1. A MAGYAR TÁNCMŰVÉSZETI FŐISKOLA KÜLDETÉSE ÉS JÖVŐKÉPE A FŐISKOLA MINŐSÉGÜGYI KONCEPCIÓJÁNAK BEMUTATÁSA Minőségbiztosítás a

1

1. A MAGYAR TÁNCMŰVÉSZETI FŐISKOLA KÜLDETÉSE ÉS JÖVŐKÉPE................ 4 2. A FŐISKOLA MINŐSÉGÜGYI KONCEPCIÓJÁNAK BEMUTATÁSA.......................... 5 2.1. Minőségbiztosítás a Magyar Táncművészeti Főiskolán.................................................. 5 2.2. A Minőségfejlesztési Program bemutatása ..................................................................... 6 2.2.1. A Minőségfejlesztési Programhoz kapcsolódó dokumentumok ............................ 10 2.2.2. A Minőségfejlesztési Program megvalósítására hivatott testületek....................... 10 2.2.3. Az intézmény működésének folyamatai és azok kölcsönhatása ............................ 11 2.2.4. A Minőségbiztosítási rendszer működésének eredményei és hátráltató tényezői.. 11 3. INTÉZMÉNYI SZINTŰ VEZETÉS ÉS SZERVEZET....................................................... 13 3.1. A Főiskola szervezeti felépítése .................................................................................... 13 3.1.2. A Főiskola szakoktatási szervezete ........................................................................ 14 3.1.3. A főiskola gazdasági és igazgatási szervezete ....................................................... 17 3.1.4. A főiskola által fenntartott közoktatási intézmények ............................................. 18 3.2. Vezetés és stratégiaalkotás ............................................................................................ 18 3.2.1. Döntéshozó, tanácsadó szervek.............................................................................. 18 3.2.2. Döntési rendszer..................................................................................................... 23 3.2.3. A hallgató szerepe és részvétele a döntéshozási folyamatban ............................... 25 3.2.4. Az irányítási folyamatok bemutatása ..................................................................... 26 3.2.5. Stratégiaalkotás a főiskolán.................................................................................... 27 3.2.6. A döntések kommunikációja, az intézményi és a vezetői információs rendszer ... 27 3.2.7. A döntések nyomon követése................................................................................. 28 3.2.8. Pénzügyi, gazdálkodási és forráselosztási rendszer ............................................... 29 4. A SZEMÉLYI KIVÁLASZTÁS RENDSZERE.................................................................. 31 4.1. Humánerőforrás gazdálkodás........................................................................................ 31 4.2. Az oktatók kiválasztása és az előléptetések rendszere.................................................. 35 4.3. Az oktatók munkájának elismerése............................................................................... 41 5. AZ INTÉZMÉNY KÜLSŐ KAPCSOLATAINAK RENDSZERE .................................... 42 5.1. Helyi együttműködések................................................................................................. 42 5.2. Regionális és országos együttműködések ..................................................................... 44 5.3. Nemzetközi kapcsolatok ............................................................................................... 45 6. OKTATÁSVEZETÉS- ÉS FEJLESZTÉS ........................................................................... 50 6. 1. A Főiskola oktatási tevékenységének bemutatása........................................................ 50 6.1.1. A képzési szerkezet ismertetése ............................................................................. 50

2

6.1.3. A hallgatói szolgáltatások rendszere ...................................................................... 55 6.1.4. Az oktatást segítő infrastruktúra és adminisztráció................................................ 57 6.1.5. Az élethosszig tartó tanulás intézményi „szolgáltató” rendszere........................... 58 6.1.6. Oktatási szolgáltató funkciók külső érdeklődők számára ...................................... 59 6.2. Az oktatással kapcsolatos folyamatok bemutatása........................................................ 61 6.2.1. A képzési folyamatok tervezése és fejlesztése....................................................... 61 6.2.2. A képzési programok működésének nyomon követése ......................................... 62 6.2.3. A hallgatók tájékoztatásának rendszere ................................................................. 63 6.2.3.1. A leendő hallgatók tájékoztatása..................................................................... 63 6.2.32. A képzésben résztvevő hallgatók tájékoztatása ............................................... 64 6.2.4. A hallgatók teljesítményértékelésének módja........................................................ 65 6.2.5. A tehetséggondozás formái .................................................................................... 66 6.2.6. Az oktatási adminisztráció működtetése ................................................................ 69 6.2.8. Az oktatási tevékenység megítélése....................................................................... 70 7. KUTATÁSVEZETÉS- ÉS FEJLESZTÉS ........................................................................... 71 7.1. A főiskolán folyó kutatási és művészeti alkotó tevékenység ........................................ 71 7.2. Tudományos és fejlesztési eredmények ........................................................................ 73 7.3. A Tánctudományi Kutatóközpont ................................................................................. 75 8. SWOT ANALÍZIS ............................................................................................................... 76 9. MELLÉKLETEK ................................................................................................................. 79

3

1. A MAGYAR TÁNCMŰVÉSZETI FŐISKOLA KÜLDETÉSE ÉS JÖVŐKÉPE A Magyar Táncművészeti Főiskola legfontosabb célja, szakmai feladata, hogy olyan sokoldalúan képzett táncművészeket, táncpedagógusokat, koreográfusokat és elméleti szakembereket képezzen, akik az egyetemes és a nemzeti kultúra, ezen belül elsősorban a táncművészet értékeinek birtokában, magas fokú mesterségbeli tudásuk alapján alkalmasak a hazai és a nemzetközi táncéletben az előadóművészi, oktató és alkotó tevékenységre. A táncművészet valamennyi művészeti irányzattal harmonikusan együttműködik, képes az elmúlt századok technikai vívmányait sikeresen alkalmazni, elért eredményeit beépíteni a táncelőadásokba, azaz készen áll a megújulásra, folyamatosan fejlődik. A táncpedagógus képzés feladata, hogy a táncművészet oktatását önálló hivatásként választó hallgatóknak biztosítsa a szükséges, magas szintű ismeretek elsajátítását, egyéniségük szabad kifejlődését, a felelős értelmiségivé válás lehetőségét. A táncpedagógia legújabb ismeretei és gyakorlati változásai képzésünkben prioritást élveznek, így a változó világban a legfrissebb, legmodernebb tudásanyaggal oktatunk, kiváló pedagógusok és művészek közreműködésével. A hazai metodikai módszert szem előtt tartva, a világ számos országából összegyűjtött tananyaggal és személyes tapasztalattal kiegészített oktatási rendszer szerint képzett művészeink, alkotóink és pedagógusaink Európa, és a nagyvilág számtalan együttesében és iskolájában bizonyítják folyamatosan, hogy a magyar táncművészképzés magas szinten képes megfelelni a legigényesebb elvárásoknak is. Célunk, hogy az oktatás kiválósága révén a hazai és nemzetközi táncéletben elért irányadó pozíciónk a jövőben is fennmaradjon, tovább erősödjön. Képzési kínálatunk folyamatos megújításával, az alapképzési szakok mellett a mesterszakok beindításával valamint pedagógus-, és szakirányú továbbképzéseink által hallgatóinknak korszerű tudást, piacképes diplomát kívánunk nyújtani. Stratégiai célunk a tánctudomány művelése terén alkotó szellemi-kutató műhely létrehozása, a tánctudományok akadémiai elismerésének kivívása, doktori iskola alapítása és mindezeken keresztül az egyetemi rang elérése. Céljaink teljesítéséhez kiválóan felkészült, sok esetben több évtizedes tapasztalattal rendelkező mesterek, elméleti szakemberek és oktatók nyújtanak segítséget. A Magyar Táncművészeti Főiskola küldetése részének tekinti, hogy − a folyamatosan bővülő, a munkaerőpiac rövid- és hosszabb távú igényrendszeréhez rugalmasan alkalmazkodó képzési kínálatával járuljon hozzá az európai, mindenekelőtt a magyarországi - táncegyüttesek és táncművészképző (oktatási) intézmények szakemberigényének kielégítéséhez. − képzési kínálata fogja át a szakmai életút egészét: az alapképzéstől a mesterképzésen keresztül a szakirányú továbbképzésekig és a doktori képzésig. − a helyzetéből és lehetőségeiből adódó korlátokat figyelembe véve törekedjen arra, hogy a főiskolán folyó kutatómunka a tánctudomány művelőinek körében nemzetközi mértékben is ismert legyen.

4

− biztosítsa a meglévő, valamint a felsőoktatási törvény rendelkezéseinek és a MAB elvárásainak megfelelően a későbbiekben kialakítandó szakok hallgatói számára a szakmai szellemi irányítást, az elméleti képzés és a gyakorlati oktatás hátterét szolgáló infrastruktúrát. − biztosítsa a hallgatók számára az egyéni érdeklődésnek megfelelő képzés lehetőségét, segítse elő a tudományos igényű kreatív művészi szemlélet fejlesztését, a korszerű oktatásfejlesztési koncepciónak megfelelően minden lehetőséget adjon meg a szabad tantárgyválasztásra. − a főiskola szervezeti és oktatási fejlesztésének elképzeléseihez kapcsolódva a kölcsönösség elve alapján együttműködjön a szakterületén munkálkodó intézményekkel, egyetemekkel és kutatóhelyekkel, a hazai művészeti felsőoktatás érdekeit szem előtt tartva segítse a felsőoktatás rendszerének hatékony és a reális társadalmi igényeknek és nemzetközi elvárásoknak megfelelő fejlesztését. − szakmai kapcsolatrendszere alapján vállalja a táncművészet területén a ráháruló szakmai érdekképviseleti feladatok ellátását, szellemi és anyagi kapacitásaival elősegítse a táncművészet fejlődését, társadalmi elismertségét. − vállalja a külhoni magyarok táncművészeti képzéséből ráháruló feladatokat, segítse a főiskolán tanuló külföldi hallgatók magas színvonalú szakmai képzését, fejlessze nemzetközi kapcsolatait a külföldi társintézményekkel, kutatóintézetekkel, kezdeményezze multilaterális oktatási és kutatási programok megvalósítását. − minden eszközzel ösztönözze és segítse a főiskola oktatóit a tudományos fokozat megszerzésében és a szakmai szerepvállalásban a táncművészeti közéleti tevékenységében. 2. A FŐISKOLA MINŐSÉGÜGYI KONCEPCIÓJÁNAK BEMUTATÁSA 2.1. Minőségbiztosítás a Magyar Táncművészeti Főiskolán Az önértékelés során vizsgált 2001-2009-es időszak alatt a főiskola életében jelentős változások következtek be mind a képzési rendszer, mind a szervezeti kérdések tekintetében. Ezeket részben az új felsőoktatási törvény (a továbbiakban: Ftv.) rendelkezései és a bolognai folyamat által meghatározott feladatok, részben pedig intézményi specialitások indokolták. Jóllehet a főiskola csak 2007 szeptembere óta rendelkezik deklarált minőségfejlesztési programmal, ezt megelőzően is létezett a főiskola működését jellemző intézményi „minőségügyi” gyakorlat, melynek céljai azóta sem változtak: − az oktatási/képzési színvonal fenntartása és növelése, − az oktatás/képzés területén végrehajtott változtatások törvényességének, szakszerűségének, ellenőrizhetőségének biztosítása, − a főiskolán folytatott kutatások eredményes, magas színvonalú végzése, − a főiskola partnerei körében (hallgatók, oktatók, kutatók, egyéb dolgozók, a kikerülő hallgatók leendő alkalmazói, szakmai partnereink és megbízóink) az elégedettség fokozása, az igények minél teljesebb kielégítése. A 2007 előtti minőségügyi gyakorlat legfőbb elemi a következők voltak: (1) a képzési programok működésének tervezése: művészeti terv készítése tanévenként, a szakirányok indításának ütemezése, a felvételi vizsgák tervezése, a (záró)vizsgák tervezése, a képzési programok céljainak megvalósítása érdekében pályázati tevékenység tervezése, az oktatói feladatok folyamatos ellátása érdekében humánpolitikai tervezés, külföldi vendégoktatók meghívásának ütemezése stb.

5

(2) a képzési programok működési folyamatainak figyelemmel kísérése: a képzés szakmai tartalmának figyelemmel kísérése, a hallgatók tudásának félévenkénti bizottsági értékelése, a végzős évfolyam vizsgateljesítményének kibővített vizsgabizottság általi értékelése, tehetséggondozás, a versenyek, az azt megelőző „megnézések” és a szakmai gyakorlat eredményei által kapott visszajelzések beépítése az oktatási folyamatba, tantárgyfejlesztés, a hallgatók véleményének meghallgatása, a partnerkapcsolatok ápolása, új kapcsolatok kiépítése. (3) belső kommunikáció: a képzésről kapott információk továbbítása az érintetteknek, az információk beépítése az oktatási folyamatba. (4) a képzési folyamatok értékelése, a hibák kezelése: a kiadott oklevelek minősítésének vizsgálata, a végzett hallgatók elhelyezkedésének vizsgálata, a felhasználói visszajelzések vizsgálata, a minőségmutatók mérése és értékelése, a hibákat helyesbítő tevékenységek. Az elmúlt nyolc évet vizsgálva megállapítható, hogy a főiskola minőségügyi gyakorlata segítségével a főbb stratégiai célok szinte maradéktalanul megvalósultak: − a bolognai irányelveknek megfelelő képzés megvalósítása; − a képzési kínálat három új BA és két új MA szakkal való bővítése; − az oktatás feltételrendszerének anyagi lehetőségeinkhez mért számottevő javítása (új campus); − a tananyagok, oktatási módszerek és a tanulmányi nyilvántartás korszerűsítése (saját kiadványok, NEPTUN elektronikus tanulmányi rendszer bevezetése); − a tankönyv- és jegyzetellátás feltételeinek javítása; − a nemzetközi kapcsolatok bővítése; − a főiskolai oktatói állomány fiatalítása, az arra érdemes kollégák szakmai karrierjét elősegítő tanulmányok, pályázatok, és kinevezések támogatása. 2.2. A Minőségfejlesztési Program bemutatása Az Ftv. a felsőoktatási intézmény kötelezettségeként határozza meg a minőségfejlesztési program készítését. Az intézményi minőségfejlesztési programnak tartalmaznia kell az intézmény minőségpolitikáját és minőségirányítási rendszerét. A minőségirányítási rendszerben meg kell határozni az intézmény működési folyamatait, ennek keretén belül a tervezési, vezetési, ellenőrzési, mérési és értékelési feladatok végrehajtását. Erre a jogi kötelezettségre, valamint a főiskola hagyományaira és a magyar táncművészet meghatározójaként a magyar felsőoktatásban betöltött különleges jelentőségére figyelemmel a főiskola szenátusa 2007 november 7-én elfogadta az intézmény Minőségfejlesztési Programját. Ennek megfelelően a főiskola minőségpolitikáját és minőségügyi koncepcióját az MTF küldetésnyilatkozata és minőségfejlesztési programja együttesen határozza meg.

6

A program készítése során mindvégig szem előtt tartottuk a főiskola kialakult működési és minőségbiztosítási gyakorlatát és eljárásait. A program céljai a következők: 1. meghatározni a főiskola jövőképéhez illeszkedő, egyben a jövőkép elérését támogató minőségfejlesztési tevékenység alapértékeit, 2. kitűzni és meghatározott időtávon felvázolni a főiskola minőségfejlesztési céljait (továbbá a célok elérését szolgáló vállalásokat, a várható eredményeket), 3. megadni a minőségügyi fogalmak azon értelmezését, amely értelemben használjuk ezeket, illetve kijelölni a minőségbiztosítás „terjedelmét”, hatókörét, 4. felvázolni a minőségfejlesztés eszközrendszerét, 5. lefektetni azokat az alapelveket, amelyeket tiszteletben kell tartani a minőségfejlesztéssel kapcsolatos valamennyi előkészítő-, tervező-, megvalósító-, értékelő és egyéb tevékenység során, 6. rögzíteni a főiskola minőségfejlesztési tevékenységének szervezeti, hatásköri kereteit, személyi és anyagi feltételeit, 7. felvázolni a főiskola (1-6. pontokban írtakból következő) minőségbiztosítási rendszerét, 8. meghatározni a főiskola (1-7. pontokban írtakból következő) minőségbiztosítási programját. A főiskola minőségirányítási rendszerének működtetéséért a rektor felelős; kialakítása, fenntartása, szakmai hatékonyságának biztosítása a főtitkár feladata. A főtitkár hatásköre a főiskolán működtetett minőségirányítási rendszer teljes körű felügyelete és a minőségirányítási rendszer működésével kapcsolatos javító intézkedések kezdeményezése, végrehajtása. A minőségirányítási rendszer kialakítása 2006 decemberében kezdődött el intézményünkben az alábbi felépítés szerint: 1. az intézmény bemutatása, küldetésnyilatkozata Az intézmény bemutatása tükrözi azokat a hagyományokat és eredményeket, amelyek kiemelkedő jelentőségűek a hazai táncművész- és táncpedagógus képzés területén. A küldetésnyilatkozatban megfogalmazott célok összhangban állnak hagyományainkkal és eredményeinkkel, valamint megfogalmazzák az európai, illetve nemzetközi jelentőségű szakmai és tudományos törekvéseinket, amelyek eléréséhez a főiskola hozzárendeli képzési programját és módszereit. 2. az intézmény működésének folyamatai, kölcsönhatásuk A Magyar Táncművészeti Főiskola sajátos folyamatokkal rendelkezik. Ezen folyamatok egyrészt az oktatással szorosan összhangban álló tevékenységeket jelentik, másrészt mindazon támogató folyamatokat, amelyek lehetővé teszik a hatékonyságot, valamint az eredményességet a képzési folyamatokon belül. A Minőségfejlesztési Program rögzíti a folyamatok legfontosabb összefüggéseit és meghatározza az egyes folyamatokon belül viselt döntési és végrehajtási felelősségeket.

7

3. a főiskola minőségfejlesztési programjának készítése, közzététele, értékelése A Főiskola minőségfejlesztési programjának készítésében a Rektor, a Gazdasági főigazgató, a Főtitkár és a Művészeti menedzser vettek részt. A Minőségfejlesztési program elkészítése a Külső, valamint a főiskola már meglévő aktuális és érvényes belső alapdokumentumaival való összhang megteremtésével indult: a Főtitkár a minőségirányításért felelős szakember segítségével – a felsőoktatásra vonatkozó jogszabályok, valamint az SzMSz alapján – a minőségirányítási rendszerek kialakításánál irányadó elvárásoknak és tapasztalatoknak megfelelően rögzítette a dokumentummal kapcsolatos követelményeket. A kialakított struktúrának megfelelően több konzultáció közbeiktatásával készültek el a dokumentum fő fejezetei. A Minőségfejlesztési programot a Szenátus, valamint a benne rögzített folyamat-felelősök áttekintették, kiegészítették, a végleges tartalmat a Szenátus hagyta jóvá. A minőségfejlesztési programot rendszeres időközönként (kb. 1,5-2 évente) a valamint a folyamat-felelősök áttekintik és a dokumentumban meghatározott szerint a folyamatokat, valamint azok eredményeit (a főiskola képzési, valamint eredményeit) értékelik, majd meghatározzák a fejlesztésekkel kapcsolatos tennivalókat.

Szenátus, szabályok művészeti szükséges

4. a vezetőség felelősségi köre A főiskola vezetőségének kötelezettsége, hogy megfelelően fogalmazza meg a felsőoktatási törvényből, valamint a hallgatók igényeiből fakadó célokat. Felelősségük, hogy megfelelő anyagi és emberi erőforrásokat rendeljenek az elérendő célokhoz, valamint egyértelmű és határozott szabályokat hozzanak létre az intézményben viselt felelősségek és feladatok tekintetében. A vezetőség felelőssége, hogy rendszeres időközönként áttekintse a folyamatokat, mérje azok eredményességét, elemezze az eredményeket, és újabb (magasabb szintű) célkitűzéseket fogalmazzon meg az intézmény számára. 5. gazdálkodás az erőforrásokkal A főiskola gondoskodik folyamataiban és belső szabályozottságaiban azokról a feladatokról és felelősségekről, amelyek az emberi erőforrás, az intézményi - oktatási infrastruktúra irányításával kapcsolatosak. 6. az intézmény működtetése Főiskolánk az intézmény működtetése során a korábbi szabályozási területeken túlmenően a beszerzés folyamatainak szabályait meghatározta. A beszerzési folyamatokban különös hangsúlyt kap a közbeszerzési törvény, valamint az intézményünkön belül érvényes kötelezettségvállalásokra vonatkozó szabályzat. A beszerzések során általános szabály, hogy minden terméket vagy szolgáltatást ellenőrzés alá kell vonni, hogy azok intézményünk igényeinek minden tekintetben eleget tegyenek.

8

7. partnerkapcsolatok irányítása A főiskola célkitűzéseinek maradéktalan teljesítéséhez azonosítania kell partnereinket és a tevékenységünkben érdekelt feleket. Figyelemmel kell kísérnünk a jelenlegi és leendő hallgatóink, és valamennyi érdekelt fél (pl. a munkaerőpiaci szereplők, finanszírozó szervek) igényeit. A főiskola a hallgatókkal és a külső intézményekkel kapcsolatos megállapodásait szabályzatokban illetve szerződésekben rögzíti. A szabályzatok és szerződések teljesítését folyamatosan nyomon követjük, a szabályzatok és szerződések módosításaiból fakadó megváltozott feltételeket pedig ellenőrizzük. 8. szolgáltatási folyamatok Intézményünk a szolgáltatási folyamatok szabályozását rögzítette a Minőségfejlesztési programjában. A szolgáltatási folyamatokat a felelős vezetők megtervezik és fejlesztik. A képzési folyamatok, a képzési struktúra (szak, szakirány, tanterv, tantárgy) fejlesztése az intézmény kijelölt felelőseinek feladata. A Minőségfejlesztési program az oktatási folyamatok előkészítését és végrehajtását folyamatszemléletű megközelítésben kezeli. A szolgáltatási folyamatok egyik legfontosabb visszacsatoló eleme a képzési folyamatok értékelése, hiszen a következő időszak tervezésénél a Szenátus döntése ezen információkra épül. A Magyar Táncművészeti Főiskola képzésen kívüli legfontosabb alaptevékenységei közé tartozik a művészeti alkotótevékenységgel és a kutatással kapcsolatos folyamatok meghatározása. 9. mérés, elemzés és fejlesztés A Minőségfejlesztési program – valamint a minőségirányítási rendszer – egyik kulcsfolyamata a visszacsatolással kapcsolatos feladatok és felelősségek meghatározása. A Visszacsatolásokat azokra a minőséggel kapcsolatos mért és elemzett mutatókra és adatokra építjük, amelyek a legjobban leképezik az intézményünk és folyamataink megfelelőségével kapcsolatos információkat (pl. a folyamatok és az érintettek érdekében tett észrevételek, beavatkozások stb.). Ezen folyamatok során kell gondoskodni a feltárt nem megfelelőségek javításáról, helyesbítéséről, valamint a megelőző intézkedések meghatározásáról, véghezviteléről és az intézkedések hatékonyságának méréséről.

9

2.2.1. A Minőségfejlesztési Programhoz kapcsolódó dokumentumok Az alábbi ábra a Minőségfejlesztési Programhoz kapcsolódó dokumentumokat és azok programmal való összefüggését, valamint a megvalósulás fokát szemlélteti.

2007 őszétől az itt felsorolt programok és tervek jelentik a minőségbiztosítás alapját, de ezt megelőzően is léteztek azonos funkciót betöltő dokumentumok. 2.2.2. A Minőségfejlesztési Program megvalósítására hivatott testületek

Az említett testületek mellett természetesen komoly szerepe van a szervezeti egység vezetőknek is a minőség biztosításában, a problémák feltárásában és megoldásában.

10

2.2.3. Az intézmény működésének folyamatai és azok kölcsönhatása

2.2.4. A Minőségbiztosítási rendszer működésének eredményei és hátráltató tényezői Egy éves előkészítő munka eredményeképpen 2007 novemberében fogadta el a szenátus a felsőoktatási törvénynek megfelelő minőségfejlesztési programot, melyben az intézményvezetési, tervezési, ellenőrzési, mérési, értékelési és fogyasztóvédelmi feladatokat, továbbá az oktatói munka hallgatói véleményezésének rendjét szabályozta a főiskola. A programban meghatározott területeken azóta folyamatosan folyik a munka: 1) a 2007/2008. és a 2008/2009. tanévre vonatkozóan is elkészült a főiskola egységes éves operatív terve, 2) a 2007/2008. és a 2008/2009. tanévre vonatkozóan is elkészült az összes szervezeti egység egyedi operatív terve, valamint a főiskola képzési terve. Ezek a tervek havi bontásban részletezik az intézményfejlesztési tervben is rögzített elvégzendő feladatokat a határidő megjelölésével, és az év végi beszámoló alapjául szolgálnak majd.

11

További előrelépés, hogy 3) a szervezeti egységek vezetői begyűjtötték az oktatók/más foglalkoztatottak szakmai életrajzait, és elkészítették a szervezeti egységre vonatkozó humánpolitikai és továbbképzési terveket. Az oktatók szakmai életrajzai nyilvánosak, azok a főiskola weboldalán megtekinthetőek. Ugyancsak a minőségfejlesztési programnak köszönhető, hogy 4) a 2007/2008-as tanév I. szemeszterében első alkalommal (azóta pedig minden félévben) véleményezték oktatóinkat a hallgatók; 5) a szenátus 2007. november 7-én megválasztotta az 5 tagú minőségfejlesztési bizottságot, melynek tagja a Művészeti Tanács és a Tudományos Tanács elnöke, a művészeti és képzési rektorhelyettes, a Koreográfus- és Táncpedagógus-képző Intézet igazgatója, valamint a Pedagógusképző tanszék egyetemi tanára; 6) a minőségfejlesztési bizottság 2008. március 14-én meghatározta a főiskola minőségmutatóit, és megkezdte a mutatók javítását célzó intézkedési terv kidolgozását. A leírtakból kitűnik, hogy a főiskola vezetése elkötelezett a minőségi oktatást és működést biztosító rendszer iránt, és az új keretek között még komolyabban veszi a minőségbiztosítást, ám több nehézséggel kell szembenéznünk. A program működtetésének kiforratlansága A felsőoktatási törvényben megfogalmazott elvek szerint felépített minőségbiztosítási rendszerünk működtetése 2007-ben kezdődött, tehát ebben az új formában egyelőre csak 1,5 éves múltra tekint vissza. A programban előírt eljárások egy része a korábbi gyakorlatot követi (a vizsgabizottságok értékelő tevékenysége, stratégiai tervezés, a képzési programok tervezése és nyomon követése, vezetői beszámolás, vezetői értékelés stb.), más része azonban merőben új (az alkalmazottak vezetéssel kapcsolatos véleményének kikérése és értékelése, a volt hallgatók véleményének formális begyűjtése), így időt igényel azok bevezetése, tudatosítása és kommunikálása a munkatársak, illetve érintettek felé. Forráshiány További nehézség, hogy a minőségbiztosítási rendszer működtetésére elkülönített forrás nem áll rendelkezésünkre, így professzionális minőségügyi szervezeti egység (csoport, vagy iroda) felállítására nincsen mód. A minőségbiztosítással kapcsolatos adminisztratív és egyéb teendők munkatársaink számára többletfeladatként jelentkeznek, ami sok esetben nehezíti azok határidőre történő végrehajtását. Aktuális helyzet Végül, de nem utolsó sorban befolyásolja a rendszer működtetését a főiskolát immár két éve jellemző vezető hiány. Rektor hiányában csak a legégetőbb személyi és stratégiai döntések születnek meg, ami az elmúlt időszak minőségügyi értékelésénél torzító hatású lehet. Belföldi ekvivalens intézmény hiánya Magyarországon nincsen olyan azonos profilú táncművészeti képzéssel foglalkozó felsőoktatási intézmény, amelynek minőségbiztosítási rendszere (pl.: a speciális ellenőrzési formák tekintetében) összehasonlítási alapul szolgálhat számunkra.

12

3. INTÉZMÉNYI SZINTŰ VEZETÉS ÉS SZERVEZET 3.1. A Főiskola szervezeti felépítése A Magyar Táncművészeti Főiskola az egyszemélyi felelősség, és a szakmai tagolás elve alapján felépített szervezeti egységek rendszeréből áll. Tekintettel arra, hogy az 1983-ban főiskolai rangot kapott intézmény szervezeti struktúrája az 1950-ben létrehozott jogelőd Állami Balett Intézet intézményi rendszerét követte a szervezeti felépítés 1983-tól napjainkig jelentős változásokon ment keresztül. Az optimális szervezeti felépítés kialakítása során meghatározó tényezők voltak: a) az állami kulturális szerepvállalás új igényei a rendszerváltozást követően, b) az 1993-as felsőoktatási törvény rendelkezései, c) az indított új szakok által meghatározott új feladatok, d) az adminisztrációs feladatok megnövekedett mértéke, e) optimális feladatmegosztás, f) jól elhatárolható hatáskörök, g) a 2005-ös új felsőoktatási törvény oktatási és funkcionális szervezeti egységekre vonatkozó rendelkezései, h) a bolognai folyamat által meghatározott új képzési rendszer feladatainak ellátása. A fenti tényezők figyelembevételével megtörtént a szervezeti struktúra újragondolása, melynek eredményeként 2006 májusában megszületett a főiskola új Szervezeti és Működési Szabályzata. Az új – alább részletezett – szervezeti felépítés megfelel a feladatok megnövekedett mértékének, valamint a 2005-ös felsőoktatási törvény vonatkozó rendelkezéseinek, és terveink szerint a közeljövőben nem szorul számottevő módosításra. 3.1.1. Az intézmény tagolásának elvei 1. Az intézményben oktatási szervezeti egységként két intézet és az intézeteken belül tanszékek működnek: Táncművészképző Intézet: - Klasszikus Balett és Moderntánc Tanszék, - Néptánc- Színházi tánc Tanszék, - Zenei- és Zeneelméleti Tanszék; Koreográfus- és Táncpedagógus-képző Intézet: - Koreográfusképző Tanszék, - Pedagógusképző Tanszék, - Elméleti Tanszék. 2. Az intézményben szolgáltató szervezeti egységként központi audiovizuális stúdió, raktárak (jelmez- és kelléktár, cipőraktár), színház (művészeti gyakorlóhely), táncszakmai kondicionáló és rehabilitáló egység, központi könyvtár (nyilvános tudományos közgyűjtemény) és - közoktatási intézményként - kollégium működnek.

13

3. Az intézmény működtetési feladatainak ellátásához gazdasági funkcionális szervezeti egységként gazdasági hivatalt, igazgatási szervezeti egységként rektori hivatalt, műszaki szolgáltató funkcionális szervezeti egységként műszaki osztályt működtet. A Magyar Táncművészeti Főiskola belső ellenőrzési feladatot ellátó funkcionális szervezeti egységként belső ellenőrt foglalkoztat. Az intézmény szervezeti felépítését, tagolását, az egyes oktatási - tudományos - kutatási, szolgáltató és funkcionális szervezeti egységeket és működésük rendjét részletesen a szervezeti és működési szabályzat (a továbbiakban: SzMSz) határozza meg. Az intézmény vezetését, a vezetők megbízását, illetve felmentését, valamint hatáskörüket az Ftv. és az SzMSz határozza meg. A főiskola gazdasági és igazgatási szervezete jól elkülöníthető a főiskola szakoktatási és közoktatási szervezetétől. A gazdasági és igazgatási szervezet, valamint a közoktatás szervezete a kétszintű vezetési modellen és az áttekinthetőségen alapul. A szakoktatási szervezet háromszintű vezetői modell alapján működik. 3.1.2. A Főiskola szakoktatási szervezete

A főiskola szakoktatási szervezetének két pillére a Táncművészképző Intézet és a Koreográfus- és Táncpedagógus-képző Intézet. A két intézet a profiljának megfelelő szakokon nyújt szakképzettséget, különböző szakirányokon. Az intézetek operatív vezetését a két intézetigazgató látja el. Az intézetigazgatók közvetlenül a rektor alá rendelten működnek. Az intézetek a tanszékvezetők által irányított tanszékekre tagolódnak.

14

A rektor-intézetigazgató-tanszékvezető kapcsolatrendszer testesíti meg a háromszintű vezetői modellt, mely a szakmai feladatok ellátása során optimális. Ebben a rendszerben az adott döntés kizárólag a szakmailag közvetlenül érintettek bevonásával és a szükségesnél nem magasabb szinten születik. Mindemellett természetesen biztosított, hogy az eltérő profillal működő két intézet igazgatói és a tanszékvezetők folyamatos tájékoztatásban részesülnek az egész főiskolát érintő kérdéseket illetően. A tanszékek egyrészt felelősek a szakterületükhöz tartozó képzési, művészeti- és tudományos kutatási feladatok ellátásáért, másrészt a főiskolán a képzés, a művészi- és tudományos kutatómunka a tanszékeken, mint oktatási-szervezeti egységekben folyik. A Táncművészképző Intézet keretében működik a Klasszikus Balett és Moderntánc Tanszék, a Néptánc és Színházi tánc Tanszék, valamint a Zenei és Zeneelméleti Tanszék. − A Klasszikus Balett Tanszék helyzete a kezdetektől fogva meghatározó volt főiskolánkon, hiszen főtanszékként a többi tanszéknél világosabb és egyértelműbb képzési stratégiát követett, ráadásul már korábban elindította a balett módszertan megújítását célzó kutatásokat, és ennek első eredményeit tankönyv formájában is publikálta. A balett tanszék több évtizedes dominanciája és szakmai szilárdsága ilyen értelemben megkönnyítette a többi tanszék helyzetét, akik saját stratégiájuk kidolgozásához viszonyítási pontként használhatták. A Klasszikus Balett Tanszék 2006-ban egyesült a Moderntánc tanszékkel abból a célból, hogy a moderntánc - mint a táncművészképzés új szakirányának - képzési stratégiáját és működését biztos alapokra helyezze. A moderntánc képzés önálló szakirányként történő megindulását követően a módszertani fejlesztés első szakaszának sikeres lezárulásával napirendre kerülhet a moderntánc tanszék újbóli önálló megszervezése. Ennek előfeltételeként 2009 januárjától a tanszék keretein belül működik a moderntánc oktatókból álló tanszéki csoport. − A Néptánc és Színházi tánc Tanszék - mely a korábbi Néptánc tanszék utóda - ezzel a megnevezéssel ugyancsak 2006-ban alakult újjá. A „színházi tánc” tanszéki elnevezésben történő feltüntetésének indoka kettős: egyrészt a néptánc-színházi táncművész szak főiskolai szakká fejlesztése a korábbi néptánc tanszék gondozásában már megtörtént, így joggal várható, hogy a tanszék elnevezésében is megjelenjen. Az elnevezés módosítását másrészt a főiskola azon célja is indokolja, mely szerint a 2009/2010. tanévben önálló színházi tánc szakirányon is elindul a képzés főiskolánkon. − A Zenei és Zeneelméleti Tanszék ezzel a megnevezéssel szintén 2006-ban alakult. A Tanszék célja alapvetően a táncoktatáshoz nélkülözhetetlen zenei kíséretet biztosító zongorakísérő művésztanárok (korrepetitorok) munkáját koordinálása. Másrészt a jelenleg az Elméleti tanszékhez tartozó zeneelméleti oktatók tevékenységét kívánja perspektivikusan magában foglalni. Az intézetek karrá fejlesztésének folyamatában eldöntendő, hogy a zeneelméleti oktatók a tantárgyak jellegéből adódóan a művészképzéshez vagy a pedagógusképzéshez kapcsolódnak-e, és ennek megfelelően szükséges a tanszék elnevezésének és személyi állományának meghatározása.

15

A Koreográfus- és Táncpedagógus-képző Intézetben működik a Koreográfusképző Tanszék, a Pedagógusképző Tanszék, valamint az Elméleti Tanszék. − A Koreográfusképző Tanszék célja olyan koreográfusok, alkotóművészek képzése, akik képesek eredeti és személyes hangvételű táncművészeti alkotások megtervezésére és gyakorlati megvalósítására, alkotói elképzeléseik személyes megértetésére és elfogadtatására, valamint az előadóművészekkel való kreatív együttműködésre. A koreográfusképzés mellett a tanszék kiemelten foglalkozik a más szakokon (táncművész, táncpedagógus, táncos és próbavezető) tanulók koreográfiai ismereteinek bővítésével, hiszen mind a táncművészek, mint a gyakorló pedagógusok esetében elengedhetetlen, hogy színvonalas gyakorlatokat, vizsgaelőadásokat állítsanak össze saját maguk, illetve tanítványaik számára. − A Pedagógusképző Tanszék alapfeladata a kifutó táncpedagógus főiskolai szak, valamint a táncos és próbavezető alapszak pedagógiai és szakmódszertani irányításának összehangolása. A tanszék látja el a bolognai rendszerben átalakult, a pedagógia és pszichológia területére tartozó tantárgyak oktatását, és nagy figyelmet szentel a szabadon választható elméleti és gyakorlati kurzusok igény szerinti bővítésére, a legújabb módszertani elvek átadásával pedig a képzés színvonalának emelésére. A tanszék törekszik a táncos - és próbavezető képzés tartalmi és minőségi fejlesztésére és folyamatos felülvizsgálatára pedagógiai, pszichológiai és művészetpedagógiai szempontból. A Pedagógusképző Tanszék az általános pedagogikum oktatásán túl módszertani kutatást végez a Klasszikus Balett és a Moderntánc Tanszék, valamint a Néptánc és Színházi Tánc Tanszék együttműködésével. − Az Elméleti Tanszék a hallgatók elméleti képzéséért felelős a művész- és pedagógusképzésben egyaránt. Feladata a hallgatók szakmai műveltségének megalapozása, továbbá felkészítésük a zene- és táncművek, képzőművészeti alkotások értő befogadására és elemzésére, az önálló véleményalkotásra és tájékozódásra a művészetek világában. A tanszék tanárai a különböző művészetelméleti (tánc, zene, képzőművészet, irodalom, színház, film) ismeretek átadása mellett vallás- és művelődéstörténeti kurzusokat is tartanak és kutatás-módszertani jártasságot nyújtanak a hallgatóknak. A tanszék kiemelt feladata a tudományos diákköri munka irányítása, illetve a hallgatók bevonása a táncelméleti kutatásokba. A tanszéken oktató tanárok saját tudományos kutatásaik mellett részt vesznek az oktatásfejlesztésben, a tankönyvírásban, illetve a Tánctudományi Kutatóközpont munkájában. Az ismertetett tanszéki struktúra kialakítását, a tanszékek intézetek alá rendelését a „bolognai folyamat” által determinált változások, valamint az indítandó új szakok és szakirányok határozták meg. A főiskola oktatási szervezetéhez tartozik az egészségügyi és rehabilitációs csoport is, mely közvetlenül a Táncművészképző Intézet igazgató alá rendelt szervezeti egység. A csoport tevékenységét a honlapunkon is nyilvánosságra hozott szakmai protokoll szerint végzi. A főiskola stratégiai céljai között szerepel, hogy a meglévő intézeti struktúra felhasználásával és továbbfejlesztésével, a vonatkozó kormányrendelet által meghatározott tárgyi és személyi feltételeknek eleget téve művészképző és pedagógusképző karokat hozzon létre. Ez magában foglalja a tanszéki struktúra már említett felülvizsgálatát is.

16

3.1.3. A főiskola gazdasági és igazgatási szervezete

*

A főiskola egyszemélyi felelős vezetője a rektor. A rektor munkáját segíti − az általános rektorhelyettes, aki a rektor által átruházott hatáskörben ellátja az intézményi adminisztráció és a tanügyigazgatás általános felügyeletét, a főiskola által fenntartott közoktatási intézmények felügyeletét, gyakorolja a rektor egyes hatásköreit a hallgatói követelményrendszer alkalmazása során, valamint képviseleti és koordinációs feladatokat végez, − a művészeti és képzési rektorhelyettes, aki felügyeletet gyakorol a főiskolán folyó valamennyi szakmai oktatási és képzési forma felett, és közvetlenül irányítja a Táncművészképző Intézet, valamint a Koreográfus- és Táncpedagógus-képző Intézet munkáját. A főiskola gazdálkodását, valamint a gazdasági szervezeti egységeket (gazdasági hivatal, raktárak, élelmezési csoport, műszaki osztály, központi gondnokság, karbantartási csoport) *

A PR és marketing menedzser, valamint a nemzetközi kapcsolatok igazgatója munkakörök betöltetlenek.

17

felelősen irányító, a rektornak közvetlenül alárendelt magasabb vezető a gazdasági főigazgató. A főiskola igazgatási szervezeti egységeit (rektori hivatal, tanulmányi osztályok, könyvtár) felelősen irányító, a rektornak közvetlenül alárendelt magasabb vezető a főtitkár. A főiskola jogszerű működéséért a főtitkár felel. A művészeti menedzser, közvetlenül a rektornak alárendelten látják el szakterületük szervezeti és működési szabályzatban meghatározott feladatait. A PR és marketing menedzser, valamint a nemzetközi kapcsolatok igazgatója munkakörök betöltetlenek. 3.1.4. A főiskola által fenntartott közoktatási intézmények

Ugyancsak közvetlenül a rektor alá tartoznak az önálló munkáltatói jogkörrel rendelkező közoktatási intézményvezetők: a gimnázium igazgató és a kollégium igazgató. Az általuk vezetett intézmények részben önállóan gazdálkodó, részjogkörrel rendelkező költségvetési szervek. Mivel az önértékelés a főiskoláról szól, a közoktatási intézményekkel a továbbiakban nem foglalkozunk. 3.2. Vezetés és stratégiaalkotás 3.2.1. Döntéshozó, tanácsadó szervek A Főiskola 2006-ban elfogadott új Szervezeti és Működési Szabályzata (SzMSz) a vonatkozó jogszabályi rendelkezések és a főiskolai tradíciók alapján kialakította a főiskola irányításában közreműködő vezető testületek rendszerét (Szenátus, tanácsok, tanszéki -és rektori értekezletek). Az SzMSz lehetővé tette a vélemények eddiginél szélesebb körű megismerését (művészeti tanács, tudományos tanács, gazdasági tanács), illetve az intézményvezetés hatékony működését segítő szakbizottsági rendszer kialakítását. A testületek és bizottságok feladat- és hatáskörének megállapítása (döntési, véleményezési, javaslattételi stb. jog), illetve az adott vezetési szintre telepítése azt a célt szolgálta, hogy a főiskola működése során felmerülő feladatok megoldásában, a célkitűzések megvalósításában a szakmai szempontok mellett lehetőség legyen a főiskola érdekének érvényesítésére, valamint a főiskolai szervezeti egységek (intézet, tanszék) saját - a főiskola általános érdekeivel nem ellentétes véleményének megjelenítésére. A főiskolai vezető testületek működésére vonatkozó vizsgálat során a Magyar Táncművészeti Főiskola alapvetően megkülönböztette egymástól a döntéshozó testületként működő Szenátust

18

és a véleményezésben, javaslattételben közreműködő tanácsokat, továbbá a szakbizottsági rendszert. A főiskolán a döntések részben egyéni vezetői, részben testületi döntések. A stratégiai jellegű testületi döntések meghozatala során négy szerv működése alapvető jelentőségű: a Szenátus, a Gazdasági Tanács, valamint a Művészeti Tanács és a Tudományos Tanács. Szenátus A Szenátus az új felsőoktatási törvény rendelkezéseinek megfelelően a Magyar Táncművészeti Főiskola legfőbb döntéshozó testülete. A korábbi 21 tagú főiskolai tanács helyett az új szervezeti és működési szabályzatnak megfelelően egy viszonylag kis létszámú Szenátus került megválasztásra. A Szenátus dönt mindazon kérdésekben, amelyeket a felsőoktatási törvény a hatáskörébe utal. A Szenátus fogadja el a főiskola szabályzatait, az intézményfejlesztési tervet, a képzési programot, a főiskola költségvetését; dönt többek között fejlesztés indításáról, együttműködési megállapodás megkötéséről, a főiskola szervezetének átalakításáról, kutatási program elfogadásáról, az intézményi egységek munkájáról szóló beszámolók elfogadásáról. A Szenátusnak 15 tagja van. A testületnek hivatalból tagja a rektor. A rektor tagsági megbízatása a felsőoktatási törvényen alapul és a rektori munkakörhöz kapcsolódik. A Szenátus többi tagja választás vagy delegálás útján nyeri el mandátumát. Az oktatók és kutatók köréből 8 tag, az egyéb munkakörben foglalkoztatottak köréből 1 tag kerül megválasztásra. A szenátusi választáson választó és választható, aki az intézménynél közalkalmazotti vagy munkaviszony keretében oktatói, kutatói vagy egyéb munkakört tölt be. A jelölés és a választás törvényességéért a főtitkár felel. A hallgatói önkormányzat (a továbbiakban: HÖK) 4 szenátusi tagot, a reprezentatív szakszervezet pedig 1 szenátusi tagot delegál a belső szabályzata által meghatározott eljárási rend szerint. A Szenátus tanácskozási jogú állandó meghívottai: a hivatalban lévő rektort megelőző rektor, a Gazdasági Tanács elnöke, a Művészeti Tanács elnöke, a Tudományos Tanács elnöke, a gazdasági főigazgató, a főtitkár, a gimnáziumi igazgató, a kollégiumi igazgató, a Közalkalmazotti Tanács képviselője, a Főiskolai Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldalának képviselője. Az új 15 tagú Szenátus mandátuma 2006. december 18-ától 4 évre szól. Kivételt képeznek a HÖK delegáltjai, akik mandátuma legfeljebb 2 évre szól. A Szenátus elnöke a rektor, titkára a főtitkár. A Szenátust az elnök hívja össze, a hatás- és döntési kör gyakorlásához szükséges alkalommal, de tanévenként legalább öt ízben. A Szenátus határozatait főszabály szerint nyílt szavazással, egyszerű többséggel hozza. Valamennyi szenátusi ülésről jegyzőkönyv készül. Az új felsőoktatási törvénynek megfelelő szervezeti felépítés kialakítását jelzi, hogy a 2006. évben a szenátus 81 határozatot hozott (ezek túlnyomó többsége szervezeti döntés), míg 2007-ben 70, 2008-ban pedig 59 döntés született.

19

Gazdasági Tanács A Gazdasági Tanács a főiskola döntés-előkészítő és véleményező testülete. A Gazdasági Tanács hét tagból áll, a tagok mandátuma 2011. március 1-jéig szól. A Gazdasági Tanács üléseit szükség szerint tartja. Határozatképes a Tanács, ha ülésén tagjainak több mint 50 %-a személyesen jelen van. A határozathozatal nyílt szavazással történik, a többségi elv szerint. A Gazdasági Tanács tevékenységét a felsőoktatási törvényben és saját ügyrendjében foglaltak alapján látja el. A Gazdasági Tanács a Szenátussal együttműködik. A Gazdasági Tanács a Szenátus döntéseinek előkészítéseként véleményezi a főiskola a) intézményfejlesztési tervét, b) költségvetését és a számviteli rendelkezések szerinti beszámolóját, c) számviteli rendjét, d) fejlesztés indítását, e) gazdálkodó szervezet alapítását, gazdálkodó szervezetben részesedés szerzését, gazdálkodó szervezettel történő együttműködést, f) vagyonkezelésében és tulajdonában lévő ingatlanvagyon hasznosítását, elidegenítését, g) a felsőoktatási törvényben meghatározott hitelfelvételét, h) együttműködési megállapodásának megkötését, i) szervezete, szervezeti egysége létesítését, átalakítását, megszüntetését. A Gazdasági Tanács döntés-előkészítő hatáskörben véleményezi mindazon tervezett kötelezettségvállalásokat, amelyek értéke az általános közbeszerzési eljárásokra aktuálisan irányadó szabályok szerint eléri, vagy meghaladja a nemzeti értékhatárokat. A Gazdasági Tanács fenntartói döntés előkészítéseként javasolhatja az intézmény vezetője részére – e beosztása időtartamára – illetménykiegészítés megállapítását [53/2006. (III. 14.) Korm. rendelet]. A Szenátus dönt a gazdasági tanács Szenátus által delegált tagjainak választásáról. A Szenátus hatáskörébe tartozik továbbá a gazdasági tanács által benyújtott kérdések megvitatása. A szenátus tanácskozási jogú állandó meghívottja a Gazdasági Tanács elnöke, a Szenátus ülései a Gazdasági Tanács tagjai számára nyilvánosak. A Szenátus elnökének (a rektor) feladata a Szenátus és a Gazdasági Tanács együttműködésének koordinálása. Művészeti Tanács Az Művészeti Tanács (a továbbiakban: MT) a rektornak közvetlenül alárendelt tanácsadó testület. A rektor a Táncművészképző Intézet táncművész képzési stratégiájának kidolgozását, az éves művészeti terv előkészítését, az éves művészeti terv végrehajtásának koordinálását, a tehetséggondozás, minőségi oktatás intézeti lehetőségeinek feltárását, feladatainak

20

meghatározását és végrehajtásának ellenőrzését megbízólevéllel a Művészeti Tanácsra ruházhatja. Az MT a képzési ágán tanulók illetve foglalkoztatottak személyi körében javaslatot tesz a Szenátusnak köztársasági ösztöndíj adományozásának kezdeményezéséről, valamint a címek és kitüntetések adományozásáról. A Művészeti Tanácsnak jelenleg 7 tagja van, a tagok mandátuma 2009-ben, illetve két tag mandátuma 2010-ben jár le. A tagok egyike az MT elnöke. Az intézményben működik egy úgynevezett „kibővített Művészeti Tanács”, melyben a rektor által meghívott vezető oktatók és külső tagok vesznek részt. A kibővített Művészeti Tanács a vizsgakoncertek és házi versenyek alkalmával a külső szakmai kontrollt biztosítja. A tagokat és az elnököt a Szenátus választja meg 3 évre, a főiskolai vagy egyetemi tanárok, docensek közül. A Művészeti Tanács szükség szerinti rendszerességgel ülésezik, ami a gyakorlatban legalább havi egy ülést jelent. A Művészeti Tanács ügyrendjét maga állapítja meg, és azt bemutatja a Rektornak. Tudományos Tanács A Tudományos Tanács a rektornak közvetlenül alárendelt tanácsadó testület. A Tudományos Tanács elkészíti a főiskola kutatási-fejlesztési-innovációs stratégiáját és irányítja annak megvalósítását, továbbá elkészíti az intézeti középtávú és éves tervet. A rektor a Koreográfus- és Táncpedagógus-képző Intézet képzési stratégiájának kidolgozását, a tehetséggondozás, minőségi oktatás intézeti lehetőségeinek feltárását, feladatainak meghatározását és végrehajtásának ellenőrzését megbízólevéllel a Tudományos Tanácsra ruházhatja. A Tudományos Tanács a képzési ágán tanulók illetve foglalkoztatottak személyi körében javaslatot tesz a Szenátusnak a köztársasági ösztöndíj adományozásának kezdeményezéséről, valamint a címek és kitüntetések adományozásáról. A Tudományos Tanácsnak jelenleg 5 tagja van, két tag mandátuma 2009. október 3-ig, három tag mandátuma pedig 2009. május 26-ig szól. A tagok egyike a Tudományos Tanács elnöke. A tagokat és az elnököt a Szenátus választja meg 3 évre, a főiskolai vagy egyetemi tanárok, docensek, illetve a tudományos fokozattal rendelkező kutatók közül. A Tudományos Tanács szükség szerinti rendszerességgel ülésezik, ami a gyakorlatban évi 6-8 ülés jelent. A Tudományos Tanács ügyrendjét maga állapítja meg és azt bemutatja a Rektornak.

21

Szaktestületek (szakbizottságok) Tanulmányi bizottság A Tanulmányi Bizottság hattagú: egy elnökből, egy társelnökből, valamint négy tagból áll. A Tanulmányi Bizottság elnökét és két tagját a teljes munkaidejű, közalkalmazotti jogviszonyban álló oktatók, kutatók, ügyvivő-szakértők közül, az intézetigazgatók javaslata alapján, társelnökét és hallgató tagjait a HÖK javaslata alapján a Szenátus választja meg, s ennek alapján a rektor bízza meg. A Tanulmányi Bizottság hatáskörébe tartozik a tanulmányi- és vizsgaügyekkel kapcsolatos eljárási rend kialakítása és érvényesítése, valamint a tanulmányi ügyekhez kapcsolódó panaszok, bejelentések elbírálása. Fegyelmi testület A Szenátus oktatókból és hallgatókból álló fegyelmi testületet alakít. A fegyelmi testület 6 oktató és 3 hallgató tagból áll. A testület elnökét és 5 oktató tagját a Szenátus, 3 hallgató tagját pedig a Hallgatói Önkormányzat – szabályzatában meghatározott módon – választja meg. Az oktató beosztású tagok megbízása 3 évre, a hallgatói jogállású tagok megbízatása 1 évre szól. A fegyelmi jogkört első fokon a Fegyelmi Bizottság, másodfokon a rektor gyakorolja. A fegyelmi ügyekben elnökből és két tagból álló Fegyelmi Bizottság jár el. A Fegyelmi Bizottság elnökét és tagjait a fegyelmi testület elnöke jelöli ki a fegyelmi testület tagjai közül úgy, hogy a tagok egyike a Hallgatói Önkormányzat képviselője. Felvételi bizottság A Felvételi Bizottság felügyeletet gyakorol a vizsgáztató bizottságok, a vizsgadolgozatokat javító és felülvizsgáló bizottságok felett, jóváhagyja a felvételi követelményeket, jóváhagyja a Felsőoktatási felvételi tájékoztatóban közzétételre szánt szöveget, ellátja a szabályzatban előírt egyéb feladatait. A Felvételi Bizottság elnöke a Rektor, tagjai az intézetigazgatók, a tanszékvezetők, a főtitkár. A Felvételi Bizottság maga állapítja meg ügyrendjét. Kreditátviteli bizottság A Kreditátviteli Bizottság hatáskörébe tartozik a kreditegyenértékűség megállapítása. A Kreditátviteli Bizottság öt főből áll. Tagjait a főiskola közalkalmazotti jogviszonyban álló oktatói közül a Tanulmányi Bizottság javaslatára a Rektor bízza meg. A Kreditátviteli Bizottság tagjainak megbízása három évre szól, és meghosszabbítható.

22

A Kreditátviteli Bizottságot úgy kell összeállítani, hogy tagjai közül legalább két oktató a Táncművészképző Intézethez tartozó tanszékek oktatói közül, legalább két oktató pedig a Koreográfus- és Táncpedagógus-képző Intézet oktatói közül kerüljön ki. Egyes speciális ügyekben külön bizottságok működnek, melyek lehetnek állandó bizottságok: mint a tankönyvkiadási lektori testület, a hallgatói véleményeket értékelő bizottság, a minőségfejlesztési bizottság, az esélyegyenlőségi bizottság; vagy ad hoc bizottságok, mint az új weboldalt előkészítő bizottság, vagy a doktori iskola megalapítását előkészítő bizottság. HÖK A Magyar Táncművészeti Főiskolán a hallgatói érdekek képviseletére a főiskola részeként hallgatói önkormányzat működik. A hallgatói önkormányzatnak minden hallgató tagja. A hallgatói önkormányzat tevékenysége a hallgatókat érintő valamennyi kérdésre kiterjed. Az Ftv-ben szabályozott eljárásokban a hallgató képviseletében – megbízás alapján – a hallgatói önkormányzat is eljárhat. Az önkormányzat tevékenységét a következő szervek irányítják és ellenőrzik: a) Küldöttgyűlés, b) Választmány, c) Ellenőrző bizottság, d) Szaktestületek. Az önkormányzat irodával és a működéshez szükséges infrastruktúrával rendelkezik. A HÖK delegáltjai valamennyi bizottságban képviseltetik magukat. A szenátus ülésein a HÖK Választmány tagjai teljes jogú tagként vesznek részt. 3.2.2. Döntési rendszer A vezető testületek és az egyszemélyi felelős vezetők tevékenységét az SzMSz-ben meghatározott feladat- és hatáskörű funkcionális és szolgáltató szervezeti egységek segítik. A főiskola vezetési struktúráját a Szenátus - Rektor viszonyrendszer határozza meg. Bár a főiskolát a törvény meghatározása szerint a Szenátus és a rektor együttesen vezeti (mindenben, ami nem a Szenátus hatásköre a rektor dönt/dönthet), a testületi vezetésben komoly szerepet töltenek be a fent említett tanácsok. A rektort munkájában a rektorhelyettesek, speciális intézményi működési vonatkozásokban a gazdasági főigazgató és a főtitkár segítik. Véleményalkotással segítik a rektori döntéshozatalt a Rektori Értekezlet tagjai, azaz az intézeti, tanszéki és hivatali vezetők, valamint a közoktatási intézmények igazgatói, akik kiemelt feladatot látnak el az általuk irányított szervezeti egységek működtetésével kapcsolatban. A főiskola oktatási - kutatási tevékenységének irányítása, az általános és szakigazgatási, valamint gazdálkodási, műszaki, üzemeltetési feladatok ellátása a központi funkcionális szervezeti egységekben (hivatalok, osztályok) zajlik. A központi gazdálkodási, műszaki, üzemeltetési, informatikai feladatok ellátása a Gazdasági Hivatal keretében valósul meg. Az igazgatási szervezet egységes, ezért a működés összehangolása nem okoz problémát.

23

A főiskola hatékony működtetése érdekében rendszeresen elemezzük és szükség esetén felülvizsgáljuk a működést, ideértve az egyes szervezeti egységek feladatkörét, személyi állományát, a munkamegosztást. Időszakonként áttekintjük, hogy a főiskola igazgatási tevékenységének az SzMSz-ben szabályozott szervezetrendszere, illetve annak szakterületi tagozódása (általános, oktatási, tudományos stb.), az egyes szakterületek közötti feladat- és munkamegosztás kellő hatékonysággal szolgálja-e a rektor és a Szenátus szakmai irányító, döntéshozó tevékenységét a döntés-előkészítés, az adatszolgáltatás, és az információáramlás területén. Időszakonkénti belső ellenőrzés keretében megvizsgáljuk, hogy a főiskola szervezeti felépítéséhez igazodóan kialakított és tagolt főiskolai szakigazgatási szervezeti egységek (pl. gazdasági hivatal – rektori hivatal – tanulmányi osztályok) közötti munkamegosztás, a hatáskör telepítés, adatszolgáltatás és információáramlás kellően szolgálja-e a gyors és megalapozott döntéshozatalt, a hatáskör-telepítés biztosítja-e, hogy a döntések ott szülessenek, ahol ehhez a szükséges előfeltételek adottak (centralizáció - decentralizáció az egyes igazgatási ügytípusokban stb.). A személyi felelősséggel járó intézményi szintű döntéseket a rektor, a rektorhelyettes, a főtitkár és a gazdasági igazgató hozza meg. Saját munkaterületükön igazgatási jellegű, a napi munkarendet érintő döntéseket hoznak a tanszékvezetők, továbbá a rektori hivatalvezető és a gazdasági hivatalvezető. Ami a döntések tartalmi kérdéseit illeti, a főiskolán világos hatásköri megosztás érvényesül. A személyi döntések (kinevezés, felmentés, megbízás, nyugdíjazás, kitüntetési javaslat, fegyelmi eljárás) munkáltatói hatáskörben vannak, tehát a főiskola egészére nézve a rektornál, a közoktatási intézményekben azok igazgatóinál. A gazdasági jellegű döntések közvetlenül a gazdasági főigazgató hatáskörében, vagy - a gazdasági igazgató ellenjegyzésével - rektori hatáskörben vannak. Egyes pénzügyi előirányzatok felett (pl. tankönyv-jegyzetkiadás, könyvtári beszerzés, kutatástámogatás stb.), átruházott hatáskörben, szabályzatban rögzített módon, az adott pénzügyi keret erejéig, más vezetők is gyakorolnak rendelkezési jogot. Az adminisztrációval és oktatásszervezéssel kapcsolatos döntések a főtitkár, az intézetigazgató illetve az érintett tanszékvezetők hatáskörébe tartoznak. Az oktatással összefüggő tartalmi jellegű kérdésekben - tanszékvezetői konzultáció után - a rektor, illetve a szenátus dönt. Menedzsmentet segítő szervezet a Gazdasági Tanács, a Művészeti és a Tudományos Tanács, melyek meghatározott keretek között tanácsadó és véleményező tevékenységükkel segíti a vezetői döntések meghozatalát. A főiskola operatív döntés-előkészítő és döntéshozó testülete a rektori értekezlet, amely szükség szerint ülésezik. Állandó résztvevői a rektor, a főtitkár, a gazdasági igazgató, az intézetigazgatók, a tanszékvezetők, a gimnáziumigazgató, a kollégiumigazgató, a rektori hivatalvezető és a művészeti menedzser. Az értekezlet előkészíti a szenátusi határozatokat, megvitatja az aktuális igazgatási és szervezési kérdéseket, dönt intézményi feladatokról, programokról, konzultációs és tájékoztató fórum a résztvevők számára. Az értekezletről a főtitkár emlékeztetőt készít, ami tartalmazza a határozatokat, továbbá az elhangzott tájékoztatásokat és konzultációkat.

24

Ugyancsak döntés-előkészítő és döntéshozó fórum a rektorhelyettesi értekezlet, melynek állandó résztvevője a rektorhelyettes, a gazdasági főigazgató, a főtitkár, a művészeti menedzser, a gimnáziumigazgató és a kollégiumigazgató. Az értekezlet célja a Főiskola működése során felmerülő, az intézményi adminisztráció munkáját érintő ügyek megbeszélése, a vezetők tájékoztatása és a végrehajtás összehangolása. 3.2.3. A hallgató szerepe és részvétele a döntéshozási folyamatban A Hallgatói Önkormányzat szerepe A főiskola hallgatói többféle módon és képviselet segítségével vesznek részt a főiskolai döntéshozási folyamatokban. A legfőbb képviseleti és érdekérvényesítési szervezet a Hallgatói Önkormányzat (HÖK), amely a főiskola demokratikus önkormányzatának szerves része. A HÖK-nek tagja a főiskola minden beiratkozott hallgatója, függetlenül attól, hogy tanulmányait milyen oktatási formában végzi. A HÖK tisztségviselőit és képviselőit – az évfolyamgyűléseken való jelöléseket követően – a szenátus által jóváhagyott alapszabály szerint a hallgatók választják meg. A HÖK jogait és kötelezettségeit a rektor, a szenátus és a főiskola valamennyi szervezeti egysége teljes mértékben biztosítja. A vezetésnek a 2006-ban újjászerveződött HÖK vezetőkkel rendszeres, konstruktív kapcsolata van, amelynek eredménye a kiváló együttműködés, valamint a hallgatók bekapcsolódása a főiskolai szervezési feladatokba (pl. ünnepségek, szakmai rendezvények, konferenciák, fesztivál alkalmával). A HÖK és a hallgatók képviselőik útján aktív részt vállalnak a főiskolai testületek és bizottságok munkájában, tehát az intézmény döntési rendszerében. Jelenleg a szenátusban 4 hallgatói delegált képviseli a hallgatókat és a jogszabályok által előírt bizottságok mindegyikének több hallgató tagja van. Választmány A szenátusi ülés hallgatói képviselői (Választmány) szavazatukkal a többi szenátusi taghoz hasonlóan kifejezik az általuk képviselt hallgatói közösség álláspontját, és ezáltal a döntési folyamat részét képezik. Az oktatói pályázatok rangsorolásánál, a vezetői pályázatok elbírálásánál, illetve bármely napirendi pontnál hangot adhatnak véleményüknek, szavazatukkal pedig befolyásolják a főiskolát érintő döntések meghozatalát. Az ülések során alkalom nyílik a hallgatók által felvetett tanulmányokkal, vagy képzési rendszerrel kapcsolatos kérdések, problémák felvetésére, a hallgatók és oktatók kölcsönös tájékozódásra. A Választmánynak rendkívül nagy szerepe van a szenátusi döntések hallgatók felé történő kommunikálásában, hiszen ők közvetlenül értesülnek a főiskolát érintő lényeges tervekről, fejleményekről. Diákjóléti bizottság A HÖK diákjóléti bizottsága közvetlenül osztja fel a benyújtott kérelmek alapján a rendelkezésre álló szociális keretet. A bizottság mérlegeli a kérelmeket és állapítja meg, hogy mely hallgatók milyen összegű rendszeres, vagy rendkívüli ösztöndíjat kapnak az egyes félévekben. A felosztást a gazdasági főigazgató és a főtitkár ellenőrzi, kizárólag a jogszabályi rendelkezéseknek való megfelelés szempontjából.

25

Szaktestületek A főiskolai bizottságok munkájában a hallgatók képviselői jelen vannak, szavazati joggal rendelkeznek. Az oktatási folyamat véleményezése Az oktatási folyamat véleményezése félévenként, a HÖK képviselői által előterjesztett rend szerint zajlik. A kijelölt tantárgyak oktatóinak véleményezése szabadon választott. A kitöltött kérdőívek összegyűjtése a HÖK feladata, a kérdőívek értékelését pedig egy oktatókból és hallgatókból álló vegyes bizottság végzi. Az eredményről a HÖK képviselői beszámolnak a szenátus ülésén, illetve az érintett oktatók tanszékvezetőinek továbbítják az értékelés eredményét, aki szabadon mérlegeli a szükséges intézkedéseket. Az egyes hallgatók szerepe A hallgató intézményi működésben történő részvétele természetesen közvetlen módon, képviselet nélkül is történhet. A hallgató személyes megkereséssel fordulhat az oktatók és a vezetők felé. A tanulmányait érintő ügyekben maga jár el: kezdeményezhet halasztást, szakés szakirányváltást, kezdeményezheti párhuzamos tanulmányok folytatását, dönthet tanulmányai befejezéséről, kérhet kedvezményes tanulmányi rendet, dönt a szakdolgozata témájáról stb. A főiskola képzési rendszere rugalmas és átjárható, lehetőséget nyújt az egyéni képességek, vagy érdeklődés megváltozása esetén a tanulmányi irány módosítására. 3.2.4. Az irányítási folyamatok bemutatása Mindennapi munkánk során döntési helyzetek sokaságával kell szembenéznünk. Legfontosabb munkánkban, az oktatásban az operatív döntéseink szintjén érvényesül a tervszerűség. Ebben a következő lépések követik egymást a konkrét feladat végrehajtása előtt: az aktuális oktatási program tervezése, a felelősök meghatározása, a programok megvitatása és elfogadása. A döntések másik része konkrét személyekhez kötődik (személyek sorsát határozza meg az adott határozat). Tanulmányi ügyekben a döntések meghozatalának módját és folyamatát a Tanulmányi és Vizsgarend (TVR) határozza meg. Fegyelmi kérdésekben a Fegyelmi Bizottság dönt első fokon, másodfokon pedig a rektor hoz döntést. A főiskola munkatársait érintő ügyekben több vezetői szinten hozható döntés az SzMSz és a vonatkozó jogszabályok (Munka törvénykönyve, Kjt.) rendelkezéseinek megfelelően. Például a szabadság engedélyezésére a beosztott munkatársaknál a közvetlen vezető, a tanszékvezetők esetében a rektor jogosult. A mindennapi munka során adódó ad hoc feladatok kiosztásában a döntések zömét a közvetlen munkairányítási joggal rendelkező szervezeti egységvezető hozza meg. A főiskolai munkatársak szakmai életpályáját meghatározó kinevezési ügyekben a döntés előtt több lépcsős mérlegelésre kerül sor. Például egy új kinevezés ügyében a pályázat benyújtását követően egy előkészítő bizottság vizsgálja a pályázatokat, majd a szenátus rangsorolja azokat, végül a rektor dönt a kinevezésről a rangsorolt pályázatok közül választva, vagy kezdeményezi a kinevezést. Vezetői megbízás esetében a felsőoktatási törvény és az SzMSz szerint járunk el.

26

3.2.5. Stratégiaalkotás a főiskolán Folyamatos célunk a kiválóság elérése, egyre jobb megfelelés a főiskolai oktatási szolgáltatást igénybe vevők és más érdekeltek elvárásainak; ezáltal erősíteni a főiskola jelenlegi és potenciális hallgatói, valamint a szakmai és felügyeleti szervek bizalmát képzéseink és szervezeti egységeink iránt. Minőségirányítási rendszerünk alapelve, hogy a minőséget nemcsak az elvégzett munka minőségében (pl. a kibocsátott oklevelek hasznosíthatósága), hanem az egész képzés vonatkozásában vizsgálja, ellenőrizze. Oktató munkánkban a minőségirányítás meghatározó része a minőségbiztosítás, amely a képzési tevékenységekre, azok megfelelőségére és minőséget garantáló képességére összpontosít, és magában foglalja mindazt, ami befolyásolhatja a kibocsátott oklevél értékét. Alapvető cél az oktatás és kutatás minőségének megőrzése és javítása. A minőségbiztosítás alapkövetelményeit a képzésekben a következők szerint érvényesítjük: − előre megtervezett operatív tantervek és kutatási tervek, testületi munkatervek és utasítások alapján kell dolgozni, − ellenőrzéseket kell végezni a képzés előtt, alatt és lehetőség szerint után, − mindent folyamatosan és visszakereshetően dokumentálni kell. A minőségbiztosítási folyamat egyes lépései, valamint a kibocsátott diploma minőségtanúsítása minőségvizsgálatokon nyugszik. A rendszer a megfelelő ellenőrzési folyamatokkal válik teljessé. A közép- és rövid távú főiskolai stratégiai célok megfogalmazására az intézményfejlesztési terv megalkotásának folyamatában került sor. Jelen akkreditációs időhorizonton belül emellett a főiskolán több alkalommal határozatot hoztunk stratégiai célokról. Például évente áttekinti a szenátus a szakalapítási terveket és a tervezett szakindításokat. A minőségfejlesztési program rendelkezéseinek megfelelően a főiskola átfogó, éves operatív tervet készít minden tanévre, az elfogadott intézményfejlesztési terv alapján. Ez a terv általános, a szervezeti egységek (intézetek, tanszékek, hivatalok stb.) konkrét feladatait nem tartalmazza. A vezetők ezért lebontják ezeket az átfogó célokat a saját szervezeti egységük szintjén jelentkező konkrét feladatokká. Így készül az éves operatív terv, amely az év végi beszámoló alapjául is szolgál. A főiskola szenátusa az Intézményfejlesztési tervben, és a Minőségfejlesztési programban is megfogalmazta, hogy az intézményi célok elérése érdekében kiszámítható és átgondolt személyzeti politikára van szükség. A kiszámíthatóság és az átgondoltság része, hogy a humánpolitikai tervek elérhetőek legyenek minden szervezeti egység esetében. A főiskola doktori iskola alapításra vonatkozó tervei, a képzési struktúra jövőbeli átalakulása (mesterszakok megjelenése), a felsőoktatási törvény foglalkoztatási előírásai (doktori fokozat stb.) indokolták, hogy a főiskola vezetése tanszékenként átgondolja humánpolitikáját, és azt terv formájában rögzítse. 3.2.6. A döntések kommunikációja, az intézményi és a vezetői információs rendszer A főiskolán meghozott döntések kommunikációját elsősorban a szervezeti egységvezetők biztosítják, akik a tanszékeken és egyéb hivatalokban közvetítik a szenátus, illetve más testületek döntéseit. Fontosabb, a munkát közvetlenül is érintő témákban a főiskolai döntéseket írásban is továbbítjuk a tanszékeknek és egyéb szervezeti egységeknek.

27

A Magyar Táncművészeti Főiskolán a vezetői tájékoztatás fő írásos formája a rektori körlevél. Tekintettel a vezetők és vezetői szintek alacsony számára, az információk viszonylag hamar eljutnak az érintettekhez. Az információáramlás legfőbb szóbeli formái az értekezletek, amelyeken a részvétel az érintett oktatói kör számára kötelező. A tanszéki értekezlet a munkatársakkal folytatott dialógus alapeleme, gyakorisága a tanszéken oktatók létszámától, a tanszék által lefedett oktatási terület nagyságától, és a tanszék előtt álló feladatoktól függ. A klasszikus balett és moderntánc tanszék értekezletének sajátos funkciója a tananyag módszertani fejlesztési kérdéseiben kialakított egységes álláspont jóváhagyása. A nevelőtestületi értekezletek a közoktatási intézményként szakmailag önálló gimnázium és a kollégium belső információáramlásának alapelemei, ezen kívül ellátják a közoktatási törvényben a nevelőtestület számára előírt vagy biztosított feladatokat is. A tanév elején és végén tartott értekezleteken túl az igazgatók év közben rendszeresen összehívják kollégáikat, hiszen a nevelőtestületek viszonylag kis létszáma ezt, adott esetben különösebb előkészítés nélkül is lehetővé teszi. Az információáramlás legmagasabb szintű formái az ún. összoktatói értekezletek, amelyekre minden tanév elején és végén sor kerül. Indokolt esetben év közben is összehívható. Az értekezlet előadója a rektor illetve az intézetigazgató, aki vázolja a tanév elvégzett, illetve előttünk álló feladatait, és gondolatait azokban a kérdésekben is megosztja munkatársaival, amelyek a tanévnyitó, tanévzáró beszédben időhiány miatt, vagy jellegüknél fogva nem hangzanak el. Ezeken az értekezleteken lehetőség van arra, hogy valamennyi résztvevő kérdést tehessen fel. Az intézményi és vezetői tájékoztatási rendszer újonnan kialakult eszköze az elektronikus úton történő tájékoztatás (mely minden esetben papír alapú tájékoztatás mellet, a lehető leggyorsabb információ áramlás érdekében történik). Ezen módszer gátját képezi, hogy a főiskola kizárólag a vezetők számára tud számítógépet biztosítani intézményen belül. A főiskola céljai közé tartozik a számítástechnikai eszközök hozzáférhetőségének javítása intézményi szinten. A kommunikáció egyre fontosabb eszköze a 2008-ban megújult honlap, ahol a legfontosabb főiskolával kapcsolatos információk, az aktuális hírek, a szervezeti egységek elérhetősége, az oktatók szakmai életrajza és fogadóórájának ideje megtalálhatóak (www.mtf.hu). A főiskola számos esetben a honlap segítségével tesz eleget közzétételi kötelezettségének (pályázatok megjelentetése). A honlap látogatottsága a megújulást követően dinamikusan növekszik. Az intézményi és vezetői tájékoztatási rendszer további eleme az információk főiskolán szokásos módon történő közzététele, azaz a hirdetőtáblára történő kihelyezés. 3.2.7. A döntések nyomon követése A 6.2.8. pontban részletezett visszacsatolásnak köszönhetően a főiskola folyamatos visszajelzést kap céljai megvalósulásáról és a képzés minőségéről mind a főiskolán belüli, mind a főiskolán kívüli partnereitől. Ennek megfelelően a képzés esetleges hiányosságai, hibái jól beazonosíthatóak, és megfelelő eszközökkel korrigálhatóak.

28

Akár belső, akár külső partnertől érkezik jelzés a képzési, vagy más főiskolai folyamatok (a képzést támogató és az alaptevékenységen kívüli folyamatok) során felmerült és dokumentált problémával kapcsolatosan (legyen az szakmai jellegű, vagy az operatív irányításhoz kötődő oktatásszervezési gond), a legfontosabb cél a „hiba” minél gyorsabban történő kijavítása. Ezért minden munkatársunk felelőssége, hogy az említett folyamatokban általa észlelt problémára a lehető leghamarabb reagáljon. A beavatkozásért felelős személy és a konkrét tennivaló a probléma tartalmától és jellegétől függ: a) a szakmai problémák kezelése a tanszékvezető, az intézetigazgató, a művészeti és képzési rektorhelyettes, felkérés esetén a Művészeti Tanács, illetve egyes munkacsoportok hatáskörébe, b) a tudományos tevékenységgel kapcsolatos problémák kezelése a tanszékvezető, a tudományos és igazgatási rektorhelyettes, valamint a Tudományos Tanács hatáskörébe, c) az oktatásszervezési problémák kezelése a tanulmányi osztály, a tanszékvezető, az intézetigazgató, a főtitkár, a tudományos és igazgatási rektorhelyettes hatáskörébe, d) a növendékekkel/hallgatókkal kapcsolatosan felmerülő személyes problémák kezelése a tanszékvezető hatáskörébe tartozik. További cél, hogy a problémák megoldásában az érintettek sorrendjében megnyilvánuló kezelési szintnek megfelelően az egyes szereplők kizárólag az előző „szint” eredménytelensége esetén vegyenek részt. A rangsorban feljebb álló vezető, különösen a rektor, természetesen bármelyik szintről magához vonhatja a probléma megoldását. A probléma megoldása bármelyik szinten történhet egyedi intézkedés útján, vagy intézkedési terv segítségével. A döntések nyomon követésének további eszköze, hogy a rektor, illetve az érintett vezetők a szenátus üléseinek végén, valamint a rektori értekezleteken rendszeresen számot adnak a szenátus, illetve az értekezlet által hozott határozatok végrehajtásáról. Az értekezletekről készített emlékeztetőt, illetve jegyzőkönyvet az érintettek kézhez kapják. A rendszeresen megtartott értekezletek esetében az emlékeztetőben minden feladat meghatározása mellett szerepel a felelős és a feladat elvégzésének határideje, így az a későbbiekben számon kérhető. Ugyanakkor a tanszékek felé kiadott feladatok számonkérésében, a feladatot nem teljesítők megnevezésében – talán a túlzott és szükségtelen tapintat miatt – nem vagyunk elég következetesek. Ezért a jövőben arra kell törekednünk, hogy a célok és módszerek meghatározásába minél szélesebb kört vonjunk be, és minden vezetőnek nagyobb figyelmet kell szentelni a kiadott feladatok számonkérésére. Csak így javítható tovább a főiskola munkája. 3.2.8. Pénzügyi, gazdálkodási és forráselosztási rendszer A főiskola pénzügyi-gazdálkodási rendszerét alapvetően a szabályok betartása és betartatása, valamint az átláthatóság jellemzi. Az intézményi gazdálkodás szabályozási és kontrolling rendszere elfogadott és központilag előírt belső normák szerint működik, amelyek a kincstári gazdálkodás szigorú szabályain alapulnak.

29

A főiskola vezetése és a gazdasági hivatal folyamatosan figyelemmel kíséri a pénzügyi folyamatokat, őrködik azon, hogy a főiskola pénzügyi egyensúlya mindenkor biztosítható legyen. A vezetés a pénzügyi helyzetről évente legalább kétszer tájékoztatást ad a szenátus ülésén, vázolja a pillanatnyi helyzetet, a tendenciákat, azokat elemzi, értékeli, és ha kell, intézkedéseket hoz, ill. intézkedési tervet dolgoz ki (pl. 2009), amit több fórumon megvitat, egyeztet. A szenátus értelemszerűen tárgyalja a főiskolai költségvetési terveket, a költségvetési beszámolókat, elfogadásukról határozatot hoz. A költségvetés végrehajtásának menetében azonban nagy szerep jut a Gazdasági Tanácsnak (GT) is, mert véleményez - az imént említett dokumentumokon kívül - minden olyan javaslatot, ami a főiskola egészének működését közvetlenül vagy közvetve érinti, részt vesz a főiskolai keretek felosztását célzó döntések előkészítésében, a felosztási elvek kidolgozásában. A GT közreműködik a főiskola Gazdálkodási Szabályzatának kidolgozásában. A főiskola kötelezettsége az alapfeladatok magas színvonalú ellátása, az oktatás feltételeinek fejlesztése. Ennek teljesítéséhez az állami normatív támogatásból származó bevételek nem elegendők. Hogy feladatainknak meg tudjunk felelni, növelni kell saját bevételeinket. Tehát fokozottan törekednünk kell a pályázati és egyéb K+F bevételek, a szakképzési bevételek növelésére úgy, hogy ez az alaptevékenységünket ne sértse, és feltételrendszerén javítani tudjunk. Célunk a saját bevételek arányának növelése, így van esélyünk jelentősebb műszaki fejlesztésre, a munkakörülmények javítására, a többletteljesítményt elismerő bérezési rendszer kialakítására. A bevételszerzési stratégiák között értelemszerűen nem beszélünk az állami költségvetés által biztosított bevételekről, hiszen ez adott. Az egyéb bevételek szempontjából elsősorban azoknak a területeknek a feltérképezése szükséges, amelyek az oktatási tevékenységhez kapcsolódva bevételt termelhetnek. Nem kizárólagosan, de alapvetően ilyen forma lehet a művészképzésben a főiskola által létrehozott színpadi produkciók tervszerű értékesítése (beleértve a házi színpad ilyen célú működtetését is) †, a pedagógus-képzésben pedig a közoktatási törvényben hét évenként kötelező továbbképzés potenciális igénybe vevői körének kielégítése, piacképes önköltséges szakmai továbbképzések biztosításával ‡. A felsorolt két bevételszerzési mód viszonylag csekély ráfordítással kiszámítható bevételt eredményezhet. További bevételi forrás a szakképzési hozzájárulásokból befolyt összeg, mely elsősorban a színpadi gyakorlatot segíti. A szakképzési hozzájárulásból származó jövedelem növelésére a korábbinál nagyobb figyelmet kell fordítanunk. A főiskola az elmúlt tizenöt évben tudatosan törekedett a civil szektor forrásgyűjtési lehetőségeinek kiaknázására. Jelenleg négy alapítvány támogatja a főiskolán folyó tevékenységet, ezek között szülői kezdeményezéstől szociális támogatáson át szakmai elismerésig számos juttatási forma megtalálható. Az alapítványok szervezetileg függetlenek a főiskolától, az alapítók külső magánszemélyek.

†

A színházterem felújítása folyamatban van, a beruházás kivitelezése 2009 áprilisában kezdődik. A főiskola 2008 tavaszán akkreditáltatta a „Korszerű elvek és módszerek a táncpedagógiában” című 120 órás pedagógus továbbképzést.

‡

30

Nem használtuk ki ugyanakkor a szponzorszerzési technikákat abban a tekintetben, hogy egyes oktatási vagy kutatási programjaink finanszírozásához céltámogatást szerezzünk. Ez különösen szembetűnik, ha figyelembe vesszük, hogy a hazai táncművészet más szereplői milyen nagymértékben élnek e lehetőséggel. Ezért feladatunk a szponzorálási lehetőségek feltárása és szponzorálási stratégia kialakítása, beleértve az érdekeltségi rendszer beépítését is. Az intézmény pályázati tevékenysége jelenleg elmarad a lehetőségektől. Feltétlen pozitívum, hogy a tevékenységi körünkhöz kapcsolódó kiírásokat a pályázati referens figyelemmel kíséri. Ugyancsak kedvező, hogy a főiskola által benyújtott szakmai- művészi célú pályázatok általában pozitív elbírálásban részesülnek, amely részben munkánk minőségének elismerését jelenti, részben a hatékony lobbi tevékenység eredménye. A főiskola már rendelkezik intézményi pályázati stratégiával, azaz előre meghatározott célokhoz keresünk forrásokat, és nem az aktuális pályázati kiírásokhoz rendeljük hozzá a célokat. A főiskola azon dolgozik, hogy mindenkor meghatározza a pályázati prioritásokat, felmérje a lehívható pályázati forrásokat, és ezen keresztül új alapokra helyezze az eddig főleg csekély összegű és hazai forrásokon alapuló pályázati politikánkat a komoly nagyságrendű, európai uniós források irányába. Ezt azonban sokszor nehezíti a pályázatokon igényelt intézményi önrész költségvetésünkhöz viszonyított magas aránya. Az elmúlt 5 év pályázati tevékenységének eredményeit a „Pályázati bevételek 2004-2008” című melléklet szemlélteti. 4. A SZEMÉLYI KIVÁLASZTÁS RENDSZERE 4.1. Humánerőforrás gazdálkodás A főiskola feladatainak ellátása szempontjából az egyik legfontosabb kérdés, hogy hogyan gazdálkodunk azzal a szellemi tőkével, elődeink és jelenlegi munkatársaink által felhalmozott ismeretanyaggal, amellyel rendelkezünk, és aminek a gazdagítása a jövőben is feladatunk. E kötelezettségünknek való megfelelés alapfeltétele a minden szempontból kiváló, a feladatokhoz létszámában, összetételében és kor szerinti megoszlásában is arányos munkatársi gárda kialakítása. A főiskola vezetése a személyügyi munkát átláthatóan, kiszámíthatóan kívánja továbbra is folytatni. A döntések meghozatalakor az alábbi alapelveket érvényesítjük: − a létszámgazdálkodás a feladatokkal (a tanszéki terheléssel, teljesítménnyel) összhangban álló, azzal mindenkor arányos és racionális; − a személyügyi munka során meghozott döntések fő motiváló tényezője a főiskola közép- és hosszú távú stratégiai célrendszere; − a tehetséges és színvonalas teljesítményt felmutató oktatók, kutatók előmenetelének segítése; − szabályzatainknak az aktív humánpolitikára lehetőséget biztosító módosításai; − a létszámgazdálkodás és a pénzgazdálkodás összehangolása (racionális bérgazdálkodás); − külső anyagi források bevonása, és a források befogadása az alkotói szabadságok és belső ösztöndíjak pénzügyi fedezetének biztosítására; − a humánus, ugyanakkor mégis átgondolt, tervszerű nyugdíjazási rendszer érvényesítése; − fiatalítás;

31

− kiszámíthatóság az előmeneteli rendszerben az elfogadott Foglalkoztatási Követelményrendszer elvei szerint, a mindenkire egységes kritériumrendszer következetes érvényesítésével; − a munkakörülmények, munkafeltételek javítása, jóléti intézkedések. A racionális létszámgazdálkodás megköveteli, hogy rendszeresen áttekintsük az főiskolai SzMSz részeként elfogadott Foglalkoztatási Követelményrendszer egyes kiemelt rendelkezései végrehajtásának tapasztalatait és a humán stratégia keretét adó humánpolitikai (foglalkoztatási) terv időarányos végrehajtását. Ennek keretében elemezzük és értékeljük a tanársegédi és adjunktusi munkakörben történő határozatlan idejű alkalmazás tapasztalatait, a szabályzatban meghatározott alkalmassági, előmeneteli és teljesítménykövetelmények hatását az oktatói utánpótlás színvonalas biztosítása szempontjából. A racionális létszámgazdálkodáshoz szükséges humánpolitikai terv elkészítésekor fontos szempont a főiskola korfájából adódó következtetések számbavétele. A főiskolának fel kell készülnie arra, hogy öt éven belül a fokozattal vagy azzal egyenértékű művészeti díjjal rendelkező oktatók (kutatók) száma meghatározó mértékben csökken. Azonban nem csupán a főiskolai „korfa” alapján kell az oktatói, kutatói utánpótlást átgondolni. Az oktatók foglalkoztatásánál figyelembe kell venni a kétszintű képzés tapasztalatait, a Bologna-modellre való áttérést követően ugyanis a képzési struktúra kialakításhoz kell a foglalkoztatást is igazítani. Adott képzési területenként, sőt akár oktatási-szervezeti egységenként az oktatók életkora és a folytatott képzés alapján áttekintjük az oktatói állományt, és ennek eredményeképpen döntünk a megürült oktatói álláshelyek betöltéséről. Az aktív humánpolitika szerves részének tekintjük kapcsolataink kiépítését, fenntartását volt hallgatóinkkal. Speciális oktatási struktúránkból és intézményi szakmai elvárásokból adódik, hogy a főiskola feladata az oktatói utánpótlás mindenkori kinevelése, biztosítása. A főiskola humánpolitikájának további fontos területe a főiskola menedzsment feladatainak lehető legprofesszionálisabb ellátása. A) Oktatói kar A főiskola oktatói karának fejlesztése két módon történik: a jelenleg nálunk foglalkoztatott oktatók továbbképzésével, illetve új oktatók bevonásával. Az új oktatók bevonásában főiskolánknak széleskörű gyakorlata van. Az oktatók személyi kiválasztásának bevált alapelvei a következők. Az előadó-művészeti jellegű szakokon a mesterek utánpótlása értelemszerűen a gyakorló táncművészek köréből történik. Előnyt élveznek a jelentős színpadi gyakorlattal rendelkező, sikeres művészek. További feltétel a nálunk megszerzett táncpedagógus oklevél, tehát egy főiskolai oktató legalább két diplomával kell, hogy rendelkezzen (művész és pedagógus). A gyakorlatban azonban oktatóink számos esetben ennél több diplomával rendelkeznek (koreográfus, táncpedagógus két-három szakirányban). A kiválasztás az alábbi módokon történik: a) pályázat meghirdetése, b) meghívás határozott időre, c) külföldi vendégtanár meghívása határozott időre, d) ideiglenes helyettesítés, óraadók.

32

A táncpedagógus szakon az alkalmazás szintén táncművész múlttal rendelkezők számára lehetséges, további feltétel a táncpedagógus végzettség, a több éves oktatói gyakorlat (előadóművészeti jellegű képzésben, vagy más intézményben), nemzetközi kapcsolatok, szakterületi tájékozottság, pedagógiai szemlélet, készség a tananyag alkotó módon történő továbbépítésére. Az elméleti jellegű tantárgyak esetében a kiválasztás mindig szűk körből történik, hiszen speciális felkészültséget és elhivatottságot igénylő szaktárgyakról van szó. A táncelméleti szakíró szak kifejlődésével az utánpótlás potenciális bázisa szélesíthető. Az oktatói kar utánpótlását a következő szervezett formák jelentik: 1. a balettmesteri kar utánpótlására külön balett pedagógus osztályt indítottunk a Magyar Állami Operaház balettművészei számára, akik művészi-szakmai szempontból a legmagasabb nívót képviselik, 2. bevonjuk az oktatásba a táncművészet különböző műfajainak kitüntetett képviselőit, 3. eddig mintegy húsz címzetes főiskolai tanári címet adományozott a Szenátus nemzetközileg elismert hazai és külföldi táncművészeknek, koreográfusoknak, táncpedagógusoknak, tánctörténészeknek, 4. egy-egy szemeszterre rendszeresen meghívunk hazai és külföldi vendégoktatókat, 5. speciális tantárgyak esetében óraadóként foglalkoztatunk elismert szakembereket, művészeket. A továbbképzés elemei az alábbiak: 1. doktori (PhD) fokozat megszerzésére irányuló képzésben való részvétel, 2. DLA fokozat megszerzésére irányuló képzésben való részvétel, 3. posztgraduális tanulmányok más egyetemen, 4. posztgraduális kiegészítő tanulmányok a főiskolán (újabb BA vagy MA oklevél megszerzése), 5. továbbképzés hosszabb (féléves, egyéves) külföldi tanulmányúton, 6. továbbképzés rövid (egy héttől egy hónapig terjedő) külföldi tanulmányúton, 7. nyelvtanfolyami képzés, 8. számítástechnikai továbbképzés. Az alábbi táblázat alátámasztja az oktatói utánpótlás tervszerű fejlesztésének fontosságát, hiszen a korfa adatai az oktatói kar elöregedését prognosztizálják. A pálya sajátosságai miatt a táncművészek (jelen esetben a leendő táncpedagógusok) nem az oklevél megszerzését követően kezdik meg oktatói karrierjüket, hanem az aktív színházi tevékenység befejezését követően, kb. 30-45 éves korban indulnak el a felsőoktatási tanári ranglétrán, amelyet a 31-35 éves korosztály kiugró aránya is mutat.

33

Oktatók korfája 12 10 8 6

11

4

11

10

9

8 6

2

6

6

61-65 éves

66-70 éves

3

0 25-30 éves

31-35 éves

36-40 éves

41-45 éves

46-50 éves

51-55 éves

56-60 éves

B) Egyéb dolgozók A főiskola jelenlegi nem oktatói állományi körébe az adminisztratív és a technikai dolgozók tartoznak. Az adminisztrációt tekintve a létszám lényegében elegendő a főiskola működtetéséhez. A problémát az jelenti, hogy két különböző helyen lévő intézetben működünk, ami miatt a tanulmányi-művészeti adminisztrációval foglalkozó szervezeti egységek munkája nehezen hangolható össze. Ez elsősorban az irányítást teszi körülményessé. Bár az informatikai hálózat fejlesztésével számos gond kiküszöbölhető, végleges megoldást a két intézet egy helyen történő elhelyezése hozhat. Alkalm azottak szám a fő 250 202

196 200

210

210

181

150 156 100 85 50

97 79

82 56

58

0 2003

2004

2005

2006

Oktatók száma

Egyéb dolgozók száma Oktatók száma 2007

2008

év

Egyéb dolgozók száma

34

C) Bérpolitika A főiskola bérpolitikáját az állami költségvetésen alapuló illetményrendszer határozza meg. A bérek alapvetően a közalkalmazotti besorolástól függenek, és a pótlékrendszer is az államilag finanszírozott keretek között érvényesül. E tekintetben főiskolánk gyakorlata nem tér el a felsőoktatási intézmények átlagától. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a balettmesterek túlnyomó többsége nyugdíjas, mert a táncművészek számára biztosított a 2025 év szolgálati idő utáni szakmai nyugellátás. (A táncművész pálya fiatalon kezdődik, egy szólista már 40 évesen nyugdíjjogosulttá válhat.) Ez a lehetőség a szakmai oktatók összjövedelmét jelenleg még növeli, ám a nyugdíjtörvény módosításával a nyugdíj melletti munkavégzés ellehetetlenül. Az említett veszély sajnos már 2010. január 1-től fenyeget, ami miatt a főiskolának fel kell készülnie az így kieső oktatók pótlására. 4.2. Az oktatók kiválasztása és az előléptetések rendszere Az oktatói követelményrendszer szerves fejlődés útján kialakult, egyértelműen értékközpontú alapelveken nyugszik. A legkidolgozottabb érthetően a balettmestereké, hiszen e szak 1950 óta működik a főiskolán. Hozzátartozik ehhez, hogy a táncművész szakokon valamennyi évfolyamon főiskolai besorolású oktatók tanítanak, jóllehet az előkészítő jogviszonyban tanuló növendékeink tekintetében középfokú művészképzés folyik. A felsőoktatási törvény új rendelkezései, a 2007-ben indítandó új szakok, a PhD- és DLA-fokozatok érvényesítése, valamint az elméleti tárgyak mennyiségi és tartalmi bővülése miatt sor került az oktatói követelményrendszer egyes pontjainak újrafogalmazására, átdolgozására. A szakmai oktatók munkájának minősítése szervesen ágyazódik a növendékek és hallgatók fejlődésének félévenkénti ellenőrzésébe. A vizsgákon vezető oktatókból álló szakmai vizsgabizottság elemzi és minősíti nemcsak a hallgató, hanem az oktató tevékenységét is. Ez a gyakorlat a felsőoktatásban nem jellemző, hiszen sok helyütt sértené az ún. oktatói tanszabadság elvét. Nálunk azonban - és nem véletlenül a színészképzésben is - a kollektív értékelés nélkülözhetetlen. Alapvetően azért, mert a balett módszertan szigorúan meghatározott tanítási sorrendet igényel, tehát az elvek értelmezésében az oktatói szabadság korlátozott. Másrészt a művészi-esztétikai jellegű kérdések eldöntését azért is célszerű bizottságra bízni, mert a végzett hallgató közönség előtt éli le szakmai pályáját. A metodikai hibák kijavítását a vizsgabizottság figyelemmel kíséri. A főiskola képzési tervétől való huzamos időn át tartó, kirívó eltérés végső esetben az oktatói alkalmatlanság megállapítását vonja maga után. Az alkalmatlanság megállapítása az SzMSz-ben előírt módon történik, melyre a főiskola életében még nem volt példa. Az oktatói munkakörökben történő előrelépés - tekintettel az igen erős alkalmazási követelményrendszerre - alapvetően a főiskolán eltöltött évek számától, valamint a művészetoktatásban elért szakmai sikerek minőségétől függ. Az előrelépés ösztönzése a főiskola érdeke is, bár ennek súlya a pályán elért korábbi eredményekhez képest gyakran másodlagos. Végletes példával élve: egy Kossuth-díjas Kiváló Művész szakmai tekintélye akkor is fennáll, ha számára a főiskola - mint kezdő balettmesternek - csupán tanársegédi oktatói besorolást tud biztosítani. Ez természetesen nem gyakorlat, csupán arra hívjuk föl a figyelmet, hogy pl. a tudományegyetemeken az oktatói besorolás szakmai értékmérő jellege sokkal abszolútabb. Ebből azonban az is következik, hogy a kimagasló művészi pálya nem biztosít automatikusan vezető oktatói besorolást, ehhez ugyanis megfelelő pedagógiai gyakorlat szükséges. A művésztanárok előrelépésének követelményei tehát sok tekintetben a

35

főiskola általános értékrendjéből fakadó egyedi mérlegelésen alapulnak, és kevésbé írhatók körül egzakt, tudományos eszközökkel. Az elismerés, illetve az előmenetel speciális formája a professor emeritus megtisztelő cím adományozása a 70. életévüket betöltött, és a főiskolán eredményes pedagógusi pályát maga mögött tudó oktatók számára. Az eddig leírtak illusztrálására néhány ábrával jellemezzük oktatóink legfontosabb adatait a munkakörök és a létszámok vonatkozásában. Az első táblázat az elmúlt hat év adatait figyelembe véve áttekintő jellegű. Oktatói munkakörök év 2008

Egyetemi tanár

2007

Egyetemi docens Főiskolai tanár

2006

Főiskolai docens Adjunktus

2005 2004

Tanársegéd

2003 0

5

10

15

20

25

fő

Az alábbi ábra az Ftv. nyomán átalakult munkaköri besorolási rendszer aktuális állapotát tükrözi. A főiskolai vezető oktatói munkakörök viszonylag kiegyenlített képet mutatnak. Minőségi előrelépés, hogy 2007-ben kettő, 2008-ban pedig további három egyetemi tanári és öt egyetemi docensi kinevezés történt. Oktatói munkakörök 2008-ban

Tanársegéd 20%

Egyetem i tanár Főiskolai tanár 7% 13% Egyetem i docens 7%

Adjunktus 33%

Főiskolai docens 20%

36

Ugyanakkor nem szabad elfeledkezni arról, hogy az oktatói korfa felépítéséből adódóan néhány éven belül az összetétel radikálisan megváltozik. Oktatói korfa 6 5 4 3 2 1 0 25-30 éves Tanársegédek

31-35 éves

Adjunktusok

36-40 éves

41-45 éves

Főiskolai docens

46-50 éves

51-55 éves

56-60 éves

Egyetemi docens

61-65 éves

Főiskolai tanár

66-70 éves Egyetemi tanár

Az egyes oktatói munkaköröket külön-külön grafikonon ábrázoljuk, részben az elmúlt hat év időbeli változásait, részben a művészképzésben és a pedagógusképzésben elfoglalt helyet figyelembe véve. Szembetűnő a vezető oktatók magas aránya a művészképzésben, miközben a kibocsátott oklevelet szerzett hallgatók aránya a pedagógusképzésben lényegesen magasabb. Nem vitatva az elitképzéshez szükséges szakértelem fontosságát, a főiskola az elmúlt években láthatóan törekedett arra, hogy a nagy hallgatói létszámú pedagógusképzés docensi és főiskolai tanári oktatói karát kiépítse. A pedagógusképzés elmúlt években történt ugrásszerű fejlődését megelőzően (összefüggésben a jogszabályi környezet átalakulásával) korábban e szakokon nem volt szükség a művészképzéshez hasonló számú oktatóra. Az adjunktusok korábbi magas száma e téren a későbbi előrelépést hivatott elősegíteni. A művészképzésen alkalmazott adjunktusok magas száma pedig az oktatói korfa javításának szándékát tükrözi. A tanársegédek létszámának jelentős ingadozása a különleges követelményeknek való megfelelésből adódó természetes fluktuáció, illetve a tudatos szakmai kontroll érvényesítésének következménye.

37

Főiskolai tanárok

fő

14

12

12 10 8

8

7

11

8

Főiskolai tanárok a pedagógusképzésbe n

9

Főiskolai tanárok a művészképzésben

6 4 2

5

6

6

5

5

3

0 2003 2004 2005 2006 2007 2008

Főiskolai docensek

fő 18 16

év

16 13

14

12

12

10

főiskolai docensek a pedagógusképzésben

10

10

10 9

8

főiskolai docensek a művészképzésben

6 4 2

5 3

4

3

4

0 2003 2004 2005 2006 2007 2008

év

Adjunktusok fő 16 14

14

13

12 10 8

10 7

6 4

adjunktusok a pedagógusképzésben

7 6

6

12 11

adjunktusok a művészképzésben

6 5

2 0 2003 2004 2005 2006 2007 2008

év

38

fő

Tanársedégek

18

17

16 14

11

12

12

10

10

tanársegédek a pedagógusképzésben

9 8

8 5

6

5

4

4

tanársegédek a művészképzésben

4 3

2

2

0 2003 2004 2005 2006 2007 2008

év

Az alábbi ábra a fenti mutatókat az életkori összetevők szemléltetésével egészíti ki. A főiskolai tanári és az adjunktusi munkakörök kiemelése azért fontos, mert az első esetben az Ftv-ben szabályozott életkori korlát (70 év), a másik esetben pedig a doktorjelölti jogviszony létesítésére előírt időbeli határ betartása objektív munkajogi következményekkel jár. Ezt a foglalkoztatási terv kialakításakor szem előtt kell tartani. Főiskolai tanárok korfája 5 5 4,5 4 3,5 3 2,5

2

2 1,5 1 0,5 0

1 0

1

2

2

1

0

25-30 31-35 36-40 41-45 46-50 51-55 56-60 61-65 66-70 éves éves éves éves éves éves éves éves éves

39

Adjunktusok korfája 7 6

5

5

4

4 3

3

3

3

3

2

2 1

0

0

0

25-30 31-35 36-40 41-45 46-50 51-55 56-60 61-65 66-70 éves éves éves éves éves éves éves éves éves

Az oktatói fokozatokban történő előrelépésnél nem hagyhatjuk figyelmen kívül az Ftv. rendelkezését, amely szerint a művészeti díjak 2010. december 31-e után nem tekinthetők egyenértékűnek a PhD (DLA) fokozatokkal. Jelenleg főiskolánk szakmai oktatói kara művészeti díjak szempontjából kiemelkedő adatokkal rendelkezik, de a fent jelzett határidő miatt alapvető stratégiai kérdés a tudományos továbbképzés feltételeinek megszervezése és az oktatói utánpótlás célirányos nevelése. Munkakör

Oktatók száma

Egyetemi tanár Főiskolai tanár Egyetemi docens Főiskolai docens Adjunktus Tanársegéd Művésztanár Összesen

5 9 5 14 23 14 8 78

Ebből minősített oktatók száma 5 7 5 6 6 0 1 30

Minősített oktatók aránya 100 % 77 % 100 % 42 % 26 % 0% 12 % 38 %

A főiskola fontosnak tartja saját oktatói, kutatói karának utánpótlás-nevelését, az alkalmazottak továbbképzését, személyes szakmai előmenetelük szervezett formában történő elősegítését. Ennek formái a következők: a) bel- és külföldi szakmai továbbképzésen való részvétel támogatása; b) tanfolyami, illetve szakképzettség vagy felsőfokú végzettség (beleértve az újabb szakképzettséget vagy felsőfokú végzettséget), továbbá tudományos fokozat illetve DLA fokozat megszerzésére irányuló képzésben való részvétel támogatása (tanulmányi szerződéssel); c) a bel- és külföldi kutatói, művészeti ösztöndíjak elnyerésére irányuló egyéni pályázatok támogatása. Az állami költségvetési forrásból meghirdetett oktatói, kutatói, posztdoktori és más ösztöndíjak (Széchenyi, Békésy, Bolyai, Magyary, OTKA, MÖB stb.) intézményi támogatásáról a pályázó közvetlen felettesének javaslata alapján, több pályázó esetén a főiskola képzési és kutatási érdekeinek figyelembe vételével a rektor dönt. A rangsoroláshoz a rektor kérheti a Művészeti Tanács, illetve a Tudományos Tanács állásfoglalását.

40

4.3. Az oktatók munkájának elismerése Az oktatók munkájának elismerésére főiskolánkon az alábbi formák léteznek. A. A felsőoktatási törvényben meghatározott elismerési formák A főiskola „Professor Emeritus” címet adományoz azoknak a köztiszteletben álló egyetemi illetve főiskolai tanároknak, akik széleskörű nemzetközi kapcsolatokkal és elismertséggel rendelkeznek, a Főiskolán hosszú időn át kiemelkedő színvonalú művészeti, oktató, tudományos kutató munkát végeztek és nyugállományba vonulásukat követően is folytatni kívánják tevékenységüket tudásuk, tapasztalatuk átadásával, amit a Főiskola megtiszteltetésnek tart. A főiskolán ez idáig öten részesültek a megtisztelő címben (Klasszikus Balett és Moderntánc Tanszék: 4 fő, Elméleti Tanszék: 1 fő). A Szenátus főiskolai magántanári címet adományozhat az óraadó oktatónak, ha rendelkezik doktori fokozattal vagy legalább miniszteri adományozási szintű művészeti díjjal, és a főiskolán már legalább három tanévet oktatott. Jelenleg 2 főiskolai magántanár oktat a főiskolán. A Szenátus az óraadó oktatónak címzetes főiskolai tanári címet adományozhat, ha olyan országosan, illetve nemzetközileg elismert szaktekintély, aki kiemelkedő tudományos vagy művészi munkássággal, az MTA doktora fokozattal, illetve Kossuth-, Széchenyi- vagy Állami Díjjal, külföldi állampolgár esetén ezzel egyenértékű elismeréssel, vagy az egyetemes táncművészet terén nemzetközileg elismert tudományos vagy művészi munkássággal rendelkezik. Jelenleg 16 címzetes főiskolai tanár kötődik a főiskolához. A főiskolán tanári munkakörben foglalkoztatott, kiemelkedő gyakorlati oktató munkát végző tanár részére a Szenátus mestertanári címet adományozhat. Jelenleg két zongorakísérő mestertanárt foglalkoztatunk. A rektor arany, gyémánt, vas, illetve rubin díszoklevelet adományoz annak, aki ötven, hatvan, hatvanöt vagy hetven éve szerezte meg az oklevelét a főiskolán, és életpályája alapján közmegbecsülésre méltó. A negyven éve oklevelet szerzett személy egyedi díszoklevélben részesül. B. Egyéb elismerési formák a) köszönőlevél, b) köszönet kifejezése nyilvános fórumon, iskolai ünnepélyen, c) köszöntés az intézményben töltött 20-25-30 stb. éves szolgálat alkalmából, d) egyszeri pénzbeli jutalom, e) illetménykiegészítés, f) illetményemelés, g) Lőrinc György-díj odaítélése, h) magasabb oktatói fokozatba történő előléptetés pályázat benyújtására történő felkéréssel, i) felterjesztés művészeti díjra vagy állami kitüntetésre.

41

A nem oktatói munkakörben dolgozó kollégák munkájának elismerésére az alábbi formák léteznek: a) köszönőlevél, b) köszönet kifejezése nyilvános fórumon, iskolai ünnepélyen, c) köszöntés az intézményben töltött 20-25-30 stb. éves szolgálat alkalmából, d) egyszeri pénzbeli jutalom, e) illetményemelés, f) felterjesztés állami kitüntetésre. 5. AZ INTÉZMÉNY KÜLSŐ KAPCSOLATAINAK RENDSZERE 5.1. Helyi együttműködések Az MTF 2001-2004 között több ütemben költözött végleges helyére, Zuglóba, legközvetlenebb környezetünket tehát a XIV. kerület jelenti. A lehetséges kapcsolatok feltérképezése, ill. az együttműködési lehetőségek kimunkálása folyamatos feladat. Pozitív példa a most már hagyományosnak és kölcsönösnek tekinthető együttműködés a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskolával: kölcsönös közreműködés egymás előadásain, vagy a Zugló Tévé híradásai az MTF tevékenységéről. A kerület közoktatási intézményeivel felvettük a kapcsolatot, aminek köszönhetően előadásokat szervezünk a kerület iskolásainak az MTF színháztermében. További, és a kerülettől is támogatást remélő terv a színházterem bővítése, amivel a házi színpad igazi befogadó színházzá alakulhatna. (Ezt jelenleg a vendég együttesek számára biztosítható igen szerény körülmények akadályozzák.) Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal is, hogy a tényleges befogadó színházi működés a tárgyi mellett a „személyi infrastruktúra” fejlesztését is igényli: pl. jegyszedők, ruhatárosok, technikai segítők személyében. Ez egyrészt foglalkoztatás-bővítést, másrészt a hallgatói munkavégzés bevonását igényli, illetve eredményezheti. A fővárosban működő intézmény lévén helyi együttműködésnek tekintünk minden budapesti együttműködést, megjelentést. A teljesség igénye nélkül az önértékelés keretei között csak a legfontosabb, meglévő és folyamatosan fenntartandó, fejlesztendő együttműködésekről írunk. a) szakmai partnereink a táncegyüttesek és a színházak, ezen belül is kiemelt helyet foglal el az Operaház. A szinte „szimbiotikus” kapcsolat elemeit jelenti, hogy pl. balettmestereink jelentős számban az Operaház aktív művészei is, vizsgakoncertjeinket az Operaházban ill. az Erkel Színházban rendezzük, az Operaház repertoárja nem lenne fenntartható az MTF növendékeinek és hallgatóinak közreműködése nélkül, kölcsönös a két intézmény között a jelmezek kölcsönzése stb. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy hasonlóan szoros együttműködés fejlődik a néptáncművész-képzés és a Honvéd Művészegyüttes, ill. az Állami Népi Együttes, a színházi tánc oktatása és az ExperiDance között: ösztöndíjas szakmai gyakorlatoktól az autóbusz kölcsönzéssel támogatott tanulmányutakig, vagy jelmezkölcsönzésig számos példát említhetnénk.

42

Fontos együttműködő partnerünk két, befogadó színházként működő budapesti intézmény: 1. a Thália Színház, ahol minden év decemberében két hétig a Főiskola Diótörőprodukcióját játsszuk. Ez a két hét a teljes körű színházi gyakorlat megszerzését biztosítja növendékeinknek; 2. a Nemzeti Táncszínház, melynek két játszóhelyén (a Várszínházban ill. a Művészetek Palotája Fesztiválszínházában) rendszeresen megjelennek az MTF előadásai, ugyancsak a nyilvános, színházszerű fellépés gyakorlatát biztosítva. E két befogadó színházzal többéves, előre tervezett együttműködés kialakítására törekszünk. A koreográfus szak hallgatóinak produkciói időről időre megjelennek a Trafó ill. a MU Színház műsoraiban. Felsorolhatatlan azoknak a rendezvényszervező partnereknek a sora, akik igénylik az együttműködést az MTF-el: hallgatóinkkal, oktatóinkkal, produkcióinkkal. Növendékeinkhallgatóink évente mintegy 30 különböző kisebb-nagyobb előadáson működnek közre csak a fővároson belül. A fellépések lehetőségét a jövőben is kiemelt fontossággal tervezzük: egyrészt azért, mert a megszerzett tudás igazi „hasznosulása” a produkcióban történik, másrészt, mert ezek az alkalmak jelentik a növendékek-hallgatók találkozásait a piaci valósággal, a piaci élet szereplőivel. (Ugyanakkor a fellépések és az oktatás összehangolása folyamatos kihívást jelent az intézmény szakmai vezetése számára.) b) felsőoktatási partnereink körében kiemelt helye van a MERSZ tagjainak. A képzések, a szabályzatok, az eljárások kialakításának folyamatában aktív eszmecsere zajlott és zajlik az intézmények különböző területeken dolgozó képviselői között. Egy-egy MERSZ-tag, vagy más rendező ill. támogató partner részéről újra meg újra felmerül a közös megjelenés, esetleg a közös produkció létrehozásának igénye. Ezeket mindenkor a képzés szempontjait figyelembe véve kell megvizsgálnunk (pl. részvétel az Országos Művészeti Diákköri Napok programjaiban). Kezdeményezni szeretnénk olyan budapesti – és a jövőben országos – bérlet meghirdetését, melynek előadásai különböző művészeti felsőoktatási intézmények előadásait foglalnák magukba úgy, hogy mindegyik intézmény a saját házi színpadán, a saját művészeti ágának megfelelő körülmények között mutatkozhatna be. Együttműködési lehetőség kínálkozik a felsőoktatási tevékenységét 2005-ben megkezdett Budapest Kortárstánc Főiskolával, valamint a vidéki egyetemek művészeti karaival. (például Győr, Pécs) c) szerződéses kapcsolatban állunk az Országos Sportegészségügyi Intézettel, d) közös képzést folytatunk a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karával (2009-ben kifutó táncpedagógus – egészségtan tanár szak), e) az MTF könyvtára országos szakkönyvtári feladatokat is ellát.

43

5.2. Regionális és országos együttműködések A fővárosinál tágabb együttműködések tekintetében nem választható külön a Középmagyarországi régió ill. az ország egésze. Együttműködéseink itt is nagy hagyománnyal és folyamatos fejlődéssel vannak jelen: a) az MTF székhelyen kívüli képzései feltétlenül az első helyre kívánkoznak. Az elmúlt évtizedben sokrétű, aktív, kölcsön megelégedésre szolgáló kapcsolatok épültek ki Pécs, Nyíregyháza és Szombathely felsőoktatási intézményeivel; s a partnerek valamennyien megerősítették, hogy az együttműködést az átalakuló felsőoktatási képzési rendszerben is fenn kívánják tartani. A székhelyen kívüli képzések hallgató- és munkaerőpiac központúak: a képzésben résztvevők lakhelyéhez közel (vagy legalábbis közelebb) nyílik mód a tanulásra, a munkahelyekről (általában iskolák) így rövidebb időre kell távol maradnia a továbbképzésre járó dolgozónak stb. Az oktatott tantárgyak tekintetében mára jól kialakult a megosztás: a speciális szaktárgyakat mindenkor az MTF oktatói kara tanítja, így biztosítva a képzés egységes és megfelelő szakmai színvonalát, az általános műveltségi és pedagógiai tárgyak oktatását pedig jellemzően a partner felsőoktatási intézmény oktatói vállalják. A székhelyen kívüli képzések rendszerében némi változás várható: az eddigi főiskolai táncpedagógus szak helyett az erre épülő, de már tánctanár mesterképzési szak 60 kredites képzései válnak majd jellemzővé. b) A szakmai szempontból következő legfontosabb terület a művészeti szakközépiskolákkal történő kapcsolattartás. A legnagyobb hagyománnyal a Pécs és Győr művészeti szakközépiskoláiban folyó táncművészeti képzés rendelkezik. Ezekkel az oktatási intézményekkel a meglévő, sokéves jó együttműködésre építve a jövőben is szoros együttműködést tervezünk (pl. az MTF oktatóinak jelenléte a szakközépiskolák vizsgabizottságaiban, a szakközépiskolák növendékeinek előadásai az MTF házi színpadán). Célunk, hogy a többi táncművészeti képzéssel foglalkozó szakközépiskolával is erősödjön a kapcsolatunk: a kiemelkedő tehetségek – lehetőleg minél hamarabb – megtalálják az utat az MTF képzéséhez, a szakközépiskolai tanulmányaikat végzők tájékozottak legyenek továbbtanulási lehetőségeik tekintetében stb. c) Nem elhanyagolható országos hálózat az alapfokú művészeti iskolák köre sem. Ez a kapcsolat sokrétű: 1. hallgatóink jelentős része, miközben esti képzésben tanulmányait az MTF-en folytatja, már aktív pedagógus ezekben az intézményekben, 2. a tanárképzésben részt vevő hallgatóink tanítási gyakorlataikat ebben az iskolatípusban végzik, 3. a művészeti alapiskolákból várható a művészképzésbe belépő növendékek legnagyobb hányada. A művészeti alapiskolákban folyó képzés minőségi felülvizsgálata állami szinten szükséges. Oktatóink közül többen részt vesznek ebben a munkában, s mindent elkövetnek majd annak érdekében, hogy a legszínvonalasabb, a növendék- és tanárutánpótlás nevelésében valóban kiemelkedő teljesítményt nyújtó iskolák a nehéz gazdasági körülmények között se kerüljenek lehetetlen helyzetbe.

44

d) az országos együttműködések között kell említenünk a szakmai grémiumokat, szervezeteket, melyek munkájában hol az MTF delegáltjai, hol pedig annak oktatói-hallgatói tagjai vesznek részt. Noha ezek székhelye szinte kivétel nélkül Budapesten van, üléseiket itt tartják, hatásuk mégis az egész országra kiterjed. A legfontosabbak: - Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság, - Magyar Táncművészek Szövetsége, - Magyar Zene- és Táncművészek Szakszervezete, - Táncművészek Társasága, - Magyar Táncsport Szakszövetség. Fontosnak tartjuk, hogy ezekben a szervezetekben, az ezek által létrehozott platformokon mindenkor a szakmai értékek mentén képviseljük a táncművészet, az MTF, az itt dolgozó oktatók és egyéb dolgozók, ill. az itt tanuló növendékek-hallgatók érdekeit. A szakmai szempontok érvényesítése – a képzések elszaporodásától a szakmai nyugdíj megvonásának kérdéséig – egyre nagyobb kihívást fog jelenteni képviselőink számára a liberalizálódó oktatásügyben, és a nehezedő gazdasági környezetben. Az MTF a szakma igazi „gyűjtőhelye”, ahol a táncművész szakma nagy öregjei, mai csillagai, felnövekvő tehetségei együtt vannak jelen. Lényegesnek gondoljuk, hogy a Főiskola nevében megfogalmazott vélemények mindenkor körültekintőek, értékőrzők és értékteremtők legyenek. Ennek érdekében egy-egy véleményezéshez, állásfoglalás elkészítéséhez szélesebb kör megkérdezése, bevonása lesz szükséges. e) kutatási együttműködés: a Tánctudományi Kutatóközpont arra törekszik, hogy külső partnerek bevonásával is segítse a főiskola elméleti kutatásainak eredményességét, az alapkutatási feladatok elindítását és mindezeken keresztül a tánctudomány akadémiai elismertségének kivívását. A Kutatóközpont tudományos vezetője, a Programtanács határozata alapján sikeres tárgyalásokat folytatott külső tagok csatlakozásáról. A csatlakozó intézmények: • MTA Zenetudományi Intézet Néptánc Osztálya, • Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Táncarchívuma, • Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára. 5.3. Nemzetközi kapcsolatok A Magyar Táncművészeti Főiskola nemzetközi kapcsolatait több körben tekinthetjük át és tervezhetjük: a) nemzetközi szervezetek, b) felsőoktatási intézmények, c) együttesek, színházak, d) címzetes főiskolai tanáraink, vendégtanárok, művészek, koreográfusok, e) nyári nemzetközi tánckurzus az MTF szervezésében, f) nemzetközi kurzusok, versenyek, fesztiválok, külföldi fellépések, g) nemzetközi ifjúsági fesztivál. a) nemzetközi szervezetek A Főiskola rendszeres kapcsolatban áll az UNESCO Nemzetközi Tánctanácsával (International Dance Council). Ez a rangos „ernyőszervezet” elsősorban a táncművészetet érintő általános érvényű állásfoglalásokkal, üzenetekkel hat munkánkra.

45

A felsőoktatást közvetlenül érintő kérdésekben partnerünk az ELIA (European League of Institutes of the Arts), melynek hosszú évek óta tagja az MTF. A bolognai folyamat gyakorlatba történő átültetése során az ELIA és a zenei felsőoktatási intézményeket tömörítő AEC több hasznos fórumot rendezett, melynek dokumentumait a BA és az MA képzések kialakítása során az MTF már eddig is, de a jövőben még inkább hasznosítani tudja. Az ELIA-tagság fenntartása mellett a jövőben tervezzük a személyes jelenlét megerősítését (pl. közgyűléseken, munkacsoportokban) és a Lifelong Learning munkacsoportba történő bekapcsolódást is. A tervezett szakirányú továbbképzések anyagának kidolgozása során sok nemzetközi tapasztalat hasznosítható (pl. a szakmai nyugdíjba vonuló táncosok tovább- ill. átképzése témakörében). b) felsőoktatási intézmények Felsőoktatási intézményként szerves és gyakorlati kapcsolatot tartunk számos táncművészeti képzéssel foglalkozó felsőoktatási intézménnyel. A partnerintézmények egy része az Európai Unión belüli (pl. Németország, Nagy-Britannia, Hollandia, Finnország, Ausztria), más részük viszont EU-n kívüli (pl. Oroszország, Kína, Japán). A partnerintézmények kiválasztásában mindenkor a szakmai szempontok az elsődlegesek. Az előbbiekkel történő kapcsolatokat részben az Erasmus-program keretében bonyolítjuk (oktatói és hallgatói mobilitás-programok). Hallgatóink figyelmét – esetenként akár személyre szólóan – felhívjuk egy-egy lehetőségre. A következő évek konkrét fejlesztési feladatai közé tartozik a kredit-megfeleltetés naprakész követése, a beszámítható (elfogadható) tantárgyak, tanegységek egyértelmű rögzítése. Hozzánk külföldi hallgatók részben az Erasmus-program keretében, részben ettől függetlenül érkeznek. Az utóbbi évek gyakorlata, mely szerint a külföldi hallgatók magyar osztályokkal végzik a gyakorlati tanulmányaikat, egyértelműen bevált, így ezen a jövőben sem tervezünk változtatni. A külföldi hallgatók száma növekedett az angol nyelvű BA-képzés akkreditálásával és beindításával. 2007-ben hirdettünk először angol nyelvű táncművészképzést, mely a korábbi szakmai képzés mellett az elméleti oktatást, és így az oklevél megszerzését is lehetővé teszi. Kiemelt helyen kell kezelnünk a tanári MA-képzés angol nyelven való akkreditálását is, melyre máris többen vannak „várólistán”. A nemzetközi kapcsolatokon belül külön csoportot alkotnak azok a diákcsoportok, amelyek tanulmányaik kiegészítéseként hosszabb-rövidebb időre (ált. 3 naptól 3 hétig tartó periódusra) igénylik az MTF oktatását. Míg egyik oldalon ezek a csoportok mindig némileg „felborítják” a megszokott oktatást, többletfeladatot jelentenek az oktatók és az oktatást segítők számára, a másik oldalon hasznos kitekintési és összehasonlítási lehetőséget kínálnak növendékeknek és tanároknak egyaránt. A látogatások a későbbiekben tanárok meghívását is eredményezhetik. Tanáraink és növendékeink rendszeres közreműködői külföldi iskolák (akár felsőoktatási intézmények, akár magániskolák) rendezvényeinek. Ezek a meghívások ugyancsak a látókör szélesítését segítik. A vendégként megjelenő oktató hazatérve, pl. tanszéki értekezlet keretében is beszámol tapasztalatairól, melyeket értelemszerűen elsősorban az oktatói munkájában hasznosít.

46

c) együttesek, színházak A nemzetközi kapcsolatok egy markáns csoportját a „vásárlóink” jelentik: azok a társulatok, amelyek a művészképzés hallgatóit szerződtetik. Hallgatóink jelentős része szerződik Európában és az Amerikai Egyesült Államokban társulatokhoz. A szerződtetések ténye az MTF-n folyó szakmai képzés nemzetközi elismertségének legbiztosabb mércéje. Az Erasmus-program 2007-től történt kibővítése, a szakmai gyakorlatok támogatása további lehetőségeket nyitott meg hallgatóink előtt: az a tény, hogy nem csak felsőoktatási intézményben, hanem pl. társulatnál is teljesíthetnek támogatott szakmai gyakorlatot, lehetővé teszi, hogy egy-egy konkrét produkcióba (annak teljes próbafolyamatába is) bekapcsolódhassanak. Különösen szeretnénk ezt a táncos és próbavezető szak hallgatóinak figyelmébe ajánlani. És terveink között szerepel a koreográfus-hallgatók nemzetközi kapcsolatrendszerének, külföldi szakmai gyakorlatának fejlesztése is. d) címzetes főiskolai tanáraink, vendégtanárok, művészek, koreográfusok Címzetes főiskolai tanáraink közül jó néhányan a világ különböző pontjain élnek. Magyarországi látogatásaik során egy-egy évfolyam képzésébe (pl. balett órák, próbák) kapcsolódnak be, valamint tanszéki értekezletek keretében osztják meg tudásukat, tapasztalataikat. Az MTF oktatási tevékenységében a vendégtanárok, művészek, koreográfusok két formában jelennek meg: - vagy egy-egy teljes oktatási évre kapcsolódnak be a munkába, - vagy egy-egy mű betanítása, színpadra állítása, egy-egy workshop megtartása céljából érkeznek hozzánk. Az egész évben itt dolgozók alaposan megismerik az MTF-n folyó munkát, és a napi gyakorlati problémák megoldásában is aktív szerepet tudnak vállalni. (Jó példa erre a 2006/07-es tanévben a szentpétervári Vaganova Akadémia itt tanító mesternője, aki valamennyi vizsgát, bemutatót megtekintve tud hasznos tanácsokkal szolgálni a balettmestereknek akár tanszéki értekezlet, akár vizsgaértékelés, akár egyéni konzultáció alkalmával.) Az eseti vendégek – bár közülük is többen visszatérők – mindig konkrét céllal-feladattal érkeznek: egy-egy új koreográfiával gazdagítják az MTF repertoárját, egy-egy új tánctechnikára oktatják a hallgatókat, vagy egy speciális témakörben tartanak gyakorlattal egybekötött továbbképzést a mestereknek. A meghívandó vendégoktatók kiválasztása nagy gondosságot igényel, hogy az így érkező tudás a lehető legjobban hasznosuljon, szervesen beépülhessen az MTF oktatásába-képzésébe.

47

e) nyári nemzetközi tánckurzus az MTF szervezésében Több mint 20 éves hagyománya van a nyári nemzetközi tánckurzusnak. Erre a rendezvényre évente több mint 200 résztvevő érkezik 10-12 országból, és a tanári karba az MTF oktatói mellé szintén 5-6 külföldi mester kapcsolódik be. A kéthetes intenzív munka mestereknek is, növendékeknek-hallgatóknak is a nemzetközi kitekintés lehetőségét biztosítja. A csoportok összeállításánál kifejezett cél, hogy a főiskolás hallgatóink külföldi mesterekkel dolgozzanak, és ezáltal új impulzusokhoz jussanak. A kurzus programja évről évre gazdagodik: a klasszikus balett és repertoár-órák mellett nagy teret kapnak a különböző moderntánc-technikák és a magyar néptánc. Az Erasmus-program kiszélesítése azt is lehetővé teszi, hogy külföldi felsőoktatási intézményektől szervezett csoportokat EU-támogatással fogadjunk. Ezt az érintett (számításba jövő, államilag elismert) felsőoktatási intézményekkel egyedi egyeztetések során kell kimunkálnunk 2007-től kezdődően. f) nemzetközi versenyek, fesztiválok, külföldi fellépések, kurzusok A nemzetközi kapcsolatépítés, kitekintés és megmérettetés alkalmai a különböző versenyek, fesztiválok, kurzusok. Oktatóink és növendékeink-hallgatóink évente átlagosan 3-4 versenyen vesznek részt, 2-4 vendégszereplést teljesítenek, és kb. 20-25 ösztöndíjas kurzusrészvételi lehetőséggel élnek. Nemzetközi versenyek (Lausanne, Szentpétervár, Bécs, Brno, Bytom, Várna, Peking, Sanghaj stb. – hogy csak az utóbbi évek néhány versenyét említsük) hosszú felkészülési folyamatot igényelnek. A részvétel gyakran előválogatáshoz kötött. Értelemszerűen a versenyek csak a legkiválóbbak számára adnak kitekintési és fejlődési lehetőséget. Ugyanakkor az a tény, hogy mindenkor balettmester is utazik a növendékekkel, a tapasztalatszerzés egy további lehetőségét biztosítja: melyek az aktuális trendek, mire fektetnek hangsúlyt a zsűrik stb. A fesztiválok – akár egy-egy iskola jubileumi találkozója, akár egy nagyobb fesztiválon való közreműködés – oldottabb és sokrétűbb bemutatkozási és tapasztalatszerzési lehetőséget biztosít. Az utazás – a turné – megtapasztalása részét képezi a táncművész-képzésnek is. Ahogyan korábban is, úgy a jövőben is igyekszünk minden ilyen jellegű meghívásnak eleget tenni, képviselve az MTF sokszínűségét (a balett, a néptánc, a moderntánc együttes jelenlétét). A fesztivál-tapasztalatoknak a tanszéki vagy vezetői értekezleteken történő megosztása ugyancsak hozzájárul a képzési tervek fejlesztéséhez, további partnerek, vendégoktatók kiválasztásához. A turnék speciális elemét jelentik a néptánc szakosok szakmai tanulmányútjai Erdélybe, melyet mindig kölcsönösség jellemez: a tanult anyag bemutatása és az autentikus adatközlők megismerése a képzés szerves része, mind szakmai, mind emberi szempontból. Ezeket az utakat – esetleg további célállomásokkal bővítve – a jövőben is fenn kívánjuk tartani.

48

A kurzusmeghívások nagy hagyományra tekintenek vissza: évente 20-25 növendék vehet részt 2 - 5 hétig terjedő nemzetközi kurzuson Ausztriától az Egyesült Államokig. A delegálandó hallgatók kiválasztása eddig is, a jövőben is a Művészeti Tanács és az évfolyamvezető oktatók bevonásával, „személyre szabottan” történik, hogy a felkínált lehetőség és a kiküldött növendék vagy hallgató a lehető leginkább „találkozzon”. Tapasztalataink szerint a megfelelő, színvonalasan dolgozó hallgató biztosítja a következő évek meghívásait. (Ez nem zárja ki azt, hogy saját költségen a növendékek más kurzusokra is elmenjenek.) A főiskolások esetében a nemzetközi kurzusokon, versenyeken való részvétel a kreditpontokban is megjelenik. g) (Közép-)Európai Tánccentrum és nemzetközi ifjúsági fesztivál A Magyar Táncművészeti Főiskola már korábban megfogalmazott célja, hogy (Közép-) Európai Tánccentrumként jelen legyen a nemzetközi táncművészeti képzés élcsapatában. Ez a képzés mellett a színházterem használatát is jelentheti: a vendég együttesek akár több, egymást követő előadást is tarthatnak a 178 főt befogadó színháztermünkben. Szintén korábbi tapasztalaton alapszik a nemzetközi ifjúsági fesztivál iránti igény: a 2000-ben, a MTF 50 éves jubileuma alkalmából, valamint a 2008-ban a főiskolává válásunk 25. évfordulóján rendezett fesztiválokon, mintegy tucatnyi külföldi iskola képviseltette magát. A nemzetközi ifjúsági fesztivál következő évfordulós alkalma lehet: 2010 – az Állami Balett Intézet alapításának 60. évfordulója. A fesztivál csak gondos előkészítéssel és biztos (külső forrásokból származó) anyagi alapok esetén valósulhat meg A fesztiválra terveink szerint több körből várnánk vendégeket: 1. államilag elismert táncművészeti felsőoktatási intézmények az Európai Unión belül (erre az Erasmus-program keretében támogatás is remélhető), 2. táncművészeti felsőoktatási intézmények az Európai Unión kívül – elsősorban a moszkvai és a szentpétervári akadémiák jelenléte fontos, de tengerentúli partnereinkre is számítunk, 3. olyan államilag elismert iskolák, melyek a saját országukban nem képezik részét a felsőoktatási rendszernek, 4. kiváló magániskolák, 5. címzetes főiskolai tanáraink növendékei. A program képzést, előadásokat, szakmai konzultációkat egyaránt magába foglal majd.

49

6. OKTATÁSVEZETÉS- ÉS FEJLESZTÉS 6. 1. A Főiskola oktatási tevékenységének bemutatása 6.1.1. A képzési szerkezet ismertetése A Magyar Táncművészeti Főiskola képzéseit a Táncművészképző Intézet és a Koreográfusés Táncpedagógus-képző Intézet keretei között szervezi. A korábbi főiskolai oktatási szisztéma a bolognai folyamat hatására átalakult, ám ma még párhuzamosan létezik a kifutó főiskolai képzés és az új, többciklusú (BA/MA) képzés. Az elmúlt nyolc évben a kifutó főiskolai képzések határozták meg a főiskola oktatási szisztémáját. A művészképzés az alábbiak szerint alakul(t) át: MŰVÉSZKÉPZÉS Felsőfokú tanulmányokra előkészítő képzések (nem felsőoktatás) 7-9 év balett önköltséges előkészítő tanfolyam 9-10 év balett intenzív előkészítő 10-16 év felsőfokú tanulmányokra előkészítő szakmai képzés előkészítő jogviszony – klasszikus balett 14-16 év felsőfokú tanulmányokra előkészítő szakmai képzés előkészítő jogviszony – néptánc-színházi tánc 14-16 év felsőfokú tanulmányokra előkészítő szakmai képzés előkészítő jogviszony – moderntánc Felsőoktatás Kifutó főiskolai szak Alapszak (BA) Mesterszak (MA) táncművész szak balettművész (kifutott) - klasszikus balett szakirány klasszikus balettművész néptánc-színházi tánc - néptánc szakirány néptáncművész (kifutott) - színházi tánc szakirány - moderntánc szakirány A felsőfokú tanulmányokra előkészítő képzések rendszere alapvetően nem változott. A főiskola az évtizedes hagyományoknak megfelelően 7 éves kortól kínál a tanulmányokra előkészítő tanfolyam jellegű, illetve intenzív képzést, hogy aztán a legtehetségesebb gyerekek a 6 éves előkészítő jogviszony keretében folytathassák balett tanulmányaikat. A 14 éves korban induló néptánc-színházi tánc előkészítő szintén tradicionális képzés, 2007-től pedig a külső igényeknek megfelelően moderntánc előkészítő is működik, ugyancsak 14 éves kortól. Az előkészítő képzést követően tett sikeres felvételi vizsga után kezdődik a főiskolai szintű képzés. A korábbi rendszerben a balettművész, valamint a néptánc-színházi tánc szakon folyt az oktatás, mindkét esetben 4 évig. Az említett szakok specialitása, hogy a felsőoktatási törvény a táncos pálya rövidségére tekintettel lehetővé teszi a felsőfokú tanulmányok érettségi vizsgát megelőző megkezdését is. Így a két szak esetében a középiskolai tanulmányok 3. évétől kezdődően a hallgatók párhuzamosan folytatják a gimnáziumi és főiskolai tanulmányaikat. A bolognai rendszerben e két szakot váltotta a táncművész szak, amely immár három szakirányon működik. A balettművész szakot a táncművész szak klasszikus balett szakiránya helyettesíti, a néptánc-színházi tánc szak a táncművész szak esetében kettévált és önálló néptánc és önálló színházi tánc szakirányokat jelent.

50

A főiskola a piaci igényeknek megfelelően 2007-ben moderntánc szakirányon is indított osztályt, a színházi tánc szakirány pedig várhatóan 2009 őszén indul. Mindkét új szakirány a művészképzés képzési kínálatának bővülését eredményezi. Mérföldkő a főiskola képzési struktúrájában, hogy a klasszikus balettművész mesterszakon elindulhatott a képzés, azaz a főiskola mesteroklevél kiállítására jogosult. Ezzel – a többi művészeti ághoz hasonlóan – a táncművészeti területen is elérhetővé vált a legmagasabb szintű végzettség megszerzése, és reálisság vált a doktori iskola megalapítása, ezen keresztül pedig az egyetemi rang elérése is. A klasszikus balettművész mesterszak mellett a néptáncművész mesterszak is akkreditált, tehát további MA képzések indítására is van mód. A táncművész alapszak klasszikus balett szakiránya (a korábbi balettművész szak) angol nyelven is elérhető. A főiskola BA szintű képzései, illetve az alacsonyabb évfolyamokon nyújtott részképzések iránt nagy az érdeklődés, számos külföldi növendék és hallgató érkezik évről-évre. A főiskolán tanuló külföldi növendékek és hallgatók listája az önértékelés mellékletei között megtalálható. A Koreográfus- és Táncpedagógus-képzés terén jelentősebb változásokat eredményezett a bolognai átalakulás. KOREOGRÁFUS- ÉS TÁNCPEDAGÓGUS KÉPZÉS Kifutó főiskolai szakok táncpedagógus szak (4 év) - klasszikus balett szakirány - néptánc szakirány - moderntánc szakirány - modern társastánc szakirány - divattánc szakirány

Új szakok táncos és próbavezető alapszak (3 év) - klasszikus balett szakirány - néptánc szakirány - moderntánc szakirány - modern társastánc szakirány - divattánc szakirány tánctanár mesterszak (2 év) - klasszikus balett szakirány - néptánc szakirány - moderntánc szakirány - modern társastánc szakirány - divattánc szakirány - táncelmélet szakirány - tánctörténet szakirány

pedagógus szakképzettség táncpedagógus-egészségtantanár szak közös képzés, 9 félév koreográfus szak (3 év)

5 év

pedagógus szakképzettség koreográfus alapszak (3 év)

51

táncelméleti szakíró szak (2 év)

táncelmélet mesterszak (2 év) - producer szakirány - szakíró szakirány táncművészeti menedzser mesterszak (1 év) másod MA szak

tánctörténet tanár szakirány továbbképzés

-

A koreográfus- és táncpedagógus-képzés keretein belül a legnagyobb létszámú hallgatói csoportokat befogadó szak a táncpedagógus szak (volt), mely öt szakirányon nyújt(ott) képzést Budapesten és székhelyen kívül (Szombathely, Nyíregyháza, Pécs) egyaránt. A táncpedagógus képzéssel kapcsolatos legjelentősebb változás, hogy míg a régi rendszerben 4 év alatt pedagógus szakképzettséget szereztek a hallgatók, az új szisztémában a 3 éves táncos és próbavezető szakra épülő 2 éves tánctanár mesterszak elvégzése után válik a jelölt pedagógussá. A tánctanár mesterszak szakirányai között a korábban jellemző szakirányokhoz képest kettő új szakirány is szerepel (táncelmélet, tánctörténet) az elméleti érdeklődésű hallgatók igényeinek megfelelően. A tánctörténet szakirány a tánctörténet tanár szakirányú továbbképzést váltja fel. A tánctanár mesterszak 120 kredites változata mellett természetesen indítunk majd a már táncpedagógus főiskolai diplomával rendelkezők számára is képzést (60 kredit, 1 év), hogy a korábban nálunk végzettek számára is elérhetővé váljon az egyetemi szintű diploma. A táncpedagógus – egészségtantanár szak a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karával közös képzésünk, melynek indítását a továbbiakban nem tervezzük. A koreográfus főiskolai szak megújult szakmai tartalommal alapszakként továbbra is működik azzal, hogy a jövőben koreográfus mesterszak akkreditálását is tervezzük. A táncelmélet mesterszak két szakiránya a szakíró és producer szakirány. A szakíró szakiránynak van előzménye a korábbi főiskolai szakok között (táncelméleti szakíró szak), ez a szakirány kifejezetten elméleti jellegű. A producer szakirány egy menedzser szemléletű képzési tartalmat takar. A főiskola ún. másod mesterszakokat is akkreditálni tervez. Ilyenek lesznek: a táncművésztanár (a művész mesterszakot is végzőknek) és a táncművészeti menedzser képzés (egy másik táncművészeti MA mellett vagy után végezhető). A fentiek alapján elmondható, hogy a kétciklusú képzési rendszerre történő átállás mára megtörtént, az első alapszakok a 2007/2008. tanévben indultak, a további szakok akkreditációja pedig folyamatban van.

52

6.1.2. A hallgatói létszám alakulása A hallgatói létszám viszonylag kiegyensúlyozott tendenciát mutat, amely az oktatási kínálatunk iránti kereslet folyamatos fennállását igazolja. Finanszírozási Tagozat forma Állami nappali finanszírozott Állami esti finanszírozott Költségtérítéses nappali Költségtérítéses esti Állami finanszírozott összesen Költségtérítéses összesen Nappali tagozat összesen Esti tagozat összesen Összesen

2004

2005

2006

2007

2008

145

144

137

151

135

175

168

231

161

145

3 441 320 444 148 616 764

4 392 312 396 148 560 708

3 442 368 445 140 673 813

2 363 312 365 153 524 677

1 251 280 252 136 396 532

Hallgatói létszámok fő 700

598

600

624

619

560

514

500

396

400 300 200

126

148

148

137 125

136

100 0 2003

2004

2005 Nappali tagozat

2006

2007

2008

év

Esti tagozat

Kiindulópontként néhány diagrammal ábrázoljuk a hallgatói létszámokra vonatkozó legfontosabb adatokat. Az első diagramból látható, hogy a hallgatóink túlnyomó többsége esti tagozaton (munkavállalóként) végzi tanulmányait, jellemzően a táncpedagógus, illetve a táncos és próbavezető képzésen. A művészképzés kizárólag nappali tagozaton folyik (alapvetően életkori okok és a képzés sajátosságai miatt), így a nappali tagozatos hallgatói létszám lényegében állandó, viszonylag alacsony tendenciát mutat.

53

Hallgatói létszám ok fő 900 800 700 600 500

764

514

400 300 200 100 0

756

708

640 598

749 624

619

560

Hallgatói létszám

532

Nappali tagozat

396

126

148

2003

2004

148

137

2005

136

125

2006

2007

Esti tagozat

2008 év

Az esti képzések hallgatói létszámának csökkentése a Kazinczy utcai épület felújítása miatt szándékosan történik, hogy az építkezés idején kisebb költséget jelentsen a hallgatói létszámnak megfelelő számú terem bérlése. A főiskolára jelentkezettek és felvettek aránya fő 600 500

521 446

428 379

400

318 299

300 200

258 198

195

172

145 75

100 0 2003

2004

2005

Jelentkezők száma

2006

2007

2008

év

Felvett hallgatók szálma

A jelentkezők és felvettek arányát bemutató táblázatból kitűnik a főiskola felé irányuló nagyarányú kereslet. A művészeti felsőoktatásra általában jellemző magas túljelentkezés intézményünkben is igaz, így a felvett hallgatók aránya a jelentkezőkhöz viszonyítva 2003ban 33%, 2004-ben 60%, 2005-ben 52%, 2006-ban 54%, 2007-ben 25%, 2008-ban pedig 37% volt. Ez elsősorban a szigorú felvételi követelményekkel függ össze, de a jelentkezők számának alakulásában szerepet játszanak a nem minden évben induló szakok, továbbá a kedvezőtlen demográfiai tényezők is.

54

6.1.3. A hallgatói szolgáltatások rendszere Kulturális szolgáltatások Célunk, hogy hallgatóink a képzés során minél szélesebb körben tájékozódjanak a hazai együttesek repertoárjáról, munkájáról, illetve, hogy kövessék a hazai táncélet neves eseményeit. A főiskola éppen ezért kapcsolatait, együttműködéseit kamatoztatva számos színház előadásaira (Thália Színház, Nemzeti Táncszínház, MÜPA, Magyar Állami Operaház) kedvezményes, vagy térítésmentes belépőket biztosít a hallgatók számára (szakmai jegy). Bevett szokás, hogy aktívan táncoló és koreografáló oktatóink a nyilvános főpróbára, vagy az előadásra meghívják a főiskola hallgatóit. Képzéseink további célja, hogy hallgatóink sikeres táncosok, koreográfusok, együttes vezetők életpályájával, tapasztalataival is megismerkedjenek. Éppen ezért pódium beszélgetés sorozatot rendezünk a főiskola színháztermében. A beszélgetések nagy érdeklődésre tartanak számot. A sorozat meghívott vendégei voltak: Keveházi Gábor, Roboz Ágnes, Orosz Adél, Kún Zsuzsa, és 2008 márciusában a világhírű balerina: Maja Pliszeckaja. A táncművész hallgatók látókörének szélesítése érdekében sikeres pályázatoknak köszönhetően lehetőségünk van a főiskola színháztermében tánc előadások rendezésére is. Vendégünk volt többek között a Bozsik Yvette Társulat, a Budapest Táncegyüttes, a Duna Művészegyüttes. Könyvtári szolgáltatások Intézményünk könyvtára táncművészeti szakkönyvtári, felsőoktatási könyvtári és iskolai könyvtári feladatokat lát el. A könyvtár állományában a könyveken kívül számos egyéb nyomtatott dokumentum (kotta, periodika, szakdolgozatok), jegyzetek, fotóalbumok, diák, és audiovizuális dokumentumok (hanglemez, kazetta, video, CD, CD-ROM, DVD) találhatóak. A könyvtár nyitvatartási ideje alkalmazkodik a képzési rendhez oly módon, hogy a könyvtári szolgáltatás a Kazinczy utcai épületből érkező hallgatók számára is mindig elérhető legyen. A beiratkozott olvasók száma 690 fő, de külső látogatók is nagy számban megfordulnak itt (kb. 5800 fő/tanév). A könyvtárban lehetőség nyílik a periodikák és könyvek helyben olvasására. Hallgatóink számára különösen fontos, hogy a tánctörténeti jelentőségű előadások, koreográfiák hozzáférhetőek legyenek. A könyvtári állományban, illetve az audiovizuális stúdió állományában megtalálható audiovizuális dokumentumok, felvételek helyben történő megtekintését a Kisházban biztosítjuk. A hallgatók számítógéphez és internethez való hozzáférési lehetőségei Intézményünk a számítógépekhez való legnagyobb hozzáférést a Magyar Táncművészeti Főiskola Nádasi Ferenc Gimnáziumának számítástechnikai termében biztosítja, ahol 13 db számítógép áll a hallgatók rendelkezésére. A „Kisházban” 2 db számítógép, a Kazinczy utcai épület előterében 3, a HÖK irodában 2, a Columbus utcai régi épület előterében további 4 számítógép segíti a hallgatók munkáját. Intézményünkben 2 fő rendszergazda dolgozik teljes munkaidőben, akik a hallgatók rendelkezésére állnak, amennyiben ez szükséges. Weboldal A főiskola honlapja 2008-ban jelentős tartalmi fejlesztésen ment keresztül. A jelenlegi honlapon megtalálható minden szükséges információ a hallgatók számára: elérhető és letölthető a szervezeti és működési szabályzat részeként a hallgatói követelményrendszer, a használandó nyomtatványok, olvashatóak az aktuális tanulmányi hírek. Megismerhetőek az

55

egyes szervezeti egységek elérhetőségei, a főiskola intézményi dokumentumai. A hírek között láthatóak az aktuális események, rendezvények, az elért eredmények. A hallgatói önkormányzatnak külön menüpont áll a rendelkezésére, melyet a hallgatói igényeknek megfelelően szabadon szerkeszthetnek. A hallgatók tájékoztatása, tanácsadás A hallgatói tájékoztatás legfőbb eszközei a szakmai és a Kazinczy utcai épületben elhelyezett hirdetőtáblák és a tanulmányi előadók által küldött körlevelek. Innen ismerik meg a hallgatók a tanulmányi adminisztrációval kapcsolatos aktuális kötelességeiket, vagy a számukra kiírt pályázatokat. Szükség esetén személyes megbeszélés útján, illetve személyre szóló levélben keressük meg az érintett hallgatót. A HÖK „Entrée” című, nemrégiben elindított kiadványában úgyszintén lehetőség nyílik a főiskola vezetői számára, hogy a hallgatóknak szóló hasznos információk és tanulmányokkal kapcsolatos hírek közzétételét kérjék. Egészségügyi szolgáltatás A főiskolán Egészségügyi és Rehabilitációs Csoport működik. A csoport tevékenységét a prevenció – képességfejlesztés – gyógytorna hármasa határozza meg. A manuális és elektroterápiás kezelés mellett szükség esetén gyógytornász és gyógymasszőr dolgozik a hallgatókkal. Jelmeztár Az intézményi fellépések jelmezeit a főiskola a jelmeztár útján biztosítja. A hallgatói tanulmányok eredményes elvégzését segítő juttatások, a biztosított taneszközök (tankönyv, jegyzet ellátás, szakfelszerelés) A hallgatók számára – a képzés speciális voltából adódóan – legfőképpen a szakmai felszerelés szükséges: gyakorló- és spicc-cipők, dresszek, jelmezek és kellékek, melegítők. Ezek beszerzéséről és a folyamatos munkához szükséges biztosításáról – minimális szakfelszerelési díj térítése ellenében – a főiskola gondoskodik. (A szakfelszerelési díj fejében a gyakorló- és spicc-cipők a hallgatók tulajdonába kerülnek.) A főiskola a tankönyv-, jegyzettámogatási, sport- és kulturális normatíva 24 %-át jegyzetek előállítására, azok hallgatókhoz való eljuttatásának segítésére, fogyatékossággal élő hallgatók tanulmányait segítő eszközök beszerzésére; ugyanezen normatíva 20 %-át a kulturális és sporttevékenység támogatására használja fel. A hallgatók ezen felül tanulmányi teljesítménytől függően tanulmányi ösztöndíjat, szociális helyzettől függően pedig alaptámogatást, illetve szociális ösztöndíjat kapnak. Az intézmény könyvtára és videótára a képzéshez szükséges dokumentumokkal rendelkezik, azok kölcsönözhetőek, illetve amennyiben a képzéshez szükséges, azokról jó minőségű másolat készíthető. A szakmai gyakorlatot jelentő előadások alkalmával a főiskola biztosítja a teljes színházi – személyi és tárgyi – hátteret (jelmezeket, öltöztetőket, fodrászokat stb.)

56

6.1.4. Az oktatást segítő infrastruktúra és adminisztráció Tantermek, előadótermek és eszközellátottságuk A főiskola táncművész képzése 2002 novemberében vehette birtokba a kifejezetten táncművész-képzés céljára épült új szakmai épületet, ahol 12 balett-terem áll rendelkezésre. Valamennyi teremben van DVD lejátszó, erősítő, CD lejátszó, MiniDisc, VHS lejátszó, Deck és TV készülék. Az eszközök alkalmazását az audiovizuális stúdió munkatársai segítik. A ma már jól felszerelt háziszínpad biztosítja első lépésben a színpadi gyakorlatot. (A háziszínpad öltözőkkel, kulisszákkal való bővítése 2009 áprilisában kezdődik). A szakmai munkát szakkönyvtár, gazdag anyaggal rendelkező audio- és videótár, valamint jelmeztár segíti, folyamatosan bővülő anyagokkal. Ugyancsak a szakmai képzést szolgálja a kondicionáló és rehabilitációs terem, melyben a fizikai erőnlét fejlesztése, az előforduló sérülések rehabilitációja megoldható. A pedagógusképzés központi helye a Kazinczy utcai épületünk, ahol nyolc tanterem áll rendelkezésre. Ezek mindegyike kétfunkciós terem, azaz alkalmasak mind az elméleti, mind a gyakorlati foglalkozások megtartására. Közülük az egyik a társastánc-oktatáshoz szükséges parketta-borítással rendelkezik. A képzéshez szükséges hang- és videó-eszközpark alapja rendelkezésünkre áll, bár természetesen folyamatos karbantartást és fejlesztést igényel. Valamennyi teremben van DVD lejátszó, erősítő, CD lejátszó, MiniDisc, VHS lejátszó, Deck és TV készülék. Az eszközök alkalmazását az audiovizuális stúdió munkatársa segíti. Kiemelt jelentőségűnek tekintjük a próbavezetői gyakorlat megszerzését, melyhez a külső – például színházi – gyakorlat mellett a főiskola által működtetett önköltséges táncstúdió is teret biztosít. A tanulmányi ügyekkel kapcsolatos adminisztráció feltételei A tanulmányi adminisztráció a Táncművészképző Intézet tanulmányi osztályán igazodik a művészképzés specialitásaihoz. A gyakorlati tárgyak oktatása a szokásos felsőoktatási szemeszterektől eltérően 19-20 hétig tart egy-egy szemeszterben. Ezen idő alatt a hallgatók az órarendben rögzített tanórákon kívül heti bontásban, gyakran személyre szólóan kapják meg próba- és órarendjüket. A fellépések és az azokra történő felkészülés egyedi egyeztetéseket tesz szükségessé. A tanulmányi előadók közvetlen személyes kapcsolatban állnak minden hallgatóval, az adminisztráció során igazodnak az egyéni problémákhoz és kérésekhez. A Koreográfus- és Táncpedagógus-képző Intézet hallgatóit tanulmányi adminisztrációval kapcsolatos feladatik ellátásában az évfolyam számára kijelölt tanulmányi előadó segíti. A tanulmányi adminisztráció igazodik a képzés specialitásaihoz. Az intézetben a képzés egy része esti tagozaton folyik, ami az első 2 évben heti 2 konzultációs alkalmat jelent, az utolsó évben pedig heti 1 konzultációval jár. A konzultációs napok egy része hétvégére esik, ezért a főiskola a szombati napon is biztosítja a tanulmányi előadók elérhetőségét. A hallgatók minden ügyükben a tanulmányi osztály segítségével intézkednek, így a gazdasági jellegű kéréseik a tanulmányi előadó által jutnak el a gazdasági osztály illetékes ügyintézőjéhez.

57

A székhelyen kívüli képzések esetén a képzési helyszínen is biztosítunk tanulmányi előadói segítséget, de a törzskönyvek vezetése, az indexek kiadása és bevétele, a Neptun rendszerben történő adatrögzítés a székhelyen történik. 6.1.5. Az élethosszig tartó tanulás intézményi „szolgáltató” rendszere Az élethosszig tartó tanulást a szakirodalom három elkülönülő formába sorolja: A. formális – iskolarendszerű, végzettséget adó, B. non-formális – tanulási céllal szerveződő, de iskolarendszeren kívüli, végzettséget nem adó, C. informális – az élet eseményei által nyújtott új tudás megszerzése. A Magyar Táncművészeti Főiskola mindhárom felsorolt területen szolgáltatást tud és akar nyújtani, azonban értelemszerűen egymástól elkülönülő formákban és célcsoportoknak. Ehhez természetesen szükséges a képzésben érdekeltek és a foglalkoztatók oldaláról felmerülő regionális igények felmérése és – ha szükséges – a célcsoportok ismételt meghatározása. Tekintsük át az élethosszig tartó tanulás szolgáltató rendszerét. A. Formális képzések Az Önértékelés képzési szerkezet átalakulását taglaló 6.1.1. pontja erről bőséges tájékoztatást ad. Most csak a leglényegesebb elemek összefoglalására szorítkozunk: a) a felsőoktatási képzés átalakulását követően a korábbi főiskolai képzés helyett a felsőoktatás mindhárom ciklusa megvalósul az MTF-en: - alapképzés, - mesterképzés, - doktori képzés, b) ezt egészítik ki az oklevéllel záruló szakirányú továbbképzések. A formális képzések célcsoportjai minden esetben a professzionális táncművészek, ill. a táncművészettel professzionális módon foglalkozó szakemberek. A képzésekbe belépők egy jelentős részének a felkészítése is az MTF-en folyt ill. folyik. A táncművész szakra, a művészeti felsőoktatásra előkészítő képzés keretében történik a felkészítés, de várhatóak belépők kívülről is (elsősorban a művészeti szakközépiskolákból). A táncos és próbavezető alapképzési szakra várhatóan inkább a kívülről belépők lesznek jellemzőek. A mesterképzésre belépők döntő többsége az intézményben korábban főiskolai ill. a közeljövőben BA oklevelet szerzők köréből fog kikerülni, ahogyan a majdani doktori iskola hallgatói is az MTF-en MA oklevelet szerzettek köréből várhatóak. Az oklevéllel záruló szakirányú továbbképzés is az MTF-en már oklevelet szerzettek magas szintű továbbképzését szolgálja. A külső érdeklődők igényeire történő reagálás kapcsán meg kell említeni a tanárok számára szervezendő akkreditált továbbképzéseket. Ezek meghirdetése és lebonyolítása az intézmény kiemelt és sürgető feladatai között szerepel. Szintén kívülről megjelenő igényként fog jelentkezni a főiskolai oklevéllel rendelkező táncpedagógusok mesterképzésre vonatkozó igénye is. Ennek az igénynek a tánctanár MA

58

szak létesítése után, a különböző szakirányokban meghirdetendő, 60 kredites képzés felel majd meg. Ezt – tekintetbe véve, hogy hallgatói gyakorló tanárok, elfoglalt emberek lesznek – esti képzés keretében, továbbá az oktatási szolgáltatást igénybe vevők szempontjaihoz (lakóhelyéhez) is igazodva részben székhelyen kívüli képzésként tervezzük meghirdetni 2009től kezdődően. Végül ezen a helyen is hangsúlyoznunk kell a munkaerőpiaci képzésekhez talán legközelebb álló, a szakmai nyugdíjba vonuló táncosok tovább- ill. átképzésére tervezett szakirányú továbbképzéseket, ill. komplex mesterszakot. B. Non-formális képzések Az MTF által biztosított non-formális képzések célcsoportja hármas. a) a még-nem-növendékek számára felkészítés a főiskolán folytatandó tanulmányokra: pl. önköltséges előkészítők, b) hallgatók számára biztosított, a formális tanulmányaikat kiegészítő képzések: pl. nyári nemzetközi tánckurzus, c) a táncművészettel csak „hobby szinten” foglalkozók számára színvonalas tanfolyamok szervezése. C. Informális tanulási alkalmak Az informális tanulási alkalmak célcsoportja szintén kettős az MTF-en: a) a növendékek-hallgatók folyamatosan részesülnek informális tanulást jelentő impulzusokban. Ezek közé tartoznak pl. - a vendég együttesek előadásai, - külföldi hallgatók hosszabb-rövidebb ideig tartó bekapcsolódása a képzésbe, akik hozzák saját országuk, iskolájuk hagyományait, - turnék, fesztiválok, versenyek alkalmával bepillantás más iskolák, országok módszereibe és hagyományaiba stb. b) az MTF-en folyó munkát körülvevők számára a bemutatók, előadások jelentenek informális tanulási alkalmakat. Például: - a szülők, hozzátartozók számára a szülői bemutatók, - az érdeklődők számára meghirdetett nyílt napok (órák és előadások), - a fesztiválokon, versenyeken, nyilvános előadásokon történő részvétel, ami az MTF-en folyó képzés „termékével” ismerteti meg az érdeklődőket. Az informális tanulási alkalmak számát a házi színpad programjainak gyarapításával jelentősen bővíteni tervezzük a jövőben: a) több vendégprodukció befogadása az MTF hallgatói számára biztosít többletismeretet, b) több kiskoncert bemutatása pedig az érdeklődő általános iskolásoknak és további közönség-csoportoknak ad majd lehetőséget a táncművészettel történő találkozásra. 6.1.6. Oktatási szolgáltató funkciók külső érdeklődők számára A külső érdeklődőkkel, az MTF-et körülvevő környezettel történő együttműködés át- meg átszőtte a korábbi fejezeteket is. Így most csak utalásszerűen összefoglaljuk a korábban már részletezett elemeket, kiegészítve még néhány további szemponttal:

59

a) önköltséges előkészítők A táncművész szak vonatkozásában a nagy hagyománnyal rendelkező, kisgyermekek számára működő balett előkészítő mellett igény mutatkozik a néptánc, a moderntánc ill. a színházi tánc szakirányokra történő előkészítőkre is. Ezen szakirányok esetén a felvételi vizsga 14 éves korban esedékes, így általában az azt megelőző 1-2 évben mutatkozik igény előkészítőre. Az érettségi után induló képzésekre – akár a táncos és próbavezető szakra, akár a majdani tánctanár szakra – a szakirányok szerinti, kurzusszerű előkészítőkre ugyancsak jelentős igény mutatkozik. b) önköltséges tanfolyamok A nyári nemzetközi kurzus személyi és tárgyi infrastruktúráját önköltséges alapon külső érdeklődők is igénybe vehetik. Évről évre örvendetesen nő azok száma, akik ilyenkor bekapcsolódnak az intenzív oktatási programba, és várhatóan ez a tendencia a jövőben is folytatódik. Ez a kéthetes alkalom sok gyermek számára akár a pályaválasztás tekintetében is meghatározó jelentőségű lehet: belekóstolhat a hivatásos táncművészképzésbe, és dönthet arról, hogy tanulmányait az MTF-en tervezi folytatni. c) az MTF által biztosított előadások Művészeti felsőoktatási intézményként elsősorban a művészeti nevelés terén, a táncművészet megismertetésében és megszerettetésében vállal szerepet az MTF, egyrészt önálló programok biztosításával, másrészt különböző rendező szervek felkéréseinek eleget téve. Ez a tevékenység a jövőben a tervek szerint – részben a házi színpad továbbfejlesztésével – bővülni fog. Feladatunknak tekintjük a jövő művészei mellett a jövő közönségének nevelését is. A tények és a jövőre vonatkozó tervek között szerepelnek például: 1. ifjúsági előadások a házi színpadon: az elmúlt évek hagyományaira építve a nyílt napok alkalmával, vagy a művészeti alapiskolák növendékei számára. Ebbe a tevékenységbe előbb a közvetlen környezet, a XIV. kerület iskolásait tervezzük bevonni bérletsorozat meghirdetésével, az iskolai szabadidő-szervezőkkel történő együttműködéssel, majd ez a kör tovább bővíthető, hozzájárulva a közoktatási intézményekben tanuló korosztály művészeti neveléséhez. 2. ifjúsági előadások más rendező szervek szervezésében: növendékeink-hallgatóink különböző rendező szervek (pl. Filharmónia, vidéki színházak, művelődési központok) felkérésére évente kb. 15-20 előadást tartanak diákok számára, többségében vidéken. Ezekben a programokban szintén a táncművészet megismertetése, a különféle táncnyelvek bemutatása kerül előtérbe. Ilyen tekintetben az MTF országos oktatási – ill. iskolán kívüli művészeti nevelési – igényt elégít ki. 3. a régió – esetünkben ez az egész ország – igényeire történő reagálás a különböző gyermek- és ifjúsági táncfesztiválokon történő megjelenés: ezek a vendégszereplések a művészetoktatás különböző szintjein tanuló gyermekek számára példát adnak, a tanulási motivációt erősítik. 4. a Főiskola saját előadásai, mint az évente megrendezésre kerülő Diótörő-sorozat a Thália Színházban, vagy a vizsgakoncertek, amelyeket nagy arányban diákcsoportok látogatnak. Az intézmény tudatos jegyár-politikával is segíti ezt, amikor a „piacinál” alacsonyabb jegyár kategóriákat alakít ki.

60

6.2. Az oktatással kapcsolatos folyamatok bemutatása 6.2.1. A képzési folyamatok tervezése és fejlesztése A képzési folyamatok tervezése során több szempontot kell figyelembe venni: − a művészeti ág képzési igényeinek kielégítése (mivel az intézmény főként olyan szakokon nyújt képzést, amelyeken más intézmény nem); − a hazai és nemzetközi hallgatói igények kielégítése; − a felvevő piac szempontjai. Az igények felmérésére szolgáló eszközrendszer: − oktatói javaslatok gyűjtése; − hallgatói igényfelmérések; − állandó szakmai kapcsolat a foglalkoztató együttesek képviselőivel, − jelenlét a nemzetközi táncművészeti élet fórumain. A képzési struktúra fejlesztése elsősorban magából a táncművészeti ágból – annak a felsőoktatás teljes képzési rendszeréhez történő igazításából – eredeztethető. Ez fakad egyrészt a művészeti képzés elitképzés-(és nem piac-) orientáltságából, másrészt az egyetemi és a doktori (PhD ill. DLA) képzés eddigi hiányából. A képzési struktúra tervezése A képzés rövid távú struktúráját a szenátus évente hagyja jóvá. Az egyes szakok ill. szakirányok, szakirányú továbbképzések, továbbá a doktori iskola létesítésének és indításának folyamata: − a létesítés és/vagy indítás kezdeményezése történhet a rektor, a művészeti tanács, a tudományos tanács, valamint az intézetigazgatók javaslatára; − a bármely féltől érkező javaslat beérkezését követően a rektor kikéri valamennyi javaslattételre jogosult testület, ill. személy véleményét; − a beérkezett vélemények alapján a rektor dönt a létesítés és/vagy indítás akkreditációs anyaga elkészítésének megkezdéséről. Szaklétesítés Új alap- és mesterképzési szakok létrehozására kormányrendeletben, illetve a képzési és kimeneti követelmények miniszteri rendeletben történő meghatározásával kerül sor az oktatási és kulturális miniszternek benyújtott szaklétesítési kérelem alapján. A szak létesítésének kezdeményezésére összeállított dokumentációt véleményezi a művészeti tanács és a tudományos tanács. A Szak létesítésére irányuló kérelmet – a művészeti tanács és a tudományos tanács véleményét is mérlegelve – a szenátus támogató döntése birtokában a rektor nyújtja be − előbb a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottsághoz véleményezésre, − majd a MAB támogató véleményének birtokában az oktatási és kulturális miniszternek a kihirdetést kezdeményezve. Amennyiben a MAB az akkreditálást elutasítja, a szenátus dönt a további teendőkről (formai hiányosságok pótlása és újbóli benyújtás, a szaklétesítési dokumentáció tartalmi átdolgozása, a szaklétesítés elvetése).

61

Sikeres akkreditációt (kormánydöntés, rendeletben történő kihirdetés) követően a szak indítása kezdeményezhető. Szak- és szakirány-indítás Új szak vagy szakirány indítását a táncművészeti képzés iránti igény és a munkaerőpiac szükségleteinek áttekintése előzi meg. A Szakindítási kérelem kidolgozását a rektor jogosult elrendelni a főiskola stratégiája alapján. A rektor bízza meg az akkreditációhoz szükséges dokumentumok elkészítésének felelősét és közreműködőit, beleértve az indítani tervezett szak(irány)felelős(öke)t is. A szakindítási kérelemnek tartalmaznia kell: az adatlapot; a szakindítási kérelem indokolását; a szak tantervét és a tantárgyi programleírásokat; a képzés személyi feltételeit; a szak indításához szükséges tárgyi feltételeket. A Szakindítási kérelemnek tartalmaznia kell az indítani tervezett szakirányok dokumentációját is. További szakirányok indítása esetén az eljárást az első szakirány(ok) indításnak megfelelően kell lefolytatni. 6.2.2. A képzési programok működésének nyomon követése A főiskolán folyó oktatási programok működésének nyomon követése az alábbi lépésekben történik: − A tantárgyi programok írásos kidolgozása. Felelős: az adott tantárgy felelőse − A tárgy oktatásához szükséges tananyagok és oktatástechnikai eszközök biztosítása. Felelős: az adott tantárgy oktatója/i, az Audiovizuális Stúdió munkatársai − A tantárgyak oktatása. Felelős: az adott tantárgy oktatója/i − Hallgatói véleményezés a képzésről és az abban résztvevő oktatókról. Felelősök: a tantárgyat felvett hallgatók − A szak, tantárgy, oktató hallgatói véleményezésének elemzése. Felelős: Értékelő Bizottság − Az elemzés alapján a tantárgyi programok fejlesztése, esetleges oktatói cserék. Felelősök: tantárgyfelelős oktatók, tanszékvezető − A szak képzési programjának fejlesztése, esetleges oktatói cserék. Felelősök: szakfelelős oktató, tanszékvezető − A szak képzési programjának külső véleményezése. Felelősök: a záróvizsga bizottság külső tagjai, partnerintézmények vezetői, munkáltatók képviselői, a MAB látogató bizottsága − A szak képzési programjának fejlesztése a külső vélemények alapján. Felelősök: szakfelelős oktató, tanszékvezető, Szenátus A tantárgyfelelősök beszámolási kötelezettséggel tartoznak a tanszékvezetők felé; a beszámoló keretében a tantárgyfejlesztésre vonatkozó javaslatokat tehetnek.

62

Az intézetigazgatók évente áttekintik az intézethez kapcsolódó szakok, szakirányok, tantervek és tantárgyak helyzetét. Az áttekintés elkészítésébe bevonják a tanszékvezetőket és a szak(irány)felelősöket is. Az intézetigazgatók az értékelés elkészítése során figyelembe veszik a hallgatói és oktatói visszajelzéseket, a szakmai fórumoktól és a munkáltatóktól kapott visszajelzéseket. Értékelésükben javaslatot tesznek a szak-, szakirány-, tanterv- és tantárgyfejlesztésekre. A fejlesztési terv vonatkozhat: − a szak képzési koncepciójának változtatására; − a szakmai tantárgyak összetételének változtatására; − a szakmai tantárgyak közötti óraszámok változtatására; − a tudásátadás módszertanának változtatására; − a tananyag korszerűsítésére; − az erőforrások (emberi és tárgyi) fejlesztésére; − egyéb szempontokra. Az éves értékeléseket, és az abban megfogalmazott fejlesztési terveket áttekinti a művészeti tanács és a tudományos tanács. A tanácsok – akár az éves értékelésekre építve, akár önálló kezdeményezésként – javaslatokat tehetnek a rektornak és a szenátusnak a képzési struktúra elemeinek fejlesztésére vonatkozóan. A konkrét fejlesztési feladatokra a tanácsok véleményének ismeretében a rektor ad megbízást. A fejlesztésekben megfogalmazott változtatások jóváhagyására az alábbiak jogosultak: Szak- és szakirány vonatkozásában a rektor javaslatára: a művészeti tanács és a tudományos tanács véleményének ismeretében a szenátus Tanterv vonatkozásában a rektor javaslatára: a művészeti tanács és a tudományos tanács véleményének ismeretében a szenátus Tantárgy vonatkozásában a rektor javaslatára: a művészeti tanács és a tudományos tanács véleményének ismeretében az intézetigazgató(k) A fejlesztések bevezetésére a jóváhagyó döntése alapján azonnal, vagy felmenő rendszerben kerül sor. Az intézetigazgatók beszámolói részét képezik az intézmény éves jelentésének, melyet a szenátusnak és a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottságnak nyújt be. 6.2.3. A hallgatók tájékoztatásának rendszere 6.2.3.1. A leendő hallgatók tájékoztatása A főiskola speciális, különböző korosztályokat érintő oktatási kínálata miatt a leendő hallgatói felé különféle fórumokon kommunikálja az intézménybe kerülés feltételeit, az oktatási folyamat ismérveit, a tanulmányokat támogató lehetőségeket: a) Felvételi Tájékoztató, b) Személyes tájékoztatás (nyílt nap, színházi előadások, kiskoncertek, tehetségkutatás), c) Honlap, d) Hallgatói követelményrendszer.

63

A tájékoztatás kiterjed az alapfokú művészetoktatási intézményekre, a művészeti szakközépiskolákra és a mesterképzés potenciális hallgatóit foglalkoztató együttesekre, valamint a külföldi társintézményekre is. A balettművész szakon a felvételi vizsgák előtti tájékoztatást a közvélemény számára évente teljes egészében meg kell ismételnünk, mert 10 éves korú gyerekek beiskolázásáról van szó és a Felsőoktatási felvételi tájékoztató erre nem alkalmas. A tájékoztatás eredményeként jelentkezők közvetlen visszacsatolást jelentenek, így első kézből szerezhetünk információt nemcsak a demográfiai helyzet iskoláskorúakra vonatkozó következményeiről, hanem a művészi pályán való továbbtanulás aktuális társadalmi értékszintjéről is. A felvételi tájékoztatás elemei az alábbiak: felhasználjuk az országos és megyei lapokat, a rádiót, a televíziót, plakátokon, szórólapokon, és más nyomtatott formában hirdetünk; levélben és személyesen tájékoztatjuk az általános iskolákat és a táncművészeti iskolákat; évente 10-12 alkalommal fővárosi és vidéki fellépéseket („kiskoncerteket”) szervezünk, amelyek egyben ismeretterjesztő jellegű műsorok is; személyes információs és felvételi ügyeletet tartunk a főiskolán; a főiskola balettmesterei személyes tehetségkutatást végeznek fővárosi általános iskolákban a testnevelés órákon; a főiskola balettművész szakának előkészítő tagozatáról (8-9 éves korosztály) átvesszük a továbbtanulásra alkalmas növendékeket. Amint a fentiekből kitűnik, a felvételi vizsgák előkészítésében nemcsak egyoldalú tájékoztatást adunk, hanem közvetlen kontaktust kialakítva mérjük föl az igényeket. A potenciális felnőtt hallgatók a felvételi tájékoztató mellett a főiskola 2008-ban megújult magyar és angol nyelvű honlapján megtalálhatják a felvételi vizsgák általános feltételeit, valamint az aktuális évre vonatkozó felvételi hirdetményt is. A weboldalon további elérhetőségeket (e-mail cím, telefonszám) is közlünk, hogy a jelentkező már a jelentkezési lap benyújtása előtt megkapjon minden szükséges információt felvételi döntéséhez. A hallgatói követelményrendszert, valamint a képzések tantervi hálóit, az esti képzések tervezett konzultációs napjait szintén a honlapon tesszük közzé. 6.2.32. A képzésben résztvevő hallgatók tájékoztatása A főiskolára beiratkozott hallgatók tájékoztatását az alábbi kommunikációs eszközök biztosítják: − tanulmányi tájékoztató levél; − beiratkozási és információs nap; − a honlap „Hallgatóknak” menüpontja és a „Képzések” folyamatosan aktualizált oldalai; − a Tanulmányi és Vizsgaszabályzat, a Hallgatói Térítési és Juttatási Szabályzat; − a HÖK képviselői; − a HÖK időszakosan megjelenő lapja (Entrée). A Tanulmányi tájékoztató levél a felvételi határozathoz kapcsolt tájékoztatási forma, amely tartalmazza a tanulmányok megkezdéséhez és folytatásához szükséges információkat: a tanév rendjéről szóló tájékoztatót, a gólyatábor jelentkezési lapját, a diákhitelre vonatkozó tájékoztatást, a diákigazolvány igénylésére vonatkozó információt, a különböző támogatási formákat és lehetőségeket, a költségtérítés fizetéssel kapcsolatos információkat (részletfizetés lehetősége), a honlap elérhetőségét, a tanulmányi előadó elérhetőségét, a NEPTUN kódot, a kreditátvitel lehetőségét és számos nyomtatványt, amely a beiratkozáshoz szükséges (gazdasági adatlap, korábbi tanulmányokra vonatkozó nyilatkozat, alaptámogatási kérelem, kreditátviteli kérelem stb.).

64

A főiskolára felvételt nyert hallgatók a beiratkozási és információs napon kezdik meg tanulmányaikat. Az adminisztratív kötelezettségek mellett (beiratkozási lap és képzési szerződés kitöltése, indexmegnyitás, Neptun azonosítók és tanulmányi tájékoztató átvétele) részletes információkat hallanak a képzésekről, a főiskolai élet mindennapjairól és a felsőfokú képzés sajátos rendszeréről. A tanulmányi előadók és a Hallgatói Önkormányzat vezetése hasznos tanácsokkal látják el az elsőéveseket, akik útravalót kapnak tanulmányaikhoz. A főiskola legfontosabb tájékoztatási eszköze a honlap, amelyen az érdeklődő hallgató tematikus rendben, színvonalas környezetben minden információt megtalál. A honlap – mint tájékoztató fórum – további előnye, hogy ugyanolyan könnyedén elérhető a székhelyen és a székhelyen kívüli képzési helyszíneken tanulók számára is. A „Hallgatóknak” menüpontot kifejezetten a leggyakrabban felmerülő hallgatói kérdések és igények szerint állítottuk össze. A menüpont alatt megtalálható a hallgatói követelményrendszer, valamennyi futó képzésünk tantervi hálója, a szakdolgozati témakínálat, a hallgatói jogviszonnyal kapcsolatos kötelezően használandó nyomtatványok, az aktuális tanulmányi hírek (határidők), és a hallgatókat érintő pályázatok. Egy másik fontos tájékoztatási eszköz a Neptun hallgatói információs rendszer üzenő-felülete lehet, ahol egyénileg, vagy csoportosan, évfolyam vagy szak szinten is el lehet küldeni az aktuális információkat az érintett hallgatóknak. A NEPTUN rendszer hallgatói felületének kötelezővé tételéig ezt a célt szolgálják az egyes hallgatói csoportoknak küldött kör e-mailek, valamint a tanulmányi osztályok hirdető felületei. A főiskolai Tanulmányi és Vizsgarend, továbbá a Hallgatói Térítési és Juttatási Szabályzat elérhető a Tanulmányi Osztályokon, valamint a honlapon. A hallgatók a szabályzatok hatálya alá tartozó észrevételeiket, kifogásaikat, panaszaikat a rektor felé tehetik meg, aki köteles azt kivizsgálni és dönteni a jogorvoslatról, vagy egyéb intézkedésről. A hallgatói tájékoztatásban fontos szerepet játszanak a HÖK szenátusi és bizottsági képviselői, akik személyesen informálják a HÖK küldöttgyűlésének tagjait, illetve az önkormányzat lapjában teszik közzé a teljes hallgatói közösséget érintő híreket. 6.2.4. A hallgatók teljesítményértékelésének módja Az alap- és mesterképzési szakok képzési és kimeneti követelményei (KKK) szakonként tartalmazzák a szak megnevezését, a megszerezhető végzettségi szintet és annak oklevélben szereplő megjelölését (magyar és angol nyelven), a képzési időt félévekben, az összegyűjtendő kreditek számát, a képzés célját és az elsajátítandó szakmai kompetenciákat. A képzési ágon belüli közös képzési szakasznak az alapszak szempontjából fontos általános kompetenciáit, a törzsanyag – szakképzettség szempontjából meghatározó – ismeretköreinek bemutatását, továbbá az idegennyelv-ismeretre vonatkozó követelményeket. A képesítési követelmények szakok szerint tartalmazzák − a képzési cél meghatározását, − az oktatandó főbb tanulmányi területeket és ezek arányait, − a képzési időt félévekben, − a képzettség megszerzéséhez szükséges tanulmányi munkamennyiséget összóraszámban, illetve kreditben meghatározva,

65

− − − − − −

a szigorlati tantárgyakat, a záróvizsga típusát, tantárgyait, eredményének kiszámítási módját, a szakdolgozat, diplomamunka követelményeit, a végzettség szintjét, a szakképzettséget és a hozzájuk kapcsolódó cím megnevezését, továbbá a szak szempontjából lényeges más rendelkezéseket.

A mintatanterv tartalmazza oktatási időszakonkénti bontásban valamennyi tantárgyat, a tantárgyak féléves óraszámát (elmélet/gyakorlat) és a hozzájuk rendelt krediteket, a számonkérés típusát (aláírás/gyakorlati jegy, vagy aláírás/vizsgajegy), a tantárgy meghirdetésének féléveit, a diplomamunka (szakdolgozat) felvételére és teljesítésére vonatkozó előírásokat, a záróvizsgára bocsátás feltételeit, a záróvizsga tantárgyait. A hallgató kredittel elismert tanulmányi teljesítményét a Neptun hallgatói információs rendszerben a főiskola nyilvántartja és összegzi. Az összegzés szempontjából figyelembe kell venni minden kötelező, kötelezően választható, illetve szabadon választható tantárgyat. A képzés során alkalmazandó ellenőrzési formákat a mintatanterv határozza meg. Az ismeretek ellenőrzési rendszere a tantervben előírt – részben egymásra épülő, részben egymástól független – aláírások, gyakorlati jegyek megszerzéséből; vizsgákból – kollokvium, szigorlat, nyelvvizsga; szakmai gyakorlatok elvégzéséből; szakdolgozat elkészítéséből; valamint záróvizsga letételéből tevődik össze. A minősítés három vagy ötfokozatú skálán történik. A különböző tantárgyak számonkérésének, a hallgatói teljesítmények értékelésének módját az oktatásért felelős tanszékek, illetve oktatók határozzák meg, és ezt a tantárgyi követelményrendszerben rögzítik. 6.2.5. A tehetséggondozás formái A táncművészet gyakorlásához ugyan nélkülözhetetlen a szorgalom és a tudatosság, azonban a tanulmányok folytatásához minden szinten veleszületett adottságokra és tehetségre van szükség. Az intézmény elsődleges célja ezeknek a hozott képességeknek a minél magasabb szinten történő kibontása: a tehetséggondozás. Ennek során két szinten kell működnie a képzésnek: a) melyek azok az általános követelmények, amelyeket egy-egy adott évfolyamon, szakon a továbbhaladáshoz minden növendéknek-hallgatónak teljesítenie kell; b) melyek azok a személyes képességek – azaz az egyéni tehetség –, amelyek kiművelését és kibontakoztatását segíteni kell. Ez utóbbi kapcsolódik szorosabban az általában vett tehetséggondozáshoz, azonban még ez is két különböző szinten jelenik meg a művészképzésben: a) egyrészt a személyes adottságok határozzák meg, hogy az általánosan elsajátítandó technikai és művészi alapokra építkezve ki milyen szerepkörre válik alkalmassá: egyegy évfolyamon belül pl. a kötelező gyakorlatok és repertoár mellett melyik hallgatót mely előadásokra, mely szerepekre, mely műsorszámok bemutatására lehet és érdemes felkészíteni;

66

b) másrészt figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy a művészi tehetség kibontakozása gyakran nem kötődik szorosan az életkorhoz: a kiemelkedően tehetséges növendékek és hallgatók messze „megelőzhetik” életkorukat, kortársaikat, a tanulmányi évekből fakadó elvárásokat. Ilyen esetekben az egyéni odafigyelés – a terhelés fokozatossága, a fiatal személyiség harmonikus fejlődése, a kiemelkedő tehetségű növendék szociometriai helye az intézmény közösségén belül stb. – az intézmény szakmai és pedagógiai vezetésének közös odafigyelését igényli. (A túl gyors terhelés, a tehetséges növendéknek a többiek általi kiközösítése stb. mind a fejlődés megakadásához vezethet.) Más jellegű, de éppen így személyre szabott odafigyelést, mester-tanítvány viszonyt feltételez a szintén egyéni tehetséget, alkotókészséget igénylő koreográfus-képzés. A szak hallgatói jellemzően már 20-as éveik derekán (vagy akár 30-as éveikben) járnak, számos esetben egy táncművészi oklevél megszerzése után vesznek részt a képzésben, tehát (többé-kevésbé) kialakult, bizonyos szakmai múlttal rendelkező egyéniségek. A tehetséggondozás itt a bemutatkozási lehetőségek biztosítását, az egyéni elképzelések megvalósíthatóságának megítélésében való segítségnyújtást jelenti. Ezen kívül hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a tehetséges hallgató a nemzetközi kitekintésre is szert tegyen, s önmagát a világ táncéletében tudja és akarja elhelyezni. A tehetséggondozás része annak felismerése, hogy a táncművész pályára készülő növendékek és hallgatók között kiben rejlik perspektíva kutatói vagy pedagógusi hivatás későbbi választására. Tekintettel a táncművészet művelőinek viszonylag szűk rétegére, természetes igény, hogy a későbbi tánctörténeti szakemberek illetve táncpedagógusok először a főiskolai művészképzés során kapjanak képet érdeklődési területüket illetően. A tehetséggondozást szolgálják: - a háziversenyek (előadóművészeti ill. alkotói területen egyaránt), - a nyilvános előadások, - a külföldi továbbképzéseken való részvétel lehetőségei, - a művészeti ösztöndíjak és díjak, - a hallgatók felkészítése saját posztgraduális képzésünkre, - intézményi tudományos diákkör működésének támogatása, - diákköri dolgozatok bemutatási fóruma (OTDK), - részvétel az Országos Művészeti Diákköri Napok programjaiban, - saját szervezésű tudományos konferencia, oktatói és hallgatói részvétellel, - alkalmankénti – pl. évfordulókhoz kapcsolódó – pályázatok kiírása stb. A főiskola tehetséggondozó tevékenységének eredményeit az alábbi táblázat szemlélteti: Az elmúlt 5 évben a művészképzés hallgatói által elnyert nemzetközi művészeti díjak, elismerések §:

§

Az áttekintés tartalmazza az előkészítő jogviszonyban lévő növendékek eredményeit is.

67

Név

Barát Ákos Csonka Vanessa Ecseki Ágota

Díj

Vaganova Verseny (Szentpétervár) – 4.hely New Generation Verseny, I. díj (youth) Rudolf Nureyev Verseny (Budapest) – a legígéretesebb fiatal táncosnak járó különdíj Berlini Táncolimpia (csoportos) I. díj Egyed Beáta New Generation Verseny, II. díj (modern-senior) Felméry Lili Rudolf Nureyev Verseny (Budapest) II. díj Prix de Lausanne II. díj Bécsi Balettverseny II. díj és a Zsűri különdíja Vaganova Verseny (Szentpétervár) – legjobb partner különdíj Berlini Táncolimpia (csoportos) I. díj Gyurka Gergely Berlini Táncolimpia I.díj Horányi Adrienn New Generation Verseny, I. díj (junior) Hován Blanka New Generation Verseny, II. díj (junior) James Valencia New Generation Verseny, III. díj (modern-senior) Kasza Polett New Generation Verseny, III. díj (youth) Kelemen Ágnes New Generation Verseny, III. díj (youth) Krajczár Balázs Bécsi Balettverseny II. díj Krizsai Dávid Berlini Táncolimpia I. díj Leblanc Gergely Rudolf Nureyev Verseny (Budapest) – a legígéretesebb fiatal táncosnak járó különdíj Ledán Eszter Bécsi Balettverseny II. díj Helsinki Balettverseny II. díj Majoros Balázs Pekingi Balettverseny, különdíj Nistor Laura Bécsi Balettverseny I. díj Palkovics Tíria New Generation Verseny, III. díj (junior) Bécsi Balettverseny II. díj Rónai András New Generation Verseny, II. díj (modernjunior) Bécsi Balettverseny I. díj Sári Réka Bytom Ifj. Koreográfusverseny 4.hely Sárosi Imre Vaganova Verseny (Szentpétervár) – 4.hely Simon István Helsinki Balettverseny I. díj Brno – Balettverseny I. díj St.Pölten Balettverseny I. díj Szabó Richárd Rudolf Nureyev Verseny (Budapest) – a Zsűri különdíja Bécsi Balettverseny I. díj Vaganova Verseny (Szentpétervár) – II. díj Pekingi Balettverseny III.díj

Év

2002 2008 2008

2008/09-ben is a szak hallgatója I/N N I I

2004 2008

I

2008 2008 2007 I 2006 2004 2006 2008 2008 2008 2008 2008 2004 2006 2008 2007 2005 2008 2007 2008 2007 2007

N I I I I I N N I N I N I I

2007 2002 2005 2003 2002 2008

I N

2007 2006 2006

N

N

68

Szakács Richárd Szilágyi Tamara Tóth Barbara Várnagy Kristóf

Helsinki Balettverseny különdíj Berlini Táncolimpia II. díj Berlini Táncolimpia (csoportos) I. díj Bytom Ifj. Koreográfusverseny, Nagydíj Bytom Ifj. Koreográfusv. 6.hely Bécsi Balettverseny I. díj Brno – Balettverseny I. díj St.Pölten Balettverseny III.díj St.Pölten Balettverseny I.díj

2005 2004 2004 2009 2007 2004 2003 2002 2002

I. I N N

6.2.6. Az oktatási adminisztráció működtetése A főiskolán az oktatással kapcsolatos adminisztratív feladatok ellátásában az alábbi személyek vesznek részt: Megnevezés

Személyek száma

intézeti titkár művészeti menedzser tanulmányi előadó gyermekfelügyelő ** közoktatási iskolatitkár informatikus gazdasági hivatal pályázati referens külkapcsolati referens

2 1 6 3 2 2 13 1 1

Ebből teljes munkaidőben foglalk. 2 1 6 1 2 2 13 0 1

A főiskolán az igazgatási, ügyviteli, gazdasági, tanulmányi és szervezési feladatok ellátására Rektori Hivatal és Gazdasági Hivatal, ezeken belül pedig tanulmányi osztályok és gazdasági osztály működik. A Hivatalok oktatással összefüggő feladatai: − a főtitkár és a gazdasági igazgató irányításával és felügyeletével a főiskolán folyó képzések tanulmányi ügyeivel kapcsolatos adminisztratív, informatikai és gazdasági feladatok ellátása; − a rektor, a rektorhelyettesek, a szenátus, a bizottságok (Tanulmányi, Kreditátviteli, stb.) munkájához szükséges adatok, információk biztosítása; − statisztikák, nyilvántartások és egyéb dokumentációs anyagok készítése és kezelése, az oktatás szervezésével kapcsolatos adminisztráció kezelése. Az oktatásszervezési feladatok ellátása az intézetigazgató irányításával az intézeti titkárságon folyik, a tanulmányi adminisztráció a főtitkár irányításával a tanulmányi osztályokon történik.

**

A gyermekfelügyelők az előkészítő jogviszonyban tanuló (10-16 éves) növendékek felügyeletére rendelt foglalkoztatottak, akik a főiskolán folyó szakmai oktatás, illetve a külső helyszíneken történő fellépések alkalmával vigyáznak a kiskorú növendékekre.

69

A NEPTUN hallgatói nyilvántartási rendszerrel kapcsolatos feladatokat, annak főiskolai szintű adminisztrációját a főiskola megbízott Neptun-felelőse látja el. A hallgatók külföldi intézményekbe történő áthallgatásával, ösztöndíjakkal, a külföldi hallgatókkal, Erasmus-tanácsadással a külkapcsolati referens és a pályázati referens foglalkozik. A Táncművészképző Intézet hallgatóinak fellépéseit, vendégszerepléseit, külföldi útjait a művészeti menedzser szervezi. 6.2.8. Az oktatási tevékenység megítélése Az oktatási tevékenység megítélése három szinten történik: − oktatói vélemények, − hallgatói vélemények, − a felhasználók véleménye. A főiskola a saját működésére vonatkozóan végez megkérdezéseket. Oktatói vélemények begyűjtése és hasznosítása A tanszéki értekezleteken, az összoktatói értekezleteken valamennyi oktató hangot adhat véleményének. A szakkérdések megvitatásához a rektor, az intézetigazgató, vagy adott esetben a tanszékvezető a kérdésben érintett oktatók részvételével értekezletet hív össze, melynek célja, hogy a kérdésben érintettek kifejthessék nézeteiket. Az oktatói megkérdezések eredményeinek hasznosításáról a szak minőségbiztosításának felelősei vezetői mérlegelés körében döntenek. Hallgatói vélemények begyűjtése és hasznosítása A hallgatói önkormányzat irányításával a hallgatók félévenként meghatározott tantárgyak oktatóit véleményezik a szenátus által elfogadott kérdőív segítségével. A kérdőív kötött kérdéseket tartalmaz, ám lehetőséget biztosít szöveges észrevételek tételére is. A hallgatói vélemények összegzéséről szóló jegyzőkönyvet valamennyi érintett oktató megkapja, így személyére vonatkozóan levonhatja a konzekvenciákat. A véleményezett oktató tanszékvezetője, intézetigazgatója ugyancsak értesül az eredményről, és vezetői mérlegelés körében dönt a további lépésekről (kedvezőtlen vélemény esetében ez lehet személyes beszélgetés/figyelmeztetés, kedvező eredmény esetén jutalmazás). A felhasználók véleményének begyűjtése és hasznosítása A táncművészképzés felhasználói a különböző együttesek, színházak, illetve végső soron a táncszerető közönség. Éppen ezért a szakiránynak megfelelő hazai táncegyüttesek vezetői minden évben kiemelt vendégek és egyben a vizsgát értékelő bizottság tagjai is a végzős évfolyam képesítő vizsgáján, valamint a nyilvános színpadi vizsgán. Ebből adódóan közvetlen visszajelzés érkezik a „felhasználóktól”a főiskola képzésére vonatkozóan, mely adott esetben a hallgatóinknak felajánlott álláslehetőségekben ölt testet. A közönség, mint felhasználó visszajelzései közvetlenül mérhetőek. A főiskola önálló (Nemzeti Színházban, Thália Színházban, Állami Operaházban, a Nemzeti Filharmónia Sorozat keretében) előadásaira általában valamennyi jegy elkel, növendékeink telt ház előtt mutathatják be produkciójukat Budapesten és vidéken egyaránt.

70

A felhasználók véleményei a végzős évfolyam vizsgaértékelésein a főiskola szakmai vezetőinek jelenlétében hangzanak el. A soron következő tanszéki értekezleten a művészeti és képzési rektorhelyettes, illetve a tanszékvezető napirendre tűzi és ismerteti a vizsgára vonatkozó véleményeket. A tanszék oktatói megvitatják azokat, a szak minőségbiztosításának felelősei pedig a jövőre vonatkozóan levonják a konzekvenciákat és gondoskodnak az esetleges korrekciók végrehajtásáról. 7. KUTATÁSVEZETÉS- ÉS FEJLESZTÉS 7.1. A főiskolán folyó kutatási és művészeti alkotó tevékenység A Magyar Táncművészeti Főiskola kutatási stratégiája szorosan összefügg a művészi alkotómunka továbbfejlesztésével, hiszen olyan intézményről van szó, ahol az új elképzelések túlnyomó többségét azonnal alkalmazzuk a gyakorlatban is, tehát a kutatási és oktatási tevékenység szervesen kapcsolódik egymáshoz. Mindez alapvetően négy irányban valósul meg: a) szakmai műhelymunka, b) oktatói és hallgatói koreográfiák, c) módszertani fejlesztés, d) tudományos kutatás. A szakmai műhelymunka legszemléletesebben az előadóművész szakok képzési céljainak megvalósítása során követhető nyomon. Az évente megrendezendő vizsgaelőadás a művészi alkotómunka állandó jelenlétét igényli, egyúttal az oktatás befejező fázisa. A műsor összeállítása, a számok betanítása és betanulása, és a mindezek eredményeként létrejövő nyilvános előadás évente fokmérője a főiskolán folyó szakmai műhelymunka magas színvonalának. Rangos koreográfusok műveinek színre vitele a betanító balettmesterek és a hallgatók számára egyaránt vizsga és művészeti alkotás. Ugyanezek a jellemzők fedezhetők fel az évközi előadásokon és a nemzetközi versenyekre való felkészítések során. Ezek az események egyúttal arra is alkalmasak, hogy a hallgatók intenzíven bekapcsolódjanak az alkotási folyamatba. Az oktatói koreográfiák sok tekintetben kötődnek a műhelymunkához. Ez együtt járt azzal, hogy az utóbbi években sokat változott az előadásaink szerkezete, mind több balett- és néptánc mester jelentkezett önálló koreográfiákkal. A korábban táncművészként dolgozó táncpedagógusok saját elképzelésen alapuló táncműveinek létrehozása komoly művészi alkotófolyamat eredménye, amely jelentős kutatási értékkel bír. A hallgatói koreográfiák részben oktatási céllal készülnek a táncpedagógus képzés módszertani vizsgáira, részben a koreográfus szakra járó, már elismert vagy még kezdő alkotóművészek tehetségének kibontakoztatását szolgálják. A módszertani fejlesztés olyan tudományos tevékenység, amelyre a táncpedagógus képzésben Magyarországon rajtunk kívül más intézmény nem képes. Az ehhez szükséges művésziszellemi kapacitás ugyanis kizárólag főiskolánkon áll rendelkezésre. A Vaganovamódszertanon alapuló balettintézeti oktatás tartalmi megújítása állandóan napirenden van. Az első nagy eredményeket már a 60-as években elértük, majd a 80-as évek elejére elkészült a Klasszikus balett módszertana c. háromkötetes jegyzet, amely a balettművész-képzés nyolc évének anyagát tartalmazta. A táncművészet fejlődésével az utóbbi években megindult e tananyag átdolgozása, amelynek eredményeként eddig az I-V. évfolyamok anyaga jelent meg

71

nyomtatásban. A módszertani fejlesztés a néptánc és a társastánc szakokon is napirenden van, több jegyzet elkészült, mások előkészítő fázisban tartanak. A tudományos kutatások eredményei elsősorban az elméleti jellegű tantárgyak (tánctörténet, zenetörténet stb.), illetve a gyakorlati jellegű tárgyak (zene, táncjelírás stb.) elméleti megalapozása esetében jelentkeznek. Az Elméleti tanszék minden munkatársának van saját kutatási területe, témája, a saját kutatások pedig természetes módon épülnek az oktatott tananyagba. Az oktatásfejlesztés területén folytatott kutatások tanszéki-szervezeti keretben folynak. A művészet-, művelődéstörténet valamint zeneelmélet- és történet, továbbá a színházelmélet területén a kutatások az említett tudományok tánchoz kapcsolódó vonatkozásait vizsgálják. A főiskola azonban otthont ad más tudományágakban folyó kutatásoknak is (esztétika, filozófia, filmtörténet, orvostudomány, kineziológia stb.). Folyamatosan részt veszünk tudományos pályázatokon, és e téren együttműködünk akadémiai és más kutatóintézetekkel, felsőoktatási intézményekkel. A kutatási eredmények alkalmazása főiskolánkon természetes. A művészképzés olyan terület, ahol az elmélet kizárólag a gyakorlat függvényében értelmezhető. A kutatási-fejlesztési tevékenységünk eredményei az alábbi írásos formákban látnak napvilágot: a) saját tankönyvsorozatunk részeként, b) a Külföldi Szemle c. saját kiadványban (fordítások) – az elmúlt időszakban nem jelent meg, c) szaklapokban, folyóiratokban (Táncművészet, Tánctudományi Tanulmányok, 2009-től Tánctudományi Közlemények stb.), d) konferencia-kötet (a 2007-ben tartott „Hagyomány és újítás a táncművészetben, a táncpedagógiában és a tánckutatásban” című országos konferencián elhangzott 39 előadás nyomán), e) szakdolgozatok, doktori értekezések formájában, f) monográfiákban, gyűjteményes kötetekben. A tudományos kutatás legfontosabb feladatai 1) 2)

A moderntánc, modern társastánc, divattánc módszertanainak kidolgozása. A korszerű pedagógiai módszerek alkalmazási lehetőségeinek kidolgozása a táncművészképzésben. 3) A Párizsi Opera, a szentpétervári iskola és a londoni iskola tapasztalatainak felhasználásával a klasszikus balett módszertanának áttekintése. 4) A táncművész szak moderntánc szakirányának beindítása, és a moderntánc oktatásának bevezetése a táncművész szak klasszikus balett szakirányán. 5) Az általános pedagógusképzésben a módszertan átvizsgálása a valós szükséglethez igazítva. 6) A művésztanár MA képzés módszertanának kidolgozása. 7) A moderntánc színpadi gyakorlatának megteremtése, a legsikeresebb kortárs magyar darabok betanítása és modern, kortárs tánc repertoár kialakítása és játszása. 8) A mozgásterápia-tanár képzési lehetőségének megteremtése az angol módszer átvételével a pedagógusképzéshez csatlakoztatva. 9) Az európai táncegyüttesek felvevő-kapacitásának és táncos-igényének felmérése. 10) A magyar táncművészet történetével kapcsolatos kutatások folytatása, különös tekintettel az „élő múltra.”

72

11) A táncművész szak klasszikus - balett szakirányán a hallgatók pszichikai fáradtsága okainak kutatása. 12) A balett gyakorlatok „táncosságának” kutatása (jelleg és mérték). 13) Tudományos konferencia szervezése rendszeres időközönként, külső előadók, saját oktatók és hallgatók közreműködésével. 14) Szakkönyvek és tankönyvek nyilvános bemutató formájában történő ismertetése, szakmai kerekasztal beszélgetéssel. 15) A MERSZ tagintézményein belüli tudományos együttműködési lehetőségek maximális kihasználása. 16) A doktori képzés bevezetésének függvényében részvétel a DOSZ szakmai programjaiban. 17) Tánctudományi Kutatóintézet létrehozásának megfontolása a főiskola szervezeti keretein belül. 18) A szakmódszertani könyvek jelenlegi tartalmának felülvizsgálata, korszerűsítése. 7.2. Tudományos és fejlesztési eredmények Kutatási tevékenység A tánctudomány Magyarországon nem elismert diszciplína, nincs tudományos bizottsági besorolása a Magyar Tudományos Akadémián, és e tudományágban tudományos fokozat nem szerezhető. Ennek következtében a főiskolán folyó tudományos kutatásoknak nincs megfelelő külső háttere. Megfelelő kutatóintézeti támogatottság hiányában főiskolánkon 1997 óta a normatív kutatástámogatási keret segítségével zajlottak kutatási programok. Az alábbi témakörökben az elmúlt tíz év során jelentős eredményeket értek el oktatóink: a) a klasszikus balett módszertan anyagának átdolgozása, b) az 1971-1996 között középfokú bizonyítványt adó néptánc-színházi tánc szak főiskolai tantervének kidolgozása, c) a Kárpát-medencei néptánc kultúra történeti kutatása, d) a társastáncok tanításának módszertana, e) kinetográfiai kutatások, f) az Orff hangszeres zenepedagógiai módszer összehangolása a Kodály-féle zenepedagógiával, különös tekintettel a táncosok zenei készségfejlesztésére, g) a Graham-technika módszertana, h) a modern társastáncok és a divattánc módszertani anyagának beépítése a táncpedagógus képzésbe, i) mozgásbiológiai és tánc-egészségtani kutatások, j) a neveléselmélet sajátosságai a táncpedagógus képzésben. Kiadói tevékenység A Magyar Táncművészeti Főiskolán használt tankönyvek jellemzője az egyediség, emiatt megjelentetésük csak kis példányszámban lehetséges. Ez a gazdaságosság szempontjából kétségtelenül kedvezőtlen mutató. Az 1980-as évek végéig főiskolánk tanjegyzetei az országos rendszer részeként láttak napvilágot. A Tankönyvkiadó J 18 sorozatában 14 féle, csak a mi főiskolánk által használt kiadvány jelent meg. Főiskolánk a 1990-es évektől több irányban fejlesztette kiadói tevékenységét. Kiadványaink megtekinthetőek a főiskola honlapján (Tánctudományi Kutatóközpont menüpont).

73

Tankönyvkiadás 1994 óta, „A Magyar Táncművészeti Főiskola tankönyv- és jegyzetsorozata” (ISSN 12199109) darabjaiként megjelent tankönyvek. Szakkönyvek A Planétás Kiadóval közös vállalkozásban megjelent, kereskedelmi forgalomba került, tudományos igényű munkák (Táncművészet sorozat, ISSN 1585-5694). Oktatási segédanyagok 1995-ben újraindítottuk a korábban a Magyar Táncművészek Szövetsége által kiadott, de 1989 óta szünetelő Külföldi Szemle című kurrens tánctörténeti szöveggyűjteményt (ISSN 1416-5031). Kismonográfiák Főiskolánk gondozásában jelennek meg „A magyar táncművészet nagyjai” sorozat (ISSN 1217-9159) egyes darabjai. Belső használatú jegyzetek Kifejezetten a főiskolán folyó oktatás egyes speciális tantárgyainak szükségletei alapján, az oktatók által írt, kis példányszámban sokszorosított jegyzetek, amelyek elsősorban a vizsgára történő felkészülést segítik. Művészeti alkotó és módszertani fejlesztő tevékenység A Magyar Táncművészeti Főiskola balett- és néptáncmesterei számos önálló koreográfiát készítettek, és igen sok, már meglevő koreográfia betanítását és színpadra állítását elvégezték. Önálló koreográfiaként az elmúlt tíz év során összesen közel félszáz művet készítettek mestereink. A meglevő koreográfiák betanításában részt vett valamennyi mester, akik összesen több mint 100 balett-, illetve néptánc részletet állítottak színpadra. A felsoroltak természetesen kizárólag olyan művekre vonatkoznak, amelyek a művészetoktatási tevékenység keretében kerültek előadásra. A következő évek fejlesztési elképzelései között az alábbiak szerepelnek: 1) a karaktertáncok oktatásának megújítása, többek között a szentpétervári Vaganova Akadémia oktatását alapul véve, 2) a zongorakísérők továbbképzése a szentpétervári és a moszkvai főiskolák oktatóinak közreműködésével, 3) a moderntánc szakirány fejlődésével különböző tánctechnikákat képviselő művészekoktatók workshop-jellegű (két-három hétre történő) meghívása, 4) évente egy-két új koreográfia betanulása az alkotók, vagy az alkotók illetve az örökségüket gondozó alapítványok által kijelölt mesterek közreműködésével (Balanchine, Kylian, Pasztor, Robbins stb.), 5) a néptánc szakirányban egy-egy nép autentikus tánchagyományának megismerése az adott országból (népközösségből) érkező vendég közreműködésével.

74

7.3. A Tánctudományi Kutatóközpont A 2008-ban megalapított Tánctudományi Kutatóközpont célja a főiskola elméleti kutatási feladatainak koordinálása, a tudományos diákköri munka szervezése és felügyelete, az alapkutatási feladatok elindítása a főiskola Tudományos Tanácsának irányelvei szerint és mindezeken keresztül a tánctudomány akadémiai elismertségének kivívása. A Tánctudományi Kutatóközpont feladatai: a) az egyéni kutatások integrálása és szintetizálása, b) kutatási főirányok és munkacsoportok létrehozása és koordinálása, c) a főiskola kutatási prioritásainak megvalósítása, d) együttműködés hazai tudományos műhelyekkel, e) kapcsolatépítés nemzetközi kutatóközpontokkal, nemzetközi programokhoz történő csatlakozás, f) a kutatási pályázati lehetőségek jobb kihasználása. Kutatási főirányok: 1) művészetpedagógia (táncpedagógia, drámapedagógia, művészeti nevelés) 2) szakmódszertan (klasszikus balett, modern tánc, néptánc, társastánc) 3) táncműelemzés (a tánckutatás elméleti kérdései, táncesztétika, tánckritika, mozdulatelemzés, táncjelírás) 4) tánctörténet-táncfolklorisztika (a táncművészet története, intézménytörténet, néptánc hagyományok) 5) forráskutatás (történeti forrás feltárás, oral history, oktatási segédanyagok) A Kutatóközpont célja a hallgatók minél intenzívebb bevonása a kutatási tevékenységbe, ami elsősorban az elméleti és pedagógus szakokon lehetséges, hiszen a művész és koreográfushallgatók időbeosztása és színpadi munkája csak kivételes esetben engedi ezt. A hallgatókkal folytatott közös kutatás formája a TDK munka szorgalmazása és segítése lehet, pontosan meghatározott témák és feladatok megjelölésével. A Kutatóközpont további célja e téren, hogy a már végzett hallgatók közül a kutatói tehetségű és hajlamú hallgatókat a főiskolán folyó kutatásokhoz kapcsolja és megtartsa a kapcsolatot velük, elsősorban az oktatói-kutatói utánpótlás elősegítésére. A főiskola arra törekszik, hogy a tanítási órákon kívül is biztosítson lehetőséget az egyéni kutatások eredményeinek megismertetésére. Ezt a cél szolgálják a kétévente rendezett/rendezendő tudományos konferenciák, tudományos rendezvények (pl. Reneszánsz nap; „Hagyomány és újítás a táncművészetben, a táncpedagógiában és a tánckutatásban” országos konferencia), és a beinduló „Főiskolai esték” sorozat. A publikációs lehetőség az oktatók és hallgatók számára is rendelkezésre áll a „Tánctudományi Közlemények” című periodika megalapításával, amely évente kétszer, illetve eseti különszámokkal szolgálja majd 2009-től ezt a célt.

75

8. SWOT ANALÍZIS

76

77

78

9. MELLÉKLETEK

79