1. AZ XHTML ALAPJAI 1.1 CÉLKITŰZÉSEK ÉS KOMPETENCIÁK Cél, hogy megismerkedjen az olvasó az XHTML szerkezeti felépítésével és az alapvető jelölőkkel, azok attribútumaival. A fejezet az XHTML szintaxisának bemutatásával és a dokumentumtípus deklarációjával kezdődik, majd a weboldalak szerkezeti felépítésén keresztül haladva az egyes jelölők bemutatásával zárul.
1.2 TANANYAG
1. ábra: 1.2.1
Fogalomtérkép
Az XHTML dokumentumok tartalma
Az XHTML dokumentumok alapvetően formázatlan szövegeket tartalmaznak, szerepelnek bennük például a weboldalon megjelenő szövegrészek és szöveges utasítások, amelyet a HTML-ben jelölő elem-eknek nevezünk. Az XHTML dokumentumok legalapvetőbb részei a jelölő elemek, angolul tag-ek, ezeket szokás címkéknek is nevezni. A tag-ek tulajdonképpen szöveges utasítások (parancsok), amelyek kisebb és nagyobb jelek között szerepelnek, pl: ,
stb. A tag-eket amiatt is szokás címkéknek nevezni, mert azok a jelentéstartalmukon túl egyben címkét is jelentenek, amellyel az egyes elemekre hivatkozunk. Az egyes elemekhez meg lehet adni tulajdonságokat/jellemzőket, ezeket attribútum-oknak nevezünk. Legtöbb attribútumnak a megadása opcionális, azaz nem minden esetben kötelező. A weblapon megjelenő szövegeken, tag-eken és attribútumokon felül még néhány általános információ szerepel a dokumentum elején az adott dokumentumról. 1.2.2
A DOCTYPE (dokumentumtípus) definiálása
Az XHTML ereje az egyszerű szabályokban és a könnyen követhető irányelvekben rejlik. Mint már fentebb is említésre került a HTML-nél jóval szigorúbbak az újabb leírónyelv
szabályai. Azáltal, hogy a szabályok szigorúbbak, sokkal egyértelműbb a kódszerkesztés és sokkal egyértelműbb azok értelmezése is a böngészők számára. A DTD dokumentumtípus megadása Az XHTML nyelvű dokumentumok mindig a DOCTYPE elemmel kezdődnek, amelyben a dokumentum típusa (kódolási módja) adandó meg, ez a böngésző számára leírja, hogy az miként értelmezze az adott dokumentumot. Ebből a kódrészletből tudják meg a dokumentumot megjelenítő böngészők, hogy milyen érvényességellenőrző szolgáltatásokkal ellenőrizhető az, és hogy az adott dokumentum valóban megfelel-e a megadott dokumentumtípus szabályainak. Ebből kiderül az is, hogy az XHTML melyik verzióját használták a kód megírásakor. A DOCTYPE kifejezést mindig csupa nagybetűvel írjuk. Az XHTML különféle típusú dokumentumok megírását teszi lehetővé. Minden típus külön szabályrendszerrel rendelkezik. Az egyes típusokhoz tartozó szabályokat un. DTDkben (Documentum Type Definition), magyarul dokumentumtípus meghatározásokban írják le. A DOCTYPE bejegyzésekben tehát azt közöljük az érvényességellenőrző szolgáltatásokkal és böngészőkkel, hogy a dokumentumban melyik DTD előírást követtük a kódok megalkotásakor, ebből az információból tudják meg a böngészők és érvényességellenőrzők, hogy melyik szerint értelmezzék a kódunkat. A weboldalak kódjai a helyes DOCTYPE típusú deklaráció nélkül nem érvényesíthetőek. Az XHTML 1.0 három DTD-t is kínál, azaz három féle DOCTYPE bejegyzés létezik a leírónyelv esetében, ezek alatt röviden megfogalmazva megtalálható, hogy mikor melyiket szerencsés választani: 1. XHTML 1.0 Transitional (Átmeneti XHTML 1.0): 1 Ez akkor használatos, amikor webszabványra térünk át és néhány elavult HTML tag még található a kódban elvétve, vagy amikor mások is hozzáférhetnek és módosíthatják a kódunkat, azaz beleírhatnak nem a szabványnak megfelelő részleteket. Amiatt kell ez esetben megadni, hogy a régebbi HTML parancsok is értelmezve legyenek. 2. XHTML 1.0 Strict (Szigorú XHTML 1.0): 2 Akkor érdemes használni, amikor tiszta, jelentésjelölő kódot készítünk olyan tárhelyen, ahol nem ír bele senki és semmilyen program kódrészeket. 3. XHTML 1.0 Frameset (Keretvázas XHTML 1.0): 3 Abban az esetben lehetne ezt használni, amikor a frameset szó szerepel a kódban, de nehéz elképzelni, hogy ma bárki is készít még frames szerkezetű weboldalt. Mikor, melyik DOCTYPE definíciót érdemes használni? A kérdés tehát pontosabban az, hogy mikor használjuk az átmeneti (tranzisional) és mikor a szigorú (strict) típust. A harmadik, frameset (keretvázas) típus nagyon nem használatos forma már napjainkban. Strict Mindenképpen a szigorú változatot érdemes használni, amennyiben tudjuk követni a szigorú szabályokat a teljes munkafolyamat során, ennek feltétele az, hogy csak mi férhessünk hozzá és felügyeljük a kódokat, azaz biztosak legyünk abban, hogy más
szerkesztők vagy szabványokat nem követő tartalomkezelő rendszerek nem módosítanak a kódokon. Jó, ha a kódok csak felépítéstükröző (szerkezeti) és jelentésleíró (szemantikus) elemeket tartalmaznak, olyat nem, ami a külalakkal/külső megjelenéssel vagy a weboldal működésével foglalkozik. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a külalak és megjelenítés megvalósítását kizárólag CSS-sel, a működést pedig kizárólag a háttérben futó parancsfájlokkal oldjuk meg. Tehát ne szerepeljen a kódunkban például tag a karakterek formázására, ne szerepeljenek a kódban elavult elemek, mint például target attribútum vagy a tagnek a bgcolor és textcolor attribútuma, stb. Ne táblázattal legyen megvalósítva az oldalnak a felépítése/elrendezése és ne szerepeljenek a dokumentum szövegeiben JavaScript parancsok, se JavaScript hivatkozások. Főképp, véletlenül se használjuk a már igen régen elavult
