlelték, hogy az újra-telefonálók problémáinak kezeléséhez a rendőrség hatékonyságának növelésére van szükség. ¾ Helyzetleírás 1988-ban, a rendőrség egy sor probléma-orientált stratégiát vezetett be Edmontonban (népessége kb. 840.000), a bűnözés kezelése céljából. A rendőrök továbbra is reagáltak a hívásokra, de ezen túlmenően, megelőzési rendőri munkával igyekeztek a polgárokat is bevonni a helyi problémák azonosításába és az ő támogatásukat is besorolták a bűnmegelőzési és közösség-építési tevékenységek körébe. • újjászervezték a rendőrséget, hogy több rendőrjárőr lehessen az utcán, továbbá a járőröző rendőröknek szélesebb intézkedési jogkört biztosítottak mind az utcán kialakult helyzetek eldöntésében, mind pedig a helyi problémák közösségi megoldása terén; • a Szomszédsági Gyalogos Járőr Programot (= a magyar gyakorlatban: polgárőr program) 1987-ben indították el abban a 21 szomszédsági körzetben, ahol a legmagasabb volt az ismételt segélyhívások száma, valamint e szomszédságok mindegyikébe körzeti rendőrt neveztek ki; • Szomszédsági Tanácsadó Bizottságokat hoztak létre, az együttműködésre épülő problémamegoldás támogatása érdekében, melyekbe bevonták a helyi közösség, az ott lakó polgárok és a vállalkozók közösségének képviselőit, valamint a szociális intézményeket; • 12 közösségi rendőrőrsöt alakítottak ki 1992-ben, ahol önkéntesek segítették az egy főből álló rendőrőrs munkáját, és az állampolgárokat arra buzdították, hogy a nem krízis jellegű bejelentéseiket is ott tegyék meg. ¾

Hatások • 41%-kal csökkent az összes bűncselekmények száma (1991-ben 121.278 bűncselekmény történt, viszont 1995-ben már csak 71.595), amely a kanadai városok körében messze a legmagasabb csökkenési érték volt; • 31%-kal csökkent az erőszakos bűnözés, 1991 és 1995 között.

Az adatok fenti arányú csökkenését független, tudományos bizonyítási eljárással még nem igazolták. ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • az Edmontoni Rendőrség, a szociális szolgáltatások, az önkéntesek és a helyi lakosok; • öt év alatt, a rendőrség teljes működési költsége csupán 8%-kal nőtt az 1991. évi 95.942 kanadai dollárról (68.530 amerikai dollárról) az 1996. évi 103.641 kanadai dollárra (74.029 amerikai dollárra).

¾ További információk Becslések szerint, a közösségi ellenőrzés megvalósítása Edmontonban azt eredményezte, hogy a rendőrség megtakaríthatta további 112 állás kialakításának költségeit, és 18,6 millió kanadai dollár (13,3 millió amerikai dollár) működési kiadás kifizetését. Továbbá, 60%-kal csökkent a lopás miatti biztosítási kárigény bejelentése (1990-ben 2.948 kárbejelentés történt, 1994-ben már csak 1.194) és 38%-kal csökkent a lakásbetörés miatti biztosítási kárigény bejelentése (1990-ben 4.858 kárbejelentés történt, 1994-ben már csak 2.994). ¾

Források • Koller, K. (1990): A csapás kimunkálása - az edmontoni polgárőrség, Edmonton, Edmontoni Rendőrség. (= Koller, K. (1990) Working the Beat: The Edmonton Neighborhood Foot Patrol, Edmonton: Edmonton Police Service (E.P.S.).) • Hornick, J. és társai (1993): Közösségi rendőrség Edmontonban, Ottawa, Kanada Főügyésze. (= Hornick, J. et al. (1993) Community Policing in Edmonton, Ottawa: Solicitor General Canada.) • Don, K. és Veitch, D. (S/Sgt.) (1996): Közösségi Ellenőrzés Edmontonban, Edmonton, Edmontoni Rendőrség. (= Don, K. & Veitch, D. (S/Sgt.) (1996) Community Policing in Edmonton, Edmonton, Edmonton Police Service.)

Edmonton Police Service Police Headquarters

9620-103A Avenue Edmonton, Alberta T5H 0H7 CANADA Telefon:+1 403 421 3333 Fax: +1 403 421 2207 Internet:http://www.police.edmonton.ab.ca/ E-mail: [email protected] RENDŐRI MUNKA EGY PROBLÉMÁS LAKÓTELEPEN (MEADOW WELL LAKÓTELEP, NEWCASTLE ON TYNE, ANGLIA ÉS WALES) ¾ Kihívások Meadow Well, mint az Angliában és Walesben a legmagasabb bűnözési arányt felmutató, és az egyik legszegényebb lakótelep, az 1991. szeptemberében lezajlott súlyos lakossági zavargásokkal hívta fel magára a figyelmet. A zavargások egyik fő kiváltó okának a rendőrség és a lakosság közötti kapcsolatok megromlását tartották. ¾ Helyzetleírás 1991-ben, 13 rendőrből álló Közösségi Rendőrőrsöt hoztak létre a Newcastle várostól (népessége kb. 200,000) északkeletre eső Meadow Well lakótelepen, ahol a probléma-orientált megközelítés alkalmazására építve kívánták megelőzni az újabb zavargásokat és a bűnelkövetést. A programban az alábbi módszereket alkalmazták: • a szomszédság lakóinak valamennyi életkori csoportjával rendszeres, pro-aktív és nem a konfrontációra építő kapcsolatot teremtve és velük folyamatosan kommunikálva tárták fel a lakótelep problémáit; • csökkentették a bűnelkövetést azáltal, hogy mind az elkövetőket, mind pedig a bűncselekményeket azonosították és célba vették, majd az egyes cselekményeket minden részletre kiterjedően lenyomozták és az elkövetőket büntető eljárás alá vonták; • intenzív és célirányos, egyenruhás járőrözést folytattak a legproblémásabb körzetekben; • a helyi lakosok életminőségét javították azáltal, hogy csökkentették a bűnelkövetőktől és szabályszegőktől való félelmüket, továbbá megerősítették a lakosság bizalmát a rendőrségben, és javították a rendőrség/lakosság viszonyt. ¾

Hatások • 48%-kal csökkent a betörések száma (az 1991. évi 423-ról az 1994. évi 221-re csökkent); • 27%-kal csökkent a rongálások száma (az 1991. évi 224-ről az 1994. évi 164-re csökkent); • 13%-kal csökkent a gépjárműlopások száma (az 1991. évi 89-ről az 1994. évi 77-re csökkent).

¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a Newcastle-i Közösségi Rendőrőrs és a Meadow Well lakótelep lakosai; • a program finanszírozását elsődlegesen a Közösségi Rendőrőrs költségvetéséből oldották meg, de további pénzügyi támogatást nyújtott a Környezetvédelmi Minisztérium is.

¾ További információk A Meadow Well lakótelepen alkalmazott közösségi- és probléma-orientált rendőrségi tevékenység nem csak a bűnözés csökkentésére volt döntő hatással, de egyúttal meg is változtatta a lakosság szélsőségesen negatív véleményét a rendőrségről olyannyira, hogy a lakosok már akként értékelték a rendőrséget, amely felkészült a szomszédsági szükségletek megválaszolására, a lakosokkal való együttműködésre és a bűnözés csökkentésére. ¾

Források • Morris, S. (1996): Rendőri munka a problémás lakótelepeken, London, Rendőrségi Kutatócsoport, Felderítési és bűnmegelőzési füzetek (74. szám). (= Morris, S. (1996) Policing Problem Housing Estates, London: Police Research Group, Crime Detection and Prevention Series (Paper 74).)

Ms. Sheila Stokes White Head Strategy

Northumbria Public Safety Strategy Civic Centre Gateshead Tyne and Wear NE8 1HH UNITED KINGDOM Telefon:+44 (0)191 477 1011 / 2545-ös mellék Fax: +44 (0)191 490 0620 E-mail: [email protected] ISMÉTLŐDŐ FAJI MEGKÜLÖNBÖZTETÉS ELSZENVEDÉSE (LONDON, ANGLIA ÉS WALES) ¾ Kihívások 1990 szeptembere és 1991 februárja között, 136 faji megkülönböztetéses eseményt (pl. erőszak/zaklatás, vagyoni kár okozása, testi sértés, utcai bűnelkövetés) jelentettek be az érdekvédő szervezeteknek egy (1.041 lakásból álló) kelet-londoni lakótelepen. Sőt, a faji megkülönböztetéses cselekmények áldozatává vált családok 67%-a ismétlődő megkülönböztetést és zaklatást élt át. ¾ Helyzetleírás 1990-ben, a Belügyminisztérium Rendőrségi Ügyosztálya egy akció-kutatást kezdeményezett a lakótelepen előforduló ismételt faji megkülönböztetés csökkentése céljából. A hat hónapos kutatási program során azt tapasztalták, hogy a bengáli és szomáli lakosok válnak leggyakrabban ismételten áldozattá, és ennek megfelelően kidolgoztak egy sor ezt megelőző módszert. 1991 márciusában, a rendőrség, a lakók, a lakásügyi érdekvédelmi csoportok és más közösségi szerveződések képviselőinek részvételével egy intézményközi csoportot hoztak létre, amely áttekintette a kutatási program ajánlásait, és a következő áldozatot védő intézkedéseket vezette be: • a bűnelkövetés megnehezítése a védekezés növelésével (pl. zárakat szereltek a leggyakrabban áldozattá válók lakásainak ajtajára); • a faji megkülönböztetést elkövető "veszélyeztetett" fiatalokkal foglalkozó, önálló munkakörű, segítő szakember alkalmazása, továbbá a bengáli és szomáli nők számára angol nyelvtanfolyamok beindítása, valamint a viktimizáció veszélyének kitett fiatalok tájékoztatása az utcán; • az bengáliak ismételt faji megkülönböztetésének megelőzését segítő prevenciós szakember alkalmazása, aki arra ösztönözte az embereket, hogy tegyenek írásbeli feljelentést is és működjenek együtt a hivatalos szervekkel a közösen elhatározott áldozat-védő intézkedések megvalósításában; • a sértettek és a rendőrség közötti kommunikáció fokozása, az anyanyelvi segélytelefonszolgáltatás és a személyes fordító szolgálat elindítása segítségével. ¾

Hatások • 2%-kal csökkent az ismételt faji megkülönböztetéses esetek száma (1990. október - 1991. február) és (1992. október - 1993. február) között; • a megkérdezett bengáliak és a szomáliak 70%-a úgy érzékelte, hogy az ellenük irányuló, faji jellegű támadások száma csökkent, 47%-uk már biztonságosnak érezte a lakótelepet (szemben a projekt előtti időszakban mért 9%-kal), és 66%-uk megengedte a gyerekeinek, hogy kint játsszanak az utcán (szemben a projekt előtti időszakban mért 45%-kal).

¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a Belügyminisztérium, a helyi önkormányzat lakásügyi osztálya, a helyi intézmények, a bengáli és szomáli lakosok; • anyagi támogatást nyújtott a Belügyminisztérium Rendőrségi Kutatócsoportja és a Biztonságos Városok Program.

¾

További információk • az ismételt faji megkülönböztetés elleni küzdelem legjelentősebb akadályai az intézményközi ellenségeskedés, a hatóságok és az áldozatok közötti negatív viszony, valamint az intézmények alkalmatlansága arra, hogy a faji megkülönböztetést súlyának megfelelően értékeljék.

•

¾

a projekt befejezését követően hirtelen ismét megszaporodó ügyek kialakulása arra vezethető vissza, hogy a prevenciós specialista megbízása csak a projekt idejére szólt, és a továbbiakban már senki sem tartotta kézben a biztonsági akció-tervek végrehajtását, a személyi riasztók, a nyelvtanfolyamok és az utcai szolgáltatások ügyét.

Források • Sampson, A. és Phillips, C. (1995): Az ismételt áldozattá válás csökkentése egy kelet-londoni lakótelepen, Felderítési és Bűnmegelőzési Füzetek 67. szám, London, Belügyminisztérium. (= Sampson, A. and Phillips, C. (1995) Reducing Repeat Racial Victimisation on an East London Estate Crime Detection & Prevention Series Paper 67 London: Home Office.) • Sampson, A. és Phillips, C. (1992): Az áldozattá válás ismétlődése - faji támadások egy keletlondoni lakótelepen, a Rendőrségi Kutatócsoport füzetei 36. szám, London, Belügyminisztérium. (= Sampson, A. and Phillips, C. (1992) Multiple Victimisation: Racial Attacks on an East London Estate, Police Research Group Paper 36 London: Home Office.) • Sampson, A. és Phillips, C. (1998): Az áldozattá válás ismétlődésének megelőzése - egy akció-kutatási project, Brit Kriminológiai Folyóirat, 38(1): 124-144. (= Sampson, A. and Phillips, C. (1998) "Preventing Repeated Racial Victimisation - An Action Research Project", British Journal of Criminology, 38(1): 124-144.)

Policing and Reducing Crime Unit Home Office 50 Queen Anne's Gate London SW1H 9AT UNITED KINGDOM Telefon:+44 (0)171 273 3324 (vagy 2702) Fax: +44 (0)171 273 4001 Internet:http://www.homeoffice.gov.uk/prghome.htm E-mail: [email protected] ISMÉTLŐDŐ LAKÁSBETÖRÉS (KIRKHOLT LAKÓTELEP, ROCHDALE, ANGLIA ÉS WALES) ¾ Kihívások 1985-ben, összeszámolták, hogy a Kirkholt lakótelep lakásainak 25%-ába már legalább egyszer betörtek; ez az arány az 1984. évi brit bűnözési statisztikában kiemelt, magas-kockázatú területek adatainak több mint a kétszerese volt. ¾ Helyzetleírás 1986 elején, a projekt team - amelynek tagjai a pártfogó szolgálat, a rendőrség, az önkormányzat, és a Manchester Egyetem képviselői voltak - nekilátott Rochdale városának (népessége kb. 97.000) Kirkholt lakótelepén, a lakásbetörési problémákhoz vezető okok és az elkövetés jellegzetességei feltárásának. Mind a rendőrségi statisztika, mind a helybéli elkövetőkkel, mind a lakásbetörések sértetteivel, mind pedig az áldozatok szomszédaival készített interjúk azt mutatták, hogy az ismételt lakásbetörés esélye az első betörés valószínűségének négyszerese, és az ismételten áldozattá válás legnagyobb valószínűséggel, az első betörést követő hat héten belül következik be. A helyzet megoldása érdekében a következő probléma-kezelő eszközöket vetették be: • a bűnelkövetés megnehezítése a lakás biztonságának fokozásával, a behatolás legkönnyebben sebezhető pontjain megerősített ajtózárakkal és reteszekkel, illetve az értéktárgyak megjelölésével; • a "selyemgubó" szomszédság-figyelő program elindítása, amelyben a már áldozattá vált lakás környezetében élő, hat vagy több szomszédot kértek fel arra, hogy vegyen részt a figyelésben és minden szokatlan eseményt jelezzen, hogy közösen megelőzhessék az újabb betöréseket; • a helyi pártfogó szolgálat által irányított csoport-program, amely az elkövetők magatartását kívánta befolyásolni és a problémákat enyhíteni, mint például a kábítószer- és alkoholvisszaélést, a munkanélküliséget és az eladósodást;

• •

"cél-áthelyezés", ami azt jelentette, hogy a betörők számára vonzó pénzbedobós gáz- és árammérőket speciális érmés vagy kártyás fizetős technikák bevezetésével váltották fel. monitorozási és kiértékelési rendszert vezettek be, és egy információ-koordinátort neveztek ki a bejelentések fogadási és számítógépes regisztrálási munkáinak elvégzésére.

¾

Hatások • egy éven belül, 58%-kal csökkent a betörések száma (1986/87-ben még 526 eset történt, viszont 1987/88-ban már csak 223); • 80,5%-kal csökkent az ismételt betörések száma (1986 szeptembere és 1987 márciusa között, 41 háztartásba törtek be, a következő fél évben pedig - 1987 márciusa és szeptembere között - már csak 8 háztartásba); • négy éven belül, 75%-kal csökkent a betörések száma (1986/87-ben még 526 eset történt, viszont 1989/90-ban már csak 132).

¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a Manchesteri Rendőrség és Pártfogó Szolgálat, a Kirkholt-i helyi önkormányzat és a helybeli lakosok, az Elektromos Művek, a Belügyminisztérium Bűnmegelőzési Osztálya, és a Manchesteri Egyetem; • pénzbeni támogatást nyújtott a Belügyminisztérium Bűnmegelőzési Osztályának Kutatási és Fejlesztés Csoportja.

¾ További információk A program, a befektetett pénzt 504 %-on térítette vissza (1985/86 - 1989/90 között), ha a program megvalósítására fordított 298.398 angol fontnyi (497.330 amerikai dollár) költséget. Ez a költség a béreket és a biztonságot növelő eszközök árát is tartalmazta. A rendőrség, a pártfogó-szolgálat és a magánvállalkozók óvatos becsléssel kiszámolt, több mint 1,5 millió angol fontot (2,5 millió amerikai dollár) takarítottak meg. • a Kirkholt-i modellt 1994-ben megismételték a kanadai Montreal (Quebec) több körzetében, és a St. Henri városrészben 41%-kal csökkent a betörések száma (az 1994. évi 302 betörés 1995-ben 177-re csökkent). ¾

Források • Forrester, D., Chatterton, M., és Pease, K. (1988): A Kirkholt-i lakásbetörés-megelőzési project, Rochdale, a Bűnmegelőzési Osztály kiadványai 13. szám, London, Belügyminisztérium. (= Forrester, D., Chatterton, M., and Pease, K. (1988) The Kirkholt Burglary Prevention Project, Rochdale, Crime Prevention Unit Paper #13, London: Home Office.) • Forrester, D., Frenz, S., O'Connell, M., és Pease, K. (1990): A Kirkholt-i lakásbetörésmegelőzési project - II. szakasz, a Bűnmegelőzési Osztály kiadványai 23. szám, London, Belügyminisztérium. (= Forrester, D., Frenz, S., O'Connell, M., and Pease, K. (1990) The Kirkholt Burglary Prevention Project: Phase II, Crime Prevention Unit Paper #23, London: Home Office.) • Tandem Montréal (1997): A "selyemgubó" project - hogyan szőjük a bűnmegelőzés hálóját?, Fordítva - a montreáli "Tandem" együttműködés hírlevele, Montréal, Tandem Montréal (Montréal városa). (= Tandem Montréal. (1997) "Le Projet Cocoon: Pour Tisser Des Liens de Prévention (Cocoon Project: To Spin A Web of Crime Prevention)", Vice Versa: Bulletin de liaison de Tandem Montréal, Montréal: Tandem Montréal (ville de Montréal).)

Policing and Reducing Unit Home Office 50 Queen Anne's Gate London SW1H 9AT UNITED KINGDOM Telefon:+44 (0)171 273 3324 (vagy 2702) Fax: +44 (0)171 273 4001 Internet:http://www.homeoffice.gov.uk/prghome.htm E-mail: [email protected] AZ ISMÉTLŐDŐ VIKTIMIZÁCIÓ MUTATÓI

(ANGLIA ÉS WALES) ¾ Kihívások A brit bűnözési statisztikákat elemezve kiviláglik, hogy a sértettek 4%-a szenvedi el az ismertté vált bűncselekmények 38-44%-át. Az ismételten áldozattá válás jellegzetességei a bűncselekmények széles körénél felismerhetőek, így például a lakás- és üzletbetörés, a gépjárművekkel kapcsolatos bűncselekmények, a fegyveres rablás, a családon belüli erőszak, a faji megkülönböztetések, az erőszakoskodás, a testi sértés és a rongálás eseteiben. Az ismételten áldozattá válás problémájának célba vétele hatékony és célirányos bűnözés-csökkentő módszernek tűnik. Számos kísérleti projekt igazolta ezt az összefüggést. Az ismételten áldozattá válás megelőzésére irányuló országos program jelentős erő a bűnözés csökkentése és az állampolgárok biztonság-érzetének fokozása területén. ¾ Helyzetleírás Egy Angliában és Walesben (népessége kb. 51,6 millió) lezajlott alapos kutatási és fejlesztési program megmutatta ezt a lehetőséget, amellyel a sértettekre irányuló preventív erőfeszítések segítségével csökkentető a bűnelkövetés. Az ismételten áldozattá válás jelzi számunkra, hogy hova kell az erőforrásokat koncentrálnunk (pl. a másodszori viktimizáció kockázata fokozott mérvű az először áldozattá váltak esetében, de különösen az ismételten sértetté váltak esetében) és mikor kell beavatkoznunk (pl. az áldozattá válás az első esemény után viszonylag gyorsan megismétlődhet, majd a fokozott veszély az idő múlásával párhuzamosan csökken). Az ismételt áldozattá válás megelőzését célzó nemzeti stratégia kialakítására irányuló, és a helyi együttműködésre épülő lépések a következők voltak: • a rendőrség és egyéb jelentős intézmények vezető tisztségviselői számára szervezett, az ismételten áldozattá válás problémáit megvitató országos konferencia-sorozat; • a Belügyminisztérium által létrehozott, "Ismételt Áldozattá Válás Akciócsoport" feladata lett a megfogalmazódott projektek megvalósulását bátorítása és támogatása; • a rendőrség tevékenységét mérő országos teljesítménymutatókat vezettek be, s ezeket a belügyminiszter által meghatározott rendőrségi kulcs-célokhoz kapcsolták, amely azt eredményezte, hogy ma már minden rendőrségnek van az ismételt viktimizáció ellen kidolgozott stratégiája; • a megcélzott bűncselekmények egyre szélesebb körére irányuló, folyamatos kutatás és fejlesztés. ¾ Hatások E kezdeményezés országos szintű értékelése még nem történt meg. ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a Belügyminisztérium, a rendőrség, a városi önkormányzatok, a sértett-segítő intézmények, az ismételt áldozattá válás megelőzéséért munkálkodó állampolgárok, és a Belügyminisztérium Ismételt Áldozattá Válás Akciócsoportja; • az ismételt áldozattá válás megelőzésére törekvő projektek számára kiegészítő támogatást nyújtott a Belügyminisztérium és a városi önkormányzatok, a rendőrség és azok az állampolgárok, akik mind emberi mind anyagi erőforrásokkal hozzájárultak a program sikeréhez.

¾ További információk Az ismételt viktimizációra összpontosító programok a bűnözés hatékony csökkentésének stratégiai módszerét jelentik azáltal, hogy a helyi erőfeszítéseket a legnagyobb kockázatú helyszínekre és személyekre koncentrálják. Miután számos más területen és országban hasonló viktimizációs problémákkal küzdenek, ezért az Angliában és Walesben szerzett tapasztalatok másutt is hasznosak lehetnek, az ismételt viktimizációra összpontosító, hatékony programok kialakítása során. ¾

Források • Bridgeman, C. és Hobbs, L. (1997): Az ismételten áldozattá válás megelőzése - rendőri kézikönyv, London, Belügyminisztérium, Rendőrségi Kutatócsoport. (= Bridgeman, C. and Hobbs, L. (1997) Preventing Repeat Victimization: The Police Officers Guide, London: Home Office, Police Research Group.)

•

•

Tilley, N. (1995): Gondolatok a bűnmegelőzési teljesítmény-mutatókról (iránymutatás), London, Belügyminisztérium, Rendőrségi Kutatócsoport. (= Tilley, N. (1995) Thinking About Crime Prevention Performance Indicators (Briefing Note), London: Home Office, Police Research Group.) Chenery, S. és társai (1997): Visszaütés II. - az ismételten áldozattá válás csökkentése Huddersfieldben, London, Belügyminisztérium, Rendőrségi Kutatócsoport. (= Chenery, S. et al. (1997) Biting Back II: Reducing Repeat Victimization in Huddersfield, London: Home Office, Police Research Group.)

Home Office Police Research Group 50 Queen Anne's Gate London SW1H 9AT UNITED KINGDOM Telefon:+44 (0)171 273 3324 (vagy 273 4015) Fax: +44 (0)171 273 2702 Internet:http://www.homeoffice.gov.uk/prghome.htm E-mail: [email protected] ISMÉTLŐDŐ VIKTIMIZÁCIÓ ÉS A BŰNÖZÉSI TÉRKÉP (MERSEYSIDE, ANGLIA ÉS WALES) ¾ Kihívások A magas bűnözés arány - amely 146.375 bűnelkövetésről szóló bejelentést takart 1993-ban, és 20.516 betörést 1995-ben - egyre csökkenő biztonság-érzetet okozott Merseyside lakosai körében. ¾ Helyzetleírás 1994-ben, Merseyside-ban (népessége kb. 1,5 millió), az ismételt áldozattá válás elleni kezdeményezést indítottak útjára. A rendőrség a bűnelkövetéseket feltérképező rendszert fejlesztett ki, és ezt az információt használták az iskolák, a lakásügyi hivatalok és a szociális szolgáltatások mozgósítására. A bűnelkövetési alkalmak valamint a társadalmi, gazdasági és környezeti okok csökkentését a következőképpen kívánták elérni: • a lakások biztonságának megerősítésével (pl. zárak, világítás, és riasztók), a magas bűnözési arányú szomszédságokban és a tömegközlekedésben a biztonság növelésével, és egy olyan pénzügyi alap létrehozásával, amelyből a középületek sérthetőségének és az autóparkolók bűnelkövetésre való alkalmasságának csökkentését támogatták (pl. erősebb világítás bekötése), mint olyan helyeket, ahol általában gyakrabban követnek el bűncselekményt; • a családon belüli erőszak elleni küzdelemmel, a kábítószer-használat alternatíváinak kidolgozásával, az ifjúsággal foglalkozó, önálló munkakörű szakemberek alkalmazásával, akik a magas bűnözési arányú körzetekben pozitív alternatívát nyújtanak a fiataloknak (pl. sport és kulturális tevékenységeken keresztül), a bűnelkövetők szakmai képzésben részesítésével, és a kisvállalkozás-támogató programokkal; • a bűnözés és az anti-szociális magatartás csökkentésére és megelőzésére irányuló programok eredményeinek monitorozásával és kiértékelésével, hogy ezáltal e programok maradéktalan megvalósulása biztosított legyen és eredményeik aprólékos értékelése is megtörténjen. ¾

Hatások • Bár e kezdeményezés átfogó értékelése még nem történt meg, egy nemrégiben elkészült rész eredmény azt mutatta a Fiatalok Akció-programjáról, hogy a magas bűnözési arányú körzetek fiataljainak nyújtott pozitív, sport és szabadidős tevékenységek 20%-kal csökkentették a rendőrségi segélyhívások számát az adott körzetekben.

Az adatok fenti arányú csökkenését független, tudományos bizonyítási eljárással még nem igazolták. ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • Merseyside helyi intézményei, mint pl. a rendőrség, a pártfogó szolgálat, az utazási irodák, a Faji Egyenlőség Bizottsága, az önkéntes és a közösségi szervezetek;

•

az 1995-2001 közötti időszakra 4,6 millió angol font (7,7 millió amerikai dollár) pénzbeni támogatást nyújtott a Belügyminisztérium Egyedi Regenerációs Alapja, és az 1997-2004-es időszakra további 5,5 millió angol fontot (9,2 millió amerikai dollár) különített el.

¾ További információk A bűnelkövetések térképi ábrázolása mindazon szervezetek bevonásának fontos eszköze, amelyek a bűnözés okaira közösen kívánnak reagálni. ¾ Források C Farrell, G. és Pease, K. (1993): Egyszer megharapva, kétszer megharapva - az ismételt viktimizáció és kapcsolata a bűnmegelőzéssel, London, Belügyminisztérium, Rendőrségi Kutatócsoport (46. sz. monográfia). (= Farrell, G. and Pease, K. (1993) Once Bitten, Twice Bitten: Repeat Victimization and its Implications for Crime Prevention, London: Home Office Research Group (Monograph #46). ) Mr. Conal Devitt St. Helens Metropolitan Borough Council Town Hall, Corporation Street, St. Helens Merseyside WA10 1HP UNITED KINGDOM Telefon:+44 (0)174 445 6000 Fax: +44 (0)174 473 3337 LAKÁSBETÖRÉS ÉS AZ IDŐSEK (NOTTINGHAMSHIRE, ANGLIA ÉS WALES) ¾ Kihívások Egy belügyminisztériumi felmérés kimutatta, hogy egy lakásbetörés után négyszer nagyobb valószínűsége az újabb betörésnek, és az ismételt betörések 50%-a az elsőt követő hét napon belül történik meg. Az egyedülálló és alacsony jövedelmű idős emberek különösen könnyen válnak lakásbetörések áldozataivá, és épp ők azok, akiknek nincsenek eszközeik az ismételt áldozattá válás megelőzéséhez. ¾ Helyzetleírás A Biztonságot és Jótanácsokat az Időseknek (SAFE) elnevezésű projektet 1993-ban hozták létre Nottinghamshire-ben (népessége kb. 273.000), hogy a lakásbetörés áldozatává vált, alacsony jövedelmű időseknek ingyenes lehetőséget teremtsenek, otthonaik fizikai megvédésére. A helyi rendőrség Közösségi Ügyek Osztálya által kitalált projekt, a második lakásbetörés keltette trauma tapasztalatainak megelőzését célozza, a következő szolgáltatások nyújtásával: • a rendőrség által alkalmazott projektkoordinátor a lakásbetörés után azonnal találkozik a sértettekkel és felajánlja nekik segítségét, a program keretein belül; • ha a sértettek elfogadják őt, akkor a rendőrségi ács biztonsági szemlét tart az áldozat lakásában, megjavítja a betolakodók által okozott károkat, megerősített védőeszközöket szerel fel (pl. erősebb zárakat), és a sértetteket tanáccsal látja el egy esetleges következő rablás megelőzésére szolgáló eszközökről. ¾

Hatások • 1993 és 1994 között, 93%-nál nagyobb mértékben csökkent az ismételt lakásbetörések száma, abban az 1.000 lakásban, amelyet fokozott biztonsági eszközökkel szereltek fel és védtek meg (4 ismételt lakásbetörés történt, szemben a valószínűsített 60-nal); • a program során megvédett 21 lakásban észleltek sikertelen, ismételt lakásbetörési kísérletet.

Az adatok fenti arányú csökkenését független, tudományos bizonyítási eljárással még nem igazolták. ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a helyi rendőrség Közösségi Ügyek Osztálya által mozgósított helyi önkormányzatok, a Nottingham-i Trent Egyetem, a szociális munkások, a sértett-segítő csoportok és magánszemélyek;

•

a programot pénzügyileg is támogatták a helyi önkormányzatok és magán személyek.

¾

További információk

¾

Források • A Városi Biztonság Európai Fóruma (1996): A biztonságos város gyakorlata, Párizs, A Városi Biztonság Európai Fóruma. (= European Forum for Urban Safety. (1996) Urban Security Practices, Paris: European Forum for Urban Safety.)

European Forum for Urban Safety 38 rue Liancourt 75014 Paris FRANCE Telefon:+33 (0)140 64 4900 Fax: +33 (0)140 64 4910 Internet:http://www.urbansecurity.org E-mail: [email protected] SPECIÁLIS CÉLPONT: ELEMZÉS ÉS PROBLÉMA-MEGOLDÁS (NEWPORT NEWS, VIRGINIA, AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK) ¾ Kihívások A hatvanas évektől a nyolcvanas évekig rohamosan növekedett a bűnözés, az Amerikai Egyesült Államokban annak ellenére, hogy ebben az időszakban a rendőrségi erőforrások is fokozatosan nőttek, hogy mind a "911"-es telefonos segélyhívásokra (a rendőrség, a mentők és a tűzoltók közös krízisvonala - a ford.), mind pedig a nyomozási igényekre hatékonyabban tudjanak reagálni. ¾ Helyzetleírás A nyolcvanas évek közepén, Newport News (népessége kb. 170.000) rendőrfőnöke egy 12 rendőrből álló akciócsoportot nevezett ki, és azzal bízta meg őket, hogy elemezzék a rendőrségnél bejelentett, legelterjedtebb bűnözési problémák okait és jellegzetességeit. A lakásbetörés, a gépjárműből lopás és az utcai rablások problémáinak kezelésére az alábbi elemekből álló probléma-orientált stratégiát dolgoztak ki: • alaposan megvizsgálni és csoportosítani a személyekhez kapcsolódó cselekményeket, és típusokba sorolni azokat; • a sokféle köz és magán forrásból összegyűjtött információt elemezni, és meghatározni a problémák jellegzetességeit, okait és lehetséges megoldásait; • olyan válaszreakciókat kialakítani, hogy az állampolgárokkal, a vállalkozásokkal, a köz- és a magán szervezetekkel együttműködve legyenek kialakíthatók, a probléma jellegzetességeihez igazodó, koordinált akciókból álló programok; • a programok hatását felmérni. ¾

Hatások • 35%-kal csökkent a lakásbetörések száma (1984-ben 104 ilyen eset történt, 1986-ban már csak 68); • 53%-kal csökkent az autóból lopások száma (pl. átlagosan havi 59 eset történt 1985 áprilisában, és ez lecsökkent havi 24-re 1986 októberére); • 39%-kal csökkent a személyek elleni rablások száma.

¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • A Newport News-i rendőrség, amely mozgósította a lakásfenntartókat, a helyi lakosokat, a városi intézményeket, a kikötő-biztonsági szolgálatot, a kikötői munkásokat, a parkolók és bárok tulajdonosait és az Alkohol-ellenőrzési Hivatalt; • a Newport News-i rendőrség a létező emberi és pénzügyi erőforrásainak újraelosztásával alakított ki pénzügyi keretet a projekt számára.

¾

További információk

A speciális helyi problémák jobb megértésével, és a sokféle szomszédsági erőforrás felhasználásával, a rendőrség növelni tudja munkája hatékonyságát. ¾

Források • Goldstein, H. (1990): Probléma-orientált ellenőrzés, New York, McGraw-Hill Inc. (= Goldstein, H. (1990) Problem-Oriented Policing, New York: McGraw-Hill Inc.) • Spelman, W. és Eck, J.E. (1987) " Probléma-orientált ellenőrzés ", Kutatási összefoglaló, január, Washington, DC., Nemzeti Igazságügyi intézet, Igazságügyi Minisztérium. (= Spelman, W. and Eck, J.E. (1987) "Problem-Oriented Policing", Research in Brief, January. Washington, DC: National Institute of Justice, US Department of Justice.) • Sparrow, M. és társai (1990): Túl a 911-es hívásokon - az ellenőrzés új korszaka, Amerikai Egyesült Államok, Alapkönyvek. (= Sparrow, M. et al. (1990) Beyond 911: A New Era for Policing, U.S.A.: Basic Books)

UTCAI RABLÁS ÉS A TUDATOS RENDŐRSÉGI BEAVATKOZÁS (LONDON, ANGLIA ÉS WALES) ¾ Kihívások 1984 és 1994 között, Londonban (népessége kb. 7 millió) megduplázódott, 1994 és 1995 között pedig további 12,5%-kal nőtt (28.000-ről 32.000-re) az utcai rablások száma. A londoni rendőrségnek egy 1994-es felmérése kimutatta, hogy a lakásbetörés mellett, leginkább az utcai rablástól tartanak a londoniak. ¾ Helyzetleírás 1993-ban, a londoni rendőrségen megalakult az utcai rablások elleni közös stratégiát kialakítani kívánó akció-csoport. A csoport ajánlásainak eredményeképpen 1995-ben elindították a "Sasszem" akciót, amely a Brit Közlekedési Rendőrséggel közös, proaktív, "értelemvezérelt" (tudatos - a ford.) stratégia volt. A program magába foglalta a nyomozati munka fejlesztését, és az erőforrások koncentrációit, megerősítését, valamint a következő speciális eszközöket: • a tudatosság és a proaktivitás fokozását, a rablás elleni csoportok és ügyosztályi elemző egységek létrehozásával, illetve a túlmunka finanszírozásának megteremtésével valamint a technikai/ellenőrző felszerelések kihelyezésével; a nyomozások megerősítését és a sértetteknek/tanuknak szóló szolgáltatások színvonalának növelését (pl. automatikus kliensátirányítás a Sértett-segítő Szolgálathoz, nyomozás-fejlesztési tanácsadás, új, illetve álnév adás a sértetteknek, tanuknak); • kapcsolatok kiépítése az érintett közösségi csoportokkal és a helyi szolgáltatásokkal, továbbá a büntető igazságszolgáltatás szereplőinek fokozott támogatása; • ismeretterjesztés, elterelés, a bűnelkövetés megnehezítése és magas színvonalú rendőri tevékenység, az utcai rablások megelőzése érdekében. ¾

Hatások • 5%-kal csökkent az ismertté vált utcai rablások száma (1995-ben kb. 22,500, viszont 1996ban már csak 21,375). A programban részt nem vevő rendőrségeken 7%-os növekedést regisztráltak (1995-ben kb. 14,000, 1996-ban pedig 14,980 esetet) • 13%-kal csökkent az alkalmi lopások száma, és 2%-kal csökkent a személyi tulajdon elleni rablások száma 1996-ban.

¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a regionális rendőrségek, a Belügyminisztérium, az érintett közösségi csoportok és helyi intézmények; • A kiegészítő jellegű támogatások összege 4,8 millió angol font (7,69 millió amerikai dollár) volt, amit járművek és műszerek beszerzésére és képzésre (1996-97-ben) fordítottak. Illetve 17,1 millió angol fontot (27,41 millió amerikai dollárt) az ügyeletesek és a területi járőrök bérezésére fordítottak (ezen erőforrások némelyikét akkor is az utcai rablás céljára kellett volna fordítani, ha nem lett volna a Sasszem akció). A teljes rendőrségi költségvetés 1996/97ben meghaladta az 1,9 milliárd angol fontot.

¾

További információk

Az utcai rablások számának csökkenése és a felderítési mutatók javulása csak rövidtávon érvényesült, és e mutatók 1996-ban már ismét romlottak. E visszafordulás oka lehet a Sasszem akció kifáradása, de legalább annyi érv szól amellett, hogy csupán az utcai rablók alkalmazkodtak a rendőrség megváltozott módszereihez. ¾

Források • Stockdale, J.E. és Gresham, P.J. (1998): Küzdelem az utcai rablások ellen - a "Sasszem" akció összehasonlító kiértékelése (Felderítési és bűnmegelőzési füzetek 87. szám), London, Belügyminisztérium. (= Stockdale, J.E. and Gresham, P.J. (1998) Tackling Street Robbery: A Comparative Evaluation of Operation Eagle Eye (Crime Detection and Prevention Series Paper 87), London: Home Office.)

Policing and Reducing Crime Unit Home Office 50 Queen Anne's Gate London SW1H 9AT UNITED KINGDOM Telefon:+44 (0)171 273 3324 (vagy 2702) Fax: +44 (0)171 273 4001 Internet:http://www.homeoffice.gov.uk/prghome.htm E-mail: [email protected] VANDALIZMUS ÉS FELELŐSSÉG (HOLLANDIA) ¾ Kihívások Míg a nyolcvanas években a rendőrség a fiatalok által elkövetett vandalizmus növekedését tapasztalta, ezeket a cselekményeket általában nem tartották olyan súlyúaknak, hogy bírói útra terelték volna az ügyeket, ugyanakkor viszont a rendőrségi figyelmeztetések nem mindig voltak elég hatásosak. ¾ Helyzetleírás 1981-ben, a bíróságokkal és a rendőrségekkel történt konzultáció eredményeképpen, Rotterdamban (népessége kb. 599.000) kidolgozták a HALT projektet, a vandalizmus és az azzal összefüggő helyreállítási költségek csökkentésére. A vandalizmus miatt elsőként vagy másodjára lefülelt, 12-18 éves fiataloknak felkínálták a hivatalos büntetőeljárás elkerülésének lehetőségét azzal a feltétellel, hogy részt vesznek a HALT programban, amely a következőket tartalmazza: • a sértetteknek azt a lehetőséget, hogy a vandalizmus okozta káruk megjavításába a kár okozóját is bevonják, vagy egyéb aprómunka elvégzésével csökkenti az okozott vagyoni kárt; • a fiataloknak a mindennapi problémáik megoldásához nyújtott segítséget (pl. munkahelykeresés, lakásügy, oktatás); • a szomszédságban élőknek információt azokról a helyzetekről, amelyek a vandalizmus melegágyai, továbbá tanácsadást arról, hogy miként lehet ezeket a helyzeteket úgy megváltoztatni, hogy a vandalizmus megelőzhetővé váljon; • az iskoláknak a vandalizmus elkerülésére és a környezet megtisztítására irányuló kezdeményezéseit bátorító, információs kampányokat. ¾ Hatások A HALT program kiértékelése Rotterdamban (népessége kb. 599.000), Eindhovenben (népessége kb. 197.000), és Dordrechtben (népessége kb. 114.000) azt mutatta, hogy: • a programban résztvevő fiatalok 63%-a felhagyott a vandalizmussal vagy csökkentette annak mértékét, összehasonlítva a programban részt nem vevő fiatalok csoportjával, ahol csupán 25%-uk csökkentette vandál viselkedését; • a programban résztvevő azon fiatalok 83%-a, akik a programban való részvétel előtt már legalább 11-szer vettek részt rongálásban, teljesen felhagytak azzal vagy csökkentették azt. Ugyanakkor ez a változás a 3-10 esetben vandalizmust elkövetett fiataloknak csak 68%-ára volt igaz, és csak 44%-ára azoknak, akik kettőnél többször nem követtek el ilyent.

¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a rendőrség, az ügyészség, a bíróságok és a helyi önkormányzatok; • a pénzbeni támogatások döntően a helyi önkormányzatoktól érkeztek. Jelenleg a Holland Igazságügyi Minisztérium nyújt kiegészítő támogatást.

¾ További információk A "HALT Iroda" kezdeményezés sikere azt eredményezte, hogy a projektet 65 helyszínen megismételték, és a helyi kezdeményezéseket támogató és koordináló "HALT Hollandia" országos tanácsadó testület jött létre. 1995-ben megteremtődött a HALT program jogszabályi alapja is, és a program működési köre kiterjedt a bűnelkövetés egyéb formáira is, mint például a lopásra. ¾

Források • Kruissink, M. (1990): A HALT Program - Fiatalkorú vandálok elterelése, Holland Büntetőjog és Politika, 1.szám, Hága, Kutatási és Dokumentációs Központ, Holland Igazságügyi Minisztérium. (= Kruissink, M. (1990) "The HALT Program: Diversion of Juvenile Vandals", Dutch Penal Law and Politicy, No.1, The Hague: Research and Documentation Center, Dutch Ministry of Justice.) • Belügyminisztérium (1995): A holland közbiztonsági politika, Hága, Belügyminisztérium. (= Ministry of Interior. (1995) View of [The] Netherlands' Public Safety and Security Policy, The Hague: Ministry of Interior.) • Eindhoven Önkormányzata (1991): Eindhoven bemutatja a HALT SHOP-ot, Eindhoven, Hollandia, Társadalmi és Kulturális Ügyek Osztálya, Népjóléti Csoport, Eindhoven Önkormányzata. (= Municipality of Eindhoven. (1991) Eindhoven Presents The HALT SHOP, Eindhoven, Netherlands: Department of Social and Cultural Affairs, Welfare Section, Municipality of Eindhoven.)

HALT Nederland Boommarkt 3/F P.O. Box 11256 2301 EG Leiden THE NETHERLANDS Telefon:+31 (0)71 516 6868 Fax: +31 (0)71 512 0987) E-mail: [email protected]

ÚTMUTATÓK

ÚTMUTATÓ A RENDŐRSÉG ÉS A HELYI LAKÓKÖZÖSSÉGEK PARTNERSÉGI VISZONYÁNAK KIÉPÍTÉSÉHEZ ¾ Kihívások Az elmúlt 50 évben, Anglia bűnözési mutatói majdnem megtízszereződtek. A kutatási irodalom azt jelzi, hogy hatékony megoldások eléréséhez nem elegendő a hagyományos rendőri ellenőrzés gyakoribbá tétele, különösen azért, mert a bűnmegelőzés még folyamatosan háttérbe is szorult a rendőrségi stratégiákban. ¾ Helyzetleírás 1997-ben jelent meg az "Olajozzuk meg a rozsdás fogaskerekeket!" című kiadvány, mint az angliai bűnmegelőzés fejlődését bemutató sorozat egyik darabja. A kötet tartalmazza a "Bűnözésről és a Szabályszegésekről szóló törvényjavaslat" részeit, a bűnmegelőzési és közbiztonsági gyakorlatról szóló vizsgáló bizottsági felmérést, és a bűnmegelőzésről szóló minisztériumi tematikus áttekintést. A beszámoló irányelveket fogalmaz meg a helyi rendőrség hatékony bűnmegelőzési stratégiáinak kifejlesztéséhez. Összegzi a jelenlegi gyakorlatot és az elért eredményeket, kiemeli a sikereket, és megvizsgálja a további fejlődés lehetőségeit. A speciális stratégiák a következőket tartalmazzák:

• • •

•

a rendőrség és az egyéb intézmények közötti partnerségi viszonyok kifejlesztése, az akadályok leküzdése és irányelvek kialakítása az életképes intézményközi csoportok működtetésére; négy lépcsős problémamegoldó modell alkalmazása a bűnmegelőzés terén, amely adatgyűjtésből és -elemzésből, stratégia-készítésből, megvalósításból, monitorozásból és értékelésből áll; az információ-hasznosítás fokozása a bűnözés és az azzal kapcsolatos problémák elemzése során úgy, hogy az adatgyűjtésben, -hozzáférésben, és -megosztásban a legmegfelelőbb számítógépeket és program-csomagokat alkalmazzák (pl. helyi számítógépes bűnözési térképek); a jól meghatározható problémákra történő összpontosítás, a megvalósult projektek kiértékeléséből nyert tapasztalatokra és a stabilizálódott alapelvekre épített stratégiák megfogalmazása, a helyi feltételekhez igazítás, pontos megvalósítás, a monitorozás és a kiértékelés.

¾ Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások A helyi rendőrségek, ide értve: az főparancsnokság rendőrtisztjeit, a körzeti parancsnokokat, a bűnmegelőzési tiszteket, az elemzőket, a járőrtiszteket, az iskolákkal és a fiatalkorúakkal foglalkozó összekötő tiszteket, az egyenruhás járőröket és főnökeiket; a helyi önkormányzatokat, az egészségügyi hatóságokat, a pártfogó és egyéb szolgálatokat, szervezeteket. ¾ További információk Az "Olajozzuk meg a rozsdás fogaskerekeket!" elnevezésű projekt néhány tanulságát alkalmazta az angol rendőrség az általa irányított, helyi közbiztonsági helyzet-felmérések során. ¾

Források • Hough, M. és Tilley, N. (1997): "Olajozzuk meg a rozsdás fogaskerekeket!" - kutatási tanulságok a bűnmegelőzés számára, Rendőrségi Kutató-csoport Felderítési és Bűnmegelőzési Füzetek 85. szám, London, Belügyminisztérium. (= Hough, M. és Tilley, N. (1997) "Getting the Grease to Squeak, research lessons for crime prevention", Police Research Group Crime Detection and Prevention Series Paper 85, London: Home Office

Police and Reducing Crime Unit Home Office 50 Queen Anne's Gate London SW1H 9AT UNITED KINGDOM Telefon:+44 (0) 171 273 3324 (vagy 2702) Fax: +44 (0) 171 273 4001

ÜZLETI SZEKTOR

SZÓRAKOZÓHELYEK ÉS AZ ALKOHOLLAL KAPCSOLATOS ERŐSZAK (GOLD COAST CITY, QUEENSLAND, AUSZTRÁLIA) ¾ Kihívások Ausztráliában, az otthonon kívüli testi sértések többsége hatósági engedéllyel működtetett helyszíneken történt (pl. bárokban). ¾ Helyzetleírás 1993-ban, a "Szörfözők Paradicsomá"-ban kezdődött, az Aranyparton (népessége kb. 345.000), ahol egy sokoldalú, a helyi szomszédságra építő reakció-rendszert vezettek be az alkohollal kapcsolatos erőszak és szabályszegések ügyében, a legnagyobb bárok és éjszakai szórakozóhelyek körzetében. A kezdeményezés célja a törzsvendégek, a turisták és a helyi üzletemberek áldozattá válástól való félelmének csökkentése volt. A program alapelemei a következők voltak:

• • •

Szomszédsági Fórum és Célcsoportok létrehozása, a problémák egyértelmű meghatározása céljából, a helyi közbiztonsági vizsgálat segítségével; a kockázat-felmérés és a Gyakorlati Kódex alkalmazása, amit az éjszakai szórakozóhelyek menedzserei állítottak össze a helyi szomszédság közreműködésével, hogy elriasszák a randalírozó iszákosokat és támogassák a házakért felelősséget érzőket; az engedélyhez kötött szórakozóhelyek szabályozása a testi sértés megelőzésére, és az Alkohol-törvénynek megfelelés biztosítására koncentrált.

¾

Hatások • 1993/1994-től kezdődően, 52%-kal csökkent a testi sértéses esetek száma; • az ivás és részegeskedés csökkenő trendje volt tapasztalható 1994-ben; • az erőszak és az utcai bűnelkövetések csökkenő tényszámai jelentek meg a közbiztonsági és a rendőrségi adatokban.

¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • az Aranypart Önkormányzata, Queensland Egészségügyi Osztálya, a bártulajdonosok és menedzserek, jogalkalmazási tisztségviselők; • pénzbeni támogatást nyújtott az Aranypart Önkormányzata.

¾

További információk • 1993 és 1996 között, a testi sértések száma 15%-kal csökkent a "Szörfözők Paradicsomá"ban. A program hatásának 1994 utáni csökkenése annak tudható be, hogy egyrészt a bároknak kiadott működési engedélyek nem vették figyelembe a Gyakorlat Kódexének arra vonatkozó előírásait, hogy a rövid távú profit biztosítása érdekében ne legitimálják az éjszakai szórakozóhelyek zavarosban halászó üzemeltetőit, másrészt a növekvő kábítószer-probléma kapcsolódott a "rave-party"-khoz. • 1994 és 1996 között, a "Szörfözők Paradicsomá"-nak Biztonsági Akció-projectjét három Észak-Queensland-i városban - Cairns-ben, Townsville-ben, és Mackay-ben - is megismételték, és mindegyik város célkörzetében 75%-os csökkenést tapasztaltak a testi sértések számát illetően.

¾

Források • Grabosky, P. és James, M. (szerk.) (1995) A bűnmegelőzés ígérete - vezető bűnmegelőzési programok, Canberra, Ausztrál Kriminológiai Intézet. (= Grabosky, P. and James, M. (eds.). (1995) The Promise of Crime Prevention: Leading Crime Prevention Programs, Canberra: Australian Institute of Criminology. ) • Homel, R. et al. (1997): Az iszákosság és az erőszak megelőzése egy üdülőhely éjszakai szórakozóhelyein in R.V. Clarke (szerk.): Szituatív bűnmegelőzés - sikeres esettanulmányok, második kiadás, New York, Harrow és Heston, 263-282. old. (= Homel, R. et al. (1997) "Preventing Drunkenness and Violence Around Nightclubs in a Tourist Resort", in R.V. Clarke (ed.) Situational Crime Prevention: Successful Case Studies, Second Edition, New York: Harrow and Heston, pp. 263-282.)

Mr. Adam Graycar, Ph.D. Director Australian Institute of Criminology GPO Box 2944 Canberra ACT 2601 AUSTRALIA Telefon:+61 2 6260 9200 Fax: +61 2 6260 9201 Internet:http://www.aic.gov.au E-mail: [email protected] ÜZLET-BETÖRÉS (HOLLANDIA) ¾

Kihívások

1980-tól 1993-ig, Hollandiában, évente 10-15%-kal nőtt az üzlet-betörések száma. 1993-ban, 11 millió amerikai dollárnyi értéket raboltak el az üzlet-betörések során, három személyt megöltek és 138-at megsebesítettek, továbbá 10 millió amerikai dollárba kerültek a rendőrségi nyomozások, az ügyészségi- és a bírósági eljárások. ¾ Helyzetleírás 1993 júniusában, 3 éves időtartamra jött létre az érintett szervezetek (pl. rendőrség, helyi önkormányzat és a vállalkozók közössége) képviselőiből álló, ötfős, Üzlet-betörések Elleni Akciócsoport. Az Akciócsoport feladata a problémák elemzése és a megoldások kidolgozása volt. Az üzlet-betörések leküzdésére a következő stratégiákat javasolták: • Jogérvényesítés: a hasonló módszereket alkalmazó rablások elkövetői ellen egy olyan regionálisan koordinált rendszer bevezetése, amely tartalmazza a decentralizált, Nemzeti Rablás-nyilvántartási Rendszerhez való hozzáférést; • Szituatív bűnmegelőzési eszközök: annak elérése, hogy az elkövetőnek nagyobb erőfeszítést kelljen kifejtenie az elkövetés érdekében, és az elkövetés kockázatosabb legyen számára, illetve csökkenjen a bűnelkövetés révén szerezhető anyagi előny. Az ajánlások többek közt azt tartalmazták, hogy csak kevés készpénzt tartsanak a házipénztárban, időzáras páncélszekrényeket és rablás-riasztó nyomógombokat alkalmazzanak és szereljenek fel videó-kamerákat; • Társadalomfejlesztési eszközök: Surinamból, a Holland Antillákról és Marokkóból érkezett, kiemelten veszélyeztetett fiatal elkövetők (18-25 évesek) csoportjait megcélzó oktatás vagy a munkavégzés szorgalmazása; • Sértett-segítés: specializált képzés nyújtása a koordinátorok és a sértett-segítésbe bevont önkéntes szervezetek számára. ¾

Hatások • 26%-kal csökkent az üzlet-betörések éves száma 2 éven belül (2.725 esemény történt 1993ban, 1995-ben pedig 2.007); • az eredményesen felderített rablások száma 20%-kal nőtt 1993-ban és 40%-kal 1995-ben.

¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a rendőrség, a Bankszövetség, az üzlettulajdonosok szervezetei és az önkormányzatok; • az Akciócsoport 300.000 amerikai dollár éves támogatást kapott, amelynek 50%-át a Holland Igazságügyi Minisztérium adta, a maradékot pedig a magán-szektor.

¾ További információk A vállalkozások, a rendőrség, a bankok és a helyi önkormányzat együttes, jogérvényesítő erőfeszítése, szituatív bűnmegelőzése, és az elkövető-orientált bűnmegelőzési technikák alkalmazása hatékonyan csökkentette az üzlet-betörések számát. ¾

Források • Jammers, Victor (1995): Üzlet-betörések - a vállalkozók közössége, mint célcsoport Hollandiában, Biztonsági Folyóirat, 6, 13-20. old. (= Jammers, Victor. (1995) "Commercial robberies: the business community as a target in The Netherlands", Security Journal, 6, pp.13-20.) • van Dijk, Jan, J.M. (1997): A hatékony állami és magán partnerségi viszonyok kialakítása felé, a bűnözés ellenőrzése terén - holland tapasztalatok, in Marcus Felson és Ronald V. Clarke (szerk.): A vállalkozók és a bűnmegelőzés, Monsey New York: Büntető Igazságszolgáltatási Hírek, 99-124. old. (= van Dijk, Jan, J.M. (1997) "Towards Effective Public-Private Partnerships in Crime Control: Experiences in The Netherlands", in Marcus Felson and Ronald V. Clarke (eds.) Business and Crime Prevention, Monsey New York: Criminal Justice Press, pp. 99-124.)

Mr. Victor Jammers Ministry of Justice Department of Crime Prevention P.O. Box 2030 2500 EH The Hague THE NETHERLANDS Telefon:+31 70 370 7362

Fax: +31 70 370 7250 Internet:http://www.minjust.nl E-mail: [email protected] ÜZLET-BETÖRÉS ÉS KÖRNYEZETTERVEZÉS (AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK) ¾ Kihívások Az Amerikai Egyesült Államokban, az áruházi rablások száma - 1985 és 1989 között - 28%-kal nőtt, (28.464, illetve 36.434 ilyen esemény történt ebben a két évben). ¾ Helyzetleírás Kutatással igazolták azt a világos összefüggést, amely az áruházak kirabolhatósága és a bűnelkövetők visszatartására kellő súlyt nem fektető környezet-kialakítás között feszül. A rendőrség, az önkormányzatok és az áruházak közötti együttműködés, az önkéntes megoldások és a jogszabályba foglalt megelőzési stratégiák (tagállami jogszabályok és városi rendeletek) széles körének bevezetését eredményezte, így többek közt az alábbi módszerekét: • a személyek jelenléte révén gyakorolt felügyelet megerősítése azzal, hogy mindig két vagy több alkalmazott tartózkodik az üzletben; az üzlet megvilágításának fokozásával és a kirakati paravánok eltávolításával azért, hogy a járókelők zavartalanul beláthassanak az eladótérbe; • "cél-eltávolítás" megfelelő készpénz-kezelési technikák alkalmazásával (pl. a készpénz limitálása a házipénztárban, s e tényt közlő, figyelemfelhívó táblák kifüggesztése az eladótérben, továbbá késleltetett nyitású vagy csapózáras páncélszekrények használata); • a rabló menekülését nehezítő rácsok és falak alkalmazása, illetve minden olyan paraván eltávolítása, amely mögé a rabló elrejtőzhetne; • a formális ellenőrzés fokozása riasztó és videó-kamera rendszerek használatával és a rendőrségi áruház-látogatások sűrítésével. ¾ Hatások A Florida államban bevezetett, a környezettervezésben megvalósuló bűnmegelőzési stratégiák hatásának kiértékelése azt mutatta, hogy az áruházi rablások száma csökkent: • 81%-kal Gainesville-ben (97-ről 18 esetre), 1986 és 1990 között; • 51%-kal Jacksonville-ben (863-ról 422 esetre), 1987 és 1990 között. ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a rendőrség egységei, az állami és önkormányzati jogalkotók, az áruházi üzletek tulajdonosai és alkalmazottai.

¾ További információk A környezettervezés során figyelembe vett bűnmegelőzési szempontok érvényesítése hatékony stratégiát nyújthat az áruházi rablások számának csökkentéséhez, az eladók és a vevők megvédéséhez, valamint a nagyközönséggel való kapcsolatok fejlesztéséhez. ¾

Források • Hunter, R.D. és Jeffrey, C.R. (1992): Az áruházi rablások megelőzése környezettervezés segítségével. In R.V. Clarke (szerk.): Szituatív bűnmegelőzés - sikeres esettanulmányok (194204. old.), New York, Harrow és Heston. (= Hunter, R.D. and Jeffrey, C.R. (1992). "Preventing Convenience Store Robbery Through Environmental Design". In R.V. Clarke (ed.) Situational Crime Prevention: Successful Case Studies (pp. 194-204), New York: Harrow and Heston.)

Mr. Ronald V. Clarke, Ph.D. Dean School of Criminal Justice Rutgers University 15 Washington Street Newark, New Jersey 07102 U.S.A. Telefon:+1 973 353 5870

Fax: +1 973 353 5896 Internet:http://andromeda.rutgers.edu/scj/ E-mail: [email protected] HITELKÁRTYA-CSALÁS (ANGLIA ÉS WALES) ¾ Kihívások 1988 és 1990 között, a csekk- és hitelkártya-csalás drámaian megnőtt, 69,3 millió angol fontról (113 millió amerikai dollárról) 150,3 millió angol fontra (244 millió amerikai dollárra). A műanyag bankkártyacsalás komoly veszteséget okoz a kártyatulajdonosoknak, a kártyakibocsátóknak és a kiskereskedőknek és aláássa a bankrendszerbe vetett bizalmat, valamint csökkenti a bankautomata rendszerek elfogadottságát. ¾ Helyzetleírás A Belügyminisztérium 1991-ben kiküldött egy bizottságot, a csekk- és hitelkártya-csalás csökkentésének lehetőségeinek áttekintésére. A jelentés számos olyan ajánlást tartalmazott, amelyek be is vezettek a csekk- és hitelkártya-használatban. Ezek a kezdeményezések a költséghatékonyságra összpontosítottak és növelték a kártya-kibocsátók, a kereskedelmi elfogadóhelyek és a kiskereskedők együttműködését. A kártyacsalás megelőzését célzó speciális módszerek a következők voltak: • kártyakibocsátás: a csalási lehetőségek csökkentése a bankszámlanyitásoknál a személyazonosság igazolásával és a korábbi kártya-csalások elkövetőit tartalmazó listával történő egybevetés útján, továbbá biztonságosabb kártya-kiváltási módszerek alkalmazása a kiemelten veszélyeztetett körzetekben; • kártyagyártás/-terjesztés: korszerűbb biztonsági eszközök alkalmazásával (pl. lézergravírozott fényképek/aláírások) a csalni kívánók visszatartása; • kiskereskedelmi kártyahasználat: az egy alkalommal engedély nélkül felhasználható összeghatár csökkentése; elektronikus engedélyeztetési eljárás bevezetése (az un. "forró kártya-adatok"-kal a kiskereskedők tájékoztatása az elvesztett vagy ellopott kártyákról); továbbá a vevők kártyahasználati szokásainak megfigyelése, hogy a hamis kártyahasználat azonosítása már a kártya ellopásának bejelentése előtt is lehetségessé váljék; • rendőrségi ellenőrzés: a csalásokkal kapcsolatos hírszerzés fejlesztése és a rendőrségi együttműködés növelése, a csalások nemzetközi üldözése érdekében. ¾

Hatások • 41%-kal csökkent a kártyacsalásból eredő veszteség (165,6 millió angol fontról 97,1 millió angol fontra, azaz 266,6 millió amerikai dollárról 156,3 millió amerikai dollárra) 1991 és 1996 között. • 0,38%-ról 0,09%-ra csökkent a csalások útján vásárolt cikkek üzleti forgalmi értéke • a teljes megtakarítás öt év alatt 748,6 millió angol font (1.205,1 millió amerikai dollár) volt.

¾ Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások A legnagyobb kártya-kibocsátók, a kereskedelmi elfogadóhelyek, a kiskereskedők, a kártyatulajdonosok, a rendőrség. ¾

További információk

¾

Források • Levi, M., Bissell, P. és Richardson, T. (1991): A hitelkártya-csalás megelőzése, a Bűnmegelőzési Csoport Füzetei 26. szám, London, Belügyminisztérium. (= Levi, M., Bissell, P. and Richardson, T. (1991) The Prevention of Credit Card Fraud. Crime Prevention Unit Paper 26. London: Home Office.) • Levi, Michael és Handley, Jim (1998): A hitelkártyák hamisításának megelőzése, Kutatási és Statisztikai Igazgatóság, London, Belügyminisztérium. (= Levi, Michael and Handley, Jim. (1998) Prevention of Plastic Card Fraud Research and Statistics Directorate. London: Home Office.)

•

Mativat, F. és Tremblay P. (1997): A hitelkártyák hamisítása és visszaszorításuk, jellegzetes elkövetők és elkövetési módszerek, Brit Kriminológiai Folyóirat 37(2), 165-183. old. (= Mativat, F. and Tremblay P. (1997) "Counterfeiting Credit Cards: Displacement Effects, Suitable Offenders and Crime Wave Patterns", British Journal of Criminology 37(2):165-183.)

Policing and Reducing Crime Unit Home Office 50 Queen Anne's Gate London SW1H 9AT UNITED KINGDOM Telefon:+44 (0)171 273 3324 (vagy 2702) Fax: +44 (0)171 273 4001 Internet:http://www.homeoffice.gov.uk/prghome.htm E-mail: [email protected] BŰNÖZÉS EGY BEVÁSÁRLÓKÖZPONTBAN (TORONTO, ONTARIO, KANADA) ¾ Kihívások 1991 októberének első két hetében, a Dufferin bevásárlóközpont alkalmazottai és vásárlói, két fegyveres rablótámadást, egy szexuális erőszak-kísérletet, egy gyilkosságot és a mindezekhez járuló biztonságérzet csökkenést élték át. A bűnelkövetés és a szabályszegések elsődleges oka a kábítószer-kereskedelem volt. ¾ Helyzetleírás 1992 áprilisában, a Dufferin bevásárlóközpont irányítói egy, a helyi partnerek és a Dufferin-közösség (népessége kb. 196.000 fő) együttműködésére építő új programot vezettek be, a bűnözési és a biztonsággal kapcsolatos problémák kreatív megoldásainak kidolgozása érdekében. A "közösségi tulajdon érzete" és "önellenőrző bevásárlóközpont" céljait kitűző program a következő kulcs-elemeket tartalmazta: • környezettervezés: a bevásárlóközpont belső átalakítása annak érdekében, hogy a fiatalok csoportokba verődését nehezítsék (pl. az étkezőhelyeken a hosszú padsorokat négyszemélyes asztalokkal helyettesítették); • biztonság és ellenőrzés: először a "zéró tolerancia" elvét alkalmazták, majd támogatták a magatartás-változást és az ön-fegyelem kialakítását; • ifjúsági programok: a Dufferin bevásárlóközpont ifjúsági szolgáltatásainak kialakítása, 11 szociális szolgáltató szervezet bevonásával, ahol a 12-24 éves fiatalok és családjaik számára nyújtanak tanácsadást és közösségi támogatást, valamint kulturális és sporttevékenységeket, különösen a veszélyeztetett fiatalok számára; • "A Te közösséged vagyunk!" elnevezésű marketing program, melynek célja annak tudatosítása a helyi közösségben, hogy Dufferin bevásárlóközpont ismét biztonságos hely, és legyőzte a látogatókban kialakult félelmet és bizonytalanságot. ¾

Hatások • 35%-kal csökkent a bűnelkövetések száma (az 1991. évi 1.213-ról, az 1996. évi 794-re).

Az adatok fenti arányú csökkenését független, tudományos bizonyítási eljárással még nem igazolták. ¾

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások • a Dufferin bevásárlóközpont vezetői és biztonsági személyzete, Toronto Város Parkok és Szabadidős Tevékenységek Ügyosztálya, az Egészségügyi Ügyosztály, a Közmű- és a Környezetvédelmi Ügyosztály, Toronto Város Rendőrsége, 31 szociális szolgáltató intézmény és különböző egyéb partnerszervezet; • mindegyik program önfinanszírozó volt, hiszen Dufferin bevásárlóközpont vezetése számos kisösszegű támogatást nyújtott.

¾

További információk

Dufferin bevásárlóközpont vezetésének becslése szerint 4 millió kanadai dollárral (2,9 millió amerikai dollárral) kevesebb üzletlopási kár keletkezett 1991 és 1995 között. E program elemeit ismételten felhasználták a Mississauga-beli Square One bevásárlóközpontban, az Ottawa-i Place d'Orleans-ban és a Guelph-beli Stoneroad bevásárlóközpontban. ¾

Források • Hall, D. (1997): A Dufferin füzetek, Toronto, Dufferin bevásárlóközpont, Marathon Realty Company Limited. (= Hall, D. (1997) The Dufferin Papers, Toronto: The Dufferin Mall, Marathon Realty Company Limited.) • Toronto város rendőrségének információs központja (1996): Dufferin Mall - üsszehasonlitó biztonsági statisztika, Toronto, Toronto város rendőrségének információs központja. (= Metropolitan Toronto Police Information Center. (1996) "Dufferin Mall: Comparative Security Statistics", Toronto: Metropolitan Toronto Police Information Centre.)

Mr. David Hall Manager, Operations & Development Oxford Properties Group Inc. Dufferin Mall 900 Dufferin Street, Suite 217 Toronto, Ontario M6H 4B1 CANADA Telefon:+1 416 532 1152 Fax: +1 416 538 0591 KÁBÍTÓSZEREK ÉS ÉJSZAKAI SZÓRAKOZÓHELYEK (ANGLIA ÉS WALES) ¾ Kihívások Egy 1997-ben készült londoni felmérés kimutatta, hogy a táncos szórakozóhelyekre (nagy hangárokba, éjszakai klubokba, kocsmákba, diszkókba vagy bárokba) érkezők 90%-a fogyasztott vagy tervezett fogyasztani az adott éjszakán tiltott kábítószert. Ez a kábítószerhasználati szint épp a duplája a 16-29 éves fiatalokról, az 1996-os Brit Bűnözési Statisztikában szereplő adatoknak. A táncos szórakozóhelyeken összegyűlő nagy számú fiatal vonzó és magas nyereséget ígérő helyszint jelent a kábítószerkereskedők számára. ¾ Helyzetleírás A nyolcvanas évek derekán Angliában és Walesben (népessége kb. 51,6 millió), az ifjúsági kultúra színpadán megjelent a "tánc-kábítószer" (pl. rave zene, stb.). A táncos szórakozóhelyek az illegális kábítószerfogyasztás és -kereskedelem ismert, és elsődleges helyszíneivé váltak (pl. extasy, amphetaminok, cannabis és LSD). A Belügyminisztérium a következő irányokat jelölte meg a kábítószer-visszaélés elleni integrált megközelítés számára: • rendőrségi műveletek: a hírszerzési és a rendőrségi műveletek gyakorlatának összehangolása, a kábítószer-kereskedelem kulcs-szereplőinek azonosítása érdekében, illetve a bejárati ajtónál zajló ellenőrzés (pl. kidobóember szolgáltatás) és a kábítószer-eladás közötti kapcsolat feltérképezése, továbbá a tánctermi drogterjesztés módszereire történő figyelemfelhívás; • intézményközi együttműködések: a bejárati ajtónál álló biztonsági emberek helyi nyilvántartása, a különféle szabályozók összehangolása (rendőrségi és helyi önkormányzati), a rendőrség és a helyszínek közötti közvetlen kapcsolat kialakítása, a bizonyítás szempontjaira és a letartóztatások foganatosítására irányuló továbbképzések tartása; • helyszíni módszerek: e körbe tartozik a nyilvántartott biztonsági emberek és a kettéosztott teamek (helyi és külső tagok) alkalmazása, a vezetésnek a kábítószer-kereskedelem elleni beállítottsága és a megfelelő menedzsment-képzés, alapos ellenőrzés a bejáratoknál, a helyszínek aktív járőrözése, a rendőrség általi letartóztatás foganatosítása a birtokolt drog mennyisége alapján (a nagy mennyiség lefoglalása és a személyes használatnál nagyobb mennyiségű kábítószer tartása az ügyészi eljárás megindítását vonja maga után). ¾

Hatások

Még nem történt meg annak felmérése, hogy e módszerek használatának hatására csökkent-e a kábítószer-használat, de az egyik legnagyobb londoni táncklub (1995 júniusától 1996. novemberig terjedő időszakban) a következő gyakorlati eredményeket érte el: • elkoboztak: több mint 761 extasy tablettát, 1 csomag fehér port és 7 zacskónyi, feltehetően cannabist. Összesen 67 letartóztatás történt, melyek közül 8 esetben, párban dolgoztak a drogterjesztők és 2 esetben (két vagy több, beszervezett viszonteladóból álló) csoportban. ¾ • • ¾ •

•

¾ •

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások a rendőrség (műveleti és hírszerzési részlegei), a helyi önkormányzat szervezetei (egészségügyi, italmérés-engedélyezési), a táncos szórakozóhelyek vezetése, a biztonsági szolgálatok és a Belügyminisztérium; nem érkezett kiegészítő, külső anyagi támogatás. További információk A szervezett bűnözés beszivárgása az éjszakai szórakozóhelyek bejáratainál felügyeletet adó biztonsági szolgálatokba a jogszerűen működő cégek megfélemlítésével jár együtt, és ez nyomatékosítja a hírszerzés fejlesztésének, további integrációjának fontosságát, valamint a rendőrségi nyomozásnak, továbbá a rendőrség és a biztonsági emberek helyi, közös akcióinak szükségességét. Az Egyesült Királyság kormányzata megbeszéléseket folytat arról, hogy a biztonsági üzleti vállalkozások szabályozása (többek közt) miként alakítható úgy, hogy hatékonyabban meg tudják védeni az éjszakai szórakozóhelyeket látogató fiatalokat a kábítószer-visszaéléstől. Források Morris, S. (1998): Klubok, kábítószerek és kidobófiúk, London, Belügyminisztérium, Rendőrségi Kutatócsoport. (= Morris, S. (1998) Clubs, Drugs and Doormen, London, Home Office, Police Research Group.)

Policing and Reducing Crime Unit Home Office 50 Queen Anne's Gate London SW1H 9AT UNITED KINGDOM Telefon:+44 (0)171 273 3324 (vagy 2702) Fax: +44 (0)171 273 4001 Internet:http://www.homeoffice.gov.uk/prghome.htm E-mail: [email protected] ITTAS VEZETÉS ÉS A SZOLGÁLTATÓI SZEKTOR FELKÉSZÍTÉSE (KANADA) ¾ Kihívások Kanadában háromszor annyi haláleset történik ittas járművezetés következtében, mint gyilkosság miatt. Az alkohol-felszolgálási engedéllyel rendelkező vendéglátó-ipari egységeket sikerrel és milliós nagyságrendben perelték be azokban az esetekben, amikor ittas járművezetők kárt vagy sérülést okoztak magukban vagy másokban. ¾ Helyzetleírás 1986-ban, a Szenvedélykutató Alapítvány bevezetett egy széleskörű intervenciós programot felszolgálók részére, az ivás és vezetés és az egyéb alkohollal kapcsolatos problémák megelőzése céljából Kanada (népessége kb. 29,9 millió) italmérési engedéllyel rendelkező vendéglátó egységeiben. A programot az italfelszolgálókat megcélzó része félnapos műhelybeszélgetésből áll, a tulajdonosok és üzletvezetők számára azonban hosszabb képzést nyújtanak, amelynek során a következő speciális témákat tárgyalják meg: • az alkohol, a jog, a személyes felelősség, az alkohol hatásai és az ittas vezetést befolyásoló egyéb tényezők;

• •

hogyan előzhető meg a részegség azáltal, hogy ismerjük az alkoholkiszolgálás megtagadásának diplomatikus módjait, az ittas személyekkel kapcsolatos bánásmódot, a biztonságos szállítási technikákat; a tulajdonosok és az üzletvezetők részletesebb elemzést kapnak a probléma-megelőző üzletpolitika kialakításának kérdéseiről.

¾ Hatások A program hatásainak az Ontario-beli Thunder Bay (népessége 113.000 fő) nyolc sörözőjében (közülük négyben már részt vettek az italfelszolgálók részére szervezett továbbképzésen) lefolytatott 1988-as kiértékelés szerint - melynek során profi színészekkel játszatták el a részeg vendégeket - azt tapasztalták, hogy: • a programban résztvevők több mint 25%-kal javítottak tudásukon és változtattak a felszolgálóképzés jelentőségéről kialakított attitűdjeiken; • a résztvevők nagyobb valószínűséggel avatkoztak be az ittasság megelőzésébe, és helyesen hajtották végre a fiatalkorú és az ittas vendégek eltanácsolását is. ¾ • •

¾ • •

¾ •

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások a Szenvedély-kutató Alapítvány Ontario-ban, az italmérési engedéllyel rendelkező vendéglátóipari egységek tulajdonosai, üzletvezetői, pincérei, valamint a különböző vendéglátó egységek; a Szenvedély-kutató Alapítvány biztosítja a program kézikönyveit és képzési anyagait, oktatja az ellátást végző szervezeteket, és időszaki ellenőrzést végez a vendéglátó egységek körében. A képzést a vendéglátásban, a közösségi kollégiumokban és a magánoktatással foglalkozó specialisták részére nyújtják. További információk 1986 és 1995 között, a program során 78.000 menedzsert és alkalmazottat képeztek ki a felelős alkohol-felszolgálás kérdéseiről. 1995-ben, ezt a programot felváltotta a "Elegáns kiszolgálás" elnevezésű program, melyet a Ontario-i Vendéglátó-ipari Oktató Szervezet működtetett. Az "Elegáns kiszolgálás" program kialakítása során konzultáltak a Szenvedély-kutató Alapítvány, az Ontario-i Alkohol-engedély Bizottsággal, a Kanadai Biztosítók Szövetségével és az ipar képviselőivel. Források Single, E. (1990): Szolgáltatói beavatkozás - az ittas járművezetés megelőzésének új megközelítése, Egészségügyi Oktatás és Kutatás, 5(2), 237-245. old. (= Single, E. (1990) "Server Intervention: A New Approach to the Prevention of Impaired Driving", Health Education Research, 5(2): 237-245.)

Addiction Research Foundation Public Relations and Fund Raising 33 Russell Street Toronto, Ontario M5S 2S1 CANADA Telefon:+1 416 595 6015 Fax: +1 416 595 6881 Internet:www.arf.org Smart Serve Program Hospitality Industry Training Organization of Ontario 5405 Eglinton Ave, West, Suite 106 (Box MM7) Toronto, Ontario M9C 5K6 CANADA Telefon:+1 416 695 8737 Fax: +1 416 695 0684 E-mail: [email protected] ERŐSZAK ÉS TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓ (KANADA)

¾ Kihívások Tanulmányok sora állítja, hogy a médiabeli erőszak hatásának csökkentése különösen a veszélyeztetett fiatalok körében fontos. Eszerint a könnyen sebezhető csoportok nagyobb valószínűséggel játsszák el újra azt, amit a televízióban láttak, és könnyebben bevonhatók erőszakos cselekmények elkövetésébe. ¾ Helyzetleírás 1993-ban Kanadában (népessége kb. 29.9 millió) indították el a Média-erőszak Elleni Országos Stratégiát, amely együttműködésre szólította fel a műsor-sugárzókat és a nézőket annak érdekében, hogy befolyásolják az erőszak médiabeli bemutatásának lehetőségét és csökkentsék hatását. Az együttműködés stratégiája a következőket célozza meg: • a médiabeli erőszak-ábrázolások csökkentése szabályozási és önszabályozó eszközökkel (pl. a Kanadai Műsorsugárzók Egyesületének önkéntes etikai kódexe); • a média pozitív erőként történő felhasználása annak érdekében, hogy hosszú távon megváltoztatható legyen az agresszív, fajgyűlölő és szexista magatartás és az erőszakos programok iránt megnyilvánuló engedékeny attitűd és elfogadó magatartás; • a nézők által végzett műsor-ellenőrzés támogatása olyan újdonságok segítségével, mint például a "V-Chip" technológia bevezetése, amely lehetővé teszi a szülők számára, hogy úgy programozzák be a televíziójukat, hogy kizárhassák azokat a programokat, amelyeket nem találnak megfelelőnek gyerekeik számára. ¾ Hatások E kezdeményezés értékelése még várat magára. ¾ •

Legfontosabb partnerek, kiegészítő finanszírozások a Kanadai Rádió Televízió és Telekommunikációs Bizottság, a Kanadai Örökség Minisztériuma, a Kanadai Igazságügyi Minisztérium, a Kanadai Királyi Lovasrendőrség, a Honvédelmi Minisztérium, a Kanadai Humán Erőforrás Fejlesztési Intézet, a Kanadai Egészségügyi Intézet, a Kanadai Műsorsugárzók Egyesülete, a Médiabeli Tudatosság Hálózata, a Kanadai Médiafigyelő Szolgálat, a Gyermekekért Aggódó Hirdetők Egyesülete és a Szövetség a Gyermekekért és a Televízióért.

¾ További tanulságok Egy hosszú távú stratégia valamennyi kormányzati szint (a helyi önkormányzati, a tartományi vagy tagállami, illetve a szövetségi és a nemzetközi együttműködés keretében) és a média támogatását igényli, mind hazai mind nemzetközi vonatkozásban. Dél Afrika és Svédország egyaránt támogatja az erőszakmentes televíziós programokat, és a mutatók azt jelzik, hogy az ilyen programok hozzájárultak a nézők erőszakszintjének csökkentéséhez. ¾ •

•

•

Források Kanadai Kommunikációs Intézet (1993): Perrin Beatty bejelenti a gyerekek elleni TV-erőszak ötelemű stratégiáját, Ottawa, Információs Szolgáltatások. (= Communications Kanada (1993): Perrin Beatty announces 5-part strategy against children's TV violence, Ottawa: Information Services.) Ledingham, Jane E., Ledingham, Anne C., és Richardson, John E. (1993): A médiabeli erőszak hatása a gyerekekre, Ottawa, A Családi Erőszak Országos Információs Központja, Kanadai Egészségügyi Intézet. (= Ledingham, Jane E., Ledingham, Anne C., & Richardson, John E. (1993) The Effects of Media Violence on Children, Ottawa: National Clearinghouse on Family Violence, Health Canada.) Josephson, Wendy, L. (1995): Televíziós erőszak hatása a különböző életkorú gyerekekre áttekintés, Ottawa, Kanadai Örökség Intézete. (= Josephson, Wendy, L. (1995) Television Violence: A Review of the Effects on Children of Different Ages, Ottawa: Canadian Heritage.)

Mr. Pierre Sénécal Department of Canadian Heritage Broadcasting Policy Branch 15 Eddy Street, Room 61 Hull, Québec K1A 0M5 CANADA Internet:http://www.pch.gc.ca