( ) Irta: SZALATNAI REZSŐ

K A R E L

C S A P E K (1890-1938.)

Irta: S Z A L A T N A I R E Z S Ő E g y kitűnő iró a bátor publicista távozott közülünk e gépiesen hő­ kölő, fáradt Európából, korán és tervekkel telve ugyan, de szomorú szivvel, mint aki már megunta a harcot és magányba vonul. E z a ma­ gány azonban végleges, nem vezet belőle visszafelé is út. 1938 Karácsony napjának délutánján meghalt Prágában Karel Csapek, csöndesen elszunnyadva a sokféle betegségben, mely hirtelen rásza­ kadt. Gyönge volt a teste, irták róla az ujságok, kora ifjúsága óta valami kór lappangott a gerince tájékán. Mégis e vékony, nevető arcú, gyermeki vonású költő mohón és szorgalmasan dolgozott, mintha lelkének képességei­ vel tartotta volna vissza a betegségeket. Sokat irt és érdekesen. V o l t idő, amikor az egész világot bejárta a neve. Ő volt az első a csehek közül, aki a szépirodalomban világhirnévre tett szert. Néhány nappal halála előtt francia lapokból arról értesültünk, hogy a Nobel-dijra ajánlották. A z iro­ dalmira vagy a békedijra? Pályázhatott volna ugyanis mindakettőre. A z élet boldog teljességének ez a hirdetője elmésen és szépen irt, sziporkázó iróniával és meggyőző érvekkel, és stilus-kényességgel is természetesen. Rendületlenül hitte a száztornyú, édes hangulatú Prágából figyelve a v i ­ lág dolgait, hogy a magasabb és észszerűbb müveltség terebélyesedése s az állandó haladás megjavitja az emberi lét feltételeit. Ennyire francia és angol volt a maga lelkülete gyökérzetében, nemcsak irodalmi eszmény­ képei révén. Csapek a legnyugatibb szlávok legnyugatiasabb irója volt. Ez magyarázza népszerűségét az egyik oldalon, állandó nyilazását a má­ sikon. Mindenki érezte, azok is, akik nem olvasták, hogy ez az ember ál­ landó ellentéte a forradalmi rajongásnak, a kinyilvánitott tekintélyek­ nek, a para bellumféle felfogásoknak. N e v e és szerepe bizonyos tekintet­ ben összeforrott a Csehszlovák állam létbeállitottságával. Ha megéli az újesztendőt, ép negyvenkilenc éves lett volna. A z irodalmi kritikusok egybehangzó véleménye szerint most közeledett legérettebb formája felé. Képzeljük el a csehek és a cseh szellemiség mai helyzetét, tüstént meg­ értjük, mit vesztettek benne. Bennünk őszinte részvétet kelt Karel Csapek halála. A régi Cseh­ szlovákiában lakó magyarok elég jól ismerték műveit. Lehetetlen volt tu­ domásul nem venni őt, amikor tudomásul vettük a cseh életforma min­ denféle megnyilatkozását. Tüstént a fordulat után, azt hiszem ő volt az első irodalmi élményünk a cseh oldalról. Láttuk az R. U. R.-t, a gépiesitett civilizáció emez utópikus szatiráját, mely Madách Imrének Tragé­ diájához hasonló hangulattal zárul. A magyar irónál azonban az Isten szólal meg s inti bizalomra az embert, Csapek drámájának a végén pedig az ember, e g y biológus, vezeti vissza a mechanizált világ borzasztó gép­ falanszteréből az egyetlen megmaradt emberpárt, hogy kezdje meg ujból K O R U N K 14.

évf. 9 7 1 9 2 . 7

a természetes emberi létformát a földön. Mennyi hiedelmes racionalizmus és mennyi irracionalista sóvárgás van ebben a drámában, mely a háború utáni tömkelegben az emberi élet természetes szépségeinek és élményei­ nek megkiáltásaként hatott ránk. Helyesen éreztük, hogy itt a mondani­ való, a köziró mondanivalója, lép a szinpadra, hogy közvetlenebbül szól­ jon hozzánk, hogy megnyugtasson és lelkesitsen a sivárságok elmúlása után, s a jövő távlatainak szegélyén felmutassa a maradandó örökséget: az emberi élet végességét és a végességben lévő harmóniát és fejlődési lehetőségeket. Ugyanezt a bölcseleti tételt veti fel Csapek szintén világ­ hirű szinpadi revüjében, a Rovarok életében. Élettani! probléma az alap­ ja a Makropulos-ügy cimű borzongással teli szinművének is. Ezeket a da­ rabokat, mondom, láttuk mindnyájan akkoriban; akár magyar, akár cseh v a g y német szinházba tértünk be, mindenütt Csapek eme darabjai voltak műsoron. S láttuk a Rablót is, a fiatal életerő eme duzzadó lirai megnyi­ latkozását, mely után Csapek, mint drámairó egészen a legutóbbi időkig elhallgatott. Csak két esztendővel ezelőtt tért vissza újból a szinpadra a merészen pacifista Fehér kórral, s utána a hazafias Anya cimű szinművével, melyeknek kétségtelen sikerét ismét a drámai formák szabad hasz­ nálatában megnyilvánuló közirói közlés tette lehetővé. Igy került Csapek a világ szeme elé a szinpadra vitt korszerű gondolatközléssel, mintegy párhuzamaként Molnár Ferencnek, aki ugyanezt a világsikert bravuros játékképzésével érte el. Á m tévedés volna, ha beérnők Csapek irodalmi sorsának eme para­ doxonával. Karel Csapek tudniillik sokkal mélyebb és komolyabb iró volt s irói formájának tengelye nem is a drámáiban keresendő. Emiitett da­ rabjai e g y nemzedék vallomását képviselik, e g y nemzedékét, amelyik el­ szakadva az apák hagyományaitól, a háború utáni rettenetes zűrzavar­ ban tájékozódni próbált a saját gondolatai és észleletei szerint. Csapek is, mint mások, más nemzetek irodalmában, teljesen belevetette magát a korszerűségbe s egyszerre és egyforma szerelemmel mutatta meg kor­ társai előtt mindazt, ami N y u g a t felől az egész generációt megfogta. Kép­ zeljük el a huszas évek szinte mámoros cseh létélményét, mely minden izében a francia-angol N y u g a t iránt érzett vonzalmat és hálát. Csapek, aki az angol pragmatizmusról irta doktori értekezését, kezdettől fogva „nyugatos" volt. A huszas évektől (egészen 1936-ig) kezdődő korszakot bátran hivhatjuk a csehek Masaryk-korszakának. A z angolszász és fran­ cia demokrácia hitele és érvényességének hirdetése ekkor hatolt be iga­ zán a cseh társadalomba s végig, a köztársaság minden részébe. E z volt Csapek szellemi kibontakozásának gáncstalan kora. Egyforma hozzáér­ téssel hivta fel a figyelmet az: angol pragmtikus bölcseletre, a francia képzőművészeti kubizmusra; lelkes megatartással tolmácsolta mind a francia költőket, mind az amerikai gondolkodókat. Rámutatott a nyugati technikai műveltségre, s a francia túlfejlődésre jellemző magatartással ő is szomjasan kereste a távoli idegen népek művészi megnyilatkozásainak szűzies primitivizmusát. Városi lélek volt Csapek, egész mivoltában ra­ g y o g ó urbánus lélek, s irói munkássága is magán hordja letörölhetetlenül ezt a modern városiasságot, melynek különös izeket adott a minidenfajta városiasságot egybefűző Prága. Masaryk hirdette az apró tettek szükségét, mint nemzeti épitő gondolatot, Csapek az apró jelenségek és élmények rajzolója és izlelője lett, aki lelke alapvető szkepticizmusából kikerülte a

nagy szavak és megrenditő jelenségek imádatát, gúnyos okossággal váltalta a parancsuralom birálatát és az európai humanizmusnak ama vál­ faját, melyben kissé több van az anyag tiszteletéből s a szellemes pointből, mint a másfélében. Vasárnaponként mindig elolvastuk a Lidové Noviny hasábjain Csapek cikkét, tárcáját v a g y krokiját, amelyek mindig többet árultak el a cseh létbeállitottságból, mint bármi más megnyilatko­ zás. Csapek e napilapban 18 esztendőn át kifejlesztette a hozzászólás, sőt jobban mondva a közbeszólás egészen egyéni publicisztikai műfaját. Nemzetbéli népszerűségének és nemzetbéli elutasitásának és friss kiközösitésének okai is éppen itt keresendők, irodalmi anyagválogatásának és politikai tájékozódásainak gyökérzetében: az ujságirásban. A cseh poli­ tikai és szellemi élet oly sokféle ellentétekből táplálkozó nyüzsgésében nehéz volt Csapek strázsa-helye, de ez a fiatal iró fölényes biztonsággal s erkölcsi meggyőződéssel vállalta e helyet haláláig. N e m volt képmutató; az irói vallomás-kényszer vezette fürge tollát. A háború után beutazta Európa humanista tájait, Itáliát, Angliát, Fran­ ciaországot, Spanyolországot, Hollandiát és a skandináv vidékeket. Ezek­ ről a tájakról irta nagyszerű útirajzait, ezeket a szellemes, finoman ki­ dolgozott, mégis könnyed olvasmánynak tűnő beszámolóit, melyeket raj­ zaival is kisért s melyekkel hozzájárult e divatos műfaj európai hitelé­ hez. Életének egyik legnagyobb élménye kétségtelenül Masarykkal való barátsága volt. Csapek lett Masaryk hűséges Eckermannja. A Beszél­ getések Masarykkal cimű köteteiben első személyben szólaltatja meg az emlékező államférfit s túl a politikus személyiségén ezek a könyvek lé­ lektani és társadalomrajzi szempontból is becsesek. (Sas Andor fordítá­ sában három kötet megjelent magyarul i s ) . Igy lett Karel Csapek a mo­ dern cseh műveltséghivatás legnagyobb hatású tudatositója. De a városi létből is állandóan a népet és a vidéket nézte; egyre jobban elmerengett a cseh ember figuráján és észjárásán. Opusa kora cseh társadalmának ki­ fejezése és korrektivuma egyuttal. A cseh gondolkodás sokszor durva utilitarizmusát, érzelgős józanságát, a népi jellegzetességnek tűnő szor­ galmat, munkabirást és a humort, a cseh humort képviseli ez az iró má­ soknál teljesebben és kifejezőbben. A z t mondják, van a csehekben valami különös apriorizmus, melynek Masaryk is egyik megvalósitója volt, az az apriorizmus, melyről a francia Fouillée azt állitja, hogy a franciák jel­ legzetessége. „Naivak vagyunk — mondja ez a pszichológus — hogy azt hisszük, ami minket boldoggá tesz, a világot is boldoggá teszi s az egész emberiségnek úgy kell gondolkoznia, mint Franciaországnak". Ennek a cseh-vágású apriorizmusnak egyik megvalósitója és hirdetője volt Csa­ pek is. Nekünk, magyaroknak, sajátosan feltűnik, hogy soha sem érzett e kiváló iró különösebb vonzalmat a Duna-táj iránt, Kelet felé; sem né­ péről, sem államáról gondolkodva nem állott meg ezen a ponton, irói mondanivalója is elkerülte e tájakat. Csapek csak nyugat felé vágyott, még a valóságot is feledve a nyugati létformák konok kiteljesedésében látta a cseh eszményt. Közben az ujságiróból, a gondolkodóból, a publicista-drámairóból a cseh próza egyik legjobb képviselője kerekedett. Egymásután irta meg regényeit és elbeszéléseit, melyek­ nek zömét ismerheti a magyar olvasó is. (Donner Pál forditotta le a Práger-féle kiadásban megjelent magyar Csapek-könyvek zömét.) Első regényeiben és elbeszéléseiben még túlteng az ujságirói beállitottság, a ri-

port-elem, a politikai birálat és irónia könnyedsége. D e a Krakatit, a Továrna na Absolutno ( A z A . g y á m ) után mély lirizmus gyöngyözik Csapek új regényeiben. A z emberi sors lélektani elemzéséhez nyúl az iró, e g y és ugyanazt az emberi valót megvilágitja a megfigyelés minden olda­ láról, s ahol kibuggyan a z Íróból a közvetlen magyarázó: ott meleg sze­ retet áramlata veszi körül a magárahagyott figurát. Igy látható ez a Hordubalban, a Meteorban és az Egy mindennapi élet cimű regényében. E hosszabb epikai művekhez gondoljuk oda Csapek novelláit, apró raj­ zait, a realista gyakorlat finom lelki analizissel párosuló alkotásait. D i ­ ckens és Chesterton humorára ismerünk itt vagy ott, érezzük az i r ó jól iskolázott biztos tudását, módszerét, de a cseh szövegből megfog valami ezen felül is, amit a ( m a g y a r ) forditásokból kevéssé érezünk: a stílus tömör tisztasága és a nemzeti izű humornak éppen e stilus-sajátosság révén való megnyilatkozása. Csapek irói fejlődésében nagy stílus-fejlődés is volt, amit teljes formájában csak a cseh nyelv ismerője értékelhet iga­ zán. Mondatai arányosságuk, világosságuk révén a legjobb cseh monda­ tok. A cseh szórend természetességét és könnyedségét Csapek hajlékonynyá tette a modern ember egész érzékeléskészsége számára. A nyelvi for­ ma kezelése egyre jobban jellemezte e z t a cseh irót. Kiválogatta magának a lényeges elemeket a nyelv kincseiből is, racionális lelkületének póztalan valóság-érzékelésével. A z t hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy Karel Csapek a cseh szellem legteljesebb visszahatása a háború utáni Európa valamennyi szellemi megnyilatkozására. De nemcsak ez, hanem a nemzet felé is abszolut érték: a legfőbb nemzeti tulajdon, a nyelv kirá­ lya. S lehet-e iró, lehet-e szellemi lény több ennél?

Ü

D

V

Ö

Z

L

E

T

E

K

Irta: K A R E L C S A P E K „Ezt a csodalatos novellát a Lidové Noviny karácsonyi szá­ ma hozta — aznap halt meg Csapek. A novella azóta a világ mindén tájára eljutott, hadd olvassa a magyar közönség is", irja kisérő levelében a cseh-magyar szellemi közeledés élharcosa, a kitünő forditó, Antonin Straka. Ám ugyanebben a levelében ir egyebet is: „Közben Kassán a magyarok a házunkon lerombolták és összetörték a márványtáblát, amelyet Atyám emlékének emel­ tek az ottani szlovák kulturegyesületek". Közzétettük ezeket a fordításhoz csatolt sorokat, hogy a jó magyar szellemiség s a Korunk olvasóinak sajnálkozását tolmá­ csoljuk a türelmetlenség e barbár cselekedete fölött. ( A szerk.) A z ember sok mindenfélét gondol az egyes nemzetekről s nem min­ dig olyat, amivel az illető nemzet eldicsekedhetne; hiába, ez már szokás, hogy az ember mintegy azonositja az országot 3 a nemzetet a politikájával, féléket hivják. De másvalami e g y nemzetet valahogy szemléltetően elkép­ zelni; ezt senki nem tudja csak ugy kigondolni, vagy feltenni magában; magától merül fel bennünk visszaemlékezés valamire, amit láttunk s e z rendszerint valami teljesen véletlen és közönséges dolog. Tudja Isten, e z és nem más apró élmény marad oly különös élénken az emlékezetünkben;

rendszeréve

egyszerűen elég, ha tegyük fel Angliára gondoltok s abban a pillanatban felelevenedik előttetek. Én ugyan nem tudom, hogy mi elevenedik fel ti előttetek s hogy egy­ általában gondoltok-e valamire; de nálam felmerül e g y kis piros kenti ház képe. Semmi nem volt rajta s alig egy pillanatra láttam a Folkestoneból Londonba robogó vonat ablakából. Voltaképpen a sok fa miatt alig láttam a házat; a kertben e g y öreg ur vágta ollójával az élő sövényt, amely­ nek a tuloldalán szép egyenes uton kerékpározott egy leány. Semmi több. A z t sem tudom, helyes kislány volt-e; az öreg ur talán a helyi lelkész volt, esetleg e g y nyugalomba vonult kereskedő. D e ez is mellékes. A háznak magas kéményei voltak s fehér ablakai, mint minden piros háznak A n g ­ liában. Többet nem tudok róla mondani. D e mégis, valahányszor kimon­ dom a szót „Anglia", élénken látom ezt a közönséges kenti kis házat, az öreg urat a kertészollóval a kezében s a komolyan taposó leányt a kerékpá­ ron s e g y kicsit feltámad bennem az Anglia utáni vágy. Láttam ott sok egyebet is, mondjuk várakat, parkokat és kikötőket, láttam a Bank of Englandot, a westminsteri apátságot s minden történelmi nevezetességet, de mindez nem jelenti számomra az egész Angliát. A z egész Anglia csak az a naiv kis ház a zöld kertben az öreg urral s a kerékpározó leánnyal. Hogy miért, nem tudom; csak mondom ugy, ahogy van. V a g y ha Németországot akarom magamban elképzelni, e g y svábföldi régi vendégfogadóra gondolok. N e m tehetek róla, hogy az nem a pots­ dami kapu, sem a katonai parádé: abban a vendégfogadóban életemben nem voltam, csak láttam a vonatból valahol Nürnberg mögött. Este volt s nem lehetett ott látni e g y lelket sem; s az a vendégfogadó magas volt és terpeszkedő, mint a templom e g y tenyérnyi helyen összezsufolt játék­ szerű kis városban. Előtte orgona viritott s a bejáróhoz kőlépcsők vezet­ tek. Szinte nevetségesen komoly és széles volt és tiszteletreméltó; valaho­ gyan kotlóstyukra emlékeztetett, amely csendesen szunyókál meleg fészkén. Igaz, láttam Németországban egyéb, feltűnőbb és németebb dolgokat is, mint az a régi Schwabachszerű Gasthaus; láttam ott városokat, dómo­ kat, emlékműveket, de mindezek elől ez a tisztesen terpeszkedő vendég­ fogadó viszi el a pálmát; nem tudom miért, de számomra ez Németország.

* V a g y vegyük például, mi mindent képzelhet el az ember magának, ha Franciaországra gondol. A z én eltörölhetetlen benyomásom ez: párizsi ucca, valahol egészen a városszélen, a vámvonalon; a zöldségkertek kö­ zött még van nehány vendéglő és benzinkut. A vendéglő előtt, amelynek bádogereszén az A u rendez-vous des chauffeurs felirat olvasható nehéz, kétkerekű talyiga áll szőke, normandiai parasztlóval; a paraszt bő, kék ujjasban, szalmakalappal a fején, lassan szürcsöli a vendéglő előtt vilá­ gos borát a vastagfalu üvegből. Ennyi az egész, semmi több nem történik ott; csak a nap izzik krétaszerű fehér keménységben s a rózsaszinű pa­ raszt kék ujjasban iszogatja borát. N e m tehetek róla: ez Franciaország. A v a g y Spanyolország, ez meg e g y kávéház a Puerta del Sol-on; a szomszédasztalnál ül egy feketehaju anyuka, fekete ruhában, karjain feketeszemű babát ringat, kis gömbölyű fejecskével, ünnepélyesen komoly fekete kukuccsal; az apuka fekete sombreróval a nyakában lelkesen és

pajkosan hunyorit a feketeszemű bájos apróságra. Nincs az egészen anyukák inkább Madonnaszerűek, az apukák harciasabbak s a csöppségek inkább titokzatos játékszerek, mint bárhol másutt a világon. Bizony, ha Spanyolországról olvasok, v a g y hallok, nem látom az Alhambrát, sem az Alcazart, hanem azt az ünnepélyes csöppséget a feketehaju Madonna ölé­ ben.

semmi,

* V a g y Olaszország: az ember elképzelné a Colosseumot, a piniákat, Vezuvot v a g y mit, pedig dehogyis. E g y kis vonat, döcögő személyvonat, gondolom Orvietoból Rómába; éjszaka van már s az ember előtt alvó munkás ül, göndör kobakja nehezen és tudattalanul himbálódzik. S ak­ kor a talján felébredt, szuszogott, praclijával megtörölte a szemeit s va­ lamit motyogott feléd, emlékszel-e ? T e nem értetted meg s nem volt csomagolt sajtot s természetes mozdulattal feléd nyujtotta, hogy vágj be­ lőle egy darabot. Ott az a szokás járja. M i t tegyek: az a durva kéz a ka­ raj juhsajttal, számomra ez az egész lekicsinyitett Olaszország.

hozzá

* Tudom, most szörnyen messze az ut nemzettől nemzetiig s az ember sok mindent gondol; igaz, sokakra haragszik s azt mon­ dogatja, hogy soha, soha nem fogja elfelejteni, ami történt; de kér­ lek titeket, mit mondhatunk erre a sohasem ismert távolságra és idegen­ ségre? S azután az ember mondjuk Angliára gondol s egyszerre meglátja maga előtt a kenti piros házikót; az öreg ur még mindig nyirja ollójával a sövényt s a leány egyenesen s vidáman tapossa a kerékpár pedálját. S látod, voltaképpen üdvözölni szeretnéd őket. H o w do you do? H o w do you do? Ugy-e szép idő van? Y e s , wery fine. — N o lám, megvolt s könnyebb­ nek érzed magad. Most felmehetnél a kőlépcsőn abba a sváb vendégfoga­ dóba, kalapodat a fogasra akasztanád s köszönnél: Grüss Gott, meine asztaluknál s időnként fürkészve vizsgálgatnának tégedet. De ha meglát­ nák, hogy korsód fenekét éppugy a piros asztalteritőbe törlőd, mint ők, kevésbé lennének bizalmatlanok s megkérdenék: Woher, woher, mein H e r r ? — A u s P r a g . — So, so, aus Prag, csodálkoznának; az egyik közü­ lük azt mondaná, hogy egyszer már volt Prágában. Harminc évvel ez­ előtt. Eine schöne Stadt, mondaná s te mégis csak e g y kicsit megörül­ nél ennek. — V a g y megállnál az A u rendez-vous des chauffeursnél; a pa­ raszt a kék ujjasban sápadt borának utolsó kortyait hörpintgeti s tenye­ rével törli a bajszát. Fait chaud, mondanád. A votre santé. A la votre, mondja a paraszt: voltaképpen nincs több mondanivalód, legfeljebb ha hozzátennéd: N e m , mon vieux, magára igazán nem haragszom; hátha még együtt meginnánk e g y pohárral? — S azután kancsalithatnál a spa­ nyol babára; rádmeresztené komoly és ünnepélyes kukucsait, a feketeha­ ju Anyuka egyszerre még Madonnaszerűbb lenne s a caballero apuka kalappal a nyakában valamit spanyolul mondana feléd, nem értenéd meg. Nem baj, nem b a j ; a lényeg, hogy a babát nem ijesztetted meg. És m é g le; kell kanyarítanod e g y harapást abból a juhsajtból. Grazia, grazia, mo­ tyogod telt szájjal s cserébe cigarettát kinálsz. Semmi több; nem kell ah­ hoz isten tudja mit összebeszélni, hogy az emberek j ó l megférjenek egy-

Herren.

Megismer

mással. De mit tegyünk, ha oly messze az ut az egyik nemzettől a másikig; mindnyájan mindinkább egyedül vagyunk. Már a legszivesebben sohasem huznád ki lábadat a házadból; inkább becsukni a kisajtót, bezárni az ab­ laktáblát s most utánunk az özönviz. Nekem már senkihez semmi közöm. S most bezárhatod a szemedet s halkan, egészen halkan mondhatod: H o w do you do, kenti öreg ur? Grüss Gott, meine Herren. Grazia, signor. A votre santé.

K I S S

L Á S Z L Ó :

V E R S E K

TEMPLOMBAN Még zeng a szótól a barok, áldón terül ránk két marok. Az oszlopkarcsu talpazat alatt a lelkész elhaladt. Jóságosan szól erre-arra, majd egy ajtón beugrik balra a sekrestyébe. Nem palástolt hévvellevetni a palástot. Mi álmodozva, félve, dőre szemekkel néztünk a tetőre. Az Ur, lehelt, ott fent, hol kőiv magaslik, ott ül s ellenőriz... Könnyű a papnak! Hajh, elvégre köszön s bemegy a sekrestyébe. De az ajtónál pléhből készen lapit a persely a penészen s jaj, kinek utja arra lészen, elkárhozik végleg, egészen, ha csörögve—hogy mind, mind lássák nem váltja meg rut távozását. Paraszt. Itt, kint álla kapuba. Ámul,

bámul az utilapura. Én lépek el előtte s kérek,

SORS mint koldusok, alázatos cselédek. Paraszt. Adj

abból a nyugalomból, amivel állsz a kapuba s ámulsz, bámulsz az utilapura.

IMÁDSÁG Mert ha minden pihen, Fáradt a szép mező Énugyisőrködöm, Lekókad a virág, Rajtad is Istenem. Felmentő Istenem Adj csöndes, nyugalmas, Te is nyugodj le már, Nagyon elfáradtál. És ne riadalmas, Én bizton őrködöm. Jóéjszakát... A DUNAMEDENCE-KÉRDÉS

HÁTLAPJA

Irta: H A L Á S Z S Á N D O R A f r a n c i a z s u r n a l i s z t i k an a g y o ns z e l l e m e s e n oldotta meg a z ugy­ n e v e z e t tb e n y o m á s c i k k e kf e l e l ő s s é g é n e kk é r d é s é t . A lap k ö z r e a d j a a z irást, de r ö g t ö na ze l e j é n k i h a n g s u l y o z z a ,h o g ya z irás nem a d j a sem a z ő, sem i r ó j á n a k v é l e m é n y é t . „X. Y. igy látta" — h a n g z i k a szél­ jegyzet. Látta é s közli. Ugy látta, a h o g y a n közli. M e g t ö r t é n h e t , h o g y a s z e m ee l r a j z o l t a m fotografál, a beállitottsága esetleg vét a s z i g o r u tárgyilagosság t ö r v é n y e i ellen, e l ő k é p z e t t s é g e é s f e l k é s z ü l t s é g e t a l á n nem h a t o l be elég m é l y e na d o l g o k b a ,l e h e t n e ka t u d ó s i t á s b a nh i b á k , t u l z á s o k , elirások, de a t é m a f o n t o s é sé r d e k e s é s ezért feltétlenül a z o l v a s ó elé való. H a s o n l óf e n n t a r t á s s a l a z a l á b b i a k b a n a D u n a m e d e n c e s z ö v e t s é g k é r d é s é t taglaljuk. A h e l y z e t e ké st é n y e k fotografiáját a d j u k u g y , a h o g y a n látjuk. A k é r d é s m e g b e s z é l é s e f o n t o s ,é l e t b e v á g ó a né r d e k e s é s n a g y o n is a zo l v a s ó elé való, m e r taD u n a m e d e n c e m e g v a l ó s i t á s á n a k g o n d o l a t a , m i n t a t a g a d h a t a t l a n u l jelenvaló f e s z ü l t s é g m e g o l d á ­ s á n a ko r v o s s á g a , i m a n a p s á gl é p t e n n y o m o n f e l b u k k a n . K ü l ö n ö s e n Er­ d é l y b e n divat e p r o b l é m á t ,m i n tm e g o l d á s th o z ó feloldást k i e x p o n á l n i , k ü l ö n ö s e n a k k o r ,h ak o n k r é t a b b é sl e b o n y o l i t h a t ó b bk i u t a t a politikus v a g yp u b l i c i s t a nem lát.

Mindjárt előljáróban: A Dunamedence megvalósítását nem tartjuk megoldásnak, mert az egyfelől kivihetetlen, másrészt pedig ütközik a mindig szerves élet törvényeivel. A terv kivihetetlen, mert nem engedik megvalósitani és nem is orvosol, mert a Duna mentén élő népek állam­ szövetsége, v a g y bármilyen más lazább erejű egyesülése, nem csökkenti, sőt ellenkezőleg mélyiti az ellentételeket. A középeurópai népek és álla­ mok egyesülésének mindig voltak hivei és ellenzői. Nálunk, Erdélyben, nagyobbrészt csak hivei vannak a gondolatnak, ami érthető is, mert a Du­ na mentén élő népeknek és államoknak sok sérelmei vannak. A z általános elégedetlenség keresi a kiutat: ez a beteg szervezet ösztönös tevékenysé­ ge. Politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági elégedetlenségek vannak és i g y nagyon természetes, hogy minden réteg reménykedve kap minden feléje nyujtott orvosság után. A nagy beteg gyakran elfordul az orvostól és a kuruzslóhoz, a javasasszonyhoz menekül. N e m analizálja a pirulát, nem méri meg és hasonlitja össze szervezetének ellentálló és reagálóké­ pességével, hanem kritika nélkül elfogadja az írt, mert kétségbeesett helyzetében a kétségbeesett csudaszerekben is reménykedik. A Duna mentén feldultságok vannak. Széttört politikai és gazdasági egységek élnek ez idő szerint e tájon és az egyes határokon belül külön­ böző fájdalmak jelentkeznek. Ebben a széttagoltságban és- szétesettség-

ben természetszerűleg el kellett érkezni ahhoz az ötlethez, amelynek rob­ banó pontja az általános megbékélés és kiegyenlitődés krisztusi szemléle­ te. A népek és népcsoportok vágyálma a gazdasági egység, a szabad ke­ reskedelem, a nemzetiségi szabadság és a kulturális autonómia. Nemcsak évtizedek, de évszázadok óta keresik már azokat a lehetőségeket, amelyek mellett mindezek az alap-jogok és alap-örömök megvalósithatóak lenné­ nek. A z apró politikai egységek természetesen időnként felvetik a gondo­ latot, mi akadálya lenne vajjon annak, hogy az ellenérzéseket kiküszöböl­ jék, az ellentéteket összehangolják? Ők valahogyan ugy képzelik, hogy a szövetségre lépett kis állam-egységek önként összeforrnak e g y nagy ál­ lamtestben és azon belül mindegyik respektálja a másik csoport, a ki­ sebb, de most már egyenrangú egység szabadságjogait, kulturáját, gaz­ dasági célkitűzését, népi sajátosságait. Voltaképpen — mondja ez a fel­ fogás — az államok között nincsenek is mélyreható különbségek. A z egyik tulnyomóan ipari, a másik tulnyomóan agrár állam. A z államszövetség iparos-tagjai megveszik a pregnánsabban agrár államok agrár-feleslegeit viszont az agrár-államok az ipari jellegű tagállamból fedezik szükségletü­ ket és imigyen megszüntetik az egymásközötti gazdasági ellentétet, ami­ nek folytán szükségszerűen megszűnik a nemzeti, nemzetiségi és faji el­ lenérzés is. Sajnos, ilyen egyszerűen a dolgok nem állanak. Ilyen egysze­ rűen a dolgokat és a helyzeteket csak az a politika és publicisztika festi meg, amely a maga célkitűzéseinek csak félmondatait mondja ki. E z a vágyálom ebben a formában csak naiv utkeresés, amely nem számol a tör­ vényszerűségekkel, a politikai és gazdasági adottságokkal, a létért való küzdelem modern formáival. Absztrakt jóindulat és szentimentális humanizmus tételezheti csak fel, hogy az ilyen összeolvadás nyomán az uj egy­ ségben megvalósul az ozmózis fizikai törvénye és a tagállamok kulturája, szellemisége, ideológiája, politikája és gazdasági rendszerei összehasonul­ nak. A népcsoportok és állam-egységek összeforrásának talán sohasem voltak olyan nehezek a feltételei, mint éppen most. A z emberiség egysé­ gei ma gazdaságilag sokkal szétváltabbak, mint annakelőtte, aminek kö­ vetkezménye, hogy sokkal inkább rivalizálók és i g y gyülölködőbbek is. E z a háborús hangulat fűtő ereje. Ebben a hangulatban arra számitani, hogy valamilyen önkéntes összeállás bekövetkezhessék, naiv elképzelés. Nemcsak a inai széttagoltabb gazdasági szembenállás és verseny napjai­ ban, de hajdanában sem ment egyszerűen és simán a szabad társulás, sőt ha kissé alaposabban lapozzuk a történelem lapjait, meg kell állapitanunk, hogy voltaképpen az államok egymással önként szorosabb egységre soha­ sem szövetkeztek. Azok az ugynevezett „önkéntes egyesülések", amelye­ ket a történelemből ismerünk, voltaképpen álcázott hóditások. K i meri vajjon meggyőződéssel azt állitani, hogy a volt Osztrák-Magyar Monar­ chia államai önkéntesen egyesültek az államcsoportot vezető Ausztriával, vagy ki hiszi el, hogy a belátás és a szükségesség felismerése vezette egy­ máshoz a bismarcki Poroszországot és a szelid szellemű délnémet állam­ egységeket? Ahol Európában, de akár mind az ö t világrészben, népek és nemzetek „önkéntes társulását" látjuk, optikai csalódást élünk meg. A z önkéntes társulás a legtöbb esetben menekülés volt az e g y r e jobban v e ­ szélyeztető háborus nyomás alól. K i hiszi vajjon, hogy a volt OsztrákMagyar Monarchiában egyesült tagállamok között az elmult évszázadok során háború nem követett volna háborút, ha az apróbb nemzeti egységek

„önként" be nem olvadnak az erősebb, szellemi és gazdasági vezetésre hivatottabb Ausztria fennhatósága alá, v a g y ki az, aki be nem ismeri, hogy Velence és Genua, P i z a és Szicilia talán még most is csatáznának egy­ mással, ha valamennyien kényszerülten annak idején le nem feküsznek Róma egység-törekvése előtt? A Duna-medencében élő népek egyesülésének gondolata természete­ sen felmerül, mert a gondolat tagadhatatlanul észszerű, de megoldhatat­ lan, mert a politikai és gazdasági konstellációk ellenérdekei erősebbek, mint az a romantikus békevágy, amely az egyénben minden időkben él. És az is természetes, hogy ez a dumai gondolat éppen most élesedett és hangosodott, mert örök szabály, hogy minél elkeseredettebb és kegyetle­ nebb a háború, annál mélyebb és vágyottabb a béke utáni sóvárgás. A közép-, kelet- és délkeleteurópai államokban nemzeti és kulturális el­ nyomások vannak, politikai ellentétek és gazdasági háttérbe szorultsá­ gok és i g y természetes, hogy egyre magasabb szárba szökkenten kisar­ jadt a békesóvárgás, amely mint végeredményt, a Duna medencéjében élő népek egyesülését vágyja. H a végig akarjuk játszani Európa e része politikusainak, publicis­ táinak, társadalom-bölcsészeinek és gazdaság-tudósainak játékát, min­ denekelőtt meg kell állapitanunk, hogy mely és mekkora területen képze­ lik el a Dunamedencének, mint államszövetségnek megvalósitását. A Du­ na maga, mint politikai tengely és gazdasági kapocs, tulélte magát. A Duna mentén ma már nem olyanok a politikai konstellációk, mint Kos­ suth Lajos idejében voltak. A Duna Pozsonyig német és ezért még a leg­ lelkesebb dunai konfederációs hivek sem lelkesülnek e g y olyan megol­ dásért, amely ebbe az államszövetségbe Németországot is bekapcsolja. A német birodalom Európa egyik legkomolyabb — talán valóban a legkomo­ lyabb hatalmává nőtte ki magát és a birodalom államvezetésében, külpo­ litikájában annyira dinamikus, hogy maga mellett egyenjogu idegen nyelvű és kulturáju tagállamokat el nem tűrhet. A z anya-állam szerepét Németország mai erejében és hatalmi állásában bizonyára szivesen elvál­ lalja, de a tagállam sorsát nem. Németország a kis Duna-környéki álla­ mok rendjében olyan kiütköző erő lenne, amelynek nyomása alatt a tag­ államok legfeljebb gyarmati v a g y legjobb esetben függőségi szerepet kap­ hatnának, ami viszont a dunai koncepció elméleti elképzelésével össze­ egyeztethetetlen. Olyan szövetkezést kell és lehet csak összekapcsolni, amely a kisebb egységek egyenjogu társulását adja és amelyben kizárt az a veszély, hogy a tagállamok bármelyike olyan hatalmi különállásra te­ hessen szert, amellyel tagtársait — az idők folyamán térdre kényszerithesse. Beszélnek egy Balti tengertől Fekete tengerig terjedő komplexum­ ról és valóban ez az egység veszélytelenebbnek látszik. Nincsenek benne olyan „testes" tagok, akik lenyügözhetetlenül és fékezhetetlenül felül­ emelkedhessenek. V a n azonban olyan elképzelés is, amely csak valahol a Kárpátok északi vonalánál kezdené meg a tagtoborzást és az legfeljebb a Földközi tengerig terjedne. A területi koncepció leghelyesebb mennyiségének megállapitása e ta­ nulmány keretében csak akadémikus értékű lehet, miért is talán inkább azt a kérdést kell eldönteni, vajjon mekkora államszövetségeket tűrnek el Nyugat-Európa politikai hatalmai és katonai félelmei. A világháború óta etekintetben a kis államok sok j ó t nem remélhetnek. 1914 óta Európa

nyugati hatalmainak politikája arra mutat, hogy a cél a kis államok ki­ alakitása és a nagy egységek megbontása. A z Osztrák-Magyar Monar­ chiát szinte atomjaira szétrobbantották, Németországból leszakitottak mindent, amit csak etnikai és nemzeti szempontokra hivatkozva le tudtak szakitani. A z Orosz Birodalom testéből kiemelték az életrekeltett Len­ gyelországot, Törökországot meg visszaszorították az ázsiai világrészre. És a Balkánon sem volt a győztes hatalmak békefeltétele kiméletesebb. Bulgária skalpolása, Albánia kialakitása és minden azóta végbement furás-faragás arra mutat, hogy a nyugateurópai politikai ideológia a kis egységekre való osztás vezérel­ vén épül fel. A négy európai nagyhatalom külpolitikai vonalvezetése im­ már évtizedek óta romboló ten denciáju. Wilson óta él és terebélyesedik a nemzeti kérdés, amelyet — mióta az a széttagolás fenntartásához már elégségesnek nem bizonyult — a faji ellentétek kirobbantásának kovászá­ val is felduzzasztottak. A nemzeti megkülönböztetés lehetőséget adott a kis állam-egységek kialakitásához, a faji ellentétek felvetése viszont békét­ len belviszonyokat teremt és i g y lehetetlenné teszi, h o g y a nemzeti álla­ mok egymás felé kezet nyujthassanak, közös érdekeik védelmére tömö­ rülhessenek, nagyobb szövetségi rendszereket kiépithessenek. A világhá­ ború óta a belső összeforrás jegyében még laza politikai szövetség sem létesült. Valamennyi közép és keleteurópai szövetség csak arra szolgált és szolgál, hogy területileg biztositsa egymást a harmadik, vagy a szem­ benálló szövetségekkel szemben. A Balkán-szövetség, a kisántánt, a ten­ gelyek egyre szélesülő megjelenési formája nem jelentenek belső kohé­ ziót. Csak a megnemtámadás és a segély nyujtás e társulások célja, ami­ hez legfeljebb, mint burok v a g y még inkább, mint máz járul a kulturális és gazdasági egyezmény. A nagy hatalmak kis egységekbe szétforgácsoló politikája mellett szinte elképzelhetetlen, hogy megtűrjenek valamilyen olyan államszövet­ ségi egység kialakulást, amely száz-százötven milliós tömegek összeforrásához vezethet. Nemcsak a totális és i g y imperialisztikus államok poli­ tikai koncepciója tiltakoznék tehát e g y bármilyen terjedelmű „Dunamedence" kialakitása ellen, de ellene fordulna annak a „demokratikus" Fran­ ciaország is, sőt nagyon hangosan berzenkednék ellene még a „liberális" Brit Birodalom is. A kis állam e nagy hatalmak politikai szemszögéből nézve szükségszerű jelenvalóság, amellyel meg kell alkudni, mert Euró­ pában vagyunk és i g y nem lehet a nagyszerű és bevált megvesztegetett néger törzsfőnök vagy kinai tábornok rendszerrel ezeket az apróbb állam­ alakulatokat elgyarmatositani. De ennél többet, nagyobbat, erősebbet és sulyosabbat nem tűrhet meg a nyugat-európai politika már azért sem, mert a német talpraállás leckéje keserű tanulságokat adott. A gyarma­ tok felosztásának és a háboritatlan gazdasági érdekszféráknak nyugodal­ mas évtizedei után a német katonai helyreállás összekuszált mindent. Eb­ ben a politikai kaoszban hagyjanak még e g y nagyhatalmat kialakulni? Ötödik dudást a csárdában, a dunamenti v a g y éppen a Balti és Földközi tenger közötti államok egyesülésiét szó nélkül eltűrni nem lehet. De nem­ csak a nyugati nagyhatalmak, hanem mindenekelőtt a német birodalom lenne az, amely ez ellen az összeállás ellen gáncsot vetne, mert a hitleri imperializmus kelet- és délkelet-európai terjeszkedésében csak ugy tudja az időnként szükséges sikereit elérni, ha olyan atomokkal áll szemben,

mint Ausztria, Csehszlovákia, a Memel vagy L i t v á n i a Nincs kétség az­ iránt; e g y keleteurópai államszövetség tervének megvalósitási kisérleté­ ben a legengesztelhetetlenebb casus bellit éppen Németország látná. De a keleteurópai államszövetség kialakitásának eddig emlitett aka­ dályain tul nem szabad figyelmen kivül hagyni azt sem, hogy e szövetség megvalósulhatása esetén sem jelentene tartós megoldást, mert abban anynyi ellentétes népi, politikai és gazdasági érdek ütköznék, amely surlódá­ sok előbb-utóbb a konfederáció szétomlását hoznák. A politikai szövetsé­ g e k még akkor is rövid életűek, ha az egyneműek és e g y érdekűek társulása. A z élet menete rohanó. A legkisebb világgazdasági fordulat, a néha megmagyarázhatatlanul felbukkanó politikai ideológia máról-halnapra szem­ beállitja a tegnapi barátokat. A mult század végén Anglia és Franciaor­ szág Egyiptom kérdésében kardjuk markolatán tartották kezüket, de hat évvel később, 1904-ben mint „ántánt", már szerelmesen egymás karjaiba omlottak. Oroszország ugyanebben az esztendőben Japánnal viaskodott Port-Arthur alatt, hogy tiz esztendő multán, a világháborúban, ismét egymás mellett álljanak. És a ma büszkén szolidáris Róma-Berlin ten­ gelyről is tudni illik, hogy husz esztendővel ezelőtt lövészárok választotta el őket egymástól és a tegnapi példa, Csehszlovákia esete a legeklatánsabb: a mult év októberében a cseh köztársaság még Németország leg­ ádázabb ellensége volt, ma egyik odaadó szövetségese. A középeurópai államszövetség sem lenne tartósabb alakulat, mert azt mindenki, akinek a szövetség az idők folyamán nem érdeke, szétrobbant­ hatná ugyanugy, mint ahogyan a beláthatatlan időkre megoldásnak lát­ szott Népszövetséget is szétugrasztotta a békétlen v a g y ellenérdekű ál­ lamegységek kiugrása. Eltekintve attól, hogy már a társulás is elképzel­ hetetlen, mert a tag-állam jelöltek politikai szinei élesen és ellenségesen rikitóak, mégis — feltételezve a szövetkezést, — mi történnék abban az esetben, ha valamelyik tagállamban népi, v a g y osztály mozgalmak nyo­ mása alatt a politikai rezsim változnék? H o g y tud fennállani és megma­ radni az a — mondjuk — oligarchikus alaptónussal kialakitott államszö­ vetség, amelyben valahol szociális mozgalmak sikerre jutnak vagy fordit­ va, miképpen állja tovább a sarat a demokratikus berendezkedettségű államszövetség, amelynek egyik-másik tagállamában fasiszta elemek ke­ rülnek felül és hatalomra? E l lehet képzelni, hogy ilyen esetekben a tag­ államok többségének ereje elfojtja a renitens v a g y kiütköző tag külön utjait, de kossuthi, hantoseleméri vagy akár krennermiklósi-e a rendőri eszközökkel összetartott egyakarat? Naumann annak idején pregnánsan fejezte ki a középeurópai helyzetet: Középeurópa — mondotta — két nagy lövészárok közé ékelt zsákmánylehetőség. Ebben a stratégiai és hadi helyzetben el lehet-e képzelni e g y olyan államszövetséget, amelyben belül — mert lesznek! — külön politikai, ideológiai, nemzeti és faji ellen­ tétek jelentkeznek? Egyetlen szóval sem mondjuk, hogy e g y államszövet­ ség, amely 20-30 nemzeti államot olvaszt magába, nem komolyabb és na­ gyobb célok magvalósitására alkalmasabb egység, mint a mai széttagolt állapot, de a Dunamedence hivei is ismerjék be ezzel kapcsolatban, hogy az egy akaratra való hangolódás csak vágyálom és hogy e g y ilyen szövetség csak a leplezett hóditás, v a g y a nyilt erőszak-parancs eredményeként jöhet létre. "Vannak a keleteurópai államszövetségnek olyan hivei is, akik a szö-

vetség kialakitásának érdekében ettől a kezdeti erőszaktól sem riadná­ nak vissza és akik nem nehézményezik a kicsapongó vagy külön utakra merészkedő tagokkal szemben a rendőri erőszak alkalmazását, mondván, ezeket a tagállamokban időnként feltörő népi vagy osztálymozgalmakat és politikai ideológiai forradalmak okozta „kellemetlenségeket" vállalni kell és érdemes is azért a béke-biztonságért, amelyet e g y ilyen társulás ad. Ez a „méretes" államszövetség — mondják — egyrészt nem, visel há­ borut belül és másrészt nem lehet a kivülről settenkedő imperializmus olcsó zsákmány-tárgya. A kis egyedülálló államot le lehet lépni, a nagy államszövetséget ellenben le kell győzni. E z az okfejtés szemre valóban kifogástalan, de a dolgokba mélyebben betekintve kiderül, hogy az ellen­ kező oldalon áll az igazság. A nagy egységek háborús veszélye mindig nagyobb, mint a kis államok háborúba való sodródásának lehetősége. A dunamedencei államszövetség meglétele esetén például a legutóbbi csehnémet konfliktus v a g y a cseh-magyar határkiigazitás már feltétlenül du­ namedencei háboruba robbant volna ki és ugyanigy egészen biztos, h o g y Svájc például a világháború alatt nem maradhatott volna semleges, ha nem önálló, hanem valamelyik államszövetség tagja. A kis államokat a nagy állam nem nyelheti el és nem olvaszthatja háború utján magába, mert fékezi étvágyát és imperializmusát a rivális nagy hatalmak őrtállása, ezzel szemben a nagy államszövetség egyaránt hóditási célja ugy a szomszédnak, mint a többi nagy katonai egységelmek. A z államok nagy­ ságával együtt növekszik a háborús veszély foka. N e m lehet matemati­ kailag lemérni, de lélektanilag meg lehet állapitani, hogy például Bul­ gária területi biztonsága sokkal szilárdabb ma és jelen állapotában, mint lenne abban a dunai konfederációban, amelyet, ha nem is katonai impe­ rializmusa, de ideológiai, vagy gazdasági expanziója szempontjából, e g y ­ aránt ellenségnek tekintene ugy az olasz és német, mint az orosz; állam­ kolosszus. És mindezeken felül nem szabad elfelejteni, hogy a nagy államszö­ vetséget körülölelő szomszédok hóditási akarata néha — sőt legtöbbször nem is az egész államtömbre vágyik, csak annak éppen vele szomszé­ dos darabjára. Támadás esetén természetesen az egésznek védeni kell a megtámadott részt, holott a katonai védelem csak annak számára szüksé­ ges, amely éppen veszélyeztetett. Tegnap a szudéta-területek kerültek há­ borús konfliktusba, e pillanatban a kárpátaljai Ukrajna a katonai hódi­ tás legközelebbi célja. A középeurópai államszövetség fennállása esetén a szudéta-területek kérdésében Bulgáriának már hadba kellett volna szállania és a kárpátaljai Ukrajna megtámadása napján Görögországnak csapatokat és hadfelszerelést kellene adnia, holott az ügy sem politikai­ lag, sem gazdaságilag nem érdekli és ezenfelül — a Dunamedence ugy sem tudná megvédeni sem a szudéta területeket, sem Ruszinszkót. csak az európai nagyhatalmi konszern tudja önállóságukban megtartani. A cseh állami integritást a nagy Dunamedence sem menthette volna meg attól a pillanattól kezdve, amelyben azt Anglia, Franciaország és Orosz­ ország feladta, viszont bármilyen erős is a német haderő, nem szerezhet­ te volna vissza a szudéta-vidéket, ha e tervével szemben az angol-francia­ orosz hatalmak katonai ereje felvonul. Mindezt csak annak igazolására, hogy a dunai konfederáció kialakulása nem adna nagyobb hábo-

Ezeket

a

rús biztonságot az államszövetségen belül élő népek veszélyeztetett vagy elkivánt területeinek, ezzel szemben a nagyobb államtest — fokozottabb háborús veszélyt jelent, mert örök szabály, hogy az államok nagyságával együtt növekszik a megtámadás veszélyének foka is. Csak e g y bizonyos méreten tul, v a g y egy bizonyos földrajzi adottságban jelent az állam olyan hatalmat, amellyel szemben — belátható időn belül — a harcot senki fel nem veheti. A z „állig fegyverkezés" tehát nem megoldás, csak ott, ahol ehhez az „állig fegyverhez" olyan terület- és népességmennyiség járul, amely mellett minden támadási kisérlet eleve halálra van itélve. Állithat­ juk-e vajjon ezt arról a legvérmesebben elképzelt Dunamedencéről, amely­ nek kialakitását az „örök béke" szempontjából is annyian kivánják? Je­ lenthet-e e g y akár olyan hatalmas összefogás, mint Gdyniától a Boszporusig terjedő terület, olyan hatalmat, amellyel leszámolni senki sem mer­ het? Miért tehát megcsinálni a Dunamedencét, ha az sem adja a tökéletes belső békét és a tökéletes külső biztonságot? Miért cseréljük fel tehát a kis nemzeti államok vazallusi szerepét az államszövetségi tagállam önál­ lóságának talmi értékével? A Dunamedence hiveinek felfogása szerint azért, mert a keleteurópai államszövetségen belül a tagállam több sza­ badságjogot, nagyobb kulturát, civilizációt, nemzetiségi szabadságot és gazdasági előnyt nyerhet. Mindenekelőtt a kultura és civilizáció kérdése. A leghatározottabban tagadjuk, hogy a nagy terület nagyobb egysége és a civilizáció, vala­ mint a kultura között bármilyen összefüggést lehetne találni. Senki sem állithatja, hogy a nagy területü Perzsia civilizáltabb, mint Hollandia, vagy — maradjunk európai példáknál — hogy Németország, kulturája veteked­ nék Belgium vagy Svájc kulturájával. A civilizáció a gazdasági szint nyességének fénye. Jugoszlávia és a felosztás előtti Csehszlovákia lélek­ száma közel járt egymáshoz és mégis milyen óriási távolságok voltak és vannak a szerb és a cseh kultura között. A terület és népesség nagysá­ gát a kulturával és civilizációs- mértékkel összefüggésbe hozni nem lehet és ugyanigy helytelen az az állitás is, amely a nagy dunai államszövetség megvalósitása esetén az uj alakulattól nagyobb gazdasági eredményeket. és szociális standardot vár. A Grossraumwirtschaftnak. tagadhatatlanul vannak előnyei, de a Dunamedencét nem szabad összetéveszteni azokkal a nagy gazdasági egysé­ gekkel, amelyek a világban fellelhetők és amelyek valóban az emberiség gazdasági életének elejei. N a g y gazdasági terület a brit birodalom és nagy egység Kina is. A brit birodalom a legjobban prosperáló gazdasági alakulat, Kina viszont a világ hatalmai közül talán a legnyomoruságosabb. A Grossraum előnyei a nagy területtel még nem valósultak meg. A nagy terület az okszerű és hasznothozó gazdálkodásnak csak egyik előfeltétele. És még tovább: a legnagyobb egyetlen felségjog alatt álló terület sem jelent még -gazdasági eredményt, ha annak részei nem mechanizáltak, nem működnek ugy össze, mint a legfinomabb óramű fogaskerekei. Az most már a kérdés, vajjon a kialakitandó Kelet-Európában, annak min­ den részében, megszünnének-e a tökéletlen munkamódok, a fejletlen mun­ kaütemek? Össze tud-e dolgozni az albániai paraszt a brünni mechanikai szövőszékkel és vajjon a bánáti szójabab-termelés kapcsolatot kap-e a

vetülete,

lengyel állattenyésztéssel? Azok a szélsőségesen primitív vagy szélsősé­ gesen modern termelési módok, amelyek ezen a nagy területen feltalálha­ tók lesznek, vajjon hogyan hatnak egymásra? Gyorsabb ütemet kap-e az egész avagy éppen ellenkezőleg ellassul, a fejlettebb a selejtesebbhez haso­ nul? Vajjon Oppenheimer határkuli-elméletének van-e igaza, amely azt állitja, hogy az egész karakterét az ugyanazon gazdasági területen fel­ lelhető legalacsonyabb nivó, nem pedig a legmagasabb kultura adja. Már maga az a tény, hogy a Dunamedencében primitív szegénység él az albán hegyek között, rontja a bucuresti bérmunkás munkafeltételeit és már az a körülmény, hogy a Duna déli folyásánál faekével is szántanak, lehetet­ lenné teszi, hogy a traktorral és szántóvető géppel megmunkált volhiniai mintagazdaság buza-termelése általánosodhassék. A z ugyanazon gazdasá­ g i területen belül lévő elmaradott nyomja az egész gazdasági terület ha­ ladási ütemét és az a körülmény, hogy a gazdasági egységen belül fejlet­ tebb munkamódok élnek, szükségszerűen kizsákmányolót és kizsákmányoltat teremt, ellentéteket, rivalizálásokat, verseny-küzdelmeket, — hogy ne mondjuk — kenyérforradalmakat. A Dunamedence házassági, az angol birodalom családi közösségen alapul. A Dunamedencében fejlett, különálló, beérett egyedek társulnak össze, az angol birodalomban ott áll a pater familias és körötte a gyarmatok, a gyerekek. Ott szülő és gyermek közötti fegyelmi viszony áll fenn, mi viszont egyenrangu házasfélként akarunk gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatot. Más az apai pa­ rancs összekötő ereje és más a házastársi kapcsolat. A szülői kapocs elvá­ laszthatatlan mindaddig, amig az apa fegyelem alatt tudja tartani a gyermekét, a házastársi kapocsban ismeretes a szabad elhatározásu vá­ lás és előtte a rettenetes ellentét, a veszekedés és civódás. Elképzelhető-e egyáltalában, hogy a fejlett lengyel, magyar, román ipar elvegye a g ö ­ rög félsziget primitív mazsolását és az albán hegyek kecskepásztorát önként ? Szerelemből ? A z államok közötti társulás nem érzelmi kérdés, különösen nem lehet az a kelet- és dél-keleteurópai államegységek között, amelyek egymással szemben kifejezetten ellenséges indulatuak. Csak a kölcsönös gazdasági érdek hozhatna itt érdek-házasságot össze, de nagyon kérdéses melyik félnek és milyen értékű érdeke az, amely itt ilyen elhatározásokra bir­ hatná a feleket. Heterogének voltunk a multban, mert különböző politikai és osztály-viszonyok egyre inkább távolitottak bennünket és heterogének vagyunk a jelenben is, mert geopolitikai adottságaink különbözőek. Me­ lyik partnernek érdeke az, hogy szabadságjogban, kulturában és terme­ lésben a „határkuli" érvényesüljön és melyik partner tűrné el azt, hogy a legmagasabb gazdasági szint külön előnyeit emelje és sokszorozza az a vámegység, amely az államszövetségek szerves velejárója? Mert egészen a mélyig lehatolva, nézzünk a szemébe a vámunió kér­ désének is. Államszövetség vámunió nélkül elképzelhetetlen. Minden vámközösség nélkül összetett alakulat csak politikai szövetség, tehát nem államszövetség, hanem legfeljebb szövetséges állam. Szövetséges államok már vannak Európa keleti- és délkeleti szegletében és nem elégitik ki a kivánalmakat, nem hoznak megoldásokat azokban a vitálisan égető kér­ désekben, amelyek a politikai és kulturális békétlenségeket szitják. Á l ­ lamszövetséget kell tehát alakitani, Dunamedencét v a g y kelet-európai Egyesült Államokat, viszont elképzelhetetlen, hogy egy ilyen szövetség

csak külügyi és hadügyi vezetésben, nemzetiségijog tiszteletben és a kul­ turális autonómia elismerésében legyen közös, gazdaságiakban azonban mereven ellenségesen és rivalizálva álljon egymással szemben. A vámunió azonban megvalósithatatlan, mert olyan gazdasági ellentéteket teremte­ ne az egyes tag-államok között, amilyenek a jelenlegi szabad és független államok között sincsenek. A vámunió a szövetség területén belül visszaállitaná a szabadkereskedelmet és ez a tény állandósitaná azt a fejlődésbeli és fejlettségbeli különbséget, amely a tagállamok között egyesülé­ sük pillanatában fennállott. A vámunió és a belőle folyó szövetséghatá­ rokon belüli szabadkereskedelem a legfejlettebbnek gazdasági monopóliu­ mot juttatna, olyan kizsákmányolási lehetőséget, mint amilyen ez idő sze­ rint az európai gyarmattartó hatalmak és a tengerentuli gyarmati testek között van. Érthető ez a szembekerülés, hiszen a szövetkező tagállamok gazdasági tekintetekben a legkülönbözőbb fokon állanak és i g y egy tár­ sulás csak abban az egészen fantasztikus esetben képzelhető el, ha min­ den tagállam a szövetségen belül olyan kereskedelmi és vámpolitikai nor­ mákat kap, amilyenekre az ő speciális körülményei között szüksége van. E z volna a fából vaskarika, államszövetség, amely tulajdonképpen csak szövetséges államok csoportja, vámunió, amely alapjában véve közbenső vámokkal és vámhatárokkal teletüzdelt apró autarkiák csoportja. Valami olyan vámrendszer oldhatná csak meg — természetesen átmeneti jelleg­ gel — a kérdést, amely a tagállamok között alacsony és nevelő célzatú közbenső vámokat állapit meg, a fejlettebb gazdasági nivón állókkal szemben a fejletlenebbek védelmében és olyanokat, amelyek lényegesen kisebbek lennének a szövetségen kivül fekvő államokkal szemben alkal­ mazott és érvényes vámoknál. Szót sem szabad vesztegetni ennek a fan­ tasztikumnak taglalására, mert hiszen nyilvánvaló, hogy még ha a nyu­ gati nagyhatalmak nem is görditenének akadályt politikai és katonai meggondolásokból a Dunamedence kialakitása ellen, azonnal minden diplo­ máciai és katonai erejükkel szembe fordulnának az olyan szövetségi ala­ kulattal, amely a nagyhatalmak európai konszernjében nyilt vámháború­ val kezdené meg nagyhatalmi életét. És mindezeken tul még ez sem jelentene megoldást, hiszen a tagálla­ mok az ilyen kiélezett vámsorompó esetén azonnal elveszitenék — már csak retorziós okokból is — világpiacaikat. Egyedül maradna, bezártan és elzártan, a 100-150 milliós Dunamedence a maga belső homogén piacával, amely a mai európai termelés kés termelés fejlődésének szükségszerű követelménye az állandóan bővülő piachatár, már pedig a gazdaságilag eképpen kialakitott Dunamedence nem kivánhatja el, hogy részére idegen piacok helyet adjanak, amikor viszont ő autarkikusan és büntető vámokkal elzárkózik minden más eu­ rópai piac áruja elől. Egész merev felállitásban igy alakulna a helyzet: 1. A z államszövetség agráriusa nem tudja felvásárolni az államszö­ vetség minden ipari termékét, mert

a ) a Dunamedencében már is jelenvaló ipari berendezkedettségterme medencében található embermilliók ipari szükséglete, b ) a Dunamedence agráriusa terményeiért nem világpiaci, csak duna­ medencei árakat kapna és annak vásárlóereje sokkal alacsonyabb, sem

minthogy az ipar értékeit fokozottabban felvásárolhassa. 2. A Dunamedence ipari termelésének a saját területen el nem helyez­ hető feleslege nem talál külső piacokat, mert azokat a vámháború retor­ ziója elzárja előle és 3. a Dunamedence ipari termelése részben lehetetlenné válik, részben megdrágul, mert a vámellenséges külföld v a g y egyáltalában nem ad el neki olyan nyersanyagokat, amelyeket saját területén nem találhat (kau­ csuk, gyapot, réz, antimon, stb.) vagy ha igen, csak olyan uzsora árért, amilyet az ellenséges külföld részére a vámháború feleleteként megálla­ pit. Ilyen körülmények között a Dunamedencén belül is kiméletlen gazdasági olyan, mint a gyarmat és az anyaország viszonya. Különösen kizsákmá­ nyoltan állana ebben a helyzetben a Dunamedence agráriusa a Dunameden­ ce iparosával szemben, mert egyrészt az ipar nem dolgozhatna ebben a bár megnagyobbodott, de kifelé hermetikusan elzárkózott térben olyan kapacitással, mint annak előtte, másrészt pedig a külföldi nyersanyag uzsoraárai miatt csak lényegesen magasabb előállitási költségek mellett termelne. Fokozottabban több kvalifikálatlan munkát lenne tehát kényte­ len az agrárius egyre kevesebb ipari kvalifikált munkáért cserébe adni, ami az osztályellentéteiket csak kiélezné, a szembenállásokat mélyitené és végső soron a nemzetiségi és faji gyűlölségeket ismét felélesztené. Ezen az uton, a Dunamedence gazdasági helyzetének taglalásában, nincs megállás. A kérdés e részének ismertetése köteteket igényelne. A fentiekben csak rámutattunk nehány kirivó gazdasági nehézségre és már­ is tisztán látszik, hogy a politikai és hatalmi akadályon felül gazdasági torlaszok is utjában állanak e g y ilyen kelet- és délkelet-európai államszö­ vetség megvalósitásának. És ezzel talán be is kellene fejezni ennek az in­ formatív vitának irását. Informatívnak nevezem, mert e tanulmány nem akarta az olvasót meggyőzni, csak szükségét érezte, hogy a Dunamedence kérdésének hátlapját megvilágositsa. Nálunk ugyanis áltálában ennek a problémának csak az előlapját szokás ismertetni, csak addig mennek el, hogy felvázolják, milyen békés és harmónikus kilátásai vannak egy ilyen állam-összefogásnak, amely természetszerűleg kölcsönösen biztositja a bennük testvériesült népek nemzetiségi jogait, kulturális autónómiáját, szabadság kivánalmait. Rá kellett egyszer a hátlapra is mutatni, a politi­ kai ellenérzésekre, a katonai ellenállásokra, a gazdasági nehézségekre, azokra a nem kevésbé elsődleges okokra, amelyek miatt ez az elképzelés meg nem valósitható. A Dunamedence hiveinek vágyálma érthető és mél­ tánylandó. Fájdalmasan hat a faj és osztályfölény, amely Európában amelyben az osztályok és nemzetek közötti ellentétet az egyenjogusitás elve és joga váltaná fel. Sajnos ez az elképzelés a jelen körülmények között nem megy, mert megdönthetetlen szabály, hogy csak „ a politikai, a gazdasági és művelődésbeli állapotoknak egyenlő fokán lévő állami alakulatok adhatnak sur­ lódásmentes szövetséget". (Kunfi Zsigmond.) India nehány száz államá­ nak szövetsége szinte surlódásmentes, Kina népmillióinak egyező erkölcs­ és vallás-szemlélete valahogyan kohézióban tudja tartani a roppant biro­ dalmat, a közös mult, az egyenlő iramú fejlődés és a származás szinte ki.

belháború indulna.

talán

éppe

vétel nélküli hibriditása viszonylagosan nyugalmat biztosit az amerikai Egyesült Államokban, de nálunk, Kelet- és Délkelet-Európában, csak tagozódottságok és szétszórtságok vannak. Abban a térben, amelyet a vágyálom közös államiságba szeretne összeterelni, van királyság és köz­ társaság, fasiszta rezsim és demokrácia, ipari jelleg és dominánsan agrár tulsuly, van magasan kulturált néptömb és szomorúan alacsonyfokon álló analfabéta-réteg és van tiszta nemzeti állam és nemzetiségekkel spékelt vegyes keverék. Ebben a térben nem megy az átplántálás, nem érvénye­ sül az ozmózis törvénye. Szabadságjogokat nem lehet parancsba adni, közigazgatást nem lehet átültetni, kulturát nem lehet uniformizálni. Tele vagyunk sajátságokkal, gazdaságiak, osztálytagozodottságiak, rendiek ezek a sajátságok és mindegyikünknek van külön multja, történelme, ha­ gyománya és mindezeken felül ott a táj és a tér hatása, a klima sajátsága és még sok más minden, amelyek egyre jobban és mindig csak szétválasz­ tanak bennünket ahelyett, hogy az egyesülés utját készitenék elő. Vol­ tunk mi már Dunamedence, mikor Bécstől Konstantinápolyig török-egykéz fogott össze bennünket és voltunk mi már keleteurópai egyterület is, amikor a Balti-tengertől a Volgáig az orosz-egykéz irányitotta az ottani népeket. A z egykéz nálunk mindig a felülálló kezet jelentette és a jövő­ ben is csak azt jelenthetné, nem pedig az egymásfelé nyujtott jobbot. E tájon — szinte azt lehet állitani — a különállás és elkülönülés jelenti a magasabb kulturális, nemzeti és államalakulati fokot, nem pedig az összeszövetkezés és összefogás. Valóban e népek sorsa a kis népek végzete, amelyek éppen hogy vannak és csak addig vannak, amig a felduzzadt szom­ széd vagy a dzsingiszkháni allürökkel megáldott imperialista le nem tapossa őket. E pillanatban e tekintetben bizonyos biztositékaink vannak. Biztositékunk a nagy hatalmak imperialista rivalizálása és a nagy keres­ kedelmi államok piacterjeszkedési vágya. Megtartanak és megőriznek bennünket, hogy eladójuk és főképpen vevőjük legyünk. Függetlenségben és önállóságban tartanak bennünket csak azért, hogy a másiké ne lehes­ sünk. És mivel ez a helyzet, a megoldásnak, nem a kül-, hanem a belpoli­ tikai formáját kell megkeresni. N e m az a fontos, hogy külellenségeinket leszereljük, hanem hogy belső szembenállásainkat kiegyenlitsük. Befelé ezért népképviseletet, egyenranguságot és egyenjoguságot, kifelé nem­ zetköziséget! Olyan faj-, nemzeti, és szociális politikát, olyan termelési rendet és szociális feltételeket, amelyek mellett növelhessük a belső ter­ melést, hogy általa a belső fogyasztóképesség is növekedhessék. Mert nem gazdaságpolitikus az, aki azt hiszi, hogy az aktiv külkereskedelmi mérleg adja az ország társadalmi, kulturális, nemzetiségi és civilizatórikus szintjének előfeltételét. Melyik állam a megelégedettebb: Németor­ szág, amelynek export-mérlege magas aktivákat mutat v a g y Dánia, amely megteremtette a belső fogyasztás növekedésének előfeltételeit? N e m azon fordul meg a dunai népek egyenkénti sorsa, h o g y tizen állanak-e össze, v a g y huszan, hogy egymással békét, nyelvi, kulturális, vallási és egyéb ideológiai egyezményeket kössenek, hanem azon, hogy az egy kis állam testén belül milyen szociális feltételek mellett mekkora belső termelési tempóval tudunk értékeket produkálni. És ha majd ezen az uton gazdasági és művelődésbeli állapotaink egyenlő és európai fokára felér-

valamennyien

keztünk, megvalósitható lesz az egyenlő fokon lévő államok surlódásmen­ tes szövetsége, a — Dunamedence. Habár...? Habár európai fokra érten a most már megvalósitható Dunamedence tulhaladott álláspont, az „európai" fokra jutott államok az Európai Egye­ sült Államok kialakitását tűzik ki feladatul.

A

S

P

I

C

L

I

Irta: B E R T O L T B R E C H T (Esős vasárnap délután. Az apa, az anya és a fiu, ebéd után. Bejön lány.) A LÁNY: Klimbtschék kérdeztetik, otthon tetszenek-e lenni? AZ APA (rámordul): N e m ! (A lány kimegy). AZ ANYA: Jobb lett volna, ha te magad mégy a telefonhoz. Klimb­ tschék tudják, hogy nem mehettünk még el hazulról. AZ APA: Miért ne mehettünk volna még el hazulról? AZ ANYA: Mert esik. AZ APA: E z nem ok. AZ ANYA: Hová mentünk volna? Most majd megkérdik, hova men­ tünk? AZ APA: Sok mindenhová mehetnénk. AZ ANYA: Akkor miért nem megyünk? AZ APA: H o v á a fenébe menjünk? AZ ANYA: H a legalább nem, esne! AZ APA: És hová mehetnénk, ha nem esne? AZ ANYA: Azelőtt legalább találkozni lehetett valakivel. (Csend.) N e m volt helyes, hogy nem mentél a telefonhoz. Most tudják, hogy nem akarjuk, hogy idejőjjenek. AZ APA: És ha tudják? AZ ANYA: Akkor kellemetlen, hogy éppen most nem érintkezünk velük, amikor a többiek se érintkeznek velük. AZ APA: De hiszen érintkezünk velük! AZ ANYA: Akkor miért ne jöhetnének ide? AZ APA: Mert ez a Klimbtsch engem halálra untat. AZ ANYA: Azelőtt nem untatott. AZ APA: Azelőtt! N e idegesits ezzel az örökös azelőttel! AZ ANYA: Azelőtt semmiesetre se kerülted volna őket csak azért, mert az iskolaigazgatóság eljárást inditott ellene. AZ APA: Azt akarod mondani, hogy gyáva vagyok? (Csend.) A k ­ kor hivd fel őket és mondd meg nekik, hogy visszajöttünk az eső miatt. (Az anya nem mozdul.) AZ ANYA: Kérdezzük meg Lemkééket, hogy át akarnak-e jönni. AZ APA: H o g y megint bebizonyitsák, hogy nem vagyunk eléggé a légvédelem mellett? AZ ANYA (a fiuhoz): Henrik, hagyd a rádiót. (A fiu az ujságot kezdi olvasni). AZ APA: H o g y pont máma muszáj esni az esőnek, az egy katasztróa

fa. D e nem lehet egy olyan országban élni, ahol katasztrófa, ha esik. AZ ANYA: Azt hiszed sok értelme van, hogy ilyen kijelentésekkel dobálózol? AZ APA: A magam négy fala közt azt jelentem ki, ami nekem tet­ szik. N e m tűröm, hogy a saját házamban minden szót, amit kimondok... (Abbahagyja, mert a lány jön be a kávés edénnyel. Hallgatás, amig a lány a szobában van.) Muszáj e g y olyan lányt tartani, akinek az apja ház­ körzet ellenőr? AZ ANYA: Erről azt hiszem már eleget beszéltünk. Legutóbb azt mondtad, hogy ennek meg vannak a maga előnyei. AZ APA: Mondtam én már sok mindent! Ismételd csak az anyád előtt, hogy ilyesmit mondtam, akkor szépen benne vagyunk a szószban. AZ ANYA: A m i t én az anyámmal beszélek, azt... (Elnémul, mert a lány jön be a kávéval) H a g y j a csak Erna. Kimehet. Majd én magam.... A LÁNY: Köszönöm nagyságosasszony. (El.) A FIU (fölkel az ujság mellől): Mondd, papa, a papok mind csinál­ ják eztet? AZ APA: Miztet? A FIU: A m i itten áll. AZ APA: Mit olvasol? (Kitépi a fiu kezéből az ujságot). A FIU: A csoportvezetőnk azt mondta, hogy ami ebben az ujság­ ban áll azt valamennyien olvashatjuk. AZ APA: Nekem egyáltalán nem mérvadó, amit a csoportvezető mond. H o g y mit olvass és mit ne olvass, azt én szabom meg. AZ ANYA: Itt van tiz pfenning, Henrik, eriggy és v é g y magadnak valamit. A FIU: De hiszen esik. (Nem tudja rászánni magát, az ablak körül álldogál). AZ APA: Ha nem szüntetik meg a tudósitásokat ezekről a papi pö­ rökről, le fogom rendelni a lapot. AZ ANYA: És melyiket akarod megrendelni? Mindben benne van­ nak. AZ APA: Ha minden ujságban ilyen disznóságok állnak, akkor egy­ szerűen nem olvasok e g y ujságot se. Akkor se fogok kevesebbet tudni ar­ ról, ami a világon történik. AZ ANYA: N e m is rossz, ha kicsit szellőztetnek a papok körül. AZ APA: Szellőztetnek? De hisz az egész csak politika. AZ ANYA: Nekünk auf alle Fälle, nincs semmi közünk hozzá. Mi evangelikusok vagyunk. AZ APA: De a népnek nem mindegy, hogy nem gondolhat temp­ lomra, sekrestyére anélkül, hogy ezek a förtelmek ne jutnának eszébe. AZ ANYA: Dehát mit csináljanak, ha ilyesmi történik? AZ APA: H o g y mit csináljanak? Hát talán söpörhetnének a saját házuk előtt is. A Barna Házban se minden a legtisztább, ha jól hal­ lottam. AZ ANYA: De ez csak azt bizonyitja, hogy tisztul az atmoszféra. AZ APA: Tisztul! Szépen tisztul. Ha a tisztulás igy néz ki, akkor én inkább a piszkot választom. AZ ANYA: Ma nagyon ideges vagy. M i volt az iskolában? AZ APA: Mi lett volna az iskolában? Különben is ne mondd, h o g y

ideges vagyok, mert pont ezzel teszel idegessé. AZ ANYA: K e veszekedjünk mindig. Azelőtt... AZ APA: Erre vártam csak. Azelőtt! Se azelőtt nem akartam, se most nem akarom, hogy a fiam fantáziáját megmérgezzék. AZ ANYA: De hol van tulajdonkép? AZ APA: Honnan tudjam? AZ ANYA: N e m láttad kimenni? AZ APA: N e m . AZ ANYA: N e m értem hova mehetett? (Kiált) Henrik! (Kifut a szobából. Hallani, hogy hivja a fiut. Visszajön.) Tényleg elment. AZ APA: Miért ne ment volna el? AZ ANYA: De hiszen ugy esik, hogy csak ömlik. AZ APA: Miért v a g y olyan ideges, ha csak kiteszi a lábát a házból? AZ ANYA: Miről beszéltünk? AZ APA: H o g y függ ez össze? AZ ANYA: A z utóbbi időben sohasem fékezed magad. AZ APA: Én ugyan az utóbbi időben is fékezem magam, de mi kö­ ze ennek ahhoz, hogy a gyermek elment? AZ ANYA: Tudod, hogy hallja, amit beszélünk? AZ APA: N a és? AZ ANYA: N a és ha aztán tovább meséli? Tudod, hogy mit prédi­ kálnak nekik a csoportjukban. Egyenesen felszólitják őket, hogy mindent jelentsenek be. Furcsa, hogy olyan halkan ment ki a szobából. AZ APA: Szamárság. AZ ANYA: N e m tudod, mikor ment el? AZ APA: Láttam, hogy az ablak körül ténfergett. AZ ANYA: Szeretném tudni, hogy mennyit hallott. AZ APA: D e hiszen tudja, mi történik azokkal, akiket feljelentenek. AZ ANYA: És az a fiu, akiről a Schmulkeék beszéltek. A z apja még most is a lágerben van. Csak tudnánk, meddig volt itt benn a szobában. AZ APA: Mondom, hogy szamárság. (Az anya a többi szobába sza­ lad, hivja a fiut. Visszajön.) AZ ANYA: E l sem tudom képzelni, hogy e g y szót se szólt és csak elmegy valahova. N e m olyan fiu. AZ APA: Talán egyik osztálytársánál van? AZ ANYA: A k k o r csak Mummermannéknál lehet. Felhivom őket. (Telefonál.) AZ APA: A z egész csak vaklárma. AZ ANYA (a kagylóba beszél): I t t Furcke tanügyi tanácsosné. Jónapot Mummermanné asszony. Henrik maguknál van? — N e m ? — A k k o r igazán nem tudom hova lett ez a gyerek. — Mondja Mummer­ manné asszony a csoporthelység vasárnap is nyitva van? — I g e n ? Köszönöm. Mindjárt odaszólok. (Leteszi a kagylót. Mindketten némán ülnék.) AZ APA: M i t hallhatott? AZ ANYA: A z ujságról beszéltél. És azt a Barna Házról nem kel­ lett volna mondanod. Tudod, hogy a gyerek milyen nacionális. AZ APA: U g y a n ! M i t mondtam a Barna Házról? AZ ANYA: Már nem emlékszel? H o g y ott sem minden a legtisztább. AZ APA: E z t csak nem lehet támadásnak felfogni. N e m minden a

legtisztább, illetve, ahogy én sokkal enyhébben kifejeztem magam, nem egészen tiszta, ami már némi különbség, és pedig nem lényegtelen kü­ lönbség, ez csak e g y olyan népies tréfás megjegyzés, azt lehetne mon­ dani, h o g y a mindennapos nyelven való kifejezése annak, hogy valószi­ nűleg ott sem és nem minden körülmények közt történik az, amit a vezető­ ség óhajt. A dolog valószinűségi jellegét azzal is kidomboritottam, és pe­ dig szántszándékkal domboritottam ki, hogy azt mondtam — erre vilá­ gosan emlékszem — hogy állitólag — i g y fejeztem ki magamat s e z enyhiti a mondat pozitiv értelmét, — hogy állitólag ott sem lenne min­ den a legtisztább. Állitólag. És „nem a legtisztább". S nem azt mondtam, hogy „nem tiszta". N e m a tisztaságot vontam kétségbe, csak a szuperlativusz esetleges hiányára mutattam rá. D e hogy tiszta ne volna ott minden, az eszembe se jutott. Mert hogy valami ott ne lenne tiszta, arra nincs semmi bizonyiték. Ahol emberek vannak, ott vannak kisebb-nagyobb tökéletlenségek is. Erre se mutattam rá tulajdonképpen, hanem csak az irányt jelöltem meg, azt is csak igen leenyhitett formában. K ü ­ lönben is maga a Vezér e g y alkalommal erről már sokkal élesebben is nyilatkozott. AZ ANYA: N e m értelek, velem nem kell igy beszélned. AZ APA: Bár ne kéne! Tudomisén mit kotyogsz te mindenfelé ar­ ról, amit én itt a négy fal között esetleg izgatottabb kedélyállapotban mondani találok. Tessék megérteni: távol állok attól, hogy azzal vádol­ nálak, hogy a férjed ellen rágalmakat hintesz e l ; ahogy a gyerekről sem tételezem föl, hogy valami rosszat volna képes elkövetni a saját apja el­ len, de a rossz cselekedet és a rossz cselekedet világos tudata között ha­ talmas különbség van. AZ ANYA: Most már abbahagyhatod. Vigyázz inkább a nyelvedre. Most mialatt erről beszélünk, folyton azon töröm a fejem, hogy azt, hogy ebben a Hitlerországban már nem lehet élni, a Barna Ház előtt v a g y után mondtad-e!? AZ APA: Ezt egyáltalán nem mondtam. AZ ANYA: T e már egyenesen ugy teszel, mintha én is a rendőrség volnék. Én csak azon töröm a fejemet, hogy mit hallhatott a gyermek. AZ APA: „Hitlerország"; ilyen szó egyáltalán nincs az én szókincsemben. AZ ANYA: É s a házkörzet ellenőr? És hogy az ujságokban csupa hazugság áll? És amit a multkor a légvédelemről mondtál? Hiszen a gyerek soha semmi pozitivet nem hall. E z egyáltalán nem előnyös e g y gyermeki kedély számára. Bomlasztó hatással van rá, pedig a Vezér folyton hangsulyozza, hogy Németország ifjusága Németország jövője. És a gye­ rek tulajdonképpen igazán nem olyan, hogy egyszerűen odaszalad és fel­ jelent valakit. AZ APA: Bosszuálló természetű. AZ ANYA: Miért állana bosszut? AZ APA: Tudja az ördög, mindig akad valami. Talán azért, mert elvettem tőle a zöld békáját. AZ ANYA: D e hisz annak már e g y hete. AZ APA: A z ilyesmit megjegyzi magának. AZ ANYA: Miért is vetted el tőle? AZ APA: Mert nem akart neki legyeket fogni. Éhen veszitette.

AZ ANYA: D e mikor tényleg olyan sok dolga van. AZ APA: A r r ó l a béka nem tehet. AZ ANYA: D e a gyerek már rég elfelejtette a békát és én éppen most adtam neki tiz pfenninget. Hiszen azt kap tőlünk, amit akar. AZ APA: E z éppen a vesztegetés. AZ ANYA: H o g y érted ezt? AZ APA: A z t fogják mondani, hogy megpróbáltuk megvesztegetni, nehogy eláruljon bennünket. AZ ANYA: M i t gondolsz, mit csinálhatnak veled? AZ APA: Mindent. Annak egyáltalán nincs határa. T e j ó Uristen! S ilyen körülmények közt légy tanitó! A z ifjuság nevelője! U g y félek a saját tanitványaimtól, mint a tűztől! AZ ANYA: D e hiszen ellened nincsen semmi. AZ APA: Mindenki ellen van valami. Mindenki gyanus. Hisz elég, ha fennáll az a gyanu, hogy valaki gyanus. AZ ANYA: De e g y gyermek nem megbizható tanu. E g y gyerek azt se tudja, mit beszél. AZ APA: E z t te mondod, de mióta kell nekik tanu is valamire? AZ ANYA: N e m gondolhatnám ki, hogy tulajdonképpen mit akar­ tál mondani a megjegyzéseddel? U g y értem: hogy mi volt az, amit a gyerek félreértett. AZ APA: H o g y mit mondhattam, nem is emlékszem már rá. Az egésznek ez az átkozott eső az oka. A z ember elszontyolodik. Végre is én igazán nem tartozom azok közé, akik nem helyeslik azt a ragyogó lelki fellendülést, melyet népünk ma átél. Én már 1932-ben megjósoltam az egészet. AZ ANYA: Nézd, most nincs időnk erről beszélni. Valamit ki kell fundálnunk és pedig azonnal. E g y percet se veszithetünk. AZ APA: Én nem tételeztem föl Henrikről. AZ ANYA: H á t először is az az izé a Barna Házzal és a disznósá­ gokkal. AZ APA: Én nem beszéltem disznóságokról. AZ ANYA: Azt mondtad, hogy az ujság disznóságokkal van tele és le fogod rendelni. AZ APA: A z ujság igen, de nem a Barna H á z ! AZ ANYA: N e m azt mondtad-e inkább, hogy ezeket a disznóságokat a templomokban és a sekrestyékben nem helyesled? É s hogy lehetséges­ nek tartod, hogy ugyanazok, akik ma a biróság előtt állanak, terjesztet­ ték annakidején a Barna Házról azt a rémmesét, hogy ott állitólag nem minden a legtisztább? S hogy jobb lett volna, ha már akkor a saját a j ­ tajuk előtt söpörtek volna? S általában azt mondtad a gyereknek, hagy­ ja a rádiót, vegye inkább az ujságot, mert te azon az állásponton vagy, hogy az ifjuságnak a Harmadik Birodalomban világosan kell látnia, mi tör­ ténik körülötte. AZ APA: De ez mind nem használ. AZ ANYA: N e veszitsd el a fejed. Légy erős, ahogy a Vezér min­ dig is... AZ APA: De nem léphetek a biróság elé, ha a tanuk padján a saját husom és vérem ül és ellenem tanuskodik. AZ ANYA: Ezt nem igy kell venni.

AZ APA: H o g y Klimbtschékkel érintkeztünk, az nagy könnyelmü­ ség volt. AZ ANYA: De hiszen a Klimbtschcsel nem történt semmi? AZ APA: D e a vizsgálat már folyamatban van. AZ ANYA: H a valamennyien, akik ellen vizsgálat van folyamatban, kétségbeesésnek! AZ APA: A z t hiszed, a házkörzet-ellenőr ellenem fog vallani? AZ ANYA: H a információt kérnek tőle? A születésnapjára e g y ska­ tulya szivart kapott és az ujévi pénz se volt csekélység. AZ APA: Igen, de Gauffék itt melletünk tizenöt márkát adtak. AZ ANYA: D e azok 32-ben még a Vorwärtset olvasták és még 33 májusában is a weimari zászlót dugták ki. (A telefon cseng.) AZ APA: A telefon. AZ ANYA: Menjek oda? AZ APA: N e m tudom. AZ ANYA: K i hivhat most fel? AZ APA: Várjunk e g y kicsit. Ha mégegyszer cseng, akkor is rá­ érsz odamenni. (Várnak, a telefon nem cseng mégegyszer). E z már nem élet. AZ ANYA: N e beszélj igy. AZ APA: E g y Judást szültél! I t t ül az asztalom mellett és hallga­ tózik, amig kikanalazza a levest, amit tőlünk kap és mindent megjegyez magának, amit a saját édes szülei mondanak. E z a spicli! AZ ANYA: E z t ne mondd! (Csend.) Tegyünk előkészületeket? AZ APA: A z t hiszed, hogy mindjárt vele jönnek? AZ ANYA: A z megeshetik. AZ APA: Talán feltüzzem a vaskeresztet? AZ ANYA: A z t mindenesetre. (Az apa kiveszi a vaskeresztet és reszkető kézzel mellére tűzi.) D e az iskolában nincs semmi ellened? AZ APA: Honnan tudnám, hiszen én hajlandó vagyok mindazt tanitani, amit ezek tanittatni akarnak. D e mit akarnak tanittatni ? A z t se tud­ hatja az ember mindig. M i t tudom én mit akarnak Bismarckról tanittat­ ni? Mondd nem adhatnál még tiz márkát a lánynak? A z is mindig hallga­ tózik. AZ ANYA: És a Hitler képet ne akasszuk az iróasztalod fölé? O t t jobban mutat. (Az anya át akarja akasztani a képet). AZ APA: De ha a gyerek aztán azt mondja, hogy direkt átakasztottuk akkor ez a büntudatot bizonyitaná. (Az anya visszaakassza a képet a régi helyére). N e m az ajtó nyilott? AZ ANYA: Én nem hallottam semmit. AZ APA: De igen! AZ ANYA: Isten veled! (Átöleli az urát). AZ APA: N e veszitsd el az idegeidet! Pakolj be pár darab fehérnemüt. (Hallja, hogy az előszoba ajtaja kinyilt, az apa és az anya egymás mellett állnak, megmeredten, a szoba sarkában. A szobaajtó kinyilt, be­ jön a fiu, stanicli a kezében. Csend.) A FIU: H á t nektek mi a bajotok? AZ ANYA: Hol voltál? (A fiu mutatja, hogy csokoládét vett). Csak cukrot vettél?

A FIU: H á t m i t ? (A csokoládét falva megy át a szobán. kutató szemmel néznek utána.) AZ APA: A z t hiszed, igazat mond? AZ ANYA fa vállát vonogatja). (Függöny)

A

szülei

HOLLÓS KORVIN LAJOS: NEM FÁRADHATSZ E L . . . Nem fáradhatsz el. El nem bukhatsz. Meg se halhatsz és el se futhatsz. Nem bujdoshatsz, s nem is szabad. Hidd: lesz levegő, mélyben szárnyad megkönnyebbülten ujra szállhat s dallammá tarkulhat szavad. Várj lesben, mint vad szesz a borban és hallgass, mint kő a szoborban, egy nap érted jön az Idő, varázspálcájával megérint s te néma burkodból kilépsz, mint u j s z ü l ö t t , erősebb erő. Hitedben voltál egykor győztes, higyj most is! Azt, hogy ki nem dőlhetsz, nem vagy palánta; régi tölgy vagy, aki viharra születtél, gyökered mély és nem jöhet szél, hogy elengedje azt a föld.

A

POLGÁR

VÁLTOZÁSAI

Irta: ROBOTOS I M R E Bizonyára mélyreható történelmi tanulmány vizsgálódására v á r a polgár alakulásainak adatszerű felvázolása, - és a változások szellemi tartalmának elemzése. E pillanatban aligha volna lehetséges e megrenditő metamorfózis lefolyásának részletező feltárása, hisz' a változás folyama­ tának csak küszöbén állunk s mindössze arra szoritkozhatunk, hogy itt-ott adalékokat szedegessünk fel az „anyag" későbbi ismeretéhez. A polgár ugyanis szemünk előtt futatta ki legnagyobb formáját, láttuk fölényes fensőbbségét és hanyatlását, tanui voltunk, mint uralta az anyagi és szel­ lemi világot, mint tagadta meg eszméit, hitét, önmagát. Izgalmasan szép és gazdag volt e pálya és nem tagadhatjuk meg tőle értékeit sem. A z öszszegezés ideje azonban még nem érkezett el. M e r t a polgár utja most még nem ért véget s nem is előre tart, hanem visszafelé halad. A pálya törést kapott, de az ut, amely visszafelé visz, már teljességgel más tájakat idéz, a békés szellőt viharos szelek váltották fel, a házak feldultan, a templo-

mok üszkösen integetnek az utas felé s e néma gyászban a polgár riadtan eszmél a kinzó valóságra: megváltozott körülötte a világ. A világ, amely eddig az ő eszméit tükrözte, az ő javait őrizte, az ő biztonságát és álmát vigyázta. S ma? Kapjunk el e g y rövid, de sokatmondó sajtójelentést és rögtön meglátjuk, hogy a polgár riadalma nem ok nélküli. „Róma polgárellenes kiállitást szervez" hirdeti a cim s kevesebb tájé­ kozottsággal azt lehetne hinni, hogy sajnálatos sajtóhibáról van mindöszsze szó. Ámde a következő sorok meggyőznek felőle, hogy a szedőt nem terheli mulasztás; a szöveg teljesen pontos. Megtudjuk, hogy a kiállitás a polgári eszmék, szokások és erkölcsök ellen kivánja sorompóba állitani erőit, mégpedig a guny kiméletlenségével. Persze a hajlithatatlan dogma­ tikusok erre megint előveszik a sémát és azt állitják, hogy a polgárellenes kiállitás csupán olcsó demagógia, amely megtévesztő jelszavakkal éppen a polgár érdekeit kivánja szolgálni. Kétségtelenül: az eféle kijelentés nincs minden óvatosság hijján, mert a római kiállitásra valló módszerrel gyak­ ran találkozhatunk tömeg-hangulatkeltés szükségének idején. Mégis az a véleményünk, hogy a római „polgárellenes" kiállitás korántsem han­ gulatkeltés, hanem őszinte világnézeti kényszerűség.A totális állam ugyan­ is, amely voltakép' a „polgár" társadalmának hatályosabb védelme szükségéből fakadt, — ha ez a polgár igazában a „nagypolgár" is volt — tulnőtt a polgár által elgondolt formáin s egyszerre, mikor számot vetett erőivel, barátaival és ellenségeivel, ugy találta, hogy a „polgár", az elvont, a történelmi polgár, a tulsó oldalon áll. Szellemi javai, amiket másfél szá­ zadon át hordott jeles szorgalommal össze, nemcsak értéktelennek tűnnek az uj rend szemében, hanem egyenesen kártékonynak mutatkoznak. Kulturkincsei vitássá tehették a „totális" állameszme vitathatatlan tételeit, iro­ dalma romboló ábrándokat lopott az ifjuság lelkébe. A polgár, ha meg­ keményitette is szivét az ellene forduló rebbeliók előtt, mégis vitázott v e ­ lük s olykor bűntudata támadt, emlékezvén rá, mily hütelen lett eszméi­ hez s mennyire eltávolodott tőlük. A polgár utolsó pillanatig nem veszitette el hajlamát az emberiesség irányában, részvét ép' ugy támadt lelké­ ben, mint könyörület. A polgár igy kettős életre kényszerült; magában hordozta régi énjét, de ettől idegen kereteik között pergette napjait. na valahogy. De a totalitás nem tűrhette ezt. A polgár még abban a hitben ringatta magát, hogy az „uralkodó osz­ tályhoz" tartozik és nagy időknek kellett érkezni, hogy meglássa v é g r e : cégtáblájáról kivakarták az „uralkodó" jelzőt. A demokráciák mélabús emlékezetű korszakában még valóban „uralkodó" lehetett, kifejthette né­ zeteit és iskoláiban kedvére való eszméket hirdetett. S mialatt e szellemi biztonság légkörében kedvére szőtte ábrándjait — amelyekben, valljuk be, már kevés volt a méltóság, — az ábrándokra lecsapott a dermesztő valóság. Róma a kiállitás műsorán szégyenpadra viszi a polgár ábrándjait is. Különös ellentmondás azonban, hogy ez „ábrándoknak" épp akkor üzen hadat, mikor a polgár már nem ábrándozik. V a g y ha mégis, ugy már el­ hagyja az ábránd sekélyes vizeit és vággyá, magatartássá, eszmévé nő. Már nem a „hatalom birtokában" eresztgeti a légbe képzelete szines sár­ kányait, hanem ugyszólván a hatalmon kivül, azt a jelleget kezdi ölteni,

Talán,

ahogy' hősi korszakában indult el a világ megváltoztatásának igényével. Idők messzeségéből elmosódottan felénk lobog a polgári vágykép tépett zászlaja és rajta az ismert, bár kopott szavakat betűzzük: Szabadság, egyenlőség, testvériség... Mondjuk-e, hogy bűnös a polgár, mert csak addig vette komolyan e hittevést, amig az ő szabadsága volt vitás? Hagyjuk ezt, hisz' ugyis emlékezni fog erre most ő maga, mikor „szabadsága" többé már még csak nem is vitás. A totális állameszme — szinre való tekintet nélkül — nem tűri a pol­ gári „gyengeségeket". N e m törődik az oly' féltve őrzött személyes önren­ delkezéssel s ellenőrzést gyakorol még a rejtegetett gondolaton is. Az egyéniséget alantas szemléletű közösségi eszmék alá rendeli s a polgár itt kapta a legmélyebb sebet. Egyénisége legbecsesebb kincsei közé tartozott ugyannyira, hogy még az emelkedett, magasztos közösségi eszménytől is féltette. Most viszont olyan faj- és népközösségi eszményben kell osztoz­ nia, melynek legfőbb hite a Vér, amit nemcsak óv, de ont is bőséggel. S ne tagadjuk; a „polgár"' változásaihoz tartozik az is, hogy jobbára felad­ ta önmagát és megbujva szemléli mindazt, ami feje fölött elzug, másrészt szivvel osztozik az uj eszményekben, felolvad bennük és kiszolgálja azok kivánalmait. Mondhatnánk azt i s : ez nem a „polgár", már talán inkább a „Lumpenbürger". De ezzel csak megkerülnénk a lényeget. „ P o l g á r " ez is, de már csak nevében az, mert amit e szó társitott és magába zárt, kive­ szett belőle teljesen. U j rend születése ez, amelynek még nem is adatott meg a neve s amely nem is vállalja a „polgár" nevét. A „történelmi pol­ gárra" ki nem tud uj köntöst ölteni, szükség e rendszerben nincs, és sorsa az, hogy behódol, harcol v a g y elbukik A z eszmélés sulyos órái ezek és a polgár tekintete révetegen keres: merre tartson, helyét hol találja? A változás kényszerű és kikerülhetetlen parancsa előtt áll. A polgár magába fordul és visszanéz. Elég, ha önma­ g á t látja a hősi hajnalon, mikor torlasz mögé állt és zászlót lengetett. S elég, ha elolvassa a kopott betüket. Személyes példák hosszú sora áll előttünk, igazolásul, hogy a „pol­ g á r " olvasni kezdi már e sorokat s visszatér a nagy francia forradalom hagyományaihoz. N e m könnyű az ut s kockázatos is, de hogy a polgár már rálépett — s különösen a totális államokban lépett rá, — azt a római kiállitás ékesen példázza. A polgár nem jár egyenesen még az elfelejtett utakon, de nem is jár egyedül. És az egykor oly dicsőséges táj üszkös romjai csak teljesebbé és eltökéltebbé teszik a változást. Mert a polgárnak, — ha akarja, ha nem — változnia kell. Létfeltéte­ lei szüntek meg és alakultak át. Urakodó eszméiből üldözött eszmék lettek s i g y üldözött ő maga is. H i t é t gunyolják, humanizmusát kinpadra vonják, biztonságától megfosztják, szellemi és anyagi szabadsága bilincsekben. A polgár áhitja a békét, családja nyugalmát, de ha békét vet, rabságot arat. Zavart lélekkel vergődik, nyugalmát vesztve s nem tehet egyebet, mint titkon sóvárog... V a g y visszatér... Mondottuk már: a visszatérés többet jelent a régi eszmék és létfor­ mák helyreállitásánál. U j korszakban régi eszmék is uj értelmet nyernek és máskép' hangzanak. A római kiállitás a polgár uj történelmi helyére utal. A polgáron mulik, lesz-e restauráció.

P Á R I Z S I

N A P L Ó

Irta: F O R G Á C S A N T A L Jóval éjfél után érte el a vonat a magyar-jugoszláv határt. Künn álltam -a vasuti kocsi folyosóján, a nyitott ablak előtt és bámultam a sötét, alaktalan, szeptemberi éjszakát. Igy álltam ott mozdulatlanul, majdnem Kaposvár óta. A vonat egyre nekivadultabban tört magának csattogó utat a csiklandósan hűvös, nyárvégi éjszakában, én pedig, az egyre mélyülő sötétből halványan felderengő somogyi tájat szemlélve, ed­ digi életemmel és munkámmal akartam leszámolni. Patetikus voltam? N e m hiszem. A világ volt körülöttem patetikus. Szeptember tizedikén, este hét órakor gördült ki vonatom a keleti pályaudvar üvegcsarnoka alól. A pályaudvar előtt rikkancsok serege ki­ nálta az esti lapokat. „ A francia gyalogság bevonult a Maginot-vonalba" adta hirül öklömnyi betükkel az egyik ujság. „ A z angol hadiflotta befütve készen áll" — i g y a második. „Feltartóztatható-e a katasztrófa?" — kérdezte a harmadik, valamivel szerényebben. Patetikus voltam-e te­ hát, ha ott, a keleti pályaudvar perronján, anyámtól, öcsémtől s nehány jóbarátomtól bucsuzva, ugy éreztem, hogy talán örökre kell elköszön­ nöm tőlük, s később, amint a vonat vitt, végig a Dunántulon, amelynek egyik kis, északi falujában születtem, véglegesen le akartam számolni mindennel. Viszolygok a pátosztól és viszolygok az érzelmességtől. M é g önmagam előtt is szégyenlem mindkettőt. D e ezekben a percekben még­ sem tudtam másra gondolni: valami most befejeződött. Talán csak az az életforma, amely alaposan elpuhitott, talán az a nevetségesen bonyolult rendszerű önámitás, amelyet magamban mesterséggel, hivatással, céllal, jövendővel kapcsolatban kiépitettem, de az is lehet, hogy voltaképpen már az életem fejeződött be e pillanatokban. A vonat állt a gyékényesi állomáson. Pontosan a határon voltam. K é t ország határán. A multam és a jövőm határán. A helyzet szimbóluma szinte gyerekesen világos volt. Kissé előrehajoltam és mélyet lélegzet­ tem. Mintegy bucsuzóul. Aztán északnak fordultam, Magyarország felé: az égen semmi fény, vigasztalan, merev sötétség. Délnek tekintettem, Ju­ goszlávia irányába: ugyanaz a szutykos nehéz éjszaka. Semmi jel, semmi biztatás. E z volt bucsum igazi pillanata. A legőszintébb. Itt most nem kellett jókivánságokat megköszönnöm és jótanácsokat nyugtáznom. Életem válságos pillanataiban mindig jobban érdekelt a multam, mint a jövőm. Igy voltam e percekben is. Hozzátartozóimtól, barátaimtól este hétkor a keleti pályaudvaron már elköszöntem. Most a hazámtól kel­ lett bucsuznom. A hazámtól? M i volt számomra a haza? H o l volt az én hazám? M i t kaptam tőle? Kissé megborzongtam és felhuztam az ablakot, de ott maradtam to­ vábbra is a kocsi folyosóján, s változatlan csökönyöséggel bámultam ki­ felé. A fényes, hideg üveg hirtelen saját arcomat villantotta elém. Mi volt számomra a haza? M i t kaptam tőle? Kérdeztem ismét, de most már elfordultam az ablaktól. Megértettem, ha feleletet akarok, hiába nézek kifelé. A világ nem felel. De nincs is mit felelnie. A haza i t t van bennem.

Mi gondom! — áll az én hazám már, védőbben minden magosságnál. Csak nézelődöm, járok, élek, fegyvert szereztem, bűv-igéket. Amint ott, a vasuti fülkében elmondtam magamban Illyés Gyula egyik versének e strófáját, egyszerre sokkal világosabban láttam min­ dent. Világosabban láttam, tehát megkönnyebbültem. Értettem már hely­ zetemet, s a világhoz való kapcsolataimat. Dörmögj testvér egy sor Petőfit, köréd varázskör teremtődik — mondja a következő versszak. Azután később: mormolj magadra varázsinget, kiáltsd az éjbe Berzsenyinket! Igen, igen, itt az én hazám. Tökéletes biztonságu és elvehetetlen ott­ honra leltem a magyar póézisben. N a g y baj már nem érhet. Viszem ma­ gammal Petőfit és Berzsenyit. De viszem Csokonait, Aranyt, Vajda Já­ nost, A d y t , Tóth Árpádot, Kosztolányit, Babitsot és József A t t i l á t is, Mit kaptam a hazától? Mindent. A nyelvet, s a nyelven át a poézist. Vegyék el tőlem ha tudják! Költő vagyok. Költő vagyok, hazára leltem a magyar költészetben és a magyar nyelvben. Irni más nyelven nem tudok, s beszélni is csak hibásan, aka­ dozva beszélek. K ö t v e vagyok tehát hazámhoz, a nyelvhez. Rabságot je­ lent ez a kötöttség? A l i g hiszem. Csak a formákhoz köt, de nem láncol oda a mesterségesen konstruált válaszfalakhoz. Hazám a nyelv minden gazdasági, társadalmi, politikai rendszert megcsufolva, hű marad hoz­ zám. S én sem lehetek hozzá hütelen. Rabságot jelent ez a kötöttség? — kérdezem ismét. De most már határozottabban tudok felelni: nem jelent rabságot! V a g y rabságot jelent-e az a fizikai törvény, hogy e g y test, e g y időben csak egy helyen lehet? *

Költő vagyok, magyarul irtam, s bárhová vessen a sorsom, magyarul fogok csak tudni irni a jövőben is. Kell-e ennél határozottabb állásfogla­ lás? Miért elmélkedem hát annyit a hazáról, hiszen, ami a nyelven tul van, csak a földrajztudósok problémája lehet, s legfeljebb még a közigaz­ gatás szakértőit, a közgazdászokat és a politikusokat érdekelheti. A köl­ tőket mindig más érdekelte: a lényeg. Ezért bizom csak bennük. A legna­ gyobbak közülük minden időben pontosan tudták, hogy miről van szó a föld­ rajzi határokon belül, és a földrajzi határokon tul. Olvassuk csak el verseiket, mint egyetlen, hatalmas művet. A z idő egyre táguló, mélyülő tárnájából feltörő hangjuk, egyetlen, rettenetes, kétségbeesett üvöltéssé lesz. Néhány évvel ezelőtt láttam egy hiradó filmet: kis kinai falut elönt az árviz. A falu primitiv, düledező, ármosta, s mégis az életet jelentő há­ zai között, száz-százötven férfi dolgozott. Kétségbeesett erőfeszitéssel mentették, ami emberben, állatban, holmiban még menthető volt, s köz­ ben kissé égnek forditott arccal orditottak. Azóta mindig ezt a, képet lá-

tom, s ezt a százötven toroktól egyetlen kiáltássá erősödő hangot hallom, ha a magyar költészetre, mint osztatlan egységre gondolok.

* A z utlevél és vámvizsgálat üres formalitásai következtek, azután lassu gördüléssel elindult a vonat. Nehány perc, és tuljutottam a határon. Jugoszláviában voltam. Ismét az ablakhoz léptem s bámultam a kemény sötétség alatt lapuló semmit. E pillanatban vált bennem multtá egész ed­ digi életem. Irodalmi kapcsolatok, a budapesti napilapok és folyóiratok szerkesztőségei, a Japán kávéházbeli viták, j ó és kétes barátok, ismerő­ sok, ellenfelek, ellenségek, a Hollán-ucca és a Margitsziget, a Jókai uccai zálogház és Tóni bácsi a Szabadság kávéház ujságosa, mind e multhoz tartoztak már. Anyámat, öcsémet és azt a nehány jó barátomat láttam is­ mét, akik a keleti pályaudvar perronján, kissé meghatottan, ágaskodva zsebkendőjüket lobogtatták utánam, de már ők is, mintha csak a törté­ nelemből integettek volna felém, fehér kendőjük a süket időből, talán a népvándorlás e g y hazárd periódusából csapkodott. S e mérhetetlenné dagadt multtal szemben nem volt jövőm. Eddig, Budapesten, az irói munka kissé fontoskodó lázában, mindig pontosan tudtam, mit csinálok majd holnap és holnapután. De emellett állandóan voltak „terveim" is, az örökkévalóság számára készült, de magáért a ter­ vezgetés gyönyöréért-izgalmáért született terveik, amelyek ha másra nem, arra mindenesetre jók voltak, hogy utvesztőikben eltévedjenek. Mindez, most itt a sötét, délszláv éjszakában összeomlott. A tervek utvesztőjéről kiderült, hogy csak agyalás következménye volt, s az önáltatáson kívül mást nem szolgált, s annak, ami éltette-táplálta ezt az agyalást: az örök, időfeletti művészet hitének, világomban nem volt reá­ lis alapja semmi. S az a biztonság is megszünt, i t t a távolságokkal birkó­ zó vonaton, amit a huszonnégy v a g y negyvennyolc órás munkaterv tu­ data nékem otthon adott. Igen, eddig, ha i g y éjszaka összeállitottam más­ napi munkaprogramomat, mindig ilyen világosan, határozottan, szinte egy kereskedő konkrétságával kellett fogalmaznom: 9 órára a Nyugathoz, az­ tán a Pesti Hirlap szerkesztőségébe, innen a Singer és Wolfnerékhez, 11re a Tolnaiékhoz, 12-re pedig Cs. Szabóhoz a Rádiónál. És most? Mi lesz velem holnap délben? Hogyan felelhettem volna e kérdésre, hisz azt sem tudtam, mi lesz velem holnap reggel nyolckor. A nyárvégi éjszakában szinte hallhatóan recsegett-ropogott egész Európa... Mit kell még tennem, amig Párizsba érek? Szinte komikus... A jugoszláv határon kilépni, olasz határon belépni, olasz határon kilépni, svájci határon belépni, sváj­ ci határon kilépni, s a francia határon belépni. Negyvenórás munkaterv­ nek, programnak elég változatos volna, ha csak tőlem függne a megvaló­ sitása. D e Párizsba érek-e valaha? Hány nap, hány hét, hány hónap, hány év lesz e negyven órából? „ A francia gyalogság bevonult a Maginot-vonalba"... Hol zárják le a határokat? Hol akadok el e sok be és kilépés kö­ zepette? Milyen internálótáborban vágyódhatom majd tovább, Párizs után? N e m hull-e szét valahol a testem is, e széthullni készülő Európá­ val? E g y fiatal iró utazik Párizs felé... Már csak az „irodalmi magatar­ tás" is „tervekre" kötelezné. Ó régi, j ó világ, ó boldog évek, amelyek ott kavarognak a történelem sűrű vizeiben, v a g y legalább is Szomory: „Párizsi regény"-ében és Márai: „Idegen emberek"-ében, s az idevágó bő

irodalomban. E g y fiatal iró utazik Párizs felé, s lehet, hogy még sorsára, vagy ami még ennél is rosszabb, a világpolitika eseményeire sem. Jövő nélkül élni pedig nem lehet. Multammal, e rendezett káosszal, e szervezett anarchiával már a gyékényesi állomáson leszámoltam, s miután, lehet hogy csak megszokás­ ból és kényelemből, de élni akartam, hirtelen, gyorsan jövőt kellett te­ remtenem. Szerencsés pillanat v o l t ! A szeptemberi éjszakában, egy ide­ gen ország ismeretlen tájain, a minden eresztékében lazuló, gyilkolásra készülődő Európa közepén, önön végzetem kemény keretei közé szorítva, minden „valószinüségtől", s a „biztos holnap" nyugalmat adó, de kicsi­ nyes lehetőségeitől megfosztva, akarva-nemakarva, a felé kellett fordul­ nom, ami a kis, piszkos, napi érdekeken tul van. Ismét a költészethez ér­ tem, a költészethez, amely e végzetet sejtető órákban már több volt, mint haza, és több volt mint szublimálási lehetőség: cél volt. Mi volt számomra a haza? H o l volt az én hazám? M i t kaptam tőle? — kérdeztem magamtól a gyékényesi állomáson. M i t akarok kapni a vi­ lágtól? M i t várok a jövőtől? — kérdeztem most, amint a vonat Zágráb körül robogott. A világtól csak annyit kaphatok, amennyit magamtól kaphatok. A jövőtől csak annyit várhatok, amennyit magamtól várhatok. Nincsen ba­ rát, sem rokon, sem szerető, aki segithet rajtam. A haza bennem van, de a jövőt is magamban hordozom. Milyen lesz uj világom és uj környeze­ tem? Amilyen én leszek. Magamat formálva alakithatom csak ki jövendő életemet.

De milyenné kell formálnom magam?... Iró vagyok, az irás pedig végső fokon: magatartás. Mindent az irodalomra kell tehát vonatkoztat­ nom. Eddigi életemben mindig olyankor történt velem valami baj, ami­ kor erről megfeledkeztem. De ha egyszer eljutok odáig, hogy életem min­ den mozzanatát a mű szempontjából tudom megitélni, ugy elmondhatom majd, hogy eljutottam a teremtő aszkézisnek ama fokáig, amely már-már maga az őrület. E nélkül pedig komoly alkotás alig képzelhető el. Tudom, e teremtő aszkézisig vezető ut kétségbeejtő, mert az önformálás mindig megpróbáltatásokkal és szenvedésekkel teli. Ó nem az. ön­ magáért való szenvedés nagyszerűségéről akarok mazochista kéjjel zen­ geni, de tudom, ha véglegesen el akarok jutni önmagamhoz, ugy a poklok kinjait is vállalnom kell. Már pedig önmagáig, minden irónak, ha érde­ mes akar lenni e névre, el kell jutnia. Individualizmus ez? Lehet, de más individualizmus, mint a Wilde-i extravagancia, v a g y ama nyeglék különckö­ dése, akik „egyéniségükben" érzik magukat megsértve, ha mondjuk láb­ vizüket nem önthetik le az uccára, a járókelők fejére. Eljutni önmagunkig, igen, de csak akkor találhatjuk meg magunkat, ha van erőnk lemondani magunkról. A k i ezt meg tudja cselekedni, máris bebizonyitotta, hogy valóban „egyén", mert a költészet a lélek tudatos és tervszerü béklyóbaverése. A k i a felismerésig eljutott, azt hiszem, már csak mosolyogni tud az „egyén és közösség" mondvacsinált problémáján. E tekintetben sincsenek külön kérdések. Csak magamon át juthatok el a

utközben bizza

magát,

világig, csak oly mérőeszközökkel mérhetek le másokat, amelyeket maga­ mon már kipróbáltam. Szavam csak ugy lehet döntő valamely közösség igazsága tekintetében, ha magamról már valami véglegeset tudtam mon­ dani. Igy értelmezve a dolgot, feltétlenül individualista vagyok. D e hogyan juthatok el idáig? U g y vélem, először is le kell mondanom arról a kényelemről, amit a kész vélemények és igazságok átvétele jelent, mert minden ilyen kész vélemény és igazság valamilyen irányban „érde­ kelt", tehát végeredményben elviszi az embert magától. Szabadon gondol­ kodni! Minden kész formula v a g y „rendszer" mögött — noha, akik ilye­ neket hangoztatnak, rendszerint „magasabb szempontokra", „taktikai megfontolásokra", vagy a „közösség követelte önfegyelemre" hivatkoz­ nak végeredményben szellemi konformizmus, tehát gondolkodni nem akarás, vagy nem tudás lapul. Semmi sem lehet becsesebb előttem, mint a szabadon kanyargó, néha a hosszabb utat választó, tehát látszatra fe­ lesleges munkát végző gondolat. A v a g y nem jobb-e, ha azokat az ellen­ vetéseket, amelyekkel ellenfeleim érvelhetnek v a g y harcolhatnak ellenem, már magamon keresztül ismerem. Csak i g y dokumentálódik igazán a nye. A másoktól készen átvett igazságot, az első kemény ellenállásnál csa­ lódottan hagyja el az átvevő (ezért van minden szemléletnek annyi rene­ g á t j a ) , aki azonban kételyek közt alakitotta szemléletét, s azután azt még átvezette mindenen, ami valamilyen formában gyengithette volna azt, az bátran mondhatja, hogy ami ma az övé, övé lesz holnap is. Sajnos még mindig vannak sokan, akiket a gondolat szabad és merész csapongásánál jobban érdekel a gondolat célja. A. világháboru kávéházi konrádjaihoz hasonlithatnám őket, ama kicsinyes, de nagyképű stratégákhoz, akik éveken át ültek térképeik felett, s gombostűre tüzött szines papirszeletkékkel jelölték a hadállásokat. Nékik csak az előrenyomulás volt a fon. tos és a győzelem. Mit törődtek ők a harcba került egyén rettentő szen­ vedéseivel ?...

Miért mondtam el mindezt? N e m beszéltem-e máris tulsokat magam­ ról? Idézzem Rousseaut önmagam ellen: „Minél többet beszélsz magad­ ról, annál gyanusabb az igazmondásod". A z t hiszem azonban, hogy aki egy cseppnyi jóindulattal olvas, nem fog félreérteni... A jövőtől csak anynyit várhatók, amennyit magamtól várhatok, irtam az imént. U j világ felé vitt a vonat, nem cselekedhettem tehát hasznosabban, minthogy ujra kételkedni kezdtem mindenben, hogy megérkezve majd, jól megtisztitott talajon vessek lábat. De miért volt ez olyan fontos? Miért vigyáztam már a zakatoló vo­ naton arra, hogyha jószerencsém még Párizsig vezet, ott tiszta talajra ta­ láljak. Mert már ugyancsak ott a vonaton, fokozódó kételyeim közepette, de minden Budapesten hagyott „érdektől" és napi programtól megtisztulva, egyre intenzivebben kezdtem érezni, hogy idegenbe szakadt, s már csak ezért is talajtalan életemnek, tehát művemnek is, csak akkor lesz értel­ me, ha használni tudok vele. Igen, használni és javára lenni az emberek­ nek! Ha többnek nem, hát nehány élettől, munkától, társadalomtól el­ nyomoritottalak. Igen, segiteni! Nemcsak hang, ennél több: szándék aka­ rok lenni!

világ

GEREBLYÉS LÁSZLÓ: PÁRISI ÜZENET Hát vágják testem négyfelé, huzzák karóba fejemet, vessék koszos ebek elé a szivemet, a nyelvemet,

Mig csak az üszkös Dél felől sóhaj riongat: „nincs kenyér! Nincs nyugodalmunk, se gunyánk, és kalyibánkon nincs fedél!"

mert elnémulni nem tudok! De mint kereplő: perelek! Mig szanaszét a szenny,avér ellep bennetek, emberek!

Ameddig szerte a hazug ül tort az igazak felett, ameddig otthon a magyar: magyartól kap legtöbb sebet,

s ameddig csak gyalázatot kap béreként az öntudat! ameddig itt is: együgyű, ki szól: óh, szépséges Nyugat!

AZ EURÓPAI KULTÚRA SZÜLETÉSI ÉLMÉNYEI Irta: K Ó N Y I GÉZA (Ch. Dawson „Európa

születése"

c. könyvének

margójára.*)

Valahogy ugy hangzik Dawson könyvének a címe, mintha emlékbe­ széd volna a pusztuló Európa felett. Nehéz a magunk életének, a mi em­ beröltőnknek távlatától megszabaditani magunkat, mikor olyan bomlás, feloszlás jeleit látjuk, melyet lehetetlen tudomásul nem venni. A régi Európa haldoklik: ki kételkednék benne? U j Európa születik: ki látja pontosan a körvonalait? S haldokolhat-e az, ami igazán teremtő elem volt az európai kulturában s megéledhet-e az, ami igazán elavult? Évek óta irányzatok lesznek urrá, melyek háttérbe szorítják a gon­ dolat értékét s ugyanezek az irányzatok fegyveres erővel üldözik az erőt­ lennek, az értéktelennek bélyegzett gondolatot. A gondolatból táplálkozó világnézeti harc, mely évtizedekkel ezelőtt a kiművelt emberhez méltóbb vitákban, irott vagy élőszóval történt eszmecserékben folytatódott le, ma lövészárkokban, fedezékekben, szabad és nyilt csapatok ütközéseiben, néha bombák repülésében robban ki. A harci módszer e változása min­ denesetre az átalakulás jele. K i tudná megállapitani, hol kezdődik itt a régi Európa halála és az uj Európa élete? E g y bizonyos: az értelemnek — különösen a gondolatot tagadó értelemnek — meg lehetnek a gátlásai és meg lehetnek az optikai csalódásai. Minket az európai kultura hatá­ rozott meg s ha ez zsákuccába jutott és nem tudott jobban kiteljesedni, nem csoda, ha a gondolatanyaggal mesterkedő irástudók már évtizedekóta hirdetik a kultura hanyatlását. A Harmadik Birodalmat, melyben csak a tettnek van sulya, nem a mai vezér kezdte alakitani. A spengleri elmélet előfutára volt a hitleri tettnek. Spengler a közeljövőt, a minden­ napi érdeket megérző ember különös szimatával már Untergangjában igazolta az erőszakot: * A k ö n y v m o s t jelent meg d o rk i t ű n ő f o r d i t á s á b a n .

( A t h e n a e u mk i a d á s ,B u d a p e s t )N é m e t h

An­

„Denn n u r d e rh a n d e l n d e , d e rM e n s c hd e sS c h i c k s a l s lebt letzten E n d e s in d e rw i r k l i c h e n Welt, der W e l t der politischen, k r i e g e r i s c h e n w i r t s c h a f t l i c h e n E n t s c h e i d u n g e n , in der Begriffe und S y s t e m e n i c h tm i t z ä h l e n . Hier ist ein g u t e r H i e b m e h r wert, als ein g u t e rS c h l u s s und es liegt S i n n in d e rV e r a c h t u n g , m i t w e l c h e rd e rS o l d a t u n dS t a a t s m a n n z u allen Z e i t e n a u f die T i n t e n k l e c k s e r u n dB ü c h e r w ü r m e rh e r a b g e s e h e n hat, die d e rM e i n u n g w a r e n , d a s ® die Welt­ g e s c h i c h t e um d e sG e i s t e s , d e rW i s s e n s c h a f to d e r gar d e r K u n s t willen d a sei. S p r e c h e n wir es u n z w e i d e u t i g aus: Das vom E m p f i n d e nf r e i g e w o r d e n e Verste­ h e n ist n u re i n e Seite d e sL e b e n s u n dn i c h t die e n t s c h e i d e n d e " . (id. m. I. 21.)

E z az erőszákelmélet, az embert leegyszerűsitve a civilizáció áldoza­ tának tünteti fel, a népek boldogságát a lelki egységben látja, mely a nemzeti öntudatban fejeződik ki, ez az öntudat viszont csak egyes nép­ csoportokban, azoknak is egy kisebbségében tükröződik. Ebből az elmé­ letből következik a kevés vezér, aki cselekszik, és a sok alattvaló, aki nem gondolkodik; ebből a szempontból következik a hitleri cselekvés, mely vérségi kötelék útján akar uj kulturát teremteni (Mein Kampf I. kötet) hangsulyozva a morális szempontokat és ezekből következtetve a gyarmatositási tevékenységre. A Mein Kampf 45. oldalán olvassuk: „ W i r d der Sozialdemokratie eine Lehre von bessere Wahrhaftigkeit aber gleicher Brutalität der Durchführung entgegengestellt, wird diese siegen, wenn auch nach schweren Kämpfe." Ezekből világos, hogy az uj kulturát sze­ rinte csak a módszer fogja diadalra juttatni. Mellékes kérdés, hogy en­ nek a diadalnak a szociáldemokrata párt állta-e utját? N e m a párt te­ remti a kulturát, de a kultura égisze alatt alakulnak a különböző pártok, melyek a civilizáció visszatükrözései. S ha a régi civilizáció beteg, nem ez v a g y a másik párt fogja azt felváltani és semmi esetre sem azon az alapon, hogy általános érvényűnek mondja magát, de azon az alapon, hogy általános érvényét kényszer nélkül is belátják a kulturát teremtő tömegek. H o g y az európai civilizáció lejárta magát, nemcsak azok bizonyit­ ják, akik pozitiv ujat kinálnak helyette, de azok is, akik kiábrándultak a régiből. „ M i civilizációk már tudjuk, hogy halandók vagyunk" — mondja rezgnáltan Valéry és ez csakugyan kitűnt akkor, mikor a világháború vé­ get ért, de a gazdasági válság elmérgesedett. Mi is az a régi Európa? — kérdezi Valéry a Változatokban: „Az óvilág egy kiszögelése, Á z s i an y u g a t i függeléke. D é l e n hires t e n g e r m o s s a , m i n d e n nép, m e l y partjaira jött, h a t á s s a l volt e g y m á s r a , á r u k a t és ütlegeket cseréltek e g y m á s között, ugyanitt k i k ö t ö k és telepitvények létesültek, a h o l n e m c s a ka zá r u c i k k e k , d em a g u k a vallás, nyelv, t e c h n i k a v i v m á n y a i is forgalmi e l e m e k k é n t szerepeltek. Mielőtt még E u r ó p a felvillantotta v o l n a m a i arcát a Földközi tenger p a r t j a a keleti m e d e n c é b e n m á r i s egy kis E u r ó p á v á alakult". (id. m. 34.)

A m i n t látható, Európa az, amivé a Földközi tenger külsőleg, a ró­ mai szervezés, a kereszténység élménye, a görög gondolat belsőleg meg­ határozta. Ezeknek az alapelemeknek képviselői a munka, a tőke, az áru és gondolatcsere s maga az ezerarcu technika, sőt maga Amerika, mely maga is az európai szellem alkotása. Hogyan alakult ki ez a szellem? — erre felel feltétlenül időszerű könyvében Cristopher Dawson. A középkor kialakulásával foglalkozik, mint belső organikus folyamattal. Rajzában nem akarja a multat aláren­ delni a jelennek, nem akarja szörnyűeknek feltüntetni a letünt százado­ kat, de nem akar regényesen eszményiteni sem. N e m beszél sötét közép­ korról, de nem is eszményíti, nem használja fel hitvédelemre. Felfogása

szerint teljes értéke szerint kell értékelni a középkori vallásosságot, mely állandóan ható s egyedüli ihletője volt a középkor embereinek. „Ez ak o ru g y a n i s n e m c s a k azért volt h i v ő k o r s z a k , m i v e la b e n n e élő e g y e d e k eleget tettek a vallás k ü l s ő k ö v e t e l m é n y e i n e k , még k e v é s b é azért, m i n t h a ab e n n e élő e g y e d e k e r k ö l c s ö s e b b vagy e m b e r s é g e s e b bm a g a t a r t á s t t a n u s i t o t t a kv o l n at á r s a d a l m i v i s z o n y l a t a i k b a n ,m i n ta m a i a k ,h a n e m azért, m e r tk e v é s b éb i z t a km a g u k b a n és o l y a s m i r eb i z t á km a g u k a t , ami k ü l ö n b ö z i k a civilizációtól é s nem tárgya a t ö r t é n e l e m n e k . Ez a v i s e l k e d é s nem vezetett f a t a l i z m u s r a , h a n e m f o k o z t a t á r s a d a l m it e v é k e n y s é g ü k e t . E u r ó p a f é l e l e m b e n , g y e n g e s é g b e né ss z e n v e d é s b e n született meg, o l y a ns z e n v e d é s b e n , a m e l y r ő l i m a , ak ö z e l m u l té v t i z e d e kb o r z a l m a i ellenére sem t u d u n k k é p e t a l k o t n i m a ­ g u n k n a k . De a k k o rac s a p á s a i n y o m á n fellépő k é t s é g b e e s é s ,h a t á r t a l a n t e h e ­ t e t l e n s é gé s kiszolgáltatottság e g y b e n al e g h ő s i e s e b b kiállásokra, a l e g e m b e r felettibb s z o l g á l a t o k r a késztette e k o rb á t o rö n f e l á l d o z ó e m b e r e i t " . (5—6.)

Ennek a szellemnek világitásában mutatja be Szent Ágoston, Szent Benedek és Szent Gergely alakjait, ezért foglalkozik sokat teológiai és egyházi kérdésekkel, melyek azonban nagyon összefüggtek nemcsak gya­ korlati társadalmi tevékenységükkel, de az akkori társadalmi intézmé­ nyekkel is. Európa születésének szellemi gyökereit mutatja meg Dawson s eb­ ben a törekvésében az európai civilizáció megmentése dominál. Európa ügye elveszett ügy — mondja kétségbeesetten s őszinte heroikus gesz­ tussal nemzeti egységnek tekinti Európát: „Pedig h a meg a k a r j u k m e n t e n i civilizációnkat a ze l p u s z t u l á s t ó l , m u l h a ­ t a t l a n u l ki kell f e j l e s z t e n ü n k egy k ö z ö s e u r ó p a i ö n t u d a t o t és t u d a t o s i t a n i kell m a g u n k b a nE u r ó p a történeti é st á r s a d a l m ie g y s é g e s s é g é t " . (10. o.)

Dawson szembe állitja Európát Kelettel: a keleti emberrel szemben nem elképesztő dölyfünket kell hangsulyozni, mellyel a civilizáció egyet­ len lehetséges formájának nevezzük a magunkét, a szellemi közösséget s nem a hatalmi fölényt kellene hangsulyozni: „Ha egyáltalán l e h e t s é g e s ,h o g y a világ e g y s é g e sc i v i l i z á c i ó b a n e g y e s ü l ­ jön, a k k o r ez az állapot c s a k ugy jöhet létre, h aan é p e k i g y e k e z n e k k ö l c s ö ­ n ö s e n m e g é r t e n i e g y m á s h a g y o m á n y a i t , de s e m m i e s e t r e sem ugy, h o g y fi­ g y e l m e nk i v ü lh a g y j á k at é n y l e g e st ö r t é n e l m ih a g y o m á n y o k a t " . (11. o.)

E z a tiszteletre méltó álláspont feltétlenül alkalmas arra, hogy kijelöljük az európai kultura helyét a jövendő nemzetközi társadalomra, de tartunk tőle, hogy a jövendő nemzetközi társadalomhoz még sem visz közelebb. A z át- és leértékelés mai korában u. i. a tett emberei diktálják mindennapi használatra a történelmi hagyományokat s a tudósnak ott, ahol lehet, nem marad más elégtétele, mint védeni utolsó tollvonásig az európai civilizáció tényleges értékeit. De ha ennek a civilizációnak hiá­ nyosságai bármely okból felülmulták erényeit, akkor a tudós nagy emberi erőfeszitése meddő marad Európa uralkodó elemeinek kiméletlenségeivel szemben. Dawson könyve első sorban Európa születésének alapelemeit vi­ lágitja meg. A z elemzés és összegezés jól különböztető élessége jellemzi következtetéseit. Gallia Róma közbelépése nélkül nem tette volna magáévá a hellén világ magasabbrendű civilizációját és a germán világban Róma nélkül és csupán az ázsiai világ hatása alatt sohasem keletkezett volna ragyogó nemzeti kultura. Róma emelte ki elszigeteltségéből a barbár Eu­ rópát a görög gondolat és a kereszténység erejével és segitségével. Róma jelentős szerepét lépésről-lépésre kiséri az iró, a gyarmatositás, a városi civilizáció folyamatát, a pénzforrások megszerzését, a lakosság kizsák­ mányolását az üzletemberek, általában a tőkés kisebbségek által, a legio-

nárius hadsereg szervezetét, mely kezdete és iskolája lett a polgárságnak. A katholikus egyházról szóló fejezetekben kitünő rajzát adja Daw­ son annak, hogyan módosithatják, irányithatják ujonnan fellépő spiri­ tuális tényezők a történelemfejlődést. E jelenség magyarázza meg, ho­ gyan lett az Egyház autonóm és zárt szervezetével, közigazgatásával, hie­ rarchiájával mintegy állam az államban, sőt az államnál is nagyobb ha­ talommá. A z Egyház hivatalos elismertetése s a római állammal való szövetsége döntő tényező az új rend további alakulásában, a kultura to­ vábbi fejlődésében, a klasszikus hagyományoknak a kereszténységhez való viszonyában: „Európa politikai létét a római birodalomnak, spirituális öntudatát a katholikus egyháznak köszönheti. Intellektuális öntudatának kialakulásában viszont egy harmadik tényező szerepel, a klasszikus hagyomány, mely ennek következtében Európa közös öntudatának egyik leglényegesebb alkotó eleme". (59. o.) I g a z : Európa csaknem kétezer évig ugyanazon iskolába járt s a 19. század nebulói s főiskolai hallgatói ugyanazokat a könyveket tanulmá­ nyozták, mint ezernyolcszáz évvel ezelőtt elődeik, a fiatal rómaiak, ugyanazokon a műveken csiszolták szellemüket. A z oktatás szelleme ele­ venebb a középkorban, mint ma, s ha Erasmus, Petrarca s később V o l ­ taire ebből is táplálkoztak, mégis új világot jelentettek. A z állammal egyenrangi egyház kibékül a klasszicizmussal és a görög szellemmel s i g y Róma, a kereszténység s a klasszikus hagyomány tovább nevelik Európát és az európai embert. Ez az urbanus szellem határozza meg a barbárokat is, kik nem sokáig tudták még hóditó létükre sem fenntarta­ ni barbár szokásaikat az urbanus életformákkal szemben, germánok, kel­ ták egyaránt meghódoltak ennek az uj civilizációnak. A 13. században a barbár lett nagyobb, de a római szellem még a római birodalom bukása után is adott valamit az utókornak: a császári birtokokon kialakult me­ zőgazdasági rendszert rabszolgáival, robotosaival, zselléreivel s a mara­ dék földeken dolgozó, független parasztjaival. A z angliai római civilizáció elpusztul, de elpusztulása előtt megté­ riti elpusztitóit, a keltákat. A 6. században már összeolvad a négy elem, melynek összetételéből az európai műveltség létrejön. A fejlődés közép­ pontja Gallia, hol a két csoport egyenrangu félként áll egymással szem­ ben, de kiterjed egész Nyugateurópára ugy, hogy kisebb-nagyobb mérv­ ben az összes nyugati népek átveszik a római germán kulturát. A z egy­ ház megmaradt spirituális közvetitőnek a leigázott rómaiak s a leigázó baribárok közt s ezt a szerepét még a középkor sötét századaiban sem vesztette el, mikor e g y időre Kelet vette át az emberiség szellemi irányi­ tását. A bizánci kulturterjeszkedés áthatja a szláv világot, de ugyanoly mértékben csökken befolyása Nyugaton. Alakitó hatása azonban az európai ember kialakulására éppoly nagy, mint a vikingek kora és Észak-Euró­ pa megtérése. N a g y elmélyedéssel vázolja Dawson a lakható világ U l t i m a Tbulejának társadalmát, mely önkéntesen száműzi magát az európai nép­ közösségtől s amely mégis elsőnek ajándékozta meg felbecsülhetetlen ér­ tékü szellemi termékekkel a modern Európát. A z izlandi kultura sem volt ugyan ment külső hatásoktól, a kereszténység befolyása mégis nagyon bensőségesen hatott rá. Olyan világot fest benne Dawson, melyben a kö­ zösség minden tagja a világtól távol, anyagi javak hiányában, a hagyo­ mányokból meriti élethitét és lelki tartalékait.

A kora középkor hosszú éjszakája jelentős harcoktól terhes. A szel­ lemi hatalom küzd a világi hatalommal. Akármint áll a mérleg, az egyház ápolja jobban a magasabb civilizáció hagyományait. A hübéri állam he­ l y e t t is az egyházra hárult a kultura terjesztésének feladata. A z iskolák fenntartását, a szegényekről, betegekről való gondoskodást is az egyház vállalta magára. A hübéri államban nem volt mindenkinek helye, az E g y ­ házban, mint szellemi társadalomban, mindenki otthon érezhette magát: „ A 10. századi életbevágó kérdése az volt, fölébe kerekedik-e a barbár hübériség az Egyház által képviselt békés társadalomnak és megsemmisiti-e azt vagy forditva: sikerül-e az Egyháznak elfogadtatni a nemesi hübériség eszményeit és magasabb kulturáját, mint ahogy az angolszász és frank bar­ bár monarchiákat sikerült megszeliditenie". A királyi és egyházi hatalom hol szemben állnak, hol békésen halad­ nak egymás mellett s amikor a két hatalom egybeforr, ez az egybeforrás nemcsak az utóbbi elvilágiasitására vezet, de ugyanakkor kiszabadi­ totta a Monarchiát a törzsi politika korlátozó kereteiből és helyre álli­ totta a kapcsot Európa keresztény államai között. Egyházi és világi hagyományok kölcsönösen módositják egymást. S ha III. Ottó ábrándja, — a keresztény népközösség a világbirodalommal az élén, a bár függetlenül, de teljes egyetértésben az uralkodó császárral és pápával, nem is valósult meg, a Karoling hagyományok módosulása mégis odavezetett, hogy a kereszténység már nem e g y imperialista ön­ kényuralom jogara alatt egyesül, hanem szabad népek szabad társulása lesz... A kereszténységre való áttérés eddig ellentétben állt a nemzeti ha­ gyományokkal, a 10. század végén és a következő század elején uj szabad keresztény államok születnek. Dawson teljes joggal tekinti a 11. századot döntő forduló pontnak Európa történetében. Ebben a században ér véget a „sötét" középkor, ebben a században alakul ki a nyugati kultura: „ A 11. századdal megindul a fejlődés, mely ugyszólván megszakitás nél­ kül folytatódott napjainkig. A mozgalom a társadalmi tevékenység minden területét megujitja; a kereskedelmet, a közéletet, a politikai szervezkedést, de a vallásra, művészetre és irodalomra is kihat. E z a kor alapozza meg a modern világot n e m csupán azért, miivel most születnek meg a kulturánkat ma is első sorban jellemző intézmények, hanem főképpen azért, mivel most alakul ki a népeknek az a társasága, amely (minden egyszerű földrajzi foga­ lomnál jelelmzőbb Európára". (295. o.) Bár a civilizáció szempontjából még elütő arcú régiókat lehet meg­ különböztetni (Észak-európai civilizáció, Spanyolországban és Észak-Af­ rikában egy nyugati muzulmán civilizáció, bizánci civilizáció a Balkánon és Egei tenger mellett) a Nyugateurópára jellegzetes civilizáció szigo­ rúan véve mégis az egykori Karoling birodalom területére szorítkozott. A frank birodalom népeinek sikerült elfogadtatni társadalmi szerve­ zetüket és civilizációs eszméiket az összes környező népekkel ugyannyi­ ra, hogy a Karoling-birodalom egységét tulzás nélkül tekinthetjük a kö­ zépkori nyugati civilizáció alapjának és kiinduló pontjának. Igaz, hogy a Karoling-birodalom már nem volt egységes, Franciaország és Németor­ szág egyre jobban és tudatosabban érezte nemzeti különállását, de ennek ellenére mindaketten ugyanazon Karoling-hagyományt képviselték. A középkori kultura tehát igazában a Loire és Rajna közt született. Innen merítette ihletét és eredetét, itt voltak a középkor nagy iskolái, innen in­ dultak ki az egyházi és szerzetesi reformmozgalmak, innen indult ki a

keresztes hadjárat. S innen terjed el Európában a hübéri rendszer, a vá­ rosszervezés, a lovagkori eszmények s itt találkoznak össze az Észak hagyományai az egyházi szellem rendjével és a latin kultura örökségével. A z az erkölcsi kettősség, mely a nyugati társadalmat jellemzi, szintén a középkor öröksége. E g y i k a hősi, másik a keresztény életfelfogás. A vallási egység nem lehetett állandó, de a klasszikus hagyomány még mindig megmarad közös szellemi örökségnek. E z t az arisztokratikus kulturörökséget félti Dawson, a humanista kulturát, melyről maga i s sejti, hogy idejét multa. Ő maga is érzi, hogy nem érhetjük be tovább az­ zal az arisztokratikus civilizációval, mely csak külsőleg és felületesen egyesiti az embereket s figyelmen kivül hagyja igazi, mélyről j ö v ő szük­ ségleteiket. Érzi, hogy a nyugati civilizácó nem kényszeritheti magát, felsőbbrendü hatalomként a világra. „Tisztában vagyunk a leigázott fajok és civilizációk jogaival, ujra véde­ keznünk kell a Kelet feltámadó hatalmasságai ellen, újra tudomásul keli ven­ nünk spirituális hagyományainkat". Hogyan képzeli Dawson ezt a védekezést? A civilizáció igazi egysé­ géhez akar visszatérni, mely nem kizárólag világi kulturánkban s az utol­ só négy század anyagi fejlődésében fejeződik ki. E z az átnyulás mindenesetre meghozza a tudományos kielégülést, kérdés azonban, hoz-e reális megoldást? Elfogadjuk, hogy civilizációnk egysége nem pusztán az utolsó négy század anyagi fejlődésében fejező­ dik ki, de nem szabad elfeledni, hogy a megelőző századokban a spirituá­ lis hagyományok a tényleges intézményelnkei, az élet reális megélésével függtek össze. Si duo faciunt idem, non est idem. H a két korszak ugyan­ azt az eszményt és életmagyarázatot keresi, az nem ugyanaz. A közép­ korban a vallás kisebb mértékben, a klasszikus hagyományok nagyobb mértékben jelenthették a szellemi egységet, de ezeknek az alapelveknek felismerése közelebb visz-e bennünket Európához, mint közös hazánkhoz? E g y e t mindenesetre megtanulhatunk a középkor heroikus küzdelmeiből: hogy a közös szellem megalapozásában mérhetetlen szerepe volt, ez len­ ditette fejlődés felé az egyént, az intézményeket az egész élő társadal­ mat. A gondolat — mindegy: vallásos v a g y világi-e, az is mindegy: tü­ relmes vagy türelmetlen eszközökkel-e — szabadon, bátran akart ter­ jeszkedni és korlátokat akart dönteni és nem korlátokat emelni. E g y e ­ dül ez az előre lenditő erő az, amit átvenni érdemes a letűnt korból. E z t is csak ugy, hogy uj célok szolgálatába állitjuk. S főleg, ha az eszme, a gondolat értékét nem tekintjük olyan arisztokratikus kincsnek, mely csak kevés és válogatott emberek kulturöröksége. N e m az a baja az eu­ rópai civilizációnak, hogy túlságosan kifejeződött az anyagi fejlődésben, hanem az a végzete, hogy nagyon kevéssé fejeződött ki a szociális jólét­ ben. Kevesek kiváltsága lett az utazás, az épitkezés, a művészet, a jó táplálkozás, a gondolattermelés öröme, a magát humánusnak nevező civi­ lizáció a szellem legjobb kincseit a maga prédájának tekintette s ez az e l ­ gondolás az emberek millióit szolgaságba sodorta. H a tehát válság van, az semmiesetre sem azért van, mert sok a kultura, hanem ellenkezően azért, mert e g y hiányos kulturát, e g y fogyatékos civilizációt akarnak durva erőszakkal megmenteni. H a csak ennyit akarunk, akkor az állam­ férfiak parancsa, filozófusok lemondása, tudósok nosztalgiája együttvéve i s kárbaveszett munka.

AZ

ELADOTT

SZOBOR

I r t a : S Á N D O R JÓZSEF A napokban a világ bünügyi és kulturtörténeti érdekességeit egy­ aránt jegyző ujságjai néhány sorban hirül adták, hogy Amerikában meghalt a világ legnagyobb szélhámosa, akinek viselt dolgain valamikor, mint­ egy negyven évvel ezelőtt nagyokat nevetett az eredetiséget méltányló, civilizált világ. Bölcs, megelégedett öregkort ért el a kiváló gentleman: bizonyára nyugodtan, keserűség nélkül halt meg, tudatában, hogy külde­ tését hiven teljesitette. Mert mindaz, ami dolgaiban nem sikerült, nem rajta, hanem az emberek, a világ értetlenségén, fikciókhoz való csökönyös ragaszkodásán mulott. Kitöltött büntetései után a koránjött próféták tü­ relmes mosolyával élte le hátralevő évtizedeit, és most, mikor valóban megérkezett az ő ideje, érvényesülési kora, mikor ragyogó tehetsége ha­ tártalan szárnyalási teret kaphatott volna, halálával mintegy szeliden, figyelmeztet: lám, igazam volt! Ennek a nevezetes uriembernek indulásáról, ki ismételten megerő­ sitette a szabályt, hogy senkisem próféta a saját hazájában, sőt megtol­ dotta azzal, hogy a saját korában sem — semmit sem tudunk. N e m irtak róla a lapok, de akár nyilvánosságra ikerülnek korai zsengéi, akár nem, nagyon valószinü, hogy azok is fennálló társadalmunk nagyképüségei el­ len irányultak. Pályájának egyik legfeltűnőbb állomása a londoni Nelson emlékmű eladása volt. H o g y mi kifogása volt ellene? Művészi kivitele nem nyerte meg teszését vagy pedig a jelképezett eszmei tartalmat találta-e elvetendőnek — örök titok. Tény az, hogy ötvenezer fontért vevőt talált rá és az üzlet egykorú papyruszok tanusága szerint szabályszerűen lebonyolittatott. Csupán az emlékmű elszállitása körül merültek fel apróbb nehéz­ ségek, mely nehézségek közt a legkönnyebb az emlékmű sulyossága volt. A világ emlitett csökönyössége s a hatóságok kicsinyeskedése hiusitotta meg a vállalkozás sikerét. Tetejébe igen kellemetlen helyzetbe sodorta prófétánkat, sőt irigyen visszacsikarta tőle a kenyérre és vizre való teljes értetlenséget, Amerikát választotta működése területéül. És itt érte el zsenije teljes kifejlődését. Napjaink annyi csendes évtized után szinte kiáltva figyelmeztetnek jelentőségére és talán nem sok idő fog el­ mulni, hogy a tisztábban látók felemelik tiltakozó szavukat és lekapar­ ják emlékéről a megbélyegző szinezetű „szélhámos" jelzőt. Tehát itt, Amerikában, több kisebb jelentőségü műve után, mint a Fehér Ház eladása, melyek azonban szervesen hozzátartoznak élete f ő ­ művéhez — a Szabadság-szobor eladásával rakta fel hányatott életére a koronát. Ő maga bizonyára ezt tartotta élete főművének, mert ez volt utolsó tette, amit ellenfelei — a korabeli hatóságok feljegyeztek. Bár hoszszu élete még alkalmat adott volna neki babérait gyarapitani, megundo­ rodva a méltánytalan bánásmódtól szerényen visszavonult, abból a néhány dollárból, valami százezerből, tengetve hátralevő napjait, melyeket eme legutolsó nagy elgondolása után sikerűt irigyei elől elmenteni. Valószinű, hogy az egykoru feljegyzések a szobor eladásának körül.

ötvenezret.

ményeit fondorlatos csalással, haszonleséssel telitett cselekménynek tünte­ tik fel, mi azonban már több tapasztalat birtokában s a megsokasodott je­ lenségek kiáltó bizonyitékaiból itélve, egészen más szempontból nézhetjük a tényt. Ugyanigy az eladás lebonyolitásának módját is reálisabban, ért­ hetőbben, hihetőbben elevenithetjük fel, mint az akkori, elfogultságtól terhes hiradások. A Szabadság-szobra — mint tudjuk ott áll a newyorki kikötőben. Hatalmas, elképesztően nagy, amerikai méretű alkotás. Feltételezzük, hogy egyelőre nagyjából mindenki tudja, hogy lényegében mi az, amit ez a szobor jelképez, éppen azért a meghatározást és körülirást mellőzzük. Negyven évvel ezelőtt, e g y szép, verőfényes napon prófétánk kint bo­ lyongott a newyorki kikötőben. Céltalanul, busan ődöngött, tüdejéből még ki sem fujta teljesen a börtön áporodott levegőjét. Amerre csak né­ zett mindenütt életet és épülő dolgokat látott. Hajók suhantak ki-be, lán­ cok csörrentek, hordók dübörögtek, raktárak teltek és ürültek, megelé­ gedett kereskedők, vállalkozók és szélhámosok dörzsölgették saját kezü­ ket és egymásét, csak ő volt egyedülvaló és társtalan. Minden élő jövőt és uj életet épitett, csak az ő szemébe rémlett bele e g y pusztulásra itélt, vigasztalan, összetartó értékeiben rommá csuklani készülő világ irtózata. E komor szemlélődése közepette ringott be egy ujabb, nagy hajó. Európából. Mély szánalommal nézte a reményben fürdő utasokat, főként kivándorlókat, amint izzadva cipelik motyóikat és megkönnyebbülten lélekzenek fel, ahogy lábaik Amerika földjét érintik. Merengéséből elragad­ tatott szavak verték f e l : Gyönyörű! Remek! Óriási! Egy-két lépésre tőle egy uriember állt, európai, az kellemetlenkedett i g y a fülébe. A Szabad­ ság szobrán lelkendezett. Prófétánk felé forditotta ihletett arcát: — Ugyan, ne tátsa ugy ki a száját! — mordult rá. — De kérem... — hebegte az európai uriember, — hát nincs igazam? Egyébként Mr. Hamadeggs vagyok, vállalkozó és üzletember, most ér­ keztem ezzel a hajóval. Prófétánkban talán ebiben a pillanatban fogamzott meg az eszme, olyan hirtelenséggel, mint Archimedesnek a fürdőkádban a testek sulyveszteségéről való felismerése, v a g y Newtonnak az alma koppanása a fe­ jére. A felismerés és kinyilatkozás, s a cselekvés pillanata szinte egybe­ folyt. — H á t akkor menjen a pokolba! N e m szeretem, ha valaki itt a szo­ bor mellett kukorékol. Meghallja véletlenül a kikötő igazgatósága közül valaki, hogy némelyeknek még tetszik is és mindgyárt valami árat is kér­ nek érte. Én meg annál későbben juthatok hozzá a közvetitési jutalékom­ hoz. — N e m értem... — dadogta M r . Hamandeggs. — N e m érti, persze, hogy nem érti! — Eladó! — súgta a próféta, közelhajolva. — E z ? A szabadság szent szobra? Eladó!? — U g y ,ahogy mondja. — A z istenért... — Nézze kérem, ön üzletember és vállalkozó, könnyebben megérti a dolgokat, mint teszem fel e g y nagyszájú prédikátor v a g y e g y demokrata ujságiró. Sőt, ha elmagyaráznám ott azoknak a néger rakodómunkások­ nak, azok is egyszeribe megértenék. Megértenék, hogy felesleges. Az ő

szempontjukból felesleges, a kikötő igazgatóság szempontjából pedig egyenesen káros a jelenléte. Sajnos, bár mindezeket igen sokan belátják, mégsem lehet nyilvános árverést kiirni a tulajdonjog megváltására és az elszállításra, mert az emberi ostobaság, a fikciókhoz való érthetetlen ragaszkodás meghiusitaná ezt a hasznos elgondolást. Olyan pofázást még nem hallott a világ, ami ezzel járna. Kérem, ugyebár, ez e g y olyan izé itt, ami igényeket ébreszt ugy saját néger rakodóinkban és más balhásaink­ ban, mint szociológus szamarainkban, valamint az önök nagy kofferekkel ideérkező kivándorlóiban is. Mire való ez, ugyebár? N e álljon itt m e g senki a szemét mereszteni, ne képzeljen be magának semmit, ne mereng­ j e n Különben is az igazgatóság majd annakidején gondoskodni fog meg­ felelő pótlásról. Akad majd akár eszme, akár személy, aki elfoglalja en­ nek az öreg csontnak a helyét. A z előtt majd nyugodtan merenghet, min­ denki, amennyi jólesik, imádkozhat és csodálkozhat éjjel-nappal. F ő , hogy ez elkerüljön innen, mielőtt beüt a krach. — Tökéletesen értem önt uram! — mondta M r . Hamandeggs csillogó szemmel. — Sőt, azzal is tisztában vagyok, hogy egyedül ön a titkos ügy­ n ö k e ennek a manipulációnak. A z ilyesmit nem lehet sok személyre bizni. Ugyebár, ha sikerül az üzlet, holmi javitási pletykával leemelik innen az öreg fiut és elfelejtik visszatenni, hehe... Lassan aztán már senkinek sem hiányzik Prófétánk lemondóan legyintett: - A h o g y ez már most hiányzik! — mondta kétértelműen. — És mondja csak, uram, — kérdezte Mr. Hamandeggs izgatottan. — M i az ára? — Kérem, — válaszolta a próféta savanyúra erőltetett arccal, — ezt az ©gyet önnek nem árulhatom el. Ön nem vevő, nem szakmájába vágó az áru, legjobb, ha azt is elfelejti, amit eddig mondtam. — Tévedni méltóztatik! Én foglalkozom műgyüjtéssel is, mondhatom: rajongok a műtárgyakért. Száz más műtárgy közt megszereztem N a g y Katalin ingét, Pilátus lavórját, amelyikben annakidején a kezét mosta. E z pedig itt végképp lázba hozott. — E z egészen más, kérem! A z t hiszem, akkor kiválóan j ó üzletet f o ­ gunk csinálni, különösen ön. Láthatja, nem zsákbamacskát vesz! Ha ezt megszerzi magának, nyugodtan szemétre dobhatja N a g y Katalin ingét és Pilátus lavórját, amiknek valódiságában nem is hiszek. A r r ó l a hölgyről egyébként nem sok j ó t hallottam és kétlem, hogy egyáltalában volt inge? Egészen felesleges lett volna számára. És Pilátusnak is, a birodalmi megbizottnak lavór! Maga valószinűleg összecseréli a személyekhez tartozó tárgyakat. Node beszéljünk a szoborról! A z t bizonyára tudja, a kék Mauritius bélyegből egyetlen példány van az egész világon. N o s , b á r valószinűtlenül hangzik, de mégis ugy áll, hogy ha ezt megveszi, még ennél is ritkább dolog birtokába jut. Kérdezze meg csak ezeket a kiván­ dorlókat, akármelyiket, hogy mi ez! Egyik sem tudná határozottan meg­ mondani. Azokban az országokban, ahonnan ezek ideözönlenek, e g y ilyen­ fajta szobornak még az alapja is hiányzik. És ha meg is van az alap, min­ dig akad valaki, aki már azt eladja. V e g y e meg uram, ennél jobb üzletet életében nem csinálhat. M é g a magamfajta, magát mindenben kiismerő ember is ritkán juthat e g y ilyen nagy szabadsághoz, hogyan juthatna más, a dolgokkal kevésbé tisztában levő ember v a g y akár ország! Hiába,

mister Hamandeggs, az egyén és a népek hibája ugyanegy következmény­ nyel jár: „szabadságuk" eladásával, v a g y elvesztésével. Figyeljen rám ké­ rem — ingyen jut hozzá! A z igazgatóságnak az a terve, hogy megbizható egyén ingyen elviheti. Csupán nekem jár bagatell százezer dollár közveti­ tési dij. Megegyeztünk? — Már vinni szeretném! — V i g y e kérem. Elmegyünk e g y finom helyre, bemutatom a megbi­ zólevelemet, ön leszámolja a százezret, aztán vigye minél messzebbre, épitsen számára egy sufnit, zárja el. Eljön majd az idő, nincs messze már, mikor az emberek megvesznek azért, hogy csak egy pillanatra közelébe kerülhessenek. Jönnek messze országokból, az egész világból, nyomoré­ kon, bénán, félőrülten, a mellüket verve, esengve, mindent igérve, h o g y bocsássa be őket a félszerbe, ahol áll, és ön majd j ó pénzért megmutatja. — Ime, hölgyeim és uraim, ilyen volt! Csak itt nálam látható, rom csa­ lás, nem ámitás, tessék csak, folyvást lehet! Remek üzlet, mi! ? Gyerünk, mister Hamandeggs, számolja le a dollárokat, aztán v i g y e a „Szabadsá­ got" ! A z ám, előbb szigorúan leszámolni! Mert én abban különbözöm min­ denki mástól, hogy ha el is adom az ilyesmit, csak valódi, kemény dollá­ rokért teszem és nem zavaros, ostoba, üres igéretekért.

FEKETE FERENC: EGY JAJONGÓ POÉTÁHOZ Ne hidd, hogy vékony el-el csukló, sopánkodó szent szisszenésed, ha vérről, szennyről s dögvészről szól, nyugalmat ad és menedéket; nem rémültek rémületét vinni, jajongókkal együtt jajongni, de sokkal inkább ma, mint máskor, költőnek szépért kell rajongni, mikor gyűlöletből lesz a szentély és fojtogat tömény sötétség, igen, most zengj dicshimnuszt róla hogy az ég kékje mily csodaszép kék! Ha megroggyant gyenge gerinced és belefáradsz az igába: vedd csak észre, hogy milyen büszke s egyenes a fenyőfa háta; ha maró guny, sötét erőszak megtépázták a lobogódat: nézd, a szabadságnak kékjét lengeti fent, szilaj szellő-had! Ha megríkat a kicsinységed: mutasd a hegyek mily nagyok s hirdesd ha talpig guzsbakötnek: mily szabadok a csillagok!

A NÉPSZÖVETSÉG TEGNAP ÉS MA Irta: GÁL ERNŐ A genfi i n t é z m é n y jelenlegi válsága, m e l y e g y e t e m l e g e s jel­ lege k ö v e t k e z t é b e n e g y f o r m á n érinti a zá l l a m o k politikai, g a z d a s á g i k u l t u r á l i s kapcsolatait, i d ő s z e r ü v é teszi a N. S z . k i a l a k u l á s á n a ks f e j l ő d é s é n e k felvázolását.

Bármely utóbbi időben kiadott nemzetközi j o g i tanulmányban a N . S z . kialakulása évszázadok szellemi fejlődésének gyümölcseként szerepelt. H a a N , Sz. gondolata, minit a nemzetek közötti együttműködés és béke eszköze valóban az emberiség, egyes kiváló szellemeinek ( K a n t ) hagyaté­ ka v a g y politikai hitvallása ( W i l s o n ) , életrehivásának alanyi és tárgyi előfeltételei mégis a világháború okozta szellemi erjedésben, illetve az 1919-20-as békeszerződések által létrehozott területi s politikai viszonyok­ ban keresendők. Már a háború folyamán, a nyugati államok pacifista köreiben gyak­ ran találkozunk a N . Sz.-re vonatkozó javaslatokkal, tervekkel. A z euró­ pai s amerikai közvélemény e megnyilvánulásainak kifejezője és képvise­ lője Wilson, ki hires 14 pontjának utolsó szakaszában fogalmazza meg a N . Sz. alapgondolatát: „meg kell teremtenünk a nemzetek általános szö­ vetségét... hogy ugy a nagy, mint kis nemzetek politikai függetlenségének s területi egységének biztositéka legyen." De a tartós béke s a népek nemzetközi szolidaritásának vágya elemi erővel jut kifejezésre a függetlenségüket s egységüket kiharcoló közép­ európai nemzetek álamalkotó megnyilvánulásaiban is. A gyulafehérvári határozatok egyik legmaradandóbb értékű kitétele éppen az, amely az er­ délyi románság békeszeretetéről és e g y a nagy s kis nemzetek közti egyenlőségen felépülő „szabad nemzetek szövetségében" vetett hitéről tesz bizonyságot. A népszövetségi alapokmány kidolgozása párhuzamosan haladt a b é ­ kekonferencia munkálataival s ahogyan a békeszerződésekben Wilson esz­ mei elképzelései háttérbe szorultak, ugy a népszövetségi gondolat életrehivásában is a wilsoni elvek csupán részleges alkalmazást nyertek. A békeszerződések kettős jellege: egyrészt a győztes angol-francia csoport imperializmusának érvényesülése, másrészt a felszabaduló nemzetiségek államalakitásainak az önrendelkezési j o g alapján való elismerése, rá nyom­ ta a N . Sz.-re is bélyegét. A béketárgyalások folyamán megnyilvánuló angol-francia ellentét (lásd: Ce qui se passa réellment a Prais en 1918-19, P a y o t 1923) hasonló­ kép érvényre jut a népszövetségi alapokmány végleges megfogalmazásá­ ban is. Anglia, ki már a versaillesi szerződések megkötése alkalmával meggátolni igyekezett Franciaország európai hegemóniájának kialakulá­ sát, meghiusitja a N . Sz.-re vonatkozó francia tervezet elfogadását is. Leon Bourgeois francia szociológus alapokmánytervezete helyett, mely e g y saját hadsereggel rendelkező, erős N . Sz.-et javasolt, az áthidaló an­ gol-amerikai elképzelés nyert véglegesitést. A népszövetségi alapokmány s a békeszerződések kapcsolata nemcsak időbeli, de jogi is. ( M a ez a kapcsolat a X I X . ülésszak határozata értelmé­ ben megszűnt.) A z alapokmány az összes békeszerződések homlokzatára iktatódott s i g y a N . Sz. e szerződések betartásának biztositéka akkori

szerepének megfelelő értékelésben: Franciaország és Anglia hatalmi esz­ köze. A Ni. Sz. utjának megértéséhez szükséges az alapokmány s a genfi intézmény ismerete. Angol-amerikai megfogalmazásában az alapokmány célja megnehezi­ teni egy általános háborús viszály kirobbanását. E célból magáévá teszi a béke egyetemlegességének elvét (11 szakasz) és biztositja a tagállamok területi épségét s politikai függetlenségét (10. s z . ) . A háború elkerülésére a „convenant" megelőző s megtorló eszközökkel rendelkezik. A z előbbiek közé tartoznak a leszerelést előirányzó 8., valamint a politikai s jogi döntőbiráskodást kötelezőleg előiró 13., 14. és 15 szakaszok. A támadónak nyilvánitott állam ellen az alapokmány gazdasági, pénzügyi és katonai rendszabályok alkalmazását helyezi kilátásba (16. szakasz). A szankciók érvénybe léptetése azonban nem automatikusan, hanem a tanács többsé­ gének előzetes határozata alapján történik. A N . Sz. hatásköre azonban nem szoritkozik kizárólag a háborús öszszeütközések elháritására. Smuts angol tábornok javaslatai (Smuts: L a SdN, une proposition pratique, Paris 1919) értelmében a N . Sz.-nek a „béke idők civilizációjának nagy eszközévé" is kell válnia. Éppen a béké­ ben kifejtett humanisztikus és szociális jellegű tevékenység az alapja a háborús veszélyek pillanataiban olyannyira szükséges erkölcsi sulyának, Igy a N . Sz. kebelében egész sor mellékintézmény fejlődött ki, melyek működése ma kétségtelenül az általános emberi jólét és haladás irányá­ ban hat. Legjelentősebbek e mellékszervek közül a Nemzetközi Munkahi­ vatal és a Párizsban székelő Nemzetközi Szellemi Együttműködés Inté­ zete. A N . Sz. politikai tevékenységének első szakasza a tőkés termelési rend viszonylagos stabilizálódásának alapján kialakult u. n. polgári pacifizmus fénykorára esik. A négy és fél éves háború után a győzők és le­ győzöttek! egyaránt kimerültek. Békére mindkét csoportnak szüksége volt. A legyőzöttek ideiglenes pacifizmusa érthető, mig a győzteseknek szintén béke kellett győzelmük és hatalmi gyarapodásuk megőrzésére. A győztes nagyhatalmak (Anglia, Franciaország, Egyesült Államok) pillanatnyi megegyezése Németország, Kína (washingtoni egyezmény 1922) és a gyarmatok kihasználásában, belső gazdasági s politikai nehézségeik, va­ lamint a népek háború iszonya voltaik azok a tényezők még, melyek a há­ borút „mint a nemzetközi viszonyok rendezését szolgáló eszközt" egy idő­ re háttérbe szoritották. A nagy imperializmusok közt továbbra is fennálló alapvető ellentétek azonban semlegesitik az ebben a korszakban oly sűrűn, ismétlődő béke- és leszerelési-konfereniciák v a g y „örökbéke" tervezetek hatását. A háború előtti nemzetközi élet diplomáciai s politikai eszközei viszont továbbra is érvényben maradinak (nagykövetek tanácsa). A z amerikai-angol s francia-angol hatalmi ellentétek, melyek a f ő nyersanyagforrások uralásáért, illetve az európai elsőbbségért robbantak ki, meggátolják a tervezett amerikai-angol-francia, majd angol-francia biztonsági rendszer kialakulását. A z angol konzervatizmus MacDonald utáni kormányra jutása keresztül húzza a Herriot féle „genfi jegyző­ könyv" megkötését, mely életbeléptetése esetén a háború utáni idők egyik legjelentősebb béke eszközének készült.

A nemzetközi biztonság megszervezését célzó kisérletek sorozatos csődje (pl. a Lord Cecil-Requin-féle kölcsönös segélynyujtási tervezet) ál­ talános bizalmatlanságot keltenek a N . Sz. által képviselt uj módszerek­ kel szemben, A régi háborús szövetségekre emlékeztető szerződések sora lép életbe, köztük a Franciaországot Belgiummal, Lengyelországgal és Kisantanttal összekötő barátsági és segélynyujtási egyezmények. A z 1925-ben kötött locarnói, majd az 1928-ban aláirt Briand-Kellog paktumok kétségtelenül fontos határkövei a béke egyetemlegessé való té­ telének, a mind jobban elharapózó fegyverkezési versengés azonban e v i ­ szonylag békés korszak lezárulását jelzi, mely után a „világ a háborúk és belső válságok ujabb szakaszába" lép. A z 1929-ben kitört világválság a gazdasági megszilárdulással együtt a külpolitikai stabilizációnak is véget vet. A válság kimélyülésével a nyersanyagforrásokért folyó ellentétek kiéleződnek, majd Mandzsuria Japán által történt elfoglalásán keresztül nyilt harcba csapnak át. A bé­ kés weimari köztársaság helyébe kerülő Harmadik Birodalom s a „dina­ mikus" Olaszország hatalmi terjeszkedése nyomán csakhamar uj világ­ égés körvonalai rajzolódnak ki. Japán, Németország, majd Olaszország N. Sz.-ből való kilépése alap­ vető jellegváltozást kölcsönöz a genfi intézménynek. A z ántánt hatalmi eszközéből a béke fenntartásának védvárává válik, melyben a békés imperi­ alizmusok, a függetlenségüket féltő kis államok s a tagállamá lett Orosz­ ország együtt kisérlik meg az általános háború kikerülését. A N . Sz.-be 1934-ben belépő Oroszország már ezelőtt is jelentékenyen hozzájárult a béke megszilárditásához. Igy a leszerelési konferencián az általános és teljes leszerelést javasolja, majd a szomszédaival megkötött megnemtá­ madási és a támadó félt meghatározó szerződéseivel következetes békeakaratáról tesz bizonyságot. A német terjeszkedéssel szemben a békeszerződések betartásáért megkötött francia-kisantant-balkánantant szövetségi rendszer uj előjelet kap: az utódállamok területi egysége a béke megóvását jelenti. A z egyetemes biztonság elvének fokozatos érvényesülését jelentik a francia-cseh-orosz kölcsönös segélynyujtási egyezményeknek a N . Sz.-i alapokmány szellemében való megkötése (1935). U g y Európában, mint a többi világrészeken a közvéleményt harcias pacifista szellemű szervezetek fogják össze és állitják a N . Sz. oldalára, mely kiteljesedésének tiszavi­ rág korát éli. A következetes békehatalmak azonban a támadó államok kiválása után sem tudják irányvonalukat a N . Sz. megnyilvánulásaiban maradék­ talanul érvényesiteni. Ha az 1931-es japán-kinai konfliktus idején elfog­ lalt félmelgoldásos állásfoglalása a N . Sz.-nek csupán e g y többé-kevésbé jelentős tekintély veszteséget jelentett, ugy az Olaszország elleni szank­ ciók felfüggesztése már komoly kudarc volt. A dinamikus államok ter­ jeszkedésével megalkuvó angol s a maguk után vont francia kormányok meghátrálásai a szerződésszegések s hatalmi önkényeskedések (Spanyol­ ország) végtelen láncolatát eredményezik. Japán kinai előretörése a washingtoni egyezményt helyezi hatályon ki­ vül, mig a Harmadik Birodalom revolver-politikája a rajnai öv katonai megszállása s az általános hadkötelezettség bevezetése után a versaillesi szerződés területi klauzuláit semmisiti meg Ausztria s a Szudéta-terüle-

tek lecsatolásával. A háború utáni hatalmi egyensuly felborult, a békeszer­ ződések rendszere áttört, a N . Sz. pedig az országhatárokat változtató s a népek sorsa felett döntő események irányitásából kikapcsolva, válságos helyzetbe került. Á m minden látszat ellenére még sem maga a népszövetségi rendszer és az egyetemes biztonság elve mondott e sorozatos kudarcok folyamán csődöt. A rendszer és az elv jók, csak alkalmazni kellett volna teljes egé­ szükben őket. A nagyhatalmak közti ellentétek s a vezető rétegeik közti önző kasztpolitika akadályozta meg minden esetben az alapokmány szellemében megkötött szövetségi rendszerek alkalmazását. 1931-ben az angol-amerikai ellentét miatt nem kerülhetett sor Japán támadásának megtorlására. Anglia inkább az U S A s az S U rovására tör­ ténő kiegyezést választotta. 1935-ben nem a szankciókat előiró 16. szakasz bizonyult hatástalan­ nak, hanem az olasz rendszer meggyengülésétől félő Anglia függesztette fel alkalmazását. 1936-ban ugyanezen okból nem foglalhatott a N . Sz. határozott állást a megtámadott Spanyolország mellett. 1938 elején csakis a nyugati nagyhatalmak kész tényekbe való bele­ nyugvása tette lehetővé az Anschlusst. 1938 októberben pedig Csehszlovákia feldarabolása mögött, a N . Sz. kikapcsolásával az angol-francia regresszió nyilvánult meg. A z eseményeik! okozati összefüggéseinek megvilágitásából önként adó­ dik a béke jövőbeli megőrzésének megoldása is. A mind rövidebb időközökben megismétlődő agressziókkal szemben a béke biztositását nem hozhatja sem további engedmények tétele, sem négyhatalmi egyezségek állandósitása, még kevésbé a N . Sz. megreformá­ lása (értsd meggyengitése). A müncheni egyezmény után oly fontos for­ dulatot hozó megujhodás nem a N . Sz. és az egyetemes biztonság félreállitásában, hanem az országok népi béke erőinek érvényesitésében rejlik. A N . Sz.-nek, h o g y feladatának megfeleljen valóban a népek szöveségévé kell válnia. A függetlenségükben veszléyeztetett kis népeknek meg kell ta­ lálniuk egymás megértésének utját, mely egyedül vezet ugy külső, mint belső békéjük megőrzéséhez.

A

T

A

L

Á

L

M

Á

N

Y

Irta: K A R R ERZSÉBET Önálló részlet szerző az 1938. évi Heine-dijjal jutalmazott nagyszabásu regényéből. A konyhaajtón kopogtak. Vajda Máriusz „laboratóriumában" ült s a padláskulcsot vaspor-reszelékké dörzsölte szét. Margit körvonalát már a homályos üvegablakon keresztül felismerte s megigazitotta a szemüve­ gét. Margit lélekzete elállása nélkül jelentette: - A z iskolában megint iszonyú sok az igazságtalanság és odahaza már kibirhatatlan. Apa azt mondja mindennap: Vajdáék? N e m az én izlésem, szivesen fizettem volna valamit, ha Budán maradnak! Máriusz hangosan nevetett: — Én tudom miért! Margit kerek szemekkel nézett rá. — Mert mi demokratát választottunk! — Margit

keskeny szemöldökei kérdőjelekké v á l t a k Máriusz összekulcsolta kezeit a hátán: — Természetesen neked sejtelmed sincs, hogy mi ez! E z az, ami a kulturát teremtette. Csak még mi nem vagyunk annyira, mint a nyuga­ t i országok, nálunk még nincs titkos választójog. E z é r t történnek igaz­ ságtalanságok. Csak ha majd egyszer öregebbek leszünk... — Most ismét eszébejutott a szemüvege. N e m látszom ezzel öregebbnek? Legalább tizenhat évesnek? A lány hosszan nézett rá: — Valamit, mondjuk ti­ zenöt. De minek nekünk öregebbeknek lennünk, ha csakhamar repülhetünk, ha feltalálók vagyunk?! — A fiu suttogta: — Rosszul áll ez az ügy. — M a r g i t szempillái remegtek. Máriusz fel-alá járt a konyhában: — Az apja elvette Oszkártól a gyűrűt. — Máriusz megállt. — Hisz' tudod, hogy az oldathoz kell valami arany. N e m sok, de ez a legfonto­ sabb. A szén csak akkor bomlik alkatelemeire, ha arannyal kerül érint­ kezésbe. Csak ekkor fejlődik a mi finom porunk, ami a magasba emel. Igy Oszkár gyűrűje egyre vékonyabb lett. A z apja most valamit észrevett és meg akarja mutatni a gyűrűt ékszerész barátjának Most azután nincs többé aranyunk. A lány sóhajtott. — Disznóság! M i t csináljuk most? — N e m csinálhatunk semmit — mondta a fiu komoran. — A te gyűrűdet nem tudnád...? A fiu gyorsan felelt: — A n y á m tüstént észrevenné. Különbenis csak aranyozott ezüst. A k k o r már te előbb tudnál aranyat szerezni, hisz ti gazdagok vagytok. — Én? A r a n y a t ? — A lány ajkai elsápadtak a felelősségtől, amely oly hirtelen rácsapott. Azután tüzet fogtak a fülei, a láng átcsapott ar­ cán. Halkan mondta: — Születésnapomra nem kivánok semmi mást, mint e g y aranygyűrűt. A fiu összeráncolta homlokát: — Addig már késő. — A lány arcát mintha kioltották volna. A fiu fel-alá járt: — Tudniillik már sok por összegyűlt, nem fogtuk fel mindet a kartonban. Igy természetesen mind szabadon felszáll és rátelepszik a mennyezetre. A jövő héten Oszkáréknál nagytakaritás. — A fiu széles karmozdulattal jelzett maga fölé. — A z ­ után mindennek vége. — Minek még több repülőpor? Örökké ezt kérdem tőled! Mért nem csináljuk meg már végre a repülő övet, ahogy felrajzoltam neked? Egész egyszerű öv e g y kis tokkal. — D e hiszen tudod, hogy a leszállás még nem m e g y ! — A h ! — ki­ áltott a lány s leugrott a konyhaszékről. Hisz ez oly egyszerű! A tok­ nak van egy kis nyilása e g y retesszel. H a az ember vissza akar térni a földre a nyiláson keresztül kieresztünk e g y kis port. H a jobbra akarunk térni, csinálunk a jobbkézzel e g y kis mozdulatot. Mintha mada­ rak volnánk. — A fiu nevetésbe tört k i : — E z épp olyan repülés lenne, mint a t e madaraid kezekkel. — Margit arckifejezése kioltotta a fiu ne­ vetését. Máriusz leült a konyhaszékre, fejét az öklére támasztotta: Te mindent nagyon is egyszerűen látsz, mert még nem tanultál vegytant. A por kieresztése rossz. A drága anyagot nem pocsékolhatjuk el. És — az­ után ki csinálja a veszélyes próbarepülést? Én! Máriusz levette szemüvegét, hunyorgott. Kiváncsian, mint valami idegent, nézte Margitot. Valami kényelmetlen érzés fogta el, ült a vállai­ ra, telepedett a mellére. Felállt, bement a laboratóriumba, gondolkozott.

Egész fönt a halom tetején nehezékként egy májszinű k ő feküdt. Felvet­ te, megfordult: — Nézd csak! — Margit átvette a követ, megforgatta az ujjai közt: — E z valahogy zsirosabb, mint más kövek. — A fiu örven­ dezve kiáltott f ö l : — Helyes! E z a melléktermék! — A lány a követ áhitatosan a tenyerére helyezte s nyelt e g y e t : — Én megszerzem az aranyat. Maris, a szolgáló behozta az uzsonnát, öt csésze világos kávét a gyer­ mekeknek és egy csésze sötétet Ruthnak, az anyának. A gyermekek gyor­ san elpakolták füzeteiket és könyveiket az asztalról. Maris rádobott egy kávés teritőt. Margit még nem nyult az iskolai feladatokhoz. Ebéd óta az anyja körül kerengett, aki felhalmozott fehérnemű hullámai közt ült és foltozott. Margit a nagy halom ruha közt nem talált rést a hozzámenetelre. Most felállt Ruth, az asztalhoz ment s megkérdezte: — Megcsinál­ tad a feladványaidat?! — M a r g i t előtt most még lehetetlenebbnek tűnt anyját az arany ügyében megkérdezni. Kiment a konyhába a kis pa­ raszt szolgálólányhoz, aki ezekben a háborúelőtti években egy budapesti kispolgári családban sem hiányzott. A tágas udvarról gyermekek neveté­ se és lábdobogása szállt a levegőbe. Maris megkérdezte: — Mért nem mégy te is a gyerekekkel játszani? — Nekem más gondom van, — Maris harsogóan nevetett a mosogató gőzben. M a r g i t az ajtóba állt és arra gon­ dolt, mint már annyiszor: — H o g y tudnak ezek i t t kint annyit játszani? Mit beszélnek egyre az idegen fiukkal ?! — Eszébe jutott mi mindent me­ sélt elalvás előtt a nővére. Gyakran beszélt e g y egyetemi hallgatóról, aki könyvekből szekrényt épitett. N e lenne az ilyennek aranya? Hol is lakik ez? Maris megmutatta az ablakát. Margit egész gyöngéden megkopogtat­ ta az ablaküveget, a szive keményen dobogott utána. A z egyetemi hall­ gató, e g y sűrűszemöldökű „szobaur", barátságosan megkérdezte: — Te valóban a fekete K a t ó huga v a g y ? — Margit lélekzetelállva kérdezte: — Könyveket ir maga, vagy maga is találmányon dolgozik? — A z egyetemi hallgató mosolyogva nyujtotta kezét az ablakdeszkán keresztül. Margit lélekzete elállt, elrémült és elugrott az ablaktól. A z ablak becsukódott. A lány zavartan állt, kezeit rányomta az ablaküvegre: feltétlenül meg akarta tudni, vajjon megkaphatja-e az aranyat. Csupasz kezével az ab­ lakba vágott. A z üveg csörömpölt. Futás közben éles, csengő hangokat hallott. A házmester felkiáltott: — H a h ó ! — A házmester mélyen az ud­ var közepén állt, arcával kómikusan felfelé fordulva, csak lábaikkal alatta. Margit az előszobában maradt, a keze égett. A ház csendes volt. V é r szivárgott az ökléből, még erősebben összeszoritotta. Minden még érthetetlenebbül forgott körülötte, mint eddig. Testvérei, akik naponta az ud­ varra jártak és még sohasem jöttek haza megvágott kézzel... A z anyja még mindig a fehér hullámok között ült. Halkan, rezgő alt hangján népdalokat énekelt. Margit szégyennel és ijedelemmel hallgatta a „kincsem", „szerelmem", „galambom" szavakat; amiket különben csak suttogva, rossz cselédlányokkal kapcsolatban használtak. U g y a n i g y sut­ togtak a szobaurakról is. De egy szobaur betört ablaka — ezt egyáltalán nem lehetett végiggondolni. Ruth ujabb fehérneműdarabot vett elő, Mar­ git belopózkodott a szabaddá tett nyiláson. Merev lábakkal, oldalról ereszkedett anyja lábzsámolyára. A z anya halkan lélekző melle, a napon-

ta megszokott élet, a meleg mindinkább áthatotta s anyja ölébe vetette magát. Ruth megsimogatta a fejét, hosszan beszélt hozzá. Tenyere for­ rón lüktetett. Talán bennmaradt e g y üvegdarab és meg kell halnia. Be­ vall mindent! A k k o r azután vége az aranynak. Minden összevissza kavargott: a keze, a repülés, az arany, az igaz­ ságtalanságok az iskolában, az uj szó, demokrácia. Mindez a szonáta üte­ mére, amely ezeket az órákat mind telesirta. Ruth megkérdezte: — Mondani akarsz nekem valamit? — Igen. — D e csak ezt kérdezte: — M i a demokrácia, ami most a világban van? — Ruth vontatottan válaszolt: H o g y i s magyarázzam meg neked? Népuralom a neve magyarul, min­ denkinek egyforma jog. — T e is demokráciát választottál? — Én? — Ruth nevetett: — Én, gyermekem csak e g y asszony vagyok és asszonyok nem választhatnak. A szó belenyilait, csak az ajkával kérdezte: — Hogyan? — Azután hangosan: — Csak akkor választhatok, ha férfi leszek?! Kulcs csörrent, a folyosóajtó a zárra csapódott. A z apa! Valami végigfutott a levegőn, ami semmit sem hagyott a régi helyén. Ruth fel­ állt, Mariska elvitte a vasalódeszkát, a zongorajáték megszűnt, a nagy nővér és K a t ó berohantak, Margit ökléből ismét folyt a vér. A p a meg­ mosta kezeit a fürdőszobában. Visszajött Maris és fojtottan jelentette Ruthnak: - K i n t van valaki a háztól. — Margit bezárkózott a toalettbe. A p a sulyos lépései tova kopogtak. Felcsapódik a szobaajtó, K a t ó kiáltá­ sa: — Nem én voltam! A z apa hangja megrázza a lakást: — Hol bujkál az a taknyos? E z tulajdonképpen a te lányodra, Margitra vall! Ruth hangja kapcsolódik be: — Épp Margit nem megy soha a szomszédba. — A z apa ordit: — Képmutató! Biztosan könyvet akart a fickótól! Egész bárgyú már a sok olvasástól. T e ilyesmit persze nem látsz! Hazug ez a kölyök! A falakon és ajtókon keresztül a szavak egyes hangzói élesen vág­ ják Margitot. Hallja, amint K a t ó felbőg, kinyitja és felszakitja az ajtót s összehunyoritott szemekkel beront. — Nézz csak rá! — kiált az apa diadalmasan és megragadja Margit karját. — Bevallasz azonnal mindent! — K a t ó fekete szemei vad szemre­ hányással néznek r e á A z apa szétfejti Margit görcsösen összefogott uj­ jait. A sötét vér szivárog. — Megint teteti magát! — kiált az apa. — N e m igaz — nyögi Margit. — Szinésznő! — szól az apa kajánul elnyujt­ va. — Hazug — s magát kinozva kutat ujabb és fájóbb kifejezések után. — N e m igaz! — kiált Margit vakon. Egész közelről látja apja elváltozott arcát és védekező mozdulatot tesz. A z apa sziszeg: — Mit? Vissza akarsz ütni? — E g y ütés. A z utolsó ütések már Ruthot találják, aki közibük állt. A férfi hangja még magasabbra kuszik s már az élén táncol: — A te nevelésed. Már minden alszik, csak Ruth éjjeliszekrény lámpája v e t még v é ­ kony világos sávot az ajtóra. Margit letette a lábait a szőnyegre. Szemei égnek a könnyektől. Ruth tekintete, amikor a kezét bekötötte, lélekzetfojtón még rajta. Ruth ma éjszakára nem csókolta meg... ezért azonban nem kér bocsánatot az apjától. Még ha nem is lesz szabad Farkas bácsiék ünnepére elmenni, amikor unokahuga, Vilma visszajön az intézetből. P e ­ dig biztosan lesz gesztenyepüré habbal. Valami megváltozott s mint valami

10

árnyék fekszik a találmányon. Hirtelen valami szurásként üt át rajta: sohasem szabad választania. D e valami egész ostoba fickónak, k i az

iskolában

m

Ruth ágyához lopózik. Dideregve és félénken szedi össze a gondola­ tait: - Tényleg egyikünk se választhat soha, még akkor se, ha valami nagyot viszek véghez? Soha?! Mint valami kis rab madár néz fel anyjára. Valami hideg és meleg emelkedik fel egyidejüleg Ruthban s ez a hideg-meleg egyre forróbb. A „soha" még vibrált az éjjeli csendben. A nagy gondu kis testet az anya a takarója alá emelte. — M é g akkor se, ha valami nagyot cselekszem? M é g akkor sem?! — suttogta ismét. Ruth kinyitotta teljesen a szemét. Az ablakok világos körvonala kuporgott a falak és a menyezet között. És azt mondta lassan: — Már vannak országok, hol az asszonyok is választ­ hatnak. N a g y o n sokáig küzdöttek ezért. — Margit egész testével odahall­ gatott. — A lányok is? — A lányok is — mosolygott Ruth álmosan. — Én is fogok ezért harcolni — suttogta Margit. — Én megszerzem az aranyat — mormolta félálomban. Ruth ismét felnyitotta a szemét. Pénz­ ről álmodik? — Gondolta meglepetéssel. Tényleg ilyen? A z ablak világos négyszöge kissé magasra kúszott a takarón,

GRÉDA JÓZSEF: GYILKOSSÁG Valakit egy kicsit megöltem, aztán egy csöndes éjjelen meglátogattam lenn a földben. Olykor szoba is sirverem. S leirni is álig merem, de felült ott a sirgödörben, s beszélgetni kezdett velem az, akit egy kicsit megöltem. Alig pár napja, hogy megöltem, s most elbeszélgetünk ezen. Forog szavunk arégikörben, emlékezik, emlékezem. — Hogy érzi magát? — kérdezem, s ő mosolyog: — Csak igy, megölten... — Igaz — döbbenek meg, hiszen alig pár napja, hogy megöltem. S nem bántott engem, bár megöltem. Kedvenc nevemmel szólilott, mert látva engem meggyötörten megtudta, mi a nyers titok, hogy kétélű minden gyilok, s kettő a vesztes minden pörben, s mert messzebb már én sem jutok, mint 6, nem bántott, bár megöltem.

Ruthnak

fá

„ F E L V I D É K I

S Z E L L E M "

Irta: F Á B R Y Z O L T Á N Volt e g y hitünk, volt e g y álmunk: a szlovenszkói magyar szellemi­ s é g lesz az az archimedesi pont, mely kiforgatja sarkaiból az eddig volt tespedt, konok, elmeszesedett magyar életet. Számkivetett magyarok vol­ tunk, de uj érintkező pontok, veszélyben, de haszonnal élők. Mást láttunk és többet tudtunk, uj hangokra fülelhettünk és lemérhettük eddig volt igéinket. Léghuzatban álltunk, átestünk gyerekbetegségeken, de megáll­ tunk férfitalpakon. Szlovenszkóiak lettünk, elkülönült elkülönitettek, mások, uj magyarok. M i előbb gyerekes hittel, később teljes tudatosság­ gal csak egyet éreztünk: missziónk igényét, jogát és kötelességét. Hit­ tünk csökönyösen, áskálódások, félreértések és gunyolódások ellenére. Hittünk eredmény nélkül, mert hiába volt husz év, nem tudtuk magun­ kat ugy megmutatni, hogy látva lássanak. Mohók lettünk és türelmetle­ nek, szétforgácsolódott mindent-próbálók. A z uj-ság egyenetlensége ha­ tott bennünk, hol dajkáltuk, hol riogattuk, hol meg áldottuk és átkoztuk másságunkat. Európa volt a hazánk, szegénynemzet a szerelmünk, nép­ képviselet a mértékünk és emberség a magyarságunk. Csak az volt és lett magyar, ami emberséges volt és nem megforditva. A szlovenszkói magyar szellemiség varázsszava és elcsépelt frázisa, igazolása és elmarasztalója i g y lett a vox humana. E z az elvontság lett a szlovenszkói élmény legiga­ zabb valósága és legfőbb igazolványa. E g y intuitív módon apriori ere­ dővé sugalmazott előjegy. A z eredővé lényegült előjegy a tartalom egyöntetűségét, megbonthatatlanságát mutatja. Amikor Szlovenszkóba csöp­ pentünk, a világháború poklának, az embertelenségnek voltunk áldozatai, amikor most a szlovenszkói magyarság nagyrésze visszakerült az anya­ országhoz: az antihumánum politikai koncepciója zsebelte be a hálát. K i magyar tud azonban ennek a ténynek feltétlenül és gátlás nélkül örülni ?! Szlovenszkó e g y része viszzakerült, de ez nem a vox humana törvénye, ez az antihumánum hatalmi szervezettségének politikai sakkhuzása. Danao ajándék. Timeo Danaos et dona ferentes... A szlovenszkói magyar szelle­ miség, mely a v o x humana jegyében született, erősödött és hatott, a da naók ajándékakép' ágyazódott bele az anyaország politikai életéibe, ha­ mis előjeggyel, zsákbanmacska tartalommal. M i nem ezt akartuk... Volt e g y álmunk, volt e g y hitünk: mi leszünk az uj magyar élet csi­ rái és sürgetői: a felelősséget, Európát és változást jelentő humánum, kultura és a következetes népképviselet perifériás rohamcsapatai. „ A pe­ rifériák ma rohamcsapatok, uj honfoglalók, uj embertalajt hóditók. Kell, hogy az idő érkeztével egészségesen, ifju erővel és célbiztos aktivitással •készen álljanak, hogy megteremtsék, életre segitsék... Emberországot — magyar földön." És idők érkeztével, mintha csak a magam volt lelkese­ désére jött volna meg a visszhang. A visszatérés előestjén Szvatkó Pál irta az Uj Szellemben: „Rohamszázadot formáltunk... A magyarság virá­ g a kivánunk lenni. Mi itteniek vagyunk az elmult husz é v magyar frontharcosai s uttörői e g y megmásult életnek". Istenem, de szép: sorsforditó rohamcsapat, kisebbség, mint történelmet csináló rohamszázad! V o l t egy hitünk, volt álmunk... Álom? Valóság! Hangos, rikoltó, gabalygó magyar valóság. Vezércikkek témája, kormányválságok apropója, parlamenti vi

ták vihara és ünnepi szónokok tromfja. N e v e „felvidéki szellem", mely jött, látott és győzött. „Felvidéki szellem", mint magyar forradalom, mint a megujhodás legbiztosabb záloga. Ime a valóság: a szlovenszkói magyar szellem, politikai potenciájának megfelelően, le nem tagadható politkai erő lett. Politikai fenomén, uj magyar értékjelző: „felvidéki szel. lem", melynek lényege és eredője azonban egyetlen egy név: Jaross. A „felvidéki szellem": jarossizmus. E z a jarossizmus azonban nem egyenlő azzal a szlovenszkói szellemmel, melynek ismertető előjegye a v o x humana. A jarossizmusban kirobbant „felvidéki szellem" nem a huszéves szlovenszkói szellem következetes eredője, csak kisajátítója, meghamisitója. És mégis realitás. Erő, hatósugár, szuggeszció. Csak mi tudjuk, hogy ez bizományi erő, kölcsönszuggeszció, közvetítés, utánzás, idegen bűvölet kihatása. A mag, a nap messzebb van. A jarossizmus a regresszió hatalmi konjunkturájának magyar vetülete. Rohamcsapat, mely idegen előjeggyel az antihumánum politikai koncepciója érdekében rohamozza a még dönteni nem tudó magyar patópálságot. „Felvidéki szellem", melynek napja a Spree partján kél. M i nem ezt akartuk! A „fel­ vidéki szellem" is pislog e g y e t : tuléles, szokatlan és idegen e napfény és maga a vezér, kinek izzó magyarságát már külsőleg is aláhuzza a Bocskay-nyakkendő: tragikus tévedés, idegen napfény áldozata, teljes vakság a német veszedelemmel szemben. De máskép nem lehet. E z törvény, meg­ szállottság, ámokfutás. A k i egyszer a regresszió szövetségese lett, az foglya lesz, hűbérese, ugrasztottja és végrehajtója. Nincs menekvés. Nincs kivétel! Még kell állnom: ijesztő e perspektíva. Tullőttem volna a célon? Ez, ennyi lenne a felvidéki szellem magyar életutja ? Barátaim, Pestre ke­ rült irótársaim, szóljatok, válaszoljatok! Hangotok alig hallom, csak a nagy politikai hullámverés ideért zugását. E z vagytok, ti vagytok? Szo­ lidárisan és egyetemlegesen? Tudatlanok vagyunk és tájékozatlanok. A k i husz éven át „stószi remete" voltam, most tényleg e g y istenhátamögötti élet remetéje vagyok: egyedül. Egyedül magunkkal, a husz, évvel, ami voltunk. Egyedül: őr, számadó és számonkérő. Ülök a rádió előtt, forga­ tom a gombot, idézlek benneteket: „Felvidéki irók estje." Jaross A n d o r beszél: „Felvidéki szellem". V é g r e ! D e a legilletékesebb nem tudja meg­ mondani, hogy mi fán termett. A csehekről beszél, akik itt az irodalom­ nak még az irmagját is ki akarták irtani. De ez nem sikerült, mert. a ko­ máromi vár daca, a munkácsi vár romantikája stb. Megdöbbenek: ez az ember, ez a politikai vezér nem látott minket, mert a szlovenszkói iroda­ lomból ép' ez hiányzott: a klisé. Rólunk itt e g y hamis beidegzettség be­ szélt szokványfrázist, mely nem tudja, hogy mi mindlen voltunk, csak ez nem. Vass László jól tudja ezt és lám eltagadja. A diákmozgalmak kró­ nikásaként husz év történetéből annyira kilugozott mindent, hogy a Sarló, tehát a lényeg, két egyszerű tőmondattá és „tragikus tévedéssé" szür­ kült. Ennyire futja a „felvidéki szellemből"? Ez nem a mi harcunk, ez nem a mi arcunk! K i é hát? A m i az irók estjén nem hangzott el, azt Jaross elmondta azon az uj­ ságirói lakomán, melyet az Uj Magyarság, tehát Milotay István lapja rendezett a „felvidéki szellem" tiszteletére: „ K é t erőkomponens találkozását ünnepeljük itt. A nemzeti gondolat szellemi munkásainak találkozását, akik Prágából indultak el és érkeztek ide, a magyarság szivébe, az

egyik oldalon, a másik oldalon pedig azokat a szellemi munkásokat látom, akik itt Budapesten voltak ennek a gondolatnak az élgárdája". Milotay és a szlovenszkói szellemiség, mint erőkomponensek: ki tudott erről? És Jaross most mégis a legteljesebb rokonságot sugalmazza az egész magunkkal valamit. De éreztük azt is, hogy ezt csak akkor tudjuk a nem­ zet életében értékesiteni, ha gárdánkat olyan tábor fogadja ölébe, mely rokon a miénkkel." Élcsapatok, ha találkoznak, magyarok ha találkoz­ nak... N e m ! I t t Henlein szlovenszkói fegyvertársa találkozott e szellem magyarországi fegyverhordozójával. D e ahogy Henlein nem jelentheti a németséget és Milotay a magyarságot, ugy a jarossizmus sem jelentheti a felvidéki szellem kizárólagosságát. Ha pedig mégis jelenteni akarja, ak­ kor ez csak e g y módon lehetséges: a kisajátítás utján. A jarossizmus által inaugurált „felvidéki szellem" igazában csak M i lotaynak hozhatott „valamit", ahogy ezt a „valamit" vállveregetőn csak a Völkischer Beobachter nyugtázhatta. Ha ezt látom és tudom és megfigye­ lem a magyar politikai élet menetét a „felvidéki szellem" betörése óta, akkor biztos kézzel vázolhatom fel ennek a szellemnek legsajátosabb erőés hatóvonalát, mely nem más, mint Budapest és Berlin viszonyának Ber­ lin javára szóló rendezése. A z eredmény: a latolgató politika helyén száz­ százalékos tengelypolitika! A hűbéri viszony lidércét elhessegette a „rend" államaihoz alkalmazkodó uj magyar élet megkiáltása. É s ez, uj ma­ g y a r élet belpolitikailag is egyjelentésű: regresszió. A szocializmus a ka­ tonaszellem telepitési akciójának jegyében csinál forradalmat, a huma­ nizmust a nürnbergi szellem váltotta fel és a jobboldali kereszténységet ennek megfelelően már nem Róma határozza meg, de a rasszizmus türelmetlensége. A zsidótörvénytől, a Korunk Szava kimulásáig: pontosan ki­ mutatható az uj csira, a magyar megujhodás csodaszere, mely a ményt. A felvidéki szellem, mely szlovenszkói szellem néven még a v o x humana erő és eredővonala volt, a jarossizmus révén az ezeréves magyar gond — a német veszedelem — kollektiv megkiáltása helyett i g y lett az antihumánum hatalmi dinamikájának a szálláscsinálója. És nem most először. Mert nem Budapest volt az első állomás, Budapest: a kiteljesedés. A próbagalopp először és eredményesen itt Szlovenszkón zajlott le a német regresszió javára. Csak most látjuk és tudjuk az összefüggéseket: a na­ gyobb, az országos győzelem reflektora teljes világosságba állitja azt a bomlasztó erőt, mely itt két-három éve regressziós munkára és falazásra terrorizálta és csábitotta a v o x humana elkötelezettjeit. Ime az erő, mely meggyőződéseket pörkölt, tollakba kapott és dezertőröket szült. Ime az erő, mely uj magyar életet igér és hamis optimizmust hoz, uj rendet, de idegen szolgaságot. „Felvidéki szellemet", de kisajátított, meghamisitott erkölcsi fogalmat, az antihumánum dinamikájának igazolására és propa­ gálására. A szlovenszkói szellemet, mely a v o x humana magyar rohamcsapa­ tának tudta magát, a jarossizmus bomlasztó csirái abban a pillanatban kezdték ki, amikor az pozitív értelmet kapott, történelmi feladatot, anti­ regressziós missziót: a német veszedelem magyar megkiáltását. E z a megkiáltás husz év hamisitatlan és igazolt eredőjét jelenthette. Micsoda nyár

országnak

„felvidéki

volt ez az utolsó, és micsoda ősz! Milyen élesek voltak a szemeink és mi­ lyen rekedt a hangunk. A világveszély magyar figyelmeztetése üvöltött bennünk — visszhangtalanul. Óh emlék lidérce, szépsége, bánata: amikor száz év ködén át elénk állt Kölcsey, a morállal e g y jelentésű haladás tisz­ tasága, egy ősre, e g y szentre bukkantunk. A magyar megrendültség á r v a ünnepén viharkeserű alázatban, e g y kivédhetetlenül feltörő nagy ma­ g y a r és keresztény sikolyban — Szánd meg Isten a magyart! — találkoz­ tunk itt mindnyájan hivők és hitetlenek, mi magyarok és nem magyarok. A pesszimizmus viziója volt ez, az ima ultima ratioja. Joggal! Ma ma­ g y a r megujhodásra készülődnek és a Völkischer Beobachter vállveregetőn idézi a „felvidéki szellem" élharcosát. Barátaim, ünneplő és épitő felvidéki szellem: gyümölcsöt akartok aratni e g y fáról, melynek más volt a virágja? Narcizmusba bódult süke­ tek és vakok v a g y t o k ? Barátaim, akik ma a cseh rabság fikcióját élitek ét élvezitek, akik igent tudtok bólintani erre a szokványfrázisra, vessétek figyelő szemetek egy pillanatra ránk, akik már párhuzamot vonhatunk a „cseh rabság" és a regressziós kisebbségi lét különbsége között. Mert ne felejtsétek el, ennek a Magyarországon csodává felfutott „felvidéki szel­ lemnek" mi nemcsak ára és böjtje vagyunk, de tanulsága és itélete i s . Mi már tudjuk, mi a jarossizmus öröksége. Mi vagyunk a politikai m e g ­ nyilvánulásra képtelenné preperált és ájultságra itélt magyarság. Har­ madosztályu állampolgárok, akik negyedik osztályúak csak azért nem l e ­ hetünk, mert ez a kategória a zsidók privilégiuma. Harmadosztályuvá pe­ csételődtünk, pedig Jaross elsőosztályu szövetségese volt ugy Henleinnak, mint Hlinkának. Ime az eredmény. Csodálkoztok ? Nincs ennél ter­ mészetesebb. Regressziós nacionalizmus mást nem tehet. Autarkia ez a szó leglogikusabb értelmében. Rövid három hónap nagy tanulságot vetit a magyarság felé: aki a német regresszió védszárnyai alá helyezi magát, az tapodhat ugyan lefelé, de felfelé — szolga. A k i tehát ilyen uton akarja elérni a „feltámadást" és „függetlenségét", az hazáját, népét, az első lát­ szateredmények után, egy még nagyobb, szervezettebb függésbe segiti. Regressziós nagyhatalomnak kis nép nem lehet szövetségese és partnere, csak objektuma, hatalmi eszköze és hübérese. I t t csodálkozásnak nincs helye: aki a regressziót hivja, az olyan szellemeket idéz magára, melyek előbb-utóbb felfalják. A mai szlovenszkói tanulság, holnap már a Duna­ medence valósága lehet, aki ezt nem látja, aki ezt a tengelyrendet a Dunamedencében elősegiti, az népének akaratlan ellensége és emberségi elkö­ telezettségének dezertőrje. A szellemember ennél is több: tudatos cinkos. Ahol az antihumánum hatalmi dinamikája jelenti a „rendet", a „forradalmat", „megujhodást" és egyetlen realitást, ott a szellemember csak a non possumus gesztusával reagálhat. A magyar szinen ma a „felvidéki szellem" ágál. Ágál és hangosko­ dik olyan időben, amikor a magyar jobbak elhallgatnak. E z nem lehet lás. „Szabadság a hó alatt": itélnek a Remenyik Zsigmondok, Horváth Béla ugyanakkor az utolsó szó jogán tesz pontot. A „félig-meddig elhallgattatott magyar irók nevében" F é j a Géza beszél: „ A magyar politikával szemben pedig nagyon világos és egyszerű az állásfoglalásunk. A magyar Bábel zavaros korában részt nem veszünk". Pont. N e felejtsük el — erre a tényre idők érkeztével vissza kell majd lapozni, — hogy a „ m a g y a r

véletlen.

megujhodás" előestjén legjobbaink mint hallgattak! Hallgatnak, hallga­ tunk, csak a „felvidéki szellemnek" van szüretje, keletje és sajtója. És e g y szép nap el fogtok hallgatni ti is barátaim. E z a törvény. Hitelrontók lesztek: hiteljavitók. A mesterséges „felvidéki szellem" helyén szót fog kérni az eredeti szlovenszkói szellem. Bennetek a humánum magja, a népképviselet „fertőzése" és egy szép nap kitör belőletek a csömör: a hall­ gatás. És ez lesz a gyógyulás, a feltámadás. Hiszek a csömörben! É p ' e nagy magyar megujhodással, e reform­ lázzal kapcsolatban. Hiszek a csömörben, mert tudom a tegnap volt pél­ dát és hasonlatot: Németh László esetét a reformkorszak első „megkiáltásával" kapcsolatban. Hiszek a csömör biológiai törvényében, minden egészséges szellem logikus etikai funkciójában az óriásra duzzasztott percemberkék sorsgabalyitó apokaliptikus korában. Hiszek a nagy ma­ g y a r csömörben, mert hiszek a szlovenszkói szellem missziójában, mely ideig-óráig vak vágányra futhat, de el nem mulhat. Hiszem a csoda nagy realitását, a szlovenszkói szellemmel egyjelentésű „felvidéki szellem" fel­ támasztó és megtartó erejét, munkánk igaz gyümölcsét, a v o x humana töretlen szuggeszcióját: Kelj föl és j á r j !

B R A S S Ó I

V Á L T O Z Á S

Irta: S Z E M L É K F E R E N C A m i t mi szülővárosomban megszoktunk, az az állami berendezke­ déstől független, teljés és minden porcikájában magyar világ volt, ahol ur és szolga, városi és falusi egyaránt e g y nép fiának érezte magát. T á r ­ sadalmi különbségek, v a g y ellentétek lehettek, de nemzeti v a g y faji elté­ résekről soha nem esett szó. Brassóban mindezt máskép találtuk. Udvar­ helytől Segesvár is különbözött, de ez semmiben sem hasonlitott hozzá. Segesváron hóditók voltunk, az uralkodó réteg minden előnyével és elzárt­ ságával. Brassóban meghökkenve kellett észlelnünk, hogy a foglalók ha­ talmi fölényét senkisem hajlandó elismerni. É s mégis a város méltányos részt engedett önmagából a történet folyamán falai közé v a g y falai alá került három népnek. N e m mintha mind e három nép önként és belátás­ sal — valamilyen „contrat social" alakjában — mondott volna le hatal­ muk egyrészéről a másik kettő javára. A z erők azonban valahogy egyen­ sulyba helyezkedtek és kiegyenlitették v a g y néhol megsemmisitették egymást. A z új élményt a város külső képe még nem közvetitette. Segesvár latinos, Udvarhely parasztos arculatával ellentétben Brassó maga volt a germán rendszer és hüvösség. A z egész település szinte érintetlenül őriz­ te a késő-középkori városköztársaság minden emlékét. Fiatal ismerősök ugy számoltak be a városkapuk lebontásáról v a g y a várárkok feltörésé­ ről, mint a közel tegnap eseményeiről. A mostani uj házak és új külvá­ rosok m é g a városfejlesztők képzeletéiben sem léteztek. Brassót akkori­ ban még mindig az őstelepülők vonta vonalba épitett házsorok jellemez­ ték. A Cenk magasratörtető dombja, a későnkelő és koránnyugvó nap, a hirtelen leboruló és makacsul szemerkélő őszi ég elválaszthatatlanul egy-

befonódnak a rideg város képzetével. Udvarhely aranykorbeli naposságát felváltotta e g y riadalmasabb, nyugtalanitóbb korszak kemény, de életre­ szoktató légköre. Igaz, e g y csepp meleget sem adott s bennem sem ébredt iránta különösebb lelkesedés. A józan meggondolás alapján egyszerüen befogadott s mi hasonló alapon egyezségre léptünk vele. A középkorból itt maradt házak idegenségén, a Fekete Templom elnehezült gótikáján, a hegyek közt egyre szükülő uccák szinte eszmei hidegségén ez a megegye­ zés nem tudott változtatni. Éppen mert csak holmi hallgatólagos szerző­ désről volt szó: nagyon észszerű, nagyon rendezett, de szeretettől mentes viszonyban volt egymással az ember és a város. Néha mégis bizonyos enyhülettel emlékszem a háboru-alatti ötvenezer lakosu kis közösség csöndes életmódjára. Ritkák voltak a gépkocsik, rit­ kák voltak az emberek — és ritkák voltak a gondolatok is. A uccákon és a házakban éles fehér fényt és fejfájditó bűzt terjesztő gázlángok ég­ tek. E z a világitás csak Brassó hagyományhoz ragaszkodását hirdette. Előttem mégis mindig a maradiság jelképeként lobogtak fel e lángok, hi­ szen már Udvarhelyt is villany világitotta. A gázlángok méla félhomá­ lyában a szellem nem érezte j ó l magát, de annál biztosabban hizott a nagyiparosok vagyona. A z emberek korán feküdtek, korán keltek — és csakugyan aranyat leltek. Este kilenckor kihalt a város. A makacs éjsza­ kázók elenyésző kisebbsége apró korcsmákban húzódott meg s az üres uc­ cákon csak az őrjárat léptei kopogtak. A moziból ( a z egész városban egyetlen hasonló műintézet v o l t ) hazatérő szász polgár bizonyára az ősök kóbor szellemeire gondolt ilyenkor s elandalódott az éjszakai uccák kö­ zépkori ódonságán. A z ugynevezett Bolgárszeg felé ballagó román is dédapjainak sirjára emlékezhetett a közel temetőben. D e vajjon mire em­ lékezhettünk volna mi ilyen csendes éjszakákon?... Hiába kerestük az ősök teremtő lelkének nyomát, Brassó hüvös kövei hallgattak. Bármeny­ nyire enyhe volt ez az élet, számunkra folytonos lelkifurdalást, titkolt iz­ galmat jelentett. Mi nem mélyültünk tartós gyökerekkel a város talajá­ ba. Csak a felület voltunk, valami könnyű máz, amit bárki lekaparhatott. Egyelőre még uralkodtunk s ezt senkisem vonta kétségbe. D e ha­ sonlóképpen kétségbevonhatatlan ténynek tetszett, hogy a szászok a vá­ ros urai. Brassónak szász volt a polgármestere, német a hivatalos nyelve, benszülött germánok a hivatalnokai. A kereskedelemben német pénz for­ gott, az iparban német kéz dolgozott s végül is a német zseb keresett mindenütt, igaz, hogy nem érdemtelenül. A z uj valóságot csak lassanként és nagyon nehezen ismertem fel. Hiszen én e g y tökéletesen magyar gló­ buszról krületem ide s változatlanul érvényesnek hitt fogalmaim egyszerre használhatatlanoknak bizonyultak. Szinte ujra kellett felfedez­ nem az egész világot. Legelőször a szász diákok kék, piros, zöld sapkáit vettem észre. Köztünk s a szász diákok közt a viszony nem volt sem baráti, sem ellenséges. Talán faji zárkózottságukkal és germán fölény-érzetükkel ők vigyáztak a távolság megtartására. Talán mi okoztuk e különállást. Már akkor is hiányzott belőlünk az elemi diplomáciai érzék ahhoz, hogy a hüvös közönyt barátsággá v a g y legalább is nyilt ellenségeskedéssé vált­ suk át. Szerettük a félmegoldásokat s az elhallgatás kényelmes menedé­ két. Később mentségünkre felfedeztem, hogy apáink között még nem volt meg ez a hüvös különbség. A kiegyezéses években minden nehézség,

minden surlódás ellenére is más j ö v ő képe tárulhatott eléjük. E g y r e hal­ lom még azokat a szivélyes beszélgetéseket, amelyek idősebb szász urak és hasonlókorú magyarok között lefolynak — lehetetlen, hogy ezeknek mé­ lyén ugyanolyan hűvös közöny rejtezzék, mint aminő fiaik érintkezését hidegitette el. Szinte-szinte a mesék birodalmába utalom e g y neves szász iró regényének azokat a részleteit, ahol brassói magyar és szász gyerme­ kek között nemzeti alapon lefolyt összetűzésekről és verekedésekről van szó. Ezek az apák gyermekkorukban talán csakugyan verekedtek, de nem ezzel a megokolással. M i azonban már nem is verekedtünk. Tán jóelőre megéreztük már, hogy saját jövőnk más csillagképek jegyében alakul. Ennélfogva óvatosan tartózkodtunk egymástól s még szokásaink, játé­ kaink sem egyeztek. Sokkal nyiltabb, sokkal egyszerűbb viszonyban éltünk román diák­ társainkkal. Valahányszor a Bolgárszegbe kellett mennem tejért — min­ den második nap, — folyton rettegtem, hogy az egyik szük uccában kéz­ bekaparintanak s ki tudja milyen állapotban kerülök haza, ha egyáltalán hazakerülök. Valószinüleg ők is hasonlóképpen gondolkozhattak a ma­ gyarok lakta uccákról és rólunk. Ha pedig semleges helyen, például a Fellegvár mögött lévő felhagyott kőbányában találkoztunk, akkor kölcsö­ nös kiabálások és kődobálások közben szabályszerű csata fejlődött ki. A csata kimenetelét rendszerint nem a küzdőfelek vitézsége, hanem az ebédutáni nyugalmukban megzavart Kőbánya-uccai szomszédságok mér­ g e s beavatkozása döntötte el. Gondosan ápolt nemzeti öntudatunkat per— sze sértette, hogy ellenfeleink egyáltalán szembe mertek szállni velünk. D e csodálatos: népi öntudatunk e g y cseppet sem berzenkedett emiatt v a g y román diáktársaink egyéb tettei miatt. Sőt emlékszem, hogy a v e ­ lünk e g y osztályba járó Ovid Vătă an barátunkat őszintén szerettük s kedvéért igyekeztünk helyesen kiejteni a nevében kétszer is előforduló torokhangú „ ă " betűt. Mindeme sok ellentmondó érzés valami zavaros össze-vissza rendetlenségben terjengett bennünk — a döntő jelleg azon­ ban természetesen saját uralmi helyzetünkből adódott. Különös ideges­ séggel szoktuk volt nyilvánitani ezt az érzést. Kissé értelme-vesztetten hadakoztunk a külső, ismeretlen világban készülődő bizalom ellen, ami­ ről sejtésünk is alig volt. Fütyültünk és handabandáztunk a sötétben s ezzel bizonyítottuk be önmagunk előtt erőnket és létezésünket. A sötét pe­ dig e g y r e sűrűsödött. Zavarodottak voltunk és nem tudtuk miért. Szervezetünk mélyén va­ lahol e g y ideg v a g y e g y mirigy működésében különös változások kezd­ tek történni s noha a test egészen nem adhatott magának számot állapo­ t a módosulásáról, homályosan mégis érezte, hogy valami nincs rendjén. A z aranykor bő biztonsága észrevétlenül átolvadt e g y más, nyugtalanabb korszakba, aminek mibenlétével senkisem volt tisztában. Csupán azt éreztük, hogy a régi kormányzó eszmék már nem illeszkednek töretlenül a kétségbeejtően változó világhoz. Egykori életformánk, mint a magárahagyott gépezet, haragosan zörögte tovább a megszokott mozdulatokat, amig aztán egyszerre csak megállott és magunkra hagyott.

KULTURKRÓNIKA A MAGYAR FALUKUTATÁS ZÁRÓFEJEZETE A d o k u m e n t u ms o k s z o rt ö b b az e l m é l k e d é s n é l . Ilyen d o k u ­ m e n t u m r a a k a d k ö v e t k e z ő k b e na z olvasó. A d o k u m e n t u m o t , m e l y i r á s f o r m á j á b a n levél, K o v á c s I m r e a „ N é m a F o r r a d a l o m " és e g y é b jelentős f a l u k u t a t óm ü v e k szerzője tette közzé, illetve intézte gróf Teleki Pál m a g y a rk ö z o k t a t á s ü g y im i n i s z t e r h e z , a b b ó la z a l k a ­ l o m b ó l ,h o g ya m i n i s z t e re g yp a r l a m e n t i interpellációra a d o t t vá­ l a s z á b a n a Táj é sN é p k u t a t óK ö z p o n t kiállításával k a p c s o l a t b a n m e g t a g a d t as z ű k e b b m u n k a t á r s i g á r d á j á t , k ö z t ü kK o v á c sI m r é t is.

Miniszter U r ! Professzor urnak szerettem volna szólitani, mint az egyetemen, d e még idejében rádöbbentem arra, hogy ez lehetetlen. Ön többé nem pro­ fesszor: miniszter, aki vajjon vállalja még gróf Teleki Pált, az egyetemi tanárt. Szóval: Miniszter U r nem voltam ott a parlamentben, amikor a Táj és Népkutató Központ kiállitásáról elhangzott interpellációkra válaszolt, viselkedő tanitványok" nyilvános megdorgálásáról. Megvallom őszintén, hogy a dorgálás nem lepett meg, mert hiszen dec. 7.-én este másfél órán keresztül a kiállitás termeiben már volt benne részünk. Nagyméltóságod akkor magához kérette szűkebb munkatársi gárdáját és szokatlan szi­ gorúsággal mondta szemünkbe rólunk alkotott véleményét. Engedje meg, hogy most én is elmondjam véleményemet az egész kérdésről. Sokáig viaskodtam ugyan, mig rászántam magam erre a lé­ pésre, de végülis nem tehettem másként, mint a toll után nyultam. A m a bizonyos estén Nagyméltóságod nem engedett szóhoz jutni bennünket. „ I t t csak én beszélek" — mondotta, ha valamelyikünk próbálkozott érvei ellen érveket felhozni, tehát már csak azért is kénytelen vagyok i g y ref­ lektálni kritikájára. Azután tanitványai közül nekem nem kell tartanom semmitől. Én megbélyegzett emberként élek a társadalomban: előttem az összes hivatalos ajtók betétettek. A műegyetemen is felfüggesztettek, nem vizsgázhatok, nem fejezhetem be tanulmányaimat. Nekem nincs vesztenivalóm, ha megirom annak az estének történetét és valakinek meg kell irni... Ezért vállalkoztam én erre a hálátlan szerepre. A nagymultu Károlyi-palotában már nem volt közönség, csak a lira pák égtek és a falakon a térképek, grafikonok és a felirások virrasztot­ tak. A z első teremben nyolcan vártunk a miniszter urra, a kiállitás veze­ tői és rendezői. Amikor megérkezett, mindjárt rátért a tárgyra: — A z t hiszem tudják, hogy miért jöttem? Megmondani őszinte vé­ leményemet a kiállitásról. Kifelé mindenért vállalom a felelősséget, de be­ felé tisztázni kellett e g y e t s mást... Csalódtam önökben: egész eddigi munkásságom összeomlott bennem. E z nem tudomány, ez propaganda: diszkreditáltak engem és diszkreditálták az ügyet. Mint tanitványaimat megtagadom önöket, soha többé semmi közünk egymáshoz. Kemény szavak voltak és megdöbbentőek. Néha szünetet tartott, ilyenkor ugy éreztem küzködik önmagával, nehogy megindultsága látható jelekben kiütközzön... Azután teremről-teremre és térképről-térképre járva másfél órán keresztül elmondta kifogásait.

csak az ujság

A legsulyosabb vádja az volt, hogy a kiállitás propaganda izű. E z igaz, de éppen azért kiállitás, hogy propagáljon. Minden kiállitásnak pro­ paganda szerepe van. A z anyag összeválogatása és összeállitása is ezt a célt szolgálta. A z I . teremben az agrárpolitikai részt én rendeztem el: ez ellen voltak Nagyméltóságodnak legsulyosabb kifogásai. A tájak diffe­ renciáltságát emlegette és azt, hogy az uj földreform lebonyolitását jel­ ző térkép hibás, nem érti meg a közönség és félrevezet mindenkit. A közönség nagyonis megértette, ellenben a nagybirtokosok ennél a térképnél csóválták legjobban fejüket s azt hiszem itt van a hiba... Nyomatékosan ki kell jelentenem, hogy ezért a térképért mindnyájan vál­ laljuk a felelősséget. Nagyméltóságod azt mondta: — N e m kell elsietni a dolgokat. Ha az egyik tudós lekésik, megcsi­ nálja a másik és csak az történt, hogy valaki elől, pechjére, elvitték a dicsőséget. A z t hiszem ezen a ponton tér el véleményünk és szélesedik ki a ma­ gyar sorskérdések egész komplexuma. Nagyméltóságod tudós a szó igazi nemes értelmében. Tudós, aki csak az abszolut igazságot keresi. A táj és népkutatásban inkább a táj érdekli, a néppel, az emberi társadalommal csak annyiban foglalkozik, hogy milyen hatással van a föld felszin alaku­ lására. Nagyméltóságod az embert, mint földrajzi tényezőt veszi figye­ lembe; társadalmi, gazdasági és főleg szociális viszonyaira nem kiváncsi. V a g y hogy szakszerűbben fejezzem ki magamat: azt nézi, hogyan alakit­ ja át például a szteppét kulturtájjá, de már életformája, társadalmi be­ rendezkedése, megélhetési viszonyai, általában összes emberi problémái nem érdeklik. Ezért mondta: legfeljebb az egyik tudós lekésik... Véleményünk szerint itt nem e g y tudós lekéséséről, hanem az egész magyarság lekéséséről van szó. Eleget mulasztottunk már, ha tovább is csak bogarászunk, annak katasztrófális következményei lehetnek. Miniszter Ur, akkor a Károlyi palotában ott volt a magyar nemzet. Nagyméltóságod képviselte a történelmi osztályt. Mögöttünk a falakon a térképeken kiugró szines foltok jelentették az agrárproletár tömegeket. Györffy professzor a kunsági parasztdemokráciát képviselte, Kovács Pé­ ter, egyik gyakornoka a Tiszavidék szegényeit, Elek Péter, másik gya­ kornoka az uradalmak népét, Kiss István, M a g y a r y tanársegéde a csong­ rádi parasztságot, Magyary professzor a magyar középosztályt, Hilscher tanár, Vargha és Matula mérnökök a dolgozó értelmiséget és én... én a kihivott magyar végzetet. Szemben álltunk és mig élek nem felejtem azt a pillanatot. Soha nem felejtem e l ; Kiss István egy végtelenül nehéz moz­ dulattal tárta védelemre tót karját a térképek, grafikonok és felirások elé. N e m szólhatott semmit, mert Nagyméltóságod leintette, de Kiss Ist­ vánnak a tekintete, néma meghajlása mindennél többet mondott... Miniszter U r Kemsét emlitette a parlamentben, mint az igazi, a célnak megfelelő falukutatás példáját. A kemsei kiszállást mi csináltuk és most minden hiusági és egyéb kérdést félretéve az ügy érdekében meg kell mondanom: a kemsei munkát Elek Péterrel és egy másik „komiszul viselkedő" falukutatóval, Hilscher Zoltánnal, mi hárman, a hűtlen tanitványok szerveztük meg. A z első kollektiv falukutatás volt Magyarországon és mint öreg cserkészek mentünk le ebbe a kis ormán­ sági egykés községbe. A cserkészruha kötelezett. M i a cserkészetből e g y nagyon terhes és sulyos törvénnyel léptünk ki az életbe: a cserkész f e l -

tétlenül és minden körülmények között igazat mond. Nemcsak a cser­ készélet apró élményeiben, az iskolaélet rakoncátlan levegőjében és a gyerekstiklik kötelező világában, hanem igazat mond kint az életben is. A cserkésznek igazat kell mondani a politikai, gazdasági, szociális és tár­ sadalmi kérdésekben is. Hiszen Nagyméltóságod is azért szervezte meg a cserkészférfiak mozgalmi egyesületét, a Fiatal Magyarság Szövetségét, mert nagyon jól tudta, hogy a cserkészeten felnőtt férfiak egyetlen politikai pártban sem éreznék j ó l magukat: azoknak külön „párt" kell. Mi a cserkész igazmondás igényével mentünk le Kemsére. Ott eleinte bizalmatlanul fogadtak bennünket, mert azt gondolták, hogy cserkészruhába bujtatott fináncok vagyunk és azért vizsgáljuk az istálló, magtár és padlás állományát, kérdezzük tőlük életük legaprólékosabb problémáit i s , hogy az adóemelésre alapot találjunk... Csak amikor megtudták jöve­ telünk igazi célját és egyik este a tábortűznél én kimondtam feléjük a nagy igazságot: aki a magyar parasztság ellensége, az a miénk is, értették meg az igazi cserkészeket és sirtak, amikor eljöttünk tőlük. A könyvhöz, melyet Kemséről irtunk — Elsüllyedt falu a Dunántul a cime — Miniszter ur i r t bevezetést. A k k o r Nagyméltóságod is alá­ irta a könyv tartalmát. Most, hogy mégegyszer átlapozom, az összefogla­ lásban ilyeneket olvasok: „ E g y olyan faluval állunk szemben, amelynek emberanyaga, gazda­ sági, szellemi és erkölcsi megnyilvánulásának minden mozzanata felemész­ tődött és emésztődik abban a szakadatlan harcban, amelyet a számára rideg társadalom és rideg táj ellen kell folytatnia... Főleg a külső gazdasági és társadalmi körülmények s az ezeken felépülő ideológiai megnyilvánulások azok, amelyek Kemse süllyedő életének előidézésében részt vettek. Ezek sokkal egyetemesebb jelenségek, minthogy csak Kemsét érintenék s ha itt süllyedést jelentenek, máshol sem fognak felemelkedést előidézni... Kemse ma e g y kitagadott, utolsó óráit élő kis társadalmi egység képét mutatja. A gyógyitás és mentés munkája természetesen nem lehetett vállalkozásunk célja, de tisztában vagyunk azzal, hogy pillanatnyi mes­ terséges injekciózásokkal nem lehet megmenteni a falut, e g y nemesebb társadalomba való beilleszkedés idejét pedig nem fogja megérni. Lehet, hogy a falu régi lakóinak házait jövevények töltik ki s Kemse, mint köz­ igazgatási egység létezni fog, de a multat végigküzdők utódaikat nem küldik és nem is küldhetik falujuk jövőjének kiépitéséhez. Amikor pa­ rasztságunkat a szinpadi beállitás kellékeivel ellátva messzi földről idesereglett nézők és sajátmagunk előtt megtáncoltatjuk, Kemse a jelenetek mögött némán statisztál s a mélyenlátók előtt a táncos és daloló magyar nép illuzióját nagyon komorrá teszi." És még csak az utolsó mondatát a könyvnek: „ A föld hiánya i g y lesz a nemzetpusztulás előidézője és a nagy­ birtokok halálgyűrűje a nép megfojtója". Miniszter ur a könyvet, tehát ezeket a megállapitásokat szintén aláirta. Sőt még a közgazdasági egyetemen nagyszámú és előkelő hallga­ tóság előtt elő is adatta velünk. A k k o r még 1936-ot irtak és a falukuta­ tás csak a következő évben lett üldözött tudomány. A m i t Kemsén e g y községre csináltunk meg, az lassan kiszélesedett az egész ország területé­ re. A kiállitáson volt egy térkép, a Karczag környéki gazdaság-földrajzi felvételekről. Annak készitésekor én is ott voltam. Heteken keresztül jártuk a tanyavilágot és mindent a legaprólékosabb részig felvettünk. A z

egész kiállitás i g y készült. E g y része, mint doktori értekezés átment Nagyméltóságod kezén, tehát jónak kellett lennie és i g y minden térkép külön-külön a valódi helyzetet mutatja. A tanitványok diszkreditálták az ügyet, de ők nem a tiszta tudo­ mányra, hanem a kérdések megoldására törekszenek. A z uj magyar ifju­ ság észreveszi az embert is a földön és jobb körülmények között szeretné tudni. Hányszor néztem bele azóta riadt diákszemekbe, akik nagy lelke­ sedéssel fogadták a táj és népkutatást és most nem értik a helyzetet és tő­ lem kérdik, mi van i t t a háttérben? Kérem Nagyméltóságodat, ne haragudjon meg ezekért a sorokért: ez bucsu is, mert hiszen a parlamentben kijelentette, soha többet nem le­ hetek a tanitványa...

A MAI NÉMET GAZDÁLKODÁS ÖNVALLOMÁSA A német birodalmi statisztikai hivatal a Wirtschaft und Statistik cimű folyóiratban közli az elmult öt év termelési mérlegét. A közlemé­ nyekből saját adatok alapján mutatható ki, hogyan alakult a nemzeti szocializmus alatt a munkások és kispolgárok, valamint a nagyipar hely­ zete. A z adatok kiterjeszkednek mindenre. Megállapitják pl. hogy mig a német császári birodalom 540.000 négyzetkilométeren 67.8 mill. lakossal rendelkezett, addig jelenlegi területe 600.000 négyzetkilométer, 78.8 millió lakossal. A munkanélküliség — egész lényegtelen maradéktól elte­ kintve - megszűnt. ( ! ? ) A közlemény különben általános összehasonli­ tási alapul az 1932. évet szóval a gazdasági válság mélypontját veszi. (Ekkor 7 millió a munkanélküliek száma. Ausztria bekebelezésével 600 ezer munkanélkülit kaptak.) A nemzeti szocialista rendszer alatt a munkások és alkalmazottak száma 12 millióról 20.8 millióra növekedett. Hozzájárult azonban ehhez az általános védkötelezettség bevezetése, a munkatáborok, a rendőrség és a közigazgatás nagyobbodása, valamint a pártbürokrácia és alakulatai (88, SA), melyek egyedül egymilliónál jóval több munkanélkülit emeltek ki a munkapiacról. A z ipar 1932-ben kereken 3.7 millió munkást foglalkoztatott. Ez a szám 7.5 millióra duplázódott. A munkaidő átlaga — a kimutatás szerint 6.9-ről 7.8 órára szökött. Ez azonban jelenleg már tulhaladottnak tekinthető, mivel 1939 január 1.-től a hivatalos munkaidő napi 10 óra, sőt az állami rendelésre dolgozó üzemekben ennél is magasabb. A háborús ipari termelés növekedését a következő felállitás tünteti föl (millió tonnákban): 1932 1939 N y e r s v a s bányászat (behozatal) 3.93 15.96 V a s t e r m e l é s 1.34 9.79 N y e r s a c é l t e r m e l é s 5.65 19.39 C e m e n t 2.8 12.6 B e n z i n 0.4 1.26 N y e r s b e n z o l 0.2 0.5 K o s z é n 104.7 184.5 B a r n a s z é n 122.6 184.7 A l u m i n i u m 19.200.— 127.200.— M ű g y a p j u 1.300.— 99.400.—

A gazdasági önellátásra való törekvés mezőgazdasági téren jelentéktelen emelkedést eredményezett. A z 1932-3 idény 38.9, az 1937-8. pedig 41.7 millió tonnát mutat. A mezőgazdasági termelés összértéke 8.7 mil­ liárdról 12.6 milliárd márkára emelkedett. V a g y i s : mig a mezőgazdasági többtermelés 7, addig a gabona áremelkedése 30 százalékos. A tömegélelmezés szempontjából rendkivül fontos még, hogy 1932-ben az élelmiszerszükséglet egynegyede behozatal utján került a Birodalom terü­ letére, 1938-ban viszont már csak egyötöde - a fogyasztás korlátozása következtében. Bizonyos cikkek a piacról teljesen eltűntek, illetve a tö­ meg részére elérhetetlenné lettek. Számokban kifejezve a „nemzetiszocialista gazdasági rendszerben" a háborús ipari termelés emelkedése 400-700, a mezőgazdasági termelés 7, a mezőgazdasági cikkek drágulása 30, a munkaidő hosszabbodás átlaga pedig 15 százalék. A kifizetett munkabérek összege 1932-ben 5.4, 1938-ban 13.4 mil­ liárd márka. A kimutatás szerint a bérek egyharmaddal, a vásárlóerő pedig egynegyeddel emelkedett, ami azt jelenti, hogyalétfenntartási költ­ ségek a bérjövedelem fejlődése elé kerültek. E z a látszólagos javulás azonban mindjárt eltűnik, ha figyelembe vesszük a kötelező levonásokat (Arbeitsfront, Winterhilfe, stb.) és a munkaidő meghosszabbodását. Ha pedig a pótanyaggazdálkodás következtében beállott minőségromlást (pl. a ruházati cikkek élettartamának nagymértékű rövidülését) tekintetbe vesszük, akkor a bércsökkenés ténye minden további nélkül — a hiva­ talos kimutatás nyomán is — megállapitható. legjellemzőbb a mai német gazdasági rendszerre, hogy ugyanakkor az évi ipari osztalék 250 millió márkáról 550 millióra ugrott, azaz a rész­ vényesek 120 százalék jövedelemtöbbletet könyvelnek el. A munkanélküli jövedelem mértéke i g y a duplájára emelkedett, nem emlitve az igaz­ gatósági, felügyelőbizottsági tantiemeket, továbbá a vezető állások emel­ kedő tendeciáju jövedelmeit. (Horváth Ernő) A

N É M E T E K R A J N A . A

d ö n t é s e k u t á n

ÉS

K Á R P Á T U K -

m ü n c h e n ié s nem

b é c s i

m u l i k el n a p ,

met

i r o d a l o m b ó l . A c i k k , a m i t egyik

l é n y e g e sr é s z é b e n

b e m u t a t u n k , a

n a g y m u l t us a H a r m a d i k B i r o d a l o m

h o g y a n é m e t s a j t óö s s z e s h a s á b j a i n

b e r e n d e z k e d é s e óta s z a l o n n á c i

K á r p á t U k r a j n a k é r d é s e

Tat

k e r ü l j ö n .

s z ó b a ne

N i n c ss z ü k s é g

i d e v o n a t ­

k o z ó v a g y ezzel k a p c s o l a t b a n e s e m é n y r e : —

álló

K á r p á t U k r a j n a m i n ­

d e n aktualitástól

f ü g g e t l e n ü l

ér-

h a s á b j a i n jelent meg

D i e

s K á r p á t -

U k r a j n a stratégiai f e k v é s é v e l fog­ lalkozik. K á r p á t U k r a j n a geopoliti­ kai é s stratégiai helyzetével u g y a nm á rs z á m t a l a n

e d d i g

n é m e t irás

dekli a n é m e t e k e t .É r d e k l i a lapo­

foglalkozott, e za z o n b a no l y a n át­

kat, érdekli a folyóiratokat. Az

t e k i n t é s b e n érinti a k é r d é s t , h o g y

c s e h s z l o v á k i a i á l l a p o t o k

u j

b e k ö v e t k e ­

e g y u t t a l

a t u l a j d o n k é p p e n i n é m e t

z é s eó t a K á r p á t U k r a j n á n a k h a t a l ­

t e r v e k k ö z é is

mas

N é z z ü km i t m o n da c i k k , illetve

i r o d a l m at e r m e t ta B i r o d a l o m ­

b a n .E n n e ka zi r o d a l o m n a k a ter­ m e l é s et o v á b b folyik. A m a g y a r á zat u t á na k e l e t e u r ó p a io l v a s ó előtt felesleges k u t a t n i .M i n d e n k i t u d j a . . . É p p ezért i s m e r t e t ü n k a z ő k b e n e g yi g e n jellemző

k ö v e t k e ­ p u b l i k á ­

ciót e b b ő l a zu jK á r p á t U k r á n n é -

szerzője,

b e p i l l a n t á s t e n g e d .

W . P a n c s e n k o J u r e v i c z ,

aki n e v eu t á n itélve b i z o n y á r a a N é m e t o r s z á g b a n

m o s tl á z a s a n to­

b o r z ó d ó u k r á n s á g k ö r é b ő l való: K á r p á t U k r a j n á t

n y u g a t k e l e t i

i r á n y b a n az U n g v á r C s a p K ö r ö s m e z ő v a s u t v o n a l szeli át,

a m e l ya b é c s i

z a t m á r i k e r ü l ő ut. E z a z o n b a n d ö n t é s előtt k ö z v e t l e n a h a t á r k ö ­ S l y a n b o n y o l u l t é s k ö r ü l m é n y e s , M á r a m a r o s s z i g e t n é l p e d i g o

z e l é b e n ,

4 0k m .

h o s s z u s á g b a n R o m á n i á n

vezet keresztül.

E za v a s u t v o n a l

h o g ye g yn a g yh a d s e r e g szállitása s u t á n p ó t l á s a s z á m á r a

gyakorlati­

lag s e m m i k é p p e n s e m jöhet k o m o l y a b é c s i a t o n á k előtt s z á m i t á s b a . d ö n t é sk ö v e t k e z t é b e n kb. N a g y s z ő l - k 3 2 0 k m . h o s s z ú . Av o n a l

lősig (Sevlus) M a g y a r o r s z á g h o z k e ­

M e g g o n d o l á s a i n k

folytatja W .

a n c s e n k o J u r e w i c z — rült, u g y h o g y K á r p á t U k r a j n a ö s z -P s z e k ö t t e t é s e

S z l o v á k i á n át Prágá­

val, illetve R o m á n i a felé, t ö b b s z á z

a r r aa m e g ­

állapitásra k é s z t e t n e k , h o g y K á r p á t U k r a j n a stratégiai j e l e n t ő s é g e

a j á t o s s á g a , k i l o m é t e r e n k e r e s z t ü lm a g y a r t e r ü ­ topográfiai s d o t t s á g a leten h a l a d át é sigyB u d a p e s t el­ politikai a

u g y ,

m i n t geo­

k ö v e t k e z t é b e n

b á r korlátozott, e n n e k ellenére i g e n

l e n ő r z é s e alatt áll.

a g y s e g yK á r p á t D u n a , illetve E l l e n é r ea m a g l é v őv a s u t i ö s s z e ­ n á r p á t V i s z t u l a t é r b e n i k o n f l i k t u s k ö t t e t é s e k n e ké s a jól kiépitett ut­ K e s e t é ne g y e n e s e nd ö n t ő jelentőségű. h á l ó z a t n a k , K á r p á t U k r a j n a m é g K á r p á t U k r a j n a g a z d a s á g i fejlődé­ m a is n e h e z e nk ö z e l i t h e t őm e g e g y g y a n u g y ,m i n t g e o p o ­ kelet felöl t á m a d ón a g y o b b h a d s e ­ sét illetőleg u litikai é s stratégiai s z e m p o n t b ó l reg s z á m á r a . H o g ya K á r p á t o k m a g a s l a t a im i l y e na k a d á l y t jelen­

n a g y o n

t e n e k a t á m a d ó n a k ,a v i l á g h á b o r ú

h o g ye g yu j n y u g a t k e l e t i i r á n y ú

f o n t o s

a za k ö r ü l m é n y ,

a s u t v o n a l m e g é p i t é s e , vagyis a E z é r t a k a r v a j á t ö s s z e k ö t t e t é s helyreállitása e u r ó p a i h á b o r ú s z l o v á k i a , C s e h o r s z á gé s K ö z é p e u ­ e s e t é n a S z o v j e t U k r á n h a t á r r ó l a S r ó p a felé, a K á r p á t o k geológiai K á r p á t o k i g g y o r s a n előretörni a t r u k t u r á j a k ö v e t k e z t é b e n a r á n y l a g első v é d e l m i v o n a l á t é s h a r c á s z a t i s é k e s e n bebizonyitotta. a vörös h a d s e r e g

bázisát itt kiépiteni.

Az 1 9 1 5 .

tapasztalatai igazolják, h o g y ez cél a r á n y l a g

g y s z e r űé s n e m is d r á g a ( s z e m b e n é v e z o k k a l a t e n d e n c i ó z u s hireszteléa a

k ö n n y e n elérhető.

M i n t a térképről látható, e g y ilyen

s e k k e l , a m e l y e ka z o nk ö r ö k

részé­

ről k e l t e k s z á r n y r a ,m e l y e k

k i m a ­

a d t a k e z e k b ő l a z épitkezésekből). o r o s z e l ő n y o m u l á sa l e g k ö n n y e b b e n r k r á nd é l K á r p á t o k a t u g y a n i s s a l e g r ö v i d e b bu t o na n y u g a t u k ­ Az u r á n alföldiről S t a n i s l a u n ,

r o n t a n a K o l o m e á n L e m b e r g e n

és

Prse-

n y u g a t k e l e t ii r á n y b a nh o s s z ú ,

i g e n

s z é l e sé ss ű r ű n lakott v ö l g y e k sze­

e g f o n t o s a b b e z e k k ö z ü l m y s l n keresztül. Az e z e n a terüle­ lik át. A l ö l g y e k k ö z ü l H o m o n n á n á l k e z ­ ten a d o t tsűrűv a s u t ih á l ó z a t lehe­ a v tővé teszi

a t a r t a l é k o k

ő d i k , a zu k r á n s z l o v á k n é p r a j a i é s h a d i ­ d h a t á r o né sk é t s z á z k m . h o s s z u s á g ­

a n y a g o k gyors u t á n p ó t l á s á t .A n é ­ m e t s a j t ó b a n

s z é l t é b e n h o s s z á b a n

b a n v o n u l S n i n a n , S v a l a v á n ,

D o v -

é n k e r e s z t ü l a z u j fővárosig, k e r e s z t ü l i h Husztig. E z a völgy c s u p á n 2 0 0 u t e g yn a g y o b b m o d e r n h a d s e r e g 0 0m é t e r r e lf e k s z i k a t e n g e r szi­ s z á m á r a alig jöhet tekintetbe. E b ­ 3 e fölött s k ö z b e n p á rh e l y e n m a x i ­ b ő l a z i r á n y b ó l u g y a n i s a keletről n u m1 0 0m é t e r i g t e r j e d ő e m e l k e ­ jövő t á m a d á sk a t o n a i l a g igen fá­ m tárgyalt é s z a k R o m á n i á n

é s t keli l e k ü z d e n i .Ap r á g a i s a j t ó r a d s á g o s é s veszélyes, ezért t e h á t d r t e s ü l é s e szerint e n n e ka v a s u t v o ­ n e m is tételezhető fel, h o g y m e g k i ­é a l n a k a kiépitését H u s z t i g é s a z o n sérlik. E z e n t e r ü l e t e n k ö z v e t l e n n v a s u t i ö s s z e k ö t t e t é s es i n c s U k r a j n á n a k

ő r ö s m e z ő i g m á r is tervbevették. K á r p á t - tul K

B u k o v i n á n k e r e s z t ü l

S z o v j e t U k r a j n á v a l .

Az erre

irá­

W .P a n c s e n k o J u r e w i c z h o z z á f ű z i

h o g y a m o n d o t t a k n y u l óp r á g a ié sm o s z k v a i v a s u t t e r - szerint K á r p á t U k r a j n a k ö z l e k e d é s ­ v e k ezideig m i n d i g m e g h i u s u l t a k . t e c h n i k a i l a gé p p o l yk e v é s s é v a n rá­ M a r a d n a t e h á t at á m a d á s ilyen u t a l v a a M a g y a r o r s z á g h o z k e r ü l t i r á n y a e s e t é b e n

m é ge z e k h e z ,

a zi g e n k ö r ü l m é ­ alföldi részre,

n y e s C e r n ă ui C â m p u l u n g l a c o b e n i -

m i n t

g a z d a s á g i l a g ,

m i v e l a s z ü k s é g e sv a s u t iö s s z e k ö t -

tetések kiépitése után életképesen tagolódik bele a Középeurópa-Romania-Feketetenger háromszögbe, (Szacsvay Gusztáv) A FÖLD LAKHATÓSÁGA. Friedrich Ratzel, az emberföldrajz megteremtője (1882) tudománya fő­ feladatának ama törvényszerűsé­ gek megokolását tekintette, melyek szerint az ember eloszlik a földön. Ratzel óta számos kisérlet történt, főleg annak kikutatása irányában, hogy mennyi a föld legmagasabb ember-befogadóképessége. 1934-ben Penck egy ennek a tárgynak szen­ telt, A fizikai antropogeográfia fők é r d é s e cimű dolgozata a kérdés vitatását igen felélénkitette az ál­ tala bevezetett modern klimatoló­ giai szempontok felvetésével. Ez­ óta a vizsgálatok kivétel nélkül ab­ ból indultak ki, hogy a föld jelenleg lakott felületein előbb-utóbb tulné­ pesedés következik be. Ez az álla­ pot szükségszerüen maga után von­ ja az eddig lakatlan területekre irányuló vándorlás folyamatát, mely végül a föld ember által való megteléséhez vezet. A föld lakosságá­ nak lehetséges maximális számán kivül természetesen felmerült az időpont kérdése is, amikor az em­ beriség létszáma eléri a maximu­ mot. Ezekben az elgondolásokban természetesen nagyon sok utópikus és profetikus elem jelentkezett. A helyzet napjainkban jelentősen változott. Politikai körülmények emberek igen nagy számát jelenle­ gi lakóhelyük elhagyására készte­ tik. A legtöbb ország viszont be­ zárja kapuit s ezért uj települési helyek után kutatnak. Hol találha­ tók azonban ezek a helyek? Nemcsak az antropogeográfia, hanem azok a módszerek is, amelyekkel a föld teherbirását megállapitani próbálták, csak a nagy általánosságban mozognak. Igy az egyes kutatók végkövetkez­ tetései is nagyon eltérnek egymás­ tól. A föld lakosságának lehető maximális létszámbeli becslései az 5 és a kétszáz milliárd között mo­

zognak. Némelyek a jelenlegi me­ zőgazdasági hozamot vették átla­ gosan alapul, mások a modem technikának megfelelő mezőgazda­ sági formákat. Némelyik számitá­ sába belevett még feltáratlan táp­ lálkozási tartalékokat, illetve olyan energia forrásokat is, amelyeket csak a jövő közelithet meg. Még az olyan számitások is, amelyek jelenleg adott és nemcsak valaha lehetséges támpontokon nyugodtak, lényeges eltéréseket, mutatnak, miután egyik vagy má­ sik élettényezőt egyoldalu hang­ sullyal állitották az előtérbe. Ter­ mészetesen legtöbb kutató a szén­ es ércgazdaság mellett elsősorban az élelmezést, vagyis a művelhető földet vette számitásba. Ezzel a meggondolással Penck a föld maxi­ mális lakosainak létszámát 7689 millióban állapitotta meg s ugy ta­ lálta, hogy a mostani Brit világbi­ rodalom 600 millió fehér ember számára biztosithat megélhetést, éspedig: az anyaország 30, Kanada és a Délafrikai Unió 60—60, a Dominiumok és Ausztrália pedig 450 milliót. Ebben a számitásban tüs­ tént szembeötik, hogy Penck az an­ gol anyaországnak a jelenleginél alacsonyabb befogadóképességet tu­ lajdonit. Penck, ahogy kritikusa, A . Fischer kimutatta, csupán a bel­ ső körülmények által meghatáro­ zott — divatos műszóval élve: az ország autarchikus mezőgazdasági kapacitását — vette tekintetbe. Valójában a legtöbb európai or­ szágban a belső körülmények által meghatározott életlehetőségek jó­ val meghaladottak, a legerősebben Svájcban. Ezért tehát joggal vethe­ tő fel a külső körülmények által meghatározott befogadóképesség, amit a lakosság ipari tevékenysé­ ge, a fontos ásványi kincsekben való fölösleg, vizierők, kedvező közlekedési viszonyok s az idegen­ forgalmat elősegitő mozzanatok tesznek lehetővé. A becslés nehézségeit nemcsak az élet-tényezők sokfélesége és az ezekben meghuzódó szubjektiv ki-

értékelési meg.

A

m o z z a n a t o k föld e g y e s

n e h e z i t i k

t e r ü l e t e i n e k

e l e m e n t á r i s s a j á t o s s á g a i

n a g y o n i s

k ü l ö n b ö z n e ke g y m á s t ó l s ezért a z életfeltételek objektive igen z a t o s a k a h h o z , h o g y o l y a n á l t a l á n o s meg,

itéleteket

válto­ jellegü

á l l a p i t s u n k

m i n t a m i n ő k e t B a l l o d , v a g y

K n i p p st e s z n e k . d a s á g i l a g

E z e ka m e z ő g a z -

m ű v e l h e t ő

felületeket

e g y s z e r ü e n ö s s z e a d t á k ,

n e v e z .

E z a ze k o n o g r á f

a d ö n t ő

l a k h a t ó s á g i feltételek s k á l á j á t t ü n ­ teti föl. Ilyenek: h ő m é r s é k l e t ,

c s a ­

p a d é k ,tengerszinfölötti m a g a s ság, s z é n k é s z l e t e k stb. A

legfon­

t o s a b b t é n y e z őah ő m é r s é k l e t . A h o l az

é v i átlag h ő m é r s é k l e t m i n u s z 1

C e l s i u s alatt, vagy p e d i g 21 C e l s i u s o n áll, ott e u r ó p a is z á m á r a t e l e p ü l é s il e h e t ő s é g . Az

n i n c s

ideális e k o ­

k i s z á m i t o t ­ nográfiai értéksor: évi á t l a g h ő m é r ­

séklet 12.75 Celsius, évi átlagcsat á k a ze g y e se m b e r a z o n o s n a k vett p a d é k 127 c m . , t e n g e r s z i n m a g a s ­ é l e l m i s z e r s z ü k s é g l e ta d a g á v a l . C s a k s á gé s 780 e z e r t o n n a s z é n k é s z l e t

ták a z á t l a g h o z a m o t é s elosztot­

ak l i m a t i k u sv i s z o n y o kP e n c k által n é g y z e t k i l o m é t e r e n k é n t . A h o l ilyen történt b e v o n á s á v a lk e r ü l t a k u t a ­ feltételek a za d o t t a k , ott a föld t á s b a a tér k ü l ö n b s é g e i t m é l t á n y l ó h a s z n á l h a t ó s á g a al e g t ö b b o l d a l ú m e g g o n d o l á s , a m e l y a n n á l i n d o k o l ­ é s a l a k h a t ó s á g l e h e t ő s é g e a leg­ t a b b ,m e r tK ö p p e nr é v é na k i l m a - n a g y o b b . M i n d e n eltérés a l a k h a t ó t i k u st i p u s o kb e o s z t á s á té s e l h a t á ­ sági t é n y e z ő k b e n szükiti a z élet-te­ r o l á s á t

n ö v é n y f ö l d r a j z i t é n y e k is

m e g k ö v e t e l i k . Ilyen t a n u l s á g o k vén

ré­

o s z t o t t a b e a földét P e n c k 11

k ü l ö n b ö z ők l i m á j u régióra s

e z e k ­

ret, u g y a n a k k o r ah ő m é r s é k l e t két­ s z e ro l y a nf o n t o s , m i n ta c s a p a d é k ­ m e n n y i s é g ,a m e l y u t ó b b iv i s z o n t

a

t e r m é k e n y s é g e t k é t s z e ro l y a n e r ő s e n

n e ka r é g i ó k n a ks z á m i t o t t a ki a z ­

b e f o l y á s o l j a , m i n t a t e n g e r s z i n fölötti

u t á na l e h e t s é g e s m a x i m á l i s

f e k v é s k e d v e z ő s é g e v a g y k e d v e z ö t -

g a d ó k é p e s s é g é t . Ez

b e f o ­

as z á m i t á sm á r l e n s é g e . Az egyszer- ja o l y a n ,

j e l e n t é k e n y h a l a d á s ,m e r t

e k o n o g r á fk o n s t r u k c i ó ­ h o g y m e g a d j a

b á r m e l y

s m i n d e n k o r r ak i k ü s z ö b ö l t e a z álta­

terület l a k h a t ó s á g ik a r a k t e r é t . Lát­

l á n o sb e c s l é sé r v é n y é t .A

h a t ó ,h o g y ah ő m é r s é k l e t ,a c s a p a ­

l e p ü l é s s p e c i a l i s t a t o r o n t o i

h i r e s te­

Griffith Taylor,

e g y e t e m i

t a n á r v i s z o n t

b e b i z o n y i t o t t a ,h o g yaK ö p p e n , letve P e n c k f é l e 11

régió nem

d é k

é sat e n g e r s z i n feletti f e k v é s

k e d v e z ő ea m e z ő g a z d a s á g n a k v a g y

il­ á l l a t t e n y é s z t é s n e k

elég­

sh o g y

a s z é n

v a g ya z e s őe l ő f o r d u l á s a , illetve

a

s é g e s a z e g y e s t e r e k b e f o g a d ó k é ­

m a g a s l a t i

p e s s é g é n e k

s z i k ei p a r keletkezését. A f o r m á l i s

v a l ó b a n

m e g r a g a d á s á h o z . m u n k á j á b a n a n d

differenciált

Taylor l e g u t o l s ó

( E n v i r o n m e n t , R a c e

Migration,

Toronto), m e l y

u g y a n o l y a n m ó d s z e r e s ,

l e h e t ő v é te­

ö s s z e h a s o n l i t á s o k o n k i v ü l a Taylorféle e k o n o g r á f s z á m s z e r ű s o n l i t á s o k a t is ad. A

m i n t a m i ­ i.

l y e né r d e k e s ,k i d o l g o z t a a föld v a ­

v i s z o n y o k

ugy

o s z t o t t a be

ális e s e t b e n 1000

ö s s z e h a -

t é n y e z ő k e t u.

Taylor, h o g y ide­ e g y s é g e ta d n a k s

l a m e n n y ir é s z é r e a l k a l m a z h a t ó lak­

ak e d v e z ő t l e ne l t é r é s e k m e g f e l e l ő e n

h a t ó s á g i ö s s z e h a s o n l i t ó m é r t é k e t .

l e v o n á s b av e h e t ő k .

Igy

pl. a z

él­

s o p o r t N a g y b r i t a n n i a é s É s z a k k i n a g y o n jól t u d j a , h o g y c a 770, az E g y e s ü l tÁ l l a m o k é s z a k ­ a b s z o l u t biztos é r t e l e m b e nn e o n ál­ n é s z e 756, a za l s óh a t á r p e ­ l a p i t h a t j u k meg a föld b e f o g a d ó k é ­ keleti r dig ( E s z a k n o r v é g i a é s a T u n d r á k ) p e s s é g é t .C s u p á no l y a nt á j é k o z t a t ó Taylor is

b e c s l é s e k e t e g y e s

szolgálatot földrajzi r é g i ó k

é r h e t ü n k el, a m e l y e k

t e r ü l e t e k e n

feltétlenül jó

t e s z n e k .

A t e l e p ü l é s -

é r t e l e m b e n j e l l e m e z h e t ő e l e m z é s e

(74

ilyen régiót

i s m e r Taylor) Taylort egy l a k h a t ó s á g i i n d e x

21

e k o n o g r á f i a i e g y s é g e t t ü n t e t n e k

föl.

A felületi k i t e r j e d é sb e v o n á s á v a l

a z u t á n b á r m e l y terület e k o n o g r á ­ fiai a d a l é k a i segitségével k i s z á m i t ­ h a t ó a

grafikai

l a k h a t ó s á g .

K ü l ö n ö sé r t é k ű e k

a m á r

m e g s z e r k e s z t é s é ­ é s a t e l e p ü l é s s z e m p o n t j á b ó l

re késztette, a m i t ő

e k o n o g r á f n a k

fel

lakott még

n e m tárt k o n k r é te k o n o g r á f i a i

e g y b e v e t é s e k . Taylor a z általa p o n ­ irói m a g a t a r t á s á t a g y a r m a t g a z ­ t o s a n átkutatott K a n a d a és A u s z t ­ d a s á g is z e m p o n t o k rália

s z e m b e á l l i t á s á b ó l

m e l l é k e l

ilyen e g y b e v e t é s e k e t .K a n a d a m á r aa k ö v e t k e z ő

s z á ­ P o m p i l i oL l o n a és t á r s a i k a gyar­

m e g f e l e l é s e k e t

találta: É s z a k n o r v é g i a ( 3 millió la­ kos) —

d é lB r i t C o l u m b i a ;

d e t e r m i n á l t á k .

O l m e d o , J u a nL e o nM e r a ,N u m a m a t i i n t e l l e k t u a l i a m u s n a k ezt a vo­ n a l á t k é p v i s e l i k se l ő a d á s m ó d j u k o n

N é m e t ­ n e m c s a ka z i m p o r t á l t i r o d a l m i

is­

o r s z á gé s L e n g y e l o r s z á g( 9 2 millió) k o l ab é l y e g e látszik, d e a v a l ó s á g o t —

a Prairi t a r t o m á n y o k ;d é l F i n n ­ m á s ,n e mg y a r m a t iv a l ó s á g o k sze­

o r s z á g

( 3 millió)

C s e h s z l o v á k i a

—

C l a y Bert;

( 1 4 millió)

— Dél-

rint g y a k r a n m e g is h a m i s i t o t t á k . A politikai vita a s p a n y o l n e m z e t

O n t a r i o és Q u e b e c ;S v é d o r s z á g déli ideológiai m e g u j h o d á s á n a k r é s z e (6 millió) — n e ka

Partvidék.

t e r ü l e t n e k a l e g m a g a s a b b

t e k m e g a polgári á t s z ö v ő d é s ü a n ­

l a k h a t ó s á g i s z á m a k e r e k1 1 8 millió. g o l f r a n c i a A Taylor-féle m ó d s z e r m e g e n g e d i a gyakorlatilag

ü r e s

s o r á b a

E n ­ állitotta u g y a n őket, d e n e m s z ű n ­ l i b e r á l i z m u s

szóvivői

l e n n ié ss ü k e t e km a r a d t a k a z o k k a l

k o n t i n e n s e k a t á r s a d a l m i h a r c o k k a l s z e m b e n ,

v a l ó s z i n űb e t e l e p ü l é s é n e k k i s z á m í ­

m e l y e k

t á s á t a r r a a z

i d ő p o n t r a , a m i k o r

m o z g a t j á k a világ dolgozóit. E z e k ­

ott a m a ie u r ó p a il a k h a t ó s á g i fel­

b e na zi d ő k b e n ,s z á z a d u n ke l s ő ti­

tételek k ö v e t k e z n e k be. E z a

m á rt ö b bm i n t f é l s z á z a d a

k ö ­ z e d é b e n alig e g y k é t k ö n y v

jelent

v e t k e z ő s z á m o k h o z vezetett: É s z a k ­ m e g ,m e l y e i k e tam a ii r o d a l m i r e á ­ a m e r i k a6 1 0 , A r g e n t i n a1 1 5 , D é l a f -l i z m u s e l ő h i r n ö k e i n e k lehet tekin­ rika 8 2 , d é l k e l e tA u s z t r á l i a6 2 mil­teni. lió.

Igen m a g a s r ab e c s ü l i

T a y l o r

A k é n y e s k e d ő ,d e k a d e n s , morfi­ —n i s t a é s a l a c s o n y a b b r e n d ű s é g i ér­ e l l e n é n e am a g a s h ő m é r s é k l e t n e k é s z é s s e l teli n e m z e d é ké s am a i akti­ R h o d é z i al a k h a t ó s á g á t ,

e r ő sc s a p a d é k n a k —

m e l y

ak e d v e z ő m a ­ vista egyenlitői i r o d a l o m k é p v i s e ­ fe­ lői k ö z ö t t il a s s a n m e g j e l e n i k , n e m

gaslati f e k v é s k ö v e t k e z t é b e n a

h é r l a k o s s á gm u n k a e r é j é n e k a leg­

m i n d e né r t é k h á t r a h a g y á s a

s z é l e s e b bk i b o n t a k o z á s i

e g y h i d g e n e r á c i ó .

l e h e t ő s é g e t

E h h e z

n é l k ü l , tartozik

n y u j t j a . R h o d é z i a és A n g o l a l a k h a ­ F e r n a n d oC h a v e s , k i n e k E z ü s t é s t ó s á g á t Taylor 5 0 millióra b e c s ü l i . b r o n z c i m ű r e g é n y em á r s z a k i t á s S z e r i n t e a k ö z p o n t i Q u e e n s l a n d a z

ausztráliai

é s a g y a r m a t o s i t ó s z e l l e m i r o d a l m á ­

D a r l i n g m e d e n c e

i g e n n a g y területeket n y u j t a földm i v e l é s és állattenyésztés

s z á m á r a . k r i t i k u s o k b a n , e s s z é i s t á i k b a n ,

M i n d e z e k b ő l a b e c s l é s e k b ő l lor l e v o n j a a gyakorlati

val s m ű v é s z ie s z k ö z ö k k e l n e m z e t i tárgyat d o l g o z fel. E za z i r ó k b a n ,

é n é s z e k b e n T a y ­ t

r e n d k i v ü l

tör­

g a z d a g

e m z e d é ka z o n b a n n e m k ö v e t k e z ­ egyenlitői n

e g y s é g e si r á n y z a t u ,k ü l ö n b ö z ő ideo­ tetéseket. Követeli K a n a d a é s A u s z ­ trália s z a b a d d á tételét a

legszéle-

s e b b b e v á n d o r l á s céljaira.

(Varga

lógiák e g y b e o l v a d á s á n a k lisokat,

G á b o r )

b e n y o m á ­

sát kelti. T a l á l u n kk ö z ö t t ü k liberá­ ideálistákat

sőt realista-

h u m a n i s t á k a t is, d e kivétel n é l k ü l

A

Z

E G Y E N L I T Ő K Ö R N Y É K I

S P A N Y O L I R O D A L O M . Alig

v a l a m e n n y i e nu j m e g f o g a l m a z á s b a n a d n a k k é p e tad o l g o k r ó lé s jelensé­

öt évvel e l ő b ba z E g y e n l i t ő k ö r n y é - gekről. ki s p a n y o l i r o d a l o m n a k i g e n h a t á ­

T a l á n intellektuális

l t a l á n o s i t j a rozott g y a r m a t i jellege volt. A s p a ­ á n y o lg a z d a s á g ié r d e k e k e t fejezte ki t e r m é s z e t s z e r ű e n , iró,

aki

m e r t a

v é l e t l e n ü l

elfo­

gultsággal v á d o l h a t j u k ő k e t m e l y a t á r s a d a l m i

k é r d é s e i t s z á m u k r a , d e

v a l ó s á g

m i n d e n k é p '

a l a m i stilust é s n a g y v o n a l u s á g o t s p a n y o l v

a g y a r m a t o n

j e l e n t e n e k

z e m b e n . született és n e v e l k e d e t t ,a z u r a l k o ­ s d ó osztály, a f ö l d t u l a j d o n o s o k osz­

a z e l ő z ő n e m z e d é k k e l E zm a g y a r á z z a

é r d é s s é g é t is,

e a k c i ó t á l y á h o z tartozott s g o n d o l k o d á s á t , r

a m e l y

a m e g e l ő z ő

n y e l v ü k

v o l t a k é p p e n s z ó n o k i a s s á g -

gal

s z e m b e n .

H u a s i p u n g o b ó l kiderül, h o g y a dél­

E k k o rt ű n i k fel a l e g u j a b bn e m ­

a m e r i k a ig y a r m a tp o k o la b e n s z ü l ö t a k a ­ tek s z á m i á r a . A t u l a j d o n o s kis tel­ ratával a g y a r m a t iv a l ó s á g tényei­ ket e n g e d é l y e z az i n d i á n n a k s ezért

z e d é ks m i n d e nt u d á s á v a lé s re veti m a g á t .

Meg kell állapíta­ teljes r a b s z o l g a s á g b a n tartja. Az n u n k ,h o g ya s p a n y o ln e m z e t i va­ á l l a m , az e g y h á z sa t u l a j d o n o s , lóság felismerése, m e l ye n n e k a aki m i n d k e t t ő t irányitja,teszika n e m z e d é k n e kl e g j e l l e m z ő b bs a j á t o s ­ h á r m a s börtönt, m e l y n e k foglya a s á g a ,n e ma z o n o sas p a n y o l n a c i o ­ b e n s z ü l ö t t . Az i n d i á nr a b s z o l g a pri­ n a l i z m u s s a l .N e m z e t i e ké p p e n n e m - mitiv, ö s z t ö n ö s reakcióit az erő­ zetközi l e l k i s é g ü k k ö v e t k e z t é b e n . E ve

s z a k o sr e n d d e l s z e m b e n nem tárta n e m z e d é k első j e l e n t ő s e b b k ö n y ­ még k ö n y v a ze u r ó p a io l v a s ó elé. J o a q u i n G a l l e g o s Lara, D e m e t r i oN y o m o r u s á g o sk u k o r i c a k e n y e r é t , al­

Aguilera M a l t a és E n r i q u e Gil b e r t 1 9 3 0 b a nm e g j e l e n t

mennek

c. k ö z ö s

Gil-

Akik el­

e l b e s z é l é s g y ü j t e -

k o h o l i z m u s á ts e n k i sem i n d o k a i v a l

l é s

m u t a t t a ki

k ö v e t k e z m é n y e i v e l

ilyen világosan.

m é n y e ,a m i t a kritika k i t ű n ő e n fo­

J o r g e I c a z a n a k , m o s t u j a b b s a zu t ó b b ia m e r i k a i s p a ­ k ö n y v e jelent meg. A legtisztább n y o l i r o d a i a ml e g j e l e n t ő s e b b k ö n y ­ t ö m e g r e g é n y a z a m e r i k a i s p a n y o l v é n e ki s m e r t el. E n n e ka zu j n e m ­ i r o d a l o m b a n . S b i z o n y o s ,h o g y n a p ­ g a d o t t

z e d é k n e k k ö v e t k e z ő m e g n y i l a t k o ­ jaink t á r s a d a l m if e l i s m e r é s e i n e m zásai, b á r k i s s éa n a r c h i k u s a k , n e m h a g y j á km e g á l l n i f é l u t o n ezt a h a r ­ n é l k ü l ö z i k a s p a n y o lg y a r m a t i va­ m a d i k n e m z e d é k e t s m ü v e i k d i n a ­ lóság f e l i s m e r é s é t sv e l ü k jelentke­ m i z m u s a k e d v e z ő e n alakitja a zik J o r g eIcaza,k i n e k H u a s i p u n g og y a r m a t in é p e k sorsát. (Szeremley c i m űk ö n y v e La F o s s ea u x I n d i e n s László) c i m e n

am u l t é v b e n

f r a n c i a f o r d i t á s b a n . kéi

jelent

meg

M ű v é s z i érté­

mellett ez a k ö n y v k i v á l ó a n al­

S P O R T ÉS

É L E T c i m e n már

geteget összeirtak, d e

r e n -

k e v e s e n

k a l m a sa r r a is, h o g ye n n e k a leg­

o l y a n f i n o m érzékkel, m i n t

u j a b bs p a n y o l a m e r i k a i i r ó n e m z e -

n i q u eB r a g a

D o m i -

a zE u r o p e l e g u t ó b b i

d é k n e k m a g a t a r t á s á r ó l felvilágosit-

s z á m á b a n .M e g l e p ő ,e d d i g e l h a n y a ­ n b e n n ü n k e t . P o l i t i k u s o k és n a g y g o l­ t ö s s z e f ü g g é s e k r eh i v j a fel a fi­ b i r t o k o s o k t ű n n e k fel e b b e n a re­ gyelmet. M i n d e n e k e l ő t t a s p o r t s

o

g é n y b e n , a k i kam a g u krészéről bi­ m i n d e r ő s e b b t é r n y e r é s é t s ezzel a z ezt a élet s p o r t által történő e r ő s á t h a t á ­

z o n y á r a t u l z o t t n a k találják beállitást. Ami

at ö m e g e t illeti — sát veszi észre. M a j d p e d i g a vál­ J o r g e Icaza, aki t á r s a d a l m i érzései tozásokat. S z e r e t n é n k azt m o n d a n i , szerint h o z z á j u k t a r t o z ó n a k tartja — irja, — h o g y a m i n t a n y á r befe­ m a g á t , n e ma k a r belőle u t á n z á s r a jeződik, a z atléta, felcseréli k ö n n y ű m é l t ós z i m b ó l u m o t csinálni. M i n d e n cipőjét fotbal-cipővel a z őszi i d é n y ­ vágya, h o g y e za s z e r e n c s é t l e n re, m a j de n n e ke l m u l t á v a l t a l p a k a t g y a r m a t it ö m e g t ö b b legyen, m i n t köt l á b á r aé s m e g k e z d i a téli s p o r ­ a m e n n y i , váljék a z z á ,a m i v é l e n n i e tokat. De e ze g y á l t a l á nn e m igy kell: t u d a t o s irányitójává a törté­ van. Ma m i n d e ns p o r t á g b a n o l y a n n e l e m n e k .

v e r s e n g é s

K é t s é g t e l e n ü l e z ak ö n y v

járult

t a p a s z t a l h a t ó ,

h o g y

a

s p o r t e m b e rs z á m á r a lehetetlen a k á r

s a k két s p o r t á g b a n is k i t ű n n i . h o z z ál e g i n k á b ba h h o z , h o g y a dél­ c d ő j á r á s ma már e g y é b k é n t sem a m e r i k a i a k r á d ö b b e n j e n e k a való­ Az i e f o l y á s o l j a a n n y i r a v a l a m e l y s p o r t ságra, h o g yk ö r ü l ö t t ü k a z i m p e r i a - b gyakorlását, m i n t r é g e b b e n . A fot-

l i z m u s ,s p a n y o l a m e r i k a i s á g volta­

k é p p e nc s a ko l i g a r c h á k e g y m á s e l l -

b a l k e z d e t i

ni

v é g é n ,o k t ó b e re l e j é n

c s a t á r o z á s a ,

k o m o l y k ö z ö t t

jóllehet ilyesmiről

tiszteletreméltó h a z a f i a k n e mi l d o m o s

beszélni. A

k o r á b a n s z e p t e m b e r m á r befeje­

z ő d t e ka m é r k ő z é s e k , holott ma

ko­

m o l yb a j n o k i k ü z d e l m e k k e z d ő d n e k

e b b e na zi d ő b e n .Á l t a l á b a na s p o r ­ Az o l a s z o k et u l t e n g é s e azzal m a ­ t o k n é p s z e r ű s ö d é s é v e l

i d é n y s z e r ű -

s é g ü k is e l m o s ó d o t t .A

g y a r á z h a t ó , h o g y ak i k ü l d ö t t e g y ü t ­

t e n n i s z e z ő , tes

e g y s é g é t

v a l a m e n n y i r em e g

k i n e k s z á m á r a a z ő s z l e h e t e t l e n n é a k a r t á k őrizni teszi a s z a b a d t é r i játékot,

fedett

p á l y á k r ah ú z ó d i k s a z é v t i z e n k é t látszott. h ó n a p j á n át játszik.

Av á l o g a t á s

jelenti azt,

E n n e k k ö v e t k e z t é b e n t e r m é s z e ­ t e s e nn e m

k e r ü l h e tr á sor, h o g y

e g y é bs p o r t á g a k k a l is foglalkozzék.

s erre l e g a l k a l m a ­

s a b b n a kav i l á g b a j n o k o l a s z c s a p a t h o g y

t e h á t n e m

m á s j á t é k o s o k

n e m

j ö h e t n é n e k

ilyen

v á l o g a t á s n á l

s z á m i t á s b a e g y

(Planicka,

a

c s e h k a p u s , Minelli, a svájci h á t ­

é d stb.), v i s z o n t a t e k i n t e t b e jö­ H o g y ez a s p e c i a l i z á l ó d á s jó-e v a g y v e t ő j á t é k o s o k e g y r é s z ej á t é k k é p ­ r o s s z — n e m lehet t u d n i . M i n d e n ­ h e s e t r e

c s a k n e m

m i n d e n s p o r t á g

t e l e n volt, m á s r é s z ü k ,m i n ta c s e ­

e ké ss p a n y o l o k ,o r s z á g a i k k ü l ö n ­ g y a k o r l á s á h o z s z ü k s é g e van a s p o r ­h e l y z e t e m i a t t n e m k e r ü l h e t ­ t o l ó n a k k ö n n y ű atletikai g y a k o r l a ­ leges h t o k r a , f u t á s r a , u g r á s r a , a m i t k o r o l n i a kell,

gya­

h a s a j á tt e r ü l e t é n

t e k bele. E g y ilyen e u r ó p a i válogatott fot-

k o m o l y e r e n d m é n y e k e ta k a r elérni. b a l c s a p a tö s s z e á l l i t á s a t e r m é s z e t e ­ A testi e g é s z s é gn é h á n y a p o s t o l a

s e n a z i d ő k n e k m e g f e l e l ő e n válto­

k ü l ö n ö s e nam u l t b a n , d e n a p j a i n k ­

zik s egy p á r é v i v e l k é s ő b b i váloga­

b a n is ellenzi a tulzott specializáló­

tásmárb i z o n y á r a k e v é s

d á s t s a v e r s e n y s z e r ű s é g e t . A z o n ­

s á g o t m u t a t a m a i v a l . A z o n k i v ü l

h a s o n l ó ­

b a n h a el is, f o g a d j u k , h o g y a s p o r ­t e k i n t e t b e j ö h e t n e k a z o r o s z o k toló e g y é n ie g y e n s u l y á n a k e l ő n y é r ea k i k n e k

szolgál a zá l t a l á n o s testedzés, h i b a é r t é k e i k v a n n a k ,e u r ó p a i l e n n ek i f o g á s o l n i a

s p e c i a l i z á l ó d á s t

kal

is,

b á r k é t s é g b e v o n h a t a t l a n

való

c s a p a t o k ­

m é r k ő z é s e k h i á n y á b a n

é s v e r s e n g é s t ,m e l ya k o r l e l k é b ő l

n i n c s m ó d j u k b a n

ered. A s p o r t l á t v á n y o s s á g o k iránti

V é g ü l b i z o n y o s ,h o g ya s p o r t

é r d e k l ő d é s , a játékvágy, k l u b s z e n -

v o n h a t j a ki m a g á ta z o k alól a tár­

n y i l v á n i t a n i ezt. s e m

v e d é l y m i n d o l y a ne l e m e k ,m e l y e k ­ s a d a l m ié ss z e l l e m iá r a m l a t o k

alól,

kel s z á m o l n u n k kell m é g a k k o r is,

m e l y e kE u r ó p á b a nu r a l k o d n a k ,

h an e m

l e g f ő b b k ö v e t e n d ős z e m p o n t j a m é g ­

egy tőről

h a j t o t t a k ki a

b ö l c s e s s é g g e l .

is a s p o r t s z e r ű s é gm a r a d . ( M á r k

Kétségtelen, h o g y a terület, E u r ó p ae l ő s z ö r

a h o l Viktor)

áll m a j d s z e m b e

e g y s é g e s e n m á s f ö l d r é s z e k k e l , jó­ val a g a z d a s á g ie g y s é gv a g y s é g e s p é n z n e m előtt — u g y a n n e m

a z

K

O S Z T O L Á N Y I , G Y U L A

F Ö L D E S S Y

É S A Z ADY-REVI­

K o s z t o l á n y iD e z s ő m é m e g i r t a

részletes b e s z á m o l ó j á t K o s z t o l á n y i mely

i d e g e n k o n t i n e n s s e l ,

c s a k

t a r t o z á s á b a

egy­

as p o r t lesz.ZIÓ.

Az őszi e u r ó p a i válogatott, h a n e m

b á r

E u r ó p á h o z való

b e l e n y u g o d n in e m

tu­

d ó a n g o l szigettel m é r t eö s s z e ere­

D e z s ő r ő l (Révai 1 9 3 8 ) .

Szeretettel­

jes, a l á z a t o sk ö n y v é b e ns o r r a veszi az iró g y e r m e k k o r á t ,d i á ké s egye­ t e m i éveit, m a j d rátér férfikorára,

é g ü l a halállal való v i v ó d á s á ta d j a jét, erre m u t a t .N e mm i n t h a A m e ­ v r i k á n a k p é l d á u l n e ml e n n é n e k fot-

visszafojtott

balistái,

Ak ö n y vt e r m é s z e t e s e nr é s z r e h a j l ó ,

a k i k n y u g o d t a n felvehet­

n é k a v e r s e n y t e u r ó p a i

k ö n n y e s e m l é k e z é s s e l .

o k o n i é s b á n k o d ó . társaikkal, r

D e t a r t a l m a z

é h á n y o l y a n a d a t o t , a m e l y h i s z e nD é l a m e r i k ac s a p a t a i világhi­ n

e d d i g

o s z t o l á n y ié l e t é b ő li s m e r e t l e n volt. r ű e k ,h a n e m m e r t Anglia, a fotbal K hazája,

á r a f i a t a l k o r ú K o s z t o l á n y i , u g y véli, h o g y ö s s z e m é r h e t i M

erejét e g ye u r ó p a i válogatottal. Az első t i z e n e g y

között, a m i t

—

m i n tf e l e s é g e a férj naplójegyzetei­ n e k k ö z r e a d á s á v a l

bizonyitja,

—

E u r ó p a kiállitott, öt olaszt, két n é ­

e r ő s e n és t u d a t o s a nk é s z ü l t a z iróí

m e t e t , egy franciát, egy belgát, egy

p á l y á r a . É sp e d i g u g y k é s z ü l t , h o g y

m a g y a r t é s egy n o r v é g e t t a l á l u n k .

k é t s é g e t n e mt ű r őm ó d o n a legel-

E za f é l é n k ,

s ő k k ö z és z á m í t o t t a m a g á t . Két­

a k n e v e z ő s é g t e l e nt e h e t s é g e ,e l r a g a d ó közvet­ n

m a g á t apolitikus-

e g y é n i s é g e l s ő r a n g ú

o n t o s s á g u n a k tartotta, l e n s é g e ,m i n d e ne m b e r r e l való b á n ­ f e n j e n ni t u d á s a ak i a d ó i ké s l a p t u l a j d o n o - m s o k l e l k e s e d é s é t is m e g h o z t a

s z á ­

h o g y

el­

a g y ű j t ő f o g h á zu d v a r á r a ,

a h o l az ö s s z e o m l o t t m á s o d i k

y a r f o r r a d a l o m szereplőit m á r a . V a l ó b a n ,K o s z t o l á n y ia z e l s őg

m a ­

a k a s z t -

t t n é z e g e t t e és latolgatta s o r o k i g melegítette b em a g á té s a gatták. O h i é n á k "f u l d o k l á s á t p r o m i n e n s e ké l c s a p a t á v a l s z á g u l d o t t a „

s a z érzé­

e n y k ö l t ő n e mg o n d o l t t o v á b b , s a j á t m a g a m e g r a j z o l t a p á ­k l y á j a g ö r b é j é n . V a g y a h o g y a n , l e s é g e

e m fe­ s

a z

u n d o r i t ó

m e l y t ő l p e d i gs a j á t s e n k is e m h i n n é , a

m o n d j a ,

pillanatig

h a l á l k i n o k r a , s z e m é l y é b e n

o y a n k i m o n d h a t a t l a n u l félt. K é s ő b b h o g y g y e r e k e s b o h é m o s , k ü l s ő m e g ­l j e l e n é s eé sn a p i

m o d o r a m ö g ö t t ,

m i c s o d a k i t ü n ő üzleti é r z é k

i d e g e s e nm a g y a r á z t a ezt a c s e l e k e ­

h u z ó ­ detét

s v é g s ő

m o n d t a ,

dott m e g .

e l h a t á r o z á s s a l

ki­

h o g ye b b e ns e m értik őt

e g . E g é s zz s e n g eg y e r m e k k o r á t ó l , lá­ m N e m is n e k ü n k ,h a n e m F ö l d e s s y

t o m á s s z e r ű e n félt a haláltól, a fáj­

y u l á n a k j u t n a k r é s z b e n d a l o m t ó ls a n á l ap o m p á s a b b tolla­ G

e z e k

a

o r á l i s k i h a g y á s o k e s z é b e , a n n a k z a t ú regősöktől. H a l á l f é l e l m é t s z á m ­m t a l a n v e r s é b e n revellálta, a f á j d a ­

a kiváló ö r ö k i f j u

l o m miatti j a j o n g á s á t i g e n s o k s z o r

aki — a felesége elszórt a d a t a i b ó l ,

é s n e v e z e t e s e n érzékeltette, d e

—

si­

m a s á g á r a jellemző, h o g y a politi­

A d y h a r c o s n a k ,

e g y uj A d y revizió s o r á n , m o s t

é l e s

reflektorral

ujra

rávilágit

o s z t o l á n y i „sötét mélységeire". kát m e g v e t e t t es a z o k között, a k i k K utjait e g y e n g e t t é k ,

m i n d i g

t u d o t t

hizelgőt é se l i s m e r ő t m o n d a n i , o l y a n

e g y é n i s é g e k r ő l

is,

S e n k is e m a k a r j a ah a l o t t K o s z ­

m é g tolányit b á n t a n i .

a k i k e t

s z i v b ő l gyűlölt. T u d v a l e v ő l e g ő volt

L e g k e v é s b é Föl­

d e s s y ,d ev a l ó s á g o st á r h á z á t olvas­ s a ki a feleség k ö n y v é b ő l a z o k n a k

az, a k i a Toll c i m űh e t i l a p b a n m e g ­z inditó r a u g ó k n a k , jelenő A d y a n k é t o n , — u t á n ,—

A d y h a l á l a tolányi

t a l á n a ze l s ők o m o l y k ö ­ é l ő n e k

vet d o b t aa r r aa zA d y r a , akit éle­ t é b e n ,

m i n d e nm e g j e l e n ő

a l k a l m á b ó l

a m i é r t

c s a kh a l á l á b a n t u l s á g o s a n

K o s z ­

m e r t e

a z

s u l y o s A d y t

m e g t á m a d n i .

k ö n y v e

F ö l d e s s y e l i s m e r i K o s z t o l á n y i lelkese­ k é p e s s é g e i t .N é h á n yv e r s é r eé s n o ­ S ö t é t s z a k a d é ­ vellájára e l r a g a d t a t á s s a lm u t a t rá.

a l e g b a r á t i b b

d é s s e lt ö m j é n e z e t t . k o kt á t o n g t a k

K o s z t o l á n y i életé­

D e é r t é k m é r ő i t é l e t é b e n k é n y t e l e n

b e n . Az e l s ő s é g h e zs z i v ó s a né s tör-

őt a m á s o d i kv o n a l r a helyezni. J ó ­

h e t e t l e n ü l r a g a s z k o d o t t .

f o r m á n c s a km o s t érti azt a z á d á z

G y e r m e k k o r á b a n a h o ll a k t a k ,—

a

v á r o s b a n ,

m e s é l i félesége, —

kis ö c c s e elcsavargott. k e r e s é s é r e indult.

gyűlöletet,

e n , K o s z t o l á n y i b

E g y k ü l v á r o s i

a m i ,—

b a r á t n a km u t a t k o z ó

a zé l e t b e n jóé s t e h e t s é g é ­

m é l y s é g e s e n e l i s m e r t

s z e m b e n ,—

A d y v a l

a n n a k h a l á l au t á n h a ­

a l m á b a ejtette. f o r d u l ó n á l m e g s z ó l i t o t te g y b á m u l ó t falusi e m b e r t :„ m o n d j a m e g k é r e m h o v a lett

a zé n kis ö c s é m , m e r t

teccik t u d n i

A d y ,—

e m b e r ih i b á i ellenére, —

t ö r h e t e t l e n

é s

m e g i n g a t h a t a t l a n

é ni d e g e se m b e r va­ h a r c o s a volt a h a l a d á s n a k .

1 9 1 8 i g

gyok". E z t a zi d e g e s g y e r m e k s é g e t a z s e n i m i n d e n fegyverével h a d a ­ átvitte e g é s z életére

é s h a r m a d i k kozott. M i n d e n s z a v á b a nb e n n e l ü k ­

s z e m é l y e k k e l s z e m b e n

m i n d i g

is

h a ls i m u l -

vele. Igy s i m u l t ,

nia kellett

é s

élt

t á m a d o t t , m i k o r

vélt v a g yt é n y l e g e s ellenfelei kezé­

tetett a h a r c ir i a d óf é l e l m e t e s ere­ je. M é gh a s z e r e l m i vagy tájleiró k ö l t e m é n y b e n v a g y a k á r is jelentkezett.

p r ó z á b a n

1 9 1 8 b a n

m e g é r t e

b ő l kiesett a fegyver, h o g y m a g á t m é ge z e n általa j ó r é s z b e n m e g l á ­ a d o t tp i l l a n a t b a nm é g i s a legelsőre

tott és m e g h a r c o l t k ü z d e l e m végét

h a n g s u l y o z z a .

s a ző s z i r ó z s á sf o r r a d a l m a t

s a j á t

j á n a k tekintette. k é t é v t i z e d b e n ,

E b b e na z e g é s z n e m é r h e t i k el a k i v á n th a t á s t . Bi­ aki v a l a m i r e v a l ó

z o n y o s ,h o g y ak u l t u r k ö z e l e d é s ki-

n e v e z e t e s s é g n e k számitott, n e m tér­

m é l y ü l é s é n e ke l m a r a d á s á é r tn e m a z

hetett ki a l i b e r á l i s d e m o k r a t a fej­

erdélyi m a g y a r literátorokat terheli

l ő d é s utjai elől. sőt m é g

K o s z t o l á n y i

B a b i t ss e m .

s e m , felelősség,

1 9 1 8u t á n

(Ady 1 9 1 9j a n u á r b a n halt meg)

a

h i s z e nh a

r e n d s z e r t e l e -

n ü lé s a n a r c h i k u s a n is, d es z é p s z á m ú r o m á ni r o d a l m it e r m é k jelent meg,

szél a l a p o s a nm e g f o r d u l t . A liberá­

m á r E r d é l y b e n m a g y a r u l . V i s z o n t

lis é s d e m o k r a t ah a l a d á ss u l y o s és

n e m érthetetlen, h o g ya k ö l c s ö n ö s ­

égő s e b e k e t kapott. Aki a g y ö k e r e s é ge l m a r a d á s a hátráltatja é s m e g ­ m é l y é i gn e m volt h a l a d ó s z e l l e m , b é n i t j a am o z g a l o m k i t e r e b é l y e s e d é aki m á s o d v o n a l b e l ik é s z s é g e i t első­ sét s a m a g y a r részről t ö r t é n ő el­ v o n a l b e l i r ea k a r t a á t k é p e z n i , a k i n e k szórt kisérletekből a zo l v a s ó n e m ö n i g a z o l óf á j d a l m a i voltak, a n n a k

a t é n y l e g e s t ö r e k v é s e k e t , h a n e m jó­ e g y é n i é r d e k e tv a g y lenézett és cél­ vátételre. E z e kk ö z ö t t jött l e g e l s ő ü l t a l a n lojalitást h á m o z ki. p o m p á sa l k a l o m k i n á l k o z o t t a

K o s z t o l á n y i .És,m e r t A d y volt a z a zi r o d a l m iv o n a l k o r m á n y o s , aki

a

A m o z g a l o mi n t é z m é n y e s é s

k ö ­

zös m e g s z e r v e z é s é r ei r á n y u l ó kísér­

„letűnt, összecsuklott" korszakot letek, melyeknek egyik nem elha­ l e g i n k á b b jellemezte, őt á t l é p e g e t v e n y a g o l h a t ó e r e d m é n y e a — s a j á t ­ jött Kosztolányi. F ö l d e s s yn e m t u d ­s á g o s helyzete f o l y t á n s o k s z o r m é l ­ ja ezt n e k i elfelejteni. R ö g t ö n i r á s a t á n g y a n a k v ó —m a g y a ro l v a s ó m e g j e l e n é s eu t á nn e k it á m a d t . Ak­ k é t s é g e i n e k e l o s z l a t á s a lett v o l n a i k o rK o s z t o l á n y im é g élt. M o s t ő is n e m jártak sikerrel. V a l a h o l m i n ­ m e g h a l t . F e l e s é g ek ö n y v e n y o m á n dig m e g f e n e k l e t t e k , m e r tn e m tud­ F ö l d e s s y ujra t á m a d .D e r é k b e c s ü ­ t á k f ü g g e t l e n i t e n i m a g u k a ta k ö z ­ letes h a r c o s volt világéletében. élettől é s politikától s kizárólag a C s a kh a s z é t n é z ü n k a politikai és s z e l l e m területére k o r l á t o z ó d n i . i r o d a l m i c s a t a t é r e n a b o m l á s fel­ d u z z a d t kisértetei között,

u j r a k e z d é s iránti

m a g y a r

Az

részről

é r t h e t j ü k

m e g n y i l v á n u l óó h a j o k pillanatnyilag uj­ E r d é l y b e nl e g a l á b b is n a i v a k , de A d yE n d r e m e l ­ h i á b a v a l ó k é s céltévesztettek is,

m e g , h o g ym i t jelent F ö l d e s s y ból való kiállása

lett. T a l á nF ö l d e s s y ezuttal n e m is

m e r tk ö n n y e n a ző s z i n t é t l e n s é g lát­ Felelne szatát kelthetik. E za z o n b a n n e m i n k á b b evilági, s e m h o g y időt p a z a ­ jelentheti a t ö r e k v é s e k f e l s z á m o l á ­ K o s z t o l á n y im i a t t csattog.

r o l j o n am á s v i l á g r a ; költözött K o s z ­ sát,

a n n á l k e v é s b é , m e r tk o m o l y tolányi u t á n i kiáltozására. F ö l d e s s y e r e d m é n y e k e t m i n d k é to l d a l o n c s a k a h a l a d ó és m e g n e m h a m i s i t h a t ó i n t é z m é n y e ss z e r vm u n k á j á v a l l e h e t A d y mellett áll ki ujra é s ujra. elérni, m e l yv á l o g a t n a , k i p u h a t o l n á (Pap G á b o r )

a z o l v a s óé r d e k l ő d é s é t és igényeit R O M Á N M A ­ s v a l ó b a nm a ié s á l t a l á n o s értéke­ G Y A R K U L T U R K Ö Z E L E D É S . ket j u t t a t n a el h o z z á m i n d k é t olda­ S Z E R V E Z E T L E N

A A

k ö z e l m u l t b a n

is

n a p v i l á g o t

t ö k

verseiből.

S á n d o r é ,

aki

két g y ü j t e m é n y

látott

r o m á n köl­

E g y i k

K i b é d i

l o n a tisztes, d ec s a k a forditó m e g ­ itélése

v a g y h a j l a n d ó s á g af o l y t á n ­

létrejött f o r d i t á s o k helyett, (KKJ.)

G o g a f o r d i t á s a i b ó l

a d o t t ki egy kis kötetre valót, a m á ­ ERG Á G O S T O Nm e g ö l t e m a g á t s i kF l ó r i á n Tiboré, aki i r e a g uO c t a O l a s z o r s z á g b a n ,a z ott is m e g ­ v i a np r ó z a ik ö l t e m é n y e i t tette k ö z ­ valósitott z s i d ó t ö r v é n y miatt. zé m a g y a r u l .

A m i l y e n ö r v e n d e t e s O l a s z o r s z á g b a n végezte o r v o s i ta­ k ö ­ n u l m á n y a i t , ott telepedett le, ott

ez a r o m á n m a g y a rk u l t u r á l i s

z e l e d é s s z e m p o n t j á b ó l , o l y a n elszo­ nyitott o r v o s i r e n d e l ő t , ott vert gyömoritó, h o g ye z e kak ö n y v e k szer­ keret, á l l a p o d o t tm e g s állt a férfi­ v e z e t l e n p u b l i c i t á s u k s é r d e k l ő d ő k o rg y ü m ö l c s b e é r é s e előtt, — s m a g y a r o l v a s ó k ö z ö n s é gh i á n y á b a n

m o s t a zu j o n n a nh o n o s i t o t t z s i d ó k

o l a s z o r s z á g ik i ü z é s e k o r ,m i u t á n ha­

s z ö r irt m a g y a r u l m é l y e n P r o u s t -

ró a a jenki és a joghi között za m á r n e m jöhetett, n e m volt k e d ­l, h s s z e f ü g g é s e k e t , h a P a p i n i ve é s ereje ujból k e z d e n i v a l a m i ujlátott ö é sn e h e z e nm e g t a l á l h a t ó

h a z á b a n .

M o s t a n á b a ns o k a nh a l n a k m e g igy ö n k é n t e s e n ,

K r i s z t u s é l m é n y é h e z nyult, h a

M a -

rinetti a g y kiáltványát tette s z ó v á ,

a ap s z i c h o a n a l i z i s , az o r o s z s z e k ­ k i á b r á n d i t v a m é g h r o d a l o m ,a b u r l e s z k a g y ták, a lengyel i

a p u s z t a élet l e h e t ő s é g e i b ő l is,

s a c l o w n v a g y a fasiszta n ő k kér­ partjaira téve, n e m is e g y é d é s e ötlött eléje. M e r te n n y i m i n ­ t e n g e rö z ö n e elé, d e c s u p a s z k ö v e k ­ e n f é l e érdekelte, az e g é s z világ: re, a h o n n a n n i n c s h o v á . A kor, d h a t á r

m e l yi s m e r im u l t j á t ,

n e m i s m e r

a z élet

—

a h o g ym o n d h a t j u k le­

m o n d á s s a l m o s t ,h o g ya z életet ki­

ilyen tragédiákat.

a g á b a n . B i z o n y á r a ilyen K e s e r űe m l é k e z n iE r g Á g o s t o n r a , oltotta m zé r d e k l ő d é s ea k k o r is, m i n ta h o g yk e s e r űak i n z ó h o m á l y széles volt a i k o r betegei m e l l é r e hajtotta fe­ m é l y é ne m l é k e z n i a fényre. S E r g m l a p o s é s tiszta tekintetű, Á g o s t o nh o g y fénylett! Az e l m e é s jét. Ilyen a y u g o d t s u g y a n ­ a z érzület m i l y e n biztató világossá­ ilyen biztos és n i a g n ó z i s m e g h a t á r o ­ gaival k é s z ü l to r v o s i és irói p á l y á ­ ilyen biztos a d á s á b a n is. jára! M e n y i elhivatottsággal, régen, z b e n t

a lezárt i d ő b e n ,

a z o k b a n a

szinte é v s z á z a d o k k a l ezelőtti

N e mt u d o mm im e h e t e t t

é v e k ­ v é g b eé v e k e n át b e n n e .

a z u t á n

C s a k azt

b e nm é g ,a m i k o r aK o r u n k indult. t u d o m ,h o g y elhallgatott. Ha

v i s s z a e m l é k e z e m a z o k r a az M o s tm á r k i n o ss z á m o m r a , h o g y évekre: a l e g u j a b b k o r i e u r ó p a i h u ­ a h o s s z ú hallgatás o k á r ó l n e m ér­ m a n i z m u s szinte b o l d o g évei a z o k , d e k l ő d t e m nála. D ea n n y i a n hall­ a m i k o r m i n d e n k i se z a lap is a gattak el k ö z b e n .A K o r u n k m u n ­ h á b o r ú b ó l k i m e n t e t t élet m á m o r á ­ k a t á r s a i k ö z ü l is a n n y i a n ö s s z e ­ val vetette i m a g á t a világra é s fe­ c s u k t á k a s z á j u k a t . S o k egykori d e z t e fel a h á b o r ú k ö v e t k e z t é b e n m u n k a t á r s u n k áll igy ö s s z e s z e g e ­ elváltozott

lét dolgait. A z o k az zett szájjal a világban. M i r e g o n ­ é v e k és n a p o k voltak ezek, a m i k o rd o l n a k — t ü n ő d ö ms o k s z o r . L e h e t m i n d e n k i jórészt a n n y i t számitott, m á sé r t e l m e m a am a g y a r u l leíran­ a m e n y i te l ő s z ö r ő vett észre. E r g

d ó b e t ű n e k , m i n t a m i t m i v a l l u n k ! ?

Á g o s t o n igen s o kv o n a t k o z á s t lá­

E z e k a c s u k o t ts z á j a k e l ő b b u t ó b b

tott e l ő s z ö r az alatt a p á ré v alatt,

m e g s z ó l a l n a k , n y u g t a t o mm e g

a m i gl á z a s a n figyelt és irt. N a p j a i

g a m . Igy v á r t a mE r gÁ g o s t o n r a is

k ö l t é s z e t é b e n ,

a m i k o r

a v a n g a r d i z m u s o k e l ő s z ö r

m a ­

a gőzölgő s ü z e n t e m ésőü z e n t , h o g y igen... h i g g a d t a k m a j d . . .

i s m é t ő s z i n t é n am ű v é s z e t e k

kirá­

Az ü z e n e t e t nem váltotta be.

lyi stilusa: a r e a l i z m u s felé, e h h e z

Őrökre ö s s z e c s u k l o t t

a

t u d o m : n a g yk á r á r a m i n d a n n y i u n k ­

tisztuló a v a n g a r d i z m u s h o zc s a t ­

lakozott. A k a o s z helyett a z utra,

n a k .

as z á j a . Én

S ezt a jó lelkiismeret egy­

m e r t a zö s s z e f ü g g é s e k kifejezése s

s z e r m é g m a j d a l a p o s a b b a n m e g n e m a g o m o l y a volt a célja. Az ér­ emliti.M e r t eljő a kor, a m i k o r lap­ t e l e m és n e m a láz. S z e n v e d é l y e

j a i n k fölé b o r u l sp a p i r j a i n k s á r g u ­ volt a z é r t e l e m a d á ss a n a g y k a ­ ló p o r á b ó l őt is k i á s s a s a v a k o n v a r o d á s r a kiáltani: „ N e mu g y v a n , elpusztított é r t é k e k t á b l á j á r a irja d e igy!" E z t m o n d t a ,a m i k o r

elő­ a nevét. ( G a á l G á b o r )

V I L Á G S Z E M L E U j évünk első heteinek hirei tele vannak rejtelmes ellentétekkel, fe­ nyegető rejtelmekkel... A z ujságolvasó elé ugyszólván egyszerre tóiul a kérdések raja: 1 Miért volt Chamberlain Rómában és mit végzett ott? — 2. Miért bukott meg Schacht és a német nemzeti bank vezetősége? — 3. Mivel ma­ gyarázható Franco tábornok előnyomulása Kataioniában és miért nem se­ giti a francia kormány a köztársaságiakat? — 4. M i van Nagy-Ukraj­ nával és mit jelentenek a német-orosz közeledésről szóló hirek? stb., stb. Ritkán történik meg, hogy a napisajtó ennyi nagy kérdést hagyjon felelet nélkül vagy olyan ellentmondó feleletekkel ámitsa az olvasót. Pedig aki a semmitmondó sajtóvélemények helyett v a g y mellett csak az illetékes tényezők nyilatkozatait figyelmesebben olvassa és kü­ lönösen, ha a komolyabb orgánumok taglalásait is megfigyelheti, talál bennük többé-kevésbé kielégitő feleletet minden kérdésre. A z első kérdés — és nemcsak a fenti sorrendben, de fontosságát te­ kintve — Chamberlain római látogatása. Erről az általános vélemény az, hogy — egyszerűen sikertelen volt, hogy Chamberlain kudarcot vallott. Ezt még az angol kormányhoz közelálló sajtó is „beismeri", sőt megálla­ pitja (utólag), hogy a kudarc előrelátható volt. És valóban, akár az volt a célja Chamberlainnek (amit hivei állitanak), hogy Mussolinit engedé­ kenységre birja, akár az, (amit ellenségei hangoztatnak), hogy Mussoli. nivel e g y második Münchent ( a demokratikus tengelynek e g y ujabb ka­ pitulációját) készitsen elő — Chamberlain nem sokat végezhetett. De másrészről az is bizonyos, hogy éppencsak ennyiért — a semmiért — nem ment Chamberlain és Halifax Rómába, hogy ott mégis csak végzett vala­ mit, amikről se a kommünikék, se a sajtóvéleményeik nem tesznek emlitést. M i t ? Nehéz megtudni. Mindenesetre feltűnőnek mondható, hogy amig a két angol miniszter Rómában békeapostolként ünnepeltette magát. Olasz­ ország ujabb két diviziót küldött Franco támogatására, első vonalba pa­ rancsolta a spanyolországi olasz expediciós hadtestet, amely eddig tarta­ lékban huzódott meg és beismerten „saját számlára" inditotta be az of­ fenzivát a Franciaország határához közeli Barcelona ellen. Másik esemény, amely talán kevésbé feltünő, de mivel időiben szintén összeesik a római látogatással, éppoly jellegzetesnek mondható: Norman Montaguenek, az Angol Bank vezetőjének látogatása Németországban. E z utóbbi Ugyan magánjellegü látogatás volt: Hjalmár Schacht akkori német birodalmi bankelnök ujszülött unokáját kellett megkeresztelnie, de világos, hogy csak éppen ennyiért nem ment az angol pénzkörök vezetője Berlinbe... né­ hány nappal azután, hogy német körök teljes szolidaritást vállaltak Mus­ solini franciaellenes fellépésével. H a ehhez még hozzá vesszük, hogy Nor­ man Montague, Chamberlainnek ahhoz a szűk köréhez tartozik, amely Samuel Hoare-ral, lord Halifaxszal, lord Runcimannal és más hasonlókkal együtt előbb Abesszinia elfoglalását, majd Münchent megrendezte, biztos­ ra vehetjük, hogy e látogatás, a spanyol események és a római megbeszélé­ sek között mélyenjáró kapcsolat áll fenn. H o g y a müncheni szinjáték megismétlését készitették volna elő R ó ­ mában — ezuttal egyenesen Franciaország bőrére — nem valószinű. De

Franciaországnak se ez a látogatás, se annak angol-olasz sajtókisérete nem volt inyére. A Times maga is beismeri, hogy például a spanyol után több izben megállapitotta Franco hadseregének teljes kifáradását és nem tagadja, hogy a katalóniai offenziva már az olasz beavatkozó csa­ patok hajtják végre, tulzottnak minősiti Franciaország „idegességét" és okos fejtegetésekbe bocsátkozik arról, hogy Franco győzelme esetén le fogja rázni magáról az olasz-német gyámságot és azok felé a hatalmak relé fog fordulni, amelyek gazdasági eszközeikkel, kölcsönökkel és tőke­ befektetésekkel gyümölcsöztetni is tudják... Érdemes kicsit gondolkozni ezen a magatartáson, amely bizonyos fényt vet az angol és résziben a francia diplomáciának (értsd: pénzkörök­ nek) oly titokzatos politikájára és főleg arra a sokak előtt érthetetlen, defaitizmusig menő engedékenységre, amelyet a támadó totális államokkal szemben gyakorol és amellyel sokszor az országaik fontos nemzeti-hatal­ mi és katonai érdekeit is hajlandók kockára tenni. Bizonyos fokig ez a politika a baloldali áramlattól és államoktól való féle­ lemben nyer magyarázatot; de az emlitett jelenségek (engedékenység az abesszin kérdésben, Norman Montague látogatása Berlinben, a Times ál­ mai Franco finanszirozásáról, stb.) azt mutatják, h o g y az osztályellenféltől való félelmen kivül más meggondolások is közrejátszanak, amelyek röviden talán igy fejeződnek ki: az ellenség győzelmeinek kiaknázása. E z a politika a katonailag erős, de tőkeszegény ellenféllel szemben, bizonyos körülmények között, legalább annyi előnyt biztosithat egy tőkegazdag or­ szágnak, mint az ugyancsak tőkeerős (konkurrens) szövetségessel való együttmüködés. Hiszen tudvalevő, hogy a modern imperializmus nem is annyira a föld területének bizonyos államok között való felosztása, mint a világ nyereség forrásainak (olcsó munkaerő, olcsó nyersanyag) vagyis tőke-értékesitési lehetőségeinek érdekszférák szerint való felosztása a monopoltőke hatalmasságai, (bankok, trösztök) között. Jellemző példa er­ re, hogy a fiatal amerikai imperializmus jelentősebb gyarmatok és min­ den területi hóditás nélkül érvényesül a világ minden táján, főleg az elmaradtabb országokban, pusztán a tőke és tőkés ellenőrzés hatalmára támaszkodva; de maga Anglia is, amelynek hatalmas gyarmatai vannak, ezeket oly mértékben függetleniti politikailag és katonailag, amilyen mér­ tékben ezek gazdaságilag a City pénzhatalmaitól függnek. N e m csoda hát, ha ezeknek a pénzkirályoknak (és az ő politikai képviseletüknek, a diplomatáknak és minisztereiknek) fejében megfogamzik az a gondolat i s , hogy idegen ( v a g y akár ellenséges) hatalmak hadainak segitségével nyomuljanak be valamely országba, ha a hóditók elég tőkeszegények ah­ hoz, hogy mint konkurrensek fel ne léphessenek és ugyanakkor saját ha­ dierejüket készenlétben tarthatják arra az esetre, ha a hóditó velük szem. ben hütlenkedni próbálna, erőszakos kisajátitásra vetemednék v a g y akár­ milyen módon megsértené a zsiványbecsületet. Bizonyos esetekben ezek a meggondolások odáig vezethetnek, hogy e g y imperialista hatalom pénzkörei még a saját országuk és nemzetük nyilt elárulásával, a saját gyar­ mati terület és nemzeti érdekek elárulásával egy idegen katonai hatalom­ mal állnak össze akár a saját állam ellen is, különösen ha az otthoni v a g y a saját gyarmaton uralkodó politikai viszonyok nem tudják olyan mérték­ ben biztositani a tőke értékesitésnek (a tömegek maximális kihasználá-

kérdésben

Ang

sának) lehetőségeit, mint a kérdéses idegen (regressziós) katonai hatalom. Mindezeket tudva, könnyebben megérthetjük, hogy az angol és fran­ cia kormányok, amelyek ezeket a pénzköröket egyenesen képviselik, or­ szágaik érdekeit veszélyeztetve is, paktálnak a háborus középeurópai határainak kockáztatásával és saját tengeri utainak veszélyeztetésével szép titokban megbeszélte Mussolinivei — ha nem is Tunisz v a g y Djibuti megszállását — egyelőre a Barcelona-elleni offenzivát... És nem fogunk nagyon meglepődni azon, ha holnap, amennyiben a közeledő választáso­ kon nemzetük kiüti kezükből a parlamenti többséget és parlamenti kor­ mányt, diplomatáik, bankelnökeik és a hadvezetőségben ülő embereik ut­ ján, a kormány és parlament hátamegett is és ennek müködését szabotál­ v a folytatják majd saját ellenséggel paktáló csoport-politikájukat. P e r ­ sze nem kényelmes dolog az otthoni néptömegek (és különösen e g y eset­ leges népszerű kormány) tudta és akarata ellen csinálni világpolitikát és egy idegen hatalom védelme alá helyezni nagy tőkéket szintén elég kalan­ dos és sok tekintetben keserves élet a korlátlan uralomhoz szokott végre i s : általában olyan idők jöttek a nagytőkére, amelyben folyton a rossz és a rosszabb között kell választania, hogy elkerülhesse a legroszszabbat...

Ezzel részben feleltünk azoknak is, akik az olasz önkéntes-hadtest barcelonai offenzivájával kapcsolatban ma csodálkozva kérdik: hogy l e ­ het az, hogy Franciaország nem avatkozik be, nem segiti meg legalább is titokban a szorongatott köztársaságot, amikor az olaszok nyilvánvalóan saját biztonságát is veszélyeztetik: bizony nemcsak azért, mert Anglia hagyja, hanem igen nagy mértékben azért, mert Franciaország (értjük: ezalatt mindazt a polgári, munkás- és paraszttömeget, amely a fogyasztó cikkek termelésében és exportjában érdekelve van, vagyis a tulnyomó többséget) és annak életérdekei nem vágnak össze azokkal és azoknak számitásaival (értjük ez alatt azt a kisszámu pénzmágnás-csoportot, amely a tőkeexporttal foglalkoznak), akik nevében külpolitikáját irá­ nyitják és hadvezetését kezükben tartják. N e m kétséges, hogy Japán belső gazdasági és politikai gyengeségé­ nek és a kinai hadjárat elnyulásának ( a japán hadügyminiszter már tiz és husz éves háborúról beszél!) köszönhető, hogy Hitler Németországa mind barátságosabb — a Szovjetunióval szemben. Japán hathatós segitségére a legyőzhetetlen euráziai kolosszussal szemben a középeuró­ pai háborus blokk mitsem tehet. Másrészt maga Németország is rendki­ vüli belső-gazdasági nehézségekkel küzd. A nyersanyag-beszerzés (kül­ földi devizák) rettenetes nehézségei, az export és belső fogyasztópiac öszszezsugorodása, amelyek az óriási improduktiv (háborus) beruházásokkal járnak, sulyos dilemma elé állitotta a német vezetőket: v a g y lassitják a fegyverkezés menetét és főleg lemondanak a tőkeerős nyugati hatalmak­ kal való paritásos légi és tengeri versengésről, v a g y pedig ujabb vészes kalandba kell bocsátkozni. E z utóbbi többféle is lehet: a belső módosabb lakosság (parasztság, kis- és középpolgárság) kifosztása nyilt v a g y bur­ kolt infláció utján, v a g y valamely szomszédos v a g y közeli állam nyers­ anyagának erőszakos elrablása. — ( E tekintetben főleg Magyarország­ nak, Csehszlovákiának, Lengyelországnak és — ezek után a balkáni:

hatalmakkal

és fe

nagytőke

szám

államoknak van félteni valójuk!) Hitler a szélsőségesebb megoldások mellett döntött Schacht és a Német Birodalmi Bank vezetőinek elbocsá­ tásával, akik a fegyverkezések csökkentése mellett foglaltak állást. N é m e t ­ ország felől tehát ujabb kirobbanások várhatók: akár ujabb háborús ak­ tus, akár inflációs megrázkódtatás esetleg a kettő kombinációja. A mos­ tani állapot annyival is tarthatatlanabb, hogy Schacht lemondása és a szélsőség győzelme még jobban elijeszti a külföldi tőkét Németországtól és ezáltal az emiitett dilemmát csak sulyosbitja. Legkevésbé valószinű, hogy a német terjeszkedés a keleti irányt — Nagyukrajna álmát követné, amely Lengyelország és a Szovjetunió terü­ lete ellen irányul. Nagyukrajna eszméje általában és kezdettől fogva in­ kább a kenyéréhes és az eddigi hóditásokkal ki nem elégitett otthoni la­ kosság felé irányitott és részben Lengyelország megfélemlitésére szánt blöff v o l t , amit bizonyit az is ,hogy maguk a szovjetkörök, amelyeket a dolog legközelebbről érdekel és amelyek komoly veszély esetén sohse mu­ lasztják el a külföldi közvélemény segitségére apellálni, „Nagyukrajna" esetében nemcsak nyugodtak maradtak, de azt gunyorosan semmibevet­ ték. Szerintük a blöffnek az a célja is van, hogy a nyugati hatalmakat (amelynek jelenlegi vezetői az eszmét örömmel kapták fel, mert érdekük, hogy Hitler terjeszkedése az ő gyarmataik helyett Nagyukrajna felé terelődjék) — elkábitsa és figyelmüket elterelje Hitler másirányu és sok­ kal reálisabb terveiről. Különben elég rövidéletü volt, ezuttal, az ámitás, amennyiben a Beck berchtesgadeni látogatásával kapcsolatos német­ lengyel közeledés és a német gazdasági delegációnak Moszkvába küldésé­ vel nyiltan megkisérelt német-orosz közeledés Német-Nagyukrajna tervét teljesen háttérbe szoritotta. Mennyiben komoly és egyáltalán lehetséges-e a német-orosz közele­ dés ? A z mindenkép sajátságos, hogy Beck berchtesgadeni látogatása után a moszkvai lengyel követ többórás kihallgatáson számolt be — Litvinovnak külügyminisztere németországi lépéseiről. E z arra vall, hogy Len­ gyelország — jószántából, vagy német felszólitásra, nem fontos — a köz­ vetitő szerepet játssza a két nagyhatalom között. Lehet-e sikere a közvetitésnek? A z világos, hogy amilyen mértékben csökken a francia-szov­ jet szövetség érvénye, olyan mértékben növekszik annak lehetősége, hogy Németország és a Szovjetunió között közeledés álljon be, ha nem is a nyugati hatalmak ellen irányuló szövetségig menően, sőt, még csak nem is a még formálisan érvényes Rapolló-szerződés szellemében, legalábbis a kölcsönös meg-nem-támadás vagy semlegesség értelmében. E z a lehető­ ség talán már most valósággá válnék, ha a szovjetvezetők elfogadnák a szélső és ultra-szélső baloldalnak a felfogását, amely Angliát és Francia­ országot, illetve ezeknek egész tőkés polgárságát azonositják jelenlegi kapituláns, jobbra paktáló és balra intrikáló vezetőivel. De erről szó se le­ het! A z orosz diplomácia, amely például nem mulasztotta el Románia je­ lenlegi vezetőit üdvözölni a hazaáruló szélsőség likvidálásáért, nyiltan és határozottan különbséget tesz pl. Chamberlain és Eden, Daladier és Herriot között és sehol se fogadták olyan őszinte örömmel Roosevelt szóza­ tát, mint keleti szomszédunkban, csak azt óhajtva, hogy a szavakat tet­ tek is kövessék. Igy hát eddig még — és mindaddig, amig az ingadozó francia és angol kormányok sorsa a tömegek nyomása folytán hosszabb időre el nem dől, az orosz diplomácia iránya és reménye az eddigi marad:

együttmüködés a demokratikus hatalmak és kisállamok önvédelemre kész elemeivel és vezetőivel a háborús támadó államokkal és az angol v a g y francia defaitista és kapituláns kormánykörökkel szemben.

KÖZEPERÓPAI KÉRDÉSEK A NEMZETISÉGI ELV KÖZÉPEURÓPÁBAN A jelszó - „Középeurópa a nemzetiségi elv szellemében ujjárendezendő" — nem mai keletű. A világháborúban a nyugati hatalmak
amit München s a bécsi döntés inditott el. Ismeretesen az ujjárendezés az „etnikai elv" nevében valósult meg. A demokratikus Csehszlovákia utjá­ ban állott bizonyos hatalmi terjeszkedésnek, s barátai segitségével, am­ putálták. A valóságban a néprajzi elv következetes alkalmazása ezuttal sem következett be. M é g ha nem is nyilvánvaló hatalmi szempontok, ha­ nem valami eszményi akarat huzta volna meg a határokat, akkor se való­ sulhatott volna meg szigoru következetességgel, a népek területi elkeverődése következtében. A z etnikai elv hiánytalan megvalósitása e g y ­ szerüen földrajzi lehetetlenség, de ezen kivül, más elemi adottságokba i s beleütközik. A valóságban a néprajzi elv alkalmazása következtében N é ­ metország a szudetanémeteken kivül közel 800 ezer cseh nemzetiségű la­ kost kebelezett be, Lengyelország a 80 ezer lengyelen kivül 120 ezer csehet, Magyarország közel negyedmillió szlovákot s harmincezer ruszint. És sajátságos, hogy a megoldással az érdekelt felek egyformán elégedetle­ nek. A szlovákok már hivatalosan is reklamálják „fajtestvéreiket", s nép­ szavazásra gondolnak, a csehek érzékeny veszteségnek tekintik száz és százezer fajtestvérük bekebeleztetését; ugyanakkor sem a magyar hiva­ talos politika, sem a lengyel nem érte el célját, s a lengyel-magyar ha­ tár közé ékelődött egy uj autonóm terület: Kárpátukrajna. A „lelkek megbékélését", amit annyira hangoztattak, a legkevésbé érték el. Nem­ csak az érdekelt államok egymásközti kapcsolataiban, hanem az egyes ál­ lamokon belül is eleven sajgással érezhetők a változás következményei. A határok mentén fegyveres konfliktusok támadnak, bent az egyes orszá­ gokban a nemzetiségek között kiujult az ellentét. A z elégedetlenség okai számosak. Sokak előtt nyilvánvalóvá lett, hogy a néprajzi elv merev al­ kalmazása képtelen helyzetet teremt. Képzeljük el a határokat, melyeket megvonnak, anélkül, hogy a kialakult gazdasági és közlekedési egységekre tekintettel lettek volna. Képzeljük el — s ez a valóság — az egymástól elszakitott városokat és falvakat, melyek gazdasági vérkeringése oly zárt egységet alkot, akárcsak a szervezetben a sziv és a véredények működése. E g y i k oldalon a városi központok Hinterland nélkül, a másikon a falvak központ nélkül; a városi központ, a sziv, nem kapja a perifériákról az él­ tető nedveket, s elgyengül, miként a periféria a központi szerv motorja hijján senyved el. A z etnikai elv keresztülvitele életképes gazdasági egy­ ségeket tördel szét s olyan állapotokat teremt, melyek tartósan veszé­ lyeztetik a nyugalmat. Németország tulsulya következtében! megenged­ hette magának, hogy az általa vallott etnikai elvet „korrigálja" olykép­ pen, hogy ezzel 800 ezer csehet kebelezett be. Éppen ez a tény mutatta meggyőzően a néprajzi elv belső ellentmondását. A nemzetiségi, illetve néprajzi elv valamikor, a X I X . században, valóban teremtő erő volt, mert kialakuló gazdasági, közlekedés technikai és nemzetkulturális tudatnak volt a kifejezője. Ma a gazdasági integrálódás magasabb fokán — minden regressziv autárkiás törekvés ellenére — tulhaladott maradi követelés. Ma az etnikai elv dogmatikus, programatikus követelése való­ jában imperiális szándékokat leplez s a hóditó politika robbantó eszköze. Dinamit, dinamizmus. A z Európa keletén kirajzolódó tervek és ábrándok mögött, amelyeket az etnikai elv szentesitene, Nagynémetország keleti expanziója feszül. E z t a törekvést lényegesen megkönnyiti az egyes álla­ mok nemzetiségi politikája. Tényleges nemzetiségi egyenjogusitás hijján, az uralkodó nemzet és a nemzeti kisebbségek mai rendjében az etnikai

e l v jelszavának kétségtelenül vonzó és toborzó az ereje. A mai Lengyel­ ország megközelitőleg 6 és fél-7 millió ukrán nemzetiségű lakosa pl. bi­ zonnyal Kárpátukrajna felé fordul, amit ma éppugy Piemontjának tekint, mint egykor Keletgaliciát a cári birodalom elnyomott ukránjai. A z egyes nemzetiségi kérdések taglalása tulhaladná e kereteket, csupán egyetlen példával szemléltettük az etnikai elv konkrét jelentését Európa keletén. Ahol nemzetiségi elégedetlenség van, ott a néprajzi elv jelszava tömegeket mozgósithat s változásokat hozhat létre, anélkül, hogy a nemzetiségi kér­ dést megoldaná. Vitathatatlan, hogy Középeurópa kevert nemzetiségi ál­ lamainak népcsoportjai a nemzeti öntudat aránylag magas fejlettségi f o ­ kán állanak, s nemzeti igényeikben többé tartósan ki nem semmizhetők. E z t igazolja az elmult 20 év története s azok a megmozdulások, amelyek most, egyes határok megváltozása óta lejátszódtak. Senkisem vitat­ hatja, hogy ma a szlovákoknak más a nemzeti öntudata Magyarországon, mint pl. 20 évvel ezelőtt volt az akkori tótoknak; s hogy a szlovák auto­ nóm állam léte olyan hátvéd és ösztönzés, amellyel számolni kell. Bizo­ nyos mértékben ugyanez érvényes a ruszinokra is. A nemzetiségek nemzettudata és igény pen az előtt. Érthető, ha minden kielégitetlen nemzetiségi csoport kivá­ lóan fogékony a látszólag felszabaditását célzó jelszavakra, ami napjaink­ ban „Közép és Délkeleteurópa ujjárendeződése az etnikai elv alapján" szólamában jut kifejezésre. Ismételjük, ez a jelszó ma az imperiális kül­ politika dinamitja, amelynek csupán eszközei, s nem valóságos alanyai az érdekelt népek. Elégedetlenségük hatalmas robbantó erő imperiális cé­ lok szolgálatában, amelynek áldozatául esnek előbb-utóbb ők is, a felszabaditottak. másodlagosan arra is j ó , hogy a korlátolt etnikai elv alapján létrejött alakulatokat, éppen ebből adódó életképtelenségük, tehetetlenségük követ­ keztében kiszolgáltassa az erősebb „felszabaditó" félnek, amely ugyan­ akkor kölcsönös elégedetlenségüket hasznosithatja a maga javára. A ré­ gi „divide et impera" uj változata éledt fel napjainkban, azzal a döntő különbséggel, hogy ez a politika most következetesen a felszabaditás pó­ zában kelleti magát.

A müncheni és bécsi döntés kül- és belpolitikai visszahatásai szem­ léltetően ábrázolják, hogy a döntés elhibázott. Imperiális érdek hozta lét­ re s az eredendő inditék csak ujabb imperiális inditékokat szül. Elemi va­ lóság, hogy Európa ujjárendezése az etnikai elv alapján csak ujabb kon­ fliktusok magvát veti el. A néprajzi elv elsősége ma tulhaladott elv; a gazdasági és kulturális integrálódás folyamata tulfejlődött rajta. A z et­ nikai ujjárendezés maradi imperialista célkitüzéseket takar, s kétes érté­ kű alakulatok létrehozásával egyedül saját agressziv célkitüzéseit könynyiti meg. A csehszlovák köztársaság nemzetiségi ujjászervezése európai példa lehetett volna — ha nem gázol át rajta az idegen imperializmus sze­ kere. Igy a nemzetiségi kérdés megoldatlanságai továbbra is nyugtala­ nitják Európa békéjét s ujabb konfliktusanyaggal telitik az európai lég­ kört. N a g y változásnak kell történnie, hogy a nemzetiségi politika Európaszerte valóban népképviseleti tartalommal telitődjék, de annyi bizonyos, hogy Európa tartós nemzetiségi ujjárendeződése nem a maradi etnikai elv, hanem a népképviseleti federativ autonómiák integráló rendszerében fog előbb-utóbb megvalósulni. (N. B.)

A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓTÖRVÉNY-TERVEZET A magyarországi zsidótörvény ideológiai alapja a zsidóságnak a ma­ gyarságtól idegen fajjá való nyilvánitása. Átveszi a mai német meghatá­ rozást s a törvény hatályát kiterjeszti nemcsak a zsidó vallásuakra, ha­ nem azokra is, akiknek csak elődei voltak zsidók. Ezzel kiküszöböli a zsidóság évtizedes magyarosodási irányzatát, visszamenőleg is kiveti a ma­ gyarság soraiból azokat, akik szellemben, lélekben, ideálokban már tö­ kéletesen egybeforrottak a magyarsággal. Megfosztja a tervezet a ma­ gyar zsidóságot a politikai jogegyenlőségtől. A zsidók sem parlamenti, sem megyei, sem községi képviseletben a magyarság egységes képvise­ lőiként nem vehetnek részt, hanem csakis, mint a zsidóság külön, mint­ egy a getto által megbizott kiküldöttei. Ezzel végleg lezárja a liberális korszak hagyományát, amikor azonos ideológiai sikon mozgó zsidók és magyarok vállvetve harcolhattak a politikai küzdőtéren az egyetemes érdekekért. A z 1914 óta honositott zsidókkal szemben állampolgársági reviziót rendel el. A zsidókat kizárja az egyetemes magyar kulturélet minden sikjáról, szinházból, filmből, sajtóból. Elveszi a zsidó kisember kenyerét, mert a jövőben megtagadja tőle a monopolisztikus és egyéb ál­ lami jóváhagyástól függő cikkek árusitási jogát, a már kiadott engedé­ lyeket bevonja, uj iparengedélyeket viszont mindaddig nem ad ki zsidók részére, amig számuk a meghatározott százalékarányban az iparban le nem csökken. A magánalkalmazottak alkalmaztatási lehetőségét 12 szá­ zalékra korlátozza s e jogaitól megfosztott réteget elszigeteli természetes szövetségesétől, az ipari munkásságtól, amikor kimondja, hogy zsidók nem vehetnek részt munkásszervezetek vezetésében. N e m kiméli azonban a zsidó tőkést sem, mert megfosztja e g y alacsony limiten felül az állami szállitásokban való részvételi jogtól és százalékos arányosságot intencio­ nál a jövedelemelosztás tekintetében H o g y mi történjék azokkal a ma­ gyar állampolgárokkal, akik a törvény életbelépése után kenyértelenekké válnak, arra a törvény nem felel. A törvényben nincs se politikai, se ka­ ritatív intézkedés, mely a munka jogából kizárt magyar állampolgároltat a végszükségtől megmentené. Mit hasznosithat önmagának a magyar nép mindezekből? A likvidálásra itélt zsidó poziciók elsősorban középosztálybeli, rész­ ben pedig tőkés poziciók. A biztonsági érzéstől megfosztott zsidó tőke bi­ zonyára siet a lehető legkisebb veszteséggel a nagyobb katasztrófát meg­ előzni. Feltehető, hogy a „tősgyökeres" magyar tőke a likvidálásra kény­ szeritett zsidó tőkét a maga érdekeltségébe igyekszik bevonni, hogy a piacról kivert zsidó konkurrens nélkül uj lehetőségekhez jusson a maga számára. A z adott körülmények azonban mást kivánnak. A magyar kül­ ügyminiszter januárban Berlinben j á r t s többek közt a magyar-német gazdasági kapcsolatok szorosabbá tételéről folyó tárgyalások során ki­ szivárgott, hogy a németek „kifejezést adtak azon kivánságuknak, hogy a zsidó törvény nyomán likvidálódó iparágak, amelyek amugyis felesle­ gesek, miután Németország a vonatkozó szükségleteket el tudja látni, ne restaurálódjanak, mert csak zavarólag hatnának a német-magyar keres­ kedelmi kapcsolatok kiépitésére." E z a magyar zsidótörvény egyik jelen­ tős mozgató rugója. Vagyis nem a „magyar" tőkének a „zsidó" tőke elle­ ni belső támadásának, hanem a magyar ipar felgöngyölitésének vagyunk

a tanui. A Drang nach Osten piacokat kertes. Előrehaladásában talál or­ szágokat, amelyeknek egyáltalán nincs v a g y csak kisebb mértékben van szüksége német ipari cikkekre, miután jórészt maguk látják el önmagu­ kat. A németek tehát kiadják a jelszót: likvidálni a kisországok nehezen kialakult iparát és primitívebb gazdasági fokra vissza süllyeszteni. Ezért ragaszkodott Németország a Münchent megelőző tárgyalások idején egy radikális fajvédő kurzus bevezetéséhez, mint a magyar külpolitikai törek­ véseknek adandó támogatás egyik feltételéhez. A németek felismerték, hogy a „zsidó gazdasági szférák" megtáma­ dása és aláásása szélesebb hullámokat vet és rombolóan hat s az egész magyar gazdasági életben olyan helyzetet teremt, amelyben könnyen érvényesitheti a maga gazdasági hegemóniáját. Erre utal különben az a vezető helyről ( I m r é d y ) elhangzott legutóbbi nyilatkozat is, mely a zsi­ dó befolyásnak a magyar gazdasági életből való kiszoritása következté­ ben esetleg fellépő gazdasági zavarokat a németek segitségével igéri kikü­ szöbölni. A közvetlen gazdaságpolitikai célkitüzések mellett a németek a nyilt diszkrimináló fajvédelem bevezetését politikai megfontolásokból i s sürgetik. Felismerték ugyanis, hogy a végleges antiszemita kurzus elfo­ gadása Magyaroszágon a belső totális rendszerre való áttérést és ezen ke­ resztül a Berlin-Róma tengellyel való teljes azonosulást jelenti. Ezért a, „magyar" tőke ebből az átalakulásból nemcsak, hogy nem kerül ki meg­ erősödve, hanem maga kiszemelt áldozata a német expanziónak. Illuzóri­ kussá válik ezáltal a magyar küzködő középosztály ama reménye, hogy könnyen és kényelmesen a kiszoritott zsidó középosztály helyére lép. A z elhagyott munkahelyek jórésze üresen marad, mert azok betöltése nem felel meg a német érdekeknek. A zsidók tönkretételével elhanyatló ma­ gyar ipar mellett a magyar keresztény munkásságot és tisztviselői kart is a munkanélküliség réme fenyegeti. D e illuzió az az elképzelés is, hogy a kis- és középkereskedelemben a magyar középosztály majd átveheti az elkergetett zsidók helyét, mert semmi biztositék arra, hogy a Harmadik Birodalom nem — a magyarországi vagy birodalmi — németek utján akarja terjeszteni árucikkeit. A z ország elnémetesedése már nem a jövő réme, hanem megindult folyamat. Eckhardt Tibor már ma szükségesnek tartja meghirdeti a harcot „egyes államok gazdasági tulsulya és békés uton történő beszivárgása, valamint a magyar nemzet szétbomlasztását célzó mesterkedések ellen." Mi késztette a zsidótörvény bevezetésére a törvényes tényezőket? A magyar külpolitika egyetlen vezéreszméje évtizede a magyar nép életlehetőségeit a mai Magyarország határain tul keresi. E z a gondolat az összes magyar társadalmi elégedetlenkedések fékje. Fékje elsősorban az egyre hangosabb és fenyegetőbb földreformköveteléseknek. Ennek a gon­ dolatnak a beváltása és az ezt követő aranykorszak megcsillogtatása nyugtatja meg husz év óta az elégedetlenkedő zsellér-parasztságot s biz­ tositja az 1232 nagybirtok épségét, mely a magyarszági művelt földek 30 százaléka. Ez a politika hajtotta Magyarországot a Berlin-Róma ten­ gely felé, miután egyedül ettől várta ennek a politikának támogatását. Németország azonban nem hajlandó ezt a támogatást ingyen megadni, hanem csak abban az esetben, ha Magyarországi követi az eléje szabott utat, — a német expanzió felvonulási utját.

A németek Magyarországon két eszközzel operáltak. Egyrészt az álta­ luk megteremtett és irányitott Nyilaskeresztes párttal, másrészt a du­ nántuli német kisebbségi kérdés szudeta-kérdés mintájára való felveté­ sének lehetőségével. A Nyilasok a következetes német orientáció és az ezzel kapcsolatos zsidóellenes rendszer vállalása mellett, természetesen fenyegetésül, a földkérdés radikális megoldásának jelszavait is felvették programjukba. Mind a kettő visszhangra talált. A Nyilasok leszerelése érdekében már 1938 tavaszán meghozzák az első zsidótörvényt, a földkér­ déshez azonban, mely az ország belső életének legfeszitőbb erejü kérdése nem nyulnak. Időközben gyorsulnak a nemzetközi események, közeledik München, az alternativa egyre élesebb, dönteni kell s némi habozás és ingadozás után döntenek. Vállalják a magyar sors német kezekbe való letételét A magyar közvélemény egyrésze egyetemes elvi alapon utasitja vissza a második zsidótörvény tervezetet, másrészük a törvény elvi helyeslése mellett a gyakorlati keresztülvitel enyhitését követeli. Elvileg elutasitó állásponton vannak a magyarországi munkáspártok, m i g a Szabadelvű Párt és a Nemzeti Demokrata párt a liberális eszmék nevében szállnak sikra a zsidó egyenjoguság megvédéséért. A többi csoportosulások abban a mértékben foglalnak az uj zsidóellenes rezsimmel szemben állást, ami­ lyen mértékben ennek tulzásai által saját érdekeiket is veszélyeztetve lát­ ják. Igy szembeszáll vele Bethlen István és csoportja, nyiltan figyelmez­ tetve az országot az egyre fenyegetőbb német hegemóniára, miután látja a zsidótörvénnyel kapcsolatos gazdasági romlást és a nyomában haladó kiszolgáltatottságot. Tiltakozik a katholikus egyház, amely a katholicizmus egy ujabb bástyájának elvesztésétől fél a németek egyre közvetle­ nebb magyarországi befolyása következtében. A katholikus egyházat a zsidóság faji meghatározása különösen kinosan érinti, mert sorai között ugy az alsó, mint a felső papságban számosan zsidó eredetűek, v a g y ép­ penséggel kikeresztelkedettek. A zsidóság fajjá való nyilvánitása, a to­ vábbi prozelitizmust meggátolná, a meglevő kitért sereget pedig ki­ vonná az egyház hivei sorából. Éppen ezért a katholikusok a faji megha­ tározás módositását követelik és a ma keresztényként élő zsidó szárma­ zásúaknak a törvény hatálya alóli kivonását. A Kisgazdapárt ugyancsak nem elvi alapon száll szembe a tervezettel, miután ő maga is mérsékelten zsidóellenes, viszont nem akarja, hogy a zsidókérdéssel teljesen elsikkad­ jon a földreform kérdése és kiszolgáltatottja legyen az ország e g y szom­ szédnépnek. Egyrészt tehát módositásokat követel a törvénytervezetben, másrészt sürgeti a fölreform tervezetet és annak végrehajtását. A front­ harcosok, az összes volt bajtársak kivonását követelik, tekintet nélkül a szerzett kitüntetésekre. Tiltakoznak végül a társadalmi és kulturális élet régi iskoláján nevelt gondolkodók, művészek, irók és vallomást tesz­ nek a korszerütlenségbe sodort egyenlőségi eszme mellett. Hasonló érzé­ seket táplál az utódállamok öntudatos magyarsága, mely kisebbségi hely­ zetében szélesebb perspektívában szemléli az eseményeket. A magyarországi zsidókérdés körüli küzdelmek az ország független, gazdasági egységéért vivott harc izzó légkörben zajlanak. 1848, a német iga elleni harc légköre ez. Kossuth kisértő szelleme jár ma ujból a jó magyarok sorai között. (Bólyai Zoltán) 12

SZEMLE,

BIRÁLATOK

AZ UJ FRANCIA IRODALOM. PAUL NIZAN. A m i a külföldi köztudatban „mai francia irodalom"-nak számit, — az voltakép' a tegnap irodalma. A z élők közül is azokat ismerik elsősor­ ban, akik a mában a tagnapot képviselik: Gide nemzedékét és legfeljebb még a „volt frontharcosok" idősebbjeit, Duhameltől Jules Romainsig. A fiatalok közül Aragont és Malrauxt emlegetik, inkább kuriózumképpen. És nincs tovább. Pedig elég az 1938 őszi nagydijak nyerteseinek névso­ rát áttekinteni, hogy megállapithassuk: az elmult négy-öt évben a tehet­ ségek egész sora tűnt fel a francia szépirodalomban. ( E z t az állitásunkat természetesen nemcsak a dijnyertesek lajstromára alapozzuk. Minden­ esetre jellemző tünet, hogy e dijakban alig ismert irók is részesültek.) Valóban, néhány beavatotton kivül ki ismeri Troyatt, Fréderixet, Launayt, Nizant? Nizan nevét érdemes megjegyezni. A szélső baloldalról indult, ami irónál mindenkép' az akadályok tömegét jelenti. Indulása azonban nem maradt puszta igéret, mintahogy sorstársai legtöbbjével történt és tör­ ténik. Nizan uj regényét, a Conspiration-t („Összeesküvés", Gallimard) a vaskalapos birálók is az utóbbi évek egyik legjelentősebb műalkotásának ismerik el. A Conspiration — melyért Nizant a 38-as Interallié dijjal tün­ tették k i — az őszi évad legnagyobb meglepetése volt, már csak azért is, mert a szerző előző két regényével (Antoine Bloyé; Le cheval de Troie) nem igen kényeztette el a közönséget. Paul Nizan eleinte inkább essay-irónak indult. Első műve e g y na­ gyobbfajta röpirat a Sorbonne hivatalos bölcsészei, különösen Brunchviog és iskolája ellen (Chiens de garde). Következő tanulmány-köteteiben (Les Matérialistes de l'antiquité; Aden Arabie) sikerült kisérletet tesz a gondolkodás-történet néhány fejezetének ujraértékelésére. A született pamflet-iró küzdelmes önmérséklésének eredménye ez a két kötet, épp ugy, mint a szerző első regényei. Utóbbiak közül, Nizan fejlődése szempontjából — de csakis ebből a szempontból — az ö t évvel ezelőtt megje­ lent Antoine Bloyé érdemel figyelmet. E z a regény e g y mérnökké lett bre­ ton parasztfiu polgárosodásának története. F ő érdekessége, hogy a szer­ ző, hősének polgárosodását nem társadalmi emelkedésnek, hanem hanyat­ lásnak, osztály-megtagadásnak tünteti fel. Ámde a mese egyenetlen, tul­ terhelt. Tulteng benne a sok nyers dokumentum, s a bonyodalomszövés kezdetleges. A Conspirationnak csupán annyi köze van ehhez az első re­ gényhez, hogy mellékalakjai közt felbukkan „bizonyos Antoine Bloyé" is, amivel a szerzőnek nem lehetett egyéb szándéka, mint hogy regényirói oeuvrejét, ha csak e vékony fonállal is, összekapcsolja. E z az egység-ke­ resés annál inkább érthető, mert Nizan a Conspirationnal e g y pártregény­ ciklust inditott el, melynek állitólag La Soirée á Somosierra lesz a cime. A ciklus első kötete, a Oonspiration 1928-ban játszódik. A z előkészület alatt levő többi kötetben a szerző a Conspiration hőseinek sorsát továbbszőve, az 1936-37-es időszak emberi világát készül az olvasó elé tárni. A Oonspiration tárgyköre magában véve még nem ujság. A francia fiatalok közül pártregényt Aragon és — egyedülálló látnoki modorában — Malraux is irt. Sőt A r a g o n könyvei - a Bázeli harangok és az Uri

negyed — immár klasszikusnak számitanak e műfaj terén. Nizan azonban más oldalról fogta meg a kérdést, mint elődei, sokkal többrétű feladatot állitott maga elé, mint amazok, és irói célkitűzésiét tisztábban oldotta meg. E sorok irója nem ismeri el a „baloldali" és „jobboldali" irodalom megkülönböztetésének létjogosultságát, legfeljebb azt, hogy a baloldal eddig (az ujoroszok kivételével) ritka, esetben „produkált" igazi irói tehetségeket. E kevesek közül — a francia szépirodalomról szólván — N i zant kétségtelenül az első helyek egyike (talán a legelső!), illeti meg. A z „Összeesküvés" tárgyát szerző tömören igy foglalja össze: „ A Conspiration a huszéves fővel épitett képzeletbeli világ első összeütközése a valósággal." A regény huszéves hősei egytől-egyig a francia szellem elitképző Ecole normale növendékei s — a köztisztviselő családból szárma­ z ó Pluvinage kivételével — jómódú polgárok fiai: a zsidó Bernard Rosenthal apja gazdag tőzsdei alkusz, várur Normandiában; Philippe Laforgue nagyiparosnak, és André Simon gazdag Nantes-i kereskedőnek a fia. A re­ gényalakok „képzeletbeli világa": a tiz év előtti értelmiségi szalonok spekulativ-eszményi radikalizmusa. Összeesküvésük pedig a hősök első kisérlete fiatalos politikai eszményük gyakorlati érvényesitésére. A z öszszeesküvők, Rosenthallal az élen, katonai és ipari kémkedésre szánják r á magukat — igaz, jelképes módon. E kémtevékenység segitségével a pol­ gárság élettitkának nyitját vélik felfedhetni. Evégből először egy lázitóhangu folyóiratot alapitanak, melynek cimlapját e g y gépfegyver ábrája ékesiti. Véglet nem érő világnézeti vitákban elmeélüket köszörülik, kap­ csolatba kerülnek e g y Francois Régnier nevű, náluk husz évvel idősebb iróval, aki ugy tanulmányozza e fiatalokat, mint valami ritka állatfajtát. Naplójába például ilyesfélekép' ir rólunk: „ E z a fiatalság alvajárók módjára él. Cselekvésének nyomai és eredménye nem érdeklik ( . . . ) Csele­ kedeteinek valóságbeli együtthatója („coefficient de réalité") igen cse­ kély, épp ezért nem riad vissza attól, hogy másoknak szenvedést okozzon". Laforgue ellopja az apja iróasztalán heverő tervrajzokat. A Párizs­ ban katonáskodó Simonra még sulyosabb és visszataszitóbb feladatot biz­ nak társai: a főváros légvédelmét illető titkos utasitásról másodlatot tar­ tozik késziteni. Felettesei rajtakapják, és már-már hadbiróság elé kerül. Menekülését csak ötletes védekezésmódjának köszönheti: azt állitja, hogy e g y készülőfélben levő regénye számára készitett jegyzeteket... A z elcsent okiratokat a „banda" főnöke, Rosenthal őrzi. Természetesen nem szándé­ kozik azokat kiadni a kezéből, hiszen az összeesküvők kémkedése „szelle­ m i " okokból, l'art pour l'art folyik. Rosenthal csakhamar elárulja az ügyet, beleszeret sógornőjébe, Catherineba és elcsábitja a fiatal asszonyt. A házasságtörés kiderül és Bernard öngyilkos lesz, korántsem lelkiismeretfurdalásból v a g y szégyenérzésből: tettével csupán: még inkább meg akarja bélyegezni a polgári csa­ ládot és kasztot, melyből vétetett. Barátai csak az elhalt papirjaiban ku­ tatva fedezik fel, hogy Bernard hütlen lett az ügyhöz. M é g keservesebb csalódás számukra megtudni, hogy Pluvinage — közönséges besugó. Gaz­ dag cimborái iránt érzett irigysége gyülöletté fajult: ez inditotta arra, h o g y a rendőrség szolgálatába álljon át. Leleplezi a hatóságoktól körözött egyik „militáns" rejtekhelyét, majd volt barátaihoz intézett dosztojevszkiji-izű levelében töredelmesen bevallja bűnét — és nyomtalanul el­ tünik... Laforgue visszatér a szülői házba, sulyos betegségen és lelki vál-

ságon esik át, melynek folyamán emberré formálódik. Bloyé és egy másik mellékszereplő, Jurien levizsgáznak és mint szerény tanáremberek megtalálják helyüket az életben. Ezen a korszaka véget ér — és vele P . Nizan regénye. Már ebből a futólagos tartalomvázlatból is kitűnik az alapvető kü­ lönbség egyfelől A r a g o n és Malraux, másfelől Nizan „pártregény"-felfo­ gása között. M i g előbbieket elsősorban az értelmiségi embernek a tömeg­ hez való viszonya érdekli ugy is, mint főélmény, ugy is, mint e viszony el­ tolódásaiból származó konfliktus- és bonyodalom-mag, mely végül i s a tisztázódás szintézisébe szökik: — Nizant ebben a regényében mindenek­ előtt az értelmiségi szekta-élet vákuuma foglalkoztatja. Lehet, hogy ez csak a regény tárgyköréből folyik, hiszen az „Összeesküvés" az Ecole nor­ male zárt világában fejlődő, hevesfejű ifjak emberrélevésének regénye. Lehetséges, hogy az értelmiségi és a tömeg viszonyát Nizan a regénycik­ lus következő részében rajzolja majd meg. A Conspiration egyik f ő ere­ detisége mindenesetre az értelmiségi szektaélet lélektani vonatkozásainak szinte prousti mélységű elemzése. N e m méltathatjuk eléggé Nizan, bátor­ ságát, amiért exponált haladó köziró létére nem „vulgär-materialista" módszerrel, hanem a lélektani talajfurás legfinomabb műszereivel nyult hozzá fölöttébb kényes tárgyához. A regény másik f ő érdekessége és bája: elbeszélésmódjának keserű i r ó ­ niája, melyet az irónak hamú alatt parázsló hevülete és hőseivel való tit­ kos együttérzése mégis kiegyenlit és megrenditően emberivé varázsol. R i t ­ ka esetben sikerült irónak ilyen különös és csöppet sem „regényes" figu­ rákat rokonszenvesebbé tenni. K i s „elrajzolással" élettelen bábokká v a g y Victor Hugo-i szörnyekké változtak volna ezek az alakok. U g y , ahogy a regényben formálódnak: annyira életteljesek, hogy szinte érzékeljük őket. E z a relief az emberábrázolás valóságos remeke. N e m kevésbé mesteri a mű konpozicója, A regény e g y sereg levélből, napló-töredékszerű jegyzetből, vallomásból, elmult eseményeket rögzitő párbeszédből épült fel. Ezek a különböző funkciójú formai elemek — az első felületes látszat szerint — kuszán kerülnek egymás mellé, valójában azonban széditő ügyességgel szövődnek össze és adják a cselekményt. Nizan stilusa plasztikus, hajlékony, hajszálfinom és ugyanakkor g y é mántosan kemény. E g y i k erénye, hogy nem rejti véka alá az iró rendki­ vüli intelligenciáját. Á m , ha kell, szerényen megbúvik, mert a szerző in­ telligenciájának módfeletti fitogtatása valamely regényben könnyen viszszataszitóvá válhat. Egyhelyütt pl. i g y jellemzi az értelmiségi-gyerekem­ berek szalon-szélsőségét: „ A tőkésrendszert összetévesztették a felnőtt emberekkel; látva, milyen arcot vág hozzá apjuk, meg voltak győződve ró­ la, hogy igazuk volt, amikor a zavar ütőkártyájára tették életüket, s hogy csakugyan számot vethetnek egy nagy átalakulások elé néző világgal". Másutt meg az iró megjegyzi hőseiről, hogy „még nem tudták, milyen pu­ ha és nehéz a világ, mily kevéssé hasonlit egy falhoz, melyet csak le kell dönteni ahhoz, hogy a helyébe e g y szebbet emelhessünk, nem tudták, h o g y a világ inkább e g y f e j - és farok nélküli kocsonyahalmazra emlékeztet, karva." A z effajta kegyetlenül találó, megdöbbentő és igaz szentenciák­ nak a könyvben se szeri, se száma. E cikk keretében meg sem kisérelhető érinteni mindazt, amit N i z a n

valamifajta

nagy

könyvéről még érdemes volna elmondani. Á m ép' mivel ez a mondanivaló még feltárásra vár, maradjon ez a könyvismertetés a műfajkövetelte kö­ vetkeztés nélkül. Befejezésül csupán annyit: némely fiatal magyar irónak kötelessé­ gévé kellene tenni a Conspiration alapos tanulmányozását. Fiatal iróink okulhatnának belőle, mint kell megvetni a könnyedséget, a „kapásből" ki­ nálkozó legelső megoldást, mely a tehetség legnagyobb ellensége. (Mosonyi Ferenc) FARKAS G Y U L A : A Z ASSZIMILÁCIÓ KORA A MAGYAR IRODALOM­ BAN 1867-1914. (Magyar Történelmi Társulat kiadása, Budapest, 1938.) Farkas Gyula berlini egyetemi tanár és az ottani Collegium Hungaricum igazgatója, elpanaszolja műve előszavában, hogy az már három éve készen várja a nyomdafestéket, de csak most érkezett el az idő közrebocsájtására. Tegyük hozzá: alaposan elérkezett, talán már szükség sincs rá, hiszen amit harci riadóként a köztudatba akar dobni s amivel hiveket és tá­ bort akar gyűjteni, — idejét multa. A z eszme megszületett magyarul is, rondra léptek volna. N e m verték ezek egyáltalán szellemi mellüket, nem álltak ki hatalmas ágyuikkal, hogy elkergessék a fórumról az ellenfél sár­ batiport és bemocskolt verebeit. U g y született az egész, mint e g y álom. Jött a külföldi példa, aminek egész fegyvertárát lemásolta és a magyar viszonyokra alkalmazta ezuttal Farkas Gyula. De ő t megelőzte, mert nem érkezett elég hamar, a magyar törvényhozás, amely az irodalom liberális elemeinek a magyar fórumról való kiseprüzésével hivatásszerűen kezd foglalkozni. Farkas Gyula német alapossággal, amely magába rejti; a porosz t á j t a streicheri tudományossággal keverve, nem állit kevesebbet, mint­ hogy Magyarországon 1867 és 1914 között az asszimiláció csirájában foj­ totta vérbe a magyar nemzeti gondolat fejlődését. Fejtegetéseit vaskos köteten keresztül gombolyitja, látnoki erővel mélyedve bele a multba, olyan formán, ahogy céltudatos könyvek készülnek, amelyek a mai mu­ landó helyzetbe rögzitik szigonyukat s onnan vetik vissza szálaikat, érvei­ ket, hálóikat és aztán végre kifogják a tudomány szalonnájával megtűzdelt kedvenc aranyhalat. Ez a kedvenc aranyhal jelen esetben az irodalom és művészet degradálása 1867-től 1914-ig. Farkas Gyula kimutatja erről az időszakról, hogy a benne szereplő közirók és művészek tisztára faji alapon szervezkedtek a közélet minden fórumán a mély letargiában szenvedő magyarság ellem Kimutatja, hogy a cselvetés, a faji összetartás, a jószármazású művészek maguk alá gyűrése, asszimilálása, magukhoz való nemtelen idomitása olyan eredményesen folyt, hogy ezek a jószármazásúak kénytelenek voltak behódolni és eredeti nemzeti érzéseiket visszafejleszteni. Szenvedéllyel igazolgatja, hogy ama bizonyos faj a legképtelenebb képmutatással öltötte magára az aszszimiláció gyér fátylát, hogy lenge nemzetközisége álcázva maradjon s a jobb sorsra érdemeseket azonosulásuk látszatával derékba törje. — Sohasem tudták, de nem is akarták a magyar gondolatot, a ma­ g y a r erkölcsöket, a magyar öncéluságot megérteni, — kiált fel Farkas Gyula. Irodalmi vezéreikben, kritikusaikban, esztétikusaikban és alkotóik­ ban először a magyar nemzet iránti alázatosság jelentkezik, hogy később, megszerezve a céhbeliek sztigmáját, — gőgös faji különállásukkal pe-

anélkül,

csétet nyomjanak mindarra, ami érték és magyar magasabbrendűség. I g ­ notus például a kezdet kezdetén mesterének kiáltja ki Gyulai Pált, csak azért, hogy az ellenállásban gyöngülő öregurat nyomon követhesse, nyom­ dokába léphessen és mindent elsöprő tündökletes magyar zsargonjával később fémjelzett birálója, élet és halál ura legyen mindannak, ami az öreg úr halála után őt, a „szellemi örököst", megilleti. Vajda Jánost az exotikus tehetségű, a viszonyokon elboruló poétát Farkas szerint, — nem az jellemezte, hogy verseiben, magyarságában előkelő esztétikájában ostorcsattogtató volt, hanem, hogy a Palágyi fivé­ rek nesztelenkedtek körülötte, gondolatait engedte, h o g y ellopják, odakötözgették a nagy ember talpig szilárd testéhez. Megengedte, hogy őt eltakarják, lekicsinyeljék, magukat pedig a magyar élet és gondolat hor­ dozóinak köztudatositsák. Mikor mindez sikerült, mikor mindent szétrom­ boltak, állandó vándorösztönükre hallgatva, pl. P a l á g y i Menyhért elment német filozófusnak.

magyarkodtak

Farkas Gyula egyik axiomája, hogy az i t t magyar álorcában aszimilálódni tönei csak a nyugtalanság és nyugtalanitás erejéig működnek. Addig a hő. fokig, mig alacsonyrendűségi érzetük kielégül a káprázattal és a hideg, üres tüzű görög fénnyel, amellyel a törzsökös őslakók legjobbjait elkáp­ ráztatták. Mindenkit kijátszanak mindenki ellen, hogy saját jogtalan és szétmálasztó tevékenységük részére a teret kikényszeritsék. N e m hiába panaszkodik a fiatal Babits és Kosztolányi, hogy a ma­ g y a r glóbuszon nem találják helyüket. N e m hiába keltek titkos és halála után nyilt ellenségeskedésbe a nagy vátesz, A d y Endre ellen (felhasznál­ ja Kosztolányinénak Kosztolányiról irt könyvét), akiről azt mondja, h o g y „ e g y üres pozeurt ültettek a nyakukra". A d y halála után kipattant az év­ tizedeken keresztül hordozott titkos kelés, amikor Kosztolányi szét akar­ ta marcangolni a halott, védekezni nem tudó A d y t . Ugyanakkor Babits­ nak is voltak bár diplomatikus, de félreérthetetlen célzatai és kifogásai a vátesz ellen. Mindezt az az idegen, asszimilálódni nem tudó, de az asszi­ miláció malaclopó köpenyében száguldozó intellektuálitás kavarta viharrá, amely a maga izes és évtizedekig tartó pecsenyéjét sütögette a legjobb származásnak és tehetségeknek elfolyó zsirján. A rend és tárgyilagosság kedvéért Farkas nekiront eme megbizhatat­ lan faj titkos és földalatti szövetségesének, az ugyancsak asszimilálódó, (de csak az asszimilálódók) németeknek is. Rákósi Jenő működését és ko­ rát u g y jellemzi, hogy az a harminc millió magyar álmát a köztudatba préselő, hazug lobogólengetéssel magát tulkompenzáló, mindenkinél több magyarságával egyenesen tálcán hozta a szövetséget az összmagyarságot széthúzni óhajtó nemzetközi vándoroknak. Bár látszólag Rákosiék a konzervativ, a rendi élet és az ősi j o g az ősi hazában, sőt világjog v a v a g y nem tudva, — minden magyar ősi érték megbénitására törtek, h o g y a maguk asszimilációját biztos mederbe tarthassák. Igy lettek szö­ vetségesei és titkos fegyvertársai azon nemzetközieknek, akik pl. Rákosiékkal szemben A d y Endre mellé álltak ki. E z nem tesz semmit — ma­ gyarázza Farkas — mert olyan védelmi állásból szórták golyóikat, amely­ nek közepén a meztelen testtel álló nagy költőt nem a magyarságnak,

minden

az

akaró f a j , n

ma

hanem a maguk asszimilációs bőrükben nemférésnek tették ellenszenves martalékává azok előtt, akik a „magyart" keresték szegény Adyban is. Folytatni lehetne e Farkas-féle fortélyosságot hosszú oldalakon ke­ resztül. Szó esik pl. bizonyos katholikus asszimilációról is a könyvben, melynek határai már óvatosságból kissé elmosódnak, lévén az Egyház ezidőszerint még kikezdhetetlen... D e ha j ó l látjuk, már készül a következő kötet, amely, ha eltelik uj három év s a viszonyok ilyen tempóban élőszóban, hogy a nemzet testéből szerencsésen kitaszitott nemzetköziség mellett az Egyháznak is elévülhetetlen asszimilációs érdemei voltak a magyar nemzeti gondolat fejlődésének meggátolásában. (Pap Gábor)

F

R A N KJ E L L I N E K ;T H E C I V I L

Az

W A R IN SPAIN. (Victor G o l -

s z e r i n t

á l l a m

C o u d e n h o v e K a l e r g i

a ze m b e rt e r e m t m é n y e a

l a n c z Ltd. L o n d o n ) . As p a n y o l pol­

m i n t ilyen n e m cél, h a n e m e s z k ö z .

g á r h á b o r ú n a k

Az á l l a m e l e i n t e e g yb i z t o s i t ó tár­

e za z

i g e n s z é l e s

m é r v űt á r g y a l á s a m i n d e n e k e l ő t t a

s a s á gs z e r e p é t

p o l g á r h á b o r ú o k a i n a k

polgárait a k á o s zé sa n a r c h i a ellen

t á r g y a l á s á b ó l

rohannak

töltötte b e , m e l y

i n d u l ki s felvázolja r é s z l e t e s e n a

v é d e l m e z t e .A zá l l a mmegszemélyesitésénk e r e s z t ü l a z o n b a n , a z

t ö r t é n é s e k t á r s a d a l m i

detileg g é p e z e t é s e s z k ö z

é s

történeti

s z e r e p é t

hátterét. A m ű e l s őr é s z é b e n r é s z ­

betöltő á l l a m o t ügyfelei

letes r a j z á t k a p j u k

e m e l t é k .A ze m b e r e ka l k o t t a á l l a m

n a k .

S p a n y o l o r s z á g ­

M e g i s m e r j ü k a ze g y h á z a t ,

a

h a d s e r e g e t ,a t á r s a d a l o m k ü l ö n b ö z ő rétegeit

és

c s o p o r t o s u l á s a i t , a z

a n y a g ié ss z e l l e m it e r m e l é s m i n d e n v o n a t k o z á s á t . r é s z é b e n

Ak ö n y v m á s o d i k

a l e g u t o l s ó két

e s z t e n d ő

e s e m é n y e i t foglalja ö s s z es z e r z ő s i g y e k s z i k

igy

m i n d j o b b a n

b a l v á n n y á

e l t á v o l o d o t t é s

fö­

léje h e l y e z k e d e t t a t á r s a d a l o m n a k : ö n c é l u v á vált. p o n t j á n a k

Ef o l y a m a t c s u c s ­

v a g y u n k t a n u i , m i k o r

„ m i n d e n i d ő k l e g v e s z é l y e s e b b v á n y i m á d á s á n a k

b á l -

idejét éljük: a z

á l l a m i s t e n i t é s é n e k

korát".

ap o l g á r h á b o r ú v a l ó d i

o k a i t feltárni.

R é s z l e t e s

áttekin­

tést n y u j t m é g a s p a n y o l é s k a t a ­

N a p j a i n k u j á l l a mtípusának,a totális á l l a m n a k ő s é tC o u d e n h o v e -

l á np á r t v i s z o n y o k r ó l , v a l a m i n t a fo­

Kalergi a „ h a r c o s á l l a m b a n "

l y a m a t b a n levő k a t a l á n

A

kollektivi-

záló r e n d e l k e z é s e k r ő l .Ak ö z e l o l d a lt e r j e d e l m ű m u n k a a

7 0 0

S p a n y o l ­

c s a l á d b ó l s z á r m a z ó „biró

m a l "s z e m b e ne

látja. á l l a m ­

„ h a r c o sá l l a m

h o r d á b ó ls z á r m a z o t t .

M i n d e n

a

h o r ­

o r s z á g r ó l s z ó l ól e g u j a b b i r o d a l o m ­

d á b a n

b a n g o n d o s s á g á v a l

f ő n ö k élet és h a l á l ura". M i g a „biró

é s tárgyilagos­

s á g á v a le l s őh e l y e n áll.

(m.)

v a s f e g y e l e m u r a l k o d i k .A

á l l a m "a b é k e ,a t e r m é s z e t e s álla­ pot, a h a t a l m i h a r c o sá l l a m

ő s e r e -

R. N. C O U D E N H O V E K A L E R G I :

detileg imperialista. H am a A n g l i a

T O T Á L I S Á L L A M , T O T Á L I S

közeliti m e g l e g i n k á b bab i r ó á l l a m

E M B E R . ( S z á z a d u n k k i a d á s a , d a p e s t . )

AP á n e u r ó p a

B u ­

m o z g a l o m

alapitója u j k ö n y v é v e l ,m i n tőm a g a m o n d j a , v i l á g o s s á g o ta k a rv i n n i „a d e m a g ó g i aé s h a z u g s á g o k z ü r z a v a ­

e s z m é n y é t ,

u g y a h a r c o s á l l a m

véglete N é m e t o r s z á g b a nk e l luj, élet­ re. A

„ s z a b a d s á gt ö r t é n e t e "c i m űfe­

j e z e t b e nC o u d e n h o v e K a l e r g i s a j á t o s

r á b a " .N e l e p ő d j ü n k a z o n b a n m e g ,

t ö r t é n e l e m s z e m l é l e t é nk e r e s z t ü l m u ­

h a e h e l y e t t as z e r z ő államfilozófiai

tatja be

e l m é l k e d é s e i t ,

n a k f o l y a m a t á t . Ef o l y a m a t A t h é n

s a j á t o s

t ö r t é n e l e m s z e m l é l e t é t ,

i d e a l i s z t i k u s e l l e n t m o n d á ­

s o k k a l telt politikai h i t v a l l á s á t u t ó p i s z t i k u s sét k a p j u k .

é s

t á r s a d a l o m e l k é p z e l é ­

az

á l l a mb á l v á n n y áv á l á s á ­

p e r z s á k feletti g y ő z e l m é v e l

k e z d ő ­

dik; ez a g y ő z e l e m jelenti t u l a j d o n ­ k é p p e nE u r ó p as z ü l e t é s é t . A helle­ n i z m u s l e t ű n t e u t á n as z a b a d r ó m a i

ere­

köztársaság áll ellen az ázsiai kényban a parlamenti állam ingatag uralmak világának. A császári ab­ egyensulyát a korporativ állam szi­ szolutizmus érvényre jutásával lárd egyensulya váltja fel. A „ren­ azonban Róma kezéből kiesett a di állam" u. i. nem a totálitás kife­ szabadság zászlaja. Ekkor lép fel a jezése, hanem éppen kisérlet a to­ kereszténység, „óriási szabadság­ talitás kikerülésére... harcával a császárok totális Ha Coudenhove-Kalergi jól is Rómája ellen". Ez a szabadságharc látja az állam fétissé válását, ide­ három évszázadig tart s a cezároalisztikus történelemszemlélete kö­ papizmus, a bizánci szellem korsza­ vetkeztében elmulasztja felfedni e kába torkol. fétis-szerűség társadalmi gyökereit. Igy azután kutatása csak formai A középkorban a szabadság esz­ vizsgálat, mely szükségszerűen fél­ méjét a lovagok képviselik. Ez a reismeri a különbségeket. Ezért szabadság azonban viszonylagos: a azonban téves volna azt állitani, polgárok és parasztok nem része­ sedtek belőle. A szabadság eszmé­ hogy Coudenhove-Kalergi a regreszjének kiteljesedése a polgárság uj sziv totalitások hive. Emberi ideál­ szabadságharcával kezdődik. Főbb ja a „totális ember", kinek kitelje­ csak a népképviseletben szakaszai: az első európai alkot­ sedését látja biztositottnak Kultureszmémány (a Magna Charta Liberta­ nye a „tökéletes személyiség", tum), az első Közép-európai köz­ amelynek szabadságát csak ember­ társaság kialakulása (Svájc), a re­ formáció és a nagy francia forra­ társai szabadságigényei korlátozzák. dalom. A Szent Szövetség csődje Másrészt Coudenhove-Kalergi szár­ mazása, környezete beidegződései után a szabadságeszme Ázsiára is és hagyományai következtében e átterjedt és a világháborúig világ­ totális embert a középkori hidalgó szerte érvényesül. E rövid szabadság-érának, az elpolgárosodott utódával, a gentle­ emberiség aranykorának az osztály­ mannel azonositja, ki becsületesen harc vet véget, — folytatja C - K . és szabályszerűen viselkedik, életvi­ — mely a magántulajdon eltörlésén tele Seneca és Marcus Aurelius filozófiájához igazodik, lovagias keresztül a nyugati kultura meg­ hölgyekkel és ellenséggel rázkódtatásához és megsemmisülé­ a séhez vezethet. Az osztályharc két egyaránt, tiszteli a fair playt, testét sporttal (golf) neme­ ellenséges táborra szakitja a nagy siti, főjellemvonása a türelem, nem szabadságarcvonalat s az ezek kö­ áll egy világnézettel sem szemben zötti harc eredményeként jelenik — mivel nincs világnézete. (Gál meg a totális állam. Ernő) A harcos állam utódának, a to­ tális államnak állandó szüksége van egy heveny háborús pszichozisra. A FRANCIA FORRADALOM JEEz az erkölcsi hadiállapot viszont LENTŐSÉGE a modern világ a hadigazdasághoz vezet, melynek kialakulásában a cime egy thübinalapja az önellátás. A totális állam geni német professzor (Kurt Borhatáresete Oroszország, mert itt ries) könyvecskéjének, mely a mind fogja át az állami totálitás a politka, kevesebb publikációval a szellem ésszolgáló a gazdaság né­ dimen­ zióit. Oroszországgal szemben a metországi belső könyvpiac egyik két dimenziós német és főleg olasz legfrissebb szenzációja. A könyv totalitások a totális államnak csu­ nem ad ujat. A nemzeti szociáliz­ pán enyhébb formái. Coudenhovemus ideológiai termékei jelszószeKalergi rokonszenvez az olasz kor­ rűen már eddig is számtalan alka­ porativ állammal, miután az szerin­ lommal kifejezték elutasitó maga­ te „részleges visszatérést jelent a tartásukat a nagy francia forrada­ demokráciához" (86. o.), hol azon­ lom eszméivel szemben. Ez a könyv az eddigi jelszavaknak csu-

p á n r e n d s z e r e s e b b foglalata. A f r a n ­t e l e n ü l változó b e l s őe r ő v i s z o n y o k c i a f o r r a d a l o m

jelentőségét n e m

között. A helyzet h e l y e s felismeré­

m a g á b ó la f o r r a d a l o m b ó l , h a n e m

sét e g y é b k é n t is i g e n

m a is z e m p o n t b ó l ,

a z é p p e nn a g y k o r u v á lett t r ó n ö r ö ­

a totális á l l a m

m e g n e h e z i t i

s z e m p o n t j á b ó l m é r i le.Igya z u t á n k ö s s z e m é l y e ,

k i n e k h o l

s z e r z ő t a g a d j aa f r a n c i a f o r r a d a l o mh o l

p á r t j a

á l t a l á n o s e m b e r i és t á r s a d a l m i l e n t ő s é g é t s jelszavait

g y e n g é b b

e r ő s e b b ,

a c á r e v i c s

je­ n a g y k o r u s á g á i g k o r m á n y z ó Katalin

h a z u g o k n a k u r a l k o d á s á tm á rn e m nézi jó s z e m ­

m i n ő s i t i . A f r a n c i a f o r r a d a l o m ál­

m e l .M e g l e p ő , h o g y P o t e m k i n ,

t a l á n o s é r v é n y é n e k t a g a d á s b a vé­

n e k k é p e s s é g e i r ő lk o r t á r s a i o l y a n

tele k ö v e t k e z t é b e n n é p i s é g s z á m á r a

s z e r z ő

m i n d e n e l l e n t é t e s e n

k ü l ö n k ü l ö n fel­

n a g y s z e r ű

e m l é k e z n e k , m i l y e n ö s z t ö n n e l

a d a t o k a t ir elő s R a n k em e g f o g a l m a ­e b b e na z a v a r b a n . z á s á h o z c s a t l a k o z v a k ö t e l e s s é g é n e k n é m e tá l l a m

a n é m e t n é p Katalin b i z a l m á t ,

e g y k ü l ö n l e g e s e n kialakitását

O l y a nn é m e t államét, t u l h a l a d j a

i g a z o d o t t el

T e l j e s e n b i r j a aki egész, b á r

k i s s é s z n o b i n t e l l e k t u s á v a ls a z öre­ g e d őn őt e m p e r á l t ,v i h a r m e n t e s és

a m e l y jóval m i n d i g m e g b o c s á t ó s z e r e l m é v e l hal­

a f r a n c i a

eszmevilágát.

tartja.

ki­

f o r r a d a l o m

(H)

m o z z a el.

U g y látszik a z o n b a n ,

h o g yac á r n ők e g y eP o t e m k i n s z á ­ m á r an e ma c é l volt. Szervezői é s

S Z O L O V E J C S I K :

P O T E M K I N .

(Singer é sW o l f n e r , B u d a p e s t . )

politikai k é p e s s é g e i v a l ó j á b a n

c s a k

m o s tk e z d e n e k k i b o n t a k o z n i . Ter­

s e l g o n d o l á s a i t s o k s z o r A1 8 .s z á z a d O r o s z o r s z á g a k ü l ö n ö ­ veit é

m i n ­

e n k i ellenére, c s a ka c á r n ő segit­ s e ns o ka n y a g g a ls z o l g á l h a t a z író d s z á m á r a

s

S z o l o v e j c s i k k ö n y v e

s é g é v e l viszi keresztül. T a l á ne z a z

l l a m i ü g y e k b e n való s z o r o s együtt­ n e m k e v é s b éé r d e k e s ,a m i é r te k o rá t ö r t é n e t é b ő l n e ma z o r o s z s o h an e m

p a r a s z t

t a p a s z t a l t e l n y o m á s á t ,

" h a n e m a zu d v a r

sa k e g y e n c e k

d o l g o z á s

e r e d m é n y e z i azt,

h o g y

m i k o r P o t e m k i n t uj k e g y e n c vált­ ja fel a z u d v a r n á l , politikai befo­

y á s a a ze d d i g i gyakorlattal s z e m ­ m é r h e t e t l e n k á p r á z a t á t választotta. l K ö n y v e

két f ő a l a k j a ,

Katalin é s

b e n e g y á l t a l á n n e m c s ö k k e n ,

d e

P o t e m k i n ,a zo r o s zt ö r t é n e l e m leg­

i d ő m k é n t m é ge r ő s ö d i k s m a r a d é k ­

n a g y o b b figurái k ö z é t a r t o z n a ks

t a l a n u l m e g t a r t j a h a t á s k ö r é t . S ő t

s zervező, v a l a m i n t s o k a t e m l e g e t e t t igy a k ö n y v v é g é n az o l v a s ó szive ­ s e n m e g b o c s á t j a , ben

h o g y

r e n d e z ő i " P o t e m k i n - „

t e v é k e n y s é g eise b b e n

z d ő b e n éri el tetőfokát. n e m e g yk ö d ö s ,b i z o n y t a l a n ,a ai

c á r n ők e g y e i b e f u r a k o d o t t s z é l h á ­

vezi a h a d s e r e g e t ,

Átszer­

m i n ta h a d i t a ­

á c se l n ö k ee g yf e k e t e t e n g e r i flot­ m o s razját, h a n e ma zo r o s z törté­ n i é p i t é s é b ek e z dse k k o r szerve­ n e t egyik l e g k i m a g a s l ó b b é s legcél- ta k t u d a t o s a b b

á l l a m f é r f i j é n e k

k é p é t

zi m e ga d é l v i d é k e t ,

a h o l k é s ő b b

Katalin t ö b b s z á z k o c s i b ó lé sh a j ó ­

k a p j a . Am a g á n ü g y e i b e n főleg a k ü l f ö l d m i a t t i g e n

k ö r ü l t e k i n t ő K a t a l i n

b ó l

álló

kiséretével végigvonul,

h o g ym e g c s o d á l j a P o t e m k i n m ű v é t .

n e g y v e n n é g y éves, m i k o r an á l a tiz

Az o r o s zd i p l o m á c i a szálai is kezé­

évvel fiatalabb, e x c e n t r i k u s h a j l a n ­

b e n v a n n a k s c s a k K a t a l i n

d ó s á g ú

s z e n v é n e k és

P o t e m k i n

beleszeret. A

ellen­

h a j t h a t a t l a n s á g á n a k

k ö s z ö n h e t ő , h o g ya h o s s z u ideig n y u g a t i á l l a m o k k ü l f ö l d i követei, a j u d ó a n g o l o r o s zs z ö v e t s é g e t n e m J a m e s H a r r i sa n g o l követ, a k é s ő b ­v i k e r ü l tm e g t e r e m t e n i e . E m b e r f ö l ö t ­ bi M a l m e s b u r y lord, k i n e k a z a k ­ s kori o r o s z v i s z o n y o k r ó lo r s z á g á b a

ti m u n k á t végez. H á b o r ú b a n a c s a ­

é k é b e n P é t e r v á r o n vagy k ö n y v tatéren, b é l e n , a h o la zo r o s zh a t á r biztosi­ gerincét — s e mm o s t ,s e m k é s ő b ­ d t á s a főcélja a t ö r ö k ellen. H a l á l a b e n n e m lát tisztán a pétervári u d ­ 7 9 1 b e n am á s o d i ko r o s z t ö r ö k h á ­ var z ü r z a v a r á b a n ,a t á v o z óé s fel­ 1 o r ú i d e j é n k ö v e t k e z i k b e . U t o l s ó t ü n ők e g y e n c e k ,i n t r i k á k é s s z ü n ­ b k ü l d ö t t t u d ó s i t á s a i teszik a

kivánsága, hogy Jasiból, ahol a bé­ ketárgyalásokat vezeti, még halála előtt Nikolajevbe, utóljára épitett legkedvesebb városába vigyék, de utközben meghal. Potemkinnek, főleg idegen köve­ tek jelentéseiből és leveleiből meg­ rajzolt képe, valamint a cárnőhöz küldött levelei és cédulái, teljes va­ lóságában érzékeltetik a nagy ál­ lamférfi alakját. Katalin figurájá­ ban sincs elrajzolt, vagy hamis vo­ nás. A z egyetlen, amit Szolovejcsik könyvében hiányolhatunk, hogy az általános európai helyzetről adott kép hiányában, Potemkin politikai és diplomáciai tettei, bár jellemé­ nek és képességeinek érzékelteté­ sére kitűnőek, voltaképen légüres térben történnek. A z akkori euró­ pai helyzet szintetikus rajzára azonban, ami reálissá varázsolhatta volna Potemkin politikai zsenijét, Szolovejcsik nem vállalkozott.

zott vágy és cél formájában, hanem egy mély hiányérzet alakjában. Olyan sóvárgás ez, amit az öregek éreznek fiatalságuk után, ami örök­ re eltűnt és csak édes-bus, fájóan simogató emlékeket hagy maga után. Arnold Zweig-ban, az emigráns német iróban mind a két nosztalgia jelentkezik: vágyódik a fiatalsága és vágyódik a hazája után. A kettő nála tulajdonképpen egyet jelent és amikar könyvében, melyet ezeknek az érzéseknek áldoz (Versunkene Tage, Querido Verlag, Amsterdam) beszámol arról a Münchenről, ami a régi Németországot és arról a fiatalságról, ami a háborúelőtti nemzedéket jelképezi, ezt a két vá­ gyódását vezeti le. A könyv nem más — és nem is akar más lenni, — mint szomoru sóhaj egy szép és letűnt kor után, amelyben még jő volt fiatalnak len­ (KKJ.) ni és a német haza fogalma egy volt a kultura, a tudás és a nyu­ IFJUSÁGÉSF É R F I K O R . Van- godt jövő fogalmával. Szerelmek, nak növények, melyek, ha gyö­ kis csalódások, egész kevés politi­ kereiket teljesen kiássuk, uj talaj­ ka: ezek a szálak, melyekből a ra átültetve is életképesek marad­ könyv fonala összetevődik, de nem nak. Virágzanak, gyümölcsöt is is ez a fontos, hanem a táj, a kul­ hoznak, éppugy, mint azelőtt, csak­ tura, az élet, mely összefogja az hogy ez a virág sohasem lesz olyan 1908-as évek német egyetemihallgatóinyugodt életét. illatos, a gyümölcs nem olyan nedv­ Nem kell a vers és nem kell a dus, mint az eredeti talajon volt, könyv, hogy messze világba ki­ ott, ahol az elültetett mag terebé­ áltson, lyesedett élő szervezetté. Azok az emberek, akiket a nagy ha megleljük egyszer a Földön változások kiemeltek eredeti tala­ a mi régi, drága hazánkat * jukból, hová a család, a nyelv, az kiált fel Zweig a könyv elé irt és a. izlés, az életforma, egyszóval egész Feuchtwanger testvérekhez szóló beállitottságuk hajszálgyökerei fűz­ versében és az egész könyv ennek ték őket, szintén nehezen és más­ a hazának a felidézése. Ez a haza képpen tudják csak életüket foly­ nem a német birodalom, a maga tatni idegen éghajlat és szokások hatalmas, ellentmondásokkal teli, termőföldjén. Nem válnak életkép­ belső harcoktól feszülő életével, ha­ telenné, a munkás tovább dolgozik, nem a táj, a nyelv, a kultura, a ta­ az iró tovább ir, de más lesz mun­ nárok, az összejövetelek, a koncer­ kájuk minősége, amint az egyéni­ tek és szinházi előadások, a vitat­ ségük is egy uj szinnel gyarapo­ kozások, örömök és csalódások, né­ dott: a nosztalgiával. Mint ahogyan ha csak egy iz, egy mozdulat, egy a fűzfa ágai is mindig a nedves ta­ jel, ami mélyen befészkelte magát laj fölé hajolnak, az ő életük is ar­ a vérünkbe, az agyunkba és emlékét egy életen át cipeljük fájó ra a tájra fordul, ahonnan elszakiként. tották őket, sóvárgás tölti be éle­ tüket, sokszor nem is egy határo­ Lehet, hogy a szelid vágyakozás

szomoru szűrőjén át válik csak ez a kor olyan széppé és kivánatossá, hiszen ajkkor is nehéz volt az élet, de a szellem szabad volt, a kultura tájait még nem dulták fel a tudás ellenségeinek hordái és a szabadság nem forgott állandó veszélyben. A könyvben szereplő fiatalemberek hittek az élet értékében és izgal­ mas kiváncsisággal várták, hogy mi jön ezután. A választ Zweig másik könyve adja meg, (Einsetzung eines Königs, Querido Verlag), mely a há­ borúba vezeti az olvasót. Ebben a könyvben Zweig a fiatalság után a férfikorba érő embert rajzolja meg, akiben összeomlik mindaz, amiben hitt és remélt valaha. A könyv a Grischa-ciklus legujabb kötete, oldalait már régen, előbbi könyveiből ismert alakok népesitik be. A könyv nem frontregény, ha­ nem a háború politikájának össze­ szövődött titkaiba vezet be, oda, ahová a fronton harcoló katonák­ nak sohasem volt betekintésük. A keleti hadszintéren játszódó regény azokat a sakkhuzásokat mutatja be, melyeket a német vezérkar ezer és ezer ember életével és a kis balti állam, Litvánia felszabadulásával tesz. Hogyan állitja be a német imperializmus az önrendelkezést jog fellobbanásával életre hozott balti nemzeti törekvéseket a maga érde­ kei szolgálatába, hogy akar hasznot huzni a breszt-litovszki békéből és a forrongó Oroszország átalakulá­ sából, milyen hideg fejjel határoz­ nak és kisérleteznek itt nem is em­ berek, hanem államok sorsával: erről számol be a könyv. fis ezeket a törekvéseket is egyéni akciók, karriervágyak és személyi intrikák kisérik, mint elmaradhatatlan mo­ tivumai minden emberi munkának. Mélyen elszomoritó és lehangoló könyv Zweignak ez a nagy alkotása, mely az előbb tárgyalt regény után különösen éles fájdalommal eszmélteti fel az olvasót: mennyire másképpen képzelték el az életüket azok, akik valamikor Münchenben, mint diákok tanultak és készültek az életre, amihez azt hitték, a tu­

dás és a szabadság szeretete is már jogot ad. Arnold Zweig felidézte fiatalsá­ gát és megmutatta a férfikart. És félve, dideregve néz az öregség elé: Földközi tenger ölén ölel át a szürke szél és a hullám s mig járjuk a sorsot, egybekö­

tötten, partról partra dobálnak. (Füzes György) * Az idézett vers forditása.

Havas Endre-

UTLEY: JAPAN'S GAM­ PREDA BLE IN CHINA. (Secker and Warburg, London.) Szerző a távol­ keleti eseményeket, amelyek igen bonyolultak ahhoz, hogy az ujsá­ gok beszámolói valóban tájékoztat­ hassák az olvasót, próbálja lehető­ leg érthetővé tenni. A most folyó kinai-japán háborúval kapcsolatban elsősorban Japán gazdasági és tár­ sadalmi szerkezetét, hadseregét és flottáját mutatja be, felvázolva Ja­ pán tényleges hatalmának erőtényezőit, utalva mindazokra a tö­ rekvésekre, amikre Japán falusi és városi szegénysége miatt kény­ telen. Szerző csak ezután rajzolja meg a kinaiak helyzetét s ismerteti Csang-Kai-Sek befolyását, illetve jelentőségét. A jelenlegieseményeketvisszavezeti a múltra szélességében foglalkozik a kinai agrárszocializmus szerepével. (s.) A TANU LÉLEKTANA. (Alexandru Ro ca: Psihologia Martorului, Editura Instit. de Psihologie, Cluj.) A mindenkori perrendtartás legfontosabb tényezője még ma is a tanuvallomás. A tárgyi bizonyité­ kok az esetek legtöbbjében legfel­ jebb csak alátámasztják a tanuk által igaznak vélt és állitott té­ nyeket. A tanu, az elkövetett ténynél akarattal vagy akaratlan jelen­ levő személy, igen gyakran élet és halál kérdését dönti el kijelentései­ vel. A modern lélektan számára ezen a ponton nyilik meg az igaz­ ságszolgáltatás gyakorlati céljait követő „tanu-lélektan" felé az út. A tanuságot tevő egyén — kérdezi

s

a l é l e k t a n n a ke za zá g a ,—m e n y ­ nyire v a np s z i c h i k a i l a g á l l a p o t b a n ,

h o g y

a b b a n

ideig az

a z i d ő n

e g y a k a r a t t a l

a l a n y elé

belül

S z e r z ő

és m e g h a t á r o z o t t

a látottakat.

leiratja

ismerteti

u g y a n a k k o r a

v a g y a k a r a t l a n megfigyelt e s e m é n y tn e ms z á n d é k o l t n a kt ű n őe s e t e k le­ v i s s z a a d j o n ? É r z e l m i állapota, f o l y á s o l h a t ó s á g a

b e ­ f o l y á s á t is. Az

élettani

kisérletek­

m e n n y i r e t e s z i k

re ö s s z e g y ű l th a l l g a t ó s á g elé " ( a z

l e h e t ő v é at é n y e k felelevenitésére.

e g y i k p é l d a szerint), a m i k o r a ta­

Al.

Ro

ca

a z o k a t a gyakorlati ér­ n á r s e g é d a m i k r o s z k ó p i a i vizsgála­

t é k ű kisérleteket,

m ó d s z e r e k e t

é s tot épp

e r e d m é n y e k e t ismerteti k ö n y v é b e n , a m e l y e k

m e g k e z d e n é , beállit egy

m e r e t l e ne g y é n azzal, h o g y X,

is­ ta­

erre a k é r d é s r e világita­ n á r am i k r o s z k ó p é r tk ü l d t e . Arra

n a k .

a válaszra,

h o g yam i k r o s z k ó p r a

z ü k s é gv a n , a z illető f o g a d k o z i k , B á rat a n u v a l l o m á s ,m i n t a s z a k ­ s h o g y c s a k p á rp e r c és a m i k r o s z k ó ­ s z e r ű t u d o m á n y o s kisérlet tárgya, e g é s z e nu j k e l e t ű jelenség, m i n t Al.

p o t v i s s z a h o z z a . Az

illető e l m e g y ,

e r c e k telnek, é ss ea m i k r o s z ­ a t a n u - a p kóp, s e a z e g y é n t ö b b e t n e m je­ s á g t e v ő t a n u v a l l o m á s á n a k m e g b i z ­ e n t k e z n e k . A t a n á r s e g é d f e l k ü l d h a t ó s á g aé s e l f o g a d h a t ó s á g a tekin­ l a n á r h o z , ki l e ü z e n , h o g y n e m t e t é b e nm á r a z ó k o r t ö r v é n y k ö n y ­ X. t st u d a z esetről. Kiderül: s z e m ü k vei b i z o n y o sf e n n t a r t á s o k k a l é l n e k . á Ro

ca

k ö n y v é b ő lk i t ű n i k

Az

a g y s z a b á s úl o p á s történt! ő s r é g i M a n u f é l ei n d i á n t ö r v é n y ­ láttára n a n á r s e g é du t a s i t á s á r a a hall­ r o s s z - A t

k ö n y v szerint a p é n z é h e s e k , h i r ű e k ,

f á r a d t a k ,

s z e r e l m e s e k ,

g a t ó s á g

v a l a m e n n y i

tagja leirja,

látott. Ime egy e g y s z e r ű h a s z ­ b a r á ­ mit o s gyakorlati é r t é k űp é l d a . A m i n t tai é s szolgái n e mt e h e t n e k vallo­ n e l ő b b i ( b e m u t a t o t t kép) és h a ­ m á s t . E za z ősrégi t a n u k i v á l a s z - az s o n l ó kisérlet e r e d m é n y e i igazolták tási m ó d s z e r b i z o n y o s m é r t é k i g a b e m u t a t o t tiz k é p ,la a m ta k is é rleti c s i r á j á b a n h o r d j aat u d o m á n y o stanuvallomás v s g á t ot.i A t u d o ­ ő r ü l t e k , v a l a m i n t a vádlott

m á n y ép' erre törekszik: pitani

l a n y o k már eleve p r ó b á n a k fogtak m e g á l l a ­ a fel, ab e m u t a t o t t kép h ű s é g i há­

szilárd k r i t é r i u m o k a l a p j á n

m e n n y i r ea l k a l m a sv a l a m e l y b i z o n y o s

y a d o s au g y a n a z o k n á l a z alanyok­ e g y é n n nál n a g y o b b m i n ta z előidézett vá­

e s e t e k b e n t a n u v a l l o m á s

r a t l a n

tételére.

t a n u s á g t é t e l n é l .

T e r m é s z e t e s e n e z e k e t a z M i n d e n e k e l ő t ta t a n u v a l l o m á s lé­

egysze­

r ű kisérleteket n é g y s z e m k ö z t i ki­

lektani f o l y a m a t á t

vizsgálja Al. h a l l g a t á s o k , előre elkészitett s z u g ­ H á r o m f ő b bm o z z a n a t o t k ü - gesztiv k é r d é s e k r ek a p o t t v á l a s z o k l ö n b ö z t e t meg at a n u v a l l o m á s lé­ m á si r á n y b a n is kiegészitik. A m i

Ro

ca.

l e k t a n il e f o l y á s á b a n :b i z o n y o s hely- egy t a n u z á s ia l a n y n á l e l e n g e d h e t e t ­ átélését, a n n a k rögzitését ( m e ­ l e n ü ls z ü k s é g e s : a b e f o l y á s o l h a t ó ­

zet

morizálását) E n n e k

a

é s a

felelevenitést.

e g y ü t t e sk ö z r e j á t s z á s a tétel

ság, vagyis a m á s o k által m o n d o t t

h á r o m m o z z a n a t n a k

d o l g o k n a ke l f o g a d á s a s z i n t é n p o n ­ a t a n u s á g ­ tos h á n y a d o s s a l k e r ü l kifejezésre

egysége.

H o g ye za

e z e k n é l a kisérleteknél. Igen érté­ lelkifolyamat

gya­

korlati m e g f i g y e l é s tárgya l e h e s s e n , m i n d e n e k e l ő t t b á r m i k o r

k e s e ke z i r á n y b a n

Al.

kísérletei, v a l a m i n t más

Ro

ca

s a j á t

s z e r z ő k ut­

e l ő i d é z h e t ő j á n összeállitott táblázatai a t a n u ­ kisérletet zási b e f o l y á s o l h a t ó s á g k ü l ö n b ö z ő

kell legyen. S z e r z ő t ö b b

ismertet, a h o l a z a l a p g o n d o l a t :

a z eseteiről. Az

a l a n y o k előtt b i z o n y o s helyzetet lejátszatni.

A

8-9

e r e d m é n y e k szerint

a

é v e s g y e r m e k e k 80.55 s z á z a l é k a

h a s o n l ó válaszol a b e f o l y á s o l á s i s z á n d é k k a l m a g a is s z á ­ feltett k é r d é s n e k m e g f e l e l ő e n , pl.: m o sa l a n y o n kipróbált: e g y egy­ volt-e v e d e rag é m e s k u t o n a k é ­

eljárás, m i t Al.

l e g i s m e r t e b b Ro

ca

s z e r ű h e l y z e t e t ( u d v a r , g é m e s k u t ,

p e n ,v a g yv a n eb a j u s z a a k a t o n á ­ u d v a r o n fát v á g n a k n l a k , holott sem g é m e s k u t , sem k a ­ á b r á z o l ók é p e t tart b i z o n y o s t o n an i n c sa k é p e n (a 10-11 é v e s

k o c s ij ö nb e , stb.)

g y e r m e k e k6 7 . 8 4 ,

a 1 2 1 3 8 0 , a

d a l m i m ű születését, h o g y ú g y

1 4 1 5é v e s e k7 6 . 4 0 , af e l n ő t t e k n e k p e d i g3 6 százaléka). A m i n t a

m o n d j a m

é sat a n u s á g t é t e lv i s z o n y á n a k ta­ n u l m á n y o z á s á b ó l férfiak

3 1 . 8 7 ,

k i t ű n i k ,

m i g a p á r h u z a m ,

a m i ta r e g é n y h ő s n ő j e

é sa v a l ó s á g o s h ő s n ő k ö z ö t t felállit;

a b e f o l y á s o l á s i

s z á n d é k k a l feltett k é r d é s

e z a lélektan,

m i l yp a r l a g i a s a n c s o d a s z e r ű a za

a d d i gan ő k 3 8 . 7 1

s z á z a l é k a e n g e d e t t

gestatioját d o l g o z z a fel

n e md em i l y elnagyolt

i r á n y á ­

G i d e ezt m e g

s o k k a le l h i t e t ő b b e n irta

F a u x m o n n a y e u r s j é b e n . És

b a n . É r d e k e s e k B r u e k i n k m e g á l l a ­

m e n n y i F ö l d i n é lak é n y e l m e t l e n ü l el-

pitásai.

a n y a g i a s o d o t t

E s z e r i n t a férfiak j o b b a n

l á t o m á n y , jelenés;

e m l é k e z n e ka t u l a j d o n s á g o k r a és a

b i z o n y á r a s o k P r o u s t n á l é s n e m

s z á m o k r a ,

e g ym o d e r nn y u g a t i irónál az A u -

m i gan ő k

a s z i n e k e t

jegyzik m e g j o b b a n , Igen é r t é k e s e kd e l á b a való a h a s o n l ó i r á n y b a n végzett kisérle­ m i l y

s ó v á r

pillantás, d e

s z e m é r m e s e n ,

s e j t t e t ő e n és

t e k at a n u s á g t é t e lé s a lelki t i p u ­ k é t k e d ő e nű z i ke z e ka z irók a m e t a ­ s o k viszonyáról.

E g ya d a t

a s o k fizikával é sam i s z t i k á v a l való k a ­

k ö z ü l : Az objektiv lelki-beállitottsá­

c é r k o d á s t ;

g úe g y é n e k

m e t l e n nyiltsággal és m e z t e l e n s é g ­

3 3 . 6 0 s z á z a l é k b a n , a

s z u b j e k t i v e k 3 8s z á z a l é k b a nh a j o l ­

F ö l d i n é lv a l a m i k é n y e l ­

gel k i n á l k o z i km i n d e z .Í r ó n k n á l ál­

t a k ab e f o l y á s o l h a t ó d á s felé. Igen

t a l á b a n túl t e n y e r e s t a l p a s s á válik

j e l e n t ő s é g t e l j e s e k

Al. R o c á n a k

a a felhevült é r z é k n e k é s intellektus­

m e g b i z h a t ó s á gé s

b e f o l y á s o l h a t ó s á g

n a k a z a r e á l i t á s o n á t á t l i b b e n ő

felderitése s z e m p o n t j á b ó l a g y e n g e - játéka, a m i a m o d e r n a n g o lé s e l m é j ü e k e n és m á s lelki b e t e g e k e n f r a n c i a i r o d a l o m r a b i z o n y o s s z e m ­ végzett kisérletei is.

(Fekete Fe­ p o n t b ó la n n y i r a jellemző.

renc)

Az A u -

delá, a zü d v ö s s é g ,ak á r h o z a t n á l a n e m fátyolos, m ű v é s z i s e j t e l e m , h a ­

F

Ö L D I MIHÁLY: PÁRIZSI M E N Y ­ n e m A S S Z O N Y . ( A t h e n a e u m

m e z t e l e n

t é n y ,

pest). H o lk e l l e m e s ,h o l k é n y s z e r e ­ t ü n k . Ott,

a h o l

H u x l e y m ó d j á r a

d e t t é l m é n y végigolvasni ezt a n o ­ játszik a figurával, velláskötetet, m e r t a pesti

polgári s z e l l e m m e l —

i r o d a l o m i s m e r ő s a k k o r d j a i

k ö z e ­

pette fel-fel üti

a fejét a n y u g a t i

i r o d a l m a k h a n g j a .

a m i r e c s a k

B u d a ­ b o s s z u s h i t e t l e n k e d é s s e l t e k i n t h e ­

J ó l e s i k talál­

a lélekkel, a

túl k o m o l y ,

v e s z e n ­

d ő b e m e g y ak e z é b e na za z értékeS irónia, a m i a z a n g o l irót oly élveze­ t e s s é teszi.

S a v é g é n ,e g y s e r e g

k o z n i ezzel a n y u g a t i h a n g g a l , m e r p ts z e u d o m i s z t i k u s é s p s z e u d o i n t e l a b b a a c s a l ó k aá b r á n d b a r i n g a t j a

lektuális n o v e l l a

a z e m b e r t ,h o g ya m a g y a r világ, a l e p l e z e t l e n ü l m a g y a rp o l g á r i a s u l t s á gi m m á r át­

e l o l v a s á s a u t á n

k e r e k e d i k ki a z irat­

l a n metafizika; a z i d ő t l e n s é g , a z is­

v e h e t i é st o v á b b é r l e l h e t i a n y u g a t i t e n s é g és a végzet m e g k ö z e l i t h e t e t civilizáció intellektuális é s m ű v é s z i l e n s é g e ,

a lelkek ö r ö k k ö r f o r g á s a ,

g y ü m ö l c s e i t ;s a j n o s , e zc s a k illuzió,

ú j é sú ja l a k o k b a n való jelentkezé­

l e g a l á b b is Földi M i h á l y n á l , m e r t

se,

e za z iró c s a k ritkán

e m e l k e d i k aber,

k i t ű n ő p a s t i c h es z i n v o n a l a fölé, a z e s e t e k

f a u s t i e m b e r és d o n j u a n i e m ­ m i n tm e t a f i z i k a i

ellentét é s

t ö b b efféle. ( S z e n c z e i László)

t ö b b s é g é b e n k é n y e l m e t l e ­

n ü l elvastagitja a k ö l c s ö n z ö t t p r o b ­ l é m á t és m o d o r t . S z ü l t e novelláról

C

.A. C R O N I N : E Z T L Á T T Á K A • C S I L L A G O K . H a C r o n i ne l ő b b i

n o v e l l á r a ki l e h e t n em u t a t n i , m e ­

k ö n y v e( R é z t á b l a ak a p u alatt) az lyik i r ó d o t tP r o u s t ,G i d e v a g y H u x -o r v o s t á r s a d a l o m t e l j e s e n i n d o k o l t ley h a t á s a alatt, h o g yc s a k a leg­

m é l t a t l a n k o d á s á t váltotta ki

n a g y o b b a k a te m l i t s e m .

ellen, u g ye za zu t ó b b i k ö n y v e n a ­

A m i t Földi

m a g a

an y u g a t i m o d o r h o z é s a n y u g a t ig y o n h á l á s „irodalmitörvényszék" p r o b l é m á k h o za m a g á é b ó l h o z z á a d , a n y a g lehet o l y a n k u l t u r e s t é k e n , a zn e mm i n d i ge g y e n é r t é k ű . E g y i k a h o li g e nn a g y előszeretettel ű z i k a n o v e l l á j á b a n G i d e im i n t á r aa z iro­

t ö r v é n y k e z é s n e k ezt a fajtáját. A

k ö n y vt é m á j a t ö b b e k között t u d n i ­

t u l a j d o n o s f i á n a k

illik feleleveniti a z a n g o l m u n k á s ­ e m b e r s é g e s

á b r á z o l á s a ,a k i

v i s z o n y o k a t

a k a r te­

párti h a r c o k egyik l e g t ü n d ö k l ő b b

r e m t e n is a j á t b á n y á j á b a n s g y ö k e ­

s z a k a s z á t , a „ f o k o z a t o s

res r e f o r m o k k a l kisérletezik, h o g y

elmélet a l a p j á n való

b e l e n ö v é s "

„ u r a l o m r a j u ­

jóvátegye a p j a b ű n e i t ,

tás" k o r á té se n n e ka z e l m é l e t n e k v e z e k l é s b e

c s u n y ab u k á s á t , illetve a M a c D o - n y á j á v a l e g y ü t t n á l d k o r m á n ye g é s z é n e k á t e v e z é s é t s ü l y e d , a k o n z e r v a t i v o k h o z .

d ee b b e a

m a g a is b e l e b u k i k b á ­

é p pa

é sb á n y á s z s o r b a b á n y a t u l a j d o n o s o k

Ak ö n y v elő­ s z ö v e t s é g e jóvoltából, m e l y

e l l e n e z

s z a v a m e g e g y e n e s e n k i h i v j a a z

m i n d e n r e f o r m o t .Igyb i z o n y az elő­

i r o d a l m im o n s t r e p e r e kü g y é s z e i n e k

s z ó i r ób e á l l i t á s á r am e g l e h e t ő s e n rá­

és

v é d ő i n e k hevét.

Az e l ő s z ő

iró cáfol a k ö n y vt a r t a l m a .C r o n i n lá­

S z i n n a i T i v a d a r a b b é l i igyekezeté­

t á s m ó d j a é ss z á n d é k a

k ü l ö n b e n a

ben, h o g ym e g n y u g t a s s a a z o l v a s ó b e f e j e z é s b e n f é l r e m a g y a r á z h a t a t l a n . k ö z ö n s é g e t , Cronint,

sem

siet

u g y b e a j á n l a n i

m i n t aki

a k a r t a

(Nagy István)

egy pillanatig

Ezt látták

a csillagok

c i m űk ö n y v é v e l birálni a za n g o l él-

B

A R T AS Á N D O R K AÉ S B A R T A

S Á N D O R . Ezt a n e v e t — illet­ rétegeket, a m i k o ra za n g o l s z é n b á ­ ve a két n é v egyikét m i n d e n j o b b n y á s z a t e m b e r t e l e n viszonyait h o z z am a g y a rk ö n y v b a r á t elég jól ismeri. teritékre.

A C r o n i n r e g é n y é b e n Az ö r e g e b bé ss z o r g a l m a s a b b olva­ m e g e l e v e n e d ő b a n y a m u n k á s s á g h i h e ­só, aki n e m c s a k az i r o d a l m i u j d o n ­

tetlen s z e n v e d é s e i t ,

a m e g m e g i s ­ s á g o t szereti, e m l é k e z h e t első fia­ s z e r e n ­ t a l s á g á r a is, elég z a j o s volt ez, c s é t l e n s é g e k e t az e l ő s z ó i r ó az ö r ö k ­ m i n t a z o ka zi d ő k ,a m e l y e k k e l in­ m é t l ő d ő

t ö m e g e sb á n y á s z

életű k a p z s i s á gr o v á s á r a irja. S a z dult: 1 9 1 7 b e n , 1 9 1 8 b a nK a s s á k ilyen fajta e m b e r ig y ö n g e s é g sze­ M ac i m űl a p j á b a n t ű n t fel v é r e s e n rinte n e m egyik v a g ym á s i k t á r s a ­ s z a r k a s z t i k u s „ f u t u r i z m u s á v a l " , d a l m ic s o p o r t s a j á t s á g o s b ű n e , h a ­ a m i t , ha s o k a n n e m is értettek m e g n e má l t a l á n o s e m b e r i gyarlóság. (illetve, m i n tk é s ő b b kiderült: nem V i s z o n t a t á r s a d a l m i k é r d é s e k b e n a k a r t a k megérteni), m á s o k v i s z o n t iskolázott o l v a s ó előtt r ö g t ö n k i d e ­ elég é r t e l m e s n e k , sőt, e r ő s n e k ta­ rül, h o g y az előszó-iró n a g y o n r o s s zlálták a h h o z , h o g y — d i c s é r v e vagy szolgálatot tett e l ő s z a v á v a l a z o k ­

ó c s á r o l v a ,d e m i n d i g n a g y o n k o m o ­ a k i k ó v a k o d n a k s z e m b e n é z n i l y a n— f o g l a l k o z z a n a k vele. Lováa t á r s a d a l m i élet logikájával, m e r t szy Károly, a za k k o r i Vágóhid-ban,

n a k ,

az o l v a s ó ta k ö n y v e l s ő f e l é b e n , a ne­ G ö n d ö rF e r e n c Az E m b e r é b e n , Ka­ h é z k e s e nk i b o n t a k o z ót é m a s o r á n

r i n t h yé sK o s z t o l á n y i a Pesti N a p ­

é p p e n e n n e k a

l ó b a n .K a s s á k mellett, a k im á r a k ­

l o g i k á n a k értel­

m é r e vezeti az iró. S ő t ez az e g é s z kor a „ b e é r k e z e t t e k h e z " tartozott, első r é s z azt m u t a t j a be, m i k é n t lesz B a r t aS á n d o r t , m i n taM a fiataljai a k é t s é g t e l e n ü l e l f o g a d h a t a t l a n vi­ k ö z ü l a l e g t ö b b e t igérőt i s m e r t é k és s z o n y o k k ö v e t k e z t é b e n e g y fiatal i s m e r t e t t é k . M a h o z z á t e h e t j ü k : b á n y á s z b ó l ezzel

m i n d j e l l e m t e l e n e b b é sK a s s á k n á l is, a k i„ f u t u r i z m u s á v a l " m i n d gaz­ s e mt u d t a eléggé elrejteni r é g e b b i

p á r h u z a m o s a n

d a g a b b és t e k i n t é l y e s e b b e m b e r , vé­i d ő k b ő l (vagy m o n d j u k : e l m a r a d gül t u l a j d o n o s a a n n a ka b á n y á n a k , t a b bv i d é k r ő l— t a l á nÉ r s e k u j v á r ­ a h o l m a g a is dolgozott, m a j d p e d i gról) p a r l a m e n t i képviselő. A k ö n y vm á s o d i kk ö t e t é b e n a z e g y k o r i b á n y á s z f i u n a g y s t i l ű kari-

s z á r m a z o t t é r z e l m e s

p á t o s z á t

és e t h i k u s p ó z á t , t ö b b e ti g é r tB a r t a S á n d o r , aki a n a g y v á r o s i

t ö m e g e k

életet és s z a b a d i s á g o t követelő len­

d ü l e t é t a m a g ap e s t i k ö r u t ia k a s z erjével p á r h u z a m o s a n m é g i n k á b b ó f a h u m o r á v a l vegyitette s a j á t o s , kiderül, h o g ya z iró a l e p l e z e t l e n ü l t u j s z e r ű „költőietlen" költészetté. karakterizált ö s s z e f ü g g é s e k b ő l ala­ k á r h o g y is: n a g yd o l g o k v o l t a k kitja figurái s o r s á t .K ü l ö n ö s e n é l e s A z e k a k k o r és ott és a z u t á n is, a m i s z e m r e vall, a t ö n k r e m e n t b á n y a ­ e

kor

B a r t a S á n d o r (mellesleg Kas­

leg

n y o m o r g ót ö m e g e i n k

helyzeté­

e kk ö n n y i t é s é tc é l o z z a és b á r nem felismerte a k a s s á k i n h i s z e k a m e s s i a n i s z t i k u s Cion-utóf o r r a d a l m i s á g b a n , av i x k e n ő c s ö s i á b a n , sőt, azt s o kt e k i n t e t b e n k á ­ anarchizmusban a g y ö n g é b b e k b ó ­ p

sák sógora)

r o s n a k és v e s z é l y e s n e kt a r t o m , el­ d i t á s á r as z á n t „tyű-de-ravasz" iro­ o g a d o m a jó utópiától is azt, ami d a i m á r i fogást, otthagyta a t u l o k o sf b b a n jó és nem c s i n á l o k kázust... s ó g o r t és Akasztotte m b e rc i m e n a

lapot inditott B é c s b e n , ugyanott ki­

B a r t aS á n d o rU jJ u d e a j á t pedig,

m e l y e t szerzője m a g a , állitólag, a d t a C s o d á l a t o s t ö r t é n e t e kciműre­a t ó p i á n a kn e v e z és — az e l ő s z ő ál­ gényét, a m e l y e t — m á r e g é s z e n a u m a ii d ő k b e n ,

a m i

s e l e k v ő o p t i m i z m u s F á b r y Zoltá­ litja — „oly c

éppen

s u g á r o z ,h o g y szivvel-lélekkel feléje e b b e n a l a p b a n és e z e n ü l ö n ö s b i z a l o m ­ a h e l y e n ,m i n ta h á b o r ú u t á n i m a ­ kell fordulni" — k mal v e t t e ma k e z e m b e : a z e m b e r gyar i r o d a l o m egyik r e m e k m ü v é t a l ó b a nr á b í z h a t j a m a g á t egy B a r ­ méltatta... A z t á n láttuk szatirikus v n u n k ,

a S á n d o r fantáziájára. Nos: elbeszéléseit a 1 0 0 % b a n , a K o r u n k ­ t b a n , a z t á ne z e kk ö z ü l egyet B a r Sajtó alá r e n d e z t eS z t o j k a Lász­ b u s s eM o n d e j a , a „legjobb e l b e s z é ­ ló; előszót irt dr. H a m v a s L á z á r lők" rovat alatt közölt le, a z t á n ( „ S z e r e s s ü k ezt a k ö n y v e t , m e r t láttuk N i n c sk e g y e l e m c.

r e g é n y é t m é l y e nz s i d ó és m é l y e n emberi"); t ö b bn y e l v e n is, a z t á nu j a b b elbe­ előverset szerkesztett H a l á s z G á ­ széléseit é sn e v é t t ö b b külföldi b o r („...én l á t t a m két zsidót... resz­ n a g y folyóirat szerkesztői között... kettek... a z ó t atestvéreimők...") — az erdélyi és e n n y i elő- és a l á t á m a s z t á s u t á n

és v é g ü le g y hirdetést

l a p o k b a n : „Uj J u d e a— B a r t a S á n ­ végre: dor k i s r e g é n y e— 1 9 3 8 " . ü t k ö z t ü n k

meg

rajta,

— Nem

h o g ya z a

Egy

l o n d o n i m i l l o m -v a g y milli­

á r d o sz s i d ób a n k á r b a n egyszerre c s a k

B a r t a S á n d o r , aki b a j u s z t a l a n ga-

felébred a z s i d ó ö n t u d a t á selhatározza,h o g ym i n d e n é t feláldo

lileista k o r a óta

h o n t szerez a z s i d ó s á g n a k . E g y k é t

(és nem tek

m i n d i g a sorstól

is c s a k a sorstól) ü l d ö z ö t ­ k o n f e r e n c i a , n é m i k ö z b e n j á r á sa és h a nem is n a g y h a t a l m a kk o r m á n y a i n á l , (na-

n e v é b e n szólott

mindiga t ö m e g e kh a n g j á n

szólt, g y o n egyszerű: „ J o s h u a felkereste m é g i sn e k i ka d o t th a n g o t ,— m o s t a n é p s z ö v e t s é g it a g o k a t és e l é j ü k a zsidókról, zsidókért v a g y é p p e n tárta..."), e g y „ s z ö r n y e n k a l a n d o s "

zsidóknak

irt k ö n y v e t . M i n d j á r t

u t a z á s r e p ü l ő g é p e nn e m t u d o m m i ­

m e g r e n d e l t ü n k öt p é l d á n y t , n e m ­

lyen világrészbe, e g yt e v é k e n y tit­

c s a kB a r t aS á n d o r é r t és azt a z uj

kár lelkes o d a a d á s aé s — nem é p ­

i r o d a l m i

p e nu t o l s ós o r b a n

irók

s z o k á s t

k ö n y v e i t

h a n e m ,

követve, h o g y i r ó k

b e v a l l o m ,

ügyért is.

M a g a m is

terjesztik, a

z s i d ó

z s i d ó va­

e g y u l t r a b á j o s

l e á n ym e g h a t ós z e r e l m e — és egyk e t t ő h á r o m : k é s z az u jz s i d ó h a z a . Itt-ott m é g i s f e l t ű n n e k n é m i

z ö k ­

gyok, azt h i s z e mn e v e m b e n a leg­

k e n ő k ,h a nem is Uj J u d e am e g t e ­ t ö b b m a g y a r o l v a s ó felismerheti azt r e m t é s e f o l y a m á n ( ó hn e m , e z a K o h n t , azt a M o r d e c h a j t vagy m e g ym i n t a karikacsapás), d e a Mojsát,

a m e l y e t k o r á n t s e m

szár­ szerző (Barta S á n d o r ? S z t o j k a h a n e m László?) s t i l u s á b a n . Igy pl. a m i k o r stilisztikai r e p ü l ő u t j á n kiséri (képzeletével h ő ­

m a z á s o m k e n d ő z é s e végett, hogy u g y

m o n d j u k ,

s z e m p o n t o k b ó l

alulirottal

c s e r é l t e m

Harminc­ negyven méteres fák! Lezuhanni? v o l t a mK é s z halál!" M i l l i o m o s u n k utját

fel a z

és l é l e k b e n , igen

b e n is. M i n d i g elég jó z s i d ó

sét: „ m i n d e n ü t t ő s e r d ő !

lélek­

a h h o z , h o g y ö r ü l j e k m i n d e n s o r n a k , t ö b b h ó n a p o s lázas m u n k á v a l készi­ a m e l y a mi k é r d é s ü n k b e n k ö z e l e b b ti elő, de á l d j a a titokzatos vélet­ visz, h a nem hoz

(ő nem!)

den

tervet,

is a „zsidó" á l l á s p o n t ­

lent,

—d ea z i g a z s á g h o z . tán S z i v e m m e l e g é v e l t á m o g a t o k min­ tás a m e l y h e l y z e t ü n k és fő­

a m e l y Uziliába vezeti...

A z u ­

„sor kerül a zsidó államalapi­ reális nyitányára, ahogy (nem

is a s z e r é n y szerző, h a n e m a z s e n i -a z a n y a n y e l v ü k ö n iró i s m e r t

irók­

ális), Eliot egyik c i k k é b e n nevezte". n a kn e v é r ő ls e m é r t e s ü l n e k

—

Aztán: „ d o l g o z n i a fajért"... A z t á n

S ő t ,

z s i d ó s á gü g y é t

képviseljék.

a

„a r á d i óv a l a m if i n o m a n g o l c h a n ­ sőt! M á ra k o m o l y a b be m b e r e k é s z o n td u d o la s z o b á b a " . . .d e u g y a n ­ k o m o l y a b be s z k ö z ö k által k é p v i s e l t ott „ a za n g o l valcer é d e s e n m u z s i ­ r e a k c i ó sC i o n u t ó p i ais eléggé m e g ­ kál"... m i gJ o s h u a a „külföldi d i p ­ l o m a t á k a t é s n a g y k ö v e t e k e t " u z s o n n á r a ,

—

viseli a jó z s i d ó presztizst kifelé, a

h i v j a t ö b b in é p e k

p r o g r e s s z i v t ö m e g e i

a m e l y n e ks o r á n „a előtt; d eh a azt m é g a kis jesiva-

t á r s a l g á s t e n g e l y e a z u jz s i d ó á l l a s a b ó c h e r e i n k l a p o sé s primitiv elkép­ k ö r ü l forog"...

z e l é s e i n e ku j s á g p a p i r j á b ac s o m a g o l ­

N od e e z e k a kis k i s i k a m l á s o k m á r n e m

s z á m i t a n a k

a n a g y

tan

so l c s óé sd u r v a c u k o r s p á r g á v a l

m e g k ö t ö z v e szállitják a n a g y k ö z ö n ­

é g n e k — ez m á ri g a z á n s z é g y e n n é ü g y e k h e zk é p e s t ,a m e l y e k r ő ls z őv a n .s m i tm i n d e n jó z s i d ó tilta­ „ Ü l j ü n k a s z t a l h o z , m i n i s z t e r e l n ö k válik, a ur, szól a k o r m á n y z ó

o z v au t a s i t vissza. (egy n a g y k

t ö r t é n e l m i pillanatban), k é r e m l e f o n á l j a a z o n n a l i d e

a

te­

m i n i s z t e r

u r a k a t .N a g y pillanat ez! V é g r e n e k i k e z d h e t ü n k

a z á l l a m

S e m m i n t a k k o r

ilyen

m á r

„ p r o p a g a n d a " ,

i n k á b b

m a r a d j u n k

m e g amellett a z s i d ót á r g y uiroda­

kiépité­ l o m mellett, a k á rz s i d ó k irják azt,

s é n e k " .

a k á rn e m ,

a m e l ym i n d e n p r o p a ­

a n d a n é l k ü l „ e g y s z e r ű e n " vagyis B a r t aS á n d o r n a k , a n n a k , akiről ag a m ű v é s z iO b j e k t i v i t á s m e g g y ő z ő c i k k e c s k ee l e j é n b e s z é l t ü n k ,— v a n m u t a t j a fel" a z s i d ó e g yi g e né r d e k e s n o v e l l á j ae g y zsi­ erejével „ n k á b ba m a i n e m z s i ­ d ó kisfiuról, a k i A m e r i k á b ó l v á r j a sorsot. Sőt, i

d ót á r g y úi r o d a l o m ,b á r m i l y e nigazii r o d a l o m aM e s s i á s t : „wie s i c h d e rk l e i n e M o i z m u s , a ze m b e r i f e l s ő b b s é g és ritz d e n Krieg vorstellt". Ezzel m á rn g y e n l ő s é ge s z m é j é t s u g á r o z z a . l e h e t e t l e n n é tette, h o g yv a l a h a is e m a g a változzék át „kis

M ó r i c c á " .

Az Uj J u d e á to l v a s v ab i z o n y á r a jót

D e v a l a m i t

t a l á n

m é g i s n y e r

a j da zi r o d a l o ma zu t ó p i s t a B a r ­ m u l a té sm e g t e r v e z ik ö v e t k e z ő n o ­ m á n d o r s z e r e n c s é t l e n velláját: „A kis M ó r i c u t ó p i á t szer­ ta S

kisérlete

y o m á n ( a z o n k i v ü l ,h o g y a z u t á n a É st a l á n n e mf o g n a g y o n n

keszt".

b o s s z a n k o d n ia z o n ,h o g y a kis tö­

k ö v e t k e z ő k n e ké k e s e n d e m o n s t r á l j a ,

k é l e t l e n

h o g y a nn e m kell, h o g y a nn e m szabad a z s i d ó k é r d é s r ő l irni)

ezuttal a zőn e v é t viseli.

a k ,m i n t n e k ü n k is t a l á n e s z ü n k b e Am i kis M ó r i c b a r á t u n kp e d i g , e zn á s i kB a r t aS á n d o r t , a z aki­ juttatja a m

a z u t ó p i a s s z e r z őB a r t a S á n d o r , ről m á r m o n d a n u n ks e kell, a m in e m sikerült n e k i

o s t ilyen h o g y igazit, akit m

val, m e g v a l ó s u l h i r e s d r u s z á j a

jó­ M e r t

voltából. D e ad o l o g m é g s e é p p e n c s a k e n n y i .

v i g a s z t a l a n

z o m o r u s á g ért. a z u t ó p i á ­ s

Az U jJ u d e a előszó-irója

s z e r i n t „fel kell m u t a t n i

v a l ó b a n

h o g y a m i k o r

s z o m o r ú s á g az,

B u t i k L á z á r

helyi r ö f ő s c é g t ö r v é n y e s

i s m e r t

e s z k ö z ö k ­

e g a k a d á l y o z h a t j a , h o g y m i n d a z t , kel m

a m ia z s i d ó s á g mellett szól".

m á s ­

u t i kL á z á rc é ga l a t ta pia­ S z e ­ valaki B

r i n t ü n k e g y s z e r ű e n a z igazat kell

c o nr ő f ö s ü z l e t e t n y i s s o n és a P s y -

a n d e rc i p ő k r é m e tt ö r v é n yé s r e n d ­ m e g m o n d a n i , a m i m a g aiseléggé l szolgálja m i n d e nü l d ö z ö t t

r védi a z I p s z i l a n d e r s u v i x n é p r é t e g ő

ügyét. M i n d e n e s e t r en e ms z o r u l a z s i d ó s á g ,a k á r n e m z e t k ö z i , c s a k erdélyi v i s z o n y l a t b a n ,

a k i k

am a g u k

kis

tu­

M ó r i c k á i ,

m ó d j á n t a l á n jót

a k a r n a k ,d es e m m i r ő ls e m m i

ellen,

b á r m e l y i kB a r t aS á n d o r e g y s z e r ű e n

ö n y v e ta d h a t ki B a r t aS á n d o r n é ­ a k á r k

h o g y

a z e l m a r a d t z s i d ó k i s v á r o s o k d a t l a n és korlátolt

rá

ven. Kétségtelenül: a jó á r u n a k kell cégér.

D e a jő

n e m

c é g é r m é g i s

c s a k jelenthet v a l a m i t — m i n d e n ­

bizo­ e s e t r em e g t é v e s z t h e ts o k tájékozat­

n y o s a tn e m t u d n a k , é sp é l d á u l m é g l a n e m b e r t . ( K ö v e s

Miklós)