.
iíüf
:
1
.'
m*Mwm»m*mii n
yi
r
,
i
:..
mmimtu-ivum
8P.2U
PH Mi
4ú£M
A O Q fj i ö o 6 o
M
MAGYAR REMEKÍRÓK A MAGYAR IRODALOM
FMVEI
Sajtó alá rendezik
Alexander Bernát
Erdi
Angyal Dávid
Ferencz Zoltán
Rákosi
Badics Ferencz
Fraknói Vilmos
Riedl Frigyes
Bánóczi József
Gyulai Pál
Széchy Károly
Bayer József
Heinrich Gusztáv
Széli
Beöthy Zsolt
Koróda
Váczy János
Berzeviczy Albert
Kossuth Ferencz
Vadnay Károly
Endrdi Sándor
Kozma Andor
Voinovich Géza
Erdélyi Pál
Lévay József
Zoltvány Irén
Négyesy László
Béla i
Pál
Jen
Kálmán
KÖTET
38.
TOMPA MIHÁLY MUNKÁI II.
BUDAPEST FRANKL1 N-TÁR magyar
írod. intézet és
I
QO *
S
U LAT
könyvnyomda
TOMPA MIHÁLY MUNKÁI Sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta
LÉVAY JÓZSEF
]].
kötet
Dalok. Ódák. Románczok. Balladák
^=\
y&
BUDAPEST
FRANKL1 N-TÁRS U LAT magyar
irod. intézet és
1903
könyvnyomda
Franklin -Társulat K)
DALOK. ODAK
. ;
:
; ;
A MADÁR FIAIHOZ. Száraz ágon, hallgató ajakkal Meddig ültök, csüggedt madarak?
Nincs
talán
még
elfeledve a dal,
Melyre egykor
tanítottalak?!
Vagy ha
s
A
elmúlt
vig ének
Legyen
régi
s
többé vissza nem kedvetek
Nagy
mereng,
a dal fájdalmas,
Fiaim, csak énekeljetek
1
vihar volt. Feldúlt berkeinken
Enyhe, árnyas rejtek nem fogad S ti hallgattok? el készültök innen? Itt hagynátok bús anyátokat?! Más berekben máskép szól az ének, Ott nem értik a ti nyelvetek'. .
Puszta bár, az otthonos vidéknek, Fiaim, csak énekeljetek!
Hozzatok
Lomb-
dalt emlékül, a hajdan
gazdag tájirúl Zengjétek meg a jövt, ha majdan E kopár föld újra felvirul. DaJotokra könnyebben derül fény, Hamarabb kihajt a holt berek; s
virággal
A
jelennek búját édesítvén, Fiaim, csak énekeljetek!
A
bokorban
Mely
j
itt
növelte
az
si
könny
fészek,
szárnyatok'
Megpihenni most is abba tértek, Bár a fellegek közt járjatok!
;;
:
;
;
:
Költemények-
S most, hogy
a szél összevissza tépte
tennétek mint az emberek? Itt hagynátok, idegent cserélve Fiaim, csak énekeljetek!
:
Ugy
.
.
.
?
A GÓLYÁHOZ. 1850.
Megenyhült a lég, S te újra irt vagy,
Az ócska Hogy ott
vidul a határ, jó
gólya-madár!
fészket megigazgatod,
kikölthesd pelyhes magzatod'.
meg ne csaljanak vissza, vissza Csalárd napsugár és siró patak
Csak Csak
!
vissza, vissza
Az
élet fagyva
Ne Ne
járj a
!
van
nincs s
itt
kikelet,
megdermedett.
mezn, temet
van ott
menj a tóba, vértl áradott Toronytetkön nézvén nyughelyet Tüzes üszkbe léphetsz, úgy lehet.
Házamról jobb ha elhurczolkodol.
De
—
melyiken tudsz fészket rakni, hol
Kétségb'esést ne hallanál alól
S nem Csak
félhetnél az ég villámitól ?
vissza, vissza
!
dél szigetje vár
Te boldogabb vagy, mint mi, jó Neked két hazát adott végzeted
;
Nekünk
elveszett!
csak egy
—
volt! az
is
madár.
és délen valahol bujdosókkal ha találkozol Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,
Repülj, repülj
!
A
Mint
oldott kéve, széthull nemzetünk.
.
.
!
;
.
;
:
!
Dalok. Ódák-
Sokra sír, sokra vak börtön borúi, Kik élünk: járunk búsan, szótlanul;
Van
megyén
a ki felkél és sírván,
Uj hont keresni
túl a
tengeren.
A
menyasszony meddségért eped, Szüle nem zokog holt magzat felett, vén lelke örömmel eltelik, Hogy nem kell élni már sok ideig.
A
Beszéld
Nem
A A
el,
elég,
gyalázat reánk hogy hogy mint tölgy kivágatánk
ah ...
!
.
.
.
:
kidlt fában
rl
szú lakik honfi honfira vádaskodik.
.
.
Testvért testvér, apát fiu elad Mégis, ne szóljon errl ajakad, Nehogy, ki távol sír e nemzeten, Megutálni is kénytelen legyen! .
.
.
KIZÖLDÜLT... Kizöldült az erd fája, leveles, kinek nincs, biztos tanyát ott keres kit otthon vetett ágygyal nem várnak Minden bokor szállást ad a betyárnak.
A A
Harmatos
f
feje alatt a vánkos,
nem káros Három hadnagy zte, nyomta nagy
Setétség a takaródzó,
földön..,
Alhatik már: kinek tetszik, hadd jjön! Paripája szabadon van,
nem
bánja,
Betyár-lónak nem kell béklyó, se pányva El se lopják, más gazdához se vágyik, Éhen, szomjan szolgál egyet halálig.
;
;
!
;
!
Költemények-
Betyár legény, hej beh puha a kezed nyeregben keresed a kenyeret!
A
Nem
jársz te ki takarásra, kepére,
Az orczádnak nem ég Hortobágyon neked Ingyen adja
a fenére!
el
n
fel
a csikó,
a csapláros, a mi jó;
Elszereted a menyecskét urátúl, És vámot szedsz Tiszán innen, Tiszán túl!
Bekötnéd még, ha vón' hová, Tele raknád, ha vón' mivel, a
a sárgát,
jászlát;
Egy
kis tanyán meghúznád még magadat senkid sincs, apád anyád megtagad!
De
Sr Nem Nem
—
bokor, leveles ág, magas ér a szél,
nem
ázol
meg
fa,
alatta!
—
hallasz ott madárszónál egyebet,
De
ez a ház csak
szig ád
fedelet.
Elrongyollik a padlása, teteje, havas es ver bele Oldalán az északi szél ki- s bebú
szi es,
.
.
.
Betyár szíve beh szomorú, szomorú
Zúg Vesd
a szélvész, fel
fehér a föld határa,
magad gyors paripád
hátára, szélvészszel fuss versenyt a világon, Oda, a hol ember szeme ne lásson!
A
LEVÉL A «VISZHANGHOZ Hanva, aug.
Olyan furcsa kívánsága, Lányasszonykám! hogy' lehet: Velem épen nyárközépen Firkáltatni verseket!?
».
15.
1854.
;!
:
Dalok. Ódák.
Szépen rám szól a mesében Ha én most is benn-ülök, ,A ki nyárban énekeltél, :
—
Tánczolj télben, jó tücsök
Minek
Az
is
—
!'
a vers ilyenkor?
a fajta vers kivált,
Mit
A
az írdüh s a kenyérgond szépérzést ölni gyárt?
Mikor
a rét nyilt virága,
Dal a lombok rejtekén, S a két hajnal rózsafénye Mind egy-egy szép költemény. :
Ne
fogjon rám «álmosságot» én kérem, felkelek Még alig hogy fényesülnek Keleten a fellegek. És mikor már én kijártam
Mert
A
legvégs halmokig:
Maga még
a
tennap
esti
Hangversenyrl álmodik. Jobb bizony, ha ide rándul
A
városból
maga
is
Ott minden fény, érzelem, hang,
Mondva
Ebbl
csinált és hamis.
légbl Bizony nem árt egy kevés, Mindjárt nem lesz, kincsem, olyan a fris hegyi
Ingerlékeny, oly epés.
Hisz különben is vidéki Származású, édesem A mióta pesti dáma, Nincsen még egy éve sem; Osmerem az édes anyját A Balaton partinál,
;
»
;
!: : !
:
Költemények.
Elénk, nyájas, tisztes asszony, akárkivel szóba áll.
S
Legyen, húgocskám, magyar hölgy, falun, mind városon Viszhangozva szép gyöngéden,
Mind
A
;
mi lelkünkkel rokon. is legyen kontya mellett
Ne
Napraforgó a fej-ék Ne is legyen pacsuli-szag
És
.
.
.
udvarló lesz elég
.
.
.
1
Mit beszélek? hisz udvarlók Most is vannak felesen, Kik fekete szemeibe
Nézegetnek szívesen Eladó lány mást keres tán ...
?
De már azzal angyalom Hogy el is kél majd közöttünk Egy
cseppet sem bíztatom!
Pedig azt a régi vádat Reánk fenni nem lehet,
Hogy kerüljük, nem szeretjük Az ön-fajta szépeket;
St
akad, ki lopja
De
arra,
ket, hogy megvegye Mosolyogva fejet csóvál
Gömör
s
Kis- Hont vármegye.
A
mi végre engem illet «Máskép lesz az ezután. Egy két nótát sem sajnálok,
Hol
lanton, hol furulyán;
Majd ráérünk Elviszi
már
Hisz a gólya
1
a nyarat
S jnek hosszú
— Ah,
az
id
;
—
esték ugy halad téli
.
.
.
:;
;
.
!
!
Dalok. Ódák-
Sápadt
lesz a földnek arcza, Elpusztul a zöld liget
Megnémul a vig madárka Mért is szólna? Nincs kinek! Majd a holt, havas világon :
Búsan nézünk szerte-szét, Keresvén a rokon keblek
S
a
kandalló melegét.
S mig Mélán
napjainkon gondolat Kevés okot léi örömre, Fájdalomra oly sokat! Az ábrándok szép egérl, A hol egykor repkedénk, Eltnt csillag és szivárvány S hideg könycsepp hull felénk! elkallott jár a
.
.
S
midn
ég, föld, a jelen s múlt
Ilyen puszta, ily setét: Felrezzenti maga a bú sziv zsibbadt életét.
A
Megszólalnak érzeményink, is, fénylik is szemünk
Sír
Akkor Addig
.
.
.
bárha bús hát Isten velünk! lesz vers
.
.
.
is
.
.
.
KIKELETKOR. Keresd fel, kis madár, az elhagyott tanyát S dalolj a még kopár berek vidékinél, Holott szárnya alatt melengetett anyád, S étetgetett, a mig szárnyadra nem keléi
Ne bánd, hogy a galyon száraz levél zörög, És rajta a rongált fészek csak alig áll Kedvesebb a kicsiny, de si szent örök, Idegen kszálon, sasok tanyáinál.
4
;
;
!
.
költemények-
1
Vagy Kevés
Ugy
elég a bús arcz, hogy htlenek legyünk jól tölt id, derengbb tájakon,
elfelejtet-e mindent,
mindent velünk
.
S emléket, multakat pártos homályba von Keresd
fel a
.
.
.
?
?
melyet anyád rakott!
fészket,
—
Dobog, melegszik már a földnek kebele, A szell, mely néha lassudan megcsap ott, Az eszmél élet els lélekzete.
Megéled nem
soká, és
vidám arezot
ölt.
De
bús lesz akkor is, ha nem zeng éneked Koszorúzott, ifjú halott leend a föld, S felette szótalan, borongó csend lebeg.
Mitl
a
természet keble dagad, feszül,
És
szélyel-feslenek a tölgyek bogai
Az
élet s teljesség habzását egyedül
:
Tenéked adatott nyilván kimondani. Dalolj hát kis madár! mondd ki hangos szóval, természet a mit némán érez
Az él
Ajakidról a
ha víg énekszót
táj
hall,
Felmosolyog hozzád, hálás gyermekéhez!
NYÁRBAN. Meg
van áldva, felruházva Kalászfvel a barázda;
Meg
is
Éneke
zendül ott mahónap az aratóknak.
Várjatok még, hadd viselje A jó föld a koronát; Melyet ugy is munkadíjul
Az embernek Hegyek, halmok
Szlfának
odaad. tája zöldül
levelétl
!
!
::
; !:
!
Dalok. Ódák
Telik szemje drága nedvvel, Melyet a sziv óhajt, kedvel. szüret lesz, széled a bú
B
A
.
.
.
borsajtó csikorog
Harsány
A A
zajtól riadoznak tetk, a hegysorok.
mi síkon
s
bérczen terme
Légy okos, hiv sáfár benne! Hordd be kévéd', töltsd meg Uj borod' új tömlbe szrd
a csrt,
Balgatag, ki többre vágyik napról napra van Övéinek mikor élhet
Mikor
Békességben, boldogan
Ha
megtisztel a barátság:
Asztalod teritve lássák; Hozz fel ót, és hozz fel újat, Jó, ha a sziv felvidulhat! Mikor úgy el van borulva, Mikor rajta annyi seb Nyájas órák örömében Baja gyógyul s csendesebb .
.
.
Zivatarban, vak setétben Elkésett a szerencsétlen
—
Nyomor, éhség gyötri, Alig érhet már a házig;
fázik
.
.
Küszöbödnél köntösérl Rázogatván a havat
Ha
félénken bekopogtat,
Nyájasan mondd, hogy: szabad! Ültesd melléd a melegre, Mig ki-enged teste, lelke Bizalomra, szóra nyerd meg, S ha elaludt már a gyermek, .
.
.
.
6
!
:
; :;
!,
Költemények
1
—
s híven Sebhelyét mutatva, Beszélvén sok bsz csatát Szeld meg neki kenyeredet, S töltsed színig poharát!
ÓSZSZEL. Ültem a rét zöld pázsitján, Hol a csermely omlott tisztán Illatos f, nyilt virágok .
Szemem
.
.
alig nézett rajok.
Völgyek árnyán elmulattam, Támadatkor, alkonyatban Lelkemhez szólt a madárdal, Mély, de gyorsan múló bájjal
A
mennyet borongni látom, Dér-harmat függ a faágon
Fogy az
élet észrevétlen,
Lassúbb, lassúbb érütésben!
Rétek halvány kis virága! Hulló lombja a bereknek!
Némuló
dal, méri szeretlek?
— Elveszítlek nem sokára!
FECSKE, GÓLYA. Téve hosszú, terhes utat Melyet a szél is megunhat, —
—
Kikeletkor megjövétek Rongyos, szennyes volt a fészek Ezt a dolgot hozni jóra fecske, gólya! Volt az els,
—
!
;
:
!
!
Balok. Ódák.
\j
Ülni aztán a tojáson, Lesve, várva hogy kivágjon
Majd Mely
nevelni a családot, öt-hat tagból
is
állott,
Védni, gondoskodni róla
Munka S
volt az, fecske, gólya!
a kicsinyek
Vége
lón az
S mig
hogy kiszálltak, enyhe nyárnak :
meg nem
a haraszt
Útra keltek seregestül
No
.
.
csordul
.
biz ezért fecske, gólya
I
Ide se jöttetek volna
HALOTTAK EMLÉKEZETE. Hull a levél ... a tarlott szi tájak Szebb napjaikra nézni intenek ;
Szeretetben kik vélünk egy valának: Feledjük-e, midn már nincsenek ?1 Jertek, jertek s hulló lomb közepeit Üljük meg a bús emlék-ünnepet! !
Ugy
H
elmerül szivünk a földiekben
.
.
!
búhoz nem ért; mi könnyen hátralebben,
lenni a méltó
Oh, a fátyol Melyet köténk az elvesztettekért Hogy sirjokon mécs, szemünkben köny ég Legyen ez a nap az övék övék .
.
.
.
.
.
!
Mienk is ez emlékben, fájdalomban Ugyan mienk! kik élvén hányatunk! !
Csak addig zúg
A
a lomb,
mig
a galyon van,
holtaknál nincs a mi bánatunk!
De
jól
van így
Kiért bú
Torapa munkai.
11.
s
.
köny
.
!
a
van,
búban, könyeken nekünk megjelen
:
2
—
8
!
; !;
: :
!:
!! ;
;
J\ölfeménvek.
1
A
h
szül,
a
Itt
karjai kitárvák,
szeretett férj haza látogat
Ne
szegény rongyfedte árvák özvegy, vétkezd le gyászodat! ? Kis magzatim hát visszatértetek Oh mint vérzett, fájt szívem értetek sírjatok,
Ifjú
!
.
.
A hs ifjú koszorúval, sebekkel, A test-halomból délczegen kilép Jön a testvér, barát Ki elveszett,
Meghalni
s
nem
s a
mátka
;
felkel
tudni hol? mikép?
a sors a kit
Föld és tenger kiadja
hova
vitt
holtait.
Körülfognak vigasztaló beszéddel
A czél, az út mind egymáshoz vezet! Nem foszlik még az ábránd rajza szélyel, S ers hit ver szivünkben gyökeret. Mint a virág kelyhébe' titkosan, Illat s
szirom közt a gyümölcs fogan.
a bú, szivünk nem nyomja kétség, értünk az elhunytak fell örömért, mely vélök érte végét
S enyhül
Mi Az
jól
Örökségünk remény, remény
A
—
te
ll
napnak, távol szertelen, Melege megfogy, tündöklése nem
A S
téli
hségnek nem
veszhet
el
— !
jutalma,
szívnek, kit a sors összevissza-zúz
Pálmánkért a hit menny felé utalva Nem lenne csak sírunkig kalauz? A vágy jobbat lel, mert jobbat keres Még ez a köny is szebb létért kezes! :
Pihenjetek hát hivek, jók, szerettek! S kiknek a föld keservvel fizete
.
;!
.
:
.
Dalok. Ódák-
IQ
Hull a levél ... de az emlékezetnek
Örök-zölden mosolyog
ligete.
alvó félben az élet Hull a levél Boldog, boldog ... ki tudja, még se félhet S a halál és pusztulás közepett Uj életnek szentelhet ünnepet ;
Ne Ha
hivj
.
.
.
.
.
NE
HÍVJ
engem
ki a
.
.
mezre,
elveszett virága, zöldje!
Vagy
a
gyorsan futó patakhoz, hullt lombokat hoz;
Mely a bérczrl
Ábránd, öröm, dal messze-széledt
.
.
Közel, távol kinzó enyészet!
Bezárkózván ülök szobámban, Hogy e bús képeket ne lássam
S igy
A
is
borongok
.
.
.
lázas
FENT ÉS ALANT. Ne légy irigy, kicsi kunyhó, Ama büszke palotára! Ama büszke palotának a fénye,
Te pihensz
nagy az árnya.
az éjszakában
Ott világos minden ablak, Beteg ember, vagy halott van
A
.
.
elmém
táj sötét rajzát viselvén.
Nagy
!
háznál, hol igy virasztnak!
:
!; :
.
J^öltemények-
Ne
légy irigy,
Azoknak, kik
kicsi
kunyhó
;
ott születtek:
Ki tudja, hol lesz haláluk;
Odafent-e, vagy te benned
?
Ne
bánd, hogy szk, alacsony vagy, nagy termek, boltos ívek Közei vannak itt egymáshoz, Távol vannak ott a szívek
S
ott
;
S hogy
a súlyos
munka népe
Szken
bánik a kenyérrel Fenn párolg sok drága étek
S egy
izes falat se kél el!
És ha
a vész összedönti
A
kunyhót
.
.
a palotával,
Gyenge
bokrot, büszke tölgyet, Haragjában porba ágyai
Szk
örökje a kinek szent,
Felkél a
Más
kunyhó
falat
lakója,
rak a romokból,
Szarufáját összerójja
Oltogat, nyes,
—
;
fája,
földe
Újra sarjad, újra zöldül, Gyógyul a ház, gyógyul a sziv Lassan lassan mély sebébi. Visszatér az elveszett múlt, Visszatér a régi fecske;
Ugy
illik a boldog kunyhó Kéményébe, nagy fecsegve.
De
romja a palotának Feketülve ott hever még
! !
; .
!
:
Dalok- Ódák.
Önmagára szomorító, Volt urára vádló emlék. Ott veszett az si czímer,
Az eldök
Nem
A
képe, kardja ki az ereklyét közül kikaparja.
akad,
rom
Még
a föld
Hogy
is
összerendlt
a kastély egybeomlott,
S most növeszt
Sr
rá szánalomból
burjánt, kúszó lonczot.
Ne légy irigy, kicsi kunyhó, Ama büszke palotára! Benne fénynek, hatalomnak,
Nagy
az ára, nagy az árnya!
HALLGASS
.
.
Hallgass, hallgass elkésett dal,
Szebb napoknak képe, társa! Lomb, virág ha tégedet hall,
Még
fájóbb lesz kimúlása. Hallgass, hallgass elkésett vágy,
Ne
vérezd a szivet jobban!
Kit remény, kedv, minden elhagy Hadd veszítsen megnyugodtan
Bús
Ugy
hervadáskor elnémult a dalos had
a tájék
.
.
.
Hegy-völgyön a tündér sátor Ki hitte, hogy igy leroskad Ki hitte, hogy haloványon
Huny
le a
szép csillag fénye?
S szép reménység, boldog álom Fájdalommá válik végre?!
! :
! ! ! !
!
! !!
;!
T^öltemények-
Zaklató vágy, néked éltem
Keblem
égett s el
nem hamvadt
Elhagyattad jókor vélem Az stelket, a nyugalmat! Magas szirten vérzéd lábam', Majd a mély tengerre ztél Nem hagyál a palotában, Nem hegyál a pásztor-tznél
Nyertem
szivet,
boldogságot,
S oda hagytam, oda, érted Kór szivem gyógyulni vágyott, S tudva szíttam édes mérged' lm! lassulunk mind a ketten Aggott sólyom, vedlett szárnynyal, .
.
.
Repült bár a fellegekben
Csak
a
Boldog
Hség
szomszéd tájak!
karja
.
.
fáig szárnyal.
nyugodalmas tzhely lángja .
!
Ertlen vágy, hallgass, hallgass! Lelkem a múlt vérzi, bántja Tört virághoz, hullt levélhez
A
nyájas dal hasztalan szól
Szivem is csak betegebb A mosolygó gondolattól
.
.
.
lesz
Oh
csak vissza, vissza térne, szép nyárnak fénye, lombja Ború gylne bár az égre, Mely szélvészben lángját ontja. Hah, csak bírna! szállna véled, Oh vágy, e sziv kénye-kedvén
A
S magam' ismét a nagy Zajgó hullámára vetném
élet 1
;
; :
;
!
!
Daiok. Ódák-
23
FEDDZÉS.
—
Szól a harang,
Az
ájtatos
kapui az úr házának
hivk eltt
nyitva állnak
gyógyul ki a beteg sok titkos sebbi, Könyet ejtvén, imádkozván, megkönnyebbül.
Itt
Hogy nem térsz be ide te is, embertársam! Vagy jobb neked imádkozni más egyházban A hol hozzád rokon s vér nem közelíthet, Kiknek
?
háborogni érzed szíved'
láttán
Hejh, kifordul ma-holnap a föld alólad, Elmennél ugy, hogy szivedben meg ne oltsad Rég füstölg üszkét a rút gylöletnek? Kibékülnél bezzeg majd ha eltemetnek!
Jj
jj be!
be,
Maga
itt
az úr kies
van a nyáj, kit Jegeltet
mezk
vizek mellett;
s
Holott édes szó hallatszik,
Jobb
itt
tiszta
fény
süt,
egy nap, hogy-nem ezer nap egyebütt
Istenével
ki
szívesen lenni áhít
Elfelejti az életnek balgaságit
Ha Ki
A
leborulsz buzgósággal, ül
? ellenség-e,
gylölség két
— Te A
melléd
is
sérülsz,
lélekben
él
Jaj, a kinél a
A
él
meg nem
Játod
vagy barátod
:
?
kard, gyilkos fegyver,
ha mást azzal kezed megver, féreg,
szeretet
örökl seb, nem ersebb!
méregfa lombját szszel elhullatja, a fenevadak bsz fajzatja De ki ugy tud haragudni, és szivére Ugy rántt a gylöletnek száraz kérge,
Megverdik
!
—
;
:
;
!
;
Költemények-
24
Hogy ajakán e szép szavak ki nem jnek Megbocsátunk az ellenünk vétkezknek, Lehet annak templomod bár Jeruzsálem! Imádsága sohsem nyer ily váJaszt Ámen!
:
:
FALUS) KÉP. Kié ez a nyugodalmas kicsiny lak? Körülötte terepély fák virítnak Ez a hajlék jámbor szántó-veté,
S nagy az öröm,
Ház kapuja
Szk
a
mely ma azt
betölté.
tövig kinyílt magátúl,
de most mintegy kitágul kedvében lerázza. Fényesebben süt a nap is a házra.
Fa
az udvar,
virágát jó
— S öreg párnak örömére mi szolgál ? Nincs nekik több, nem is volt egy fióknál, Kis korában, sorsán sokat tördvén, Így nyugodtak meg a fiú jövjén :
t
A
élni engedi jó Isten ha Szántson, vessen, mint az apja s elei Az örökség kevés ugyan, de hagyján! Nincs roszabb, mint más idegen falatján
—
Azonban
öreg pap nem enged,
a jó
Mondván vigye Hadd tanuljon, s
iskolába kegyelmed
Melynek
lopó,
a rozsda
S ment
fiú,
:
Mig Most
—
a
s
tanult,
hazajött,
—n
hát,
!
kincset szerez magának, is
nem
árthat.
küzdött merészen,
érdem gyermekek
felvivé a jó Isten s az
Csuda-e
!
s
;
körülte,
ha reng a ház örülve
?
;
:
;;
!
Dalok- Ódák.
Öreg gazdánk,
h
Galamb-szen, de
25
élete-párjával. fris,
piros orczával,
Az örömtl
megifjulnak tiz évvel Hejh, hogy ily nap éltünkben csak kivétel
—
.
.
.
Milyen fiú! — a mely alatt pihent , Boldog e sziv, s melyet szopott, az eml! S feleségei ifiú, szép, s mi hétszer Szebbé teszi szelídsége az ékszer. -
—
:
Ez az asszony, bár nagy nembl eredeti, Szüleiként tartja a két öreget S nem bánja, bár palotában nevelték, E kis házban legyen lakos, ne vendég!
—
A
h —
boldog férj, nejének, hogy olyan, Köszönetet küld egy hálás mosolyban, egymás lelkét megértik, Amaz ránéz :
Én
a tiéd,
enyémek
S az unokák, emez
—
a tieid!
fiú,
amaz
lány,
Egészséges, okos kedves valahány Egy perez alatt otthon lelik magokat Egyik futos, másik kérdez, mutogat.
A
—
.
.
.
jó asszonyt czirógatván kezeik
Édes anyám-, nagyanyámnak nevezik, Azt rég hallá, most hallja ezt elször, S nagy az érzés, mely szivébl eltör. Körlöttök beh mindent
elkövet! helyöket; Oh, a mit Ját, szemének csak szokatlan sziv édest, vele-rokont lel abban.
Jár-kél, tesz-vesz, alig
is
leli
A
Mily szép is a lelkek szövetkezése Idegenbl rokon, vér lesz cseréivel
.
.
.
!!
;:
7(öltemények-
2t>
Mi
nagy, mi szent tüzével a szeretet Így egymáshoz olvasztván a sziveket
Öreg gazdánk egy Örömében, sokáig
Hanem Mint
két szót az
öröm
mikor körülülve az
is
alig vált,
gát; asztal,
a forrás, kibuzdul e szavakkal
Virágoztok, mint a diszl olajfa, Látja szemem, a mit szivem ohajta
Én
:
:
!
-- egyebet nem mondhatok, Simeonnal már örömest meghalok! fiaim!
—
—
—
S apa, fiú, hogy vége az ebédnek, Szép csendesen borozgatván, beszélget A többiek kimennek a szlbe, Úgy örül a gyermek-sereg elre!
—
A
nap halad, ha boldog, száll az óra, Alig, alig tudunk számolni róla
—
De, Jön az
A
!
mert a húr szakadásig feszülhet éjjel, és jóltévn a szünet!
—
mindenség mi hallgatag, mi békés
Pihen a
föld,
pihen a ház
Csak az álom jelen meg, Másolgat a nap képébl
A
s
az érzés;
és enyelgve ecsetje.
szemeket nyugvás zárja be lágyan,
S öreg asszony ébren van még az ágyban
;
Bajlódik a boldogsággal s szivével. - Mért ilyen nap éltünkben csak kivétel
?
.
.
.
! !
! !
!:
!
Daluk- Ódák-
MÁJUS
ELS i8 57
17
NAPJÁN.
.
ma nyolcz éve már, a midn Kezed, szived életemnek kincse lni? mintha vélem Ugy elillant, nem is véltem, Egy jó tündér átrepült vón az idn
Igazán
—
Te vagy
A
az a nyájas tündér, te magad utam gyorsan áthalad,
tövis közt
S
azt a mézet, mit fukaran nyújt az élet Százszorozva izli ajkam általad 1
A
multakra irigykedni nincs okom; is olyan vagy nekem, mint egykoron, Midn álltál ott az oltár zsámolyánál, Szerelemmel, szeméremmel arczodon
Most
Kellemidben nincsen semmi veszteség, csal, a mely vélök eltelék? Szép csalódás könny fátyol a mint látszol, Én szeretlek, boldog vagyok, s ez elég!
Vagy szemem
!
Csendes
Nem
a sziv, csendes a ház,
sóhajtjuk, a mit
Melybl
el
—
jó
nekünk,
váltva lesz az élet boldogsága,
Mindenünk van
:
búnk, reményünk, örömünk
Néha, néha megrendül e kis sziget, De a szélvész a mikép jött, elsiet; Hol kis bátyja halma látszik: fiúnk játszik.
Mást S mi
adott, ki elvévé az egyiket! jót érünk, neki szánjuk,
Zúgjanak ránk
A
madár
Meleg
—
nem érhetünk;
mind neki
a balsorsnak fellegi
ül éjszakákon künn az ágon, fészkét kicsijének engedi.
..
!
a8
:
!
; ;
!
;
költemények-
szivem agg volt ez eltt, érdekest Jel s meglept mit ködben sejtve láttam hajdanában Mind megértem, az én álmám mind betölt! Jfju Jettem,
Most mindenben
A
—
:
Csak tovább is, csak sokáig igy legyen! Szelíd holdam, vezérj át az életen Hogy majd annak kés végén rátok nézvén Boldog álom fogja be az én szemem'
:
HOLLÓS! KORNÉLIA EMLÉKKÖNYVÉBE. A mit a nagy dalteremtk Érezének, álmodának, Szent berkében ábrándozván Ama tündér szép világnak
Ajkidon
Ébred
új életet
nyer;
égig szárnyal Napvilágra j, mi kép a Drága-gyöngy a búvár által. a dal
s
Vígan csattog most az ének,
Majd nyög és sír búval telve Az a kínnak és gyönyörnek Szívhódító bvös nyelve
A
mi abban fájdalom van,
Legyen nálad csupán S üdve szálljon mind
Az
játék
a sok szép varázs ige
Életedben
•
•
a szivre
testté váljék
!
•
:
: ;
;
Dalok- Ódák-
29
ALKONYATKOR. Gyengül
mely nyugatot
a fény, a
Ködben boronganak
A
zaj lecsendesül,
Hs
estve váltja
Boldog
az, a
Az álom
mely szerte
fel
a
ellepi, ;
hallatott,
hosszú, hév napot.
kinek pillája már nehéz!
nap feledve lesz kinek készen van már az ágy, melyet, soká tesz, mig ismét odahagy! közelít, a
És boldog,
A
a távol képei
.
.
.
a
A PATAK. s hév nincs anyámban mint a világra szül Érzéketlen kebelérl
Szeretet
A
Eltaszít kegyetlenül.
Siró gyermek, gyenge árva Kezdem vándor-utamat, S oda, honnan elszakadtam,
Visszatérnem nem szabad
Csak tévelygek, bolygók,
— a sors
Zordon sziklák közt vezet, Melyeken vergdni hallom
A
rohanó szélveszet.
A
bokornak van nyugalma,
Mikor lombja sem remeg;
A
szellk
Mint
is
megpihennek,
a játszó
gyermekek
;
}p
!
; ;
:
J{Oltemények
Meleg
fészkén a madárka Éjszakára meglapul Virág szunnyad szembehunyva Mig a nap alkonyul
h
Ah, de nékem megpihenni, Hol szeretnék, nem lehet Sirva kezdem s zúgolódva Végzem, végzem éltemet
Mély
rideg tó von magához,
Hol elnyelnek a habok Mily élet ez!? szünet nélkül Szülétek és meghalok .
.
.
ÉJJEL. Setét van már, elmúlt a nappal,
Nyugalom van
a fáradtakkal,
Én
ágyasházam' elhagyom Ah, a mennybolt oly mérhetetlen Bámulok a fényl seregben .
.
Fenn-lebeg
.
!
világokon.
Egykor, ha éjre fennmaradtam Mint falevél a mézharmatban, Szivem gyönyörben fürödék Az ég most is dics, fenséges! Örök lángban a mirjád mécses De keblem más, mint vala rég. .
:
.
.
.
.
.
Akkor merész, gyors szárnyat öltve, Távol maradt e bánat földe, végtelen Szálltam, fel .... messze .
S mig
.
.
napok körében jártam, Bbájos kép volt útitársam,
Mely
a
a
földrl
szállt fel
velem.
!
:
Balok. Ódák
Gyors
és
könny
volt feljutásom,
Édes, tartós ottmúl atásom Az ég fényes tájékinál; És csendesen jöttem le ismét, Mint el nem zúzza gyenge testét A hópehely, hogy földre száll.
—
látni csak s megtelni kéjjel, Most, Melyet kérdés nem ront, se kétely Ah, lelkem ezt kevesli már! Többet kivan most tudni, tudni .
:
.
.
A
titoknak nyitjára jutni, Mit a mélységnek kulcsa zár.
Mi Mi
az, mit fent s alant csudálok,
tartja
számon a
világok,
valók mindannyiát? Az út hosszú, a szám temérdek, Örök titkok, miket nem értek,
Lények
Itt
s
mélység mélységet
kiált.
S mi vagyok én? talány e földön, Hideg por, ha napom' kitöltm: A lomb egyszer zöldéi s Je-hull Az élet fontja könnyen billen, Visszásán mér a síron innen; de de túl Nem bánom ezt, .
—
S mig
titeket fenn,
Nagy mindenség
.
.
.
kérdenélek
feltárt
.
.
túl
:
könyvének
Titkos beti, csillagok! nagy kérdés nincsen megoldva, Mentek tovább, mint kezdet óta, lehanyatlotok S nyugaton
A
—
Oh, fényetek ne tnjék még
De
töltsetek be hit-
s
el,
reménynyel,
.
.
.
!
?
!
:
;!
!
!
költemények
31
Hogy ha
e testet levetem Kétség s titok föl lesz derítve, Most tükörben, majd színrl színre
Leend látásom odafenn.
S bár légyen
itt
gyötrelmes éltem, ott elérem
Csak bízzam, hogy majd
Az
A
örök
élet vizeit,
megenyhül szomj uságom, Mely úgy epeszt s öl e világon Nyugodt- s boldoggá tesz e hol
—
:
hil
A TÁVOZÓ UTÁN. Oh
bájos égi hölgy, kinek mosolya fény! Kihajt a száraz ág ajkad lehelletén, S fénynyé válik a köd, melybe szemed tekint. Ah bájos égi hölgy, hová tnsz el megint!?
.
Feléd tártuk karunk', szivünk fenn dobogott, közel láttuk tündökl homlokod' közel hittük, mirl rég álmodánk, De a kép szétfoszolt, köd s éj borult reánk!
Midn Midn Jösz
s
Mert
—
eltnsz hirtelen ! Vétettünk ellened ? boldogságot nekünk nem engeded,
a
Hogy,— bár Megkötni
fogjuk kezed',
— az oltárhoz vigyünk,
ott veled örök, szoros frigyünk
A
szellben, melynek jó illat jár nyomán, Egünknek bíborán, földünknek bársonyán,
Sík tereken, miket dússá tesz a kalász
S fölséges bérczeken
— örömet
nem
találsz
Mulatni nem kívánsz a sírhalmok felett, Hová sok szivet szerelmed fektetett A holtak emléke s élk fájdalmai Nem birnak-e hozzánk enyhítni, hajtani
h
!
?
;!
;
!
!
Dalok. Ódák.
T3
Hol vagy, tündér leány? tán itt rejlesz közel, Szabad bérezek között, miket feJh ölel Vagy át a tengeren nagy-messze elménél,
Midn
a fákról lesárgult a levél?
itt
Boldog nép
a hol felverted sátorod 1 szabad, a sziv s bátor ott, Harsogják nevedet folyam, völgy és orom, S örök tz ég hiven rzött oltárodon!
A
lét
s táj,
könny
h
s
vágyunk is utánad tévelyeg nap felé mennek a fellegek, Megkóstolánk érted kínt, bujdosást, halált A sors, birásoddal, hajh mégis meg nem áld
Oh,
a mi
.
— Mint nyugvó
.
.
.
Bvös tündér-leány, fordulj ismét felénk Ha még egyszer téged keblünkhöz ölelénk, Ha még egyszer minket hév ajkad csókola: Oh,
el
nem bocsátunk többé soha
ÖZVEGY
.
.
.
soha
GÓLYA.
Távol tenger szigetérl Visszakerült párja nélkül. szigetnek vad lakója Tartja párját nygben, Vagy elveszett mert közöttök Nincs, ki lenne htlen!
A
—
S
A
alig lesz az
ég sugáros, tavakra el-kiszálldos
De
sietve visszafordul,
Mintha fészkén várnák, Hol örvendve, kelepelve Lebocsátja szárnyát. Tompa
munkái.
]).
.
.
;
;
;
T^öltemények-
34
Tojás-költés idejére is lapul a fészkére
ó
Üres fészkét li hiven, Üli éhen, szomjan Be-benyúlkál az orrával
H
anyai gondban.
Fiaialok szárnya
megntt,
Vigan zik már a felht; egész nap a fiait S Tanítgatja szállni hüvesülnek Itt az id ;
—
-
:
A
nap
Itt
az
éjszakái.
id:
Száll a
s
útnak indul,
messze tengeren
Fészke mellett itt is, ott Hiven forgolódik; Vándorlását, gyötrdését
túl is
Így folytatja holtig,
Szemeimmel
elkisérem,
Mikor száll a kékl égen Ez a madár mintha sorsunk ;
Él képe volna! A sziv, ha szent
tárgyat veszt Tartja magát képzelettel,
Mint
el,
az özvegy gólya!
VLEGÉNY EMLÉKKÖNYVÉBE. A
boldogság oly közel már,
Melyet esdél nyugtalan, birtokával Oh, a Minden, minden adva van.
hn
;
;
.:
:
.
Dalok, ódák
Merre Menni
a sors
t, 5
vak szeszélye
késztet
követ,
:
S útadón megsejti jókor
A
kihányott tröket.
Szerencsétlen, üldözött vagy
S bukva egy botlás miatt, Tudva slyedsz koczka, bor közt
—
ö
szeret, félt és sirat
nem
Csak
.
.
.
fog szégyenelni,
Míg elled más
kitért
És nem teszen szemrehányást, És nem vádol semmiért. Bajt feled,
—
s a
bántalomnak
Tri új meg új sorát Egy van e gy bn van csak, A nsziv meg nem bocsát. .
—
.
.
»
a mit
A REPKÉNY. A
fényes vár halomba omlott.
S mely
vállain tartá, az
Boritja
medd
Még
porral,
ormot
kvel
.
.
mi él, még a mi zöldéi Lehullt párkányt s ivet belepvén, Virágtalan virág, a repkény. E bús vadon helyhez mi vonsza S marasztal itt, rom kúszó loncza
A
a
!
?
lantos éltét, lelkét hajdan
Itten fogyatta búban, dalban
A
daJ báját
Magának
másoknak osztván,
bút vert zenge kobzán,
Bút, meJy reményt, vigaszt nem ígért. dal és annyi kínért
És annyi
!!
!
:
. :
l^öltemények
36
—
Hogy Egy galy
—
vádlott élte ráutalna, se
ln
rólad jutalma!
Midn a hs járt a csatákon A h n rá csüggedve várt honn, :
Keblén kisded, Kit csak tud,
Hol
A
n
a
—
ült, várt,
—
-
láta apja.
küzde
bár, hitt
várerkélyt s vésett csodáit
Nem
futottad be titkon
éjjel,
Reményt hozván lombod És
fájt a szív,
— de ím
színével a
jön, Porfelleg, kürtszó Forgója ott úszik fehéren :
A
-
bús élte napja,
még nem
1
völgyön jön
futamás önvert szelében. a szívben, a várban ....
Ünnep van
A hs S
Nem Míg S
fején, ki
mig
állt
küzde bátran, dühét kifúvá:
a vész
fonódtál zöld koszorúvá! állt a vár,
tornya-
s falával
A
víg életzaj harsogta által tág termet s ives tornáczot,
S
a téren ifjú
nép tornázott nap is több fényt lövellett, S a földbl nagy, s ers szülemlett Mig lenni szép volt, könny múlni El nem jövel, magasra nyúlni
Mig
.
.
.
a
.
.
Most, hogy torony s fal dlve hosszant, Tört oszlopán a bolt beroppant,
S
a zajgó tér, hol annyi szív vert, Csendes, füves, min a sírkert Nincs a fényes nép vérttel, tollal ! A föld más szint nyert, más hangot hall. .
Most jösz ki, a csalóka fényen, Hogy ágad a rom éke légyen
.
.
—
.
!
!
;
.!
:!
.
Dalok. Ódák-
37
El innen el, kúszó folyondár! Ne szépítsd és újítsd, mi rom már! Tört oldalán a rést ne fedd el Szép a vén hs, szörny sebekkel s ln sorsa dlni porba. Fennállt, k, mit órjás munka horda Alantról fennre, ime fenrl Magától ismét visszagördl. .
—
.
.
:
..
A
Késn
jösz a
dics napoknak
A
rád méltók régen halottak Annak, ki dallyán, szenvedést
.
A
hívnek,
.
.
vn, hsnek, késn, késn 1
hisz a te Még is fakadj Nem a múló tavaszban támadt,
.
.
.
.
.
.
S nem vetkeztet meg a rideg Te a múltban foganva lettél
tél
Fakadj, zöldelj, múltak virága! az emlék édes, drága. a nyugvók szivének,
Nekünk És édes
Hogy
díj s
babér
el
ágad
!
.
.
.
.
nem vészének
.
.
Zöldelj s borulj reájok híven, Hogy éljenek benned s a hirben S a szívet még lenn is hevítsék
A
szerelem, dal és dicsség!
EBÉD UTÁN. A gazdag Töldes úr ebédre hívatott, tiszteli a költt s a papot, Mert, ugy mond Tudom, tudom s aztán egy két lármás ebéd, Hogy a nagy pártfogót játszhassuk, már elég.
—
—
. .
.
ki asztalához egy ily embert ültetett Azzal csak házának szerez becsületet Oh a divatlapok tudatják mindenütt S boldog halandó az, kit a hir dobra üt
S
.
.
.
—
:;;
:
:
;
Költemények.
38
Nos
ebéd estére végbe ment,
tehát, az
Gazdag volt s a szakács nagy mester, annyi szent az sem állhat meg ez eltt, S a bor, a bor! Mit az isteneknek a bájos Hébe tölt.
—
A
kávé és szivar dics volt egyaránt, Mint a büvö^ hasis, akkép hatott reánk S minthogy van zongora, vannak kisasszonyok A többit sejteni nem lesz nehéz dolog.
Láttuk kertjét,
— láttunk sok egyebet, — leheti
lovát,
gondolni is Mindent magasztalánk, És aztán, hogy végi maradjon a java
Hová
bevezetett, az a könyvtár vala.
Monda,
—
keble dagadt az önérzet miatt
s
Hogy könyvekre sok százat, ezret De bár annyit kivisz iró s irodalom
E
-
:
—
kiad,
szellemkincsekben megtérül gazdagon.
Igaza volt. Ellent
Mi pénzben
nem mondhatok
neki
—
példányban a számot illeti, Könyvvel megrakva van a polcz, a fülke mind s
De nékem
sok
nem
Sírbolt az,
nem
könyvtár,
az, mit
—
;
kincsnek tekint. fojtó lég, szag van ott,
S üveg koporsókban sok idétlen halott Búsan tündöklenek aranyzott czimeik, S az ilélet napja sohsem jön el nekik.
Oh
mily rontás
is
az
s
mily gúnyos árvaság,
Hogy mód, készség, izlés együtt oly ritkaság! Mig legtöbb sajnálja könyvért filléreit Ez tudna
Az Jó
s
nem
vehet,
—
amaz vészen, de mit!
én uramnál ép az érzés, értelem. s
bolondgombában
ki
—
választást teszen,
;
T)a'.ok-
;
:
; ;
Ódák-
39
A
kinek kedves a tisztán szórt garmada Íme, könyveinek szemét két harmada!
Az
szemében egy
:
szobrász
s
:
kfaragó,
Miképen egy tészta kenyér és vakaró Mit a lángelme irt, mit a kontár csinált: :
Gyjti, -- gyjti, mint a pipát, fegyvert, S
forintokért köteteket cserélt, sárba dobta ki pénzének a felét
ki a
A
Buzog,
S
csigát.
És
—
de czéltalan s hülyén, közmveltség ügyén.
tesz, áldozik,
igy alig lendit a
lám, lám! mindenütt mily tapintat, mi csín! tárgy Ízletes, legyen nagy, vagy kicsiny;
Minden
Kényelmes, gyönyör bútor,
A
fa- s
kocsi, fogat,
virágcsoport mértelmet mutat.
Finom, nemes modor, Oszhangzik a szabás,
—
hibátlan öltözet,
a díszítés, szöYet,
Mily választékos a váJl, mente, fköt... Csak az olvasmányban az izlés megöl!
—
regény regény a hátulsó lapon Könyv könyv Esik a temetés, vagy a lakadaJom Hát a vers, hogy mi az? no biz uramfia! Rövidre nyirt sor, s a végin kadenczia ;
:
:
;
.
Hanem
elég,
— ebbl tán még nem
lesz
.
.
harag
Hisz szavaim csupán Földesrl szólanak És aztán, hol eddig nem láttak szivesen,
Nekünk
is
Igaz, ha
megcsúszunk
Egy
megnyilt már a sznyeges terem. sikárolt padlatán
:
futó mosolygást utóiérünk taJán
De aztán felderít, kibékít a sálon: Jó könyvek, (Versünk is!) levén az asztalon.
—
!
•W
;:
.
.
!
]\öltemények.
RÓZSAFÁMHOZ. Vége van már Hosszú
a
a tavasznak,
nap és heves dal a madárka
Hallgat a Hvös árnyat bú, keres.
Oly kies volt, oly rövid volt S ránk jött a nyár, rózsafám! Oh, hogy a bájt mindörökre Rajtad meg nem tarthatám! .
.
Leveled zöld, szirmod hullong,
Az a gyöngéd, fris szirom, Melynek halvány, hideg mása Piroslik a bíboron
De
kedves vagy ugy
S bár hullasd
A A
el
h
igy
is,
is,
ékeid'
emlék- s képzeletben, mint voltál szépen, szebben Én lelkem fölékesít!
BÁR MÉG
.
.
Bár még az ágon függ, de sárga a levél, tetszhalott, a mely se hal, se él;
Szomorú
Halálos zsibbadás ül a természeten, nyárnak vége van, - s a tél még nincs jelen,
A
Kórót, cserét a szél ha megrezzentene
De
elállt a világ szava,
Nem
látni a
napnak
Nappal féléjszaka;
lélekzete
.
.
keltét, enyészetét,
éjjel
pokolsetét!
!
;
:
;
:
!;
Dalok. Ódák.
A
nyárra gondolok
:
41
vidám himes határ,
Hol kígyózó folyam s délnek fuvalma jár Halomfed kalász, ágfed lombozat, Kékje s villámival dics mennyboltozat!
A
gondolok
télre
:
omló lágy hópihék,
Melyekbl a földnek ágyat készit az ég Üvölt szélveszek, kvé vált zuhatag, Sötét holló-sereg, barangoló vadak.
Vagy annak
sugara, vagy ennek vihara most reám tapad a föld undok sara, S a köd ... a köd ... ez a lebeg szikla, nyom, Súlyát kell lelkemen görnyedve hordanom!
De
Hátam megöl a már régen leélt gonosz, Ismét szemközt kerül, és ismét kínt okoz
;
Elttem a jöv gyanús ködben lebeg, Tán meg se érem, és már benne szenvedek
—
Sötét gyászos jelek! rósz órám közelit,
Mely
a
hség
Miket lelkem
Fvel
forgatja
s a hit oltári
szeret, miket le,
képeit,
h ajkam
áld,
csalárd tükör gyanánt.
Hordoz mélység fölött, átkos kietlenen, Magam' oly egyedül, s elhagyva képzelem! Hánykódó lelkeket mi igy meglátogat Semmisülni vágyó, öngyilkos gondolat
.
.
.
Szeretem a nyarat, a pezsg életei, Míg mosolyog s teremt, mig el nem vénhedett De ha csak leng, s a fán a lomb csak alig áll óhajtom a telet, - hadd jöjjön a halál!
;
41
;
! !
!
7(ö!trmen\jek-
NÉPDALOK.
Bujdosom a kerek földön, Szomorúság jártom, költöm
Meg Nem
se bírok hol pihenni,
ösmer
itt,
nem
szeret
itt
engem
senki
Szólani sincs kihez nekem, Senki se tud a nyelvemen, Ha nem értik a szavamat: Hogy értenék sok keser bánatomat!
Édes hazám drága földe, Messze vagyok, száz mérföldre Messze vagyok, messzebb megyek, De tudom, hogy ott is igaz fiad leszek 1
1
Két szememet ha bezárom Rólad esik álmodásom, Ott vagyok én alva, ébren Róna-mezk délibábos közepében! :
:
Ott szabadon fú a szél is, Igazabban ver a szív is Ott terem a magyar ember, Ha az isten megad egyet semmi sem .
Hozd
át,
.
.
révész, a dereglyét!
Yigy át hamar, ha szeretsz még Drága pénz lesz, csók lesz a vám, Megígérem, meg is adnám!
kell
Dalok. Ódák.
43
Nagy szél támad, zivatar zúg, Kormány tágul, törik a rúd, Tisza vize haragos víz, Csalfa lélek, benne ne bízz!
Kincsem révész, gyere értem Jobb lesz túl a keszi rében, Árva fejem hova hajtsam?
1
Patyolat a ruha rajtam!
Rózsám, áldjon meg az Isten, Jobb neked túl, nekem innen
Beh
!
jó ez a széles árok,
Ezt, tudom,
hogy
át
nem hágod!
11).
Vize nincs, szárazon Forog a szélmalom, Ne beszélj, nem hiszem Szavadat, csillagom!
Fakad Hasad
a rózsafa,
a bimbaja; Tövises gálya van, Csak az a nagy baja;
A
szemed sír, nevet, Csapodár a neved! Van-e lány, a ki ma Igazán,
hn
szeret? IV.
(Néprománcz.)
Gyilkos-fenék malom volna, ha volna, De a víz is régen elment alóla; Egy kis madár fel nem száll a fzágról,
Ott énekel
a
Virágné lányáról.
! !
!
7(öltemények-
44
Virág Zsuzsi járt egyre a malomba, Lent töretett estig szépen lefonta Búzát is rt, a lisztjét megsütötte, Virág Zsuzsi a szép molnárt szerette. :
Vidd haza
;
csak, kincsem, ezt a lisztlángot,
Úgy megenném egy
kis molnár-kalácsot!
majd
Éjfél után várlak
a zúgónál,
Siess rózsám, hejh bárcsak
Nincs holdvilág, sáros az Itt
már
itt
volnál
út, fú a szél
.
.
.
a kalács, szivem molnár, csak egyél
Nem
kell
nekem
Itt a zsilip, jó
Jaj,
meg ne
Mi
lesz szegény,
Zúg
a zsilip,
Nem
látni a
ölj
süttöd, fztöd, se
mély !
magad,
a víz ezalatt!
félek én a haláltól,
nem
ágyban-fekv anyámból
1
hallik a lány szava,
gyilkos dolgát éjtszaka.
Z,úg a zsilip, a viz esik, kanyarog, Zúgásától nem nyughatik a halott; Fázik szegény, nem jó ott a hidegen, Harmadnapig késik, vár még odalenn.
Feljön akkor, kifekszik a porondra,
Mondd meg, ki volt a gyilkosod? — megmondja Úgy megyén a csendes földnek ölébe, Kísérj
nagy
jajszóvaJ a szüléje:
Gyilkos molnár, száradjon el a kezed Gyilkos malom, apadjon el a vized! El is száradt a vesztfán a keze, El is apadt régesrégen a vize.
;
!;!
Dalok ÓdAk
45
V.
Messzejártam hetedhét országon, Visszajöttem, de bánom, de bánom Mély a Sajó, magas a pallója, Ha rá mennék, le is esném róla!
Nénémasszony!
!
híjjá ki a lányát,
Hadd
lássam a piros két orczáját! Híjjá ide a Sajó partjára, Átmegyek én csapodár szavára!
Mi
húgom, beh sápadt az orczád szabták, kurta is a szoknyád megyek át galambom, hozzátok, Mert harapós nagyon a kutyátok! lelt
Nem Nem
jól
.
.
VI.
Túr mezején búra nevelt az anyám, Mint az es, hullt keser könye rám, Két kézivel meg-megölelt, betakart, A mikor már oldalamon volt a kard.
Adtak alám
Tzbe
A Én
jó paripát, vasderest; rohant, veszni rohant egyenest
—
huszárnak vége, ha nincs a lova, se vagyok hátán fogoly, de soha!
Beh szomorú ez az ország, beh ködös Szomorúság, nyomorúság örökös
Embere Itt
is
vagyok
búslakodik, én, rab
nem
örül,
vagyok én egyedül
Yil.
Sárga rigó páros,
Fák Itt
tetején szálldos
hagyom
Nékem
én,
;
mert unalmas
ez a város!
1
!
4b
!
; !
;
J^öltcmények-
Elmegyek én nyárra
A
Tisza partjára,
Ott lakik az én szeretm, Ott legel a nyája!
Hó
esik a rétre,
Ott maradok télre! Édes anyám', édes apám' Elhagyom én érte
VJli.
Hajnal hasad, harmat
esik,
Munkálódjunk
setét estig!
Gyl
hosszabb a
Majd
A A
a marok,
sor,
alhatunk karácsonkor.
legény hadd izzadjon, búzaszár hadd ropogjon Sarló alá meg van dlve, Piroslik a szem belle. lány,
Édes hazánk boldog
A A
ország,
beh jó hozzánk! mit szemünk, szivünk kíván Bven terem halmán, sikján. jó Isten
Még
:
se sok volt, a mit nyertünk, Sajtalan volt a kenyerünk!
Fakószekér, kenderhámunk, Nem kellett a barátságunk
Értünk elég pogány idt, Kórót, dudvát hozott a föld
Tán jobb id fordul végre Szegény szántó vetésére
!
!!
:
:
!
Dalok- Ódák
47
Forduljon is, jég ne bántsa Kímélje meg öböly, sáska! A konkoly, a konkoly-hint Pusztuljon
el
mind
a
kett
Légyen azé garmada, szem,
A
kinek a földjén terem ; a gazda rje, Azé legyen a kezdje!
Kenyérnek
Ebnek
esik a kenyérhaj
,
.
.
magunkéval! Más se bántsa a miénket Tlünk bizony holtig élhet. Beérjük
a
Termett ez a
Majd
dl, mez,
esztend Adjon isten a magyarnak Többnél többet, jobbnál jobbat! csak felszl az
:
IX.
Kicsi madár a pacsirta, Mégis olyan nagy a hangja
Kis lány az én rózsám Erzsi, olyan, olyan nagyon tud szeretni.
Mégis
Hajnallik már, eszemadta álmodtál az éjtszaka ? Nem aludtam, nem álmodtam,
Mit
Csak, hogy szeress, mindig azon imádkoztam.
Csíp a csanál az útfélen, Ország világ ellenségem! Irigykedik, áskálódik,
Nem bánom
én, csak te légy az
enyém
holtig!
:!
!; !!
!
!
"Költemények-
48
Haragszik
Azt
a
babám
anyja,
a kis Jányt pirongatja
;
fcdes szülém, mit vétettem
Hogy
viola,
Elviritott a rozs,
Nem Nem
:
rózsa terem kis kentemben!
leszek én,
meg
is értt,
a tiéd
fiú,
—
megyek én hozzád, Kenyérbe se' enném eleget
hisz veled
a két kezem, szívesen
Nincs egyebem, mint
Dolgozom én érted J^unhegyesig meg se
Majd
pihenek, keresek
aratok, cséplek,
—
Hallod öcsém, ne menj aratni
Nem Az
jó azt a kis lányt itt hagyni a kis lány nagyon eleven.
Sok legénynek
.
jár az öliben
Szüret után van már az id,
Árva
"Balázs hol jár? nincs
el,
már a faluban Árva Balázs megjön csakugyan. Lakzi
Van
is áll
búzája, lisztje, mi-haszna!
Nincs Kati, hogy süsse, dagaszsza! Senki se tud semmit felle, Világ lánya, az lett belle
XI.
Habzik
a
f, majd
meg
is
dl
Szent-Jánosra kasza pendül A rétemet megkaszálom,
Úgy
étetek tele-jászlon.
.
.
!
! !
!.
!
Dalok- ódák
A
paripám neve
40
holló,
Szem nevelte, az csak a ló. Vékony lába, nagy serénye, Vágtatás az ügetése.
Én
koplalok,
Kell a széna
lovamnak
a
meg
az abrak,
Reggel, este három véka, vízbe viszen még a!
Tzbe,
Napszállatra
Nem
megy
a felleg,
jó szél fú, valamit vet
Háború lesz, el se múlik, Sok adósság letudódik 1 Holló lovam alig állhat, rágd ugy a zaboládat
Ne
Enned adok, ha
1
ehetnél,
Felnyergellek, ha mehetnél
Hol van árok, nem is nézem, kit zök, hamar érem Jól fog az én kardom éli,
A
Valaki megkeserüli
Xll.
Kiforrt már a mézesmáli, Tessék hozzánk besétálni
Férjem uram Holnap estig Sütök,
fzök
a vásáron,
el
se jön,
nem
is
várom.
vacsorára,
Agyat vetek éjszakára; Elsimítom, beterítem, is melegítem, melegítem
Akár meg Tompa
munkái.
1).
!
;
Költemények-
50
Hallja kelmed, szomszéd-asszony! ne lássák a piaezon,
Meg
Egész
világ
Jah beh
Hadd
majd azt mondja be félre áll
félre, jaj
kontya!
a
járjon a világ nyelve,
Csak a pohár legyen telve! Jaj beh édes, jaj beh csúszik.
Meg
:
se állok,
meg
.
.
se állok tízig, húszig!
X1U.
Bánfalusi torony gombja,
Nem
megyek én
Ha rám
kacsint a
Mit mond
a pap,
templomba! galambom
a
:
nem
is
hallom.
Bimbózik a majoránna, Válogat a bíró lánya Megvénült a sóskareng, Otthon maradt mind a kett
!
A TÉL. Felhk borongnak a magas bérez tetején Virágok ünnepe- s az oltárok helyén A tél uralkodik, s törvénye oly kemény!
—
—
kiált a föld erihez, Aludjatok! Napfény, ne légy meleg! harmat, ne permetezz Foganást, születést irigyen ellenez.
Ibolya kis virág, színe halvány-lila, Nem hozna tavaszt a tél pusztáira, S ha kidugná fejét: meg kéne halnia!
!
! ;
T>a!ok.
!! ;
;
Ódák.
51
Tücsökszó nem tüzes, magas pacsirta-dal, Nesz, mit nem a határ, csak a barázda hall
Mezk
órája
te,
hallgass el
Deli volt a bokor,
— Dal Most
s állt
!
még hamar
zölden, csokrosan,
—
szerelem lakott keblében titkosan talpig meztelen: regény, disz, oda van! s
Magas tölgy lombjait letépték Hogy idegen földön hányatva Szegény
fa,
a szelek,
vesszenek oh szegény bujdosó levelek
.
.
.
halom búsong, a puszta völgy amott legnagyobb érte a zúgó folyamot A zordon tél reá Békót önmagából készített és rakott Itt a
De
KAZINCZY FERENCZ EMLÉKEZETÉRE. Hív
és
nagy
vala.
T^azinczy Terencz.
Szép nap viradt fel Széphalomra, honra szép, nagy nap viradt; Zendüljön a Sátorhegy orma, Völgy és lapály víg zaj miatt! Az szi lomb sárgán omol bár Mulasson itt élet, mosoly! Rózsát hozzon a vad folyondár, Mely e mohos sírkre foly!
A
:
Ki nyugszik itt, csendes ligetben ? sokaság ösméri jól, Mely erre néz s tolong lélekben,
A
A
négy folyam
Eljutni oly
Az ég
tájékiró].
könny
idáig!
a sirhalom felett
Örök fényben dereng,
Mig
a föld
világlik
vérnyommal
fedett.
.
.
.
—
!
;
; ;
: :
.
;!
T^öílemények-
5 2
Mert érdemére De nem várt rá
halhatatlan,
virágos út;
Vérzett nehéz viadalokban, Felé ezer hullám tolult, az élet S mig folyt sokáig folyt Viszá'y nem sznt, hab nem lohadt Pazar kézzel hinté a végzet
—
Lábához
A
—
a sárkány-fogat.
bn,
törpeség, a
a vakság,
Agyarkodott, ment ellene Szégyenlék és megtagadták Kik egy vérbl voltak vele
t
S élet, világ mit tle megvont Tán tzhelyén föllelve ln? Ült homlokán itt is rideg gond Örök felleg, magas tetn,
j
Ki
s profétál,
Szrköntös
De
A
mégis,
bére
és fejére
hogy nem
:
k
Itt
sem maradt
értik,
De
itt is
Mivel
el átka,
.
vad méz, az lesz
gyilkoló, a lever!
Majd nyomta
.
sérve.
—
a börtön fala;
csak czéljának éle, «hív és nagy vala!»
—
mi, kik ma ünnepelvén Emlékezünk, álmélkodunk
S vajon
-
—
Busúlásnak szóljunk-e nyelvén, Zöld mirtuszát tépvén magunk? Hozzá vigyük múlt szenvedésit
A
mennybe föl s a föld alá? hogy fényben nem Midn azt «nem fájlalá!x> Fájlaljuk,
Nem, nem, Dics
Öröm zendl
!
élt itt ?
mi büszkeségünk
az ajkakon
!
: :
Dalok- Ódák-
53
Dicsséged, melyrl beszélünk, Kínt, életet zománczba von Hiszen, — mikép zord fellegekben Küld újító est az ég Atokszer küzdelmeidben Ez a nemzet megáldaték. !
—
Volt ugy, hogy ez feledve kábán, nyelv, a hon mi szent nevek siet enyészet ágyán öntudat-vesztett beteg;
A A
:
Ln
Támadt
igaz, ki hangosan szólt, Epesztvén a nép bnei De mint a szívütés az alvót .
—
Nem Te
A
.
.
megjövél,
— szeretve jobban —
hon ügyét, mint tenmagad'
S az
—
birta azt felkölteni.
!
tz
gyors lángra lobban, lélekzet megint szabad. Az els hév eszmélet óta, S hogy fürtéi d már fedte zuz Lelket lopál veszbe, holtba, Te új, dics Prométheusz. alvó
A
:
Nem állottál a nyelv ügyéhez Hideg, gyarló kézmvesül De mint a kit tengése vérez, S
virúlatán függ, lelkesül,
—
sok kincset rom fedett Sokat teremte szellemed, S az ó er uj kellemekkel Testvér gyanánt ölelkezett. Ástál,
Ura a dús, de zord anyagnak, S az Ízlésnek nagy mestere!
H
csókjától a Géniusznak Lelked ketts kegyet nyere!
el
—
!
;!
:
!
költemények-
54
Kezedben
Min
A
ült
szó
Nem
a
kbl
szobor vált,
merész kecs és szabály; dalba hangozott át,
—
h
csak bányász,
mvész
A szép közös kincs — Él és holt népek közé. ;
valál
érte mentél
—
Kisded elmét karodra vettél Az álmost szód ösztönözé. Lelkednek szent, izzó hevétl Érdek, harag széthamvadott Kiáltván az oltár kövérl, Oda gyüjtél lelkest, nagyot!
— .
.
.
És zeng apáink drága nyelve! Ingó szell, zúgó vihar, Mi szép gyöngéd érzést lehelve, S midn a harcz terén rivall halál, bú s kedvre megnyer, Élet
—
:
—
—
Igéiben bbáj lakik Behat, mint a kétél fegyver, Mind a velk oszlásáig! .
Zeng,
Nem
—
-
.
élnk
és mi
.
.
.
.
annyi villám
!
sujthatá le a magyart;
Velünk az ég kegyelme nyilván S rlelkeink véd-karja tart! Élünk, élünk
Vévén ajkad
.
.
.
!
s milljók
.
.
.
remélnek,
nyilt jóslatát
Melylyel népünk' nagy, büszke népek Müveit sorába állatád
Oh Szent! melyért küszködve éltél, Sorsán kiontva lelkedet, Ez ünneplés öröm-tüzénél Lásd nemzeted', halld nyelvedet 1! :
Mi üdvadóbb Mely
:
az égi pálma,
ott borítja fürteid?
; ;:; ! !
:
Dalok- Ódák.
Vagy ez Vagy ez
55
mely itten áJJ ma mely istenít?
a nép,
?
a hang,
Igaz valál,
—
emléked áldott
Haló-földed szent, éltedért Szült sok jelest, nem szülte párod' Egy század, mig végére ért
Mit mondjunk jve hlt porodhoz ? Áldás és fény nagy neveden S a mely nyelvén s lelkében hordoz, Áldás és fény a nemzeten!
A SZENT KÜSZÖB. Fenn álla még a régi templom. Szent ház ma, tán holnapra szent rom
A
ketté nyilt
fal s
puszta ablak
Zúgó szeleknek utat adnak És a tet a mennyezettel
Estl
korhadt, senyvedett
Nehéz idkben
Nem
csinnaJ,
Mert
a
A
fal,
— gyorsan,
éjjel,
nappal,
nép szivszakadva vára
zsoltár
«A
épült a
el.
zendül
szavára
templomodban, Hallgass meg én imádságomban !» te szentséges
Az épitk aludni mentek De buzdul népe a jelennek, .
S az ó helyén
Nem
uj
templom
.
épül.
látszik ott a régiségbül
Csupán a Helyérl
Az
új
.
vén, a szent küszöb még, a
mint félre lökték.
mvet
Ízlés, fenség,
figyelve
nézem
részben, egészen!
1
;
:
^b
költemények.
Könny
tornva, a boltnak íve
Merész futásban
összevíve,
Az
oszloprend virágos fvel Csudálkozással köt le, tölt el.
Mégis lelkem
fájdalmat érez
Az ember nem Mert
Mig Hol Hol
A
épit csak világi
buzgalom a felkent, a nyáj,
.
.
méltó müvéhez
.
1
pompa,
dlve romba. lánglelkii Áron? s
hit
mely utána járjon
?
szent küszöbhöz lépve gyorsan
:
Ugy tetszik, a nyom most is ott van, Hiv, igaz néptl tapodva Ugy tetszik, minha ott ragyogna ;
A A
köny áldásos csépje, melyet hála, vagy bnbánat ejtet.
Elttem állnak ifjak, vének Mint szent hullám zajdúl az ének; Majd egyes hang szól tzzel, bátran, .
.
Majd
.
kisérve buzgó imában nép ismét énekén csüng: «Az isten a mi reménységünk !»
És
;
a
Szent
k
!
te rajtad légyen újra
Istenhez a népeknek útja!
Legyen, mint
volt, a
ház szegényes,
S a sziv erényben gazdag, fényes Legyen villámban, dördületben
A
hit,
mint
szikla,
rendületlen!
;
;
;
Dalok- ódák-
57
FORR A VILÁG. a világ, forr, mint a tenger, melyet a vész ostromol Küzd a hajós, hogy partra kössön S nem tudja, mint? nem tudja, hol? lm itt tátong az éhes örvény, Ott bsz habok torlása van Forr a világ, forr, mint a tenger, Izgalmasan, borzalmasan.
Forr
A
;
.
.
S mi járunk
Ez
.
bátran, csüggedetlen
ingatag, vészes
mezn,
Ezer szem függ a messzeségen, Ezer kéz nyom az evezn. Hajónk nyugodtan áJlt sokáig, Vagy kémkedett a part körül :
A
mélyre most, isten nevében' Vagy révbe jut, vagy elmerül
Meg-megkerestük
A
büszke
De
észt, a
jó tanácsért
tudományt
óva-intve tett sugalma
Vont jobbra, balra egyaránt. Magunk gyujtsunk-e fényt, vagy várjunk,
Mig j a lassú virradat? Kérdk nagy hír bölcseinket De nyelvök ínyökhez ragadt. S mig nincs
Mit
határ, irány,
vagy ösvény,
a bölcseség ujja húz,
Tzoszlopként,
a titkos ösztön,
Az érzelem lett kalauz, Mely nem merül mély számitásba S tán
De És
a
magast nem
éri fel,
annyi szívet lángra lobbant, arra int, hogy menni kell!
;
!:
;
J\öileményck.
S megyünk, megyünk! hozzánk az élet S halál nem volt még ily közel. Tudjuk, hogy vész van a villámban,
Mely útainkra fényt lövel Szellt, orkánt felfog vitorlánk, Arczunk fagyott, szivünk repes, E lenni vágyó s veszni kész nép Oly szép, nagy és rettenetes! .
.
.
S ha
a viharban tépve, rontva, Elérjük majd a kikött, Es a mienk leend örökre
Az
ígéret szerinti föld,
S mely tétlenül szemlélte harezunk', Hévvel jön a világ felénk: Némán esünk egymás nyakába S megborzadunk, hogy mit merénk
.
S ha
tán minden hiába lészen, köny s a vér s az áldozat Akkor, ha és legyzött
A
Az
gyz
Ítéletben számot ad
:
Történetünk megrendít Mint a sir-írat a kövön
lesz,
Ezek a sorssal birkozának, Örök dicsség nevökön
A KEDVES SÍRJÁNÁL. Májusban 1862.
Zöldéi a sír és virággal Ékesítve általunk Ki ápolja s rzi egykor, Ha mi ketten meghalunk?
.
.
;
;
!
Dalok- Ödáh.
Most
59
meleg köny, rózsaág Felejtés lesz akkor itten, Felejtés és pusztaság ... felette hull
Ráborul
a
1
Mit
tndi
drága lélek! lenne lomb s a hant!
T^iéri
Hiszen senki
A
sincs
megettünk
kik éltünk és szerettünk,
Együtt leszünk mind alant
A PIP1SHEZ. Nem
ruházta
Lomb-
s
még
fel a
szép kikelet s völgyeket
virággal a bús halmot
Hóval fedve, fagyva a jó földkebel, a napsugár is jégcsapot nevel.
Most
A S
mulandó nyárral együtt hagytak
itt,
térnek vissza társaid, De te nem búcsúzol, se be nem köszönsz, Télen-nyáron itt vagy, kedves kis különcz! a tavaszszal
Más madárka
s párosan pihen, rög enyhiben S mint az özvegyasszony, hálsz magánosan, S mint a koldus-gyermek a hol este van.
fészken
Te kerékvágásban
s a
;
Megfogyott az étek, puszta asztalod, És mégis magad' csak eltáplálgatod A földhöz közel vagy, mocska mégse !
Hangod
A
sajátos,
is
fed.
milyen életed!
fényl légben énekel,
pacsirta
Szárny és
—
dal hatalma együtt víve fel
Isten áldja!
—
a
legfbb énekes,
Szent dalára szívünk hálától repes.
;
!
6o
!:
!
!.
költemények.
Lombek
ányra
rejti a kis fülmiiét,
Annyi bú dalában, mégis annyi éd ízli, félti, vallja a
Mindez énekébl
szerelmet . olyan érthet
Fecskének kedélye nem borús, se mély, a vido ság, az örök szeszély: Ki- s beszáll ; s a hangok olyan kedvesek,
Maga
Ha
1
—
párjának pajkos titkokról fecseg.
Te nem vagy pacsirta, fecske, fülmile, Fenn se jársz, a porba szoktál ülni le Mint kicsiny varázs-síp csendül ajakad, S kezded a szót, hogy azt rögtön abba hagyd. ;
A
kiáltás,
melyet ajkad kiszalaszt:
Örömet, reményt-e ? vagy jelent panaszt ? S tenmagadra szól, vagy érthetjük mi is?
Mert
azt egyre halljuk tled, jó pipis!
Ha
egy ölnyi kunyhót, a ki bujdosó, Puszta, félre zugban kínnal összeró
Más nem lenne társa, mint nyomor magány. De te ott vagy, ott ülsz már a szarufán
.
Ott vagy a küszöbnél, a hol születünk, barázdán, melybl vájjuk kenyerünk', Hol futunk rohanva jól ösmér az út, S a temet halma, mely reánk borúit.
A
:
Sorsod' így mihozzánk vájjon mért kötöd ? Nem lakozhatnál-e zöld bokrok között? S illatos mezn, hol ömlik a patak ... 1 Oh én messze mennék, szárnyam volna csak
—
Itt,
örök vivódás, kétség, félelem bn a szíven, könycsepp a szemen,
Bú, vagy
.
.
.
!
!
;;
:
:
!
.
Dalok. Ódák.
Annyi vérez
—
seb, sok nyavalya s szenny
Egymagad
vagy, a
ki
.
.
.
köztünk megpihen
De
ha kedves itten, nem kérdem miért? se lenne szómra felelet! tér: mit hazádul a végzet kimért :
S tenálad
E
.
S nem
szeret az, a
.
.
számit, mért szeret.
ki
—
csak hadd lássanak az emberek! S hol mindenki verseng, avagy hallgatag Jól esik, ha ajkad egyet csicsereg Lakjál hát közöttünk
Tiszta, szent
1
hségben
itt
ISTEN AKARATJA. Elhervad a
Mélység
Ama
virág,
lesz a
kidl
tet
a büszke cser, tenger fenekén
a
törvényt, mely szül, változtat, elseper, feketén.
—
Egykor fényl bolygók mutatják Ember,
most nevet, zokogni megtanul, az átkozott, meghal a siratott lesz nagy nép felett s elvész óhatlanul ki
Meghal
Nép
És mindez, oh uram!
A
te akaratod
Trével
!
s
a te
midn
a szivén nagy,
.
.
akaratod!
a fájdalom
mély sebet vére
Kemény
szó támad a békétlen ajkakon ég-földet vád alá fog a kín embere! Hab s örvénynyel daczol, széllel szemközt evez, Keble mind zordonabb, mint sorsa mostohább,
S
Hanem
e gondolat: az úr tetszése ez
Kemény, hideg kszirt
—
és
.
.
nem mehet
.
tovább.
Járván a temetn tanutlan éjjeken, Egy kisded sír felett törnek meg térdeim,
S felháborult elmém' ugyan hányom-vetem
Az
élet és halál
örök kérdésein
1
;;
!
!
!.
7{öltcm
2
Mért
Míg
is
végzdtek
oly kevéssel évei ? tanít az ész
kérdezem, fanyar-leczkén
.
.
.
Születtünk, meghalunk! ezt könny érteni; Azon megnyugodni nehéz, igen nehéz.
Ha
feljajdul a húr,
midn
ketté szakad,
S az szi lomb is ád hulltában gyenge neszt: Embernek a mi fáj, fájlalni nem szabad? Hisz' egy bús öröme ez a szivnek, ha veszt! Az nem bölcselkedik, csak érez és szeret S ki nem szól, jobb-e az, különb-e, a ki tr? Mig a hívatlan köny szemébl megered S nyilt árulást tesz a kebel küzdelmirl ? .
.
.
!
Ahl én
is érzem e rejtett vihar dühét S kiontom lelkemet nehéz fájdalmival! Szavam nem sérti az alvó világ fülét,
A
mégis van engem a ki hall sír süket Te szám szerint tudod fejünk hajszálait S hogy boldogok legyünk, a létet úgy adod Ezernyi köny s nyomor mégis honnét van itt Uram, nem érthetem a te akaratod ;
—
!
Mégis, bár útaid
És ajkaim pártos
Ne
gerjedj oh
—
!
.
.
.
.
.
!
?
titkát feszegetem, szavaktól zajganak:
Uram
!
haragra ellenem
Mely bennem
igy zajong, az a por ... a salak És minden hasztalan! e földet megfutám, Keresve enyhülést fájdalmam közepett S oda jutok vissza sok kerengés után Nem gyógyíthat meg más, mint ki megsebhetett. :
S míg minden
tél után kizöldül a kopár: Éltünk se veszhet el örök bú s gyász miatt Elmúlik tlem is e keser pohár, Melyet velem te bölcs tetszésed most itat. Emelj, emelj, kit a csapás megrengete Segits, hogy elbírjam viselni, a mi érti !
:
:
T>alok.
:
!
!
Ódák.
t.3
S bár mit hoz a világ s élet története Tudjam, kitl van az s ne kérdezzem miért? :
Virágok és füvek harmatban ferdének, Nyugodt, setét az éj a holdvilág lement, A honnan áldással száll e lágy permeteg ;
Az én Hogy
lelkemre a sír
hs
—
szálljon le béke, csend
is
gyepén nyugatva homlokom,
s ezt lehessen mondanom: elvesztettem itt, majd feltalálom ott ... 1 Legyen meg hát Uram, te szent akaratod !
Hígyek, reméljek
Ha
PUSZTULÓ ERD. Boritva halmot, völgyet, bérczet
Messzebbre, mintsem a szem érhet, Agával a felhs magasba, Gyökével a mélységbe hatva, S ert vévén a cseplye- s tüskén :
Az si erd
álla
S hozott
a hir,
Bámulót
és
büszkén.
mely róla ment
— tövére
szét,
fejszét
Sok szép sudár
s derék ledle gyorsan kintte, És a fák, melyek megmaradtak, Lnek még sokkal izmosabbak.
De
.
Vihar
s
forgószél ütve rája zöld koronája
.
:
Megtépve ln
A
.
a sebet
föld ingott alatta gyakran,
Mig
;
—
fenn az ég zordon haragban Ontott reá tüzes villámot; De, bár zúgott, zengett - megállott. :
—
;:
És most
az
Szil s tölgy
A
büszke
;; !
:
!
erd
egyre ritkul, megválnak lombjaiktul
csert,
bár élte hosszú,
már rli a szú, Bár fennáll még, S mitl a vándor meg-megrebben Egy-egy cmlás a rengetegben :
.
S mig
látni a fát bús,
.
.
epeszt
Kétségbeejt a sarj, a vessz Rosszul fakadt, növése görbe, Nem fel siet, de a töbörbe. Ha dús sarjban nincs ifjulása, Elvész az erd, bárki lássa 1 .
.
.
GRÓF MIKÓ IMRÉHEZ. Mint gyors
döfésre, mely a szívbe hat, Ki nos hideg fut át minden tagon gyászhiren, mit kísért iszonyat, Feljajdult mély fájdalomban a hon. szivünk vala, Mi szívünk Ó, mi Vérrel tartván minden kicsiny eret Férfiúvá növénk fel általa, íme megrepedt S e dús nemes sziv,
A
h
—
Ha
lesz:
midn
jókedvre megnyeri
Ez a nemzet borongó végzetét, Mely a pásztort ugyan veri .
.
.
veri
Hogy
.
.
elszórná a nyájat szerteszét ? Egyenkint ád az ég nagyot nekünk, Ki véd, emel s létünkkel összeforr És megrázkódunk ... és megrettenünk eltnik, mint a meteor.
Midn
Rég megvirradt,
.
!
az
id
nincs korán,
A
gabna sok s az arató kevés Oh hogy' ne volna a küzdk során A legnagyobb gyászos kidlte rés ? !
.
;
Dalok-
! !
Ódák
05
Ki népét jós, biró s vezér gyanánt Óvá, itélte és vezette hn És látta már a boldog Kánaánt, eltnt titokszern S nem ért oda, ;
—
Oh, van nekünk, van elég bánatunk, Ösmérjük a titkon öl sóhajt Egyik bajból még fel se lábadunk, ;
Már
a
másik szorongat és fogyajt!
Örömeink is olyan árosak Ersségünk is üt rajtunk sebet lm, orczáink a könytl sárosak .
.
.
—
:
Koronája fejünknek elesett!
Mégis,
Nem Az Ha
dicsség
-
a
az élet
a halál,
dics nevén! nagyobb
itt
—
1
esti tünemény, napnak sugáritól ragyog. Ki az, ki el nem ment apáihoz ? De mily kevés, ki akkép méné el
elmúlás szép ily
Hogy nyomdokán S még neve S
e
A
honfi bút,
is
:
áldás, fény áradoz,
gyújt, bátorít s emel
nagy szellem,
— vivén
hogy
eme fényes ködöt
tovaszállt, -
:
Teljes sziv bi szerelni
a hazát! lelkünkre köt, S int: hogy munkás él fiak legyünk,
Ez
az, mit
Ne
sírjánál
onnan
is
kvé vált Niobék, közelebb jjön a nap velünk, álmodék. Melyért küzdött s melyrl Hogy
Te, a
A
—
ki
legjobban érzed magad
gyászt, melylyel sorsunk most büntete
:
Mert legnagyobb a földingás alatt A legmagasb orom rendülete, Biráld meg lelkedet! Ember s barát
—
Méltó könyét Tompa
munkái.
11-
titkos
szobádba vidd! 5
!
pp
S lássunk
nyilván, e
honnak nagy
fiát
:
Szilárd lélekkel, mint egy rómait!
A
honfiúság szép, nagy nevezet, áldozó tisztet ruház reánk És vétenénk, ha kinzót, nehezet,
De
;
Nevében nem gyönyörrel hordanánk!
A A
honfiúság szent örök! de sok, s jaj nékünk, még ha múlt annyit lerovatlan hagyott,
S
uj
Sok terhe van,
tartozást hoz a jelen
s
n!
-
jöv.
Ragadd gyorsan, Erdély Széchenyié, Ragadd kezedbe a szent lobogót fenn kell annak lebegnie, midn az ö kezébe volt! Ki hú, ki jó gyújtsd e zászló alá, Haladj velk, s küzdj lankadatlanul! Hogy O, ki már harczát megharczolá, Avasson fel méltó utódául Elöl
s
Mint
a
:
!
Az
igazság, mint az Isten, egy, -
elv,
Más
más hit: bálványozás; ébreszsz! te ösztönözz, te feddj! Hogy kishitt s botlót nyomodba' láss! Költsd a lelket, ha búnös nyugta van, Önitélet gondját vessed belé! Hogy mint delejt ingjon nyugtalan, tisztelet,
Te vonj
Mig
a
s
kell irányt
fel
nem
leié.
És
azt nemes haraggal ostorozd, Ki a szent ügy vesztére esküvék! Ki tesz gonoszt nyerjen díjul gonoszt Attól forduljon el föld és az ég! Csúfolja meg magzatja, kire néz, :
Ne
hölgyének ajkain. látásoktól nehéz, -
várja csók
Legyen álma
S fusson magától, mint
futott
Kain!
.
.
.
;
!
:; :
Dalok Ódák.
Egy ezredév, hogy e hon a miénk, S még most kezdjük szeretni igazán Harczos nemzet, csak a kardban hivénk, ;
Nem
indulánk el a bölcsek szaván mint a faág ha szél zudúlt törzsökön egymáshoz hajlani
Egy
:
!
S hogy a nagy lelkek útja biztos Különb nép lenni, mint a hajdani Felszántva, törve,
Kész Vesd
A
—
;
Tanits
s
út !
ázva eleget,
a föld s a kalászt
megtermené
magot, nem nézve a szelet kéz mienk, az áldás Istené a
!
Magas
Más
köt
Csak
a
Halljon
nem bánja, hogy talán kévét a magvet helyett
lelked
boldog aratók ajakán a mez vidám éneket.
És megjön a Zeng a mez
víg
ének
ideje,
és fája tapsoland
;
Harsogva fut a folyam lefele Csak légyen egy szent czél felül s alant És hit magunkban, hit jövnk fell, Hit, mely mozdit helyökbl hegyeket! S ha a vezér szilárdan jár ell, S a szent ügyért áldoz, tür és feled. .
.
.
!
Mert
a nagyság tz, mely fénylik s hevit, mely körül szálldos füst és korom Megkáromolja a nép szentéit Ne félj, ne várj! s nagy lészsz mindenkoron!
De
;
.
fcs
hóditó! ha csáb ellen,
s
.
.
midn
Hátad megett nehéz zár csikorog ügynek talál minden helyzet s id, S meghalsz, de szólsz: «a föld mégis forog !» :
De, tisztedben mit és hogyan mivelj nagy lelked, s folytatja már!
Jól tudja
!
68
!
:
:
!
:
!
Költemények.
Még
elhagyott, setét
még
annyi hely
És annyi eszme megváltásra vár Élj, hogy midn ama kéz megjelen,
A A
történet hiven iró keze maradék is emlegesse fenn,
Felled
a mit az feljegyeze
TÉLBEN. Mikor majd a fagyos bilincset, Mely nehezül a folyamon, Szell
napsugár összetépik,
s
S az ár fut vígan, szilajon, És medre szkébl kikelve,
Mez-
s
lapályra zúgva ront
Megretten a ki hallja, látja, Pedig csak áldást hord dagálya S nyomán zöld lesz part és porond
Mikor majd
a csalit s az
erd
A
lágymeleg légben kihajt! rejtekén madár-csoport üt Élénk, kedves, boldog zsivajt! A term ág mosolygó, reng
Hs
Virág-rojttal leszen fedett
S
.
.
.
a lágy bongás, a fény, az
illat,
Hideg, beteg s holt szívekig hat új ert, új életet
S hoz
Mikor majd, hév napokban, a nép Munkára gyl minden fell, S a gyors kaszás eltt a habzó Rét füve rendre, rendre dl Yig éneklés zendül a halmon, !
Örömre
gyúl a
Lefonnyadott
a
magvet búza
Megért immár az Mikor majd eljön
sása,
aratásra
az
idll
.
.
.
!;;
Dalok. Ódák.
69
BOROZÁS KÖZBEN. Beh szép leány
volt
.
.
.
mint
!
a szarvas
Olyan könny, olyan deli Dicsn tudott gonosz szemével Haragudni s hizelgeni! !
hségrl
Sokat beszélt örök És most az angyal
Ó
fenn lakik,
Gyöngyöt
—
magát
visel s festi
Töltsétek
.
.
.
ha lát tükrös szobákban, fut,
meg
a
.
.
.
poharam
Beh jó fiú volt! véle tölték Sok gondtalan, boldog napot Tiz évig egy pályán futottunk, Akkor másfelé csapott. S szó a mi szó de nem hiába Járt a vak s görbe utakon, :
Ur lett és szörnyen híres ember Máskép jó színbe' van nagyon! Töltsétek meg a poharam!
.
.
.
—
Hát én? Hiven szerettem Barátot és becsletet
Bolondság volt!
Hogy
—
.
.
a lányt,
.
megérdemeltem,
a világ kinevetett!
Hja egyikünk hitvány s szerencsés, Derék s koldul a másikunk; Mondják hogy majd a más világon !
:
De
—
hagyjuk Töltsétek
ezt,
—
meg
a
inkább igyunk!
poharam
!
.
.
.
!
yo
!
;
J^ölfemények-
RÉGI TÖRTÉNET. Fel, fel Izraelnek sanyargatott népe! Sorsod régi átka enyhülni kezd végre,
A
szabadulásnak szép hajnala támad,
Megsznik,
elmúlik a terhes szolgálat.
Fáraó, rettentvén ég és föld csapása, Enged, s hajlik, hogy a népet eJbocsássa Mikorra szót s esküt visszavesz, megmásol, Egyiptom földétl legyen e nép távol I
Megy a roppant
sereg,
— egymást támogatván
a Gád, Aser, a Dán mint a tenger, külön-külön habba, Mégis egy és egész, nincsen megszakadva.
Mindannyi nemzetség,
.
.
.
.
Zajlik,
Elrtök maga ég mannát
Az
jár az
Utjokban a tenger
És
összefut,
Úr, ködben, lángban
hullat étekül csodásan
midn
elválik,
mint a
;
fal,
Fáraó jön haddal.
A
hosszú bujdosást a nép mégis unja a szabadság s a honszerzés útja Sokan megvénültek, sokan meghalának Látása nélkül a boldog Kánaánnak. I
Nehéz
Ha
van,
ki
Kit sanyar
De
szilárdon törekszik a czélhoz, akadály küzdésre aczéloz
s
nagy sokaság Boszantja e merész a
:
alélt,
tunya,
kiáltás
:
dre,
elre
Oh mert a szolgaság, ha hosszú, elgyaláz, Áthat csontot, velt, mikép a tolvaj lázi A békó öl, nem mint a kard nagyhirtelen, Tle
szív és orcza lassan lesz vértelen.
.
;
;
;
Dalok- Ódák-
E
nép sem az ers
De
Izrael, ki vala
.
.
.
a kin meglátszik a hosszas nyavalya,
Kit a küzdés rettent, a
S
71
felejti,
melytl
fut,
a
reménység untat keserves multat.
Neki a jövért szenvedni oly nehéz! Meg-megáll útjában és hátra-hátranéz Arra tekint, hoJ van Egyiptom határa, És visszavágyódik a vöröshagymára .
.
.
.
.
.
LORÁNTF1 ZSUZSANNA EMLÉKEZETE.
—
Nincsen halál, nem szól enyészet sir hideg göröngyirl Csak por, mit porrá lenni késztet, Csak az alak, mit széttörl, Hatalmában ez sincs egészen
A
.
S milyen volt az eredeti ? Vés, ecset, mvészi kézben,
A kés
kornak
hirdeti.
S mig
a márvány a holt alakját Mutatja némán, hidegen :
A
kegyelet forró szózatját Érdemirl hallatja fenn hála, azt diszcsarnokokba, Ezt a szivekbe helyezé, Könny romlás amannak sorsa, :
A
Örök
tartósság emezt.
dics fejdelmi asszony Két századév hogy sirba szállt
lm, a
De S
volt, ki sírjánál viraszszon,
hallassa fenn
cseng
szavát
Emlékezet! az érdem édes,
Az érdem
méltó magzata, Attól e perez oly ünnepélyes, Érzelmünknek szót az ada.
.
.
: ;
:
:
Költemények-
Fejdelmi n, az volt bizonynyal, Világ szerént, lélek szerént! Több diszt nem nyert bársony- s bíborral, De hintett ezekre fényt! Korát elzte, mint az égen tündérhajnal a napot, Hogy akkor is ragyogjon, éljen, a nap lenyugodott.
A
Midn
Holófernes
Vagy
vérz
fejével,
a zászlót lengetve fent,
n
hírnevével, Ragyoghat a Lehet bámult és ünnepelt
De más, igaz becsét mi adja Lélekfönség, sziv és kedély Kicsiny, gyöngéd a menny harmatja, :
.
De benne
áldást szül az
.
.
éj.
;—
s mint czímerében Fatörzsön zöld ág kanyarul Családja mellett, nagy tervében Állott szelíd rangyalul. S fedé, ha gyúlt a harczok üszke, Szerencsében s ármány között E szép, ers, nemére büszke,
Ilyen volt
:
De
végzet-teljes törzsököt.
Mint
n
s anya hordott keresztet, Fogyatta kétség, siralom
Szeretteit félteni ^e//etf látni a ravatalon
Majd És
:
a búban, mit sorsa rámért,
Sugár tré
Hn
át a
könyt
buzgott a közügy javáért, Nagy lelke még termékenylt.
S mig Lelkét
földi tisztét vitte híven, a vallás
emelé
:
;;;
!
;
:
:
Dalok. Ódák-
73
Így fut a földrl fényes ívben szivárvány az ég felé.
A
Szomjuhozá
a bölcseséget,
Mint Dél királyné asszonya S a tudományok mécse égett, Olajat rá
bven
Nagy neve
hoza.
a történeté már,
Megrzi emlékét a hon De rá nálunk legszebb füzér :
Mit hosszú
vár,
éJtü hála fon.
—
O
Bölcsje álmát a mienk! habmoraj s lég hozta itt Pálak látta élte nagyságát, Patak rzi hlt porait.
E
Nagy
mindenütt, lélekre, polezra, legnagyobb, dicsbb e helytt Nemes lelke itt gyle góczba, Hevet, sugárt ide lövelt
De
A
közmveltség szent ügyének
Terhét horda a Hála a jóknak,
De
ni
váll
.
.
.
a kik éltek!
nagyobb mindannyinál.
Gazdaggá tett S mely most is
sok javában áldást csepeget
A medd
szirtek oldalában Nyitott buzgalmas kútfejet. S édesgetvén jött a tudós bölcs, Elhagyta értünk dús hónát És tudomány, rend, szellem, erkölcs, :
Hozták meg Tempénk fénykorát. Itt
minden nyom hagyomány;
róla szól
Reá
utal a
Suttog a szell
is
é*
jel,
nevével alkonyán.
Lombok kzött nap
:
;: ! !:! ;
:
:
!
.
J^ölfeményck-
74
S ha ajkunkon szó nem zendülne,
Ha
volna keblünk
Éllé-
s
holtáról
Kiáltanának a
S mily
Nem
fás,
élet ez! szent
lenni, bár
És mily Te látod
halál
!
munka
nélkül
egy perezre sem mondhatni végül
én Istenem
jól,
rideg
megrendülve kövek!
!
Hogy amint kedves az anyának
A k^ded,
volt,
Szentelni éltem-
S
emel neked s hazámnak
k't dajkál,
Oly kedves
s
szívemet.
midn
elhunyt, gyorsan jövének üldözés gyász napjai Fejét a múzsák emberének Alig volt hol lehajtani Az órjások müvét a törpék Vívták, tépték vakon s bután
Az
.
De örvendjünk szét még S der jött a ború után .
—
.
.
se törték
1
.
.
dicsnek képmásáról rejt lepel Mintha jne a más világról, Alakja megdöbbent, emel
S
most, Hulljon
a
le a
A
perez bvé, hatalma, fénye Rá életet játszódjanak Mintha homlok s kép szint cserélne, Mintha mozdulna az ajaki
Le a fátyolt! és homlokára Tegyünk illatos koszorút
A
mirtus-ág
s
a föld virága
Méltóbb homlokra nem borúit! S mint összekötve van szilárdan
Mi
lételünk
s
élete
;:
;
!
Dalok. Ódák.
E
ritka
75
ünnep hymnuszában
Hangozzék
neve!
fent az
És hangozzék
fent, és
fentebben
Az urnák hálaénekünk! Mert nagy, csudás történetekben Az kezére ismerünk! Vihar s örvény a gyenge bárkán Sokszor már-már megosztozott, De a szélvészt megdorgálván, Parthoz vivé az árboczot. Adott, mig elfolyt három század, Hiv rállót, pásztort, vezért; S bizunk hogy ilyen mindig támad vallásért, az istenért! Bizunk, bizunk, hogy mint ers vár, Mely az nevén nyúgoszik bár vihar Fennáll iskolánk, Fenn a kés századokig! :
A
—
Adott
S
:
ki
fáklyaként világolt,
oszlott, foszlott az éji
Ki szaggatá a
Mely függe Adott
—
j
sr
milliók
rém
.
.
.
fátyolt,
szemén
kik a lélekszabadság Súlyos békóit tördelek, :
Kiknek, hogy hitök' megtagadják, máglya s bárd nem volt elég!
A
Sokszor gyermek- vagy gyönge nvel Eszközle nagy történetet A kis Dávid parittya-kvel Végzé, a mért kiküldetett. Az urnák útain titok van Oh ember, ezt szivedbe vésd És kicsinyekben és nagyokban .
Imádd
.
a bölcs gondviselést.
.
:
!
;
;
Költemények-
A TAVASZHOZ. Jövel, jövel lágy
szellk szárnyán,
KékeJ ég arany sugarán Te várt mosolygó hatalom! Hajolj ébresztve fához, fhöz, el a lánczot, a mi nygöz
Tépd
A
völgyeken
s
a
halmokon
Hogy míg az ember sokat Míg tervez, s alkot gyarló
képzel,
kézzel
És alkotmánya összedl Láttassék itt még felépülve Az ers Isten csodamve, Mely nagy, szép s igaz egyedül.
GAZDAEMBER ÖMLENGÉSEI. Nótája: Jaj istenem, mit csináljak, mikor semmim sincsen!
Fia voltam az apámnak, rám maradt a telke, Életében kamara, csr szépen meg volt telve Száz forintért a szomszédba az öreg nem küldött, Nem hagyott rám adósságot, holtig való nygöt.
Boldogultam, gyarapodtam én is addig, meddig bizony már gazdaságom derekasan mellik! Mert van nekem hat leányom, mind eladó-számban, Csak vinné már valamennyit, kinek oda szántam! .
,
.
De
Néha napján nem volt nagy lány, hanem csak kis lányka, Vették, vitték alighogy az iskolát kijárta Mig okos lesz és anyányi most elvárják szépen .
:
ím,
itt
vannak az enyimek
él példaképen!
.
.
;
;
!
!!.
!
Dalok- Ódák-
77
Mikor
ez a világ bejött, felruháztam ket, nyakokba akasztottam egy-egy köblös földet Az a csinos magyar köntös nagyon illett nékik, Még magam is gyönyörködve néztem rajtok végig.
A
De
drága mulatságtól elesett a kedvem, eleget sohse vettem, akármennyit vettem ez kell, az kell ... oh sok még a híjjá Jön a vásár. Ezt a dolgot, ha soká tart, a jó Isten bírja ! a
Mert
;
.
.
Aztán Tinka,
A f dolog
Minka
Lidi,
s
.
.
.
valamennyi lányom!
az itten, hogy selyem, meg bársony Hanem a szép magyar szabás, meg hogy olcsó légyen Czifrálkodás átok lenne szegény magyar népen.
nem
.
.
ugyan apám, csak arról ne szóljon Hát az ízlés Divat az úr, ez ád törvényt, ez ül fenn a trónon Csúnya, vagy szép, de felikapták ; egész világ hordja, Majd tudjuk mi csak a pénzre legyen inkább gondja .
.
.
;
!
.
.
.
Nekem már
—
.
a kinek van, költsön egy fillérem sincs, ha nincs vegyen kölcsön de annak meg kell lenni, Négy lovunk van, minek annyi mikor helyt áll kett, Egyik tehén mehet bátran, hiszen úgyis medd.
—
Jaj
.
.
:
!
!
Emberül Szép az
A
—
van,
gyermekeim! engedek
.
.
!
.
:
Vadászszuk a
ritka
madárt ;
S pironsággal, uzsorára,
Mert bor nem S végy valamit, Tele van
És
a szónak,
ne aggaszszon senkit se a holnap semmibl uraskodni ebben áll az érdem Bizony, bizony furcsa világ! még ilyet nem értem! élet
a
különös,
— zi,
jut az
ki
.
.
hol érez:
ember pénzhez
;
gyapjú nem kel, gabona-ár pangó, csak ezt hallod ah ez a rongy bankó kell,
:
.
szánk panaszszal, hanem azért költünk,
hogy
£ex>és
nem, de sok
telik
tlünk;
.
.
!
l{Oltemények
Ha
egy járja a bolondját, követi a másik. Utoljára mindeniknek foga bele vásik.
Fispánnét
alispánná, ezt esküdtné
látja,
Papleánynak grófJeányról készül a kabátja Pestit majmol debreczeni, debreczenit túri No férfiak, most kell ám még azt a földet túrni ;
.
.
.
Hiszen hogy az idegen toll hullong immár: jól van! Legyen magyar, a ki magyar, viseletben, szóban!
s
ósi szinünk',
erkölcsünk'
s
nemzeti szép nótánk'
Megtagadva, elcserélve: átkozottak volnánk!
Hordjuk
a szép honi köntöst: ez a dolog rendé! hova lett ama híres abaposztó mente ? S a nagy arany virágokkal általtörött szoknya, Melyben hajdan anya s leány nászát ülni szokta
De
*
Ha
akad
ez a mai finnyás izlés vénli, ott a falon az a festett néni ! Divatos rongy, áros semmi vagyon mostan becsben, is:
Olyan furcsa Hej pedig
a
.
jövedelmünk nem
foly,
.
.
hanem cseppen!
]gy a sujtás bizony sujtás lesz maholnap rajtunk, És a prémet, mint a rémet úgy említi ajkunk. Gazdag s szegény versenyt úszik lefelé az árral Hanem hiszen maga lássa, a ki tudva kárt vall!
.
.
.
Tekintetes kalmár urak, piperészn nagysám Azt a holmit olyan olcsón, biz' Isten nem adnám! Kanász-kucsma, s rf szalagért száz forintot kérve Majd meglátják, akad elég, ki megadja érte. !
Ez
a szólás: vakulj
De még
most
magyar! egy
:
kicsikét régi,
használ annak, ki a módját érti Batthyányi -gyász, Kossuth-csipke, Garibaldi-kelme S nincs oly állott rósz portéka, a mely el nem kelne. is
;
:
!
; !
;
Dalok- Ódák-
Azért
tehát,
dága urak
Gombköt, szcs Kegyelmetek
Ugy
jó
itt
Így teszünk mi
szabó, ötvös, varga,
az
ám emeletes
lehet
:
79
talpra id, most vagy soha magunkat húzzon, nyúzzon, messen !
.
.
.
házat venni Pesten.
Ebéd eltt
!
feldöntjük a
—
tálat,
súj nyavalyánk támad Meggyógyultunk, lábra álltunk, Annyit mondtuk oh magyarság, nemzetiség jöjj el, És nem tudjuk most fogadni tiszta, józan fvel. :
No
de semmi megleljük mi majd az igaz utat, Hisz a tz is füstöt bocsát, a mikoron gyúlad Kiheverjük ezt a kis bajt, kiálljuk a próbát Nem is egy nap, nem is könnyen épiték fel Rómát !
;
—
A TUZ. Megsznt immár
a láng merész lobogása, Osszébb-összébb esett hamvadó parazsa Oly fényes, oly meleg volt az ég tzzel És most kietlenné változott a tzhely!
Olykor még
a hivek ápolgató kezén Fehéres, futamó szikrát fogott a szén De a csillám kiholt, alighogy született, S a jók búsan álltak hamv és üszök felett. :
;
S
kiket bántott a fény, kik munkálták régen,
Hogy
e nyugtalan
tz
Örömmel tapinták a Hah! végtére mégis
De
nagy lánggal ne égjen hidegült hamut .
elaludt
.
.
.
.
.
elaludt!
.
bánat s káröröm még korán valának, bár a láng eltnt, de élt a zsarátnak
Mert Ott
Mig
izzott, ott készült,
napja
! ;
megjvén
:
hamvába
.
.
;
rejtve lent,
tüz-lángban megjelent.
!
;
80
;
!
'Költemények.
Gyuladását füstben nem hirlé elre, Nem lassan gerjedvén, kapott nagy erre, De hamvát szétrúgván, egyszerre felcsapott, Költvén ijedelmet, reményt, ámulatot. Ki volt, mi volt? a kéz isten- vagy emberé, véghezvinni ezt ingyen tudá s meré? Évekig munkált-e, vagy egy pillanatban ? Nem tudja senki sem! a kéz láthatatlan
Mely
—
Nem
A S
sziv el
sem levegn fény
tudja senki
Földön
és
;
.
.
és
de látjuk meleg fut
a
.
csudát
át
dobog, hevül és gyúl szent lángokra,
nem hamvad, mint
E tz
.
.
a
Hóreb
csipkebokra.
hatalmának nincs távol és közel,
Általsüt a vizén, a bérczen átlövel
Az
is látja,
Mert
az ég
tle messzi van, fördik fényes sugári ban.
érzi, ki is
Nincs er, nincs id, viharok nincsenek megéledt lángnak hogy véget vessenek, S tengernek árjai, a melyek megoltsák Örökké ég e tz, tart e szent forróság! :
A
.
.
.
KIKELETKOR. Szell támad délrl s fújdogál melegen, Olvasztja a jeget a büszke bérczeken, Üdül a föld, arczán mosoly kezd látszani, Szegény rabnak végre tágulnak lánczai.
De még
se higy vakon, mert az
id
csalárd
Még zúz, jég fedheti az ébred határt, A tél boszút állhat a füvön, levelén, Mely
bizván, legelsbb, földön, fán megjelen.
!
!
!;
:
!
Balok- Ódák.
Már
is
kél a vihar.
.
nem felh,
Sötét bár,
.
nem
—
8i
vihar az, mely kél.
zúgó
nem
bár, de
.
.
szél
Baljós, félemletes, küldött holló-csoport,
Mit érez
.
.
.
?
merre
tart
.
.
.
?
és hol fog ütni tort
A K1K1RCSHEZ. Ne
várd, mig a magas tetrül hó lassúdan elmegyen Mig pázsit és bokor kizöldül, S szell csapong a völgyeken Ne várd az emlényt, gyöngyvirágot
A
;
!
Az Mi
alvó szép testvéreket
üdvözlünk, mihelyt kitárod
Bársonynyal óvott kelyhedet Csak jöjj ki, jöjj ki már!
.
— A A
.
.
olyan hosszú, kietlen, szép világra köd borúi Megint elcsügged a szivekben A vágy, ha tán felbátorúl. Mint a hur els pendülése, A mellyet a dallam követ tél
;
—
Az
érzést hívjad ébredésre, virág, nyájas követ!
Els
— Csak
jöjj
ki,
jöjj
már
ki
Téged
A Jó
látván, gyorsan kitárul tündér kép lelkünk eltt illat száll
fel a virágrul,
Dal tölti bé a levegt A szem mulat hosszú gyönyörben, .
A
.
fényes, tágas látkörön;
Földön, égen és Megifjulás, élet
Csak Tompa
.
munkái.
Jl.
jöjj
a s
kebelben
öröm
ki, jöjj
ki
.
.
.
már!
:
.
.
.
?
:
;
:
!
7(öltcmények
KÉT LEVÉL. ].
ZSUZSANNA FLORENTJNÁHOZ. Virágos, május 30.
186*.
Kedves FJorentinám! Mily jól esik nekem, hosszú hallgatást hogy már megtörhetem!
A
Oh
mert sok éve múlt, hogy, mint
Egymás kebelérl
szél a habot,
az élet elkapott.
Tudod mi kép hagyok el az intézetet, Sok szív hogy' elszorult, sok szem hogy' könyezett! :
Fogadtuk, hogy holtig hivek, jók maradunk, lesz egymással örömünk s bánatunk.
S közös
már Nellike, Blanka s a kis Matild, Sorsát oly melegen s hiven tudatja mind szegény megcsalt Teréz Szegény beteg Judit Egynek egy, másnak más fájdalmas, vagy nehéz.
Irt is
;
.
Én boldog
n
.
.
!
vagyok, hálával mondhatom, is megcsordul arezomon
Melynek könyje most Vidám, derit az
—
De
várj csak.
—
nem látok felleget ég, Elmondok mindent, mindent neked! .
.
.
Házunk nem
nagy, de szép s elég kényelmet ád, Leveles, illatos loncz futja be falát s bár szk a láthatár Közel rét és mez, Szeretem e helyet, mint fészkét a madár.
—
Kertünkön Patak
fut
át,
hol sok
vídoran
Partján a méhes
s
nemes gyümölcs terem,
a tiszta
áll,
hol
fövenyen
kés
Lágy zsongás-bongás közt
;
esteiig
a kas
mézzel
telik.
;
:
;
;
Dalok- Ódák-
83
Melyre magam fonám a hajlós ágbogát Az ismers lugas hs árnyékkal fogad S oda velem, míg künn a hség éget, ;
A
boldogság csendes, nyájas érzése j.
Mindjárt
a
ház körül virágot ápolok,
Kedvenczeim rózsa, viola s liljomok Szeretem ket, mint szerette jó anyám, Kinek szavát, most is még, mintha hallanám: :
Gyermekemi Szép
Ifjú- s
A
a virág olyan, mint az erény,
a kikeletkor, nyár- s
aggnak
sznek
tisztes diszt ád és
idején
;
örömet,
sírig elkísér, a sirba is követ.
S lásd, én, ki voltam a «hét alvó egyikei), Megváltozám, s pedig nem hinnéd, mennyire!
Szemembl a hajnal els sugárival Az álom elrepül, s a szép reggel kicsal. Népes majorságom már
szálldos, hí s keres
Kedves galambjaim, mind oly szelid, kezes, Karomat, mig búzát vetek, vetek nekik, Köszönve s kérve is gyöngéden csipkedik.
—
Azután végezem
Mely édesen S
e kedves baj
Hármat
lát
a
rendes házi
mig erre
izgat, :
nni,
s
bajt,
arra hajt
sárkány, az a mesebeli,
egy
ki
fejét leszeli.
Így telnek napjaim, élményim ilyenek, Mindenben örömet lelek, mint a gyerek Aztán következnek himzés, könyv s a lapok, De Istenem, gyakran mily lassan haladok! .
.
:
S
midn
a
zongorán átfutnak ujjaim,
Bús, szemrehányó hang szólal
meg
húrjain!
.
;;
.
Költemények-
84
Mert most is bár öröm s élvezet játszanom Mégis nem fáj nagyon, ha tán nem játszhatom :
Van szomszéd, ismers
.
.
.
—
sok jó, müveit család Barátsággal fogad s szivbl örvend, ha Iát Mégis, bármint maraszt a szívesség szava Ezt súgja valami nékem haza ! haza :
.
:
.
.
!
.
.
hogy helyem' másutt én nem
S ne
csudáld,
Csak
otthon, otthon
van világom, életem Minden oly szép s igaz bell e kis körön, Gondoljam képeit együtt bár, vagy külön .
.
.
lelem,
!
I
Mellétem két picziny angyal mosolyg, repes Férjem kissé heves, de jó, müveit, nemes
Ö hn
szeret, vezet
Nyugton
s
vígan
:
—
s
megyek
beléfogózva én
.
.
.
:
az élet mezején.
És tlem óra, nap elmúlik szaporán, Elébb, hogy elmémben megjegyzem s felrovám Egyedül azt tudom, hogy volt és elrepült, S nem hozott bánatost, nem hagyott kesert. Ifjú
ábrándimon gyakorta nevetek! s nem a magasló fellegek
Most a szép föld Az ág fennáll, mig .
S
lehajlik,
.
.
csak virággal van
ha édes gyümölcsét
.
;
.
teli,
érleli.
De oh én cseveg most vészem észre csak Mily hosszú e levél s mikép megkinzalakl Ám bszüld meg magad mert megboszulhatod, Legyen kétannyi, mint levelem, válaszod! !
:
:
—
Vagy inkább
jöjj magad, kedves Florentinám évszak oly kies, az ég s föld oly vidám Tedd boldogabbá még, ki távol és közel
Az
Téged
.
teljes
szivbl szeret, csókol
s ölel
.
.
.
!
.
.
!
:;
!
:
Ódák
Dalok.
85
11.
FLORENT1NA ZSUZSANNÁHOZ. Villamos,
szhó
végnapján
Édes Zsuzsi Már-már feledém leveled* a mélyelmség elszórt s könnyen Azonban rendezvén ma íróasztalom* Reá akadtam s így megválaszolhatom. 1
— Mert
feled,
186*.
—
semmit nem szoktam senkitl, magadra irigygyé a ki ti. Te, kit csudás végzet kegyel s hord tenyerén, "Eléglt sziv! hisz ez ábrándkép, tünemény. ..! Irigyleni
Te vagy
csak,
Oh, hát mi
itt
alant szerencséssé teszen
:
Langyos, polgárias, köznapi érzelem S ki fényes átokul merész vágyat nyere, számára nincs itt egyéb csere. Küzd s meghal,
—
Lásd, az én életem izgatott, keser, Szaggatja májamat egy éhes kesely czél nagy és merész ! s bár szól egy hang
A
—
Mégis gyakran vagyok
meghasonlott kedély.
;
:
remélj
S ha
A
a földet s eget ostromiám hasztalan költészet karja közé vetem magam .
S enyhülök, ha
.
.
társadalom Ellen haragomat abban kionthatom. élet, világ s
nagy tért nyertünk pár rövid év alatt, Bár még nem rontánk le sok gylölt közfalat, S a nnemnek, a mely futvást halad vele, Igaz
—
:
Mindent meghoz
lassan a kor jó szelleme.
—
;
!
86
f\i'llemen
:
ek-
\egyelmed, asszonyom, voltak
nagymamák
a
Anyáinknak már a tekintetest adák S mi székiben vagyunk nagyságos asszonyok (De hát késbb, midn minden czim elfogyott. ;
lm az irodalom
..?!)
Azzal féltékenyen Egyedáruskodott az önz férfinem, 1
Körülte kétszeres futó árkot vona,
S igy
ln
Hanem Nyitvák
dicsség az
hír,
tulajdona.
megostromlá sok bátor Amazon, a sorompók, s most ki s be szabadon
Eldob tt
és guzsalyt,
s
ide
gyl
.
.
.
valahány
((Szellemdús hölgy» vagyon és (tlelkes honleányi).
Album, naptár,
hir- és divatlap egyaránt Szolgálnak toborzó és táborhely gyanánt; szerkeszt urak, e fehér négerek, Szolgálják s rzik a páratlan sereget.
A
Körülte! mig el nem pusztul egymásután férfi-iró, ez utolsó mohikán
A
Semmit
se tesz,
Kihullt
kezébl
a kritika még huhog, mindenható sulyok.
hogy a
S ime, mint von s hódit a szellem ereje: Szobaleányom is írónvé leve Rébuszt
csinál
Így nevet
De
s
—
;
.
.
.
a sak-talányt megfejti
mind
jutalmat nyer lóugrás szerint.
a verset, lyrát megtiltottam neki,
—
irok én tet a próza illeti Vidéki színügy, vagy levél s más függelék,
Azt
Hasonló
;
állású
személyeknek
elég.
Különben, használom a szerkesztés köri, Ha majd a «Hölgyderüí> világ elé kerül;
:
!
!
Dalok. Ódák.
87
—
Iránylap lesz. Hangja: mint vilJámcsattanás, Jelszava: jogegység, vagy végelszakadási Itt
De
hát mégis nyerénk, tagadni nem lehet, ép olyan fontos kérdés a viselet ;
Hah!
a csúf-nem
Hogy
elvettük végre
ugyan ajkába harapott,
tle
a
kalapot
1
Közös már szr, mellény, pitykés dolmány Oh, az egyenlség gyorsan elbbre lép!
s
egyéb,
Ki most az útczán a másik után megyén vagy lány amaz ? nem tudja hirtelen.
:
Fiú,
Részünkre minden perez több-több elnyt csikar;
A
pórias csókot számzi a szivar Sok elítélet elmúlik és kivesz A házas életben sincsen már annyi .
.
Mindezért küzdök
én, mint
.
.
.
.
fesz
.
.
.
egy n-dalia,
Mégis mint ver, sebez a rágalom nyila! De semmi nem képes megtántoritani .
Vádló
s
.
.
vád nyomorult, kicsinyes, köznapi
Szememre hányják
a közlelkek,
hogy
ház
a
Engem mint asszonyát, nem dicsér, de gyaláz; Hogy nincs itt szorgalom, rend, nincs jóllét, se Egymásnak
láb alatt van
benne nagy
kicsiny;
s
Hogy
aprós gyermekim vásottak, szennyesek, hány, annyifelé hányódik, tévelyeg; Este a konyhában s a kertben alszik el, S gondot rajok csupán a jó Isten visel
A
.
De kérdem
.
.
én, hogy e magas tulajdonok fényes égi láng, mely keblemben lobog, Azért advák-e, hogy nagyczélu életem' Mint dajka s kulcsárné kelljen eltöltenem ,
E
!
?
csín,
;!
.
Költemények-
88
de legfbb kínom az örök zsémb és panasz Úr, gondoljon rá, ha hiány van ott, vagy itt, S ne rontsa lelkemnek szent kínú gondjait!
Ah, mily nép
Hogy
s
felfogás
ez az ember
!
is
.
.
.
De
.
.
6 szellemsz'rgény, nem fogja fel becsem' is volna méltó egy férfi sem! Heves, komor s gyakran elzárkózik magán.. Gyanúm, hogy 6 iszik s játékos is talán.
.
.
Reám nem
.
bün, gúny vigyorg reám mindenfell az úton, mit nagy missióm jelöl Azon más semmi, csak halálom lenne gát virad ... jó éjtszakát. Hanem már kés van
Bár
csel,
Megyek
.
.
.
BARÁTOMHOZ. Terhedre van, hogy a sebes folyam Szk medrében dagad, forr és rohan
Hogy, bár akarnád, nem fékezheted
Ez
;
:
háborit, ez rontja életed!
Trd
el
békén, hogy oly gyakran kicsap, a parton maradt iszap!
S ne bántson Hisz
ott,
Még
gazdagabb, zöldebb leend
Elj S
a
hol a futó ár elzuhant,
téJ,
a
halmot hó
a hant.
födi,
a gyors folyót bilincse megköti
Oh
majd akkor fagyos nyugalma És kincset adnál egy hullámaért!
;
sért,
;
;
Dalok.
:; ;
:
Ódák
89
TANÁCS. Tanuld meg e leczkét, barátom
Nem
lenni,
És boldog
de látszani csak!
lészesz e világon,
Uralkodói királyilag!
lm nyegleség, mely mitsem És fénye mellett hasznai
átall
:
.
.
Gúny
nyomor, valódisággal
és
Válaszsz
.
!
—
könny
:
választani
!
békében, homályban,
Szép
élni
Nem
lenni
nagy próbák alatt Szebb és legszebb felkelni bátran, Gazt verni, védni igazat :
De
legjobb így zajongni
:
jellem
S szilárdság mindenek feletti És nagy bölcsen mindig szél ellen Forgatni a köpenyeget.
Ez
a világ
egy nagy beteg-ház,
Hol annyi ember képzeleg,
Hst,
s irót csinál az agyláz, grófok, herczegek Rögeszméjénél fogd az embert, Mint ártó mszert a nyelén, S vezetheted, ha addig nem ment,
dúst
Vannak
itt
Orránál fogva könnyedén.
Csak légy
törvényes
:
azt
ki
kérdi,
Igazságos vagy-é vajon ? dolgát tudja s érti bölcs Más otthon, más a piaczon
A
Sok ember
lett gyors fordulóban meg' rósz, a mint szorult Hisz a világ nem ad méltóan
Rósz,
Sem
jó,
pelengért,
sem koszorút.
!
;
költemények
a
Ha költ És légy
vagy
:
csak tüszkölj, tombolj,
r
hangzó az
üres,
;
Széppel, szabálylyal mitse gondolj Nem is szellem, féket ha tr patak is csekély vizével .
.
.
A
Malmot
hajt és nagy zajt csinál, tengerszem mélységével Csendes a bérez szikláinál.
Mig
a
Mint
pap, csak ezt
S forgasd az égre
mondd mindig óh óh !
:
!
a szemed',
Sóhajts hosszúkat, mint a fúvó
.
S a hívek lelkét megveszed Csak szót, szót, lengt, pengt, Csak füstöt, nem zsarátnakot S meglelted a híresség nyitját S a nyegleséget áldhatod.
.
.
!
Bár
ki
s
mi légy
:
czifrát
csinálj tolongást,
Dobszó mellett áruld magad És drágán fogsz elkelni, meglásd Mert vak s bolond mindig akad. Közöld jól a vágást, hogy átjuss A nyaktör utón, tetn Derék ember maradt Pilátus, !
.
;
Mig
a szent felfeszítve lón.
Tanuld meg e leczkét barátom
Nem
:
lenni, de látszani csak,
És boldog
lészesz a világon,
Uralkodói királyilag! E tudományban nagy haszon van, Aranyat ér szók ezek Kövesd, ha tetszik! - Én azonban Nem követem, bár elveszek ;
!
.
.
.
.
.
;
;
!
o.m
Dalok
0>
FENT ÉS ALANT. Kél s jár a nap dics fenséggel, Sugarait lövelli szélyel, E millió arany csatornán Fényt, életet s bséget ontván. leszáll ágyas házába, A halovány hold lép nyomába, S az éjtszakában felragyognak
Midn
Seregei a csillagoknak.
Mérhetlen
Honnan
a
szám és
a távol,
titkos lényök világol
.
.
—
változott
s
Mily nagy
s
örök
A
rét mosolyg,
Nem
—
a
.
.
.
menny!
a zsenge zöldbe
beszve
Virító himzet van
;
Bornak, kenyérnek szül anyja
Halom
.
.
er
mivolta egy kezdet óta
Törvény, rend és
:
tér áldásit mutatja. kútfejek buzognak, s a fák
Itt
s
Virággal és gyümölcscsel rakvák Ott szárnyas röppen, csörtet a vad vadonban, melyet szél zaklat S mig a tenger szk medenczében Forr, hánykolódik szörnyüképen, Hogy reng, zúg a mélységes padlan Hegyek megállnak mozdulatlan.
A
.
.
— Mily
dús, kies a föld!
És a mi csak van Nagy, szép, ers
A
:
.
e világon :
föld kincsét, az
nézvén, csudálom
égnek
titkát
.
.
.
S gyönyört ád minden, mit szemem lát! S van-é magasztosb érzet ennél Hogy mig szemem lát, lelkem eszmél, :
;
.
; :
:
J^Pltemenyek
92
És
s alant röpítve szárnya tartományról tartományra. S a szót, mit a mindenség hallat, Szólván, mint a vész, vagy fuvallat
fent
Megy
—
Megértem,
és a hang szivembi, beszédben visszazendl Mily boldog az ember
Él
—
.
.
.
I
VIRÁGOS KERTBEN. Elhozva
Az
A
a
teremt
új kikeletet,
földnek annyi kedves
Leánya
született;
S mindannyi
:
termetével,
Orczája kellemével,
Anyjának dísze
lett.
Virágok élte boldog! Teljes, mégis rövid Nem érkeznek megunni A perczek örömit; Távol borong a tél még, .
A
.
rútság és a vénség,
S már
futva a kör
Bbájos
itt.
szint ad a nap,
Színt, melyet fénye rejt
És kedvez
a
ború
is,
Mert enyhe csöppet
Mind
a két hajnal,
Kecsét hoz,
S méz
tölti
ejt
éj
s
nap
tiszta kéjt ad,
a kehelyt.
nem tekintik Egymásnak ke'lemét, Egymást ölelve kedves
Irigyen
Virulás, élet, éd
: :::
.
Dalok. Ódák.
93
Szerelem búra nem hív, Nincs itt fájó, törött szív,
Mely
hasztalan remélt.
Hosszan nem kötve ket, S folyton a földi rög Meg-megszakad, de végkép
Nem
vész
el
életök,
Mely boldog
változásban,
Búcsú- s találkozásban Édes, vidám, örök.
S
midn
szirmot, levélt a
Virág elhullata, S szegény fosztott anyának
Bús lesz arczúlata, S szinetlen, puszta a Kinek halála nem fáj Csak a virág maga. Miért is? Léte szép S kéjét Ízlelte mind,
táj
volt
És , kit a halál is Oly gyöngéden érint Szemét bizton lezárja
Az
.
;
új élet zajára
Felnyitja azt megint
A
vég közéig ... az óra
Már-már Illat,
üt és lefoly
repülj az
égbe
.
.
I
Levél, omolj, omolj! a szél, fúva lanyhán, Mig a virágnak ajkán
Súg
:
Haldoklás és mosoly
.
.
.
.
.
;;
!
.
.
!\,!icm/nyek-
04
A POZSONY] VÁRBAN. (Szept.
i
i
.1
Fennáll még a rideg kopasz fal, Repedt, hullongó boltozattal, Párkányzatán avar tenyész Rajt, annyi seb van, annyi csorba,
S áll, mert oly múlttal dlni romba, Talán a knek is nehéz.
Mikor még
itt délezeg leventék udvart viszhangra kelték Nap és éjjel szállott, szökött Ha küzde a kard, a szabad szó, Vagy ünnep állt fényes, zajongó Élet volt e falak között!
A
tért s
.
.
!
.
.
.
:
Midn
ama fejdelmi asszony, Köny folyván a felséges arezon
—
Kisded
S
a
fiával itt megállt,
szörny
Sorsát a
Tévé
És És
-
le,
vészt festvén beszéde
:
h nemzet kezébe
—
várt éltet, halált
s
.
.
a szivek fellángolának, a szablyák kivillanának,
Feledve Ion sok újólag hangzott fel viharzón, Haljunk meg! S megint szilárdan álla a trón Oh mert e nép hs és Jovag .
.
.
.
.
.
.
De
az
id
olyan kegyetlen!
Pusztít ers, fényes müvekben, Falat s oltárt a földre vet
S apjok hitétl elszakasztva Uj egyházba,
uj
áldozatra
Téríti át a népeket.
:
.
.
; :;
!
Dalok. Ódák-
E
95
puszta rom tán még felépül bár eltnik is kövérül romiadás zöldes moha
.
.
.
De
A A A
:
régi
tz
fellángolása,
régi szó felharsogása
Nem
újul
meg többé soha
!
TAPASZTALÁS. Láttam
a világon bölcset és bolondot,
Mindkett agyában
eszme-raj tolongott, Ki-kizúgva ajkuk rohamos beszédén egyiket sem értem; Mindkettt csudáltam, Vala jártas a bölcs fellengs tanokban S éltét a bolondnál nem folytatta jobban. .
—
.
.
:
—
de íme Láttam a szegényt s a gazdagot, Átkuk ugyanaz volt, más csupán a czíme A nincs és van ket ölve, nyomva szörnyen Az tántorga éhen, ez feküdt csömörben És mig a szegénynél zordon, szivszorító Gazdagnál ez inség vala undorító.
:
Láttam
A
a
szabaddal azt
is,
a ki
rab
volt,
sorstól kiadva és lefogva a zsold,
—
Ennek vágyban, lázban tölt le napja, éje, S mit nem tn, hogy utált lánczait letépje!
Az ment vészes utján szembehunyva, nyugton, S még keresni látszott, hogy rabszíjra jusson.
—
Láttam... láttam! és hajh, megszerezve máson tudományt, benne nincs vigasztalásom! Ki voltam homályban, most vagyok setétben Kinlódás az élet, gazdagon, szegényen! Rabság és szabadság átka, üdve terhel Bölcsen és bolondul: nyomorult az ember!!
A
.
.
.
;; ;
96
f^öítemény
!
!
-t
MEGTÉR. Ismersz-e még, gyászolsz-e még,
Te megbántott, megcsalt anyám Áldás helyett átkod levek
Keblem
.
.
szavát elaltatám!
Szül hség szent és Tán nem vet el, csak
örök, megsirat,
Meghalni hát hozzád jövök Áldd meg szegény, bnös fiad' .
Az
?
!
.
shajlék
szk
.
.
és szegény,
Egyhangú volt a házi kör S futék abból, hogy tehetem, Mint a fogoly vad, mely kitör. Ott munka és gond közepett
—
Lenyügzött
lét, inkább halál! sürgetek fényt, szerepet
Én
—
.
S
te azt,
.
.
anyám, nem adhatál!
Az
volt hitem, hogy idegen Dicsségnél sütközni több,
Mint
A
a szerény díj s küzdelem, melyet nyújt az sküszöb.
Unám
a
munka
kenyerét.
Jobban izlett a kegy-falat Inkább voltam fényes cseléd,
Mintsem darócz Betteg
Az De
lettél
;
fedvén,
— szabad
házunk köri
istápot rengette vész
mint a hang, a mely röpül
S mindig fogy
Ugy
lankadott,
.
.
.
fogy, majd elenyész
ugy
szállt
alább
Bennem hség és vonzalom, Es nem jövék, mint várhatád, Ápolni, bús kórágyadon!
!
! ; ! ; ;.;
;: :
Dalok- Ódák.
Nem rzé
már szivem neved'
Másnak rakék S Ión
a szó is
Mit ajkam
A A
ott oszlopot nehéz, feledt,
a tejjel szopott.
köntössel levetve lón szép erkölcs, a hajdani
.
.
vagy én édes szülm Szégyenlettem bevallani
S hogy
Mit
Az
te
a végzet jobb czélra szánt
vagyont, életert, Elfecsérlém rósz pénz gyanánt De végre a mérték betölt. Kunyhó, kastély elzárva van Hiú gggel kerestem ezt: észt,
—
.
.
— Amonnan számzvén
.
—
magam, S jött-ment korcsot be nem ereszt
I
Hová
való? kié vagyok?! levert, beteg! Nagyobb kínt látok, mint azok, Kik kórágyon fetrengenek! Éltem teher s undortele zsarátnak ki nem aludt Lesöpré az önvád szele
Lelkem, testem
.
.
.
A
Keblemben
róla a hamut.
Mentem, midn
marasztgatott
Szerelmednek nyájas szava
Most elfordult arczúlatod Eszem nélkül ver, von haza Zárd bé szemem'
!
—
keserve nagy
Szivemnek, a multak miatt S mint én valék, oh ég, ne adj Anyának több ilyen fiat !
Tompa munkái
)].
;
.
nény sk
98
EPIGRAMM-FÉLÉK. PANASZ.
Mondják:
St
kisebbedünk, fogyunk! Igaz-e?
mind nagyságosak levénk nagy
Nem!
hirtelen.
DJCSVÁGY.
Ahitom S imé a
a kitüntetést,
—
dicséreten kapok,
sors büntet, hiút: dicsérnek a lapok!
MAGYAR MENTE.
—
is tették: a bohózatból elég! mint a köntöst, a lomtárak elnyelek Kinek nincs más, benne egy-két árva deln fanyalog. istene, divat! nézz ránk, hadd maradjunk magyarok
Fel
A
is
vették, le
szót, érzést,
;
Nk
HAJDAN ÉS MOST.
—
Hajdan labda s teke volt játékszer; már ma gyermek kezében az regény és dráma.
A
:
EGY COLLEGÁMHOZ. Az, mi
Benned
könny
egynek, nehéz
az éhhalál,
bennem
a
a másiknak, és viszont: koldulás költ iszonyt.
ASTRAEA.
Szem-bekötve tart vala Amaz ugy van mostan
éles szablyát s mérleget is,
—
e
kettnek vége
lett.
:
Dalok
! !
.
!
Ódák
99
DIVATOS ÁLDOZÓ.
—
mindenüvé adsz, kezedbl morzsa hull, Innen, onnan, mindenünnen hálát lesel kamatúi ; Egy oltáron lobogtasd a szétszórt, apró lángokat, és kedves lesz áldozó és áldozat S ne várj semmit,
Ide, oda,
—
AZ IRODALOMBÓL.
A
kritika
Melyik
irt,
— és buján n, hajt gaz, — kérdés — ez-e, vagy amaz?
nyes, tép, vág,
szüli a másikat,
a
PETFJ. .85*.
Élted- s verseidrl beszél okos, bolond, Jó czimborájának sok czéda bántva mond; Uzérség, nyegleség versbe, könyvbe foglal, Csavargó kéreget neved- s álarczoddal ! ha az élet megszün Hirnév, halhatlanság .
—
Olyanképen
áll-e,
mint a bor a seprn!?
MOSOLY. A
szeret s anyának ajkán Remény, boldogság egy veled, S a támadó naphoz hasonlitsz,
Mely fénybe
Midn
vonja az eget
ébredsz a gúny, gylölet
És kárörömnek
Vagy
általa
gyiloknak Gyors, félelmes mozdulata félig elrejtett
Népet, birót megfélemítesz vérpad gyász deszkáiról, Ha benned a megölt igazság Fölebb-hivatkozása szól.
A
—
;
I
OO
;
;;
;
költemények-
Mosoly
A
fényt
Mi S
a sziv mozdulásit,
ki
!
s
homályt igy rajzolod
vagy te
a halottnak ajkán
hol lészen magyarázatod
MIT, JELEN Kevés öröm, sok
.
.
:
.
.
.
.
?
?
!
JÖV.
S
véres, gyászos
emlék
multat hátunk mögött Vészes pályán nagyság után törekvénk, De balsorsunk hatalma megkötött Setét a múlt, dicsségünk világa, Mely ott ragyog, körülderengi bár Halvány dert idéz az éjtszakába
Alkotja
Az ég
a
boltjáról a csillagsugár.
S mi
a jelen ? makacs harcz és vivódás sors elénk vészes csomót vetett, Fejtjük, bontjuk, s ha indul a megoldás: .
.
A
Ezer hurkot köt
Mint
a csel
egy helyett. madárnak
újra kell megrakni a
Régi fészkét, mit a
Mindig
s
tél
újan kell a
egybe-ont: népcsaládnak
ts
Szerezni és épitni ezt a hont.
Ez
múlt, jelen, s a folytatás
Ok nem, nem! Mi nem látjuk, Azt víve csak
a czél, a
elttünk
.
.
.
jöv: miénk!
mi útközben kidlünk,
jutalmul,
hogy
bivénk.!
Késbb lesz a megváltó ige testté, Az ige, melyért most vérünk csorog De kinek fájna az, s kit tenne restté, Hogy csak fiaink lesznek boldogok? Nehéz Nyeré
vihar- s vesztére szánt nyomásban e nép jövje zálogát! Van, a miben megtartatik csodásan, Ha rá a sors uj szenvedést bocsát
;
Dalok. Ódák.
Van e földnek egy bbájos folyamja, Mely forrón s titkos mélységbl ered, Meg nem rendül, míg ezt harsogni hallja Ez a h, forró hazaszerelet!
.
LEVÉL EGY ANYÁHOZ. Légy üdvöz, asszonyom! kit a családi kör Boldoggá tn, s kimért határa nem gyötör; Ki nem várod hiú álmákkal a jövt, S békén megnyugszol a múlton, a mely letolt.
A
hely vig arczot ölt és felvirul a ház, fordul, hol éber gonddal állsz! Ugy jársz te, mint a hold, mely nesztelen halad,
Hová arczod
Minden megfényesül körled,
általad!
Es mégis arczodon búfelleg árnya van, bár a mosoly széleszti untalan S megtér, Szemednek a könyt megfogni oly nehéz,
—
Ha
lopva
Ez
a
hosszasan
s
ifjú
;
lányodra néz.
fejl virág bálványod, mindened
.
.
.
Mi az: hogy bánattal kell rá tekintened? Hogy búsíthatna el ily gyermek ily anyát?! nem oly szép , a mint óhajtanád Értem .
.
Oh, oh!
.
ért
ki
Hát nkké
lélek
meg s
és ki fog fel titeket!
sziv egészen
Szellem, báj és tökély
De
kell
egy
még
kis szeszély, kell
nem tehet? nem elég
arra
egy
kis
.
.
.
gyengeség!
Hiszen kegyes biró az a szüli szem, sziv törvénye ád inkább, mint elveszen
A
S te túlszigor miatt azt sem látod talán, Mi ott van gyermeked lényén, arczúlatán?
? ?
; ; !
;
f\i ::
1
Nem
.
'
—
a szótól e gyermek kebele, megrezgene Mint Oh! elég egy titkon szánó tekinteted, Melyet megérez ó elébb, mint észrevett. kell szó,
a húr, hirtelen búsan
ki most vigan cseveg, dalol s mosolyg feléd Elveszne ajkiról a dal, mosoly, beszéd A bú, mely lelkedbl láthatlan felmerül, Világát, életét, mint köd venné köri.
S
:
;
És bár ne volna
szép,
—
mit a szó igy nevez,
Lelkedre bánatot miért idézne ez? Oh a szépség csalárd, gonosz fény lidércz, A mely után setét vészes helyekre érsz Ki dúsan nyerte e baljós ajándokot, Kit a sors csábító tündérnek alkotott, Ha nincsen a szivben értékesebb vagyon, Elvész, mint súlytalan hajó, hab- s zátonyon.
—
Nyárünnep
fényl, meleg, zajos, élete, melyet beszí, kábító, illatos; Szivéhez, büszke bár, a hízelgés elér, S ez álnok tükörbl zsarnok lesz és ledér.
A
lég,
És míg örökre
Másnak
S szerelmet,
—
ó
mig örökre szent
szép, és
a perez,
midn
a kedves megjelent,
szivet kért a
a szót mint üres
reszket ajak
:
bókot hallgatja csak.
A költ rabja lesz, és báját zengi dal, A mvész álmodik bvös vonásival Ver S
De Az
érte annyi szív, beteg lesz annyi vágy hidegen annyit rjöngni, veszni hagy.
múlik a tavasz és hullong a szirom, tünemény lesz végre földi rom
égi
.
.
—
!
Dalok
Oh, Hol
Ha Oh
ott az ajk körül a a
mint az
kín,
volna, a
ki
t
ár,
:
:!
;
:
:
Ódák
103
rendül vonás magának árkot
.
.
.
ás!
gyötörné, bántaná még áldaná!
az irgalmatlan sorsod
Hanem, hogy szánja csak, Ez egy a kárhozott lelkek Derítsd
fel
ki
nem
asszonyom, borongó lelkedet
n
Magad vagy példa te, hogy a Oh hisz csupán nemed választott Tudják
jól
felejti el
györrelmivel
mi lehet
?
lelkei
életünk titkát megfejteni
Mi járunk villámként dörögve, fényesen, Ti jártok szellként láthatlan, csendesen hol mi elmenénk, mutatják a romok, Üdülés szól, a hol ti megfordultatok!
;
A
Önsúlyától a
Mindig alább
A S
k, mely
földre vertetik, sülyed, mindig lejebb esik;
mint hajlik korunk, mi így esünk alább magasultok az idvel, mint a fák!
:
ti
Oszoljon hát
a köd,
gyógyuljon, a mi fájt! szépségnél, nyerve bájt;
Többet nyert lányod a Mely, mig bánat s id
letörli a
kecsét
Megtartja, mint igaz gyöngy, a fényt és becset.
Nemes Sajátja
lélekkel bir, érzelme tiszta, mély,
h
forrás gyanánt a
—
nkedély
A
melynek légköre lágymeleg szüntelen, Körülte a pázsit télben is eleven.
És
kell-e
Hogy Hogy
több? És nem elég-e ennyi kincs:
rá elégedett s nyugodt szívvel tekints? boldog leend, csak gyámolítsd, vezesd, Magadban bírod a legbiztosabb kezest!
;
1
. !
:
:
költemények-
04
hogy a szerény kör, mely reája vár, Virágos, zengzetes, —- nem hangtalan s kopár; Az egyetlen hely, mit a sors néktek hagya Nagy s tisztelt lenni, mint n, hitves és anya. Tanítsd,
:
Tanítsd szeretni a dics természetet, Hol még ragyog, mi az emberrl elveszett;
Hol
a
köny megered
Érzés és gondolat
A
mely a nemzeté:
meggyógyul
s
menny
a
három drága
a
a kebel,
felé emel.
szint,
Viselje kebelén s nem a divat szerint; Legyen jó bonleány s ritkán említse ezt,
Mert
szóval mondva, e
Egyebet, mint lelked
s
nagy név szentsége
veszt.
példád, reá ne hagyj
—
!
Tedd hvé, nemessé, tedd azzá, mi te vagy! S ha majd egykor meghl fején áldó kezed
Ö
boldog
— boldog,
lesz,
ki
hisz, remél, szeret!
GYÓGYULÁS. Megsebheté s földúlta szívem Sok veszteség, sok fájdalom
Az
élet
Teherré
is
gyötrelmes, unott vállamon.
ln már
Ohajtozám
:
boldog,
ki
nyugszik
.
.
De késve j a csendes est, Mi tart, hogy önként menj eléje? Hogy a mi nyom, terhel: levesd? Készen
valék, s
Hajítsd
el
a
im hallom
trt
—
küzdj
a szót s
remélj
Csak gyáva hal meg — élni inger Annak, ki férfi, a veszély! ;
-
;
:
;
:
:
Baiok. Ódák-
Lassan gyógyító balzsamával az idt, az éveket Midn ismét békét nyer a szív, S a vérez seb beheged.
Várd
Van
letnt bánatban
a
kéj
is
;
Szint nyernek a megélt bajok; Az elvonult zápor nyomában Kicsiny, de tiszta csepp ragyog
És én maradtam,
.
.
.
—
küzdve, várva, hullám duzzadt, esett! Most is hiven küzdök, remélek, De maholnap a sirhoz érek S még mindig hordom a sebet!
Mig
a
ESTVE. Nyugszik
a nap, közelít az estve, virágok szomjú ajka esdve Kéri a hs, édes harmatot Települve ösmert, lombos ágra
A
Atálmodja
a dalos
Énekét, mit nappal
madárka hallatott.
Homályával, csendé- s lágy Jehével Nyugalomra hí mindent az éjjel, AJom vár a pázsit- s vánkoson :
S
—
én, a
bennem
zajló gondolattal
Elfárasztott bár a hosszú nappal, Lefeküdni nem kivánkozom!
Mért
Hogy
nagy éjen nyugodalma légyen,
a fátyol s szender a a testnek
S gond, csalódás tartson szünetet
?
!
:
;!! !
; !:
költemények
lob
Ah, de nékem küzdés, kín az álom, Benne csak a nap képét találom,
Mit
szeszélye elém tüntetett!
S míg bú-bajjal ébren szembe-szállva, Földre nem sújt ereje, se száma, S némán vészem a bürök-kehelyt Addig alva, gyötr, kába tünet, Mit magától lelkem el nem zhet, Köt, szorongat
Menjen
Nem Az
ejt.
látni, élni
—
estig
:
újra.
.
!
.
oh elég
az élet! hol a sír kitárul, út végét hirdet határrúl
Van-e, a
Oh
hatalmába
a nap, és múljék az óra
kivánom
Szürkülettl
Hát
s
visszatérne
ki
még?
lelkem téged áhít takard az élet pusztaságit
felejtés,
Hogy
Multam kínos, felhs szertelen Mért maradjon szó s emlék felle Inkább légyen végkép eltörölve, Mint hajó-nyom a sík tengeren!
És ha
lesz
:
a síri
álmodásban,
Földi létem bús képét ne lássam Legyek én is itt fenn elfeledt
A
mennyország boldogsága
tiszta,
Mégis onnan ide látva vissza, Megzavarná égi üdvemet
?
!
;
:
;
!
Dalok Oda';
107
A SEBZETT SZARVAS. Fuss, fuss, nemes vad, gyors szökéssel Párád fogy és erd enyész el A vérben, mely rólad csorog. .! A rengeteg mélyébe szállj hol Futót, ösvényt elrejt s palástol .
!
Az
inda,
lomb
s a
völgy-torok.
Tied volt a bérez messze földre, Fellegver fákkal benve Tied zöld fvel a halom Ott délezegen iramva, majdan A tiszta kútf várt az aljban Mily szép, szabad birodalom! ;
;
.
.
.
Mily boldog lét! de jön s nyilával A zord ember szivén ver által Lesbl, gyáván halált okoz S hogy a tettnek meglegyen ára Tenvéred hívja árulásra, .
.
.
:
Az
elhullt cseppehen
nyomoz.
Fuss, fuss, nemes vad ! el ne érjen Hadd tépje a düh, nyomja szégyen, Mely füstbe ment reményt követ .
Múlj
De Ne
el, halj meg, ha véged végórád- és kínaidban
itt
van
lásson hasznot, örömet!
Ha
társakat
És
felrakat sok drága étket
gyjt lakma
végett,
Szived' ne lássa asztalán S hogy gyzelmét hirdetni tartsa Ne függjön fd roppant agancsa fegyveres háznak falán!
A
:
.
.
.
.
.
!
1
08
!:
!
:
!
T^ültemények
S ha rogyva a srt eléred Igya el a föld keble véred' Fedjen be a hulló levél .
.
.
!
S mely hulládat köri -csicsergi Csak a madár, s más senki,
—
Ne
senki
tudja meg, hova levél
KEDVES VENDÉG. Halál, kit a szív most
fél,
majd remél
Benned ketté-szakad minden
Az S
—
édes,
az,
könny
s
mely szorítá
Légy
Férj és
áldott,
n
kötél,
rózsából fonott, a
nem-boldogot e házhoz eljövél! .
fekszik a ravatalon
.
hagyott a holt ajakon szó, melyet utószor rebegett
Fájó
A
A
.
.
.
jelt
Ifjak voltak
Ez
.
hogy
a látvány,
két szív,
—
még! oh
a te
ment
midn
.
.
.
remeked
hatalom
megösmerkedék, egy szép vidék
Nyilt, fényes, dús volt, mint
:
Szeretni egymást bárha tiltva ln Szerették egymást titkon, vágyva, hn, Mig a szent frigyet oltárhoz vivék. :
S mondák most el ... Szk völgyben, Kicsiny kunyhó s a boldog szerelem :
Mindent, mindent megadni látszanak az élet, e kényúr felkaczag
Mig
A
szép álmákra gúnyos-hidegen.
Mi
éri az új lombot, mely a fán Csalárd verfényben kihajt korán Jnek a hideg, deres éjjelek .
A Az
élet
.
?
.
lomb sorsát érte meg metsz, hideg nyomorán
két szív a
szigeten
!
.
.
.
;
!
!
Dalok- Ódák-
109
Még
küzdve, rogyva sok baj s gond Fentartá egy-egy nyájas gondolat Ez bátorítgatá amazt, ha félt, Hit tördelé a bú nyilán az élt, De végre az er s hit kiapadt.
tlatt,
—
Szegény kis ncske Mily szív-renget Arczán az a gyermek-mosoly s red MiJy kín a hívet s küzdt látni, hogy .
.
.
!
:
Nyomort
díjúi, lelke
S
n!
a
s gyászt nyervén csapkodó hullám fejére
Mit kérne még
fogy
a szív? itt a határ,
Hol a reménység vétek volna már, Hol a világtól elfordul a szem, S nem lenne jó kért boldogsága sem, S a fáradt lélek tisztább üdvre vár .
.
.
a szobát mély csend lepte meg. Éj van, Nincs, ki ápol, vigasztal, kesereg mécs-láng csendesen hajlongva ég, Eltét önszelével hosszítja még, szegény betegek Éj, kín és magány .
.
.
A
.
.
.
I
j a kedves vendég a halál, Békét hoz s a harcz nyugalomra vál Légy áldva, hogy küzdelmük vége ll
De
:
.
Hová
is
.
futnánk az élet ell,
Hová, ha abban te nem állanál!?
Megsznik bú s kín, mely Mi volt lelken, testen átok S csak a mulandó vész De megmarad a hség
St
általad lesz
el s
földig vére, s
tereh
kezeden, szerelem,
örök élete!
;
! !
!
i
i
o
t<
! ;;
;
!
menyek-
LEVÉL ÖREG BARÁTOMHOZ. Mikor der]
boldog nap reám,
a
Hogy újra látlak, édes öregem Hogy tzhelyemnél s házi istenim
A
közt
bölcset, a barátot ölelem
könnyen megszakad,
Siess! az élet
Ha már folyt s tartott majd egy századig Ne hidd hogy még lehet halasztanod :
S szeszélyed
Tznek
párkákkal játszhatik
a
költ szerint, hamv ; igen Az öreg keble hl és hamvadoz "Eleje
s
éltünknek, a
füst és vége
—
.
Onkinzást vett Irigy,
önz,
a tört
remény-
s
.
.
hiten
;
türelmetlen, fukar,
Kor
s élet benne rósz birót talál szövet selyme lassan lekopott S nem látszik, csak a vastag, durva
A
szál.
Te, az aggság eszménye fejeden s az sz fürt szép királyi dísz; I
Id
Mérsék s er, méltóság és kedély Megannyi drága k, mit rajta bírsz :
;
Nincs gyengeség s kaczérkodás vele, Korod nem áll mellednek vértéül S melyet nem vársz, melynek szépen kitérsz
A
hódolat folyvást eléd kerül
Szemed fényl
Hangod
homlokod
és
tiszta s
sima,
zöngelmes, mint az érez:
Eszméidben bátorság, friseség, mély és igaz, ha mérsz! S min czifrátlan, ódon, tiszta nyelv
Ítéleted
Mint
.
.
.
kard; szó, eszme, színezés S min képek Mind összeill, mind egy czélra tart. a vasáért becses régi .
.
.
!
!
.
; :
Dalok. Ódák.
Az
l
kezded, és e hang én idmben Csudásan hat reám, s általhelyez
Más
.
.
.
kör-, lég- és világba hirtelen
Elmúlt
idk nagy
jelenésihez
.
.
.
;
s ármány, nagyság és törpeség Láttomra vívnak s gyznek újólag, S melynek végét ama kor nem leié Elttem a lefejtett gombolyag.
Nyilt ügy
Csatán, törvényben, vendégség alatt régiek közt helyet foglalok, És hallgatom, midn fájdalmaik S reményeik fell szólnak magok; Jól látom a sorsot s a tévedést, Az erkölcsöt, fogalmat, életet; férfi mit tn a becsületért, Mit ifjú és leány, ha szeretett.
A
A
És hordozol félelmes utakon,
Meredek
szirt, zúgó örvény fölött S hogy szabadon ítéljek elvered ködöt. Szemem- s elmémrl a :
sr
Istápolod tántorgó lelkemet, Hit s tagadás között ha tétováz,
Hogy
bn, kór s álom között keleszt kovász.
fásultság,
Ott rejtezik
a
Beszédednek varázsa elragad
.
.
Mennyi igazság, nyugalom, kenet! Ajkamon vész el az ellenvetés Hol a bajnok, ki megvívjon veled?! Magam' gyönyör közt általengedem .
Lelkednek,
a
Mikép, nem
Magát
a
.
mely fenten szállva is
lendítve szárnyait,
légre bízza a madár.
S ha könyveinket, Kiket
.
látál,
tudál
—
férfiak fell átlapozod,
jár,
I
1
:
S olvasod
S
szólsz, ítélsz,
bálványok
a
Mesét
:
ösmert eseményt
a jól
Elváltozik nyugodt pillantatod
Majd
;
:
—
s
!
nagygyá
lesz a kicsiny,
földön fekszenek
a
.
.
.
tanultunk-e, melyet vakon
Írnak kibérelt, vagy kontár kezek?! Jer! a divat-tan s bölcselet között, nincs a közönynek szép, se rút
Midn
Járjuk be ismét a szent helyeket, Pendítsük meg az ösmert régi húrt
Mig
!
—
fontoskodó elmék szele A porzó utakon végig-söpör Az órákat s idt bizalmasan Veled tölthetni tanulság s gyönyör! a
:
Mig hívlak s várlak, szívem úgy dobog Hogy itt lészsz boldogít a gondolat De bús leszek megint, mert agg korod
.
.
:
Eszembe hozza elmúlásodat Mily veszteség leend, ha karjait .
.
.
!
Kinyújtja a mulandóság feléd! élned kellene Hogy írjad a világ történetét!
Neked örökké
:
A GYÁSZOLÓ. Korán hagyád el, oh hölgy! nyoszolyád', Könyiddel korán meglocsolád
Az Így
imzsámolyt, hol térdelsz vala jött reád az új év hajnala
Imádkozó ajak ó évtl is így .
Az
;
!
.
.
siró
szemek
váltál te
meg
.
.
.
!
Szobád csendes, — nem zörren a kilincs, Vendég, barát köszöntésedre nincs; Ajakihoz vonván forrón kezed
:
.
!
Dalok.
Nem
Ma
mondja
senki,
;
;;
:
!
:
Ódák
hogy
i
—
hálás, szeret.
jön-megy, vigad, vegyül Te ünnepelsz gyászoddal egyedül. a világ
Egykor beh máskép
;
töltötték el
.
.
.
itt
A
szent karácsont s új év perczeit! Akkor se múlt bár a komoly s mi szent
Az
ünneplés majd vígabb hangba ment a szép ifjak Istenem! is mulandó idelenn!
Mikor még Beh minden
.
.
.
.
.
.
n
öröme. Három fiú volt a Egy nap búcsúzni mind hozzá jve
;
Anyjok megáldá három jó fiát, Szörny, mit a szív e perczben kiállt Aztán elvitte mindhármat lova Anyjok nem kérdé, tudta jól, hova. .
S
kiket fagy,
Együtt türék
S
hó
zavart,
rengett
a csatasik
ell villogtak kardjaik,
s
Mig dlt
—
nem
.
jó kedvvel a sanyart
a kürtszótól
Együtt
s virasztás
.
az oszlop, a sor átszakadt
Együtt nyugosznak most
a föld
.
Ki látja oh n! kínod éjjelét, napjaidra terhesle félt De bár arczod komoly, lépted szilárd Az éj, rémségivei, neked nem árt Ki ád éhez bátorságot s ert?
Mely
Az
ég,
.
.
alatt.
:
:
mely azzal felruház, betolt!
Oh, áldassék az
égi hatalom
Melytl
A
intézve van a habokon, szélvészben az a kis deszkaszál,
Min a szegény hajótört partra száll Az a csillag, mely fel-feltnedez, S az éjben Tompa
munkái.
1).
a
vándor vezére
lesz
!
<*
i
3
;
i
i
! !
;
!
J^öltcmények-
4
Ki veszt sokat, mindent, mi drága itt: a hit Hitét ha rzi, rzi Az átok elhal, tart az ima még, Mig a föld ködös, fenn derit az ég Siralmak völgyén, vad kietlenen, Hol ember nincs már, Isten megjelen.
t
Ne
bánd, hogy a világgal nincs közöd, lépve át magányos küszöböd Melynek szentben, igazban nincs hite Gúnyos képét minek hozná ide? Nem vagy magad, hisz itt vannak veled köny, imádság, az emlékezet!
Nem
:
:
A
Oh n, dicsbb
vendégeket ne várj! Körödbe' van a három kedves árny A homlokon véres mirtusz ragyog,
Tettben, halálban halhatatlanok!
Nem
érzed-é, hogy e bvös közel, Borús szivedre büszke fényt lövel ? Nem hallod-é? nyugodj meg, oh anyánk. Annak nevében, kiért meghalánk!
A VIHAR. Ha
csendes a világ
:
fejem' hol nyugtatom
Mikor kél, merre tör zúgó fuvallatom? Idmet, utamat nem tudja senki sem
Hanem Ki nem
váratlanul,
midn
.
.
?
.
felriadok:
fárasztanak bérezek, sivatagok,
S szárnyam
a
gondolat rohamával viszen.
Setétség fogja be jöttömre az eget, Viz, áradással, hegy, omlással fenyeget, S reng a föld, mintha el-mulnia kellene. Mi bajod gyáva szív? Miért versz annyira? Miért ellenem a medd átok s ima? Nem vagyok én a rom s kiirtás szelleme
! !
;
—
;
Dalok- Ódák-
;
i
A
kikelet, nyár s tél örök rendben jön el, Sugárt hint a nap, az anyaföld szül, növel, Kútfejétl a gyors folyó alá zajog Havaznak a felhk, majd est ejtenek, Forró lávát szórnak a tzhányó hegyek, Én is csak tisztemet végzem, mikép azok!
—
Mért
a sirám s panasz, egy-két zöld lomb Mivel romlása ln s a fáról leszakadt, Melyet véletlenül karom megragada ?
miatt,
Én a száraz s korhadt galyat tépem, töröm, Mely mint holt s éktelen tag állt a törzsökön, Hogy dúsabb légyen a fának virúlata. Oh, hogy nem
értitek jöttöm miért vagyon elhatalmazott már a szapora gyom, S a hever földnek sok undok férge Midn, fenn a magas bérczeknek tetején, Nehéz köd és mérges párázat ül henyén, S völgyben, lapályokon a hség rekken :
Ha
!
n
Felfordul a tenger, ha kezem rácsapott, el, hab tornyosít habot
Örvényt örvény nyel
De megbüzhödéstl ment És mig
a
-
roppant elem
foly a vizén a háborús viszály,
meg jól, a mit kiált: reá ne szállj, tán félsz, tán vagy a kormányra képtelen!
Hallgasd
Ha
Az ember képzel és Az ívek, oszlopok, a
—
fennállanak bástyák és falak,
alkot,
S midn megütközött müvében homlokom s arról, hogy ott valék, Eltnik pompa, fény Beszél idomtalan, uratlan omladék Bölcs, ki sziklán épit, bolond ki homokon! :
—
.
Hadd
járjak szélyel én
A bnös
!
.
.
tartván ítéletet
álomban fekv világ
felett,
Melyet nem ébreszt más, csak
a rátört veszély
i
5
!;
I
i
6
;
!
:
!
!
h'cllcménvfk
De mig egész világ, rósz s gyáva megijed Osmerj fel engem, és álld meg bátran helyed :
Légy
éber,
h
s igaz,
— légy
férfiú,
—
s
ne
félj
SZERETLEK. Szeretlek, mint a lelkemet te vagy Világom, életem! S annyi édes jel, hogy viszont szeretsz Nem hagyja kétlenem! !
A
légben multunk szép viráginak Kisér még balzsama S az érzelem, min felgyultakor,
Oly
hév, oly tiszta
ma
tudom, mit tesz e mosoly Mosolygasz Mily szép, gyöngéd szavak.'. S szived nem érti, mint fér össze, hogy .
Szeretlek
—
.
s
.
!
:
kínzalak!
Hogy egymástól forró érzelmivel Szivünk nem távolog Mégis borongunk, mégis nem vagyunk Egészen boldogok
Ne mondd, kedves; — Mert
mi a szerelem
mi boldogok vagyunk!
?
Gyötrelmet és kéjt virító bokor s azon gyökerén.
Egy
A
szív, a szív játszik
Magával
szeszélyesen
és velünk
Meg-meghasonlik, ködlik, mint Búján kéjelgve csüng.
a
hegy,
:
!
Ódák
Dalok.
S nem kérsz-e váltva S éjét, bár fekete?
E
habzásban az
S
az üdvnek élete!
élet
:
zajt,
i
csendet, napot
üdve van
—
öröm s bú, midn ajakad Édesden fölnevet Szemedbe érzed rögtön szökni az Óvó könycseppeket.
Testvér
A
fény vakít s lezárni ösztönöz Setét pilláidat .
.
.
Nem
A
vagyunk gyakran boldogok, maga boldogság miatt!
A
szív rejtély!
—
a tó mélységeit föJ-buvárlanunk ? Elég, ha ringató hullámain Vigan jár csolnakunk!
Mért
Töröld
le
Emeld
fel
S
hát könyííd', és arczodat nyájasan ne hidd, hogy faggató kínjával is
A
sziv boldogtalan!
Az
illatos
rózsának életét
Szépnek nem tartanád?
—
S a rózsa is saját tüskéiben Szaggatja meg magát!
SIMEON.
ÚJ
Térdem remeg, hajam fehérlik, öreg vagyok Orczám reds S az új évet megértem ismét .
.
.
.
Nem
vittek el bú, kor, bajok!
.
i
7
;
:
:
f^ölteménytk-
Az
élet
Mire
mintegy kérdi tlem még? minek vagy mikép a fán letolja lomb a tavalyit.
:
vársz
És
tol,
Az
ifjú
itt?
Mégis, mit szivem váltig óhajt És fennhangon kér ajakam Az, hogy csak éljek! kínosan bár, Kenyér nélkül, hajléktalan Ha most meghalnék, el nem érve, Mit szívem oly buzgón remélt Nem tartanám hosszabbnak éltem', Mint egy kimúló kisdedét. ;
S mért függök
e zajos világon,
Mikor csend s béke lesz amott? Mit várhatok még életemtl ? Semmit, semmit
Melynek
.
.
csak egy napot!
.
reménye
fényes, csábos
A
rég megunt földön maraszt, S gátolja e sárház ledltét Azt a napot várom, csak azt! .
.
.
Szép, szép leend az sok hasonlót Nem szülnek évek, századok !
;
Oh, hogy e fényes, e dics nap Mivoltáról nem szólhatok! Pedig képét itt hordom ... a mint Magát lelkembe rajzolá hogy' velem volt alva s ébren, hogy' kisért mindenhová. ;
A A
Rá gondolék magányom csendén, S ha örvény nyilt hajóm alatt Rá a börtön fojtó legében, És bujdokolva, mint a vad; Heves csatákban azt kerestem A por- s füstben szakadt dern.
;:
:
!;
Dalok- Ódák-
i
HulJó vérem- s múló napomra Miatta néztem kesern.
Sokszor véltem, hogy messze van még, Sokszor hittem, hogy már közel 1
Sugárit fellöYelni láttam köd el Akkor fedé Elhalványult, leszállt reményem,
sr
S megint mosolyogva tnt el,
Mint
nyári esthajnal világa
Lassan mindig keletre j.
—
s vén vagyok már, Így folyt el éltem, De boldogabb, mint annyi sok, Kiknek tert hittel kellé délben
A
koporsóba szállniok:
Az
lelkem' új évet köszöntve hitnek karján ringatom, Hogy e feltnt év rejti, hozza Ama napot, az én napom' 1 :
A
Oh, akkor életem megújul
1
Izmam gyors lesz, vérem meleg Kézen fognak, kik koszorúsán S dalolva körben lejtenek;
Az
életnek rozsdája a gond, Kor, kétség, bánat egy se bánt E várt napon lelkem utószor Cseng, villog fényes kard gyanánt. :
S ha
feltárul az
Ama
szent csarnok kapuja,
S megzendül
a
áldozóknak
gyzelmi ének
Hallélujah! Hallélujah! Ha tömjénem javát az oltár Izzó tüzére hinthetem: ! vén szolgádat Elég, elég lesz, Bocsásd el akkor, Istenemi .
.
«
9
J^öítemények-
SÍRBOLTBAN. Meg
van fordítva már az si czímer, végs tagjában a család, Mely, mig század viradt századra tízszer, Hatalmasan, büszkén s ragyogva állt. Beteltek a soros fülkék egészen, mily végzet-játék! De, egy még üres, Ez egynek is mindjárt lakója lészen, S él, holt itt többé mit-sem keres. Kihalt
—
—
A
házba fenn zendl a dies irae, rémes értelme s dallama Szorongás j az értelemre, szívre, Az ember mintha már oh állana S mig készülnek felül a temetéshez,
m
E
;
.
.
.
Lenn rács, ajtó s vastábla nyitva áll, Napfény tolul a százados penészhez, S még zordonabb e fényben a halál.
Mily dús üreg! kincscsel czifrázva, Mit tettetés, igaz bú, s gg pazarl Költészet- és mvészettl ölelve Annyi emlék, koporsó s ravatal .
Van,
ki
.
telve, ;
.
szeret láttatni, bárha holtan
;
Temetve is hallgatni, sok kevély S áll a kövön, beszél más-irta szóban. Kép- s jelben itt van kor, tett, szenvedély. :
Szép,
A
De
A
gömböly
karú fiúcska játszik
rét habos, virágos a lepe
melyet
már-már tart s
sznyegén,
elszállni
látszik,
néz ujjának hegyén.
—
leány fekszik halotti ágyán, Kit még sok év s boldogság illete, fehér s hideg lett, mint e márvány, Szép volt;
Ifjú
Hogy
érte a halál lehellete.
;
Dalok-
Ez Az
ujjait
;
:
Ódák
nyugasztja gyönge húrnál,
csillagok titkába néz, hatol
A
harmadik' kezén a mérleg úgy áll, nyelve jobbra, balra nem hajol. Sarkát levert órjás mellére tévén Végs csapást mér a hs zordonan.
Hogy
:
ki járt szörny halálnak révén, Nyitott szemmel lábához hullva van.
Feje,
Turul, galamb,
A
mén
gím
s
jelvényi rajza,
cserlomb és kalász sziv átnyilazva, Egymást szorító kéz; Félig sejtet és félig magyaráz
rózsat,
a
—
;
;
Mig
a
kbl
féloldallal kilépve
Fenyeget, hogy megszólal, megjeJen mogorva képe, Tolmácsul egy-egy Ki maga munkált a történteken.
s
történet! mi bsz lidérczek, árnyak Kisérik a családot e helyig; Múltjában fény, szomszédja a homálynak, S az élet oly örvényesen telik!
S mily
Mi
az volt elde nyilván, vér és erkölcs szerint villám Lelkes, szilaj s kegyetlen nép s egyszerre mind. Ragyog, rémit, rombol a szülött
Hasonlók
:
a
!
Zsarolt, foglalt jó
kedvben
Meggázolá a törvényt Egymás vérét ontotta,
Ha Az
ellené
s
s
A
és haragban,
a jogot;
—
gyakran, szomszédé megfogyott.
oltártól rablá el
itta
más
aráját,
Felszedte a templom szent kincseit, Égben, földön nagy méltán gylt reá vád
S
a bírótól
De
a
S az
nem
félt
sem
ott,
sem
itt.
midn egy ország szólni nem mert, elgyalázott nemzet csak nyögött
.
.
;
:
;;
;
;
:
Költemények-
Emelt fvel harsányan monda ellent Megállt szilárdan Kont mögött Felkölt. Hsen küzdött Mohácsnál, ott kilenczen Maradtak, mind ers, szép bajnokok; Sok, bujdosván nagy bújában kietlen Tengerparton takarja gyér homok. .
.
.
— :
Szép
mely kalászt hoz,
a lapály, a
érlel,
szép a bérez is a mez felett Ez kölcsönöz tölgykoszorús fejével tájnak fönséges tekintetet. És, árnyékot vet néha bár amarra, S uralkodnak felette ormai Széllel, viharral a bérez kelve harezra, Nem hagyja a völgyet megromlani.
De
A
ha dlnek a bérez si fái, pusztulnak s enyésznek a nagyok Lehetne tán sokat szemökre hányni, Ha fényes tettök is nem volna sok! Kevéssel volt bnöknél több erényök, Mely az apákról a fiakra szállt ha vész jött De annyiszor ez a kevés
S
fájhat,
Ha
Nem
engedé elveszni
TEREPÉLYES NAGY Forró légben, .
.
FA.
szél utában,
magában Rengetegben a magas fák Egymást védik, támogatják: A közös lomb ernyejébl
Társak nélkül .
—
a hazát.
Hség
áll
.
.
.
ellen sátor épül
És hatalmat kölcsönözve,
Hogy
sok ezren álltak öszve
Várnak
a szélvészre bátran
Társak nélkül van magában Terepélyes, nagy fa.
:
.
.
.
;
;
;
:
l2 3
Dalok. Ódák-
a felleg, messze tájra El-kilátszik koronája; Törzse délczeg, ága zöldéi,
Mint
biztat még sok szép idvel. Szenvedett bár, - mit elárul Annyi sebhely oldalárul Látva orkánt, érve harczot, mióta megfoganszott
S
A
S nagyra ntt
a sík határban,
Társak nélkül, egy magában! Terepélyes, nagy fa. tépte, hordta a szél
Lombját
tengereknél bánatos fán Állt villámtól sújtva, csonkán.
Messze földön S egy-egy ág
s
a
Már
gyökén
Mit
viszály, csel rája helyze,
járt a fejsze,
is
S önnagysága, mely megóvta Robbanása szörny volna .
S
azt
is,
.
— ;
1
.
a ki földre dönté,
Vajmi könnyen odaölné Terepélyes, nagy fal
S boszantván, hogy Kész megesni, rni
De
hosszú
élte
:
a szú
kérgén túl, nyüzsg serge hat bé az elevenre.
—
Nem
Majd fölötte holló szárnyal Bús, idétlen jóslatával: érzem a vészt érzem készt mondanom jel gonosz Sok Héj, keserves a mi rád vár
Érzem
.
.
.
.
.
.
.
Pusztulás fog érni ! kár Terepélyes, nagy
.
Álljon e fa
A
ki
.
dltét
.
.
!
s
várja,
.
!
.
.
arra térjen,
szégyen
í
.
.
!
.
kár
fa.
.
.
.
.
;
l
;
.
:
költemények.
24
Vészben, fagyban mit lehullat levélért nyerjen újat! S egy ha lészen törve, vágva Izmosodjék többi ága! S bár a v£sz felette zúgjon,
A
:
Terhes felh tornyosuljon, Ontva lángját menydörögve Álljon, álljon mindörökre Terepélyes, nagy fa!
:
EGER HATÁRÁBAN. 1862.
Az szi nap mosolyg derülten Erd, patak, szirt, völgy körültem, S magas hegyek fejem felett Oh, e magas hegyeknek ormán, Sokáig gyász felleg borongván,
1
Tájra
s
szívre árnyat vetett.
A
földet gyakran verte zápor, Aszályban nyilt meg keble másszor, Feltörve megtiporva ln .
.
.
S mindazt, mi
.
.
rá csigázva szállott
Jég-záport, izzó napvilágot
A Mint
föld
némán magába vn.
nemes kebel csak épül, csapás-, nagy szenvedéstl, S magasb érzelmeket terem Dússá lett a föld megsanyartan, S a drága must édes patakban a
Kemény
:
Csordult alá
a
bérczeken.
hegy orma, ködét megostromolta
Tisztulni kezdett a
Sr A
nap,
fényl
sugárival
!
:
!
!;
Dalok- Ódák-
S mig tépte a kéz a gerezdet Vidult a szív is, nyugtot érzett
—
— Megzendült
a szüreti
S ha köny, ha vér színében
Nem
rég
.
öml
:
ily
a szájnak,
Az
.
bort a töml pezsgés, mily er, mi fény!
láta
Mily
Méz
.
dal.
tz-láng
a szívnek,
édes csöppek felhevítnek
Itala kéj, bánat,
—
remény.
Most, oh jöv, ki éveket szülsz S titok, hogy rólad, majd ha eltnsz, Örömmel, búval szól-e szánk? Deríts e múló év borához S az ivandó nagy áldomáshoz Méltó, dics napot reánk!
Akkor
A
zeng, zúg majd hangosabban viszhang, melyet a magasban
Tet tethöz
A
csapdosa
ormot gyászszal föd bé zord idt nem látja többé
S mely
szivet,
A hs
Dobónak
városa!
A GYÜLEKEZETBEN. Cseng, zúg még a harangok öble, hang, távol, széthömpölyögve S mint szarvas a szép, hs forrásra Siet a nép a szent tornáczba.
A
Betölti a pitvart, a házat,
Az
arczokon hit és alázat melynek mélye zajlék, Csendet, békét lehelt a hajlék.
S
a szívre,
.
.
.
!
i
20
!
:
:
J^öltemények
vén s hallgatva szót váv fölzeng a királyi zsoltár nép együtt van, együtt érez, Szólván az ég s föld istenéhez Fejét mélyen kezébe hajtva Imában olvad szíve, ajka
Ül
ifjú,
Majd
.
.
.
;
A
;
:
;
Az Úr S
eltt lelkét
kitölti,
megtisztul, szentül a mi földi.
dOrök
felség! hozzád kiáltunk, Lakozzék szent országod nálunk A mely lényed képmása, része
Szentelj
A
s áldj
lelkünkre nézve!
vond meg tlünk
földi jót se
Az
meg
!
életen, mit
itt
letöltünk.
S add, hogy legyen hegy, völgy Bv áldással megkoronázva
barázda
s
!
Vesszd
ha
sújt,
Tisztuljunk a
karod ha dorgál s nyomornál
tzben
Békén hordjunk
;
csapást, keresztet,
Ha
istennek ránk adni tetszett; s mi bátran Állunk setétben, roppanásban
Uram, fogjad kezünk'
!
.
Hegyek ha
.
.
tengerbe dlnek, S ingása lesz az égnek, földnek! a
Gyengét ne hagyj akadni trbe Nézz a méltatlan szenvedre A bujdosót hordozzad és védd,
;
Rövidítsd a jajoknak évét! Kik rég várnak sóhajtva, könynyel
Szegény kórok ágyához menj
el
Szabadulást vígy a raboknak, S a halállal kik tusakodnak!)) Így zeng Karöltve
a szó, a
mennyekbe
kérés, a hála
;
szállva
:
;:
!
:
;
T>nhk. Ódák-
sok rejtve mélyen még sok könyörg nyomort szivében, Mit hangosan ki nem beszélhet De még elbb, mint sajg az érzet,
S
oh, van
!
.
!
.
A
.
S
a szív
— Az
megrendül
istennél
.
.
és az ajk szól
már tudva van
jól!
S mély csendé visszatér a háznak, Helyökrl a hívk kiszállnak; Meghallak,
s a
világba vívén,
Elméjök jár folyvást az igén És szerte, síkra, bérezre tartván. ;
A
nyáj mellett
s
az ekeszarván,
Ersen állnak, hogy kövessék Egy jöv, egy hit, egy szövetség!
TÉLI REGGELEN. éjtszaka, — s nem múlt el
Elmúlt az
A
még zordon
földre szegzi
a setét
tekintetét
E
lomha rém, a mint hátrálva távozik; nappal oly rövid! nincs ékes hajnala, S elébb, mintsem szelíd alkonyba hajlana, Megint csillagtalan, vak éjjé változik.
A
A
reggel
Minden
s
ébredés óráin nincs öröm!
bizonytalan
s torz,
—
által a
ködön;
Téves, csalárd az út homályban, éjszakán; Ki vándorol s a jó irányt nem véti el,
A
széljárásra néz, s mikor
S megy ama
A
támad
jó vezér, a szív
:
figyel,
rszózatán.
békén pihen. - De arcza, keble hlt foka a meleg elrepült Ah, síri álom ez, s nem érzeti nyugalom Nem az, melyben félig viraszt az öntudat, S a behunyt szem halott helyett alvót mutat, föld
Az
élet
A
sziv
:
dobog
s
foly a lélekzet szabadon.
.
!
1
;
;
;
JQfHeméHyek
28
Lelkünk óhajt fénylt, mozgalmast, hangzatost
De homály, dermedés, némultság bántja most! Magába zárkózik, beteg s boldogtalan .
.
.
gyorsan kerülve meg Mint a téit a galamb, világot, életet: Szomorún tér haza, mert a táj lombtalan.
Felkél a gondolat
s
Dics mennyboltozat kékl
végetlene!
Hatalmas rengeteg, hullám, illat, zene! kopár a föld, borús az égi táj Eltnt Pára s felleg között bujkál a sárga nap, Siet, hogy a határt elérje hamarabb, Mint egy koronáját vesztett futó király. .
De, —
.
.
nem
A sr Mig
!
—
járnak fent e sötétl fellegek,
köd csak az ember köri lebeg, téged,
menny Ura
I
világosság ölel
A
.
.
.
? mindenségnek a léteilel ezt adád Mért köti bé a föld homálylyal önmagát, Mint a bogár, a mely vesztéhez áll közeli? .
.
.
Mily némaság s halál! Oh, alkotó Er! Ki, hogy dicsítsen, hozál mindent el Mikép miYelje azt a néma s a ki holt? :
Bocsásd
ki
lelkedet
Melegség habzik
S ezer
:
nyelv áld,
föld újjá leszen.
s ég,
át a
dermedt szíveken,
kiált,
kiket szavad felold.
Tekints ránk s óvj, nehogy télnek s éjnek frigye Szivünk' hideg, sötét levertségig vigye S legyünk kétség miatt széltl hányott pehely Te másaid vagyunk, - de mégis földi por, Sok álnok ellenség megejt, földhöz tipor Küzdj mellettünk tehát, s perlinkkel perelj .
.
.
!
Te, a
ki
e roppant világot alkotád,
S könnyen
Ers
a
semmiség méhébe
vagy, hogy teremts
fúvja szád
új földet, új
:
eget
.
.
.
!
:
:
!
i2Q
Dalok. Ódák-
A
melyen nem leend a kép ily változó, s romol az új eltt az 6 E nagy megújulás, melyért lelkünk eped
Megszégyenül
Van
reményünk
is
Midn Hadd
a föld,
már
sejti
!
boldog tavasz fell,
a
szebb lesz
Ah, lelkünk
—
;
más lombja, dísze ni
távol s titkos neszét
.
légyen hát fagyos, setét a láthatár,
S orczánkat a metsz vihar csapkodja bár Mi még ersebben fogjuk egymás kezét!
ÚJÉVI ÜDVÖZLET.
A
Vasárnapi líjsdg szerkeszt/éhez.
Fogadd
az újév
els reggelén
E
kézszorítást, régi jó barát! Ez a kéz egyiké a tíz közül,
Kik egykor oly vigan
s gondatlanul Látták az év int fordulatát, S föl sem vevék az elkallott idt. Ifjak valánk Emlékszel-é reá? Néhány év csak s régen volt az nagyon szív nyomó érzése mondja ezt! S többször megállt azóta a nap is, Hogy nézze Gíbeonban a csatát .
.
!
.
.
.
.
A
.
Órák
súlyát horda a pillanat
— Az ember most megvénül Midn
feléd
Eszembe
A
.
.
.
hirtelen
nyújtom ma jobbomat
jutnak a setét napok,
dermedés halálos
Min
.
.
napjai.
—
ha veszti pásztorát És szerte a kietlenen bolyong: Olyak valánk Egy hang se hallaték Rezgésbe hozni a holt levegt, a nyáj,
!
És lüktetésbe Tomp*
munkái.
1).
a
megállt eret. a
.
.
; !
!
!
1
;: !
:
költemények-
-\o
Nem Nem
volt er, mely köt, von, egybegyjt, egy emelt újj, mely irányt jelöl. Csodálatos, zord, képtelen napok! Te egy valál az elszántak közül, Kik legelébb láttatni mertek a
—
—
Múzsák oltárinál s szent berkein, hol megsznt az ég áldozat, S rom, félelem, halál uralkodék. -
A
Kik tudva kelték
a súlyos
gyanút
Hogy
visszavárják a dalt, s lombosán Óhajtják látni a fákat megint.
Te,
A
—
gyenge
kis galyat szúrtál vala
dúlt liget szenes földébe
le,
S míg gondosan ápolgatá kezed Hited sugalta, hogy kihajt az ág
:
;
—
Dolgozva, híve nem csalatkozál Munkádra szép áldást adott az ég Tiz év alatt az oltvány nagyra ntt, S a terepély élfa ágait Virág, gyümölcs borítja gazdagon, És lombja közt cseng a dal édesen. Virágozzék, érjen hosszú idt! S ma, árnyain fogadd üdvözletem!!
Most nagy
—
robaj, sietség, hajszolás
Van a sajtó- s iróélet körében Egymást ezer külön czél és irány, Mint a keresztút, akként metszi át; ;
Nem
látszik a személy
Sok hang miatt Felled azt alig
Nem
a szó
mögött az ügy,
nem érthet.
tudjuk, hogy
—
élsz
szónokolsz az utczák szegletén, Utálod a czégért, a sípolást Munkálkodói csendben s láthatlanúl, Szolgálod a mveltség szent ügyét, Terjesztve a mi szép, hasznos, nemes, Mi szívet, elmét von, javít, emel :
;
;
!
Dalok- Ódák-
Kezedbl
De
a
mag nem
jó földben,
131
sziklára hull,
gazdag termést mutat.
.... Látunk
sokat, ki zuhatag gyanánt Zajongva és dagályosan rohan, Elnyomja a szót, mely lágy s emberibb S szétlocscsanván az ugró szirtéin: Por- és köddé oszlatja fel magát. Te zajtalan futsz, mint a mély folyam,
Mely
csendesen tágitja
;
medert,
a
virágba, zöldbe vonja a mezt Osméred-é, szerény, jutalmadat!? Az nem csinált s olcsó kitüntetés, De, melylyel e széles Magyarhaza
S
Derék polgárinál
A
találkozol
:
nagy szó! s díjad ez. közbecslés . Haladj, haladj tovább is útadón .
Ez
út igaz, nyilt
.
;
!
—
férfinak való.
Ki cselfogást, mesterkedést kerül, szórja el, mikép az itató
S nem
Jákob tévé, tarkázott vesszejét, Hogy a juhok reá csudáljanak. Mint volt, legyen jelszód: valódiság!
—
Lapod
járjon be kunyhót, palotát,
Szegény
s
gazdag köri végezze
Meghozva mindeniknek,
— Száraz kenyéren
a
mi
tisztét
kell.
is sok érzi, hogy csupán kenyérrel él ! leghomályosabb zugig vigye
Az ember nem
A Az Az
ismeret s mveltség súgarit elhunyt söket mutassa fel, Szóljon nemes, hs tetteik fell. S minden sorából egy nagy gondolat Nézzen reánk s értesse meg magát,
Mi képen a Megsznés S
a
jói-festett
nélkül a
mely köszönti
kép szeme
nézre
néz.
a vasárnapot,
—
—
:
;
:
:
T^öliemények-
32
Hasznos, vidám, szép ünneplést szerez Lapoddal a tiz év fordulatát Még sokszor ünnepeld! Isten veled 1
AZ ERDBEN. ,Mi bajod van,
kis
madárkám,
Hogy
elnémult báj-dalod? Ébred a táj zengzetére, S reszket érte És te mégse hallatod! .
.
.
A fagyos lég alig enyhült, Alig tölgyeit a fa még És az élet nem buzogva, Kincset ontva, Csak reményben
láttaték
S nagy váratlan íme megnyílt Ajkad a kikircs eltt Vesszszálon, mely fenn Hangjaidnál Töltéd könnyen az idt.
hintál
Pedig hangos szódra akkor Felelet se jött vala, a szellt, átbocsátván
Mint
Szaggatásán
A
ligetnek tört
fala.
Most jelenj meg lombos, árnyas Az erdség, mely fogad, Hogy zöld barlangos srje :
Újra szülje
Csengve-bongva hangodat
1
;;
.
.
:
Dalok. Ódák.
Most
fakadj énekre
Virágban
:
i
díszben
völgy, liget;
áll
Élni a nyájas napoknak,
Mig
ragyognak,
Minden úgy buzog,
siet.
Hisz maholnap szürke pir setét-zöld lombokon,
fut
A
Mit
reájok év halvány szinbe mártott Ecsetével futva von.
Az
Oh, siess hát Vagy lakod már Szebb táj, htlen énekes?!' «Ah, nem A szín bárha vádol Messze, máshol Szárnyam, vágyam nem repes! !
—
!
Csak Fenn
kedves
itt
lég, sugár,
—
s
lomb közt dallhatok
a
Az öröm
—
s kéjt,
Mely köri -foly áradatként, Érzem én, bár hallgatok! Egykor édes tépeldés Csalt bellem éneket, Rejtve nálam, Sejtett
Titka
üdvem, kéjes álmám
meg nem
férhetett.
Most
a fényes pára megszállt, valóság vesz körül a kedves, gyenge háznép Mily varázs-kép
H Ez
.
ki
.
.
.
S
.
így
boldog
:
.
zajt kerül.
Titkon birva titkom édes,
Hogy
tanú
s
kém nem zavar
.
ha
33
;
]
;:
lelemények-
34
Ajkam mért csevegne Melyet óva
róla,
Szárnyam, szívem bétakar?!
E bokorban, melynek ága Öszvehajlik fészkemen: Hagyd e teljes, e sóvárgott Boldogságot, Némán,
érzen^m!»
titkon
ARANYLAKODALOM. a násznép, a mely ma ötven éve Körülfogá az ifjú mátkapárt? S hol a szív, mely vágyban dobogva, égve,
Hol
Az
esküszó-
s
a szent áldásra várt?
A
vendégek lassan mind szétoszoltak, Nyugtatva rég a néma temetk S meg van java a régi vonzalomnak Ti nálatok, hn aggott szeretk! .
Még
akkor
a szív
.
.
csak remélt, sóvárgott,
Sejdítve ment a távol czél után Fakadt a lomb, hozott az ág virágot virág csupán! S bár üde volt is az Most a leélt, gazdag múlt néz felétek, Remény, várás kétsége nincsen itt; :
—
—
Omolhat
a levél
Ama term
!
ti
már szedetek
fának gyümölcseit.
És mily nap ez! minden cseng Örömit a perez ontja pazaron Itt
vannak
a fiak, s
itt
és sugárzik,
unokáik,
Öreg s ifjú sok, ölben és karon S úgy, mint ki félig alva, félig ébren, Tudalma két világ között lebeg ;
;
Látjátok a boldogság szenderében Mindazt, mi történik körletek!
;
;: !
:
:
:
Dalok Ódák-
i
És
annyi szép emlék titkon eljön sok felejtettrl tanú legyen: Nem fekszik súly az eltöltött idkön, 1
Hogy
Nincs szemrehányás
a
nagy
életen.
Oh, e csalárd vizén kik így hajóznak A sors-kegyeltek száma oly kevés
Mig
Nem
a
:
nehéz út vége millióknak
partra-szállás
:
partra -vettetés
.
.
.
ülnek k, a tél fehér havával, Bizalmasan fogván egymás kezét Alig szólnak s egy-egy tekintet által Foly köztük a szives, titkos beszéd. Kedvök dereng, borong... könnyen mosolygnak S elébb, mint a futó köd elrepült; Szakadt felhk között bujkálva a nap Egyszerre látni árnyat és dert. Itt
—
—
:
Oh
ez magasztos kép, ez ritka látvány
Merengni rajta lelkünk úgy szeret A homlok fenségén s szív tisztaságán Eltnik a felsbb eredet Érzés, kedély
Mely
nyugodt, mély,
:
.
Midn
kegyelet
h érzetével ti
ember
állva
fáradt vándorok!
Elménk e dús, e hosszú földi pálya Áldásain, küzdelmein forog. S ha szivünk kész, hogy érzelmit kiöntse Ajaki nk az igaz szót keresik, Mert számos év, világi jó, szerencse visszásán esik. Nektek kivánva
—
És mig magunk Állván az ut
s
felett
.
tiszta tenger,
ide jön és innen kilép.
Körletek,
.
:
fölzavart, sekélyes volt elébb.
— Az életben kétszer legjobb az A
!
mélyen sóhajtunk,
forgószél közepén
35
!
i
j6
;
T^öltemények
Rövid
Az
s
minden, mit nektek mondhat ajkunk boldog ünnepén
élet e szép,
:
Rátok, kiket a zajgó élet árja El nem szakaszthatott, együtt ragadt, Egyszerre jiön a vég, mely bezárja Szelíd álomra a szemhéjakat
A FOLYAM. Messze vad bérczbl eredvén Ervel tágíta medrén, Szirteket tört a folyam S nve egy két rokon ággal
:
;
:
Most nagy
téreket szeg által, Zaj, robaj közt hangosan.
Bor-, kenyérben gazdag a part kívül még sokat tart, Ki idegen s éhez, Kövér tulkot és tüzes mént
S népén
Ezerenként, seregenként Nevel a rét, a mez.
A A
mélyben szerencse várna merész és bölcs búvárra,
Ki leszállni volna kész Így porondban és iszapban Keresetlen, felhozatlan ;
Arany-szem
s
por oda vész.
Vihar, villám század óta Sok sziklát hányt a folyóba, S az keblét megülte lenn Törné vinné árja mosná Örvényessé, rohamossá Teszi ez a küzdelem. .
.
.
.
.
.
:
:
Dalok- Ódák-
Ha
felgerjed
bsz
i
haragja
:
Vakon tépi és szakasztja Önmagára partjait S színig töltve árka öblét, ;
A
lapályra ront s ömöl szét résen, mit árja nyit.
Tág
Majd megtér
s
Ert, mélységet
foly régi fektén,
jelentvén
A
hatalmas viz-gomoly: Gátat, töltést elsodorna, Nem szabályozná csatorna Ne amarra, erre folyj!
Olyan, mint a puszta méné,
Még
nyereg nincs erre téve,
Sem szájába vetve Mért hatolna arra
fék.
—
gálya? Vad örvényi és dagálya
Menten Ott
is,
elsülyesztenék.
hol fenékre látni,
S alig tetszik folydogálni Oly nyugalmas, oly csekély Nehéz általmenni rajta .
Érezé,
ki
:
.
.
néki hajta
Meggázolni mily veszély!
Mit
álltok a part
fövényén
— Art, apályt szemügyre vévén Gond-ütötten, komolyan? .
.
.
Ilyen volt és ilyen
is
lesz
:
Gyors, dagályos, mélyén szirtes
Mindörökké
e folyam.
37
; !
i
J\öltemények-
jS
ÉN! Bús asszony
önti a halottra
Köny:
záporát Kérdez, felel, nevén szólítja kedves jó urát.
Végig borong nyög panaszszal Hivének tetemén árva gyermek Szegény vak özvegy Ki táplál minket? Én! :
.
Szavára Ki
dúlt,
ily választ
Úgy
dolgozik
Serdl
A
.
.
!
ingó hitének ada :
.
.
úgy fárad
!
.
és fut
magzata
hogy
jó asszony felejti már, keres a halott
Nem
.
.
.
A
kis leány fel-varr s fonással Tölt sok hosszú napot.
De
A A
sápad, sápad...
s
nagy beteg
lesz
kezek
dolgos
kis
piheg
mellen keresztben,
Fáradtan fekszenek.
Már-már
Végs
elszáll a lélek, ajka
lehelletén
Ah gyermekem Ki táplál
:
te
!
engem
.
Hallják sokan ... Kiviszik a leányt.
.
is .
A
?
—
ha elhagysz,
Én
!
temetbe
És éldegél s nem lát az özvegy, Nem semmiben hiányt.
.
!; ;
:
Dalok. Ódák-
Nyugodtan
'39
van, ha a kosárból
Az
eleség kifogy Korsót, kosárt megtöltve újra Nem tudja bár ki ? hogy' ?
.
.
.
:
Én Az
istenem fel-felsohajtgat éjnek idején, S mindig szelid, közel súgást hall ? Én Ki táplál engem !
.
.
.
ALANT ÉS FENT. Miért néznél
a
ronda
földre,
Ha
az eget szemlélheted ? Lent sok vészes, csalóka, Jelenség bántja érzeted. :
dre
Fojtó párát lehel ki a föld, Verejtékén táplál penészt
Keblében undok nyveket költ szinén mérges gyomot tenyészt.
S
bút iszol habzó kehelybl, Remélve szived' zaklatod Futó gyönyör gyötrelmeket szül,
Itt
!
:
A
—
szerelem kárhozatot.
Mily zrzavar, fázás, szorongás Kábán szédelgnek a fejek Mily kárvágy! mit eledbe dob más: elejtenek. Hurok s a .
k
A
por lelép, s a sár befecskend, Bármint utáld, bármint kerüld. Magánál lentebb nézve becslend
Az
—
alacsony
s
elvetemült.
.
.
!
;
i
^o
:
.
költemények.
Dicsben él, hal, s megáldva sok gar, Ki ügyesen amit vala S a szentnek,- jót, erényt ki szomjaz
—
Maró
eczet vég-itala.
Miért néznél
a
ronda
földre,
Ha
az eget szemlélheted? Szorosság fent nem fogja trbe
Látásod és eszméleted!
Repülhetnek
s messzi, messzi fel Feletted a nyilt végtelen, S hol a határt nincs, a mi jegyzi tiszta, könny, kék elem. .
.
.
.
.
:
A A
hajnal ott kél bíborágyán,
Melynek
rózsái közt aludt.
Ott lángol a nap, s a szivárvány Épít magas, szines kaput.
A
harmat onnan j,
S
A
—
az illat anyja kelyhibl, kit a lég finom árja ringat: víg madár ott zeng s repül.
Oda
száll
S bár
Nem
a lúlon
rejt palást van, szárnyakon
érni földi
Remény s hit, szép találgatásban, nem ösmert tájakon.
Jár a
Isten magas, szép
mennye
Repülni gát nélkül lehet:
Dicsségét,
Oda
titkát óhajtva,
lehellem lelkemet!
.
.
.
!
Majd
ha
;
;
Dalok. Ódák.
141
NOVEMBERBEN. 1865.
(Horváth Lajos képviselnek, barátomnak)
A
polgár-ünnep víg zaját benn, Beteg-szobámból hallgatom; Zászlók lebegnek, hangos éljen S heves dal zeng az ajkakon. Mily lelkes nép! a czél nemes, nagy, A honfi-érzés h, meleg Oh nemzetem bízom tebenned, féltelek! Bizom, de mégis .
!
Birod -
A A
.
.
—
—
megáldva dús ervel
férfiasság záJogát
nyújtott vas-kesztyüá maroktól
Kezed még
vissza
ers
nem
—
vonád.
de Hamar-bizalmas, gyermeteg
Edzett,
vagy,
ah,
.
Nem
a
kemény
jó .
is,
.
szorítás-, a lágy
Simogatástól féltelek!
Harcz
szült s nevelt
;
—
támadt belled
Sok, sok, ki volt hír- s tettre hs szablya s tr eltted annyi Viaskodásból ismers. Osztál vágást, értek döfések, Melyek sokáig vérzenek a sebHagyján a sebz fegyver
A
.
.
:
Gyógyító
Szörny S
a
.
—
irtól féltelek!
az ég,
midn
haragszik
magasságból mennydörög;
—
a gyenge szív Tölgy, szikla reng, Fejét meghajtva könyörög .
.
.
1
i
!!
!
J^öltemények-
4
Az égnek, nem zord fellegétl, Melyben villámi rejlenek: Hanem mosolygó fénye- s színes Szivárványától féltelek
!
—
A
tenger mély s nagy, messze a part, Hullám, hullámra kél, dagad Nincs szünet a kemény viharban, Nyugvásra nincs egy pillanat De leng a bárka s van remény, hogy Sznnek, fordulnak a szelek; Hajód, hol könnyen megfeneklik .
.
.
.
.
.
•'
A
rév sekélyin féltelek
h
De nem Te !
maradsz magadhoz,
Kísértésben, bajban szilárd Így lészsz felmentve, állj vagy essél,
Ha
a
jöv
itélt,
birált.
Légy, légy ers, munkálva, s hitben, Se vakmer, se csüggeteg Had érjen a boldog csalódás: Hogy ok nélkül féltettelek! .
.
.
HAJTSÁTOK MEG.. Hajtsátok
Kertem
meg
rózsafái
fejeteket, :
az óra, hogy Téli sirba szállni Itt
le kell a
Megsárgultan omlik madárka hallgat; Dérré válik, hószint
a
lomb,
A
A mezn
a
harmat.
játszik
:
'45
Dalok. Ódák-
Fejetekre, el-befedve,
Puha földet hányok, Csendes álom, nem halál A temetség rátok!
S míg a tél fagyát Annyi elhaló fa
lesz
siratja
:
meg
Ti
lesztek jó szülétek
Kebelében óva! Kit nyilástok, hervadástok Kéjre, búra költe Én leendek, mig pihentek,
Álmatoknak re.
És mihelyt a kikeletnek Langy fuvalmit érzem, S a rég szunnyadó ernek Ébredése lészen :
Kezem
által
széttöretvén
Sírotoknak zára, Felbocsátlak bájos életuj virágozásra!
S
Oh, ha
Könyem
Ha
a sitt,
melyre annyi
elhull titkon,
a sirt a
temetn
Fel lehetne nyitnom
is !
.
.
.
A VÁNDORNAK. Kalandos utad merre hordoz? Térj vissza a hármas halomhoz, Világnak vándora!
hogy elfeledjék legtöbb, ha vendég, Fordulj ott bárhova.
Arczod
látják,
Idegen vagy
;
.
.
.
;
I44
! ;
!
:
:
'h'ölleménvek-
Oh
mennyi van,
ki
jönne
.
.
.
jönne!
.
.
Vágyódás közt omolva könyje
Gyötrdik S bús
—
szertelen,
szíve csak remélve enyhül
.
.
.
Te
elszakadsz e drága helyti Önként, keservtelen
A
gyászt hivéd itthon feledni ? jársz gyönyört, élvet keresni földnek távolán? Ki sors-vészszel daczolni látszál Hited megtört? s mint gyenge nádszál
Vagy
A
Földig hajolsz talán
?
De, bár öröm-
s
A
lészesz ittas
más borától
fény-lakba nyithass .
.
.
A mámor oly rövid, Hogy bú s árny ismét rád omoljon Mi is felejtetné az otthon
—
Fájdalmát, örömit?!
S ha
A
férfihoz, nagy veszteségben bánat ill csüggedés nem, Mely kór gyanánt ragad :
—
:
Reményed látva, lombot lásson, Bús, kétked a pusztaságon. Ki nem vall az tagad
—
:
Viraszd
át a
zordon, nagy
Fogjon körül gonosz És képtelen sötét
éjét,
kisértet
Hogy érezd a bbájt egészen, Ha gyúlt szövétnekkel kezében,
A Vagy
Ama
hajnal kél föléd!
tán a mély s örök sebeknél, csáb-utra tévelyedtél,
Mely
csillogó,
—
s
rideg
1
:
::
;
:
Ódák
hatok.
14
Ki agyrémét követve jár ott, Szolgálni a széles világol
Elvész övéinek.
Csak Isten napja, mely derengve Süt milliók- s az egyetemre, Osztván fényt, életet Szivünk szk körben ég fáklya,
Hadd láttassék meg fénye, Min oltárunk felett! Tedd bú
örömben, tedd
s
lángja,
alant, fent,
A
mit reád amaz örök, szent Kötelesség róva És utad bármily messze hordoz Térj vissza a hármas halomhoz, .
.
.
Világnak vándora!
AZ 1FJU KÖLT. Hová visz könny röpke Te csalfa lepke oh hova !
Nem
szárnyad, ?
köt le a virágok serge,
Az ér, mely fut játszódva, csergve, Sem a sziklák bársony moha! Homály, verfény
Mez
váltva kel,
—
nyílt
völgy szorosa helyt Ragyogva szárnyad szines holdja Repülsz de gyorsan elcsapódva Már a Üget bajboncsa rejt. a
:
.
Magasra
.
.
!
szállsz s
virágsziromhoz
Hasonlóan lendülsz alá A lég magán súlyúi nem érez, Nincs szó, nincs kép röptéd neszéhez. Azt szellem-fül se' hallaná! ;
I
ctmpa
mun'r
i:
1
1
:
1
Költemények
4t>
Meghordozasz
Mely
távol vidéken,
nevetn
feltekint ránk
;
Követlek merre szárnyad lebben
:
rcmon, rózsás ligetben S komor magányu temetn. Setét,
csapongsz. oh állj meg, állj meg. szép foglyomat! Szeszélyed gyakran oly közel vár S bízom, mikép enyém leszesz már, Te csalfa lepke: - gondolat!
Játszol
Hadd
.
.
.
bírjalak,
.
RÉGI JÓ HÁZAM! ílgy óhajtom, égek látni Annyi, annyi év után!
Almaimnak kétes útját Messze földön mig futam, Melyek egykor a sikon a Házai, udvart jelelék is híva integetnek A magasló jegenyék.
Most
Láthatom hát nemsokára
Ama
tisztelt arczokat,
Melyeken, mint oltárképen, Nincsen szepl s karczolat. Nyílik a kör ... ah az óra
Nékem
üdvöt szerze
S vágyom
itt
.
.
újra-élni a múlt
Kedves, édes perczeit.
S míg ez érzés úgy Van, mi gátol
Nem
s
siettet,
visszatart
Játott-e ez a ház is
Rázkódást és zivatart?
:
.
.
.
;
:
Dalok- Ód.ik.
.
.
.
Távozunk,
Elsötétült,
Ház
—
romba
147
mi fényes, ép volt
s
hull
.
.
.
galambja, kert virága
Megjöttünkig elvadul.
Hátha itt is változásnak Hordja minden gyász-nyomát! Búbánatban, feketében Lelem a ház asszonyát Komor csend a folyosókon, Vén a lak udvarán S urát kérdve a cselédtl Ez bámulva néz reám.
f
.
.
.
;
Hátha
a zárt
Mérges
állat
kapu mellett agyarog,
Ingerült hang kérdi beirl
Mit kívánok? S megütdöm
ki
Hátha
:
vagyok?
a lakóknak
Ösmeretlen képein
— hátha —
.
.
!
mig von
a
Tétováznak lépteim.
Ah
visszatérve, ! jobb lesz tán, múlt képéi rzenem, Ha megcsalhat s bánatot nyújt
A
A
valóság, a jelen. a tájnál, hol az
Szebb
szi
Fagylaló szél átsuhan, Másolatja, mely mutatja Festve bár, de lombosán.
A
ház, mint volt álljon
:
a fal
babértól zöldeln ; Benn, helyén a régi bútor,
Vad
Láng, parázs a tüzeln. és asszony arcza légyen
Ur
:
vágy
!
Költemények-
148
Nyilt, redtlen, mint vala a légkör fényes, hangzó ;
És
Az örömnek Lássam
általa.
a család virágai
Folyvást
ifjan
és
üdén
;
A
fiúkat játszadozva
A
gyümölcsös zöld füvén
;
Mint
A
—
repül a sárga hajfürt, picziny ajk mint cseveg szép emlék nálam ezt .
A
Képet örökítse meg!
KI
A SZABADBA...
Ki a tágas, szells szabadba! Az emberektl elszakadva, Föl a halomra, bérezre föl Hol a lélek szárnyát kibontja, Enyhül az élet terhe, gondja,
—
S hévsége nem
nem
tikkaszt,
öl.
Oh, láttam én gyakran ez ormot,
Midn
lángolt, kéklett,
Ösmérem
borongott
a zöld halmokat.
Mulattam a vén cser tövénél S bokor mellett, mit a kel szél Rezzentve, játszva, hajtogat.
lm
a viszhang, kit játszi gúr.ynyal
Egyik bérez
Mig
a
másikhoz
szk
utal,
völgyeken. lm a patak, mely lomb között jön, Elvész alóla medre rögtön S lehull - tajtékba törve lenn. elhal a
!
;
;
;
:
Dalok- Ódák-
Ah, mégis
új
mind
14c)
e jelenség!
Könnyed szabadság, büszke fenség Vészen bubájával körül S mint a fürd madár a habba
Az Én
Erdcsendben dalok csatája Szines virág hímezve váltja
A
:
édes, a szent hangulatba lelkem új vágygyal merül.
harmatgyöngyös
;
levelet
Hvös
szellt érzek fuvalni S igaz, mit a szó, csend sugal, mi
Borong,
.
.
.
fénylik, jajong, nevet.
Ha a fa szomszédján ert vész Magasságban, erben lesz A táj csodája, disze majd A zuhogó ár szaggatásit Gyorsan hegeszti gyenge pázsit
:
;
Ha
A A
vész az ág, a törzs kihajt.
tölgy, mit a nyár lomboz, ágaz,
kszáJ, melynek homlokát az ós, nagy idk korma lepi,
A A
messze látkör, mely a mennybl alátör: -- Mind, mind magasztos, ünnepi! kristály lég, a
fény,
Oh isten szép, szabad világa, Igazsággal, fénynyel megáldva, Kútfejeid mily kiesek! homlokom kihlhet, Szivemre száll vigasz s üdlet
Hol
Én
ég
kebeledre sietek
Ezer csudával íme rakvák
Az
ég, a föld, e kincses
aknák;
;! !::
1
5°
!
KöttemSr.vfk
S ha Vagy
a lélek fenn,
Ugy
boldogít e gondolat!
a
S mint
mélység
hab közé dl légbl,
a búvár, ki
Él a fennrl
Mig Ert
fenn ragad,
fölé borulok,
:
vitt tiszta
rá mélység
s tenger borúi innen kölcsönzk, innen S mig lenn futok, küzdelmeimben !
Én lábam meg nem
tantorul.
BNBOCSÁNAT. Álmatlan éjben az ágy vánkosán, Zarándok-úton s a templom kövén Oh, mennyi köny hull szélyel titkosan,
A fájdalom forrásiból Midn felkél a vádló Melyet sok év
jvén! síri
Fedett arczczal sóhajt a
Azt
bnös
bnhd
:
meg vétkemet
Isten bocsásd, bocsásd
— Én
árny,
és hallgatás temet,
kéjt vadásztam, tudva bár
mely rajta van Lábbal tapodtam hséget, frigyet a sivár átkot,
;
—
Eszeveszett valék és fajtalan drága szivét meggyilkolám, Szétszórtam édes, szép családomat! Hah mily örvény menten alábukom. ;
n
A
.
Ha -
"Rezed,
oh
Szerettem
.
Isten,
.
!
nem támogat
a cselt,
álnok utakat,
Hamis keresményt és ragadományt; S barlangomban abból rég semmi sincs, Mit ott orzó kezem halomra hányt.
E
kéz e kéz! vérfoltokkal tele Pedig folyvást rült hévvel mosám .
.
.
.
.
.
!
;
:
Balok. Ódák-
És dugnom
keli
.
.
tndnöm
s
.
szüntelen,
hóhér pallosán.
Isten haragján,
Te ültetél tanácsba engemet, Igaz biró s igazság istene! Rám biztad az itélet mérlegét, De az kezemben félre billene Bnöst feloldtam, nem az igazat, Megronta kegy, hiúság, önhaszon Oh, megindúl-e most jobban az ég, .
.
.
:
Mint egykor
én,
-
a
.
.
.
könyn, panaszon?!
—
Megvetve, oh Isten, törvényedet Kicsúfolám hatalmad, lételed! Igaz vagy s rettent, midn magad' A tagadóval megösmérteted Ki lázadón reád fegyvert fogék Saját szivembe mélyedt fegyverem A mélységbl kiáltok: könyörülj! lm bnbánatban mellemet verem
:
:
.
.
.
Az
.
.
.
köny ömöl, csak S hogy Istenhez fordul bocsánatért Szétválni kezd lelkében szín, salak. S ha a sziv meglágyult, mint a viasz, Uj ember lenni a bnös ha kész Felé hajlik az égi irgalom: Bízzál fiam, bnöd bocsátva lesz !
A
arcz porban hever
h vezekl
bnét
s
a
látja
.
.
.
:
S
te,
Hogy
furdalást
nem ösmersz
.
.
s
.
üdved
ácsorogsz fényes ajtók körül
Hivalgón hordod
a Kain-jegyet, jobbulás ró' ad le nem törül Tetted leend majd ellened tanú, S tz, mit fejedre sok nap gyjtöget Neked, áruló! nem bocsátja meg. Ne is bocsássa Isten, bnödet!
Mit
:
.
.
.
az,
:
f\öltemétt)
:
;
<""
HA. Ha a jó sors rám bizta volna Halmon leendett én lakásom, felfonódva, A hol repkény
:
n
Fagyai
A
vad rózsa nyit rakáson.
s
—
erd, háttérben bérez, vár-rom, szép, mely véd észak szeletül
Mely
S hol már kiesb a föld, A hegy nyájas dombbá
fa
term,
szelídül.
hs árnya rejt el, fenn vércse héjáz, galamb, Patak foly s szökdös lágy csörejjel Ott állna a csinos fehér ház.
S
hol a berek
Búg
—
a
—
Ha
—
—
ell kezdvén
lehetnék urává czélra más irányt követnék, Hol a futót nyert pálma várná. most,
Életpályám
s
jövm
:
A
Eltnve
a csoport
Mely zúg örök
körébl,
vásári zajban,
S menten a hivatal nygétl Várna munkám, díjam, nyugalmam. nagy eszmék láncza kötne kegyében: Pályámat én nem vágyva többre Így futnám meg szabad-szegényen.
Csak szent
S bizván
s
a jó Isten
—
—
;
Dalok. ódák.
i
Ifjúságom ha visszatérne, Bálványiért hogy újra küzdjön, S ama gyors láng, mely véget ére, Csapjon fel még a hamvas üszkön
S ekkor kisért bájjal, e föld Mindannyi szépe rám mosolygna S mondván sok édeset, hízelgt, Epedt pillantás ostromolna
;
;
:
Az
én szivem' nem ejtené
meg
Hatalma e tündéri bájnak Éltem szelíd, társa! téged,
h
Megint téged
választanálak.
A PALOTA.. HELYÉN. «
Felettem százados fák lombja függ,
A
föld szinén zöld
Hs
árny
alatt,
Heverészek
moh
terül
henyén;
ábrándozás között
a «palola» helyén.
Hol volt? hogy' állt? nem mondja omladék, Nevén kivl minden jel elveszett Nem látni itt ember kezét, nyomát, .
Csak az örök Kinek
dörg
s
ers
.
.
természetet.
szavát hallá a völgy,
A
hegytet közös vidékirl ? ? A képzelet Egykor mik estek itt .
Mig ...
.
.
épít és bont, rajzol és töröl.
A
Szeme
helyre fáradt vándor érkezik, tüzes, vonási
zordonak
;
Kardján, vértjén szól csorba s horpadás Ravasz, délezeg, félrabló, féllovag.
—
.
.
.
53
; ;
;
;
;
J^ölteminyek-
54
bn
Kicsoda , kit vagy üldözés vadon tájékra vezete? Kiséri-é s min emlékezés? Hol van, ha van, hazája, nemzete?
Eme
Ki tudja azt Italt
!
O
a
bérczen marad,
forrás ad és vadat nyil ejt
—
Rövid, rövid szendergés álma Riadásra s veszélyben állni helyt. ;
kész
él. Majd társ akad egy, végre több. Kiket, mint ár, a vak sors összehord S az éji tz vérszín udvarát
Így
;
;
Beüli vad, rongyos, kétes csoport.
Hegy, völgy e farkasok tanyája lesz, Kik túl-üvöltik a honos vadat Egygyé forr végre mind embertelen Törvényben, esküvel s Vezér alatt, :
Kinek hatalma mind-nagyobbra n, S tovább nyúlnak kifosztó kezei A név elég szemeknek álmait S szivek nyugalmát elrezzenteni :
.
.
.
És a mivel zug és barlang telik S gazdaggá lesz az átkozott tanya A nép bora, marhája, kenyere, A kalmár selyme, gyöngye s aranya. :
Év
évre
Szk S
j
már
;
—
és rejtek, szakadék
a had-, kincs-,
sziklát a
ggnek
bajMl földnép vasa
egyaránt
tör,
Orjási csert, ledöntve, bárdja hánt
Reng, zúg hegy-völgy
Mélyebbre
a
szenes
— meg-megroppanva
hegy
karó
;
száll
;
!
:
T>ahk. Ódák-
155
Száz vérz kéz követ
khöz
Bálvány-fákat vonszol
s
Feláll gyorsan s
ragaszt,
egymásba
ró.
mégis szilárdan az
Idomtalan, felemás palota messze el-1 átsz tet, torony, Sokat riaszt el, sokat csal oda. ;
A
Most
a vezér nemes szüzet rabol, Órizve azt frigyetlen hitvesül
S akkorra, hogy fehéredik
A
vak kebel
h vágya
haja,
teljesül
—
Apjok nyomán, zaj és vér közt, Anyátlanul felnnek a fiak És a gonosz köp odúiból
—
Egymás
A
habár
után gyorsan kirajzanak.
mennyi, mind saját útjára
Más más tetre
tér,
emel, czélnak czél, oromnak az orom Jól érthet, gyors visszhangban felel). ül s kastélyt
(Mig
Felst nem
néz, törvényre
Mely gyenge Ügyét
a
Tegyen,
gát
((k)c(rd
ki
bír,
s
nem
hajol,
eltte átszakad
ki fafd**
magának
dé
viszi
igazat!
Így, századok s sek költöznek el Jnek fiak, fiakra unokák;
Az
eredési hír,
;
:
hagyomány,
id
.
.
:
Fényes, mesés pólába burkolák.
S
a
dédsök
talányos czímerén
Hosszan mereng a boldog ivadék; Büszkén tekint családfájára ... az Fejdelmi törzs ágából hajta rég
.
.
.
.
6
I
;
T^clieménvek
5
De béke van ... a buzogány pihen Elhagyva a rideg, magas tett: A völgybe száll a maradék s megül (Fenn, egyedül bolyg a boszús eld).
.
.
.
.
És úszik
köznap
ott a
árjain,
Sarkantyútlan szolgál kicsiny ügyet Nem háborítják a múlt képei, Lassan, lassan homályosul, sülyed .
meglep
Elveszti majd a
Mit
jellem, arcz örökle
Nevet Végre
cserél
.
.
a népben
Ósfészke
.
.
vonást,
sjegyl.
más vérbe olvad végkép elvegyl.
át
.
.
romol, pusztul vele,
is
Mély repedés kezddik
a falon,
Szeglet válik, torony bukik le majd, És lesz a vár kietlen khalom.
kel mag
Ragasztékit
és csira
S vékony gyökér tágítja, mint vas-ék Egy-két rövid századra áll a rom, Hogy szomorú végét sirassa még .
erd borúi reá, örvény, elnyeli lm, eltntek a fal s az alakok,
Moh,
A
—
televény
föld, ez álló
.
;
.
s
.
.
.
Mint ábrándom gyors tüneményei
.
Találgatom hol állt a ((palota » ? Nevén kivl minden jel elveszett Nem látom itt ember kezét, nyomát, Csak az örök s ers természetet!
.
:
.
.
.
.
;
;
:
!
Ódák
Dalok
i
57
A GÁLYARAB FOHÁSZA. Ég
s föld
ers Ura,
látom hatalmadat!
Midn zúg a vihar, melyet fuvalla szád, A tenger forr, üvölt, — a hab hegygyé dagad, És martaléka
Mig
szem
a
lesz a védetlen naszád.
elvakul, a szív-ütés megáll,
Villamos fellegek gyors csattanásinál.
Látom haragodat.
A A
—
Látom
jó kedvedet,
békén mosolygó reggelnek idején
—
zöld lombja integet, háborgás helyén De a csend gyönyöre, a vész rémségei, Lelkemet csak alig birják érinteni. part
Fény
virít,
s
mosolyg,
nyugalom van
a
bsz
;
Oh! mert én
meglánczolt gályarab, rab vagyok, Éltem, vérem s erm a más tulajdona Bírám a porkoláb, törvényt korbácsa szab, legyek, fona. Mit, hogy serény, hálás és És csudálkozik s felbszül ellenem, Hogy szépnek, boldognak nem vallom életem'.
h
Trök
sokat, nagyct,
--és trnek
—
társaim,
súlyos, de evezünk Vérzünk, de hallgatunk, Ha vad vihar forgat habok torlásain, S nyög a tanácstalan rémület elveszünk Ha örvény és halál tátongnak fel vadul A gyarló nép s hajó általunk szabadul. :
Mi
küzdünk, hatolunk nagy messze partokig, bálványért, melyet a szív kincsnek nevez; És slyedésig a hajó megrakodik Dzsölni el, haza ! rab, most evezz, evezz S mig a merény dicse, a kéj, a kincs övék
A
.
.
.
!
:
Gúny
és
sovány
falat
azé, ki küzködék.
;
:;
:!
;
!
Költemények-
8
Mindez gyötr
—
s nehéz mégsem fohászkodom Könnyítésért hozzád, létünk ers Ura Hogy tunyán meg birjak nyugodni sorsomon, S könnyen lépjek vele öngyilkos alkura. Inkább legyen keblem tenger, mely forr, zajog, Tartsák ébren, lázban örvények s viharok.
Old
;
ha már elég s bölcs czélod engedi gyötrelmitl rabságom meg ne foszd, Lclk<*.m marezongja kín, testem láncz kezdje ki, Mert jaj nekem, mihelyt megszokom a gonoszt Mig rab vagyok legyek rab, de rab igazán, Tessék a szó, ha szid, és boszantson, ha szán. fel,
Ha nem
:
—
:
Oh Uram, hivlak a viharban titkosan! Téged keres forró ajkimról a fohász; Roskadnak térdeim, reám hullám zuhan, De nem csügged szivem, hitem nem tétováz. Mig Csak
az
Ítéletre eJjösz
azt,
hát Istenem
hogy rab vagyok, ne hadd felejtenem!
A SZABADBAN. Leng már
a
könny
déli szell,
Homály, köd elszéled vele; S a mennytl a még puszta földig Titkos folyamban átszrdik
Az
ébredés langyos lehe.
Kizöldülnek, fellombosodnak völgy, halom s a fzesek
A
Megcsordul majd
a teljes
eml
Sejtben, bimbóban a szüleml Élet feszül, lüktet pezseg.
;
!
Dalok- Ódák.
És
a
159
boldog megteljeslés
— Hogy lombot virág födi mosolylyal Lesz könnyen, kéjben — Oh mért születnek fájdalommal -
a
és
A
mi szivünknek örömi!?
A
rózsalomb közt a lugasban Fülemilék szállása van És mezején a tiszta légnek Együtt szállong az illat, ének
—
Fszeresen, bbájosán.
Bimbók
feselnek,
—
fördve reggel
Hvös
harmatban kelyheik S zöld lomb alá a napsugárnál, Heves csókjával mely alászáll, ;
Fejk' csak
Min
alig rejthetik.
áramlás! mennyi
bbáj!
szünet, nincs határ fény-, dal- és biborbul,
S nincs benne
— Az
illat-,
.
A gyors id ha szre fordul, Egy, óh csak egy maradna bár
FÜRDBEN. Az erd
utain
Járkálok egyedül
Szememben
a
köny
Váratlan egybegyl. hullt szirmot, mit a
A
Múltban felszedeget. Lábamhoz hinti a Játszó emlékezet.
.
.
.
.
!!
1
6o
!
:
költemények.
Minden, mint egykoron Táj, lomb, virág ... de nem Akkor kezed fogam :
;
Most nem vagy
velem Nincs a varázs, mely a Zöld fák árnyába vont, S fénynyel boríta be Romot, csermelyt s pagonyt. itt
:
Nézem, hová drága Neved véstem vala
:
Kiforrta, elveszte
A
bükknek oldala
De
;
szívem, bár sebe
Lassúdan behegedt,
Örökre megtartja Imádott képedet!
ESTVE. kebelemre Hajtsd fejedet angyalom Ki félsz a csendben, homálvban,
Ide, ide:
A kés
esthajnalon,
Halljad szivem dobbanásit, S érezd, míg a kéz ölel :
Hogy hozzád
szerelemnek Hangja, fénye van közel a
A TITKOS BETEG. Büszkén lépett az
Mely nem
ifjú a világba,
töltvén be a nagy álmákat
Más
nép között keresni jobb szerencsét, Sarut köt és vándorbotot ragad Frigyet sért és szent kapcsot pártütn bont, Könnyelmen elhagyva a szül 3 hont. ;
; ;
::
:
;
;
Dalok Ódák-
161
Az
idegen földön mosolygva fordul Feléje a szeszélyes sors kegye Édes, becses, hull ösvényére s annyi Ok versenyez, hogy boldoggá tegye. S néhány év hogy lefutja perczeit Alig van futni mért, kivánni mit.
—
Palotája kies vidéken épült, Hol a dús természet csudát mivel,
Fedvén dombot
s
tett
órjási fákkal,
A
völgyet szép, gyöngéd szülöttivei Lenn gyors folyó, a rét abroncsa, hol Az áradat kövér sikot locsol.
Bség
s
öröm, béke
s
erény a házban,
A bennlakók orczái fénylenek A n, az uj hon szke szép leánya,
—
vonzalma mély, meleg S melyet örök jókedv s játéka hord: Festi kép a kis gyermekcsoport.
Szelíd, nemes,
A
érdem már nevét
hála a szilárd polgári
Arany könyvébe
dönt
a
nép közt
jót dijaz
s
fenyíti azt, ki vét.
Szava
Ha
irta
s a
tanácsban,
Ügyefogyott, szegény fe.nhangon áldja, Szivének sincs titkon magára vádja.
—
és mégse boldog.. Szerencsés, dús, tisztelt, Tagadja, rejti bár, de hasztalan Arczán, lényén sok rendkívüli jel szól, Hogy e szívnek titkos, nagy harcza van. hab szabálytalan rengése fent !
A
Mélyen rejl nehéz
sziklát jelent.
Eltte a felséges táj kietlen. Roppant ó vár csak puszta khalom,
Az Tompa
emlék, hir
munkái.
11.
s a
hold
.
bvös
világán II
!
i
6
:
leölte menyek-
2
Nincs si árny a bástyán, a falon S bár volna megjelenniük szabad
Nem
A S
;
:
ismerné a halvány árnyakat.
nap nehéz, az
éj
nem hoz nyugalmat.
feléje kik szeretve hajlanak
Övéi közt
is
Mosolyg bár
reds
bús,
:
e homlok,
nemes, szelíd ajak
a
;
Verfényes, nyájas völgy ez, felette Rideg szirt az, köddel befedve.
sr
Kit a csend nyom, megrezzent a
h
zaj, a
nyert
Hozsánna, melyet a nép rivall, Távol mereng, és lelke nincs jelen, ha Mulatva l meghitt barátival, A kéz, mely gyászt nem oszta senkinek, Kezet szorítni gyors, de jéghideg.
A E
kor halad
néma
s
az évekkel
nem enyhül
harcz, talányos gyötrelem
Ah, ellene
Gyógyf csak egy lávol mezn Az a nagy s régi baj honvágy, :
Gyógyf-termö
Oh
:
a széles föld határán
terem. az
—
a
föld a kedves haza.
h
honvágy mit a bujdosónál enyhit a szerencse, hír, vagyon Magasb lelken még tetszbb e nemes kín, (E fényl rozsda a színaranyon) Mely bár emészt, gyötör, könvet fakaszt szenved hiven ápolja azt. a
.
.
.
!
Nem
A
A A
honvágy, mely lelknkhöz forrni földet és javát, ha idegen. Szegény beteg sok évtl is ugy
—
!
Mikép a Már-már Haza
tiltja
volt,
nád, a felvont idegen. Mit egykor zengni hallá repül hivá az a hang élve, halva. .
.
.
! !
: :
,e!
Dalok- Ódák-
S érezve, hogy közelget a határhoz, Hol bujdosó pályája végi lesz, Imígyen szól az írás józsefévei Az ágy körül siró övéihez Áldásom rátok ... de esküdjetek meg. Hogv a szül hon földébe temettek :
DENEVÉR. ösmerünk, jól ösmerünk! S kérdezzük a természetet Mi czélja volt, hogy csuda légy.
Oh
Féreg-
madárból összetett
s
?
S keltsen szokásod, alakod Ellenszenvet s utálatot? Hátrálsz, eltnsz a fény ell, Mint kit a forgószél sodor; s élet zajong odor! gyanús Rejt hangtalan, is sötétlenél mért ! van jól A nappal tüneményinéi ?
Mig
öröm
fenn
:
.
.
Hanem
.
.
.
mihelyt az est
leszáll.
Elhagyva titkos üreged, Repkedsz bátran, arczátlanul,
Szemünk csak hogy ki nem vered Az ember elbúsul, ha lát Várhatja már az éjtszakát .
.
-
Tudjuk, hogy a reggel gyötör, És vágyad a homály, köd, est,
Nem
is
hiszszük,
hogy hajlamod'.
Hogy undok brödet
levesd!
De mért vagy olyan nyugtalan Kétség nálad mi okra van? -
?
*>
!
:
;
l^filteményck
i<->4
Találgatod, hogy' lenne jobb Elbújni, vagy szálldosni fenn? Ah, nem tudod mit érts eme Bizonytalan szürkületen? :
:
És zavarod nagy
Hogy
a miatt,
alkonyul-e, vagy virad
RIZD
?
MEG...
rizd
meg, eh lány, a virágot, közt hervad el Tanúd' a szép órát ha várod, S ajakidon mosoly ha kel.
Mely
fürtéi d :
Hogy
kecsesei bájad'
Halántékod
Es
fonja
még át.
emelje:
—
szívesen árasztja kelyhe
Letörve
A
hn
is
jó illatát.
tengeren ha
Hol
jel
mutatja,
bsz
elem Eltünk egy-egy szép pillanatja Miért múljék emiéktelen!? tört hajót a
Jelöld
A
meg
azt!
Melyet bejárunk,
világ tarka, víg
De
:
mez,
feledés jön ott utánunk,
S mindent bepókháloz, besz.
Ha
majd a hajló kor s az élet Komolylyá tesz, gondokra hív Mint szi nap borong kedélyed, S ritkán, lanyhán hevül a szív :
A száraz, kis virágra esve Tekinteted véletlenül Illatja ér, mint akkor estve A halvány szín elevenül.
.
.
.
;
::
;
!
:
Dalok- Ódák.
Meglebben
A
táj tisztul
Feltnik
Egy
a .
bvös .
.
165
fuvallat
köd
s
—
a szép múlt,
pára vész s jutalmad ;
édes, boldog óra lesz.
HALDOKLÓ MELLETT. Beteghez
hívtak.
Kés
Csillagtalan, mélységes
vala,
éj
néma
éj
;
Félelmesebb igy mozdulatlanul, Mint a midn ég és föld háborog, A szívre nagy, zordon teher nyomult
A
semminek, kietlen érzete.
Zaj nélkül léptem a szobába, hol
Csend, tisztaság, de
sr
S az
mécs homályán
ellenzett világú
lég vala,
A
halavány, nehéz beteg feküdt volt. Szegény családtalan Ösmertem a jámbor, becsületes, Kevés szavú, de nyájas férfiút Elttem állt egész alakja a mint
Egyedül
:
Ujját állán nyugasztva könnyedén,
Reám És
emelte nyilt arczúlatát,
hallgatott a szent falak között.
—
Hozzája lépve észrevétlenül
Fényl, szúró szempár
fordult felém, visszakapta gyors tekintetét. Köszöntve t, tovább vivém a szót:
Majd
,Te hivatal barátom, «Jól van,
—
jól!))
itt
vagyok!'
válaszolt kedvetlenül,
És szemeit behunyta
hirtelen.
Elalszik tán. Leültem
;
Min
csend
a csend, a haldokló
leve.
köri'
!;:
1
;
!
.
J^ölteményck
6fc
Néhány perez múlt
s azt
vettem észre, hogy
Csak tetteti s nem alszik a beteg Szemhéja szk nyilasán kémlelé Készlök-é távozni ? Nem s legott :
Keményen «Oh, én
Ugy
E
szólt,
—
!
szaggat
itt
.
gaz betegség
vagyok
.
.
!
.
meg itt meg mindenütt még bizony megöl !í .
.
.
.
.
—
,Csak türelem, csak bizalom! Hiszen Még nem halál a terhes nyavalya Majd felemel, ki a kórágyba tn Az Ur tr, kegyes hatalma nagy, ;
;
Mely Hogy
visszahívhat a sir szélirl, élj,
örülj, s
jóvoltát magasztald
(Figyelmesen nézett rám
a beteg.)
De
életünk bizonytalan, rövid, toldhatjuk meg egy araszszal is Így, bármikor hív és szólít az Úr Meg kell nyugodnunk bölcs határzatán S eme fohászszal hunyni bé szemünk' Atyám, kezedbe teszem lelkemet! (Nagy visszatetszést szültek e szavak.) És látod, sok, sok bú, gond és baj ér Hol bujdosunk, az élet útain
Nem
:
—
Könyek borítják a nyomot; s kezünk Sajgó szivünkre nyomva szüntelen. Szeretteinket a sír fogja bé, Szemünkre köd, lelkünkre bánat ül, Zord, puszta lesz az élet és világ. Elfáradtunk, fejünk aláhajol S magunk sóhajtjuk ezt: elég, elég! porba tér, mi por, Jól is van így halhatatlan: Istenhez siet. Valóság lesz remény, vágy, sejtelem, Mélység, titok megnyitja kebelét. !
—A
A
Mi
—
nagyot vetvén magán,
roszúl, igen roszúl
a halál ? uj élei útja az,
!
;
:
—
;! ;
:
Dalok- Ódák-
167
Holott tartóst nyerünk törékenyért, a szennyes rongy helyett!'
S bibort öhünk
Ekkor fejét felkapta a beteg, Es képibl kikelve szólt vadul « Hiszed te azt, mit itt nekem beszélsz Hiszem!' rebegtem és megrezzenek
,
?i>
.
A
.
.
kitörés váratlanul esett,
S ijeszt volt szó, Bolond vagy
arcz,
szem egyaránt.
mégse, oh te nem hiszed, Nem hiheted e zavaros mesét !» S a CLont-kép próbált rám mosolygani
.
.
!
.
„
.
.
(El nem felejtem e szörny, ez álnok S undok mosolyt, melylyel megnyerni
Hitetlenségnek engem,
a
akart).
És folytatá « Adj jelt tehát, ha tudsz Mutass nekem, ki onnan visszajött, Hogy tle halljam, ott túlnan mi van ? Képmutató, álnok pap a ki vagy! Gonosz játék, melyet velünk ti ztök! :
Hirdetve
A
azt,
mi bántó
kisded, a mint ért
s
képtelen.
s figyelni
bir
Rettegtet, nyügz tan rabja lesz S menekni nem bir ifjú, férfi s agg,
El,
Oh
haló ama nyomás alól ? ez se, az se ! rémet, árnyakat
Mutattok ennek is végperczein!» Gyengült a hang, a f alásülyedt. Szegény testvérem, eszmélj, csillapulj
—
-
,
Félre beszélsz! a láz zavarta meg Nyilván eszed, s onnét e zrzavar Osmértelek, erkölcsös és szelid, Istenfél valál te s nem gonosz .
cNem
ösmerél!
Olyan,
mint
De
—
.
.
.
.
.'
—
Istentelen valék! e szó jelent neked! mely nekem csak ezt tévé okos. :
Rövidlátó!
minkbl
a világ áll!
!
!
1
68
:
T^ölteménvek
Szemedben úgy-e
az mind jó
s igaz,
törvény eltt nem állt, Vagy nem volt a pelengérhez kikötve, S nem bélyegzé meg a közvélemény? Ki a biró
s
Ki rendes, a szabályt Ki áldozó, alamizsnát
nem
hágja
át,
oszt
ki
S a templomban buzgón imádkozik? Hahaha én jól jáhztam a szerep Gonosz levén, igaznak látszani volt S a megbánás nem háboríta Étvágyam, álmám és becsületem. kaczagtam Éltem egy két !
;
:
;
.
.
.
.
.
—
még,
6. a
!
.
Midn
lejátszom a bohózatot S mindennek vége, vége lesz övökre
.
.
—
.
!
hit, jöv, Nincs semmi! és nem is kell! !» Remény, megverlek én s elútasitlak Így szólt, de szólt nagy háborgás között. .
—
.Boldogtalan! mért
nem vagy
.
.
hát nyugodt?
Mi
e vívódás, e kétségbe'sés, Mely hányja, tépi bszült lelkedet
?' .
.
Nem
folytatám. Hosszú szünet leve mécs ingó világa mozgatá Az ellenz árnyát az ágy felett.
.
.
.
A
Verejték lepte a kór homlokát, Lélekzetét fuldokva szedte nagy, Nehéz harcz volt, mit látszék küzdeni, Vergdve, mint a rémült skorpió, Mely vég, halálos csípést tn magán. ;
Mozdulatomra Nézett reám,
felriadt
s
.
.
.
mern
felém nyujtá kezét
.
.
.
Boldogtalan, mért nem vagy nyugodt! Felelj meg e kérdésre tenmagadnak Mondod, hogy jól tevéd, a mit tevéi
,
Emlékidbl végy Üres beszéd:
hit,
hát enyhletet!
lelkiösmeret?
:!
Dalok. Ódák-
Fogódzzál Itt
a
gúny-
Mi
tagadásba
s
meg
a világ, tartson
169
semmi
háborit, ha túlnan
!
—
lm
a világ!
sincs?'
Felkeltem ágya szélirl, de szökött, mint a vad, és kezem Rekedt kiáltás közt ragadta meg: «Ne, oh ne hagyj itt, vallás embere! Oh hallgatom már, hallgatom szavad Irtózom félek s nem tudom mitl ? Hah, mondd meg: mit tegyek? hová legyek ?»
Reám
!
.
S mondám
.
.
.
:,Bízz'!'
.
.
.
Taníts
És
.
.
.
Kezem
meg
rá
:
mikép
távolítsd el
.
— íNem merekb — >Higyj.' «Nem
«
.
.
innen ...
.
.
tudok
1»
kell bízni, hinni ? a halált
.
.
.
1»
folyvást szoritva, hátradlt,
S inkább nyögött, sirt, mint szólt a beteg; Nem fedte már verejték homlokát, Onszínüvé változtak a szemek, S körültök ott, hol a köny útja van, Fényeses, vörhenyeg szalag vonult, S az arczot gyenge csuklás rángatá .
.
.
E
száraz sírás iszonyú vala Láttam, hogy véglobbot vet a kanócz,
Hogy szólanom kell s gyorsan ... a midn Remegni kezdtek a tagok, s belém Fogózva még inkább, a kór nyögött: dNem, nem megyek!))— De elment, halva volt.
—
Kivéve a halottéból kezem
Egy székbe rogytam
A A
.
.
.
elhagyott
borzalom s felindulás miatt. jelenet mélyen hatott reám S némán ülvén az éji csendben ott, Szél-lebbenést gondolt2m érzeni .
.
.
;
erm
!
: !!
!
7°
Szines felht látott behunyt szemem S egy kéznek újjal a felh között. Elmémre sok, nagy gondolat tolult :
Éiet
s
halál
Meg nem örök
biró
.
.
lélek s test
.
.
.
haló, fulánkos férgei .
.
.
öntudat
.
.
.
.
ítélet s fizetés.
KARÁCSON ESTÉJÉN. Nem hallod-e? kopogtat valaki Told hátra, édes anyjok, a reteszt Setét van künn s ersen fú, esik Ereszd be a szegény utast, ereszd .
.
.
.
1
.
.
Boldogtalan, kinek ma útja van, ott éri a szent est, hol idegen Csak erre, erre bátran egyenest, szó elég jókor lesz idebenn Ah, ifjú s vándor, mint a mi fiunk!
S
—
.
.
!
A
.
!
—
Isten hozott! oldozd le saruid' Jól ég a tz, melengesd fel magad Szemközt fogott a csapkodó vihar Hajfürtöd a két orczádhoz tapadt!
Hja, szenvedés az utas élte most Szél ostora s köd a kísértete ; Ember s hajlék öröm reája, kit Éhes, vonító vad kisérgete.
Nem
jársz-e
künn te
is,
.
.
1
szegény fiunk?
Elébb, elébb ugy hátra mért vonulsz ? Tied köztünk az asztalnál a hely Szerény tálunk mellett bor és kalács, Elégülj meg, vidulj fel s ünnepelj Vendégünk vagy szállást ad e fedél, S alatta szél, hideg, ne félj, hogy árt Megosztjuk, a mi jót nyerénk, veled, Nyújtsd közelebb azt az üres pohárí Hol ünnepelsz te most, jámbor fiunk? !
;
;
.
.
.
!
:
!!
!
Dalok Ódák-
«7>
Aztán beszélj, hadd halljam a szavad, S hogy ifjú szívednek mily álma van ? Nagy czél után kellett eredned a Széles világnak
ily fiatalan
Élnek-e még szüléid, a kiket Ugy érdekel szerencséd és bajod ? Hazafelé fordúl-e már utad, Vagy a tieid' még messzebb hagyod
—
Mikép
Mert úgy van
Hogy
az
kiszállanak
!
oly balga a szüle, korára vár
!
a fiak serdült
Akkor
?
az a mi kedves, rósz fiunk
.
.
.
.
.
.
S árván marad
Üres fészkében az anyamadár. Bár szüntelen fáj, fáj ilyenkor ont Az a hiány legkeserbb könyt, Midn az édes, vagy szent alkalom Nagyot, kicsinyt a háznál egybegyüjt Mikor térsz meg, mi várva várt fiunk? .
.
.
.
Mikor
telnek be édes álmaink
Ugy lenne majd végóránk De im éjfélt üt, a hiv
—
E
nagy
Hogy
s
dics ünnepre
is
.
.
?
!
nyugodt
világ
eljutott,
szent érzések között Hallhassuk a váltság örök szavát Hajtsuk fejünket nyugalomra most Jer, a vetett ágy vár ... jó éjtszakát Jó éjtszakát, mi szeretett fiunk
reggel
új,
:
—
—
1863. Jer, jer, s a
dlkön
tekints el
Járd bé a halmot és mezt, Mely máskor annyi drága kincscsel Biztatta a szántóvett. Hajlott kalászban, habzó fben :
Remény mosolygott
teljesülten.
.
.
.
.
.
;
;
:
!
! :
Kclrcménvck
yi
Pusztán leled most a vidéket, Elszomorít tekintete A rét hamvas, mi kép az égett; Nincs fszeres lehellete. S mely ingyen, buján terjed, a gyom Sikertelen küzd, hogy fakadjon. .
.
.
—
Midn
a
hsebb
S csendesség van
Nem Mely
A f
est aláj,
távol, közel
a megért, ingó kalászf,
hallhatón zizeg, neszel
.
.
.
torzsát metéli, ortja
Bogaraknak nyüzsg csoportja.
Ez nem
az
Melybl
Midn
sz
várt pusztasága,
a pajta
megtelik;
megfáradt barázda Pihenni vágy kikeletig, S hasznáról, mit a gazda vett Kövér, szines tarlója a jel. a
el:
Csapástól most a föld kietlen élet érverése áll
Az
Vénség
az
ifjú
kikeletben,
A term
nyár ölén halál, Melyben, mi él még, sorvad, elvész Az Úr dorgál, övé ez a kéz :
.
—
Ez
A
int s
medd
az
éj,
.
.
a hajnal,
felleget szél hajtja szét
S tüzes
nyillal lövetve nappal tikkadó föld kebelét Ezt megrepeszti hosszan, mélyen S szivünk gyötrelme szól sebében
A
Ki fenn, szarvat szoktál emelni
Alázd meg, oh ember, magad Erd, nagyságod íme semmi
.
:
!
.
.
.
!
.
.
;
Balok-
Mit
ggöd
Mért
A
igaz
a ki sújt, jó
is,
!
Ódák
\ys
csüggedve, némán
pusztulás rideg tájékán
De
!
oly gyakran tagad
állsz tétlen,
Az Ur ers,
O
; :
—
?
!
nyomorral
:
a ki int
bölcs gondjába foglal
Mindent, mi van, nagyot, kicsinyt; Ott áll az ember, porszem, fszál. ót ismerd, féljed s benne bizzál
BÉRCZ ÉS
LAPÁLY.
Hallgassátok meg szavunkat, kik fenn a bérczen laktok! Holott köd jár, rövid a nyár, Közel felhk méhe csattog S megfelezi a fukar föld, Mit a szorgos kéz belevet «
A
Nappal
terhes, éjre
féls
;
—
Iga, tengés, kín az élet.
Fogadjátok meg szavunkat ((Szálljatok le a lapályra!
Term
partok közt foly
Folyamok gyors, népes
itt
a
árja.
—
Gazdagulni, boldogulni Vár a sikság, a fenyér lenn Jertek, jertek lakni hozzánk,
;
Legyünk egy Nyereség
són,
egy kenyéren
lesz együtt élni
Mély aknában
—
kincset ásunk,
Öszveszántjuk mezeinket, És közös lesz garmadásunk.
!
I
;!
:
;
leölte menyek-
74
Tér vadából, tó halából
Meg nem
csonkul a jogos rész
Egy pohárból iszszuk a bort, Mikor szivünk bánatos lesz. Jegyet hordtok,
s
ez mutat most
Makacs, érdes, elvonul t
Kemény
fajt
erkölcs, durva köntös
Lágyul, enyhül s finomul majd. szilaj fiú lovag lesz S hó nyakára, a magaslat Megszelídült vadgalambja,
A
Selymet
illeszt,
gyöngyöt aggat.
Megmutatjuk városinkat, S bámulat visz rajtok által Bennök minden szép, merész, nagy. És határos a csudával ;
Láthatjátok csarnokinkat Úszva fényben, rakva diszszel
Hol zaj, illat, lakma Melyet boldog a ki
A Mi Uj
és élv
.
.
.
ízlel.
nagy világot fedezzük fel tinéktek
világot,
a lég
Melyet
is,
;
új a föld is,
melyre léptek
szívtok,
Mért kövön, mohon sanyargni Ülni szk völgy börtönében ? Jertek a lapályra lakni az élet, itt az éden !» .
.
?
.
Itt
«Értjük: a sík mily ders, dús folyam b, népes és gyors
A
Mennyi
;
;
áldás, fény,
S mindazt
birni
:
dicsség!
kedvez
sors
De
közöttünk nincsen, a ki Kérje nyíltan, lessé titkon ;
;
-
;
Dalok ódák
i
Itt kivártunk élni, halni
Hegyeink
halmainkon!
közt,
Jó nekünk a régi erkölcs, Büszkeség az si bélyeg, És a köntös, mit apáink Ránk hagyának, viselének Szép az ifjú arcza, bátor
Nap elfogja, Hadd legyen
szél kifújja;
csak vadvirág, lomb,
Lányainknak koszorúja
A
:
!
sóvárgott boldogságra és drága, mind kevés :
még
Sok
;
Eletünkhöz, örömünkhöz Több van annál van elégség; Szives munka dija, haszna A barázdán visszatérül, Értt gyümölcsöt hullat a fa, S méz csorog le törzsökérül. :
Birjátok a czifra várost!
Minket nem von csarnok, S lázas óra, mit a dre, Az éjbl a nappalhoz lop
oszlop,
;
Nem
sóvárgunk kényelemre, Sanyar, trés szokva nálunk reng az erd, Szokva harcz, vész; S nyugodalmas benne álmunk
—
!
Olyan édes a miénknek Tudni e tájt, völgyet, ormot! szerelme védelme,
H
h
Sziveinkkel egybeforrott. Rázkódjék meg bár az ég, föld,
A
a rónára dlve meg nem ht iránta,
hegy
Senki
Nem
szakaszt
:
el
semmi
tleU
75
!
i
jb
;
;
:
J((iltemSnvel;.
A BOR1SZÁHOZ. Világodat
ki
Királyilag
s
Mit
vígan éled,
nyugton fecsérled, perez osztogat
a fukar
Mig más lenéz, Oh én irigylem
megró,
elítél
:
sorsodat
Bolondságban bölcs, dús szegényül, Szerencsés vagy szerencse nélkül. Nyugton ballagsz járt utakon Nem futsz az ingovány lidércze, Hiú remény után vakon.
—
;
Vágyad könnyen Hajt
gyúltába' czélt ér
s
a borág,
s
a csalfa czégér
Lóg mindenütt, unszol, becsal Bell fogad szép szó, tüzes szem, .
Vár
ülsz,
nem
nyúlsz borodhoz
hoz; Valamennyi korhely, de S min órák mint tombol a Ha szólni kezd a heged. jó sors víg barátokat
h
:
sziv
!
Megszépül
a világ s kitárul
Szivárvány
int a Játhatárrúl,
.
.
.
Zöld ágon ül dalló madár Örömben reng a tiszta csermely.
S
a
.
a kedvet-szító ital.
S még némán
A
.
szell azl susogva
jár.
A
bor s a jókedv árja pezsdül Szép, szép az élet mindenesti Után, mely rózsás, egyenes, Igazság, béke csókolóznak Hibás az, ki hibát keres .
!
.
.
:
!
.
.
!
:
Dalok. Ódák.
\jj
Hol volnának szirtek, mocsárok? Nincs itt kétség, nyomor, seb, átok. A más mellére nincs ki hág Olyan jó s boldog minden ember .
.
.
.
.
.
Éljen e szép, dics világ!
—
Így.
S elszunyadsz
Kemény
az a diófa,
a csárda padján,
— hagyján!
Elég finom pelyhhel tömött Párnán óhajtják a te álmád,
Mely
ringat lágy karok között.
igyál. Boldog halandó! Lehetnék bár hozzád hasonló, Olyan, ki a pohárhoz ért Fagyos józanságom' cserében Odadnám a mámorért!
Igyál
.
.
.
h
Csalódni és szunyadni vágyom Hogy az élet mindig ne álljon Torzképivel szemközt velem
.
.
.
;
Mert
kín mindent érezni, látni,
Így józanon, igy éberen.
Küzd sok nehéz kérdéssel elmém, bog csalárd végét ha lelném De bontva, még inkább kötöm El-elhagyom, meg újra kezdem
A
:
;
.
Munkámban
nincs süker
Remegve várom,
De
a
s
.
.
öröm.
mi majd
lesz;
hallgat a szó, nyugszik a kéz,
Mely rögtön
alkot s romba zúz multat kérdem a jövrl De nincs tanács, nincs kalauz
A
.
;
.
.
.
.
1
Gyötrdöm és lelkemre gyl sok. Az álló ködben, mely köri-fog Tompa mnkéi.
I).
11
!
;
; !
Költemények.
És nem vonul
A
alá,
gondolat ...
Az
a
se föl
:
gondolat, hajh
!
megöl
észt rabolja el s
A HAJÓ. Megsznt már S még zúg
felhk nem dörgenek,
szörnyeteg melyet a szélvész fölzavart, táplálja a rémes zrzavart.
Keblében,
Öner
a vihar,
a tenger, e tajtékzó
a
habok gyüremletén, könnyedén, S vitorla-szárnyakon vigan repülve ment ? temetve Hol a kevély s ers hajó
Hol
a hajó,
mely
Az örvények
a
felett átsiklott
.
.
.
?
lent
Derékban heveder szorítva s védve pánt Pcntos kormánya volt s ügyes, ki véle bánt :
A
szélbe sokszoros vitorlát fejte ki s drága kincseket titkoltak rejteki. ;
Nagy
Kik a hajót birák vidáman, délezegen Járdaltak a szells, napos fedélzeten; De a nyirkos fenék deszkái közt, alul :
Zord
kép
Habár
Mig
emberek ülének
közel, mily
más
szótlanul.
világ az ott
s
ez
itt
!
járja a hajó vizek sík mezeit,
Melyet kimond az ajk s titkon az elme sz: Hang, vágy és gondolat mind oly különböz. ,Mily pillanat most kél a nap s ég, viz kigyúl !' Káprázik a szem s a lélek, csudáitúl "Az ég boltját homály vagy fény borítsa bár: A szk hajóüreg nekünk a láthatár !» !
.
.
.
!
;
!
Dalok. Ódák-
i-t)
Elmúlt már ennyi nap elmúlva annyi még: .' Feltnik a part, rév s az ösmers vidék aMindegy ha tán nyugodt öbölbe zárkózunk, ,
.
.
.
.
.
:
Vagy ,
a nyilt
tengeren kóvályog árboczunk».
Színt vált a víz
.
.
im
.
a
nap arcza mint tüzel
.
.
.
.' Fél, hogy változik hogy a vihar köz'el «Mily lomhaság! hajónk alig lendül s megyén Az éjjel még kemény táncz lesz, de hadd legyen !» .
.
.
.
.
—
,
Kitört a vész
Munkára, Szorul a
Ert
!
ropog
vitorla, és kötél
.
.
.
a ki bir! helyére, a ki él!'
szív,
de
a válságos pillanat
fokoz, s ijedt bátorsággal ragad.
«Szél s tenger összevesz szegény naszád, neked Szerencse, a vitát ha végig nézheted!)) És minden arcz nyugodt, minden kar öszvefont Egykedvn nézik, hogy a gyilkos ár bercnt. .
.
.
;
S mig összeütnek a zajgó hullámkörök Valami úgy kaczag, sikoltozik, hörög Mily zakkanás, robaj, midn, a vad futam Közben, egy-egy súlyos horgony alázuhan :
.
.
.
Örvény fogadja be az olcsó
s drága súlyt, haszon kevés, mit kidobása nyújt A lég örvényzik fent, aJant a mély özön Sírnak kiáltanak nincsenek eszökön.
De
a
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.Lohadj hullám, lohadj! fáradjatok szelek! Oh éltem s kincseim, mikép is mentselek!
Csupán egy deszkaszált
Min
:
gyarló, kétes tutajt,
a szél valamely sziget partjára hajt!'
«Zuhanj hullám, zuhanj! kaczagjuk bsz dühöd, e nyomorult hajót hányod s ülöd.
Melyben
—
!
:
1
80
:
l{ö\\emények-
fel mélységeid', szilaj, sötét elem de félni Benyelsz, elveszni látsz,
Nyisd
—
.
.
:
.
:
lázongó tenger, a lázongó kebel
Hallá a mélység e merész, vad szózatot, se borzadott, Vagy rokonszenv hatá meg a borzalmas árt Mert annyi zord szivet rögtön karjába zárt.
S ingerié tán e nép, mely meg
a kevély hajó, mely mint madár repült? Boldog, boldogtalan népével elmerült vész felhi már csak távol dörgenek
Hol
.
A
.
.
:
S még zúg
a tenger, e tajtékzó szörnyeteg.
A MADARAK MÓDJÁRA. Az id már szre
fordult,
—
Erd
lombja gyérül. Magas fszál virradatra Megszül a dértl.
Ki egy nyájas kort, szeretve dalolva végze
És
A
madárnak szél- s esben Omlik egybe fészke.
Tavaszkor, a szép de múló
Id
érzetével
:
Szárnyasoknak fürge népe
Nagy
sietve fészkel.
Édes vágya teljesültét Epekedve várja S alkot, épit hevenyében, .
.
.
Madarak módjára.
nem
félni
Élet, halál? velk minket alkudva láss! Mit nyujta? mit vesz el? könny a számadás És szörny mig együtt pöröl, kiált s felel
A
!
.
.
.*
:
:
Ódák
Da'ok.
Ez
megszáll a zöld vetésben
S rög megett tanyázik, Gyenge bástya, mely esben Könnyen széjjel-ázik. S mit a szél is földre hajlít, Elmetél a sarló
:
Búza szára oly törékeny, S oltalomra gyarló.
Az
lakást a kert zugában Csak közelre néz ki, Nincs gyanúja, mely lakatlan Tájra menni készti. Ersségül hordva tüskét, Kényelemre pelyhet Megvan a lak, -— benne minden Megvan, a mi kellett.
Úti sár a fészke ennek,
S nem tördik
Hogy
a
Magas, ódon
Annak
azzal,
melyre felragasztja
—
a fal.
:
jó a tó vizére
Törve hajló gyékény, Hányatván a szél s dagálynak Vészes csalfa kényén.
Az id már szre Nap világa hlve
fordult, ;
Bús az élet arcza, gyorsan Omlik össze mve. S a madár, bár lássa fészkét Eltiporva földig
Építménye pusztulásán
Meg nem
illetdik.
Mihelyt elmúlt S pezsg az élet
a
komor
árja
:
tél
!;:
;
:
költemények
181
az erd, lombos ágán. Édesgetve várja Mihelyt a sziv h, családi Érze emre gyúlad Maga is, a maradék is
ót
;
Könnyen rakhat Gondja,
tiszte
újat.
nem soká
tart,
S nincs szivére kötve A jövend nemzedéknek Bármi sorsa, üdve. Felnövelvén a
kiszállni
Nyugtalan családot
Ennek ajkán nem leend Átkozott, sem áldott.
A
nyomort
Nem Hogy
a
maradéknál
tetézi szégyen.
az
sök
alkotványa
Csorgó, düledékeny. Nincs ok a kimúltak álmát Háboritni váddal,
Hogy megronták Léhaságuk
a
Az id már szre
A
jövendt
által.
fordult,
lombja sárgul Madárfészek elhagyatva Lefordul az ágrul. Meg-megzúdul a fagyos szél fa
Gúnyoló nótája
— Balga
nép,
a pereznek
Madarak módjára !
épit,
:
'81
Dalok- Ódák-
A SZERETET. 1
863.
Felkölt az inség zordon angyala, Parancsát osztva bsz szolgáinak És a sötét had el-szétnyargala .
.
engedni vak.
ers,
Pusztitni gyors,
;
.
Járvány, égés tanyát, várost keres,
Halmot,
mezt midn
a
rekken
aszály,
gond, baj már Kenyér nélkül maradjon annyi
Hogy
—
a
Hah, mily
szín lesz az
feles
is
:
száj.
emberen,
midn
mint Jób, nyájait! S nem állhatván a lángoló tetn Ajtót korom-, füst-, zsarátnakba nyit. Gyönyörködöm, ha jobbat vár, mikor Elhullni
látja,
Csak változást hozok rá új bajul rendet, jogot lábbal tipor, És
A
—
;
fájdalom miatt megszilajúl.
vidúlást hegy, völgy képe? Réten, barázdán kisül f, kalász ; Lesz nyilt keblével a föld éktelen
S nyujt-é
S önhamvában
Nem!
feloszló hulla, váz.
Imát hallok, mely kárhozik, tagad, Kaczajt üt ajkam, hogyha láthatom Az embert, mint éhes fenevadat Verekedni egy íznyi falaton
.
.
.
!
S hozott bajt, kínt, de a setét öröm Korán volt a megsújtok emberen,
Nem
birt
mozditni
a
határkövön, idegen
Hogy szív szívhez legyen hlt, Az érzés nyugtalan felre zzene És rendbe hozni, mi
.
.
.
feldúlt, zilált
:
,
!
; i
;
:
.
f^öltiit'énvek-
•
—
Kinyúlt a munkás részvétel keze; - Az ember szenved, a testvér kiált
.
.
.
!
!
Levél, szirom ha csüggedt, halavány, epeszti a kehclyt Kicsiny a csepp, mit a nap hajnalán
És szomjúság
A
szánó ég szül és a földre ejt Kicsiny a csepp, de áldott, enyhít,
Egy-egy nap
Mig
felleg
élte biztosítva van,
gyl
Melyben es
s
jön a régvárt id,
hull
csendes-gazdagan.
Hull a köny is sznik miJljók jaja, Világ gyúl a nyomor vermén, alant; Megnyílik a paloták ajtaja, Behíva meztelent, hajléktalant. Megindulással van szem, szív teli Nagy és kicsiny, szegény s dús egyetért; kalibák lakója megszeli Az éheznek barna kenyerét. .
.
.
.
.
A
Ah, e nehéz seb közösen sajog Mi egynek árt: mindnyájunkat fogyajt Ragaszkodást szültek nyomor, bajok, S megosztunk most fájdalmat és sóhajt. .
Hadd
hivja vissza
bsz
rontó szellem, szégyent a ki Nem, nem! a legkisebb se vész oltár,
h
.
!
küldötteit
A
lm az
.
vall
.
.
.
el itt!
áldozóival
S kiben mindennek
teljessége lett:
Szent égi láng! magasztos hatalom! Jelen van az áldozók közepett A múzsa is e szerény lapokon;
Tömjénnel
jött
fényl
Honnan minden, mi Kiben
Te
áll
oltárodig,
nagy, szép,
a világ s megtartatik,
égi láng: szeretet,
szeretet!
s jó,
ered,
;
:
,8
Dalok- Ódák-
VÉGÉN.
ESZTEND
AZ
Mint habja
a sebes folyónak
Sietve zúg alá, És nincs er, mely a lezajlót Visszafordítaná Nap nap után elment, betöltve
A
megszabott határt,
S mi érezzük, hogy életünkbl
Egy
év megint
lejárt.
volt ez! hozott ránk Bút, gondot és sanyart Fejünkre gyászt tn és szemünkbl
És oh mily év
.
.
.
Kínos könyt facsart; Mély csüggedésbe ejte gyakran
S hálót vetett elénk ... Ah, csuda volt, hogy el nem estünk S meg nem emészteténk!
És mely nekünk vajmi kevés sok gonoszt adott: Rideg szóban említsük-é
jót,
De
a
napot?
Lefolyt órát, évre hangos, terhes átkot
Az
Kiáltva szertelen
:
legyen szivünkbl .?Nem! El-kitörlve
Emléke
is
.
Kényeztet
.
a jó sors
bn-
;
—
kevélylyé
bukásba ránt A bajt, nyomort ösmérje keblünk Gondos kertész gyanánt! Ennek keze gyomlál ki onnan Nagy-sok mérges gyomot, Tesz,
Mely
s
annyi szép erény-virágot
Növésben elnyomott.
5
;
1
86
!
!!
Költemények
Az Ur bölcs, jó, adja nékünk Az édest, kesert Amazt fogadd
hálaadással,
Ezt eyáván ne kerüld O hordja e roppant világnak Örök nagy gondjait .
Öröm-
.
.
búban, élet- s halálban Kössön hozzá a hit! s
Hangozzanak fennen szivedben
Az
erkölcs szavai,
Légy, a magas czélt nézve, ember. Keresztyén s hazafi 1
Áldozz', hogy a szent láng ezer szív Fagyát olvaszsza fel,
Tudj hatni, trni és szeretni, Meghalni is, ha kell Így semmi nem szülhet szivedben Aggályt, rémületet, Lábad' oroszlányokra, s áspisKigyókra vetheted! Jöhet jó s rósz év, bú, baj árja,
A
mely feléd rohan Megállhatsz minden rázkodásban Nyugton és boldogan :
EGY KÖNYV OLVASÁSA KÖZBEN. (•86 5 .)
Midn
ezt a könyvet kitárod
:
Hívd egybe nd, fiad s leányod, Mind, a ki lelkeddel rokon! Komoly hangon olvasva nékik,
Mig által-érzik, által-értik, Mi írva áJl a lapokon.
;
!:
Dalok- ódák.
Becses könyv
De minden
187
— bár szerezve gyorsan
;
mindannyi sorban tz, mely benne ég; szó-
s
Hevít a Csak egyszer ecset-vonások, De hogy megint csudálva lássuk elég. A bajnokok képét :
—
Sokáig állt hüvelybe* szablyánk. Holtnak hittek, midn csak alvánk
A
tesped idk Mig álmunk — És a világ Mint hst
szerint;
—
a kürt-szóra
széledt,
az árva népet látá s félé
Gyorsan gylt
a
megint.
maroknyi tábor.
Az
ellenség haladta százszor,
De
annak népe hazafi
.
.
—
.
a fegyver szörny sebet vág, Halált hord az, ha a szabadság
És S
a
hon szerelme húzza
ki.
S mint vérhollót a sólyom vagdal Vivák, tépték gyors támadattal
Az
ellent a bajnok fiak; Harczolni sebben, éhen, fázva,
Gyzni s halni nevetve, játszva Oly könny volt mindannyinak! Teli bajnokit,
Ovák, rejtek
mig küzködének, a sziklabérczek,
Tetszést rivalgva hangosan
Mieink
a sik-térre szálltak,
Hol, mint a szélnek, a halálnak Egyenes és gyors útja van.
Ez volt az év Csudáknak éve Rege-hsek láttattak élve, !
Minkrl
álmodunk csupán
.
.
.
:
;
;
R8
:
!
:
7{öltemtnyek-
A
történetben a mi fényes, s ünnepélyes Következett egymásután.
Szörny, dics, nagy
Mily nép ... mily harcz
Hun
Felkölt a
s itt
. .
.
mily hsi szellem
volt a Hellén,
Láttuk Zamánál Scipiót; Thermopilae és Aquiléa
Szemünk láttára védve, víva S bsz Amurád megdöntve volt! ;
És
A A
a remény, és a dicsség hont s a honban el-betölték
szíveket
a
s
levegt
.
.
.
De
közbeszólt a sors kajánul, S a ránk-omolt észak sulyátul, Mi volt, megsznt, mi állt, ledlt.
—
ln éj, gonosz, vak ln némaság, Elestünk, mint a zsibbadott tag, Szivünk maradt csak melegen Mig elnémult ajkunkon a szó Fenn- volt, mint a beteg-virasztó, vérz, mély honszerelem. S
.
.
.
;
A
kerülve titkon fájdalmainkon; Használt, mi súlyos volt s fanyar mély sebét nyaló oroszlán, Azt új meg új vérzésbe hozván, Nem óhajt gyógyulást hamar Kurúzslót,
írt
:
Trve gyztünk
.
.
.
A
.
S élünk!
—
Köszöntve
Már
.
.
Ébren vagyunk mindnyájan, homályban
a kétes
feltetszett szürkületet
Bár e nép még romokra térdel
De
meglágyul,
kit
Ki
Úr idk, ég
s
ajka kérlel, föld felett.
:
!
!;
!
Dalok. Ódák-
hs
Bár
árnyak
a
189
nagy csatából,
Zord lelkek a mártír-halálból Lengnek köztünk, járnak velünk S e közelség, ez a lehellet Éget, fagyaszt már mégis enged Munkálnunk és reménylenünk. ;
:
Alidon ezt
a
—
könyvet beteszed
:
sznjék csüggedésed Jelen van már a pillanat: Sóhajts, de
Hogy a sors urnájába nyúlni, Életre vagy halálra húzni,
E
nemzetnek
lehet,
szabad
SO NETTEK. 1.
SZÖVÉTNEK.
Fejed
fölött
ha függ nehéz borúlat,
Mint
láthatárod, lelked
Mely
szétoszlassa fellegét, ködét,
Hiába várod
S
a fényt,
is
hogy kigyúlad
gyászéjnek, melyben harmat se hullhat,
a
Magad megadni vagy már Mely ige
eltökélt:
Szövétneket tarthatsz föléd, fényével bevilágítja utad!
Eszmélj
Az
sötét:
!
a szövétnek, égi lánggal éj hatalma által. rém alak szétfoszlik, elsuhan
Nappallá lesz az
Köd
s
.
.
h
áhit2ttal égesd Csak buzgalom- s Eltted felderít homályost, kétest S a földi pályán futhatsz biztosan! .
.
.
.
:;
:
!
:
Költemények
c>o
11.
NYUGALOM
RÉVE.
Járván az élet tengerén, ha rongált Hajód forgatják örvény, szélveszek; S a hab, mit a kormány nagy küzdve szeg, Fel-felcsap és tajtékozón omol rád :
Fordítsd a part felé roncsolt vitorlád', Hol köd, s rémképek nem kisértenek Ott megpihensz, ki fáradt vagy s beteg, A vészes ut terhét, gondját ki hordád. ;
Így hátra hagyva tenger szirtéit, S gyöngyét, mely annyi lelket elveszít Szebb öröm vár a békés öblöt érve, Lágyan reng hullámin a mit ad Elmélkedés és buzgó áhítat .
Befogadván
a
nyugalomnak
.
.
réve.
111.
OLAJÁG.
Ha Az
meghajolt már a kereszt-nyomott ajkon némaság a gyász pecsét Sok szép reményt ha szíved elfecsélt, S az élettel, világgal meghasonláJ
Legyen nagyobb erd a fájdalomnál Hajnal deri az éjbl, bár setét, Érezd a köny s próbáltatás becsét Hidd, hogy atyád, hogy szán, szeret,
—
Trj és remélj Hadd térjen a
!
!
dorgál.
ki
"Elmélkedjél, imádkozz beteg lélek magához..
Jgy> na követje ottfenn megjelent,
váll,
.
!
! !
!
Dalok- Ódák-
"
S mint a Noé galambja vissza-szárnyal Zöld olajág- s az ég jó válaszával Mit újra megnyersz lelki béke, csend.
—
:
:
NMNEK. a könyvet, gyöngéd emlék gyanánt, Fogadd tlem, kedves jó Hitvesem! Rég ideje, hogy e némult koboz S ajkam szavát nem veheted Te sem.
Ezt
De elfogult, rokonszenvbl, ne légy, Sokat remélve e könyvhöz ne nyúlj Nem tartalmaz magas eszméket ez, S alig leend eltted benne új. Mind
A
haliad már tlem, mit itt találsz szent házban, az is mily rég vala együtt ha olvasók a Bibliát,
:
—
S Hol csergedez Haliad
a lélek itala.
réten, ligetben, halmokon,
:
Mikor
virág s halvány lomb nyúlt felénk, néztük a csillag-födött eget; S a bölcsnél, vagy a sirnál ülénk.
Ha
—
Mégis leírom. Nálad hadd legyen Mert tán elttem nagy, hosszú ut áll És menni kell csak az bizonytalan Mikor szólítnak ama kapunál, Hová az élet minden úta visz .
.
.
.
.
.
:
S a bujdosó megérkezik hamar. Korán s nehéz ... de én készen vagyok Legyen meg, a mit Isten úgy akar .
.
.
Örökségül mit hagyjak én reád ? szent becsület minden vagyonunk; drága kincs orczánk derje volt, De ah, immár ebben is megfogyunk!
A A
9
;
i
l\i
*.)?
;
!
!
Ifeménvek
—
—
Mégis,
:
panaszra nyilva ajkaink Ne legyünk, oh Hivem! hálátlanok: Az Istentl sok jót, áldást nyerénk, S valánk hosszú idn át boldogok.
Én, vagy Te: meg kell egyszer kezdeni, S az elválás mindig csak bús lehet ;
—
Multunk fellobbanó emlékinél Alelengesd és derítsd fel lelkedet Szép emlékkel még nem szegény a
szív,
Bár a jelen keservet nyújt talán A gyémánt a nappal magába szítt ;
Fénytl
világol a vak éjszakán.
—
bú is enyhül. vWely tennap gyötört szenvedés, kész csillapulni ma; Segélje az id orvos-kezét Foglalkodás, elmélkedés, ima Fohászodat bocsásd az égre föl, Mely annyi sebre enyhet harmatoz
S
a
A
;
S
A
béke olajága lesz, mit hited fehér galambja hoz.
a lelki
Ha úgy tetszik, hogy minden elveszett, S már a reménynyel is ha felhagyánk, Van még, ki hozzánk nyájasan beszél
A
—
mi édes jó anyánk. s megterhelve van, Kinek az élet ú;, új harczot ad Ígér és nyújt vigaszt, könnyebbülést Ennek keblébe rejtsd bús arczodat vallás, e
Hiván,
k'
fáradt
:
.
—
.
.
Trj s légy ers, min Te lenni tudsz, Ki könnyvé teszed a nehezet Kínom súlyával ez örvény fölött Mi tart fenn engem? Lelked s kis kezed! /vldás reá
Tartson
!
—
De
fel a hit,
légy tengyámod bizalom s erély
is,
:
!
!
;
:
Dalok- Ódák.
Nem S
magad, marad
lészsz
Isten veled
kisér,
:
ne
óv szellemem, ne félj
félj,
a változhatlan eltt. -
meg
Hajolj
A bsz
— —
i
vihar, mint óriási bárd,
Ketté szakasztja a daczos fenyt De a meghajló fszálnak nem árt. Oh, lesznek még, bár nem zajos, de szép, bánatban megszentelt örömid; S tudod, hogy a köny is, mint a mosoly, Megsznik egyszer. Az élet rövid!
A
—
Rövid; de csak e
földi élet az,
E fájdalom- s csalódással rakott; Ne ezt, — amazt tekintsd, lelkem Mely
fele,
fénynyel int felénk amott! Szerettid már mind ott várunk reád, S hozzánk felszállnod nem leend nehéz, Hol hervadást nem lát a koszorú, Mit Isten a hívek fejére tesz. tiszta
UTOLSÓ VERSEIM. Kedves nmnek. I.
most is hiven fogadlak, Szerettelek Halvány képeddel, csendes, tiszta sz Bús kéje van érzésnek, gondolatnak, .
A
.
.
mely szivemben kisér
Ez
s
megelz.
érzés tán még bölcsmben fakadt öÓszszel születtem, hervadt lomb alatt :
!»
Alig volt még az ég ködös, borongós, Még sok virág fény- s harmatért epedt Már, mint a titkos ihletet kapott jós, Tompa
munkái.
I).
9
3
:
i04
;
:
!
Költemények-
Ugy érezem szorongni keblemet; Csudás vegyület bánat és öröm Fogott el mindig, oh sz, jöttödön! :
h
szem beteg képén a terjed halványodást Felösmerém mezn s lombfedte bérczen A még alig tetsz baljós vonást, Mely a dal-, fény-, s mosolygó képletekbl
S mint
A
látja a
lassan
Csendet, homályt
s
bús hervadást jövendöl.
Aztán, hogy már hullt a fa lombja sárgán, himzet, mit tündérek keze sztt, Színvesztve állt; s a nap, nyájas sugarán,
A
Még
búsabbnak
Midn
tárt fel völgyet,
nem haliam
S minden álomba Völgyben, halmon
S leültem
a
midn
mélán bolyongék
fák alá,
csak a patakcsa folyt még,
siraló tisztét elvállalá
Abból, mit
mezt,
dalát
tért, halálra vált;
lombejt
— A holtaknál A
madár
a
a tavasz,
Romnál egyéb nem
—
nyár szül
s felápol,
volt közel, se távol.
Énekkel ajkamon, lanttal kezemben Virasztám a haló természetet J^ed-vesimnek a virágtól üzentem, Mely a kimúlás keblén reszketett, Mosolygva sirtam, kéj s bú meghatott « Életre kél egykor, ki most halott !»
—
:
A
szellben, mely a bús tájon fújt át és szirmot tova Tolmácsolám az elválók búcsúját, Közöltem a haldoklók csókjait. Ósz most végül is rólad szólva még Én hü lovagod, dalnokod valék
— Sok hervadt lomb!
:
vitt
—
!
:
;
Dalok- Ódák-
"95
Légy
hát te is jó, légy hálás irántam, Ki már vagyok hervadt, hulló haraszt Jöttödre tán nem is hiába vártam,
Mely életem fájáról Az én idm is talán
leszakaszt. letelik,
Hisz' haldoklásom tartott évekig!
Ég
szemem behunyom mindörökre, És elenyészik érzés, gondolat, Midn a sír nyugalmas, néma gödre Feledésre s álomra befogad. Oh sz, én oly keményen hányatom! Elaltatsz-é kész,
puha ágyadon?!
Itt hagyni bírom a roppant világot, Természetet s csudái halmazát, Lelkem néhány barátja légyen áldott! S mindazt, miért imám az égbe szállt; Csak egy, mit bús lelkem kínnal visel is el is, ah még Elhagyni
—
t
t
Ablakomban
a
—
!
borostyán
A
meleg s az élet fogytán Búsan hervad, csüggedez ;
Szegény, sárga-zöld levélke, Félig halva, félig élve
Hajol bús testvérihez.
A
nagy
éj
jön
nem sokára
.
.
.
Téli napszállat sugara
Ömlik át az üvegen S reszket fényesen, vidámon :
A
virágtalan virágon,
Mely
lenn fonnyad,
s
üde fenn. >3'
;
!
.
i
:
7\öltemények-
c>&
Léteért küzd a folyondár Hol tavaszszal fuvalom jár, S a derült menny tündököl Folyásával arra fordul, .
Vágyván a szk hézagon A magasba jutni föl. Esti sugár, szép,
enyelg
Éled szegény
csalódott
—
Hogy
csókjával
illeti
.
.
túl
.
.
.
t,
—
Izzó szikrát ontva néha, Majd elsápad és helyét a Gyors homálynak engedi.
Kórágyamban fekve némán
Merengek
Mely
az est játékán,
lefoly repkényemen
S magamat ugy nézve, mint ezt. Bús a kép, mit rám is illeszt
A
borongó képzelem.
Pályánk nem tart már sokáig, nap gyorsan éjre válik, nyár téllé zordonúlt
A A
Mig
.
futottunk
s
Minmagunknak Csak
.
.
fennre törtünk, nem növeltünk,
koszorút!
halotti
Haraszt, kóró
ki
nem
zöldül
.
Szomjú föld a tört cserépbi Uj ert nem önt belé .
Mit
.
mért mulatnál keresnél Oh én-lelkem e romoknál ? Fölfelé csak fölfelé !
—
.
.
.
.
.
.
.
.
;
Dalok- Ódák-
'97
111.
Gyakran
sirod hantját, virágit
Öntözve, kedves
Vagy
Az
kis fiam!
ülve bús szívvel fölötte,
kés
est
óráiban
:
Elgondolám, mint játszadoztál Egykor zajongva térdemen, Elgondolám mily rósz magadnak A bús üregben odalenn. :
nem soká ketten leszünk Várj I Sirod' választom nyughelyül .
De
ah,
.
.
akkor szegény anyácskád ittfenn egyedül?!
Hogy' marad
ott,
ROMÁNCZOK. BALLADÁK
::
:
!
;
LANT ÉS KORONA. költ daián csak elmulattok Szép nektek az, csillogó ékszer, bársony Ha tudnátok, hogy a dalnok szivébl Mint támad az, fájdalmas éjszakákon! S jól esik-e könyezni énekére? Kap-e szikrát lelkétl lelketek? Hogy a múlton s jövn, búban s reményben
Ti a
;
Vele függjetek, vele égjetek!? Jár a költ, mint Illyés, tz-szekérben, honnan mindenki más leszédül Fent, fent .
.
.
Repültében aláesik
palástja,
S mosoly, köny lesz, jóslat szól énekébi. Legyen a föld, kincs, fény tiétek! nem Lehetne boldog s gazdagabb vele Nélküle bús a föld, szegény az élet Szenteltessék meg tletek neve!
.
.
.
h
Elindul a dalnok, úti társa lant, s keble mosolygó szép világa S hol bvös dalát elárasztva jár
A
Mint hangos erd zeng
a földhatár.
Ki az égboltra hinte csillagot,
Szóló ajkat a madárnak adott, Szerzé a szellt és a szélveszet,
A A
sziklát, völgyet, a
hs
kútfejet,
tengereknek mély ágyat vetett Megénekli a dús természetet. Megénekli, ki a dús természetben Nyilván vagyon fákban, kben, szivekben.
!
;
T\ománczok
és
:
:
:
balladák-
Borong
a szív, az emlék megragad, Emlegetvén az ifjú álmákat; Zajlik, dobog, ha énekel szerelmet, Az esthajnal múló derje mellett. Ha megcsapja az omladékot éjjel,
A
költészet bbájos vesszejével a rom felépül Ébrednek a hsek, - Ah! hogy' nem szállt ránk leikök szép hevéhül
—
Megy
a költ, Virágba öltözik
s a
.
.
.
hol dalolva jár:
a földhatár,
Örül, sir a nép, hol zendl dala, Szivét találva érzi általa ; Száz hajol meg a dics eltt,
f
Megelzi S
a
dicsének híre
t
nagy világon bármely útra
Fején
fris
tér
ágtól zöldül a babér.
Nagy
tenger partján a dalnok kiszáll. vágyik az agg király; Hallani hallván a lant zöngelmeit Ki mond, « Jó dalnokom, maradj örökre itt I
t
—
:
—
Agg éltemnek már hosszú árnya van, Az est nyugalmát várom nyugtalan Napom folytán ki küzdöttem sokat !
Szelíden jjön rám az alkonyat.
Kincsem
birtokom kiterjed ett, nagy nemzet felett, Dalolj, mig élek, édes dalt nekem, Aztán legyen koronám fejeden !» sok,
Országolván
tiz
—
ffOh nagy király, hadd menjek én tovább Ugy sem lelnék fényesebb koronát, És távolabb terjed királyságot, Mint melylyel a lant istene megáldott. » S indul, de van lánya is a királynak, A lány kecsén sziv s gondolat megállnak.
!
—
1
; ;
:
T^cmánczok
és
:
!
! !
balladák-
203
Dalnok, mi édes szavad hallanom: tántorít fény és hatalom Mit én adok, dúsan fölér amazzal Maradj, maradj! szeret sziv marasztal «
Hogy nem
.
.
Sejtet velünk
Álomködben
.
!t>
egy túlvilági képet, az elmélázó képzet
Elámul a dalnok képzelme, álma Valóságban ím hát eltte állna!? ? Gyémánttá lón a gyenge test harmat ? Alakot ölt napfény, zene s fuvallat Hová mennél ? ? itt a világ határa S a két boldog egymás karjába zárva. .
.
.
!
.
.
.
—
.
.
.
.
.
.
Fény
s hatalom sugározván köri dalnok fenn ül trónja bíborán Ágyát este tündéri kéz veti, Felébredése szebb, mint a korány. De kit a dal fejdelmévé kéne
A
;
Énekre készti titkon istene; S lantot fog, de harczi kürt
riad,
Nem
zenghet a dal csatazaj miatt. Léptét kiséri fényes gyzelem, Millió ajkon harsog neve fenn S az ünnep-zajban gyász van kebelén, Melyet titkos, nevetlen bú szorít, Hatalma ntt, ert vett ellenén De ah, költt csak a lant boldogít ;
A
trón párnája
kemény
k
neki,
Körül-repkedvén gondok ölyvei. Vállát
Ezer
nyomja országa súlyos
terhe,
ajk nyil panaszra és keservre.
ott is tátongó seb, holott Begyógyitni mennyit buzgólkodott A nemzetek hozzá kiáltanak Majd ráomolnak a márvány-falak!
Irt is,
.
.
.
.
.
:;
204
7{ománczok
és
!
!
:
!
bailodók-
Hogy nem dalolhat, szenved akkor Ha est borít be völgyet és tett
is,
A
szerelem is fájdalmára van Keblére vonván bájos hölgye t. S ha néha titkon lantjához suhan, Ön egében mulatni csakugyan,
Mit
lelke
Ugy Bús
reszketn húrjára
tetszik, halvány,
a
Mind,
csal
szárnyszegetí a dal!
költ, szivén súlyos seb ég, a mivel bír, néki
nem
elég
Ah, más a dal tündér-világa, más Ott ha bú támad, van vigasztalás, Ott fenn repült, göröngyös itt az
!
— út,
Leszorítja a méltó koszorút,
Melyet babérágból a hír fona, Fejérl a nehéz ércz-korona.
De
szélíyeltépni földi lánczait,
Lelket vesz a költ hatalmasan, Leomlott a gát, a börtön kinyílt, Szellem s er felmagasztalva van S mely volt nem a költn, az emberen, Fény, hatalom és gyarló szerelem Lehullt bilincsként, mind-mind elmarad, S gyönyörrel érzi lelke, hogy szabad! !
—
:
—
Most
szól a lant,
most zendül még az ének
Viharától, tüzétl önhevének Önmaga is ugy elragadtatik:
Mint arrohamtól
a
könny ladik. midn megeszmél
Repül, repül ... és a
Eltnt
— Ki —
A
a föld, és minden a mi földi már az égbe jut, mért jönne vissza menny örök fényét magára ölti .
.
.
!
?
—
;
:
T{ománczok
<*•*
halladák
BED. Hosszú az
est, kis
házikóm
Csendes, mint a szomjú malom; Én Istenem, bizony megöl
Elébb-utóbb az unalom!
nagy álmosan Bed, negyven éves agglegény
Kiált
A
S hatalmas Nyikorgó
ajtaján kimén.
Meddig? hová? eltte
Még
;
ásítás után
is
az titok, de csak halad,
Mig
Ó
egy ház ólmos ablakán kandi sága fennakad.
Benéz ... a kandalló körül Vigan zeng a leány-dana Zenét ily furcsa hangszeren Kedvetlenül
Bed
a víg
ki
hallana?
fonóba lép
Krben
ül a
Ha
szakad
.
.
.
leány-sereg, Holott, a fürge újjakon, Dal s tréfa közt orsó pereg. szál
:
—
sokszor
nem
Elejtik a pajkos kacsok,
S a macska-gonddal elles Legény váltság-jutalma csók! :
Bednek tetszik a világ Jár a fonóba rendesen
.
De oh sziréni csábzene! Torkára forr keservesen.
.
.
is
;
Románczok
iob
ts
!
balladák-
Mert hogy Kató fortélyosan Nyakába varrta jó magát,
A A
fergeteg bérelte ki csendes lakát.
jó
Bed
Most
A
—
durczás, majd szörnyen pernek vége hossza nincs;
darál,
Nem-zsémbes asszony, istenem, Beh csókolandó házi kincs!
—
Bed De
már szökik
hajnalba'
Könnyi, ha
mezre
a
.
.
len- s kender-vetés eltt
Méregbe j,
szörnyt
s
Százszor tekint attól
— tán
Legyzhetlen
sóhajt.
kötél után,
Végét óhajtja untalan
De
.
hajt,
;
a len miatt?
—
iszonya van.
VARRÓ LEÁNY. Nagy-karácson éjszakáján Barna gyolcs a lány ölében S mig a gyolcsot varrja némán Bús köny reszket szeme héján S halvány ajka sóhajt mélyen.
Harangoznak szent misére,
Ének zeng S hogy
a születettnek!
lelkére vigasz
jjön
:
Földre hull a hideg földön fohászi ömledeznek. S
h
De
a
Nem
lányka bús szivének
hoz enyhet az imádság
:
:
T(ománczek
és
Kinek abban éltet kére, Melegséget hlt szivére sirját Holtan fekszik,
—
Reggel
nagy
váltja a
i&7
balladák.
ássák.
éjét,
Vlegénye elmegy messze S hogy
a
I
mátka végbucsúja
Csókban, könyben rája hulla koporsó beszegezve.
:
—A
Elindul a gyász kiséret, Énekelnek búsan, halkan lány összeölte S mit a
.
.
h
.
:
A
koporsó szemfedje Lobog, csattog a viharban.
Domború
a sirhalom
már
A
lenn-nyugvó hamvát födni (A harang is végst kondul)
S hóval hintve
;
a vihartúl,
Fehér, csendes mini a többi.
Kis- Karácson éjszakáján
J
az álom szenderítn
;
h
mátkát koszorúsán Lánybaráti némán, búsan Ott virasztják a terítn.
S
a
MOHOS VÁROMLADÉKON i.
Mohos Borong
váromladékon az
sz
vitéz,
Bágyadt fény szemével Mern a romra néz.
; ;
20?
T^ománczok
i*
Körüle nincsen
Egy
sír a
Hír,
pompa
:
:
balladák
élet,
várvidék, és
dicsség
Ott eltemettetek.
Hol
A A
a fénylakta csarnok puszta termeken, zúgószél dühének
?
Bogácskóró terem!
S míg
a lefolyt
idnek
Szétvonja fátyolát,
Hogy
Még
élte tarka lapját
egyszer nézze át
Elborzad
Mert
a soroknál,
a mit ott lele
Csalódás és ezer kín Fulánkival
tele.
AJtalfut ifjúságán,
Sok bús emlékeken,
A
férfiú korában Nincs más, mint küzdelem.
Ott htelen barát üt
Érz
lelkén sebet
halmot domborít
Itt
Hitves,
fiú
Sorban
eléje
A
fel
felett.
tnnek
robajos csaták
Nehéz napok tüzébl Vérlcpte mirtuszág.
S
a
ködbl si
vára,
Sasfészke feimeri.
;
f{ománczok
A
melynek omladékin
Most elmerengve S
—
2<"0
balladák
és
a
ül.
bús emlékezetben
Mint lomb, szell ha Megrendül a nemes, de
kel
—
Kiégett agg kebel.
]].
Mohos váromladékon Haldoklik a vitéz csendes sír ölébe Nyugalmat esdve néz. .
.
.
A
Az
elhaló kebel
még
Utószor feldobog, S miként véglobbanásban
A
mécs, kiégni fog.
Egy vágya
volt szivének,
Egy, vándor utain A kedves hon göröngye Nyugtassa álmain :
;
Egy vágya még szivének Az élet alkonyán Hogy boldog béke légyen :
A
szenved
hazán.
S a bujdosó nyugodtan Álomba szenderül Felette rom s az érdem Állván emlékjell.
Tompa
munkái.
II
'4
;
J{omdnczok
és
;
:
balladák
111.
Mohos váromladék közt Az sz bajnok pihen ;
Zajos napért, nyugalmat Találva csendesen.
Nem álmodik csatákról Sírálma mély, nehéz, Melybl kürtharsogásra Sem
kél fel a vitéz.
Most már
az
si
várat
Birván örökre , El nem ragadja tle Pártos viszály s er.
S bár czímer nem ragyog már Ivek,
kapuk
fölött
Alunni mégis édes
Rokon-porok
között.
IV.
Mohos váromladékhoz Tolongva j a nép Cserlomb közé virágot, Sírt ékesítni, tép.
S
h
bajnok
Ki békében
él
dalában,
s csatán,
Hónáért élve, halva, Munkált annak javán
;
S mert üldözé, ki volt Jó hon szivén nadály, Cseles nagyok szavára
Számzte
a király.
a
;
:
T{ománczok
és ba!Lu1,ík
A
nép szorult kebellel Közéig a sír felé, A sírt a hálaünnep Oltárrá szentelé. Behinti azt virággal,
És márvány-oszlopát
Lomb-
és repkényfüzérrel
Köríti, fonja
S az
ifjú
át.
nemzedékben
Tettek csirája kél Szivének égi hangja, Hogy csak honának
h
Oh hon! hogy Akkor jutalmazod
él.
fiad'
csak
:
St még akkor se' többel, A midn már — halott!
TEMETÉS. Néma
—
hölgy fut a nagy éjszakán, Karján kisded, arcza halavány. De fény villan,
Mit
—
a szem vete Zajgó keblén Alszik gyermeke.
.
.
.
Napkeletrl j az éji hold. Almában a gyermek felsikolt,
A A
sirámra szül kebel Bsz rajongás Szavával felel
'4
-
f^ománczok
és
balladák-
((Légy nyugodtan, árva gyermekem! Nem sokáig bujdosol velem Uj világ vár ;
.
Sok
De
A
.
.
lakója van,
hont
ott
lel
hontalan.
ki
Ott szabad lészsz, - annak szültelek! Békés szomszéd lakozik veled!
Szk
határon Szent leend jogod Eltapodtan Látni nem fogod !»
;
Osztrolenka csonthalmos terén Elborult az éjjel feketén; Ott áll a
n
—
Feltört sír felett, S lenn a kisded, Kit már földbe tett.
^Férjem Itt
itt
vitt
véres harezokon,
esett el érted, drága
hon
!
.
.
Ily apánál,
Csendes sirgödör!
A
fíu is
Helyet örököl.
lm fogadd! nyugodtan átadom: szült fvel, rongyban igy, tudom,
Nem fog az Ósi telkeken Vánczorogni Koldus-betegen.
Bús öledben jobb
Mint kopogva
lesz
tudnom
zárt ajtók eltt;
ót,
!
J^ománczok
Szép az
és
;
;
2
balladák-
élet
De meghalni jó, Mig nem lesz rab, Vagy földönfutó
.
.
!»
Temetésén nincsen gyászsereg, De ijesztn zúg a fergeteg
Mig Tár
rá keblet a
bsz
anya
;
Megrendül lenn
A
haláltanya.
Sirhalomnál minden éjfelén rajongó szüle megjelen
A
;
Gyermekét ott Mint bús éjmadár Új honában
—
Látogatni
— —
—
jár.
AZ ÚJONCZ. Ütközet Áll a
lesz.
Csatarendben
magyar tábor
;
Vele szemközt a franczia
Van nem
Mind
igen távol.
a két fél mozdulatlan
Vesztegel sokáig; tréfához tán elször
A
Hozzá
fogni fázik?
Többek közt egy barna újoncr Áll a harczi téren, ki sok jó léczszeget vert
A A
kunyhóban
térden
'
3
; ;
2
i
T^ománczok
4
!:
;
és balladák-
at most a hosszas álldogálás Volt nagy ellenéibe Zsibbadt lábát, mint a gólya,
Szntden
cserélte.
Gyakran néz elre
—
Még
((Káplár uram,
hogy leszünk már
Evvel a csatával
S
alig
hátra,
biz el-eblábal
?í>
hogy kimondta
a szót,
Másik perczbe már az Agyúk tompa durrogása Volt szavára válasz.
S mén az újoncz
a seregben,
Uj meg új rohamra A golyó zúg, hull az ember
Tle
jobbra, balra.
—
És foly a harcz a nap is már Meghajlott az égen, Még se sznik, és az újoncz Küzdve szomjan, éhen
—
A
sok vér
Van nagy
s a
hosszú nóta
ellenére
.
.
.
ccllgyan ides káplár uram,
Mikor
Vak
lesz
már vége?»
A HÍR LANTJA. haragban a gyz vitéz,
Oly félelmes, mint az éji vész Vérben huny a béke napja el,
Merre
:
villog éles fegyvere
Hódít s szablyát más nemzetre Ha már egyet földig levere.
fen,
;
f(om éne zok
A
:
:
balladák
és
dús tájak dúltak, feketék,
Minden
Hogy
A
;
jel,
ott
nyom
egykor
eltöröltetek
él nép
lakott,
errl szólna, már halott. Avvagy nyakán rabbilincs zörög. .. Telve vannak a mély börtönök. ki
—
S hogy
látnák a
jöv
századok
Nagy
hatalmát és a múltakat Eltiport nagyságok romjain
Óriási emléket rakat.
Háborítlan áll a szent liget, dúló kéz nem illette még Jós forrása halk neszszel buzog, Lombja suttog, bvös fénye ég. Szent ligetben a hir lantja függ.
A
Mely
beszél a történtek felett, s emel,
Énekében, mely ragad
az érdem hosszú életet. S a zeng lant és a szent üget Dúlva immár, puszta és siket!
Nyer
Századokkal vénül a világ És idnként más-más képet ölt; Ledlnek a múlt bálványai, volt az eltt. S erény lesz, mi De nép és kor, mely támad s enyész Az emlékre hüledezve néz.
bn
S im keletrl
A
a
vénhedt
világot átrepülni
id
j
Szeme rozzant sírgödör
;
vele
romlás setét szelleme. Jön Markában az elrejtett jöv. a
2
1
5
;:!
ii6
1{ománczok
és
;
:
balladák-
S meJyben ember ugy kevélykedett Halvány árnyék lesz a földi fény, S mint köd úszik bírája megett.
És
száll, szó dörg ajakán mibe szárnyam' megcsapám
mint
a
«Mi
ez,
:
?
Szólj te, hír beszédes angyala
Hagyja tudnom lantodnak dala
A A
hatalmas féregnek nevét, kiért a
magas fellegig, vagy zsarnok-kény miatt?
— Hálából E khalom De nem
fenn-emelkedik?»
szólal a hir lantja
meg,
Melyet eltört a dúló keze; Fenn-szédelg álma megcsalá Neve, tette elmúlt, elvesze.
És az emlék menten szétomol S míg tovább repül a vén id
.
.
.
:
Vihar söpri elmállott porát, S hlt helyén a dudva, gaz kin.
NÉPROMÁNCZ. Setét van az utczán végig, Csak egy kisded ablak fénylik Havas es bele vagdal, De bell vígan szól a dal.
Hol szerelem s ifjúság van, Ver a szív nagy gyorsaságban
E
;
ház a falu szíve, Élet és kedv ide gylve! kis
A
fonóban ifjak, szüzek, Mulatoznak, tréfát znek Hull az orsó, szakad a szál Váltsd ki, édes liliomszál |
.
.
.
—
!
T{ománczok
Lobog
tz
a
és balladák-
2
fényes lángja,
Dal és tréfa egymást váltja Az ifjú nép megvan szépen,
Egyszer szép
A kakas szól, El legény, ki Menj S
ki
;
:
;
erkölcsében. itt
az éjfél!
nem félnél most a temetbe
.
.
.
ezt a nyársat szúrd a földbe
Ki lakik e kisded házba'
Özvegyasszony szép leánya, Szeretjét félni látván,
Láng borúi
el
az orczáján
;
És a nyársat fogja gyorsan, S a halottnak sírja hol van Jár sötben, jár hidegben,
Minden
neszre meg-megrebben
S hogy sebesen visszafordul
A
legels sirhalomtúl,
Melybe már
leszúrva nyársa
:
Valami csak visszarántja!
—
Földhöz szúrva a köténye, Szegény meg van fogva véle Halk sikoltás hangzik ajkán, S életnélkül rogy le a lány. !
A
hold feljött, bús világa Süt a kis ház ablakába!
Zeng
virasztó lassú ének a néma éjnek.
Közepén
Minden bajt elszenderít, Mégis gyászhely a terít
.
.
.
!
.
.
.
1
7
! :
fiománczek
:
:
és ballá.;
Halvány vagy, szép liliomszál, Halványabb a liliomnál! Sirva
menvén
Az özvegy
s
ki
utána,
a falu lánya
Harmadnapra temették el, Érzékeny szép gyász-beszéddel.
Merész próba
férfi tiszte
;
A
virágon hármat reszket Szerény, gyöngéd niesség Legyen dísze élteteknek Legyek én int példátok, Ki korán a sírba szállok! .
MVÉSZET
.
.
ÉS PÁLYABÉR.
'Töredék.)
Boldog nép
A
közt, dús-gazdag tartományban,
hol vigalmat vígalom követ,
Három kisded jött egy éjen Hogy lásson sok bút, kevés Gazdag
földön, hol a
világra,
örömet. sik tereken
Terhes kalász, illatos f terem Holott a hegy mélységes kebele ;
Megmérhetlen kincsekkel van tele; Es a lejtn, gyümölcsös bérez alatt Olaj csepeg, méz omlik, must fakad. Boldog nép közt, mely büszke czímerére, S avat, tüzét hogy tartja si vére Hol nem ritkán, éhen s nyomorgva vész el, ;
Ki elindul csak szellemmel, csak észszel nép között, ez áldott szép hazán,
E
A
mély tanácsú sors határzatán,
Hogy sok bút lásson örömek helyett Egy éjen három kisded született.
:
;
:
J{ománczok
!
!
:
J19
balladák
és
Az
éj fényes volt, de zordon hideg. Létök gyönyört nem nyujta senkinek; Mi áldás a dúsnak, szegénynek átok! Aggó szülék bús könyje hulla rajok. De mint gyakran fényben j létre a Szegény s gonosz, kit apja anyja gyászol Zaj, hir nélkül, homályban és alant, Megváltót szül a kunyhó és a jászol. Most is igy volt a szegény fiakon Tündérek kegye nyugvék gazdagon. És a mint fölserdültek mind a hárman Kitört a tz, a mely lángolt bezártan. Nyilatkozék az Isten a kebelben :
:
:
S járdaltak
a szent
pályán ünnepelten.
A
költ ajkán édes dal fakad, mint egy szent áradat; Majd tzláng az, mely áthevit, világol, Újít, teremt,
És egybe
forraszt elvált lelkeket
Tavaszi nap, a melytl enged a tél, S a sziv fagyot és jégburkot le-vet. Egyik szaván feltámasztván a holtat: Figyelj nép! a másik jövdre jóslat De a nép lakmároz, múltját tanácsért Nem kérdi ; a jövre semmi gondja ; .
A költ dall, — Nem érti senki,
A festesz
.
.
dall szivtelen
köveknek
ül el van merülve mélyen Fényes képek rajongnak képzetében
üs
.
bár lelkét kiontja.
;
.
.
.
;
álmait alakkal felruházván
Az
élet áll szóló hségbe' vásznán. Ki a dicsség útát keresed :
Szegény mvész! hajitsd el ecseted', A mely teremt és csudákat mivel .
Halj
Ne
meg
lelked
dereng
.
.
!
képivel
tudd, ne tudd, hogy e nép elmegyen
Remeked
mellett némán, hidegen
;
.
.
:
:
2
20
J^omdnczok
és
:
balladák-
Ne lásd, ne lásd, hogy a por ünnepi Vonásidat fakóan ellepi! De
jobb talán ? lakozván e hazán,
a zenésznek sorsa
kedv nép
Jó
Talán van lelke még, hogy általértse Mit mond a hur fájdalmas ömlengése? Mely neki zúdul, mint a fergeteg, Majd mint a szell, csapong, enyeleg. S eltnik arezon s könyben, szavára Mi a szívben el volt temetve, zárva. Mégis, a mint honában szertenéz Hegedjét elejti a zenész helyett, hogy önvére, nemzete Megértvén, rajta büszkén függene: Hangjainál, s ugy fáj ez a tudat! :
:
.
.
.
A
—
Egy
két bus szív,
— egy két korhely
Melyben
mulat.
ti éltek nagy álmák között, barátok! Szellemben és nyomorban
Az
h
nem
ország
e világból való El innen, el! menjetek, merre láttok!
S
a
három mvész, három
jó barát,
Iván a végbucsúnak poharát nagy hideg világon dél, nyugot. S kelet felé elszéledt, bujdosott.
— — — —
A
— — — —
.
— — — — Kérdezd meg,
A
vészt
.
.
.
Felölök hirt
ki
tud
koldust
.
.
.
vagy a
halált
Tiz év lezajlott, el
az
— gyászos
id
feketén
holt tengerén
.
ezek
Egyike tán találkozott vélek?!
Merült
?
a ki országokra fut
— — — — — — — .
.
— — — —
k?
Hol járnak
.
.
.
;
.
.
:
!
T^ománczok
Minden
és
balladák
— tán
csendes,
Halvány buborék
:
:
néha megjelen
a felületen.
"Emlékezet a halvány buborék,
Melyen feltnik
Hanem
az
a
alig
is,
—
Szélyel-pattan,
múlt árnya, képe,
hogy támadott, s mindennek vége, vége!
Tiz év lezajlott;
tiz év vajmi sok, éjek és napok kinnal jövének ; S min kin az, mit a lángész visel Ha tiltva van áldozni istenének!
Ha
.
!
.
ember mindenfell
Üldözve
sors,
Az
oltár
is,
És
a tüzet, mit
melyet rakott, ledl,
úgy
élesztgete,
Elfújja a részvétlenség szele
A
bujdosók hol vannak a világon? fell im itt jön mind a három!
Három
k
Ezek-e
Ez
Mégsem Idomitni
És mégis Beillik
A
.
.
Nem!
?
szenvedésivei
az élet bár szörnyen megvisel,
rövid
tiz
év kell
ily lelki, testi
k!
még
a
rá,
de század,
vázat!
rongy, a melybe' járnak,
királyi dísz-ruhának,
szív s lélek tépett, dúlt volta mellett,
Mit rülten, némán, vakon viselnek! Ah! hogy imé egymásra ösmerének Van-e okuk hálát adni az égnek
Ha
E
ki
.
.
.
?
látná ezt a találkozást,
hangra, e mosolyra, ez örömre
Kebelében
a szív
repedne meg
.
.
.
Almát, nyugtát elvesztené örökre Jer ide, jer, hires nép! s légy kevély, .
Három dics fiad szemléletére De vedd eszedbe, a mi irva van Hogy felkiált az égre Ábel vére .
.
.
:
!
.
!
!
;
T{ománczok
Éj van,
—
fényes
és
:
balladák
csikorgó, mint mikor
s
A
három koldus mvész született Hoztak lelkekben szép fényes napot, S bár nem tart az nekik most meleget Legyen az élet keser, rideg,
De
meg nem
térdök
senkinek
hajlik
Boldog, ki csendes nyugalom után Meglátja, a szép hajnal mint hasad Boldogabb, kinek álom s éj örök,
S nem tudja
:
hogy mikor
.
.
.
;
lesz viradat ...
A CSALOGÁNY ÉS A
SAS.
Hegedszóban
szép mesét jelentek. Sz.
Lombos
hajlongó sudarán néma csalogány Meleg sugár, szell s a búja fák Énekre most ajkát nem ragadák. liget
Búsongva
,Mi
—
lelt
ült a
Az
;
madárkám, kedves dalnokom
Szólítá a sas nyájas hangokon,
Tavasz mosolyg
a
;
Még
a
bogár
—
!
?
halmon, völgyeken megjelen
élet száz alakba'
;
örömbe merül,
is
Te vesztegelsz Dalolj,
s bánkódol egyedül ? hadd halljam zeng hangodat,
Melyre ezer ((Királyom!
Keblem
A Ki
E
—
sziv
—
a
h
bús csalogány
szárnyas nép nem, is
viszhangot ad
dalát én kinek
zengjem
st még
!'
felel el ?
félreért,
gúnyol gyakran zengelmemért!
félreértés szívemig háta,
A
1
dalnoknak nincs mélyebb bánata
!»
Dávid.
!;
T{ománczok
és
!
!
balladák
223
A sas azok felett, miket most hallott, Álmélkodván, imígyen ad parancsot Holnap, korán hajnalba', szárnyas népem' Magam köri, udvaromban szemléljem Énekelj nekik, hadd lássam meg én Mint érez e nép költm énekén!' :
,
:
A
szarka rögtön nagy gylést csereg, a szárnyas seregek Erdk, mezk, vizek madarai
S mind felgylnek
Letelepülnek a dalt hallani ül a király maga, A bús madárról szól a dal szava
Vén cserágon
Virágos, árnyas
erd
— :
!
Vigan futó patak!
Epedve
Hogy
várta szívem,
újra lássalak
éle kis
Itt
Oh
1
családom napok! .
.
.
régi, szép
Akkor szivembe' bánat Helyett öröm lakott! Dallék, szerettem, ittam hajnal harmatát;
A
Minden falomb tanyám Minden madár barát.
erd
most be más az
S
ah,
A
rét és a patak!
Nem olyan kék az ég Virág, lomb hervatag
is
.
Most
volt,
.
.
a bús gerliczével
Gyászban
foly életem
:
Mert ah, szerelmi párom Többé fel nem lelem
;
:
T{omdnczok
A
«
,
!
!
:
balladák
bús szerelmi ének végivel Szól a király a szárnyas nép figyel, .Népem imé dalolt a csalogány, Bíráljátok meg egymás után!'
—
:
—
!
t
S mond,
— felébredvén, — az alvó bagoly
Az ének
A
nem
tárgya
gólya ekkép ejté szavait szó a mi szó, mondott valamit.
De És
.
.
felkiált borzalt tollal a vércse
Más sem
bárgyú, hogy a czélzást ne értse! az ének szerént, mi ettük meg szegényt!?
Nem leli párját No bizony, tán Nem
szeretem, hogy harmatot
Mert ugy boszorkány, monda
iszik,
a kuvik.
A
gerle búgott: másnak még se kell Felhányni a természeti hibát! A rét fell kicsinyln énekel S ez felboszant sok jó ludat, libát. :
A
kakuk így
Nekem, És
családot emleget.
:
igaz, nincs,
a süket-fajd
:
hanem még
lehet!
tréfás, vig dala
Jól megnevettetett
A
:
elég komoly!
haha haha
banka nem mondhatja néki éljen ! önfészkét, hónát piszkolni szégyen :
Mert
,Elég, elég.
.
— Szemének
!' .
mond
a madárkirály,
—
boszús villogásinál .Boldogtalan nép hát igy hat reád A dalnok szava? ekkép érted t? !
;
T^ománczok
Nem
és
Költm!
Ti
nem vagytok méltók
Odú, mocsár
Nem
215
balladák-
hallok egy méltányos szózatot?
— —
:
ne énekelj e nép eltt! s
költészet
reá,
hogy
ocsmány dög s dal,
Hah! színem ell
éltek!
kell tinéktek,
—
ti bárgyúk, vakok takarodjatok!! 4
SZENT JÁNOS LOVAGJA. Fogadalmán
a lovag fedve portul Ott, hol nem szent a kereszt, S hölgybecsület csorbul, Vagy megtörve férfi szó
Jár-kél,
:
Ront kezén
a szablya,
A
ki így tesz, a lovag Szent János lovagja.
N
fetreng az útfelén, Fázva, szomjan, étlen Meg van rontva nyavalyás, ;
Szerelem nevében! ,Hejh, tiporjon rám lovad! !' S vérem' folyni hagyja Kiált a
n,
s
nem
teszi
Szent János lovagja.
De
a csábító iránt
Nagy
haragja gyúlad Boszú, részvét, szerelem
Mutatván az
;
utat
:
Nyomban zi
mindenütt, Nincsen éje, napja Utóiéri, megöli ;
Szent János lovagja. Tompa munkái.
II.
;
:
2
f(omdnczck
j6
éi
balladák
Viadalban ölte meg, Férfi ellen férfi
1
S nem egy könnyen
lehetett
Életéhez férni Végcsapást tesz, orcsapást S a hst mellen kapja .
.
.
Sebed
.
—
vérzik,
.
.
szólt a
n—
!'
Szent János lovagja
s vérét mért szivod « Vérzik .Mérgezett vas érte!' «Mért könyörgesz lelkemért ?» .Életednek vége ... 1' szeme láng, Izma bár érez .
.
.
—
—
S hsi
lélek lakja
?»
:
Neki sárgul, mint a f, Szent János lovagja. Pánczélban a szent vitéz Kiterítve fekszik. a mit tenni nem vala
S
n
eddig: Bátor a Forró csókját a halott
Hlt
ajkára rakja
—
.
.
.
s halva nyer Elve várt díjt Szent János lovagja.
VÍG SZÜRET. Jónás deák
a
kék kabátban
Derék ember volt általában Csak egy betegsége vala Jónás deáknak a poétaság, mi pedig nagy nyavalya! :
A
De
ó
hát írt,
ki
—
menjen sorsa ellen?! mindig mérgesebben,
írt
;
J{omdnczok
és
:
:
;;
;
:
balladák
—
de kivált Két tárgy feküdte meg gyomrát nagyon
Sokat, sokfélét,
Szerelmi és bordalt csinált.
S e megszakító munka tárgya szomszéd csinos Dorka lánya, S Jónás tulajdon szleje Ahl sem kedvesét, sem szlejét Nem látta már esztendeje
A
!
Mert küszöbét sem
Mi
lépte által
köze e hitvány világgal
ó
?
szellemekkel társalog Igaz, ha négy lovas kocsin mehetsz:
Minek Fája
járnál, Jónás,
.
gyalog!?
sr,
mint a kalitka, termés rajta ritka egy rósz csilleng fityeg
Csakhogy Itt-ott
De
.
.
a
annak aztán egy szem
Nem
igen kellett senkinek!
Mert biz az nyulat lni Belle a szeles rigónak
jó csak
Elég megvágni egy szemet Megtörli orrát
a
karóhoz,
Tovább megyén, ha még
Nem És
—
híja sincs,
sajtó kell ennek,
sirva vígad
még
de
a tót
—
és
lehet.
kótis, is
A
bor mellett, mi itt terem; Gazdája mégis csak megissza tán?
Nem!
ezt ráfogni
nem merem!
—
s hallgat, mert szavakban Törjön ki a pallérozatlan ; ótet ha éri valami,
Jónás néz
;:
;
f{ománczok
balladák
és
Elnyeli, és szivének bánatát
Egy S
súlyos versben adja
megtérni*., a
De
mint
ki.
lakába,
jött,
szomszéd átránczigálja, Hol gúnyos tréfát vele, a
z
S olyan polyhost
Ha
markába, hogy
taszít
megeszi, elvesz bele.
Szobája özvegyes, diákos, Reggel setét, délben homályos,
S
éjjel felette
Itt
költ Jónás,
szomorú
n
itt
feje felett
Szép zöld penészbl koszorú.
S mig elmélyed, nem
pillantva
is
:
A
gyertya, nagyra nve hamva, Mint egy öngyilkos pellikán, Tüzes orrát lehajtja és vele
Sebet mar önnön oldalán. ír ír meg kihúzza, mily szörnyen cseng-bong az utcza! Kinéz, aztán nagyot kiált:
S Jónás csak
De
Tyh Egy
.
.
.
.
.
.
—
!
hisz szüret
van
.
.
s
!
megrak
hirtelen
puttonnal egy talyigát.
És avval a hegynek törekszik, Hol a bordal értelme fekszik ;
De
nagy bánatra ér oda Szlejében, nem ér csupán nyakig A f, mohar s a laboda.
—
:
És mintha borz, menyétke, róka Örök áron megvette volna Tanyát üt benne szabadon
Van ott lyuk és domb, kisebb és nagyobb, Mint egy verem s egy sirhalom.
;
T^ománczok
:
:
!
229
balladák-
és
De hah! Dorkó itt ... mily szerencse! És mily csapás mert már menyecske !
:
.
A
polyhos búsan földre hull S akképen földre hull Jónás deák, .
Reménye Ott
.
sóskafáirul.
és áll, mint a feszület,
áll,
Nem
.
tudva, merre hozzád,
tled
?
még most is talán, Ha egy ösmerl hang érz kebelét Meg nem marná, mint a csalán:
S
ott állna
Ugy
kell
Nem
A
penna
Ki
látta
Élni
most
!
is
:
se' szüret, se' lakzi
nékem
akart
tette
mindig
kell,
szót fogadni
meg magát! irni
—
:
——
irni
Jónás deák!
A SÓLYOM. Ksziklák közt, biztos helyre, Van a sólyom fészke rejtve;
A
tojó
Hogy
ül,
—
alig várja,
már tojása! anyai indulattal, Meg-megforgat éjjel, nappal. kikeljen
Mit
És
a
him
a puszta
Magas ormán
kszál
ülvén,
S martalékot hogyha
A
rt
áll,
éhez',
mint vág a földszinéhez a nád se száll gyorsabban,
Még
Mikor
a kéziv lecsappan.
S melyet körme megragadhat
Dús prédául S egy
esik a vad
falatkát
meg nem
izlel,
.
.
!
;
T{pmdnczok
és
;
!.
!
!
balladák
Haza-sict minden ízzel párjának odarakván Övé csupán a maradvány.
S
;!
h
:
.Üldögélvén a tojáson, Légy nyugodtan, édes párom Mig a síkon szélyelnézek .
.
Tiszteletben áll e fészek S óvatos lesz kánya, vércse,
Hogy
sólymot meg ne sértse!'
a
Szól a hím és útnak indul,
ormain túl alkony:
Száll a bérezek
Elmúlt a
.
.
dél, int az
Minden madár haza tartson! Haza is tart éjszakára, Csak
a
sólyom marad
hátra.
Kimerülten, szomjan, éhen,
Szegény kotlós ül a fészken Múlik nappal, múlik éjjel,
;
Bizalommal, csüggedésseJ tojása kárba nem megy
S még
Mert melegben
:
tartja a begy.
lm hozzá
A
a részvét orvén rabló ölyv szól, gyötörvén
:
Mi
haszna sok epedésnek ki megholt, fel nem éled Uj párt s fészket nézz magadnak Özvegy sólyom, elfogadlak!
A
Nem
halt
Htelen
meg,
lett
.
.
.
.
.
mond a karvaly, még nagyobb baj
Balgatagság lenne tled Hogy magot költs hitszegnek, S gonoszul veszsz az odúban, Mikor élhetsz vigan, dúsan! :
;
;
:
J{ománczok. és balladák
Anyasólyom
hallgat mélyen,
Ott
hségében!
a válasz
Menekülhet
s halni készül az élet önbecs nélkül ? Veszszen inkább, nincs ez annyi, Mint a fészket odahagyni :
.
Mi
—
.
.
!
!
Megsuhan most gyorsan Mintha
a lég,
éles karddal szelnék!
Felvisítva s nagy ijedten Két csábító messze rebben S a haldokló himjét látván,
Öröm
kél végpillantásán.
.Rabul estem szól a sólyom! De nincsen a kihez szóljon! Vége van a madárnak (lm a csirkék már kivágtak) S viszi himje bércztetre, Hogy ott legyen temetje. '
.
.
.
h
S véres
Oly,
Nem S
.
.
.
tort ül elbúsulva,
karvaly fészke dúlva kegyelmez a fiaknak
; .
.
.
hol egymással összecsapnak
Pehely röpkéd, vér szivárog
—
Messze
.
.
.
hallik vijjogások.
TAMÁS Az öreg ember,
VITÉZ.
mint a nyájas sz, s hajszála olyan Madárszó nincsen a
Mosolyg, mosolyg,
—
Bús szi berkeken
Ha
szól
De
hallgat szívesen.
is
az öreg,
sz
!
;
T{ománczok
232
Tamás
A
is
hallgat, a
és
balladák
nap fényinél
ház eltti padkán üldögél Hónalj-mankójával
A
!
.
.
.
porba Írdogál,
Elmereng
lelke
Ki tudja merre jár
?
!
A
nagy diófa az ablak alatt Kiszáradt rég, hüs árnyékot
nem
a<.
Minek is? nem hevit Az sznek sugara S a fa gazdájának ;
Ugy sem
lesz
több nyara
A
kórvitéznél még vénebb a Ki tudja mikor ültették oda?
I
fa,
Mennyit játszott a kis Tamáska e helyen S hányszor fogadta itt .
Késbb
h
.
.
szerelem?!
S elment az ifjú, elment messzire, harczok vértl ázott térire Megtért sok év után Féllábbal, rongyosan Kedves, barát, rokon Már mind a földbe' van!
A
.
.
.
;
A A
ház, az udvar puszta, elvadult,
nád
A A A
lefutott, a tapasz lehullt
kútágas ott áll, kut bedlt maga nagy diófa is Régen kiszárada.
;
Így van az! mig a hs távol csatáz Kivl, bell hogy' elpusztul a ház
;
T(ománczek
ét
;;
;
2^
balladák-
Csak pókháló van ott, mely mindent befed,
A
Mint
a felejtés
Szép
tettet,
sok érdemet.
Tamás fél lába sírban igazán És fázik annyi izzadás után;
A
hirnek tzhelyén, is raka Más melegszik, nem a Harcz csonka bajnoka.
Melyet
Tamás
:
vitéz a
nap sugárinál,
Ülvén, a száraz porba Írdogál
Mankónak valót Öreg diófa ád
az
;
Koporsónak szánta Megszáradt derekát.
AZ ÖREG SZOLGA. még az úri kastély, hidegen Tekintenek szét a szürkült falak Az slakók, egy vén szolgán kivül, Mind, mind régen a földben nyugszanak. nyomorog Az öreg cseléd még él, felett; Sok vész elzúgott ez agg Egy zárt, kopott könyv , melyben a ház Sorsából annyi feljegyeztetett. Áll
—
—
f
Beh máskép Eltnt az
s
volt
itt
.
.
minden ezeltt!
szokás, a régi rend
.
.
.
Hejh, az öregnek nehezen esik, Hogy minden gyászos pusztulásba ment Nehezen esik hogy szenvedni kell Hideg mellzést és bántalmakat Ruhája rongyos, meg is éhezik, S a teremekbe lépni nem szabad :
.
.
I
.
.
;;
:
T(ománczok
2"}4
Hajdan, ha
Bor
a
és
balladák
nagyúr barátival
mellett ült a
kés
éjszakán
:
Feküdni küldé egész udvarát, De megszenvedé, tet csupán És mig megtölté az öblös kupát,
t
Hallá mint
;
fznek
.
.
titkos terveket
.
.
.
.
nagy dolgokat az ember tudni sem szeret.
Látott, tapasztalt
Mirl Ott
látta ülni e faj legjavát;
Hol vannak
k?
Elvesztek gonoszul Elmúlt a harczok szép fényes kora, S az öreg lelke úgy elkomorul . . 1 A hova visszanézni nem kivan, Kiket irtózik háborítani Eltte áll a régenmult id, S a szeretettek halvány árnyai.
.
.
Az Az
asszony szelid, szenved vala
úr ellenben büszke, szigorú lányka szép, de méla, szótalan Tüzlelkü és szilaj volt a fiú. Az öreg szolga mennyit hurczolá Izmos karján a szép két magzatot Az öreg szolga balsorsuk felett
A
Mennyi keser könyet
.
.
.
.
.
.
hullatott!
A
várba szép ifjú levente jött, Ki dalt, regéket vert a cziterán S dús kérjének az oltár eltt
Nem-et mondott a halovány leány. Haragjában szörny volt a nagyúr Az asszony némán sirt szavak helyett .
A A
két vitéz élethalálra vitt
.
.
lányka a szent fátyol szüze
.
lett.
Aztán jöttek harczos nehéz idk, Koczkára tétetek minden, mi szent;
.
.
;
:
f{ománczok
!
:
;
balladák
ét
235
Apjától fegyvert kére a fiú, Anyjától áldást és harczolni ment Ki bölcsejétl óta re volt
A
vén cseléd kisérte oda is hogy egyék, fenn volt, mig aludt, S eltte melle volt a védpaizs. .
.
.
Koplalt,
Végst
Végs
már
rivalgott
rohamra
a harczi kürt,
had
lelkesült a
Elestek a zászlók, a bajnokok, S a hs ifjú a holtak közt maradt. cseléd haza Mit búsan vitt a Piros vér fedte a hs köntösét zárdából is levél érkezett,
h
A
És
De
a levélen fekete pecsét a ki vissza
kérné a
.
.
.
fiút,
És köntösére könyje hullana, Vagy feltörné a gyászos iratot; Nincs senki ! sírba szállt a jó anya És a nagyúr? a szolga kérdezi, De minden ember levert, hallgatag. Suttogva, félve mondják vége van S haláláról borzadva szólanak. :
.
Bódultan jár-kél szobán s termeken Fenn- tölti, mint szokás, az éjszakát,
.
.
.
.
!
.
.
.
Várván, midn alunni megy ura Feküdj' vén szolga! alszik a család ... .
Ég
világgal futkos
.
.
majd körül,
Szeretne szólni, de nincsen kinek A büszke kastély zajtalan, kiholt, A lég is benne nyomasztó, hideg
.
.
.
S az elhunytak gazdag fényes lakát Sohsem látott nemzetség lepte meg Turkált, zsebelt,
Családi képek,
—
s
kiszórva
si czímerek
.
.
lnek .
a
1
!
T(omdnczok
236
;
és balladák.
Mindezt megérte, látta az öreg, S megtörni nem birt a vén, fás kebel, Tenger szirtje az, mely lát vészt, halált, Hanem maga nem slyedhet el.
Az öreg
Ha
még
szolga bántják is,
nyomorog
él,
.
senkinek se vét; Mikép a eb, holtig rizi Az elpusztult lak hideg tzhelyét szivével holtig ott marad,
h
H
—
Nem
az élk, a holtak kedveért, Kipanaszolja a sirnak magát, S álomnak tartja, a miket megért.
SÁNDOR
BÁCSI.
Kész deczember a kelmed Fehér haja, sz szakála
Már De
A
a szíve,
kedve még
Mindig
az áprilist
Élte lakzi
.
.
járja.
.
S gyógyszer torkán Nem ment még le egy gyüsznyi,
Mi
Sztték
Hogy
—
bordában el
fonták,
nem
tud immár
nyni?!
Hatvan évet
Hord
a
hátán,
S megszentülni mégis
Nem Még
jókor ?
szelídül,
hamisabb? Olyan kelmed, mint az 6
bor.
.
;;
:
1{ománczok
Bor
és
;
!
'37
balladák-
a teje
Vén gyereknek új is, jobb a régi Igyunk egyet,
Jó az
Jó barátim! a vers régi!
Mindig csak ez
És viradtig Dínom- dánom, Szól a kakas egyszer, kétszer, De e hangtól
Ugy
irtózik!
Búvik tle, mint szent Péter.
Búvó-hely a Pincze öble,
A
tivornyák si vára
S
halálig
nem
Kapitulál
ó
esik el utoljára.
Egykor
úgyis,
A
mint tudjuk, Zászlótartó volt a hadban
;
A
zászlóból Már csak a nyél, tettbl egy kulacs van!
A hs S
a talpán
Mégis ember Egy etetés neki Kassa Csak azért
Elmegy
;
is
addig,
Hogy magát
kisétálhassa.
Olyan föld , Hol bürök, gyom, Rózsa,
gyógyf
föltenyésznek
;
;
:
:
i'iomdnczok
238
! ;
A
! !
balladák
Vidor kedve
Röpked méh Hord
Gondja
Nagy
A
nincs a
világra,
hol vér és tinta folynak
Maradjon
A A
:
azokról édes mézet.
vitéznek,
sok
bet meg
Nem
a
Ugy
molynak
'
ad gondot
S pénzt kamatra, Zárja bé majd más
A
;
hír
az ajtót!
minden
is
Hasztalanság: mi csak lesz, a mi csak voltl
Tudomány,
hír,
Hatalom, fény Látó vakság, fényes járom
Egyik ember
Mélybe
Más
sülyed,
elvész a magasságon
Kelmed, látom, Tartja, a mit
Salamon
szólt
Mikép
a
hajdanában
:
nagy
Bó'lcseségben
Hasonló nagy
Nem
is
búsulás van
1
búsult
Életében Jól teszi,
bármit
mond
a
pap
Kik foltozzák
E A
világot
bölcsek sem boldogabbak
:
Hománczok
és
!
;
.
!:
balladák
239
GALAMBPOSTA. Bérezi vára ablakán a tájra szép Jolán; Itt halom, völgy, rengeteg Ott kalászok rengenek.
Néz
A
csillámló folyamon Zúg, tajtékzik a malom.
Zöld, virágos rét s lapály Legelkön fürge nyáj.
Függ
a
;
—
váron annyi szem,
S büszkén áll az odafenn Annyi szív ver lázasan S a tündérkép messze van
Nem De
szeret még szép Jolán, keblében, homlokán
Merengésnek fényköde
.
.
Hajnal a nap hirnöke!
És felnyitván ablakát, Melyet rajía kibocsát:
A
galamb
száll,
Kiküld vágy
mintha
a
szállana.
Távol jár egy perez alatt, h, szabad
Tiszta, félénk,
;
S álmodozva turbikol — Mily választ fog nyerni :
s
hol
Megtér
s olvas asszonya levélbl, mit hoza Jer, osztozzál meg velem
A
:
Hatalmamon, fényemen! Rád gyöngy, gyémánt és arany Lesz halmozva pazaran S a föld, lábad melyre lép Bársonytól lesz lágy elébb V
?
;;
;
/{emanczek
140
,
Drága
füst,
él
:
:;
:
:
balladák
és kenet
ír
Illatozza a leget
Förddnek
a víz merül
medribl
Ifjitó
kit
Más
földövnek bírjad
itt
Madarát, virágait; Lesz kerted, sólymod, lovad, S száz rabnd, ki szót fogad Bérezi vára ablakán Követére vár Jolán Másodízben küldve
!'
ki,
Ilyen választ hoz neki «Fel-feltünél égi fény!
Borongásim
Mely
fellegén,
lelkem beárnyalá
keblemre
Jer,
«Meddig
a vész
.
.
.
alá!»
szállj
szárnya bír
Távolabbra száll a hír; Napot, holdat, csillagot,
A
dicsség túl-ragyog.
Neved zeng lantomon Századon tul hordozom S fénybetkkel Él
s
irva föl
örökre tündököl
\n>
Bérezi vára ablakán Nyugtalan néz szép Jolán, Várja a madarat
h
Harmadízben
.
hol
.
.
maradt?
Vajh, méltóbb út lesz-e ez ? egy perez, egy gyönge nesz galamb keblén piheg, S a kérdést igy fejti meg: .
Még A
.
—
««Arnyas völgyben áll lakom, Csend van és nem nyughatoml
;
T{ománczok
Sebet kaptam
:
:
b 2
és ballad.ík
a csatán,
Búsul rajtam agg anyám
Ingadoz lelkén
.
.
.
a hit:
Mosolygó nt látni itt S elvész, melylyel várva
volt
Szerelem és anyacsók !»» tiszta ég ... ««Virágos föld ! S véled milyen volna még! .
.
.
nem
Kincset, fényt
!
adhatok,
Szívben leszünk gazdagok! Szép lesz megfelezni majd Boldogságot, házi bajt .
.
.
meg magad
Jer, valósítsd
Ez édes szép álmákat !»» Elmerengve szép Jolán Nem néz már ki ablakán És sóváran annyi szem
Nem
függ várán odafenn
Gyors galambja
is
;
;
pihen,
Kicsit ápol fészkiben. Ott, hol tölgyek, hangafák
A
völgyet beárnyalák,
S lágy viz-csorgást
— Telnek boldog
hallani napjai.
A VITÉZ. ,Ki vagy, ki oly sebten s
Kopogtatsz a vár kapuján Szökevény-e, kalandor-e, Avagy hirnök talán V
Egyik sem
késn ?
három
közül, nyisd a kaput felvonó hid átzuhan, S a jött a várba jut. «
De
a
jó barát!
—
A Tompa munkái
II.
16
4'
!
7{omdnczok
142
«ldm
rövid,
— Imigy
balladák-
és
szavam kevés,
—
szól a várúr eltt,
Ellenség tört ránk, hada sok Hogy szinte reng a föld!» «
.
.
.
Látsz engemet, tudd sorsomat;
Van két árvám, kis gyermekem! Rég keresünk nt és anyát,
Add
lányodat nekem !»
.Becsüllek érte, a ki vagy
Hogy
nyíltan szólsz,
—
.
.
.
hogy
s
ezt mered
De S
hirneved' hallasd velem, mutasd fel czímered' V
És megfordul a jövevény, nyilt homlok most árnyat
A
Menvén ennyit mond «J Hogy szinte reng a föld!» :
ölt
.
«Ki vagy, ki oly sebten kopogsz Beteg harczosnak ablakán ?
Az
ellenhad vitézei
Éledtek
fel talán
?»
—
.Alusznak k, láss engemet! Ki hs valál a vérnapon Nevedrl fenn beszél a hír, :
S három nagy testhalom.' ,ósváramban, nemes vitéz! Megkérted én leányomat, lm, itt a és anya
hn
Szivét, kezét fogadd!'
.
.
.
.
a had,
.
!:
J^pmánczok
és
.
—
((Mily kéz, mily sziv!
de
243
általok
telik
.
.
szúr a bentört nyilszigony Végem lesz reggelig. !» .
.
!
balladák-
Szép álmám már be nem Itt
!
;
.
.
.
.
.
,Örök fény
De
a
bajnok nevén
nincs-e két kis magzatod
Még Ha
jobban kell a ket elhagyod!'
h
?
anya
((Melynek harczán, port és Omló vérem megáztata S mely általam megmentve
mezt
;
Anyjok
lesz a
—
ln
:
hazai))
A VÉN HARANGOZÓ. este, Mihály gazda jjön, Forduljunk itt egyet a temet-kertben Ugy sem sokáig lesz már kelmed a földön A mint mondja, s benne volna szivesebben.
Olyan szép az
—
Fogja meg
a
karom, ballagjunk csendesen,
néznem s sz fejére! Azt gondolom maga ösmerteti velem Gyász kertét e helynek hallgatag kertésze.
Jól esik arczára :
Ugy
szeretek én a halálról beszélni, Kivált az olyannal, a ki nem fél tle; Legkivált kelméddel, a ki ugy ösméri, Ki szolgálatában ötven évet tölte.
Bizony sok szép id! már számát se tudja: Annyi id alatt mennyi sirt megásott ,o'
;: ;
f{cm.ínczok
144
A
és
;!
.
baltadák-
harangot húzni beh szomorún tudta, lenn a sírgödröt bekaparták mások.
Mig
Mennyin
elhullottak jobbja s balja melll! Földbe van gyermeke, nje, unokája Ah, kelmédet, majd ha mint egy vén fa eldl, Mennyi ismers sziv rokon-hamva várja
Mit
az emlékezet állit e bús helyre Kirothad a fejfa, irása elmállik; Lapos lesz a halom, felveri a perje, S az ember nem tudja végre, melyik másik
?
De kelmed, a sírok él vén fejfája, Tudja, hol ki nyugszik? s megmutatja bizton; Kinek anyja meghalt, mig járt vándorlásba, Reá igazítja melyik halmon sírjon ! :
Minden
fel
van irva emlékezetében
Ugy-e szomorú volt a harang szólása, Mikor a «szép Julcsa l» eltemették itten, Kinek szerelembl történt halomása?
Mikor a jó özvegy, ki hét árvát hagyott Hát még hogy kimúlt a boldogult ((nagyasszony .
Nem
tudom, mikor lesz megint olyan Egész falu népe kit ugy megsirasson
És mindezt megérte, mindezt
.
!»
halott, !
?
tudja kelmed!
csak azt a tájat mutassa meg nékem, Melyet magának szánt csendes nyugvó helynek, Hol itélet-napig nyugodjék békében.
Most
Ott ássuk meg a
sirt
fáradt tetemének,
És belé bocsátjuk ékes szent beszéddel Kedves éneke lesz a halotti ének, Mit oly buzgón mondott sok álmatlan éjjel.
;
;
T{ománczok
A
;
:
balladák-
és
245
harang szólását ha hallhatná kelmed,
Vén gondviseljét hogy'
siratja! s annak, annyi fáradt vándort lefektetett Buzgón kivan a nép csendes nyugodalmat!
A
ki
ZRÍNYI ILONA KESERVE. Oh, változó
világ! szerencse, polcz mit ád
Hamar múlik, csak álom Nagyon nem bizhatunk,
:
.
itten csak ugy vagyunk, madár az ágon. orczám nevetett: immár megeredett
Mint
Ha
.
.
Sr
a
könyhullatásom.
Nemes, dús csömöte, házunknak öröme,
Kezem fejdelmeké lón Szemem kifáradott, mig ;
A
kincsen
Rám
néz
s
átpillanthatott
kincset-érn
s figyel
vala
hsek, bátrak hada,
Tisztelve, bizva, féltn.
Ezt mind nem siratom Súlyától roskad a váll
.
.
.
Dicsség, hatalom
Sóvárgott kincs, arany, becset vészit, ha van, S gyakran vesztünkre szolgál Az én károm, sebem, a mely van lelkemen,
Sérelmesebb azoknál.
A
kegyes ég adott két kedves magzatot, Kik lelkem' már-is érték. S bár apjok föld alatt, szivemben megmaradt Bennök jöv s reménység, S ket karom közül, vadon s kegyetlenül Ellenségim kitépték.
S hová
zárták, a hely csak borzadást lehel
Hideg, rostélyozott bolt
Ágyát szolga
;
veti, bérlett
szem kémleli
.
.
.
;
T(omdnczok
246
Az ébredt,
Ha
!
:
és
;
balladák-
az alvót
búsul, ha beteg: nincs szó nyájas, meleg,
Min
az én szavam volt.
szivem E szörny emberek Mintha nyil volna benne, !
.
.
.
—
Mert e nép sokra kész, Az ifjú lélek, elme,
Ha
a
kisértve,
mag, melyet ott rósz szándék
Oh, ha mégis kikelne
Mert
zajog, remeg,
!
.
.
nyomva
lesz
hullatott,
.
kezök, áspis kigyó nevök,
véres
És minden utjok álnok, orruk Nyelvök istent kiált, S lángot lehel ki szájok
—
.
.
füstöt bocsát
.
Az
úr mint a gonoszt, mit tele markuk oszt, Fordítsa vissza rajok!
Utáld
meg
mely szoptatott,
a kebelt,
S kegyelmünk Tagadd meg a
nevelt,
lesz az ára
hs
hazát,
véreit gyalázd
!
.
.
.
Ily leczkét hall az árva,
Vigyázván szemeik: igy
tartják, nevelik
Titkos czélokra szánva.
Remélek, lankadok
—
.
.
!
én
is,
k —
is
rabok,
értemi? Kiket lelkem ölel hozzájok ily közel E bnös Ninivében, Mégis nem érhetem, szavam nem ejthetem Szivökben semmiképen. Ki
áll
fel
értök, :
—
de tartom hitemet, Csak ontom könyemet, Hogy a próbán megálljon S mig újra birhatom, enyémnek mondhatom Kedves fiam s leányom ket én istenem, pártfogóm s mindenem! Oltalmadba ajánlom!
;
T{ománczok
és
: !
balladák-
247
A FOGOLY. Bezárva mély, sötét üregbe, Ül a fogoly hs, lánczra vetve,
S hogy a világból mitse lásson Vas feketlik a szk nyilason.
Szemét titokban
A
porkoláb
s
:
rajta hordja
rök
csoportja,
Várván, hogy majd esd éghez, földhöz, Vagy vergdvén dühöng, üvöltöz .
.
.
De
A
hasztalan! a zord üregben rab nyugalma rendületlen .
.
.
Majd
lánczait hosszan-bocsátván, Csúfolják és ingerlik gyáván ;
S mint az Mulatnak
—
ha fogva, szivdobogva
oroszlánnal, félve,
—
Szegény, e rút békót ki hordod Kelj fel, vedd vissza régi sorsod'
Tépd — S
lánczod', mint Sámson,
el
a
hsön
a
békó se csörren.
Csak várjatok! ha zendül
Az élk
Mely
—
a szó,
sírjáig lehangzó,
Melynek tábor Hatalom
könnyen
s vitorlás
gályák,
nem
állják;
s csel útját
megcselekszi, hogy mi álom a világon
Valósággá lesz
;
:
1
;
24^
T(omtinczok
és
!
:
.
balladák-
Hogy a mi fekszik porban, romban Felépül, újul diszszel, gyorsan, És nem
lesz holnap, a mi van
ma
Ha
zeng a szó
Oh
várjatok csak! akkor felkél,
S
s
munkál hatalma
tudtul lesz Isten-
s
:
.
:
.
.
:
embereknél
.
.
.
!
SÁMSON. Mely vak-szeszélyesen roszat, jót osztogat Az örök végzetet te nem vádolhatod
Nem
volt hozzád fukar, adott sokat, sokat Bátor nemes szivet, daliás alakot S mely sátorként fedi a vállat s büszke ft: Hajadban hordod a szépséget és ert. .
.
.
Rajtad mentek gyakran felbszült ellenid, Kfal közé csaltak, s rád csukták a rekeszt, De te földhöz vered azoknak ezreit, Kapustól, pántostól magaddal vitted ezt. s csel ellened mily sok gonoszt mivelt, S letiprád az ert, átléptél annyi cselt.
Er
—
De, a ki karjaid nyers gúzsát, kötelét Mulatva tépted szét ellenségid között, Te, ki puszta kézzel elnyomtad, megöléd Az ers oroszlánt, a mely utadba jött Vigyázz veszélyben vagy, nincs rettentbb veszély !
A
—
csábitó asszony lágy ölelésinél.
Eléd bvös karját terjeszti Délila, Mosolyog, hiteget, lágyan keblére von, Szived felé repül szó és mosoly nyila .
.
!
7(otnánczok
De
és
:
;
;:;
balladák-
;
jár
Oh, ert ne végyen rajtad a gyengeség! Mutasd meg, hogy ki vagy itt a nagy
—
S malmába fogjon
.
.
.
pillanat
Hajfonadékidba er s kincs rejtetek, Nyitva legyen szemed és zárva ajakad Nehogy megbélyegz s gyászos Ínségre
juss,
a ravasz Filiszteus.
A TESTVÉREK. Valának mindnyájan egy háznak gyermeki, De más czélon s jövn ábrándozott kiki nem férve a közös fedél alatt, S egymást, Bú nélkül elhagyák utjok külön-szakadt.
—
.
Emez járt Az ember
.
—
.
bús mezején, a hol jól, vért, éltet pazarol Dicsséget szomjaz, csak hirnév kell neki, Zászlaját magasabb szell nem lengeti. a csaták
jól,
nem
S valamint nyomtalan már annyi elveszett Ekkép keresve a nagy emlékezetet, Ót is, mig eseményt esemény követe, Elnyelte az egész tágas gyürzete.
—
—
És
mely sima volt s borútlan ezeltt homlokán babér helyett redt S lelkét, mint a beteg, kit a láz megrohan, a
Visel most
A
múlt képeivel zaklatja kínosan.
Amaz tengerre szállt s környezve sok veszély Az ösztön jajt kiált, a kincsvágy súg ne félj Az árbocz elhajolt, a gálya megrepedt, ;
:
S
—
!
249
csók ajkáról ajkadon keze! hah, vond el a fejed' Ujjai közt éles, gyors ollót rejteget. halált rejt a
Hajadban
!
!
elébb-lóditá a kormánykereket.
!
250
A
J{omdnczok
és
;
;!
:
:
balladák-
mélyben drága gyöngy,
a parton sárarany, mindazzal rakva van, zúdulva bsz habok, S vígan repül, de most Tajtékozó örmény sodrában kanyarog.
Megmentve
a hajó s
—
A
hajós szemein s lelkén homály terül S a parton eszmél fel, koldusán egyedül Hol van kincsem, hajóm? elkékült ajka mond, S mit markában szrit nedves, sivó porond. .
.
.
.
.
.
;
:
a harmadik? ennek a legjobb rész esek, Hírnél, kincsnél nagyobb: tudomány, bölcseség; Multak sírján olvas roncsolt feliratot, Mély, rejtelmes tanok titkába elhatott.
S
De
mily parányi fény ! s mily rengeteg sötét Kavicsot rzött, mint a bölcseség kövét; S a rendszer, mit pedig öröknek tárta már, Egy kis lendületen ledlt, mint kártyavár.
És kétkedik, tagad, Éltét, e
Tud,
—
—
majd botlik, tévelyeg nagy talányt rosszul fejtette meg és semmit se tn a szentebb oldalon .
«És bölcseségében sok búsulás vagyon!))
Midn
megtört a
sziv,
reszketeg
Mindhárom egymáshoz,
ln
a térd
házba visszatért; Mi képen a tóból, ha daczosan kicsap, Megint lassan oda szivárog bé a hab. a
Jertek, jertek ide, kiket megcsapdosa boszuló végzet lángél pallosa Kiket a boldogság egymástól ellökött Oh, legyünk újra egy a szenvedés között
A
Oh
jertek
!
S búsongó
közös telek megint feldiszlenek
hí a ház, vár a tájai
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
;
T{ománczok
Hir foglya!
Ha
a
:
balladák-
és
2
legfbb dicsség abban
itthon, bár kicsiny,
! !
:
h
de holtig
áll:
valál
I
Ne
légy a tengerek mélyében gyöngyhalász négy folyam között drágább kincset találsz S te, a kinek lelke tudás miatt eped
A «
Beszélj e földdel,
s
1
ez megtanít tégedet !»
Ingatlan szeretet vezessen egyaránt
S egy
czélra
Mikép
Mig
:
tart és
lesz
ers
— ert
észt, szivet,
mozdit sok szálat szövet,
s
mind
és
tudományt
a zuboly,
hn
egymásba
foly.
Drágát, becsest, mindent, mit a világ teremt
S hségedért kinál nézz mint értéktelent! És bár a sors kegyét dúsan halmozza rád Soha boldog ne légy, ha nem boldog hazád :
:
—
HÉBER LEGENDA. Szánt a zsidó Hebron vidékén, Sok éfát és kórust remélvén magból, mit földjébe elvet,
A
Term id
kérése mellett.
De im egyszerre, munka közben Ekéje a sorból kizökken nem hajt a szóra És ökre bg,
—
Az
A
—
ösztön ellen rugódozva.
— lábán megállván ,salem!' — dSalem! de menj
szántó felnéz,
Arab vándor megy Kiált:
földje
át, s
Ökröm vagyon nagy
félelemmel!))
el,
!
7{ománczok
152
;
:
!
és balladák-
.Hibázol! félte nincs miattam, okra olyan riadtan Nem érzed-é? földindulás van S romlás Sión szent városában
bg
Más
Reng
A A
templom,
a
Szépen
;
frigyládánál
fpap
hull a fal, szint' a
gyalult sittimfa
irott,
s
némán,
jár
;
szent helyekben ijedten.
Ki lesz fordítva a szegletk
Más
vettetik
meg
s
nem kell kett! Bethlehembe
Az égbl tz
szállt
A
születve benne!'
Menachem
.
.
.
«Szólj: mily nemzetségbl van adva?*
Szztl lett O s Dávidnak «A prófétáktól mondva igy
,
Jött
magva!' volt,
megtörni a régi kígyót !»
,Ó csillagát látták a bölcsek, S napkeletrl vezérve lnek;' «Én is vágyom a helyre térni, Hogy imádván, szolgáljak Néki!» mikép tenné] ott tisztességet ? Nincs aranyad, mirhád, tömjéned!' ccDe van több, melylyel szivem vallja Hiszek benned, Dávidnak sarja!))
,S
Hallod: Maradj, ,
Mert
A
a
tulkok
— jobb
bgnek lesz,
:
ismét,
hogy
t ne ismerd
láttatván a születettnél
poroszlók kezébe esnél
Van nagy kiáltás, és nagy jajszó, Szülk ajkán Rámába hangzó;
!
!
T{ománczok
és
: !
:
balladák-
Vértl áradt a Kidron árka, Haragszik Heródes Tetrárka
253
!'
«Mi hátra térit, semmi nincsen, Vallom nevét kinban, bilincsben ,De nem látnád, kit Üres immár a szín,
A
szznek,
Futása
ln
—
Játni
!»
vágyói
a jászol
intetvén
—
által,
jel
titkon fiával,
Egyiptom- avagy Szíriába tészsz most, mely nem .
Mit
.
.
lesz hiába
«Bár nem vagyok mester, Rabboni, S én szájam nem tud bölcsen szólni, Nincs tevenyájam, sok öszvérem,
Atyámnak nem Judát ösmérem
:
De
mit mondék, hiven megállom
És
szélyel járván a világon,
Az Ur
vezéri és küld tanácsot
Hol keressem,
kit
elbocsátott?
S a kisded bárhol rejtetek el Hozzá jutok hitem jelével, Ez bár csekély mondja nyilván azt, Hogy Tle ég, föld el nem választ !» :
:
És
a zsidó
Nem
Hebron határán
szánt, kórust, éfát se várván
;
Ökrét eladja, és a pénzen Gyermek-pólának gyolcsot vészen.
Megy
s
jár
mindkét Libánuson
S ott, hol a tenger habja zajdul, Megáll Egyiptom-, Szíriában
A
városoknak kapujában.
tul,
?'
:
i
"4
J{omdnczok
S hiván
Nagy
és
a szoptatós
«Vegy
oólát,
anyákat
A A hs
H
sóhajtja
.
.
.
;
Menachem
végy
;
balladák-
szóval árul és ajánlgat
Es súgva csendesen
; ;
anyja!*
VITÉZ.
király csatába indul,
Mellette nagy harczos sereg S hiv bajnokok, kik dárda-nyiltul,
Vérti meg nem félemlenek,
Meg nem
félemlenek!
A
harczosok közt egy ifjú van, Hivebb, bátrabb mindanyinál! Só, a leghívebb, van gyanúban Nem bízik benne a király,
Nem
:
bízik a király.
Egymásra két had kürtöt fúvat, S csattogva gyors nyilat bocsát
Mint két szemközt futó borúlat, Egymásba ütve homlokát, Villamos homlokát.
Küzd
a király, a vészt
nem
S száz kopjás kéz ügyébe
A
nyil,
mint
bsz
darázs fulánkja,
Már-már nemes szivébe Már-már szivébe fut.
De
—
látja,
jut
fut,
hozzá gyors levente vágtat,
Az
arcz fedett, a mell szabad,
Védbástya, vért az a királynak S maga eldl, holtan hanyatt,
Eldl
holtan hanyatt.
.
.
.
!
7{omdnczok
Az
ellenség
és
:
!
:
;
balladák-
255
fut, a király szól
Éltén válta meg életem'! mert azt egész világtól Nevét Bámult szoborra vésetem
,
.
.
1
1
Szoborra vésetem
Hol
van,
ki
t
szoptatta, szülte?
N,
vagy fiak, barát, rokon ? Ki egy igaz szót tud felle Kegyem leend mindnyájokon, Kegyem mindnyájokon! Helyezzétek dús ravatalra, Hadd lássa nép s had a dicst
Hadd
lássa
,
arcza
s piruljon
szemem Gyanús szemem eltti' Ki rég gyanús
.
.
.
eltt,
«Piros már, oh királyi eléggé,
A
bajnok-arcz,
Mert S
az, ki
— vértül élted
piros,
megvédé
.
.
.
e vér szennyet, gyanút lemos,
Szennyet, gyanút lemos
!»
A JÖVEVÉNY. Vándorol földünkön idegen jövevény, S reá sötétedik nagy erd közepén. Helyet nézvén,
a hol fejét lehajtaná
:
Jut a magaslaton, pusztuló vár alá.
Ott némán megvonul
Nem
A
a roppant fal megett, kérve mást, csak a nyájas szürkületet.
tele hold
pedig az égen megjelen, a kövön, lombon s a csermelyen
S fény reszket
!
f{ománczok
256
Félig burkolt, de szép az éji Hegy, völgy,
—
S mig
és
—
;
!.
balladák-
magasztos képet ölt a jövevény eltt.
s
táj
—
mi így eléje tn rögtön, csodaszern
nézi hosszasan,
Minden megváltozik
:
.
—
—
A
.
.
eltntek a romok vár áll, ép s ers ; Bástyáin fegyveres csapat zajong, robog.
Alant kürtszó, zászlók, s mely gyorsan j, a had A meredekre hág s a vár felé halad.
S mint mikor
Ers Hol
A
a szélvész zúgatja a vadont: robaj támad, midn a várra ront.
a kaput
földön vér
Szörny
a
kemény ütések s halott,
támadás,
—
füst,
szörny
Szegény vándor remeg,
rengetik,
-
láng a fellegig.
az oltalom
— vész minden oldalon, — .
.
.
S most zúgó nyílban száll mellének a halál Oh, szent, irgalmas ég ne félj csak álmodál .
.
Jámbor, csak álmodál
Ha
élted czéljait
!
.
.
!
.
.
!
— mégis jobb
lesz neked,
más földön keresed
a boldog nyugat, eldeid hona, melytl egykor a merész vágy elvona
Ott
A
Árnyas pagony, dalos madár, felhtlen ég, Csend, rend. polgár-öröm s kedélyes nemzedék
—
.
Menj, menj, ott élni szép, itt nem kívánatos, Hol álmád rémlátás, ébrenléted bajos; változó a lég, hol éget, hol fagyaszt; Alig lendül a szél s már hullámot dagaszt,
Itt
;
J{ománczok
:
balladák-
és
257
Mely partot ostromol, gátat tör s szétrohan Az ormok állanak felhben, komoran. Itt
f
A
tér
érez,
s fa
süpped
él
;
a szirtek hallanak,
dobog,
s
ingatag;
a lépés
Oh, nálunk, e földön még folynak a csodák Kiknek keblét sebek s érzelmek roncsolák Felkelnek
Menj, menj
A
sírok halottai
éjjel a
Vívódnak múlt,
szellem-
!
s
;
.
.
!
.
jelen, a régi, a mai.
mi magunk is, bár rokonok velünk árnyaktól gyakran megrettenünk.
IKARUS. Vergdöm
tenger dagályán,
a
Sirom nem lát remegni gyáván, Bátran nézek bele A mélységtl sem fél, ki, mint én, .
.
.
a napig reple szintén, És nem szédült feje.
Föl
Fent, fent valék
Elmúlhatok
.
.
Jelezve a siker a kinek jut a .
.
Szép:
De
azzal
is
alázuhantam
.
megvan jutalmam
:
köz
a
;
;
.
dics
vég,
dicsség,
Ki gondol, kezd,
—
ki
mer.
Ulénk a bús sziget homokján, okolván S a vizre bámultunk .
Sokért
.
.
végzetet A túlpart tenger nyomta távol, Mit nem repül át, meg se lábol, Ki földre született. a
.
Tompa
munkái.
I].
.
.
!
17
:
;
!
é» hali a dák
J^omdnezok
258
!
::
hah teremts magadnak, Repülni természet, sors megtagadtak szárnyat alkoték ; S én, föld szinét elhagyva lábam; .
Mit
.
.
!
.
.
.
!
—
A
Gyzelmi
—
zaj
hangzék utánam
Hóditva
.
.
.
volt a lég.
—
A
vágytam s repültem, szárny emelt, Lázas gyönyörtl részegükén,
Nem
félve, látva bajt;
magasban, mind magasbban, föld fiát hogy beavassam
Fent
A
A
a
lég titkába majd.
—
De, illetvén, mi illethetlen büszke nap bosszús-ijedten
:
A
Kél, üldöz és nyilaz
.
.
.
Szárnyam sivít, izekre tágul, S leválik ... a tüzes sugártúl Megolvadt a viasz .
.
Vergdöm,
—
vívok szélrajtam új kéj futkos által mily esés Mily fennség !
.
dagálylya!.
s
De
.
Hogy
.
.
.
.
.
!
ezt felejtéssel takarja,
Tenger mélysége, ég haragja, mind mind kevés! S vesztem:
—
A S
hullám a száraz felé
tart,
titkát f-fával közli a part,
tnekli a madár Völgybe s oromra könnyen ér S a szivbe szállván ingerével
Tenyészt, mint napsugár. Élet jön a medd szünetre gondolat meg van születve, .
A
Nagy, munkás
és
örök
;
.
.
el,
;
7{omdnczok
Leend
Nem
és
!;
balladák
2
sok, a ki fenn se szédül, menny fellegétJ,
retteg a
Bár
villámlik, dörög.
—
Betöltve éltem hivatása víz sirom' hadd ássa, ássa Kszirt leszek neki Habját, melyet szétzúza bennem !
A
.
Ijedt,
A S
.
.
,
zajongó rendiéiben felhkig veti.
lesz a
Hogy
hab
mely rám özönlék, fellem emlék
is,
elrejtsen
—
:
Vész, víz ha szendereg, Vagy foly köztük szilaj csatázás, Örökre zeng itt a kiáltás Halandók, merjetek! :
A KÍSÉRT. .Tekintsd meg a tájt, mely ve hoztalak Homokfedett, szomorú sivatag; Hol rekkenn süt a nap s nincsenek
Ár nyékvet
fák
s
híves kútfejek.
Gondold meg: ha élned
Ez
a
itt
vadak hangos kietlené
.
.
kellene! .
S mivel tápul kinál hitvány gyökér, Hogy légy, mikép az éhség, ösztövér! :
Lakod nyirkos barlang, setét öböl, Hol undok kígyók szeme tündököl Embernek jó s kedves, ha egybegyl, S te itt bolygnál társatlan, egyedül?! Jer e vadon pusztából,
Az
út,
melyen
viszlek,
jer,
nem
kövess!
lesz köves
;
5
<
)
;
7{ománczek
jbo
és
!
balladák
Én
tagjaid' tündéri kényelem Hintázó vánkosára helyhetem!
Drága étkekkel rakom asztalod', Csak Ízlelned kell, nem fogyasztanod! És poharad sziniglen töltve lesz Borral, mint a tz, borral, mint a méz. :
—
Körülted a lég illatot lehel, Fehér, lágy s forró lészen a kebel,
Melyre
A
hanyatlik kéjittas fejed
;
szív fél-halott, eszmél, vágy' Jer, jer s
s
feled
.
.
.
kövess: te mindezt bírhatod:
Csak add nekem szavad, szolgálatod Ki tudja:
Mit
,
mi vár?
bolond, ki teng, mienk!' ((Sátán, Sátán !í>
ott
.
.
.
itten elveszünk, az a
Szálljunk le
itt,
—
—
ez a templom,
körül
Alattunk a roppant város terül Nem érzed-é, magasan állva mi :
Dicsséges magasan Lent Idáig
A
szó,
Nem
nem
mely
!
?
mint férgek
a nép,
fel
állani
nyüzsg
raja,
hallatszik szava,
ingerült, hideg, kevély, -
látszik a
rongy, a
gg
és fekély.
Vegyülj közé, szánd, védd s hordozd karon Hálából lepök s keresztfára von; Parancsolj és térden fog nézni rád, :
Nyakára lépve: S ha
A
tisztel és
ég felhinél, mért fetrengenél ?
állhatsz fenn, az
föld sarában
imád.
;
J^ománczck
e's
;; ;
!
2b
balladák.
1
Ezrek térdhajtását inkább fogadd,
Mint hogy magad mártsd porba arczodat Hatalmas légy, hogy légy félt és csudált! Az, hogy ne higyj lehetetlent, csudát
Mit
bír se bírja az alantvaló,
S hatalmasnak az álom
is
való.
A
törvény, a boszú nem fog, nem ér, mer kiáltni rád se köny, se vér Lakol, ki bánt, míg érdekedbe' nincs,
Nem
—
Hogy
mást kimélj
embernek
s
tekints!
is
Ah, látom mit rajongó mestered Fejedbe vert, eldobni nem mered! Betegnek álma az, medd s üres, Gyermek vagy, hogy lidérczet üzz, kövess? :
ne számláld a lépcs fokát rá, ha már megtapodád ? Szeszélyed- és sorsodnak légy ura! Itt a kötés bátran az alkura V . kisért, eredj ((Én gyenge ember. Fel, fel
!
Mi gondod
—
.
.
.
.
.
.
.
hegynek tetején, mind enyém kedvel, annak ad
.Állunk, vagyunk a
Környöskörl a mit Melyet kegyem, kit
—
De
most
.
s
Tenger gyanánt
gazdag
A
síkot találsz,
halmokon must, méz a
.
boritja dús kalász
Zöld réteken gyors mén szökel, Es nyáj legel s ün nevel fiat.
Ott
.
figyelj, és kisérd ujjamat!
végtelen
Itt
látsz,
tenger,
s
s olaj
a parti városok,
riad,
csorog.
.
.
!
?»
!
!
T{omdnc zok
i6a
és
;
balladák-
a révbe sok terhes gálya hord Gyöngyöt, fszert, rabszolgát s drága
Hol
Kincs
kalász, olaj, rabszolga, nyáj
a
De több, mit a bányász csákánya Mig a hegyek kongó rébe hat, Itt,
itt
.
.
.
port.
közel van
lábaink
:
váj,
alatt.
—
neked adom Mindez, ha kell, tiéd, Hajó az élet örvényes habon.
.
.
.!
Hajó, mit a szél elkap s szirtbe sújt, kincsben mentésére súlyt.
Ha nem hord Ész-, sziv-
De
a világ
S mi
viszen
s
erénynek,
nem ugy mér: :
—
mondják
— fontra
—
tisztelet!
vet
kincsed lesz eltte f, csak pótlék, üttet.
Egyéb minden,
Nélküle semmi, minden vagy vele;
Bvöl, köt, ver s von csábos deleje, Az ember megy, csak mutasd aranyod', Alvajáróként, merre akarod Lelket, hitet megvasalhatsz ezen. Köti magát barátság, szerelem, Oh a világ elad mindent, mi szent, S olcsón bocsátja el, bár tartja fent.
Föl hát! eredbl, melyet megnyitál, Csak egy csép vér s közöttünk a frigy .
.
.
áll
Szolgálatomra lelked' átadod !' S én felhozom szerencse-csillagod' Oh Sátán, szánj meg, s ne kisérts tovább .
.
.
.
((
.
.
! r>
;!
1{pmdnczok
é*
:
balladák-
263
A VILÁG LÁTÓ. Az apa fiához imígyen beszéle, Egy erszény pénzt adván ennek
kezébe
a
A
huszadik évet, fiam, ma betöltöd! Ill lesz, hogy váltsd fel azt, ki vén
s
De
indul,
A
annak az eszén nem sok ember
ki
falujának határán s;
ment
túl
tördött.
;
Eredj a világba! láss, hallj és tapasztalj! Keresd hol mi jó van, tapogasd mi a baj :
:
A
?
határoz fiú megszokván, hogy nem Elment s nagy sokára tért vissza a házhoz, Hol a fáradságtól magát kinyugodván, :
Így szólt apja hozzá: ,Nos, hát édes szolgám!
Mire a jó Istent lm visszavezérelt
Hadd
éjjel
nappal kértem,
kivánt egészségben
halljam hát,
hogy mit
«Biz én édes apám,
ott sok
láttál a
világban
.
.
.
mindent láttam.
Hegyet, sikot s folyót, mely nagy habbal omlott, Fényes, büszke várost, épületet s tornyot; Annyi nép- s vidéknek erkölcsét, szokását, De három községnek mégse láttam mását!
—
Ezek közt legels
volt Imádságfalva Csudáltam, mért van ott minden ugy kihalva Mig másutt sürögve, zajjal, seregestül, A nép munkálkodni hazulról kipezsdl. a dolgozásról végképen lemondtak, Szólván: semmi haszna földi szorgalomnak!
Itt
Gondolunk s nézünk az égi madarakra Mily szépen megélnek, nem vetve s aratva! :
.
.
.
?'
:
J{ománczok
104
es
balladák
Ugy cselekeszünk, mint a parancsolat szól Mért szorgoskodnátok a holnapi napról?!
A -
zsidók is nyertek mannát, el se vesztek S várnak a próféta hollójára veszteg.
Olvassák az irást, néznek a betre, Ebbe vannak némán s mélyen elmerülve Avvagy áhítattal meghajolva földig, A napot s az éjét imádsággal töltik.
Majd
Más Mert
:
.
.
—
nem
.
;
e jámbor hivek közül elsietvén, helységbe értem még azon nap estvén
Munkásnak nevezték,
;
!
;
hívhatni jobban,
nincsen hiány ott munkában, dologban.
—
Versenyez kicsiny, nagy, fejk szinte szédül Csak panasz, sóvárgás hallik a beszédbi Az id beh nyargal a nap egy arasznyi Ennyi, annyi munkát kell holnapra hagyni :
.
.
.
!
.
!
Monda
egyszer, a
Mily id-vesztés
Még
ki
ez okra leszünk
Hátha eltörölnék! Csukva
áll
a
vala Jegsovárabb
e sok ünnep, vasárnap!
—
éhezk
és
és
törölték.
el
is
templom, berozsdált
prék
.
.
.
a zára,
Egy lélek se vágy az igének szavára Néha meg-megkondúl a harang magától ;
S csaknem megijednek szokatlan
.
.
szavától.
nem szeretnek haszna van a kicsiny kezeknek Munka náluk a s minden és valóban Szinte úsznak a kincs- és más földi jóban. Iskolába menni, adni
Sok dolga
.
s
f
;
.
.
—
Hogy a harmadiknak utczájára léptem, Görnyed vén ember jve szembe vélem
;
.
.
.
!
!
:
t^ománczok
és
;
;;
balladák-
165
Csudálkozva láttam, hogy folyvást süvegel Oh édes agg apám, mi dolog?. tegye fel! .
.
.
.
Unszoltam sokáig, kértem is hiába! Késbb jöttem aztán mindennek nyomába Uj szokást követnek itten a ki vén lesz, Semmi jussa többé a becsültetéshez. :
Helye nincs
Nem
a házban,
kivül
is
elhálhat,
számára tesznek az asztalra tálat. Várjon sort, az ifjú települve mellé
—
Emennek
jár a hús,
— amannak
:
jut a lé.
Ifjak látnak törvényt, ezek ott a birák, Kik a büntetést a vétkezkre írják S minden ügy kezökben gyorsan folyva Míg nagy lassúság jár a hajlott idvel. ;
dl
el,
Nem
uralkodhatik ifjon kívül más ott, tanácsot És ha tíjmezn a dolgokat tekintem Apám, mondhatom, hogy jól megy ottan minden
Vén embertl soha nem kérnek
:
Az öreg És
se
figyelve hallgatott
jót,
Hanem késbb, midn már Felhozá
a
minden
se roszat a beszédre
!*
szót,
nem
szólt
évek folyának,
három községet fiának
.Bizony én szivemnek teljesítnéd vágyát: Ha ama helyeket még egyszer bejárnád, Azért is, mert akkor valamit feledtél azon embereknél.' Megtudod majd, hogy mit?
—
A
fiu,
mivel szent volt e vágy eltte, nem sok s megjött,
Gyorsan elment
—
idt
tölte
három község? szólj csak, alig várom «Biz, apám, elpusztult végkép mind a három ,Jiát a
.
.
1
.'
;
:
1
66
T{pmáncxok
ét
!:
!
;
balladák
Népe meghasonlék, kiholt, szerteszéJedt Elsöpré valamely rettent itélet Szén, és tapasz van helyén a bozótban. El se hozhatám igy, a mért küldve voltam .
.
.
k
,E1, elhoztad,
Az
kieset hoztál, ime lássad:
a bölcseség, mit a tapasztalás
Jaj a
népnek, melyben utolsók
S gyermekek állnak
ad
vének, bírónak, vezérnek!
fel
a
Szorgalom s imádság külön-külön medd, S boldogságot, áldást hoz együtt a kett; Ezen függjön mindig az ember figyelme: Tisztes
munka, jó rend
s
az lArnak félelme
HERÓDES. Ne Azt
kergesd, Heródes, a kis
gyermeket,
Mert benne Istenre Vonod ki fegyvered :
S minden csapás, melyet Reá mérsz gonoszul, Saját boldogtalan
Fejedre vissza-húll.
Íme
betelt, mit a
Próféta
monda rég
f{á mában
is
hangos
\iállás hallaték-
Búban van annyi szív, Annyi szem kesereg Fiaikat kérvén
A
szegény Rákhelek.
Betlehem s környéke Gyászban van általad
!'
!»
!
J^ománczok
—
! ;: !
iby
balladák
és
S hiába öldökölt
A
poroszló-csapat,
Czélból tesz a vétkes Gonoszt, de czélt nem ér
Mentve a születelt — Mért omla annyi
:
.
.
.
vér!!
De
kiket vad dühöd Kínos halálra vitt
Azoknak
látod
még
Halvány alakjait. Benéznek ágyadba A mennyezet felett, Hosszúvá, szörnyvé
Teendik éjeled
Van büszke Kevés,
palotád,
oda
ki
—
jut
Eláll a fegyveres
Órség
Az
Nehéz És
kaput.
benn ers, závára van,
-
lángol annyi mécs,
— A
falat,
ajtó
De minden mint az
hasztalan!
beáll,
éj
Beáll a borzalom
Rém
jön
fel
a
:
földbl,
Áthat légen, falon. Eszmélsz, gondolkodói S eltted nyiltan áll,
—
Hogy magad
vagy, kitl
Így megcsúfoltatál
Ne
üldözd, Heródes,
Az
égi
magzatot
Újjá alkotni e
Földet
ki
adatott.
.
.
.
:
268
1{cmánczck
és
!
!
:
balladák
Még nem
nyúlt a bölcsn Túl a piczinyke kéz Széked már ingadoz, :
Hatalmad már enyész
A
mely elmén, szíven S világon ül tunyán ;
Szétoszlik a
gyötr
Homály, fuvallatán. S ha majd sok ó falat Leronta, széttöre
Lesz az
új épület szegletköve.
Örök
Hogy a tüzet megoltsd: Szelet versz rája? Lásd, Mikép okoz kezed
Még
gyorsabb lángolást!
Sok tartományon át, Ki tet üldözöd Népet gyjtesz neki Sok távol nép között. Heródes, vak vagy-e Szablyád emelni fel ? Bizony megtörténik
Minek
történni kell
Gyarló ember keze S gonoszok álmai :
Hogy' birnák
Az
útain
Istent gátlani ?!
TARTALOM.
2
70
Tart a len;
Tartalom
271
Lap
_ _ — — ~ _
L«p
A
Zrínyi Hona keserve
245
A
247
Ikarus
248
249
A A
251
Heródes...
fogoly
.
Sámson—
A
_
._
testvérek.. ._
Héber legenda
A
h
vitéz„.
.„ ._.
_.
~
__
254
jövevény
155
257
kisért
259
.
világlátó
....
.._
26-?
266
—
BEKEZD VERSSOROK BETRENDJE,
A
Lap
A A A
Lap
„
'95
már
34
fényes vár halomba omlott
35
Bérezi vára ablakán
37
Bezárva mély,
Ablakomban
borostyán
a
boldogság oly közel
Beh
mint
gazdag Földes úr ebédre
Állítom
kitüntetést,
a
—
_
cséreten kapok
n,
és buján
Áll
még
hajt
a
kastély,
az úri
_
a
Az Az Az Az
könny
28 141
98
Elhervad
fordult
öreg ember, mint
sz
Az szi
._
mosolyg
_ „
Bánfalusi torony
Bár még az sárga
a
__
levéJ
__
_
függ,
ers
—
Élted
__
értt
Ezt 40
a
lék
...
fi .„
91
verseidrl beszél
s
_
Elviritott
el
'57
a
_
124
múlt
85
látom
kidl
virág,
teremt
a
]2 5
!__.__
büszke cser
Elhozva
60
fele-
_ _ _ ura,
okos, bolond
5°
_ _ _
1
Elmúlt az éjtszaka,
de
vi-
a
Már-már
a
138
harangok
a
231
de-
....
gombja
ágon
80
nyá-
_ „ „ _
nap
rülten
a
1
ifjú
leveled'_ föld
hatalmadat
'59
42
halottra
a
_.__,. !
4y
63
földön
—
5ble_ Édes Zsuzsi
dém Ég s
egynek, ne-
erd utain id már szre
I
99
'59
_
önti
lágba
.65 2
218
._
Cseng, zúg még
mi
vala
éj
üregbe
....
kerek
a
69
239
dús-gazdag
Büszkén lepett az
233
apa fiához imigyen beszéle 263
jas
_
Bús asszony
héz a másiknak, és viszont
_
99
kosán
Az,
!
Bujdosom
ágy ván-
A mit a nagy dalteremtk A polgár-ünnep víg zaját benn A rózsalomb közt a lugasban A szeret s anyának ajkán
.
_
Kés
közt,
.
Borítva halmot, bérczet, völ-
hi-
_ _
degen
Álmatlan éjben az
.
54
gyet-
gaz
.
_
sötét
tartományban
98 2
volt
szarvas
a
Boldog nép
di-
A hs király csatába indul A kritika irt, nyes, tép, vág,
leány
Beteghez hivtak.
______
hivatott
szép
a
—
99 s
nem
setét
a
rozs,
_.
meg
2
7
is
_ _ _
48
könyvet, gyöngéd em-
gyanánt
_ _ _ _
191
— JJ bekezd verssorok betrendje.
1
i-j'S
Lap
Fejed
_ _ —
borúlat
Lap
függ nehéz
ha
fölött
__
—
1
Halál,
89
_ _ _ _ „
népe
tott
Felhk borongnak bérez Fel
__
vették, le is tették:
is
„
bohózatból elég!
a
Ha meghajolt már
_
50
Hol
...
98
Hosszú az
nyomott
—
—
....
Fenn álla még a plom „ _
még
Fennáll
__
Hull
55
„.
—
73 21
190
ma
mely
a
_.
....
kis
est,
_ 34 házikóm 205 ....
1
révész, a dereglyét!
át,
_
„.
.„.
17
._
— —
Ide, ide: kebelemre
94
42
szi
a levél .... a tarlott
tájak—
rideg kopasz
a
—
fal
Hozd
tem-
régi
1
Hová visz könny röpke szár_ .„ __ 145 nyad™ ._.
183
....
108
kereszt-
a
váll
násznép,
a
ötven éve
Felkölt az ínség zordon an-
gyala
_
szavunkat.
70
magas
a
~.
tetején....
meg
fél,
„~
._
142
Hallgass, hallgass elkésett dal
—
!
most
szív
a
Hallgassátok
153
sanyarga-
Izraelnek
Fel, fel
kit
_
fejeteket
majd remél L_
Felettem százados fák lombja
függ„
meg
Hajtsátok
160
j
apámnak rám
Fia voltam az
maradt
Fogadalmán
Fogadd Forr
els reggelén
az újév
a
világ,
forr,
-
tenger
225
lovag
a
mint
1
szél
még
57
_
jer,
07 Jer, I
__
1
gatot ellepi
_ malom
Ha
a
Ha
a
hol
világ:
a
tékszer;
Hajnal
Tonu
—
hasad,
s
nyán
114
....
harmat
._
esik
7
jól s
Florentinám
nekem
esik jár
séggel
Keresd 98
76
Kedves Kél
teke volt já-
már ma
1
Kalandos utad merre hordoz? 143
fejem'
nyugtatom?
Hajdan labda
._.
kabátban 227
43
rám bizta volna 152 f, majd meg is dl 48
csendes
~
.„.
kék
190
Jövel, jövel lágy szellk szár-
jó sors
Habzik
.„.
tekints
29 volna,
— —
ha volna..
a
96
ha
_
....
dlkön
a
s
Gyakran sirod hantját, virágit 197 __ el _. Gyengül a fény, a mely nyuJónás deák Gyilkos-fenék
27
gyászolsz-e
Járván az élet tengerén, rongált _.
1
_
„.
_„
....
még,
99 a
_ _ ™ ™ _
_.
j
utában _. 122
__
__
!
_.
Ismersz-e
Fuss, fuss, nemes vad, gyors szökéssel
-
midn
29
a
_ _ _
._.
Forró légben,
mindenüvé adsz, kezedbl morzsa hull Igazán ma nyolez éve már, Ide, oda,
76
a telke
a
nap
!
Mily
—
— dics
___._„_
fel,
kis
madár, az
hagyott tanyát
46 Kész deczember
82
fen-
1_ _ — — 18
91
el-
13
236
!
2
J% bekezd" verssorok betrendje.
74
Lap
szos emlék Ki
....
i
szabadba
tágas, szells
a
mndár
Kicsi
Kié ez
pacsirta
a
_
lak?
már
Kiforrt
Kizöldült az
erd el,
a
Mohos váromladékon
fája, leveles
10
....
családi
„
„_
...
kör
Megsznt már
a
a
van fordítva már az
178 14
....
si
_
248
Messze jártam hetedhét or45
„..
ezt a könyvet kitárod
Miért néznél
a
ronda földre
._
._.
míg
várd,
Nincsen
a
halál,
a
fel
.—
—
nem
186 1
39
81
szól _.
nap,
a
közelít
az
—
..
bájos
égi
kinek
hölgy,
mosolya fény!
Oh
esmérünk,
jól
világ!
32
ösmerünk
!
Olyan szép az
van
az
Mihály
.1
z
-idó
r
*43
a virágot
164
45
....
utczán
végig
2
1
6
nappal
30
Hebron vidéken
»5'
Setét v.m már, elmúlt
Szánt
—
—
meg, oh lány,
Setét
63
*45
este,
Sárga rigó páros
1
szerencse,
polcz mit ád —
rizd
70
59
enyészet
estve
1
szép
magas tetrül
gazda jjön
Messze vad bérczbl eredvén 136 Mi bajod van, kis madárkám 131
Midn
kikelet
_ „
._.
Oly.in furcsa kivánsága
szeszélyesen rosz-
szágon
__
még
ruházta
Oh, változó 120
jót osztogat. ...
...
laki
Oh
fel-
98 206
éjszakáján
hallod-e? kopogtat va-
Nyugszik 79
van áldva, felruházva
sz.it,
104
láng me-
vihar,
Nem
Ne 8
nem dörgenek
Mely vak
58
fo-
Ne hívj engem ki a mezre 9 Ne kergesd, Heródes _ .„ 266 Ne légy irigy, kicsi kunyhó Néma hölgy fut a nagy éj-
Nem
„
rész lobogása
czímer
1
a
földúlta szívem
s
207
Mondják: kisebbedünk, gyünk! Igaz-e ? Nem!
szakán
_.
Megsznt immár
Míg Meg
95
222 vidul
lég,
a
határ—
hk
2
101
.._
Megenyhült Megsebheté
1
kit
!
Leng már a könny déli szell Lombos liget hajlongó sudarán
1
229
bölcset és
Légy üdvöz, asszonyom
sebes folyónak .85
a
Ni'gy karácson
!
a
64
49
oh hftlgy
10
68
—
241
„.
világon
mely
döfésre,
késn
s
közt, biztos helyre
bolondot—.
1
fagyos bilincset
a
Mint habja
._
i.ap
—
reám.—
Mikor majd 47 Mint gyors 48
24
nyoszolyád'
Ksziklák
boldog
a
szívbe hat
mézesmáli.„
a
Korán hagyád
a
oo
derül
_.
Ki vagy, ki oly sebtcn
Láttam
)
nyugodalmas kicsiny
a
Lap
Mikor
Kevés öröm, sok véres, gyá-
a
.
.'/
beké
'
torok betrendje.
'75
Lap
Lap Száraz ágon, h Jigató ajakkal
Szell támad délrl melegen
gál
Szembekötve szablyát
nap
Szép
halomra Szeretet
s
s
vala
5'
fogadlak
meg
rátom
_
Távol tenger
Tekintsd meg
....
e
_
—
leczket
193
23
tájt,
melyre
Térdem remeg, hajam
fehérlik
hozt.ilak
45
látni
16
..
Csatarendben 213
lesz.
Vak haragban
146
...
a rét zöld pázsitján
a
gyz
vitéz
nak gyermeki
Vándorol
214
idegen
jövevény —
89
Vergdöm
a
33
Világodat
ki
Vize a 59
249
földünkön
r.ir.es,
Zöldé!
a
a
tavasznak
tenger dagályán vigan éled
szárazon
sir
2 55
_.
Vég; v-n már
ba-
— _ szigetévi —
az
Valának mindnyájan egy ház-
az
_.
a
16
híven
kapui
óhajtom, egek
Ültem
nevelt
_
.anyám
Ütközet i
is
—
.._
úr házának
Tanuld
29
lelkemet! re
__
harang,
IÓ
költ dalán csak elmu-
a
Ugy
hév nincs anyám-
_
88
útut
lattok
„
vagy
_
Túr mezején búra
_
Szerettelek .... most
a
Ti
éles
Szép-
fel
ban
sebes
a
folyam
merleget
a
hogy
van,
Téve hosszú, terhes
viradt _.
Terhedre
fújdo-
s
..
tart
Szeretlek mint
Szól
7
.
..
és virággal
!
40 2 .
57 7ó -43
58
C3
