1
A multilaterális és kulturális diplomácia szerepe a nemzetek közötti párbeszédben - Bogyay Katalin ENSZ- nagykövet diszelőadása a Honoris Causa cim átvétele alkalmával, Pannon Egyetem, Kőszegi Kampusz, 2016 március 9. Tisztelt Polgármester Úr, Rektor Úr, Rektorhelyettes Úr, Dékán úr és Miszlivetz Professzor Úr!
Bernard Show egy alkalommal jelezte egy konferencia előadójának, hogy 15 percnél ne beszéljen többet. - „Na, de hogy fogok 15 percben mindent elmondani, amit tudok?” – kérdezte kétségbeesetten a szónok. Show így válaszolt:- „ Javaslom, nagyon lassan beszéljen!” Így aztán elöljáróban annyit mondanék nagyon lassan, hogy mindenki saját maga írja élete forgatókönyvét: semmi nincs garantálva, és minden lehetséges. Egész életemben hű maradtam ahhoz a meggyőződésemhez, amely szerint mindnyájan személyesen felelősek vagyunk azért, hogy hogyan töltjük meg tartalommal a munkánkat, és hogyan tesszük azt fontossá. Nagy megtiszteltetés és kitüntetés a számomra, hogy a Pannon Egyetem tiszteletbeli doktori címet adományoz nekem. Szavaim ma délután egyszerre a köszönet szavai és annak összefoglalása, hogy a globális felfordulás világában miért hiszek még mindig a multilaterális és kulturális diplomácia erejében , a nemzetek közötti párbeszéd fontosságában. „Ahogyan egyetlen lépés nem hoz létre egy ösvényt a földön, úgy egyetlen gondolat sem vág még ösvényt az emberek gondolkodásában” – mondta a XIX. század amerikai filozófusa, Henry David Thoreau.
2
Bizony, ha egy jól kitaposott ösvényt szeretnénk látni magunk előtt, újra és újra végig kell mennünk rajta. És , ha egy jól bejárt mentális szellemi ösvényt akarunk kialakítani, akkor újra és újra kell gondolnunk azokat a gondolatokat, amelyekről azt szeretnénk, hogy életünket irányítsák. Újra és újra végigjártam azt a szellemi ösvényt, amely annak fontosságát hirdeti, hogy nem attól kell félnünk, hogy különbözünk egymástól, hanem hogy nem értjük meg , vagy félreértjük egymást. A béke és biztonság kiinduló pontja a dialógus , az egymásra való odafigyelés, hogy az emberek között hidakat építsünk, hogy megtaláljuk és megértsük embertársainkat . Én erre a hidépitesre adtam a fejemet. A kezdet Ugyan a családom zalai és somogyi, magam egy kis dunántúli faluban nőttem fel, Móron a vasfüggöny mögött. El voltunk zárva a világtól, körbe voltunk véve a kommunista diktatúra hazugságaival és bűneivel. De nagyon korán, már kislánykoromban találtam egy nyelvet , amely segített összeköttetésbe kerülnöm a másik világgal. Ez a nyelv számomra a művészet, a zene és a kultúrák nyelve volt . Mert ez a nyelv nem ismer határokat , szabadon szárnyal . Ezt a nyelvet tanulva és használva, arra ébredtem rá, hogy a világunk azzá lesz, amivé mi tesszük. Mindig az érdekelt, hogyan tudnék én hozzájárulni ahhoz, hogy a kultúrák közötti párbeszéden keresztül békésebbé váljon a világ. Szakmai pályám minden állomásán mindvégig egyszerre használtam a multilaterális és a kulturális diplomácia erejét az emberek,országok,kultúrák, vallások közötti kapcsolatok építésében. Abban hiszek,hogy mindannyian felelősek vagyunk a közös jövőnkért.
3
A kulturális diplomácia fellegvára az UNESCO A multilaterális diplomácia és a soft-power, a puha erő diplomáciája találkozik az ENSZ szakosított szervezetében, az UNESCO-ban. Az UNESCO különféle kultúrák, nyelvek és vallások szövetségét képviseli, egy békés világ eszméjét, amelyet a közös nemzetközi normák és elvek irányítanak, és nem a hatalmi politika. Az UNESCO feladata, hogy ráébressze az embereket, felnyissa a szemüket bolygónk szépségére és sokszínűségére. Az UNESCO-ban mindenki számít, és mindenki egyformán számít. Az UNESCO alapvető területe a kultúra. Olyan, mint a kristály, amely egy fénysugarat megtörve bemutatja az egész színskálát: a kultúra is így tükrözi az emberi faj közös tapasztalatait, a nyelveket, a hagyományokat, a hitrendszereket és a történelmi eseményeket. A kulturális sokszínűség tisztelete tehát az élet tiszteletét jelenti, ahogyan erre figyelmeztet Octavio Paz, a híres mexikói író, költő és diplomata is: „Minden olyan világszemlélet, minden kultúra, amely eltűnik, eggyel csökkenti az életlehetőségeket.” A kulturális sokféleség tisztelete az egyetemes emberi jogok és elvek támogatását jelenti. Ez biztosítja az identitások és eszmék pluralitásának megőrzését, és egyben megvéd bennünket attól, hogy a kulturális sokszínűséget az emberi jogokkal és az emberi méltósággal ellentétes politikára és gyakorlatra használjuk fel.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Ha az UNESCO a kulturális diplomácia fellegvára, a 70 éves ENSZ a multilateralizmus fellegvára .
4
A világban 1945 óta a globális és nemzetközi együttműködés terén hatalmasat fejlődés ment végbe – a béke, a biztonság, a nemzetek függetlenné válása, az emberi jogok, a fejlesztéspolitika, a betegségek elleni küzdelem, az oktatás, az egészségügy, a nők és a gyermekek jogainak előmozdítása, végezetül a technológia területein hatalmas előrelépés történt. Az ENSZ tagsága az eredeti 51-ről 193-ra bővült. A Szentszék és Palesztina megfigyelő államként vesz részt az ENSZ munkájában. A tagok számának növekedése a bizonyítéka annak, hogy a szervezet létrehozása óta mennyi nép volt képes élni önrendelkezési jogával és szabadon meghatározni saját gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődését. Napjainkban egyetlen ország sem tudja elszigetelni magát az egyre mélyülő globalizációtól. Az államok – függetlenül attól, hogy kicsik vagy nagyok, fejlettek vagy fejlődők, tenger nélküliek vagy éppen szigetek – egyre nagyobb nehézség árán képesek védekezni a határokon és régiókon átnyúló kihívásokkal szemben. Az együttműködés és a közös fellépés , a nemzetközi kapcsolatok azon formája, amikor több ország dolgozik együtt , vagyis a multilaterális diplomácia egyre fontosabb. Az ENSZ az egyetlen olyan, mindenki számára elfogadható fórum maradt, ahol mindenki hallathatja a hangját. Hölgyeim és Uraim, Az ENSZ a béke és biztonság, az emberi jogok és a nemzetközi fejlődés három alapkérdésével foglalkozik. Mi, akik nagykövetként képviseljük országunkat , csak ideiglenes lakói vagyunk ennek a háznak, de amit itt teszünk, hatással lehet a békés holnapért vívott globális harcra jóval mantádumunk lejárta után is. Remélem, hogy itteni munkánk alatt, a közben elkövetett hibák ellenére is kijelöljük a szervezet számára a követendő helyes irányt.
Fenntartható Fejlődési Csúcs
5
Rendkívül örömteli, hogy tavaly a világ vezetői határozott támogatásukról biztosították a 2030- fenntartható fejlődési keretrendszert és elköteleződtek a 17 Fenntartható Fejlődési Cél végrehajtása mellett. A keretrendszer középpontjában álló 17 cél és 169 alcél egymással szoros összefüggésben áll, biztosítva a gazdasági, társadalmi és környezeti megfontolások kölcsönhatását minden egyes cél esetében. A keretrendszer annak a közös felismerésnek az eredménye, miszerint korunk gazdasági, társadalmi és környezeti trendjei, amennyiben nem lépünk fel ellenük, s változatlanok maradnak, bolygónk pusztulásához vezetnek. A tagállamok első ízben mondták ki, hogy a fejlődés csakis fenntartható lehet, a nem fenntartható fejlődés ugyanis nem több puszta átmeneti javulásnál. A keretrendszer a 21. század paradigmaváltását képviseli: A világ általános jóléte és az államok nemzeti érdekei kölcsönösen függnek egymástól, s egyiket sem lehet a másik kárára elérni. Persze tudjuk, hogy vízió és cselekvés értelmezése eltérő lehet. A keretrendszer széleskörű konszenzussal történő elfogadása óta például a 10. célja világos irányt mutat a migráció jelenségének kezelésére. A keretrendszer mindenekelőtt a kiváltó okok felszámolására irányuló átfogó megközelítést nyújt, hogy az otthon elhagyására ne legyen szükség. A célrendszer a szegénység felszámolását, és a fenntartható gazdasági, környezeti, társadalmi körülmények megteremtését irányozza elő, azért hogy az emberek saját országaikban tudjanak boldogulni. A keretrendszer elismeri a migráció fejlődés terén betöltött szerepét. Hogy a jelenlegi kihívást lehetőséggé tudjuk alakítani, a célrendszer „rendezett, biztonságos, szabályozott és felelősségteljes” migráció kialakítására hív fel. Bár a keretrendszer elsöprő támogatást kapott az azt közfelkiáltással elfogadó vezetőktől, azt látjuk, a jelenkori migrációs kihívásra adott közös válasz igen távol áll a 10. célban megfogalmazott jövőképtől: „Felelős emberi mobilitás elősegítése, megfelelően irányított és tervezett migrációs politikák végrehajtása útján”.
6
ENSZ: az emberi fejlődés tükörképe Joggal vetődik fel a kérdés: az ENSZ valóban a világ leképezése? Hiszem, hogy valójában igen. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az ENSZ erősségei és eredményei, csakúgy, mint a gyengeségei és kudarcai, a mi közös felelősségünk. Más szóval, az ENSZ tevőképessége, vagy képtelensége a tagállamok akaratának és elkötelezettségének visszatükröződése. Napjainkban egyre nagyobb szükség van egy erős és egységes Biztonsági Tanácsra. A globális felfordulás korszakában élünk. A nagykiterjedésű konfliktusok száma megháromszorozódott 2008 óta. Több mint 60 millió ember kényszerült otthona elhagyására. A nemzetközi béke és biztonság kérdésével foglalkozó közbeszédet a közelkeleti és észak-afrikai régió konfliktusai, illetve az ún. “sérülékeny” államok és régiók (mint például Szudán, Dél-Szudán és Szomália) krónikus instabilitása dominálja. A regionalizáció, az országon belüli konfliktusok, a nem állami szereplők megjelenése, a radikalizáció és az erőszakos szélsőségek terjedése, a nemzetközi terrorizmus, a külföldi terrorista harcosok és a nemzetközi szervezett bűnözés még inkább megnehezítik, hogy napjaink kihívásait megfelelően kezelni tudjuk. Ha a világ vezető politikusait figyelmesen hallgatjuk a közgyűlés magas szintű hete alatt, hamar rádöbbenünk: igazi csodára van szükség ahhoz, hogy a világ problémáira közös megoldásokat találjunk. A tagállamok többsége szerint az ENSZ túl lassan reagál korunk konfliktusaira. A robusztus erőfeszítések ellenére, az elmúlt években tovább nőtt a békefenntartók iránti igény. Az ENSZ békefenntartóinak 87%-a jelenleg az afrikai kontinensen tevékenykedik. A nagyhatalmi szembenállás újraéledése, a proxy-háborúk terjedése (pl. Kelet-Ukrajna, Szíria, Irak, csak hogy néhány példát említsek), s a BT feladatainak teljesítését akadályozó működésképtelensége sokakat súlyosan aggaszt.
7
A jelenlegi, így az iraki, szíriai, líbiai válságok tekintetében a BT-nek végül képesnek kell lennie a patthelyzet feloldására és a politikai megoldások kialakítására. De ezek nem gyors folyamatok. E konfliktusokra nincsenek katonai megoldások ezért a – az egyoldalú katonai megoldások erőltetése helyett – a transzatlanti közösség és Oroszország együttműködésére lesz szükség. Egyetértés van a világ vezetői között arról, hogy a terrorizmus és az erőszakos szélsőségesség terjedése mindenkit fenyeget, amit egységes fellépéssel lehet legyőzni. Ezek azok a területek, ahol a BT-tagjai is együttműködésre törekednek. A megelőzés szerepe a világ biztonságosabbá tételében Minden erőfeszítés ellenére, az ENSZ tevékenysége a béke és biztonság területén sajnos továbbra is inkább reaktív, mint proaktív. Sokkal nagyobb hangsúlyt kellene a megelőzésre, közvetítésre, preventív diplomáciára helyeznünk, hiszen a konfliktusok kialakulása és az atrocitások csak ezek segítségével előzhetőek meg. És az emberi jogok Hölgyeim és Uraim! Az ENSZ Alapokmány az emberi jogok védelmét és érvényesítését a világszervezet meghatározó alapelvévé emelte. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 1948-ban a történelemben elsőként rögzítette azokat az alapvető jogokat és szabadságokat, amelyek minden embert megilletnek. 1945 óta az ENSZ égisze alatt kiemelkedő jelentőségű emberi jogi egyezmények születtek, többek között polgári és politikai szabadságjogokról, a kínzás tilalmáról, valamint a rasszizmus felszámolásáról. Hangot kaptak a társadalom eddig „néma” rétegei: gyermekek, nők, fiatalok, etnikai és faji kisebbségek és fogyatékkal élők.
8
Szigorú rendelkezésekkel, mint a fegyver-embargó, az ENSZ hozzájárult a dél-afrikai apartheid rendszer lebontásához. Az ENSZ nők helyzetével foglalkozó bizottságának, valamint a UN Women létrehozásának hála, a nők jogai napjainkban elismert alapjogoknak számítanak. Az 1989-ben elfogadott, a gyermek jogairól szóló egyezmény megváltoztatta a gyermekekkel való bánásmódot, és a legszélesebb körben ratifikált egyezmény lett a nemzetközi jog történetében. Az ENSZ emberi jogi rendszere azonban időről időre kudarcot vallott. A ruandai és a boszniai mészárlások a nemzetközi közösség és az ENSZ szeme előtt valósultak meg. Az 1990-es évek mészárlásait követően a Nemzetközi Büntetőbíróságot azért hozták létre, hogy a háborús bűncselekmények és emberiesség elleni bűncselekmények elkövetőit igazságszolgáltatás elé állítsák. Az ENSZ tagállamok az Emberi Jogi Bizottságon keresztül alávetik magukat nemzetközi vizsgálatnak, amely rendszeresen jelent az egyes tagállamok emberi jogi helyzetéről a „Universal Periodic Review” keretében. Ez elképzelhetetlen lett volna akár csak pár évtizeddel ezelőtt. Hölgyeim és Uraim! A kulturális diplomáciáról és a multilateralista megközelítésről szólva egy olyan gondolatsort vázoltam fel, amely az emberek, vallások, kultúrák, népek, országok, földrészek közötti dialógus fontosságát hangsúlyozzák. Hitem szerint a nőknek nagy szerepe van a konfliktusok megoldásában ,azok kezelésében, a békefolymatokban. „A béke cselekvésből áll, nem szavakból”tanultam a Nobel- békedijas ,észak-ir Betty Williamstól. Minden évszázadnak megvan a meghatározó erkölcsi témája. A tizenkilencedik század legnagyobb erkölcsi kérdése a rabszolgaság volt, a huszadik századé a totalitarianizmus elleni harc. A huszonegyedik század erkölcsi imperatívusza, parancsoló kötelessége szerte a világon a nők jogaiért folytatott harc lett.
9
