1. A közigazgatás tudományának tárgya, az igazgatástudomány főbb irányzatai

1. A közigazgatás tudományának tárgya, az igazgatástudomány főbb irányzatai. Rendszertan: közigazgatási jog - államigazgatási jog Verwaltunsgrecht, Droit Administratif, Administrative Law. Mo.-n az 1950-es évekig közigazgatási jog, majd 1991-ig államigazgatási jog - a szovjet-orosz inspiráltság miatt. Római jog: államjog = közjog, ius publicum ugyanaz. Újabban a fogalmakat keverik, normatív szövegben, pl. szinonimek egymással. Államigazgatási jog külföldön: a közigazgatási jogon belül elkülönítik a központosított állami szervek igazgatási tevékenységét, ez államigazgatási jog, itt ez racionális témaszűkítés. A tananyagban (diszciplína) a központi állami szervek tevékenységét nevezzük államigazgatásnak. Helyi önkormányzat, egyházi közigazgatás: inkább közügy = helyi önállóság. Rendszertan: közigazgatás-tudomány. Lege artis (tudomány): módszeresen rendszerbe foglalt ismeret. Sajátos tudomány. Közigazgatási szabályszerűségek leírása = közigazgatási jog szabályosságainak leírása. Magyary: elkülönítette a közigazgatástant (elavult) a közigazgatási jogtól (mely fejlődik) a két vh. közötti helyzetből indult ki. Az a kérdés, hogy végeredményben a közigazgatás = társadalmi mérnökösködés vagy társadalmi méretű jogászat. Szervezeti, műszaki, technikai, szociális, gazdasági, kulturális szempontokat mutatnak be, ezek tényeinek értelmezését végzik el. Mivel nincs jogi formáktól független közigazgatás, ezért a modern társadalomban nincs közigazgatás-tudomány közigazgatási jogtudomány nélkül. A közigazgatás-tudomány leíró természetű: inkább tényfeltáró, mint elméleti. Lorenz Stein, Otto Mayer munkássága jelentős ezen a téren. Rendszertan: közigazgatási jogtudomány Mint iurisprudentia = normatív tudomány. Feladata: a jog szabályosságainak a leírása. Magyary, Stein, Mayer munkássága. Módszeresen kialakított, módszerbe foglalt ismeretanyag. Kétféle tudomány létezik: • arra szorítkozik, hogy megállapítja, ami SEIN - pozitivizmus • javaslattevés, megoldás, recept arra nézve, hogy valami SOLLEN legyen - inkább operacionális, szubsztanciális természetű Közérdek kérdése: lehet mindenkinek hasznos, de az is, hogy csak a többségnek = hogy mi általánosan célszerű, közhasznú, nem tényleges méréssel kimutatott, hanem általánosan érvényes normatív mértékek szerint megállapított. Rendszertan: szisztéma és szabályozottság W. Wilson: a közigazgatás a közjog részletes, szisztematikus végrehajtása. Adott a törvény, a jog, irányadóan az esetekre, és érvényt szerez a jognak. Közigazgatás a közjog által regulált. Charles Beard: a közigazgatás sajátos tudás vagy tudomány dolga, amely tapasztalatból és megfigyelésből származik => nem pusztán jogalkalmazás. Közigazgatás és közigazgatási jog: nem szinonim fogalmak! A közigazgatás tényekben jelenik meg, a közigazgatási jog normákban evidens. Mindkettő rendszer a struktúra és funkció, ill. szisztéma. A közigazgatás sokrétű gyakorlati tevékenység: a működés mindenek előtt tény, s tényeket eredményez. Gyakorlati mérce a társadalmi hasznosság, a közérdek valóságos kielégítő volta. A közigazgatás elméleti alapjai: elvi, eszmei, szaktudományi és pragmatikus értelmezés A közigazgatás számára való tények több szempontból értelmezhetők, ehhez azonban ma minden esetben kapcsolódik a jogi szempont. A közigazgatási jog nem tárgyalható szorosan véve kizárólag jogi alapon. A közigazgatási jog elmélet (teória) összetevői: a) a közigazgatási jog tudománya = dogmatika b) a közigazgatás filozófiája = ismeretelmélet, doktrína A közigazgatási jogi gyakorlat (pragmatika) összetevői: a) hatályos közigazgatási jogszabályok, azok megalkotása b) érvényes közigazgatási döntések A jogszabályok egy része tartalmi definíció, más részük eljárási, szervezeti, formai. A közigazgatási jog tudománya a közigazgatási jogi működésének tudományos értelemben vett szabályosságai. A közigazgatás filozófiája nagyon absztrakciós: egyfelől a közigazgatás állami és társadalmi lényegét, másfelől annak axiómáit értelmezi. A közigazgatási jog gyakorlata rendezett és rendszerbe foglalt ismeretek összessége. A közigazgatás általános tárgya: az emberi együttélés viszonyai A közigazgatás az állam és a társadalom viszonya, a társadalom részletes magyarázata azonban a szociológia feladata. Tapasztalati tény, hogy az ember nincs abszolút elszigeteltségben, kapcsolati viszonyokban él, ennek elvárható formái a közösség, mely elsősorban szellemi, gondolati, elvárt: sollen. Sematizált közösség = társadalom: az emberi együttélés viszonyainak szerint egybeszerveződött összessége = tény. Az együttélés alkotóelemei: • emberek (individuumok) • tények • normák Az emberi együttélés: szükségképpen individuumoknak az együttélése. Az emberi gondolkodásnak, mint a társadalmi gondolkodásnak az alapja: • egyfelől az önazonosság, amiként önmagunkat önállóként tudjuk másfelől mások tőlünk különbözősége, amiként másokat tőlünk eltérőként tudunk Az emberi együttélés funkcionális tartalma: • együttműködés • egymással szembeni működés • egymás melletti működés A közigazgatás általános közege: kultúra és civilizáció Kultúra: egy bizonyos társadalomban felhalmozódott tudás és a többnyire annak segítségével létrehozott tárgyak összessége, amelyet adott helyen és időben ismernek, egyfajta szellemiség, intellektualitás. Emberi produktivitás eredménye => antropomorf. A kultúrában emberi szabályosságok figyelhetők meg, pl. nyelv, mint egységes fogalom- és jelrendszer. Önmagunk és összetartozásunk kifejezése. Egyfelől szellemi természetű (ideák, elvek, normák), másfelől tárgyisági (objektív elemek), kognitív és instrumentális. A kultúra közös tudás, elvárások, közös szimbólumok, közös normák és tények sajátos rendszere. Civilizáció: a kultúrához és a társadalomhoz egyaránt kötődik, de nem azonos azokkal, a társadalom belső tulajdonsága a kultúra, de valamely társadalom létezése kultúrát és civilizációt egyaránt előfeltételez. A civilizáció technológia és technika kérdése. Talcott Parsons: az emberi társadalom aspektusai: vallás, nyelvi összekapcsoltság, rokonságon alapuló társadalmi szervezet és a technika. A technika elfüggetlenedik a társadalomtól, mértéke minden más létező társadalomhoz képest van.

-1-

-2-

2. Az alkotmányjog és a közigazgatási jog kapcsolata és elhatárolása. A közigazgatási jog fogalma: a közigazgatás a társadalomban működő igazgatási rendszerek egyik fajtája; az állam szakigazgatási rendszere, amely az állami feladatok tényleges megvalósítását látja el. Alapvető feladata a döntések előkészítése és végrehajtása; tevékenysége kiterjed az egész társadalomra. A közigazgatás a politikai hatalomnak alárendelt, a politikai hatalom céljait, feladatait valósítja meg. Ugyanakkor relatív autonómiával rendelkezik, önállóan és felelősen gyakorolja hatáskörét a jogszabályok szigorú betartása mellett. A közigazgatás egyrészről közvetett igazgatási tevékenységet végez, amikor közhatalommal fellépve jogosít és kötelez jogalanyokat; másrészről ún. tényleges tevékenységet lát el, azaz közvetlenül igazgat, amikor maga gondoskodik bizonyos közszolgáltatások ellátásáról. A közigazgatás meghatározó sajátossága a jogállamiság szigorú követelményeinek érvényesülése. Tevékenységét, feladatait, szervezetét, működését a jogrendszer elkülönült ága, a közigazgatási jog szabályozza, amely mindenekelőtt a közigazgatás közhatalmi minőségét, jogosítványait rendezi. A közigazgatást a jogalkotó tevékenységre az Alkotmány hatalmazza fel. A közigazgatás közhatalmi tevékenysége körébe sorolhatjuk a közigazgatás jogalkalmazó tevékenységét. A közigazgatás közszolgálat, azaz az államra háruló közszolgáltatások megvalósítására rendelt szervezet és tevékenység. E közszolgáltatások szélesebb értelemben magukban foglalják a jogrend fenntartását, megóvását, az állam szuverenitáshoz kapcsolódó más közszolgáltatásokat. A közszolgálatok között különbséget tesznek az ún. Alkotmányos közszolgáltatások, valamint a törvény alapján kötelezően ellátandó közszolgáltatások között. A közigazgatás meghatározásának lényeges eleme, hogy feladatai ellátására elkülönült közigazgatási szervezeti rendszer jön létre. Ezek közül legfontosabbak az államigazgatási szervek, amelyek elsődlegesen látják el a közigazgatási rendszerre háruló feladatokat. Igen nagy szerepet játszanak azok az intézmények, amelyek autonómiával, közjogi személyiséggel rendelkeznek a közigazgatási rendszeren belül. Első helyen kell említeni a területi, helyi önkormányzatokat, köztestületi önkormányzatokat, közalapítványokat stb. E pluralitás mellett érvényesül azonban a közigazgatási rendszer egysége, amelyet a kormány Alkotmányban rögzített irányító szerepe biztosít. A közigazgatás, mint önálló hatalmi ág elkülönült feladatokkal, szervezettel, valamint csak a közigazgatást megillető jogosítványokkal és hatáskörrel rendelkezik. Az alkotmányjog fogalma: - Magyar Köztársaság állami és társadalmi rendjére - kormányzati szerveire, államszervezetére - alapvető állampolgári jogokra vonatkozó jogszabályok összessége Alkotmányjog: állam és állampolgárok viszonyait, állami szervek kapcsolatrendszerét, ezek alapvető és lényeges mozzanatait szabályozza. Alkotmány: megállapítja a közigazgatás funkcióit, szervezetét, törvényességi felügyeletét, biztosítja a helyi önkormányzatok önállóságát, a helyi közösségek működését. Közigazgatás: ezek viszonyrendszerét konkretizálja, részletesen szabályozza. *** (innen a régi kidolgozásból) Az alkotmányjog a jogrendszer egyik ága, amely az alkotmány rendelkezései folytán keletkezõ jogviszonyokat öleli fel, közigazgatási jogon pedig a közigazgatás normatív rendjét értjük. A jogági tagozódásnál két szempontot kell figyelembe vennünk: • a szabályozott társadalmi viszony tárgyát, • a jogi szabályozás sajátosságát, megkülönböztetõ jellegét. Az alkotmányjog és a közigazgatási jog tekintetében a szabályozás sajátossága a közös eredet folytán szinte teljesen azonos. Történetileg nézve e jogágak együttesen a közjog körébe tartoztak, de differenciálódásuk kezdetét jelezte, hogy megkülönböztették a szûkebb értelemben vett közjogot a közigazgatási jogtól. A differenciálódás mennyiségi és minõségi fejlõdés eredménye. A közigazgatási jog szakjogági jellege, szolgáltatási funkciói és hatósági jogkörei teljesen önállósították a valamikor közjog e speciális joganyagát, míg az alkotmányjog pregnánsan a szuverenitás, az állami fõhatalom gyakorlását felölelõ joganyag összessége. Az alkotmányjogi jogviszonyokat a jogviszony tartalmának, a jogosultságoknak és kötelezettségeknek a meghatározottsága jellemzi. Az alkotmányjogi jogviszonyok a jogalanyok akaratától függetlenül, a résztvevõk alkotmányjogi helyzetébõl eredõen jönnek létre. Az alkotmányjog alapjogág abban a tekintetben, hogy az egyes jogviszonyok alapjai alkotmányjogi jogviszonyok. Az alkotmány jogforrási elsõbbségébõl következik, hogy a tételes jogviszonyokban az alkotmányjogi jogelveknek feltétlenül érvényesülniük kell a szakjogághoz tartozó részjogosítványokban vagy kötelmekben. Az alkotmányjog viszont szakjogágként is helyetfoglal a jogrendszerben, amennyiben minden, az államhatalom szervezetét, gyakorlását szabályozó jogforrás az alkotmányjog része.

-3-

-4-

3. A jogállam, mint a modern közigazgatás rendező elve. A közigazgatás jogi rendezettségének reális alapja: az állam. A jog érvényessége, működése az államhoz kötődik. Az állam valamely társadalom jogilag rendezett állapota. A közigazgatási jognak is alapkérdése, mert működése, intézményei és joga elválaszthatatlan tőle. Mi az állam? 1) eszme, azaz alapjában véve absztrakció, szubsztanciális akarat, szabadság (Hegel) Az állam, mint eszme a normativitás fogalmával írható le. 2) társadalmi rend: valamely társadalomnak az állapota, azaz a társadalom viszonyainak normativitással és irányítással összehangolt szabályos rendje. A társadalmi rend olyan normatív rend, amelyben individuumok és közösségek egybeszervezett kapcsolata valósul meg. Az állammá szerveződött társadalom jellemzői: kultúra, civilizáció, társadalmi értékek. 3) jogi rend, mert az állam a jogtól nem független valóság 4) jogi, politikai és erkölcsi rend: a jog elvekből lesz, amelyek eredetük szerint lehetnek politikai és erkölcsi elvek is. Az államhatalmi ágak megosztásának tana a polgári társadalom kialakulásával együtt járó ésszerűsítés és az államhatalom szekularizációjának az eredménye. (Montesquieu) törvényhozás = parlament végrehajtás = kormány, amely rendelkező és szervező hatalom igazságszolgáltatás = törvények alkalmazása A hatalmi ágak szétválasztása biztosítja az állampolgárok szabadságát, mert így az egyik hatalmi ág kontrollálni tudja a másikat. A polgári társadalom és a jogállapot a modern közigazgatás alapj 1) A polgári társadalom alapeszméi: a rendi társadalom tagadása a privát- és közszféra határozott elkülönítése a népszuverenitás elve emberi jogok. 2) Jogállapot, a polgári társadalom alapja. A jogállapot a jogtalanság kizárása, biztonság az önkénnyel szemben. Inkább eszmény, mint normatív állapot. A modern politikai állam, mint világi moralitás és politika A modern politikai állam rendjét politikai szervek alapján, politikai módon megalkotott és politikailag befolyásolt szervek alkalmazzák ⇒ politikus megközelítés, a politikusság az általános megközelítési mód, mely általánosan elfogadott is, mint általános politikai racionalitás. Tv. végrehajtása, kormányzás, közigazgatás ⇒ politikai módszer, állami adminisztráció és politikai befolyásoltság. Jogi norma ⇒ érvényes ⇒ aktuális ⇒ politikailag releváns ⇒ legális rend. 3 féle normarendszer: erkölcs - politika - közigazgatás. ERKÖLCS - POLITIKA - JOG ⇒ szabályok összessége, normakollíziós esetek összessége. A modern közigazgatás általános rendező elve: a jogállam A jogállam (civitas, Rechstaat, L’État de Droit) eszméje a polgári társadalom világképéhez és jogállapotához tartozik. Bizonyos államok eszméje, így értékkategória, a fogalom a német alkotmányjog alkotása: ésszerű állam ⇒ jogállam. A fogalmat ma már tetszőlegesen használják. Normatív fogalom, így a magyar Alkotmány is használja, az államiság egyfajta tulajdonságát jelöli ⇒ ez a tulajdonság: a közhatalom jognak alávetettsége, ennek legalább három konstans feltétele van: • a magántulajdon liberalizáltsága, vagyis szabadsága • a piac liberalizáltsága, vagyis szabadsága • a demokrácia, vagy liberális társadalom Az elvek jogilag kifejezhetők. A jogállam nem monolitikus koncepció: változatai vannak. A jogállam alapvető elemei: 1. Hierarchikusan felépített jogrendszer, melynek csúcsán az alkotmány helyezkedik el. 2. A törvényalkotás kötött az alkotmányos rendhez. 3. A törvényalkotás tárgykörei törvényesen rögzítettek. 4. Jogszabálynak visszaható hatálya nem lehet. 5. A jog biztosítja az alapvető emberi jogokat. 6. Kormányzás és közigazgatás alávetett a törvényeknek, és jogot nem sérthet. 7. Jogbiztonság. 8. Az állampolgárok közigazgatási alanyi jogait közigazgatási bíráskodás biztosítja. 9. A jogszolgáltatásban az egyént megillető bizalmi elv. 10. Alkotmánybíráskodás: az alkotmányosság biztonsága. Az államhatalmi ágak megosztottsága a modern politikai állam eszméje. A jogállam a rendőrállam (polizei-staat) ellentéte, a jogállam: bíróállam, a jogbiztonság közvetlen alapja a független bíróság működése. Kant: az államot nem azonosítja a hatalommal, Hegel: a hármas felosztás megkérdőjelezése. A jogállam modelljei Politikai értelmezésben a jogállam és demokrácia viszonya, mint értelmezési szempont alapján Kaarlo Tuori megkülönböztette: 1. ÚN. LIBERÁLIS JOGÁLLAM ⇒ ún., mert önmagát nem látja el a jogállam címkéjével. A privátszféra és a közhatalom merev elválasztása. A magánszféra önszabályozó. nincs állami beavatkozás. Népképviselet a törvényhozásban. Felvilágosodás: szabadság és egyenlőség eszméje ⇒ felelős kormányzás, független bíráskodás és állampolgári jogegyenlőség. 2. SZUBSZTANTÍV JOGÁLLAM ⇒ Mannheim Károly értékelése: karakterisztikus tulajdonsága a politikai problémáknak adminisztratív problémaként való kezelése. Míg a liberális államban a jogeszme legalizálja és determinálja az állam, addig a szubsztantív jogállam eszméje szerint az állam determinálja a jogot. Probléma, hogy mennyiben köti az államot a jog, ha maga az állam alkotja. Jellinek: az állam önkorlátozása + melyet maga alkot. A közigazgatás megítélésének nagy a szerepe. 3. FORMÁLIS JOGÁLLAM ⇒ koncepciója a jogalkotási eljárásra koncentrál, jogalkotó hatalom és a végrehajtó hatalom találkozása. Normaalkotás és jogalkalmazás, ezek a közigazgatás keretei, és ezeknek jogszerűnek kell lennie ⇒ nem lehet jogsértő. Alkotmányos megoldást a jogalkotó hatalom hierarchiájában nyerhet a jogalkotási eljárás. Minden közigazgatási aktusnak meg kell felelnie valamilyen hatályos jogi normának. 4. DEMOKRATIKUS JOGÁLLAM ⇒ eddigieknek bizonyos fokban ellentéte, de továbbfejlesztett változata. Állam és egyén viszonylatában szociológiai szemponttal egészül ki. • esélyegyenlőség, jogegyenlőség • állami szolgáltatások - jóléti állam, gondoskodó állam ⇒ koreszme • eredményesség • a polgári társadalom teljes kifejlete

-5-

• • •

itt van a legnagyobb jelentősége a közigazgatásnak ⇒ jog közigazgatás nélkül a demokratikus jogállam közfeladatait nem oldhatja meg ezek eredendően nem annyira jogi elvek, inkább morális - szociológiai követelmények emberi jogok

A modern közigazgatás általános rendező elve: a Rule of Law A jog törvényszerű rendje, a jog szabályossága, a jog uralma ⇒ az angol alkotmányosság alapja, meghatározó szerepe van az adminisztrációra is. Míg a kontinentális jog kodifikált, az angol nem feltétlenül az, nincs mindenre jogszabály ⇒ a jogalkalmazó dolga, hogy az esetet ésszerűen és jogszerűen eldöntse. Igényérvényesítés technikája: nem szükséges felmutatnom egy jogszabály paragrafusát, ha az ésszerű és nem ütközik mások ésszerű és jogos érdekébe és nem ellenkezik jogszabállyal. A döntés ésszerűsége (ratio decidendi) ⇒ a döntés ésszerűsége a precedens, és kötelező, ez jogászi racionalitás, de nem norma. Közigazgatás ⇒ a különbség még élesebben jelenik meg, az állami működésre is ugyanezeket az elveket viszik át mértékként, amelyek minden jogeset általános mértékei. Az alanyi jogot érintő döntések ésszerű törvényessége. Az állami hatalmak csak a parlament egyetértésével és jóváhagyásával gyakorolhatók. Delegált nem lehet a törvényalkotó hatalom. Venn Dicey definíciója: a jog alatti egyenlő proceduális szabályosság: 1. abszolút szupremáció vagy meghatározó jelleg az ítélő és a jogalkotó hatalom felett 2. minden ember egyforma jogalany 3. a magánjog államilag garantált: ezt a jogot bírói ítélkezés fejleszti ki, nem pedig az állam diktálja Az Alkotmány nem eredete, hanem következménye. A törvényi jog mértéke az angol emberjoga. A jogi legitimitás kritériumai: általánosság, kihirdetés, visszaható hatály kizártsága, világosság, ellentmondásmentesség, rugalmasság, stabilitás. A bírói racionalitás és kontroll ⇒ szituációban foglalt ésszerűség, az individuum jogának bírói megítélése elv marad ⇒így a Rule of Law archaikus. A modern közigazgatás megvalósíthatósága: az adminisztratív állam A közigazgatás alapkövetelménye a jogos társadalmi rend fenntartása: a társadalom igazgatása jogosultságok és kötelezettségek ésszerű egyensúlyán és a jogalanyok formális jogegyenlőségén alapul. A jog szabálya szerint működik, jogi módszert alkalmaz, így működésének jogszerűsége ellenőrizhető ⇒ a modern államokban egyre több jogszabály rendelkezik a közigazgatásról, részletesen kodifikált, még az angol-amerikai jogban is. A társadalom kielégítő működése fenntartható. Kérdés: a jog hatékonyságának hiánya mennyiben érinti a közigazgatást? • kezelés, igazgatás kivétele ⇒ érdektelenség: nem igazgat, nem működik közre • más eszközök, módszerek alkalmazása ⇒ nem hatékony a jog, a közigazgatás azonban az lehet , ah nem jogi eszközöket alkalmaz A jogállam a jogot idealizálja, idealizálható a társadalmi szintű gazdálkodás ésszerűsége is. Gyakorlatiasság érvényesülése lenne a racionális működésszervezéssel dolgozó állam és közigazgatás. Idealizálható a szervezés is. A szervezést középpontba helyező közigazgatást működtető állam nevezhető adminisztratív államnak. Ennek ideológiája technikai természetű: a társadalmi igazságok komputeres megértése, használata ⇒ logisztikai feladat. A jóléti állam A jóléti állam (welfare state) közgazdasági és szociológiai indíttatású. Keynes: a jövedelmi elosztás kirívó egyenlőtlenségeinek kiküszöbölése, piacbővítő állami beruházások, foglalkoztatottság növelése. Az elméletnek van politikai veszélyeztetettsége: és ez az állami beavatkozás új lehetősége. A jóléti állam eszméjében a jogbiztonság: létbiztonság. A különféle szervezetek és individuumok között kiegyensúlyozó szerepet tölt be. Jogszociológia ⇒Ward és Pound - a társadalmi mérnökösködés (social engineering) a társadalom valódi értékeit felismerő és azt tekintetbe vevő tudományokra támaszkodás, mérlegelés. A politikai állam eszme jogilag is kifejezhető. A jóléti állam: a rend humanizációja, emberibbé tétele, de nem közvetlen jogi normatív kiindulásból. Jogi mértékei: feltételezi a szabályos jogot, a jogi morált. A jogbiztonság lényege: • önkényesség elkerülése, • a helyes döntés hozatala. Jóléti állam: a legitimáció adja a legalizmust. Jogállam: a legalizmus a legitimáció alapja.

-6-

4. Közigazgatás és magánigazgatás. I. Igazgatás és irányítás. Irányítás: kormányzás, melynek döntései irányítnak, a kormányzás vezérli az adminisztrációt, azaz az igazgatást a kormányzás azonban képtelen működni az adminisztráció nélkül Igazgatás: adminisztráció, a kormányzás döntéseinek konkrét kivitelezése. Mind az igazgatásnak, mind az irányításnak mértéke a jog. II. Közügy és magánügy. A modern közigazgatás egyik legfőbb kérdése a közügy – magánügy elhatárolása. Közügy mindaz, amiben közigazgatási szervek járnak el, állami szervek hoznak döntést. A közigazgatás tárgyát az állam ügyei képezik. A közügyben hozott döntés általában mindenkit érint, a cél elérése sok ember érdeke; csak közjogi működéssel lehet megoldani, pl. kommunális szemétgyűjtés. Közfeladat: a konkretizálódott és kezelt közügy. A közügyek konkrét térben és időben kialakult együttese. Pl. űrhajózás az USA-ban közfeladat, de Albániában nem. Egy közügyből politikai elhatározás folytán lesz közfeladat. Magánügy mindaz, ami nem közügy; a privátszféra ügye. A jóléti államokban a közügyek, közfeladatok száma növekszik, megnő az állam és a közigazgatás feladata. III. A közigazgatás és magánigazgatás = a közügy és a magánügy igazgatási megoldása. A közigazgatás 3 eleme: 1) szervezet: munkamegosztásban való cselekvés 2) működés: ténylegesen aktív szervezet, ami meghatározott célokért tevékenykedik 3) normativitás: ami a szervezet működését általánosan meghatározza A közigazgatási döntés jellemzően nem gazdasági szempontú. Magánigazgatás: általános szempont a magánszervezet saját célja. A magánszervezet addig működik, amíg magát képes finanszírozni = fontos a vagyoni alap és a rentabilitás. Fő rendező elvek a kár-haszon, költség-megtakarítás, haszonszerzés, eredményesség. USA elméletek: - a magánigazgatási szervezési modelleket adaptálni kell a közügyekre is. Európai szemlélet: - nem támogatják az elméletet, mert a magánigazgatás és a közigazgatás feladatai nagyon eltérőek, a közigazgatásban nem lehetséges a profit-orientáció. IV. A közigazgatási és a magánigazgatási jogalanyok. Jogalany = a törvényben meghatározott jogok és kötelezettséges címzettje, aki a jogi normában tételezett magatartást megvalósítja. A jogalanyok lehetnek természetes és jogi személyek. A jogi személyeknek jelentősége van a közjogban és a magánjogban egyaránt. A közjogi jogi személyek közé sorolhatjuk az államot, mint összesített jogi személyt, egymástól elkülöníthető jogi személyek halmaza. Olyan jogi személyek, amelyek közcélt, közfeladatot látnak el, és ehhez alanyi jogosultságokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek. Tulajdonságai: jogok és kötelezettségek alanya anyagi/eljárásjogi, szervezeti jogi szabályok feladatát másnak nem delegálhatja önálló szervezet, székhely önálló vagyon, állami finanszírozás felelősség Magánszféra: - nem közjogi személyek. A közigazgatásnak inkább feladatai vannak velük kapcsolatban. ****************************************** Közügy és magánügy Ahhoz, hogy közigazgatásról és magánigazgatásról beszélhessünk, előbb közügyről és magánügyről kell szólnunk. Mi a közügy? Rómában még nagyon egyszerű volt a válasz: Ius publicum est quod statum rei Romanae spectat, ius privatum quod ad singulorum utilitatem. Ma ez a definíció nem használható. A közügy és a magánügy fedi-e a közérdeket és a magánérdeket? Régen azt mondták, igen, és a két halmaz között nincs kapcsolat. Ez az állítás tarthatatlan, hiszen nincs olyan közérdek manapság, ami teljesen független a magánérdektől. A közügy attól közügy, hogy sokféle magánérdeket képes szintetizálni. Az érvényes és releváns magánügy valamiképpen közügy és közérdek. Ez azonban fordítva is igaz, a közügy (közérdek) csak úgy lehet általános, ha magánérdeket is kielégít, azaz olyan tulajdonságai vannak, amelyek sokak számára értékesek. A magánérdek átmegy közérdekbe, és az átváltás technikája a jog. A modern államiság egyik jellemző tulajdonsága a kettő egyensúlya. Meghatározottságát a közügy a magánügyből nyeri, érvényességét a magánügy pedig a közügyből. A közigazgatás közügyeket szolgál. Mi a közügy? 1. Először is nem magánügy, hanem sok ember érdeke. A közérdeket meghatározhatja: • egy abszolút uralkodó vagy modern diktátor, • a politikai pártok, • közvetlenül az állampolgárok. Egyik sem tökéletes. 2. A közügy lehet szakértői kérdés. Pl. az USA-ban az űrkutatás az, Albániában még nem igazán. 3. A közügy lehet olyan ügy, ami magánügyként megoldhatatlan. Pl. az általános társadalmi rend fenntartása. 4. A közügy lehet olyan ügy, ami ugyan megoldható magánügyként is, de jobb közügyként. Pl. ilyen a szemétszállítás. 5. Lehet valami közügy és magánügy határán, ilyen pl. muzeális érték külföldre vitele. Magánügy mindaz, ami nem közügy. Közügy és magánügy megkülönböztetése relativitás, ami napról napra változhat. A jóléti állam és a szociális jogállam térnyerésével a közfeladatok és a közügyek megnövekszenek. Ez azzal jár, hogy megnövekszik az állam feladata és a közigazgatás szerepe. Közügy és magánügy igazgatási megoldása: közigazgatás és magánigazgatás Közigazgatáson egyfelől kormányzást értünk, másfelől adminisztrációt. Ezért a közigazgatásnak eleve háromféle eleme van:

-7-

• szervezet, • működés, • normativitás. Mind a magánigazgatásnak, mind a közigazgatásnak van célja. Ami a magánszervezet célját behatárolja, az a vagyoni alap. Addig van, amíg önmagát finanszírozni képes. Tehát alapcélja mellett cél a rentabilitás is, ezért alapvetően szigorúan üzleti vállalkozás is. A management létérdek benne, ezért elsőrangú szempont. A magánigazgatás szigorúan az ésszerű és hasznos üzemszervezés elvi alapjain áll, mert ezek által lehet életképes és hatékony. Ebből a felismerésből adódott a tudományos üzemszervezés koncepciója. FAYOL a vállalat működésében hatféle alapfunkciót különböztetett meg: 1. technikai, technológiai (termékelőállítás), 2. kereskedelmi, 3. pénzügyi (a tőke optimális felhasználása), 4. rendészeti, 5. könyvviteli, 6. igazgatási, ezen belül 6.1. tervezés, 6.2. szervezés, 6.3. parancsolás, 6.4. koordinálás, 6.5. ellenőrzés. Ezt a rendszert át lehetett vinni a közigazgatás szférájába. GULICK a végrehajtásnak hét fő feladatát állapította meg (POSDCORB): 1. Planning (tervezés), 2. Organization (szervezet), 3. Staffing (a vezetőt segítő szakértői munka), 4. Direction (irányítás), 5. Coordination (egybehangolás), 6. Reporting (jelentés), 7. Budgeting (költségvetés). Az igazgatástudomány megjelenése a közigazgatásban alapvetően módszertani aspektusnak nevezhető. A tervezési finanszírozási rendszer (Planning, Programming, Budgeting - PPB) a management-irányzat új eredménye volt. A közigazgatás és a magánigazgatás közös alapja találkozott a “szervezetiség” problémájában. (HERBERT A. SIMON elmélete) Szervezetiség: szempont a köz- és magánigazgatásban egyaránt. A magánigazgatásban kifejlesztett technika szempont a közigazgatásnak is. A kettő találkozhat, harmonizálhat, de nem oldódik fel egymásban. Magánérdek, magánügy, magánigazgatás és közérdek, közügy, közigazgatás elválasztandó egymástól. Akkor is, ha - tér-idő dimenzióban mindig változó találkozási pontjaik vannak. A kettő közötti választóvonal nem stabil, folytonosan változik. Az, hogy mit ítélünk közügynek vagy közérdeknek, nem mondható meg egyszer s mindenkorra. A közigazgatás és a magánigazgatás elkülönítésében a jogi-normatív aspektus tekinthető meghatározónak. ************************** a gazdasági értelmezés eleve két pragmatikus vonulatban mutatkozik meg: egyszerűsítve az állami beavatkozás és az állam költségeinek lefaragása problematikájaként. Az állami beavatkozás a privátszféra cselekvőképességének, alanyi jogainak korlátozása, s nem azonosítható az állam által szedett adók mértékével. Az állam működtetésének költségessége viszont az adók mértékével összefüggésbe hozható, mérlegelni kell, megéri-e vagy sem. PROBE managment koncepció: A tervezés, kutatás, költségvetés, műveletek, értékelés fogalmakat rendszerezi, s fontos része a működőképes közigazgatás kalkulálásának, s így a szisztéma alapkérdése. A költségvetés és a költségszámítás is értékítélet alapú, ezért az érdemlegesség értékítélethez, az elfogadhatóság a normativitás kredibilitásához kötődik. A privát nem állami szervezetek nyomást gyakorolnak a közhatalomra. A nyomást kifejtő csoport bizonyos társulások működésének fakticitása. Max Weber szerint az állami szerveknek és a magánszemélyeknek is van normativitásuk. Ha a közigazgatás szervezeti működése kényszerít, akkor a privát szervezetek nyomást gyakorolnak az őket kényszerítő állami szervre. Normatív értelemben ez sem fogadható el, s ezeket az akciókat főként gazdasági megfontolások mozgatják.

-8-

5. A közigazgatás, mint szervezet (struktúra), felépítésének elvei. I. A szervezetek Szervezet = emberek együttműködése bizonyos célok érdekében. Corson és Harris szerint 5 elem minden szervezetben kimutatható: 1) tárgy = milyen célra jött létre 2) szakosodottság = specializáló, ami az eredményességet szolgálja 3) hierarchia = szervezeten belüli irányítás szervezete 4) koordináció = szervezet működésének összehangolása 5) autoritás = funkció és a felelősség A nagy szervezetek jellemzői: az együttműködők között nincs közvetlen kapcsolat nem alapítható személyes kapcsolatokra és informális szisztémára az irányítás közvetett hierarchikus irányítási rendszer centralizáció: - nagy jelentősége van a szabályszerűségnek A nagy szervezetekkel szemben a kis szervezetekre jellemző az együttműködők közötti közvetlen és személyes kapcsolat és a közvetlen irányítás. A nagy szervezetek nem értelmezhetők technika és normativitás nélkül, minél nagyobb a technika működése, annál több normát alkot. A szervezet működése értelmezhető a normákból. A normaértelmezés hierarchikus csúcsa az autoritás, ami a norma megváltoztatására is kiterjed. Max Weber szerint a nagy szervezek közös jellegzetességei: 1) a hatáskörök és a hivatali söntés terjedelme normatíve előírt 2) a hivatali ügyintézés szakképzettséghez kötött 3) hivatalnokok hierarchiája = szervezeti egységek 4) írásbeli igazgatás = reprodukálhatóság és ellenőrizhetőség 5) az igazgatás általános szabályok alatt áll. II. A közigazgatási struktúra elvei. A nagy szervezet közcélokat szolgál. Elvei: 1) hierarchikus felépítés 2) centralizáció 3) integráltság 4) definiált végrehajtói feladat – és hatáskör megosztottság 5) a hivatalra jellemző a szervezettség 6) a tevékenység terjedelme meghatározott 7) felesleges többszörözés kiküszöbölése 8) feladat- és hatáskörök választhatósága Hierarchia = eredetileg görögkeleti és a katolikus egyházban egyházi méltóságok egymás alá rendelt fokozatainak rendszere. Ma olyan rendszer, ami alsó és felső pozíciókból épül fel. A közigazgatásra jellemző, hogy többlépcsős hierarchia - főnökök, középszintű főnökök, beosztottak. III. A közigazgatás szervezetének általános működési tartalma. A közigazgatás működése valóságosan a hierarchikus szintek szerint magyarázható: kormányzás (miniszterelnök, kormány) ágazati/funkcionális kormányzás (illetékes miniszter) regionális igazgatás helyi igazgatás Országos működés = országos hatáskörű szervek országos jelentőségű működése. A problémák bemutatása és megoldása helyi szinten történik. IV. A közigazgatás szervezetének technológiai tartalma. Általános (nem érdemi) igazgatási tevékenység: létszám, dologi és személyi feltételek biztosítása, ügyiratkezelés; minden olyan, ami egy hivatal működéséhez szükséges. Ez általában kiszolgáló technika, ami sokszor behatárolja a szakirányú működés eredményességét. Funkcionális működés: a szervezet tulajdonképpeni működése, amely során meghatározott funkciót teljesít. A szakirányú működés nem létezik általános igazgatás nélkül. *********************************** A szervezet általános fogalma bizonyos közös tulajdonságok alapján kifejezhető. CORSON és HARRIS szerint egy kormányhivatal szervezetében öt elem kimutatható a szervezet: 1. tárgya, 2. szakosodottsága, 3. hierarchiája, 4. koordinációja, 5. autoritása (általános funkció és felelősség). A szervezeteket illetően alapkérdés: • mit csinál? • célja miként érhető el? Az első ténykérdés, a második következtetés kérdése. Azaz a szervezet általánosan értelmezhető mint bizonyos tények és következtetések egymásra vonatkozó összefüggése. Szociológiai értelemben ez egybeilleszthető, mint PARSONS szerint az AGIL betűszó: • Adaptation (alkalmazkodás), • Goal attainment (a cél elérése), • Integration (integráció), • Latency (az önazonosság fenntartása). Nagy szervezetben az együttműködők között nincs közvetlen kapcsolat. A nagy szervezet egyik alapproblémája az irányítás, amely közvetlen módon megoldhatatlan. Ezért egyfelől közvetett motivációt alkalmaz, másfelől irányításának hierarchikus a felépítése. A közvetett motiváció és a hierarchikus irányítás egyaránt centralizációt előfeltételez, amely egységesít, és ebben az értelemben formális kifejezést igényel. Minden nagy szervezet egyben formális szervezet. A formai kifejezés a működés technikai előfeltétele. Kis szervezetben a közreműködő lojalitása személyekhez és szervezeti célokhoz kötődik, nagy szervezetben meg a szervezet szabályaihoz.

-9-

MAX WEBER a nagy szervezetet bürokráciaként ábrázolja. A bürokratikusság az ügyek intézési módjának típusa. Ennek jellegzetességei: 1. A hatáskörök és a hivatalnoki döntés terjedelme normatíve szabályozott. Az ügyintézés ezáltal ellenőrizhető is. 2. Az ügyeket főállású, kiképzett szakemberek intézik. 3. Az egyes hivatalok hierarchikusan tagoltak. 4. Az igazgatás írásbeli, az ügyiratokat megőrzik. 5. Az igazgatás általános szabályok vezetése alatt áll, amelyek többé-kevésbé stabilak és átfogó jellegűek. Minél nagyobb a szervezet, annál nagyobb a közvetett motiválás, a hierarchikus irányítás és a normák szerepe. Ezért a nagy szervezet tulajdonságai normatív tulajdonságokkal is leírhatók. Az állam az a nagy szervezet, amelyben a normativitás a legtisztábban és legáltalánosabban a működés foglalata. A közigazgatás normatív rendjét magában foglaló közigazgatási jog lényegében a következőkből tevődik össze: • a közigazgatási szervek strukturális szabályozottsága, • a közigazgatás működésének tartalmi szabályozottsága, • a közigazgatás működésének általános formai (eljárási) szabályozottsága. Bizonyos értelemben az első két pont azt határozza meg, hogy kicsoda a jogalany, s milyen relációban mit tehet. A harmadik pont pedig azt, hogy a közigazgatási eljárás során hogyan cselekedhet. A joganyagot ezért tartalmi (vagy szubsztantív) jogra, tovább eljárási (vagy procedurális) jogra osztjuk fel. A közigazgatási jog vonatkozásában beszélünk ún. “belső“ és “külső” jogviszonyról. Külső jogviszony az, ahol az egyik pozíció a közigazgatási szervé, a másik azé, akinek jogosultsága vagy kötelezettsége áll fenn. Belső jogviszony az, ahol a szervezeten belül működők szervezeten belüli státuszáról, ill. a szervezet belső működéséről van szó. A belső jogviszony egyik típusa a munkajog körébe tartozik, a másik (a választással szerzett tisztségeket illető) az alkotmányjogéba.

- 10 -

6. A közigazgatás, mint normatív rendszer (szisztéma), a közigazgatási jog elvei. A közigazgatás állami célok, feladatok megvalósítására létrejött, legfelső pozícióban lévő állami szervezet. Tényszerű és normatív (kényszerítő) szisztéma, melyet a változás igénye jellemez. I. A normativitás. A norma szabály a társadalom számára. Csak a létező társadalomnak vannak érvényes normái. Jellemzői: kifejezhetőség értelmezhetőség kódolhatóság. II. A normativizált társadalmi viszonyok. A közigazgatás a társadalom és az állam viszonya. A közigazgatási tevékenység harmonizálja, szervezi a társadalom tagjainak szervezetét, a közigazgatás az állam cselekvőképességének megnyilvánulása. Az állampolgár a normákat, struktúrát készen kapja. III. A normativitás osztályai. A társadalmi norma az egész társadalomra érvényes. A társadalom szabályainak összetevői: 1) individuális normák: - erkölcs, kategorikus imperatívusz, belső autonóm norma, ami minden esetben érvényesül. (a jog belső erkölcsisége) 2) közösségi normák: - a szokás, erkölcs, politika normái. A politika kevésbé tradicionális, gyorsabban változó. 3) szervezeti normák: - ebben a szervezet célszerűsége normalizálódik 4) társadalmi normák: - állami normák IV. A közigazgatás normatív szabályossága. A közigazgatás szabályossága annak normatív rendjét jelenti. A közigazgatás működése ábrázolható általános problémamegoldó igazgatási működésként. A közigazgatás normatív rendjét magában foglaló közigazgatási jog lényegi összetevői: a közigazgatási szervek strukturális szabályozottsága a közigazgatás működésének tartalmi szabályozottsága a közigazgatás működésének általános formai(eljárási) szabályozottsága A közigazgatási bíráskodás garantálja a közigazgatási szervek jogszerű működését és az alanyi jogok gyakorlásának törvényességét. A modern közigazgatás tehát jogilag ítélhető rendszer. ******************************** A közigazgatási jog felépítésének elvei. A közigazgatás működése általános értelemben problémamegoldó igazgatási működés. A probléma a térhelyzet, amely tér-idő dimenzióban működik. A közigazgatási jog szabályai erősen kötődnek a tény- és idő tényekhez. Elvárások a hatékonyság, eredményesség, hasznosság, konstruktivitás, intelligens alkalmazkodóképesség. A közigazgatási jogra a magatartást korlátozó szabályok a jellemzőek, kisebb részük tiltó szabály. A tiltó szabály mindig stabil elképzelés arról, hogy mit nem szabad. A közigazgatási jog tiltó szabályokkal nem konkretizálható. A közigazgatási jog szabályai nagyrészt megparancsoló szabályok. Nem azt mondja meg, hogy mit nem szabad, hanem azt szabályozza, hogy az adott helyzetben mit kell tenni. Jellemzőek a racionális és ezzel változékony szabályok; a jog merevségét küszöböli ki. Ennek oka az, hogy a politika mindig az aktuális kormányzati célokat követi. A közigazgatási jog tehát jogi kifejezési módjában: rugalmas a társadalmi helyzetet követi alkalmazkodik a politika törekvéseihez preferálja a hagyományokat, idegen formákat nem vesz át. A jogbiztonság és a jognak való megfelelőség minimum-kritériuma a modern közigazgatásnak, a jogi szabályozás minimumkritériumokat rögzít. (struktúra, eljárás stb.) A közigazgatási jog áll: 1) a szervek strukturális szabályozása: - szervezeti jog 2) a közigazgatás működésének tartalmi szabályozottsága: - anyagi jog 3) a működés eljárási szabályozottsága: - eljárási jog. A közigazgatás szervezeti felépítésének elvei. A közigazgatás szervezeti felépítésének többféle elvei léteznek: 1) hierarchikus felépítés A hierarchia görög eredetű, a papi uralmat jelentette eredetileg. A hierarchia olyan rendszer, amely alsó- és felső pozíciókból tevődik össze, beosztottakból és főnökökből. Aki nem főnök vagy beosztott az kívülálló. A hierarchia együttműködési kapcsolat, amelyben a főnök irányít, parancsol és ellenőrzi a parancsok végrehajtását, számon kér, a beosztott pedig engedelmeskedik. Jellemző az alsó és felső pozíciók együttműködése. A mai közigazgatás többlépcsős hierarchiaként épül fel, a beosztotti sor bizonyos feladat megoldására specifikált. A beosztott tehát általában specialista, a főnök generalista. 2) Centralizáció A centralizáció nem más, mint a hierarchia érvényesítése az állami életre. Központosság, ami azt jelenti, hogy az irányítás a szervezet csúcsán történik. Az állam nem más, mint a társadalom centralizált szervezése. A közigazgatás szempontjából a centralizáció magyarázható szervezeti működési és normatív értelemben. A decentralizáció (önkormányzatiság) nem struktúraépítő elv, hanem a dekoncentrációhoz hasonlóan a centralizáció megvalósításának egyik változata. A modern államban a totális centralizáció nem lehetséges, ez az önkormányzatiság megszüntetése lenne, és diktatúrához vezetne. A centralizáció túlfeszítettsége és elégtelensége is a közigazgatás széteséséhez vezetne. 3) Integráltság Az integráltság egymáshoz rendezettséget jelent; egységesítés, a szervek egésszé szerveződése, egymáshoz illesztése. A közigazgatás hierarchikusságát, centralizáltságát finomító, kiegészítő struktúra-képző elv; a külső és a belső koordináció segíti. Az integráció szervezeti intézményei általában: kormánybizottságok, kabinet, kormánybiztos-ok, tárcaközi bizottságok, kollégium, miniszteri biztos stb. 4) definiált végrehajtói feladat- és hatásköri megosztottság Ebben a struktúrában az állami funkciók elkülönülnek egymástól. A fő állami funkciók, mint a törvényhozás, a végrehajtás és a bíráskodás kiegészítő állami funkciók. Nincs olyan állami szerv, amelynek ne lenne körvonalazható feladata, a szerv nem más, mint a feladata halmaza = feladatkör.

- 11 -

Minden szervnek definiálnia kell a feladat és a hatáskörét, és az állampolgároknak is tudniuk kell róla. 5) a hivatal formájában szervezett A feladat és hatáskörrel rendelkező közigazgatási szervek hivatali formában szervezettek. Ha nincs hatáskör, akkor rendszerint nincs hivatali szervezettség. 6) a tevékenység terjedelme mindig meghatározott Az illetékesség, a tevékenység terjedelmét, személyi és területi meghatározottságát jelenti. A tevékenység célja, az eljárás, az ügyfelek köre, a területi adottságok irányítási előkérdések-ként merülnek fel. 7) a felesleges többszörözés kiküszöbölése Egymást átfedő feladatkörök, hatáskörök és illetékességek kizárása, kiiktatása, amely a jog-biztonságot szolgálja. 8) feladatkörök és hatáskörök változtathatósága A feladatkörök és hatáskörök változtathatósága ez a működőképesség előfeltétele, mely kiterjed a kormányzásra, adminisztrációra és a kontrollra egyaránt. A közigazgatás működésének elvei. A közigazgatás működésének elvei: 1) A közigazgatás közcélokat szolgál: - közügyeket old meg, magánügyekben a közcéloknak megfelelő megoldást alakít ki. A közügy és a közcél a közigazgatási szervezet számára jogi normatív és közpolitikai kérdés. A közigazgatás annak a közérdeknek áll a szolgálatában, amelyet a hatályos törvények, és a legitim kormányzati politika definiál és szolgál. 2) A közfeladatok önkényesen nem sorolhatók szubjektív módon előre vagy hátra; a közigazgatás nem válogathat tetszése szerint. Más kérdés a közfeladatok rangsorolása, a végrehajtási prioritások jogszerű meghatározása. 3) A közigazgatási tevékenység a joghoz kötött: - a közigazgatás jogszerűtlen nem lehet. A közigazgatás a legszigorúbban a törvényesség követelményéhez kötött; kontrollmechanizmusok működnek a jogellenesség kiszűrésére, orvosolására. 4) A közigazgatás csak a törvényeknek, a törvényhozó hatalomnak alárendelt: - a közigazgatás végrehajtóként a törvények érvényesülését adminisztrálja, tehát részben kormányzás, részben adminisztráció. A kormányzás több mint a törvények végrehajtása, megtartása. 5) A közigazgatásban az ún. „szabad”, illetve diszkrecionális döntések lehetősége pontosan meghatározott: - a törvény a döntési lehetőségeknek keretet szab. 6) A közigazgatás nyilvános: - ez a polgári társadalom alapkövetelménye, a társadalmi kontroll követelménye kívánja meg a nyilvánosságot. A nyilvánosság eszköz az elfogadhatósághoz, amennyire kényelmetlen, annyira hasznos is. 7)A közigazgatás intézkedései egyforma tartalmúak, tartalmilag konzisztensnek (állandónak) kell lennie: - tilos a kivételezés, diszkrimináció vagy egyes ügytípusok elhanyagolása. Minden ügyben dönteni kell egyforma mértékkel. 8) A közigazgatás működése folyamatos, amelyben az állam folytonossága fejeződik ki: - a közigazgatás folyamatosan működik, mindig az államiság jegyében. Az adminisztráció a politikai változásoktól függetlenül hivatalban marad; ez nem spontán módon valósul meg, hanem tudatos szisztéma-fejlesztés.

- 12 -

7. A közigazgatás, mint makro-ekomanagement; a nemzetgazdasági szempont. A gazdasági értelmezés két pragmatikus vonulatban mutatkozik meg: az állampolgárok gazdasági tevékenysége és az állam szempontjai, azután az állam gazdálkodása és az állampolgárok szempontjai. J. Huzinga: már a XVIII. sz.-ban befészkelődött a célszerűség és a polgári jólét eszméje a társadalom eszményei közé. E század végétől a munka és a produkció lett eszményképpé ⇒ tévedés: a gazdasági erők és gazdasági hatalmak irányítják a világ folyását. A közigazgatásban folytonosan erősödik az eredményesség és a költségvetési szempont józan mérlegelése. Hasznosság: P (tervezés=planning) R (kutatás=research) O (műveletek=operations) B (költségvetés=budget) E (értékelés=evaluation) ⇒ PROBE szisztéma ⇒ management-koncepció, nagyon fontos része a kalkulálás, költségszámítás, technikai-kivitelezés aspektusa. Polgári állam ⇒ itt az állam individuumokat szervez egységgé: az állampolgárokat. A nem állami szervezetek tömeges és eredményes fennállása a közigazgatásra hatást gyakorol ⇒pressure group (nyomást kifejtő csoport) létezése, szerepe. Ez két pragmatikus vonulatban mutatkozik meg: az állampolgárok gazdasági tevékenysége és az állam szempontjai, aztán az állam gazdálkodása és az állampolgárok szempontjai. A gazdasági értelmezés különösen a polgári társadalomban kiemelkedõ szempont. A polgári mentalitás ökonomikus. Megéri? Nem éri meg? Minél inkább fejlõdik a technika, annál inkább hiszik, hogy a kultúra haladása ebben a fejlõdésben keresendõ. Ennek következménye az a megszégyenítõ tévedés, hogy a gazdasági erõk és gazdasági hatalmak irányítják a világ folyását. A gazdasági tényezõ túlbecsülése a társadalomban és az emberi szellemben bizonyos értelemben annak a racionalizmusnak és utilitarizmusnak a természetes gyümölcse volt, amely feloldozta az embert a vétek és a bûntudat alól. A közigazgatásban pl. folytonosan erõsödik az eredményesség és a költségvetési szempont mérlegelése, majd szinte az egész állam üzleti vállalkozás lesz. A hasznosság végeredményben belefoglalható a PROBE szisztémába: • Planning (tervezés), • Research (kutatás), • Operations (mûveletek), • Budget (költségvetés), • Evaluation (értékelés). Ez láthatóan management-koncepció, s nem az igazgatási jogi normativitás világa. ADAM SMITH, KARL MARX, MAX WEBER, ALFRED MARSHALL és JOHN KEYNES egyaránt elõtérbe helyezik a nemzetgazdálkodás és a köz igazgatásának problematikáját.

- 13 -

- 14 -

8. A közigazgatás, mint politikai racionalitás érvényesítése. 9.1. Módszer és rendszer relativitása: politikum és szakszerűség A jog szerinti szabályosság nem elegendő ⇒ kórházra, színházra, könyvtárra van szükség, és dönteni kell, melyikre van szükség, az efféle közügyekben még a modern diktatúrák is hagynak döntési lehetőséget. A közigazgatás döntése nem mindig jogi értékelés alapján valósul meg, hanem valamely más alapon ⇒a döntés érdemi helyessége. Mérték, alap a döntésben ⇒ a döntési technikák: • POLITIKAI DÖNTÉS ⇒ nem azonos az ideológiai alapon hozott döntéssel, nem jogalkalmazói, és nem szakértői döntés. terjedelme egyszerűen a politikai, helyzet, státusz, mint alap. A politikai döntés klasszikus vagy par excellence módja a népszavazás, referendum. Egy másik forma és szint az országos választás eredményeképp létrejött testület, pl. Parlament. Politikai döntés eredményeképp keletkeznek a törvények, mindazok a direktívák, amelyek a központi állami szervet illetően az országgyűléstől erednek. • SZAKÉRTŐI DÖNTÉS ⇒ a hierarchiában jóval alacsonyabb. Szakértés: valamely szakma professzionális átfogásán és gyakorlásán alapul. A közigazgatás nem jogot szolgáltat, tevékenységének mértéke a jog, melyet nem sértheti, hanem alkalmazza. Jogi döntéshozás és professzionális szakértés. Ha mindkettő megvan, abban az esetben lehet beszélni szakértői döntésről, s az ilyen döntés a valódi közigazgatási döntés ⇒tiszta adminisztratív döntés. Szakmailag helytálló és jogilag érvényes. A jog proceduális jogként való jelentősége ⇒jogi eljárás ⇒ foganatosítás. • POLITIKAI ÉS SZAKÉRTŐI DÖNTÉSEK ÖTVÖZETE ⇒ tipikus esete a kormánydöntés ⇒ a modern politikai állam nem személyek egyéni képességei alapján működik. Politikum és szervezetiség kérdése ⇒ JOGI/POLITIKAI/SZAKÉRTŐI szempontok érvényesítése. 9.2. A szervezeti szisztéma mint értékválasztás: a politikai racionalitás Az USA közigazgatás-fejlesztési rációja ⇒ kifizetődő szakszerűség. A közigazgatás értelmezhető a politikai eljárás integráns részeként. Az adminisztráció nem azonos a jogi értékekkel. A jogi és politikai értékek egyaránt alaki gyűjtőfogalmak ⇒bizonyos értelemben a felhasználás, a technika, az eljárás avat valamit jogi vagy politikai racionalitássá. A közigazgatási szervezet feladata: közfeladat ⇒ egyfelől civiljogi, másfelől közjogi. Az értékválasztás: technika. E. Quinn ⇒ a szervezeti modelleket “versengő értékek” közül való választás. OE szervezet hatékonysága (organizational effectiveness), e szerint négy szisztéma-típus adódik: 1. a személyzeti modell ⇒ az emberi erőforrásokra épít 2. a belső eljárási modell ⇒ az információ, a kommunikáció összekapcsoltsága alapján 3. a nyitott rendszer modell ⇒ főbb értékei az adaptációkészség, nyitottság a változásra, készenlét a versenyre és kihívásokra 4. a célracionális modell ⇒ tervezés, produktivitás, ésszerű kiválasztás, versenyképesség A racionalitás intellektualitás, gondolatiság és nem tény. A szisztéma lényegi racionalitása ezért axiómákban fejezhető ki. Az axiómák normatív tulajdonságot mutatnak és normativitást alapoznak meg. A közigazgatás szervezeti szisztémájában a jogi, politikai és erkölcsi normativitás különösen jelentős. A szisztéma lényegi ésszerűségei így jogi, politikai és erkölcsi axiómák. A közigazgatás rendszere folytonosan változik. Mivel nincs örök érvényű jog, nincs örök érvényű közigazgatás sem. Hogyan látható ez a változás az USA - mint modell - esetében: 1. A kezdetekkor a kis létszámú közigazgatás számára a jogegyenlőség, a jogszerűség, a szükségtelen beavatkozás elkerülése alapelv. Az állampolgári alapjogok sem a tagállamok alkotmányaival, sem a helyi önkormányzatok jogalkotásával nem keresztezhetők. Mindezeknek egységes jogi keretet az Unió alkotmánya biztosít. 2. Az 1820-as évek végére az igazgatás változik. A választások során győztes párt a közigazgatást zsákmánynak tekinti, ami zsíros állásokat jelent. A zsákmányszerzés legfőbb területe az önkormányzatiság volt. 3. Az 1860-as évekre világossá vált, hogy ez az állapot veszélybe sodorja közigazgatást. Szűkítették a helyi önkormányzatok működését, másrészt bevezették a hivatalnoki állások versenyvizsgával való betöltését. 4. Az 1920-as évek végétől az eszmény az igazgatás költség-racionalizálása. A közigazgatási jog szerepe megnövekedett. 5. Az 1940-es évektől mind erősebb a nemzetközi hatás., gyakran tárgyalt szempont az ügyfél pszichológiai értelmezése, a humán aspektus számbavétele. A hidegháborús időszakban megjelenik az ideológus, aki fő szakértője az ellenségkép kialakításának. 6. Az 1960-as évektől az ideológus helyét a problémamegoldó szakember veszi át. Belép a központi közigazgatás gondolata és a számítástechnika. Az igazán modern közigazgatási rendszer ésszerűsége annyiban változik, hogy mindinkább szabályos szisztéma célállapota felé törekszik. A szervezeti szisztéma mint értékválasztás: a politikai racionalitás A polgári államban az adminisztráció elfogadhatóságát a jog alapján ítélik meg az emberek. Ez mindig értékítélet. Ezen ítélet, ha közigazgatásról van szó, mindig kétrétegű. Egyfelől szól valamely szerv, szervezet és a nevében eljáró személyek tetteiről, másfelől szól a pozícióról, ami a szisztémában adott. Kettéválik tehát a közigazgatás jogi és politikai ítélhetősége. Tartható az a megállapítás, hogy bizonyos értelemben a technika, a felhasználás, az eljárás avat valamit politikai vagy jogi racionalitássá. Politika és hasznosság szempontjából szinte minden fölülvizsgálható és megújítható. Az értékítélethez tartozó értékek szinte tetszőleges mennyiségben léteznek a társadalomban. Nem egyenértékűek azonban. Közülük az, amely felhasználásra kerül a megfelelő eljárásban, elsőbbséget szerez, megerősítetté válik. A tényleges felhasználás realitássá teszi ezeket. Az értékválasztás: technika. A közigazgatást illetően ROBERT QUINN a szervezeti modelleket versengő értékek közüli választásnak mutatja be. Ebben a kiindulási alap a szervezet hatékonysága, s hogy egy szervezet változását hogyan értékelik a társadalom tagjai. E szerint a közigazgatást illetően az értékválasztás számára négy szisztéma-típus adódik jelenleg a versengő értékek keretei között: 1. A személyzeti modell: az emberi erőforrásokra épít, a tényleges gyakorlat szerepére, amelyben jelentős szerepe van a moralitásnak, az összetartozás tudatának, a személyes alkalmasság alapján való együttműködésnek. Ez a modell a decentralizált működésben különösen eredményes, változásokra is alkalmazkodó. 2. A belső eljárási modell: az információ, a kommunikáció összekapcsoltságának alapján működik, a kapcsolatok és a struktúra kiépítettsége lényeges értéke. 3. A nyitott rendszer modell: főbb értékei az adaptációkészség, nyitottság a változásra, készenlét a versenyre és a kihívásokra. Decentralizált működésben különösen eredményes. 4. A célracionális modell főbb értékei a tervezés, a produktivitás, az ésszerű célkiválasztás, a versenyképesség. Centralizációban, integrált működésben különösen eredményes. Abból, hogy valamely közigazgatási szervezetben milyen értékeket választanak, következtetni lehet a technikai működés tulajdonságaira, természetére, változásának tendenciáira. Ugyanígy bizonyos tendenciák érvényesülése úgy segíthető elő, ha azokhoz a megfelelő értékeket választják. A tudatos értékválasztás végeredményben szervezeti alapformák, modellek, etalonok közül való válogatás, ráadásul ezek nem csúsztathatók egymásban egymással nem egyesíthetők.

- 15 -

- 16 -

9. Közigazgatási feladatkörök és hatáskörök. Kormányzás, általános hatáskör, szakigazgatási hatáskör. A modern politikai állam nem működhet definiált feladati és hatásköri megosztottság nélkül => az állami szervek körvonalazható feladattal rendelkeznek. A demokratikus közigazgatásban a közügyek igazgatásához szükséges a feladatkörök és hatáskörök kijelölése. A közigazgatás 2 fő eleme az irányítás (kormányzás) és az igazgatás (adminisztráció), melyek feladat és hatáskörök szerint definiálhatók. 1) Feladatkör (resort): - a közügyek intézésének tárgykör szerinti csoportja, amely a közigazgatási szerv társadalmi rendeltetését határozza meg. A tevékenység tárgyának és irányának a megállapítása normatív kérdés, a közigazgatási szervek csak kizárólagosan a feladatkörükbe tartozó tevékenységet folytatnak és kötelesek folytatni. 2) Hatáskör (autoritás): - a közigazgatási feladatkör ellátásának felhatalmazásbeli terjedelme, azaz ki és hogyan jogosult és kötelezett meghatározott közügyek intézésére. A felhatalmazás az érdemi elintézésre való jogosultság és kötelezettség. Minden jogosultság és kötelezettség alapja a törvény; a közigazgatási szerv jogalanyisága csak törvényen alapulhat. A közigazgatási szerv nem tulajdoníthat magának más jogosultságot, csak annyit, amennyi törvényesen megilleti. Figyelemmel a feladatkörre: megkülönböztethetünk általános és speciális hatáskörű közigazgatási szerveket. általános hatáskör: ha egy szerv általánosan köteles foglalkozni valamivel, ezzel kapcsolatban általában lehet intézkedési jogosultsága. irányító-vezető pozícióban az általános hatáskör, kormányzást jelent => az egész államra kiterjedően a kormány végzi, a területre, régióra kiterjedően a helyi önkormányzat. szakigazgatás: közigazgatási szaktevékenység, ami szakigazgatási feladat és hatáskörből áll. Tényleges adminisztratív működés a szakigazgatási működés. ************************* Definiált végrehajtói feladat- és hatásköri megosztottság nélkül modern állam nem mûködhet. A modern politikai állam mûködésében az állami funkciók elkülönülnek egymástól, s ezek feladatkörök, ill. hatáskörök nyomán bontakoznak ki. A célkitûzések, a feladatok és azok megvalósulása együtt a funkció. Nincs olyan állami szerv, amelynek körvonalazható feladata ne lenne. A szisztémán belül egy-egy szervezeti egység lehetséges feladati egyetlen halmazt képeznek, amellyel a szerv feladatköre azonosítható, továbbá a feladatkör ismeretében az állami szerv rendszerint azonosítható. A feladatkör és a hatáskör az a két faktor, amellyel bármilyen állami szerv azonosítása elvégezhetõ. Ebbõl következik, hogy technikai értelemben minden állami, ill. közigazgatási szervnek definiálnia kellene a feladat- és hatáskörét. ezek a szisztéma kialakításának lényeges feltételeit. A modern államban az állami mûködéssel összefüggésben alapminimum annak jogi definiálhatósága, mindezeknek a hatályos jog szabályain kellene alapulniuk. Az állampolgároknak tudniuk kell, hogy valamely probléma megoldásában mely állami szervek járnak el. A térben és idõben racionálisnak tûnõ technikai munkamegosztást átszerkesztik politikai, ill. jogi elvek. A polgári államban vannak elfogadható és elfogadhatatlan igazgatási szisztémák - jogi és politikai alapon. A modern diktatúrában az értékrend alapja nem az erkölcs, hanem valamely uralkodóvá tett politikai-ideológia eszme. Az, hogy a közügyek intézése elfogadható vagy elfogadhatatlan szisztémájú-e, nem jogi, hanem egy bizonyos politikai-ideológiai megítélésû. A közigazgatás két fõ eleme a kormányzás és az adminisztráció. Mindkettõnek egyfajta normatív meghatározása feladatkörök és hatáskörök segítségével való definiálásuk. A feladatkör (reszort) a közügyek intézésének tárgykör szerinti csoportja. A közigazgatási szerv állami-társadalmi rendeltetését határozza meg, tevékenységének tárgyát és irányát. A hatáskör (autoritás) a közigazgatási feladatkör ellátásának felhatalmazásbeli terjedelme, azaz ki, hogyan jogosult és kötelezett meghatározott közügyek intézésére. Felhatalmazás az érdemi elintézésre való jogosultság és kötelezettség. A közigazgatási jog tartalma értelmezhetõ úgy is, mint a polgári jog ésszerû korlátozása, beavatkozás a magánszféra viszonyaiba. A beavatkozás normatív megoldása kogens szabályok bevezetése. A közigazgatási szerv pozíció-meghatározása sosem megegyezés, szerzõdés dolga, hanem törvényi, vagy minimálisan arra visszavezethetõ meghatározás. A közigazgatási szerv nem tulajdoníthat magának más jogosultságot, csak kizárólag annyit, amennyi törvényesen megilleti. e jogosultság gyakorlása egyúttal kötelezettsége is. A közigazgatási szerv tehát alanyi pozícióját mindig törvényi alapon, jogi szabályozás által nyeri. Figyelemmel a feladatkörre is, általános és speciális hatáskörû közigazgatási szervek különböztethetõk meg egymástól. Az általános feladatkörhöz rendszerint általános hatáskör tartozik. A közigazgatásban az általános hatáskör irányító-vezérlõ pozícióban rendszerint kormányzást jelent. Általános feladat- és hatáskörû állami szerv a kormány, továbbá szûkítésekkel a helyi, területi önkormányzat. A szakigazgatás viszont fogalma szerint nem általános feladatkör, s ehhez általános hatáskör nem is köthető. A közigazgatás szaktevékenységekbõl tevõdik össze: magától értetődően szakigazgatási feladatkörökből és hatáskörökből. A tényleges adminisztratív mûködés szakigazgatási mûködés. A közigazgatási szervek szervi és szakirányú működése. A közigazgatás szervezeti működést jelent; úgy működik, mint bármely más szervezet, személyi és dologi feltételeket hasznosítva. Minden hivatalnak vannak fenntartási alapköltségei, van alapműködése. Ez a hivatalszerű működés, ami csaknem független attól, hogy a hivatal mivel foglalkozik. Az alapműködés általános igazgatási tevékenységet jelent: - létszám, felvétel, alkalmazás, dologi feltételek, ügyirat-kezelés, ügyfélfogadás feltételei stb. Mindezeknek a biztosítása szervezeti feladat, általános és nem érdemi ügyintézés. Mindezek nélkül a szervezeti egység működésképtelen. Szervi működés = az ügyintéző szerv önmegszervezése feladatok ellátására. Van szervi működése a magánigazgatásnak is. A szervi működéssel szemben a szakirányú működés funkcionális működést jelent, a szerv ebben realizálja létrehozatalának célját. Szakirányú működés nem létezik általános igazgatás nélkül. A szervi működés lényegében az általános adminisztráció szintje, az általános kiszolgáló technika, de behatárolja a szakirányú működés eredményességét. A szakirányú működés tehát érdemi, szakmai működést jelent, ezzel szemben a szervi működés az ügyvitelei működést jelenti.

- 17 -

- 18 -

10. A közigazgatás ellenőrzésének közjogi szervezeti formái. Az ellenőrzés tárgya a közigazgatás működése. közpolitikai értelemben: tisztségből való visszahívás, beszámoltatás, a működés felfüggesztése alacsonyabb rendű ellenőrzés: beépül az államigazgatási szervek működésébe. A főbb ellenőrző szervezeti formák 1) Általános közpolitikai érelemben: parlament = ha részt vesz a kormányzásban. Feladata a szervezet kiépítése, működésük jogi kereteinek kijelölése elnök = prezidenciális köztársaságban, valamint az USA-ban, ahol az elnök az államfő és a közigazgatás legfőbb vezetője kormány = irányítja a minisztériumok és a közvetlenül alárendelt egyéb szervek munkáját, általános ellenőrzési funkciója van helyi önkormányzat = a saját területén végez ellenőrzést köztársasági megbízott (1990-1994) = a központi kormányzás követelményének helyi érvényesítése 2) Általános törvényességi értelemben: Alkotmánybíróság = a jogszabályok alkotmányosságának vizsgálata, kérelemre; a közigazgatás szempontjából ez követett ellenőrzés Legfőbb ügyész: - az államigazgatás törvényességének felügyeletét látja el Parlamenti megbízott / ombudsman: - bármely szervre vonatkozó ellenőrzési joggal bír 3) Adminisztratív értelemben: - ellenőrző szervek a minisztériumok, országos főhatóságok, országos és középszintű közigazgatási irányító szervek ellenőrzik az alacsonyabb szintű szerveket 4) Jogorvoslati értelemben: - közigazgatási bíráskodás = egyedi ügyekben hozott határozatok ellen benyújtott panaszok jogorvoslata 5) Funkcionális értelemben: - az Állami Számvevőszék ellenőrzi az állami bevételeket és kiadásokat, az állami vagyon kezelését. ********************************* A közigazgatás feltételezett célparaméterei “sollen” jellegű tulajdonságok, amikre ezeket vonatkoztatjuk, “sein” jellegűek. Első közelítésben az ellenőrzés a “sollen” jellegű követelmények és a “sein” jellegű tevékenységek egybevetése. Ha ezek egymásnak megfelelnek, az helyesség vagy helyénvalóság, ha pedig nem felelnek meg, helytelenség, nem helyénvalóság. ehhez képest az ellenőrzés normativitás és normaalkalmazás problematikája elsősorban. Az ebben foglalt evidenciák: • a tényleges működésnek van egy normatív rendje, • a működés e normatív rend alapján ellenőrizhető. A közigazgatásban megvalósítható ellenőrzés tárgya a közigazgatás működése. Az ellenőrzés arra irányul tehát, hogy valamely közigazgatási szerv működése során hogyan alkalmazta a jogot, ill. más normákat, amelyeket alkalmaznia kellett volna. Normatív értelemben az ellenőrzés a hivatalosan elismert kiértékelés. Először van a tevékenység, és azt követi annak ellenőrzése. Fordítva gyámkodásról lenne szó. A közigazgatási ellenőrzés nem egyszerűen szervezeti célszerűség, hanem közügy. Az ellenőrzés alapvetően normatív kategória. Az ebben alkalmazható normák általánosan jogi normák, különösen pedig másféle normák is. Az ellenőrzésben: • a jog általános, de nem kizárólagos, egyes mezőkben viszont lehet az; • a politikai normativitás specifikus; • a gazdálkodási szabályosság általános, bizonyos esetekben pedig lényegi. Ezek az ellenőrzés általános dimenziói. A közigazgatást azon normarendszerek alapján lehet ellenőrizni, amelyek annak működésére érvényesek. Ezeknek szubsztantív szabályai alapján létesíthetők ellenőrzési hatáskörök, egyúttal az ellenőrzési eljárás szabályai. Mindkettő jogi definiálást igényel. Az ellenőrzésnek két általános tényezője: • a közigazgatás működésének jogszabályszerintisége, • a közigazgatás működésének nyilvánossága. Az ellenőrzés értelmezései: 1. Az ellenőrzés közpolitikai értelemben sajátos jogintézményeket jelent: választott közigazgatási tisztségeknél a beszámoltatás, a visszahívás, testületek esetén a működés felfüggesztése, kinevezett tisztségviselők esetében a leváltás. Ezek ultima ratio-k. Nem tipikus esetek. 2. A rutinizált ellenőrzés ennél alacsonyabb rendű, s épp ezt előzi meg. A kontroll-mechanizmus is hierarchikus felépítésű, ugyanúgy, mint a közigazgatás. Parlamentáris köztársaságokban a közigazgatás ellenőrzésében lényeges gyakorlati kérdés a kormány és a parlament viszonya, tehát hogy az ellenőrzésben mekkora önállóságot és milyen eszközöket kap a kormány. Az államszervezeti ellenőrzésnél valamely közigazgatási szervet egy másik ellenőriz. Ez tehát a közigazgatási szisztéma önellenőrzése. Az ellenőrzés és felügyelet gyakorlásának a joga az irányításban foglalt részjogosítvány. Felügyelet esetén a tevékenységre irányadó jogszabályok megfelelő általános alkalmazását vizsgálják. E vizsgálat tárgya a szerv működésének iránya, a tevékenység összeredménye mint az eljárások szabályszerűsége, az azok során hozott döntések jogszerűsége. A felügyelet a működés normativitásának, legalitásának minősítése, s nem a hatékonyságé. Ezrét a felügyelet nevezhető “törvényességi” felügyeletnek is. Az ellenőrzés során a tevékenységre irányadó jogszabályok, más előírások, ésszerűségek gyakorlati alkalmazását lehet vizsgálni. Az ellenőrzés szélesebb spektrumú, mint a felügyelet, és értékelheti a szervezet működésének hatékonyságát is. A ellenőrzésre jogosult szerv lehet egyben felügyelet gyakorlására is jogosult, ez azonban nem szükségszerű. 3. Az ellenőrzés jogorvoslati értelemben a közigazgatási határozatok jogi megalapozottságának, helyességének a vizsgálata, amely alapvetően a közigazgatási határozattal érintettek alanyi jogának érvényesítése közigazgatási hatóság vagy bíróság előtt. 4. Ellenőrizhető valamely közigazgatási szerv működése financiális szempontból is. Ez alapjában számvevői munka. A főbb ellenőrző szervezeti formák a következők: 1. Általános (közpolitikai) értelemben: A parlament, ha a kormányzásban részt vevő parlamentről van szó. Az elnök, ha prezidenciális köztársaságról van szó.

- 19 -

A kormány, ha nem elnöki köztársaságról van szó. Saját területén a helyi önkormányzat. 2. Általános (törvényességi) értelemben: Az Alkotmánybíróság. A szocialista országokban a legfőbb ügyész. A skandináv országokban az Államtanács igazságügyi kancellárja. Ombudsman (parlamenti megbízott). 3. Adminisztratív értelemben: Minisztériumok, országos főhatóságok, országos és középszintű közigazgatási szervek. 4. Jogorvoslati értelemben: Közigazgatási bíráskodás (Franciaországban az ezt gyakorló legfőbb szerv az Államtanács). 5. Financiális értelemben: Az Állami Számvevőszék.

- 20 -

11. A közigazgatási hatáskör tartalma: hatósági jogalkalmazás, irányítás, felügyelet, ellenőrzés, végrehajtás, foganatosítás. A közigazgatás alapvető szabályai közé tartoznak azok, amelyek a közigazgatási szervek pozícióját rögzítik jogi szempontból. A feladatkör, hatáskör, illetékesség lehet normatív meghatározás, ezek együtt jelölik a szervezet működésének a jogilag meghatározott terjedelmét. A közigazgatási hatáskörnek általában a lényege: jogosultság és kötelezettség egyben a közigazgatási szerv kizárólag a hatáskörébe tartozó ügyben köteles eljárni a hatáskör felsőbb vezetésnek van alárendelve a hatáskörök alapján jellegzetesek az államigazgatási szervek. Az államigazgatási szerv típusokat a szerv működése és annak jogi határozottsága határozza meg. Főbb hatásköri típusok: 1) általános kormányzati hatáskör: - államigazgatási csúcsszerv a kormány 2) általános önkormányzati hatáskör: - jogalkotási, politikai, irányítási hatáskört jelent, mely hasonló a kormányzati hatáskörhöz, de a lényeg tekintetében kisebb 3) szakfőhatósági hatáskör: - a kormányhoz tartozó de nem általános pl. miniszter; a fel-adatokhoz kapcsolódik 4) hatósági hatáskör: - jogalkalmazás, jogértelmezés, vizsgálat és ellenőrzés 5) közhivatali hatáskör: - meghatározott feladatkört jelent; ez e körbe tartozó feladatok vitele, pl. adatgyűjtés, feldolgozás, a közigazgatási szervek munkájának elősegítése, döntéselőkészítés 6) közüzemi hatáskör: - pl. posta 7) közintézeti hatáskör: - egy része önkormányzat lehet, ebben az esetben megfelelő hatás-körük van 8) közigazgatási bíróság hatásköre: - általánosan a közigazgatási szervek meghatározott döntéseinek a felülvizsgálatát jelenti. Ebben a körben: kasszációs jogkör (megsemmisítés), új eljárás lefolytatása, előzetes döntés. Az illetékesség azt határozza meg, hogy az azonos hatáskörű szervek közül melyik járjon el a konkrét ügyben. A hatósági jogalkalmazás alapvető funkciói: 1) társadalmi tevékenységek alakítása, befolyásolása 2) rendészeti tevékenység 3) állampolgárok jogainak megvalósítása: - javak elosztása, szociális juttatások 4) nyilvántartási és információs tevékenységek 5) quasi bíráskodás jellegű feladatok: - pl. szabálysértés, titokvédelem, gyámha-tósági feladatok. Irányítás: - az irányítás az adott irányított tevékenységének a befolyásolása. Szakmai és szervi irányítás között tehetünk különbséget. A szervi irányítás egy konkrét szerv, a szakmai, pedig egy egész szakágban működő szervcsoport munkáját jellemzi. Az irányítás az alaptevékenység és annak mikéntjének a meghatározása, mely az ellenőrzést, a felügyeletet is magában foglalja. Az irányításban az általános jogkörök: szabályozási jogkör: a magasabb szintű szerveknél jogalkotási hatáskört jelent, de magába foglalja az egyéb államigazgatási szabályok megalkotását is; utasítás adási jog: a konkrét eseti utasítással történő irányítás jogát jelenti a döntéshozatalban való részvétel: a döntések előzetes vagy utólagos jóváhagyását jelenti utólagos aktus-felülvizsgálati jogkör: egyfelől a döntések utólagos részben/egészben történő megsemmisítésének jogát jelenti (kasszációs jogkör), másfelől a már jóváhagyott döntések utólagos módosításának a jogát (reformatórius jogkör). E jogkörök gyakorlásának alapja lehet törvényességi és célszerűségi szempont is. Felügyelet: a legegyszerűbb definíció szerint a felügyelet ellenőrzési jogkör, konkrét intézkedési joggal. (pl. bírságolás, a végrehajtás felfüggesztése). A felügyelet mai értelmezésben az irányításnál szűkebb jogosítványokat jelent, hiszen nem foglalja magában a nomaalkotást és a konkrét utasítási jogot. A felügyelet fajtái körében általános és szakfelügyelet között teszünk különbséget. Ellenőrzés: szélesebb, mint a felügyelet, önmagában igen gyenge eszköz. Az ellenőrzés magában foglalja a tevékenység, szakmai célok, közpolitikai célok, gazdaságosság, hasznosság, a működés társadalmi eredményessége, időszerűség stb. ellenőrzését is. Az ellenőrzés fajtái: általános ellenőrzés: pl. iratokba való betekintés joga, felvilágosítás kérése stb törvényességi ellenőrzés: mindössze egy adott szerv működésének törvényességére terjed ki. A 3 igazgatási tényező egymáshoz való viszonyára jellemző az, hogy a legerősebb befolyásoló tényező az irányítás, a felügyelet már gyengébb és az ellenőrzés nélkülözhetetlen. Napjainkban jellemzőnek mondható tendencia az irányítási jogkörök szűkítése. ********************************** Amit adott ügytípusban vagy feladatkörben a közigazgatási szerv tehet: ez hatáskör, és nyilvánvalóan jogosultság a szerv oldalán. De idetartozik az is, amit az adott szerv tartozik megtenni: ez ugyanaz a hatáskör, mint az előbb, kötelezettségként kifejezve. A közigazgatás hierarchiájában a hatáskörhöz tartozik annak alárendelése valamilyen felsőbb vezérlésnek, irányításnak az állam szervezetén belül. Ezt engedelmességi körnek (szubordináció) nevezik. Az államigazgatási szervek feladataik és hatáskörük szerint jellegzetesek. A főbb hatáskör-típusok: 1. általános kormányzati, 2. általános önkormányzati, 3. szakfőhatósági, 4. hatósági, 5. közhivatali, 6. köztestületi, 7. közüzemi, 8. közintézeti. Jogalkalmazás Egyértelmű és ismert téma mindenki számára. Irányítás Az irányítás valamely közigazgatási szerv tényleges tevékenységének megszabása, az alaptevékenységnek és kivitelezése mikéntjének megjelölése. Az irányító szervnek ellenőrzői és felügyeleti jogosítványa van az irányító szervre nézve. Felügyelet Felügyelet esetén a tevékenységre irányadó jogszabályok megfelelő általános alkalmazását vizsgálják. E vizsgálat tárgya a szerv működésének iránya, a tevékenység összeredménye mint az eljárások szabályszerűsége, az azok során hozott döntések jogszerűsége. A felügyelet a működés normativitásának, legalitásának minősítése, s nem a hatékonyság minősítése. Ezért a felügyelet nevezhető “törvényességi” felügyeletnek is. Ellenőrzés Az ellenőrzés során a tevékenységre irányadó jogszabályok, más előírások, ésszerűségek gyakorlati alkalmazását lehet vizsgálni. Az ellenőrzés szélesebb spektrumú, mint a felügyelet, és értékelheti a szervezet működésének hatékonyságát is. A ellenőrzésre jogosult szerv lehet egyben felügyelet gyakorlására is jogosult, ez azonban nem szükségszerű. Egyebekben lásd az előző tételt! Foganatosítás és végrehajtás A foganatosítás a döntésekből eredő feladatok végrehajtása.

- 21 -

- 22 -

12. A közigazgatási anyagi jogi jogviszony. 1. Közigazgatási anyagi jogi jogviszony. A jogviszony szónak legalább két szokásos értelme van. Az egyik: jogilag szabályozott társadalmi viszony. A másik: jogalanyok közötti, jogilag szabályozott kapcsolat. Mint jogviszony, az államigazgatási jogviszony általánosságban ugyanolyan lehet, mint bármely más jogviszony, legfeljebb ahhoz képest sajátosságai vannak. Mivel az állam tiszta absztrakció. Szervei, által van. Jogviszonyban így az államot csak megjelenítője meghatározásával lehet említeni. Mi nem definiálja a közigazgatási jogviszonyminőségét? Nem definiálja • a szerkezetiség (abszolút, relatív), • a tartalom (pozitív, negatív), mert ezek mind általánosságok. A közigazgatási jogviszony nem egyértelmű kategória. a közigazgatás tényleges működése, funkcionális lényege nem mutatható e ilyen jogviszonyok szerint. Az államigazgatási vagy közigazgatási jogviszony az államigazgatási (közigazgatási) jog érvényes normái szerint értékelhető, jogilag releváns reláció. Előfeltétele egy hatályos és érvényes közigazgatási jogszabály, amely kötelező minta és mérték bizonyos tényhelyzetek hivatalos értékeléséhez, minősítéséhez, s az annak megfelelő döntéshez. Bármely jogviszonynak előfeltétele egy érvényes jogi norma. A közigazgatási jogviszonyoknak két típusuk van: • szubsztantív (anyagi) jogviszonyok, melyeknek lényegi elem valamilyen jogosultság vagy kötelezettség, függetlenül attól, hogy kötött államigazgatási eljárásra sor kerül-e vagy sem; • eljárási vagy procedurális jogviszonyok. Az államigazgatási vagy közigazgatási jogalkotás szubsztantív jogi értelemben az alkotmánynak, eljárásjogi értelemben az alkotmánybíróságnak alárendelt. A jogviszonyban alapvető egy irányadó anyagi norma megléte⇒ennek alapján minősíthető a tényhelyzet jogviszonnyá. Döntés az ügyben: a szükséges értelmezés jogi magyarázat lesz. Az anyagi jogviszonyok azt szablyák meg, hogy kicsoda az alany és milyen relációban mit tehet. Az eljárási jogviszonyok pedig azt, hogy az alany a közigazgatási eljárás során hogyan cselekedhet. A közigazgatási jog az alkotmánynak alárendelt szubsztantív értelemben. 2. Közigazgatási eljárási jogi jogviszony. • eljárási vagy procedurális jogviszonyok. Az államigazgatási vagy közigazgatási jogalkotás szubsztantív jogi értelemben az alkotmánynak, eljárásjogi értelemben az alkotmánybíróságnak alárendelt. Az eljárási jogviszonyok azt szabják meg, hogy az alany a közigazgatási eljárás során hogyan cselekedhet. Jogviszony alanya az akinek jogi helyzetére vonatkozik a jogviszony tárgya és tartalma. Jogviszony tárgya a meghatározott jogosultság vagy kötelezettség. Jogviszony harmadik eleme a jogi felelősség,: beszámítás, beszámíthatóság. A normaalkotás mértéke az alkotmány vagy az alkotmányjog. A közigazgatási jog az alkotmánybíráskodásnak alárendelt procedurális értelemben. 3. Közigazgatási szervezeti jogi jogviszony. A magyar közigazgatási jog értelmezési tartományai: a szervezeti (strukturális), az anyagi (szubsztancionális), az eljárási (procedurális) jogi összefüggések. A közigazgatási jognak mint szervezeti jognak a tárgya a közigazgatás szervezeti felépítése, annak fogalma és megvalósulása. A szervezeti jog jogszabályokban leírt formáját szisztémának nevezzük. A szervezet tényleges megjelenését pedig struktúrának. A szervezet szisztémája azt mutatja, hogy a hatályos jog szerint milyennek kellene lennie a szervezetnek. A szervezet struktúrája pedig azt tartalmazza, hogy ténylegesen milyen a működő szervezet. A közigazgatási szervezeti jog általánosan határoz meg jogalanyi pozíciókat. A szervezeti jog azt rendezi, hogy bizonyos időszakokban ki a „köz”, ki az „állam”, elsősorban normatív értelemben (szisztéma), ill. ténylegesen (struktúra). Kifejezi valamely közigazgatási szerv önazonosságát. A szervezeti jog a jogalanyiság általános és különös meghatározása. Az általános meghatározás kategorikus (feltétlen Æ ellenbizonyításnak nincs helye) normákban foglalt: státusjogi kérdésekről, azaz az államiságnak a legáltalánosabb jogi kereteiről rendelkezik. E körbe tartozik pl. az államiság, a jogalanyiság, a jogképesség, a joghatóság. A kategorikus normák tulajdonsága, hogy azok mind szervezeti, mind anyagi jogi és eljárási jogi értelemben egyaránt kategorikusak (az olyan normatív kijelentések, mint pl. Magyarország önálló állam, vagy minden ember jogképes, kategorikus norma, egyben jogi axióma). A szervezeti jog alapkategóriái olyan alaptételekből állnak, amelyek kategorikus normák, éspedig nemcsak a közigazgatási jog, hanem az államjog vagy alkotmányjog számára is. Ezekhez különös, kategorisztikus hozzárendelések: a hatáskör, ( auctoritas) a feladatkör, ( resort) az illetékességi kör, ( competencia) az engedelmességi kör, ( subordinatio) az együttműködési kör, ( solidaritas, lojalitás)

összefüggései. Ezek a közigazgatási szervezetek közötti, valamint az állampolgárokkal való kapcsolatokat rendezik, vagy részletezik. A szervezeti jogba tartozó szabályok elsődlegesen nem magatartásszabályok. A közigazgatás statikáját rögzítik (ugyanennek a dinamikája az eljárás szabályai, az anyagi jog szabályai alapvetően magatartásszabályok). A közigazgatás jogának a leginkább elvont szabályai alkotják a szervezeti jogot, ennél kisebb elvontsági fokú, de egyúttal általános szabályokból áll a közigazgatás eljárási joga, és az általánosítás legalacsonyabb szintjét képviseli az anyagi jog. Formális értelemben a szervezeti jog leíró felsorolás a közigazgatás szerveinek megnevezéséről, hatáskörük, feladatkörük, illetékességük, engedelmességi- és együttműködési körük felsorolásáról. Tartalmi értelemben a szervezeti jognak tárgya az, hogy a közigazgatási szervek létjogosultságát elméletileg mi alapozza meg, miért vannak.

- 23 -

- 24 -

13. A közigazgatási eljárási jogi jogviszony. 1. Közigazgatási anyagi jogi jogviszony. A jogviszony szónak legalább két szokásos értelme van. Az egyik: jogilag szabályozott társadalmi viszony. A másik: jogalanyok közötti, jogilag szabályozott kapcsolat. Mint jogviszony, az államigazgatási jogviszony általánosságban ugyanolyan lehet, mint bármely más jogviszony, legfeljebb ahhoz képest sajátosságai vannak. Mivel az állam tiszta absztrakció. Szervei, által van. Jogviszonyban így az államot csak megjelenítője meghatározásával lehet említeni. Mi nem definiálja a közigazgatási jogviszonyminőségét? Nem definiálja • a szerkezetiség (abszolút, relatív), • a tartalom (pozitív, negatív), mert ezek mind általánosságok. A közigazgatási jogviszony nem egyértelmű kategória. a közigazgatás tényleges működése, funkcionális lényege nem mutatható e ilyen jogviszonyok szerint. Az államigazgatási vagy közigazgatási jogviszony az államigazgatási (közigazgatási) jog érvényes normái szerint értékelhető, jogilag releváns reláció. Előfeltétele egy hatályos és érvényes közigazgatási jogszabály, amely kötelező minta és mérték bizonyos tényhelyzetek hivatalos értékeléséhez, minősítéséhez, s az annak megfelelő döntéshez. Bármely jogviszonynak előfeltétele egy érvényes jogi norma. A közigazgatási jogviszonyoknak két típusuk van: • szubsztantív (anyagi) jogviszonyok, melyeknek lényegi elem valamilyen jogosultság vagy kötelezettség, függetlenül attól, hogy kötött államigazgatási eljárásra sor kerül-e vagy sem; • eljárási vagy procedurális jogviszonyok. Az államigazgatási vagy közigazgatási jogalkotás szubsztantív jogi értelemben az alkotmánynak, eljárásjogi értelemben az alkotmánybíróságnak alárendelt. A jogviszonyban alapvető egy irányadó anyagi norma megléte⇒ennek alapján minősíthető a tényhelyzet jogviszonnyá. Döntés az ügyben: a szükséges értelmezés jogi magyarázat lesz. Az anyagi jogviszonyok azt szablyák meg, hogy kicsoda az alany és milyen relációban mit tehet. Az eljárási jogviszonyok pedig azt, hogy az alany a közigazgatási eljárás során hogyan cselekedhet. A közigazgatási jog az alkotmánynak alárendelt szubsztantív értelemben. 2. Közigazgatási eljárási jogi jogviszony. • eljárási vagy procedurális jogviszonyok. Az államigazgatási vagy közigazgatási jogalkotás szubsztantív jogi értelemben az alkotmánynak, eljárásjogi értelemben az alkotmánybíróságnak alárendelt. Az eljárási jogviszonyok azt szabják meg, hogy az alany a közigazgatási eljárás során hogyan cselekedhet. Jogviszony alanya az akinek jogi helyzetére vonatkozik a jogviszony tárgya és tartalma. Jogviszony tárgya a meghatározott jogosultság vagy kötelezettség. Jogviszony harmadik eleme a jogi felelősség,: beszámítás, beszámíthatóság. A normaalkotás mértéke az alkotmány vagy az alkotmányjog. A közigazgatási jog az alkotmánybíráskodásnak alárendelt procedurális értelemben. 3. Közigazgatási szervezeti jogi jogviszony. A magyar közigazgatási jog értelmezési tartományai: a szervezeti (strukturális), az anyagi (szubsztancionális), az eljárási (procedurális) jogi összefüggések. A közigazgatási jognak mint szervezeti jognak a tárgya a közigazgatás szervezeti felépítése, annak fogalma és megvalósulása. A szervezeti jog jogszabályokban leírt formáját szisztémának nevezzük. A szervezet tényleges megjelenését pedig struktúrának. A szervezet szisztémája azt mutatja, hogy a hatályos jog szerint milyennek kellene lennie a szervezetnek. A szervezet struktúrája pedig azt tartalmazza, hogy ténylegesen milyen a működő szervezet. A közigazgatási szervezeti jog általánosan határoz meg jogalanyi pozíciókat. A szervezeti jog azt rendezi, hogy bizonyos időszakokban ki a „köz”, ki az „állam”, elsősorban normatív értelemben (szisztéma), ill. ténylegesen (struktúra). Kifejezi valamely közigazgatási szerv önazonosságát. A szervezeti jog a jogalanyiság általános és különös meghatározása. Az általános meghatározás kategorikus (feltétlen Æ ellenbizonyításnak nincs helye) normákban foglalt: státusjogi kérdésekről, azaz az államiságnak a legáltalánosabb jogi kereteiről rendelkezik. E körbe tartozik pl. az államiság, a jogalanyiság, a jogképesség, a joghatóság. A kategorikus normák tulajdonsága, hogy azok mind szervezeti, mind anyagi jogi és eljárási jogi értelemben egyaránt kategorikusak (az olyan normatív kijelentések, mint pl. Magyarország önálló állam, vagy minden ember jogképes, kategorikus norma, egyben jogi axióma). A szervezeti jog alapkategóriái olyan alaptételekből állnak, amelyek kategorikus normák, éspedig nemcsak a közigazgatási jog, hanem az államjog vagy alkotmányjog számára is. Ezekhez különös, kategorisztikus hozzárendelések: a hatáskör, ( auctoritas) a feladatkör, ( resort) az illetékességi kör, ( competencia) az engedelmességi kör, ( subordinatio) az együttműködési kör, ( solidaritas, lojalitás)

összefüggései. Ezek a közigazgatási szervezetek közötti, valamint az állampolgárokkal való kapcsolatokat rendezik, vagy részletezik. A szervezeti jogba tartozó szabályok elsődlegesen nem magatartásszabályok. A közigazgatás statikáját rögzítik (ugyanennek a dinamikája az eljárás szabályai, az anyagi jog szabályai alapvetően magatartásszabályok). A közigazgatás jogának a leginkább elvont szabályai alkotják a szervezeti jogot, ennél kisebb elvontsági fokú, de egyúttal általános szabályokból áll a közigazgatás eljárási joga, és az általánosítás legalacsonyabb szintjét képviseli az anyagi jog. Formális értelemben a szervezeti jog leíró felsorolás a közigazgatás szerveinek megnevezéséről, hatáskörük, feladatkörük, illetékességük, engedelmességi- és együttműködési körük felsorolásáról. Tartalmi értelemben a szervezeti jognak tárgya az, hogy a közigazgatási szervek létjogosultságát elméletileg mi alapozza meg, miért vannak.

- 25 -

- 26 -

14. A közigazgatási szervezeti jogi jogviszony. 1. Közigazgatási anyagi jogi jogviszony. A jogviszony szónak legalább két szokásos értelme van. Az egyik: jogilag szabályozott társadalmi viszony. A másik: jogalanyok közötti, jogilag szabályozott kapcsolat. Mint jogviszony, az államigazgatási jogviszony általánosságban ugyanolyan lehet, mint bármely más jogviszony, legfeljebb ahhoz képest sajátosságai vannak. Mivel az állam tiszta absztrakció. Szervei, által van. Jogviszonyban így az államot csak megjelenítője meghatározásával lehet említeni. Mi nem definiálja a közigazgatási jogviszonyminőségét? Nem definiálja • a szerkezetiség (abszolút, relatív), • a tartalom (pozitív, negatív), mert ezek mind általánosságok. A közigazgatási jogviszony nem egyértelmű kategória. a közigazgatás tényleges működése, funkcionális lényege nem mutatható e ilyen jogviszonyok szerint. Az államigazgatási vagy közigazgatási jogviszony az államigazgatási (közigazgatási) jog érvényes normái szerint értékelhető, jogilag releváns reláció. Előfeltétele egy hatályos és érvényes közigazgatási jogszabály, amely kötelező minta és mérték bizonyos tényhelyzetek hivatalos értékeléséhez, minősítéséhez, s az annak megfelelő döntéshez. Bármely jogviszonynak előfeltétele egy érvényes jogi norma. A közigazgatási jogviszonyoknak két típusuk van: • szubsztantív (anyagi) jogviszonyok, melyeknek lényegi elem valamilyen jogosultság vagy kötelezettség, függetlenül attól, hogy kötött államigazgatási eljárásra sor kerül-e vagy sem; • eljárási vagy procedurális jogviszonyok. Az államigazgatási vagy közigazgatási jogalkotás szubsztantív jogi értelemben az alkotmánynak, eljárásjogi értelemben az alkotmánybíróságnak alárendelt. A jogviszonyban alapvető egy irányadó anyagi norma megléte⇒ennek alapján minősíthető a tényhelyzet jogviszonnyá. Döntés az ügyben: a szükséges értelmezés jogi magyarázat lesz. Az anyagi jogviszonyok azt szablyák meg, hogy kicsoda az alany és milyen relációban mit tehet. Az eljárási jogviszonyok pedig azt, hogy az alany a közigazgatási eljárás során hogyan cselekedhet. A közigazgatási jog az alkotmánynak alárendelt szubsztantív értelemben. 2. Közigazgatási eljárási jogi jogviszony. • eljárási vagy procedurális jogviszonyok. Az államigazgatási vagy közigazgatási jogalkotás szubsztantív jogi értelemben az alkotmánynak, eljárásjogi értelemben az alkotmánybíróságnak alárendelt. Az eljárási jogviszonyok azt szabják meg, hogy az alany a közigazgatási eljárás során hogyan cselekedhet. Jogviszony alanya az akinek jogi helyzetére vonatkozik a jogviszony tárgya és tartalma. Jogviszony tárgya a meghatározott jogosultság vagy kötelezettség. Jogviszony harmadik eleme a jogi felelősség,: beszámítás, beszámíthatóság. A normaalkotás mértéke az alkotmány vagy az alkotmányjog. A közigazgatási jog az alkotmánybíráskodásnak alárendelt procedurális értelemben. 3. Közigazgatási szervezeti jogi jogviszony. A magyar közigazgatási jog értelmezési tartományai: a szervezeti (strukturális), az anyagi (szubsztancionális), az eljárási (procedurális) jogi összefüggések. A közigazgatási jognak mint szervezeti jognak a tárgya a közigazgatás szervezeti felépítése, annak fogalma és megvalósulása. A szervezeti jog jogszabályokban leírt formáját szisztémának nevezzük. A szervezet tényleges megjelenését pedig struktúrának. A szervezet szisztémája azt mutatja, hogy a hatályos jog szerint milyennek kellene lennie a szervezetnek. A szervezet struktúrája pedig azt tartalmazza, hogy ténylegesen milyen a működő szervezet. A közigazgatási szervezeti jog általánosan határoz meg jogalanyi pozíciókat. A szervezeti jog azt rendezi, hogy bizonyos időszakokban ki a „köz”, ki az „állam”, elsősorban normatív értelemben (szisztéma), ill. ténylegesen (struktúra). Kifejezi valamely közigazgatási szerv önazonosságát. A szervezeti jog a jogalanyiság általános és különös meghatározása. Az általános meghatározás kategorikus (feltétlen Æ ellenbizonyításnak nincs helye) normákban foglalt: státusjogi kérdésekről, azaz az államiságnak a legáltalánosabb jogi kereteiről rendelkezik. E körbe tartozik pl. az államiság, a jogalanyiság, a jogképesség, a joghatóság. A kategorikus normák tulajdonsága, hogy azok mind szervezeti, mind anyagi jogi és eljárási jogi értelemben egyaránt kategorikusak (az olyan normatív kijelentések, mint pl. Magyarország önálló állam, vagy minden ember jogképes, kategorikus norma, egyben jogi axióma). A szervezeti jog alapkategóriái olyan alaptételekből állnak, amelyek kategorikus normák, éspedig nemcsak a közigazgatási jog, hanem az államjog vagy alkotmányjog számára is. Ezekhez különös, kategorisztikus hozzárendelések: a hatáskör, ( auctoritas) a feladatkör, ( resort) az illetékességi kör, ( competencia) az engedelmességi kör, ( subordinatio) az együttműködési kör, ( solidaritas, lojalitás)

összefüggései. Ezek a közigazgatási szervezetek közötti, valamint az állampolgárokkal való kapcsolatokat rendezik, vagy részletezik. A szervezeti jogba tartozó szabályok elsődlegesen nem magatartásszabályok. A közigazgatás statikáját rögzítik (ugyanennek a dinamikája az eljárás szabályai, az anyagi jog szabályai alapvetően magatartásszabályok). A közigazgatás jogának a leginkább elvont szabályai alkotják a szervezeti jogot, ennél kisebb elvontsági fokú, de egyúttal általános szabályokból áll a közigazgatás eljárási joga, és az általánosítás legalacsonyabb szintjét képviseli az anyagi jog. Formális értelemben a szervezeti jog leíró felsorolás a közigazgatás szerveinek megnevezéséről, hatáskörük, feladatkörük, illetékességük, engedelmességi- és együttműködési körük felsorolásáról. Tartalmi értelemben a szervezeti jognak tárgya az, hogy a közigazgatási szervek létjogosultságát elméletileg mi alapozza meg, miért vannak.

- 27 -

- 28 -

15. A közjogi jogi személyek. A közjogi jogi személyek elmélete közjogi kérdés (nem magánjogi). A közjog és a közigazgatási jog „állami”, illetőleg közhatalmi jogosultságú alanyai leginkább a „jogi személy” mivoltukban magyarázhatóak. Normatív értelemben véve a jogalanyiságot a közjogi jogalanynak nincs elsőbbsége, vagy felsőbbsége a magánjogi jogi személlyel szemben, vagy a természetes személlyel, csak másra jogosított és kötelezett. Ha viszont a törvény felsőbb pozíciót (autoritást) biztosít számára, akkor ez is hozzátartozik jogalanyisága természetéhez. A közjogi jogi személy működésében fontos a ténylegesség és a működőképesség. A közjogi jogalanyok egy része közjogi jogi személy – közjogi jogosultságok és kötelezettségek alanya, azon jogi pozíció, amelyben a jogi szabályok rendelkezései alapján jogosítotti pozícióban mindenki mással szemben. A közjogi jogi személy tulajdonságai: jogok és kötelességek alanya jogi beszámítási pont anyagi jogi, eljárási jogi ls szervezeti jogi értelemben célját rendeltetését, feladatait jogszabály állapítja meg, vagy ismeri el, feladatait, hatáskörét másnak nem adhatja át (mivel ezeket jogszabály állapítja meg) önálló szervezete és székhelye van jogait és kötelességeit jogi felelősséggel gyakorolja önálló vagyonnal vagy rendelkezik vagy nem vagyonjogi viszonyokban működéséért az állam helyáll. A közjogi jogi személyek típusai: a) állam b) az állam valamely meghatározott szerve c) köztestületi önkormányzatok d) a közalapítvány e) közüzem f) közintézet Az állam jogi személyként való értelmezése általánosan elfogadott (ellenvélemény: Mayer: az állam több ennél: a hatalom teljessége.) Az állam, mint jogi személy alkotmányosan rendezett jogok és kötelezettségek összessége, azok hordozója és működtetője, összetett jogi személy – viszonylagosan önálló, elkülönített jogi személyek halmazaiból tevődik össze. Az állam meghatározott szerveinek összessége alkotja az állam jogalanyiságának tagolt tartalmát. Az állami szervek hierarchikusan felépítettek, a működőképesség biztosítása érdekében. Meghatározásuk törvényi szabályozás kérdése. Típusai: Országgyűlés Alkotmánybíróság Kormány bíróságok minisztériumok országos hatáskörű közjogi szervek helyi (területi) önkormányzatok A köztestület, vagy közjogi testület valamely közösség érdekeit szolgáló, jogszerű autoritás, hivatalos személy, sajátos önkormányzat. A köztestület olyan jogviszonyok alanya, amely összefüggésbe hozható állami feladatokkal, célkitűzésekkel. A „közügyekhez épül”, de nem tartozik a hierarchiában felépülő állami szervek közé. Megkülönböztetünk: politikai, pl. politikai pártok (a szakirodalom a pártok kérdését az alkományjog körébe sorolja, Tamás András a köztestülekhez) politikai érdekképviseleti, pl. szakszervezetek intellektuális, pl. egyházak, kulturális, pl. egyetemek, MTA szakmai érdekképviseleti, pl. ügyvédi, orvosi, mérnöki közjegyzői stb. kamarák gazdasági érdekképviseleti, pl. munkaadók testülete, vízgazdálkodási társulatok, és szociális, jóléti köztestületeket. A közalapítvány önálló jogi személyiségű közérdekű célvagyon, közérdekű célok támogatására használható. A közüzem közérdekű üzemi feladatot old meg (nahát). Közérdekűség kétirányú: lakossági, össznépi érdekeltség; illetve az államnak, mint „köz”-nek hasznot hozó. A közüzem állami költségvetésből működik, vagy önálló gazdálkodást folytat. Európában általános közüzem a vasút, posta, és egyéb szolgáltatás, állami monopóliumok, állami vállalatok/bankok stb. ****************************** Jogalany az, aki a jogi normában tételezett magatartást megvalósítja. Jogalany az, aki jogoknak és kötelességeknek alanya, azaz akinek jogai és kötelességei vannak, illetőleg lehetnek. A jogalanyiság egyszerűsítéssel jogi tulajdonságok önálló halmaza, Ezek mint alanyok természetes személyek és jogi személyek. Ha a jogi személy egyik lehetséges magyarázata az, hogy az olyan jogalany, amely nem azonosítható egy bizonyos természetes vagy fizikai személlyel, akkor kézenfekvő, hogy a közigazgatási jogviszonyokban milyen nagy a jelentősége. Lehetséges, hogy a jogi személy problematikáját a magánjog dolgozta ki, mégis a jogi személy elmélete elsősorban közjogi kérdés. A jogi személy valamely kollektivitás jogalanyiságának a megjelölése. A közjogi jogalany nem felsőbb a magánszeméllyel szemben, csak másra jogosított és kötelezett. A közjogi jogi személyt a norma definiálja. Jogalkotásból jön létre, és rendesen úgy is szűnik meg. A közjogi jogi személy működésében különösen fontos a ténylegesség, az alkalomszerű működés. Létét működésével demonstrálja. A magánjogi jogalany hibernálhatja magát, a közjogi ezt nem teheti. A közjogi jogalanyok egy részét közjogi jogi személyeknek nevezzük. A közjogi jogalanyi pozíció abszolút szerkezetű normatív pozíció. Érvényességének lapja és határa egyedül a törvényesség. Jogviszonyokban az állam mint jogalany absztrakció kifejezéseként jogi személy. A közjogi jogi személynek tulajdonsága, hogy • jogok és kötelességek alanya, • jogi beszámítási pont, • célját, feladatait, hatáskörét jogszabály állapítja meg, • önálló szervezete és állandó székhelye van, • jogi felelőssége van, • vagyonjogi viszonyokban működéséért az állam helytáll. A közjogi jogi személyek jogalanyisága a jogbiztonság egyik lényeges előfeltétele. Közjogi jogi személyek különösen: • az állam, • az állam valamely meghatározott szerve, • az országgyűlés,

- 29 -

• az alkotmánybíróság, • a kormány, • a bíróságok, • a minisztériumok, • az országos hatáskörű közjogi szervek, • a helyi (területi) önkormányzatok, • a köztestület, • a közalapítvány, • a közüzem, • a közintézet. Ha a jogi személy egyik lehetséges magyarázata az, hogy olyan jogalany, amely nem azonosítható egy bizonyos természetes vagy fizikai személlyel, akkor ebben az értelemben kézenfekvő, hogy jelentősége nemcsak a vagyonjogi viszonyokban van meg, hanem sokkal inkább a közjogi és közigazgatási jogviszonyokban. Sőt, itt lehet alapvető jelentőségű, már azért is, mert ha az államiság az individuumok személyiségi és vagyoni jogai alapján nem vezethetők le, kénytelenek vagyunk olyan jogalanyokat feltételezni, amelyek normatív lényegük szerint egyáltalán nem természetes személyek, hanem universitasok, testületek. Sőt azok a jogalanyok, amelyek ténylegesen egy bizonyos, konkrétan meghatározható személyt jelentenek, egyáltalán nem biztos, hogy ilyen alapon kifogástalanul értelmezhetők. Az alanyi jogosultság, ill. az alanyi jog alapja ugyanis a modern államban a státusz, nem pedig az azt betöltő ember személyisége. A státusz a jogi beszámítási pont, nem pedig az azt betöltő személy személyes egyedisége. Az állam valamely meghatározott szerve az előbb jelzett értelemben közjogi jogi személy. Közvetlenül ezek a közjogi jogi személyek szemlélhetők, ha úgy vesszük, ezek összessége alkotja az állam jogalanyiságának tagolt tartalmát. Az állam fogalmán belül elhelyezhető állami szervek mint közjogi jogi személyek szervezeti jogi aspektusban hierarchikusak, az állam mint összetett jogi személy is hierarchikusan felépített közjogi személyek rendszere.

- 30 -

16. A közigazgatási személyzeti politika. A személyzeti politika azon elvek összessége, amelyek egy apparátus személyzetének kiválasztására, teljesítményének értékelésére ill. felelősségi rendszerére vonatkoznak. Magyarországon a közigazgatás létszáma az elmúlt 6 évben 64 ezer főről 100 ezer főre ugrott. Ennek okai: új feladatok létrehozása, új helyi önkormányzatok kialakulása ill. a nagy önkormányzati önállóság. A létszámot befolyásoló tényezők: az ország lakosainak számával egyenesen arányos a közigazgatási dolgozók létszáma az ellátandó feladatok mennyisége és milyensége – növekvő jóléti feladatok Magyarországon többen dolgoznak a helyi szinten (önkormányzatok, dekoncentrált szervek) mint a központi szinten. Ez decentralizált, demokratikus közigazgatási rendszerre utal. A létszám jellemzője, hogy állandóan növekszik. A közigazgatásban dolgozók képzettsége 60% -ban középfokú, 40 %-ban felsőfokú végzettség. A képzettségi szint elfogadható, mert a közigazgatásban sok olyan rutin-feladat van, amihez elegendő a középfokú végzettség. A köztisztviselők és az állam viszonya Nyitott rendszerű személyzeti politika: - az állam függetleníti magát a köztisztviselőktől oly módon, hogy a közigazgatási szervekre bízza a személyi kérdések megoldását. (pl. USA) Zárt személyzeti politika: - pontosan szervezett rendszer, melynek fő eleme a karrier. A dolgozók hivatásszerűen dolgoznak a közigazgatásban, előmenetelük biztosított.(pl. Poroszország, Anglia) A közigazgatás személyi állománya a köztisztviselőkből áll. A köztisztviselők kiválasztása felvételi vizsgán, pályázat útján vagy próbaidővel történik. Feltétel: magyar állampolgárság cselekvőképesség büntetlen előélet egészségügyi alkalmasság összeférhetetlenségi ok hiánya képzettség erkölcsi bizonyítvány A kiválasztás jogi formája lehet: kinevezés, választás vagy szerződés. A megszűnés módjai: közös megegyezés lemondás felmentés hivatali idő lejárta halál. A karrier a zártkörű személyzeti politika legfontosabb eleme, ami az egyik helyről a másikra való megtervezett elmozdulást jelent. térben: - a helyiségek között (jellemzően Honvédség), vagy az egyes közigazgatási szintek között időben: - az idő múlásával a köztisztviselő egyre magasabb beosztásba kerül. (pl. Kína) Az előremenetel megtervezett, ha az idő múlásával egyéb kizáró körülmények hiányában automatikusan bekövetkezik, elmaradása esetén bírói úton kikényszeríthető. A fizetésre jellemző, hogy kiszámítható és közelít a versenyszférához. A fizetés meghatározási módszerei alap vagy fizetési osztályok ill. fizetési szorzó útján történik. Összetevői: alapilletmény illetménykiegészítés illetménypótlék. **************************************** A létszám A létszámot meghatározó tényezők A közigazgatási dolgozók létszámát nem befolyásolja: • az állam berendezkedése hiszen pl. a bürokratikus és szocialista Szovjetunióban, és a liberális USA-ban a közigazgatási dolgozók 100e főre vonatkoztatott aránya egyenlő volt (csak a dolgozók feladata volt más); • és az ország nagysága, hiszen pl. Kanadában és Hollandiában a közigazgatási dolgozók létszáma azonos A közigazgatási dolgozók létszámát befolyásolja: • az ország lakosainak száma: a lakosok száma és a közigazgatási dolgozók száma között egyenes arányosság van, de megemlítendő, hogy az elmúlt 100 évben jellemző tendencia, hogy a lakosság lélekszáma kisebb mértékben nőtt, mint a közigazgatási dolgozók száma • és az ellátandó feladatok mennyisége és milyensége A létszámot meghatározó magyar sajátosságok: A létszám megítélése A kormányzat és a közigazgatás vonatkozásában a megítélés szubjektív: a kormányzat és a politikusok szerint egy adott létszám mindig sok, tehtá csökkenteni kell, ezzel szemben a közigazgatásban dolgozók szerint létszámuk kevés. Hibás összehasonlítási alapok: • a létszám megítéléséhez megfelelő összehasonlítási alap kellene, • az egykori tanácsok és a mostani önkormányzatok dolgozói létszámának összehasonlítása az eltérő struktúra miatt nem alap a reális megítéléshez. A külfölddel való összehasonlítás szintén teljesen megalapozatlan, hiszen minden országban más struktúrában (nyilvántartás, létszámösszetevők, stb.) keletkezik a létszám. Megoszló létszám: • bizonyos területeken sok a közigazgatási alkalmazott, • más területeken (pl. a rendészeti vagy pénzügyi szerveknél) viszont kevés. A legsúlyosabb létszámgondok az ellenőrzés terén vannak. A létszám változása, szabályozása A közigazgatási létszám alapvető törvényszerűsége, hogy állandóan növekszik Létszámcsökkentési törekvések: • a kormányzat periodikusan csökkenteni szokta a közigazgatás létszámát, • a létszámleépítések azonban nem hatékonyak; a növekedés mindig újra megindul. A létszámcsökkentés módjai: • aktív létszámleépítés, ami az alkalmazottak elküldését jelenti; nálunk a leépítés fő módja; a módszer hátránya, hogy a maradóknál létbizonytalanságot eredményez, ami a munka hatékonyságát csökkenti;

- 31 -

• passzív létszámleépítés, amikor a létszámot aktívan nem csökkentik, de nem is növelik, vagy a béreket csökkentik, ill. nem emelik; ezek eredménye, hogy a dolgozók elmennek maguktól, meghalnak, stb., tehát a létszám konfliktusok nélkül fog csökkenni. A létszámcsökkentés ellen kidolgozott közigazgatási technikák: • közigazgatási osztályok önállósítása a szolgáltatás bérlésével, pl. az egyik minisztérium jogászait kivették a minisztérium dolgozói közül; a jogászok külön Kft-t alapítottak, és korábban végzett munkájukat bérmunkaként folytatták a minisztérium részére; ez ugyanazt a szolgáltatást jelentette, sokkal drágábban, azaz a közigazgatás létszáma csökkent, de a munka drágább lett; • az alkalmazotti állomány háttérintézménybe való átmentése, pl. a minisztériumokhoz tartozó egyetemekbe, azaz az egyetemet felügyelő vagy irányító dolgozót a minisztérium állományából az egyetem személyi állományába sorolják át, aminek eredménye, hogy a közigazgatás létszáma csökkent, és a dolgozó más alkalmazásában, de ugyanazt csinálhatta tovább. A közigazgatási dolgozók “minőségi” jellemzői A köztisztviselők képzettsége: • az összlétszám 60%-a rendelkezik középfokú és 40%-a felsőfokú végzettséggel, amely az arány rosszabb a múlt század végi helyzetnél, de sokkal jobb az e század 50-es éveiben kialakultnál; • a képzettségi szint elfogadható, hiszen a közigazgatásban sok a rutin jellegű feladat, mely feladatok elvégzéséhez a középfokú képzettség elegendő. A nemek aránya: • elnőiesedés: a közigazgatásban kezdetben szinte csak férfiak dolgoztak, aztán már voltak nők, de csak kevesen, mára arányuk 66%; ennek oka, hogy: a közigazgatásban több nőknek való munka van és társadalmi okok miatt a nők többet “hiányoznak”, azaz több kell belőlük. A nemek megoszlása Az alacsony közigazgatási szinteken, ill. az alacsony beosztásokban sok a nő és kevesebb a férfi, a magasabb közigazgatási szinteken, ill. a magasabb beisztásokban pedig pont fordítva. A közigazgatás személyi állománya (kiválasztás, karrier, fizetés) A kiválasztás szempontjai A zárt rendszerű közigazgatás szükségképpen legfontosabb problémája a kiválasztás, hiszen az egyszer alkalmazott dolgozótól “nehéz” megválni. Az antidemokratikus kiválasztási módszerek, amik a polgári forradalmak előtt voltak jellemzőek, de néhol még ma is léteznek: • sorshúzás, • vagyon szerinti kiválasztás, • öröklés, • nepotizmus. A demokratikus kiválasztási módszerek: • egyenlőség elve: a társadalom minden tagja számára azonos esélyt kell biztosítani a közigazgatásban való tisztségviseléshez; • az elv kivételei (ezek törvényben vannak rögzítve és nem tekinthetők az elv megsértésének): •• állampolgársági kritérium (egy adott államban csak az állampolgárok tölthetnek be köztisztséget), •• nagykorúság kritériuma (közhivatalt 18 év felett; köztársasági elnöki címet 35 év felett lehet betölteni), •• erkölcsi kritérium (büntetlen előélet, fedhetetlenség), •• rokoni viszonyban állók általában nem lehetnek főnök-beosztott viszonyban, •• képzettségi cenzus (általában középfokú, egyes tisztségekhez felsőfokú végzettség szükséges). Szakmai tudás előtérbe helyezése: egy adott tisztségre több jelölt közül a rátermettebbet kell választani: • politikai rátermettség, ennek megítélése a választók által a választásokon történik; • intellektuális rátermettség, ez a végzettségre utal. A karrier fogalma, elemei A zárt rendszerű személyzeti politika legfontosabb eleme a karrier, ami az egyik helyről a másikra való megtervezett elmozdulást jelenti. A térbeli elem (térbeli mobilizáció) mozgás a helységek között. Ez a karrier egyes helyszíneinek előre megállapítását jelenti. Jelentősége: több helyszín, több tapasztalat + egyre magasabb közigazgatási szint (község, város, megye, főváros), ami mint a karrier része vonzó lehet a tisztségviselő számára. A térbeli mobilizáció a tisztviselő 30-32 éves korára zárul le. Az előmenetel lehetséges módjai A megtervezett előmenetel az idő múlásával egyéb kizáró körülmények hiányában automatikusan bekövetkező előléptetést jelent, amit elmaradása esetén bírósági úton ki lehet kényszeríteni. A tervezett előmenetel lehet egyenletesen felfelé ívelő, lassan induló és felgyorsuló, vagy gyors és lassuló is, de mindhárom esetben cél, hogy a legmagasabb beosztást a legmegfelelőbb életkorban érjék el a tisztségviselők (4045 éves korukban, mivel addigra higgadnak le, szereznek megfelelő tapasztalatokat stb.). Ezt a Köztisztviselői törvény nálunk biztosítja is. A fizetés jellemzői, összetevői 1. A fizetésre vonatkozó alapelvek Kiszámíthatónak kell lennie. Közelítenie kell a verseny-szféra fizetéseihez. A két elv kiegészíti egymást, hiszen a közigazgatási fizetések alacsonyabbak a verseny-szféra fizetéseinél, viszont kiszámíthatóak. 2. A fizetés meghatározásának módszerei Ott, ahol nincs infláció, az illetmény konkrét összege van tisztségenként meghatározva. Ahol infláció van, egy bizonyos viszonyítási alapot határoznak csak meg (esetleg évente) és a különböző tisztségek betöltői ezen összeg Xszeresét kapják. Tehát van egy viszonyítási alap; vannak fizetési osztályok és fizetési szorzók, melyek az osztályokhoz vannak rendelve. A fizetés összetevői Az alkalmazottak esetében: • alap illetmény •• meghatározói: az idő múlása, a szakmai felkészültség és az előrelépést megelőző munka minősége; •• a szakmai felkészültség szempontjából két osztály van: a közép és felső iskolát végzettek osztálya; •• a végzett munka minőségét pedig jelentések segítségével mérik; az előléptetéshez legalább “átlagos” miősítés kell; • illetménykiegészítés •• mértéke a közigazgatási szintekkel van összefüggésben, hiszen a magasabb szint nagyobb felelősséget is jelent; •• a kiegészítés megyei szinten az alap 10%-a, központi szinten 15 %-a; • illetmény pótlék •• ennek jogcíme sokféle lehet (egészségre veszélyes munkahely, nyelvtudás vagy sofőr igénybe nem vétele esetén gépkocsivezetői pótlék); •• mértéke az alap illetmény bizonyos %-ka A bérezési rendszer előnyei és hátrányai Előnye, hogy kiszámítható, arányos (azonos szinten a fizetés is azonos). Hátránya, hogy nem tud differenciálni jó és rossz munka között.

- 32 -

17. A kormány tevékenysége. Hatályos Alkotmányunk nem határozza meg a kormány jellegét. A kormány a végrehajtó hatalom olyan meghatározó jellegű központi szerve, amelynek tevékenységét mind az államszervezeten belül, mind pedig az ország élete szempontjából az teszi kiemelkedően fontossá, hogy az állami politikaformálás központi szereplője, amely kialakítja az ország gazdaságpolitikájának, külpolitikájának, védelmi politikájának stb. alapvető elveit, és azokat részben jogszabályok útján, részben az irányítása alá tartozó szerveken keresztül a gyakorlatban érvényre juttatja; széles körű saját jogalkotási felhatalmazása van, nagy befolyást gyakorol a törvények tartalmára; fontos irányítási jogköröket lát el a honvédség, a határőrség, a rendőrség működtetésénél; a közigazgatási szervezet túlnyomó részét közvetlenül vagy közvetve irányítása, felügyelete, ellenőrzése alatt tartja, A kormány fogalma és típusai A kormány a végrehajtás általános hatáskörű csúcsszerve. Nem is kormánytípusokról, inkább kormányzati típusokról beszélhetünk azon az Alapon, hogy a hatalmi ágak szétválasztása során elkülönült végrehajtó, törvényhozó és igazságszolgáltató hatalmi ágak hogyan viszonyulnak egymáshoz. Ezek: 1. az alkotmányos monarchia (pl. Marokkó), 2. a parlamentáris monarchia (pl. Egyesült Királyság) 3. a parlamentáris köztársaság (pl. Magyarország), 4. a prezidenciális köztársaság (pl. Oroszország), 5. a gaullista köztársaság, ami átmenet az előző kettő között, 6. a totális állam (pl. Koreai Népi Demokratikus Köztársaság). A kormány tagjai. 1. A miniszterelnököt a köztársasági elnök javaslatára az országgyűlés választja meg az összes képviselő többségének szavazatával. Ez a választási eljárás is jelzi, hogy a miniszter-elnök nem nélkülözheti a parlament bizalmát. 2. A kormány a miniszterelnökből és a miniszterekből áll. 3. A miniszterelnököt az általa kijelölt miniszter helyettesíti. 4. A miniszter jellemző módon valamely minisztérium élén áll, ez azonban nem feltétele a kormánytagságnak. Akár valamely fontos tevékenységi kör ellátására, akár politikai meg-fontolásból lehet ugyanis tárca nélküli miniszteri tisztséget létrehozni és betölteni. 5. A minisztereket a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki és menti fel. 6. A testületi munkában a miniszterek egyenrangúak, azt azonban a miniszterelnök jogosult meghatározni, hogy akadályoztatása esetén a miniszterek közül ki helyettesíti őt. 7. A kormány a miniszterek kinevezésével alakul meg. A kormány tagjai a kormány megalakulásával az országgyűlés előtt esküt tesznek. A kormány megbízatása. A kormány megbízatása legfeljebb egy parlamenti ciklus idejére szól, és megszűnik: 1. az újonnan megválasztott országgyűlés megalakulásával 2. a miniszterelnök ill. a kormány lemondásával 3. a miniszterelnök halálával 4. ha az országgyűlés a miniszterelnöktől a bizalmat megvonja és egyidejűleg új miniszterelnököt választ. Alkotmány 39/B. § Ha a Kormány megbízatása megszűnik, az új Kormány megalakulásáig a Kormány hivatalban marad, és gyakorolja mindazokat a jogokat, amelyek a Kormányt megilletik; nemzetközi szerződést azonban nem köthet, és rendeletet csak törvény kifejezett felhatalmazása alapján, halaszthatatlan esetben alkothat. A miniszter megbízatása megszűnik: 1. a kormány megbízatásának megszűnésével 2. lemondással 3. felmentéssel 4. halálával 5. választójogának elvesztésével 6. összeférhetetlenségének megállapításával A kormány feladatai: Alkotmány 35. § (1) A Kormány 1) védi az alkotmányos rendet, védi és biztosítja az állampolgárok jogait; 2) biztosítja a törvények végrehajtását; 3) irányítja a minisztériumok és a közvetlenül alárendelt egyéb szervek munkáját, összehangolja tevékenységüket; 4) a belügyminiszter közreműködésével biztosítja a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzését; 5) biztosítja a társadalmi-gazdasági tervek kidolgozását, gondoskodik megvalósulásukról; 6) meghatározza a tudományos és kulturális fejlesztés állami feladatait, és biztosítja az ezek megvalósulásához szükséges feltételeket; 7) meghatározza a szociális és egészségügyi ellátás állami rendszerét, és gondoskodik az ellátás anyagi fedezetéről; 8) irányítja a fegyveres erők, a rendőrség és a rendészeti szervek működését; 9) az állampolgárok élet- és vagyonbiztonságát veszélyeztető elemi csapás, illetőleg következményeinek az elhárítása (a továbbiakban: veszélyhelyzet), valamint a közrend és a közbiztonság védelme érdekében megteszi a szükséges intézkedéseket; 10) közreműködik a külpolitika meghatározásában; a Magyar Köztársaság Kormánya nevében nemzetközi szerződéseket köt; 11) ellátja mindazokat a feladatokat, amelyeket törvény a hatáskörébe utal. A kormánynak alkotmányos felhatalmazása van arra, hogy feladatkörében rendeleteket bocsásson ki, amelyek mindenkire nézve kötelező érvényűek. A kormánynak a rendeletalkotásra tehát nincs szüksége külön törvényi felhatalmazásra, mivel általános felhatalmazása van. A kormányrendelet irányulhat valamely, törvényben nem szabályozott tárgykör jogi szabályozására ill. valamely törvény végrehajtására. A kormány felelőssége. Alkotmány 39. § (1) Működéséért a Kormány az Országgyűlésnek felelős. Munkájáról az Országgyűlésnek rendszeresen köteles beszámolni. (2) A Kormány tagjai a Kormány és az Országgyűlésnek felelősek, tevékenységükről kötelesek a Kormánynak és az Országgyűlésnek beszámolni. A Kormány tagjai és az államtitkárok jogállását, díjazását, továbbá felelősségre vonásuk módját törvény szabályozza. (3) A Kormány tagjai részt vehetnek és felszólalhatnak az Országgyűlés ülésein. Kormányülés – a kormány működése. A kormány legfontosabb működési formája a kormányülés, a döntéshozatal tipikus színtere. Kiemelkedő fontosságú a döntéselőkészítés, melynek során gondoskodni kell arról, hogy: 1. miniszteri szinten eldönthető problémák ne kerüljenek ide 2. a testületi döntést igénylő fontos és sürgős ügyek késlekedés nélkül a kormányülés elé kerüljenek

- 33 -

3. szakszerű és színvonalas előterjesztések szülessenek, melyek alkalmasak arra, hogy azokra támaszkodva a Kormány valóban döntési helyzetbe kerüljön 4. a véleménykülönbségek túlnyomó része az előzetes egyeztetés során kiszűrhető legyen: minél kevesebb olyan vitakérdés maradjon, amelynek eldöntése a testület állásfoglalását igényli. Gyakorlatilag kétféle ügy kerül a kormány elé: a) amelyben nincs vita, a döntéshozatal formális b) amelyben a testületi álláspont csak a testületi ülés vitája nyomán, esetenként többfordulós tárgyalási rendben alakítható ki. Alkotmány 37. § (1) A miniszterelnök vezeti a Kormány üléseit, gondoskodik a Kormány rendeleteinek és határozatainak végrehajtásáról. Kormánybizottságok. Az Alkotmány értelmében a kormány meghatározott feladatok ellátása érdekében kormánybizottságokat alakíthat, mely fontos és jogi kötöttségektől mentes szervezeti forma. Három típusa létezik: 1. döntési jogkörrel is felruházott kormánybizottság, mely részint szakmai műhely, amely stratégiai döntések tervezetét készíti elő, részint tárcaközi koordinációt, egyeztetést végző szerv, amelynek e keretek között van döntési jogköre, tehát nem veheti át a kormány szerepét és nem jogosult jogszabály kibocsátására; 2. tárcaközi bizottság: nincs érdemi döntési jogköre, de olyan komplex feladatköre van, amely rendszeresen több tárca közreműködését igényli; 3. tanácsi típusú bizottság: résztvevői túlnyomórészt nem állami szervek képviselői, s a tanács fontos tárgykörökben véleményt nyilvánít a kormány számára ill. javaslatot tesz a testületnek. A kormány tevékenységének főbb területei: kormányzás és az államigazgatás legfelsőbb szintű irányítása Az Alkotmány szerint: A Kormány • védi az alkotmányos rendet, védi és biztosítja az állampolgárok jogait; • biztosítja a törvények végrehajtását; • irányítja a minisztériumok és a közvetlenül alárendelt egyéb szervek munkáját, összehangolja tevékenységüket; • a belügyminiszter közreműködésével biztosítja a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzését; • biztosítja a társadalmi-gazdasági tervek kidolgozását, gondoskodik megvalósulásukról; • meghatározza a tudományos és kulturális fejlesztés állami feladatait, és biztosítja az ezek megvalósulásához szükséges feltételeket; • meghatározza a szociális és egészségügyi ellátás állami rendszerét, és gondoskodik az ellátás anyagi fedezetéről; • irányítja a fegyveres erők, a rendőrség és a rendészeti szervek működését; • az állampolgárok élet- és vagyonbiztonságát veszélyeztető elemi csapás, illetőleg következményeinek az elhárítása (a továbbiakban: veszélyhelyzet), valamint a közrend és a közbiztonság védelme érdekében megteszi a szükséges intézkedéseket; • közreműködik a külpolitika meghatározásában; a Magyar Köztársaság Kormánya nevében nemzetközi szerződéseket köt; • ellátja mindazokat a feladatokat, amelyeket törvény a hatáskörébe utal. A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki, és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki kell hirdetni. Veszélyhelyzetben a Kormány az Országgyűlés felhatalmazása alapján egyes törvények rendelkezéseitől eltérő rendeleteket és intézkedéseket hozhat. A veszélyhelyzetben alkalmazható szabályokról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. A Kormány - jogszabály kivételével - az alárendelt szervek által hozott minden olyan határozatot vagy intézkedést megsemmisít, illetőleg megváltoztat, amely törvénybe ütközik. Feladatának ellátása során a Kormány együttműködik az érdekelt társadalmi szervezetekkel. A Kormány működése A Kormány a feladat- és hatáskörét a miniszterelnök vezetésével, testületként gyakorolja. A Kormány rendszeresen - általában hetenként - tart ülést. A Kormány határozattal állapítja meg féléves időtartamra szóló, havi ütemezésű munkatervét. A munkaterv és a Kormány törvényalkotási programjavaslata egymással összehangolt tervezetét a Miniszterelnöki Hivatal az elfogadott kormányprogram alapján - a miniszterek és a Kormány közvetlen irányítása alá tartozó országos hatáskörű szervek vezetői (a továbbiakban: országos hatáskörű szervek vezetői) javaslatainak figyelembevételével - készíti el. A munkatervről és az Igazságügyi Minisztérium bevonásával készített törvényalkotási programjavaslatról - a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter előterjesztése alapján - a Kormány legkésőbb a tárgyidőszakot megelőző hónap utolsó ülésén határoz. A Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter intézkedik a Kormány munkatervén alapuló jogalkotási feladatok tervének a Magyar Közlönyben való közzétételéről. A kormány jogállása A kormány általános hatáskörű csúcsszerv, melynek van: 1. rendeletalkotó hatásköre, 2. határozathozatali hatásköre. Azért általános hatáskörű, mert valamilyen módon az államigazgatás minden területe kapcsolódik hozzá. A kormány kabinetjei 1. A Kormánykabinet A Kormány a kormánypolitika elvi jelentőségű kérdéseinek megvitatására, ezek kezelésével és kidolgozásával kapcsolatos javaslatok meghatározására, valamint a halaszthatatlan kormányzati döntést igénylő eseményekkel összefüggésben szükséges sürgős intézkedések előkészítésére és koordinálására Kormánykabinetet létesít. A Kormánykabinet feladatköre más - döntés-előkészítő vagy döntéshozó - szerv feladat- és hatáskörét nem érinti. A Kormánykabinet vezetője a miniszterelnök, • tagjai: •• a belügyminiszter, •• a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, •• az igazságügyminiszter •• a külügyminiszter,•• a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter,•• a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter,•• a pénzügyminiszter. 2. A Gazdasági Kabinet A Kormány a gazdaságot érintő koncepcionális kérdések véleményezésére, illetőleg gazdaságpolitikai döntéseinek elkészítésére Gazdasági Kabinetet létesít. A Gazdasági Kabinet megtárgyalja a Kormány számára készített gazdasági tárgyú, valamint költségvetési kötelezettségvállalást, illetőleg a folyó évi költségvetéstől eltérést eredményező előterjesztéseket. A Nemzetbiztonsági Kabinet • vezetője: a belügyminiszter • tagjai: •• a honvédelmi miniszter, • az igazságügyminiszter, •• a külügyminiszter •• a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, •• a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter • állandó meghívottja tanácskozási joggal:

- 34 -

18. A Miniszterelnöki Hivatal. 148/2002. (VII. 1.) Korm. Rendelet a Miniszterelnöki Hivatalról 1. § A Miniszterelnöki Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) a miniszterelnök munkaszervezete, amely a miniszterelnök és a Kormány döntéseinek, valamint a kormányprogram célkitűzéseinek megfelelően gondoskodik a kormányzati tevékenység stratégiai irányításáról és összhangjának biztosításáról, a döntés-előkészítésben az összkormányzati érdekek érvényesítéséről. A Hivatal egyúttal ellátja a Kormány testületi működésével kapcsolatos feladatokat. 2. § (1) A Hivatalt - a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló 1997. évi LXXIX. törvényben (a továbbiakban: Tv.) foglaltak szerint, államtitkárok közreműködésével - miniszter vezeti. A Hivatal szakmai munkáját és belső igazgatási tevékenységét - a miniszter irányítása alatt, a jogszabályoknak és szakmai követelményeknek megfelelően - a közigazgatási államtitkár helyettes államtitkárok és meghatározott feladatok ellátására kinevezett államtitkárok közreműködésével irányítja. (2) A miniszter és az általános jogkörű politikai államtitkár munkáját kabinet, a Hivatal más állami vezetőinek tevékenységét titkárság segíti. (3) A Hivatal szervezeti keretei között működnek a) a Miniszterelnöki Kabinetiroda, valamint a miniszterelnök közvetlen irányítása alatt álló más szervezeti egységek, tanácsadó testületek és személyi tanácsadók; b) a Hivatalhoz kinevezett politikai államtitkárok és titkárságaik; c) a Hivatalhoz kinevezett kormánybiztos és titkársága, valamint a Hivatalban tevékenykedő kormánymegbízottak (kormánymeghatalmazottak); d) a Hivatal meghatározott szakmai feladatot ellátó címzetes államtitkárai és titkárságaik; e) a tárca nélküli miniszterek és hivataluk (titkárságuk). (4) A Hivatal általános jogkörű politikai államtitkára - az e jogállásából következő feladatain túlmenően a) ellátja a kormányzati munka politikai és stratégiai tervezéséből, elemzéséből, kommunikációs koordinálásából, valamint ezek dokumentálásából adódó tevékenység- és belső szervezetirányítási feladatokat; (5) A meghatározott feladatokkal megbízott politikai államtitkár a miniszter általános irányítása mellett, a miniszteri feladat- és hatáskör gyakorlásában közreműködve végzi tevékenységét. (7) A Hivatal részletes szervezeti felépítését, belső munkamegosztási és működési rendjét e rendelet és egyéb jogszabályok, továbbá a Kormány és a miniszterelnök határozatainak keretei között a szervezeti és működési szabályzat tartalmazza. A szabályzatot a miniszter adja ki. 3. § A miniszter a) ellátja a kormányzati tevékenység stratégiai irányítását; átfogó kormányzati stratégiai tervet készít, mellyel figyelemmel kíséri a Kormány működését és a kormányprogram végrehajtásának helyzetét; b) összehangolja a Kormány tagjainak tevékenységét; ennek keretében különösen - miniszteri szintű egyeztetést kezdeményez és végez, - az illetékes miniszternél kormány-előterjesztés (jelentés) benyújtását vagy egyéb intézkedést kezdeményez, - figyelemmel kíséri és ajánlásokkal segíti a közigazgatási államtitkári értekezlet munkáját, érvényesíti az értekezlet állásfoglalásában foglaltakat, - ellenőrzi a Kormány döntéseinek végrehajtását, és javaslatot tesz a végrehajtás érdekében szükséges intézkedésekre; c) gondoskodik a Kormány parlamenti kapcsolatrendszerének összehangolásáról, ennek keretében - a miniszterelnök kabinetfőnökének közreműködésével - kapcsolatot tart az Országgyűlés kormánypárti képviselőcsoportjaival; a Hivatal általános jogkörű politikai államtitkára közreműködésével képviseli a Kormányt az Országgyűlés Házbizottságában; 5. § (1) A Hivatal a miniszterelnök részére a) döntés-előkészítéssel kapcsolatos tevékenységet végez; segíti a miniszterelnök kormányzati irányítással kapcsolatos szakmai tevékenységét; b) komplex - alkotmányossági, jogi, valamint társadalom- és gazdaságpolitikai szempontokra is kiterjedő - szakvéleményt készít a Kormány napirendjén szereplő előterjesztésekről; c) előkészíti a miniszterelnöki rendeleteket és határozatokat; d) ellátja az általa esetenként meghatározott egyéb feladatokat. (2) A Hivatal közvetíti a miniszterelnök eseti döntéseit a miniszterek, illetőleg a minisztériumok, valamint az egyéb kormányzati szervek felé; a miniszterelnök részére, továbbá kormányzati összeállítások elkészítéséhez szakmai előkészítő anyagot, adatszolgáltatást, illetőleg szakértői közreműködést kér. 6. § A Hivatal a Kormány működésével kapcsolatban a) elkészíti a Kormány munkatervének javaslatát, és ellenőrzi a munkaterv végrehajtását; b) közreműködik a Kormány társadalmi-gazdasági stratégiájának kialakításában; az érintett minisztériumok stratégiai elemző-tervező szerveivel együttműködve folyamatosan vizsgálja a társadalmi-gazdasági helyzet alakulását, részt vesz a költségvetés koncepcionális előkészítésében, a nemzetgazdasági jelentőségű döntési javaslatok kidolgozásában; c) részt vesz a kormányzati döntések előkészítésében, közreműködik a döntési javaslatok kidolgozásában; d) véleményt nyilvánít a kormány-előterjesztések és jelentések (a továbbiakban együtt: előterjesztés) tervezetéről. A Hivatal a döntéselőkészítésben (véleményezésben) elsősorban a kormányprogram és a kormányzati döntések végrehajtása érdekében, az összkormányzati szempontok figyelembevétele alapján vesz részt; 7. § A Hivatal közreműködik a) a Kormány, a miniszterelnök, a kormánybiztosok és a Kormány megbízásából tevékenykedő más kormányzati tisztségviselők hatáskörébe tartozó kinevezési, felmentési és egyéb személyügyi előterjesztések, illetőleg okiratok elkészítésében; b) a köztársasági elnök, a Kormány, valamint a miniszterelnök által adományozható kitüntetésekkel, továbbá a Kormány, illetőleg a miniszterelnök által adományozható egyéb elismerésekkel kapcsolatos előterjesztések előkészítésében. 8. § A Hivatal az Országgyűlés munkájával kapcsolatos kormányzati feladatok keretében a) segíti a miniszterelnök és a miniszter országgyűlési tevékenységét; b) segíti a Kormány parlamenti munkájának összehangolását célzó miniszteri feladatok ellátását; c) - az Igazságügyi Minisztérium bevonásával - kidolgozza a Kormány törvényalkotási programját, és azt a Kormány elé terjeszti; d) ellátja az országgyűlési ülésszakok előkészítésével összefüggő kormányzati teendőket; ennek keretében javaslatot tesz a Kormánynak az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka, illetőleg ülése összehívásának kezdeményezésére; 10. § A Hivatal közreműködik az Alkotmánybíróság döntéseiből, az Állami Számvevőszék, valamint az országgyűlési biztosok vizsgálataival kapcsolatban adódó kormányzati feladatok meghatározásában és végrehajtásuk figyelemmel kísérésében. záró rendelkezések 17. § (1) A Hivatalnál e rendelet, illetőleg külön jogszabály vagy kormányhatározat alapján megszüntetésre kerülő feladat- és hatáskörök tekintetében a Miniszterelnöki Hivatal jogutódja - ha jogszabály vagy kormányhatározat másként nem rendelkezik - az adott feladatot, hatáskört átvevő szerv. (2) A Hivatalhoz e rendelet, illetőleg külön jogszabály vagy kormányhatározat alapján más szervektől átkerülő feladat- és hatáskörök tekintetében e szervek jogutódja a Miniszterelnöki Hivatal.

- 35 -

(3) A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2002. évi XI. törvény (a továbbiakban: Tv.) alapján a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterhez utalt feladat- és hatáskörök tekintetében a Tv. és e rendelet hatálybalépése közötti átmeneti időszakra vonatkozóan az adott tevékenység gyakorlásának feladatellátási, személyi, dologi és pénzügyi feltételeit az érintett miniszterek külön megállapodásban rendezik. 1. számú melléklet a 148/2002. (VII. 1.) Korm. rendelethez A szolgáltató állammal, a kormányzati informatikával összefüggő feladat- és hatáskör A miniszter a kormányzati informatikával összefüggő feladatait az e feladattal megbízott politikai államtitkár mint kormánymegbízott közreműködésével látja el. A kormányzati informatika a közigazgatási informatikának az informatikai és hírközlési miniszter feladat- és hatásköréről szóló 141/2002. (VI. 28.) Korm. rendelet függelékében felsorolt szervekre kiterjedő része. A miniszter a szolgáltató állam, az elektronikus kormányzat fejlesztése érdekében gondoskodik a) kormányzati szolgáltatások kiépítéséhez szükséges feltételek biztosításáról; b) az elektronikus kormányzati közigazgatási ügyintézés rendszerének kialakításáról és elterjesztéséről; c) az országos államigazgatási adatbázisok koordinációjáról; d) az államigazgatási adatvagyon felméréséről és nyilvántartásáról; e) az államigazgatási adatvagyon elérhetőségének biztosításáról; f) az Európai Unióhoz való csatlakozással és más nemzetközi szerződésekkel összefüggő, a szolgáltató államot, az elektronikus kormányzati szolgáltatásokat érintő feladatok ellátásáról, a nemzetközi kormányzati informatikai rendszerekhez történő csatlakozásról;

- 36 -

19. A miniszterek feladata, hatásköre, a minisztériumok működése. I. A minisztérium jogállása Egy szerv jogállásának jellemzésekor a vezető jogállásából kell kiindulni, ezen túlmenően figyelembe kell venni a szerv létesítésének és megszűntetésének a módját, az erre vonatkozó hatáskört, az irányítási-felügyeleti viszonyokat és a belső vezetési igazgatási struktúrát. 1. A miniszter jogállása A miniszter kinevezése a köztársasági elnök hatáskörébe tartozik, aki a miniszterelnök előterjesztésére nevezi ki és menti fel őt. Ennek feltétele a büntetlen előélet, a magyar állampolgárság és a választójoggal rendelkezés. A miniszterre bizonyos összeférhetetlenségi szabályok is vonatkoznak: további munkavégzésre irányuló jogviszonyt nem létesíthet, kivéve a tudományos, oktatói, művészeti, szerkesztői, lektori, jogi oltalom alá eső szellemi tevékenységet; általános érvényű klauzula e körben a méltó magatartás követelménye is (nem folytathat olyan tevékenységet, amely hivatalához méltatlan lenne). A miniszter a kinevezését követő 30 napon belül köteles megszüntetni a vele szemben esetleg fennálló kizáró okot. Ha ennek nem tesz eleget, vagy annak oka a minisztersége alatt keletkezik, a miniszterelnök javaslatzára a köztársasági elnök dönt az összeférhetetlenség kérdéséről. A miniszter kinevezése előtt köteles esküt tenni (az Országgyűlés előtt), csak ezután kezdheti meg hivatali tevékenységét. A kinevezést követően önállóan gyakorolja a jogszabályokban számára megállapított feladat és hatáskört, amiért felelősséggel tartozik. Jogi felelősség, pl. kártérítési felelősség, ha a miniszter tisztségéből eredő kötelességét vétkesen megszegi, és ezzel kárt okoz, ebben az esetben anyagi felelősséggel tartozik. A miniszter felett a munkáltatói jogokat a miniszterelnök gyakorolja; a mai magyar alkotmányos berendezkedésben a miniszterelnök valódi főnöke a minisztereknek, nem csupán primus inter pares. A miniszter készíti elő és ellenjegyzi a köztársasági elnöknek ellenjegyzést igénylő intézkedését. A miniszter feladat és hatáskörére vonatkozó helyettesítési rend: a minisztert akadályozatása esetén az Országgyűlés előtt és a Kormány ülésén a politikai államtitkár helyettesíti. Ha a miniszter akadályoztatva van a köztársasági elnök ellenjegyzéshez kötött intézkedésének kezdeményezésében vagy ellenjegyzésében, akkor nem a politikai államtitkár, hanem a miniszterelnök által kijelölt másik miniszter helyettesíti. A miniszteri tisztség megszűnése: a miniszter halálával lemondással (a miniszterelnök útján írásos lemondó nyilatkozatot terjeszt a köztársasági elnökhöz, legfeljebb 30 napos felmondási idő megjelölésével) felmentéssel (a miniszterelnök bármikor kezdeményezheti a köztársasági elnöknél a miniszter felmentését; a miniszter tisztsége addig tart, amíg a miniszterelnök politikai bizalma) a kormány megbízatásáénak megszűnésével. A kormány mandátumának lejárta esetén a miniszter az új miniszter kinevezéséig gyakorolja hatáskörét. A miniszter differenciált feladat és hatáskört gyakorol, ennek vannak bizonyos típusos elemei: ilyen a jogalkotó hatásköre, amely a miniszteri rendelet alkotására vonatkozó felhatalmazás (végrehajtási típusú jogforrás). A minisztert ezen túl megilleti az állami irányítás egyéb jogi eszközei közül, néhánynak a kibocsátása, így: 1. normatív utasítást, 2. miniszteri utasítást (amely a minisztérium szervezetére vagy a miniszter közvetlen irányítása alatt álló szervekre vonatkozhat), 3. miniszteri irányelvet (ami lényegében egy jogi iránymutatás, ajánlást ad valamely jogszabály végrehajtásának eszközeire és módjára), valamint 4. miniszter által kibocsátott tájékoztatót (jogi iránymutatás, ami olyan tényeket és adatokat közöl, amelyeket a jogszabályok végrehajtásáért felelős szerveknek e feladatuk teljesítéséhez ismerniük kell) adhat ki. A hatáskör másik típusos eleme ágazati miniszterek esetében az ágazati irányítás, ami hierarchián kívüli irányítási tevékenység, pontosabban tevékenységi irányítás; funkcionális miniszterek esetében funkcionális irányítás. Itt kell utalni arra, hogy egyes miniszterek feladat és hatáskörét az ún. statútum jogszabályok határozzák meg, amelyek ma kormányrendeletek formájában jelennek meg és részletesen rendelkeznek az egyes miniszterek feladat és hatásköréről. Lényeges eleme a miniszter jogállásának, hogy a miniszter a kormány tagja. Ebben a minőségében részt vesz a kormány ülésein, részese a kormány döntéshozatali eljárásának, kormányrendelet alkotásának, normatív kormányhatározat alkotásának és a kormány egyedi döntéseinek a meghozatalában is szavazati joggal vesz részt. 2. A minisztérium jogállása A minisztérium jogállásánál fontos kérdés annak létesítésére és megszüntetésére vonatkozó hatáskör és jogi forma. Ez Magyarországon az Országgyűlés kizárólagos hatásköre. Csak ő jogosult minisztériumot létrehozni, megszüntetni, és ennek jogi formája törvény a minisztériumok felsorolásáról. 3. A jogállás körében a harmadik elem az irányítási viszonyok problémája E körben a leglényegesebb megállapítás az, hogy a minisztert és minisztériumát a Kormány, mint testület irányítja, tehát ebben az értelemben közvetlen kormányirányítás alatt állnak. A miniszter felett a munkáltatói jogokat a miniszterelnök gyakorolja, de a miniszter és minisztérium irányítása nem a miniszterelnök, hanem a Kormánynak, mint testületnek a hatásköre. Ennek gyakorlati jelentősége az, hogy ha a minisztériumok között konfliktus merül fel, azok megoldási fóruma nem a miniszterelnök, hanem a Kormány, mint testület. 4. A belső vezetési struktúra A) A politikai államtitkár Jelenleg megfigyelhető a politikai és szakmai funkciók kettéválasztása a minisztériumon belül. A politikai funkciók első számú felelőse a miniszter után a politikai államtitkár, akinek feladata elsősorban a miniszter országgyűlési képviseletének elősegítése, a pártok frakcióival való kapcsolattartás, a miniszter helyettesítése bizonyos körben (Országgyűlésben, országgyűlési bizottság előtt és a Kormány ülésein). B) A közigazgatási államtitkár helye, szerepe A közigazgatási államtitkár alapvetően a minisztérium hivatali szervezetét vezeti, a miniszter irányítása alatt. A közigazgatási államtitkárnak a miniszter adhat utasítást, a politikai államtitkár általában nem (csak akkor, ha a minisztert helyettesítő jogkörben jár el). A közigazgatási államtitkárt a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki, a miniszterelnök az előterjesztést a miniszter javaslatára teszi meg. A munkáltatói jogokat a miniszter gyakorolja. C) A helyettes államtitkár A helyettes államtitkárok a közigazgatási államtitkár helyettesei. Irányítják a minisztérium hatáskörébe utalt szervezeti egységek munkáját, tehát ő is szakmai vezető. Kinevezése a miniszter hatáskörébe tartozik a közigazgatási államtitkár javaslata alapján, határozatlan időre. Számukat minisztériumonként a Kormány állapítja meg (több is lehet). A miniszter által kijelölt helyettes államtitkár helyettesítheti akadályoztatása esetén a közigazgatási államtitkárt. Összefoglalva: 1. Külső irányítás Mint testület irányítja a minisztert és a minisztériumot, de a munkáltatói jogokat a miniszter Kormány → felett a miniszterelnök gyakorolja

- 37 -

2. Belső struktúra Minisztérium → miniszter politikai államtitkár közigazgatási államtitkár helyettes államtitkárok Főosztályok → Osztályok → Csoportok + ügyfélszolgálati egységek→

Politikai és szakmai funkciók szétválasztása - politikai funkciók: miniszter és politikai államtitkár - szakmai funkciók: közigazgatási és helyettes államtitkár

élén főosztályvezető és helyettes élén osztályvezető Állampolgárokkal való közvetlen kapcsolattartás

Mindezeket a minisztérium szervezeti és működési szabályzata (SZMSZ) határozza meg. *********************** A minisztérium egyszemélyes felelős irányításával működik. Minisztérium nincs miniszter nélkül, miniszter viszont van minisztérium nélkül. A minisztériumot közjogi jogi személynek tekintjük. Létesíteni csak törvénnyel lehet. Külön törvény állapítja meg a minisztériumok felsorolását. A kormányon belül a feladatkörök szétosztása miniszterenként történik. A miniszteri hatáskör nem egyenlő a miniszter tényleges feladatával. A miniszterek optimális száma nem állapítható meg. Egy adott minisztérium létrehozásának helyességét mindig csak az idő igazolja vagy cáfolja. 2002. évi XI. törvény a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról 1. § A Magyar Köztársaság minisztériumai a következők: Belügyminisztérium, Egészségügyi Minisztérium, Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Honvédelmi Minisztérium, Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium, Igazságügyi Minisztérium, Informatikai és Hírközlési Minisztérium, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Külügyminisztérium, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Oktatási Minisztérium, Pénzügyminisztérium. 1. Belügyminisztérium 1. Általános közjogi feladatok:választás, népszavazás, 2. Helyi önkormányzatokkal kapcsolatos feladatok:az ÁSZ-kel együtt ellenőrzi és segíti az önkormányzatok gazdálkodását,3. Közigazgatási szervezési feladatok: 3.1. a közigazgatás szervezetrendszerének a fejlesztése, személyzetpolitika kidolgozása,4. Közbiztonság:.1. a rendőrség irányítása,. a határőrség irányítása, 5. Egyéb: az egyházakra nézve ellátja a kormányprogramban foglaltakat, 2. Szociális és Családügyi Minisztérium 1. a lakosság szociális ellátási rendszere, 2. családok jólétének növelése, 3. munkanélküliség csökkentése, 4. emberi erőforrások hatékony és humánus felhasználása, 5. gyermekek védelme, 6. népesedéspolitika. 3. Egészségügyi Minisztérium 1. irányítja és összehangolja az idevágó kormányzati feladatokat, 2. az egészségügyi ellátás rendszere, 3. szakképesítés, 4. felügyelet, 5. ÁNTSZ irányítása. 4. Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 1. mezőgazdaság általában, 2. vadgazdálkodás és halászat, 3. élelmiszeripar, 4. erdőgazdálkodás és erdővagyon, 5. faipari termelés, 6. növényvédelem, 7. állattenyésztés, 8. térképészet, 9. vidékfejlesztés, 5. Gazdasági és Közlekedési Minisztérium 1. kidolgozza a kormány gazdaságpolitikai stratégiáját, 2. javaslatokat tesz a gazdaság fejlesztésére, 3. elemzi a gazdasági folyamatokat, 4. gazdasági előrejelzéseket készít. 6. Honvédelmi Minisztérium 1. megfogalmazza a honvédelem alapelveit, 2. ellenjegyzi a védelmi tervet, 3. előterjesztéseket készít a honvédség fejlesztésére, 4. felkészíti az országot fegyveres támadás elhárítására, 5. fenntart szakmai jellegű nemzetközi kapcsolatokat, (7. Ifjúsági és Sportminisztérium már nincs) 7. Informatikai és Hírközlési Minisztérium Infrastruktúra és kommunikáció Távközlés Rádió és televízió sugárzása 8. Igazságügyi Minisztérium 1. jogszabályelőkészítés, 2. az igazságszolgáltatással összefüggő jogalkotás, 3. a Kormány képviselete az AB eljárásaiban, 4. a nemzetközi közjogi, ill. jogsegélyszerződések végrehajtása, 5. EU-jogharmonizáció, 6. ügyvédek, közjegyzők, végrehajtók, igazságügyi szakértők törvényességi felügyelete, 7. Céginformációs Szolgálat működtetése, 8. az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda ellenőrzése, 11. a jogászszakvizsga és -továbbképzés meghatározása. 9. Környezetvédelmi Minisztérium és Vízügyi Minisztérium 1. a természetes és épített környezet védelme, fejlesztése 2. átfogó tervek, 3. közép- és hosszútávú célok, 4. hatásvizsgálatok, 5. vízvédelem, 6. talajvédelem, 7. levegővédelem, 10. Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, 1. Foglalkoztatás fejlesztése 2. Munkaügyi felügyeletek 3. Szakképzések 11. Külügyminisztérium 1. javaslatok az ország külpolitikájára, 2. az ország nemzetközi képviselete, 3. nemzetközi szerződések megkötésének szervezése, 4. az EU-csatlakozás irányítása, 5. külképviseletek. 12. Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 1. művészet élet szabadsága, 2. lelkiismereti és vallásszabadság biztosítása, 3. nemzeti kultúra fejlődésének védelme, 4. műemlékvédelem, nyilvántartás, 5. kapcsolattartás az egyházakkal. 13. Oktatási Minisztérium 1. tankötelezettség teljesítésének biztosítása, 2. tanszabadság és tanítás szabadsága, 3. tudományos élet szabadsága, 4. az ifjúság megfelelő testi, szellemi, erkölcsi fejlődése, 5. közoktatás, szakoktatás, 7. felsőoktatás. 14. Pénzügyminisztérium 1. A pénzügypolitikai javaslatok előkészítése és kidolgozása, 2. a végrehajtás során az összhang biztosítása, 3. vámigazgatás, 4. zárszámadás, 5. költségvetés, 6. statisztikai információrendszer, 7. adók, 8. APEH és VPOP felügyelete, 9. polgári jogviszonyban képviseli az államot, 10. pénz- és tőkepiaci rendszer, biztosítási rendszer, 11. devizapolitika, 12. szerencsejátékok, 13. önkormányzatok gazdálkodása, 14. nemzetközi pénzügyi gazdasági kapcsolatok, 15. államháztartási információs rendszer, 16. pénzügyi és számviteli szakoktatás, képzés,

- 38 -

20. Az országos hatáskörű szervek feladata, hatásköre és működése. Az országos hatáskörű szakigazgatási szervek egy rendkívül rendezetlen, heterogén szervcsoport, melyben egymástól sok tekintetben különböznek. Közös jellemzőik: 1. központi szakigazgatási szervek, illetékességi területük az egész ország 2. nincs minisztériumi jogállásuk 3. vannak köztük ágazati szervek: Környezetvédelmi Főfelügyelőség, Országos Atomenergia Hatóság 4. funkcionális jellegű szakigazgatási szervek: Központi Statisztikai Hivatal, OMFB 5. a szerv vezetője nem miniszter és nem kormánytag, megilleti azonban az állami irányítás egyéb jogi eszközei közül a normatív utasítás alkotásának és kibocsátásának a joga Példák ezekre a szervekre: Központi Statisztikai Hivatal, Környezetvédelmi Főfelügyelőség, Országos Atomenergia Bizottság, Országos Atomenergia Hatóság, Magyar Szabványügyi Hivatal, Magyar Bányászati Hivatal, Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága, Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete stb. A leglényegesebb különbségek: miért állíthatjuk, hogy a központi szervek eme csoportja számos vonatkozásban rendezetlen? A statuálási hatáskör (létesítés és megszüntetés joga) megilleti az Országgyűlést, de nem kizárólagosan, hanem e szervek létesítésére vonatkozó jog megilleti a kormányt is. A Kormánynak az alkotmányban szabályozott egyik hatásköri eleme a szervezet-alakítási jog országos hatáskörű államigazgatási szervek létesítésének a jogát is jelenti. A másik lényeges különbség: bizonyos országos hatáskörű közigazgatási szerveknek vannak területi, helyi dekoncentrált igazgatási apparátusai, nekik centrális alárendeltségben működő helyi államigazgatási szervei, pl. Környezetvédelmi Főfelügyelőség és a Környezetvédelmi Felügyelőségek, Magyar Bányászati Hivatal és Bánya-kapitányságok. A harmadik lényeges különbség, hogy vannak köztük tipikusan testületi szervek (Országos Atomenergia Bizottság) és vannak olyanok, amelyek egyedi szervek – minisztériumhoz hasonló munkaszervezet – egyszemélyi felelős vezetővel (Magyar Energia Hivatal, APEH, KSH, VPOP ). A negyedik lényeges különbség, hogy e szervek felügyeleti és irányítási viszonyait nagyon különbözőképpen jellemezhetjük. Vannak köztük olyanok, amelyeket a kormány, mint testület közvetlenül irányít, ez a közvetlen kormány-irányítás intézménye. Vannak olyanok, amelyeket a kormány irányít, de valamelyik miniszter felügyeli. Végül vannak olyanok is, amelyeket valamelyik kormánytag, miniszter irányít közvetlenül. Az ötödik különbség a vezető jogállásban fedezhető fel. E szervek vezetőinek egy részét a miniszterelnök nevezi ki, más részüket valamely miniszter, és gyakorolja felettük a munkáltatói jogokat. A hatodik lényeges különbség a költségvetési önállóság. Egy részük a költségvetésben önállóan szerepel, más részük egy adott minisztérium költségvetési fejezetén belül elkülönítve szerepel költségvetési tételként. Az országos hatáskörű államigazgatási szervekkel összefüggésben alapvető követelmény a hatásköri, szervezeti és gazdálkodási önállóság. A feladatköri önállóság nem mindig követelmény, mert egyes szervek feladatköre kötődik valamely miniszter feladatköréhez, ez azonban nem befolyásolja hatásköri önállóság igényét. A jelenlegi problémák egy része a jogállásbeli tarkasággal függ össze, felmerül tehát annak az igénye, hogy hozzuk ezeket a szerveket jogállásukat illetően közös nevezőre. Szülessen egy olyan jogalkotási program, ami e szervek jogi státusát koncepciózusan hivatott rendezni. A másik probléma azzal függ össze, hogy e szervek között több olyan van, amelyeknek a fel-adat- és hatásköre az általa gyakorolt funkciók önállóságát kívánná. Ez a hangsúlyozott függetlenség a minisztériumoktól és más főhatóságoktól való függetlenségként értelmezendő. A közigazgatás modernizálásának kormány-programja az országos hatáskörű szervekkel kapcsolatban az előbb említett példákkal bizonyos értelemben ellentétesen azt a koncepciót fogalmazza meg, hogy e szervek mindegyikét valamely miniszter irányítása vagy felügyelete alá kell helyezni, következésképp megszűnne a közvetlen testületi kormányirányítás intézménye, ami a tárcáktól való közvetlen függést hivatott kiküszöbölni. A program azonban eljut odáig, hogy szükség volna egy olyan átfogó jogi szabályozásra, amely garantálná e szervek hatásköri önállóságát és szabatosan szabályozná a miniszter felügyeleti jogát. Az országos hatáskörű szervek felügyeletéről és irányításáról szóló 1040/1992-e sz. Kormányrendelet: az országos hatáskörű szervet a kormány irányítja és a kijelölt miniszter felügyeli az országos hatáskörű szerv feladatát és hatáskörét önállóan gyakorolja vezetője felelős a jogszabályos és kormánydöntések végrehajtásáért és az alárendelt szervek működéséért A felügyeletet gyakorló miniszter feladatai: képviseli az országos hatáskörű szerv feladatkörébe tartozó területet az országgyűlésben és a kormányban utasíthatja az országos hatáskörű szerv vezetőjét ellenőrzi az országos hatáskörű szerv rendeltetésszerű működését, beszámoltatja a vezetőjét, intézkedéseket kezdeményez munkáltatói jogokat gyakorol az országos hatáskörű szerv vezetője felett, kinevezi helyetteseit jóváhagyja az országos hatáskörű szervet szervezeti és működési szabályzatát Az országos hatáskörű szerv vezetőjét főszabályként a miniszterelnök nevezi ki és menti fel. *************************** Az országos hatáskörű szervekre jellemző, hogy nem kormánytag vezeti őket. Igen fajsúlyos szervezetek. Ezek: 1. APEH (a pénzügyminiszter irányítása alatt), 2. KSH, 3. MTI, 4. ÁNTSZ, 5. A Pénzügyi szervezetek Állami Felügyelete, 6. Magyar Szabadalmi Hivatal, 7. Gazdasági Versenyhivatal, 8. Határon Túli Magyarok Hivatala, 9. a Nemzetbiztonsági Szolgálatok, 10. Magyar Bányászati Hivatal, 11. Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, 12. Magyar Energia Hivatal, 13. Országos Atomenergia Bizottság és Országos Atomenergia Hivatal. Jellemzőik: 1. az egész ország az illetékességi területük, 2. nincs minisztériumi jogállásuk, 3. vannak ágazati szervek (Környezetvédelmi Főfelügyelőség, Országos Atomenergia Hatóság), 4. vannak funkcionális jellegű szakigazgatási szervek (KSH, OMFB), 5. a szervezet vezetője nem miniszter, nem kormánytag, de normatív utasítást alkothat, 6. az országgyűlés és a kormány együtt létesítheti vagy szüntetheti meg,

- 39 -

7. centrális igazgatásúak, 8. bizonyos országos főhatóságok dekoncentrált szervek, mert alárendeltségben működő helyi államigazgatási szerveik vannak (APEH, VPOP, KSH), 9. vannak amelyeknek nincsenek ilyenek (pl. OMFB, OAEH), 10. vannak tipikusan testületi szervek (OMFB, OAEH), melyek egyedi szervek, és a minisztériumokhoz hasonló munkaszervezetük van, 11. a felügyeletei és az irányítási viszonyok különböznek, 12. vannak közöttük önálló költségvetési szervek, és vannak olyanok, amelyek minisztériumi költségvetésen belül működnek, 13. alapvető követelmény a szervezetei, gazdálkodási önállóság. 1040/1992. (VII. 29.) Korm. határozat az országos hatáskörű államigazgatási szervek irányításáról és felügyeletéről: 1. E határozat hatálya azokra a szervekre terjed ki, amelyeket jogszabály országos hatáskörű államigazgatási szervvé nyilvánít. 2. Az országos hatáskörű államigazgatási szervet - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a Kormány irányítja, és kijelölt tagja (a továbbiakban: miniszter) felügyelheti. A felügyeletet a miniszter tárcafelelősségétől függetlenül gyakorolhatja. 3. Az országos hatáskörű államigazgatási szerv feladatát és hatáskörét önállóan, a jogszabályoknak és a Kormány döntéseinek megfelelően gyakorolja, vezetője felelős a jogszabályok és a kormánydöntések végrehajtásáért a feladatkörébe tartozó államigazgatási terület és az alárendelt szervek irányításáért. 4. Ha a törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, a felügyeletet gyakorló miniszter • képviseli az országos hatáskörű államigazgatási szerv feladatkörébe tartozó területet az Országgyűlésben és a Kormány ülésén; • segítséget és útmutatást nyújt az országos hatáskörű államigazgatási szerv vezetőjének feladata ellátásához, tájékoztatja az ehhez szükséges kormánydöntésekről; • a Kormány döntéseinek végrehajtása érdekében utasíthatja az országos hatáskörű szerv vezetőjét; • ellenőrzi az országos hatáskörű államigazgatási szerv rendeltetésszerű működését, ennek során vezetőjét beszámoltatja, hiányosságok esetén felszólítja ezek megszüntetésére, szükség esetén felelősségre vonást kezdeményez; • gyakorolja a munkáltatói jogokat az országos hatáskörű államigazgatási szerv vezetője felett, kinevezi a vezető helyetteseit; • jóváhagyja az országos hatáskörű államigazgatási szerv szervezeti és működési szabályzatát; • gyakorolja a jogszabályban vagy kormányhatározatban számára biztosított külön jogokat. Az országos hatáskörű államigazgatási szerv vezetőjét - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a miniszterelnök nevezi ki és menti fel. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) a pénzügyminiszter irányítása alatt álló országos hatáskörű államigazgatási szerv. A Hivatal elnökét és elnökhelyetteseit a pénzügyminiszter nevezi ki. A Hivatal elnöke az államtitkári juttatások teljes körére jogosult. A Hivatal területi szerveivel, az Oktatási Igazgatósággal és a Számítástechnikai és Adóelszámolási Intézettel együtt a Pénzügyminisztérium költségvetési fejezetén belül önálló címként szerepel. A Központi Statisztikai Hivatal A Központi Statisztikai Hivatal (a továbbiakban: KSH) a Kormány közvetlen felügyelete alá tartozó, szakmailag önálló, országos hatáskörű közigazgatási szerv. A KSH elnökét és elnökhelyetteseit a miniszterelnök nevezi ki és menti fel. A kinevezés időtartama 6 év, amely két ízben további 6-6 évvel meghosszabbítható. A KSH elnöke a közigazgatási államtitkárt, a KSH elnökhelyettesei pedig a helyettes államtitkárt megillető illetményre és juttatásokra jogosultak. A Magyar Távirati Iroda A nemzeti hírügynökség - e törvény keretei között - önállóan határozza meg a hírügynökségi tevékenység tartalmát, és ezért felelősséggel tartozik. A közérdeklődésre számot tartó hazai és külföldi eseményekről, vitatott kérdésekről a tájékoztatásnak sokoldalúnak, tényszerűnek, gyorsnak, hitelesnek, tárgyilagosnak és kiegyensúlyozottnak kell lennie. A nemzeti hírügynökség köteles tiszteletben tartani a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét, tevékenysége nem sértheti az emberi jogokat. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat A közegészségügyi (különösen a környezet- és település-, élelmezés- és táplálkozás-, gyermek- és ifjúság-, munka- és sugáregészségügyi, kémiai biztonsági), a járványügyi, az egészségfejlesztési (egészségvédelmi, egészségnevelési és egészségmegőrzési), az egészségügyi igazgatási tevékenységek irányítása, koordinálása és felügyelete, valamint az egészségügyi ellátás felügyelete (továbbiakban együtt: népegészségügy) állami feladat. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete 2000. április elsejétől már nem az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet, ill. a Biztosításfelügyelet a két vizsgálandó szerv, hanem ezek helyett a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete. Magyar Szabadalmi Hivatal Az MSZH feladat- és hatásköre Az MSZH a szellemi tulajdon védelmének önálló feladat- és hatáskörrel rendelkező országos hatáskörű szerve. Az MSZH feladat- és hatáskörébe tartozik: • az iparjogvédelmi hatósági vizsgálatok és eljárások lefolytatása; • az állami dokumentációs és információs tevékenység a szellemi tulajdon területén; • a szellemi tulajdon védelmét szabályozó jogszabályok előkészítésében való részvétel; Az MSZH-t a Kormány irányítja. A Gazdasági Versenyhivatal A Gazdasági Versenyhivatal állami költségvetési szerv. A Gazdasági Versenyhivatal számára feladatot csak törvény írhat elő. A Gazdasági Versenyhivatal élén az elnök áll. A Gazdasági Versenyhivatal elnökét, valamint két elnökhelyettesét a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki, és egyben megbízza az egyik elnökhelyettest a Versenytanács elnöki teendőinek az ellátásával. A kinevezés hat évre szól. Határon Túli Magyarok Hivatala A Hivatal a Kormány irányítása alatt áll, felügyeletét a külügyminiszter látja el. A Hivatal önállóan gazdálkodó, teljes jogkörrel rendelkező költségvetési szerv. Az országos hatáskörű szervek körét érintő jogszabály alkalmazása szempontjából a Hivatalt országos hatáskörű szervnek kell tekinteni. A Hivatal élén elnök áll, akit a külügyminiszter javaslatára a miniszterelnök nevez ki és ment fel. A Hivatal elnökhelyettesét az elnök javaslatára a külügyminiszter nevezi ki és menti fel. A Hivatal szervezetét és működési rendjét a külügyminiszter jóváhagyásával a Hivatal elnöke állapítja meg. A Nemzetbiztonsági Szolgálatok A nemzetbiztonsági szolgálatok szervezete és jogállása A Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági szolgálatai • az Információs Hivatal, • a Nemzetbiztonsági Hivatal, • a Katonai Felderítő Hivatal, • a Katonai Biztonsági Hivatal, • a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat. Az Információs Hivatal, a Nemzetbiztonsági Hivatal és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat, a Katonai Felderítő Hivatal és a Katonai Biztonsági Hivatal a Kormány irányítása alatt álló, országos hatáskörű, önálló gazdálkodást folytató költségvetési szervek. Az e törvényben meghatározott feladatok ellátására a nemzetbiztonsági szolgálatok - a kormányzati irányítási döntéseknek megfelelően - helyi, területi szerveket hozhatnak létre. Magyar Bányászati Hivatal = országos hatáskörű államigazgatási szerv A Magyar Bányászati Hivatal a kormány irányítása alatt áll, felügyeletét a gazdasági miniszter látja el. Hatásköre: 1) a bányatevékenység során a dolgozók életének és testi épségének a védelme 2) tűzvédelmi előírások meghatározása 3) másodfokon eljár az elsőfokon a bányakapitányságok által elbírált ügyekben. Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság A Kormány az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (a továbbiakban: OMFB) feladatát, hatáskörét, szervezetét és működését a következők szerint határozza meg: Magyar Energia Hivatal A villamos energia termelésének, természetes monopolhelyzetben lévő szállításának és szolgáltatásának engedélyezését, a fogyasztói igény kielégítésének és a szolgáltatás színvonalának ellenőrzését, a fogyasztóvédelmet és a külön jogszabályokban meghatározott, az energiatermeléssel, -szolgáltatással összefüggő feladatokat a külön törvénnyel létrehozott Magyar Energia Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) látja el. Országos Atomenergia Bizottság és Országos Atomenergia Hivatal.

- 40 -

21. A közigazgatási hivatalok. I. A közigazgatási hivatalok kialakulása. A közigazgatási hivatalok kialakulásának ideje a rendszerváltás utánra tehető, amikor kialakult a köztársasági megbízott intézménye, 1 Budapesten, 7 régióban. Mellettük általános hatáskörű hivatalok működtek, amelyek az állam politikai térségi, helyi megjelenítői. A hivatalok a Bel-ügyminisztérium irányítása alatt álltak. 1994-ben megszüntették a köztársasági megbízott intézményét és helyette létrehozták a Megyei Közigazgatási Hivatalokat jelentősen csökkent feladat- és hatáskörrel. 1996-ban megszületett a 191/1996-os kormányrendelet a közigazgatási hivatalokról, célja annak biztosítása, hogy a kormányzat egészének szempontjai területi szinten is megvalósuljanak. A közigazgatási hivatalok már nem a Belügyminisztérium irányítása alatt állnak, hanem a kormány közvetlen irányítása alatt. II. A hivatal szervezete, jogállása. A fővárosi/megyei közigazgatási hivatalok a kormány területi államigazgatási szervei; a kormány a Belügyminisztériumon keresztül irányítja. Szervezete: közvetlenül a hivatalvezető vezetése alatt álló szervezeti egységekből áll, amelyek hagyományos feladatokat látnak el ágazati szakigazgatás szervei (korábban önálló hivatalok voltak, pl. Fogyasztóvédelmi Fő-felügyelőség megyei szervei) Hivatalvezető: - a belügyminiszter javaslatára a miniszterelnök bízza meg és menti fel. Helyettes államtitkári rangú köztisztviselő. Feltételek: 1) jogi egyetemi végzettség 2) jogi vagy közigazgatási szakvizsga 3) legalább 5 év közigazgatási vezetői gyakorlat. A hivatalvezető felett a munkáltatói jogokat a belügyminiszter gyakorolja. (kivéve a kinevezést és a felmentést) A hivatalvezető feladatai: 1) gyakorolja a munkáltatói jogokat az igazgatási szervek vezetői, valamint a közvetlen irányítása alatt álló szervek vezetői felett; 2) vezeti a közigazgatási hivatalt 3) elkészíti a szervezeti és működési szabályzatot 4) kialakítja az egyes tevékenységek közös szervezetben való ellátását (személyzeti, képzési, közigazgatás-fejlesztési, jogi képviseleti, ügyfélszolgálati stb.) 5) a helyi önkormányzatok törvényességi felügyelete: - kiterjed minden önkormányzati döntésre. Módja: a polgármesteri hivatal jegyzője az ülést követő 15 napon belül köteles megküldeni a meghozott döntést a hivatalvezetőnek. A hivatalvezető utólagosan kontrollálja a döntést, normatív önkormányzati döntés ellen (rendelet) a hivatalvezető az Alkotmánybírósághoz is fordulhat. Az utólagos kontrollnak nincsen halasztó hatálya az önkormányzati döntés végrehajtására, de a felfüggesztés kérhető a bíróságtól. 6) az első fokú hatáskörök gyakorlása: - nem általános, hanem atipikus feladat. Jellemzően a speciális szakértelem miatt vagy azért, mert ha az elsőfokú hatáskört a helyi önkormányzat gyakorolná, összeférhetetlenség alakulni ki pl. a kisajátítási ügyekben. 7) Általános fellebbviteli hatáskör: - felettes szervként elbírálja a jogorvoslatokat minden olyan államigazgatási hatósági ügyben, ahol elsőfokon a (fő) polgármester, a megyei közgyűlés elnöke, jegyző, főjegyző, képviselőtestület hivatalának vezetője járt el. A másodfokú határozat a jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül a Fővárosi Bíróságon megtámadható. 8) Koordinációs feladatai: - ágazati döntések területi összehangolása, a területi államigazgatási szervek ügyfélfogadási rendjének összehangolása. A hivatalvezető véleményező, koordinációt elősegítő szerve a kollégium, amelynek elemző, értékelő, véleményező feladatköre van. A kollégium tagjai: hivatalvezető igazgatási szervek vezetői a területi államigazgatási szervek vezetői a belső szervezeti egységek vezetői. 9) Ellenőrzési feladatköre: - a területi államigazgatási szervek tekintetében (nem hozzátartozó szervek) Jogok: munkaügyi intézkedések törvényessége, a köztisztviselői törvény hatályosulása a fővárosi/megyei ügyészséggel egyeztetett ellenőrzési terv alapján az Áe. törvény hatályosulása ügyiratkezelésről, a közigazgatási szervek által kezelt adatok nyilvánosságáról és védelméről szóló jogszabályok hatályosulása informatikai programok jogtisztasága. Az érdemi munkát e szervek tekintetében nem ellenőrizheti, mert arra az ágazati miniszter jogosult. 10) Informatikai feladat: - a területi államigazgatási szervek informatikai fejlesztésének összehangolása 11) Képzés, továbbképzés: - tanfolyamok megszervezése, lebonyolítása. ********************* Informatika A hivatalvezető az informatikai tevékenység összehangolása érdekében • kezdeményezi az ügyviteli tevékenység összehangolását, előmozdítja annak egységes program szerinti ellátását; • előmozdítja a központi közszolgálati nyilvántartás hatékony működését és adattartalmának a területi államigazgatási szervek feladatával összefüggő használatát, illetve ellenőrzi a nyilvántartás adatainak védelmére vonatkozó szabályok érvényesülését; • gondoskodik arról, hogy az önkormányzati törzsadattárat, az önkormányzati törvényességi és hatósági statisztikai rendszer adatait a területi államigazgatási szervek használhassák; • a kollégium közreműködésével gondoskodik a területi államigazgatási szervek informatikai fejlesztésének összehangolásáról, kezdeményezheti ennek érdekében az ágazati miniszter intézkedését. A hivatalvezető • a Belügyminisztérium Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatal szakirányítása mellett üzemelteti a polgárok személyi adatainak és lakcímének területi számítógépes rendszerét, illetve ellátja a rendszergazda szerepét, • ellátja a választásokkal, a népszavazásokkal kapcsolatos informatikai feladatokat. Képzés, továbbképzés A hivatalvezető a köztisztviselők képzése, továbbképzése körében • éves terv alapján szervezi a fővárosban, megyében az államigazgatási feladatokat ellátó önkormányzati szervek köztisztviselőinek képzését, továbbképzését; • közreműködik - a belügyminiszter által meghatározottak szerint - a belügyminiszternek a köztisztviselők képzésével, továbbképzésével, valamint a szakember-utánpótlás megszervezésével kapcsolatos feladatainak ellátásában; • gondoskodik a közigazgatási alapvizsgák, szakvizsgák, anyakönyvi szakvizsgák, továbbá külön jogszabály által meghatározott egyéb vizsgák előkészítésére szolgáló tanfolyamok megszervezéséről és lebonyolításáról;

- 41 -

• előmozdítják az ágazati, szakmai alapképzés rendszerességét, kezdeményezheti az ágazati képzéseket a területi államigazgatási szerv vezetőinél, a miniszternél; • közreműködik a helyi önkormányzatok a helyi kisebbségi, valamint a kisebbségi települési önkormányzatok tisztségviselőinek, képviselőinek képzésében; • összehangolja az ágazati területi államigazgatási szervek feladatkörébe tartozó, köztisztviselőket érintő képzési, továbbképzési feladatok ellátását; • elemzi a képzés, továbbképzés színvonalát és eredményességét, kezdeményezi az érintett szerveknél a szükséges intézkedéseket. Eljárási szabályok Ha a területi államigazgatási szerv illetékessége több megyére terjed ki, a hivatalvezető jogait az államigazgatási szerv székhelye szerinti hivatalvezető gyakorolja. A fővárosi közigazgatási hivatal vezetője gyakorolja a hivatalvezető jogait, ha az államigazgatási szerv illetékessége a fővárosra és megyére terjed ki. E jogkörében tett intézkedéséről a hivatalvezető tájékoztatja az érintett közigazgatási hivatalok vezetőit. A jegyző - az ülést követő 15 napon belül - megküldi a hivatalvezető részére a képviselő-testület bizottságának, a részönkormányzat testületének és a helyi kisebbségi önkormányzat képviselő-testületének, bizottságának üléséről készített jegyzőkönyvet, továbbá a polgármester saját és átruházott önkormányzati hatáskörben hozott határozatát. A hivatalvezető felhívására a jegyző a kitűzött határidőre köteles rendelkezésre bocsátani azokat az iratokat, egyéb információkat, amelyek az önkormányzati döntés és működés jogszerűségének vizsgálatához szükségesek. A hivatalvezető, felhatalmazása alapján az igazgatási szerv vezetője - a hivatal feladatainak ellátása érdekében - az államigazgatási feladatokat ellátó, államigazgatási hatáskörrel, hatósági jogkörrel rendelkező helyi önkormányzati szervek vonatkozásában jogosult • szakmai-koordinációs értekezletet összehívni; • a polgármesteri hivatalnál, körjegyzőségnél, megyei közgyűlés hivatalánál, fővárosi főpolgármesteri hivatalnál felettes szervként ellenőrzést tartani. A hivatalvezető, az igazgatási szervek vezetője az ellenőrzés során feltárt vagy más módon tudomására jutott jogszabálysértés esetén megteszi a szükséges intézkedéseket, így különösen • felhívja az ügyben ellenőrzésre jogosult más szerv figyelmét a tapasztalt jogszabálysértésre; • megkeresi intézkedés végett a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervet; • intézkedést kezdeményez a munkáltatói jogkör gyakorlójánál a köztisztviselő, közalkalmazott javára történő jogszabálysértés esetén; • fegyelmi, szabálysértési vagy büntetőeljárást kezdeményez. A fentiekben meghatározott esetekben a megkeresett szerv vezetője köteles a hivatalvezető, az igazgatási szerv vezetője megkeresését érdemben megvizsgálni, és saját intézkedéséről vagy annak mellőzése okáról a hivatalvezetőt, az igazgatási szerv vezetőjét - a megkereséstől számított 30 napon belül - tájékoztatni. Értelmező és záró rendelkezések A közigazgatási hivatal alapító okiratát a miniszterelnök adja ki. A hivatal szervezeti és működési szabályzatát a belügyminiszter hagyja jóvá, az igazgatási szervekre vonatkozó rendelkezések tekintetében az érdekelt miniszterek egyetértésével. A miniszter és a hivatalvezető közötti vitás kérdésekben - a belügyminiszter előterjesztésére - a miniszterelnök dönt.

- 42 -

22. Helyi önkormányzatok; a települési önkormányzat. I. A helyi önkormányzás általános szabályai 1) Az önkormányzati jogok A helyi önkormányzatok (község, város, főváros, kerület, megye) a feladat és hatáskörükbe tartozó helyi érdekű közügyekben önállóan járnak el. Helyi közügyek: 1) a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátása 2) a közhatalom helyi gyakorlása 3) ezek szervezeti, személyi és anyagi feltételeinek megteremtése A helyi önkormányzat önállóan szabályoz és igazgat, döntését az Alkotmánybíróság és a bíróság csak jogszabálysértés esetén bírálhatja felül. A helyi önkormányzat feladatai általában: 1) önként vállalhatja minden olyan közügy önálló megoldását, amelyet jogszabály nem, utal más szerv hatáskörébe 2) a törvény megállapíthat kötelező feladatot, amelyhez a szükséges anyagi eszközöket az országgyűlés biztosítja 3) a helyi önkormányzat a törvény keretei között szabadon alakítja a szervezetét, az önkormányzat jelképeit, kitüntetéseit és tulajdonával szabadon gazdálkodik, saját felelősségére vállalkozási tevékenységet folytathat, szabadion társulhat más helyi önkormányzatokkal 4) a helyi önkormányzati képviselő testülete önkormányzati döntést hozhat. Az önkormányzat jogait az Alkotmánybíróság és a bíróság védi. Az önkormányzati jogok minden helyi önkormányzat tekintetében egyenlők. 2) Feladat és hatáskörök A községnek, városnak, fővárosnak és kerületeinek, a megyei önkormányzatoknak egymástól eltérő feladat és hatáskörei lehetnek. A törvény a nagyobb lakosságszámú, és teljesítőképességű önkormányzatoknak több kötelező feladat- és hatáskört állapíthat meg. II. A TELEPÜLÉSI ÖNKORMÁNYZAT 1) Feladatai, hatásköre, szervei A települési önkormányzat alapvető feladata a helyi közszolgáltatások és közhatalmi feladatok ellátása - erre a törvény kötelezheti, Kötelező gondoskodni: 1) egészséges ivóvízellátás 2) óvoda, általános iskola, nevelés 3) egészségügyi és szociális alapellátások 4) közvilágítás 5) helyi közutak és köztemető fenntartása 6) nemzeti és etnikai kisebbségek jogai Az önkormányzat jogi személy. Az önkormányzati feladat- és hatáskörök a képviselő testületet illetik meg, őket a polgármester képviseli. Az önkormányzat szervei: polgármester a képviselő testület bizottságai a képviselőtestület hivatala. A képviselőtestület egyes hatásköröket átruházhat a szerveire. Vannak bizonyos hatáskörök, melyeket nem lehet átruházni, ezek: 1) rendeletalkotás 2) szervezet kialakítása, működés meghatározása, kinevezés, választás, megbízás 3) helyi népszavazás kiírása, jelképek, kitüntetések, címek és meghatározott adományok 4) gazdasági program, helyi adók, költségvetés, településrendezési terv, meghatározott értékhatár feletti hitelfelvétel, kötvénykibocsátás, közalapítvány létrehozása 5) önkormányzati társulás létrehozása, megállapodás a külföldi önkormányzatokkal 6) intézményalapítás 7) közterület elnevezése, emlékműállítás 8) eljárás kezdeményezése az Alkotmánybíróságnál 9) népi ülnökök megválasztása 7) A képviselőtestület működése A képviselőtestület gyakorolja az önkormányzat feladat és hatásköreit, évente legalább 6 ülést tart. Az ülést össze kell hívni, ha a képviselők ¼ - e vagy valamelyik bizottság kéri. A képviselőtestület elnöke a polgármester, ő vezeti és hívja össze az ülést. Főszabály a nyilvános ülés és a nyílt szavazás. Ez alól kivétel: a zárt ülés: - választás, kinevezés, felmentés, vezető megbízatás, összeférhetetlenség, fegyelmi ügy titkos szavazás: - vagyonnal való rendelkezés Közmeghallgatás = az állampolgárok és helyi szervezetek képviselői közérdekűkérdést tehetnek fel a képviselőtestületnek, évente legalább egyszer. Határozatképesség = ha a képviselők több mint a fele jelen van. A határozathozatal főszabályként egyszerű többséggel történik, kivételesen minősített többség szükséges. A rendeletalkotás a képviselőtestület joga a törvényben nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére a törvény felhatalmazása alapján annak végrehajtására A rendeletet a polgármester és a jegyző írja alá. A képviselőtestület feloszlatása: - a megbízatási idő lejárta előtt, minősített többségű döntéssel. Ebben az esetben 75 napon belül időközi választást kell kiírni. 3)A települési képviselő A települési képviselő a település egészéért vállalt felelősséggel képviseli a választóinak ér-ekeit. Jogai: felvilágosítást kérhet a polgármestertől, jegyzőtől, bizottságtól tanácskozási joggal vesz részt a bizottság ülésein és javasolhatja valamely ügy megtárgyalását megbízás alapján képviselheti a képviselőtestületet köteles részt venni a képviselőtestület munkájában közérdekű ügyben kezdeményezheti a polgármesteri hivatal intézkedését a testületi munkában szükséges időtartamra a munkahelyén fel kell menteni a munka-végzés alól tiszteletdíjat, természetbeni juttatást kaphat. Tanácsnok: - meghatározott feladatra választott képviselő 4) A képviselőtestület bizottságai A képviselőtestület maga határozza meg bizottsági szervezetét. Kötelező a 2,000-nél több lakosú településen pénzügyi bizottság létrehozása.

- 43 -

A képviselőtestület döntési jogot adhat a bizottságnak, és döntéseit felülvizsgálhatja. A bizottság tagjainak több mint a fele települési képviselő. Az elnöke nem lehet a polgármester, az alpolgármester és a hivatal dolgozója. Településrészi önkormányzat = a településrészt érintő ügyekre hozható létre. Vezetője a településrészi képviselő, tagjai más választópolgárok, képviselők. 5) Polgármester, alpolgármester, jegyző A polgármester tagja a képviselőtestületnek, teleülési képviselőnek tekintendő. Megválasztását követően esküt tesz. Felette a munkáltatói jogokat a képviselőtestület gyakorolja. Összeférhetetlenség: - a polgármester nem lehet: köztársasági elnök, az alkotmánybíróság tagja, ombudsman, az Állami Számvevőszék elnöke, kormány tagja, államtitkár, a közigazgatási hivatal vezetője, bíró, ügyész, más önkormányzatnál is polgármester, alpolgármester, képviselő, olyan közigazgatási szerv tisztségviselője, amely az önkormányzatot érintő ügyekkel foglalkozik. A főállású polgármesterre ezen túl „szigorúbb” összeférhetetlenségi szabályok vonatkoznak más munkavégzésre irányuló tevékenységet nem folytathat (kivéve: művészeti, tudományos, oktatási tevékenység) nem lehet felügyelő-bizottsági tag, gazdasági társaság vezetője, ehhez azonban megadható a hozzájárulás Az összeférhetetlenségi okot a polgármester 30 napon belül köteles megszűntetni. Alpolgármester = a képviselőtestület választja tagjai közül titkos szavazással a polgármester helyettesítésére. Az alpolgármester feladatát a polgármester irányításával látja el. Jegyző = a képviselőtestület a jogszabályban megállapított képesítésű jegyzőt nevez ki határozatlan időre. A jegyző vezeti a képviselőtestület hivatalát. Köteles jelezni a képviselőtestületnek, a bizottságnak, a polgármesternek, ha a döntéseiknél jogszabálysértést észlel. 6)A képviselőtestület hivatala, a Polgármesteri Hivatal. A Polgármesteri Hivatal egységes hivatal: az önkormányzat működése az államigazgatási döntés előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos feladatok ellátására jön létre. 7) Körjegyzőség A körjegyzőséget az 1,000 főnél kevesebb lakosú, megyén belül egymással határos községek kötelesek létrehozni az igazgatási feladataik ellátására. Megalapításáról a képviselőtestületek döntenek. A körjegyző évente beszámol minden képviselőtestületnél.

- 44 -

23. Helyi önkormányzatok; a megyei önkormányzat. A megyei önkormányzat a megye választópolgárai közösségének önkormányzata, amely közvetlen választás útján jön létre. 1) Feladata és hatásköre A megyei önkormányzat köteles ellátni azokat a törvényben előírt feladatokat, amelyek megoldására a települési önkormányzat nem kötelezhető. A törvény a megyei önkormányzat kötelező feladatává teheti az olyan körzeti jellegű közszolgáltatás biztosítását, ami a megye egész területére vagy annak egy részére terjed ki. Kötelező feladatok különösen: 1) középiskolai, szakiskolai és kollégiumi ellátás, ha azt a települési önkormányzat nem vállalja; megyei könyvtár 2) fogyatékos gyermek oktatása, nevelése, gondozása 3) az alapellátást meghaladó egészségügyi szakellátás, ha azt a települési önkormányzat nem vállalja 4) az épített és természeti környezet védelme 5) a térségi területrendezéssel kapcsolatos feladatok összehangolása 6) a megyei idegenforgalmi célkitűzések meghatározása 7) területi információs rendszer Megyei területfejlesztési tanács: - a területfejlesztési feladatok összehangolása A tanács önálló jogi személy. Tagjai: a megyei közgyűlés elnöke a megyei jogú városok polgármesterei a miniszter képviselője a területi gazdasági kamarák képviselői önkormányzat területfejlesztési társulások megyei munkaügyi tanácstársulások A megyei területfejlesztési tanács elnöke a megyei közgyűlés elnöke. A megyei önkormányzat a törvényi kötelezettségek teljesítésén túl szabadon vállalhat olyan közfeladatokat, amelyeket a törvény nem utal más szerv kizárólagos hatáskörébe és nem sérti a megyében lévő községek és városok érdekeit. 2) A megyei önkormányzat gazdálkodása A megyei önkormányzat bevételeivel szabadon gazdálkodik, rendelkezik a megyei önkormányzati tulajdonnal, és vállalkozási tevékenységet folytathat. A megyei önkormányzat közgyűlése rendeletet alkothat és megyei népszavazást rendelhet el. 3) A megyei önkormányzat szervezete A megyei önkormányzat jogi személy. Feladatait és hatáskörét a közgyűlés látja el. A megyei önkormányzatot az elnök képviseli. Elnök = a megyei közgyűlés választja saját tagjaiból titkos szavazással megbízatásának időtartamára. Az alelnököt a megyei közgyűlés választja titkos szavazással. Bizottságok = a megyei közgyűlés szabadon alakíthat bizottságokat. Kötelező választani pénz-ügyi bizottságot. Megyei önkormányzati hivatal = döntések előkészítése, végrehajtás szervezése és ellenőrzése. Önálló döntési jogosultsága nincs, és nem ruházható fel ezzel. A hivatal vezetője a megyei főjegyző, akit a közgyűlés választhat határozatlan időre. A hivatal szervezetét, működési szabályait a közgyűlés határozza meg. *********************************** A megyei önkormányzat közgyűlése saját feladatkörében rendeletet alkothat, a döntési hatáskörébe tartozó ügyekben megyei népszavazást rendelhet el. A törvény a megyei önkormányzat rendeletalkotási tárgyköreit kizárólag saját feladat- és hatásköréhez igazítva állapította meg. A népszavazás elrendelését csak a megyei közgyűlés döntési hatáskörében teszi lehetővé. A települési önkormányzatokéhoz képest a szabályozási kör szűkítése a megyei feladat- és hatáskörök sajátosságából fakadt. A törvény által nem rendezett helyi társadalmi viszonyok megyei szabályozása azonban nem sértheti a települési önkormányzatok önálló szabályozási jogosultságát. A megyei közgyűlés a saját feladatkörében, illetőleg saját döntési hatáskörében - az általános szabályok szerint - hozhat rendeletet, rendelhet el népszavazást. A megyei önkormányzatok rendeletalkotási tárgyai különösen az alábbiak lehetnek • a körzeti jellegű szolgáltatásokkal, az intézményrendszerek működésével, • a megyei önkormányzati tulajdonnal, • a szabadon vállalt közfeladatok ellátásával, • a megyei önkormányzat szervezeti rendjével, működésével, • a megyei szimbólumokkal, címek, elismerések, kitüntetések adományozásával kapcsolatos szabályozás. A megyei önkormányzat szervezete A megyei önkormányzat jogi személy. Feladatait és hatáskörét a közgyűlés látja el. A megyei önkormányzatot a közgyűlés elnöke képviseli. A megyei önkormányzati feladat- és hatáskörök címzettje a megyei közgyűlés. A közgyűlés azonban egyes hatásköreit választott szerveire (bizottság, társulás, közgyűlés elnöke) ruházhatja, ilyen módon biztosítja az ügyek folyamatos intézését. A képviselő-testület (közgyűlés) meghatározó szerepe a megyei önkormányzatnál is érvényesül. A közgyűlés feladat- és hatáskörében szabadon dönthet. A közgyűlés felelős vezetője a közgyűlés elnöke. Az elnök • előkészíti, összehívja és vezeti a közgyűlés ülését, biztosítja széleskörű nyilvánosságát, demokratikus működését, • a közgyűlés feladat- és hatáskörében hozott döntései végrehajtásával gondoskodik a körzeti (területi) közszolgáltatások működtetéséről, • irányítja, szervezi, koordinálja a megyei önkormányzat költségvetése elkészítését végrehajtását, a megyei önkormányzati vagyonkezeléssel, valamint a vállalkozásokkal kapcsolatos tevékenységet, • koordinálja a megyei önkormányzat által fenntartott intézmények működését és fejlesztését, e szervek önkormányzati ellenőrzését, szervezi a területi és nemzetközi kapcsolatokat, e kapcsolatokban képviseli az önkormányzatot. A megyei önkormányzatot a közgyűlés elnöke képviseli, aki a törvény erejénél fogva jogosult a megyei közgyűlés képviseletére. A megyei közgyűlés képviseletével meg lehet bízni más tisztségviselőt is (alelnök, tanácsnok, bizottsági elnök), vagy képviselő-testületi tagot, illetőleg a megyei közgyűlés hivatala dolgozóját (főjegyző), de szükség esetén a jogtanácsost is. A megyei közgyűlés elnökét a megyei közgyűlés - saját tagjai sorából - titkos szavazással választja a megbízatásának időtartamára. Összhangban az Európai Önkormányzati Chartának a közvetlen választásokra vonatkozó kritériumaival a megyei közgyűlés tagjait a választópolgárok (kivéve a megyei jogú város választópolgárait) közvetlenül, listán választják. A jelölő szervezet egy megyében két listát állíthatott az 1994. évi önkormányzati választáson a megyei közgyűlési tagok választására egyet a 10 000 vagy ennél kevesebb lakos települések számára, egyet a 10 000-nél több lakosú települések számára. A listák a leadott szavazatok arányában jutnak mandátumhoz. A

- 45 -

közgyűlés tagjainak száma jórészt a lakosságszám függvényében változik, 13 megyében 40 fő, s csak 2 megyében haladja meg az 50-et (Borsod-Abaúj-Zemplén - 59 fő; Pest megye - 80 fő). A megyei közgyűlés elnökét a megyei közgyűlés a saját tagjai sorából választja a közgyűlés megbízatásának időtartamára. Eltörölte az 1994. évi törvénymódosítás a tisztségviselő-választás kétharmados szavazati többségét, fenntartotta viszont a titkosságot, s lehetővé tette több megyei közgyűlési alelnök választását a közgyűlési tagok sorából. Törvény vagy felhatalmazása alapján kormányrendelet kivételesen a polgármester mellett a megyei közgyűlés elnökét is felruházhatja államigazgatási hatáskörrel. A honvédelmi, polgári védelmi, katasztrófa-elhárítási ügyekben a megyei közgyűlés elnöke részt vesz az országos államigazgatási feladatok helyi irányításában és végrehajtásában. Ez azt jelenti, hogy a megyei védelmi bizottság irányítása a megyei közgyűlés elnökének feladatköre. E döntések ugyanis társadalompolitikai kihatásúak. Helyes, ha azokat szakemberek előkészítésében ugyan, de a politikai felelősséggel bíró közjogi testület, választott tisztségviselő (nem pedig köztisztviselő) hozza meg. A megyei közgyűlés tisztségviselői: az elnök, a saját tagjai közül választott alelnök (alelnökök), akiket a közgyűlés titkos szavazással választ. (2) A megyei közgyűlés köteles megalakítani a pénzügyi bizottságát. Emellett a megyei közgyűlés meghatározott feladatainak eredményesebb ellátása érdekében - a tanácsnoknak választott megyei képviselők és más megyei képviselők tagsági többségét biztosítva - szabadon alakíthat bizottságokat. A megyei közgyűlés a bizottság további tagjait a szolgáltatást nyújtók és igénybe vevők, valamint a szolgáltatásban más módon érdekeltek képviselőiből választja meg. A bizottság elnöke megyei tanácsnok. A megyei testületek és tisztségviselők munkáját megyei önkormányzati hivatal segíti, melynek feladata a döntések szakmai előkészítése, valamint a döntések végrehajtásának szervezése és ellenőrzése. A hivatal vezetőjét: a megyei főjegyzőt a megyei közgyűlés nevezi ki határozatlan időre. A megyei közgyűlés meghatározza a hivatal belső szervezetét és működésének szabályait, biztosítja a hivatal működésének dologi feltételeit. A megyei önkormányzat szervezetére és működésére a nem szabályozott kérdésekben a települési önkormányzatokra előírtakat megfelelően alkalmazni kell. A települési képviselő-testület szervezetének és működésének szabályai (a képviselő-testületi ülések száma, a döntéshozatalhoz szükséges szavazás módja, az ülések nyilvánossága, a zárt ülések tartásának esetei stb.) a települési és a megyei önkormányzatoknál lényegében azonos tartalmúak. Ezért általános szabályokat a megyei önkormányzatok szervezeténél és működésénél is értelemszerűen alkalmazni kell. A megyei önkormányzatnak csak néhány szervezeti és működési szabálya (pl. a rendeletalkotás, a tisztségviselők megválasztásának módja és elnevezése) tér el a települési önkormányzatokra vonatkozó szabályozástól.

- 46 -

24. A közigazgatási eljárás fogalma. A Ket hatálya. A magyar közigazgatás eljárásjog története. 1 A magyar közigazgatási eljárási jog fejlődésének története A magyar közigazgatási bíráskodás története. Közigazgatási eljárásról a múlt század vége óta beszélhetünk. Először az 1902:XX. tc. szabályozta a közigazgatási eljárást. Ez a törvény több módosítással az ötvenes évekig hatályban volt. Az 1950:I. tv. helyezte hatályon kívül. Az 1954:I. és X. törvények viszonylagos jogbizonytalanságot teremtettek, s ezért alkották meg a jelenleg is hatályos 1957: IV. eljárási törvényt. A törvény a Pp. szabályaihoz hasonló szabályokat vezetett be. Az 1981:I. tv. jelentősen módosította, szerkezetileg egységesítette a törvényt. A közigazgatási bíróságokat az 1896:XXVI. tc. hozta létre. A bíróságokon két főbb osztály működött. Az általános közigazgatási osztály községi, törvényhatósági, miniszteri határozatok ügyében járt el, míg a pénzügyi osztály az adó- és illetékügyekben felmerült panaszok miatt. A bíróság ötös tanácsban járt el. A tanácsok tagjai közt bírók, közigazgatási szakemberek, pénzügyi tisztviselők voltak. Az 1925:XXVI. tc. kiszélesítette hatáskörét. Kjog (közigazgatási jog) normarendszere alapvetően eltér más jogágaktól (pl. polgári, büntető). A pl-ként felsorolt jogágak körében viszonylag korán: átfogó jellegű anyagi jogi kódexek és eljárási tv-ek egy tv-be foglalása. Kjogban nem jöttek létre ilyenek = ahány eljárásfajta annyiféle szabály elve. Következik: tv-ek mellett jelentős szerepe volt a különböző színtű rendeleti jogalkotásnak + elég általános volt: anyagi és eljárásjogi szabályokat magában foglalt 1-1 jogszabály. Ma – demokratikus jogállamok: van közig eljárási tv (szabályozás terjedelme, jogi jellege eltérő = elsődleges / szubszidiárius szabály). Fogalma: Konkrét közigazgatási aktusok kibocsátásának cselekvési rendje, amely a közigazgatási szervek hatósági eljárását, belső eljárását, ügyvitelét szabályozza. Jelen szervek hatósági eljárására vonatkozó általános és speciális jogszabályok összességét értjük. MO: I. külföldi modellekhez képest Áe (1957.évi IV.tv.) rugalmasan elsődleges szabályozási módot vezetett be. Lényege: a tv. rendelkezései túlnyomórészt minden ügykategóriára érvényesen szabályokat tartalmazott (különös eljárási szabályok nem térhetnek el), de ugyanakkor rugalmas is volt. Saját tárgyi hatályának megállapításánál: eljárásfajták 3 kategóriája. 1. eljárásokat eleve kiveszi a saját hatálya alól 2. eljárásokra elvileg kiterjed a hatálya, de: „ha jogszabály másként nem rendelkezik” = miniszteri rendelet is félreteheti a tv. bármelyik rendelkezését 3. összes többi eljárásfajta (eljárásfajták túlnyomó többsége) Összességében: a tv. garanciális szabályokat állapított meg + emellett bőséges mozgásteret adott a különös eljárási szabályok számára (érvényre juttatták a különböző közig.eljárásfajták sajátosságait). II. Áe óta eltelt időszak (különösen rendszerváltozás óta): számos változás, amely indokolttá tette a Ket. megalkotását, különösen az alábbi okok: - Átalakult az államszervezet (központi szervek és helyi-területi is) = indokolttá vált elemezni a következményeit - Ország nyitottabbá válása: külföldi turistaforgalom + magyar hatóságokkal kapcsolatba kerülő nem magyar állampolgárok száma nőtt (ingatlantulajdonos, munkavállaló, menekült, stb.) - Külföldi cégek jelenléte (multik) - Tulajdoni viszonyokban mélyreható változások (tulajdoni viszonyok és gazdasági élet) = 1957 és 1981 állam a közhatalom letéteményese és a legnagyobb tulajdonos = hierarchikusan irányította a gazdasági élet szereplőit rendszerváltás = állam tulajdonosi szerepe szűkült = gazdasági szereplőket jogi szabályozás eszközeivel (hatósági tevékenység) révén tartja tv-es keretek között. III. eljárási szabályok legátfogóbb vizsgálata 1981 – azóta nagymértékben fejlődött a közig.számítástechnikai háttere: lehetőség az ügyfelek számára, segíti a hatóságok hivatalbóli eljárásindítását (más korszerű technikai eszközök is vannak, amelyek használata indokolt volna ugyanezen okokból). IV. Ket.: tv. előkészítés, elemzések = fogyatékosságok, szempontok az új Ket. megalkotásához, ezek példálózó felsorolása: - Áe eredendő hibái: pl. nem szabályozza az eljárási ktsg. Fogalmi körébe tartozó ktsg.elemeket = jogbizonytalanság - További szabályozási hibák: részeleges tv.módosítások = változás összes következményeit nem gondolták végig - Eljárás során kiszabható bírságok rendszere: átfogó vizsgálatra szorul (alacsony limitek= nem elég ösztönző / visszatartó) - Utóbbi években gyakori: hatóságokkal való nyílt szembeszegülés = rendőrség közreműködése nemcsak végrehajtási eljárás keretében, hanem más eljárási cselekményeknél is szükséges lehet (szemle, hatósági ellenőrzés) - Végrehajtás hatékonysága: nem megnyugtató (döntések papíron maradnak / időben elhúzódnak) - EU jogharmonizációs kötelezettség nincs, de: EU hatékony közigazgatást vár el + nemzetközi szerződések, ajánlások hasznosítása indokolt Ket: megőrizve meghaladás elve jegyében készült: Áe számos helyen érintetlen, de vannak lényeges változások és új jogintézmények; tv. célja: ügyfelek érdekeit szolgálja (egyszerűbb, gyorsabb, átláthatóbb közigazgatás; alkotmányos jogok fontosak) – közigazgatási szervek többletterhelése árán is. 3 A Ket. szervi, tárgyi személyi hatálya, jogutódlás, adatvédelem 12-17.§ A közigazgatási ügy fogalma (12.§) E. § a közigazgatási ügy fogalmát (Áe. Def-ját használja) definiálja és felsorolja azokat a szervtípusokat, amelyek e tv. szempontjából közig. Hatóságnak minősülnek. E def-ón felül a tagsági jogviszony létrehozásával / megszüntetésével kapcsolatos ügyek is hatósági ügyek, ha vmely tevékenység / foglalkozás köztestületi tagságához kötött. A kamarai tv-ek részletes és garanciális elemekkel ellátott etikai és fegyelmi eljárási szabályokat tartalmaznak = e tv. nem tekinti ezeket hatósági ügynek. 12. § (1) A közigazgatási hatóság eljárása során az e törvény hatálya alá tartozó közigazgatási hatósági ügyekben e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. (2) Közigazgatási hatósági ügy Def! (a továbbiakban: hatósági ügy): a) minden olyan ügy, amelyben a közigazgatási hatóság az ügyfelet érintő jogot vagy kötelességet állapít meg, adatot, tényt vagy jogosultságot igazol, hatósági nyilvántartást vezet vagy hatósági ellenőrzést végez, b) a tevékenység gyakorlásához szükséges nyilvántartásba vétel és a nyilvántartásból való törlés – a fegyelmi és etikai ügyek kivételével – ha törvény valamely tevékenység végzését vagy valamely foglalkozás gyakorlását köztestületi vagy más szervezeti tagsághoz köti. (3) E törvény alkalmazása szempontjából közigazgatási hatóság (a továbbiakban: hatóság) a hatósági ügy intézésére hatáskörrel rendelkező a) államigazgatási szerv, b) helyi önkormányzat képviselő-testülete, a 19. § (2) bekezdése szerint átruházott hatáskörben annak szervei, c) főjegyző, jegyző (körjegyző), a képviselő-testület hivatalának ügyintézője, a megyei jogú város kerületi hivatalának vezetője, a hatósági igazgatási társulás, d) nem közigazgatási feladat ellátására létrehozott egyéb szervezet, köztestület vagy személy, amelyet (akit) törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet jogosít fel közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására.

- 47 -

(4) Ha törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet nem közigazgatási feladat ellátására létrehozott szervezetet, köztestületet vagy személyt jogosít fel közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására, meg kell határozni azokat az ügyeket, amelyekben e törvény rendelkezései az irányadók. Fontos!: a tv. nem minden, a közig.hatóságok által lefolytatott eljárásra vonatkozik – kizárólag csak az egyedi hatósági ügyekben folytatott eljárásokra (pl. jogszabály-előkészítés, kül. állami szervek irányítása; amikor a közigazgatás nem a közhatalom letéteményese, hanem polgári jogi jogalany = nem e tv. hatálya vonatkozik). Gyakorlati jogalkalmazásban jogbizonytalanság: külön tv. meghatározott ügyekben nem közig. Hatóságot is feljogosíthat közig.hatósági jogkör gyakorlására. A probléma: e szervek 2 ügycsoportban járnak el: 1. Saját autnómiájuk körébe tartozó, közhatalmi jellegzetességeket nem mutató ügyek 2. kifejezetten hatósági ügyek Határvonal a 2 ügycsoport között: nem mindig egyértelmű = jogbiztonság érdekében az elhatárolás kötelezettsége a jogszabályszerkesztőké. A tv. hatálya (13-14.§) 4 kategóriára bontva csoportosítja az eljárásfajtákat. 13.§ Ezek közül az 1.elsőre egyáltalán nem terjed ki a törvény tárgyi hatálya, 2.a másodikban csak akkor kell alkalmazni a törvényben foglalt rendelkezéseket, ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, 3.a harmadik kategóriára nézve irányadók a törvényben szereplő szabályok és az eltérés csak akkor megengedett, ha azt maga a törvény lehetővé teszi. Abból kiindulva, hogy maga a törvény is elég tág teret nyújt a különös eljárási normák számára az egyes eljárásfajták sajátosságainak érvényre juttatásához, a kodifikáció során egyértelmű törekvés volt az Áe.-ben az első és a második kategóriába sorolt eljárásfajták számának lehetőség szerinti csökkentése. Ezeknek az úgynevezett privilegizált eljárásoknak az áttekintésével azonban beigazolódott, hogy megfelelő kodifikációs megoldásokkal az általános eljárási szabályok elsődleges szerepe erősíthető, ugyanakkor kellő rugalmassággal az egyes eljárásfajták specialitásait is kezelni lehet. 4. 14-§ A törvény ezért három olyan ügycsoportban, ahol a biztonságra visszavezethető okok indokolják az általánostól eltérő, különös szabályok megalkotását, az eljárási jogban új megoldással lehetővé teszi az egyes jogintézményeknél a szélesebb körű eltérés lehetőségét. (Atomenergia alkalmazása, veszélyes létesítmények engedélyezése, haditechnikai eszközök és szolgáltatások külkereskedelmének engedélyezése.) Európai Uniós tagságunkra, illetve más nemzetközi jogi kötelezettségünkre tekintettel további eltérésekre is figyelemmel kell lennünk a szabályozásnál. Nem kizárt ugyanis, hogy az Unió jogi aktusa, vagy nemzetközi szerződés eljárási kérdéseket rendez, és ezek jogi sajátosságaikból eredően az eljárási törvénnyel szemben elsőbbséget élveznek. Ügyfél(15.§) 15. § (1) Ügyfél az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akinek (amelynek) jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét az ügy érinti, akit (amelyet) hatósági ellenőrzés alá vontak, illetve akire (amelyre) nézve – tulajdonát, jogait és vagyontárgyait is ideértve – a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz. (2) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a létesítménnyel kapcsolatos, illetve a tevékenység engedélyezésére irányuló eljárásban ügyfél a hatásterületen levő valamennyi ingatlan tulajdonosa és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogszerű használója. (3) Törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyfajtákra részletesebb ügyfélfogalmat állapíthat meg. (4) Az ügyfél jogai megilletik az ügy elbírálásában hatóságként (szakhatóságként) részt nem vevő hatóságot is, amelynek feladatkörét az ügy érinti. (5) Meghatározott ügyekben törvény az ügyfél jogaival ruházhatja fel az érdekvédelmi szervezeteket és azokat a társadalmi szervezeteket, amelyeknek a nyilvántartásba vett tevékenysége valamely alapvető jog védelmére vagy valamilyen közérdek érvényre juttatására irányul. (6) A természetes személy ügyfélnek akkor van eljárási képessége, ha a polgári jog szabályai szerint cselekvőképességgel rendelkezik. Jogszabályban meghatározott esetben a korlátozott cselekvőképességgel rendelkező személyt is megilleti az eljárási képesség. Az eljáró hatóság hivatalból vizsgálhatja az eljárási képesség meglétét, és ha annak hiányát állapítja meg, úgy az ügyfél helyett törvényes képviselőjét vonja be az eljárásba, illetve ügygondnok kirendelését kéri. Jogutódlás a hatósági eljárásban Új, eddig nem szabályozott tárgykörre vonatkozik az a rendelkezés, amely az eljárási jogutódlás kérdését rendezi, valamint az, amely a jogképességtől különböző eljárási képesség tekintetében nyújt támpontot az eljáró szervek számára. 16. § (1) Ha jogszabály másként nem rendelkezik vagy azt az ügy jellege nem zárja ki, a hivatalból indított vagy folytatott eljárásban a kieső ügyfél helyébe annak polgári jog szerinti jogutódja lép, ilyen esetben a jogerős határozatban megállapított kötelezettség vagy jogosultság a jogutódot terheli, illetve illeti meg. (2) A jogelőd kérelmére indult eljárásban a jogutódlás a jogutód kérelme alapján következik be, erről a hatóság végzéssel dönt. (3) A jogerős határozattal megállapított kötelezettség esetén – indokolt esetben a teljesítési határidő egy alkalommal történő meghosszabbításával – lehetőséget kell adni a jogutódnak a kötelezettség önkéntes teljesítésére. (4) Jogutód hiányában a jogszabálysértő, illetve a közérdeket sértő vagy veszélyeztető állapot megszüntetéséről a hatáskörrel rendelkező hatóság hivatalból intézkedik. Adatvédelem 17. § (1) A hatóság köteles gondoskodni az eljárás során megismert, törvény által védett titok (a továbbiakban: védett adat) és a hivatás gyakorlásához kötött titok (a továbbiakban: hivatásbeli titok) megőrzéséről és a személyes adatok védelméről. (2) A hatósági eljárás tartama alatt – különösen az iratokba való betekintés engedélyezésénél, a tárgyalás során, a döntés szerkesztésénél és a döntésnek hirdetményi úton való közlésénél – a hatóság gondoskodik arról, hogy a védett adat és a hivatásbeli titok ne kerüljön nyilvánosságra, ne juthasson illetéktelen személy tudomására, és a személyes adatok védelme biztosított legyen. (3) Az adat védelmére vonatkozó szabályok megtartása nem vezethet a jogorvoslathoz való jog korlátozásához. (4) A hatóság – hatáskörének keretei között – jogosult a feladatai ellátásához szükséges, jogszabályban meghatározott védett adat, továbbá törvényben meghatározott esetben személyes adat megismerésére és kezelésére. E jogát törvény korlátozhatja. (5) Hivatalból indított vagy folytatott eljárásban a (4) bekezdésben meghatározott korlátozó rendelkezés hiányában az ügyfél nem akadályozhatja a hatóságot az üzleti könyvek és a tényállás tisztázásához szükséges más iratok átvizsgálásában. (6) A hatóság az eljárás során a birtokába került védett adatot, hivatásbeli titkot, továbbá személyes adatot – az ugyanazon ügyben folyó, e törvényben szabályozott eljárások kivételével – csak akkor továbbíthat más szervhez, ha ezt törvény megengedi, vagy ha az érintett ehhez hozzájárult.

- 48 -

25. Joghatóság, hatáskör, illetékesség. Hatásköri, illetékességi összeütközés, ideiglenes intézkedés, szakhatósági közreműködés, megkeresés. Joghatóság 18. § (1) Magyar állampolgár, Magyarországon nyilvántartásba vett jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet ügyfél hatósági ügyében – amennyiben az Unió jogi aktusa, törvény vagy nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik – a Magyar Köztársaság területén a magyar hatóság jár el. (2) Ha az ügyfél nem magyar állampolgár, illetve külföldön nyilvántartásba vett jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akkor hatósági ügyében – amennyiben nemzetközi szerződés vagy az adott ügyfajtára irányadó különös eljárási szabály eltérően nem rendelkezik – a Magyar Köztársaság területén magyar hatóság jár el, feltéve hogy az eljárásban az Unió jogi aktusát, illetve magyar jogszabályt kell alkalmazni. (3) Jogszabály felhatalmazása, illetve nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján az ügyfél hatósági ügyében külföldön a magyar külképviseleti hatóság, illetve konzuli szolgálat jár el. A törvény a nemzetközi kapcsolatok fejlődésére, hazánk nemzetközi kötelezettségeire tekintettel bevezeti a közigazgatási eljárási jogba a joghatóság intézményét. A joghatóság a közigazgatási jogban azt jelenti, hogy a közigazgatási ügyben mely állam közigazgatási hatóságának kell eljárnia. A törvény kimondja, hogy magyar állampolgár közigazgatási ügyében Magyarországon magyar közigazgatási hatóság jár el. Törvény vagy nemzetközi szerződés, illetve az EU közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusa a fő szabálytól eltérően rendelkezhet. Külföldi állampolgár magyarországi közigazgatási ügyében az eljárás során – ha magyar hatóság jár el – a magyar vagy a kötelezően alkalmazandó európai uniós jogszabályt kell alkalmazni. Az Unió jogi aktusa, nemzetközi szerződés vagy különös eljárási szabály a fő szabálytól itt is eltérően rendelkezhet. Hatáskör megállapítása 19. § (1) A hatóság hatáskörét – a hatósági eljárás körébe tartozó ügyfajta meghatározásával – jogszabály állapítja meg. Ebben meg kell jelölni az első fokon eljáró, továbbá ha az nem a 107. §-ban és 108. §-ban megjelölt hatóság, a fellebbezést elbíráló hatóságot is. (2) Önkormányzati hatósági ügyben első fokon a képviselő-testület jár el. Ezt a hatáskörét önkormányzati rendeletben a közgyűlés elnökére, a polgármesterre, a főpolgármesterre, a részönkormányzat testületére, a képviselő-testület bizottságára, illetve törvényben meghatározottak szerint létrehozott társulásra ruházhatja át. (3) A hatóság a hatáskörét vagy annak gyakorlását – törvényben meghatározott kivétellel – más hatóságra nem ruházhatja át. Nem tekinthető a hatáskör átruházásának, ha a külképviseleti hatóság egyes – más magyar hatóság hatáskörébe tartozó – hatósági ügyek intézésében közreműködik. (4) A hatóságtól – a 20. § (3) bekezdésében foglalt kivétellel – a hatáskörébe tartozó ügy nem vonható el. (5) Ha a bíróság valamely ügyben a hatáskörét vagy annak hiányát állapította meg, vagy az ügy érdemében határozott, ez a döntés az eljáró hatóságra kötelező. A törvény szerint a jogbiztonság alkotmányos elvére tekintettel jogszabályban kell megállapítani, hogy a közigazgatási ügyben milyen típusú és milyen szintű szerv jár el. A jogszabályban meg kell jelölni azt a szervet, amelyik elsőfokon eljár. Ha a jogorvoslatot elbíráló szerv nem az általános szabályok szerinti szerv, úgy a hatáskört telepítő jogszabályban ki kell jelölni a jogorvoslat elbírálására jogosult szervet is. A törvény szerint önkormányzati hatósági ügyben az önkormányzatok rendeletben állapítják meg az elsőfokon eljáró szervet. A törvény megismétli az Áe. Azon szabályát, amely a közigazgatási hatóságok és a bíróságok közötti hatásköri viták megoldására vonatkozik. Eszerint a bíróságnak a hatáskörre vonatkozó vagy az ügy érdemében hozott döntése az eljáró közigazgatási hatóságra kötelező. Az eljárási kötelezettség 20. § (1) A hatóság a hatáskörébe tartozó ügyben illetékességi területén köteles eljárni. Ha e kötelességének a rá irányadó ügyintézési határidőn belül nem tesz eleget, a felügyeleti szerv – kérelemre vagy hivatalból – soron kívül, de legkésőbb a tudomásszerzéstől számított öt napon belül kivizsgálja a mulasztás okát. (2) A hatóság mulasztása esetén a felügyeleti szerv újabb – az ügyfajtára irányadó ügyintézési határidő és a döntés-előkészítés fokának figyelembevételével megállapított – határidő kitűzésével a mulasztó hatóságot három napon belül az eljárás lefolytatására utasítja. (3) Ha a felügyeleti szerv által megállapított újabb határidő eredménytelenül telt el, a felügyeleti szerv az eljárásra haladéktalanul – a (4) és (5) bekezdésben foglalt kivétellel – a mulasztóval azonos hatáskörű másik hatóságot jelöl ki, egyidejűleg a mulasztó hatóság vezetője ellen fegyelmi eljárást kezdeményez. A kezdeményezés alapján a fegyelmi eljárás megindítása kötelező. A kijelölt hatóság az ügyben irányadó ügyintézési határidőn belül köteles érdemi határozatot hozni. A közigazgatási hatóságnak a hatáskörébe tartozó ügyeket a jogszabályban meghatározott határidőn belül kell elintéznie. Ha a közigazgatási hatóság e kötelezettségének nem tesz eleget, mulasztást követ el. A törvény megfelelő intézkedésekkel biztosítani kívánja, hogy a közigazgatási hatóság a hatáskörébe és illetékességébe tartozó ügyeket elintézze. Illetékesség 21. § (1) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az azonos hatáskörű hatóságok közül az eljárásra az a hatóság az illetékes, amelynek területén a) az ügyfél lakó- vagy tartózkodási helye, ennek hiányában szálláshelye (a továbbiakban: lakcíme), illetve székhelye (telephelye, fióktelepe) van, b) az ügy tárgyát képező ingatlan fekszik, c) az engedélyhez vagy bejelentéshez kötött tevékenységet gyakorolják vagy gyakorolni kívánják, d) a jogellenes magatartást elkövették. (2) Nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű vagy különleges szakértelmet igénylő ügyekben törvény vagy kormányrendelet kijelölheti azt a hatóságot, amely meghatározott ügyekben az ország egész területére kiterjedő illetékességgel eljár. A szakhatóságok közreműködésével folyó eljárásokban a kijelölésnek a szakhatóságokra is ki kell terjednie. (4) Ha az ügyfél tartósan, három hónapot meghaladó ideig külföldön tartózkodik, illetve lakcíme ismeretlen, az (1) bekezdés a) pontjára alapított illetékességet az ügyfél utolsó ismert hazai lakcíme alapján kell megállapítani. Ennek hiányában – ha az Unió jogi aktusa vagy jogszabály másként nem rendelkezik – az eljárásra az adott ügyfajtában a fővárosban eljárásra jogosult hatóság, jegyző hatáskörébe tartozó ügyben a fővárosi főjegyző az illetékes. (5) Több illetékes hatóság közül az jár el, amelynél az eljárás előbb indult meg (megelőzés). (6) Ha a hatóság megállapítja, hogy az ügyben más hatóság a megelőzés alapján már eljárt vagy más hatóság előtt eljárás van folyamatban, saját eljárását végzéssel megszünteti, illetve szükség esetén a döntést visszavonja, és erről a korábban, illetve a folyamatban lévő ügyben eljáró hatóságot és az ügyfelet értesíti. A joghatóság, a hatáskör és az illetékesség vizsgálata 22. § (1) A hatóság a joghatóságát – ezzel összefüggésben az alkalmazandó jogot -, valamint hatáskörét és illetékességét az eljárás minden szakaszában hivatalból köteles vizsgálni. (2) Hatáskör vagy illetékesség hiányában a hatóság a kérelmet és az ügyben keletkezett iratokat – az ügyfél egyidejű értesítése mellett – haladéktalanul, de legkésőbb a kérelem megérkezésétől, folyamatban levő ügyben a hatáskör és illetékesség hiányának megállapításától számított öt napon belül átteszi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz. (3) A hatóság – tekintet nélkül a joghatóságára, valamint a hatáskörére és az illetékességére – hivatalból köteles megtenni azt az ideiglenes intézkedést, amelynek hiányában a késedelem elháríthatatlan kárral vagy veszéllyel járna. (4) A hatóság az ideiglenes intézkedéséről – végzése megküldésével – haladéktalanul, de legkésőbb öt napon belül értesíti az ügyfelet, továbbá a joghatósággal és hatáskörrel rendelkező illetékes

- 49 -

hatóságot, amely az ideiglenes intézkedés szükségességét felülvizsgálja, és szükség esetén megteszi a hatáskörébe tartozó intézkedést. (5) Az ideiglenes intézkedés felülvizsgálatánál nem érvényesül a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelme. A joghatóságra, a hatáskörre és az illetékességre vonatkozó szabályok betartása a jogbiztonság és a törvényesség garanciája. Erre tekintettel a törvény szerint az eljáró közigazgatási hatóság köteles az eljárás minden szakaszában folyamatosan vizsgálni azt, hogy az ügy intézésére rendelkezik-e joghatósággal, hatáskörrel és illetékességgel. Ha megállapítja a joghatóság vagy a hatáskör hiányát, illetve azt, hogy az ügyben nem illetékes, akkor az ügyet az ügyfél egyidejű értesítése mellett haladéktalanul átteszi az ügy intézésére jogosultsággal rendelkező szervhez. A joghatósági, hatásköri és illetékességi szabályokra tekintet nélkül köteles megtenni a közigazgatási hatóság azokat az intézkedéseket, amelyek megtételének hiánya életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet kialakulásával járna. Hatásköri illetékességi vita 23. § (1) Ha ugyanabban az ügyben a) több hatóság állapította meg hatáskörét vagy illetékességét, b) több hatóság állapította meg hatáskörének vagy illetékességének hiányát, és emiatt az eljárás nem indulhat meg vagy nincs folyamatban, c) több illetékes hatóság előtt indult az eljárás, és a megelőzés alapján nem lehet eldönteni, hogy melyik hatóság jogosult az eljárásra, az érdekelt hatóságok kötelesek egymás között haladéktalanul, de legkésőbb az eljárás megindítására irányuló kérelem érkezésétől, illetve a tudomásszerzéstől számított nyolc napon belül megkísérelni a vita eldöntését. Eljárás az illetékességi területen kívül, belföldi jogsegély, nemzetközi jogsegély (25-28.§) 25. § (1) A hatóság az illetékességi területén kívül akkor végezhet eljárási cselekményt, ha ezt törvény vagy kormányrendelet lehetővé teszi. Belföldi jogsegély 26. § (1) Jogsegélyt akkor lehet kérni, ha a megkereső hatóság a) illetékességi területén kívül kell valamely eljárási cselekményt elvégezni, illetve azt az ügyfél jogos érdeke vagy a költségtakarékosság indokolttá teszi, b) feladatának ellátásához olyan adat vagy ténybeli ismeret szükséges, amely a megkeresett hatóság nyilvántartásából, illetve irataiból szerezhető meg, c) feladatának ellátásához olyan irat vagy más bizonyíték szükséges, amely a megkeresett hatóságnál (állami, önkormányzati szervnél) van, vagy onnan szerezhető meg. Nemzetközi jogsegély 27. § (1) Ha a Magyar Köztársaságnak valamely állammal közigazgatási jogsegélyegyezménye van, vagy annak hiányában az államok között viszonossági gyakorlat áll fenn, vagy többoldalú nemzetközi szerződés ezt lehetővé teszi, továbbá az (5) bekezdés szerinti együttműködési megállapodás alapján az eljáró hatóság a 26. § (1) bekezdésében meghatározott jogsegély érdekében külföldi hatósághoz A szakhatóság közreműködése A szakhatósági modellt - mint a több engedélyező hatóság részvételével folyó összevont eljárás keretét - nem az Áe. vezette be, a törvény csupán az általános érvényű szabályozás szintjére emelte a műszaki igazgatás körében már jól bevált eljárási jogintézményt. Ennek az a lényege, hogy az ügyfél csupán egyetlen közigazgatási hatósággal kerül eljárási kapcsolatba, s az hivatalból szerzi be a társhatóságok állásfoglalását. Az eljárás végeredményeként - ha a kérelem teljesíthető - csupán egyetlen határozatot hoznak, de az annyiféle engedélynek számít, mint ahány hatóság részt vett az eljárásban. Az a közigazgatási hatóság, amellyel az ügyfél kapcsolatba kerül, koordinátori szerepet tölt be az eljárásban, de egyébként mellérendeltségi viszonyban áll a szakhatóságokkal, s kötve van azok állásfoglalásához. Ekként a szakhatósági közreműködés nem érinti a szakosított engedélyező hatóságok hatáskörét, nem csorbítja önálló döntési jogukat, ugyanakkor a szakhatósági modell nagymértékben csökkenti az ügyfél eljárási terheit. További fontos változás a törvényben, hogy a szakhatóságot a koordinátori feladatokat ellátó hatóság keresi meg a szakhatósági állásfoglalás beszerzése érdekében. Nem ritka ugyanis ma a hatályos jogi szabályozásban, hogy az ügyfél kötelezettségévé teszik a hatósági eljárás lefolytatásához szükséges további hatósági engedélyek beszerzését. A hatályos Áe. nem rendelkezik azokról az esetekről, amikor a szakhatóságok egymásnak ellentmondó feltételeket szabnak a szakhatósági engedélyben. Ez azzal a következménnyel járhat, hogy az ügyfél csak a jogorvoslati fórumok igénybevételével élve juthat el az ellentmondások feloldásához. Ennek kiküszöbölésére a törvény előírja a hatóság és a szakhatóságok közötti egyeztetési kötelezettséget az álláspontok tisztázására. Idézés Az Áe. az eljárás meggyorsítása érdekében - az ügyfél megfelelő azonosítása mellett - lehetővé tette a távbeszélő útján történő idézést, s ahhoz az írásbeli idézéssel azonos jogkövetkezményeket kapcsolt. Ezeket a szabályokat a Ket is átveszi és kiegészíti az elektronikus úton történő idézéssel. Kimarad a törvényből az a hatályos szabály, amelynek értelmében a fegyveres erők és rendészeti szervek tagját az illetékes parancsnokság útján kell idézni. Az idézésre ugyanis gyakran olyan magánügyben kerül sor, amely jellegénél fogva éppúgy nem tartozik a parancsnokságra, mint ahogyan a többi munkáltatónak sem kell feltétlenül tudnia, hogy valamely alkalmazottját milyen ügyben és milyen minőségben idézte meg valamelyik hatóság. Ugyancsak kimaradtak a bírságra vonatkozó utalások, mivel az eljárás során kiszabható bírságra irányadó rendelkezés a 61. §-ban lelhető fel. Az idézésnél természetesen célszerű figyelembe venni a megidézett elfoglaltságát, így figyelemmel kell lenni arra, hogy a megjelenésre kötelezés időpontja a megidézettet a munkájában lehetőleg ne akadályozza. 46. § (1) Azt, akinek személyes meghallgatása az eljárás során szükséges, a hatóság határnap vagy határidő megjelölésével arra kötelezi, hogy előtte vagy a megjelölt helyen jelenjen meg. (2) Az ügyfél a kérelmére indult eljárásban nem kötelezhető a megjelenésre, kivéve, ha a hatóság a kérelemre indult eljárást hivatalból folytatja. (3) Az idézést - ha az ügy körülményeiből más nem következik - úgy kell közölni, hogy azt az idézett a megjelenésének megkönnyítése érdekében a meghallgatást megelőzően legalább öt nappal megkapja. (4) Az idézésben meg kell jelölni, hogy a hatóság az idézett személyt milyen ügyben és milyen minőségben (ügyfélként, tanúként stb.) kívánja meghallgatni. Az idézett személyt figyelmeztetni kell a megjelenés elmulasztásának következményeire. (5) Idézni írásban, távbeszélő útján vagy elektronikus úton lehet. (6) Az írásbeli idézéssel azonos hatályú, ha az eljárás során jelen levő személyt az ügyintéző más időpontra való megjelenésre kötelezi, ezt az iratra feljegyzi, és a megidézettel aláíratja. 48. § (1) Az idézett személy köteles az idézésnek eleget tenni. Értesítés Az értesítés jogintézményét szabályozó rendelkezés lényege, hogy az ügyfél bizonyos eljárási cselekményekről időben értesüljön, így élni tudjon az eljárásban őt megillető jogokkal. Az értesítésben megjelölt eljárási cselekmény elmulasztása nem von maga után szankciót, hiszen az értesítés csak az ügyfél tájékoztatására szolgál. Ha a hatóság szükségesnek tartja az ügyfél jelenlétét, az eljárási cselekményre megidézi. Azt az ügyfelet azonban, akinek a kérelmére az eljárás megindult, csak értesíteni lehet az egyes eljárási cselekmények időpontjáról, kivéve az eljárás hivatalból való folytatása esetén. 49. § Ha a hatóság nem tartja szükségesnek az ügyfél idézését, köteles az ügyfelet a tanú és a szakértő meghallgatásáról, a szemléről és a tárgyalásról - ha az ügy körülményeiből más nem következik - legalább öt nappal korábban értesíteni azzal a tájékoztatással, hogy a meghallgatáson (szemlén, tárgyaláson) részt vehet, de megjelenése nem kötelező. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni arra az ügyfélre is, akinek kérelmére az eljárást megindították. Az értesítést - ha az ügy körülményeiből más nem következik - úgy kell közölni, hogy az az eljárási cselekmény időpontja előtt legalább öt nappal az ügyfélhez megérkezzen.

- 50 -

26. A közigazgatási eljárás alapelvei. 2 A Ket. alapelvei, nyelvhasználat 1-11. § Alapelvek, alapvető rendelkezések Nemzetközi szabályozási gyakorlat: ny-eu-i eljárási tv-ekben és nemzetközi ajánlásokban egyre gyakrabban és szélesebb körben jelennek meg alapelvek. Alapelvek tv-be iktatása = - általános irány szabható a későbbi jogalkotásnak és a hatósági jogalkalmazásnak - ügyfelek és hatósági jogalkalmazók általános jogtudatát, a jogalkalmazáshoz fűződő szervező munka eredményességét fejlesztik - Áe is tartalmazott ügyféli jogegyenlőséghez hasonló tartalmú szabályt: magyar és külföldi ügyfél jogegyenlőségét deklarálja – Ket árnyaltabb: indokolatlan megkülönböztetést tilt (nem csak stiláris különbség) alapelvek: olyan rendelkezések, amelyeket az Eu tagállamok jogfejlődése révén az Eu alkotmány tervezetében már kodifikáltak (pl. tisztességes eljáráshoz, részrehajlás nélküli, határidőben hozott döntéshez, az ügyfeleknek okozott károk megtérítéséhez kapcsolódó jogok) 1.jogi: alapelvek a) ügyfeleket megillető jogok / kötelezettségek egyes csoportjainak lényegét fejezik ki b) hatóságok hatáskörgyakorlásával kapcsolatos kötelezettségeinek általános összefoglalása 2.eljárás-szervezési alapelvek: célokat fogalmaznak mg, amelyek a hatóságokat bizonyos szervezési munkára kényszerítik a ktsg. takarékosság és hatékonyság érdekében 1. § (1) A közigazgatási hatóság az eljárása során köteles megtartani és másokkal is megtartatni a jogszabályok rendelkezéseit. Hatáskörét a jogszabályokban előírt célok megvalósítása érdekében, mérlegelési és méltányossági jogkörét a jogalkotó által meghatározott szempontok figyelembevételével és az adott ügy egyedi sajátosságaira tekintettel gyakorolja. 2. § (1) Az ügyfeleket a hatósági eljárásban megilleti a törvény előtti egyenlőség, ügyeiket indokolatlan megkülönböztetés és részrehajlás nélkül kell elintézni. 3. § (1) A közigazgatási hatósági eljárásban a törvény keretei között a hivatalból való eljárás elve érvényesül 4. § (1) Az ügyfeleket megilleti a tisztességes ügyintézéshez, a jogszabályokban meghatározott határidőben hozott döntéshez való jog és az eljárás során az anyanyelv használatának joga. 5. § (1) A közigazgatási hatóság az ügyfél és az eljárás más résztvevője számára biztosítja, hogy jogaikról és kötelezettségeikről tudomást szerezzenek, és előmozdítja az ügyféli jogok gyakorlását. 6. § (1) A közigazgatási hatósági eljárásban az ügyfél köteles jóhiszeműen eljárni. 7. § A közigazgatási hatóság a költségtakarékosság és a hatékonyság érdekében úgy szervezi meg a tevékenységét, hogy az az ügyfélnek és a hatóságnak a legkevesebb költséget okozza, és az eljárás a lehető leggyorsabban lezárható legyen. 8. § (1) A közigazgatási hatósági eljárásban az egyes eljárási cselekmények törvény, kormányrendelet és önkormányzati rendelet eltérő rendelkezése hiányában, jogszabályban meghatározott módon, elektronikus úton is gyakorolhatók. Törvény az elektronikus ügyintézést az ügyek vagy egyes eljárási cselekmények meghatározott körében kötelezővé teheti vagy megtilthatja. Nyelvhasználat Ket. alapvető változást hoz: (látszólag visszalépés, valójában nagy előrelépés). Áe kimondta: anyanyelvét mindenki szabadon használhatja – de ez soha nem érvényesülhetett (nem volt erre felkészülve a közigazgatás). Ténylegesen tehát nem a Ket. vezeti be: főszabályként a közig eljárás hivatalos nyelve a magyar = nagy előrelépés, hogy garanciális szabályokat tartalmaz a kisebbségek és a magyar nyelvet nem beszélők számára. Ket. eltökélt szándéka: MK e rendelkezéseket maradéktalanul érvényre juttatja = szervezési intézkedéseket követel a közig szervektől (technikai fejlettség miatt megoldható). Kisebbségek nyelvhasználata: ! összhangban áll a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájával (1999.évi XL.tv.) ! előremutató: az anyanyelv-használati jogot nem korlátozza az ország kisebbségek által lakott térségeire / olyan településekre, amelyeken a kisebbség számaránya meghalad egy bizonyos %-ot = ország egész területén biztosítja (1993.évi LXXVII.tv. a kisebbségek jogairól) kisebbségi önk.szervek: maguk határozzák meg az eljárás hivatalos nyelvét (eljárásuk a nyelvhasználat elvére támaszkodik = magyar nyelvet használó ügyfelek nem kerülhetnek hátrányba). Külföldiek: nem kerülhetnek hátrányba – minden esetben lehetőséget kell biztosítani az anyanyelv-használatra / vmely közvetítő nyelven történő kommunikációra Ktsg.viselés: különbség = - ügyfél jogainak azonnali védelme érdekében szükséges / külföldivel szemben azonnali intézkedéssel járó, hivatalból indított eljárások során a hatóság előlegezi meg -egyéb esetekben a ktsg-ek az ügyfelet terhelik

- 51 -

- 52 -

27. A tényállás tisztázása, a bizonyítási eljárás. A tényállás tisztázása A közigazgatási hatóság feladatkörében végzett tevékenysége során, olyan döntéseket hoz, amely jogokat illetve kötelezettségeket állapít meg. A megalapozott döntés érdekében köteles tisztázni a tényállást, lehetőség szerint felkutatni minden bizonyítékot, megállapítani az üggyel összefüggésbe hozható körülményeket és értékelni az üggyel összefüggésbe hozható tényeket. Ha a közigazgatási hatóság a tényállás tisztázási kötelezettségét nem teljesíti, az eljárásában hozott döntés törvénysértő. A szabad bizonyítási rendszer alapján bármi felhasználható az ügy eldöntése szempontjából lényeges tények bizonyítására. A Ket alapvetően az Áe. szabályait tartja meg, de hangsúlyosabban tartalmazza a szabad bizonyítás elvét, illetőleg meghatározza annak a közigazgatási eljárásban megengedett jogi korlátait. 50. § (1) A hatóság köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le. (2) Létesítménnyel kapcsolatos, illetve tevékenység engedélyezésére irányuló eljárásban törvény vagy kormányrendelet együttműködésre kötelezheti az azonos hatáskörű, a hatásterületen illetékességgel rendelkező hatóságokat a tényállás tisztázása érdekében. (3) A hatóság által hivatalosan ismert és a köztudomású tényeket nem kell bizonyítani. (4) A hatósági eljárásban olyan bizonyíték használható fel, amely alkalmas a tényállás tisztázásának megkönnyítésére. Bizonyíték különösen: az ügyfél nyilatkozata, az irat, a tanúvallomás, a szemléről készült jegyzőkönyv, a szakértői vélemény, a hatósági ellenőrzésen készült jegyzőkönyv és a tárgyi bizonyíték. (5) A hatóság szabadon választja meg az alkalmazandó bizonyítási eszközt. Törvény előírhatja, hogy a hatóság a határozatát kizárólag valamely bizonyítási eszközre alapozza, továbbá törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyekben kötelezővé teheti valamely bizonyítási eszköz alkalmazását, illetve előírhatja valamely szerv véleményének a beszerzését. (6) A hatóság a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékeli, és az ezen alapuló meggyőződése szerint állapítja meg a tényállást. (7) A hatóság a tényállás tisztázása szempontjából fontos tárgyi bizonyítékot és a bizonyítékként felhasználható iratot jegyzőkönyv felvétele mellett végzéssel lefoglalhatja. (8) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a tényállás tisztázásához a továbbiakban már nem szükséges tárgyi bizonyítékot és iratot nyolc napon belül ki kell adni annak, akitől azt lefoglalták. (9) A lefoglalt iratról az ügyfél vagy az irat birtokosának kérésére és költségére az eljáró hatóság hitelesített másolatot ad ki. Az ügyfél nyilatkozata A Ket átvette az Áe.-ből azt a mondatot, amely szerint „az ügyfélnek joga van ahhoz, hogy az eljárás során írásban vagy szóban nyilatkozatot tegyen, vagy a nyilatkozattételt megtagadja.” Ha azonban figyelembe vesszük a közigazgatási eljárások sokféleségét, azonnal nyilvánvalóvá válik: a nyilatkozattétel megtagadásának joga - kivételt nem tűrő szabályként - kizárólag a véleményt, észrevételt, értékítéletet tartalmazó nyilatkozatokra vonatkoztatható, nem pedig az ügyfél bármiféle nyilatkozatára. Az ügyfél maga dönti el például, hogy tesz-e észrevételt a tanú vallomására vagy a szakértő véleményére; ez csupán jog, de nem kötelesség is egyben. Az ilyen tartalmú nyilatkozat mellőzése vagy megtagadása tehát szankciót nem vonhat maga után, mindössze annyi lehet a jogkövetkezménye, hogy a közigazgatási hatóság a rendelkezésre álló adatok alapján dönt vagy az eljárást megszünteti. Vannak azonban egészen más jogi jellegű, ha úgy tetszik: „tényfeltáró” jellegű nyilatkozatok is. Ezekre már nem feltétlenül vonatkoztatható a nyilatkozattétel megtagadásának joga, minthogy esetenként - helyzeténél fogva - egyedül az ügyfél szolgáltathat adatokat valamely hatósági döntés meghozatalához. Elegendő e tekintetben például a vámáru-nyilatkozatra utalni. Közigazgatási jogunkban jelentős számmal vannak kötelező érvényű jogszabályi előírások a tényfeltáró nyilatkozatokra nézve. E rendelkezésekre tekintettel a törvény a nyilatkozattétel megtagadásának jogát csupán fő szabályként tartotta fenn. Kiegészítette azonban azzal: „törvény vagy kormányrendelet kötelezővé teheti, hogy az ügyfél a hivatalból folytatott eljárásban a hatóság erre irányuló felhívására közölje az érdemi döntéshez szükséges adatokat, és jogkövetkezményt állapíthat meg az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása vagy valótlan adatok közlése esetére”. A jogszabályon alapuló adatszolgáltatást nem lehet megtagadni az üzleti titokra való hivatkozással. A Ket egyértelműen kimondja azt is: az ügyfelet mind a nyilatkozattételnél, mind az adatközlésnél igazmondási kötelezettség terheli. A közigazgatási eljárásban tehát nem érvényesül „a több magában foglalja a kevesebbet” elv, legalábbis abban a formában, hogy aki jogosult a nyilatkozattétel megtagadására, az azt is megteheti, hogy nyilatkozik ugyan, de ennek során nem ragaszkodik az igazsághoz. Irat Az iratok szerepe a közigazgatási eljárásban meghatározó, ez a leggyakrabban használt bizonyítási eszköz. Az ügyfelek rendszerint már az eljárás megindításánál a közigazgatási hatóság rendelkezésére bocsátják az álltaluk relevánsnak tekintett iratokat, de a hatóság is felhívhatja az ügyfelet az ügy eldöntéséhez nélkülözhetetlen iratok benyújtására, illetve annak beszerzése iránt saját maga is intézkedhet. Ha a közigazgatási hatóság más szervet keres meg iratok rendelkezésre bocsátása érdekében, azt a belföldi jogsegély keretein belül teszi meg. A külföldön kiállított közokirathoz illetve a külföldön hitelesített magán okirathoz a törvény bizonyító erőt akkor kapcsol, ha az rendelkezik a kiállítás helye szerinti államban működő Magyar külképviselet felülhitelesítésével. Az egyes ügyfajtákra vonatkozó jogi szabályozás a diplomáciai felülhitelesítés tekintetében más rendelkezést is tartalmazhat. A hatályos szabályozáshoz hasonlóan a törvény lehetőséget biztosít arra, hogy az aránytalanul nehezen beszerezhető irat helyett, az ügyfél jegyzőkönyvbe foglalt szóbeli, vagy írásbeli nyilatkozatot tegyen. Jegyzőkönyv és hivatalos feljegyzés A hatósági eljárás nem nélkülözheti az írásbeliséget, hiszen az a bizonyítás, a visszakereshetőség alapja. Az egyes eljárási cselekményeknél szóban elhangzó közlés, vagy az ott észlelt tények, körülmények hiteles dokumentálása nélkülözhetetlen. A törvény meghatározza a jegyzőkönyv kötelező tartalmi elemeit, a jegyzőkönyv alapjául szolgáló hangfelvétellel kapcsolatos szabályokat, valamint a jegyzőkönyv kezelésének módját azokban az esetekben, ha a tanú személyes adatainak zártan történő kezelését rendelték el. A hivatalos feljegyzés az eljárási cselekmények írásban történő rögzítésének formája. Minden olyan esetben készíthető, amikor a törvény nem jegyzőkönyv felvételét teszi kötelezővé. Tanú és hatósági tanú A bizonyítási eljárás során a hatóság gyakran hallgat meg az ügyre vonatkozó valamely tényt ismerő személyeket. A tanúzási kötelezettségnek abszolút és relatív akadályai lehetnek. Abszolút tanúmeghallgatási akadály esetén akkor sem hallgatható meg tanúként az érintett személy, ha tanúvallomást kíván tenni. Relatív tanúzási akadály esetén a az ügyre vonatkozó tényeket, körülményeket ismerő személy maga dönti el, hogy kíván-e tanúskodni, ő erre nem kötelezhető és passzív magatartása nem szankcionálható. Ha azonban úgy dönt, hogy tanúvallomást tesz, rá éppúgy vonatkozik az igazmondási kötelezettség, mint a relatív tanúzási akadállyal nem érintett tanúkra. A tanúzás szabályai között azonban megjelenik a tanú védelmének egy speciális rendelkezése. Mivel a közigazgatási ügyek között is akadnak olyanok, amelyekben nem lehet kizárni, hogy a tanút tanúvallomása miatt valamilyen joghátrány éri (elbocsátják az állásából, zaklatják, tettlegesen bántalmazzák), a törvény ennek valószínűsége esetén lehetővé teszi, hogy a közigazgatási hatóság vezetője a tanú személyes adatainak zártan kezeléséről rendelkezzen. Az ilyen döntés automatikusan azt is magával hozza, hogy az ekként védett tanú meghallgatásánál az ügyfél, illetőleg képviselője nem lehet jelen. Szemle A helyszíni szemle lefolytatását tudatosan akadályozó, a hatóság eljáró ügyintézőjét megfélemlíteni szándékozó ügyfél rezisztenciájának megszüntetése érdekében a törvény lehetővé teszi a rendőrség helyszíni szemlénél történő jelenlétét. Szigorú feltételek fennállása esetén

- 53 -

a szemle erőszakos behatolással történő foganatosítását is lehetővé teszi. Ehhez azonban - az alapvető jogokra való tekintettel - előírja az ügyész előzetes jóváhagyásának megszerzését, valamint hatósági tanú közreműködését. Az Áe.-nek a bizonyítási eljárás akadályozásához fűződő jogkövetkezményekkel kapcsolatos rendelkezései régen elavultak, gyakorlatilag kiszolgáltatják az eljáró szervet az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevőinek, akik - ha akarják - meg tudják bénítani a közigazgatás munkáját, képesek megakadályozni a döntéshozatalt. Bizonyos ügyekben azonnali intézkedésre van szükség, amit szemle vagy hatósági ellenőrzés alapoz meg. Mindezekre figyelemmel a törvény meghatározott körben és megfelelő garanciák beépítése mellett lehetővé teszi a bizonyítási eljárás akadályozása esetén a rendőrség közreműködésének igénybevételét. Szakértő A Ket e rendelkezések szövegének kidolgozásánál is messzemenően támaszkodott az Áe. szabályaira, ugyanakkor azokat több ponton továbbfejlesztette. Így például nyilvánvalóvá tette, hogy - a tanúvallomás tételétől eltérően - a szakértői közreműködés a kellő szakértelemmel rendelkező magánszemélynek nem kötelessége, arra tehát szankció alkalmazásával nem kényszeríthető. Még a szakértői névjegyzékben szereplő, hivatásos szakértő is megtagadhatja a szakértői közreműködést, ha a kirendelését megelőzően más állami szervektől olyan megbízásokat kapott, amelyek hosszabb időre lekötik teljes kapacitását. Fő szabályként a szakvélemény nem köti az eljáró szervet: ha aggályai támadnak - vagy valamelyik ügyfél kezdeményezi -, jogosult másik szakértő kirendelésére. Tanú és hatósági tanú, szemle, szakértő és tolmács a bizonyítási eljárásban 53-60.§) Tanú és hatósági tanú A bizonyítási eljárás során a hatóság gyakran hallgat meg az ügyre vonatkozó valamely tényt ismerő személyeket. A tanúzási kötelezettségnek abszolút és relatív akadályai lehetnek. Abszolút tanúmeghallgatási akadály esetén akkor sem hallgatható meg tanúként az érintett személy, ha tanúvallomást kíván tenni. Relatív tanúzási akadály esetén a az ügyre vonatkozó tényeket, körülményeket ismerő személy maga dönti el, hogy kíván-e tanúskodni, ő erre nem kötelezhető és passzív magatartása nem szankcionálható. Ha azonban úgy dönt, hogy tanúvallomást tesz, rá éppúgy vonatkozik az igazmondási kötelezettség, mint a relatív tanúzási akadállyal nem érintett tanúkra. A tanúzás szabályai között azonban megjelenik a tanú védelmének egy speciális rendelkezése. Mivel a közigazgatási ügyek között is akadnak olyanok, amelyekben nem lehet kizárni, hogy a tanút tanúvallomása miatt valamilyen joghátrány éri (elbocsátják az állásából, zaklatják, tettlegesen bántalmazzák), a törvény ennek valószínűsége esetén lehetővé teszi, hogy a közigazgatási hatóság vezetője a tanú személyes adatainak zártan kezeléséről rendelkezzen. Az ilyen döntés automatikusan azt is magával hozza, hogy az ekként védett tanú meghallgatásánál az ügyfél, illetőleg képviselője nem lehet jelen. 53. § (1) Az ügyre vonatkozó tény tanúval is bizonyítható. (2) A tanúként megidézett személy köteles a meghallgatása végett megjelenni és - a (3) bekezdés b) pontjában, továbbá a (4) és (5) bekezdésben meghatározott kivétellel - tanúvallomást tenni. (3) Tanúként nem hallgatható meg a) az, akitől nem várható bizonyítékként értékelhető vallomás, b) védett adatnak, hivatásbeli titoknak minősülő tényről az, aki nem kapott felmentést a titoktartás alól az arra jogosított szervtől vagy személytől. (4) A tanúvallomás megtagadható, ha a) a tanú az ügyfelek valamelyikének hozzátartozója, vagy b) a tanú vallomásával saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná. (5) Nem használható fel bizonyítékként a (3) bekezdésben foglalt rendelkezés megsértésével felvett tanúvallomás, továbbá az olyan tanúvallomás, amelynek megtétele előtt a tanút nem figyelmeztették a (4) bekezdésben meghatározott jogára. (6) A külön jogszabályban meghatározott esetek kivételével a diplomáciai mentességben részesülő személy nem köteles tanúvallomást tenni. viszonyban van, nem elfogult-e. A tanú esetleges elfogultságát megalapozó tényt a nyilatkozat alapján a jegyzőkönyvben rögzíteni kell. A tanút figyelmeztetni kell jogaira, kötelességeire és a hamis tanúzás jogkövetkezményeire. (2) A még meg nem hallgatott tanú nem lehet jelen az ügyfél, más tanú és a szakértő meghallgatásakor. 55. § (1) A hatóság a szemlénél, hatósági ellenőrzésnél hatósági tanút vehet igénybe. (2) A hatósági tanú az eljárási cselekmény során történt eseményeket és az általa tapasztalt tényeket a jegyzőkönyv aláírásával igazolja. (3) Nem lehet hatósági tanú az ügyfél hozzátartozója, az eljáró hatósággal közszolgálati, illetve egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy és az eljárási képességgel nem rendelkező személy. Szemle A helyszíni szemle lefolytatását tudatosan akadályozó, a hatóság eljáró ügyintézőjét megfélemlíteni szándékozó ügyfél rezisztenciájának megszüntetése érdekében a törvény lehetővé teszi a rendőrség helyszíni szemlénél történő jelenlétét. Szigorú feltételek fennállása esetén a szemle erőszakos behatolással történő foganatosítását is lehetővé teszi. Ehhez azonban - az alapvető jogokra való tekintettel - előírja az ügyész előzetes jóváhagyásának megszerzését, valamint hatósági tanú közreműködését. Az Áe.-nek a bizonyítási eljárás akadályozásához fűződő jogkövetkezményekkel kapcsolatos rendelkezései régen elavultak, gyakorlatilag kiszolgáltatják az eljáró szervet az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevőinek, akik - ha akarják - meg tudják bénítani a közigazgatás munkáját, képesek megakadályozni a döntéshozatalt. Bizonyos ügyekben azonnali intézkedésre van szükség, amit szemle vagy hatósági ellenőrzés alapoz meg. Mindezekre figyelemmel a törvény meghatározott körben és megfelelő garanciák beépítése mellett lehetővé teszi a bizonyítási eljárás akadályozása esetén a rendőrség közreműködésének igénybevételét. 56. § (1) A tényállás tisztázására szemle rendelhető el. Jogszabály a szemle megtartását kötelezővé teheti. A szemle megtartása során a) a szemletárgy birtokosa a szemletárgy felmutatására kötelezhető, b) az eljárással összefüggő helyszín, illetve az ott levő tárgy megtekinthető (helyszíni szemle). (2) Ha elkerülhetetlen, hogy a hatóság magánlakásban tartson szemlét, ezt úgy kell foganatosítani, hogy az csak a szükséges mértékben korlátozza az érintetteknek a magánélethez való jogát. 57. § (1) Ha a helyszíni szemlére életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzetben, azonnali intézkedés érdekében van szükség, illetve, ha ezt törvény más fontos okból megengedi, a helyszíni szemlét a hatóság a lezárt terület, épület, helyiség felnyitásával, az ott tartózkodó személyek akarata ellenére is megtarthatja. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott módon történő szemle megtartásához az ügyész előzetes jóváhagyása szükséges, továbbá ahhoz a rendőrség és hatósági tanú közreműködését kell kérni. Ha az ügyész előzetes jóváhagyásának beszerzése a késedelem veszélyével járna, a szemle az ügyész jóváhagyása nélkül is megtartható, ilyen esetben a helyszíni szemléről készült jegyzőkönyvet - ami az azonnali intézkedési okot és a megtett intézkedéseket részletesen tartalmazza - az ügyésznek három napon belül meg kell küldeni. Szakértő A Ket e rendelkezések szövegének kidolgozásánál is messzemenően támaszkodott az Áe. szabályaira, ugyanakkor azokat több ponton továbbfejlesztette. Így például nyilvánvalóvá tette, hogy - a tanúvallomás tételétől eltérően - a szakértői közreműködés a kellő szakértelemmel rendelkező magánszemélynek nem kötelessége, arra tehát szankció alkalmazásával nem kényszeríthető. Még a szakértői névjegyzékben szereplő, hivatásos szakértő is megtagadhatja a szakértői közreműködést, ha a kirendelését megelőzően más állami szervektől olyan megbízásokat kapott, amelyek hosszabb időre lekötik teljes kapacitását. (Mivel közigazgatási ügyekben fontos szempont a minél rövidebb időn belüli döntéshozatal, a közigazgatás nem ér rá kivárni, amíg a kirendelt szakértő eleget tesz korábbi, más irányú kötelezettségeinek.) Ha a szakértői közreműködés vállalása nem is, az teljes joggal elvárható a szakértőtől, hogy rövid időn belül éljen akadályközléssel, illetőleg ha vállalta a szakértői közreműködést, azt végezze is el a megszabott határidőn belül. Fő szabályként a szakvélemény nem köti az eljáró szervet: -, jogosult másik szakértő kirendelésére. A tolmácsra vonatkozó rendelkezések megfelelnek az eddigi szabályozásnak.

- 54 -

28. Az eljárás felfüggesztése, igazolási kérelem, döntés, a döntés közlése. Az eljárás felfüggesztése A közigazgatási ügyben eljáró hatóság feladata, hogy az ügy eldöntéséhez szükséges adatokat összegyűjtse, a bizonyítékokat számbavegye, az ügy körülményeinek gondos mérlegelésével megalapozott döntést hozzon. Ezt a kötelezettségét bizonyos esetekben az ügyfajta elintézésére nyitva álló határidőn belül azért nem tudja teljesíteni, mert a döntés hatáskörén kívül eső más kérdések tisztázása nélkül nem hozható meg. A hatályos Áe. jelenleg csak egy ilyen esetet ismer (más szerv hatáskörébe tartozó előzetes kérdés eldöntése), a jogalkalmazási gyakorlat azonban más esetek szabályozási szükségességére is rámutatott. A törvény ezért az eljárás felfüggesztésének Áe. szerinti szabályait kiegészítésekkel veszi át. Ezek alapján az eljárás felfüggesztésének lehet helye az ügyfél indokolt kérelmére, továbbá az eljárásbeli jogutódlás kérdésének eldöntéséig, vagy jogszabály ilyen irányú rendelkezése szerint a szakértői vélemény megérkezéséig. Az ügyfél eljárást felfüggesztő kérelme azonban csak akkor teljesíthető, ha az nem a döntéshozatal vagy a végrehajtás késleltetésére irányul. 32. § (1) Ha az ügy érdemi eldöntése olyan kérdés előzetes elbírálásától függ, amelyben az eljárás más szerv hatáskörébe tartozik, vagy ugyanannak a hatóságnak az adott üggyel szorosan összefüggő más hatósági döntése nélkül megalapozottan nem dönthető el, továbbá ha a döntéshez külföldi hatóság vagy más szerv álláspontját is be kell szerezni, a hatóság az eljárást felfüggeszti. Amennyiben a más szerv előtti eljárás megindítására az ügyfél jogosult, erre őt megfelelő határidő kitűzése mellett fel kell hívni. Ha az ügyfél a felhívásnak nem tesz eleget, a hatóság az eljárást megszünteti, vagy a rendelkezésre álló adatok alapján dönt. (2) Ha a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság a hatóságot új eljárásra kötelezi és ezzel a bírósági döntéssel szemben perújítási vagy felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő, a hatóság az eljárást felfüggesztheti. (3) Az eljárás felfüggesztését indokolt esetben egy alkalommal az ügyfél is kérheti. Az eljárás az ügyfél kérelmére akkor függeszthető fel, ha a) azt jogszabály nem zárja ki, és b) nincs ellenérdekű ügyfél vagy az ellenérdekű ügyfél az eljárás felfüggesztéséhez hozzájárul, vagy az ellenérdekű ügyfél érdekét az nem érinti. (4) Jogszabály az eljárásnak az ügyfél kérelmére történő felfüggesztését a (3) bekezdés rendelkezésein kívül egyéb feltételhez is kötheti. (5) Ha a jogutód kiléte vitás, ennek eldöntéséig a hatóság a folyamatban levő eljárást a kérelmező ügyfél kiesése esetén felfüggeszti, egyéb esetekben felfüggesztheti. (6) Olyan ügyfajtákban, amelyekben a szakvélemény elkészítése hosszabb időt vesz igénybe jogszabály lehetővé teheti, hogy az eljáró hatóság a szakértő kirendelésekor, illetve a szakvélemény kérésekor az eljárást a szakvélemény megérkezéséig felfüggessze. (7) Az eljárás felfüggesztéséről a hatóság végzéssel dönt. (8) Az eljárás felfüggesztésekor minden határidő megszakad, és az eljárás felfüggesztésének megszűnésekor az ügyintézési határidő kivételével újra kezdődik. (9) A hatóság az eljárás felfüggesztése esetén is dönthet úgy, hogy a folyamatban lévő eljárási cselekményeket és az azok teljesítésére megállapított határidőket az eljárás felfüggesztése nem érinti. Igazolási kérelem Az eljárási szabályok között lényeges szerepet játszanak a határidők, melyek betartása az eljárás ésszerű határidőn belül történő lezárásának záloga. A határidők elmulasztása azonban nem minden esetben róható fel a kötelezettségét nem teljesítőnek. Annak érdekében, hogy az önhibán kívül bekövetkezett mulasztáshoz hátrányos következmények ne kapcsolódjanak, a mulasztó igazolási kérelmet nyújthat be a hatósághoz. A Ket a jogalkalmazó szervek kérésének tesz eleget, amikor a jelenleginél részletesebben és differenciáltabban szabályozza a teendőket, ha a közigazgatási hatóság helyt ad az igazolási kérelemnek. Bár a közigazgatási hatóságok tőlük telhetően az ügyféli kör reális és pontos meghatározására törekszenek, mégis nem egyszer előfordul, hogy utólag, esetenként a létesítmény felépülése után jelentkeznek olyan érintettek, akik ténylegesen nem vettek részt az eljárásban. Tetézi az ebből eredő gondokat, hogy a bírósági gyakorlat hajlamos liberálisabban meghúzni az ügyfelek körének határait, mint ahogyan ezt a közigazgatás teszi. Mindez azonban nem fordulhat elő, ha kezdettől fogva mindenki értesülhet az eljárásról, aki - bármilyen közvetett módon is - szóba kerülhet potenciális ügyfélként. A törvény ezért kizárja a fellebbezési határidő elmulasztására vonatkozó igazolási kérelem benyújtását arra hivatkozással, hogy az ügyfél azért nem értesült az eljárás megindításáról, illetve azért nem élt fellebbezéssel, mert az eljárás megindításáról szóló értesítés, illetve a határozat közlése nem postai kézbesítés útján történt. 66. § (1) Aki az eljárás során valamely határnapot, határidőt önhibáján kívül elmulasztott, igazolási kérelmet terjeszthet elő. (2) Az igazolási kérelemről az a hatóság dönt, amelynek eljárása során a mulasztás történt. A keresetindításra megállapított határidő elmulasztásával kapcsolatos igazolási kérelmet azonban akkor is a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság bírálja el, ha az ügyfél a keresetet a hatóságnál nyújtotta be. (3) Az igazolási kérelmet az elmulasztott határnaptól, illetve az elmulasztott határidő utolsó napjától számított nyolc napon belül lehet előterjeszteni. Ha a mulasztás az érintettnek később jutott tudomására, a határidő a tudomásra jutáskor, akadályoztatás esetén az akadály megszűnésének napjától kezdődik. (4) Az elmulasztott határnaptól, illetve az elmulasztott határidő utolsó napjától számított hat hónapon túl igazolási kérelmet nem lehet előterjeszteni. (5) A határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelemmel egyidejűleg pótolni kell az elmulasztott cselekményt is, amennyiben ennek feltételei fennállnak. 67. § (1) Ha a hatóság az igazolási kérelemnek helyt ad, az ügyfelet eljárásjogi szempontból olyan helyzetbe kell hozni, mintha nem mulasztott volna. Ennek érdekében a hatóság a döntését módosítja vagy visszavonja, az eljárást megszüntető döntésének visszavonása esetén az eljárást folytatja, illetve egyes eljárási cselekményeket megismétel. A döntésnek az igazolási kérelem alapján történő módosítására vagy visszavonására nem irányadók a 114. §-ban meghatározott korlátozások. (2) A igazolási kérelemnek helyt adó végzést meg kell küldeni mindazoknak, akik az eljárás megindításáról értesítést kaptak. Az igazolási kérelemnek helyt adó végzéssel szemben nincs helye fellebbezésnek. (3) Az ügyfél a végzés ellen csak akkor jogosult önálló fellebbezésre, ha kérelme a fellebbezési határidő elmulasztásának igazolására vonatkozik, egyéb esetekben az ügy érdemében hozott határozat elleni jogorvoslati kérelmében kifogásolhatja az igazolási kérelem elutasítását is. Az eljárás egyéb résztvevője fellebbezést nyújthat be az igazolási kérelmet elutasító végzés ellen. (4) Ha a hatóság megtartotta az ügyfelek értesítésére és a határozat közlésére vonatkozó szabályokat, a fellebbezési határidő elmulasztása esetén nincs helye igazolási kérelemnek arra való hivatkozással, hogy az értesítés, illetve a határozat közlése nem postai kézbesítés útján történt. E rendelkezés megfelelően irányadó a bírósági felülvizsgálatot kezdeményező keresetindítással kapcsolatos igazolásra is. A közigazgatási hatóság döntései (határozat és végzés), az egyezség jóváhagyása (71-75.§) Határozat és végzés A döntés a közigazgatási hatósági eljárás központi eleme. Az eljárások jelentős része a döntés meghozatalára (és érvényesítésére) irányul. A törvény elnevezésben is különbséget tesz az érdemi és eljárási kérdésekben hozott döntések között. Érdemi döntés = határozatnak, Eljárási kérdésben hozott döntés = végzésnek nevezi el. Ezáltal is kifejezésre juttatja a kétféle döntés közötti eltéréseket.

- 55 -

A Ket fenntartja a ráutaló magatartással hozott döntést (a kérelmezett jog gyakorlása, ha a hatóság határidőben nem nyilatkozik), amelynek csak jogszabályban meghatározott esetben van helye. Ekkor is szükség van azonban a közigazgatási hatóság eljárásban való cselekvő közreműködésére, a megszerzett jogot hatósági záradék formájában rá kell vezetni a kérelemre. A nyugellátások és a családtámogatási ellátások növelésének mértékét jogszabály állapítja meg. Az ellátások összegének emelése több millió embert érint. Ezekben az ügytípusokban eljáró szerveket megoldhatatlan feladat elé állítaná az érintettek személyes értesítésének kötelezettsége az eljárás megindításáról, illetve külön határozat meghozatala a pénzbeli ellátás emeléséről. A törvény ezekben az ügyekben lehetővé teszi a határozathozatal mellőzését. 71. § (1) A hatóság - a (4) és (5) bekezdésben meghatározott kivétellel - az ügy érdemében határozatot hoz, az eljárás során eldöntendő egyéb kérdésekben pedig végzést bocsát ki (a továbbiakban együtt: döntés). (2) Jogszabály úgy rendelkezhet, hogy ha az ügyfél kérelme (bejelentése) jog megszerzésére irányul, és a hatóság az előírt határidőn belül nem hoz határozatot - feltéve, hogy az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél -, az ügyfelet megilleti a kérelmezett jog gyakorlása. (3) Jogszabály által meghatározott esetben egyszerűsített határozat hozható, ha a hatóság a kérelemnek helyt ad, és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél. 72. § (1) A határozatnak tartalmaznia kell a) az eljáró hatóság megnevezését, az ügy számát és ügyintézőjének nevét, b) a jogosult vagy kötelezett ügyfél nevét (megnevezését) és lakóhelyét (székhelyét vagy telephelyét) vagy tartózkodási helyét (szálláshelyét), c) az ügy tárgyának megjelölését, d) a rendelkező részben da) a hatóság döntését, továbbá a fellebbezés (keresetindítás), illetve a fellebbezés elektronikus úton való benyújtásának lehetőségéről való tájékoztatást, db) a szakhatóság megnevezését és állásfoglalását, dc) az ügyfélnek, valamint az eljárás egyéb résztvevőinek járó költségtérítés, illetve munkadíj összegéről szóló rendelkezést, ha annak megállapítása nem külön végzésben történt, dd) az eljárási költségek viseléséről szóló döntést, de) a kötelezettség teljesítésének határnapját vagy határidejét és az önkéntes teljesítés elmaradásának jogkövetkezményeit, df) a határozatban megállapított fizetési kötelezettség és a fellebbezési illeték elektronikus úton való megfizethetőségéről szóló tájékoztatást, e) az indokolásban ea) a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat, f) a döntéshozatal helyét és idejét, a döntés kiadmányozójának a nevét, hivatali beosztását, g) a döntés kiadmányozójának aláírását és a hatóság bélyegzőlenyomatát, elektronikus dokumentum formájában kiadott döntés esetén a minősített elektronikus aláírást. (2) A végzésnek tartalmaznia kell az (1) bekezdés a), b), c), da), dd), f) és g) pontjában meghatározott tartalmi elemeket, valamint a döntés részletes indokolását, ezen belül az (1) bekezdés ef) és eg) pontjában meghatározott tartalmi elemeket. Ha a végzés fizetési kötelezettséget állapít meg, tartalmaznia kell a kötelezettség elektronikus úton való teljesíthetőségéről szóló tájékoztatást is. (3) A 22. § (4) bekezdése szerinti, ideiglenes intézkedésről szóló végzés indokolásában ismertetni kell az ideiglenes intézkedés szükségességét és célszerűségét megalapozó tényeket és körülményeket, valamint a felmerült költséget, feltéve, hogy a költség megtérítésére az ideiglenesen intézkedő hatóság igényt tart. (4) A kérelemnek teljes egészében helyt adó elsőfokú döntés esetén, ellenérdekű ügyfél hiányában mellőzhető a döntésből az indokolás és a jogorvoslatról szóló tájékoztatás, valamint az egyezséget tartalmazó vagy jóváhagyó döntés esetén az indokolás. 74. § (1) Ha a döntés kötelezést tartalmaz, a teljesítésre határidőt vagy határnapot kell megállapítani. Ha a kötelezés jellege megengedi, a hatóság részletekben történő teljesítést is megállapíthat (engedélyezhet). (2) Az ügyfél a fellebbezésében a teljesítési határidőt vagy határnapot (a továbbiakban együtt: határidő), illetve a részletekben történő teljesítést vagy e lehetőség hiányát is sérelmezheti. A másodfokon eljáró szerv az erre irányuló fellebbezési kérelem hiányában is megvizsgálja, hogy a fellebbezési eljárás miatt indokolt-e új határidőt megállapítani a teljesítésre. Egyezség jóváhagyása Az egyezség ma is létező jogintézmény a hatályos szabályozásban (Áe. 38. §). Az ellenérdekű ügyfelek között jöhet létre, és a megkövetelt feltételek fennállása esetén az egyezséget a közigazgatási hatóság jóváhagyja és határozatba foglalja. A későbbi jogviták megelőzését hivatott szolgálni az a rendelkezés, amely szerint ellenérdekű ügyfelek között az egyezség csak akkor hagyható jóvá, ha az ügyfelek a teljesítési határidőre és a költségviselésre nézve is megegyeztek. A döntés közlése és nyilvános közzététele A törvény ezen §-ai szabályozzák a közigazgatási döntés közlésével kapcsolatos garanciális jellegű kérdéseket, meghatározva azok körét, akikkel a határozatot, illetve a végzést közölni kell, továbbá a közlési módokat, valamint az egyes közlési módokhoz tartozó speciális rendelkezéseket. A törvény az Alkotmánybíróság 46/2003. (X. 16.) AB határozata alapján és a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó szabályokat tartalmazó egyes törvények módosításáról szóló törvény rendelkezéseivel összhangban szabályozza a hivatalos irat postai kézbesítéséhez fűződő vélelem megdöntésének lehetőségét. Bár a kézbesítési vélelem jogintézményének kialakítása azt a célt szolgálta, hogy az eljárást ne lehessen időben elhúzni, illetve a döntéshozatalt, valamint az ehhez kapcsolódó végrehajtási kötelezettséget meghiúsítani, a jogintézmény ma már bizonyos esetekben az alkotmányos jogok érvényesítésének gátjává vált. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a természetes személy ügyfél sok esetben azért nem tudja átvenni a számára postai úton megküldött iratot, mert hosszabb-rövidebb ideig nem tartózkodik lakóhelyén. A kézbesítési vélelem jogintézménye a törvénybe is bekerült, összhangot teremtve a kézbesítési ügygondnok jogintézménye és a kézbesítési vélelem jogintézménye között. 78. § (1) A határozatot közölni kell az ügyféllel és azzal, akire nézve az jogot vagy kötelezettséget állapít meg, az ügyben eljárt szakhatósággal és a jogszabályban meghatározott más hatósággal vagy állami szervvel. (2) A végzést az ügyféllel, illetve az eljárás olyan egyéb résztvevőjével kell közölni, akire nézve az jogot vagy kötelezettséget állapít meg, illetve akinek a jogi helyzetét közvetlenül érinti. (3) Ha nemzetközi szerződés vagy jogszabály másként nem rendelkezik, a külföldi ügyfélnek a határozatot közvetlenül, illetőleg képviselője vagy kézbesítési meghatalmazottja útján kell megküldeni. (4) Az eljárási képességgel rendelkező ügyfél kérheti, hogy a hatóság akkor is számára kézbesítse a döntést, ha az ügyben képviselője van. (5) A hatóság döntését közölni lehet: a) postai úton, b) személyesen írásban vagy szóban, c) elektronikus dokumentum formájában, illetve távközlési eszköz útján, d) hirdetményi úton, e) kézbesítési meghatalmazott vagy ügygondnok útján, f) a hatóság kézbesítője útján. (6) A döntés közlésének napja az a nap, amelyen azt kézbesítették, szóban vagy távközlési eszköz útján, illetve elektronikus úton közölték. A hirdetmény útján közölt döntést a hirdetmény kifüggesztését követő tizenötödik napon kell közöltnek tekinteni. (7) Postai úton történő kézbesítés esetén a döntést hivatalos iratként kell feladni és kézbesíteni. 79. § (1) Ha a postai úton történő kézbesítés azért hiúsul meg, mert a címzett vagy meghatalmazottja úgy nyilatkozik, hogy a küldeményt nem veszi át, az iratot a kézbesítés megkísérlésének napján kézbesítettnek kell tekinteni. 80. § (1) Ha törvény másként nem rendelkezik, hirdetményi úton történő közlésnek van helye, feltéve hogy a) az ügyfél lakcíme, illetve székhelye (telephelye, fióktelepe) ismeretlen, b) a postai küldemény azzal a megjegyzéssel érkezik vissza, hogy a címzett ismeretlen helyen tartózkodik vagy címe ismeretlen, és a nyilvántartó hatóság vagy más állami szerv megkeresése nem járt eredménnyel.

- 56 -

29. A közigazgatási eljárás jogorvoslati rendszere. 20 A jogorvoslat fogalma és rendszere a Ket-ben (95.97.§) Az Alk. az alapvető jogok körében nevesíti a jogorvoslathoz való jogot. Az Alk. 57. §-ának (5) bekezdése értelmében a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti (jogsérelmet okoz). A Ket. jogorvoslati rendszere akként biztosítja az Alk.-ban szabályozott alapvető jog érvényesülését, hogy minden hatósági döntéssel szemben lehetővé teszi valamilyen - gyakran többféle - jogorvoslati eszköz igénybevételét. A jogorvoslat lehet közvetlen (pl. az érdemi döntés ellen irányuló fellebbezés vagy bírósági kereset) és közvetett (az önálló fellebbezéssel meg nem támadható végzésben foglaltak sérelmezése az érdemi határozat ellen irányuló fellebbezés keretei között). Az viszont, hogy milyen jogorvoslatot lehet igénybe venni és jogorvoslat alapján hány hatásköri szinten kerülhet sor a sérelmezett döntés felülvizsgálatára, részben eljárásfajtánként, részben döntésfajtánként változó. 95. § (1) A közigazgatási döntésekkel összefüggő jogorvoslatok: a kérelem alapján lefolytatandó jogorvoslati eljárás és a hivatalból lefolytatható döntés-felülvizsgálati eljárás. (2) A jogorvoslati eljárásban e törvény rendelkezéseit az e fejezetben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. 96. § A hatóság határozata ellen az e fejezetben meghatározottak szerint önálló jogorvoslatnak van helye. A hatóság végzése ellen önálló jogorvoslatnak akkor van helye, ha azt törvény lehetővé teszi. 97. § (1) Jogorvoslati eljárás lefolytatására az ügyfél, továbbá a döntés rendelkező része által érintett személy (e fejezetben a továbbiakban együtt: ügyfél) kérelme alapján kerülhet sor. (2) Az ügyfél kérelme alapján lefolytatható jogorvoslati eljárások a) a fellebbezési eljárás, b) a bírósági felülvizsgálat, c) az újrafelvételi eljárás, d) a méltányossági eljárás. (3) Hivatalból kerül sor a közigazgatási döntés felülvizsgálatára a) a döntést hozó hatóság saját hatáskörében indított eljárás keretében, b) a felügyeleti eljárás keretében, c) az Alkotmánybíróság határozata alapján, d) ügyészi óvás nyomán. (4) Mind kérelemre, mind hivatalból lehetséges a döntés kijavítása, kicserélése és kiegészítése. (5) A 12. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott eljárásban a 112-113. § és a 115. § (1) bekezdésének a) pontja nem alkalmazható. A jogorvoslati rendszer szabályozása - hasonlóan az Áe.-hez - a törvény egyik legfontosabb tárgyköre. Jelentősége abból ered, hogy - az eljárások túlnyomó része közigazgatási határozattal és nem bírósági döntéssel zárul, emiatt nem érvényesül a bírósági határozathoz kapcsolódó anyagi jogerő (a határozat megváltoztathatatlansága), ugyanakkor a jogbiztonságot - ésszerű korlátok között - mégis garantálni kell, mert alkotmányellenes helyzet állna elő, ha a közigazgatási döntést az azt meghozó szerv vagy felettes szerve hivatalból vagy kérelemre bármikor és bármely okból megváltoztathatná; - az ügyek többségében nincsenek ellenérdekű ügyfelek, ezért nem lehet arra számítani, hogy az ellenérdekű ügyfél jogorvoslati kérelme nyomán fény derül arra is, ha a közigazgatási hatóság olyan döntést hozott, amely az ügyfél számára kedvező, de - például külső befolyás vagy bűncselekmény hatására - súlyosan sérti a közérdeket, illetőleg törvénysértő; - számos olyan közigazgatási ügy van, amelyben a határozat szakmai vagy humanitárius mérlegelésen alapul, ezért a felülvizsgálat sem szűkülhet le pusztán a formális jogszerűség vizsgálatára, hanem szükség van olyan jogorvoslati fórumra, amelynek joga van a hozott döntés és az azt megelőző eljárás teljes körű és komplex - célszerűségi, méltányossági, szakmai és törvényességi - felülvizsgálatára, s erre felkészültségénél fogva alkalmas is. A törvény - az Áe.-hez viszonyítva teljes körűbben - a vázolt okokra tekintettel olyan jogorvoslati rendszerről beszél, amely - egyfelől az ügyfél (az eljárás más résztvevője) rendelkezésére álló jogorvoslati eszközöket, - másfelől a hivatalból (saját vagy kívülről érkező kezdeményezésre) alkalmazható döntés-felülvizsgálati módokat foglalja magában. Csak az ilyen összetett jogorvoslati rendszer képes egyszerre szolgálni az ügyfél jogorvoslathoz való alkotmányos alapjogát és a jogbiztonságot, másfelől lehetővé tenni a korrupció feltárását és a téves jogszabály-értelmezésből vagy más okból eredő hibás döntések korrigálását. A törvénynek ez a része határozza meg egyfelől a jogorvoslatok alapvető közös szabályait, másfelől pedig felvázolja a jogorvoslati rendszer szerkezeti felépítését. A törvény a közigazgatási határozat esetében általánossá, míg a közigazgatási végzés esetében csak akkor teszi lehetővé az önálló jogorvoslatot, ha azt törvény megengedi. Ugyancsak e § határozza meg a kérelemre induló jogorvoslati eljárások esetében a kérelem benyújtására feljogosított személyi kört. A törvény az egyes jogorvoslati fajtákat nevesíti, meghatározza azt, hogy mely jogorvoslati fajta indulhat kérelemre, illetőleg hivatalból vagy mindkettő alapján. Ennek során a törvény - szemben az Áe. megoldásával, amely mintegy ömlesztve szabályozza az egyes jogorvoslati formákat - e kettős rendszer jegyében végzi a jogorvoslatokkal kapcsolatos szabályozást, élesen megkülönböztetve és önálló alfejezetbe foglalva - egyfelől az ügyfél kérelme alapján induló jogorvoslati eljárásokat, - másfelől a hivatalból lefolytatható döntés-felülvizsgálati eljárásokat.

- 57 -

- 58 -

30. A fellebbezés. 21 Fellebbezés, fellebbezési eljárás, a fellebbezés elbírálására jogosult szerv, a döntés módosítása vagy visszavonása fellebbezés alapján (98-108.§) Fellebbezés 98. § (1) Az ügyfél az elsőfokú határozat ellen fellebbezhet. A fellebbezési jog nincs meghatározott jogcímhez kötve, fellebbezni bármely okból lehet, amelyre tekintettel az érintett a döntést sérelmesnek tartja. (2) Végzés csak a határozat elleni fellebbezésben támadható meg, kivéve a (3) és (4) bekezdésben, továbbá a 109. § (2) bekezdésében szabályozott eseteket. Törvény az önálló fellebbezést egyéb esetekben is lehetővé teheti. (3) Az eljárást felfüggesztő, az eljárást megszüntető, a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító, az eljárási bírságot kiszabó, valamint a költség összegének megállapítása és a költségviselés tárgyában hozott elsőfokú végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye. (4) Az eljárás egyéb résztvevője saját jogán önálló fellebbezéssel élhet az elsőfokú határozat rá vonatkozó rendelkezése, illetve a rá vonatkozó elsőfokú végzés ellen. (5) Az eljárás egyéb résztvevője által a (4) bekezdés szerint benyújtott fellebbezés nem akadálya annak, hogy a határozatnak az ügy érdemében hozott része jogerőre emelkedjen. E § lényegében az Áe.-vel megegyező szabályozási logikára felépítve rakja le az alapvető ügyféli jogorvoslati formával, a fellebbezéssel összefüggő rendelkezéseket, azaz a fellebbezés jogintézményének lényegét az új szabályozás nem változtatja meg. Változások a törvény más részeiben bekövetkezett újításokból fakadnak; - egyfelől a közigazgatási döntés kettősségének (határozat és végzés) tükröződéseképpen, - másfelől pedig - figyelemmel a költségtényezők jelentőségének megnövekedett voltára - az eljárási költség kérdésében hozott végzéssel kapcsolatban, amely döntési formát bírságot kirovó végzéssel egy jogorvoslati szintre emeli a törvény, megengedve az önálló fellebbezés benyújtását. A hatóság döntésének mielőbbi realizálását kívánja elősegíteni az a szabály, mely szerint az eljárás egyéb résztvevője (tanú, a szakértő, a szemletárgy birtokosa stb.) által a határozat rá vonatkozó része ellen benyújtott fellebbezés nem érinti a határozatnak az ügy érdemében hozott részét, így az, ha az ellen nem érkezik fellebbezés, jogerőre emelkedhet 99. § (1) A fellebbezést - ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik - a döntés közlésétől számított tizenöt napon belül lehet előterjeszteni. (2) A fellebbezésre jogosult a fellebbezési határidőn belül a fellebbezési jogáról szóban vagy írásban lemondhat, a szóban történő lemondást jegyzőkönyvbe kell foglalni. A fellebbezési jogról történő lemondó nyilatkozat nem vonható vissza. A törvény ezen §-a a jelenlegi Áe. szabályozással megegyező normatartalmat hordoz azzal a különbséggel, hogy a tizenöt napos fellebbezési határidő alóli kivételt meghatározni jogosult jogszabályok körét a törvényre és a kormányrendeletre szűkíti. A fellebbezésre jogosult a jogszabályban meghatározott fellebbezési határidőn belül vissza nem vonható írásos vagy szóbeli nyilatkozattal lemondhat. A lemondó nyilatkozat alapján a határozat jogerőssé és végrehajthatóvá válik. Több ügyfél részvételével folyó eljárásban az említett jogkövetkezmény csak abban az esetben áll be, ha valamennyi ügyfél ilyen nyilatkozatot tett. 100. § Nincs helye fellebbezésnek a) ha az ügyben törvény az elsőfokú közigazgatási döntés bírósági felülvizsgálatát teszi lehetővé, b) az ügyfelek részéről, a közöttük létrejött egyezséget jóváhagyó határozat ellen, c) d) a méltányossági kérelem tárgyában hozott határozat ellen. A törvény a fellebbezés kizárásának eseteit veszi számba. Nincs helye fellebbezésnek, - ha az ügyben valamely törvény közvetlen bírósági eljárást tesz lehetővé (például birtokvédelmi ügyekben, tőkepiaci felügyelet körében), - ha a végzést másodfokon eljáró hatóság hozta, ha a határozat az ügyfelek között létrejött egyezséget hagyja jóvá, - illetve a méltányossági döntések esetében, - továbbá akkor, ha a másodfokon eljáró hatóság az első fokon eljáró hatóságot új eljárásra utasítja. 101. § (1) A fellebbezéssel megtámadott határozatban foglalt jogok nem gyakorolhatók és a fellebbezésnek a határozat végrehajtására halasztó hatálya van, kivéve, ha a hatóság a határozatot a fellebbezés halasztó hatályának kizárásával végrehajthatónak nyilvánította. (2) A határozatban foglaltakat a fellebbezési jogra tekintet nélkül teljesíteni kell, ha az az ügyfél javára megállapított egyszeri vagy rendszeres pénzkifizetést, pénzbeli ellátást (szociális segély, nyugdíj stb.) tartalmaz, és az ügyfél fellebbezése csak a megállapított összegen felüli többletigényre vonatkozik. (3) A határozat akkor nyilvánítható fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak, ha a) életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet megelőzése, elhárítása vagy káros következményeinek enyhítése miatt szükséges, b) a közbiztonság fenntartása érdekében vagy fontos közrendvédelmi okból szükséges, c) a végrehajtás késedelme jelentős vagy helyrehozhatatlan kárral járna, d) a határozat valakinek a tartásáról vagy gondozásáról rendelkezik, e) azt törvény honvédelmi, nemzetbiztonsági, közegészségügyi, járványügyi, munkaügyi, munkabiztonsági, kulturális örökségvédelmi, környezet- vagy természetvédelmi okból, továbbá a közérdekű közlekedési infrastruktúra kialakítása, illetve az energiaellátás folyamatos biztosítása érdekében lehetővé teszi. (4) A határozatban a fellebbezésre tekintet nélküli végrehajthatóságot külön ki kell mondani és meg kell indokolni. Ha az ilyen határozatban a hatóság teljesítési határidőt állapított meg, a végrehajtás elrendelésére csak e határidő eredménytelen eltelte után kerülhet sor. 102. § (1) A fellebbezést annál a hatóságnál kell előterjeszteni, amely a megtámadott döntést hozta. Elkésettség okán a fellebbezés nem utasítható el, ha az ügyfél a fellebbezési határidőben a fellebbezést az elbírálására jogosult hatóságnál terjeszti elő. (2) A fellebbezésben új tények és bizonyítékok is felhozhatók. (3) A fellebbezést az ügy összes iratával a fellebbezési határidő leteltétől számított nyolc napon belül fel kell terjeszteni a fellebbezés elbírálására jogosult szervhez, kivéve, ha a hatóság a megtámadott döntést a fellebbezésben foglaltaknak megfelelően kijavítja, kiegészíti, módosítja vagy visszavonja. A felterjesztés során az első fokon eljáró hatóság a fellebbezésről kialakított álláspontjáról is nyilatkozhat. A törvény ezen §-a a fellebbezésnek a végrehajtásra vonatkozó halasztó hatályával, illetőleg az azonnali végrehajtás jogintézményével kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza a hatályos Áe.-vel megegyező módon. A közigazgatási hatóság elsőfokú döntése ellen benyújtott fellebbezésnek a végrehajtásra halasztó hatálya van, kivéve, ha azt azonnal végrehajthatóvá nyilvánították. A végrehajtásra halasztó hatály azonban csak akkor áll be, ha a fellebbezést határidőben nyújtották be. Sajátos, a végrehajtási jogtól rendszertanilag idegen szabályt iktat be a 101. § (2) bekezdésében foglalt, ügyféli érdekeket szem előtt tartó rendelkezés, amely - fordított módon - a hatóságot kötelezi az ügyfelet jogosító határozati rendelkezés fellebbezési jogra tekintet nélküli „végrehajtására”. A rendelkezés fejezetben történő elhelyezésére kizárólag a jogerő bevárása előtti teljesítés miatt került sor, a társadalombiztosítási szervek gyakorlatában felmerülő probléma kiküszöbölése érdekében. A törvény meghatározza azokat az eseteket, amikor a határozat azonnal végrehajthatóvá nyilvánítható. A fellebbezést annál a hatóságnál kell benyújtani, amelyik az elsőfokú döntést hozta. A gyakorlatban számos olyan eset fordult elő, amikor az ügyfél abban bízva, hogy a fellebbezési eljárást felgyorsítja, a másodfokú közigazgatási hatósághoz nyújtotta be fellebbezési kérelmét. Ez várhatóan a jövőben is előfordul, ezért a törvény úgy rendelkezik, hogy nem utasítható el a fellebbezési kérelem abból az okból, hogy az ügyfél a fellebbezési határidőn belül, de nem az elsőfokú döntést hozó hatóságnál nyújtja be a fellebbezését.

- 59 -

Döntés módosítása vagy visszavonása fellebbezés alapján Az Áe. a határozat módosítását, illetőleg visszavonását egyazon § keretében rendezi, függetlenül attól, hogy arra az ügyfél kérelme alapján vagy pedig hivatalból kerül sor. E felfogással szakítva a törvény megkülönbözteti és önálló §-ban szerepelteti a közigazgatási döntések fellebbezés eredményeként történő módosítását, illetve visszavonását. Ezekben az esetekben az elsőfokú döntést hozó közigazgatási hatóság a fellebbezést - a fő szabálytól eltérően - nem terjeszti fel a fellebbezés elbírálására jogosult szervhez. Ennélfogva a fellebbezést nem a fellebbezési eljárásra irányadó szabályok szerint intézik el, hanem helyette (mintegy a fellebbezési eljárást pótolva, s ezáltal a fellebbezés elbírálására jogosult szervet is tehermentesítve) az elsőfokon eljárt közigazgatási hatóság saját hatáskörében hozza meg új döntését. E döntésének alapja a hatályos Áe.-vel megegyezően vagy a jogsértés megállapítása, vagy - az ellenérdekű ügyfelek részvételével folyó eljárás kivételével - az ügyfél kérelmében foglaltakkal való egyetértés. 103. § (1) Ha az ügyfél fellebbezési kérelme alapján a hatóság megállapítja, hogy döntése jogszabályt sért, a döntését módosítja vagy visszavonja. (2) A hatóság az ügyfél fellebbezési kérelme esetén a nem jogszabálysértő döntést akkor is visszavonhatja, illetve a fellebbezésben foglaltaknak megfelelően módosíthatja, ha a kérelemben foglaltakkal egyetért, feltéve hogy az ügyben nincs ellenérdekű fél. (3) A fellebbezés nyomán hozott döntést közölni kell a fellebbezővel, továbbá azokkal, akikkel a megtámadott határozatot közölték. Fellebbezési eljárás A törvény ezen §-a a fellebbezés rendes menetét szabályozza, tehát azt az esetkört, amikor az elsőfokú határozatot hozó szerv nem élt a fellebbezés nyomán a döntés megváltoztatásának lehetőségével. A fellebbezés alapján a fellebbezés elbírálására jogosult másodfokú közigazgatási hatóság az elsőfokú döntést és az elsőfokú eljárást megvizsgálja, melynek során nincs kötve a fellebbezésben foglaltakhoz. A törvény egyes eljárások gyorsítása érdekében törvényi, illetve kormányrendeleti szintű szabályozás számára megnyitja azt a lehetőséget, hogy egyes ügyfajták esetében részjogerő beálltát állapíthasson meg, ha csak a határozat egyes rendelkezéseivel szemben nyújtottak be fellebbezést. A másodfokon eljáró szerv eljárásában azt vizsgálja, hogy az elsőfokú eljárásban megtartotta-e az eljárásjogi és anyagi jogi szabályokat. A vizsgálat eredményétől függően a másodfokon eljáró szerv a döntést helybenhagyja, megváltoztatja vagy megsemmisíti. 104. § (1) Ha az első fokon eljáró hatóság nem élt a 103. §-ban biztosított jogával, a fellebbezésről az annak elbírálására jogosult szerv dönt. (2) A határidőn túl benyújtott fellebbezést - ha az ügyfél igazolási kérelmet nem terjesztett elő -, továbbá a fellebbezésre nem jogosulttól származó fellebbezést az elbírálásra jogosult szerv érdemi vizsgálat nélkül végzéssel elutasítja. (3) A határozat egésze ellen irányuló fellebbezés alapján a fellebbezés elbírálására jogosult szerv a sérelmezett döntést, valamint az azt megelőző eljárást megvizsgálja; ennek során nincs kötve a fellebbezésben foglaltakhoz. (4) Törvény vagy kormányrendelet egyes ügyfajták tekintetében úgy rendelkezhet, hogy a döntés fellebbezéssel nem támadott rendelkezései tekintetében beáll a jogerő, ha a döntés egyes rendelkezései ellen nyújtottak be fellebbezést, és az ügy jellegéből adódóan a fellebbezés elbírálása nem hat ki a fellebbezéssel meg nem támadott rendelkezésekre. 105. § (1) A másodfokon eljáró szerv a döntést helybenhagyja, megváltoztatja vagy megsemmisíti. Jogszabályban meghatározott esetben a másodfokon eljáró szerv a mérlegelési jogkörben hozott elsőfokú döntésben meghatározott kötelezettségnél súlyosabb kötelezettséget nem állapíthat meg. (2) Ha a másodfokú döntés meghozatalához nincs elég adat vagy a tényállás további tisztázása szükséges, a fellebbezés elbírálására jogosult szerv a döntés megsemmisítése mellett az ügyben első fokon eljárt hatóságot új eljárásra utasíthatja vagy a kiegészítő bizonyítási eljárás lefolytatását maga végzi el. (3) Ha a másodfokon eljáró szerv megállapítja, hogy az eljárásba további ügyfél bevonása szükséges, az elsőfokú döntést megsemmisíti, és az ügyben első fokon eljárt hatóságot új eljárásra utasítja. (4) A megismételt eljárásban az első fokon eljáró hatóságot a másodfokon hozott határozat rendelkező része és indokolása köti. (5) A fellebbezési eljárás során hozott döntést a fellebbezővel és azokkal, akikkel az elsőfokú döntést közölték, a másodfokon eljárt hatóság az első fokon eljárt hatóság útján közli. (6) A határozat ellen irányuló fellebbezést határozattal, a végzés ellen irányuló fellebbezést végzéssel kell elbírálni. (7) A másodfokon eljáró szerv a fellebbezés elbírálása érdekében megküldött iratokat a döntés meghozatalát követően három napon belül visszaküldi a döntéssel együtt az első fokon eljáró szervhez, amely haladéktalanul intézkedik a döntés kézbesítése iránt. A fellebbezés elbírálására jogosult szerv A törvény szóban forgó §-ai a fellebbezés elbírálásra jogosult szervek körét határozzák meg, nem követve tehát az Áe. jelenlegi gyakorlatát, amely e kérdést nem a fejezet keretében, hanem a záró rendelkezésekben található törvényhelyre utalva rendezi. A törvény alapelvet fogalmaz meg azáltal, hogy kimondja: a fellebbezési hatáskört, illetve szervezetrendszert úgy kell kialakítani, hogy minden fellebbezési ügyben legyen az elbírálásra jogosult pártatlan szerv, illetve a hatáskört megállapító jogszabályban az első és másodfokon eljáró hatóságot meg kell jelölni. A 107. § az olyan elsőfokon eljárt közigazgatási hatóságok esetében határozza meg a fellebbezési fórumrendszert, amelyeknél - az elsőfokon eljárt szerv speciális jogállása, sajátosságai következtében - nincsen hierarchikus felügyeleti szerv, azaz a fellebbezési jogkör telepítése nem magától értetődő. Így a szóban forgó § a helyi önkormányzat, a köztestületek, valamint a magánszféra (gazdálkodó szervezet, egyéni vállalkozó) adott ügytípusban jogalkalmazásra feljogosított szervei által elsőfokon elbírált hatósági ügyekben benyújtott fellebbezések elbírálására jogosult szerveket nevesíti. 106. § (1) Az ügyfél jogorvoslathoz való jogának érvényesülése érdekében - az olyan ügyek kivételével, amelyekben e törvény alapján nincs helye fellebbezésnek - az elsőfokú hatáskört úgy kell megállapítani, illetve a szervezetrendszert úgy kell kialakítani, hogy legyen a fellebbezés elbírálására jogosult, az elsőfokú hatóságtól szervezeti, illetve feladatkör szempontjából elkülönülő szerv. (2) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, e törvény alkalmazása során a fellebbezés elbírálása a 107. és 108. §-ban meghatározott szervek hatáskörébe tartozik 107. § (1) Az önkormányzati hatósági ügyben átruházott hatáskörben hozott elsőfokú döntéssel szembeni fellebbezés elbírálása a képviselő-testület hatáskörébe tartozik. (2) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a közigazgatási hivatal vezetője jogosult a fellebbezés elbírálására, ha első fokon a) az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó hatósági ügyekben a polgármester, a főpolgármester, a közgyűlés elnöke, a jegyző, a főjegyző, a hatósági igazgatási társulás, a képviselő-testület hivatalának ügyintézője vagy a megyei jogú város kerületi hivatalának vezetője, b) nem közigazgatási feladat ellátására létrehozott egyéb szervezet vagy hatósági jogkört gyakorló személy járt el. (3) A köztestület hatáskörébe utalt ügyben a fellebbezést törvényben vagy a köztestület alapszabályában, szervezeti szabályzatában meghatározott köztestületi szerv bírálja el, ilyen szerv hiányában az első fokon eljáró szerv határozatával szemben bírósági felülvizsgálatnak van helye. 108. § (1) A 107. §-ban nem említett, első fokon eljáró hatóság döntése ellen irányuló fellebbezést a közvetlen felettes szerv bírálja el. Felettes szerv hiányában a hatóság határozata, továbbá azon végzése ellen, mellyel szemben a 98. § (2) bekezdése szerint önálló fellebbezésnek lenne helye, bírósági felülvizsgálatnak van helye. (2) Ha valamely ügyfajta jellege indokolttá teszi az (1) bekezdésben, illetve a 107. §-ban foglaltaktól eltérő fellebbezési fórumrendszer kialakítását, a hatáskört megállapító törvényben, kormányrendeletben mind az első fokon eljáró, mind a fellebbezés elbírálására jogosult szervet meg kell jelölni.

- 60 -

31. Bírói felülvizsgálat, a közigazgatási per 109. § (1) Az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője a hatóság jogerős határozatának felülvizsgálatát a határozat közlésétől számított harminc napon belül jogszabálysértésre hivatkozással kérheti a közigazgatási ügyekben eljáró illetékes bíróságtól a határozatot hozó hatóság elleni kereset indításával. A keresetindítás határidejét törvény eltérően is meghatározhatja. (2) Ha törvény alapján a végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye, az ügyfél, továbbá a kifejezetten rá vonatkozó végzés esetében az eljárás egyéb résztvevője jogszabálysértésre hivatkozással kezdeményezheti a jogerős végzés bírósági felülvizsgálatát. Az elsőfokú végzés közvetlenül a bíróság előtt támadható meg, ha a végzést olyan hatóság hozta, amelynek - a kormányt ide nem értve - nincs felügyeleti szerve, továbbá akkor, ha törvény az ügyben az elsőfokú határozattal szemben is kizárja a fellebbezést, és a határozat bírósági felülvizsgálatát teszi lehetővé. A bíróság a végzést nem peres eljárásban vizsgálja felül. (3) A bírósági felülvizsgálatra csak akkor kerülhet sor, ha a hatósági eljárásban az ügyfél vagy az ügyfelek valamelyike a fellebbezési jogát kimerítette, vagy a fellebbezés e törvény rendelkezései szerint kizárt. (4) Ha az ügyfelek valamelyike a hatóság határozatával szemben bírósági felülvizsgálat iránti keresetet nyújtott be, a hatóság erről az ügy iratainak felterjesztésével egyidejűleg a többi ügyfelet értesíti. 110. § (1) A keresetlevél benyújtásának a döntés végrehajtására nincs halasztó hatálya, az ügyfél azonban a keresetlevélben a döntés végrehajtásának felfüggesztését kérheti. A végrehajtás a kérelemnek a végrehajtást foganatosító szerv tudomására jutásától annak elbírálásáig nem foganatosítható. (2) A végrehajtás felfüggesztésének hatálya kiterjed a határozaton alapuló jogok gyakorlására is. (3) Nincs helye a végrehajtás felfüggesztésének, ha a határozat a) a polgári védelmi szolgálat ellátásával kapcsolatos kötelezettséget állapít meg, b) jogerős bírósági döntés végrehajtását szolgálja. 111. § (1) A közigazgatási ügyekben eljáró bíróság - az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabály megsértésének kivételével jogszabálysértés megállapítása esetén a közigazgatási döntést hatályon kívül helyezi, és szükség esetén a hatóságot új eljárásra kötelezi. Törvény rendelkezhet úgy is, hogy meghatározott közigazgatási hatósági ügyben a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság a közigazgatási döntést megváltoztathatja. (2) Ha a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság az ügy érdemében határozott, a hatóságnál ugyanabban az ügyben azonos tényállás mellett - a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság által elrendelt új eljárás kivételével - nincs helye új eljárásnak. (3) A hatóságot a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság határozatának rendelkező része és indokolása köti, a megismételt eljárás és a határozathozatal során annak megfelelően köteles eljárni. A törvénynek ez a része az ügyféli kezdeményezésre induló jogorvoslati formák közül a bírósági felülvizsgálati eljárással, más szóval a közigazgatási perrel foglalkozik. Az új szabályozás részben megtartja a hatályos Áe. bevált rendelkezéseit (például keresetlevél benyújtására a jövőben is csupán jogszabálysértésre hivatkozással kerülhet sor, a fellebbezési jog ki nem merítése ezentúl is a bírósági felülvizsgálatból való kizárást eredményezi), ugyanakkor részben eltér a hatályos szabályozási irányoktól, megoldásoktól. A bírósági felülvizsgálati eljárás jogintézményének új elemei a következők: - A törvény értelmében a jövőben a keresetlevél benyújtása a közigazgatási határozat végrehajtása tekintetében nem jár automatikus halasztó hatállyal. A végrehajtás felfüggesztéséhez ugyanis - az ügyfél kifejezetten erre irányuló, és a keresetlevelébe foglalt kérése alapján - szükséges a bíróság felfüggesztő határozata. - Az Áe. jelenlegi állapotához képest a törvény el kívánja érni a közigazgatási ügyekben a bírósági út igénybevételének teljességét. Ennek céljából a törvény az Áe.-hez képest nem tartalmazza azokat az esetköröket, amelyeknél nincs helye a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatának. Ezen túlmenően - ugyanebből a célkitűzésből kiindulva - a törvény mellőzi az Áe. 72. §-a (4) bekezdésének a) pontjában szereplő további kivételekre szóló keretfelhatalmazást is. Pp - BÍRÓSÁGI FELÜLVIZSGÁLAT – KÖZIGAZGATÁSI PER (Pp. XX. fejezet) Közigazgatási per fogalma: az a polgári peres eljárás, amelyben a bíróság a közigazgatási határozatok törvényességét vizsgálja felül. A bíróságok erre vonatkozó jogköre az Alk-ból ered. Az ellenőrzés formája: a közigazgatási határozatok felülvizsgálata (Pp. 324.§ (1) bek. A bíróság akkor vizsgálja felül a közig.határozatot, ha azt az ügyfél jogszabálysértésre hivatkozással keresettel kéri a bíróságtól (Ket. 109.§). Az érintett közig.szerv ellen megindított perben a rendes bíróságok járnak el. A közigazgatási bíráskodás a polgári igazságszolgáltatás része. Közigazgatási per, mint különleges eljárás: A közig.bíráskodás több lehetséges modellje közül Mo-n jelenleg a rendes bírósági szervezetbe integrált felülvizsgálat érvényesül. Szabályait a Pp. XX. Fejezete tartalmazza = a különleges eljárások körébe tartozik. Pp. 324.§ úgy rendelkezik: a Pp szabályait a közigazgatási perekre vonatkozó eltérésekkel kell alkalmazni. A bíróság által felülvizsgálandó határozatok köre: közigazgatási hatósági határozat, helyi önkormányzat határozata; más határozatok (pl. kisajátítási, stb.); hatósági szerződésből eredő jogviták. Eljárási szabályok: A) Hatáskör és illetékesség szabályai: 1.megyei bíróságok hatáskörébe tartoznak; illetékesség az elsőfokon eljáró közig.szerv székhelye szerinti 2.ha a közig.szerv székhelye nem a működési területén található: a bíróság illetékességét a közig szerv működési területe alapítja meg 3.ha a közig.szerv illetékessége országos: kizárólagosan illetékes a Fővárosi Bíróság 4.közig.perben a megyei bíróság első fokon hozott határozatainak tekintetében: kizárólagosan a Fővárosi Ítélőtábla az illetékes 5.közig.perben hatásköri/illetékességi ütközés: eljáró bíróságot a Fővárosi Ítélőtábla jelöli ki B) keresetindítás -Keresetlevél kötelező tartalmi elemei: 1.felülvizsgálni kért közig.határozat száma 2.határozatról való tudomásszerzés módja és ideje 3.ha a közig.eljárásban jogi képviselő pervitelre is jogosító meghatalmazást csatolt, az is. -Előterjesztés: elsőfokú közig.határozatot hozó szervnél (ha bírósághoz nyújtják be, a bíróság vizsgálat nélkül megküldi a közig.szervnek) C) intézkedések a keresetlevél alapján a) Pp. szerinti elutasítási okokat (Pp. 130.§) a Pp. További rendelkezésekkel egészíti ki a közig.perekre vonatkozóan: 1.felperes olyan közig.határozat elutasítását kéri, amelynek bírósági felülvizsgálatát tv. kizárja 2.felperes anélkül indít pert, hogy a közig.eljárásban bármely fél a jogorvoslati jogát kimerítette volna b) tárgyalás kitűzése: -közig perben rövidebb a tárgyalás megtartásáig nyitva álló idő -kiskorú felperes és gyámhatóság határozatok felülvizsgálata iránti perben soronkívüliség van -közig.perben a perindítás hatályai a megtett intézkedésekről szóló értesítésnek az alperessel való közléssel állnak be c) tárgyalás: nem sokban különbözi az általános szabályoktól, de közig.perben nincs helye viszontkeresetnek és bírósági meghagyás kibocsátásának d) tárgyaláson kívüli eljárás: ha a felperes a keresetben kéri és a közig.szerv ehhez hozzájárul. Nem lehet tárgyaláson kívül elbírálni: -ha az okirati bizonyításon kívül egyéb bizonyításra van szükség -a közig.perben soron kívül kell eljárni -ügyészi óvás vagy felügyeleti intézkedés történt -a felperes az alperesi ellenkérelem kézhezvételétől számított 8 napon belül tárgyalás megtartását kéri -a bíróság a per elbírálására már tárgyalást tűzött ki

- 61 -

e) bizonyítás: a bíróság akkor rendeli el, ha azt tv.megengedi; tárgyalási elv tiszteletben tartása mellett a közig.perekben a bíróság hivatalból rendelhet el bizonyítást, ha -a közig.határozat semmisségének észlelése esetén az annak alátámasztására szolgáló bizonyítékok tekintetében -ha a bizonyítás elmaradása a kiskorú érdekeit sértené -ha azt tv. kifejezetten megengedi Bizonyítási kötelezettség hivatalból indult eljárás esetén a közig szerv (ha tényállás-megállapítási kötelezettségének nem tett eleget). A bizonyítási eljárási ktsg-ek: megelőlegezésre a közig.szerv nem kötelezhető (ktsg.mentetsség engedélyezésére vonatkozó szabályok). Szakértő: nem járat el akivel szemben kizáró ok áll fenn. f) Közig.határozat hatályon kívül helyezése: A közig.perben eljáró bíróságnak kasszációs jogköre van (hatályon kívül helyezés, új eljárásra kötelezés). g) Közig.határozat megváltoztatása: A bíróság tv-ben meghatározott esetekben megváltoztathatja a közig.szerv határozatát = a bíróság revíziós jogköre. A Pp. 339. § (2) bek. taxatíve felsorolja a bíróság által megváltoztatható közig.határozatokat: -örökbefogadást engedélyező/elutasító/kiskorút örökbefogadhatónak nyilvánító -kiskorú intézetbe vételét elrendelő/intézeti nevelést megszüntető -szülői felügyeleti jogokkal kapcsolatos/ gyámot, gondnokot kirendelő/felmentő/elmozdítását kimondó -anyakönyvi bejegyzés, állami népeség-nyilvántartásba személyi adat felvételét megtagadó/törlő/kijavító/kiegészítő; személyi -adat közlésének/közokiratba foglalásának megtagadásáról szóló -földhivatali bejegyzések -adó/illetékfizetési kötelezettséget előíró/azzal egy tekintet alá eső fizetési kötelezettségekről szóló -levéltári nayag elhelyezését elrendelő -kisajátítási ügyben hozott -menekült elismerássel kapcsolatos h) fellebbezés kizárása: közig.perben hozott ítélet ellen főszabályként fellebbezésnek nincs helye, de vannak tv-ben meghatározott kivételek i) felülvizsgálat, perújítás: az általános szabályok szerint nincs helye. Közig perben: ahol a fellebbezés lényegében kizárt, a tv. kivételt tesz és az elsőfokon jogerőre emelkedett ítéletek ellen is megengedi a felülvizsgálatot. 24 Újrafelvételi eljárás, méltányossági eljárás, a döntés módosítása vagy visszavonása (112-114.§) Újrafelvételi eljárás A törvény egy, a közigazgatási eljárásban eddig ismeretlen új jogorvoslati forma, az ügyfél kérelmére induló újrafelvételi eljárás bevezetését indítványozza. Ennek alkalmazására akkor kerülhet sor, ha - a hozott döntés közigazgatási szakban emelkedett jogerőre (azaz nincs a bíróságnak az ügyben érdemi határozata; ebben az esetben ugyanis nem a közigazgatási újrafelvételi eljárás, hanem a Pp.-ben szabályozott perújítás áll az ügyfél rendelkezésére), és - az ügyfélnek csak a határozat jogerőre emelkedése után jutott tudomására valamely, a határozat meghozatala előtt már meglevő és az ügy elbírálása szempontjából lényeges tény, adat vagy bizonyíték. Mindezeken túl az újrafelvétel jogintézményénél is fontos szempont a jogbiztonság előtérbe helyezése. Ezért a törvény nem biztosít parttalan lehetőséget a felmerülő releváns új tények felhasználásának, adatoknak vagy más bizonyítékoknak, ekképpen figyelembevételükre összhangban a közigazgatási eljárásjog más területein megvalósuló szabályozásokkal - csak meghatározott időtartamon (a határozat jogerőre emelkedésétől számított hat hónapon) belül nyílik lehetőség. Ugyancsak érvényre kell juttatni ezen új jogorvoslati forma esetében is a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelmét. 112. § (1) Ha az ügyfélnek a jogerős határozattal lezárt ügyben a határozat jogerőre emelkedését követően jutott tudomására a határozat meghozatala előtt már meglévő, az eljárásban még el nem bírált és az ügy elbírálása szempontjából lényeges tény, adat vagy más bizonyíték, a tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül újrafelvételi kérelmet nyújthat be, feltéve, hogy elbírálása esetén az ügyfélre kedvezőbb határozatot eredményezett volna. (2) Nem nyújtható be újrafelvételi kérelem a) a jogerős határozat meghozatala után bekövetkezett tényre, illetve a jogi szabályozásban bekövetkezett változásra alapozva, b) ha az ügyben bírósági felülvizsgálat van folyamatban, vagy a bírósági felülvizsgálat során a bíróság határozatot hozott, c) ha a közigazgatási határozat jogerőre emelkedésétől számítva hat hónap eltelt, d) ha azt jogszabály kizárja. Méltányossági eljárás A törvény ugyanitt tartalmazza a szintén új jogintézményt, a méltányossági eljárást. Ennek csak akkor lehet helye, ha a döntés végrehajtása (teljesítése) a kötelezettre a döntés meghozatalát követően bekövetkezett okból igen súlyos hátrányt okoz. A méltányosság gyakorlásának egyéb törvényi feltételeit a módosítás taxatíve felsorolja. 113. § (1) Az ügyfél a jogerős határozatot hozó hatóságtól a nem jogszabálysértő határozat módosítását vagy visszavonását kérheti, ha annak végrehajtása számára a határozat meghozatala után bekövetkezett okból méltánytalanul súlyos hátrányt okoz, és a végrehajtási eljárásban méltányosság nem gyakorolható. (2) A határozat méltányosságból való módosítására vagy visszavonására csak kivételesen és a következő együttes feltételek fennállása esetén kerülhet sor: a) az eljáró hatóság hatáskörét megállapító jogszabály ezt nem zárja ki, b) az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél vagy az ellenérdekű ügyfél hozzájárul a határozatnak a kérelem szerinti módosításához, c) a módosítás vagy visszavonás nem sért közérdeket, d) a határozat jogerőre emelkedése óta egy év, vagy ha a jogerős határozatban megállapított teljesítési határidő egy évnél hosszabb, a teljesítési határidő még nem telt el. (3) A jogi szabályozásnak a határozat meghozatala utáni megváltozása nem ad alapot méltányossági kérelem benyújtására. (4) A méltányossági kérelem tárgyában a hatóság jogorvoslattal nem támadható határozattal dönt. A határozat felülvizsgálata az AB határozata alapján A Ket. e § keretében korrigálja azt a kodifikációs hibát, amely az Áe. - 1999. évi XLV. törvénnyel beiktatott - 71/A. §-ában lelhető fel. E rendelkezés arról szól, hogy amennyiben az Alkotmánybírósághoz intézett alkotmányjogi panasz eredményre vezet, hogyan lehet orvosolni az ügyfél jogsérelmét. Az alkotmányjogi panasz alapján lefolytatott eljárás gyakran azzal a végkövetkeztetéssel zárul, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezésnek több lehetséges értelmezése van, s ezek közül egy vagy több alkotmányellenes. Ilyen esetekben az AB a hatályos jog kíméletével jár el: vélelmezi, hogy a jogalkotó szerv az alaptörvénnyel összhangban álló jogszabályt kívánt kibocsátani, ezért nem nyilvánítja alkotmányellenessé, és nem semmisíti meg a sérelmezett rendelkezést, hanem megállapítja annak alkotmányos értelmezését, s a szükséghez képest kimondja, hogy a panaszos ügyében is ezt az értelmezést kell alkalmazni. Ezt a jogtechnikai megoldást tehát a konkrét jogsérelem orvoslása szempontjából egyenértékűnek kell tekinteni az alkotmányellenessé nyilvánított jogszabály megsemmisítésével. 117. § (1) Ha az Alkotmánybíróság az alkotmányellenessé nyilvánított jogszabálynak az egyedi ügyben történő alkalmazhatósága visszamenőleges kizárásával ad helyt alkotmányjogi panasznak, és az ügyben bírósági felülvizsgálatra nem került sor, a jogerős határozatot hozó szerv felügyeleti szerve a határozatot megváltoztatja, illetve megsemmisíti, és szükség esetén az ügyben eljárt hatóságot új eljárásra utasítja.

- 62 -

32. A közigazgatási határozatok végrehajtása. Végrehajtható döntések A Ket 129. §-a a közigazgatási határozat végrehajthatóságának konjunktív feltételeit állapítja meg. Tartalmi követelmény, hogy a határozat kötelezettséget állapítson meg. Nincs helye végrehajtásnak, ha a hatóság engedélyt ad ki, mert az abban foglalt jogosultság gyakorlására az ügyfél nem kényszeríthető. Fogalmilag kizárt a végrehajtás az ún. ténymegállapító (deklaratív) határozatok és a regisztratív döntések körében. A végrehajtás szempontjából a kötelezettségek sorában sajátos helyet foglal el a meghatározott magatartástól való tartózkodásra irányuló tilalom, vagy valamely cselekmény, helyzet eltűrésére irányuló - ugyancsak passzivitásban megnyilvánuló kötelezettség, amelynek kikényszerítésére kizárólag bírságolás útján nyílik lehetőség. 128.§A jogerő eljárásjogi értelemben azt fejezi ki, hogy a határozat a továbbiakban nem vitatható, megváltoztatására a rendes jogorvoslati eszközök útján többé nincs lehetőség. Jogerőre emelkedik és végrehajtható az elsőfokú határozat, ha ellene a törvényes határidőn belül nem nyújtottak be fellebbezést, vagy ha fellebbeztek ugyan, de azt a másodfokú határozat jogerőre emelkedése előtt visszavonták, továbbá ha a fellebbezésről lemondtak vagy a fellebbezés kizárt. 129.§Az eljárás hivatalból történő megindítására az anyagi jogszabályokban kifejezésre juttatott közérdek érvényesítése céljából kerül sor. A jogszabályi előírások gyors és eredményes érvényesítése megkívánja, hogy az első fokon eljáró közigazgatási szerv a hivatalból indított eljárásban megállapított kötelezettség határidőben történő teljesítését hivatalból vizsgálja, továbbá a teljesítés érdekében szükséges intézkedéseket a lehető legrövidebb időn belül foganatosítsa. Erre figyelemmel a törvény előírja, hogy ha a teljesítés a hatóság rendelkezésére álló adatokból nem állapítható meg, a határidő lejártát követő tizenöt napon belül hatósági ellenőrzést kell tartani. A végrehajtás csak akkor rendelhető el, ha a hatóság megbizonyosodott a teljesítés elmulasztásáról. 127. § (1) A hatóság döntése végrehajtható, ha a) pénzfizetésre, valamely tevékenységre vagy attól való tartózkodásra irányuló kötelezettséget állapít meg, jogerőre emelkedett, és a teljesítésre megállapított határidő vagy határnap (a továbbiakban együtt: határidő) eredménytelenül telt el; b) az a) pont szerinti kötelezettséget megállapító döntés fellebbezési jogra tekintet nélküli végrehajtását vagy biztosítási intézkedésként való alkalmazását rendelték el. (2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a 125. § b) és c) pontja szerinti esetekben is. 128. § (1) A hatóság elsőfokú döntése jogerőssé válik, ha a) ellene nem fellebbeztek, és a fellebbezési határidő letelt, vagy b) a fellebbezésről lemondtak vagy a fellebbezést visszavonták, illetve c) a fellebbezés e törvény rendelkezései szerint kizárt. (2) Az (1) bekezdés b) pontjában szabályozott esetben jogerőre emelkedik a döntés a) ha az ügyfél a kérelmének teljesítése esetén már a döntés közlése előtt lemondott a fellebbezésről, és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél: az elsőfokú döntés közlésekor, b) a fellebbezési határidő tartama alatti lemondás vagy visszavonás esetén: a lemondás vagy visszavonás napján. (3) Az elsőfokú döntés egyes rendelkezései tekintetében beáll a jogerő, ha az ügyféltől nem érkezett fellebbezés, csupán az eljárás egyéb résztvevője fellebbezett a döntés rá vonatkozó rendelkezése ellen. (4) A másodfokon hozott döntés a közléssel válik jogerőssé és végrehajthatóvá. 129. § Hivatalból indult eljárásban a hatóság a végrehajtható döntésben elrendelt kötelezettség teljesítését vizsgálja. Ha a teljesítés a hatóság rendelkezésére álló adatokból nem állapítható meg, szükség esetén a hatóság a teljesítési határidő leteltét, illetve a határnap elmúltát követő tizenöt napon belül hatósági ellenőrzést tart. A végrehajtás akkor rendelhető el, ha a hatóság megállapította, hogy a kötelezettség teljesítése határidőre nem vagy csak részben, illetve nem az előírásoknak megfelelően történt meg. Végrehajtás elrendelése és foganatosítása Végrehajtás elrendelése: Ha az első fokon eljáró közigazgatási hatóság az ügyfél késedelmét állapítja meg, hivatalból indult eljárás esetén, öt napon belül hivatalból intézkedik a végrehajtás elrendeléséről. Kérelemre indult eljárásban a jogosult az első fokon eljáró hatóságnál kezdeményezheti a végrehajtás megindítását, amelynek elrendelésére ebben az esetben is öt nap áll a hatóság rendelkezésére. A végrehajtást végzéssel kell elrendelni, kivéve, ha a hatóság a döntés fellebbezésre tekintet nélküli végrehajtását rendelte el. Ebben az esetben a végrehajtás elrendelése külön aktust nem igényel, arról a döntést tartalmazó határozatban vagy végzésben kell rendelkezni. A végrehajtás elrendelésének célja, hogy az foganatosítható legyen és erről mind a végrehajtást foganatosító szerv, mind a kötelezett, illetve a végrehajtást kérő időben értesüljön, tekintve, hogy a végrehajtás foganatosításához külön alakszerű végzésre nincs szükség. Ezért a törvény meghatározza, hogy a végrehajtás elrendeléséről szóló végzést kikkel kell közölni. A hatósági szerződés civil jogi és közjogi elemeket vegyítő természete jut kifejezésre abban a szabályban, amely lehetőséget biztosít a szerződésben vállalt kötelezettség végrehajtását elrendelő végzés bírósági felülvizsgálatára. Ennek oka az, hogy a végrehajtás elrendelésére az ügyfél szerződésszegése ad alapot. Ha e kérdésben vita van a szerződő felek között, annak eldöntését nem szerencsés az egyik, mégpedig a hatalmi pozícióban lévő félre bízni. Ezért a törvény a végrehajtás elrendelésének jogszerűségét a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság előtt vitathatóvá tette. A törvény meghatározza a végrehajtást elrendelő végzés speciális tartalmai elemeit, továbbá, hogy a sikeres végrehajtás érdekében a végrehajtó szolgálatot milyen információkkal és dokumentumokkal kell ellátni. 130. § (1) A döntés végrehajtását - ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik - az első fokon eljáró hatóság végzéssel rendeli el. Ha a hatóság a döntés fellebbezésre tekintet nélküli végrehajtását rendeli el, a végrehajtásról és a foganatosítás módjáról a döntést tartalmazó határozatban vagy végzésben kell rendelkezni. (2) A hatóság hivatalból indult vagy folytatott eljárás esetén a végrehajtást hivatalból, egyébként a jogosult kérelmére rendeli el. Ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, a végrehajtást a 127. § szerinti feltétel teljesülésétől, illetve a végrehajtás megindítására irányuló kérelem beérkezésétől számított öt napon belül el kell rendelni. (3) A végrehajtást elrendelő végzést közölni kell a kötelezettel és a végrehajtást kérővel. A végzés ellen a kötelezett kifogással élhet, ha igazolja, hogy a kötelezettségét a végzés közlésekor már teljesítette. Ebben az esetben a kifogásnak halasztó hatálya van. (4) A hatósági szerződésben foglalt kötelezettség megszegése esetén a végrehajtást elrendelő végzéssel szemben az ügyfél a közigazgatási ügyekben eljáró bírósághoz a végrehajtásra halasztó hatályú keresettel fordulhat. (5) A végrehajtást elrendelő végzésben a) meg kell határozni a végrehajtási eljárásban érvényesítendő kötelezettség pontos tartalmát, ha a teljesítés csak részben vagy nem az előírásoknak megfelelően történt meg, valamint csatolni kell a 129. § alapján lefolytatott hatósági ellenőrzésről készült jegyzőkönyvet, b) fel kell tüntetni az első fokon eljáró hatóság nyilvántartásában vagy az ügy irataiban rendelkezésre álló adatokat, és csatolni kell hozzá a végrehajtható döntést, valamint azokat a dokumentumokat, amelyek a végrehajtás eredményes befejezéséhez szükségesek (tervdokumentáció, ingatlan-nyilvántartási adatok, bankszámlaszámok, a kötelezett munkahelye stb.), c) pénzfizetési kötelezettség végrehajtása esetén meg kell jelölni a végrehajtás elrendeléséig felmerült késedelmi pótlék összegét. Végrehajtás foganatosítása: A Ket. a közigazgatási hivatalok irányítása alatt kistérségi körzetközponti illetékességgel működő, végrehajtásra szakosodott szakembereket foglalkoztató közigazgatási végrehajtó szolgálat kiépítését kezdeményezi. A végrehajtó szolgálat általános hatáskörű végrehajtást foganatosító szervként működik. A jövőben az első fokon eljáró közigazgatási hatóság végrehajtást foganatosító szervként csak akkor járhat el, ha a végrehajtás speciális szakértelmet és egyéb (pl. technikai, laboratóriumi, stb.) felkészültséget igényel, és azt törvényi vagy kormányrendeleti szintű különös eljárási szabály rendeli el. Ha a közigazgatási hatóság a határozat azonnali végrehajtását rendelte el, a halaszthatatlan végrehajtási cselekmények foganatosítása továbbra is az első fokon eljáró közigazgatási hatóság feladata marad.

- 63 -

A végrehajtási szolgálat illetékességét az általános illetékességi szabályok alapján kell megállapítani. Ilyen illetékességi ok hiányában a végrehajtást elrendelő első fokú hatóság székhelye szerint illetékes végrehajtó szolgálat jár el. Tekintettel arra, hogy a végrehajtó szolgálat 2008-ban kezdi meg működését, ezért átmeneti szabályban kell rendelkezni arról, hogy az addig terjedő időben a végrehajtást az első fokon eljáró hatóság foganatosítja. A Ket. részletesen meghatározza továbbá, hogy a sikeres végrehajtás érdekében a végrehajtó szolgálatot milyen információkkal és dokumentumokkal kell ellátni. 131. § (1) (2) A települési önkormányzatok hatáskörébe tartozó hatósági ügyekben a végrehajtás foganatosítására önkormányzati hatósági társulás hozható létre, továbbá pénzkövetelés végrehajtására az önkormányzat az önálló bírósági végrehajtóval szerződést köthet. (3) Törvény vagy kormányrendelet elrendelheti, hogy a döntés végrehajtását az első fokon eljáró hatóság vagy a végrehajtó szolgálat az első fokon eljáró hatóság bevonásával foganatosítsa, ha ehhez olyan szakmai ismeretek vagy egyéb feltételek szükségesek, amelyekkel a végrehajtó szolgálat nem rendelkezik. (4) Ha a hatóság a határozatnak a fellebbezésre való tekintet nélküli végrehajtását rendelte el, a halaszthatatlan végrehajtási cselekményt az első fokon eljáró hatóság köteles foganatosítani. (5) A végrehajtó szolgálat illetékességét - a 21. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában szabályozott illetékességi ok hiányában - az első fokon eljárt hatóság székhelye alapozza meg. Pénzfizetési kötelezettség végrehajtása A közigazgatási végrehajtás leggyakrabban pénzösszeg behajtására irányul, (az ügyfelet eredetileg is pénzfizetésre kötelezték / a meghatározott cselekmény végrehajtása, illetőleg a meghatározott ingóság kiadása fordult át pénzkövetelésbe / az ügyfelet pénzbírság kiszabásával akarják rászorítani az egyéb magatartásra irányuló kötelezettség teljesítésére. A Ket. a pénzfizetési kötelezettség végrehajtása terén az ügyfelet megillető bankszámla-követelésre vezetett végrehajtásnak biztosít elsőbbséget, amely azonnali beszedési megbízással történik. Ha a kötelezett bankszámláját vezető pénzügyi intézmény a beszedési megbízást az ügyfél rendelkezésére álló fedezet ellenére nem teljesíti, akkor a pénzügyi intézmény saját költségére kötelezhető a megbízás szerinti összeg kifizetésére, és ezen felül bírsággal is sújtható. Az ügyfél eljárási terheit csökkenti és jogérvényesítési lehetőségeit bővíti, másfelől pedig a közigazgatási hatóság szolgáltató funkcióját hangsúlyozza a Ket azon újszerű megoldása, amely a kérelemre elrendelt végrehajtást hivatalból folytatott eljárásba fordítja át. Ha a jogosult által benyújtott azonnali beszedési megbízás nem vezet eredményre, akkor a végrehajtást - a jogosult kérelmére - a végrehajtást foganatosító szerv folytatni köteles, mégpedig úgy, mintha a végrehajtás elrendelésére hivatalból került volna sor. A rendszeres munkajövedelemmel, járandósággal rendelkező természetes személyek esetében a pénzfizetési kötelezettség másik - a bankszámlára vezetett végrehajtással egyenértékű - módja az említett jövedelmekből történő közvetlen letiltás. A végrehajtást foganatosító szerv végzésben hívja fel a munkáltatót, illetve a rendszeres járandóságot folyósító szervezetet, hogy a letiltott összeget a munkabérből, járandóságból vonja le, és azt a jogosult részére fizesse ki. Ha a munkáltató e kötelezettségét megszegi, a le nem vont összeg erejéig készfizető kezesként felel. Késedelmi pótlék A teljesítési késedelem mind a polgári jogviszonyokban, mind a közigazgatás egyéb speciális területein (adójog, szabálysértési jog) a mulasztó számára hátrányos jogkövetkezményekkel jár. Ez alól az általános szabály alól ez idáig a közigazgatási hatósági eljárás jelentett kivételt, ahol a pénzfizetési kötelezettség minél későbbi időpontban történő teljesítésében a kötelezett kifejezetten érdekelt, hiszen, miközben pénze a gazdasági forgalomban vagy a bankszámlán hasznot hajt, addig a meg nem fizetett pénzösszeg reálértéke folyamatosan csökken. A határidőre történő önkéntes teljesítésben való érdekeltséget teremti meg a törvény a késedelemhez járó pénzügyi szankció, a késedelmi pótlék intézményének bevezetésével. része. A késedelmesen megfizetett késedelmi pótlék után nem számítható fel késedelmi pótlék. Meghatározott cselekmény végrehajtása A Ket a kötelezettségek sokféleségéhez igazodó differenciált végrehajtási rendszert alkalmaz. Ennek keretében több lehetőség áll a végrehajtást foganatosító szerv rendelkezésére (meghatározott cselekmény elvégeztetése, a kötelezett pénzegyenérték megfizetésére kötelezése, végrehajtási bírság kiszabása, a meghatározott cselekmény rendőrség közreműködésével történő kikényszerítése). A kötelezett helyett történő teljesítés természetesen nem eredményezi felelősségének megszűnését. Ilyenkor a kötelezettség átalakul a teljesítés (a munkavégzés) költségeiért, illetőleg a munkavégzéssel felmerülő kárveszélyért való helytállási kötelezettséggé. Ezekben az esetekben a kötelezett az előreláthatólag felmerülő költség előlegezésére is kötelezhető. A meghatározott cselekmények bizonyos fajtája is helyettesíthető, ha az pénzköveteléssé alakítható át. E végrehajtási módozat alkalmazásának feltétele, hogy a kötelezettség pénzegyenértékben kifejezhető legyen, továbbá, hogy azt a jogosult kérje. Meghatározott ingóság kiadása A meghatározott ingóság kiadására irányuló kötelezettség végrehajtása során a meglévő vagyontárgyat természetben kell kiadni. Az ingóságot a végrehajtó szolgálat foglalja le a kötelezettől, és adja át vagy szállítja el a jogosultnak. Ennek megtagadása esetén a rendőrség közreműködését kell kérni. Ha a meghatározott vagyontárgy már nincs meg, a jogosult kérheti a pénzegyenérték megfizetését. A pénzegyenérték összegét a végrehajtó szolgálat állapítja meg. Az esetleges további végrehajtás a pénztartozás behajtására vonatkozó szabályok szerint folytatódik. 143. § (1) Ha a kötelezett meghatározott ingóság kiadására köteles, azt az ingóság helye szerinti végrehajtó szolgálat a helyszínen lefoglalja, és a jelen levő jogosultnak átadja. (2) Ha a kötelezett az ingóság kiadását megtagadja, a végrehajtó szolgálat a rendőrség közreműködését kéri, és a végrehajtást azonnal foganatosítja. Külföldi határozat végrehajtása (Magyar közigazgatási hatóság döntésének külföldön történő végrehajtása) A magyar közigazgatási hatóságoknak fel kell készülniük arra, hogy - a külföldi hatóságokkal együttműködve - képesek legyenek a külföldi szervek döntéseinek Magyarországon történő végrehajtására, illetve a magyar hatósági döntések külföldön történő érvényesítésére. Ennek eljárásjogi alapjait teremti meg a Ket azzal, hogy a közigazgatási végrehajtás szabályainak alkalmazását a nemzetközi jogsegély keretében kiterjeszti a külföldi és a nemzetközi hatóság közigazgatási ügyben hozott határozataira is. A külföldi határozat végrehajtására belföldön a magyar jog, a magyar közigazgatási határozat külföldön történő végrehajtására a külföldi állam, illetve a nemzetközi szervezet joga alapján kerül sor, vagyis a közigazgatási eljárás végrehajtási szakaszában a joghatóság kölcsönös átengedése valósul meg.

- 64 -

33. Döntés- felülvizsgálati eljárások (hivatalból és kérelemre). B) HIVATALBÓL LEFOLYTATHATÓ DÖNTÉS-FELÜLVIZSGÁLATI ELJÁRÁSOK A döntés módosítása vagy visszavonása A hivatalból lefolytatható eljárások köréből a korábbi saját döntés módosítására, illetve visszavonására irányuló eljárást szabályozza a törvény ezen §-a. A közigazgatási hatóság a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok sérelme nélkül a határozatát hivatalból folytatott eljárásba a döntés meghozatalától számított egy éven belül módosíthatja, vagy visszavonhatja. Ennek feltétele, hogy előzetesen megállapítsa a jogszabálysértés tényét. A döntés módosításának és visszavonásának korlátját jelenti, ha a döntést fellebbezési eljárásban felülvizsgálták, illetve az ügyben a közigazgatási döntés bírósági felülvizsgálata megtörtént. 114. § (1) Ha a hatóság megállapítja, hogy a fellebbezés elbírálására jogosult szerv vagy a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság által el nem bírált döntése jogszabályt sért, a döntését módosíthatja vagy visszavonhatja. (2) Az (1) bekezdés szerinti eljárás lefolytatására - az Alkotmánybíróság határozata vagy ügyészi óvás alapján indított eljárás kivételével - a hatóság csak egy ízben, és ha törvény eltérően nem rendelkezik, a határozat közlésétől számított egy éven belül jogosult. (3) A döntést a hatósági nyilvántartásba, illetve a hatósági igazolványba felvett téves bejegyzés, valamint az állampolgársági bizonyítvány ténymegállapítása kivételével nem lehet módosítani vagy visszavonni, ha az jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot sértene. (4) A határozat módosítását vagy visszavonását jogszabály kizárhatja vagy feltételhez kötheti. (5) A döntés ügyészi óvás nyomán történő módosítására vagy visszavonására a 118. és a 120. §-ban foglaltak irányadók. (6) A hatóság döntésének semmisségi ok alapján történő visszavonására a 121. § rendelkezéseit kell alkalmazni. 25 Felügyeleti eljárás, felügyeleti szerv, a határozat felülvizsgálata az Alkotmánybíróság határozata alapján (115-117.§) Felügyeleti eljárás A felügyeleti eljárás körében a felügyeleti szerv hivatalból vizsgálja az ügyben eljáró közigazgatási hatóság eljárását és döntését. Ha jogszabálysértést tapasztal, intézkedik a jogszabálysértő mulasztás megszüntetésére, illetve a jogszabálysértő döntések módosítására, megsemmisítésére. Az Áe. szabályozásához hasonlóan a Ket. szerint, nem orvosolható a hibás döntés, ha azt közigazgatási ügyben eljáró bíróság már elbírálta, ha a semmisségi ok hiányában jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot sértene, vagy ha azt jogszabály kizárja. További korlátozás a felügyeleti eljárással szemben, hogy meghatározott idő elteltével sem élhet a felügyeleti szerv a döntés megváltoztatásának és megsemmisítésének jogával a jogbiztonság alkotmányos követelményére tekintettel. 115. § (1) A felügyeleti szerv jogosult hivatalból megvizsgálni az ügyben eljáró hatóság eljárását, illetve döntését, és ennek alapján a) megteszi a szükséges intézkedést a jogszabálysértő mulasztás felszámolására, b) gyakorolja - ha törvény másként nem rendelkezik - a (2) bekezdésben szabályozott felügyeleti jogkört. (2) Ha a hatóság döntése jogszabályt sért, a felügyeleti szerv azt megváltoztathatja vagy megsemmisítheti, és szükség esetén az ügyben eljárt hatóságot új eljárásra utasíthatja. (3) Felügyeleti eljárás keretében a 12. § (2) bekezdés b) pontjában szabályozott ügyekben a döntés megváltoztatásának nincs helye. (4) A hatóság döntése nem változtatható meg és nem semmisíthető meg, ha a) azt a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság érdemben elbírálta, b) semmisségi ok esetén a 121. § (4) bekezdésében foglalt idő eltelt, c) semmisségi ok hiányában az ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát sértené, d) kötelezettséget (joghátrányt) megállapító döntés jogerőre emelkedésétől vagy ha az hosszabb, a teljesítési határidő utolsó napjától számított öt év eltelt, e) azt jogszabály kizárja vagy feltételhez köti, és a feltétel nem áll fenn. (5) A jogszabálysértő döntés megsemmisítése esetén a megsemmisített döntést hozó hatóságnak határozatban kell intézkedni a döntéssel, illetve az annak alapján történt teljesítéssel (végrehajtással) kialakult helyzet rendezéséről és a szükségtelenül okozott költség megtérítéséről. A határozattal szemben jogorvoslatnak van helye. (6) A megsemmisítő döntés jogorvoslattal történő megtámadása esetén az (5) bekezdés szerinti eljárást fel kell függeszteni. Felügyeleti szerv Szemben az Áe.-ben alkalmazott terminológiával, a törvény a hierarchiaízű felettes szerv megnevezés helyett a valós tartalomnak jóval inkább megfelelő felügyeleti szerv megnevezést használja. E § határolja be pontosan, hogy mely szervek minősülnek a hivatalból lefolytatható eljárások körében felügyeleti szervnek; visszautaló szabállyal a törvény 107-108. §-ában meghatározott szerveket tekinti ilyennek, részben pedig a szükségszerű eltéréseket e §-on belül rendezi. 116. § (1) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, felügyeleti szervként a 107. és 108. §-ban meghatározott, fellebbezés elbírálására jogosult szervek járnak el. (2) A Kormány irányítása és a miniszter felügyelete alatt működő, valamint a miniszter irányítása alá tartozó országos hatáskörű hatóság, továbbá a közigazgatási hivatal vezetőjének hatáskörébe tartozó hatósági ügyek esetében a miniszter gyakorolja a felügyeleti jogkört. (107. § (1) Az önkormányzati hatósági ügyben átruházott hatáskörben hozott elsőfokú döntéssel szembeni fellebbezés elbírálása a képviselőtestület hatáskörébe tartozik. (2) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a közigazgatási hivatal vezetője jogosult a fellebbezés elbírálására, ha első fokon a) az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó hatósági ügyekben a polgármester, a főpolgármester, a közgyűlés elnöke, a jegyző, a főjegyző, a hatósági igazgatási társulás, a képviselő-testület hivatalának ügyintézője vagy a megyei jogú város kerületi hivatalának vezetője, b) nem közigazgatási feladat ellátására létrehozott egyéb szervezet vagy hatósági jogkört gyakorló személy járt el. (3) A köztestület hatáskörébe utalt ügyben a fellebbezést törvényben vagy a köztestület alapszabályában, szervezeti szabályzatában meghatározott köztestületi szerv bírálja el, ilyen szerv hiányában az első fokon eljáró szerv határozatával szemben bírósági felülvizsgálatnak van helye. 108. § (1) A 107. §-ban nem említett, első fokon eljáró hatóság döntése ellen irányuló fellebbezést a közvetlen felettes szerv bírálja el. Felettes szerv hiányában a hatóság határozata, továbbá azon végzése ellen, mellyel szemben a 98. § (2) bekezdése szerint önálló fellebbezésnek lenne helye, bírósági felülvizsgálatnak van helye. (2) Ha valamely ügyfajta jellege indokolttá teszi az (1) bekezdésben, illetve a 107. §-ban foglaltaktól eltérő fellebbezési fórumrendszer kialakítását, a hatáskört megállapító törvényben, kormányrendeletben mind az első fokon eljáró, mind a fellebbezés elbírálására jogosult szervet meg kell jelölni.)

- 65 -

- 66 -

34. Jogerő az államigazgatási eljárásban. Anyagi jogerő: a határozat megtámadhatatlanságát jelenti. Végrehajtható döntések A Ket 129. §-a a közigazgatási határozat végrehajthatóságának konjunktív feltételeit állapítja meg. Tartalmi követelmény, hogy a határozat kötelezettséget állapítson meg. Nincs helye végrehajtásnak, ha a hatóság engedélyt ad ki, mert az abban foglalt jogosultság gyakorlására az ügyfél nem kényszeríthető. Fogalmilag kizárt a végrehajtás az ún. ténymegállapító (deklaratív) határozatok és a regisztratív döntések körében. A végrehajtás szempontjából a kötelezettségek sorában sajátos helyet foglal el a meghatározott magatartástól való tartózkodásra irányuló tilalom, vagy valamely cselekmény, helyzet eltűrésére irányuló - ugyancsak passzivitásban megnyilvánuló kötelezettség, amelynek kikényszerítésére kizárólag bírságolás útján nyílik lehetőség. További általános, de nem kivétel nélküli feltétel a határozat jogerőre emelkedése. Kivételesen lehetőség van a végrehajtásra a jogerő bevárása előtt is, ha a hatóság a törvényben meghatározott feltételek bekövetkezése esetén a határozat azonnali végrehajtását rendeli el, vagy a végrehajtási cselekményre biztosítási intézkedésként került sor. A hatóság jogerős végzésével jóváhagyott egyezségben, valamint a hatósági szerződésben vállalt kötelezettség teljesítésének elmulasztása azzal a joghatással jár, hogy azt a jogerős kötelező határozatban megállapított kötelezettség módjára végrehajthatóvá válik. Ha tehát a határidő elmúlását követően a hatóság az önkéntes teljesítés hiányát állapítja meg, az általános szabályok szerint intézkedik a végrehajtás elrendelésére. 128.§A jogerő eljárásjogi értelemben azt fejezi ki, hogy a határozat a továbbiakban nem vitatható, megváltoztatására a rendes jogorvoslati eszközök útján többé nincs lehetőség. Jogerőre emelkedik és végrehajtható az elsőfokú határozat, ha ellene a törvényes határidőn belül nem nyújtottak be fellebbezést, vagy ha fellebbeztek ugyan, de azt a másodfokú határozat jogerőre emelkedése előtt visszavonták, továbbá ha a fellebbezésről lemondtak vagy a fellebbezés kizárt. A jelzett esetektől függően a jogerőre emelkedés időpontja eltérően alakul. A közlés napjával emelkedik jogerőre az elsőfokú határozat, ha a fellebbezésről az érdemi határozat meghozatala előtt lemondtak, vagy azt a törvény kizárja, így a közlés napjától jogerős a másodfokú határozat is. Ha az első fokú határozat ellen fellebbezésnek van helye és a jogosult e jogával nem él, a döntés a fellebbezési határidő utolsó napját követő napon emelkedik jogerőre. A fellebbezési jogról történő lemondás hatósággal való közlésének napján áll be a jogerő, ha a lemondásra a döntés közlését követően, de a fellebbezési határidő lejárta előtt került sor. A fellebbezés másodfokú határozat jogerőre emelkedése előtti visszavonása esetén az első fokú határozat a visszavonásról szóló jognyilatkozat hatósággal történő közlésének napján válik jogerőssé. 129.§Az eljárás hivatalból történő megindítására az anyagi jogszabályokban kifejezésre juttatott közérdek érvényesítése céljából kerül sor. A jogszabályi előírások gyors és eredményes érvényesítése megkívánja, hogy az első fokon eljáró közigazgatási szerv a hivatalból indított eljárásban megállapított kötelezettség határidőben történő teljesítését hivatalból vizsgálja, továbbá a teljesítés érdekében szükséges intézkedéseket a lehető legrövidebb időn belül foganatosítsa. Erre figyelemmel a törvény előírja, hogy ha a teljesítés a hatóság rendelkezésére álló adatokból nem állapítható meg, a határidő lejártát követő tizenöt napon belül hatósági ellenőrzést kell tartani. A végrehajtás csak akkor rendelhető el, ha a hatóság megbizonyosodott a teljesítés elmulasztásáról. 127. § (1) A hatóság döntése végrehajtható, ha a) pénzfizetésre, valamely tevékenységre vagy attól való tartózkodásra irányuló kötelezettséget állapít meg, jogerőre emelkedett, és a teljesítésre megállapított határidő vagy határnap (a továbbiakban együtt: határidő) eredménytelenül telt el; b) az a) pont szerinti kötelezettséget megállapító döntés fellebbezési jogra tekintet nélküli végrehajtását vagy biztosítási intézkedésként való alkalmazását rendelték el. (2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a 125. § b) és c) pontja szerinti esetekben is. 128. § (1) A hatóság elsőfokú döntése jogerőssé válik, ha a) ellene nem fellebbeztek, és a fellebbezési határidő letelt, vagy b) a fellebbezésről lemondtak vagy a fellebbezést visszavonták, illetve c) a fellebbezés e törvény rendelkezései szerint kizárt. (2) Az (1) bekezdés b) pontjában szabályozott esetben jogerőre emelkedik a döntés a) ha az ügyfél a kérelmének teljesítése esetén már a döntés közlése előtt lemondott a fellebbezésről, és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél: az elsőfokú döntés közlésekor, b) a fellebbezési határidő tartama alatti lemondás vagy visszavonás esetén: a lemondás vagy visszavonás napján. (3) Az elsőfokú döntés egyes rendelkezései tekintetében beáll a jogerő, ha az ügyféltől nem érkezett fellebbezés, csupán az eljárás egyéb résztvevője fellebbezett a döntés rá vonatkozó rendelkezése ellen. (4) A másodfokon hozott döntés a közléssel válik jogerőssé és végrehajthatóvá. 129. § Hivatalból indult eljárásban a hatóság a végrehajtható döntésben elrendelt kötelezettség teljesítését vizsgálja. Ha a teljesítés a hatóság rendelkezésére álló adatokból nem állapítható meg, szükség esetén a hatóság a teljesítési határidő leteltét, illetve a határnap elmúltát követő tizenöt napon belül hatósági ellenőrzést tart. A végrehajtás akkor rendelhető el, ha a hatóság megállapította, hogy a kötelezettség teljesítése határidőre nem vagy csak részben, illetve nem az előírásoknak megfelelően történt meg. Anyagi jogerő: A döntés megváltoztathatatlansága. 109. § (1) Az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője a hatóság jogerős határozatának felülvizsgálatát a határozat közlésétől számított harminc napon belül jogszabálysértésre hivatkozással kérheti a közigazgatási ügyekben eljáró illetékes bíróságtól a határozatot hozó hatóság elleni kereset indításával. A keresetindítás határidejét törvény eltérően is meghatározhatja. (2) Ha törvény alapján a végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye, az ügyfél, továbbá a kifejezetten rá vonatkozó végzés esetében az eljárás egyéb résztvevője jogszabálysértésre hivatkozással kezdeményezheti a jogerős végzés bírósági felülvizsgálatát. Az elsőfokú végzés közvetlenül a bíróság előtt támadható meg, ha a végzést olyan hatóság hozta, amelynek - a kormányt ide nem értve - nincs felügyeleti szerve, továbbá akkor, ha törvény az ügyben az elsőfokú határozattal szemben is kizárja a fellebbezést, és a határozat bírósági felülvizsgálatát teszi lehetővé. A bíróság a végzést nem peres eljárásban vizsgálja felül. (3) A bírósági felülvizsgálatra csak akkor kerülhet sor, ha a hatósági eljárásban az ügyfél vagy az ügyfelek valamelyike a fellebbezési jogát kimerítette, vagy a fellebbezés e törvény rendelkezései szerint kizárt. (4) Ha az ügyfelek valamelyike a hatóság határozatával szemben bírósági felülvizsgálat iránti keresetet nyújtott be, a hatóság erről az ügy iratainak felterjesztésével egyidejűleg a többi ügyfelet értesíti. 110. § (1) A keresetlevél benyújtásának a döntés végrehajtására nincs halasztó hatálya, az ügyfél azonban a keresetlevélben a döntés végrehajtásának felfüggesztését kérheti. A végrehajtás a kérelemnek a végrehajtást foganatosító szerv tudomására jutásától annak elbírálásáig nem foganatosítható. (2) A végrehajtás felfüggesztésének hatálya kiterjed a határozaton alapuló jogok gyakorlására is. (3) Nincs helye a végrehajtás felfüggesztésének, ha a határozat a) a polgári védelmi szolgálat ellátásával kapcsolatos kötelezettséget állapít meg, b) jogerős bírósági döntés végrehajtását szolgálja. 111. § (1) A közigazgatási ügyekben eljáró bíróság - az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabály megsértésének kivételével jogszabálysértés megállapítása esetén a közigazgatási döntést hatályon kívül helyezi, és szükség esetén a hatóságot új eljárásra kötelezi. Törvény rendelkezhet úgy is, hogy meghatározott közigazgatási hatósági ügyben a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság a közigazgatási döntést megváltoztathatja. (2) Ha a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság az ügy érdemében határozott, a hatóságnál ugyanabban az ügyben azonos tényállás mellett - a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság által elrendelt új eljárás kivételével - nincs helye új eljárásnak.

- 67 -

(3) A hatóságot a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság határozatának rendelkező része és indokolása köti, a megismételt eljárás és a határozathozatal során annak megfelelően köteles eljárni. A törvénynek ez a része az ügyféli kezdeményezésre induló jogorvoslati formák közül a bírósági felülvizsgálati eljárással, más szóval a közigazgatási perrel foglalkozik. Az új szabályozás részben megtartja a hatályos Áe. bevált rendelkezéseit (például keresetlevél benyújtására a jövőben is csupán jogszabálysértésre hivatkozással kerülhet sor, a fellebbezési jog ki nem merítése ezentúl is a bírósági felülvizsgálatból való kizárást eredményezi), ugyanakkor részben eltér a hatályos szabályozási irányoktól, megoldásoktól. A bírósági felülvizsgálati eljárás jogintézményének új elemei a következők: - A törvény értelmében a jövőben a keresetlevél benyújtása a közigazgatási határozat végrehajtása tekintetében nem jár automatikus halasztó hatállyal. A végrehajtás felfüggesztéséhez ugyanis - az ügyfél kifejezetten erre irányuló, és a keresetlevelébe foglalt kérése alapján - szükséges a bíróság felfüggesztő határozata. - Az Áe. jelenlegi állapotához képest a törvény el kívánja érni a közigazgatási ügyekben a bírósági út igénybevételének teljességét. Ennek céljából a törvény az Áe.-hez képest nem tartalmazza azokat az esetköröket, amelyeknél nincs helye a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatának. Ezen túlmenően - ugyanebből a célkitűzésből kiindulva - a törvény mellőzi az Áe. 72. §-a (4) bekezdésének a) pontjában szereplő további kivételekre szóló keretfelhatalmazást is. Ügyészi óvás, ügyészi intézkedések A Ket. szakít az Áe. azon felfogásával, amely az ügyészi óvás jogintézményét „ügyészi intézkedések” címszó alatt mindössze egyetlen utaló szabállyal rendezte el, mondván, hogy e kérdéskörben a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló törvény (1972. évi V. törvény) az irányadó. Az ügyészi óvással kapcsolatosan mindenképpen célszerű a korábbi szabályozási technikához való közelítés, azaz a Ket. magában foglalja az ügyészi óvásra vonatkozó legfontosabb rendelkezéseket, miközben az utaló szabályt is megtartja. 118. § (1) Ha az ügyész a jogerős, illetve végrehajtható és a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság által felül nem vizsgált közigazgatási határozatban jogszabálysértést állapít meg, a jogszabálysértés kiküszöbölése végett a határozatot hozó hatósághoz vagy annak felügyeleti szervéhez óvást nyújthat be. Az óvásban az ügyész a megtámadott határozat végrehajtásának felfüggesztését is indítványozhatja, ebben az esetben a végrehajtás felfüggesztése kötelező. (2) Az óvást a hatóság a benyújtástól számított nyolc napon belül, testületi szerv az óvás benyújtását követő legközelebbi ülésén, ha az ügyész az óvást közvetlenül a felügyeleti szervhez nyújtotta be, a felügyeleti szerv harminc napon belül köteles elbírálni. 119. § (1) Az ügyész a törvénysértő gyakorlat vagy mulasztásban megnyilvánuló törvénysértés megszüntetése végett a hatóság vezetőjénél felszólalással él, a jövőbeni törvénysértés veszélye esetén pedig a törvénysértés megelőzése érdekében figyelmeztetést nyújt be. (2) A hatóság vezetője az ügyészi felszólalást vagy figyelmeztetést harminc napon belül, testületi szerv a legközelebbi ülésén köteles elbírálni. 120. § Ha az ügyész az e törvény hatálya alá tartozó ügyben nyújt be óvást, felszólalást vagy figyelmeztetést, annak elbírálására a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvénynek az ügyészi törvényességi felügyeletre vonatkozó V. fejezetében foglaltak az irányadók. Semmisség A Ket. szabályozza a semmisség jogintézményét, amelynek következtében a közigazgatási hatóság határozatát - feltéve, hogy annak jogerőre emelkedésétől számítva még nem telt el három év - a jogorvoslati eljárásban a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokra tekintet nélkül kell megsemmisíteni. A kötelezettséget, joghátrányt megállapító döntés esetén a megsemmisítésre nyitva álló határidő öt évre emelkedik, míg időkorlát nélkül semmisíthető meg az a hatósági döntés, aminek tartalmát bűncselekmény befolyásolta, feltéve, hogy az jóhiszeműen szerzett jogot nem érint. A semmisség a törvényesség és a jogbiztonság alapvető alkotmányos követelményeit összebékíteni hivatott jogintézmény. Szabályozásánál a Ket. az Áe.-hez képest további változást tartalmaz: a törvény - támaszkodva a közigazgatás-tudomány eredményeire, illetőleg a külföldi eljárási törvényekből levonható szabályozási tapasztalatokra - átformálja a semmisséghez vezető okok körét, s az Áe.-től részben eltérő taxációt tartalmaz. 121. § (1) Az e fejezetben szabályozott eljárások során a döntést meg kell semmisíteni, ha a) a magyar hatóság joghatósága az Unió jogi aktusa, nemzetközi szerződés vagy törvény rendelkezése alapján kizárt, b) az ügy nem tartozik az eljáró hatóság hatáskörébe vagy illetékességébe, c) a határozatot a szakhatóság megkeresése nélkül vagy a szakhatóság jogszabályon alapuló állásfoglalásának figyelmen kívül hagyásával hozták meg, d) a közigazgatási döntés tartalmát bűncselekmény befolyásolta, feltéve hogy a bűncselekmény elkövetését jogerős ítélet megállapította vagy ilyen ítélet meghozatalát nem a bizonyítottság hiánya zárja ki, e) a döntést hozó testületi szerv nem volt határozatképes, vagy nem volt meg a döntéshez szükséges szavazati arány, f) a döntés tartalma a 111. § (2) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel ellentétes. (2) Törvény valamely meghatározott forma mellőzését, illetve valamely súlyos eljárási jogszabálysértést is semmisségi okká minősíthet. (3) A 22. § (3) bekezdésében szabályozott eset nem alapozza meg az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti semmisséget. (4) A döntés - az (5) bekezdés kivételével - semmisségi ok esetén sem semmisíthető meg, ha a) az az ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát sértené, és a döntés jogerőre emelkedése óta három év eltelt; b) kötelezettséget (joghátrányt) megállapító döntés jogerőre emelkedésétől vagy ha az hosszabb, a teljesítési határidő utolsó napjától, a folyamatos kötelezettséget megállapító döntés esetén az utolsó teljesítéstől számított öt év eltelt. (5) Az (1) bekezdés d) pontjában foglalt semmisségi ok esetében a döntés időkorlátozás nélkül megsemmisíthető ha az jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot nem érint. (6) A hatóság döntését megsemmisítő hatósági határozattal szemben jogorvoslatnak van helye. (7) A hatóság döntésének megsemmisítése esetén a 115. § (5) és (6) bekezdését alkalmazni kell. A döntés kijavítása, kicserélése és kiegészítése A Ket. ezen §-ai a közigazgatási hatóság döntésével kapcsolatos, egyszerűbb megítélés alá eső jogorvoslati módozatokat szabályozzák, így a valamely elírási vagy számítási hiba korrekciójára szolgáló kijavítást, illetőleg kicserélést. A kijavításhoz, illetve a kicseréléshez képest már komolyabb korrekciónak minősül a kiegészítés, melynek esetében az eredeti határozathoz, illetőleg végzéshez képest érdemi tartalmi változás áll be. Erre tekintettel a törvény a kiegészítésnél a hivatalból lefolytatható jogorvoslati eljárásoknál megszokott feltételekhez (időbeli korlát, a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelme) köti a kiegészítés jogintézményének alkalmazhatóságát. 122. § (1) Ha a döntésben név-, szám- vagy más elírás, illetve számítási hiba van, a hatóság a hibát - szükség esetén az ügyfél meghallgatása után - kérelemre vagy hivatalból kijavíthatja. Kijavítás helyett a hibás döntés bevonása mellett sor kerülhet a döntés kicserélésére is.

- 68 -

35. Nyilvántartás és adatvédelem a közigazgatásban. A nyilvántartásokról általában A modern állam az állami feladatokat szolgáltatásként próbálja definiálni. A jóléti állam feladata, hogy minél szélesebb körű szolgáltatásokat nyújtson polgárainak, annak érdekében, hogy a polgárok a szükségleteiket a lehető legteljesebb mértékben tudják kielégíteni. Ilyen szolgáltatások: szabadság, közbiztonság, egészségügy, oktatás, szociális ellátás stb. E szolgáltatások érvényesüléséhez szükséges, hogy az állam különböző adatokat az állampolgároktól összegyűjtsön, rögzítsen és ennek alapján különféle csoportosításokat végezhessen. Ez történhet országos és helyi szinten. Pl.: országos, vagy helyi szociális segélyezés. Az ingatlan-nyilvántartás tipikusan az egyik legnagyobb országos adatbázis. Enélkül az egész gazdaság megbénulna. Nemcsak az állami szervek gyűjtenek adatokat az állampolgárokról, hanem más szervek is pl.: munkáltatók. Egyik ilyen nyilvántartási rendszer sem ilyen teljes körű mint az államigazgatási rendszerek. Ezek nem is tartanak igényt olyan közhitelességre, mint például az anyakönyvi kivonatok, személyi igazolvány, cégbírósági bejegyzés. A demokratikus jogállamban az információgyűjtés feltétele, hogy az célhoz kötött legyen, mindenki csak a saját működéséhez szükséges adatokat gyüjthessen, másrészt csak ugyanilyen mértékben tegye ezt, és csak addig, amíg ez szükséges. Ha ezek nem állnak fenn, akkor a kezelt adatokat meg kell semmisíteni. I. A személyes adatok védelme. A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi 63. törvény. A törvény célja annak biztosítása, hogy: a személyes adatával mindenki maga rendelkezzen a közérdekű adatokat mindenki megismerje. Személyes adat = meghatározott személlyel kapcsolatba hozható adat, abból levonható következtetés. Ilyenek általában: név, születési hely és idő, anyja neve, lakcím Különleges adat = faji eredetre, nemzeti, nemzetiségi és etnikai hovatartozásra, politikai véleményre, pártállásra, vallásos meggyőződésre utaló adat egészségügyi állapotra, kóros szenvedélyre, szexuális életre, büntetett előéletre vonatkozó adat, mentális adat. Közérdekű adat = állami, helyi önkormányzati feladatok vagy közfeladatot ellátó egyéb szerv vagy személy kezelésében lévő olyan adat, ami nem személyes adat. 1) A személyes adatok védelme Személyes adat akkor kezelhető, ha az érintett hozzájárult vagy a törvény ill. a helyi önkormányzat rendelete ezt elrendeli. Különleges adat akkor kezelhető, ha: az érintett írásban hozzájárult nemzetközi egyezmény, nemzetközi bűnüldözés elrendeli = politikai adat a törvény elrendeli = mentális adat Törvény közérdekből elrendelheti a személyes adat nyilvánosságra hozatalát. 2) Az adatkezelés célhoz kötöttsége Személyes adatot kezelni csak meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében lehet. Csak olyan személyes adat kezelhető, ami megfelel a célnak. Az érintettet tájékoztatni kell az adatkezelés céljáról és arról, hogy kik fogják kezelni az adatokat. Adattovábbítás, adatok összekapcsolása csak az érintett hozzájárulásával lehetséges, egyéb-ként tilos a különböző adatbázisok összekapcsolása. Az érintettnek joga van: tájékoztatást kérni a személyes adatainak kezeléséről; kérheti a helyesbítést vagy törlést, ha az adatai jogellenesen kezelik, önkéntesen szolgáltatott adatról van szó vagy ha megszűnt az adatgyűjtés törvényes célja; az adatvédelmi nyilvántartásba betekinthet - ez a jog bárkit megillet. 3) Az adatvédelmi biztos Az adatvédelmi biztos: ellenőrzi a jogszabályok betartását kivizsgálja a bejelentéseket gondoskodik az adatvédelmi nyilvántartás vezetéséről. Bárkinek joga van ahhoz, hogy az adatvédelmi biztoshoz forduljon, ha véleménye szerint személyes adatainak kezelésével, a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jogainak gyakorlásával kapcsolatos jogsérelem érte, vagy annak közvetlen veszélye fennáll, kivéve, ha bírósági eljárás van folyamatban. II. Nyilvántartás a közigazgatásban. A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi 66. törvény Adatvédelem 17. § (1) A hatóság köteles gondoskodni az eljárás során megismert, törvény által védett titok (a továbbiakban: védett adat) és a hivatás gyakorlásához kötött titok (a továbbiakban: hivatásbeli titok) megőrzéséről és a személyes adatok védelméről. (2) A hatósági eljárás tartama alatt – különösen az iratokba való betekintés engedélyezésénél, a tárgyalás során, a döntés szerkesztésénél és a döntésnek hirdetményi úton való közlésénél – a hatóság gondoskodik arról, hogy a védett adat és a hivatásbeli titok ne kerüljön nyilvánosságra, ne juthasson illetéktelen személy tudomására, és a személyes adatok védelme biztosított legyen. (3) Az adat védelmére vonatkozó szabályok megtartása nem vezethet a jogorvoslathoz való jog korlátozásához. (4) A hatóság – hatáskörének keretei között – jogosult a feladatai ellátásához szükséges, jogszabályban meghatározott védett adat, továbbá törvényben meghatározott esetben személyes adat megismerésére és kezelésére. E jogát törvény korlátozhatja. (5) Hivatalból indított vagy folytatott eljárásban a (4) bekezdésben meghatározott korlátozó rendelkezés hiányában az ügyfél nem akadályozhatja a hatóságot az üzleti könyvek és a tényállás tisztázásához szükséges más iratok átvizsgálásában. (6) A hatóság az eljárás során a birtokába került védett adatot, hivatásbeli titkot, továbbá személyes adatot – az ugyanazon ügyben folyó, e törvényben szabályozott eljárások kivételével – csak akkor továbbíthat más szervhez, ha ezt törvény megengedi, vagy ha az érintett ehhez hozzájárult. Államtitok, a szolgálati titok: az Áe. Is rendelkezik a titokvédelemről. Demokratikus jogállamban: -növekedett a különböző törvények által védett titokfajták száma, -az információs önrendelkezési jogból kiindulva felértékelődött a titokvédelem. Különös jelentősége van a közigazgatási eljárásban: közig. Hatóságok tevékenységük során a legkülönbözőbb titokfajtákkal szembesülnek. - Egyesek – például a gyónási titok – abszolút mértékben védettek a közig. Hatóságokkal szemben, - más titokfajták relatív vagy szelektív védelem alá esnek (jogosult szervtől vagy személytől kapott felmentés alapján/ bizonyos eljárásokban megismerhetők, - végül vannak olyan titokfajták is, amelyeket – hatáskörük korlátai között – a közigazgatási hatóságoknak feltétlenül meg kell ismerniük, mert e nélkül nem tudják ellátni feladataikat.

- 69 -

A probléma ennél bonyolultabb:, a tv-nek nem csupán a közig. Hatóságok, hanem az ügyfelek, valamint az eljárás egyéb résztvevői tekintetében is szabályoznia kell egyfelől a titkok megismerésének jogát és korlátait, másfelől azt, hogy milyen okból tagadhatják meg a titkot tartalmazó adatokról vagy tényekről való nyilatkozattételt, illetőleg felvilágosítás-adást. Ezért a titokvédelem nem csupán a 17. §-ban bukkan fel, hanem átszövi a későbbi fejezeteket is. Ezek a szabályok a törvény keretei között összefüggő rendszert alkotnak, amelyen belül három alapelv érvényesül: 1az állam titkait, továbbá a természetes és jogi személyek törvény által védett titkait – titokfajták szerinti differenciálás mellett – védeni kell attól, hogy azok az eljárás jellege által feltétlenül szükségessé tett körön túl mások tudomására jussanak, ugyanakkor 2a titokvédelem nem béníthatja meg a közigazgatás tevékenységét, azaz a titokfajták egyre növekvő száma – egy-két, fokozott védelem alatt álló titokfajtát leszámítva – nem vezethet oda, hogy a közigazgatási hatóságok hatáskörük keretei között nem ismerhetik meg a feladataik ellátásához nélkülözhetetlen adatokat és tényeket, továbbá 3 a titokvédelem az ügyféllel szemben is csak korlátozott mértékben érvényesülhet: nem terjedhet odáig, hogy kiüresítse az ügyfél eljárási jogait, így különösen jogorvoslathoz való jogát. Ennek hangsúlyozása azért különösen fontos, mert könnyen úgy tűnhet: a törvénybe foglalt egyes szabályok ellentétben állnak a harmadikként említett alapelvvel. Valójában azonban ez az ellentét csupán látszólagos. A meghallgatás előtt az ügyek többségében maga a közigazgatási hatóság sem tudja pontosan: a tanú mely titkok ismerője, a vallomásában feltárt titkok mennyiben relevánsak az adott eljárás szempontjából, ismertté válásuk milyen mértékben sérti a titokgazda jogait és jogos érdekeit, s melyek azok a titokelemek, amelyek ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy az ügyfél ténylegesen gyakorolni tudja az őt megillető eljárási jogokat. Ezt csak utólag, a megtett tanúvallomás ismeretében lehet – és kell – elemezni, s ez az elemzés szolgál alapul a tanú által feltárt titkok szelektálásához. Ez más megfogalmazásban annyit jelent: a törvény a titokvédelem szabályozásánál is csupán általános szabályokat állapíthat meg, amelyek alapján a közigazgatási hatóságra hárul az a felelősség, hogy a konkrét ügyekben eldöntse, ki mely titkok megismerésére jogosult. Egyfelől tehát a törvény titokvédelmi okból megfosztja az ügyfelet attól a lehetőségtől, hogy jelen lehessen a tanú meghallgatásának ama részén, amikor a tanú valamely, törvény által védett titokról tesz vallomást. Másfelől viszont éppen az ügyfél jogainak érvényre juttatása érdekében bevezet egy garanciális jelentőségű új jogintézményt, a bizonyítékoknak az ügyfél elé tárását. A bizonyítékoknak az ügyfél elé tárása azonban már szelektív: egyfelől kizárólag az adott ügyfél szempontjából releváns bizonyítékokra szorítkozik, másfelől nem tartalmaz olyan titkokat (például államtitkot), amelyeket az ügyfél nem jogosult megismerni, illetőleg amelyek megismerése nem elengedhetetlenül szükséges jogainak érvényre juttatásához. A titokvédelemre vonatkozó részletszabályok rendszer-jellegét az is bizonyítja, hogy szoros tartalmi összefüggés van a bizonyítékoknak az ügyfél elé tárására, illetőleg a határozat indokolására vonatkozó szabály között. 2. Adatvédelem a közigazgatásban A jegyző, a rendőrkapitányság vezetője, a közigazgatási hivatal vezetője, valamint a Központi Hivatal vezetője köteles olyan technikai, szervezési intézkedéseket tenni, ellenőrzési rendszert kialakítani és adatvédelmi szabályzatot kiadni, amely biztosítja az adatvédelmi követelmények teljesülését. Az adatkezelés törvényességének ellenőrzésére a belügyminiszter a Hivatalnál, a közigazgatási hivatal vezetője pedig a közigazgatási hivatalnál adatvédelmi felelőst nevez ki. A nyilvántartás szervei kötelesek adatszolgáltatási nyilvántartást vezetni, amely tartalmazza az adatkezelő nyilvántartási azonosítóját, az adatszolgáltatás idejét, célját és jogalapját, az adatszolgáltatást igénylő nevét és a szolgáltatott adatok körének megnevezését. A polgár jogosult megismerni, hogy mely adatszolgáltatásnak volt az alanya. Az adatszolgáltatási nyilvántartást öt évig meg kell őrizni. A nyilvántartás szerve külföldre rendszeres vagy csoportos adatszolgáltatást csak a belügyminiszter engedélyével végezhet. A nyilvántartás más nyilvántartásokkal nem kapcsolható össze. 3. Az adatvédelmi biztos és az adatvédelmi nyilvántartás A személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok nyilvánosságához való alkotmányos jog védelme érdekében az Országgyűlés adatvédelmi biztost választ. Azok a magyar állampolgárságú személyek választhatók adatvédelmi biztossá, akik egyetemi végzetséggel rendelkeznek, büntetlen előéletűek, kiemelkedő tudású elméleti vagy legalább 10 év szakmai gyakorlattal rendelkeznek, és akik az adatvédelmet érintő eljárások lefolytatásában, felügyeletében vagy tudományos elméletében jelentős tapasztalatokkal rendelkeznek és köztiszteletnek örvendenek. Az adatvédelmi biztos feladata és hatásköre: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

ellenőrzi a törvény és más adatvédelmi jogszabály betartását, kivizsgálja a hozzá érkezett bejelentéseket, gondoskodik az adatvédelmi nyilvántartás vezetéséről, figyelemmel kíséri a személyes adatok védelmének és a közérdekű adatok nyilvánossága érvényesülésének feltételeit, javaslatot tesz az ezeket érintő jogszabályok megalkotására, módosítására, véleményezi az e tárgyú jogszabálytervezeteket, kezdeményezheti az állam- és szolgálati titokkörben meghatározott adatfajták szűkítését vagy bővítését, jogellenes adatkezelés észlelése esetén az adatkezelőt az adatkezelés megszüntetésére szólítja fel, felvilágosítást kérhet és az összes olyan iratba betekinthet, adatkezelést megismerhet, amely személyes vagy közérdekű adatokkal összefügghet.

Az adatkezelő köteles e tevékenysége megkezdése előtt az adatvédelmi biztosnak nyilvántartásba vétel végett bejelenteni: 1. 2. 3. 4. 5.

az adatkezelés célját, az adatok fajtáját és kezelésük jogalapját, az érintettek körét, az adatok forrását, a továbbított adatok fajtáját, címzettjét és a továbbítás jogalapját, az egyes adatfajták törlési határidejét, az adatkezelő, valamint az adatfeldolgozó nevét és címét, a tényleges adatkezelés, illetve az adatfeldolgozás helyét és az adatfeldolgozónak az adatkezeléssel összefüggő tevékenységét.

- 70 -

36. Személyi nyilvántartások és adatvédelem. A nyilvántartásokról általában A modern állam az állami feladatokat szolgáltatásként próbálja definiálni. A jóléti állam feladata, hogy minél szélesebb körű szolgáltatásokat nyújtson polgárainak, annak érdekében, hogy a polgárok a szükségleteiket a lehető legteljesebb mértékben tudják kielégíteni. Ilyen szolgáltatások: szabadság, közbiztonság, egészségügy, oktatás, szociális ellátás stb. E szolgáltatások érvényesüléséhez szükséges, hogy az állam különböző adatokat az állampolgároktól összegyűjtsön, rögzítsen és ennek alapján különféle csoportosításokat végezhessen. Ez történhet országos és helyi szinten. Pl.: országos, vagy helyi szociális segélyezés. Az ingatlan-nyilvántartás tipikusan az egyik legnagyobb országos adatbázis. Enélkül az egész gazdaság megbénulna. Nemcsak az állami szervek gyűjtenek adatokat az állampolgárokról, hanem más szervek is pl.: munkáltatók. Egyik ilyen nyilvántartási rendszer sem ilyen teljes körű mint az államigazgatási rendszerek. Ezek nem is tartanak igényt olyan közhitelességre, mint például az anyakönyvi kivonatok, személyi igazolvány, cégbírósági bejegyzés. A demokratikus jogállamban az információgyűjtés feltétele, hogy az célhoz kötött legyen, mindenki csak a saját működéséhez szükséges adatokat gyüjthessen, másrészt csak ugyanilyen mértékben tegye ezt, és csak addig, amíg ez szükséges. Ha ezek nem állnak fenn, akkor a kezelt adatokat meg kell semmisíteni. I. A személyes adatok védelme. A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi 63. törvény. A törvény célja annak biztosítása, hogy: a személyes adatával mindenki maga rendelkezzen a közérdekű adatokat mindenki megismerje. Személyes adat = meghatározott személlyel kapcsolatba hozható adat, abból levonható következtetés. Ilyenek általában: név, születési hely és idő, anyja neve, lakcím Különleges adat = faji eredetre, nemzeti, nemzetiségi és etnikai hovatartozásra, politikai véleményre, pártállásra, vallásos meggyőződésre utaló adat egészségügyi állapotra, kóros szenvedélyre, szexuális életre, büntetett előéletre vonatkozó adat, mentális adat. Közérdekű adat = állami, helyi önkormányzati feladatok vagy közfeladatot ellátó egyéb szerv vagy személy kezelésében lévő olyan adat, ami nem személyes adat. 1) A személyes adatok védelme Személyes adat akkor kezelhető, ha az érintett hozzájárult vagy a törvény ill. a helyi önkormányzat rendelete ezt elrendeli. Különleges adat akkor kezelhető, ha: az érintett írásban hozzájárult nemzetközi egyezmény, nemzetközi bűnüldözés elrendeli = politikai adat a törvény elrendeli = mentális adat Törvény közérdekből elrendelheti a személyes adat nyilvánosságra hozatalát. 2) Az adatkezelés célhoz kötöttsége Személyes adatot kezelni csak meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében lehet. Csak olyan személyes adat kezelhető, ami megfelel a célnak. Az érintettet tájékoztatni kell az adatkezelés céljáról és arról, hogy kik fogják kezelni az adatokat. Adattovábbítás, adatok összekapcsolása csak az érintett hozzájárulásával lehetséges, egyéb-ként tilos a különböző adatbázisok összekapcsolása. Az érintettnek joga van: tájékoztatást kérni a személyes adatainak kezeléséről; kérheti a helyesbítést vagy törlést, ha az adatai jogellenesen kezelik, önkéntesen szolgáltatott adatról van szó vagy ha megszűnt az adatgyűjtés törvényes célja; az adatvédelmi nyilvántartásba betekinthet - ez a jog bárkit megillet. 3) Az adatvédelmi biztos Az adatvédelmi biztos: ellenőrzi a jogszabályok betartását kivizsgálja a bejelentéseket gondoskodik az adatvédelmi nyilvántartás vezetéséről. Bárkinek joga van ahhoz, hogy az adatvédelmi biztoshoz forduljon, ha véleménye szerint személyes adatainak kezelésével, a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jogainak gyakorlásával kapcsolatos jogsérelem érte, vagy annak közvetlen veszélye fennáll, kivéve, ha bírósági eljárás van folyamatban. II. Nyilvántartás a közigazgatásban. A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi 66. törvény Személyügyi nyilvántartások Nem csak az állam, hanem az állampolgár érdeke is. Pl.: személyi igazolvány nélkül nem lehet élni, szerződni, stb. A közhitelű okmányokban foglalt adatokat addig valónak kell elfogadni, amíg az ellenkezőjét nem bizonyítják. Két cél: biztonsági és statisztikai. Statisztikai: csak anonim lehet. Hatályos szabályozás: 1992. évi LXVI. tv. Nyilvántartható személyügyi adatok: név, állampolgárság, hontalan, vagy menekült státusz, nem, születési hely, idő, anyja neve, személyi azonosító jel, lakcím, elhalálozás helye, ideje, adatkiszolgáltatás esetleges tilalma, családi állapot, arckép, aláírás. (A személyi igazolványt 14 éves kor után egészítik ki az utóbbi kettővel). A nyilvántartás hatálya kiterjed: a Magyar Köztársaság területén élő valamennyi magyar állampolgárra, a bevándorlóra, és a menekültre, a külföldön élő magyar állampolgárra, ha ő kéri a hazai nyilvántartásba vételét, de ezt csak akkor kérheti, ha igazolni tudja állampolgárságát. (Vagyis ez utóbbi önkéntes). A nyilvántartás alapelvei: a polgár jogosult megtiltani a róla nyilvántartott adatok kiadását statisztikai célra csak név nélkül lehet adatot nyilvántartani. Hatáskör és illetékesség 1) Jegyző (települési / fővárosi /kerületi önkormányzat) vezeti a helyi nyilvántartást közokiratot állít ki nála kell megtenni a lakcímbejelentést 2) Megyei / fővárosi közigazgatási hivatal vezetője felügyeletet gyakorol a helyi nyilvántartás felett ellenőrzi a személyes adatok védelmének érvényesülését 3) Országos személyi adat és Lakcímnyilvántartó Hivatal Az Országos személyi adat és Lakcímnyilvántartó hivatal a belügyminiszter irányítása alatt álló első és másodfokú államigazgatási hatósági jogkörrel rendelkező központi hivatal. Feladatai: szakmailag irányítja és ellenőrzi a nyilvántartás működését

- 71 -

ellenőrzi a helyi nyilvántartásban kezelt adatok helyességét másodfokú hatáskörben jár el, ha az első fokon a közigazgatási hivatal járt el kezeli a külföldön élő magyar állampolgárok adatait kezeli a központi okmánytárat 4) Belügyminiszter irányítja a hivatalt, kinevezi a vezetőjét, jóváhagyja a szervezeti és működési szabályzatát. Azonosító kódok: - hatósági igazolvány Az azonosító kódok matematikai módszerrel képzett számok, ami a polgárt azonosítja; személyes adatnak minősül 1) személyazonosító jel - Országos Lakcímnyilvántartó Hivatal 2) TAJ szám - OEP Adóazonosító jel - APEH. ************************ 1. A polgárok személyi adatatnak és lakcímének nyilvántartása A nyilvántartás a természetes személyeknek személyi és lakcímadatait, valamint az azokban bekövetkezett változásokat tartalmazza. Ennek a nyilvántartásnak az a feladata, hogy ezen adatokat és változásaikat gyűjtse és kezelje, azokról okiratokat adjon ki és törvényben meghatározott jogosultaknak (adatigénylőknek) adatokat szolgáltasson. 1 A törvényi szabályozás célja az, hogy az ezen adatokat tartalmazó nyilvántartás működésének törvényes feltételeit meghatározza. Személyi hatálya a Magyar Köztársaság területén élő magyar állampolgárok, a bevándorolt és menekültként elismert személyekre terjed ki. Tárgyi hatálya kiterjed a személyiadat-nyilvántartási, az adatkezelési, a lakcím bejelentési eljárásra, a személyazonosító igazolvánnyal kapcsolatos eljárásra és személyazonosítás célját szolgáló és jogosultságot igazoló egyéb okmányok kiadásával összefüggő eljárásra. A törvény biztosítja a polgár személyes adataival való önrendelkezési jogút, valamint ezen önrendelkezési jog és a személyazonosító és lakcímadatok használatához fűződő közérdek összhangját .A nyilvántartás törvényességét: 1. a nyilvántartás célhoz kötöttsége, 2. az adatkezelés feltételeinek és a személyes adatok körének pontos meghatározása, 3. az adatkezelési jogosultságoknak a nyilvántartás szervei közötti megosztása, és 4. az adatkezelés időbeni korlátozása biztosítja. A fentebb jelölt feladatokat a nyilvántartás szervei, vagyis a települési (fővárosi kerületi) önkormányzat jegyzője, a megyei, fővárosi közigazgatási hivatal vezetője és az egész országra kiterjedő illetékességgel működő központi hivatal látja el. E feladatok ellátását a belügyminiszter irányítja. A nyilvántartás adatkezelője országos illetékességgel a belügyminiszter irányítása alatt álló önálló központi hivatal, a BM Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatal. A kormányrendeletben kijelölt - körzetközponti feladatokat ellátó - települési (fővárosi kerületi) önkormányzat jegyzője a polgármesteri hivatal részeként okmányirodát működtet. Ennek keretében a jegyző ellátja a személyazonosító igazolvány, a személyi azonosító és a lakcímről szóló hatósági igazolvány kiadásával kapcsolatos, valamint a törvényben meghatározott adatkezelési feladatokat. A személyazonosító igazolvánnyal összefüggő hatósági ügyben első fokon a körzetközponti feladatokat ellátó települési önkormányzat jegyzője jár el. A személyazonosító igazolvány olyan hatósági igazolvány, amelyet a polgár személyes nyilatkozata, valamint az anyakönyv és a személyi adatés lakcímnyilvántartás alapján állítanak ki és amely a polgár személyazonosságát közhitelűen igazolja. A személyazonosító igazolványt a polgár 14. életévében lehet először kiadni. Tartalmazza a polgár nevét, születési helyet és idejét, állampolgárságát, anyja nevét, nemét, arcképét, saját kezű, illetve törvényes képviselőjének aláírását, a személyazonosító igazolvány okmányazonosítóját és érvényességi idejét. 2. Adatvédelem a közigazgatásban A jegyző, a rendőrkapitányság vezetője, a közigazgatási hivatal vezetője, valamint a Központi Hivatal vezetője köteles olyan technikai, szervezési intézkedéseket tenni, ellenőrzési rendszert kialakítani és adatvédelmi szabályzatot kiadni, amely biztosítja az adatvédelmi követelmények teljesülését. Az adatkezelés törvényességének ellenőrzésére a belügyminiszter a Hivatalnál, a közigazgatási hivatal vezetője pedig a közigazgatási hivatalnál adatvédelmi felelőst nevez ki. A nyilvántartás szervei kötelesek adatszolgáltatási nyilvántartást vezetni, amely tartalmazza az adatkezelő nyilvántartási azonosítóját, az adatszolgáltatás idejét, célját és jogalapját, az adatszolgáltatást igénylő nevét és a szolgáltatott adatok körének megnevezését. A polgár jogosult megismerni, hogy mely adatszolgáltatásnak volt az alanya. Az adatszolgáltatási nyilvántartást öt évig meg kell őrizni. A nyilvántartás szerve külföldre rendszeres vagy csoportos adatszolgáltatást csak a belügyminiszter engedélyével végezhet. A nyilvántartás más nyilvántartásokkal nem kapcsolható össze. 3. Az adatvédelmi biztos és az adatvédelmi nyilvántartás A személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok nyilvánosságához való alkotmányos jog védelme érdekében az Országgyűlés adatvédelmi biztost választ. Azok a magyar állampolgárságú személyek választhatók adatvédelmi biztossá, akik egyetemi végzetséggel rendelkeznek, büntetlen előéletűek, kiemelkedő tudású elméleti vagy legalább 10 év szakmai gyakorlattal rendelkeznek, és akik az adatvédelmet érintő eljárások lefolytatásában, felügyeletében vagy tudományos elméletében jelentős tapasztalatokkal rendelkeznek és köztiszteletnek örvendenek. Az adatvédelmi biztos feladata és hatásköre: 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18.

ellenőrzi a törvény és más adatvédelmi jogszabály betartását, kivizsgálja a hozzá érkezett bejelentéseket, gondoskodik az adatvédelmi nyilvántartás vezetéséről, figyelemmel kíséri a személyes adatok védelmének és a közérdekű adatok nyilvánossága érvényesülésének feltételeit, javaslatot tesz az ezeket érintő jogszabályok megalkotására, módosítására, véleményezi az e tárgyú jogszabálytervezeteket, kezdeményezheti az állam- és szolgálati titokkörben meghatározott adatfajták szűkítését vagy bővítését, jogellenes adatkezelés észlelése esetén az adatkezelőt az adatkezelés megszüntetésére szólítja fel, felvilágosítást kérhet és az összes olyan iratba betekinthet, adatkezelést megismerhet, amely személyes vagy közérdekű adatokkal összefügghet.

Az adatkezelő köteles e tevékenysége megkezdése előtt az adatvédelmi biztosnak nyilvántartásba vétel végett bejelenteni: 6. 7. 8. 9. 10.

az adatkezelés célját, az adatok fajtáját és kezelésük jogalapját, az érintettek körét, az adatok forrását, a továbbított adatok fajtáját, címzettjét és a továbbítás jogalapját, az egyes adatfajták törlési határidejét, az adatkezelő, valamint az adatfeldolgozó nevét és címét, a tényleges adatkezelés, illetve az adatfeldolgozás helyét és az adatfeldolgozónak az adatkezeléssel összefüggő tevékenységét.

- 72 -

37. Iparigazgatás: bányászat és energiaipar. I. Fogalmak. Ipar: - a nemzetgazdaság egyik ága; a termelő (szolgáltató) tevékenységet végző szervezetek és személyek együttese Iparágak: - osztályozási rendszere: bányászat, villamosenergia-ipar, kohászat, gépipar, vegyipar, könnyűipar, élelmiszeripar Iparigazgatás: - tevékenységi értelemben az ipart igazgató államigazgatási szervek tevékenysége; szervezeti értelemben az ipart igazgató államigazgatási szervek rendszere. II. Az iparigazgatás szervezeti rendszere. 1) Gazdasági Minisztérium = központi irányító szerv A Gazdasági Minisztérium ellátja az ipari tevékenységek felügyeletét és irányítását 1) iparpolitikai, energiapolitikai koncepció 2) ipar modernizációja 3) energiahordozó ellátás feladatai 4) ipari tevékenység gyakorlásának feltételeit meghatározza 5) szakmai követelményeket határoz meg 2) Magyar Energia Hivatal = országos hatáskörű államigazgatási szerv A Magyar Energia Hivatal irányítását a kormány végzi, felügyeletét a gazdasági miniszter látja el, aki kinevezi az igazgatót. Hatásköre: villamos-energia és gázszolgáltatás terén hatósági feladatokat lát el. 3) Magyar Geológiai Szolgálat = önálló költségvetési intézmény Feladata: az állam földtani és földtani kutatási feladatai, ásvány-vagyongazdálkodással összefüggő feladatok ellátása. 4) Magyar Bányászati Hivatal = országos hatáskörű államigazgatási szerv A Magyar Bányászati Hivatal a kormány irányítása alatt áll, felügyeletét a gazdasági miniszter látja el. Hatásköre: 1) a bányatevékenység során a dolgozók életének és testi épségének a védelme 2) tűzvédelmi előírások meghatározása 3) másodfokon eljár az elsőfokon a bányakapitányságok által elbírált ügyekben. 5) Országos Atomenergia Hivatal = országos hatáskörű államigazgatási szerv Az Országos Atomenergia Hivatal irányítását és felügyeletét a kormány látja el; hatósági ügyekben jár el. III. Az ipari ágazatok jogi szabályozása. Egységes ipari kódex nem alkotható meg az ipari tevékenység differenciáltsága miatt. Az egyes ipari ágazatok jogi szabályozottsága eltérő mélységű. Jellemző, hogy a jogi szabályozás csúcsán törvény áll (pl. bányatörvény = ágazati kódex), melyhez többszintű végrehajtási joganyag kapcsolódik. A jogi szabályozás legfontosabb funkciói: 1) az ipari tevékenység biztonságosságának és szakszerűségének biztosítása - szakmai elő-írások 2) energiával, energiahordozókkal való racionális gazdálkodás 3) állami monopólium védelme 4) az ipari tevékenységhez kapcsolódó tulajdon-korlátozások 5) szolgáltatók- igénybevevők kapcsolata 6) az ipari dolgozókra vonatkozó munkavédelmi szabályozás 7) alkalmassági-képesítési feltételek IV. A bányászati jog. Tulajdoni viszonyok: - az ásványi nyersanyagok és geotermikus energia természetes formájában állami tulajdonú. A bányavállalkozó tulajdonába kerül a kitermeléssel, amely után az államot bányajáradék illeti meg. A tevékenység gyakorlása kizárólag az e célra elhatárolt bányatelken lehetséges. A bánya-üzemben kell felelős műszaki vezető, bányamentő és kitörés-védelmi szolgálat. Bányakár = a bányászati tevékenységgel kapcsolatos tényleges kár és a károk megelőzése, csökkentése, elhárítása érdekében szükséges kiadások. A hatósági jogkör elemei: bányászati tevékenység csak a bányafelügyelet engedélyével folytatható engedély kell pl.: létesítmények építése, üzembe helyezése, gépek használata tekintetében jogosulatlan bányászati tevékenység esetén a bányafelügyelet szankciói: 1) bírság 2) eltiltás a tevékenységtől/felfüggesztés 3) az eredeti állapot helyreállítására kötelezés V. Villamosenergia jog: - a villamos-energia fejlesztéséről, átviteléről, elosztásáról szóló törvény A törvény hatálya kiterjed: a villamos-energiára és mindarra a létesítményre, amely a villamos-energia fejlesztésére és a fogyasztókhoz történő eljuttatására szolgál (villamosmű). A villamosmű fajtái: közcélú: - lakosság, vállalatok, intézmények üzemi: - az üzemben tartó saját üzemi energia szükséglete A közcélú és az üzemi villamosművet együttműködő villamos-energia rendszerben kell üzemben tartani. Tulajdonjogi korlátozások: • használati jog: - átalakító és kapcsoló-berendezés elhelyezése idegen ingatlanon (ingatlan kisajátítása is lehet) • vezetékjog: - vezetékek és tartószerkezetek átvezetése idegen ingatlanon VI. Atomenergia jog. atomenergia békés célú felhasználása emberek/környezet sugárzás elleni védelme Főszabály: biztonságosság, azaz az atomenergiát csak oly módon szabad alkalmazni, hogy az ne károsítsa az elfogadható kockázati szinten felül az emberi életet, jelenlegi és jövő nemzedékek egészségét, életfeltételeit, környezetet, anyagi javakat. Az atomenergia felhasználásának irányítása és felügyelete a kormány feladatai közé tartozik. A kormányzati feladatok végrehajtását az Országos Atomenergia Bizottság és az Országos Atomenergia Hivatal végzi. A jogi szabályozás a biztonság érdekében a következőket írja elő: 1) az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos biztonsági követelmények 2) baleset-elhárítási és intézkedési terv kötelező kidolgozása 3) a sugárzási viszonyok folyamatos ellenőrzése 4) a létesítményekben dolgozók munkavédelmi szabályai és képesítése feltételei 5) nukleáris létesítmények őrzését fegyveres biztonsági őrséggel kell biztosítani. ************************* Az ipari ágazatok jogi szabályozásának sajátosságai Elöljáróban le kell szögezni, hogy nem alkotható meg az ipari és az iparigazgatási tevékenységet a maga teljességében szabályozó iparjogi kódex. Oka: az ipari tevékenység rendkívül erőteljes differenciáltsága.

- 73 -

Megállapítható, hogy az egyes ipari ágazatok jogi szabályozottságának mélysége eltérő. Az ágazatok egy részére vonatkozóan a jogi szabályozás terjedelme, mennyisége rendkívül csekély. Más ágazatok (alágazatok) speciális jogi szabályozása ugyanakkor igen részletes, pl. az ún. energiaügyi ágazatok. Ezt részben az ezen ágazatokba tartozó tevékenységek veszélyessége , és részben az energiakészletek szűkössége, és a szigorú racionalitások által meghatározott energiagazdálkodás követelménye indokolja. Az energiaügyi ágazatok és alágazatok (bányászat, villamosenergia-ipar, gázenergia-ipar stb.) jogi szabályozását illetően a típusos kép a következő: a jogi szabályozás csúcsán általában egy törvény helyezkedik el, az ágazati vagy alágazati kódex (pl.: a bányászatról szóló törvény, az ún. villamosenergia-törvény, stb). Ezekhez többszintű és nagy terjedelmű végrehajtási joganyag kapcsolódik: kormányrendeletek, miniszteri rendeletek. Érzékelhető egy bizonyos szabályozási inkoherenciák, melynek fő oka a jogalkotásban felfedezhető egyoldalú, szűk ágazati, illetve alágazati szemlélet – ezen a reformok során szükséges lesz változtatni. Az ipari tevékenységre vonatkozó jogi szabályozás legfontosabb funkciói: - az ipari tevékenységek biztonságosságáról való gondoskodás, - az ipari tevékenységek szakszerűségének biztosítása elsősorban a szakmai szabályok jogi normákba foglalásával, - az energiával és energiahordozókkal való racionális gazdálkodás, - az ágazatokban megjelenő állami monopóliumok védelme, - az ipari tevékenységek gyakorlásával kapcsolatos tulajdonkorlátozás, - az energiát szolgáltatók és igénybe vevők közötti viszony jogi szabályozása, - az ipari dolgozókra vonatkozó munkavédelmi szabályozás, - az egyes ipari munkakörök betöltéséhez szükséges alkalmassági-képesítési feltételek szabályozása. Néhány ipari ágazat jogi szabályozásának alapelemei A bányászat joga Alapja: a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (Bt.) + tárcaszintű normaanyag + normatív utasítások. A Bt. szerint az ásványi nyersanyagok, valamint a geotermikus energia természetes erőforrásukban az állam tulajdonában állnak. A bányavállalkozó által kitermelt ásványi nyersanyag, valamint a hasznosított geotermikus energia a kitermeléssel a bányavállalkozó tulajdonába megy át. A gazdasági miniszter a Bt. által meghatározott egyes kizárólagos állami tevékenységfájtákat, illetve azok gyakorlását koncessziós szerződés alapján átengedheti, azzal hogy a bányavállalkozó által kitermelt és a tulajdonába került ásványi nyersanyag és a kinyert geotermikus energia után az államot részesedés, bányajáradék illeti meg. A bányavállalkozó a bányászati tevékenység során nyert földtani adatokat köteles a Magyar Geológiai Szolgálatnak megküldeni. Ásványi nyersanyagot vagy geotermikus energiát feltárni és kitermelni, valamint szénhidrogén föld alatti tárolására földtani szerkezetet hasznosítani a föld felszínének és mélyének erre a célra elhatárolt részén - bányatelken - szabad. A bányakár: a bányászati tevékenységgel idegen ingatlanban, épületben, továbbá a vízelvonás folytán keletkezett károk, beleértve a károk megelőzésére, csökkentésére és elhárítására fordított kiadásokat is bányakárnak minősülnek. Ezt a bányavállalkozó köteles megtéríteni. Aki jogosulatlanul bányászati tevékenységet folytat, a bányafelügyelet bírsággal sújthatja, és eltilthatja a tevékenység folytatásától. A villamosenergia-jog alapvonalai a) A villamosenergia-ipar intenzív jogi szabályozottságát több tényező magyarázza. Így a villamos energiával kapcsolatos tevékenységek veszélyessége, a másik az energia korlátozott mennyisége, és a villamos energia szolgáltatójának monopolhelyzetét ellensúlyozni kívánó jogalkotói törekvés. b) A villamos energiával való racionális gazdálkodás érdekében a közcélú és a kijelölt üzemi villamos műveket együttműködő villamosenergiarendszerben kell üzemben tartani. A villamos művek együttműködését a Kormány által meghatározott elveknek megfelelően a gazdasági miniszter irányítja. c) A villamos energiával kapcsolatos tevékenységek biztonságosságáról való gondoskodás jegyében behatóan szabályozták a villamos művek létesítését és üzemben tartását, s egyes villamos készülékek gyártását. d) Villamos művekhez kapcsolódó létesítményeknek és vezetékeknek idegen ingatlanon való elhelyezésére, illetve átvezetésére szolgál két sajátos tulajdonjog-korlátozó intézmény: a használati jog és a vezetékjog. Az atomenergia-jog alapja Központi eleme az ágazati kódex, az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény. Hatálya kiterjed az atomenergia békés célú alkalmazására, az azzal kapcsolatos jogosultságokra és kötelezettségekre, továbbá az embereknek, valamint az élő és élettelen környezetnek a természetes és mesterséges eredetű ionizáló sugárzás káros hatásai elleni védelmére. A jogi szabályozás fő funkciója az atomenergia-jogban az atomenergia alkalmazásának biztonságosságáról való gondoskodás. Az atomenergia biztonságos alkalmazásáért, a biztonsági követelmények betartásáért az atomenergia alkalmazója felel. A jogi szabályozás a biztonság érdekében előírja a következőket: - részletesen rögzíti az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos biztonsági követelményeket (pl. előírja a sugárterhelésre vonatkozó dózis határértékeit); - az atomenergiával kapcsolatos tevékenységet végzőket baleset-elhárítási és intézkedési terv kidolgozására kötelezi, amelyekben meg kell határozni a rendkívüli eseményeket és ezek elhárításának módját; - előírja, hogy az atomenergia alkalmazója köteles folyamatosan ellenőrizni a sugárzási viszonyokat; - meghatározza az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos létesítményekben dolgozók munkavédelmi szabályait és képesítési feltételeit; - előírja, hogy egyes nukleáris létesítmények, nukleáris anyagok, radioaktív anyagot előállító berendezések, továbbá radioaktív hulladék feldolgozására, átmeneti tárolására vagy végleges elhelyezésére szolgáló létesítmények őrzését fegyveres biztonsági őrséggel kell biztosítani. A tulajdonjog korlátozásának fő irányai az iparjogban A jogállamiság egyik fő tartópillére, alapkritériuma a tulajdon sérthetetlenségének hangsúlyos elismerése, a tulajdonjog védelmének biztosítása. A tulajdonviszony talán legfőbb jellegzetessége a tulajdonosi autonómia, amely az ún. tulajdonosi triászban (a birtoklás, a használat és a rendelkezés joga) nyilvánul meg. A tulajdonjog-korlátozási rendszer intézményesítése során a tulajdonosi érdekeket megelőző, nagy súlyú és ezért preferált érdekek érvényesítése szabályozáspolitikai célként jelentkezik. Így szinte minden országban a tulajdonjog-korlátozási rendszer szerves részét alkotják a közlekedési, energiaügyi, vízügyi, környezetvédelmi stb. célú korlátozások. Ugyanakkor reális szabályozási garanciákkal kell a tulajdonosokat megvédeni a közigazgatási-állami önkénytől. A tulajdonjog-korlátozás intézményesítésével párhuzamosan megfelelő módon szabályozni kell a kompenzáció, kártalanítás kérdését is. A tulajdonjog-korlátozást szabályozó jogi normák érvényesülési módja szerint különbséget teszünk ex lege korlátozás és a tulajdonjogot korlátozó egyedi aktus, döntés között. Az energiaügyi ágazatok joga a birtoklás és a használat jogának szinte áttekinthetetlenül bonyolult rendszerét alakította ki. A különösen jellemző ingatlanra vonatkozó tulajdonjog-korlátozások esetében a birtoklás és a használat jogának korlátozása együttesen jelentkezik. E körön belül elkülöníthető egymástól négy államigazgatási befolyásolási modell: - Az ingatlantulajdonos tevékenységre kötelezése (tevékenység-előírások). (pl. a biztonsági övezetben lévő, az előírásoknak meg nem felelő növényi kultúra eltávolítása). - A birtoklás és használat jogát csorbító tilalmak. (pl. föld feletti villamos vezetékek biztonsági övezeteiben ex lege tilos komlót vagy magas növésű futónövényt termeszteni) - Az ingatlanok használatával kapcsolatos korlátozások. (pl. a bányatelek határai között fekvő ingatlanon bizonyos tevékenységek csak a bányahatóság hozzájárulásával végezhetők). - A tulajdonos kötelezése más cselekvésének tűrésére. (pl. az ingatlanon elhelyezett vezetékek, berendezések karbantartása) - A rendelkezés jogának korlátozása (pl. az anyagi javak forgalmának sugárvédelmi vagy biztonsági okból elrendelhető tilalma). A szóban forgó joganyag széles körben ad lehetőséget a tulajdonjog megszüntetésére (pl. a kisajátítás)

- 74 -

38. Területfejlesztési és építésügyi igazgatás. I. Területfejlesztési igazgatás. Jogforrása: 1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésről és területrendezésről 1) A területfejlesztés általános céljai az ország társadalmi, gazdasági és környezeti céljainak megfelelő térbeli szerkezetének kialakítása a főváros-vidék, város- község fejlett és elmaradott térségek közötti különbségek mérséklése, további válságterületek kialakulásának megakadályozása ország térszerkezete, településrendszere harmonikus fejlődésének elősegítése A területfejlesztés általános céljainak megvalósítási eszközei a jogi szabályozás és a pénzügyi támogatás. 2) Jogi szabályozás Országgyűlés: a költségvetési törvényben meghatározza a felhasználható pénzeszközöket; törvényben szabályozza a területrendezési tervek kötelező elemeit. Kormány: kormányrendeletben felhatalmazás alapján: területfejlesztési koncepciók és programok 3) A területi rendezési rendszer: - 2 féle terv 1) területfejlesztési koncepció: átfogó, távlati fejlesztés, hosszú távú célok területfejlesztési program: a koncepció által kidolgozott középtávú cselekvési program Szintjei: országos területfejlesztési koncepció - országgyűlés kiemelt térségekre vonatkozó területfejlesztési koncepció - kormány megyei területfejlesztési koncepció - megyei területfejlesztési tanács kistérségi területfejlesztési koncepció - pl. Balatoni Fejlesztési Tanács 2) területrendezési terv: műszaki-fizikai jellegű tervek, a terület műszaki infrastrukturális térbeli rendjét határozza meg - ország / megye / régió / kiemelt térség A területi tervezési rendszer elemei hierarchikus rendszert alkotnak: a kisebb területi egységekre készült területfejlesztési koncepciónak összhangban kell állnia a nagyobb térségekre készült, ill. az országos területfejlesztési koncepcióval. 4) A területfejlesztés szerkezeti rendszere: - többlépcsős, decentralizált döntéshozatali rendszer 1) Országgyűlés - országos területfejlesztési koncepció, kormányzati tevékenység ellenőrzése 2) Kormány - a kiemelt térségekre vonatkozó területfejlesztési koncepció, pénzügyi támogatást nyújt, együttműködés a szomszédos országokkal 3) Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 4) Megyei önkormányzat - megyei területrendezési terv elfogadása, koordinálja a települések területfejlesztési tevékenységét, területi információs rendszert működtet 5) Települési önkormányzat - létrehozhat területfejlesztési társulást közös programok céljából 6) Területfejlesztési tanácsok: országos területfejlesztési tanács: kormányzati feladatok, javaslattétel, véleményezés, értékelés, koordináció megyei területfejlesztési tanács: megye fejlesztési programja regionális területfejlesztési tanács: pl. Balatoni Fejlesztési Tanács, Közép-Magyarország Régiói Fejlesztési Tanács II. Építési igazgatás. Az építési közigazgatási jog 2 területe: az építésrendészeti jog és a településrendezési jog 1) Építésrendészeti jog = építmények megépítésére, használatára, állag megóvására, lebontására vonatkozó normák műszaki, tűzrendészeti stb. követelmények az építéssel kapcsolatban műszaki tervezésre, kivitelezésre vonatkozó szabályok építő anyagok, szerkezetek minőségvédelmével kapcsolatos normák 2) Településrendezési jog = a fenti jogintézményeknek a településen belüli terület felhasználási viszonyainak alakítása terület-felhasználás és beépítés szabályozása közterületek használatának rendje rendezési tervek, szabályzatok érvényesülését biztosító eszközök Mind az építésrendészeti jog, mind a településrendezési jog szabályozását az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény tartalmazza. A településrendezés feladata 1) a település összehangolt, rendezett fejlődésének térbeli-fizikai kereteit meghatározza 2) a település működőképességét biztosítja 3) a település megőrzésre érdemes jellegzetes arculatának védelme A településrendezés feladatainak megvalósulása érdekében a település képviselőtestülete alkot: településfejlesztési koncepciót - a helyi önkormányzat cselekvési programja településrendezési terveket - 2 féle: településszerkezeti terv a település egészére, mely nem kötelező jellegű szabályozási terv - mindenkire nézve kötelező; bél- és külterületek behatárolása, be-építésre szánt területek, közterületek, infrastruktúra helyi építési szabályzat - jogi formába önti a szabályozási terv célkitűzéseit A településrendezési feladatok megvalósulását biztosító jogi intézmények 1) Tilalmak: változtatási tilalom - az adott terület funkciója nem változhat telekalakítási és építési tilalom - a területen a telekalakítás tilos – a jegyző hozza a határozatot 2) Telekalakítás = új építési telek kialakítása az építésügyi hatóság engedélyével 3) Elővásárlási jog = a helyi önkormányzat állapítja meg a helyi építési szabályzatban olyan területre, ahol településrendezési intézkedést tervez 4) Kisajátítás = a településrendezési feladat megoldásához szükséges ingatlan; teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás jár 5) Ingatlan lejegyzése helyi közút céljára 6) Útépítési és közművesítési hozzájárulás 7) Településrendezési kötelezettségek - beépítési, helyrehozatali, beültetési kötelezettségek, melyeket az ingatlannyilvántartásba be kell jegyezni. Az építésügyi hatósági engedélyek 1) elvi építési hatósági engedély - különféle követelmények előzetes tisztázása az építési engedély kérelem benyújtása előtt; épületmunka elvégzésére nem jogosít 2) építési engedély - építés, bővítés, elmozdítás, átalakítás, helyreállítás, lebontás 3) használatbavételi engedély - minden olyan építményre, amelyre építési engedélyt kellett kérni, a használatbavétel előtt. Az engedélyezési eljárás az Áe. szabályai alapján folyik, de az elintézési határidő 60 nap. Hatósági felügyelet az építési igazgatásban - hatáskörök

- 75 -

Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium - a településrendezés és építésügyi igazgatás központi irányító szerve Területi főépítészek - építésügyi tevékenység szakmai felügyelete Képviselő testület - rendezési terv, helyi építésügyi szabályzat Önkormányzati főépítész - települési önkormányzat mellett Hatósági jogkör: I. fok: a települési önkormányzat jegyzője II. fok: a megyei közigazgatási hivatal A műemlék, műemlék jellegű ingatlanokkal kapcsolatos építésügyi igazgatási feladatokat a Nemzeti Kulturális Minisztérium irányítása alatt álló Országos Műemlékvédelmi Hivatal végzi. I. fok - Országos Műemlékvédelmi Hivatal Műemlék-felügyeleti Igazgatósága II. fok - Országos Műemlékvédelmi Hivatal Elnöke.

- 76 -

39. Agrárigazgatás. Agrártörvény: (agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi XCIV törvény) 1) meghatározza az agrárpolitika általános fejlesztési irányait 2) rögzíti a költségvetési támogatás növelésének GDP növekedésével arányos kötelező mértékét 3) előírja a Kormány rendszeres beszámolási kötelezettségét (középtávú agrárpolitikai terv, éves beszámoló a tv. Végrehajtásáról 4) meghatározza az agrártámogatási rendszer legfontosabb elemeit 5) intézményi keretek kialakítása 6) EU csatlakozást elősegítő állami adatbázis létrehozása 7) Agrárgazdasági Tanács felállítása Szakterületek pl. földtulajdon, földhasználat, erdőgazdálkodás, vadgazdálkodás, halászat, élelmiszerek előállítása, forgalmazása, géntechnológia alkalmazása, takarmányozás, állattenyésztés, állategészségügy, növényegészségügy stb. Pénzügyi feltételek Az éves költségvetési törvényben az FVM fejezetében irányozzák elő a támogatásra felhasználható konkrét összeget. Külön előirányzat a termelési, a piacszabályozási és vidékfejlesztési és egyéb kiemelt célokra. A támogatási célokról, valamint a támogatási mértékekről évenként miniszteri rendelet, illetve pályázati felhívások. Eljárási rend Agrártámogatások igénybevételének általános rendje (273/1997.(XII.22.Korm. rendelet) támogatás formája: visszatérítendő, vissza nem térítendő (általános!) köztestületek, civil szervezetek részvétele a támogatási rendszer működtetésében egyes támogatási feltételek meghatározása ( a támogatás nem alanyi jog, lásd Alkotmány 70/A §) jogosulatlanul igénybevett támogatás többlet szankciója a támogatásra való jogosultság megállapítása nem Áe. ügy! támogatást csak az vehet igénybe, akinek nincs köztartozása A támogatást az alábbi szervek folyósítják: APEH, egyes szakmai hatóságok (VPOP, agrár-szakigazgatási intézmények, Agrárintervenciós Központ) az igényléshez a külön jogszabályokban meghatározottak szerinti igazolást állítanak ki Magyar Államkincstár Az agrárszabályozás intézményi struktúrája, az egyes szervek feladat és hatásköre 1) Országgyűlés elfogadja a Kormány programját (agrárpolitikai program) elfogadja a költségvetést törvényt alkot beszámoltatja a Kormányt az agrárpolitika alakulásáról interpelláció, kérdés politikai vitanap az agrárkérdésekről 2) Kormány Kidolgozza a Kormány agrárpolitikát, javaslatait szükség szerint az Országgyűlés elé terjeszti rendeletet alkot az egyes támogatási feltételekről az Országgyűlés által meghatározott körben gyakorolja a költségvetési előirányzat feletti átcsoportosítás jogát 3) Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium javaslatot tesz a Kormány agrárpolitikájára a költségvetési törvény keretei között meghatározza az agrártámogatás-politika fő irányait kidolgozza a támogatási konstrukciókat működteti az intézményrendszert 4) Pénzügyminisztérium kidolgozza és a Kormány elé terjeszti a költségvetést folyamatosan figyelemmel kíséri az agrárköltségvetés végrehajtását részt vesz az egyes támogatási konstrukciók kialakításában intézményeket felügyel 5) Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) a költségvetési előirányzat mértékéig folyósítja az agrártámogatások egy részét ellenőrzi a támogatás felhasználását elrendeli az általa folyósított jogosulatlanul igénybevett támogatás visszafizetését 6) Vám -és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (VPOP) export-, import okmányokat állít ki, amelynek alapján a támogatás igénybevehető ellenőrzi az okmányokon szereplő adatok valódiságát 7) Magyar Államkincstár (MÁK) egyes támogatások igénybevételéről szerződést köt a rendelkezésre álló költségvetési előirányzat mértékéig folyósítja a támogatást ellenőrzi a támogatási szerződésben foglaltak végrehajtását, érvényesíti a jelzálogjogot 8) Gazdasági Minisztérium nemzetközi kereskedelempolitikai megállapodások előkészítése kereskedelempolitikai intézkedések megtétele, vagy arra javaslat kidolgozása ( pl. piacvédelmi vámpótlék, vagy egyéb piacvédelmi intézkedés, külkereskedelmi monitoring rendszer működtetése részvétel az egyes támogatási konstrukciók kidolgozásában (intervenció, exporttámogatás) A megyei (fővárosi) földművelésügyi hivatal A hivatal a FVM területi és szakigazgatási feladatokat ellátó szerve. Jogi személy, mely a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter irányítása és felügyelete alatt működik. A hivatal ellátja a jogszabályban hatáskörébe utalt agrárigazgatási feladatokat, különösen: növénytermesztési és állattenyésztési szakigazgatás szőlő- gyümölcstelepítéssel, borgazdálkodással kapcsolatos fajtavédelmi feladatok halászati, vadászati szakigazgatási feladatok talajvédelmi feladatok agrárszakoktatás információs tevékenység az agrárigazgatás keretébe tartozó támogatási rendszer működtetése. Agrártermékek piacszabályozása Az állami piacszabályozás célja: a mezőgazdasági, élelmiszeripari és erdészeti termékek termelési, értékesítési, feldolgozási és fogyasztási sajátosságai

- 77 -

a piac szereplői számára kiszámítható lehetőségek és esélyek biztosítása, a szabályozott agrárpiac megteremtése az európai gazdasági együttműködési rendszerhez való csatlakozást elősegítése Az agrárpiaci rendtartás intézményrendszere Agrárpiaci rendtartás: az egyes agrártermékek sajátos piaci viszonyaihoz igazodó szabályozási, intézményi és pénzügyi rendszer. Az agrárpiaci rendtartás irányításával, működésével kapcsolatos egyes piacszabályozási hatásköröket: a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter; az Agrárpiaci rendtartás Tárcaközi Bizottság továbbá a Terméktanácsok látják el. 1) Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium az érdekelt miniszterekkel együttműködve kidolgozza az agrárpiac működési koncepcióját ellátja az agrárpiac szabályozásával, az agrárpiaci rendtartással, a piaci intervencióval kapcsolatos feladatokat együttműködik a gazdasági miniszterrel az agrártermékek belföldi és export-import piacvédelmében közreműködik a nemzetközi agrár-kereskedelempolitikai és az agrárszférát érintő gazdaságpolitikai feladatok ellátásában, valamint az agrártermékek importjának szabályozásában a gazdasági miniszterrel együttesen meghatározza az agrártermékek exportjának szabályozását a gazdasági miniszterrel és a pénzügyminiszterrel együttesen kidolgozza az exporttámogatási rendszert az egyes agrárpiaci beavatkozásokról a pénzügyminiszterrel valamint a gazdasági miniszterrel egyetértésben rendeletet ad ki Agrárintervenciós Központ Alapításakor figyelemmel voltak az Európai Unió intézményrendszereihez való kapcsolódás szervezetfejlesztési igényeire (kifizető ügynökség, intervenciós ügynökség). Országos illetékességű közigazgatási szerv. Alaptevékenysége: az agrárpiac szervezésével és szabályozásával kapcsolatos feladatok ellátásához szükséges szervezési, ügyviteli, ellenőrzési, nyilvántartási teendők ellátása az egyes mezőgazdasági, élelmiszeripari, erdészeti és halászati termékekkel kapcsolatos export és import ügyletek figyelemmel kísérése, az egyes mezőgazdasági, élelmiszeripari, erdészeti és halászati termékek exporttámogatásával összefüggő pályázatok meghirdetése és elbírálása, a gazdaságbiztonsági tartalékgazdálkodási tevékenység kivételével az állami intervenciós beavatkozás (felvásárlás, készletezés, piacra juttatás) végrehajtása, illetve annak szervezése. 2) Agrárpiaci Rendtartás Tárcaközi Bizottság Agrárpiaci rendtartási döntéseket előkészítő, egyeztető fórum, véleményt nyilvánít az egyes mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek külkereskedelmi forgalmát érintő szabályozási kérdésekben, javaslatot tesz agrárpiaci, valamint egyes termékek kereskedelmi forgalmát és piacvédelmét szolgáló intézkedés meghozatalára. 3) Terméktanácsok Azonos vagy hasonló terméket termelő, feldolgozó és forgalmazó szervezetek és személyek (a továbbiakban együtt: gazdálkodók) által létrehozott közfeladatokat is ellátó nem nyereségérdekelt szervei, melyeket a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter külön eljárásban ismer el. A köztestületként alakult hegyközségek országos szervezetét az általa képviselt termékpálya vonatkozásában terméktanácsnak kell tekinteni.

- 78 -

40. Vízügyi igazgatás. A Föld vízkészletének összesen csak 2%-a édesvízkészlet, és ennek is legnagyobb része jégbe és gleccserekbe van fagyva. Az első vízjogi törvény, melynek tárgya kizárólag a víz, az 1885. évi XXIII. tc. volt. Rendezte a vízzel kapcsolatos tulajdonviszonyokat. Megjelentek a vízminőség védelemre vonatkozó szabályok. A védőterület fogalma (mely ma is létezik), ebben a törvényben jelent meg először. A következő lépcsőt a vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény jelentette. Jelenleg az 1995. évi LVII. törvény szól a vízgazdálkodásról, mely a következő fő szakmai területeket rendezi: 1) vízkárelhárítás, 2) vízhasznosítás, 3) vízrendezés, 4) vízvédelem, 2 alfaja van: 1. mennyiségi védelem 2. minőségi védelem 5) készletgazdálkodás. A Kárpát-medence földrajzi-vízügyi egység. A trianoni békeszerződés következtében elveszítettük a vízgyűjtő területek számos részét, a vizeink 96%-a külföldről érkezik. Így kiszolgáltatott helyzetben vagyunk a környező, a felvizi országok vízgazdálkodásával szemben. Feladatok és hatáskörök Kormány: a vízgazdálkodás országos koncepciójának kialakítása és jóváhagyása, végrehajtásának megszervezése a vízügyi igazgatási és ennek keretében hatósági feladatok szabályozása; a vízgazdálkodáshoz szükséges adatgyűjtés elrendelése; A vízgazdálkodásért felelős miniszter az érdekelt miniszterrel közösen: a nemzetközi együttműködésből adódó vízügyi feladatok ellátása; a lehetséges víznyerő területek távlati ivóvízbázissá nyilvánítása, és ezen vízbázisok vízkészletének felhasználható állapotban tartása; a vizek kártételei elleni védelem érdekében a vízkár-elhárítási tevékenység szabályozása, szervezése, A vízgazdálkodásért felelős miniszter: Állami feladatok a vízgazdálkodással kapcsolatban: a vízimunkák és vízilétesítmények műszaki tervezésével, kivitelezésével, továbbá üzemeltetésével összefüggő szabályozási feladatok ellátása; az állami hatósági feladatok ellátása; az állami tulajdonban lévő közcélú vízilétesítmények működtetése, a koncessziós pályázat kiírása, elbírálása és a koncessziós szerződés megkötése; a vízrajzi tevékenység ellátása és szabályozása, a vízkészletek mennyiségi és minőségi számbavétele; irányítása, ellenőrzése, a helyi közfeladatokat meghaladó védekezés. A vizekkel és a vízilétesítményekkel összefüggő állami feladatok körében az igazgatási tevékenységeket (vízügyi igazgatás) a miniszter az állami vízügyi igazgatási szervezet. Ennek részei: a miniszter által irányított ágazati minisztérium, valamint az e célra létrehozott központi és területi szervek. Országos Vízügyi Főigazgatóság A miniszter irányítása, felügyelete alatt működő költségvetési szerv, illetékessége az ország egész területére kiterjed; vezetőjét (vízügyi főigazgató) a miniszter nevezi ki, és menti fel; a szervezeti és működési szabályzatát a miniszter hagyja jóvá. Feladatai: I. hatósági hatáskörben, valamint a hatósági jogalkalmazás és felügyeleti tevékenység irányítása körében: lefolytatja az engedélyezési eljárást az újfajta termékek és technológiák vízgazdálkodásban történő alkalmazhatóságáról; gyakorolja másodfokú szakhatósági jogkörét (elsőfokon a vízügyi igazgatóságok járnak el); másodfokon jár el jegyző által csatornabírság, közcsatornára vonatkozó egyedi határérték, előtisztítási program tárgykörökben hozott határozatok elbírálásánál; a vízügyi igazgatóságok felettes szerve; irányítja a víziközművek üzemeltetőinek ellenőrzését; II. Egyéb irányítási, felügyeleti tevékenység körében: ellátja a vízügyi költségvetési szervek gazdálkodásának felügyeletét, a szakmai képzés és továbbképzés, a vízügyi oktatás területén a feladatkörébe utalt feladatokat; biztosítja a vízügyi statisztikai információrendszer működtetését; közreműködik a vízügyi közgyűjtemények (így például: Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény) felügyeletének ellátásában III. A vízgazdálkodás országos jelentőségű szakfeladataival összefüggő és egyéb vízügyi igazgatási feladatok körében: közreműködik a vízgazdálkodással összefüggő jogszabályok szakmai előkészítésében; felügyeli a vízügyi igazgatóságok vízminőségi kárelhárítási tevékenységét, az árvíz-, belvízvédekezéssel, vízminőségi kárelhárítással kapcsolatos kiadások ellenőrzését, elszámoltatását; felügyeli és koordinálja a vízügyi igazgatóságok szakmai tevékenységét, végzi a vízügyi igazgatóságok vízrajzi feladatainak, a felszín alatti és felszíni vizek mennyiségi és minőségi számbavételének összehangolását, ellenőrzését és a fejlesztéssel kapcsolatos feladatok ellátását, közreműködik a nemzetközi vízügyi együttműködésből adódó feladatok ellátásában, valamint az árvíz- és belvízvédekezés, a vízminőségi kárelhárítás, a nukleáris balesetből eredő vízgazdálkodási kár vagy veszély esetén szükséges tevékenység országos irányításában, biztosítja a vízgazdálkodási információs rendszer működtetését; előkészíti és nyilvántartja a vízügyre vonatkozó szabványokat és a vízügyi igazgatóságok útján ellenőrzi a jogszabály által kötelezővé nyilvánított szabványok megtartását; ellátja a vízügyi hajózási, repülési és távközlési tevékenységek szakmai irányítását, felügyeletét. IV. Ellátja a Vízügyi Alappal (a továbbiakban: VA) összefüggő pénzügyi és számviteli feladatokat. Vízügyi igazgatóságok Költségvetési szerv, közvetlen szakmai felügyeletét a minisztérium irányítása mellett az OVF látja el. Első fokon gyakorolja - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a vízügyi hatósági (szakhatósági) jogkört; szervezeti és működési szabályzatát a vízügyi főigazgató hagyja jóvá; vezetőjét (vízügyi igazgató) a miniszter nevezi ki, és menti fel. Feladatai: első fokú hatóságként jár el a vízügyi államigazgatási ügyekben, és gyakorolja a külön jogszabályokban meghatározott szakhatósági hatásköröket, - jogszabálysértés esetén hatósági, illetve szabálysértési eljárást kezdeményez, - végzi a vízügyi felügyeletet, - vezeti a vízikönyvet, - végzi a vízügyi nemzetközi együttműködésből a rá háruló tevékenységeket, különös tekintettel a határvízi egyezményekből adódó feladatok ellátására;

- 79 -

nyilvántartja és gazdálkodik a vízkészletekkel gondoskodik a vizek hasznosítási lehetőségeinek megőrzéséről; gondoskodik a távlati ivóvízbázisok megóvásáról, működteti laboratóriumait a vízrajzi, vízkészletgazdálkodási és vízminőségi kárelhárítási feladatai ellátása érdekében, működteti a vízgazdálkodási információs rendszert, ellátja a vízkárelhárítással (árvíz- és belvízvédekezéssel), valamint a vízminőségi kárelhárítással összefüggő feladatokat, így pl.: az árvízvédelmi létesítmények fejlesztését és fenntartását; irányítja, és ellátja a vízkárelhárítás műszaki, igazgatási teendőit; irányítja a helyi önkormányzatok, valamint a vízitársulatok vízkárelhárítási tevékenységét, stb. - kezeli (fenntartja, üzemelteti és fejleszti) a kizárólagos állami tulajdonban lévő vizeket, illetőleg vízilétesítményeket: pl.: a vízrajzi törzshálózatot, illetve a vízrajzi üzemi hálózatot, az árvízvédelmi létesítményeket, a vízelvezető műveket, stb. - végzi a folyószabályozási, mederfenntartási munkákat, a hajóút kijelölését, és fenntartását; a természetes állóvizek, holtágak, vízfolyások szabályozását; stb. - a Vízügyi Alap tekintetében véleményezi és összesíti a támogatásokra benyújtott pályázatokat, megköti a támogatási, felhasználási szerződéseket, ellenőrzi azok betartását, - együttműködik a megyei közigazgatási hivatalokkal, továbbá a helyi önkormányzatokkal és önkormányzati szervekkel a vízgazdálkodási feladatok megoldásában végzi a vízgazdálkodási tevékenységgel kapcsolatos tájékoztatást, ellátja a Területi Vízgazdálkodási Tanács működésével kapcsolatos feladatokat stb. A helyi önkormányzati feladatok: a helyi vízi közüzemi tevékenység fejlesztésére vonatkozó koncepció kialakítása és végrehajtásának megszervezése; hatósági feladatok ellátása; a természetes vizek fürdésre alkalmas partszakaszainak és azzal összefüggő vízfelületének kijelölése; a helyi víziközművek működtetése, a koncessziós pályázat kiírása, elbírálása és a szerződés megkötése; a település ivóvízellátása, a szennyvízelvezetés, - és tisztítás, a csapadékvíz elvezetése; a helyi vízrendezés és vízkárelhárítás, az árvíz- és belvízelvezetés; A vízügyi igazgatási szervezet területi szerve a területi jelentőségű vízgazdálkodási feladatok, koncepciók egyeztetésére, véleményezésére Területi Vízgazdálkodási Tanácsot hoz létre.

- 80 -

41. Szociális igazgatás. I. A szociálpolitika fogalma. Az állami szociálpolitika a XIX. század végi ipari társadalmak terméke. A szociálpolitika a legtágabb felfogásban a társadalmi újraelosztás egy meghatározott típusát jelenti, azaz a megtermelt javak egy részének centralizált begyűjtését és olyan elosztását, amely nem követi a gazdaságosság, a nyereség, az áruviszonyok és a piaci csere logikáját. Kialakult a szociálpolitikának egy szűkebb felfogása is, ami a társadalmi munkamegosztásban még vagy már részt nem vevők vagy abból kiszorultak, valamint a leginkább hátrányos helyzetűek állami támogatását fogja át. A szociális ellátások osztályozása 1) Az ellátások mibenléte, természete szerint pénzbeli ellátások (pl. a családi pótlék vagy a rendszeres szociális segély) természetbeni (dologi) ellátások (közgyógyellátás, tanszersegély stb.) és személyes szolgáltatások (ide sorolható minden szociális intézeti ellátás, pl. idősek otthonában történő ellátás; hajléktalanok menedékhelyén éjszakai elszállásolás, továbbá a személyes gondozást, tanácsadást, segítséget jelentő szolgáltatások, pl. szociális étkeztetés, házi segítségnyújtás, családsegítés). 2) A szociális ellátórendszer szintjei alapján megkülönböztetnek alap- és szakellátásokat. 3) Az igénybe vevő, jogosultak különböző csoportjai szerint: pl. gyermekvédelmi ellátásokról; családtámogatási rendszerről, munkanélküliek ellátásairól, fogyatékosok vagy időskorúak szociális ellátásairól. 4) A hozzájutás elve és az ehhez igazodó jogi feltételek szerint: alanyi jogon járó ellátások: odaítélésükben a jogalkalmazó szerveknek nincs mérlegelési joguk (pl. az 1999. január 1-jétől bevezetett új családtámogatási ellátások); normatív módon szelektív ellátások: egy-egy szűkebb csoport, társadalmi réteg tagjainak járó ellátások, ahol a jogosultsági feltételek megléte nincs mérlegelés, azonban maguk a jogosultsági kritériumok lényegesen leszűkítik az ellátásban részesülők lehetséges körét. Pl. a meghatározott családi jövedelemszint alatt járó ellátások (otthonteremtési támogatás az állami nevelésbol kikerülő fiatal felnőttek számára); rászorultsági ellátások: a hozzájutást az egyén, család jövedelmi, vagyoni helyzetétől teszik függővé, és általában széles mérlegelési jogot is biztosítanak a megállapító szerveknek. 5) Az ellátások fedezetét képező források szerint: adóból finanszírozott szociális alrendszerek, (ez esetben a szociális kiadásokra fordított összegek az éves költségvetési alku eredményei, vagyis ezekhez a forrásokhoz igazítják az ellátások feltételeit), és járulékokból fedezett szociális ellátások. (pl. társadalombiztosítási rsz-ek) a kötelezettek célzott befizetése ellenében a bekövetkezett „társadalmi káresemény" (betegség, öregség, megrokkanás, munkanélküliség stb.) esetén nyújt államilag garantált ellátást és ezzel szociális biztonságot a járulékot fizetőnek, vagy hozzátartozójának. II. A szociális igazgatás szervei. 1) Az Országgyűlés feladata az ellátásokra, a jogosultakra, az ellátások fedezetére, az igazgatási szervek feladat- és hatáskörére stb. vonatkozó alapvető törvényi szabályok megalkotása. Az Országgyűlés hatáskörébe tartozik az egyes alrendszerek költségvetési kereteinek elfogadása. Ennek keretében az Országgyűlés dönt a központi költségvetésből szociális célokra fordítható forrásokról, a központi költségvetésben külön határoz a Munkaerőpiaci Alap költségvetéséről, meghatározza a helyi önkormányzatoknak nyújtandó szociális célú állami támogatásokat, külön törvényben elfogadja az államháztartás elkülönült alrendszerét alkotó társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak éves költségvetéseit. Az Országgyűlés a szociális ellátó rendszer egyes elemeinek fejlesztésére, vagy kiemelten fontosnak ítélt területeire vonatkozó programokat is elfogad. Pl. Országos Fogyatékosügyi Program. 2) A Kormány irányítja és összehangolja a szociális igazgatás központi államigazgatási szerveit. Meghatározza feladat- és hatáskörüket, elfogadja a szociálpolitika egyes területeit érintő kormányzati programokat, és kijelöli az ebből származó államigazgatási feladatokat. A Kormány több közalapítványt (pl. a Hadirokkantak Közalapítványát vagy a Fogyatékos Gyermekek, Tanulók Felzárkóztatásáért Országos Közalapítványt) is létrehozott, melyek speciális társadalmi csoportok szociális ellátásaira nyújtanak fedezetet, illetve e csoportokat érintő szociális programokat valósítanak meg. 3) A szociális és családügyi miniszter látja el a szociális ellátó rendszer központi ágazati igazgatási feladatait. Így e miniszter feladatés hatáskörébe tartozik: a családtámogatások, a gyermek- és ifjúságvédelem, a munkanélküliek ellátásai, a munkaerőpiacról tartósan kiszorultak, illetve egyéb okból rászorultak ellátásai, a fogyatékosok és megváltozott munkaképességűek rehabilitációja és ellátásai, a szociális szolgáltatásokat nyújtó intézményrendszer ágazati igazgatása. A miniszter mellett több tanácsadó, véleményező testület is közreműködik a szociális ellátásokra vonatkozó jogszabálytervezetek, döntések előkészítésében, pl. a Szociális Tanács, az Országos Fogyatékosügyi Tanács. 4) A társadalombiztosítás igazgatását az elkülönült biztosítási ágak szerint szervezett országos hatáskörű szervek és ezek területi szervei látják el. Idetartozik az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és a megyei nyugdíjbiztosítási igazgatóságok, valamint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és a megyei egészségbiztosítási pénztárak. A társadalombiztosítás központi igazgatási szerveit a Kormány - a pénzügyminiszter útján - irányítja. 5) Önkormányzati feladatok - pénzbeli ellátások folyósítása, ellenőrzése- a helyi önkormányzat jegyzője jár el. III. A szociális ellátások legfontosabb területei és intézményei. 1) Gyermekek védelme, gyermeknevelés támogatása 2) Aktív korúak szociális ellátásai 1) Foglalkoztatáspolitikai eszközök, a munkanélküliség kezelése A foglalkoztatáspolitika rendszerében megkülönböztetnek ún. aktív és passzív foglalkoztatáspolitikai eszközöket. Az aktív eszközök a munkahelyteremtést és a munkába állást támogatják, míg a passzív eszközök a munkanélküliek ellátását szolgálják. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV törvény (Flt.) a következő szociális ellátásokat szabályozza: Az egyénnek járó foglalkoztatást elősegítő támogatások: 1) a képzés elősegítése 2) az intenzív álláskeresés támogatása; 3) a munkanélküliek vállalkozóvá válásának támogatása A foglalkoztatás bővítését, munkahelyteremtést célzó, munkáltatók, egyéb foglalkoztatók által igénybe vehető támogatások: 1) a foglalkoztatás bővítését célzó támogatása: a munkabér egy részének átvállalása munkanélküli foglalkoztatása esetén; 2) a közhasznú munkavégzés támogatása: a foglalkoztatási költségek részleges finanszírozása közfeladatot megvalósító munka szervezésekor;

- 81 -

3) a munkahelyteremtés támogatása: új munkahelyek létesítését, létszámfejlesztéssel járó beruházást megvalósító foglalkoztatói programok, tervek támogatása; 4) a munkahelymegőrzés támogatása: átmeneti likviditási zavarral küzdő vagy részmunkaidős foglalkoztatást bevezető munkáltató támogatása; 5) a foglalkoztatáshoz kapcsolódó járulékok átvállalása: magánszemély foglalkoztató támogatása alkalmi munkavállalók foglalkoztatása esetén. 6) Speciális, illetve többlettámogatások segítik a fiatal munkanélküliek, valamint a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását. A munkanélküliek ellátásai: a Flt. alapján a következő ellátások illetik meg a munkanélkülieket: 1) munkanélküli járadék: az előzetes munkában töltött időtől függő pénzbeli ellátás, mely legfeljebb 360 napig jár (vagy már csak 9 hónapig?), és minimumát, illetőleg maximumát a törvény határozza meg; 2) nyugdíj előtti munkanélküli-segély: az öregségi nyugdíjkorhatárnál legfeljebb öt évvel fiatalabb munkanélkülinek jár, ha a nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik és nincs remény munkába állására; 3) költségtérítés: a munkahelykereséssel összefüggő utazási költségek megtérítése. Az ellátások közös feltétele, hogy az egyénnek és a vele közös háztartásban élőknek nincs más jövedelme, vagy az egy főre jutó jövedelmük nem haladja meg a törvényben meghatározott minimumot. Az ellátásokhoz együttműködési kötelezettség is párosul. A munkanélküliek jövedelempótló támogatásának negyedét a települési önkormányzat költségvetése fedezi, háromnegyedét a Munkaerőpiaci Alap. A rendszeres szociális segélyekre fordított kiadások a települési önkormányzat költségvetését terhelik. Az ellátások odaítélése - önkormányzati hatósági ügyként - a képviselő-testület hatásköre. 2) Jövedelemmel nem rendelkezők és alacsony jövedelműek ellátása A rendszeres ellátások: 1) rendszeres gyermekvédelmi támogatás 2) rendszeres szociális segély 3) időskorúak járadéka, valamint 4) rokkantak és vakok rendszeres szociális segélye Eseti ellátások: 1) lakásfenntartási támogatás, 2) ápolási díj, 3) átmeneti segély, 4) temetési segély. Természetbeni ellátások: 1) a családi szükségleteket kielégítő gazdálkodást segítő földhasználat, továbbá a mezőgazdasági szolgáltatások; 2) a köztemetés; 3) a közgyógyellátás; A hajléktalanok szociális intézményei és személyes szolgáltatásiok: 1) nappali melegedő, 2) hajléktalanok éjjeli menedékhelye, 3) hajléktalanok átmeneti szállása. Fogyatékosok, rokkantak ellátásai 1) pénzbeli ellátások 2) személyes szolgáltatást nyújtó intézetek a tartós bentlakásos, ápolást, gondozást nyújtó intézetek a rehabilitációs célú otthonok a nappali intézetek átmeneti elhelyezésre szolgáló otthonok Időskorúak ellátásai saját jogú öregségi nyugdíj és a hozzátartozói nyugellátás a nyugdíjrendszeren kívüli ellátások részben pénzbeli ellátások, részben különböző szolgáltatások igénybevétele esetén járó kedvezmények, mentességek, részben pedig az idősek gondozását jelentő személyes szolgáltatások. IV. A szociális jogok nemzetközi szabályozása. A szociális jogok és szociális ellátások nemzetközi szabályozásának három szintjét lehet megkülönböztetni. Az első szintet a nemzetközi egyezmények, a másodikat a regionális szerződések, míg a harmadikat a kétoldalú szociálpolitikai megállapodások jelentik. 1) A szociális jogok nemzetközi szabályozásának alapját az ENSZ égisze alatt létrejött egyetemes nemzetközi egyezmények alkotják, pl. Emberi jogok egyetemes nyilatkozata, Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya A gyermekek jogairól szóló, New York-i egyezmény Ezen egyezmények közös jellemzője, hogy a szociális jogok érvényesítését a tagállamok teherbíró képességéhez igazodó állami kötelezettségként írják elő. 2) A regionális egyezmények sorában az európai országok szociális rendszerei és Magyarország európai uniós csatlakozása szempontjából is kiemelkedő jelentőségű az Európai Szociális Charta. A Charta felsorolja a szociális jogokat, illetve a megfogalmazott célok megvalósításához szükséges állami kötelezettségvállalásokat is tartalmazza. 3) A nemzetközi szabályozás legalsó szintjén a kétoldalú szociálpolitikai egyezmények találhatók. Ilyen egyezmények jöttek létre a hatvanas években a volt szocialista országok között, melyek jelenleg is hatályban vannak. Ezek kiterjedtek a társadalombiztosítási ellátásokra, az egészségügyi szolgáltatásokra és a gyermektámogatásokra is. Emellett kétoldalú megállapodások rendezik néhány országgal a sürgősségi egészségügyi szolgáltatások kölcsönös biztosítását. Új kétoldalú szociális biztonsági egyezmény készül Németországgal és Ausztriával.

- 82 -

42. Gyámügyi és gyermekvédelmi igazgatás. I. Gyermekvédelem. A szociális igazgatás része a gyermekek jogainak törvényi rögzítése és azoknak állami eszközökkel történő érvényre juttatása. Jogforrása: a Gyermekek védelméről és gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény. A törvény célja a gyermekek családban történő kiegyensúlyozott fejlődése, a hiányzó szülői gondoskodás pótlása és a gondoskodásból kikerült fiatal felnőttek társadalmi beilleszkedésének elősegítése. A törvény alapelvei: gyermek érdekei elsőbbségének elve együttműködés és prevenció elve a családból kikerült gyermek biztonságának elve Személyi hatály: a törvény hatálya kiterjed: Magyarország területén lévő magyar állampolgár, bevándorolt, menekült Aki azonnali védelemre szorult és nem menekült Az ország területén kívül tartózkodó magyar állampolgárra A törvény széles katalógusát adja a gyermeki jogoknak és szűken határozza meg a kötelezettségek körét. A gyermekvédelem rendszere Állami szervek 1) Szociális és családügyi miniszter gyermekvédelmi feladatok központi ágazati irányítása javítóintézetekkel és pártfogó felügyelettel kapcsolatos feladatok ellátása 2) Fővárosi (megyei) önkormányzat otthont nyújtó szakellátások biztosítása területi gyermekvédelmi szakszolgálat 3) Települési önkormányzat helyi ellátórendszer kiépítése = rendszeres és rendkívüli gyermekvédelmi támogatás, gyermekjóléti szolgáltatás, gyermekek napközbeni ellátása máshol igénybe vehető szolgáltatásokhoz való hozzájutás lehetősége 4) Országos Család- és Gyermekvédelmi Intézet Nem állami szervek: társadalmi szerveztek (alapítványok, egyházak) A gyermekvédelmi ellátások rendszere pénzbeni és/vagy természetbeni ellátások 1) rendszeres gyermekvédelmi támogatás – a települési önkormányzat folyósítja 2) rendkívüli gyermekvédelmi támogatás – ha a család átmeneti gondokkal küzd 3) gyermektartási díj megelőlegezése (ha a bíróság már jogerősen megállapította) 4) otthonteremtési támogatás személyes szolgáltatást nyújtó ellátások (helyi önkormányzat rendeletben) 1) gyermekjóléti alapellátások - helyi önkormányzat - gyermekjóléti szolgáltatás = családtervezési, nevelési tanácsadás stb. - gyermekek napközbeni ellátása = óvoda, bölcsőde, iskolai napközi - gyermekek átmeneti gondozása - helyettes szülő, gyermekek átmeneti otthona, családok átmeneti otthona 2) gyermekvédelmi szakellátások - megyei (fővárosi) önkormányzat - otthont nyújtó szakellátások nevelőszülő, gyermekotthon - területi gyermekvédelmi szakszolgáltatás fővárosi (megyei) önkormányzat Gyermekvédelmi gondoskodás (jegyző vagy városi gyámhivatal) - a már veszélyhelyzetben lévő gyermek számára: 1) védelembe vétel - a jegyző figyelemmel kíséri a gyermek sorsát a családban 2) családba fogadás - a szülő kérelmére egészségi állapota, távolléte miatt a gyermeket a megnevezett másik családba átmenetileg befogadja. Ekkor a szülői felügyeleti jog szünetel; a gyermek gyámja a befogadó szülő 3) ideiglenes hatályú elhelyezés - ha a gyermek felügyelet nélkül marad, vagy a család, környezete a gyermeket súlyosan veszélyezteti; azonnali intézkedés 4) átmeneti nevelésbe vétel - nevelőszülő, gyermekotthon 5) tartós nevelésbe vétel - ha nincs szülői felügyeletet gyakorló szülő 6) utógondozás - átmeneti vagy tartós nevelésbe vétel megszűnése esetén legalább 1 év-re lehet II. Gyámügyi igazgatás. Amíg a gyermekvédelem feladata állami vagy önkormányzati feladat, addig a gyámügyi igazgatás kizárólag állami feladat -a gyámügyi igazgatás szervei látják el. Gyámügyi feladatok: - a kiskorúakkal kapcsolatos: házasságkötés engedélyezése családi jogállás rendezése szülői felügyelettel és kapcsolattartással kapcsolatos ügyek gyámsági és gondnoksági ügyek méhmagzat és felnőttkorúak gondnoksági ügyei A gyámügyi igazgatás szervei és hatáskörök 1) Települési önkormányzat jegyzője - elsőfokú hatáskör ügygondnok, eseti gondnok kirendelése dönt a gyermek védelembe vételéről, figyelemmel kíséri a gyermek sorsát azonnali intézkedést igénylő esetben ideiglenes elhelyezést foganatosít gondozási díj, előjegyzett gyermektartási díj behajtása 2) Városi gyámhivatal - bizonyos esetekben elsőfokon eljár pénzbeli támogatások - otthonteremtési támogatás, gyermektartási díj megelőlegezése gyermekvédelemmel kapcsolatos ügyek a gyermek családi jogállásának rendezése örökbefogadással kapcsolatos ügyek szülői felügyeleti joggal kapcsolatos ügyek gyámság/gondnokság vagyonkezelés 3) Megyei (fővárosi) gyámhivatal jegyzők és városi gyámhivatalok irányítása és felügyelete általános másodfokú hatáskör.

- 83 -

************************** 1997. évi 31. törvény a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról A gyámügyi igazgatás szervei Az e törvényben meghatározott gyámügyi feladatok, a hivatásos pártfogói feladatok ellátása és irányítása, továbbá a gyermekek védelmét biztosító ellátórendszer mûködésének ellenõrzése állami feladat. Az állam e feladatokat • a települési önkormányzat jegyzõje, • a városi és megyei gyámhivatal, • a megyei gyámhivatal mellett mûködõ hivatásos pártfogók útján látja el. A fenti feladatok felügyeletét a szociális és családügyi miniszter gyakorolja. Gyámügyi igazgatási ügyekben elsõ fokon jár el • a települési önkormányzat jegyzõje, • a városi gyámhivatal. A gyámügyi igazgatási ügyekben másodfokon jár el a megyei gyámhivatal. A települési önkormányzat jegyzõjének feladat- és hatásköre A települési önkormányzat jegyzõje • külön jogszabályban meghatározott esetben ügygondnokot, eseti gondnokot rendel ki, a kirendelt gondnokot felmenti, továbbá megállapítja munkadíját, • a gyámhivatal felkérésére a gyámsági és gondnoksági ügyekben leltározási feladatokat végez, környezettanulmányt készít, valamint közremûködik a gyámhivatali határozat végrehajtásában, • felveszi a szülõ nyilatkozatát, amelyben hozzájárul gyermeke ismeretlen személy általi örökbefogadásához, • dönt a gyermek védelembe vételérõl és annak megszüntetésérõl, • a gyermeket azonnali intézkedést igénylõ esetben a különélõ másik szülõnél, más hozzátartozónál vagy más alkalmas személynél, illetve nevelõszülõnél, vagy - ha erre nincs mód - gyermekotthonban, vagy más bentlakásos intézményben helyezi el, • a szakértõt rendel ki és ment fel; • közremûködik a gondozási díj, valamint a megelõlegezett gyermektartásdíj behajtásában stb. A gyámhivatal feladat- és hatásköre A gyámhivatal • ellenõrzi a személyes gondoskodást nyújtó ellátást, • ellenõrzi a gyámügyi igazgatási feladatok ellátását, • elsõfokú hatósági jogkört gyakorol a törvényben vagy kormányrendeletben megállapított ügyekben, • felettes szervként jár el a törvényben vagy kormányrendeletben megállapított gyámügyi igazgatási hatósági ügyekben stb. A városi gyámhivatal feladat- és hatásköre A városi gyámhivatal a gyermekek védelme érdekében • elhelyezi a gyermeket ideiglenes hatállyal a különélõ másik szülõnél, más hozzátartozónál vagy alkalmas más személynél, illetve nevelõszülõnél, - ha erre nincs mód - gyermekotthonban vagy más bentlakásos intézményben, • megállapítja a szülõi felügyeleti jog feléledését, • dönt a más szerv által alkalmazott ideiglenes hatályú elhelyezés megszüntetésérõl és megváltoztatásáról, • átmeneti vagy tartós nevelésbe veszi a gyermeket, és egyidejûleg gyámot (hivatásos gyámot) rendel, • dönt az átmeneti és a tartós nevelésbe vett gyermek kapcsolattartásáról, figyelemmel kíséri az átmeneti nevelésbe vett gyermek és a szülõ kapcsolatának alakulását, a szülõnek a gondozó személlyel vagy intézménnyel való együttmûködését, • dönt a gyermek átmeneti vagy tartós nevelésbe vételének megszüntetésérõl stb. A városi gyámhivatal a gyermek családi jogállásának rendezése érdekében • teljes hatályú apai elismerõ nyilatkozatot vesz fel, • megállapítja a gyermek családi és utónevét, • hozzájárul - cselekvõképtelen jogosult esetén - a családi jogállás megállapítására irányuló per megindításához és egyidejûleg eseti gondnokot rendel. A megyei gyámhivatal feladat- és hatásköre A megyei gyámhivatal ellátja az illetékességi területéhez tartozó települési önkormányzat jegyzõjének, a városi gyámhivatalnak szakmai irányítását és felügyeletét, illetõleg másodfokú hatósági jogkört gyakorol a települési önkormányzat jegyzõjének, a városi gyámhivatalnak gyámügyi hatósági ügyeiben. A megyei gyámhivatal ellenõrzi az állami és nem állami gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézmények mûködését. A megyei gyámhivatal elsõ fokon dönt a gyermekvédelmi szolgáltatás mûködésének engedélyezése ügyében. A megyei gyámhivatal mellett mûködõ hivatásos pártfogó ellátja a fiatalkorú pártfogó felügyeletét. A gyermekvédelmi és gyámügyi igazgatás fõbb szabályai Az ellátásra jogosultság, a jogosultak jogainak és kötelezettségeinek megállapítására, a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásra az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit - az e törvényben meghatározott eltérésekkel - kell alkalmazni. Általános illetékesség Az eljárásra az a települési önkormányzat képviselõ-testülete, jegyzõje vagy az a gyámhivatal (a továbbiakban: eljáró szerv) illetékes, amelynek a területén a gyermek szülõi felügyeletet gyakorló szülõjének, gyámjának, az ügyei vitelében akadályozott, illetõleg a cselekvõképességet érintõ gondnokság alatt álló személy gondnokának a lakóhelye van. Ha a szülõi felügyeletet együttesen gyakorló szülõk bejelentett lakása különbözõ illetékességi területen található, az eljáró szerv illetékességét a gyermek bejelentett lakóhelye határozza meg. Ha a gyermek bejelentett lakóhelye egyik szülõjének lakóhelyével sem azonos, az a szerv jár el, amelynek területén az anya lakóhelye található. Lakóhely hiányában - a fentiekben foglaltak szerint - az eljáró szerv illetékességét a tartózkodási hely határozza meg. Belföldi lakóhely hiányában, vagy ha a tartózkodási hely ismeretlen, az eljáró szerv illetékességét az utolsó ismert hazai lakóhely határozza meg, ennek hiányában az eljárásra a fõvárosi fõjegyzõ illetékes.

- 84 -

43. A rendőrség. Rendészeti igazgatás. I. A rendőrség. Jogforrás: A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény A rendőrség bűnmegelőzési, bűnüldözési, államigazgatási és rendészeti feladatokat ellátó állami fegyveres rendvédelmi szerv. A rendőrség feladata a közbiztonság és a belső rend védelme 1) általános bűnügyi nyomozóhatósági jogkör 2) szabálysértési hatósági jogkör 3) idegenrendészeti feladatok 4) a közbiztonságra veszélyes eszközök és anyagok előállításával, forgalmazásával kapcsolatos hatósági feladatok 5) a közterület rendjével kapcsolatos rendészeti feladatok 6) fontos személyek és kijelölt létesítmények védelme 7) engedélyezi és felügyeli a személy- és vagyonvédelmi, és a magánnyomozói tevékenységet 8) büntetés-végrehajtási feladatok 9) szükségállapot, rendkívüli állapot és veszélyhelyzet esetén hatáskörébe utalt feladatok A rendőrség szervezete ORFK: - országos hatáskörű központi szerv Területi Szervek: - rendőr-főkapitányságok – az ORFK-nak közvetlenül alárendelt Helyi szervek: - rendőrkapitányságok – a rendőr-főkapitányságok önálló feladatkörrel működő egysége Rendőrőrs: - önálló hatáskörrel nem rendelkező szervezeti egység A rendőrség működését a kormány irányítja a Belügyminisztérium útján. A miniszterelnök a belügyminiszter javaslatára kinevezi/felmenti az országos rendőrfőkapitányt. A belügyminiszter: képviseli a rendőrséget az országgyűlés és a kormány ülésein, előkészíti a rendőrséget érintő jogszabályokat biztosítja a rendőrségi feladatok végrehajtását rendeletalkotás útján szabályozza a tevékenységét irányítja a rendőrség költségvetési gazdálkodását gyakorolja a munkáltatói jogokat az országos rendőrfőkapitányság felett kinevezi és felmenti az országos rendőrfőkapitány-helyetteseket Országos rendőrfőkapitány vezeti és irányítja a főkapitányságok, kapitányságok és más rendőri szervek működését utasítást adhat gondoskodik a rendeltetésszerű és törvényes működésről A rendőrség személyi állománya tekintetében hivatásos állományú rendőrök vannak szolgálati viszonyban, ill. a személyi állományhoz tartoznak még köztisztviselők és közalkalmazottak. Rendőri intézkedések 1) igazoltatás, melynek célja a személyazonosság megállapítása 2) fokozott ellenőrzés igazoltatáskor, veszélyhelyzet megelőzésekor, ruházat, csomag, jármű átvizsgálása 3) elfogás, előállítás elfogás: aki ellen elfogató parancsot adtak ki, előzetes letartóztatását, őrizetbe vételét rendelték el előállítás: maximum 8 óra; azzal szemben alkalmazható, aki felszólításra nem tudta igazolni magát; erről tájékoztatni kell az érintettet 4) elővezetés: azzal szemben alkalmazható, aki a hatóság által előírt helyen és időben nem jelent meg; maximum 12 órára 5) biztonsági intézkedés: a rendőrség a veszélynek kitett emberek életét, testi épségét, vagyonát biztosító intézkedés-csoport 6) közbiztonsági őrzés: 24 óra maximum, ha a személyazonosság megállapítása vagy az őrizetbe vett érdeke szükségesség teszi 7) intézkedés magánlakásban, közterületnek nem minősülő egyéb helyen 8) műszeres ellenőrzés: poligráfos vizsgálat 9) kép- és hangfelvétel készítése 10) helyszín biztosítása: a bizonyítás szempontjából fontos 11) közlekedés-rendészeti intézkedés 11) személy- és létesítménybiztosítási intézkedés Kényszerítő eszközök A rendőr a feladata ellátása céljából bárkit felszólíthat arra, hogy valamit tegyen, ne tegyen eltűrjön. Ha ennek az érintett személy nem tesz eleget, ellenszegül, ebben az esetben a rendőr felszólítás után kényszerítő eszközt alkalmazhat: testi kényszer bilincs, vegyi vagy elektromos-sokkoló eszköz, kardlap szolgálati kutya lőfegyverhasználat II. Rendészeti igazgatás. Rendészet = olyan közigazgatási tevékenység, melynek feladata a közbiztonság és a közrend, az állampolgárok személyes biztonságának megóvása. A rendészet nem azonos a rendőri tevékenységgel, mert: a rendőrség csak a rendészeti feladatok egy részét látja el ellát nem rendészeti tevékenységet is 1) Tűzoltóság A tűzoltóság fajai: hivatásos állami és önkormányzati tűzoltóság - egységes elvek alapján szervezett rend-védelmi szerv tűzoltó egyesület és önkéntes tűzoltóság - a tűzoltó egyesület társadalmi szervezet, fel-adata a települési tűzmegelőzési és mentési feladatok ellátása; az önkéntes tűzoltóság köz-testület, a helyi önkormányzat és egyesület által közösen alapított létesítményi tűzoltóság - gazdálkodó szervezet tevékenységével összefüggésben tűzoltó és mentési feladatok ellátására létrehozott szervezet Tűzvédelmi hatóság: - elsőfok: települési önkormányzat jegyzője/főjegyző - másodfok: megyei fővárosi közigazgatási hivatal vezetője A tűzoltóság irányítása: 1) Belügyminiszter - tűzvédelem, műszaki mentés, tűzoltói tevékenység központi irányítója 2) Helyi önkormányzat képviselő testülete készenléti szolgálat elrendelése kinevezi/felmenti a tűzoltóparancsnokot

- 85 -

részt vehet önkéntes tűzoltóság létrehozásában beszámoltatja a hivatásos önkormányzati tűzoltóparancsnokot 2) Polgári védelem A polgári védelem a honvédelem rendszerében megvalósuló szervezet; feladat- és intézkedési rendszer, melynek célja fegyveres összeütközés, katasztrófa és más veszélyhelyzet esetén a lakósság életének megóvása, az életben maradás feltételeinek biztosítása. A polgári védelem megszervezése államigazgatási feladat. Irányítása: 1) Országgyűlés - meghatározza a polgári védelem alapelveit 2) Kormány - költségvetését biztosítja 3) Belügyminiszter - felelős a polgári védelem irányításáért és a feladatok végrehajtásáért 4) Védelmi Bizottság - megyei, fővárosi, helyi 5) Megyei közgyűlés elnöke, főpolgármester - irányítja és szervezi a polgári védelem feladatainak végrehajtását 6) Polgármester 3) Büntetés-végrehajtási szervezet A bv. szervezet a szabadságelvonással járó büntetéseket/intézkedéseket, az idegenrendészeti őrizetet végrehajtó állami fegyveres rendvédelmi szerv. Működését a kormány az igazságügy-miniszter útján irányítja. A bv. központi ügyintéző szerve a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága.

- 86 -

44. Külügyi igazgatás. I. Kialakulásának története, sajátossága. Magyarországos az Osztrák-Magyar Monarchia idején közös volt a külügy; csak 1918-ban jött létre a külügyminisztérium – a diplomácia képviseletére Magyar Királyi Követségeket és Konzulátusokat alapítottak. (1946-ig). A külügy igen sajátos igazgatás, mert ami igazgatva van az nem hazánk területén található. Ezek diplomáciai képviseletek és gazdasági képviseletek, avagy konzuli és konzulátusi képviseletek. A Külügyminiszter nagyon kevés rendeletet ad ki, ezért ennek jogi szabályanyaga könnyen áttekinthető. A külkapcsolatok: államok és kormányok közötti politikai, katonai, kereskedelmi, ill. gazdasági, kulturális, tudományos tartalmú kapcsolatok. Érvényesítésük módszere, technikája a diplomácia, amelynek célja a külkapcsolatok fenntartása, folyamatosságának elősegítése, politikai és jogi formák alapján. A külügyi igazgatás tehát jellegzetesen nem Magyarországra, hanem - elvileg - minden más ország területére érvényes illetékesség és egyben hatáskör. A külkapcsolatok vitelének tradicionális alakja az államfő. A más államokkal való kapcsolatokban vagy maga vesz részt, vagy megbízottak, követek által. Ma Magyarország több mint 160 országgal tart fenn diplomáciai kapcsolatot. II. A külkapcsolatok állami szervei és hatáskörei. E szervek és hatáskörök a közigazgatás egységes rendszerébe integrálódnak, és nem feltétlenül a külügyi igazgatás szervei. Ha nem külügyi igazgatási szervek, akkor a külügyi igazgatással kapcsolatban állnak irányító, felügyeleti, törvényességi jogkörben. Működésük alkotmányos tartalmát meghatározza az az alkotmányos elv, hogy országunk elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait: biztosítja és vállalja a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját. A külkapcsolatok irányításának és szervezésének az állam területén belüli szervei: 1) Országgyűlés megköti a Magyar Köztársaság külkapcsolatai szempontjából kiemelkedő fontosságú nemzetközi szerződéseket; dönt a fegyveres erők külföldi vagy országon belüli alkalmazásáról; 2) köztársasági elnök képviseli a magyar államot, a Magyar Köztársaság nevében nemzetközi szerződéseket köt, ha a szerződés tárgya a törvényhozás hatáskörébe tartozik, a szerződés megkötéséhez az Országgyűlés előzetes hozzájárulása szükséges, megbízza és fogadja a nagyköveteket és a követeket, 3) kormány közreműködik a külpolitika meghatározásában; a Magyar Köztársaság Kormánya nevében nemzetközi szerződéseket köt, stb. 4) A külügyminiszter feladat- és hatásköre 1) javaslatokat dolgoz ki a Magyar Köztársaság külpolitikájára és végrehajtja a kormányprogramban foglalt külpolitikai irányelveket, a külpolitikai döntéseket, 2) tájékoztatja a kormányt a nemzetközi helyzet és a külkapcsolatok alakulásáról 3) képviseli a Magyar Köztársaságot, illetve a Kormányt más államokkal, az ENSZ-szel, az Európa Tanáccsal, valamint más nemzetközi politikai, biztonsági és gazdasági kormányközi szervezetekkel fenntartott kapcsolatokban 4) határon túli magyarokra vonatkozó feladatok: felügyeli a Határon Túli Magyarok Hivatalát 5) irányítja a Magyar Köztársaság külképviseleteit 6) irányítja és koordinálja Magyarország és az EU közötti kapcsolatokat 7) javaslatot tesz államok elismerésére, a diplomáciai/konzuli kapcsolat felvételére 8) javaslatot tesz a külképviseletek vezetőinek kinevezésére 9) nemzetközi jogsegély és megkeresés, nemzetközi viszonosság esetén jogszabályban meghatározott feladatot lát el 10) állam-kormányfői látogatások előkészítése 11) az érdekelt miniszterekkel együttműködve kialakítja a Kormány külgazdaság-politikáját, beleértve a vámpolitikát, valamint részt vesz a monetáris, árfolyam-, adó-, pénzügyi és hitelpolitika kialakításában, 12) a gazdasági miniszterrel együttesen kialakítja a kereskedelemfejlesztés szabályozási és támogatási rendszerét, valamint kidolgozza az állami eszközökkel támogatott kereskedelemfejlesztési programokat, A külkapcsolatok igazgatásának, szervezésének és ellátásának az állam területén kívüli szervei: 1) A diplomáciai képviselet egy államnak más állam területén hatáskörrel és illetékességgel működő legmagasabb szintű közigazgatási (államigazgatási) szerve. A fogadó államban képviseli a Magyar Államot, védi államának, állampolgárainak és hazai székhelyű jogi személyek érdekeit a nemzetközi jog keretein belül, tárgyal a fogadó állam kormányával, annak képviselőivel, tájékozódik a fogadó állam viszonyairól, és arról jelentést tesz saját kormányának, elősegíti a küldő és a fogadó állam közötti kapcsolatok kedvező alakulását. Vezetője a rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, vagy rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, vagy ügyvivő. Diplomáciai kiváltságok és mentességek illetik meg. 2) A konzuli képviselet külföldön élő, vagy ott tartózkodó magyar állampolgárok képviseletét, érdekvédelmét és bizonyos hivatalos ügyeik intézését látja el. Ez a fogadó államban a magyar állampolgárok, hazai székhelyű jogi személyek jog és érdekvédelmét, az úti okmányok kiadását (útlevél érvényességének meghosszabbítása, hazatérési igazolvány kiadása), a vízumkiadást, közjegyzői feladatokat (pl.: okiratok fordítása és hitelesítése, magyar állampolgár végrendeletének írásba foglalása, vagyontárgyak átvétele és őrzése), anyakönyvvezetői hatáskör ellátását, bírósági iratok kézbesítését foglalja magában. A konzul a gazdasági, tudományos. kulturális és kereskedelmi, valamint idegenforgalmi kapcsolatok előmozdítása érdekében is tevékenykedik: erről a küldő államot konzuli jelentésekben tájékoztatja. A konzul közreműködik a jogsegélyegyezmények végrehajtásában. 3) A nemzetközi szervezetek mellé rendelt képviseletek e szervezetekben Magyarországnak, mint a nemzetközi szervezet tagállamának képviseletét látják el. Ez a képviselet egyoldalú: nincs benne viszonosság, azaz a nemzetközi szervezet nem küld képviselőt Magyarországra. Ilyen képviselete van országunknak az ENSZ-ben (New York, Genf, Bécs), az Európa Tanácsban (Strasbourg), az EU-ban (Brüsszel), és a NATO-ban. ***************************** A külpolitika az állam belsõ politikája által meghatározott alapvetõ érdekeit képviselõ célok és elvek összessége. Külkapcsolatokkal foglalkozó állami szervek: 1. az államon belül: 1.1. köztársasági elnök, 1.2. országgyûlés, 1.3. kormány, kormányfõ, 1.4. Külügyminisztérium; 2. az államon kívül: 2.1. követség,

- 87 -

2.2. konzulátus. A Külügyminisztérium hatásköre: 1. külpolitika, 2. elvek létrehozása, 3. végrehajtás, 4. követek állítása. A külügyi igazgatásnak az a sajátsága, hogy amit igazgat, az nem az állam területén található. A külkapcsolatok állami szervei és hatáskörei E szervek és hatáskörök a közigazgatás egységes rendszerébe integrálódnak, és nem feltétlenül a külügyi igazgatás szervei. Ha nem külügyi igazgatási szervek, akkor a külügyi igazgatással kapcsolatban állnak irányító, felügyeleti, törvényességi jogkörben. Mûködésük alkotmányos tartalmát meghatározza az az alkotmányos elv, hogy országunk elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait: biztosítja és vállalja a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belsõ jog összhangját. Ebben az értelemben a nemzetközi szabályok, követelmények elfogadásának elõfeltétele: e szabályoknak “belsõ” joggá tétele. Ugyanis, a magyar jognak az a nemzetközi norma válhat szabályává, amelyet a magyar jogalkotásra jogosult szervek elfogadnak és jogszabályként kihirdetnek. A nemzetközi szerzõdések, megállapodások nem automatikusan érvényesek, hanem csak azok elfogadása által. A Köztársasági Elnök feladata az Alkotmány szerint A köztársasági elnök • képviseli a magyar államot, • a Magyar Köztársaság nevében nemzetközi szerzõdéseket köt, ha a szerzõdés tárgya a törvényhozás hatáskörébe tartozik, a szerzõdés megkötéséhez az Országgyûlés elõzetes hozzájárulása szükséges, • megbízza és fogadja a nagyköveteket és a követeket. Az Országgyûlés feladata az Alkotmány szerint Az Országgyûlés megköti a Magyar Köztársaság külkapcsolatai szempontjából kiemelkedõ fontosságú nemzetközi szerzõdéseket. A Kormány feladata az Alkotmány szerint A Kormány közremûködik a külpolitika meghatározásában; a Magyar Köztársaság Kormánya nevében nemzetközi szerzõdéseket köt; 152/1994. (XI. 17.) Korm. rendelet a külügyminiszter feladat- és hatáskörérõl A Kormány a külügyminiszter (a továbbiakban: miniszter) feladatait és hatáskörét a következõk szerint határozza meg: A miniszter javaslatokat dolgoz ki a Magyar Köztársaság külpolitikájára és végrehajtja a kormányprogramban foglalt külpolitikai irányelveket, a külpolitikai döntéseket. A miniszter összehangolja a Magyar Köztársaság külpolitikai és külgazdasági érdekeinek érvényesítését, koordinálja a Kormány tagjainak az ország külpolitikai és külgazdasági érdekeit érintõ tevékenységét. A miniszter tájékoztatja a Kormányt a nemzetközi helyzet, valamint a Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak alakulásáról. A miniszter képviseli a Magyar Köztársaságot, illetve a Kormányt más államokkal, az ENSZ-szel, az Európa Tanáccsal, valamint más nemzetközi politikai, biztonsági és gazdasági kormányközi szervezetekkel fenntartott kapcsolatokban. Koordinálja és irányítja az Észak-atlanti Szerzõdés Szervezetével, valamint a Nyugat-európai Unióval kapcsolatos tevékenységet. Együttmûködik más miniszterekkel a szakmai jellegû nemzetközi szervezetekkel való kapcsolattartásban. A miniszter gondoskodik az Alkotmány 6. § (3) bekezdésében foglalt, a határon túli magyarokra vonatkozó rendelkezés érvényesülését célzó külügyi kormányzati tevékenység végrehajtásáról. A miniszter - a politikai államtitkár útján - felügyeli a Határon Túli Magyarok Hivatalát. A miniszter irányítja a Magyar Köztársaság külképviseleteit, szervezi és irányítja a gazdaságdiplomáciai tevékenységet. A miniszter az érdekelt miniszterekkel együttmûködve kialakítja a Kormány külgazdaság-politikáját, beleértve a vámpolitikát, elemzi és értékeli a külgazdasági folyamatokat, valamint részt vesz a monetáris, árfolyam-, adó-, pénzügyi és hitelpolitika kialakításában. Magyarországnak az Európai Unióhoz történõ csatlakozása és az arra való egységes felkészülés elõmozdítása érdekében, a Kormány által meghatározott integrációs stratégia és politika alapján, a miniszter irányítja és koordinálja a Magyarország és az Európai Unió közötti kapcsolatokat. Ennek keretében: • irányítja a csatlakozási folyamat egészét, • képviseli a Kormányt a Társulási Tanácsban és - a KüM Integrációs Államtitkársága vezetõje által - a Társulási Bizottságban, • a KüM Integrációs Államtitkársága útján gondoskodik az integrációs politika egységes érvényesülésérõl a külsõ kapcsolatokban, koordinálja a csatlakozási tárgyalásokra, illetõleg a tagságra való egységes felkészülést célzó kormányzati munkálatokat és a tárcák integrációs célú tevékenységét. A miniszter a nemzetközi jog által megengedett keretek között gondoskodik a Magyar Köztársaság, valamint a Magyar Köztársaság állampolgárai, jogi személyei és jogi személyiség nélküli szervezetei jogainak és érdekeinek védelmérõl külföldön, valamint gondoskodik arról, hogy a Magyar Köztársaság külképviseletei a nemzetközi szerzõdésekben és jogszabályokban rögzített más konzuli feladatokat ellássák. A miniszter javaslatot tesz az államok elismerésére, a diplomáciai és konzuli kapcsolatok felvételére, felfüggesztésére és helyreállítására, illetõleg megszüntetésére. Javaslatot tesz a diplomáciai és hivatásos konzuli képviselet létesítésére, illetõleg megszüntetésére. Gondoskodik a tiszteletbeli konzuli képviselet létesítésérõl, illetõleg megszüntetésérõl. A miniszter javaslatot tesz a magyar külképviseletek vezetõinek kinevezésére, illetõleg felmentésére. Kinevezi a tiszteletbeli konzuli képviselet vezetõjét, illetõleg dönt a kinevezés visszavonásáról. Kinevezi a diplomáciai és konzuli személyzetet. A miniszter javaslatot tesz más államok diplomáciai és hivatásos konzuli képviseletei létesítéséhez való hozzájárulás, e képviseletek vezetõ személye iránti beleegyezés, illetõleg mûködési engedély megadása tárgyában hozandó döntésre. Dönt más államok tiszteletbeli konzuli képviseletei létesítéséhez való hozzájárulásáról, valamint az érintett miniszterekkel egyeztetve, más államok tiszteletbeli konzuli képviseletei vezetõinek mûködési engedélye kiadásáról. A miniszter kapcsolatot tart a diplomáciai és konzuli képviseletekkel, továbbá más államoknak, a nemzetközi szervezeteknek a Magyar Köztársaságban hivatalosan tartózkodó képviselõivel. A miniszter nemzetközi jogsegély és megkeresés esetén ellátja a jogszabályban meghatározott feladatokat. A miniszter megállapítja a diplomáciai vagy nemzetközi jogon alapuló egyéb mentességet élvezõ személyeknek a Magyar Köztársaság területére történõ be- és kiutazására, valamint tartózkodására vonatkozó szabályokat. Állást foglal a diplomáciai vagy nemzetközi jogon alapuló egyéb mentesség fennállásának kérdésében. A jogszabályban meghatározott esetekben a miniszter állást foglal a nemzetközi viszonosság fennállásának kérdésében. A miniszter a Külügyminisztérium által ellátja az állam- és kormányfõi látogatások elõkészítésével és lebonyolításával, valamint az állam- és kormányközi nemzetközi konferenciákkal kapcsolatos diplomáciai és állami protokoll feladatokat.

- 88 -

45. Környezet- és természetvédelmi igazgatás. I. Környezetvédelmi igazgatás Jogforrás: Környezetvédelmi törvény 1995. évi LIII. törvény A törvény célja az ember és környezete harmonikus kapcsolatának kialakítása, a környezet elemeinek és folyamatainak védelme, a fenntartható fejlődés környezeti feltételeinek biztosítása. A környezetvédelmi szabályozás alapja a környezetvédelmi törvény (1995. évi LIII. törvény). Elsőként vizsgáljuk meg az alapelveket, összehasonlítva az EU környezetvédelmi alapelveivel. Az EU elvei: 1. a védelem magas foka, 2. az elővigyázatosság elve, 3. a megelőzés elve, 4. a szennyezés leküzdése a keletkezési forrásoknál, 5. a szennyező fizet elve, 6. a környezetvédelmi politika integrálása a Közösség más politikái sorába. A magyar törvényben ezek a következőképpen jelennek meg: 1) A megelőzés elve, kiegészülve az elővigyázatosság elemével Megelőzés: az ismert és várható hatások elleni előzetes fellépést igényli. Elővigyázatosság: arra figyelmeztet, hogy kellő körültekintéssel elkerülhetők és elkerülendők a nem várt következmények is. A környezetvédelmi törvényben az elővigyázatosság, a megelőzés és a helyreállítás elveit emeli ki először. Így követelmény: a környezetterhelés mértékének csökkentése, a szennyezés megelőzése és a környezetkárosítás kizárása. Emellett elvárja a törvény a környezethasználótól, hogy a használat során a leghatékonyabb megoldást alkalmazza, hogy a környezetre háruló veszélyek vagy károk mérséklődjenek. 2) A fenntartható fejlődés vagy a szennyezés elleni integrált fellépés elve Az elv alapvetően kettős tartalmú. Elsősorban a környezetvédelmi követelmények és egyéb társadalmi-gazdasági folyamatok közötti összhang megteremtését igényli, mégpedig oly módon, hogy a környezetvédelem a gazdasági döntéshozatal szerves részévé váljon. Az elv második jelentése szerint az egyes környezeti elemek - föld, víz, levegő stb. - szabályozását és védelmét egységesen kell kezelni. 3) A tervszerűség elve A tervezés megköveteli a környezeti stratégia, környezetpolitika kidolgozását, melyet középtávú tervekben kell részletezni. A alapja a környezeti állapotról szerzett reális információ, illetve ennek nyilvánosságra hozatala. A tervezés nemzetgazdasági szinten, az önkormányzatok munkájában, és az egyes gazdálkodószervek működésében egyaránt indokolt. A tervezés egyben a fokozatosság és kiszámíthatóság gondolatát is magában foglalja. A tervezésnek a következő szintjeit kell megkülönböztetni: országos, regionális, önkormányzati, és vállalati. Az országos szinten a Nemzeti Környezetvédelmi Program adja meg a kereteket. A programot - a természetvédelmi politikai programmal együtt - a kormány dolgozza ki, és az Országgyűlés fogadja el hatéves ciklusra vonatkozóan. Az első ilyen program elfogadására 1997 őszén került sor. A regionális program csupán lehetőség, míg az önkormányzati környezetvédelmi program elkészítése kötelező. 4) Az állam kötelezettsége és felelőssége Ez az elv nem jelenti az állami felelősség kizárólagosságát, sokkal inkább az állam és a környezethasználók közötti megfelelő felelősségi arányok kialakításáról van szó. Az ilyen értelmű állami felelősség a környezethez való alkotmányos jog érvényesítésének is egyetlen reális garanciája. Az állam felelősségvállalása kettős arculatú: 1. közvetlen a felelősség az állam és az állami szervek magatartásáért, 2. közvetett a felelősség általában valamennyi környezetvédelmi funkció ellátásáért. Az állami feladat- és kötelezettségvállalást kiterjesztően kell értelmezni általában a közigazgatásért felelős szervezetekre, így az önkormányzatokra is. Kiindulási alap azonban: a környezetvédelem főszabályként központi közigazgatási feladat, mely csupán meghatározott körökben adható át önkormányzati hatáskörökbe. 5) A társadalmi részvétel elve A társadalom és a benne élő egyének a környezeti ártalmak elszenvedői, így bevonásuk a döntések előkészítésébe, a döntéshozatalba, és az ellenőrzésébe nem maradhat el. Ugyanakkor az állampolgárok nem csekély része maga is közreműködik a környezeti ártalmak keletkezésében, előidézésében. Amikor a társadalmi részvétel elemei: részvétel a jogszabályalkotásban; részvétel a közigazgatási döntéshozatalban (egyedi esetekre is vonatkoztatva); részvétel a környezetvédelmi ellenőrzésben, jogérvényesítési folyamatokban; a különböző jogorvoslatokhoz való jog; perlési jogok; a környezetvédelmi egyesületek jogai. 6) Az együttműködés elve Azt az igényt jelenti, hogy a környezetvédelem szereplői törekedjenek arra, hogy megállapodásokkal is elősegítsék a jogkövetést. Vonatkozik ezen elv az állami szervek és az önkormányzatok, illetve az egyes önkormányzatok együttműködésére is. Az elv megfelelő értelmezése szerint a környezetet szennyezőt is be kell vonni a döntéshozatalba, akinek partnerei a társadalmi szervezetek és a közigazgatás képviselői lehetnek. 7) A felelősség vagy „szennyező fizet" elve Az elv arra utal, hogy a felelősségi eszközöket minél komplexebb módon kell alkalmazni. A helytállásnak nem csupán szorosan vett anyagi értelmében, hanem a tevékenységben vagy akár a személyes felelősségben is meg kell jelennie. A szennyező fizet elve az OECD és az Európai Unió dokumentumaiban is megjelenik. A környezetvédelem állami szervezete 1) Országgyűlés - feladata a törvényalkotás; határozattal fogadja el a Nemzeti Környezet-védelmi Programot. A program 6 évre készül: bemutatja a környezet állapotát meghatározza az elérendő célokat a feladatok megvalósításának sorrendje, határideje pénzügyi, gazdasági eszközöket határozza meg A kormány 2 évente beszámolót készít a program alakulásáról. Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottsága - véleményezi a tervezetet, javaslatot tesz 2) Kormány - nemzetközi szerződésekből adódó kötelezettség 3) Országos Környezetvédelmi Tanács - a kormány tanácsadó, véleményező szerve. Tagjai: társadalmi szervezetek, szakmai/gazdasági érdekképviseleti küldöttség, MTA és a tudományos élet küldöttei, miniszter 4) Környezetvédelemért felelős miniszter a környezetvédelem központi irányítója kidolgozza és meghatározza a környezet védelmi politika céljait ellenőrzi, felügyeli a hatóságot

- 89 -

5) Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség - országos hatáskörű államigazgatási szerv, a környezetvédelmi miniszter irányítja. ellátja a miniszter környezetvédelmi hatósági feladatait általános másodfokú hatáskör (környezetvédelem/természetvédelem) elsőfokú szakhatósági hatáskör A Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség területi szervei: környezetvédelmi főfelügyelőségek és nemzeti park igazgatóságok. Ezek a szervek működési területükön ellátják a levegőtisztaság, vízvédelemmel, zaj- és rezgésvédelemmel kapcsolatos szak-hatósági feladatokat. A környezetvédelemben érintett egyéb tárcák Egészségügyi minisztérium - ÁNTSZ útján: levegőtisztaság és a környezet minősége Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium - vadgazdálkodás, agrárkörnyezet- és erdőgazdálkodás, talajvédelem, nem védett élővilág védelme Gazdasági Minisztérium - hulladékgazdálkodással összefüggő feladatok Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium - vízgazdálkodás (Országos Vízügyi Főigazgatóság) Önkormányzatok a környezetvédelemben (Ötv. - fakultatív feladat) a képviselőtestület rendeletben szabályozhatja, a helyi természeti értékeket védetté nyilváníthatja, csendes övezeteket alakíthat ki stb. a települési önkormányzat települési környezetvédelmi programot alakít ki a megyei önkormányzat megyei környezetvédelmi programot alakít ki A környezetvédelmi igazgatás eszközei Közvetlen beavatkozás Megelőzési célú eszközök: engedélyezés, szakhatósági hozzájárulás határértékek meghatározása (kibocsátási, igénybevételi, szennyezettségi határértékek) környezeti hatásvizsgálat - a tervezett magatartás milyen környezeti kockázattal jár. Eredménye: környezeti hatástanulmány környezeti állapotvizsgálat csőd- és felszámolási eljárás esetén nyilatkozni kell az előidézett környezeti károkról, terhekről, ártalmakról Kötelezést tartalmazó eszközök: tevékenységre kötelezés vagy tilalom meghatározása abbahagyásra kötelezés A beavatkozás feltétele az ellenőrzés - önellenőrzés, társadalmi ellenőrzés, hatósági ellenőrzés. Közvetett (gazdasági) típusú eszközök: díjak (környezetterhelési díj, igénybevételi járulék, termékdíjak) állami támogatások árak befolyásolása, szabályozott árak kötelező felelősségbiztosítás bizonyos tevékenységnél környezetbarát-termék megjelölés - fogyasztói magatartás befolyásolása közigazgatási jogi szankciók • kötelezések és tilalmak • bírságolás - környezetvédelmi bírság • szabálysértési eljárás alkalmazása II. Természetvédelmi igazgatás. Jogforrása: 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről A törvény célja a természeti értékek, tájak, természeti rendszerek általános védelme, a termé-zetvédelem hagyományainak megóvása, természeti területek őrzése, oltalma. Általános védelem: tájvédelem vadonélő élővilág általános védelme földtani természeti értékek védelme Különösen: a védett természeti területek védelme. Fajtái: nemzeti park - ország jellegzetes, természetes adottságaiban lényegesen meg nem változtatott nagy kiterjedésű terület tájvédelmi körzet - jellegzetes, természetes tájképi adottságokban gazdag összefüggő terület, melynek megkülönböztetett jellege van a természeti és az emberi kultúra miatt. természetvédelmi terület - természeti értékek összefüggő rendszere természeti emlék Tervezés: - a Nemzeti Környezetvédelmi Program része a Nemzeti Természetvédelmi Alap-terv. A helyi önkormányzat az illetékességi területén készít tervet. A természetvédelem állami szervezete: 1) miniszter: irányítja a területi államigazgatási szerveket, állami kutatások tervezése 2) Természetvédelmi Főfelügyelőség / Igazgatóságok - a természetvédelem igazgatási feladatait látja el 3) Teleülési önkormányzat és jegyző 4) Természetvédelmi Őrszolgálat.

- 90 -

46. A szabálysértési jog fogalma, kialakulása. Az egyes szabálysértések típusai. A szabálysértés fogalma, a szabálysértést meghatározó jogszabályok Szabálysértés az a jogellenes, tevékenységben vagy mulasztásban megnyilvánuló cselekmény, melyet törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet szabálysértésnek nyilvánít, s amelynek elkövetőit az e törvényben meghatározott joghátrány fenyeget. Szabálysértés nem állapítható meg, ha a cselekmény bűncselekményt valósít meg. A törvény preambulumában található a szabálysértés fogalmának tartalmi kritériuma: a bűncselekményekhez képest enyhébb fokú társadalomra veszélyesség. A szabálysértés kialakulása Az államigazgatási szankció a büntetőjogi kodifikációval együtt jelent meg; a büntetőjog részeként a kihágási jog még a századfordulón is hatékonyan működött. Az államigazgatási normák megsértése esetén a kisebb súlyú bűncselekmények = a kihágások szankciója került alkalmazásra. Az 1953-as Bta. megalkotása után: a büntetőjogi trichotómia (büntett, vétség, kihágás) bihotómiává alakult; a vétségi alakzat eltűnt. Emiatt a bűncselekményeken belül a kihágási és a bűntetti alakzat között megnőtt a különbség; ezzel egy időben jelent meg a szabálysértési jog, ami kezdetben párhuzamosan létezett a kihágási joggal. A szabálysértési jog kifejezetten államigazgatási szankció lett, de egyes államigazgatási tényállások szankciójaként továbbra is alkalmazták a kihágási jogot. 1955-ben megszűnt a kihágási alakzat is, így a büntetőjogban egyedül a bűntetti alakzat maradt. A kihágási tényállások egy részéből bűntett lett, másik része dekriminalizációs folyamat hatására szabálysértési tényállássá alakult. Ennek a megoldásnak a hátránya az, hogy: a bűntettek közé oda nem illő enyhébb cselekmények kerültek az államigazgatásba pedig büntetőjogi tényállások A kihágási alakzatok államigazgatási jogba történő áthelyezése miatt e cselekmények társadalomra veszélyessége nem változik. A büntetőjog differenciálatlan lett, így a bűntetté nyilvánított enyhébb cselekményeknek is indokolatlanul magas lett a büntetési tétele. A szabálysértési jog problémáinak megoldási lehetőségei A visszaterelési elmélet szerint a probléma megoldása a büntetőjoghoz közeli tényállások visszahelyezése a büntetőjogba. Ennek a megoldásnak az előnye, hogy a büntetőjoghoz közeli tényállásokban érvényesülnének a büntetőjogi garanciák. Ehhez a megoldáshoz szükséges lenne a büntetőjogi trichotómia visszaállítása, illetve a büntető bírósági rendszer fejlesztése és bővítése. A megoldás hátránya, hogy a megfelelő fejlesztések nélkül a bagatell bűncselekmények elbírálása is évekig tartana, illetve kevés a tisztán kriminális jellegű szabálysértési tényállás - vitatott tényálláscsoport mindig marad. Az elterelési elmélet szerint a kriminális jellegű és a közigazgatási tényállásoknak továbbra is együtt kell maradnia, de a szabálysértési jogba több garanciát kellene beépíteni (közigazgatási büntetőjog legitimációs elmélete). A közigazgatási büntetőjog átmenetet képez a közigazgatási és a büntetőjog között, mégis a közigazgatási jog része; ez a szabálysértési jog egységének fennmaradását jelentené. Ennek a megoldásnak az az előnye, hogy sok országban elismerten működik (a megfelelő eljárási garanciákkal), továbbá, hogy a jelenlegi szervezetrendszer mellett olcsó(nak) tűnik. Ehhez a megoldáshoz szükség lenne magas szintű szabálysértési ügyintéző apparátusra (hiszen a szabálysértési ügyek elintézéséhez hatalmas háttéranyagra, más jogágak ismeretére van szükség), átvizsgálni és szükség esetén átalakítani a fórumrendszert. Az egyes szabálysértések típusai 1. Az emberi méltóság, a személyi szabadság és a közrend elleni szabálysértések becsületsértés magánlaksértés ipari robbanóanyaggal és pirotechnikai termékkel kapcsolatos szabálysértés önkényes beköltözés lőfegyverrel kapcsolatos szabálysértés rendzavarás tiltott kéjelgés szexuális szolgáltatásra való felhívás tilalma a szexuális szolgáltatás felkínálásának, hirdetésének tilalma gyermekkel koldulás természetvédelmi szabálysértés környezetvédelmi szabálysértés jogosulatlan vadászat a vallásgyakorlás jogának megsértése veszélyes fenyegetés gyülekezési joggal visszaélés valótlan bejelentés tiltott szerencsejáték játék- és pénznyerő automaták üzemeltetésére vonatkozó szabályok megszegése tiltott helyen való aláírásgyűjtés népi és népszavazási kezdeményezés támogatására járművezetés az eltiltás tartama alatt 2. Tulajdon elleni szabálysértések Lopás, sikkasztás, jogtalan elsajátítás, orgazdaság, bankkártyával visszaélés, csalás, szándékos rongálás, hűtlen kezelés, illetve ezek kísérlete, továbbá nem gépi meghajtású járművet mástól azért vesz el, hogy jogtalanul használja; műemléket, muzeális tárgyat, az államhatárt, a megye-, város-, községhatár vagy a birtokhatár megjelölésére szolgáló hivatalos jelet, tömegközlekedési vagy távközlési eszközt, közúti jelzést, továbbá parkot vagy az ahhoz tartozó felszerelést gondatlanul rongálása; mező-, illetőleg erdőgazdaságilag hasznosított földön lévő terményre, termékre, illetve haszonállatra, vagy az ott elhelyezett felszerelésre, eszközre elkövetett lopás. 3. Pénzügyi szabálysértések vámszabálysértés vámszabálysértés elkövetőjének segítése deviza-szabálysértés fémjelzési szabálysértés a pénzutánzattal kapcsolatos szabályok megszegése. ******************************* 1. A szabálysértés fogalma, a szabálysértést meghatározó jogszabályok Szabálysértés az a jogellenes, tevékenységben vagy mulasztásban megnyilvánuló cselekmény, melyet törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet szabálysértésnek nyilvánít, s amelynek elkövetőit az e törvényben meghatározott joghátrány fenyeget. Szabálysértés nem állapítható meg, ha a cselekmény bűncselekményt valósít meg.

- 91 -

A preambulumban található a szabálysértés fogalmának tartalmi kritériuma: a bűncselekményekhez képest enyhébb fokú társadalomra veszélyesség. A társadalom legfontosabbnak ítélt, s így a büntetőjogi védelemre igényt tartó javai elleni támadások sorba állítása mindig értékelési tevékenység, tartalmaz tehát egyfajta önkényességet, egy másik értékválasztás alapján történő támadhatóságot. Kialakulása A) Az államigazgatási szankció a büntetőjogi kodifikációval együtt jelent meg - a büntetőjog részeként a kihágási jog még a századfordulón is hatékonyan működött - az államigazgatási normák megsértése esetén a kisebb súlyú bűncselekmények = a kihágások szankciója került alkalmazásra B) Az 1953-as Bta. megalkotása után: - a büntetőjogi trihotómia bihotómiává alakult; a vétségi alakzat eltűnt - emiatt a bűncselekményeken beül a kihágási és a bűntetti alakzat között megnőtt a különbség - ezzel egy időben jelent meg a szabálysértési jog, ami kezdetben párhuzamosan létezett a kihágási joggal - a szabálysértési jog kifejezetten államigazgatási szankció lett, de egyes államigazgatási tényállások szankciójaként továbbra is alkalmazták a kihágási jogot C) 1955-ben megszűnt a kihágási alakzat is - a büntetőjogban egyedül a bűntetti alakzat maradt - a kihágási tényállások egy réséből bűntett lett, másik része dekriminalizációs folyamat hatására szabálysértési tényállássá alakult - e megoldás hátránya, hogy: - a bűntettek közé oda nem illő enyhébb cselekmények kerültek - az államigazgatásba pedig büntetőjogi tényállások b) a változtatások következményei A kihágási alakzatok államigazgatási jogba történő áthelyezése miatt e cselekmények társadalomra veszélyessége nem változik. A büntetőjog differenciálatlan lett, így a bűntetté nyilvánított enyhébb cselekményeknek is indokolatlanul magas lett a büntetési tétele A szabálysértési jog problémáinak megoldási lehetőségei: A) A visszaterelési elmélet szerint: - a büntetőjoghoz közeli tényállások visszahelyezése a büntetőjogba a) e megoldás előnye, hogy a büntetőjoghoz közeli tényállásokban érvényesülnének a büntetőjogi garanciák b) e megoldáshoz szükséges lenne a büntetőjogi trichotómia visszaállítása, illetve a büntető bírósági rendszer fejlesztése és bővítése c) e megoldás hátránya, hogy a megfelelő fejlesztések nélkül a bagatell bűncselekmények elbírálása is évekig tartana, illetve kevés a tisztán kriminális jellegű szabálysértési tényállás → vitatott tényálláscsoport mindig marad. B) Az elterelési elmélet szerint: - a kriminális jellegű és a közigazgatási tényállásoknak továbbra is együtt kell maradnia, de a szabálysértési jogba több garanciát kellene beépíteni (közigazgatási büntetőjog legitimációs elmélete) - közigazgatási büntetőjog átmenetet képez a közigazgatási és a büntetőjog között, mégis a közigazgatási jog része, - ez a szabálysértési jog egységének fennmaradását jelentené a) e megoldás előnye, hogy sok országban elismerten működik (a megfelelő eljárási garanciákkal), továbbá, hogy a jelenlegi szervezetrendszer mellett olcsó(nak) tűnik b) e megoldáshoz szükség lenne - e magas szintű szabálysértési ügyintéző apparátusra (hiszen a szabálysértési ügyek elintézéséhez hatalmas háttéranyagra, más jogágak ismeretére van szükség) - átvizsgálni és szükség esetén átalakítani a fórumrendszert Az egyes szabálysértések típusai 1. Az emberi méltóság, a személyi szabadség és a közrend elleni szabálysértések - Becsületsértés - Magánlaksértés - Ipari robbanóanyaggal és pirotechniaki termékkel kapcsolatos szabálysértés - Becsületsértés - Magánlaksértés - Önkényes beköltözés - Ipari robbantóanyaggal és pirotechnikai termékekkel kapcsolatos szabálysértés - Lőfegyverrel kapcsolatos szabálysértés - Rendzavarás - Tiltott kéjelgés - Szexuális szolgáltatásra való felhívás tilalma - A szexuális szolgáltatás felkínálásának, hirdetésének tilalma - Gyermekkel koldulás - Természetvédelmi szabálysértés - Környezetvédelmi szabálysértés - Jogosulatlan vadászat - A vallásgyakorlás jogának megsértése - Veszélyes fenyegetés - Gyülekezési joggal visszaélés - Valótlan bejelentés - Tiltott szerencsejáték - Játék- és pénznyerő automaták üzemeltetésére vonatkozó szabályok megszegése - Tiltott helyen való aláírásgyűjtés népi és népszavazási kezdeményezés támogatására - Járművezetés az eltiltás tartama alatt 2. Tulajdon elleni szabálysértések Lopás, sikkasztás, jogtalan elsajátítás, orgazdaság, bankkártyával visszaélés, csalás, szándékos rongálás, hűtlen kezelés, illetve ezek kísérlete, továbbá nem gépi meghajtású járművet mástól azért vesz el, hogy jogtalanul használja; műemléket, muzeális tárgyat, az államhatárt, a megye-, város-, községhatár vagy a birtokhatár megjelölésére szolgáló hivatalos jelet, tömegközlekedési vagy távközlési eszközt, közúti jelzést, továbbá parkot vagy az ahhoz tartozó felszerelést gondatlanul rongálása; mező-, illetőleg erdőgazdaságilag hasznosított földön lévő terményre, termékre, illetve haszonállatra, vagy az ott elhelyezett felszerelésre, eszközre elkövetett lopás. 3.

Pénzügyi szabálysértések - Vámszabálysértés - Vámszabálysértés elkövetőjének segítése - Deviza-szabálysértés - Fémjelzési szabálysértés - A pénzutánzattal kapcsolatos szabályok megszegése

- 92 -

47. A szabálysértésért való felelősség. A felelősségrevonás akadályai. A szabálysértésért való felelősség Szabálysértés miatt az vonható felelősségre, akinek a cselekménye szándékos vagy gondatlan, kivéve, ha a szabálysértést meghatározó jogszabály csak a szándékos elkövetést bünteti. A szabálysértést elköveti az is, aki mást a szabálysértés elkövetésére szándékosan rábír (felbujtás), és aki másnak a szabálysértés elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt (bűnsegély). Kísérlet miatt akkor van helye felelősségre vonásnak, ha a szabálysértést meghatározó jogszabály így rendelkezik. A szabálysértési felelősségre vonás akadályainak rendszere A törvényben meghatározott büntethetőséget kizáró okok: a gyermekkor - aki a cselekmény elkövetésekor a 14. életévét nem töltötte be kóros elmeállapot kényszer, fenyegetés, tévedés, jogos védelem, végszükség, magánindítvány, a jogosult feljelentésének hiánya. A büntethetőséget megszüntető okok: - elévülés, - felelősségre vonás mellőzése, - elkövető halála. 9. § (1) Nem róható az eljárás alá vont személy terhére olyan tény, amelyről az elkövetéskor a tőle elvárható gondosság ellenére sem volt tudomása. (2) Nem vonható felelősségre az, aki a cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy magatartása nem jogellenes és erre a feltevésre alapos oka van. 10. § (1) Ha a szabálysértést meghatározó jogszabály úgy rendelkezik, az eljárás alá vont személy csak a sértett kívánságára (magánindítvány), illetve a feljelentésre jogosult szerv feljelentése alapján vonható felelősségre. (2) Ha a sértett korlátozottan cselekvőképes, a magánindítványt törvényes képviselője is, ha pedig cselekvőképtelen, törvényes képviselője terjesztheti elő. Ezekben az esetekben a magánindítvány előterjesztésére a gyámhatóság is jogosult. (3) A magánindítvány előterjesztésére jogosult, illetőleg a feljelentésre jogosult szerv nyilatkozatát be kell szerezni, ha az eljárás megindulását követően derül ki, hogy a cselekmény csak magánindítványra büntethető. (4) Ha a magánindítvány előterjesztésére jogosult sértett meghal, a hozzátartozója jogosult a még nyitva álló határidő alatt a magánindítvány előterjesztésére. (5) A magánindítványt attól a naptól számított harminc nap alatt lehet előterjeszteni, amelyen a sértett az eljárás alá vont személy kilétéről tudomást szerzett. (6) Bármelyik eljárás alá vont személlyel szemben előterjesztett magánindítvány valamennyi eljárás alá vont személyre hatályos. (7) A magánindítvány előterjesztésére nyitva álló határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. (8) A magánindítvány a szabálysértési hatóság érdemi határozatának meghozataláig visszavonható. A szabálysértés büntethetőségének elévülése Nincs helye felelősségre vonásnak, ha a cselekmény elkövetése óta 6 hónap eltelt (elévülés). Az elévülés határidejének kezdő napja az a nap, amikor a szabálysértés tényállása megvalósul, kísérlet esetén az a nap, amikor az ezt megvalósító cselekmény véget ér. Ha a szabálysértés jogellenes állapot előidézésével, illetve fenntartásával valósul meg, az elévülési határidő mindaddig nem kezdődik el, amíg ez az állapot fennáll. Ha a szabálysértés kötelesség teljesítésének elmulasztása által valósul meg, az elévülési határidő az azt követő napon kezdődik, amikor az eljárás alá vont személy még jogszerűen eleget tehetett volna kötelességének. Ha az elkövetéstől számított 6 hónapon belül a cselekmény miatt büntetőeljárás indul, de a büntető ügyben eljáró hatóság, illetőleg a bíróság a szabálysértési eljárás lefolytatása céljából az ügyet átteszi a szabálysértési hatósághoz, az elévülés az áttételt elrendelő határozatnak a szabálysértési hatósághoz érkezése napjával újrakezdődik. A szabálysértés miatt az eljárás alá vont személlyel szemben a szabálysértési hatóság, fegyelmi hatóság, az ügyészség és a bíróság által foganatosított eljárási cselekmények az elévülést félbeszakítják. A félbeszakítás napjával az elévülési idő újrakezdődik. A cselekmény elkövetésétől számított 2 év elteltével nincs helye szabálysértési felelősségre vonásnak. A felelősségre vonás mellőzése A felelősségre vonás mellőzhető, ha a szabálysértés a cselekmény súlyára, az elkövetés körülményeire, illetve az eljárás alá vont személyre tekintettel annyira csekély, hogy büntetés vagy intézkedés alkalmazása szükségtelen. A szabálysértési hatóság a felelősségre vonás mellőzéséről a sértettet értesíti. ****************************** A szabálysértésért való felelősség 5. § Szabálysértés miatt az vonható felelősségre, akinek a cselekménye szándékos vagy gondatlan, kivéve, ha a szabálysértést meghatározó jogszabály csak a szándékos elkövetést bünteti. 6. § A szabálysértést elköveti az is, aki mást a szabálysértés elkövetésére szándékosan rábír (felbujtás), és aki másnak a szabálysértés elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt (bűnsegély). 7. § Kísérlet miatt akkor van helye felelősségre vonásnak, ha a szabálysértést meghatározó jogszabály így rendelkezik. A szabálysértési felelősségre vonás akadályainak rendszere A törvényben meghatározott büntethetőséget kizáró okok: - gyermekkor, - kóros elmeállapot, - kényszer fenyegetés, - tévedés, - jogos védelem, végszükség, - magánindítvány, a jogosult feljelentésének hiánya. A büntethetőséget megszüntető okok: - elévülés, - felelősségre vonás mellőzése, - elkövető halála.

- 93 -

A felelősséget kizáró okok 8. § (1) Szabálysértés miatt nem vonható felelősségre, aki a cselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét nem töltötte be, aki a cselekményt az elmeműködésnek a beszámíthatóságot kizáró kóros állapotában, kényszer vagy fenyegetés hatása alatt, tévedésben, jogos védelemben vagy végszükségben követte el, illetve e törvényben meghatározott egyéb ok zárja ki a felelősségre vonást. Nem vonható felelősségre az sem, aki a cselekményt a beszámíthatóságot korlátozó elmeállapotban követte el, ha nyilvánvaló, hogy ez a körülmény a cselekmény elkövetését befolyásolta. (2) Az (1) bekezdés kóros elmeállapotra vonatkozó rendelkezése nem alkalmazható annak a javára, aki a szabálysértést önhibájából eredő ittas vagy bódult állapotban követte el. 9. § (1) Nem róható az eljárás alá vont személy terhére olyan tény, amelyről az elkövetéskor a tőle elvárható gondosság ellenére sem volt tudomása. (2) Nem vonható felelősségre az, aki a cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy magatartása nem jogellenes és erre a feltevésre alapos oka van. 10. § (1) Ha a szabálysértést meghatározó jogszabály úgy rendelkezik, az eljárás alá vont személy csak a sértett kívánságára (magánindítvány), illetve a feljelentésre jogosult szerv feljelentése alapján vonható felelősségre. (2) Ha a sértett korlátozottan cselekvőképes, a magánindítványt törvényes képviselője is, ha pedig cselekvőképtelen, törvényes képviselője terjesztheti elő. Ezekben az esetekben a magánindítvány előterjesztésére a gyámhatóság is jogosult. (3) A magánindítvány előterjesztésére jogosult, illetőleg a feljelentésre jogosult szerv nyilatkozatát be kell szerezni, ha az eljárás megindulását követően derül ki, hogy a cselekmény csak magánindítványra büntethető. (4) Ha a magánindítvány előterjesztésére jogosult sértett meghal, a hozzátartozója jogosult a még nyitva álló határidő alatt a magánindítvány előterjesztésére. (5) A magánindítványt attól a naptól számított harminc nap alatt lehet előterjeszteni, amelyen a sértett az eljárás alá vont személy kilétéről tudomást szerzett. (6) Bármelyik eljárás alá vont személlyel szemben előterjesztett magánindítvány valamennyi eljárás alá vont személyre hatályos. (7) A magánindítvány előterjesztésére nyitva álló határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. (8) A magánindítvány a szabálysértési hatóság érdemi határozatának meghozataláig visszavonható.

A szabálysértés büntethetőségének elévülése 11. § (1) Nincs helye felelősségre vonásnak, ha a cselekmény elkövetése óta hat hónap eltelt (elévülés). (2) Az elévülés határidejének kezdő napja az a nap, amikor a szabálysértés tényállása megvalósul, kísérlet esetén az a nap, amikor az ezt megvalósító cselekmény véget ér. (3) Ha a szabálysértés jogellenes állapot előidézésével, illetve fenntartásával valósul meg, az elévülési határidő mindaddig nem kezdődik el, amíg ez az állapot fennáll. (4) Ha a szabálysértés kötelesség teljesítésének elmulasztása által valósul meg, az elévülési határidő az azt követő napon kezdődik, amikor az eljárás alá vont személy még jogszerűen eleget tehetett volna kötelességének. (5) Ha az elkövetéstől számított hat hónapon belül a cselekmény miatt büntetőeljárás indul, de a büntető ügyben eljáró hatóság, illetőleg a bíróság a szabálysértési eljárás lefolytatása céljából az ügyet átteszi a szabálysértési hatósághoz, az (1) bekezdés szerinti elévülés az áttételt elrendelő határozatnak a szabálysértési hatósághoz érkezése napjával újrakezdődik. (6) A szabálysértés miatt az eljárás alá vont személlyel szemben a szabálysértési hatóság, fegyelmi hatóság, az ügyészség és a bíróság által foganatosított eljárási cselekmények az elévülést félbeszakítják. A félbeszakítás napjával az elévülési idő újrakezdődik. (7) A cselekmény elkövetésétől számított két év elteltével nincs helye szabálysértési felelősségre vonásnak. A felelősségre vonás mellőzése 12. § A felelősségre vonás mellőzhető, ha a szabálysértés a cselekmény súlyára, az elkövetés körülményeire, illetve az eljárás alá vont személyre tekintettel annyira csekély, hogy büntetés vagy intézkedés alkalmazása szükségtelen. A szabálysértési hatóság a felelősségre vonás mellőzéséről a sértettet értesíti.

- 94 -

48. A szabálysértés szankciója. Figyelmeztetés, elkobzás, intézkedés. A szabálysértés miatt alkalmazható jogkövetkezmények A szabálysértés szankciója: - büntetések vagy intézkedések A szabálysértés miatt alkalmazható büntetések: 1) az elzárás, 2) a pénzbírság. Ad 1) Az elzárás. Szabálysértés miatt elzárást törvény állapíthat meg. Az elzárás legrövidebb időtartama 1 nap, leghosszabb tartama 60 nap. Az elzárás tartamába a szabálysértési őrizet teljes idejét, valamint a négy órát meghaladó előállítás tartamát be kell számítani. A szabálysértési őrizet beszámításakor minden olyan naptári nap, amelyen az elkövető fogvatartásban volt, egynapi elzárásnak felel meg. A 4 órát meghaladó előállítás 1 napi elzárásnak felel meg. Nincs helye elzárásnak, ha az eljárás alá vont személy: 1) fiatalkorú; 2) fogyatékos személy, kórházi fekvőbeteg-ellátásban részesül, illetőleg kórházi kezelése válik szükségessé; 3) a terhesség 4. hónapját elérő nő, 16 éves korát be nem töltő gyermekét egyedül nevelő szülő, vagy fogyatékos, illetőleg folyamatos ápolást igénylő hozzátartozójáról egyedül gondoskodik. Ad 2) A PÉNZBÍRSÁG A pénzbírság legalacsonyabb összege 1,000 forint, legmagasabb összege 150,000 forint. Az önkormányzati rendelet 30,000 forintban állapíthatja meg a pénzbírság legmagasabb összegét. A pénzbírságot meg nem fizetés esetén - ha a közigazgatási végrehajtás általános szabályai szerint, illetőleg adók módjára nem hajtható be - közérdekű munkára, illetőleg elzárásra kell átváltoztatni. Nincs helye elzárásra történő átváltoztatásnak, ha az eljárás alá vont személy: 1) fiatalkorú; 2) fogyatékos személy, kórházi fekvőbeteg-ellátásban részesül, illetőleg kórházi kezelése válik szükségessé; 3) a terhesség 4. hónapját elérő nő, 16 éves korát be nem töltő gyermekét egyedül nevelő szülő, vagy fogyatékos, illetőleg folyamatos ápolást igénylő hozzátartozójáról egyedül gondoskodik. A 2) és a 3) esetben nincs helye közérdekű munkára átváltoztatásnak. 1 napi közérdekű munkának 5,000 forint pénzbírság felel meg. Az elzárásra történő átváltoztatás során 1,000 forinttól 3,000 forintig terjedő összeg helyett 1 napi elzárást kell számítani. A pénzbírság helyébe lépő elzárás 1 napnál rövidebb és 60 napnál több nem lehet. A szabálysértés miatt alkalmazható intézkedések: 1) a járművezetéstől eltiltás, 2) az elkobzás, 3) a kiutasítás, 4) a figyelmeztetés. Ad 1) A JÁRMŰVEZETÉSTŐL ELTILTÁS Ha a szabálysértést meghatározó jogszabály lehetővé teszi, a pénzbírság kiszabása mellett vagy önálló intézkedésként az eljárás alá vont személy eltiltható a járművezetéstől, ha a szabálysértést engedélyhez kötött járművezetés szabályainak megszegésével követte el. A vezetői engedély visszaadása külön jogszabályban meghatározott feltétel teljesítésétől tehető függővé. A járművezetéstől eltiltás meghatározott járműkategóriára és járműfajtára is vonatkozhat. A járművezetéstől eltiltás legrövidebb tartama 1 hónap, leghosszabb tartama 1 év. Az eltiltás tartamába be kell számítani azt az időt, amelynek tartamára az eljárás alá vont személy vezetői engedélyét a jogsértő cselekménnyel összefüggésben elvették, illetve bevonták. Ad 2) AZ ELKOBZÁS El kell kobozni azt a dolgot: 1) amelyet a szabálysértés elkövetéséhez eszközül használtak, ha az eljárás alá vont személy tulajdona vagy egyébként is, ha birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti; 2) amely a szabálysértés útján jött létre; 3) amelyet az eljárás alá vont személy a szabálysértés elkövetéséért a tulajdonostól vagy annak hozzájárulásával mástól kapott. 4) amelyre nézve a szabálysértést elkövették, amennyiben a szabálysértést meghatározó jogszabály az elkobzást kötelezővé teszi. El lehet kobozni azt a dolgot, amelyre nézve a szabálysértést elkövették, amennyiben a szabálysértést meghatározó jogszabály az elkobzást lehetővé teszi. Az elkobzás önállóan és akkor is alkalmazható, ha az eljárás alá vont személy nem vonható felelősségre, illetve a hatóság mellőzte a felelősségre vonást. Az eljárás alá vont személy tulajdonában lévő dolog elkobzása kivételesen mellőzhető, ha az a szabálysértés súlyával arányban nem álló, méltánytalan hátrányt jelentene az eljárás alá vont személy számára. Az elkobzott dolog tulajdonjoga az államra száll. Nincs helye elkobzás elrendelésének, ha a cselekmény elkövetése óta 2 év eltelt, kivéve, ha az elkobzás tárgyának birtoklása jogellenes. Ad 3) A KIUTASÍTÁS A szabálysértési hatóság a pénzbírság alkalmazása mellett vagy önálló intézkedésként a törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott esetben a külföldi eljárás alá vont személyt kiutasíthatja az ország területéről, ha az elkövetett szabálysértés súlyára, az elkövetés körülményeire, valamint az eljárás alá vont személyre tekintettel további tartózkodása az ország területén nem kívánatos. Nem lehet kiutasítást alkalmazni azzal a személlyel szemben, akit külön törvény alapján menekültnek, menedékesnek, illetőleg befogadottnak ismertek el, vagy aki külön törvény alapján kiadott állandó magyarországi tartózkodásra jogosító személyi igazolvánnyal rendelkezik (bevándorolt külföldi). A kiutasítás tartamát hónapokban kell megállapítani, amely a 2 évet nem haladhatja meg. Ad 4) A FIGYELMEZTETÉS Büntetés helyett figyelmeztetés alkalmazható, ha a szabálysértés az elkövetés körülményeire tekintettel csekély súlyú és az eljárás alá vont személy személyi körülményeire is figyelemmel ettől az intézkedéstől kellő visszatartó hatás várható. ******************************** A szabálysértés miatt alkalmazható jogkövetkezmények

- 95 -

Büntetések és intézkedések 13. § (1) A szabálysértés miatt alkalmazható büntetések: a) az elzárás, b) a pénzbírság. (2) A szabálysértés miatt alkalmazható intézkedések: a) a járművezetéstől eltiltás, b) az elkobzás, c) a kiutasítás, d) a figyelmeztetés. Az elzárás 14. § (1) Szabálysértés miatt elzárást törvény állapíthat meg. (2) Az elzárás legrövidebb időtartama egy nap, leghosszabb tartama - a 24. § (1) bekezdésében foglaltak kivételével - hatvan nap. (3) Az elzárás tartamába a szabálysértési őrizet teljes idejét, valamint a négy órát meghaladó előállítás tartamát be kell számítani. A szabálysértési őrizet beszámításakor minden olyan naptári nap, amelyen az elkövető fogvatartásban volt, egynapi elzárásnak felel meg. A négy órát meghaladó előállítás egynapi elzárásnak felel meg. 15. § Nincs helye elzárásnak, ha az eljárás alá vont személy a) fiatalkorú; b) a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény 4. §-ának a) pontjában meghatározott fogyatékos személy, kórházi fekvőbeteg-ellátásban részesül, illetőleg kórházi kezelése válik szükségessé; c) a terhesség negyedik hónapját elérő nő, tizenhat éves korát be nem töltő gyermekét egyedül nevelő szülő, vagy fogyatékos, illetőleg folyamatos ápolást igénylő hozzátartozójáról egyedül gondoskodik. A pénzbírság 16. § (1) A pénzbírság legalacsonyabb összege ezer forint, legmagasabb összege százötvenezer forint. (2) Az önkormányzati rendelet harmincezer forintban állapíthatja meg a pénzbírság legmagasabb összegét. 17. § (1) A pénzbírságot meg nem fizetés esetén - ha a közigazgatási végrehajtás általános szabályai szerint, illetőleg adók módjára nem hajtható be - közérdekű munkára, illetőleg elzárásra kell átváltoztatni. (2) Nincs helye elzárásra történő átváltoztatásnak, ha az eljárás alá vont személy a) fiatalkorú; b) a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény 4. §-ának a) pontjában meghatározott fogyatékos személy, kórházi fekvőbeteg-ellátásban részesül, illetőleg kórházi kezelése válik szükségessé; c) a terhesség negyedik hónapját elérő nő, tizenhat éves korát be nem töltő gyermekét egyedül nevelő szülő, vagy fogyatékos, illetőleg folyamatos ápolást igénylő hozzátartozójáról egyedül gondoskodik. (3) A (2) bekezdés b)-c) pontja esetében nincs helye közérdekű munkára átváltoztatásnak. (4) Egynapi közérdekű munkának ötezer forint pénzbírság felel meg. (5) Az elzárásra történő átváltoztatás során ezer forinttól háromezer forintig terjedő összeg helyett egynapi elzárást kell számítani. A pénzbírság helyébe lépő elzárás - a 24. § (2) bekezdésében foglaltak kivételével - egy napnál rövidebb és hatvan napnál több nem lehet. A járművezetéstől eltiltás 18. § (1) Ha a szabálysértést meghatározó jogszabály lehetővé teszi, a pénzbírság kiszabása mellett vagy önálló intézkedésként az eljárás alá vont személy eltiltható a járművezetéstől, ha a szabálysértést engedélyhez kötött járművezetés szabályainak megszegésével követte el. (2) A vezetői engedély visszaadása külön jogszabályban meghatározott feltétel teljesítésétől tehető függővé. (3) A járművezetéstől eltiltás meghatározott járműkategóriára és járműfajtára is vonatkozhat. (4) A járművezetéstől eltiltás legrövidebb tartama egy hónap, leghosszabb tartama egy év. 19. § Az eltiltás tartamába be kell számítani azt az időt, amelynek tartamára az eljárás alá vont személy vezetői engedélyét a jogsértő cselekménnyel összefüggésben elvették, illetve bevonták. Az elkobzás 20. § (1) El kell kobozni azt a dolgot, a) amelyet a szabálysértés elkövetéséhez eszközül használtak, ha az eljárás alá vont személy tulajdona vagy egyébként is, ha birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti; b) amely a szabálysértés útján jött létre; c) amelyet az eljárás alá vont személy a szabálysértés elkövetéséért a tulajdonostól vagy annak hozzájárulásával mástól kapott. (2) El kell kobozni azt a dolgot, amelyre nézve a szabálysértést elkövették, amennyiben a szabálysértést meghatározó jogszabály az elkobzást kötelezővé teszi. (3) El lehet kobozni azt a dolgot, amelyre nézve a szabálysértést elkövették, amennyiben a szabálysértést meghatározó jogszabály az elkobzást lehetővé teszi. (4) Az elkobzás önállóan és akkor is alkalmazható, ha az eljárás alá vont személy nem vonható felelősségre, illetve a hatóság mellőzte a felelősségre vonást. (5) Az (1) bekezdés a) pontja esetén az eljárás alá vont személy tulajdonában lévő dolog elkobzása kivételesen mellőzhető, ha az a szabálysértés súlyával arányban nem álló, méltánytalan hátrányt jelentene az eljárás alá vont személy számára. (6) Az elkobzott dolog tulajdonjoga az államra száll. (7) Nincs helye elkobzás elrendelésének, ha a cselekmény elkövetése óta két év eltelt, kivéve, ha az elkobzás tárgyának birtoklása jogellenes. A kiutasítás 21. § (1) A szabálysértési hatóság a pénzbírság alkalmazása mellett vagy önálló intézkedésként a törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott esetben a külföldi eljárás alá vont személyt kiutasíthatja az ország területéről, ha az elkövetett szabálysértés súlyára, az elkövetés körülményeire, valamint az eljárás alá vont személyre tekintettel további tartózkodása az ország területén nem kívánatos. (2) Nem lehet kiutasítást alkalmazni azzal a személlyel szemben, akit külön törvény alapján menekültnek, menedékesnek, illetőleg befogadottnak ismertek el, vagy aki külön törvény alapján kiadott állandó magyarországi tartózkodásra jogosító személyi igazolvánnyal rendelkezik (bevándorolt külföldi). (3) A kiutasítás tartamát hónapokban kell megállapítani, amely a két évet nem haladhatja meg. A figyelmeztetés 22. § Büntetés helyett figyelmeztetés alkalmazható, ha a szabálysértés az elkövetés körülményeire tekintettel csekély súlyú és az eljárás alá vont személy személyi körülményeire is figyelemmel ettől az intézkedéstől kellő visszatartó hatás várható.

- 96 -

49. A szabálysértés fórumrendszere, hatáskör és illetékesség. 1) A szabálysértés miatt eljáró hatóságok Szabálysértés miatt - ha a szabálysértést meghatározó jogszabály másként nem rendelkezik - a községi, városi, megyei jogú városi, fővárosi kerületi jegyző jár el. Ha az eljárás alá vont személlyel szemben a jegyző hatáskörébe tartozó szabálysértésen kívül más szabálysértés miatt is eljárás indul, a jegyző - a közlekedésrendészeti és a vám- és deviza-szabálysértések kivételével - az egyébként hatáskörébe nem tartozó szabálysértés miatt is eljárhat. A rendőrség hatáskörébe utalt szabálysértések miatt a rendőrkapitányságok vagy az egyes feladatok ellátására létrehozott rendőri szervek járnak el. Ha az eljárás alá vont személlyel szemben közúti közlekedési szabálysértésen kívül más szabálysértés miatt is eljárás indul, a rendőrség - a vám- és deviza-szabálysértések kivételével - az egyébként hatáskörébe nem tartozó szabálysértés miatt. is eljárhat Pénzügyi szabálysértés miatt a megye székhelyén működő vámhivatal, Pest megyében a Budakörnyéki Vámhivatal, a fővárosban a Vám- és Pénzügyőrség Fővárosi Szabálysértési Hivatala jár el. Nem magyar állampolgár, valamint ismeretlen elkövető által az országhatár átlépésekor elkövetett, vagy ott felderített vám- és devizaszabálysértés miatt a határvámhivatal jár el. 2) Szabálysértés miatt eljáró más szervek A jogszabályban hatáskörükbe utalt szabálysértési ügyekben a szabálysértési hatóság jogkörét gyakorolják 1) a határőrség; 2) az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat városi, megyei, fővárosi kerületi, repülőtéri intézetei; 3) a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, illetve a Megyei (Fővárosi) Közigazgatási Hivatal fogyasztóvédelmi felügyelőségei; 4) a bányakapitányságok, illetve különösen jelentős ügyben a Magyar Bányászati Hivatal; 5) a megyei (fővárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelő, a munkaügyi felügyelő; 6) a Hírközlési Főfelügyelet területi szervei; 7) a nemzeti park igazgatóságok; 8) a Szerencsejáték Felügyelet. 3) Bíróság A szabálysértési hatóság határozata ellen benyújtott kifogást - az e törvényben meghatározott szabályok szerint - a helyi bíróság bírálja el. Elzárással is sújtható szabálysértés miatt első fokon a helyi bíróság jár el. Az elsőfokú bíróság határozata ellen benyújtott fellebbezést az e törvényben meghatározott szabályok szerint - másodfokon a megyei bíróság bírálja el. A szabálysértési hatóság eljárása, határozatai és intézkedései ellen emelt ügyészi óvást - ha azzal a szabálysértési hatóság nem ért egyet - a helyi bíróság bírálja el. A törvény alkalmazásában helyi bíróság alatt a városi és kerületi bíróságot, a megyei bíróság alatt a Fővárosi Bíróságot is érteni kell. Illetékesség Az eljárásra az eljárás alá vont személy lakóhelye szerinti szabálysértési hatóság illetékes. Ha az eljárás gyorsabb és eredményesebb lefolytatása indokolja, szabálysértési ügyben az eljárás alá vont személy tartózkodási helye, munkahelye, szolgálati helye, az elkövetés helye, továbbá a cselekmény felderítésének helye szerint illetékes szabálysértési hatóság is eljárhat. Ha több eljárás alá vont személy van, és különböző helyeken laknak, bármelyikük lakóhelye szerint illetékes szabálysértési hatóság is eljárhat. A szabálysértési hatóság felügyeletét ellátó miniszter elrendelheti, hogy egyes szabálysértések miatt a főváros, illetőleg a megyei jogú város egész területén, illetve meghatározott részén egyetlen szabálysértési hatóság járjon el. Ha vitás, hogy a több szabálysértési hatóság közül melyik köteles eljárni, az eljáró szabálysértési hatóságot közvetlen közös felettes szervük, ennek hiányában pedig a felügyeletüket ellátó miniszter jelöli ki. A bíróság hatásköre és illetékessége A szabálysértési eljárásban benyújtott kifogást a helyi bíróság bírálja el. Az eljárásra az ügyben érdemi határozatot hozó szabálysértési hatóság székhelye szerinti helyi bíróság illetékes. Az ügyész hatásköre és illetékessége Szabálysértési eljárásban az ügyész hatáskörét és illetékességét annak a helyi bíróságnak a hatásköre és illetékessége határozza meg, amelynek területén működik. A legfőbb ügyész, illetőleg a megyei (fővárosi) főügyész rendelkezése alapján az ügyész olyan szabálysértési ügyben is eljárhat, amelyre az illetékessége egyébként nem terjed ki. *************************** A szabálysértés miatt eljáró hatóságok 32. § (1) Szabálysértés miatt - ha a szabálysértést meghatározó jogszabály másként nem rendelkezik - a községi, városi, megyei jogú városi, fővárosi kerületi jegyző jár el. (2) Ha az eljárás alá vont személlyel szemben a jegyző hatáskörébe tartozó szabálysértésen kívül más szabálysértés miatt is eljárás indul, a jegyző - a közlekedésrendészeti és a vám- és deviza-szabálysértések kivételével - az egyébként hatáskörébe nem tartozó szabálysértés miatt is eljárhat. 33. § (1) A rendőrség hatáskörébe utalt szabálysértések miatt a rendőrkapitányságok vagy az egyes feladatok ellátására létrehozott rendőri szervek járnak el. (2) Ha az eljárás alá vont személlyel szemben közúti közlekedési szabálysértésen kívül más szabálysértés miatt is eljárás indul, a rendőrség - a vám- és deviza-szabálysértések kivételével - az egyébként hatáskörébe nem tartozó szabálysértés miatt is eljárhat. 34. § (1) Pénzügyi szabálysértés miatt a megye székhelyén működő vámhivatal, Pest megyében a Budakörnyéki Vámhivatal, a fővárosban a Vám- és Pénzügyőrség Fővárosi Szabálysértési Hivatala jár el. (2) Nem magyar állampolgár, valamint ismeretlen elkövető által az országhatár átlépésekor elkövetett, vagy ott felderített vám- és devizaszabálysértés miatt a határvámhivatal jár el.

Szabálysértés miatt eljáró más szervek 35. § A jogszabályban hatáskörükbe utalt szabálysértési ügyekben a szabálysértési hatóság jogkörét gyakorolják a) a határőrség; b) az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat városi, megyei, fővárosi kerületi, repülőtéri intézetei; c) a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, illetve a Megyei (Fővárosi) Közigazgatási Hivatal fogyasztóvédelmi felügyelőségei; d) a bányakapitányságok, illetve különösen jelentős ügyben a Magyar Bányászati Hivatal; e) a megyei (fővárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelő, a munkaügyi felügyelő; f) a Hírközlési Főfelügyelet területi szervei; g) a nemzeti park igazgatóságok; h) a Szerencsejáték Felügyelet.

- 97 -

Bíróság 36. § (1) A szabálysértési hatóság határozata ellen benyújtott kifogást - az e törvényben meghatározott szabályok szerint - a helyi bíróság bírálja el. (2) Elzárással is sújtható szabálysértés miatt első fokon a helyi bíróság jár el. Az elsőfokú bíróság határozata ellen benyújtott fellebbezést az e törvényben meghatározott szabályok szerint - másodfokon a megyei bíróság bírálja el. (3) A szabálysértési hatóság eljárása, határozatai és intézkedései ellen emelt ügyészi óvást - ha azzal a szabálysértési hatóság nem ért egyet - a helyi bíróság bírálja el. (4) E törvény alkalmazásában helyi bíróság alatt a városi és kerületi bíróságot, a megyei bíróság alatt a Fővárosi Bíróságot is érteni kell. A felettes közigazgatási szerv jogköre 37. § A felettes közigazgatási szerv irányítási jogköre ellátása érdekében: a) a szabálysértési hatóságtól tájékoztatást, iratokat, adatgyűjtést, egyéb információkat kér; b) törvényességi ellenőrzést tart; c) az ellenőrzés eredményeként felhívja a szabálysértési hatóság vezetőjének figyelmét a jogszabálysértésre; d) ha az érdemi határozat törvényessége aggályos, ezt az illetékes ügyészségnek jelzi. Illetékesség 38. § (1) Az eljárásra az eljárás alá vont személy lakóhelye szerinti szabálysértési hatóság illetékes. (2) Ha az eljárás gyorsabb és eredményesebb lefolytatása indokolja, szabálysértési ügyben az eljárás alá vont személy tartózkodási helye, munkahelye, szolgálati helye, az elkövetés helye, továbbá a cselekmény felderítésének helye szerint illetékes szabálysértési hatóság is eljárhat. (3) Ha több eljárás alá vont személy van, és különböző helyeken laknak, bármelyikük lakóhelye szerint illetékes szabálysértési hatóság is eljárhat. (4) A szabálysértési hatóság felügyeletét ellátó miniszter elrendelheti, hogy egyes szabálysértések miatt a főváros, illetőleg a megyei jogú város egész területén, illetve meghatározott részén egyetlen szabálysértési hatóság járjon el. (5) A nemzeti park igazgatóság illetékességét az elkövetés helye alapozza meg. Ha az elkövetés helye nem állapítható meg, vagy az elkövetés több igazgatóság illetékességi területén történt, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság jár el. 39. § Ha vitás, hogy a több szabálysértési hatóság közül melyik köteles eljárni, az eljáró szabálysértési hatóságot közvetlen közös felettes szervük, ennek hiányában pedig a felügyeletüket ellátó miniszter jelöli ki. Áttétel 40. § Ha a szabálysértési hatóságnak az ügyben nincs hatásköre vagy illetékessége, az ügyet az eljárásra jogosult illetékes szervhez haladéktalanul átteszi. A bíróság hatásköre és illetékessége 41. § (1) A szabálysértési eljárásban benyújtott kifogást a helyi bíróság bírálja el. (2) Az eljárásra az ügyben érdemi határozatot hozó szabálysértési hatóság székhelye szerinti helyi bíróság illetékes. Az ügyész hatásköre és illetékessége 42. § Szabálysértési eljárásban az ügyész hatáskörét és illetékességét annak a helyi bíróságnak a hatásköre és illetékessége határozza meg, amelynek területén működik. A legfőbb ügyész, illetőleg a megyei (fővárosi) főügyész rendelkezése alapján az ügyész olyan szabálysértési ügyben is eljárhat, amelyre az illetékessége egyébként nem terjed ki.

- 98 -

50. A szabálysértési eljárás szabályai. I. Az eljárásban résztvevő személyek. 1) Az eljárás alá vont személy = akivel szemben a szabálysértési eljárást lefolytatják. Jogai: jogosult megismerni, hogy milyen cselekmény miatt folyik ellene eljárás kérdést, észrevételt, indítványt tehet, felvilágosítást kérhet az ügy iratait megismerheti 2) A védő, aki lehet: ügyvéd/ügyvédjelölt nagykorú hozzátartozó törvényes képviselő. Nem lehet védő a sértett hozzátartozója és képviselője, a szabálysértési hatóság bármely tagja, ügyész, bíró, szakértő, tolmács. 3) Sértett = akinek jogát vagy jogos érdekét a szabálysértés sértette, vagy veszélyeztette. A sértett jogai: iratokat megtekinthet, az ügy iratairól másolatot készíthet észrevételt, indítványt tehet, felvilágosítást kérhet kárának megtérítését is kérheti II. A bizonyítás. A szabálysértési hatóság/bíróság az ügy lényeges körülményeit köteles tisztázni. Ha a rendelkezésre álló adatok nem elegendőek, bizonyítást rendel el, amelynek során szabadon felhasználható minden bizonyítási eszköz. Az eljárás alá vont személy nem kötelezhető ártatlanságának bizonyítására. Nem kell bizonyítani a köztudomású tényeket ill. azokat a tényeket, amelyekről a hatóságnak hivatalból tudomása van. A bizonyítási eszközök különösen: 1) tanúvallomás 2) szakvélemény 3) tárgyi bizonyítási eszköz 4) okirat = jelentős adat, tény, esemény megtételének az igazolása 5) szemle 6) az elkövető vallomása. III. Általános eljárási szabályok. 1) Eljárás felfüggesztése = előzetes kérdés miatt vagy az eljárás alá vont személy távolléte miatt kerülhet rá sor, de az elkövetéstől számított 2 éven belül van rá lehetőség. 2) Idézés = akit megidéztek, az köteles megjelenni 3) Jegyzőkönyv = az eljárási cselekményekről jegyzőkönyvet kell felvenni, amelyet alá kell írni. 4) Igazolás = határidő/határnap mulasztása miatt; 8 napon belül van rá lehetőség. 3 hónapon túl igazolási kérelem nem terjeszthető elő. IV. A szabálysértési hatóság előtti eljárás. 1) Az eljárás megindítása: az eljárás feljelentéssel indul, mely megtehető írásban vagy szóban; az eljárás indulhat hivatalból is a hatóság észlelése vagy tudomása alapján. A feljelentésnek tartalmaznia kell az eljárás alá vont személy adatait, az elkövetett cselekmény helyét, idejét és a bizonyítási eszközöket. Az eljárás megindítását követő 30 napon belül érdemi határozatot kell hozni, az ügyintézési határidő egy alkalommal további 30 nappal meghosszabbítható. 2) Tényállás tisztázása: ha a feljelentés adatai nem elegendőek, a szabálysértési hatóság: felhívja a feljelentőt további adatok közlésére szakvéleményt szerez be iratot, tárgyi bizonyítási eszközt szerez be más szerveket adatok közlésére hív fel. 3) Eljárás megszüntetése – okai: 1) ha a cselekmény nem szabálysértés vagy nem a felelősségre vont személy követte el 2) ha nem állapítható meg a szabálysértés elkövetése 3) az elkövető meghalt 4) felelősséget kizáró ok áll fenn 5) büntetőeljárás van folyamatban vagy az ügyet már jogerősen elbírálták 6) elévülés 7) a felelősségre vonás nélkül elkobzást alkalmaznak. 4) A szabálysértési hatóság határozata A szabálysértési hatóság: pénzbírságot szab ki figyelmeztetést alkalmaz járművezetéstől eltiltást alkalmaz kiutasítást alkalmaz elkobzást alkalmaz kártérítést és eljárási költséget állapít meg A szabálysértési hatóság határozata 4 részből áll: 1) bevezető rész: szabálysértés megjelölését, az ügyszámot és a tárgy megjelölését tartalmazza 2) rendelkező rész – tartalma: az eljárás alá vont személy adatai a szabálysértés megnevezése, jogkövetkezmények felszólítás, hogy a pénzbírságot 15 napon belül fizesse be átváltoztatás tájékoztatás a kifogás lehetőségeiről 3) indokolás – tények és bizonyítékok, az érdemi döntés alapjául szolgáló jogszabályok megjelölését tartalmazza 4) záró rész: a határozathozatal helye, ideje, aláírás. Kifogás pénzbírság kiszabása figyelmeztetés alkalmazása járművezetéstől eltiltás alkalmazása kiutasítás alkalmazása elkobzás alkalmazása és kártérítést megállapító határozat ellen 8 napon belül kifogás nyújtható be, melyben meg kell jelölni a kifogás benyújtásának okát és célját. A szabálysértési hatóság a kifogás alapján visszavonhatja a határozatot, vagy módosíthatja azt, de csak a kifogást emelő javára.

- 99 -

V. A bíróság előtti eljárás. A bíróság szabálysértési ügyekben egyesbíróként jár el és végzéssel határoz. A bíróságot a szabálysértési hatóság határozata nem köti de hátrányosabb rendelkezést csak akkor hozhat, ha új bizonyíték merül fel. A kifogás tárgyában a bíróság 30 napon belül tárgyalás mellőzésével határoz: 1) hatályában fenntartja a szabálysértési hatóság határozatát vagy 2) megváltoztatja a határozatot, ha helytelenül alkalmaztak jogszabályt 3) hatályon kívül helyezi A végzés ellen fellebbezni nem lehet, de 8 napon belül tárgyalás tartását lehet kérni. A tárgyalás nyilvános; ha az eljárás alá vont személy a tárgyaláson nem jelenik meg, ez nem akadálya a tárgyalás megtartásának. A tárgyalás megnyitása után a bíró ismerteti az ügyet, számbaveszi a megjelenteket. Ismerteti a szabálysértési hatóság határozatát, a kifogást, a végzést, a kérelmet. A bizonyítás felvételének a sorrendját az eljáró bíró határozza meg, de első az eljárás alá vont személy meghallgatása. A bíróság az ügyet lehetőleg egy tárgyalási napon fejezi be, de szükség esetén a tárgyalást 8 napra elnapolhatja. A bizonyítási eljárás után a szabálysértési hatóság képviselője, a védő, az eljárás alá vont személy ill. a sértett kifejti álláspontját, majd ezt követően a bíróság zárt ülésen határoz. VI. Perújítás. Perújítást lehet benyújtani a bíróság ügydöntő határozata ellen, ha: 1) új bizonyíték merül fel, amelynek alapján megállapíthat, hogy ez elkövető nem felelős vagy kedvezőbb határozat hozható 2) az elkövetővel szemben ugyanazon cselekmény miatt több szabálysértési határozatot hoztak 3) hamis/hamisított bizonyítékot használtak fel 4) a szabálysértési hatóság vagy bíróság kötelességét a Btk.-ba ütköző módon megszegte. Perújításnak nincs helye, ha a jogerőre emelkedéstől számított 1 év eltelt. A perújítási kérelmet az alapügyben eljárt bíróságnál kell benyújtani. A kérelem tárgyában döntés a tárgyaláson történik, a határozatot egészben vagy részben hatályon kívül helyezi és új határozatot hoz vagy elutasítja a perújítást. A perújítási eljárás során hozott határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

- 100 -

51. Jogalkotás és közigazgatás. A közigazgatásra érvényes jogszabályok. Legistica tárgya: egységes fogalomkészlet kialakítása és egységes műveletrendszer bemutatása. Szintetikus ismeret. Alapját képezik a különböző jogi szaktudományok: alkotmányjog, közigazgatási jog, polgári jog, büntető jog, jog- és állambölcselet. Továbbá nem-jogtudományok: szociológia, közgazdaságtan, etika, filozófia, pszichológia, szervezéselmélet, logika. A legistica nem egységes diszciplína. Főbb tartalmi összetevői: jogszabálytan: a norma tulajdonságait mutatja be a jogalkotás technológiája: mindazoknak a feltételeknek, eljárásoknak, módszereknek az együttese, amelyekből végeredményképpen a jogszabály megszületik a jogalkotás technikája: a jogalkotás egyes műveleteinek ismertetése. Az EU égisze alatt létrejön a 1991-ben az Európai Jogalkotástani Társaság. A jogalkotástan kérdéseivel a hazai jogtudomány is huzamosabb ideje foglalkozik. A polgári társadalomban az állampolgári szabadságjogok és az állami kötelezettségek kiemelkedő fontosságot nyernek. A polgári társadalomban az, ami korábban az uralkodót illette meg, most a lakosságot illeti meg. A nép választott képviselői útján gyakorolja a hatalmat, alkotja A polgári társadalom 3 fő elve: 2. egyenlőség elve: az állampolgár beleszólhat a jogszabályok megalkotásába 3. többség elve: egy szabály akkor válik szabállyá, ha megfelel a többség akaratának 4. egységesség elve: ha a döntés megszületik, az mind a kisebbség, mind a többség elfogadja. A döntés meghozatalában az ésszerűséget két szempont befolyásolja: szakmai szakszerűség időszerűség, alkalmasság, alkalom. E két szempontot a közigazgatási szervek vizsgálják. A jogszabály-tervezeteket a közigazgatási szervek dolgozzák ki: a minisztériumok megfelelő főosztályai készítik el. A jogalkotói döntéseket közigazgatási lépések előzik meg. A jogszabályok kihirdetése közigazgatási tevékenység. A hatályos jogszabályok túlnyomó része közigazgatási jogszabály. Végrehajtásukról közigazgatási szervek gondoskodnak. **************************** Jogalkotás és közigazgatás A polgári társadalom állameszméjének megfelelõ közigazgatás - mind kormányzati, mind adminisztratív feladatai megoldása érdekében - közvetett motívációs eszközként a jogot használja általánosan. A polgári társadalomban az állampolgári szabadságjogok és az állami kötelezettségek kiemelkedõ fontosságot nyernek. A polgári társadalomban az, ami korábban az uralkodót illette meg, most a lakosságot illeti meg. A nép választott képviselõi útján gyakorolja a hatalmat, alkotja. A polgári társadalom három fõ elve: • egyenlõség elve: az állampolgár beleszólhat a jogszabályok megalkotásába • többség elve: egy szabály akkor válik szabállyá, ha megfelel a többség akaratának • egységesség elve: ha a döntés megszületik, az mind a kisebbség, mind a többség elfogadja. Ezek az elképzelések a törvényalkotásnak és a kormányzásnak egyaránt alapvetõ szabályai. A döntés meghozatalában az ésszerûséget két szempont befolyásolja: • szakmai szakszerûség • idõszerûség, alkalmasság, alkalom. A szakmaiság szabályszerûségét és valamely helyzetben az új jogi szabályozás idõszerûségét elsõsorban közigazgatási szervek vizsgálják és nyilatkoznak róla. Bármilyen jogszabály tervezetét - legtöbb esetben - a közigazgatási szervek dolgozzák ki. Bárkitõl is ered egy jogszabálytervezet kezdeményezése és benyújtása, azt közigazgatási eljárásban kell egyeztetni és észrevételeztetni. A jogszabálytervezetek tárca-szintû egyeztetése alapvetõ eljárási szabály: ebben az egyeztetésben a résztvevõk a közigazgatási szervek. A jogszabálytervezetk kidolgozásának rendes módja, hogy azt a minisztériumok megfelelõ fõosztályai készítik el: vagyis a jogszabálytervezet rendszerint a közigazgatási szervezet mûködése során keletkezik. Bármilyen jogszabálytervezet kezelése - akkor is, ha az képviselõtõl, egyéni elõterjesztõtõl ered - igazgatási tevékenységet igényel. A jogalkotói döntéseket közigazgatási lépések, közigazgatási mûködés elõzi meg. A jogszabályok kihirdetése kifejezetten közigazgatási tevékenységnek minõsül. Továbbá a jogszaályok érvényesülését, hatályosulását is rendszerint a közigazgatási szervek kísérik figyelemmel. Összefoglalóan: • bármely közigazgatási tevékenységnek közvetlen vagy közvetett kapcsolata van a jogalkotással; • a közigazgatás valamennyi jogszbaálytervezet elõkészítésében részt vesz; • a hatályos jogszabályok túlnyomó része - tartalma szerint - közigazgatási jogszabály; végrehajtásukról rendszerint a közigazgatási szervek gondoskodnak; • a közigazgatási szervek nem közigazgatási jogszabályokat is alkalmaznak. A jogalkotás és a jogalkalmazás elszakíthatatlan az állam mûködésétõl: a közjog gyakorlati megjelenése a jogalkotás és a jogalkalmazás. A tételes jog alkotásában - realisztikus értelemben - pillanatnyilag meghatározó, vagyis domináns szerepe van a közigazgatásnak és a közigazgatás mûködésének. Ez azzal magyarázható, hogy a téeles jognak - az azzal szemben támasztott követelményeknek - elõfeltevése a jogszabályok szakszerûsége és idõszerûsége. A szakszerûségét és idõszerûségét pedig csak egy naprakész, jól felépített, mûködõképes szisztéma tudja állandóan fenntartani: a közigazgatás rendszere, mely folytonosan mûködik, tehát megfelel a jogalkotásnak, amely szintén folytonosan mûködik. Az államiság fönntartása a közigazgatás mûködõképességének megtartása. Az a közigazgatás, amely nem képes ehhez szabályosságokat javasolni, jogszabályokat konstruktív módon elõkészíteni, elfogadtatni és végrehajtatni: hanyatló, deklináló, dekadens. Ha a közigazgatásnak nincsenek használható jelzései a kormányzás és a törvényalkotás számára, akkor azok eredményes mûködésére nem lehet számítani.

- 101 -

- 102 -

52. A hatályos jog és az érvényes jog fogalma. A hatályos jog az adott helyen és időben érvényes jogszabályok összessége hatályos az a jogszabály, amely érvényes, és amelyet a jogalkalmazó szerveknek alkalmazniuk kell, a jogalanyoknak jogszabályként figyelembe kell venniük a hatályosság a jogszabálynak az az érvényessége, amit maga a jogszabály állapít meg; egy jogszabály érvénytelenségét mindig egy másik jogszabály mondhatja ki úgy, hogy hatályon kívül helyezi a hely és az idő a jogszabály érvényességének térbeli és időbeli meghatározása jogszabályok összessége: valamennyi hatályos jogszabály együtt; rangsorolt jogalkotói hatáskörben alkotott jogszabályokból áll, amelyeket megfelelő alakban alkottak meg és hirdettek ki alaki értelemben a jogszabály lehetséges jelentése az is, hogy nem ítélet alakban és nem szerződés, ill. más jogfelhasználás alakjában érvényes, viszont ezek által érvényesül - e szabályossághoz kétféle értelmezés fűzhető: 1. a hatályos jog önmagában érvényes, teljes meghatározottságot jelentő szabályosság: ha a társadalomban a jog szabályának egyetlen hatályos alakja a jogszabály, akkor a jogszabályként általánosan kötelező / felhasználandó szabály csak jogszabály lehet, azaz csak az a jog szabálya, amelyet a hatályos jog magában foglal; csak az jogilag releváns magatartásszabály, amelyet a hatályos jog tartalmaz magában megálló és teljes szabályrendszer, amelyben szabályozatlan esettípus nincs 2. a hatályos jog nem önmagában érvényes, nem teljes meghatározottságot jelentő szabályosság ha a társadalomban a jog szabályának nem egyetlen érvényes alakja a hatályos jogszabály, akkor jogi szabályként általánosan kötelezőként kell figyelembe venni mindazt, ami nem jogszabály alakban érvényes nemcsak az a jog szabálya, amit a hatályos jog magában foglal, mert ebben nincs minden előírva, ami jogilag számít, így a hatályos jog nem lehet önmagában tökéletes rendszer, joghézag előfordulása nem zárható ki; folytonos kiegészítésre és javításra szoruló szabályrendszer. **************************** A hatályos jog - az adott helyen és időben érvényes jogszabályok összessége - hatályos az a jszab, amely érvényes és amelyet a jogalkalmazó szerveknek alkalmazniuk kell, a jogalanyoknak jogszabályként figyelembe kell venniük - a hatályosság a jszabnak az az érvényessége, amit maga a jszab állapít meg; egy jszab érvénytelenségét mindig egy másik jszab mondhatja ki úgy, hogy hatályon kívül helyezi - a hely és az idő a jszab érvényességének térbeli és időbeli meghatározása - jszabályok összessége: valamennyi hatályos jszab együtt; rangsorolt jogalkotói hatáskörben alkotott jszabokból áll, amelyeket megfelelő alakban alkottak meg és hirdettek ki - alaki értelemben a jszab lehetséges jelentése az is, hogy nem ítélet alakban és nem szerződés, ill más jogfelhasználás alakjában érvényes, viszont ezek által érvényesül --- e szabályossághoz kétféle értelmezés fűzhető: 1. a hatályos jog önmagában érvényes, teljes meghatározottságot jelentő szabályosság: - ha a tsdban a jog szabályának egyetlen hatályos alakja a jszab, akkor a jszabként általánosam kötelező / felhasználandó szabály csak jszab lehet, azaz csak az a jog szabálya, amelyet a hatályos jog magában foglal; csak az jogilag releváns magatartásszabály, amelyet a hatályos jog tartalmaz - magában megálló és teljes szabályrendszer, amelyben szabályozatlan esettípus nincs 2. a hatályos jog nem önmagában érvényes, nem teljes meghatározottságot jelentő szabályosság - ha a tsdban a jog szabályának nem egyetlen érvényes alakja a hatályos jszab, akkor jogi szabályként általánosan kötelezőként kell figyelembe venni mindazt, ami nem jszab alakban érvényes - nemcsak az a jog szabálya, amit a hatályos jog magában foglal, mert ebben nincs minden előírva, ami jogilag számít, így a hatályos jog nem lehet önmagában tökéletes rendszer, joghézag előfordulása nem zárható ki; folytonos kiegészítésre és javításra szoruló szabályrendszer A Codex, mint érvényes jog - térben és időben érvényes jogi szabályok összessége - terminus technikus, mint egyetlen könyv, ilyen nincs a valóságban, bár elvileg megszerkeszthető, mert valóságos elvárásrendszerről van szó - a Codexben egy-egy jogi szabály mérvadó változata szerepelhet: mérvadó az eleve érvényes jszab, továbbá az a jogi szabály, amley a gyakorlatban általánosan érvényesül (s így ténykérdés) - szabályokból és jogelvekből áll, érvényesülő akaratkifejezésekből, amelyekben az akarat viszonylagosan elkülöníthető és öntörvényű --kategorikusan más a jogalkotó, a jogalkalmazó és a jogalany akarata és ezek jogi elismerése - elemei, mint érvényes jogi szabályosságok nem különíthetők el egymástól ésszerűségi fokuk szerint - a jog racionalitásának valóságos szerepe nincs, a háttér az emberek jszabt elfogadó készsége, emocionális elvárások ( a jszab igazságos, jó, stb.) - közhatalom a jogalkotásra és a jogalkalmazásra jogosult szervek hatásköre - magánhatalom: a szerződő felek egyenlő pozíciója, miszerint jogosultságaikat és kötelezettségeiket kölcsönösen határozhatják meg. - magánszabályozás kizárólag ott lehetséges, ahol azt a hatályos jszabok megengedik és azt a bírói ítélkezés nem zárja ki - a Codex terjedelme és szerkezete körvonalazott, részrendszerekből, a jogi normák osztályaiból áll, amelyek a következők: ª a hatályos iogszabok szövege ª a bírói gyakorlat + jogtudományi irodalom ª gyakorlat szerződési jog (ügyvédi gyakorlat). A gyakorlatot (praxis iuris) a bírói gyakorlat emeli be a Codexbe - a besorolás feltétele: érvényes legyen, és érvényesüljön is - A codex hierarchikus, és praktikus a Codex az a tényleges szabályhalmaz, amely a valóságban érvényesülhet; azonos a hatályos jogal, de abban az értelemben, ahogy azt a jogalkalmazói, és a jogalkalmazói gyakorlat által elfogadott joggyakorlat érti (a jogalkotó akarata a jogalkalmazó akarata szerint értelmezve) ****************************** A hatályos jog A hatályos jog az adott helyen és idõben érvényes jogszabályok összessége.

- 103 -

Hatályos az a jogszabály, amely érvényes és amelyet a jogalkalmazó szerveknek alkalmazniuk kell, a jogalanyoknak jogszabályként figyelembe kell venniük. A hatályosság a jogszabálynak az az érvényessége, amit maga a jogszabály állapít meg; egy jogszabály érvénytelenségét mindig egy másik jogszabály mondhatja ki úgy, hogy hatályon kívül helyezi. A hely és az idõ a jogszabály érvényességének térbeli és idõbeli meghatározása. A jogszabályok összessége: valamennyi hatályos jogszabály együtt; rangsorolt jogalkotói hatáskörben alkotott jogszabályokból áll, amelyeket megfelelõ alakban alkottak meg és hirdettek ki. Alaki értelemben a jogszabály lehetséges jelentése az is, hogy nem ítélet alakban és nem szerzõdés, ill más jogfelhasználás alakjában érvényes, viszont ezek által érvényesül. E szabályossághoz kétféle értelmezés fûzhetõ: , • a hatályos jog önmagában érvényes, teljes meghatározottságot jelentõ szabályosság: •• ha a társadalomban a jog szabályának egyetlen hatályos alakja a jogszabály, akkor a jogszabályként általánosan kötelezõ, ill. felhasználandó szabály csak jogszabály lehet, azaz csak az a jog szabálya, amelyet a hatályos jog magában foglal; csak az jogilag releváns magatartásszabály, amelyet a hatályos jog tartalmaz; •• magában megálló és teljes szabályrendszer, amelyben szabályozatlan esettípus nincs. • a hatályos jog nem önmagában érvényes, nem teljes meghatározottságot jelentõ szabályosság: •• ha a társadalomban a jog szabályának nem egyetlen érvényes alakja a hatályos jogszabály, akkor jogi szabályként általánosan kötelezõként kell figyelembe venni mindazt, ami nem jogszabály alakban érvényes; •• nemcsak az a jog szabálya, amit a hatályos jog magában foglal, mert ebben nincs minden elõírva, ami jogilag számít, így a hatályos jog nem lehet önmagában tökéletes rendszer, joghézag elõfordulása nem zárható ki; folytonos kiegészítésre és javításra szoruló szabályrendszer. A Codex, mint érvényes jog A Cdex térben és idõben érvényes jogi szabályok összessége. Terminus technikus, mint egyetlen könyv, ilyen nincs a valóságban, bár elvileg megszerkeszthetõ, mert valóságos elvárásrendszerrõl van szó. A Codexben egy-egy jogi szabály mérvadó változata szerepelhet: mérvadó az eleve érvényes jogszabály, továbbá az a jogi szabály, amely a gyakorlatban általánosan érvényesül (s így ténykérdés). Szabályokból és jogelvekbõl áll, érvényesülõ akaratkifejezésekbõl, amelyekben az akarat viszonylagosan elkülöníthetõ és öntörvényû: kategorikusan más a jogalkotó, a jogalkalmazó és a jogalany akarata és ezek jogi elismerése. Elemei, mint érvényes jogi szabályosságok nem különíthetõk el egymástól ésszerûségi fokuk szerint. A jog racionalitásának valóságos szerepe nincs, a háttér az emberek jogszabályt elfogadó készsége, emocionális elvárások ( a jogszabály igazságos, jó, stb.). Közhatalom: a jogalkotásra és a jogalkalmazásra jogosult szervek hatásköre. Magánhatalom: a szerzõdõ felek egyenlõ pozíciója, miszerint jogosultságaikat és kötelezettségeiket kölcsönösen határozhatják meg. Magánszabályozás kizárólag ott lehetséges, ahol azt a hatályos jogszabályok megengedik és azt a bírói ítélkezés nem zárja ki. A Codex terjedelme és szerkezete körvonalazott, részrendszerekbõl, a jogi normák osztályaiból áll, amelyek a következõk: • a hatályos jogszabályok szövege, • a bírói gyakorlat + a jogtudományi irodalom, • gyakorlati szerzõdési jog (ügyvédi gyakorlat). A gyakorlatot (praxis iuris) a bírói gyakorlat emeli be a Codexbe. A besorolás feltétele: érvényes legyen, és érvényesüljön is. A Codex hierarchikus, és praktikus. A Codex az a tényleges szabályhalmaz, amely a valóságban érvényesülhet; azonos a hatályos joggal, de abban az értelemben, ahogy azt a jogalkalmazói, és a jogalkalmazói gyakorlat által elfogadott joggyakorlat érti (a jogalkotó akarata a jogalkalmazó akarata szerint értelmezve).

- 104 -

53. Kategorikus, hipotetikus, diszjunktív norma. A kategorikus norma feltétlen, abszolút norma egy normatív kijelentés mind megparancsoló, mind megtiltó szabályként kifejezhető, meghatározható, ez az interdefinitivitás a normatív tartalom szerint differenciálatlan és tartalmilag közvetlenül feltétlen, így általános, közvetett a tartalom tételezése értelmezési változatai nincsenek (mint általánosság önmagában megáll és nincsenek kivételei) ugyanaz az értelme a jogalkotói/bírói jog és a jogi gyakorlat szerint - feltétlenül érvényes és valamennyi valóságos normatív megjelenési módban ugyanazt jelenti közvetlenül nincs igazságértéke, normatív értéke van: az, hogy feltétlenül érvényes ami a kategorikus normákban szerepelnek, azok alapvető jogintézmények, értelmezhetők állapot meghatározásként, státusz szabályokként, alapvető szabályokként, jogelvekként nem írja le az egyedit, hanem közvetlenül általános elrendelést fejez ki, a szillogizmus lerövidítésével (hipotézis és diszpozíció egybefoglalt kijelentése) kategorikus szabályok nélkül egy érvényes normarendszer nem a1akítható ki, ugyanakkor csak kategorikus szabályokból nem épülhet fel. A hipotetikus norma feltételes szabály; a kategorikus norma tartalmának objektív alakra hozott kifejezése a feltételesség a rendelkezés tulajdonsága, azaz, hogy ha van valamilyen tény, akkor arra nézve elrendelt az, hogy az ilyen esetekben minek kell lennie („ha akkor") egy normatív kijelentésben az, aminek lennie kell: kategoriális; a feltételesség az alanyra vonatkozik: alany bárki lehet, de nem szükségképpen mindenki alany (a kategorikus norma alanya bárki és egyúttal mindenki) a .hipotetikusság nem egyszerűen az alany tulajdonsága hanem az, hogy milyen helyzetbe kerülhet: a hipotetikus norma az alanyt egy bizonyos helyzetben tételezi, feltételesen norma ( a kategorikus norma az alanyt általában tételezi, feltétlenül norma) bizonyos magatartási szabályt közvetlenül csak feltételes rendelkező tartalommal lehet kimondani, következésképp a jognak azon szabályai, amelyek magatartással tarthatók meg, illetve magatartással szeghetők meg, hipotetikus normákként szabályok a kategorikus normák abszolút szabályoknak, a hipotetikus szabályok - minthogy érvényességük feltételekhez kötött conditionalis szabályoknak nevezhetők A diszjunktív norma a kategorikus norma tartalmának különös alakra hozott kifejezése a tartalma feltételes, s a feltételesség, mint változatok szerinti érvényesség a rendelkezés tulajdonsága: a normatív tartalom differenciált és közvetlenül feltétlen, vagyis az egyedi lehet az általános; a szabály nem arról szól hogy egyedül mi lehet érvényesen szabályos hanem hogy a változatok közül melyik lehet érvényes és szabályos a diszjunktivitás nem az alanyra, annak tulajdonságaira vonatkozik; nem az a kérdés, hogy ki lehet e norma alanya, hanem, hogy az alanynak mit kell vagy lehet tennie meghatározott helyzetben a diszjunktív normát a helyzet specifikálja: a „ha ... akkor" helyzetet legalább két, vagy annál több elfogadható megoldással ("ha ... akkor, vagy ... vagy") a kötelezettség fajtájából való választás lehtősége nem feltétlenül tetszőleges: kötött sorrendje is lehet gyakran megengedő normák, de nem jelenti azt, hogy nincs bennük inperativus, a „vagy…vagy” szerkezet folytán csak a választás lehetősége adott. (Ezen az alapon alternatív normáknak is nevezhetők, de az irodalom nem ezt használja) ************************** A kategorikus norma - feltétlen, abszolút norma - egy normatív kijelentés mind megparancsoló, mind megtiltó szabályként kifejezhető, meghatározható, ez az interdefinitivitás - a normatív tartalom szerint differenciálatlan és tartalmilag közvetlenül feltétlen, így általános, közvetett a tartalom tételezése - értelmezési változatai nincsenek (mint általánosság önmagában megáll és nincsenek kivételei) ugyanaz az értelme a jogalkotói/bírói jog és a jogi gyakorlat szerint --- feltétlenül érvényes és valamennyi valóságos normatív megjelenési módban ugyanazt jelenti - közvetlenül nincs igazságértéke, normatív értéke van : az, hogy feltétlenül érvénes - ami a kategorikus normákban szerepelnek, azok alapvető jogintézmények, értelmezhetők állapot meghatározásként, státusz szabályokként, alapvető szabályokként, jogelvekként - nem írja le az egyedit, hanem közvetlenül általános elrendelést fejez ki, a szillogizmus lerövidítésével (hipotézis és diszpozíció egybefoglalt kijelentése) - kategorikus szabályok nélkül egy érvényes normarendszer nem a1akítható ki, ugyanakkor csak kategorikus szabályokból nem épülhet fel. A hipotetikus norma - feltételes szabály; a kategorikus norma tartalmának objektív alakra hozott kifejezése - a feltételesség a rendelkezés tulajdonsága, azaz, hogy ha van valamilyen tény, akkor arra nézve elrendelt az, hogy az ilyen esetekben minek kell lennie (“ha akkor") - egy normatív kijelentésben az, aminek lennie kell: kategoriális; a feltételesség az alanyra vonatkozik: alany bárki lehet, de nem szükségképpen mindenki alany (a kategorikus norma alanya bárki és egyúttal mindenki) - a .hipotetikusság nem egyszerűen az alany tulajdonsága hanem az, hogy milven helyzetbe kerülhet: a hipotetikus norma az alanyt egy bizonyos helyzetben tételezi, feltételesen norma ( a kategorikus norma az alanyt általában tételezi, feltétlenül norma) - bizonyos magatartási szabályt közvetlenül csak feltételes rendelkező tartalommal lehet kimondani, következésképp a jognak azon szabályai, amelyek magatartással tarthatók meg, illetve magatartással szeghetők meg, hipotetikus normákként szabályok - a kategorikus normák abszolút szabályoknak, a hipotetikus szabályok - minthogy érvényességük feltételekhez kötött - conditionalis szabályoknak nevezhetők A diszjunktív norma - a kategorikus norma tartalmának különös alakra hozott kifejezése - a tartalma feltételes, s a feltételesség mint változatok szerinti érvényesség a rendelkezés tulajdonsága: a normatív tartalom differenciált és közvetlenül feltétlen, vagyis az egyedi lehet az általános; a szabály nem arról szól hogy egyedül mi lehet érvényesen szabályos hanem hogy a változatok közül melyik lehet érvényes és szabályos - a diszjunktivitás nem az alanyra, annak tulajdonságaira vonatkozik; nem az a kérdés, hogy ki lehet e norma alanya, hanem, hogy az alanynak mit kell vagy lehet tennie meghatározott helyzetben - a diszjunktív normát a helyzet specifikálja: a “ha ... akkor" helyzetet legalább két, vagy annál több elfogadható megoldással ("ha ... akkor, vagy ... vagy") - a kötelezettség fajtájából való választás lehtősége nem feltétlenül tetszőleges: kötött sorrendje is lehet

- 105 -

gyakran megengedő normák, de nem jelenti azt, hogy nincs bennük inperativus, a “vagy…vagy” szerkezet folytán csak a választás lehetősége adott. (Ezen az alapon alternatív normáknak isnevezhetők, de az irodalom nem ezt használja)

- 106 -

54. A jogszabály szerkezete dogmatikai és technikai értelemben. A jogszabály szerkezete dogmatikai értelemben egy bizonyos magatartástípust rendező szabály szerkezete hagyományos vagy dogmatikai értelemben a következő három tartalmi elemből áll: 1. feltételezés (hipotézis) 2. rendelkezés (diszpozíció) 3. jogkövetkezmény (szankció) a szakirodalom alapján az, hogy mit értünk hipotézisen, diszpozíción és szankción többféleképpen határozható meg: A hipotézisnek azt az értelmet tulajdonítjuk, hogy a szabályozott magatartás lehetséges tulajdonságait, jellegzetességeit tartalmazza, azaz egy feltételezett esetet, mint tényállást rögzít, nem a szabályosnak tartott magatartást írja le, hanem azt, amely lehetséges, de nem a szabály szerint elvárt magatartás - a szabálytól való eltérést tipizálja A diszpozíció írja elő a szabálynak megfelelőelvárt magatartást, azt, hogy bizonyos helyzetben mit kell vagy szabad tenni, pozitív előírás egy meghatározott helyzetre; visszafejthető (a hipotézis és a szankció implicit formában magában foglalja) --- szabályos magatartás leírása A szankció, mint jogkövetkezmény azt jelenti, hogy a szabály szerint minek kell történnie, ha a diszpozíció nem realizálódik, illetőleg a hipotézis valósul meg - a szabályelemek kapcsolata implikatív („ha ... akkor"): a) ha van szabályos magatartás, akkor az attól eltérő magatartás szabályellenes b) ha szabályellenes magatartás van, akkor az szankcionálható feltételezve, hogy a szabályellenes magatartás szankcionálható, bármely szabályellenes magatartás szankcionálható, nem szükségszerű azonban, hogy minden magatartásszabály ténylegesen szankcionált legyen szankcionálható a magatartás, ha a hipotézisben megjelöltnek megfelel, illetőleg ha a szabály diszpozíciójának nem felel meg nem feltétlenül szükséges mind a hipotézis, mind a diszpozíció explicit kifejezése: a korrekt hipotézis helyettesítheti a diszpozíciót, azt implicit formában tartalmazza (ugyanígy a diszpozíció megfelelő meghatározása is implicite magában foglalja a hipotézist, de ha a szabály csak diszpozíciót tartalmaz, ez rendszerint nem hozható összefüggésbe a szankcióval) a hagyományos értelmezés szerint a teljes szerkezetű jogszabályban mindhárom szerkezeti elem megvan (lex perfecta), ha valamelyik elem hiányzik, akkor a szabály incomplet; ha a szankció hiányzik, az ilyen szabály jogi eszközökkel nem kényszeríthető ki (lex imperfecta) a szabály hipotézise kizárólag azt jelöli, hogy feltételezett helyzetről van szó, amely bekövetkezhet, vagy el is maradhat; implikációt fejez ki, a hipotézis a „ha", mint általános értelmezési műveleti jel a diszpozíció azt mondja ki, hogy mi megparancsolt, megtiltott vagy megengedett; annak a magatartásnak a tulajdonságait írja le, amelyhez jogkövetkezményt rendel, azaz a felelősséggel terhelt magatartást a szankció mint jogkövetkezmény érvényesíti a diszpozíciót; ebben az értelemben a jogi norma diszpozícióból és szankcióból áll A jogszabály szerkezete technikai értelemben legalább kétféleképpen vehető figyelembe: 1. egy bizonyos magatartástípust rendező szabályozásnak (jogszabályhelynek), vagy 2. egyetlen jogalkotási művelettel kiadott jogszabálynak (törvénynek/rendeletnek) szerkezeti sajátosságaként ad 1. Valamely magatartástípus szabályozása nem mindig oldható meg egy vagy néhány mondatba foglalt előírással, technikailag a megfelelő szabályozás több rendelkezés megtételét előfeltételezi. Jogszabály esetén a sorrend kötött: főszabály - kivételek - mellék-, vagy részletszabályok. A sorrend praktikus, a jogalkalmazás technikájához igazodik, ugyanis a jogalkalmazó mindig a lehető legrészletesebb szabályból indul ki, amely az esetre speciálisan irányadó. Ha ilyen nincs, általánosabb szabályt alkalmaz. ad 2. Az egyetlen jogalkotási művelettel létrehozott jogszabály - tv/rendelet - rendszerint több magatartástípusról rendelkezik, több jogszabályból áll. Ezek szerkezetét a törvény-forma, vagy a rendelet-forma általánosítja. Elmaradhatatlan szerkezeti elem a jogszabály számának és címének megjelölése, a hatályosság meghatározása, a jogszabályi hierarchiában való elhelyezése, bizonyos helyzetet vagy magatartástípust rendező szabályok közlése. Nem elmaradhatatlan szerkezeti elem annak megállapítása, hogy a jogszabály végrehajtásáról milyen szerv, milyen eljárási szabályok szerint tartozik gondoskodni, ha ez más hatályos jogszabályokból általánosan ismertnek tekinthető. Mindezek alapján a jogszabály azonosítható. Ha a jogszabály ezeket a kritériumokat nem elégíti ki akkor formailag lehet jogszabály, tartalmilag azonban nem az. Ha fogalmilag a jogszabály tulajdonsága az, hogy arra jogok vagy kötelezettségek alapíthatók közvetlen vagy közvetett módon, akkor az ún. „tiszta deklarációk" nem jogszabályok - hiszen ezekből sem jogosultságok, sem kötelezettségek nem keletkezhetnek -, akkor sem, ha azt jogszabály formájában mondják ki, csupán a jogalkotásra jogosultak politikai aktusai. A törvény érdemi szabályozása előtt ünnepélyes bevezetés, preambulum áll, amely filozófiát, politikai állásfoglalást fejez ki a szabályozott kérdést illetően, azonban közvetlenül nem jogosít, és nem kötelez: formailag szabály, tartalma szerint nem az, mert legfeljebb jogelvet deklarál. A rendeletnek nincs preambuluma, és nincs olyan rendelet, amely tisztán elvi, politikai deklarációt fejezne ki. Alapvetően a törvények végrehajtását szolgálja, van azonban önálló politikuma, de a törvény lehetséges keretei között szabályoz, amelyet alakilag is kifejez azzal, hogy rendszerint törvényi felhatalmazásra hivatkozik (pl.: kormányrendelet esetén az átruházott hatáskör jelzése), amely alapján önállóan szabályoz. Az elsődleges/eredeti szabályalkotó a törvényalkotó. A törvény végrehajtására rendeletet kiadó másodlagos / nem eredeti jogszabályalkotó. • kormányrendelet: az alkotmány szerint a magyar kormány eredeti jogszabályalkotó lehet, hatásköre akkor delegált, ha végrehajtási rendelet kiadására a törvény jogosítja vagy kötelezi; ha a kormányrendelet nem hivatkozik törvényi felhatalmazásra, akkor eredeti jogalkotói hatáskörben jár el. • miniszteri rendelet: delegált jogalkotás, mindig megjelöli a rendeletalkotásra jogosító felhatalmazást, amely törvény vagy kormányrendelet A törvény vagy rendelet szerkezete rendezett szabályhalmazként jellemezhető: részekre fejezetekre, címekre és szakaszokra osztott, a szerkezeti tagolás megoldása fontos jogszabályszerkesztői feladat, amely rendszerint a szabályozás tárgyának tulajdonságaihoz igazodik. *********************** + még 26. A szabály nyelvi és logikai kifejezése A jogszabály normatív kijelentés. Minden kijelentés nyelvi formába foglalható. Minden nyelvi formába foglalt kijelentés logikailag értelmezhető. A jogszabályok tehát nyelvileg és logikailag értelmezhetők. Ezen túlmenően a normatív kijelentések normatív értelmezést is igényelnek. Nyelvi értelemben az is fontos, hogy a normatív kijelentés mindig rendelkezés, előírás. De ez nem azt jelenti, hogy egy felszólító mondat mindig jogszabály, s azt sem, hogy a jogszabály mindig felszólító mondat.

- 107 -

Érdekes az a megállapítás Tamás András részéről, hogy minden nyelvnek van egy – térben és időben érvényes – szókészlete, s e szókészletnek van olyan része is, amit csak jogszabályokban használnak. Úgy is mondhatnánk, hogy bizonyos szavaknak nincs értelmük, ha eltekintünk jogi jelentésüktől (pl. alperes, szabadalom, szabadalombitorló, joghatóság, etc.) A normatív fogalmaknak az értelme, jelentése az, amit annak a jogalkotó és a jogalkalmazó tulajdonít. A jogszabály felszólító mód helyett általában kijelentő módot használ. Pl. „a bányatelekről a bányahatóság nyilvántartást vezet”. Ez nem megállapítás, hanem rendelkezés, ami azt jelenti, hogy „a bányahatóságnak a bányatelekről nyilvántartást kell vezetnie. A normatív állítmány tehát mindig rendelkezés, még akkor is, ha nyelvileg nem az. Továbbá: a normatív rendelkezések mindig egyes számot használnak akkor is, ha az többes számot is jelenthet. Továbbá: a nyelv a fogalmak egymáshoz rendelésére az „és” szót, a szétválasztására a „vagy-vagy”, „mind-mind” szavakat használja. Ebben a nyelvi és a normatív jelentés megegyezik. Normatív szövegben az összekapcsolás mind az „és”, mind a „vagy” lehetséges, az „és/vagy”-ra az „illetőleg” szót használja. Összefoglalva elmondható, hogy a nyelv szabályai általában érvényesek a jogi normákra. A jog szabályai módosíthatják a nyelv szabályait, ha normatív ítélésnek van helye. A logika nem a fogalmak általános magyarázatáról szól, hanem a gondolatilag összekapcsolható fogalmak közötti összefüggés szabályosságairól. A logikában az abszolut meghatározások az axiomák. Az axiomákhoz következtetésekkel jutunk el. A jogi norma nem logikai következtetés, hanem rendelkezés. A normatív és a logikai axioma tehát nem ugyanaz.

- 108 -

55. Törvénykönyv, mint kódex. A Codex, mint érvényes jog térben és időben érvényes jogi szabályok összessége terminus technikus, mint egyetlen könyv, ilyen nincs a valóságban, bár elvileg megszerkeszthető, mert valóságos elvárás rendszerről van szó a Codexben egy-egy jogi szabály mérvadó változata szerepelhet: mérvadó az eleve érvényes jogszabály, továbbá az a jogi szabály, amely a gyakorlatban általánosan érvényesül (s így ténykérdés) szabályokból és jogelvekből áll, érvényesülő akarat-kifejezésekből, amelyekben az akarat viszonylagosan elkülöníthető és öntörvényű - kategorikusan más a jogalkotó, a jogalkalmazó és a jogalany akarata és ezek jogi elismerése elemei, mint érvényes jogi szabályosságok nem különíthetők el egymástól ésszerűségi fokuk szerint a jog racionalitásának valóságos szerepe nincs, a háttér az emberek jogszabályt elfogadó készsége, emocionális elvárások (a jogszabály igazságos, jó, stb.) közhatalom a jogalkotásra és a jogalkalmazásra jogosult szervek hatásköre magánhatalom: a szerződő felek egyenlő pozíciója, miszerint jogosultságaikat és kötelezettségeiket kölcsönösen határozhatják meg. magánszabályozás kizárólag ott lehetséges, ahol azt a hatályos jogszabályok megengedik és azt a bírói ítélkezés nem zárja ki a Codex terjedelme és szerkezete körvonalazott, részrendszerekből, a jogi normák osztályaiból áll, amelyek a következők: - a hatályos jogszabályok szövege - a bírói gyakorlat + jogtudományi irodalom - gyakorlat szerződési jog (ügyvédi gyakorlat). A gyakorlatot (praxis iuris) a bírói gyakorlat emeli be a Codexbe a besorolás feltétele: érvényes legyen, és érvényesüljön is A codex hierarchikus, és praktikus a Codex az a tényleges szabályhalmaz, amely a valóságban érvényesülhet; azonos a hatályos jogal, de abban az értelemben, ahogy azt a jogalkalmazói, és a jogalkalmazói gyakorlat által elfogadott joggyakorlat érti (a jogalkotó akarata a jogalkalmazó akarata szerint értelmezve).

- 109 -

- 110 -