1 EVANGÉLIUMI FOLYÓIRAT 54. ÉVFOLYAM 1. SZÁM Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert kegyelme örökké tart!

2016/1

vetés és aratás

EVANGÉLIUMI FOLYÓIRAT 54. ÉVFOLYAM 1. SZÁM

„Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert kegyelme örökké tart!” (Zsoltárok 136,1)

Emmaus felé A harangok oly kábítóan zúgtak, A nép oly kábítóan feketéllett. Baldachin alatt a Szentség haladt… Jeruzsálem! – gondoltam azalatt – S gondoltam: inkább Emmausba térek. Emmausra most száll az alkonyat, S a távol hegyek olyan csoda-kékek. Indultam a városból kifele. S hogy egyre tisztább, kékebb lett az ég: Gondoltam, hogy ez már az Ő ege. S hogy álmosabb lett a harang szava, Mintha víz alól borongana fel, Vagy véghetetlen ködből hangzana: Gondoltam, hogy ez már az Ő szava. Emmaus felé üdébb lett a táj. Kis virágokat láttam állani. Kis ibolyákat vándorutam szélén: Gondoltam: ím, az Ő virágai! Álmában gügyögött egy-egy madár, Hogy az erdőre értem, hallgatag; Gondoltam: ím, az Ő madarai, Hogy szerette az égi madarat! Delej futott a barna fákon által, Égre meresztett csontos ujjaik Mintha megteltek volna már virággal… Tudtam: e percben Ő beszélt a fákkal. Borongott messziről a mély harang, S a mély avarban lassan elalélt, De én úgy álltam ott künn boldogan, Mint aki látta Őt – és célhoz ért.

Reményik Sándor

A tartalomból tartalomból „Bizony, hamar eljövök!”.................................. 4 „Ti is legyetek készen...!”.................................. 5 Gyógyulás kozmikus erők által?.................... 6 A kiválasztott....................................................... 7 „Ha Isten Fia vagy...”........................................... 8 „Én Istenem, én Istenem...”.......................... 10 Bizonyságtétel: Új szomszéd....................... 12 Arimátiai József............................................... 14 Biztosak lehetünk?..........................................17 Gyermekoldalak............................................... 18 A Heródesek története.................................. 20 Történetek a Spurgeon család életéből �� 22 Ki bocsátja meg a bűnöket?......................... 24 A Szellem teljessége....................................... 25 „Ki válogatta ki az evangéliumokat?”........ 26 Szemfüles oldala (Ifjúsági oldal)................ 28 „Atyám, azt akarom...”.................................... 30 Könyvajánlatunkból....................................... 31

Vetés és Aratás

2016/1 (54. évfolyam 1. szám) Megjelenik évente 3 alkalommal (D. v.) az Evangéliumi Kiadó gondozásában. HU ISSN 1586-5401 Szerkesztőség H-3300 Eger, Egészségház u. 23. Tel/Fax: 06-36-418-510 e-mail: [email protected] Felelős szerkesztő: Soproni János Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16. Tel.: 06-1-311-5860 Fax: 06-1-275-0197 Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt írásban kéri. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

2

Vetés és Aratás

Emlékezés

Kedves Kedves Olvasó! Olvasó! A húsvéti és pünkösdi ünnepek idején még hálásabb szívvel köszönjük meg az Úr Jézusnak az Ő váltságával megszerzett új életünket és megszentelődésünket! Erre emlékezve szeretnék idézni H. A. Ironside gondolataiból: „Mi keresztyének elhívattunk, hogy állhatatosan fussuk meg pályánkat, miközben Jézusra nézünk a Szent Szellemmel a szívünkben és Isten Igéjével a kezünkben (Zsolt 119,105). A János 17-ben az Úr Jézus így kéri az Atyát: »Szenteld meg őket az igazsággal, a Te Igéd igazság.« Az Efezus 5-ben pedig ezt olvassuk: »Krisztus is szerette a Gyülekezetet, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével, az Ige által megtisztítva megszentelje.« Az Úr Jézus odaszentelte magát értünk. Most pedig Isten színe előtt esedezik, hogy Főpapunk legyen gyönge­sé­geink miatt, és szószólónk legyen bűneink miatt. Ha megadjuk az Igének az őt megillető helyet az életünkben, akkor az megőriz bennünket a beszennyeződéstől, és zavartalan közösségben lehetünk Megváltónkkal. Mennyire szükséges tehát, hogy kutassuk a Szentírást, és engedelmeskedjünk parancsainak! Így megszenteltetünk az igazság által. »Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta« (Jn 13,10). Minden hívő egyszer s mindenkorra megfürdött az »újjászülő és megújító fürdőben« (Tit 3,5), ezt nem kell megismételni. Mindazok, akik Istentől születtek, soha nem veszhetnek el, mert örök életük van (Jn 10,2-29). Egyszer újonnan születtünk, és ez nem történhet meg második alkalommal. Ha elbukunk és vétkezünk, nincs szükségünk újabb és újabb megváltásra. De ítéljük meg magunkat az Ige alapján. Ez felelősséget jelent, mert Isten akarata, hogy megszentelődjünk (1Tesz 4,3). Ne feledjük, ebben a földi életben sohasem érünk el olyan magasztos állapotot, vagy szerzünk olyan tapasztalatokat, hogy becsületesen elmondhassuk: »Többé nincs szükségem az Ige fürdőjére, hogy megtisztítson!« (vö. Zsolt 119,11).” Kedves Olvasóink, szívből kívánunk áldott, örömteli ünnepeket!

2016. évi 1. szám

3

(Ézsaiás 53,3) Szentséges, isteni színed előtt állok, és döbbenettel emlékezem. Jót keresek magamban, nem találok, Rád tekintek, Tebenned meglelem. Utált, az emberektől elhagyott voltál, s Te már akkor szívből szerettél. Betegségedben énhozzám lehajoltál, Uram, én voltam, akiért szenvedtél. Eltakartam arcomat előled, bűneim torzképét rajtad láttam. Nem akartam hallani felőled, de tétovázva, keresztednél megálltam. Te akkor is csak velem törődtél; „Atyám, bocsásd meg nekik a bűnt!” Mártírként sötét halálba mentél, s akkor, a két nap, örökkévalónak tűnt. Harmadnapjára meglett a csoda, utált arcod ragyogóvá vált, többé nem köthet gúzsba kaloda, kínszenvedésed legyőzte a halált. Szentséges, isteni színed előtt állok, és örvendezve emlékezem. Jót keresek magamban, nem találok, Tebenned, szeretetedben meglelem. Zsejki Irén

Jelenések könyve 22. rész, 20. vers

„Bizony, hamar eljövök!” Kedves Misszió Barátok! Cikkünk címe a Biblia három utolsó szava, amely a mennyből hangzott el a Földön levőknek. Jézus Krisztus mondja ezt az örökkévalóságból a ma élőknek. Ezek olyan szavak, amelyeknek minden bibliaolvasót – minden időben, minden helyen és minden népben – buzdítaniuk kellene gondolataikban és életvitelükben. Jézus Krisztus háromszor mondja ezeket a szavakat utolsó üzenetében: „Hamar eljövök!”

Bizony Mi vár ránk a 2016-os évben? Mindegy, milyen híreket fogunk hallani: Jézus Krisztus jönni fog! Az olyan témák, mint a terror, menekülthullámok, katasztrófák és háborúk határozzák meg a mai világ híradásait. Azonban nincs annál unalmasabb, mint egy tegnapról szóló újság. Keresztyének, akik olvassák a Bibliát, már ma látják a holnap legfontosabb hírét: Jézus Krisztus újra el fog jönni! A „bizony” nem azt jelenti, hogy ez mindenkinek jó lesz. Ez csak egy meghatározott csoport számára lesz jó. Ez csak azoknak reménysége, aki elfordultak a bálványoktól, hogy Jézus Krisztushoz térjenek, és várják Őt (1Tesz 1,9-10). A misszió mentési megbízatás. Ezért a missziós munkának kell a legsürgetőbb feladatnak lennie ezen a Földön az új évben is az Úr Jézus Gyülekezete számára, amíg Jézus Krisztus eljön!

Hamar eljövök „Hamar eljövök!”– mondja Jézus Krisztus az Ő Gyülekezetének, amelyet minden korszakban kívülről szorongattak és sarokba állítottak. A világ nem viseli el, hogy vannak olyan emberek, akik Jézus Krisztust és az Ő beszédét mindennél jobban szeretik. Ezért mondja Isten világosan az Ő beszédében számunkra: „De mindazokat, akik

4

kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, szintén üldözni fogják” (2Tim 3,12). Jézus Krisztus ebben az évben is felszólít bennünket, hogy életünk minden területén istenfélően éljünk, és vállaljuk azt a feszültséget, hogy Ő ma még nem úgy van jelen köztünk, ahogy azt mi kívánnánk. Azonban el fog jönni, egészen biztosan! Hamarosan!

A bibliai kérdés Jézus ezt a bibliai gondolatot mindenki számára eldöntendő kérdéssé teszi. Ezért zárja egy szenvedélyes felhívással: „És íme, eljövök hamar: boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit” (Jel 22,7). Igen, létezik időtlen igazság! Hogy mit is jelent számunkra istenfélőn élni, az 2016-ban is a Bibliával való bánásmódunkban mutatkozik meg. Gyülekezeteink és missziónk programját Jézus Krisztus figyeli és meg is ítéli aszerint, amilyennek tartja: „Én bizonyságot teszek mindenkinek, aki a prófécia eme könyvének beszédeit hallja: Ha valaki hozzátesz ezekhez, arra az Isten azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben; ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéiből, attól az Isten elveszi osztályrészét az élet fájából, a szent városból és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben. Így szól az, aki ezekről bizonyságot tesz: Bizony, hamar eljövök!” (Jel 22,18-20) Jézus követőiként nehéz idők várnak ránk. Isten szilárd ismerete nélkül, és ha cselekedeteinket nem a Szentírásra, mint kötelező mértékre alapozzuk, akkor ezekre a nehéz időkre nem vagyunk felvértezve. Egyedül a Biblia az a fundamentum, amelyre hitünket és életünket alapozhatjuk. Nagyon szomorú, hogy minden korban vannak keresztyének, akik a tévedhetetlen Isten Bibliában adott kinyilatkoztatásait nem fogadják abszolút

Vetés és Aratás

igazságként. Pál apostol várakozása 2016-ban is aktuális, aki 2000 évvel korábban ezt írta barátjának, Timóteusnak: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, a jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent. Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektől!” (2Tim 3,1-5) Az a kívánságunk, hogy változatlanul ragaszkodjunk mindahhoz, ami missziónkat (MSOE) 112 éven át megtartotta a világban és a keresztyénségben zajló minden krízis ellenére. A Bibliához, Isten beszédéhez való hozzáállásunk, számunkra létkérdés. Az Isten szavának tévedhetetlen igazságától való eltérés kétségtelenül szellemi (lelki) elerőtlenedéshez vezet. „De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől tanultad, mivel gyermekségedtől ismered a szent Írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által. A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített” (2Tim 3,14-17). Bátorító számunkra, hogy a misszió sok barátjával közösen megállapíthatjuk, továbbra is feladatunk, Isten tökéletes szavának továbbadása a népeknek, mert ez válik Isten dicsőségére. Friedemann Wunderlich

Ima

* Azután légy hűséges a bizonyságtételben! Ez nem könnyű, de kitartással sikerülhet. * Légy hűséges minden lépésedben, jártodban, keltedben! Ez hiteles kiegészítője hited hű megvallásának.

Az ima olyan egyszerű beszéd – a gyermek is rátalál –, mégis feljut, Uram, eléd, himnuszként mennybe száll. J. Montgomery (Ford.: Kovács Andrásné)

2016. évi 1. szám

* Ezért légy hű az Ige iránt! Olvasd, szeresd, tanulj belőle! * Az Ige szavaira válaszolj imádsággal! Légy hűséges imádkozó!

Az ima a szív vágyódása, őszinte, rejtett vagy nyílt, remegő lélek mozdulása, mit titkos tűz hevít.

(Lukács 12, 40) Urunk azt parancsolja, hogy legyünk készen, és várjuk Őt. Ne olyan Krisztust várjunk, aki még mindig tehetetlen kisgyermek, aki nem nőtt meg 2000 év alatt, hanem olyat, akinek „adatott minden hatalom mennyen és Földön” (Mt 28,18), aki hamar eljön. Nem tudjuk, hogy mikor hangzik fel az Urunk érkezését jelző harsonaszó, de készen várjuk. Számunkra ez nem fenyegetés, hanem áldott biztatás: „Légy készen, mert ma itt lehet az Úr!” Várod-e Őt? Tudod-e, hogy felelned kell neki arról, hogyan éltél, és mit tettél azzal, amit rád bízott? Lukács evangéliumában (12,42-47) két szolgáról olvasunk. Egyik várja urát, égő méccsel virraszt az éjszakában; a másik nem törődik azzal, hogy ura megérkezhet. Azt gondolja, megállt az óramutató, pedig az Úr közel! A végső szó e világon mindig Krisztusé. Hűtlen, szívtelen szolgák gyötörhetik népünket, gondolhatják, hogy övék a ház, de mi tudjuk, hogy minden a ház gazdájának a tulajdona, és számon kéri vagyonát. Ezért légy hűséges szolga! Nézd csak a hű szolgát, milyen bölcs! Kezében a kincstár kulcsa. A szolgák munkája és kenyere az ő hűségére van bízva. Tudja, hogy semmi sem az övé. „Mid van, amit nem kaptál?” – mondja Pál apostol (1Kor 4,7). A hívő ember készülődése: felkészülés. A hit hűséges embere mindig indulásra készen áll.

5

* Ha szenvedés érne, ne feledd, a szenvedés mindig a hűség árnyéka. Isten hű – és Isten boldog, ha gyermekei hasonlítanak hozzá. Ezért légy hűséges mindhalálig! Légy készen, mert amikor nem is gondolod, akkor jön el az Embernek Fia… Vida Sándor

GYÓGYULÁS KOZMIKUS ERŐK ÁLTAL? Ismét egy amerikai áramlat söpör végig Euró­pán. A 80-as évek közepén kezdték meg a kristályban hívők győzelmi menetüket a „felvilágo­sult” nyugaton. Így pl. a berni drágakővel gyó­gyító E. von Siebenthal, aki 1989 óta kb. 200.000 példányban adta el erről a témáról szóló könyvét. „Az elképesztő könyvsiker mögött a svájciaknak az alternatív és ezoterikus gyógy­ászat iránti titkos szenvedélye rejlik.” (Sonntagszeitung 1994. dec. 27.)

Gyógyíthatnak-e a drágakövek? A drágaköveknek és kvarckristályoknak mindig is gyógyhatást tulajdonítottak, a sámánok és a va­rázslók kultikus eszközei közé tartoztak. Miután már az aztékoknál, inkáknál, in­diánoknál és az egyiptomiaknál is nagy szerepet játszottak mint szerencsét hozó és gyógyító eszközök, reneszánszukat élték a kö­ zépkori Európában is (pl. H. von Bingennél). „Mint jelkép, amulett és talizmán – mondják a drágakővel gyógyítók –, már önmagukban védelmet nyújtanak, elhárítják a bajt, és óvják az egész­séget. Tudományos módszerek­kel ugyan még nem lehet megmagyarázni a gyógyító drá­gakövek hatását, de gyógyhatásuk vitat­ hatatlan.” Hogy a Bibliában is szó van drágakövekről, pl. a főpap melltábláján (2Móz 28,39) és az „új Jeruzsálem” falain (Jel 21,18-21), annak ehhez semmi köze. Mert a Biblia sehol nem ír a drágakövek gyógyító erejéről. A kristályok vagy (drága)kövek éppúgy Isten csodálatos, te­remtett világához tartoznak, mint az arany és ezüst. Nem tartalmaznak isteni gyógyító erőt, még kevésbé okkult terheltségeket. Aki ennél többet ígér, azt – mi európaiak – úgy tekintjük, mint aki a babona légyfogójához ragadt. Valóban ijesztő, mennyi mindent akarnak elhi­ tetni velünk az ún. „drágakőgyógyászat”-tal foglalkozó könyvek! Csakhogy: óvakodjunk attól, hogy a mágikus praktikákat és energiákat könnyelműen kipróbáljuk, vagy velük kísérle­tezzünk!

Hogyan működnek ezek a kövek? Mi az, ami oly „vitathatatlanul” működik a „gyógyító kövek” használatakor? Mi történik, amikor asztrológiai kritériumoknak megfele­lően drágaköveket alkalmaznak, akár taliz­mánként magukra

6

akasztva, akár mint az ún. csakrákra (ezoterikus energiaközpontokra) helyezett gyógyeszközöket; vagy a lakásukban állítják fel őket, vagy masszázs gyanánt alkal­mazzák? A fent említett „drágakőgyógyász” ezt írja: „Újra meg újra ezt kérdezik tőlem: »Mit csinál ez a kő?« Nos, nem a kő »tesz« vala­mit, hanem mi magunk teszünk valamit a kő­vel, mégpedig annak jó rezgéseit örömmel és optimizmussal felfogjuk, hogy ezáltal vissza­nyerjük testi és szellemi egyensúlyunkat, és meggyógyuljunk bizonyos betegségekből… A szerencsekő az a kő, amelyet – jó kívánságok kíséretében – ajándékul kapunk vagy adunk. Ez a kő azután »jó szellemmé« válik, aki tu­lajdonosát szüntelenül kíséri és vigasztalja… Tehát lehet ezeket a köveket szeretni, megcsodálni, felhasználni, hogy vissza­nyerjük életörömünket és belső harmóniánkat. Bennük hinni pozitívum, semmiképpen nem babona…” De hogyan értsük a gyémántok „gyó­gyító erejének” alább következő, megdöbbentő leírását? „A gyémánt az igazi mester-gyógyász… Megtanít bennünket arra, hogyan válhatunk legyőzhe­tetlenné, de ugyanúgy felhívhatja figyelmünket a hibáinkra és gyenge pontjainkra is.” (E. Schaufelberger-Landherr)

A drágakövekben hinni: babona A drágakőgyógyászok médiumerőket használnak, mert ha valaki nem hisz a „csodálatos” kozmikus erőkben, amelyek a kövekben lakoznak, akkor azok elveszítik hatásukat. Ezért rá akarják venni a páciensüket, hogy tudatos akarattal nyissák meg magukat ezek előtt a „kozmikus erők” előtt, azaz: hig­gyenek

Vetés és Aratás

bennük. A Biblia ezzel kapcsolatban óva int bizonyos démoni lényektől, amelyek „a sötétség világának urai és a gonoszság szellemei” (Ef 6,12). Mert valójában ezek azok az állítólagos „jó szellemek”, akik gazdájukat szüntelenül kísérik és vigasztalják. A Biblia tiltja a mágia és babona minden formáját. „Ne legyen köztetek… varázslást űző, se jelmagyarázó, kuruzsló vagy igéző! ... Mert utálatos az Úr előtt mindaz, aki ilyet cselekszik…” (5Móz 18,10-12; vö.: Jel 21,8; 22,15) Isten pedig sokkal többet kínál annál, minthogy önszuggesztió által „gyógyuljunk meg” halott kövek segítségével, és óv attól, hogy a mágikus energi­ákkal veszélyes játékot űzzünk. Egyedül Ő, életünk Teremtője az illetékes arra, hogy szá­munkra gyógyulást és üdvösséget adjon. Ahogy a drágakő-terápiát tanulmányoztam, egyre világosabban láttam: aki nem a Biblia élő Istenében hisz, az egyáltalán nem hitetlen, sőt, hajlamos arra, hogy mindenben higgyen (vö. Róm 1,21-23). A drágakövekben való hit babona. A babo­nát pedig csak igaz hittel lehet legyőzni. Az igaz, és biblikus gyakorlatban megnyilatkozó hit legyen a mi életünk valóságos segítője minden időben. „Éppen azért legyetek éberek … vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok” (Ef 6,18b.13). J. Neidhart

Amikor a gyermekeink még kicsik voltak, gyakran imádkoztunk együtt esténként. Ilyenkor leültem az ágyuk szélére, és beszélgettem velük. Emlékszem, hogy egyszer ezt mondtam Liza kislányunknak: „Ha sorba állítanák a világ összes 4 éves kislányát, én a sor mentén járkálnék, és téged keresnélek. Miután végigmentem az egész soron, téged választanálak ki, hogy az én kislányom légy.” Ettől mindig széles mosoly jelent meg Liza arcán, mert tudta, hogy nagyon szeretem. Ilyen mosolyt fakasztó valóság számunkra is, ha arra gondolunk, ahogyan minket a világegyetemet teremtő Isten szeret: „…mert kiválasztott titeket az Isten kezdettől fogva… ” Az idők kezdete előtt azt akarta, hogy sajátjaként alkosson meg bennünket. A Szentírás közli velünk a csodálatos valóságot, hogy nem a saját jóságunk vagy érdemeink által választott ki minket, hanem szeretetből. Ez nagyszerű hír! Mi vagyunk, „akiket szeret az Úr” (13. v.), és örülünk annak a kiváltságnak, hogy családjához tartozhatunk. Ez a sugárzó igazság töltse meg életünket alázattal és hálaadással.

„A gyengeséget nem lehet fegyelmezni, de a megtűrt bűnt fegyelmezni kell. Aki megtűri a bűnt, az elengedi

„Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket,…erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben” (16-17. v.).

a közösséget. Hol a határ a bűn és a gyengeség között – kényes kérdés.

Mennyei Atyánk azért választott ki téged is, hogy szeressen, és családjának hálás tagja legyél!

A gyengén segíteni kell.” Dr. Kiss Ferenc prof.

Joe Stowell

(Mézcseppek – Evangéliumi Kiadó)

2016. évi 1. szám

„…mert kiválasztott titeket az Isten kezdettől fogva az üdvösségre…” (2Tesz 2,13)

7

1. Az Úr Jézus a pusztában „Akkor elvitte Jézust a Szellem a pusztába, hogy megkísértse az ördög” (Mt 4,1). Miért a Szent Szel­ lemnek kellett Jézust belevinnie egy ilyen harcba? A kísértés azért volt szükséges, hogy bemutassa erkölcsi fel­készültségét az Atya által rábízott munka el­végezésére, ami­ért a világra jött. A „kí­ sértés” szónak a gö­rög nyelvben két jelentése is van: „megpróbálni vagy bi­zonyítani” (2Kor 13,5; Zsid 11,17); „gonoszra csábítani”. Az Úr Jézus­nál az utóbbiról szó sem lehetett. Miután negyven nap és negyven éjjel böj­tölt, végül megéhezett. A Szentírásban a negyvenes szám gyakran a kipróbálásra utal. A kísértő ezt a lehetőséget akarta kihasználni. Így szólt Jézus­ hoz: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak ke­nyérré” (Mt 4,3). Emberileg szólva jogos lett volna, hogy Jézus végre egyen. De ez a kijelentés: „Ha Isten Fia vagy”, elsősorban nem kétséget foglal magába, hiszen a kísértő tudta, hogy Ő kicsoda, hanem ezt is jelenti: „Mivel Te vagy az Isten Fia…” Ezt az ördög is tudta az Úr Jézusról, hiszen az Atya kijelentette: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm” (Mt 3,17). Az ellenség azt akarta elérni, hogy Jézus gyakorolja isteni ha­talmát éhsége csillapítására, és ha ezt megteszi, engedetlen lett volna Istennel szemben. János apostol ezt a test kívánságának nevezi: „Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, … nem az Atyától, hanem a világtól van” (1Jn 2,16). A mi kísértésünk is abban van, hogy termé­ szetes vágyaink szerint élünk, a kényelmes utat választjuk Isten igazságának keresése helyett. Az ördög ezt mondja: „Végül is élned kell, igaz?” A Sátán stratégiája mindig ugyanaz. Vágyat ébreszt: „…csábítja a szemet…” Kételke­dést ébreszt: „Csakugyan azt mondta Isten…?” Megtéveszt: „Dehogy haltok meg!” Engedet­lenné tesz: „…szakított a gyümölcséből…” (1Móz 3,1-6) A kísértésben szeretünk a körül­ményekre hivatkozni, holott a hiba bennünk van. A kísértő ismeri a gyenge

8

pontjainkat. Tudja, mi­ben tud elbuktatni, tőrbe csalni. Ismernem kel­lene, mikor és hogyan érhet kísértés. Szá­molnom kell testi és lelki állapotom­ mal: fárad­tság, magány, tétlenség: „Ügyelj, hogy merre tart a lábad, akkor minden utad biztos lesz” (Péld 4,26). Lehet győzni a kísértés felett? Igen! „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek…” (Jak 4,7). „Öltsétek magatokra Is­ten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben” (Ef 6,11). Az Úr Jézus Isten Igéjével válaszolt a kísér­ tésre: „Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szá­jából származik” (Mt 4,4).

2. Jézus emberközelben Az Úr a megdicsőülés hegyéről jött le, amikor egy embertömeggel talál­kozott. A sokaságból valaki szólt hozzá, akinek a fiában egy néma szellem (démon) volt, amely kínozta. Az apa azt mondta Jézusnak, hogy a ta­nítványai nem tudták kiűzni, de: „ha valamit lehet tenned, szánj meg minket, és se­gíts rajtunk!” (Mk 9,22-23) A kérdésben tulajdonképpen az hangzott el, hogy Jézus tud-e valamit tenni, van-e hatalma rá? Az Úr így vála­szolt az apának: „Ha lehet valamit tennem? - Minden lehetséges annak, aki hisz” (Mk 9,22-23). Tehát nem az a kérdés, hogy képes-e meg­gyógyítani a fiút, hanem az, hogy az apa képes-e hinni. Jézus itt is Isten Fia volt, akinek minden hatalom megadatott. Egy másik alkalommal Jézus kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menje­nek át előtte a Galileai-tenger túlsó partjára. Közben nagy vihar támadt, és veszélyben volt az életük. Haj­naltájban hozzájuk ment az Úr a tengeren járva. A tanítványok megrémültek, mert azt hitték, kísértetet látnak. De Jézus megszólalt: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” Péter ekkor így szólt: „Uram, ha Te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen” (Mt 14,28). Könnyen félreérthetjük Péter szavait, mintha kételkedne, hogy ki az, aki a vízen jár. De itt inkább a bizalmat láthatjuk Péter kérésében. Mire Jézus így szólt: „Jöjj!” Amikor Péter a tekintetét levette az Úrról, a hullámokra nézett, és süllyedni kezdett, majd fel­ kiáltott: „Uram, ments meg!” Az Úr megmentette,

Vetés és Aratás

és ezt mondta: „Kicsinyhitű, mi­ért kételkedtél?” Amikor az Úr beszállt a ha­jóba, a tanítványok leborultak előtte, és így szóltak: „Valóban Isten Fia vagy!” (Mt 4,22-33) Életünk hullámai magasra csap­hatnak, de a legnagyobb viharban is ott ragyog felettünk Isten Fiának arca. A kérdés, felismerem-e. Vagy azt kiáltom: „Uram, ha Te vagy, miért ép­pen engem érnek a bajok?” Pedig tudom: „Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod” (Zsolt 139,5).

3. Jézus a kereszten Az Úr Jézus elindult, hogy befejezze földi kül­ detését, és így imádkozott: „Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg a Te Fia­dat, hogy a Fiú is megdicsőítsen Téged.” „Én megdicsőítettelek,… elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíz­tál…” (Jn 17,1.4) A vád az volt Jézus ellen, hogy Isten Fiának tartja magát. Az ítélet kereszthalál. A katonák elvitték, megverték, és a tömeggel együtt kigú­ nyolták, arcul ütötték, leköpték… A főpapok és írás­tudók is csatlakoztak a gúnyolódókhoz. De Jé­ zus megbocsátott azoknak, akik megfeszítették, és a halála előtt még a családjára is volt gondja: „Asszony, íme, a te fiad!” (Jn 19,26) A vele együtt megfeszí­tett két gonosztevő közül az egyik ezt mondta neki: „Nem Te vagy a Krisztus? (Ha Isten Fia vagy...) Mentsd meg magadat és minket is!” (Lk 23,39-43) A másik lator viszont kegyelemért kiáltott, amelyet meg is kapott. Ezután sötétség vette őket körül, mert ez a sö­ tétség órája volt. Jézus felkiáltott: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” (Mt 27,46) És el­hangzott a végső szó: „Elvégeztetett!” (Jn19,30) A templom kárpitja felülről lefelé kettéhasadt, és rengett a föld. A százados és akik vele őrizték Jézust, megrémültek és így kiáltottak: „Bizony, Isten Fia volt ez!”(Mt 27,54) Jézus már a tanítványainak megmondta, hogy sokat kell szenvednie. Szenvedett a pusztában, a Gecsemáné-kert­ben, szenvedett a verésektől, szenvedett a ke­reszten: „…betegségeinket viselte, a mi fájdal­mainkat hordozta” (Ézs 53,4). „Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen min­ket...” (1Pt,3,18)

2016. évi 1. szám

Mivel az Úr Jézus Krisztus szenvedett ér­tünk, és példát hagyott ránk, tudunk-e mi is szenvedni érte? Pál és Szilász kalodába zárva börtönben voltak, mégis tudtak imád­kozni, és énekkel ma­ gasztalták Istent. Hogy életünk sugárzóvá váljon, ahhoz szüksé­gesek a szenvedések. De hogy ezeket ne csak elviseljük, hanem hasznosak is legyenek, szükséges, hogy az Úr Jézus Krisztussal igazi közösségben éljünk napról napra. „Mert… a jelen szenvedései nem hasonlít­hatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk” (Róm 8,18). „Mert a mi pilla­natnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez ne­künk” (2Kor 4,17). Soproni János

(Részlet) ... Kitárom ablakom, szobám is töltse be Húsvét reggelén az Élet lehelete: Hallom a természet diadal-énekét, Látom virágszirom-zászlók víg lengését. Csodálatos reggel, Terád emlékeztet, Drága Uram, Jézus, Te Örök Szeretet! Adtad a tested, hogy keresztre feszítsék, Kínok közt haltál meg, önként bűneinkért. … A jövő számomra a feltámadásod, Végső cél előttem a Te kitárt karod, Mert hiszem és vallom, énértem is tetted, Lángol is a szívem örökre Teérted. Szívemből köszönöm Neked a Golgotát, Az értem is véghezvitt hatalmas csodát, A világot megmentő váltságművedet, Az élet leheletét: „ELVÉGEZTETETT!” Sas Piroska (Bátyú, Kárpátalja)

9

Isten szíve szent Fiában bűnösökért él, dobog, Ő teremtett eget, Földet, Bolygónk általa forog. Az Ő szíve, egyetlen szív, mely ártatlan, bűntelen, embervilágunkért dobog, mely önző és szívtelen. Isten szíve itt a Földön Fiában volt látható, embertestben élt közöttünk a világot Alkotó! Ó, borzalom! Teremtőjét, a teremtmény ölte meg! Láttán az ég elsötétül, reped szikla, s föld remeg! Isten szíve, bár elvérzett értünk, ott a Golgotán! Ám újra él! Háromnapos sötét, síri csend után! Isten áldott szíve tárva, bűnbánókat várja rég, hála, hogy szíve feléjük, kegyelemből, nyitva még! Isten szíve szent Fiában földre jött s majd mennybe szállt, bűn honából oda várja minden megváltott fiát! Pecznyík Pál

Mindaz a sok, kimondhatatlan szen­vedés, amelyet a gyűlölködő és elva­kult emberek az Úrnak okoztak, mes­sze elmaradnak attól, amit Őneki akkor kel­lett elhordoznia, amikor sötét­ ség borult a világra 3 óra hosszáig. Mint Isten Báránya, bűnné tétetett, és egyszerre volt bű­ nért való és engesztelő áldozat is a bűneinkért. Hogy ekkor mit érzett szent szel­leme és lelke, az számunkra titok marad, de egy bizonyos: elvállalta és átélte a bű­neinkért járó ítéletet. A halál éjszakája vette körül, meg­bűnhőd­ve vétkeinkért, némán, Istentől is elhagyatva hor­ dozta el azt, amit nekünk kellett volna.

„Három óra tájban Jézus hangosan felkiál­ tott…” Amíg csak az emberektől szenvedett, egy szót sem szólt; most azonban hangos kiál­ tással fe­jezte ki kimondhatatlan nyomorú­ságát. Mindezidáig így szólította meg Istent: „Abba, Atyám”, „Atyám”, „én Atyám”, most azonban a sötétségből így szólt a kiáltás: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el enge­met?” A szent Isten kénytelen volt elhagyni, hiszen „az Úr Őt sújtotta mindnyájunk bűnéért” (Ézs 53,6). És az Úr Jézus „miértje” hallatán mind­nyájunknak a porba kell borulnunk: „Ő bűn­hődött, hogy nekünk békessé­günk legyen...” (Ézs 53,5) Csak némán állunk, hiszen nem követhetjük Őt ebben a szenvedésben, legfeljebb így ki­ álthatunk: „Áldunk Téged, megölt Bárány, ki elhordoztad bűneinket!” H. G.

„A szenvedés sötét éjében felragyognak az isteni ígéretek csillagképei.” C. H. Spurgeon

10

Vetés és Aratás

„Ha valakit szívből szeretünk, nem találhatunk kedvesebb időtöltést, minthogy vele foglal­ kozzunk. Így van ezzel minden keresztyén, aki szereti az Úr Jézust. Minél többet fedez fel az Ő lényéből, annál mélyebb és tisztább lesz az öröme az Úrban, és annál készségesebben szolgálja és tiszteli Őt.” (D. Boddenberg) Az év első napjaiban eldöntöttem, hogy egyre jobban elmélyülök az Úr Jézus megismerésében a Bibliát és a keresztyén irodalmat olvasva. Az Ő nevei, jelzői, szépsége, kincseket hordoznak magukban! Miért ne kutatnám fel azokat?! Ki az, és milyen Ő, akit én szeretek, és ki az, aki úgy szeret, mint Ő?! Egyik énekíró „páratlan, sen­ kihez sem hasonlítható, dicső Úr”-nak nevezi Jézust (G. Schnitter). Valóban ezt bizonyítja a Szentírás és az igaz keresztyének sokasága. A következő idézetek híres emberektől származ­ nak, akik felismerték Jézus Krisztus értékét az emberiség történelmében.

Anna Mária Seidel Jézus egyszer megkérdezte a tanítványait, kinek mondják Őt. „Ők így válaszoltak: »Né­ melyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek … vagy valamelyik prófétának.« Erre megkérdezte tőlük: »Hát ti kinek mondotok engem?« Simon Péter megszólalt és így felelt: »Te vagy a Krisz­ tus, az élő Isten Fia.«” (Mt 16,13-16) Évszázadokon át gyűltek a történelmi doku­ mentumok, amelyek tanúbizonyságot tettek Jézusról. Már az 1. században Josephus Flavius zsidó történész így erősítette meg, hogy milyen hatást tett Jézus Krisztus a követői szívére és lelkére: „Ebben az időben élt Jézus, ez a bölcs ember… Ugyanis csodákat művelt és tanítot­ ta az embereket, akik szívesen hallgatják az igazságot, és sok zsidót és görögöt megnyert.” Flavius Claudius Julianus (római császár) a perzsákkal vívott egyik csatában halálosan meg­ sebesült, és hamarosan meghalt. A keresztyén hagyomány szerint haldoklása közben így kiál­ tott fel: „Győztél, Galileai!” (Vicisti, Galileae!)

(Folytatjuk.)

2016. évi 1. szám

11

(Kolossé 1,26-27) Kedves lélek, ki eddig Jézusról hallgattál, most jól figyelj, és gondolkozzál! Jézus Krisztus – titokban jött e földre le? Nem – próféták megírták előre. Jézus Krisztus – titokban született? Nem – csillag jelezte, angyal hirdette. Jézus Krisztus – titokban keresztelkedett? Nem – a Jordán partján galamb repdesett. Jézus Krisztus – titokban tanított, gyógyított? Nem – bejárt városokat, országot. Jézus Krisztus – titokban szeretett? Nem – halála előtt is imádkozott éretted. Jézus Krisztus – titokban szenvedett? Nem – hangosan kiáltotta: „Elvégeztetett!” Jézus Krisztus – titokban halt meg? Nem – hisz gyászolta az egész természet. Jézus Krisztus – titokban támadott fel? Nem – hisz megjelent az övéinek. Titokban, mondd, titokban? Nem! Nem! Mindenki tudta, látta, hallotta… Nem titokban! És még egyszer el fog jönni, minden szem meglátja Őt. Majd ítélni fog holtat, élőt igazságban, nem titokban! Ó, mi is lenne, ha Isten Fia titok maradt volna? Mi is lenne, ha Isten előtt engem eltitkolna? Mi lenne, ha engem nem vállalna, ha szégyellne, ha megtagadna? Nem! Ez nála lehetetlen! Mert Ő érettem jött, hogy megkeressen, mert szeretett, nagyon szeretett, mert érettem él, és örökké élni fog nem titkon, nem titkon! Ezért hiszem, élem, vallom, a Tied vagyok, a Tied, Jézusom, nem titkon, nem titkon! Anna Mária Seidel

A

mikor beköltöztek a faluba, a gyülekezet­ben mindenki örült nekik. A falubeliek már an­nál ke­ vésbé. Amikor végigmentek az utcán, gyanakvóan méregették őket: „Minek jöttek ezek ide, van itt ép­pen elég belőlük. Ezután majd még több lopás lesz.” József ügyet sem vetett a szóbeszédre. „Hadd mondják csak – gondolta –, majd megismer­nek minket.” És Istentől kapott végtelen türel­mével to­vább járta népes családjával élete gö­röngyös útjait. Józsefék a gyülekezettől nem messze vet­ték meg a házat. Még igen jó állapotban volt. Örültek is neki, legalább közel van az „imád­ság” háza, nem kell messzire gyalogolniuk. Nem mintha restelltek volna messzebb is járni, hiszen az Úr Jézusért akár a világ végére is elmentek volna. „Tíz éve már, hogy az Úr kihozott engem a mocsárból, és ezért nem tudok neki eléggé hálás lenni. Azóta is igyekszem mindig Is­tennel járni, és hűségesen szolgálni, családommal együtt” – mondogatta mindig József. Persze ez a házvétel is nagy szálka volt a falu szemében. Mert „azt a pénzt bizonyára nem tisztes­séges munkával kereste”. A gyülekezetben viszont mindenki tudta, hogy Józsefék újjá­ születésük óta verítékes munkával kuporgatták össze pénzüket, hogy egy tágas családi házat vehessenek, és beköl­tözhessenek a faluba. De a legnagyobb tragédiát az öreg szomszéd és felesége látta az új család beköltö­zésében. „Vége a békességünknek. Nincs más választásunk, el kell mennünk innen máshová. Kovácséknak is éppen cigányoknak kellett eladniuk a házat! Egy ilyen szép házat! Ezek nem fogják megbecsülni, egy év alatt tönkre fogják tenni” – mondták. A költözés óta eltelt jó néhány hónap, de a ha­talmas kertet mégsem nőtte be a gaz. Így hát az öreg szomszéd hamis prófétának bizonyult, ugyanis jós­lata szerint a gaznak már el kellett volna lepnie Józsefék kertjét. Most éppen az el-

12

12

lenkezője látszik. Talán még ilyen ápolt, gon­dozott nem is volt soha. Az öreg szomszéd felesége meg is je­gyezte: – Szó, ami szó, az előző szomszéd idejében nem volt ilyen szép a kert és a ház környéke. – Engem nem hat meg. Kutyából nem lesz sza­lonna, ezt jól jegyezd meg! – legyintett az öreg. Egy teljes esztendő elmúltával, amikor már kez­dett tavaszodni, az öreg szomszéd egyre többet pa­naszko­dott a vesegörcsei miatt. Kórházba került, és a műtét után még jó ideig ágyban feküdt. Emiatt viszont az ő kertjüket benőtte a gaz, mert az asszony nem győzte a sok munkát meg a férje ápolását. Egy napsütötte reggelen József éppen a kertet ka­pálta feleségével és négy lányával együtt. A kerítés túloldalán az öreg szomszéd felesége görnyedezett. – Jó napot! – lépett a kerítéshez József. – Jó napot! – viszonozta a szomszédasszony anélkül, hogy fölnézett volna. – Jó munkát kívánok! – Most gúnyolódik? – Nem gúnyolódom, asszonyom. Látom én, hogy sok a munka. Átmegyünk segíteni… A szomszédasszony erre fölegyenesedett, és most elő­ször nézett József őszinte, kérlelő szemébe. – No jó...! Nem bánom..., jöjjenek! Kisvártatva az új család már a szomszédságban szor­goskodott. Még munkakezdés előtt a csa­ládfő így szólt népes családjához:„Most úgy dolgozzunk, mintha a jó Isten kertjé­ben lennénk!” A szomszédasszony közben bement az urához, és örömmel újságolta az új szomszédok segítségét. És hogy mégiscsak jó emberek ezek... Az öreg sem beszélt már úgy, mint régen. Gonoszkodó jég­szíve egy csöppet kiengedni látszott. Egy csé­sze teával a kezében a kertbe néző ablak elé költözött, és onnan bámulta serénykedő szomszédjait. – Menj ki hozzájuk, lassan már végeznek – for­dult a feleségéhez. Az asszony kiment a kertbe.

Vetés és Aratás

– Nézze meg, szomszédasszony, jó lesz így? – kérdezte József. – Ó, hogy jó lesz-e? – nézett szét örömmel az as­szony. – Maguk ezt olyan szépen rendbe hozták. Persze, hogy jó lesz! Mivel tar­tozunk? – Nem tartoznak semmivel. Viszont, ha le­hetsé­ges, szeretnénk meglátogatni a beteget. Az asszony nem válaszolt. Besietett a házba, de hamar vissza is jött: – Jöjjenek be! József talán a templomba se ment volna be olyan tisztelettel, mint ahogy most az ajtón belépett. Az öreg szomszéd az ágyban feküdt, hátát két nagy párna támasztotta. – Foglaljanak helyet! – mondta. A vendégek óvatosan ültek le az ülőalkalmatosságokra, az apa szigorú tekintetétől kísérve, nehogy baja es­sék valami­nek. Jó ideig nem szóltak egymáshoz. – Kedvesek, hogy bejöttek hozzám – törte meg a csendet az öreg. – Tudja, szomszéd, Jakab apostol azt írja a Szentírásban: „Tiszta és szeplő nélkül való is­ten­tisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglá­togatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorú­ ságukban.” Megengedi, hogy imádkoz­zunk? – Imádkozzanak! – mondta a házigazda kissé bizonytala­nul. Ezután József és családja a beteg ágya köré térdel­t, és egyenként könyörögtek Istenhez, hogy minél előbb épüljön föl a beteg, és ismerje meg Krisztus szeretetét. A beteg először derült ezen, de a szomszédai szeméből sugárzó szeretettől kissé za­varba jött. Majd lassan lehajtotta a fejét, és a takaró alatt óva­tosan összekulcsolta az ujjait. Lejegyezte: Szegedi Kovács György

Akartok tapasztalatot szerezni? – Segítsetek másokon! Akartok növekedni a kegyelemben? – Segítsetek másokon! Akartok kiszabadulni a csüggedésből? – Segítsetek másokon! C. H. Spurgeon

Atyám, ne fond karod nyakamra, lágy ölelése fojtogat: lehervadt régen orcám hamva, tartsd vissza most a csókodat – mert vétkeztem Te ellened, nem vagyok többé gyermeked! Koldus vagyok, rongyos ruhájú,  pazarló, léha, sőt vak is.  Nem illet engem, csak a vályú, megelégedném azzal is.  Hagyd most a régit, fényeset – leszek legkisebb béresed. Kiadtad már a rám eső részt, nem jár nekem több semmi más. Hogy ínséget láttam s törődést, csak én, csak én vagyok hibás. Eltékozoltam jussomat, mindent, mit név és otthon ad.  Ujjamra mégis gyűrűt húzol? Díszesre váltod rossz gúnyám? Szíved szerelme most is unszol sok bánatjárta év után? Ó, szív, atyai szív, örök! Eléd roskadva megtörök. Nagyobb a szíved, mint a vétkem, mint saját keblemben a vád. Kivet mindenki, szomjan-étlen, Te vagy most egyetlen barát. Magam utálom, más kerül. Te szeretsz híven, egyedül. Atyám, ölelj hát, csókold orcám, édes, akár bocsánatod. Kit visszavártál, bűne harcán fiad meghalt s feltámadott. Ó, hív a ház! – add a sarut: Ki elveszett, ma hazajut. Ismeretlen szerző

2016. évi 1. szám

13

Arimátiai József Azzal szolgálni, ami a rendelkezésünkre áll Ézsaiás próféta által Isten kijelentette, hogy Krisztus, a halálát követően gazdagok kö­zött kap majd sírt. Miután tehát Isten Fia a kereszten az éle­tét adta váltságul a bűnösökért, eljött József Arimátiából, és beteljesítette a próféciát (Ézs 53,9).

Ki volt az Arimátiából való József? Mind a négy evangélium tudósít minket arról, hogy Üdvözítőnket arimátiai József temette el. Ha valaki ezeket a tudósításokat összehasonlítja és egymás mellé rendezi, a következőket tudhatjuk meg erről a személyről: Máté úgy írja le őt, mint egy Arimátiából való gazdag embert, „aki maga is tanítványa volt Jézusnak” (Mt 27,57). Márk azt írja, hogy József a nagytanács tekintélyes tagja volt, „aki maga is várta Isten országát”. Márk szerint bátor cselekedet volt Pilátushoz bemennie Jézus testéért (Mk 15,43). Lukács a nagytanács tagjának nevezi, tudósít származási helyéről és hozzáfűzi, hogy József „derék és igaz férfiú” volt. Lukács is megemlíti, hogy ez az ember „várta Isten országát” (Lk 23,50-51). De hozzáteszi, hogy József nem értett egyet a többiek határozatával és eljárásával, és nem vett részt a zsidók által elvetett király elítélésében. Jánostól pedig megtudjuk, hogy József titokban volt Jézus tanítványa, mivel „félt a zsidóktól” (Jn 19,38). Összegezve tehát megállapíthatjuk, hogy az Arimátiából való József az akkori Izráel egyik kiemelkedő alakja, hiszen tagja volt a nagytanácsnak (a zsidók legmagasabb törvényszékének). De nemcsak egy közönséges tanácsadó volt, hanem megbízható és hűséges, aki várta Isten országát, és aki Jézusnak (titkos) tanítványa is lett. Tekintélynek örvendett, és életével példát mutatott. És gazdagságán sem csodálkozik, aki ismeri az Írásokat, és bízik Isten ígéreteiben, hiszen Ő gazdag földi áldást ígért a törvényhű izraelitáknak (lásd 5Móz 7,12-16 vagy 28,1-14). József gazdag-

14

sága abban is megmutatkozik, hogy sziklából vágatott ki magának saját sírboltot. Ezzel eljutottunk oda, hogy mit is tett József ebben a történelemformáló időben. Tanulhatunk általa!

József tette Mint tanácsadónak, Józsefnek belépési joga volt Pilátushoz, a római helytartóhoz. Ezért volt lehetősége Pilátust felkeresni, és Jézus testét elkérni. Ennek ellenére a Szentírás ezt bátor eljárásnak tartja, hiszen József ezzel a tettel az elvetett, gyalázatosan kivégzett Jézus mellé állt a római helytartó előtt. Pilátus odaadta neki a testet, amelyet József ezután levett a keresztről, „gyolcsba göngyölt, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba…” (Lk 23,53). Ez minden, amit József tett. Ez az, ami látható volt, és amivel Isten eszközévé vált.

Isten a háttérben munkálkodik Ha valaki az evangéliumokban közölt időpontokat a keresztre feszítés napján megfigyeli, megállapíthatja, hogy Józsefnek nem volt 3 órája erre. Délután 3 óra tájban halhatott meg az Üdvözítő. Ezután ment el József Pilátushoz, hogy elkérje Jézus testét. Pilátus csodálkozott, hogy Jézus máris halott, ezért hívatta a főemberét, hogy járjon utána, valóban halott-e Jézus (Mk 15,4445). Ezt követően ajándékozta Józsefnek a testet. Ezután vásárolt József finom vásznat, és előkészítette a temetést. Ekkor eljött segíteni Nikodémus, aki mirha és aloé keverékéből készült kenetet hozott, mintegy 100 fontnyi értékben, hogy előkészítsék Jézus testét „illatszerekkel együtt, ahogyan a zsidóknál szokás…” (Jn 19,39-40). Ezeknek az eseményeknek megvolt a maguk ideje, de este 6-kor eljött a sabbath, ami azt jelentette, hogy addig le kellett zárni a helyet. Ekkor a Szent Szellem meglebbenti a fátyolt, és a bibliaolvasóknak megengedi, hogy mögé vessenek egy pillantást: „Azon a helyen, ahol Jézust megfeszítették, volt egy kert, és a

Vetés és Aratás

kertben egy új sír, amelybe még senkit sem helyeztek. Mivel közel volt a sír, a zsidók ünnepi előkészülete miatt, ott helyezték el Jézust” (Jn 19,41-42). Milyen csodálatos Isten terve! Ott van egy gazdag tanácsadó, aki elkészíttetett magának egy sírboltot, és Isten úgy irányítja a dolgokat, hogy ez a sírbolt közel legyen a Golgotához. A keresztre feszítés napján Józsefnek nem maradt sok ideje, azt is figyelembe véve, hogy általában a megfeszítetteket nem temetik el méltóképpen. Ezt azonban sem József, sem Nikodémus nem hagyta, hogy megtörténjen. A körülmények úgy alakultak, hogy semmi más lehetőség nem adódott, minthogy a mi Üdvözítőnket a közelben fekvő, új sírboltba fektessék, amelyben előtte soha senki nem feküdt. Így teljesedett be Ézsaiás próféciája (53,9): „A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után.”

Ma is van mindannyiunknak valamije, amit az Úr Jézusnak adhatunk. Ez kis dolgokban is elkezdődhet: * Talán van egy szabad órád, amelyben valakit meglátogathatsz. * Talán van autód? Embereket szállíthatsz vele a templomba, gyülekezetbe, előadásokra, konferenciákra vagy az ifjúsági órára. * Ha iskolás vagy, biztosan van néhány szabad heted is a nyári szünidőben. Hasznosíthatod magad az Úr ügyében, nem kell mindig úgy gondolkodnod, hogy egy egész évet szolgálj önkéntes szociális munkásként Istennek. * Van olyan személy a környezetedben, aki már nem képes felkeresni a keresztyén összejöveteleket? Fel tudnád őt keresni, és amit hallottál, továbbadni neki?

Tanulság számunkra

* Talán különös adottságod van a gyermekekkel való foglalkozásra? Talán lenne lehetőséged gyermekmunkában részt venni, vagy egyszerűen csak besegíteni kisgyermekes családoknál a szülők tehermentesítésére?

Az Arimátiából való József aligha tudta, hogy az Ézsaiás 53,9-ben leírtakat neki kell teljesítenie. Sokkal inkább tette ezt az Úr Jézus iránti izzó szeretetéből. Tettét nem hosszas tervezés után valósította meg, egy ember sem * Jó kézügyességgel vagy megáldtudta ennek a napnak a reggelén, va? Hasznosítod ezt mások javára is? hogy a názáreti Jézus délután már halott lesz. Folytathatnánk tovább ezt a lisJózsefnek kevés ideje volt tát. Ha ezek számodra személyessé gondolkozni, azonban kész válnak, biztosan találsz olyan levolt új sírboltját rendelkezésre hetőséget, amellyel az Úr Jézust bocsátani. Szükség volt egy szolgálhatod. sírhelyre, és ahelyett, hogy Uram, szövétnek akarok lenni, hosszan gondolkozott volna Világítani gyertyaként Arimátiai József tettét Isezen, felajánlotta saját sírheAzoknak, kiknek szívében, ten ismertté tette. Feljegyezlyét. Megtette, amit tudott Még él egy szikrányi remény. tette azokat a Szentírásban. ebben a helyzetben. Így mindazt, amit mi MegOtt volt, amikor „haszUram, szövétnek akarok lenni, váltónk iránti szeretetből nálhatták”, és önmagát Melyet nem rejt véka alá senki, a földi életünkben teadta oda az Úr Jézusnak Melynek fényében az emberek szünk, még ha egyszemindazt, ami épp és a Megtanulják egymást szeretni. rűnek és kicsinek tűnik rendelkezésére állt. is, azt Isten komolyan (vö. 2Kor 8,5) Egész Égő szövétnek akarok lenni, veszi, és jutalma nem egyszerűen ilyen, Melegíteni egy élten át, marad el. ha a szív tele van a Hogy a megdermedt szívek Megváltó szereteH. Frisch nyomán Megtalálják végre a Golgotát. tével.

Égô szövétnek

2016. évi 1. szám

Uram, – ha életem mécse kialszik, Pályafutásom véget ér, Legyek én is olyan szövétnek, Mely elégett másokért. Antal Ferenc

15

„Énekeljetek az Úrnak új éneket, ...áldjátok az Ő nevét; hirdessétek napról napra az Ő szabadítását!” (Zsoltárok 96,1-2)





 

 

 









   

   

1. Jé  zus,

Ő











  



 

Meg  vál  tóm





él  tem

 



Csak ró  la



Ismeretlen szerző





és

 





ve  zér











  

Csak ró  la

2 



az

1

  

mat

lő

 

szól  jon

Jé  zust, Meg  vál  tó









ezt

 







mat







ról







mon  dom:









csil  la  gom.









é  ne  kem,









sze  re  tem. 



sze  re  tem.

  

2. A mennyből jött Ő a Földre le, engem is vonzott szeretete.

/:Meghalni vágyott bűneimért, értem fizetni oly drága bért.:/ 3. Megverték, értem is vérezett azért, hogy mindig boldog legyek. Helyet is készített Ő nekem, Jézust, Megváltómat követem.:/ 4. Amíg a Földön tart életem, segíts a harcban, óvjad hitem!

/:Megvallak bátran sok embernek, hogy megismerjék kegyelmedet.:/

A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány adásai Hétfőtől péntekig 20.30-21.15, szombaton és vasárnap 20.50-21.15 között az 1395 kHzes (215 m-en) középhullámon. A délelőtti rövidhullámú adásunk 2016. március 27-től megszűnik. Az evangéliumi adásokra hívjuk fel rokonaink, ismerõseink és szomszédaink figyelmét is! A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány lapja az „Antenna”, amely a következõ címen igényelhetõ: MERA, H-1428 Budapest, Postafiók 4. Web: www.mera.hu; e-mail: [email protected]

16

Vetés és Aratás

Biztosak lehetünk? Viktória királynő elment egy istentiszteletre a Szent Pál székesegyházba, és meghallgatott egy igehirdetést, amely nagyon érdekelte. A prédiká­ ció után megkérdezte a káplánját: „Teljesen bizo­ nyosak lehetünk már ebben a földi életben az üdvösségünkről?” A káplán azt felelte, hogy nem tudja, hogyan bizonyosod­ hat meg az ember erről. Mindezt közzétették az udvari híradóban, amelyet elolvasott John Townsend, az evangélium egysze­ rű szolgája. Mélyen elgondolkodott a királynő kérdésén és a káplán feleletén. Sokat imádkozott a meg­ felelő válaszért, végül a következő üzenetet küldte a királynőnek: „John Townsend, Őfelségének, szeretett Viktória királynőnknek egyik alázatos alattvalója: Remegő kézzel, de szívből fakadó szeretettel, és mert már itt a földön teljesen bizonyos lehetek abban, hogy Jézus azért ment a mennybe, hogy otthont készítsen számomra, kérem kegyelmes Felségedet, olvassa el a Szentírásból a következő igerészeket: János 3,16; Róma 10,9-10. Ezek a textusok bizonyítják, hogy hit által teljesen bizonyosak lehetünk az Úr Jézus Krisztus által megszerzett üdvösségünkben, ha hittel elfogadjuk értünk hozott áldozatát. Szolgája a Jézusért: John Townsend.” Nem John Townsend volt az egyetlen, aki ezzel kapcsolatban a királynőért imádkozott. Másokat is beavatott, és sok szívből szállt fel az imádság ebben az ügyben. Két hét múlva megér­ kezett az egyszerű külsejű levél: „A királynő válasza John Townsendnek: Levelét megkaptam és válaszként közölhetem önnel, hogy a Szentírás megjelölt textusait gondosan és imádságos szívvel elolvastam. Hiszem, hogy Krisztus engesztelő áldozata értem is történt, és bízom Isten kegyelmében, hogy egyszer majd azokon a lakóhelyeken találkozom önnel, amelyről Ő mondja: »Helyet készítek nektek«. /nevezett/ Victoria Guelph.” Hogy valaki uralkodó vagy egyszerű ember, abban az üdvösség útja és az örök élet szempont­

2016. évi 1. szám

jából nincs különbség. Az igehelyek, amelyeket John Townsend a királynő figyelmébe ajánlott, ezek: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). „Ha tehát száddal úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta Őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk” (Róm 10,9-10). Vajon kínzó bizonytalanságban kellene lennünk az örök életünk fe­ lől mindaddig, amikor már késő a döntést meghoznunk? Nem! Mert Isten Igéjének fenti és sok más he­ lye biztosít bennünket Isten ama ígéretéről, hogy aki egyszer hittel elfogadja Fiát Megváltójának, an­ nak már itt és most örök élete van. A Krisztus által nyert üdvösség már most a miénk hit által – nem csak a jövőben. Ezt mondja az Úr: „Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én Igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe” (Jn 5,24). „Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban. Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok, örök életetek van” (1Jn 5,12-13). J. A. Von Poseck Életem szilárd alapja – Krisztusom és az Ő vére, Elvégezte, hogy ráleljek – az örök és igaz kincsre. Magam földi életében – nem található semmi jó, amit ne Ő adott volna – aki szeretetre méltó. Szívem repes örömében – szomorú hogy lehetnék hát, nagy örömmel énekelem – megváltásom dicső napját. Ragyogó napom rám nevet – én Uram, Jézus Krisztus az, ez dalra fakasztja ajkam – s mennyei boldogságot ad. Paul Gerhardt

17

Szabad? – Csapdába esett! – rikoltotta Suku, a papagáj. – Egy ketrecben van! – harsogta Vaa, a szarvcsőrű madár. Tviga, a zsiráf felvonta a szemöldökét: – Csak nem Taburól, a kismajomról van szó? A két madár bólintott. – Ez egyáltalán nem örvendetes dolog. A vadász csaléteknek használja a csapdával megfogott majmokat. – Csaléteknek? – Igen, a leopárdfogáshoz. És mit csinál Tabu? Suku megvonta a szárnyát: – A vadász kötelet kötött a nyakára. Tabu sokáig próbálkozott, hogy elrágja, de nagyon kemény. Így most ül a ketrec alján és földimogyorót eszik, olyan sokat, hogy azt hiszem, akkor sem próbálna meg elmenekülni, ha a ketrec ajtaja nyitva lenne. Azt mondja, hogy háziállat lett. – Csak az elefánt tudná széttörni a ketrecet – mondta Vaa. Tviga bólintott és elsietett. Megkereste az elefántot, és mindent elmondott Taburól, a ketrecről, a kötélről és arról, amit a vadász tenni akar. – Nagy bajban van – mondta az elefánt –, gyorsan kell cselekednünk. Tviga odament a vadász házához, és orrával megtolta az erős ketrecet. – Hé, kiszórod a földimogyorómat!– sikoltott a majom és feltekintett. – Ó, helló Tviga – fogta meg Tabu a ketrec rúdjait –, soha nem volt még ennyi élelmem, Tviga, soha! – És még soha nem voltál ilyen nagy bajban! – suttogta a zsiráf. A majom elvigyorodott: – A kétlábú törődik velem. Igaz, hogy ketrecben vagyok, de itt rengeteg ennivaló van. Tviga gyengéden bólintott. – De te nem háziállat vagy, hanem rab. Nem érted? A vadásznak tervei vannak. Leopárdbőröket árul a piacon. Te vagy a csalétek ehhez. Tabu azonban visszaült földimogyorót enni. Tviga látta, hogy a vadász magához veszi nagy bozótvágó kését, felveszi a ketrecet a vállára és megindul a domb felé. Amikor arra a helyre jutottak, ahol a banánfák nőttek, a vadász 18 egy nyílást vágott a tüskekerítésen. Bement a kertbe, levágott egy fürt banánt.

– Szórakozz ezzel, majom! – nyitotta ki a ketrec ajtaját, és a kötelet, mely Tabu nyakán volt, odakötötte egy cölöphöz. A kismajom boldogan nekiállt enni a banánt. A vadász a tüskekerítésen vágott nyílás előtt nagy gödröt készített, és kibélelte a hálóval. Majd a vadász befedte a gödröt vékony pálcákkal, leveleket és füvet terített rá. Ezután a tüskebokorból alagutat épített fölé, csak olyan magasra, hogy egy leopárd keresztülbújjon rajta. A vadász gondosan ellenőrizte művét. Erős kötés horgonyozta le a majmot, akinek a szeme csak a banánon csüngött. – Viszontlátásra, leopárdcsalétek! A te feladatod most nagyon fontos, bár kissé kényelmetlen. Mindketten azt reméljük, hogy a leopárd biztonságosan beleesik a csapdámba – mondta, majd olyan helyre ment, ahol őt nem láthatták. Hamarosan érezte a délutáni szellő fújását. Ugyanaz a szellő kavarta a sárgásbarna füvet, ahol a leopárd napozott. A nagymacska nyújtózott, hirtelen az orra is felébredt. – Majom, majom!– biztatta a gyomra is, és mint az árnyék elsuhant a csapda felé. Suku és Vaa leszállt, és egy száraz ágra ült. – Helló, téged jól csapdába ejtettek. Nem akarnál kiszabadulni? Tabu nem válaszolt, szája túlságosan tele volt banánnal. – Kellemetlen lehet így megkötve és ketrecbe zárva lenni!– rikácsolta vidáman Vaa. A majom egy banánhéjat dobott felé. – Ne aggódj miattam, jól vagyok, szabad vagyok. Nézd ezt a sok jó ételt! Menj el, dolgom van! – és már hámozta is a következő banánt. Vaa és Suku egymásra nézett: – Szabad? Hogy lehet szabad, ha meg van kötve? Hoppá, nézz csak le! Éles szeme meglátta Csevit a tüskekerítés közelében. Tabu tovább evett, míg az orra hirtelen nagyon rossz hírt közölt vele. Leopárd! Reszketni kezdett. „Biztonságban vagyok” – gondolta. De a banán kiesett remegő kezéből, miközben felkapaszkodott a legközelebbi pálmafára. Csevi tudta, hogy zsákmánya nem tud elmenekülni, lépésről lépésre haladt előre, mulatva a majom réVetés és Aratás mületén.

– Jövök, majom, jövök – dorombolta. Ahogy a foltos láb előrenyúlt, a csupasz karmok hirtelen belesüllyedtek a fűbe. A pálcák eltörtek. Csevi vadul hadonászott a mancsaival, de nem tudta megmenteni magát. Haragtól vöröslő arca eltűnt a csapda sötétjében. Minél jobban küszködött, annál jobban beletekeredett a hálóba. A zsiráf szinte láthatatlanul állt az esernyőfa alatt, amikor a vadász lefelé futott a dombról, és a lándzsája megvillant. A leopárd soha többé nem fog majmot enni. A vadász nagy keze megragadta Tabut, betuszkolta őt, a kötelet és minden egyebet a ketrecbe, majd lecsapta a zárat. Rámosolygott Tabura: – Gazdagság van a leopárd bőrében, kis segítségem. Holnap is megfogunk egy nagy macskát, ugye? Egyél tovább, kövér majomra van szükségem csaléteknek, hogy nagy leopárdokat fogjak – vigyorgott elégedetten. Aztán elkezdte megnyúzni a nagy, foltos vadállatot. Tabu a rémülettől reszketve kuporgott a ketrec alján. A tüskekerítés fölött Tviga nyújtotta át hosszú nyakát: – Tabu, nem látod, hogy nem élet ez így megkötve és becsukva? Az igazi élet egyetlen módja az, ha az elefánt lesz a barátod. Akarsz igazán boldog lenni? A majom belekapaszkodott a ketrec vasrácsába, majd gyorsan hármat bólintott. Tviga Sukura nézett. A papagáj már repült is a fák lombja fölött. Megkönnyebbülve rikoltott, meglátva az elefántot: – Nyembo segíts! Tabu szörnyű nagy bajban van!

Az elefánt trombitált, és dübörögve jött le a dombon. Áttört a töviskerítésen. A vadász elejtette a kését és menekült, hogy biztonságba jusson. Az elefánt megállt a ketrec mellett. – Tabu – kérdezte a kedves hang –, itt akarsz maradni ebben a vacakban? Nem szeretnél szabad lenni? – Kérlek, segíts rajtam, Nyembo! – sóhajtott a majom. A hatalmas, jóságos állat egyik óriási lábát rátette a ketrecre, és ormányával leszakította az elreteszelt ajtót, majd gyengéden levette a kötelet Tabu nyakáról. A majom hirtelen észrevette, hogy szabad. – Köszönöm, Nyembo – dadogta. Az elefánt leeresztette az ormányát. Tabu felkapaszkodott rá, és suttogva mondta: – Szörnyen megijedtem. Most már én vagyok a leghálásabb majom a dzsungelben. – Ahhoz, hogy ez így maradjon, mindig légy közel hozzám – mondta Nyembo. – Bízz bennem, és tedd meg, amit mondok. És maradj Tviga, meg a többi barátom mellett. Most már tudod, hogy őrizkedned kell a vadállatoktól és a kétlábú vadászoktól. Ők halálos veszélyt jelentenek. De óvakodj a dzsungel ravasz állataitól is. Mindent meg fognak tenni, hogy visszakerülj a mocsár sötét helyeire. Ne felejtsd el, hogy először ott kerültél csapdába. Az elefánt gyöngéden letette a majmot a nagy hangyaboly tetejére. Figyelték, amint a dzsungel legerősebbje lassan eltűnik a szemük elől.

A dzsungeldoktor állatmeséi c. könyv alapján (megjelent az Evangéliumi Kiadónál)

Kedves Gyerekek! Jézus szavai ezek: „Azért küldött el az Atya, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak..., hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat.” (Lukács ev. 4,18) Tanuld meg ezt kívülről! Ha te már kérted Jézus segítségét, és Ő megszabadított, maradj szorosan mellette, naponta olvasva a róla szóló történeteket, tanításait. Ez a BOLDOGSÁG TITKA. 19

A Heródesek története A mi időnk a teremtett világgal együtt olyan, mint a fű virága: ma ki­virul, hol­nap pedig her­ vadtan hull alá. Változó és mulandó. De Isten be­ széde megma­rad örökké. A Heródesek éltek és meghaltak, mint más ember. Életük alaposabb is­ meretéhez szüksé­ ges belelapoznunk családi krónikáskönyvükbe. Ugyan mi történt velük születésük pillanatától az utolsó szívdobbanásukig? Az efféle ku­tatást ok­ nyomozó történet­írásnak neve­zik. A Biblia és Josephus Flavius, zsidó történész szerint, négy Heródes nemzet­ség uralkodott Pa­ lesztinában és Palesztina tartományaiban a félel­ metes római császárok kegyeiből. Aránylag kön�­ nyen megjegyezhető a négy nemzet­ség: apa, fia, unoka és dédunoka. Mind a négy generáció fon­ tos jellemzője, hogy igen kegyetlen kiskirályok voltak. És mindannyian abban a különös hely­ zetben részesültek, hogy sze­mélyesen találkoztak Jézus Krisztussal, illetve az Ő evangéliumával. * Sorrendben első az apa, akit „Nagy Heródes” címen tiszteltek. Kr. e. 37-től Kr. u. 3-ig élt. Zsidó és edomita szárma­zású. Egyetlen életcélja: önma­ ga. Saját érdekében alázatosan hódol a római csá­ szár előtt, de a másik arca félelmetes. Saját érde­ kében kíméletlenül szoron­gatja, gyötri családját és alattvalóit. Hatalmi féltékenységből megfojtatja feleségét és két fiát. Aki gyanús előtte, irgalmat­ lanul megsemmisíti, megégeti őket. Rém­uralma idején férfiak, nők, gyermekek barlangokba me­ nekülnek előle. Amikor hírt hall a napkeleti böl­csektől Jézus születéséről, kiadja a gyermekgyilkosság paran­ csát, amely szerint Betlehemben és környékén, minden két éven aluli fiúgyermeket meg kell ölni. Féltette a hatalmát Jézustól. Úgy végrendelkezik, hogy halála pillanatában, a jerikói versenypá­lyára összeterelt háromezer férfit végez­zék ki azért, hogy sírás és jajgatás le­ gyen a temetésén. Azt suttogták Nagy Heró­ desről, hogy „inkább lennék a disznaja, mint a családtagja”.

20

* Sorrendben következnek a fiai. He­ródes Archelaus, aki Júdeában, Samá­ riában és Idumeában kormányzott Kr. e. 4 és Kr. u. 6 között; Filippi fejedelme, Palesztinán kívüli területek kormány­zója, Kr. e. 4 és Kr. u. 34 között. * A Biblia legtöbbet a harmadik fiúról, Heró­ des Antipásról beszél, aki Galileának és Péreának volt a kiski­rálya Kr. e. 4 és Kr. u. 39 között. Jézus róká­nak nevezi (Lk 13,32). Ő az a ké­jenc, aki gát­ lástalan vérfertőzésben élt Heródiással, testvéré­ nek a feleségével. Heródes Antipás születésnapi mula­tozása köz­ ben tágra nyílt szemekkel bámulta Heródiás lá­ nyának a táncát. Túlszárnyalva a muzsikát, szen­ Nagy Heródes erődítménye a júdeai sivatagban, a Herodion

Egykor Ma

vedélyesen kiáltja a lánynak: „Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom!” A lány, gonosz lelkű anyja un­szolására, ezüsttálon óhajtja Keresztelő János fejét. Heródes és a ti­vornyázók elképednek, mert a szörnyű kívánság teljesül (Mt 14,1-12). De Heródes Antipást rémképek kí­ nozzák. Amikor Jézusról beszélnek neki, úgy véli, hogy a názáreti Pró­fétá­ban Keresztelő János támadt fel a ha­lálból. Szeretné látni, és megtörténik ez a talál­ kozás. Jézus elfogásakor Pilátus, római helytartó, sza­badulni akarva az ügytől, Heródeshez küldi Krisztust. De milyen állapot­ban? Bilincsek között.

Vetés és Aratás

Főpapok, írástu­dók vádolják, római katonák gú­ nyolják, a nép őrjöng. Heródes valami csodát vár Jézustól, s mivel a gonosz szívű hi­tetlen előtt Jézus néma, Heró­des eszelősen kiabál, megostoroz­tatja és visszaküldi Pilátushoz az Urat (Lk 23,7-11). * Sorrendben harmadik az unoka, I. He­ródes Agrippa, aki három évig, Kr. u. 41-44 között uralko­dott Palesztina és Galilea fölött. Mint a nagyapjának, egyetlen célja önmaga. Mohón hab­ zsolja az élet örömeit. Gazdagságát és hatalmát gya­rapítja, és kegyetlen­kedik. A nép utálta, ő is a népet, és üldözte a keresztyéneket. Azt tapasz­ talta, hogy Jakab ta­nítvány megöletése izgalmas színjáték a sokaság előtt, ezért fogságba veti Péter apostolt, hogy vele is végezzen (Csel 12,1-2). De Isten kiszabadítja Péter apostolt He­ródes Agrippa kezéből. A király nem veszi észre az Úr fi­gyelmez­tetését, hogy ő is csak ember, bizonyos korlátok és lehetőségek között. Tovább folytatja gaztetteit. Ki­éhezteti Tírusz és Szidon városát. Heródes Agrippa földi életének ez a fénypontja. Királyi pompába öltözve díszeleg uralkodói szé­ kében. Flavius szerint, a ruhájába szőtt arany­ szálakon ezernyi napsugár csillogott. Koronája fényben izzott. Hangja, mint a mennydörgés. A látványtól el­bűvölt nép lelkesülten dicsőítet­ te: „Isten szava ez, és nem emberé!” De azonnal megverte őt az Úr, hogy nem Istennek adott di­ csőséget. Testét férgek lepték be, bőre alól váladék fakadt. A hódolók iszonyodva húzódtak el tőle. Így halt meg I. Heródes Agrippa. * Sorrendben negyedik a dédunoka, II. Heró­ des Agrippa, Galilea kiskirálya Kr. u. 53–70 kö­ zött. Hozzá is eljutott az evangélium, maga Pál apostol hirdette neki (Csel 25,13). Isten II. Heró­ des Agrippán is könyörülni akar. Pál apostol lel­ kesen, meggyőzően beszél hozzá a názáreti Jézus­ ról, aki meghalt a Golgota keresztjén, feltámadt, bűneinket megbocsátja, és új életet ad. (Csel 26). II. Agrippát megragadja ez a bi­zony­ság­té­tel. Ha­ tása alá kerül, de fél lemondani sok hiábavalóság­ ról, fél megalázkodni Krisztus előtt, és zavartan mentegetőzik: „Majdnem ráveszel engem is, hogy keresztyénné legyek!” (Csel 26,28) Tehát ő is eluta­ sította az üdvösséget. A Heródesek tragikus története után hasznos lesz összefoglalni néhány ta­nulságot.

2016. évi 1. szám

Először azt, hogy a Heróde­sek bizonyos ideig, látszólag szabadon bármit megtehettek. De Isten, aki a vilá­got és az életün­ket teremtette, határt sza­ bott azok­nak. Neked is vannak kisebb-na­gyobb mulandó lehetőségeid. Mire használod a rövidre kimért alkalmakat? Mi az életed célja? Tudod-e, hogy meg kell jelen­nünk az Úr ítélőszéke előtt? A halál után késő a megtérés. Ha vétkeztél, most van lehetőséged a bűnbánatra, a Krisztusban való hitre. Második tanulság az, hogy akinek nincs békes­ sége Istennel, az ön­magával és embertársaival is meg­ha­sonlott. „Krisztusért kérünk – írja Pál apos­ tol –, béküljetek meg az Istennel” (2Kor 5,20). Csak Jézus ereje által nyugszik meg a szíved. A harmadik tanulságot a Példabeszé­dek köny­ ve így foglalja össze: „Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság” (16,18). Az Úr meg­alázza a kevélyeket, és fölmagasztalja az alázatosakat. Az elsőkből utolsók, az utolsókból elsők lesznek. Végül a negyedik figyelmeztetés az, hogy Jé­ zus Krisztus Úr! Csak Őt imádd, csak előtte hajts térdet és fejet. Az emberi kéz csinálmányai meg­ semmisülnek, a bálványok elpusztul­nak. A Heró­ desek semmibe vették a második paran­csolatot: „Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot, … ne imádd, és ne tiszteld azokat…” (2Móz 20,4-5), se önmagadat, se pén­zedet, se embereket. Csak Ő az Isten egyedül. Dicsérjük, áldjuk Istent! Hová lettek a Heródesek? Hová lett a régi vi­ lág? Mi lett az ősi épületekből, egykori városok­ ból, gondolatokból? (Hab 2,12-13) Mivé lett a Heródesek kiskirálysága? Csak az Ige marad meg. Az Ige, aki az Úr Jézus Krisztus! És azok élnek örökké, akik dicsőséget adnak neki. Élsz és meghalsz, mint más ember. És abban a különös helyzetben része­sültél, mint a Heróde­ sek, hogy közvet­len közelről üzent Krisztus ne­ ked. Kegyelmét, bo­csánatát ajánlotta fel: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Majdnem keresztyén lettél? Vigyázz, rövid az élet! Mit válaszolsz? Jézus Krisztussal öröm vár az életben, és öröm vár a halál után odaát is. Ugye, hiszel a Megváltónak? (Gyűjtemények)

21

Történetek a Spurgeon család életéből Charles Haddon Spurgeon 1834-ben született, és 1882-ben halt meg. Miután 15 éves korában megtért, Isten sokféleképpen felhasználta az Ő megmentő munkájában. Spurgeon hosszú londoni szolgálata idején sok ember jutott hitre az Úr Jézus Krisztusban, és fogadta el Őt, mint személyes Megváltóját és Urát. Az ő fellépése előtt senkinek nem sikerült olyan nagy gyülekezetet maga köré összegyűjtenie, és olyan hosszú időn át egybetartania, mint neki. Amikor Spurgeon még fiatal volt, sok időt töltött nagyszüleivel, James és Sarah Spur­ geonnel. Néhány igaz történetet szeretnénk elmondani nektek a nagyapáról. Minden történet egy bibliavershez kötődik, így alkalmunk nyílik az Úr Jézusról és Isten akaratáról többet megtanulnunk.

1. Az ördög nem akarja, hogy imádkozzunk „Álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek” (Jakab 4,7) Amikor James nagyapa még fiatal volt, Essexben élt, ahol a házuktól nem messze egy erdő terült el. Ezt az erdőt Honeywood Parknak hívták. Egy terebélyes tölgyfa állt benne, melyet James nagyapa nagyon szeretett, egyik nap is ez alatt üldögélt, és elgondolkodott az életről, a teremtő Istenről. Tudta, hogy bűnbocsánatra van szüksége ahhoz, hogy Isten előtt rendben legyenek a dolgai. Most, így kedvenc fája alatt ülve elhatározta, hogy elfordul eddigi bűnös életétől, és őszinte bűnbánattal az Úr Jézus Krisztushoz jött, Őrá bízta életét. Ez a tölgy volt a tanúja annak, hogy James megtért, keresztyén lett. Sokszor eljött ezután is a tölgyfához, megpihent alatta, imádkozott, és dicsérte az Urat. Volt-e már valaha szörnyű álmod? Úgy is kérdezhetném, hogy rémálmod? Nos, egyik éjjel ez történt Jamesszel. Az ördögről álmodott, az megfenyegette, hogy darabokra tépi,

22

ha fel meri keresni az erdőben a tölgyfáját, és alatta Istenhez mer imádkozni. Ám Jamesnek másnapi feladata miatt éppen az erdőn kellett áthaladnia. Amikor reggel felkelt, ezt fontolgatta: „Lehet, hogy ez csak egy buta álom volt, vagy a Sátán kísértése, de én akkor is oda fogok menni, és a tölgyfám alatt imádkozom.” Így aztán reggel korán elindult, és amint ment, egy útelágazáshoz ért. Döntenie kellett: vagy egyenesen átmegy az erdőn, odamegy a tölgyfához és ott imádkozni fog; vagy a másik úton megy tovább egy tanya mellett. Mivel félt egy kicsit, először azt gondolta, jobb lenne a tanya mellett folytatnia az útját. De nem, mégsem! Akkor engedne a Sátán fenyegetésének. Határozottan az erdő irányába fordult, és elindult a fája felé. Biztos volt abban, hogy jól döntött. Közben ezt gondolta: „Ó, te gyáva ördög! Azzal fenyegetőzöl, hogy darabokra szaggatsz, most meg ide sem mered tolni a képedet!?” James egy bizonyos időt imádkozással és dicséretekkel töltött, majd elhatározta, hogy továbbmegy. Ahogy indult volna, lenézett a földre, hát ott csillogott előtte egy aranygyűrű. Felvette, és amint hazaért, megpróbálta kideríteni, hogy kié lehet. De senki sem jelentkezett, hogy az övé lenne. Így megtartotta, és később, amikor megházasodott, jegygyűrűt csináltatott belőle. Ettől kezdve James minden évben felkereste a tölgyfát megtérésének évfordulóján, hogy hálát adjon Istennek. Hálás szívvel köszönte meg az Úrnak, hogy megmentette, megsegítette, hogy ellenálljon a Sátán kísértésének, és még egy aranygyűrűvel is megajándékozta! Az ördög nem akarja, hogy imádkozzunk, és mindent megpróbál, hogy visszatartson Isten dicsőítésétől. De ne engedjünk neki, hanem buzgón imádkozzunk! Olyan sok minden van, amiért hálát adhatunk, dicsérhetjük Istent, és olyan sok dolog, amit kérhetünk tőle! James megtapasztalta a fent idézett igevers igazságát!

Vetés és Aratás

2. Mire gondolsz istentisztelet közben? „Szólj Uram, mert hallja a Te szolgád!” (1Sámuel 3,9) Vajon mire gondolsz, amikor istentiszteleten vagy a vasárnapi iskolában ülsz? Arról kellene gondolkodnunk, mit szeretne Isten az Ő szava, a Biblia által mondani, tanítani nekünk. De gyakran elkalandoznak a gondolataink, és minden lehetséges dolog jár a fejünkben – például, mi lesz ebédre, mit fogunk a jövő héten elvégezni, hol járnak most a barátaink, vagy sok más egyéb. James, Charles Spurgeon nagyapja az egyik gyülekezet lelkipásztora volt. Egy vasárnap délelőtt a szószéken állt, és vezette az istentiszteletet, amikor elkalandoztak a gondolatai, és a paplak jutott az eszébe, amelyben lakott. A ház padlózata téglából készült, és időről időre leszórták homokkal, hogy ne legyen egyenetlen. Arra gondolt, hogy szükséges lenne már deszkapadlót lerakatni, hogy ne botoljon meg senki, ne jelentsen veszélyforrást. Ekkor hirtelen észbekapott, hogy mit is csinál tulajdonképpen. Miközben az istentiszteletet vezeti, a paplak és a homokos padló jár az eszében! Ekkor így szólt magában: „Milyen jogon vesz rá engem az ördög, hogy vasárnap építkezésről gondolkozzam, mégpedig a szószéken?! A padló semmi esetre sem lesz deszkával lerakva! Megmutatom én az ördögnek, hogy az akaratát énnálam nem viszi keresztül!” Ha istentiszteleten vagy, megpróbálja gondolataidat más dolgok felé terelni. Kérd az Urat, segítsen neked, hogy arra koncentrálj, amit Ő akar neked mondani. Tételezzük fel, hogy egy királynő előtt állsz, aki hozzád beszél. Őt biztosan figyelmesen hallgatnád, nem tekintgetnél máshova. Amikor a keresztyének a gyülekezetben Jézus Krisztus nevében össze-

2016. évi 1. szám

gyűlnek, Ő betartja ígéretét, és ott van közöttük. Figyelmesen kell a hallottakra összpontosítanunk, így a bibliamagyarázatokból megtudjuk, mit akar Isten velünk közölni. Jó lehetőséget kínál az istentiszteletre való felkészüléshez, ha elgondolkodunk a fent idézett imádságon, amit Éli pap a fiatal Sámuelnek tanított, mert az ördög azt akarja, hogy ne halljuk meg, amit Isten nekünk mondani szeretne. Mark Roberts (Folytatjuk.) www.dayone.co.uk

Húsvétkor Ott maradtak földbe ásott sziklák, sírkövek, üregek, feltámadt a mennyből jött lélek, gondolat, üzenet. Ott maradtak földön készült kendők, lepedők, kötelek, feltámadt a mennyből küldött örök, megmentő szeretet. Ott maradtak földet néző, önző, remegő emberek, feltámadt a mennyet látó remény, bocsánat, kegyelet. Ott maradtak földre dobott ölő, gyilkoló fegyverek, feltámadt a mennyet nyitó, békés, irgalmas lelkület. Ott maradtak földhöz ragadt, bűnös, hitetlen tetemek, feltámadt a mennybe vivő Krisztus, hitünkre felelet.

Dömötör Tibor

23

„Kit kérjek, hogy bocsássa meg a bűneimet, és ki bocsátja meg azokat, Jézus vagy Isten?” A kérdésre válaszként egy fontos mondat ta­ lálható János apostol 1. levele 1,9-ben: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő, megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” Az itt leírtakban János érdekes módon nem árulja el sem azt, hogy kinek valljuk meg a bűne­ inket, sem azt, hogy ki bocsátja meg azokat. Az első kérdésre a válasz még csak meg sincs említve, a másodikra is csak ez áll: Ő. Azonban az összefüggésekből nyilvánvaló, hogy ez az „Ő”, Isten. János ebben a levelében ar­ ról beszél, hogy „Isten világosság” (1,5). Ő a leg­ főbb valaki, akivel dolgunk lehet. Végül is arról van itt szó, hogy Istennek kell megbocsátania a bűnöket. Azonban a 7. versben tett utolsó emlí­ tés a Fiúra utal: „…és Jézusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” János sajátossága, hogy gyakran írja: Ő, Őt, Őneki, Ővele stb. anélkül, hogy pon­ tosan meghatározná, kire is gondol. Ezáltal nyitva hagyja azt a kérdést, vajon Istenre mint Atyára, vagy az Úr Jé­ zusra gondol-e. Gyakran az összefüggések teszik ezt érthető­ vé, ahogyan itt is. János azonban nem veszi a fáradságot, hogy mindig megkülönböztes­ se őket. Mert a Fiú Isten, ahogyan az Atya is. Ha tehát Isten bocsátja meg a bűnöket, akkor neki valljuk meg azokat. Mivel azonban itt János nem Istent, hanem „Ő”-t említ, ezért éppen úgy megfelelő, ha az Úr Jézusnak mondjuk el a bűne­ inket. Ő Isten Fia, akinek vére megtisztít minket minden bűntől. Tehát ez is érvényes rájuk: Ő és az Atyja egyek. Megvallás megtéréskor – – örök megbocsátás Ha például egy Istenben hívő szülők gyer­ meke felismeri, hogy megtérésre van szüksé­ ge, és korábban sokat hallott a megmentő Jézus Krisztusról, természetes számára, hogy bűneit az Úr Jézusnak vallja meg. Isten szava által teszi ezt. Hálás szívvel mondhatjuk el: az Istenségben minden imádság a megfelelő helyre jut el, nincs „figyelembe nem vett” imádság az Atya előtt, ami azért történne meg, mert az Úr Jézust szólítottuk

meg. Mert: „Az Úr a mi istenünk, egyedül az Úr!” (5Móz 6,4) Ezt a mondatot maga Jézus is idézte: „…az Úr, a mi Istenünk, egy Úr” (Mk 12,29). Aki tehát bűneit az Úr Jézusnak vallja meg, az Isten előtt teszi azt meg. Mert csak egy Isten van. És ez az Isten örökre adja bocsánatát, és soha töb­ bé nem emlékezik meg gonoszságainkról (Zsid 10,17). Megvallás hívőként – – atyai megbocsátás Ami minket, mint megváltottakat érint: szá­ munkra Isten a mi Atyánk. Éppen az említett vers beszél arról, hogy mi hívőként is vétkezünk, és Isten a velünk való kapcsolatában Atyaként neve­ zi meg magát: „Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus, mert Ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért…” (1Jn 2,1-2) Így lehet és marad Isten a mi Atyánk akkor is, ha hagyjuk, hogy rabul ejtsen a bűn. Ez semmit nem változtat a mi örök megmentésünkön, hiszen az Úr Jézus már min­ den bűnünket felvitte a Gol­ gotára. Azonban az Atyával és a Fiúval való kapcsolatunkat a bűn megzavarja. Szomorú dolog, ha az új élettel ellentétben cselekszünk, amit Isten Krisztusban nekünk ajándékozott az újjászüle­ tés által. (Az új élet ugyanis nem akar és nem is tud vétkezni.) Isten azonban nem adja fel, az Ő szeretete olyan nagy, hogy az Úr Jézus pártfogói közbenjárásával bűnbánatra vezet bennünket. És mindaz, amit az Úr Jézus tesz, megnyitja az Atya szívét. A mi Urunk tudta, mit mond: „Aki engem lát, látja az Atyát. … Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van?” (Jn 14,9-10) Azt is megerősíti, hogy kifejezésmó­ dunktól függetlenül, bűneink megbocsátást nyer­ nek, akár Istennek mint Atyánknak, akár az Úr Jézusnak valljuk meg. Ekkor azonnal, 100 %-ban megbocsátást nyerünk. Így helyreáll az Atyával és az Úrral való közösség öröme. Ilyen nagy a mi Istenünk! Testvéri szeretettel: Manuel Seibel

Ki bocsátja meg a bűnöket?

24

Vetés és Aratás

„Szellemdús ötlet”, „szellemileg hatással van rám”, „korszellem” – ilyesféle kifejezéseket hal­ lunk (és használunk) gyakran. Sokat beszélünk a szellemről, de gyakran igen általános értelemben. Az átlagember számára a szellem szó már alig je­ lent valamit. Az emberek a testüknek és az érzé­ keiknek élnek, nem pedig azért, hogy szellemileg fejlődjenek. Lelki életük elnyomorodik, csökevé­ nyes lesz, és a szellem kómába süllyed. Pedig az ember gazdagabb is lehetne, egészen más mi­ nőségű életet is élhetne. Megtapasztalhatná, mit jelent teljes értelemben testi-lelki-szellemi életet élni. Az elromlott képmás Az embert az különbözteti meg az állattól, hogy szelleme is van, mert Isten képére és hason­ latosságára teremtetett. „Az Isten Szellem…” (Jn 4,24) Csakhogy az emberi szellem nem azonos Isten Szellemével, ahogyan némely ezoterikus gondolja, hanem csak képmása. És kénytelenek vagyunk belátni, hogy bűnös voltunk elrontotta szellemünket, az isteni képmást. Most már leg­ feljebb árnyékai vagyunk annak a képmásnak, akik egykor voltunk. Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy szellemünk is van. Csakhogy ennél sokkal több az, amire képesek vagyunk. Isten azt akarja, hogy kapcsolatba kerüljünk vele, mert Szent Szel­ lemével bennünk akar lakozni. Az újjászületés Isten úgy rendezte ennek a világnak a törté­ netét, hogy lehetőség nyíljék újra meghitt kap­ csolatba kerülnünk Istennel. Újra nekünk adja Szellemét, amelyet annak idején belelehelt az első emberbe. Életet ad belénk a maga életéből, amely örökkévaló. Mivel ez számunkra teljesen új életet jelent, ezért beszél az Úr Jézus újjászületésről. „… ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg Isten országát. … ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Szellemtől született, szellem az (Jn 3,3.5-6). Egyes esetekben már az Úr Jézus eljövetele előtt is leszállt Isten Szelleme egy-egy emberre, elsősorban prófétákra. De ez mindig csak megha­

tározott időre történt, amíg feladatát végre nem hajtotta az illető. Így volt például Saul királynál, akiről ezt olvassuk: „Akkor megszáll téged is az Úr Szelleme, velük együtt prófétai révületbe kerülsz, és más emberré leszel” (1Sám 10,6). Később tragikus események kapcsán ennek az ellenkezője törté­ nik: „Saultól viszont eltávozott az Úr Szelleme, és rossz szellem kezdte gyötörni, amelyet az Úr küldött” (1Sám 16,14). A megígért segítség Jézus Krisztus megígérte tanítványainak, hogy a maga Szellemét, a Pártfogót adja nekik, aki ve­ lük lesz mindenkor a világ végezetéig. Ezt az ígé­ retét pünkösdkor váltotta be, azóta lakozik az Úr Jézus tanítványaiban Isten Szelleme. Aki engedi, hogy Isten új emberré teremtse, és új életet adjon neki, az ezzel együtt megkapja a Szent Szellemet is. Jézus követőiben Ő az új élet alapja. Isten nem mérték szerint adja Sok keresztyén egyetért ezzel. Mások azonban úgy vélik, hogy Isten a maga Szent Szellemét egy későbbi időpontban, különleges imádkozás, kézrátétel és kenet útján adja. Nem nehéz nyo­ mon követni, hogy mi­ ért látják így. A keresztyén emberekben ugyanis általában túlságosan keveset látunk Isten Szelle­ méből. Ezt a fogyatkozást egyesek azzal igyekez­ nek megmagyarázni, hogy az illetőben nincs meg a „Szellem teljessége”. Nos, ezzel szemben nyomatékosan ki kell mondanunk, hogy Isten a maga Szellemét nem részletekben adagolja: „…Ő nem mértékkel mérve adja a Szellemet” (Jn 3,34). Isten Szelleme személyiség, és nem kaphat­ juk meg csupán egy-egy részét. De az lehetséges, hogy csak részben engedelmeskedünk neki, csak részben tesszük magunkévá a célját. Amikor a Biblia a Szellem teljességéről beszél, ezen azt érti, hogy teljes egészében befogadjuk életünkbe Isten Szent Szellemét: helyet adunk neki. Ezen a pon­ ton soha nem lehetünk rossz tanulók. Isten teljes egészében kínálja önmagát, fogadjuk el mi is Őt teljes egészében, teljes szívvel, teljes engedelmes­ séggel! Dr. Paul Murdoch

A Szellem teljessége

2016. évi 1. szám

25

GYAKRAN FELTETT KÉRDÉSEK

„Ki válogatta ki az evangéliumokat?”

2. rész

2000 éves szikomor fa Jerikóban

Az előző számban azzal a kérdéssel kezdtünk foglalkozni, hogy a négy evangélium megbízható beszámoló-e a keresztyénség eredetével kapcso­ latban. Megállapítottuk, hogy bár olyan bizonyí­ tással nem szolgálhatunk, mint ami a matemati­ kában alkalmazható, a rendelkezésre álló érvek alapján ki lehet jelenteni, hogy a négy evangélium hiteles forrás. Abban az időszakban írták, amely­ nek a történéseiről beszámol, és nem hosszú idő alatt keletkezett. Megvizsgáltuk a külső bizonyíté­ kokat, a nem keresztyén forrásokat, most pedig a belső bizonyítékokra fogunk rátérni, melyek iga­ zolják, hogy a négy bibliai evangélium szemtanúk beszámolója vagy pedig azon alapul. Folytassuk tehát Dr. Peter J. Williams érveivel, aki a cambridge-i Tyndale House igazgatója és a Cambridge-i Egyetem előadója! Akár hagyományos módon, akár szkeptikus­ ként állunk hozzá az evangéliumokhoz, széles körű egyetértés van abban, hogy a négyből leg­ alább három, de lehet, hogy mindegyik Izráel te­ rületén kívül íródott. Ezt figyelembe véve feltűnő, hogy mennyire jó helyismeretről tesznek tanú­ ságot. Ez nem lényegtelen jellemzőjük, ugyanis ezeket az információkat megszerezni nem volt könnyű, ha ilyen messziről írt valaki. Ha valaki Rómában élt, honnan szerezte az információt Júdea földrajzáról és falvairól? Nem mehetett be egy könyvesboltba, hogy Galilea falvairól könyvet vásároljon, és a wikipédiát sem nézhette meg. Ha írtak is útleírá­ sokat, azok a nevezetes helyekről szóltak, Galilea pedig nem volt közöttük. Honnan ismerik tehát az evangéliumok a falvak neveit, az utazások időtartamát, a tá­ volságokat, hol emelkedik vagy lejt a vidék? Az apokrif evangé­ liumok szerzőinek – szemben a négy evangéliummal – majdnem nulla a földrajzi ismerete. Nem említenek városokat, Jeruzsále­

26

met kivéve, amely a főváros volt és szélesebb körben is­ merték. Nemcsak a helyek nevei mutatnak hely­ ismeretet, hanem az időjárás leírása is. Olvasunk viharról, ami hirtelen csap le a Galileai tengerre. Tudjuk, hogy viharok lecsaphatnak hirtelen, de amikor viharról írnak, akkor nem csupán esőről van szó, hanem szélviharról. Ez megfelel annak az időjárásnak, ami ebben a szűk völgyben jellemző. Ismerték a szakmákat is: tudták, hogy halá­ szok éltek a környéken. A különböző szakmákat az előfordulásuknak megfelelő arányban említik. Lukács evangéliumában olvassuk Zákeus törté­ netét, aki egy alacsony ember volt, és fővámsze­ dőként dolgozott. Jerikóban élt, és egy vadfüge­ fára (szikomorfa) mászott fel, hogy lássa Jézust. Nézzük a történet hitelességét! Lukács egy helyen megemlíti azt, hogy Jézus Galileából Jeruzsálem­ be megy fel. Jerikó épp útba esik a Jordán völgyé­ ben, mert erre vitt a kereskedelmi út, elkerülve Samáriát. Jerikó egy olyan hely volt, ahol adót (vámot) szedtek. Nézzük a vadfügefát! Voltak ilyenek Jerikóban? Ha megnézzük az ókori elter­ jedését ennek a fának, akkor látjuk, hogy voltak, és még ma is vannak. Törökország, Görögország, Itália területén viszont nem voltak szikomorfák. Honnan tudhatta az író, hogy Jerikóban vannak, ha sosem látott ilyet? A bibliai evangéliumok ismerték a helyi nyel­ vet, a dialektusokat, az arám szavakat (különösen Márk és János evangéliuma). Ezek az ismeretek nagyon meglepőek, ha vala­ ki egy távoli földről ír. Csak akkor magyarázható meg, ha szemtanúról van szó, vagy megbízható emberek beszámoló­ ját ismeri az író (Lukács). Felmerülhet valakiben az is, hogy a helyismeret nem feltétlen jelenti azt, hogy az események úgy történtek, ahogy le vannak írva, mert a többszöri átadás után az információ torzul, egyes dolgokat felnagyítanak, mások elvesznek. Egy ilyen helyzetben viszont a földrajzi információknak is tor­ zulniuk kellett volna, ami – mint láttuk – nem történt meg.

Vetés és Aratás

Ha megnézzük az apokrif evangéliumokat, ér­ dekes kontrasztot fedezhetünk fel: nincs földraj­ zi és kulturális ismeretük, nem azt a nyelvezetet használják, ami azt az időt és területet jellemezte. Kérdezhetné valaki: „Miért nem tehetem Ta­ más evangéliumát a többi mellé a Bibliámba?” Tamás evangéliuma így kezdődik: „Ezek a rej­ tett szavak, amelyeket az élő Jézus mondott, és amelyeket Didymos Júdás Tamás írt le.” Vagyis ez egy titkos tanítás Jézustól, ha ismerni akarod őt, akkor erre az evangéliumra van szükséged, és csakis erre. Ezért nem tehetjük a többi mellé, mert az egyedülállóság igényével lép fel. Júdás evangéliuma is így kezdődik: „Titkos beszámoló Jézus kinyilatkoztatásáról, melyet iskarióti Júdás­ sal folytatott beszélgetése során mondott.” A négy evangélium viszont nem titkos tudomány, hanem azok leírása, amit Jézus tett és mondott nyilváno­ san vagy a tanítványoknak, ill. azok egy csoport­ jának. Alapos vizsgálat után elmondhatjuk, hogy az apokrif evangéliumok bizonyítják, hogy a bibliai evangéliumok hitelesek, mivel felismerhető, hogy az apokrifok azt az információt veszik alapul, amely az evangéliumokban megtalálható, de bi­ zonyítékok arra is, hogy milyen az, amikor valaki csak kitalálja a történetet, és nem rendelkezik hi­ teles információval. Érdekes bizonyítékként szolgálhatnak a nevek is. Megfigyelhető, hogy a nevek helyenként és időszakonként eltérnek. Bizonyos időszakonként változik, hogy mit tartanak divatos neveknek. Így volt ez kétezer évvel ezelőtt is. Júdeában más ne­ vek voltak divatosak az első században, mint más zsidók lakta helyeken, pl. Alexandriában. Egy ar­ cheológiai tanulmány 3000 nevet vizsgált meg eb­ ből az időszakból. A négy evangélium, annak el­ lenére, hogy megírásuk helye nem Izráel területe volt, a kornak és a helynek megfelelően mutatja a nevek használatát. Például ezidőtájt a legnépsze­ rűbb férfi név a Simon volt. Ez derül ki Josephus Flavius írásaiból, ezt mutatják az osszáriumok (csonttároló kőládák), a feliratok és az evangéli­ umok is. A Holt-tengeri tekercsekben a második helyen áll ez a név. Az evangéliumokban a máso­ dik hely a József névé ugyanúgy, ahogy Flaviusnál és az osszáriumokon. A Holt-tengeri tekercseken pedig az első helyen áll. További nevek vizsgálata

2016. évi 1. szám

GYAKRAN FELTETT KÉRDÉSEK alapján is kimutatható, hogy statisztikailag meg­ határozó a nevek közötti arány összefüggése. Ha ugyanezt az egyiptomi zsidó kolóniánál vizsgál­ juk, más eredményt kapunk. Ha az evangéliumok egyiptomi zsidókról szólnának, ma a Simon, Jó­ zsef stb. nevek helyett a Sabatius vagy Papius len­ nének ismerősek. Mivel ebben az időben csak egy nevet használ­ tak, a pontos azonosítás kedvéért egy egyértelmű­ sítő jelzőt kapcsoltak a névhez: Magdalai Mária, Mária Jakab és József anyja, Cirénei Simon, Si­ mon Péter stb. Amikor egy történetet próbálunk felidézni, a legnehezebb a nevekre emlékezni. Az események, a szereplők cselekedetei könnyen eszünkbe jutnak, a nevek nem. Mivel az evangé­ liumok nemcsak eseményeket sorolnak, hanem pontosan feljegyzik a neveket is, nem csak egy­ szerűen szemtanúk leírásának, hanem igen pon­ tos feljegyzésnek bizonyulnak. Többszöri szóbeli hagyományozás után a nevek biztosan nem ma­ radtak volna fenn ilyen pontosan. Az apokrif evangéliumok nem teljesítenek túl jól a nevek területén sem. Tamás evangéli­ umának a főszereplője Didymos Júdás Tamás, ami azt jelenti Iker Júdás Iker, ez nem olyan név, ahogy akkoriban az embereket nevezték. Mária evangéliuma még Jézust sem nevezi nevén, csak Megváltónak hívja. Júdás evangéliuma csak két palesztinai zsidó nevet említ: Jézust és Júdást. Fü­ löp evangéliuma csak Krisztusnak hívja a fősze­ replőt, Péter evangéliuma pedig Úrnak. Mária és Péter evangéliuma egyáltalán nem hívja Jézusnak a főszereplőt. Ez arra a módra emlékeztet, ahogy a nem keresztyén szerzők (mint Tacitus vagy Pli­ nius) hivatkoztak Jézusra. Összefoglalva: gondosan megvizsgálva a bib­ liai evangéliumokat megállapítható, hogy helyes módon használják a neveket, ismerik a földrajzot, a növényzetet, a házak formáját, a jeruzsálemi Templom kinézetét, a használt érméket, a tár­ sadalom rétegződését, a vallási berendezkedést. Megannyi lehetőség arra, hogy hibázzanak, de nem teszik. Ennek teljes ellentétét mutatják az apokrifok. Elegendő bizonyítékkal rendelkezünk arra vo­ natkozóan, hogy a Biblia beszámolója hiteles. Raj­ tunk a sor, hogy mikért reagálunk az üzenetére! Lemperger Róbert

27

Szemfüles oldala — ifjúsági oldal —

Akik nyitott szemmel akarnak járni a világ­ban

Jézus egyedülállósága

Kicsoda Jézus Krisztus? Azt talán te is tudod, hogy a kereszténység középpontjában egy személy, Jézus Krisztus áll. Azonban hihet valaki anélkül Istenben, hogy foglalkozna Jézus Krisztussal. Istenben hinni nem is olyan nehéz dolog, hiszen a gondolkodó ember könnyen eljut arra a következtetésre, hogy a világegyetemet valami magasabb rendű alkotta meg, és tartja a kezében ma is. De hogy jön ide ez a Jézus? Miért olyan fontos személy Ő? Tényleg lehetséges úgy hinni Istenben, hogy közben nem hiszünk Jézus Krisztusban? A Szemfüles témája ez alkalommal Jézus Krisztus egyedülállósága, rendkívülisége lesz.

Az ószövetségi próféciák

A Bibliát egyedülálló könyvvé többek között az ún. próféciák teszik, amelyek nagy része egy olyan személyről szól, aki Betlehemben születik (Mikeás 5,2), szűztől (Ézsaiás 7,14), Mózeshez hasonló próféta lesz (5Mózes 18,15-19), győzelmesen vonul be szamárháton Jeruzsálembe (Zakariás 9,9), de tulajdon népe megveti (Ézsaiás 53,3), elítélik (Ézsaiás 53,8), kereszthalált kell szenvednie (Zsoltárok 22,15-17), halála mások bűnéért való engesztelő áldozat lesz (Ézsaiás 53,6.8.10-12), feltámad a halálból (Zsoltárok 16,10), majd Isten jobbjára ül (Zsoltárok 110,1). Bár Jézus emberként az Újszövetségben jelenik meg először, az Ószövetségben megszámlálhatatlan utalás található, ami Őrá vonatkozik, amelyben már megjelenik csodálatosan egyedülálló, különleges személye és szerepe.

Érdekesség

A legelső prófécia, amely Jézusra vonatkozik, Mózes első könyvében olvasható: „Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod.” (1Mózes 3,15). Ezt Isten mondja a kígyónak, a kísértőnek a bűneset után. Az asszony leszármazottja nem más, mint Jézus Krisztus, aki halálával megsemmisítette a Sátán hatalmát. További érdekesség, hogy Mel Gibson filmje, A passió beépítette ezt a jelenetet a moziba, amikor a Jézust alakító színész a Gecsemáné kertjében ténylegesen eltapossa egy kígyó fejét.

Jézus önmagáról tett kijelentései

Jézust sokan tartják nagy embernek, nagy tanítónak, erkölcsileg követendő példának. Ám amikor Ő önmagáról beszélt, sokkal komolyabb és súlyosabb kijelentéseket tett. Jézus Krisztus az igaz és élő Istennek vallotta magát. Jézus ebből a szempontból is egyedülálló a világ vallási alakjai között. Buddha sohasem mondta, hogy ő isten, Mohamed sem mondta magáról, hogy ő Allah.

28

Vetés és Aratás

Jézust nem azért feszítették keresztre, mert feltámasztotta a halottakat, mert meggyógyította a bénákat stb., hanem azért, mert egyenlővé tette magát Istennel. „Jézus így szólt hozzájuk: (ti. a vallási vezetőkhöz – szerk.): Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom. Ezért azután a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megtörte a szombatot, hanem saját Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát az Istennel.” (János evangéliuma 5,17-18) Jézus azzal is kivívta maga ellen a farizeusok és írástudók haragját, hogy azt állította magáról, hogy joga van bűnöket megbocsátani. Amikor az egyik farizeus meghívta magához Jézust, egy bűnös asszony, Magdalai Mária odament hozzá, és drága illatszerrel kente meg a lábát. Miután látta Jézus a házigazdának, Simonnak a rosszallását, egy példázatot mondott neki két adós emberről, akik mindketten pénzzel tartoztak egy hitelezőnek, az egyik ötszáz ezüstpénzzel, a másik ötvennel. Mivel egyik sem tudott fizetni, a hitelező mindkettőjük adósságát elengedte. Jézus megkérdezte Simont, vajon melyik ember szerette jobban a hitelezőt. Simon azt válaszolta, hogy az, akinek több adósságot engedett el a hitelező. Jézus ezzel folytatta a kérdést: „Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret. Az asszonynak pedig ezt mondta: Megbocsáttattak a te bűneid.” És most figyeljük meg környezetének reakcióját: „Az asztalnál ülők erre kezdték kérdezgetni egymás között: Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja?” (Lukács evangéliuma 7,47-49) A zsidó hit szerint senki másnak nincsen joga bűnöket megbocsátani, csak Istennek, így érthető a farizeusok és vámszedők reakciója, amikor felháborodnak Jézus kijelentésén.

Érdekesség

Egy keresztyén író véleménye szerint: „Ostobaság kijelenteni azt, hogy valaki kész elfogadni Jézust mint erkölcsi tanítót, de nem fogadja el állítását arról, hogy ő Isten. Ha Jézus emberként állított magáról ilyen hajmeresztő dolgokat, nem lenne nagy erkölcsi tanítómester, sőt eszelős bolond lenne, vagy maga a pokol ördöge. Választanunk kell. Vagy Isten Fia volt ez az ember, és ma is az, vagy őrült, s valami annál is rosszabb. (…) De ne hozakodjunk elő semmi olyan leereszkedő zagyvasággal, hogy nagy erkölcstanító volt! Ezt a lehetőséget nem hagyta nyitva számunka. Ez nem állt szándékában.”

Összefoglalás Kényelmesnek tűnő megoldás egy általunk kreált Istenben hinni, ám ha igazából keressük Őt, nem hagyhatjuk figyelmen kívül Jézus Krisztus személyét, akivel úton-útfélen találkozunk a Biblia olvasása közben. Jézus merésznek tűnő kijelentései önmagáról vagy igazak, vagy hamisak. Te vajon mit hiszel róla?

Ajánlott könyvek A. Gossweiler: Kicsoda Jézus Krisztus? Schimert G.: Jézus Krisztus megmagyarázhatatlan személye Marc Tapernaux: Jézus Krisztus: Én vagyok... (Megjelentek az Evangéliumi Kiadónál) Összeállította: Lempergerné Juhász Emese

2016. évi 1. szám

29

„Atyám, azt akarom…” (János 17,24)

Első pillantásra úgy néz ki, mintha az Úr Jézus itt a saját akaratát akarná érvényre juttatni az Atyáéval szemben. Ezt egyébként sohasem tette, mindig teljes függőségben volt Atyjától. A valóság az, hogy amit itt Jézus kinyilatkoztat, az az Atya akarata is. Az Úr nem is jelentette volna ki ezt ilyen határozottan, ha akarata nem egyezett volna tökéletesen az Atyáéval. Amiként a Fiú akarta azt, hogy az Övéi vele együtt legyenek az Ő dicsőségében, ugyanez az Atya akarata is, aki Jézus által „kiválasztott minket magának a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben” (Ef 1,4). Jézus és az övéi összetartoznak, hiszen a Gyülekezet egy Testet alkot Ővele. Miért kívánja az Úr, hogy vele legyünk? „…hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál…” Az Úr olyan szerényen fejezte ki itt magát, nehogy az övéit megvakítsa és elriassza felettébb nagy dicsőségével. Milyen szerényen hangzik ez az ígéret például ebben az igeversben: „Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el” (Jn 6,37). Az Úr nyíltan kimondta, hogy akiket magához vonz, azok az övéi lesznek mindörökre. Talán sokan ezt mondják: „Ó, nem! Ez számomra túl nagy dicsőség lenne!” De ha egy tékozló fiú hallja ezeket a szavakat, az megérti, mert őrá illenek. Ha már János apostol ilyen imádattal eltelve írta le, hogyan látta az Úr dicsőségét az Ő földi élete idején, mennyivel inkább fogunk ámulni mi, amikor majd szemtől szemben láthatjuk az Urat! De nem csupán látni fogjuk az Ő dicsőségét, hanem részesülünk is abban. Ez az, amit a Fiú kért számunkra az Atyától, erre hívott el bennünket. „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok…” Mi-

30

lyen csodálatos ez a meghatározás! Az Úr a tanítványokat úgy nevezi meg itt, mint akiket az Atya adott a Fiúnak. Ugye, csodálatos ez a gondolat! Nem késztet-e hódolatra és hálára az Atya iránt, aki kiválasztott bennünket, és aki nagy szeretetében annyit fáradozott értünk?! Csodálatos ez a kezesség, tökéletes biztosíték a jövendőre, ha meggondoljuk, hogy minket az Atya a Fiúnak adott. Örök, elválaszthatatlan közösségben élhetünk vele. Ezt kéri a Megváltó az övéi számára, és ez legyen a mi szívünk legmélyebb vágya, leghőbb kívánsága is. Milyen fájdalmasnak érezzük ennek a kapcsolatnak minden megzavarását, megszomorítását, ami a bűn által történik! De eljön majd egyszer az idő, amikor semmi lehetőség nem lesz a vétkezésre, nem érhet semmi kísértés. Ilyen örök örömben egyesült, zavartalan közösséget kért számunkra az Úr. „…hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál…” Ki ne szeretne az Úr dicsőségében osztozni? Ki ne vágyakoznék ilyen célra? De aki el akar jutni az ilyen célhoz, annak meg kell járnia azt az utat, amely oda visz. A mi trónhoz vezető utunk pedig éppen úgy a kereszten át vezet, ahogyan Jézust vezette. Ezért mondja Pál: „... vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk” (Róm 8,17b). Ha alkalmasak akarunk lenni a Krisztussal való együtturalkodásra, akkor ki kell járnunk egy egészen különleges iskolát. Uralkodásra nem mindenki alkalmas, ehhez alapos és sokoldalú képzés és nevelés, szívünknek alapos megtisztítása szükséges. Ez magától értetődik. Kérdezzük meg magunktól, hogyan állunk ezzel a dologgal. Ha még nem jutottunk uralomra önmagunk felett, ha még saját énünknek vagyunk a szolgái, akkor még nem vagyunk alkalmasak arra, hogy Krisztus uralkodótársai legyünk. Ehhez életünk teljes megszentelődése is hozzátartozik. Csak a megtisztítottak és megszenteltek osztozhatnak az Úrral az Ő dicsőségében! Hozzuk hát szívünket és életünket Krisztus vére alá, adjunk teret a Szent Szellem formáló munkájának, hogy az Úr célba érhessen velünk. Ezért bízzuk magunkat Őrá! Ez az Ő dolga! Sch. G.

Vetés és Aratás

EK

Könyvajánlatunkból Naményi Tibor és Anita A tökéletes ajándék zsebkönyv, 90 oldal színes képekkel

A tökéletes ajándék c. könyv egy szívbemarkoló, igaz történet Kyráról, aki négyévesen lett rákos. Kyra és családja életéről, szenvedéseiről és sok-sok csodáról olvashatunk ebben a könyvben, amelyet a szülei írtak.

EK

Mark Cahill Amit a mennyben már nem tehetsz meg... A/5, 184 oldal Mi az, amit a mennyben már nem tehetsz meg? Az elveszetteknek már nem tudod megmutatni, hogyan szabadulhatnak meg! Ez a könyv evangelizálásra ösztönöz. Felráz kényelmességünkből, közömbösségünkből, önelégültségünkből, és naponkénti döntésre, folyamatos szolgálatra buzdít. De nemcsak bátorít, hanem gyakorlatban felhasználható, alkalmazható eszköztárat is ad az olvasó kezébe, amit a szerző sok példával illusztrál. Erich Hammer De te velem vagy A/5, 84 oldal

Erich Hammer ebben a szívünkhöz szóló könyvében beszámol arról a sok szenvedésről és bajról, amelyek az életét végigkísérték. Meglepő őszinteséggel írja le felesége és saját súlyos baleseteit, betegségeit – egészen a szellemi képességek maradandó hanyatlásáig (demencia) – és ezek szeretetteljes, de fárasztó elhordozását. A bajban és a szenvedésben tapasztalja meg a hívő ember az Úr közelségét és segítségét.

Dr. Paul White, A buyufa alatt c. könyv szerzője több állattörténetet is írt, melyek most megjelentek magyar nyelven két kötetben. Mindkét kötet két könyvet tartalmaz. Az állattörténetek segítenek megérteni gyerekeknek és felnőtteknek is fontos igazságokat a Bibliával, Istennel és az emberrel kapcsolatban. Dr. Arthur T. Pierson, A. Rendle Short, Müller György

Müller György élete + Müller György naplójából + Az igazi hit és imádság A/5, 264 oldal

Paul White Kötélhúzás + Történetek a vízilóról zsebkönyv, 160 oldal

Kegyelem által lett a hit hőse a bristoli Müller György. Élete mindennél hangosabban hirdeti, hogy Isten imádságot meghallgató, szerető, mennyei Atyánk.

Kérésre teljes árjegyzéket küldünk. A könyvek megtalálhatók és megrendelhetők az evangeliumikiado.hu honlapon vagy a [email protected] címen.

2016. évi 1. szám

31

Terjesztés: Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió Szerkesztőség, Eger 1066 Budapest, Ó utca 16. Tel/fax: 06-1/311-5860; 06-1/275-0197 [email protected] E-mail: [email protected] www.vetesesaratas.hu Bankszámla: Vetés és Aratás - OTP Bank 11706016-20800204 IBAN: HU15 1170 6016 2080 0204 0000 0000 - SWIFT (BIC): OTPVHUHB Képviseleteink: Ezt a folyóiratot Isten kegyelméből évente háromszor adjuk ki, és sok országba jut el. Ha szeretné, hogy a Vetés és Aratás továbbra is megjelenjék, lehetőségei szerint adományaival járuljon hozzá annak kiadásához és a postázás költségeihez! Köszönjük az eddigi támogatásokat, és a szolgálatunkért, a munkatársainkért elmondott imádságokat is! Támogatását a megadott bankszámlaszámokra, vagy akár csekken is elküldheti. Nagyobb példányszámot igénylő olvasóinkat kérjük, hogy rendszeresen vizsgálják felül, hogy csak a szükséges mennyiséget rendeljék meg!

SZLOVÁKIA Misijná spoločnost’ evanjelia Ježiša Krista Púpavová 4. SK-841 04 Bratislava Tel.: 00-421-2-654-24319 E-mail: [email protected] www.msejk.sk

ROMÁNIA Babos Márton

Str Corneliu Coposu nr. 6. RO-400235 Cluj-Napoca Tel.: 00-40-264-435702

E-mail: [email protected]

UKRAJNA Sas István

Sevcsenkó út 2/6 UA-90212 Батьово (Bátyú) Beregszászi járás Tel.: 00-380-3141-49168

E-mail: [email protected]

Nyugati olvasóink folyóiratunkat és könyveinket missziónk képviseletének németországi címéről rendelhetik meg:

SZERBIA

Alexander Seidel, Augustenstr. 2. D-70794 Filderstadt E-mail: [email protected] Tel.: 0049-7158-98 28 24

Petőfi Brigád tér 2. SRB-24220 Čantavir Tel.: 00-381-24-782-065

Mission für Süd-Ost-Europa

Nagy Tibor

Németországi olvasóink adományukért Spendenquittung-ot kaphatnak, ha azt erre a címre küldik el: Mission für Süd-Ost-Europa, Ungarische Arbeit Bank: Evangelische Bank Stuttgart IBAN: DE91 5206 0410 0000 4157 58, BIC: GENODEF 1EK1

E-mail: [email protected]

USA-ban és Kanadában élő olvasóink adományaikat az adóból levonhatják (income tax deductible), ha azt a következő címre – akár csekken is – elküldik: Hungarian Christian Literature Worldwide Inc. 7760 Fleger Drive, Parma OH 44134 – 6457

HORVÁTORSZÁG Tóth Attila

Petőfi S. u. 35., Suza HR-31309 Kneževi Vinogradi Tel.: 00-385-31-733-814

E-mail: [email protected]

Romániában élő olvasóink adományaikat a Fundatia BIBLOS számlájára utalhatják át (cod fiscal 7133217): Banca Transilvania Cluj-Napoca IBAN: RO42 BTRL RONC RT03 0449 1601

USA

Szlovákiai olvasóink adományukat az MSEJK részére a következő számlára küldhetik: Bratislava VÚB 29830-112/0200 IBAN: SK19 0200 0000 0000 2983 0112, BIC: SUBASKBX

7760 Fleger Dr. Parma, OH 44134-6457

Mr. Alexander Veres

E-mail: [email protected]