1. A Föld környezete és a Naprendszer. A Föld és a Hold mozgásai és ezek következményei

Általános természetföldrajz 1. A Föld környezete és a Naprendszer. A Föld és a Hold mozgásai és ezek következményei. 2. A Föld belsı szerkezete. Lemeztektonika és hegységképzıdés. 3. Kızetek és képzıdési körülményeik. Ásványkincsek és energiahordozók. Kormeghatározás. 4. Földtörténet, lemezmozgások a múltban. 5. A Föld felszínformái, a belsı erık és tömegmozgások felszínformáló ereje. 6. A szél, a jég és a folyóvíz, valamint felszínformáló folyamataik. 7. Óceánok, tengerek, tavak, tengeri mozgásgolyamatok. Vízszennyezıdés. 8. A légkör anyaga, szerkezete, csapadékképzıdés, felhıfajták. Üvegházhatás és légszennyezıdés.

9. Ciklonok, anticiklonok, a nagy földi légkörzés és légrendszerei. 10. A földrajzi övezetesség, talajtan. Általános emberföldrajz 11. 12. 13. 14. 15.

I.: Népességföldrajz. II.: Településföldrajz. III.: Mezıgazdaság földrajza. IV.: Iparföldrajz. V.: A gazdasági fejlettség mutatói. A világgazdaság pólusai, globalizáció és regionalizmus.

16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30.

Magyarország természetföldrajza Magyarország népesség- és gazdaságföldrajza A szomszédos országok regionális földrajza Az Európai Unió kialakulása, intézményei, mőködése, távlatai Az EU országok regionális földrajza Európa egyéb országainak regionális földrajza A FÁK regionális földrajza Az USA és Kanada regionális földrajza Japán, Ausztrália és Óceánia regionális földrajza Fejlıdési és globális ökológiai problémák, jövımodellek a világgazdaságban Kína valamint Kelet - Ázsia regionális földrajza Izrael és a Közel-Kelet, valamint a Perzsa öböl országainak regionális földrajza Dél-Ázsia regionális földrajza Latin Amerika regionális földrajza Afrika regionális földrajza

A FÖLD KÖRNYEZETE ÉS A NAPRENDSZER. A FÖLD ÉS A HOLD MOZGÁSAI ÉS EZEK KÖVETKEZMÉNYEI Nemerkényi: Általános természetföldrajz 11 - 27. oldal

Mértékegységek: • • •

Fényév: az a távolság, amelyet a fény egy év alatt tesz meg. A fény terjedési sebessége: 12 300.000 km/s, így egy év alatt 9,5 * 10 km-t tesz meg, ez egy fényév. Csillagászati egység (CsE): A Naprendszer vizsgálatakor használatos távolságegység, amely megegyezik a Föld Nap körüli ellipszispályája fél nagytengelyének hosszával, azaz a közepes Nap - Föld távolsággal, ami 149.600.000 km. (Egy CsE közelítıleg 150 millió km.) Parszek (parsec = pc): 1 parsec távolságban van tılünk az az égitest, amelyrıl nézve a Föld Naptól mért közepes távolsága merıleges rálátás esetén 1 ívmásodperc nagyságú szögben látszik. (Az évi parallaxis az a szög, amely alatt a csillagból nézve a Földpálya sugara merıleges rálátás esetén látszik.) 13

1 parsec = 3,26 fényév = 206.265 CsE = 3,1 * 10 km

2

A Föld környezete 1. A Világegyetem (Univerzum) kiterjedésére, határaira vonatkozó kérdések a tudomány mai állása szerint nyitottak, nem tudjuk, hogy a Világmindenség véges-e vagy végtelen. 2. Jelenlegi mőszereinkkel a Világegyetembıl egy kb. 10 milliárd fényév (3 milliárd parsec) sugarú tartományt látunk be, melynek középpontja természetesen a Föld. Ezt a tartományt Metagalaxisnak hívjuk, ami természetesen kisebb, mint az Univerzum. 3. A Metagalaxisban több mint 1 milliárd galaxis található. Az egyes galaxisokban elhelyezkedı 10 11 csillagok száma átlagosan 10 - 10 . A galaxisokat alakjuk szerint három nagy csoportba oszthatjuk: - elliptikus (forgási ellipszoid alakúak) - spirális (középponti részükbıl általában két, kissé feltekeredett kar indul ki) - irreguláris (szabálytalan alakúak)

4. Azt a galaxist, amelyben a Nap és Földünk is elhelyezkedik Tejútrendszernek vagy más néven a Galaxisnak nevezzük. (Az összes többi galaxis összefoglaló neve: extragalaxis. A hozzánk legközelebb lévı extragalaxis az Androméda-köd.) A Tejútrendszer egy 100 ezer fényév 11 (30 ezer parsec) átmérıjő spirális galaxis, melyben kb. százmilliárd (10 ) csillag található. A Földhöz legközelebbi csillag, a Nap a Tejútrendszer egyik karjában helyezkedik el, a középponttól mintegy 30 ezer fényév távolságban.

3

A Naprendszer A Naprendszer a Nap környezetének az a tartománya, amelyben a Nap gravitációs tere dominál. Ez a tér egy kb. 2 fényév sugarú gömb, melyben a Nap, a 9 nagybolygó és azok több mint 60 holdja, a kb. 100 ezer kisbolygó, az üstökösök, meteorok és a bolygóközi anyag helyezkedik el. •

A Nap egy 1,4 millió km átmérıjő, 2*10 kg tömegő sárga törpe típusú csillag, melynek anyaga gáz halmazállapotú plazma (elektromos áramot jól vezetı gáz), 80 % hidrogénbıl és 20 % héliumból áll. A Nap nem merev testként forog, hanem differenciálisan rotál, ami azt jelenti, hogy az egyenlítıhöz közelebbi tartományok nagyobb, a pólusokhoz közelebbi területek kisebb szögsebességgel forognak.

•

A Nap szerkezete:

•

30

o

A Nap belseje három részbıl áll:
Legbelül a centrális mag található, melynek hımérséklete 10-20 millió Kelvin, itt megy végbe a Nap energiatermelése (H atommagok fúziójával He keletkezik).
Röntgensugárzási zóna: a centrális mag körül helyezkedik el, az ott keletkezett energiát röntgensugárzás formájában továbbítja a külsı rétegek felé.
Konvektív zóna: konvekciós áramlások formájában továbbítja az energiát.

o

Ezek fölött helyezkedik el Nap felszíne vagy légköre (hımérséklete kb. 6000 Kelvin), amely szintén három részbıl áll:
Fotoszféra: Az energiatovábbítás itt fény formájában történik, ezt a réteget látjuk, itt keletkeznek a napfoltok.
Kromoszféra: Ez a réteg csak napfogyatkozások alkalmával látható, itt jönnek létre a napkitörések vagy flerek és a protuberanciák.
Korona: Folyamatosan megy át a bolygóközi anyagba.

o

A Napból kijutó sugárzás a napszél, amely a teljes elektromágneses spektrumot tartalmazza.

A bolygók a Nap körül direkt irányban (az óramutató járásával ellentétes irányban), ellipszis alakú pályán keringı, saját fénnyel nem rendelkezı égitestek. Két nagy csoportjukat szokták megkülönböztetni: o

o

A Föld típusú vagy belsı bolygók, a Nap közelében helyezkednek el, szilárd a felszínük, kicsi az átmérıjük és a tömegük, de nagy a sőrőségük, kevés holdjuk van (Merkúr: 0, Vénusz: 0, Föld: 1, Mars: 2). A Jupiter típusú vagy külsı bolygók a Naptól távolabb találhatók, túlnyomórészt gáz halmazállapotúak, nagy az átmérıjük és a tömegük, de kicsi a sőrőségük, sok holdjuk van (Jupiter: 16, Szaturnusz: 18, Uránusz: 20, Neptunusz: 8). A Naprendszer legkülsı bolygója a Plútó naptávolsága alapján a külsı, összes többi

4

tulajdonsága alapján a belsı bolygók közé sorolható, 1 holdja van.

•

A kisbolygók (aszteroidák) a Naptól 2,2-4,5 CsE távolságban, a Mars és a Jupiter között keringı, kis mérető (a legnagyobb kisbolygó, a Ceres átmérıje is csak 1000 km) égitestek.

•

Az üstökösök talán a leglátványosabb égitestek Naprendszerünkben. Szinte teljes tömegük a magban összpontosul, melynek átmérıje 10 km körüli. Amikor az üstökös a Nap közelébe kerül, a magból gáz és por áramlik ki, ez hozza létre az üstököt vagy kómát, az üstökös fényleni kezd. A Napból áradó fénynyomás, a napszél a gáz- és porrészecskéket a Nappal ellentétes irányba fújja, így kialakul az átlagosan 10-20 millió km hosszú, látványos csóva.

•

A meteorok ("hullócsillagok") különbözı tömegő (a grammtól a több száz tonnáig), a Nap körül keringı égitestek, amelyeknek a pályája gyakran keresztezheti a Föld pályáját. Ha a Föld légterébe kerülnek, kb. 500 km-es magasságtól a légkör molekuláival ütközve felizzanak, hımérsékletük az 1500-3000 °C-ot is elérheti. A meteo rok jelentıs része a légkörön való áthaladás közben, 70-80 km-es magasságban elhamvad, néhány (évente 30-50 db) azonban a Föld felszínét is elérheti, ezeket meteoritnak nevezzük. A meteoritokat anyaguk szerint csoportosítják, így beszélhetünk vas-, kı-vas- és kımeteoritokról. A jelentısebb tömegő meteoritok a becsapódás pillanatában szétrobbannak, így meteorkráterek keletkeznek (például az arizónai Barringer-kráter, a szibériai Tunguszka-kráter).

•

A bolygóközi anyag egyik része por, amely az üstökösök szétszóródásából, a kisbolygók feldarabolódásából keletkezik, másik része gáz, amely fıleg a Napból származik, de a kozmikus sugárzással érkezı részecskék is csatlakoznak hozzá.

5

A Föld mozgásai 1. A Föld tengely körüli forgása •

A mozgás jellemzıi o

o o

A forgás idıtartama: A Föld képzelt tengelye körül, melynek felszíni döféspontjai a földrajzi pólusok kb. 24 óránként (23 óra 56 perc 4 mp) tesz meg egy teljes fordulatot. Ez az idıtartam a csillagnap. A forgás iránya: az északi sarkpont felıl nézve az óramutató járásával ellentétes, tehát nyugatról keletre tart, ezt a csillagászatban direkt forgásiránynak nevezzük. A forgás sebességét a szögsebességgel és a kerületi sebességgel jellemezhetjük. A szögsebesség a földfelszín minden pontján egyforma (15°/óra), a kerületi sebesség azonban a forgástengelytıl való távolsággal nı, így az Egyenlítın 461 m/s, a pólusokon pedig 0 m/s.

A szögsebesség a forgó mozgás során az idıegység alatt megtett elfordulás mértéke szögben kifejezve (ω=α/t)

A kerületi sebesség a forgó mozgás során idıegység alatt megtett út a kör kerületén (v=s/t) A Föld forgásában kisebb egyenetlenségek mutathatók ki, mint például a folyamatos lassulás (évi 0,0029 s) és a periodikus sebességingadozás (májustól októberig lassul, aztán gyorsul).

6

•

A mozgás következményei

A forgás legfontosabb következménye a nappalok és éjszakák váltakozása, valamint a Földön fellépı centrifugális és eltérítı (Coriolis) erı. A centrifugális erı a forgástengelyre merılegesen, kifelé hat, ennek következtében alakult ki a Föld lapultsága a sarkoknál. Az eltérítı erıt elsı tanulmányozójáról nevezik Coriolis erınek, ami egy látszólagos erı, mert a mozgó testek irányváltoztatását csak a forgó rendszerben lévı szemlélı érzékeli, a rendszeren kívülrıl nem észlelhetı. Ha a földfelszínen valami - pl. levegı vagy víz - az Egyenlítıtıl északra vagy délre, a sarkpontok felé mozdul el, akkor a nagyobb kerületi sebességő hely felıl mozog a kisebb kerületi sebességő hely felé, így a nagyobb kezdısebesség miatt egy kicsit "elıreszalad". Ha a sarkpontok felıl az Egyenlítı felé halad valami, akkor a kisebb kerületi sebességő hely felıl a nagyobb kerületi sebességő hely felé mozdul el, tehát egy kicsit "lemarad". Mindkét esetben belátható, hogy a mozgó anyagok az északi félgömbön jobb kéz felé, a déli félgömbön balkéz felé térülnek el.

2. A Föld Nap körüli keringése •

A mozgás jellemzıi o o o

A keringés idıtartama: 365 nap 6 óra 9 perc 9 mp. Ez az idıtartam a csillagév vagy sziderikus év. A keringés iránya: a Föld északi pólusa felıl nézve az óramutató járásával ellentétes, azaz direkt. A keringés pályája: A Föld ellipszis alakú pályán kering, amelynek egyik gyújtópontjában van a Nap. A pályaellipszist általában az excentricitás (e) értékével jellemzik, ami a középpont (K) és a gyújtópont közti távolság (c), valamint a fél nagytengely hosszának (a) a hányadosa: e=c/a. A földpálya excentricitásának értéke: 0,0176. (A 0 excentricitás szabályos körpályát jelent, tehát a Föld pályája csak minimálisan tér el a körtıl.)

Az ellipszis alakú pálya miatt a Nap - Föld távolság az év során mintegy 5 millió km-t ingadozik. A földpálya Nap közeli pontja a perihélium, itt XII. 22-én tartózkodik a Föld, míg a Naptól legtávolabbi pont az afélium, melyet bolygónk VI. 22-én ér el. A Nap Föld távolság perihéliumban 147,1 millió km, aféliumban 152,1 millió km, így a közepes Naptávolság kb. 150 (149,6) millió km, ez a távolság a csillagászati egység (CsE). A Föld a Naphoz közelebb gyorsabban, a Naptól távolabb lassabban halad a pályáján. (Kepler 2. törvénye) o

A keringés pályasíkja, az ekliptika nem esik egybe az Egyenlítı síkjával, a két sík által bezárt szöget (23,5 °) nevezzük az ekliptika ferdes égének. Ebbıl adódik, hogy a Föld forgástengelye és az ekliptika síkja 66,5 °-os szög et zár be. A forgástengely és az ekliptikára merıleges sík által bezárt szöget pedig a forgástengely ferdeségének nevezzük, melynek értéke 23,5 °.

7

•

A mozgás következményei

A Föld Nap körüli keringésének, a forgástengely ferdeségének és a tengelyferdeség keringés alatti állandóságának (az év során a Föld tengelyferdesége nem változik, mindvégig 23,5 °) legfontosabb következménye az évszakok váltakozása, mivel egy adott szélességi kör mentén az év során változik a napsugarak hajlásszöge.

8

3. A Föld kisebb mozgásai •

Precesszió: A Föld tengelyének az ekliptika tengelye körül végzett kúpos mozgása. A két tengely nyílásszöge 23,5 °, a precesszió id ıtartama kb. 26 ezer év, iránya az óramutató járásával megegyezı, azaz retrográd.

•

Nutáció: A precesszió 26 ezer éves periódusára ráíródó finom hullámmozgás, melynek periódusa 18,6 év, így egy precessziós perióduson belül 1400 nutációs periódus különböztethetı meg.

A Hold és mozgásai •

A Hold fıbb jellemzıi: o o o o o o

o

o

Átmérıje: 3476 km. 2 Felülete: 38 millió km . Közepes távolsága Földünktıl: 384 ezer km. 3 Átlagos sőrősége: 3,34 g/cm . Felszínén a nehézségi erı a földinek csak a hatoda. Felszínén megkülönböztetnek sötétebb tónusú, alacsonyabban fekvı ún. Holdtengereket (mare - a Holdfelszín 15 %-án) és világosabb, magasabban fekvı szárazföldeket (terra - a Holdfelszín 85 %-án). Mindkét területen a becsapódásos formák (kráterek, medencék) uralkodnak. A holdkızeteket két nagy csoportba lehet osztani: a nagyobb sőrőségő bazaltos kızetek a mélyebben fekvı medencékben helyezkednek el, a kisebb sőrőségő anortozitok a Holdfelszín legidısebb kızetei. A Holdnak gyakorlatilag nincs légköre, emiatt óriási a napi hıingás (nappal akár +130 °C, éjszaka pedig - 160 °C is lehet).

•

A Hold mozgásai o A Föld körüli keringés sebessége: 1 km/s, ideje: 27,3 nap, iránya: direkt, pályaexcentricitása elég nagy (0,055). o A saját tengelye körüli forgás ideje megegyezik a keringési idıvel (27,3 nap), ezt kötött tengelyforgásnak nevezzük, melynek következménye, hogy a Holdnak mindig ugyanazt az oldalát látjuk a Földrıl. A kötött tengelyforgás csak a Földhöz viszonyítva áll fenn, a Naphoz képest nem, így a Holdon a nappalok és éjszakák kb. 15 naponként váltakoznak, azaz egy holdi nap 29,5 földi nappal egyenlı hosszú.

•

A Hold fényváltozásai (holdfázisok)

A Holdkorong formája 29,5 napos periódusú, jellegzetes változást mutat, melynek során a telihold fokozatosan C bető formájú sarlóvá csökken, majd eltőnik (újhold), késıbb D alakúra dagadva nı újra teljes koronggá. A fényváltozás a Nap, a Föld és a Hold változó elhelyezkedésébıl adódik. A Hold Föld körüli keringési síkja 5o-os szöget zár be az ekliptikával, így legtöbbször a Nap meg tudja világítani mind a két égitestet. (A pályáknak van két metszéspontja, ha ekkor van éppen újhold vagy holdtölte, akkor nap- vagy holdfogyatkozás lesz.) Ha a Hold a Nap és a Föld között van, akkor a Föld felé esı fele árnyékban van, tehát nem látható, ekkor újhold van. Ha a Föld van a Hold és a Nap között, akkor a Föld felé nézı oldalát teljesen megvilágítja a Nap, ekkor telihold van.

9

10

Fogyatkozások A Nap, a Hold és a Föld olyan kölcsönös helyzetét nevezzük fogyatkozásnak, amikor vagy a Hold takarja el a Napot (napfogyatkozás), vagy a Föld árnyéka takarja el a Holdat (holdfogyatkozás). Mindkét jelenség kialakulásában fontos szerepet játszik, hogy a Nap és a Hold szinte ugyanolyan átmérıjőnek látszik az égen. A nap- és holdfogyatkozás magyarázatát az alábbi ábrák adják:

Idıszámítás •

•

• •

•

Valódi szoláris idı (valódi napidı): Mivel a Föld nem egyenletes sebességgel halad a pályáján, a Nap látszólagos járása az ekliptikán az év folyamán nem egyenletes szögsebességgel történik, azaz nem mindig pontosan 24 óránként delel. A valódi szoláris idı tehát nem múlik egyenletesen. A valódi Nap két egymást követı delelése között eltelt idıt valódi napnak nevezzük. Középszoláris idı (középnapidı v. középidı): A valódi szoláris idı egyenetlen múlása miatt vezették be a középszoláris idıt, amely egyenletesen múlik. A középszoláris idı helyi idı, mert a Föld különbözı hosszúsági körein eltérı értéket mutat, mindig a Nap delelési pontjától függ. A középnap idıtartama pontosan 24 óra. Világidı: A 0 hosszúsági (greenwichi) körhöz tartozó középszoláris idı. Ez a greenwichi középidı (Greenwich Mean Time=GMT). A világidı a Föld valamennyi pontján megegyezik. Zónaidı: A Földet 24, egyenként 15° szélesség ő zónára osztották be (így jön ki a 360°). A 0 zóna a ny.h. 7,5 °-tól a k.h. 7,5 °-ig terjed, majd kelet felé a keleti zónák, nyugat felé a nyugati zónák következnek. A zónahatárok nem követik pontosan a hosszúsági köröket, hanem igazodnak az országhatárokhoz is. Egy zónán belül azonos idıszámítást, a zónaidıt használják. A 0 idızónában a zónaidı a világidıvel egyezik meg, kelet felé zónánként egy órával több, nyugat felé zónánként egy órával kevesebb a zónaidı. Magyarország az elsı keleti zónában helyezkedik el, tehát itt a világidınél egy órával többet mutatnak az órák (GMT+1 óra). A dátumválasztó vonal: Nagyjából a 180°-os hosszúsági kör mentén húzták meg, ha keletrıl nyugati irányban lépjük át, akkor egy nappal elıre, ha nyugatról keleti irányban lépjük át, akkor egy nappal vissza kell állítani az óráinkat.

11

A FÖLD BELSİ SZERKEZETE. LEMEZTEKTONIKA ÉS HEGYSÉGKÉPZİDÉS Sárfalvi-Tóth: Földrajz I. 36 - 70. oldal Nemerkényi: Általános természetföldrajz 28 - 56. oldal

A Föld belsı szerkezete A Föld belsı felépítésérıl, szerkezetérıl nagyon kevés közvetlen adattal, megfigyeléssel rendelkezünk, hiszen még a legmélyebb kutatófúrások is csak mintegy 10 km-es mélységig hatolnak le (USA 9000 m, Kola-félsziget - 12000 m), a Föld sugara pedig a mérések szerint 6378 km. A Föld belsejérıl a földrengéshullámok elemzésével lehet közvetett ismeretekhez jutni. A földrengéshullámoknak három fı típusát szokták megkülönböztetni: • • •

P hullámok: longitudinális hullámok, a földrengés epicentrumából elıször ezek érkeznek meg az észlelıállomásokra (primer hullámok). S hullámok: transzverzális hullámok, csak szilárd közegben terjednek, az észlelıállomásra másodiknak érkeznek be (szekunder hullámok). L hullámok: több fajtájuk van, közös jellemzıjük, hogy a rezgés nagysága a mélységgel gyorsan csökken, ezért csak a felszín környezetében terjednek (felületi hullámok). Azokat a Föld belsejében kimutatható felületeket, amelyeken a földrengéshullámok sebességváltozást szenvednek törésfelületeknek vagy diszkontinuitási felületeknek nevezzük. A földrengéshullámok elemzésével különbözı földszerkezeti modelleket alkottak. Jelenlegi ismereteink szerint a Föld belsı szerkezete három földövre tagolható: földkéreg, földköpeny, földmag.

12

Földkéreg: Vastagsága nagyon változó, néhány km-tıl 75-80 km-ig terjedhet, az átlagérték 30-33 km. A magashegységek alatt vastagabb, a síkságok alatt vékonyabb, a kéreg vastagsága mintegy tükörképe a felszíni domborzatnak:

• • • •

Felsı része (felsı kéreg) a gránitokhoz hasonló összetételő, alumínium és szilícium oxidok3 ban gazdag, fémekben szegény, átlagos sőrősége 2,8 g/cm . Alsó részére (alsó kéreg) a bazaltos kızetek jellemzıek, kalciumban, magnéziumban és fé3 mekben gazdagabb terület, átlagos sőrősége 3 g/cm . A földkéregnek két fı típusa különböztethetı meg: A szárazföldi vagy kontinentális kéreg a kontinensek területén figyelhetı meg, vastagabb, a felsı és alsó kéreg egyaránt megtalálható benne, a kettıt a kb. 15-20 km-es mélységben elhelyezkedı Conrad-féle felület választja el egymástól. Az óceáni kéreg az óceánok és az északi sarkvidék alatt figyelhetı meg, vékonyabb, mivel a felsı, gránitos kéreg hiányzik, csak az alsó bazaltos kéreg található meg benne. A kéreg és a köpeny között húzódik a Mohorovičić-féle felület.

Földköpeny: A Mohorovičić-féle felülettıl 2900 km-es mélységig terjed. A földköpenyt is két részre lehet osztani: • •

3

A felsı köpeny kb. 1000 km-es mélységig terjed, átlagos sőrősége 3,4 g/cm , ásványtani öszszetételére az olivin, piroxén, gránát és amfiból jellemzı. 3 Az alsó köpeny átlagos sőrősége 4,7 g/ cm , jóval kevesebb információval rendelkezünk róla. A felsı és az alsó köpenyt a Repetti-féle felület határolja el egymástól. A hımérséklet gyorsan nı a köpenyben lefelé haladva, alsó részén már a 4000 °C-ot is elérheti. A litoszféra vagy kızetburok általánosabb megfogalmazás szerint a Föld szilikátos öve, amely a kérget és a köpenyt foglalja magába. Lemeztektonikai szempontból viszont a kızetburok csak a szilárd kéregbıl és a felsı köpeny vékony, közvetlenül a kéreg alatt elhelyezkedı részébıl áll. A litoszféra nem egységes héj, hanem több, különbözı mérető kızetlemezbıl áll. Az asztenoszféra vagy gyenge öv a litoszféra alsó határától kb. 700 km-es mélységig terjed, tehát lényegében a felsı köpeny litoszféra alatti részét jelenti, melynek halmazállapota képlékeny, így lassú, folyásos alakváltozásra képes, rajta úsznak a merev litoszféralemezek. A köpeny és a mag között húzódik a Gutenberg - Wiechert-féle felület.

Földmag: A Gutenberg - Wiechert-féle felülettıl a Föld középpontjáig terjedı gömbszerő terület. A földmagot két részre szokták osztani: • •

A külsı mag vagy maghéj folyékony halmazállapotúnak tekinthetı, mivel benne az S (transzverzális) hullámok nem folytatódnak. Anyaga fémekbıl, elsısorban nikkelbıl és vasból áll, ső3 rősége 9-11 g/cm . A belsı mag szilárd halmazállapotú, de közel jár az olvadásponthoz, nagy viszkozitású, nagy 3 sőrőségő (13-17 g/cm ) terület. A külsı belsı mag között kb. 5100 km-es mélységben húzódik a Lehmann-féle felület vagy öv. A Föld középpontjában a nyomás kb. 3,6-3,7 Mbar, a hımérséklet pedig 3000-4000 °C. A Föld belseje felé haladva a hımérséklet a radioaktív anyagok (urán, tórium, kálium) bomlása miatt egyre nı, ezt geotermikus grádiensnek nevezzük, melynek átlagértéke 33m/1°C = 100m/3°C.

13

Kızetlemezek, lemeztektonika A Föld legkülsı vékony, szilárd gömbhéja, a litoszféra nem egységes, hanem kisebb-nagyobb darabokból, ún. litoszféralemezekbıl vagy kızetlemezekbıl áll, melyek teljesen beburkolják a Földet. Hét nagy (Észak-amerikai-, Dél-amerikai-, Eurázsiai-, Afrikai-, Indiai-Ausztráliai-, Pacifikus- és Antarktiszilemez) és több kisebb (Karibi-, Cocos-, Scotia-, Adriai-, Égei-, Arab-, Iráni-, Nazca-, Fülöp-lemez) kızetlemez különböztethetı meg a Föld felszínén, melyek egymáshoz és a Föld forgástengelyéhez képest is állandó mozgásban vannak. A litoszféralemezek nagyobb része tartalmaz óceáni és szárazföldi kéregrészt is (pl: Eurázsiai-, Afrikai-, Amerikai-lemezek stb.), a Pacifikus-, a Fülöp-, a Cocos- és a Nazca-lemezek csak óceáni kéregbıl állnak.

A lemeztektonika az elsı olyan globális modell, amely a kızetlemezek mozgását alapul véve magyarázatot ad az összes geodinamikai jelenségre (földrengések, vulkanizmus, hegységképzıdés stb.). A lemeztektonika modelljének megalkotásához vezetı úton alapvetı jelentıségő volt Alfred Wegener német meteorológus munkássága, aki az 1910-es, 1920-as években kidolgozta a kontinensvándorlás elméletét. Wegener elképzelése szerint a kontinensek egykor összefüggı szárazulatot alkottak (Pangea), amely késıbb összetöredezett és darabjai, a mai kontinensek jelenlegi helyükre sodródtak. A lemeztektonikai elmélet kidolgozásában fontos szerepet játszott R. S. Dietz és H. H. Hess, akik az 1960-as években kifejtették az óceánfenék szétsodródásának (sea floor spreading) elméletét, majd X. Le Pichon kimutatta, hogy a lemeztektonika egyetlen, globális mértékben összefüggı mozgásképet nyújt Földünk szerkezetfejlıdésérıl. A kızetlemezek mozgásának mechanizmusát két konvekciós alapmodell magyarázza. A mélykonvekciós modell szerint a Föld belsejében termelıdı hı hatására az egész köpenyben konvekciós áramlások keletkeznek, a sekélykonvekciós modell szerint ezek az áramlások csak a köpeny felsı részére, az asztenoszférára terjednek ki. A lemeztektonika elmélete a lemezmozgásoknak három fı típusát különbözteti meg: •

Egymástól távolodó (divergens) lemezek (pl.: Atlanti-hátság, Vörös-tenger): Az óceáni hátságok alatt a köpenyben a hımérsékletkülönbség miatt konvektív oszlopok emelkednek fel és a kızetlemezeknek ütközve szétáramlanak mindkét irányba, így szétrepesztik, majd magukkal szállítják, szétsodorják a litoszféralemezeket (sea floor spreading). Az asztenoszférából fel-

14

nyomuló bazaltos köpenyanyag, a magma kitölti a lemezperemek közti rést, lehől és óceáni kéreggé merevedik. Ezért a távolodó lemezszegélyeket gyarapodó vagy akkréciós szegélyeknek nevezik, az óceánközépi hátság az óceánok születésének és gyarapodásának helye.

•

Egymáshoz közeledı (konvergens) lemezek: Lemeztípusoktól függıen különbözı események játszódnak le. o

Óceáni lemez ütközése kontinentális lemezzel (pl.: a Dél-amerikai- és a Nazcalemez): A nagyobb sőrőségő óceáni lemez általában 30-60°-os d ıléső sík mentén a kisebb sőrőségő kontinentális lemez alá bukik és nagy mélységre, akár 400-700 km mélyre is benyomul a köpenybe. Az alábukást szubdukciónak, az övezetet, ahol ez bekövetkezik szubdukciós zónának vagy konszumációs övezetnek nevezzük, mert itt az óceáni kızetlemez beolvad a köpeny anyagába, azaz fölemésztıdik. Ezt a helyet Benioff-övnek is nevezik, ugyanis H. Benioff kanadai kutató ismerte fel elsıként, hogy a lemezhatárokhoz kapcsolódó földrengések kipattanási helyei kirajzolnak egy kb. 45°-os szögben a felszín alá bukó sávot, mely öveze t egy alábukó kızetlemez helyét is megmutatja. Ahol az óceáni lemez behajlik a szárazföldi alá mélytengeri árok keletkezik. Az óceáni lemez felszínén szállított üledék egy része a szárazföldi lemezhez tapad és kb. 1 mm/év sebességgel gyarapítja azt, másik része az asztenoszférába szállítódik, ahol hozzájárul a lemezszegélyen kialakuló heves andezites-riolitos vulkáni tevékenység kialakulásához.

15

o

Két kontinentális lemez ütközése (pl.: az Eurázsiai- és Afrikai-lemez): A két szárazföl3 di kızetlemez sőrősége nagyjából megegyezik, a 2,8 g/cm sőrőségő kontinentális 3 lemezekre olyan nagy a 3,4 g/cm sőrőségő köpeny felhajtóereje, hogy tartós alábukás nem jöhet létre. A két kontinentális kéregrész közötti óceán bezárul és az óceán fenekén felgyülemlett üledék felgyőrıdik, hegységképzıdési folyamatok zajlanak le. A kontinentális lemezek peremeirıl kisebb-nagyobb lemezdarabok, mikrolemezek válhatnak le, amelyek a hegységek kialakulásában fontos szerepet játszhatnak.

16

o

Két óceáni lemez ütközése (pl.: a Pacifikus- és a Fülöp-lemez): Az óceáni kızetleme3 3 zek sőrősége nem sokkal kisebb (kb. 3 g/cm ), mint a köpeny sőrősége (3,4 g/cm ), ezért az egyik, általában az idısebb, jobban lehőlt, valamivel nagyobb sőrőségő lemez bukik a fiatalabb alá. Az alábukás vonalán mélytengeri árok és andezites-riolitos vulkáni tevékenység következtében szigetív alakul ki.

o •

Egymás mellett elcsúszó lemezek (pl.: a Szent András-vetı Kaliforniában): Ezek egymással párhuzamosan mozognak, szegélyükön hatalmas vízszintes irányú vetıdés alakul ki, amely mentén a lemezek egymás mellett elcsúsznak. Az ilyen lemezszegélyek felismerése nem könnyő feladat, mivel kızetképzıdés vagy deformáció nem kíséri ıket.

17

Hegységképzıdés A hegységképzıdések tárgyalásakor általában két folyamatot szoktak elkülöníteni. A tektogenezis a győrıdéses és töréses szerkezetek kialakulását, az orogenezis pedig ezeknek a szerkezeteknek a kiemelkedését jelenti. A litoszféralemezek vastagságuktól, tömegüktıl függıen eltérı mélységben merülnek az asztenoszférába. Ezt az egyensúlyi állapotot izosztáziának nevezzük. A tektogenezis során a kialakuló vastag takaróredık megbonthatják ezt az egyensúlyt, ami majd az orogenezis során bekövetkezı függıleges irányú mozgással áll helyre. A hegységek anyaga sokszor tengerek, óceánok mélyén, hatalmas üledékgyőjtı medencékben (geoszinklinárisokban) halmozódik fel. A hegységképzıdések fı hajtóereje a lemezalábukás, ugyanis hegységek az ütközı lemezszegélyeknél alakulnak ki. • •

•

Két óceáni kızetlemez ütközésekor andezites-riolitos vulkáni hegységek, szigetívek keletkeznek. Egy óceáni és egy szárazföldi kızetlemez ütközésekor az alábukás miatt az andezites-riolitos vulkáni tevékenység az uralkodó folyamat. Az óceáni lemezen szállított üledék egy része a szárazföldi lemez pereméhez győrıdik, de ezek a győrt, üledékes kızetek alárendelt szerepet játszanak Két kontinentális lemez ütközésekor a korábban köztük lévı óceáni lemez alábukással fölemésztıdik, a rajta lévı üledék redıkbe győrıdik, a két szárazföldi lemez ütközésekor kiemelkedik és zömében ezekbıl az üledékes kızetekbıl álló hegység keletkezik.

18

Vulkanizmus A Föld belsı erıi állandó mőködésének egyik leglátványosabb megnyilvánulási formája a vulkanizmus. A magma a felsı köpenyben és/vagy a kéregben elhelyezkedı, nagy nyomás alatt álló magas hımérséklető szilikátolvadék. A magma a hımérséklet- és nyomáskülönbségek hatására lassú áramlást végez, közben hatalmas feszítıerıt fejt ki a környezetére és mozgása során összetétele megváltozik (beolvasztja a mellékkızeteket, alkotórészeinek eltérı oldódása és sőrőség szerinti differenciálódása miatt). Ha a magma mozgása során nem jut a felszínre, hanem a földkéregben szilárdul meg, akkor intruziv magmatizmusról vagy plutonizmusról beszélünk, ekkor mélységi magmás kızetek keletkeznek. Ha a magma a felszínre kerül, akkor láva a neve, a folyamatot pedig effuziv magmatizmusnak vagy vulkanizmusnak nevezzük, melynek során kiömlési magmás kızetek keletkeznek. Megkülönböztetünk szárazföldi és tenger alatti vulkanizmust, valamint felszín közeli (2 km-nél nem mélyebben lezajló) ún. szubvulkáni folyamatokat. •

A vulkánok elhelyezkedése

•

Jelenlegi ismereteink szerint Földünkön mintegy 700 aktív vulkán található, melyek többsége földrajzilag jellegzetes vonalak mentén helyezkedik el, melyek öt vulkáni övezetet alkotnak: kelet-ázsiai-, amerikai-, eurázsiai-, atlanti- és kelet-afrikai.

Ezek a vulkáni övezetek pontosan egybeesnek a litoszféralemezek határaival, így megállapítható, hogy a vulkánosság alapvetıen a lemezszegélyekhez kapcsolódik, szoros összefüggést mutat a lemeztektonikai folyamatokkal. A vulkánoknak csak mintegy 4%-a nem kapcsolódik a lemezszegélyekhez, ezek ún. forró pontokon jöttek létre, ahol a helyi jellegő, függıleges irányú felfelé törekvı magmaáramlás elvékonyítja vagy átolvasztja a külsı köpenyt és a kérget és ún. gomolyáramlásos vulkán alakul ki (pl.: Hawaii-szigetek). A gomolyáramlások helye nagyon állandó, akár több százmillió évig is azonos helyen mőködnek, ezért a kızetlemezek elvándorolnak fölöttük és így vulkáni lánc alakul ki (pl.: Hawaii-lánc, Tuamotu-lánc). •

A vulkánok felépítése

A vulkáni anyagok származási helye a kb. 60-120 km-es mélységben elhelyezkedı magmakamra. A magmakamrát a felszínnel összekötı, a Föld kérgét többnyire függılegesen áttörı csatorna a kürtı, amely a felszínen az általában kör alakú kráterben végzıdik. A felszínre kerülı anyag többnyire kúp alakban halmozódik fel (vulkáni kúp), formája a kitörés módjától, a vulkáni anyag össze-

19

tételétıl és mennyiségétıl függ. A kaldera üst vagy katlan alakú, többé-kevésbé kör alakú, sekély mélyedés, melynek átmérıje általában nagyobb, mint a kürtıé. A kaldera leggyakrabban a magma eltávozása után beszakadó magmakamra beszakadásával keletkezik (beszakadásos kaldera), ritkábban a vulkáni kúp legfelsı részének lerobbanásával alakul ki (robbanásos kaldera). A felszín felé törekvı magma a mélyben megrekedve hatalmas kiterjedéső magmás kızettömeggé szilárdul a földkéregben, ezt batolitnak nevezzük, ami a körülötte lévı kızeteket megolvasztja, átkristályosítja. A batolitnál jóval kisebb, csupán néhány km átmérıjő, a felszínhez közelebb elhelyezkedı, gomba alakú kızettömeg a lakkolit, amely a felette lévı kızeteket nem olvasztja meg, csak felboltozza. A lakkolit a legtipikusabb szubvulkáni képzıdmény.

•

A vulkáni mőködés termékei o

Folyékony termékek: Láva - összetétele megegyezik a magmáéval, rendszerezése szilicium-dioxid tartalma alapján történik. Kémiai összetétele meghatározza fizikai jellemzıit:



•

A szilicium-dioxidban szegény, bázisos bazaltláva kis viszkozitású, hígan folyó anyag, ezért lávaárakat, lávatakarókat hoz létre. A szilicium-dioxidban gazdagabb, savanyú andezit- és riolit-lávák nagy viszkozitásúak, sőrőn folynak, hamar megszilárdulnak, így viszonylag meredek falú vulkáni kúpokat hoznak létre. A láva megszilárdulásával vulkáni kiömlési kızetek keletkeznek, pl.: riolit, andezit, bazalt.

o

Szilárd termékek: Vulkáni bombák (a levegıben lehőlve megszilárduló cm-es, méteres kızetdarabok), blokkok vagy tömbök (szilárd állapotban kidobott nagyobb kızetdarabok), lapillik (mogyoró vagy dió nagyságú, a levegıben megszilárduló lávadarabok), vulkáni por. Ezeket összefoglaló néven piroklasztikumnak nevezzük. A nagyobb darabok megszilárdulásával vulkáni agglomerátum és vulkáni breccsa, a finomabb porból vulkáni tufa keletkezik.

o

Gáznemő termékek: Legnagyobb részük (75 %) vízgız, valamint CO2, CO, N2, H2, CH4 stb. is távozhat a vulkánból.

A vulkánok csoportosítása

1. A kitörés helyének alakja szerint: a) felületi (areális) - jelenleg nincsenek ilyen vulkánok; b) hasadék (lineáris) - hosszú repedésvonalak mentén tör föl a leginkább bazaltos láva pl.: Izlandon

20

a Laki-vulkán, de így keletkezett a Dekkán és a Columbia fennsík hatalmas bazalttakarója is; c) központi csatornás (centrális) - a legtöbb vulkán ilyen pl.: Vezúv, Etna.

2. A kitörési alkalmak száma szerint: a) egyszeri (monogén); b) többszöri (poligén) mőködéssel kialakult vulkánok. 3. A mőködés folyamatossága szerint: a) állandóan (permanens pl.: Stromboli); b) szakaszosan (periodikus pl.: Etna); c) alkalomszerően (epizodikus pl.: Vezúv) mőködı vulkánok. 4. A mőködés állapota szerint: a) mőködı (aktív); b) szunnyadó (inaktív); c) kialudt (passzív) vulkánok. 5. A kitörés módja szerint: a) robbanásos (explóziós) pl.: Krakatau; b) kiömléses (effúzív) pl.: Hawaii vagy a Dekkán és a Columbia-fennsík bazalttakarója keletkezett így. 6. A felszínre hozott anyag minısége szerint: a) lávavulkánok pl: a nyugodt kitöréső bazaltvulkánok; b) törmelék vagy porvulkánok - ezeknél a lávafolyás alárendelt vagy hiányzik; c) vegyes vulkánok vagy réteg-(sztrato)vulkánok - felépítésükben a láva és a piroklasztikum váltakozva vesz részt; d) gázvulkánok - csak légnemő anyagokat lövellnek ki. 7. A felszínre hozott anyag vegyi összetétele szerint: a) savanyú pl.: riolit; b) semleges pl.: andezit; c) bázisos pl.: bazalt. 8. A kitörés helye szerint: a) szárazföldi; b) tenger alatti vulkánok. 9. A vulkán alakja szerint: a) vulkáni kúp; b) pajzsvulkán; c) vulkáni takaró (trapp). •

Vulkáni utómőködések o

Szolfatára: forró (90-200 °C-os) vízg ız és kénvegyületek (kén-hidrogén, kén-dioxid) felszínre törése.

o

Fumarola: különbözı kémiai anyagokat tartalmazó, 100 °C feletti h ımérséklető gızömlés.

o

Szoffioni: 100 °C körüli h ımérséklető bórsavas gızkilehelések.

o

Gejzír (szökıhévforrás): 100 °C-nál kisebb h ımérséklető forróvíz-kitörés.

o

Mofetta: A száraz mofetták CO2 gázt, a nedves mofetták szénsavas vizet, savanyúvizet szolgáltatnak. A savanyúvizeket Erdélyben borvizeknek, a Felvidéken csevicének nevezik.

21

Földrengések A földrengésekkel a földrengéstan vagy szeizmológia foglalkozik. A földkéregben és a földköpenyben lejátszódó folyamatok (kızetlemezek mozgása, magmaáramlás stb.) hatására feszültségek halmozódnak fel, amelyek földrengések formájában oldódhatnak. A feszültség feloldódásának a helye a rengésfészek (hipocentrum), ahonnan a földrengéshullámok (P, S, L - lásd ıket a lecke elején) kiindulnak, ennek felszíni vetülete a rengésközpont (epicentrum). A hipo- és az epicentrum közötti távolság a fészekmélység. •

A földrengések csoportosítása A természetes földrengéseket keletkezésük alapján három fı csoportba sorolhatjuk: 1. Tektonikus rengések: Az összes földrengés mintegy 90 %-a tartozik ebbe a csoportba, elsısorban a lemezhatárokon pattannak ki. 2. Vulkanikus rengések: A vulkáni mőködéssel kapcsolatos magmamozgás, gázkitörés következtében kipattanó, helyi jellegő, viszonylag enyhe földrengések. 3. Beszakadásos rengések: Föld alatti üregek beomlása következtében kipattanó gyenge földrengések. Nukleáris- vagy bányarobbantások mesterséges rengéseket idézhetnek elı. A földrengéseket fészekmélységük (h) alapján szintén három csoportba sorolják: 1. sekélyfészkő rengések (h?33 km) 2. közepes fészkő rengések (h=33-300 km) 3. mélyfészkő rengések (h=300-750 km)

•

A földrengések erıssége

A földrengések erısségét kétféle skálán mérhetjük: A Mercalli-Cancani-Sieberg skála 12 fokozatú és a földrengés által létrehozott látható változások, károk alapján alakították ki. A Richter skála fölfelé nyitott, a szeizmográf által rajzolt szeizmogramon mérhetı amplitúdó alapján állapítják meg a földrengés méretét (magnitúdóját). Az eddig mért legerısebb földrengés magnitúdója 8,9 volt (Chile, 1960). •

A földrengések eloszlása a Földön Ha a földrengések epicentrumait térképen ábrázoljuk, megfigyelhetjük, hogy túlnyomórészt lemezhatárokhoz kötıdnek, tektonikus mozgások hatására alakulnak ki. A Földön három fokozottan szeizmikus övet különböztethetünk meg: 1. Alp-himalájai övezet 2. Cirkumpacifikus övezet 3. Óceánközépi hátságok övezete

22

•

A földrengések hatása

A földrengések, ha lakott területeken pattannak ki jelentıs pusztításokat végezhetnek, mind az emberéletben, mind az építményekben. A nagyobb rengések a földfelszín alakításában is részt vesznek, hiszen kisebb-nagyobb repedéseket, hasadékokat, töréseket, kiemelkedéseket, süllyedékeket hozhatnak létre, valamint tömegmozgások, csuszamlások is kísérhetik ıket. A tengereken, óceánokon pusztító erejő tengerrengések (cunami) alakulhatnak ki, melyeket szökıár kísérhet.

23

KİZETEK ÉS KÉPZİDÉSI KÖRÜLMÉNYEIK. ÁSVÁNYKINCSEK ÉS ENERGIAHORDOZÓK Sárfalvi-Tóth: Földrajz I. 74 - 77. oldal Nemerkényi: Általános természetföldrajz 57 - 68. oldal

Alapfogalmak •

Kristály: Határozott belsı térrács szerkezettel rendelkezı, túlnyomórészt szilárd, természetes vagy mesterséges anyag.

•

Amorf anyag: Határozott belsı térrács szerkezet nélküli anyag.

•

Ásvány: A természetben elıforduló kristályos anyag, amely meghatározott kémiai összetétellel és kristályszerkezettel rendelkezik. A kristályrács pontokban atomok, ionok vagy molekulák vannak, melyeket különbözı típusú kémiai kötések tartanak öszsze. Ezek jellegétıl függıen az ásványok különbözı fizikai tulajdonságokkal rendelkeznek. Az ásványok kémiai összetételében 99 %-ban a periódusos rendszer 8 eleme vesz részt, a maradék, közel 90 természetben elıforduló elem mindössze 1 %-át alkotja a földkéregnek.

•

Kızet: Kızetalkotó ásványokból álló, szilárd halmazállapotú, bolygónkon jelentıs területeken elıforduló természetes anyag.

•

Drágakı: Olyan ásvány vagy kızet (túlnyomórészt ásvány), amely esztétikai sajátossága, fizikai-kémiai ellenálló-képessége vagy ritkasága miatt emberi díszítésre alkalmas.

•

Érc: Olyan kızet, amelybıl fém nyerhetı ki az adott technológiai színvonalon, gazdaságosan.

•

Ásványi nyersanyagtelep: A földkéreg olyan része, amely bármilyen szempontból az ember számára hasznos anyagokat tartalmaz.

•

Telér: Hasadékokat, repedéseket kitöltı, a mellékkızeteket legtöbbször meredeken átszelı kızetbenyomulások, melyeknek vastagsága néhány cm-tıl pár tíz méterig, hoszsza pár métertıl néhány száz méterig terjedhet.

Ásványok Az ásványokat kémiai összetételük szerint rendszerezik. A rendszeres ásványtan a következı nagy csoportokba sorolja az egyes ásványokat: 1. 2. 3. 4. 5. 6.

Terméselemek Szulfidok Oxidok, hidroxidok Szilikátok Foszfátok Szulfátok 24

7. Karbonátok, nitrátok, borátok 8. Halogenidek 9. Szerves ásványok Az ásványok önmagukban csak speciális képzıdési feltételek között jönnek létre, túlnyomórészt kızeteket alkotva jelennek meg, ezeket kızetalkotó ásványoknak nevezzük. A mintegy 2000 ásványból csak kb. 200 kızetalkotó ásvány. A kızetekben döntı mennyiségben elıforduló ásványokat lényeges elegyrészeknek, a ritkábban fellépı ásványokat pedig járulékos elegyrészeknek nevezzük. Magmás kızetalkotók: • • • • •

kvarc (SiO2) földpátok (pl.: ortoklász, plagioklász) és földpátpótlók (pl.: leucit, nefelin, szodalit) piroxének és amfibólok csillámok (pl.: biotit, muszkovit) olivin

Üledékes kızetalkotók: • • • • • •

karbonátok kısófélék agyagásványok (pl.: kaolin, montmorillonit, illit) vas-hidroxidok (pl.: limonit, goethit) foszfátok hidrocsillámok (pl.: glaukonit)

Metamorf kızetalkotók: • • • •

alumínium-szilikátok (andaluzit, szillimanit, disztén) amfibólok (glaukofán, aktinolit, tremolit) piroxének (jadeit) epidot

Kızetek A kızeteket képzıdésük szerint három fı csoportba sorolják: • • •

magmás kızetek üledékes kızetek metamorf (átalakult) kızetek

I. Magmás kızetek •

A magmás kızetek rendszere - A magmás kızeteket keletkezésük alapján két nagy csoportba sorolják: mélységi magmás kızetek és vulkáni kiömlési kızetek. - A magmás kızeteket kovasav (SiO2)-tartalmuk alapján három nagy csoportba sorolják:

25

1. savanyú (túltelített) - SiO2 tartalom: 66-90% 2. semleges (neutrális v. telített) - SiO2 tartalom: 48-66% 3. bázisos (telítetlen) - SiO2 tartalom: 48% alatt (A bázisos kızeteken belül megkülönböztetnek ún. ultrabázisos kızeteket, melyekben földpátok nincsenek, illetve amelyekben földpátpótlók sincsenek.) Savanyú SiO2 tartalom

72%

66%

Semleges 65%

Mélységi magmás kızetek Gránit Granodiorit Szienit Vulkáni kiömlési kızetek

Riolit

Dácit

57% Diorit

Trachit Andezit

Bázisos, ultrabázisos 48%

54%

41%

Gabbró Nefelinszienit Peridotit Bazalt

Fonolit

Pikrit

1. táblázat: A magmás kızetek rendszere •

A magmás kızetek keletkezése A magma a felsı köpenyben és/vagy a kéregben elhelyezkedı, nagy nyomás alatt álló, magas hımérséklető, többkomponenső szilikátolvadék. Átlagos vegyi összetétele: Szilícium-dioxid - kb. 60% Alumínium-oxid - kb. 15% Vas-oxidok - kb. 7% Kalcium-oxid - kb. 5% Nátrium-oxid - kb. 4% Magnézium-oxid - kb. 3,5% Kálium-oxid - kb. 3% Víz - kb. 1%

A magma hımérséklete 1300-1500 °C, a felszín felé nyomulva hımérséklete csökken, hőlése során alkotórészei olvadáspontjuknak megfelelı sorrendben válnak ki. Ez a folyamat a magmás kristályosodás (kızet és ércképzıdés). Ha a magma nem tör a felszínre, hanem a mélyben megreked, itt viszonylag lassan hől ki és nagy ásványokból álló mélységi magmás kızetek keletkeznek, ha a magma a felszínre tör, akkor sokkal gyorsabban kihől, kevés idı marad az ásványok növekedéséhez, ezért apró ásványokból álló kiömlési magmás kızetek keletkeznek. A mélységi magmás kristályosodás szakaszai: A. Elıkristályosodási fázis (kb. 1100-1000 °C) Az elıkristályosodási fázisban ultrabázisos és bázisos kızetek keletkeznek. A hımérséklet csökkenésével a szilikátok és a szulfidok olvadéka elkülönül, a szulfidok között a pirrhotin, pentlandit és kalkopirit válik ki. Az elıkristályosodás során gazdasági szempontból jelentıs érctelepek is keletkeznek: krómérc (kromit), vasérc (magnetit), titánvasérc (ilmenit), valamint platina, gyémánt és apatit válik ki.

26

B. Fıkristályosodási fázis (kb. 1000-700 °C) A fıkristályosodási fázisban történik tulajdonképpen a magma kızetté merevedése. Az ún. színes szilikátok (olivin, piroxének, amfibólok) és az ún. színtelen szilikátok (a földpátok és földpátpótlók) egymással párhuzamosan kristályosodnak (Bowen-féle sorozat), végül pedig a kvarc válik ki. C. Utómagmás szakasz (kb. 700 °C-tól) A magma kızetté válása után a könnyen illó anyagokból álló magmamaradék kristályosodik ki. Az utómagmás szakasznak három fázisa különíthetı el. o

Pegmatitos fázis (kb. 700-550 °C): Az ebben a fázisban keletkezett pegmatitok ásványi összetétele megegyezik a fıkristályosodási szakaszban keletkezett kızetekével, annyi a különbség, hogy a pegmatitok sokkal nagyobb - akár több centiméteres - ásványokat is tartalmazhatnak. A pegmatitok általában telér formában jelennek meg, ritka elemekben gazdagok (pl.: ón, urán, tórium, bór, lítium, berillium, cirkónium, titán, tantál).

o

Pneumatolitos fázis (kb. 550-375 °C): A gazdag halogéntartalmú oldatok kémiailag igen aktívak, így jelentısen átalakíthatják a már megszilárdult kızeteket, melynek hatására különbözı ásványok jönnek létre: ónkı, kvarc, fluorit, topáz, wolframit, turmalin.

o

Hidrotermális fázis (kb. 375 °C-tól): A maradék magma híg, vizes oldatai átitatják a mellékkızeteket vagy behatolnak a repedésekbe, hézagokba, ahol hidrotermális teléreket hoznak létre. A hidrotermális fázisban elsısorban ritka fémek dúsulnak fel: arany, ezüst, réz, ólom, cink, higany, valamint a maradékoldatban visszamaradt vas, kobalt és nikkel ásványai is megjelennek.

II. Üledékes kızetek •

Az üledékes kızetek rendszere Az üledékes kızeteket a bennük elıforduló elegyrészek alapján három nagy csoportba sorolják: 1. Mechanikai elegyrészekbıl állók 2. Kémiai elegyrészekbıl állók 3. Szerves elegyrészekbıl állók Mechanikai elegyrészekbıl álló üledékes kızetek szemcsenagyság szerint: durva kavics (pszefit)

homok (pszammit)

agyag (pélit)

pl.: konglomerátum, breccsa pl.: homokkı, lösz Pl.: agyag-kızetek, bauxit

27

Kémiai elegyrészekbıl álló üledékes kızetek összetétel szerint: karbonátok

kovakızetek

sókızetek (evaporitok)

foszfátok

üledékes vasérc, mangánérc, szulfid telepek

pl.: kısó, kálisó, gipsz, anhidrit

pl.: foszforit

-

pl.: mészkı, pl.: kvarcit, dolomit, gejzirit, tőzkı, márga diatomaföld

Szerves (organikus) üledékes kızetek eredet szerint: kıszén

kıolaj, földgáz

2. táblázat: Az üledékes kızetek rendszere •

Az üledékes kızetek keletkezése Üledékes kızetek bármely más kızettípusból keletkezhetnek, alapvetıen a külsı erık hatására. Az üledékes kızetek keletkezésének négy fı szakaszát lehet megkülönböztetni: - A kızetek mállása - A törmelék és mállási termékek szállítása - Az anyag lerakódása - Kızetté válás 1. Mállás A Föld felszínén, vagy annak közelében lejátszódó mechanikai (fizikai), kémiai és biológiai folyamatok hatására a földkéreg kızeteinek felszínén illetve legfelsı néhány méter vastagságú részén végbemenı átalakulás a mállás. A mállás összetett folyamat, amelyen belül három részfolyamatot szoktak elkülöníteni:

- fizikai mállás (aprózódás): A kızetek fellazítását, szétesését, felaprózódását létrehozó folyamat, amelyben a kızetek ásványos és kémiai összetétele gyakorlatilag nem változik meg. Fı elıidézıi a hımérsékletingadozás, fagyhatás, sók kristályosodásának feszítı ereje, hullámnyomás, növények gyökereinek feszítı hatása és az állatok felszínpusztító tevékenysége. A fizikai mállás során kızettörmelék keletkezik. - kémiai mállás: Hatására a kızetek illetve a kızetalkotó ásványok teljesen átalakulnak, új ásványok és kızetek képzıdhetnek. Fı elıidézıi a víz, a levegı és az élılények hatása. A mállás során lejátszódó kémiai folyamatok: az oxidáció, hidratáció, oldódás, hidrolízis. - biológiai mállás: azoknak a hatásoknak az összessége, amelyeket az élılények fejtenek ki a kızetekre. A mikroorganizmusok, növények, gombák, állatok megtelepednek a kızeteken, málladékon és tovább alakítják azokat.

28

2. Szállítás A mállási termékek egy része szállítás nélkül, a mállás helyszínén halmozódik fel, mint helyben maradat üledék. Nagyobbik részük viszont a jég, szél és víz segítségével hoszszabb-rövidebb utat tesz meg. A víz által szállított törmeléket hordaléknak, a jég által szállított törmeléket morénának, a szél által szállítottat pedig eolikus üledéknek nevezzük. 3. Az anyag lerakódása Az üledék felhalmozódása ún. üledékgyőjtı medencékben: óceánokban, tengerekben (geoszinklinárisok), valamint szárazföldi medencékben (tó, mocsár, folyómeder) történhet. Az üledékképzıdésnek tehát két nagy csoportja van, a tengeri és a szárazföldi. A vízben szállított és lerakott üledék jellegzetessége a rétegzettség, a levegıbıl a szárazföldre ülepedı anyagok nem rétegzettek. A tengeri üledék lerakódási helye alapján lehet: partszegélyi, sekély tengeri és mélytengeri. 4. Kızetté válás (diagenezis) A laza, képlékeny, jelentıs víztartalmú üledék bonyolult fizikai, kémiai folyamatok során válik kızetté. A legfontosabb változások a megszilárdulás és az átkristályosodás, valamint a víztartalom csökkenése. Az üledék elsısorban a rétegterhelésbıl származó nyomás hatására tömörödik, térfogata és víztartalma csökken. Ezzel egy idıben az üledék pórusaiban található kötıanyag (elsısorban CaCO3) hatására cementálódik. Az árkristályosodás során a már megszilárdult kızetben a kisebb kristályok nagyobb kristályokká, kristályhalmazokká alakulnak. •

Energiahordozók keletkezése 1. Kıszén

A széntelepeken megfigyelhetı növényi maradványok alapján kétségtelen, hogy a kıszén egykori növényekbıl keletkezett, mégpedig oxigénszegény környezetben, a földrétegek mélyén uralkodó nagy nyomás hatására, évmilliós folyamatok során. Ennek a folyamatnak elsı lépcsıjében tızegféleségek jönnek létre, majd a nyomás és a geológiai kor növekedésével lignit, barnakıszén, feketekıszén és antracit. Minél fiatalabb valamely kıszéntelep, annál jobban felismerhetık benne a növényi részek, és annál nagyobb a víztartalma. A lignit és barnakıszénfajták döntı többsége a földtörténet utolsó 60 millió évében jött létre, míg a feketekıszén legjelentısebb része 200-300 millió éve, a karbon-idıszakban keletkezett. 2. Kıolaj, földgáz A kıolaj döntı többsége szerves anyagok bomlásából származtatható. Ezt bizonyítja, hogy benne megtalálhatók a növényi és állati élet legfontosabb anyagainak, a klorofillnak és a hemoglobinnak a bomlástermékei (porfirinek). A kıolajban hatalmas tömegő baktérium él és szaporodik, mikroszkóppal pedig rengeteg szerves maradvány, virágpor, spóra, kitinpáncélok figyelhetık meg benne. A szerves anyagok kıolajjá alakulásának alapfeltétele az oxigénszegény környezet és a felhalmozódó üledékrétegek nyomása. A kıolajképzıdésre legmegfelelıbb hımérséklet a 140-160°C. (A földgáz 200-220°C-on keletkezik.)

29

Kedvezı esetben 5-10 millió év is elegendı a kıolaj képzıdéséhez, kedvezıtlen esetben azonban 100 millió év is szükséges. A kıolaj kitermelésre érdemes mennyiségben csak ott található, ahol eredeti környezetébıl messzire vándorolva, különbözı geológiai csapdákban koncentrálódott. A kıolaj és a földgáz a rétegnyomás hatására az üledékrétegekben általában felfelé vagy oldalt vándorol, majd többnyire likacsos-homokos rétegekben győlik össze.

III. Metamorf (átalakult) kızetek •

A metamorf kızetek keletkezése

A metamorfózis két fı tényezıje a hımérséklet és a nyomás, amelyek hatására az eredeti kızet (lehet magmás és üledékes is) hosszabb idı alatt átkristályosodik, miközben anyagvándorlás is lejátszódhat. Az átalakulás során megváltozik az eredeti kızet szerkezete is. A metamorfózis három fı típusa: 1. Regionális metamorfózis: a kızetek hı és nyomás hatására alakulnak át. 2. Kontakt metamorfózis: a kızetek egyedül a hı hatására alakulnak át. 3. Dinamometamorfózis: nagy tömegő kızettestek törések és vetısíkok mentén préselıdnek egymás fölé. Kiindulási kızet

Átalakult kızet

agyagos kızetek

agyagpala, csillámpala, fillit

karbonátos kızetek

márvány, szkarn

homokos kızetek

kvarcpala, kvarcit

magmás kızetek

szaruszirt, kloritpala, gneisz

3. táblázat: A metamorf kızetek

30

FÖLDTÖRTÉNET ÉS LEMEZMOZGÁSOK A MÚLTBAN Sárfalvi-Tóth: Fölrajz I. (1992) 78-88. oldal Nemerkényi: Általános természetföldrajz 68-79. oldal

Elızmények • • •

Kb. 15 milliárd éve: a Világegyetem keletkezése (Forró Univerzum hipotézis = ısrobbanás = Nagy Bumm = Big Bang elmélet) 4,6 milliárd éve: a Naprendszer kialakulása (Hoyle elmélete) 4,6 milliárd éve: a Föld kialakulása (4,6 milliárd évesek a legidısebb Hold-kızetek és a Földre hullott legidısebb meteoritok. A legidısebb földi kızetek kora kb. 4,2 mrd év.)

A Föld anyagai sőrőségüknek megfelelıen gömbhéjakba rendezıdtek. (Belül a legnagyobb sőrőségő anyagok - vas és nikkel - alkotja a Föld magját, kívül a legkisebb sőrőségő gázok alkotják a Föld légkörét.)

A Föld története - összefoglaló táblázat -

1. İsidı (Archaikum): 4600 - 2600 millió évvel ezelıtt •

Éghajlat: A felszíni hımérséklet csökkent.

•

A földfelszín alakulása:

A földkéreg, az ısóceán (Paleotethys) és az ıslégkör kialakulása. A hımérséklet csökkenésével megszilárdult a földfelszín. Amikor a hımérséklet 100 oC alá süllyedt, a vízgız lecsapódásával kialakult az ısóceán. Az ıslégkör ún. redukáló légkör volt: oxigént nem tartalmazott, fı összetevıi: ammónia, metán, vízgız, széndioxid. Az elsı, még felismerhetı hegységképzıdési idıszak (Katarchai). •

Az élet fejlıdése: * Kémiai evolúció: Az ısóceánban a szervetlen anyagokból ultraibolya sugárzás és elektromos kisülések (pl: villámlás) hatására szerves molekulák jöttek létre (pl: cukrok, aminosavak); * Biológiai evolúció - Az ısóceánban a szerves molekulákból élı rendszerek jöttek létre kb. 3,5 milliárd éve. Az elsı prokarióta sejtek (baktériumok és kékbaktériumok) kb. 2,9-3,0 milliárd éve alakultak ki. Az ısi fotoszintetizáló kékbaktériumok a vízben oldott CO2 felvételével meszet válaszottak ki, ezekbıl épültek fel a sztromatolitok (gömbhéjas szerkezető kızetgumók). A legrégibb sztromatolitok Dél-Afrikából (Bulawayo-csoport) kerültek elı (2,9 milliárd évesek).

31

2. Elıidı (Proterozoikum): 2600-570 millió évvel ezelıtt •

Éghajlat: Általában meleg, de legalább négy jégkorszak nyomai fedezhetık fel: 2300, 1200, 900 és 700 millió évvel ezelıtt.

•

Földfelszín alakulása: Több hegységképzıdés is lezajlott, az ekkor keletkezett ıshegységek lepusztult maradványaiból jöttek létre a kontinensek magját képezı ısmasszívumok (pajzsok). Az elıidı végére négy ıskontinens alakult ki: 1. Észak-amerikai tábla (Laurencia) - Kanadai pajzs és Grönland * közöttük a Japetus-óceán 2. Kelet-európai tábla (Fennoszarmácia) - Balti pajzs és Ukrán pajzs * közöttük az Uráli-óceán 3. Szibériai tábla - Angara pajzs 4. Gondwana - az ısi Dél-Amerika, Afrika, Arábia, India, Ausztrália és Antarktisz.

•

• •

Az élıvilág fejlıdése: Eukarióták megjelenése az óceánokban kb. 1 milliárd évvel ezelıtt (endoszimbionta elmélet). Nem sokkal késıbb a többsejtőek is megjelentek. Az elıidı leggazdagabb élıvilágmaradványa az Ediacara-fauna (Ausztrália). Kora 680-580 millió év. Fıleg csalánozók, győrősférgek és ízeltlábúak alkotják. Az ısidıt és az elıidıt együtt prekambriumnak (azaz kambrium elıtti kornak) nevezzük.

32

3. Óidı (Paleozoikum): 570-235 millió évvel ezelıtt •

Tagolása: 6 idıszak: kambrium, ordovicium, szilur, devon, karbon, perm. Éghajlat: Az élıvilág hatására gyorsan nı a légköri oxigén mennyisége és kialakul az ózonréteg. Az éghajlat változatos, az északi félgömbön meleg, viszonylag kiegyenlített, a déli félgömbön két jégkorszak is elkülöníthetı (az ordoviciumi 450, a permokarbon pedig 250 millió évvel ezelıtt). A karbonban a variszcidák mentén a trópusi éghajlat kedvezett a kıszénképzıdésnek.

•

A földfelszín alakulása: Az óidıben két jelentıs hegységképzıdés zajlott. 1. Kaledóniai-hegységképzıdés (ordovicium - szilur - devon idıszakban, kb. 500-350 millió éve) Laurencia és Fennoszarmácia ütközése során egységes kontinenssé forrt össze: LaurenciaFennoszarmácia. Az ütközés vonalában húzódott a Kaledóniai-hegységrendszer, amelynek tagjai a kaledonidák. Maradványaik ma Skandinávia nyugati részén, Skóciában, ÉszakÍrországban, Kelet-Grönlandon és az Appalache északi részén figyelhetık meg. 2. Variszkuszi- (Herziniai) hegységképzıdés (karbon - perm idıszakban, kb. 400-230 millió éve) A variszkuszi hegységképzıdés során két ütközés zajlott le, közel egyidıben: a. Laurencia-Fennoszarmácia és Angara ütközésével kialakult Laurázsia. b. Laurázsia és Gondwana ütközésével pedig kialakult az egyéges szuperkontinens, a Pangea, körülötte az egyéges óceán, a Panthalassa. Az ütközések során alakult ki a Variszkuszi-hegységrendszer, amelynek tagjai a variszcidák. Maradványaik: az Appalache déli része, Dél-Anglia és Franciaország hegységei, a Németközéphegység, a Cseh-medence peremhegységei, a Lengyel-középhegység, a Rodope és az Ural. (A variszkuszi hegységképzıdés kimutatható még Ausztráliában: Nagy Vízválasztóhegység, Észak-Afrikában és Közép-Ázsiában is.) Az élıvilág fejlıdése: * kambrium: a gerinctelen állatoknál megjelent a szilárd váz, a kambrium végére kialakultak a moszattörzsek és a gerinctelen állatok törzsei. Jellegzetes fosszíliák ebbıl az idıszakból a trilobiták (háromkaréjú ısrákok). * ordovicium: a zátonyképzı korallok elterjedése; * szilur: megjelentek az elsı szárazföldi növények; * devon: a szárazföld meghódítása a növények (ısharasztok) és az állatok (ízeltlábúak) által. Megjelentek a halak. * karbon: az északi félgömbön mocsárerdık fıleg fatermető harasztokból (maradványaikból keletkezett a földi kıszénkészlet jelentıs része). A kétéltőek elterjedése.

33

* perm: a nyitvatermık és a hüllık elterjedése. Az óidı végén az állatvilág kb. 50%-a kihalt.

4. Középidı (Mezozoikum) 235-65 millió évvel ezelıtt •

Tagolása: 3 idıszak: triász, jura, kréta.

•

Éghajlat: Meleg, jégkorszak nem volt.

•

A földfelszín alakulása: A triász elején még egységes Pangea elkezd feldarabolódni, a szétválás a jura és a kréta idıszakban a legintenzívebb. A folyamat során megkezdıdik a ma ismert kontinensek elkülönülése.

* triász: nyugodt idıszak, tengeri üledékképzıdés; * jura: a Pacifikus-hegységrendszer kialakulásának kezdete (a Csendes-óceáni - Pacifikus - lemez ütközése Amerikával és Ázsiával); * kréta: az Eurázsiai-hegységrendszer kialakulásának kezdete (Eurázsia ütközése Afrikával, a köztük húzódó Tethys bezáródása és üledékének felgyőrıdése). A Pacifikus- és Eurázsiai-hegységrendszer kialakulásának folyamata máig tart. • Az élıvilág fejlıdése: * növények: a nyitvatermık (fenyık) virágkora (jura idıszak), a zárvatermık megjelenése és elterjedésének kezdete (kréta idıszak); * állatok: a gerinctelenek közül jellemzıek az egysejtő likacsoshéjúak (Foraminiferák), a puhatestőek (csigák, kagylók, ammonitesek), ízeltlábúak (rákok, rovarok). A gerincesek közül a kétéltőek virágkora a triászban, a hüllıké pedig a jura és kréta idıszakban volt. A madarak

34

(Archeopterix=ısmadár) a jura idıszakban, az emlısök a triász és jura idıszak határán jelentek meg. A középidı végén az állatvilág jelentıs része kihalt.

5. Újidı (Kainozoikum) 65 millió évvel ezelıttıl máig a) harmadidıszak (tercier) 65-2,5 millió évvel ezelıtt: •

Tagolása: 5 kor: paleocén, eocén, oligocén, miocén, pliocén.

•

Éghajlat: Lehőlés és felmelegedés váltakozása.

•

A földfelszín alakulása:

A lemezmozgások folytatódtak, a harmadidıszak végére a kontinensek nagyjából mai helyükre kerültek. A középidei hegységképzıdések folytatódtak, ekkor volt a Pacifikus- és Eurázsiaihegységrendszer kialakulásának fı idıszaka. A Pacifikus-hegységrendszer tagjai: Kamcsatka, Kuril-szigetek, Japán hegységei, Kordillerák, Andok. Az Eurázsiai hegységrendszer tagjai: Atlasz, Pireneusok, Alpok, Appenninek, Kárpátok, Dinári-hegység, Balkán-hegység, Pontus (Északanatóliai-hegység), Toros, Kaukázus, Elburz, Zagrosz, Himalája. •

Az élıvilág fejlıdése: * zárvatermık elterjedése; * emlısök elterjedése (adaptív radiációja).

b) negyedidıszak (kvarter) 2,5 millió évvel ezelıttıl máig •

Tagolása: 2 kor: pleisztocén, holocén

•

Éghajlat: A pleisztocén korban eljegesedés az északi félgömbön. Okai elsısorban Földön kívüli, csillagászati eredetőek: pl. a Föld pályájának módosulása - az ekliptika és a és a Föld forgástengelye által bezárt szög változása. 2 A sarkvidéki jégtakaró dél felé húzódott, legnagyobb kiterjedése 47 millió km , átlagos vastagsága 2000-3000 méter. A jégtakaró Európában a London - Köln - Krakkó - Kijev vonalig (Alpok - Kárpátok vonaláig), Észak-Amerikában pedig kb. az északi szélesség 40°-áig húzódott. A pleisztocén korban több hidegebb (glaciális=jégkorszak) és enyhébb (interglaciális=jégkorszakköz) idıszak különböztethetı meg. Az Alpokban 6 eljegesedést (glaciálist) mutattak ki: Biber, Donau, Günz, Mindel, Riss, Würm. Észak-Amerikában 4 eljegesedést (glaciálist) mutattak ki: Nebraska, Kansas, Illinois, Wisconsin. (Közöttük interglaciálisok voltak.) A jégtakaróval határos, de jéggel nem borított térségek éghajlatát, felszínformáló erıit és élıvilágát a jégtakaró erısen befolyásolta, ezek a jégkörnyéki=periglaciális területek (pl. Magyarország). A jégkorszak idején csökkent a tengerek vízszintje, mert a víz jelentıs része fagyott állapotban volt. Az utolsó jégkorszak kb. 10 ezer éve ért véget, azóta a jégtakaró visszahúzódott a mai helyére. A holocén korban általános felmelegedés tapasztalható (interglaciálisnak is tekinthetı).

35

•

A földfelszín alakulása: A pleisztocénben a legfontosabb felszínformáló erı a jégtakaró és a gleccserek pusztító és építı munkája. A periglaciális területeken lösz képzıdött. A holocén legfontosabb felszínformáló erıi a folyóvizek.

•

Az élıvilág fejlıdése: A jégkorszakok során a melegkedvelı fajok jelentıs része kipusztult vagy dél felé vándorolt, a többiek alkalmazkodtak a hidegebb éghajlathoz (pl. mamut, gyapjas orszarvú, barlangi medve). Az ember evolúciója: Neander-völgyi ember - jégkorszaki ember (pleisztocénben).

Kiegészítés Földtörténet - feltehetıen volt egy másik kozmikus katasztrófa is Washington, 2001. február 22. (MTI) - A legújabb kutatások szerint Földünk nem csak 65 millió évvel ezelıtt ütközött össze egy kisbolygóval, vagy üstökössel, hanem hasonló katasztrófa érte bolygónkat jóval korábban, nagyjából 250 millió esztendeje is. A Science címő amerikai tudományos szaklapban megjelent írás szerzıi abból következtetnek erre, hogy a Perm idıszakból visszamaradt, robbanásos vulkáni kitörések eredményeként létrejött habkövekben (horzsakövekben) bennrekedt kozmikus eredető gázok nyomára bukkantak. A Perm, a Paleozoikum, azaz a földtörténeti ókor utolsó szakasza volt, amely mintegy 285 millió éve kezdıdött és 245 millió évvel ezelıtt zárult. Ebben az idıszakban állatok még jórészt a tengerekben éltek, de már megjelentek az elsı emlısszerő hüllık is a szárazföldön, ahol ekkoriban fatermető zsurlók, korpafüvek, páfrányok és harasztok burjánoztak. A tudósok számításai szerint a feltételezett égitest 6,5-13 kilométer mérető lehetett. Becsapódása nyomán akkora energia szabadult fel, mint az eddig mért legpusztítóbb földrengés erejének a milliószorosa. Hatására rendítı erejő robbanástól vulkánok törtek ki, okádtak ki lávát és hamut magukból. Feltételezhetıen évszázadokra sötétség lepte el a Földet, és a napsugarak hiánya miatt szokatlanul hideg idıszak köszöntött be abban a földtörténeti korban, amelyre a meleg, száraz idıjárás volt a jellemzı. A tudósok úgy vélik, hogy drasztikus klímaváltozás következtében a tengerek élıvilágának mintegy 90 százaléka, a szárazföldön élı gerinceseknek pedig majd háromnegyede pusztult el, de voltak olyan állatfajok, amelyek a kozmikus katasztrófa következményei miatt teljesen eltőntek a Föld színérıl. A tudósok már nagy valószínőséggel megállapították, hogy a másik, a Kréta korszak végén történt kozmikus katasztrófa során a mexikói Yucatán-félszigeten csapódhatott be egy idegen égitest, ami a dinoszauruszok kipusztulását okozta 65 millió évvel ezelıtt. A újonnan feltételezett ütközés helyszínének beazonosítása azonban még további kutatásokat igényel.

36

A FÖLD FELSZÍNFORMÁI, A BELSİ ERİK ÉS A TÖMEGMOZGÁSOK FELSZÍNFORMÁLÓ EREJE Sárfalvi-Tóth: Fölrajz I. (1992) 71-73. és 89-103.oldal Nemerkényi: Általános természetföldrajz 142-144. oldal

Belsı (endogén) erık A Föld belsejébıl származó erık. Eredetük: a Föld belsejében lévı radioaktív anyagok (urán, tórium, kálium) bomlása során keletkezı hı okozza az asztenoszférában a magma áramlását. A magmaáramlás következménye a kızetlemezek mozgása (lemeztektonika) és az ehhez kapcsolódó hegységképzıdések, vulkánosság, földrengések. Ezeket, valamint a nehézségi erıt a belsı erık közé soroljuk.

Külsı (exogén) erık A Föld külsı geoszféráihoz (hidroszféra, atmoszféra, bioszféra) kapcsolódó erık. Energiaforrásuk: Döntıen a Nap sugárzása, kisebb mértékben a Hold hatása is érvényesül (pl. árapály jelenség). Valamennyi külsı geoszférában lejátszódó folyamatnál számolni kell a gravitációval is. A külsı erık: • • • • •

az idıjárási elemek (napsugárzás, hımérséklet, szél, csapadék), a víz (tenger, folyók), a jég (jégtakarók, gleccserek), az élılények (köztük az ember is) felszínalakító munkája, valamint a tömegmozgások.

A külsı erık munkája általában 3 részfolyamatból áll: • • •

lepusztítás, elszállítás (együtt: denudáció) és építés (akkumuláció).

37

A Föld felszínét a belsı és külsı erık együttesen, de egymással ellentétesen alakítják. A belsı erık erıteljesebben hatnak, viszonylag rövidebb idı alatt, a külsı erık kevésbé erıteljesek, így viszonylag hosszabb idı alatt érik el hatásukat. A belsı és külsı erık által létrejött felszínformákkal, kialakulásuk folyamatával a geomorfológia foglalkozik.

A Föld felszínformái A felszínformák a sík térszín és a lejtık kombinációjából alakulnak ki. A lejtı a vízszintessel szöget bezáró felszín. A vízszintessel bezárt szög a lejtıszög.

A felszínformák típusai 1. Síkság: Vízszintes vagy közel vízszintes felszín, ahol a szintkülönbség nem haladja meg a 200 métert, a lejtés pedig a 6 ‰-et. Típusai: a. Feltöltött síkságok: külsı erık által épített, folyóvízi hordalékkal, morénával, szél által lerakott anyaggal, tengeri vagy tavi üledékkel feltöltött síkságok. (Pl. Alföld, Kínai-alföld, Hindusztáni-alföld, Amazonas-medence) b. Táblás síkságok: általában homokkı, mészkı vagy bazalt vízszintes réteglapjain kialakult síkságok. (Pl. Préri-tábla, Brazíliai tábla, Arab tábla) c.

Letarolt síkságok: külsı erık által lepusztított, általában tökéletlen síkságok - tönk, nyesett felszín. (A prekambriumi hegységképzıdések során keletkezett egykori lánchegységek a külsı erık által hullámos felszínő síksággá (tönkké) lepusztított maradványai, az ısmasszívumok is ide tartoznak.)

2. Völgy: A lejtı irányát követı hosszanti mélyedés, melyet egymással szembeforduló lejtık határolnak. Kezdete a völgyfı, a lejtı irányába esı vége nyitott. Keletkezhet: • •

belsı erık hatására pl: tektonikus árok külsı erık hatására pl: folyóvízi erózióval V keresztmetszető, glaciális erózióval U keresztmetszető völgy jön létre.

3. Medence: Befelé forduló lejtıkkel határolt zárt térszíni mélyedés. Keletkezhet: • •

belsı erık hatására pl: tektonikus medencék külsı erık hatására pl: szárazföldi jégtakaró által mélyített medencék

38

4. Hegy: Minden oldalról kifelé forduló lejtıkkel határolt térszíni kiemelkedés. Magassága szerint megkülönböztetünk halmot, dombot és hegyet. Keletkezhet: • •

belsı erık hatására pl: vulkáni hegyek külsı erık hatására pl: eróziós szigethegyek (folyó kanyarulatai között az épen maradt eredeti felszín darabja)

5. Hegység: Környezete fölé magasodó, összetett formaegyüttes, melyben hegy, völgy, medence lépcsı és síkság is elıfordulhat. Magassága szerint: • • •

alacsony- (500 m-ig), közép- (500-1500 m) és magashegységet (1500 m fölött) különböztetünk meg.

Kialakulásának ideje szerint: • •

lánchegység: fiatal győrt vagy vulkáni hegység, melyet a külsı erık viszonylag rövid idı óta alakítanak. röghegység: az óidei lánchegységek (Kaledóniai, Variszkuszi) külsı erık által hosszú idı óta alakított, lepusztított maradványa.

6. Lépcsı Két különbözı magasságú, nagyjából vízszintes felszínt többé-kevésbé meredek lejtı köt össze. Keletkezhet: • •

belsı erık hatására: szerkezeti lépcsık pl. töréslépcsık (törések mentén függıleges elmozdulással kialakult lépcsık) külsı erık hatására: réteglépcsık (Ha ellenállóbb és lazább kızetek váltakozva rétegzıdnek egymásra, a peremük szelektíven lepusztulva lépcsıt alkothat)

7. Part: A szárazföld és a tenger érintkezési sávja. Típusai: • •

Pusztuló part (meredek part, általában erıs hullámveréssel) Épülı part ( lapos, általában homokos part)

39

A belsı erık felszínformáló ereje: A Föld belsı erıihez köthetı folyamatok a • • • •

lemeztektonika, a hegységképzıdések, a vulkanizmus és a földrengések.

Ezekrıl korábban már esett szó. (lásd: 2. hét)

A külsı erık felszínformáló ereje: A Föld külsı erıihez köthetı folyamatok a • • • • •

tömegmozgások, a jég, a szél, a víz, és az élıvilág felszínalakító hatása.

Tömegmozgások (derázió) Azok a felszínformáló folyamatok, amelyek a nehézségi erı hatására, szállítóközeg nélkül mennek végbe lejtıs felszínen. A tömegmozgásokat befolyásolja a lejtıszög, a kızetminıség, a csapadék mennyisége és a növénytakaró. A tömegmozgásokat 2 nagy csoportra oszthatjuk: • •

gyors mozgások ( 0,3 cm/s - akár 30 m/s sebességőek) pl: omlások, csuszamlások lassú mozgások (cm/év - több m/év sebességőek) pl: kúszások, folyások

1. Omlások Hirtelen lejátszódó, nagy sebességő tömegáthelyezıdések, amelyek során a lefelé mozgó anyag útjának egy részét szabadeséssel teszi meg. A mozgó anyag mérete változatos lehet pl: kıpergés, kıhullás, hegyomlás, partomlás, kılavina. 2. Csuszamlások A lejtı anyagának csúszópálya mentén bekövetkezı gyors elmozdulása. A csúszópályát általában átnedvesedett agyagos kızetek képezik. (Nedves területeken jellemzı inkább.) Pl: hegycsuszamlás, lejtıcsuszamlás, rétegcsuszamlás, suvadás. 3. Kúszások A lejtıt borító törmelék vagy málladék igen lassú (cm/év sebességő) mozgása, mely során az anyagot alkotó szemcsék egymáshoz viszonyított helyzete változik meg. Pl: törmelékkúszás, talajkúszás. 4. Folyások Képlékennyé vált anyagok egyenes vonalú vagy örvénylı (turbulens) mozgása a lejtı irányába. Feltétele: elegendı víz, az anyag átnedvesedése, vízzel való átitatódása. Pl: szoliflukció (iszap, talaj és törmelékfolyások), geliszoliflukció ( fagyott területeken a felsı réteg felolvadásakor bekövetkezı talaj és törmelékfolyások)

40

A földkéreg szerkezetét átalakító folyamatok A földkéreg kızeteinek képzıdésük során elfoglalt helyzete az eredeti település vagy fekvés. A kızettömegek azonban csak ritkán maradnak meg hosszabb idın keresztül eredeti helyzetükben, mert a belsı erık hatására kialakuló kéregmozgások következtében elmozdulnak eredeti helyzetükbıl, széttörve elvetıdnek, győrıdnek, áttolódnak. A földkéreg kızeteinek az endogén erık által létrehozott helyzet- és alakváltozásainak összességét diszlokációnak nevezzük. A diszlokációt a kızetekben fellépı feszültségek váltják ki, három fı típusa különböztethetı meg: •

rugalmas (elasztikus) deformáció: az erı megszőnte után a test visszanyeri eredeti alakját, ez tehát visszafordítható (reverzibilis) folyamat.

•

plasztikus deformáció: olyan visszafordíthatatlan (irreverzibilis) folyamat, melynek során az erıhatás megszőnte után a test nem nyeri vissza eredeti alakját. (győrıdés, redızıdés)

•

töréses deformáció: repedések, törések kíséretében beálló alak- és helyzetváltoztatás.

1. Győrıdés A viszonylag plasztikus (képlékeny), lazább szerkezető, elsısorban üledékes kızetek az összenyomás hatására győrıdnek. A győrıdés hatására létrejövı szerkezeti alapforma a redı, amelynek felemelkedı íve a redıboltozat vagy antiklinális, alsó íve pedig a redıteknı vagy szinklinális. A redı szimmetriasíkja a redıtengely. A redık méretei tág határok között változnak: néhány cm-tıl olykor több km-ig terjednek. A redık osztályozása legtöbbször a tengelyállás alapján történik: •

álló redı: tengelye függıleges, a két irányból érkezı nyomás nagysága egyenlı.

•

ferde redı: tengelye dılt helyzető, a két irányból érkezı erık különbözı nagyságúak.

•

fekvı redı: tengelye közel vízszintes helyzető, az egyik erı nagysága jóval meghaladja a másikét.

•

áttolt takaróredı: hatalmas erık, erıkülönbségek hatására a redık elszakadhatnak eredeti aljzatuktól, gyökerüktıl és más kızetekre tolódhatnak, akár több száz km-es távolságban. Győrt szerkezetek jellemzıek a lánchegységek azon típusára, amely két szárazföldi kızetlemez ütközésével jött létre és döntıen üledékes kızetekbıl áll. Ezeket győrthegységeknek is nevezik, pl.: Eurázsiai-hegységrendszer. Takarós szerkezető hegységek jelentıs erıhatásra alakulnak ki, pl.: Alpok, Kárpátok.

41

2. Vetıdés Tektonikai (húzó, nyomó, hajlító, nyíró stb.) erıhatásokra a merev kızettestekben repedések, törések keletkeznek, a kızetek törési síkok mentén szétválnak. Ha ezek az erık a szétrepesztett kéregrészeket elmozdítják egymástól, vetıdés jön létre, ahol az elmozdulás síkja a vetısík. A vetısík iránya alapján a vetıdéseknek három formáját különböztetjük meg: •

hosszanti vetıdés: a vetısík iránya megegyezik a rétegek csapásirányával.

•

harántvetıdés: a vetısík iránya merıleges a rétegek csapásirányára.

•

átlós vetıdés: a vetısík a rétegeket átlósan metszi. A vetısíkokkal határolt kéregdarabot rögnek, a rögökbıl álló kéregszerkezetet pedig rögös szerkezetnek nevezzük. A rögös szerkezet formatípusai:

•

szerkezeti vagy töréslépcsı: Ha a vetısíkok párhuzamosak és az egyes rögök elmozdulása azonos irányú, de eltérı mértékő, lépcsıs vetıdés jön létre, az általa létrehozott forma a töréslépcsı.

•

szerkezeti árok: Ha két vetısík közötti rög a mélybe zökken, árkos vetıdés jön létre, az általa létrehozott szerkezeti forma az árok.

•

sasbérc: Ha két vetısík közötti rög kiemelkedik sasbérces vetıdés jön létre, az általa létrehozott szerkezeti forma a sasbérc.

42

•

szerkezeti medence: Íves vetısíkok mentén bezökkent katlan formájú mélyedés. A földfelszín korábban már megszilárdult, merevvé vált övezetei a késıbbi kéregmozgások hatására nem győrıdtek, hanem rögösen feldarabolódtak. Ezt láthatjuk az óidei röghegységeknél, a Kaledóniai- és a Variszkuszi- hegységrendszer tagjainál. Ezek a hegységek eredetileg győrt szerkezetőek voltak, majd lepusztultak és a harmadidıszaki kéregmozgások során rögösen feldarabolódtak. Törések jellemzıek a földkéreg különösen merev részeire, az ısmasszívumokra is.

43

A SZÉL, A JÉG ÉS A FOLYÓVÍZ, VALAMINT FELSZÍNFORMÁLÓ FOLYAMATAIK Sárfalvi-Tóth: Földrajz I. 152-160.o. 165-178.o. Nemerkényi Antal: Általános természetföldrajz 130-132.o. 148-156.o. 160-171.o. A szél, a jég és a folyóvíz egyaránt végez pusztító és építı tevékenységet. Pusztító tevékenységük során bizonyos helyekrıl anyagot szállítanak el más helyekre, ahol lerakják, felhalmozzák.

I. A szél felszínformáló munkája A szél felszínformáló tevékenységét és az általa létrehozott formákat eolikusnak nevezzük (a görög Aiolosz szélisten nevérıl). A szél felszínformáló tevékenységének feltételei: • • •

száraz (arid) vagy félszáraz (szemiarid) klíma (kevés csapadék, szelek) gyér növényzet vagy növényzettelen felszín inomszemcsés törmelék (általában homok szemcsemérető)

A szél csak kis mérető (0,1-3mm átmérıjő) szemcsék szállítására képes, a 3 mm-nél nagyobb átmérıjő szemcsék szállítására már igen nagy, 20-50 m/s sebességő szélre van szükség. A szemcsemérettıl függ, hogy mekkora az a legkisebb szélsebesség, amely mozgásba lendíti ıket. Ez a kritikus nyírási sebesség (V*). Számítása:

5,75 = empírikus érték S1 = a felszín felett 1 cm magasságban mért szélsebesség S2 = a felszín felett 10 cm magasságban mért szélsebesség A nagyobb szemcsék általában görgetve, a kisebbek ugráltatva, a legkisebbek pedig lebegtetve szállítódnak. A szélcsatorna-kísérletek eredményeként az derült ki, hogy az ugráltatva szállítás a legjelentısebb.

A szél erózióbázisa (pusztító munkájának határszintje) a talajvíz. (Ha a szél pusztító tevékenysége pl. kifúvás eléri a talajvíz szintjét, a pusztítás leáll.)

44

1. A szél pusztító tevékenysége a) növényzettelen területeken •

kifúvás (defláció): a szél a felszínen lévı kızetszemcséket, homokot, port az eredeti helyérıl eltávolítja. Eredménye: deflációs medencék, deflációs mélyedések, bennük a keményebb kızetbıl visszamaradt tanúhegyek.

Ha a deflációs medencében a kifúvás eléri a talajvíz szintjét, a deflációs medence alján forrás vagy tó jelenik meg, ez az oázis. •

szélmarás (korrázió): a szél az általa szállított kızet- illetve homokszemcsékkel a felszínt koptatja, csiszolja. (Közben a csiszoló anyag is kopik, aprózódik.) Eredménye: kıgombák, ingókövek, kıpiramisok, szfinx sziklák.

45

b) félig kötött homokterületeken (nincs zárt növénytakaró) •

szélbarázdák, közöttük az eredeti felszín maradványa: a maradékgerinc.

46

1. A szél építı tevékenysége (eolikus akkumuláció) Ha a szél mozgása megszőnik, a szállított anyagot lerakja, különbözı formákba felhalmozza: a) növényzettelen területeken: szabadon mozgó futóhomokformák • • • • • •

homoklepel: a csökkent energiájú szél a homok egy részét a felszínen lepelszerően szétteríti homokfodrok: a szél és a homokfelszín közötti súrlódás következtében keletkezett hullámmozgás eredményei bálnahátbuckák: a szél irányában elhelyezkedı pajzs alakú buckák barkánok: 100-200 méter hosszú, 3-15 méter magas homokformák, amelyek a legkisebb alakellenállást nyújtják a szélnek hosszanti dőnék: a leggyakoribb futóhomokformák, amelyek az uralkodó széliránnyal párhuzamosan alakultak ki (több száz métertıl 100-200km hosszúságig terjedhetnek, 50-100 méter körüli a magasságuk) keresztirányú dőnék: az uralkodó szélirányra merıleges formák, a barkánok oldalirányú öszszekapcsolódásával jönnek létre.

47

b) növényzettel félig kötött homokterületek formái • • •

parabolabuckák: gyakran aszimmetrikus formák, száraik a széliránnyal szemben állnak (több száz méter hosszúak, 2-20 méter magasságúak) garmadák: a szélbarázdából kifújt homok felhalmozódási formái parti dőnék: lapos, homokos tengerparton a parttal párhuzamos, a szélirányra merıleges, szél építette homokvonulatok

48

49

II. A jég felszínformáló munkája (glaciális erózió és akkumuláció) A Földön ma kb. 15 millió km2-t borít jég (a jégkorszakban ez 47 millió km2 volt). A jég legnagyobb része az Antarktiszon és Grönlandon található, ezek átlagos vastagsága 1,5-2 km. Fogalmak: • • • • • • •

hóhatár: Az a magassági szint, amely felett nyáron kevesebb hó olvad el, mint amennyi télen esik, tehát egész éven át megmarad a hó. hó: Változatos formájú, szilárd halmazállapotú, kristályos csapadék. Általában több kristály összetapadásával jön létre egy hópehely. Minél hidegebb van, annál kisebbek a hókristályok. 3 A friss hó sőrősége 0,1-0,2 g/cm . csonthó: A lehullott hó a napsütés hatására megolvad, majd újra megfagy. Az olvadás3 újrafagyás ismétlıdésével elıször szemcsés hó (sőrősége 0,3 g/cm ),majd a levegı kiszoru3 lásával csonthó (firn) képzıdik belıle. A csonthó sőrősége 0,5g/cm . jég: Ha ez a folyamat tovább folytatódik, és a csonthóból eltőnnek a pórusok, tovább tömörö3 dik, akkor kialakul a jég, sőrősége: 0,8g/cm . gleccser (jégár): A magashegységekben keletkezı és ott a völgyeket kitöltı, lassan lefelé mozgó jég. jégtakaró: A síkvidékeket borító jég. Ma két jelentıs jégtakaró van Földünkön, az antarktiszi és a grönlandi. moréna: A mozgó jég által szállított hordalék, törmelék összefoglaló neve.

1. Gleccser a. Keletkezése: A völgyfıkben felhalmozódó jég lassan a völgyekben lefelé mozog. b. Pusztító munkája: A völgyfıben felhalmozódó jég a firngyőjtı oldalát és fenekét csiszolva medenceformájúvá alakítja azt. Ez a kárfülke (az ausztriai Karwendel-hegységrıl kapta a nevét). A nagymérető, amfiteátrumra emlékeztetı kárfülke a cirkuszvölgy. A kárfülkék közötti éles, meredek falú csúcsok a kártornyok vagy kárpiramisok, az ezeket összekötı gerincek a kárgerincek. A firngyőjtı medencébıl a völgyekbe nyomuló jég (gleccsernyelv) az eredetileg V-alakú völgyet U-alakúvá szélesíti, ez a teknıvölgy. Ha ezekbe a teknıvölgyekbe a gleccser elolvadása után benyomul a tenger (pl. a jégkorszak végén az elolvadó jég miatt megemelkedett a tengerek szintje), akkor fjord alakul ki. Ide jön foci 66A.jpg és foci 66B.jpg

50

c.

Építı munkája: A gleccsernyelv alatt szállított moréna a fenékmoréna. A gleccsernyelv elvégzıdésénél végmoréna halmozódik fel. A gleccserek elolvadásával ezek a morénák szabaddá válnak, a végmoréna-sáncok mögött akár tavak is felduzzadhatnak.

2. Jégtakaró a. Pusztító munkája: A nagyon lassan mozgó jégtakaró hatalmas súlya és nyomása hatására szelektíven pusztítja le a felszínt. A jégkorszaki jégtakaró a puhább kızeteket jobban lepusztította, kimélyítette, így sziklamedencéket hozott létre. (Bennük sokszor tavak találhatók, pl. Finn-, Kanadai-tóhátság.) A keményebb kızeteket kevésbé pusztította le, így vásott sziklák keletkeztek. Ahol nagyon nagy a kızetek közötti különbség (pl. ısmasszívum - üledékes kızetek határán), meredek falú lépcsı alakul ki: glintlépcsı.

51

b. Építı munkája: az elolvadt jégtakaró fıleg agyagból, homokból, kavicsból álló elegyengetett hordaléka a fenékmorénatakaró. Néhol hatalmas sziklák, ún. vándorkövek találhatók bennük, amelyek jégbe fagyva utaztak akár több száz kilométert. Az egykori jégtakaró peremén kialakuló, több száz kilométer hosszú dombvonulatok a végmorénasáncok.

III. A folyóvíz felszínformáló munkája (fluviális erózió és akkumuláció) A meghatározott pályán (mederben), lineárisan mozgó vizeket vízfolyásoknak nevezzük. Fogalmak: • • • • • • • • • • • •

•

vízrendszer (folyórendszer): Az egy folyóvá egyesülı (összeszedıdı) folyóvizek együttese. (A leghosszabb vagy legbıvizőbb folyóról nevezik el, ez a fıfolyó.) torkolat: Az a hely, ahol a folyó egy másik folyóba vagy állóvízbe ömlik. vízgyőjtı terület: Az a terület, ahonnan a vízfolyás összegyőjti és levezeti az összes lefolyó vizet. vízválasztó: A vízgyőjtı területek határa. (Általában a terep legmagasabb pontjain jelölik ki. A vízválasztóvonal merıleges a szintvonalakra.) meder: A folyóvíz által kitöltött hosszanti mélyedés. folyópart: A folyóvíz és a szárazföld érintkezési vonala. ártér: A folyómederhez csatlakozó, idıszakosan, általában csak áradáskor elöntött terület. vízhozam: A meder keresztmetszetén idıegység alatt átfolyó vízmennyiség. (mértékegysége: 3 m /s) vízállás: A víz szintjének a vízmérce 0 pontjához viszonyított, cm-ben kifejezett magassága. A 0 pontot a vízmérce létesítésekor önkényesen jelölik ki, de igyekeznek a valaha mért legalacsonyabb vízállás alá elhelyezni, mégis elıfordulhat kisvízkor negatív vízállás is. mederteltség: A mederben eddig észlelt legnagyobb (100%) és legkisebb (0%) vízálláshoz viszonyított érték %-ban kifejezve. vízjárás: A vízhozam és a vízállás többé-kevésbé szabályos, évszakos váltakozása. (Egy folyó vízjárását elsısorban az éghajlat határozza meg.) esés: A forrás és a torkolat közötti szintkülönbség (esésgörbével ábrázolják).

hordalék: A folyókban áramló víz mozgási energiája révén megtámadja a meder fenekét és oldalát, és annak anyagát leválasztva hordalékot termel. A hordalék ezután maga is részt vesz a meder formálásában. A hordalék szállítása történhet: lebegtetve, görgetve, ugráltatva és oldva.

A folyóvíz felszínformáló munkája függ: • • •

a víz áramlási sebességétıl a vízhozamtól a meder anyagától

52

• •

a meder esésétıl a hordalék mennyiségétıl és minıségétıl

1. A folyóvíz pusztító munkája A folyó mélyítı munkája (bevágódása) során általában V-alakú folyóvölgy keletkezik. Ha a völgy fala meredekebb, akkor szurdokról vagy hasadékvölgyrıl beszélünk. Száraz területeken ezeket kanyonnak hívják. Ha a folyó kemény kızetekrıl puhább kızetekre folyik át, akkor vízesés keletkezik.

2. A folyóvíz építı munkája A hegyekbıl kilépı, lelassuló folyó a hegyek lábánál hordalékkúpot, kisebb vízfolyás törmelékkúpot épít. A mederben kavicsból és durva homokból a folyás irányába vándorló zátonyok épülnek. A növekvı és szélesedı zátonyok a folyót ágakra osztják, késıbb mederváltoztatásra is kényszeríthetik. A gyakran változtatott medrek folyamatos feltöltése során jönnek létre a feltöltött folyami síkságok.

53

ÓCEÁNOK, TENGEREK, TAVAK, TENGERI MOZGÁSFOLYAMATOK. VÍZSZENNYEZİDÉS. Sárfalvi-Tóth: Földrajz I. 145-151.o. 161-164.o. 179-188.o. Nemerkényi Antal: Általános természetföldrajz 117-130.o. 133-141.o. 156-160.o.

I. ÓCEÁNOK ÉS TENGEREK 1. Az óceánok jellemzıi • • • •

önálló medencével rendelkeznek; közepes mélységük 3800-3900 méter; viszonylag állandó a sótartalmuk, 35‰; önálló áramlásrendszerük van.

2. A tengerek jellemzıi • • • •

nem mindig rendelkeznek önálló medencével; mélységük változó; sótartalmuk változó (1-41‰); nincs önálló áramlásrendszerük;

Típusai: •

beltengerek: az óceáni medencéktıl a tengerszorosokban lévı sekély küszöbök választják el, amelyek csak korlátozott vízcserét tesznek lehetıvé, így önálló vízháztartásuk van; - interkontinentális beltengerek: földrészek között elhelyezkedı, általában önálló medencével rendelkezı, viszonylag mély tengerek, pl. Földközi-tenger, Mexikói-öböl. - intrakontinentális beltengerek: egy kontinens megsüllyedt részét foglalják el, így nincs önálló medencéjük és viszonylag sekélyek, pl. Balti-tenger, Hudson-öböl, Perzsa-öböl. (Az öböl megjelölés nem tekinthetı földrajzi szakkifejezésnek. A méret nem döntı, mert számos olyan öböl van, amelynek területe sok tengerét meghaladja.)

•

peremtengerek: az óceánoktól csak szigetcsoportok választják el, általában nincs önálló medencéjük és vízháztartásuk, viszonylag sekélyek. Ilyen pl. Kelet-Kínai tenger, Bering-tenger, Ohotszki-tenger, Északi-tenger.

3. A tengervíz fizikai és kémiai tulajdonságai a. a tenger szintje: A tengerek vízszintje soha nincs nyugalomban (befolyásolja például a Hold tömegvonzása, a légáramlás, a szél), ezért a tengerszintet a huzamosabb idın át végzett tengerszint-mérések alapján, számítással határozzák meg. A számítással kapott középszint érték a 0 méter.

54

b. a tenger színe: Általában kék vagy zöld, mert a tengervíz a fénysugarak kisebb energiájú vörös tartományát 1-2 m-en belül elnyeli, a nagyobb energiájú zöld és kék tartományát viszont visszaveri. A melegebb tengereknek kisebb az O2-elnyelı képességük, ezért kevesebb plankton él bennük, így ezek kékes színőek, átlátszóak. A hideg tengerekben több az O2, több a plankton, ezért ezek zöldes színőek, kevésbé átlátszóak. Az átlátszóságot egy 30 cm átmérıjő koronggal (Secchi-korong) mérik, a tengerbe leengedve figyelik, hogy milyen mélységig látszik. A legátlátszóbb tenger a Sargasso-tenger, 66 méter mélységben tőnik el a korong. c.

a tenger sótartalma: A regionálisan ingadozó sókoncentráció ellenére az egyes összetevık aránya viszonylag stabil.

A sótartalom regionális eloszlását a térképen izohalinákkal (az azonos sótartalmú helyeket összekötı görbékkel) ábrázolják.

55

d. tenger hımérséklete: Mivel a víznek viszonylag magas a fajhıje (1cal/g = 4183 ), ezért lassabban és kevésbé melegszik fel illetve hől le, mint a szárazföld (fajhıje 0,3-0,5cal/g). Az óceánok hımérséklete 1000-2000 méter alatt az egész földön 1-3 °C, kivéve a sekély küszöbő szorosokkal határolt beltengereket (pl. Földközi-tenger), ahol a fenékküszöb megakadályozza a mélytengeri rétegek kicserélıdését, így itt a tengervíz a mélyebb rétegekben is melegebb. mmm) a tengeri jég: Jelentékeny sótartalma miatt a tengervíz 0 °C alatt (kb. -2 °C-on) fagy meg, de a mozdulatlan tengervíz hımérséklete fagypont alá is süllyedhet, így túlhőtött víz keletkezik, ami már kis mozgásra is azonnal jéggé fagy. A tengereken elıször jégtáblák alakulnak ki, majd ezek összefagyásával összefüggı jégmezı jön létre. A tengeri jég vastagsága csak 2,5-3,5 méter, mivel a jég jó hıszigetelı képessége nem engedi lehőlni a mélyebb rétegeket. A tengeri jégbıl a só egy része kifagy, így a sótartalma csökken. A tengeri jég egy része a szárazföldrıl (a gleccserekbıl és a jégtakarókból) kerül a tengerbe jéghegyek, jégrögök formájában. A tengerben végzıdı gleccserek homlokfalának letöredezését "borjadzásnak nevezzük".

4. A tengervíz mozgásai a. hullámzás: a tengerfelszín felett keletkezı légnyomáskülönbség és a nyomában fellépı szél kelti. A légnyomáskülönbség hatására a vízrészecskék függıleges irányú (föl-le) mozgást végeznek, a szél hatására pedig oldalirányban is kitérnek, ezért a vízrészecskék egy közelítıleg kör alakú zárt pályán mozognak. A szomszédos felszíni vízrészecskék egy adott pillanatban saját körpályájuk más-más pontján helyezkednek el. Ezeket a pontokat összekötve kapjuk a felszín jellegzetes hullámvonalát.

A hullám hullámhegyekbıl és hullámvölgyekbıl áll. Két hullámhegy távolsága a hullámhossz. A hullámhegy és a hullámvölgy közötti távolság a hullámmagasság. A hullám periódusa az az idıtartam, amely ugyanazon a helyen két hullámhegy keletkezése között eltelik.

56

b. tengeráramlás: a tengervíz tartósan egy irányba haladó mozgása a tartósan egy irányba fújó szelek (a nagy földi légkörzés szelei) révén. A Coriolis-erı miatt a felszíni vízrészecskék elmozdulásának iránya és a szélirány 45°-os szöget zá r be. A széliránytól való eltérés az északi féltekén a jobb kéz, a déli féltekén a balkéz irányába történik. Az áramlás sebessége a mélységgel csökken, és az iránya is egyre jobban eltér a széliránytól. Az ún. Ekman-féle súrlódási mélységben az irányváltoztatás már 180°, a sebesség pedig a felszíni 1/23-a.

57

A tengeráramlások sebessége változó, a világátlag 5-6 km/h. A leggyorsabb sebességő tengeráramlást Floridában mérték (17-18 km/h). c.

tengerjárás (ár-apály jelenség): a tengerszint fél vagy egynapos ritmusú ingadozásai, valamint a hozzájuk kapcsolódó áramlások. Dagály: a víz emelkedésének idıtartama: kb. 6 óra. Apály: a víz süllyedésének idıtartama: kb. 6 óra. A szintingadozás és az áramlás (árapály hullám) ugyanannak a jelenségnek két különbözı megjelenési formája. A tengerjárást elsısorban a Hold tömegvonzása kelti de a Nap tömegvonzása sem elhanyagolható. A jelenség magyarázata: A Hold Föld körüli keringését pontosabban úgy kell értelmeznünk, hogy a két égitest a Föld-Hold rendszer közös tömegközéppontján keresztül húzott tengely körül forog. A közös tömegközéppont - mivel a Föld-Hold tömegaránya 81:1 - 81-szer közelebb van a Föld középpontjához, mint a Holdéhoz (egészen pontosan ez a pont a Föld belsejébe esik, 4740 km-re van a Föld középpontjától).

A Föld Hold felıli oldalán a Hold tömegvonzása hat (ez az erı mindig a Hold felé mutat), a Holddal ellentétes oldalon a közös tengely körüli mozgásból adódó centrifugális erı hat. A Hold vonzó ereje és a centrifugális erı egyenlı nagyságú. A Föld különbözı pontjain e két erı eredıje az árkeltı erı, amely a víz elmozdulásának irányát meghatározza.

Ebbıl adódóan a Földön mindig két helyen van dagály. A Hold felé nézı oldalon a Hold tömegvonzása miatt és a túloldalon a centrifugális erı miatt. A Föld forgása miatt azonban a

58

dagály körbefut a Földön, a Föld forgásával ellentétes irányban. Ennek idıtartama: 24 óra 50 perc, tehát két dagály között 12 óra 25 perc telik el.

5. A tenger felszínformáló munkája A tengerek felszínformáló hatása függ a part anyagától, tagoltságától és a partmenti vizek mélységétıl. a. a tengervíz pusztító munkája (abrázió) mély viző partokon A hullámverés a hullámok nekiütközése a magas és meredek partoknak. A hullámmarás a hullámzó víz által szállított törmelék koptató, csiszoló hatása. A hullámverés és hullámmarás hatására a meredek partfalban hosszan elnyúló mélyedés, abráziós fülke alakul ki, amely folyamatosan mélyül, hátrál. Az abráziós fülke alja kissé a vízszint alatt húzódik, amibıl az idık folyamán a fülke hátrálásával a tenger felé lejtı abráziós terasz alakul ki. Az abráziós fülke fölötti meredek fal az abráziós partfal (kliff), ami az abráziós fülke hátrálásával alátámasztás nélkül marad, így leomlik. Anyagából abráziós törmelék keletkezik, ami részben a teraszon, részben a terasz elıtti abráziós lejtın (törmeléklejtın) halmozódik fel. Ha a partfal különbözı kızetekbıl épül fel, a puhább kızetek gyorsabban pusztulnak, gyorsabban hátrálnak, a keményebbek kevésbé pusztulnak, így kezdetben elıreugró hegyfokok, félszigetek alakulnak ki belılük, késıbb, amikor a tenger minden oldalról ostromolja ıket, abráziós tornyok, pillérek is kialakulhatnak.

59

b. a tengervíz építı munkája sekély viző partokon A lapos, sekély viző partokra kifutó hullámok jelentıs mennyiségő törmeléket, hordalékot szállítanak a part felé. A lapos partra kifutó hullámok energiája lecsökken, a hullámok átbuknak, összeomlanak, a szállított törmeléket lerakják. A lerakott hordalékból turzás keletkezik, ha ez közvetlenül a parton épül, akkor parti vagy szegélyturzás a neve, ha a parttól távolabb keletkezik, akkor lídónak hívják. A lídó és a part közötti sekély vízterület a lagúna. Ha a turzás teljesen elzár a nyílt tengertıl egy kisebb-nagyobb vízterületet (pl. öblökben), akkor rekesztıturzásról beszélünk, a mögötte lévı lagúna vize kiédesedik, késıbb elmocsarasodhat, ún. holt lagúnává válik (élı lagúna a sós viző, tengerrel összeköttetésben álló lagúna). Egy kisebb szigetet a parttal két oldalról öszszekapcsoló turzás turzásháromszöget alkot. A partra ferdén kifutó hullámok a turzást vándoroltatják a part mentén, amíg egy mélyebb viző részhez nem ér (pl. egy öböl bejárata), ahol már nem fejlıdhet tovább, így kampószerően elvégzıdik, ez a turzáskampó.

60

II. TAVAK A tó minden oldalról zárt mélyedést kitöltı, nyílt vízfelülető állóvíz. A tómedence alapvetıen kimélyüléssel vagy elgátolással alakul ki.

A tavak típusai keletkezésük szerint 1. belsı erık által létrehozott tómedencék a. tektonikus árokban kialakult tómedencék (a legnagyobb és legmélyebb tavak tartoznak ide), pl. Bajkál, Tanganyika, Kaszpi, Aral, Viktória, Balaton, Velencei-tó. b. vulkanikus eredető tavak - krátertó (vulkán egykori kráterében összegyőlt víz), pl. Szent-Anna tó; - kalderató (vulkán kalderájában összegyőlt víz), pl. Crater-tó (USA, Oregon); - maar tó (egykori vulkánembriók helyén keletkezett tó), pl. a Rajnai-palahegység, a Franciaközéphegység maarjai; 2. külsı erık által létrehozott tómedencék a. glaciális tómedencék (a jég felszínformáló hatására alakultak ki, a Föld tavainak többsége ide tartozik) - sziklamedencékben kialakult tavak, pl. a finn és kanadai tóvidék tavai; - jégperemi tavak (az egykori jégtakaró peremén alakultak ki), pl. Winnipeg, Athabasca, NagyRabszolga-tó, Nagy-Medve-tó, Ladoga, Onyega; - morénatavak (a moréna gátolta el ıket), pl. a Német-Lengyel-alföld tavai; - kártavak vagy tengerszemek (a kárfülkékben kialakult tavak), a magashegységekben jellemzıek; - fjordos tavak (a végmorénasáncok mögött felduzzadt tó, az egykori gleccser völgyében hosszan elnyúlik), pl. Zürichi-tó, Vierwaldstätti-tó, Thuni-tó, Lago Maggiore, Garda-tó, Comoitó, Luganoi-tó. b. folyók által kialakított tavak - morotvatavak (a folyók kanyarulatainak lefőzıdésével visszamaradó holt medrekben kialakult tavak), pl. Szelidi-tó; c.

szél által elgátolt tavak, pl. szegedi Fehér-tó, nyíregyházi Sóstó;

61

d. lagúnatavak (tengerpartokon az egykori lagúnák helyén kialakult, a tengertıl teljesen elzárt, kiédesedett tavak), pl. Landes (Délnyugat-Franciaország) tavai; e. hegyomlással elgátolt tavak, pl. Gyilkos-tó.

A tavak fejlıdése, pusztulása A tavak földtörténeti viszonylatban rövid élető, átmeneti képzıdmények. Megszőnésük okai: • • • • •

éghajlatváltozás következtében a szárazabb klímán kiszáradnak, pl. Nagy-medence (USA); irányváltoztatása miatt a tavat tápláló folyó nem éri el a tavat; a tó vizét levezetı folyó egyre jobban bevágódva eléri a tó peremét és lecsapolja a tavat; a tómedence feltöltıdése a tóba beömlı folyó(k) hordalékával, szél által szállított hordalékkal, az élıvilág tevékenységének hatására; emberi tevékenység hatására, pl. a Szir-darja és Amu-darja vizének elöntözése miatt az Araltó kezd kiszáradni.

III. VÍZSZENNYEZÉS A vízszennyezés témakörérıl kimerítı és jól strukturált leírás található Nemerkényi Antal: Általános természetföldrajz címő könyvének 137-141. oldalán.

62

A LÉGKÖR ANYAGA, SZERKEZETE, CSAPADÉKKÉPZİDÉS, FELHİFAJTÁK. ÜVEGHÁZHATÁS ÉS LÉGSZENNYEZİDÉS Sárfalvi-Tóth: Földrajz I. 104-117.o. 132-144.o. Nemerkényi Antal: Általános természetföldrajz 80-98.o.

A légkör az a gáztömeg, amely a Föld Nap körüli keringésében részt vesz. Vastagsága több tízezer km, nincs éles határa, felfelé ritkul, és fokozatosan megy át a bolygóközi tér anyagába. Elméleti úton úgy határozták meg a légkör felsı határát, hogy kiszámították azt a magasságot, ahol az egy levegırészecskére ható centrifugális és gravitációs erı megegyezik. Így 35700 km adódott a légkör felsı határának.

I. A légkör összetétele A légkör különbözı gázok elegye, valamint cseppfolyós és szilárd részecskék is találhatók benne. Ezt a különbözı halmazállapotú anyagokból álló keveréket aeroszolnak nevezzük. (Szőkebb értelemben aeroszolnak a légkör nem gáznemő anyagait nevezik, a felhık kivételével.) A légkör gázainak csoportosítása (többféle csoportosítás létezik, itt egy, a tankönyvben találhatótól eltérı csoportosítást ismertetünk): 1. alapgázok: a légkör alsó 100 km-es rétegében arányuk állandó; Gázfajta

Jele

Súly %

Térfogat %

Nitrogéngáz

N2

75,50

78,05

Oxigéngáz

O2

23,20

21,00

Argon

Ar

1,29

0,93

Krypton

Kr

Xenon

X

Neon

Ne

Hélium

He

együtt 0,1 alatt

együtt 0,2 alatt

Hidrogén

H2

Radon

Rn

2. 3. vendéggázok: mennyiségük tértıl és idıtıl függıen változik, pl. vízgız, CO2, ózon;

63

II. A légkör szerkezete 1. Kémiailag: •

homoszféra (0-100km-ig): a légkörnek az az alsó része, ahol kémiai összetétele nem változik;

•

heteroszféra (100 km felett): a légkör anyagai súlyuk szerint rendezıdnek.

2. Elektromosság szempontjából: •

neutroszféra (0 - 60-70 km-ig): a légkör elektromosan semleges alsó zónája;

•

ionoszféra (70 km felett): a légkör felsı rétege, ahol a gázok egy része ionizált állapotban van. Az ionizációt a Napból érkezı ultraibolya- és röntgensugárzáshozza létre.

3. Hımérséklet szempontjából: •

troposzféra (0-10km): felfelé csökken benne a hımérséklet, átlagosan 100 méterenként 0,5 °C-kal. Fels ı határán -58 °C van.

•

tropopauza: átmeneti réteg a troposzféra és a szratoszféra között;

•

sztratoszféra (10-50 km): alsó részén a hımérséklet nem változik, felsı részén növekszik. Felsı határán kb. 0 °C van.

•

sztratopauza: átmeneti réteg a sztratoszféra és a mezoszféra között;

•

mezoszféra (50-80 km): a hımérséklet felfelé haladva csökken, felsı határán kb. -70-80 °C van.

•

mezopauza: átmeneti réteg a mezoszféra és a termoszféra között;

•

termoszféra (80- kb. 500 km): a hımérséklet intenzíven nı, felsı határán 1000-1500 °C van.

•

termopauza: átmeneti réteg a termoszféra és az exoszféra között;

•

exoszféra (kb. 500 km felett): átmeneti tartomány a légkör és a bolygóközi anyag között, állandó magas, 1500 °C körüli h ımérséklet.

Ozonoszféra: a sztratoszférában és a mezoszféra alsó részében elhelyezkedı réteg, amelyben ózon (O3) található. Az ózon oxigén-molekulákból (O2) képzıdik ultraibolya-sugárzás (UV) hatására:

64

III. A levegı felmelegedése, üvegházhatás A légkör a földfelszín közvetítésével alulról melegszik fel.

Alapfogalmak:

•

elektromágneses sugárzás: Max Planck törvénye szerint minden 0 °K-nél (-273 °C) magasabb hımérséklető test elektromágneses sugárzást bocsát ki. Az elektromágneses sugárzás hullámtartománya (spektruma):

rádióhullámok mikrohullámok infravörös sugárzás látható sugárzás látható fénysugárzás ultraibolya sugárzás röntgensugárzás gammasugárzás

• A sugárzás hullámhossza és energiája között fordított arányosság van.

65

•

napállandó (szoláris állandó): a napsugárzás a ritka, bolygóközi térben lényegében veszte2 ség nélkül terjed, így jut el a légkör külsı határára. A légkör külsı határán 1m felületre kb. 1360W energiamennyiség érkezik. Ez a napállandó.

•

besugárzás (inszoláció): a földfelszínre ténylegesen beérkezı közvetlen és szórt sugárzás összessége. Ez lényegesen kevesebb mint a légkör külsı határára érkezı sugármennyiség (kb. a fele), mert a légkör anyagai a Napból érkezı sugarak egy részét elnyelik, szórják, viszszaverik.

•

a földfelszín hatása: a földfelszínre beérkezı napsugarak nagyobbik része elnyelıdik, és így felmelegíti a földfelszínt, azaz a földfelszín molekuláinak hımozgásává alakul, kisebbik része pedig visszaverıdik onnan. A földfelszín visszaverı képessége az albedó. (Minél világosabb a földfelszín, annál nagyobb az albedója, visszaverı képessége.)

•

kisugárzás: a besugárzástól felmelegedett földfelszín hısugarakat bocsát ki magából. Minél melegebb a földfelszín, annál nagyobb a kisugárzás.

•

üvegházhatás: a légkör a Napból érkezı rövidebb hullámhosszú sugarakat, mivel ezek viszonylag nagy energiájúak, jól átengedi. Ezeket a földfelszín elnyeli, és felmelegszik tılük. A felmelegedett földfelszín hosszabb hullámú hısugarakat bocsát ki, amelyeket - mivel ezek viszonylag kis energiájúak - a légkör egyes anyagai nagy mértékben elnyelnek illetve visszavernek. Ezzel a légkör a kisugárzás jelentıs részét visszatartja. Ezt a hıvisszatartó képességet üvegházhatásnak nevezzük. Az üvegházhatásban részt vevı anyagok az üvegház-gázok, amelyek közül a vízgız és a CO2 a legjelentısebb. Légkör nélkül üvegházhatás sem volna, ekkor a kisugárzási veszteség miatt a földfelszín hımérséklete átlagosan -30 °C lenne. Az emberi tevékenység jelentıs mértékben juttat CO2-ot és más üvegház-gázokat (pl. NO2, CH4) a légkörbe, ami fokozza az üvegházhatást, ezzel hozzájárul a globális felmelegedéshez.

IV. Víz a légkörben - felhıfajták, csapadékképzıdés A földi vízkészlet 0,001%-a (kb. 13000 km3) található a légkörben. A légköri víz nagy része (95%-a) légnemő, de cseppfolyós és szilárd halmazállapotban is megtalálható. A légköri víz állandóan változtatja halmazállapotát:

Alapfogalmak: •

3

abszolút (tényleges) vízgız-/páratartalom: azt fejezi ki, hogy egy m levegıben hány 3 gramm vízgız található. Mértékegysége: g/m . Az abszolút vízgıztartalom szoros összefüggésben van a levegı hımérsékletével. Adott hımérséklető levegı csak meghatározott meny3 nyiségő vízgızt tud befogadni. Például a 10°C-os leveg ı maximálisan 9 g/m vízgızt tud befogadni. (Természetesen tartalmazhat ennél kevesebbet is, de többet semmiképpen.)

66

•

telítettség: ha egy adott hımérséklető levegıben annyi vízgız található, amennyit az maximálisan befogadni képes, telített levegırıl beszélünk. Ha például a 10°C-os leveg ı éppen 9g/m3 vízgızt tartalmaz, akkor telített. Ha ennél több vízgız kerülne bele, akkor az már nem lehetne jelen gáz halmazállapotban, hanem csak folyékony formában, azaz kicsapódna belıle.

•

relatív vízgız-/páratartalom: ha kiszámítjuk, hogy adott hımérsékleten az adott vízgıztartalom hány %-a a telítési értéknek, akkor a relatív vízgıztartalmat (relatív nedvességet) kapjuk meg. Ha például a 10°C-os leveg ı éppen 9g/m3 vízgızt tartalmaz, akkor a relatív páratartalma 100%, ha ugyanez a 10°C-os leveg ı csak 4g/m3 vízgızt tartalmaz, akkor a relatív páratartalma 44,4%.

A különbözı hımérséklető levegı telítettségi értékeit táblázatban szokták megadni: a levegı hımérséklete (°C)

25

15

10

abszolút páratarta3 lom(g/m )

0,7 1,5 2

0 5 10 15 20 25 30 40 5 7 9

13 17 23 30 52

• 2. táblázat •

harmatpont (telítési hımérséklet): általában a levegı hımérséklete gyorsabban változik, mint a páratartalma, ezért leggyakrabban a levegı úgy válik telítetté, hogy az adott páratartalmú levegı lehől és ha eléri azt a hımérsékletet, amelyen telítetté válik, akkor azt mondjuk, elérte a harmatpontot. (Azaz, ha tovább hől, akkor a benne lévı vízgız egy része kicsapódik pl. harmat formájában.)

•

kondenzációs magvak: ha a levegı hımérséklete a harmatpont alá süllyed, tehát a levegı lehől, akkor megkezdıdik a vízgız kicsapódása. Ha a kondenzáció a szabad légtérben történik, akkor a levegıben található porszemek, sókristályok és egyéb aeroszolok, összefoglaló néven kondenzációs magvak felületére csapódik ki a víz.

•

köd: ha a fent említett folyamat (kondenzáció) a földfelszín közelében játszódik le, akkor köd keletkezik. Ha derült éjszakán a földfelszín kisugárzása miatt hől le harmatpont alá a levegı, akkor kisugárzási ködrıl, ha télen az erısen lehőlt földfelszín fölé magasabb vízgıztartalmú, meleg levegı áramlik és az hől le, akkor áramlási ködrıl beszélünk.

•

felhı: ha a kondenzáció nagyobb magasságban játszódik le, akkor felhı képzıdik. A felhıképzıdéshez tehát szintén a levegı lehőlése szükséges, amely a levegı felemelkedésével valósul meg. Ha a felemelkedı és lehőlı levegı eléri a harmatpontot, akkor megkezdıdik a felhıképzıdés. (Nyugalomban lévı levegı hımérséklete fölfelé 100 méterenként 0,5 °C-kal csökk en. A fölfelé áramló levegı hımérséklete a harmatpont eléréséig 100 méterenként 1°C-kal,a harmatpont elérése után - mivel a kondenzáció hıtermelı folyamat - már csak 100 méterenként 0,5 °C-kal csökken.)

A felhıképzıdésnek 3 változata ismert: o o o

konvektív felhıképzıdés: a felmelegedı levegı sőrősége csökken, ezért felemelkedik, a harmatpont elérése után felhı képzıdik. orografikus felhıképzıdés: ha a szélirányra merıleges hegyvonulat a levegıt felemelkedésre kényszeríti, a harmatpont elérése után felhı képzıdik. frontális felhıképzıdés: légköri frontokhoz kötött felhıképzıdés.

67

A felhık csoportosítása: 1. Halmazállapotuk szerint: o

vízfelhık: a kondenzációs magvak felületén folyékony halmazállapotú víz csapódik ki.

o

jégfelhık: a kondenzációs magvak felületén szilárd halmazállapotú víz (jég) található.

o

vegyes felhık: a kondenzációs magvak felületén víz és jég is van.

2. Magasságuk szerint:

•

o

magas szintő felhık (6000 m felett képzıdnek): cirrus (pehelyfelhı), cirrocumulus (bárányfelhı), cirrostratus (fátyolfelhı). A magas szintő felhıkbıl nem esik esı.

o

középszintő felhık (2000-6000 m között képzıdnek): altocumulus (középmagas gomolyfelhı), altostratus (középmagas rétegfelhı). A középszintő felhıkbıl sem esik esı.

o

alacsony szintő felhık (2000 m alatt képzıdnek): stratocumulus (réteges gomolyfelhı), stratus (rétegfelhı, belıle szemerkélı esı hullhat).

o

függıleges felépítéső felhık (aljuk 500-1000 m között, tetıszintjük akár 10 000 m magasan is lehet): cumulonimbus (zivatarfelhı), cumulus (gomolyfelhı), nimbostratus (réteges esıfelhı). A függıleges felépítéső felhıkbıl hullik általában a csapadék.

csapadék: a talajfelszínen megjelenı cseppfolyós vagy szilárd halmazállapotú víz. Keletkezése szempontjából két típusát különíthetjük el: 1. Talajmenti csapadék: ha a kondenzáció nem a szabad légtérben történik, hanem a földfelszíni tárgyak felületén. 0 °C felett harmat, 0 °C alatt dér keletkezik. Ha 0 °C alatti területre melegebb, párásabb levegı áramlik akkor zúzmara jön létre. 2. Hulló csapadék: keletkezéséhez mindenképpen felhıre van szükség, de nem minden felhıbıl hullik csapadék. A csapadékképzıdés elméletét Bergson svéd és Wegener német meteorológusok dolgozták ki: Ha a felhıben a vízcseppek mellett szilárd halmazállapotú víz, azaz jégkristályok is megjelennek és ezek általában szublimációval egyre nagyobbra nınek,

68

végül elérhetnek egy olyan tömeget, amelyet már a feláramlás nem tud fenntartani a gravitációval szemben. Ekkor kezd hullani a csapadék. A hulló jégkristályok 0 °C alatti felszíni h ımérséklet esetén, mint hó, 0 °C felett pedig elolva dva, mint esı érik el a felszínt. Tehát csapadék csak olyan felhıkbıl hullik, amelyben szilárd halmazállapotú jégkristályok is vannak, általában vegyes típusú felhıkbıl.

69

CIKLON, ANTIKCIKLON, A NAGY FÖLDI LÉGKÖRZÉS ÉS LÉGRENDSZEREI Sárfalvi-Tóth: Földrajz I. 118-131.o. 140-142.o. Nemerkényi: Általános természetföldrajz 90-93.o. 98-111.o.

Alapfogalmak •

2

légtömeg: nagy kiterjedéső, sokszor több százezer km területő, idıjárási viszonyaiban egységes, a szomszédos légtömegektıl eltérı fizikai tulajdonságú légtest. Típusai hımérséklet alapján: - hideg légtömeg; - meleg légtömeg; - helyi légtömeg.

•

idıjárási front: a troposzféra két légtömege közötti átmeneti zóna. A frontok típusai: a) hidegfront: hideg légtömeg áramlik a meleg légtömeg felé. Mivel a hideg levegı nehezebb, és gyorsabban mozog (ugyanis ez közeledik a meleg levegı felé), hirtelen magasba emeli a könnyebb meleg levegıt. A hirtelen feláramlás nyomán erıs szélvihar, zivatar, sıt akár jégesı is kialakulhat. Az esızóna viszonylag keskeny (50-70 km).

70

b) melegfront: meleg légtömeg áramlik a hideg légtömeg felé. Mivel a meleg levegı könnyebb és gyorsabban mozog (ugyanis most a meleg levegı közeledik a hideg levegı felé), a meleg levegı lassan felsiklik a hideg levegıre, miközben maga elıtt tolja a hideg légtömeget. A lassú feláramlás nyomán széles sávban (300-400 km) hosszú csendes esızés alakul ki.

c) okklúziós front: a hidegfront haladási sebessége nagyobb mint a melegfronté, így a hidegfront utolérheti a melegfrontot. Ekkor az eredeti meleg levegıt a találkozó két hideg légtömeg a magasba emeli, és most már a találkozó két hideg levegı eltérı hımérséklete dönti el, hogy a kialakuló újabb front hideg lesz-e vagy meleg. Ennek alapján beszélünk hideg okklúzióról és meleg okklúzióról.

71

72

•

Coriolis-erı: a Föld forgásából eredı kitérítı erı. (Coliolis francia matematikusról nevezték el.) Magyarázata:

A Föld esetében a kerületi sebesség a különbözı szélességeken eltérı. Az Egyenlítınél a legnagyobb a kerületi sebesség (egy teljes fordulat során egy pont 40000 km-t tesz meg), a sarkpontokon pedig a legkisebb (gyakorlatilag 0). Ha a földfelszínen valami - pl. levegı vagy víz - az Egyenlítıtıl északra vagy délre, a sarkpontok felé mozdul el, akkor a nagyobb kerületi sebességő hely felıl mozog a kisebb kerületi sebességő hely felé, így a nagyobb kezdısebesség miatt egy kicsit "elıreszalad". Ha a sarkpontok felıl az Egyenlítı felé halad valami, akkor a kisebb kerületi sebességő hely felıl a nagyobb kerületi sebességő hely felé mozdul el, tehát egy kicsit "lemarad". Mindkét esetben belátható, hogy a mozgó anyagok az északi félgömbön jobb kéz felé, a déli félgömbön balkéz felé térülnek el.

73

•

légnyomás: A légkör tömege a nehézségi erı hatására nyomóerıt fejt ki. Az egységnyi felü2 letre (általában 1cm ) nehezedı levegıoszlop súlya a légnyomás. Mértékegységei: hPa (hektopascal), mb (millibar), atm (atmoszféra), torr=Hgmm (higanymilliméter). Összefüggések: 1 atm = 101300 Pa = 1013 hPa 1 bar = 100000 Pa 1 mb = 1hPa 1 torr = 133,3 Pa -3

milli=10 2 hekto=10 • A földfelszíni légnyomás: 1 atm = 1013 hPa = 1013 mb =760 Hgmm. Felfelé haladva, mivel a felettünk lévı légkör vékonyodik és ritkul, a légnyomás csökken. (A troposzférában a csökkenés mértéke: 1 Hgmm/11m.) Izobárfelület: az azonos légnyomású pontokat összekötı felület a valóságban. Ha a Föld felszíne homogén (egynemő) lenne, nem volnának szint- és hımérsékletkülönbségek, akkor a Föld felszínétıl egyenlı távolságra lévı pontokon a légnyomás egyenlı volna, az izobárfelületek páthuzamosak lennének egymással és a földfelszínnel (a földfelszínnel koncentrikus gömbhéjak lennének). A valóságban azonban a földfelszín nem homogén, nagyok a szint- és hımérsékletkülönbségek is, ezért az izobárfelületek nem párhuzamosak egymással és a földfelszínnel sem, hanem metszik a földfelszínt. Az izobárfelületek és a földfelszín metszésvonalai az izobárvonalak vagy röviden izobárok. Az izobárok tehát egyenlı légnyomású pontokat összekötı, önmagukba visszatérı görbék. A légkörben tehát különbözı légnyomású helyek alakulnak ki. •

ciklon, anticiklon: az izobártérképeken az izobárok körkörösen fognak közre területeket. Ezeket a formákat légnyomás-képzıdményeknek nevezzük. Közülük azokat, amelyeknek a belseje felé csökken a légnyomás, légnyomásminimumoknak vagy ciklonoknak, azokat pedig, amelyek belseje felé nı a légnyomás, légnyomásmaximumoknak azaz anticiklonoknak nevezzük. 1. Ciklonok A ciklon nagy sebességgel áramló légörvény. A ciklonban, mivel a közepén alacsony a légnyomás, a levegı befelé áramlik. A Coriolis-erı miatt az északi félgömbön jobb kéz felé térül el ez a mozgás, ezért az óramutató járásával ellenkezı irányú forgómozgást is végez. A ciklon közepébe áramló levegı a ciklon belsejében felemelkedik. (A déli félgömbön a ciklonokban természetesen szintén befelé, de az óramutató járásával megegyezı irányba áramlik a levegı.) Két fı típusa: a) mérsékelt övi ciklonok: Fıbb tulajdonságaik: o o o o

átmérıjük: 1500-3000 km; 2 kiterjedésük: százezer - több millió km vándorlásuk: több tízezer km-es, többé-kevésbé állandó ciklonpályákon; vándorlási sebességük: 30 km/h;

74

o o

vándorlási irányuk: NY K; élettartamuk: 5-12 nap

Kialakulásuk, fejlıdésük: A meleg és a hideg levegı találkozási vonalán hullámok jönnek létre, a meleg és a hideg levegı egymásba kapaszkodik, majd örvénylés alakul ki. Az örvényben a meleg levegı "nyelvét" hideg levegı veszi körül. A meleg és a hideg levegı érintkezési vonalán idıjárási front alakul ki. A ciklonban, mivel légörvényrıl van szó, hideg és melegfront is megfigyelhetı, de mivel a hidegfront sebessége nagyobb mint a melegfronté, a hidegfront idıvel utoléri a melegfrontot, kialakul az okklúzió (záródás), a hideg levegı teljesen elzárja a talajtól a magasba kényszerített meleg levegıt. Ekkor az egész ciklont hideg levegı tölti ki, megszőnik benne az alacsony légnyomás, az örvénylés gyengül, a ciklon feloszlik.

A. ábra: Egy ciklon fejlıdése. A pontozott terület csapadéksáv.

75

B. ábra A ciklonban hideg- és melegfront kergeti egymást

76

b) trópusi ciklonok Fıbb tulajdonságaik: o o o o o o

átmérıjük: 200-500 km; kiterjedésük: kisebb mint a mérséklet övi ciklonoké, de sokkal gyorsabban örvénylik bennük a levegı; vándorlásuk: imbolygó pályán, általában észak felé; vándorlási sebességük: 10-40 km/h; vándorlási irányuk: K NY; élettartamuk: mindig az óceánok felett képzıdnek és a szárazföld fölé érve elhalnak.

Kialakulásuk, fejlıdésük: Az erısen felmelegedett (26-27 °C-os) tengeren szélcsendb en keletkeznek. A víz látens hıje biztosítja a kialakulásukhoz szükséges energiát, és a Coriolis-erınek is fontos szerepe van létrejöttükben. A középpontjukban igen alacsony a légnyomás, ez a 10-30 km átmérıjő terület a ciklon "szeme", ahol derült az idı. Ezt veszi körül a gyorsan áramló viharzóna, ahol a szélsebesség akár 100-250 km/h is lehet. Három fı helyen alakulnak ki: (1) Dél-Amerika északi részén a Karib-tenger térségében, itt hurrikán a nevük; (2) Délkelet-Ázsia partjai mentén, itt tájfunoknak nevezik ıket; (3) az Indiai-óceán térségében alakulnak ki az orkánok.

2. Anticiklonok Az anticiklon olyan légörvény, amelynek középpontjában magas a légnyomás. Ennek hatására az anticiklon belsejében leszáll a levegı, a Föld felszínén a középponttól kifelé áramlik, és a Coriolis-erı hatására az északi félgömbön az óramutató járásával megegyezı irányban forog. Fıbb tulajdonságaik: o o o o o o

•

átmérıjük: 500-5000 km; vándorlásuk: általában keveset mozognak, viszonylag állandó képzıdmények; vándorlási sebességük: több 10 km/h; vándorlási irányuk: NY ł K; élettartamuk: akár több hét is lehet; kialakulásuk, fejlıdésük: a sarki hideg vagy mérsékelt övi területeken jönnek létre, de a szubtrópusi területeken, a passzát szélrendszer leszálló ágában is alakulnak ki anticiklonok.

nagy földi légkörzés: az egész Földet átfogó légáramlások rendszerét általános cirkulációnak vagy nagy földi légkörzésnek nevezzük. A nagy földi légkörzés három szélrendszerbıl áll: 1. passzátszelek: 0°-tól é.sz. és d.sz. 30°-ig, az északi félgömbön ÉK-i, a déli félgömbön DK-i irányúak. 2. nyugati szelek: é.sz. és d. sz. 30° és 60° között, az északi félg ömbön DNY-i, a déli félgömbön ÉNY-i irányúak. 3. sarki szelek: é-sz. és d. sz. és 60° és 90° között, az északi f élgömbön ÉK-i, a déli félgömbön DK-i irányúak.

77

•

futó áramlások (jet stream): nagy magasságban a Földet körülfutó nagy sebességő áramlások. o o o o o

elhelyezkedésük: a troposzféra felsı részén és a tropopauzában 10-15 km-es magasságban, az é.sz és d.sz 30° és 60° között; kiterjedésük: vízszintesen kb. 100 km, függılegesen 1-2 km; irányuk: NY K sebességük: 200-500 km/h; jelentıségük: örvények keletkezhetnek bennük, amelyek egészen a felszínig lehatolnak, így ciklonok és anticiklonok alakulhatnak ki.

78

FÖLDRAJZI ÖVEZETESSÉG, TALAJTAN Sárfalvi_- Tóth: Földrajz I. 189-229. o. és a könyv végén lévı táblázat Nemerkényi: Általános természetföldrajz 177-206. o.

FÖLDRAJZI ÖVEZETESSÉG Alapfogalmak •

Idı: a légkör fizikai és kémiai tulajdonságainak és folyamatainak egy adott helyen, adott idıpillanatban a környezettel és egymással is kölcsönhatásban álló rendszere.

•

Idıjárás: a levegı fizikai és kémiai állapotának adott helyen rövidebb idı (néhány óra, nap) alatt lejátszódó változása.

•

Éghajlat (klíma): egy adott hely idıjárásának hosszabb idıszak (néhány évtized) alatt megfigyelhetı, szabályszerő változása. Más definíciók: Valamely hely átlagos idıjárása. Adott hely idıjárási rendszere.

•

Idıjárási elemek = éghajlati elemek: egyes térségek idıjárását, éghajlatát kialakító, számokkal is leírható jellemzık: napsugárzás, hımérséklet, légnyomás, szél, vízgıztartalom, felhızet, csapadék.

•

Éghajlat-alakító tényezık: azok a csillagászati (kozmikus) és földi jelenségek, amelyek megszabják valamely hely éghajlati változását, azok törvényszerőségét. Ezek: - napsugárzás; - a földfelszín anyaga, domborzata, tengerszint feletti magassága, növényzete; - uralkodó szél és tengeráramlások.

•

Makroklíma: nagy kiterjedéső légtérben (több tíz-százezer km2 területen) uralkodó, megközelítıen azonos éghajlat.

•

Mezoklíma: a középnagyságú légterek éghajlata.

•

Mikroklíma: a talaj feletti pár dm-es légtér éghajlata.

•

Éghajlati övezet: a gömb alakú Földön az éghajlati elemek (és sok más természetföldrajzi tényezı) övszerő sávok mentén rendezıdnek el.

•

Szoláris éghajlati övezet: a napsugarak hajlásszöge (=deleléskor a napsugarak és a földfelszín által bezárt szög) által kijelölt éghajlati övezetek (csak a Nap sugárzását és a Föld bolygótulajdonságait vesszük figyelembe): forró (trópusi) övezet 0° - é.sz. és d.sz. 23,5° mérsékelt övezet é.sz. és d.sz. 23,5° - é.sz. és d. sz. 66,5° hideg övezet é.sz. és d.sz. 66,5° - é.sz. és d.sz. 90°

79

Magyarázat: Ha a Föld tengelye merıleges lenne a keringési síkra (ekliptikára), akkor egész éven át (a teljes keringési idı alatt) a Föld egy adott pontján nem változna a napsugarak beesési szöge (pl. az Egyenlítın egész éven át 90°, a sarkpontokon egész évben 0° lenne a beesési szög). Mivel azonban a Föld forgástengelye 66,5°-os szöget zár b e az ekliptikával (azaz a forgástengely és az ekliptikára állított merıleges között 23,5°-os a szög), és ez a szög a kerin gés alatt nem változik, a napsugarak beesési szöge egy év folyamán nem állandó a Föld különbözı pontjain: március 21én az Egyenlítıre, június 22-én a Ráktérítıre, szeptember 23-án ismét az Egyenlítıre, december 22-én pedig a Baktérítıre érkeznek merılegesen a napsugarak.

Tehát a napsugarak beesési szöge csak a Rák- és a Baktérítı közötti területen (é.sz. 23,5° és d.sz. 23,5° között) lehet az év folyamán 90°. Ez a terület a forró (vagy trópusi) övezet. Ugyancsak a Föld tengelyferdesége az oka, hogy az é.sz. 66,5°-tól északra és a d.sz. 66,5°-tól délre az év folyamán legalább egyszer nem kel fel illetve nem nyugszik le a Nap (a sarkkörökön), a sarkpontokon pedig féléves nappal és féléves éjszaka váltja egymást. Ez a terület az északi és déli hideg övezet. A térítık és a sarkkörök közötti átmeneti terület, ahová már mindig csak 90°-nál kisebb hajlásszöggel érkeznek a napsugarak, de még minden nap felkel és lenyugszik a Nap, az északi és déli mérsékelt övezet.

80

•

Napéjegyenlıség (ekvinokcium): évente két alkalommal, március 21-én és szeptember 23án a napsugarak deleléskor az Egyenlítıre esnek merılegesen. Ekkor az egész Földön 12 órás nappal és 12 órás éjszaka van, azaz hosszuk megegyezik. Az északi félgömbön március 21-e a csillagászati tavasz, szeptember 23-a pedig a csillagászati ısz kezdete.

•

Nyári napforduló (az északi félgömbön június 22-e): a Nap március 21-én az Egyenlítı felett delel 90°-ban, ett ıl kezdve június 22-ig egyre északabbra esik az a terület, ahol 90°-ban delel a Nap, azaz a Nap látszólagos évi pályája során észak felé "vándorol". Június 22-én delel 90°-ban a legészakabbra, a Ráktérít ı felett, ezután látszólagos égi pályáján az Egyenlítı, azaz dél felé tart. A Nap pályájában ily módon június 22-én bekövetkezı fordulat a nyári napforduló.

•

Téli napforduló (az északi félgömbön december 22-én): December 22-én ugyanaz történik a déli félgömbön, mint június 22-én az északi félgömbön, azaz a Nap látszólagos pályáján ekkor éri el a legdélibb pontot. ezután visszafordul észak, azaz az Egyenlítı felé. A Nap pályájában ily módon bekövetkezı fordulat a téli napforduló.

81

82

•

A napsugarak beesési szöge és a földrajzi szélesség közötti összefüggés:

83

•

március 21-én és szeptember 23-án: beesési szög = 90° - földrajzi szélesség pl. az Egyenlítınél a beesési szög = 90° - 0° = 90° az Északi-sarkon a beesési szög = 90° - 90° = 0°

•

június 22-én: a) Ráktérítıtıl északra: beesési szög = 90° - földrajzi szélesség +23,5° pl. a Ráktérítınél a beesési szög = 90° - 23,5° + 23,5° = 90° az Északi-sarkkörnél a beesési szög = 90° - 66,5° + 23,5° = 47° az Északi-sarkpontnál a beesési szög = 90° - 90° + 23,5° = 23,5° b) a Ráktérítıtıl délre: beesési szög = 90° - földrajzi szélesség - 23,5° pl. az Egyenlítınél a beesési szög = 90° - 0° - 23,5° = 66,5° a Baktérítınél a beesési szög = 90° - 23,5° - 23,5° = 43° a Déli-sarkkörnél a beesési szög = 90° - 66,5° - 23 ,5° = 0°

•

december 22-én: a) a Baktérítıtıl délre: beesési szög = 90° - földrajzi szélesség + 23,5° pl. a Baktérítınél a beesési szög = 90° - 23,5° + 23,5° = 90° a Déli-sarkkörnél a beesési szög = 90° - 66,5° + 23 ,5° = 47° a Déli-sarkpontnál a beesési szög = 90° - 90° + 23, 5° = 23,5° b) a Baktérítıtıl északra: beesési szög = 90° - földrajzi szélesség - 23,5° pl. az Egyenlítınél a beesési szög = 90° - 0° - 23,5° = 66,5° a Ráktérítınél a beesési szög = 90° - 23,5° - 23,5° = 43° az Északi-sarkkörnél a beesési szög = 90° - 66,5° - 23,5° = 0°

•

Valós vagy módosított éghajlati övezet: a napsugarak által kijelölt éghajlati övezetek határai szabályosak: a térítık és a sarkkörök jelentik ezeket. A valóságban azonban a tengeráramlások, a szélrendszerek, a domborzat valamint a szárazföldek és óceánok szabálytalan elhelyezkedése módosítja a szoláris éghajlati övezetek szabályos határait. Így jönnek létre a szabálytalan határokkal rendelkezı valós vagy módosított éghajlati övezetek. Ezeken belül is eltérı lehet az éghajlat, így jönnek létre az éghajlati övezeteken belül az éghajlati övek, és azokon belül az éghajlati területek.

84

•

Földrajzi övezetek: az éghajlat, a természetes növényzet, az állatvilág, a talaj, a vízjárás, a felszínformáló erık együttes övezetes megjelenése.

•

Éghajlati rendszerek: A Földön megfigyelhetı különbözı éghajlattípusokat sokan megpróbálták rendszerezni. Pl. - Penck éghajlati rendszere a csapadékmennyiséget vette alapul, és három nagy típust különböztetett meg: 1. nedves (humidus); 2. száraz (aridus) 3. havas (nivális) - Köppen éghajlati rendszere a leggyakrabban alkalmazott osztályozás, amely a hımérséklet és a csapadék alapján készült. 5 éghajlati övet különböztet meg: 1. forró trópusi öv 2. száraz öv 3. meleg mérsékelt öv 4. boreális öv 5. hideg poláris öv

85

•

Az éghajlat ábrázolása: A klímadiagramok a hımérséklet és a csapadékadatok éves változását ábrázolják. 2 típus használatos: - Hagyományos ábrázolási mód:

A vízszintes tengelyen az év 12 hónapja, a bal oldali függıleges tengelyen a hımérséklet °Cban, a jobb oldali függıleges tengelyen a csapadékmennyiség mm-ben van feltüntetve. A hımérsékleti és csapadékértékek mindig az éghajlatnak megfelelı nagyságrendben vannak feltüntetve, ezért ezek a diagramtípusok egymás közötti összehasonlításra nem alkalmasak. A havi csapadékmennyiségeket oszloppal, a havi középhımérsékleteket pedig görbével ábrázolja.

- Walter-Lieth-féle ábrázolási mód: A vízszintes tengelyen itt is az év 12 hónapja található, a bal oldali függıleges tengelyen a hımérséklet, a jobb oldali függıleges tengelyen a csapadék, de pontosan megszabott nagyságrendben: a hımérsékleti skála beosztása 10 °C, a csapadékskáláé 20 mm. A fejlécen feltüntetik a mérıállomás nevét (a), tengerszint feletti magasságát (b), az évi középhımérsékletét (c) és az évi csapadékmennyiségét (d). A hımérsékletet (e) és a csapadékot (f) is görbével ábrázolja, ezek egymáshoz viszonyított helyzete is fontos. Ha a hımérsékleti görbe a csapadékgörbe felett húzódik, az száraz (aridus) idıszakot jelez (m), amit pontozással jelölnek. Ha a csapadékgörbe a hımérsékleti görbe felett halad, az nedves (humidus) idıszakot jelez, amit havi 100 mm csapadékmennyiség alatt vonalkázással (n), havi 100 mm csapadékmennyiség felett pedig fekete színnel (o) jelöli a diagram (szuperhumidus idıszak). A hagyományos és a Walter-Lieth-féle diagram kombinációja is elıfordulhat pl. a gimnáziumi tankönyvekben.

86

(Az egyes éghajlati övezetek, övek és területek jellemzıirıl jó leírást adnak a gimnáziumi tankönyvek.)

87

TALAJTAN •

Talaj: a földkéreg legkülsı szilárd burka, amely a növények termıhelyéül szolgál. Alapvetı tulajdonsága a termékenység: a benne illetve rajta élı élılényeket levegıvel, vízzel, tápanyaggal látja el. A talaj bonyolult, összetett rendszer, amely két alrendszerbıl, élı és élettelen részbıl áll. A talaj az élı és élettelen részrendszerek mőködési egysége.

•

A talajképzıdést meghatározó tényezık: éghajlat (hımérséklet, csapadék, szél) földtani tényezık (alapkızet, kéregmozgások, vulkanizmus, felszíni és felszín alatti vi-

o o zek) o o o o

•

domborzati tényezık biológiai tényezık (baktériumok, gombák, növények, állatok) idıtényezı (a talajok kora) emberi tevékenység

A talaj kialakulása: kiindulási anyagok: a földkéreg felszínén található kızetek és ásványok. Ezek az anyagok három alapvetı folyamat során alakulnak talajjá: 1. fizikai mállás (aprózódás): csak a kızetek mérete változik hı és fagy hatására, de a növények gyökerei is szétfeszíthetik a kızeteket; 2. kémiai mállás (mállás): vizes közegben lejátszódó folyamat, amelynek során a kızetalkotó ásványok oldódnak, hidratációs és hidrolitikus változásokon mennek keresztül. A mállás során felbomlik az eredeti kristályos szerkezet, az ásványok kémiailag alakulnak át. Az alapkızet ásványainak mállása során agyag keletkezik (ez az agyagosodás folyamata), amely egy komplex termék, szemcsenagysága 0,002 mm-nél kisebb, zömmel kolloid mérettartományba esik. Az agyag alkotórészei: o o o

agyagásványok (pl. montmorillonit, kaolinit) elsıdleges szilikátok 0,002 mm-nél kisebb részei alumínium-hidroxid és vas-hidroxid kovasavval alkotott víztartalmú komplexe

3. biológiai mállás: az élılények hatása a talajképzıdés során. A talajok képzıdésének alapvetı feltétele az élılények (mikroorganizmusok, növények, gombák, állatok) megtelepedése a málladékon, amelyek azt termıképességgel rendelkezı biogén képzıdménnyé alakítják át. Az élılények tevékenységének hatására a talajban szerves anyagok jelennek meg. Ezek egyrészt az élılényekben is elıforduló szénhidrátok, fehérjék, lipidek, másrészt a talaj speciális anyagai, a humuszanyagok. A talaj kialakulásában fontos további folyamatok o

humifikáció: az elhalt élılények testének anyagából lebontó folyamatok, bonyolult kémiai átalakulások során humusz jön létre. A humusz bonyolult szerkezető, nagy molekulájú, sötét színő, szerves vegyületcsoport, amelynek mérete szintén a kolloid mérettartományba esik, pontos összetétele, szerkezete máig sem teljesen ismert. A legfontosabb humuszanyagok a fulvosavak, huminsavak, huminok.

88

•

o

kilúgzás - felhalmozódás: e folyamatpár a talajok vízgazdálkodásával, így az éghajlattal van szoros összefüggésben. Kilúgzás: a CaCO3 és más jól oldódó talajalkotó vegyület csapadék hatására történı kioldódása a talaj felsı szintjébıl, és alsóbb szintekbe való vándorlása. (A humuszanyagok jó része vízben oldhatatlan, így nem vesz részt a klúgzásban.) Felhalmozódás: a kilúgzás ellentéte, az oldott anyagok kiválása, feldúsulása a talaj valamely, általában mélyebb szintjében. (Pl. a CaCO3 száraz körülmények között a felszín közelében van, az erısen nedves területeken viszont a talaj legmélyebb rétegeibe kerülhet.

o

podzolosodás: erısen savanyú környezetben, nedves viszonyok között (leginkább a boreális övben) az agyagásványok szétesésével kialakult alumínium- és vas-oxidok az A szintbıl a B szintbe vándorolnak, a jellegzetes szürke színő kovasavak pedig az A szintben maradnak. A podzolos talaj humuszban is szegény.

A talaj szintjei (fentrıl lefelé): A szint: a talaj legfelsı szintje, a legnagyobb biológiai aktivitással. Legnagyobb a humusztartalma (humusz-felhalmozódási szintnek is nevezik), és itt hat leginkább a kilúgzás (kilúgzási szintnek is nevezik). B szint: kisebb biológiai aktivitású, alacsonyabb humusztartalmú szint, itt halmozódnak fel a kioldódott anyagok (felhalmozódási szintnek is nevezik). C szint: anyakızet = alapkızet. A talajképzıdésben résztvevı kızet, amelynek anyagaiból jön létre a talaj. D szint: ágyazati kızet, a talajképzıdésben már nem vesz részt.

•

A talaj fizikai tulajdonságai: o

szemcseméret: szemcseméret alapján a talajoknak három csoportját lehet megkülönböztetni: (1) homokos talajok (a 2-0,02 mm-es szemcsék dominálnak benne); (2) vályogos talajok (a 0,02-0,002 mm-es szemcsék dominálnak benne); (3) agyagos talajok (a 0,002 mm-nél kisebb szemcsék dominálnak benne);

o

levegıtartalom (talajlevegı): eltér a légköri levegıtıl, mivel CO2- és páratartalma nagyobb, oxigéntartalma pedig kisebb a levegıénél. A talajlevegı a talaj pórusain keresztül állandó kapcsolatban áll a légkörrel.

o

víztartalom: a talaj vízgazdálkodását befolyásoló tényezık: csapadék, hımérséklet, párolgás (evaporáció), növények párologtatása (transzspiráció). Általában a talaj felsı részében a talajszemcsék közti pórusokat levegı és víz tölti ki. Ez a víz a talajnedvesség. A talajban lévı víz egy része a talajkolloidok felületéhez erısen kötött ún. higroszkópos víz, amely a növények számára nem felvehetı. A másik része a talajkolloidok felületén gyengébben van kötve, ez a kapilláris víz, amely a növények számára felvehetı. Általában a talaj mélyebb rétegeiben elhelyezkedı, a vízzáró réteg felett összegyőlı víz a talajvíz, amely a talaj minden pórusát kitölti, így itt nincs talajlevegı. A talajvíz a kapilláris vízemelés révén biztosítja a felette lévı talajrétegek vízellátását.

89

•

A talaj kémiai tulajdonságai: o

talajkolloidok: a talajrészecskék többsége a kolloid mérettartományba (0,0010,5mm) esik, így talajkolloidoknak is nevezik ıket. A talajkolloidok jellemzı tulajdonsága az adszorpciós képesség: mivel a kolloidok nagy fajlagos felülettel rendelkeznek, különféle anyagokat (ionokat, vizet, gázokat) képesek megkötni (adszorbeálni) a felületükön. A talajkolloidok 2+ 2+ + + felületükön fıleg pozitív töltéső ionokat kötnek meg (pl. Ca , Mg , Na , K ).

o

a talaj kémhatása: a talajok nagy része, elsısorban az élettevékenység hatására savas kémhatású (talajsavanyúság).

o

a talaj tápanyagtartalma: a növények számára kiemelkedı fontosságú. A növények tápanyagaikat a talajból ionok formájában veszik fel. A talaj tápanyagai egyrészt a talaj szerves anyagaiban (humuszanyagok) vagy azok felületén kötve, másrészt a talajoldatban találhatók.

90

NÉPESSÉGFÖLDRAJZ Sárfalvi_- Tóth: Földrajz I. 252-267. o. Bernek - Sárfalvi: Általános társadalomföldrajz 14-33. o. és 49-54. o.

Alapfogalmak •

Népességtudomány (demográfia): A népességre vonatkozó jellemzık egy-egy meghatározott területen belüli alkalmazásával foglalkozó tudomány.

•

Népességföldrajz: A társadalomföldrajz egyik ága, amely a népesség mennyiségi alakulásával, annak idıbeli és térbeli változásaival, mozgásaival, életkori, foglalkozási, nemzetiségi, nyelvi, vallási összetételével foglalkozik.

I. A Föld népességének növekedése A Föld népessége a kezdetektıl gyarapszik és a növekedés üteme is gyorsul. A történelmi demográfiai adatok számításokon és becsléseken alapulnak, a világ népességének számáról viszonylag pontos adatok csak a XX. század második felétıl állnak rendelkezésre. A becslések szerint az újkıkor (neolitikum) kezdetén (Kr.e. 10000 körül) a világ népessége kb. 5 millió fı lehetett. Jelenleg kb. 6,2 milliárd ember él a Földön. A kezdetektıl 1985-ig a Föld népessége tízszer duplázódott meg és az egyes kétszerezıdések között egyre rövidebb idı telt el. Míg az elsı megduplázódáshoz még kb. 3000 év kellett (Kr.e. 10000 - Kr.e. 7000), az utolsóhoz már csak 35 év volt szükséges (1950 - 1985). A XX. század második felében a világ népességének átlagos évi növekedési üteme 1,7-2,0 %.

idıszakasz dátuma

idıszakasz hossza (év)

népességszám a szakasz elején (millió fı)

népességszám a szakasz végén (millió fı)

népességnövekedés (millió fı)

Kr.e. 10000Kr.e. 7000

3000

5

10

5

Kr.e. 7000Kr.e. 4500

2500

10

20

10

Kr.e. 4500Kr.e. 2500

2000

20

40

20

Kr.e. 2500Kr.e. 1000

1500

40

80

40

Kr.e. 1000- Kr. születése

1000

80

160

80

Kr. születése900

900

160

320

160

900-1700

800

320

600

280

1700-1850

150

600

1200

600

1850-1950

100

1200

2500

1300

1950-1985

35

2500

5000

2500

1. táblázat: A világnépesség megkétszerezıdési szakaszai

91

év

1950

1955

1960

1965

1970

1975

1980

1985

1990

1995

2000

népesség (millió fı)

2516

2751

3019

3336

3698

4079

4448

4851

5292

5770

6200

2. táblázat: A világ népességének alakulása 1950-2000

A népességszám mutatói: •

• •

Természetes szaporodás: az élveszületések és halálozások számának különbsége. Ezeket az adatokat ezrelékben (‰) szokták megadni, ami az 1000 fıre jutó értékeket jelenti. Pl: Ha az ország népessége 18 millió fı, az élveszületések száma 450 ezer fı, a halálozások száma 120 ezer fı, akkor: természetes szaporodás = 450.000 - 120.000 = 330.000 fı ezrelékben kifejezve: élveszületések aránya: 18.000.000 fı 1000‰ 450.000 fı X‰ X = 25‰ az elızı mintájára:

• •

halálozások aránya: 6,6‰ természetes szaporodás: 18,3‰

Az emberiség történelme során három olyan fontosabb idıszak volt, amikor a népesség intenzívebben nıtt: 1. Kr.e. 10000 körül, a neolit forradalom idején, amikor a győjtögetı-vadászó életmódot felváltotta a mezıgazdasági termelés és ezzel összefüggésben megkezdıdött a letelepedés. Az állandó települések kialakulása és a mezıgazdasági termelésbıl adódó biztonságosabb megélhetés a népesség intenzív növekedését eredményezte. 2. A XVIII. század közepétıl az ipari forradalom nyomán javuló életfeltételek, közegészségügyi ellátás, a visszaszoruló gyermekhalandóság, a növekvı várható élettartam Nyugat-Európában a népességszám ugrásszerő emelkedését eredményezte (elsı demográfiai forradalom). 3. A XX. század második felében az ipari forradalom vívmányai a fejlıdı országokban is elterjedtek, így itt is javultak az életkörülmények, a közegészségügyi ellátás, ezáltal a halálozások jelentıs mértékben csökkentek, viszont a születések száma továbbra is magas maradt. Mindezek következtében egy addig nem tapasztalt mértékő népességnövekedés zajlott (zajlik) le ezeken a területeken, például Kelet-Ázsiában, Afrikában (második demográfiai forradalom). Ez a világ népességének robbanásszerő növekedését eredményezte, amit népességrobbanásnak nevezünk. A népességnövekedés történelmi szakaszai: (Az évszámok a fejlett országokra, elsısorban Nyugat-Európára vonatkoznak) 1. Átmenet elıtti szakasz (a XVIII. századig): születési arány magas, halálozási arány magas, várható élettartam alacsony lassú növekedés. 2. Demográfiai átmenet elsı szakasza (1780-1880): születési arány magas, halálozási arány csökken, várható élettartam növekszik gyorsuló népességnövekedés.

92

3. Demográfiai átmenet második szakasza (1880-1950): születési arány csökken, halálozási arány tovább csökken, várható élettartam tovább növekszik a népesség gyarapodása mérséklıdik. 4. Átmenet utáni szakasz (1950-2000): születési arány alacsony, halálozási arány alacsony, várható élettartam magas a népesség növekedése lelassul, esetleg csökkenésbe vált át. A fejlıdı országokban a demográfiai átmenet idıszaka késıbb következett be, a XX. század második felében még mindig magas a születések száma és ez csak lassan mérséklıdik, ugyanakkor a halálozási arány lecsökkent. Ez okozza a népességrobbanást. A világ népessége így csak késıbb jut majd el az alacsony születési és halálozási arányú stagnálás állapotába. A prognózisok szerint a XXI. század végén 10 milliárd körül fog stagnálni a világ népessége.

II. A népesség földrajzi eloszlása és mozgásai 1. A népesség földrajzi eloszlása: 2

2

Népsőrőség: Az 1 km -re jutó átlagos népességszám (fı/km ). • •

2

A szárazulatok átlagos népsőrősége 38-40 fı/km . A szárazföldek kb. 80%-a az emberiség településteréhez tartozik.

A világnépesség elhelyezkedése a Földön rendkívül egyenlıtlen: • •

A népesség 88%-a az északi, 12 %-a a déli félgömbön él. Az Óvilágban (Európa, Ázsia, Afrika) 86 %-a, az Újvilágban (Amerika, Ausztrália, Óceánia) 14%-a él az emberiségnek.

Az egyenlıtlen megoszlás okai: • •

Földrajzi tényezık: az Óvilág kontinensei közötti szárazföldi kapcsolat, az Újvilág óceánokkal való elszigeteltsége az Óvilágtól. Történelmi tényezık: az emberiség kialakulásának és az elsı civilizációk megjelenésének színtere az Óvilág.

A legsőrőbben lakott területek: • •

tengerpartok (a világnépesség 25%-a lakik itt) folyóvölgyek (a világnépesség 25%-a lakik itt) 2

A legsőrőbben lakott ország: Bangladesh (760 fı/km ) 2 A legsőrőbben lakott kontinens: Ázsia (80 fı/km ) A legritkábban lakott területek: • • • •

sarkköri területek sivatagi területek esıerdık magashegységek ( az emberiség 80%-a 500 m-nél alacsonyabban él) 2

A legritkábban lakott ország: Mongólia (1fı/km ) 2 A legritkábban lakott kontinens: Ausztrália (3fı/km )

93

A benépesültség foka

Fı/km

2

A Föld felszínének %-a

Nagyon sőrőn lakott térségek

200 fı felett

1

Sőrőn lakott térségek

100-200 fı

2

Jelentısen lakott térségek

50-100 fı

9

Mérsékelten lakott térségek

10-50 fı

9

Ritkán lakott térségek

1-10 fı

78

Alig lakott és lakatlan térségek A szárazulatok átlagos népsőrősége

1 fı alatt 1 38

100

3. táblázat: A Föld felszínének megoszlása a népsőrőség fokozatai szerint, 1995 A világ népességtömörülései: 1. Ázsiai kettıs góc: - Kelet-Kína, Korea, Japán - India, Bangladesh, Indonézia 2. Európai koncentráció: (magterülete Nyugat- és Közép-Európa) 3. Észak-Amerikai koncentráció (az USA észak-keleti része, az Atlanti-part és a Nagy-tavak vidéke) 2

2

Ezek átlagos népsőrősége 250-300 fı/km , de Ázsiában helyenként 1000 fı/km is elıfordulhat.

2. A népesség mozgásai: Egy adott terület népességét a természetes szaporodás, a bevándorlás (immigráció) és a kivándorlás (emigráció) szabályozza. A népesség vándorlása (migráció) a népesség területi elhelyezkedésének megváltozásával jár. A vándorlások társadalmi szerepe általában a kiegyenlítésre való törekvés. a. kontinensek közötti (interkontinentális) vándorlások: nagyobbak: - népvándorlás Ázsiából Európa felé (4-9. század); - kivándorlás Európából Amerikába (15-16. századtól napjainkig, a legintenzívebb idıszak 1800-1950) kisebbek: - a gyarmatosítás során Európából Afrikába (angolok, franciák, németek, olaszok) Európából Ázsiába (angolok, franciák); - a feketék behurcolása Afrikából Amerikába - a zsidók kivándorlása Izraelbe; - a kínaiak kivándorlása Európába és Amerikába.

94

b. országok közötti vándorlások: Elsısorban a 20. századra jellemzı jelenség. - politikai indítékú önkéntes vagy kényszerő áttelepülés illetve kitelepítés (pl. ukrán-lengyel népességcsere, németek kitelepítése Közép- és Kelet-Európa országaiból, indiai-pakisztáni népességcsere, kínaiak kivándorlása Ázsia különbözı országaiba, palesztinok menekülése Izraelbıl a szomszédos országokba). - munkavállalás miatti áramlások (pl. vendégmunkások vándorlása Törökországból, DélEurópából, Észak-Afrikából elsısorban Nyugat-Európába) c.

országon belüli népességmozgások: - nagy területő országok esetén jelentıs, a nagyobb népsőrőségő körzetekbıl a kisebb népességő, gazdaságilag fejlıdı körzetekbe való áramlás. (pl. USA keleti partról a nyugati partra vándorlás, volt Szovjetunió európai részérıl az Urálon túli területekre vándorlás, sokszor kényszerő áttelepítés) - szezonális vándorlások (pl. transhumance pásztorkodás, télen a síkvidéken, nyáron a hegyekben legeltetnek) - városokba áramlás

III. A népesség összetétele

1. Kor és nem szerinti összetétel gyerekkorúak: 0-15 év felnıtt korúak (keresı korúak = munkaképes korúak): 15-64 év idısek: 65 év felett A népesség kor és nem szerinti megoszlását korfával (=korpiramissal) ábrázolják: A vízszintes tengelyen bal oldalt a férfiak, jobb oldalt a nık aránya %-ban, a függıleges tengelyen a korcsoportok szerepelnek. A korfa alakja alapján demográfiai típusok különböztethetık meg: •

növekvı népesség korfája: széles alapú, fölfelé gyorsan keskenyedı korfa, a fiatal korcsoportok magas (a gyermekkorúak 40-50%), az idısebbek alacsony (2-4%) aránya jellemzi. A legszegényebb, mezıgazdasági jellegő országokra jellemzı, ahol magas a születési és a halálozási arány is és alacsony a várható élettartam (pl: India, Kína, számos afrikai ország).

•

stagnáló népesség korfája: méhkas alakú, a fiatalok (gyermekkorúak: 20-25%) és a középkorúak aránya magas és közel azonos, csak az idısebb korosztályoknál (10-15%) keskenyedik el a korfa. Egyenletesen nı a népesség száma és várható élettartama (pl. USA, Ausztrália).

•

fogyó népesség korfája: keskeny alapú, fölfelé kissé szélesedı korfa, a fiatalok aránya csökken (gyermekkorúak: 15-20%), a várható élettartam hosszú, az idısek aránya nı (1520%), eléri, majd meghaladja a fiatalok arányát. Gyorsan öregedik a népesség, a létszám stabilizálódik, majd csökken (pl. Svájc, Dánia, Németország, Olaszország, Magyarország).

95

A születéskor várható élettartam a világnépesség egészét tekintve nı. A nık átlagélettartama általában magasabb, mint a férfiaké. A nemek aránya általában kiegyenlített (1000 férfira 900-1150 nı jut a világ különbözı országaiban). Általában a világon kicsit több fiú születik (52%), mint lány (48%), ezért a fiatalabb korosztályoknál férfitöbblet mutatkozik, de mivel a nık halandósága idısebb korban alacsonyabb, mint a férfiaké, ezért az idısebb korcsoportoknál általában nıtöbblet mutatkozik.

2. Foglalkozási szerkezet A felnıtt népesség munkát vállaló részét aktív keresı népességnek nevezzük. Az aktív keresık aránya a fejlett országokban 40-50%, a fejlıdı országokban 30-40%. A foglalkozási szerkezet azt mutatja, hogy az aktív keresık milyen arányban oszlanak meg a gazdaság különbözı szektorai között. Ez a megoszlás szoros kapcsolatban áll a gazdasági fejlettséggel. A történelmi fejlıdés során a foglalkozási szerkezet jellemzı módon változott. A szektorok közötti megoszlás iránya: mezıgazdaság ipar harmadik (tercier) szektor. Ezt a jelenséget foglalkozási átrétegzıdésnek nevezzük.

3. Emberfajták (nagyrasszok), nyelvek, vallások a. Az egész emberiség egy fajhoz tartozik (Homo sapiens). Az emberiség döntı többsége három nagyrasszba sorolható be: europid, mongolid, negrid. Ezek földrajzi elkülönülésével, keveredésével sok altípus és átmeneti típus alakult ki. Jelentısebb elterjedési területeik: - europid (a világnépesség kb. fele): eredetileg: Európa, Észak-Afrika, Nyugat-Ázsia késıbb: Amerika, Dél-Afrika, Ausztrália, Új-Zéland - mongolid (a világnépesség kb. 1/3-a): eredetileg: Ázsia, Délkelet-ázsiai szigetvilág késıbb: Amerika - negrid (a világnépesség kb. 1/10-e): eredetileg: Afrika Szaharától délre esı területei késıbb: Észak-Amerika. Átmeneti típusok kialakulására egy jó példa:

96

b. nyelvek Nyelv

A használók hozzávetıleges száma, mill. fı

mandarin-kínai

800

hindi

400

spanyol

380

angol

330

arab

190

bengáli

180

bahasa (indonéz)

175

portugál

165

orosz

142

japán

125

c. 4. táblázat: A világ 10 legelterjedtebb nyelve

A világon kb. 3000 nyelvet beszélnek (élı nyelvek), de egyes szakkönyvek 4000-et is említenek. A közös eredető nyelveket egy nyelvcsaládba sorolják. A 16 legjelentısebb nyelvcsalád: o o o o o o o o

indoeurópai (az emberiség 45%-a beszéli, ide tartoznak a kelta, az újlatin, germán, szláv, ind, iráni nyelvek) kínai-tibeti (kb. 25%) niger-kongói (kb. 6%) afro-ázsiai (kb. 6%) ausztronéz (kb. 5%) dravida (kb. 3,5%) altáji (kb. 2%) ausztro-ázsiai

97

o o o o o o o o

koreai thai nílusi-szaharai amerikai indián urali (kb. 25 millióan beszélik, 0,6%) miao-jao kaukázusi pápua

d. vallások - többistenhívı (politeista) vallások (pl. hinduizmus, buddhizmus, természeti népek vallásai) - egyistenhívı vallások (pl. keresztény, iszlám, zsidó) A világ népességének vallási megoszlása: - keresztény (32%, kb. 2 milliárd hívı) - iszlám (muszlim) (16%, kb. 1 milliárd hívı) - hindu (12%, kb. 760 millió hívı) - buddhista (5 %, kb. 315 millió hívı) - zsidó - szikh - természeti, törzsi vallások - felekezeten kívüli, ateista (kb. 20%)

98

TELEPÜLÉSFÖLDRAJZ Sárfalvi_- Tóth: Földrajz I. 268-282. o. Bernek - Sárfalvi: Általános társadalomföldrajz 34-49. o.

Településföldrajz: A települések, településhálózat feltárásával, rendszerezésével, fejlıdésének vizsgálatával foglalkozó tudományág. A települések kialakulására, fejlıdésére ható tényezık: a. természetföldrajzi - domborzat (árvízmentes teraszok, dombok vagy alacsonyabb hegytetık, síkság-hegyvidék határvonala) - éghajlat - termıföld minısége és mennyisége - nyersanyagforrások - tó- és tengerpartok - folyótorkolatok b. társadalmi tényezık - vásárvonal (eltérı természeti adottságú és gazdaságú tájak érintkezési vonala) - folyami átkelıhelyek - közlekedési csomópontok

Településtípusok: 1. Mozgékony települések Pl. A nomád állattenyésztı népek sátras települései

2. Állandó települések: a. Magányos (szórvány) települések A a lakó és a munkahely térbeli egységet alkot, lélekszámuk 1-10 fı. Például: tanya, major (gazdasági központ és lakóhely), farm (gépesített mezıgazdasági üzem és lakóhely).

b. Csoportos települések: *Falu: általában mezıgazdasági jellegő csoportos település, lélekszáma 100 - több ezer fı. A falu területe két részbıl áll: • •

belterület (belsıségek): lakóhelyek, középületek, utcák, terek külterület (külsıségek): munkahelyek, szántó, rét, legelı, szılı, erdı stb.

A bel- és külterület, bár térben elkülönül, elválaszthatatlan egységet alkot.

99

A belterület alaprajztípusai: •

széttördelt település: lazán, egymástól távol, akár több száz méterre épült házak, amelyek utak mentén helyezkednek el. (pl. a göcseji "szegek" és az ırségi "szerek")

•

halmazfalu: szabálytalan alaprajzú telkek és utcák hálózata

•

kerek vagy körfalu: a belsı, kör alakú tér külsı peremén legyezıszerően szétnyíló telkek állnak

•

szalagtelkes falvak: - útifalu vagy utcás falu: az átfutó (ország)út két oldalán elhelyezkedı szalagtelkekbıl áll - orsós utcájú falu: a szalagtelkek által közrezárt egyetlen utca középtájon térszerően kiszélesedik

•

sakktábla alaprajzú falu: tervezett, szabályos alaprajzú falu, a nyílegyenes utcák részben párhuzamosak egymással, részben merılegesek egymásra, az utcák telektömböket fognak közre.

100

*Város: a földrajzi munkamegosztásban valamilyen központi szerepkört betöltı, döntıen nem mezıgazdasági jellegő település. Helyi funkció: saját lakosságának kielégítését szolgálja Központi funkció: nem csak saját lakosságát, hanem a környezı települések népességét is szolgálja Vonzáskörzet: a város által ellátott terület A városok körét a különbözı országokban más-más szempontok alapján határozzák meg. Van, ahol a lélekszám a döntı, máshol a funkció számít. A városok kialakulása: Az elsı városok Kr.e. 4000 körül jöttek létre az ókori Mezopotámia területén. Kezdetben a városok is döntıen a mezıgazdasági termelésbıl éltek, késıbb alakult ki a városok igazgatási, vallási, kereskedelmi szerepköre. A városfejlıdés az ipari forradalom nyomán vett nagy lendületet, nagymértékben fejlıdtek a régi városok és újak is kialakultak. A városok fejlıdésével párhuzamosan a városi népesség száma is nıtt. Urbanizáció: •

városodás: a városok számának és méretének, valamint a városi népesség számának és arányának növekedése. Az ipari forradalom óta jelentıs mértékő folyamat, máig tart. A fejlıdı országok népességének csak 6-7%-a, a fejlett országok népességének 70-80%-a városlakó. Megfigyelhetı a túlzsúfolt nagyvárosokból a vidékre költözés folyamata is, az "ellenvárosodás". Jelenleg az emberiség kb. 50%-a lakik városokban.

•

városiasodás: a falusi települések átalakulása, melynek során hasonlítani kezdenek a városokhoz mind külsıleg (építkezés, gazdasági tevékenység, szolgáltatások), mind az életmód (fogyasztás, kulturális szokások) tekintetében.

Városszerkezet: a városok belsı szerkezete a társadalmi munkamegosztás térbeli rendjét tükrözi és általában övezetes elrendezıdést mutat:

101

• • • •

belsı munkahelyöv (városcentrum=city): állami és közigazgatási szervek, pénzintézetek, üzletek, oktatási, kulturális intézmények, irodák belsı lakóöv: sőrő beépítéső terület, sokemeletes bérházakkal (ezt az övet érinti leginkább a slumosodás - a lakóépületek mőszaki állapotának leromlása) külsı munkahelyöv: nagy helyigényő pályaudvarok, ipari üzemek, raktárak, sporttelepek, laktanyák, kikötık, hőtıházak külsı lakóöv: város peremi nagy lakótelepek, kertvárosi részek, családi házak

A város növekedésével új, helyi központok is létrejönnek a különbözı övekben. Agglomeráció: A nagyvárosok elıterében kialakuló település- és népességkoncentráció, amely területi - gazdasági egységet alkot, a települések egymással szoros kapcsolatban állnak. Az agglomeráció központja a centrum- vagy magtelepülés, amelynek környezetében kialakulnak a: •

bolygóvárosok: munkahely funkciójú kisebb városok, amelyek ipari tevékenységükkel tehermentesítik a nagyvárost, fıleg ipari üzemek, raktárak, kereskedelmi vállalatok találhatók itt.

•

alvóvárosok: lakóhely funkciójú városok, amelyek népessége a központban vagy a közeli bolygóvárosban dolgozik. Az agglomeráció lehet egyközpontú (monocentrikus), pl.: London, Párizs, Budapest, Moszkva, illetve többközpontú (policentrikus), pl.: Ruhr-vidék, Randstad, Donyec-medence, Szilézia.

Megalopolisz (óriásváros vagy mammutváros): az agglomerációk fejlıdésével, bıvülésével és összeolvadásával agglomerációs zónák vagy megalopoliszok jönnek létre, pl.: USA keleti part Boston - Washington (700 km hosszú, 80 millió lakos), Japán: Tokió - Nagoja - Osaka - Kobe. Szuburbia (elıváros): az agglomerációt győrőszerően körülvevı, a közlekedési vonalakhoz kapcsolódó, családi házakból álló kertvárosi lakótelepülések. Belsı lakónegyedeikben a népesség differenciáltan helyezkedik el pl.: USA, Nyugat-Európa nagyvárosai körül.

Városok típusai Funkciók alapján • • • • • •

világváros (metropolisz): nemzetközi jelentıségő politikai, adminisztratív, gazdaságirányító, ipari, pénzügyi, kereskedelmi, közlekedési, tudományos, kulturális centrum. Hatósugara az ország nemzetközi helyzetétıl függ, pl.: New York, Párizs, London, Tokió. országos jelentıségő város: sokféle funkciójú, de kisebb (országnyi) vonzáskörzető város, pl.: San Francisco, München. kereskedelmi és közlekedési központ: útvonalak találkozásánál, tengerpartokon kialakult városok, pl.: Rotterdam, Hamburg, Marseille. ipari központ: fıleg ipari tevékenységgel foglalkozó város mezıváros: lakóinak jelentıs része a mezıgazdaságból él egyéb városok: pl.: egyetemi-, üdülı-, fürdı-város, szórakoztató központok, vallási központok.

Méret alapján • • •

nagyváros középváros kisváros

(Az egyes kategóriákhoz tartozó lélekszám-adatok országonként és tankönyvenként különböznek.) Településhálózat: A kereskedelem és közlekedés fejlıdésével a települések között gazdasági - kereskedelmi kapcsolatok alakultak ki, a települések szorosabban kapcsolódtak egymáshoz, munkamegosztás alakult ki közöttük, így településhálózattá integrálódtak. A településhálózat különbözı je-

102

lentıségő településekbıl áll, így ezek a települések hierarchikus rendszert alkotnak. A településhálózat hierarchikus rendjét többféle modell is szemlélteti, közülük talán a Chrystaller-féle a legismertebb.

103

A MEZİGAZDASÁG FÖLDRAJZA Sárfalvi - Tóth: Földrajz I. 282-302. o. Bernek - Sárfalvi: Általános társadalomföldrajz 128-142. o. és 201-207. o.

A mezıgazdaság legfıbb célja a Föld lakóinak az élet fenntartásához szükséges élelmiszerekkel történı ellátása. Két fı ága a növénytermesztés és az állattenyésztés. •

• •

A világ aktív népességének kb. 50%-a (1,5 milliárd fı) a mezıgazdaságban dolgozik, de a fejlıdı országokban ez az arány kb. 70%, a fejlett országokban pedig kb. 5%. (A szélsı értékek: Nepálban 93,3%, Ugandában 83,3%, Mozambikban 81,3%; ugyanakkor Nagy-Britanniában 2,1%, az USA-ban 2,6%, Németországban 3%; Magyarországon 9%) A szárazföldek felszínének kb. 30%-án folyik kizárólag mezıgazdasági tevékenység, további 30%-ot pedig részben a mezıgazdaság hasznosít. A mezıgazdasági termelés nemzeti jövedelembıl való részesedése a világon átlagban 510%, de a fejlıdı országokban ez az arány 40-60%.

A mezıgazdasági földrajz (agrárgeográfia) a mezıgazdasági termelés térbeli rendjének gazdasági, társadalmi és természeti összefüggéseit, törvényszerőségeit kutatja, értelmezi.

A mezıgazdaság területi elhelyezkedése Mővelésági megoszlás: A szárazföldek felszínének: • • • •

12%-a megmővelt terület (szántó, kert, ültetvény, gyümölcsös, szılı) 22%-a rét, legelı 30% erdı 36% terméketlen terület

A szárazföld hasznosításási formáinka eloszlása

104

A mezıgazdasági növények csoportosítása: • • • •

kenyérgabonák: búza, rizs, kukorica, rozs, zab, köles ipari növények-élelmezési célokra: cukorrépa, cukornád, napraforgó, szója -rostnövények: gyapot, len, juta, szizálkender -egyéb: kaucsukpálma zöldség és gyümölcs élvezeti növények: kakaó, kávé, tea, főszerek, dohány (A burgonya emberi táplálékként, takarmányozásra és ipari alapanyagként is felhasználható)

A növénytermesztés területi elhelyezkedése: búza: • •

környezeti igényei: megfelelı csapadékmennyiség, humuszban gazdag talaj termıterülete: 240 millió ha, elsısorban az északi mérsékelt övezetben termesztik, termesztésének északi határai: Winnipeg-tó, Finn-öböl, Léna folyó középsı szakasza, termesztésének déli határai a Yucatan-félsziget, a Nílus-völgy és a Dekkán-fennsík. A déli féltekén az argentin pampákon, Afrika és Ausztrália déli részén termesztik.

rizs: • •

környezeti igényei: trópusi, szubtrópusi klíma, magas hımérséklet, növekedéskor és éréskor sok víz (árasztás) termıterülete: 150 millió ha, elsısorban Dél- és Délkelet-Ázsiában termesztik, de Brazíliában és az USA déli részén is jelentıs területeket foglal el.

kukorica: • •

környezeti igényei: megfelelı éghajlat, hosszú, meleg nyár termıterülete: 120 millió ha, a mérsékelt övezet melegebb nyarú részein termesztik, fıleg az USA-ban, Kínában, a FÁK területén, Közép- és Dél-Európában, Északnyugat-Afrikában.

árpa: • •

környezeti igényei: éghajlati igénye a búzáénál szerényebb termıterülete: 80 millió ha, a mérsékelt övezetben termesztik, elterjedésének határai a búzáétól északabbra és délebbre nyúlnak.

gyapot: • •

környezeti igényei: meleg éghajlat és megfelelı mennyiségő csapadék termıterülete: 32 millió ha, fı termıkörzetei, a forró monszunterületek, Délkelet-Ázsia, KözépÁzsia, Kelet-Afrika, USA, Egyiptom.

zab: • •

környezeti igényei: jól tőri a hővös éghajlatot, a talajra sem érzékeny termıterülete: kb. 30 millió ha, a mérsékelt övezet hővösebb részein termesztik, fıleg a FÁK területén, az USA-ban, Kanadában, Ausztráliában, Európa északi részén.

105

burgonya: • •

környezeti igényei: talajigénye nem nagy, de a nyári szárazságot rosszul tőri termıterülete: 18 millió ha, fıleg Észak- Közép- és Kelet-Európában termesztik.

rozs: • •

környezeti igényei: éghajlati és talajigényei szerényebbek a búzáénál termıterülete: 15 millió ha, fıleg Közép- és Kelet-Európában, az USA-ban, Argentínában termesztik.

köles: • •

környezeti igényei: igen jól tőri a szárazságot és a meleget termıterülete: Kelet- és Északnyugat-Afrikában, Kína India és Pakisztán területén termesztik fıleg.

cukornád: • •

környezeti igényei: nagy a hı- és vízigénye termıterülete: 15 millió ha, a trópusi átmeneti övben és a monszunterületeken termesztik, fıleg India, Brazília és Kuba területén.

cukorrépa: • •

környezeti igényei: rendszeres gondozást, jó minıségő talajt igényel, rosszul bírja a szállítást termıterülete: 9 millió ha, elsısorban Európában termesztik.

napraforgó: • •

környezeti igényei: mérsékelt klíma termıterülete: a mérsékelt övezetben termesztik, elsısorban a FÁK területén, Európában és Latin-Amerika mérsékelt éghajlatú részein.

földimogyoró: • •

környezeti igényei: magas hımérséklet, egyenletes talajnedvesség termıterülete: fıleg a trópusi átmeneti és monszun területeken termesztik, így Indiában, Kínában, Délkelet-Ázsiában, az USA délkeleti részén, az afrikai szavanna-területeken.

kaucsukpálma: • •

környezeti igényei: meleg, sok csapadék termıterülete: az egyenlítıi övben, Malaysiában és Indonéziában termesztik.

kakaó: • •

környezeti igényei: meleg, sok csapadék termıterülete: az egyenlítıi övben, fıleg Nyugat-Afrikában, a Guineai-öböl partvidékén és Brazíliában termesztik.

106

kávé: • •

környezeti igényei: szavanna klíma termıterülete: az átmeneti övben, fıleg Latin-Amerikában (Brazília, Kolumbia, Mexikó), Afrikában (Elefántcsontpart, Angola, Etiópia) és Indonéziában termesztik.

citrusfélék: • •

környezeti igényei: nagy hı és fényigényő fajok termıterülete: a monszun és mediterrán területeken, fıleg Európában, Indiában, Kínában, Izraelben termesztik ıket.

szılı: • •

környezeti igényei: nagy hı és fényigényő termıterülete: 20 millió ha, fıleg a mediterrán területeken termesztik, a Földközi-tenger partvidékén.

tea: fıleg Ázsiában (Kína, India, Japán, Srí Lanka, Grúzia) termesztik.

A világ növénytermesztése (1995):

107

Az állattenyésztés területi megoszlása (1995):

A mezıgazdaság földrajzi elhelyezkedésére ható tényezık: természeti tényezık: éghajlat (fıleg a hımérséklet és a csapadék), domborzat, vízrajz, talaj. Mivel ezek világméretekben alapvetıen zonálisan helyezkednek el, a mezıgazdaság alapvetı térbeli rendje a zonalitás. • • • •

társadalmi, gazdasági tényezık: népesség, mint a mezıgazdasági termékek termelıje és fogyasztója. tulajdonviszonyok. üzemi-technikai tényezık.

A mezıgazdaság földrajzi típusai: A mezıgazdaságnak sokféle típusa alakult ki a történelem során, amelyeket sokan és többféle szempont alapján csoportosítottak.

1. Hagyományos mezıgazdaság a. Hagyományos állattenyésztı gazdálkodás • •

szubpoláris nomadizmus: a pásztorok egyszerően követik a rénszarvascsordákat, Skandinávia és Oroszország északi részén jellemzı. szárazövi nomadizmus: fıleg tevét, juhot, kecskét tartanak, Észak-Afrikában és a KözelKeleten.

108

b. Hagyományos növénytermesztı gazdálkodás • •

hagyományos szárazmővelés: a trópusi területeken, öntözés nélkül termesztenek édesburgonyát(=batáta), maniókát, fızelékféléket, kukoricát, kölest. hagyományos öntözéses gazdálkodás: a Közel-Keleten, Közép-Ázsiában oázisokban és a folyók mentén, valamint Dél- és Kelet-Ázsiában jellemzı, ahol fıleg rizst termelnek

2. Fejlett tıkés mezıgazdaság a. Európai intenzív (belterjes), kisüzemi vegyesgazdaságok (növénytermesztés és állattenyésztés). b. Tengerentúli extenzív (külterjes) növénytermesztés: fıleg az USA-ban, Kanadában, Argentínában jellemzı gabonatermelés. c. Tengerentúli extenzív legeltetı állattenyésztés (ranch-gazdálkodás): fıleg Amerikában, Ausztráliában, Dél-Afrikában jellemzı, szarvasmarha és juhtenyésztés. d. Ültetvényes gazdálkodás: Latin-Amerikában, Délkelet-Ázsiában, Afrika egyes részein jellemzı, fıleg ipari és élvezeti növényeket termelnek: kaucsuk, kakaó, kávé, banán.

D.B. Grigg angol kutató mezıgazdasági típusai: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

Talajváltó gazdálkodás Árasztásos rizstermelés Nomád pásztorkodás Mediterrán típusú mezıgazdaság Vegyes gazdaságok Tejtermelés - tejgazdaság Ültetvényes gazdálkodás Ranch-gazdálkodás Nagyüzemi gabonatermesztés

A világ élelmezési helyzete: A FAO (Food and Agricultural Organization) az ENSZ Élelmezésügyi és Mezıgazdasági Szervezete, székhelye Rómában van. Figyelemmel kíséri a világ mezıgazdasági termelésének és mezıgazdasági kereskedelmének alakulását, segítséget nyújt a fejlıdı országok mezıgazdaságának fejlesztéséhez, az élelmezési válsággal sújtott területekre segélyeket juttat el. A Föld népességének 1/7-e nem jut megfelelı mennyiségő és minıségő táplálékhoz a fejlıdı országokban, ugyanakkor a fejlett országokban a túltápláltság és a túlzott fogyasztás jelent problémát. Az élelmezési válság alapja a termelési és elosztási viszonyok egyenlıtlensége. Az élelmezési válság okai: a fejlıdı országok intenzíven növekvı népessége, a fejlıdı országok duális jellegő gazdasági-társadalmi struktúrája, a mezıgazdasági termelés alacsony színvonala, kedvezıtlen természeti adottságok, az élelmiszertermelés és kereslet egymástól való elszakadása (a fejlıdı országok nem tudják megvenni a hiányzó élelmiszert).

109

IPARFÖLDRAJZ Sárfalvi - Tóth: Földrajz I. 302-327. o. Bernek - Sárfalvi: Általános társadalomföldrajz 143-174. o.

Az ipar az anyagi termelés egyik ága, amely kitermeli és feldolgozza a természetben található, emberi szükségletek kielégítésére alkalmassá tehetı anyagi javakat, feldolgozza a mezıgazdasági termékeket. Az iparföldrajz feladata az ipari termelıerık területi elhelyezkedésének, az ipar fejlıdési dinamikájának, szerkezeti változásának, valamint az ipar és a földrajzi környezet kapcsolatának vizsgálata.

Az ipar felosztása Az elıállított termék rendeltetése alapján: kitermelıipar (bányászat) és feldolgozóipar (többi iparág). Üzemforma szerint: háziipar, kézmőipar, gyáripar. Ágazatok szerint: • • •

nehézipar (bányászat, villamosenergia-ipar, kohászat, gépipar, vegyipar, építıanyag-ipar). könnyőipar (fa-, papír-, cellulózipar, textilipar, ruházati ipar, bır-, szırme-, cipıipar, nyomdaipar, kézmőipar). élelmiszeripar (húsipar, tejipar, tartósítóipar, malomipar, sütıipar, cukor- és édesipar, növényolajipar, szesz-, bor-, és söripar, ásványvíz és üdítıital gyártás, dohányipar).

Az ipar földrajzi elhelyezkedésére ható tényezık (telepítı tényezık) - természeti tényezık: •

ásványkincsek: - energiahordozók (szén, kıolaj, földgáz, hasadó anyagok), - ércek (a kohászat számára hasznosítható fém tartalmú ásványok és kızetek), - vegyipari alapanyagok (kısó, kálisó, kén és foszfor tartalmú ásványok stb.), - építıanyagok (márvány, kavics, homok, bazalt, mészkı, dolomit), - egyéb ásványkincsek (azbeszt, kaolin, bentonit, perlit, kvarcit stb.).

•

víz: nyersanyagként vagy segédanyagként használja az ipar.

•

éghajlat: például a hımérsékleti szélsıségek igénybe veszik a mőszaki berendezéseket, az uralkodó szélirány is fontos lehet a nagy szennyezıanyag-kibocsátású üzemek elhelyezésénél, korábban a textilipari üzemek telepítésében fontos szerepe volt a levegı páratartalmának stb.

•

egyéb tényezık: például a domborzati adottságok, az alapkızet, a talaj minısége is befolyásolhatja a telephely kiválasztását.

- társadalmi-gazdasági tényezık: •

munkaerı: a szabad munkaerı vonzó hatással lehet bizonyos munkaerı-igényes iparágakra, pl: textilipar, ruházati ipar.

110

•

fogyasztópiac: azokra az iparágakra gyakorol vonzó hatást, amelyek mindennapi szükségletet elégítenek ki (pl: sütıipar, tejipar, egyes húsipari ágazatok) vagy az általuk elıállított késztermék súlyához viszonyítva kis tömegő nyersanyagra van szükségük (pl: söripar, üdítıital gyártás).

•

ipari nyersanyagok: elsısorban az élelmiszeripari nyersanyagok (pl: cukorrépa, gyümölcsök, zöldségek) gyakorolnak vonzó hatást élelmiszeripari ágazatokra (pl: cukorgyártás, konzervipar).

•

szállítás: a jó közlekedésföldrajzi helyzető területek a szállításigényes iparágakra gyakorolnak vonzó hatást (pl: a nagy és sokféle nyersanyagigényő ágazatok).

•

kooperáció: a vertikálisan egymásra épülı iparágak egymásra vonzó hatással vannak (pl: szénbányászat › kohászat › gépgyártás, kıolajbányászat › kıolajfinomítás › petrolkémiai ipar).

•

infrastruktúra: a gazdaságnak azok a strukturális létesítményei, amelyek az eladók és a vevık között a javak és a szolgáltatások áramlását biztosítják. Megkülönböztetünk gazdasági infrastruktúrát (villany-, gáz- és vízvezetékek, csatorna, szemétlerakók, telefonhálózat, utak, vasutak, kikötık, hajózható vízi utak, repülıterek) és szociális infrastruktúrát (oktatási, egészségügyi, mővelıdési, kommunális létesítmények). A fejlett infrastruktúra vonzza az ipart, sokszor komoly beruházással fejlett infrastruktúrájú régiót (ún. ipari parkot) alakítanak ki, ami fıleg a kevéssé anyag- és energiaigényes iparágakat vonzza.

•

tıke.

•

stratégiai szempontok.

Az ipar területi elhelyezkedése: A világ nagy iparvidékei fıleg az északi félgömb mérsékelt övezetében helyezkednek el: • • •

Európában: Közép-Anglia, holland - belga - észak-francia iparvidék, Ruhr-vidék, Milánó - Torino - Genova háromszög, Szilézia, Donyec-medence, Urál-hegység. Ázsiában: Mandzsúria, Honshu-sziget. Észak-Amerikában: Atlanti-part, Nagy-tavak vidéke.

Természeti erıforrások: Az ember alapvetı szükségleteinek kielégítése céljából a környezetbıl felhasznált anyagok. Két fı csoportját különböztetjük meg: • •

megújuló erıforrások: napfény, levegı, víz, szél, geotermikus energia, biogázok, növényzet, állatvilág. nem megújuló erıforrások: fosszilis energiahordozók (szén, kıolaj, földgáz, hasadó anyagok), ércek, nem fémes ásványkincsek.

111

A világ nyersanyagtermelése (1995):

Energiagazdaság: Az energiagazdaság az energiahordozók munkavégzı képességének a feltárásával foglalkozik. Energiahordozók (energiaforrások): az energia anyagi hordozói, amelyeket energiaszükségletünk kielégítésére használunk fel. Megkülönböztetünk: • •

elsıdleges (primer) energiahordozókat, amelyeket közvetve használunk fel (szén, kıolaj, földgáz, hasadó anyagok, geotermikus energia, vízenergia, szélenergia, napenergia, fa), másodlagos (szekunder) energiahordozókat, amelyeket közvetlenül hasznosítunk (villamos energia, gız, gázok, koksz).

Az energiagazdaság kiemelkedı fontosságú része a villamos energia termelése. A villamos energia különbözı erımővekben állítható elı: • • •

hıerımővek: fosszilis energiahordozókkal mőködnek (szén, szénhidrogének), vízerımővek: a folyóvizek helyzeti vagy mozgási energiáját hasznosítják, atomerımővek: a hasadó anyagok, elsısorban az urán maghasadásakor felszabaduló energiát hasznosítják,

112

•

napjainkban kezdenek elterjedni a megújuló erıforrásokat kihasználó erımővek, berendezések, amelyek a napsugárzást, a szelet, az árapály jelenséget, a hullámzást, a geotermikus energiát, a biogázokat hasznosítják.

A világ villamos energia termelése 1994-ben 12681 milliárd kWh volt, amelybıl az USA 3268 milliárd, Japán 964 milliárd, Kína 904 milliárd kWh-t állított elı. A világon felhasznált villamos energia mennyisége 11258 milliárd kWh volt, amelybıl az USA 2969 milliárd, Kína 1093 milliárd, Oroszország 884 milliárd kWh-t használt fel.

113

A GAZDASÁGI FEJLETTSÉG MUTATÓI. A VILÁGGAZDASÁG PÓLUSAI, GLOBALIZÁCIÓ ÉS REGIONALIZMUS Sárfalvi - Tóth: Földrajz I. 230-251. o. és 332-335. o. Bernek - Sárfalvi: Általános társadalomföldrajz 55-128. o. és 189-221. o.

1. Gazdasági fejlettség, gazdasági növekedés a) A gazdasági fejlettség mérése A gazdasági fejlettség mérésére az egyik leggyakrabban használt mérıszám az országban megtermelt 1 fıre jutó jövedelem. Egy ország jövedelmének meghatározása kétféleképpen lehetséges: •

bruttó hazai termék (Gross Domestic Product - GDP) mérése: egy ország GDP-je az ország területén egy naptári évben megtermelt illetve létrehozott termékek és szolgáltatások piaci áron számolt összértékét fejezi ki;

•

bruttó nemzeti termék (Gross National Product - GNP): egy ország GNP-je az országban állampolgárai és bejegyzett vállalatai (azaz rezidensei) által egy naptári évben megtermelt illetve létrehozott termékek és szolgáltatások piaci áron számolt összértékét fejezi ki.

A két mutató közötti különbség tehát abban rejlik, hogy a GDP számbavételénél a területi elv érvényesül, míg a GNP elszámolásánál a rezidens-elv. A GDP-bıl a GNP a következıképpen határozható meg:

bruttó hazai termék + rezidensek által külföldön megtermelt jövedelmek - nem rezidensek által belföldön megtermelt jövedelmek

= bruttó nemzeti termék

Egy ország gazdasági fejlettségét (szegénységét vagy gazdagságát) tehát leggyakrabban az 1 fıre jutó GDP-vel illetve az 1 fıre jutó GNP-vel szokták jellemezni. E mutatók alapján a Világbank az egyes országokat különbözı csoportba sorolta 1994-es adatok alapján (a Föld átlagos GNP/fı értéke 1994ben 4470 USD volt): a. alacsony jövedelemszinttel rendelkezı országok: az egy fıre jutó GNP ebben az országcsoportban átlagosan 380 USD körül van (80 és 725 USD között helyezkednek el az egyes országok). Ide tartoznak a világ legszegényebb országai. b. közepes jövedelemszinttel rendelkezı országok: itt azok az országok találhatók, ahol az GNP/fı 726-8955 USD között van. Mivel ez a csoport a legnépesebb, így a Világbank alacsonyabb és magasabb fejlettségő alcsoportokat hozott létre, ez utóbbiba tartozik Magyarország is, 3840 USD egy fıre jutó GNP-vel. c.

a magas jövedelmő országok csoportjában az egy fıre jutó GNP átlagosan 23420 dollár.

Önmagában ezeket a mutatókat vizsgálva is szembetőnı, hogy a Földön szélsıséges egyenlıtlenségek uralkodnak az egyes országok között. A gazdasági fejlettségnek számos egyéb mutatója lehetsé-

114

ges (pl. születési és halálozási ráták, az energiafogyasztás mértéke, az 1000 fıre jutó telefonok száma stb.), és általánosságban elmondható, hogy ezek a mérıszámok is az 1 fıre jutó jövedelemhez hasonló eredményeket hoznak (tehát például az energiafogyasztás a nagyobb GDP-jő országban lesz nagyobb, és a 10 ezer lakosra jutó orvosok száma is a fejlettebb országban több). Szintén a gazdaság fejlettségi szintjére utal az ország gazdasági növekedése. Egy ország gazdasági növekedése azt mutatja meg, hogy egy év alatt reálértelemben mennyivel növekszik az országban megtermelt érték. A reálértéken számolásra azért van szükség, mert ha egy országban folyamatosan növekednek az árak (tehát infláció van), úgy az elıállított javak pénzben kifejezett értéke ugyan nı, de valós értéke nem, tehát az infláció kiszőrése nélkül számolt GDP/GNP nem ad megfelelı képet. A GDP illetve GNP növekedési üteme egy adott idıszakban (feltételezve, hogy nincs infláció) a következıképpen számítódik: a GDP növekedés a vizsgált idıszakban / a vizsgált idıszak elsı évében megtermelt GDP x 100 = GDP növekedési üteme (%-ban).

Ha az éves átlagos növekedést akarjuk megkapni, akkor az eredményt el kell osztani a vizsgált idıszak éveinek számával. Általában igaz, hogy a gazdasági növekedés üteme a kevésbé fejlett országokban nagyobb, mint a fejlettebb országokban. A fejlett országokban ugyanis a fejlettség magas fokáról már nehezebb egy következı fokra jutni, míg a szegényebb országok (amennyiben rendelkeznek a megfelelı erıforrásokkal) könnyebben produkálnak magasabb növekedési ütemet. Azt a folyamatot, amelynek során a fejletlenebb országok gazdasági növekedése nagyobb ütemő, mint a fejletteké, felzárkózási folyamatnak nevezzük.

b) A fejlett és fejlıdı országok fıbb jellemzıi A gazdasági fejlettség alapján a szakirodalom fejlett illetve fejlıdı jelzıvel illeti a gazdag és a szegény országokat. A II. világháború után, a szocialista társadalmi berendezkedés megjelenésével gyakran használták a fejlett országokra az "elsı világ", a szocialista országokra a "második világ", az elmaradott országokra pedig a "harmadik világ" kifejezést. Ezek közül mára inkább csak ez utóbbi kategória használatos. Ugyancsak a fejlett - fejlıdı megosztást sugallja az Észak - Dél ellentétpár, ez arra utal, hogy nagy általánosságban az északi félgömbön helyezkednek el a fejlett és a déli félgömbön a fejletlenebb országok (természetesen ez erıs általánosítás, a kifejezés jelképesen értendı). Elıfordul még a centrum-periféria jelölés is, ami a fejlett és fejletlen országoknak a világgazdaság vérkeringésében elfoglalt helyére utal. Még az egy gazdasági fejlettségi szinten álló országok között is számos különbség lelhetı fel társadalmi-politikai-gazdasági-kulturális szempontból egyaránt, mégis elmondható, hogy léteznek olyan jellegzetességek, amelyek a hasonló fejlettségi szintő országok mindegyikében megtalálhatók. Fejlett országok: •

• •

a világgazdaság centrumához való tartozás: vezetı szerep a dinamikusan fejlıdı gazdasági ágakban (ma elsısorban a szolgáltatásokban és az informatikában), aktív részvétel a nemzetközi kereskedelmi, pénzügyi folyamatokban, intenzív kutatási-fejlesztési tevékenység, fontos, a világgazdaságban és a világpolitikában kiemelkedı szerepet játszó nemzetközi szervezetek tagjai illetve központjai; társadalmi berendezkedésükre általában a demokrácia, a pluralizmus, a jogállamiság és a többpártrendszer jellemzı, kiemelt szerephez jut a civil társadalom; nemzetgazdaságuk erısen integrált, a termelési és a felhasználási folyamat szoros kapcsolatban áll egymással.

115

Fejlıdı országok: •

•

a világgazdaságban betöltött szerepük periferikus, alapvetıen függı helyzetben vannak azáltal, hogy gazdaságuk nem diverzifikált, azaz csak egy-két iparágra vagy termékre alapul. Ha tehát e termék exportlehetıségei a világgazdasági folyamatok változása során valamilyen ok (pl. árcsökkenés, vagy áttérés más nyersanyagra stb.) folytán megszőnik, úgy az ország elesik exportbevételeitıl, amibıl viszont más termékek behozatalát finanszírozta volna. Ezen kívül, ha a termék termelése leáll, rengeteg ember marad munka nélkül, hiszen más iparág nem nagyon lévén, nem tudnak elhelyezkedni. A világgazdasági függés tehát azt jelenti, hogy a világgazdaságban bekövetkezett változásokra a túlzottan specializálódott országok nem tudnak megfelelıen reagálni, és így gazdaságuk összeomolhat. nemzetgazdaságuk nem teljesen kifejlett tehát a gazdaságon belüli kapcsolatok sokszor gyengék vagy nem is léteznek. Ebbıl fakad az, hogy a fejlıdı országokban a világpiacra termelı ágazatok (amelyeket elsısorban a gyarmatosítás során fejlesztettek ki) a világgazdasággal való kapcsolata révén jobban fejlıdik, mint a csak hazai piacra termelı, tradicionális ágazatok. A modern és hagyományos iparágak egymás mellett élését nevezzük gazdasági dualizmusnak. A gazdasági dualizmus a társadalom minden szegmensére kivetítıdik, így például a népesség is kettıs abban az értelemben, hogy azok, akik az exportra termelı iparágakban dolgoznak, sokkal jobb jövedelemhez jutnak, mint a hagyományos (általában mezıgazdaság és kézmőipar) ágazatokból élık. Ez a kontraszt jól tükrözıdik pl. Dél-Amerika nagyvárosaiban.

Hangsúlyozni kell, hogy ezek a jellegzetességek alapvetıen a klasszikus értelemben vett fejlett, illetve fejlıdı országokra igazak. Ezen országcsoportokon belül is számos kisebb egységet lehet képezni, amelyek a gazdasági fejlettség különbözı fokán állnak, és így jellegzetességeik is eltérnek a fent felsoroltaktól. A dél-kelet ázsiai ún. újonnan iparosodó országok például átmenetet képeznek a fejlett és fejlıdı országok csoportja között. Ezekben az országokban az 1960-as évektıl a gazdasági növekedés üteme jelentısen felgyorsult, és a tıke- és technológiaigényes iparágak megtelepítésével (elsısorban külföldi mőködıtıke révén) olyan fellendülés indult meg, amelynek eredményeképpen fejlettségi színvonaluk jelentısen közeledett a fejlett országokéhoz. Szintén átmenetet képeznek a fejlıdı és fejlett országok között az ún. volt szocialista országok csoportja. E csoport fı jellegzetessége, hogy a II. világháború után az ide tartozó országokban szocialista társadalmi-gazdasági berendezkedés jött létre. A szocializmus gazdaságfilozófiája a centralizáció (központosítás) volt, ami a következıket jelentette: • • •

a termeléshez szükséges erıforrások állami tulajdona; a gazdaság automatizmusát tervgazdálkodással váltotta fel, azaz a gazdasági tevékenységet nem a piac, a keresleti és kínálati viszonyok határozták meg, hanem az elıre lefektetett tervek; a jövedelmek újraelosztása is központilag folyt, a béreket tehát nem a vállalatok teljesítménye, hanem a központi költségvetés határozta meg. A társadalmi igazságosság megteremtése érdekében a vagyoni és jövedelmi különbségek megszüntetésén munkálkodtak. A szocializmus bukásával ezekben az országokban is megindult az áttérés a piacgazdaságra. Ezt a folyamatot nevezzük rendszerváltásnak.

116

2. A nemzetközi kereskedelem és a világgazdaság fejlıdésének fı irányai, a világgazdaság pólusai a) A nemzetközi kereskedelem fejlıdése Az emberek azóta foglalkoznak kereskedelemmel, mióta nem csupán önellátásra termelnek, hanem arra is, hogy feleslegükért más termékeket kapjanak cserébe. Azt a kereskedelmet, amelynek során két termék természetben, azaz pénz közbeiktatása nélkül cserél gazdát, cserekereskedelemnek (más szóval barternek) nevezzük. Az árutermelés és a pénzgazdálkodás megindulásával a termékek kereskedelmébe bekerült a pénz, mint közvetítı eszköz. Ez az adásvételi mozzanat jelentette a modern kereskedelem kezdetét. Nemzetközi kereskedelem alatt azt értjük, amikor olyan termékek cserélnek gazdát, amelyet különbözı országokban állítanak elı. Az árunak az országból való kivitelét exportnak, a másik országban termelt árunak az országba történı behozatalát importnak nevezzük. Ha a két ország pénzneme nem egyezik (pl. az egyikben USA dollár, a másikban francia frank a fizetıeszköz), akkor az áruk adásvételéhez szükség van az adott pénznemek (azaz valuták) árfolyamára, tehát hogy 1 dollár hány frankot ér (és fordítva). A külkereskedelmi mérleg az ország egy idıszak (pl. év) alatt lebonyolított exportjának és importjának egyenlege. A külkereskedelmi mérleg aktív, ha az export meghaladja az importot, és passzív, ha az import nagyobb, mint az export.

b) A világgazdaság fejlıdése Világgazdaság többet takar, mint csupán nemzetközi kereskedelmet, alatta a nemzetállamok közötti gazdasági kapcsolatok összességét értjük. Kialakulása a 15-16. századhoz kötıdik, amikor NyugatEurópában megindult a nemzetállamok kialakulása és ezzel együtt a nemzetközi kereskedelem. A világgazdaság az idık folyamán térben folyamatosan bıvült, mert egyre több ország kapcsolódott be a gazdasági vérkeringésbe. Változott a gazdasági kapcsolatok jellege is, elıször csak az áruk piaca vált nemzetközivé, késıbb megindult a termelési tényezık nemzetközi áramlása is. A 19. század közepétıl megindult a tıkekivitel, amin a 20. század második felétıl a multinacionális vállalatok elterjedése alapult. Korunkra pedig - ha némileg korlátozott formában is - lehetıvé vált a másik termelési tényezı, a munkaerı szabad áramlása. Ma a világgazdaság lényegében világmérető áru- és szolgáltatáspiacot, tıkepiacot és munkaerıpiacot foglal magában. Ezek fejlıdésével, a multinacionális vállalatok, a hatalmas nemzetközi tızsdék megjelenésével lényegében már nemzetállamok feletti viszonyok jöttek létre. A világgazdaságban bekövetkezı változások minden országra hatást gyakorolnak. A nagy gazdasági világválság például a szoros kapcsolatok miatt szinte minden, a világgazdaság vérkeringésébe bekapcsolt országban gondokat okozott. Ha viszont a világgazdaságban kedvezıen alakul a konjunktúra, az minden ország számára kedvezı exportlehetıségeket jelenthet. Összességében elmondható, hogy a világgazdaságba való integráltság rengeteg elınnyel járhat, ha egy gazdaság elég rugalmasan képes alkalmazkodni a változó világhoz és a kihívásokhoz.

117

c) A világgazdaság pólusai A világgazdaság fejlıdését annak kialakulása óta általában néhány fontosabb régió határozza meg. Kezdetben a világgazdaság húzóerejét Anglia képezte, majd az Egyesült Államok megszületésével és gyors fejlıdésével a világgazdaság fejlıdésének motorja áthelyezıdött a tengerentúlra. A II. világháború után alakult ki a világgazdaság ma is meglévı három pólusa: 1. Egyesült Államok: az USA gazdaságát a II. világháború nem tette tönkre, így annak befejezıdésével rendkívül gyorsan regenerálódott. Gazdasági súlyát és a nemzetközi kapcsolatokban játszott szerepét növelte az is, hogy számos nemzetközi intézményben (IMF, Világbank, ENSZ) az USA jelentıs szerepet vállalt. Ugyancsak erısítette pozícióját, hogy a háború után a nemzetállamok valutájukat az erıs dollárhoz kötötték (az aranydollár árfolyamrendszernek 1973-ban az olajválság kirobbanásával és a Bretton Woods-i rendszer összeomlásával lett vége). Az amerikai multinacionális vállalatok mára már lényegében az egész világot behálózták, az USA-ban találhatók a legjelentısebb érték- és árutızsdék. 2. Európai Unió: a háború utáni újjáépítés Európa nyugati felében a gazdaságok szoros együttmőködését váltotta ki. A nyugat-európai országok (elsısorban Németország és Franciaország) szorgalmazták egy gazdasági közösség létrehozását az európai gazdaságok versenyképességének és hatékonyságának javítása érdekében. Az Európai Gazdasági Közösség létrejötte (1957) jelentıs lökést adott a nemzetgazdaságok fejlıdésének. A '60-as években a termelés olyan méreteket öltött, amely lehetıvé tette ezekben az országokban a lakosság életszínvonalának folyamatos emelését. Gazdasági és politikai szerepe a világban és Európában is meghatározó. 3. Japán: Japán a II. világháború után indult rohamos fejlıdésnek, elsısorban technológiaintenzív iparágak tudatos, tervszerő fejlesztésével, és jól képzett munkaerı kitanításával. A világgazdaság termelésének ugyan csak mintegy 15%-át állítja elı, szerepe azonban ennél lényegesen fontosabb. A másik két pólussal ellentétben politikai szerepe ugyan csekélyebb, multinacionális vállalatai azonban ott vannak a legtöbb forgalmat bonyolítók élmezınyében (1994-ben az összes forgalom értéke alapján készített listán az elsı 4 cég japán volt), és a nemzetközi pénz- és tıkepiacokon is kiemelkedı. Japán vonzáskörzetében - nem utolsósorban japán tıke hatására - a dél-kelet ázsiai országok egy része is Japánhoz hasonló, ugrásszerő fejlıdésen ment keresztül. Ezekkel az újonnan iparosodó országokkal együtt a dél-kelet ázsiai pólus súlya a 80-as években jelentısen növekedett.

3. Globalizáció - regionalizmus Napjaink kulcsfogalma a globalizáció, amely a nemzetállami határok "elmosódását" jelenti az élet szinte minden területén. A közlekedés fejlıdésével és a számítástechnikai forradalommal a korábban áthidalhatatlannak tőnı távolságok minimálisra rövidültek. A repülıgép segítségével néhány óra alatt a Föld bármely pontjára eljuthatunk, a nemzetközi pénzügyi tranzakciók a számítógépek segítségével alig egy-két másodpercet vesznek igénybe, és a híradástechnika az információk rendkívül gyors áramlását teszi lehetıvé.A globalizáció azonban nem csupán nemzetköziesedést jelent, hanem egyben a világ egységessé válását is. Ennek fı zászlóvivıi a multinacionális vállalatok, amelyek ugyanazokat a termékeket állítják elı és értékesítik a Föld szinte minden országában. A híradástechnika (mőholdak) fejlıdése, az Internet olyan kulturális mintákat, fogyasztói szokásokat, életstílust közvetítenek (természetesen elsısorban a fejlett országokét), amelyek hatására a nemzetek polgárai egyre inkább világpolgárokká válnak. A világmérető gazdaság egyre gyorsuló fejlıdésének azonban nemcsak az elınyös hatásai érzıdnek globálisan, hanem káros hatásai globális problémákat okoznak (pl. globális felmelegedés az üvegházhatás fokozódása miatt, ózonlyuk, savas esık, a tengerek szennyezése, a levegıszennyezés, az erdık pusztulása, a természeti erıforrások kimerülése, urbanizációs válság.). A regionalizmus a globalizáció erısödésével párhuzamosan született egyfajta válaszként. A globalizálódó világban a nemzetállamok igyekeznek a globalizációs folyamatba való bekapcsolódás mellett megırizni nemzeti karakterüket. Ennek egyik formája, hogy szőkebb környezetükkel igyekeznek szorosabb kapcsolatokat kialakítani. Egy adott földrajzi térség nemzetállamainak valamely szervezett formába tömörülését integrációnak nevezzük. Az integráció mélysége különbözı fokú lehet, és különbözı területekre terjedhet ki. Így például az Európai Unió kezdetben alapvetıen kereskedelmi kérdésekre koncentrált, késıbb egyre több területet vontak be a közös politikák közé (pl. szociális kérdések, pénzügyek, kutatás-fejlesztés stb.).

118

MAGYARORSZÁG TERMÉSZETFÖLDRAJZA Bora-Nemerkényi: Magyarország földrajza 9-68. o.

1. Földrajzi helyzet 2

Magyarország területe 93036 km , ami Európa összterületének kb. 1 %-a. Magyarország Európa kö2 zépsı részén, a kb. 330000 km területő Kárpát-medencében helyezkedik el. Magyarország az északi szélesség 45 °48' - 48 °35' és a keleti hosszúság 16 °5' - 22 °58' földrajzi koordináták által határolt területen fekszik, legnagyobb észak-déli kiterjedése 320 km, legnagyobb keletnyugati kiterjedése 520 km. Magyarország az északi mérsékelt övezetben helyezkedik el, nagyjából egyenlı távolságra az Egyenlítıtıl és az Északi-sarktól, kb. 1500 km-re az Atlanti-óceántól, így ennek hatása már alig érvényesül. Magyarország tengerszint feletti magassága alacsony, területének 68 %-a alföld (200 m alatt), 30 %-a dombság (200-400 m), 2 %-a hegység (400 m fölött). Legmagasabb pontja is csak 1014 m (Kékes).

Magyarország határai: Az országhatár nem esik egybe a természetföldrajzi határokkal, így hazánk tájai az országhatáron túl folytatódnak. Magyarországot határoló nagyobb tájegységek: nyugaton: Keleti-Alpok, Fertızug (a Kisalföld folytatása); északon: Csallóköz, Szlovák alföld, Szlovák-érchegység; északkeleten és keleten: az Alföld határon túli részei; délen: Bácska és a Dráva-völgy határon túli részei.

2. Földtörténet Magyarország területét a DNY-ÉK irányú Zágráb-Hernád nagyszerkezeti vonal két fı szerkezeti egységre osztja. E vonaltól északra esı lemezdarab az Afrikai-lemez peremén, a délre esı lemezdarab pedig az Eurázsiai-lemez peremén alakult ki. Kb. 25 millió éve (az oligocénben) délnyugatról nyomult be az Afrikai-lemezdarab a Kárpát medence északi részébe, amit andezites-riolitos vulkáni tevékenység kísért. Magyarország területén a földkéreg az átlagosnál vékonyabb (a 33 km-es átlaggal szemben csak 26-27 km), ezért a geotermikus grádiens értéke nagyobb, helyenként 6-8 °C/100 m.

I.

İsidı: Magyarország területén nem ismertek kızetek ebbıl a korból.

II.

Elıidı: Magyarország legidısebb kızetei 1100 millió éves kristályos palák, az Alföld mélyén találhatók, mélyfúrásokból kerültek elı. A felszínen lévı legidısebb kızetek, 900 millió éves csillámpalák a Vilyvitányi-rög területén találhatók, a Zempléni-hegység keleti elıterében.

119

III.

IV.

Óidı: Az ekkor keletkezett magyarországi kızetek jórészt trópusi éghajlaton alakultak ki, csak az óidı végén, a perm idıszakban vált félsivatagivá az éghajlat. Az óidıben elsısorban tengeri üledékek képzıdtek, de a karbon idıszak végén és a permben szárazföldi üledékek is keletkeztek. 1.

Kambrium, ordovicium: Magyarország területén nem ismertek kızetek ezekbıl az idıszakokból.

2.

Szilur: A balaton-felvidéki palasorozat Révfülöp és Alsóırs környékén bukkan a felszínre, a balatonfıkajári Somlyó-hegyen kvarcit (homokkıváltozat) és fillit (átalakult kızet) képviseli ezt az idıszakot.

3.

Devon: A szendrı-hegyi korallos mészkı és az Upponyi-hegységben található agyagpalák, homokkövek és mészkövek keletkeztek ebben az idıszakban.

4.

Karbon: A Mecsekben a Mórágyi-rög gránitja, a Velencei-hegység gránittömbje a Soproni-hegység kristályos palái, a Bükk-hegység északi részén agyagpalák, homokkövek, a Szendrıi- és az Upponyi-hegységben különbözı palák, a Zemplénihegységben homokkı, kvarcit és kis mennyiségő antracit (jó minıségő feketekıszén) keletkezett ebben az idıszakban.

5.

Perm: A Mecsekben a Jakab-hegyen és a Balaton-felvidéken Balatonalmádi, Alsóörs, Révfülöp környékén permi vörös homokkı található, amely a Variszkuszi-hegységek lepusztulása során keletkezett. A Bükk-hegység északi részén homokkı, mészkı, dolomit és különbözı palák jöttek létre ebben az idıszakban.

Középidı: A magyarországi középidei kızetek trópusi éghajlaton keletkeztek. Ezek elsısorban tengerben lerakódott üledékes kızetek, csak a középidı végén, a kréta idıszakban vált szárazulattá a terület. 1.

Triász: A Dunántúli-középhegység jelentıs részét (Keszthelyi-hegység, Balatonfelvidék, Bakony, Vértes, Gerecse, Pilis, Budai-hegység) alkotó mészkı és dolomit, a Naszály (Vác mellett), a Bükk, az Aggteleki-karszt és a Cserhát egyes részeinek mészkövei valamint a Mecsek és a Villányi-hegység mészkövei keletkeztek ebben az idıszakban.

2.

Jura: A Bakonyban sok helyen keletkezett mészkı ebben az idıszakban, benne ammonitesek (tengeri puhatestő állatok) maradványai találhatók. A Gerecsében Lábatlan közelében rózsaszín-vörös színő, "piszkei márványnak" nevezett, építı- és díszítıkınek fejtett mészkı található. A tengeri üledékek közül még a tatai Kálváriadomb mészköve érdemel említést. A Mecsek egyes részein szárazföldi üledékek, homokkı és agyag rakódtak le, a rétegek közé pedig a mocsári növényzetbıl keletkezett feketekıszén települt. Ez Magyarország egyetlen feketekıszén lelıhelye.

3.

Kréta: A Déli-Bakonyban a Sümegi várhegy mészköve és a közelében található tőzköves mészkı keletkezett ekkor, mely utóbbit már az itt élı ısemberek is felhasználtak. Az Északi-Bakonyban homokkı és kavics, a Gerecsében kavics és konglomerátum, a Mecsekben mészkı keletkezett. A Villányi-hegységben a jó minıségő, értékes mészkövérıl, valamint ritka növény és állatvilágáról, ismert Szársomlyó-hegy is ekkor keletkezett. A kréta idıszak végén a Bakony egyes részein, a szárazulatokon trópusi karsztbauxit alakult ki. A kréta idıszakban a Mecsektıl Szolnokig húzódó sávban tenger alatti vulkánok mőködtek, anyagaik ma a felszín alatt találhatók, csak mélyfúrásokból ismerjük.

120

V.

Újidı: 1.

Eocén: Trópusi éghajlaton tengeri üledékek keletkeztek. Nummuliteses (mészvázas egysejtő állat) mészkı alakult ki a Bakony, Vértes, Gerecse környékén, és ekkor keletkeztek a barnakıszéntelepek Dudar, Dorog, Oroszlány, Nagyegyháza térségében. Az Északi-középhegység területét csak az eocén végén öntötte el a tenger, és ekkor keletkeztek itt üledékes kızetek, barnakıszéntelepek. A Budai-hegységbıl ismert budai márga is az eocén végén alakult ki.

2.

Oligocén: Továbbra is a tengeri üledékek jellemzıek: a tardi agyag a Bükk elıterében fordul elı, a téglagyártás fontos alapanyagául szolgáló kiscelli agyag Esztergomtól a Sajó-völgyig megtalálható, a hárshegyi homokkı pedig a Budai-hegység egyik jellegzetes kızete.

3.

Miocén: Az éghajlat egyre hőlt, a miocén vége felé a tenger (Tethys) beszőkült és több kisebb medencére esett szét. E részmedencék egyike volt a pannon beltenger. Ekkor érkeztek meg mai helyükre a korábban említett lemezdarabok. Az alábukás mentén aktív vulkáni tevékenység indult meg, ekkor jöttek létre az Északiközéphegység andezit és riolit vulkánjai, a Visegrádi-hegység, a Börzsöny, a Cserhát egyes részei, a Mátra és a Zempléni-hegység. A vulkanizmus a nyugati részen kezdıdött 18-19 millió éve (a Visegrádi- és a Börzsöny-hegység területén) és kelet felé haladt, Tokaj környékén 9-10 millió éve fejezıdött be. A vulkáni kızetek mellett alárendeltek a miocén üledékek: a Nógrádi- és a Borsodi-medence, valamint a Sopronihegységben Brennbergbánya barnakıszén-készlete, az Északi-középhegység jellegzetes tengeri üledéke a kárpáti slír. A híres lajta mészkı megtalálható Fertırákoson, a Tapolcai-medencében, a Tétényi-fennsíkon, Kıbányán, a Börzsönyben, és a Cserhátban. Ugyancsak a miocénben keletkezett a Várpalota környéki lignittelep is.

4.

Pliocén: A pannon beltenger tóvá édesedett, a Pannon-medence süllyedésével elöntötte a mélyedéseket, a már meglévı középhegységek kivételével az ország egész területét elöntötte. Magyarország nagy részén ennek üledékei találhatók, néhol igen nagy, akár 4000 méteres vastagságban. A pannon üledékek elsısorban az Alföld, a Kisalföld és a Dunántúli-dombság területén halmozódtak fel. Ekkor keletkeztek a Mátra- és Bükkalja hatalmas lignitkészletei, hazánk legnagyobb kıolaj- és földgáztelepei Algyı és Szeged térségében. A pliocénben mőködı bazaltvulkánosság eredményei a Sághegy, a Somló, a Kab-hegy, az Agár-tetı és a Tapolcai-medence tanúhegyei, mely utóbbiakat a pannon üledékekre ömlı bazaltláva védett meg a lepusztulástól. A pliocén legvégén Nógrádban, Salgótarján, Somoskı, Medves területén is keletkeztek bazaltvulkánok.

5.

Pleisztocén: Hazánkat a jégkorszakban nem borította jég, így csak jég környéki, periglaciális terület volt, hideg, viszonylag száraz éghajlattal. Ekkor keletkezett a szél által szállított finom hulló porból a lösz, amely elsısorban az alacsonyabb térszíneken maradt meg, így az Alföldön (Mezıföld, Paks térsége, Bácska) és a Dunántúli dombság területén jelentıs vastagságot is elér, míg a hegységekben csak kisebb foltokban található meg. Ebben az idıszakban alakult ki hazánk folyóvízhálózata. A pleisztocén idıszak jellegzetes képzıdménye a futóhomok, amely a folyók parti sávjában lerakott homokból alakult ki a szél szállító tevékenységének hatására. Ekkor keletkeztek az ısfolyók által lerakott hatalmas kavicstakarók a Soproni- és Kıszegi-hegység lábánál, valamint a kialakuló folyóhálózat teraszai is ekkor jöttek létre.

6.

Holocén: Az éghajlat fokozatosan melegszik, az uralkodó fásszárúak alapján négy szakasz különböztethetı meg: 1. fenyı-nyír, 2. mogyoró, 3. tölgy, 4. bükk.

121

3. Ásványkincsek A. Ércek: •

vasérc: Rudabányán és környékén gyenge minıségő és nem nagy mennyiségő limonit (barna vasérc) található triász dolomitban. A vasérc mellett mangán- és rézásványok is elıfordulnak kisebb mennyiségben.

•

rézérc: Recsken kb. 1000 méteres mélységben jelentıs porfíros rézérc-telep található, amely a mátrai vulkánossághoz kapcsolódó forró vizes oldatokból vált ki az eocén idıszakban. A réz mellett ólom, cink és molibdén ásványok (galenit, szfalerit, molibdenit) is elıfordulnak. Jelentéktelen mennyiségő rézérc található még a Börzsönyben, Nagybörzsöny környékén.

•

bauxit: Magyarországon karsztbauxit fordul elı mészkıhegységeinkben, döntıen a Dunántúli-középhegységben. A bauxit a kréta idıszakban keletkezett. A Vértesben Gánt környékén, a Móri-árokban Iszkaszentgyörgy környékén, a Bakonyban Ajka környékén (Nyirád, Szıc, Halimba) vannak jelentısebb bauxittelepek, 150-300 méteres mélységben. Kisebb telepek vannak még Zirc, Fenyıfı, Nagyegyháza és Mány környékén. A bauxitkészletek jelentıs része a karsztvízszint alatt található, ezért a bányákból folyamatosan kiszivattyúzták a karsztvizet. A karsztvízszint süllyedése a források (pl. Tapolca, Hévíz) vízhozamának csökkenéséhez vezetett.

•

uránérc: a Mecsekben kb. 1000 méteres mélységben a permi vörös homokkıben található jelentısebb mennyiség.

•

ólom és cink: Recsk, Gyöngyösoroszi és Nagybörzsöny környékén vannak kisebb telepek, amelyek a miocén vulkánossághoz kapcsolódó forró vizes oldatokból váltak ki.

•

mangánérc: A magyarországi mangánérc-telepek a jura idıszakban képzıdtek, üledékes eredetőek, Úrkút és Eplény térségében találhatók.

B. Energiahordozók •

kıszén: Kıszénkészleteink 15 %-a feketekıszén, 25 %-a barnakıszén és 60 %-a lignit. A jura idıszakban keletkezett feketekıszén egyedül a Mecsekben található, Pécs, Komló és Mázaszászvár környékén. Barnakıszén-készleteink kisebbik része a kréta idıszakban keletkezett, a szénmedence a Déli-Bakonyban, Ajka környékén található. A hazai barnakıszén jelentıs része az eocén idıszakban alakult ki, a készletek a Dunántúli-középhegységen Tatabánya, Dorog, Oroszlány, Balinka, Dudar környékén, valamint Nagyegyháza és Mány térségében találhatók. Nagy mennyiségő miocén korú barnakıszén található az Északiközéphegységben, a Nógrádi és a Borsodi medencében (Salgótarján, Nagybátony, Egercsehi, Ózd környékén). Miocén korú lignit a Bakonyban Várpalota környékén, pliocén (pannon) korú lignit a Mátra és a Bükk alján (Gyöngyösvisonta, Bükkábrány) valamint a Nyugat-Dunántúlon (Torony) található.

•

kıolaj és földgáz: A kıolaj és földgázkészletek döntı többsége az Alföldön található, a harmadidıszakban keletkezett. A kıolaj Algyı és Szeged térségében, a földgáz Hajdúszoboszló környékén fordul elı nagyobb mennyiségben. A készletek kisebbik része a Dunántúlon található, Nagylengyel, Lovászi, Budafa, Inke környékén.

C. Nemérces ásványi nyersanyagok •

mészkı: (a cementgyártás alapanyaga) A Naszály triász mészkövét a váci, a Bél-kı triász mészkövét a bélapátfalvai, a Szársomlyó kréta mészkövét a beremendi cementgyár hasznosítja.

122

•

kavics: (az építıipar hasznosítja) A Duna, a Rába és a Hernád folyók mentén a pleisztocén idıszakban halmozódott fel nagyobb mennyiségben.

•

üveghomok: (üveggyártáshoz használják) Fehérvárcsurgónál van jelentısebb készlet.

•

kaolin: (porcelángyártás alapanyaga) Elsısorban a Zemplénben fordul elı (Mád környékén).

•

perlit (riolitváltozat): (könnyőbeton-gyártásra, talajjavításra használják) A Zemplénben Pálháza környékén fordul elı.

•

tőzálló agyag: (öntödék, kályha- és csempegyárak hasznosítják) Elsısorban a Cserhát és a Mártra közelében keletkezett.

•

bentonit: (a növényolajipar, mélyépítıipar, öntödei ipar, finomkerámia ipar, mezıgazdaság hasznosítja) A Zemplénben Mád és Szerencs környékén, a Mátrában Istenmezeje környékén található jelentıs készlet.

•

kovaföld: (szőrıanyagként, hangszigetelıként, növényvédı szerek hordozóanyaga- ként hasznosítják) A Zemplénben Erdıbénye környékén, a Mátrában Szurdokpüspökinél találhatók nagyobb készletek.

4. Éghajlat Magyarország a valódi mérsékelt éghajlati övben, a mérsékelten szárazföldi éghajlati területen fekszik. Az éghajlatot alapvetıen a földrajzi helyzet befolyásolja. Az óceántól való távolság alapján a kontinentális vonások nyugatról kelet felé erısödnek. A medencejelleg azonban erısebben befolyásolja az éghajlatot, ezért a legkontinentálisabb terület a medence központján, a Középsı-Tisza vidékén található. Jelentıs hatással vannak hazánk éghajlatára a légkör magas illetve alacsony nyomású képzıdményei az ún. akciócentrumok. Magyarország éghajlatát négy fı akciócentrum befolyásolja: 1. Izlandi minimum (állandó alacsony nyomású képzıdmény, hazánkban fıleg tavasszal hat, csapadékot szállít) 2. Azori maximum (állandó magas nyomású képzıdmény, derült, száraz idıt hoz) 3. Szibériai maximum (Belsı-Ázsia fölött a téli hónapokban létrejövı magas nyomású képzıdmény, amely száraz, hideg idıt hoz) 4. Pontus-Iráni minimum (Elı-Ázsia fölött kialakuló alacsony nyomású képzıdmény, amely Magyarországon nyár végén hat, forró, párás, csapadékos idıt hoz)

Éghajlati elemek Magyarországon: 1. Napsugárzás: A napsugarak beesési szöge hazánkban a téli 18-21o és a nyári 65-68o között változik. A napsütéses órák száma a nyugati határszélen évi 1700 óra, míg a Duna-Tisza köze déli részén 2100 óra évente. A napsugárzás évi összege nyugaton 60-70 kcal/cm2, keleten 100-110 kcal/cm2. 2. Hımérséklet: Magyarországon az évi középhımérséklet 8-11°C. Az évi közepes hıingás 21-25°C. Eddig a legmelegebbet Pécsett mérték 1950. július 5-én: 41,3 °Cot, a leghidegebbet pedig Miskolc mellett 1940. február 17-én: -35 °C-ot, így a hımérséklet abszolút évi ingása 76,3 °C. Hazánk, bár 1300-1700 kilométerre fekszik az Atlantióceántól, az Észak-atlanti-áramlás hatására 2,5 °C-os pozitív hımérsékleti anomáliát élvez. A hıösszeg nyugaton 2900 °C, a Dél-Alföldön 3300 °C. 3. Szél: A szelek a Kárpát-medencét körülvevı hegységek alacsonyabb részein, az ún. szélkapukon áramlanak be hazánk területére: elsısorban az Alpok és a Kárpátok közötti Dévényi-

123

kapun, így hazánkban az uralkodó szélirány északnyugati. Magyarországon az átlagos szélsebesség 2-4 m/s. A helyi jellegő szelek közül a fın jellegő Bakonyi- vagy Vázsonyi-szél érdemel említést, amely észak felıl áramlik le a Balaton felé és itt erıs hullámzást okoz. 4. Csapadék: Magyarországon az évi csapadékmennyiség 500-900 mm. A legkevesebb csapadék (500-600 mm) az Alföldön, a Középsı-Tisza mentén hullik, míg a legtöbb a nyugati határszélen (800-900 mm). A csapadék megoszlása idıben is változik, két maximum figyelhetı meg, az elsıdleges, kora nyári (április-június) és a másodlagos, ıszi (október). A legkevesebb csapadék január-februárban hullik. Magyarország területén évente mintegy 660 front vonul át, melyeknek 80 %-a hideg, 20 %-a meleg front. A csapadék jelentıs része ezekhez a frontokhoz kötıdik. Évente átlagosan 15-30 havas nap van az országban. A hótakarás idıtartama az Alföldön 25-50 nap, míg a hegységeinkben 50-100 nap.

5. Vízrajz A. Folyóhálózat: Magyarország folyói alapvetıen a hegységkeret felıl a medence közepe felé folynak. A folyóvizek döntı többsége (90 %-a) külföldrıl érkezik hazánk területére. Hazánk folyói a Duna vízgyőjtıjéhez tartoznak. A Duna magyarországi szakasza 417 km, amelybıl 140 km a szlovák-magyar határszakasz. A Duna teljes magyarországi esése nem túl nagy, mindössze 26 méter. A Duna vízhozama kisvízkor 600, középvízkor 2400, nagyvízkor 8000-10000 m3/s. Hazánk második legnagyobb folyója a Tisza, magyarországi hossza 596 km.(A folyószabályozások eredményeként az eredeti hossz 40 %ával lett rövidebb, a szabályozás elıtt 955 km hosszú volt a magyarországi szakasza.) A Tisza teljes esése hazánk területén 30 méter. Vízhozama kisvízkor 30-90, középvízkor 800, nagyvízkor 4000 m3/s. Sok lebegtetett hordalékot szállít ("Szıke Tisza"). Hazánk folyóin évente két jelentıs árhullám vonul le: a kora tavaszi (március) áradást a hóolvadás okozza (jeges ár), a kora nyári áradást pedig a nyár eleji csapadékmaximum (zöldár). B. Tavak: • • • • • • •

szerkezeti mélyedéseket kitöltı tavak: Balaton, Velencei-tó, Fertı-tó morotvatavak: a Duna mellett 50 db, pl. Szelidi-tó, a Tisza mellett 100 db van. szél által kialakított szikes tavak: szegedi Fehér-tó, nyíregyházi Sós-tó forrástavak: Hévízi-tó, Miskolctapolcai-tó, Tatai-tó, Malom-tó (Budán) dolinatavak: aggteleki Vörös-tó csuszamlással elgátolt tavak: Ózd környéki Arlói-tó mesterséges tavak: hortobágyi halastavak, Kiskörei víztározó, budapesti Feneketlen-tó Magyarország területén 1172 állóvíz található, melyek közül 653 természetes. Az állóvizek 2 összes kiterjedése kb. 1000 km .

C. Felszín alatti vizek: Magyarország medencejellege és földtani felépítése következtében felszín alatti vizekben igen gazdag. •

Talajvíz: (az elsı vízzáró réteg fölött felhalmozódó víz) Hazánkban a talajvíz átlagos mélysége 3-6 méter, a talajvízszint elsısorban a csapadék függvényében ingadozik. Ha a talajvíz eléri a felszínt, belvízrıl beszélünk. Mivel kapcsolatban van a földfelszínnel, a csapadékkal, ezért könnyen elszennyezıdik, ma már szinte sehol sem alkalmas emberi fogyasztásra.

•

Rétegvíz: (két vízzáró réteg között, porózus kızetekben összegyőlt víz) Magyarország rétegvizekben gazdag terület. A rétegvíz utánpótlása jóval lassabb, mint a talajvízé, ezért kevésbé tud elszennyezıdni. A rétegvizeket artézi kutakban emelik ki, amelyek száma kb. 50000. Az artézi kutak által szolgáltatott rétegvíz ivóvízként hasznosítható.

•

Hévíz: Magyarország az átlagosnál nagyobb geotermikus grádiens következtében igen gazdag hévizekben, amelyek 25 °C-nál melegebbek. Nem ritkák a nagy mélységbıl feltörı

124

70-90 °C-os hévizek sem. Budapest területén a Duna mentén feltörı hévizek táplálják évszázadok óta híres fürdıinket (Gellért, Rudas, Rác, Király, Lukács, Császár, Római) •

Résvíz: (A kızetek repedéseiben elhelyezkedı víz, alapvetıen karsztvíz) A Dunántúliközéphegység hatalmas mészkıtömbjében egységes karsztvízszint alakult ki, amely a hegység peremén feltörı karsztforrásokat táplálja. A karsztforrásokban gyakran gyógyvizek is a felszínre törnek. A bauxitbányászat a karsztvízszint csökkentése miatt veszélyezteti a karsztvízforrásokat.

6. Talaj Magyarország legfontosabb természeti erıforrása a talaj, amely többnyire jó termıképességő, a mezıgazdaság igényeit messzemenıen kielégíti. Talajainkat két fı csoportba sorolhatjuk: az alföldeken elsısorban mezıségi talajok, a domb- és hegyvidékeken erdıtalajok fordulnak elı. A mezıségi talajok közül a legjobb minıségő feketeföldek (csernozjomok) löszön alakultak ki a Bácskában, a Mezıföldön, a Hajdúságban, a Körös-Maros közén. Mezıségi talajok még a Dunántúl egyes részein is elıfordulnak. Az erdıtalajok közül a barna erdıtalajok a leggyakoribbak, középhegységeinkben, dombságainkon fordulnak elı. A fakó erdıtalajok a csapadékosabb nyugati országrészben alakultak ki, az Alpokalján, a Zalai dombságon. Egyéb talajtípusaink a folyók menti öntéstalajok, a vizes területeken a láptalajok, a szikes talajok, a mészkı- és dolomitfelszíneken a rendzinatalajok, homokos területen a homoktalajok.

125

MAGYARORSZÁG NÉPESSÉG- ÉS GAZDASÁGFÖLDRAJZA Probáld: Földrajz II.: 213-287. o. Bora-Nemerkényi: Magyarország földrajza 69-176. o. (Az adatok az 1999-es Magyar statisztikai évkönyvbıl valók)

I. Népesség A II. Világháború után hazánk népessége folyamatosan nıtt és az 1980-as évek elején érte el a legmagasabb értéket, 10,7 millió fıt. 1981-tıl az ország népessége csökken, természetes fogyásról beszélhetünk, amelynek értéke évi -1,9 %. Jelenleg (2000) a népesség száma: 10 millió fı. 2 Magyarország átlagos népsőrősége 108 fı/km , de jelentıs területi eltérések figyelhetık meg. A legritkábban lakott megyéink Somogy, Bács-Kiskun és Tolna megye, a legsőrőbben lakott megyék pedig Pest és Komárom-Esztergom. A sőrőn lakott területek közé tartozik még Budapest (3450 2 2 fı/km ), és a városok (átlagos népsőrőségük 260 fı/km ). A népesség kor és nem szerinti megoszlását korfával lehet szemléletesen ábrázolni.

Kormegoszlás: 0-14 éves: 20 % 15-39 éves: 35 % 40-59 éves: 25 % 60 év fölötti: 20 % Nemek szerinti megoszlás: A lakosság egészét tekintve 1000 férfira 1096 nı jut. 30-40 év alatt férfitöbblet, e fölött nıtöbblet mutatkozik. Ennek oka egyrészt, hogy több fiúgyermek születik, mint leány,

126

másrészt a férfiak halandósága nagyobb, mint a nıké. A születéskor várható élettartam a férfiaknál 65 év, a nıknél 74 év. A migráción belül a belsı vándorlás folyamata az 1950-es, 1960-as években volt jelentıs, elsısorban az agrárkörzetekbıl az ipari körzetek felé tartott. Jelenleg a kisebb településekrıl, aprófalvakból való elvándorlás, városokba költözés jellemzı. A belsı népességmozgások közül napjainkban az ingázás, a más településekre történı napi munkába járás a legjellemzıbb folyamat. Az aktív keresık kb. 1/4-e ingázik, az összes ingázó 2/3-a férfi. A külsı vándorlás nem túl jellemzı Magyarországra, a kivándorlásban elsısorban a külföldön munkát vállalók illetve házasságot kötık vesznek részt, a bevándorlók pedig elsısorban a környezı országokból érkezı menekültek. Hazánkban a gazdaságilag aktív népesség aránya 41 %. A foglalkoztatottak gazdasági ágak szerinti megoszlása: 34 % az iparban, 7 % a mezıgazdaságban és 59 % a harmadik szektorban dolgozik. A regisztrált munkanélküliek aránya országosan 7 %, de jelentıs területi különbségek vannak. A legnagyobb a munkanélküliség SzabolcsSzatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, valamint az egykori bányavidékeken. A népesség nemzetiségi összetétele elég homogén, mindössze 0,5-5 % a nemzetiségek aránya. A bizonytalanság oka, hogy a nemzetiségi hovatartozás kritériumai elég összetettek (nyelv, közös kultúra, hagyományok, vallás stb.), megítélésük szubjektív. Nemzetiség

Lélekszám

Területi elhelyezkedés

német

220-230 ezer fı Baranya, Tolna, Komárom-Esztergom, Budapest

szlovák

100 ezer fı

Békés, Komárom-Esztergom, Budapest

horvát szerb

Baranya, Bács-Kiskun, Zala, Vas 80-100 ezer fı

szlovén

Bács-Kiskun, Csongrád Vas

román

25-30 ezer fı

Békés, Hajdú-Bihar

cigány

450-800 ezer fı Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Nógrád, Budapest

1. táblázat: A nemzetiségek Magyarországon A magyarok száma a világon kb. 15 millió fı, mintegy 90 %-uk a Kárpát-medencében, a történeti Magyarország területén él. A szomszédos országokban összesen 3,2-3,3 millió magyar él. Ország

Magyarok száma

Románia (Erdély)

kb. 2 millió fı

Szlovákia (Felvidék)

kb. 650 ezer fı

Szerbia (Vajdaság)

kb. 360 ezer fı

Ukrajna (Kárpátalja)

180 ezer fı

Ausztria (İrvidék, Burgenland) 60-70 ezer fı

2. táblázat: Magyarok a szomszédos országokban

127

II. Települések Magyarország területén 3135 település található, melyek közül 222 város, 2913 pedig község. A városok közül 9-nek a népessége meghaladja a 100000 fıt, 185-nek a népessége pedig nem haladja meg a 30000 fıt. A községek közül 950-nek a lakossága 500 fı alatti, és csak 16 községben laknak 10000 fınél többen. Az arányokat tekintve tehát elmondható, hogy a települések 7 %-a város, 93 %-a község. A településeken a lakosság megoszlása igen egyenetlen, hiszen az ország népességének 63 %-a városlakó és 30 %-a lakik 5000 fınél kisebb településeken. Az 500 fınél kisebb településeken az ország lakosságának mindössze 2,6 %-a lakik. Város

Lélekszám

Budapest

1,8 millió

Debrecen

203000

Miskolc

172000

Szeged

158000

Pécs

157000

Gyır

127000

Nyíregyháza

112000

Székesfehérvár 105000 Kecskemét

105000

3. táblázat: Magyarország legnépesebb városai A települések hierarchiája: 1. Budapest - az ország politikai, gazdasági, kulturális, tudományos, felsıoktatási és idegenforgalmi központja, lakossága 2 millió fı. 2. Regionális központok - Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs, Gyır (lakosságuk: 130000212000 fı). 3. Megyeszékhelyek - az öt regionális központ kivételével a többi megye székhelye (lakosságuk: 37000-115000 fı). 4. Középvárosok - lakosságuk: 30000-60000 fı, pl: Sopron, Hódmezıvásárhely. 5. Kisvárosok - lakosságuk 30000 fı alatti, pl: Kıszeg, Kisújszállás. 6. Óriásfalvak - lakosságuk 10000 fı feletti. 7. Nagyfalvak - lakosságuk 5000-10000 fı. 8. Középfalvak - lakosságuk 1500-5000 fı. 9. Kisfalvak - lakosságuk 1000-1500 fı.

128

10. Törpe- vagy aprófalvak - lakosságuk 500 fı alatti, (Ezek a Dél- és Nyugat-Dunántúlon, valamint Borsod-Abaúj-Zemplén megyében jellemzıek). Magyarországon a szórványtelepüléseken (tanyákon) csaknem félmillióan laknak. Ez a településtípus leginkább a Duna-Tisza közére, a Jászságra, és a Tiszántúlra jellemzı. Három típusuk: a szórványtanyák, a sortanyák (pl: Békés megyében) és a bokortanyák (a Nyírségben).

III. Ipar Magyarországon az egy fıre jutó bruttó hazai termék (GDP/fı) értéke 4800 $. Hazánkban az ipar a GDP kb. 1/3-át állítja elı és az aktív keresıknek is kb. 1/3-át foglalkoztatja.

1. Energiagazdaság A Magyarország területén kitermelt és importált elsıdleges energiahordozók arányai: 22 % szén, 29 % kıolaj, 30 % földgáz, 18 % egyéb (tőzifa, faszén, víz, urán stb.). A teljes felhasználásból az import aránya kb. 50 %. •

Szénbányászat: (az éves termelés összesen: 14,5 millió tonna, ebbıl 738 ezer t feketekıszén, 6,1 millió t barnakıszén és 7,7 millió t lignit) Feketeszén-bányászat: A Mecsekben Komló és Szászvár környékén. Barnaszén-bányászat: A Dunántúli-középhegységben (Bakony, Vértes) Ajka, Dudar, Oroszlány, Tatabánya, Mány, Dorog környékén. Lignitbányászat: A Mátra- és Bükkalján, Visonta és Bükkábrány térségében.

•

Kıolaj- és földgázbányászat: (az éves termelés: 1,2 millió tonna kıolaj, 5 milliárd m3 földgáz) Kıolajbányászat: Az Alföldön Algyı-Szeged-Kiskundorozsma térségében és Kiskunhalas környékén, valamint a Délnyugat-Dunántúlon Budafa-Kiscsehi-Zalakaros térségében és Nagylengyel környékén.

129

Földgázbányászat: Az Alföldön Hajdúszoboszló, Orosháza, Algyı, Szank, Zsana, Kiskunhalas környékén, valamint a Dél-Dunántúlon Görgeteg-Babócsa és Lovászi környékén. •

Uránérc-bányászat: A Mecsekben Pécs (Kıvágószılıs) közelében mőködik egyetlen uránérc-bányánk, ahol kis urán-oxid tartalmú ércet bányásznak.

•

Villamosenergia-termelés: A magyar villamosenergia-rendszerben 46 erımő mőködik, ezek döntı többsége hıerımő. Az erımővek közül tíznek a teljesítménye haladja meg a 100 MW-ot, ezek adják a termelés 90 %-át. A villamosenergia-termelést és elosztást egy országos központból, Budapestrıl irányítják, az elosztás döntıen 400 kV-os távvezetékeken zajlik, de vannak 750 kV-os vezetékek is. Hıerımővek: Százhalombatta (1900 MW, főtıolaj és földgáz) Tiszaújváros (860 MW, főtıolaj és földgáz) Visonta (800 MW, lignit) Oroszlány (235 MW, barnaszén) Pécs (230 MW, feketeszén) Kazincbarcika (170 MW, barnaszén) Várpalota (170 MW, barnaszén) Ajka (113 MW, barnaszén) Tatabánya (100 MW, barnaszén) Budapest-Kelenföld (100 MW, szénhidrogének) Atomerımő: Paks (1760 MW, urán, ez adja a hazai termelés 50 %-át) Vízerımővek: Kisköre (Tisza II, 30 MW), Tiszalök (11,5 MW). Import villamosenergia érkezik Ukrajnából és Oroszországból a Vinyica-Albertirsa 750 kV feszültségő távvezetéken keresztül.

2. Ércbányászat •

Mangánérc: Úrkúton.

•

Bauxit: (az éves termelés: 935 ezer t) a Bakonyban: Halimba és Fenyıfı, a Móri-árokban: Iszkaszentgyörgy környékén.

3. Kohászat •

Vaskohászat: Dunaújvárosban és Miskolcon (Diósgyır) nyersvas-, acél- és hengereltárugyártás, Budapesten acél- és hengereltáru-gyártás, Ózdon és Salgótarjánban hengereltárugyártás.

•

Alumíniumipar: timföldgyár Almásfüzitın, Mosonmagyaróváron és Ajkán, alumíniumkohó Várpalotán, alumínium-hengermő Székesfehérváron és Budapesten mőködik.

4. Gépipar •

Személygépkocsi-gyártás: Esztergom (Suzuki), Szentgotthárd (General Motors - Opel), Gyır (Audi), Székesfehérvár (Ford Motor Co.)

130

• • • • • • • •

Autóbuszgyártás: Székesfehérvár és Budapest (IKARUS), Szigetszentmiklós (alkatrészgyártás) Vasúti közlekedési eszközök gyártása: Budapest (Ganz) Híradástechnikai és számítástechnikai eszközök gyártása: Budapest, Székesfehérvár (VIDEOTON) Izzólámpa- és fénycsıgyártás: Budapest és Nagykanizsa (Tungsram - General Electric) Háztartási gépgyártás: Jászberény (Lehel-Zanussi hőtıgépgyár), Téglás (Hajdú mosógépek és vízmelegítık gyártása) Mőszergyártás: Budapest és Debrecen (Medicor - orvosi mőszerek gyártása) Mezıgazdasági gépgyártás: Mosonmagyaróvár, Szolnok, Kecskemét Golyóscsapágygyártás: Debrecen

5. Vegyipar • • • • • • • • •

Mőtrágyagyártás: Várpalota (Pét), Peremarton (Agroterm), Szolnok (Tiszamenti Vegyimővek) Növényvédıszerek gyártása: Budapest XXII. ker. (Budapesti Vegyimővek), Kazincbarcika (Borsodchem), Peremarton (Agroterm), Balatonfőzfı Kıolajfinomítás: Százhalombatta, Tiszaújváros Mőanyaggyártás: Kazincbarcika (Borsodchem - PVC gyártás), Tiszaújváros (Tiszai Vegyi Kombinát), Sajóbábony Mőszálgyártás: Nyergesújfalu Gyógyszergyártás: Budapest X. ker. (Richter Gedeon, EGIS), Budapest IV. ker. (Chinoin), Debrecen (Biogal), Tiszavasvári (Alkaloida) Gumigyártás: Budapest VIII. kerület, Nyíregyháza és Szeged (Taurus) Festékgyártás: Budapest, Szolnok Háztartási és kozmetikai vegyipari termékek gyártása: Budapest (Caola, Ferruzzi-Unilever - mosószergyártás), Szolnok (Henkel - mosószergyártás)

6. Építıanyag-ipar •

• • • •

Kı-, ásvány- és kavicsbányászat: andezit (Zemplén, Börzsöny, Mátra), bazalt (Tapolcaimedence), piszkei vörösmárvány (Süttı), szürkemárvány (Siklós), dolomit (Pilisvörösvár), kaolin (Mád, Rátka, Füzérradvány, Sárisáp), perlit (Pálháza), kovaföld (Erdıbénye), gipsz (Perkupa), kavics (Dunából) Cementgyártás: Miskolc, Bélapátfalva, Beremend, Lábatlan, Vác Üveggyártás: Salgótarján, Tokod, Ajka, Orosháza, Nagykanizsa Porcelángyártás: Herend, Pécs (Zsolnay), Hollóháza, Budapest, Hódmezıvásárhely Csempegyártás: Romhány

7. Könnyőipar • • • • • •

Bútorgyártás: Budapest, Eger, Gyır, Csongrád, Nagykanizsa, Zalaegerszeg, Székesfehérvár Papírgyártás: Budapest, Szentendre, Szolnok, Balatonfőzfı, Dunaújváros, Lábatlan. Nyomdaipar: Budapest, Debrecen (Alföldi nyomda), Gyoma, Békéscsaba, Pécs, Szeged Textilipar: Budapest, Gyır, Pápa, Sopron, Szombathely, Kaposvár, Szeged, Miskolc, Kıszeg, Baja Bırgyártás: Budapest, Pécs, Simontornya, Gyır (mőbırgyártás) Cipıgyártás: Budapest, Szeged, Martfő, Szigetvár, Eger

131

8. Élelmiszeripar • • • • • • • • • • •

Malomipar: Budapest, Gyır, Miskolc, Törökszentmiklós, Nyíregyháza, Debrecen, Békéscsaba, Kaposvár, Székesfehérvár, Szombathely Cukorgyártás: Ács, Ercsi, Kaba, Kaposvár, Hatvan, Selyp, Mezıhegyes, Sarkad, Petıháza, Sárvár, Szerencs, Szolnok Édesipar: Budapest, Szerencs, Gyır, Miskolc Margaringyártás: Budapest Növényolajipar: Budapest, Martfő, Nyírbátor, Gyır Sörgyártás: Budapest X. kerület, Sopron, Szıny, Pécs, Nagykanizsa, Bıcs, Martfő Boripar: Budafok (HUNGAROVIN), Kecskemét, Balatonboglár, Tokaj, Eger Szeszipar: Budapest, Gyır, Kisvárda, Szabadegyháza, Miskolc Konzervipar: Budapest, Hatvan, Nagykırös, Kecskemét, Szeged, Békéscsaba, Debrecen, Nyíregyháza, Nagyatád Húsipar: Szeged (Pick), Pápa, Gyır (Ringa), Gyula Dohányipar: Pécs, Debrecen, Eger (Philip Morris), Sátoraljaújhely

IV. Mezıgazdaság

1. Növénytermesztés (zárójelben az 1999. évi termésmennyiség ezer tonnában) • • • • • • • • • • • •

Búza (2638): Körös-Maros köze, Nagykunság, Hajdúság, Jászság, Heves-Borsodi síkság, Észak-bácskai löszhát, Mezıföld, Dél-Tolna, Kisalföld Rozs (80): Duna-Tisza köze, Nyírség, Délnyugat-Dunántúl Rizs (7): Közép-Tisza mentén Kukorica (7149): Körös-Maros köze, Hajdúság, Békés-Csanádi löszhát, Észak-bácskai löszhát, Mezıföld, Tolna, Baranya İszi árpa (1042 a tavaszi árpával együtt): Dél-Dunántúl, Mezıföld, Délkelet-Alföld Tavaszi árpa: Kisalföld, Északi-középhegység alföldi elıtere Zab (180): Kisalföld, Dél-Dunántúl, Észak-Borsod Lucerna (1157): Alföld, Mezıföld, Kisalföld, Dél-Dunántúl Herefélék: Dunántúl, Északi-középhegység Cukorrépa (2934): Kisalföld, Mezıföld, Hajdúság, Délkelet-Alföld, Heves-Borsodi-síkság Napraforgó (793): Nagykunság, Bácska, Békés-Csanádi löszhát, Mezıföld Repce: Dél- és Délkelet-Dunántúl

132

• • • •

•

•

Szója: Közép-Tisza vidéke, Délkelet-Alföld, Baranya Sörárpa: Rába-völgy, Hernád-völgy, Sopron környéke Dohány (16): Nyírség, Heves, Somogy, Tolna Zöldségfélék (1972) - burgonya: Nyírség, Belsı-Somogy, Kiskunság homoktalajain hagyma: Makó környékén paradicsom: Budapest, Hatvan, Nagykırös, Kecskemét környékén főszerpaprika: Szeged, Kalocsa környékén zöldpaprika: Kecskemét, Nagykırös, Cece, Bogyiszló környékén Gyümölcsök (822) - alma (445): Nyírség, Szatmári-síkság, Bodrogköz, Duna-Tisza köze kajszibarack: Kecskemét környékén, Fejér megyében ıszibarack: Budai-hegység déli lejtıin, Szeged és Szatymaz környékén cseresznye, meggy: Eger, Gyöngyös, Kecel Szılı (570): Tokaj-hegyalja, Eger, Bükkalja, Mátraalja, Mór, Sopron, Somló, Badacsony, Balatonfüred-Csopak, Szekszárd, Mecsek, Villány, Kiskunság

2. Állattenyésztés (zárójelben az 1999-es állomány ezer darabban) • • • • •

Szarvasmarha (857): Gyır-Sopron-Moson, Vas, Zala, Baranya, Tolna, Hajdú-Bihar megye és a Szatmári-síkság Sertés (5335): Délkelet-Alföld, Nagykunság, Kiskunság, Hajdúság Juh (934): Hortobágy, Nagykunság, Berettyó-Körösök vidéke, Borsod-Abaúj-Zemplén megye Ló: Mezıhegyes, Bábolna, Hortobágy Baromfi (31244): Komárom-Esztergom, Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar, Csongrád

133

V. Külkereskedelem Behozatal (%) Kivitel (%) Élelmiszer, ital, dohány

3%

8%

Nyersanyag

2%

2,5%

Energiahordozó

6%

1,5%

Feldolgozott termékek

3%

30,5%

Gépek, közlekedési eszközök

50%

57,5%

Összesen

100%

100%

4. táblázat: A külkereskedelmi termékforgalom megoszlása árucsoportok szerint

Behozatal (%) Kivitel (%) Európai Unió

64,4

76,2

· Németország

30

38,3

· Ausztria

9

9,5

· Olaszország

7,7

6

· Franciaország

4,6

4,5

· Nagy-Britannia

3

4,4

· Belgium

2,5

3

· Hollandia

2,5

5,1

Oroszország

6

1,4

Lengyelország

2

2

Csehország

1,9

1,4

Szlovákia

1,7

1,1

4

0,3

Kína

2,1

0,2

USA

3,4

5,2

Egyéb országok

14,5

12,2

Összesen

100

100

Japán

5. táblázat: A külkereskedelmi termékforgalom iránya

134

A SZOMSZÉDOS ORSZÁGOK REGIONÁLIS FÖLDRAJZA Probáld: Földrajz II.: 87-92; 189-208. o. Probáld: Regionális földrajz 57-62; 79-96. o.

AUSZTRIA 2

Területe: 84 ezer km Lakossága: 8 millió fı

I. Történelmi háttér A Római Birodalom egykori tartománya, Noricum a korai középkorban a Frank Birodalom, majd a Német-római Császárság része, annak keleti tartománya lett. Ostarrich tartomány a X. században a Babenbergek kezébe került, majd az 1278-as Morvamezei csata eredményeként Habsburg Rudolf szerezte meg, így került a Habsburg dinasztia kezébe. 1365-ben a Habsburgok egyesítették tartományaikat (örökös tartományok). A XV-XVI. századtól a Habsburgok és Magyarország története összefonódott. 1804-ben I. Ferenc a soknemzetiségő birodalmat Osztrák Császárság néven egyesítette, majd az 1867-es kiegyezés eredményeként létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia, amely az I. világháború után bomlott fel. Ekkor hozták létre Ausztriát, melynek területe az egykori birodalomnak csak a töredéke, államformája köztársaság lett. 1938-ban Németország megszállta (Anschluss), a II. világháború után a gyıztes hatalmak 4 megszállási övezetet hoztak létre a területén (angol, amerikai, francia és szovjet). 1955-ben született meg az osztrák államszerzıdés, amely kimondja, hogy Ausztria semleges állam. Jelenleg Ausztria 9 tartományból álló szövetségi állam. (Alsó-Ausztria, Felsı-Ausztria, Salzburg, Stájerország, Tirol, Karintia, Vorarlberg, Burgenland és Bécs)

II. Természetföldrajz Ausztria területének jelentıs részét a Keleti-Alpok láncai foglalják el, amely 3 övezetbıl áll: •

Északi Mészkı-Alpok: pl. Wetterstein, Karwendel, Dachstein, Totes Gebirge, Rax, Schneeberg

•

Középsı kristályos övezet: pl. Ötz-völgyi Alpok, Ziller-völgyi Alpok, Magas-Tauern (legmagasabb csúcsa a Grossglockner - 3797 m, eljegesedett csúcsából gleccserek nyúlnak alá), Alacsony-Tauern, Lajta-hegység

•

Déli Mészkı-Alpok: pl. Karniai Alpok, Karavankák

A Dunától északra húzódik az Osztrák gránitfennsík, amely a Cseh-masszívum déli része, óidei kristályos kızetekbıl (gránit, gneisz) áll. A hegyek között két nagyobb medence található, a Bécsi- és a Grazi-medence, amelyek a mezıgazdaság legfıbb területei.

III. Ipar 1. Bányászat - vasérc: az Alpokban (Leoben és Eisenerz környékén) - kıolaj, földgáz: az Alpok északi elıterében, a Bécsi-medencében - kısó: Salzburg környékén

135

- magnezit: Leoben környékén - cink- és ólomérc: Karintiában 2. Energiagazdaság Alapvetıen a vízenergiára épül, az elektromosáram-termelés kb. 2/3-át adja. A vízerımővek a Dunán és a nagy eséső hegyi folyókon épültek. 3. Feldolgozóipar - vaskohászat: Linzben, Leobenben, a Mura és a Mürz völgyében - gépgyártás: Linz (jármőgyártás), Steyr (autó és traktor), Graz, Bécs, Bécsújhely - kıolajfinomítás: Schwechat - textilipar: Vorarlberg (Bregenz)

IV. Mezıgazdaság Ausztria területének 40 %-át erdı borítja, a termıföld kevés, így a mezıgazdaság vezetı ága az állattenyésztés. A szarvasmarhát istállókban és havasi legelıkön is tartják, elsısorban Salzburgban és Tirolban. Az állattenyésztéshez szükséges takarmányokat részben külföldrıl hozzák be (kukorica, szója). A Bécsi-medencében búzát és cukorrépát, a hővösebb, nedvesebb vidékeken burgonyát és rozsot termesztenek. A mezıgazdaság az élelmiszerigény 4/5-ét fedezi.

V. Kereskedelem A behozatal jóval nagyobb a kivitelnél (negatív külkereskedelmi mérleg). Legfıbb kereskedelmi partnere az Európai Unió (65-70 %) ebbıl Németország (40 %). Behozatal: feketeszén (Csehországból, Lengyelországból), kıolaj, földgáz (Oroszországból), élelmiszer és timföld (Magyarországról). Kivitel: gépek, gyári berendezések, magnezit, kısó, kisebb részben: alapanyagok (nyersvas, acél, alumínium, cellulóz, papír) és fogyasztási cikkek.

136

CSEHORSZÁG ÉS SZLOVÁKIA 2

2

Csehország területe: 79 ezer km Szlovákia területe: 49 ezer km Csehország lakossága: 10,4 millió fı Szlovákia lakossága: 5,3 millió fı

I. Történelmi háttér A IX. században a Cseh-Morva medencében alakult ki a Nagymorva Birodalom. Rövid fennállásának (830-894) a Keleti Frankok támadása vetett véget. A X. században jött létre a Cseh állam, melynek élén kezdetben (1306-ig) a Premysl, majd a Luxemburg dinasztia tagjai álltak. 1526-tól a Habsburgok ültek a cseh trónon, így Csehország az I. világháború végéig a Habsburg Birodalom egy tartománya volt. Az I. világháború végén az egykori Cseh királyságból és Magyarország zömmel szlovákok lakta részébıl (Felvidék) hozták létre a Csehszlovák Köztársaságot. Az új állam területén a két államalkotó nemzeten (cseh és szlovák) kívül jelentıs számú német (fıleg Csehország területén) és magyar (fıleg a Felvidék déli részén) nemzetiség is élt. 1938-ban az elsı bécsi döntés értelmében Csehszlovákia magyarlakta területeit visszacsatolták Magyarországhoz. A Jozef Tiso vezette szlovák nacionalisták Hitler segítségével 1939. III. 14-én megalakították a független Szlovákiát. Másnap Hitler bevonult Prágába, megszállta Csehországot. A II. világháború után a szovjet érdekövezetbe került területen helyreállították a Csehszlovák államot, szovjet típusú szocialista népköztársaság formájában. A II. világháború után Csehszlovákia nemzetiségellenes politikát folytatott, a jelentıs számú német és magyar kisebbséget megfosztották állampolgári jogaiktól, sokakat kitelepítettek. 1968-ban kísérlet történt a szovjet diktatúra megdöntésére, de ezt a katonai beavatkozás meghiúsította. 1989-ben a rendszerváltás vér nélkül zajlott le ("bársonyos forradalom"), majd a szlovák önállósulási törekvések következtében 1993. I. 1-én kettévált az ország Cseh és Szlovák Köztársaságra.

II. Természetföldrajz Csehország nagyobbik része a Cseh-medencében, kisebbik része a Morva medencében helyezkedik el, a két medencét a variszkuszi eredető Cseh-Morva-dombság választja el egymástól. A Cseh medencét variszkuszi röghegységek határolják: a Szudéták, az Érchegység, a Cseh-erdı és a Sumava. A Morva-medencét délkeletrıl a Kárpátok láncai zárják le. Szlovákia legnagyobb részén az Északnyugati-Kárpátok vonulatai húzódnak. Északról dél felé haladva a következı vonulatok különíthetık el: • • •

Flis és homokkı-vonulat: Fehér-Kárpátok, Nyugati- és Keleti-Beszkidek Kristályos-vonulat: Kis-Kárpátok, Kis-Fátra, Nagy-Fátra, Alacsony-Tátra, Magas-Tátra Vulkáni-vonulat: Madaras, Selmeci-hg., Körmöci-hg., Jávoros

A Kárpátoktól délre húzódik a variszkuszi eredető Szlovák-érchegység. Szlovákia délnyugati részén a Duna mentén terül el a Szlovák-alföld és itt található a Duna legnagyobb szigete a Csallóköz is.

III. Ipar Csehország 1. Bányászat - barnaszén: az Érchegység déli lábánál (Most és Sokolov környékén)

137

- feketeszén: a Szudéták déli lábánál (Felsı-Szilézia, Ostrava központtal) - kaolin: Karlovy Vary környékén - grafit: Ceské Budejovice környékén 2. Energiagazdaság Alapját a barnaszén-tüzeléső hıerımővek adják

3. Feldolgozóipar - vaskohászat: Ostrava, Plzen, Kladno (minıségi acélgyártás) - gépgyártás: Prága, Plzen (Skoda-mővek), Ostrava (bányászati- és kohászati-gépgyártás), Brno (pl: traktorgyártás - Zetor) - autógyártás: Mlada Boleslav (Volkswagen-Skoda) - vegyipar: az Érchegység déli lábánál - cipıgyártás: Zlín (Bata cipık) - porcelán, kerámiaipar: Karlovy Vary - üveg és ékszergyártás: Jablonec - ceruzagyártás: Ceské Budejovice - sörgyártás: Plzen, Ceské Budejovice, Brno

Szlovákia 1. Bányászat Ásványkincsekben szegényebb Csehországnál, kevés vasércet bányásznak a Szlovákérchegységben, a Selmecbánya és Körmöcbánya környéki színes- és nemesérclelıhelyek már jórészt kimerültek. 2. Energiagazdaság - vízerımővek: a Vágon, és a Dunából kiágazó üzemvíz-csatornán Bısnél - atomrımővek: Nagyszombat (Trnava), Mohi (Mohovce) 3. Feldolgozóipar Néhány nagy központban tömörül: Pozsony: kıolajfinomítás, vegyipar, gépgyártás, élelmiszeripar Kassa: vaskohászat, környékén: gépgyártás, vegyipar

IV. Mezıgazdaság - Cseh- és Morva-medence: búza, cukorrépa, sörárpa, komló, a Cseh-medencében gyümölcs- és zöldségtermesztés; szarvasmarhaállomány>sertésállomány - Szlovák-alföld: búza, kukorica, gyümölcs, zöldség; sertésállomány>szarvasmarha-állomány - A hővösebb hegyvidéki medencékben: burgonya, szálas- és lédús-takarmányok

138

ROMÁNIA 2

Románia területe: 238 ezer km Románia lakossága: 23 millió fı

I. Történelmi háttér A román (vlach) nép a Balkán-félsziget romanizált trák ıslakosságának leszármazottja, de a történelem folyamán jelentıs szláv hatás is érte. Elsı államaikat a XIV. században hozták létre Havasalföld és Moldva néven. A XV. században mindkettı török fennhatóság alá kerül hosszú évszázadokra. A XIX. század közepén egyesült Havasalföld és Moldva, majd 1859-ben vívják ki függetlenségüket a törökök alól. Az I. világháborúban az antant oldalán vett részt, majd a háború végén kihasználta a körülötte lévı birodalmak összeomlását, elfoglalta Erdélyt és Besszarábiát (a mai Moldova). A két világháború között nemzetiségellenes politikát folytatott, ami leginkább az erdélyi magyarokat és németeket érintette súlyosan. 1940-ben a második bécsi döntés során Erdélyt és a Székelyföldet visszacsatolták Magyarországhoz, de a II. világháború után nagyjából visszaállították a trianoni határokat. Románia is a szovjet érdekszférába tartozott, így itt is szocialista államrendszert hoztak létre. 1989 karácsonya körül véres események kíséretében megdılt a Ceausescu-rendszer, megkezdıdött a rendszerváltás. Erdélyben három nemzetiség él együtt, a román, a magyar (arányuk 20-25 %, kb. 2 millió fı) és a német 8szászok és svábok)

II. Természetföldrajz Az ország területén húzódik a Keleti- és a Déli-Kárpátok: A Keleti-Kárpátok vonulatai: • • •

Flis és homokkı-vonulat: Moldvai-, Háromszéki-, Brassói-havasok Kristályos-vonulat: Borgói-, Gyergyói-, Csíki-havasok Vulkáni-vonulat: Kelemen-, Görgényi-havasok, Hargita (az egykori vulkáni tevékenységet ma vulkáni utómőködések jelzik)

A vonulatok közötti medencék: Háromszéki-, Csíki-, Gyergyói-, Barcasági-medence. A Déli-Kárpátok csak kristályos vonulatból áll: •

Kristályos-vonulat: Fogarasi-havasok, Pareng, Retyezát

Medencék: • • • • •

Petrozsényi- és Hátszegi-medence. Az Erdélyi-medence fontos ipari és mezıgazdasági körzet, központja a Mezıség. Az Erdélyi-peremhegyvidék választja el az Erdélyi-medencét a magyar Alföldtıl, legjelentısebb részei a Királyerdı, Bihar, Erdélyi-érchegység. A Havasalföld két része: északon a Szubkárpáti-dombság, délen a Román-alföld. A történelmi Moldva keleti része (a Kárpátok és a Prut folyó között) tartozik Romániához. (A nyugati részén a Prut és a Dnyeszter között ma Moldova köztársaság helyezkedik el.)

139

III. Ipar 1. Bányászat - kıolaj: Kárpátok déli lábánál (Craiova, Ploiesti), Moldvában - földgáz: Erdély (Medgyes), Kárpátok déli lábánál (Craiova, Ploiesti), Moldvában - kıszén: Erdély délnyugati részén - lignit: Erdélyi-permhegyvidék lábánál, Kárpátok déli lábánál - vasérc: Erdély délnyugati részén (Resica) - bauxit: Királyerdı - ólom-, cink-, rézérc: Nagybánya környékén - arany, ezüst: Erdélyi-érchegység - kısó: Erdélyi-medence peremén, Kárpátok déli lábánál, Moldvában 2. Energiagazdaság Földgáz és lignit tüzeléső hıerımővek, Vaskapunál és a Déli-Kárpátok folyóin vízerımővek. 3. Feldolgozóipar - vaskohászat: Vajdahunyad, Resica, Galac - gépgyártás: Brassó, Segesvár, Nagyszeben, Arad, Ploiesti (kıolajipari gépgy.), Craiova (mezıgazdasági gépek, közlekedési eszközök), Pitesti (Dacia autók) - kıolajfinomítás: Ploiesti, Pitesti - vegyipar: Marosvásárhely, Torda, Kolozsvár, Nagyvárad - timföldgyártás: Nagyvárad - cellulóz és papírgyártás: Braila

IV. Mezıgazdaság • • •

Havasalföld: kukorica, búza, napraforgó a Román-alföldön; gyümölcs, zöldség a Szubkárpátidombság déli lejtıin. Erdélyi-medence: gyümölcs, zöldség Székelyföldi-medencék (Háromszéki-, Csíki-, Gyergyói-medence): burgonya, takarmánynövények, juh, szarvasmarha

140

A DÉLSZLÁV ÁLLAMOK

2

Terület (km ) Lakosság (millió fı) Szlovénia

20251

2,0

Horvátország

56538

4,8

Bosznia-Hercegovina

51129

4,4

(Kis-)Jugoszlávia (Szerbia és Crna Gora)

102173

10,5

Macedónia

25713

2,0

1. táblázat: Jugoszlávia utódállamai (1991)

I. Történelmi háttér Az egykori Jugoszlávia területén sokféle nép élt együtt, változatos történelmi múlttal rendelkeznek. A szlovénoknak nem sikerült önálló államot alapítaniuk, a Frank, a Német-római, majd a Habsburg Birodalom területén éltek, így további fejlıdésük eltért a többi délszláv népétıl. A horvátok a X. században alakították meg Horvátországot, de állandó támadások után (Bizánc, Bolgár cárság) végül a XII. század elején (Könyves Kálmán alatt) Magyarország része lett, Horvát Bánság néven. Bosznia története a XII. századtól szintén összefonódik Magyarországgal, II. (Vak) Béla királyunk Ráma néven csatolta a területet Magyarországhoz. A szerbek a XII. században alakították meg elsı államukat, a Szerb Királyságot, amely Dusán István alatt, a XIV. században élte fénykorát. A macedón nép nem azonos a Kr.e. IV. században Nagy Sándor alatt a fénykorát élı makedónokkal. Kr.u. a VI. században érkezik az egykori Makedónia területére egy szláv népcsoport, akik átveszik a makedón nevet, de megkülönböztetésül ma macedónoknak hívjuk ıket. A macedónok nem hoztak létre önálló államot, Bizánc, majd Szerbia fennhatósága alatt éltek. A délszláv népek (a szlovének kivételével) a XIV-XV. századtól hosszú török elnyomás alatt éltek, ami jelentısen hátráltatta fejlıdésüket. A török uralom csak a XIX. században ért véget. Az I. világháború után (1918-ban) Szerbia vezetésével megalakult a SzerbHorvát-Szlovén Királyság, (Bosznia-Hercegovinát is magában foglalta), amely 1929-ben Jugoszláviára változtatta a nevét. A II. világháború után a kommunisták vezetésével megalakult a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság, melyben a szerbeknek volt vezetı szerepük. Az 1990-es rendszerváltás során Szerbiában a Slobodan Milosevic vezette reformkommunisták, Horvátországban és Szlovéniában pedig a demokratikus erık jutottak hatalomra. A régóta feszülı politikai, nemzetiségi, nyelvi, vallási, kulturális ellentétek vezettek az 1991-1995 közötti véres háborúhoz, amelynek eredményeként önálló államok jöttek létre: Szlovénia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Kis-Jugoszlávia (Szerbia és Crna Gora) és Macedónia. A történelmi múlt a gazdasági fejlettségben is megmutatkozik. Az egy fıre jutó GDP alapján Szlovénia és Horvátország gazdasága a legfejlettebb (5500 illetve 3400 $), ıket követi Szerbia 2200 $, majd Bosznia-Hercegovina (1600 $) és Macedónia (1400 $) következik.

141

Nemzetiség

Hol él?

Írás

Vallás

szlovén

Szlovéniában

latin betős

római katolikus

horvát

Horvátországban, Vajdaságban

latin betős

római katolikus

bosnyák

Bosznia-Hercegovinában, Crna Gorában

cirill betős

muzulmán

macedón

Macedóniában

cirill betős

ortodox

szerb

Szerbiában, Vajdaságban, Koszovóban Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában

cirill betős

ortodox

magyar

Vajdaságban

latin betős

római katolikus

albán

Koszovóban, Szerbiában, Crna Gorában, Macedóniában

latin betős

-

2. táblázat: Az egykori Jugoszlávia területén élı nemzetiségek

II. Természetföldrajz A Dinári-hegység mészkıbıl felépülı három övezete (Külsı-, Középsı-, Belsı-övezet) a tengerparttal párhuzamosan húzódik Szlovénia déli részétıl Horvátországon és Bosznia-Hercegovinán keresztül Crna Goráig. A mészkıhegység területén változatos karsztjelenségek figyelhetık meg, amelyek a nevüket is a szlovéniai Karszt-hegységrıl kapták. Szlovénia északi részén még az Alpok vonulatai húzódnak, pl.: Júliai-Alpok, Kamniki-Alpok. Horvátország északi részén a Dráva és a Száva folyó között óidei röghegységek találhatók (pl.: Bilo, Papuk, Psunj). Szerbia keleti részén húzódik a Szerbérchegység, amely már a Balkanidák része. A Vajdaság területén a Bácskai-lösztábla található, amely a mezıgazdaság szempontjából kiemelkedı fontosságú terület. A Dalmát tengerpartot számtalan sziget, sok öböl és félsziget tagolja.

III. Ipar 1. Bányászat - bauxit: Dinári-hegység (karsztbauxit) pl.: Crna Gorában - réz: Szerb-érchegység (Bor környékén) - kıolaj, földgáz: az alföldek peremén pl.: Bácska keleti részén 2. Energiagazdaság Az elektromosáram-termelés 2/3-át vízerımővek szolgáltatják. 3. Feldolgozóipar Szlovénia ipara a legfejlettebb, Lubljanában gépgyártás, textilipar és más könnyőipari ágazatok, Mariborban jármőgyártás jellemzı. Horvátország fontos ipari központja a fıváros Zágráb, ahol gépgyártás, vegyipar, élelmiszeripar és textilipar jellemzı. Fiumeben kıolajfinomító, vegyipar és hajógyártás, Splitben vegyipar, cementgyártás, halfeldolgozás jellemzı. A dalmát tengerparti városok és szigetek idegenforgalma jelentıs.

142

Bosznia-Hercegovina gazdaságát a háború jórészt tönkretette. Zenicában vaskohászat, fegyvergyártás, Szarajevóban gépgyártás, Tuzlában vegyipar jellemzı. Szerbia ipara a fıvárosban, Belgrádban összpontosul, ahol gépgyártás, vegyipar, textilipar és élelmiszeripar jellemzı, Kragujevácban gyártják a Zastava gépkocsikat, a Vajdaság központjában Újvidéken gépgyártás, vegyipar és élelmiszeripar alakult ki. A vajdasági városok pl. Szabadka élelmiszeriparukról nevezetesek. Macedónia ipara a fıvárosban, Skopjéban koncentrálódik, ahol vaskohászat, élelmiszeripar, textilipar jellemzı.

IV. Mezıgazdaság Szlovénia mezıgazdaságát a hővös, csapadékos éghajlatnak megfelelıen az állattenyésztés túlsúlya jellemzi, ezen belül a tejelı szarvasmarhatartás emelhetı ki. Horvátországban a tengerparton a mediterrán éghajlat lehetıséget nyújt olajfa, szılı, füge, helyenként citrusfélék termesztésére. Bosznia-Hercegovinában a hegyvidéki juhtartás jellemzı, a növénytermesztés a kisebb medencére korlátozódik. Szerbia mezıgazdaságilag legfontosabb területe a Vajdaság. A bácskai jó minıségő feketeföldön kukoricát, búzát, napraforgót, cukorrépát termesztenek, de a sertés- és szarvasmarha-tenyésztés is jelentıs. A Szerémség borairól nevezetes. Crna Gorában a hegyvidéken kecskét és juhot tenyésztenek. Macedóniában a völgyekben, medencékben dohányt, gyapotot, korai zöldségféléket termesztenek, a hegyi réteken juhot tartanak.

143

AZ EURÓPAI UNIÓ KIALAKULÁSA, INTÉZMÉNYEI, MŐKÖDÉSE, TÁVLATAI Probáld: Földrajz II.: 44 - 73. o. Probáld: Regionális földrajz: 11- 25. o.

1. AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ FİBB ÁLLOMÁSAI a) Az európai integráció elıtörténete Az európai egység gondolata nem csupán a II. világháború utáni korszak jellegzetessége. Már a 17. században megfogalmazódtak olyan elképzelések, amelyek valamilyen formában arra utaltak, hogy a nemzetállamoknak közös ügyeiket szervezetten, közösen kellene megvitatniuk. Az európai parlament gondolatát például az angol William Penn már 1693-ban felvetette, és Victor Hugo használta elsı ízben az Egyesült Államok kifejezést. Az I. világháborút követıen a 20-as és 30-as években, Európának a világtörténelemben és világgazdaságban játszott szerepének visszaszorulásával már gyakorlati lépések is történtek az európai gazdasági és kulturális egység erısítésére (pl. Páneurópai Unió - gróf Coudenhove-Kalergi). Ezek a kezdeményezések azonban végül hamar elhaltak, mert az európai országok nacionalizmusa gátat szabott a közös cselekvésnek. A II. világháború után hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzetközi politika alakulását a szovjetamerikai viszonyok (hidegháború) határozzák meg. Nyugat-Európa az Egyesült Államok számára fontos térséggé vált a Szovjetunióval szembeni politikában. Ez egyrészt azt jelentette, hogy az USA támogatta Nyugat-Európát abban, hogy egy regionális katonai-védelmi rendszert építsen, másrészt a háború során gazdaságilag meggyengült nyugat-európai országok számára egy olyan tervet dolgozott ki, amelynek célja az volt, hogy segítsen áthidalni az újjáépítés gazdasági nehézségeit. Az 1947-ben megszületett Marshall-terv koordinálására születtek meg az európai integráció elsı intézményes formái. 1948-ben jött létre az Európai Gazdasági Együttmőködés Szervezete (Organisation for European Economic Cooperation - OEEC), a mai OECD elıfutára. Ezzel párhuzamosan, erre támaszkodva újult meg a nyugat-európai valutapolitikai együttmőködés rendszere is, és 1950-ben létrejött az Európai Fizetési Unió (European Payment Union EPU). Az amerikai támogatás mellett a nyugat-európai országok maguk is igyekeztek az egymás közötti szálakat szorosabbra főzni. E mozgalmak alapját azok az erık alkották, amelyek valamilyen formában az USA-tól és a Szovjetuniótól is független Európát kívántak létrehozni. Ennek elsı jelentıs eredménye az Európa Tanács (Council of Europe) megalakulása 1949-ben. Az európai egység fı szószólói elsısorban a franciák, a németek és a Benelux-államok voltak. Anglia azonban vonakodott a szupranacionális (nemzetek feletti) integráció eszméjétıl, így hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy az integrációs folyamatokban Anglia nem vesz részt. Az európai integrációs folyamat gerincét a francia-német kapcsolatok erısödése adta. 1950-ben Robert Schuman, francia külügyminiszter javasolta a francia és német szén-és acéltermelés közös felügyelet alá vonását egy olyan szervezet keretein belül, amely nyitva áll bármely európai ország számára. Ennek eredményeképpen a Benelux-országok, Franciaország, az NSZK és Olaszország részvételével 1951 áprilisában megalakult az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK), azaz a Montánunió. A gazdasági szálak még szorosabbra főzését a Benelux-államok kezdeményezték, aminek eredményeképpen a hat ország (a továbbiakban Hatok) 1957. március 25-én Rómában aláírták az Európai Gazdasági Közösség (EGK) és az Európai Atomenergia Közösség (EURATOM) megalapítására vonatkozó szerzıdéseket, amelyek 1958. január 1-én léptek hatályba.

144

A Római Szerzıdés 11 pontban foglalta össze a megvalósítandó intézkedéseket: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11.

vámok és mennyiségi korlátozások (kvóta) megszüntetése; közös vámtarifa és kereskedelempolitika harmadik országok felé; a személyek, szabad áramlása, a munkavállalás szabadsága, a tıke szabad áramlása; közös politika a mezıgazdaságban; közös fuvarozási politika; közös versenypolitika; gazdaságpolitikák összehangolása; jogalkotás közelítése; dolgozók munkalehetıségeinek javítása, Európai Szociális Alap létrehozása; Európai Beruházási Bank létesítése; tengerentúli országok társulása.

A Római Szerzıdés a fenti pontok megvalósítására az 1958-1973-as idıszakra tőzte ki.

b) Az integráció mélyülésének fı lépései •

1958. január 1. Az Európai Gazdasági Közösség, a közös piac létrejötte.

•

1962. július 30. a Közös Agrárpolitika (CAP) hatálybalépése.

•

1967. Az Európai Közösség létrejötte a három szervezet - az Európai Szén-és Acélközösség, az Európai Atomenergia Közösség és az Európai Gazdasági Közösség - végrehajtó testületeinek (Tanács és Bizottság) összeolvadásával. Megalakul az EK 14 tagú új Bizottsága.

•

1968. július 1. A hat ország közötti mennyiségi korlátozástól mentes vámunió beteljesedése.

•

1972. okt.: Döntés az Európai Regionális Alap felállításáról (1975-ben indult).

•

1973. január 1. Dánia, Nagy-Britannia és Írország felvétele.

•

1974. Az Európai Tanács felállítása (államfık és kormányfık értekezlete).

•

1979. június 7-10. Az Európai Parlament elsı választása az általános választójog alapján.

•

1981.január 1. Görögország csatlakozása.

•

1986. január 1. Spanyolország és Portugália felvétele.

•

1986. Az Egységes Európai Okmány aláírása, az egységes piac elıkészítése, a szociális dimenzió a közösségi politika szerves részévé válik.

Az Egységes Európai Okmány (Single European Act) jelentette a Római Szerzıdés elsı jelentıs felülvizsgálatát. Politikai szempontból a cél az európai politikai együttmőködés fejlesztése volt, a gazdaság területén pedig az ezen alapuló Fehér Könyv fogalmazta meg az egységes belsı piac 1992-es megvalósításának programját. Az egységes belsı piac az EU terminológiájában a "négy szabadság" megvalósulását jelenti, azaz az áruk, a szolgáltatások, a tıke és a munkaerı szabad áramlását. Ezek az alapelvek ugyan már a Római Szerzıdésben is rögzítésre kerültek, de a liberalizációs folyamat csak fokozatosan volt megvalósítható. Az elsı szakaszban a figyelem elsısorban az áruk szabad mozgására irányult, így megszőntek a tagországok egymás közötti vámjai és a mennyiségi korlátozások, egyidejőleg egységes külsı vámrendszer alkalmazására tértek át. A liberalizálódási folyamat azonban a többi területen csak lassan haladt elıre, így 1985-ben határoztak az egységes belsı piac megvalósításának felgyorsításáról.

145

A belsı piac kiteljesítésének programját 1993. január 1-jével léptették életbe. Ez a program közel 300 konkrét intézkedést, szabályozást, törvényt foglal magában, amelyeket a tagországoknak mind át kell ültetniük a hazai joggyakorlatukba. Ilyenek például az egységes szabványrendszer, elıírások és engedélyezések, az adórendszer harmonizációja, a diplomák kölcsönös elfogadása stb. • •

1992. február 7. Az Európai Unióról szóló (Maastrichti) Szerzıdés aláírása.

Az integráció mélyülésének második legfontosabb lépcsıfoka az Európai Unióról szóló Maastrichti Szerzıdés aláírása. A Szerzıdés ún. fı "pillérei": I. pillér: A Római Szerzıdés továbbfejlesztése a gazdasági és pénzügyi unió és a közösségi politikák területén, az európai állampolgárság intézményének erısítése és a közösségi intézmények reformja. A dokumentum egyik legfontosabb része a gazdasági és monetáris unió (EMU) felé vezetı lépések kijelölése. Ennek létrehozása három lépést foglal magában: 1. a tıke- és pénzpiacok teljes liberalizálása (1994-ig); 2. az EU-n belüli konvergencia erısítése, a gyengébb tagállamok felzárkóztatása (segítséget nyújtott ehhez a közösségi regionális politika támogatásai); 3. az EMU létrehozása és a közös pénz (ecu illetve késıbb euró) bevezetése azon országokban, amelyek teljesítik az ún. konvergenciakritériumokat, amelyek az inflációs rátára, a kamatlábra, a költségvetési deficitre, az államadósságra és az árfolyam-stabilitásra vonatkozóan határoztak meg követelményeket. II. pillér: Közös külpolitika és közös biztonságpolitika megteremtése. III. pillér: Fokozott együttmőködés az igazságszolgáltatás és a belügyek területén (pl. a menedék- és bevándorlási politikában, a kábítószer-függıség és a nemzetközi visszaélések leküzdésében, a vámügyi, rendırségi és igazságszolgáltatási együttmőködésben). • •

1993. november 1. Az Európai Unió és az egységes belsı piac létrejötte, miután a 12 tagállam ratifikálta a Maastrichti Szerzıdést.

•

1995. január 1. Finnország, Svédország és Ausztria belépése.

•

1995. március 26. A Schengeni Egyezmény hatályba lépése.

A Schengenben megkötött egyezmény célja az ellenırzések fokozatos felszámolása a tagállamok közötti belsı határokon. 1995-ben a határellenırzések megszüntetését rögzítı nyilatkozatot mindöszsze 7 tagállam írta alá. Az Egyezmény fıbb pontjai a következık: - nincs személyi ellenırzés a belsı határokon, a külsı határokon (illetve a repülıtereken) viszont szigorúbb az ellenırzés. - a vízum- és tartózkodási politika részleges harmonizációja, közös menedékpolitika. - a rendıri erık együttmőködése révén a határon túli üldözés is lehetıvé válik. •

1996-1997. Kormányközi Konferencia. Az Amszterdami Szerzıdés.

Az EU fokozatos kibıvülése és az integráció elmélyülése során egyre gyakrabban felmerült az intézményi reformok kérdése. Az EU szerveit ugyanis 1958-ban hat tagállam igényeinek megfelelıen alakították ki, ezek azonban 15 tagállam esetében már sokszor mőködésképtelennek vagy alacsony hatékonyságúnak tőnnek. Emellett a szovjet blokk megszőnésével a kelet-európai országok is célul tőzték ki az EU-tagságot, ami megint csak sürgetıvé teszi az intézményi reformot. 1996-1997 során ezekkel

146

a kérdésekkel foglalkozott az úgynevezett kormányközi konferencia, amelynek záróaktusa az 1997. júliusában aláírt Amszterdami Szerzıdés volt. A konferencia eredményei felemásnak nevezhetık, elırelépés csak néhány területen történt. A kritikus területek a következık: · intézményi rendszer modernizációja; · támogatási politika felülvizsgálata; · kibıvítés alapjainak megteremtése; · EU finanszírozási rendszerének újraértékelése; · mezıgazdasági politika reformja. •

1999. Európai Monetáris Unió, az egységes valuta bevezetése.

Létrejön az Európai Monetáris Unió, és megkezdıdik az egységes valuta bevezetése az ún. konvergencia-kritériumokat teljesítı országok számára (egyedül Görögország nem felelt meg a konvergencia-kritériumoknak), az árfolyamok végleges rögzítése. Az EMU harmadik szakaszában - 1999 és 2002 között - fokozatosan, fizikailag is bevezetik a közös pénzt (EURO), létrejön az Európai Központi Bankok Rendszere, élén a közös monetáris politikát irányító, nagyfokú függetlenséggel felruházott Európai Központi Bankkal. Megkezdıdik a nemzeti valuták átváltása EURO-ra. 2002. júliusában befejezıdik az átállás.

2. AZ UNIÓ INTÉZMÉNYEI a) Az Európai Unió Tanácsa vagy Miniszterek Tanácsa Az Európai Unió legfıbb jogalkotó és döntéshozó szerve, székhelye Brüsszel. Tagjai a tagállamok kormányait képviselı szakminiszterek, akik szavaznak az Unió jogszabályairól. A jogalkotás rendeletek (regulations), határozatok (decisions), irányelvek (directives) alkotásával történik. Az ajánlások (recommendations) és a vélemények (opinions) nem jogszabályértékő állásfoglalások. A Tanács miniszteri szintő fórum, amely az egyes szakterületekhez alkalmazkodó összetételben ülésezik (pl. ipar, mezıgazdaság, energiaügyek stb.). A Tanács elnöki tisztét a tagállamok - rotációs alapon - félévenként történı váltással töltik be. A Tanács üléseinek vitaanyagát a tagállamok állandó képviselıibıl álló bizottság (Coreper) készíti elı, melynek munkáját az illetékes nemzeti minisztériumok köztisztviselıibıl álló munkacsoportok segítik. A döntések elıkészítésében és végrehajtásában a Tanácsot a Brüsszelben székelı Fıtitkárság segíti. A Tanács az Unió törvényhozója annak ellenére, hogy feladatait megosztja az Európai Parlamenttel. A Tanács és a Parlament az Unió költségvetése felett is közös ellenırzési jogot gyakorol. A Tanács fogadja el és hagyja jóvá a Bizottság által elızetesen megtárgyalt nemzetközi megállapodásokat, és felel a tagállamok általános gazdaságpolitikáinak összehangolásáért. A döntéshozatali eljárás során különbséget tesznek az egyhangú (konszenzusos), egyszerő többségi és minısített többségi (legalább 62 szavazat az összes 87-bıl) szavazás között. A szavazatokat a képviselt ország nagysága és lakossága alapján a következıképpen súlyozzák: Franciaországnak, Németországnak, Olaszországnak és az Egyesült Királyságnak tíz-tíz szavazata van; Spanyolországnak nyolc; Belgiumnak, Görögországnak, Hollandiának és Portugáliának öt-öt; Ausztriának és Svédországnak négy-négy; Dániának, Finnországnak és Írországnak három-három; Luxemburgnak pedig kettı. A minısített többség ma már számos területre kiterjed. Egyhangú szavazásra csak "alkotmá-

147

nyos" fontosságú kérdésekben van szükség (szerzıdések módosítása, vagy egy új állam csatlakozása), illetve egyes érzékeny területeken, mint például az adózás.

b) Európai Tanács (European Council) Az Európai Tanács abból a gyakorlatból jött létre, hogy a Közösség kormányfıi (Franciaország esetében államfıje) 1974-tıl kezdıdıen rendszeres találkozókra győltek össze. Ezt a gyakorlatot hivatalosan az Egységes Európai Okmány (1987) intézményesítette. Az Európai Tanács minden évben legalább kétszer ülésezik, ahol a Bizottság elnöke is részt vesz. Az Európai Parlament elnöke az Európai Tanács ülésein kifejtheti a Parlament nézıpontját. Ahogy az európai ügyek a tagállamok politikai életében egyre nagyobb jelentıséget kaptak, világossá vált, hogy szükség van az államok vezetıinek találkozójára az Unió által vizsgált fontos kérdések megvitatására. A Maastrichti Szerzıdés az Európai Tanács szerepét az Unió fıbb politikai kezdeményezéseinek elindítójaként és az Európai Unió Tanácsában meg nem oldott vitás kérdések rendezésének fórumaként határozta meg. Összetétele és az elnöki tisztek váltakozása megegyezik a miniszteri szintő tanácsokéval. c) Európai Bizottság Az Európai Bizottság Brüsszelben székel, a Közösség egyik kulcsfontosságú intézménye. A Bizottság 1995. január 5-étıl 20 tagból áll (kettı-kettı Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország és az Egyesült Királyság esetében, a többi ország mindegyikénél egy-egy). A biztosokat a tagállamok közös megállapodással jelölik öt évre, a Parlament pedig kettıs szavazással dönt a Bizottság beiktatásáról. Az Amszterdami Szerzıdés értelmében az elnököt a tagállamok kormányai, az Európai Parlament jóváhagyásával, közös megállapodással jelölik. Ezt követıen a tagállamok kormányai az elnökjelölttel együtt kijelölik a Bizottság többi tagját. Végül a Bizottság, mint testület jóváhagyásáról a Parlament szavaz. A Bizottság feladatai teljesítése során nagyfokú függetlenséget élvez. A Közösség érdekeit képviseli és kötelezettségei teljesítése során a nemzeti kormányoktól függetlenül kell eljárnia. A Szerzıdések védelmezıjeként gondoskodik a Tanács által elfogadott rendeletek és irányelvek maradéktalan végrehajtásáról. Bíróság elé vihet ügyeket, hogy a közösségi jog érvényesítését biztosítsa. A Bizottság kizárólagos jogszabály-kezdeményezı, és a törvényhozó folyamat bármelyik szakaszában közbeléphet a Tanácson belüli, illetve a Tanács és a Parlament közötti megállapodás elısegítése érdekében. Végrehajtói feladata is van, amennyiben a Tanács által meghozott döntések végrehajtásáról gondoskodik, például a közös agrárpolitika terén. Jelentıs jogkörrel rendelkezik a közös politikák tekintetében, melyek költségvetését ı kezeli: ezek között szerepel a kutatás és technológia politika, fejlesztési segélyek és a regionális kohézió. A Bizottságot egy fıleg Brüsszelben és Luxemburgban székelı köztisztviselı kar segíti. Ez 24 részlegbıl áll, melyeket Fıigazgatóságoknak (Directorate General) neveznek, és mindegyikük az adott közös politikák és területek általános igazgatási kérdéseiért felelnek. A hagyományos nemzetközi szervezetek titkárságaival szemben a Bizottság, mint a szerzıdések védelmezıje, teljes függetlenséget élvez elıjogai gyakorlásában. d) Európai Parlament Az Európai Parlament Strasbourgban ülésezik, demokratikus fórumot biztosít a vitákhoz, politikai ellenırzést gyakorol, továbbá részt vesz a törvényhozó folyamatban is. Az Európai Parlament tagjait 1979 júniusa óta ötévenként általános választójog alapján választják. A Parlamentnek jelenleg 626 tagja van: Németországnak 99, Franciaországnak, Olaszországnak és az Egyesült Királyságnak 87-87, Spanyolországnak 64, Hollandiának 31, Belgiumnak, Görögországnak és Portugáliának 25-25, Svédországnak 22, Ausztriának 21, Dániának és Finnországnak 16-16, Írországnak 15 és Luxemburgnak pedig 6.

148

A Parlament többnyire Strasbourgban tartja plenáris üléseit évente 12 alkalommal. Az üléseket elıkészítı 20 bizottság és a politikai csoportok Brüsszelben üléseznek, míg a Parlament titkársága Luxemburgban tartja székhelyét. A Parlament és a Tanács osztozik a jogalkotói feladatokban: a Parlament részt vesz az irányelvek és a rendeletek kidolgozásában, véleményt nyilvánít a Bizottsági javaslatokat illetıen. A Bizottságnak ugyanakkor figyelembe kell vennie a Parlament módosítási javaslatait. A Parlament a költségvetési jogkört is megosztja a Tanáccsal. A költségvetést elfogadhatja vagy elutasíthatja, ahogy azt a múltban számos alkalommal megtette. Ilyen esetekben az egész eljárást elölrıl kell kezdeni. A Parlament teljes mértékben kihasználja költségvetési jogkörét, hogy befolyásolja a közösségi politikákat. A Parlament figyelemmel kíséri a közös politikák végrehajtását a Számvevıszék által készített jelentésekre támaszkodva. Ugyancsak felügyeli a közös politikák napi végrehajtását a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett szóbeli és írásos kérdések révén. e) Az Európai Bíróság Az Európai Közösségek Bírósága Luxemburgban székel, a 15 bírót és kilenc fıügyészt a tagállamok egyetértésével jelölik ki, akik tisztségüket hat éves megújítható idıszakra töltik be. A bírók függetlenségét az Alapokmány garantálja. A Bíróság biztosítja azt, hogy a közösségi jogot a szerzıdésekkel összhangban értelmezzék és alkalmazzák. A Bíróság például kimondhatja, hogy egy tagállam elmulasztotta teljesíteni valamely, az európai szerzıdésekbıl eredı kötelezettségét; elrendelheti a közösségi intézmények által meghozott kötelezı döntések megsemmisítését; és elbírálja a közösségi jog által elıírt kötelezettségek teljesítésének elmulasztása miatt, a Tanács, a Parlament ill. a Bizottság ellen benyújtott keresetet. A Bíróság az egyetlen testület, amelynek joga van a szerzıdések helyes értelmezésérıl, a közösségi intézmények által elfogadott jogszabályok érvényességérıl és értelmezésérıl véleményt alkotni, amennyiben egy nemzeti bíróság erre kéri. Ha ilyen jellegő kérdés merül fel egy nemzeti bíróság elıtt álló ügyben, az Európai Bíróságot meg lehet és bizonyos esetekben meg kell kérni, hogy elızetes döntést hozzon. Ez a rendszer a közösségi jog egységes értelmezésének és alkalmazásának záloga Közösség-szerte. f) Az Európai Számvevıszék A Számvevıszéket az 1975. július 22-én kötött szerzıdés értelmében hozták létre, székhelye Luxembourg. 15 tagját a tagállamok egyetértésével hat éves idıszakra nevezik ki az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követıen. Feladata annak ellenırzése, hogy a bevételeket és kiadásokat "törvényes és elfogadott módon", a Közösség pénzügyeit pedig megfelelıen kezelik-e. Vizsgálatait minden év végén éves jelentésekben teszi közé. Az Európai Unióról szóló Szerzıdés megnövelte a Számvevıszék hatáskörét azzal, hogy intézményi jogállást biztosított számára. Így vált az Európai Unió sorban az ötödik intézményévé.

Egyéb szervek: • • •

Gazdasági és Szociális Bizottság Régiók Bizottsága Európai Befektetési Bank

149

3. MAGYARORSZÁG ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ KAPCSOLATA Magyarország és az Európai Közösség között 1988 júliusától indultak meg a diplomáciai kapcsolatok, amikor az EK és a KGST közös nyilatkozatot írt alá a hivatalos kapcsolatok felvételérıl. Ennek folyományaként már ugyanezen évben gazdasági együttmőködési és kereskedelmi egyezmény született az EK és Magyarország között. A megállapodás a kétoldalú gazdasági kapcsolatok ösztönzését szolgálta, és ún. Vegyes Bizottság felállításáról is intézkedett, amely a rendszeres konzultációk fórumaként szolgált. A kereskedelmi kapcsolatok elmélyítését erısítette, hogy a Közösség 1989-ben kiterjesztette a magyarországi importra az Általános Kedvezmények Rendszerét (GSP), és 1990. január 1jétıl megszüntette a behozatal mennyiségi korlátozását (kivéve az ún. érzékeny cikkek egy részét). 1989-ben, a szovjet blokk összeomlása után nem sokkal dolgozta ki az EK az ún. PHARE (Poland and Hungary: aid for economic restructuring) programot, amelynek célja, hogy a gazdaság különbözı területein pénzügyi és technikai-szervezési segítséget nyújtson az erre kiválasztott országok kormányainak a piacgazdasági átalakuláshoz. Magyarország (Lengyelország mellett) a kezdetek óta haszonélvezıje a programnak. 1991 decemberében írták alá az Európai Megállapodást Magyarország és az EK között, amelyet társulási egyezményként is neveznek. A társulás egyik funkciója, hogy felkészítse Magyarországot a teljes jogú tagságra. A korábbi együttmőködési megállapodás helyébe lépı egyezmény szabályozza a kereskedelmi és gazdasági együttmőködést, elıirányozza a jogharmonizációt, felöleli a kulturális együttmőködést és a politikai párbeszédet is. Lényegében az együttmőködési fejezetek tartalmazzák az Európai Unióhoz való csatlakozást elıkészítı integrációs elemeket. Magyarország 1994. április 1jén nyújtotta be az Európai Unióhoz csatlakozási kérelmét. Az EU - történetében elıször - politikai és gazdasági kritériumokat határozott meg a csatlakozni kívánó országok számára. Az Európai Tanács 1993 júniusában Koppenhágában a következı elvárásokat fogalmazta meg (noha objektív mércét ezekhez nem állapított meg): 1. a demokrácia és intézményeinek stabilitása; 2. mőködı piacgazdaság, amely képes megfelelni az egységes belsı piac által támasztott versenynek; 3. az EU közösségi vívmányainak átvételére való képesség. 1995 júniusában az Európai Tanács Cannes-i értekezlete elfogadta az ún. Fehér Könyvet, amely részletesen ismerteti a csatlakozáshoz vezetı legfontosabb teendıket, a nemzeti jogi és intézményi rendszernek az Unió rendszeréhez történı közelítésére vonatkozó javaslatokat. Ennek megfelelıen dolgozták ki Magyarország az EU-jogszabályok átvételének nemzeti programját. A Fehér Könyv megfogalmazza azt is, hogy az EU-nak fokozott szerepet kell vállalnia az integrációs folyamat pénzügyi feltételeinek biztosításában. Ennek eredménye, hogy 2000-tıl a PHARE keretén kívül két ún. elıcsatlakozási alap (ISPA és SAPARD) segíti a csatlakozásra történı felkészülést. Az elıbbi a közlekedés és környezetvédelem területén, az utóbbi a mezıgazdaságban támogat beruházásokat. A csatlakozási folyamat során az EU Bizottsága többször készít országjelentést a csatlakozni kívánó országokról, amelyben azt vizsgálja, hogy az adott ország milyen mértékben teljesíti a koppenhágai kritériumokat. A tag-jelölt kelet- és közép-európai országok felvételének idıpontjára az EU részérıl hivatalos állásfoglalás még nem történt. Feltételezhetı azonban, hogy az EU elıször saját belsı reformjait kívánja véghezvinni a további bıvítés elıtt.

150

AZ EU ORSZÁGOK REGIONÁLIS FÖLDRAJZA Probáld: Földrajz II.: 74 - 86. o. Probáld: Regionális földrajz: 25 - 56. o. és 63 - 72. o.

NÉMETORSZÁG 2

Területe: 357 ezer km Lakossága: 82 millió fı

I. Történelmi háttér 843-ban a verduni szerzıdéssel a Frank Birodalom három részre szakadt és a mai Németország területén létrejött a Keleti Frank Királyság. I. Ottó 962-ben Rómában császárrá koronáztatta magát, így megalakult a Német-római Császárság ("Elsı Birodalom"), amelynek fénykora a XI. században volt, III. Henrik császár uralkodása alatt. A császárság a pápasággal folytatott hosszú küzdelmei során meggyengült és Németország a XIII. - XIV. században feudális anarchiába hullott, önálló tartományokra esett szét. Az egységes Németország csak évszázadok múlva jött létre, megteremtése Otto von Bismarck nevéhez főzıdik, aki kiváló politikával és több háborúval (osztrákok, franciák ellen) döntıen hozzájárult az 1871-ben kikiáltott Német Császárság ("Második Birodalom") megalakulásához. Ekkorra azonban Európában már erıs nemzetállamok sora létezett, akik az ipari forradalomban is az élen jártak és hatalmas gyarmatbirodalmat szereztek, amely egyszerre garantálta a nyersanyagokat és a piacot is. A késın egyesülı és késın iparosodó Németország jórészt kimaradt a világ ilyetén felosztásából és a XX. század fordulóján szövetségi rendszereket hozott létre, háborús politikát folytatott a világ újrafelosztásáért. Az elsı világháborúban elszenvedett vereség után, 1918-ban Németország államformája köztársaság lett. 1933-ban a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (náci párt) került hatalomra Adolf Hitler vezetésével, akik egyértelmően a revansra (visszavágás) készültek. Hitler álma volt a "Harmadik Birodalom" létrehozása. A második világháborúban elszenvedett vereség után Németország területét a gyıztes hatalmak négy megszállási övezetre osztották: Az USA, Anglia, a Szovjetunió és Franciaország kaptak belıle egy-egy részt. A három nyugati hatalom megszállási övezeteibıl 1949 májusában hozták létre a Németországi Szövetségi Köztársaságot (NSZK), válaszul hamarosan, 1949 októberében a szovjetek is megalakították saját övezetükbıl a Német Demokratikus Köztársaságot (NDK). A fıvárost, amely a szovjet zónában feküdt, szintén kettéosztották: Nyugat- és Kelet-Berlinre. Nyugat-Berlin egy külön politikai-földrajzi egységet alkotott az NDK területén belül, KeletBerlin pedig az NDK fıvárosa lett. Az Egyesült Államok külügyminisztere, George Marshall készítette el a késıbb róla elnevezett segélytervet a világháborúban elpusztult európai gazdaság talpraállítására. A Marshall-segély jelentıs szerepet játszott az NSZK gyors gazdasági fejlıdésében. Az NDK-ban szovjet típusú tervgazdálkodást folytattak, a gazdasági lemaradás egyre szembetőnıbbé vált, az elszigetelıdést szögesdrótok és az 1961-ben építeni kezdett Berlini Fal jelezte. A két Németország története néhány évtizedig kettévált. 1989-ben Magyarország megnyitotta határait nyugat felé, aminek következtében az NDK-ból menekültek áradata indult meg az NSZK-ba. 1989 novemberében leomlott a Berlini Fal, a diktatúra és az elszigetelıdés jelképe, majd 1990. október 3-án megalakult az egységes Németország. Jelenleg Németország 13 szövetségi tartományra és 3 tartományi jogú városra tagolódik: Schleswig-Holstein, Alsó-Szászország (Niedersachsen), Észak-Rajna-Vesztfália (Nordrhein-Westfalen), Hessen, Rajna-vidék-Pfalz (Rheinland-Pfalz), Saar-vidék (Saarland), BadenWürttemberg, Bajorország (Bayern), Thüringia (Thüringen), Szászország (Sachsen), Szász-Anhalt (Sachsen-Anhalt), Brandenburg és Mecklenburg-Elı-Pomeránia (Mecklenburg-Vorpommern); Berlin, Bréma (Bremen), Hamburg.

II. Természetföldrajz •

Germán-alföld: Alapját mélybe süllyedt variszkuszi eredető kristályos rögök képezik, amelynek a felszínét vastag középidei üledék fedi, ezen pedig glaciális (jégkorszaki) eredető üledé-

151

kek találhatók. A jégkorszaki jégtakaró formálta a felszínét, amelynek pereme ÉNY-DK-i irányú volt, így a végmoréna-sáncok és az ısfolyamvölgyek is ilyen irányultságúak. A végmoréna-sáncok a jégtakaró peremén felhalmozódott morénaanyagból alakultak ki, az ısfolyamvölgyek pedig a jégtakaró peremén, a végmoréna-sáncok mögött az olvadékvizeket összegyőjtı és elvezetı széles völgyek, amelyek késıbb folyóvölgyekké alakulhattak. A Germán-alföldön az olvadékvizek által lerakott homokhátságok északabbra, a lösszel borított területek délebbre találhatók. Északkeleten tızegmohalápok, Északnyugaton pedig a jégtakaró által kimélyített tóhátságok (Mecklenburgi- és Brandenburgi-tóhátság) terülnek el. •

Német-középhegység: A variszkuszi hegységrendszer erısen letarolt, többször tönkösödött maradványait a középidıben tenger öntötte el, így helyenként vastag üledéktakaró borítja (mészkı, homokkı, márga). A kéregmozgások során törésvonalak szabdalták fel. A Rajnamenti-hegységeket az újidı végén lesüllyedt Felsı-Rajna-árok osztja két részre, az árok nyugati oldalán az Eifel- és a Hunsrück-hegység, a keleti oldalon a Westerwald, a Taunus, és a Fekete-erdı található. A Rajnai-palahegységtıl keletre a Hesseni-dombvidék lankásabb részei húzódnak, a középidei üledékeket sok helyen bazalt borítja. A Harz-hegység és a Thüringiai-erdı szigethegyei fıleg kristályos kızetekbıl (gránit) állnak.

•

Német-Lépcsıvidék: A Sváb- és a Frank-Alb középidei üledékes kızetekbıl (mészkı, homokkı) épül fel. A Ries-medence Európa legjelentısebb meteorkrátere, 20 km átmérıjő, kb. 15 millió éves.

•

Sváb-Bajor-medence: A lépcsıvidék és az Alpok között elterülı, morénával és folyóvízi hordalékkal feltöltött medence.

III. Ipar 1. Bányászat • • • • •

feketeszén: Ruhr-vidék (a termelés 4/5-e innen kerül ki), Saar-vidék barnaszén, lignit: Alsó-Lausitz (Cottbus környékén), Lipcse és Halle térségében, Eifelhegység elıtere (Köln és Aachen környékén) kıolaj: nem túl jelentıs bányászat a Germán-alföldön a Weser, Aller és Ems folyó vidékén földgáz: elsısorban az Északi-tenger alatt kısó, kálisó: Harz-hegység elıtere

2. Energiagazdaság A villamosenergia-termelésben a hıerımővek játszanak döntı szerepet, a Ruhr-vidéken feketeszénnel, a keleti országrészben barnaszénnel, a kikötıkben import kıolajjal főtik ıket. Az atomerımővek szerepe is jelentıs, döntı többségük a nyugati országrészben található, a villamosenergia-termelés kb. 25%-át adják. Vízerımővek a Rajnán, a Dunán és az Inn folyón épültek, szerepük nem túl jelentıs, csak 5 %-kal részesednek az áramtermelésbıl. 3. Feldolgozóipar • • • •

vaskohászat: import (svéd, brazil, kanadai, venezuelai) vasércet és hazai feketeszenet használ: Ruhr-vidék (Duisburg, Dortmund, Düsseldorf, Bochum), Saar-vidék (Saarbrücken), kikötık (Bréma, Lübeck), Eisenhüttenstadt színesfémkohászat: import nyersanyagokat használ: kikötık (Hamburg, Lübeck), Ruhr-vidék (Dortmund, Duisburg) minıségi acélgyártás: Solingen hajógyártás: tengeri kikötık (Hamburg, Bréma, Lübeck, Rostock, Kiel), folyók mentén (Regensburg, Duisburg)

152

• • • • • • •

autógyártás: Volkswagen-Audi: Wolfsburg; Opel: Rüsselsheim, Frankfurt, Bochum; MerzedesBenz: Stuttgart, Mannheim; Ford: Köln; BMW: München; Wartburg: Eisenach; Trabant: Zwickau repülıgépgyártás: München (Messerschmitt), Hamburg vegyipar: Duisburg, Halle (szervetlen vegyipar), Leverkusen (AGFA), Köln (Bayer-mővek), Frankfurt (Hoechst), Ludwigshafen (BASF) kıolajfinomítás: Hamburg, Schwedt, Hannover, Ruhr-vidék (Duisburg, Düsseldorf, Köln) elektrotechnika: Stuttgart (Bosch), München (Siemens), Drezda, Hamburg textilipar: Ruhr-vidék, Chemnitz söripar: München

IV. Mezıgazdaság • • • • •

Germán-alföld északnyugati részén: szálas és lédús takarmányok, árpa, rozs, burgonya, tejelı szarvasmarhatartás Germán-alföld déli részén: búza, cukoprrépa Felsı-Rajna-árok: zöldség- és gyümölcstermesztés, szılımővelés Sváb-Bajor-medence: búza, cukorrépa, sörárpa, komló Alpok elıtere: rét- és legelıgazdálkodás, szarvasmarha-tenyésztés

153

NAGY-BRITANNIA 2

Területe: 244 ezer km Lakossága: 59 millió fı

I. Történelmi háttér Az ókorban a sziget a Római Birodalom Britannia provinciája volt, periférikus helyzete miatt nem volt különösebb jelentısége. Az egységes angol állam a IX. században jött létre, fejlıdése igen gyors volt, sok tekintetben megelızte a kontinens országaiét. 1265-ben Simon de Monfort gróf kezdeményezésére itt alakult meg a világ elsı két házas (Lordok háza és Közösségek háza) parlamentje. A XIV - XV. században hosszú háborút folytatott Franciaországgal (Száz éves háború - 1339-1453), a XVI. század elején VIII. Henrik elszakadt a katolikus egyháztól és megalapította az anglikán egyházat (1534), aminek a feje a mindenkori angol király. I. Erzsébet (1558-1603) uralkodása alatt bontakozott ki az abszolút monarchia Angliában, hatalmas hajóhada még a spanyol armadát is legyızte (1588). A XVI. század végére Anglia lett a világ legnagyobb tengeri hatalma és Európa gazdaságilag legfejlettebb állama, hatalmas gyarmatbirodalmat épített ki. A tengeri kereskedelem, a gyarmatok kirablása és az ezek nyomán fellendülı ipar megindította az elsıdleges tıkefelhalmozódást, ami a társadalom átrétegzıdéséhez vezetett. A társadalom gazdaságilag legerısebb rétegei a polgárság és az árutermelésbe bekapcsolódó újnemesség lettek. Az 1640-ben kitört polgári forradalom eredményeként - rövid köztársasági epizód után - létrejött az alkotmányos monarchia. A XVIII - XIX. század fordulóján elsıként Angliában bontakozott ki az ipari forradalom. Sok mőszaki találmány (fonó- és szövıgép, gızgép, esztergapad, vasút, gızhajó stb.) mellett a bányászat és vaskohászat is fellendült, Anglia a "világ mőhelyévé" vált, a világ vezetı gazdasági, pénzügyi és katonai hatalma lett. Az ipari forradalom következményeként a foglalkoztatási szerkezet is megváltozott, a XVIII. század végére a világon elsıként az iparban foglalkoztatottak aránya meghaladta a mezıgazdasági dolgozók arányát. Anglia gazdasága azonban jelentıs mértékben a gyarmatoktól (ÉK- és Dél-Afrika, India, Ausztrália) függött, a tıkekivitellel a gyarmatok iparát fejlesztették, a hazai ipar drágábban termelt. Ez a megcsontosodott iparszerkezet és gyarmatainak elvesztése vezetett oda, hogy Anglia a XX. században, bár mindkét világháborúból gyıztesként került ki, elvesztette gazdasági és kereskedelmi vezetı szerepét. A II. világháború után nagyarányú fejlesztési program indult meg, de ennek ellenére Anglia nem tudta visszaszerezni vezetı pozícióját. Nagy-Britannia, vagy hivatalos nevén Egyesült Királyság (United Kingdom) 1800-ban jött létre, ma Anglia, Wales, Skócia és Észak-Írország tartozik hozzá.

II. Természetföldrajz • • • • • • • • •

A Brit-szigeten a kızetek ÉNY-DK-i irányban fiatalodnak: Skócia északnyugati részén még ısmaszívum bukkan a felszínre. A kaledóniai eredető Skót-felföldet a DNY-ÉK irányú Glen More törésvonal osztja ketté, amelyben a Kaledon-csatorna húzódik. A Kaledon-csatornától délkeletre a Grampian-hegység található, amelynek legmagasabb csúcsa a Ben Nevis (1343 m). A Skót-alföld kaledóniai szerkezető denudációs felszín, helyenként bazalt táblahegyek tarkítják. A Dél-skót-felföld szintén kaledóniai eredető, legmagasabb része a Cheviot Hills képezi Skócia és Anglia természertes határát. A Pennine-hegység Anglia középsı részén húzódik, óidei (karbon) mészkıbıl áll a fı tömege, a peremén kıszénkészletek találhatók. A Walesi-(Cambriai-) hegység északi része még kaledóniai eredető, déli része variszkuszi. A Délkelet-Angliai-lépcsıvidék középidei (triász-júra-kréta) üledékekbıl áll, teknıszerően megsüllyedt, a lépcsık a tengerpartra futnak ki és a Kontinensen Franciaországban folytatódnak. A Londoni-medencét harmadidıszaki üledékek töltik ki.

154

III. Ipar 1. Bányászat • •

feketeszén: Pennine-hegység keleti elıtere (Yorkshire környékén), Északkelet-Anglia (NorthHumberland, Durham környékén), Közép-Anglia (Birmingham környékén), Dél-Wales. kıolaj, földgáz: Az Északi-tenger kontinentális talapzatán (selfjén), az Orkney- és Shetlandszigetek környékén. Úszó szigeteken termelik ki és csıvezetékeken szállítják a szigetre.

2. Energiagazdaság A villamosenergia 3/4 részét széntüzeléső hıerımővekben állítják elı, amelyek a szénmedencék környékén találhatók. Kisebb részben kıolaj alapú hıerımővek és atomerımővek biztosítják az energiaellátást. 3. Feldolgozóipar • • • • • • • • •

vaskohászat: Skócia (Glasgow környékén), Északkelet-Anglia (Newcastle, Sunderland, Middlesbrough környékén), Dél-Wales (Swansea, Cardiff környékén) acélgyártás: Közép-Anglia (Sheffield-minıségi acéláruk, Leeds, Birmingham) színesfémkohászat: Liverpool (ón), Swansea (ón, ólom, cink, réz), London (ólom, cink), Birmingham (réz), Newcastle (ólom, cink) hajógyártás: Newcastle, Sunderland, Middlesbrough, Glasgow autógyártás: London és környéke (Oxford, Coventry), Derby, Birmingham, Nottingham, Bristol szerszámgépgyártás: Sheffield, Birmingham kıolajfinomítás: kikötıkben - Aberdeen, Cardiff, Swansea, Bristol vegyipar: Közép-Anglia (Liverpool, Manchester), Dél-Wales (Swansea), Északkelet-Anglia (Newcastle, Sunderland, Middlesbrough), Bristol, London (finomvegyészet, gyógyszergyártás) textilipar: pamutipar - Liverpool, Manchester, gyapjúipar - Leeds, Bradford, Halifax, Nottingham

IV. Mezıgazdaság A népesség kb. 2 %-a dolgozik a mezıgazdaságban. • • •

Északnyugaton - Skócia, Wales: a legelıkön ("zöld Anglia") szarvasmarha- a hegyekben juhtenyésztés; burgonya- és árpatermesztés (takarmány, whisky, sör) Londoni-medence: gabonatermı körzet ("sárga Anglia"), búza, cukorrépa, zöldség- és gyümölcstermesztés. A halászflotta jelentıs mennyiségő hallal látja el az országot

155

FRANCIAORSZÁG 2

Területe: 547 ezer km Lakossága: 59 millió fı

I. Történelmi háttér 843-ban a verduni szerzıdéssel a mai Franciaország területén megalakult a Nyugati Frank Királyság, a késıbbi Franciaország. A Karoling dinasztia kihalása után a Capetingek (X - XIV. század) uralkodtak és hosszú harcok árán megszilárdították a királyi hatalmat. A Capeting dinasztia kihalása (1328) után kezdıdött meg a száz éves háború Angliával (1339-1453). A XVII. századra Franciaországban kialakult az abszolút monarchia, amely fénypontját XIV. Lajos uralkodása idején érte el (1643-1715), utódai azonban gyengének bizonyultak. A XVIII. századi nagy társadalmi és gazdasági változások (demográfiai robbanás, a bányászat és ipar fejlıdése, a bankhálózat kialakulása, a tıkefelhalmozás és a tıkés kereskedelem és ipar kialakulása) a polgárság gazdasági megerısödéséhez vezettek. Az 1789-ben kirobbant francia forradalom eredményeként kialakult elsı köztársaságot Napóleon császársága váltotta fel, majd Napóleon bukása után restaurálták a királyságot, de 1870-tıl ismét köztársaság az államforma. A XIX. században Franciaország is jelentıs gyarmatbirodalmat alakított ki, NyugatAfrikában (Francia-Afrika) és az Indokínai-félszigeten, ami a tıkefelhalmozást, a gazdaság és a kereskedelem fejlıdését segítette. A XX. század világháborúiból gyıztesként került ki, és bár az '50-es, '60-as években elvesztette gyarmatait, jelenleg Európa legfejlettebb országai közé tartozik, gazdasági fejlettség tekintetében Németország után a második helyen áll. Jelenleg Franciaországban köztársaság az államforma és területe 22 körzetre (région) tagolódik.

II. Természetföldrajz A röghegységek a Variszkuszi-hegységrendszerhez tartoznak. • • • • • •

Francia-középhegység (Massif Central) a hegységrendszer csomópontja, többször tönkösödött a felszíne. Az óidei kristályos kızeteket sok helyen középidei üledékek (fıleg mészkı) és harmadidıszaki vulkáni anyagok borítják. A fıként gránitból felépülı Vogézek keleti oldala meredeken szakad le a Rajna-árok felé. Bretagne és Normandia óidei kristályos kızetein kevéssé tagolt tönkfelszín jött létre. A Francia-lépcsıvidék az angliai lépcsık folytatása, elsısorban középidei üledékekbıl épülnek fel, a lépcsık legjellemzıbb kibukkanása Champagne területén található. A lépcsıvidék központja a Párizsi-medence. A folyóvizek által feltöltött Loire-, Rhone- és Garonne-medence a mezıgazdasági termelés legfontosabb területei. A Francia-Alpok Olaszország felé és a Pireneusok Spanyolország felé képeznek természetes magashegységi határvonalat.

III. Ipar 1. Bányászat • • • •

feketeszén: Massif Central peremén (egyre kevesebb bánya üzemel) vasérc: Lotharingia (kis vastartalmú, ezért bányászata erısen csökkent) uránérc: Massif Central (Európai szinten a legtöbbet itt termelnek ki) kıolaj, földgáz: Afrikából és a Közel-Keletrıl importálják

156

2. Energiagazdaság Az elektromosáram-termelés 3-ét az atomerımővek biztosítják, de az Alpokból és a Pireneusokból érkezı folyókon számos vízerımő is épült. Franciaországban a Rance folyó torkolatában, St. Malonál építették meg a világ elsı árapályerımővét 1966-ban. 3. Feldolgozóipar • • • • • • • • •

vaskohászat: északi iparvidék (Lille, Dunkerque), Lotharingia (Nancy), kikötık (Caen, Le Havre) kıolajfinomítás: kikötıkben (Marseille, Bordeaux, Nantes, Le Havre, Dunkerque) autógyártás: Párizs elıvárosi övezetében (Citroën, Renault, Peugeot) repülıgépgyártás: Párizs környékén és Toulouse-ban (Concorde) hajógyártás: Marseille, Le Havre szervetlen vegyipar: Lotharingia (Nancy, Strasbourg) textilipar, ruházati ipar: Párizs, Lyon, Lille, Strsbourg elektromos berendezések gyártása: Grenoble (csúcstechnológia) élelmiszeripar: tejtermékek, sajt (Bretagne, Normandia), bor (Burgundia, Bordeaux), pezsgı (Champagne), borpárlatok (Cognac)

IV. Mezıgazdaság • • • • •

Párizsi-medence, Loire-völgy: búza, cukorrépa, takarmánynövények (sertés és szarvasmarhatenyésztés) Garonne-medence: kukorica, napraforgó Normandia, Bretagne: állattenyésztés (tejelı szarvasmarha, sertés, baromfi), halászat Rhône-völgy: gyümölcs- (citrusfélék, füge, olajfa), zöldség- és szılıtermelés, virágkertészetek középhegységek, Alpok és Pireneusok lejtıi: hegyvidéki állattartás (szarvasmarha, juh), fakitermelés

157

OLASZORSZÁG 2

Területe: 301 ezer km Lakossága: 58 millió fı

I. Történelmi háttér Italia területén egy városállamból jött létre néhány évszázad alatt az ókor leghatalmasabb birodalma, a Római Birodalom, melynek provinciái Hispániáig, Britanniáig, Pannoniáig, Asiáig és Africáig terjedtek. A Birodalom válsága a IV. században kezdıdött és 395-ben végleg kettészakadt, így jött létre a Nyugatrómai és a Keletrómai Birodalom. A nyugati részt 476-ban a germánok döntötték meg, majd a késıbbiekben többen is kísérletet tettek a Birodalom egységének helyreállítására: Justinianus a VI. században, Nagy Károly a IX. században és I. Ottó a X. században, de tartós eredménnyel egyik sem járt. I. Ottó kísérlete, a Német-római Császárság a pápasággal folytatott évszázados küzdelmekben porladt szét. A XIII. század közepétıl Itália elszakadt a Német-római Császárságtól, de a harcokban maga is szétdarabolódott. Észak-Itáliában városállamok alakultak (Velence, Firenze, Genova stb.), Közép-Itália nagy része a pápai állam befolyása alá került, Dél-Itália pedig a hódító arabok, spanyolok, franciák célpontjává vált. Észak-Itáliában a feudális rend már a XIII-XIV. században bomlásnak indult, manufaktúrák alakultak és a tengeri kereskedelembıl (levantei kereskedelem) hatalmas vagyonok halmozódtak fel a városállamokban, amelyek sokszor egymás ellen is harcoltak. A gazdaság fejlıdésével a polgárság gazdagodott és a mővészetek is virágzottak (itáliai reneszánsz). A fejlett északi városállamokhoz képest a déli területek sokkal elmaradottabbak, szegényebbek voltak, a feudális rendszer hosszú idıre konzerválódott. Az egységes Itália megteremtésének a gondolata a XIX. században került elıtérbe, az 1850-es években Giuseppe Garibaldi harcai és Cavour piemonti miniszterelnök ügyes politikája révén körvonalazódni kezdtek az egységes olasz állam határai. Végül 1861-ben megalakult az Olasz Királyság, amely még egy évtizedig harcolt az egységes területért. A késın egyesülı Olaszország - Németországhoz hasonlóan - kimaradt a nagy gyarmatosításból, csak néhány kisebb területet sikerült szereznie Afrikában, így a két világháborúban Németország felé közeledett és a vesztes államok közé került. A II. világháborúban az amerikai csapatok szabadították fel Olaszországot a fasisztáktól, ami további fejlıdését a nyugati világhoz kötötte. A II. világháború után az elmaradott déli területeken állami irányítással próbálják fejleszteni a gazdaságot. Olaszország államformája az 1946-os népszavazással köztársaság lett, területe 20 körzetre (regione) tagolódik.

II. Természetföldrajz •

•

• •

Olaszország északi részén az Alpok vonulatai egyrészt természetes határként magasodnak, másrészt a hágók (késıbb az alagutak és viaduktok) jó közlekedési lehetıséget teremtenek már régóta Európa északabbra fekvı részeivel, így Itália sohasem volt elszigetelve az európai fejlıdéstıl. Az Alpok déli lábánál a jégkorszaki gleccserek végmorénái mögött gleccsertavak vonzzák a turistákat (Garda, Maggiore, Comoi, Luganoi). A Nyugati-Alpok folytatásának tekinthetı az Itálián kb. 1000 km hosszan végighúzódó Appenninek vonulata. Az Appenninek a legfiatalabb győrthegység Európában, a harmadidıszak végén, a negyedidıszak elején keletkezett. Az óidei kristályos kızetek csak színezı-elemként jelennek meg a hegység fı tömegét adó jórészt harmadidıszaki üledékes kızetek között (flis, mészkı, homokkı). Az Appenninek területén jelentıs vulkanizmus volt a pleisztocén és holocén idıszakban, így a vulkánok egy része még ma is aktív (Vezúv, Etna, Stromboli). A Pó-alföld harmad- és negyedidıszaki tengeri, tavi, folyóvízi feltöltéssel alakult ki. Az Appenninek erıs aszimmetriája miatt a félsziget délnyugati oldalán széles síkságok, medencék alakultak ki (Riviéra, Toscana, Campania).

158

III. Ipar 1. Bányászat Olaszország területe szegény ásványkincsekben. - kıolaj, földgáz: a Pó-alföld déli részén 2. Energiagazdaság Szénhidrogén-tüzeléső hıerımővek és az Alpok folyóin épült vízerımővek biztosítják a villamosenergia-termelést. 3. Feldolgozóipar • • • • • •

vaskohászat: Torino, Genova, Milánó, Nápoly, Bari, Taranto, Siracusa színesfémkohászat: Velence - Porto Marghera autógyártás: Milánó (Alfa Romeo), Torino (Fiat) kıolajfinomítás: Genova, La Spezia, Nápoly, Brindisi, Augusta, Messina vegyipar: Milánó (Montedison, Pirelli), textilipar: Milano, Torino, Varese, Bergamo, Cremona

IV. Mezıgazdaság • • •

Pó-alföld: búza, kukorica, cukorrépa, rizs, gyümölcsösök, tejelı szarvasmarha-tenyésztés Déli területeken: citrusfélék (narancs, citrom), korai zöldségfélék, szılı, olajfa Hegyvidékeken: juh- és kecsketartás

159

SPANYOLORSZÁG 2

Területe: 505 ezer km Lakossága: 39 millió fı

I. Történelmi háttér Az ókorban az ország területe a Római Birodalom Hispania nevő provinciája volt. A félszigetet 711ben az arabok foglalták el és hosszú évszázadokra meghatározták a fejlıdését. Eközben a romanizált ıslakosokból és a bevándorló germán népekbıl kialakult a spanyol nép, akinek fı célja a reconquista (a terület visszahódítása az araboktól) volt. A reconquista észak felıl indult ki és fokozatosan szorították dél felé az arabokat, így elıször Aragónia, majd Ó-Kasztília és Új-Kasztília vált szabaddá. 1479ben Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd házasságával jött létre Spanyolország, amely 1492-re teljesen felszabadítja a félszigetet az arab uralom alól. A XVI. században kihasználva kedvezı fekvését, a távolsági hajózás és kereskedelem vezetı országává válik és a felfedezésekben is élen jár. A felfedezéseket hódítások követték elsısorban Közép- és Dél-Amerika területén. Spanyol hajókon indult Kolumbusz, Magellán, Cortez, Alvarado és Pizzarro. A XVI. században a meghódított területek kirablása nyomán hatalmas mennyiségő kincs és vagyon áramlott Spanyolországba, amelybıl az uralkodók - V. Károly (1516-1556) és II. Fülöp (1556-1598) - fényőzı udvart hoztak létre és megteremtették az abszolút monarchiát. A XVI. századi Spanyolország volt Európa vezetı állama, azonban az uralkodók állandó háborúi és az arisztokrácia fényőzése fölemésztették az országba áramló vagyont és mivel a gazdaság nem fejlıdött, a fényőzéshez és a mindennapi élethez szükséges cikkeket jórészt külföldrıl vásárolták, a XVII. században Spanyolország elveszti vezetı szerepét, majd rohamos hanyatlásnak indul. Spanyolország elsıként vesztette el gyarmatait a XIX. század elején megindult latinamerikai függetlenségi mozgalmak eredményeként. A XX. századra kialakult válság nyomán 1936ban polgárháború robbant ki, amibıl a jobboldali Franco tábornok került ki gyıztesen és konzervatív katonai diktatúrát alakított ki. Spanyolország kimaradt a világháborúkból, de a gazdasági fellendülés csak lassan, a '60-as '70-es évektıl gyorsult fel. Spanyolország területén több nemzetiség is él: katalánok (18%), gallegok (6%), baszkok (1,5 %), államformája alkotmányos monarchia, területe 14+3 autonóm körzetre tagolódik.

II. Természetföldrajz •

•

•

Az Ibériai-félsziget legnagyobb részét a variszkuszi eredető Ibér tömeg foglalja el, amely jórészt óidei kızetekbıl áll, helyenként közép- és újidei üledékek borítják. Az Ibér tömeg legnagyobb része a Mezeta (=asztallap) nevő hullámos fennsík, amelyet nyugat-keleti irányú hegyvonulatok tagolnak: a Kasztíliai-választóhegység választja el egymástól Ó- és Új-Kasztíliát, ezen kívül jelentısebb vonulatok még a Kantabriai-hegység, a Toledói-hegység és a Sierra Morena. A félsziget peremein fiatal lánchegységek húzódnak, amelyek az Eurázsiaihegységrendszerhez tartoznak. A kb. 400 km hosszú Pireneusok összefüggı, meredek gerince nem szabdalódott fel, így nehezen járható határt képez a kontinens belsıbb részei felé, ami nem kedvezett a kereskedelmi forgalomnak, inkább elválasztotta az országokat, mint öszszekötötte. Középsı részein kristályos gránit, a széleken inkább üledékes kızetek (mészkı, homokkı) uralkodnak. A Sierra Nevada részben kristályos, részben üledékes kızetekbıl felépülı hegység a félsziget déli részén. A legjelentısebb újidei üledékekkel feltöltött alföldek az Ebro-folyó mentén az Aragónmedence és a Guadalquivír-folyó mentén Andalúzia.

160

III. Ipar 1. Bányászat • • • •

feketekıszén: Kantabriai-hegység (Ovideo környékén) vasérc: Kantabriai-hegység (Bilbao és Santander környékén), délen Malaga és Murcia környékén színesércek: Sierra Morena (réz, ólom, higany, ezüst) uránérc: Sierra Morena

2. Energiagazdaság A villamosenergia-termelés legjelentısebb része víz- és atomerımővekben folyik. 3. Feldolgozóipar • • • •

vaskohászat: Asztúriában Ovideo, Gijón, Santander, a Baszkföldön pedig Bilbao gépgyártás: Bilbao, Barcelona, Sevilla, Malaga autógyártás: Barcelona, Valladoid, Zaragoza vegyipar: Bilbao, Barcelona, Madrid, Cartagena

IV. Mezıgazdaság • • •

északnyugaton: (óceáni éghajlat) állattenyésztés, halászat, búza és kukoricatermesztés Mezeta: (kontinentális éghajlat) juh- és kecsketartás, árpa, búza délen: (mediterrán éghajlat) olajbogyó, szılı, az öntözött kertekben -huerták-citrusfélék (narancs, citrom, mandarin), korai zöldségfélék, búza, cukorrépa

161

BENELUX ÁLLAMOK Belgium Területe: 31 ezer km

Hollandia 2

Lakossága: 10 millió fı

Területe: 41 ezer km

Luxemburg 2

Lakossága: 16 millió fı

Területe: 2600 km

2

Lakossága: 430 ezer fı

I. Történelmi háttér A három ország területe az ókorban a Római Birodalom Belgica és Germania, tartományát képezte. A területet késıbb a frankok hódították meg, és hosszú idıre a Frank Birodalom részévé vált. A középkorban a területet Németalföld néven foglalják össze, amely számos tartományra tagolódik: a mai Hollandia területén Friesland, Geldern, Holland és Zeeland, a mai Belgium területén Flandria, Hainaut, Brabant és Liege, valamint Luxemburg grófság a mai Luxemburg területén. Németalföld a XVI. században Európa legfejlettebb területei közé tartozott, a feudális keretek bomlásnak indultak, terjedtek a tıkés manufaktúrák, a bérmunkások a mezıgazdaságban is megjelentek, a flamand posztó, a vallon vasáruk, a brüsszeli csipke Európa-szerte híresek voltak, a holland hajósok mind a kereskedelemben, mind a gyarmatosításban az élen jártak. A fejlett holland városokban bontakozott ki a XVI. század végén - Európában elsıként - a polgári forradalom, ami összekapcsolódott a spanyol uralom elleni szabadságharccal, aminek eredményeként 1581-ben létrejött Hollandia. A függetlenség kivívása után gyorsan fejlıdött Hollandia gazdasága: hajóépítés, posztógyártás, selyemgyártás, nyomdászat, gyémánt- és üvegcsiszolás, de a gazdagságot a tengeri kereskedelem és a gyarmatbirodalom (Indonézia, Fokváros, Új Amszterdam) biztosította. A mezıgazdaságban megjelent a vetésforgó és az istállózó állattartás, Hollandiában találták fel 1636ban a cséplıgépet. Az országot behálózó csatornarendszer az öntözést és a hajózást egyaránt szolgálta, a szélkerekek pedig a tengerrel folytatott küzdelemben, az elkerített területekrıl a víz kiszivatytyúzásában játszottak fontos szerepet. A déli tartományokban (Flandria, Brabant, Hainaut, Luxemburg) még sokáig megmaradt az egymást váltó spanyol, francia és osztrák fennhatóság és csak 1815-ben alakult meg a független Luxemburg, majd 1830-ban Belgium is kivívta függetlenségét. Jelenleg Hollandia és Belgium királyság, Luxemburg pedig nagyhercegség. Belgium területe 9, Hollandia területe 12 tartományra (province), Luxemburg pedig 3 kerületre (district) tagolódik.

II. Természetföldrajz •

A Benelux államok területének jelentıs része síkság. Hollandia tengerparti része mélyföld, amit a tenger benyomulásától már az ókor óta gátakkal védenek az itt élı emberek, a középkortól pedig megkezdıdött a terület visszahódítása a tengertıl, kis tavakat (poldereket) kerítenek el, majd kiszivattyúzzák belılük a vizet és termıföldet alakítanak ki belıle.

•

Belgium területe ÉNY-DK-i irányban három részre tagolható: az elsısorban újidei üledékekkel borított Flandriai-síkságra, a Brabanti-dombságra és a jórészt variszkuszi eredető, karbon idıszaki kızetekbıl álló Ardennekre.

III. Ipar 1. Bányászat • • •

feketeszén: Belgium - Ardennek lábánál, a Meuse és a Sambre folyó mentén (Charleroi és Liege környékén) vasérc: Belgium - Ardennek földgáz: Hollandia - Groningen környékén és az Északi-tenger selfjén

162

2. Feldolgozóipar • • • • • • • •

vaskohászat: Belgium - Liege, Charleroi, Gent; Hollandia - IJmuiden (kizárólag import nyersanyagokból) színesfémkohászat: Belgium - Antwerpen; Hollandia - Rotterdam gépgyártás: Hollandia - Eindhoven (Philips-elektromos berendezések) hajógyártás: Belgium - Antwerpen; Hollandia - Rotterdam, kıolajfinomítás: Belgium - Antwerpen, Gent; Hollandia - Rotterdam (Shell) vegyipar: Hollandia - Rotterdam, Amszterdam üveggyártás: Belgium - Charleroi, Namur textilipar: Belgium - Antwerpen, Brüsszel, Gent

IV. Mezıgazdaság •

Hollandiában a mezıgazdaság vezetı ága az állattenyésztés. A legelıkön tejelı szarvasmarha-tenyésztést folytatnak illetve a takarmányokra épülı sertés és baromfitenyésztés sem elhanyagolható. A Holland-síkságon zöldség és virágkertészetek váltják egymást.

•

Belgiumban a Flandriai-síkságon az állattenyésztés és a lentermesztés, a Brabantidombságon a búza, cukorrépa, és takarmánytermesztés jellemzı.

163

EURÓPA EGYÉB ORSZÁGAINAK REGIONÁLIS FÖLDRAJZA Probáld: Földrajz II.: 184 - 188. és 209 - 212. o. Probáld: Regionális földrajz: 62 - 63., 73 - 79., 96 - 98. és 111 - 114. o.

SVÁJC 2

Területe: 41 ezer km Lakossága: 7 millió fı

I. Történelmi háttér Az ókorban a mai Svájc területén a Római Birodalom két provinciája, Helvetia és Raetia terült el. A népvándorlás idején a IV. századtól két germán törzs, a burgundok és az alemannok telepedtek le a területen. A középkorban a Frank Birodalom, majd a Német-római Császárság része lett a terület. 1291-ben három kanton, Uri, Schwyz és Unterwalden "örök szövetségre" lépett, ezt az idıpontot tekintik Svájc megalakulásának. Azonban a terület még a Habsburgok birtoka, a szabadságharcra csak késıbb, 1315-ben került sor, amelyben a svájci kantonok gyıztek a Habsburg hőbéres sereg fölött és megerısítették szövetségüket. A XIV. századtól, miközben még folytatódtak a harcok a Habsburgok ellen, több más kanton is csatlakozott a szövetséghez, így a XVI. századra a független Svájc már 13 kantonból állt. A 30 éves háborút lezáró 1648-as westfaliai béke nemzetközileg is elismerte a független Svájc létezését. Svájc alapalkotmánya 1848-ban született meg, amely módosított formában még ma is érvényes. A kantonok közti vámhatárok megszőntek, egységes pénzt vezettek be, fejlıdött az infrastruktúra és a gazdaság. A semleges Svájc kimaradt a világháborúkból és gazdagságát elısegítette a banktitok szigorú védelme miatt ideáramló tıke is. Jelenleg Svájc 20 kantonból (Kanton) és 6 félkantonból (Halbkanton) (mivel 3 kanton vallási és gazdasági okokból kettévált) áll. Kantonok: Aargau, Bern, Fribourg, Genéve (Genf), Glarus, Graubünden, Jura, Luzern, Neuchatel, Sankt Gallen, Schaffhausen, Schwyz, Solothurn, Thurgau, Ticino, Uri, Valais, Vaud, Zug, Zürich Félkantonok: Appenzell›Ausserrhoden, Unterwalden›Nidwalden, Obwalden.

Innerrhoden;

Basel›Basel-Land,

Basel-Stadt;

Svájcnak három hivatalos nyelve van: német, francia, olasz, de külön nemzeti nyelvnek ismerik el a raetorománt is. A svájciak 2/3-a német, 20 %-a francia, 10 %-a olasz, a raetorománok száma kb. 5060 ezer.

II. Természetföldrajz •

• •

A Nyugati-Alpok 4 vonulatból áll, délrıl észak felé ezek a következık: - Belsı kristályos vonulat (a pennini takaró része, kristályos kızetekbıl - gránit, gneisz - áll), pl: Pennini- (Valaisi-)Alpok (Matterhorn 4478 m), Cotti-Alpok, Gráji-Alpok - Briançonnais-öv (szintén a pennini takaró része, kristályos palákból áll) - Külsı kristályos vonulat (nem takaró, hanem autochton - helyben maradt - kristályos kızetekbıl áll), pl: Berni-Alpok (Jungfrau4166 m), Tödi-Alpok, Mont Blanc (4807 m) - Külsı üledékes vonulat (a helvét takaró része, mészkıbıl, flisbıl áll), pl: Provencei-Alpok, Dauphinéi-Alpok, Saviyai-Alpok, Svájci-Mészkıalpok Mittelland: lankás dombvidék az Alpok és a Jura-hegység között, az élet fı színtere, a lakosság legnagyobb része itt tömörül, itt a legnagyobb a népsőrőség. Az Alpok északi lábánál gleccsertavak húzódnak, pl: Genfi-, Thuni-, Zürichi-, Vierwaldstätti-, Bodeni-tó. Jura-hegység: középmagas hegység az ország északi részén, melynek fı kızetanyaga jura idıszaki mészkı.

164

III. Ipar 1. Bányászat Svájc területén kevés ásványkincs található, ezeket sem bányásszák stratégiai okok miatt. 2. Energiagazdaság Az energiagazdaság alapvetıen a vízenergiára épül, az Alpok nagyeséső, bıviző folyóin több, mint 400 vízerımő épült, de az 5 atomerımőnek is jelentıs szerepe van. A villamosenergia-termelés ma már 50-50 %-ban a vízerımővek és az atomerımővek között oszlik meg. 3. Feldolgozóipar Svájcban elsısorban a kevés nyersanyagot felhasználó, de munkaigényes iparágak fejlıdtek. • • • • • • • •

acélgyártás: Schaffhausen alumínium-kohászat (Alusuisse): Schaffhausen nehézgépgyártás (vasúti berendezések, turbinák, szerszámgépek, elektromos gépek): Zürich, Winterthur, Baden híd-, alagút-, viaduktépítés (Simplon): Zürich óragyártás (Rolex, Omega, Longiness): Genf, Biel, Solothurn gyógyszergyártás (Ciba-Geigy, Sandoz): Basel, Genf textilipar: Basel, Zürich édesipar, csokoládégyártás (Nestlé, Suchard): Bern, Lausanne

Több ENSZ-intézmény központja Genf, a legnagyobb bankok pedig Zürichben vannak. Az ország bevételeit jelentısen gyarapítja a turizmus is.

IV. Mezıgazdaság •

A mezıgazdaság vezetı ága az állattenyésztés: elsısorban szarvasmarhát tartanak. A belterjes istállózó állattartás fıleg takarmányokra, az alpesi havasi pásztorkodás pedig a dús füvő rétekre és legelıkre támaszkodik. A tejelı szarvasmarhatartás termékeibıl (tej, vaj, sajt, csokoládé) kivitelre is jut.

•

A növénytermesztés elsısorban a Mittelland területén jellemzı, ahol búzát, árpát, rozsot és zabot termesztenek, de gabonafélékbıl jelentıs behozatalra szorul az ország.

•

A Jura-hegység déli elıterében szılıt termelnek, amelyre jelentıs borászat épül.

165

LENGYELORSZÁG 2

Területe: 312 ezer km Lakossága: 39 millió fı

I. Történelmi háttér A lengyel nép államalapítása a X. században zajlott le, elsı uralkodójuk Mieszko 966-ban a római egyházhoz csatlakozott, de utódai nem tudták megerısíteni a királyi hatalmat, így hamar végbement a feudális széttagolódás, aminek eredményeként részfejedelemségek jöttek létre. A széttagoltság csak a XIV. században szőnt meg, I. (Łokietek) Ulászló és III. (Nagy) Kázmér uralkodása idején. Nagy Kázmér (1333-1370) idejére esett a középkori lengyel állam virágkora, ı alapította 1364-ben a krakkói egyetemet. A XVI. századra Lengyelország Kelet-Közép Európa legerısebb állama lett, de a Jagelloház kihalása (1572) után "nemesi köztársasággá" alakult az ország, amelyben a királyi hatalom rendkívül meggyengült. A meggyengült ország a XVIII. században erıs birodalmak közé szorult (Porosz, Orosz, Habsburg), akik 1772-ben, majd 1793-ban felosztották területét maguk között, majd 1795-ben letörölték a térképrıl Lengyelországot. A XIX. században több függetlenségi harc is kibontakozott, de hosszabb-rövidebb idı után leverték ıket. A független Lengyelország csak az I. világháború után alakult meg, a II. világháborúban Németország lerohanta, súlyos veszteségeket szenvedett mind anyagiakban, mind emberéletben. A II. világháború után Lengyelország területét nyugat felé tolták el a gyıztes hatalmak, így kerültek vissza Németországtól az ún. "Visszatért Területek". A világháború után Lengyelország a szovjet érdekövezetbe került és szocialista típusú berendezkedést alakítottak ki. Az 1989-es rendszerváltás után a demokratikus ellenzék jutott hatalomra, Lech Walęsa vezetésével.

II. Természetföldrajz •

• • •

Lengyel-alföld: Alapját mélybe süllyedt variszkuszi eredető kristályos rögök képezik, amelynek a felszínét vastag középidei üledék fedi, ezen pedig glaciális (jégkorszaki) eredető üledékek találhatók. A jégkorszaki jégtakaró formálta a felszínét, amelynek pereme ÉNY-DK-i irányú volt, így a végmoréna-sáncok és az ısfolyamvölgyek is ilyen irányultságúak. A végmoréna-sáncok a jégtakaró peremén felhalmozódott morénaanyagból alakultak ki, az ısfolyamvölgyek pedig a jégtakaró peremén, a végmoréna-sáncok mögött az olvadékvizeket összegyőjtı és elvezetı széles völgyek, amelyek késıbb folyóvölgyekké alakulhattak. A jégtakaró által kimélyített kisebb-nagyobb medencékben hatalmas tóvidékek terülnek el: Pomorzei- és Mazur-tóhátság. Lengyel-középhegység: variszkuszi eredető, fıleg középidei üledékekkel borított, viszonylag alacsony hegység. Szudéták: variszkuszi eredető röghegység a lengyel - cseh határon. Északnyugati-Kárpátok: elsısorban a külsı flis és homokkıvonulat húzódik az ország területén, pl: Beszkidek.

III. Ipar 1. Bányászat • • • •

feketeszén: a Szudéták lábánál, Felsı-Sziléziában színesércek: a Szudéták lábánál réz- és cinkérc kısó, kálisó: Közép-Lengyelországban kén: A Visztula mentén, a Sandomierzi-alföldön

2. Energiagazdaság Elsısorban széntüzeléső hıerımővekben állítják elı a villamos-áramot.

166

3. Feldolgozóipar • • • • • •

vaskohászat: Felsı-Szilézia (Częstochowa, Gliwice, Bytom, Chorzów, Katowice, KrakkóNowa Huta) és Szczecin nehézgépgyártás Felsı-Szilézia (Gliwice, Katowice, Krakkó) hajógyártás: Szeczin, Gdańsk kıolajfinomítás: Płock autógyártás: Varsó (Warszawa), Bielsko-Biala textilipar: Łódź, Bielsko Biała

IV. Mezıgazdaság A mezıgazdasági termelés fı területe a Lengyel-alföld, fıleg kisparaszti gazdaságok termelnek. • •

Északi részén az állattenyésztés a vezetı ág: tejelı szarvasmarha-tenyésztés és sertéstartás; a szántóföldeken rozsot, burgonyát és lent termesztenek. Déli részén a növénytermesztés a vezetı ág: búza, cukorrépa, sörárpa, komló a legfontosabb termények.

167

BULGÁRIA 2

Területe: 111 ezer km Lakossága: 8,5 millió fı

I. Történelmi háttér A Római Birodalom Moesia és Thracia provinciája feküdt a mai Bulgária területén. A VII. században egy bolgár-török nép, az onogurok telepedtek meg a területen, akik évszázadokon át harcoltak Bizánccal, miközben elszlávosodtak. A IX. században, Borisz cár uralkodása alatt csatlakoztak a bizánci kereszténységhez és erre az idıre esik Cirill és Metód tevékenysége is, akik a szláv egyházi nyelvet alkották meg. A X. században Simeon cár uralkodása idején (893-927) érte el az elsı Bolgár Cárság (681-1018) a fénykorát, majd ismét bizánci uralom következett (XI-XII. sz.). A XII. század végén sikerült kivívni a függetlenséget Bizánctól, ekkortól (1187) számítják a második Bolgár Cárságot (11871396). Bulgária az 1396-os nikápolyi csata után közel 500 évre török uralom alá került, ami jelentıs mértékben visszavetette a fejlıdését. A XIX. századtól erısödtek fel a függetlenségi mozgalmak, aminek eredményeként 1878-ban megalakult az önálló Bulgária, ami még mindig függı helyzetben volt Törökországtól. Ez az állapot vezetett a XX. század elején a "balkáni tőzfészek" kialakulásához. Ekkor a balkáni országok (Bulgária, Szerbia, Görögország) nem csak Törökország ellen harcoltak függetlenségükért, hanem egymás ellen is küzdöttek. Az I. világháborúban a központi hatalmak oldalán harcolt Bulgária, a két világháború között a szélsıjobb erık kerültek hatalomra. A II. világháború után a szovjet érdekövezetbe került az ország és szocialista berendezkedést hoztak létre. Az 1990-es rendszerváltás után a reformkommunisták kerültek hatalomra, ami nem kedvezett a kibontakozásnak, a gazdaság fejlıdésének Az ország jelenleg 27 kerületre (okrug) oszlik, a bolgár népen (86 %) kívül törökök (9 %) és macedónok is élnek a területén.

II. Természetföldrajz • • • •

Észak-Bolgár-tábla: középidei üledékekbıl, fıleg jura idıszaki mészkıbıl álló táblás síkság. Balkán-hegység: az Eurázsiai-hegységrendszer tagja, a magasabb csúcsok kristályos kızetekbıl, míg az alacsonyabb részek jobbára középidei mészkıbıl állnak. Legmagasabb pontja a Botev-csúcs (2376 m). Marica-alföld: fiatal, feltöltött síkság. Bolgár rögvidék: (Rila, Pirin, Rodope) fıleg óidei kristályos kızetekbıl álló rögvidék, amely a késıbbi tektonikus mozgások következtében és a glaciális átalakítás miatt megfiatalodtak, így sok helyen magashegységi domborzat alakult ki.

III. Ipar 1. Bányászat • • •

lignit: Marica-alföld vasérc: Balkán-hegységben (Kremikovci környékén) színesércek: a Bolgár rögvidék területén és a Balkán-hegységben

2. Energiagazdaság A villamosenergia-termelésben a lignittel főtött hıerımőveknek van a legjelentısebb szerepük, de az atomerımővek (pl: Kozloduj) és a vízerımővek is részt vesznek az ország energiaellátásában.

168

3. Feldolgozóipar • • • • • • • •

vaskohászat: Kremikovci, Pernik rézkohászat: Pirdop ólom- és cinkkohászat: Plovdiv gépgyártás: Szófia hajógyártás: Várna kıolajfinomítás, petrolkémiai ipar: Burgasz szervetlen vegyipar: Várna élelmiszer- és konzervipar: Plovdiv

IV. Mezıgazdaság • • • •

Észak-Bolgár-tábla: búza, kukorica, napraforgó, a domboldalakon szılı és gyümölcsfák Balkán-hegység: juh-, kecske- és kisebb számban tehéntartás, a medencékben rózsakertészetek Marica-alföld: öntözéses gazdálkodás - gyapot, rizs, korai zöldségfélék, gyümölcsösök, szılık Rodope, Sztruma-völgy: dohány

169

TÖRÖKORSZÁG 2

Területe: 790 ezer km , melynek csak 3 %-a fekszik Európában Lakossága: 65 millió fı

I. Történelmi háttér Kisázsia területén az ókorban számos nép telepedett le: hattik, hettiták, frígek, lődek, perzsák, görögök. A Római Birodalom részeként Asia provincia volt a terület. A Birodalom 395-ben kettészakadt, így jött létre a Nyugatrómai és a Keletrómai Birodalom. Az utóbbi székhelye Bizánc (ma Isztambul) lett (ezért Bizánci Császárságnak is nevezték), amely, bár sok háborút vívott szomszédaival, hosszú évszázadokig fennmaradt. Az elsı török birodalom a Szeldzsuk Török Szultánság volt, amely fennállása alatt (1071-1308) csaknem egész Kisázsiát elfoglalta. A XIII. században azonban egy másik török törzs jelent meg Anatóliában és a szeldzsuk uralkodók kihalása után átvették a hatalmat. Elsı jelentıs uralkodójukról oszmánoknak nevezték ıket, akik még elıdeiknél is hatalmasabb birodalmat hoztak létre néhány évszázad alatt, az Oszmán Török Birodalmat. A birodalom gazdasági alapját a hódítás képezte, ezért 1352-ben Gallipolinál (Gelibolu) átléptek Európába és megkezdték évszázados hódító hadjárataikat. A birodalom fénykora a XVI. században volt I. Szulejmán szultán idején (1520-1566), aki Magyarország jelentıs részét is meghódította. A XVIII. század elejétıl kezdıdött meg a birodalom lassú hanyatlása, ami a XIX. században tetızött. Ekkor Oroszország teljesen be akarta kebelezni, de az európai erıegyensúly fenntartásában érdekelt Anglia Törökország mellé állt, így a krími-háborúból Anglia és Franciaország oldalán gyıztesen került ki. Azonban a XIX. században felerısödtek a balkáni népek függetlenségi mozgalmai, ami a XX. század elejére a "balkáni tőzfészek" kialakulásához és Törökország területének további csökkenéséhez vezetett. Az I. világháborúban Németország oldalán vett részt, a vereség után 1918-ban az Oszmán Birodalom végleg összeomlott. Musztafa Kemál pasa vezetésével eredményesen küzdöttek a súlyos békefeltételek ellen, majd 1923-ban létrejött a Török Köztársaság, amelynek elsı elnöke Kemál lett, aki felvette az Atatürk (törökök atyja) nevet. Kemény kézzel hajtotta végre modernizációs programját: bevezette a latin abc-t, az európai idıszámítást, a nyugati mintájú államigazgatást és igazságszolgáltatást, a nık egyenjogúságát, szétválasztotta az államot és a vallást, a fıvárost az ország középsı, védett részén fekvı Ankarába helyezte át. Az iparosítási program keretében modern gyárakat és üzemeket hozott létre, megkezdte az infrastruktúra kiépítését. Jelenleg Törökország 67 tartományra (vilayet) oszlik, a lakosság 90 %-a török, de kurdok (7 %), örmények, bolgárok és grúzok is élnek az országban.

II. Természetföldrajz • • • •

A Pontuszi- (Észak-anatóliai) hegység: az Eurázsiai-hegységrendszer tagja, kristályos és üledékes kızetekbıl áll, lábánál feketeszéntelepek találhatók. Toros-hegység: szintén az Eurázsiai-hegységrendszer tagja, fıleg üledékes kızetekbıl (mészkı) áll. Anatóliai-medence: a Pontusz és a Toros-hegység között elterülı, harmadidıszaki üledékekkel borított felszín, a déli részén vulkáni kúpok találhatók. Anatóliában sok lefolyástalan, sós tó keletkezett pl: Tuz, Van (ez utóbbi vulkáni elgátolással jött létre). Örmény-magasföld: az Eurázsiai-hegységrendszer csomósodási pontja, vulkáni kúpok magasodnak ki belıle pl: Ararát (5165 m). Itt ered a Tigris és az Eufrátesz folyó.

III. Ipar 1. Bányászat • • • • • •

feketeszén: A Pontuszi-hegység lábánál (Zonguldak és Eregli között) barnaszén: Kütahya környékén vasérc: az Anatóliai-fennsíkon (Divrigi környékén) krómérc: Keleti-Torosban rézérc: Örmény-magasföldön bauxit: Nyugati-Torosban

170

2. Energiagazdaság A villamosenergia-termelés nagyobb része hıerımővekben történik, de egyre jelentısebb a vízerımővek szerepe is.

3. Feldolgozóipar • • • • • • •

vaskohászat: Karabük, Eregli, Iskenderun, Izmir alumíniumkohászat: Seydişehir rézkohászat: Samsun ólom- és cinkkohászat: Kayseri gépgyártás: Isztambul, Kirikkale, Izmir kıolajfinomítás: Izmir, Izmit, Mersin textilipar: Isztambul, Ankara, Izmir, Izmit, Bursa, Kayseri (szınyegszövés)

IV. Mezıgazdaság • • • •

Pontuszi-hegység, Örmény-magasföld: szarvasmarha-tenyésztés Pontuszi-hegység lejtıin: dió, mogyoró Anatóliai-fennsík: juh- és kecskepásztorkodás, búza- és árpatermesztés Mediterrán partvidék (Égei-, Földközi-tenger): gyapot, dohány, füge, olajfa, szılı, narancs

171

A FÁK TAGÁLLAMAINAK REGIONÁLIS FÖLDRAJZA Probáld: Földrajz II.: 150 - 178. o. Probáld: Regionális földrajz: 99 - 111. o.

2

Területe: 22,1 millió km Lakossága: 280,1 millió fı

I. Történelmi háttér Az orosz állam a IX. században alakult ki: Oleg fejedelem létrehozta a Kijevi Nagyfejedelemséget. A X. században Nagy Vlagyimir fejedelem a bizánci egyházhoz csatlakozott, ami hosszú idıre meghatározta az ország fejlıdését. A XI - XV. században a feudális széttagoltság és a hódítók (kunok, svédek, mongolok) elleni védekezés határozta meg az ország történelmét. III. Iván (1462-1505) nevéhez főzıdik a mongol iga lerázása és Bizánc bukása után a császári cím ("cár") felvétele. IV. (Rettegett) Iván (1547-1584) kemény eszközökkel erıs központi hatalmat hozott létre és elsısorban a kis- és középnemesekbıl létrehozta a dumát (tanácskozó testület). Uralkodása idején megkezdıdött Szibéria meghódítása. Halála után azonban gyenge kező uralkodók és zavaros idık következtek. A XVII. században orosz prémvadászok folytatták Szibéria meghódítását. I. (Nagy) Péter (1689-1725) központosított hatalmat alakított ki, új fıvárost (Szentpétervár) alapított, jelentıs politikai, gazdasági, kulturális reformokat hajtott végre, amivel megpróbálta Oroszország elmaradottságát csökkenteni. Fejlesztette az uráli kohászatot és új iparágakat honosított meg. Háborúiban növelte az ország területét, elsısorban a Fekete- és a Balti-tenger közti területekkel. II. Katalin (1762-1796) felvilágosult abszolutizmusa idején Oroszország már nagyhatalom, de a parasztság terheinek fokozódása hatalmas parasztfelkeléshez vezetett (1773-1775). A XIX. század közepén I. Miklós uralkodása idején (18251855) Oroszország már Európa legerısebb állama, de a Törökország ellen indított Krími háborúban (1853-1856) a törökök mellé állt Angliától és Franciaországtól súlyos vereséget szenvedett, ami jelentıs mértékben meggyengítette helyzetét. A XIX. század végén Oroszország meghódította KözépÁzsiát és a Távol-Keletet is és egységes gyarmatbirodalmat hozott létre. A hatalmas társadalmi feszültségek - a jobbágyrendszer maradványai, a falusi társadalom elmaradottsága, a nemzetiségek elnyomása, a polgárság fejletlensége és háttérbe szorítása - vezettek az 1905ös polgári forradalomhoz, de II. Miklós cár (1894-1917) hamarosan újra visszatért az önkényuralomhoz. Az I. világháború tovább rontotta a társadalom szinte minden rétegének a helyzetét, ez vezetett az 1917. márciusi polgári forradalomhoz, amely gyızött, II. Miklós lemondott, Ideiglenes Kormány alakult. A bolsevikok Lenin vezetésével azonban tovább akarták vinni a polgári forradalmat szocialista forradalommá, amelyre 1917. novemberében került sor. A gyıztes bolsevikok 1918-ban egy nem túl kedvezı béke aláírásával kiléptek az I. világháborúból, és kemény eszközökkel kiépítették a pártállami diktatúrát. 1922-ben megalakult a Szovjetunió, amelyben egységesen kiépítették a szocialista rendszert. A magántulajdon megszőnt, helyette állami és szövetkezeti tulajdon vált uralkodóvá mind az

172

iparban, mind a mezıgazdaságban, a piacgazdaság helyett központilag irányított tervgazdaságot vezettek be, elsısorban a nehézipar fejlesztését tőzve ki célul. Így gazdaságilag és politikailag is elszigetelıdtek a világ többi részétıl. A II. világháborúból hatalmas áldozatok árán, de gyıztesen kikerült Szovjetunió az általa felszabadított Kelet - Közép - európai országokat saját gazdasági - politikai katonai érdekövezetébe vonta. 1949-ben létrehozta a szocialista országokat tömörítı gazdasági szervezetet, a KGST-t, 1955-ben pedig katonai szervezetét, a Varsói Szerzıdést. A II. világháború után a Szovjetunió nagyhatalommá vált és létrejött a két pólusú világ (szocialista - kapitalista). A két világrendszer szembenállása hidegháborúhoz, fegyverkezési versenyhez vezetett, amely a Szovjetuniót a '80-as évekre gazdaságilag teljesen kimerítette. A '80-as évek közepén Mihail Gorbacsov pártfıtitkár reformprogramot vezetett be (peresztrojka = átalakítás, glasznoszty = nyilvánosság). A Szovjetunió meggyengülése utat engedett a Kelet - Közép - európai országokban a rendszerváltozásnak, 1991ben megszőnt a KGST, a Varsói Szerzıdés és maga a Szovjetunió is. A Balti államok (Észtország, Lettország, Litvánia) függetlenek lettek, a többi tagköztársaságból pedig megalakult a Független Államok Közössége (FÁK).

II. Természetföldrajz •

Kelet-európai-síkság: A mélyen elhelyezkedı kristályos alapzaton vastag üledéktakaró halmozódott fel a földtörténet különbözı korszakaiban. Az üledékrétegek dél felé megbillentek, így az egyes rétegek a felszínen is tanulmányozhatók. Az ó- és középidıbıl valamint a harmadidıszakból szinte teljes rétegsor figyelhetı meg, az üledékrétegek É-D-i irányban fiatalodnak. A pleisztocénben a jégtakaró letarolta a felszínét.

•

Nyugat-szibériai-alföld: A mélybe zökkent kristályos kızeteken komplex feltöltéső síkság alakult ki, amelynek kialakulásában a tengeri, tavi, folyóvízi és glaciális feltöltés is szerepet játszott.

•

Közép-ázsiai-síkvidék: Elsısorban tengeri üledékekkel feltöltött medence helyzető síkság, melyet magas hegységek öveznek. Területét három tómedence (Kaszpi-, Aral- és Balhas-tó) tagolja. Legnagyobb része jelenleg sivatag illetve félsivatag (Kara-kum, Kizil-kum).

•

Kaukázus: Az Eurázsiai-hegységrendszer tagja, a Balkán-hegység folytatásának tekinthetı. Az óidei kristályos rögökön tengeri üledékek halmozódtak fel (mészkı, homokkı, flis), amelyek a harmadidıszakban felgyőrıdtek és jelentıs vulkáni tevékenység is lezajlott. A hegység öt párhuzamos, kelet-nyugati irányú sávra tagolható.

•

Urál: Az óidı perm idıszakában keletkezett hegység a Variszkuszi-hegységrendszer tagja, amely az ısi Európa és Ázsia ütközésekor győrıdött fel. A kristályos kızetek mellett óidei üledékes kızetek (mészkı, dolomit, homokkı, agyagpala) is találhatók a területén. Az Urálhegységben elıforduló jelentıs mennyiségő és sokféle ásványkincset már régóta bányászszák.

•

Pamír: Az Eurázsiai-hegységrendszer kristályos kızetekbıl és középidei üledékekbıl álló csomósodási pontja. A 4000-5000 méter feletti részek erısen el vannak jegesedve, itt található Eurázsia leghosszabb gleccsere, a Fedcsenko gleccser (77 km).

•

Szaján és Altáj: Óidei röghegységek, de a közép- és újidıben, az Eurázsiai-hegységrendszer keletkezésekor újra kiemelkedtek, "megfiatalodtak". Jelenleg a formakincsük a lánchegységekéhez hasonlít (3000-4000 méteres csúcsok, csipkés gerincek, gleccserek).

•

Közép-szibériai-fennsík: A Jenyiszej és a Léna folyó között elterülı hatalmas, kelet felé alacsonyodó fennsík. Az Angara-pajzs az Anabár-felföldön fedetlen, más részeken vastag ó- és középidei üledékekkel illetve bazalttakaróval fedett.

•

Kelet-szibériai-hegyvidék: A középidı végén, fıleg a kréta idıszakban keletkezett nagyjából észak-déli csapásirányú hegyláncok alkotják (Verhojanszki-, Cserszkij-, Kolima-hegység), közöttük fennsíkok és alföldek húzódnak. A fennsíkokba mélyedı katlanok (Verhojanszk, Ojmjakon) Szibéria leghidegebb területei, itt nem ritkák a -50 - -60 °C-os hidegek sem.

173

III. Ipar 1. Bányászat • • • • • • • • • •

feketeszén: Donyec-medence, Pecsora-medence, Kuznyecki-medence, Karaganda barnaszén: Kazahsztán, Kanszk-Acsinszki-medence, Léna-medence kıolaj: Baku környéke, Kaszpi-tenger környéke (jó minıségő, de kevés), volga-uráli kıolajmezı (Tatarsztan, Baskiria), nyugat-szibériai kıolajmezı (legjelentısebb) (Szurgut, Nyizsnyevartovszk környékén) földgáz: Nyugat-Szibéria északi része (Jamburg, Urengoj környékén), Urál délnyugati elıtere (Orenburg környékén), Közép-Ázsia (Üzbegisztán, Türkmenisztán), Ukrajna vasérc: Kurszk, Krivoj Rog, Kercs, Urál-hegység bauxit: Urál-hegység rézérc: Urál-hegység, Norilszk mangánérc: Nyikopol kısó, kálisó: Urál nyugati lábánál apatit: Kola-félsziget

2. Energiagazdaság Az elektromosáram-termelés elsısorban hıerımővekben folyik, amelyeket kıszénnel illetve szénhidrogénekkel főtenek. A legjelentısebb vízerımővek a Volgán (Nyizsnyij Novgorod, Szamara, Volgográd), a Jenyiszejen (Krasznojarszk) és az Angarán (Bratszk, Irkutszk, Uszty-Ilimszk) épültek. Atomerımővek fıleg az európai országrészben vannak (Kurszk, Szentpétervár, Tver, Voronyezs)

3. Feldolgozóipar •

vaskohászat: 4 körzet: o o o o

• • •

• • •

Dél-Ukrajna (Donyeck, Makejevka, Krivoj Rog, Dnyepropetrovszk, Zaporozsje) Ural-vidék (Cseljabinszk, Jekatyerinburg, Nyizsnyij Tagil, Magnyitogorszk) Központi iparvidék (Moszkva, Sztarij Oszkol) Kuznyecki-medence (Novoszibirszk, Novokuznyeck)

színesfémkohászat: Urál-hegység (Jekatyerinburg - Cu) Kazahsztán (Balhas - Cu), Norilszk (Cu, Ni), alumíniumkohászat: Volgográd, Kamenszk-Uralszkij, Krasznojarszk, Irkutszk, Bratszk gépgyártás: Moszkva (autó, elektromos-gép, mozdony, szerszámgép), Ivanovo (textilgép), Szentpétervár (precíziós- és elektromos-gép), Murmanszk (hajó), Volgodonszk (atomerımővi berendezések), Nyizsnyij Novgorod (rakéta, repülı), Togliatti (autó), Szamara (autó), Jekatyerinburg (kohászati- és erımő-berendezések), Cseljabinszk, Krasznojarszk (hajó, mozdony, traktor), Irkutszk (bányagép-, folyami hajó), Abakán (vagonok), Minuszinszk (villamosenergetikai gépek) vegyipar: Omszk, Tomszk, Szaratov, Perm, Tyumeny, Tobolszk fafeldolgozás: Uszty-Ilimszk, Bratszk textilipar: Moszkva, Jaroszlavl, Ivanovo, Szentpétervár, Dusanbe, Taskent, Asgabat

174

IV. Mezıgazdaság A természetföldrajzi adottságokhoz (hımérséklet, csapadék, talaj) igazodva mezıgazdasági övezetek alakultak ki: • • • • • • •

tundra: rénszarvastenyésztés tajga: fakitermelés, prémes állatok tenyésztése, a folyóvölgyekben növénytermesztés (árpa, rozs) vegyes és lombos erdı: burgonya, rozs, len, szálastakarmányok; szarvasmarha-tenyésztés erdıs sztyep és sztyep: (feketeföld - csernozjom talajon) búza, kukorica, árpa, cukorrépa, napraforgó, a déli területeken gyümölcs és szılı; sertés-, szarvasmarha- és juhtenyésztés mérsékelt övi félsivatagok és sivatagok: oázisokban: gyapot, rizs, gyümölcsök; selyemhernyó-tenyésztés; a hegyi legelıkön: juh-tenyésztés szubtrópusi területek (Kaukázustól délre): szılı, tea, citrusfélék tengerek: halászat - Barents-tenger: tıkehal, Csendes-óceán peremtengerein: lazac, tıkehal, Kaszpi-tó: tokhal

175

A NAFTA (USA, KANADA) REGIONÁLIS FÖLDRAJZA Probáld: Földrajz II.: 5 - 34. o. Probáld: Regionális földrajz: 149 - 173. o.

A NAFTA (North American Free Trade Agreement = Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény) 1992-ben jött létre és 1994-ben lépett életbe Mexikó, Kanada és az Amerikai Egyesült Államok között. Az Egyezmény fı céljai a következık: • • • • • • •

hozzájárulni a világkereskedelem harmonikus fejlesztéséhez és kiterjesztéséhez; bıvülı és biztonságos piacot létrehozni a résztvevı országok áruinak és szolgáltatásainak; kiszámítható feltételeket teremteni az üzleti és beruházási tervekhez; erısíteni a résztvevı államok vállalatainak versenyképességét a világpiacon; új munkalehetıségeket teremteni és javítani a munkakörülményeket, az életszínvonalat; erısíteni a környezetvédelmi törvények és jogszabályok fejlesztését és végrehajtását; védeni és erısíteni az alapvetı munkavállalói jogokat. A néhány éve életbe lépett egyezmény a tagállamok között sokkal lazább kapcsolatot hozott létre, mint például az EU, mivel csak a kereskedelem liberalizálását tőzi ki célul az országok között, nem foglalkozik a gazdaság egyéb szegmenseivel, és egyéb közös politikákkal.

AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK 2

Területe: 9,4 millió km Lakossága: 260 millió fı

I. Történelmi háttér Az elsı emberek kb. 30 ezer éve keltek át a Bering-földszoroson és léptek Észak-Amerika területére, majd fokozatosan dél felé vándoroltak. Vadászattal, halászattal és győjtögetéssel foglalkoztak, kezdetben kı- és csonteszközöket, késıbb rézbıl készült szerszámokat is használtak. A földmővelés Mexikó területén alakult ki elıször, és innen terjedt észak felé, a Mississippi-alföld területére. Itt alakultak ki az elsı városok is Kr.e. 1000 körül. Az Észak-Amerikában élı indián ıslakosság zöme azonban továbbra is vadászó-halászó életmódot folytatott. Amerika felfedezése Kolumbusz nevéhez főzıdik, aki 1492 X. 12-én lépett elıször Guanahani szigetére. Bár még háromszor hajózott át az óceánon, egyszer sem lépett Észak-Amerika földjére. Az elsı telepeket a spanyolok hozták létre Florida területén, majd a franciák, hollandok és angolok északabbra telepedtek le. A legszervezettebben az angolok hozták létre telepeiket, a XVIII. századra már 13 angol gyarmat létezett a kontinensen. Az északról dél felé terjeszkedı franciákkal kialakuló konfliktusok vezettek a 7 éves gyarmati háborúhoz (1756-1763), amelybıl az angolok kerültek ki gyıztesen. Az intenzíven fejlıdı északi gyarmatok gazdasági érdeke egyre inkább összeütközésbe került az anyaországgal, ez vezetett a Függetlenségi háborúhoz (1774-1783). 1776. VII. 4-én kiadták a Függetlenségi nyilatkozatot, ezzel megszületett az Amerikai Egyesült Államok, amely az 1783-as Versailles-i békeszerzıdés értelmében elnyerte függetlenségét. 1787-ben született meg az USA alkotmánya, amely a világon legrégebben érvényben lévı alkotmány. 1789-ben választották meg az elsı elnököt, a függetlenségi háborúban nagy érdemeket szerzett George Washingtont. Az északi és a déli államok eltérı fejlıdése vezetett az 1861-1865-ös polgárháborúhoz, amelyben az erısebb államhatalmat, fejlettebb gazdaságú, védıvámokat kívánó északi gyarmatok küzdöttek az ültetvényes gazdálkodást folytató, exportra termelı, a szabadkereskedelmet és a rabszolgatartást támogató déli államokkal. A háborúban az északiak gyıztek, a rabszolgaság megszőnt és kialakult az egységes nemzeti piac, ami lehetıséget teremtett a hazai ipar megerısödésének és további fejlıdésének. A gazdaság fejlıdését az 1929-33-as világgazdasági válság törte meg rövid idıre, amelybıl F. D. Roosevelt New Deal (Új Irányvonal) politikája vezette ki az országot. A New Deal lényege, hogy a gazdaság önszabályozó képessége, a teljes szabadverseny nem mőködik hosszú távon, ezért szükség van az állam beavatkozására, szabályozó szerepére (állammonopolista kapitalizmus). Az USA a

176

II. világháborúba 1941-ben lépett be, egy japán támadást követıen, és elsısorban a csendes-óceáni csatákban vett részt. Az ország területén nem folytak harcok, a világháborúból a gyıztesek oldalán, gazdaságilag megerısödve került ki. 1946-tól azonban egyre jobban kiélezıdött az ellentét a két világrendszer vezetı államai, az USA és a Szovjetunió között, ami az ún. hidegháborúhoz vezetett. A Szovjetunióval folytatott fegyverkezési verseny a '80-as évek második felétıl alábbhagyott, leszerelési tárgyalások kezdıdtek, amelyek fıleg az atomfegyverek megsemmisítésére irányultak. Jelenleg az USA a világ vezetı gazdasági hatalma, a világtermelésbıl 25 %-kal részesedik. Államformája szövetségi köztársaság, amely 50 szövetségi államból (köztük van Alaszka és Hawaii is), és 1 szövetségi kerületbıl (District of Columbia - D.C., székhelye Washington) áll.

II. Természetföldrajz •

Appalache-hegység: ÉK-DNY csapásirányú hegység, amelyet a Hudson-folyó árka két részre tagol. Az Északi-Appalache a Kaledóniai-, a Déli-Appalache a Variszkuszihegységrendszer tagja. A Kaledóniai-hegységképzıdés elsı szakasza, a Taconihegységképzıdés során győrıdtek fel a Szent-Lırinc folyó keleti oldalán fekvı üledékes hegységek, míg a második szakaszban, az Akádiai-hegységképzıdéskor gránit benyomulások alakultak ki fıleg Newfoundland és New-Brunswick területén. A Variszkuszihegységképzıdés során alakult ki a Déli-Appalache négy párhuzamos vonulata, amely nyugaton üledékes, keleten inkább kristályos kızetekbıl áll.

•

Belsı-síkságok: Az ország középsı területein, az Appalache és a Kordillerák között elterülı zömmel tengeri üledékekkel borított tágas síkságok. o

Öt tó-vidék: az óidei üledékek vízszintes vagy kissé dılt rétegeket alkotnak, amelyekben réteglépcsık találhatók (pl: a Niagara szilur lépcsıje). Az óidei üledékeken jégkorszaki morénavonulatok húzódnak (pl: Oak Ridge).

o

Mississippi-medence: északi részén glaciális üledékek (morénaanyag), déli részén periglaciális üledékek (lösz) találhatók a felszínen. A pleisztocén jégtakaró legnagyobb kiterjedésekor az Ohio-Missouri vonalig húzódott.

o

Préri-tábla: nyugat felé enyhén emelkedı, zömmel kréta idıszaki üledékekkel borított egyenletes felszínő táblás vidék, amelynek egyhangúságát helyenként réteglépcsık és bazaltvulkánok teszik változatosabbá.

•

Part menti síkságok: harmadidıszaki tengeri és negyedidıszaki folyóvízi üledékekkel borított síkságok az Atlanti-óceán és a Mexikói-öböl partvidékén, amelynek lapos, épülı tengerpartjain turzások és lagúnák találhatók.

•

Kordillerák: A Pacifikus-hegységrendszer tagja, két fı vonulatból (Keleti- és NyugatiKordillerák), valamint a közöttük húzódó belsı medencékbıl és fennsíkokból áll. o

o

o

Keleti-Kordillerák: lényegében a Sziklás-hegység, amely a Kordillerák láncainak legidısebb tagja, győrıdése már a középidı végén megkezdıdött, késıbb a harmadidıszaki kéregmozgások feldarabolták és sok helyen tőzhányók is kialakultak. A magasabb hegyek kristályos kızetekbıl, az alacsonyabb vonulatok üledékes kızetekbıl állnak. Belsı medencék és fennsíkok: A Columbia-medence területén hatalmas kiterjedéső harmadidıszaki bazaltplató terül el, a Nagy-medence száraz, belsı területein a Nagy Sós-tó és sós sivatagok találhatók, a Colorado-fennsík vízszintesen fekvı rétegsorait a Colorado-folyó bevágódása tárta fel (kanyonok). Az ısidıtıl a kréta idıszakig kialakult, szinte teljes rétegsor a Grand canyonban tanulmányozható. Nyugati-Kordillerák: A belsı vonulathoz a vulkáni kúpokkal tarkított Cascadehegység és a zömében kristályos kızetekbıl álló Sierra Nevada tartozik, a külsı vonulatot pedig a Parti-hegység alkotja. Közöttük hosszanti süllyedékek (pl: Kaliforniai-árok) húzódnak.

177

III. Ipar 1. Bányászat • • • • • • • •

feketeszén: Appalache-hegység nyugati lábánál, Öt tó-vidéken vasérc: Felsı-tó vidékén, színes- és nemesércek: Sziklás-hegység uránérc: Sziklás-hegység kıolaj, földgáz: Kalifornia, Mexikói-öböl partján (Texas, Lousiana), Alaszkában kısó: Texas kén: Texas foszfát: Florida

2. Energiagazdaság Elsısorban a szénhidrogénekre és az atomerımővekre épül, de a széntüzeléső hıerımővek aránya sem elhanyagolható. A megújuló energiaforrások felhasználási lehetıségeit is intenzíven kutatják (geotermikus- és szél-erımővek, napkollektorok). 3. Feldolgozóipar • • • • • • •

vaskohászat: Appalache-vidék (Pittsburgh, Bethlehem), Nagy Tavak vidéke (Buffalo, Cleveland, Detroit, Chicago-Gary, Duluth) alumínium-kohászat: New Orleans, Mobile, Baton Rouge, autógyártás: Detroit, Cleveland, Buffalo, Baltimore, Kansas City repülı-, rakétagyártás: Baltimore, Philadelphia, Minneapolis-St. Paul, Denver, San Diego, Los Angeles, San Francisco, Houston, Atlanta elektronikai ipar: New York, Boston, Philadelphia, Baltimore, Los Angeles kıolajfinomítás, vegyipar: Houston, Baton Rouge, Los Angeles élelmiszeripar: Minneapolis-St. Paul, St. Louis, Kansas City

IV. Mezıgazdaság • • • • •

Közép - Nyugat: kukorica, szója; sertés, szarvasmarha Préri-fennsík: búza, legelık; szarvasmarha-tenyésztés Mississippi-alföld: szója, földimogyoró, Texasban gyapot; a legelıkön szarvasmarhatenyésztés, baromfi Parti-síkság: Virginia - dohány, Mississippi delta - rizs, cukornád, Florida - zöldség, déligyümölcs; a legelıkön szarvasmarha-tenyésztés Kalifornia: mérsékelt övi gyümölcstermesztés (alma, körte, barack, szılı), zöldségfélék, délen citrusfélék, gyapot; a legelıkön szarvasmarha- és juh-tenyésztés

178

KANADA 2

Területe: 9,9 millió km Lakossága: 28 millió fı

I. Történelmi háttér Kanada elsı lakói indiánok és eszkimók voltak. Kr. u. 1000 körül viking hajósok érkeztek Kanada keleti partjaira, a mai Labrador, Newfoundland területére, majd a XVI. században angol és francia hajósok fedezték fel ezt a vidéket. Az elsı telepeket a franciák hozták létre a XVII. században, akik leginkább prémvadászok, prémkereskedık voltak. Késıbb az angolok is egyre nagyobb számban jelentek meg az Atlanti-parton. A 7 éves gyarmati háborút lezáró párizsi béke (1763) értelmében Kanada a Brit Birodalom része lett, a franciák lakta területet Québec tartománnyá nyilvánították és jelentıs engedményeket adtak nekik. A fıleg angolok által lakott északi és a franciák által lakott déli területek között éles ellentétek feszültek, hosszú ideig külön közigazgatás alá tartoztak (1791-1840: Felsı- és AlsóKanada). Az 1837-es függetlenségi felkelés leverése után az angolok reformokat hajtottak végre, a franciáknak meghagyták a szabad nyelvhasználat és vallásgyakorlás jogát, és 1840-ben egyesítették a két tartományt. 1867-ben Kanada - elsıként - domíniumi státust kapott, ami nagymértékő függetlenséget jelentett. A XIX. században megkezdıdött a nyugati területek benépesítése, fejlıdésnek indult a gazdaság, nyersanyag és gabonakivitele elsısorban Nagy-Britannia és Európa felé irányult. A XX. század elejétıl egyre erıteljesebbé vált az USA gazdasági befolyása. Az 1970-es években fellángolt a francia szeparatizmus, ami késıbb arra késztette a brit Parlamentet, hogy 1982-ben elfogadja az ún. Kanada Törvényt, amely Kanada új alkotmánya lett és teljes függetlenséget biztosított számára, úgy hogy közben a Nemzetközösség tagja maradt. Jelenleg Kanada szövetségi állam, amely 10 szövetségi tartományra (Alberta, Brit Columbia, Manitoba, New Brunswick, Newfoundland, Új-Skócia, Ontario, Prince Edward Island, Québec, Saskatchewan) és 2 szövetségi területre tagolódik.

II. Természetföldrajz •

Arktikus szigetvilág: Heterogén felépítéső, a keleti szigeteken az ıspajzs, a középsı szigeteken a Kaledonidák, a nyugati szigeteken óidei üledéktakaró van a felszínen, de az év jelentıs részében legtöbbjüket jég borítja.

•

Kanadai-pajzs: U alakban öleli körül a Hudson-öblöt, északkeleti része fedetlen, délnyugati része fedett ısmasszívum, a határvonalat a nagy tavak jelölik ki (Nagy-Medve, NagyRabszolga, Winnipeg, Öt-tó). Sok helyen glaciális üledékek, morénaanyag halmozódott fel.

•

Belsı-síkságok: Az ország középsı területein elterülı, zömmel tengeri üledékekkel borított tágas síkságok.

•

o

Szent-Lırinc folyó alföldje: óidei üledékekkel és jégkorszaki morénaanyaggal borított síkság.

o

Préri-tábla: nyugat felé enyhén emelkedı, zömmel kréta idıszaki üledékekkel borított táblás vidék, amelyet három réteglépcsı tagol: Manitoba, Saskatchewan és Alberta.

Kordillerák: A Pacifikus-hegységrendszer tagja, két fı vonulatból (Keleti- és NyugatiKordillerák), valamint a közöttük húzódó belsı medencékbıl és fennsíkokból áll.

179

o

Keleti-Kordillerák: fıleg kristályos és részben üledékes kızetekbıl álló vonulat (Brooks-, Mackenzie-, Kanadai Sziklás-hegység)

o

Belsı medencék és fennsíkok: Alaszkai-medence, Yukon-fennsík, Frasermedence

o

Nyugati-Kordillerák: A belsı vonulathoz az Alaszkai-hegység, a Wrangellhegység és a Kanadai Parti-hegység tartoznak, a külsı vonulatot pedig a part menti szigetek alkotják: Kodiak-sz., Alexander-szk., Vancouver-sz.

III. Ipar 1. Bányászat • • • • • •

feketeszén: az Északi-Appalache lábánál, Új-Skóciában vasérc: a Labrador-félszigeten (Labrador City környékén) színes- és nemesércek: a Kanadai-pajzs peremén (pl: Sudbury környékén) igen gazdag készletek - cink, nikkel, ólom, réz, kobalt, platina, arany uránérc: a Kanadai-pajzs területén (Uranium City környékén, a Nagy Tavak vidékén) kıolaj, földgáz: a Préri-fennsíkon (Alberta tartomány), a fedett ısmasszívum területén hatalmas készletek vannak kısó, kálisó: a Préri-fennsíkon

2. Energiagazdaság Az elektromosáram-termelés 2/3-át vízerımővek szolgáltatják, amelyek elsısorban a Kordillerák folyóin épültek. Jelentıs szerepük van még az atomerımőveknek is, amelyeket hazai nyersanyaggal táplálnak. 3. Feldolgozóipar • • • • • •

vaskohászat: Hamilton, Toronto színesfém-kohászat: Sudbury, Montréal alumínium-kohászat: Québec és Brit Columbia tartományokban kıolajfinomítás: Calgary, Edmonton, Halifax, Vancouver gépgyártás: Toronto, Montréal, Halifax, Vancouver, Winnipeg cellulóz és papírgyártás: Thunder Bay, Vancouver

IV. Mezıgazdaság • • • •

Préri-tábla: tavaszi búza (jelentıs mennyisége exportra). Az Erie- és Ontario-tó vidékén és Szent-Lırinc folyó alföldjén: kukorica, szarvasmarha. Az északi erdıkben fakitermelés. A tengerparti városokban halászat.

180

JAPÁN, AUSZTRÁLIA ÉS ÓCEÁNIA REGIONÁLIS FÖLDRAJZA Probáld: Földrajz II.: 35 - 43. o. Probáld: Regionális földrajz: 182 - 187. és 205 - 210. o.

JAPÁN 2

Területe: 378 ezer km Lakossága: 130 millió fı

I. Történelmi háttér Japán ıslakói, az ajnuk az ázsiai kontinensrıl vándoroltak be a szigetekre, de a civilizáció itt csak viszonylag késın, az idıszámításunk kezdete körüli idıkben alakult ki. Az elsı egységes államalakulat létrejöttének az idıpontja vitatott, általában az V. század körüli idıkre teszik. Ettıl az idıtıl kezdve szoros kapcsolat jött létre Kínával, ami elımozdította a fejlıdést, mivel átvették tılük az írásrendszert, az idıszámítást, a tudományos és kulturális eredményeket. Az ısi vallás, a sintoizmus mellett a VI. századtól megjelent Japánban a buddhizmus is. A VII. században kialakult a feudális gazdálkodási rendszer, az államforma pedig a VIII. századtól császárság lett. A XII. századtól a hercegi családok háborúskodása vezetett a sógunok (katonai kormányzók) hosszú uralmához, amely a szellemi hanyatlás idıszaka volt Japánban. A hatalom nélkül maradt császárok a régi fıvárosban Kyotoban maradtak, a sógunok pedig Tokióból kormányozták az országot. A sógunátus fénykora a XVII. századra esett, Tokugava sógun erıs központi hatalmat épített ki. A feudális rend és a sógunok uralmának konzerválása érdekében a XVII. századtól Japán a bezárkózás politikáját követte. A XIX. században az USA kényszeríttette ki elsıként a kapuk megnyitását, a gazdasági kapcsolatok felvételét, késıbb Oroszország, Hollandia, Anglia és Franciaország is megjelent, de Japán nem vált gyarmattá. Ezekben a zavaros, háborús idıkben a sógunok uralma meggyengült, ami 1868-ban a császári hatalom visszaállításához (Meidzsi-restauráció) vezetett. A császárok székhelye és a fıváros ettıl kezdve Edo (ma Tokió) lett. A Meidzsi-restauráció új korszakot nyitott Japán történelmében, rohamléptekkel megkezdıdött a feudalizmus felszámolása, a polgári átalakulás, a tıkés nagyipar kialakítása, amiben az állam játszotta a fı szerepet. Földreformot hajtottak végre, bevezették a Gergely-naptárt, az iskolakötelezettséget, új közigazgatási rendszert építettek ki, és intenzív iparosításba kezdtek. Az állam a gazdaság fejlesztését céltudatosan és rugalmasan irányította, a világgazdaság változó feltételeihez és igényeihez igazította, így száz év alatt a mostoha természeti adottságok ellenére, társadalmi termékének értéke 70szeresére emelkedett, az egy fıre jutó érték pedig 15-szörösére nıtt. 1889-ben nyugati típusú alkotmányt vezettek be. A század végétıl megkezdıdtek a gyarmatosítási törekvések. Az I. világháborúból az antant hatalmak oldalán gyıztesként került ki az ország, de a két világháború között megerısödı szélsıjobboldal hatására a II. világháborúba Németország oldalán lépett be. A csendes-óceáni térségben fıleg az USA-val került összeütközésbe, ami az atomfegyver tragikus következményekkel járó bevetéséhez vezetett (Hiroshima 1945. VIII. 6., Nagasaki 1945. VIII. 9.). Az 1951-es USA-Japán békétıl kezdve intenzíven fejlıdik a gazdaság. A fejlıdés három szakaszában kezdetben a villamosenergia-termelés, majd az alapanyaggyártás, végül a fogyasztási cikkek gyártása került elıtérbe. Jelenleg Japán a világ második ipari és harmadik kereskedelmi hatalma. Japán államformája alkotmányos monarchia, területe 44 prefektúrára (ken), 2 nagyvárosi kerületre (fu), és 1 fıvárosi kerületre (to) tagolódik.

II. Természetföldrajz Japán 4 nagy és mintegy 3900 apró szigetbıl álló, kb. 3000 km hosszan elnyúló szigetíven helyezke2 2 2 dik el. A nagyobb szigetek: Honshu (231 ezer km ), Hokkaido (79 ezer km ), Kyushu (42 ezer km ), 2 Shikoku (19 ezer km ). A szigetek óceáni kızetlemezek alábukási vonalában alakultak ki, így erıteljes vulkáni tevékenység jellemzı és a földrengések sem ritkák. Jelenleg kb. 60 mőködı vulkán található az ország területén, amelyek közül a 3700 méter magas Fujiyama a leghíresebb, az ország jelképe. Az ország területének 80 %-a hegyvidék, a hegységek a Pacifikus-hegységrendszer tagjai és

181

nyugatról kelet felé fiatalodnak. A legnagyobb alföld Honshu sziget középsı részén a Sendai-síkság. Japán éghajlatát alapvetıen a mérsékelt övi monszunok befolyásolják.

III. Ipar 1. Bányászat Japán nyersanyagokban igen szegény ország, valamennyibıl alapvetıen behozatalra szorul. Kevés szenet bányásznak Hokkaidon és Kyushun, valamint még jelentéktelen mennyiségő kıolaj és földgáz is található az ország területén. 2. Energiagazdaság A villamosenergia-termelés alapvetıen az import nyersanyagokat használó hı- és atomerımővekre támaszkodik, de a rövid, nagy eséső folyókon számos vízerımő is épült. A geotermikus-, szél- és más megújuló energiaforrások kiaknázására is egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek. 3. Feldolgozóipar A legjelentısebb ipari központok Honshu szigetén alakultak ki, három körzetben: - Tokió - Yokohama sáv: kıolajfinomítás, hajógyártás, vegyipar, acélgyártás, játékgyártás - Nagoya-körzet: kıolajfinomítás, vegyipar, autógyártás (Toyota), gyapjúfeldolgozás, kerámiaipar - Osaka - Kobe - Kyoto háromszög: vas- és acélkohászat, vegyipar, elektromos- és telekommunikációs eszközök gyártása (Matsushita, Mitsubishi, Sanyo, Sharp, Hitachi, Toshiba) Ezek a körzetek lassanként egy megalopolisszá összenövı ipari tengelyt alkotnak. Japán iparában a gépgyártás áll az elsı helyen, jelenleg a világ vezetı hajógyártó országa, de az elektromos, telekommunikációs és számítástechnikai eszközök gyártásában is kiemelkedı helyet foglal el.

IV. Mezıgazdaság Az ország területének jelentıs része hegyvidék, így csak 15 % áll mezıgazdasági mővelés alatt, ez is meglehetısen szétaprózott területet jelent. A földet 1-2 hektáros törpebirtokokon, kisparaszti gazdaságok intenzíven mővelik. A mezıgazdasági üzemek két alaptípusa: a túlnyomóan mezıgazdasági termelésbıl élı sengio farm (ennek aránya kisebb), és a vegyes jövedelmő (mezıgazdaságból, iparból, szolgáltatásból élı) kengio farm (ennek aránya 80 % körüli). A legfontosabb mezıgazdasági termény a rizs, amelybıl még kivitelre is jut, de a búzatermesztés aránya sem elhanyagolható. Dinamikusan fejlıdik a gyümölcstermesztés is. Az állattenyésztésben a baromfi-, sertés- és szarvasmarhatenyésztés játssza a fıszerepet, de összességében alárendelt ágazat. Az állati fehérjeszükséglet legnagyobb részét a halászat elégíti ki. A japán halászflotta a világtenger 2/3-án jelen van. Japán halászata elsı a világon.

V. Kereskedelem Japán legjelentısebb kereskedelmi partnerei az USA és a csendes-óceáni térség államai. Import: • • • • • •

feketeszén: USA, Kanada, Ausztrália vasérc: India, Ausztrália, Brazília kıolaj: Közel-Kelet fa: USA gyapot: USA élelmiszer: USA

Export: gépkocsi, elektromos gépek és berendezések, telekommunikációs eszközök, játékok

182

AUSZTRÁLIA 2

Területe: 7,7 millió km Lakossága: 18 millió fı

I. Történelmi háttér Az elsı embercsoportok a jégkorszak idején, kb. 40000 éve érkeztek Ausztrália földjére Délkelet-Ázsia felıl. Ekkor a tengerek szintje jóval alacsonyabb volt, így a szigetek közti távolságok 80-100 km-re szőkültek, amely már kisebb fajta hajóval is leküzdhetı volt. Ausztrália ıslakói az ausztralid rasszba tartoznak, akik leginkább a negridekhez hasonlítanak. A kontinens benépesülése északról dél felé történt, az ıslakók törzsi szervezetben éltek és vadászattal, győjtögetéssel, halászattal foglalkoztak. A XVIII. századra az aboriginek (ıslakók) száma 250-300 ezer lehetett, akik mintegy 500-600 törzsben éltek és kb. ugyanennyi nyelvet beszéltek. Ausztrália felfedezésének ideje vitatott, valószínő, hogy már a XV. századtól kínai, arab, portugál és spanyol hajósok is eljuthattak a kontinensre, de terméketlennek találták, így említésre sem méltatták. Az elsı hiteles írásos feljegyzéseket Willem Janszoon holland hajóskapitány készítette 1606-ban Ausztrália északi partjairól. A XVII. század folyamán holland és angol hajósok derítették fel a területet. Elsıként Abel Tasman holland kutató hajózta körül Ausztráliát 1642-43-ban, ekkor nevezték el a területet Új-Hollandiának. Az angol hajósok közül James Cook kapitány tett jelentıs lépéseket Ausztrália partjainak és a környezı szigeteknek (Új-Zéland, Új-Guinea) a felfedezésében. Az angolok az amerikai függetlenségi háború után nem tudták az elítélt bőnözıket Amerikába szállítani, ezért 1788-tól Ausztráliába vitték ıket, ahol Sidney területén alakult ki az elsı fegyenctelep. A XIX. században az angolok gyarmatosították az egész területet, több új település alakult ki elsısorban a tengerpartokon és megindult a gazdaság fejlıdése. A mezıgazdaságot a juhtenyésztés és a búzatermelés jellemezte, de a gazdasági fejlıdésnek az arany felfedezése adott nagy lendületet. (Máig mintegy 5 millió kg aranyat találtak a kontinens területén.) A XIX. században 6 gyarmatból állt a terület, belılük alakult ki 1900-ban az Ausztráliai Államszövetség. 1931-ben a westminsteri statútum domíniumi státuszt biztosított Ausztrália számára, amelyben az államfı a mindenkori angol uralkodó, de a politikai élet önálló (parlament, kormány). Ausztrália az I. világháborúban az antant oldalán, az ANZAC-csapatokban vett részt, a II. világháborúban a japánok és a németek ellen harcoltak. A XX. század második felében a gazdag nyersanyagkészletek és az intenzíven fejlıdı gazdaság következtében Ausztrália a fejlett ipari országok sorába lépett. Jelenleg Ausztrália államformája államszövetség, amely 6 szövetségi államból (state - Új-Dél-Wales, Queensland, Dél-Ausztrália, Victoria, Nyugat-Ausztrália és Tasmania), valamint 2 szövetségi területbıl (territory - Ausztráliai Fıvárosi Terület, Északi Terület) áll. A Nemzetközösség tagja.

II. Természetföldrajz •

Nyugat-Ausztráliai-pajzs: Az egykori Gondwana ıskontinens részét képezı ısmasszívumdarab, amely fıleg gránitból, gneiszbıl és egyéb átalakult kızetekbıl áll. Legnagyobb része hullámos felszínő, átlagosan 300 m magas síkság, de a középsı részén romos ıshegységek (Macdonnell-, Musgrave-hegység) emelkednek ki mintegy 400-500 méterre környezetükbıl. Jellegzetes képzıdmény a 3,5 km hosszú, környezetébıl 350 méterre kiemelkedı, ısi hegység-maradvány, az Ayers Rock, amelynek homokkı-rétegei nagyjából függılegesen állnak.

•

Kelet-Ausztráliai-medencerendszer: Az ısmasszívumot keletrıl határtoló, észak-déli irányú törések mentén mélybe zökkent és jobbára tengeri üledékekkel kitöltött süllyedékek. Tagjai a Carpentaria-alföld, a Nagy-Artézi-medence, a Simpson-sivatag és a Murray-Darling-alföld.

•

Kelet-Ausztráliai-hegyvidék (Nagy-Vízválasztó-hegység): 3000 km hosszan észak-déli irányban húzódó röghegység, amely dél felé magasodik és az ún. Ausztrál-Alpok területén a 2228 méter magas Mt. Kosciuskó csúcsban éri el legnagyobb magasságát. Ez a hegység választja el a keleti part csapadékos, termékeny részét a belsı, száraz, nyugati területektıl. Élıvilágára jellemzıek az eukaliptusz fák és a koalák.

183

III. Ipar 1. Bányászat • • • • • • • •

feketeszén: Nagy-Vízválasztó-hegységben (Newcastle, Sydney környékén) barnaszén: Victoria állam déli részén (Melbourne környékén) vasérc: Nyugat-Ausztráliában (Hamersley-hegység), Dél-Ausztráliában (Iron Knob környékén) bauxit: Carpentaria-öböl környékén (Weipa, Gove), Perth környékén színesércek (ólom, cink, réz): Új-Dél-Walesben (Broken Hill környékén), Queenslandben (Mount Isa környékén), a Nagy-Vízválasztó-hegységben (Sydney és Melbourne között) arany és nikkel: Nyugat-Ausztráliában (Kalgoorlie környékén) uránérc: Arnhem-földön (Darwin környékén), Queenslandben (Mount Isa környékén), DélAusztráliában (Radium Hill környékén) kıolaj, földgáz: Ausztrália északnyugati partjain és annak self területén, Brisbane-tıl nyugatra, az Eyre-tótól keletre, a kontinens és Tasmania között

2. Energiagazdaság A villamos-energia legnagyobb részét szén és kıolaj tüzeléső hıerımővekben állítják elı, de a NagyVízválasztó hegység déli részén és Tasmaniában vízerımővek is mőködnek. 3. Feldolgozóipar • • • • •

vaskohászat: Newcastle, Port Kembla (Sydney), Whyalla, Kwinana (Perth) alumíniumkohászat: Gladstone, Newcastle, Geelong, Launceston (tasmania) autógyártás (fıleg amerikai és japán autógyárak leányvállalataiban): Melbourne, Sydney, Adelaide kıolajfinomítás, vegyipar: kikötıkben - Brisbane, Sydney, Melbourne, Geelong élelmiszeripar, textilipar: Brisbane, Sydney, Melbourne, Perth

IV. Mezıgazdaság Külterjes, specializált, nagyüzemi, exportorientált mezıgazdaság, domináló állattenyésztéssel. • • • • •

külterjes juhtenyésztés: hatalmas legelıkön, az ország belsı területeinek déli szegélyén. Ausztrália rendelkezik a világ legnagyobb juhállományával (120 millió db). külterjes szarvasmarha-tenyésztés: az északi nedvesebb területeken (Queensland, Északiterület), itt a legnagyobb az üzemméret (100-500 ezer ha). belterjes állattenyésztés - szarvasmarha, juh, sertés, baromfi: a keleti parti sávban, viszonylag kis mérető üzemekben (5-100 ha), sok tejgazdaság. búzatermesztés: a medencékben, elsısorban a Murray-Darling-alföldön, a szántóknak csaknem a felén. belterjes növénytermesztés: Queensland északi részén cukornád- és gyümölcs-termesztés, a Murray folyó mentén zöldség- és gyümölcstermesztés.

V. Külkereskedelem Ausztrália legfontosabb külkereskedelmi partnerei Japán, az USA és Nagy-Britannia. Kiviteli cikkei között az élelmiszerek, energiahordozók, ásványi nyersanyagok, mezıgazdasági termékek szerepelnek legnagyobb aránnyal, míg behozatalában a gépek, elektromos berendezések, közlekedési eszközök és egyéb késztermékek dominálnak.

184

ÓCEÁNIA A Csendes-óceánban szétszórtan elhelyezkedı több ezer szigetbıl álló szigetvilág összefoglaló neve. A szigetek számát 3000-7500-ra becsülik és három nagy csoportra osztják: •

Melanézia: Pápua Új-Guinea, Bismarck-szk., Salamon-szk., Új-Hebridák (Vanuatu), ÚjKaledónia, Fidzsi-szk.

•

Mikronézia: Északi-Mariana-szk., Guam, Karolina-szk., Wake, Marshall-szk., Gilbert-szk, Nauru, Ellice-szk. (Tuvalu).

•

Polinézia: Midway-szk., Hawaii-szk., Amerikai Csendes-óceáni-szigetek, Sor-szk., Cook-szk., Francia Polinézia (Társaság szk., Tuamotu-szk., Tubuai-szk.)

I. Történelmi háttér Az óceániai szigetek benépesülése valószínőleg több hullámban zajlott, az elsı népcsoportok több tízezer éve, míg a legkésıbbiek az idıszámításunk kezdete körüli idıkben érkeztek. Egyes népcsoportok az auszrtalidokhoz, mások a negridekhez, ismét mások a mongolidokhoz hasonlítanak. Az európai felfedezık közül elsıként a spanyolok jutottak el Óceánia egyes szigeteire a XVI. században, majd a XVI. század végén és a XVII. században az angolok és a hollandok is megjelentek a területen. A szigetvilág kutatásában kiemelkedı szerepe volt James Cook kapitánynak, aki a 1769 és 1779 között három expedíciót vezetett Óceániában. A kutatók között késıbb megjelentek a franciák és az oroszok is. A XIX. században megindult Óceánia gyarmatosítása, amelyben elsısorban az angolok, franciák, németek és amerikaiak vettek részt. Az 1960-as évektıl Óceánia egyes szigetein is kibontakozott a függetlenségi mozgalom, aminek eredményeképpen több sziget (Szamoa, Nauru, Tonga, Fidzsi-szk., Pápua Új-Guinea, Tuvalu, Salamon-szk.) kivívta függetlenségét. Az északi szigetek jelentıs része (Hawaii-szk., Midway-szk., Északi-Mariana-szk., Amerikai-Csendes-óceáni-szigetek, Wake, Guam) továbbra is az USA birtoka, amelyeken hadibázisokat hoztak létre, a déli szigetek egy része pedig Franciaország (Új-Kaledónia, Francia Polinézia, Wallis és Futuna), Új-Zéland (Cook-szk., Niue) és Nagy-Britannia (Pitcairn-szk.) kezében van.

II. Természetföldrajz A szigeteket kialakulásuk szerint három csoportba sorolhatjuk: 1. A kontinentális selfbıl kiemelkedı szigetek, amelyek vetıdéssel kerültek a felszínre: ÚjGuinea, Új-Zéland, Melanézia nagyobb szigetei. 2. Vulkáni eredető szigetek, amelyek még napjainkban is keletkeznek, sok aktív tőzhányó mőködik ezeken a szigeteken. 3. Korallszigetek, amelyek korallpolipok által kiválasztott korallmészkıbıl állnak, alakjuk változatos, gyakoriak a győrő alakú atollok.

III. Gazdaság A szigetek legtöbbje szegény természeti erıforrásokban. A gazdaság fı ága a mezıgazdaság, amely többnyire az önellátást szolgálja és trópusi növényeket termel: édesburgonya, taró, jam, manióka, banán, szágópálma, kókuszdió. Az állattenyésztés elmaradott, fıleg baromfikat tartanak a házak körül, és a halászat is az önellátást szolgálja. Néhány szigeten ültetvényes gazdálkodást folytatnak (Fidzsi-szk: cukornád, Szamoa, Új-Hebridák: kakaó, Tahiti: vanília), a termények java része exportra kerül. A szigetek ásványkincsekben szegények, kivételt képez Új-Guinea és a Salamon-szk. rézbányászata, Új-Kaledónia nikkel- és krómtermelése, a Fidzsi-szigeteken bauxitot, Naurun foszfátot, az ÚjHebridákon mangánt bányásznak. Az ásványkincsek kivitelre kerülnek.

185

FEJLİDÉSI ÉS GLOBÁLIS ÖKOLÓGIAI PROBLÉMÁK, JÖVİMODELLEK A VILÁGGAZDASÁGBAN Bernek - Sárfalvi: Általános társadalomföldrajz 189 -221. o.

Fejlıdési problémák és jövımodellek a világgazdaságban A II. világháború után a világ országait három nagy csoportba lehetett besorolni: az ún. elsı világ a fejlett tıkés országokat, a második világ a szocialista országokat, míg a harmadik világ a legszegényebb fejlıdı országokat foglalta magában. A világ akkori politikai helyzetét az USA és a Szovjetunió szembenállása jellemezte, ami tulajdonképpen a tıkés és szocialista világrendszer, vagyis Nyugat és Kelet ellentétét jelentette. A hidegháború árnyékában kevesebb figyelem irányult arra a problémára, hogy a világ országainak egy igen jelentıs része lényegesen szegényebb és elmaradottabb a nyugati társadalmaknál. A 60-as években ugyan az ENSZ keretein belül történtek kezdeményezések arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne ezt a fejlettségbeli különbséget csökkenteni, a nagyhatalmak érdektelensége miatt azonban ezek csekély eredménnyel jártak. A Szovjetunió összeomlásával a KeletNyugat szembenállás a történelem lomtárába került, az Észak-Dél ellentét azonban továbbra is fennmaradt, és a világ globális problémáinak súlyosbodásával újra reflektorfénybe került. Az Észak-Dél ellentét nagyjából a fejlett-fejletlen, gazdag-szegény, centrum-periféria megjelöléseknek felel meg. A polaritást érzékelteti, hogy míg a fejlett országok rendelkeznek a világ jövedelmének (GDP) 4/5-ével, addig a világ népességének csak 1/5-e él ezekben az országokban. A fejlıdı országokban viszont a világnépesség 4/5-e él, de a világtermelésbıl csak 20 %-kal részesednek. A nyersanyagok, energia, élelmiszerek, fogyasztási cikkek felhasználása hasonlóan torz arányt mutat a fejlett és fejlıdı országok között. A fejlıdı országok hátrányának okai elsısorban a gyarmati múlt örökségében kereshetık. A gyarmatosítás idején ugyanis ezek az országok a gyarmattartók fı nyersanyag-ellátói és iparcikk-felvevıi voltak, így gazdaságuk meglehetısen egyoldalúvá vált. A gyarmatosítás sok esetben szétzúzta a hagyományos társadalmi-gazdasági formákat is. A függetlenség kivívása után a torz gazdasági struktúra megnehezítette a világgazdaságba való integrálódást, és a nagyfokú specializálódás erıs egyoldalú függı helyzetet teremtett számukra a világpiacon. Helyzetüket tovább rontotta, hogy a nyers-és alapanyagok ára a 70-es évektıl a csökkenı kereslet miatt relatíve alacsonyabbá vált. A fejlıdı országok több fórumon igyekeztek a világgazdaságban elfoglalt pozíciójukat javítani, a fontosabb nemzetközi intézményekben azonban a fejlett ipari országok dominanciája érvényesül. A fejlıdı országok függıségét tovább erısítette a 70-es évektıl megindult eladósodási folyamat, mivel a szorult helyzetbıl csak a fejlett gazdaságok és a nemzetközi pénzügyi szervezetek (IMF, Világbank) feltételekhez kötött hitelei révén kerülhettek ki. Az Észak-Dél ellentét felszámolására a világgazdaság jelenlegi tendenciái sem adnak alkalmat, számítások azt igazolják, hogy a fejlıdı országok lemaradása tovább fokozódik. A centrum fejlett országai jelenleg három pólus köré tömörülnek. Az Európai Unió, az USA és Japán alkotják a világgazdaság három nagy tömbjét, növekedési pólusát. Ezek vonzáskörzeteiben az elmúlt évtizedekben intenzíven fejlıdı országok jelentek meg: a 70-80-as évektıl Japán mellett az ún. kis tigrisek, a 90-es évektıl pedig az EU mellett a felzárkózó kelet-közép-európai országok jelentek meg számottevı gazdasági tényezıként. A centrum országai leginkább a tıkekivitel útján kapcsolják gazdasági erıterükbe a periféria országait. A tıkeáramlás területi sémája általában követi a hagyományos kereskedelmi kapcsolatok rendszerét: Európa fıként Afrika, a Közel-Kelet és Ázsia piacain erısíti pozícióit, az USA elsısorban az amerikai kontinensen játszik vezetı szerepet, míg Japán a Csendesés Indiai-óceán térségének országait kapcsolja magához. A világ jövıbeni gazdasági-politikai képére vonatkozóan sokféle elmélet, modell létezik. Egyesek szerint az USA politikai és katonai erejére támaszkodva megvalósíthatja az egységes vezetéső világot, mások szerint hosszú távon több világgazdasági pólus is kialakulhat, a világgazdaság súlypontja áttevıdhet a csendes-óceáni térségre. A jelenlegi tendencia a világ gazdasági globalizálódása, melynek célja az áruk, a szolgáltatások, a tıke, a technológia és az emberek minél szabadabb, korlátozások nélküli áramlása a világban.

186

A világgazdaság mőködésének jelenlegi keretei (növekedésközpontúság) és a felmerülı problémák e modellen belüli kezelhetısége gyakran képezik vita tárgyát. A kutatók többsége úgy gondolja, hogy a jelenlegi világgazdasági modell jó, és a rendszer képes az új kihívásoknak megfelelni. Más nézetek szerint a világgazdaság a hetvenes évek elejétıl kezdve olyan feszültségeket hordoz magában, amelyeket csak a jelenlegi modell lényeges módosításával lehet kiiktatni. A zöldek álláspontja szerint a jelenlegi világgazdasági modell, a gazdasági növekedés minden áron való hajszolása ökológiai válsághoz vezetett, ami veszélyezteti a Föld és az emberiség életét, ezért a jelenlegi modell tarthatatlan, modellváltásra van szükség. Egyre több szakértı vélekedik úgy, hogy a gazdasági növekedés koncepciója alapjaiban hibás, mert elıbb utóbb a természeti erıforrások kimerüléséhez, a szegényebb országok teljes lemaradásához és globális ökológiai válsághoz vezethet. Az ENSZ 1992-ben, Rio de Janeiróban rendezett Környezet és Fejlıdés konferenciája fogadta el a fenntartható fejlıdés (sustainable development) koncepcióját. E szerint a fenntartható fejlıdés olyan feltételrendszer, amely a jelen szükségleteit úgy elégíti ki, hogy nem teszi lehetetlenné a jövı nemzedékek számára sem a saját szükségleteik kielégítését. A fenntartható fejlıdés három alappillérének a társadalomnak, a gazdaságnak és az ökológiának azonos súlyú és jelentıségő tényezıknek kell lenniük.

187

Globális ökológiai problémák Túlnépesedés Jelenleg mintegy 6 milliárd ember él Földünkön, és ez a szám évente 90 millióval gyarapodik. Ha a népességnövekedés üteme változatlan marad, 100 év múlva már 14 milliárdan leszünk. Ráadásul a legintenzívebb a gyarapodás a világ legfejletlenebb, legszegényebb országaiban, ami további súlyos problémákat vet fel, mint a Föld eltartóképessége és az éhezés. Az 1994-es kairói Nemzetközi Népesedés és Fejlıdés konferencia a népességnövekedés mérséklésében a szociális fejlıdésnek, a családtervezési programoknak, az ismeretterjesztésnek és az egészségügyi helyzet javításának tulajdonított fontos szerepet. Azonban ha lényegesen csökkenne is a születések száma, akkor is még legalább egy generáció szükséges ahhoz, hogy a növekedés lelassuljon.

Élelmezési gondok A világ társadalmi-gazdasági különbségei legszembetőnıbben az élelmezési helyzetben mutatkoznak meg. Míg a fejlett országokban az emberek átlagosan 30 %-kal több élelmet fogyasztanak a szükségesnél és sokan súlyfelesleggel küszködnek, addig a legszegényebb országok lakói a létminimumnál 10 %-kal kevesebb élelemhez jutnak. A Föld lakóinak kb. 15 %-a nem jut elegendı táplálékhoz és évente 15 millió gyermek hal éhen vagy az élelemhiány miatt kialakuló betegségekben. A kutatók szerint ha a megtermelt élelmiszerek elosztása egyenletes volna a Földön, akkor senki nem éhezne, sıt még a jelenleginél nagyobb népesség eltartása is lehetséges volna. Az élelmezési válság okai tehát a termelés és elosztás egyenlıtlenségében keresendık. Az élelmiszerek világpiacán bıséges a kínálat, de fizetıképes kereslettel csak a fejlett országok állnak elı, a szegényebbek nem tudják megvenni a szükséges élelmiszereket.

Urbanizációs válság A népesség növekedésével a városlakók száma is emelkedik, jelenleg a Föld lakóinak 45%-a városokban él. A leggyorsabb a városi népesség növekedése a fejlıdı országokban, ahol leginkább a városokat övezı nyomortelepek lakóinak száma emelkedik. A nagyvárosi népességkoncentráció nagyobb fogyasztással és szennyezıanyag-, hulladék-kibocsátással jár. A nagyvárosokban általános jelenség a gépjármővek kipufogógázai által (szén-dioxid, szén-monoxid, nitrogén-oxidok, kén-dioxid, ólom, azbeszt) okozott légszennyezés, amely nem ritkán szmog (füstköd) kialakulásához is vezet. Ezen kívül nem elhanyagolható a jármővek által okozott zajszennyezés és talajszennyezés sem. A ház- és útépítések egyre több zöld területet emésztenek fel, így a városok egyre sivárabbak lesznek, és a növényzet levegıtisztító hatása is egyre kevésbé érvényesül. Gondot jelent a növekvı városi népesség tiszta ivóvízzel való ellátása is, amelyet sokszor csak több száz kilométer hosszú vezetékeken át tudnak a városokba eljuttatni. A vízhasználattal párhuzamosan növekszik a keletkezı szennyvíz mennyisége is, amelynek tisztítása további problémákat vet fel. A fejlett országokban kialakult fogyasztói szokások, az áruk agyoncsomagolása a városi hulladék mennyiségének növekedését okozzák, amelynek elhelyezése, ártalmatlanítása egyre nagyobb gondot jelent.

Vízszennyezés 3

A világ vízfogyasztása mintegy 4000 km évente, amelynek többségét (65 %) a mezıgazdaság, 25 %át az ipar és csak 10 %-át a lakosság és kisüzemek fogyasztják. A vízfogyasztás megoszlása is nagy különbségeket mutat. A lakossági vízfogyasztás a fejlettebb országokban napi 300 liter, míg a legszegényebb országokban csak 2-5 liter naponta. A vízhasználattal együtt jár a felhasznált víz elszennyezıdése, a szennyvízkeletkezés. A mezıgazdaság által kibocsátott szennyvizek vegyszerekkel, hígtrágyával, a mőtrágyákból és rovarirtó szerekbıl kimosódó nitrátokkal és foszfátokkal szennyezettek, amik az élıvizekbe visszajutva a vízinövények elszaporodásához, késıbb a vizek eutrofizációjához,

188

holt vízzé válásához vezethetnek. Az ipar elsısorban vegyszerekkel szennyezi a vizeket, de nem elhanyagolható az erımővek hőtıvizének folyókba vezetésével okozott hıszennyezés sem. A kommunális szennyvizek jelentıs része tisztítatlanul jut vissza a felszíni vizekbe. A világ nagyvárosaiban keletkezı szennyvíznek csak a 2 %-át tisztítják, ez az érték Budapest esetében is csak 20 %. A szennyvizek a folyók közvetítésével elıbb-utóbb a világtengerbe jutnak, ahol hozzájárulnak annak az elszennyezıdéséhez is. A tengerek szennyezésében jelentıs szerepet játszanak a tartályhajókatasztrófák valamint a hajók üzemanyagainak és hulladékainak a tengerbe juttatása is. A tengerszennyezés a tengeri halak, madarak és emlısök pusztulásához vezet.

Hulladékhegyek A fejlett országokban az egy fıre esı átlagos hulladéktermelés 600-800 kg évente. Ez önmagában is magas szám, de az ipar és a mezıgazdaság hulladéktermelése ennek a többszöröse. Magyarországon évente kb. 104 millió tonna hulladék keletkezik, amelybıl csak 4-5 millió tonna a lakosság hulladéktermelése, a többit az ipar és a mezıgazdaság termeli. A gazdasági növekedéssel párhuzamosan emelkedik a hulladék mennyisége, hiszen nem csak a gyártási folyamat során keletkezik hulladék, hanem a csomagolásból és végül a legtöbb áruból is elıbb-utóbb hulladék lesz. Miközben az egyik oldalon kitermeljük a Föld nyersanyagkészleteit és pazarlóan bánunk a természeti erıforrásokkal, a másik oldalon rohamosan nınek a hulladékhegyek. A hulladékprobléma megoldásához a következı sorrend betartása vezethet: elsı lépés a megelızés, a hulladék mennyiségének csökkentése. A második lépcsı az újrahasználat (pl: betétdíjas csomagolások), a harmadik helyen az újrahasznosítás áll, amikor a hulladékot anyagában dolgozzák fel, és csak utolsó esetben jöhet szóba az ártalmatlanítás (égetés vagy lerakás).

Globális felmelegedés A levegıbe jutó ún. üvegházgázok (szén-dioxid, dinitrogén-oxid, ózon, halogénezett szénhidrogének, metán, szén-monoxid) koncentrációja az emberi tevékenység következtében folyamatosan emelkedik. Ezek fokozzák az amúgy természetes üvegházhatást, minek következtében a levegı hımérséklete emelkedik. A Föld átlaghımérséklete +14°C, ami üvegházhatás nélkül csak -30 °C lenne. Az üvegházhatás fokozódása azonban azt eredményezte, hogy az utóbbi száz évben a Föld átlaghımérséklete 0,6 °C-ot emelkedett. Ennek következményei a vil ágtenger szintjének 20-40 cm-es emelkedése, ami a sarki jégsapkák olvadásából adódik, a gyakoribb aszály, az árvizek. A sivatagosodást nem csak a gyakoribb aszály, hanem a túllegeltetés és a szikesedéshez vezetı öntözés is okozhatja. Hosszú távon az éghajlati övezetek eltolódása következhet be, a szubtrópusi öv a mérsékelt övezetbe, míg a mérsékelt övezet a sarki övezet felé tolódhat el.

Ózonlyuk A sztratoszférában 20-25 km-es magasságban elhelyezkedı ózonréteg a napból érkezı káros ultraibolya sugarak kiszőrésében játszik fontos szerepet. Az emberiség által gyártott freonok (klórozott, fluorozott szénhidrogének), kisebb mértékben a nitrogén oxidok és a metán bontják az ózont, ezáltal elvékonyítják az ózonpajzsot. Ennek következtében nı a földfelszínre beérkezı káros UV-B sugarak aránya, amely nem csak a különféle mőanyagokat, festékeket, gumikat károsítja, hanem egyes kultúrnövényeket (búza, rizs, szója) az emberi bırt és a szemet is. Fokozza a bırrák és a szürkehályog kialakulásának valószínőségét. Az 1989-ben életbe lépett Montreáli Egyezmény írja elı a halogénezett szénhidrogének felhasználásának csökkentését. 1996-ra már 159 ország írta alá ezt az egyezményt, aminek eredményeként a fejlett országok jelentısen csökkentették freonkibocsátásukat, de a fejlıdı országokban még így is jelentıs az emissziójuk.

189

Savas esık Az ásványi tüzelıanyagok elégetése során a levegıbe kerülı kén-dioxid és nitrogén-oxidok a csapadékkal savakat (kénsav és salétromsav) képeznek és visszahullanak a földre. A csapadék kémhatása ennek következtében savasabbá válik, akár 2,5-3 pH értékő is lehet. A savas esık savanyítják a tavak vizét, ami a tavi élıvilág pusztulásához vezet, savasabbá teszik a talajt, károsítják az erdıket, a növényzetet, a mőemlékeket (oldják a mészkövet).

Erdıirtás A földi civilizáció megjelenésekor még a szárazföldek felét erdı borította, ma ez az arány már csak 20 %, azaz összesen 2,4 milliárd ha. Az emberi tevékenység következtében évente mintegy 18 millió ha erdı pusztul el (erdıirtás, égetés, savas esık). A földmővelés elterjedése óta a mérsékelt övi erdık területe 35 %-kal csökkent. Magyarország területén a honfoglalás elıtt 65-75 % erdı volt, jelenleg ez az arány csak 16-18 %. Az erdık legfontosabb szerepe a lebegı por és egyéb szennyezı anyagok megkötése, az oxigéntermelés, a lehulló lomb által a talaj tápanyagainak pótlása és lejtıs térszíneken a talaj megkötése, a levegı párásítása a fák párologtatása miatt, a különbözı élılényeknek élıhely biztosítása.

Talajerózió A talaj erózióját fıként a csapadék és a szél okozza. A talajerózió azokon a területeken pusztít elsısorban, ahol az ember kiirtotta az eredeti növénytakarót és ezáltal utat enged a víz és a szél pusztító hatásainak. A talajok pusztulásában az ember közvetlenül is részt vesz, amikor utakat, városokat, gyárakat épít. Az emberi tevékenység következtében évente mintegy 25 milliárd tonna termıtalajjal lesz kevesebb a Földön.

A diverzitás csökkenése Földünkön jelenleg kb 0,5 millió növényfaj és mintegy 2 millió állatfaj él, de a még fel nem fedezett fajok számát a kutatók 5 és 30 millió közé teszik. A legtöbb faj a trópusi területeken él, a fajok száma a sarkvidékek felé haladva csökken. Az ember különféle tevékenységei okozzák az élıvilág sokféleségének, diverzitásának csökkenését. Az élıhelypusztulás, a vadászat, az idegen fajok betelepítése, a növényvédelem (amellyel csak a kultúrnövényeket védjük, az ún. gazokat pusztítjuk), a szennyezés és a győjtés egyaránt hozzájárul a fajok kihalásához. A fajok természetes kipusztulási üteme a kutatók szerint 3000 évenként 1 faj. Becslések szerint jelenleg naponta 10 faj pusztul ki az emberi tevékenység következtében, elsısorban a trópusi esıerdık kiirtásakor, melyeknek többségét nem ismertük és így már ezután sem fogjuk megismerni. Csak Magyarországon az elmúlt 100 évben 53 állat- és 40 növényfaj halt ki végérvényesen. 1992-ben Rio de Janeiróban 157 ország írta alá az ún. Biodiverzitás Egyezményt, amely a fajok védelmét, a változatosság megırzését tőzte ki célul.

Génmanipuláció A génmanipuláció során egy faj génjeit egy másik faj génállományába ültetik és így transzgénikus élılényeket hoznak létre. A módszer leginkább a növénynemesítésben terjedt el, és elsısorban a multinacionális vállalatok számára hatalmas gazdasági hasznot jelent. A transzgénikus növényekbıl készített élelmiszerek biológiai hatásairól még csak keveset tudunk, ami veszélyforrást jelenthet az ember számára, valamint a génállományba való beavatkozás etikai problémákat is felvet.

190

KÍNA VALAMINT KELET-ÁZSIA REGIONÁLIS FÖLDRAJZA Probáld: Földrajz II.: 106 - 115. o. Probáld: Regionális földrajz: 188 - 200. o.

KÍNA 2

Területe: 9,6 millió km Lakossága: 1,2 milliárd fı

I. Történelmi háttér Kínában a földmővelésre való áttérés (neolit forradalom) már a Kr.e. V. évezredben megtörtént. A legnépesebb területek a Kr.e. II. évezredben a Jangce és a Huang-ho vidéke volt, ahol faluközösségekben éltek az emberek, akik a földmővelésen kívül állattenyésztéssel, kerámia- és selyemkészítéssel, hajóépítéssel is foglalkoztak. A fejlıdés során a faluközösségekbıl kisebb-nagyobb államok jöttek létre, amelyek a Kr.e. I. évezredben, a Csou dinasztia (Kr.e. XI-III. sz.) alatt nagyobb egységbe tömörültek. A Kínai civilizáció tehát független fejlıdés eredménye és négy évezreden átívelı folyamatos történelmi múltja egyedülálló a Földön. A Kr.e. III. században alakult ki a Kínai Birodalom. Az államforma császárság lett, az elsı császár a Cin dinasztia (Kr.e. III. sz.) alapítója, Si Huang-ti lett, aki egész Kínát meghódította. Egységes közigazgatást, írásrendszert és mértékrendszert vezettek be, feltalálták a papírt, és ekkor kezdték építeni a pusztai nomád népek támadásai ellen a Nagy Falat (a XV. sz.-ig épült), ami több mint 10 méter magas és jelenleg 2250 km hosszú. A Han dinasztia (Kr.e. III. - Kr.u. III. sz.) alatt a gazdaság és kultúra virágkorát élte, ekkor lett a konfucianizmus meghatározó ideológia Kínában. Az ókori Kínában az erısen központosított állam kialakulásával sajátos, ún. ázsiai termelési mód alakult ki, amelyet önellátó faluközösségek rendszere jellemzett. Az állam adó formájában vonta el a csekély terményfölösleget, aminek fejében gondoskodott az árvízvédelemrıl, csatornázásról, öntözırendszerekrıl. Az örökletes földmagántulajdon hiányzott, a társadalom haszonélvezıi az adószedı császári hivatalnokok, a mandarinok voltak. A kínai középkor idején három dinasztia uralkodott: a Tang (VII-X. sz.), a Szung (X-XIII. sz.) és a Ming (XIV-XVII. sz.) dinasztiák. Ekkor találták fel a könyvnyomtatást (IX. sz.), megjelent a papírpénz elıdje a váltó, feltalálták a puskaport (IX. sz.), az iránytőt (XI. sz.), a porcelánt (XIV. sz.). A XIII. században Kubiláj vezetésével a mongolok elfoglalták Kínát és megalapították a Jüan dinasztiát (XIII-XIV. sz.), amely nem volt túl hosszú élető. ÉszakkeletKína ıslakói a mandzsuk a XVII. században hódították meg Kínát és a Mandzsu dinasztia (16441911) alatt egyesítették. A mandzsuk átvették a kínai szokásokat, mőveltséget, kultúrát, biztosították az állami és társadalmi berendezkedés folyamatosságát. A Mandzsu dinasztia ideje a gazdasági fellendülés idıszaka, Kína sok terméket (pl. selyem, porcelán, rizs, tea) exportált, fıleg Európába, de az importot szigorúan szabályozták (bezárkózás politikája). A XIX. században megpróbálták visszaszorítani az angolok által támogatott ópiumkereskedelmet, ami az ópiumháborúkhoz vezetett (1. ópiumháború: 1840-42, 2. ópiumháború: 1856), melyekben Kína vereséget szenvedett az angoloktól, így kénytelen volt megnyitni a kikötıit, majd törvényesíteni az ópiumkereskedelmet. Kína félgyarmati sorba süllyedt, Hong Kong az angolok kezébe került. A szabad kereskedelem, a külföldi áruk beáramlása tönkretette a hagyományos kínai ipart, az angolok sok textil- és élelmiszeripari üzemet létesítettek a kikötıkben, az olcsó munkaerı kihasználására. 1911-ben Szun Jat-szen vezetésével gyızött a polgári forradalom, 1912-ben kikiáltották a Kínai Köztársaságot. A '20-as években a Szovjetunió támogatásával Kínában kibontakozott a kommunista mozgalom, melynek élén Mao Ce-tung állt. 1937-ben a Japánok megszállták Kínát, így a II. világháború végéig a felszabadító háborúban összefogtak a polgári és a kommunista erık. 1946-tól azonban ismét kiélezıdtek a belsı ellentétek, és 1949-ben Mao és a kommunisták megszerezték a hatalmat, kikiáltották a Kínai Népköztársaságot. 1951-ben Kína elfoglalta Tibetet. Mao Ce-tung 1958-ig viszonylag józan politikát folytatott, de ekkor meghirdette a "nagy ugrás" politikáját, ami egy gyorsított gazdasági fejlesztést jelentett volna, de teljes csıdhöz, hatalmas éhínséghez vezetett, késıbb a "kulturális forradalom" is elsısorban a személyi kultuszt szolgálta és leginkább az értelmiség ellen irányult. Mao halála után 1976-tól Teng Hsziao-ping realista politikája gyızött, célul tőzték ki az ipar, a mezıgazdaság, a tudomány és a hadsereg korszerősítését ("Négy modernizálás"). A fejlıdést segítette a külföldi tıke és modern technológiák befogadása, a privatizáció, így Kína gazdasága gyorsan fejlıdött. Jelenleg Kína államformája népköztársaság, amely 22 tartományra (seng), 5 autonóm területre (ticsü) és 3 városi körzetre (sih) tagolódik.

191

II. Természetföldrajz Természetföldrajzilag Kína két nagy egységre osztható: 1. Nyugat-Kína: magasabb, szárazabb, itt jóval kisebb a népsőrőség. •

Tien-san és Kun-lun-hegység: a Gondwana részét képezı Dekkán ütközésének hatására kiemelkedett, megfiatalított láncos röghegységek.

•

Tibeti-fennsík: hatalmas kiterjedéső (2,5 millió km ), 5000 méter átlagmagasságú terület, amely egykor a Gondwana része volt, majd Eurázsiával ütközve kiemelkedett.

•

Himalája: A Dekkán és az Eurázsiai szárazföldi kızetlemezek ütközésével kiemelkedett hatalmas lánchegység, amelynek kristályos magját a Thetis üledékeibıl képzıdött mészkı borítja.

•

Dzsungária és Tarim-medence: Hatalmas kiterjedéső, száraz medencék, melyeket fıként szárazföldi üledékek töltöttek föl nagy vastagságban, jelenleg sivatagos területek.

2

2. Kelet-Kína: alacsonyabb, csapadékosabb, a népsőrőség jóval nagyobb. •

Mandzsu-medence: A déli részén lösszel borított síkság, fontos mezıgazdasági és ipari körzet.

•

Nagy-Hingan és Kis-Hingan hegységek: A Variszkuszi-hegységrendszer tagjai, a KisHinganban a jelentıs harmadidıszaki vulkanizmus eredményeként lávaplatók alakultak ki.

•

Kínai-alföld: A Huang-ho (Sárga-folyó) és néhány kisebb folyó által feltöltött negyedidıszaki alföld.

•

Lösztartományok: Senhszi, Sanhszi és Kanszu, a Kínai-alföldtıl nyugatra elhelyezkedı, helyenként hatalmas vastagságú pleisztocén lösszel borított terület, amely Földünk legnagyobb összefüggı lösztakarója.

•

Jangce medencéi: Szecsuáni- (Vörös) medence és Vuhani-medence, amelyeket egykor tó töltött ki és különbözı üledékek találhatók bennük.

•

Dél-Kínai-hegyvidék: A kisebb ısmasszívumdarabok között variszkuszi és középidei (Jansani) hegységképzıdések maradványai húzódnak. Nyugati részén hatalmas mészkıvidék terül el, amely a Föld legnagyobb összefüggı karsztvidéke. A Jünnan-platón jellegzetes toronykarsztok alakultak ki.

III. Ipar 1. Bányászat • • • • • •

feketeszén: Mandzsu-medence (Fushun és Fuxin környékén), Észak-Kína (Kailuan környékén) vasérc: Mandzsu-medence, Észak-Kína, Jangce vidéke volfrám, molibdén, mangán, higany, antimon, ón: elsısorban Kelet- és Dél-Kínában uránérc: Jangcétól délre (Hengyang környékén) kıolaj: Északkelet-Kína (Daqing környékén), Huang-ho torkolatánál földgáz: Szecsuáni-medence, Cajdam-medence

192

2. Energiagazdaság A villamosáram-termelés jórészt (kb. 70 %-ban) széntüzeléső hıerımővekben történik, de a vízerımővek szerepe sem elhanyagolható (kb. 20 %). A legnagyobb vízerımővek a Jangcén és a Huanghon épültek, de a legjelentısebbek a kis falusi vízerımővek, amelyekbıl több tízezer mőködik az ország területén. 3. Feldolgozóipar • • • • •

vaskohászat: Ansan, Senjang, Sanghaj, Vuhan, Csungking, Peking színesfémkohászat: Senjang, Sanghaj gépgyártás: Sanghaj, Senjang, Tiencsin vegyipar: Nanking, Sanghaj, senjang, Peking textilipar: Sanghaj, Tiencsin, Kanton

A '80-as évektıl Kína délkeleti részén létrehoztak öt különleges gazdasági övezetet: Hajnan, Sencsen, Hong Kong, Tajvan, Csuhaj, ahová kedvezményekkel csalogatták be a külföldi tıkét. Az itteni üzemek kínai munkaerıvel jórészt exportra termelnek, vámmentes az áruforgalom, és ezek a központok lettek a modernizáció fı színterei.

IV. Mezıgazdaság A mezıgazdaság fejlesztésében az öntözés, a talajerı-utánpótlás, és az agrotechnika fejlesztése játszotta a fı szerepet. Az ország területének 1/10-e áll mővelés alatt. A mezıgazdaság vezetı ága a növénytermesztés, Kína a Föld legnagyobb gabonatermelı országa. •

Rizs: a legfontosabb gabonanövény, a vetésterület 1-én termesztik, elsısorban a Jangce medencéiben és Dél-Kínában.

•

Búza: a vetésterület 20 %-án termesztik, a Kínai-alföldön és délebbre a rizs másodvetéseként ıszi búzát, az északi területeken tavaszi búzát termelnek.

•

Fontos növények még a kukorica, cukorcirok (kaoliang), köles, burgonya, édesburgonya (batáta), szója, földimogyoró, szezám, gyapot, tea. A népélelmezésben fontos szerepet töltenek be a hüvelyesek és a zöldségfélék. A gyümölcstermesztésben az északi területeken az alma és a körte, míg délen a citrusfélék és az ananász játszik fontos szerepet.

Az állattenyésztés ágai: •

a nyugati országrész száraz legelıin a nomád és félnomád pásztorok juhot, kecskét, lovat, tevét és jakot tartanak.

•

Kelet-Kínában az istállózó állattenyésztés jellemzı, északon szarvasmarhát, a sőrőn lakott területeken sertést és baromfit tartanak.

•

a selyemhernyó-tenyésztésnek több ezer éves hagyománya van Kínában, elsısorban a Jangce vidékén és Dél-Kínában foglalkoznak vele mellékfoglalkozásként.

•

a halászat fontos szerepet tölt be a lakosság fehérjeszükségletének kielégítésében, elsısorban a tengerek part menti vizeiben és a belvízi halászat jelentıs.

193

KELET- ÉS DÉLKELET-ÁZSIA ORSZÁG

TERÜLET NÉPESSÉG GDP/fı (ezer (millió fı) (dollár) 2 km )

Hongkong

1,07

5,7

15360

Szingapúr

0,62

3,1

15730

Tajvan

37

21

10200

Dél-Korea

99

44

6800

Malajzia

330

19

2790

Thaiföld

513

58

1840

Fülöpszigetek

300

65

770

Indonézia

1905

185

670

A Kelet- és Délkelet-Ázsia területén intenzíven fejlıdı, gyorsan iparosodó államok találhatók. Fejlıdésükben közös vonás, hogy többé-kevésbé a japán modellt követték. A térség államai két nagy csoportba sorolhatók: 1. Kis Tigrisek: Dél-Korea, Tajvan, Szingapúr, Hongkong Címerükben tigris vagy sárkány van. Korábban iparosodó, ma fejlett iparral rendelkezı államok, amelyek kedvezıbb történelmi háttérrel rendelkeznek, de természeti erıforrásokban szegényebbek. 2. ASEAN országok: Malajzia, Thaiföld, Fülöp-szk., Indonézia, (Szingapúr és Brunei) Az Association of South East Asian Nations = Délkelet-ázsiai Államok Szövetsége, 1967-ben létrejött integrációs tömörülés. Egy-két évtizeddel késıbb iparosodó országok, amelyek intenzíven fejlıdnek, de még nem érik el a tigrisek színvonalát, természeti erıforrásokban gazdagok.

Kis Tigrisek Hongkong és Szingapúr kis városállamok, amelyek jó közlekedésföldrajzi helyzetüknek köszönhetik fejlıdésüket, elsısorban a kikötıi kereskedelem játszott fontos szerepet gazdaságuk fejlıdésében. Dél-Korea és Tajvan fejlıdésének legfontosabb szakaszai: 1. A II. világháború elıtt Japán gyarmatai voltak, ekkor jöttek létre az infrasruktúra alapjai (utak, kikötık, iskolarendszer), amelyek a késıbbi fejlıdés jó kiindulópontjaivá váltak. 2. Az '50-es és '60-as években, a hidegháború idején fontos amerikai támaszpontok voltak. A koreai háborút lezáró 1953-as béke rögzítette Korea kettéosztását, a déli rész amerikai érdekövezetbe került. 1949-ben Mao csapatai elıl Tajvanra szorult vissza a kínai nemzeti kormány, amelyet az amerikaiak támogattak. Mindkét ország gazdasági fejlıdéséhez jelentıs mértékben hozzájárultak az amerikai segélyek. Ebben az idıszakban a gazdaság fejlesztését az állam irányította, ésszerő tervgazdálkodással és pénzügyi szabályozókkal. Elıször a sok és olcsó munkaerıt igénylı iparágakat fejlesztették, mint például a textilipar. Kezdetben az importhelyettesítı ipart fejlesztették, késıbb már az exportorientált iparágak kerültek elıtérbe.

194

3. A '70-es években a tıkeigényes iparágakat, így a nehézipart fejlesztették (vaskohászat, hajógyártás, vegyipar). Termékeikkel a világpiacon is megjelentek. 4. A '80-as években a magas szintő szaktudást igénylı iparágak (számítógépek, szórakoztató elektronika, precíziós mőszerek, robotok) fejlesztése került elıtérbe. A csúcstechnológiával a világpiacra is betörtek. 5. A '90-es években elsısorban a környezı országokba történı tıkekivitel játszotta a fı szerepet, amelynek hatására a térség iparosodásának újabb hulláma indult el elsısorban Malajziában, Thaiföldön, a Fülöp-szigeteken és Indonéziában.

ASEAN országok: Fejlıdésük legfontosabb tényezıi: 1. A mezıgazdaság számára kedvezı feltételekkel rendelkeznek, amely lehetıvé teszi, hogy a világpiacon az ültetvényeken megtermelt sajátos trópusi és szubtrópusi terményekkel jelenjenek meg: - Kaucsuk - Malajzia, Thaiföld - Pálmaolaj - Malajzia, Indonézia - Kávé - Indonézia - Főszerek - Indonézia - Rizs - Thaiföld 2. A térség országai gazdagok ásványkincsekben, amelyeket szintén a világpiacon értékesítenek: - Ónérc - Malajzia (termelése elsı a világon), Indonézia, Thaiföld - Króm- és rézérc - Fülöp-szigetek - Kıolaj - Indonézia, Malajzia, Brunei - Nikkelérc - Indonézia 3. A magas természetes szaporulat a munkaerı-igényes iparágak fejlesztésére van kedvezı hatással, sok új munkahelyre van igény, ami ösztönzi a beruházásokat.

4. A bevándorolt kínai népesség, hagyományos munkakedve és szorgalma segítségével a gazdaságban vezetı szerepet töltött be. A gazdasági fejlıdésben, a modernizációban a kínaiak az élen járnak, de jelenlétük és vezetı szerepük nem ritkán nemzetiségi konfliktusokhoz vezet. A térség gyors fejlıdéséhez jelentıs mértékben hozzájárultak a hitelek. A legnagyobb vállalatok, mint például a Hyundai, a Daewoo, a Samsung összvagyonuk többszörösét kitevı hitelekbıl éltek, a profitot visszaforgatták és újabb hiteleket vettek fel. Elıbb-utóbb azonban a térség gyorsan fejlıdı országai egymás versenytársaiként jelentkeztek a világpiacon, és az értékesítési nehézségek a bevételek csökkenéséhez, pénzhiányhoz vezettek. Mindezek a tényezık is hozzájárultak az 1997-es, a sajtóban "Ázsiai influenzá"-nak nevezett, a délkelet-ázsiai térség szinte minden országát érintı pénzügyi és tızsde-válsághoz.

195

IZRAEL ÉS A KÖZEL-KELET, VALAMINT A PERZSA ÖBÖL ORSZÁGAINAK REGIONÁLIS FÖLDRAJZA Probáld: Földrajz II.: 128 - 141. o. Probáld: Regionális földrajz: 115 - 124. és 127 - 133. o.

IZRAEL 2

Területe: 22 ezer km Lakossága: 5,3 millió fı (83 % zsidó, 17 % arab)

I. Történelmi háttér A zsidó nép története az ókorra nyúlik vissza. A korai történelem legfontosabb forrása a Biblia, a benne olvasható elbeszélések történeti eseményekben gyökereznek. A Kr.e. II. évezredben a félnomád patriarchális társadalomban még a politeizmus (többistenhit) volt jellemzı, amelyet hosszú folyamat során az egyistenhit (monoteizmus) váltott fel. A zsidó nép a Kr.e. XIII. században költözött a mai Izrael területére, amelyet akkoriban Kánaánnak neveztek. Ebben az idıben a zsidó nép 12 törzsbıl álló szövetséget alkotott, amelyet már az egyistenhit tartott össze. Izrael fénykora a Kr.e. X. században volt, Dávid és Salamon király uralkodása idején, akik gyızelmeket arattak a szomszédos népek fölött és egységes országot hoztak létre. Salamon halála után az ország két részre szakadt, az északi Izraelre és a déli Júdára. A két állam egymással és a hódítókkal is hosszú küzdelmet folytatott. A Kr.e. VIII. században az asszírok, a Kr.e. VI. században az Új-Babiloni birodalom fennhatósága alá kerültek. 587-ben a babiloni Nabukodonozor (Nabu-kudurri uszu) lerombolta Jeruzsálemet és a zsidó nép vezetıit elhurcolta Babilonba ("Babiloni fogság"). A zsidók sok országban kerestek menedéket a babiloniak elıl, ekkor vette kezdetét a diaszpóra (szétszóródás). Amikor a Kr.e. VI. század végén a perzsák meghódították Babilont, II. Kürosz (Cirrus) perzsa király rendeletet adott ki, amelynek értelmében a zsidók visszatérhettek hazájukba és még templomuk újjáépítésére is adott pénzt. Kr.e. 63-ban a rómaiak hódították meg a területet és Syria provincia részeként Izrael a Római Birodalom fennhatósága alá került. A Kr. u. VII. században az arabok hódították meg a területet, Izrael hosszú idıre az Arab Birodalom részévé vált. A középkor folyamán Jeruzsálem és a Szentföld visszahódítására a keresztes hadjáratok többször kísérletet tettek, de tartós sikereket nem értek el. Mivel a zsidó népnek hosszú évszázadokig nem volt saját országa, az egész világon szétszóródtak, Európa csaknem valamennyi országába eljutottak és fıleg kereskedelemmel, pénzváltással foglalkoztak. A XIX. században kezdett kibontakozni a cionista mozgalom, melynek fı célja az volt, hogy a zsidó népnek újra saját országa legyen. Az ekkor a Török Birodalom részét képezı területen arabok (palesztinok) éltek, akiktıl a cionista szervezetek földeket vásároltak és új falvakat, városokat alapítottak a bevándorló zsidó telepesek számára. Az I. világháború után a terület Palesztina néven Brit közigazgatás alá került, ahová a fasizmus elıl zsidók százezrei menekültek Európa különbözı országaiból és már ekkor egyre jobban kiélezıdött az ellentét az arabok és a zsidók között. A II. világháború után a két nagyhatalom, az USA és a Szovjetunió önálló Izrael állam megalapítása mellett döntött és a kérdés megoldását az ENSZ-re bízták. 1947-ben Palesztinát egy arab és egy zsidó államra osztották, majd 1948. V. 15-én megalakult az önálló Izrael, melynek története rögtön háborúval kezdıdött. Izrael megalakulását követıen négy arab-izraeli háború zajlott le: •

Az I. arab-izraeli háború (1948-49) izraeli gyızelemmel végzıdött, akik Jeruzsálem egy részét valamint a Gáza övezetet is elfoglalták.

•

A II. arab-izraeli háború (1956) Egyiptom ellen folyt, Izrael vereségével végzıdött.

•

A III. arab-izraeli háború (1967) csak hat napig tartott, Izrael megszerezte a Golán fennsíkot, Ciszjordániát és Jeruzsálem egész területét. 1967-1982-ig a Sínai-félsziget is izraeli megszállás alatt állt. A palesztinok menekülttáborokba kényszerültek a szomszédos országokban, sokan még ma is ezekben élnek.

196

•

A IV. arab-izraeli háború (1973) Egyiptom és Szíria kezdeményezésére robbant ki és az ENSZ csapatszétválasztásával ért véget. 1979-ben az USA közvetítésével létrejött az egyiptomi-izraeli különbéke, de a feszültség Izrael és az arab országok között továbbra is fennmaradt, amelyet egyrészt a területi igények, másrészt a vallási, kulturális különbségek táplálnak. A bevándorlással folyamatosan növekvı izraeli népesség legfıbb összetartó erıi a zsidó vallás és az újhéber (ivrit) nyelv. Jelenleg Izrael parlamentáris köztársaság, területe 6 kerületre (mehoz) tagolódik.

II. Természetföldrajz A Földközi-tenger partvidékén húzódó Parti-síkságon mediterrán éghajlat uralkodik. Kelet felé a Palesztinai rögvidék foglalja el az ország belsı területeit, amelyet észak-déli irányban 3 részre lehet tagolni: Galilea, Szamária és Judea. Az ország déli részén a fıleg kréta és eocén korú mészkıbıl és homokkıbıl álló Negev-sivatag terül el. Izrael fı folyója a Jordán, amely összeköti a Tibériás(Genezáreti) tavat és a Holt-tengert. A Golán-fennsík bazaltláva területei körülölelik a Tibériás-tavat.

III. Ipar 1. Bányászat Izrael területén kevés ásványkincs található: • •

foszfát: Negev-sivatag sók (kálium, kálcium, natrium, szulfát, bromidok): Holt-tenger

2. Energiagazdaság Az energiagazdaság alapja a kıolaj, amelynek teljes mennyiségét importálni kell, fıleg Egyiptomból és Mexikóból. 3. Feldolgozóipar •

Haifa: nehézipar központja - kıolajfinomítás, vegyipar, mőtrágyagyártás, acélipar, cementgyártás, gumigyártás.

•

Tel Aviv-Jaffa: munkaigényes iparágak - textilipar, ruhagyártás, elektronikai ipar, gépgyártás, fegyvergyártás valamint kereskedelmi, pénzügyi és kulturális központ.

•

Beér-Seva: gyémántcsiszolás, textilipar, gépgyártás

•

Élat: kikötıi kereskedelem - kıolajbehozatal, foszfátkivitel

•

Jeruzsálem: vallási és idegenforgalmi központ, valamint könnyőipar - nyomdaipar, finomvegyészet

IV. Mezıgazdaság Izraelben a mezıgazdaságnak alárendelt szerepe van, az ország területének csak 1-e áll mővelés alatt. A mezıgazdasági termelést elsısorban a vízhiány nehezíti, ezért öntözıcsatornákat, csepegtetı öntözıberendezéseket létesítettek, valamint tengervíz-sótalanítással és költséges csapadékkeltı berendezésekkel próbálják bıvíteni a szőkös vízforrásokat. Két különleges mezıgazdasági szervezeti forma van Izraelben, a kibuc, melyben a föld állami tulajdonban van, az épületek és a gépek a közösség tulajdonát képezik, a tagoknak nincs magántulajdonuk. A mosavban a föld szintén állami tulajdonban van, de családonként egyenlı, 2-3 hektáros parcellákra van felosztva, amelyet a családi gazdaságok mővelnek, de bérmunkát nem alkalmazhatnak és el sem adhatják földjüket.

197

•

a Parti-síkságon: déli gyümölcsök (jaffa narancs, grapefruit, banán) öntözéssel, fıleg kivitelre

•

a Negev-sivatagban: datolyapálma

•

a hegyvidékeken: csemegeszılı, csonthéjasok, olajfa (olívaolaj),

•

a löszös medencékben: búza, gyapot, szizál, takarmánynövények

•

magas színvonalú állattenyésztés: tejelı szarvasmarha és baromfitartás

198

A KÖZEL-KELET ORSZÁGAI A Közel-Kelethez Nyugat-Ázsia arab országait, valamint Törökországot, Ciprust, Izraelt, Iránt, Egyiptomot és esetleg Líbiát szokták sorolni. Az Egyiptomtól nyugatra fekvı észak-afrikai országokat (Líbia, Tunézia, Algéria, Marokkó) a Maghreb-államok közé sorolják. Területe: kb. 7 millió km2 Lakossága: kb. 250 millió fı

Ország

Terület (ezer 2 km )

Lakosság (millió fı)

Kıolajtermelés (millió t)

Szaúd-Arábia

2 240

17,5

420

Irán

1 650

50

160

Irak

438,3

19

21

Szíria

185,2

12,8

27

Kuvait

17,8

1,5

53

Katar

11,4

0,5

21

Arab Emírségek

77,7

1,7

113

Omán

212,5

1,6

37

Egyiptom

997,7

55

45

Líbia

1 776

5

73

Tunézia*

163,6

8,3

5

Algéria*

2 382

26

58

1. táblázat: A Közel-Kelet országai A táblázat 1992-es adatokat tartalmaz. * Nem tartoznak a Közel-Kelet országai közé

I. Történelmi háttér A Közel-Kelet területe az emberiség történelme szempontjából kiemelkedı jelentıséggel bír, hiszen Kr.e. 9000 körül itt zajlott le a neolit forradalom, a földmővelésre való áttérés. Ez a terület volt a legfontosabb kultúrnövényeink géncentruma. Elıször a búza és árpatermesztés indult meg, majd késıbb az állatok háziasítása (juh, kecske, sertés, szarvasmarha). Ezen a területen alakultak ki az elsı települések: a legısibb falvakat Palesztinában (Ain Mallaha) és Észak-Szíriában (Mureibit) tárták fel, a legısibb város pedig a közel tízezer éve lakott Jerikó. A Közel-Kelet tekinthetı a civilizáció bölcsıjének, hiszen az elsı cserépedény-maradványok Szíriából (Mureibit, Kr.e. 8000 k.), a fémolvasztás elsı nyomai Észak-Mezopotámiából (Kr.e. VI. évezred), az elsı írásos emlékek Irakból (Kis, Kr.e. 3500 k.) kerültek elı, a betőírást Szíriában találták fel a Kr.e. XI. században. A Szír-arab-sivatagot félkörívben átölelı ún. termékeny félhold területén (Mezopotámia, Földközi-tenger partvidéke, Nílus-völgy) alakult ki elıször, a Kr.e. III-IV. évezredben az öntözéses gazdálkodás. Az ókorban a Közel-Keleten jöttek létre az elsı hatalmas birodalmak: Egyiptom területén az Egyiptomi Birodalom (Kr.e. XXX-XI. sz.), Mezopotámia területén az Óbabiloni Birodalom (Kr.e. XVIII-XVII. sz.), az Asszír Birodalom (Kr.e. XIVVII. sz.), és az Újbabiloni Birodalom (Kr.e. VII-VI. sz.), Irán területén a Perzsa Birodalom (Kr.e. VI-IV. sz.). A Közel-Kelet jelentıs része késıbb a Római Birodalom részévé vált.

199

Az arab világ történetében a Kr.u. VII. század jelentette az elsı mérföldkövet. Ekkor lépett fel Mohamed próféta Mekkában, aki látomásaiban kinyilatkoztatást kapott Allahtól, és lerakta egy monoteista vallás alapjait. Tanításaiból halála után állították össze az iszlám vallás szent könyvét, a Koránt, amely 114 szúrából áll. Az iszlám öt pillére: a hit (sahada) Allahban, az alamizsna (zakát) a szegényeknek, a böjt (szaum) Ramadán hónapban, az Istentisztelet/ima (szalát) naponta ötször Mekka felé fordulva, és a zarándoklat (hadzs) Mekkába legalább az életben egy alkalommal. A VII. század második felében az iszlám vallás két ágra szakadt: a síiták csak Mohamed vér szerinti leszármazottait ismerték el vezetıjüknek (imámok), míg a szunniták az ortodox hagyományokat összefoglaló szunnát a Koránhoz csatolták és ennek elıírásai alapján választják vezetıiket, a kalifákat. Síiták jelenleg legnagyobb számban Iránban, Jemenben és Dél-Irakban élnek. Az iszlám harcos vallás, elıírja a hit terjesztését, akár fegyverrel is, ezért a kalifák (vallási vezetık és hadvezérek) idején az arab hódítás nagy lendületet vett. A VII-VIII. században meghódították az egész Arab-félszigetet, Mezopotámiát, Perzsiát, Észak-Afrikát és a Pireneusi-félsziget jelentıs részét, ezzel létrejött az Arab Birodalom, amely már a IX. századtól hanyatlani kezdett, különvált a Kordovai Kalifátus, a XI. században pedig a szeldzsuk törökök is. A szétesett Arab Birodalom szerepét és helyét a XIII-XIV. században az Oszmán Török Birodalom vette át. Az arab hódítás jelentıs hatással volt az európai kultúrára, hiszen Európa arab közvetítéssel ismerhette meg sok elfelejtett ókori szerzı mővét, az indiai tudományt, valamint számos arab tudós, matematikus, kémikus, filozófus, csillagász, fizikus, orvos tevékenysége és mővei hatottak frissítıleg az európai gondolkodásra és kultúrára. A XIX. században Észak-Afrikát, majd az I. világháború után az arab világ keleti részét is gyarmatosították az európaiak, elsısorban az angolok és a franciák. A XX. század közepétıl az arab világ országai kivívták függetlenségüket és létrehozták az Arab Liga nevő politikai szervezetet, amelynek jelenleg 22 tagállama van. Az arab országokat a közös nyelv, vallás és kultúra főzi egységbe.

II. Természetföldrajz •

Az Arab-félsziget szerkezetileg Afrikához tartozik, hiszen csak a harmadidıszakban kezdıdött a Vörös-tenger szétnyílása, melynek eredményeként Arábia félszigetté vált.

o o

Az Arab-félsziget nyugati részén keskeny parti síkság, a Tihama húzódik. Az ettıl keletre emelkedı kristályos peremhegyvidék az Arab-pajzs része, területén két jelentıs süllyedék, a Mekkai- és a Medinai-medence található. A félsziget belsı részén homokkıbıl és mészkıbıl álló fennsíkok és lépcsıs vidékek találhatók. A keleti-délkeleti részen homoksivatagok terülnek el: Rab-el-Háli, Dehna, Nefúd. A félsziget délkeleti részén az Eurázsiai-hegységrendszerhez tartozó Ománi-hegység terül el. A Perzsa-öböl partvidékét a Hasza (Parti-síkság) kíséri

o o o o

•

Az Iráni-felföldet (Perzsa-medence) északról az Elburz és a Kopet-dag, délrıl a Zagroszhegység határolja, mindkettı az Eurázsiai-hegységrendszer tagja.

•

Mezopotámia északi részén harmadidıszaki üledékek, délen negyedidıszaki folyóvízi üledékek találhatók, melyeket a Tigris és az Eufrátesz, illetve azok mellékfolyói raktak le.

•

A Szír-arab táblavidék területén röghegységek (Libanon-, Antilibanon-, Hermon-hegység) és sivatagok (Szír- és Negev-sivatag) váltják egymást, néhol harmadidıszaki bazalttakaró is elıfordul (Drúz-hegység).

200

III. Ipar 1. Bányászat •

kıolaj: Perzsa-öböl partvidékén (Szaúd-Arábia, Arab Emírségek, Irán, Irak, Kuvait, Katar, Bahrein, Omán), Észak-Afrika (Egyiptom, Líbia, Algéria, Tunézia)

•

földgáz: a kıolajlelıhelyek mellett, de jelentıs részét visszanyomják a kıolajtermelı kızetbe a nyomás fenntartására. A kıolaj és földgáz nagy részét csıvezetékeken a tengerpartra juttatják, majd tartályhajókon a világ különbözı országaiba, elsısorban Nyugat-Európába és Japánba exportálják, amibıl jelentıs bevételekhez jutnak a kıolajtermelı országok. A kıolajtermelı és exportáló országok érdekeik védelmére 1960-ban létrehozták az OPEC nevő szervezetet (Organization of the Petroleum Exporting Countries), amelynek sikeres tevékenységét a '70-es évek kıolajárrobbanásai (1973 és 1979) is bizonyítják.

2. Energiagazdaság A közel-keleti országokban az energiagazdaság alapvetıen a szénhidrogénekre épül.

3. Feldolgozóipar A feldolgozóipar is alapvetıen a szénhidrogénekre épül: •

A kıolajhoz kapcsolódóan: kıolajfinomítás, vegyipar, mőtrágyagyártás, mőanyaggyártás.

•

A kıolaj szállításához kapcsolódóan: vaskohászat, acélgyártás, csıgyártás.

•

Az olcsó energia miatt: alumíniumkohászat, tengervíz-sótalanítás.

•

Az építkezési láz az építıipar fellendüléséhez vezetett.

•

A kis területő, kis népességő országokban a jelentıs exportbevételekbıl népjóléti beruházásokra, az infrastruktúra fejlesztésére, településfejlesztésre, a mezıgazdaság fejlesztésére is jut pénz, sıt egyes országokban (pl: Irak) katonai célokra, fegyvergyártásra is jelentıs összegeket fordítanak.

IV. Mezıgazdaság A mezıgazdaság a legtöbb arab országban fejletlen, élelmiszer-behozatalra szorulnak. A mezıgazdaság alapvetıen az éghajlathoz igazodik: •

A sivatagi, félsivatagi területeken az oázisokban datolyapálmát termesztenek, a sivatagok peremén a nomád pásztorok juhot és kecskét legeltetnek.

•

A folyók mentén búzát, árpát, gyapotot termesztenek öntözéssel, de a szikesedés miatt a földeket pihentetni kell. A több országot összekötı folyók vizének elosztása is problémát jelent.

•

A Földközi-tenger partján a mediterrán éghajlaton citrusféléket, szılıt, fügét, olajfát, zöldségféléket, búzát és árpát termesztenek.

201

DÉL-ÁZSIA REGIONÁLIS FÖLDRAJZA Probáld: Földrajz II.: 97 - 105. o. Probáld: Regionális földrajz: 201 - 205. o.

INDIA 2

Területe: 3,3 millió km Lakossága: 900 millió fı

I. Történelmi háttér India területén már a paleolitikum óta élnek különbözı népcsoportok. A Kr.e. III. évezredben a dravidák hozták létre az ún. Indus-völgyi civilizációt (Harappa-kultúra), de városaik (Harappa, Mohendzso daro) különbözı okok miatt elpusztultak. A Kr.e. XIV-XIII. században nyugat felıl indoárja törzsek érkeztek India területére és fokozatosan dél felé terjeszkedtek, összeolvadtak a dravidákkal és közös kultúrát alakítottak ki, amelyben a vallásnak kiemelkedıen fontos szerepe volt. A Brahmanizmus vagy védikus vallás szent könyvei a védák, amelyek a teremtı isten, Brahman kinyilatkoztatásai és ısi szakrális nyelven, szanszkritul jegyezték le ıket. A legısibb véda, a Rigvéda tartalmazza a varnák (kasztok) eredetére vonatkozó leírást is. Az idık során sajátos társadalmi szerkezet alakult ki, amelyben egymástól élesen elkülönülı varnák, késıbb kasztok jöttek létre: a brahmana (papság), a ksatrija (katonaság), a vaisja (parasztok, kézmővesek, kereskedık) és a sudra (szolgák). Akik nem tartoztak egyik varnába (kasztba) sem, a társadalom legalsó rétegét, a páriák (érinthetetlenek) csoportját alkották. Az állam élén a király (rádzsa) állt, a lakosság falvakban és kisebb városokban élt, földmőveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. A Kr.e. VI. századtól új vallás kezdett elterjedni Indiában, a buddhizmus, melynek alapítója Gautama Sziddhártha, aki fellépett a kasztok ellen, az emberek egyenlıségét hirdette, de megtartotta a brahmanizmus hagyományait a szertartásokban. Az indiai állam elsı fénykora a Maurja dinasztia idején, Asóka király uralkodása alatt, a Kr.e. III. században volt, a második felvirágzás pedig a Gupta Birodalom idején, a Kr.u. IV-VI. századra esett. A VIII-IX. században alakult ki a brahmanizmus és a buddhizmus ötvözetébıl a hinduizmus, melynek szent könyve a Mahábhárata címő ısi eposz részét képezı Bhagavadgíta, Krisna isten kinyilatkoztatásai. Indiában máig a hinduizmus a legelterjedtebb vallás, a lakosság több, mint 80 %-a vallja hitéül. A VIII. században érte el elıször Indiát az iszlám hatás, a XII-XIII. században egész Észak-India az iszlám uralma alá került, majd a XVI. században a mongolok foglalták el Indiát és létrehozták a Nagymogul Birodalmat (XVI-XVIII. század). A XIX. század elejére a Brit Kelet-indiai Társaság megszerezte a hatalmat India legnagyobb része felett. Az uralom alapját a hindu-iszlám vallási ellentét képezte ("oszd meg és uralkodj"). A gyarmatosítók olcsó angol pamutárukkal árasztották el Indiát, ezzel tönkretették a helyi hagyományos kézmőipart, ugyanakkor rengeteg nyersanyagot vittek ki az országból az angol ipar ellátására. A XX. század elejétıl az angolok vasutakat, gyárakat, bankokat létesítettek Indiában a helyi nyersanyagok és az olcsó munkaerı kihasználására. A gyarmati múlt mély nyomokat hagyott az ország gazdasági életében. Az 1920-as években meginduló függetlenségi mozgalom élén Mahatma Gandhi állt, aki erıszak nélküli harcot hirdetett ("polgári engedetlenség"), de a hindu-iszlám vallási ellentét miatt az összefogás nem valósulhatott meg. India a II. világháború után, 1947. augusztus 15-én lett független, de vallási alapon két részre osztották, a fıleg hinduk által lakott Indiára és a fıleg iszlám hívık által lakott, területileg sem egységes Pakisztánra. Az egymástól mintegy 1800 kmre fekvı Kelet- és Nyugat-Pakisztánt csak nehezen lehetett egy állam keretei között összefogni, így 1971-ben Kelet-Pakisztánból egy önálló állam, Banglades lett. Indiában és Pakisztánban megalakulásuktól kezdve véres vallásháborúk bontakoztak ki, melyeknek több millió ember esett áldozatul és mindkét országba menekültek áradata özönlött. Az új határokkal a területi munkamegosztás szálai is elszakadtak, míg Bengáliában (részben Banglades területén) találhatók a legnagyobb gyapotföldek, addig a feldolgozóüzemek fıleg India területén vannak. Az 1950-ben bevezetett új alkotmány szerint India államformája szövetségi köztársaság, területe 22 szövetségi államra és 8 szövetségi területre tagolódik.

202

II. Természetföldrajz •

Dekkán: egykor a Gondwana részét képezı, fıleg gránitból, gneiszbıl és kristályos palákból álló ısi pajzs, amelyet sok helyen óidei homokkövek és más üledékek borítanak. A Dekkán ısi kızeteit a félsziget északnyugati részén mintegy 700 ezer km2-es, kréta idıszaki bazalttakaró fedi, rajta jó termıképességő regur talaj képzıdött.

•

Nyugati- és Keleti-Ghatok: A félszigetet határoló peremhegyvidékek, amelyeknek fontos éghajlati választószerepük van: míg a Nyugati-Ghatok területét a délnyugati monszun bıséges csapadékkal (4000 mm) látja el, így természetes növényzete dús monszunerdı, addig a Dekkán belseje már jóval szárazabb (500-600 mm), itt szavanna és sztyep a természetes növényzet.

•

Hindusztáni- és Indus-alföld: A Gangesz és az Indus folyók által feltöltött negyedidıszaki síkságok, a mezıgazdaság legfontosabb területei. (Az Indus-alföldnek csak a kisebb, keleti szegélye tartozik Indiához - Punjab.)

•

Bengáli-alföld: A Gangesz és a Brahmaputra-folyók deltavidéke, melynek déli sávja mangrovés mocsárvidék. (Legnagyobb része Bangladeshez tartozik.)

•

Assami-síkság: A Himalája és a Khasi-hegység közötti alföld, lényegében a Brahmaputra alföldje, dzsungelekben és mocsarakban gazdag terület.

•

Thar-sivatag: India legszárazabb északnyugati területe, a homok- és kısivatagokat néhol száraz sztyepek váltják fel.

•

Himalája: A Dekkán és az Eurázsiai szárazföldi kızetlemezek ütközésével kiemelkedett hatalmas, 2400 km hosszú lánchegység, amelynek kristályos magját a Thetis üledékeibıl képzıdött mészkı borítja. Négy párhuzamos vonulatból áll, a hosszanti völgyekben hosszú glecscserek húzódnak, földünk legmagasabb hegysége (Csomolungma - 8848 m).

III. Ipar 1. Bányászat India ásványkincsekben gazdag ország. • • • • • • •

feketeszén: A Chota Nagpur platón átfolyó Damodar-folyó mentén (Bihar állam) barnaszén: A Godavari-folyó mellékén és Assamban kıolaj, földgáz: A Bombay melletti self területén, de jelentıs behozatalra szorul vasérc: A Chota Nagpur platón (külszíni fejtéssel) (Bihar állam) mangánérc: A Damodar-folyó mentén (Bihar állam) és az ország középsı részein bauxit: Madhya Pardesh államban réz, króm, nikkel: Bihar államban

2. Energiagazdaság A villamosáram-termelés több mint fele széntüzeléső hıerımővekben történik, de jelentıs szerepük van a vízerımőveknek és 1970 óta India atomerımővekkel is rendelkezik. 3. Feldolgozóipar A nehézipar nagyarányú fejlesztése ellenére a könnyőipar (kézmőipar, kisipar) játssza a vezetı szerepet.

203

• • • • • • •

vaskohászat: Jamshedpur, Durgapur, Raurkela, Asansol alumíniumkohászat: Korba mozdony- és vagongyártás: Delhi, Varanasi, Madras autógyártás: Cacutta, Bombay, Delhi, Bangalore repülıgépgyártás: Bangalore kıolajfinomítás, vegyipar: Bombay, Calcutta textilipar: pamutipar - Bombay, Ahmedabad, Madras; jutaipar - Calcutta; gyapjúipar - Bombay, Kanpur; selyemipar - Bombay, Varanasi.

IV. Mezıgazdaság Alacsony színvonalú, kisbirtokon és kisbérleti rendszeren alapul. Az átlagos birtokméret 2,5 ha. India mezıgazdaságát a trópusi monszun befolyásolja, a monszunesıket kiegészítı öntözéses gazdálkodással évente két termés takarítható be. A mezıgazdaság vezetı ága a növénytermesztés, az állattenyésztés alárendelt szerepet játszik. Gabonafélék: • • •

rizs: Hindusztáni-alföld, Bengália, Assam (a legfontosabb gabonaféle, a mővelt területek 1-én termesztik.) búza: Gangesz felsı folyása mentén, a bazaltplatókon köles: a Dekkán szárazabb, déli részén Az élelmezésben fontos szerepük van a fehérjepótló hüvelyeseknek (pl: bab) és az olajos növényeknek (pl: földimogyoró, repce, ricinus, szezám).

Ipari növények: • • •

gyapot: a bazaltplatókon, India északnyugati részén juta: Bengáliában, Calcutta környékén cukornád: a Gangesz vidékén

Élvezeti cikkeket szolgáltató növények: • • •

tea: Assam dombvidékein, a hegyek déli lejtıin teraszos mőveléssel termesztik, a világtermelés csaknem egyharmadát adja, ezzel teatermelésben világelsı. dohány: a Himalája elıterében. főszernövények: bors- és gyömbértermelésben India világelsı.

A gyümölcsök közül a banán, az ananász , a kókuszdió és a citrusfélék termesztése jelentıs. Állattenyésztés: • • •

szarvasmarha: a több mint 200 milliós állomány a legnagyobb a világon, de gazdasági és élelmezési szerepe csekély (a hinduk vegetáriánusok). bivaly: a világállomány fele Indiában él, elsısorban igavonásra használják. a kecske-, juh- és baromfiállomány is jelentıs.

204

LATIN-AMERIKA REGIONÁLIS FÖLDRAJZA Probáld: Földrajz II.: 116 - 127. o. Probáld: Regionális földrajz: 173 - 181. o.

LATIN-AMERIKA Az USA-tól délre fekvı, általában újlatin nyelveket (spanyol, portugál, francia) beszélı országok győjtıneve Közép- és Dél-Amerikában. Az elnevezést megkülönböztetésül használják AngolszászAmerikával (USA, Kanada) szemben. 2

Területe: több mint 20 millió km Lakossága: több mint 500 millió fı 2

ORSZÁG

FİVÁROS

TERÜLET (ezer km )

Mexikó

Mexikóváros

1 958,2

Guatemala

Guatemalaváros

108,9

Belize

Belmopan

22,9

Salvador

San Salvador

21

Honduras

Tegucigalpa

112,1

Nicaragua

Managua

120,3

Costa Rica

San José

51,1

Panama

Panamá

75,5

Kuba

Havanna

110,9

Jamaica

Kingston

10,9

Haiti

Port-Au-Prince

27,7

Dominikai Köztársaság

Santo Domingo

48,4

Kolumbia

Bogotá

1 141,7

Venezuela

Caracas

912,1

Brazília

Brazíliaváros

8 512

Guyana

Georgetown

215

Suriname

Paramaribo

163,3

Ecuador

Quito

272

Peru

Lima

1 285,2

Bolívia

La Paz

1 098,6

Chile

Santiago

756,6

Argentína

Buenos Aires

2 766,9

Paraguay

Asunción

406,8

Uruguay

Montevideo

176,2

1. táblázat: Latin-Amerika országai

205

I. Történelmi háttér Az elsı emberek észak felıl érkeztek Kr.e. 20000 körül Közép-Amerikába, majd Kr.e. 15000 körül DélAmerikába. Kezdetben vadászattal, halászattal és győjtögetéssel foglalkoztak, majd Kr.e. 5000-tıl fokozatosan elterjedt néhány területen a földmővelés. Az elsı civilizációk és városok Kr.e. 1500-tól alakultak ki. Közép-Amerikában a legjelentısebbek az Olmék (a Mexikói-öböl parti síkságán), a Maja (a Yucatán-félszigeten), a Tolték és az Azték (a Mexikói-fennsíkon) civilizációk, Dél-Amerikában elsısorban Peru területén jöttek létre nagyobb birodalmak: A Huari, a Chimu és az Inka Birodalom. Ezek közül a legkésıbbiek, az Azték és az Inka Birodalom a XV-XVI. században élte a fénykorát, az elıbbit Cortez 1521-ben, az utóbbit Pizarro 1532-ben igázta le. Latin-Amerikát elsıként a spanyolok és a portugálok hódították meg, akik 1494-ben megkötötték a Tordesillasi szerzıdést, amely a nyugati félteke felosztásáról rendelkezett, így Latin-Amerika nyugati részét a spanyolok, keleti részét a portugálok gyarmatosították, a határ a ny.h. 46o volt. (Ennek a következménye, hogy ma Brazíliában a portugál, a többi dél-amerikai országban a spanyol a hivatalos nyelv.) Latin-Amerika gyarmatosítása véres és kegyetlen háborút jelentett az indián ıslakosság ellen, akiket nagyrészt kiirtottak, városaikat lerombolták, kultúrájukat elpusztították, kincseiket pedig (fıleg aranyat és ezüstöt) Európába szállították. A legtöbb nemesfém Spanyolországba került, mely ekkor, a XVI. században élte fénykorát. A közvetlen kirablás után a gyarmatosítók ültetvényeket hoztak létre, amelyeken az indián ıslakosságot és már a XVI. századtól az Afrikából behurcolt néger rabszolgákat dolgoztatták. Az ültetvényeken termelt mezıgazdasági terményeket Európába, fıként Spanyolországba és Portugáliába szállították. A XVII. századtól megkezdıdött Spanyolország hanyatlása, mely végül a XIX. században a délamerikai függetlenségi háborúhoz vezetett. Az 1810-es és 1820-as években csaknem valamennyi latin-amerikai ország kivívta függetlenségét és a XIX. század második felére kialakult Latin-Amerika mai politikai képe. A XIX. század második felében nagyarányú bevándorlási hullám indult meg LatinAmerika országaiba, és megkezdıdött a gazdaság fellendülése.

II. Természetföldrajz

o o o o

•

Mexikó területének legnagyobb része, a Tehuantepeci-földszorosig természet-földrajzilag Észak-Amerikához tartozik.

o

Nyugati- és Keleti-Sierra Madre: A Kordillerák folytatása, a pacifikushegységrendszer tagjai. A Nyugati-Sierra Madre harmadidıszaki vulkáni kızetekbıl, a KeletiSierra Madre zömmel kréta idıszaki üledékes kızetekbıl áll.

o

Mexikói-fennsík: Elsısorban kréta idıszaki üledékekkel borított magasföld, amelyet helyenként agyagos, sós medencék (bolsonok) tagolnak.

o

Sierra Volcanica Transversal: Mexikó déli részén kelet-nyugati irányban húzódó, még ma is mőködı vulkánokból (pl: Popocatepetl, Paricutin, Orizaba) álló hegység.

o

Parti-síkság: A Mexikói-öböl mentén húzódó, keskeny, harmad- és negyedidıszaki üledékekkel borított alföld.

•

Közép-Amerika természetföldrajzilag két fı egységre tagolható: 1) Közép-Amerikai földszoros: Észak- és Dél-Amerikát kapcsolja össze, csak a harmadidıszak végén (miocén-pliocén) záródott teljesen. Antillai-Kordillerák: A földszoros északi részén (fıleg Guatemala és Honduras területén) elhelyezkedı, kristályos és üledékes kızetekbıl álló hegység. Andin-Kordillerák: A földszoros déli részén (fıleg Panama területén) húzódó, középidei üledékes kızetekbıl és harmadidıszaki magmás kızetekbıl álló hegység. Sierra Volcanica: Még ma is mőködı vulkánokból álló, a földszoros nyugati szélén húzódó terület. Yucatan-félsziget: harmadidıszaki, nagyjából vízszintesen települt mészkıtáblákból álló terület.

206

2) Közép-Amerikai szigetív: Mintegy 4000 km hosszan húzódik, négy nagy és sok kis szigetbıl áll. o

Nagy-Antillák: Kuba, Jamaica, Hispaniola, Puerto Rico. Jórészt középidei és harmadidıszaki karsztosodó mészkövekbıl állnak, partjaikat korallszirtek szegélyezik.

o

Kis-Antillák pl: Guadaloupe, Martinique, Grenada, Tobago, Trinidad.

o

Bahama-szigetek: Teljesen sík, korallmészkıbıl álló szigetek.

•

Dél-Amerika 1) İsmasszívumok:

o

Brazil-felföld: a prekambriumi kristályos kızetek az Atlanti-parton a felszínen vannak, nyugat felé azonban óidei és középidei üledékek, délen pedig triász idıszaki bazalttakaró borítja ıket. A bazalttakaró peremén vízesések alakultak ki, pl: Iguacu.

o

Guyanai-felföld: a keleti részén prekambriumi kızetek vannak a felszínen, míg a nyugati részén triász idıszaki homokkövekbıl álló táblahegyek (tepuik) fedik az ısmasszívumot. A tepuik oldalán vízesések zúdulnak alá, pl: Salto Angel. 2) Síkságok:

o

Orinoco-alföld: negyedidıszaki üledékekkel feltöltött síkság.

o

Amazonas-medence: a mélyén megvan a prekambriumi kızetekbıl álló összeköttetés a Guyanai- és a Brazil-felföld között, fölöttük harmad- és negyedidıszaki üledékes kızetek találhatók.

o

Paraná-Paraguay-alföld: vastag, zömében negyedidıszaki üledékekkel feltöltött síkvidék, amelyet helyenként lösz illetve óidei kristályos kızetekbıl álló szigethegyek szakítanak meg.

o

Patagónia: prekambriumi alapzaton elhelyezkedı középidei és harmadidıszaki üledékes kızetekbıl álló táblás vidék, amelyet helyenként harmadidıszaki vulkáni anyag fed be. 3) Andok: Földünk leghosszabb lánchegysége 7000 km hosszú, majdnem 7000 m magas (Aconcagua 6958 m), a Pacifikus-hegységrendszerhez tartozik. Kialakulásának fı idıszaka a középidı vége, a harmadidıszak eleje, de a folyamat máig tart. A Pacifikus és a Dél-Amerikai lemez ütközése során heves vulkáni mőködés zajlott le, egyes vulkánok máig mőködnek, uralkodó kızete az andezit. Északi- Középsı- és Déli-Andokra tagolják, amelyek egymással párhuzamos vonulatokból állnak, a vonulatok között mély hosszanti árkok és tágas magasföldek (pl: Altiplano) húzódnak. Az Altiplanon sós tavak (pl: Titicaca-tó, Földünk legmagasabban fekvı tava) és sós mocsarak (salarok) találhatók. Az Andokban mőködik a Föld legmagasabb tőzhányója, a Cotopaxi (5897 m). Az Egyenlítı környékén többszintes függıleges övezetesség alakult ki: Tierra caliente, Tierra templada, Tierrafria, Tierra helada, Puna, hóhatár - 4700 men.

207

III. Ipar 1. Bányászat Latin-Amerika országai gazdagok ásványkincsekben. • • • • • • • • • • • •

feketeszén: Kolumbia vasérc: Brazília - Brazil-felföld, Venezuela - Guyanai-felföld, Peru - Nazca környékén bauxit: Jamaica, Brazília - Brazil-felföld, Suriname, Guyana rézérc: Chile, Peru ón: Brazília, Bolívia, Peru ólom, cink: Mexikó, Peru mangánérc: Brazília, Mexikó krómérc: Brazília nikkelérc: Kuba ezüst: Mexikó, Peru, Chile, Bolívia arany: Mexikó kıolaj, földgáz: Mexikó, Venezuela, Argentína

2. Energiagazdaság Brazília villamosáram-termelésének a 4/5-e vízerımővekben történik. A Parana folyón és mellékfolyóin számos vízerımő épült, a legnagyobb az Itaipu (12600 MW). 3. Feldolgozóipar Latin-Amerika feldolgozóiparának 1/3-a három nagyvárosban összpontosul: Sao Paulo, Buenos Aires, Mexikóváros. A feldolgozóipar vezetı ága a textil- és élelmiszeripar, de néhány országban (Mexikó, Brazília, Argentína) a nehézipar is kibontakozott. • • • • •

vaskohászat: Volta Redonda, Belo Horizonte, Sao Paulo (Brazília); Monterrey (Mexikó); Ciudad Guayana (Venezuela); Medellin (Kolumbia); Concepción (Chile) színesfémkohászat: Mexikó, Kuba, Chile, Peru, Brazília, Kolumbia, Venezuela, Guyana, Suriname kıolajfinomítás, vegyipar: Mexikó, Venezuela, Kolumbia; Santos, Salvador, Rio de Janeiro (Brazília) autógyártás: Sao Paulo, Rio de Janeiro (Brazília); Mexikóváros, Monterrey (Mexikó) textilipar, élelmiszeripar: szinte minden országban megtalálható

IV. Mezıgazdaság Latin-Amerika területének csak 7%-a áll mővelés alatt. Erıs a földbirtok-koncentráció, a földterület legnagyobb részét több ezer hektáros latifundiumok alkotják, mellettük közép- és kisparaszti gazdaságok is találhatók. •

• • • • •

trópusi-szubtrópusi ültetvényes gazdálkodás (terményei fontos exportcikkek): cukornád (Brazília, Kuba, Mexikó); kávé (Brazília, Kolumbia, Mexikó); banán (Brazília, Ecuador, Mexikó); kakaó (Brazília, Ecuador, Kolumbia); gyapot (Brazília, Mexikó); narancs (Brazília, Mexikó); dohány (Brazília, Kuba). magashegységek fennsíkjain: kukorica, búza, bab, burgonya, árpa. szavannákon: lucernatermesztés és külterjes (extenzív) szarvasmarha-tenyésztés. mérsékelt övezet pampáin: búza, kukorica. Patagóniában: juhtenyésztés Csendes-óceán vizein: halászat (Peru, Chile)

208

AFRIKA REGIONÁLIS FÖLDRAJZA Probáld: Földrajz II.: 142 - 149. o. Probáld: Regionális földrajz: 124 - 127. és 133 - 149. o.

AFRIKA 2

Területe: 30,3 millió km Lakossága: kb. 700 millió fı ORSZÁG

2

TERÜLET (ezer km ) LAKOSSÁG (millió fı)

Egyiptom

997,7

55

Nigéria

923,8

110

Dél-afrikai Köztársaság

1 221

40

Afrika a legek kontinense: • • • • • • • •

2

a második legnagyobb területő kontinens (az elsı Ázsia - 44,4 millió km ) a második legnagyobb átlagmagasságú kontinens - 750 m (az elsı Ázsia - 950 m) a legszegényebb kontinens (itt a legalacsonyabb az egy fıre jutó nemzeti jövedelem) itt a leggyorsabb a népességnövekedés (átlagosan 3 %) itt a legnagyobb az analfabéták aránya (kb. 50 %) itt a legalacsonyabb a városlakók aránya (kb. 30 %) itt a legmagasabb a mezıgazdaságban foglalkoztatottak aránya (kb. 60 %) itt a legalacsonyabb a megmővelt területek aránya (kb. 6 %)

I. Történelmi háttér Afrika az ember kialakulása szempontjából kiemelkedı jelentıségő terület, hiszen a korai emberek legtöbb maradványa errıl a kontinensrıl került elı. Történelmi, kulturális és etnikai szempontból Afrikát két fı részre szokták tagolni: Fehér-Afrika Észak- és Északkelet-Afrikát jelenti, ahol a kedvezı természeti és társadalmi feltételek fejlett kultúrák kialakulását tették lehetıvé már az idıszámításunk elıtti idıkben. Ezen a területen elsısorban sémi-hámi népek (arabok, berberek, mórok) élnek. FeketeAfrika a Szaharától délre esı területeket jelenti, ahol elsısorban a negrid nagyrasszhoz tartozó népek (szudáni, bantu, pigmeus, busman stb.) élnek. Itt a kedvezıtlenebb természeti-társadalmi adottságok miatt egy-két kivételtıl eltekintve nem jöttek létre nagyobb államok, sok helyen ma is nemzetségitörzsi szervezetben, törzsi fejedelemségekben élnek. Fehér-Afrika területén Egyiptom a Kr.e. III. évezredben, Tunézia területén Karthágó a Kr.e. IX. századtól fejlett birodalommá vált. A Kr.u. II. századtól Róma fokozatosan hatalma alá vonta egész ÉszakAfrikát és különbözı provinciákat hozott itt létre (Mauretania, Numidia, Africa, Cyrenaica, Aegyptus). A népvándorlás idején a vandálok átmenetileg (Kr.u. V-VI. sz.) meghódították a mai Algéria, Tunézia és Líbia egy részét, Egyiptom pedig a Bizánci Birodalom fennhatósága alatt állt. A Kr.u. VII. századtól az arabok egész Észak-Afrikát meghódították. Az arab kereskedık egészen a Kongó vidékéig bejárták Afrikát, városokat alapítottak (pl: Timbuktu) és részt vettek különbözı államok szervezésében. Késıbb Észak-Afrika Törökország fennhatósága alá került. A XV. századtól portugál hajósok kutatták Afrika Atlanti partjait elsısorban arany- és rabszolgaszerzés reményében. Az elsı expedíciók Tengerész Henrik, Bartolomeo Diaz és Vasco da Gama nevéhez főzıdnek. Késıbb megjelentek a spanyolok, a hollandok, az angolok és a franciák is. A XVI. századtól megindult a rabszolga-kereskedelem, négerek millióit hurcolták elsısorban Amerikába. A XVI. század végén a Guineai-öböl vidékén angol rabszolgavadász telepek alakultak, de a XVIII. századig csak

209

kevés, fıleg partmenti területet gyarmatosítottak. Afrika legnagyobb részét a XIX. századtól gyarmatosították, elsısorban az angolok és a franciák. A franciák nyugatról kelet felé, az angolok északról dél felé haladva próbáltak összefüggı gyarmatbirodalmat létrehozni. Kisebb területeket a németek, hollandok, belgák, portugálok és olaszok vontak uralmuk alá. 1830-48-ig tartó hódító háború során a franciák megszerezték Északnyugat-Afrika jelentıs részét. 1869-ben nyitották meg a Szuezi-csatornát, amelyet Egyiptom francia segítséggel épített mintegy 10 éven át. A csatorna stratégiai fontossága miatt az angolok is megpróbálták meghódítani Egyiptomot. Az angol-francia vetélkedésbıl 1882-ben Anglia került ki gyıztesen. 1884-85-ben Németország megszerezte Német Délnyugat- és Német Kelet-Afrikát. Dél-Afrika területén már a XVII. században megjelentek a holland telepesek (leszármazottaik a búrok), de késıbb Anglia is igényt tartott a területre. 1899-1902 között zajlott az angol-búr háború, amely látszólag a rabszolgatartó búrok kegyetlen bánásmódja ellen irányult, valójában az angolok a gyémánt- és aranylelıhelyeket akarták megszerezni. A háború eredményeként Dél-Afrika Anglia birtokába került. A XX. század elején a németek Afrika újrafelosztására irányuló törekvései vezettek a marokkói válságokhoz (1905 és 1911), amelyek Németország számára sikertelenül végzıdtek. A XIX-XX. század fordulóján Afrika csaknem teljes területe függı helyzetbe került. • • • • • • • •

Franciaország gyarmatai: Marokkó, Algéria, Tunézia, Szenegál, Elefántcsontpart, Mauritánia, Mali, Niger, Csád, Gabon. Anglia gyarmatai: Egyiptom, Szudán, Kenya, Uganda, Rhodesia (ma Zambia), Botswana, DélAfrika, Nigéria, Aranypart (ma Ghana). Németország gyarmatai: Kamerun, Tanzánia, Namíbia. Portugália gyarmatai: Angola, Mazambik. Olaszország gyarmatai: Líbia, Szomália, Eritrea. Belgium gyarmatai: Belga Kongó (Zaire). Spanyolország gyarmatai: Nyugat-Szahara. Független terület: Libéria, Etiópia.

Az I. világháború után Németország elvesztette gyarmatait, azok Angliához, Franciaországhoz, Belgiumhoz kerületek. 1935-ben Olaszország rövid idıre meghódította Abesszínát (ma Etiópia). A II. világháború idején Észak-Afrika hadszíntér volt (1940-43). A II. világháború után felerısödtek a nemzeti felszabadító mozgalmak, amelyek eredményeként az afrikai államok többsége az 1950-es, '60-as években függetlenné vált. A mai országhatárok az egykori gyarmati beosztást tükrözik. Jelenleg Afrika területén 48 önálló állam található, melyeknek zöme a fejlıdı országok közé tartozik.

II. Természetföldrajz A Szuezi-csatorna elkészültéig Afrika összefüggött Ázsiával, így az Óvilág három része (Európa, Ázsia, Afrika) egyetlen szárazföldet képezett. Afrika kiterjedése észak-déli irányban mintegy 8000 km, az Egyenlítı csaknem a közepén húzódik. Természetföldrajzilag az angolai Benguela várostól az eritreai Masszava kikötıig húzható képzeletbeli vonallal két részre osztható a kontinens. A vonaltól északnyugatra fekszik a nagyobb kiterjedéső, 450 m átlagmagasságú ún. Alacsony-Afrika, a vonaltól

210

délkeletre pedig a kisebb területő, túlnyomórészt 1000 m fölé emelkedı ún. Magas-Afrika található. Földtörténet: Afrika területének legnagyobb része (több mint 90 %-a) az ısi Gondwana kristályos kızeteibıl (africidák) épül fel. Az ısidıben keletkezett Afrikai-pajzs kızetei nagy területeken vannak a felszínen. Az óidı elején elsısorban Alacsony-Afrika területén zajlott üledékképzıdés, ekkor (kambrium-szilur) alakultak ki Észak-Afrika kıolajtartalmú homokkövei. Az óidı végén (karbon) lezajlott Variszkuszihegységképzıdés maradványai az Atlasz hegység egyes részein és a Fokföldi-hegységben találhatók meg. Az óidı és a középidı határán szárazföldi üledékképzıdés folyt, ekkor alakultak ki az ún. karru rétegek Dél- és Kelet-Afrikában. Az újidıben, a harmadidıszak elején győrıdött fel Európa és Afrika ütközése során az Atlasz-hegység nagyobbik része. Az eocén elején kezdıdött meg a kelet-afrikai árokrendszer kialakulása és a hozzá kapcsolódó vulkáni tevékenység. A harmadidıszaki vulkánosság eredményeként jött még létre a Kamerun-hegység valamint a Szahara közepén a Hoggar és a Tibeszti. A pleisztocén idején Afrika területén nedves, hővös (pluviális) és száraz, meleg (arid) idıszakok váltották egymást, amelyek az északi kontinensek glaciális és interglaciális idıszakaival állíthatók párhuzamba. Nagytájak: •

Atlasz-hegység: Szerkezete és éghajlata alapján egyaránt idegen elem Afrika területén. Az Eurázsiai-hegységrendszer egyetlen tagja Afrikában, északi lábánál, a Földközi-tenger partvidékén mediterrán éghajlat uralkodik. Két egymással és a tengerparttal is párhuzamos vonulatból áll: Az északi Parti-Atlasz fıként fiatalabb, harmadidıszaki homokkövekbıl, míg a déli Szaharai-Atlasz idısebb, fıleg középidei meszes üledékekbıl áll, ez utóbbinak a délnyugati részén prekambriumi és variszkuszi kristályos kızetek is elıfordulnak. A két vonulat között a jórészt lefolyástalan, sós mocsarakkal és tavakkal tagolt Sott-fennsík húzódik.

•

Szahara: A Ráktérítı mentén elhelyezkedı Szahara Földünk legnagyobb területő sivatagja (9 2 millió km ). A felszínen lévı kızetek minısége szerint megkülönböztetünk szikla- (hammada), kavics- (szerír), homok- (erg) és agyag- (takir) sivatagokat. Az ısi kristályos kızeteken sokfelé óidei üledékek találhatók, amelyek a kristályos kızetek felboltozódásával részben lepusztultak, így alakultak ki a Szahara jellegzetes hegységei, például a Tassili. Néhány helyen harmadidıszaki vulkánosság is elıfordult, például a Tibeszti- és a Hoggar-hegység területén.

•

Szudán: A Szaharától délre húzódó átmeneti terület a sivatag és az esıerdı között. Az africidákat sok helyen közép és újidei üledékek borítják, melyeknek mélyedéseiben medencék találhatók: a Felsı-Nílus, a Csád-tó és a Niger medencéje.

•

Guineai-partvidék: Az ısi kristályos kızetekbıl felépülı, kelet-nyugati irányú Észak-Guineai és az észak-déli irányú Dél-Guineai küszöböktıl a tengerpart felé fokozatosan lejtı, tengeri és folyóvízi üledékekkel borított terület. Az Guineai-öböl zugában harmadidıszaki vulkánosság eredményeként keletkezett a Kamerun tőzhányó és néhány sziget.

•

Északkelet-Afrika: A Szomáli-félszigeten a kristályos kızetekre középidei tengeri üledékek rakódtak, száraz, sivatagos, félsivatagos terület. Az Etióp-magasföld kristályos alapzatán a középidei tengeri üledékekre a harmadidıszakban óriási területen bazaltláva ömlött. A több ezer méter vastag rétegsorba a mély és meredek falú folyóvölgyek helyenként a kristályos alapzatig bevágódtak. Területén szabályosan fejlett függıleges övezetesség alakult ki.

•

Kelet-Afrika: A Szír-arab-ároktól a Vörös-tengeren keresztül Kelet-Afrikán át húzódik az a hatalmas, 6000 km hosszú árokrendszer, amelynek kialakulása az eocénben kezdıdött, de jelentıs eltávolodás azóta sem történt. A Kelet-afrikai árok falai mindössze 20-100 km távolságra vannak egymástól, a tektonikus mélyedésekben hosszú keskeny tavak találhatók (pl: Mobutu, Kivu, Tanganyika, Nyasza). A területen hatalmas tőzhányók sorozata alakult ki (Kilimandzsáró, Kenya, Teleki-vulkán, Elgon, Ngorongoro, Virunga)

•

Kongó-medence: A meredek peremküszöbökkel határolt medencét tengeri, tavi és folyóvízi üledékek töltötték fel. A Kongó-folyó a küszöbökön vízesésekkel bukik át (pl: Livingstonevízesés). A medence közepén húzódik az Egyenlítı, így a természetes növényzet a legnagyobb területen trópusi esıerdı.

211

•

Dél-Afrika: A keskeny parti síkságokból kiemelkedı, kristályos kızetekbıl álló magasföldek a száraz, lefolyástalan, harmadidıszaki üledékekkel kitöltött Kalahári-medencét ölelik körül. Afrika déli csücskében a variszkuszi eredető Fok-hegység két fı vonulatból áll (Lange- és Zwarte-hegység), közöttük medencék húzódnak (pl: Karru-medence).

III. Ipar 1. Bányászat Afrika ásványkincsekben gazdag kontinens, a kitermelt ásványkincsek zömét exportálják. • • • • • • • • • • • •

feketeszén: Dél-afrikai Köztársaság, Nigéria kıolaj, földgáz: Algéria, Líbia, Egyiptom, Guineai-partvidék: Nigéria (mintegy évi 100 millió tonnával Afrika legnagyobb kıolajtermelıje), Kamerun, Gabon, Angola vasérc: Dél-afrikai Köztársaság, Mauritánia, Algéria, Libéria, Zimbabwe bauxit: Guinea, Ghána rézérc: Zambia, Kongói Demokratikus Köztársaság (Zaire), Dél-afrikai Köztársaság krómérc: Dél-afrikai Köztársaság, Zimbabwe mangánérc: Kongói Demokratikus Köztársaság (Zaire), Gabon, Ghána ónérc: Kongói Demokratikus Köztársaság (Zaire) uránérc: Niger, Namíbia, Gabon, Dél-afrikai Köztársaság foszfát: Marokkó (foszfátkivitelben világelsı), Algéria, Tunézia, Togo, Szenegál, Dél-afrikai Köztársaság arany: Dél-afrikai Köztársaság (a világ legnagyobb aranytermelıje), Zimbabwe, Ghána gyémánt: Kongói Demokratikus Köztársaság (Zaire), Dél-afrikai Köztársaság, Namíbia

2. Feldolgozóipar A feldolgozóipar leginkább a Dél-afrikai Köztársaságban fejlett, iparának teljesítıképessége akkora, mint az összes többi afrikai országé együttvéve. A dél-afrikai ipar Witwatersrand térségében (Johannesburg, Pretoria) és Fokvárosban tömörül. Az észak-afrikai feldolgozóipari központok elsısorban a földközi-tengeri kikötıkben összpontosulnak.

IV. Mezıgazdaság A lakosság nagy része az éghajlatnak megfelelı, általában önellátó gazdálkodást folytat. Az esıerdıben égetéses és talajváltó földmőveléssel maniókát, batátát, jamszgyökeret, kukoricát, zöldségféléket termelnek. A szavannák terménye a köles, a rizs és a földimogyoró. A magasabb fennsíkokon, szárazabb területeken nomád állattartást folytatnak, szarvasmarhát, juhot és kecskét legeltetnek. A falvak környékén a kunyhók körül baromfiak, kecskék, disznók kóborolnak. A mezıgazdaság fontos ága az ültetvényes gazdálkodás, melynek terményeivel néhány ország a világpiacon is jelentkezik: • • • • • • • • • •

Dél-Afrikai Köztársaság: cukornád, banán, ananász Egyiptom: gyapot, cukornád, datolya Nigéria: kakó, pálmaolaj, gyapot, földimogyoró Elefántcsontpart: kakaó, kávé, ananász, pálmaolaj, banán Szenegál, Gambia: földimogyoró Uganda: kávé Ghána: kakaó Szudán: gyapot Zimbabwe: dohány Zanzibár: szegfőszeg

212