ZSOMBÓ GAZDASÁGTÖRTÉNETE 1945 ÉS 1990 KÖZÖTT. Zsombó helyzete, földrajzi, domborzati viszonyai, népessége

ZSOMBÓ GAZDASÁGTÖRTÉNETE 1945 ÉS 1990 KÖZÖTT

Zsombó helyzete, földrajzi, domborzati viszonyai, népessége Zsombó nagyközség Csongrád megye Tiszától nyugatra lévő részén, a Homokhátságon Szegedtől 18, Kiskundorozsmától 9 kilométerre fekszik. A Homokhátságot a statisztikai, földtani és más szakmai vizsgálatok az átlagosnál lényegesen kedvezőtlenebb adottságú területnek minősítették. Ennek elsődleges oka a talajviszonyok mellett az országos átlag alatti éves csapadékmennyiség (a nyolcvanas években átlagosan 600 mm), valamint ebből adódóan a hoszszabb napsütéses időszakok (kb. 2450 óra /év)1. Legközelebbi községek: Bordány, Forráskút és Üllés, valamennyi Zsombóhoz hasonlóan tanya-, illetve újközség. Mind a négy község Kiskundorozsmáról vált le. A mintegy 2700 hektáros határ nagy része síkvidék 90–96 méter tengerszint feletti magassággal, helyenként azonban homokbuckák bontják meg a táj egyhangúságát. Erdeje, amely szomszédságában ősláp, illetve semlyék2 is található, védett területnek számít. A talaj termőrétege futó-, illetve barna homok, melyet akácok, nyárfák, szőlők, gyümölcsösök telepítésével kötöttek meg és folyamatos trágyázással tettek használhatóvá egyéb növények számára. Az 1800-as évek legvégétől van tanulói foglalkozás a tanyai iskolák egy részében gazdasági ismeretekkel. A város tartott fönn külön faiskolát képzett kertésszel. A gazdasági iskola csak az 1930-as évek végétől működött itt előbb igen szerény feltételekkel. A zsombói őszibarack termesztésre vonatkozóan meghatározó szerepe volt a Petőfi Sándor állami elemi népiskolában ismétlősöket is tanító Sági Istvánnak, az egyszerűsített gazdasági képzésben. A 3362 főnyi, 72%-ban római katolikus hitű (2011) lakosság – amelynek döntő többsége ma is a mezőgazdaságból – azon belül a növénytermesztésből – él, egyre kisebb része tekinthető a telepet létrehozó redemptusok leszármazottainak, míg legtöbben a környező településekről érkezők utódai. A Homokhátság geomorfológiai, valamint biológiai vizsgálatai az 1950-es évektől folytak. A Dél-Alföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet vezetői 1962-ben felhívták az idegenforgalmi hivatalt, és rajta keresztül Zsombó tanácsát arra, hogy a zsombói csárda és a környezetében lévő erdőt tartsák rendben, és az esetlegesen található szemetet vagy betonelemeket távolítsák el onnan, mert az erdő nemcsak tudományos szempontból érdekes, hanem kellemes kiránduló hely is lehet.3 A zsombói erdő és láp élővilágát a szegedi egyetem és tanárképző főiskola biológus oktatói rendszeresen kutatták. Az utóbbi időben Csongor Győző, majd Csizmazia György biológus és munkatársai vizsgálták. Zsombó töretlen, a szocialista viszonyoktól némiképp eltérő fejlődése a néprajzkutatók és a szociológusok érdeklődését is felkeltette. Bálint Sándor figyelmét egykori tanítványa Kovács Álmos tanító, tanár hívta fel Tombácz János (1901-1974) mesemondóra. Tombácz János megőrizte és továbbadta Zsombó és környéke legendáriumának, mesevilágának jelentős részét, ezért az utókor a „mesefa” elnevezéssel illette. Tombácz tipikus szegényparaszti életutat járt végig: gyermekkorában cselédként szolgált, majd fiatalon megházasodott, és Zsombón vált önálló kisbirtokos gazdává. A háborút követően is gazdasága biztosította jövedelmeit, és ta1

KÁLMÁN Ferenc: Zsombó község természeti viszonyai = Uő: A Zsombói Általános Művelődési Központ középtávú munkaterve 1986–1990. (Mellékelve az 1988. januári vb-ülés jegyzőkönyvéhez, CSML Szeged Zsombó Községi Tanács iratai, XXIII. 748). (Továbbiakban: KÁLMÁN Ferenc 1988.) 2 A semlyék „mélyebb lefolyású, rendesen lefolyástalan terület, melyen a vadvíz, fakadó víz és a csapadék öszszegyűlik. Szárazabb... időben jó kaszáló, legelő területek, mélyebben fekvő részei pedig jó „nádló” helyek voltak.” BODNÁR Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei. Sajtó alá rendezte SZABÓ József. (Tanulmányok Csongrád megye történetéből VII.) Szeged, 1983. 163. 3 CSML Szeged. Zsombó Községi Tanács ir. 1962.

1

nácstagként 1962-ig részt vett a község közéletében. Az 1956-os forradalmi eseményekben részt vett, ám súlyosabb retorziók nem érték.4 Zsombó tekintetében Bálint Sándor munkáját folytatta a József Attila Tudományegyetem néprajzos kutatócsoportja Juhász Antal irányításával, ám tudományos tevékenységük kiterjedt Szeged és környéke, illetve Csongrád megye területére. A hetvenes évek közepén előbb Fenákel Judit újságíró adott közre egy rövid tanulmányt a község múltjáról Zsombón így csinálják… címmel, majd a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Csoportjának megbízásából többlépcsős kutatás vette kezdetét, melynek során statisztikai adatfelvétel készült a lakosságról (eredményei 1979-ben jelentek meg), felmérték a tanyákat a hozzájuk tartozó gazdasági épületekről, megállapították a telekelrendezést, fényképeket készítettek helybeli lakosokról, épületekről, valamint eszközleltárakat vettek fel tipikusnak vélt háztartásokról. 1978-ban paraszt-önéletrajzokat vettek fel magnóra, melyeknek egy részét 1982-ben közreadták. A vizsgálatokban Zsombó, mint a termelőszövetkezeti községnek számító, Nógrád megyei Varsány ellenpontja szerepelt.5 Ugyancsak 1982-ben Zsombó végérvényesen „felkerült a kultúra térképére”: ekkor alakult meg többek között Horváth Dezső újságíró és Kálmán Ferenc iskolaigazgató kezdeményezésére a „barátságátömlesztő”népfőiskola, amely mindmáig eredményesen működik. A tagok rendszeresen hívnak meg előadókat nemcsak Csongrád megyéből, hanem az ország minden tájáról. Az egyre gyarapodó hallgatóság köreiben a zsombóiakon kívül szomszédos településekről érkezőket is találunk.6

Zsombó belterülete 1996-ban7

4

BÁLINT Sándor : Tombácz János meséi. Budapest, 1975. KOVÁCS Emese: Zsombó – számokban. Budapest, 1979. (Dokumentatio Ethnographica 7.), ill. Életsorsok Zsombón. Összeáll.: NIEDERMÜLLER Péter. Budapest, 1982. (Dok. Ethnographica 10.) 6 A kultúra térképén. Harminc éves a barátság-átömlesztő népfőiskola Zsombón. Szerk. TÓTH Károly. Zsombó, 2012. 7 Forrás: Csongrád megye településeinek atlasza. Gyula, 1996. 73. 5

2

Zsombó külterülete 1996-ban8

Zsombó lélekszáma a következőképp alakult 1930-tól 2011-ig:9 1930 2019

1949 2209

1960 2169

1970 1989

1980 2017

1990 2225

2001 3233

2011 3362

Az adatokból kitűnik, hogy az egyes demográfiai megtorpanások ipari trendekhez kapcsolódnak, azaz ipari üzemek megszervezésekor Zsombóról is sokan Szegedre vagy Budapestre költöztek a nagyobb jövedelmet ígérő munkahely miatt. Főként 1949 és 1956 között, illetve az 1960-as évek közepén távoztak sokan a községből. Ez az elvándorlás azonban nem volt tartós és a község létét sem fenyegette. Az elvándorlás a lakosság kisebb mértékű elöregedésével járt, de a házhelyosztások kedvező feltételei nyomán betelepülő fiatal családok – melyek kereső tagjai megtartották többnyire szegedi munkahelyüket – ellensúlyozták ezt a kedvezőtlen adatot. Akik Zsombóra jöttek, általában pozitív fogadtatásra számíthattak, és így gyorsan hasznos tagjaivá váltak a közösségnek. Végeredményben a lakosságot sikerült megtartani, sőt vonzóvá, élhetővé tenni, de ehhez szinte az egész lakosság folyamatos és önzetlen munkája kellett. A tanyai lakosság nem tűnt el, mert a szakszövetkezeti forma – a tagoknak a termelőszövetkezetekhez képest lazább társulása – igényelte a tanyák életben maradását. Igaz, egyes határrészek (Márták-dűlő) csaknem elnéptelenedtek, de például 1975-ben még mindig több lakóépület volt külterületen, mint magában a községben.10 A belterület a házhelyosztások miatt növekedett, a lakásállomány 1960 és 1985 között 35%-kal bővült. A külterületi lakosság aránya a tanyaközpont szervezése után tíz évvel még 85, 1980-ban 60, 1989-ben mintegy 50%-ot tett ki.11 Ezzel szemben Turzó Antal szerint a zsombóiak 61%-a külterületen élt a rendszerváltás előtt, és a Csongrád Megyei Tanács VB emiatt is nyilvánította Zsombót fejleszthető tanyás térségnek 1986-ban.12

8

Uott. Források: 1980. évi népszámlálás. Csongrád megye adatai 6. KSH, Budapest, 1981. 510–511. 1960, 1970, 1980, 1990, 2001, 2011: lakónépesség. 1930–1949: 1980. évi népszámlálás 510. (jelenlévő népesség) 10 Magyar Néprajz VIII. Társadalom/ZSOMBÓ – EGY SZEGED VIDÉKI TANYÁS TELEPÜLÉS – http://mek.niif.hu/02100/02152/html/08/426.html (továbbiakban: Magyar Néprajz VIII.) 5/6 11 Javaslatok Zsombó hosszú távú településfejlesztési programjához. ÉGSZI Kutató és Szervező Kft Településgazdálkodási Önálló Osztály, Budapest, 1989. 2. (mellékelve az 1990. januári vb-ülés jegyzőkönyvéhez, CSML Szeged XXIII. 748.) 12 TURZÓ Antal: Zsombó = 360˚. Közművelődés Csongrád megyében. 1988/2. Településvázlatok 28., ill. 31– 32. (Továbbiakban: TURZÓ Antal 1988). A szerző jórészt a Zsombó Községi Tanács és VB üléseinek jegyzőkönyveire támaszkodik. 9

3

A zsombói határrészek jellemzői A községtől északra lévő Ménesjárás-dűlő a nevében őrzi a lótartásra utaló hagyományait. Ebben hasonlítható a Zsombóhoz részben tartozó Baromjárás dűlő is, amely az egyéb jószágok (szarvasmarha, sertés, juh, baromfi) tartásáról kapta nevét, ám ez az elnevezés ma már nem hivatalos. E terület egyenetlen, és vizenyős talaján sokáig rétek, legelők jelentették a gazdálkodás alapjait, majd a második világháborút követően telepítettek őszibarackos és egyéb gyümölcsös kerteket. A községet észak- északnyugat felől a Bába-dűlő határolja, amely a legintenzívebb szőlő- és gyümölcstermesztő terület. Ez a határrész a legkiterjedtebb. A tanyai kapások közül sokan itt alapítottak önálló gazdaságokat. A Márták-dűlő (a községtől keletre) névadója a környékbeli birtokos Márta család. Gyümölcsösei, szőlői számítottak jelentősnek, később többen zöldségtermesztésbe is fogtak. A Lápastó- (Lápostó-) dűlő a mocsaras, lápos területről kapta nevét. A legkedvezőtlenebb talajviszonyok miatt az itteni lakosság zöme a környező határrészeken vagy községekben vállalt munkát. A gyümölcsösök telepítése a második világháborút követő években itt is megtörtént. A tanyaközpontot nyugat felől a Dózsa-dűlő határolja. 1960-ig Öreg sor, majd Zsombó-dűlő volt a neve. Az első tanyák itt létesültek, a dorozsma-majsai út mentén, és gyakorlatilag a mai Zsombó is ebből a tanyaközpontból fejlődött községgé. A zömmel feketeföld típusú talaj volt csupán alkalmas a gabonatermesztésre és a termelőszövetkezetek itt tudtak berendezkedni.13 A kevés termőföld miatt csak a Béke termelőszövetkezet maradt meg, amely 1962-ben egyesült a bordányi Munkásőr tsz-szel. Zsombó belterületét délről egy erdő határolja, amely ma már – a természetvédelmi területnek számít élővilága miatt. Az erdő mellett található a 18. század első felében épített csárda, melyet az évszázadok folyamán többször átalakítottak. Gyakorlatilag a csárda számít Zsombó legrégebbi épületének. A mezőgazdasági újítások (szőlők, gyümölcsösök, zöldség- és gabonafélék telepítése) az éghajlati sajátossághoz igazodtak. Ahol lehetett, trágyázással javítottak a talaj állapotán a termésátlagok növelése érdekében. 1980-ra gyakorlatilag nem maradt kihasználatlan mezőgazdasági terület Zsombón, hiszen a szántók, rétek, legelők, gyümölcsösök vagy kertek lefedték a 2688 kat. holdnyi területet. A település így tulajdonképpen – korábbi szóhasználattal élve – kertészséggé vált. Főbb társadalmi jellemzők Zsombó helyben dolgozó lakosságának több mint háromnegyede a mezőgazdaságból élt 1990-ig. Szigorú, előre megtervezett munkarend szerint építették fel gazdaságaikat, melyben mindenkinek megvolt a maga szerepe. A második világháborút megelőző időszakban a kisebb gyermekek könnyebb, házkörüli munkákat végeztek, a nagyobbak már elszegődtek vagyonosabb gazdákhoz, akik nemegyszer bizony visszaéltek a hozzájuk szegődött cselédek – felnőttek és gyermekek – helyzetével. Akik panaszkodtak az embertelen körülmények miatt, azokat kenyéradójuk gyakran, okkal vagy ok nélkül lekommunistázta. Nem volt ritka a testi fenyítés sem, főleg a gyermekek esetében. Ez a bánásmód is ösztönözte a homokhátságiakat, hogy minél hamarabb teremtsék meg önálló kisgazdaságaikat, hogy saját maguk megélhetését biztosítani tudják.

13

KOVÁCS Emese 1979. 6.

4

A szegény sorsú, kiszolgáltatott emberek számára valóban felszabadulást hozott 1944 októbere.14 Ezután maguk is némi földbirtokra tettek szert a földreform nyomán, és csatlakozhattak – hacsak átmenetileg is – a gazdatársadalomhoz. A családfők rendszerint maguk, vagy jórészt rokoni segítséggel művelték földjeiket, gondozták gyümölcsöseiket és végezték a növényvédelmi vagy betakarítási munkákat. A zsombói, és általában nézve a homokhátsági lakosság férfitagjai korán, lehetőleg már 24 éves korukban családot alapítottak, és elkezdték önálló gazdaságuk felépítését. A 24 év számított hivatalosan a nagykorúság kezdetének a második világháború előtt. Ha valaki nagykorúvá válása előtt szándékozott önállósodni és családot alapítani, akkor az illetékes hivatalnál kellett kérvényezni a nagykorúsítást. A tsz-ek megalakításáig a gazdálkodást a tényleges tulajdonos döntötte el. Ha már erre képtelen volt, akkor felosztotta a családtagok között a földbirtokát, attól kezdve az örökösök döntöttek el mindent. A szülők pedig a családtól szóban előre megegyezett járandóságot kaptak. A szülő-gyermek kapcsolat korszakunkban normálisnak mondható: a szülők igyekeztek mindent megadni gyermekeiknek, akiknek igényei a 70-es évektől kezdve egyre inkább az országos trendhez igazodtak. Az 1960-as 1970-es évekig jellemző volt, hogy a gyermekek pályaválasztását elsősorban a szülők határozták meg (a családi gazdaság folytatása, illetve jól kereső ipari szakma elsajátítását szorgalmazták), majd – részben a gazdálkodás nehézségei miatt – hagyták, hogy a gyermekek döntsék el, hogy milyen szakmát szeretnének tanulni, illetve továbbtanulási szándékaikat is támogatták.15 Sportolási lehetőségeik is egyre inkább bővültek a társadalmi munkákkal felépített sportlétesítményeknek – tornaterem, futball-, tollaslabda-, tekepálya stb. – köszönhetően. A futballpályát például a kihasználatlanul maradt községi piactéren létesítették.16A munkaerő-tervezést a családtagok foglalkozási állapotában történő változásokhoz igazították. Mind a mai napig jellemző, hogy a rokon családok is segítenek egymásnak a mezőgazdasági munkák elvégzése során, ami a kisgazdaságok számára nem kevés megtakarítást jelent. Ez az önzetlenség a község számára is megnyilvánult: társadalmi munkák során újult meg a község szinte minden közintézménye, és készült el 1987-re az egészségház. Az ipart a rendszerváltozásig negyven főnél alig többen képviselték, míg az alkalmazottiértelmiségi réteg sem volt népesebb. Utóbbiak közé a helyhatóság és szerveinek munkatársai, valamint az iskolák, később Általános Művelődési Központ (ÁMK) tanerői, valamint a szakszövetkezetek adminisztratív dolgozói tartoztak. Előzmények: Zsombó tanyaközpont a második világháború végéig A Csongrád megye Tiszától nyugatra lévő részén található Zsombó újközségnek számít, ennek ellenére régóta lakott hely. A Zsombó elnevezés a vizenyős, zsombékos területre utal. Fontosabb határrészei: Bába-dűlő, Lápostó-dűlő, Márták-dűlő, Ménesjárás, Zsombó-dűlő, melyeken több-kevesebb család letelepedett. A 20. századi régészeti ásatások során előkerült leletek alapján már a bronzkorban lakott helynek számított Zsombó és környéke, melynek nagyobb részén állattartással, míg a barna színű homoktalajon gabonatermesztéssel foglalkozhattak.17 Közbirtokossági legelők, illetve redemptus földek alkották a mai község legnagyobb részét a 18–19. században.18 A közbirtokossági legelő felosztását még a századfordulót 14

BAJOR NAGY Ernő (szerk.): Életünk – történelem. Budapest, 1978. 206–213. Illés Istvánné (Tombácz János zsombói mesemondó húga) visszaemlékezése 15 Jenei Sándorné visszaemlékezése (1978) = Zsombói életsorsok 54–55. 16 HORVÁTH László: Zsombó cselekszik = Képes Újság, 1972. okt. 7. 6. 17 Zsombó Község Polgármesteri Hivatalának iratai 721-34/2003. LŐRINCZY Gábor: Örökségvédelmi hatástanulmány Zsombó község területéről 6. Lőrinczy Gábor régész a község megbízásából készítette el hatástanulmányát 2003-ban. 18 JUHÁSZ Antal: Zsombó = Csongrád megye építészeti emlékei. Szerk. TÓTH Ferenc. Szeged, 2000. 683. (a továbbiakban: JUHÁSZ Antal 2000.)

5

közvetlenül megelőző években hajtották végre a tiszáninneni járásban, így Zsombón is.19 A 20. század első évtizedében szervezték meg az akkor közigazgatásilag Kiskundorozsmához tartozó tanyaközpontot, amely Sztriha Kálmán (1883–1964), a község és tanyaközpontjai történetét feldolgozó dorozsmai plébános adatai szerint Dorozsmától 9,2, míg Forráskúttól 7 kilométerre fekszik.20 Területe 2688 hektár, amely a másik három tanyaközponttal, Kistemplomtanyával (ma Bordány), Forráskúttal és Ülléssel összevetve a legkisebbnek bizonyult. Az első világháborút megelőzően Zsombó-központon a régi vendégfogadó számított a legfontosabb közösségi pontnak. A „forrósombói” fogadóról a legkorábbi adat Sztriha kutatásai szerint 1742-ből való.21 A későbbiekben az alföldi betyárvilág prominensei – köztük Rózsa Sándor – is gyakran megfordultak benne. A tanyaközpont megszervezése után forgalma jelentősen csökkent. Később italbolt, ÁFÉSZ-szaküzlet is működött benne.

Kiskundorozsma határa 1949-ben, az újközségek megalakítása előtt egy földhivatali munkatérképen22

A mai Zsombó térségét a 19. század közepére hódították meg az ún. redemptusok23 leszármazottai, akik a dorozsmai járás területén évek, évtizedek kitartó munkájával – akácok, nyárfák, szőlők, gyümölcsösök telepítésével, a homokbuckák kiegyenlítésével telepet szerveztek, egymástól nem ritkán nagyobb távolságban. Dorozsmáról való kitelepülésük elsődleges oka, hogy az akkor még városi jogállással bíró település fekete földjei nem bírták eltartani a megnövekedett népességet, amely így a futóhomok meghódítását választotta.24 Első házaik, tanyáik még a homokbuckákra épültek. Kis számban – részben saját fogyasztási célra, részben a 19

Magyar Néprajz VIII. 2/6 SZTRIHA Kálmán: Kiskundorozsma története. Kiskundorozsma, 1937. 158. 21 SZTRIHA Kálmán 1937. 161. 22 CSML Szentes. Csongrád vármegye alispánjának iratai 1755/1949. A számokkal jelölt belterületek: 1. Kiskundorozsma, 2. később meg nem valósult község, 3. Zsombó, 4. Kistemplomtanya (később Bordány), 5. Forráskút 23 A magyar jogban azokat a személyeket illették ezzel a kifejezéssel, akik a jászkun redempció alkalmával maguknak és utódaiknak meghatározott pénzösszeg fejében földbirtokot váltottak. Vonatkozó irodalom: BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet: A jászkun autonómia. Szeged, 2005. (Dél-alföldi évszázadok 22.) 24 KÁLMÁN Ferenc 1988. 7. 20

6

talajjavítás céljából – haszonállatokat (ló, sertés, szarvasmarha, kecske, juh), valamint baromfit tartottak. A tanácsköztársaság eseményei is nyomot hagytak a tanyaközpont történetében. Dorozsma 1919. március 27-i megszállása után a direktórium és a proletárdiktatúra helyi szervei, élükön Ujhelyi András és Horváth István tanítóval, valamint Móra Ferenc földmunkással, Zsombóra menekült és kialakította helyi hatalmi rendszerét. A direktórium uralmának végérvényesen a tanácshatalom augusztus 1-i bukása, illetve négy nappal később a Prónay-féle különítmény túlkapásai vetettek véget, melyek során a három vezetőt kivégezték.25 A lakosság száma – Sztriha Kálmán szerint – 1930-ban 848 főt tett ki. Egyetlen református hitű lakost leszámítva teljesen római katolikus településnek számított Zsombó, amely ezt a jellegét még az ötvenes években is igyekezett megőrizni. A település képét vizsgálva, 1944ben négy kis utcában 15 lakóház állt, a lakosság túlnyomó része a fentebbi dűlők elszórt tanyavilágában élt.26 A mezőgazdaságot illetően a növénytermesztés (gyümölcsösök, szőlők telepítése és folyamatos gondozása, gabona, takarmány- és hüvelyes növények, zöldségfélék stb.) dominált. Ennek oka, hogy a túlnyomórészt homokot tartalmazó talajt fákkal – elsősorban akáccal és nyárfával – kötötték meg. Az állattenyésztés (ló, szarvasmarha, juh, sertés, baromfi) mezőgazdasági nagyüzemek, nagybirtokok helyett a kis- és középgazdaságokra terjedt ki. A lakosságból gyakorlatilag mindenki a mezőgazdaságból élt, az ipart és a szolgáltatást két kovács, egy hentes, egy bognár, egy kádár, egy cipész, illetve egy kocsma és két szatócsüzlet, valamint 1930-tól postaügynökség jelentette. Telefont 1923-ban kapott Zsombó.27 A 20. század első felében az egyházak még közösségszervező tulajdonsággal is rendelkeztek. Ezért a tanyaközpont szervezésekor már felmerült egy római katolikus templom építésének gondolata, és az építés céljára az illetékes dorozsmai községi tanács 1 kat. hold területet jelölt ki. Bár az egyház és a lakosság is jelentős anyagi támogatást nyújtott a templom felépítéséhez, az első világháború miatt csak a 20-as években valósult meg. Az 1923. szeptember 8i alapkőletételt követően négy év telt el, mire a Czigler Arnold építészmérnök tervei alapján elkészült templomot Hanauer Árpád István (1869–1942) váci megyéspüspök felszentelhette. Az 1927. szeptember 28-i ünnepséget követően a hívek birtokba vehették az épületet, amely a kiskundorozsmai plébániához tartozott.28 A tanyaközponton a Klebelsberg-program részeként újabb elemi iskola is létesült 1928-ban. Vele együtt öt tanyai iskola működött a mai Zsombó területén. Az öt állami elemi népiskola irányítása Kiskundorozsma külterületi igazgatójához tartozott. Zsombó központ létesítése elsősorban az első világháború áldozatainak és családtagjainak adott volna építési telket „kedvezményesen”, gabonában fizetve. Összegzésként elmondható, hogy Zsombó infrastrukturálisan a két világháború közötti korszak lehetőségeinek megfelelően fejlődött, gyakorlatilag a húszas, harmincas években alakult ki a belterület magja. A hiányosságok (higiénia, egészségügyi ellátás, differenciált oktatás stb.) rendezése már a második világháborút követő évtizedekre maradt.

A második világháború végétől az újközség megszervezéséig (1944–1949) A háború Szegedre és környékére is jelentős terheket rótt. Az emberveszteség a térségben legkevesebb 6351, míg Dorozsmáról – Zsombót is ideszámolva – minimum 563-an vesztették 25

NAGY Miklós: A község az 1918-as polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság idején = Kiskundorozsma i. m. 229–232. 26 JUHÁSZ Antal 2000. 683. 27 SZTRIHA Kálmán 1937. 160., ill. Magyar Néprajz VIII. 28 SZTRIHA Kálmán 1937. 159., ill. JUHÁSZ Antal 2000. 684.

7

életüket a harcokban.29 Az állatállomány – ahogy az élelmiszerek, gabona, takarmány – jelentős részét a német, a magyar, később az 1944. október 10-én átvonuló szovjet katonák rekvirálták Zsombón is, ahol azonban nem bontakoztak ki harcok, mivel nem számított stratégiailag fontos területnek.30 1945-ben a tanyaközponton – noha nagybirtokok nem voltak – földosztásra került sor. A 11 földhözjuttatott között összesen 35 kat. hold földet osztottak ki, ebből 8 kat. hold és 400 négyszögöl föld esett Zsombóra, a többi átnyúlt Dorozsma területére.31 A koalíciós időszakban jóval kisebb mértékben folyt politikai tevékenység a tanyaközpontban, mint a városokban, községekben. Rendszerint a Kisgazdapárt, a Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, vagy a Nemzeti Parasztpárt szónokai időnként fórumokat tartottak Zsombón is. A Kisgazdapárt befolyása volt a legerősebb: 1945-től a Zsombóközponti Gazdakör, mint a Magyar Parasztszövetség helyi szervezete, leány- és legényegylettel egyetemben működött. A november 4-én tartott voksoláson a helyiek elsöprő többsége a kisgazdákat támogatta. Az egykor kisgazdapárti színekben politizáló Zádori Iván visszaemlékezése szerint dorozsmai viszonylatban a kisgazdáknak 90 százalékos támogatottságuk volt a külterületet (Zsombóval együtt) illetően, és figyelemre méltó volt, hogy a helybeli kommunista párttitkár is a kisgazdákra voksolt.32 1947-ben már másképp alakult a helyzet. A helybeli lakosság felmérte a politikai erőviszonyokat és a legrokonszenvesebbnek vélt Barankovics István Demokrata Néppártja kapta a legtöbb szavazatot Zsombón, ami a katolikus hitű lakosságnak is köszönhető. A kisgazdák csak 6,5%-ot szereztek, „köszönhetően” Nagy Ferenc kormányfő eltávolításának.33 A választás után felgyorsultak a politikai és társadalmi változások: 1948. szeptember 10-ét követően, a Parasztszövetséggel együtt helyi szervezeteit, így a gazdakört is feloszlatták.34 A háborút követő begyűjtési és beszolgáltatási rendszer Zsombó lakosságát is egyre érzékenyebben érintette, mivel a családok bevételei csaknem teljesen a mezőgazdaságból származtak. A kuláküldözések az újközséget is sújtották 1949-től. Gyakorlatilag kuláknak tekintették azokat a földbirtokosokat, akik valamilyen módon nemtetszésüket fejezték ki a kommunista rendszerrel szemben, és nem ritkán egy évig terjedő börtönnel sújtották mondvacsinált és hamis indokokkal, nem ritkán mellőzve a törvényt. Az indokok között a kommunista rendszerrel szembeni ellenséges magatartás mellett a gazdaság elhanyagolása szerepelt. Így járt a Zádori család több tagja, köztük az aktív kisgazda Zádori Iván is, akit egy Sándorfalván, 1946-ban elmondott beszéde miatt tartóztattak le, melyben bírálta a szigorú beszolgáltatási rendszert és a kommunisták hatalmi törekvéseit. Hasonlóan bírálta 1948 nyarán, Árpádközponton (ma Üllés) a kommunistákat, akik különböző eszközökkel akadályozták a kisgazdapárt Dorozsma környéki tevékenységét.35 Ahogy országosan, Zsombón is külön kategóriát képeztek a „kulákok”, és tőlük, mint kizsákmányolóknak minősítettektől több beszolgáltatást követeltek meg a hatóságok. Ez egyébként irreális volt, mert a zsombói lakosság több mint 90 százaléka kisbirtokos paraszti gazda-

29

KANYÓ Ferenc: Szeged és környéke második világháborús hősei és áldozatai (Tanulmányok Csongrád megye történetéből XXIII/A). Szeged, 2000. 11. 30 FENÁKEL Judit: Zsombón így csinálják… Szeged, 1975. 4. 31 CSML Szeged. Zsombó Községi Tanács iratai 777/1958. Kálmán Sándor mezőgazdasági felügyelő jelentése a Szegedi Járási Tanács VB Mezőgazdasági Osztályához, 1958. szept. 17. 32 Életsorsok Zsombón. Összeáll.: NIEDERMÜLLER Péter. Budapest, 1982. (Dokumentatio Ethnographica 10.) 18–19. Zádori Iván az 1960-as években a Virágzó Gyümölcsös Mezőgazdasági Szakszövetkezet elnöki tisztét is betöltötte. 33 KÖVÉR Lajos–TÓTH Sándor László (szerk.): Kiskundorozsma. Tanulmányok. Szeged, 1995. 333. 34 A Zsombóközponti Gazdakör feloszlatására, vagyonának felhasználására vonatkozó iratokat ld. CSML Szentes. Csongrád vármegye alispánjának iratai 2660/1949. 35 FARKAS Csaba: A két világháború között = Üllés története és népélete. Szerk. MARJANUCZ László. Szeged, 2004. 244.

8

sága jövedelméből élt. Az 1949-es községalakítási jegyzőkönyv szerint 23-ra tehető a 25 holdat meghaladó birtokosok száma, akik a következők voltak: 1. Maróti S. István 54 kat. hold 2. Rácz Rudolf 48 kat. hold 3. özv. Szilágyi Mihályné 32 kat. hold 4. özv. Csányi Ferencné örökösei 44 kat. hold 5. Turzó József 31 kat. hold 6. Szűcs Antal 28 kat. hold 7. Komáromi György 37 kat. hold 8. Zádori Mihály 30 kat. hold 9. Maróti Lajos 54 kat. hold 10. Varga István 30 kat. hold 11. Bálint József 35 kat. hold 12. Zádori Imre 36 kat. hold 13. Szilágyi Istvánné 56 kat. hold 14. Kondász József 32 kat. hold 15. Antalffy György36 48 kat. hold 16. özv. Zádori Károlyné 62 kat. hold 17. Turzó Antal 29 kat. hold 18. Maróti Istvánné 29 kat. hold 19. Szilágyi Gergely 30 kat. hold 20. Kisapáti Antalné 48 kat. hold 21. Ocskó Károly 67 kat. hold 22. Farkas András 38 kat. hold 23. Varga János Balázs 157 kat. hold37 A mezőgazdaság kollektivizálása sem kerülte el a települést: 1948 után három termelőszövetkezeti csoportról – melyek földterületét a kisajátított magángazdaságokból és az állami tartalékföldek egy részéből alakították ki – van adatunk: 1. A leginkább kérészéletűnek a Május 1. tszcs bizonyult, mert az 1952 utáni tanácsülési vagy vb-jegyzőkönyvekben nem találjuk nyomát. Valószínűleg ez a csoport gazdálkodott a legrosszabb körülmények között. 2. az I. típusú Szabadság tszcs, amely súlyos működési zavarokkal küszködött (1954-es végrehajtó bizottsági üléseken a résztvevők sérelmezték, hogy az 50 holdas kulákot felvették a szövetkezetbe, míg a dolgozó parasztot nem, valamint nem alapszabályszerű a tszcs működése, ezért kezdeményezték működésének felülvizsgálatát. A másik szövetkezet, a Béke tszcs azonban olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy a vb „elismerő dicséretben” részesítette, de ugyanakkor sérelmezte, hogy a párt és a tanács helyi szervei nem, vagy későn kapják meg a tszcs gyűléseire a meghívást.38 A szövetkezet ennek ellenére a gyenge tsz-ek között szerepelt az 1955. év végén lezárt megyei statisztikai összesítésben.39 A későbbiekben – mint látni fogjuk – azonban nem a termelőszövetkezetek, hanem érdekes módon az egyéni gazdák által létrehozott termelőszövetkezeti csoportok, későbbi elnevezéssel mezőgazdasági szakszövetkezetek segítették a község folyamatos fejlődését.

Az újközség megszervezésétől az 1956-os forradalomig 36

Halászati vállalkozó, ifj. Antalffy György (1920–1993) egyetemi tanár, országgyűlési képviselő édesapja. CSML Szeged. Szeged Járási Tanács VB Mezőgazd. Oszt. ir. Zsombó községalakítási jkv.-e 38 CSML Szeged. Zsombó Községi Tanács VB jkv. 1954. ápr. 23. 163. 39 Csongrád megye fontosabb statisztikai adatai 1950–1955. Hmvhely, 1956. 37

9

Országos viszonylatban a kormány 3690/1949. (86) Korm. sz. rendelete tette lehetővé, hogy „a belügyminiszter egyes lakott helyeknek (kijelölt tanyaközpontok stb.) önálló községgé alakulását közérdekből hivatalból is elrendelheti és a község, valamint az érintett önkormányzat szervezeti hatásköri és területi kérdéseit a közigazgatás végleges rendezéséig átmenetileg szabályozhatja.”40 Zsombó újközség – ahogy a megszűnőben lévő dorozsmai járásban Bordány, Forráskút vagy egy kissé korábban Üllés megszervezése az országos hatáskörű Tanyai Tanács irányításával történt. Az Erdei Ferenc által vezetett testület 1949. október 11-én kelt határozatában nem bírálta felül a település tervezett határait, valamint a Zsombó elnevezést. Ugyanakkor „…egyelőre Kiskundorozsma község által szervezendő közigazgatási kirendeltség (melynek épületét még 1949-ben fel kellett építeni) szervezését tartja célszerűnek”, értelemszerűen a tiszáninneni járás területén belül.41 A Tanyai Tanács rendelkezése nyomán 1949. június 15én a kormány részéről a belügyi, az építésügyi, valamint a földművelésügyi tárca, a Tanyai Tanács megbízottai, illetve Szegedről Pálffy-Budinszky Endre főmérnök, Kiskundorozsma, mint anyaközség képviseletében a vezető jegyző helyettese, az orvos és az állatorvos, míg Zsombóról Fodor Kálmán esküdt, Patik János DÉFOSZ-elnök és Horváth Sándor, a Népi Bizottság vezetője részvételével foglalták jegyzőkönyvbe Zsombó bel- és külterületének megaállapítását. A tanyaközpont – hasonlóan Forráskúthoz és Bordányhoz – hivatalosan 1950. január 1-jétől önálló község.42 Először 120 kat. hold telek kiosztására kapott lehetőséget Zsombó elöljárósága. A kirendeltségi épületet még 1949-ben, az egészségügyi házat, gyógyszertárat, a postamesterséget, a sportteret, a vásárteret az ötéves terv keretén belül kellett megvalósítani.43 Azonban orvos még az ötvenes években is Bordányból, illetve Forráskútról járt át Zsombóra.44 A település megszervezését nagyban könnyítette, hogy „az új község belterülete a külterületi határokat tekintve eléggé központos fekvésűnek mondható. A külterületi részek minden irányban elég könnyen megközelíthetők és elérhetők. A kijelölt belterülettől legtávolabb eső külterületi rész délkelet, kelet és északi irányban 5 km. távolságra fekszik.” Az újközséget az 1950-es év nagy részében Kiskundorozsmáról irányították, Fodor Kálmán esküdt, illetve egy jegyző révén. Október folyamán a Csongrád megyei községekben, így Zsombón is megalakult a 40 fős Városi Tanács, valamint a héttagú végrehajtó bizottság, melynek elnökévé Sztankovics Etelkát választották. A kiskundorozsmai (tiszáninneni) járás megszűnt, Dorozsma – Csongrád megyéhez csatolva, a környező községekkel együtt – a szegedi járáshoz került közigazgatási szempontból. A járás tanácsi szervei gyakorolták a felettes jogköreit, meghatározott időközönként felülvizsgálták a járáshoz tartozó községek munkáját. 1950 novemberében, a már befejezett földmérési munkák felülvizsgálata után a mérnökök – a tanácsi dolgozók segítségével – megállapították, hogy Zsombó az új betelepülőkkel együtt 2357 lelket számlál. A községháza elkészült, ugyanakkor 25 ház építése még folyamatban van.45 Meg kell még emlékezni a község belterületén fúrt első artézi kútról, amely nagyban hozzájárult Zsombó fejlődéséhez: Nikolényi András (1889–1960) tanító kezdeményezésére fúrták a Templom (ma Mária) téren. A kút fúrása régi óhaja volt a zsombóiaknak, a kiskundorozsmai 40

Magyar Közlöny 1949. április 23. 86. szám 637. Kálmán Ferenc kutatásai szerint „1949-ig körzeti bíró intézte a helyi ismeretet igénylő, halaszthatatlan ügyeket. (…) Első bírója Szabó Pál volt.” (KÁLMÁN Ferenc 1988. 10.) 42 CSML Szeged. A Szegedi Járási Tanács VB Mg. Oszt ir. 10. doboz. Zsombó községgé alakításának jkv.-e 1949. jún. 15.; FÁBIÁN György: Politika és társadalom (1948–1960) = Kiskundorozsma i. m. 342. 43 CSML HL A Hódmezővásárhelyi 10. sz. Földmérési Felügyelőség iratai. A Tanyai Tanács 69/h/1949. TT. Sz. határozata. 44 CSML Szeged. Zsombó Községi Tanács VB jkv. 1954. jan. 15. 45 CSML HL A Hódmezővásárhelyi 10. sz. Földmérési Felügyelőség iratai. Jegyzőkönyv Zsombó község felülvizsgálati szemléjéről, 1950. nov. 24. 41

10

képviselőtestület áldását is adta 31/1944. (IV. 27.) számú határozatával, ám a háború miatt nem került sor a megvalósítására. 1948-ban, eleget téve a négy évvel korábbi határozatnak, a dorozsmai községi tanács megépítette a kutat, amelyet Tóth Mihály kútfúrómester és munkásai készítettek el 1948. október közepére. A vízmű 196 méter mélyre hatolt le, és a legkorszerűbbnek számító technológiával hozta fel a tiszta ivóvizet, percenként 120 litert. A kút – melynek kifolyójára csapokat szereltek fel – működését 1950-ben engedélyezte az Országos Közegészségügyi Intézet szegedi kirendeltsége. Öntözésre továbbra is az ásott kutakat használták, melyek a kül- és belterületen szinte minden háztartásnál megtalálhatók voltak.46 Zsombón 1950-ig nincs adat termelőszövetkezet, illetve termelőszövetkezeti csoport alakulásáról. Addig – hasonlóan a környező újközségekhez – a kisgazdaságok domináltak, azonban 1949 derekán a szegényparasztság már élénken érdeklődött a szövetkezés lehetőségei iránt. Nagyüzemi állattartásról nem beszélhetünk, mivel a futó- és barna homokban gazdag talaj nem, vagy csak korlátozott mértékben alkalmas gabona és takarmánynövény termesztésére. A gyümölcskultúrák egyre változatosabb skáláját (szőlő, meggy, cseresznye, őszibarack, fa- és földieper, alma, körte stb.) az eltelt bő egy évszázad alatt sikerrel meghonosították a dorozsmai járás lakói. Ami a két termelőszövetkezetet illeti, a Szabadság tsz folyamatos problémákkal küszködött, nem akart illeszkedni a szocialista gazdasági viszonyokhoz. A tagok nagy része magángazdaságában dolgozott, és ez szemet szúrt a járási mezőgazdasági szakigazgatási szerv vezetőinek, akik folyamatosan sürgették a szövetkezet szovjet minta szerinti alakítását. Még az is zavaró tényező volt, hogy 1956-ig a zsombói lakosság elenyésző része, nagyjából 100 fő számított tsz-tagnak, tehát még a dolgozó parasztokként megjelölt földművesek sem nagyon pártolták a sztálini mintájú szövetkezetesítést, és 1954-ben, a Nagy Imre-kormány idején sokan el is hagyták a tsz-eket Zsombón is.47 Az 1961-ben megalakuló, önálló Virágzó Gyümölcsös és Gyümölcsöskert Mezőgazdasági Szakszövetkezetekbe azonban már a mezőgazdaságból élő zsombóiak nagy része is belépett, birtokainak egy részét közös művelés alá veszi, ugyanakkor háztáji gazdasága megmarad, melyet továbbra is művel, és terményeit piacra vagy a felvásárlóhoz viheti. A másik szövetkezet, a Béke azonban a rendkívül nehéz körülmények ellenére is működőképesnek bizonyult. Kristóf Gyula könyvelő (az elnök helyett) 1954. április 23-án már a növényvédelmi munkák (gyümölcsfák permetezése, száraz fák kivágása, szőlő metszése, gyomtalanítás stb.), valamint a vetésterv (borsó, napraforgó, burgonya, takarmányrépa) zökkenőmentes végrehajtásáról számolhatott be. A VB tagjai is megállapították, hogy „a termelő csoport az utóbbi időben szépen dolgozik és egy-két személy kivételével a kolektíva (sic!) jó, és ezeket a személyeket meg kell nevelni..”48 Szó esett a hátralékosokról és a kuláknak nyilvánított gazdákról is: „…az osztályellenséget és a kulákokat az utóbbi időben elhanyagoltuk, és a begyűjtési hivatal az osztály harc (sic!) terén foglalkozzon velük és hívassa be és követelje meg azoktól, akik a beadások teljesítésében hátralékban vannak.”49 A beszolgáltatás szigora egyébként mind országos, mind községi viszonylatban kormányfüggő volt: Nagy Imre első miniszterelnöksége idején enyhült, majd az 1955. áprilisi visszarendeződés után ismét szigorodott, ami növelte a kommunista rendszerrel való egyre súlyosabb fenntartásokat az emberekben. A termelőszövetkezeti csoportok nagyobb mennyiségben a gyümölcsféléken túl zabot, burgonyát, cukorrépát, takarmányrépát, napraforgót, mákot, borsót, lucernát, somkórót, muhart, valamint konyhakerti zöldségféléket termeltek. A szövetkezeti állatállomány 1962-ig, a bor46

A kút iratait ld.: CSML Szeged. Zsombó Községi Tanács iratai 87/1950. CSML Szeged. Zsombó Községi Tanács VB 1954. febr. 5-i ülésének jkv.-e. Határozat a kilépett tszcs-tagok munkaegységének elszámolásáról 48 CSML Szeged. Zsombó Községi Tanács VB 1954. ápr. 23-i ülésének jkv.-e 49 Uott. 47

11

dányi Munkásőr tsz-szel való egyesülésig nem volt jelentős, a lovak, sertések, szarvasmarhák egyaránt néhány tucatot tettek ki, míg a juhállomány a százat csak kevéssel haladta meg. Az állattartás a személyes szükségletek mellett a talaj trágyázása miatt volt fontos. 1956. szeptember utolsó két napján rendezték meg a kiskundorozsmai mezőgazdasági kiállítást, melyen a zsombóiak főleg őszibarackkal, szőlővel és almával vettek részt. Szakál Antal vb-titkár október 5-i beszámolójában köszönetét fejezte ki a résztvevő gazdálkodó egységeknek, melyek hat első és egy-egy második, illetve harmadik helyezést értek el terményeikkel. Ugyanakkor kifejtette, hogy az őszibarack folyamatos termelése indokolt a folyamatos export miatt, valamint a szőlő, gyümölcs és paprikatermelési szakcsoportokat is munkába kell állítani, a jelentősnek ígérkező termés miatt is.50 Az ipari ellátottságot illetően Zsombón 1956-ig kevésbé változott a helyzet. Érdekes módon a községet elkerülte a „vas és acél országa” szellemében történő iparosítás. Nem került sor a gyümölcsösök szisztematikus kiirtására, mint például Szabolcs-Szatmár megyében. Az ipari tevékenységet eleinte magánkisiparosok, később a szomszédos községek (Dorozsma, Bordány vagy Üllés) kisipari termelő szövetkezeteinek Zsombóra költöző tagjai végezték. Az ipari ellátottság helyzete hasonlított a bordányihoz, ahol 1949-ben 22 kisiparos dolgozott, és önálló ktsz-e 1962-ig működött.51 Zsombón azonban önálló ktsz alakítására nem került sor, legfeljebb egy-két fős részlegek (kőműves, bognár, asztalos stb.) működtek. Gépekre a termelőszövetkezetben, illetve a nagyobb egyéni gazdaságokban volt szükség. A termelőszövetkezet gépparkját továbbra is két-három lakatos, illetve kovács, illetve bognár javította. 1953-ban például Bakay Béla fodrász, Ocskó Ignác bognár és Dudás József lakatos kapott iparengedélyt Zsombó területére.52A VB 1954. május 7-i ülésén a meghívott mesteremberek sérelmezték, hogy a sok munkára kevesen vannak, ráadásul nyersanyaghiánnyal küszködnek, mondván nem kapnak meg mindent a kiskundorozsmai földműves szövetkezet helyi boltjában, és ezért Dorozsmára vagy Szegedre kell utazniuk. A házépítéseket főleg szegedi, illetve dorozsmai kőművesek végezték. Ugyanakkor folytatódott a migráció is: a fiatalok egyre nagyobb számban vállaltak munkát az iparosodó Szegeden, vagyis ipar szempontjából Zsombó továbbra is alvótelepülés maradt. A gyermekek az általános iskola elvégzését követően főleg Szegeden tanultak tovább, ott vállaltak munkát és viszonylag kevesen tértek vissza a faluba. Ez a folyamat 1956 őszét követően inkább felgyorsult. Az 1956-os forradalom után Az 1956-os forradalmi események Zsombót sem hagyták érintetlenül. A község lakosainak jelentős részét is felháborították a sztálinista diktatúra túlkapásai, és többen létrehozták a község forradalmi szerveit. Zádori Iván visszaemlékezése szerint október 23-án délután a községben is tüntetés kezdődött a kommunista rendszer ellen. Ezzel szemben a belügyi karhatalom tagjai által összeállított, Csongrád megyére vonatkozó „Monográfia” szerint Zsombón 1956. október 30-án kezdődtek a felvonulással egybekötött rendszerellenes tüntetések.53 A község forradalmi bizottságát mintegy 600 fős nagygyűlésen választották meg, és ez a testület kijelölte a helyi, héttagú nemzetőrséget, amely karhatalmi szervként járőrszolgálatot teljesített, és a megbízhatatlannak tartott kommunisták – így a községi párttitkár – lakásán házkutatásokat tartott. A „Monográfia” megjegyzi, hogy a nemzetőrség egy árokba borult, személyzete által elhagyott katonai teherautóról szerezte fegyverzetét. A forradalmi események alatt tettlegességre nem került sor, viszont Sztálin és Rákosi gipsz mellszobrait összetörték, Tolbu50

CSML Szeged. Zsombó Községi Tanács VB 1956. okt. 5-i ülésének jkv.-e Bordány község története 1950–2000. Szerk. KANYÓ Ferenc. Bordány, 2000. 98. 52 CSML Szeged. Zsombó Községi Tanács iratai. 59/1953. 53 V.ö. Életsorsok Zsombón 28., ill. „Monográfia”. Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeiről és szereplőiről Csongrád megyében rendőri (állambiztonsági) szemmel. Szerk.: FEJÉR Dénes. Szeged, 2009. 243. 51

12

hin marsallnak a tanácsháza falára helyezett emléktábláját eltávolították, és őrizetbe vették a községi párttitkárt, akivel szemben – vélt nyilas múltja miatt is – nagy ellenszenv mutatkozott a lakosság részéről.54 November 4-én a testület – valószínűleg Kádár beszédének hatására – feloszlott és a fegyvereit leadta Kiskundorozsmán. Nagyobb megtorlásra a községben így nem került sor. A hét nemzetőr közül egyet 12 hónapra internáltak és egyet egyévi rendőri felügyelet alá helyeztek.55 Zádori Iván ezzel szemben úgy emlékszik, hogy Zsombóról forradalom alatti magatartásáért három személyt – őt magát, egyik testvérét és egy asszonyt – Kistarcsára internáltak.56 Zsombón az élet 1957-re visszatért a megszokott mederbe. A lakosság élete könnyebbé vált a begyűjtési rendszer felszámolása után. A begyűjtés, beszolgáltatás helyét a felvásárlás vette át. Előzetes szerződéskötések történtek a Zsombói FMSZ-szel, utóbb Kiskundorozsma és Vidéke Földműves Szövetkezet zsombói kirendeltségével, főként termények értékesítése céljából. 1962-ig a kiskundorozsmai FMSZ-szel való egyesüléséig Zsombó is rendelkezett önálló földműves szövetkezettel, amely később a Bordányiakkal egyesült. A község áruellátása még a hatvanas évek első felében is akadozott. A végrehajtó bizottsági tagok kifogásolták a kenyér délutáni órákban való érkezését, a tejtermékek kimaradását, később felrótták, hogy a zsombói boltokba szállított árucikkekből kevés a választék. A földműves szövetkezetek alapszabályát 1962-ben, ésszerűsítéseket végrehajtva módosították. Az üllési szövetkezet dokumentuma jó példa a környező községekben működő egységekre nézve is: tevékenységi köre kiterjedt „…a működési területében folytatott tervszerű mezőgazdasági termelés irányítására és szervezésére, a gépi művelés megszervezésére, termelési szerződések kötésére, a tagok eredményes gazdálkodásának szaktanácsokkal és minden rendelkezésre álló eszközzel való előmozdítására, a tagok terményei és termékei elhelyezésének, megóvásának, feldolgozásának és a legkedvezőbb feltételek szerint való értékesítésének előmozdítására (…).57 Előremutatónak tekinthető ugyanakkor a Szegedi Járási Tanács és szerveinek támogató hozzáállása a felügyeletük alá tartozó települések beruházásainak megvalósítása során. A forradalmat követő években már érvényesült a közigazgatásban a hierarchia pozitív oldala: beruházások megvalósítása terén már jobban lehetett számítani a járás segítségére, mint a korábbiakban. A járási vb-titkár 1960-ban Forráskút és Zsombó községek tanácsi munkájának elemzésekor megállapította, hogy a tsz-szervezés egyik községben sem halad megnyugtató módon, mert az egyéni gazdálkodók vonakodnak belépni a szövetkezetbe. „A nagyüzemi gazdálkodás mindkét községben való legteljesebb mérvű megvalósítása (…) csak külső erővel történhetik meg (…). Ugyanis a két község tanácsának működésében nincsenek meg a termelőszövetkezeti községek alapvető vonásai. (Ebből adódóan úgy elemezhető a tanács munkája, hogy a tanács mezőgazdasági gazdaságszervező tevékenysége is inkább az egyéni termelők terméseredményei irányában halad, s kevésbé a meglévő egy-egy termelőszövetkezet megerősítése, és jövedelmezősége példaképpen való állítása érdekében.)” A szőlő- és gyümölcstermesztés fejlesztése és nagyobb eredmények elérése érdekében különösebb intézkedések nem történtek. A járási elöljáró szerint ezt a kérdést Zsombó és Forráskút is kényes kérdésnek tekinti, és nem foglalkoznak vele szívesen a szakigazgatási szervek, míg a községfejlesztés a népszerű, aktuális kérdések között szerepel. 58 54

Életsorsok Zsombón 25., 28–29. „Monográfia” 243–245. 56 Életsorsok Zsombón 37–38. 57 FARKAS Csaba: A község története 1948–1973-ig = Üllés története és népélete. Szerk. MARJANUCZ László. Szeged, 2004. 269. 58 CSML Szeged. Zsombó Községi Tanács iratai. Szeged Járási Tanács VB titkárának elemzése Forráskút és Zsombó községi tanács vb. munkájáról, 1960 55

13

A mezőgazdasági termelés homokhátsági formája inkább a jugoszláviai példát követte, ahol hiányoztak kolhoz típusú, felülről a lakosságra erőltetett tsz-ek, és inkább egyéniek szövetkezeteiben folyt az agrártermelés, és az ágazat nem volt annyira átpolitizálva, mint a legtöbb szocialista országban. A tanács és a vb első dolgává a termelőszövetkezet megerősítése vált. Az egyéni gazdaságok túlsúlya még továbbra is fennállt. 1958-ban Fodor Antal tsz-elnök tíz új belépő és nyolc, feltétellel (ha lakást kap) csatlakozó tagról, valamint a vagyon- és jószággyarapodásról számolt be a végrehajtó bizottságnak. 47 szarvasmarha, 6 ló és 15 sertés beszerzését, fűrésztelep, valamint új szeszfőzde létesítését tervezi a közeljövőben megvalósítani a szövetkezet vezetősége. Ezen felül, a községi villamos hálózat kiépítésének céljára 100 ezer forintot tud a tsz felajánlani.59 1959 első napján a szövetkezet már 456 kat. holdon és 45 taggal gazdálkodott. 39 szarvasmarha, 6 ló, 36 sertés, 9 juh, egy évvel később 44 szarvasmarha, 8 ló, 86 sertés, 125 juh, 23 pulyka jelentette az állatállományt. Két daráló, egy-egy szeszfőzde és fűrészüzem képezte a melléküzemágakat. A jelentősebb mezőgazdasági termények termésátlaga a következő volt: - búza 21 kat. holdon - rozs 93 kat. holdon - őszi árpa 24 kat. holdon - zab 8 kat. holdon - kukorica 22 kat. holdon - burgonya 6 kat. holdon - fűszerpaprika 2 kat. holdon

13,5 q 7,4 q 10,3 q 7,5 q 7,4 q májusi morzsolt 63 q 30 q

A tagok számára kiosztott munkaegységek egyenkénti értéke 19,60 forint volt, ezt 1960-ban 26 forintra tervezik megemelni. A frissen megvalósult beruházások közé tartozik a fűrészüzem, illetve a 200 férőhelyes juhhodály. A tervek között szerepel a lucerna és a pillangós takarmányok vetésterületének mintegy 15 kat. holdra történő növelése, egy 15 férőhelyes anyakoca-szállást egyszerű kivitelben. A gyomlálás, növényápolás terén áttérnek a gépi kapálásra, amely enyhít az állandó munkaerőhiányon. A termelőszövetkezet összes értéke 1951ben 330 ezer, míg 1959-ben 1 millió 864 ezer forintot tett ki.60 A forradalmat követően a megmaradt Béke termelőszövetkezet mellett két új szövetkezeti csoport – a Virágzó Gyümölcsös és a Gyümölcsöskert – is létesült. 1961 tavaszán összesen 3812 kat. hold földön, 737 kis- és középparaszti származású taggal, 321 haszonállattal (49 sertéssel, 51 szarvasmarhával, 9 lóval és 212 juhval gazdálkodtak.61 A növénytermesztés terén, a gabonán kívül zöldség- és gyümölcsfélék széles skálája biztosította továbbra is a lakosság megélhetését. A szövetkezetek tagsága azonnal munkához is látott. A Járási Tanács VB Mezőgazdasági Osztályával közösen készítették termelési, értékesítési, valamint pénzügyi terveiket. A felvásárlási terveket tagokra bontották szét a hatékonyság növelése érdekében. Az új gyümölcsösök (almások, őszibarackosok) telepítése mellett talajerő-pótlással, azaz szervestrágya-felhasználással is elősegítették a termés növekedését és megfelelő minőségének biztosítását. A gyümölcsfélék nagy részét az alapszabálynak megfelelően közösen értékesítették. A folyamatos munkának köszönhetően a két termelőcsoport összesen több mint 2 millió 200 ezer forint pénzkészlettel rendelkezett.62 59

CSML Szeged. Zsombó Községi Tanács VB 1958. nov. 7-i ülésének jkv.-e CSML Szeged. Zsombó Községi Tanács VB iratai. Beszámoló a Béke Mgtsz fejlődéséről és jelenlegi helyzetéről, 1960. márc. 7. 61 Csongrád megye fontosabb statisztikai adatai 1960. Szeged, 1961. 211., 213., 216., 219. 62 CSML Seged. Zsombó Községi Tanács VB 1965. dec. 8-i ülésének jkv.-e. A vb-elnök beszámolója a két termelőcsoport 1965. évi munkájának értékeléséről és alapszabály szerinti működéséről 60

14

Érdekesség, hogy a két termelőszövetkezeti csoport egyesülését a végrehajtó bizottság már 1965-ben javasolta, azonban akkor még mindkét szövetkezet tagsága ellenezte a fúziót.63 Tíz évvel később azonban a Gyümölcsöskert Szövetkezetbe beolvadást kért a Virágzó Gyümölcsös Szakszövetkezet tagsága. Faragó István vb-elnök az 1964-es gazdasági évet értékelő beszámolójában a mezőgazdasági munkákkal kapcsolatos hiányosságokról is szólt. A többször szélsőséges időjárás (jégverés, nagyobb esőzések) mellett a tagok nem megfelelő hozzáállását is problémaként tartotta számon. A burgonyatermés, habár mennyiségileg kielégítő, csak egyötöde érte el a szabványminőséget. A többi növény elérte, sőt meghaladta a vetéstervet, olyannyira, hogy például a babból a tszcs-tagok 8 forintos kilogrammonkénti áron vásárolhattak. Az új gyümölcsösöket nézve 30-30 kat. hold télialmás és őszibarackos telepítésre került. Összegezve: az 1964-es termelési terveket és szerződéskötéseket sikerült teljesíteni. A szántási és betakarítási munkák során igénybe kellett venni a sándorfalvi gépállomás és a szatymazi termelőszövetkezet gépeit. A hatvanas években folytatódott a község kiépülése újabb belterületi házhelyosztásokkal, ám a lakosság többsége még az elszórtan lévő tanyákon élt. Ez a tendencia a mezőgazdasági jelleg miatt gyakorlatilag mind a mai napig fennáll, igaz, az ezredfordulón már a zsombóiak közel egyharmada, mintegy ezer ember élt külterületen. A község a hatvanas évektől a mezőgazdasági termények, így a gyümölcs- és zöldségfélék iránti kereslet növekedésének – őszibarackból nemcsak a szocialista, országokba, hanem nyugatra, nagyobb tételben a Német Szövetségi Köztársaságba is exportáltak – köszönhetően nagyobb bevételekre tudott szert tenni, így valósulhattak meg újabb házhelyosztások, valamint egyes középítkezések. Például 1967ben Zsombóról 130 vagon őszibarackot és 18 vagon szamócát adtak el kül-, illetve belföldi piacokon.64 A mezőgazdasági szakszövetkezetek is korszerűsítették gépparkjukat: teherautókat vásároltak, melyekkel könnyebbé vált a szállítás. Ezeket a járműveket a tagok saját céljaikra is használták.65 A szállítást nagyban segítette, hogy a községen átmenő szegedkiskunmajsai utat szilárd burkolattal látták el az 1960-as évek közepén.66 1965-ben a 2114 fős lakosság (melyből 1036 férfi és 1078 nő) közel háromnegyede tanyán élt67, ami azt jelentette egyfelől, hogy a pártállam tanyafelszámolást célzó törekvései a Homokhátságot tekintve kudarcba fulladtak, mert nem voltak kivitelezhetők ebben a térségben a mezőgazdasági nagyüzemek, és a lakosság sem lelkesedett a sokszor erőszakos kolhozosításért. Másfelől a mezőgazdaság továbbra a legfontosabb megélhetési ágazatnak számított. A viszonylag egyenletesen elhelyezkedő tanyák gyakorlatilag kisgazdaságokként is működtek, és lakóik egymást segítve gondozták gyümölcsöseiket, művelték földjeiket és együtt vitték a felvásárlókhoz terményeiket. Az 1960-as évek közepére a szakszövetkezetek megerősödtek. A Gyümölcsöskert termelőcsoport 1962-ben 32 hold almás telepítése mellett raktárépület, irodai felszereléseket, 9 permetezőt és két vetőgépet, míg a Virágzó Gyümölcsös épületet, tehergépkocsit, permetezőket, irodai, gazdasági felszereléseket, épületanyagot tudott vásárolni. A következő évben 30 hold őszibarackost telepített a Gyümölcsöskert, míg a másik tszcs 52 hold almást. Vetőgépeket, tárcsákat, boronákat, pótkocsit, traktort, építőanyagot vásároltak, és a Virágzó Gyümölcsös területén artézi kutat fúrtak. A géppark 1968-ban szivattyúval, kultivátorral, tehergépkocsival,

63

Uott. SZ: LUKÁCS Imre: Szeged bolygói 7. Zsombó = Délmagyarország, 1968. ápr. 21. 4. (Továbbiakban: SZ. LUKÁCS Imre 1968.) 65 Kálmán Ferenc (1939–) zsombói pedagógus, helytörténeti kutató, egykori tanácselnök közlése, 2014. szept. 9. 66 CSML Szeged. Zsombó Községi Tanács iratai 1074/1964 67 CSML Szeged. Zsombó Községi Tanács iratai. Zsombó KT VB és szakigazgatási szervei munkájának értékelése, 1965. ápr. 17. 1. 64

15

traktorral bővült mindkét termelőcsoportnál, továbbá a Virágzó Gyümölcsös területén nortonkutat fúrtak.68 A művelési ágak szerint a következő képet mutatta Zsombó külterülete: - szántó 2479 kat. hold - szőlő 758 kat. hold - gyümölcsös 217 kat. hold - rét 500 kat. hold - legelő 111 kat. hold - erdő 110 kat. hold - egyéb 493 kat. hold69 A Virágzó Gyümölcsös (1763 kat. hold) és a Gyümölcsöskert tszcs (1669 kat. hold) területe az alábbiak szerint oszlott meg 1965-ben: Virágzó Gyümölcsös tszcs Szántó 1067 k. h. Gyümölcs 194 k. h. Szőlő 184 k. h. Rét 215 k. h. Legelő 71 k. h. Egyéb 32 k. h.

Gyümölcsöskert tszcs Szántó Gyümölcs Szőlő Rét Legelő Egyéb

875 k. h. 210 k. h. 335 k. h. 142 k. h. 44 k. h. 63 k. h.

A Béke termelőszövetkezet, amely 1962-ben beolvadt a bordányi Munkásőr tsz-be, 480 kat. hold szántóterülettel rendelkezett.70 A községre vonatkozó dokumentumok vizsgálata során többször kitűnik, hogy Zsombó igyekezett saját sorsáról maga dönteni, és ezt a felettes szervek által elrendelt ellenőrzések is alátámasztják. Példa rá a mezőgazdasági rendeltetésű földek felülvizsgálatára megalakult bizottság beszámolója 1965-ből, amely több visszásságot állapított meg, a két tszcs művelési ágainak változásai, illetve a szövetkezetek területén történt, engedély nélküli, összesen nyolc tanyaépítés kapcsán. Az alkalmi testület (Faragó István vb-elnök, Windecker Zoltán járási földrendező, Németh Sándor mezőgazdász, valamint Densz Sándor földhivatali földnyilvántartó) az alábbi kat. holdankénti változásokat állapította meg a Virágzó Gyümölcsös és a Gyümölcsöskert szövetkezetekben:

Művelési ág Szántó Rét Szőlő Kert

Csökkenés Növekedés 125 – 10 – 74 – 13 –

68

CSML Szeged. Zsombó Községi Tanács VB ir. Zsombó Községi Tanács VB és szakigazgatási szervei munkájának értékelése, 1965. ápr. 17. II. sz. melléklet 69 Uott., 1. 70 Uott., 4.

16

Gyümölcsös Legelő Erdő Nádas Művelés alól kivont terület

– – – 1 2

222 2 1 – –

A bizottság az engedély nélküli építkezések esetében az építtetők felelősségre vonását, míg a művelési ágak változásaival – amely összesen 225 kat. hold földterületet érintett – kapcsolatban a változások feljegyzését javasolta.71A művelési ágakban bekövetkezett változások, amelyek a gyümölcsös és erdőtelepítést jelentették, gazdasági megfontolás következményei, hiszen a gyümölcsfélék iránt az ötvenes évek végétől megnőtt a kereslet bel- és külföldön egyaránt, ezért a gyenge minőségű, szántásra is használt talajon a gyümölcsösök telepítése gazdaságosnak bizonyult, bár hasonlóan ki voltak szolgáltatva az időjárás viszontagságainak, mint más termények. Az ipari ellátottság terén a kisipari termelőszövetkezetek ésszerűbb átszervezése Zsombón is éreztette hatását, ám helytálló a tanácselnök egy 1962. évi beszámolója a helyzetről, miszerint „…Zsombó iparilag el volt és még jelenleg is el van maradva.” Példaként a javító-szolgáltató iparágakat említette, melyek kapcsán férfi, női fodrász, ill. szabó, cipész, asztalos és kőműves részlegeket igényelt a község számára. Tervezték önálló kisipari termelőszövetkezet, vagy ktsz-kirendeltség alakítását is, ennek érdekében a községi tanács felvette a kapcsolatot az üllési ktsz-szel, amely kérte a végrehajtó bizottságot, hogy a részlegek beindításához mérje fel a lehetőségeket, biztosítson helyiségeket számukra. A szegedi járási tanács is segítséget nyújtott az iparosítás során. A községben kőművesek, gépszerelők, asztalosok, fodrászok, szabók kértek iparűzési engedélyt. A végrehajtó bizottságnak 1965-ben már mérlegelni kellett az engedélyek megadásával kapcsolatban. Férfifodrászra – kőművesek, asztalosok, szobafestők-mázolók mellett – szükség volt a községben. A daráló beállítása is a fontos feladatok közt szerepelt, mivel a régi daráló a bordányi Munkásőr tsz-hez került az egyesüléskor. Kereskedelmi szempontból a Kiskundorozsma és Vidéke Földműves Szövetkezet egy élelmiszer-, egy vegyesiparcikk-, egy vegyes-, egy mozgó-, valamint egy húsbolttal rendelkezett Zsombón a hatvanas évek közepén. Az élelmiszerboltokban hűtőgépeket is beállítottak, így elhárult az akadály a tejtermékek és más hűtést igénylő árucikkek értékesítése elől.

Zsombó az új gazdasági mechanizmustól a tanácsrendszer végéig 1968-ban Zsombó már jelentős eredményeket – megújult posta, takarékszövetkezeti fiók, művelődési ház, mozi, orvosi rendelő, vegyesboltok, felvásárló egységek – tudott letenni az asztalra. A lakosságszám ugyan 2 ezer alá – 1980 fő – esett, de ez nem hozott magával egyéb problémákat. A község – melynek belterülete ekkor még nyolc utcából állt – épületállománya a társadalmi munkák révén tovább bővült, és ehhez központi forrást nemigen vett igénybe, hanem a lakosságra támaszkodott. A helyi családok anyagilag is gyarapodtak: 491 háztartásban volt rádió, 61-ben televízió. Személygépkocsival 93-an, míg motorkerékpárral 94-en rendelkeztek.72 Az új gazdasági mechanizmus során az egyik fontosabb szempontnak a takarékosság, illetve a költséghatékony gazdálkodás megvalósítása számított. Ennek érdekében a kormányzat nem 71

CSML Szeged. Zsombó Községi Tanács VB 1965. júl. 12-i ülésének jkv.-e. Beszámoló a mezőgazdasági rendeltetésű földek felülvizsgálatára alakult bizottság munkájáról 72 SZ. LUKÁCS Imre 1968. 4.

17

riadt vissza a nyugat-európai államokra jellemző gazdasági elemek, így a magasabb profit elérését célzó intézkedések alkalmazásától sem. A mezőgazdaságot illetően a termelőszövetkezetek jórészt megszilárdultak, nagy részük – hasonlóan az állami gazdaságokhoz – mezőgazdasági nagy- vagy középüzemmé vált. Zsombón a Béke termelőszövetkezet 1962-ben egyesült a bordányi Munkásőr mgtsz-szel, míg a Virágzó Gyümölcsös és a Gyümölcsöskert tszcs egységes mezőgazdasági szakszövetkezetté alakult az 1970-es évek közepén. A lakosság túlnyomó többsége, mintegy 90 százaléka továbbra is a mezőgazdaságból élt. Egyébként általános tendencia a homokhátsági településeken, hogy nagyüzemi gazdaságokat nem lehetett kialakítani, csak a kisüzemeket, ideértve a háztáji gazdaságokat is, lehetett hatékonyan megszervezni, az állami agrárpolitikával közös nevezőre hozni. Az új gazdasági mechanizmust, de különösen a Csehszlovákia elleni szocialista intervenciót követően Magyarország nyugati exportja némileg visszaesett, és a Homokhátságról, ezen belül Zsombóról történő őszibarack-kivitel is ekkor szűnt meg.73 A hetvenes évek elején némileg megtorpant a község fejlődése: a lélekszám visszaesett a magasabb arányú elvándorlás miatt, az elköltözők leginkább Szegedre és Dorozsmára mentek. Szeged, illetve Budapest ipari fejlődése, a folyamatos munkaerő-kereslet a községekből egyre több, főleg fiatal munkavállalót csábított el, akik hamarosan végleg elhagyták szülőfalujukat a biztosabb megélhetés reményében. Zsombó azonban nem sínylette meg ezt a helyzetet, hiszen munkaerő-hiánnyal nem küzdöttek a szakszövetkezetek, és a rendszerváltásig szilárdnak bizonyultak a felvevőpiacok. A községirányítást nézve, az 1971-es tanácstörvény számos ponton racionalizálta a kistelepülések működését is. Zsombót nézve, az eddigi 40 helyett 27 tanácstag alkotta a községi tanácsot, és értelemszerűen az öt községi állandó bizottság létszáma is kisebb lett. 1985-től már csak 21 tanácstag alkotta a Községi Tanácsot. Faragó István másfél évtizedes tanácselnöksége után két évig Kálmán Ferenc pedagógus (a szerző adatközlője)74, majd 1973 és 1978 között Szakál Antal addigi vb-titkár irányította tanácselnökként a falut. Végül, 1979. január 1-jétől Faragó M. Vilmos a község első embere, aki a rendszerváltást követően, a 2006-os választásokig polgármesterként irányította Zsombót. Ami a felettes közigazgatási szerveket illeti: 1983. december 31-ével, közigazgatási ésszerűsítés jegyében megszűntek a járási hivatalok és Zsombó – a többi környező községgel együtt a Szeged Megyei Városi Tanács felügyelete alá került, mint városkörnyéki község.75 A vb-titkárok közül Szakál Antal és Aradi Mária tettek legtöbbet a község fejlődéséért. Beszédes adat, hogy 20, illetve 17 évig vezették a zsombói közigazgatási apparátust, amely a kezdeti nehézségek után egyre gördülékenyebben működött. Az iránta megnyilvánuló bizalom jele, hogy az 1990 őszén megalakult demokratikus helyhatóságban Aradi Mária jegyzőként dolgozhatott tovább.76 1974-ben a Központi Statisztikai Hivatal szegedi kirendeltségének munkatársai kedvezőtlen folyamatokról számoltak be: csökkent a jövedelmezőség, ezért csak nagyon kevés új telepítés történt. A Homokhátság gyümölcsöseinek, szőlőinek mintegy 15 százalékát kivágták, amely nagyfokú társadalmi mozgást, zömében elvándorlást vetített előre.77 1975-ben egyesült a két mezőgazdasági szakszövetkezet, a Gyümölcsöskert és a Virágzó Gyümölcsös, amely így községi szinten mezőgazdasági nagyüzemmé, országos szinten középüzemmé vált. Elnöke Vass Zoltán (1967 óta társadalmi tanácselnök-helyettes is) maradt 73

Kálmán Ferenc közlése, 2014. szept. 9. Kálmán Ferenc 2001-től Zsombó díszpolgára (http://www.zsombo.hu/onkormanyzat/kepviselotestület/diszpolgarok) 75 CSML Szeged. Zsombó Községi Tanács iratai. Tanácsülési jkv. 1984. december 27. Az 1984. évi területi munkatervek végrehajtása. 76 Zsombói Hírmondó, 1. évf. 2. sz. (1990. november) 6. 77 A KSH Csongrád Megyei Igazgatóságának tájékoztatója a szakszövetkezetek és a homoki területek gazdálkodásáról, 1974. ápr. 26. 7. 74

18

1982-ig, őt Maróti Antal, végül Kálmán Zoltán követte.78 A szakszövetkezeti gazdálkodáson belül a tagok háztáji gazdaságot is fenntarthattak. A mintegy 2 ezer kat. hold közös földterület egyharmadát, 680 holdnyit közösen használták, a többit a tagok külön művelték. A szakszövetkezeti dolgozók tulajdonképpen egyéni gazdálkodók is voltak, viszont a gépek (traktorok, kombájnok, teherautók és egyéb mezőgazdasági eszközök), vetőmagok, facsemeték, palánták, vagy éppen a növényvédő szerek beszerzéséből mindenki nagyjából egyformán kivette a részét, így a közös használat során kialakult együttműködés gördülékeny maradt. A húszas években, még Köllő Zoltán gazdasági felügyelő által szervezett szaktanfolyamok hagyományait a szocialista rendszerben is folytatták: agrármérnökök, növényvédelmi szakemberek is folyamatosan segítették a homokhátsági települések, így Zsombó mezőgazdaságát is. A hetvenes években Kakuszi Gizella növényvédelmi felügyelő látta el hasznos tanácsokkal és útmutatásokkal a zsombói szövetkezeteket. Pálmai József Szatymazon a nyugati exportra menő gyümölcsöt ellenőrizte a Zöldért telepen. A Wesselényi Miklós Állami Általános Iskolában Kertbarát Kör működött, ők hívtak előadókat és szerveztek tanulmányi kirándulásokat mezőgazdasági kísérleti intézetekbe. Ennek utóda a mai népfőiskola. Az előbb említett okokból kifolyólag a növényvédelem Zsombón magas színvonalú maradt a korszakban végig és mind a mai napig. Ebben az időszakban a homokhátság települései – köztük Zsombó – áttérnek a fóliás termelésre. Jórészt primőr zöldségeket (retek, saláta), gyümölcsöket (eper) termesztettek a fóliasátrak alatt, vagy fóliás ültetvényeken. A fóliás termelést nagyban segítette, hogy 1972-ben – jórészt társadalmi munkából – elkészült a községi vízmű, és az ivóvizet a község legtöbb belterületi lakóházába bevezették, szintén lakossági összefogás eredményeként.79 Ugyanebben az évben létesültek az első, ún. KISZ-lakások is a község belterületén.80 1975-ben elkészült az óvoda önálló épülete is. Megerősödött a termelők és Szeged, illetve Dorozsma kapcsolata: a zsombóiak egyre nagyobb mennyiségben szállították terményeiket a dorozsmai, szegedi, de főként a budapesti piacokra, ill. a helyi ÁFÉSZ-ek felvásárló telepeire. A nagy választék miatt a városban szerezték be a gazdálkodáshoz elengedhetetlen szerszámokat, vetőmagokat és egyéb cikkeket.81 A hetvenes évektől a zsombói mellett a szatymazi, üllési, bordányi vagy forráskúti gyümölcs- és zöldségfélék egy részét a szocialista országokba, míg nagyobb részét belföldi piacokra szállították. Dorozsma, Szeged mellett Budapest piacain is hozzá lehetett és lehet mind a mai napig jutni homokhátsági, azon belül zsombói barackhoz, almához, körtéhez, szőlőhöz, vagy paradicsomhoz, paprikához, petrezselyemhez, zellerhez. A szegedi és a kecskeméti konzervgyárak a hely közelsége és a megfelelő minőség biztosítása miatt is szívesen vásárolták a Homokhátságon termett zöldség- és gyümölcsféléket. Az anyagi gyarapodásnak és a szocialista blokkon belüli gépjárműválaszték bővülésének köszönhetően is zsombóiak is vásároltak személygépjárműveket, melyekkel mobilitásuk növekedett. Az autókat – ahogy korábban a teherautókat, motorkerékpárokat – eleinte még szinte kizárólag áruszállításra használták. A nyolcvanas évek elején Zsombó ismét jelentős fejlődésen ment keresztül. A község vezetői elhatározták, hogy részt vesznek a Csongrád Megyei Tanács, a KISZ, valamint a Hazafias Népfront Csongrád Megyei Bizottsága és a Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsa által, megyei viszonylatban kiírt településfejlesztési versenyen, melyet a község – saját kategóriájában – győztesként abszolvált. 1980-tól összesen hat ilyen megyei településfejlesztési versenyt nyert meg Zsombó a község kategóriában. Az 1981-es fejlesztési terv sikeres megvalósítása érdekében mozgósították gyakorlatilag az egész lakosságot, hogy hozzák rendbe a közintézményeket. A munkák – melyekbe 20 gazdálkodó üzem szocialista brigádjai is bekapcsolódtak 78

Kálmán Ferenc közlése, 2014. szept. 9. FENÁKEL Judit 1975. 9-10. 80 FENÁKEL Judit 1975. 16–17. 81 Magyar Néprajz VIII. 4/6. 79

19

– többségét 1981-ben és 1982 első felében elvégezték, és a községi tanács 1982. június 24-én, ünnepi tanácsülés keretében emlékezett meg az elvégzett munkáról. Bódi György megyei tanácstag átadta az első helyezést tanúsító oklevelet, és egyidejűleg „intézkedés történt az azzal együttjáró 600 ezer forint jutalom átadására.”82 Rusz Márk országgyűlési képviselő is megemlékezett az eredményes munkáról. Az 5 millió forint értékű társadalmi munka során bővítették az óvodát, egy 25 férőhelyes foglalkoztatóval, új kutat fúrtak, korszerűsítették az iskola fűtését, felújították a tanácsházát és a községi vízművet, a házasságkötő termet bővítették, az orvosi rendelő vizesblokkját korszerűsítették és salakos sportpályát alakítottak ki. Bódi György kiemelte, hogy „…a zsombóiak tanúsították, hogy (…) nem kívülről várják a segítséget a község előtt álló feladatok megoldásához, hanem mindenek előtt maguk kívánják letenni voksukat a társadalom asztalára.” Rusz Márk szerint Zsombó példaadó módon gondoskodik az idősekről, valamint a gyermekekről, akik közül mintegy 500-an kilenc sportágban tevékenykednek. További célként említi, hogy az új orvosi rendelő felépítése a község egyik legfontosabb feladata.83 Zsombó fejlesztése 1982-t követően sem állt meg. A következő években sor került a belterületi utak kiépítésére és aszfaltozására, az általános iskola további bővítésére. 1985–1986ban, a Mórahalom–Üllés gerincvezeték kiépítését követően a lakossági gázvezetékrendszer is kiépült Zsombón, Bordány, Forráskút, Mórahalom, Ruzsa és Zákányszék községekkel egy időben.84 1987-ben elkészült a korszerű egészségház, amelyben az immár helyben lakó és asszisztensekkel dolgozó körzeti orvos mellett védőnők, valamint szakorvosok is rendelési lehetőséget kaptak.85 A gyógyszertárakat is korszerűsítették, a gyógyszerek választékát bővítették. Az egészségügyi helyzetet sokáig a helyben lakó orvos hiánya is befolyásolta. Az 1950-es évektől előbb Bordány körzeti orvosa, majd a forráskúti Vereczkey Gyula, akit fia, Vereczkey Csaba követett, végül, 1966-tól, már állandó jelleggel Kiss István látta el a háziorvosi teendőket, a lakosság közmegelégedésére. Valamennyi orvos szorgalmazta a lakosság felé a higiénikus környezet megteremtését a mindennapi élet terén.86 Kiss István a helyi sportélet szervezésében is fontos szerepet vállalt: megszervezte a helyi tollaslabda-csapatot, amely országos versenyeken előkelő helyezéseket ért el. 1984-ben Zsombó lakossága 2014 fő volt, ebből 1049 nő. Ez azt jelentette, hogy a nemek aránya is viszonylag kiegyenlítettnek számított, ami fontos összetevője a község lakosságmegtartó szerepének. Az összesen 772 családot alkotó lakosság 61 %-a (487 család) lakott külterületen, és az aktív keresők közül szinte mindenki a mezőgazdaságból élt, mint a Gyümölcsös szakszövetkezet, illetve a bordányi Munkásőr tsz tagja, és úgy is, mint egyéni gazdálkodó.87 Ugyancsak az egészséges társadalmi fejlődést igazolja, hogy az összlakosság 56%a munkaképes korú, és valamennyien munkaviszonyban állnak.88 Az 1984-es év a járási szintű közigazgatás felszámolása miatt is fordulópontot jelent. A szegedi járás helyét januártól a Szeged Városkörnyéki Bizottság vette át, melyben a várost övező tizenhárom község – Bordány, Deszk, Dóc, Domaszék, Forráskút, Kübekháza, Röszke, Sándorfalva, Szatymaz, Tiszasziget, Újszentiván, Üllés, valamint Zsombó tanácselnöke foglalt helyet. Ez a rendszer kölcsönös tapasztalatcserére, új típusú együttműködésre utalta rá a résztvevő községeket. November 15-én Zsombón ülésezett a testület, megvitatva a magánerős lakásépítés feltételeinek javításához kapcsolódó közös feladatokat. A zsombói tanácselnök 82

CSML Szeged. Zsombó Községi Tanács 1982. jún 24-i ülésének jkv.-e.1-3. CSML Szeged. Zsombó Községi Tanács 1982. jún. 24-i jkv.-e 2. 84 FOLBERTH Péter: Társadalmi-gazdasági földrajzi helyzet = Üllés története és népélete 483. 85 HÓDI Andrásné: A zsombói könyvtár története. Záródolgozat, 1996. 4. 86 A Szegedi Levéltárban őrzött tanácsülési és vb-jegyzőkönyveknek (1950–1979, 1982) az orvosok által jegyzett beszámolói igyekeznek pontos képet adni Zsombó egészségügyi helyzetéről. 87 CSML Szeged. Zsombó Községi Tanács iratai. Beszámoló a lakosság kommunális ellátásáról az 1984. júniusi tanácsülésre 88 KÁLMÁN Ferenc: A Zsombói Általános Művelődési központ 1984/1985. évi munkaterve 9. 83

20

által készített összefoglalóból kitűnik, hogy a Szeged környéki községek is hasonló mutatókkal rendelkeznek, mint Zsombó, köszönhetően a hasonló társadalmi összetételnek és gazdasági viszonyoknak. A község közművesítése is folyamatosan haladt: az évtized elején folytatták a tanyák árammal és vezetékes ivóvízzel való ellátását. A külterületen gázcseretelep, klub, tanyai letéti könyvtár, valamint Szatymaz felé autóbuszjárat is indult.891988-ra már majdnem minden belterületi lakóházban vezetékes ivóvíz volt, a 476 meglévő tanyából csak 70-ben nem volt még elektromos áram bevezetve. Zsombó pénzügyeit tekintve továbbra is a mezőgazdaság számított a legfontosabb bevételi forrásnak. A nyolcvanas évek végén a Gyümölcsös szakszövetkezet 768 taggal és benne 417 dolgozóval (az összes, 1014 fő aktív kereső 41 %-a) számított a legnagyobb helyi munkaadónak. A másik jelentős munkáltató, az Általános Művelődési Központ 43 főt foglalkoztatott 1988-ban, akik közül 12 nem helybeli lakos.90 Az ipari ellátottságot illetően továbbra is a kisipar dominált. Egy 1973. évi komplex felügyeleti vizsgálat szerint 22 kisiparos (egy női szabó, két műszerész, egy kovács, egy szekérfuvarozó, egy villanyszerelő, egy férfifodrász, két tűzifa- és bérfűrészelő, egy női fodrász, hét kőműves, egy szobafestő-mázoló, egy asztalos és egy bádogos) működött Zsombón. Cipészre, valamint kárpitosra volt szükség, mivel az elmúlt években ezek az iparágak megszűntek.91 A helybeli kisiparosok száma 1986-ban – hasonlóan az ÁMK-hoz – 43 fő, többségük a községi tanács ösztönző tevékenysége folytán telepedett meg Zsombón. A testület ugyanis valóban számolt azzal a ténnyel, hogy a kisipari szolgáltató tevékenység bővülése is fokozza a település lakosságmegtartó tulajdonságait. A hiányszakmák (cipész, fényképész) számára a község 50%-os kedvezményt biztosított a telekhasználati díjból. A községben élő kisiparosok társadalmi aktivitását jelzi, hogy 1982-ben mintegy negyedmillió, egy évvel később közel 200 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek el, amellyel megszerezték a „Községek legaktívabb iparosai” címet és a vele járó zászlót.92 Az ingázók száma 1968-ban még 72 fő, ehhez képest 300-400 körüli volt a szocialista rendszer záró évtizedében.93 A községbe költözők megtartották túlnyomórészt szegedi munkahelyüket, és vállalták a bejárást, amely a közlekedés fejlődésével egyre kevesebb időt vett igénybe. Az 1989-ben kezdődő rendszerváltási folyamatot Zsombó viszonylag nagyobb nehézségek nélkül élte át. Ennek elsődleges oka, hogy a községben nem volt olyan szervezett pártélet, mint az ország településeinek többségében. A helybeli párttagok számára sem a marxista ideológia gyakorlatban való alkalmazása számított, hanem saját munkájuk és ezzel együtt Zsombó létének biztosítása. A források alapján nyilvánvaló, hogy a zsombói lokálpatriotizmus már a község 1950-es megalakulásától egyre erőteljesebben van jelen a községpolitikában, és az 1956-os forradalmat követő időszakban eldőlt, hogy a lakosság saját kezébe veszi a község sorsát, dacolva a hatalom kistelepülések számára kedvezőtlen intézkedéseivel. Ebben a község létéért folytatott, több évtizedes küzdelemben nem is annyira az akkori tanácselnök, hanem Szakál Antal vb-titkár (a hetvenes években tanácselnök) számított a lakosság legfontosabb szövetségesének. Utóda, Faragó M. Vilmos folytatta az aktív, innovatív községpolitikát, mely során ő maga is számíthatott a lakosság segítségére. Hogy mennyire sikeres volt a lakosság – és a megyei, főleg szegedi és hódmezővásárhelyi vállalatok szocialista brigádjainak – 89

CSML Szeged. Zsombó Községi Tanács iratai. Beszámoló a lakosság kommunális ellátásáról az 1984. júniusi tanácsülésre 90 TURZÓ Antal 1988. 29. 91 CSML Szeged. Zsombó Községi Tanács VB 1973. aug. 3-i ülése. Komplex felügyeleti vizsgálat, 1973. jún. 14. 92 CSML Szeged. Zsombó Községi Tanács iratai. Beszámoló a község kommunális ellátásáról az 1984. júniusi tanácsülésre. 93 Vö. SZ. LUKÁCS Imre 1968 és TURZÓ Antal 1988. 29.

21

bevonása a társadalmi munkákba, jelzik a nyolcvanas évek testületi üléseken elhangzott beszámolók számadatai: évente átlagosan 7–7 és fél millió forint értékű munka révén újultak meg a községi közintézmények, készült el az egészségház, vagy a főtéren lévő díszkút, melynek földfelszín feletti részét Máté István szobrászművész készítette 1985-ben. Összegzés: Zsombó fejlődése önálló községgé válásától napjainkig, útkeresés a rendszerváltás után Zsombó fennmaradásának és viszonylag töretlen fejlődésének kulcsa a homokban rendkívül gazdag talaj mezőgazdasági célokra történő felhasználása, a talajviszonyok folyamatos javítása. A redemptusok tanyáinak egy része teleppé fejlődött, amelyből a mai Zsombó kialakult. Sokáig azonban a határban egymástól nagyobb távolságban lévő tanyák domináltak, egészen az 1950-es években kezdődött községesítési folyamatokig, melynek eredményeként a zsombóiak (és más településekről származók) a község belterületére költöztek. A szocialista iparosítás a környéken az egykori anyaközséget, Kiskundorozsmát, illetve a vonzáskörzetnek számító Szegedet érintette, Zsombón és a hasonló homokhátsági településeken nem, vagy kevés ipari üzemet hoztak létre. A községekben az ipart a gépjavító üzemek, a kisipari termelőszövetkezetek, esetleg a tsz-ek melléküzemágai jelentették. Közigazgatás-történeti szempontból érdekes jelenség, hogy 1973 tavaszán Zsombó, Üllés, Bordány, valamint Forráskút anyaközsége, Kiskundorozsma – Algyővel, Szőreggel és Tápéval egyetemben – Szeged részévé vált a város terjeszkedésével összefüggésben, addig a négy újközség megőrizte önállóságát. Üllés és Forráskút községi tanácsát 1977-ben, a tanácsrendszer racionalizálása jegyében összevonták (ez némi leépülési folyamatokat is jelez a két községben). Zsombó községi tanácsa azonban mindvégig megőrizte önállóságát. A leépülés itt a tanyavilág részbeni felszámolásán és a velejáró szövetkezetesítésen, valamint a kevés gyermekszám folyományaként a tanyai iskolák (pl. 1982-ben a Wesselényi Miklós Általános Iskola) megszüntetésén érhető tetten, de a község elöljárói a lakosság segítségével többnyire megfelelő válaszokat adtak a felmerülő gondokra. A hagyományos, jórészt keleti piacok megszűnése és a kommunista államok totális vereségével végződő, gazdaságilag kedvezőtlen folyamatok Zsombón is éreztették hatásukat. A mezőgazdasági terményeknek új piacokat kellett keresni. De nemcsak a hozzáértést nélkülöző központi agrárstratégia, hanem az időjárás is jelentős károkat okozott a község termőterületein a rendszerváltást követő években. Mint ahogy Tóth Mihály kertészeti tanácsadó megállapította: „Jelentős kertészeti ágazat a gyümölcstermesztés és ezen belül az őszibarack, amely a rendszerváltást és az 1999–2000. évi belvízkárt jelentős mértékben megszenvedte. Főleg a volt nagyüzemi gyümölcsösök maradtak gazdátlanok hosszabb-rövidebb időre.” Felhívta a figyelmet a selejt ültetvények magas arányára: a 414 hektár meglévő gyümölcsös több mint 20%-a, azaz 86 hektár újratelepítésre vár, míg a fontosabb gyümölcsösök (őszibarack, alma, földieper) 25–30 %-a minősült selejtnek.94 Ez a megállapítás azért is fontos, mert Zsombó külterületén található – az ezredfordulós állapot szerint – Csongrád megye őszibarackterületének 13%-a. A 323 hektár helyett azonban 380–400 hektár lenne ideális.95 A Gyümölcsös Szakszövetkezet – Kálmán Zoltán elnök vezetésével – is kereste a túlélés lehetőségeit a rendszerváltozás után. Új alapszabályt fogadott el a közgyűlés, amely gazdasági társulás alakítását, egyes szervezeti egységek, gépek lízingelését, valamint önelszámoló egységek, valamint érdekképviselet alakítását engedélyezte. Nyomtatványbolt, gazdabolt alapítá-

94 95

TÓTH Mihály: Zsombó község részletes rendezési terve. Kézirat, 2001. 3. TÓTH Mihály 2001. 4.

22

sa, gazdasszonyképzés beindítása is szerepelt a tervek között, ám folyamatosan napirenden volt a szakszövetkezet jogutód nélküli megszüntetése is.96 A község elöljárói új bevételi források reményében ipari üzemek telepítését szorgalmazták. Az ipar a mezőgazdasági termelést szolgálná ki az előzetes elképzelések szerint. Műanyagfeldolgozó, gumigyártó, csomagoló kisüzemek, gyümölcstermelő és értékesítő, szállítmányozási cégek alakultak, amelyek gyakorlatilag a helyi őstermelői vállalkozások technológiai fejlesztéséhez járultak és járulnak hozzá. Az újonnan létesült ipari üzemek érdemben nem szennyezték a környezetet. Emellett, hogy a község ne néptelenedjen el, több lépcsőben kedvezményes, sőt ingyenes telekosztást hirdetett az önkormányzat, melyre jórészt Szegeden élő családok pályáztak. Sokan ma is vállalják az ingázást választott lakó-, illetve munkahelyük között. Zsombó vonzóereje a nyugodt, torzsalkodásoktól mentes, befogadó légkör, a folyamatos, fenntartható fejlődés biztosítása. A község vezetése iránti bizalmat jellemzi, hogy Faragó M. Vilmos közel huszonnyolc éven át, előbb tanácselnökként, majd 1990 őszétől polgármesterként irányíthatta Zsombót, míg utódja, Gyuris Zsolt polgármester szintén közmegelégedésre végzi munkáját közel egy évtizede. Ami a zsombóiak tervezését illeti, Horváth Dezső találóan fogalmazott 1990-ben: „Álmodni eddig is tudtunk. Akkor is, amikor még ötéves tervekbe foglaltuk elképzeléseinket, de azt is tudjuk, az esetek többségében ezek a tervek nem valósultak meg.” Zsombó tervei azonban, ha esetenként több éves csúszással is, sorra megvalósultak, élhető környezetet teremtve a helybeliek, valamint a betelepülők számára. 97

Zsombó elöljárói a tanácsrendszer idején: Vb- (1971-től tanács-) elnökök: Sztankovics Etelka (1950. okt. 22. – 1951. júl. 1.) Veres Imre (1951. júl. 1. – 1952. jan. 28. Mihályi János (1952. febr. 15. – 1954. dec. 6. Gaál József (1954. dec. 6. – 1956. máj. 21.) Faragó István (1956. jún. 1. – 1971. máj. 5.) Kálmán Ferenc (1971. máj. 5. – 1973. ápr. 28.) Szakál Antal (1973. ápr. 28. – 1978. dec. 31.) Faragó Mészáros Vilmos (1979. jan. 1. – 1990. szept. 23.) Társadalmi vb- (tanács-) elnökhelyettesek: Sólya István (1950. okt. 22. – 1954. dec. 6.) Faragó István (1954. dec. 6. – 1956. jún. 1.) Nagymihály Károly (1963. márc. 1. – 1967. márc. 25.) Vass Zoltán (1967. márc. 25. – 1990. szept. 23.) Vb-titkárok: Tari József (1950. okt. 22. – 1952. július 1.) Gaál József (1952. július 9. – 1954. dec. 6.) Szakál Antal (1954. dec. 6. – 1973. máj. 1.)

96

LADÁNYI Lajos: A szövetkezeti forma megmaradt (Kálmán Zoltán elnök nyilatkozata) = Zsombói Hírmondó, 1992/12. 4. 97 HORVÁTH Dezső: Zsombó álmai = Csongrád Megyei Hírlap, 1990. febr. 28. 1.

23

Lábos Józsefné Aradi Mária (1973. máj. 1. – 1990. szept. 23.)98

Zsombó és környéke egy 1999-es földhivatali térképen99

Zsombóra vonatkozó források és irodalom -

-

Források: Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltára Szeged. Zsombó községi tanács és VB jegyzőkönyvei, és iratai 1950–1990 (XXIII. 748). 1950–1973: Tápéi raktár, 1974–1990: Honvéd tér MNL CSML Szeged. Szegedi Járási Tanács, VB és szakigazgatási szerveinek iratai. (XXIII. fondfőcsoport) MNL CSML Szentes. Csongrád vármegye alispánjának iratai (Kiskundorozsmára és tanyaközpontjaira vonatkozó iratok) MNL CSML Szentes. Kiskundorozsmai főszolgabíró iratai, ill. tiszáninneni járás iratai (1950-ig) MNL CSML Hódmezővásárhely. A 10. számú Földmérési Felügyelőség iratai. Zsombóra vonatkozó földhivatali iratok

98

Adatok forrása: Csongrád megye tanácsainak tisztségviselői (1950–1990). Szerk. BLAZOVICH László. Szeged, 2007. (Tanulmányok Csongrád megye történetéből XXXVI.) 95. Vass Zoltán esetében 2007-ben még nem volt ismert városvezetői mandátumának vége, de az utolsó (1990. szeptemberi) tanácsülési és vb-jegyzőkönyvet vizsgálva kiderült, hogy a tanácsrendszer végéig a község második embereként szolgált. 1998-ban, Horváth Dezső újságíróval egyetemben Zsombó díszpolgárává választották. (http://www.zsombo.hu/onkormanyzat/kepviselo-testulet/diszpolgarok) 99 Forrás: Zsombó község településrendezési terv, III. közmű-alátámasztó munkarész

24

-

-

-

-

-

A Központi Statisztikai Hivatal, illetve Csongrád Megyei Igazgatóságának kiadványai: Csongrád megyei statisztikai évkönyvek 1950–1990 Sajtó: Délmagyarország, Csongrád Megyei Hírlap, Délvilág, Reggeli Délvilág c. napilapok vonatkozó cikkei, főleg Horváth Dezső, ill. Bálint Gyula György tollából Képes Újság néhány lapszáma (1972, 1988) Zsombói Hírmondó (1990-től) Feldolgozások, koncepciók: Sztriha Kálmán: Kiskundorozsma története. Kiskundorozsma, 1937. Kiskundorozsma. Szerk. Kövér Lajos és Tóth Sándor László. Szeged, 1995. Üllés története és népélete. Szerk. Marjanucz László. Szeged, 2004. Bordány története 1950–2000. Szerk. Kanyó Ferenc. Bordány, 2000. Juhász Antal: A szegedi táj tanyái. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1982/83–2. Szeged, 1989. Fenákel Judit: Zsombón így csinálják... HNF, Bp., 1975. Kovács Emese: Zsombó – számokban (Dokumentatio Ethnographica 7.). Bp., 1979. Életsorsok Zsombón. Összeáll. Niedermüller Péter. (Dokumentatio Ethnographica 10.). Bp., 1982. Bajor Nagy Ernő (szerk.): Életünk – történelem. Budapest, 1978. 206–213. Bálint Sándor: Tombácz János meséi. Budapest, 1975. A kultúra térképén. Harminc éves a barátság-átömlesztő népfőiskola Zsombón. Szerk. Tóth Károly. Zsombó, 2012. Turzó Antal: Zsombó = 360˚. Közművelődés Csongrád megyében 1988/2. Településvázlatok, 28–37. Kálmán Ferenc: A Zsombói Általános Művelődési Központ középtávú munkaterve 1986–1990. (mellékelve az 1988. januári vb-jegyzőkönyvhöz, CSML Szeged, Zsombó Községi Tanács iratai) Javaslatok Zsombó hosszú távú településfejlesztési programjának kialakításához. ÉGSZI Kutató és Tervező Kft. Településgazdálkodási Önálló Osztály, Budapest, 1989. december (mellékelve az 1990. januári vb-jegyzőkönyvhöz, CSML Szeged, Zsombó Községi Tanács iratai) A homokhátsági kistérség területfejlesztési koncepciója (1998–2013 közötti időtávra). Mórahalom, 1998.

Levéltári kutatás, szöveg összeállítás: Presztóczki Zoltán Lektorálás: Dr. Marjanucz László Program menedzselés és kiadás: Örökségtár E-Tudásbázis Szerkesztőség (Bar-So Kft.)

Szeged-Zsombó, 2014. október 30.

25