1. A falu általános leírása és történelme a. A község földrajzi fekvése és jellemzıi Györköny a 63-as számú út mentén lévı Nagydorogtól 3 km-re fekszik. Régen csak ez az egy út tette lehetıvé a falunak az ország életébe való bekapcsolódását. Késıbb, amikor megkezdıdött az atomerımő építése, még nagyobb gondot jelentett, hogy a Pusztahencsét Györkönnyel összekötı út földes út volt, ugyanis traktorokkal a terményt be tudták ezen az úton Paksra szállítani, de a dolgozókat a buszok csak kerülıvel tudták a munkahelyükre vinni. Társadalmi munkával megépítették ezt az összekötıutat, amelyet ma már aszfalt takar. A község természetföldrajzi fekvését tekintve a Dél-mezıföld tájegységen belül a györkönyi löszháthoz tartozik.(1), 3161 hektáron terül el. Német nemzetiségi falu. Ebbıl következik, hogy nemcsak az iskolában, hanem 1972 óta már az óvodában is kétnyelvő az oktatás. A lakosság nagy része állattenyésztéssel és szılıtermesztéssel foglalkozik. "A megtermelt szılı feldolgozásához és tárolásához a lakóhely kialakításával egyidıben valamennyi család épített magának pincét és présházat. Mivel a kor szokása szerint a pincék téglaboltozat nélkül épültek, ezért ilyen célra alkalmas területet kerestek és találtak a község keleti oldalán emelkedı agyagos, löszös talajú dombon." (2) Az 1900-as évek elején a présházak száma 420 volt, jelenleg 293 présházat használnak rendeltetésszerően. Az 1980-as évek elején úgy döntött a falu lakossága, hogy ezt a szinte skanzennek tekinthetı pincehegyet megmenti az utókor számára. Ezért nagy akarattal és összefogással nekiláttak a dzsungelos részek kiirtásának, kitakarításának, majd a farönkökbıl alkotott ülıkék és a vizesblokk kialakítása következett. Ünnepélyes
átadása 1987-ben volt, itt került megrendezésre a Nemzetiségi nap. 1989-ben a Szebb emberi környezetért országos pályázaton II. helyezést ért el vele a falu. Györköny másik nevezetessége a Falumúzeum, vagy ahogy a falon látható, "Dorfmuseum". E népcsoport kultúrájának, lakáskörülményeinek kívánt emléket állítani a Kossuth u. 325. házszám alatti Falumúzeum. A tárgyak összegyőjtését és a ház berendezését Kuti Imre irányította, ünnepályes átadás 1983-ban volt. Maga az épület valamikor az 1900- as évek elején épült döngölt falakkal, kis ablakokkal, nádtetıvel. Az épület érdekessége még, hogy tőzfal paticsból készült. Három helyiségbıl áll: az ajtón belépve a konyhában vagyunk, amihez egy nyitott kémény és kemence tartozik. Szinte hiánytalanul berendezett konyha tükrözi a régi életet. Az 1880 –ból származó szépen festett köcsögtartó deszkán és a hozzátartozó edényeken akad meg elıször tekintetünk, majd s szemközti falon a tányértartón és a festett tányérokon, melyek mellett régi evıeszközöket láthatunk. A kemencén és a mellette álló „csikó”- tőzhelyen füles cserépfazekak, öntött vasból készült fazekak, lábosok és egyéb apró konyhai felszerelések árulkodnak a múlt emlékeirıl. A kemence mellett a kenyér és a kalács sütéséhez minden fontos kelléket megtalálhatunk: sütılapát, dagasztóteknı állvánnyal, kendı a tartófával, lisztes lapát…stb Az utca felıli „ elsı szoba” a tulajdonképpeni élet színtere. Itt született meg a gyermek és itt ravatalozták fel halottaikat. Belépve, jobbról és balról egy szekrény áll ( 1882- és 1896 – ból ). A véletlen mőve, hogy a festett láda – amely 1833- ból való - tulajdonosa Koch nevő. A folyosóra nyíló ablak alatt áll a sublót, rajta varrott terítı, melyen faragott tükör és különbözı porcelánedények állnak. Az asztal sarokpad öleli körül, 1885-ös évszámmal, valamint az öntvénykeretes petróleumlámpa díszíti még ezt a sarkot. Az asztalon
megtalálhatjuk az üveg légyfogó mellett a gót betős Bibliát is. A jobb oldali ablak alatt található a varrógép, hajtóján varrókosár eredeti felszereléssel. ( pl: kézzel kovácsolt olló ) A falmentén láthatjuk az ágyakat a kézzel varrott ágynemővel, ágytakaróval, valamint felettük egy gót betős idézettel a Bibliából. Az ágyak elıtt rongyszınyeg, rajta festett bölcsı benne a baba szépen keményített kelengyébe; a pólya piros – fehér szalaggal átkötve és hímzett keresztelı kendıvel letakarva. Az ágyak végén áll egy menyasszonyi ruhában öltöztetett bábú, tiszta feketében. Érdekes módon ezt a hagyományt egészen 1920-as évekig megırizték. A sarokban esztergált fogason lóg a tarkán, felpántlikázott újonckalap. A szobában még több apró dolog teszi teljessé a képet. A hátsó szobában a kézi szövés, fonás tárgyi emlékeiben gyönyörködhetünk. Középen áll maga a szövıszék, tartozékai, valamint néhány rajta szıtt termék: törölközı, konyharuha… Körötte a fal mellett, pedig a munkafolyamatok sorrendjében a tilolótól kezdve a fésőkön, átgombolyítókon keresztül a rokkáig végig tudjuk követni az egyes munkafázisokhoz szükséges eszközöket. Sajnos a melléképületek nem maradtak ránk, de reméljük, hogy egyszer lesz lehetıségünk ezeket a hiányzó részeket pótolni, hogy teljes legyen a Falumúzeumunk. b. Szakirodalom a község régmúlt történelmérıl Györköny község évszázadok óta lakott hely. Ezt bizonyítják a föld mélyérıl elıkerült kelta és római korból való tárgyak, eszközök. A történelem szörnyő viharai újra elpusztították a települést. Ebbıl következik, hogy dokumentumok sem maradtak ránk a falu régmúlt történelmébıl.
A legrégebbi feljegyzés: "1333.- A pápai tizedszedık tolnai bevétele - A tolnai fıesperesség… Simon csibráki pap 8 báni dénárt fizetett, Pál kéri pap 5 báni dénárt fizetett, Lırinc györkönyi pap 12 báni dénárt fizetett."(3) 1829-bıl Egyed Antal feltett 22 kérdésére Hagymási Sándor, a helység jegyzıje válaszolt: 1. "A lakosok mikor szállták meg ezt a Helységet?"(4) "Györköny helységet hogy mikor szállták meg az németek nem tudatik, róla semmi dokumentum nem találtatnak. Egyébaránt az igaz, hogy legelıször rátzok szállották meg, amint most is egy utzája rátz utzának neveztetik, azután bizonyos ideig lakták magyarok, ezek tsak hamar elszármaztak nagyobb részint Lırintzre, ezek után jöttek az németek."(5) 2. "Milyen nemzet lakja? Kevert-e? S mellik van nagyobb számmal, mellyik fogy ?(6) "Német nemzet lakja és kétféle, pór németek és svábok. A svábok száma több és mindég szaporodik, ellenben amazoké fogy."(7) 3. "Ha németek, mellyik részébıl jöttek Németh Országnak vagy talán Hazánk más részeirül szálinkoztak, s honnan millyen a veseletjök, millyen termetüek-szinük? Értik-e nagyobb része a Hazai magyar nyelvet?"(8) "Németországnak több részeibıl szakadoztak ide. Az férfiak általában közép termetőek, mind ábrázatjok, mind viseletjek magyaros, és jól is beszélnek magyarul. Ellenben az fejér személyek, mind termetekre, mind szinekre esetlenek, sváb viseletüek egy szóval rondák, a magyar nyelvet is kevesen értik."(9) Pesty Frigyes 1864-ben hasonló kérdéseket tett fel a Helynévtára elkészítéséhez. Róth János jegyzı és Gányli Mátyás bíró válaszolták meg ıket. İk a község eredetét az 1710-es évekre tették. "A község elsı lakosai magyarok és németek voltak. A németek Mosony megyébıl költöztek be s Heidenbauern név alatt ismeretesek.
Késıbb a helység lakosságának magyarajkú lakosai papjukkal együtt Sár-Szent Lırintzre költözvén, ezek helyébe úgynevezett svábok költöztek be Hessen hertzegségbıl Németországból, minek következtében a helység tiszta németh ajkúvá vált."(10) Ennyi szakirodalmat sikerült feltárni a falu régmúlt eredetérıl. Állítólag még Németországban lehet találni ezzel kapcsolatos anyagot, de ezt még nem sikerült felkutatni. 2. Politikai és gazdálkodási hagyományok a. A lakosság felekezeti megoszlása Györköny falu lakossága 7 felekezetbe tömörül. A lakosság nagy része evangélikus. Találunk református, baptista, nazarénus, metodista, katolikus és evangéliumi-egyházközösség gyülekezetet is. 1829-ben a falu lakossága mind evangélikus volt. Ez tudható annak, hogy a telepítı Meszlényi János gondolt arra is, hogy a betelepedık vallásukban megegyezzenek, így mind evangélikusok voltak. A háború következtében az egyházi iratok megsemmisültek. A falu újraéledésének 250. évfordulójára 1946-ban Takó István készített feljegyzést a gyülekezet múltjáról, valószínőleg az akkor élt legidısebb gyülekezeti tagok élı szájhagyományára támaszkodva. Ezt a feljegyzést Karl Béla egészítette ki. A templomról és annak építésérıl a következıket tudjuk meg: "E szerint a jelenlegi templom 1796-ban készült el. Mohai Péter lelkész utolsó szolgálati éveire esett az építés ideje, aki a templom elkészülte után hamarosan meg is halt. A templom eredetileg torony nélkül épült. A tornyot állítólag 1885-ben építették hozzá. Érdekes a templomépítési módjáról élı hagyomány, mely szerint a templomépítés alatt a gyülekezet zavartalanul tovább használta a régi templomot istentiszteleti célra és csak az új templom elkészülte után bontották le, és hordták ki belıle a régi templom anyagát. A tervezı és kivitelezı, valamint az építési költségek a fenti okok miatt ismeretlenek. Ugyancsak ismeretlen a belsı berendezés eredete. Az orgona állítólag 1822-bıl származik." (11)
E templom mellett a többi vallásnak is van imaháza, melyek a falu különbözı pontján találhatók és minden vasárnap ezek adnak otthont a szertartásoknak. A falunak egy temetıje van, itt található a ravatalozó is, melyet 1972-ben építettek. (12) Jellegzetesség, hogy a sírok fejfái a falu felé néznek. A györkönyi gyülekezet és az egyházi iskola megalakulása "A Györkönybe érkezett evangélikus vallású betelepülık nemcsak földjeik után vágyakozó emberek voltak, hanem lelki éhezés és szomjúhozás gyermekei is, ezért szinte az ideérkezés pillanatában gyülekezeti közösség után vágyakoztak. Az ilyen vágyakozás soha nem volt hiábavaló. Az éhezınek enni, a szomjúhozónak inni ád az Úr. A györkönyi gyülekezet megalakulása egy tanító és egy lelkész nevéhez főzıdik. A lelkész neve általában ismert gyülekezetünkben, de a tanító neve nem. Sok hívınket megkérdeztem, de senki sem tudta megmondani a nevét annak a tanítónak. Pedig ı volt az, akit az elsı idetelepülık, letelepedésük elsı esztendejének ıszén idehoztak. Biztosan igen nagy dolog volt az, mert akkor tanítót, lelki szolgálatra is alkalmas tanítót meg éppen nem volt könnyő dolog találni. Hogy hogyan jutottak hozzá a györköny evangélikusok, nem tudjuk, csak azt tudjuk, hogy 1718 ıszén itt van Zagrovszky Efraim késmárki származású tanító."(13) A Györkönyi evangélikus templomról A mai templomépület 1796-ban épült, de nem ez az elsı templom ezen a helyen. Már a XIV. században állt itt templom, az akkor virágzó Györköny mezıváros közepén. A középkori település a
török megszállás alatt nyomtalanul elpusztult, a templom emlékét már csak a hódoltságot túlélı "templomdomb" elnevezés ırzi, és a templom körül néha elıkerülı emberi csontok utalnak a templomot valamikor körülfogó középkori temetıre. A török kiőzése után magyar és német bevándorlók kezdték újra benépesíteni a vidéket. 1719-ben érkeztek az elsı telepesek, két év után a magyarok a szomszédos Szent Lırinc pusztára költöztek, Györkönyben pedig homogén, német, evangélikus közösség élt tovább. Kezdetben fatemplomot emeltek ezen a helyen, amit hamar kinıtt a gyülekezet. A II. József türelmi rendeletét követı fellendülésben a györkönyiek is kıtemplom építését határozták el, melyet 1796 novemberében, az uralkodó Habsburg Lipót iránti tiszteletbıl, Lipót napján szenteltek fel. A templom építészeti szempontból ezen a vidéken teljesen általános, úgynevezett magtártemplom. Egyedül a mennyezet belsı kiképzése, a "cseh boltozat" értı építımesterre valló egyedi megoldás. A szószék-oltár a környék evangélikus templomaiban ugyancsak az itt láthatóhoz hasonlóan áll: a barokkos megoldás a kor ízlését és az egyházzal kapcsolatos elvárásait fejezi ki, az oltár felett magasodó szószéknek pedig katolikus-ellenes teológiai jelentısége van: a hirdetett ige magasabb rendő, mint az oltár elıtti szolgálat. Ezt az ellentétet az idı rég meghaladta: az evangélikus egyház újra kezdi megbecsülni a liturgiát, a katolikus egyház pedig egyre inkább a Bibliát tekinti az istenismeret forrásának. A szószék-oltár tehát egy kétszáz esztendıvel ezelıtti gondolatot fogalmaz meg. Az oltár mellett jobb és baloldalt álló zárt padok is egy régi értékrendet fejeznek ki. Bár Luther Márton szinte szenvedélyesen tanított az emberek Isten elıtti egyenlıségérıl és a keresztények "egyetemes papságáról", az evangélikus egyházak mégis sok helyütt
hierarchikusak maradtak. A szépen faragott rácsok mögött az egyik oldalon a lelkész és családja, a másik oldalon a faluközösség elıkelıi helyezkednek el, kifejezendı, hogy ok mégis mások, mint a közönséges halandók. A zárt padok a múltra emlékeztetnek és egyben figyelmeztetnek: az egyház életében egyedül Isten jól felismert akarata lehet mérvadó, emberi elképzelésekkel, vágyakkal és értékrendekkel szemben is. Az orgona az 1820-as években épült, mechanikus mőködéső, barokk hangolású hangszer. A két világháború ellenére – háborúkban szokták az értékesebb fémet tartalmazó régi sípokat olcsóbb, romantikus hangszínő sípokra kicserélni – a pedálmő és a felsı manuál sípsorai szinte változatlanul, meglepıen jó állapotban maradtak ránk. Rövid pedálsora van, ezért az orgonairodalom komoly mővei nem játszhatók rajta, de a gyülekezeti éneklést szépen kíséri és vezeti. Mindig új ének szolgálatában áll, ahogyan az elmosódott aranyozású felirat hirdeti: énekeljetek az úrnak új éneket! A Györkönyi Evangélikus Egyházközség harangjainak rövid története A régi feljegyzésekbıl kikövetkeztethetı, hogy templomunk tornyában 1889-tıl négy harang szól. 1889. július 28-án két új – és valószínőleg két, addig is meglevı – harangot emeltek be a toronyba nagy ünneplés közepette. Az új kis harangot a gyülekezet lelkésze, Tomka Gusztáv és felesége adományozta, a többi költség, mely a harangok tartószerkezetével együtt mai áron kb. 5 millió forintot tett ki, a gyülekezetre hárult. A Presbitérium 1915. szeptember 15-i győlésen felolvasták azt a körlevelet, mely a hazafiúi kötelességre és harcban álló apáink és fiaink megsegítésére hivatkozva egy harang önkéntes felajánlását
kéri hadi célokra. A győlésen szótöbbséggel megszavazzák a második nagyharang átengedését, mivel annak újraöntése – többféle fogyatkozása miatt – belátható idın belül szükségessé vált volna. 1915. december 19-én Schmidt János lelkész felolvasta az újabb püspöki körlevelet. Eszerint a harangok összsúlyának 1/3-át kitevı harang tartható vissza a gyülekezetben. A Presbitérium úgy döntött, hogy a rendeletnek részben ellenszegülve, vallási és tőzrendészeti okokból a nagyharangot tartja meg. A három harangot 1916. szeptember 18.-án vitték el. 1917. június 10-én szembesült a gyülekezet azzal a püspöki körlevéllel, mely az utolsó harang felajánlását kéri. Eszerint amelyik gyülekezet nem adja önként a harangját, attól törvényesen rekvirálják. A közgyőlés úgy döntött, hogy nem mond le a nagyharangról. Négyfıs küldöttséget választottak, hogy a harang majdani levételekor keletkezı esetleges károkat megállapítsák. Tagjai: Leidal Mátyás, Leidal György, Lepp András, Lückl György. 1917. június 24-én, a gyülekezeti közgyőlésen elhangzott a bejelentés, hogy a három átadott harang váltságdíja megérkezett, azt a továbbiakban harangalapként kezelik. 1922. november 12-én nagy ünnepe volt a gyülekezetnek. Schöll Lajos hidasi lelkész, fıesperes ezen a napon avatta fel a két új harangot, melyeket a gyülekezet Seltenhofer Frigyes soproni mesterrel készíttetett 314.000 korona árban. A kisebbik harangon ez állt: „Ist Gott mit uns, wer kann wieder uns sein.” Az istentisztelet végén a még hiányzó kisharang beszerzésére győjtötték az offertóriumot, mely 9189 koronát jövedelmezett. A negyedik harangot 1926. április 25-én szentelte fel Schöll Lajos fıesperes. Az akkor 5.000.000 korona értékő kisharangot, Sterczer
Andrásné ajándékozta a gyülekezetnek, férje emlékére. E naptól szólhatott újra négy harang a toronyban. 1942-ben az iparügyi, a honvédelmi és a vallás- és közoktatási miniszter közös rendelete kötelezi a gyülekezeteket a legalább 25 cm legnagyobb külsı átmérıjő harangok bejelentésére. Az aktuális püspöki körlevél így ír errıl a lelkésznek: "A harangok igénybevételére vonatkozó minisztériumi rendelkezést fájdalmas érzéssel közlöm, s kérem, hogy annak pontos végrehajtásáról gondoskodjék! Hazánk súlyos áldozatokat kíván gyülekezeteinktıl. Harangjaink búcsúzó kondulás után alászállnak a templomtoronyból, hogy más formában nemzetünk védelmét szolgálják. Teljesítsük áldozatos kötelességünket önfegyelmezı elszántsággal és könyörögjünk Istenhez, hogy áldozatunk ne legyen hiábavaló. Lelkipásztori bölcsességgel álljunk az áldozatkövetelés idejében népünk mellett és erısítsük benne az istenfélelmet és a hazaszeretetet." Ezen rendelkezés alapján templomunk két harangját 1944. tavaszán szerelték le és dobták le a toronyból, több, ma is köztünk levı gyülekezeti tagunk szeme láttára. Köztük volt – különleges körülmények között – az az akkor 8 esztendıs kisfiú, akinek szívét 60 év múltán arra indította az Isten, hogy áldozatkész adományával pótolja a hiányzó harangokat. A templom mellett álló második világháborús emlékmő 1990. novemberében került a helyére. életrıl és halálról beszélnek itt a kövek, s mindezek felett Istenrıl, aki élıvé teheti a régi kövek tanúságát is
b. Egyesületté szervezıdött társadalmi, politikai és kulturális törekvések A falu életében több egyesület is alakult. Az elsı ilyen volt a Györköny- Nagydorogi Dalárda, mely 1879. június 22-én alakult, és a Forster-féle házban tartott juniálison lépett fel elıször közönség elé. (14) A falu lakossága 1892. március 2-án belép a Tolna megyei gazdasági egyesületbe."Egyhangúlag elhatároztatott egyenlıre 6 évre az egyesületbe belépni." (15) Marth Péter tanító érezte azt, hogy a falu lakosságának szüksége van az önképzésre, a mővelıdésre. Ezért 1926. március 6-án megalakította a Györkönyi Gazdakört, melynek célja: "Az ezeréves magyar állameszme alapján hazánknak és a társadalomnak megfelelı szolgálatára egy táborba győjteni azokat a gazdákat, akik a rettenetes összeomlás után az új hazának és egy jobb világnak felépítésére törekszenek és ebben a nagy munkában részt venni akarnak." (16) A Györkönyi Polgári Lövész Egyesület 1930. február 12-én alakult meg, elnöke: Koch Mihály, majd 1935. december 8-án ismét újjáalakult, új elnöke: Korossy József lett. (17) A sok tőzeset után itt is megalakították a Györköny Önkéntes Tőzoltó Testületet 1932. november 29-én, melynek elnöke Haunner József fıjegyzı volt, alapító tagok 34-en voltak. (18) A levéltárban találkoztam az 1902. október 19-én megtartott Képviselı Testületi Győlés Jegyzıkönyvével, amely elutasítja a Népkönyvtár felállítását, mert az itteni emberek nem tudnak jól magyarul olvasni, és amit elolvasnak, azt nem értik meg. 3. Kulturális és életvitelbeli hagyományok a. Szüret A szüretelést megelızı héten megkezdıdik az elıkészület, a szüretelı eszközök dagasztása. " A présház egyetlen helyiségbıl áll. Az ablak elıtti részben kapott helyet az asztal, néhány helyen
sarokpaddal. Egyik hosszanti fal mellett találhatók a szılı feldolgozásához szükséges felszerelések: szılıprés és tartozékai, a szüretelıkád vagy kádak, a présbıl kifolyó must győjtésére szolgáló préssajtár, a sajtár töltésére használatos finak, a hordó alján keletkezett üledék felkeveréséhez, illetve a hordó mosásához alkalmazott láncosbot, a présbe kerülı szılı eltömörítéséhez szükséges döngölı, a megbillentett hordó kitámasztására szolgáló lustafa és a szüretelı hordó. A másik hosszanti fal mellett az ászokfán találjuk a szigorúan növekvı méret szerint sorba rendezett boroshordókat."(19) A szüret napján a lovaskocsira felkerültek a félfenekő hordók, a puttony, a döngölı. Kezdetét vette a szüret. A szüretelés melencébe vagy vájlingba történt, mivel akkor még nem volt használatos a vödör, majd a szılı puttonyba került. A puttonyos, a kocsikerék küllıjébe állított ülésdeszkán ment fel a kocsira és öntötte ki a leszüretelt szılıt, így több fért a hordókba. A szüretelık ebédre túróskenyeret, szalonnát vagy szajmókát ettek. Szüret végeztével, a lovas- kocsival a pincéhez mentek és a hordókból sajtárral kimerték a szılıt, a présházban ledarálták. Darálás után a szüretelıkádat csapra verték, a színlevet az elıkészített hordókba öntötték. A kipréselt szılıre vizet öntöttek, majd kipréselték újra, ezt nevezték présbornak, "csingernek". " A présházban a must erjedését követı elsı fejtésig tárolták a bort. Ezt követıen végleges helyére, a pincébe került. A pincesíp, vagy pincelejáró lépcsıi fából készültek. Az oldalfal bemélyedése, a süllyesztett szekrényke a különbözı eszközök elhelyezésére szolgál. Az itt található pincék szélessége általában 2-3,5 m, magassága 2 m körüli, hosszúsága 8 m-tıl, 15 m-ig terjed. A pincefolyosó egyik hosszanti oldalát az ászokfán sorakozó hordók uralják. A kedvezı klíma lehetıvé teszi az egyéb mezıgazdasági termények tárolását is. Ezt a célt szolgálja a kölökpince."(20)
b. Szüreti mulatság, "Winzerfest" A szüreti mulatságot a szüret idejére szervezték. A bíró és a bíróné, a jäger és a jägerné szerepét olyan jegyespárok vállalták, akik még a tél folyamán összeházasodtak. A bíróné kasmer ruhát, piros kasmer kendıt és fekete kötényt viselt. A bíró viselete egyszerőbb volt: fekete zsinóros ruha, csizma, pipa és kalap. A jägerné zöld ruhát viselt, szintén fekete köténnyel. A jäger hivatásának megfelelıen volt felöltözve, a vállra akasztható puska sem hiányozhatott a tartozékok közül. A csıszlányok és legények magyar ruhát viseltek. A csıszlegény lóháton elment a párjáért és együtt mentek a gyülekezési helyre. Amikor már mindenki együtt volt, akkor mentek el a jägernéért, majd a bíróért és legvégén a bírónéért, ahol a felvonuló sereget megvendégelték. Körbekocsikáztak a falun, itt-ott megálltak, táncoltak és a kisbíró felolvasta pikáns szövegét, melyben az azévben történt eseteket figurázták ki. Este kezdıdött a bál, ahol a terem díszítésére a csıszlegények és leányok ügyeltek. Ha elfogtak egy "tolvajt", felette a bíró mondta ki az ítéletet. A szılıkosarat a bál ideje alatt elárverezték. A szılıkosár érdekessége, hogy egy kúp alakú vázra kötötték fel a szılıfürtöket, úgy, hogy egy tenyérnyi hely sem maradhatott. Egy ilyen kosár 3040 kg-ot nyomott. A mulatság reggelig tartott. b. Lakodalom A lakodalmakat télen tartották, mivel ilyenkor kevesebb volt a munka. A hét elején készítették a süteményeket: a kulcsost, a kalácsot, a kuglófot. Szerdán az asszonyok tésztát csináltak, a férfiak pedig borjút vagy disznót vágtak. Ugyanaznap vacsorával kedveskedtek a segítıknek. Az esti menü: húsleves metélt tésztával, fıtt hús tormával és töltött káposzta volt.
Az esküvıt csütörtökön 11 órakor tartották. A jobb módú család menyasszonya fehér középlábszárig érı egész ruhát viselt. A szegényebb család menyasszonya fekete középlábszárig érı egész ruhát viselt, fekete harisnyával és fekete spangl cipıvel. Haját fehér hajdísz díszítette. A vılegény fekete öltönyt, fehér inget és fehér nyakkendıt hordott. Az esküvı a menyasszony kikérésével kezdıdött. Az esküvı után az újasszonnyal "Ehretanz", becsülettáncot táncoltak, melyet a vıfély kezdett és az újember zárt. Ezt követte az ebéd, mely gulyáslevesbıl, kalácsból és kuglófból állt. A rövid napok miatt korán volt a vacsora. A vacsorai menü: húsleves, metélttésztával, fıtt hús tormával, sült csirke, töltött borjúmell és filcli. A vacsora után kezdıdött a mulatás. A halottsirató is a mulatság része volt. A nagyteknıbe feküdt a cseléd, lepedıvel letakarva. Gyerekei körülállták, és nagyon siratták. A siratás a "halott" felülésével ért véget, mely a hangulatot még fokozta. Éjfélkor kezdıdött a menyecsketánc. A menyecske piros szoknyát, fehér réklit, fekete kötényt és piros kendıt viselt. A menyecsketáncot a vıfély kezdte, majd a násznagyok folytatták és utánuk következett a násznép. A lakodalom hajnalig tartott. Pénteken délben volt a szakácsnék ebédje a "Kächamol". Ez azt jelentette, hogy az ifjú pár tálalt a többi fiatallal a szakácsoknak és a felszolgálóknak. Elbeszélgettek és délután a Pincehegyre mentek, addig mulattak, amíg a kedvük tartotta. d. Búcsú 1796. november 15-én szentelték fel az elkészült templomot. A templom átadása nagy ünnep volt. Minden család vendéget hívott Jöttek vásárosok is. Mivel november 15-én Lipót napja van, így a templom védıszentje Lipót lett. Ettıl kezdve mindig november 15éhez közelebb esı vasárnap tartották a búcsút. Nagy ünnep volt ez a györkönyi embereknek, igaz hogy ilyenkor kint még munka van, de
erre a két napra félretették. A búcsú hetében nagy volt a készülıdés: meszeltek, takarítottak. Vasárnap délelıtt az egész család ment a templomba. Búcsúra új ruhát és cipıt vettek. Erre a napra vágták le az utolsó kacsákat. Ebéd után elmentek a búcsúba, ahol mézeskalácsos szívet, katonát vásároltak a gyerekeknek, felültették ıket a ringlispílre. Este kezdıdött a mulatás. Mindkét kocsmában bál volt, ami hajnalig tartott. A bálban a lányok, fiúk, házaspárok örömmel mulattak, estétıl virradásig járták a táncot. Hétfı is ünnep volt. Délelıtt istentiszteletre mentek, délután a férfiak kimentek a Pincehegyre és ott mulattak. Présházról présházra jártak, harmonika mellett énekeltek. Este bállal zárták az ünnepet. 4. Gazdálkodással kapcsolatos események a. Disznóvágás A hideg téli idı beáltával kezdetét vette a disznóvágások idıszaka. Györkönyben nagy hagyománya van ennek, mivel itt a disznókat nem perzselik, mint a szomszéd településeken, hanem forrázzák. A forrázáshoz vastag nyárfa derekából készült egy méter széles és két méter hosszú teknıt használtak. A forrázás után a bontószékre került, ahol a disznót késsel átborotválták és tisztára mosták. Így került a rénfára, ahol a böllér ( a családhoz tartozó közeli rokon ) szétszedte. Kolbászt, hurkát, gömbıcöt, szalámit készítettek belıle. A nyári fogyasztásra készült gömbıcöt és szalámit a füstölés után fahamuban tárolták, így védték meg a kiszáradástól. Mikor feldolgozták a disznót, este követte a disznótoros vacsora a "Sautanznachtmal", amelyen az egész család részt vett. A vacsora húslevessel kezdıdött, ezt követte a leveshús tormával, majd a töltött káposzta és a sült hurka, kolbász és pecsenye. Utolsó fogásnak befıttet szolgáltak fel. Vacsora közben megérkezett a "Sautanzbrief", a böllér levél, melyet egy veréb lábához kötve az ablakon át juttattak be. E levelet egy kívülálló, pl.
szomszéd írta, melyben kifigurázta az egésznapi munkát. A sült kolbász és a hurka tálalására megérkeztek a cigány házaspárnak öltözött szomszéd fiatalok is. A cigányasszony a ház urát kente be korommal, a cigányember pedig a ház asszonyát, hogy valami ennivalót kapjanak. A lyukas teknıbe, melyet magukkal hoztak csontok kerültek. Azért volt lyukas a teknı, hogy a csontok kipotyogjanak belıle. Nagy volt a vigalom, a cigányokat megvendégelték. A gyerekek a fésővel hallatott zenére még táncoltak is. b. A kender feldolgozása A kender feldolgozásának is voltak hagyományai Györkönyben, mivel minden háznál termesztettek kendert. A beérett kendert kinyőtték és elvitték a kenderáztatóba, ahol 10-12 napig áztatták. Kimosták, majd kévébe állogatva szárították. Otthon tilolták, gerebenezték. A gerebenezés mellékterméke a kóc volt, ebbıl készítették a zsákot. A megmaradt részt rokkával megfonták, hamulúggal puhították és fehérítették. Ebbıl a felgombolyított fonálból készült a vászon, melyet helyben vagy Nagyszékelyben szövettek. A vásznat nyáron fehérítették: tőzı napra tették és 2-3-szor megöntözték. Csak ezután dolgozták fel lepedınek, vánkoshuzatnak stb. A fonás ideje alatt a szomszéd asszonyok összejártak, minden nap másik háznál fontak este 10-11 óráig. Így takarékoskodtak a petróleummal és közben beszélgettek. A soros háziasszony meglepetést készített vendégeinek; pogácsát, morzsolt fıtt kukoricát, sült tököt, aszalt gyümölcsöt, vagy ahol már volt disznóvágás, dinsztelt káposztát és kolbászt. Így teltek el a hosszú téli esték. 5. Kistérségi néprajzi jellemzık a. Öltözködés A györkönyi ember népviselete nem volt tarka. A nık hétköznap karton vagy flanel ruhát viseltek, házivászonból készült
köténnyel. Ehhez tartozott a gyapjúból vagy kenderbıl készült tutyi, amit maguk kötöttek és talpaltak bırrel vagy gumival. A harisnyájuk színesre festett gyapjúból készült. Ünnepeken színes terliszter és gyapjúból készült ruhát viseltek. Egy ruhához általában 6-8 méter anyagot használtak. A jobb módúak szoknyájuk szélét bársonykoptatóval látták el. A szoknya színei: bordó, barna, drapp, sötétkék, sötétzöld és fekete volt. A blúzok nyakig zártak és gazdagon díszítettek. A nyak körül a mellrészen át széles gallér húzódott. A gallér részt és az elejét gyöngyökkel, fekete csipkével vagy egyszínő selyemhímzéssel díszítették. A szövetblúzok mindig béleltek voltak, ez növelte az élettartamukat. Ünnepi kötényük a szoknya hosszával 5 cm-rel rövidebb terliszter vagy selyem volt. Az öltözéket kiegészítette a szövet fejkendı, amely a szoknyával megegyezı színő. A nık ünnepkor spangl cipıt viseltek. Télen selyemmel átszıtt belinerkendıt hordtak. Nagy hidegben a beliner tetejére "Umhangtuch"-t, vállravetı kendıt tettek, ami vastag fekete vagy szürke posztóból készült és rojtokkal volt díszítve. A férfiak hétköznap vászonból szıtt fehér nadrágot, bı ujjú inget, melles kötényt és mellényt viseltek. Elıfordult a "Zeig" nadrág is. Faklumpát is hordtak szalmával vagy birkabırrel bélelve. A hétköznapi viselethez általában bır papucsot, tutyit és gyapjúból készült kapcát használtak. A vászon inget félen flanel ingre cserélték. Ünnepi viseletük fekete vagy sötétszürke nadrág, elején kb. 10 cm hosszan zsinórral díszítve. A zakónál a kétsoros gombolás volt a jellemzı. Az ünnepi öltözékhez kalapot viseltek és csizmát hordtak. Télen színes, bordó, kék, piros felállónyakú inget használtak. Kabátjuk fekete posztóból készült, melynek gallérja perzsa prémbıl volt. Ehhez perzsa kucsmát használtak. A jobb módúak irhával bélelték.
A gyerekek öltözéke megegyezett a felnıttekével, csak harisnyájuk, kapcájuk és tutyiuk volt színesebb. b. Lakóház A régi lakásokra a döngölt fal és a nádtetı volt a jellemzı. A ház átlagosan három szobából állt. Az elsı szoba a tisztaszoba 6 méter hosszú és 4-5 méter széles volt. Ebben két-három ágyat helyeztek el, melyet magasan megraktak ágynemővel. Az ágytakaró fehér alapon halványlila anyagból készült, melynek elejét ráncolták. A szobában volt még két szekrény is, egyik rakodós, a másik akasztós. Tulipános festéső, évszámmal és a tulajdonos nevével díszítve. Itt helyezték el a sublótot és a falitükröt is. A szoba közepén állt az asztal és a székek. A padlót rongyszınyeg védte. Az ablakra csipkével díszített sifon függöny került. A második helység a lakószoba volt. Itt kettı ágy állt, egy asztal sarokpaddal, fonott székkel és a ruhásládával. A harmadik szobában a nagyszülık laktak, melynek berendezése hasonló az elıbbiéhez. A konyhában állt a nyitott kéményő kemence, a vályogból rakott sparhelt, asztal, pad, stelázsi, a falon tányérok és a "havalora", köcsög- és edénytartó. A padlózata agyag, helyenként tégla. A kamra tágas volt. Benne tárolták az egész évi élelmet, a kolbászokat, befıtteket, helyenként a gabonát is. Ezt követte a második, a gazdasági udvar. Itt található az istálló. Ebben kétféle jászolt építettek: a szarvasmarháké alacsonyabb, a lovaké magasabb. A lovak felett helyezkedett el a takarmánylétra, melybe több napra elegendı szárított lóhert is fel tudtak rakni. A lovakat a szarvasmarháktól rúddal választották el. Itt tartották a répadarálót és a keverıládát is, amelyben a pelyvát, a reszelt répát, burgonyát vagy tököt és a kukoricadarát keverték össze. A keveréket este készítették el, így reggel rövidebb ideig tartott az etetés. Ha a családban fiú volt, ı az istállóban aludt, a mennyezetre függesztett ágyban, a "Himmelbett"-ben. Ha az állatok
elszabadultak, így a fiatalemberben nem tudtak kárt okozni. Az istállót követte a pajta, rendszerint deszka oldala volt, ez a benne tárolt takarmány száradását segítette elı. Itt tárolták a pelyvát is. A pajta után építették a fásfészert, a baromfiólat és a sertésólat. A "Sopa"-ban, a fészerben tartották a szekeret és a gazdasági eszközöket. A házpince szolgált a burgonya, répa tárolására, de nyáron a kenyeret, tejet is itt tartották egy külön asztalon. A harmadik udvar a szérőskert volt. Itt csépelték el a gabonát. Ezt követte a kert, ahol a zöldségféléket termesztették. 6. Kitelepítés A györkönyi emberek nem voltak mindig vidámak. Sajnos életükben volt egy nagy megrázkódtatás, a kitelepítés, ami 1946-ban kezdıdött. Az Ellenzék címő újság 1947. október 4-én a következıket írta: "Györköny, 1947. szeptember hó.- Szomorú a helyzet a faluban - ezzel kezdi a beszélgetést Máthé Gyula, a fıjegyzı. - Nappal és éjjel egyik betörés a másik után. Lopás lopást követ. Katonai karhatalmat kaptam a rend fenntartására, alig változtatott valamin. A vagyonbiztonság itt ma nulla… A zilált képet mutató Györköny, valamikor csendes, dolgos, gazdag község volt. Határa 7458 hold, ebbıl 300 a szılı. Az 1941-es népszámlálási adatok szerint 3478 lakója volt a falunak, akik közül 1600 németnek vallotta magát, ( itt kívánom megjegyezni, hogy ekkor közigazgatásilag Pusztahencse is Györkönyhöz tartozott) német anyanyelvő és magyar nemzetiségő volt 537, a többi magyar " (21) A lap a következıket írja a kitelepítésrıl: " A svábok kitelepítése 1946-ban kezdıdött. Elvittek 400 embert. Maradhatott az, akit a mentesítı bizottság magyarhőnek nyilvánított, a hadifoglyok hozzátartozóit nem bántották, általában meglehetısen igazságosnak és elfogulatlannak tartják az akkori kitelepítést. A második csoport elszállítására az idén, szeptember 3-án került sor. A kitelepítendık
névjegyzékének összeállításánál ezúttal merıben más szempontokat vettek figyelembe. A jó anyagi helyzetet. Az idei kitelepítésrıl a falu a választás elıtt néhány nappal értesült, amikor a közigazgatás és a pártok idejét a választási készülıdés kötötte le. Kifüggesztették a községházán az úgynevezett "A" listát, amely körülbelül 1400 névbıl állott. A listán szerepeltek magyarok, túlkorosak, hadifogoly hozzátartozók, betegek, már régebben mentesítettek. Hatalmas tömeg rohanta meg a hivatalt a mentesítési kérelmekkel. Negyvennyolc órán belül kellett beadni, a nehezen megszerezhetı mellékleteket. Mentesítı bizottság csak zúdult, családok százainak jövendıjérıl kellett dönteniük percek, másodpercek alatt. Fizikai lehetetlenség volt. Megjelentek a teherautók, megkezdıdött a kitelepítés. Félhétkor rendırök zörgettek a kapukon, hétkor már indult az elsı karaván a nagydorogi vasútállomás felé. Bútor, jószág, minden maradt, a kitelepülık vihettek egy-két szalmazsákot, némi élelmet, pár ruhadarabot, összesen száz kilóig. Nagydorogon szigorú motozás. Az asszonyoknak kibontják a kontyát, elveszik a pénzt, az ékszert, a fülbevalókat. Hiába vihetnek a rendelkezés szerint két győrőt, egy karórát, egy melltőt, egy nyakláncot és személyenként ötszáz forintot magukkal… Estére pedig az elhagyott házak javarészét már kifosztották. Egész éjjel autók járták az országutat, a tolvajok egymás között árvereztek. Egy kacsa hat forint, egy csirke kettı, a hízónak szinte nincs is ára. Gördültek a hordó borok. A rabló hadjárat befejeztével kezdıdött csak a leltározás." (22) Kéthly Anna, a Nemzetgyőlés alelnöke is hiába támogatta a mentesítést: "Belügyminiszter Úr! Alulírottak azon tiszteletteljes kéréssel fordulunk a Miniszter Úrhoz, szíveskedjék elrendelni, hogy az ez év januárjában kért és mindeddig hasztalanul várt mentesítések, illetve visszatelepítések, melyeket Kéthly Anna, a Nemzetgyőlés alelnöke támogatott, az azóta kitelepített mentesítésre ajánlottakkal vagyonukba visszatelepíthetık legyenek. Kérésünk
indokolására a következıket jelenthetjük: A német megszállás alatt biztonsági okokból KÉTHLY ANNA a nemzetgyőlés jelenlegi alelnöke több hétig Györkönyben tartózkodott, ahol bár többen felismerték, a magyarhő, volksbundesellenes lakosság szeretettel ırizte ıt, ezért KÉTHLY ANNA a felszabadulás után ezen magyarhő családokat mentesítésre ajánlotta. Mivel ezek közül az alábbiakat már kitelepítették, bár mindenkor magyarhő, németellenes magatartásukról voltak a múltban is ismeretesek, valamint a népszámlálási adatok szerint magyar nemzetiségőeknek vallották magukat, visszatelepítésük, illetve mentesítésük a mai napig nem történt meg, sıt két újabb családot közülük azóta kitelepítettek, tisztelettel kérjük a kitelepített családok visszatelepítését és a többi mentesítésre ajánlott családok mentesítését elrendelni szíveskedjék."(23) Az újságcikk befejezésénél méltóbb befejezést nehéz lenne találni: " Bőnhıdjék a bőnös…, véli a szociáldemokrata titkár-, de miért fizetünk így azoknak, akik semmit sem tétettek? Egy hónapja betege vagyok a történteknek. A pécsi és a baranya megyei Nemzeti Bizottság kérelmére a sok szabálytalanság miatt felfüggesztette a kitelepítést a belügyminiszter. Mi lesz tovább? Ha megindul újra, ugyanígy folytatják? - Az elhagyott házakat mind feltörték. Kirabolták búcsúzik Halmai Ádám. Kis mezítlábas gyerek baktat az úton - Erıs várunk nekünk az Isten - bólintja. Így köszön el Györköny."
