*
Modern piacelmélet
ELTE TáTK Közgazdaságtudományi Tanszék Tárgyfelelős neve * Modern piacelmélet Kutatás és fejlesztés ELTE TáTK Közgazdaságtudományi Tanszék Készítette: Hidi János
*
Kutatás és fejlesztés
*
A kutatási és fejlesztési tevékenyég (K+F) szerepe * * *
*
*
K+F következményei: * Profitlehetőségek az innovátor számára * Piaci erőviszonyok, piacszerkezet átrendeződése A kutatási és fejlesztési beruházásokra való ösztönzés és a piaci szerkezet összefüggései A schumpeteri hipotézis szerint a nagyméretű, piaci erővel rendelkező vállalatok esetén nagyobb a kutatási, fejlesztési potenciál * Ez egyszerre jelentheti a hajlandóságot és a lehetőségeket is: * Hajlandóság: piaci erő fenntartásának jelentősége, illetve az innovációk előnyeinek jobb kihasználási lehetőségei * Lehetőség: nagyobb profitból többet lehet K+F-re fordítani A piaci koncentráció és a vállalati méret serkenti a K+F beruházásokat? Vagy éppen fordítva? *
*
Új technológiai lehetőségek feltárása, amelyek Újabb fogyasztói igényeket elégítenek ki Meglévő termékek, szolgáltatások költségeit csökkentik
*
*
A vállalatok mérete és a K+F tevékenység intenzitása közötti összefüggés csupán korreláció * Az ok-okozati kapcsolat iránya ebből még nem állapítható meg „Kreatív rombolás” * Az újítások ugyanakkor elavulttá tesznek létező termékeket, eljárásokat * Éppen a nagyvállalatoknak van a legtöbb vesztenivalója az elavulás miatt * Miért járnának élen saját tevékenységük csorbításában
*
A kutatás és fejlesztés modellezése
*
Tekintsünk egy példát arra, hogy az innováció mit is jelent közgazdasági szempontból, a már megszokott modellezési keretünkben: Az innováció a modellben nem jelent mást, mint költségcsökkentést
*
* *
Megkülönböztetünk radikális mértékű költségcsökkentést, ami egyértelműen monopolhelyzethez vezet Valamint csekély mértékű költségcsökkentést, ami költségelőnyhöz vezet (de felhasználható lesz a versenytársak kiszorítására is)
*
Radikális innováció
*
Ha az innovációnak köszönhetően a határköltség 20-ra csökken, akkor az innovátor még monopoláron is ki tudja szorítani versenytársait
*
Csekély mértékű innováció
* Ha az innovációnak köszönhetően a határköltség 60-ra csökken, akkor az innovátor csak akkor tudja kiszorítani versenytársait, ha a monopolár alatt áraz (feltéve, hogy Bertrand-verseny zajlik)
*
A kutatás és fejlesztésre való ösztönzés
* *
Milyen piacszerkezet kedvez a K+F beruházásoknak? Megvalósul-e minden olyan újítási lehetőség, amely társadalmi szempontból előnyös? Vegyük azt az esetet, ahol az innovatív ötletek ritkák, kívülről adottak (például ha K+F tevékenységet végzők nem a piaci szereplők, hanem független kutatóintézetek) Ilyenkor tehát az inkumbens monopóliumokat nem fenyegeti komoly belépési potenciál
*
*
*
A kutatás és fejlesztésre való ösztönzés, belépés nélkül
*
Állítás: 1. Az új belépők általi fenyegetettség hiányában az inkumbens monopóliumok értékelik a legkevésbé a csekély mértékű innovációkat 2. A jóakaratú diktátor tudná megvalósítani a társadalmilag optimális innovációs szintet 3. A versenyzői piacon az optimálisnál kevesebb az innováció, de több, mint monopólium esetén * Ideális esetben a társadalmi tervező dönti el, hogy mely K+F beruházásokat érdemes megvalósítani * Az innováció teljes társadalmi értéke alapján dönt: * Vp = 1000/(1 – R)
* * * *
Kérdés, hogy a versenyzői piacon mi valósul meg Az innováció profitra gyakorolt hatása alapján dönt: Vc = 800/(1 – R) A fogyasztói többletre gyakorolt hatás nem játszik szerepet
* Monopólium esetén, ha belépéstől nem kell tartani * Ugyancsak az innováció profitra gyakorolt hatása alapján dönt: * Vm = 500/(1 – R)
*
A fentiek alapján tehát, ha a döntéshozók számára az innovációból eredő hasznok alapján dől el egy K+F beruházás sorsa, akkor a vállalatok piaci ereje nem kedvez az innovációnak: Vp > Vc > Vm
*
A monopólium ugyanis, belépési fenyegetés hiányában, csak meglévő profitját cserélné nagyobbra, míg a versenyző vállalatok a nulla profitot váltanák pozitívra
*
A kutatás és fejlesztésre való ösztönzés: a Microsoft esete
*
*
Megfigyelhető, hogy a többtermékes vállalatok inkább azon termékeikre összpontosítják innovációs törekvéseiket, amelyeken versenyző helyzetben vannak A monopol helyzetben lévő termékeik esetén kevésbé innovatívak
*
A The Economist „The meaning of Xbox” című cikke (2005. nov. 24.) szerint például nem véletlen, hogy a Microsoft innovációs tevékenysége sokkal erőteljesebb az Xbox kapcsán, ahol erős versennyel szembesül, mint a Windows operációs rendszere vagy az Office terméke esetén, ahol domináns helyzetben van
*
A kutatás és fejlesztésre való ösztönzés, belépéssel
*
Most tegyük fel, hogy az innovatív ötletek viszonylag gyakoriak, maguk a vállalatok is versenyeznek K+F-ben, és bármelyikük előállhat egy új ötlettel Ekkor az inkumbens monopóliumokat potenciális belépés fenyegeti
* * * * *
Mint látni fogjuk, ebben a környezetben a modell következtetései összhangban vannak a schumpeteri hipotézissel Legyen a piaci kereslet P = 120 – Q A monopólium határköltsége 80 Így az ár P = 100, a profit pedig 400
*
Létezik továbbá egy potenciális belépő, aki ha belép, Cournot-verseny alakul ki
*
Belépés csak akkor történik, ha sikerül K+F-nek köszönhetően költségelőnyre szert tenni Ha a potenciális belépő megvalósítja innovációs beruházását, akkor határköltsége 60 lesz Ezen a piacon ez csekély mértékű költségcsökkentésnek minősül A korábban tárgyalt Cournot-modell alapján, ezen határköltség és piaci kereslet mellett a belépést követő egyensúlyban:
* * *
* * * *
Az új belépő kibocsátása 80/3 Az eredeti monopólium új kibocsátása 20/3 Az új egyensúlyi ár 86,67 Az új belépő profitja időszakonként 711,11
*
*
* *
* * *
* Az inkumbensé 44,44 A monopólium, ahelyett, hogy megvárná, amíg az új belépő megvalósítja K+F beruházást, és belép a piacra, maga is megvalósíthatja a költségcsökkentő beruházást: Ezzel: * Egyrészt saját költségei csökkennek, így nő az időszakonkénti profitja * Másrészt megőrzi domináns piaci helyzetét * Ekkor időszakonként 900 lesz a profitja * Költsége 60, kibocsátása 30, az ár pedig 90 A potenciális belépő számára tehát az innováció értéke időszakonként 711,1 Az inkumbens számára viszont az innováció értéke időszakonként 900 – 44,44 = 855,56 A monopólium számára tehát ugyanaz a költségcsökkentő innováció többet ér, mint a potenciális belépő számára Ez az eredmény összhangban van a schumpeteri hipotézissel Általánosabban, a belépő számára az innováció egy költségelőnyben lévő duopolista profitját nyújthatja, ahol C a versenytárs magasabb költsége:
*
Ezzel szemben az inkumbens számára az innováció lehetővé teszi, hogy a magas költségű duopol szereplő profitja helyett megőrizze a monopol profitot:
*
A monopolprofit pedig mindig nagyobb, mint két duopol profit összege, hiszen duopólium esetén nagyobb a kibocsátás, és a többlet nagyobb része kerül a fogyasztókhoz (ráadásul esetünkben a duopólium egyik vállalata magasabb költségű is):
*
Ezért a fenti következtetésünk általános érvényű:
*
A kutatás és fejlesztésre való ösztönzés modellezése
*
A piaci belépés lehetősége tehát lényegesen megváltoztatja az innovációs ösztönzőket A K+F kiadások stratégiai eszközzé válnak az inkumbens vállalatok kezében
*
*
Tekintsünk egy olyan modellt, amelyben ez a stratégiai eszköz megjelenik önálló döntési tényezőként:
* *
Dasgupta és Stiglitz modellje Tekintsünk egy Cournot-oligopóliumot, ahol a vállalatok a qi kibocsátási szint mellett az xi K+F kiadásaikról is döntenek A K+F beruházásokkal csökkenteni lehet a termelés egységköltségét: ci = c(xi) A vállalatok profitfüggvénye tehát:
* * *
A korábbi Cournot-oligopol modellekből már tudjuk, hogy egyensúlyban az ár a következőképpen alakul (adott x* mellett):
*
A K+F kiadások x* optimális szintje pedig ott van, ahol a K+F beruházás határbevétele egyenlő a határköltségével:
*
Következmény:
*
Tudjuk, hogy Cournot-oligopóliumban a vállalatok számának növekedésével csökken a vállalati szintű kibocsátás Az alacsonyabb egyéni kibocsátás pedig a K+F beruházás határbevételét csökkenti Emiatt tehát csökken az x* optimális, vállalati szintű K+F kiadás Az egyéni szintű K+F kiadások mellett mit mondhatunk az iparági szinten K+F-re fordított összkiadásról? Ha ugyanis nő a vállalatok száma, akkor az nx* összkiadás csökkenő x* mellett is nőhet Hosszú távú egyensúlyban a vállalatok számát a nullprofit feltétel határozza meg:
* * * * *
*
Átrendezés után kapjuk, hogy:
*
Láttuk továbbá, hogy:
*
Ebből a két egyenletből pedig:
* *
Ebből az következik, hogy minél több szereplős, tehát minél versenyzőbb egy iparág, annál kisebb a bevételarányos K+F kiadás Ez az eredmény pedig összhangban van a schumpeteri hipotézissel, miszerint a nem tökéletes verseny kedvez az innovációnak
*
A K+F kiadások és a piacszerkezet a gyakorlatban
*
*
Az elméleti kutatások alapján tehát nem jelenthetjük ki, hogy a piaci koncentráció és a vállalatméret kedvez az innovációnak Bizonyos modellek ezt alátámasztják, azzal a feltevéssel, hogy létezik belépési fenyegetettség, és az inkumbenseknek emiatt sok a vesztenivalójuk, így sokat érdemes K+F-re költeniük Külső belépési fenyegetés nélkül azonban éppen ellenkezőleg, az inkumbens monopóliumoknak a legkisebb az érdeke innoválni A gyakorlatban azt tapasztalhatjuk, hogy számos innováció, a számítógépektől az internetes szolgáltatásokig, kis cégektől ered * Lásd például: az Apple és a személyi számítógép, a Haloid és a fénymásolás, az e-Bay és az internetes kereskedelem Az adatok alapján úgy tűnik, hogy a K+F tevékenység az iparági koncentrációval együtt növekszik, annak egy bizonyos szintjéig Afölött azonban ez a kapcsolat eltűnik, vagy meg is fordulhat
*
Innovációk és szabadalmak
*
Az új ötletek, találmányok akkor tudnak leginkább a társadalom hasznára válni, ha mindenki számára szabadon hozzáférhetők Ezzel biztosítható, hogy alkalmazásuk ne monopolizálódjék, és így a lehető legnagyobb többlet elérését tegyék lehetővé Csakhogy a monopoljog és az abból eredő profit nélkül kevés az ösztönző arra, hogy vállalatok bizonytalan kimenetelű kutatási és fejlesztési tevékenységbe kezdjenek, így kevesebb találmány születik A költséges és bizonytalan K+F beruházások ösztönzését szolgálja a szabadalmi rendszer A törvényi szabályozás jól meghatározott szabályok alapján bizonyos időre monopoljogot biztosít a szabadalmak tulajdonosainak
*
* *
*
* *
* *
*
Kérdés: pontosan milyen szabadalmi feltételekkel (hatókörrel), és mennyire időre megítélt monopoljogok biztosíthatják a legmagasabb társadalmi hasznosságot? * Hol van az újítók és a fogyasztók védelmének egyensúlya?
*
Szabadalmak optimális időtartama
*
A szabadalmi oltalom az Egyesült Királyságban 14+7 év, az USA-ban 20 év, a WTO iránymutatása alapján pedig legalább 20 évnek kell lennie Ezen időtartamok hosszát azonban részben történelmi tényezők határozták meg
*
*
Mit mondhatunk azonban a szabadalmak optimális hosszáról? A jelenlegi törvényi szabályozás vajon közel van az optimálishoz?
*
Mérlegelni kell a K+F beruházás megtérülésének lehetőségét, valamint a szabadalmi oltalom lejárta utáni verseny által generált fogyasztói többletet Ha egy találmány a c költséget x-szel csökkenti, akkor a monopol tulajdo-nos számára idő-szakonként A profitot biztosít A szabadalmi olta-lom lejárta után a profit eltűnik, de a fogyasztói többlet (A + B)-vel nő Mennyi ideig tartson az oltalom?
* * *
* * *
*
Nordhaus (1969) modellje bemutatja a szabadalmi oltalom hosszabbításából származó előnyöket és hátrányokat: Egyrészt az innovációt bevezető vállalatok, másrészt későbbi versenytársaik és a fogyasztók szempontjából Átváltás van ugyanis a K+F tevékenységbe való beruházás ösztönzői, valamint a megszülető, új találmány társadalmi hasznosíthatósága között: * A hosszabb oltalmi idő erősíti a K+F ösztönzést, de korlátozza a hasznosíthatóságot Gondoljunk a K+F tevékenységre úgy, mint egy „ötletgyárra”, amely adott technológiával termel
* *
A kibocsátás mérőszáma legyen az, hogy az új ötletek mekkora valószínűséggel vezetnek sikeres innovációhoz Legyen az „ötletgyár” költségfüggvénye: Ahol x a sikeres innováció valószínűsége, φ pedig a termelés hatékonyságát méri Ha az innováció sikeres, akkor a szabadalmi oltalom időszakára πm profitot biztosít Az oltalom lejárta után feltesszük, hogy valamilyen korlátozott versenyzői környezetben egy kisebb, πc profitot tudnak elérni a vállalatok: *
* *
*
A találmány tulajdonosa tehát az innovációból profitál, melynek jelenértéke függ: * A szabadalmi oltalom T időtartamától * Az r diszkonttényezőtől * És a monopol, valamint versenyzői profittól
*
* Mivel πc < πm, V(T) T-nek növekvő függvénye Mindezek ismeretében a K+F beruházásról való döntést a következő célfüggvény maximalizálásából kaphatjuk meg:
*
Melynek megoldása:
*
Mivel V(T) T-nek növekvő függvénye, így az x*(T) optimális K+F erőfeszítés is T-ben növekvő Most vizsgáljuk meg az új találmányból eredő társadalmi hasznosságot Jelölje Wm és Wc a monopólium és a versenyzői piac esetén elérhető társadalmi jólétet, ami a fogyasztói és az iparági szintű termelői többlet összege Ekkor az innováció társadalmi hasznának jelenértéke:
* *
*
* *
* Mivel Wc > Wm, S(T) T-nek csökkenő függvénye A feladat tehát: megtalálni az egyensúlyt a T-ben növekvő x*(T) és a Tben csökkenő S(T) között A társadalmi tervező célfüggvénye:
*
Az optimum elsőrendű feltétele:
*
Azaz határhaszon = határköltség
*
Áttekintő kérdések
*
Milyen pozitív és negatív ösztönzők kapcsolódnak egy monopólium K+F beruházásaihoz? Mitől függ a válasz? Egy Cournot-oligopóliumban hogyan hat a vállalatok számának növekedése a K+F beruházásokra? Hogyan alakíthatja át egy piac szerkezetét az innováció? Milyen érvek szólnak a szabadalmi oltalom hosszabbítása, illetve rövidítése mellett?
* * *
