1-2. január-február

12. évf. - 2016/1-2. január-február Budapest Science Meetup 2016. január 31. http://sciencemeetup.444.hu/2016/01/31/genmodositas-e-a-genszerkesztes

Varga Máté

Fotó: Varga Máté

Első olvasatra talán értelmetlen szőrszálhasogatásnak tűnhet a címben feltett kérdés, hiszen ha valamilyen módon elérjük a genetikai anyag megváltozását, az nyilván módosítást jelent, ugyanakkor a szemantikázás egyáltalán nem véletlen és fölösleges:

elfogadhatóak a nem-GMO kategóriában, de a pontosabb molekuláris biológiai beavatkozások már nem. Ez a teljesen ad hoc (és ma már kifejezetten zöldszimpatizáns publicisták szerint is értelmetlen osztályozás azonban az újgenerációs genomszerkesztési módszerek megjelenésével komoly dilemma elé állítja a törvényhozókat: lehet-e (kell-e) pusztán egy technológia alkalmazását szankcionálni, ha annak eredménye sok esetben az eddigi szabályok szó szerint vételével sem eredményez GMO-t (2)?

nem kevesebbről szól ugyanis, mint, hogy mit tekintünk ma Európában GMO-nak. Márpedig az nyilvánvaló, hogy - bár sok szempontból logikus lenne -, se a közvélemény, se a törvények nem tekintik egyenlőnek a génmódosítás különböző formáit (1). Senki nem gondolja GMO-nak a hagyományos, háziasított állat és növényfajtákat (bármennyire is radikálisan különböznek a valóban természetes, vadon élő rokonaiktól), de a határ még csak nem is az egyszerű természetes szelekció és a "mesterséges", emberi rásegítés között van, hiszen például a mutációk véletlenszerű megjelenésének gyakoriságát nagyságrendekkel megnövelő radioaktív sugárzáson alapuló módszerek

A 2001/18/EK számú EU-s irányelv definíciója szerint ugyanis a GMO "olyan szervezet, az ember kivételével, amelyben a genetikai anyagot olyan módon változtatták meg, amely nem fordulna elő a természetben párosodás, illetve természetes rekombináció útján". (3)

Borító: Chris Proudfoot et al. Genome edited sheep and cattle. Transgenic Res. (2015) 24: 147–153.

1

12. évf. - 2016/1-2. január-február

Ha pusztán racionális szempontok szerint nézzük, a válasz egyértelműen az kellene legyen, hogy ha a génszerkesztés eredménye pusztán egy, vagy több gén "elrontása", akkor az az aktuális definíció szerint nem (sem) GMO.

Márpedig a mai technológiák egyértelműen lehetővé teszik olyan növények vagy állatok létrehozását, amelyek a természetben is létrejöhetnének - csak rengeteg időbe és pénzbe kerülne a megfelelő mutációt megtalálni (megj: így, paradoxmódon, a technológiát ellenző baloldali, zöld mozgalmak végső soron pont azokat az óriási agrárcégeket támogatják, akiknek meg van a lehetősége arra, hogy akár a körülményesebb úton is megkeressék a "természetes" variánsokat) (4).

Mindennek a szemléltetésére talán az Umeåi Egyetemen kutató Stefan Jansson kérdése a legjobb, amivel állásfoglalásra kényszerítette az ügyben a Svéd Mezőgazdasági Tanácsot. Jansson a növénygenetikusok kedvenc élőlényével, a lúdfűvel (Arabidopsis thaliana) foglalkozik és egy, a fotoszintézis folyamatában fontos fehérjét, a PsbS-t vizsgálta. A fehérjét előállító génnek számos mutánsa létezett eddig is: radioaktív sugárzás, kémiai mutagenezis és agrobaktériumos génátvitel segítségével előállított formák, illetve Janssonék létrehoztak genomszerkesztett variánsokat is. Az eddig is nyilvánvaló volt, hogy a hatályos szabályok szerint a sugárzással és kémiai mutagén anyagok segítségével előállított lúdfű mutánsok nem tekinthetők GMO-nak, Jansson viszont arra kért választ, hogy az általuk létrehozott variánsok, amelyek mindössze egyetlen, a PsbS funkcióját gátló mutációban különböznek a "természetes" növénytől, minek tekintendők. A Mezőgazdasági Tanács végül a logikus válasz mellett döntött és kijelentette, hogy ezek sem GMO-k (9; részletek megtalálhatók: Zöld Biotechnológia Hírlevél 11. évf. 2015/11-12). Ha pusztán racionális szempontok szerint nézzük, a válasz egyértelműen az kellene legyen, hogy ha a génszerkesztés eredménye pusztán egy, vagy több gén "elrontása", akkor az az aktuális definíció szerint nem (sem) GMO (10).

Az újgenerációs genomszerkesztés rengeteg helyen fogja nyilvánvalóan forradalmasítani a biológiát és az orvostudományt, de mielőtt valóban hatékonyan tudunk majd betegségeket gyógyítani, vagy gene-drive-ok révén kártevőket kontrollálni, jó eséllyel a technológia gyümölcsei a táplálkozási láncunkban jelennek majd meg (5, 6, 7). Bizonyos szempontból a háziasítás teljes folyamata olyan események sorozatának tekinthető, amelyek során folyton ráerőltettük az akaratunkat növényekre és állatokra, hogy valamit ne úgy csináljanak, ahogy azt egyébként a természetes körülmények között élő őseik tennék. Ne védjék annyira a magjaikat, ne szórják azokat annyira szét, ne termeljenek olyan mérgező anyagokat, amelyekkel a potenciális elfogyasztóikat távol tarthatnák. És ehhez a mesterséges szelekció során újból és újból elrontottunk géneket, amelyek ezekért a tulajdonságokért felelősek voltak, még ha fogalmunk sem volt arról, hogy mi is történt, csak az eredménynek örültünk.

De nem csak a növények esetében lehet ilyen példákat mondani, hanem az állatoknál is. Sőt, jobban belegondolva ott lehet csak igazán jó példákat lelni: a mesterséges szelekció egyik visszatérő célgénje a myostatin (MSTN), amelynek a szervezetben az izomfejlődés szabályozásában van kulcs szerepe. Ha elromlik, az extra izomtömeg megjelenéséhez vezet, amely "kigyúrt" megjelenést eredményez (egy haszonállat esetén pedig sok-sok kilogramm plusz húst jelent). Emberi mutációk is ismertek, de mint az utóbbi években kiderült, a gazdaságilag fontos Belgian blue szarvasmarhák és Texel birkák, vagy a tenyésztők által kedvelt Bully agarak is a MSTN hibáján alapulnak (11).

(Lásd (8): Pamela Ronald: The case for engineering our food) Az újgenerációs genomszekesztéssel ez a folyamat gyorsítható fel és tehető tudatosabbá: ha jobban értjük, hogy egyes géneknek milyen funkciója lehet, akkor sokkal tudatosabban tudjuk őket céljaink szerint kiiktatni őket. A folyamat eredménye a kérdés, hogy egy ilyen növény GMO lesz-e vagy sem? Az Európai Bizottság a következő hetekben kell döntsön a kérdésben, a tét gazdaságilag sem kicsi, hiszen az EU-s növénytermesztés egyelőre gyakorlatilag elérhetetlen a GMO jelzővel megbélyegzett növények számára.

2


Tavaly, az új genomszerkesztési eljárások robbanásszerű elterjedésével, hirtelen számos kutatócsoport, a világ minden táján, elkezdett MSTN mutánsokat létrehozni: a cikkek mutáns birkákról és kecskékről, malacokról és nyulakról szóltak (utóbbiak a gödöllői Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóintézetben születtek), sőt még mutáns beagle-kutyusok is a hírekbe

kerültek (12, 13, 14, 15). Fontos, hogy ezeknek a mutációknak mind az a jellemzője, hogy kellő mennyiségű idő, és kellő számú állat esetén akár a természetben is megjelenhettek volna, azaz semmi olyasmi nem keletkezett, ami kimerítené a 2001/18/EK irányelv GMO definícióját.

„Természetes” MSTN mutánsok: Texel birka

Bully agár

Belgian blue szarvasmarha

Gén-editált MSTN mutánsok:

A már ismert, "természetes" MSTN mutánsok mellett 2015-ben genomszerkesztett juh, beagle és malac MSTN mutánsok is napvilágot láttak. (Forrás: PLOS One, Scientific Reports, Technology Review, 16.)

A svéd döntés, illetve egy analóg német határozat következtében megnőtt az esélye, hogy ezúttal az Európai Bizottság is a józanészre hallgat, így nem meglepő, hogy a "mesterséges" dolgoktól irracionálisan rettegő, ebben a kérdésben igazi ludditaként viselkedő zöld csoportok máris világvége hangulatban vannak és hosszas szemantikázással igyekeznek bizonyítani, hogy a genomszerkesztett növények igenis GMO-k (17, 18, 19). Az érvelés lényege, hogy az előállításuk folyamán, van egy köztes fázis, amikor a DNS célzott hasításához szükséges enzim DNS formájában is be-

jut, vagyis "idegen DNS" van a szervezetben, ergo GMO-val állunk szemben. Az érvelés persze egy nem létező problémát próbál relevánsként beállítani: egyrészt a végtermék esetében a teljes növényi genom feltérképezésével (ami ma már szinte rutin feladat számos faj esetében) megállapítható, hogy van-e benne bárhol idegen eredetű DNS (vagyis definíció szerinti GMO-val van-e dolgunk), másrészt alig két hónapja megjelent egy új, igen hatékony eljárás, aminek köszönhetően már az említett köztestermék sem jön létre (20).

3


A zöld szervezetek érvelésének origója, hogy bármi, ami biotechnológiai eljárással jön létre, az a releváns szabályok szellemiségében már GMO kell legyen. Ez azonban abszolút nincs így. Pár hete az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) budapesti irodájában tartott szemináriumon: Regulatory definition of GMO - Piet van der Meer (Ghenti Egyetem, Belgium) from Budapest Science Meetup (21, 22), az eredeti EU-s GMO szabályozás kidolgozásában is részt vevő Piet van der Meer elég határozottan foglalt állást amellett, hogy

szírozási környezet miatt, ma az itthoni növénygenetikusok közül még csak kevesen gondolkodnak egyáltalán a genomszerkesztési technológiák bevezetésén. (szerk. kiegészítés: ilyen kutatások folynak NAIK Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóintézetben (MBK), ahol Hiripi László és mtsai. nyúl MSTN mutánsokat hoztak létre, illetve az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont, Növénybiológiai Intézetében Tiricz Hilda és mtsai. a szintetikus oligonukleotidokat használják génspecifikus mutációk létrehozására kukoricasejtekben: lásd: Zöld Biotechnológia Hírlevél 10. évf.2014/7-8.).

a korabeli törvényalkotói szándékot "kifacsarták" és nem úgy lett alkalmazva, ahogy azt anno tervezték. Hogy a GMO-ellenes álláspont abszurditására rávilágítson, van der Meer azt hozta fel példaként, hogy ha egy biotechnológiai módszerrel bázispárra pontosan azt a mutációt hozzuk létre, ami a természetben is előfordul, vagy egy gént önmagával helyettesítünk, az a zöldek fogalmi keretében GMO-vá válna, és teljesen más elbírálás alá esne, mint az egyébként vele tökéletesen megegyező genetikai állományú, vadon élő rokona. Az abszurd helyzet azért állhat elő, mert az alternatív megoldás (az egyes új fajtákat nem előállítási módjuk szerint, hanem egyenként, saját jellemzőik alapján vizsgálnák be, hogy veszélyesek-e, vagy sem) elfogadásával a GMO-ellenes mozgalom elismerné, hogy nincs semmilyen a priori ok, ami miatt egy géntechnológiával előállított növény vagy állat veszélyes kell legyen, hanem esetleges fajta-függő jellegei tehetik azzá, ami alapjaiban rengetné meg az öndefiníciójukat.

Génmódósítással készült növények tesztelését célzó programok a közelmúltban az EU egyes országaiban. (Forrás: Crit Rev Biotechnol, 24). Pedig szinte borítékolható, hogy Magyarország sem lesz immunis a genomszerkesztés körüli vitáktól, főleg mert az eljárásnak itthon is egészen kézzelfogható gazdasági haszna lehetne. Az egyik legjelentősebb mezőgazdasági károkozó, a lisztharmat esetében tudjuk, hogy egyetlen növényi gén, az MLO elrontása, széles körű rezisztenciát hoz létre. Ugyanakkor számos haszonnövényben nem sikerült eddig természetes MLO mutánsokat izolálni, és például búza esetében ez nem is várható, hiszen ebben a különleges genomú (hexaploid) növényben három nagyon hasonló gén párhuzamos elrontása szükséges ehhez, ami spontán mutációkkal szinte esélytelen.

A zöld szervezetek már az aranyrizs kapcsán tapasztalt makacs ellenállásukkal egy zsákutcába kormányozták magukat GMO-kérdésben (23). Most, a genomszerkesztés egy esélyt ad nekik, hogy nagyobb arcvesztés nélkül kihátráljanak, ne kapaszkodjanak görcsösen egy, a hitelüket csak folyamatosan erodáló állásponthoz. Más kérdés, hogy akarnak-e élni ezzel az eséllyel. Magyarország, a maga, Alaptörvénybe foglalt "GMO mentességével" az elmúlt években fokozatosan vesztett a mezőgazdasági biotechnológia területén betöltött súlyából, és a bizonytalan szabályozási és finan-

4


Talán pont ezért, talán nem,

giai Hatósága a GEVB szakmai érveinek és az Európai Bizottság nyilatkozatának figyelembevételével hozza majd meg az állásfoglalását.

a magyar hatóságok kivárnak, amikor decemberben megkerestem a Géntechnológiai Eljárásokat Véleményező Bizottságot (GEVB), hogy mi az aktuális, hivatalos magyar álláspont a géneditálással létrehozott, egyszerű, funkcióvesztéses élőlényekről, azt a választ kaptam, hogy a végső döntésért felelős Földművelésügyi Minisztérium Géntechnoló-

(A borítókép Gardó Gyula munkája. Köszönet jár Sági Lászlónak a poszt elkészítéséhez nyújtott segítségéért. A posztot 2015.02.01-én javítottuk, a magyar hatóságok álláspontjának pontosításáért.)

Hivatkozások: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24.

http://sciencemeetup.444.hu/2014/08/21/termesztett-novenyeink-genmodositottak/ http://grist.org/food/mindbomb-its-practically-impossible-to-define-gmos/ http://ec.europa.eu/health/files/eudralex/vol-1/dir_2001_18/dir_2001_18_hu.pdf http://www.wired.com/2014/01/new-monsanto-vegetables/ http://sciencemeetup.444.hu/2015/03/24/genetikailagmodositott-emberek/ http://sciencemeetup.444.hu/2016/01/16/ujgeneracios-genterapia-lehet-az-izomsorvadasos-gyerekek-remenye http://sciencemeetup.444.hu/2015/12/17/nem-csak-egyedek-de-egesz-fajok-genomjat-atirhatjuk https://www.youtube.com/watch?v=wZ2TF8-PGQ4), Videó: Pamela Ronald: The case for engineering our food http://www.upsc.se/about-upsc/news/4815-green-light-in-the-tunnel-swedishboard-of-agriculture-a-crispr-cas9mutant-but-not-a-gmo.html http://4cdn.hu/kraken/image/upload/s--hUpvFee7--/6olUF0xEkUBNG8NIs.png http://blogs.scientificamerican.com/guest-blog/the-manof-steel-myostatin-and-super-strength/ http://journals.plos.org/plosone/article?id=10.1371/journal.pone.0136690 http://www.nature.com/articles/srep13878 http://www.nature.com/articles/srep16623 http://www.technologyreview.com/news/542616/firstgene-edited-dogs-reported-in-china/ http://4cdn.hu/kraken/image/upload/s--6Kga_Ceo--/6olUFBrrjqjyGNAZs.png http://www.nature.com/news/seeds-of-change-1.17267 http://www.greenpeace.org/eu-unit/en/Publications/2015/Gene-editing-of-plants--GM-through-the-back-door-/ http://www.testbiotech.org/sites/default/files/Kraemer_Legal%20questions_new%20methods_0.pdf http://www.nature.com/news/crispr-tweak-mayhelp-gene-edited-crops-bypass-biosafety-regulation-1.18590 http://www.slideshare.net/BpScienceMeetup/regulatory-definition-of-gmo-piet-van-der-meer http://www.slideshare.net/BpScienceMeetup http://sciencemeetup.444.hu/2015/01/02/eredendoen-nem-ellenzem-a-gmo-technologiat-de-kockazatosnak-tartominterju-javor-benedekkel/ http://4cdn.hu/kraken/image/upload/s--MTfckV1p--/6onxjvgDVZstA77Xs.png

A szerző cikkei: http://sciencemeetup.444.hu/author/dolphin További szempontok találhatók: 260 http://sciencemeetup.444.hu/2016/01/31/genmodositas-e-a-genszerkesztes#comments 150 http://sciencemeetup.444.hu/2016/01/31/genmodositas-e-a-genszerkesztes#comments

5


Figyelő Online 2016. február 5. http://figyelo.hu/cikkek/428979-megujulo-zoldenergia-hatekonyabban

Dudits Dénes az MTA rendes tagja

Az energiagazdálkodás központi tényező, akár ha a fejlődés fenntarthatósága, akár ha a klímaváltozás hatásainak mérséklése a cél.

megvalósítható. Egyrészt hagyományos és géntechnológiai növénynemesítéssel javítható a növények génállománya, másrészt a termesztési módszerek fejlesztése révén jelentősen fokozható a termésbiztonság, még a klímaváltozás okozta kedvezőtlen körülmények között is. A megújuló energiaellátás biztosítása szempontjából súlypontos feladatot jelent az energetikai faültetvények genetikai potenciájának növelése, amivel kapcsolatban az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont munkatársai új eredményeket közöltek egy rangos amerikai tudományos folyóiratban.

A növekvő élelmiszer- és energiaigények kielégítése globális kihívást jelent, amiben a növények igen fontos szerepet játszanak. Hiszen képesek a Nap kimeríthetetlen energiáját olyan szerves molekulák formájában tárolni, amelyek energiaraktárként hozzájárulnak a növényi szervek alkotta biomassza kialakulásához. Ezért sokféleképpen hasznosíthatóak megújuló energiaforrásként a szántóföldeken és az erdőkben élő növények - például élelmiszerként vagy tüzelőanyagként, illetve nyersanyagként a bioüzemanyag és a biogáz gyártásához. Tekintettel a növényi termékek iránti kereslet növekedésére, szükséges a biológiai teljesítőképesség fokozása, ami a gyakorlatban többféle módon is

Poli Plusz

Diploid

2n=4x=76

2n=2x=38

Növekvő energiaigények: élelmiszer- vagy energiatermelés a földeken? Az energiaügynökségek számításai szerint a világ energiafogyasztása 2030-ig várhatóan évente 2%-kal növekszik. A 2013. évi adatok szerint Magyarországon az összesen energiafelhasználás 9,8%-át biztosították megújuló energiahordozókból, és a kormányzat klímapolitikai szándéka szerint a 2020-ig elérendő célérték 13%. Hazánkban a hasznosításra kerülő megújuló energiaforrások közül a legnagyobb jelentősége a biomasszának van (65-80%-os aránnyal). Ezért mindenképpen érdemes kiemelt figyelmet fordítani a biomassza hasznosításával kapcsolatos biológiai és műszaki-technológiai fejlesztésekre. Bioüzemanyag egyaránt készülhet a gabonafélék szemtermésében felhalmozódó keményítőből, vagy a növényi sejtek falát alkotó cellulózból. Az előállítási folyamat során először le kell bontani ezeket a makromolekulákat, majd az így képződött cukrok fermentációval alkohollá alakíthatóak. Ami a gabonaféléket illeti, napjainkban az első generációs bioetanol gyártásához az USA-ban elsősorban kukoricakeményítőt használnak. Néhány amerikai államban, például Iowában a kukoricatermés 40%-át is ebben a formában haszno-

Az energiafűz eredeti diploid kromoszómakészletének (2n=2x=38) megduplázásával előállított Poli Plusz növények (2n=4x=76) nagyobb levelekkel és vastagabb szárral rendelkeznek. (MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont, Növénybiológiai Intézet, Szeged)

6


halmozására képesek, miközben jelentős széndioxidmegkötés történik. Az energiafűz-fajták például hektáronként 34-42 tonna frisstömegű biomasszát biztosíthatnak (Gyurica Csaba és munkatársai 2011). Az Európai Unió tervei szerint a rövid vágásfordulójú ültetvények jelenlegi 1%-os részesedését 2020-ig 17%-ra kell növelni. Ezzel összhangban van a magyar Nemzeti Energiastratégia is. Ezek a törekvések azonban csak akkor lehetnek eredményesek, ha egyrészt a támogatási források és az árrendszer nyereségessé teszik ezt a tevékenységet, másrészt a kapcsolódó kutatások hozzájárulnak mind a termesztési, mind a feldolgozási technológiák gazdaságossá tételéhez.

sítják. Az EU-ban ugyanakkor elsősorban a búzakeményítő szolgál a bioetanol alapanya-gaként, és a megtermelt búza 2%-ából készül etanol. Magyarországon viszont a 450 millió liter bioetanol előállításához alapanyagként kukoricát használnak.

Hatékonyabb napfény- és széndioxid-hasznosítás – növénynemesítéssel

Jelenleg is folyik a vita arról, hogy milyen következményekkel járhat, ha az élelmiszernövényeket élelmiszercélú felhasználás helyett - egyre növekvő mértékben energiatermelésre használjuk. Jogos elvárás ugyanis, hogy az élelmiszer-termelés élvezzen elsőbbséget, hiszen a világon 1 milliárd ember éhezik, vagy alultáplált. Éppen ezért intenzív fejlesztések folynak az ún. második generációs, azaz a cellulózalapú bioenergia előállítására szolgáló technológiák gazdaságossá tétele érdekében.

A rövid vágásfordulójú energiafa-ültetvényekben használt fafajták kinemesítését elsősorban hagyományos módszerekkel, például szelekcióval és keresztezéssel végzik. További hagyományos lehetőséget jelent a teljes génállomány, a genom megsokszorozása, amit poliploidizációnak nevezünk. A poliploid nemesítés nagy múltra tekint vissza, és ezzel a módszerrel több növény esetében is versenyképes fajták születtek már. A poliploid állapot kialakítása a sejtosztódás folyamatának megzavarásával történik, aminek következtében keletkezhetnek olyan növények, amelyekben az eredeti, ún. diploid kromoszómakészlet kétszerese található. Az energiafűz kromoszómáit a kép mutatja. Egy hazai K+F konzorciumnak a tavalyi évben lezárult Gazdaságfejlesztési Operatív Program (GOP) keretében sikerült az energiafűzből poliploid változatokat

Energetikai faültetvények rövid vágásfordulóban Amikor mérlegeljük a növények - mint energiaforrások, és mint a környezet fenntarthatóságát biztosító élőszervezetek - energetikai szerepét, akkor nem lehet eléggé hangsúlyozni az erdők kiemelt jelentőségét. A Vágvölgyi Andrea (2013) tanulmányában elemzett adatok szerint például a tüzelésre, illetve elgázosításra alkalmas biomassza-kapacitás 39,2%-át az erdőkből származó tűzifa, 28,4%-át pedig az energetikai ültetvények adják. A szántóterületeken a fafajokból létesített ilyen ültetvények viszonylag nagy mennyiségű faanyag megtermelését teszik lehetővé olyan kedvezőtlen adottságú földeken, amelyek a gazdasági növények termesztésére kevésbé alkalmasak. Ezeken a területeken a nyár, az akác vagy a fűz speciális, a hagyományos erdőgazdálkodástól eltérő termesztési rendszerben, ún. rövid vágásfordulójú ültetvényként is nevelhetőek. Ebben a művelési formában hektáronként 15-25 ezer növényt telepítenek, és 2-3 évenként betakarítják a fás hajtásokat. A visszavágás során a tövek bokrosodnak, és a kialakuló sűrű növényállományok gyors és nagytömegű biomassza fel-

7


folyamata. Éppen ezért érthető, hogy miért állítottak elő eddig is olyan sokféle génnemesített fás szárú növényt (GMO-t) a fahozam és a minőség javítása érdekében. Ilyen növények például a nyárfának azok a genetikai változatai, amelyekben a beépített génnel a hormonanyagcserét módosították. Ezek a transzgént hordozó fák gyorsabban növekedtek, és nagyobb biomasszát produkáltak, továbbá a farostok hoszsza is megnőtt bennük. Emellett olyan géntechnológiai beavatkozás is létezik, amellyel növelni lehet a nyárfák gyökérzetét. További példaként említhető, hogy a géntechnológia lehetővé tette a nyárfából történő bioetanol-gyártás hatékonyságának növelését is, mivel alkalmazása révén olyan növényeket sikerült előállítani, amelyekben kisebb mennyiségben szintetizálódott a lignin sejtfalösszetevő, így 40-80%kal növelni lehetett az alkohol kinyerését.

előállítani. Ezeknek a Poli Plusz (PP) fűznövényeknek több tulajdonsága is előnyös lehet mind a biomassza tömegének növelése, mind a kedvezőtlen klímahatások ellensúlyozása szempontjából. A biomasszatömeg növekedésének egyik forrása az, hogy mint az ábrán látható a PP-növények levelei a diploid növények leveleihez képest szélesebbek, és nagyobb felületűek. A poliploidizáció következtében emellett jelentős élettani változások is kimutathatóak. A PP-növények leveleiben ugyanis megnőtt a fényhasznosítás hatékonysága, és ezek a növények egységnyi levélfelületen kétszer több széndioxidot képesek megkötni. A levelek jobb fényhasznosítása miatt a nagyobb mennyiségben felhalmozódó szerves anyag pedig hozzájárul ahhoz, hogy ezek a növények vastagabb szárat növesszenek, ahogy az a képen is látható. Fontos, hogy a PP-növényekből álló fűzültetvények alkalmasabbak a nehézfémekkel szennyezett talajok méregtelenítésére is. Ugyanis ezeknek a növényeknek nagyobb a gyökérzete, ami a méregtelenítési hatékonyságot javíthatja. A PP-tenyészanyagok megfelelő hasznosításának azonban az a feltétele, hogy az egyes változatok felszaporítás és értékelés után bekerüljenek a fajtaminősítési rendszerbe.

Sajnálatos, hogy a géntechnológiával nemesített növényfajták termesztését annak ellenére erős ellenpropaganda gátolja, hogy a GM-növények sokat segíthetnek a „zöld" célok megvalósításában. A géntechnológiával kapcsolatos tiltakozó álláspontot – számalan ok mellett – már csak az utóbbi években kidolgozott gén-genomszerkesztési technológiák megjelenése miatt is érdemes lenne felülvizsgálni. Ma már ugyanis arra is lehetőség van, hogy célzottan, a kiválasztott génben akár egyetlen DNS-alkotóelem kicserélésével érjük el a kívánt biológiai hatást. Nem szerencsés tehát, hogy a magyarországi GMO-mentességet forszírozó kormányzati politika a génnemesített energianövények alkalmazását is tiltja, miközben a tudományos eredményekből egyértelműen látszik: a GM növényekkel több esélyünk van a klímaváltozás hatásainak mérséklésére, és a környezeti fenntarthatóság biztosítására egyaránt.

Több biomassza – géntechnológiával Ha két növényt keresztezünk, a folyamat során a teljes génállományt érintő változások mennek végbe, és a gének kombinálódása a hibrid növényben nem kontrollálható. Ezzel szemben, amennyiben egyetlen gén beépítésével hozunk létre új genetikai változatokat, akkor sokkal precízebb és hatékonyabb lehet a nemesítés

8

12. évf. - 2016/1-2. január-február The New York Times 2015. október 24. http://nyti.ms/1Wb2MCa

Mark Lynas

Egy kukoricatábla a franciaországi Roquettes közelében, miután aktivisták százai szaggatták ki gyökerestől a GM növényeket, hogy azokat organikusokkal cseréljék le 2014 májusában Credit Pascal Pavani/Agence France-Presse - Getty Images

Nevezhetjük a tudatlanok szövetségének! Október első hetére 17 európai ország – közöttük Ausztria, Dánia, Franciaország, Németország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Hollandia és Lengyelország – az Európai Unió új törvényeire hivatkozva bejelentette a genetikailag módosított növények tilalmát.

számos tudományos szervezet és akadémiai kutatóintézet küldött levelet a skót kormánynak, amelyben súlyos aggodalmuknak adtak hangot amiatt, hogy „az intézkedés esetleg negatív hatással lehet a skót tudományra”. A felhívás válasz nélkül maradt. Nicola Sturgeon, a Skót Nemzeti Párt elnökének szóvivője szemernyi zavar nélkül elismerte, hogy a kormányfő tudományos tanácsadójával nem konzultáltak, mert „a döntés nem tudományos alapon született”. A legfontosabb szempont ehelyett az ország mezőgazdasági terményei „tiszta zöld arculatának” megőrzése volt, ahogy az élelmiszerügyi, vidékfejlesztési és környezetvédelmi miniszter kifejtette. Ez a döntés arról szól, hogy az európai országok többsége láthatólag figyelmen kívül hagyja saját szakértőinek a véleményét, ez pedig megszünteti az alapját mindenféle erkölcsi felsőbbrendűségnek a közeledő párizsi éghajlatváltozási konferencián. A genetikai módosításra vonatkozó, világszerte elfogadott konszenzus éppen olyan szilárd, mint az egyetértés abban, hogy a globális felmelegedést az emberi tevékenység okozza. De ezt a kényelmetlen igazságot – mármint azt, hogy a GM növények ugyanolyan biztonságosak, mint a hagyományosan előállított élelmiszerek – mégis figyelmen kívül hagyják, ha ideológiai érdekeket sért.

Ezek a tilalmak rávilágítanak arra az aggasztó tényre, hogy milyen messzire ment már Európa a modern tudomány ellenzésében. Igaz, hogy a tilalmak nem vonatkoznak közvetlenül a tudományos kutatásra, és néhány ország – Anglia vezetésével – kinyilvánította, hogy nyitott a genetikailag módosított (GM) növények termesztésére. A biotechnológia tudományát mégis súlyos csapás érte: miért töltene bárki is éveket egy-egy genetikailag módosított növény kifejlesztésével, ha tudja, hogy azt nagy valószínűséggel törvényen kívül helyezi a kormány parancsa? Lényegében a kontinens becsapja az ajtót a tudományos-műszaki fejlesztés egy egészen nagy területe előtt. Ugyanolyan ez, mint amikor Amerika 1910-ben bejelentette az automobilok bojkottját, vagy amikor Európa a XV. században betiltotta a nyomdagépet. Attól kezdődően, hogy Skócia augusztus 9-én betiltotta a genetikailag módosított növények termesztését saját területén, az európai tudósok és gazdálkodók egyre fokozódó döbbenettel figyelték, ahogy más országok is követték a példát. A skót döntést követően

A tudományos közösség egy új európai valósággal találja magát szemben. Múlt novemberben Jean-

9


Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke a Greenpeace és más környezetvédő csoportok lobbizását követően úgy döntött, hogy nem újítja meg Anne Glover professzor tudományos tanácsadói megbízatását. „Reméljük, hogy Ön, mint bejövő elnök úgy dönt majd, hogy nem nevez ki tudományos tanácsadót” – írták a környezetvédők. Ne is törődjünk azzal, hogy Glover professzornak a GMO-k biztonságosságára vonatkozó tanácsa a tudományos konszenzust tükrözte. Juncker eleget tett a kérésüknek, remélve, hogy megkönnyíti saját politikai pályafutását. Európának most nincs tudományos főtanácsadója.

Jean-Claude Juncker

Az európai agro-biotechnológiai ágazat haldoklik ebben az ellenséges közegben. A BASF agro-biotechnológiai óriásvállalat még 2012-ben bezárta kapuit Németországban, néhány vállalkozását pedig kedvezőbb éghajlatra, az Egyesült Államokba telepítette. A közszférában az Európai Tudományos Akadémiák Tanácsadó Testülete, a tudomány „közös hangja” 2013-ban így panaszkodott: „Az EU a mezőgazdasági innováció terén lemarad a nemzetközi versenytársak mögött, és ez hatással van az EU tudományos és innovációs célkitűzéseire is.”

érdeklődő fiatal tudós, aki a kontinentális Európában választana magának munkahelyet. Közben pedig a képmutatás uralkodik: az európai állattenyésztők évente több mint 30 millió tonna kukorica és szója alapú takarmányt importálnak. Az import részben azért is népszerűbb a hazai termékeknél, mert GM növényt tartalmaz, és ezért olcsóbb. Ugyanazoknak a GM tulajdonságoknak, például a herbicidtoleranciának és a rovarrezisztenciának a hazai alkalmazását azonban most széles körben betiltották.

Ráadásul a Tanácsadó Testület amiatt is aggódik, hogy az európai GMO-fóbia becsaphatja az ajtót az új technológiák előtt. Például a néven ismert génszerkesztő eszköz hamarosan nemzetközi méretekben forradalmasítja a genetika területét. A történelem iróniája, hogy Európa egykor vezető szerepet játszott a biotechnológiában: 1983ban Marc Van Montagu és Jeff Schell Belgiumban, a Ghenti Egyetemen indította útjára a modern növényi géntechnológiát. Ma ezzel szemben nincs olyan épeszű, a növénynemesítés molekuláris módszerei iránt

Európa lényegében a kémiát választotta a biológiával szemben: nem lesz képes csökkenteni a gombairtó szerek felhasználását a genetikailag módosított, burgonyavésznek ellenálló burgonya bevezetésével; nem fogja tudni csökkenteni a kipermetezett rovarirtó szerek mennyiségét sem, mivel nem engedélyezi a genetikailag módosított, rovarrezisztens haszonnövények termesztését. Az adatok világosak: az egyik vizsgálat szerint a GM növények termesztésével a kipermetezett rovarirtó szerek mennyisége világszerte 40%-kal csökkent.

Marc Van Montagu és Jeff Schell

Az európai gazdálkodók, akiket az Európai Unió közös mezőgazdasági politikájának (CAP) köszönhetően 50 milliárd USD értékű támogatás védelmez a változások szelétől, megengedhetik maguknak, hogy veszítsenek versenyképességükből. Egy 2011-ben készült felmérés szerint az európai gazdálkodók évente 500 millió és egymilliárd euró közötti jövedelmet veszítettek el azért, mert nem kezdtek el GM növényeket termeszteni. Az egyik korábbi brit mezőgazdasági miniszter tavaly arról

10


vírusrezisztens maniókáig számos GM tulajdonság kifejlesztése van folyamatban, amelyek javíthatnák a szegény afrikai gazdálkodók megélhetését. Jártam alultáplált gyermekek között Tanzániában, akik családja éhezett, mert a maniókatermést elpusztította a barna csíkosságot okozó vírus. Ez különösen fájdalmas volt, mivel nem sokkal korábban Ugandában járva genetikailag módosított kísérleti maniókaültetvényeket láttam, amelyek teljesen rezisztensek voltak a vírusnak. Az éhes gyermekek arca jut eszembe minden alkalommal, amikor európai politikusokat dicsekedni hallok országuk GMO-tilalmával, és azt követelni, hogy a világ többi része is ugyanígy tegyen – ahogy a skót miniszter is tett augusztusban.

panaszkodott, hogy Európa lassanként „a világ mezőgazdasági múzeumává” válik.

Az európai tudatlanok szövetségének köszönhetően tanúi lehetünk, amint a jóltápláltak történelmi igazságtalanságot követnek el az élelmiszerben szűkölködőkön. Ha Európa álláspontja nemzetközi szinten követőkre talál, fennáll a kockázata egy kiemelkedően fontos technológia kiszorításának, egy olyan technológiáé, amelyet mindenképp alkalmaznunk kell ahhoz, hogy az emberiség fenntartható módon elegendő táplálékhoz jusson az egyre nehezebb és kihívásokkal terhesebb jövőben. Csak remélni tudom, hogy a kontinens politikusai észhez térnek, mielőtt még késő lesz.

Az új GMO-ellenes politika révén Európa eléggé kétes szövetségesek oldalán találja magát. Oroszország büszkén kikiáltotta a GM növények tilalmát. Ugyanígy tett Zimbabwe, ahol az uralmon lévő párt ideológiájának része lett a biotechnológiai cégek nyugati összeesküvési elméletekbe való beépítése. Tobaiwa Mudede, Robert Mugabe elnök cimborája szerint „a szexuális működési zavar nagy probléma az Egyesült Államokban, ahol a férfiak körülbelül 24 évesen, legszebb férfikorukban impotenssé válnak”, amit ő a GM élelmiszereknek tulajdonít.

Mark Lynas a Cornell Szövetség a Tudományért (Cornell Alliance for Science) politikai igazgatója a Cornell Egyetemen, és a nemrég megjelent „Ekomodernista kiáltvány” társszerzője.

Magam is tapasztaltam az ilyen propaganda hatásait. Amikor két évvel ezelőtt előadást tartottam Tanzánia egyik vidéki területén, félbeszakított egy organikus farmer, és azt mondta, hogy ő soha nem fog GM növényeket termeszteni. Hogy miért? Azért, mert a GM növények homoszexuálissá tennék a gyermekeit. Nem csak az autokraták és a bolondok gondolkoznak így. Afrikában sok teljesen józan politikus is Európára tekint iránymutatásért; ha Afrikában utazom, gyakran megkérdezik tőlem, miért vállaljanak kockázatot az afrikaiak olyan ételek fogyasztásával, amelyektől az európaiak elzárkóznak. Európa példáját követve a Szaharától délre fekvő országok közül jelenleg mindössze egy, DélAfrika engedélyezi a GM élelmiszernövények termesztését. Pedig a szárazságtűrő kukoricától kezdve a

11


Genetic Litarcy Project 2016. január 10. https://www.geneticliteracyproject.org/2016/01/10/europes-gmo-blunder-fumbling-genetic-innovation

Giovanni Tagliabue

Mivel GMO-k pedig nincsenek – ez a betűszó a „genetikailag módosított szervezet” rövidítése, népszerű, de semmitmondó kifejezés bizonyos mezőgazdasági módszerek jelölésére –, az Európai Unió mezőgazdasági biotechnológiát szabályozó törvényei reménytelenül torzak. A zűrzavart a jelenleg érvényes EU törvényekbe beépített alapvető definíciók okozzák. A 2001/18/EK irányelv szerint a biotechnológiai beavatkozáson átesett növény vagy állat meghatározása: „"GMO" olyan szervezet, az ember kivételével, amelyben a genetikai anyagot olyan módon változtatták meg, amely nem fordulna elő a természetben párosodás, illetve természetes rekombináció útján”. A mezőgazdaságra vonatkozóan ebből annak kellene következnie, hogy a szexuálisan szaporodni képes állat- és növényfajok egyedeinek növénytermesztők, farmerek és nemesítők általi célzott keresztezése „normálisnak” tekintendő; amiből viszont levonható, hogy minden olyan termék, amely „természetellenes” módszerek használatával készült (ilyen számos laboratóriumi technika, többek között a DNSen végzett közvetlen beavatkozások és a kémiai vagy fizikai mutagenezis), „GMO”-nak minősül. Ugye, milyen egyszerű? Hát nem az!

erélyes vegyszerek vagy gammasugárzás segítségével össze-vissza kavarják a kromoszómákat abban a reményben, hogy a véletlenszerű mutációk valamilyen hasznos tulajdonságot eredményeznek? Több mint 3000 mutagenizált növényfajunk van, közöttük olyan népszerű kedvencek, mint a Ruby Red és a Rio Star grépfrút, az Osa Gold körte és a basmati rizs, amelyeket, nagyon is „természetellenes” örökségük ellenére, gyakran organikus terményként árusítanak. Ahhoz, hogy megtaláljuk, mit mond az irányelv a mutagenizált növényekről, egy további mellékletben kell elmélyednünk, amelyben ez áll: „A géntechnológiával történő módosításnak az ebből az irányelvből kizárandó szervezeteket eredményező technikái/módszerei […]: 1. mutagenezis 2. növényi sejtfúzió (beleértve a protoplasztfúziót) olyan szervezetek esetében, amelyek genetikai anyaga hagyományos termesztési módszerekkel is kicserélhető.” Arra vonatkozóan nincs sem tudományos, sem logikus magyarázat, hogy a mutagenizált növények miért nem a „természetellenes” kategóriába kerültek. Mutagenezis számos fizikai és kémiai módszerrel végezhető, – kivéve, hogy a jogalkotó csak azzal a feltétellel fogadja el, ha „nem alkalmaznak rekombináns nukleinsav-molekulákat”.

Miért semmitmondó a GMO-k fogalma? Az EU fent idézett irányelve maga a zűrzavar. Egyes részletek definiálva vannak, és ezekért fel kell lapozni az irányelv mellékletét: „Olyan eljárások, amelyek nem eredményeznek géntechnológiai módosítást, feltéve hogy nem alkalmaznak rekombináns nukleinsav-molekulákat […]: (1) in vitro megtermékenyítés, (2) egyes természetes folyamatok, pl.: konjugáció, transzdukció, transzformáció, (3) poliploid indukció.”

Ez a bonyolult és zavaros szöveg az alapja az EU torz és ellentmondásos szabályozásának. Az irányelv elején lévő – úgymond – általános definíció hangsúlyozza a GMO-k természetellenes voltát, amelyről azt kell gondolnunk, hogy különbözik pl. az in vitro megtermékenyítés vagy a poliploidia-indukció természetességétől. Például a búzának az ember több évezredes keresztezési és nemesítési tevékenysége eredmé-

Rögtön megkérdezhetnénk: és vajon mi a helyzet a mutagenezissel, ezzel az 1930-as években bevezetett módszerrel, amelynek során a magokban

12


nyeképp vannak diploid törzsei (két kromoszómakészlet), tetraploid törzsei (négy kromoszómakészlet, ez a durum búza), és hexaploid törzsei is (hat kromoszómakészlet), az utóbbi a kenyérbúza. A Brassica nemzetség számos, mezőgazdaságilag fontos faja is tetraploid, ilyen például a káposzta, a kelbimbó, a brokkoli, a karfiol és a kelkáposzta.

alapon való elutasítása, részben pedig a gazdasági protekcionizmus. Mivel a politikusok nem tárhatják fel őszintén az indítékaikat, az Európai Parlament szószerint „feltalált” egy alkalmas, bár hibás mezőgazdaságitermék-együttest, a GMO-kat, amelyeknek a termesztése tilos – miközben hatalmas mennyiségben importálják őket állati takarmányként való felhasználásra. Európa a GMO takarmányok legnagyobb felvevőpiaca a világon. Hát nem zavaros a törvényhozók gondolkodása?

Miért engedélyezettek egyes módszerek, és mások miért nem, ha a hatásuk pontosan ugyanaz? Válasz: ha csak hozzáérsz a DNS-hez, a fajta GMO-vá válik! Az ésszerűen gondolkodó érdeklődő erre azt kérdezi: no és mi a baj önmagában véve a rekombináns DNS technológiával, miért legyünk bizalmatlanok, és miért akarjuk törvényekkel szabályozni az úgynevezett GMO-kat? Erre nincs válasz. Valójában egyetlen olyan szakmailag lektorált tudományos közlemény sincsen, amelyik akár csak megpróbálna érveket felhozni emellett a képzeletbeli, páratlan veszélyesség mellett, és utalni arra, mi lehet az a biokémiai mechanizmus, amely indokolhatná az általános rettegést a fejlett mezőgazdasági-élelmiszeripari biotechnológiától, vagy a jól-rosszul definiált GMO-któl – nincsenek ilyen elméletek. Sőt mi több, a törvény – teljességgel figyelmen kívül hagyva a valóságot (és az ellentmondások kerülésének igényét) – számos genetikai módosító módszerről kimondja, hogy azok nem eredményeznek genetikai módosítást.

Arra vonatkozóan, hogy jóváhagyják-e az új, genetikailag módosított élelmiszereket, Európa maradi, nehézkes módszert választott: az eljárást szabályozzák (amelyet, mint láttuk, tudománytalanul definiáltak), nem pedig a végterméket, annak fenotípusos tulajdonságait. A biotechnológia fejlődésével azonban olyan módszerek is születtek, amelyeknél elmosódik a határ a GMO-k és a nem GMO-k között. Így hát felmerül a kérdés: GMO-e vagy nem ez vagy az a kultúrfajta, amelyet a 2001/18. irányelvben fel nem sorolt módszerrel állítottak elő? A törvényhozók tehetetlenek: ha az alkalmazott ésszerű kritérium kizárólag empirikus lenne (azaz meg kellene állapítani az egyes termékek környezetvédelmi biztonságosságát és egészségességét), rögtön lehetne tudni, milyen eszközökre van szükség például a lehetséges környezeti elterjedőképesség, az allergén hatás vagy a toxicitás vizsgálatához. Ehelyett itt van egy elfuserált lista arról, melyik módszer tiltott és melyik engedélyezett, és minden új terméket ezekbe az önkényes kategóriákba kell beleerőltetni. Minden új módszer – új gond, mert nem illik a felsorolt típusok egyikébe sem. Hát akkor mit tegyünk?

Miért van ez a zűrzavar a GM növények és élelmiszerek definíciója és szabályozása területén? Világos, hogy mi az oka ezeknek az önkényes fogalmi és jelentésbeli torzításoknak: Az EU törvényhozói meg akarják akadályozni a GMO-k bevezetését, de közben meg kell őrizniük azt a rengeteg létező mezőgazdasági terméket (sok ezer kultúrfajtát) és ezek származékait (a száraztésztától a sörig), amelyeket GMO-nak kellene minősíteni, hacsak már eleve nevetséges szabályok alapján kivételnek nem lehet nyilvánítani őket. Hiszen végül is a legmagasabb minőségű európai durum száraztészta mutagenizált búzából készül. A törvényhozóknak ezek a torzításai azt célozzák, hogy legyen egy olyan termék-(ál)kategória, amelyet külön szabályoznak, és amelyre szektás bürokratikus szabályok vonatkoznak: céltalan tesztek, véget nem érő elemzések és fölöslegesen ismételgetett vizsgálatok. A GMO-k elutasításának valódi oka részben az agrár-élelmiszeripar ideológiai

A genetikai innováció szabályozásának jövője Európában 2007-ben az Európai Bizottság nemzetközi munkacsoportot állított fel azzal a feladattal, hogy állapítsa meg a biotechnológiai szektorban végbement változások, közöttük egy sor génszerkesztési újítás státusát. Ne felejtsük: Európában nem akarják tudni, hogy a génszerkesztésben lejátszódott forradalmi újítások és az úttörő CRISPR technológia alapján kifejlesztett új módszerek (oligonukleotidokkal irányított mutagenezis; cinkujj-nukleáz-technológia; ciszgenezis, benne intragenezis; ráoltás; agroinfiltráció; RNS-dependens DNS-metiláció; reverz nemesítés; szintetikus genomi-

13


ka) segítségével nyert termékek veszélyesebbek-e az emberek és állatok egészségére és/vagy a környezetre (amit nem is lehetne eleve tudni). A tudósok most azt próbálják kideríteni, hogy ezek az új módszerek, vagy közülük egyesek fellelhetők-e a jelenleg érvényes törvény labirintusában, vagy valamilyen értelemben azon kívül esnek. Vagyis azt, hogy az új módszerekkel készült termékek GMO-k-e vagy sem.

CRISPR megközelítést sem, így a még nyilvánosságra sem hozott jelentés máris elavult! Vajon az EU törvényhozói ezentúl vég nélkül újabb és újabb bizottságokat fognak összehívni, hogy azok megvitassák a várhatóan egyre-másra közölt új eredményeket, és összevessék azokat az EU jelenlegi, különös GMOtörvényével? Vajon ez nem az adófizetők pénzének elherdálása?

2012 áprilisában készült el a zárójelentés; azóta majdnem négy év telt el, és hivatalosan még mindig nem tették közzé. A szerzők elejétől fogva „gúzsba kötve táncoltak”, mivel átfogó módon kellett megtárgyalniuk olyan, a jelenleg érvényes biotechnológiai EU-törvény bonyolult GMO-definíciójában szereplő kifejezéseket, amelyek mindennek mondhatók, csak világosnak nem. Álljon itt egy példa: a szakértők véleménye megoszlik egy különösen bonyolult problémát illetően, amikor a genetikai módosítás csupán átmenetileg áll fenn: a termék „GMO”/nem az/lehet, hogy az/csak egy kicsit az.

A tudósok túlnyomó többsége azt javasolja, hogy Európa szerte át kellene írni a normákat, és így kidönteni a jelenleg létező, idiotikus GMO-ellenes kerítést. A szükséges, szigorú kritériumokat alkalmazó szabályokat nem az új GM termékek előállításának bonyolult módszereire kell alkalmaznunk, hanem tárgyilagosan minden egyes termékre (akár GMO, akár nem); más szóval, létrejöttük után, utólag, nem pedig előre, az alkalmazott biotechnológiai módszerekre való tekintettel. Az Európai Tudományos Akadémia Tanácsadó Testülete például ezt ajánlotta: „A jövőbeli keretszabályozásnak termékalapúnak, nem pedig eljárásalapúnak kell lennie, hogy következetesen működjön és alkalmazható legyen az új növényfajták tulajdonságaiban megjelenő újdonságra.”

Anélkül, hogy gúnyolódni akarnánk, azt is mondhatjuk, hogy sajnáljuk a megbízott szakértőket, akiknek ki tudja hány órán keresztül haszontalan dolgokról kell vitatkozniuk, idejüket és energiájukat arra kell vesztegetniük, hogy megállapítsák, ez vagy az a módszer beletartozik-e a GMO-k következetlen európai definíciójába, illetve érvényes-e rá a definícióval kapcsolatos különös kivételek valamelyike. Nincs olyan tudós, aki választ tudna adni egy rosszul feltett kérdésre.

Győzhet-e most az egyszer az ésszerűség? Ez az írás az Európai Molekuláris Biológiai Szervezet (EMBO) folyóiratában, az EMBO Reports-ban közölt cikk rövidített változata. A Nature Biotechnology folyóiratban is megjelent egy ehhez kapcsolódó közlemény, melynek rövidített változata a GLP (Genetic Literacy Project) weboldalán olvasható.

A biotechnológiai manipulációk eredményére nem lehet az alkalmazott eljárások tulajdonságaiból következtetni, következésképp ezek nem szolgálhatnak alapul a termékük várható egészségességére vagy ártalmasságára vonatkozó, szigorúbb vagy engedékenyebb törvényhez: egy ideális világban a megbízott szakértők hősiesen visszautasították volna a megbízást, és megmagyarázták volna a főnöknek (az Európai Bizottságnak), hogy a felvetett kérdés – hogy ti. az „új eljárások” eredménye „GMO”-e vagy sem, és hogyan viszonyul a jelenleg érvényes, őrült törvényhez – még akkor is értelmetlen lenne, ha lehetne rá válaszolni.

Giovanni Tagliabue – olasz tudományfilozófus. Átfogó műve, a „GMOs”: A Scientific-political Dialogue on a Meaningless Category” (GMO-k: tudományos-politikai vita egy értelmetlen fogalomról) 2016-ban fog megjelenni.

A biotechnológiai kutatások folytatódnak, és a következő években számos új módszer fog megjelenni. A munkabizottság nem vizsgálta még például a

14

1-2. január-február

Recommend Documents