001-18bevezet
19.3.2007
13:48
Page 1
001-18bevezet
19.3.2007
13:48
Page 2
001-18bevezet
19.3.2007
13:48
Page 3
001-18bevezet
19.3.2007
13:48
Page 4
A fordítás alapjául szolgáló mě Simon Loxley: Type: The Secret History of Letters. London, 2004, I. B. Tauris & Co Ltd. (A fordítás az I. B. Tauris & Co Ltd., London beleegyezésével készült.) Fordította | Kertész Balázs, Láng Zsuzsa Az eredetivel egybevetette és szerkesztette | Somogyi Krisztina A könyvet tervezte és az elválasztóoldalak fotóit készítette | Czakó Zsolt Borító fotó | Erky-Nagy Tibor Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk Egyesülésének tagja 1117 Budapest, Prielle Kornélia utca 19. www.akkrt.hu Elsô magyar nyelvě kiadás: 2007 © 2004, 2007 – Simon Loxley Published by arrangement with I. B. Tauris & Co Ltd., London © Elôszó | Somogyi Krisztina, 2007 Hungarian translation © Láng Zsuzsa, Kertész Balázs, 2007 Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános elôadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetôen is. Printed in Hungary ISBN 978 963 05 8485 2
A kiadásért felelôs az Akadémiai Kiadó igazgatója Felelôs szerkesztô | Szabó Zsuzsa Olvasószerkesztô | Tréfás Krisztina Termékmenedzser | Egri Róbert Nyomdai elôkészítés | Articsók Stúdió A nyomdai munkálatokat a Dürer Nyomda Kft. végezte Felelôs vezetô | Kovács János ügyvezetô igazgató Budapest, 2007 Kiadványszám: KMA4–150 A könyvben felhasznált betětípusok: Charter, Nimbus Megjelent 24,31 (A/5) ív terjedelemben
001-18bevezet
19.3.2007
13:48
Page 5
Tartalom
„A betě feldobta a talpát”
|6
Sine qua non
| 10
Bevezetés
| 13
1 Kaland és művészet: egy forradalom homályos kezdetei
| 19
2 A dinasztia: William Caslon a világ betűgyártó központjává emeli Nagy-Britanniát
| 40
3 Zavarok a Garamonddal: amikor egy tizenhatodik századi betűtípus nem tizenhatodik századi betűtípus 4 Külön utakon: John Baskerville különleges utóélete K i t é rő | Beolvasztás: a ledőlt óriás
| 53 | 56 | 70
5 Azok a rémes taljánok: vastagok és vékonyak, avagy a reklámbetű megszületése
| 78
6 Amerika élre tör: a modern kor nyitánya
| 84
7 Lélegzetelállító szépség: a „privát nyomda” mozgalom
| 95
8 Pergőtűzben: Frederic Goudy, a betűvilág sztárja
| 109
K i t é rő | Öntsünk betűt: a fémrajongók nyomában 9 Irány a földalatti: Edward Johnston betűi Londonnak
| 120 | 126
10 A galambok és a kígyó: Stanley Morison és a Warde házaspár
| 140
11 Veszélyes szenvedélyek: radikális európai tipográfia a két háború között
| 153
12 Gill, a messiás: egy súlyos egyéniség
| 173
13 Európa égzengés után: újjászületés és pirkadat
| 185
K i t é rő | Szenvedély: kőbe vésve
| 193
14 Két kísértet: elfelejtett technikák a történelem szemétdombjáról
| 202
15 Autópálya-őrület: David Kindersley és a nagy útjelzőtábla-mizéria
| 208
16 A cég embere: Herb Lubalin és az International Typeface Corporation
| 220
17 A huszonhat katona: játszadozás a betűk formájával
| 227
18 Új istenek: Neville Brody és a designer évtized
| 235
19 Újabb forradalom: a betű felszabadul
| 248
K i t é rő | Egy mikroöntödében: a huszonegyedik század betűje 20 Tipokalipszis
| 255 | 259
Az illusztrációkról
| 265
Irodalom
| 266
Név- és tárgymutató
| 268
Betűtípus mutató
| 271
001-18bevezet
19.3.2007
13:48
Page 6
„A betű feldobta a talpát!”
1 A pécsi New Typo 1 nemzetközi tipográfiai kiállítás plakátját Czakó Zsolt tervezte 1994-ben, Jonathan Barnbrook Prototype nevě betějének felhasználásával.
– ezzel a címmel írtam a kilencvenes évek vége felé fellelkesült cikket a betűtervezés hihetetlen kísérletein felbuzdulva. A szöveg azokat a fiatal angol, amerikai és holland betűtervezőket volt hivatott bemutatni, akik forradalmasították a tervezőgrafikát. Magyarországon a változás akkoriban még épp csak elindult. 1996-ban, a Pécsett megrendezett New Typo 2 nemzetközi kiállításon még alig egy tucat olyan magyar grafikust lehetett bemutatni, akiket megérintett az új vizuális kísérletezés. Mára a helyzet jelentősen megváltozott: különböző szakmai önszerveződések, kiállítások és publikációk, internetes portálok és blogok jelzik, hogy a tipográfia ma már nem egy szűk elit magánügye, hanem olyan művészeti ág, amely egyre több érdeklődőt hív vonzáskörébe. És most gondolatban ismét visszalépek az időben, hogy megoszthassam önökkel a betűk iránti lelkesedésemet: a már említett New Typo kiállítások anyagának a beszerzése során, Czakó Zsolttal épp akkoriban jártunk nagyhírű londoni stúdiókban, amikor a grafika és tipográfia a számítógépnek köszönhetôen új utakon kezdett járni. Neville Brody vállalkozását, a Fuse kiadványt és betűket látva egészen elképedtem: egyértelművé vált, hogy az akkori kísérletekben valami egészen új dologról volt szó, így egyes formai játékok esetében már annak az eldöntése sem volt egyszerű, hogy valójában betűvel állunk-e még szemben… Szabadság, önfeledt játék, felelősségteljes kérdésfeltétel, vizuális provokáció – sok minden volt a radikális elgondolások mögé sejthető. Az azóta egyre nagyobb számban létező betűtípusok láttán az ember joggal teszi fel a kérdést, hogy miért változik, alakul folyamatosan a betű, és mi lehet az oka annak, hogy a több ezer meglévő betűtípus megléte ellenére új tervekkel előállni még ma is érdemes? Simon Loxley az elmúlt vagy ötszáz év fontosabb tervezőit hívta segítségül, hogy közelebb kerülhessünk e rejtély megértéséhez. A személyekhez kötődő szerkesztésben nem lenne amúgy semmi szokatlan, csak éppen kevesen társítanak egy-egy betűhöz konkrét tervezőt. Mert a betűre sokan úgy tekintenek, mint valami intézményesült, személytelen adottságra, semmint olyan szellemi termékre, amellyel 6
001-18bevezet
19.3.2007
13:48
Page 7
kreatív tervező dolgozott. A tipográfia egy évtized alatt meglepő változásokon ment keresztül, ennek egyik velejárója, hogy a betűtervezők is reflektorfénybe kerültek. Emlékszem, Londonban a kilencvenes évek elején a fiatal tervezők már abból csináltak presztízskérdést, hogy kinek a betűje reagál izgalmasabban az új technológia adta lehetőségekre; a szaklapok, így a Baseline, az Emigre avagy az Eye állandó jelleggel publikáltak írásokat a tervek mögötti elgondolásokról, az alkotókról, sőt teljes ábécéket is bemutattak, de Magyarországon ebből még semmi se volt érezhető. Külföldön beszerzett folyóiratokból lehetett tájékozódni, nem állt rendelkezésre információ az új tervezésű betűk beszerezhetőségéről. Az akkori hazai betűtervezési gyakorlatról beszélni szinte eufemizmus, hiszen: a barokk antikvájával (Tótfalusi antikva) elhíresült Gábor Pál (1913–93) 1956 óta Párizsban élt, az Első Magyar Betűöntöde akkorra már rég bezárt, jogutódjában, a Nyomdaipari Grafikai Vállalatban pedig már csak egyetlenegy betűcsalád (Pannon antikva 1–2 fokozata) készült el. Az Iparművészeti Főiskolán1 sokáig tanító Nagy Zoltánon (1920–1998) és a Lipcsében végzett Zigány Editen (1944–2004) kívül közismert betűtervezőről nem tudtunk. Nagy Zoltán Margaret antikvája ugyan nagy nemzetközi sikert ért el, hiszen az amerikai Visual Graphics Corporation egyik nagydíját nyerte el 1966-ban, de sajnálatos módon a nemzetközileg forgalmazott betűt itthon a szakma közönnyel fogadta, a hazai nyomdák betűkínálatában szinte nem kapott helyet. Azért ezt a betűt mindenki nagyon jól ismeri, hiszen a magyar útleveleket ezzel a betűvel készítették, készítik mind a mai napig. Egyszóval a betűtervezés nálunk nem volt sem személyes ügy, sem ab ovo a design izgalmas területe. Persze korábban ez máshol is így volt. Loxley könyvéből kiderül, hogy a betűtervezés londoni designerek körében sem volt mindig az érdeklődés középpontjában. Erről így nyilatkozik maga Neville Brody a könyv 18. fejezetében: „Ki nem állhattam a betűt… Úgy gondoltam, a tipográfia unalmas terület, olyan múlt súlya alatt nyög, amely minden változást elfojt… A tipográfia hagyománya cseppet sem szórakoztató: a kommunikációnak viszont szórakoztatónak kell lennie.” Aztán persze mindez megváltozott… Az ilyen személyes nézőpontból való bemutatásnak köszönhetően Loxley könyvében életszerűvé válik, hogy a különböző korok történései, elgondolásai, a technika vagy akár a politika hogyan tükröződnek egy-egy betűben. Megérthető például, 7
Ecsetírás Pannon Antikva 2 Nagy Zoltán Ecsetírás és Zigány Edit Pannon antikva betěi Boskovitz Oszkárnak köszönhetôen ma már digitális formában is léteznek. Ezek, illteve az alábbi, Boskovitz tervezésě betűk a www.nepfont.hu oldalon érhetôk el.
Moab Syrup Tájfun
3 Nagy Zoltán Margaret családjának licencét olyan nemzetközi betěforgalmazók vásárolták meg mint az Alphatype, Berthold, Linotype és a Photo Lettering Inc.
1 Az Iparművészeti Főiskola 2006-ban felvette Moholy-Nagy László nevét, így ma az a MoholyNagy Művészeti Egyetem.
001-18bevezet
19.3.2007
13:48
4 Téves tulajdonítás: A Janson néven elhíresült betět valójában (Misztótfalusi) Kis Miklós tervezte.
5 A MOME-n 2000-tôl a következô hallgatók diplomáztak betűtervvel: Boskovitz Oszkár, Herbszt László, Csatai Péter, Voronkó Vera, Szabó Sándor, Kolonics Orsolya, Baranyai István és Szántó Lili. A fenti, Csatai Péter által tervezett betěk szakmai körökben egyre nagyobb népszerěségnek örvendenek.
6 Az Archian betěcsalád gyökerei a modern építészethez vezetnek vissza. A betě Wilmos változata Huszár Vilmosnak állít emléket.
2 Szántó Tibor A betű, Tipográfia és Könyvtervezés című könyvei, Virágvölgyi Péternek (1948–1998) A tipográfia mestersége – számítógéppel című alapmunkája mellett leginkább a különböző programokhoz kapcsolódó szakkönyvek kerültek forgalomba.
Page 8
hogy a huszadik században egyesek miért érveltek nagyon is meggyőzően a nagybetűk elhagyása mellett, mások pedig miért éppen kizárólag nagybetűkből terveztek ábécét. A könyv olvasása során valóban fény derül megannyi titokra is. Így arra, hogy ki az a Coster, aki a róla készült szobron a hollandiai Haarlemben egy A betűt szorongat a kezében, hogy hova tűnt Baskerville teteme, hogy a huszadik század egyik designguruja, Eric Gill mit gondolt a nadrág viseléséről, és hogy valójában ki tervezte azt a betűt, amely Garamond néven vált világhíressé… S ha már a téves tulajdonításoknál tartunk, a könyv írója megemlékezik a mi (Misztótfalusi) Kis Miklósunkról is, akinek kiváló betűjét sokáig a holland Anton Janson tervének gondolták. Nem ez az egyetlen magyar vonatkozású utalás a könyvben annak ellenére, hogy a szöveg az angolszász világra koncentrál. Simon Loxley nagyon is természetes módon abból a helyzetből, a londoni designközösségből tekint rá témájára, amelynek aktív része. Így a legizgalmasabb részletekre, a legtitokzatosabb történeti szálakra érthető módon saját országában talál rá, s a mai kor felé haladva írása időről időre nem mentes még a személyes ízléséből következő véleménynyilvánítástól sem. De talán ez így hiteles. Így válik részévé a tipográfiáról szóló igen bőséges angol nyelvű irodalomnak. Nálunk viszont a szakirodalom sajnos gyér,2 így ez a könyv alapvető hiányosságokat pótol, az olvasmányos szöveg abban segít, hogy a betűtervezésre az általános kultúra részeként tekintsünk. A témához kapcsolódó információhoz szerencsére ma az internetnek köszönhetően könnyebben közel lehet kerülni. Ebből a szempontból alapvető a www.font.hu oldal látogatása, ahol Kravjánszki Róbert szerkesztőnek köszönhetően magyar vonatkozású betűtörténet és szakterminológia is található. A fejlődés azon is jól mérhető, hogy az elmúlt évtizedben Magyarországon is egyre többen foglalkoznak betűtervezéssel, így a MoholyNagy Művészeti Egyetemen az elmúlt évek szinte mindegyikében akadt olyan hallgató, aki betűtervvel diplomázott. A magyar tervezők közül elsőként talán Szőnyei Györgyöt fontos megemlítenünk, aki már 1996-ban különdíjat nyert a japán Morisawa pályázaton, és akinek Archian betűcsaládja a FontShop betűforgalmazó kínálatában szerepel évek óta, sőt a cég 15 éves nagy jubileumi kiállítássorozatának egyik állomásán a hálózat épp Szőnyei betűjével hirdette magát. Szintén nemzetközi hírnévre tett szert Kóthay Gábor (Incognito, 8
001-18bevezet
19.3.2007
13:48
Page 9
LaDanse, Minerva, Tyrnavia, Zanzibár…) és Szegi Amondó (Glosso, Mantra, Nexodus, Kedves, Zenthes…), akinek közös vállalkozása a Fontana archaikus betűtervek újratervezésével és újraértelmezésével foglalkozik. Terveiket olyan nemzetközi betűforgalmazók bestseller listáin is láthatjuk, mint amilyen a T-26, a Psy/Ops vagy az International House of Fonts. A legfiatalabb generáció tagjai is foglalkoznak a betűtervező elődök munkáival. Boskovitz Oszkár tervezőmunkásságának érdekessége, hogy a kifejezetten egyedi hangú, szubkulturális jellegű betűtervei (pl. Moab, Shrapnel, Syrup, Tájfun, Tilos…) mellett hatalmas alázattal dolgozta át Zigány Edit Pannon antikváját és Nagy Zoltán Ecsetírását a digitális technikára. A kortárs betűtervezők közül kiemelkedik Csatai Péter, akinek munkáin jól érezhető (pl. Antagon, Botond, Hungarum Anikva, Octan…) hogy alkotójukat mélyen foglalkoztatják a szerkesztés arányai és a geometriai építkezés új lehetőségei. Herbszt László kezdeményezése, a Punktum nevű kísérleti újság pedig kiváló lehetőséget ad a magyar tervezésű betűk kipróbálására. A hazai betűtervezés lendületet kapott. Egy kultúra épp megerősödni látszik. Remélhetőleg Loxley könyvének magyar kiadása ezt a folyamatot támogatja, és a tipográfusok és grafikusok mellett olyanokat is megérint a betűk gyönyörű világa, akik eddig csak felhasználóként találkoztak vele. Márpedig ilyen olvasóból egyre több van, hiszen, ahogy mondani szokták, aki számítógépen dolgozik, az egyben saját szövegének tipográfusa… Somogyi Krisztina
A könyv magyar kiadásában nagy segítségemre voltak Maczó Péter és Nádai Ferenc grafikusok, a tipográfia jeles tanárai. A betěk beszerzésében és a róluk szóló ismeretek pontosításában a magyar betětervezôk és Kravjánszki Róbert odaadó támogatását élveztem. Végül külön köszönöm Erky-Nagy Tibor észrevételeit és segítségét; a magyar megjelenítést ékesítô, ólom- és fabetěkrôl készült fotók az ô hagyományos mintanyomdájában készültek Dombóváron. S. K.
9
7 A www.fontanatype.hu oldalon Kóthay és Szegi történeti ihletettségű betűit, a www.jobart.hu címen, a Fontmunkások címszó alatt pedig Kóthay egyéb betűterveit tekinthetjük meg.
001-18bevezet
19.3.2007
13:48
Page 10
Sine qua non
A Beach Boys valamikor írt egy dalt „You need a mess of help to stand alone” (sokak segítsége kell, hogy egyedül boldogulhass) címmel; e könyv írása közben szinte naponta szembesültem ennek a nótának az igazságával, hiszen mások segítsége, tanácsa és rám áldozott ideje nélkül sose értem volna a végére. Elnézést, ha netán valakit kifelejtettem volna. A következôknek tartozom köszönettel az egyes fejezetek szerint: 1. A Statsbibliotheek Haarlem, Marijke van Hoorn (Teylers Museum), Gerard van Thienen, Lotte Hellinga, Bob Taylor; 3. Justin Howes; 4. Sinéad Byrne (Birmingham Museum and Art Gallery); Kitérô: Duncan Avery és Richard Cooper (Type Museum), Theo Rehak (www.daleguild.com); 6. Patricia Cost, Theo Rehak és Sharon Moncur (Atypl), Thomas Phinney (Adobe), Dennis Bryans; 7. Sophie Wilson (Cheltenham Art Gallery and Museum); kitérô: David Bolton (Alembic Press) (
[email protected]); 9. Shirley Thompson és Rachel Bairsto (Ditchling Museum); 10. Shelley Gruendler, Warren Platt (New York Public Library); 11. Ruari McLean; 12. Shirley Thompson és Rachel Bairsto (Ditchling Museum), Lida Lopes Cardozo; 13. Peter Lofting (Apple), Bruno Steinert (Linotype), Hermann Zapf; kitérô: Lida Lopes Cardozo, Sarah Charlesworth és Graham Back (Cardozo Kindersley Workshop); 15. Stephen Walford és a Transport Research Laboratory, Giles Chapman, Lida Lopes Cardozo, Sarah Charlesworth és Graham Beck (Cardozo Kindersley Workshop); 17. Wim Crouwel, Sue Nottingham, Margaret Mayo, Anne Irving; 18. Julian Balme; Kitérô: Christian Küsters (www.acmefonts.net), Dirk Wachowiak, Robert Green; 20. Joe Graham (Fontworks). Köszönet illeti továbbá Mick Walsht, amiért elültette az eredeti elképzelés magvát, és Christine Lallát a képek, köztük a szerzô fotójának elkészítéséért. Külön köszönetem továbbá Nigel Rochenak és csapatának a St. Bride Printing Libraryben, különösen Denise Roughannak és Lyn Arlotte-nak; a könyvtár és munkatársai kétségkívül London egyik rejtett kincse. Végül hálás vagyok John Milesnak, aki Angliának ugyanabban a félreesô szegletében él, mint én, ahol bár autóba kell 10
001-18bevezet
19.3.2007
13:48
Page 11
sine qua non
ülni, ha egy pint tejet vagy újságot akar venni az ember – mégis sikerült járótávolságon belül annyi tipográfusi tapasztalatot, emléket, tanácsot és véleményt találnom, hogy az a határozott érzésem lett, a sors kegye kíséri vállalkozásomat. Remélem, önök is osztani fogják ezt a nézetemet. A könyvet Sarah-nak ajánlom: neve örök felirat az életemen.
11
001-18bevezet
19.3.2007
13:48
Page 12
001-18bevezet
19.3.2007
13:48
Page 13
Bevezetés
Vörösen izzott az égbolt New York City fölött, vastag füstoszlop emelkedett a szürkülô ég felé, reggelre majd üresség tátong az épületek addig megszokott sorában. 1908. január 10. késô estéje volt. A bámészkodók között valaki dermedten nézte, ahogy a lángok martaléka lesz, ami addig a megélhetését jelentette. Frederic Goudy és felesége, Bertha nemrégiben telepítette a városba nyomdaüzemét. Egyre több volt a munka, és hetek óta elôször történt meg, hogy a házaspár nem töltötte bent az estét. Pihenésüket kétségbeesett telefonhívás zavarta meg: Manhattanben lángokban áll az a Parker Building, ahol a Goudy’s Village Press is měködött. Goudy tehetetlenül szemlélte a katasztrófát, a pokoli zaj és a tězoltók kiáltásai ellenére is jól lehetett hallani a hatodik emeletrôl lezuhanó két nyomdagép csattanását, ahogy sorra átszakították a födémeket. Goudy nem kötött biztosítást az üzletére. Az éppen nyomtatás alatt álló könyv pár példányától eltekintve mindössze Goudy néhány Village Type matricája menekült meg, amelyeket az igazgatói iroda széfjében tároltak. A csatornába zúduló vízre meredve Goudy úgy érezte, mintha az az egész életét mosná el. Ám alig telt el tíz év, és Goudy nemzetközi hírě tervezôgrafikus lett, az elsô amerikai betětervezô sztár. Nem a nyomtatás, hanem a betětervezés měvészete szerzett neki hírnevet, méghozzá akkorát, hogy a betěk világának vezéralakjai már-már azt kívánják, azon a New York-i téli estén maga Goudy veszett volna oda a cég ingóságaival együtt. Manapság a Frederic Goudy-féle betěk, legalábbis Nagy-Britanniában, inkább a vízhez, mint a tězhöz kötôdnek – persze némi komlóval és malátával felfôzött vízhez. Ezt a betětípust ugyanis sokszor italmérések cégtábláin használják kellemes asszociációkat – hagyomány és szívélyesség – sugalló tulajdonságáért. Miközben a vendégek már elsô italukra gondolva elhaladnak a cégérek alatt, csak kevesen tudják, hogy milyen drámai volt a betěket tervezô ember élete. Ugyanis annak ellenére, hogy Goudy fáradhatatlan önreklámozással haladt célja felé ebben a leginkább maguknak való tervezôkbôl álló szakmában, karrierjét kétszer is teljesen újra kellett indítania. 13
001-18bevezet
19.3.2007
13:48
Page 14
t i t ko k é s t ö rt é n e t e k a b e t ě k m ö g ö t t i v i l á g b ó l
1 „Ide egy kriglivel!” Frederic Goudy munkája köszönti a szomjazó vendéget.
Miért is törôdne bárki ezzel? Mi az, ami valójában olyan érdekes a betětípusokban? Miért van egyáltalán szükségünk olyan sokfélére? Times, Century, Garamond, Arial, New York, Geneva, News Gothic, Univers, Franklin, Old English, Goudy… évrôl évre hosszabb lesz a sor. Kit érdekel a betěk stílusa? Végül is a szavak jelentése a fontos, nem? Hát nem egészen jól elboldogulnánk, mondjuk a Helveticával? Világos, remekül olvasható, megfelel a feladatnak, közvetíti az üzenetet. A tipográfia egyik legkiválóbb és legnagyobb hatású kommentátora, az Amerikába emigrált Beatrice Warde még azt is bevallotta, hogy alapjában véve mélységesen hidegen hagyja a betě, mint olyan: „A betěnek egyértelměnek és jónak kell lennie, hogy ellássa a közlés feladatát… de ez minden. Nem tartom túl fontosnak, hogy hogyan közvetítjük az üzenetet, feltéve hogy az sikeresen eljut egyik embertôl a másikhoz.” 1 Beatrice szerint a lényeg az igazság közlése. De ami az egyik személy számára feltétlen igazság, az bosszantó apróság lehet a másiknak. Hogyan gyôzzünk meg valakit, hogy a mi változatunkat olvassa? Az egyik módszer a betětípus megválasztása lehet.
1 John Dreyfus: „Beatrice Warde, the First Lady of Typography”, The Penrose Annual, vol. 63. New York, 1970.
Kit érdekelhetnek a betětípusok? Minden profitérdekelt szervezetet, még akkor is, ha eleinte szükség lehet némi gyôzködésre. Észleljen csak értékesítésében hirtelen zuhanást egy cég, piaci pozíciójának visszaszerzésére azonnal szükségessé válik javítania az arculatán, és ebben semmiképp sem mellôzheti a tipográfiát. A felsôbb körök brit óriását, a Marks & Spencert a huszadik század vége felé viszonylagos válságba sodorta a drapp színre épülô arculata, az elektronikus fizetés lehetôségének konok 14
001-18bevezet
19.3.2007
13:48
Page 15
bevezetés
elutasítása, továbbá, hogy immár mindegyik ruhabolt árusított fehérnemět, ami mindig is a cég alapvetô profiljának számított. A helyzet orvoslására egy sokkal frissebb, a mai korhoz közelítô új arculatot kaptak a boltok. Ebben a változásban az új színeken és anyagokon kívül nagy szerepet kapott az új tipográfia bevezetése is: egy nem kifejezetten talpas, de nem is igazán talpnélküli betět választottak, amely bár „korszerě” benyomást kelt, mégsem ijeszti el az idôsebb vásárlókat sem. Ja, és persze bevezették a hitelkártyás fizetést. A jelek szerint bevált a dolog. És ez měködött a Burberry esetében is. A fekete-vörös-bézs kockás szövetérôl, esôkabátjairól, esernyôirôl és sáljairól, no meg a gazdag amerikai és japán turistákról, és a középkorú angol felsô-középosztálybeli vásárlóiról híres cég úgy döntött, hogy egy fiatalabb, trendkövetôbb vevôkört is megcéloz; nemcsak fiatal, durcás modelleket kezdtek mutogatni reklámkampányaikban, hanem ez a kettôség megjelent a cég logójának tipográfiájában is. Egy elegáns, modern talpas betět választottak, amely egyszerre klasszikus és mai, pontosan olyan, mint amilyennek a Burberry újabban mutatkozni kívánt. Merthogy a betěknek is van divatjuk, ugyanúgy, mint az öltözködésnek. Mert mi más a betěkép, mint az ábécé felöltöztetése? Szavainkat útra engedhetjük olyan megjelenéssel, azok a modern irányzatokkal hozzák ôket kapcsolatba, de úgy is, mintha megrekedtek volna a 1980-as évek nagy hajú, erôfitogtató bugyraiban; gondolataink viselkedhetnek úgy, mintha régi, bôrfoltos könyökě tweedzakóban járnának, vagy akár „fashion victimként”, azaz a mindenkori divat áldozataiként léteznének. Még 1936-ban egy amerikai nyomdászújságban, a The Inland Printerben, John Allen Murphy így kísérelte meg elemezni az újabb és újabb betěkre jelentkezô igényt: „Nem kérdéses, hogy ugyanaz a törvény irányítja a nyomdai betěk állandó változását, mint a külsô megjelenés megszámlálhatatlan más területét. Nem tudni, miféle hajtóerô áll e jelenség mögött. A változás igénye valószíněleg az emberek nyughatatlanságából következik. Aminek a látványához hozzászokunk, azt megunjuk, és bizonytalanul valami másféle után áhítozunk. Az átlagember ritkán mondja ki, mit is akar. Tulajdonképpen nem is igen tudja. A gyártónak kell ráéreznie az emberek különös, ki nem 15
2 A Marks & Spencer tipográfiájának az áttervezése a vállalatot megmentô stratégia fontos eleme volt.
001-18bevezet
19.3.2007
13:48
Page 16
t i t ko k é s t ö rt é n e t e k a b e t ě k m ö g ö t t i v i l á g b ó l
fejezett, változás utáni vágyára, és olyan látvánnyal kell felruháznia az árut, hogy a divat majd elfogadja. Ugyanaz a jelenség érhetô tetten a betěk világában is: a vásárlói kegy elfordul bizonyos fajtáktól, és új kedvencek jelennek meg…”
2 A grunge betěk lehetnek nyújtottak, torzítottak, roncsoltak. Nem a szabályszerěséget, hanem az informális jelleget hangsúlyozzák, tehát az egyéni stílus a legfontosabb. Az ultra világosok szárai ugyanolyan vastagok lehetnek, mint a mellékvonalak.
Murphy szerint tehát a betěkészítôknek fel kell mérniük a változó igényeket, a kimondatlan óhajokat. Manapság a stílusváltozásokat inkább a befolyásos helyzetě měvészeti vezetôk határozzák meg, illetve maguk a betětervezôk, ha rájuk mosolyog a szerencse, és divatba jönnek a betětípusaik. A trendek változatlanul léteznek, a változás azonban gyorsabb, mint Murphy idejében. John Grafam, a Fontworks munkatársa ezt így fogalmazza meg: „Az utóbbi években több bizonytalanság is mutatkozott a különbözô stílusok megjelenésében: elôször voltak a grunge,2 tehát a roncsolt betěk, aztán egy darabig népszerěek voltak a stencilek és az ultra lightok, vagyis a nagyon vékony vonalvezetésě betěk. Jelenleg kerekded betěképek iránt mutatkozik érdeklôdés, olyanok iránt, mint amilyenek a Helvetica lekerekített változatai. A Tate Gallery például a logójában és betěstílusában is egy ilyen lekerekített típust részesít elônyben.” Az 1980-as években, az úgynevezett „designer évtizedben” az öltözékben, a lakás berendezésében, a kedvenc vendéglônk vagy borozónk belsô terében megjelenô stílust rendszerint valamilyen talpas betětípus egészítette ki a nyomtatványokon, címkéken, illetve portálokon; ezeket a keskeny betětípusokat a vastag és vékony szárak közötti erôs kontraszt jellemezte. A világ nagyjából ezt tekintette a korszerěnek, mondhatni, a kifinomultság csúcsának. Manapság másféle a tipográfiai megközelítés, az üzenet viszont alapvetôen ugyanaz: „Olyanokhoz szól ez a design, akik pontosan tudják, hogy mi történik most, akiknek kifogástalan az ízlése, és semmiféle nosztalgiát sem táplálnak a korábban történtek iránt.” Ami megváltozott, az a nyomdai betěk stílusa. Az uralkodó sans serif, a talpnélküli betě vagy az 1920-as, illetve az 1950-es évek valamelyik idôtlen terméke, vagy az utóbbi tíz év dömpingjének egyik példánya. És megváltozott a megjelenítés stílusa is: míg az 1980-as években a fô üzenetet hordozó felirat – a fôcím és/vagy az alcím – nagy méretě volt, manapság kicsi. Korábban minden bizonnyal keskenyített betěformákkal, sěrěn szedték volna a szöveget, hogy közel álljanak egymáshoz 16
001-18bevezet
19.3.2007
13:48
Page 17
bevezetés
3 Tipográfia az 1980-as évek végérôl: ennek a korszaknak egyik tipikus példája az azóta már megszěnt Blitz stílusmagazin címlapjának jellegzetes, sikkesen keskeny kopfja, azaz fejléce.
a betěk; mostanság nagyobb a betěköz, és ha valamilyen irányba eltolják a betě alakját, akkor leginkább szélesítik, széthúzzák, hogy nagyobbnak těnjenek. Kit érdekelhetnek a betětípusok? Nos, téged is, kedves olvasó. A személyi számítógép megjelenése óta, mindaddig példátlan módon, ki-ki a maga tipográfusa lehet – a betěszedést, ezt az egykor oly költséges szolgáltatást, amely egy igen képzett, zárt szakmai kör kiváltsága volt, ma mindenki ězheti, akinek az íróasztalán akad hely számítógépnek. És csak rajtad múlik, milyen betěvel szeded a szöveget.3 Van kedvenced? Más és más célra különbözôeket használsz? Egy, a múzeumi támogatások megszerzésével foglalkozó ismerôsöm bizalmasan a tudomásomra hozta, hogy az adománykérô leveleket mindig Times Romannel írja. Szerinte ez a betětípus vizuális és pénzügyi szegénységet sugall, azt láttatja, hogy nem 17
3 Amikor a digitális világ elôtti betěkrôl esik szó, a hagyományos angol „fount” írásmódot használja az angol szöveg, egyébként az immár az egész világon használatos amerikai „font” formát. Eredetileg a „fount” egy azonos típusú és méretě, teljes karakterkészletet jelentett, a könyvben azonban a mai tágabb értelmében, a „betětípus” szinonimájaként jelenik meg, azaz egy bizonyos, azonos formakincsě, mérettôl független ábécétervet jelöl.
001-18bevezet
19.3.2007
13:48
Page 18
t i t ko k é s t ö rt é n e t e k a b e t ě k m ö g ö t t i v i l á g b ó l
állnak rendelkezésre a gondosabb külalakra fordítható források. A Times tervezôje, a tiszteletre méltó Stanley Morison kétségkívül forog a sírjában… Kit érdekelhetnek a betětípusok? Esetenként akár egy egész népet: Németországban a betě stílusához kapcsolódóan volt egy vita, amely a tizenkilencedik század nagy részében ádáz vihart kavart, s csúcsát az 1930-as években, Adolf Hitler hatalomra jutásával érte el. Ami azt illeti, a tipográfia tulajdonképpen valóban árulkodik egy-egy nép jellegérôl. Svájci? Tiszta vonalú, kontrollált, jól rendezett. Francia? Nagystílě, cikornyás, egy teljesen individualista univerzum. Az amerikaiaknak, miközben nem gyôzik magasztalni kiemelkedôen kreatív alkotóikat, a betěbôl is sikerült nagy üzletet csinálniuk. És Anglia? Hát persze hogy az excentrikus, a csodabogár és a magába zárkózó magányos tipofil hazája! Kit érdekelhetnek a betětípusok? A most következô történetek szereplôit. Olyan emberek ôk, akiknek a nevéhez az a két nagy technikai és társadalmi forradalom fězôdik, amely az elmúlt hat évszázadban átformálta a nyugati társadalmat. A forradalom azonban csak ritkán volt célkitězésük, noha nemegyszer a megszállottságukból következett. Sokan valami egészen mást kerestek, és véletlenül bukkantak rá szenvedélyük tárgyára. Miközben céljuk felé törtek, egyszerěen belebotlottak – a betěbe. A tipográfusként képzett betětervezô viszonylag új keletě jelenség; a múltban a betětervezô többnyire egészen másfajta szakmai vonzódás követésével kezdte pályáját. Korábban ezek a tervezôk nem valamiféle kreatív elefántcsonttoronyban éltek. Becsvágy, irigység, vágy, árulás, szerelem – terveikben természetes módon jelent meg teljes személyiségük. És éppen ezek a sajátosságok, a törekvéseket irányító, gyakorta kerülô útra terelô karakterjegyek azok, amelyek oly elragadóvá varázsolják mind élettörténeteiket, mind betěterveiket.
18
