1 A POLGÁRI JOG TÁRGYKÖRE, FOGALMA, HELYE A JOGRENDSZERBEN, ELHATÁROLÁSA MÁS JOGTERÜLETEKTŐL

A/1 A POLGÁRI JOG TÁRGYKÖRE, FOGALMA, HELYE A JOGRENDSZERBEN, ELHATÁROLÁSA MÁS JOGTERÜLETEKTŐL A JOG FOGALMA A köznapi értelemben vett jog szónak háromféle jelentése is van.

 Jogszabály: a jog jelenti azt a szabályt, parancsot, magatartási normát, amelyet a társadalomban kialakult legerősebb hatalom, az állam alkot, vagy alkotni enged. Jogszabály az az általánosan elfogadott magatartásszabály is (szokásjog), amelyet az állam elismer és amelynek végrehajtását végső fokon fizikai kényszerrel is biztosítja.

o

A jogszabályon kívül több társadalmi szabály is létezik. Így az erkölcs (belső kényszer általi parancs), a konvenció (megállapodásszerű társadalmi magatartásoknak való megfelelés, amelyet az állam nem kényszerít ki, de megsértése esetén az emberi környezet egyéb módon hátrányos megkülönböztetéssel illet).

o

A jog tehát tárgyi értelemben az állam vagy az általa elismert közhatalom (azaz az önkormányzatok) által alkotott, kikényszeríthető norma.

 Jogosultság: a jog az egyének vonatkozásában jogosultságot jelent. A jogosultság egy személynek a tárgyi jog által körülírt és biztosított hatalma más személy irányában. A jogosultságot szokás alanyi jognak nevezni. o A hatalom abban nyilvánul meg, hogy az egyik személynek lehetőséget biztosít más személytől valamilyen magatartás követelésére, valamely magatartásnak harmadik személyek irányában való tanúsítására, illetve a jogosult részéről bizonyos vele szemben tanúsított magatartások, támasztott követelések elhárítására. Ezt a hatalmi viszonyt híjuk jogviszonynak.

 Szabadság: a szabadság szabad döntést jelent egy adott kérdésben, magatartás tanúsítása tekintetében. E döntés lehet a tárgyi jog által elismert törvényes érdek, de lehet jogi értelemben nem szabályozott magatartási lehetőség, amely utóbbi megközelítésben a jogtudomány számára közömbös.

A JOG TAGOLÁSA A jogrend az adott szuverén hatalom (főként állam) térben és időben egymással összefüggésben álló jogszabályainak az összessége. A jogrend külső egységét annak a társadalmi közösségnek az akarata hordozza, amelynek rendjét, működését a jogi normák biztosítani hivatottak – akár kényszer útján is. A jogrend belső egységét a jogszabályok logikusan, összefüggő, egymáshoz kapcsolódó összességének rendszerezettsége, a jogrendszer biztosítja. A jogrendszer két nagy, de csak viszonylagosan elkülöníthető jogterülete a közérdekű életviszonyokat szabályzó közjog és a magánérdekű életviszonyokat szabályzó magánjog. A modern alkotmányok garantálják az egyének közjogi és magánjogi jogait, ezeket alkotmányos garanciákkal írják körül. Ezért is szűkül a tisztán közjogi és tisztán magánjogi jogterület, s egyre bővül az ezeket átfedő komplex, vegyes jogterület. Mindkét nagy jogterületen belül különböző jogágak szabályozzák az életviszonyokat. A jogágakat a szabályozás tárgya (a szabályozott életviszonyok azonossága, illetve hasonlósága – tartalmi ismérv), a szabályozás módszere (a jogalanyok alá, fölé vagy egymás mellé rendeltsége – formai ismérv) alapján lehet egymástól elhatárolni. Míg a jogágak elválasztóvonalai képlékenyek, addig a magánjog-közjog területfelosztás sokkal inkább állandósultnak tekinthető, ami szükséges is a jogrendszer áttekinthetősége, ellentmondásmentessége, továbbá

1

A/1 A POLGÁRI JOG TÁRGYKÖRE, FOGALMA, HELYE A JOGRENDSZERBEN, ELHATÁROLÁSA MÁS JOGTERÜLETEKTŐL

a jogbiztonság szempontjából, valamint lényeges a közhatalmi uralom és a civiltársadalmi autonómia határainak kijelölése miatt is. MAGÁNJOG Funkciója a személyeket megillető alanyi jogok biztosítása, jogilag elismert érdekeinek előmozdítása A magánjogi életviszonyok mellérendeltségi (horizontális) viszonyok A felek egyenjogúsága a jellemző

KÖZJOG A közhatalom kiépítését, fenntartását szolgálja

A közjogi viszonyok alá-fölérendeltségi (vertikális) jellegűek A közhatalmat gyakorló szervet általában többletjogok illetik meg Magánjogi kötelezettségek általában csak a A kötelezettek akaratára tekintet nélkül beállnak a kötelezettek akaratából állnak be (akaratautonómia) közjogi jellegű kötelezettségek A magánérdek elkülönültségéből adódóan inkább az Az alanyok összességét illetően elvileg az érdekellentét, ezek összeegyeztetése, az érdekazonosság érvényesül érdekkiegyenlítés a jellemző A magánjogi viszonyokban főszabályszerűen csak a közvetett kényszer, a bírói út igénybevételének A közjogi viszonyokban gyakori a közvetlen lehetősége, és az ebből fakadó végrehajthatóság kényszer alkalmazása érvényesül A magánjogi viszonyokban inkább a A közjogot a szervezettség jellemzi. véletlenszerűség, az eshetőlegesség a jellemző. A magánjogban tipikus a jogosító (attributív) A közjogi normák parancsoló (imperatív), ezen belül szabályozás kötelező vagy tiltó jellegűek

A magánjog tehát az autonóm cselekvés, a civiltársadalmi önmozgás, önszerveződés jogterülete. A közjog az állami-önkormányzati, közhatalmi, összességében társadalomszervező funkciók ellátására hivatott. Napjainkban növekvő szerephez jutnak az ún. komplex jogterületek, olyan jogviszonyok, ahol a közjogi és magánjogi szabályozás egyaránt alkalmazást nyer (környezetvédelem, közérdekű szolgáltatások kötelező igénybevételének előírása stb.)

A MAGÁNJOG EGYSÉGE A római jogban a magánjog a római polgárok joga volt, a polgárok személyi és vagyoni viszonyait szabályozta. A korai feudalizmus idején szükségképpen háttérbe szorult, helyét a partikuláris szokásjogok foglalták el. A virágzó feudalizmusban – a glosszátorok és a kommentátorok munkájának eredményeként – a nagy európai jogrendszerek befogadták (recipiálták) a római jogot, és a XVI. században ismét ez lett a magánemberek „közönséges” joga (gemeines Recht). Ez a jog azonban a felvirágzó árutermelés és kereskedelem igényeit már nem volt képes kielégíteni. A gazdaság alanyaira, elsősorban a kereskedőkre és az általuk kötött ügyletfajtákra vonatkozó külön törvények, rendeletek születtek, amelyek az általános magánjog mellett mint „speciális magánjog” léteztek. Ezt a folyamatot nevezzük a magánjog horizontális megkettőződésnek. Az új jogterület, a kereskedelmi jog anyajoga mindvégig az általános magánjog maradt, aminek a kodifikációja lendületet vett. A XIX. századtól erősödött a gazdasági életnek az állam általi, közjogi-közhatalmi eszközökkel történő szabályozása. Ennek irányai a „szociális jogalkotás” és a „válságjogi jogalkotás” voltak. A magánjog és a kereskedelmi jog területéről újabb „vegyes szakjogok” (keverten közjogi és magánjogi jogterületek) szakadtak le és váltak önállóvá (munkajog, hiteljog, csődjog, szociális jog stb.). Ez a folyamat a „gazdasági jog” kialakulásával érte el tetőpontját. Ez a magánjog vertikális megkettőződése.

2

A/1 A POLGÁRI JOG TÁRGYKÖRE, FOGALMA, HELYE A JOGRENDSZERBEN, ELHATÁROLÁSA MÁS JOGTERÜLETEKTŐL A gazdasági jogot – elsősorban a fasiszta és kommunista diktatúrák – a gazdasági élet teljes elközjogiasítására használták fel. 1990től tendencia a politikai (közhatalmi) és a gazdasági viszonyok következetes szétválasztása, a magánjog dominanciájának visszaállítása a gazdasági viszonyok felett. A magánjog horizontális-vertikális megkettőződése idejét múlta: a gazdálkodás ismét alapvetően a civiltársadalmi autonómia része, és mint ilyen az egységes magánjogi szabályozás tárgya.

A POLGÁRI JOG, VALAMINT A MAGÁNJOG MÁS RÉSZTERÜLETEI A magánjog a közjognak a fogalompárja, felöleli a jogrendszer egyik nagy jogterületének egészét. Olyan gyűjtőfogalom, amely több, egymástól viszonylagosan elkülönülő, ám összességében egyenrangú és mellérendelt jogalanyok jogviszonyait foglalja magába. A magánjogi jogágakat szokás civilisztikai jogágként nevezni. A viszonylagosan elkülönült magánjogi jogágak közül a legfontosabb a polgári jog, amely alapja, mögöttes joga a többi magánjogi jogágazatnak. A polgári jog normarendszere törvény által garantálja az ember számára az önrendelkezés szabadságát, benne személyisége kibontakozását, önmegvalósítását és ehhez tartozóan a vagyonnal való szabad rendelkezést mind élők között, mind a rendelkező személy halála esetére. Az életviszonyok két fő csoportjának (személyi és vagyoni viszonyok) két fő területe a személyek és az őket megillető személyiségvédelem joga (személyi jog), valamint ezeket a jogalanyokat érintő vagyoni – dologi és kötelmi – jogviszonyok részterületei (vagyonjog). A polgári jog anyajogi jellegét a törvény is megfogalmazza: 1. § (1) Ez a törvény az állampolgárok, valamint az állami, önkormányzati, gazdasági és társadalmi szervezetek, továbbá más személyek vagyoni és egyes személyi viszonyait szabályozza. Az e viszonyokat szabályozó más jogszabályokat – ha eltérően nem rendelkeznek – e törvénnyel összhangban, e törvény rendelkezéseire figyelemmel kell értelmezni.

1. Munkajog A szabályozás tárgya, az alanyok és a tartalom sajátosságai indokolják a munkajog önálló jogági létét. A munkaszerződés számos közjogi jellegű kötelező elemet tartalmaz. 2. Nemzetközi magánjog Az egyes államok eltérő szabályai közötti eligazodás, az eltérő nemzeti jogrendszerek összeütközései esetére nyújt megoldást a nemzetközi magánjog, és ebből is kiválófélben van nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga. 3. Polgári eljárásjog Az önálló polgári eljárásjog eszközjogágként funkcionál. Két ága a peres és a nemperes eljárás, valamint az ehhez kapcsolódó magánjogi határozatok végrehajtásának joga. A polgári eljárásjog alaki jognak minősül (míg a magánjog jogágai anyagi jogi jellegűek).

3


Bonyolultabb az elhatárolás azokkal a területekkel kapcsolatban, amelyek a polgári joggal tartalmi szempontból rész-egész viszonyban vannak: 4. Családi jog A klasszikus magánjogi kódexek vagy önálló fejezetben, vagy a személyek jogának részeként tárgyalták a családi jogot. Ma a családi jogot külön törvény szabályozza. A családi jog, mint speciális vonásokkal rendelkező személykapcsolatok joga a polgári jog integráns részeként kezelhető és kezelendő. 5. Társasági jog A társasági jog és annak kiterjedt változata, a kereskedelmi jog rész-egész viszonyban áll a polgári jogban. A társasági jog a gazdálkodó szervezetek jogalanyiságával, létrejöttével, működésével, felelősségével, átalakulásával és megszűnésével foglalkozó jogterület, amely a kereskedelmi jogban kiegészül a csődjoggal, értékpapírjoggal, versenyjoggal, fogyasztóvédelemmel, és ezen jogalanyok kereskedelmi célú ügyleteivel. A kereskedelmi jog a polgári jog viszonylagos önállósággal rendelkező részterülete, amely a polgári joggal azonos elvek és módszerek szerint szabályozza a gazdasági társaságok és egyéb jogalanyok (pl. egyéni vállalkozók) speciális személyi és vagyoni viszonyait. (Bíró-Lenkovics) 6. Agrárjog Specialitását a föld és az emberi környezet véges volta adja. A szövetkezeti jog feloldódóban van. Összegezve: a magánjog egyes részterületei azonos elvek és módszerek szerint szabályozottak, és rájuk eltérést engedő törvényi felhatalmazás hiányában hatályos jogunkban a Ptk-ban rögzített, ún. közös magánjogi normák alkalmazandók, attól függetlenül, hogy az adott tudományos meggyőződés önálló jogágként kezeli, avagy a polgári jog viszonylagos önállósággal rendelkező részeként ismeri el azokat.

INTÉZMÉNY- ÉS TUDOMÁNYTÖRTÉNET -

Irenius vezette bolognai glosszátorok a iustinianusi Corpus Iuris Civilis anyagát feldolgozták.

-

Az összegyűjtött anyag rendszerbe foglalását az esetjogi joganyagból dogmatikai rendszerré a kommentátorok képezték. A XVI. századra a római jog befogadása (recepció) a német területeken megtörtént, és ez a közönséges jog (gemeines Recht). A pandektajog mellett kisegítő jelleggel álltak a helyi (partikuláris) jogok mögött, később kánonjogi elemekkel egészült ki. A befogadott idegen jogok áttekinthetőségének igénye törvényszerűen hozta magával a magánjog törvényi egységesítésének követelményét (kodifikáció).

• •

•

1794: Allgemeines Landrecht – porosz törvénykönyv: nagy terjedelmű, kazuisztikus szabályozás 1804: Code Civil – francia polgári törvénykönyv: 1. könyv: személyek, 2.: dolgok, 3.: ügyletek, mint tulajdonszerzési módok. Legfőbb alapelvei: törvény előtti egyenlőség, a tulajdon sérthetetlensége, szerződés szabadsága, kivételesen kártalanítással járó kisajátítás, pacta sunt servanda, a korlátlan időre szóló munkaszerződés megkötésének tiltása) Öröklési jog: nem tett különbséget a vagyontárgy jellege és az örökösök neme szerint, elismerte a végrendelkezés szabadságát, amelynek csak a kötelesrész intézménye emelt korlátot. A személyek kapcsolatai körében a házasságkötést magánjogi szerződésnek tekintette, ugyanakkor nem tett egyenlőséget minden vonatkozásban férj és feleség között. Megkülönböztette a házasságból származó és a házasságon kívüli gyermek jogállását. Egyes jogintézmények utóbb kerültek a törvénykönyvbe: jogalap nélküli gazdagodás tilalma, nem vagyoni kártérítés stb. 1811: Osztrák Polgári Törvénykönyv - első a személyi rész, amely tartalmazza a természetes személyek és a családi jogi viszonyok joganyagát. A második rész belső egységei megkülönböztetnek „dologbani” (benne

4

A/1 A POLGÁRI JOG TÁRGYKÖRE, FOGALMA, HELYE A JOGRENDSZERBEN, ELHATÁROLÁSA MÁS JOGTERÜLETEKTŐL tulajdoni, idegen dologbeli és öröklési), valamint „dologhozi” azaz kötelmi (benne szerződési és kártérítési) jogviszonyok között. A harmadik rész főként kötelmi jogi általános részi normákat tartalmaz (pl. alanyváltozások, kötelemszüntető jogi tények, elévülés stb.). 1852-56 között a magyar magánjog jogforrása volt.

-

•

1896: BGB - az általános, kötelmi és öröklési jogi rész pandektajogi hatást tükröz. A dologi és a családi jogi rész germanisztikus szemléletű.

•

1912: ZGB (svájci) – jellemző vonásai között említendő a generálklauzulák (általános jogelvek) széleskörű alkalmazása, (pl. az utaló magatartás intézményének kidolgozása). A jogalkalmazó számára nagy mozgásszabadságot, mérlegelési lehetőséget biztosít. A ZGB-t jellemzi az általánosított szerződési feltételek (blankettaszerződések) szabályozása. A magyar Mtj.-re is hatással volt.

Az angolszász jogrend (common law) szokásjog, amely ma együtt él a törvényi jog (statute law) normáival. A szokásjogot a bírói gyakorlat továbbfejlesztette, és a példaadó ítéletek (precedensek) jelentik a jogrend egyik pillérét (case law). A jogfejlődés biztosítéka a régebbi határozatok értelmezése és az analógia alkalmazásával való folyamatos korszerűsítése). A szokásjogot a törvényi jog megváltoztathatja, fordítva ez nem érvényesülhet. A pragmatikus jogszemléletből következően a common law mellett létezett a méltányos jog (equity) mint különleges, kivételes jogszolgáltatás, mely kisebb horderejű jogvitákban érvényesül.

INTÉZMÉNY- ÉS TUDOMÁNYÖTRTÉNET A XIX-XX. SZÁZADI MAGYAR MAGÁNJOGBAN

 A királyi jogalkotás a ma m magánjog körébe sorolt kérdéseket is büntetőjogi eszközökkel kívánta kezelni. A jogfejlődés sokáig



 



  

legfontosabb dokumentuma Hármaskönyv (Tripartitum, Werbőczy István, 1514), amely a szokásjogot gyűjtötte egybe, törvényi jogforrás sosem lett. 1791: a kódexbe foglalandó magyar magánjog iránti igényt törvény írta elő 1848: ősiség, hűbéri rendszer megszűntetése, magánjogi kódex megalkotása iránti igény Frank Ignác: „A közigazság törvénye Magyarhonban” (1845) megkülönbözteti a személyes jogot és a vagyonjogot (amelyben tárgyalja a dolgokat, öröklést és a szerződéses és kárkötelmeket is). Természetjogias megközelítés: igazságosságra való törekvés, jogalap nélküli gazdagodás visszatérítési kötelezettségének hangsúlyozása. 1852/53: Optk. hatályba lépése 1860: Ideiglenes Törvénykezési Szabályok – nem voltak formális jogforrások, de állandó zsinórmértékül voltak használandók. 1875: Kereskedelmi Törvény (Apáthy István nevéhez fűződő), törvény a kamatok, az uzsora, a munkajogviszony, a szerzői és a szabadalmi jogról. 1928: Szászy Béla – „Magánjogi Törvényjavaslat”, mintegy írott szokásjogként funkcionált. 1. rész: személyi és családi jog, 2.: dologi jog, 3.: kötelmek joga, 4.: öröklési jog

•

Grosschmid Béni: „Fejezetek kötelmi jogunk köréből”, „Magánjogi tanulmányok”, „Jogszabálytan” (1905), különösen jelentős munkássága a kötelmi jog területén

•

Szászy-Schwarz Gusztáv: Brinz-féle célvagyonelmélet követője és továbbfejlesztője, „Magánjogi fejtegetések” (1890), „A jogi személy magyarázata” (1906), „Új irányok a magánjogban” (1911), Parerga (1912)

• • •

Szladits Károly: Grosschmid tanítványa, legjelentősebb tudományszervező-tevékenysége, „Magyar Magánjog” c. művében feldolgozta a II. világháború előtti magánjogot. A II. vh. utáni időszakban megindult a magánjog „elközjogiasítása”. Önállósodott a földjog, szövetkezeti jog, illetve tovább élt a korábban önállósodott munkajog és tb-jog

•

1959: Magyarország első PTK-ja.

•

A II. vh. Utáni jogtudósok: Marton Géza, Nizsalovszky Endre, Szászy István. Az ő tanítványaik: Asztalos, Eörsi, Világhy)

•

A szocializmusban éles elméleti viták folytak a polgári jog létjogosultsága körül. Miután minden szocialista országban többékevésbé fennmaradt az árutermelés, ezért a polgári jog is. A „szocialista polgári jog” elmélete nagy erőfeszítéseket tett, hogy új tartalommal töltse meg a polgári jog fogalmát. A korszak két kiemelkedő reprezentánsa: Eörsi Gyula és Világhy Miklós.

•

Eörsi Gyula struktúra-elmélete: a társadalom tagjainak és szervezeteinek egymás közötti viszonyait két csoportba sorolta: kollektív struktúrájú és az autonóm struktúrájú viszonyok csoportjába. Előbbi legfontosabb jegyei: érdekazonosság, szervezettség, utóbbié a relatív érdekelkülönülés és az ad hoc összekapcsolódás. Kollektív struktúrájú viszonyok: állam-

5

A/1 A POLGÁRI JOG TÁRGYKÖRE, FOGALMA, HELYE A JOGRENDSZERBEN, ELHATÁROLÁSA MÁS JOGTERÜLETEKTŐL állampolgár, dolgozó kollektívák belső viszonyai, családi viszonyok. Ezeket a kollektíva-jogágazatok szabályozzák. A polgári jog az autonóm struktúrájú társadalmi viszonyok jogágazata.

•

Világhy Miklós: áruviszony-elmélet. Teret kell engedni a vállalati önállóságnak, a szabályozott piaci mechanizmusoknak. Az áruviszony 3 fő ismérve: 1. az alanyok elkülönültsége – ez hagyományosan a polgári jogban az árutulajdonosi elkülönülés; 2. az alanyok összekapcsolódása – ezt a gazdasági (piaci) kényszer motiválja, ezért szükségtelen fenntartani a tervszerződési rendszert. Szerinte a vállalatok között is el kell ismerni a szerződési szabadság elvét (diszpozivitás); 3. az értékmozzanat – az értékmozzanat a piaci értéktörvény, az egyenértékűség elvének érvényesülését igényli, jóllehet árszabályozásra is szükség van. Zárókövetkeztetése szerint a polgári jog minden jelensége végső fokon az áruviszonyból, mint materiális alapból, annak jogi tükröződéséből származik. Ebből adódóan „a polgári jog a szocialista jogrendszernek az az ágazata, amely a szocialista körülmények között létező áruviszonyokat, valamint a velük elválaszthatatlanul összefüggő, nemvagyoni (személyiségi) viszonyokat az áruforma tükröződésének megfelelő módszerrel szabályozza”.

Az ideológiai korlátok ellenére mindkét elmélet olyan kategóriát helyezett a polgári jog fogalmának középpontjába (autonómia, áruviszony), amely kategóriák egyébként a magántulajdoni rendre épülő piacgazdaság központi elemei, ezáltal hozzájárulnak a polgári jog egységének megőrzéséhez, a gazdálkodási viszonyok elközjogiasításának megakadályozásához.

A POLGÁRI JOG RENDSZERE 1. A törvényi rendszer A Ptk. öt fő részből és egy zárórészből áll 1. Bevezető rendelkezések Meghatározza a kódex célját, generálklauzuláját (1-7.§)

kódex-jellegét,

alapelveket,

az

utaló

magatartás

2. A személyek Négy címre tagolódik: Az ember, az állam, mint elsődleges jogi személy, a többi jogi személy és a személyiségvédelem témakörében. 3. A tulajdonjog I. cím: a tulajdonjog tárgyával, tartalmával, szerzésmódokkal, a közös tulajdon szabályaival, a tulajdonvédelemmel, a használat jogával és a rendelkezési jog korlátaival (utóbbi kettő a részjogosítványok közé tartozik). II. cím: köztulajdonra vonatkozó szabályok, nem kap nevesítést az önkormányzati tulajdon III. cím: birtok és birtokvédelem, külön cím alatti tárgyalás, mivel ez nem csak tulajdoni részjogosítvány 4. Kötelmi jog I. cím: a szerződések közös szabályai II. cím: kártérítési felelősség III. cím: egyes szerződéstípusok A kötelmi jog részben nincs kötelmi közös szabályokat tartalmazó cím, ugyanakkor a szerződések körében több olyan jogintézményt tárgyal a Ptk., amely túlterjeszkedik a szerződéseken, mivel más kötelmi helyzeteket is érint (pl. elévülés, beszámítás, tartozáselismerés, kamatszabályok stb.)

6


5. Öröklési jog I. cím: általános szabályok II. cím: törvényes öröklés III. cím: végintézkedésen alapuló öröklés IV. cím: kötelesrész V. cím: az öröklés jogi hatása 6. Záró rendelkezések Hatálybalépés meghatározása, értelmező rendelkezés Összegezve a Ptk. nem fedi le mindazt a területet, amelyet a polgári jog, mint jogág a tudomány álláspontja szerint egyértelműen vagy vitatottan (családi jog, kereskedelmi jog) jelent. Ennek ellenére a Ptk-. a polgári jog alaptörvénye.

2. A tudományos rendszer A római magánjog a személyek-dolgok-keresetek hármas oktatási tagolásban rendszerezte az anyagot. A római jog recepcióját követően a keresetek joga (actiones) levált a anyagi jogról és polgári eljárásjogként önállósult. A személyek joganyaga részben feloldódott az általános rész normái között. A dolgok joga dologi illetve kötelmi jogra vált szét. Viszonylagosan önállósult az öröklési jog (amely az egyik oldalról szerzésmód, másik oldalról alanyváltozás). A polgári jog mai tudományos rendszere bővebb, mint ami a Ptk.-ból kitűnik. 1. Az általános rész a polgári jog alapfogalmát, az alapelveket, a jogág egészére jellemző jogszabálytani és jogviszonytani közös kérdéseket 2. A személyek joga kiegészül a szellemi alkotások joganyagával, másrészt a családi joggal (mint speciális személykapcsolatok jogával) 3. A dologi jog a tulajdonjogon túl az ún. korlátolt (idegen) dologbeli jogokat is magába foglalja (szolgalmak, haszonélvezet, zálogjog). 4. A kötelmi jog tudományos rendszerében foglalkozni kell azokkal a közös szabályokkal is, amelyek nem csak a szerződéseket, hanem a többi kötelemkeletkeztető tényállást (jogellenes károkozás stb.) is jellemzik. A kötelem és a szerződések közös szabályait szokás kötelmi általános részének, az egyes szerződéstípusok anyagát kötelmi különös részének nevezni 5. Öröklési jog lényegében megegyezik a törvényi rendszerrel A tudományos rendszer tehát átfogó, teljeskörűbb, következetesebb, mint a törvényi rendszer.

3. A tantárgyi rendszer A tantárgyi rendszer egy adott képzési struktúrában a tudományos rendszer didaktikai (oktatáselméleti és módszertani) szempontokkal való közvetítése a hallgatók részére. Az egyes jogi karok között ez viszonylag eltérő, általában 6 féléves, valahol a kereskedelmi jog önállóságának nagyobb hangsúlyt adnak.

7


A POLGÁRI JOG ALAPELVEI Az alapelvek a jogrendszer egészének, az egyes jogágaknak, ezen belül az egyes fontosabb részterületeknek iránymutató eszméi. Vezérfonalként szolgál mind a jogalkotók, mind a jogalkalmazók számára, ideértve az embereket és szervezeteiket is. A jogi alapelvek a jogtudományi gondolkodás termékei: a ma érvényesülő alapelvek többsége a természetjogi és a szociális jogi gondolkodásból fakad. Az előbbi hatására a polgárosodás kora helyezte előtérbe a törvény előtti egyenlőség és az egyéni szabadság (tulajdon szabadsága, szerződési szabadság stb.) elveit. Utóbbi hatására fogalmazódtak meg a közösségi érdekek figyelembevételének követelményei (állami beavatkozás stb.)

A polgári jog alapelveinek két konkrét, speciális funkciója van: • Értelmezési funkció: az egységes jogértelmezés alapvető feltétele a jogbiztonság megvalósulásának • Hézagpótló funkció: az általános (absztrakt) jogi normák és a konkrét életviszonyok szükségszerű különbözőségéből adódó feszültségek, hiányosságok megszüntetése érdekében van szükség. Az életviszonyok folyamatos változása miatt kívánalom a jog logikai zártsága, mégis szükségszerű abban joghézagok keletkezése. A polgári jog területén találunk ún. deklaratív alapelveket, amelyek a jog általános elveit alkalmazzák a relatíve önálló polgári jog, mint jogág területére, figyelembe véve a polgári jogviszonyok sajátosságait. Ezek a polgári jog egészét érintő jogpolitikai tendenciákat, célkitűzéseket és elvárásokat rögzítenek. Elsősorban a jogszabályszövegek helyes értelmezéséhez nyújtanak segítséget. Az ilyen általános jogelvek a konkrét jogszabályokkal együttesen alkalmazandók, azok lényegi tartalmát alkotják. (Így pl. az ésszerűség, igazságosság, jogbiztonság elve az egész jogrendszert áthatják) A polgári jogi alapelvek másik nagy csoportját a normatív jellegű, ún. operatív alapelvek alkotják. Ezek konkrétabb szerepet kapnak a jogalkalmazásban: nem ritkán önállóan is alkalmasak egyes jogviták eldöntésére. Szerepük inkább hézagpótló jellegű az értelmezés mellett. (A deklaratív ill. operatív megkülönböztetés viszonylagos, amely leginkább az értelmezési – hézagpótló funkció választóvonalán különíthető el.)

1. Autonóm mozgástér védelmének elve 2. § (1) A törvény védi a személyek vagyoni és személyhez fűződő jogait, továbbá törvényes érdekeit. A polgári jogot tipikusan jogosító (attributív) normák alkotják, számtalan alanyi jogot biztosít a személyek számára.

Alanyi jog: a közvetlenül törvényből folyó és más által nem korlátozható jogok. Mivel minden megengedett magatartást és érvényesíthető érdeket lehetetlen és célszerűtlen volna jogi normába foglalni (alanyi jogként megfogalmazni), ezért a polgári jog az alanyi jogként nem nevesített jogos magatartásokat, magánérdek-érvényesítési lehetőségeket (mint törvényes érdekeket) elismeri és védelemben részesíti.

8

A/1 A POLGÁRI JOG TÁRGYKÖRE, FOGALMA, HELYE A JOGRENDSZERBEN, ELHATÁROLÁSA MÁS JOGTERÜLETEKTŐL Moór: „az emberi cselekvésnek az a köre, amely a jog által sem megparancsolva, sem megtiltva nincsen… szorosabb értelemben véve alanyi jogról csak akkor beszélhetünk, ha olyan megengedett cselekedetről van szó, amelyhez jogi hatások fűződnek” Jhering érdekelmélete: az alanyi jog a tárgyi jog által védett egyéni érdek

Ha egy konkrét alanyi jog sérelmet szenved, az igény állapotába kerül: a jogosultnak jogi védelemre van igénye, vagyis az alanyi jog szükség esetén kényszer segítségével is érvényesül. Ehhez áll rendelkezésre a bírói út és az ezen alapuló, állami kényszerrel megtámogatott végrehajthatóság igénybevtelének lehetősége: 7. § (1) A törvényben biztosított jogok védelme az állam minden szervének kötelessége. Érvényesítésük – ha törvény másképpen nem rendelkezik – bírósági útra tartozik. Lehetőség van választottbírósághoz fordulni: (2) Bírósági peres eljárás helyett a felek választottbírósági eljárást köthetnek ki, ha  legalább a felek egyike gazdasági tevékenységgel hivatásszerűen foglalkozó személy,  a jogvita e tevékenységével kapcsolatos, és  a felek az eljárás tárgyáról szabadon rendelkezhetnek.1 Összefoglalva: a polgári jog egyik legfontosabb feladata, alapelve az alanyi jogok minél szélesebb körének biztosítása és hatékony megvédése, ezen keresztül az egyéni és a civil társadalmi autonóm mozgástér védelme. (Az autonóm mozgástér, a privátautonómia nagysága a társadalmak és benne az egyének szabadságának egyik fokmérője.)

2. Ésszerűség elve A polgári jog intézményrendszere a társadalom ésszerű berendezésére, a társadalmi viszonyok, az emberi életviszonyok ésszerű elrendezésére törekszik. Az ésszerűség alapelve gyakran megfogalmazódik keretszabályok (generálklauzulák) formájában. Ezekből absztrahálhatjuk az ésszerűség elvét, ha a Ptk. bevezető rendelkezései között nincs is külön megemlítve. Pl. 110.§ (2) A szomszéd az épület lebontását akkor követelheti, ha ez az okszerű gazdálkodás követelményeivel nem ellenkezik. 142. § Az állag megóvásához és fenntartásához feltétlenül szükséges munkálatokat bármelyik tulajdonostárs jogosult elvégezni;… Ilyen kiadások előtt azonban a tulajdonostársakat a lehetőség szerint értesíteni kell. 159. § (1) A haszonélvező jogának gyakorlásában a rendes gazdálkodás szabályai szerint köteles eljárni. 392.§ (3) Ha a megrendelő alkalmatlan anyagot vagy pedig célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, erre a vállalkozó köteles őt figyelmeztetni.

Nem választható el mereven az igazságossági, az együttműködési és az elvárhatósági alapelvektől.

3. Igazságosság elve Az igazságosság etikai kategória, ám az a jog, amely nem törekszik valamely közösségben kialakult erkölcsi eszmény, követelmény érvényesítésére, nem lesz maradandó. 1

Lásd a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvényt, a sportról szóló 2004. évi I. törvényt, a tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvényt. Utóbbi két törvény a választottbírósági eljárást preferálja.

9


Az általános norma és az egyedi eset közötti szakadék áthidalása az igazságosság elvének segítségével, annak konkrét megnyilvánulásaként az eseti méltányosság gyakorlásával lehetséges. Egyes esetekben kifejezetten is utalnak a méltányosság gyakorolhatóságára „rendkívüli” vagy „különös méltánylást érdemlő körülmények” alapján (pl. mentesítés a felelősség alól). Az igazságosság alapelvi szintű követelménye – ha nem nevesítve is – több helyen kiemelkedő szerepet tölt be polgári jogszabályainkban, pl.: 361. § (1) Aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni.

Az ésszerűség mellett az igazságosság elve is ad törvényes lehetőséget arra, hogy a viszonylagos stabilitással rendelkező társadalmak jogrendszere ún. keretszabályokat (generálklauzulákat) alkalmazzanak. A keretszabályok alkalmazásának alapja, hogy a törvényadta mozgástéren belül a jogalkalmazók szabadon mérlegelhetnek. Vannak olyan álláspontok is, miszerint a generálklauzulák „felpuhítják” a jogrendet és ellentétben állnak a jogbiztonság követelményével. A jogi normák tartalmának , a bírói ítéleteknek az „igazságossága” mozdítja elő a legnagyobb mértékben az önkéntes jogkövetést.

4. Jogbiztonság elve Ideális esetben az általános normák maguk is igazságosak. Az igazságos normák számíthatnak a legbiztosabb társadalmi elfogadásra, ezek nyújtják a legnagyobb jogbiztonságot. A jogbiztonság elvének követelménye szerint következetes, viszonylagosan állandó, ésszerűen felépített rendnek kell érvényesülnie. A jogbiztonság elve megköveteli, hogy a jogszabályok kiszámíthatóak, áttekinthetőek, megismerhetőek legyenek. Az alapelv sérelmével jár a jogszabályok gyakori válogatása akár újraszabályozás, akár módosítások formájában.

5. Jogfejlesztő értelmezés elve A jogbiztonság viszonylagos állandóságot kíván, addig a társadalmi viszonyok változásai éppen rugalmas viselkedést várnak el a jogi normáktól. A jog a fejlődés akadályozójává válhat, ennek elkerülését szolgálja az értelmezési alapelv. 1. § (1) Ez a törvény az állampolgárok, valamint az állami, önkormányzati, gazdasági és társadalmi szervezetek, továbbá más személyek vagyoni és egyes személyi viszonyait szabályozza. Az e viszonyokat szabályozó más jogszabályokat – ha eltérően nem rendelkeznek – e törvénnyel összhangban, e törvény rendelkezéseire figyelemmel kell értelmezni. (2) A törvény rendelkezéseit a Magyar Köztársaság gazdasági és társadalmi rendjével összhangban kell értelmezni. Az értelmezési alapelv első szintű követelménye a jogbiztonságot is szolgáló egységesség. Az egységességet szolgálja az LB jogegységi határozatainak kötelező jellege. Az értelmezési alapelv második szintje a jogfejlesztő értelmezés követelménye. A társadalmi renddel való összhang úgy biztosítható, ha a jogalkalmazó a számára még nyitva álló mozgástérben (azaz soha nem a törvény ellenében) hoz olyan határozatokat, szerkeszt olyan indoklást, amely helytálló értelmezés a későbbiekben visszatükröződik az új normák pontos szövegében is.

10


A bíróságoknak meg kell találni azt a határt, amely az értelmezés körében, azt át nem lépve, az ésszerűséget és az igazságosságot szolgálja, és ezáltal jogfejlesztő hatású: 201.§ (2) Ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség, a sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja. PK 267. II. A feltűnően nagy értékkülönbségre alapított megtámadás következtében érvénytelenné vált szerződés esetében a szerződés érvényessé nyilvánításakor a bíróságnak olyan mértékű ellenszolgáltatást kell megállapítania, amely mellett az értékkülönbség már nem feltűnően nagy.

A jogfejlesztő értelmezés célja tehát, hogy a hatályos jog – értelmezés útján – lépést tartson a gazdaságitársadalmi fejlődéssel.

6. Jóhiszeműség és a tisztesség elve 4.§ (1) A polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni. A jóhiszeműség szubjektív, tudati állapot. Jóhiszemű az, aki nem tud, s kellő körültekintés tanúsítása mellett sem kellene tudnia a látszattal ellentétes valóságról. Rosszhiszemű az, aki tud, vagy kellő körültekintés mellett tudnia kellene a látszattal ellentétes helyzetről. 118. § (1) Kereskedelmi forgalomban eladott dolgon a jóhiszemű vevő akkor is tulajdonjogot szerez, ha a kereskedő nem volt tulajdonos.

Bizonyos esetekben vélelmezni kell a rosszhiszeműséget: (2) Ha valaki a hozzátartozójával vagy a vele összefonódásban levő gazdálkodó szervezettel, továbbá ha a gazdálkodó szervezet a tagjával vagy vezető tisztségviselőjével, illetve annak hozzátartozójával köt ilyen [fedezetelvonó] szerződést, a rosszhiszeműséget, illetőleg az ingyenességet vélelmezni kell.

A tisztesség követelménye az erkölcsösség általános, a személy tudatától független követelményét emeli törvényi rangra. Polgári jogi viszonylatban nem elegendő a magatartások formális jogszerűsége, azoknak tartalmilag is jogszerűnek, azaz a jó erkölcsnek megfelelőnek kell lenni. Erkölcsös az a magatartás, amelyet az adott társadalom, vagy nagyobb közösség a hatalmi helyzettől függetlenül helyesnek és követendőnek nyilvánít. Ez az alapelv a polgári jogi normák és a társadalmi erkölcsi normák kölcsönös összefonódását juttatja kifejezésre. (2) Semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik 663. § (1) Kitagadásnak van helye, ha a kötelesrészre jogosult e) erkölcstelen életmódot folytat;

A jog és az erkölcs egyes vélemények szerint közös tőről fakadnak, és ebből eredendően közös ma is a céljuk: a társadalmi lét fenntartása, a társadalmi célok, a fejlődés előmozdítása. Az erkölcs inkább a belső meggyőződés erejével, a jog inkább külső kényszerrel való fenyegetéssel (szankció) próbálkozik. A jog az erkölcs által már szabályozott magatartások között szelektál, s saját kényszerítő erejét hozzáadja az erkölcs késztetéséhez, mintegy felerősítve azt. „…a jognak sohasem szabad

11


szembehelyezkedni az erkölcsi szabályokkal, sőt amennyiben releváns cselekményeket szabályoz, azokkal összhangban kell maradnia…” Az erkölcstelen ügyletek semmissége már a római jogban ismert volt, a Ptk. is tartalmazza ezt a szabályt [200.§ (2)]. A jogügyletek körén túl a jóhiszeműség és a tisztesség követelménye a magánjog egészének alapelvévé vált. A Ptk.-beli elhelyezéséből semmi esetre sem az következik, hogy ez egy ius generale volna, amivel szemben a későbbi szabályok mint ius speciale érvényesülhetnének, hanem az, hogy ez az alapelv belső feltétele és egyúttal tartalmi, terjedelmi korlátja minden alanyi jogosultságnak. Az alanyi jog látszatába burkolódzó, de a jóhiszeműség és a tisztesség elvét sértő magatartás minimum jogalap nélkülinek, jogosulatlan magatartásnak minősül, azaz igényt nem keletkeztet, jogi védelmet nem kaphat, a célzott joghatást nem érheti el. Súlyosabb eseteiben kifejezetten jogellenesnek minősíthető. Társadalmi-gazdasági jelentősége folytán felértékelődött az üzleti tisztesség, szélesebb értelemben a gazdasági erkölcs kategóriája. Ennek fontosabb követelményeit mára külön törvény tartalmazza.

7. Elvárható magatartás elve A polgári jog alapvetően nem parancsoló jellegű, hanem jogosító szabályozást alkalmaz, s a jogalanyok számára szabad mozgásteret biztosít. Ugyanakkor a jogbiztonság elve megköveteli a szabályozás kiszámíthatóságát, ezért a polgári jogban szükség van egy általánosan elvárható magatartási mérték meghatározására. Az elvárhatósági mérték elvét áthatják tartalmilag az ésszerűség, igazságosság, jóhiszeműség és a tisztesség, rendeltetésszerűség és az együttműködés elvei (de az elvárhatósági mérték vissza is hat ezekre). 4.§ (4) Ha ez a törvény szigorúbb követelményt nem támaszt, a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható… A megkövetelt mérték tehát egy adott viszonyban az emberek többsége által tanúsított „tipikus magatartás”. Akinek a magatartása a mértéket nem éri el, azaz nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, annak a magatartása jogilag felróhatónak minősül, mely általában felelősséget von maga után. Az elvárhatóság elve nem az adott személytől elvárható cselekvést veszi figyelembe a jogkövetkezmények meghatározásakor, hanem objektivizál, ugyanakkor ritkán működtet objektív – azaz kimentést nem ismerő – szankciókat. A főszabály tehát nem a büntetőjog által használt egyediesített „tőle elvárhatóság”, nem is a mindenkitől elvárható általános követelmény, hanem a kettő közötti „adott helyzetben általában elvárható” magatartás követelménye, azaz a tipikus magatartásból indul ki. Vannak olyan szabályok, ahol a Ptk. eltér a főszabálytól, és az elvárhatósági szintnél szigorúbb vagy enyhébb mércét alkalmaz. A zsinórmérték példája a kártérítési jogban (a Ptk. 1977-es novellája erre alapozva absztrahálta az általános elvárhatósági mérték elvét): 339. § (1) Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Emelt szintű elvárhatóság:

12

A/1 A POLGÁRI JOG TÁRGYKÖRE, FOGALMA, HELYE A JOGRENDSZERBEN, ELHATÁROLÁSA MÁS JOGTERÜLETEKTŐL 345. § (1) Aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik.

4.§ (4) …Saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat…

A jogszabály kizárja annak lehetőségét, hogy valaki saját mulasztása, szerződésszegése miatt, kifejezetten felróható magatartása alapján magának előnyt kovácsoljon, ami más oldalról valakinek méltánytalan hátrányt jelentene. PK 76. szám V. Nem követelhető vissza az ajándék, illetőleg nem követelhető az ajándék helyébe lépett érték, ha az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés meghiúsulását az ajándékozó felróható magatartása okozta.

4.§ (4) …Aki maga sem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, a másik fél felróható magatartására hivatkozhat… Vannak olyan esetek is, amikor a felek egyike sem tanúsított elvárható magatartást, vagyis kölcsönösen felróhatóan jártak el egymással szemben. PK36. szám Ha a károkozó magatartás előidézésében, a kár bekövetkeztében, a kár súlyosbodásában az elvárható magatartást elmulasztó károsult is közrehatott, magatartásának következményeit a károsult maga viseli. Ez esetben a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése szerint kármegosztásnak van helye. Nem terheli kártérítési felelősség a károkozót a kárnak azért a részéért, amely abból származott, hogy a károsult nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

*** Rendeltetésszerű joggyakorlás elve, joggal való visszaélés tilalma  A/2 Együttműködés elve  B/6 További speciális alapelvek: nemo plus iuris – forgalom biztonságának követelménye, pacta sunt servanda – clausula rebus sic stantibus, visszterhesség elve, szerződési szabadság elve, végrendelkezési szabadság

13

1 A POLGÁRI JOG TÁRGYKÖRE, FOGALMA, HELYE A JOGRENDSZERBEN, ELHATÁROLÁSA MÁS JOGTERÜLETEKTŐL

Recommend Documents