16
0. rész \ „gondoltam fenét!”
Illyés Gyula: Koszorú Fölmagasodni nem bírhatsz. De lobogsz még, szél-kaszabolta magyar nyelv, lángjaidat kígyóként a talaj szintjén iramítva – sziszegvén néha a kíntól, többször a béna dühtől, megalázott. Elhagytak szellemeid. Újra a fű közt, a gazban, az aljban. Mint évszázadokon át a behúzott vállú parasztok közt. A ne szólj szám, nem fáj fejem aggjai közt. A nádkúpban remegő lányok közt, mialatt átrobogott a tatár. A szíjra fűzött gyerekek közt, amidőn csak néma ajak-mozgás mímelte a szót, mert hangot sem tűr a török, mert arcba csap ostor –: most mutatod meg, most igazán – nekem is, mire vagy jó, most a pedigréd1: a címered, hajszálgyökerednek kőharapó erejét. Összemosolygás nyelve; a titkon össze-világló könnyek nyelve; a hűség nyelve; a föl nem adott hit tolvaj-nyelve; remény laissez-passer2-ja; [szabadság (percnyi szabadság, kortynyi szabadság, foglár [háta mögötti szabadság) nyelve; tanár-kigunyolta diák, szerzsán3[legyalázta baka, összeszidott panaszos, hivatalnokok-unta [mamácska 1 pedigré: származás, családfa 2 e. ’leszé paszé’; szabad mozgási engedély külföldiek, diplomaták részére (francia) 3 szerzsán: altiszt, őrmester
„…soha nem repül oly könnyű szárnyakkal az idő, mint mikor egy-egy igazán jó szöveg rejtett szépségeiben gyönyörködünk!” (Márai Sándor)
Nyelv, szépség, humor Amikor a Miért szép? kérdést boncolgatjuk valamely irodalmi alkotással kapcsolatban, akkor mindig oda jutunk, hogy a nyelv gyönyörűségét (e)cseteljük. Hiszen az olvasó – akit „befogadó”-nak is szoktunk nevezni – a nyelv segítségével érti meg a gondolatot. De annak zamatából érzi meg azt a szépséget is, amely mélyen „megfogja” őt. Olyannyira, hogyha remekművel van dolga, akkor az alkotás nem is hagyja őt ugyanúgy élni tovább, mint eddig tette. Az irodalmi szépség forrása tehát a nyelv. Az esztétikai hatást pedig a nyelvi formák – betűk, szavak, mondatok, vagyis a nyelvi jelek – elrendezésének egyedi módja adja. Minden műalkotás a csak rá jellemző módon szerveződik, így hozza létre azt az érzékszerveinkkel felfogható jel- és jelentésegyüttest, amelyet az adott mű esztétikumának szoktunk nevezni. Esztétikailag értékesnek – szépnek – tekintjük azokat a dolgokat, pozitív jelenségeket, amelyek a szabadságérzetünket növelik. Rútnak azokat, amelyek ezt a szabadságérzést csökkentik. Az esztétikai minőségek a mű hatását meghatározó értékszerkezetek. Másképpen szólva: az értékek sajátos elrendeződési módjai egy-egy alkotásban. Ilyen minőség például a művészi/természeti szép, a rút, a fenséges, a heroikus, a tragikus, a humoros, a groteszk, a ironikus stb. (később még részletesebben tanulunk róluk).
rosi Plébániatemplom a két tornyán levő két kereszten levő két villámhárító hegyével érinti csak a földet. És amott egy tábla a
Ez például egy „modern nyomor”-t ábrázoló kép. Amit mutat, az rút, de ahogyan „elmondja” ezt, amögött fölsejlik az esztétikai szépség. – A házak egyformasága a bezárt sorsok monotóniáját jelzi, a lepusztult épületek szűkössége, a kiteregetett ruhák színtelensége a falak mögött élőkről beszél. Az ő korlátozott és szürke létezésükről szólnak szavak nélkül a fénytelen ablakok és a rideg, ember nélküli sikátorok is…
Az esztétikai szép fogalma azonban nem azonos a hétköznapi értelemben vett szépségével. Sőt! Még az is előfordulhat, hogy esztétikai értelemben „szép-érzésünk” van, holott valójában egy rút tárgyat szemlélünk, olvasunk. (Illyés Gyulának a lapszélen közölt verse is jó példa erre az ellentmondásra. Vagy gondoljatok például a nyomort ábrázoló regényekre, filmekre!) Humorosnak – nyelvi értelemben – pedig azt érezzük, ami
eltér és eltérít bennünket a hétköznapi nyelvhasználat megszokott rendjétől. Ez az eltérés lehet nyelvtani eredetű (például betűcserék) vagy lehetnek alapjai szavak, szókapcsolatok (szójátékok). De nem ritka a már egész mondatokat, kisebb történeteket a várthoz képest más jelentéssel felruházó, görbe tükörbe állító humor sem (ilyenek a viccek, anekdoták). (Lásd különösen a 13. sz. kérdést a 20. oldalon!) S ilyenek az anyanyelv tanulásának kedves szó- és mondatalkotásai is gyerekkorban.
nyelve; csomaghordók, alkalmi favágók, mert gyárba se jó, szakmára sem alkalmas (mert nyelv-vizsgát se megállt) proli nyelve; az ifjú főnök előtt habogó veterán nyelve; a rendőrőrsön azonnal fölpofozott gyanúsított mélyebbről fakadó tanúságtétele, mint Lutheré; kassai zugárus, bukaresti cselédlány, bejruti prostituált szüle-hívó nyelve; köpésekmosta, dühpírja-törölte orcájú fiaid közül egy, íme: szólni tudó más nyelveken is, hű európaiként mondandói miatt figyelemre, bólintásra becsült más népek előtt is: nem léphet föl oly ünnepi polcra, nem kaphat koszorút oly ragyogót, amelyet, szaporán lesietve ne hozzád vinne, ne lábad elé tenne, mosollyal bírva mosolyra vonagló ajkad, fölnevelő édesanyám. (1970)
szépség, esztétikum, esztétikai hatás, esztétikai érték, esztétikai minőség, humor Magyarázatukat lásd a főszövegben! – Látod, Péter, ez nyomtatott betű, ez meg folyóírás. – Én meg tengerírással írok. […] – Nézd, Péterkém, ez a nagy ház az egyetem! – Itt lakik a Hajdú szógor? […] – Itt van a kutya eltemetve. – Melyik kutya? Rónaky Edit, Nyelvteremtő utódaink, Mohács, 2008, 18, 23, 32.
17
18
0. rész \ „gondoltam fenét!” 1. Értelmezzétek R. M. Rilke Levelek egy ifjú költőhöz című
írását (11.-ben is találkozunk vele!)! Válaszoljatok Rilkének az ifjú költő szerepében! (Keressétek meg Szemes Endre írását a Tempevölgy folyóirat 2011. márciusi számában!) 2. Mi a véleményetek Kosztolányi Dezsőnek a lapszélen talál-
ható kijelentéséről, mely szerint „minden szó szimbólum”? Miért gondolhatja így a költő?
„A nyelv egymagában álló hatalmas szervezet, egy természet-produktum, melynek oly furfangos, de lényegében fölségesen egyszerű törvényei vannak, mint a természetnek. […] A főbb problémára, a hangok és a jelzendő tárgy viszonyára a legnagyobb tudósok is vállat vonnak ez idő szerint. Csak annyit tudunk, hogy minden szó szimbólum.” (Kosztolányi Dezső: A nyelvtanulásról)
3. S nézeteitek miképpen vethetők össze Montaigne-éivel
(e. ’monteny’; lásd az 59. oldalon!)? A magyar nyelv nagyon sok mindent elbír. A legszélsőségesebb stílusárnyalatok vegyítését is. Sőt, a humoros hatás sokszor éppen ebből keletkezik. Keressetek például a YouTube-on népmese-remixeket! Ez itt A kőleves meséje Babi néni strandra megy címmel újrakeverve „dandozolika” által: www.youtube.com/watch?v=RXg-2Us3NRY [2011. 01. 28.]
4.
5. Vizsgáljátok meg a Babi néni strandra megy című mesere-
mix szövegét, nyelvi alakítottságát az alábbiak szerint: a) Vessétek össze az új szöveget az eredetivel! b) Keressetek hasonló nyelvi jelenségeket (például a kezdetükhöz képest „rosszul” befejezett mondatokat) mai magyar versekben! c) Egy olyan verset hozunk példaképpen Parti Nagy Lajostól, amelyik már címében is furcsa nyelvi szójátékot használ fel (Az angyal habja). d) Igaz lehet akár az a kijelentés is, mely szerint a diáknyelv és a modern magyar költészet eszközrendszere nem is áll olyan távol egymástól? Hasonlóképpen „torzítják” a nyelv különböző elemeit és eszközeit, hogy aztán újra felépítsék azt? A válaszhoz vedd a Parti Nagy-verset, illetve keress példákat az általad használt szavak, szófordulatok közül! 6. Készítsetek Ti is hasonló remixeket régi filmekből!
Parti Nagy Lajos: Az angyal habja „Mi kétezerben nem élünk, szegénykém” (Jékely Zoltán) Lám, élünk kétezerben, s túl lesz, lám, élve ezredünk, e jó kis ezred, bévül sűrű, dúlt szesz, kívül papír és indigó, s mint plafon felé vágtató dugó mögött az angyal habja, múlt lesz jövendőnk, nem nagy durranás. Talán majd összerakja más 7. Parti Nagy Lajos verse is egyfajta „újrakeve-
rés”. 11. osztályban tanuljuk majd „eredeti”jét, Jékely Zoltán Kétezer felé című versét. Akár most is megkereshetitek ezt a szöveget!
Frissen csapolt sör!
kocsma ablakában:
| Bent egy dülöngélő vendég – fejjel aláfelé – elhozza sörét a söntésből. A sorrend: lent a hab,
Ábrányi Emil: A magyar nyelv
Ez itt a Te vallomásod helye az anyanyelvről! (Esetleg versben ?)
(Részlet) Magasztos gyásznak bánat-dúlta hangja Úgy zendül benne, mint egyház harangja, Mely messze hinti mély, komor szavát. Búg, mint a gyászdal, mint sír-fáklya lobban, S mint súlyos léptek kripta-csarnokokban, Úgy döng minden szó a kedélyen át! … Ciklopsz pörölye, hogyha csatát fest, Csatakürtök bősz riadása! Halld! Halld! Száguldva, vihogva, kapálva Dölyfös paripák robbannak elő. Százak keze vág, százak keze lő. Nem szárnyal a vér-ködös égre más, Csak ágyudörej, szitok és zuhanás! Rázkódik a föld, iszonyodva reng, Amerre a kartács vad tánca kereng! … Dúl a szilaj kéz, csattog a kard, Sebet osztva süvölt: ne bántsd a magyart! 9. Gyűjtsetek hasonlóan erőteljes hang-
utánzó-hangulatfestő hatású versrészleteket a magyar irodalomból! 10. A versekben a szavak elején meg-
jelenő hangismétlődéseket alliterációnak nevezzük (régebben betűrímnek mondták). Keressetek ilyen alakzatokat a 18–19. oldalon!
„Otthon vagy? Hol vagy ’otthon’? Csak a nyelvben. Minden más fonák, zavaros, homályos. Mint egy barokk képen – arany keretben Egy férfi –, idegen vagy és magános.” Márai Sándor: Versciklus 1944–45
................................................................................................................................................ ................................................................................................................................................ ................................................................................................................................................ ................................................................................................................................................ ................................................................................................................................................ ................................................................................................................................................ ................................................................................................................................................ ................................................................................................................................................ ................................................................................................................................................
Reményik Sándor: Az Ige 8. Írjatok néhány
bravúros „Ábrányi Emil-sor”-t a Ti is a magyar nyelvről!
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, És áhitattal ejtsétek a szót, A nyelv ma néktek végső menedéktek, A nyelv ma tündérvár és katakomba, Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek! E drága nyelvet porrá ne törjétek, Ne nyúljon hozzá avatatlanul Senki: ne szaggassátok szirmait A rózsafának, mely hóban virul. Úgy beszéljen ki-ki magyarul, Mintha imádkozna, Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna! És aki költő, az legyen király, És pap és próféta és soha más. Nem illik daróc főpapi talárhoz, S királyi nyelvhez koldus-dadogás. Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely, Ki borát issza: Élet borát issza, Előre néz s csak néha-néha vissza – S a kelyhet többé nem engedi el!
19
20
0. rész \ „gondoltam fenét!” 10. Mi a véleményetek Kosztolányi
Dezsőnek a Ha más nyelven… című karcolatában foglaltakról!? 11. És
ezen a képen milyen „jelcsoportok”-at fedezel fel? Vajon hány nyelven érthetőek? Itt is, ezekben a terekben – egy temetőben – is lehet minden szimbólum, mint Kosztolányi szerint a nyelvben?
Kosztolányi Dezső: Ha más nyelven… Ha más nyelven beszélek, mindig kissé elfogódott leszek, de bátrabb, egyenesebb. Meg vagyok fosztva attól, hogy a szók közötti csönddel az ezredik árnyalattal hassak. Mégis bizonyos szabadságot ad ez. Általában azt tapasztaltam, hogy a kellemes dolgokat anyanyelvemen tudom leginkább közölni, de a kellemetlen dolgok – fölmondani egy régi hű alkalmazottnak, vitatkozni egy szerződés kétes pontjairól, gorombáskodni a pincérrel, szemébe vágni valakinek a nyers igazságot – könnyebben mennek más nyelven. Szerelmet vallani az anyanyelvemen óhajtok, de szakítani idegen nyelven. Verset írni magyarul de kritikát lehetőleg portugálul. Kallósd (Zala megye)
12. Adj különböző címeket a két képnek (sorozatnak?)! 13. A két kép elsődleges jelentése a gyász. Az alkonyati fotó kiemeli őket
eme eredeti összefüggésrendszerükből, ezért elsősorban jelképiségükre kérdezhetünk rá. Azt pedig, hogy utánuk humoros szövegek, viccek következnek a magyar nyelvről, először furcsálljuk. Aztán megértjük, hogy a humor képes feloldani a szomorúságot. – Gondoljunk az olyan műalkotásokra, mint Örkény Istvánnak a könyvünk élőfejében futó egyik novellájára (Arról, hogy mi a groteszk). De ilyen Roberto Benigni Oscardíjas filmje, Az élet szép is, mely – a címe keltette várakozásunk ellenére –Auschwitzban játszódik… – Nézzetek utánuk eme műalkotásoknak!
rajta a sör, fent a pohár talpa. Egy csöpp nem sok, de annyi se csordul ki. | Tél van? Hát persze! Hiszen felfelé szállingóznak a hó-
„Hogy a magyar vicc egyedülálló, minden magyar tudja. Elsősorban csak a magyar, mert a szóvicc, a nyelvi vicc nem fordítható le. A vicc továbbra is a társadalmi-politikai dolgokra leggyorsabban reagáló műfaj: energiaital, pitbull, web aligha szerepelt néhány évtizeddel ezelőtt a folklórban. – Milyen a falusi energiaital? – Kutbul. – Milyen a falusi harci kutya? – Ólbul! – Mit énekelnek a molyok a szekrényben? – Edda blúzt! – Miről lehet felismerni a számítógépes (internetes) kalózokat? – Webhely van az arcukon. A szóviccek egészen egyedi formája a szóvegyüléses alakokat létrehozó vicc. – Mi lesz a mackó és a narancs keresztezéséből? – Pandarin. – Mi lesz a paripa és a grépfrút keresztezéséből? – Lócitrom. – Mi lesz a tehén és a macska keresztezéséből? – Mú-mia. A mai magyar folklórban számos nyelvi abszurd szólás, szólásmondás keletkezik és terjed szájhagyomány, illetve a világháló útján. Például: Ezek a patológiák napról napra kihaltabbak! Csak a hangom miatt nem lettem énekes. A szakáll nem szúr, csak a megfelelő oldalára kell születni. Polihisztor vagyok, és más tudományokban is jártas. Számos modern szólás egyszerűen csak öncélú játék a nyelvvel. Ide tartoznak a különböző szólásferdítések – amelyekből Galla Miklós, illetve a L’art pour l’art társulat
és Dolák-Saly Róbert stílust is csinált, de ne feledjük, hogy ezek is korábbi eljárások, Karinthy és persze a népköltészet folytatásai. Nem minden arany, ami hörcsög. (= Nem mind arany, ami fénylik.) Nem a Dunakeszi az embert. (= Nem a ruha teszi az embert.) Aki másnak Ermitázs, maga esik bele. (= Aki másnak vermet ás, maga esik bele.) Nyelvi telitalálat a nonszensz recept, amely ugyancsak a világhálón terjedt el – és teljesen nyilvánvaló, hogy kiváló szerzője lehet. Truttyolt ratyli (ősi magyar étel) Hozzávalók: – másfél kiló nyersratyli – egy jókora pese – 2 csobolyó gönyezde (ha lehet: porcogós!) – 3 csipet cihata A tankönyvszerző truttyolt ratylija… A nyersratylit fertályórát posvasztjuk, míg csurmot nem enged. A hröllyen kipicskázzuk, a nyesedekből pedig apró csulmákat gyúrunk, ezek kerülnek a koshadtba. Közben a pocadékot megpeccsentjük, a ratylit pedig hagyjuk slottyadni. Truttyolni csak akkor kezdjük, ha már jó vatyalós! A peset lesolyvasztjuk, aztán már csak töttyengetjük, miközben a gönyezdét lassan patykazmáljuk. Vigyázzunk a csobollyal, nehogy a flenymája nagyon megzserdáljon, mert hamar odakaphat. A cihatát a végén összegremnyáljuk, majd kerek tazskilán tálaljuk. Ajánlhatjuk hozzá a tacskándi vörös kretylit, vagy a dimánykói letronyát, esetleg a cserdönci vanyorgát. Jó étvágyat!” Balázs Géza, A mai magyar nyelvi humor, Napút, 2005. január–február = www.napkut. hu/naput_2005/2005_01/ tartalom.html [2011. 02. 01.]
A tanulmány szerzője
Mottó: „Polihisztor vagyok, és más tudományokban is jártas.” (Világháló)
21
