1. ANGOL-MAGYAR FORDÍTÁS: Rapid Expansion of the Health Workforce in Response to the HIV Epidemic 2. MAGYAR-ANGOL FORDÍTÁS: A tű fokán

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Gazdasági és társadalomtudományi szakfordító és tolmács szakirányú továbbképzés Levelező tagozat Angol szakirány

1. ANGOL-MAGYAR FORDÍTÁS: Rapid Expansion of the Health Workforce in Response to the HIV Epidemic 2. MAGYAR-ANGOL FORDÍTÁS: A tű fokán

Készítette: Pollermann Eszter

Budapest, 2008

TARTALOMJEGYZÉK

Bevezetés…………………………………………………………………………... 1 1. Fordítás angol nyelvről magyar nyelvre………………………………………… 3 1.1

Forrásnyelvi szöveg…………………………………………………3 (Rapid Expansion of the Health Workforce in Response to the HIV Epidemic)

1.2

Célnyelvi szöveg………………………………………………….. 10 (A HIV járvány terjedésére adott válasz: az egészségügyi dolgozók létszámának növelése)

2. Fordítás magyar nyelvről angol nyelvre……………………………………….. 18 2.1

Forrásnyelvi szöveg………………………………………………..18 (A tű fokán)

2.2

Célnyelvi szöveg………………………………………………….. 21 (At the eye of the needle)

3. Értekezés a fordítás során felmerült nehézségekről……………………………. 24 4. Glosszárium……………………………………………………………………. 26

-1-

Bevezetés

A választásaimat legelőször is azzal indoklom, hogy az egészségügy területén dolgozom, egy klinikai kutatási szakértő asszisztenseként. Munkám során számos klinikai kutatási vizsgálatot koordinálunk, és szembetűnő az egészségügyben mutatkozó megszámlálhatatlan „fehér folt”, még a legsúlyosabb, „korunk pestisének” nevezhető HIV/AIDS esetében is, és a többi, világszerte rengeteg áldozatot szedő betegség területén is. A klinikai kutatók a XX. században megszámlálhatatlan orvossággal és kezelési eljárással járultak hozzá a világ népességének gyógyításához, azonban mindannyian tudjuk, hogy a kutatások rengeteg pénzt emésztenek fel, és különböző fázisokon kell átmenniük, mire embereken is végrehajtható klinikai kutatásra kerülhet sor, mely hosszabb-rövidebb ideig is eltarthat (akár csak hónapok, de lehetnek évek is), és még ekkor sem biztosított a kifejlesztett készítmény hatékonysága. A klinikai kutatások lebonyolítását azonban nem csak anyagi akadályok lassíthatják, hanem adminisztratív és bürokratikus is, mint például az egészségügyi reformok. Az általam választott betegségekkel foglakozó cikkek is két olyan kórral foglalkoznak, melyek az egész világ népességét érintik, megoldásukhoz pedig nélkülözhetetlen a globális szintű összefogás. Az AIDS kialakulásáért felelős HIV vírus két évtizeddel ezelőtti azonosítása óta soha egyetlen betegség ellenszerének kifejlesztésére nem költöttek annyit, mint „korunk pestise” esetében. A kutatók ugyan pontosan feltérképezték a halálos vírust, de még nem találtak rá a megoldásra, milyen immunreakciókkal akadályozható meg a fertőzés. Egy híres AIDS kutató szerint mindez olyan, mint „iránytű nélkül repülni” („flying without compass”). Szkeptikusok szerint nem is létezik teljes megoldás a gyorsan mutálódó, proliferáló vírus ellen. Mindenestre a kutatók bizakodnak, és fáradhatatlanul dolgoznak új megoldások kikutatásában, jelenleg is számos vakcina áll tesztelési fázisban. Az AIDS-kutatás során létrejövő immunrendszer-térkép azonban a többi vakcinakutató számára is felbecsülhetetlen kincs. A méhnyakrákkal foglakozó cikket azért választottam, mert ez a halálos kór nemcsak globális probléma, hanem Magyarország kifejezetten érintett ebben a betegségben. Véleményem szerint a magyar egészségkultúra nem kap elég hangsúlyt, így a mi hanyagságunk is hozzájárul a Magyarországra vonatkozó szégyenletes statisztikai eredményekhez. A nőknek mindenekelőtt élnie kellene az ingyenes, háromévenkénti méhnyakrák-szűréssel, és tudatosodnia kellene bennük, hogy a betegség lassan alakul

-2ki, és az időben észlelt kór igenis gyógyítható. A magyarországi egészségügy javításában természetesen az éppen hatalmon lévő kormánynak van a legnagyobb szerepe, hogy tájékoztassa állampolgárait a betegségmegelőzés és egészségmegőrzés fontosságáról. Mindehhez nélkülözhetetlen a köztudottan tehetséges magyarok támogatása és itthon tartásukra való törekvés. Az évszázadok során nagyon sok találmány és gyógyszer fűződik a magyarok nevéhez, és tehetségünket világszerte elismerik, ezért szívesen alkalmaznak szinte a világ valamennyi országában magyar szakembereket, kutatókat, oktatókat. Véleményem szerint hazánk politikusainak ezért jobban meg kellene becsülni az egészségügyi szakembereket, valamint a betegségmegelőző gyógyszereket, vakcinákat, és mindezt kellőképpen kellene hangsúlyozniuk a nyilvánosság előtt. Végül megköszönöm témavezetőm, Malaczkov Szilvia és főnököm, Dr. Szabó Dávid áldozatos segítségét, útmutatását és tanácsait, valamint főnököm szakmai területen felmerült kérdések kapcsán nyújtott hasznos magyarázatait, melyek segítségével átfogóbb képet kaptam mindkét betegségről.

-3The new england journal of medicine

1. Fordítás angol nyelvről magyar nyelvre 1.1 Forrásnyelvi szöveg

Rapid Expansion of the Health Workforce in Response to the HIV Epidemic Badara Samb, M.D., Ph.D., Francesca Celletti, M.D., Joan Holloway, M.A., Wim Van Damme, M.D., Ph.D., Kevin M. De Cock, M.D., and Mark Dybul, M.D. The World Health Organization (WHO) estimates that there is now a global deficit of more than 4 million trained health workers. The shortages in health workers are critical in 57 countries, mostly in sub-Saharan Africa and parts of Asia. The situation is further exacerbated by the direct effect of the human immunodeficiency virus (HIV) on health workers in resource-constrained countries in which the disease is epidemic. Poor working conditions and low pay conspire with the risks of occupational transmission and the stress of working in communities devastated by the HIV epidemic to drive up rates of attrition. Many health workers resign; others migrate to better jobs abroad or to the private sector or leave health work altogether. In countries with the highest rates of HIV, leading causes of attrition are the morbidity and mortality caused by HIV itself. In Botswana, 17% of the 1

health workforce died from diseases related to AIDS from 1999 to 2005.

In a vicious circle, the epidemic fuels the crisis in the health workforce at the same time that the shortage of health workers presents a major barrier to preventing and treating the disease. In Malawi, the number of people living with HIV/AIDS was 7435 per doctor, according to 2004 figures. By comparison, there were nearly two doctors per person living with HIV/AIDS in the United States and in the United Kingdom. In June 2006, at the High-Level Meeting on HIV/AIDS of the United Nations General Assembly, member states agreed to work toward the goal of “universal access to n engl j med 357;24 www.nejm.org december 13, 2007


comprehensive prevention programmes, treatment, care and support” by 2010. This ambitious goal has galvanized governments and international agencies into action and is already bearing fruit in terms of increased resources and political commitment. But the goal cannot be reached without a strengthening of health care systems and a significant expansion of the health workforce. The urgency of the situation, especially in many African countries, has prompted the WHO to coordinate a global effort to strengthen and expand the health workforce by addressing both the cause and the effects of HIV in health workers. Representatives from health ministries, professional associations, academic institutions, civil organizations, and United Nations organizations have formed a partnership to implement a plan of action called “Treat, Train, Retain.” The plan aims to prevent HIV among health workers and to treat those who are infected, to expand the workforce by training new people and by making more efficient use of the current pool of human resources for health, and to retain skilled staff. demographic shift among health workforce Possibly the most challenging imperative to expand the health workforce is the need for “task shifting,” the process of delegation in which tasks are moved, where appropriate, from more to less specialized health workers. Reorganizing the demographic characteristics of the health workforce in this way allows more efficient use of available human resources and quickly expands the overall human resource pool. Adding to the skill set of existing cadres and providing training to enable new cadres to perform clearly delineated tasks can be done in a matter of months rather than the years it takes for new doctors and nurses to complete their professional training. The term “task shifting” is new, but a long history of such practices outside the delivery of HIV-related services provides evidence of the potential efficacy of the model. One of the earliest and most systematic studies of task shifting was undertaken during the 1970s and 1980s in the Democratic Republic of Congo (then Zaire), where shortages of 2

fully trained health workers made it necessary to use auxiliary personnel in health care.

The conclusions of the evaluation by the Kasongo project were that doctors could delegate n engl j med 357;24 www.nejm.org december 13, 2007


standardized tasks to auxiliary workers with no reduction in the quality of the task performed and that, in some cases, such delegation proved to be work-enhancing. Task substitution of one kind or another within the health team, from medical doctors to non-physician clinicians, has been introduced in some countries to enhance the quality and reduce the cost of care, rather than as an emergency response to scarcity. Recent years have seen nurses empowered to prescribe health interventions and commodities that would previously have been the responsibility of a medical doctor. This experience is well documented and is now common practice in some high-income countries like the United Kingdom, the United States, and Australia.

3-6

Research to assess the quality of care, acceptance by patients, and treatment outcomes has been conducted in both high-income and low-income countries and confirms that appropriately trained and supervised lower-level cadres are not only capable of performing 3-5,7

delegated tasks but may even perform them better than physicians do.

Reviewing

primary care settings in the United Kingdom, Horrocks and colleagues found that patients were more satisfied with nurse practitioners, who achieved more compliance with treatment recommendations by patients than did doctors. In most other settings, outcomes were 5

equivalent. For example, nurses in the Democratic Republic of Congo have routinely performed cesarean sections with no significant difference in maternal and neonatal outcomes.

8

Cost comparisons of various delivery models have not been systematic. One U.S. study by Wilson and colleagues showed that although nurse practitioners and physician assistants earned less than physicians and were cheaper to train, their consultations were longer and they ordered more tests than doctors.

9

However, Dovlo reviewed evidence from

Mozambique, Kenya, and Ghana showing that there were considerable cost savings in terms of training of health workers as well as costs (to clients) of consultations.

10

expansion of community involvement The process of delegation can be further extended from health professionals to community members. In many settings today, health care is being delivered (of necessity) by a variety n engl j med 357;24 www.nejm.org december 13, 2007


of persons with little or no formal medical training. The broad consensus of the recent literature is that this type of delegation to nonprofessional cadres, often referred to as community health workers, can have a positive effect on health outcomes.

11-13

For example,

rapid diagnostic tests for malaria were accepted and easily used by community health workers in the Philippines, resulting in timely detection and the avoidance of overtreatment.

14

Similar examples of successful community involvement in the directly

observed provision of tuberculosis therapy can be found in several countries, including Zambia, South Africa, Malawi, Bangladesh, India, Colombia, and Bolivia.

15

Studies have sought to systematically compare the delivery of services by community health workers with the traditional medical model. One review of 43 studies found that programs employing lay health workers showed greater efficiency in certain interventions, 16

such as immunization, but not in other services. Other studies have concluded that lay health workers can achieve better outcomes for patients at considerable cost savings, as compared with clinic-based care.

11

Models of HIV services have been well described by Behforouz and colleagues, who showed that effective HIV/AIDS care can be provided by family or community members 17

either as volunteers or in paid positions. A recent review confirmed that although current programs to provide antiretroviral therapy are heavily dependent on physicians, other types of providers are already playing a significant role in tasks such as assessing eligibility for antiretroviral therapy, initiating treatment, assessing toxicity or lack of response to therapy, 18

and adherence support. In some countries, it is common for clinical officers or medical assistants to perform the bulk of treatment-related tasks — for example, clinical officers in 19

Kenya, Ethiopia, and Malawi are allowed to prescribe antiretroviral therapy. In Zambia, legislative barriers that prevent nurses from prescribing antiretroviral therapy are currently being reviewed.

20

maintenance of the quality of care Although such programs are in their early days, there is evidence of success. In South Africa, care models that shift many medical tasks to nurses were found to be feasible, n engl j med 357;24 www.nejm.org december 13, 2007


acceptable to patients, and potentially more affordable. Moreover, after 6 months of followup, outcomes such as virologic suppression, adherence, and retention of patients at sites with doctors were similar to those at sites without doctors where there was adequate 21

supervision. Also in South Africa, community members called adherence counselors have been trained in a wide range of supporting roles, including counseling and testing, treatment adherence, collection and collation of statistics, and defaulter tracing. In this decentralized program, remote clinics outperformed the hospital in the retention of patients. This result was attributed to the close relationship between the adherence counselors and patients at the village level.

22

Marston and colleagues have reported on the administration of antiretroviral therapy in an urban slum in Nairobi, Kenya, in which midlevel providers offered simplified, standardized regimens and monitored patients clinically and with basic laboratory tests. The response to such therapy in this severely resource-constrained setting was similar to that seen in industrialized countries.

23

There is also evidence from high-income countries that alternative models can deliver equivalent or even superior service to traditional medical models. Wilson and colleagues reviewed the quality of HIV care in the United States and found that nurse practitioners and physician assistants delivered better-quality HIV care (including anti-retroviral therapy) than that provided by nonspecialist physicians. The study suggested that the key to the success of such programs lay in their high levels of experience and focus on a single disease.

9

In sum, there is growing consensus that task shifting, in its various forms, represents a 18

promising strategy to strengthen the health workforce to deliver HIV services. However, if this strategy is to be implemented in a systematic and widespread way, there is much work to be done. political and financial commitments Adopting new models for the delivery of health services requires political and financial commitment. Governments, as well as international and bilateral agencies, will need to recognize and allow systems that train and deploy nonphysicians, including communityn engl j med 357;24 www.nejm.org december 13, 2007


level workers and patients living with HIV/AIDS, in health care delivery. Regulatory frameworks that enable task shifting to take place, while also providing protection for both health workers and patients, must be put in place in locations where such services do not exist. Countries will need the capacity to train and deploy large numbers of additional cadres, and credentialing systems must be devised and implemented to ensure the quality of 16

care. Such changes will have significant implications for already overstretched training institutions in many countries. The need for good management, supervision, and ongoing support, which are essential factors in the successful implementation of task shifting, also poses challenges to institutional capacity. Task shifting uses a public-health model of service delivery that maximizes the role of primary health care and community-led care. This model will require the development of standardized protocols, including simplified drug regimens that can realistically be administered by less highly trained professional care workers and nonprofessional community members. Above all, task shifting for HIV services must be aligned with the broader strengthening of health systems if it is to prove sustainable. In countries most affected by the HIV epidemic, it may be appropriate to develop new cadres of health workers specifically for the delivery of anti-retroviral therapy; in others, it may be more appropriate to integrate HIV/AIDS competencies into broader public health programs involving task shifting. Task shifting is now being promoted by a broad-based partnership of political and professional interests and is beginning to be adopted in Ethiopia, Mozambique, Rwanda, Haiti, Uganda, and Malawi. Country ownership is vital to the sustainability of the approach, but international and bilateral agencies also have an important role to play in supporting and assisting willing governments and communities to make the best use of the taskshifting approach. Global guidelines are needed to support the implementation of task shifting on a wider scale, and further research is needed to inform the development of such recommendations. The President’s Emergency Plan for AIDS Relief is already supporting research and implementation in this area. Research on the cost-effectiveness and care outcomes of task shifting is needed to allow decision makers to support such deployments. Research is also needed to identify n engl j med 357;24 www.nejm.org december 13, 2007


successful training models, and work will be needed to align the various models currently in existence. Greater understanding of the motivation and incentives necessary to maintain commitment and of the logistics and systems to support practitioners regardless of expertise is needed. Career development for practitioners who accept increased tasks and the balance of remuneration also require investigation. Mechanisms must be defined for financing the extra costs that will be associated with an expansion of HIV services through task shifting. Finally, it should be noted that although research is needed in these areas, sufficient data are already available to support a prompt scaleup of HIV-prevention care and treatment through task shifting to save as many lives as quickly as possible. No potential conflict of interest relevant to this article was reported. From the World Health Organization, Geneva (B.S., F.C., K.M.D.C.); the Office of the US Global AIDS Coordinator, US Department of State, Washington, DC (J.H., M.D.); and the Institute of Tropical Medicine, Antwerp, Belgium (W.V.D.). 1. HIV/AIDS and work: global estimates, impact and response. Geneva: International Labour Office, 2004. (Accessed July 26, 2007, at http://www.ilo.org/public/english/protection/trav/aids/ publ/research/index.htm.) 2. The Kasongo project: an experience in the organization of a system of primary health care. Ann Soc Belg Med Trop 1981;60: Suppl:5-54. (In French.) 3. Sherwood GD, Brown M, Fay V, et al. Defining nurse practitioner scope of practice: expanding primary care services. Internet J Adv Nurs Pract 1997;1(2) (Web only).(Accessed July 26, 2007, at http://www.ispub.com/ostia/index.php?xmlFilePath=journals/ ijanp/vol1n2/scope.xml.) 4. Lankshear A, Sheldon T, Maynard A, et al. Nursing challenges: are changes in the nursing role and skill mix improving patient care? Health Policy Matters. Issue 10. July 2005:1-8.(Accessed July 26, 2007, at http://www.york.ac.uk/healthsciences/pubs/ Hpm10.pdf.) 5. Horrocks S, Anderson E, Salisbury C. Systematic review of whether nurse practitioners working in primary care can provide equivalent care to doctors. BMJ 2002;324:819-23. 6. Miles K, Seitio O, McGilvray M. Nurse prescribing in low-resource settings: professional considerations. Int Nurs Rev 2006; 53:290-6. 7. Yong CS. Task substitution: the view of the Australian Medical Association. Med J Aust 2006;185:27-8. 8. Duale S. Delegation of responsibility in maternity care in Karawa rural health zone, Zaire. Int J Gynaecol Obstet 1992;38: Suppl:S33-S35. 9. Wilson IB, Landon BE, Hirschhorn LR, et al. Quality of HIV care provided by nurse practitioners, physician assistants, and physicians. Ann Intern Med 2005;143:729-36. 10. Dovlo D. Using mid-level cadres as substitutes for internationally mobile health professionals in Africa: a desk review. Hum Resour Health 2004;2:7. 11. Clarke M. Towards cost-effective tuberculosis control in the Western Cape of South Africa: intervention study involving lay health workers on agricultural farms. Stockholm: Karolinska University Press, 2005. (Accessed November 16, 2007, at http:// diss.kib.ki.se/2005/91-7140-3140/thesis.pdf.) 12. Lehmann U, Friedman I, Sanders D. Review of the utilisation and effectiveness of community-based health workers in Africa. JLI working paper 4-1. Working Group 4, 2004. (Accessed July 26, 2007, at http://www.globalhealthtrust.org/doc/abstracts/ WG4/LehmannFINAL.pdf.) 13. Abbatt F. Scaling up health and education workers: community health workers: literature review. London: DFID Health Systems Resource Centre, March 2005. 14. Bell D, Go R, Miguel C, et al. Diagnosis of malaria in a remote area of the Philippines: comparison of techniques and their acceptance by health workers and the community. Bull World Health Organ 2001;79:933-41. 15. Stop TB. Department. Community contribution to TB care: practice and policy. Review of experience of community contribution to TB care and recommendations to national TB programmes. Geneva: World Health Organization, 2003. 16. Lewin S, Dick J, Pond P, et al. Lay health workers in primary and community health care. Cochrane Database Syst Rev 2005;1: CD004015. 17. Behforouz HL, Farmer PE, Mukherjee JS. From directly observed therapy to accompagnateurs: enhancing AIDS treatment outcomes in Haiti and in Boston. Clin Infect Dis 2004;38:Suppl 5:S429-36. 18. Hirschhorn LR, Oguda L, Fullem A, Dreesch N, Wilson P. Estimating health workforce needs for antiretroviral therapy in resource-limited settings. Hum Resour Health 2006;4:1. 19. The president’s emergency plan for AIDS relief: report on work force capacity and HIV/AIDS. Washington, DC: Office of the U.S. Global AIDS Coordinator, Department of State, July 2006. (Accessed July 26, 2007, at http://www.state.gov/documents/ organization/69651.pdf.) 20. Stringer JSA, Zulu I, Levy J, et al. Rapid scale-up of antiretroviral therapy at primary care sites in Zambia: feasibility and early outcomes. JAMA 2006;296:782-93. 21. Pienaar D, Myer L, Cleary S, et al. Models of care for antiretroviral service delivery. Cape Town, South Africa: University of Cape Town, 2006. 22. Achieving and sustaining universal access to antiretrovirals in rural areas: the primary health care approach to HIV services in Lusikisiki, Eastern Cape. Cape Town, South Africa: Médecins Sans Frontières, October 2006. (Accessed November 13, 2007, at http://www.equinetafrica.org/bibl/docs/MEDaids_ 200307.pdf.) 23. Marston BJ, Macharia DK, Nga’nga L, et al. A program to provide antiretroviral therapy to residents of an urban slum in Nairobi, Kenya. J Int Assoc Physicians AIDS Care (Chic Ill) 2007; 6:106-12.

n engl j med 357;24 www.nejm.org december 13, 2007

‐ 10 ‐ The new england journal of medicine

1.2 Célnyelvi szöveg MEGHALLGATÁSI BIZOTTSÁG

A HIV járvány terjedésére adott válasz: az egészségügyi dolgozók létszámának növelése

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslései világszerte mintegy 4 millióra tehető a szakképzett egészségügyi munkaerőhiány. A világ 57 országban kritikus méreteket öltött a hiány, leginkább Fekete-Afrikában és Ázsia egyes részein. Az emberi erőforrás hiányát tovább fokozza a humán immunhiányos vírus (HIV) járvány sújtotta országokban a betegség egészségügyi dolgozókra gyakorolt közvetlen hatása. Tovább növeli a hiányt a rossz munkakörülmények és az alacsony fizetés párosulása a megfertőződéstől való félelemmel és a HIV járvány sújtotta közösségben való munkahelyi stresszel. Számos egészségügyi dolgozó választja a felmondást, mások a jobban fizetett állásokba vagy a magánszektorba történő elvándorlást, ill. akár ott is hagyják az egészségügyet. A HIV sújtotta országokban az akut humán erőforrás hiány legfőbb oka a nagyszámú betegpopuláció és a magas HIV halálozási arány. Botswanában 1995 és 2005 között az egészségügyi dolgozók 17%-a halt meg AIDS-hez kötődő betegségekben.1 Ördögi kör alakult ki, amelyben a betegség megelőzését és kezelését a munkaerőhiány akadályozza, amit viszont nagyrészt éppen a HIV járvány terjedése okoz. Malawiban végzett 2004-es felmérések szerint 7435 HIV /AIDS beteg jutott egy orvosra. Az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban, ezzel ellentétben, egy fertőzött betegre két orvos jutott. Az ENSZ Közgyűlés 2006. júniusában tartott HIV/AIDS-ről tartott magas szintű találkozóján a tagállamok összefogtak, hogy 2010-re biztosítsák az „általános hozzáférést

a

HIV-vel

kapcsolatos

megelőzéshez,

kezeléshez,

ellátáshoz

és

támogatáshoz”. Ez az ambiciózus cél cselekvésre ösztönözte a nemzeti kormányokat és a nemzetközi szervezeteket, és a megnövekedett támogatásokban és politikai elkötelezettségben a mai napig érezhető gyümölcsöző hatása. Az egészségügy



megerősítése és az egészségügyi dolgozók számának jelentős növelése nélkül azonban a cél nem érhető el. A helyzet komolysága, legfőképp az afrikai országokban, ösztönözte a WHO-t, hogy nemzetközi fellépés keretében próbálja továbbépezni a már meglévő egészségügyi dolgozókat, ill. növelni létszámukat, a körükben előforduló HIV okának és a hatásainak vizsgálatával.

Egészségügyi

minisztériumok,

szakmai

társaságok,

felsőoktatási

intézmények, civil szervezetek és az ENSZ szervezeteinek képviselői fogtak össze a „Kezelés, képzés, megtartás” (Treat, Train, Retain) cselekvési terv végrehajtása érdekében. A cselekvési terv célja az egészségügyi dolgozók megfertőződésének megelőzése, a fertőzött egészségügyi dolgozók kezelése, új egészségügyi dolgozók képzése a hiány megoldására, az emberi erőforrások hatékonyabb használata és a szakképzett munkaerő megtartása. Az egészségügyi dolgozók demográfiai változása A „feladat-átcsoportosítás”, a feladatok átruházása jelentheti a legnagyobb kihívást az egészségügyi dolgozók számának növelésében, melynek során a szakképzettebb egészségügyi dolgozók feladatait, ahol lehetséges, átcsoportosítják a kevésbé szakképzettekhez. Az egészségügyi dolgozók ilyen módon történő demográfiai jellemzőinek átszervezése lehetővé teszi a rendelkezésre álló humánerőforrások hatékonyabb kihasználását, valamint a humánerőforrás tartalékok megnövelését. Új szakképesítések hozzáadása a már meglévő keretekhez, valamint a továbbképzés biztosítása lehetővé teszi a feladatkörök pontos meghatározását. Mindez csak hónapok kérdése, ellentétben az új orvosok és ápolók évekig tartó szakképzésével. A „feladatátcsoportosítás” fogalma még új, de a HIV-hez kapcsolódó ellátásokon kívüli alkalmazása szolgálhat lehetséges hatékonyságának mintájául. Az egyik legkorábbi és legátfogóbb, feladat-átcsoportosítással kapcsolatos tanulmányt a Kongói Demokratikus Köztársaságban (későbbi Zaire) végezték az 1970-es, 1980-as években. Itt a szakképzett egészségügyi dolgozók hiánya miatt kisegítő személyzetet kellett bevonni az egészségügybe.2 A Kasongo projekt értékelése megállapította, hogy nem rontotta, sőt bizonyos esetekben eredményesebbé tette a munka minőségét, hogy az orvosok a típusfeladatokat kisegítő munkásokra bízták, mely nem rontotta az ellátás minőségét. A minőség javítása és a kezelési költség csökkentése érdekében néhány országban, bizonyos esetekben átcsoportosították a feladatokat az orvosoktól a nemn engl j med 357;24 www.nejm.org december 13, 2007


orvos dolgozókhoz, ez azonban nem az egészségügyi munkaerőhiányra adott gyors válasz volt. Az utóbbi években a nővérek dönthetnek egészségügyi beavatkozásról és írhatnak fel gyógyszereket, mely korábban az orvosok feladatkörébe tartozott. Kutatások támasztják alá a tapasztalatokat, és néhány magas jövedelmű országban, mint például az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok és Ausztrália, jól bevált gyakorlattá vált.3-6 A magas és alacsony jövedelmű országokban is felmérő kutatás szerint, az ellátás minőségét, a betegek hozzáállását és a kezelések eredményeit a megfelelően képzett és felügyelt alacsonyabb szakképzettséggel rendelkező dolgozók nemcsak képesek elvégezni a rájuk ruházott feladatokat, de bizonyos esetekben ezt még jobban is végzik, mint maguk az orvosok.3-5, 7 Horrocks és munkatársai az Egyesült Királyságban az alapellátást vizsgáló kutatást végeztek. A kutatás megállapította, hogy a betegek sokkal elégedettebbek voltak a praktizáló nővérekkel, és nagyobb számban értettek egyet a kezelési javaslatokkal, mint az orvosoknál. Az eredmények hasonlóak voltak a más ellátást vizsgáló kutatásokban is.5 A Kongói Demokratikus Köztársaságban például a nővérek rutinszerűen végeztek császármetszéses szülést, mely nem rontotta jelentős arányban az anyák és újszülöttek egészségügyi állapotát.8 A különböző átcsoportosítási modellek költségeivel kapcsolatosan elvégzett összehasonlítások nem szisztematikusak. Wilson és munkatársainak tanulmánya megállapította, hogy habár a praktizáló nővérek és orvos asszisztensek kevesebb pénzt keresnek, mint az orvosok, és képzésük kevesebb pénzbe került, betegtájékoztatóik mégis hosszabbak voltak, és több vizsgálatot írtak elő.9 Mindemellett Dovlo Mozambikban, Kenyában és Ghánában végzett felmérése bebizonyította, hogy a költségmegtakarítás jelentős volt az egészségügyi dolgozók képzésében, és a vizitek (betegeket terhelő) kiadásai tekintetében.10 Az aktív közösségi részvétel kiterjesztése Az átcsoportosítás folyamata kiterjeszthető a közösségi szintre is. Az egészségügyi ellátásokat (a szükség miatt) napjainkban a világ számos országában egészségügyi szakképzettséggel alig vagy egyáltalán nem rendelkező személyek nyújtják. Napjaink szakirodalmában széles körű egyetértés van abban, hogy a nem szakmai rétegekhez – úgynevezett közösségi egészségügyi dolgozókhoz - történő átcsoportosítás kedvező hatással lehet az egészségügyre.11-13 Például a Fülöp-szigeteken elfogadott és könnyen n engl j med 357;24 www.nejm.org december 13, 2007


alkalmazható, közösségi egészségügyi dolgozók által végezhető malária gyors teszttel a betegség korán észlelhető és elkerülhető annak túlgyógyítása.14 A közvetlenül ellenőrzött gyógyszerszedés a tuberkulózis kezelésében számos országban - többek között Zambiában, Dél-Afrikában, Malawiban, Bangladesben, Indiában, Kolumbiában és Bolíviában - is bizonyítja a közösségi-szintű bevonás sikereit.15 Szisztematikus

vizsgálatokkal

kívánták

összehasonlítani

a

közösségi

egészségügyi dolgozóknak történő ellátási feladatok átcsoportosítását a hagyományos diplomás orvos modellel. A 43 elvégzett tanulmány közül egy esetben találták azt, hogy a laikus egészségügyi dolgozók alkalmazása eredményesebb volt például az immunizációs beavatkozásokban, de más esetekben nem.16 A többi tanulmány azt igazolta, hogy a laikus egészségügyi dolgozók jelentősen alacsonyabb költséggel és eredményesebben kezelték betegeiket, mint a kórházi ellátásban.11 A Behforouz és munkatársai által kidolgozott modellek jól bemutatják a HIV ellátást. Rámutat arra, hogy a HIV/AIDS betegséget hatékonyan kezelhetik akár önkéntes, akár fizetett család- vagy közösségtagok.17 Egy jelenlegi tanulmány megállapította, hogy az antiretrovirális kezelés nagyban függ az orvosoktól, de az ellátásban résztvevő többi személy is jelentős szerepet játszik például az antiretrovirális kezelésre való alkalmasság és a kezelés elkezdésének megállapításában, a kezelés toxicitásának vagy a kezelés eredménytelenségének felmérésében, ill. a kezelési előírások

betartásának

elősegítésében.18

Néhány

országban

általános,

hogy

egészségügyi hivatalnokok és orvos asszisztensek végzik a legtöbb kezeléshez kötődő feladatot – például Kenyában, Etiópiában és Malawiban az egészségügyi hivatalnokok jogosultak antiretrovirális kezelés felírására. Zambiában a nővérek antiretrovirális kezelés felírási jogosultságát akadályozó jogi szabályozások felülvizsgálat alatt állnak.



Az ellátás minőségének fenntartása A programok kezdetlegessége ellenére, már rendelkezésre állnak sikert alátámasztó bizonyítékok. A dél-afrikai egészségügyi feladatok nővérekre történő átruházásának modellje nemcsak megvalósítható és a betegek számára elfogadható, hanem anyagilag is kedvezőbb lehet. Ráadásul 6 hónapos utánkövetés után, az eredmények azt mutatták, hogy a virológiai szuppresszió, a kezelési előírások betartása és a betegek megtartása megfelelő felügyelet mellett ugyanolyan arányú volt azokban a centrumokban, ahol orvosok voltak, mint azokban, ahol nem voltak orvosok.21 A közösség tagjai, szintén Dél-Afrikában, az úgynevezett beteg-segítő tanácsadók, átfogó és széleskörű képzésben vettek részt: többek között tanácsadás és vizsgálat, kezelési előírások betartása, statisztikai adatok gyűjtése és összevetése, és a kezelést be nem tartó betegek utánkövetése. A decentralizált program keretében a külső klinikák jobb eredményt értek el a betegek megtartásában, mint a kórházak. Ez az eredmény a beteg-segítő tanácsadók és a faluban élő betegek közötti szoros kapcsolatnak is köszönhető.22 Marston

és

munkatársai

Kenya

fővárosának,

Nairobinak

egyik

nyomornegyedében végeztek felmérést az antiretrovirális kezeléssel kapcsolatban. A középszintű ellátók leegyszerűsített, szabványos kezelési módot alkalmaztak, és a klinikai tünetek, ill. az alapvető laboratóriumi eredmények alapján vizsgálták a betegeket. Ebben a jelentős forráshiánnyal küzdő környezetben a kezelés eredménye hasonló volt a fejlett ipari országoknál tapasztaltakhoz. 23 A gazdagabb országok eredményei is bizonyítékul szolgálnak arra, hogy az alternatív modellek ugyanolyan vagy akár jobb szolgáltatást nyújthatnak, mint a hagyományos orvos-modell. Wilson és munkatársai a HIV-fertőzött betegek ellátásának minőségét vizsgálták az Egyesült Államokban, és arra a következtetésre jutottak, hogy a praktizáló nővérek és az orvos asszisztensek, jobb minőségű HIV ellátást biztosítanak (az antiretrovirális kezelést is beleértve), mint az erre nem szakosodott orvosok. A tanulmány szerint az ilyen programok sikerének kulcsa a magas szintű szakmai tapasztalat és az egyfajta betegségre történő összpontosítás. 9 Összefoglalva, egyre többen osztják azt a nézetet, hogy a feladat-átcsoportosítás különböző formái az egészségügyi dolgozók létszámnövelésének ígéretes stratégiája lehet a HIV kezelésének javítására.18 Azonban még sok feladatot kell teljesíteni, ha ezt a stratégiát szisztematikusan és átfogóan akarják alkalmazni.



Politikai és pénzügyi kötelezettség Az egészségügyi ellátás új modelljeinek alkalmazása politikai és pénzügyi kötelezettséget jelent. Az államok kormányainak, valamint a nemzetközi és kétoldalú szervezeteknek el kell ismerniük és támogatniuk kell azokat a rendszereket, melyek a nem-orvosok - beleértve a közösségi egészségügyi dolgozókat és a HIV/AIDS fertőzött betegeket - képzését és összegyűjtését tűzték ki célul a jobb egészségügyi ellátás érdekében. Az országokban, ahol még hiányoznak, létre kell hozni a feladatátcsoportosítást megengedő és egyben az egészségügyi dolgozóknak és betegeknek is védelmet biztosító jogi kereteket. Az ellátás minőségét biztosítandó, az államoknak elegendő kapacitással kell rendelkezni a nagyszámú szakember képzéséhez és kibocsátásához, valamint nekik kell megtervezni és bevezetni az akkreditációs rendszereket.16 Számos országban ez a már túlterhelt képző intézetek jelentős bevonását fogja jelenteni. A feladat-átcsoportosítás sikeres végrehajtásához nélkülözhetetlenül fontos elemek, mint például a jó igazgatás, felügyelet és folyamatos támogatás, megvalósítása is kihívást jelentenek a kórházi kapacitás számára. A feladat-átcsoportosítás az ellátás közegészségügyi modelljét használja fel, mely az alapellátást és a közösségi gyógyítást hangsúlyozza. Ez a modell megköveteli a szabvány protokollok fejlesztését, ide értve az egyszerű gyógyszerek alkalmazását, melyeket alacsonyabb szakképesítéssel rendelkező egészségügyi szakemberek és laikusok is biztonsággal beadhatnak. Ráadásul, a HIV kezelés feladatainak átcsoportosítását az egészségügyi rendszerek megerősítésével párhuzamosan kell végezni, ha azt akarjuk, hogy fenntartható legyen. A HIV által legsúlyosabban sújtott országokban ezzel létrejöhet egy új egészségügyi dolgozói réteg, amely jogosult antiretrovirális kezelés alkalmazására, más országokban pedig a feladat-átcsoportosítás segíthet a HIV/AIDS kompetenciák közegészségügyi programokba történő szélesebb körű bevonásában. A feladat-átcsoportosítást napjainkban a politikai és szakmai érdekek jól megalapozott társulása is előmozdítja, és Etiópiában, Mozambikban, Ruandában, Haitin, Ugandában és Malawiban már el is kezdték alkalmazását. Az állami érdekeltség létfontosságú a szemléletmód fenntartásában, de a nemzetközi és kétoldalú szervezetek is fontos szerepet játszanak a feladat-átcsoportosítás alkalmazása mellett döntő nemzetek és közösségek támogatása, hogy előelősegítsék a legjobb megoldás megszületését. n engl j med 357;24 www.nejm.org december 13, 2007


A feladat-átcsoportosítás széleskörű megvalósításához globális irányelvek kellenek, valamint további kutatások szükségesek az erről szóló

ajánlások

kialakításához. Az amerikai elnök, George W. Bush AIDS ellenes segélyterve (President’s Emergency Plan for AIDS Relief) már támogatja az e terülten végzett kutatásokat és azok megvalósítását. A költséghatékonyságra és a feladat-átcsoportosításnak az ellátásra gyakorolt hatására vonatkozóan kutatásokat kell végezni, amelyek ismeretében a döntéshozók támogatni

tudják

majd

ezeket

a

fejlesztéseket.

A

sikeres

képzési

modul

megállapításához is további kutatásokra van szükség, melyeket a már meglévő modulok tekintetbe vételével kell lefolytatni. A külső és belső okok és indítékok jobb megértésére van szükség az elkötelezettség fenntartása érdekében, valamint az utánpótlás és a rendszerek megismerésére a gyógyítást végző személyek segítéséhez, képzettségtől függetlenül. Meg kell vizsgálni a többletfeladatok ellátását vállaló egészségügyi

dolgozók

karrier

előmeneteli

lehetőségeit

és

a

juttatások

kiegyensúlyozottságát is. Meg kell határozni a HIV ellátás feladat-átcsoportosítás általi kiterjesztésével kapcsolatban felmerülő plusz költségek finanszírozásának módjait. Végül pedig meg kell említeni, hogy habár e területeken további kutatásokra van szükség, ahhoz már elegendő adat áll rendelkezésre, hogy a feladat-átcsoportosításon keresztül a HIV-megelőzés és kezelés támogatását azonnal megnöveljék, annak érdekében, hogy a lehető legrövidebb időn belül a lehető legtöbb emberéletet mentsék meg. A cikkel kapcsolatban nem merültek fel érdekütközések. Egészségügyi Világszervezet (WHO), Genf (B.S, F.C., K.M.D.C), Egyesült Államok Globális AIDS Koordinációs Iroda, Egyesült Államok Külügyminisztériuma, Washington D.C (J.H., M.D), és a Trópusi Betegségek Intézete, Antwerpen, Belgium (W.V.D.)

Dr. Badara Samb, Ph.D, Dr. Franceska Celletti, Joan Holloway, MA, Dr. Wim Van Damme, Ph.D., Dr. Kevin M. De Cock, és Dr. Mark Dybul

1. HIV/AIDS and work: global estimates, impact and response. Geneva: International Labour Office, 2004. (Accessed July 26, 2007, at http://www.ilo.org/public/english/protection/trav/aids/ publ/research/index.htm.) 2. The Kasongo project: an experience in the organization of a system of primary health care. Ann Soc Belg Med Trop 1981;60: Suppl:5-54. (In French.) 3. Sherwood GD, Brown M, Fay V, et al. Defining nurse practitioner scope of practice: expanding primary care services. Internet J Adv Nurs Pract 1997;1(2) (Web only).(Accessed July 26, 2007, at http://www.ispub.com/ostia/index.php?xmlFilePath=journals/ ijanp/vol1n2/scope.xml.) 4. Lankshear A, Sheldon T, Maynard A, et al. Nursing challenges: are changes in the nursing role and skill mix improving patient care? Health Policy Matters. Issue 10. July 2005:1-8.(Accessed July 26, 2007, at http://www.york.ac.uk/healthsciences/pubs/ Hpm10.pdf.) 5. Horrocks S, Anderson E, Salisbury C. Systematic review of whether nurse practitioners working in primary care can provide equivalent care to doctors. BMJ 2002;324:819-23. 6. Miles K, Seitio O, McGilvray M. Nurse prescribing in low-resource settings: professional considerations. Int Nurs Rev 2006; 53:290-6. 7. Yong CS. Task substitution: the view of the Australian Medical Association. Med J Aust 2006;185:27-8.


‐ 17 ‐ The new england journal of medicine 8. Duale S. Delegation of responsibility in maternity care in Karawa rural health zone, Zaire. Int J Gynaecol Obstet 1992;38: Suppl:S33-S35. 9. Wilson IB, Landon BE, Hirschhorn LR, et al. Quality of HIV care provided by nurse practitioners, physician assistants, and physicians. Ann Intern Med 2005;143:729-36. 10. Dovlo D. Using mid-level cadres as substitutes for internationally mobile health professionals in Africa: a desk review. Hum Resour Health 2004;2:7. 11. Clarke M. Towards cost-effective tuberculosis control in the Western Cape of South Africa: intervention study involving lay health workers on agricultural farms. Stockholm: Karolinska University Press, 2005. (Accessed November 16, 2007, at http:// diss.kib.ki.se/2005/91-7140-314-0/thesis.pdf.) 12. Lehmann U, Friedman I, Sanders D. Review of the utilisation and effectiveness of community-based health workers in Africa. JLI working paper 4-1. Working Group 4, 2004. (Accessed July 26, 2007, at http://www.globalhealthtrust.org/doc/abstracts/ WG4/LehmannFINAL.pdf.) 13. Abbatt F. Scaling up health and education workers: community health workers: literature review. London: DFID Health Systems Resource Centre, March 2005. 14. Bell D, Go R, Miguel C, et al. Diagnosis of malaria in a remote area of the Philippines: comparison of techniques and their acceptance by health workers and the community. Bull World Health Organ 2001;79:933-41. 15. Stop TB. Department. Community contribution to TB care: practice and policy. Review of experience of community contribution to TB care and recommendations to national TB programmes. Geneva: World Health Organization, 2003. 16. Lewin S, Dick J, Pond P, et al. Lay health workers in primary and community health care. Cochrane Database Syst Rev 2005;1: CD004015. 17. Behforouz HL, Farmer PE, Mukherjee JS. From directly observed therapy to accompagnateurs: enhancing AIDS treatment outcomes in Haiti and in Boston. Clin Infect Dis 2004;38:Suppl 5:S429-36. 18. Hirschhorn LR, Oguda L, Fullem A, Dreesch N, Wilson P. Estimating health workforce needs for antiretroviral therapy in resource-limited settings. Hum Resour Health 2006;4:1. 19. The president’s emergency plan for AIDS relief: report on work force capacity and HIV/AIDS. Washington, DC: Office of the U.S. Global AIDS Coordinator, Department of State, July 2006. (Accessed July 26, 2007, at http://www.state.gov/documents/ organization/69651.pdf.) 20. Stringer JSA, Zulu I, Levy J, et al. Rapid scale-up of antiretroviral therapy at primary care sites in Zambia: feasibility and early outcomes. JAMA 2006;296:782-93. 21. Pienaar D, Myer L, Cleary S, et al. Models of care for antiretroviral service delivery. Cape Town, South Africa: University of Cape Town, 2006. 22. Achieving and sustaining universal access to antiretrovirals in rural areas: the primary health care approach to HIV services in Lusikisiki, Eastern Cape. Cape Town, South Africa: Médecins Sans Frontières, October 2006. (Accessed November 13, 2007, at http://www.equinetafrica.org/bibl/docs/MEDaids_ 200307.pdf.) 23. Marston BJ, Macharia DK, Nga’nga L, et al. A program to provide antiretroviral therapy to residents of an urban slum in Nairobi, Kenya. J Int Assoc Physicians AIDS Care (Chic Ill) 2007; 6:106-12.


‐ 18 ‐

2.Fordítás magyar nyelvről magyar nyelvre 2.1 Forrásnyelvi szöveg HVG: OLTÁS MÉHNYAKRÁK ELLEN A tű fokán. A méhnyakrákot okozó vírus elleni védőoltás társadalombiztosítási támogatás híján túl drága ahhoz, hogy tömegesen elterjedjen. Márpedig a vakcina még sokáig nem lesz ingyenes. Szégyenletesen magas Magyarországon a méhnyakrák-halálozás, az európai átlag háromszorosa, annak ellenére, hogy az időben felfedezett betegség jól gyógyítható. A hangsúly éppen az időn van, vagyis a szűrésen, amellyel észlelni lehet az egyébként lassan, öt-tíz év alatt kialakuló rosszindulatú folyamatot, amelynek végén évente 500600-an halnak meg Magyarországon. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat által szervezett ingyenes, háromévenkénti méhnyakrákszűrésre behívott évi 700-800 ezer 25–65 éves nő közül tavaly azonban csupán 58 ezren éltek a felkínált lehetőséggel. Ennél azért jóval többen esnek át citológiai vizsgálaton – sokszor felesleges sűrűséggel is –, hiszen az Országos Egészségbiztosítási Pénztár évente 850 ezer nő 918 ezer labortesztjéért fizet. Ám sokan akár évtizedekig sem mennek el nőgyógyászati vizsgálatra, legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy míg Izlandon vagy Finnországban 1 millió nőből 16–18-nak, addig Magyarországon száznak a halálát okozza a méhnyakrák. A tudománytörténet áttörésként tartja számon a betegség elleni küzdelemben, hogy 2006 júniusában az USA-ban törzskönyvezték az első olyan vakcinát, amely négy különböző (6-os, 11-es, 16-os, 18-as típusú) humán papillóma vírus (HPV) ellen nyújt ideális esetben 100 százalékos védettséget. A szexuális érintkezéssel terjedő HPV vírusról azt kell tudni, hogy száznál is több típusa közül a 16-os és 18-as sorszámmal jelöltet sorolják a különösen nagy kockázatú kórokozók közé, amelyek a méhnyakdaganatok 70-80 százalékáért felelősek. A nemi szerven megjelenő szemölcsök 90 százalékát a 6-os és a 11-es számú típus okozza. A vírus ellen nincs orvosság, az egészséges szervezet többnyire egy–másfél év alatt legyűri a kórt. Baj akkor van, ha mégsem így történik, és – rendszerint több tényező szerencsétlen egybeesésével – kialakul a rosszindulatú sejtburjánzás.

‐ 19 ‐

A vényre Magyarországon is beszerezhető oltást három alkalommal kell beadni, és mivel társadalombiztosítási támogatás nem jár hozzá, összességében 90 ezer forintos kiadást jelent. Az Európai Betegségmegelőzési és Járványkontroll Központ, akárcsak a WHO, hatékony megelőzési stratégiának tartja a serdülő lányok beoltását HPV elleni vakcinával – tette közzé a minap egy sajtótájékoztatón a nemzetközi szervezet, ám az immunizáció bevezetéséről szóló döntés az egyes EU-tagországok hatáskörébe tartozik. Bár az oltóanyagot a világ több mint hetven országában törzskönyvezték, és Európában eddig másfél millióan adatták be maguknak, s néhány országban, így Cipruson, Norvégiában, Görögországban, Svédországban állami támogatást is élvez a határainkon túl is 300 eurós költségű vakcina. „Számos kérdés tisztázatlan még ahhoz, hogy kötelező korosztályos védőoltás lehessen ez a vakcina. A legrégibb tapasztalat is ötéves, így nem tudjuk, véd-e egy életen át a fertőzés ellen, vagy mondjuk tíz év után meg kell-e ismételni az oltást. Emiatt nehéz megmondani, mennyire költséghatékony a szer, ugyanakkor az is emeli a betegség megelőzéséhez szükséges ráfordítást, hogy az immunizálás nem teszi feleslegessé a rendszeres nőgyógyászati szűrővizsgálatot” – magyarázta Kovács Attila, az országos tiszti főorvos helyettese. Ha csak egyetlen korosztály beoltásával számolunk – legyen az a 12 vagy a 14 évesek köre –, az hozzávetőleg 50 ezer kislányt jelent, s a gyártótól kapható nagybani árengedményt figyelembe véve legalább évi 2,5 milliárd forintot igényel. Ez megközelíti a ma kötelező kilenc gyermekkori védőoltás (egyebek

mellett

a

torokgyík,

a

szamárköhögés,

az

agyhártyagyulladás,

a

gyermekbénulás elleni védelem) együttes évi költségét, ami 2,9 milliárd forint. Nem véletlen, hogy a tudományos elemzések – és a vakcina gyártói maguk is – a serdülők, Európában a 12–15 év körüli korosztály oltását javasolják. Ennek oka, hogy aki a beoltása idején már fertőződött valamely HPV vírussal, annak a szervezetében az éppen jelen lévő fertőzés ellen nem alakul ki védelem. Márpedig a 15–25 év közöttiek 20-40 százaléka már összeszedett valamilyen humán papillóma vírust, és közülük minden negyedik a legveszélyesebbnek tartott 16-os vagy 18-as típust. Sem az USAban, sem Nyugat-Európában nincs – vagy nagyon drága – az a molekulárbiológiai teszt, amely pontosan meghatározná, milyenfajta HPV van jelen a szervezetben, ezért nem is ajánlják az oltás előtti vizsgálatot. Magyarországon azonban a Genoid Kft. által kifejlesztett teszt alkalmas erre, és mindössze 5500 forintba kerül. „Ezzel elkerülhető, hogy a beoltott hamis biztonságtudatban legyen, s néhány ezer forint megtakarításával úgy adjon ki egy kisebb vagyont a vakcinára, hogy nem lehet biztos a befektetés

‐ 20 ‐

hatékonyságában. Tehát javasolt csak akkor oltani, amikor elmúlt a fertőzés” – figyelmeztet az oltás körültekintő alkalmazására Jeney Csaba, a Genoid kutatási igazgatója. A HVG információi szerint Magyarországon havonta mintegy hétszáz lányt, asszonyt oltanak be – egy részüket szervezett program keretében. Elsőként a főváros V. kerületében ajánlottak az önkormányzati büdzsé terhére ingyenes védőoltást a 18 év alatti nőknek, s a program az idén is folytatódik. A belvárosi példát követi Szeghalom is, amely a 14 éves, Százhalombatta pedig a városban lakó 13–18 év közötti lányoknak kínál önkormányzati költségátvállalással HPV elleni vakcinát. „Közbeszerzést hirdettünk, és a megrendelt mennyiség alapján várható 60 millió forintos költséget 49 millióra csökkentettük. Jövőre is folytatjuk a programot, és nem csupán a HPV, hanem a bárányhimlő és a rotavírus elleni oltás árát is átvállaljuk” – ad további bizonyságot a helyi képviselő-testület csecsemőnként közel 50 ezer forintot jelentő nagyvonalúságáról Vezér Mihály, Százhalombatta polgármestere. A vakcinát mindössze egy amerikai és egy európai székhelyű multi gyártja, ők úgy számolnak, hogy a drága oltóanyag még mindig olcsóbb, mint a méhnyakdaganattal és minden

más

HPV-fertőzéssel

járó

betegség

kezelésének

a

költsége,

ami

Magyarországon eléri az évi 8 milliárd forintot. Igaz, ahhoz legalább 20 éven át kell oltani, hogy az első népegészségügyi eredmények is megjelenjenek. GÁTI JÚLIA

- 21 -

2.2 Célnyelvi szöveg Vaccine against cervical cancer At the eye of the needle The vaccine protecting against the virus that causes cervical cancer is too expensive for widespread application, as it is not covered by the social security system. Moreover, the vaccine will not be free for long. The cervical cancer death rate is still shockingly high in Hungary, three times higher than the European average, although the early diagnoses of the disease can be treated effectively. The emphasis falls on timing or rather than on screening with the help of which the slowly developing - from five to 10 years - malignant process having approximately 500-600 victims per year in Hungary, can be detected. The Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (National Public Health and Medical Officer Service) has an initiative to offer free cervical cancer screening every three years for women between the age of 25 and 65. However, last year only 58,000 women out of 700-800 thousand summoned accepted this offer. In fact, the number of women having cytology (in numerous cases with unnecessary frequency) is much higher, as the Országos Egészségbiztosítási Pénztár (National Health Insurance Fund) pays for 918,000 laboratory tests of 850,000 women annually. On the other hand, many women fail to go to gynaecological screening for decades. This is shown by the results that the annual cervical cancer death rate out of 1 million women is 16-18 in Iceland and Finland and 100 in Hungary. It was a scientific breakthrough in the history of the science when in June 2006, the first vaccine being able to provide one hundred percent protection against – at best four different types (type 6, 11, 16 and 18) of Human papillomavirus (HPV) was registered in the US. Over 100 different HPV types transmitted through sexual intercourse have been identified and referred to by numbers. Human papillomavirus is known to have more than 100 types from which types 16 and 18 are considered to represent the high-risk type categories and responsible for 70-80 percent of cervical cancer cases. Types 6 and 11 cause 90 percent of genital warts. There is no medication

- 22 against the virus; the healthy body clears the virus within one or one and a half years. The problem occurs if the body fails to do so, usually caused by the co-occurrence of numerous unfavourable factors, and the malignant cellular proliferation develops. The vaccine can be obtained against prescription, in Hungary as well, and must be administered three times. As it is not covered by the social security system its, total cost is 90,000 HUF. The European Centre for Disease Prevention and Control, similarly to the WHO, regards the vaccination of the girls in the age of puberty to be an effective preventive strategy, as it was published on a press conference by the international organisation, however the decision on the introduction of immunisation belongs to the competency of the specific EU member states. The vaccine, costing 300 Euro even across the border, has been registered in more than seventy countries all over the world, and it was administered to more than one and a half million people in Europe. It is covered by the national health insurance, in Europe, like in Cyprus, Norway, Greece and Sweden. “There are still too many questions about the issue to make it a compulsory, agebound vaccine. Even the oldest result is only five years old, so we do not know if it can provide life-long protection against the infection or if it must be repeated after ten years. Therefore it is difficult to predict whether the medication is cost effective or not, moreover the essential expenditures for the prevention is raised by the fact that immunisation does not exclude regular gynaecological screenings” – explained Attila Kovacs, the deputy of the Chief Medical Officer. If we take one certain age group for vaccination, let it be children between 12 and 14, it means approximately 50,000 girls, and even with the maximum wholesale discount of the manufacturer it still requires 2,5 billion HUF annually. This is almost equal to the annual cost of the nine compulsory vaccines together (like diphtheria, whooping cough, meningitis, and polio), i.e. 2,9 milliard HUF. It is not without reason that scientific studies, and the manufacturers themselves, propose the vaccination of teenagers - between 12 and 15 - in Europe. The reason for that is, if somebody is already infected with any HPV type at the time of the vaccination, protection against the virus already present in the body cannot develop. Moreover, 20-40 percent of youngsters between 15 and 25 have already had a type of Human papillomavirus, and every fourth of them have the high-risk types 16 or 18. No microbiological test is available - or very expensive - either in Western Europe or in the US that would be able to exactly determine which type of HPV is present in the body, therefore the examination before vaccination is not recommended. In Hungary,

- 23 however, a test developed by Genoid Kft. is appropriate for this and costs only 5,500 HUF. “By this the fake secure feeling of the vaccinated can be avoided, and the vaccinated does not have to spend a lot of money on the vaccine without being sure in its efficacy. So it is advisable to make the administration after the infection has gone.” – explains the careful application of the vaccine Csaba Jeney, the head of research at Genoid Kft. According to the data of HVG, in Hungary approximately 700 girls and women are vaccinated monthly – some of them in an organised programme. The 5th district of Budapest was the first to offer free vaccine for women under 18, paid by the municipal government, and the programme continues this year. The downtown example is followed by Szeghalom and Százhalombatta, as well. The previous offers vaccine for girls under 14 and the latter for girls between 13 and 18. “We called for a public procurement, and we managed to reduce the expected costs – on the basis of the ordered quantity - of 60 billion HUF to 49 billion HUF. We will continue the programme next year, and we will also take over the costs of the vaccine against chicken-pox and rota virus” – confirms Mihály Vezér, the mayor of Százhalombatta, the generosity of the local ministry body concerning the 50,000 HUF help for each baby. The vaccine is manufactured only by an American and a European multinational company, and they regard the expensive vaccine still cheaper than the treatment of cervical cancer and any other effects of HPV infection the cost of which in Hungary reaches up to 8 billion HUF, annually. It is true, however, that more than 20 years of vaccination data is required for the appearance of first national public health data. Gáti, Júlia

‐ 24 ‐

3. Értekezés a fordítás során felmerült nehézségekről A két forrásnyelvi szövegben talán egyedül csak az volt a közös, hogy újságcikkek voltak, de még ez sem teljesen igaz, hiszen az angol forrásnyelvi szöveg egy nívós orvosi szakfolyóiratban jelent meg (The New England Journal of Medicine) míg a magyar szöveg a HVG lapjain volt olvasható, mely több területtel foglalkozik (nem csak orvostudomány) így a fordítás során eltérő természetű nehézségeket támasztottak. Az angol szöveg mondatszerkesztése világos, a gondolatok egymásra épülnek, a köztük lévő kapcsolat egyértelmű, ezért nem merültek fel értelmezési problémák. A cím önmagában elgondolkoztatott, hiszen a „rapid expansion” magában sehogyan sem lett volna belefordítható a szövegbe. Én a „kritikus hiányának megoldása” mellett döntöttem, mert jobban magában foglalja az újságcikk mondanivalóját, mint a „létszámának növelése”. A legnagyobb kihívást talán egy-egy szó, vagy kifejezés magyar nyelvre történő átültetése adta, melynek során a konkretizálási átváltási műveletet hajtottam végre (defaulter – kezelést be nem tartó betegek, adherence counselors – beteg-segítő tanácsadók, task shifting – feladat-átcsoportítás). Jelentés betoldást éreztem szükségesnek az alábbi esetben: The President’s Emergency Plan for AIDS Relief - Az amerikai elnök, George W. Bush AIDS ellenes segélyterve (The President’s Emergency Plan for AIDS Relief). A hangsúlyos mondatrész jobbra helyezését fontosnak éreztem például a következő mondatban: In a vicious circle, the epidemic fuels the crisis in the health workforce at the same time that the shortage of health workers presents a major barrier to preventing and treating the disease.) A magyar szövegre jellemző a hosszú mondatszerkesztés, elvont fogalmak („járványkontroll”), jelzős („szégyenletesen magas”) és birtokos („száznak a halálát”) szerkezetek, felsorolások („Cipruson, Norvégiában, Görögországban, Svédországban”), bejezett („beoltott”) és folyamatos („beszerezhető”, „kötelező”) melléknévi igenevek. A fordítási problémák nem a szavak szintjén támadtak, hanem a mondatok felbontása, értelmezése, az összefüggések megértése, majd idegen nyelvre történő átültetése során. Számos esetben alkalmaztam a mondathatárok felbontását, de volt egy olyan mondat is, aminek nem volt értelme („Bár az oltóanyagot a világ… 300 eurós költségű vakcina”). Az utóbbi esetben is mondathatárok felbontását alkalmaztam a szöveg értelmezéséhez. Jelentés betoldást alkalmaztam a hivatalok nevénél („Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat”). A célnyelvi szöveg dúsítását indokoltnak gondoltam a szöveg jobb megértése miatt: „A szexuális érintkezéssel terjedő HPV vírusról azt kell tudni, hogy száznál is több típusa közül a 16-os és 18-as sorszámmal jelöltet sorolják a

‐ 25 ‐

különösen nagy kockázatú kórokozók közé” – „Over 100 different HPV types transmitted through sexual intercourse have been identified and referred to by numbers.” Végül meg szeretném említeni, hogy a fordítást nehezítették a megértést és összefüggést segítő szavak („márpedig”, „ám”, „mégsem”). Továbbá elgondolkoztató volt a „a hangsúly éppen az időn van”, hiszen az „on time” szóösszetételnek az angolban más jelentése van, ezért a „time factor” és a „timing” kifejezések közül az utóbbit választottam. Az értekezés terjedelmi korlátai miatt próbáltam kiválogatni a legszembetűnőbb és legérdekesebb átváltási műveleteket, így az értekezés nem terjed ki valamennyi problémára és kérdésre, de természetesen a fordítás során ezek megoldására is sor került.

‐ 26 ‐

4. Glosszárium Angol Æ magyar health workforce

egészségügyi dolgozók

High-Level Meeting

magas szintű találkozó

task shifiting

feladat-átcsoportosítás

defaulter

kezelést be nem tartó betegek

adherence counselors

beteg-segítő tanácsadók

overtreatment

túlgyógyítás

follow-up

utánkövetés

Magyar Æ angol oltás

vaccine

méhnyakrák

cervical cancer

társadalombiztosítás

social security system

szűrés

screening

Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi

National Public Health and Medical Officer

Szolgálat

Service

Országos Egészségbiztosítási Pénztár

National Health Insurance Fund

Európai Betegségmegelőzési és

European Centre for Disease Prevention and

Járványkontroll Központ

Control

kötelező korosztályos

compulsory, age-bound

torokgyík

diphtheria

szamárköhögés

whooping cough

agyhártyagyulladás

meningitis

gyermekbénulás

polio

1. ANGOL-MAGYAR FORDÍTÁS: Rapid Expansion of the Health Workforce in Response to the HIV Epidemic 2. MAGYAR-ANGOL FORDÍTÁS: A tű fokán

Recommend Documents