Mary Silver
Húsz év múlva
NÖVEKVŐ SÖTÉTSÉG
Kalmár lába a földbe gyökerezett attól, ahogy Feri ránézett. A düh úgy áradt egész lényéből, hogy szinte már félt, tettlegességig fog fajulni köztük egy olyan vita, ami még el sem kezdődött. Péter elállt az útból, hogy a férfi beljebb kerülhessen, de az csak a fejét rázta, hogy nem megy ő sehová, inkább jöjjön Kalmár, és beszélgessenek el odakint. Zsuzsanna a konyhaajtóból figyelte a néma párbeszédet, és mikor Feri meglátta őt, mosolyogva köszöntötte. Az asszony viszonozta a szívélyes gesztust, bár koránt sem volt meggyőződve arról, hogy a férfi mosolya őszinte volt. Mikor férje a kabátja felé nyúlt, ő azonnal odalépett, és aggódva pillantott Kalmárra. - Beszélgetünk egyet Ferivel – simogatta meg felesége karját a férfi, és egy finom csókot nyomott az arcára. – Jó idő van, igyekszem vissza. Zsuzsanna némán figyelte, ahogyan az ajtó becsukódik a két férfi mögött, és már csak lépésük ütemes zaját hallotta, ahogyan visszaverték a folyosó falai, miközben lefelé haladtak a lépcsőn. Feri nyilván tudja, hogy miért kereste fel Péter Ginát pár napja. És most számon akarja kérni. Édes Istenem, csak ne süljön el rosszul a dolog! Kalmárék egy darabig csendesen lépkedtek egymás mellett. A közeli játszótér felől vidám gyerekzsivaj hallatszott, a lakások nyitott ablakaiból a vacsora íncsiklandó illatai szálltak fel a végtelen magasba. - Nálunk járt a minap – kezdte Feri hirtelen. Nem látta értelmét, hogy tovább húzzák ezt a beszélgetést. Nem azért jött, hogy tavaszi estén elandalogjanak a friss levegőn. – Gina elmondta, miért. Komolyan gondolja, hogy én árultam el Önöket? Péter nem válaszolt, csak felemelte a fejét, de nem mert Feri szemébe nézni, a férfi háta mögött figyelte, ahogyan egy anyuka a kislányával halad kézen fogva az utcán. Mennyivel egyszerűbb így, mint szembenézni az igazsággal… 602
Mary Silver
Húsz év múlva
- A hallgatása is éppen eléggé beszédes, tanár úr. - Nézze, Feri, én nem úgy gondoltam. Én azt hittem… Úgy gondoltam…Most már végképp nem tudom, mit is gondoltam akkor. - Abból indult ki, mint minden normális ember. Igaza volt, aki egyszer áruló volt, az bármikor megteheti újra. - Nem hiszem. - Gina elmondta – mosolygott bánatosan a férfi Kalmárra, aki kissé értetlenül pislogott vissza rá. – András naplóját. Beleolvastam én is. Miért tette? Miért írt jelentéseket a barátjáról? - Mert a helyzet úgy kívánta. Épp olyan szituációba kerültem, mint Ön. Kell még ez magyarázni? – válaszolta Péter csendesen, és zavartan beletúrt a hajába. El merje-e mondani az igazat Ferinek, vagy elégedjen meg a részigazsággal? Istennek hála, éppen a férfi könnyítette meg a dolgát, mikor újabb kérdést tett fel, jelezve, hogy nem kíván mélyebben belemenni a dologba. - És elmondta Andrásnak, vagy valaki mástól tudta meg? - Én mondtam el neki. - Látja, kettőnk helyzete mégsem ugyanaz. Nekem nem volt bátorságom felfedni Vitay tábornok előtt magam, pedig biztosan segített volna. Ön ezt megtette Andrással, és ez tiszteletre méltó. - Bolond voltam, hogy megvádoltam, holott önmagamról tudnom kellett volna, hogy aki ilyen helyzetbe kerül, az még egyszer nem követi el ugyanazt a hibát. Egyikünk sem önszántából tette azt, amit, tett. - Nem én voltam. - Tudom. - Beszélnie kellene Ginával – szólalt meg néhány pillanatnyi hallgatás után Feri, és szembefordult Kalmárral. – Ez a helyzet mindkettejüket megviseli, jobb, ha minél hamarabb rendezik a nézeteltéréseiket. - A felesége nem szándékozik meghallgatni engem, és igazat adok neki. Én hogy kerülhetnék a szeme elé, miközben András halálának súlya nyomja a vállamat. - Én úgy tudtam, baleset volt – kapta fel a fejét Feri, de amint látta, hogy Kalmár tekintete elhomályosul, jobbnak látta, ha nem erőlteti tovább a témát. Inkább rátér arra, ami miatt itt van. – Én mégis jobb szeretném, ha beszélne Ginával. - Az előbb mondtam… - Tudom, mit mondott, tanár úr, de higgye el, szüksége van magára. - Miről beszél? 603
Mary Silver
Húsz év múlva
- Szereti magát - válaszolta Feri szomorúan, Kalmár pedig szinte belesápadt a szavaiba. - Micsoda képtelenség ez már megint? Gina a maga felesége. Én esküszöm, hogy soha… - Tudom, tudom – nyugtatta meg Pétert a férfi, mikor az még hevesebb tiltakozásba kezdett. – Gina ugyan az én feleségem, de tudom, hogy még mindig szerelmes magába. Engem is szeret, csak engem máshogy. - Egy szavát sem értem. - Gina hosszabb ideje kötődik Önhöz, mint Andráshoz és hozzám együttvéve. Ezt pedig nem lehet kiírtani és semmissé tenni néhány év alatt. Bízom benne… Nem, tudom, hogy Gina érzései irányomban épp olyan tiszták és őszinték, mint az Önében. Mégis, néha az az érzésem, mégsem szeret engem annyira, mint ahogyan én szeretem őt. Ha nem lennék beteg, valószínűleg sosem jött volna hozzám feleségül. - Ostobaságokat beszél – szólt csendesen Kalmár, mire Feri újra csak elmosolyodott. - Tudom, hogy pár évvel ezelőtt Ön volt az, aki beszélt Ginával, és ráébresztette arra, hogy talán fontosabb vagyok neki, mint ő azt gondolja. Hálás vagyok azért, amit tett, de ez mit sem változtat az imént elmondottakon. A szánalomból köttetett szerelem soha nem érhet fel a valódi érzésekhez. - Ez butaság. - Maga is éppoly jól tudja, mint én, hogy igazam van. Az idősebb férfi most nem válaszolt. Volt némi igazság társa szavaiban, de a ráció, amiben ő hitt, mégis ellentmondott ezeknek. - Láttam Gina szemét, mikor magáról beszélt – folytatta Feri csendben. – Nem düh volt a pillantásában, hanem fájdalom, amiért mindezt eltitkolta előle ilyen hosszú időn át. Tudom, hogy annak idején megbocsájtott volna magának, hiszen szerette, és még most is szereti. De azóta már sok év telt el, most pedig a dac és a büszkeség egyszerre dolgozik benne, és ez elnyomja az Ön iránt táplált gyengéd érzéseit. - Feri, biztosíthatom, hogy én sosem bátorítottam Ginát. Többször megbeszéltük már a helyzetünket és… - Tudom, és eszembe sem jutott, hogy vádoljam bármiért is. Gina az én feleségem, és biztos vagyok benne, hogy férjes asszonyként sosem tenne olyat, ami helytelen lenne, ahogyan azt is tudom, hogy az Ön szerelme Zsuzsanna iránt erősebb, mint amit én valaha is érezni fogok az én feleségem iránt. Csakhogy, Gina gondolataiba még én sem hatolhatok be, márpedig biztos vagyok benne, hogy az utóbbi időben ismét nagyon sokat gondol Önre. - Szereti magát.
604
Mary Silver
Húsz év múlva
- Nem állítottam az ellenkezőjét – válaszolta Feri halványan mosolyogva. – Kérem, amint alkalma nyílik rá, beszéljen Ginával. Sokat jelentene neki is, és talán megoldódna ez a kényes helyzet is. Kalmár némán bólintott. Talán önmaga sem tudta, mire mondott igent az imént, annyira letaglózták a másik férfi szavai. Azt hitte, Vitay már réges-régen túljutott a kettejük ügyén, hiszen annak már oly’ sok éve! Ha igaz, amit Feri az imént mondott, akkor, az megkönnyítheti a dolgát Ginával, mikor a bocsánatáért esedezik. Ha igaz… Ha nem, akkor viszont olyan lelki sérüléseket szerez, amik talán már sosem gyógyulnak be. Tennie kell egy próbát. Holnap elmegy az asszonyhoz és beszél vele… Zsuzsanna és Andrea éppen csak elmosogattak, mikor valaki csengetett. Most a lány fürgébb volt, mint az édesanyja, így ő nyitott ajtót, de akárcsak az apja, ő meglepetten vette tudomásul, hogy ki áll a másik oldalon: Fazekas. Hát ez meg mi az ördögöt keres itt? - Jó estét, kisasszony – köszöntötte őt a férfi -, az édesapja itthon van? Andi bizalmatlanul végigmérte a férfit, majd ridegen azt válaszolta, hogy az apja házon kívül van. Hitte is, meg nem is Fazekas szavait. Meg volt győződve arról, hogy nem Kalmár Péter miatt utazott fel a fővárosba a hétvége kellős közepén. - Mikor tér vissza? - Az apám? Fogalmam sincs – vonta meg a vállát a lány közömbösen, és ha Zsuzsanna éppen akkor nem néz ki a konyhából, hogy kivel beszélget, Andi egészen biztosan kitessékelte volna Fazekast. Így azonban az asszony helyet cserélt a lányával, és sokkal kedvesebb hangnemben tudakozódott afelől, hogy mi járatban van a fiatalember. Andi, habár nem igazán fűlött a foga hozzá, otthagyta a beszélgetőket, mert valami láthatatlan, belső erő az ablakhoz húzta őt. Alig pillantott ki az utcára, máris meglátta azt a nőt, akivel Fazekas olyan kedélyesen elbeszélgetett délután. Hosszú, sötét haját most kibontotta, így abba bele-belekapott az esti tavaszi szellő. Kicsit összébb húzta magán a kabátját, és felhajtotta a gallérját. Már csak egy kalap kellene a fejére, és úgy nézne ki, mint a végzet asszonya! – gondolta rosszmájúan a lány. Valahogy elszakította a tekintetét az utcáról, és visszalépett édesanyja mellé, aki épp beljebb invitálta Fazekast, hogy itt várja meg a férjét, de az nemet mondott. Várnak rá. Majd holnap visszanéz, ha nem alkalmatlankodik, majd elköszönt. Zsuzsanna jelentőségteljesen a lányára pillantott, aki összefont karokkal, és kérdőn felvont szemöldökkel állt előtte. Épp, ahogyan Péter szokott, amikor olyan szituációba keveredik, amihez eredetileg nem sok köze van, vagy nem akarja, hogy bármi köze is legyen. 605
Mary Silver
Húsz év múlva
- Ne nézz így rám, anya! – szólt Andi kimérten. – Én sem tudom, hogy miért jött, de annyi biztos, hogy nem egyedül érkezett. - Hogyan? - Az a nő, akiről beszéltem neked, elkísérte őt – húzta Zsuzsannát az ablakhoz, és az utcán várakozó hosszúkabátos, csinos nőre mutatott. - Nem egyedül jött, de ez miért zavar téged? – kérdezte ártatlan tekintettel az anyja, mire Andrea komolyan, és a tőle ilyenkor megszokott kimértséggel válaszolt neki. - Egyáltalán nem zavar, csak nem értem, miért kellett idehoznia őt. - Nem hozta fel. Szegény odalent várakozott egész idő alatt. - Mindjárt megsajnálom – morogta nem létező bajsza alatt Andrea, majd tekintetében felcsillant az érdeklődés fénye, mikor Fazekas feltűnt a nő mellett. A férfi mondott neki valamit, mire az bólintott, és Fazekasba karolva elindultak, majd néhány pillanattal később befordultak a sarkon, és eltűntek a szemük elől. - Nekem nem úgy tűnt, hogy különösebben kötődne ahhoz a lányhoz – jegyezte meg Zsuzsanna, mintegy mellékesen. - A többiek szerint nagyon régóta ismerik már egymást. - Ez nem jelent semmit. Én is évek óta ismertem apádat, és mégsem szerettem belé rögtön. - De neked ott volt az a másik férfi. - És honnan tudod, hogy ennek a fiúnak nincs-e egy másik nő az életében? Andrea egy egészen rövid pillanatig elgondolkodott azon, amit édesanyja mondott az imént, de olyan képtelen ötletnek találta, hogy gyorsan távolabb is hessegette magától a gondolatot. Ő látta, hogyan néztek egymásra ma délután, és hogyan viselkedett a férfi azzal a nővel, és az nem volt éppen barátinak mondható. A vak is láthatta, hogy sokkal közelebb állnak egymáshoz! - Találkozol a hétvégén Karcsival? Édesanyja úgy zökkentette ki őt gondolatai rózsaszín világából, mint mikor egy tank elhalad az ember háza előtt. Földcsuszamlás szerű érzés volt Fazekas után visszatérni a valóságba, ám Andrea menten el is szégyellte magát, hogy gondolatai akár csak egy pillanatra is másik férfi felé kalandoztak. - Nem tudom – válaszolta őszintén. – Lehet, de nem beszéltünk meg semmi konkrétat. Most azt hiszem, sokkal szívesebben maradnék veletek. Úgyis olyan ritkán látjuk egymást! Zsuzsanna halványan elmosolyodott. Tudta, hogy ez a ragaszkodás nem neki szól, még csak nem is rajongásig szeretett apjának. Meglehet, a lánya ráunt arra, hogy folyton csak egy férfi forgolódjon körülötte? Elvégre fiatal, okos lány, nem szükséges még elköteleznie magát! 606
Mary Silver
Húsz év múlva
Kalmár valamivel fél nyolc után ért haza, ám már tíz óra is elmúlt, mikor ágyba került. Óvatosan húzta magára a takarót, nehogy felébressze a feleségét, de Zsuzsanna még nem aludt: ébren várta a férjét. Közelebb húzódott hozzá, és megsimogatta a még mindig katonás arcélet. Még a sötétben is látta, hogy Péter elmosolyodik, majd a férfi a keze után nyúlt és finoman belecsókolt a tenyerébe. - Sikerült mindent megbeszélnetek Ferivel? – kérdezte, mire Kalmár igennel válaszolt, de többet nem mondott. Nem tudta, mi az, amiről beszélhet, és mi az, amiről jobb hallgatni. Nem igazán adott Feri szavára Gina érzéseivel kapcsolatban, de azért jobbnak látta, ha ezt a témát inkább nem feszegeti a felesége előtt. - Azt hiszem, elérkezett az ideje egy komoly beszélgetésnek. - Ki között? - Gina és köztem. - Örülök, hogy végre rászántad magad – mosolyodott el Zsuzsanna, de Péter csak hümmögött. – Mi a baj? - Azt hiszem, egy kicsit tartok ettől az egésztől. - Ez természetes. - Nem, nem Gináról beszélek – rázta meg a fejét a férfi, majd közelebb húzta a feleségét, és szorosan magához ölelte. – De amíg te itt vagy velem, nem történhet semmi baj. Te adsz nekem erőt, és ha te mellettem vagy, még a múltam sem tűnik olyan rémületesnek. Zsuzsanna elmosolyodott, és férje nyugtató simogatását a hátán érezve merült mély álomba, ám úgy tűnt, alig aludt csak néhány percet, mikor Péter megugrott mellette, kiugrott az ágyból, és zaklatottan elhagyta a szobát. Az asszony hirtelen azt sem tudta, hol van, és mikor már egy kicsit felébredt, akkor sem ment a férje után. Felkapcsolta a villanyt, és megvárta, amíg Kalmár visszatért a szobába. Alig néhány perccel később, sápadtan és verejtékező arccal lépett be Péter, és még inkább elfehéredett, mikor szembetalálta magát Zsuzsanna aggódó, mogyoróbarna szemeivel. Nem számított rá, hogy ébren találja. Most mit mondjon neki? Csak ne kezdjen el faggatózni! - Péter, mi történt? – kérdezte remegő hangon a nő, és mikor Kalmár leült az ágy szélére, ő megfogta a kezét. – Hiszen te remegsz! Az Isten szerelmére, mondd el végre, mi baj? Rosszul vagy? - Nem, jól vagyok. Nincsen semmi baj– válaszolta Kalmár tömören – ,csak rosszat álmodtam. - Egy rossz álomba nem sápad bele az ember ennyire! Kalmár halványan elmosolyodott, és a fejét rázta. Egybe még valóban nem – gondolta magában -, de egymás után többe már annál inkább. 607
Mary Silver
Húsz év múlva
Csak egy rémálom volt, ezzel nyugtatta magát az elmúlt három napban. Mert valahányszor lehunyta a szemét, Zsuzsannát látta maga előtt, amint egyik pillanatban a szívéhez kap, és mire ő odaérne hozzá, élettelen teste ott fekszik a padlón. Három napja minden éjjel ezt álmodja. Valahányszor lehunyja a szemét, mindig ez a kép úszik elé. - Csak egy álom volt – mosolyodott el Péter bíztatón Zsuzsanna felé. – Egy rossz álom. - Akkor pedig nem érdemes foglalkozni vele. Gyere –nyújtotta ki a nő karjait férje felé -, inkább aludjunk! Hátha azzal sikerül elűznünk a rémálmokat. Azzal visszafeküdtek mindketten, ám Kalmár hiába ölelte magához feleségét, és hiába próbálta lecsillapítani száguldó szívét, képtelen volt elaludni. Félt. Csakhogy Zsuzsanna szemére sem jött álom. Meg volt győződve arról, hogy férje nyugtalan éjszakáit nem egy rémálom okozza, hanem Gina. Dühös volt a nőre, amiért emberi roncsot csinált a férjéből, és láthatóan még tovább is kínozza! De talán holnap minden megoldódik! Ha ne adj’ Isten nem így történne, legjobb akarata ellenére is kénytelen lesz közbelépni… - Elhiszem, hogy mérges vagy, anya, a helyedben én is az lennék – győzködte Ginát másnap Zsófi. – Valóban szörnyű, ami történt, de inkább azon kellene gondolkodnunk, miért történhetett meg, nem pedig kárhoztatnunk Pétert érte. Biztos vagyok benne, hogy jó indoka volt arra, amit tett, és ha hagynád, hogy megmagyarázza… - Hát persze, ő mindenre talál mentséget – válaszolta ingerülten az asszony. – Nem is értem, hogy foghatod a pártját, amikor elárulta az apádat. - Én nem fogom senki pártját, anya. Tudod, hogy ha valaki mellett kiállok, az te vagy. Mégis, most úgy érzem, meg kellene őt hallgatnod. Nyilván te jobban ismered őt, mint én. Sokkal többet tudsz a barátságukról apával, mint én, vagy akár Zsolt, vagy bármelyikünk. Annyit meséltél kettejük kapcsolatáról, miért hiszed most mégis azt, hogy önszántából tette, amit tett? Gina összerezzent, és szikrázó tekintetét a lánya felé kapta. Benne is felmerült már, az amit Zsófi az imént mondott, mégsem kezelte másként azt, mint egy makacs, állandóan, a legváratlanabb helyzetekben előbukkanó gondolatot. Sokkal könnyebb és egyszerűbb volt azt feltételezni, hogy Péter elárulta a legjobb a barátját, és ezért haragudni rá, mint meghallgatnia a férfit. Kitalált magának egy történetet, és az elmúlt napok során annyi indulatot halmozott fel magában, hogy azokkal éppen eléggé el tudja barikádozni magát a józan gondolatok elől. - Ha esetleg felkeresne, beszélj vele, kérlek – folytatta Zsófi könyörgő hangon. – Senkinek nem jó ez az állapot. Nem kell megbocsájtanod neki, csak hallgasd meg! - Édes kislányom, ne adj tanácsokat az anyádnak!
608
Mary Silver
Húsz év múlva
- Jól van – sóhajtott fel Zsófi, miután megelégelte anyja hajthatatlanságát. – Végül is, te tudod, mit csinálsz. Csak nehogy megint sokáig tarts haragot, mint ahogyan Ferinél tetted. Itt most nincs harminc évetek arra, hogy kibéküljetek. Kalmár kialvatlan volt egész nap, így már magasan fennjárt a nap, mikor egy kicsit sikerült összeszednie magát. Nem mert visszaaludni a rémálma után, mert retteget, hogy újra maga előtt látja majd haldokló feleségét. Napjában többször is kiment a konyhába, ahol Zsuzsanna szorgoskodott, hogy meggyőződjön róla, minden rendben van vele. Szeretett volna segíteni is neki, de Andi éppen elég segítségnek bizonyult, így ő csak láb alatt volt. Délután, mikor Andi fogta magát, és elment hazulról, egy kicsit kettesben maradhattak. Péter hosszú percekig csak figyelte a kényelmes karosszékben olvasó feleségét, aki még csak fel sem pillantott, mégis tudta, hogy őt nézi. - Harmincévnyi házasság után is úgy tudsz nézni, hogy egészen zavarba jövök. - Mert semmit sem változtál harminc év alatt – lépett közelebb a férfi, és lehajolt feleségéhez, hogy egy gyengéd csókot nyomjon a szőke fejére. - Bókolni éppoly jól tudsz, mint akkor – nevetett fel Zsuzsanna, ahogyan figyelte, hogy férje közelebb húzza a kis puffot, hogy melléüljön. - És gondolom, pont olyan jól nézek ki, mint harminc éve – tódította vigyorogva Kalmár, mire a neje bólintott, ő pedig megfogta felesége kecses kezeit, a szájához emelte, és megcsókolta. – Mindig veled akarok lenni. - Reméltem is, hogy nem áll szándékodban elhagyni ennyi év után. - Soha nem hagynálak el. Mikor Zita… - Ne beszéljünk róla, kérlek – tette kezét Zsuzsanna férje szájára, hogy ezzel is elhallgattassa. Bármiről hajlandó volt beszédbe elegyedni, Zitát kivéve. Péter is épp annyira szenvedett attól a nőtől, mint ő, így mindkettejük életében fájó pontot jelentett a téma. Ami azt illeti, Zsuzsanna nem is értette, miért hozta fel Kalmár egykori menyasszonyát. Látta férjén, hogy zaklatott, de ezt betudta annak, hogy Gina micsoda lelki nyomás alatt tartja őt. Fogalma sem volt róla, miféle erők munkálnak a háttérben. - Mikor indulsz? - Nem megyek sehová – válaszolta Péter álmodozó hangon, majd eszébe ötlött, mit ígért tegnap, és tekintete megint elsötétedett. – Még össze kell gyűjtenem a bátorságomat. Nem merek a szemébe nézni azok után, amit tettem. Zsuzsanna dühösen felsóhajtott. Ismét hatalmába kerítette az az istentelen érzés: hirtelen gyűlölni kezdte Ginát. Nem csak mérges volt rá, gyűlölte, holott ő maga tudta a legjobban, 609
Mary Silver
Húsz év múlva
mekkora bűnt követ el. De csak azt látta, hogy Gina, az egykor volt kedves, cserfes kislány, micsoda súlyokat rak a férje vállára, és hogy kínozza őt nap mint nap, anélkül, hogy akár egyetlen szót is váltanának egymással. Felemelte a fejét, és Péter szomorú, kék szemeibe nézett. Ködös volt a tekintete, mintha nem is lenne vele. Talán épp egy teljesen más helyen jár, és gondolatban széttépi azokat az átkozott jelentéseket, amik minden baját okozzák. - Csak nem akarom, hogy azt higgye, rossz ember vagyok – hallotta meg Kalmár hangját, de a férfi nem nézett rá. – Soha nem tudtam volna ártani Andrásnak. Az egyetlen barátom volt. Az életemet is odaadtam volna érte. - Tudom – válaszolta Zsuzsanna, és megsimogatta a férje karját. – Beszélj Ginával, és mondj el neki mindent. Meg fogja érteni. - És, ha nem? - Te mindent elkövettél. - Rossz ember vagyok? – fordult felé kérdőn Péter, ás úgy nézett rá, akár kisgyermek az anyjára, aki iránymutatást vár, merre menjen tovább azon az úton, amit kijelölt számára a Sors. - Nem vagy rossz ember. Ember vagy, és mint ilyen hibázol. Nem vagy szent, és ideje, hogy ezt Gina is megértse. Ha elfogadja a magyarázatod, rendben. Ha nem, akkor hazajössz, megcsókolsz, megvacsorázunk, és úgy folytatjuk az életünket, ahogyan eddig is. Csak most már Gina nem lesz a részese. De attól te még az én férjem maradsz, aki elfelejti letörölni a lábát, mielőtt bejön a lakásba, és akinek mindig az orrára csúszik a szemüvege – mosolyodott el Zsuzsanna, ahogyan feljebb tolta Péter orrán az okullárét. – Ugyanúgy a gyerekek apja maradsz, és ugyanúgy Zsolt és Zsófi keresztapja is. Ők nem neheztelnek rád, hiszen tudod. Továbbra is nagypapa leszel, csak éppen Gina nem vesz részt tovább az életünkben, ha úgy dönt. - Én vagyok a világ legszerencsésebb embere – sóhajtott fel Kalmár, ahogyan előre hajolt, és megcsókolta a feleségét. – Nem is értem, mivel érdemeltelek meg téged. - Biztos valami nagyon jót tettél – mosolygott Zsuzsanna szüntelen, és ez volt az, ami erőt adott Péternek minden egyes nap. Ez volt az, amiért megérte felkelni reggelente: Zsuzsanna és családja. - Ha most indulok, vacsorára haza is érek. - Akkor siess, mert a kedvencedet csinálom. - Csirkepaprikás? – csillant fel Kalmár szeme boldogan, mire Zsuzsanna bólintott. – Már megéri elmennem itthonról. 610
Mary Silver
Húsz év múlva
Péter mosolyogva csókolta meg a feleségét, és reménytől telve lépett ki az ajtón. Fogalma sem volt arról, hogy vacsoráját, amit felesége olyan nagy gonddal készített neki, sosem fogja elkölteni…
611
