1-2oldal.qxd
2009.01.25.
18:20
Page 1
KÖZJEGYZÕI FÜZETEK – STUDIA NOTARIALIA HUNGARICA tom VIII.
Zsögöd Benõ Öröklött s szerzett vagyon
Budapest, 2008.
1-2oldal.qxd
2009.01.25.
18:20
Page 2
KÖZJEGYZÕI FÜZETEK – STUDIA NOTARIALIA HUNGARICA tom VIII.
Politzer Zsigmond kiadásában 1897-ben Budapesten megjelentetett könyv reprint kiadása, mely a Magyar Országos Közjegyzõi Kamara támogatásával valósult meg. A kiadvány Balogh Judit rövid jogtörténeti tanulmányával egészült ki.
1-10.qxd
2009.01.25.
15:22
Page 3
ÖRÖKLÖTT S SZERZETT VAGYON TANULMÁNY ÚJABB IRODALMUNKBÓL
FÜGGELÉKKEL
A KISKORUAK UTÁNI TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSRÕL IRTA
ZSÖGÖD BENÕ
II. VÁLTOZATLAN KIADÁS A SZERZÕ ENGEDELMÉVEL SAJTÓ ALÁ RENDEZTE
VÁMBÉRY RUSZTEM DR.
BUDAPEST POLITZER ZSIGMOND KIADÁSA
1897.
1-10.qxd
2009.01.25.
16:48
Page 4
Budapest. Az Athenaeum r. társulat könyvnyomdája.
1-10.qxd
2009.01.25.
18:26
Page 5
TARTALOM. Lap Balogh Judit: Grosschmid Béni és a magyar öröklési jog … … … … … … … …
IX
Elõszó … … … … … … … … … … … … … … … … … … … … … … … … … XXI Öröklött s szerzett vagyon : Bevezetés … … … … … … … … … … … … … … … … … … … … …
1
Örökjogi kérdések egy-egy sajátsága … … … … … … … … … … … …
3
I. A jelszavak
…………………………………………………………
7
1. Országbirói értekezlet … … … … … … … … … … … … … … … …
7
2. Az 1871. évi jogászgyülés
……………………………………
16
3. Teleszky mûve
………………………………………………
20
4. Zlinszky mûve
………………………………………………
49
5. Befejezés a jelszavakról
………………………………………
67
…………………………………………………
70
A) A jogtörténelmi alapok … … … … … … … … … … … … … … … … … …
71
II. A kérdés alapjairól
1. Látlelet régi jogunk sarkelvein
……………………………………
72
a) Különböztetés a közt a mi közjogias, meg a közt a mi magánjogias a régi vagyoni törvénybõl 1. Mi benne közjogias 2. Mi benne magánjogias
………………………………
72
……………………………………
74
…………………………………
75
3. Mire jó igy különböztetni
………………………………
76
b) Az õsiség (tiszta magánjog) tisztitva adományrendszertõl, urbértõl stb. (közjogias elemtõl … … … … … … … … … … … … … … … …
78
1. Ennek módja, czélja … … … … … … … … … … … … … …
78
2. Az õsiség értelmérõl
79
……………………………………
3. Az õsiség tisztán magánjogiassága
………………………
80
4. Hogy az õsiség egy és oszthatatlan
………………………
82
1-10.qxd
2009.01.25.
16:49
Page 6
VI Lap 5. A tiszta õsiség
…………………………………………
6. Az elvi távolság hármas szempontja … … … … … … … … … c) Õsiség elvei
85 87
…………………………………………………
88
1. A sarkelv … … … … … … … … … … … … … … … … … …
88
2. Az õsirõl … … … … … … … … … … … … … … … … … …
89
3. A szerzeményrõl
………………………………………
92
d) Az õsiség mai tükörben
………………………………………
95
e) Három elszigetelt észrevétel … … … … … … … … … … … … … … 1. Ahhoz, hogy régi jogunkat mai fogalmakból való vizsgálni 2. Jogközösség dologhozi jogokban
99 99
… … … … … … … … … … 102
3. Még valami az õsi jószág törvényes természetérõl
… … … … 103
2. Azon okokról, melyek a régi vagyoni törvényt megbontották
… … … … 104
a) Mi forgatá ki a közjogiast
… … … … … … … … … … … … … … 104
b) Mi ingatá meg az õsiséget
… … … … … … … … … … … … … … 106
3. Általmérve ezen okokon a régi elveket … … … … … … … … … … … … 107 a) Hogy e feladat bölcselmi s nem pragmaticus
… … … … … … … … 108
b) A mi hitelhez, forgalomhoz jogban kell (Egyéni tulajdon) … … … … 109 c) Általmérve az õsiséget az egyéni tulajdonon (A dologbeliség törik) d) A dologisága-szünt õsiség : a mai kérdés
110
… … … … … … … … … 110
e) A lánczolat szemei a régi törvény és mai kérdés között … … … … … 111 B) A tételes alapok
… … … … … … … … … … … … … … … … … … … … 112
1. Vizsgálódás a régi törvény kinálta öröklõ rendszer körül … … … … … … 113 a) A régi törvénybõl vett alapok rokonulása a mai s római elvekhez
113
b) Az eltérés … … … … … … … … … … … … … … … … … … … … 114 c) Az õsiség hiányossága mai öröklõ rendszerül
… … … … … … … … 116
d) E hiányosságon segiteni … … … … … … … … … … … … … … … 117 e) Az öröklött érték gondolatáról … … … … … … … … … … … … … 118 1. E gondolat alapjairól … … … … … … … … … … … … … … 118 2. Az öröklött érték némely meghatározása
… … … … … … … 123
f) Az õsiség rendszerérõl eme segitségek folytán … … … … … … … … 124 1. Arról, hogy mi õsi, mi pedig szerzemény 2. Öröklés szerzeményben
… … … … … … … 125
… … … … … … … … … … … … … 127
Végrendeleti öröklés
… … … … … … … … … … … … 127
ß) Törvényes öröklés … … … … … … … … … … … … … 127 3. Öröklés õsiben … … … … … … … … … … … … … … … … 127 4. Háromféle öröklés találkozása … … … … … … … … … … … 128 g) Az öröklött s szerzett vagyon kérdése oszthatóságáról
… … … … … 128
2. Az országbirói értekezleten felmerült javaslatokról … … … … … … … … 130
1-10.qxd
2009.01.25.
15:23
Page 7
VII Lap a) Az alválasztmány javaslata … … … … … … … … … … … … … … 131 b) A második különvélemény
… … … … … … … … … … … … … … 132
c) Az elsõ különvélemény … … … … … … … … … … … … … … … … 134 C) Az elvi alapokról … … … … … … … … … … … … … … … … … … … … 137 1. Az õsi öröklés elvi alapjairól, tekintet nélkül az eszközlés nehézségeire a) Tekintet nemzeti jogunk multjára b) A magánigazságosság kérdése
140
… … … … … … … … … … … 140
… … … … … … … … … … … … … 154
1. A szerzõre való tekintetrõl … … … … … … … … … … … … 154 2. A családiságról … … … … … … … … … … … … … … … … 160 3. Rövid szembesités az õsi öröklés s egyéb örökjogok elvi alapjai között
… … … … … … … … … … … … … … … … 167
4. Eredmények … … … … … … … … … … … … … … … … … 169 2. Az õsiség eszközlésének nehézségeirõl … … … … … … … … … … … … 175 a) Töredékes észrevételek örökjogi gyakorlatunk elvi hibáiról
… … … 176
b) Az egyetemes és különös utódlásról az õsi örökösödésben … … … … 180 c) A vagyon eredetének bizonyitásáról
… … … … … … … … … … … 181
Befejezés … … … … … … … … … … … … … … … … … … … … … … … 181 FÜGGELÉK. Kiskoruak utáni törvényes öröklésrõl. Bevezetés … … … … … … … … … … … … … … … … … … … … … … … 185 1. Az osztrák polg. törvénykönyvbõl … … … … … … … … … … … … … … 187 2. »
»
»
»
… … … … … … … … … … … … … … 193
3. »
»
»
»
… … … … … … … … … … … … … … 195
4. A parentalis gradualis és linealis rendszerrõl 5. Porosz törvénykönyv
… … … … … … … … … … 197
… … … … … … … … … … … … … … … … … … 198
6. Az igazságtalanság a szász törvénykönyv öröklési rendében
… … … … … 199
7. A szász törv. öröklés véletlensége … … … … … … … … … … … … … … 202 8. Egy a hazában fogamzott gondolatról (Teleszky) … … … … … … … … … 205 9. A külföldi öröklési törvények hibáinak rövid összefoglalása 10. A gyermeki öröklésrõl mint az örökjog zsinórmértékérõl
… … … … … 208
… … … … … … 211
11. Ennek levezetése … … … … … … … … … … … … … … … … … … … … 212 12. A külföldi öröklésben a gyermekek örökösödésének meg az oldalöröklésnek kölcsönös ellentmondása … … … … … … … … … … … … … … … … 213 13. A vagyon lefelészállásának felkarolása az ági örökösödésben 14. A 12., 13. alattiakhoz példák
… … … … … 214
… … … … … … … … … … … … … … … 216
15. Az elszállás bizonytalansága a külföldi törv. öröklésekben … … … … … … 219
1-10.qxd
2009.01.25.
16:49
Page 8
VIII Lap 16. Ugyanerrõl a magyar örökjogban 17. A római jogból
… … … … … … … … … … … … … … 221
… … … … … … … … … … … … … … … … … … … … 225
18. Az ági örökösödés gondolatáról egy római császári rendeletben … … … … 230 19. Az összehasonlitás eredménye
… … … … … … … … … … … … … … … 232
20. A magyar örökjog elõnyeinek korlátairól … … … … … … … … … … … … 233 21. Alkotandó örökösödõ rendszerünk körvonalairól : 1. A végintézkedõ jogosultságot illetõleg
… … … … … … … … … … … … … … … … … … … 235
22. Folytatás. 2. Az oldalörökösödést illetõleg … … … … … … … … … … … 237 23. Az adott körvonalak indoklása … … … … … … … … … … … … … … … 238 24. Középutak … … … … … … … … … … … … … … … … … … … … … … 241 25. A kiskoruak utáni öröklés különleges szabályozhatásáról
… … … … … … 243
1-10.qxd
2009.01.25.
18:43
Page 9
IX
Balogh Judit Grosschmid Béni és a magyar öröklési jog A XIX. század második fele a magyar magánjog, de különösen az öröklési jog területén rendkívül fordulatos idõszak volt. Az évszázados hagyományokkal bíró rendi magánjogot mintegy egyetlen tollvonással megszüntetni rendelte az 1848 áprilisi törvényhozás, amelynek a magánjogot (és különösen az öröklési jogot) érintõ jogrendezése Horvát Boldizsár megfogalmazásában hézagot, Grosschmid Béni szavaival élve mély árkot, Szladits Károly szerint egyenesen tátongó rést teremtett a régi és az új magyar magánjog között. Jóllehet, az öröklési jogot az áprilisi törvények közül egyetlen törvénycikk, az õsiség eltörlésérõl rendelkezõ XV. tc. érintette,1 ennek értelmezése mégis az egész akkori jogtudományi és -gyakorlati szakirodalom talán legkitartóbb és leghevesebb vitáját váltotta ki. Bár az 1847/48-as, utolsó rendi országgyûlés eredeti tervei és a királyi propozíciók között nem szerepelt a kérdés, 1848. március 19-én a Karok és Rendek kerületi ülésén Somssich Pál Baranya megyei követ szóba hozta, hogy „épen azon pillanatban, midõn mindenkire a hazában, de fõképen a földbirtokos nemességre tetemes áldozatok várnak, szükségesnek tartá a nemesi birtokot felszabadítani az õsiség bilincseibõl.”2 Ezzel a bejelentéssel vette kezdetét az õsiség törvénycikkének tárgyalása. A törvénytervezet a Karok és Rendek (azaz az alsótábla) 1848. március 23-i országos ülésén került elõször napirendre,3 de már ekkor sem az õsiség eltörlésének, a nemesi jószág rendi kötöttségek alóli felszabadításának ténye és szükségessége, csupán annak módja volt vitatott. Deák, aki már egy 1839-es beszédeiben is amellett érvelt, A törvénycikk keletkezéstörténetérõl részletesen: Balogh Judit: A magyar magánjogi kodifikáció gondolata és az 1848-as jogi forradalom in: Horváth Attila (szerk.): Forradalom vagy reform? Tanulmányok az 1848/49-es szabadságharc állam- és jogfejlõdésérõl Budapest, 1999., 148-160. old. 2 Pesti Hírlap (továbbiakban PH) 1848. március 23., 247. old. 3 Magyarország 1847/48. közgyûlésének Naplója a tekintetes Karoknál és Rendeknél Pest, 1848. I. kötet (a továbbiakban: Képviselõház naplója) 187-189. old. 1
1-10.qxd
2009.01.25.
18:43
Page 10
X
hogy az õsiséget nem lehet azonnal megszüntetni, elsõsorban a tervezett rendelkezés élét kívánta elvenni: annak kimondását, hogy az õsiséget egycsapásra, és akként kell eltörölni, ahogyan a birtoklási viszonyok az eltörlés pillanatában állnak (azaz az éppen birtokló kapna tulajdonjogot az „uti possidetis” elvét követve), a tervezet hibájának tekintette. Elsõsorban az uti possidetis igazságtalansága miatt emelt szót: a zálogba került birtokok esetén azok elvesztése folytán a zálogba adó törvénybe vetett bizodalma csorbulna, a törvényes viszonyok „összebonyolódnának.” De még ennél is tovább ment, megállapítva, hogy: „Kimondani, hogy az õsiség el van törülve, még magában nem elég, mert annak nyomán hézag marad, mellyet pótolni kell, s uj összefüggést hozni létre nem egy nap munkája.”4 Deák rövid idõ alatt célt ért: az uti possidetis tökéletes megvalósítása helyett a törvénytervezet szövegébe fenntartás került: olyan folyamatban levõ, még el nem döntött perekre, amelyek az õsiségbõl eredtek, nem vonatkozik (2.§). A törvénycikkbe pedig egy utalást illesztettek arra vonatkozóan is, hogy ezen kiindulópont alapján egy magyar magánjogi törvénykönyvet kell kidolgozni, és azt az országgyûlés elé kell terjeszteni. Az õsiség „teljes és tökéletes” eltörlését 1848-ban a hitelfelvétel lehetõvé tétele, valamint a forgalom biztonsága, a tulajdon szentsége és a rendelkezés szabadsága elveinek (korabeli szóhasználattal a birtokbiztonságnak) a megvalósítása motiválta. Általa azonban a magyar magánjog messze került az 1848 elõtti alapjaitól, és a késõbbi jogrendezések, így az Országbírói Értekezlet által összeállított Ideiglenes Törvénykezési Szabályok (ITSZ) sem tudták (vagy nem is akarták) e törést orvosolni. Az ITSZ-szel az 1848 elõtti „magyar polgári anyagi magántörvények” visszaállíttattak (1. §), így az õsiségi nyílt parancs (osztrák) öröklési jogi rendelkezései — legalábbis a szûk értelemben vett Magyarországon, mert az ITSZ Erdélyre nem vonatkozott — hatá4 PH 1848. március 30., 273. old.; SÁNDORFY Kamill: Törvényalkotásunk hõskora Budapest, 1935., 257. old.
1-10.qxd
2009.01.25.
18:43
Page 11
XI
lyon kívül kerültek (2. §). A következõ évtizedek szakmai vitáit elsõsorban az a probléma váltotta ki, hogy hogyan kell az 1848:XV. tc. fenti szavait értelmezni. E szempontból a jogászi közvélemény hangadói két, egymástól élesen elkülöníthetõ csoportra oszlottak. Leegyszerûsítve és általánosságban szokás nemzeti konzervatív illetve polgári radikális irányzatról beszélni, az öröklési jogban pedig nagyjából ennek mentén különböztethetjük meg a nemzeti irányhoz tartozó, az õsi vagyon és õsi öröklés lehetõ legteljesebb megtartását kívánó „águlhív”, és az ennek ellenében a magyar örökjogot inkább a nyugat-európai jogfejlõdési irányhoz idomítani kész „águlellen” irányzatot. A Grosschmid itt következõ tanulmányából kölcsönzött kifejezések arra utalnak, hogy az elõbbi irányzat képviselõi a vagyonnak azon az ágon való öröklését, ún. „elszállását” tartották kívánatosnak, amelyrõl az eredt, miközben az utóbbiak az õsi, vagy másképpen az ági vagyonnak a megkülönböztetését — elsõsorban az 1848:XV. tcre, az õsiség eltörlésére hivatkozással — elvi éllel ellenezték. Ez a két felfogás már az Országbírói Értekezleten világosan elkülönült. A jogrendezés alapirányát meghatározni hivatott 1861. évi tanácskozás résztvevõinek egy része azon a véleményen volt, hogy az õsiség figyelmen kívül hagyása nem jelent törést a jogrendszerben, ezért a régi szabályokat „minden megjegyzés nélkül” vissza lehetne — és kellene — állítani. Más részük azonban úgy tartotta, hogy az õsiség eltörlésérõl szóló 1848. évi XV. törvénycikket figyelembe véve vagy az Optk. örökjogi intézkedéseit kellene fenntartani, vagy pedig a régi magyar öröklési renden kellene olyan jelentõs változásokat végrehajtani, hogy ahhoz az Országbírói Értekezletnek akár jogalkotó szerepet is fel kellene vállalnia (amely azonban arra közjogilag, mivel nem a törvényhozó hatalom szerve volt, semmiképp sem lehetett hivatott). A végleges, kompromisszumos rendelkezés az irányzatok között mintegy közvetítõként fellépõ Horvát Boldizsár és társai által készített különvélemény alapján fogalmazódott meg.5
5
Vö.: Ráth György: Az Országbírói Értekezlet a törvénykezés tárgyában, Pest, 1861.
1-10.qxd
2009.01.25.
18:43
Page 12
XII
Az OBÉ végülis, elfogadva a különvélemény indokolását, nagyjából visszaállította a régi magyar öröklési rendet (ennyiben elfogadva az „águlhív” irányzat nézeteit és figyelemmel a fennálló bírói gyakorlatra), ugyanakkor a régi öröklési jogban ismert rendi különbségeket megszüntetve (hiszen ezt igényelte a hitel és a birtokbiztonság elve) egységesítette az öröklési szabályokat (ITSZ 3-17. §§). A végleges jogrendezést, a magánjogi törvénykönyv megszerkesztését ugyanekkor Apponyi György országbíró, az Értekezlet vezetõje, a kúria elnöke úgy képzelte el, hogy azzal magánszemélyeket fognak megbízni.6 Nem zárta ki, hogy a kódex kidolgozása során a szerkesztõk az osztrák polgári törvénykönyvet (Optk.) vegyék alapul, csupán azt hangsúlyozta, hogy „amennyiben a magánjogban az Optk. lesz a tárgyalások alapja, az évszázadokon keresztül kialakult magyar családi viszonyokra tekintettel az öröklés és egyéb, ezzel kapcsolatos rendelkezések vonatkozásában eltérõ rendelkezések lesznek szükségesek.7 Az ITSZ rendelkezései — amint már említettük — a következõ két évtizedben az öröklési jogot a magánjog egyik leginkább elemzett területévé tették. Az 1860—70-es években számos adalék: érvek, tanulmányok, tervezetek és indokolások jelentek meg, részben a nemzeti jog konzerválását, részben a külföldi (elsõsorban a római jogon alapuló német) példák átvételét szorgalmazva. Az utóbbi irányzat tételei mellett tett hitet az 1871. évi Magyar Jogászgyûlés akkor, amikor az ági öröklést az õsiséggel azonosította. A hozzászólások és indítványok azzal érveltek, hogy mivel ez a rendi kötöttségek megtartását, következésképpen az örökhagyó vélelmezett akaratának nyilvánítását és érvényesülését kizáró öröklési rendet eredményezett volna, ezt a fajta megkülönböztetést a magyar öröklési jogban is el kell hagyni (amint egyébként elhagyják azt az újabb külföldi törvényhozások is). 6 A bécsi Staatsarchivban fellelhetõ dokumentumok alapján Apponyi az akkoriban ügyvédként tevékenykedõ Horvát Boldizsárt, és Deák egykori titkárát, a tekintélyes jogászprofesszort, Tóth Lõrincet kívánta megbízni a polgári törvénykönyv (valamint emellett a közjegyzõkrõl és az ügyvédi rendtartásról szóló törvények) tervezetének elkészítésével. Malfér, Stefan: Das österreichische ABGB in Ungarn zur Zeit des „Provisoriums” 1861-1867, ZNR 14 (1992), 36. old. 7 Malfér: uott.
1-10.qxd
2009.01.25.
18:43
Page 13
XIII
Szintén ehhez az „águlellenes” irányzathoz tartozott az 1876ban az öröklési jog tervezetének kimunkálására felkért Teleszky István is. Teleszky a Jogtudományi Közlöny hasábjain még ugyanebben az évben egy féléves cikksorozatban vázolta elképzelését az öröklési jog szerepérõl, megítélésérõl, a számbavehetõ öröklési rendszerekrõl és a magyar hagyományokról.8 A munka mind a nemzetközi gyakorlatban és a modern kódexekben alkalmazott elveket és gyakorlatot, mind a hazai jogélet által elfogadott álláspontokat bemutatta, értelmezte, ütköztette, majd a szerzõ ezek elõrebocsátása után terjesztette elõ saját álláspontját. Miután sorbavette az egyes öröklési rendszerek (és az ITSZ által alaposan felkavart hagyományok) pártfogóinak megjelent mûveit és nyilatkozatait, a régi magyar örökjog jónéhány alapelvével szakító, alapvetõ változtatásokat tartalmazó tervezetet készített. Az öröklési jognak néhány, idegen eredete ellenére is hagyományosan magyarnak tekintett elemét megtartandónak gondolta (mint pl. a családi hitbizományokat, amelyek hivatottak biztosítani, hogy „néhány magyar család nagy birtoka fenttartassék, s e birtokoknak idegen kézre való kerülése megakadályoztassék”), ugyanakkor sok területen az európai példák átvételét javasolta még abban az esetben is, ha a hagyományos magyar szabályok megtartása sem ütközött volna az õsiség eltörlésének alapelvébe. Teleszkynek a nemzetközi jogfejlõdés és az új tudományos elméletek talaján álló reformgondolatai (érthetõ módon) a nemzeti szellemû bírálatok kereszttüzébe kerültek.9 Annak ellenére, hogy azt írta: „mi sem általában, sem a magánjogi codificatio nagy mûvénél nem óhajtjuk, hogy a törvényhozás tabula rasat készitve, a jogtörténelmi fejlõTeleszky István: Örökösödési jogunk törvényhozási szabályozásához, Jogtudományi Közlöny (a továbbiakban: JK) 11. évfolyam (1876), 25-52. szám. E közlés alapjául a szerzõ 360 oldalas, az MTA által dicséretben részesített pályamunkája szolgált. 9 Grosschmid a Teleszky-féle öröklési jogot az ági öröklés elleni vádlevélnek nevezi az Öröklött s szerzett vagyon c. tanulmányban (1879, 20. old.), nemzetietlennek kiáltja ki Az örökösödési törvénytervezetrõl c. munkájában (1882), de Zlinszky Imre is hasonlóképpen vélekedett: A törvényes örökösödési rend kérdéséhez JK 11. évfolyam (1876) 425-426. old. Megjegyzendõ azonban, hogy Grosschmid e kritikát az 1880-as évek végére már finomította. 8
1-10.qxd
2009.01.25.
16:47
Page 14
XIV
dést egészen figyelmen kívûl hagyja; hogy merev elméletek, s külföldi intézmények vezéreljék kizárólag a törvényhozás lépéseit; hanem akarjuk, hogy létesittessék az a mit adott viszonyaink kellõ méltánylásával a jogosság és czélszerûség kiván, létesittessék lehetõleg összhangzásban a jogtörténelmi fejlõdéssel és a nép jogérzetével”, mégis arra jut, hogy „de ahol utóbbi [ti. a jogtörténeti hagyományok és a népi jogérzet] határozott ellentétben áll a jogosság és czélszerûség kivánalmaival, e momentumok azért a küzdtérrõl leszorulni kénytelenittessenek.10 Ezt természetesen nem tudták elfogadni a jogfejlõdésben a nemzet jogérzetének tükörképét látó nemzeti elkötelezettségû jogászok (pl. Grosschmid Béni, Tóth Lõricz, Herczegh Mihály, Zlinszky Imre), akik érvek egész sorát hozták fel annak igazolására, hogy a régi magyar jog öröklési szabályai sem a jogosság, sem a célszerûség kívánalmaival nem ütköznek, sõt, azokat jobban szolgálják, mint a modern jogalkotás bármely eredménye. Grosschmid Béni: Öröklött s szerzett vagyon címû, eredetileg 1877—79 között a Magyar Igazságügy címû szakfolyóiratban megjelent tanulmányának is az 1848. évi rendelkezés és annak az ITSZ általi „értelmezése” adja az alapgondolatát. A szerzõ, a XIX—XX. század fordulójának egyik legismertebb magyar magánjogásza,11 a kötelmi jog modern dogmatikájának tulajdonképpeni kidolgozója volt. Munkásságának átfogó értékelését a mai jogásztársadalom is jól ismeri, hiszen az egyetemi stúdium jogtörténeti részének máig kötelezõ alakja. Itt ezért csak annyit jegyzünk meg, hogy kortársai õt (SzászySchwarz Gusztáv szavaival élve) a magyar jog legmagyarabb védelmezõjének tekintették12 — annak ellenére, hogy a kötelmi jogban például, amely a rendi magánjog legfejletlenebb területe volt, a nemzetköTeleszky: i. m. 405. old. Szabó, Béla: Grosschmid (Zsögöd) Benõ, in: Michael Stolleis (szerk.): Juristen. Ein biographisches Lexikon von der Antike bis zum 20. Jahrhundert, München, 1995. 256-257. old.; 2München, 2001. 264-265. old. 12 Akkor is elismerve tudósi nagyságát, ha tételeivel nem értettek feltétlenül egyet. Vö. pl. Szende Pál: Nemzeti jog és demokratikus jogfejlõdés, Huszadik Század, 1911, 265-290. old. 10 11
1-10.qxd
2009.01.25.
15:23
Page 15
XV
zi törvényhozás eredményeit felhasználva, igazán egyetemes jellegû elméleti alapot dolgozott ki,13 amely mind a mai napig gazdagítja a magánjogi dogmatikát. Grosschmidnak az öröklési jog jellegérõl és lényegérõl vallott álláspontját az Öröklött és szerzett vagyon címû kötetben a fennálló helyzetre, annak jogtörténeti és jogbölcseleti alaptételeire vonatkozó aprólékos analitika után, rendkívül cizellált elemzés alapján alakította ki. Fõ tételeit érdemes itt is felsorolni: Kiindulópontja, hogy a megoldandó jogi helyzetet a hazai jog történeti fejlõdésébõl kell megoldani. A régi jogot azonban nem lehet a XIX. század végének szemléletével közelíteni, mert a modern jogintézmények a régi jogban nem, ill. csak tévesen értelmezhetõk. A nemesi jogban például nem válik el élesen egymástól a közjog és a magánjog, és nincs olyan külön jogterület sem, amelyet ma örökjognak nevezünk.14 A régi jog szemlélete ugyanis azt követelte meg, hogy a (mai értelemben vett) magánjog és a közjog szabályai egymást erõsítve védjék a rendi jog központi fogalmaként szolgáló vagyont. A magánjogias közjog mellett tehát — mint Grosschmid is fogalmaz — közjogias magánjog létezett.15 Grosschmid szerint e két jogterület egymástól való megtisztítását célozta a reformkor politikája, és ezt teljesítette ki az 1848:XV. tc. is. Ezért az öröklési szabályok közötti tisztánlátáshoz elõször külön kell választani, „meg kell tisztítani” az öröklési jogot közjogi elemeitõl, amelyek a vagyonjog egyéb területeihez, elsõsorban a tulajdonjoghoz kapcsolódnak. Amennyiben ezt valaki módszeresen megteszi, látni fogja, hogy az 1848:XV. tc. az õsiségnek csak közjogi oldalát szüntette meg.16 Azoktól a jellemzõktõl kell tehát eltekintenünk, ame13 Grosschmid Béni: Fejezetek kötelmi jogunk körébõl, Budapest, 1900, és a tanítványok általi „értelmezése” és újbóli kiadása: Glossza Grosschmid Béni: Fejezetek kötelmi jogunk körébõl címû mûvéhez, Budapest, 1932. 14 Örvendetes, hogy e (ma már nehezen érthetõ) különbségre és annak jelentõségére a rendi magánjogot tárgyaló legújabb tankönyv is felhívja a figyelmet: Homoki-Nagy Mária: A rendi Magyarország magánjoga, in: Mezey Barna (szerk.): Magyar jogtörténet, Budapest, 2008. 15 Grosschmid Béni: Öröklött s szerzett vagyon, Budapest, 1897, 73. old. 16 Ezzel a tétellel vitatkozott - egyebek között Deák Ferencre hivatkozva - Szende Pál is: i.m. 276278. old.
1-10.qxd
2009.01.25.
16:47
Page 16
XVI
lyeket az adományrendszer és az úrbériség eredményeztek, azaz a javaknak, a vagyonnak rendi különállás szerinti, nemesi, polgári, paraszti vagy szabadkerületi megkülönböztetését. Az 1848:XV. tc. téves megítélése abban áll, hogy az irodalomban e distinkcióra nem került sor: az érvekben az adományrendszer és az õsiség megszüntetése szinte páros fogalomként jelenik meg. Pedig — írja Grosschmid — a közjogias elemektõl élesen el kell választani a régi jog magánjogias részét, amelyet a javaknak õsire és szerzeményire történõ felosztása testesít meg, ahol a magánérdek nem a királyi joggal áll szemben, hanem „véreivel áll szemben a magánember.”17 Szerinte az õsiség nem pusztán a nemesség vagyoni és öröklési jogának szabálya, hanem ez alatt a jogoknak az egymással vérségi kapcsolatban állók közötti megosztását, ennek rendjét általában érti. Fogalmi rendszerében a genus proximum a vérség oltalma, míg ennek lehetséges fajai, eszközei között sorolja fel az õsiséget, a törvényes öröklést és a kötelesrészt. Azt sohasem vonja kétségbe, hogy az 1848-as törvényhozás célja az élõk közötti rendelkezési jog feltétlen biztosítása, minden kötöttség alóli felszabadítása volt,18 hiszen a forgalom biztonsága — mint már szó volt róla — ezt kívánja meg. Az õsiséget azonban nem is élõk közötti, hanem halál esetére szóló rendelkezésként szabad csak értékelni, még akkor is, ha vitathatatlan, hogy ez az egész vagyonjogon keresztül realizálódik. Ha kiindulópont a tulajdon szentségének elve, akkor látni kell, hogy a „tiszta mai tulajdon csak a szerzeményen van, ellenben õsin egyéni tulajdon nem lehet,”19 mivel az a vérség közös java. Grosschmid Frank Ignác alapján adja meg az õsiség definícióját: „õsi öröklés nem egyéb a haszontartás [azaz a haszonélvezet] megszerzésénél abban, a miben az ember eleitõl köztulajdonos, s továbbra is az Grosschmid: Öröklött és szerzett vagyon, i.m. 76. old. Érdekes megfigyelni, hogy mennyire eltérõ volt még a XVIII. század végének általánosan elfogadott álláspontja. Vö: Nánásy Benjámin: Testamentom a' magyar országi törvények szerént (a mû a XI. részben tárgyalja a korlátlan rendelkezés kérdését, és ellenzi azt), reprint kiadása: MOKK, Budapest, 2007, valamint Homoki-Nagy Mária: A végrendeleti öröklés a rendi magyar magánjogban címû bevezetõ tanulmányát ugyanebben a kötetben. 19 Grosschmid: Öröklött és szerzett vagyon, i.m. 95. old. 17 18
1-10.qxd
2009.01.25.
15:24
Page 17
XVII
marad.” Mivel tehát az õsi vagyon nem valódi tulajdon, csupán haszonélvezet, õsi jószág tekintetében sem végrendelkezni, sem a törvényes öröklési szabályokat alkalmazni nem lehet.20 Ezért nevezi Grosschmid a régi õsiséget a vérség vagyoni védelmének, és nem öröklési jognak. Hiszen az öröklés nem más, mint „jogába szállás annak, akinek holtával öröklünk.” A régi jogban azonban az õsi vagyon nem az örökhagyó vagyona volt, hanem a szerzõé, azaz a megszerzõje sem az örökhagyó jogutódjává vált, hanem — a szerzõvel fennálló jogközösség alapján — a szerzõ jogutódjává (aki akár az örökhagyónak õt jónéhány nemzéssel megelõzõ õse is lehetett). Nem is az örökhagyó halálával nyílt meg tehát ez az öröklési jog, hanem már a szerzõ halálával, és az is lehet, hogy olyan régen, amikor még nem is élt a jelenleg szóban forgó örökhagyó. Ebbõl következik, hogy az õsiség tulajdonképpen végrendelet elleni öröklés az õsi javakban, míg a végrendeleti és törvényes öröklés csak a szerzeményi javakra értelmezhetõ. Az õsiségnek Grosschmid szerint feltétlenül megtartandó értéke a jogközösség hangsúlyozása, s ezzel a családtagok között, különösen a felmenõk részérõl a lemenõk érdekében megkövetelhetõ erkölcsi kötelezettség,21 a családi vagyon védelme. Ez az, amit a római jog Iustinianus korában kifejlõdött örökjogi szabályai már nem tudtak védeni, s így — mivel ezek kerültek át a modern nyugat-európai törvénykönyvekbe a német pandektajog révén — az egyenlõsítés (Grosschmid szerint hibásan felfogott) követelményére hivatkozva az újabb külföldi jogrendezésekbõl is kimaradtak. A kötelesrész, amelyet az Optk. az õsi vagy ági vagyon helyébe állított a vérségi oltalom biztosítására, célját tekintve hasonló intézmény, de az sem alapja, sem mértéke tekintetében nem következik a jogközösség gondolatából. Grosschmid módszeresen cáfolja azt az érvet is, hogy az õsiség és az elidegeníthetetlenség összetartozó fogalmak. Szerinte „az õsiségben maga az elidegeníthetetlenség nem alapgondolat, hanem csupán eszköze (..) anUott, 98. old. Vö. részletesen: Weiss Emilia: Grosschmid családjogi és öröklési jogi munkásságáról, JK 54 (1999), 475-479. old., ill. Szende: i.m. 280-281. old. 20 21
1-10.qxd
2009.01.25.
16:47
Page 18
XVIII
nak, a mi az õsi társaságnak alapgondolata (…) ti. a szerzés ösztönének beláthatatlan nemzedék jóllétén szállongása, ez az emberi természetbõl ki nem alszik soha.” Majd folytatja: „…maga a hitel s forgalom az õsiség alapgondolatával éppen nem ellenkezik”. „Nem hogy szüntetné, sõt fokozza ekképen az elidegeníthetõség elve azt a kötelességet, mely terheli az õsi jószág birtokosát a gyermekek s oldalrokonok irányában.”22 Grosschmid szerint tehát az õsiség jó, hasznos, és sem az 1848: XV. tc. céljaival, sem a modern törvényhozások törekvéseivel, sem pedig az (általában oly nagyra értékelt) igazságosság és nemzeti jogérzet elveivel nem ellentétes, ezért az fenntartandó. Egyetlen nehézkességét a megvalósítás, bizonyítás bonyolultságában látja, amelyet viszont azzal javasolna elkerülni, hogy az ágiságot csak közelebbi rokonokra nézve engedné bizonyítani, azaz az ági öröklést az örökhagyó „öregszülõi törzsénél feljebbrõl” (azaz azt legfeljebb a szülõi és nagyszülõi rokonok hivatkozhatnának) nem lehetne vitatni.23 Grosschmid fenti javaslatai nem maradtak visszhang nélkül. Annak ellenére ugyanis, hogy a jogászgyûlés az ági öröklés mellõzését javasolta, Teleszky 1880-as örökjogi javaslata az ági öröklésnek az osztályos testvérekre való korlátozását tartalmazta, tervezetének a szaktanácskozmány által továbbfejlesztett változata (1884—85) pedig az ági öröklés teljes mellõzésével készült,24 a XIX. század végének magánjogi gyakorlata mégis az ITSZ. 10. §-án alapulva állandósította az öröklött vagyon helyett az ági vagyon, ági öröklés, ági örökös fogalmakat, s ezzel fenntartotta az ági vagyon szemléletét. Az Általános polgári törvénykönyv 1900-ban elkészült tervezetében az alapelv ismét az ági öröklés fenntartása lett, és ez maradt meg a XX. század elsõ felében is. Ekkor pedig ági vagyon alatt — Szladits fogalmi kísérlete nyomán — mindaz értendõ volt, ami „az örökhagyóra elõdjétõl szállott vagyon, ha az Grosschmid: Öröklött és szerzett vagyon, i.m. 122-123. old. Uott, 182. old. 24 A Teleszky István által készített öröklési jogi tervezet - illetve ennek a szaktanácskozmány által átdolgozott változata — nyomtatásban is megjelent, amelynek egyébként az lett az eredménye, hogy a kor jogászai az öröklési jogot a polgári magánjogi kódex elsõ törvényerõre emelhetõ részének tekintették. 22 23
1-10.qxd
2009.01.25.
15:24
Page 19
XIX
elõd vagy ennek leszármazója az öröklés megnyíltakor életben van.”25 A gyakorlat (majd az Mtj.) átvette azt a — Grosschmid által is hangsúlyozott — tételt is, hogy vélelem a hagyaték szerzeményi volta mellett szól, ezért az ági örökösnek kell bizonyítania, hogy a vagyon (illetve annak bizonyos része) az örökhagyó olyan elõdjétõl származott, „hárult” az örökhagyóra, akitõl õ, az ági örökös is származik (azaz a jogközösséget). *** Az elõttünk fekvõ kötet második, lényegesen rövidebb és sokkal könnyebben olvasható tanulmánya az ági vagyon egy akkoriban tipikus érvényesülési területét, a kiskorú örökhagyók utáni öröklési rendet elemzi. Jóllehet, ez az eset mára (elsõsorban a közegészségügy fejlõdésének köszönhetõen) rendkívül ritkává vált, Grosschmid idején még jelentõs számban fordult elõ, és sokszor igazságtalan öröklési rendhez vezetett. A szerzõ e mûvét függelékként csatolta az eredeti, 1897-es kiadáshoz. A két tanulmányt két tartalmi vonatkozás köti össze: egyrészt az, hogy mindkettõ az öröklött vagyontömeg hagyatéki sorsát kívánja megvilágítani, másrészt pedig az, hogy mindkettõben a lemenõk hiányában történõ öröklés eseteire kíván rávilágítani. E tanulmány az Öröklött és szerzett vagyon címûvel együtt olvasva ugyanakkor az ági öröklés egy kézenfekvõ bizonyítékát is adja: a szerzõ számos (egyszerûen belátható) gyakorlati példán keresztül sorolja az ismert külföldi öröklési jogi rendszerek ellentmondásait, és hozza az igazságtalan, a véletlen halálozási sorrend alapján felálló, esetleges eredményeit. Ezzel szemben — három szempontból is — igazolja az ágiság hazai jogintézményét: bebizonyítja, hogy – a leggyakoribb esetekben a magyar jog alapján valóban az örökli meg a kiskorú után a vagyont, aki az örökhagyóhoz a legközelebbi rokoni kapcsolatban áll, – az örökösök örökrészei nem oszlanak nehezen követhetõ töredékhányadokra, hanem egyszerûen szállnak tovább az ági rokonokra, – a kiskorúak utáni öröklés esetén az ágiság igazolása még csak bizonyítási nehézséget sem vet fel, azaz az ági vagyon megkülönböztetését ellenzõknek ez a legpragmatikusabb érve is cáfolható. 25 Sándorfalvi Pap István: Törvényes öröklési jog, in: Szladits Károly (fõszerk.): Magyar Magánjog, VI. kötet, Öröklési jog, Budapest, 1939., 78. old.
1-10.qxd
2009.01.25.
16:48
Page 20
XX
A kiskorú örökhagyó vagyonában csak törvényes öröklésnek lehet helye — mondja —, hiszen a kiskorú (legtöbb példájában 1-2 éves) végrendelkezni még nem képes. Vagyona azonban lehet, hiszen azt elhunyt apja vagy anyja törvényes örököseként megszerezhette. Ez Grosschmid meggyõzõdése szerint a vagyonszerzés évezredes, természetes célja: a szülõk gyermekeiket akarják gazdagítani. Ebben az esetben viszont a természet rendjével csak azt tartja összeférhetõnek, ha az öröklött vagyont az kapja meg (helyesebben: vissza), akirõl az a gyermekkorú örökhagyóra szállt. Ezt a gondolatot különösen annak fényében érdemes közelebbrõl vizsgálni, hogy a modern öröklési jog tudományos megalapozásában hangsúlyos elv, hogy az öröklési jogban az örökhagyó feltételezett akaratát kell érvényre juttatni. Kiskorúnál pedig a feltételezhetõ akarat nyilván a vagyon családban tartása, az elhunyt szülõtõl származó további testvéreknek a vagyonban való részeltetése lehet. A kiskorúak törvényes öröklésérõl szóló grosschmidi mû — ellentétben az elõzõ munkával — az olvasó számára az igazi élményt nem a magvas jogtudományi fejtegetésekkel, a cáfolhatatlan következetességû érvelésekkel adja. Bár megcsillantja a tudós elme nagyságát: a logikus gondolatmeneten, az európai öröklési jog történeti és korabeli szabályainak beható ismertetésén keresztül kapunk képet az igazi jogtörténetrõl Iustinianustól a legújabb német kódextervezetig, az igazán mély benyomást az olvasóra a sorok közt érezhetõ vallomás teszi Grosschmid (és kora) bámulatos erkölcsi értékrendjérõl, családba és ennek igazságosságába vetett hitérõl. Ha valamit tanít nekünk ma is ez a munka, akkor azt, hogy van egy erkölcsi maxima, amelyen a száraz jogi normákat minden esetben át meg át kell szûrni. Mert (Teleszkytõl véve az idézetet:) „a jogászközönség hivatása rendszerint teremteni, vagy helyesebben feltalálni a rendszert abban, mit a közérzület törvénynek óhajt.” Azt pedig, hogy a „közérzületnek” az ági öröklés — korlátozások között bár, de vitathatatlan megtartása felel meg leginkább, az 1900-as elsõ magyar magánjogi kódextervezettõl a jelenleg folyó kodifikációig26 fennálló, politikai kurzusokon és jogforrásokon felülemelkedõ, állandó gyakorlat igazolja leginkább. T/5949 számú törvényjavaslat a Polgári Törvénykönyvrõl, 6:69 — 6:72. §§, ill. Indokolás 1301. és 1333. old.
26
1-10.qxd
2008.11.12.
21:20
Page 7
7
ELÕSZÓ. ______
Midõn a »Magyar Igazságügy« 1877—78—79. évi köteteiben külirt czím alatt megjelent közleményeimet, jelen különlenyomat alakjában közrebocsátom, jónak láttam ehhez elõszót irni. Azon hosszabb idõközben, hogy közleményeim 1878. juniustól 1879. május haváig szüneteltek, jóakaró helyekrõl is értettem olyas nyilatkozatokat, a melyek az elõadásom módjának nem igen szóltak elõnyére. Az addigiakat véve [1—141. l.] ezen a különlenyomat számára sem lehetett lényegest segiteni. Fájlalom ezt a Jogtörténelmi alapok czímü fejezet miatt legjobban. [77—122. l.] Ez tanulmányomnak az a része, melyre legtöbb súlyt helyezek. Annál kevésbé örömest vehetém észre, midõn már késõn volt, hogy világos gondolataimat egyszerüebben lehetett volna elõadni. Azokban tehát, a mik azóta jelentek meg [142. laptól végig] több gondom lõn az olvasás könnyüségére. Az összehasonlitás elõtt ez, úgy hiszem, nem is maradna észrevétlen. Jónak láttam jelen különlenyomathoz függelékül hozzáfüzetni s azzal együtt adni a »Kiskoruak utáni törvényes öröklésrõl« czímü értekezésemet, mely a M. Igazságügy legutóbbi két számából való. Ez némikép kiegészitõje amannak. Abban a magyar örökösödõ
1-10.qxd
2008.11.12.
21:20
Page 8
VIII
rendszer jogtörténelmi gyökereit és mai szükségessége alapjait inkább csak általánosságban vizsgáltam. Ebben részletekre s közelebb a mai jogélethez térek, egyszersmind körvonalait nyujtom az olyan öröklõrendszernek, a mely szerintem egyedül felelne meg hazánkban a multnak és az igazságnak (2I–25). Szokatlan ugyan szerzõ részérõl, de azokra nézve, kik jelen igyekvésem kegyes megfontolásra kivánnák méltatni, az elõrebocsátottaknál fogva nem egészen felesleges figyelmeztetnem, hogy az olvasásban ne tessenek sorban menni. Ajánlhatom, legelõbb olvasni a függeléket. Ebben, a mennyire lehet, kézzelfoghatólag és könnyü példák szerint iparkodom meggyõzni a külföld öröklési törvényeinek hibáit, viszont a magyar rendszernek és saját álláspontomnak helyesbsége iránt. Annak utána ajánlom a tanulmányon az országbirói értekezleten felmerült nézeteket s javaslatokat tárgyazó résztõl (142. l.) sorban végig menni, s csak ezután a jogtörténelmi alapjaimat meg a tételes alapok elsõ felét, utoljára pedig a birálatos részt (1—75. l.). Fõképen a Jogtörténelmi alapom az, a mit legkivált szeretnék ha behatóbb figyelemben részesülne. Itten letett szempontjaim örökjogunk történeti helyes felfogásához, úgy vélem, igen szükségesek. Ide tartozik mindenekelõtt az adományrendszernek, urbériségnek, javak, polgári (és szabadkerületi), sajátságának mint a régi magyar vagyonjogi rendszer megannyi közjogi részének, másfelõl magának az õsiségnek mint e vagyonjog magánjogának: kétfelé állitása (80. l.). Ez az én jogtörténeti vizsgálódásomnak az elsõ sarktétele. Ebbõl kiindulva, magát az õsiséget a közjogias résztõl mentesen, mint tiszta õsiséget veszem vizsgálóra és annak legfõbb jellemvonását az örökjog dologbeli oltalmába, egy szóval a dologbeliségbe helyezem (106. l.). Jogtörténeti felfogásomnak ez a második sarktétele. E kettõ karján megyek az összefüggésnek : a régi magyar vagyonjog meg a mai öröklött vagyon között. Az összefüggés velejét tudniillik abba teszem, hogy a régi magyar vagyonjogból elsõbben is, szemközt a jogegyenlõség és általán a modern eszmékkel, le kellett
1-10.qxd
2008.11.12.
21:20
Page 9
IX
hullania és lehullott az, a mi benne közjog (114. 1.); azután, de egyéb okokból, mert csakis a hitel s forgalom kedvéért le kellett hullania és lehullott az õsiségbõl a dologbeliség (120. l.). Ekképen a közjogias meg a dologbeli elemeibõl külön-külön okoknál fogva kivetkõzött régi magyar vagyonjogi rendszer az, a mit a nemzeti mult a jelen örökjogalkotásba jogtörténeti biztos alapul kinál (121. l.). Ez az, a mire már az országbirói értekezleten sokan teljesen — mig a többség részben — ráépiteni javallák a jelen örökjogát. S azokkal tartok magam is. A mai idõk szellemével ellentétes, immár le is hullott ama leveleit a régi magyar vagyonjognak, ennek a mai idõkbe átnyuló és beleillõ törzsétõl megkülönböztetni, szétválasztani, azon maig élõ gyökereket kiemelni, a melyekkel e törzs a nemzetnek multjában és ezzel szivében sokszázados mélyen ül : ez szerény törekvése jogtörténelmi alapjaimnak. Én a tollvonást, mely az ország törvényében e törzs ellen fogna méretni, félem, mint terhes ballépést, melyen a nemzet régi legjobb intézményeinek egyike pusztulna. Országos létünk alapjaival átalán ellenkezik a multból felnyuló kapcsoknak a hol nem kell tépdesése. Mégsem fõképen ez az, a mi az én ebbeli meggyõzõdésemet adja. Hanem adja fõbben az, mivel minden örökjogi törvénynek lényegéül tudom, hogy támaszkodjék jogtörténeti elõzményekre. És adja még fõbban az, mivel multunk kináltát e téren tárgyilag is jobbnak ismerem mindannál, mit annak helyére kivülrõl ültetni lehetne. E ballépés elháritásához, viszont a régi elveken fennállható magyar örökösödési jog felépitéséhez, egy-egy gondolattal hozzájárulnom : ez vala czélja jelen igyekezetemnek. Budapesten, 1879. évi október havában.
Zsögöd Benõ.
1-10.qxd
2008.11.12.
21:20
Page 10
Öröklött s szerzett vagyon. Tanulmány újabb irodalmunkból :
1. Tóth Lörincz: A magyar örökösödési jog szelleme. Akademiai székfoglaló értekezés. Aka demiai Értesitõ I. és III. kötet. (1860—1862.) — 2. Tóth Lõrincz: Szemle a magyar jogász gyülések munkássága s eredményei felett. Felolvastatott a Magyar Tudományos Akademián 1872. február 5. — 3. Dr. Katona Mór, a nagyszebeni kir. jogakademia tanára; A törvényes
örökösödés a magyar jogban. Pest, 1872. — 4. Herczegh Mihály, jogtudor, köz- és váltóügyvéd, budapesti m. kir. egyetemi ny. rendes jogtanár stb.: Magyar családi és öröklési jog. Budapest, 1874. — 5. Vajkai Károly: A német közönséges magánjog és történelme körébõl. Tanulmányok. Budapest, 1875. — 6. Vajkai Károly: Kolozsvári tractatus „A successióról.” Jogtörténeti adály. Budapest, 1875. — 7. Dr. Teleszky István: Örökösödési jogunk törvény
hozási szabályozásához. A Magyar Tudományos Akademia által dicséretre méltatott pályamû. Budapest, 1876. 360. lap. — 8. Zlinszky Imre kir. itélõ táblai biró, m. tud. akademiai levelezõ tag, az országos statisztikai tanács, a jogtudományi államvizsgálati és az ügyvéd-vizsgáló bizottság tagja : A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlõdés. A M. Tud. Akademia által Sztrokay-dijjal koszoruzott pályamunka. Budapest, 1877. 372 lap.
_____________
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 1
Vajjon az a különbség, melyet az országbirói értekezlet a vagyon öröklött avagy szerzett voltán alapitott, fentartandó-e, s mennyiben, bizonyára legnagyobb s legélesebb azon elvi kérdések közõl, melyek magánjogunk továbbalkotásában végmegoldásra várnak. Örökösödõ rendszerünk fõ-fõágazatai e kérdésbõl veszik a lét s nemlét itéletét, s fentartjuk-e, félre teszszük-e a különbséget, s ha fen, szélesbülnek-e, szûkebbre szorulnak-e következései, határozó nyomatéku lesz az öröklés legtöbb esete számára. Hogy irodalmunk a fontosságához illõ figyelmet e kérdéstõl nem vonja meg, elég tanujele ezen, valóban egytõl-egyig érdemesnél érdemesb munkák. De sok még e kivül mi benne, kivált szaklapok s tanácskozmányok során szakavatottan irva-mondva lett. Maguk e mûvek közül csakis a 7. és 8. veszi ugyan saját egyenes tárgyául az öröklött s szerzett vagyon fen vagy fen nem tartását, de foglalkoznak vele bõven-bõvebben a többiek is. Igy az 1. történeti ösmertetése s fejtegetései tanulságát fõleg e kérdés számára vonja le, s lelkesen foglalkozik vele a 2. számu. Szintén tör benne pálczát a 3., mig a 4-nek iránya szigoruabban tételes. Az 5. számu mû e téren irodalmunkban uttörõnek jelölhetõ buvárlata, kiválólag van ide szánva, s becses jogtörténeti kincscsel gazdagitá a 6. számu. Koronája mindennek a 7. és 8. pályamûvek, melyek a hazai s külföldi irodalmat tüzetesen szemmel tartva, a dolognak, bár ellentétes álláspontból, de együttvéve annál becsesebb s teljesebb tudományát adják. Alig válhatott volna ez irodalom ily érdemessé s érdekessé, ha a nézetek e kérdésben eleitõl meg nem oszolnak vala. De már az országbirói értekezleten meg volt az eltérés az albizottság többségének javaslata közt, mely szerint az osztrák polgári törvény örökjoga életben hagyatott, s igy az öröklött s szerzett vagyon különbsége tovább aludt volna, és azon három külön vélemény közt, melyek mindegyikének más-másképen vélt álláspontja, egy következést vallott Zsögöd: Öröklött s szerzett vagyon.
1
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 2
2 abban : mikép honi törvényeink - visszaállitásául a törvényes öröklésnek is, a végintézkedõ jogosultságnak is döntõ sarkává a vagyon öröklött vagy szerzett minemüsége leendett. A vélemények már e különbsége jelzé, hogy a szakférfiak két ellentétes felfogás felé hajlanak. Egyfelõl a felé, mely a nyugati törvénykönyvekhez simulva, a különbség nélkül akarja az örökjogot, másfelõl a felé, mely nemzeti jogunk szellemébõl számára az örökjogban uralkodó állást vitat. De a mily magától üté fel fejét ez ellentét, oly egyszerre elmerült. Az értekezletnek sem azon mindenekfelett álló feladata, hogy törvénykezési önállóságunkat bármilyen, csakhogy életre való kerékvágásba segitse, sem e feladat sürgõssége nem engedheté a nézetek határozottabb szembeszállását. S könnyen elnémult az egyéni vélekedés, a hazafiui érzet intésére, s megbékélnek azon közvetitõ javaslaton, mely a többségi véleményt, s a különvélemények fõbbikét fele-felerészbõl egybeöltve az ideiglenes törvénykezési szabályokban életre is vált. S igy esett, hogy az osztrák örökjog pártolói a törvényes (végintézetlen) örökösödésben engedve, az öröklött s szerzett vagyon különbségére alapitott u. n. ági örökösödést, a különvéleményesek viszont a végrendeleti jogosultság tárgyában engedve, a végrendelkezhetésnek a vagyon eredetére való tekintet nélkül, az osztrák jogból ojtott törvényes osztályrész s nem egyéb általi megszoritását elfogadták. Vajon a nézetek egyezménye szerencsésebb volt-e igy, mint megforditva, mert nem-e jobb leendett megtartaniok a vagyon eredetét a végrendeleti jogosultság tárgyában, elejteniök viszont a törvényes öröklésnél : a közvetités latolgatói elõtt fontos kérdés lehetett, de ezóta mindenesetre idejét multa. Senkiben ez egyezmény az igaz meggyõzõdést el nem változtatta, el sem változtathatta volna, s ma már elmultak a viszonyok, melyek a nézetek elszánt talpra állásában mérséklést javallának. A ki hive a vagyon eredetének a törvényes öröklésnél, helyét látná a végintézkedõ jogosultság iránt is; viszont az ellenesek itt is, ott is kiküszöbölnék. S alig virradt vissza az ideiglenes szabályok fonalán a nemzeti törvénykezés s nemzeti jogfejlõdés, megkezdõdött a vita kivált az utóbbi táborból. Mindeme részben tanulságos idézeteket találni a 7. és 8. mûvekben. De leghatározottabb s valóban félreösmerhetlen jelentõségü támadás az öröklött s szerzett vagyon különbsége ellen az, melyet a 7. számu mû szerzõje készített elõ, kinek is inditványa szerint az 1871. évi, eddig legnépesebb magyar jogászgyülés túlnyomó többséggel ki mondá:
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 3
3 Hogy a törvényes örökösödés rende, az örökség tárgyát képezõ vagyonok minõségének különbségeit nem tekintve, tehát öröklött és szerzett vagyonra nézve egyformán határozandó meg.
Az országbirói értekezlet óta ez bizonyára a legfontosb esemény a kérdés történetében. A határozat nyomatéka iránt sokféleképen lehet itélni, de ez inditvány az, a mi a jogászközönségben a nézetek különbségét újra felszitotta, s ez óta az irodalomban is kerekebbre különült a két pártállás. Mindjárt az elsorolt mûvek egyenlõleg hasonolnak kétfelé. Igy a 2. szemle szerzõje mint elõbb 1. mûvében, most is lelkesen védi a vagyon eredetét ; javalja ezt nem csak a törvényes öröklésnél, hanem a végintézkedõ jogosultságnál egyaránt, a 8. számu mû is; s melegen ragaszkodik nemzeti jogunk szelleméhez a 4. szerzõje. Ellenben a 3., 5. és 6. számu mûvek feltétlenül az ági örökösödés ellen nyilatkoznak, s ugyane pártállás minden lehetõ érvét s támasztékát dúsan kifejtve látni a 7. számu dolgozatban. Nem is hihetõ, hogy e nézetek egyhamar megbékélnének. S bár ólomlábon, bizonynyal elõbb ér be a törvényhozás itélete, semhogy az egyezség sikerülni fogott. Ez itélet szavát biztosra venni melyik fél merné ? ‚De óhajtandó, — mond Teleszky — hogy e nagyhorderejü kérdésben a döntõ elhatározás komoly megfontoláson alapuljon ; óhajtandó, hogy e részben a megfontolás anyagának összegyûjtéséhez minél többen tehetségökhöz képest õszinte jóakarattal hozzájáruljanak.’ Nem árt tehát e tárgyban s irodalma felett némi szemlét tartani. De elõbb jó lesz ösmerni Örökjogi kérdéseknek egy-egy sajátságát. Örökjogi kérdéseknek meg van az a sajátságuk, hogy vitatkozhatni felettük eleget. De ez csak mai nap van igy, mert annakelõtte nem igy volt. Igy a középkorban, mikor az örökösödés a vagyonjoggal egybeforrva a közjogi szervezetnek is fõ-fõoszlopául állt, maguk e közjog szempontjai megszabták fõelveit. Ekkor nem egy könnyen tehetni vala kérdõre akár a fi-ág elsõbbségének avagy az õsi öröklés helyes, nem helyes voltát, mivel a vagyon ily elszállása nélkül az állami rend foroghatott sok helyütt kérdésben. Ellenben sok kötelmi tételnek, mely nélkül mostan jogrendet alig képzelhetni, létele közönbös volt. Mig viszont máma sem a jogrendet, sem a közjog elveit meg nem ingathatja, akár száll vissza például az öröklött vagyon a szerzõágra, akár pedig nem. Fõleg áll e szabadság a végrendeleten 1*
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 4
4
kivüli s a végrendelet elleni öröklés elveiben; ugy, hogy bizonyos határok közt, ez elvek, mondhatni, soha sem jók, sem nem roszak. Hogy hol e határok vonala, szélesebb jogbölcselet dolga. Ezé az is, hogy honnan e fordulat az örökjog szabadságában az azelõtti kor s a mostani világ közt. De érdemes feljegyezni, hogy a vagyonjog tételeibe, soha sem szabad örökjogi elveknek ütközniök ; s figyelemre méltó másrészt ez elvek szabadságának két következése. Egyik ime ez. Végig nézve a mûvelt államok jogán, azt látni, hogy a személyi, vagyoni s kötelmi jogban fõelveik tojás-tojásként hasonlók, örökjog s kivált törvényes és végrendelet elleni örökösödés iránt ellenben, törvényhozás számra szólva, a hány ház annyi szokás. Ez eltérésre való jogosultságot megadja a tudomány elvileg is, mert mint Teleszky irja, ,sok tekintély emelte már szavát azon tétel kinyilvánitására, hogy az örökösödési jog szabályozásánál cosmopolitikus irányt követni nem lehet ; hogy minden államnak, minden népnek sajátságai épen az örökösödési jognál kiválóan figyelembe veendõk.' Mégis váltig kérdés marad, mit e tételhez ugyanõ hozzávet, vajjon, ,hát a magyar ember tulajdonát másnak tekinti-e, mint a német vagy a franczia, a magyar ember más alapon ragaszkodik családjához, mint az olasz vagy az osztrák ?’ S bajos ugyan e kérdésre kereken igennel vagy nemmel felelni, fõleg mivel a tulajdont ezen elsõ sorban a család körül forgó kérdésbe bekeverni nem kell, annyit mégis állithatni, hogy ez annyiféle örökjog, nem minden részben az eltérõ nemzeti szellem sugalma, hanem sok részben, indokolatlan merõ különlegesség. Kevés nemzet lehet ment annyira hiuságtól, hogy intézményei sajátságát szivesen ne lássa, s már Róma közembere büszkén támaszkodott jus quiritiumára, tudósa örömest különböztetgeté, hogy ius proprium civium Romanorum. Még kevésbé zárkózhatnak ily részü törekvés elõl kisebb nemzetek, s legkevésbé az olyan, mint a mienk, melynek ki vehetné rosz néven, ha országos önállóságán végzete mérte fogyatkozások iránt bensõ önállóságból szeretne kárpótlást ? S a nemzeti önállóság érzete végig is látszik örökjogunkban, ugy az országbirói értekezleten, hol újabb alkotásai fogantak, valamint irodalmán. Érdekes vonás ez, mely magamagától szembe ötlik majd. Csakhogy egybe kell vetni az örökösödõ elvek szabadságának másik következésével, mit következõleg jellemezhetni. Az élõk közti magánjognak azon elvei, melyek a mûvelt világ országaiban tojás-tojásként egymásra ütnek, oly kerek parancsa
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 5
5
a mai kor szellemének, hogy éltetésöket állam baj nélkül el sem kerülheti. S igy indokaikon, még kevésbé következményeiken törvényhozás nem igen fog, nem is foghat tanakodni. De ez elveknek, sem a rólok fakadó tételeknek, nincs is igen saját latolgatható eredményök. Mert a jogi következés általok végsõ sorban túlnyomóan az érdekelt egyesek akaratán ered ; a jogban érdekelt valamennyi embernek akaratán következést fûzni pedig, elenyészésig feneketlen feltevésü lenne. Másként ez az örökjogban. Ennek elvei iránt, minden törvényhozás számára szabad lévén a vásár bizonyos határig, el sem kerülhetõ, hogy a fakadó — a priori vagy deductiv — indokokon kivül a következmények kérdése is fel ne merüljön. S igy nem csak arról kell szó, mely tételek fakadnak a család és egyéniség mint azon két széles fogalomról, melyek sugalmát az örökjog mindenha uralja, hanem arról is, mi eredmény, mi következés függ ezen-azon tételen. Pedig az örökösödés elveinek sokkal közvetlenebbek s messzebb is vágnak saját következményei, mint a jog egyéb részü elveiéi. Ennek nyitja az, hogy az elv s eredmény mint ok s okozat közt olyan tény közvetit, mely maga is hajthatatlan törvényt ural, t. i. a halál. S jóllehet az örökjogi elvek saját következését is sokban elforditja az egyesek akarata, részint az által, hogy az öröklés leendett tárgya felett élve szabadon rendelkezik, részint az által, hogy végintézkedõleg magának az öröklésnek is különféle rendét szabhatja. Ámde elsõ részben emberi élet törvénye, hogy a kinek élve vagyona volt, arról rendszerint örökség is marad ; második részben pedig, mig egyfelõl bizonyos, hogy az elhalók nagy részének nincsen, igen nagy részének nem is lehet végrendelete, másfelõl a végrendelet elleni öröklés elvei az ilyforma egyéni akarattól eleitõl függetlenek. S igy az örökösödõ törvény szavától a való eredményig az egyesek számon tarthatatlan akarata mellett, tehát akkor is tágas utja marad az okozatosságnak, ha ez ut a végintézkedhetést megszoritva czélzatosan nem is biztosittatik.1) Kisebb-nagyobb mértékben meg is marad mindig az örö1) Tette ezt például a franczia forradalom, mely — irja Zlinszky — ,a családi vagyon fentartását, mint a demokrát elvekkel ellenkezõt, alapjában kiirtani szándékozott. Ezért töröltetett el az elsõ szülöttség, s hozatott be a gyermekek egyenlõ osztozkodása a törvényes öröklésnél. De hogy ezt az örökhagyó akarata el ne fordithassa, törvényt hozott a forradalom, mely szerint gyermekek létében a vagyonnak csak 1/10-de felõl végintézkedhetni. Ez az u. n. partage forcé, hogy a nagy vagyon elaprózzék. Fentartá I. Napoleon a code civil-ben, bár enyhitve. Irja is egyik levelében fivéréhez a nápolyi királyhoz : ,hozd be csak Nápolyban a Code
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 6
6
kösödõ törvény egyenes elhatása az örökség elszállására, ennek révén a vagyon megoszlására, s ennek révén mindazon társadalmi és politikai következések felé, melyek a vagyon ilyen-amolyan, megoszlásával karöltve járnak. S ezért örökösödõ elvek vitatásánál sem irodalom, sem törvényhozás nem lehet némasággal azon szélesebb társadalmi s politikai szempontok felõl, miket e következések kellõ méltatása feltételez. Egybevetve ezt a szükségességet elõbb azzal, mely a család és egyéniség, mint az örökjog két elõljáró fogalmának mérlegelését magával hozza, továbbvetve mindakettõt az örökjog szabadságának azon elõbbi következéséhez, hogy az örökösödés elveit a nemzeti önállóság gondolata kiváltképen körülveszi, érthetõ leszen: mikép örökjogi kérdések tárgyalása nem egy színt vesz kölcsön az ösmeret azon ágaiból, melyek erkölcsi, társadalmi és politikai eszmékkel foglalkoznak. Ha e miatt az örökjog sokak számára kedvesebbé, mert érdekesebbé, válik, viszont annak, ki jog iránt megbizhatóbbnak tartja a belsõ igazságosság s a jogfejlõdés száraz utmutatását, nem minden aggodalom nélkül juthat eszébe: hogy a politikai s társadalmi szempontokról szakasztott tekintetek nem mindig, sõt ritkán találkoznak azon igazságokkal, miket a jogi viszonyok megfigyelése ezek természetébõl s a jogtörténeti elõzményekbõl kifejleszt. S az egyéni bölcseség ihlete adott viszonyok közt rendszerint tudományos kifejtés segitsége nélkül is megtudhatja ugyan, mi a jó, mi a rosz; de mert e kérdések olyanokra is bizvák, vagy legalább azok tájékoztatását is megkivánják, kik ily kifejtés támaszára rászorultak, aggodalmat keltõ nehézség is rejlik abban : mikép ama szélesebb tekintetek egyfelõl, s a belsõ igazságosság s jogtörténeti elõzmények másfelõl, egymásba vethetés, egymáson mérthetõség dolgában keservesen idegenek. Jelentékeny e nehézség azért, mivel bajos az álláspont oly semleges sarkára szert tenni, mely a felülrõl eredt tekintetet a viszonyok buvárlatának eredményével összhangba olvaszthassa. S ezért vagy egyik vagy másik felé fog jobban az álláspont hajolni. A két irány közül maga a belsõ igazságosság s a jogtörténeti fejlõdés nyomozása soha sem vezeti félre a jogtudományt ; de annál vigyázvább kell óvakodnia attól, nehogy magát ama szélesebb szempontok karjaiba vesse. Civil-t, s a mi nem szit hozzád .(t. i. nagybirtok), rövid pár év alatt bomlásnak indul. Ez a jó Code Civil-ben, . . . . s ez fogantatá vélem a Code Civil-t. Ezért mondá egy angol diplomata : ‚Akárhogyan is, a franeziák elegendõleg meg vannak puhulva örökösödõ-rendszerök miatt.' L. Le Play : La reforme sociale.
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 7
7
Mert ily szempontokat az eszmék forgalma csakhamar jelszavakká csiszol, s ha a kérdés feletti elmélkedés szárnyukra kerül, a nagy eszmék izgatott zajába téved, miben a viszonyok saját természetének szava mikönnyen elhangzik. ,Calamitásnak tartá — Deák Eerencz — ha a magánviszonyok ily izgatottság pressioja alatt intéztetnek el. Ilyenkor a jogtalanul károsodott magánpolgár szava gyengébb, semhogy az izgatottság zaján felülemelkedjék.’ De mig — utalva a franczia jogtörténetbõl kivett példára — annyi egyes, annyi család jogos magánérdekének a forradalom, s a nagy diktátor oly czéljai alatt kellhet vala elgörnyednie, melyek bár a politikai történet itélõszéke elõtt meg se állanának, de mindenesetre komolyak voltak : addig a jelszavak oly szempontok kedveért némitgatják a magánviszonyok természetének s a jogtörténeti elõzményeknek saját javallását, milyek pusztán e szavakban, de valósággal nem is léteznek. S ezért az örökjogi alkotás s irodalom méltatásánál elsõ figyelmet érdemel: mily módon, mely mérték szerint bánik a szélesebb szempontokkal ? Mely részbõl az öröklött s szerzett vagyon kérdésében saját legújabb alkotásaink s irodalmunk felett sem lehet érdektelen pillantást vetni ily felirás alatt : I. A JELSZAVAK. Vissza kell térni az 1. Országbirói értekezlethez. Erre azok, kik az ideiglenes törvénykezési szabályokban azzal hogy a törvényes örökösödés az öröklött s szerzett vagyon különbségére alapittatik, egyet nem értenek, többszörösen róttak reá oly hibákat, milyekbe bizon, ha állanak az örökjog szabadságának im kijelölt következései, mi könnyen beléeshetni. Rá rótták, hogy a nemzeti önállóság tudatának túlságosan hódol vala, indokul véve bizonyos nemzeti genius-t; hogy az örökjog inditó két fogalma, egyéniség s családiság iránt ábrándba téved magyar családiság-ot hangoztatva ; hogy az örökösödés elvei társadalmi és gazdasági elhatását vakmerõen követve, megbotol vala annak hitében, mintha magyar családok, magyar nemzetiség birtokának megóvására ági örökösödés alkalmatos volna. ,A nemzeti genius követelménye — irja Teleszky — az õsi magyar családi birtok idegen kézre jutásának meggátlása, az országbirói értekezlet tanácskozmányi jegyzõkönyveinek azon részén,
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 8
8
mely az örökösödés szabályozását tárgyazza, veres fonálként huzódik keresztül, — a nélkül, hogy ezeken felül valami más belsõ indokát látnók hangoztatva annak, hogy az ági örökösödés életbe léptettessék.' Ilyesmi ,inditotta — Katona szerint is — tárgyi érvek hiányában e tisztes gyülekezetet ezen egész horderejében alig sejtett elv elfogadására.' Szóval : hogy az értekezletet jelszavak, s nem egyéb vezette volna. S e hibát elõbbi szerzõ menti ugyan azzal, ,hogy az értekezlet a politikai helyzet kényszerének súlya alatt állott, s a benne részt vett jeles magyar jogászok nem annyira elfogulatlan egyéni nézetöknek, mint a közjogi tekintetek által dominált akkori közvéleménynek adtak kifejezést,’ mig másik könnyebben elitéli : ez azonban a tárgy szempontjából meglehetõsen közömbös, miután maguk. sem az egyének, vagy a gyülekezet vétkét, hanem az alkototta intézmény eredendõ bûnét nyomozzák. De sajátságos, hogy egyikök sem ott keresi ez intézmény eredendõ okait, a hol kellene ; még sajátságosabb, hogy mindketten, sõt az 5., 6. számu mûvek szerzõje is, egyazon olyan helyrõl veszik, a honnan nem kellene. S ez már a tárgy szempontjából sem lehetvén közömbös, érdemes egy szóra. Az ideiglenes törvénykezési szabályok azon szakaszai, melyek az ági örökösödést tárgyazzák, azon különvéleménybõl kerültek, melybõl az alválasztmány javaslatával az ösmeretes közvetitõ inditvány az egész anyagi részt egybeölté; az I. rész 9—12. §§-ai csaknem utolsó szóig meg is felelnek a különvélemény 7. és 8. szakaszának. S ha okról okozatról a szó, nyilván e különvéleménynek köszöni létét az, a mi máskülönben az értekezlet javaslatába nem kerül vala. E különvélemény benyujtója negyedmagával, de tudnivalólag szerzõje Horváth Boldizsár volt, ki a közvetitõ inditványt is jegyzé. Nem mondhatni ugyan, hogy javaslatát nem maga az értekezlet, hanem az ajánló bizottság vagy szerkesztõ tagja hozta légyen, s valószinü, hogy az öröklött s szerzett vagyon különbségén füzni odább nemzeti örökjogunkat, másnak is eszébe jutott volna. De mert a történtekrõl s nem a történhetettrõl a szó, ha már személyek nyilatkozatából deritgeti valaki ági örökösödésünk történeti szülõokát, bizonyos : hogy ennek világát nem azon egyes tagok nyilatkozata veti, kik a tanácskozás során az idõ rövidségéhez mérten s hogy épen pártoló szavazatukat okadatolják, egy-egy inditó okot közreszakasztának, hanem legelsõleg ama különvélemény szerzõjeé; mert õ az, kiben az eszme tettleges fogantás erejére fejlett. Nem követhetni tehát a 3., 5., 6. és 7. számu mûvek szerzõit, kik e különvé-
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 9
9
lemény szó szóllójának elõterjesztésit emlitetlen hagyva, az értekezlet egyik tagjának Tóth Lõrincznek következõ nyilatkozatából jelölik e szülõ okokat. Mely nyilatkozatot már ezért is ide kell iktatni : ,Teljes szivembõl pártolom mindazt, a mi a magyar örökösödési jognak szellemét, a nemzet geniusát védi és fentartja, s ismétlem, mentsen isten oly törvénytõl, mely a nemzet geniusával oly kirivóan ellenkezik, mint a német örökösödési törvény, különösen p. o. annak gyülölt 737. §-a. A nemzet vérébe átment ezredéves institutiokat milyen a magyar örökösödési törvényben kifejezett családiságnak, család rendszernek elve : »paterna paternis materna maternis« elv stb. nem lehet oly könynyen kiirtani a nemzet simpathiájából s jogéletébõl, mint azt az austriai ministerium szokása szerint erõszakosan rögtönözve tenni akarta.’ ,Különösen bántó az osztrák törvényben a 737. §., mely szerint ha az egyik szülõ meghalt, a másikra megy át az egész öröklés és ennek maradékaira. Ebbõl a legnagyobb képtelenségek jönnek ki ; p. o. egy õs magyar család leánya férjhez megy egy külföldi katonatiszthez, lesz gyermeke, ez örökösödik meghalt anyjának õsi jószágában, a gyermek meg is hal ; a német örökösödési törvény szerint a jószág átmegy a gyermekrõl külföldi atyjára ; ez most elvesz egy másik idegen nõt, ettõl ismét lesznek gyermekei, s az õsmagyar családnak századokon át birt vagyona végkép idegen kezekre, azon gyermekek kezére jut, kiknek neve a legnagyobb disharmoniában van az õs magyar család nevével.’ ,Nem akarok több részletbe bocsátkozni s bõvebben indokolni, hogy az ausztriai örökösödési törvény a magyar nemzet elõtt méltán gyülöletes, és én ezen gyülöletes ausztriai törvénynek leggyülöletesebb részét nem akarnám fentartani, s nem akarnám, hogy a magyar kir. curia ezen gyülöletes törvény szerint itéljen.’
Igy idéztetik e nyilatkozat a 7-ik mûben, mig a 3. csak a közbelsõ pontot közli. De bárki vitathassa maga számára annak érdemét, mit Zlinszky feljegyez, ,hogy midõn ezen Tóth Lõrincz által az országbirói értekezleten felhozott s dr. Wenzel Gusztáv által a jogászgyülésen is felemlitett eset a magyar jogászok közt is elterjedt, az épen élcz tárgyává is vált,' e felett nyugodtan tovább mehetni. Casuistikába széledõ érvelésnek mindig megvan a maga másik; ha még oly gyenge vége is. Ezt ellenérvül forditani, vagy élczczé faragni, ritkán nehéz, de rendesen olcsó feladat. Kivált ez, az idézett nyilatkozat ellenében, még annak utána is, hogy késõbb ugyane példát Wenzel tanár szintén érvül használá az ági örökösödés mellett. Mert ha eleve is nehéz egy országbirói értekezletrõl elhinni, ,hogy — mint a 3. mû szerint — alapos a gyanu, miszerint ezen példa hatása alatt fogadta el a visszaháramlást,’ vagy mit Teleszky ír, hogy ott e példa, ,döntõ szerepet játszott,’ s ezért nem feltétlenül élvezetes Vajkay élcze ,azon eredeti kisérletek’-rõl sem, ,melyekre az országbirói értekezletet, a csábitó katonatisztek kecseit túlbecsülõ
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 10
10
félelem inditá’: abban, hogy e példa s az ági örökösödés közt szülõ ok s okozat kapcsa forogna, még jobban kell kételkedni azok folytán, mik az értekezlet e részbeli mûködése felõl feljegyezvék.1) S meggyõzõdni az ellenkezõrõl e feljegyzéseket nagyjából lapozgatva is. Saját indokolása nincs ugyan ama különvéleménynek, melybõl az ági örökösödés az értekezlet javaslatába került. De tudni, hogy a végrendeleti jogosultságot is az öröklött s szerzett vagyon különféleségéhez mérte volna akképen, hogy leszármazó örökösök létében a végrendelet csak a szerzett javakra leend vala érvényes. S jelzik kiindulását bevezetõ szavai, mik szerint : ,A magyar öröklési törvények visszaállittatnak ; mindazáltal az õsiség eltörlése folytán s a jogegyenlõség elve által igényelt következõ pótlásokkal.' S a beszédnek, melylyel e különvéleményt szerzõje indoklá, ilyetén az eszmemenete. Szivesen csatlakozott volna azon másik különvéleményhez, melynek értelmében a magyar törvények minden megjegyzés nélkül lennének visszaállitandók. De e törvényeken az 1848: XV. tcz. az által, hogy az õsiséget eltörlé, hézagot ejtett. Ezt be kell tölteni, különben a régi törvények alkalmazása e törvényczikkbe s a jogegyenlõség elvébe ütközhetnék. E betöltést vállalja magára különjavaslata. Vezéreszméje kettõ. ,1. A magyar öröklési törvényeket visszaállitjuk azon pontig, melyen túl az õsiség uralma s bonyodalmai kezdõdnek ; 2. a magyar öröklési rendnek különbözõ osztályok szerinti eltéréseit egy közös szabályban összpontositjuk. Igy a magyar törvények visszaállitása, elhagyásával az õsiség kifolyását képezõ intézkedéseknek egyszerûen az 1848: XV. tcz. effectuatiója ; egyik vagy másik öröklési rend közössé tétele pedig ott, a hol ezek az osztályok szerint különbözõk voltak, ismét semmi más mint emanatiója az 1848-iki törvényhozás szellemének, emanatiója a jogegyenlõség elvének.' E két vezérelv nyomán legfõbb kérdés csak az: miben állott a tulajdonképeni õsiség? Ennek definitióját a törvénykönyvben hiába keresvén, a gyakorlati következményekbõl kell meritenünk. S ezek kétfelé utalnak. Egyik alapköve az õsiségnek az elidegenithetlenség ; ez ellenkezik a mai kor szellemével, a hitel s birtok biztonságaival. Másik a családiság, mint a javak visszaszállásának elvont gondolata; ez nem ellenkezik a kor szellemével. ,Megtartván tehát az õsiség intézményébõl azt, a mi a családiság eszméjével rokon, ellen) L. Az országbirói értekezletet a törvénykezés tárgyában. Közli Ráth György, országbirói elnöki titkár és az értekezlet jegyzõje. Pest, 1861. Két kötet. 1
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 11
11
ben föladva belõle mindent, mi a közhitellel és birtokbiztonsággal ellenkezésben áll, teljesen megfelelünk a: föladatnak nemcsak, sõt azon vezéreszmének is, mely az 1848: XV. tczikk alkotói elõtt lebegett, a kik az õsiség eltörlésében a közhitel és jogbiztonság szempontjából indultak ki.' Hason felfogást, de szabatosabban, tüntet fel, a közvetitõ javaslat. indoklása. Érdemes is kivonatilag közölni. ‚Mielõtt alólirt bizottmány az öröklési rendre vonatkozó javaslatát elõterjesztené, szükségesnek látja az általa elfoglalt kiindulási pontot és vezérelveket röviden elõsorolni. ‚Tagadhatatlan, hogy az egész magyar öröklési rendszer az õsiség elvén alapult, s igy az 1848: XV. tcz. az õsiség eltörlése által, azon oly hézagot ejtett, melyet pótolni, kiegésziteni okvetetlenül szükséges. ,Hogy a magyar öröklési rendszerben támadt hézag olykép pótoltassék, miszerint egyrészrõl az 1848 : XV. tvczikk czélja meg ne hiusuljon, másrészrõl azonban a magyar öröklési rendszernek alapvonásai, s annak a nemzet geniusából folyó sajátságai megóvassanak : elsõ teendõnknek tartottuk az 1848 : XV. tvczikk horderejét kimérni. ‚Annyi bizonyosnak látszik, hogy a törvényhozó a törvény alkotásában a közhitel szempontjából indult ki. De vajjon azon országgyülés, melynek föladatául egy új öröklési rendszer megállapítása kitûzve volt, azt merõben új alapra fektette volna-e ? nem tudhatjuk ; de miután a nm. tanácskozmánynak hivatása nem abban áll, hogy a törvényhozási jog körébe avatkoznék, s annak eljárását megelõzze : föladatunkat ugy fogjuk föl, hogy az átmeneti intézkedésekben az 1848: XV. tcz. horderején túlterjeszkednünk nem lehet, s egyelõre csak azon oknak és czélnak kell megfelelnünk, mely az 1848. törvényhozók szemei elõtt lebegett. Ez ok és czél pedig a jog- és birtokbiztonság s a közhitel megóvása.' ,S ugy hiszszük, hogy ha a szabad rendelkezési jognak korlátozása megszüntetik, s ez által a birtokforgalom biztonságának nehézségei elhárittatnak : a föladat megoldása sikerült, és tovább haladni az õsiség eltörlésében fölösleges, minthogy végrendelkezés hiányában a birtok visszaháramlása azokról, a kiktõl származott, egy harmadiknak jogaival semmi összeütközésbe nem jõ, mihelyt az az élõk közti jogcselekményekre ki nem hat, épen oly kevéssé mint bármely más törvényhozás öröklési rendszere, melynek értelmében az illetõ örökösök öröklési joga csak az örökhagyó halálával nyilik meg. A különbség e tekintetben az osztrák s a magyar öröklési rendszer közt csak abban áll : hogy amaz a vagyont, tekintet nélkül annak eredetére, viszi át egyik vagy másik örökösre, mig ellenben a magyar a családiság fogalmának vezérfonalát követve, azoknak adja vissza, a kiktõl az származott ; de itt és ott a vagyonra nézve semmi joguk az illetõ örökösöknek nincs, addig a mig az örökhagyó él. ,Mindezeknél fogva alólirt bizottmány azon meggyõzõdésre jött, miszerint a magyar öröklési rendszeren az 1848: XV. tcz. által ejtett hézagot be lehet tölteni a nélkül, hogy e czélra az osztrák polg. tkvben foglalt öröklési rend okvetlenül fentartandó lenne, a nélkül továbbá, hogy egy egészen új öröklési rendszer kidolgozása szükségeltetnék. Meggyõzõdött a bizottmány arról, mikép a régi magyar
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 12
12 öröklési törvények visszaállithatók nem ugyan egész terjedelmükben, hanem oly módositásokkal, a melyek annak lényegét, sajátlagos alapvonásait érintetlenül hagyják, egyszersmind azonban a jog- és - birtokbiztonsággal s a közhitellel teljesen megférhetõvé teszik. ,Az itt elsorolt vezérelveket, továbbá azon szempontot, hogy a mennyiben a magyar öröklési rend szabályai a különbözõ osztályok szerint eltérõk voltak, ezek most a jogegyenlõség elvéhez képest egy közös szabályban összpontosittassanak, tartá szemei elõtt az alulirt bizottmány.'
S ugyane felfogás, mely kikülönböztetve a régi magyar jogból az õsi vagyon elidegenithetetlenségét, ezt mint az 1848: XV. tczikkbe ütközõt eltörlöttnek, magát az águlszállást ellenben öröklés rendeül érintetlen fenlevõnek s fennállhatónak vallá, min csak a törvényhozás változtathat : kicsillámlik igen nagy részébõl a tanácskozás során váltott nyilatkozatoknak. Visszatükrözi azon beszéd egyéb része is, melynek idézett pontjain a gáncs horgonyt vetett. S teljes összefüggése szerint még az is, hogy ez egy pártoló szavazat találta volna döntõ indokát ama bizonyos példában, kétségesebb annál : mikép ez elhatározást szintén a jogfolytonosság tekintete adta. De a jogfolytonosság e döntõ tekintete mellõl kár volna figyelmen kivül hagyni azon magasabb szempontokat, melyek már az értekezleten szép szólamokba öltözködve, nemcsak meglatolt értelmökben, hanem jelszavak odavetett értékével is forogtak. Maga az átöltött különvélemény szerzõje nem volt ment a régi törvény pártolásának azon indokától, ,mivel ezekben a nemzetiségre nézve mindenesetre több biztositék rejlett, mint a német öröklési törvényekben'; értvén emez alatt az osztrákot. S az ugyanõ jegyzette közvetitõ javaslat indokolása erõsen fûszeres már a ,nemzet géniusának s a magyar öröklési rendszer innen folyó sajátságainak’ hangoztatásától, mely geniustól az osztrák törvény élesen elütõnek látszik, ugy, hogy ez ,a magyar érzületet, a családiság fogalmát, mely a magyarnak jelleméhez tapadt, oly érzékenyen sérti.’ S sok egyébként alapos nyilatkozat nem veté meg az ily jelszavak dúsabb cziczomáját sem. Lehetne ezt szépitgetni, mondva, hogy ily szólamokat a fõbbek tán csak a gyöngébbek s az ezeknél is feszültebb közvélemény kedvéért bocsátanak vala ki. De kár volna, s nem is kell, mert nem az egyesek jogi felfogásának értékérõl, hanem e jelszavak befolyásáról a tárgy szempontjából a szó. E részbõl pedig felette ajánlatos, több csengést s kevesebb érczet nem látni bennök, mint a mely arányban valósággal polyvájok a maghoz áll. Teleszky ugyan kimutatta, s az önálló buvárkodásnak e téren megbecsülhetlen kincseivel okadatolja,
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 13
13
mikép annak gondolata, mintha az ági örökösödés nemzetünk geniusának sajátsága volna, önámitás, nem egyéb ; mert nem az osztrák öröklés, hanem ép az ági elszállás voltaképen a germán fogantás. Kifejti, mily félszeg, magyar családisággal, magyar családi érzülettel saját nemzeti fogalomként dobálózni. De ugy látszik, e buvárlatra kevésbbé szorultak rá azok, kik az értekezletet félre nem értik, mint jobban, kik egyes kitételeitõl túlságnak esnek. Mert ne tudta légyen senki, mikép az õsiséget ,nem Etelközbõl hozták', nem tünik ki, hogy az ági örökösödést valami nemzeti sugalom kedvéért létrehozni igyekeznének vala, hanem csak annyi, mikép hivatásukul a magyar törvények életbeléptetését tekintvén, oda nyilatkozának, hogy e törvényben s e törvénybõl ez örökösödés fennáll, mert nem ez az, mit az 1848 : .XV. t -czikk eltöröl. Ezen fenlévõnek tekintett öröklési rend sajátságát kell érteni nemzeti genius alatt, midõn a közvetitõ javaslat indoklása az osztrák törvény ellenébe állitja azért, nehogy mint sokaktól, az osztrák öröklési rend életbenhagyása a magyar törvény visszaállitása elvével megférõnek tartathatnék. A szólás mindenesetre fellengzõ, mely részint elkapatás, részint félreértés veszedelmét rejté. Utóbbi kivált az irodalomban következék be, mert fõfélreértésül jelölhetni azon feltevést, mintha az országbirói értekezlet a nemzeti genius fellengzõ szárnyain a kor szellemétõl az õsiség odvába hátraszállva, itt ütötte volna fel álláspontját. Szem elõl tévesztése ez annak, mikép e szólás eredeti magva ártalmatlan is, igaz is volt. Egyrészt, a menynyiben a jogfolytonosság tekintetének egyik se árt, se használ jelölõjeként ezt mindenben uralta. De meg, egy nemzet bár idegenbõl ojtott, de századokon éltetett intézményének szellemét nemzeti geniusul jelölni, túlzásnak alig tekinthetõ. S ugyanez áll a családiság szólásáról. Bõvebb jelentésével adós maradt ugyan az értekezlet, de ez sem terelé új intézményt alkotnia, hanem uralta jelölõként a jogfolytonosság álláspontját. S ily szerepében hasonlag ártalmatlan, sõt igaz lehetett. Mert külön-külön örökösödõ elveket a családiság más-más szellemébõl származtatni elvileg nem hibás, s ezért szemközt az osztrákkal magyarnak jelölni azt, mi a magyar törvény elveiben nyilvánul, alkalmatos lehet. Nem mindenben áll ugyanez azon harmadik szélesebb tekintetre, melylyel az értekezleten a kérdésben találkozni. A családi vagyon megóvásának s a nemzetiség éltetésének ezzel kapcsolt gondolata szintén szolgálta ugyan a jogfolytonosság tekintetét, melynek jó eredményeül tartatott ; s e szerepében ártalmatlan is volt. De igazsá-
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 14
14
gában volt némi tévedés. Úgy látszik az értekezleten csakugyan sokat tartottak az ági örökösödésrõl a részben, hogy a magyar birtokos családokat, ,melyek a historiát tovább füzték’, birtokukban megóvandja. E hitet az õsi elszállás történeti czéljának és következéseinek felösmerése szülte, mihez azon hézagot, melyet e következéseken az elidegenithetõség elve ejtendett, nem eléggé vetik vala hozzá. Teleszky szerint maga az õsiség sem lett volna e részbõl alkalmatos; mit a hitbizománynak törvényileg felösmert szüksége tanusitana. (1687: IX. t.-cz. bev.) Ebben is van némi tévedés ; mert lehet valami alkalmatos, holott más valami még alkalmatosabb. De vajjon abban, hogy ‚ily tekintet ma már a törvényhozási intézkedés jogos alapjául nem szolgálhat, mert a jogegyenlõség századának inkább feladata, hogy a családnak, mint ilyennek hajdani befolyására visszavezethetõ némely még létezõ kinövéseket ostorozzon, semhogy e befolyás fentartásának módozatát istápolja’ neki van-e igaza, avagy tán Zlinszkynek, ki szerint ,minden igyekezetünket, minden törekvéseinket abban kell összpontositanunk, hogy a magyar földet magyarok kezében tartsuk meg, s ennek elérése végett a sajátlagos helyzet által indokolt különleges intézményektõl sem szabad visszariadnunk': e kérdés már jobban politikai, semhogy ily elvi éleivel az örökjogba tartozhatna. De elvi ellentéteket a valóság semleges tere gyakran k tud egyenliteni ; s ha ki találna tünni, hogy ági örökösödéssel sem ily módozat nem istápoltatik, sem vele földet kézben tartani nem lehet, ama kétféle politikai czélpont is elvesztené jelentõségét. S ezért fõbb dolog az, vajjon haladtunk e ezen valóság terén az országbirói értekezlet óta, ki van-e mérve, mitõl meddig tévedt e gyülekezet? Hogy erre mi a felelet, röviden el fog válhatni Abban, hogy mikép viszonylik az ági örökösödés a családok birtokának megóvásához, egyre hiányzik még a megállapodás. Teleszky szerint ‚ilyetén törvényes örökösödési rend által egymagában véve a szándékolt eredmény, még ha jogosult volna is, nem lenne elérhetõ.’ De ezt igy egymagában véve Zlinszky sem véli, bár azért eldobandó eszköznek sem tartja. Az országbirói értekezlet még kevésbbé tartotta, ám annyira még sem ment, hogy tudni lehetne, hova szól Vajkay azon figyelmeztetése : ,ne ámitsuk magunkat azzal, hogy az élõk közötti rendelkezési jogosultság korlátozásainak felelevenitése nélkül, egyedül az ági örökösödés béna intézményével a vagyon családi jellegét fentarthatjuk!’ Mindez nyilván túlságok felé verdes, minek oka jó rendin ama ,szándékolt eredmény’ felfuvása. Méltán panaszkodik is Zlinszky
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 15
15
azon ellenes érvelésre, mely szerint ,ha oly nagy súlyt fektetünk a családok fentartására, s illetve czélul ezt tûzzük ki, miért nem választjuk a legczélravezetõbb eszközt és miért nem állitjuk helyre az õsiséget minden következményeivel?’ E módszernek csakugyan kárát vallja az águlszállás elhatásának kérdése, mely sokkal egyszerübb, semhogy meg ne egyezhetnének benne azok is, kik az elhatás fel vagy fel nem használásában politikailag szerte vélekednek. S egygyel mindjárt megfogyandhattak azon pontok, melyekre a megállapodás kövét rátehetnie, az amugy is túlszéledt vitának bizony jól eshetnék. Ily túlszéledést az eszmecsere egyéb szálain is lesz még alkalom észlelni. S ennek egyik okát is mindjárt szabad lesz idevenni. Mert e ponton már is látni, mikép ez ok nem egyéb azon ösmeretes feltevésnél, mintha az értekezlet az örökösödést egyenesen a jelszavakhoz, s fõleg a családi vagyon megóvásának czéljához mérte volna. S már ennyibõl üdvösebb leendett szemmeltartása annak, hogy bármekkorát tévedtenek itt ez elhatás mértékén, bármily jól eshetett nemzeti genius és magyar családiság visszhangját érteniök ama sajátságokban, miket a régi törvénybõl a maiba átojtani igyekeznek vala : maga ez igyekezet s a karján águlszállássá átfogant öröklési rendünk, a maga valóságos szülõokát nem birja sem ama tévedésben, sem e jelszavak csalóka képeiben, hanem a jogfolytonosság tekintetében. S lehet e tekintet gyümölcsét nagyjában rosznak, részleteiben még roszabbnak tartani ; hisz a kérdés nagy és nehéz. Sokféle lehet az itélet a felett, illeti-e elösme,rés e tekintetet. De mert jogunk tovább alkotásában a tabula rasatól azok is idegenkednek, kik az ági örökösödést kárhoztatják, ez ellennézetek felett kétségtelen, mikép az intézmény történeti igaz okának szemmeltartása lényeges dolog. S igy lényeges dologban lát balra az a felfogás, mely a jogfolytonosság tekintete elõl szemet hunyva, ez okot meddõ czélokban, puszta jelszavakban keresi. Pedig ily félreértés tudományos tárgyaláson tovább tovább szokott gyürüzni. S ez lehet egyik oka annak, ha az eszmecserének el kellett térnie azon uttól, melyre ama valóságos történeti alap utalni látszik. Álljon itt e feltevés valóságul. De elõbb ösmerni kell az irányt, a mint s a mit benne nehéz helyeselni, hogy könnyebb legyen kiemelni, mi volna jó hozzá vagy helyébe, hogy helyeselni lehetne. S itt elsõ sorban azt a részt illeti figyelem, mely az értekezlet mûvét megtámadja, mert ennek köszöni újabb életét az eszmecsere.
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 16
16
Mellõzhetni e részbõl egy mindjárt 1862-ben közzétett dolgozatot, melyrõl Zlinszky azt jegyzi fel, hogy ,az õsi szerzeményes vagyon közötti különbség s illetve az ági örökösödés létesitését a hübérrendszer kifolyásának tekinti, s a minthogy amaz eltöröltetett, ennek eltörlését a dolog természetébõl folyó következésnek tartja.’1) E szavak rég elhangzottak volt már, mikor az eszmecsere újabban megindult. S Teleszky Istváné az érdem, hogy az 1871-iki jogászgyülésen be.nyujtott inditványával, nemcsak e gyülés ebbeli tárgyalására s e részben a 2. számu szemlére, hanem, ha minden sejtelem nem csal, közvetve azon pályakérdésre is alapot szolgáltat, melynek megoldásában ugyancsak fényes része van, s melynek másik termékérõl elösmerõleg emlékezni volt s lesz még alkalom. A meggyõzõdés minden erejével felesküdt ellenese õ ugyan az ági örökösödésnek. S hozhatja a következés, hogy a jogászgyülés õ idézte igéje maholnap testté válik törvényhozásilag. De nem foghatják herosztrátesinek tartani e munkálkodást azok sem, kik az elhamvasztandott intézményt megsiratják. Mert legyen az ige igaz vagy hamis, eszmecserét kelteni a felett, a mi nem kétségtelen, bizonyára jó volt, s csak jó lehet. S ezt egyedül fogná tagadni az a vélemény, mely szerint e kérdést fejtegetni ,porverés' s nem egyéb.2) Mert lehetnek ugyan ama Tanulmányok olvasói, kik e nézetnek egészen ellent sem mondanának. De ily hozzájárulás mindig korlátját lelné, a római jogász szavaiban : qua ratio autem magis speciosa videtur, quam recta. S ági örökösödés ellenes újabb eszmecserébõl mindenekelõtt figyelmet érdemel 2. Az 1871. évi jogászgyülés.3) Jogászgyüléseink hivatásával bizonyára tisztában valának azok, kik ez eszmét tettre segitették. E hivatás felõl nem is nehéz tisztába jönni. S tán nem barátja a haladásnak, ki e gyüléseket szivesen nem látná. Mert egyet lehet érteni a 2. számu szemlével, ,hogy jól szervezett s feladatukban buzgó ügyszeretettel eljáró ily jogászgyülések legtöbb sikerrel fogják elõmozdithatni a törvényhozás nehéz feladatainak megoldását a jogreform sokágu utain.’ S ,ha e gyülések jól 1 ) Örökösödési törvényeink multja és jövõje. Irta Szokolay István. Törvényszéki csarnok 1862. 2 ) L. e véleményt az 5. számu mûben 121. s 122. lap. 3 ) L. A Magyar Jogászgyülés évkönyve 1871. évre. Pest, 1872.
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 17
17
szervezvék, ha szabályaik, melyek szerint eljárnak, inditványoznak, tanácskoznak, czélszerüek, ha feladatukat helyesen tûzik ki s tapintatosan teljesitik : tekintélyük, súlyuk, befolyásuk az eredményekre nem maradhat el, mert a nemzeti jogi öntudat valódi képviselõinek fognak tekinteni.’ Csakhogy tekintélyt, súlyt, befolyást kijelölhet hivatás, adni azonban nem adhatja. Törvényes tekintély nyomában sem jár mindig a valóságos tekintély, s még nagybiróságok sokszor nem birnak emebbõl annyit, a mennyi kivánatos lenne. Jogászgyülések hivatásos és valódi súlya között még hosszabb folyásnak kell mulni, mig a fellépés elõbb a közhelyeslés, ezzel a befolyás, mindennek karján végül a jó gyümölcsök próbáját megállandotta. Ennyibõl méltán irhatá e szemle az elsõ két jogászgyülés felõl, mikép ‚minden elõszeretet mellett ezen üdvös kezdeményezés iránt, lehetetlen még azt állitani, hogy már most teljesen megfeleltek ama nagy czélnak, melyre hivatvák, hogy t. i. a hazai jogi közvélemény valódi képviselõinek tekintethessenek, s mint ilyenek a törvényhozásra s kormányra is erõsebb hatást gyakorolhassanak.’ Ezért szabad, sõt kell még e gyülés fellépését a nyomaték külön-külön mértékén venni egyes tárgyanként s azon körülményekhez képest, melyek egy-egy nyilatkozványának bölcsején saját figyelemre érdemesek. És csakugyan a második magyar jogászgyülés azon nyilatkozata iránt, melynek az öröklött s szerzett vagyon különbsége ellen támadó (2-ik) pontját már legeslegelõl lehetett idézni, nem egyezõk a vélemények. Az már nem csoda, ha ez elágazás idomul azon álláspontok szerint, melyek között a tárgy érdemén oszol a vélekedés. De ez eltérést csak tovább fenheté a kijelentés 1-sõ pontja, mely ez újitás kiváltságos sürgõsségét kimondja azzal : könyv
Hogy a törvényes örökösödés, be nem várva a magyar magánjogi törvénymegalkotását és életbeléptetését, külön törvény által akkép szabályozandó,
hogy az új szabályzat a törvénykönyvbe felvétethessék.
Igy mindjárt e szemle ,elhamarkodottnak tartja ez enunciatumot', s nem hivé, ,hogy e kérdés már annyira érett volna hazánkban, hogy elvi kijelentés tárgyává tétethetnék’ ; mig a 3. számu mû szerint abban, ,hogy az eddigi jogászgyülés Magyarország jogi közvéleményének nem tekinthetõ, a közel jövõ fogja õt legkézzelfoghatóbban megczáfolni.’ Már a 7. számu mû ,a sokak által. nem eléggé méltányolt jogászgyülések súlypontját, nem annak határozataiban keresi ; mégis akkor, midõn valamely nemzet jogérzetérõl van szó, e nemzet jogászainak nyilatkozatát súlynélkülinek tekinteni nem Zsögöd: Öröklött s szerzett vagyon.
2
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 18
18
lehet; mert tagadhatatlan, hogy õk is a nemzet fiai, s mert hivatásuknál fogva nekik a valódi nemzeti jogérzetet leginkább van alkalmuk észlelni, kipuhatolni s annak horderejét mérlegelni.’ E valódi nemzeti jogérzetet alább élesebben el kell még különíteni a jogi közvéleménytõl, mely ime amannak mintegy csak észlelõjeül jelöltetik. De mig e köteles alkalmazkodásból ez a mû sokat, sõt mindent kész elengedni, a 8. számu mû már szigoruan követeli, hogy ,a törvényhozó feladata nem, s különösen az örökösödési jog szabályozásánál nem feladata, a jogászközönség érzületét emelni törvényerõre ; a jogászközönség hivatása rendszerint teremteni, vagy helyesebben feltalálni a rendszert abban, mit a közérzület törvénynek óhajt.’ Annyi bizonyos, hogy a második magyar jogászgyülés e nyilatkozata felett összecsapott az idõ. Az élet kereke fordult egyet, nagy baj feledteti a kisebbet, s sok minden lõn nem sürgõssé, mi akkoriban égetõnek látszék. Hova tovább élesebben ötlik szembe amaz évek termékein az idõ bélyege, s tudni, hogy ettõl mozgalmak maradnak legkevésbé illetetlen. Jogászgyüléseknek tán természetében a szükség, mozgalmaktól venniök kölcsön némi éltetõszert, s kivált állhat ez keletkezõfélben. Mert nálunk e gyüléseknek csakugyan mozgalomnyi áradatuk volt, minek legjobb tanujele a következett csillapulás. E hamaros fel- és szinte ellobbanást, nem épen roszra, jóra is foghatja visszavezetni annak idején az emlékezés s e vegyületben alkalmasint tárul majd képe némi nemzeti geniusnak ,e sokat gunyolt geniusnak’ — irja a 2. szemle — a szalmatüzben. Mégis alsóbbrendûnek látszik ez ok, az országos viszonyok apálya s dagálya mellett, mert ez az, minek szárnyán a jogászgyülés nevekedett s csillapult. Pedig e mozgalomszerüséget inkább szükséges rosznak, semmint jónak lehet tartani, mert a jogfejlesztés igaz módjával nem egyez. Országos törekvések, mozgalmak pillanatnyi súlyától örök erõt vehetnek, de a törvényes örökösödés szabályozása tárgyában annál kevesebbet nyom a sürgõsségi nyilatkozat, mentõl szorosabb az összefüggés, melyet közte s az akkori észjárás mintegy általán rohamossága közt nem volna nehéz bõvebben okadatolni. S a viszonosság ez általános szellem s az e tárgybeli fellépés közt az, mely a nyilatkozat 2-ik pontja nyomatékát elsõ sorban szintén lohasztja. Mint minden mozgalomnak, a jogászgyülésnek meg valának a maga fõigazságai, melyek jelszavak varázs szerepére hivattak. Haladás, kor igényei, igazságszolgáltatás európai színvonala, jogegyenlõség : bõvebb változatban is csengének, s ez ellen szüksé-
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 19
19
ges rosz gyanánt elvileg nem vethetni. De e jelszavak jobban szervezés dolgául illenek, semmint tárgyi hatalomra. Mintegy alaphangként, mintegy ütemként alattomban kell értetõdniök, mert fenhanguk kezdetlegességére vall a tárgyi fellépésnek, mi a mérlegelést aztán jobban a didaktika, semmint jogalkotás szempontjára utalja. Elõbbi szemponttól a 7. számu mû sem áll egészen távol, de azért e jelszavak futó figyelemre annál inkább érdemesek, mivel nyomuk a késõbbi irodalmon is meglátszik. Az inditványt magát kár e részbõl tüzetesebben szétszedni, miután a 7. számu mûvel bámulatosan meg van már haladva. De az uralgó jelszavak segitségül vételét röviden észrevenni, midõn az ági öröklés ,a jogtudomány elvi szempontjából tarthatatlan’-nak ,a régi törvények s új elvek oly szerencsétlen házasságának, melyet fentartani törvényhozási bûn lenne’ ,az õsiség életre galvanizálásának, az õsiségi elvek merev életbeléptetésének' jelöltetik. Ennek ugyan, egy águlhív vélemény, az inditványnál szélesebb tárgyi alapon, ellene szegült, azonban egy-egy pártoló vélemény részérõl a ,kor igényeiben s újabb jogfejlõdésünkben’ e kárhozat egyszerüen megalapultnak látszott. S következett a tanácskozás. Az ági öröklés azonosittatott õsiséggel, hûbérrel, — eltörlése haladással, jogegyenlõséggel stb. Nem lehet kételkedni, hogy az águlellenes álláspont a jogászgyülés általános jelszavai karján érte gyõzelmét, mert sem az inditvány, sem a vélemények, sem a tanácskozás, sem mindez együttvéve nem látszik elegendõnek ez álláspont tárgyi megállapitására. Egyes nézetek mély szakavatottságra támaszkodhatának, de eszmék szélesebb meggyökerezésének megvannak a maga feltételei. E feltételeket az irodalom nyujtja, s egyéb kérdéseken, ha nem a hazaiban, meg vannak a külföldi irodalomban. De ez a kérdés külföldön nem vitattatik, a hazai irodalomban pedig épen águlellenes részt csak ezóta fejlik. Ez águlellenes irodalom egyre kiváló elõszeretettel összhangoztatja álláspontját a haladással, kor igényeivel, de meg fog látszani, hogy ebbeli szerencséje azután sem teljes, a miután ez álláspont irodalmunk s jogalkotásunk számára a 7. számu mû által megteremtve, most már tárgyilag megalapitottnak tekinthetõ. És mentõl újabb a buvárlat, melyre ez összhang e mûben rászorult, annál véknyabb következés hárul a jogászgyülési nyilatkozatra, mert láttatja, hogy itt e fõigazságok jelszóként hathattak ugyan, de annak, hogy a közértelem e kérdéshez viszonyithassa, feltételei hiányzának. S e részben saját figyelmet érdemel még ez eszmecserébõl egy körülmeny. Az inditvány sarkköve 2*
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 20
20
az, hogy a törvényes örökösödést ,az örökhagyó általában vélelmezett akaratának lehetõ érvényre emelésével' kell rendezni. E tételnek az örökjog világ-elméletében mély a gyökere, s következéseit szentül fogadva, az inditványbeli egy-két példa fonalán az ági örökösödés ,tarthatatlansága’ felé némileg egyenes ut esik. Mert van abban valami, hogy ,ha az örökhagyó végrendelkezett vagy végrendelkezhetett volna, bizonyára szeretett atyjának, kedves testvérének, nem pedig a vele õsõs szüleitõl összekötött oly anyai rokonoknak hagyta volna — anyaágu — vagyonát, a kinek talán létezésérõl sem hallott semmit’. S ilyen egy-két példája karján, a vélelem elmélete biztosit ez inditvány bár fejtetlen indokainak némi kerekdedséget. De nélküle természetes, hogy ez indokok szétfoszolnak. Pedig a tárgyaláson épen ez alapot ejtették el, a nélkül, hogy körvonalai látszanának egyéb ügyü érvelésnek. Ezzel a nyilatkozat merõ érzület sugalmára sülyed. S bármily többség állana rajta, jogi közmeggyõzõdéssé ily sugalom szavazatot nem avathat, mert e forrás azon milliók tulajdona, kiknek közérzületére meg az águlhívek hivatkoznak. Jobban lehetne bizni ily szavazás jogi közmeggyõzõdéses jellegében ma már, a miután feltételeit az újabb irodalom szépeden meghozá. Kivált áll e haladás águlellenes részen, mert az águlhív nézet alapja a régi jogunkból az értekezleten s az 1. számu mûben már annak elõtte kifejlett. És e haladásban a 7. számu mûé az oroszlánrész. Mert e mû a támadás érveit az ági öröklés minden ösmert támasztéka ellenében nemcsak elõször rakja le, hanem ez érveken a vélelem elméletébõl következetes elveket vonva, egyrészt maradandó alapot nyujt a vagyon eredete ellen, másrészt fényes segitséget további ,örökösödési jogunk törvényhozási szabályozásához’. És most e mûven a sor, s körében itt-ott 3., 5., 6. számokon. 3. Teleszky mûve.
Teleszky mûve nem oktatni készül, hanem meggyõzni. Nem is igyekszik rendszerként fejtegetõ munkának. Eleitõl végig vádlevél az öröklött s szerzett vagyon gondolata ellen. De ebben is fõvádlottja ági öröklésünk elõintézménye. ,Vérlázitó igazságtalanság’ ez, mely ,a valódi családi érzetet lábbal tiporja’. És ennek bûnlajstromában kifogyhatatlan. Nincs azon egy porczika ártatlan ; már eldõdei, õsiség, hûbér, fiágiság stb. feláldozták ,az egyén jogait a családi érdek molochjának’ ; s csak a közvélemény nyomása miatti beszámithatlanság menti
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 21
21
a komákat, hogy az országbirói értekezleten keresztvizre tartották. S denique censeo….. De mert a dologban itélet már van, jobb e mûvet felebbezésnek tekinteni. Az országbirói értekezlet itélt ugyan ; de ez itélet rosz. A jogászgyülés meg is másitja ; ez meg foganatlan. Itéljen hát a közvélemény, itéljen a törvényhozás! És innen e mû sajátságai. Kedves e mû annyiból, mennyiben eszmemenetének fonala véges végig egy : az itéleti indokok czáfolása. S az érvelés tárgyhoz kötöttségének alárendelvék tételes vonatkozásai. Ellenben fogalmakat sem nem határoz, sem nem fejteget ; s legtávolabb attól, hogy az intézmény tán fel nem tárt okai iránt maga kutasson. Ép ezért, ha a feltárt indokok felett félreértés van, ennek elsõ sorban a czáfolatra kelletett befolyással lennie. De ez áthatást külön követni, a tárgy szempontjából nem való, s nem is kell, mert többnyire maga-magától szembeötlik. ,E kérdés fejtegetését annál szükségesebbnek tekinti, mert veszedelmesnek tartaná, ha a törvényhozás e téren jelszavak, szép hangzásu szólamok után indulna el’. Pedig ilyesminél komolyabb indoka az ági örökösödésnek nincs; e mû legalább nem ösmerteti. S ezért minden törekvése abban pontosul, hogy e jelszavak iránt kiábránditson. Hogy melyek e jelszavak, tüzetesen nincs kiszemelve. Kiemelni pedig bajos, mivel kitûzött tételei nem egyszer vissza-vissza fordulnak, egymáson itt-ott átomlanak. Mentse ez a netáni félreértést. Ugy látszik mégis, e jelszavak csak négyen vannak. S a veszedelmesség fokain a mû alkalmasint következõleg sorozná : a) Legelsõ az, mely az ági örökösödésben, nemzeti kincset, mert eredeti magyar jogintézményt lát. b) Második a nemzeti geniusra, mint a nép jogérzetére hivatkozás. c) Harmadik a családi vagyon s a nemzetiség megóvásának hangoztatója. d) Negyedik az, mely ez öröklésben magyar családiságot hiresztel. E négy ponttal szembe szállania tûzetett a mû fõfeladatául, s e fokozathoz mért több-kevesebb figyelem foglalja el legnagyobb részét. Leg is jobb e pontok fonalán végig kisérni.
a) ,A magyar örökösödési jognak azon szabványát, mely az õsi, most már öröklött ági vagyonokat a szerzeményiektõl megkülönböztetvén, az elõbbiekre vonatkozólag külön örökösödési rendet állapit meg, azok, a kik jogtörténelmi adatok vizsgálásával nem foglalkoznak, eredeti magyar intézménynek, mint hangzatos jelszóval kifejezni szo-
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 22
22
kás, a magyar nemzet geniusával teljesen összeforrtnak szeretnék tekinteni’. E balhit elõszeretetet, ez elfogultságot szül. S ezt eleve el kell tenni láb alól a végett, ,hogy a kérdés eldöntésénél fõleg figyelembe veendõ tárgyi érvek súlyát biztositsuk’. De nem nehéz észrevenni, hogy e ‚tárgyi’, máskép ‚belsõ' érvek a mûben sehol meg nem jelöltetnek, bár mint még meglátszik, ilyesmiben dúsan bõvelkedik. Annál nagyobb a gondosság, mely nem sajnáltatja, oly mély, oly széles, s oly rögös történeti buvárkodás szerint szállnia szembe ama balhittel : milyen a maga nemében ritkitja ugyan pátját, a balhivõk részére mégis nyilván túlságos tisztesség. Sõt nem áll meg annak kimutatásánál, ,hogy az ági örökösödés rendszerét õseink nem teremtették, hogy azt a népvándorláskor nem hozták magukkal, hogy az nem népünk jogérzetébõl kifejlõdött jogszabály, hanem a külföldön sok helyen életben volt azonos jogszabályoknak igen helyes indokokból való recipiálása által vált sajátunkká’. Ónál-ódonabb külföldi s egyházi törvények s a mieink közti hasonlatosság fonalán okadatolja : mikép jogunk és törvényeink az orr-, fül-, szemcsonkitástól fel a legszentebb dologig a vasárnap megüléseig, idegen hajtásból élõsködnek, idegen tõn fejlõdtenek. Mindez a mûnek édes negyedénél többe van. Lehet s valószinü, hogy ebben azok is, kik jogunk ily történeti megalapitását saját tárgyokul veszik, tanulságosat lelhetnek. S a kérdés tárgyában sem sokan foghatták tudni az õsi s szerzett vagyon gondolatának azon széles elterjedését, mekkorának ez idézetek a külföld jogtörténetébõl nyomát tüntetik. Kétélü ugyan a tanulság, melyre ez elterjedtség utal, s lehetnek, a kik a mûtõl eltérve, az ági örökösödésnek inkább támaszául semmint rovására fognák irni ez adatokat. De maga e buvárlat sokat érõ marad ; s még becsesebb leendett, ha termékei szinrehozatalában hármas kivánni valót nem hagyna. Jó lett volna ez adatok fonalául a vagyon ily különbségének eredetét az európai népeknél nyomra venni, s ezt közelebb történeti s bölcselmi megalapitásával kisérni azon okoknak : melyek e jogi felfogást szemben kivált a római joggal sugalhatták. Mert a mi e részrõl a középkor országos szükségletei többnyire nyúlós keretével, ,az akkori hûbéri jellegü birtoklási viszonynyal’, itt-ott kiséreltetik, saját régi jogunk azon egyetlenegy igazságán megomlik : miszerint az adományi birtok szerzõje ivadékának magvaszakadásaiglan, esetleg századok sorára, elrendelkezheté s érdemetlen fajzatnak juttathatá azt a birtokot, mit pedig király országos czélzata az õ nemzetségének szánt. A mû jogtörténelmi vállalkozásánál fogva szembeötlõbb azonban a harmadik
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 23
23
kivánnivaló. Azon különféle jogkönyvek s törvények érvénye, mikbõl az õsi elszállással rokon szabályok idézvék, helyileg s idõ szerint külföldön sem oly ösmeretes, sõt nem oly kétségtelen, hogy kérdeni ne lehetne : hol hát az az egész ország, hol az az egész nemzet, melynek jogélete ez elveket oly átalán, rendi különbség nélkül, s annyi századon uralta volna, mint a magyar ? Erre kellett volna felelettel készülni, ha már mindenekelõtt valónak látszik amaz elõszeretetet homlokon tûzni. Mert lám e kérdést a 8. sz. mû is felveti s mert igent nem lel reá, a maga következtetését le is vonja. És igy post tot discrimina legum Barbarorum és Capitularium, kiábrándulhatnának azok, a kik az ági örökösödést ,eredeti magyar intézménynek’, de nem azok, kik csupán ,a magyar nemzet geniusával teljesen összeforrtnak szeretnék tekintetni’. S e nemzeti geniust most külön jó venni.
b) Hogy a szerep, melyet e fellengzõ szólás az országbirói értekezlet komoly mûhelyében takart, mily csekélység, már is vitatni kellett. De kün a tanácskozmányban, s még kijebb az országban királyi köntösével nagy szelet csapott, s sokan hitték s hiszik szerepét királyinak. A II. jogászgyülésig nem nagy idõ mult, már is lehamvadt volt e bibor, s a fakult álcza alól kirí vala a nagy semmi. Tréfálának is vele e gyülésen eleget. És ekkép betüje le lenne törülve a napirendrõl. Pedig kár leendett érte, mert a dologban valami mégis van. S szép e mûtõl, hogy a napirenden fentartá, leolvasztva jelentését a nemzeti iogérzületére. S midõn kitüzve a kérdést, vajjon ,igaz-e, hogy a nemzeti genius, Magyarország állampolgárainak közérzülete az ági örökösödésnek fentartását követeli, s ha ez igaz lenne is, helyeselhetõ volna e, ha a törvényhozás e követelés elõtt meghajolna’, a megfejtésen buvárkodva s elmélkedve végig megy : ez eladdig parlag uton követni érdemes s érdekes. Ugy látszik, mintha elösmerné, hogy a közérzület az ági örökösödéshez szít. De hozzá kell tenni, ez elösmerés tisztább jeleül : hogy a közérzület a maga nyerseségében szít hozzá. Mert csakis az imént szellõztetett balhit mételyének, megszokottság s tájékozatlanságnak tulajdonithat ily ragaszkodást. S nem csodálkozik ugyan, hogy ,ha a magyar embernek, a jogtörténelini fejlõdést nem ismerõ, s ilyen kérdésekben a helyesség bensõ okait fürkészni nem igen szeretõ magyar hazafinak az mondatik : ime itt van az ági örökösödés magyar intézménye, s ezzel szemben az ellentétes német örökösödési rendet tartalmazó osztrák törvény ; mondd melyiket válasz
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 24
24
tod ?’ — nyulni elõbbi után fog. Ellenben meg van gyõzõdve, hogy ha megkisértjük ‚akként felvilágositani hazánkfiait, hogy az a sokak által magyarnak tartott ági örökösödés nem Etelközbõl hozatott, s nem is a négy folyó s három bércz hazájában keletkezett, hanem germán örökösödési rendet tartalmaz; ha kimutatjuk példákkal, a fent is felhozott példákkal azon kiáltó igazságtalanságokat, melyek ez örökösödési rendszerrel karöltve járnak’: bizonynyal elfordul tõle a nemzet, mert lehet ugyan, ,hogy a nemzet egyesei között vagyunk többen az örökséget nem váró érdektelenek között is, kik azon aristokratikus jellegû örökösödési rendszernek hódolnak, mely az ági örökösödésben nyer kifejezést, de hogy ezen örökösödési rend a jogegyenlõségi eszme iránt fogékony magyar nemzet zömének közérzülete lenne’, nehéz elhinni, miután ,concrét esetek mutatják, hogy az ági örökösödés oly képtelenségre vezet, mit egy józanon gondolkozó nemzet közérzülete által támogatottnak képzelni sem lehet.’ Az eszmék ily csoportositása fejtetlen fogalmak nem kis elõlegét veszi, s ebben aligha nincs némi veszedelem a ,helyesség bensõ okait fürkészni nem igen szeretõ magyar hazafi’ számára. És óvni lehet, kötve álljon ama felhozott példáknak s concret eseteknek, mig az ellenkezõt s a 8. sz. mû e részü fejtegetését hozzá nem vetette. Emlitésre szorul még, mily kötött s az érvelés ágai szerint mily külön a szerep, mely e kérdésben a példálózást illeti. És kivált az igazságosság és igazságtalanság körül azt fog kelleni mondani, hogy kevés benne a köszönet. Mert egyik szertelenség scyllája elõl könnyen fogni meg charybdysként egy másikkal, s e meddõségbõl örökkön háládatlan iránytû az arisztokratismus s jogegyenlõség szavai, miután e helyütt nyilván markolhatatlan. De bármily hatást rejthessenek e példák, eme szavak, s az águlszállásnak ‚germán örökösödési renddel' kedvelt rokonitása a közérzület számára : éreztetni majd csak a jövõ foghatja. Addig is, s azután, magának ily jogérzületnek oly természetü a nyilvánulása, hogy értését venni, kevésbé kutatás, mint jobban bizonyos érzék dolga. S feneketlenbe nyulkál a törekvés, mely e jogérzületet adatokra bontogatva, ebbõl meggyõzni vagy meggyõzõdni szeretne. Érezni ezt a mû ebbeli buvárlatán. Bajos ime elfogadni azon megbizhatóságot, milyen az egyes végintézetek számonvételében rejlene. Állitani állithatni ugyan ellenkezõjét annak, ;miként a leszármazó örökösök nélkül s öröklött vagyon hátrahagyásával elhunyt s végrendelet tételére képesitett egyének közõl az osztrák törvény uralma alatt aránylag több oly végintézkedés történt volna, mely az ági örökösödést emelte érvényre, mint
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 25
25
a mennyi végrendelet aránylag a magyar törvény uralma alatt ellenkezõ intézkedést tartalmaz': kivált miután a bizonyitás a máskép hivõkre rovatik. De alig vélhetõ, hogy e bizonyitást akár egy, akár más részrõl elvállalnák. S ha is, porba ejtené minden látszatát azon igazság : mikép a legtöbb végrendelkezhetõ embernek ajkát lezárja a halál a nélkül s mielõtt ez általános szavazásban részt vennie gondolata vagy alkalmatossága lehetett. Talán épen ez, de ha nem ez volna is oka annak, mikép a Királyhágón túl, hol az osztrák törvényt uralják, ,a tapasztalás nem mutatja, hogy ott oly tömegesen fordulnának elõ az ági örökösödést életbe léptetõ intézkedések': e föld már nemzetiségi és mûveltségi állapota félretételét javalja úgy e nyomozásnak, valamint az arra alapitott következtetésnek, hogy ,több országgyülés alatt a Királyhágón túli választókerületek képviselõi és képviselõjelöltjei sem a választásokat megelõzõ programmnyilatkozatukban, sem az erre elégszer kedvezõ alkalmat nyújtó országgyülési tárgyalások alkalmával nem tettek oly számbavehetõ nyilatkozatokat, melyekbõl a kérdéses közvélemény létezését következtetni lehetne ; nem sürgették interpellátiók, határozati javaslatok s törvényjavaslatok beterjesztése által, hogy az osztrák törvénynek az ági örökösödéssel ellenkezõ része megváltoztassék, s e helyett a magyar törvény ági örökösödése léptettessék életbe.’ Eféle nyilvánulás, meg az is, milyennek a mû szerint legalább kérvényezés vagy sajtó utján kellene mutatkoznia, némi esetlegesség dolga, minek véletlen szele nélkül a legmélyebb érzület századokig ülhet szótlan a szivek fenekén. S ritkán indul ily mozgalom magából a nyersebb közérzületbõl, hanem tartják a zászlót azok, kiket jobban már a gondolat vezérel. Ezeknek, a jogtudóknak, közvéleményét a mû kiváló figyelemmel vizsgálja. De kár, hogy ez áttisztult közvéleményt a nyersebbtõl elvileg nem választja el. Pedig e kettõ egymástól igen messze áll. Utóbbi a törvényhozásnál mindig elementáris tényezõ, mint egyike az u. n. adott viszonynak. Ellenben ama tisztultabb közvéleményt annak, ki saját betüjében bizik, sohasem kellene számba vennie. Ily közvélemény értéke a meggyõzõdések önállása. S ha ebbõl engedni talál ki-ki, e közvéleményt is áradat fogja el, mit a nyersebb közérzület természeteül kellene csak hagyni. Emerre szépen illik azon mély bölcselemmel lefejtett észrevétel, hogy jórészt a megszokottság, s az ujitástól való idegenkedés kutforrásából származik.’ S teljesen a!áirhatni ez igazság következéseül annyit : hogy máma, az ,irott törvények korszakában a törvényhozás a nép jogérzetének kizárólagos alap-
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 26
26
jára nem támaszkodhatik ... ott, a hol utóbbi határozott ellentétben áll a jogosság s czélszerüség kivánalmaival.’ Ez elv kétségtelen gazdagodása irodalmunknak. Még sem ronthatja, sõt magával hozza azt : mikép ily ellentétet izre-szálra bizonyitani kell, hahogy maga a közérzület kétségtelenebb, mint nem. E bizonyitást mi módon teszi a mû, a czélszerûség s jogosság pontjain lehet jobban megösmerni. De már ama kétséget, mit e közérzület ellen oly jelenségekbõl támaszt, a hol nem ez, hanem az áttisztult közmeggyõzõdés nyilvánult, eleve elitéli az az elvi válaszfal, melyet e kettõ között összeomlasztani sohasem lehet jó. S ily jelenségeül a jogtudók közmeggyõzõdésének hármat jegyez fel jogunk újabb története. Kettõ ösmeretes : az országbirói értekezlet s a II. jogászgyülés. Amazon a tisztult közvélemény kezet fog a közérzülettel ; emezen eltérni látszik tõle, de nem szabad ebben a közérzület fordulatát látni. A harmadik, bár legrégibb jelenségrõl a jogirodalom megfeledkezék ; s kedves érdeme e mûnek, hogy a fátyolt föllebbenti. A felett, hogy az õsiséget el kell törölni, s mely móddal, országgyülésünkön 1843-ban már nemcsak tanakodnak, hanem választmányi javaslatok is voltak. Hogy a nézetek sokban faragatlanok, ezen nem lehet csodálkozni. Részletes szabályt nem is tõnek, mert „az öröklés eddigi rendének megtartását” kielégitõnek vélék ; s igy voltaképi szándékuk felõl jogosultsággal nem egy hozzávetés birna. A felett mégis, hogy e mû adja magyarázatnak, kiváló alapja volna, méltán kétkedni lehetne. Mert hogy az ‚öröklés eddigi rende alatt csupán a lemenõ, felmenõ s oldalági rokonok fokozatos örökösödési rende’, s nem az õsinek águl és visszaszállása is értetõdnék, alig tehetõ fel, meggondolva, mikép ily fokozatos rendet a maga elvilegességében régi jogunk nem ösmer. A vagyon szerzett vagy õsi, sõt adományos nem adományos voltán változik s csonkul e rend, s különbözõ joggal ékelõdött gyermek után a hitvestárs. És abból, hogy emennek jogát szülõ s testvér elõtt õsire, szerzettre egyaránt javalja a választmány, még kevésbé abból, hogy a király jogát az egyszersmind egyenjogositott nõ- s firokonok létén, adományosból, nem abból egyaránt kirekeszti : az águlszállás elejtésére következés nem esik: Mégis több a kételye e választmánynak, mintsem a mûnek ,az iránt, hogy accessorium sequitur suum principale, tehát ha megszüntetik az õsiség, meg kell szüntetni az ági örökösödést is.’ S igy, bár nem csalatkoznék, ,midõn azt állitja, hogy a nemzeti genius követelményének kitudására biztosabb alapot nyujt az országgyülési kerü-
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 27
27
leti választmánynak ezen öntudatos és kellõen megfontolt munkálata, mint az országbirói tanácskozmány tagjainak többsége által elfogadott azon álláspont, miszerint õk nem annyira egyéni nézetök kifejezésével, mint inkább a létezõnek vélt nemzeti jogérzet követelményeként az ági örökösödést fentartandónak rendelték', a következtetés ebbõl sem irható ily jogérzet létele ellen. Nem engedték az idõk e választmányi munkálkodást törvénynyé fogannia. De az 1848: XV. t. czikk tárgyalásán meg felüté fejét a kérdés. Errõl is kedvesen buvárkodik e mû, kivált a részben, mily kereken ragaszkodának az õsiség eltörlésének »teljes és tökéletes« szövegéhez. E »teljes és tökéletes eltörlés« a törvénybe meg is maradt a nélkül, hogy érthetõbbségére vált volna. S bár teljes, bár tökéletes ez eltörlés, annak állitása, hogy ez ,által bizonyára nem azon vélekedésnek adtak kifejezést, hogy az ági örökösödés fentartandó', principii petitio mindaddig, a mig kétség borítja azt : vajjon az öröklés ági rende csakugyan járuléka az õsiségnek, s nem egyéb. Osztozkodott e kétségben tudnivalólag az értekezlet, s fentartják maiglan az águl hivek. Sõt a miután az értekezlet ép e kétségbe ülteté azon jogfolytonossági tekintetet, melyet ági örökösödésünk szülõ okául lehetett jelölni : amaz eltörlés értelme jobban eredményeül semmint kiindulójául illik az eszmecserének. Már mínt eredmény alapos vagy alaptalan e kétkedõ értelmezés ; de ezt mélyrõl kell fejtegetni, s ez az értekezleten itt-ott történt is. Mert meddõnek mindenesetre meddõ az az eszmemenet, mely — mint a 3., 5., 6. számu mûvekben — ez eltörlés tág értelmébõl mintegy feltevésként kiindul. De ha ime lehet is ellenvetés, mely a tisztultabb közvélemény ez eleddig rejtett jelenségében sem veszen észre adatot az ellen, hogy a közérzület csakugyan szít az ági örökléshez : maga e kutatás, mely ez érzület gyakor pengetésével szemben a tények terére száll, mindenesetre gyümölcsözõ, ha nem csupán eredeti czéljának is. Ily más gyümölcsét venni késõbb e buvárlatnak, meg fog tán engedtetni. Hiszen lappang magában a mû feltevéseiben olyasmi, a mi érezteti : mintha a közérzület ily valóságát sem e jelenségek, sem fejtegetései által elborithatónak, mindezt pusztán e részre szántnak tehát, nem tartaná. Lehet, hogy e sejtelem már elõbben csalt, s hogy a közérzület ily feltevésében sorok közt sem szabad elösmerést vélni. Annyi bizonyos, hogy ily közérzület nyomós valóság, s ezért elösmerésében vagy tagadásában jobb az óvatosság, mint a 8. számu mû abbeli megnyugvása, miszerint azt, ,hogy a közvéle-
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 28
28
mény ma is e törvények mellett buzog, a ki ismeri a közérzületet, kétségbe vonni aligha fogja'. S mindenha üdvös a tudományban, ha az, ki bár kétségbe von ily valóságot, feltevéséhez mégis további eszmecserét fûz ; kivált, ha e valóság tudata — s ebben már feltétlenebbül lehetne hozzá járulni a 8. számu mûhez — közmeggyõzõdéssé vált némileg azoknál, kiknek az eszmecsere résztvételére számit. Annál kedvesebb tehát, ha puszta feltevésen s nem elösmerésen kél azon többszörös fejtegetés, melylyel a 7. számu mû, e közérzület ellenében a jogosság s czélszerüség tekintetei felé fordul. Ezzel már mind magvasabb terére lép a kérdés érdemének S e két tekintet teszi jó rendén azon ‚belsõ’ és ‚tárgyi’ érveket, melyeknek saját megjelöletlenségét eleve ki kellett emelni. A várakozás, mit ez érvek iránt a mû kelt, igen nagy. Itt zöme álláspontjának. Ezek ‚súlyát biztositandó’ s nem egyébre való azon elõõrsi munkálat, mely ama legelsõ balhitet elszéleszteni igyekszik. E két tekintetnek kell szembe szállnia a nemzeti genius nyomatékával, ha e geniust águlhív valóságából kiforgatni nem lehetne. S ezen kivül csak aztán a voltaképeni ellenpontok. Ilyenül ösmerhetni: a czélszerüség tekintete számára ama harmadik, a jogosság számára a negyedik jelszót. S ugyan e sorban lesz jó a várakozás nyomán megindulni.
c) Az a jogtörténelmi buvárkodás, mely e mûben az ági örökösödés elterjedtségét okadatolja, maga is sokat hoz szinre, mit irodalmunk szempontjából újnak lehetne jelölni. S a világosságot, mely e történeti kincsekbõl terjedhet, jóformán fogják e buvárlatnak köszönhetni azok, kiknek kiábránditására szánatott. De e világosság mégis alsó foku, mely óv csupán a sötétségtõl. A láttatás feladata e tárgyi és belsõ érvekre vár. És csakugyan, mit ez érvekbõl az ági örökösödés czélszerüsége pontján fejt, irodalmunkban nagyobb részint új. De nem csupán ez, hanem ez intézmény némely alapján, a külföld rokon alkotásaiban izmosult sok meggyõzõ erõvel nyilal végig, mi a védelmet részben új alapra sarkalni látszik hivatva. A mûnek e pont kétségtelenül delelõje. De idáig mintegy árnyékon kell elõbb áthatolni. Az országbirói értekezlet felõl táplált azon nézet, mintha az ági örökösödést a családok vagyonát óvandó, s nem egyébért javallotta volna, e mûvet sem kiméli meg attól : a mi e nézetnek már elõbben balkövetkezéseül volt rovandó. Ama ,szándékolt eredmény’ képében szintén oly czélnak méri czáfolatát: milyen voltaképen nin-
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 29
29
csen, nem is volt. S ezen czáfolat mellõl is a való vitapont, melyet e képzelt czél s a czáfoló álláspont közt közbelõl kellett jelölni, parlagon marad. »A mai társadalomnak — irja e mû — egyének, munkaképes és munkaszeretõ honpolgárok, nem pedig hajdan jeles családnak nem mindig az elõdõk dicsõ nyomdokain haladó sarjadékai kellenek. És hol van megirva, hogy az örökhagyónak azon másod unoka testvére, ki ugyanazon rokonsági vonalon származott le, melyen az örökhagyó vagyonát örökölte, a társadalomnak hasznosabb tagja, a hazának jobb fia lenne, mint az örökhagyóhoz a természetes családiság szerint legközelebb álló szülõ? Mért fogadjunk tehát el egy a dolog természetével ellenkezõ örökösödési rendet, midõn nem vagyunk biztosak az iránt, hogy ezzel az esetek nagyobb számában a társadalomnak, a hazának teszünk üdvös szolgálatot." S tovább: "Ne ámitsuk magunkat, ne induljunk ábrándok után. Törvényes örökösödési szabályokkal, ha élõk között s halál esetre teljes rendelkezési jogosultságot adunk, családokat, nemzetiséget fentartani képesek nem leszünk. Ne zárkozzunk el az események elõl s látni fogjuk, hogy azon nagy családok sarjadékai, kiket fájdalommal látunk vagyonilag elbukni, tönkre mennek minden tekintet nélkül az örökösödés szabályozására ; tönkre mennek a most tényleg létezõ ági örökösödés daczára, mert könynyelmüen gondolkoznak, könnyelmüen költenek, nem dolgoznak, nem gazdálkodnak. A Királyhágon innen évek hosszu során érvényben volt, a Királyhágon túl ma is érvényben van az osztrák polgári törvénykönyv, mely az ági örökösödéssel ellenkezõ törvényes örökösödési szabályt tartalmaz. Ugyan kérdezni bátorkodunk, melyek azon családok, a melyeket ezen örökösödési rend tett tönkre ? Ellenkezõleg, mi fájdalom, nagy számu nagy családot tudnánk megnevezni, melyet tönkre tett az illetõ tulajdonos könnyelmüsége, tönkre tett a senki által elvonni nem kivánt élõk közötti szabad rendelkezési jog, tönkre tett a nélkül, hogy az örökösödési jognak a legkisebb szerepkör is jutott volna ; mert a hol a vagyon életben elprédáltatik, ott nem marad örökség. De se baj. Ha egyes családok tönkre mennek, látjuk, hogy mások, a forgalom, a munka emberei, vagyont szereznek, s mert ezek épen oly jó, gyakran jobb hazafiak, mint a tönkre jutottak, nincs mit tartani attól, hogy a rendelkezési jogosultság mellett nemzetünk nem foghat fennállani. Ha nemzetiségünk fennállásának olyan gyarló biztositékra lesz szüksége, mint az ági örökösödés fentartása, akkor oly szomoru állapotban leszünk, mint a szalmaszálhoz kapkodó fuldokló.«
E második idézetet aláirni, aligha lesz, a ki vonakodnék. S ezért sem hihetõ, hogy a nézeteltérés magvát érinthetné. Mert a hol a vagyon életben elprédáltatik, ott csakugyan nem marad örökség. S ha édes mindnyájunk szállatnánk meg ily szenvedélytõl, örökjogon nem kellene gondolkodni. De bizni kell, hogy ez be nem következik ; s bizni lehet, hogy sok vagyon száll még örökül, nem préda kezekrõl, nem prédák kezére. Ily bizalman kezdõdik az örökjog fontossága. S az águlszállás következései tárgyában eleve félre kell tenni a tékozlás és tékozolhatás kérdését, mert ez az örökjog hatalmán kivül esik. Mégis sok e hatalom körén a jelenség, mibõl az águlszál-
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 30
30
lás elhatása mi könnyen felderül. Ez elhatás nem lehet ugyan egy nemzet fenálltának, sem hazafiak felgazdagitásának mértékén latolni ; mert mai szerepe az örökjognak átalán szerényebb. Még sem tagadhatni minden jelentõséget azon már idézett valóságtól : hogy magok a végrendelkezhetõk legjava részét végintézetlen éri áz örökhagyás. Ezen már alapul a törvényes örökjog fontossága. De s kivált földmives országban legtöbb örökségben sok az öröklött vagyon. Ezen az öröklött s szerzett vagyon kérdésének fontossága alapul. Tudni azt is, mikép örökösök közt igen-igen sok a kiskoru. A statisztika megtanitja, hogy s kivált hazánkban rémletes a gyermekhalandóság. Kiveszi ez a részét az örökös kiskoruakból is. Pedig épen e kiskoruak azok, kik nem igen tékozolhattak, még kevesbet szerezhettek. Sok öröklöttnek is kell szállani rólok, s a mi száll többnyire öröklött. De ugyan a kiskoruak azok, kiknek gyermekök ritkán marad, s kik. végrendeletet elenyészõ kevesen tehetnek. Mindez maga sokfelõl alapitja az águlszállás hatását. Lehetni ugyan tovább fûzni, de a tapasztalás magától hozzá vetheté: mily gyakori, a mikor a gyermek-örökös elhal, mielõtt a hagyatéki ügy lebonyolódhatott volna. Ezrivel hát az eset, hogy az águl öröklés óvja a vagyonnak nem csupán visszaszállását, sõt ime leszállását. S egyebet sem tartva szem elõtt, mint hogy ilyenkor a visszaszállás által marad a szülei örökség a többi testvérnek, holott ellenben a másik szülõvel vagy félvérekkel s ezek kezén ki tudja hova oszlana, fonala ötlik annak : mikép a családi vagyon, mit tékozlás illetetlen hagy, ági örökösödés oltalmára szépen rászorulhat. S fokul-fokon tovább jelölgetve ez intézmény életkörét, odáig sohasem érhetne ugyan a következés, hogy az országbirói értekezlet egy-egy tagjával a családi vagyon és nemzetiség biztosítékát lehessen benne üdvözölni, de másrészt azon águl ellen iránynak sem adhatna igazat, mely annak felösmerésével, mikép az intézmény e részbõl nem alkalmas, a dolgot elintézhetõnek tekinti. Mert ha az értekezleten az õsiség czéljához és eredményéhez azon hézagot, melyet rajta az elidegenithetõség ejtendett, nem eléggé vetik vala hozzá, ezen részrõl meg túlságig vetik hozzá. Ime a vagyon némely kelletlen félreoszlása ellen csakugyan van oltalom az águlszállásban. De nyilvánul ez intézmény életkörének sajátossága még abban, hogy a jogosság pontján is tudna hálálkodni tüzetesb méltatója részére nem egy tekintettel. Elég lehet ebbõl egyet érinteni. Ama szorosabb kapcsolat, melyben az ági öröklés esetei a kiskoruakróli örökösödéshez állnak, különösen is bénitani látszik azon elmélet igényeit, mely a tör-
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 31
31
vényes öröklés fonalául az elhunyt akaratának vélelmét szereti. S ha tüzetesb vizsgálat igazán el birhatná innet utasitani ez elméletet, a nézetek elágazásának egyik kiapadhatlan kútfejétõl szabadulna az eszmecsere. Magában véve sem megvetendõ jutalom egy kis figyelemért. Azonban eszmék fejlõdésénél szintén meg van a szerepe a visszahatás törvényének, s tekintélyesb tévedés nem ritkán visszább zökkenti a felösmerést a helyes középnél. Águl ellenes résztt is könynyebben esett az értekezleti czélokat ,ámitás és ábrándok’ körébe utalni, semmint mérték-mértéken vetni hozzájok az elidegenités elvét. S igy ez életkör nyomozása porba esik túlságok között. De tovább abban, hogy e végletek odáig széledhetének, a hol akkora országos és társadalmi czélpontok légyottjává kellett szélednie az eszmecserének is, melyek ellentéte már emlitést kivánt : e visszahatás törvényénél is jobb. része lesz azon hiedelemnek, mely az intézmény szülõokát véli ama czélokban. Mert, ha ezen sarkal az ági öröklés, mi kell egyéb dõltéhez, mint ráutalni e czél hiuságára, vagy helytelen voltára ? Pedig eszmemenet nagy méretei, kisebbségek iránt fásitani szoktak, s nem csoda, ha elkerült a figyelem ama külön életkörrõl, melynek buvárlása jutalmazó ugyan, de szerényebb tekintetekben. Csakhogy mindez könnyebben illene az 5., 6. mûvekre, mint a 7. számura. Mert emebben tárgyi oka látszik annak, ha e kört kihagyja E kör csak annyiban sajátja ági örökösödésünknek, a mennyiben ez a visszaháromlás elvét uralja. S ezt uralja is az irodalom szerint. Ellenben e mû intézményünket ugy ösmeri, hogy korántsem oda juttatja az öröklött vagyont, a honnan leszállott. Meglepõ terméke ez az önálló s eddignél mélyebb buvárkodásnak. És különös az érdeke e tételnek. Körülte derül e mû legtanulságosabb ujsága az águl öröklés jogi természetére, ennek fonalán emelkedik ki azon érve, melyet ez intézmény achilles-sarkául lehetne jelölni. De elõbb jó lesz mintegy alapeset gyanánt megösmerkedni azzal, mit a mû következõben közöl. ,A házastársak egyike, kinek nem öröklött, hanem szerzeményi vagyona van, egy leszármazó örökös és a másik házastárs hátrahagyásával hal el; s szerzeményi vagyonában végrendelete vagy a törvény értelmében gyermeke örökösödik. Késõbb elhal a gyermek is, végrendelet hátrahagyása nélkül. Kérdés, kit illet utána az örökösödési jog, a túlélõ szülõt, kirõl a vagyon nem származott, vagy a meghalt szülõ ágán levõ felmenõ vagy oldalági rokonokat, például e szülõ atyját és anyját vagy testvéreit ?’
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 32
32
,Hogy ez eset mennyire kétes — mond már a 8. sz. mû — az is tanusitja, hogy a legfõbb itélõszék mai napig sem foglal el irányában határozott álláspontot, s a kérdést majd az egyik, majd a másik irányban dönti el. Egyszer ugyanis azt az elvet mondja ki, hogy a leszármazók nélkül elhalt örökhagyó által hátrahagyott javak tekintetében, ha azok nem az elhalt szülõ ágától eredtek, hanem az örökhagyó által szereztettek, az életben levõ másik szülõt, és nem az elhalt szülõ oldalrokonait illeti az örökösödés. Másszor ismét azt az elvet állitja fel, hogy leszármazók nélkül elhalt örökhagyó által hátrahagyott, reá egyik szülejétõl háramlott javakra nézve, tekintet nélkül arra, ha vajjon azok az elhalt szüle ágától eredtek-e vagy- általa szereztettek, az életben maradt másik szüle kizárásával, az elhalt szüle oldalrokonait illeti az örökösödés még abban az esetben is, ha a vagyon a szülék közszerzeményét képezte.’ S e kétféle döntvény között a 8. számu mû az elõbbihez nyul. Egyez evvel Wenzel tanár elve, mely szerint : »öröklött vagyonban a felmenõk, s tekintve ezektõl leszármazottak törvényes öröklése azon személyig terjed, kitõl az öröklött vagyon eredetét vette, mert erre nézve az nem öröklött, hanem szerzeményi vagyon.« (M. Mjog II, 477.) De más a nézete a 7. számu mûnek. E szerint ,ha a törvény szigoru alkalmazásának kötelezettsége lebeg szemünk elõtt, ha azt veszszük figyelembe, hogy a biró nem a törvény felett, hanem a törvény szerint van hivatva itélni, e kérdést kétségesnek is alig lehet tekinteni ; minélfogva törvényre alapithatónak, a törvénynyel megegyezõnek csakis azon nézet tekinthetõ, hogy a gyermekre a szülõk egyike után hárult vagyonokban, habár ez a korábban elhalt szülõ szerzeménye volt is, nem a gyermeket túlélõ másik szülõ, hanem az elhalt szülõ ágán legközelebb álló felmenõ vagy oldalági rokonok örökösödnek ; mert kétségtelen, hogy e vagyonok az utóbb elhalt gyermeknek nem szerzett, hanem öröklött javai voltak ; a mint ezen nézet többrendü felsõbirósági itéletekben érvényre is emeltetett.' S az ezzel ellenkezõ itéletek ,a törvényesség szempontjából a jogászi birálatot ki nem állhatják.’ E nézet és a között, melylyel ugyane mû az ági vagyont elõbb a hitvestársnak, mintsem a másik ágnak itéli, nem volna nehéz ellenmondást mutatni. De fõbb az, mikép e nézetet az ideiglenes törvk. szab. ,szó szerint való értelmezését’ véve, a 8. számu mû sem látszik helyteleniteni. Pedig ez értelmezésnek ellent kell mondani rövi-
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 33
33
den abból : mivel e szabályok az oldalöröklés tárgyában az »öröklött« megjelöléssel épen nem élnek, hanem az elszállás zsinórmértékeül az »ágról hárulást« veszik. Ág pedig nem terjed lefelé, hanem felfelé nyúlik. És nem lehet mondani, hogy az édes testvér akár apai, akár anyai ág, mert ugy az apai mint az anyai ág apán anyán kezdõdik felfelé, de végzõdik lefelé. Az öreg apai s öreg anyai ágak is külön-külön, de csak felfelé nyulnak a négy öreg szülõtõl. Egyik öreg apai ághoz sem tartozik ekkép az édes apa sem édes anya. Ez ágazást szorosan kiadják az ideiglenes szabályok, midõn a 12. §. »ugyanazon elveket« rendeli az öreg szülõk s további felmenõkre, melyek elõbb édes apára s édes anyára szólnak. És valamint a 10. §. szerint csak abban örököl az apa anya, mi tõle vagy ágáról szállt, öreg apára sem juthat águl egyéb, mint a tõle eredt vagy az õ ágáról. Midõn tehát a 8423/873. sz. legfõbb itélõszéki itélet ahhoz, hogy az édes anyáról eredt vagyon ne az apának, hanem az anyai felmenõknek jusson, elegendõnek veszi azt, hogy az örökség »az örökhagyóra nézve öröklött vagyont képez«, egyrészt oly fogalmon épit, mit az oldalöröklésben e szabályok nem ösmernek, másrészt feledi, mikép e szabályok nem csak apai s anyai, hanem öreg apai, öreg anyai stb. külön-külön ágakra utalnak. S ha ez igy van szó szerint, kétségtelenebbül igy van az ideiglenes szabályok szellemébõl. És követi az eddigi irodalom, meg a 8. számu mû. Gondolni kell ama különvéleményre s szerzõje felszólalására, melybõl az águlöröklés került, — gondolni a közvetitõ inditványra. A jogegyenlõség s a szabad tulajdon azon elvek, mikkel, s csak ezekkel akarták korlátolni a régi õsiséget. Viszont épen az öröklés rende, mit ez õsiségbõl az ági javakban éltetni javallanak. Pedig az õsi öröklés rendén nem száll visszább az örökség, semmint a honnan leoszolt. Bizonynyal nem kedves jelenség, mikor ily mindennapi esetben ekkora a jog bizonytalansága. És kivált nem azon birói álláspont, mely felé e 7. számu mû hajol. De már e mû, jobban elvi következések kedvéért látszik kedvelni ez itéleteket, mintsem azon tekintetekbõl, miket biróságtól várni meg. Teljes bizton nem lehet állitani, de ugy látszik, e döntvényekre épit azon következtetésével : miszerint ági öröklésünk a visszaháramlást de facto nem uralja. Vagyis ,az ideiglenes törvénykezési szabályok szerint az ági vagyonban az azon ágbeli rokonok, tehát az apai ágról származott vagyonban az örökhagyónak az apai ágon való összes felmenõ és oldalZsögöd : Öröklött s szerzett vagyon.
3
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 34
34
rokonai, az anyai ágról származott vagyonokban pedig az örökhagyónak az anyai ágon való összes felmenõ és oldalrokonai örökösödnek ; minden tekintet nélkül arra, hogy az elsõ szerzõtõl vagy az ezzel egyenlõ jogosultságot nyerttõl származnak-e le, avagy pedig nem.' S ha ez áll az ,ági örökösödés nem nyujt biztositékot arra nézve, hogy a vagyon azon családra származik vissza, melyrõl az örökhagyóra szállott', hanem illik reá a következõ ösmertetés. Ezen ági örokösödési rend — folytatja e mû — csupán az iránt nyujt biztositékot, hogy az apai ágon való vagyon az apai ágon való rokonokra, az anyai ágon való vagyon pedig az anyai ágon való rokonokra száll, mi azonban, miután az apai ugy, mint az anyai ág a nagy-szülõknél 2—2 további ágra, az õs-szülõknél 4—4 további ágra, a dédek és üköknél 8—8 további ágra, végre a dédõsök és üköknél 16—16 további ágra oszlik és igy tovább, épen nem biztositja, sõt a távolabbi örökösödés esetében még csak valószinüvé sem teszi, hogy a vagyon csakugyan ugyanazon családra szálljon vissza, a melyrõl származott ; tehát hogy az ági örökösödési rend elérje azon czélját, mely az õsiség idejében neki létjogot adott. — Vegyünk csak egy igen egyszerü példát. Az örökhagyó atyai nagyatyjának édes atyja bizonyos vagyont szerzett, kirõl a vagyon a nagyatyjára, a nagyatyjáról az atyjára, errõl pedig az örökhagyóra szállott. Ha már most az örökhagyó végrendelet és leszármazó örökösök hátrahagyása nélkül halt el, atyja nagyatyja pedig már õt megelõzõleg szinte további tõlük leszármazó örökösök nélkül multak ki, de él az atyai nagyanya vagy ennek nem az atyai nagyapától származó, hanem egy korábbi vagy késõbbi házasságból született leszármazója : akkor a vagyont ezen az apai ágon rokon nagyanya vagy ennek leszármazója fogja örökölni ; mert az örökösödésre hivatott atyai ágon ezek a legközelebbi rokonok ; kik is épen ezen oknál fogva elviszik az örökséget az atyai nagyatya édes atyjának leszármazóitól, daczára annak, hogy ezek épen azon családnak tagjai, a melyrõl a vagyon tulajdonképen származott. Ime a most tényleg fennálló ági örökösödési rend szerint azon család tagjai, a melyrõl a vagyon származott, kizáratnak az örökségbõl, az ugyanazon ágnak más elágazásán, de a rokonság közelebbi fokán álló oly felmenõ vagy oldalági rokonok által, kiknek családjáról az örökség tárgyát képezõ vagyon nem származott. Meg van tehát azon nagy anomalia, miszerint az örökösödés nem a természetes családi kapcsolatra van alapitva, s még sincs elérve ma már az örökséget uralónak ugy sem tekinthetõ czél, hogy a vagyon azon családra szálljon vissza, a melyrõl származott. A fentebbi példában, ha él az örökhagyónak édes anyja, a termé-zetes családi kapcsolatot tekintve ez a legközelebbi rokon, de azért nem örökösödik ; nem örökösödnek az apai nagyatya édes atyjától, mint a kérdéses vagyon szerzõjétõl leszármazó legközelebbi családtagok sem ; hanem örökösödik az atyai nagyanya vagy ennek leszármazója, örökösödik tehát oly rokon, a ki sem a természetes családi kapcsolat szerint nem áll legközelebb az örökhagyóhoz, sem nem azon családnak tagja, melynek vonalán a kérdéses vagyon 4az örökhagyóra leszármazott.
Bizonyos, hogy ily öröklési rend számára jogérzetünknek hurja nincsen. Mert ha már elpártolnánk nemzeti jogunktól, legalább olyanra
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 35
35
cserélnõk, a mi megint nem különlegesség. Más felõl érthetõ, hogy az intézmény ily tagolatával, e mû a családi vagyon megóvása czélját hiu ábrándként könnyedén oszlatja. Sõt ez egy gondolaton porba esnék minden, a mi miatt ez intézményt életre éleszthették. Áttörve a jog folytonossága, át az intézmény nemzetiessége,foszolva-foszolnak a családi vagyon s a családiság képei. Ezért e gondolat minden érdekre, minden gyanura érdemes, mint a hogy nyomós felfedezést fogadni illik. S e gyanu nagyon is résen áll, mert kötve kell hinni, hogy ,a gyakorlat az ideiglenes törvénykezési szabályoknak fentebbi értelmét fogadta el', és mert ennyiból, meg abból, hogy ily értelmü döntvénynyel e mû nem szolgál, sem vitakérdései közt ily. esetet nem szellõztet, szintén azon élesen elvi alakból, melyben az alapesetbeli itélet támogatására kél, azt lehet feltenni: mikép ez itélet az, mire az ideiglenes szabályok ily értelmével épitkezik. Pedig e döntvénybõl nem következik, hogy a gyakorlat a visszaháramlást ne uralná. Mert e döntvények nemhogy megtagadnák, sõt túlviszik a visszaszállást. És ezt érdemes röviden levezetni. Ha az alapesetben az örökhagyó atyjáról leszállt, de emennek szerzett vagyona, az apai másod-harmadizü véreknek s nem az örökhagyó édes anyjának itéltetik : ez nyilván nem visszaháramlás. Mert a mi oda száll, a honnan nem szállott, az nem visszaszáll. Még sem mondhatni, hogy ezzel a visszaháramlás elve meg lenne tagadva. Mert a ki nem szállitja vissza azt, a mit visszaszállitani azért nem lehet, mivel e leszállás eredendõ foka híányzik, még nem vallja ezzel : hogy ne juttatná vissza, ha e fok megvolna. De azt már mondhatni, hogy ez itélet inkább túlzása, semmint tagadása ez elvnek. Mert az águlöröklés magában véve olyan rend, mit nem más, mint a visszaháramlás elve teremt s jelöl ki ; s a ki ez utra tér, holott ez elv összes feltétele meg sincs, a minori ad majus még inkább követi, ha e feltételek megvannak. Igaz, hogy e túlzást nemzeti jogunk szelleme ép oly kevéssé kedveli, mint a megtagadtást. De ezért e döntvénybõl azt szõni, hogy amaz idézett további esetben ne a szerzõ szép apa ivadékát, hanem a nem szerzõ apai öreganyát illetné az örökség, ugrás mindaddig : mig e döntvény indokául a visszaháramlás nyilt megtagadása ki nem tünik. Elõbb lehetne ez itéletbõl elvet fejteni ekképen. Nemleges elve az, hogy az öröklött vagyon szerzettként ne oszoljon; ne még akkor sem, ha visszaháromolhatásának foka hiányzik. Ezért nem hivja örökbe az édes anyát. De oszoljon szerzettként arról, a ki szerezte. Ez az elv igenlõ fele, s ebbõl hivja örökbe a 3*
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 36
36
szerzõ apa rokonságát. Egy izzel feljebb aztán ez elv im ekkép gyürüzik. Ha nem az apa, hanem ennek atyja a szerzõ, ivadéka ám nincsen : szintén nem örököl az édes anya, mert örököl a szerzõ öregapa természetes rokonsága. De nem örököl az (apaágu) öreganya sem, hisz nem vére a szerzõnek ; hanem örökölnek az öreg apa szülei vagy ivadékuk. A ki ama döntvényt nem helyesli, ebeli elveivel sem fogott megbarátkozni. S nyilván vissza kell riadniok, kik magát e döntvényt jónak vélik. És következéseiben rejlik e felfogás fõveszedelme. Mert bonyodalmát a mai életben kimérni kitudná ?. bár birnának is némi gyökeret e következések a jogtörténeti elözményekbõl. És ennek fonalát idevenni annyiból nem érdektelen, a mennyiben önalapjából veti vissza a czátolatot e döntvényre, másrészt megerõsit abban, mily kevéssé róthatni emebbõl az öröklött vagyon félreszállását ági öröklésünk élõ gyakorlatára. Õsi nem száll visszább a szerzõ izénél, szerzemény meg általán nem száll oldalt: elvei régi jogunknak. E második elvet az értekezlet elejté azzal: hogy a szerzemény fel is oldalt is szálljon. De nyitva maradt: vajjon ez új eszme foganata az örökhagyón avagy a szerzõtõl induljon-e? Frank szerint az elõbbi nézet állana, a menynyiben õ az õsi jószág ág és magvafogyó birtokosa másik águ rokonságának törvényes öröklést vitatott. (Közig. törv. 261. jegyz. c). S igy az apai szerezmény, a gyermekrõl jut az édes anyának. Ellenben az apai vérek javára szóló itélet a foganatot a szerzõ apán kezdve, régi jogunk abeli merev álláspontját fûzi fejebb, mely a törvényes öröklés tárgyában a magvafogyó birtokos kezén soha sem azonositá az õsit szerzettel. Innen indulva, hivatkozhatnék ez ítélet az ideigl. szab. 12. § ára azon értelemben : hogy a szerzeménynek a 10. §. harmadik pontja szerinti oszlásában »ugyanazon elvek szerint« a szerzõn kell indulni a fejebb való ágakhoz. De ijesztõ a zürzavar, melybe ez itélet ime a törvénymagyarázást rántaná. És ezért jól esik visszavetni reá, elõször azt, hogy régi jogunk a rendelkezhetés szempontjából az ág és magvafogyó birtokos kezén igenis szerzettnek tekintvén az õsi vagyont, kelletlen túlvetés ezt máma a törvényes öröklésben megtagadni ; másodszor pedig azt, hogy hiszen ha a szerzõn vétetik is a szerzemény eloszlása, a hitvestárs elõtte áll a rokonságnak, inkább kell hát itélni a gyermekrõl az édes anyára, ki a szerzõnek hitvese, semmint az apa rokonaira. De legyen ez itélet, s a 7. számu mû pártoló álláspontja jó vagy rosz, annyiban bizvást bizhatni, hogy ez álláspont hivei, ellen-
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 37
37
felei egyaránt ellent kénytelenek mondani e mûnek abban : miszerint ági öröklésünk gyakorlata az öröklött vagyont a szerzõágak elõl félre juttatná, s minthogyha ekkép ,a régi magyar jog törvényes örökösödési rende és az országbirói értekezlet által megállapitott ági örökösödési rend között ugyanazon különbség forogna fennt, mint a franczia coutumes soucheres és coutumes de simple coté ugy a schaffhauseni és neufchateli törvénykönyv között.’ Mégis a buvárlat, mely az ági örökösödés ezen jogtörténeti példányaival elõbb megösmertet, s azután megtanit a hazai intézvényeket hozzájok viszonyitanunk : örök dísze e munkának. A rokonság mély szálai ülnek végig ez által az európai jogtörténelem és nemzeti jogunk ebeli részein. És ez elvi haladás ; mely örömest feledteti az 5. számu mûnek a schaffhauseni codexxel ijesztgetõ elmefuttatását. És ezen elvi haladás termõ értéke legott bizonyul a választás azon kérdésében, mit a mû e kétfajta ági öröklés közé de lege ferenda vet. De e választás elõtt idézni kell egyet-mást ez ösmertetésbõl. Már a franczia coutume-ök többféle ági öröklést ösmernek. Némelyek szerint »csak az elsõ szerzõ származéka örököl, s ez elszállást coutumes soucheres-nek nevezik. Ha nincs ily atyafi, szerzettként oszol az õsi a közel rokonok közt Mások szerint a hivatott szüle ágbeli közel rokon tekintet nélkül arra örököl, utóda-e a szerzõnek, vagy általán kirõl szállt a vagyon az illetõ szülei ágon Ez az ugynevezett coutume de simple coté.« 1) S emerre ütne az az öröklés, milyenül ági öröklésünket e mû ösmeri. Ellenben a coutumes soucheres õsi öröklési rendünk képmása. Hason különbség forog fenn Neufchatel és Schafthausen helvét cantonok törvénykönyvei között.2) Emez a coutumes soucheres, amaz a coutumes de simple cote codificatiója. Tanúsitják ezt a schaffhauseni következõ szakaszai : 1817. §. Elõdök és oldalrokonok örökölvén, fõelv, hogy a törzsvagyon oda térjen, a honnan szállott volt, tehát az apai törzsvagyon az apára, vagy ha már nem élne, az apaágu törvényes örökösökre, az anyai törzsvagyon az anyára, vagy ha már nem élne, az anyaágu törvényes örökösökre : de oly móddal, hogy a viszszaháramlás az öreg szülõk dédszülõk stb. ágain egyaránt követendõ. A szerzemény felében apai, felében anyai vagyonnak vétetvén. ezen móddal oszol. 1 ) Warnkönig : Französische Staats- und Rechtsgeschichte II. k. Souche annyi mint törzs, s ez elnevezés nyilván onnan került ez öröklési rendre, mivel benne a vagyon eredetének gyökére kell visszamenni, szemben a simple cote-al (egyszerü oldal), hol csupán az apai avagy anyai oldal kerestetik. 2 ) A neufchateli törvény 1854-ben, a schaffhauseni 1864., részben 1865-ben lépett életbe.
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 38
38 1818. §. Törzsvagyon a hagyaték azon ; része. mit az örökhagyó törvényes öröklés, avagy osztályrészének elõleges kivétele utján kapott, szintén az a vagyon, mit végintézkedésen kapott, a mennyiben ez törvényes örökségileg is illette volna. A mi a törzsvagyonon kivül a hagyatékban van, szerzemény.
Ezzel szemben a neufchateli törvény ,a törvényes öröködési rend szabályozásánál a szerzeményi és öröklött vagyonokat, utóbbiaknál pedig az atyai és anyai vagyont szinte megkülömbözteti, atyai vagyonnak tekinvén azt, a mi az elhunytra az atyáról vagy az atyai rokonokról hárult (586. §) anyai vagyonnak pedig azt, a mi az örökhagyóra az anyáról vagy az anyai rokonokról hárult (586. §.). Az atyai vagyonokban a legközelebbi atyai rokon, az anyai vagyonokban pedig a legközelebbi anyai rokon örökösödik (591. §.), a nélkül azonban, hogy a vagyonok korábbi eredete kutattatnék, vagy az elsõ szerzõtõl való leszármazás követeltetnék (592. §.); igy is azonban a 4 ed izeigleni rokonokig bezárólag terjed az ági örökösödés, illetõleg a vagyonok eredetének megkülönböztetése.’ S e két fajta ági öröklés közt a választás minden esetre fontos. De nehéznek már nem oly nehéz, kivált elsõ szemre. Senkinek oly águl szállás, mely a visszaháromlást nem tartja, nem kellhet, s inkább férne tán a jogérzethez a vagyon eredetének törlése. És igy habozás nélkül nyulhatni a schaffhauseni után, mely õsi öröklésünk rendének, s erre alkotott jelen intézményünknek felel meg. Csakhogy ép ennek hatalmasan utjába áll e mû, kimutatva azon ,hátrányt, mely ezen a vagyonok visszaszármazását biztositó örökösödési renddel elválaszthatlanul karöltve jár.’ Ezen hátrány nem ugyan a czélszerüség, mert a jogi eszközölhetõség pontján esik. Mert a czélszerüség az eszközlendett intézmény elhatását kérdi, mire a felelet nyilván máshonnan kerül, mintsem az eszközölhetõség iránt. És lehet valami czélszerü, holott eszközölni bajos, meg viszont. Kivált e tárgyban, hol az érvek elvi tagolatának fontosságára még utalni kell, e külön tartozandóságot jó tudni. De mert e mû e hátrányt a czélszerüség fonalára ölti, sõt ebeli fejtegetésének fõ-fõhatalma ebben csattan, helyén lesz e részrõl egy kis idézet. Csakhogy emlékezni kell, mikép mostani öröklésünk alatt nem a visszaszálló, hanem a neufchateli rendet érti. Mostani öröklési rendünk szerint, ha valamely örökhagyó leszármazók és végrendelet hátrahagyása nélkül hal el, kutatás tárgyát az örökösödési igény megállapithatása szempontjából az képezi, hogy a hagyatéki vagyonokból az örökhagyóra mi hárult az apai ágon, mi hárult az anyai ágon, s mi az, a mi ezeken felül van, s az örökhagyónak szerzeményét képezi ? Ha ezt tudjuk, akkor a rokon-
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 39
39 ság bármily távoli ágán kell keresnünk a felmenõ vagy oldalági örököst, eligazo dunk a nélkül, hogy az öröklött vagyonok korábbi eredetét, t. i. azt kellene kutat nunk. hogy hát az örökhagyó elõdeire, ezen elõd elõdére, és igy tovább honnét származott le a vagyon ? Nem igy áll a dolog azonban, ha oly örökösödési törvényt hozunk, mely csakugyan biztositaná, hogy a vagyon azon családra szálljon vissza, a melyrõl származott ; mert ekkor nem állapodhatunk meg annak constatirozásánál, hogy a hagyatéki vagyon az örökhagyóra honnét származott, hanem a vagyonleszármazás korábbi adatait is tüzetesen ki kell nyomoznunk, visszafelé menvén egészen a rokonsági összeköttetés azon törzseig, a melyben az ezen törvény szerint jogositott örö kösöket megtaláljuk. Hogy ez igy áll, s hogy ebbõl folyólag mily nehézséggel jár az ilyen örökösödési rend szerint az öröködés kérdésének eldöntése, arról mindenki meggyõzõdhetik, ha a vagyon ilyetén visszaszállását biztositó schaffhauseni magánjogi törvénykönyvnek 1829. §-át s az ahhoz függesztett, törvényes magyarázatot szives figyelmére méltatja ; mert ebbõl nyilván kitünik, hogy ha az örökhagyó legközelebbi rokonai a nagyszülõtõl származnak le, s mindenik (atyai és anyai oldalon) csak egyetlen örökös van, a ki vagy más atyától vagy más anyától való, a következõ ténykérdéseket kell tisztába hozni a végbõl, hogy az örökösödés rende megállapittassék : 1. Mit örökölt az örökhagyó atyjáról ? 2. Mit örökölt az örökhagyó anyjáról ? 3. Mit szerzett az örökhagyó ? 4. Mit örökölt az örökhagyó atyja az atyai nagyatyáról ? 5. Mit örökölt az örökhagyó atyja az atyai nagyanyáról? 6. Mit szerzett az örökhagyó atyja ? 7. Mit örökölt az örökhagyó anyja az anyai nagyatyáról ? 8. Mit örökölt az örökhagyó anyja az anyai nagyanyáról ? 9. Mit szerzett az örökhagyó anyja ?
E kilenczágu kérdés a visszaháromlás eszközlésének bizonynyal keserves rögeit tünteti. Pedig izül-izen fejebb e nehézség hatványosan harapódzik. Könnyen érti ezt, ki hagyatéki ügyeinkkel ösmerõs. Mert a vagyon eredetének nyomozása nálunk is fõ-fõlidércz, mely czégéresen ül az örökjog ótalmán. És e baj meg sem állhat azon eseteknél, hol a vagyon eredete jogilag számba jõ. Mert alkalmatos arra, hogy az örökjog fogalmát országosan eltorzitsa. És ebeli következéseiben rejlik a vagyon eredete jogi eszközlésének fõveszedelme. E következések jobban már az örökség birtokba vételén, semmint az öröklési rend kérdésén mozognak, és azok, kik örökösödõ eljárásunkat boldogtalannak ösmerik, hajlandók lehettek e miatt ebeli törvényes szabályainkra s nem egyébre vetni. Ámde e mû a schaffhauseni codex hivatalos magyarázatából vett további idézettel, s sikerült esetekkel oly nehézségekre utal : hogy a mai világban ági örökösödésünkkel boldogulni lehetõnek alig lehetõ. Itt nyilván ez intézmény achilles-sarka ; és nem lehet tagadni, mikép e nehézségek ily meggyõzõ ereje irodalmunkban nemcsak új, hanem hivatott arra : hogy az águlhiv védelmet mind jobban a jogi eszközölhetõség terére sarkalja. Mert
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 40
40
legyen bár czélszerü ez intézmény, lehessen a jogosság még oly igazi, mit benne a közérzület éltet : a mig e bökkenõ elháritva nincsen, a kérdés az intézmény javára állani, véglegesen soha sem foghat. De épen maga a jogosság az, melyrõl, és vonatkozva a családiság jelszavára e mûvet még ösmerni kell.
d) Jogosság alatt itt bölcselmi indokoltság értendõ. Ezt bizonyos felsõ fogalmakból kell fakasztani, s e módnak részint próbaköveül, részint eredményei élethivebb érthetõségére lehet aztán a casuistikához folyamodni. Maguk e felsõ fogalmak : az egyén s család fogalma, Az egyéniségbõl származtatják a végrendeleti örökjogot ; jobban a családéból a törvényest; s fõleg emebbõl a végrendelet ellenit, milyen például a törvényes osztályrész intézménye. S a törvényes örökjog tárgyában találkozni a családiság szavával, mi nyilván a család fogalmát érdekli E hangot az országbirói értekezleten ,a magyar jellem' hurjain sokszorosan pengették, de magva sem ott, sem azóta ki nem fejtetett, meg sem jelöltetett. Ki ne érezné ugyan a visszhangot, mely benne az õsség eszmeköre felé szólal ? és tudni, hogy az õsiségben jelentett valamit, s nem keveset. De ez eszmekör ma már számon kivül esett, s ezért e jelentést a mai világ számára át kelletett volna fejteni, hahogy nyomatéka kivántatik. Hogy ez nem történt, bizonyára kár. Mert ha valahol e szó magvában kell rejlenie az ági öröklés bölcselmi indokának. Ily indok nem lehet testestül-lelkestül azonos ama családisággal, mely az õsiséget élteté. S eszmecsere fonalául sem alkalmatosak többé ez õsiség indokai. Éltök világa rég kialudt a kor szellemétõl; s új harczot ki szítana hulláik ellen, holott az eszmék régmult csatatéren, már csak a történelem takaritó kezére várnak ? Mégis hogy nyomozná azon értelmet, melybe az õsiség családiságának az ujabb kor lehelletén az águlszállás indokául átfogannia kelletett : legkevésbé e mûtõl várhatni, mely temetni s nem tatarozni jött ez intézményt. Sõt érthetõ, ha a jogosság kérdésén, hol ez ujabb alapjára hamarjában nem akadt, omladékokban forgatja meg érveit. S igy sokban tanulságos ecseteléséhez kellett ugyan folyamodnia azon óriási válaszfalnak, mit az eszmék sorsa az õsiség s a mai jog szelleme közé vetett; de ez uj eszmék sokkal elösmertebbek már, semhogy további hangoztatásuk meddõsége be ne következett volna. S az eszmecserének nem kivánatos szempontja többé az, mely ez eszmék feltétlen gyõzedelmét továbbszitani beéri. Mert elkövetkezett ideje kutatunk a mult intéz-
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 41
41
ményekbõl azt, mit ez eszmék hatalma illetni nem kivánhatott. És ezek most már tüzetesb mértékre valók, semmint elõbb, mikor a küzdõk tábora mérhetetlenségökben szeretett még bizni. Mert meg kell gyõzõdni a részben, vajjon az idõk átalakulása kimélt-e meg valamit az õsiség alapjai közõl az ági öröklés indokául. Ellenben maga az ellentét az õsiség s a mai kor közt, bármily jellemzõen, de nagyjából ismételve, egyenes tanúlságot nem nyújt, miután tabula rasát senki sem akar. Inkább jár azon hármas bajjal, hogy jobbanjobban elboritja a különben sem rögtelen ösvényt, mely a kutatás ama tüzetesb mérték iránt megindulhatna ; másodszor ámulásban tart az új eszmék határvonala iránt ; s harmadszor, mi ezzel karöltve jár, jelszavak szertelenségébe ejti ez eszméket, holott értelmök mértékes erejében, kétséget oszlatni alkalmatosabbak lehetnének. 1. Hogy e mû fejtegetéséhez e hármas következés ne férne, nehezebb volna állitani, mint tagadni. De magukra vessenek ezért az ági örökösödés védõi. Mert ha a családiságnak mai jelentését s megállhatóságát tüzetesen kijelölik vala, e mû bizonyára követné czáfolatával. Mig ellenben nem csoda, ha az águlszállás indokát az õsiségével kellvén azonositania, ily kérdésre fakad: ,hogy midõn a vagyon családi jellege megszüntettetett, midõn az õsiség eltörlésével azon család várományosi joga, melytõl a vagyon származott, hatálytalanná tétetett, igazságos-e, hogy a törvenyes örökösödésnél ezen családból való távol rokon, nem pedig az örökhagyó, mint családi központ körül képzett természetes családi körben levõ legközelebbi rokon örökösödjék ?’ Mert valóban, ha amaz indokok testül lelkestül azonosak, kétség nem lehet azon következtetésben, mikép ,ma már, midõn a vagyon teljesen egyéni jellegü, midõn elestek azon indokok, melyek miatt az egyén jogait a családi érdek molochjának feláldozni kellett ; — ma a törvényes örökösödésnek a jogeszmével megegyeztethetõ egyedüli támpontját az örökhagyó személyébõl kiinduló természetes családi kapcsolat képezheti csak.’ És bizonyos, hogy ily kérdés, ily felelet, s az ebbõl természetszerüleg fakadó az a vélemény, mely az águlszállásban az õsiség tartozékánál a vályogból készült, hajdan nagy kényelmet nyújtó, de elavult, s ennélfogva többé nem használható uri lakról levett nádtetõ’-nél egyebet nem lát: kedvet sem érezni, sem kelteni nem foghat ama tüzetesb mérték iránt, hogy e nádból szemelgetne olyast, mi ,a modern vagyonrendszerhez, az újonnan épült márványpalotához illenék’. S igy az elsõ baj némileg megvolna. 2. Azonban e márványpalotának méretei iránt némi bizonyta-
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 42
42
lanság mutatkozik, s ez azután a második baj. Forrása nem más, ama tüzetesség hiányánál, mert az lenne hivatott arra : hogy a ma' jogrendszer sarkelveit okul-okon határolgassa. E nélkül a bizonytalanság könnyen szertelenségbe, sõt elbizakodottsággá fajul. És ezért némi helyreigazitást meg is kell kisérteni. S alkalmatos czélpontul szolgál e mûbõl a jogosság kérdését megnyitó következõ érvelés. A vagyon ma már egyéni, nem pedig családi, és azt hisszük, hogy az egyéni tulajdon helyébe, a családi tulajdont helyezni, az õsiségnek hajdan hasznos szolgálatot tett, de ma már a kor által túlszárnyalt intézményét visszaállitani komolyan senki sem akarhatja. Ha ez igy áll, ha, mint kiindulási pontul felvettük, az egyén vagyonáról, öröklöttrõl ugy, mínt szerzettrõl, élõk között ugy, mint halál esetére egyenlõen rendelkezhetik : nem önként következik-e, hogy a rendelkezés helyét pótló törvényes örökösödési szabályoknak is egyenlõen kell szabályozni az örökösödési jogot, nem tekintve, nem kutatva, a vagyon eredetét, annak öröklött vagy szerzett minõségét. A törvényes örökösödés szabályai okszerüen csak a természetes családi kapcsolatot, vagyis azt vehetik figyelembe, hogy az örökhagyó tulajdonost tekintve családi központul, hol található az örökhagyónak azon legközelebbi rokona, kit hozzá a legszorosabb társadalmi kapocs fûzött. Ettõl a törvényes örökösödési jogosultságot elvitatni csak azért, mert esetleg a családi leszármazás nem azon vonalán áll, melyrõl a vagyon származott, egyértelmü a legkiáltóbb igazságtalanság érvényre emelésével.
E fejtegetésnek kétféleképen mondhatni ellent. Vagy megkülönböztetve a vagyont tulajdontól, vagy pedig nem. De elõbb a különbség fonalán. Ha vagyon alatt csakugyan vagyont s nem tulajdont kell érteni, tagadni lehet azt, mintha a vagyon egyéni avagy családi voltában a mai jogrendszer s az õsiség közt különbség lenne. Mert a vagyon egyaránt egyéni volt annak elõtte, mint a hogy most is az. Mert mit érteni vagyon alatt ? Nyilván, nem csupán tulajdont, hanem haszonélvezetet, követelést stb. Ki sem habozhat, vagyonosnak jelölni azt, kinek szép uradalmon jól biztositott haszonélvezete van. S annak elõtte sem tartják szegénynek a bár õsi nagybirtok tulajdonosát, holott mint e mû kiemeli, e tulajdon voltaképen csak haszonélvezet volt. De ki mondaná, hogy haszonélvezet s egyéb vagyoni jog nem volt egyéni, de épen úgy, a mint hogy mai nap az ? S ha dõl a különbség, magától esik a belé öltött következés. Nem ily egyszerü, de annyival szükségesb az ellenmondás, ha vagyon alatt tulajdont kell érteni. Közkeletü észjárás águl ellen részen az, mely a tulajdonjog mai fogalmából örökjogi elveket szeret származtatni. ,A jelen kor igényei — szól már elõbb e mû — az egyéni tulajdonból kifolyó rendelkezési jogosultságnak az örökösödési jog terén általában tág kört jelölnek ki, és mi ezt az örökösödési jog
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 43
43
helyes felfogásán alapulónak tekintjük. A tulajdonosnak, a korlátlan intézkedési joggal felruházott tulajdonosnak végrendeleti intézkedését tekintjük mi, azon alapkõnek, melyre az örökösödési jog elsõ sorban fektetendõ.’ S tovább : ,E modern tulajdon fogalma nem tûri azon megkülönböztetést, mely a vagyonok eredetébõl merittetnék ; hanem egyenlõ jogosultságot ad a tulajdonosnak bárhonnan és bármi czímen szerezte legyen tulajdonát. A különböztetést nem türõ tulajdon eszméjének bizonyára az felel meg, hogy a mint életében minden tulajdonos a tulajdon jogából folyólag egyenlõ rendelkezési jogosultsággal bir, akár örökölte vagyonát akár pedig nem, ugy halála esetére is végintézkedési jogosultságát illetõleg megkülönböztetés ne tétessék.’ Pedig nem nehéz észrevenni, hogy a tulajdonjog mai fogalmából ily rendelkezhetés nem következik. Ellenkezõleg állithatni, hogy a tulajdonjogból az örökjog számára épenséggel nem szabad elveket fakasztani. Mert mutat ugyan a jogtörténet nem egy párhuzamot, melyben a tulajdonjog és örökösödés együtt alakul át ; de viszont mutatja ellenkezõjét, például a római jogban. És igaz, hogy a középkori tulajdonnal átalakultak az örökjog alapjai. De már az örökjogi kérdések sajátságai közt legelöl ki kellett emelni, mikép ez átalakulás az örökjogot mai nap épen függetlenségre segité. S e függetlenség szemben a tulajdonjoggal könnyen felderül: akár a jogi dialektika fonálán akár jogbölcseletig. A jogelvek dialektikája ez. Az öröklés neme a jogutódlásnak. De örökölni nem csak tulajdonjogot lehet, hanem egyaránt sok egyéb dologbeli s dologhozi jogot, milyen a zálogjog, követelés. Sõt örökösödhetni oly jogokban, melyek követelésnél lebegõbbek, például egynémely törvény szerint, az örökhagyó számára megnyilt örökséghez való jogban. Az örökösödés ezen egyetlenegy sajátsága ellentáll már annak : hogy épen a tulajdon átalakulásához alkalmazkodjék, holott ez csak egyik faja azon jogoknak, miket egyaránt felölel. S tudni az észjogból, hogy a felett, kell-e örökjog, elvileg nagyban vitatkoztak, a nélkül, hogy a tulajdon zálog és követelés maiglan elösmert fogalmai ellen kifogás volt volna. És csakngyan teljes lehet a követelés, teljes a zálogjog a nélkül, hogy örökül szállhassanak. S teljes a tulajdonjog mai fogalma, nemcsak a nélkül, hogy felette végintézkedni, sõt a nélkül, hogy benne örökösödni lehessen. Mert az örökjog mindezen egyes fajta jogok fogalmát meghaladva, emezek mintegy külön és önálló koronája, mely mint succesio in universum ius defuncti egész más alapról száll, semmint saját fogalmuktól. Tanuságot merithetni e rész-
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 44
44
ben a római jogból. Eleitõl meg van itt az egyéni tulajdon, sõt csorbithatlanabb öntetében, mint ma. De senki a dominium fogalmában végintézkedhetést nem keres, hanem értetõdött emezen latissima potestas et heredis instituendi et legata et libertates dandi, tutores quoque constituendi. Kis részecskeül áll itt a tulajdon átszállása a végintézkedhetés egészében. E végintézkedhetés meg is szorult késõbb gyermek s szülõ köteles részében, a nélkül, hogy ezzel a tulajdon fogalma megcsorbulhatott volna. S kell-e merevebb fiágiság a régi római törvényes öröklésnél ? Édes anyát nem ritkán, anyai ágat mindenkor kirekeszti az apai ág. De sem ez, sem azon további ezerféle változat, melynek nyomán a törvényes öröklés rende az ugynevezett természetes családi kapcsot elvégre alapul vette, az egyéni tulajdon elvét szélirõl sem illetheté. S megerõsiti ezt a jogbölcselet következõkép. Bármekkorára tartva az egyéni tulajdon fontosságát, ez elv maga nem czél, hanem eszköz. Mint ilyen uralja is a maga czélját. Hogy mi e czélja, fejtegetni nem lehet szükséges, mert annyi bizonyos, hogy e czél abban nem áll, hogy az emberek kedvökre végintézkedhessenek, sõt abban sem, hogy a mijök van, élve szabadon osztogassák. S ha tudni lehetne, hogy az elvvel egyebül nem élnek, s nem élendnek, minthogy egymást örökséggel ajándokkal boldogitgatják, ma sem haboznánk, hogy vissza kell állitani az õsiséget. A hol szünik a czél, pályája mulik ez eszköznek. A tulajdon elvének sem szolgálhatnak az örökjogba következései. S ezért végintézkedhetést, ennél kevésbé törvényes öröklés ilyen-amolyan rendét származtatni belõle nem jó. Viszont e rend, bár ágról-ágra, bár izül-izen birja fokait, mindenbe elõbb ütközik, semmint az egyéni tulajdon fogalmába. A jogelvek öntetének egyfelõl, s a jogbölcseletnek másfelõl im szakasztott fonalán ugrás derül a mû azon eszmemenetére, mely az egyéni tulajdonról a végintézkedhetés, innét az örökhagyóhoz viszonyló családi kapocs felé utalva, az águlszállás ellen meriti itéletét. Nem leli okát ez itélet, a történeti áttekintés szintezen velejében sem : hogy mert a tulajdon az elõtt családi, ma ellenben egyéni, tehát ,az ági örökösödési törvény, mely jó volt az õsiségre alapitott kötött vagyonrendszer mellett, nem alkalmazható azon jogrendszerben, melynek jelszava a szabad tulajdon és a szabad rendelkezés.’ Kár is lenne ellentmondani annak, hogy ,ma a jogegyenlõség és szabad rendelkezés századában a család fenn ecsetelt jelentõségét elvesztette, s természetes rendeltetésének szûk körébe visszavonulva, a középkorban kizárólag elfoglalt
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 45
45
tért az egyénnek engedte át’, s hogy ,ma már az egyéni tulajdonságok az egyéni érdem és hibák emelnek és sülyesztenek’ ; a miután a jogegyenlõség s a szabad tulajdon azon elvek, melyek irányában a család jelentõsége a kor szelleme által, kétségbe vonhatlanul megtörött. Mert épen az, hogy ez elvekkel az águlöröklés rende ellenkeznék, bizonynyal nem nyilvánvaló. S ezért kell ez elvek határvonalát az õsiség gondolatán az akkori családiságon tüzetesen és külön megmérni. Igy tudni meg, mely körbe kelletett e családiságnak e két nagy elven átszorulnia, mely öntetü családiság tehát az, mire az águlszállás ma még támaszkodhat, s melyet czáfolóra venni szükséges. És igy ösmerkedhetni meg e téren e modern elvek tüzetesb vonalával, s kerülhetõ azon bizonytalanság, melyen águlellenes részrõl e jelszavak megfogantak. De elég lesz e jelszavakat legnagyobbjából megjelölni. 3. ,A legáltalánosabb érv — ir a 8. számu mû — mely a magyar örökösödési rendszer ellen felhozatik, az, hogy túlélte magát.' Ez az ugynevezett elavultság, melynek csattogását, hallhatni volt jogászgyülésen s azóta eleget. Bizonynyal vakitó fegyver, ám mert éle ál, szólamnak nevezhetõ. Csakhogy vigyázni kell, mert éle kettõ, s ezt jó különböztetni. Vagy azért mondatik avultnak az ági öröklés, mert fogalmilag sem illenék a mai jogrendszerbe, vagy mert jogi eszközölhetõsége bajos. Utóbbi élével még számolni kell, s csak másikát tarthatni máris hamisnak. Águlellenes résztt e különböztetés e 7. számu mûben kap életre elõször, a mennyiben ugy az elvi elavultságot, valamint a jogi eszközölhetõség rögeit külön-külön vizsgálatból fejti. Kedves haladás ez, a jogászgyülési inditványtól, mely minden vizsgálódástól elszakasztva veté forgalomnak egy egy jelszavát, a mint ez annak helyén idéztetett. Azonban kelendõségök már e gyülésnek sem volt javára irható, holott a közérzület helyesen szavazhat merõ ösztönbõl, de mert e közérzülettõl a jogi közvéleményt meg kellett különböztetni. Irodalmat pedig bizonynyal még kevésbé illet ily szavazhatás. S ennyibõl kell kiemelni, nem az egyes mûvek rovására, hanem az irányt ösmertetõleg, hogy a 3. számu mû, ,a paterna paternis materna maternis felmelegitését szintén oly retrográd lépésnek, az õsiség oly erõltetett életrevaló galvanizálásának tartja, mely felelevenitve a modern jogtudományban már rég elavult elvet, a mai ép jogrendszerbe egy idegen elavult elemet akar becsempészni.’ De mint e szavak mellõl hiányzik a vizsgálódás azon fonala, mely az águl szállást ‚a modern joggal összeütközésben, tüntethetné, az 5. és 6.
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 46
46
számu mûvek sem szolgálnak az avultság szavazata mellé egyébbel, mint hogy : mert ez intézmény régi, de a régi már avult, s másutt el is cserélték, tehát ,tempi passati.’ Egész mások az érvek, mikkel e szavazathoz a 7. számu mû járul. S erejök a vélelem elméletének következetességében rejlik. A jelszavak végét mégis nem fogja vethetni. S ezt azon okok miatt nem, melyek a modern jogelvek tüzetesb mérésében akadályaul álltak. Fõ ebbõl az az átalán támadó irány, mely az intézmény indokának saját kutatásától távol, a családiság mai öntetén sem kivánhat azért tünõdni, hogy czáfolnia több legyen. De másik akadály mégis csak : az értekezlet álláspontjának sötétebbre vélte. Ime, mult s jelen képeinek mily terjedt szembesitésébe kell széledni, hogy a családok közjogi s társadalmi jelentõségét kiforgassa. Pedig ily jelentõségöket már az értekezlet elejté, midõn az elidegenithetõséget elösmerve, nem õsiséget, hanem ági öröklést létesit ; s holott épen az a jogfolytonossági tekintet, mely emitt az õsiséget a szabad tulajdon s a jogegyenlõség elveivel méregetni kezdé, oda utal, hogy ezután már azon családiság szerényebb képe vétetvén, melyet az õsiségtõl megkülönböztettek : a mai korszellemmel ez, s ne az õsiség szembesittessék. Nem tesz ennek eleget ama már helyeselt kérdés, vajjon ,hát a magyar ember tulajdonát másnak tekinti-e mint a német vagy a franczia, a magyar ember más alapon ragaszkodik családjához, mint az olasz vagy az osztrák?’ Mert ha alkalmatos is a ,magyar családiság' s e terü ,magyar jellem' képeit oszlatnia, de nem teszi utból az intézmény az emberek mai természetében sem visszhangtalan örökvonatkozásait, miket czáfolgatni igen, de figyelmen kivül hagyni nem lehet. Ezen családiság különben a 8. számu mûbõl s egyébként figyelõre kerül még. Megint meglátszik, mily kevéssé érheti homlokon az ági öröklés ebbeli erejét oly czáfolat, mely mint a 7. számu mûben, az õsiségnek mérkõzik. De van e mûnek a jogosság körén még két fegyvere, mit azonban egyazon gondolat váltott kiadásának lehet tekinteni. E gondolat ugyanaz, mely már a jogászgyülési inditványnak sarkköveül volt jelölhetõ, de itt a tárgyaláson elejtették. S ennek kettõs kiadása : az elvi megalapitás, meg a példálózás. Az elvi megalapitás ,a törvényes örökösödést szabályozó törvény kiválóan dispositiv jellegével’ jár karöltve, s ez eszmelánczolat alapszeme a tulajdon feletti szabadrendelkezhetés ; ebbe öltekezik másodrangon a végrendelkezhetés elvi korlátlansága ; ebbe meg az a következés :
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 47
47
donec ex testamento potest adiri hereditas ab intestato non defertur. S ekkép az örökjog sarkköve egyaránt az egyéni akarat, mi a végrendeleti örökösödésnél maga valóságában, a végrendeletet pótló törvényes örökösödési rendben legalább feltevésképen nyilvánul. Ez elmélet külföldön is erõs oskola viszhangja, de ellenében állanak azok, kik a törvényes öröklés rendében a család elvont fogalmára végszemként támaszkodnak. Ez elméleti különbség való eltérésekben, általánvéve meddõ, de már az ági öröklést különösen véve : a vélelem elmélete kedvezõtlenebb erre mint nem. S e mû mohón aknázza az, elvi ellentétet, mely ez elmélet s az ági öröklés között bizonyos fokig tagadhatatlan, és támadásának a jogosság fokán ez a fõbb s nem kicsinyelhetõ ereje. Csakhogy az ági öröklés életkörének már azon futó jelölése közben, mire az intézmény elhatása utalt, ki kellett emelni azt a sajátságát, mely a vélelem elméletét e térrõl ki tudná utasitani. És lennének bár azon okok túlnyo mók, melyek ez elméletnek a másik felett átalánvéve igazat adnak : e túlnyomóság az öröklött javak elszállása terén keservesen megtörik. De töretlen uralmában is, a vélelem gondolata puszta indulás, mely utján nagy segitségre szorul, s e segitség a közérzület. Hiába, hogy az örökhagyó vélhetõ hajlandóságán keresnõk a hivandó rokont, mig ennek ellenében áll az a gondolkozás, mely az öröklött javak águl oszlását szereti. Egyes esetenként furcsa ugyan felvenni, hogy e hajlandóság a hátrahagyott vagyon eredete irányában menne szét, de az ági öröklést pártoló közérzületnek egyesek nyilván ily érzülete felel meg. És ezért kell e mûnek azon ‚kiáltó, vérlázitó igazságtalanságokkal’ azon ,képtelenségekkel' példálóznia, mik a közérzületet ez örökléstõl elforditsák, s ekkép a vélelem elméletét az águlszállás ellenében hathatóssá tegyék. És ez e mûben a vélelem gondolatának második kiadása. Csakhogy a közérzületet eleve jónak látszott figyelmeztetni, hogy ily példáknak kötve álljon. És ép a jogosság köre az, hol a példálózás legkevésbé van helyén. Mert elvek érthetõbbségeül avagy alkalmazásuk nehézségei iránt példával élni jó, de elvet szabni egyes esetbõl örök egyoldaluság forrása, mert a mi egyszer áll, ezer máskor meg nem áll. S idézni lehet e mûbõl a következõ ,jellemzõ példát’ : Egy örökhagyó, ki az õt megelõzõleg elhalt édes anyjáról anyai ágon való vagyonban örökösödött, meghal végrendelet és leszármazó örökösök hátrahagyása
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 48
48 nélkül. Öt túléli édes atyja, az anyai ágon pedig legközelebbi rokona - nem is akarjuk a legközelebbi rokont messze keresni — az anyai ágon lévõ szépapától leszármazó másod unokatestvér. És ezen másod unokatestvér, az, a kit az örökhagyó életében talán soha sem látott, vagy a kinek létezésérõl talán tudomással sem birt, az egész hagyatékot elvonja az örökhagyó édesatyjától, attól, kihez a gyermeket a legszorosabb kötelék fûzte, kit a gyermek bálványozott, kiért nemcsak vagyonát, hanem életét is kész lett volna feláldozni ; elvonja csupán azért, mert a hagyaték az anyai ágról öröklött vagyonokból állott. És ezen vérlázitó igazságtalanság csupán azért következik be, mert a gyermek nem érte még el azon kort, melyben törvény szerint végrendelkezni jogositva lett volna, vagy elérte ugyan, de hirtelen halván meg végrendeletet nem tett. Hogyan egyeztethetõ össze ezen örökösödési rend a jog eszméjévei, a jogérzelemmel, hogyan állapitható meg ily örökösödési rend akkor, midõn az öröklött vagyon az élõk közötti és halál esetrei rendelkezésnek épen olyan tárgyát képezi, mint a szerzett vagyon ? Hogyan lehet a törvényes örökösödési jog egyik vezérelvét képezõ viszonosságot ily érzékenyen lábbal tiporni, s a gyermek utáni örökösödésbõl egészen kizárni azon apát, ki után gyermeke egyedül fogott volna örökösödni, s oda dobni a hagyatékot azon távoli rokonnak, a ki után feltéve, hogy leszármazó vagy más vonalon levõ közelebbi felmenõ és oldalági rokonai vannak (a mit a fentidézett példa esetében nyugodtan lehet feltenni) az örökhagyó nem fogott volna örökösödni. Ezen példa és a meghamisitlan, elfogultságtól ment jogérzetre való hivatkozás elég arra, hogy pálczát törjön az olyan örökösödési rend felett, mely a családi kapcsolat jogosultságát ily vakmerõen gunyolja ki. Tegye szivére a kezét minden jogász és minden honfi, s aztán feleljen azon kérdésre, igazságos-e azon örökösödési rend, melyet a fentebbi példa elõtüntet ?
Ez idézeten az, ki eleitõl igy vala meggyõzõdve, bizonynyal felbátorodik az ági öröklést elítélni. De egyes eseteknél feljebb alapitott ellennézet ily példának örökkön hozzáférhetetlen. Mert elsõbben : egy ily esetre nyilván tiz más jut, mikor nem másodunoka, hanem testvér rekeszti ki a szülõt, a mi pedig jó. Meg, a ki, miként az águl hivek az öröklés igazságos alapját a vagyon sem fel, sem oldalt, hanem leszállásában üdvözli, nem eshet meg szive a szülõn, szemben a más águ atyafival, ki épen abban örököl, mi leszállvást amugy is övé leendett, hahogy az örökhagyóval vagy eldõdével nem kell vala megosztozni. És igy a példa hatása porba hull elvi kiindulás ellentéte miatt. Ezért kell mondani, mikép példálózásnak csak elvek mögött, azaz azon körben lehet értéke, a melyben az elvi kiindulás meggyõzõdésbõl avagy feltevésképen azonos, s a példa már csupán az alkalmazás rögeit avagy az elv érthetõbbségét illeti. Ime, ha águlellen részrõl ez mondatnék : legyen hát igazságos a másod unokatestvér elsõbbsége az édesszülõ felett, ám mit várni ettõl az apától gyermeke vagyonának gondviselõjeként, holott fáradsága gyümölcse felett messze rokon joga kinyujtva áll ? Ezzel nyilván meg
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 49
49
kellene hallgattatniok, valamint meg azon gazdag fejtegetéssel, mely e mûben az águl öröklés alkalmazásának rögeit fõleg példákkal világitja. Mert bár egy eset az, melyben az elv eszközölhetõsége megtörik, komoly aggodalomra méltó, s ezt száz egyéb esettel, hol tán ez eszközölhetõség sima, eloszlatni nem lehet : mig a jogosság körén, egyik feltevés ellen mindig száz mással hozakodhatni hason erejüleg. Szintén helyén a példálózás azon táblázatokban, mik az öröklött vagyon félreszállását bizonyitgatják ági öröklésünkre. Mert itt meg érthetõbbségére válik azon gondolatának, melyet csakis példákkal lehetett tüzetesen megösmertetni. És lehet mondani, hogy a jól vett példák e mû egyik fõgazdagságát teszik. Mert mind ama részben, hol az öröklött vagyon félreszállásán példálózva, a neufchateli és schaffhauseni törvények, meg a franczia coutume-ök eltérésére jut, mind ama részben, hol az eszközlés rögeit mutogatja : felülemelkedik saját águlellen álláspontjából. S ép ezért ugyan e részeiben, az eszmecserét elõbbre vinni. bármelyik pártállást véve egyaránt hivatott. Ha ugyanezt egyéb részben nem mindenütt s kivált a jogosság pontján kevéssé lehetett mondani, oka ennek fõleg azon szertelen mértékben esik, a mely szerint az eszmecserén a legeslegelõl szellõztetett szélesebb szempontok jelszavakká harapóztak. E jelszavak az eszmecserét eleitõl túlszéleszték, és e részben e mûven is lehetett befolyást észlelni kétfelõl. Elsõbben : az a fontosság, mely az értekezleti egy-egy szólamnak tulajdonittatik, kelleténél több gondját rabolja, az intézmény magyarsága s a családi vagyon megõrzésének czélja ellenében. Másfelõl, s kivált a jogosság pontján, nem egészen tiszta némely modern szavaktól, a mint ezek már a jogászgyülésen s a 3., 5. és 6. számu mûvekben sem váltak a fellépés alaposságára. És e szavak hatását fõleg azzal a fogyatkozással keserüli : mit az ági öröklés mai életköre tüzetesb buvárlata, s az újabb jogelvek e részü tüzetesb mérése tárgyában nem volt szabad emlitetlen hagyní. De ennek ellenében, ismételni kell, mikép a jelszavaktól a tárgyi s belsõ érvek felé máris óriási lépést tett. Másfelõl mindjárt meglátszik, mikép amaz águl hív szólamok az águl hív irodalomban csakugyan szorultak némely megigazitásra. Mert most már ezen az irodalmon a sor, s következik 4. Zlinszky mûve s a 4. számu. Ez utóbbi mû a kérdés irodalmában sajátságos figyelemben részesült. Iránya sokkal tételesb, semhogy a vagyon eredete gondoZsögöd : Öröklött s szerzett vagyon.
4
11-50.qxd
2008.11.12.
21:21
Page 50
50
latának, vagy az ági örökösödésnek bölcselmi megállapitásával foglalkoznék. De elõszavában állit egy-egy vezérelvet, és ezek szemet szúrtak S a 7. számu mû, azon jogtörténeti észlelõdés végén, a melylyel ez intézmény nemzetiességének gondolata ellen síkra száll, következõleg emlékezik e részben : Mindezeknél fogva nem találjuk menthetõnek, ha budapesti egyetemünk egyik nyilvános rendes tanárának, Herczegh Mihálynak alig egy év elõtt megjelent s »A magyar családi és öröklési jog« czímet viselõ munkájában, a helyett hogy a magyar örökösödési jog helyességét kimutatni szándékozó egyetlen belsõ érvvel találkoznánk, csupán következõ s más ehez hasonló frázisokat vagyunk képesek felfedezni : »A családi és öröklési jog egyike a magyar magánjog legszebb, legfontosabb és. legérdekesebb részének. Ebben tükrözõdik leghûbben vissza a nemzeti geniusz, illetõleg hazánk és nemzetünk egyéniségének élet, szokás szellem és jellemnyilatkozatának legsajátságosabb eredetisége. A családi és öröklési jogban találhatók fel legnagyobb részben és legtisztábban azon egyes jogintézmények, melyeket mint szent ereklyéket és életrevaló õsi hagyományokat nem csupán tisztelni, de megõrizni és fentartani kegyeletes hazafi kötelességünk. Természetünkkel és gondolkozásunkkal, hogy úgy mondjuk, életünkkel forrtak már azok össze, ezredéves mult van hozzájok kapcsoiva, s fejlési belsõ erejök folytán ezeréves jövõ csiráját rejtik magukban. Ezek és az elõszóban könnyen odavetett, de semmivel nem okadatolt többi hasonló merész állitások a fentebbiekben s a még elõadandókban elég czáfolatot találván, mi a jellemzõ felemlités után egyszerüen napirendre térhetünk felettük.
S ugyanide czéloz az 5. számu mû következõleg Mily képtelenséget cselekesznek ily elõzmények után azok, kik szemben azon feladattal, hogy elavult jogrendszerünk a mai kor szükségleteinek s a nemzet új rendeltetésének megfelelõen átalakittassék : nem vélnek jobbat tehetni, mintha tanszékrõl élõ szóval és türelmes papirra nyomtatott betükben hirdetik, miszerint : az »öröklési jogban találhatók fel legnagyobb részben és legtisztábban azon egyes jogintézmények, melyeket mint szent ereklyéket és életrevaló õsi hagyományokat nem csupán tisztelni, de megõrizni és fentartani is kegyeletes kötelességünk" továbbá hirdetik : »nincs mit örölnünk az oly törvényeken, melyek kiirtják a nemzeti jellemet és polgárt növelnek minden országnak, csak a hazának nem.« Pedig vannak köztünk ilyenek is ! Idétlen kardcsörtetéssel még senki sem hóditott.
Látni, mikép ez elõszó nagyon is hódol a nemzeti önállóság azon érzetének, a melyet örökjogi kérdések egy-egy sajátsága közt legeslegelõl elvileg ki kellett emelni. Ez érzet nem is új, valamint nem az a gondlat, mely örökjogunkból kivált az eredetiségben szeret gyönyörködni. Gyakran találkozni nézetekkel, melyek nemzetünk alkotásai sorában a sejtelem kiváló áhitatával utalnak örökösödõ rendszerünkre. De águlhiv álláspontról mérve, ily nézet szövetségében bizonnyal nem lehet köszönet, mert gyengeség gyanujába ejt ; a minthogy minden valószinüség szerint a 4. számu mû ,kardcsörtetése’
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 51
51 tette rá a koronát a 7. számu mû ama gondolatára, mikép az águlhiv álláspontot elsõ sorban a nemzeti önállóság és eredetiség pontján kell megtámadnia. Bizonyos, hogy a nemzeti önállóság ily érzete az örökjogi viszonyok saját javallását hamar elnémitja, s ezért csak óhajtani lehet terjedését azon világosságnak, melyet e ponton a 7. sz. mû jogtörténeti buvárlata vet. Azonban az eszmecsere szempontjából világosan tudni kell, mikép ilyen érzet és gondolat jelszó ; és még világosabban alkalmazni kell reá a jelszavak legeslegelõl kifejtett természetét. Magában véve semmi esetre sem baj, ha valaki átvizsgálva saját örökjogunkat, s hozzávetve a külföldét és a jogtörténelmet, azon eltérések sajátságából, a mennyi a mienkben kétségtelenül van, a nemzeti teremtõ geniusz magasztalásán végzi ; mert ez a sziv húrjának végül sem gáncsolható kedvtöltése, a minthogy meglátszik, a 8. számu mû nem egyszer elrepes. A baj csak az, mikép ily hangok széles tekintetekként jönnek forgalomba, melyekkel szemben aztán a belsõ igazságosság s a jogtörténeti elõzmények kivánalmai elnémittatnak, mert meg sem mérhetõk. S ezért ajánlatos annak is, ki egyébként tisztán lát, szíve hangját elfojtania, nehogy másoknak meg, kik okulni akarnának, fejökbe szálljon. De ugyanezért valamint veszedelmes a magasztalás hangja, azonképen haszontalan azt hirdetni, hogy ez a mi jogunk a középkor elavult intézményeinek mása s nem egyéb. Mert ez megint jelszó, mely egyaránt elnémitja a belsõ igazságosságnak, ha egyéb nem, megszokás javalta tekinteteit s a jogtörténeti elõzményeket. És mig a nemzeti jelszó kárhozatosan csökönyös, ez meg mohón újitó gondolatot táplál. És ezért kell a 4. számu mû elõszavával szembesiteni a 6. számunak azt a gondolatát, mely szerint ,a fõakadályt, mely a czélszerü codificatiót nálunk megszakitani fogná örökre’, elenyésztetni csakis az a felõl való meggyõzõdés bírhatja, ,hogy a fennállott magyar magánjog lényegileg fõvonásaiban és sarkalatos alapelveiben a középkorban átalánosan divatosabb európai joggal azonos.’ Szomorú volna, ha az ági örökösödés vagy bármely intézmény felett a szerint kellene oszolni : vajjon jogunk átalánvéve jó-e vagy rosz, eredeti-e avagy sem. Mert régi jogunkban sok minden van, mit a mai gyakorlat elvet, sok mit csak kénytelen-kelletlen alkalmaz, de van olyas is, mit teljes jó szerivel éltet. E gyakorlat bizonynyal nem illetéktelen, de egyaránt elitéli azt, ki a nemzeti jogot mindenben jónak, ugy, ki mindenben félreteendõnek vallaná. És igy a haladásnak örökkön fõbb akadálya, a kérdést igy átalán feltenni. Mert ily magasról szakasztani a szavazatot, például 4*
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 52
52
a törvényes öröklésben, netovábbja lenne a széles tekintetek hivatlan elharapódzásának, vagyis a jelszavak uralmának, és váltig elmaradna a voltaképeni vizsgálódás. Példa rá a II. jogászgyülés, és ime mily visszahatást keltett e modern lobogó a 4. számu mûben, emez viszont a 6-ban, — és végül is a gyülés, a 3., 5., 6. számu mûvek elitélik a 4. számu mû meg pártfogolja az ági öröklést, de megannyi egyaránt azon részletes vizsgálódás nélkül, mely pedig az itéletre egyedül hivatott. Örömest lehetett tehát üdvözölni, hogy águlellenes részt az átalánoskodással szakit a 7. sz. mû, — most pedig águlhív részrõl rajta a sor a 8. számu mûven. Zlinszky mûve nem csupán tárgyi álláspontjával különbözik vetélytársától, hanem a tudományos fellépés egész nemében. A másik támadást tûz feladatául, ennek védelem az osztályrésze ; az felebbezi, ez tovább indokolná az Értekezlet alapelveit. A feladat ily különbségét befolyás illeti a megoldás módjára. Támadásban mindig van némi nemlegesség, mely az ellenvédveken szökelve, saját alapján nem épithet; az ótalomtól már jobban megvárni, hogy a kérdés diagnosisának s a meglévõ intézménynek alapjait némi teljesbséggel vesse meg. Erre törekvéstõl a mû nem is áll távol. De ily várakozás egyszersmind nehézséget jelöl, mit a másik irány könnyebben kerül. A czáfolás folytonos actiója a támadásban az eszmemenet egységét s a tételes adatok átszövöttségét könnyebben biztositja, mig a látlelet méltóságának nem ritka terméke a non bene iunctarum discordia semina rerum. És e nehézséget tetézik irodalmi viszonyaink nem egy oldalról ugyan, de emlékezni elég lesz ennyirõl. A jelen század elsõ felében, a mikor az 5. számu mûben is jelölt ama ,harcz, mely a német jogászokat két ellenséges táborra, a rómaiak és germánok táborára osztja,’ javában folyt, nagy feltünést keltett egy idõközönként megjelent örökjogi munka, mely a buvárkodás eladdig parlag terét karolja fel.1) A római s germán örökösödés körmönfontságain elzsibbadt figyelmet az örökjog világtörténeti folyamán kivánta földeriteni, és négy vaskos kötettel száll le az emberi történet bölcsejétõl ind, perzsa, zsidó, egyiptomi, görög stb. örökjogon a rómaihoz, innen a középkor s lejebb az újabb fejlemények felé. Sok hódolatot, még több gáncsot fûz vala e négy kötethez az idõ, mig végre összecsapott felette, s nyomát sem az intézmények, sem a nézetek viselni többé nem látszanak. Oka ennek igen egyszerû lehet. Jognak fejlesztése széles körre bizott munkálkodás, és örülni 1) Gans Ede : Das Erbrecht in seiner weltgeschichtlichen Bedeutung.
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 53
53
lehet, ha a római s az ujabb európai fejlõdés átértéseig hivatottak a választottak. Mert ez a maga nemében elegendõ is. A tudás oly ágának, melytõl az élet vár hasznavehetõ terméket, a buvárkodás terét fõképen csak két tulajdon ajánlhatja. Vagy a remekség, vagy a jelenhez elevenen viszonló rokonság. E közõl egyik sem ereje ama keleti õsintézményeknek, s ezért nem szárnyalhat feléjök, kit a czél a jelen jogélethez közelebb kötött. Nem egyértelmû ez azzal, mintha ama buvárlatnak maganemû értéke ne lenne, és bizonyosan van abban az eszményiség valami kelleme is, mit épen a jelen érdekektõl elszálló gondolat tud himezni. Hogy Gansot sem egyéb ragadta távolba, nem csupán olvasói elõtt ösmeretes, és annak okaiban is, hogy az 1. számu mû e buvárlat termékeinek irodalmunkba utat nyitva, a magyar örökösödési jog szellemével kapcsolgatá, lesz némi részök akkori viszonyainknak, melyektõl elvonatkozni jól eshetett. De a példa azután nem maradt utánzatlan, a mikor e viszonyok már elmultanak. Nem egy család s örökjogi munkánk barangol újabban még ama négy kötet ösvényén, szemelgetve belõle a régi s távol népek törvényeit. Áll ez némi vonatkozásban az összehasonlitó jogtudományoknak mai nap annyira hangoztatott szükségével, bár ennek bizonynyal nem igaz módszere ; de áll jobban nemzeti fejlettségünk átalános fokával, melyre nézve alkalmasint a tudományok egyéb terérõl is, kiváló szükségletként fog feljegyeztetni annak idején a compilatió. E szükséglet porba ejté a jelen mûben is az eszmemenet egységét, mit különben a védõ álláspont már eleitõl nehezitett. Az öröklött s szerzett vagyon gondolatának, s a kérdés természetének legkisebb elvi körvonala nélkül, nyit bele a hindu, chinai, zsidó, moslim, attikai törvényekbe, jön tovább a rómain s germánon az újabb törvénykönyvekre, és le nemzeti jogunkhoz. Hogy ez egyes jogok szinrehozatala mennyiben hû, külön-külön kedvelõik tudnák jobban megitélni. De már csak a római s mai és nemzeti jogunk közt jobbára hiányzik még e kérdésben a hasznaveendõ áthidalás elmélete; mint ezt még meg kell vizsgálni. Ez annyiféle örökjogi rendszer felett pedig, lehetõnek alig lehetõ a kérdés uralmát fentartani. S ezért a tárgy szempontjából e mû legnagyobb része rudis indigestaque moles. Ez óriási tér élettelensége iránt kárpótlásul esik ugyan a kérdés azon élete, mely kicsit a rómainál, jobban nemzeti jogunknál, a megoldó részben végül teljes gazdagon veti szét termékeit. Mindazáltal szerencsésebbnek lehet tartani a 7. sz. munkát a maga egyre czáfoló fonalával, mert ebbe öltötten a tételes adatok, a tárgyszerûség kötöt-
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 54
54
tebb pórázán, folyvástabb életet vesznek. Kedvezõen aránylik ez a tákolás közketetü módszeréhez, mely a 8. számu mû nagyobb részébõl is kiveszti a kérdés nyomát, ugy hogy e rész ily holt szerepét bátran betölthetné egyéb örökjogi feladat szolgálatában ; mert ezt a megoldó rész egy-egy visszavonatkozása nem teszi jóvá már annyiból sem, mivel itt meg, s igen helyesen, czáfolni, érvelni kezd, látlelet csilláma tehát innen többé nem áradhat vissza. A tudományos fellépés ily módjának, mindjárt elõszavában maga e mû tárgyi okát veti. És ez okból érdekes, mivel legott reá vall a tárgyi felfogás kulcsára. De ezt röviden be kell vezetni. Eleitõl kedvencz, sõt elbizakodott észjárásul lehetett észrevenni águlellenrészen azt, mely abból, hogy másutt is volt annakelõtte ági öröklés, de a középkori intézményekkel egyaránt kimult, kereken odavet : hogy különb sors tehát nálunk sem illeti. Elbizakodott ez észjárás nevezetesen annyiból, a mennyiben tüzetesb vizsgálat nélkül sem kételkedik a kárhozat csalhatatlanságában. Foka ez elbizakodottságnak nem épen egy, de a gondolat csirája bántatlan kikelt már amaz 1862-ben megjelent értekezésbõl, a mint azt I., 1. alatt idézni kellett ; s viganvigabban hajt ezóta a jogászgyülésen, 3., 5., 6. mûvekben, mi több, megvillan itt-ott a 7. számu mûben is. Csak emlékezni kell az elavultság szavára. És ezen észjárás az, a mi ellen e 8. számu munka, fellépésének halálos erejét szánta. Ezért kell kimutatnia : Mily öröklési rendszerek állottak fenn hajdan, s mily helyet foglalt azokban el az õsi és szerzett vagyon közötti különbség, s illetve a javak visszaháramlásának rendszere, s mi volt annak indoka, hogy a rendszer akként alakult át, mint az ma érvényben áll, s ezzel szemben vizsgálva a magyar jogfejlõdést, önkénytelenül feltárulnak azok az indokok, melyek arra befolytak, hogy a külföldi jogfejlõdés egészen más irányban történjék, mint a magyar, s meg kell gyõzõdnünk arról, hogy az öröklési jog mennyire össze van forrva a nemzetek életével, jellemével társadalmi fejlõdéseivel és szokásaival, melyek kapcsolatban a tények hatalmával, indokolják azokat a nagy eltéréseket és különbségeket, melyek a czél azonossága mellett is, az öröklési jogokban felmerülnek ; s ha ezeket ekként figyelembe vesszük, lehetlen nem jutnunk arra a meggyõzõdésre, hogy a jogfejlõdés a jövõ törvényalkotásnál nem mellõzhetõ egyszerüen, ha csak a kodifikátor kötelességeit szem elõl téveszteni, s e mellett hazánk viszonyai s nemzetünk életérdekei elõtt szemet húnyni nem akarunk. Összekötöm a multat a jelennel, s ekkor fogok a kérdés tulajdonképi megoldásának mûvéhez.
Hogy e feladat szertelent markol ; könyen észrevenni. Ily gáncsnál kedvesebb azonban kiemelni : mikép e sokból nem megvetendõt
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 55
55
fog. És abban a mit fog, rejlik kulcsa tárgyi felfogásának. De e tárgyi felfogás követésében alkalmatos lesz, a 7. számu mûnél követett beosztást tartani ; beleöltekezve mindjárt abba a kérdésbe, mely amott a legelsõ jelszó körül a végin nyitva maradt. a) Mert e kérdésre e mû feltétlenül tagadó feleletet ad : Az õsi és szerzett javak között való megkülönböztetés a német jogban, nem volt oly általános s az egész birtok- és jogrendszert átölelõ jogi elv s nem jelentkezett oly rendszeres, oly határozott alakban mint nálunk. S tovább : Találunk ugyan német törvényeket, melyekben a vagyon visszaháromlási elve meg volt alapitva és pedig részben már régi idõkben, mint p. o. a brabanti s több rendbeli svajczi és némely frank törvényekben illetve statutumokban, majd az újabb idõben a »Schwabenspiegel«-ben és a »kleines Kaiserrecht«ben ; ez azonban mindig csak kivételesen, egyes helyekre szoritott rendszabályként jelentkezett, mely a német közönséges jog szerint általános érvényre soha sem emelkedett, s oly különleges helyi intézményt képezett, mint p. o. egyes helyekben a képviseleti jog különbözõ alakban való alkalmazása, vagy a felmenõk kizárása az öröklésbõl, s egyéb bár igen elterjedt, de soha általános elfogadásra nem talált hason intézmények . . . Szóval : sem az öröklött és szerzeményi javak közötti különbég, de még kevésbé a visszaháramlási intézmény, oly általános jelentõséggel, oly rendszeres alakkal s az öröklési rendre oly befolyással mint nálunk. Németországban a római jog felvétele elõtt sem birt . . . Nem azonos tehát a helyzet, melynél fogva mondhatnók, hogy külföldön eltöröltetvén a hûbériség, a hûbéri javakra ugyanaz az öröklési rend hozatott be, mint a szabad rendelkezés alatt álló javakra ; nálunk is eltöröltetvén az adományrendszer, hozzuk be az adományos javakra ugyanazt az öröklési rendet, mely a nem adományos javakra volt megállapitva ; mert nálunk ily különbség tulajdonkép nem létezett, s az öröklési rendre nem ez a különbség, hanem a vagyon õsi vagy szerzeményi minõsége birt befolyással ; õsi pedig lehetett nem adományos is,. és szerzemény lehetett adományos birtok.
És ezen eltérés észleletében, melyet ime a magyar és egyéb törvény fejlõdése közt feltüntet, kell látni kulcsát e mû tárgyi álláspontjának. Ebbõl véli ,a magyar jog fejlõdését tekintve, természetes következménynek, hogy a magyar örökösödési rendszer a kor követelményei szerint átalakitva fentartassék.’ Innen indul tovább a nemzeti géniusznak. S csak miután azt is kiemelné, mikép ,a nép meggyõzõdésének teljes erejével ragaszkodik ez intézményhez’, nyitja fel a kérdést : ,fentartható-e az adományrendszer megszünte s az õsiség eltörlése folytán változott viszonyok között?’ A kérdés igy állott már az országbirói értekezleten. S a mit fonalán e mû továbbfejt, szintén a családi vagyon s nemzetiség megóvása meg a családiság jelszavai, illetõleg a czélszerûség és jogosság azon pontjai közt felezhetõ, melyek szerint a 7. sz. mû támadását
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 56
56
c. és d. alatt megosztani kellett. Valamelyes különbséget a 8. sz. mû és az országbirói értekezlet álláspontja közt mégis észre kell venni. Az értekezleten ama jogtörténeti eltérés észleletétõl nyilván távol álltak, hanem egyenesebben függ vala a kérdés a hazai elõzményeken. És ennyibõl azt lehet mondani, mikép az értekezlet álláspontja kötöttebben a jogfolytonosságé, ellenben e mûé jobban már jogtörténelmi. Magában véve, ez eltérés észlelete kétségbevonhatlan haladás. Legalább is annyiból, a mennyiben homlokon tûzi az ellenesek egy gondolatát, mely nyilván szertelen nyomatékot bitorol. Az eszmecsere szempontjából azt kell mégis állitani : mikép águlhív fõálláspontul kivánatosabb szárazon a jogfolytonosságra, mintsem a jogtörténelemre helyezkedni. És ennek egyebek közt kettõs oka álljon itt. Elsõbben is, e jogtörténeti eltérés észlelete buja földévé válik a legzabolátlanabb következtetésnek, — águlhív jelszavaknak. Ily következtetés elsõ helyen ugyan a gyengéket sodorná el, de hogy átalánvéve sem könnyû ellentállani, legjobban maga e mû tanusitja. Mert nem egy szólamot lehet belõle kigyomlálni, a melynek csirája épen a jogtörténelmi gondolatban rejlik. E szólamokat nem lesz nehéz rövidesen fékezni, de nehéz volna, ha ama jogtörténelmi eltérést teljes széltiben el kellene ösmerni. Azonban ezt igy elösmerni nem kell, águlellen részrõl pedig cseppet sem ösmerik el, el sem ösmerendik talán. És épen ez a második baja e jogtörténelmi kiindulásnak Mert ezáltal a nemzeti s külföldi jogfejlõdés oly nagyjalagos viszonyához füzõdik a kérdés, milyet tudományunk jelen állásában megbizhatólag megmarkolni tán nem is lehet. De ha lehetne is, az eszmecserét ily törekvés kelletlenül széleszti, a minthogy ime már a 7. számu mûrõl emliteni lehetett, hogy nemzeti jogunk utánzóságának túlszéles körvonalait nyomozza, mig e 8. számu mûnek legnagyobb része ily szertelenségen markol. Jobb pedig összevonni a kérdés határait, s tömöriteni azon pontok köré, melyek az itéletre voltaképen hivatvák. De bár kiindulóul, a jogfolytonossági alapnak a jogtörténelemé felett elsõbbség adandó, maga ez észlelõdés a nemzeti s külföldi örökjog fejlése között : nemcsak a kérdés tudományának igen fontos kiegészitése, hanem kitünõ segitség érvelés dolgában. Mert ha a jogtörténet arra vall, hogy nemzetünk a rokonság bensõbb kötelékével füzte keblére az öröklött s szerzett vagyon gondolatát, semmint egyebütt : ezzel e gondolat továbbéltetésének újabb és mélységes oka nyilik. E nézetet teljes erõvel tartja e mû és nem csoda, ha követ-
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 57
57
keztetéseiben az öröklött s szerzett vagyon gondolatára ,a nemzetiség fentartásának, nemzeti kincsek és magyar családiság megõrzésének’ nem egy himét varrja. Mert van ebben visszahatásuk az águlellen jelszavaknak. S ezért meg fõleg azért, hogy szembetünjék az a végtelen távolság, melybe e mû jogtörténelmi álláspontja egy-egy águlellen felfogástól elesik, érdemes szembesiteni a 6. számu mûbõl a következõt : ,Ha van életbevágó, a felszinnél mélyebbre ható különbözet az emlitett magyar magánjog és más államok középkori joga között : abban rejlik az, hogy amaz a középkort túlélte, s igy a régiek mellé újabb hajtásokat is társithatott, mig ellenben emennek törzse száradt el, és a törzszsel együtt növedéke is elfonnyadt. A kiveszett, elkorhadt fa helyébe más népek újat ültettek ; nálunk megmaradt a régi, virulón mindaddig, mig éltetõ nedvét, az 1847— 48. évi tcz. szintén elvonta. Most elszáradt az itt is. Kérdés : a magyar állam nyilvános kára nélkül megmaradhat-e továbbra is helyén a multak romja vagy. itt is — mint tevék mindenütt ugyanazon végeredmény bekövetkeztének esetén — újat kell-e helyén és helyette növeszteni ?’
Már hogy e különbözet kérdésével a ,magyar állam nyilvános kára', illetve az ági öröklés fentartása — mert ez látszik rejleni a ,multak romjában’ — ily szoros összeköttetésbe hozatik : ez nyilvánvalólag ugrás. De ugyan beleesnék a 8. számu mû, ha e különbözet észleletéhez meg egyenest az ellenkezõt fûzné. S ezért kellett kiemelni, hogy a végitélet elõtt szépen áthalad a nemzeti genius a jogosság és czélszerûség fokain. Mindebben érdemes röviden követni. Elõbb azonban meg lehet kicsit állani magánál e jogtörténelmi felfogásánál, vagyis e különbözet észleleténél, mert ebbõl magából is nem egy következtetéssel hajlik át a végitélet felé. Merõ nyomatéktalannak e különbözet kérdése nem is állitható. S ha csakugyan nem volna egyéb ,életbevágó, a felszinnél mélyebbre ható különbözet', mint a mennyit a 6. számu mû észlel : ily valóság nem keveset vonna el az ági öröklés indokaiból. Azonban a 8. számu mû nyomán e feltevés ellenkezõjét lehet elfogadni, s igy a következések is másfelé térnek. Régi jogtudósunk kiemelé már, hogy ,nemcsak nemeseknél, hanem a polgároknál, sõt még a parasztoknál is leggyakorlottabb tárgya a törvénykezésnek, a vagyon õsi vagy keresményi voltát nyomozni’; 1) a mi hogy egyebütt igy és ennyire lett volna, észleletével az e részben dúsan-dús buvárlatu 7. számu mû is adós maradt. Csakhogy a következtetést kötve kell venni, mert nem épen ok nélkül vádolja ugyane munka szólamoskodással ) Ettre-karchai Georch Illés: Törv. tárgyu Értekez. 32. l.
1
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 58
58
azokat, kik az intézményt ,a magyar nemzet geniusával teljesen összeforrtnak szeretnék tekinteni.’ És e megkötés az, miben e 8. mû nem eléggé szigoru, s ez onnan lesz, mivel e különbözet történeti okaiból nem veszi fel azt a fonalat, melyet a következtetés mérséklésére kitünõen hivatottnak s alkalmatosnak lehet tartani. Mert ha ez okokat a fejleményekhez hozzávetjük, csillapulnia kell nem egy szólamnak, a minek termõ talaja különben sem annyira a merõ tévedés, mint jobban a zabolátlan következtetés. Ily következtetés jogunk multjából elsõleg a nemzeti geniusra esik, s miben is nyilvánulna emez jobban, mint épen a multakon. Azonban ugyanazon jogszabálynak éltetõ oka történetileg százféle lehet, s kivált a középkorról tudni, mikép a magánjog elveibe nem egyfelõl szól bele a közjogi tekintet. Ily szó nyomatéka mindig vas szükség erején nyomul, és elnémul elõle a nép magánjogi eszméje, melynek saját gyökere akkoriban különben is felette zsenge volt. Hogy az adományrendszer sarkelveit nem népünk magánjogelméje, hanem a nemzeti fennállhatás ékelteté jogunkba, e felett nem kell már vitatkozni. De azt is, mikép e sarkelvek a középkori hûbérség európailag közös szükségletérõl sarjadtak, ép ugy kár tagadni, a mint kár másfelõl azt a különbséget, melyet a nyugati birtoklás és a mi adományrendszerünk közé ismét nem a magánjogeszme, hanem közjogi sajátságaink, saját országos eszméink mértek. Ez országos tekintetekhez az õsi s szerzett vagyon gondolatának magában véve semmi köze ugyan, mert e gondolat elvileg tisztán magánjogi, akár azt véve, hogy õsirõl utódok vagy jogközösek rovására épen nem rendelkezhetni, akár aztat, hogy az õsi águl és visszaszáll. S a vagyon eredetének ez elvileges függetlenségét a közjog alól szemmel tartani jó is. Csakhogy mindenkor tudni kell, hogy jobban elvonatkozás, semmint történeti fejlés látszata e függetlenség. Mert európailag áll, mikép az õsi s szerzett vagyon különböztetése a közszervezeten sarkalt birtokviszonyokkal eredetben válhatlanul összefügg. Ez összefüggésnek s a magánjogeszme ebbeli szerepének kideritésére sok kutatás férne még. Hazai irodalmunkból mégis bizonyos, mikép a vagyon eredete itt sem magánjogi sugallat ; mert hozzánk is a nemesi birtoklás országos tekintetein ojtózott. Ez országos elvek uralmán a magánjogi gondolat nem egy rést ejtett ugyan s e részbõl a legnagyobb elvrõl már elõbb emlékezni kellett.1) 1 ) I. 3. a) alatt volt arról szó, mikép az az elv, miszerint az adományszerzõ a birtokról saját gyermekei kirekesztésével rendelkezhet, semmiképen sem egyez az adományrendszer országos czéljaival. (M. J. VIII. köt. 347. 1.)
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 59
59
Ám Verbõczy e tételét a gyakorlat fogytig immel-ámmal fogadta. Régebb jogirodalmunknak alig is van másik pontja, melyen oly hévvel s ily szerte vitatkoznának. S csak a jelen századdal, a mikor az adományrendszer országos jelentõségét mindjobban mossa az idõ, vergõdhet vala a magánjogi elv töretlen uralomra. A mi meg az õsi visszaszállását illeti, az életben az elszállás fonalát a szerzõ és osztálylevelekben keresték. E külsõség átragadt a fogalomra, és az adománylevélbeli jogközösség érzete teljesen elnyomta a vele rendszerint egybeesõ õsi jogközösség gondolatát. Tudósaink nem is egyszer utaltak helyreigazitólag nemcsak arra, hogy nem az osztály tesz õsivé, hanem arra is, hogy adomány s õsiség elvileg nagyon más. És igy az õsi s szerzett vagyon különbségérõl, azon kívül, hogy származása egyenes közjog, még azt is lehet mondani: hogy a nemesség jogéletét véve, alkalmazásilag s közérzületileg jobban a birtoklás közjogi elvein, semmint saját elvi alapján és következésein állt fenn. ,De — mond e mû — a városok nem voltak az adományozási rendszer által korlátolva, s szabadon alapitották meg jogrendszerüket. És mire használták fel e szabadalmat ? Arra-e, hogy fejlõdésüket a hazai joggal ellentétes irányban vezessék . . . . ? Épen nem, sõt ellenkezõleg azt látjuk, hogy a különbözõ országokból bevándorolt városi polgárok jogrendszere egészen a hazai joghoz idomult .... Az õsi és szerzeményes javak közötti különbség jelentõsége — a szászok kivételével — mindenütt érvényt nyert az õsi javak feletti rendelkezés korlátozása által, s az örökösödésben a jogközösség s a »paterna paternis, materna maternis« elve foglalt helyet. Itt tehát már sem hûbériség, sem adományrendszerrõl nem lehet szó, s az öröklési jog alapelvei mégis ugyanazok. — Egyenlõ tulajdonaként tekintette ezt ugy a nemes, mint a városi polgár, mely ellen nem küzdeni, hanem inkább azt becses kincse gyanánt megõrzeni. törekedett.'
Mindez ellen alig van mit ellenvetni ; csupán hogy a szepesi városokat is ki lehetne venni. Mert csakugyan a városi jogéletben a vagyon eredetének uralma közjogtól elegyes nem lehetett. S ennyibõl hozzátehetni, hogy a városi õsiség, az õsiség legtisztább elvi megtestesülése. Még sem tanácsos következést venni innen sem ; a történeti okok féke nélkül. Régi városaink Némethonból valók, s a mennyiben magukkal nem hozák, késõbb kérték innét statutumaikat. A melyek pedig már ideben készültek, rámondhatni Jovis ad exemplum totus componitur orbis. A magyar jog a nemesség számára is ennek jogéletén fejlett. S mentõl tovább menve vissza a nemesség országos állásán, annál érthetõbb, ha az egy nemes emberszámot tevõ város, a maga polgárai közt örömest simul vala azon törvényhez, melylyel e nemesek élnek. És helyesen vonatkoztatja az 5. számu mû, nem-
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 60
60
zeti jogunk már jelen százada mûvelõire a szokást ‚közönséges vagyis közös jogul azt vinni a vásárra, a mi tulajdonképen a nemességnek külön joga volt.' S bár ,a német jogászokban sem hiányzott a hajlam annak hirdetésére, hogy a nemesség a német közönséges joggal azonos' : ám e hajlam pusztán elméleti s fogalmi törekvés dolga, mig honi tudósaink eljárása a jogállapot s fejlõdés valóságát tükrözi. Száz meg száz a szála e kivül a nemesség azon befolyásának, mely a vagyon eredetét a városok jogába könnyen bevihette. S hát még a jobbágyságéba? ,De még a jobbágyok örökösödése is — folytatja e mû — hason elveken nyert szabályozást, melyre a koronát az 1840. évi törvény tette fel, mely jóllehet már az õsiség elleni küzdelmek korában hozatott, a vagyon visszaháramlásának rendszere itt is teljes alkalmazást nyert, pedig ez aligha épen a földesurak érdekében történt, mert azok érdekei a leányok öröklési képességének kimondásával sokkal közelebbrõl érintettek, mintha a vagyon visszaháramlása mellõztetik. De kimondatik, ki kellett mondatnia ; mert e rendszer nem az adományrendszernek volt folyamánya, hanem közönséges jogává vált az ország minden sorsu lakóinak, s százados gyakorlat folytán azok testévé s vérévé szilárdult.’
Maga a jobbágyság még sem csinálta e törvényt. A jogtörténelmi kiindulással, vagyis a magyar külföldi örökjogok multja között e mû észlelte különbözettel szemközt ime némely fonala azon okoknak, melyek a vagyon eredete gondolatát ,az ország minden sorsu lakóinak közönséges jogává’ avatták. És ezen okok korántsem a nemzet valami sajátos jogérzületére, hanem országos állapotra visznek vissza. És mindent összevonva, ez okok derekát : a nemesség közjogi állásában lehet látni. Már ez okok közt egyfelõl, és maga a különbözet közt másfelõl, ügyesen kell a kiindulással vigyázni; mert magában véve egyik sem alkalmatos. Águlellenes részt ez okok fonalához ragaszkodnak, s innen az érv, hogy mert a vagyon eredete végül is közjogon fakadt, közjogon fejlett, mert másfelõl a birtoklás közjogi tekintetei immár elestek : ruente fundamento destruitur res ipsa. De ehhez nem lehetett hozzájárulni, mert bárhonnan eredt, bármiért terjedt, az ország az elvvel századokon s átalán élt ; a jogérzület kész és élemedett gyökere pedig, sohasem megvetendõ ereje valamely intézménynek, hahogy ez intézmény nem épen rosz. Ellenben e mû merõen a különbözetbõl mint történeti eredménybõl indul. Innét, hogy a multból ,történeti fejlõdésünk okszerû következményeként’ nem egy következtetéssel hajol át, ,’különös viszonyaink’ czége alatt az intézmény mai czélszerüségére, sõt jogosságára is. Azonban ezt meg a történeti okokból kell fékezni azzal: hogy
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 61
61
igenis megvannak e különös viszonyok, ám savát közjogi elvek adták ; nem lehet pedig magából abból, hogy valami e közjogi elvek világában czélszerü s jogos volt, a mai czélszerüségre, sem jogosságra egyenest következtetni. Ama jogtörténeti eltérést tehát, melynek észleletével e mû irodalmunkat öregbiti : meg kell kötni ez eltérés történeti okaival. És viszont ez okokat magával az eltéréssel. Közbõl aztán következõ marad. Ez ország a vagyon eredetét, s benne az águlszállást kitünõbben uralta semmint egyebütt. És ha másutt csak töredékeiben élé meg e gondolat az újabb jogalkotást, s épen ezért a további örökjog sarkául nem bizhatni benne: nálunk az ország minden darab földjén, a nemzet minden rétegén átható örökjogi rendszer élemedett vállaival áll a jövõnek. Itt rombolni kellene, mi másutt rég magától széjjel volt. És a fentartás józansága az, a mi nálunk minden vélelmet e gondolat éltetendõségére szit. S ekképen ez eltérés észlelete meg visszautal, sõt támaszául szolgál azon jogfolytonossági elvnek, mely az országbirói értekezlet kiindulásául tünik fel. Hogy ettõl e mû kiindulása mennyire esik, látnivaló. De mindenkor szivesen ismételhetni, hogy mindazon túlvetés mellett, a mennyi ez eltérõ álláspontjából fesel : a kérdést egyaránt állitja fel az értekezlettel, s át is halad szépen a nemzeti genius a czélszerüség s jogosság pontjain. És e pontokon most a sor.
b) Hogy a közérzület maiglan szit az õsi törvényhez : okát veti e mû a társadalmi állapotból. Hol a nemzeti vagyon hasonlithatlanul nagyobb jelentõségü és fontosabb részét az ingatlan tõkevagyon, a fekvõ vagyon, a föld s annak termékei képezik, hol az öröklött vagyon rendszerint s átalában tetemesb a szerzeménynél, ott a vagyon állandósága s családiassága természetes szabály. A földbirtokos, ki foglalkozásánál fogva az õsi fészekben családja körében tölti jó és rosz napjait, kit az apai tanyához a mult annyi kedves emlékei kötnek ; sokkal nagyobb mérvben érzi és méltányolja a családi vagyon jelentõségét, mint az iparos és kereskedõ, kiket hivatásuk az õsi birtoktól messze a nagy világ piaczára szólit, hol vagyon s vagyon között különbség nem létezik ; oly állam tehát, melyben iparos, kereskedõ, tõzsér, tõkepénzes, s más hasonló elem a túlnyomó, szóval hol a világpolgár nyer háladatos szerepet a hazafi felett, a családi érzet sokkal lazább, a családi vagyonhoz való ragaszkadás alig létezik, mig oly államban, hol a mezõgazdaság képezi a lakosok kiváló foglalkozását, a család és családi vagyon iránti érzék mélyen be van vésve a nép szivébe, s átkarolja ennek egész valóját elannyira, hogy ezzel az érzülettel ellenkezõ törvényeket alkotni, egyenlõ a nép közérzületének megsértésével, nem más mint a közvélemény kivánalmainak rajongó modern eszméknek való feláldozása.
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 62
62
Ebben bizonynyal van valami, de nem sok. Legalább jobb ugy érteni, mikép a mûvelõdés ily foka szilárdabb állást biztosit a megszokottságnak, semmint iparos vagy kereskedõ világban, hol a jogérzület legkevésbé az örökösödéssel törõdik. És nem volna bevésve az ági öröklés a nép szivébe az õsiség százados élete nélkül. Jobb is beérni okul e megszokottsággal, mire a 7. számu mû is visszamegy. S ugyanezért kár e közérzületre ily himet varrni, mint : a nemzeti genius nem lehet egy osztály sajátja, élni kell annak a nép nagy részének érzetében : mert hol nemzeti geniusz nincs, ott megszünt a nemzeti önérzet, megszünt a büszkeség a nemzet tagjának lehetni.’ Büszkélkedhetett ugyan, és méltán, a római a maga jogára, mert párját világ nem ismerte. De vajjon a mi nemzeti büszkeségünknek érdemes tárgya-e az ági öröklés, ezt épen meg kell vizsgálni. Mert Frank Ignácz amaz igen szép mondása, mely szerint ,azok a legjobb törvények, melyek a nemzet érzését, a közvélemény követve, szabályul csak azt adják, a mi ugyis a szivek mélyében élve gyökeret vert’ : megtûri viszont a 7. számu mûbõl ismert korlátot, a mennyiben t. i. ily közérzület a jogosság s czélszerüség kivánalmaival nem ellenkezik. És ha tovább e korlátot azzal kelletett fékezni, mikép ily ellentét mindig ízre-szálra bizonyitandó, az ági öröklést pártoló közérzületnek im határolt nyomatéka abban és nem többen marad : hogy a jogfolytonossági elvnek hatalmas támaszaként, a vélelmet szítja ez intézmény éltetendõségére. A további vizsgálódással már e mû elõbb a jogosság s azután a czélszerüség körében mozog, s ezért jó lesz, a 7. sz. mûnél tartott rendet megforditva :
c) A jogosság pontján követni. E ponton kell a mûvet legerõsbnek tartani. A haladás fõleg abban áll, hogy az águlhív védõ állásból kiemelkedve, támadni kezd az öröklés azon rendei ellen, miket az águlszállás helyébe javalni szokás. És e támadás részint átalános, midõn észjogászok részletesen egybevett nézeteibõl lefejti, hogy az öröklési jogra nézve ,átalánosan elfogadott jogphilosophiai dogmáról szó sem lehet.’ Részint különös : a mennyiben az u. n. parentalis rendszernek szól. E rendszer a törzsenként való elszállást tanitja, s merõen testesülve adja az osztrák törvény. Ime például, ha az örök hagyónak legközelebb rokonai unokatestvérei, kik részint apja édes testvéreinek, részint anyja édes testvéreinek gyermekei, az osztrák törvény szerint az örökség aképen oszol : hogy, és pedig elõször is
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 63
63
ketté oszol, fele részben az atya édes testvéreinek gyermekeire, fele részben az anya édes testvéreinek gyermekeire; azután minden fele rész annyi részre oszol, a hány atyai, illetve anyai testvérnek a gyermekeirõl szó van ; az egyes szülei testvérek része végül külön-külön leoszol a tõlök származó unokatestvérekre. És azért neveztetik ez törzsrendszernek, mivel az osztályt azon törzsek szabják, a melyek révin az egyes örökösök az örökhagyónak rokonai. Mert ime a jelen esetben az örökség elsõbben is a két öregszülei törzsen oszolt ketté, a melyek révin az innen származó örökösök az örökhagyóval atyafiak ; azután pedig mind a két fele rész külön-külön megoszolt az öregszülõk egyes gyermekeinek törzsei, vagyis azon törzsek szerint, a melyek révin az egyes örökösök az illetõ öregszülei törzsekhez tartoznak. Áll ez nálunk is a szerzeményre nézve, ha gyermek vagy hitvestárs nincsen. Ellenben az u. n. graduális vagyis ízrendszer e törzseken nem törõdik, hanem fejenként oszt azok között, kik az örökhagyóval egyenlõ fokon rokonok. Ez a római - justiniáni öröklés ; és e szerint az unokatestvérek minden esetre, tehát tekintet nélkül arra, ki melyik öregszülei, ki melyik nagybátyai vagy nagynénei törzstõl származik : hányadmaguk osztozkodnak az örökségben. E két rendszert azután a zürichi törvény oly móddal veti egybe, hogy közelebb rokonság örökölvén a törzsrendszert, távolabb rokonságon azonban a másikat tartja. S ekkép megnyesve a parentalis rendszer, a tudomány mai nap legkedveltebb öröklõ rende, s az új ojtványt a törzsrendszerbe már-már némely osztrák iró sem vetné meg. E máris megszoritott parentális rendbe végül a 7. számu mû még egy kis u. n. lineális, vagyis oldalöröklést tenne. Az oldalöröklést a franczia törvény tartja, s ez abban áll : hogy a hagyaték mindenekelõtt kétfelé oszolván, fele részben az atyai, fele részben az anyai rokonok örökölnek még akkor is, ha az egyik águ rokonság távolabb a másiknál, atyai ágon például csak másodunokatestvér, holott anyai ágon elsõ unokatestvér van életben. S ezen három rendszerbõl vetendõ törvényt a 7. számu mû úgy javalja : hogy az oldalagos öröklés elsõbben is az általa u. n. közeli rokonságot, mely az öregszülõkig terjed, illesse, oldal-öröklés módjával. Tehát örököljön a hagyaték felében az anyai öregszülõ akkor is, ha az atya életben van. Másodszor : ezen közeli rokonságok belõl a parentális rend alkalmazandó. Tehát ha csupán édes atya, és anyai édes testvérekrõl szakadt unokatestvérek élnek, fele része illeti az atyát, fele része az
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 64
64
unokatestvéreket, de emezeket oly móddal, hogy e fele részen egymás közt nem fejenként, hanem saját szüleik törzsei számra osztoznak. Harmadszor : az öreg szülõkön túlesõ rokonság osztályában sem törzs-, sem oldal-, hanem tiszta íz-rendszer alkalmazandó. A lineális öröklésbõl vett e másodojtványt a 7. számu mû az águlhívek kibékitésére szánta. Mert ez, ,kétségtelen s önmagától megérthetõ végeredményében oda vezetne, hogy ha azon ágon, melyrõl a vagyon az örökhagyóra hárult, a nagyszülei törzshez tartozó közeli rokonok vannak, ezek elõl a másik ágnak még közelebbi rokona, tehat a túlélõ szülõ vagy ennek leszármazója, az egész hagyatékot elvinni nem fogja; és igy az öröklött vagyonnak legalább részben azon ágra való visszaszármazása, biztositva van azon esetre, ha a nagyszülõi törzshöz tartozó közeli felmenõ vagy oldalági rokonok vannak ; biztositva van a nélkül, hogy a vagyonok eredetének kutatása által az örökösödési ügyeket bonyodalmassá tenni kellene, mert ezen öröklési rend az öröklött és szerzett vagyonokra egyaránt állana.' De nyilván, ez alkuban águlhív szempontból nem látszik köszönet. Mert ha abban az esetben, a mikor a vagyon az öregszülõi ágról eredt, kevésbé sérelmes a tiszta törzsrendszernél, viszont ott meg, hol az egész vagyon a szülei ágról való, oly sérelmet ejt az águlhív alapokon, milyen a tiszta törzsrendszertõl sem telik. S ezért bizonynyal azok, kik ez alkutól már-már nem idegenkedtek, fellélekzve utasitják vissza annak olvastára, mit e 8. sz. mû kiemel, hogy t. i. ,a parentális rendszernek a vagyon eredetére való tekintet adott életet, ettõl megfosztva, az logicailag nem indokolható.’ Mert ha a törzsrendszert ki lehet forgatni helyességébõl, mi sem állja utját az águlszállás örökéletének. Pedig e nézetnek elvont igazságát alig lehet tagadni. Csakhogy ez elvont igazságtól a teljes helyességig, itt is mint mindenütt, közbe áll a vagyon eredete gondolatának achillessarka, a jogi eszközölhetõség. S nagyot omlik az ellenvetés azon, mit a 7. számu mû ,a méltán magasztalt zürichi magánjogi törvénykönyvnek, ezen az ági örökösödést szinte mellõzõ, s az örökösödés kérdésében az öröklött és szerzett vagyon közötti különbséget kiküszöbölõ codexnek jeles szerzõje dr. Bluntschli Privatrechtliches Gesetzbuch für den Kanton Zürich czímû munkájából' idéz. Ez sem tagadja a vagyon visszaháramlásának bizonyos, csakhogy inkább metaphysikai, semmint logikai indokoltabbságát ; ám közel-közelebb a valóság felé ereje fogy ez igazságnak, a mint ez idézet ime remekül lefejti:
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 65
65
»Valamint testét (vérét) kiki atyjától és anyjától birja, és valamint nagyjából véve minden emberfia örökét kétfelõl, atyjáról-anyjáról, atyai eleirõl s ivadékukról egyrészt, anyai eleirõl s ivadékukról másrészt veszi, azonlag természetszerü, hogy saját hagyatéka ugyane kétfelé, atyailag-anyagilag szálljon vissza, valamikor gyermekek híjában, felfelé keressük a vér és családi kötelék mértékét. Ám híven szétszemelni e kétféle darabokat a hagyatékból és kimutatni, melyik mely felõl eredt, felette nehéz, mivel idõk-idején az eredetnek emléke el elmosódik, s mert sokféleképen elváltoztatja s elkeveri az élet az egyes darabokat. Csaknem oly nehéz ez, mint annak nyomozása, vajjon atyai avagy anyai részrõl fogant-e több az illetõ teste-lelkébe. Ezenfelül a szerzett vagyonra az eredet ily különitésének amugy sem lehet hatása, és ebben az oszlásnak még mindig egyéb elvére szorulunk. Ezért tanácsosabb egyéb újabb törvényhozások s kivált a franczia és osztrák példájaként e nehézségeknek a két egyenlõ felerész elvével utját állani, egyik felerészt az atyai, másikat az anyai águl juttatva. »Ezenkivül, minél mozgékonyabbá és alakulóbbá vált maga a vagyon, annál kevésbé, sõt alig lehet egy emberélet multával biztosan meghatározni, mennyit kellessék öröklöttnek, mennyit szerzeménynek tartani a hagyatékból. Az e felett való viszálkodás igen kelletlen, a család nyugalmát bántó és bonyodalmas. Jobb ezt tehát — nem felidézni, hanem elfojtani. S ez el van érve, mihelyt elejtetnék a különbség nyomatéka, hisz csupán e miatt ered az ily családi s örökösödési per. Szabad pedig ez annyival inkább, a mennyiben egyfelõl az öröklött vagyon csorbitlan megõrzése megint csak a tulajdonos kénye-kedvétõl és takarékosságától függ, másrészt a családi kötelékre s a vérszerinti örökösökre való tekintet nem szünik meg mûködni, bár csupán szerzeményt, s öröklöttet nem birna is az örökhagyó«. E végsorok szinte éreztetik, mintha az öröklött vagyon visszaszállásának gondolata valami legsajátabb ihletét birná a családi kegyeletnek. S a 8. számu mû ki is emeli, mikép a vagyon eredetére nem tekintõ öröklési rend nemhogy szítaná a családi kegyeletet, sõt az águlellenek által ,megállapitott öröklési rendszer szerint épen a családi szeretet fogna legérzékenyebb sérelmet szenvedni’. Ez összefüggést a családiság és az ági örökösödés között a 7. számu mûnél már kérdeni kellett, a miatt, mivel az õsiségben rejlõ családi gondolatot a mai intézmény annak egész teljében bizonynyal nem viselZsögöd: Öröklött s szerzett vagyon.
5
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 66
66
heti. És épen ezért e kérdésre a 8. számu mû felvilágositását sem lehet kielégitõnek tartani, a mint ime ekképen szól : A mi öröklési jogunk szerint az a további kérdés sem okoz nehézséget, hogy hol szünik meg, hol mondassék ki, az észszerûség követelményeihez képest. hogy megszünt a családi érzet, az az érzet, hogy valaki valamely családhoz tartozik. Nálunk ez érzet százados megszokás folytán a jogközösségben találta alapját. Az osztályos atyafi, állott az bármely fokon, a családhoz tartozandónak tekintette magát. A jogközösség érzete fûzte össze a család tagjait és fejtette ki a családi érzéket a magyarnál oly mérvben, melyben más népnél aligha jelentkezik. És habár a családi kötelék emez alapja az osztály, illetve az öröklés reményén és igy kizárólag anyagi érdeken látszik is nyugodni, még sem úgy áll ; két osztályos atyafi oly szivesen üdvözli egymást, s emliti fel az osztályos rokoni viszonyt, ha mindkettõnek összes vagyona az egykori fény és jóllét emlékébõl áll is ; vagy ha a közelebbi rokonok óriási csapatja az öröklési reményt lehetetlenné teszi, mint azok, hol a kölcsönös öröklés reményének alapja lehet. És valamint e jogközösség folytán jogositva tartja magát a családtag a családi vagyonban örökösödni, úgy nem lát sérelmet abban, hogy osztályos atyafiának másik ágáról származott vagyonában nem õ, hanem, a másik ágon való rokonok örökösödnek. A magyar igy fogja fel a családiságot, a családi érzetet.
Mindez történetileg való szép : de nyilván a multat s nem a jelent illeti.Mert az õsiség világában a családtagok jogközössége a visszaháramláson mint öröklõ renden felül sok egyéb támaszt birt, mirõl a mai águlszállásnál szó sem lehetne. Ime a családok társadalmi elszigeteltsége, melynek az akkori rendi érzület szellemi, az ingatlan birtok területi külön körét vonja ; ime az elidegenithetlenség sziklája és sok egyéb, a mi máma nincsen ! Azon kérdést tehát, vajjon a családiságból mennyit bir el az ági öröklés, holott ama sok támaszból csakis a visszaháramlás öröklõ rende maradt számára : önállóan kell feltenni. És e kérdésnek aztán általános erejü fogalmakkal illik állanunk s nem olyannal, mely maga kétségesnél kétségesebb, sõt a történeti okok fonalán jelszóvá selejtithetõ. Pedig nem egyéb ennél e mû azon gondolata, mely magyar családi szeretetben képedve, abból, hogy e magyar családi felfogásnak az ági öröklés megfelel, oda vet, hogy tehát az öröklés e rendében nemesebb családiság volna. Holott megforditva épen ez utóbbi feltevés vizsgálatra szorul, s csak ha ebben igazát lelné, lehetne újongani azon, mikép ez ,öröklési rend a magyar nép nemzeti kincsévé vált’. Mert jól eshet ugyan az õsiség intézményén s százados életérõl a családeszméjének mentõl több s mentõl nemesebb virágát szemelni ; ám a történeti okokból tudni, mikép ez intézmény nem magyar családiság sugalmán, hanem a nemesi birtoklás és országos védelem szükségén fogant. Több benne
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 67
67
érdeme ellenségünknek, mintsem önfeleinknek. És épen mert e szülõszükség rég elmulott : a jelen s jövendõ mérthetetlenebbül más, semhogy az õsiség körébõl egyenest lehetne a mai intézményre szólani. A történeti okokban fékét kelt tehát vallani annak, a mivel e mû az im megszakasztott idézetet folytatja következõleg: Hagyjuk meg tehát a magyar családot a maga valóságában, melyben a kölcsönös szeretet oly számos nyilvánulásait tapasztaltuk és tapasztaljuk, hagyjuk békén e felfogást, mely nem sért semmi észszerûséget, semmi érdeket és minden hibája az, hogy a hirneves német codexek elvei s rendelkezései ily felfogás mellett szõröstõl-bõröstõl át nem vehetõk.
E túlvetést a nemzeti sajátságokban méltán üres szavak körébe lehetne irni. S ezért örömestebb fordul a figyelem oda, hol az ági öröklésnek maiglan legderekabb támasztéka, a maga elvi erejében és a mult kelletlen hamvától menten sikra száll ekképen : ,Én ellenkezõleg azt hiszem hogy a vagyon visszaháramlása arra s illetve arra az ágra, melytõl származott, egyáltalán nem nélkülözi az ésszerûséget, mert a vagyon arra száll vissza, a ki vagy a kinek elõdje azt örökölte volna, ha az örökhagyó vagy annak elõdje akkor, midõn az öröklésre hivatottak voltak, nem létezett volna’. Mert ez az, a mi a visszaszálló öröklésnek minden oly rendnél, mely az öröklött s szerzett vagyon különbségét nem tartja, mélyebb s igazságosabb alapját mutatja. 5. Befejezés a jelszavakról. Az eddigi önmertetést azon kérdésre felelettel kellvén befejezni, mely ez ösmertetés legelejére kitûzve lett, felelünk tehát arra : vajjon az eddigi irodalom és eszmecsere mily módon, mely mérték szerint bánik a szélesebb szempontokkal? Nehogy azonban e felelet túlszigorunak lássék azok elõtt, kik vele egyet nem értenek, nehogy másfelõl azok meg, kik vele egyet értenek, az eddigi irodalmat és eszmecserét kelletén alól becsüljék, hivatkozunk arra, a mit eddig is dicséretesül kiemeltünk, és figyelmeztetünk, hogy a mi hibát és hiányt kiemelünk, csak azért emeljük ki, mivel e hibának, hiánynak átösmerését tartjuk elsõ feltételnek a felé az út felé, melyet az eddiginél jobbnak tartanánk. A hiánya, t. i. az eddigi irodalomnak és eszmecserének, abban összpontosul, hogy az eltérõ nézeteknek nincsen, sõt a megegyezõ nézeteknek sincsen semmi olyan közös alapjok és kiinduló pontjok, 5*
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 68
68
a milyenre pedig mint sziklaerõs várra minden positiv jogtudománynak támaszkodnia kell. Hogy részünkrõl ily sziklaerõs alapot miben és hol keresnénk, azt késõbb adjuk elõ. De e hiányból ered aztán az a hiba, hogy a nézetek olyan tekintetekbe és olyan szempontokba kénytelenek aggatódzni, a melyeknek vitatása attól a körtõl, a hol a tételes jog tovább fejlesztõ tudományának mozognia szabad, messze de messze távol esnek. Valóban meglepõ, hogy miért kell például a 7. számu mûnek a vagyon mentõl mozgóbbá tételét a mai kor kivánalmául hirdetni, viszont meglepõ, hogy a 8. számu mû meg a mellett kénytelen szót szólani, hogy a vagyon tulságos mozgósitása megakadályoztassék. Szintily meglepõ az águlellenes mûvekben a haladásnak, az európai mûvelt országok törvényéhez símulásnak hánytorgatása, szemben azon hímmel, mit az águlhív mûvek meg nemzetünk jogi teremtõ erejére varrnak. A mig az eszmecsere ilyen tekintetekhez fûzõdik, addig az eszmecsere örökkön túl fog széledni, és az érveknek a 8. számu s kivált a 7. számuban feltárt legnagyobb gazdasága mellett is, a kérdésben nem uralkodhat a dolognak saját igazsága, hanem uralkodnak olyan tekintetek, melyek épen mivel a jog terén vitatásuk nem való, csak jelszavak, üres szólamok, némitva a belsõ igazság javallását. a nélkül, hogy tudni lehetne vajjon miért ? Igaz, hogy az eszmecsere ebbeli tökéletlensége mellett is megeshetik, hogy jogunk továbbalkotása a két álláspont közõl a jobbikat fogja választani; valamint a koczka pirosa-feketéje közõl is el lehet találni a jobbikat, tudomány rendszeres útja nélkül. De bizonyos, hogy a nemzeti jogállapot virulásának semmi esetre sem elegendõ alapja maguknak a törvényhozási intézkedéseknek jósága, mert ennél is szükségesebb a tudománynak és rendszeres gondolkozásnak az a helyessége, a mi nélkül az intézmények levegõben lógnak, s a minek karján az intézmény tételei mellett az okok és elvek is kell, hogy a jogi közvélemény testébe-vérébe hathassanak. Épen a rendszeres gondolkozás pedig az, a mitõl az eszmecsere az által, hogy e szélesebb szempontoknak túlságosan hódol, elesett. Mert az eddigi mûvekben a kérdésnek kellõ elvonatkozással keresztül vitt vagy legalább megpenditett rendszere nincsen, sõt rendszer egyátalában nincsen. S ezért valánk kénytelenek az ösmertetést a jelszavak fonalán tenni. Hogy a széles tekintetek e túlságos uralmának, s az eszmecsere ebbõl keletkezõ túlszéledtségének, mi az oka, ezt eleitõl fõleg
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 69
69
abban kellett látni, mivel az országbirói értekezlet eljárásból nem annyira a komoly s igaz indokok, hanem egyes túlvetett szavak karoltattak fel. S ezt sajnálni lehet annyival inkább, mivel az országbirói értekezlet mûködése kétségtelenül felénk kinálja azt a komoly kiindulást, a mi nélkül részünkrõl ennek a kérdésnek, sõt átalán örökjogunknak tudományától üdvességet nem várunk. Ez lenne az a sziklaerõs vár, a melytõl a hazai eszmecserének elszakadnia nem lenne s nem volt volna szabad. E nélkül a külön-külön nézetek, bár még oly magvas érvei, szebbnél-szebb gondolatai, mintegy szertehullongva portyáznak a szólamok zászlai körül; pedig hol kell jobban az okok és elvek szervezett csatasora, mint tudományunkban, mely intézmények felett nem csak sorsot vetni, hanem okot indokot elõbb a nemzeti gondolkozás szervezetébe ojtani van hivatva ? E kiindulás pedig nem egyéb mint a jogfolytonosságának tekintete. Örökjog dolgában — s miért kivált ebben, e részben a 8. számu mûben némely helyes okot lelhetni — a hazai jogtudománynak legelsõ feladata lenne : hajszálnyira kimérnie mindenekelõtt azt az elvi viszonyt, mely régi törvényünk közt egyfelõl, s a mai és római jogelvek közt másfelõl fenforog. Szóval: áthidalás kell mindenekelõtt a régi törvény s e jogelvek között. Aztán következik felépitenie : hogy micsoda örökösödés lenne máma az, a mi a régi törvény mentében a mai elengedhetetlen jogelvek lehelletétõl képzõdnék. S ez öröklést aztán minden izében megvitatni, s tõle mindaddig, mig a helytelenség elvül-elven ki nem tünik, egy talpalattnyit nem tágitani, — csak ez az út lehet az, a melyen örökjogunk továbbalkotása a nemzeti tudománynyal, gondolkozással és élettel abba az egybeforradásba jusson, a mely egybeforradás kivántató. Nehogy pedig ez általános észrevétel tûzetesb értelmével adósok maradnánk : következik ez a kisérlet, melyet úgy nevezünk hogy : a kérdés alapjairól.
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 70
70
II. A KÉRDÉS ALAPJAIRÓL. A) A JOGTÖRTÉNELMI. — B) A TÉTELES. — C) AZ ELVI ALAPOK.
Legelsõ mit az öröklött s szerzett vagyon kérdésérõl tudni kell, az : miszerint e kérdés saját jogunk saját történetébõl áll elibénk. A tért tehát, melyen a vizsgálódás mozogjon, magából e történetbõl való kijelölni. És nem volna jó ezt maguk az életviszonyok fogalmára bizni. Igy nem lenne jó az oldalrokonok és hitvestárs törvényes öröklésének, avagy a végrendelet ellen való örökjognak elvi alapjára állitani a kérdést ; mert ez által és ama sokféle elvi lehetõség közepett, a hányképen a jognak ebbeli részét felfogni s szabályozni lehet, az öröklött s szerzett vagyon kérdése a maga kidomborodásában elfojtatnék. Legelsõ feladat tehát, kiemelni jogunk történetébõl amaz elveket, a melyek erején a kérdés elõttünk áll. Igy nyerni e kérdés véggyökerét : a jogtörténelmi alapokat. Második a mire szükség van, a kérdés éleinek tüzetes ösmerése. Más szóval, tudni kell: miben áll e kérdésre az igen, miben a nem. Elõbbi éle iránt elsõ rendben maguk a jogtörténelmi alapok tájékoznak. Megóvnak például attól, nehogy õsiség s nem õsiség között vélné valaki a kérdést, s e miatt a voltaképeni térrõl kiszéledne. Megtanitanak például, hogy nem szabad az igen alatt oly ági örökösödés fentartását érteni, mely a visszaháramlást nem uralja, mert csak olyanról lehet szó, mely a visszaháramlás uralja. Azonban a jogtörténelmi alapok e részbeli tájékozása nyilván nem elegendõ. Mert az öröklött s szerzett vagyon mai élete és éltetése különbözik ama régebb intézményeinktõl, melyekben történeti alapjait birja; megvan neki a maga saját életköre. És ez önálló megjelölést kiván : a tételes alapokban. E tételes alapok iránt nevezetes könnyebbségre van az a körülmény : hogy az öröklött s szerzett vagyon a maga élet körének
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 71
71
igen fontos részében, már t. i. a felmenõ, oldalagos és hitvestársi örökösödés tárgyában tettleg él. Mert ági örökösödésünk élõ intézménye kitünõ segitség e tételes alapok megjelölésében. Szintén nevezetes segitségül esnek amaz újabb külföldi törvények, melyek az öröklött s szerzett vagyon különbségének az örökjog egy-egy ágában kisebb-nagyobb szerepet jelölnek. De bár a jogtörténelmi alapokból megtanulni is e kérdés eredetét, és bár ugyanezen meg a tételes alapok megtanitanak, hogy miben áll reá az igen : mindebbõl nem lehet meg reá maga az itélet. Mert ehhez egyebek elõtt azt is tudni kell : miben áll a kérdésben a nem. Más szóval : micsoda intézményekben esik válogatás, ha az öröklött s szerzett vagyonra a kárhozat kimondatik. Ez intézményeket már országok törvényébõl lehet ösmertetni ; avagy ösmeretöket feltenni, a mint e helyütt történik. De mindkét esetben bizonyos : hogy az itélethez aztán még az igent és nemet egymásba vetni szükséges. Ez egybevetéshez pedig okok s érvek kellenek, mely végbõl tehát a jogtörténelmi és tételes alapok után : elvi alapokra kell térni. És meg fog mostan kisértetni e háromféle alapoknak némely megjelölése. S erre kiváltképen rászorultak : A) A JOGTÖRTÉNELMI ALAPOK.
1. Látlelet régi jogunk sarkelvein. — 2. Azon okokról, melyek a régi vagyoni törvényt megbontották. — 3. Egymásba mérve ezen okokat és a régi elveket. Ezekbõl annak kell kitünni : miképen birja gyökerét e kérdés a régi jogban. Vagy jobban : mi az összefüggés az öröklött s szerzett vagyon kérdése, s ebben ági örökösödésünk élõ intézménye közt egyfelõl, és nemzeti régebb jogunk intézményei közt másfelõl ? És ez háromágu vizsgálódásból fog kitünni. És pedig, elõször : ki kell vetni nemzeti régebb jogunk sarkelveinek mentõl rövidebb és mentõl elvilegebb látleletét. Másodszor : meg kell jelölni azon okokat, melyek e sarkelveket fennállhatásukban megbontották. Harmadszor : egymásba mérve e sarkelveket egyfelõl s emez okokat másfelõl, le fog fejleni,. mennyinek e sarkelvekbõl és mely alakban kelletett és lehetett mai kérdésül épenmaradnia. Erre azután, ez épenmaradt rész tüzetesb vizsgálatán következik a sor ; de ezzel a dolog a tételes alapok körébe hajol, s ezért e vizsgálat a jogtörténelmi alapokba már nem tartozik. Tehát :
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 72
72
1. Látlelet régi jogunk sarkelvein. a) K ü l ö n b ö z t e t é s a k ö z t a m i k ö z j o g i a s , m e g a k ö z t a m i m a g á n j o g i a s a r é g i v a g y o n i t ö r v é n y b õ l . — b) A z õ s i s é g ( t i s z t a m a g á n j o g ) t i s z t i t v a t i s z t i t o t t a n a d o m á n y r e n d s z e r t õ l , u r b é r t õ l ( k ö z j o g i a s e l e m t õ l ) . — c) Õ s i s é g e l v e i . — d ) Õ s i s é g m a i t ü k ö r b e n . — e) H á r o m e l s z i g e t e l t é s z r e v é t e l .
E látlelet kiemelni fogja régi jogunk azon elveit, melyekben a mai kérdés eredete nyugszik. Vagyis ki fogja szemelni a régi törvénybõl : az öröklött s szerzett vagyon kérdésének elõzményeit. Mert ezekbõl az elõzményekbõl való indulnia amaz összefüggésnek : melyet jogtörténelmi alapjaink czéljokul tûztek. De ez elõzmények iránt szemelgetve, a régi törvényt mai fogalmakból kell vizsgálni, s nem saját szemkörébõl. Mert emigy örökkön áthidalatlan, sõt áthidalhatatlan maradnak nemzeti jogunk egyrészt, a mai kérdés másrészt Holott áthidalás nélkül összefüggést adni nem lehet. Ily áthidaláshoz pedig épen az kivántató : hogy a régi jog s a mai elvek közös mérték alá forradjanak. S ezért régi jogunkról sok olyasmit kell kiemelni, mint ennek saját mûvelése vagy észre sem vett, vagy ha vett is, kiemelendõnek nem talált. Viszont, aprólékot, kivételességet jobb kerülni, mivel ilyesmi a derék-pillantáson ok nélkül foltot vet. Kezdeni pedig lehet azon : hogy végintézetlen és végintézetellenes öröklésrõl, szakaszszuk egybe, törvényes örökösödésrõl van szó. Nemzeti jogunknak is ebbeli részébe, tehát örökjogába nyissunk. Csakhogy a régi törvénynek külön örökjoga, mint máma nincsen. Ime, ha azt kérdem a régi törvénytudótól, miképen s mely aránylag örökölnek s örökölnek-e az apai meg anyai nagybátya unokaöcscsökrõl, ha nincsen vagy bár van végrendelet : mintsem felelne, ezer egyebet kérdez. Vajjon a hagyaték nemesi, s ha igen, adományi birtok-e, vajjon polgár, paraszt-e, vajjon õsi-e, s mely águl, s hányadizen stb? Mit jelentsen ez ? Nyilván, hogy régi jogunk szerint, az örökösödés még bele van forrva a vagyonjogba, a mennyiben az öröklés rendét a hagyatéki illetõ dolognak mint dolognak jogi tulajdonsága szabja. És mi ebbõl a tanulság? Az, hogy a régi törvénybõl nem lehet az örökjogot amugy kiszakasztva vizsgálóra venni, mint a hogy a franczia code civil, s az osztrák törvény örökjogait például akár egymás közt, akár a római örökjoggal külön-szépen összehasonlithatni ; mert a ki régi törvényünkbõl, bár csupán örökjog számára okulni akar, a vagyoni vagy dologjogot is a maga teljes alapjából kénytelen áttekinteni.
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 73
73
A régi vagyoni törvény áttekintésébõl kell tehát indulnia jelen látleletnek is. Ez áttekintésben legderakabb észrevétel az, a mi a következõ idézetben remekül ki van fejezve: ,Az 1848. elõtti jogállapotnak egyik legfõbb jellemvonása, hogy a magánjog a közjogtól nemcsak szorosan elkülönitve nincsen, hanem ellenkezõleg a kettõ egymást kölcsönösen bensõleg áthatja; magánjogi viszonyok, családiak ugy miként vagyoniak, kivált pedig a természetöknél jogva ily összeköttetésre nem egy támpontot nyujtó, a középkorban oly véghetetlenül túlnyomó fekvõ javakra vonatkozók, nemcsak egyes közjogi intézményeknek, pénzügyi és közgazdászati szervezeteknek, hanem mondhatni magának a közhatalomnak, valamint a különbözõ néposztályok közjogi helyzetének megalakítására voltak felhasználva. Hogy ily összeköttetés mellett sem a köz , sem a magánjog nem juthatott, a sajátszerü természeteiknek megfelelõ alakulatokhoz, nyilvánvaló : mindegyik idegenszerü elemnek befolyása alatt állott : magánjogias közjog mellett közjogias magánjog. Ezen összeköttetésnek megszüntetése képezi az 1848 elõtti politikai törekvéseknek egyik fõtárgyát : egyrészt a közjogot magánjogias elemeitõl megtisztitani, másrészt a magánjogot a közjog békóitól megszabaditani. Az utóbbi az adományrendszernek, az õsiségnek, az urbériségnek és más apróbb efféle intézményeknek megszüntetése és átalakitása által immár jóformán megtörtént ; a magánjognak e tisztaságot megóvni, hol szükség mutatkozik azt neki teljesebben megadni, és jobban kifejteni : ez képezi tehát a készitendõ magánjogi törvénykönyv elsõ fõelvét.’ 1) A tudománynak pedig feladata, megkülönböztetni e közjogias magánjogban azt, a mi közjogias, meg azt, a mi magánjogias. Igy nyerni belõle a tiszta magánjogot ; és igy tudni meg,. mi az régi magánjogunkból, a mivel közjogias elõzmény gyanánt a közjogban, mi meg, a mivel mint tiszta magánjogi elõzirénynyel a magánjogban illik máma számot vetni. De nyilván, e megkülönböztetés nem egyforma sokat ér, hanem hol többet, hol kevesebbet: a magánjog egyes ágaiként. Mert a mely ágában például, a régi magánjog közjogiastól alig elegyes, hiába a különböztetés; tisztább általa a régi jog csak nem lehet már. Ellenben a mely ágán keresztül-kasul közjogias elvek 1
)
Általános
magánjogi
törvénykönyvnek
Kiadja a m. k. Igazs. minist. 1871. 7. 1.
tervezete
Magyarország
számára.
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 74
74
éltek, bizonyára más szinbe válik, ha miután e közjogias elemtõl megtisztulna. Elõre ide kell tehát jegyezni : miszerint a régi vagyoni törvénynek, vagyis a dolgok jogának ágán e megkülönböztetés igenis fontos. S ezért mindjárt is következik. Csakhogy nem fogja itt átöleni a régi egész magánjogot, hanem csupán a vagyoni törvényt, vagyis dolgok jogát ; s ezt sem saját czélul, hanem csak annyiból, a mennyiben a jelen látlelet kivánta áttekintésre jónak igérkezik. a) Különböztetés a közt a mi közjogias, meg a közt a mi magánjogias a régi vagyoni törvénybõl.
1. Mi benne közjogias? — 2. Mi benne magánjogias? — 3. Mire jó igy különböztetni ? Elsõbben meg kell jelölni :
1. Mi benne közjogias ? Közjog régi vagyoni törvényünkben a javaknak a birtokos osztályok rendi különbségéhez mért, és ehhez viszonyló osztályzata. De világosabb és jobb igy : közjog az egyes jószágnak azon minémüsége, melylyel a szerint bir, vajjon nemesi jószág-e, vajjon polgári, paraszt avagy szabadkerületi-e ; mert nem az osztályzás e minémüségeket avatja közjogiassá, hanem e minémüségek saját sajátsága avatja közjogiassá magát ez osztályzást. De a szabadkerületi birtokot ezutánra jobb lesz félrehagyni, mivel az áttekintést ok nélkül bokrositaná. Már hogy mi miatt közjogias ez osztályzás, vagy jobban a benne forgó minémüségek ? szembeötlõbb, semhogy mutogatni kellene. S ezért elengedõ e részben futólag kitérni. Ime a nemesi jószághoz a birtokos külön közkötelessége füzõdik ; s ennek teljesitésén felügyel a király ; és e részbõl beavatkozása van e jószágba; sõt fõbb tulajdona (ius regium) van e jószágon. Van pedig nem magánszemélyként, hanem országos hatalmával ; mert e hatalommal kötelesség és törvényes korlát jár, például kinek adhasson adományt, kinek ne adjon, kit foszszon meg adományi birtokától, kit ne foszthasson ; s igy tovább. És nem egyéb az adományrendszer, mint jogviszony törvénye a nemesi javakban a ius regium közt egyfelõl, s a magánemberek közt másfelõl. — A paraszt javakba beavatkozása van a földesurnak ; megint nem magánszemélyként, hanem közhatalmulag ; mert e hatalom egyszersmind kötelesség. Meg van irva például az 1351 : VI. tcz.-ben, hogy az úr köteles jobbágyján kilenczedet venni, »nehogy aztán
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 75
75
magát hadi szolgálatra és fegyveres legénység tartására tehetetlennek mondhassa« ; s igy tovább. — Szóval a ius regium a nemesi jószágban, az úri jog a parasztjavakon, s az amazon sarkaló adományrendszer, meg az emezen sarkaló urbériség: közjog s nem egyéb Már a polgári javak tulajdona sem a királyi jog, sem úri jognak ily avatkozását nem ösmeri. És a szabad királyi városok vagyonjoga az, mely közjogtól legkevésbbé, sõt alig elegyes. Mégis maga az elv, mely a polgári javak ebbeli minõségét, s e minémüségben a közjogi avatkozás alól való mentességet megadja, szintén közjogias; hiszen tiszta, például a mai magánjogi rendszerben ily mentõ rendelkezés nincsen, szükség sem lehetvén reá. Bár ez észrevételt szivesen el is engedhetni ; mert a következendõk értésére annyit elég tudni: mikép az adományrendszer s urbériség közjogias intézmények. Ezután meg kell jelölni:
2. Mi benne magánjogias? Magánjog régi vagyoni törvényünkben a javaknak õsire és szerzettre osztályzása, mindazon jogi következéstõl, a melyek ezenazon minémüségbõl származnak. Más szóval : magánjogias régi vagyoni törvényünkben az õsiség. Mert a javaknak emez osztályozásán alapszik, s ennek következéseibõl áll az õsiség. De tüzetesb sora az õsiségnek csak alábbat kerül majd ; itt elõbb annak oka készül: miért hogy mindez magánjog, miért nem közjogias az õsiség ? Mert lám a fenti idézet ,a közjog békói' közt az adományrendszer s urbériség mellett egyaránt sorolja az õsiséget. Ez tehát roszul van; s hogy roszul van, könnyü megigazitani. És ebbõl az õsiség magánjogiasságán kivül, legott az egész különböztetés elvi kulcsa is szépen kiderül. Annyi áll, hogy valamely jószágnak õsi volta az egyéni tulajdonra oly békóként nehezedik, milyet a mai tulajdonjog nem tûr, de nem is ösmer. Ime édes atyánkról ketten fiuk bár megosztozánk, a magam részét még sem adhatom el, mivel a jószág apámról õsi, s mivel ugyanezért osztályos felem az eladásnak törvényes - mondjuk — ellenzõje lehet. Vegyünk viszont egy példát, hol az adományrendszer korlátoz. Nemes s egyszersmind adományi jószágnak mit régibb jogunk ösmerõi szivesen különböztetnek — bár utolsó és magvam fogyó birtokosa, azaz bár sem osztályos felem, sem gyermekem : hiába vallom idegenre a jószágot; a mint a szemem behu-
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 76
76
nyom, a király elveszi tõle, mivel az adomány levélileg jogositott ivadéknak bennem magva szakadván, visszaháromol a jószág a királyi kincsre. — Mind e két eset egyaránt békóját tünteti az egyéni rendelkezhetésnek. De nagy a különbség abból : hogy mig elsõbbet e rendelkezhetés magánembernek magánjogán, utóbbilag a király közjogán lyukadt meg. És ez az az elvi vonás: mely a közjogias és magánjogias közt a különböztetés kulcsául szolgál. Az adományrendszer azért közjogias : mivel itt a magánember joga a királyi joggal áll szemközt ; valamint az adományrendszer elvei és kérdései mindenkor a magánember közt egyfelõl, és a királyi jog illetve emennek — mai szóval — engedményese közt másfelõl, forognak. Ellenben az õsiség tisztán magánjog : mivel itt meg véreivel áll szemközt a magánember ; valamint az õsiség elvei és kérdései mindenkor a vérek közt maguk közt forognak. Azonban lenne maga e különbség még oly igaz, mindig felmerül, vajjon :
3. Mire jó igy különböztetni? Mert magában véve, hogy megtanulnám, mikép a régi vagyoni törvény némely részt közjogias, s csak némely részt tiszta magánjog : többet ezzel még nem tudok. Sokat azzal sem érek : hogy az adományrendszer s az urbér a közjogias, tiszta magánjog pedig az õsiség. Sõt még akkor sem, ha átértõje levék annak az elvi kulcsnak, mely e különbséget jelöli. Mert bizonyos, hogy e különbség tudománya sem könnyebbé, sem nehezebbé nem teszi, beleélõdnöm a régi jogélet titkaiba ; és sem a gyökérpereket, sem az erõtlenités kérdéseit nem fogom jobban érteni abból, hogy elõbbiek voltaképen közjogot, s csak utóbbiak forgatnak igazán magánjogot. Távol is legyen azt tartani, mint hogyha a régi törvény saját mûvelését és tanulását az igy különböztetéshez mint legderekabb észrevételhez mérni kellene avagy lehetne. Mert egészen más az, a mibõl e különbséget a régi vagyoni törvény áttekintésében legderekabb észrevételül lehetett jelölni, a mire tehát igy különböztetni jó lehet. S eztet rövideden bevezetjük. A régi vagyoni törvény szerint az adományrendszer, urbér vagy mondjuk a javaknak nemes, polgár, paraszt és szabadkerületi minémüsége egyfelõl, s az õsiség másfelõl egymáson keresztül-kasul szövõdnek. Az adományrendszeren százával a szabály, mely volta-
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 77
77
képen õsiséget forgat; a törvényes világban pedig, valamint minden birtoklásnak, akképen a legtöbb peres kérdésnek alapja szerteszét gyökerez a bizonyos jószág részint nemesi, adományi, polgár stb. minémüségén, részint õsi avagy szerzett voltában. És nemhogy a közérzület, nemhogy maga a törvény, hiszen a tudomány sem ébredt tudatára amaz elvileg óriási válaszfalnak, melyen át ime ez összenõtt intézményeket közjog s magánjog távolságába utalhatni. Mert nem vala ok, sõt ellenkezett volna az élõ tényekkel, távolságot fenni a között, a minek hasznát-jóságát az élet eg)beöltötten ösmeré. És máma is annak, ki a régi vagyoni törvényt, ennek világát s tudományát magát és nem egyebet óhajt átösmerni : ugyanezért haszontalan e különbség. De mihelyt arról van szó, hogy a régi törvénybõl a mai világ számára szemelnénk tanulságot, a dolog másképen áll. Mert e különbségre a miatt s csakis a miatt van szükség: mivel magában a régi törvényben ez intézmények egybefonvák. És minél kuszáltabb e lánczolat : annál több e különböztetés értéke. Viszont utalni kellett, hogy a mely ágán a régi törvény maga a közjogiast, magánjogiast nem keveri, hiába e különböztetés. Már hogy honnan e fordulat, eztet sem nehéz mindjárt megösmerni. Az öröklött s szerzett vagyon kérdésének elõzményei az õsiségben rejlenek. Ám, bármely elvét az õsiségnek próbáljuk a régi törvény világából szinre venni : egyikét sem kapni a maga azon tisztaságában, melylyel mailag alkalmazva birna. Mert régileg az õsiség elvül-elven át volt öltve amaz intézményekkel, a melyek közjogiasak. Bizonyos pedig, hogy e közjogias intézmények nem elõzménye a mai magánjogi kérdésnek ; mert belenyulhat ebbe a multakból az, a mi magánjog, de nem nyulhat bele az, a mi nem magánjog. hanem közjog. És nyilván az adományrendszer, urbér stb. nem magánjogunknak, hanem közjogunknak története. A régi törvény oly látleletében tehát, mely a mai kérdésnek elõzményeit nyomozza, legelsõ feladat: eltisztitani ez elõzmények mellõl azt, a mi a magánjogtól teljesen idegen. És ennek eszközeül való a közjogias és magánjogias közt különbséget venni. De fontos marad e különbség ott is, a hol (A 2 alatt) azon okokat megjelölni, s tovább (A 3 alatt) ez elõzményekkel egybemérni következik, a melyek régi jogunkat megbontották. Mert annyi elõlrõl világos: hogy ama közjogias intézmények egyrészt s a tiszta magánjog másrészt egyazon okokon meg nem bukhatának. Hiszen
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 78
78
azonfelõl, ez okoknak a közjog terérõl kell vala eredniök : holott a tiszta magánjogi elõzmények ellenében, nyilván, csak magánjogi gondolat állhat. S ezzel jelen látlelet legközelebbi ösvénye is ki van jelölve; a mennyiben legelsõ feladat a régi vagyoni törvénybõl a tiszta magánjogot, t. i. az õsiséget, a közjogias adományrendszertõl, urbértõl stb. megtisztogatni. És ez következik most (A. 1. b.);. csak azután kerülvén sorra maguk az õsiség elvei (A. 1. c). Közbõl azonban egy észrevételen nem árt áthaladni; nehogy a közjogias s magánjogias közé vett különbség jó szerében nagyra látnánk. S ez észrevétel következõ: Adományrendszert, urbért meg átalán a javaknak nemesi, polgári, jobbágy és szabadkerületire osztását, következésestül ugy lehet nevezni : hogy ez a régi magyar törvény birtokrendszere. Mert birtokrendszer nemi fogalom, s ennek e régi magyar birtokrendszer aztán egyik fajtája. De testesülhet e fogalom másképen, tehát a nélkül is: hogy közjogias jelleget öltene. Igy a mai birtokrendszer nem közjogias ; vagy nem lenne közjogias például az sem, mely szerint a föld tulajdona örök haszontartó (emphyteuta) és fõtulajdon közt szokna oszolni. Ez egy. Másrészt mindjárt következik (A. 1. b), 2.), hogy õsiség a vérség ótalmának a fajtája. Itt meg a vérség ótalma a nemi fogalom, a mely szintén máma vagy Rómában õsiség nélkül testesült meg. De következik harmadszor az is (A. 1. b), 5.): hogy a vérség ótalma egyrészt s a birtokrendszer másrészt, elvileg függetlenek. S igy az õsiséget adományrendszertõl stb. egy másik elvi különbség, t. i. a vérség ótalma s a birtokrendszer közt valónak szerint is meg lehetne tisztogatni. De ez az elvonatkozásban egy fokkal nyilván magasabb ; s ezért jobb hozzá mintegy csak kiegészitésül folyamodni. (A. 1. b), 5., 6.). b) Az õsiség (tiszta magánjog) tisztitva-tisztitottan adományrendszertõl, urbértõl stb. (közjogias elemtõl).
1. Ennek módja, czélja. — 2. Az õsiség értelmérõl. — 3. Ösiség tisztán magánjogiassága. — 4. Hogy az õsiség egy és oszthatatlan. — 5. A tiszta õsiség. — 6. Az elvi távolság hármas szempontja. 1. Ennek módja, czélja. E tisztitás abban fog állani, hogy e kétrendû intézményeket tovább szembesitgetjük. És elsõbben, értelme vétetvén az õsiségnek (2); azután meg szó lesz az õsiség magánjogiasságáról (3);
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 79
79
azután próbára kerül, mikép szemben az õsiséggel ama közjogias intézmények mintegy közteher és nem egyéb, többféleségök tehát az õsiség egységében ép oly kevéssé gázol, valamint nem máma a magánjog egységében bármicsoda adórendszer (4); azután az õsiséget maga igazán elvi tisztaságára következik segiteni az által, hogy függetlensége az egyes (birtok vagy követelõ stb.) jogok öntetétõl talpra álljon (5); végül az õsiség közt egyfelõl s az adományrendszer stb. közt másfelõl az elvi távolság hármas szempontja lészen kimérendõ (6). Mindez maga során érthetõbbé válik. Czélja pedig mindennek : tovább deriteni azt az elvi viszonyt, melyet e kétrendû intézmények közé a mai fogalmak mérnek. Mert ebben a viszonyban a nyitja : nem csupán jelen jogtörténelmi alapoknak, hanem igen sok részben, a régi vagyoni törvény mailag kivánatos értésének. És ebbõl a viszonyból ered a jelen látlelet számára az a fõ-fõ tanulság : miszerint az öröklött s szerzett vagyon kérdésének elõzményeit tisztán az õsiségbõl kell, a többi intézményekbõl ellenben nem kell, sõt nem szabad szemelni. Mert e viszony világában az õsiség mintegy önálló és saját rendszerbe domborodik a régi törvény életébõl. És mindjobban felderül: mikép az õsiség s csakis az õsiség a régi vagyoni törvény magánjogi alkotmánya ; a mi mögöttt a többi a magánjog számából mellékes. Vagy képileg: az õsiség a régi törvényben a nemzeti magánjog azon élõ fája, melynek hajtása egyedül ér át a mai magánjogba; holott a közjogias intézmények idegen elem aggatványa. Mindenekelõtt tehát értelme veendõ röviden az õsiségnek.
2. Az õsiség értelmérõl. Ennek a szónak õsiség közkeletü s egyszersmind helyes értelme annakelõtte sem volt, ma sincs még eléggé. Mert a mi annakelõtte közkeletü értelme volt, nem vala helyes, a mely értelme pedig helyes, gyérnél-gyérebben pislogott. Már Frank Ignácznak sok gondot adott az 1848: XV. t-cz., mely az »õsiséget teljesen és tökéletesen« eltörlé, a nélkül, hogy tudnivaló lehetett volna, mit értenek ez alatt az õsiség alatt. Mert az õsiség felõl tarkábbnál-tarkább fogalmakat találni feljegyezve. Mellõzzük azt, mit Frank felemlit, s a mely szerint »az õsiséggel majd az ország alkotmánya is romba dõl« ; »mind e csak mese, nagyitás, melyet senki sem igazolhat«, teszi hozzá. De »olvastam, — mond tovább — hogy erõszaki vagy visszahelyeztetõ perekben is az õsiség kérdése fordul«, s legott megczáfolja. Már a gyökérpereket
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 80
80
(actiones ex iure radicali) s az egész adományrendszert, ugy látszik átalán benne tudták az õsiségben. S mondhatni, hogy a törvénytudás a nemesség egész vagyoni törvényét s örökösödését érté õsiség alatt. Mig a haladás zászlaján, t. i. azok számára, kik a dolgot jobban politikailag hányták-vetették, az õsiség minden bajaink kutforrását, vagyis az egész jogrendszert és jogéletet jelzé. És szertelen értelmét örökiti az õsiségnek az 1848: XV. t.-cz.; miután nyilván az õsiségben nem annyira ezt magát, mint jobban az adományrendszernek és az õsiségnek odvasságait óhajthatták csupán megölni. A mi miatt gáncs természetesen ne érje; hisz az akkori közélet hullámait a tudomány finomabb szálaira ki birta volna ölteni? Ellenében mindennek velõsen odaveti Frank Ignácz, hogy : »õsiség a vérség ótalmára tartozik, s ahhoz a királyi kincsnek semmi köze.« És ezt ugy kell venni, hogy : az õsiséghez csak abbeli része számit a régi törvénynek, a mennyiben a vérség jogai rendezõdnek. Vagy egyszerüebben : az õsiség a körül forog, hogy az embernek vagyonához mi közük-joguk a véreknek, és viszont ; mert a személyi ügy, atyai, gyámi hatalom itten nem érdekel. S ekképen az õsiség a jogok megoszlásának törvénye a vérek közt ; már t. i a mint e törvény régi jogunkban és törvényes világunkban van megirva. Mert e megoszlás törvénye proximum genus, tehát nemi foga lom, valamint a »vérség ótalma« : és ennek az õsiség csak a fajtája, a mint ez mindjárt következik. És ez az õsiség igaz értelme. És ezt tovább fonva, legott feltünik.
3. Az õsiség tisztán magánjogiassága. Ugyanaz a kérdés, a mi körül az õsiség forog, avagy más szóval, ugyancsak a vérség ótalma : minden nép törvényében megfordul. És nincs törvény, mely a vérség vagyoni ótalmáról ne szólana, sõt mindenütt sarkalatos része a magánjognak. Ime a római jogban a vérség vagyoni ótalmára tartozik a successio ab intestato, vagyis a vérek örökösödése az esetben, hogy az örökhagyó nem rendelkezett, és még különösebben tartozik a vérség ótalmára a portio legitima, vagyis köteles rész intézménye, a mely szerint bizonyos közelségü vérek bizonyos részben örökösödnek annak ellenére is, hogy az örökhagyó nem akarta. S a vérség ugyane kétrendû ótalma máma is megvan a legtöbb mûvelt ország törvényében s minálunk is; ime törvényes örökösödésünk elsõ részt, törvényes osztályrészünk
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 81
81
másrészt. További rende már á vérség ótalmának e megannyi törvényként sokféleképen ágaz. De abban a kettõben mindenütt megegyez, elõször : hogy a vérség ez ótalma magánjog dolga ; másodszor : hogy a magánjogban azután az örökjogba s nem a vagyoni vagy dologjogba tartozik. Mert ezen törvények egyike szerint sincs a vérségnek beleszólása abba, hogy életében hová teszi az ember vagyonát, hanem csupán az örökséghez nyilik köze. És ebben a tekintetben mutat az õsiség nevezetes eltérést. S ez viszen rá arra az elvi vonásra, mely az õsiség értelmét a vérség ótalmával mint legközelebbi nemmel karöltve kiadja. Mert látni volt (A. 1., a. 2.) mikép õsi örökségemet osztályos vérem joga miatt éltemben sem adhatom tovább. S e miatt kelle jelen látleletet azzal megnyitni : hogy a régi törvény az öröklés gyökerét már a vagyonjogban adja. Ez elvi vonást alábbat (A. 1. d) dologbeliségnek fogjuk jelölni. De ez õsiség értelméhez tartozik eleve ide venni, mikép e dologbeliség az, a mi által az õsiség a vérség mai ótalmától fõképen különbözik. Mert e dologbeliség mögött az õsi vagyon fogalmának vonása is másodrangu. Hiszen e vonástól a vérség mai ótalma sem egészen idegen. Ime ági örökösödésünk öröklött vagyona szakasztott ugyanaz az õsivel1), csupán hogy nem dologbeli. De következik rövidke próbáját venni annak, hogy mind eme dologbelisége mellett az õsiség csak oly tisztán magánjogias, mint bármely egyéb ótalma a vérségnek. S e részben, szemközt régi jogunk közjogias elemével s mintegy kiegészitõleg az (A. 1., a. 2.) alatti példálózást : kettõs feltevés látszik alkalmatosnak. Fel kell tenni, hogy közibünk esnék máma a javaslat, nem-e jó volna kimondani egyfelõl, hogy igenis ki mit szerez, arról életében és élete fogytára rendelkezzék szabadon, azonban kimondani hozzá azt is, hogy a mit szüleirõl örökölt, azt mindaddig mig saját ivadéka, avagy az öröklöttben osztályos felei, avagy ivadékuk van, emezek kedve ellen el sem idegenithesse, el sem végrendelkezhesse ; szóval : nem e jó volna visszaállitani az õsiséget ? Józan pártfogásra ugyan e javaslat nem tarthatna számot ; ámde a kérdés nem is ez, hanem : vajjon a magánjog körében illenék-e vitatódnia? És nyilván ide illenék. Mert kit és mit érdekelne az ily törvény ? Nem mást, sem egyebet, hanem illetné a vevõ-kész és zálogtartó magánembert, de mert ez elvégre is visszahuzódhatnék, illetné voltaképen a birtokos magánembert a maga ma) Legalább az ellenkezõnek gondolata téves, mint errõl még szó leszen.
1
Zsögöd : Öröklött s szerzett vagyon.
6
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 82
82
gánjogában, szemközt véreivel. És ennyibõl a javasolt elv tisztán magánjog dolga. Ellenben esnék közibünk oly javaslat, mely adományrendszerrel, urbérrel stb. kinálgatna : vajjon a magánjog körébõl érvelnének-e ellene? Semmi esetre sem ; hanem hivatkoznánk az állampolgári társadalom alapjaira, közszervezetünkre, adórendszerünkre, és igy tovább mindenre inkább, semmint a magánjog saját elveire. Széles ime az elvi távolság, melyet a mai fogalmak maga az õsiség közé egyfelõl s a régi vagyoni törvény közjogias eleme közé másfelõl mérnek. Ám — kérdi a régi jog tudója — hol ebben a régi törvényben a tiszta õsiség, hol viszont a merõen közjogias ? Hisz nincs elve a vérség ótalmának : hogy valóságát a birtok közjogias minemüsége különképen át ne törné ; viszont az adományrendszer, urbér stb. elvein átvegyül a vérség ótalma; s valólag e vagyoni törvény sem nem közjog, sem nem magánjog, hanem közbõl valami, a mire a mai fogalmak nem illenek. De jól esik ennek ellenében próbáját venni : miképen való az õsiség elveit a valóság e vegyületébõl maguk tisztaságában kiemelni. És ebbõl legott kitünik
4. Hogy az õsiség egy és oszthatatlan. Vagyis : hogy bár az õsiség egy-egy elvét a közjogias elem foganatilag át-át töri, a vérség-ótalmi elv mégis egyaránt egy marad. S e végbõl kis széttekintéssel bele kell állani a régi vagyoni törvény világába. Minden talpalatnyi föld, melyet ez országban magánemberek birnak : vagy nemesi, vagy polgári, vagy jobbágy, vagy szabad kerületi birtok. De ugyanazon minden talpalatnyi föld vagy õsi, vagy pedig szerzemény ; figyelmen kivül hagyva az ország törvényétõl eltérõ statutumu részeket, p. o. a szepesi városokat, mert ezek csak kivételek. És ha birtokot akarnék venni, ugyane kétfelé kell óvatoskodnom. Vajjon e birtok nemesi-e avagy polgári ? Mert ha nemesi, számon veendõ : micsoda és kire szóló adománylevele van az eladónak vagy nemzetségének, s nem-e magva szakad már-már e nemzetségnek. Mert annyi bizonyos, hogy bármikor talál szakadni, a király a jószágot visszaveszi, akárki kezén lenne ; a mitõl polgári javakban nincs mit tartani. Mindez azonban még nem elegendõ. Mert lenne bár kifogyhatatlan az ivadék, melyre az adománylevél szól, sõt lenne bár polgári a jószág: hátha õsi s hátha az eladó osztályos felei perlik el, a mit a királytól nem volna féltenem? Tudnom kell tehát, õsi-e vagy pedig szerzemény. Viszont ez egymagán szintén nem elegendõ.
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 83
83
Mert hiába, hogy a jószág szerzemény ; avagy hiába, hogy az õsi osztályos felek mindenbe jogukat adták . ha az adományos ivadék fogytának siet, avagy ha az adomány gyöke felett királyi kincscsel vagy mással per folyik. Tehetetlen ennek ellenében a szerzõ rendelkezõ joga ; tehetetlen az õsi osztályosak együttes akarata. Ellenben ha ezt polgári jószágnál birom, az alkura nyugodtan állhatok. Ennyibõl az látszik, hogy ugyan minden birtok — nemesi, polgári stb. — egyaránt lehet õsi vagy szerzemény : azonban e kétféle minémüségnek más az ereje a nemesiben, más a polgáriban. Hiszen ime, emebben az eladó jószág szerzett volta, vagy pedig az õsi osztályosak együttes akarata meg birja nyugtatni a vevõt ; amabban ellenben nem. És ha ez a rendelkezhetés iránt igy van : ugyanigy van ezenkivül a törvényes öröklés, mondjuk õsi elszállás rendében. Mert például, ha az adománylevél, mint többnyire, csupán fiura szól avagy értelmezhetõ, sem más rendet a szerzõ nem szabott : ez õsi vagyon csakis a fiágon fog le- és visszaszállni ; holott különben az õsi vagyon mindkét ágon egyaránt szokott le- és visszaszállni. És e különbség látszata annál komolyabb szinbe válik, mentõl jobban közeledünk a régi törvény élõ világának ; mentõl közelebb domborodik az a sokféleség, a melybe, a bár egyaránt õsiséget forgató perek és kérdések, nemcsak eljárásukat, nemcsak biróságukat, hanem a bennök forgó következéseket véve is szétágaznak a szerint: valamint adományos, nemesi, polgári, jobbágy vagy egyéb jószágról van szó. Úgy, hogy a régi törvény élõ körében könnyebben eshetett azt tartani, hogy maga az õsiség sem egy, hanem annyifele, a hány rendbe az ország lakossága oszol: mintsem azt, hogy az õsiség, vagyis a vérség ótalma maga egy és oszhatatlan. Pedig igaznak csakis ez egység s oszthatlanság igaz. És az ebben tévesztõ látszat hálóját szétfosztani tudni nagyon fontos.. És ennek próbája következik most. De természetesen csak egyik legfõbb elve iránt a vérség ótalmának ; mert e próbát elvül-elven tovább ölteni aztán nem nehéz. Tehát talpra állitjuk röviden annak igazságát: hogy ámbátor a szerzõ rendelkezõ jogának, — vagy e helyett az õsi osztályos felek együttes akaratának, — más a foganata a nemesi, más a polgári stb. javak szerint, mindazáltal e rendelkezõ jogban a vérségótalmi elv egyaránt változatlan. És e végbõl a római s mai jogban nevekedett észjárás számára, rövidke hasonlatra való kitérni. Elvégre azt mindenki tudja, hogy kiskorútól gyámja, vagy 6*
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 84
84
mondjuk gyámhatósága hozzájárulta nélkül nem lehet ingatlant vásárolni, teljeskorutól ellenben lehet. És birtokot vásárlandó, vigyázni fogok, nehogy kiskorútól venném, még ha — például mivel a kiskoruság telekkönyvileg feljegyezve nincsen - magában az átirásban egyelõre nem volna is nehézség. Azonban e vigyázat még nem elegendõ. Mert bár teljeskorutól venném, hátha perben lóg, hátha el van terhelve, határigazitás, kisajátitás, adóemelés vagy mi környékezi ? És bizon az egyaránt teljeskorúakkal kötött vásárnak, esetenként százféle hol kedves, hol keserves a foganata. Ám azért rendületlenül áll, hogy teljeskorú eladhatja, kiskorú el nem adhatja birtokát; és nem áll, hogy a teljeskorú rendelkezõ joga más-más lenne a szerint, valamint a bizonyos ingatlan felett per, teher vagy egyéb baj lebeg. — Minden hasonlat sántit, még sem haszontalan eztet a régi jogra átvinni. Ime azt, hogy az adományszerzõ ivadéka fogytával a király a vásárolt jószágot visszaveszi, avagy hogy a földesúr urbérét követeli, úgy lehet felfogni : mint az illetõ birtokon levõ terhet, még pedig közterhet. Mert akkoriban a közteherviselésnek az adományrendszer s urbériség voltak a szervezete, mig a városi ember meg adót fizetett. És nem azért vétetik el tõlem annak idején az adományi jószág, mint hogyha a szerzõ, ki reám vallotta, — maga szerzett jogáról kevésbé rendelkeznék a polgári jószág szerzõjénél : hanem azért, mivel a nemesi javakbeli magánjogot, mondjuk magántulajdont, közterhek szoritják vala ezen szûkebbségre, semmint polgáriakban. Maga az elv tehát, hogy szerzõ szerzeményérõl szabadon rendelkezik, egyaránt áll nemesi, polgári s egyéb javakban. És igy a vérség ótalma ebben az elvben, a közjogias minemüségektõl függetlenül egy és oszthatatlan. Az õsiség elvei mögött ime, a régi vagyoni törvény közjogias része alig esik egyéb számba a magánjogi gondolkozás elõtt, mint máma például a közterhek. És valamint máma a közterhek szervezetétõl külön vetjük meg a magánjog alapjait, azonképen kell törekedni arra : hogy régi jogunkból szint ily tiszta szinbe váljanak a magánjogi elõzmények. Mely ezen tisztaságot az õsiség elvei számára tovább-tovább kifenni, az iménti próba nyomán nem is nehéz. Azonban emliteni kelle (A. 1., a. 3.), hogy az õsiség megtisztitásának ádományrendszertõl, urbértõl stb., egyéb eszköze is van a közjogias és magánjogias közt vett különbségnél. Mert az õsiség, mint vérség ótalma, távol áll nemcsak a közjogtól, hanem bármely birtokrendszertõl. Adományrendszertõl, urbértõl tehát félretartható: még ha közjogiasak nem lennének is. Mert ez intézmények birtok-
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 85
85
rendszer voltukkal már távol esnek a vérség ótalmától. És tisztithatni tõlök az õsiséget: bár közjogiasságuk észre sem vevõdik. — És ebbe következik most öltekezni azzal : hogy a vérség ótalma az óvott jogok öntetétõl teljesen független. Mert csak ez igazságon át derülhet az õsiségre akkora tisztaság a mekkora elvileg illeti. Csakhogy e végre a régi törvénytõl elvonatkozólag jó messze kell szállni. Annak számára tehát, ki az elvonatkozás bizonyos határán túl nem örömest megyen, álljon vigaszul : mikép e pontot bátran átugorhatni, a nélkül, hogy egyebek érthetõsége nagyot nehezülne.
5. A tiszta õsiség. Itten az õsiséget arra az elvi tisztaságra kellene segiteni: valamint a vérség ótalmának elvei például a római jogban és mailag lebegnek. És e felé legalkalmatosabb példálózva közeledni. Elvégre azt mindenki tudja, hogy ha a törvényben az áll, miszerint gyermekek atyjokról egyenlõképen osztozzanak, eztet egyaránt lehet alkalmazni abban az esetben, a melyben a hagyaték követelésbõl áll, valamint ottan, hol darab föld maradt örökül, mit az elhunyt tulajdonjogilag birt. És bár egyik esetben csak követelést, másikban csak földet, vagy jobban tulajdont kapnak örökül a gyermekek : senki sem fogja mondani, hogy maga az örökösödés törvénye más lett légyen az egyik esetben, mintsem a másikban. E példa igen egyszerû; de most következik bokrosabb. — Fel kell tenni, hogy egy államban két város van. Egyikben az emberek tõkéjökbõl élnek, mik jelzálogos követelésekben s az állam papirjaiban régtõl fogva elhelyezvék ; a másikban abból élnek, hogy õsi földjöket mívélik. Egyszerre föléjök áll a törvényhozó, s mond : mindenbõl úgy látom, hogy gazdagodni mink már többet úgy sem fogunk és sajnosan értem, hogy a mit õseitek vérökkel földet, s világkereskedelem tüzében tõkét szereztenek, ti ezt gondatlanul költitek, és tönkre megyünk vagyonilag; a vérség ótalmára egyéb törvény kell; tehát, igenis, ki mit szerez, bánjon véle tetszéseként ; de senki, a mi eleirõl szállott, sem életében, sem holtául idegen kézre ne adhassa, hanem maradjon a gyermekeknek, vagy ha nincsenek, maradjon azoknak, kikkel elei után osztozék vala. Nemzeti jogunk ösmerõi észreveszik, hogy ez elvek a mi õsiségünk s nem egyéb. Viszont, ki a mai jogban járatos, nem akaszthatja meg a gondolat : vajon hát ez õsiséget a tõkepénzes városban hogy fognák eszközölni. Egyszerûen úgy : hogy a kamatot kiki maga
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 86
86
vehesse õsi tõkéjétõl, emerrõl foganatos nyugtát és engedményt azonban csak az osztályos felek — vagy ha tetszik, a jövendõ ivadék gondnokáknak is — együttessége tehessen. Más szóval: non liberatur debitor, s nem áll az engedmény szemben az oszályosakkal: hanem ha belé jogukat adták. És meglesz az õsiség adományrendszer, urbér, sõt ime meglesz ingatlanok nélkül. És nem lehet mondani, hogy a vérség ótalma más lenne ebben a városban, hol követelést vesznek örökül, mintsem abban, hol ingatlanban osztoznak. Sõt nem lehet mondani: hogy e közt az õsiség közt, meg a között, mely régi jogunkban adományrendszerrel, urbérrel átszövõdött, elvi különbség lenne. De a régi törvényhez visszaérnünk, harmadik példára van szükség. — Nem mindenütt volt az úgy, sõt máma sincsen úgy mindenütt, hogy mint például a legtöbb mûvelt országban : az egyéni tulajdonnak s kivált ingatlanokon oly tiszta öntete lenne csaknem, mint volt a római dominium. Mert sokhelyt volt már, hogy a földet úgy birák, hogy a teljes tulajdon örökhaszonvétel és fõtulajdon között oszol. Ilyenformán vélik a római ager publicus-t, hol a tulajdon állami, s csak örökhaszon a birtokosé, ilyen a római emphyteusis, superficies s igy tovább És szabad gondolni olyan országot, hol egyetlen talpalatnyi föld teljes tulajdona sincs egyazon kézen, hanem megoszlik a birtokos örökhaszontartó és a fõtulajdonos állam, alapitvány avagy magánember között. E fõtulajdont aztán örökbér, átruházáshoz szólás, átruházóilleték vagy mi illethesse a birtokostól. Bizonyos, hogy bárkifia haljon el ily orszában, igaz és teljes tulajdon róla örökül nem száll. Mégis, nyilván: e birtokrendszer mellett a vérségnek ezerféle ótalma férhet meg: teljes, nem teljes végrendelkezhetés szemben a vérekkel, a római vagy mai bármely, például ági vagy nem ági törvényes öröklés, sõt nyilván meg : akár maga az õsiség. S ezt bõvebben mutogatni felesleges is volna. És eme példákban fontos igazság lakik. Egyszerûbb, semhogy külön lefejteni kellene. Tehát : vérség ótalma vagy (mikép A. 1. b) 2. alatt elõfordult) jogok megoszlásának törvénye a vérek közt, nem tapad a bizonyos jog öntetéhez, melyre az ótalom vagy megosztás dívik. Ime a legelsõ példában, nem függ vala a törvény attól, vajjon követelésre avagy tulajdonra dívik. És nyilván egyébrendû hagyatéki jogokra is egyaránt lehet alkalmazni; valamint ez a római jogban s máma nem kétséges. De második példa rámutat : hogy e lebegõ függetlensége az õsiségnek is meglehet. Hiszen egyaránt dívhat köve-
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 87
87
telésre. tulajdonra ; és a harmadik példa szerint : kötött vagy nem kötött birtokrendszer mellett. És ezen függetlenségbõl érteni meg: hogy mi az a tiszta vagy meztelen õsiség. S most az elvi viszonyt õsiség közt egyfelõl, adományrendszer, urbér stb. közt másfelõl, hármas szempontba foglalhatni.
6. Az elvi távolság hármas szempontja. A mai fogalmak ime, az õsiség közé egyrészt, adományrendszer urbér közé másrészt, nevezetes elvi távolságot mérnek. Mérik pedig következõ igazságokkal. Elõször azzal : hogy a vérség ótalmának elvei, az óvott jogok öntetétõl függetlenek. Ez igazság a legelvontabb, de emel egyszersmind legmagasb szempontra. Mert innét a világ bármely jogrendszerébõl ki lehet kutatni a vérség ótalmát. Alkalmazása pedig a régi törvényre igy szól : õsiségnek semmi köze ahhoz, vajjon nemesi jószágban a király, jobbágyéban a földesur ilyen-amolyan öntetet enged e a magánjogoknak, mert ellehet a vérség ily ótalma nemhogy király és földesur, sõt ellehet ingatlanok nélkül. Ez a szempont nyilván legbajosabb alkalmazásu; hisz õsiségünk ingatlanokban élt. Második igazság igy szól: vérség ótalmának elvei a birtokrendszertõl függetlenek. Ez igazság kevésbé elvont az elsõnél ; de szempontja alacsonyabb is amazénál. Mert innét csak oly jogrendszerbõl lehet kikutatni a vérség ótalmát, a hol ingatlan birtokról van szó. Alkalmazása pedig a régi törvényre igy szól: õsiségnek semmi köze ahhoz, vajjon nemesi jószágban a király, jobbágyéban a földesur igy-amugy szoritja-e a birtokjogot, mert ellehet a vérség ily ótalma oly birtokrendszerben is, hol csorbitlan magánbirtoklás (tulajdon) dívik. Ez a szempont már könnyebb alkalmazásu; de ezzel, s ennél kevésbé fog az elõbbivel törõdni az, ki az (A. 1. b) 5. alatti) ponton átugort. Mert közelebb esik a régi törvényhez : A harmadik igazság, mely igy szól: vérség ótalma magánjog, közjogtól tehát független. Ez igazság legkevésbé elvont; de egyszersmind szempontja legalacsonyabb. Mert innét csakis a mi régi törvényünkben lehet boldogulni, a mennyiben ennek birtokrendszere közjogként könnyedén hámlik az õsiség mellõl. Alkalmazása tehát igy szól: õsiségnek semmi köze adományrendszerhez, urbérhez, mert õsiség magánjog, emezek ellenben közjog, közteher ; valamint ez
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 88
88
bõvebben elõfordult. S nyilván emez a leghálásabb a három szempont közül. Mert köz- és magánjog közt az elvi távolság szinte kézzelfogható. És legkönnyebb innét érni át az elvi viszonyt õsiség közt egyrészt adományrendszer, urbér közt másrészt. Mely elvi viszonyt ebbõl a szempontból ekképen lehet kifejezni : volt légyen az egybefüggés õsiség s emez intézmények között valóság szerint még oly százszoros, a mai fogalmak számából közjog s magánjog távolába válnak. Mely elvi viszonyból a tanulság meg az : hogy a mai magánjog hasznára szánt jogtörténelmi alapok az õsiséget a közjogias intézményektõl tisztán, mentesen igyekezzenek felkarolni ; valamint viszont — mi ugyan ide nem tartozik — a mai közjog, közszervezet, s közteherviselés történelmének meg, e közjogias intézményeket állhat érdekében õsiségtõl menten birhatnia. És valamint ez elvi viszonyban a nyitja a régi törvény mailag kivánatos értésének, a mint ez eleve kivettetett (A. 1. b) 1.), azonképen ez a tanulság meg vezércsillag jelen jogtörténelmi alapokon ; mihez a régi törvény bontó okainál (A. 2.), tovább ezeket megmérve (A. 3.) szintén alkalmazkodni kellend. Magát a régi jog sarkelvein való létleletet pedig e tanulság oda utalja : hogy az õsiség elvei e közjogias intézményektõl lehetõ tisztán, mentesen következzenek. c) Õsiség elvei.
1. A sarkelv. — 2. Az õsirõl. — 3. A szerzeményrõl. De itt ez elvekrõl, nem a czélra van szó : hogy az õsiség jogélete teljes valójában. színre állna. Hisz ha e czélra volna : nem kellene különiteni adományrendszertõl, urbértõl. Hanem kiemelendõk csak azon elvei, melyeken a mai kérdés eredete nyugszik ; tehát szó lesz csak azokról a fõvonásokról, melyeken a mai kérdésbe az õsiség átnyulik ; hogy aztán e fõvonásokba az összefüggés a régi törvény s a mai kérdés közt beleölthetõ legyen (A. 2. és 3. alatt). Mert ez összefüggés, s nem több a czélja jelen jogtörténelmi alapoknak.
1. A sarkelv. Sarkelve az õsiségnek az : hogy az õsi jószágról nem lehet, szerzeményrõl ellenben szabadon lehet rendelkezni. E sarkelv nyilván kétágu: egyrészt hogy az õsirõl rendelkezni tilt, másrészt, hogy szerzeményrõl rendelkezni hagy. De vajjon melyik ága hát a fõbbik ?
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 89
89
El ne ijeszszen e kérdés ; mert nem ugy van értve, hogy szõrszálhasogatva kelletnék rá felelni. Mert csak ugy van értve : melyik e két ág közõl a jellemzõbb ; melyikre illik jobban : ex uno disce omnes. Igy aztán következõleg való megfelelni. Mérve a dolgot a régi törvény világából: fõbbik ága a második. Mert abban a világban a közszervezet s országos erõ arra utalt, hogy ne birjon az egyén, hanem birjanak a családok. S valósitja ezt a rendek különbsége, adományrendszer, urbér stb. Feltünõbb tehát, hogy az egyén valamirõl korlátlanul rendelkezik, mintsem az ellenkezõ. S igy az õsiség fõvonásaul inkább magasodik az : hogy szerzeményrõl szabad a rendelkezés. És kivált, hogy az adománynak szerzõje kirekesztheté — vagy megosztoztathatá a leánysággal — az adománylevél kegyében forgó ivadékát, óriás erejére vall ennek az elvnek, melyen ime az adományrendszer sarkalatos gondolata is megtörött. S ezért fentebb (A. 1. b) 4.) az õsiség egységén példálózva jobban illett ezzel az elvével vetni neki a közjogias intézményeknek. Ellenben mérve a dolgot mai szemmel, nem feltünõ, hogy a szerzeményrõl szabad a rendelkezés. Hiszen máma ez minden jószágról áll. Annál feltünõbb, hogy õsit elidegeniteni nem szabad. S képét venni az õsiségnek is, jobban esik úgy, ha errõl a felérõl szakasztjuk, a melyen domborodása mai szem elõtt élesebb. Elõbbvaló hát sorsa az õsiség sarkelve azon ágának, mely õsirõl rendelkezni tilt, mintsem annak, mely a szerzeményrõl szól.
2. Az õsirõl. Elsõ tudni, hogy mi õsi ? — Frank igy tanitja (Közigazs. törv. 125. §.): ‚Nagy különbséget tesz hazai törvényünk az õsi és egyéb javak között ; mert az õsirõl törvének örökös létében a birtokos nem intézkedhet, a minek messzeható következései vannak. Õsi (avitum, aviticum) pedig, a mi nemzõ eleinktõl törvényes öröklés utján reánk szállott ; bár szorosan szólva õsi csak az volna, a mit már õseink birtak ; de mivel az atyai vagy anyai jószág is (paterna materna bona) ugyanazon egy törvény alatt áll, rövidség okáért a tanitásban csak egy szóval élünk, hanem az elõforduló egyes esetekben szokás atyai, anyai jószágról szólani (l. alább A. 1. e) 3.). Azonban ittkettõre figyelmeztetni kell: 1. hogy a jószág nemzõ eleinktõl jõjjön ; 2. törvényes öröklés utján. Nem õsi tehát, a mit valaki fogadó atyjától nyert
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 90
90
(titulo adoptionis), sõt arról, mint szerzeményrõl, szabadon rendelkezhet nem õsi a fiutól atyára, testvértõl testvérre öröklõ keresmény; de az õsi, melyben testvérek osztozkodtak, olyan marad akkor is, ha az egyik elhal és osztályrésze a másikra megy; az sem õsi, a miben házas vagy adományos társak egymás után örökölnek ; nem továbbá az, a mit leányzó fiusitás által nyert és arról õ mint maga keresményérõl szabadon intézkedik. De igenis õsi gyanánt vagyon, a mit nemzõ elõdünk végintézettel, de csak a törvényes öröklést erõsitve vagy rendezve reánk hagyott ; holott a külön hagyomány (speciale legatum) mint keresmény szabad intézkedésünk alá tartozik. A ki õsi zálogra örökvallást, vagy ingadozó birtokra erõteljes királyi levelet nyert, szerzõnek (acquisitor) tekintetik.' És most annak a mi õsi, törvényes természetérõl. ,Az õsi jószág — mond Frank (id. m. 264. §.) — nem azé egyedüi a ki birja, hanem az egész nemzetségé, értvén mindazokat, kik . . . . törvényes oknál fogva az örökségre számot tarthatnak, nemcsak a most élõket, hanem egyetemben a jövendõbeli maradékot. is. Az osztályok sem arra valók, hogy a jószág, mely többeké volt, azontúl egynek sajátja legyen ; azt minden élõk összesen és egyes akarattal nem tehetnék, mert a maradékot meg nem foszthatják ; hanem valamint osztály elõtt a jószág csak az egész nemzetség tulajdona volt, olyan maradt azután is; felosztva lett az osztozók életkorára esõ jövedelem, a haszonvétel és nem egyéb. Innen folyik. 1.hogy õsi örökség sem idegen kézre adni, sem terhelni nem szabad ; a mit ugyan. a régi kor szigorúabban megtartott, az utóbbi századok pedig, kedvetlenül tûrve a korlátokat, itt-ott rést nyitottak ; 2. õsibõl a törvényes örököst, sem élõt, sem leendõt kizárni nem lehet, és minden arra czélzó végintézet foganatlan.… De ezekbõl következik tovább az is : hogy õsi örökségét mindenki csak az elsõ adakozónak vagy a szerzõnek köszönheti, nem a kimult utolsó birtokosnak ; az örökös tehát nem is ennek, hanem az elsõ szerzõnek képviselõje, a mi terhek, adósságok viselésére nézve sokat nyom'. S ezt a köztulajdont, mely illeti a nemzetség élõ s leendõ tagjait együttvéve, s a melyhez a mindenkori birtokos a haszontartást kapja, hivják jogközösségnek (iuris communio, közös igazság). Õsi jószágon minden jog ebbõl a jogközösségbõl kerül, minden jog szála ide megyen vissza. Része pedig e közösségben annak van és mindenkinek, a ki a jószág szerzõjében törvényes elejét birja. Nem véve számba a kivételt, pl. hogy adományi jószágban többnyire csak
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 91
91
a fiivadék részes ; ezt az adományrendszer s nem az õsiség hozza magával. De az életben nem szükséges a vérköteléket az elsõ szerzõig visszavinni. Mert elegendõ odáig: a mely íziglen a keresett örökség nyilik. ‚Elegendõ lévén — mond Frank — ha közös osztályig felviszi, azaz : ha kimutatja, hogy maga nemzõ elõdje a kimult ág törzsökével osztozott, és hogy emez a szóban lévõ jószágot a közösbõl akkor nyerte.’ Például, ha magtalan elhunyt testvérem õsijére tartok számot, elég kimutatnom, hogy vele apánkról osztozám, s hogy õ a jószágot ebbõl az osztályból birta. Ha meg magtalan nagybátyám õsijét kivánom, elegendõ : hogy édes apám az elhunyttal osztozott, s hogy apámnak csakugyan fia vagyok, a mit megint azzal mutathatok, hogy édes atyámról is van testvéreimmel osztálylevelem. Mert az osztály a törvényes származásnak és részességnek közönséges tanusága ; a minek maga jó oka megvolt ; de mibõl együgyüen sokan jog alapját hirdették az osztályban, holott csak bizonyiték. Frank s többen igazitgatták e balfogást, de ide ez nem tartozik. Érdekesebb, mert az õsi jószág természetére fontos világot vet, követni Frankot, a mint az osztály czélját fejtegeti: ,Czélja az osztálynak, hogy kiki külön és tehát szabadabban gazdálkodva nyagyobb hasznot is nyerjen, kedvét is inkább tölthesse. Egyébiránt a megosztott õsi örökség a nemzetség õsi tulajdona volt is, maradt is; és e gazdálkodás (a használás) rendjén kivül a jószágban semmiféle változás nem történt. Maguk az osztozó atyafiak a felosztott egész örökségre nézve ugy maradnak, mint voltak, a tulajdonos nemzetség tagjai, tehát az egésznek társurai ; csakhogy ha õk életöket leélik, utánuk lesznek majd mások, a kikre az örökség átszáll, mivel ezek is az elsõ szerzõtõl származnak, vagy attól, a ki az elsõ szerzõvel egyenlõ igazságot nyert.’ Könnyû észrevenni, hogy a nemzetség tagjainak e társurasága, köztulajdona avagy jogközössége nem egyaránt ugyanaz. Mert a nemzetség egészénél levõ tiszta tulajdon, tagonként oszolva, külön kisebb-nagyobb gyürûket vet a vérágazás ízein. Ugy, hogy voltaképen az egyes tag annyiféleképen társur a hányad izül a szerzõtõl származik. Például, ha apai öregapám édes atyja, az én szépapám szerezvén -a jószágot, ebben öregapám a testvérével, apám is a testvérével, magam is a testvéremmel lejebb-lejebb osztoztunk : abban, a mit szépapám szerzett, sokféle a tulajdonom. Legegyenesebben az enyém a magam osztályrésze, mert ennek máris hasznát tartom ; kevésbé az enyém a testvéremé, mert ez csak akkor száll reám,
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 92
92
ha testvéremnek magtalanul hajolna elõttem élete; még kevésbé az enyém az apám volt testvérének az osztályrésze, mivel ebben csak az õ gyermekeinek fogytán osztozhatnám, s legkevésbé az enyém az öregapám volt testvérének a része, mivel ehhez legtöbbes kimulás kellene. A jogközösség ezen szélesebb-keskenyebb, de egyszersmind lazább-szorosabb gyürûit az egyes osztályok jelölik, s innen az, hogy osztályosság a szójárásban magát a társuraságot jelenti Mely ezen osztályosság fokain a visszaszálló öröklés rende, a jószágba osztályrészenként mintegy benne van írva. Maga az öröklés rende le is, vissza is egyaránt egyszerû. Az õsi jószág elsõbben a gyermekekre száll, egyenlõ arányban. Ettõl az adománylevél kivételt szokott tenni, csupán a fiakat osztoztatván : s e kivétel adományi jószágban rendes, sõt többnyire alattomban értetõdõ. De szemben az õsiséggel mégis csak kivétel. — Gyermekek nem létében az õsi jószág izül-izen, vagyis osztályul osztályon viszszább-visszább száll. De hátha sem gyermek, sem osztályos atyafi nem marad ? Ha teszem szépapám szerezte ama jószág egészen az én kezemben, egyéb ivadéka fogyván, magam aztán mag nélkül halok ? Urafogyottként száll a kincstárra, és nem örököl sem édes anyám, sem anyánk egy testvéreim. Legalább a gyakorlat ezt tartotta, s ellenében Frank-nak (id. m. 361. §. jegyz. c) bár remek érvelése ugy látszik falra esett. Rendelkezni azonban élõk közt s holtául foganatosan rendelkezhetett az utolsó birtokos, mire még visszatérünk (A. 1. e) 3.).
3. A szerzeményrõl. Szerzemény iránt az áll : hogy felõle rendelkezni szabad. Eladhatja, odaajándékozhatja az ember, a kinek akarja ; hagyhatja is arra a kire akarja. És ebben nem korlátol sem gyermek, sem szülõ, sem bármi néven nevezendõ atyafiság. Ez elvet ugyan a törvénymagyarázat, kivált nemesi s még kiváltabb adományi jószágban, századokon át bántogatta; mint ez a jegyzetbõl kitünik.1) De elvégre is, feltétlen ) A rendelkezhetésbõl folyólag az officiosum testamentum egészen mást
1
jelent vala nálunk, mintsem a római jogban. A római jogban az az inofficiosum testamentum, mely a gyermekek avagy szülõk köteles részét sérti. Holott régi jogunk szerint elegendõ, ha a szerzõ keresetképtelen nemzedékének megélhetését biztositja végrendeletében. Filii furiosi, amentes, mente capti, qui nunquam ad annos discretionis pervenire possunt. Parentes … eorum tenentur de victu et amictu condecen-
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 93
93
diadalába némult a vélemények különbsége. Másrészt volt alóla kivétel : pédául abban, mit osztály elõtt szereznek. De ezt is idõk során a törvény jobban-jobban szorongatá; s elvégre is, mint kivétel továbbra nem érdekel. Öröklés rende szerzeményben igen korlátolt. Leszállni ugyan
ter illis providere. Hk. I, 55. — A szerzeményen rendelkezés szabadsága különben sajátságosan járt minálunk. Törvényeinkben azzal a tüntetõ csattanóssággal van kimondva; melylyel sarkalatos elveket szokás volt akkoriban kifejezni. Mégis, a hol élére vetõdött e szabadság, fõleg régibb tudósaink rendre szabódtak. A családos érzést tán meg is döbbenté, hogy apa ok nélkül földönfutóvá tehesse gyermekét. A római inofficiosi querela tanulmánya, meg az a sajátos rendszer, a miképen régibb tudósaink a kánonjogot, római jogot, ius naturae-t és nemzeti jogunkat mintegy ujjaikon szokták szavaztatni, s több se kellett mint a Hk. I, 53 : 9, 10. §§-ainak utógondolata : hogy elvesztéssel fenyegesse a tudomány a szerzeményen való rendelkezés korlátlanságát. Egyike e kérdés azon pontoknak, melyek körül régibb honi tudományunk legbõvebb eszmecseréje füzõdik. Mit futólag végigkisérni nem is érdektelen. A Hk. I, 57. elõszava, a szerzõ apa rendelkezõ szabadságát következõben állapitja me, : Sciendum est autem, qui quilibet Dominus …filios et filias habens, sine omni consensu, iure et contra voluntatem eorundem de et super rebus ac bonis et uribus suis possessionariis per eum propriis servitiis acquisitis et adeptis… vita sua comite liberam (prout voluerit) disponendi et ea etiam alienandi plenariam habet potestatis facultatem : filiorum vel filiarum contradictione, inhibitione vel quavis repugnatione non obstante. Viszont a szerzõ fiu rendelkezhetésérõl szól a Hk. I, 51. 9. §-a : Secus tamen est de rebus per filios propriis eorum servitiis vel literariis disciplinis acquisitis : super illis namque etiam praeter voluntatem patris libere testari possunt. Már az I, 53 : 9. §-ában az õsiben való kényszerosztály eseteit (mely eseteket az ideigl. tk. szab. 7. §-a a törvényes osztályrészbõl kitagadhatás eseteivé avatott) a szerzeménybõl kitagadhatás indokai gyanánt is emliti Verbõczy, hozzávetvén (10. §.): Quoniam pater filio et e contra filius patri, quidquid bonorum poterit acquirere iure naturali tenetur. Látni való, hogy mig az I, 57. elõszava az apa. az I. 51 : 9. §. a fiu részére tétova nélkül biztositja a rendelkezést szerzeményben, az im idézett I, 53 : 10. § nem pusztán a ius naturae parancsául van odavetve, hanem a rendel kezést a contrario nyilván megszoritó I, 53 : 9. §. indokául szerepel. Mintegy recipiáltatik a ius naturae. Kitonich-ot (Dubietas 23.) meg is állitá e kérdés : vajjon szemben állván itt a ius naturae a ius civile-vel, melyiknek adassék elsõbbség ? Dönteni a ius civile, vagyis a rendelkezés korlátlansága mellett dönt. — Erre Szegedy (Tyrocinium I, 57, 2. §.) azt mondja : Quae duo iura sapienter sua decisione contempe ravit (már t. i. Kitonich). Õ azonban a Hk. I, 57. elõszó vita comite kitételének
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 94
94
épen ugy leszáll, valamint az õsi. Felszállni is felszáll a nemzõkre. Mindez alól az adományi jószágban a királyi jog javára kivétel lévén. Oldalt azonban szerzemény nem száll. A mi alól megint csak kivétel, hogy a mit osztály elõtt szereztem, reászáll arra a testvéremre, a kivel az õsiben késõbb, vagy épen nem osztozám. Az az eset meg, a
megszorító hatályt ad, a rendelkezést korlátlanul csupán inter vivos vélvén gya korolhatónak ; mert végrendeletben szerinte ratio pro arbitrio patris juttatandó a gyermeknek. Huszty István (nem András) a vita comite-nek szinten megszoritó hatályt tulajdonit, mivel qui vita comite alienat sit adhuc in statu prolibus quoque adquirendi. (Iurisprud. II, 39). Az inofficiosi querelat szükségesnek vitatja (I, 14). A gyermeknek járó (és a querelat elháritó) osztályrészül azonban bármi csekélységgel beéri. Azaz ép oly tétován beszél mint Szegedy. Nánásy Benjámin (Testamentomról XI. rész) hasonlag kiköt a szerzeményen való rendelkezéssel. Pro et contra vígan vitatja. Saját véleményét azonban de lege lata elharapja ; s csak de lege ferenda mondja ki, hogy a korlátlan rendelkezésnek nem híve. Ettre karchai Georch Illés (Honnyi törvény II, 301) élõk közt korlátlannak vallja a szerzõ rendelkezhetését. Végrendeletileg azonban csak a Hk. I, 52. eseteiben véli- kitagadhatónak a gyermeket. A feltétlen és korlatlan rendelkezhetés mellett elõször bizonyos Demjén Antal szállt síkra még 1776-ban. (Dissertatio inauguralis an pater liberos suos per testamentum simpliciter excludere possit. Nagyszombat, 1776. Jogtudori felavató értekezés, de igen ügyes füzetke). Ez Huszty István érveit, a vita comite megszoritó hatályáról azzal teszi tönkre (XVI. §.) : Enim vero post lestamentum ante plures annos mortis conditum demo patrem acquirere posse quis negabit ? Az ellenérvék öregét (Hk. I, 53 : 9. és 10. §§ ) azonban szó nélkül hagyja. Maga Kelemen (Instit. iur. hung. II, 186. jegyzet) beösmeri : hogy a Hk. I, 57. elõszó és I, 51 : 9. §. az 1, 53 :9. és 10. §§-aival összeegyeztethetlen. De hozzáteszi : Quidquid olim fueril… recentiores leges 1715: 25, 26. - 1723 : 47, 49 liberrimam de acquisilis suis disponendi facultatem admittunt. A vita comite-t illetõleg pedig, törvényeink terminologiájából kimutatja, hogy ez nem tesz egyebet, mint : donec vivit, donec vitali aura fruitur, donec spiritum ducit. Részint e késõbbi törvények, részint a gyakorlat (Dec. 3, 4, ad invalid. Fassion. ex praeiud., Dec. 7. ad inval. transact.) annyira kétségtelenné tették a rendelkezés korlátlanságát, hogy jelen században alig akadt ellenmondója. De magától értetõdõleg : azon megszoritással, melyet reá az officiosum testamentum honi fogalma (l. fentebb, Hk. 55. — 1723 : 105) és a redintegratio (1723 : 49) t. i. a hiányzó õsinek pótlása a szerzeménybõl, mérnek. — Elösmeri Svaiger (De testamentis 19. l.). Frank (Ius civile 193. §.) még vitásnak jelzi, de már a Közigazs. törv.- ben és az Ösiség és elévülésben (5. l.) elfogadja. — Fogarassy (Törv. tudom. 314. és 345. §§ ) a contrario szintén elösmerni látszik. 1848 óta a kérdés természetesen már csak történet dolga, miután a végrendelkezhetés kérdésében az országb. értek. a régi törvény folytonosságát elnyomta (id. tk. szab. l, 7. §.).
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 95
95
mikor a közös adomány a szerzõtárs testvérre száll, kivételszámba sem jõ. Mert — Frank szerint — ez nem is intézetlen öröklés ; vagy tán öröklés sem. De ennyi elég az õsiség elveibõl: hogy fõvonásait mai tükörbe lehessen tartani ; mint ime röviden következik. d) Az õsiség mai tükörben.
Legfõbb, mit mai szem az õsiségen észrevesz, az : hogy az õsiség nem pusztán örökjog dolga, hanem a vagyonjog fenekéig nyul gyökereivel. Mert az a sarkelv, miszerint minden dolog vagy õsi, vagy pedig szerzemény: a vagyonjog alapkövei közé áll. És a jogéletben, dolgokkal törvényesen bánva, ez alapkövön ép oly mindenkor számot kell vetni, valamint máma még azon, hogy minden dolog vagy ingó, vagy pedig ingatlan. Szóval: az õsiség a dolgoknak sajátos osztályzatán alapszik. Ez osztályzásnak mindenekelõtt dologjogi sajátossága kiván figyelmet ; mert az örökjogi elemezés csak azután következhet. E dologjogi sajátosság abban áll, hogy magának a tulajdonjognak törvényes öntetére üt bélyeget. Mert látni, hogy tiszta mai tulajdon csak a szerzeményen van, ellenben õsin egyéni tulajdon nem lehet. De e mellõl két ellenvetést kell elszéleszteni. Mondaná valaki: már hogy lenne a szerzeményben mai tulajdon ; vajjon az adománybirtok szerzõje mai tulajdont bir ? A mire azt kell felelni, hogy a királyi kincs joga közteher, minek a vérség ótalmához semmi köze ; pedig itt épen a vérségnek õsi ótalmát s csak ezt vizsgáljuk, számon kivül tehát az adományrendszer. Kérdenék tovább : hát az õsi jószág utolsó birtokosa nem igazi tulajdonos Ez sem áll; mert az utolsó birtokos örökvallásának, születõ gyermek jogán foganata mulhat ; az pedig nem mai tulajdon, mely attól függ, nehogy gyermekem talál születni. Ennyi az õsiség dologjogi sajátossága. Egyszerû, de óriási. Most pedig méregetni kell az örökjogi sajátosságot. Csakhogy ez kissé bokrosabb ; mivel elõbb röviden tisztába kell jönni a mai örökjog egy-egy alapjával. Már a római jog hármas alapját ösmeri az öröklésnek. S ugyan ösmerik a mai. törvények. E hármas alapon sorakozik : a végrendeleti, a törvényes és végrendelet elleni öröklés. De elvileg jobb a rend igy : elsõ a végrendelet elleni, második a végrendeleti, harmadik a törvényes. Mert emez csak annyiban nyilik, a mennyiben nem teszi félre
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 96
96
végrendelet; a végrendeleti öröklés meg csak annyiban, a mennyiben a végrendelet ellen álló jogok engedik. És áll : mikép e háromféle öröklés között az uralom kulcsa a végrendelkezhetés kérdésében rejlik. Vagyis abban : vajjon mennyiben, mely vérek ellenében lehet rendelkezni ; avagy fordítva : kik azok a kik, és mennyi az a mennyiben végrendelet ellenére is örökösödnek ? Mert világos, hogy minél többen azok a kik, és minél több az a mennyiben a rendelkezést szoritják, vagy más szóval : minél többnek s minél szélesebben adatik rendelet ellen örökösödhetni, annál szûkebb maga a végrendeleti öröklés, meg a törvényes : mert emez alatt elvileg csak azt szabad érteni, melyet végrendelet félretehetett volna. És ebben az értelemben veendõ az, hogy minden mai örökjogi rendszernek mintegy forgócsontja : a végrendelet elleni örökjog kérdése. Ebbõl a kérdésbõl való örökjogilag az õsiséget elsõbben is megmérni. Mi lábon áll az õsiségben a végrendelet elleni örökjog ? — Azután fogván sorban fejleni, mi lábon áll a végrendeleti, s végül a törvényes. Az õsi- vagyon az, mibõl az elhunyt sem gyermekét, sem osztályos felét, sem senkit ki nem zárhat, ki a szerzõnek törvényes nemzetsége. Mert, mint hallók Franktól, az õsi vagyon a szerzõ ivadékának osztatlan és köztulajdona, a mibõl az öröklés rendén csak a haszontartó birtok oszolgat. És okvetetlen száll az õsi a gyermekekre, vagy ha nincsenek, izül-izen osztályul-osztályon okvetetlen száll vissza is. És az õsiben való öröklést nevezhetni végrendelet elleni örökösödésnek, annyiból : hogy ellenében, a kirõl történik, végintézetileg tehetetlen. Tehát az õsiben való öröklés az, a mit a mai végrendelet elleni örökjoggal szembesiteni való. Azonban mindjárt ide kell jegyezni : hogy a végrendelet elleni örökjog a mai törvények közt sem egyforma. Mert ugyan majd mindenütt csupán gyermeket s szülõt illet ; ámde a vagyonnak hol felére, hol kevesebbjére, hol nagyobb hányadára. Sõt van olyan törvény is — Schaffhausen, Graubündten helvét cantonok törvényei, s javaslatul az országbirói értekezleten állt nálunk is — hogy a végrendelet elleni örökjog az örökhagyó öröklött vagyonában illet. És felületes ösmeret hajlandó volna mindehhez az õsi öröklést akképen vetni hozzá : miszerint a különbség tehát abban állana s nem több-ben, mint hogy az õsiség a végrendelet elleni örökjogot az õsire, és ebben nem csupán gyermeknek, szülõnek, hanem tovább véreknek is adja. Csakhogy ebben tévedés lenne S ezt röviden megigazitva, legott elválik maga az igazság.
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 97
97
Mert az õsi öröklés és mai végrendelet elleni örökjog között, derekabb különbség is van. S ez abban van : hogy az õsi öröklést a régi törvény nem csupán végintézet, hanem élõ továbbadás ellenében is védi. Holott a mai törvények csakis végintézet és ingyenes továbbadás ellenében védenek örökjogot. E második ágában a mai védelem az ingyen adott dolognak hol elsõ, hol másodkezü birtokosa ellenében is tartja erejét (Code civil III., 220. — Duranton : Cours du droit Franc. III. 399), de semmiképen sem lehetne mondani : hogy a mai végrendelet elleni örökjog, dologbeli — in rem — védelmet birna. Mert a mai végrendelet elleni örökjog, csakis személyek közt in personam — bir védelmet. Holott az õsi örökjog az õsi jószágban mint dologban eleitõl benne van, és igy magának az õsi jószágnak jogi természetét s a felettevaló tulajdonjognak erejét szállja meg mert a jogközösség dologbeli jog, hisz harmadik személy ellenében is nyom. Az õsi öröklés ezen dologbeli ereje az, a mi az õsiség s mai öröklõ rendszerek közt a különbség legderekabb gyürüjét veti. E különbség felõl nem kevesebb áll annál : hogy az õsi öröklés igazánvéve nem is örökösödés. Mert öröklés alatt máma azt érteni, hogy az ember az elhunytnak jogutódává válik, összes avagy némely jogában : successio in ius defuncti. Azonban épen ez az, a mi az õsi javak elszállásánál nem áll. Mert, mint Frank kiemelé, az õsi örökös nem annak jogába lép, kinek holtául a birtokot átveszi, hanem jogutóda magának a szerzõnek. S az öröklés rendét sem egyedül az utolsó birtokoshoz vett vérközelség méri, hanem a szerzõtõl származás egyszersmind. Úgy hogy az õsi öröklést mai fogalmakból igy illenék jelölni : õsi öröklés nem egyéb, a haszontartás megszerzésénél abban a miben az ember eleitõl köztulajdonos, s továbbra is az marad ; s tovább : ezen öröklésnek tehát a maival s rómaival csak annyi a hasonlatossága, hogy a jog szerzését (t. i. a haszontartásra) egyaránt a halál nyitja meg; avagy rómailag : szintén mortis causa capio. Ime az õsi öröklés alapja közt egyfelõl és a római s mai végrendelet elleni örökjog alapja közt másfelõl, akkora a különbség : hogy ennek révin az õsiség a mai örökjogon való megmérhetõséget teljesen elveszti, a dolgok jogába hajolván belé. De tovább tudni kell : mikép viszont az õsiség nem ösmer oly öröklést, mely a mai végrendelet elleni jog mértékére ütne. Mert olyan örökjog, melynek végintézet ellenében lévén, élõ továbbadás ellenében ne lenne ótalma : a régi törvény elõtt ösmeretlen. Mert a mely örökjog ellenében az örökhagyó Zsögöd : Öröklött s szerzett vagyon.
7
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 98
98
végintézetileg tehetetlen, tehetetlen élõk között is (igy az õsiben); viszont a ki elõl élve tovább adhatja magáét, kirekesztheti végintézetileg is (igy szerzeményben). Figyelmen kivül esvén itt az az eset, a mikor az õsi örökös a hiányzó õsit a hagyatékbeli szerzeménybõl pótoltatja ; mert ez az õ a majori ad minus jogosultsága s nem egyéb. Valamint figyelmen kivül esik némelyeink abbeli vélekedése (l. A. 1. c) 3. jegyz.), miszerint a szerzeménytõl csak élõk közt — vita comite — volt volna gyermek megfosztható; mert ez meg kétségeskedés abban, a minek azóta kétsége múlott. Ezen legfõbb különbség az õsi öröklés és mai örökjogok közt : adja egyszersmind az õsiség legtulajdonabb sajátságát. Mert rövidenigazabban alig lehet velejét venni az õsiségnek, mint azzal: hogy az õsiség a vérség dologbeli ótalma. És nincsen õsiség vérek jogának dologbeli ótalma nélkül ; viszont ily ótalom már magában rokonságot alapit az õsiséghez. Kevésbé jelentõs a különbség, melyet az im következõ két kérdésbõl lehet észlelni. Vajjon t. i. mi lábon áll az õsiségben a végrendeleti örökjog, mi lábon a törvényes ? Mert régi jogunkban a végrendeleti és törvényes öröklésnek szakasztott-ugyanazok az alapjai, valamint a római s a mai jogokban. Csakhogy e kétfajta öröklést az õsiség a szerzeményre szoritja ; mert õsi javakban sem végrendeleti öröklésnek, sem törvényesnek helye nincsen. De a szerzeményben aztán, a végrendeleti öröklésnek egyaránt az az alapja, valamint máma. Egyaránt az örökhagyó akarata erején, s egyaránt õ neki magának válik jogutódjává a végrendeleti örökös. Ugyan igy a törvényes öröklésben. A törvényes örökös ép úgy mint máma, az örökhagyónak jogutóda ; ép úgy azon kettõs alapon örököl : mert nincsen végrendelet, s mert õ a legközelebb vér. Csakhogy a gyermekek szülejök szerzeményében nem úgy mint máma a külön-külön vérkötelék alapján utódolnak ; mert köztük s ivadékukra nézt ez örökség már õsi, és jobban mondva a szerzeményben nem a gyermekek, hanem a szerzõ összes élõ és leendõ ivadéka egyetemben örököl. Ezenkivül régi jogunk a törvényes öröklést igen szûk rokonságra szoritja. Mert a szerzeményben, ha nincsen végrendelet, csakis a gyermeket, s tovább a szülõket részelteti számon kivül hagyva a hitvestársat, ki a szülõt rendszerint megelõzi. Oldalt szerzemény, mint szerzemény nem száll : hanem urafogyottként háromol a kincstárra. Õsi pedig még a szülõre sem száll az utolsó birtokosról, a kiben t. i. a szerzõ ivadéka fogy. Például apámon õsi vagyonom sohasem száll anyámra ;
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 99
99
hanemha reá hagyom. És igy az õsi vagyonban, törvényes öröklés nincsen. Mert a gyermekre nem törvényes örökségül oszol az õsi miként a szerzemény ; hanem a jogközösség (köztulajdon) alapjából. Ellenben végrendeleti öröklés látszólag ime õsiben volna ; de csakis látszólag. Mert az utolsó birtokos végrendeletébõl — hahogy utószülötte nem kerül - csakis azért örökölni : mivel a szerzõ ivadéka fogyván, a vagyon nem is õsi többet. Az õsiség és im tárgyalt elvei tehát a régi törvényben azon elõzmények, a melyek erején az öröklött s szerzett vagyon kérdése elõttünk áll. De ahhoz, hogy az elõzmények mi úton hámlottak e mai kérdéssé, vagy jobban ahhoz, hogy e mai kérdés miképen függ az õsiségen : ehhez ösmerni kell elõbb azon okokat, a melyeken a régi törvény fennállhatásilag megtörött. S ezeken az okokon mostan a sor. Közbõl azonban, s mintegy függelékeül jelen látleletnek, következik három elszigetelt észrevétel. Ezek az eddigiek egy-egy pontjára itt térnek vissza különösebben, nehogy illetõ helyt a fonal e további szóban elakadt volna. De e három észrevételt át is ugorhatni, anélkül, hogy nehezebb értésével járna annak, ami azután következik. e) Három elszigetelt észrevétel
— 2. Jogközösség — 3. Még valami az õsi jószág törvényes természetérõl.
1. Ahhoz, hogy régi jogunkat mai fogalmakból kell vizsgálni. dologhozi jogokban.
1. Ahhoz, hogy régi jogunkat mai fogalmakból kell vizsgálni. Ez észrevétel visszaidézni kivánja jelen látlelet legelejét, hol is ugyanezt eleve kitûztük ; vissza azt a pontot, a hol arról volt szó, hogy mire jó a régi' vagyoni törvény közjogias és magánjogias része közt különbséget venni (A. 1. a) 3.); vissza azt, a hol a vérség ótalmának Frank nyomán mintegy fogalmára emelkedtünk, e vérség ótalmának fajtájául jelölve legott az õsiséget, szintén a maias örökjogot (A 1. 6. 2.) ; vissza azt, a hol az õsiséget a vérség ótalmának dologbeli fajtájául határoztuk (A. 1. 6. 3.) ; s egyátalán vissza azt a gondolatot, miszerint az õsi örökös joga és ótalma dologbeli (ius in re, actio in rem), még pedig anynyiból dologbeli, mivel megszállva tartja az õsi jószágot mindenkifia ellen, valakinek az elhunyt birtokos (örökhagyó) bár éltében tovaadta, és valakire bár hány kézen át jutott volna. Mindebbe következik most öltekezni azzal : Az alatt, hogy régi jogunk mai fogalmakból vizsgálandó, azt értjük : hogy a régi törvény s a mai jogok felett közös fogalmakra szálljunk, mintegy közös hidat épitsünk, a melyen át az egyiknek országából a másikba közeledni lehet. 7*
51-100.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 100
100 E nélkül a régi jog összehasonlitása a rómaival s mai jogokkal soha sem ér át a szavakon az igazság világába. Hiu gondolat például azt mondani : no én majd összehasonlitom a régi törvényes örökjogot a rómaival, s aztán rákezdeni, hogy a régi törvény szerint az adományi jószág miképen szállt csak a fiakra, polgári jószág miképen oszolt egyaránt fiúra, leányra, hogy az õsi kire szállt fel és oldalt kire nem, s igy tovább, mig a római jog egyaránt oszt gyermekek közt, egyaránt. oszt fel- s oldalt öröklöttben-szerzeményben. Az ilyen tudomány annyit ér, mint érne annak a természettudománya, a kinek elébe tétetvén egy almafa meg egy macska, e két objectum között azt az összehasonlitást tenné : hogy az egyik megfogja az egeret, a másik nem ; a helyett, hogy azt mondaná : mind a kettõ szerves lény, ez a közös fogalom, — ám ezentúl mindjárt, amaz a növényországba, emez az állatországba tartozik, — ez a különbség feje, innen aztán a többi. A régi törvény és római jog közt sem szabad abban lelni a viszonyt, hogy amaz õsi szerzeményt, avagy adományi polgári jószágot különböztet, mert ennél fõbb dolog az : hogy a régi törvény voltaképen nem is örökjog, hanem a vérség dologbeli ótalma. A vérség ótalma, ez a közös fogalom a régi törvény s a római örökjog között, s azután következik a különbség feje, hogy t.i. a régi törvény a dologbeli ótalom országába, a római s mai jog a nem dologbeli ótalom országába tartozik ; innen aztán nemül-nemen a többi ; például, hogy a régi törvény a véreknek azon dologbeli ótalma, mely õsit szerzeményt különböztet, — másrészt meg, hogy a római jog a vérségnek azon nem dologbeli, azaz pusztán örökjogi ótalma, mely öröklöttet szerzeménybõl nem különböztet, holott a mai magyar örökjog azon szintén nem dologbeli ótalom, mely e különbséget megteszi. Mert minden összehasonlitásnál a legeslegfõbb, a mitõl az egésznek értéke függ, az : hogy nemül-nemen fajul-fajon az illõ rang megtartassék, és hogy a nemek és fajok e fokozatán, gyürûzetén a kellõ izen észrevegye az ember, hogy a további hasonlitgatás meddõ és haszontalan. Például, össze kellvén hasonlitani almafát macskával, miután felemelkedtem a szerves lény fogalmára, szétutalom az egyiket a növény-, a másikat az állatvilágba. Azután kifejtem, mikép abból, hogy egyik ide, másik oda tartozik, ez meg ez a különbség származik. Lejebb szállanom nemül-nemen : teljesen haszontalan. Mert hiába emelem ki, hogy az állatországban az emlõsök, ezek közt lejebb a ragadozók, ezek közt lejebb a macskafajba tartozik, hiába e faj körében tovább különböztetnem azok közt, a melyek még ide tartoznak, vagy még továbbmenve kiemelnem, hogy az egeret sem mindenkor fogja meg : mindez magának az objectumnak saját ösmerésére sokat érhet, de közte s az almafa közt mindebbõl sem több, sem kevesebb különbség vagy hasonlatosság nem származik. — Áll e logikai utasítás az összehasonlitó jogtudomány számára is. Régi jogunk ösmeretét magát véve, bizonynyal sokat ér tudnunk az adománylevelek különféleségét, iktatás szertartásait, szóval az egész rendszer csinját-binját, de bizonyos : hogy bizonyos fokon túl ez a dolog a mai joggal és római elvekkel szemben incommensurabilis. Mert jobban egyez, vagy jobban különbözik-e ama birtokrendszer a mai elvekhez mérve, akár ezt, akár azt jelentse az meg az a clausula a donationális levélben ? Nyilván nem magánjog, hanem közjog a római s mai jogelvek mértékébõl az egész adományrendszer, és akár ilyen, akár amolyan a maga részleteiben : az itélet és tanulság a dologban a mai felfogás elõtt soha sem lehet más, mintsem az, hogy
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 101
101 közjog s nem magánjog lévén a magánjogból kiküszöbölendõ. Hogy ez igy van. errõl az adományrendszer mindjárt elsõ-másodrangu elveibõl meg lehet gyõzõdni. s bizonynyal annak észlelete, mikép e rendszer közjog, az összehasonlító tudományra nézve többet ér száz meg száz aprólék feltárásánál épen úgy, valamint több annak a természettudománya, a ki nem tudja ugyan, hogy ennek-annak az állatnak mi a sajátsága, ám tudja, hogy az állatok országába tartozik, mintsem azé, ki nem tudja emezt, bár tudná is amazt. — Ugyanez áll az õsiség s a mai és római örökjog közti áthidalásnál. Régi törvényünknek, hogy úgy mondjuk. rettenetes kérdése volt az : vajjon mely elidegenités volt szükséges, melyik hasznos, melyik haszontalan. Ennek száz meg száz practikus fogása volt, és ha az õsi osztályos az elhunyt birtokos által tett elidegenitést érvénytelenittetni akarta, minderre legfõbb vigyázat kellett. S maga a régi törvény ösmeréséhez azt mai nap is illik tanulni. De az összehasonlitó jogtudományban mit ér ez az egész casuistika ? A római dominium s mai egyéni tulajdon mértékébõl teljesen közömbös, vajjon ebben-abban az esetben meg lehetett-e támadni az elidegenitést. Mert magából abból az elvbõl és annak kiösmerésébõl, hogy az elidegenités indokait az õsi örökös kérdés tárgyává tehette, s ezzel czélt érhetett, hogy az osztályost meg kelletett kinálni az eladni szánt birtokkal : azonnal kitünik, hogy az õsi jószág birtokosának jogát az osztályos vérek dologbelileg szoritják. Tovább menni a részletekben teljesen haszontalan, mert ama derékigazságon sem lenditeni, sem csökkenteni nem fognak e részletek : miszerint az õsiség dologbeli védelmet nyujt a véreknek, holott a mai jogok s a római jog nem. Mely ezen észrevételbõl, hogy mi következik, errõl csak annyit kivánunk ide iktatni : hogy egyfelõl a régi törvény saját mûvelését, t. i. a maga részleteinek búvárlatát és tanítását, soha sem szabadna a mai jogelvekkel elegyitett könyvben végezni, hanem ebben merõen a régi álláspontnál kell maradni ; ellenben olyan könyvben, hol a máma élõ elvekrõl s a római elvekrõl is akár oktatólag, akár búvárkodólag szó vagyon, ott a régi törvényeknek csak legeslegfõbb elvei foghatnak helyt összehasonlitás kedvéért ; sõt a hol a régi öröklést a maival összehasonlítjuk, nem volna szabad »örökjog«-ból indulni, hanem a »vérség ótalmán« kellene kezdeni. mert ez az a közös genus, a mi nélkül õsiség és mai meg római öröklés között áthidalás nincsen. Erre vezet annak szüksége, mely szerint a régi törvényt mai fogalmakkal mérjük, és ne az elnevezések nyomán. Az tehát, hogy az õsiséget régen örökjognak nevezgették, sõt hogy az õsi elszállást succesio ab intestatonak jelölték, meg ne zavarjon abban : miszerint az õsiség nem örökjog, az õsi elszállás pedig nem törvényes öröklés, mert a mai örökjog mértékére az õsiség, a mai törvényes öröklés gondolata alá pedig az õsi elszállás teljességgel nem illenek. Viszont, ha például a mai egyéntulajdon, a római dominium, fáklyája mellett rokonságot keresõleg a régi törvény világába nyulunk, ne azt keressük, hogy mit hittak régen dominiumnak, hanem azt, hogy mely jog az, a mely megfelel a római dominium fogalmának. S ekkor rá fogunk jönni, hogy ugyan régen adományi polgári jószágot, õsit és szerzeményt egyaránt nevezgettek dominiumnak : mindazáltal csupán a városi szerzemény az, a mi annyira-mennyire megütheti a keresett fogalom mértékét.
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 102
102 2. Jogközösség dologhozi jogokban. A régi törvény õsisége fõleg, sõt mondhatni csakis testes dolgokra dívott. S ezért az õsi örökösnek abbeli jogát, miszerint az õsi jószágot bármelyik vevõ kezérõl visszavehette, bátran lehet dologbeli jognak tekinteni. Mégis (A. 1. a) 5.) alatt a tiszta õsiséget abba kellett helyezni, miszerint egyaránt dívhat nem csupán dolgokra, hanem u. n. dologhozi jogokra, például követelésre is. Mert miként kiemeltük, az õsiség, mint vérségótalmi elv teljesen független annak a jognak öntetébõl, a melyben véreknek ilyen amolyan ótalmat ad. Felmerül tehát, és az õsiség elvi átértéséhez tartozik az a kérdés : vajjon hát dologhozi jogokra nézve miképen alkalmazódnának az õsiségadta dologbeli jogok ? S ezen halad át, de csak futólag, a jelen észrevétel, melyet igy lehet kezdeni : Ha én a lovamat eladva, által még nem adtam, e valóság felõl könnyen megteszi a jogász a következõ diagnosist : van itt egy dolog, t. i. ló, van itt egy dologbeli jog, t. i. az én tulajdonjogom, és van itt egy dologhozi jog, t. i. a vevõ joga arra, hogy neki a lovat átadjam ; de nem függ e lónak sem élete, sem létele azon, vajjon van-e nekem rajta dologbeli jogom, van e reá a vevõnek dologhozi joga. A ló t. i. testes dolog, mit a római jog ugy mondott, hogy res corporalis. De most tovább megyünk. Adósom nekem a szomszédom bizonyos összeggel, mit neki kölcsön adtam. Micsoda diagnosis áll itt ? Az, hogy van itt egy követelés a szomszédellen, s ez a követelés az enyém ; azonban nem léteznék e követelés, ha nekem jogom nem lenne a szomszéd ellen, vagyis függ e követelés ]étele attól, van-e nekem jogom. A követelést a római jog szintén dolognak nevezi, de res incorporalisnak »quae tantum juris nomen habet«, azaz csak jogilag létezik. Kérdés, lehet-e ilyen res incorporalis-on dologbeli meg dologhozi jogot különböztetni ? A mire a felelet az : hogy igenis lehet, sõt kell is, bár e terminologiával a jog élni nem szokott. Például, ha jó emberemnek pénzt adtam, hogy adja kölcsön a szomszédnak, irassa a kötvényt saját nevére, aztán reám fogván ruházni, õ a követelést reám ruházni vonakodik, — micsoda diagnosis áll itt ? Az, hogy van itt egy követelés, mely a jó emberemé, hiszen a szomszédtól csakis õ követelhet, aztán itt van az én jogom õ ellene, hogy reám ruházza a követelést ; jó emberemé a dologbeli, enyém a dologhozi jog a követelésen mint testetlen dolgon. És mikor lesz nekem dologbeli jogom, mikor fogom a szomszédot magam perelhetni ? Akkor, a miután jó emberem vagy rám ruházandotta a követelést, avagy végrehajtásilag elvettem tõle olyformán, hogy a szomszédnál letiltottam. A mibõl folyólag a mai törvénykezésben járatos ember könnyen észreveszi, hogy dologhozi jogok vagy követelések, más szóval testetlen dolgok felett is lehetnek olyan jogok, a melyeknek biztositásául az illetõ testetlen dologra zárlatot kell rendelni; másrészt bizonyos, hogy némely tkönyvi hatóság abbeli szójárása, miszerint jelzálogos követelések tulajdonjogáról beszél, bár a szokott terminologia szerint helytelen, de voltaképen helyes érzéken alapul. S ezt könnyû már most az õsiségre alkalmazni. Követelésen, vagyis dologhozi jogon tehát a jogközösség, melyet dologbeli jognak neveztünk abban állana : hogy a hagyatéki követelés felett a tulajdon a szerzõ összes meglévõ és leendõ ivadékának közös joga lenne, azaz, hogy az illetõ adós a kamatot fizeti az illetõ õsi birtokosnak, de a tõkét jogérvényesen csak az összes ivadék kezéhez — például biróságnak vagy gondnoknak - lehetne törleszteni, szintén engedményt csak az
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 103
103 összes ivadék adhat. A mi e helyütt nem azért fejtetett ki, mintha az õsiséget igyen alkalmazni akarnók, hanem hogy az õsiség mint vérségótalmi rendszer a maga szeplõtlen tiszta elviességében felfogható legyen.
3. Még valami az õsi jószág törvényes természetérõl. Az õsiség ama sarkelvérõl, mely szerint minden dolog vagy õsi, vagy pedig szerzemény, fentebb (A. 1. d) azt a megjegyzést tettük, hogy ez a dolgok jogának épen olyan alapköve, valamint máma is az, hogy minden dolog ingó vagy ingatlan. E megjegyzést következik itt folytatni azzal : hogy a dolgok e kétféle osztályozása között egy nevezetes különbséget emelünk ki. S e különbség következõ. Minden dologra, mely a törvényes világban szóba kerülhet, mintegy ráirta maga a természet, vajjon ingó-e vagy pedig ingatlan. És a mint valami dologjogi kérdés törvényre kerül, tudja kiki elsõ hallásra, vajjon ingó-e, ingatlan-e az, a mi kérdésben forog. És rendezett törvénykezés mellett hiába ösmernék be a felek az ingót ingatlannak, avagy forditva, a biró ingóval ingatlanként, emevvel amakként bánni rendszerint nem fog. — Ilyenformán volt ez a régi törvény uralma alatt, a javaknak közjogias minémüségei tárgyában, azaz annak tárgyában : vajjon nemesi-e, polgári-e, szabadkerületi e, jobbágyi-e a jószág, a melyrõl szó van. Mert adománylevelekben, városok határában, kerületek kiterjedésében, úrbéres községek tûzhelyeiben, mintegy belé volt irva többé-kevésbé szembeötlõleg, hogy ennek a teleknek nemesinek kell lennie, az csak polgári jószág lehet stb. S a mely földre a viszonyok ezt azt minémüséget rászabták, megmaradt ebben csaknem oly változtathatatlanul, valamint máma az a mi ingó, helyzetének különös változása nélkül soha sem lesz ingatlan. És hiába mentek volna a felek például városi jószág felõl nemesi birtok birája elé, nemesi birtok felõl város birája elé. Egészen másképen áll ez a jószágnak õsi avagy szerzett voltában. Ez egyik jószágba sincs beleirva, s viszonyok során ugyanaz a jószág hol õsi, hol szerzemény lehet. Ugy, hogy törvény tudomására az ebbeli minémüség csak az által juthat, hogy a felek a dolgot vitatják. Miután a törvénynek igen sok részben egészen más a szava a jószághoz, a szerint, a mint az õsi vagy szerzemény, felmerül a kérdés : vajjon minek tartassék a jószág addig, a mig ebbeli minémüsége nem vitattatik, vagyis a jószág õsi, avagy szerzeményi voltát kötelesség-e vitatni ? Nem kivánunk ezzel azon, a régi törvény alatt szélesen vitatott kérdésbe elegyedni, vajjon a bizonyitás kötelessége. miképen oszol, mert az egész dolgot csupán az õsi jószág fogalmának jobb értéseért vettük ide ; sõt figyelmeztetünk, hogy a vitatás kötelességétõl a bizonyitás kötelességét meg kell különböztetni. Magára a kérdésre pedig a dolog természete következõ feleletet ad : Minden dolog szerzemény addig, a mig õsi voltát nem vitatják. Például, ha valaki õsijérõl végrendeletet tesz és az õsi osztályosak vagy gyermekek nem mozognak, a biró nem keresheti, vajjon nem-e õsi ama jószág, hanem veszi szerzemény számba. A gyermekek vagy egyéb õsi örökösök kötelessége tehát vitatni, hogy a jószág õsi. Már vajjon aztán õk tartoznak-e bizonyítani is e minémüséget, az a gyermekekre nézve régen kétséges volt, s e kötelesség a vitatás kötelességével a gyermekeket illetõleg eo ipso nem is függ össze. Oldalvéreket ám nyilván terheli e bizonyitás, miután az oldalvérek a jószágnak nem csupán õsi, hanem bizonyos ági voltára is tartoznak támaszkodni, mely ágisága a vagyonnak sokkal többféle lehet és sokkal specialisabb jogalap, semhogy
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 104
104 a törvény a valóság praesumptiójával övezhetné. Ezekbõl következõleg minden jószág szerzemény addig, mig õsinek nem állitjuk. Áll mindez ági örökösödésünkre is, csupán hogy ebben, miután a vagyon öröklött vagy szerzett volta gyermekek irányában nyomatékkal nem bir, a vitatás kötelességén kivül a bizonyitás kötelessége is kétségtelenül az ági örököst terheli. Mire különben a tételes alapokban még rátérünk.
2. Azon okokról, melyek a régi vagyoni törvényt megbontották. a) Mi forgatá ki a közjogiast ? — b) Mi ingatá meg az õsiséget ?
De itt ez okokat nem fejtegetni, hanem egyszerûen megjelölni következik. Kifejtésük történetirás dolga. Mig itt csupán segitségül vannak azon összefüggéshez : a melyet a régi törvény között egyfelõl, a mai kérdés között másfelõl jogtörténeti alapjaink átöltendõk. Mert ez összefüggés legtermészetesebb próbája az : hogy azon elvekhez, a miket a régi jog felett való látlelet a mai kérdés elõzményeül kiszemelt, ezek az okok mintegy kisegitõkként vettessenek. Vagy mikép legelõl kitûzve lett : az elõzményeket egyfelõl, ez okokat másfelõl egymáson által kell mérni. Elvégre tudja mindenki nem csak azt, hogy a régi törvény többé fenn nem áll, hanem azt is: mikép e törvény úgy a mint volt, nem való a mai világba. Sõt ennek okait sem nehéz tudni. Például : kor szelleme, mai eszmék, állami lét átalakulta, jogegyenlõség, forgalom, hitel s igy tovább. Mert csakugyan, világra szóló ilyes áramlatok bontják vala sarkaiból régi törvényünket. De, természetesen, a tudomány, okok ily halmozott hangoztatásával be nem érheti. És valamint a régi jogon vett látleletnél vigyázni volt, nehogy elõzményei közé tudódnék a kérdésnek az, a mi nem illik oda ; azonképen való itt ügyelni arra: nehogy ellenébe férkõznének ez elõzményeknek olyas okok, miknek ereje nem érinti. Vagy világosabban : valamint kigyomlálandó volt az õsiség mellõl, a mi közjogias, — adományrendszer, urbér stb. — okul sem szabad ellenébe hozakodni azzal, a minek csakis a közjogiashoz lehet köze Külön-külön veendõ tehát kérdõre : elõször, mi forgatá ki a közjogiast ? másodszor mi az õsiséget ? Valamint ez ime következik. a) Mi forgatá ki a közjogiast ?
De errõl sem maga kedvéért van itten szó, hanem mivel szükséges annak tudatához, a mirõl voltaképen szó vagyon. S e tudat az : hogy mindaz, a mi a vagyonnak a birtokos rendekhez mért
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 105
105
osztályzatát, s az ebbõl kinyuló adományrendszert, urbért megdönté, korántsem fogható az õsiséghez. Mindazzal, a miben az újabb gondolkozás és tudomány, állam s társadalom alapjai felõl megállapodott: régi vagyoni törvényünk közjogias eleme ellenkezik vala. És mig az u. n. állampolgári társadalom feleslegesnek, a jogegyenlõség elve tûrhetetlennek ösmeri ama kapcsokat : melyek egyén s állam közé ékelõdve vagyonilag nemest elõbb a királyi jogtól, jobbágyot földesurtól tesznek vala függõvé. De egyébiránt is, a magánjogot közjogtól megtisztitani, s elvül-elven tisztán a magánjog eszméire, ótalmilag egyenest a közhatalomra bizni : oly általános áramlata az újabb idõknek, mi alól kitérés nincsen. A modern eszmék, köztük fõhelyen az egyenlõség elve az, mivel szemben régi vagyoni törvényünk közjogias része tarthatatlanná vált. Csakhogy fogalmak tisztábbsága kedveért, nem árt óvni: nehogy a jogegyenlõség bontó erejében nagyra látnánk. Mert már e közjogias elemet jelölgetve, figyelmeztetni kellett (A. 1. a) 1.): mikép a vagyonnak a rendi különbséghez mért osztályzatát nem maga az osztályozás, hanem az egyes minémüségek sajátsága avatja közjogiasssá. És közjogias s máma tûrhetetlen maradna az adományrendszer úgy is : hogy ha minden vagyonra egyaránt terjedne ; holott ilyen módjában magát a jogegyenlõséget nyilván nem bántaná. De vajjon a modern eszmékkel, vajjon a jogegyenlõséggel ellenkezik-e a régi törvény magánjogias eleme? Ellenkezik-e az õsiség. Nyilván nem. Mert »õsiség a vérség ótalmára tartozik« ; és elvei vért vér ellen rendek különbsége nélkül egyaránt illetnek. S valamint jogegyenlõtlenségnek nem látszik máma, hogy egyik apa gyermekére mi sem jut örökül, holott másiké bõségbe száll: ép ily kevéssé vallanak egyenlõtlenséget a vérség ótalmának azon elvei, miket az õsiség valósit. Tovább : nem ellenkezik az õsiség, sem az állampolgáriság, sem az állampolgári társadalom gondolatával. Mert õsiség, egyén s állam közé békót nem ékel ; és egyaránt maradunk állampolgárok, bár véreinkkel igy-amugy szorongatjuk egymást vagyonilag. Nem is ütközik az õsiség sem felvilágosodásba, sem a mai eszmékbe, megférve szépen szabádsággal, jogegyenlõséggel stb. És könnyû elgondolni a felvilágosodottabb, legnemesebb társadalmat s államot : õsiséggel. És mégis érezzük megannyian : hogy az õsiség máma élhetetlen. De vajjon miért ? Tehát
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 106
106 b) Mi ingatá meg az õsiséget ?
A felelet könnyen esik ebben az egy gondolatban : a gazdasági élet. A mai világban javak forgandósága és hitel kell. Ezt pedig gátolja az õsiség az által : hogy a vérség kedvéért az egyéni rendelkezhetést megszállva, igaz tulajdont nem enged õsiben. Õsi vagyont megterhelni, tovább adni nem lehet ; legalább az illõ biztonsággal nem. A javak forgandóságának s hitelnek szüksége az : a mi az õsiséget megingatá. Ez tehát azon ok : melyet az õsiséghez kisebbitõül hozzávetni, vagy más szóval a melyen az õsiséget mai kérdéssé általmérni kell. De közben két észrevételen nem árt áthaladni. Elõször: Minden jogelvnek megvan a maga összefüggése bizonyos közérzülettel, vagy mondjuk jogérzettel, mire támaszkodik. Ez összefüggés szoros-szorosabb, valamint az illetõ jogérzet élénk-élénkebb. Az õsiség elvei számára sem hiányozék nemzetünk illetõ jogérzülete, mely a vérség ótalmát igy szereti vala, s nem máskép. Az aztán mindegy, vajjon a régebb multakon, az õsiség elvei keletkezének-e ilyen jogérzületbõl, avagy megforditva. Maga e jogérzület mindenesetre emberek magánjogi nézeteibõl áll; miután a vérség ótalma magánjog dolga. Ez egy. — Azonban tudni, mikép a törvény nem alkalmazkodhatik feltétlenül a magánjogi közérzülethez, mert ennek a dolgok valóságos rendében, hol ez, hol az a közérdek áll utjában. Ilyen közérdek, mintegy fékeül tekinthetõ a magánjogeszmének. És ezt a gondolatot jó lesz az õsiség megingatásában röviden alkalmazni : Magában véve abból, hogy a nemzet nem csupán törvényileg, hanem lelke legõszintébb sugalmából elösmeré, miszerint az õsi vagyon elidegenithetlensége törlendõ, még nem mutatkozik : hogy a vérség õsi ótalmában nyugvó jogérzület lankadott légyen. Sõt tudni, mikép ez elösmerés a gazdasági fejlés szükségén s nem egyeben kelt. Vagyis: az õsiség a javak forgandósága és hitel kedveért szûnik meg. Nincs is ok feltenni az õsiség megingását, a gazdálkodás ama fordulata nélkül : hogy mig annak elõtte köz- s magánérdek a vagyont óvni beérte, ujabban a vagyoni gyarapodás, még pedig a forgalom s hitel szárnyain pezsdülõ gyarapodás, lõn közérdekké. Ezen újabb közérdek tehát fékeül áll az õsiséget kedvelõ jogérzületnek. Örökjogunk alapjairól tanakodva semmi sem szükségesebb : mint e közérdeket az õsi intézmény s az ezt kedvelõ jogérzület fékeül világosan felfogni és megmérni.
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 107
107
Második észrevétel, melyen közben áthaladjunk, következõ. Szójárás : állapotaink azon átalakulását, melyben a régi vagyoni törvény elsülyedt, birtok felszabadulásának nevezni. E felszabadulást az õsiség alólra is érti a szójárás; s magát a köznyelvet gáncs e miatt ne érje. De a tudományban már kötelesség feljegyezni : mikép e szójárás a régi vagyoni törvénynek csakis közjogias részét illeti helyesen. Mert a földesúri jog, s a ius regium a magánbirtoklásnak nyilván kelletlen nyügei. Ellenben az õsiség, nem mondhatni, hogy nyüge a magánbirtoknak ; hiszen az õsi vagyon elidegenithetlensége fejében viszonyos jogok állnak. És nem jó felszabadulásnak nevezni azt : a miben igazabban csak kölcsönös jogok szüntek. 3. Általmérve ezen okokon a régi elveket. a) Hogy e feladat bölcselmi. — b) A mi hitelhez, forgalomhoz jogban kell (egyéni tulajdon). — c) Az egyéni tulajdonon általmért õsiség. — d) A dologisága-tört õsiség : a mai kérdés. — e) A lánczolat szemei a régi törvény és a mai kérdés között.
A régi törvényen vett látlelet kiszemelé azokat az elveket, melyek az öröklött s szerzett vagyon kérdésének a régi törvényben elõzményei. Ezek az õsiségnek elvei, adományrendszertõl, urbértõl stb. tisztitott elvei voltak. Azon okok közül, melyek a régi vagyoni törvényt megbonták, kiemelkedik ime az, melyen maga az õsiség inog vala meg. S ez ok : a hitel és forgalom közérdeke volt. Ha már most az õsiség elvei általmérõdnek a hitel s forgalom közérdekén, le fog fejleni : mennyinek és minek ez õsiség elveibõl kelletett s lehetett fenmaradni mai kérdésül. És miután ez lefejlett, ugyanegy füst alatt kitünendett az is, elõször : hogy miben áll ez a mai kérdés, másodszor : hogy e közt s régi jogunk között az összefüggés miképen áll. De az, hogy a mai kérdés miben áll, itten természetesen csak a legnagyobbjából tünend ki ; mert e részben a bõvebb világosság a tételes alapokba tartatott fenn. Mig a jogtörténelmi alapokból elegendõ : ha kiválik maga ez összefüggés. Már hogy ez általmérés, mint réginek újba vetése, jogtörténelem dolga, külön szó nélkül világos. A hogyan pedig im elénk tüzõdött : nyilván nem pragmaticus, hanem bölcselmi feladattá, és bölcselmi oldásnak készül. Ám nem árt közbeszúrni : miért kell véle bölcselmileg s nem pragmatice elbánni.
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 108
108 a) Hogy e feladat bölcselmi s nem pragmaticus.
E feladat, egyebek közt, azért is tüzendõ bölcselmileg: mivel pragmatice vezetni megoldását nem lehet. Utóbbi nemû megoldás abban állana, hogy az õsiség elvei egyikfelõl, bennök bontó törvények másikfelõl átellen tétetvén, a kérdést igy fogadnók : mit mennyit bontanak, mit-mennyit kimélnek e törvények amaz elvekbõl. De a baj épen az, hogy a kérdés, igy fogadva, meddõ azért : mert az õsiséghez igy fogható törvényünk nincsen. És errõl szól a következõ észrevétel. A mióta az õsiség maga-teljes világa kimult a nemzeti életbõl, háromrendû szabálykodás az : mit jogéletünk története a vérség ótalmában feljegyez. Elsõ : az 1848 : XV. törvényczikk, mely »az õsiséget elvben teljesen és tökéletesen eltörli. Második : az õsiségi patens, s karján életbe lépett osztrák polgári törvény. Harmadik : az országbirói értekezlet alkototta ideiglenes törvénykezési szabályok. E háromrendû szabálykodás közõl az õsiség elveit adó régi törvények s törvényes szokásunk ellen csakis az 1848 : XV. t.-cz. birhatja a szembetételt : mert sem az ideigl. törv. szabályok, még kevésbé az önkényuralom rendelése, jogunk alkotmányos folytonosságában számot nem tesznek. Csakhogy az 1848: XV. t.-cz. meg egyéb okokból jobb ha félremarad ; mint ime rövideden megjelöljük. Ez okok veleje abban áll, hogy az 1848: XV. t.-cz.-nek tüzetesb értelmét venni lehetetlen. Mindjárt 1848-ban észrevette Frank Ignácz,1) s emliteni volt (A. 1. b) 2.), mikép e törvény az õsiség szertelen értelmével él, a mennyiben nem is annyira az õsiség, mint ennek, s még jobban az adományrendszernek odvai forognak - törlõ szándékában. Ez alapon tekint õ a jövõbe, képtelenségszámba véve annak gondolatát, mint hogyha mindenestül törölte volna el e törvény a vérség ótalma elveit. Sokan ám ezt tartják ; holott ennek maga a törvény ellentmond, a testvérek közti õsi öröklést is szabályzó 1836 : XIV. t.-czikk eseteiben az eltörlés alól kivételt tévén. De sem a tudomány, sem az országbirói értekezleten oly dúsan áradt jogi közvélemény nem birnak azóta megegyezni a törvény értelmében. Inogva-ing ez a mai napig, valamint egyéb okokból szeretik jobban ilyen-amolyan értelmét, mint ez logikai magyarázat nyiltabb kétségein rendszerintes dolog. Már ily ingadozó szerint pedig e törvény amolyan mértékül ) Õsiség és elévülés. Pest, 1848.
1
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 109
109
nem alkalmatos, a melyen mintegy kapuján a mai jogéletnek általmérni kelletik : mi mennyi nyúlik át az õsiségbõl a mai világba. Mert mit igér a mérés azzal, mi maga sem bizonyos? Ezért legjobb e törvénynyel azon a fokán vetni számot : a hol még kétségtelen. S e foka a törvénynek az inditó ok. Frank mindjárt mondta, (id. m.) az országb. értekezl. is ebben állapodott : hogy ez inditó ok a hitel s forgalom. A mi inditó okon túl következik, t. i. a törvény szövege, csak ingoványba visz ; szertelen képzelmén épülvén az õsiségnek (A. 1. b) 2.). A tudomány tehát oda álljon vissza, a hol még kétségtelen alapra állhat : t. i. a hitel s forgalom gondolatára. Ez indokolja az õsiséget e gondolaton s nem a törvény szövegén mérnünk által. A mi ugyan azt is jelenti, hogy az öröklött s szerzett vagyon kérdése, jogunk folytonossága számától máma sincsen idébb, mint a hova a kor szelleme 1848-ban állitá. Azonban ez ne bántson ; mert míg az 1848: XV. t. cz. szava-ingását az idõ csak növelé, a hitel s forgalom mértékére nézve vigasztal az : hogy e részben az újabb jogéletbõl sokat okulhatánk, és jobban tudhatjuk most már, mint sem tudhatta e törvényczikk-kor, hogy mi-mennyi az, a mi hitelhez, forgalomhoz a vagyoni törvényben okvetetlen szükséges, nem szükséges. S eztet következik most megjelölni ; mintegy jogi mértékké öntve azokat az okokat, miken az õsiség elvei általmérendõk. b) A mi hitelhez, forgalomhoz jogban kell. (Egyéni tulajdon.)
Erre elegendõ egyszerûen rámutatni. Mert mindenki tudja, hogy a hitelhez, forgalomhoz egyéni tulajdon, s ebbõl folyó korlátlan rendelkezhetés szükséges. Nehogy azonban nagyra látnánk e rendelkezhetésben. Mert ösmer féket e szükségesség ; még pedig kettõs féket. S ez kiváló megjegyzést kiván, mivel örökjogunk felett legtöbb balértelem ered ebbeli vakságból. Mely kettõs fék következõ : Elõször : Sem hitelhez, sem forgalomhoz, sem semmihez nem szükséges : a végrendelkezhetés. Már t. i. szemben a vérekkel ; mert egyébként a dolgot ne bántsuk. Tehát- sem a kor szellemével, sem haladással, sem bármi néven nevezendõ mai eszmével nem illik dobálózni a részben : vajjon például gyermek, szülõ, avagy bár távolabb vérek ellenére lehessen-e, ne lehessen-e végintézkedni. A mibõl ugyan nem értendõ mindjárt, hogy igy-amugy szorongatni a végrendelkezhetést jó ; hanem : hogy e felett a vérség ótalmabeli jogérzület máma
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 110
110
is szabadon tanakodjék. Holott a felett : vajjon adjon-vehessen-e az ember vérei kedve nélkül, a tanakodásra a sírkövet a hitel s forgalom örökre rátette. Másodszor: Ugyancsak nem szükséges a bár élõk közt, de ingyenes rendelkezés. Már t. i. szemben a vérekkel; mivel egyébként ide nem tartozik. Sõt világos, hogy a mennyiben a végrendelkezhetést, annyiban az ingyenadást is kell korlátozni ; e részben az ajándékkal a csak szinleg terhes ügylet egy húron pendülvén. De természetesen mindez : további személyeknek, kik az ingyenvételben idegenek, mindenha sérelme nélkül. E kettõs féken tudandó tehát, mikor azt mondjuk : hogy az egyéni tulajdon s ebbõl folyó rendelkezhetés az, a mit a vagyoni törvénytõl hitel s forgalom elengedhetlenül vár. S igy kell az elengedhetetlen egyéni tulajdont az õsiség elveihez mintegy kisebbségül hozzávetni; más szóval, ez elveket rajta által mérni, megtudnunk : mi-mennyi belõlök maradott, mert maradhatott mai kérdésül. Mely általmérés ime következik.
c) Általmérve az õsiséget az egyéni tulajdonon.
(A dologbeliség törik.)
Az õsiségbõl mai kérdésül csupán az állhatván, a mi az egyéni tulajdonnal megfér ; avagy forditva, a mai kérdés mellõl az õsiségbõl az hámolván félre, a mi ellenkezik az egyéni tulajdonnal ; kérdés : mi s mennyi az az õsiségben, a mi ezzel meg nem fér, ellenkezik ? A mire könnyû felelni. Ami az õsiségben az egyéni tulajdonnal ellenkezik az: az õsi jószág dologjogi törvényes természete. Azaz, ellenkezik : a jogközös vérekhez dologbeli joga. Tehát ellenkezik az õsiség annyiban : a mennyiben gyökerével a dolgok jogába nyúl. És igy a mai kérdés mellõl, az õsiség dologbelisége hámlik el. Mibõl következve : a dologbelisége-szûnt õsiség marad és nyúlik át mai kérdésül. Ezen megfogyott õsiségnek most rövidke képét veszszük ; mintegy kiállitva a mai kérdés oszlopait ; mert a bõvebb vizsgálat, mintegy továbbépités ez oszlopokon, a tételes alapok dolga. d) A dologisága-szûnt õsiség : a mai kérdés.
Az õsiségbõl a dologbeliséget, s ez által az õsiséget a dolgok jogából, kiütve, következõ tárul elénk. Élõk között jószág õsi vagy szerzett voltának kérdése nin-
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 111
111
csen. Egyaránt adhatni-vehetni õsit mint szerzeményt. És nincs szavuk a véreknek, élve hová teszi az ember vagyonát. A dolgok jogából ekkép az õsiség ki van irtva. És visszavonul az õsiség sarkelve, mely szerint minden dolog õsi vagy szerzemény : az örökjogba. De itten aztán alapkõ, miként vala régileg a dolgok jogában. A dologisága-szûnt õsiségben tehát az öröklés rendszere nyilik abból a tételbõl, melybõl annakelõtte már a dologjog nyilott, hogy t. i.: minden dolog vagy õsi, vagy pedig szerzemény. Csakhogy az örökjogban e tétel abba fogy : hogy minden hagyatéki dolog vagy õsi, vagy pedig szerzemény. Az ebbõl nyiló örökjog oszlopai pedig következõk : 1. A mi illeti a végrendelet elleni öröklést : Szerzeményben végrendelet ellen senki sem örököl ; valamint nem régileg. De õsiben végrendelet ellen örököl mindaz, a ki régileg — ám ekkor élõ továbbadás ellen is — örökölt. A mi értendõ az ingyenadás ellenében is; mert az ingyen adott jószág az ingyen vevõ kezén annyiba vétetik, mintha a hagyatékban volna. 2. A mi illeti a végrendeleti öröklést : Ez marad a réginél. Mert senki egyébrõl mint szerzeményrõl vérei ellen nem rendelkezhet ; valamint azelõtt. 3. A mi illeti a törvényes öröklést : Ez is marad a réginél. Látnivaló, mikép a dologisága-szûnt õsiség, vagyis a mai kérdés, meg a régi õsiség között a különbség csakis annyi : hogy az õsi elszállás, mely régileg ius in re védelmet birt, végrendelet elleni örökléssé fogyott, úgy hogy csupán végintézet (és ingyenadás) ellenében van védelme. De ez a védelem aztán mindenkit megillet, a kit régileg a dologbeli védelem illetett. S most ismételjük a lánczolat szemeit a régi törvény s mai kérdés között. e) A lánczolat szemei a régi törvény és mai kérdés között.
Az összefüggés tehát a régi törvény és mai kérdés közé következõ lánczolat következõ szemein füzõdik. Elsõ : a régi vagyoni törvény maga valódisága. Keresztül-kasul benne a közjogias elem, — t. i. adományrendszer, urbér, polgári szabadkerületi minémüség, — meg a tiszta magánjog, t. i. az õsiség. E jogállapotból a közjogias intézményeket kitörte a maias államalkotó gondolkozás. Marad tehát
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 112
112
Második : az õsiség, tiszta õsiség, adományrendszer urbér nélkül. Ebbõl hitelforgalom szüksége kiüti a dologbeliséget. Marad tehát Harmadik és mai kiindulásul: a dologisága-szûnt õsiség. Mert ez máma az öröklött s szerzett vagyon kérdése. Ime láttuk azokat az elveket, melyek erején az öröklött s szerzett vagyon kérdése elõttünk áll. Ime a lánczolat, melyen e régi elvek mai kérdéssé függenek. És ime a dologisága-szûnt õsiség, mélyen ülve a nemzeti jog százados testében. Ez a mi multunk intelme a jövõbe; ebben felénk az elõdök törvényének élõ folytonossága. És e megfogyott õsiség az, a mi a mai kérdésben : »megfogyva .bár, de törve nem«, »kér éltet vagy halált.« De az e felett való gondolkodás ösvényére majd csak az elvi alapok térnek. Közben elõbb e dologisága tört õsiséggel, ennek sajátságaival, fogyatkozásaival mai öröklõ rendszerül : kell még jobban megösmerkedni ; hogy igazán tudjuk, micsoda élet az, a mit a régi törvény kér. Mert ez fogja mutatni az öröklött s szerzett vagyon kérdésére az igent. És erre szánvák a tételes alapok. B) A TÉTELES ALAPOK.
A jogtörténeti alapokban foglalkoztatott az az összefüggés, mely fenforog a régi törvény közt meg az öröklött s szerzett vagyon mai kérdése közt. Ez összefüggés fonalán kiemelkedtek némely alapjai azon öröklõ rendszernek, melylyel régi törvényünk kinál. Ez alapok t. í. maga az õsiség, de megfosztva dologbeliségétõl. Ez alapokon épülõ öröklõ rendszer elfogadásában és pártolásában áll az öröklött s szerzett vagyon kérdésére az igen. Ez alapokat most tovább fejteni következik. Tehát vizsgálódni : hogy micsoda öröklõ rendszer az, a mely épülne a régi törvényadta alapokon ? E vizsgálódás leszen dolga jelen tételes alapoknak. Jelen tételes alapok két részre fognak oszolni. Az elsõ részben foglalkoztatni fog maga e vizsgálódás. A második részben szemügyre veszszük az országbirói értekezletet, arra való tekintetbõl : hogy ez értekezleten az örökösödés kérdésében felmerült nézetek, javaslatok, meg maga az értekezlet megállapodása micsoda viszonyban állanak ahhoz az eredményhez, a mire az elsõ részben saját vizsgálódásunk vezet vala.
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 113
113
1. Vizsgálódás a régi törvény kinálta öröklõ rendszer körül. Ebben két dolog van, a mit soha sem szabad elhagyni. Egyik dolog maguk azon alapok, a miket ad a régi törvény, másik dolog a mai kor és a mi ezzel jár. Emebben értjük azon legfõbb elveket, a melyeket a mai kor elengedhetetlenül elvár minden öröklõ rendszertõl. Maga ez elengedhetetlenség igen nyulós tekintet, miután a mai öröklõ rendszerek egymástól sokban különböznek. De vannak némely fõbb elvek, a melyek ugy a mai örökjogokban, valamint a rómaiban bizonyos átalánossággal uralkodnak. Ezekbõl azt, a mi elengedhetetlen, egyenként kell majd latolgatni. E két dolog jelen vizsgálódást oda inti : hogy a régi törvénybõl vett alapokat a mai kor elengedhetetlen elveivel mintegy összehasonlitani, egyeztetni próbálja. a) A régi törvénybõl vett alapok rokonulása a mai s római elvekhez.
Az igaz õsiségben a dologbeliség volt az, a min a legderekabb különbség alapult az õsiség közt meg a római s mai örökjog között. E dologbeliségnél fogva az õsiség mintegy kinõve az örökjog szárnyai alól, tágasabb gondolatot kért : a mely alatt a római s mai örökjoggal szembesiteni lehessen. E tágasabb gondolat a vérség ótalmának fogalmában került. Ez alatt az õsiségre azt mondtuk : hogy az õsiség a vérség dologbeli ótalma, a római s mai örökjog pedig a vérség pusztán örökjogi mintegy dologhozi ótalma. Mindeme különbség annak folytán, hogy az õsiségnek dologisága szünt, leomol. A dologiatlan õsiség szépen megfér az örökjog szárnyai alatt, s ép oly kevés köze a dolgok jogához, mint akár a római, akár bármely mai örökjognak. Dologisága szünvén, az õsiség is arra az alapgondolatra szorul össze, a mely alapgondolat úgy a római, mint a mai örökjogoknak mintegy a talpköve. Ez alapgondolat alatt értjük t. i. magának az öröklésnek a fogalmát. A római meg a mai örökjogoknak az a talpköve, hogy az öröklés successio in ius desuncti, vagyis jogába szállás annak, a kinek holtául öröklünk. Nem igy volt ez a régi õsiségben, mert az õsi örökös, nem az elhunytnak, hanem a szerzõnek jogába száll, a szerzõnek jogutóda. De igy van ez az õsiségben is, mihelyt dologisága törött. A régi õsiségben az õsi öröklés nem volt egyéb, mint foganatositása annak a tulajdonközösségnek, mely a jogközösség nevezete alatt a szerzõ hagyatékát az összes élõ és leendõ ivadék javára megszállta legott a szerzõ Zsögöd: Öröklött s szerzett vagyon.
8
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 114
114
halálával; nem az elhunyt õsi birtokos halálával nyilt meg ez öröklés joga, megnyilt ez már a szerzõ halálával, még mielõtt élt volna az, a kinek holtául öröklénk. Mihelyt azonban e jogközösség mint tulajdon közösség megszünt, mihelyt az õsi javakat egyaránt lehet eladni, terhelni : csak annyiban örökölni az õsi javakban is, a mennyiben el nem adta, el nem kötelezte, el nem terhelte az elhunyt õsi birtokos. Csak ennek halála által, csak ennek jogkörében nyilik az öröklés az õsi javak iránt. S igy valamint a római s mai örökjogban viventis nulla hereditas, valamint az elhunyt halálán alapul az örökség megnyilta (delatio), valamint az elhunytnak száll jogába az örökös : azonképen az õsiségben is, mihelyt a dologiság szünt. Ez az õsiség meg a római s mai örökjog között a rokonulásnak legfõbb pontja ; mert az öröklésnek mint az elhunyt jogába szállásnak gondolata, ez a talpköve ugy a római, valamint a mai örökjogoknak. Rokonult az õsiség ama háromsághoz is, a melybe rómailag s mailag az öröklésre való jognak lehetõ alapjai oszolnak. Mert az újabb õsi öröklés ugyanaz, a mi a római s mai jogokban a végintézetellenes öröklés; épen igy tehetetlen ellene az örökhagyó végintézetileg, valamint bár élve, de ingyenesen ; ám tehet ellene egyéb elidegenités által. S igy valamint a római s mai jogban, az õsiségben is, minden öröklés : vagy végintézetellenes (t. i. az õsiben), vagy végintézeti (a szerzeményben), vagy törvényes (a szerzeményben, ha nincsen végrendelet). Ez a rokonulásnak második pontja. Mert az öröklõ jog alapjainak oszlása a második rangú gondolat a római s minden mai örökjog rendszerében. Ha már az örökjog rendszerének továbbadrangú elveire szállunk és kérdõre veszszük a végintézetellenes örökjog, vagy a végintézeti örökjog, vagy a törvényes örökjog maguk belsõ ágazatát : nem többé rokonság, hanem eltérés tárul észlelõre a római s ezzel rokon örökjogok, meg az õsiség között. Ezen észlelet következik most. b) Az eltérés.
Az eltérés mindenekelõtt azon elvek körül mutatkozik, a melyek szerint az örökjog e három alapja közt az uralom megoszlik. A római s vele rokon mai örökjogokban a végrendelet elleni örökjog a hagyaték bizonyos hányadrészében és hol kisebb, hol nagyobb hányadrészében adatik, tekintet nélkül arra, vajjon a vagyon öröklött-e
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 115
115
avagy pedig szerzett. Ellenben az õsiség a végrendelet elleni öröklést csupán õsi javakban, végrendeletit és törvényest csupán szerzett javakban enged. Ez a (bár dologisága szünt) õsiség meg a római s vele rokon mai örökjog között az eltérés elsõ és legfõbb pontja : a mibõl természetesen az egész rendszerre óriás eltérés ered. Az õsiség rendszerében kivált egy sajátos gondolat van, mely a római örökjogokban teljesen idegen. Ez a jogközösség gondolata, mely az õsi javakban az öröklést s ennek rendét szabályozza. E jogközösség nem többé az, mely volt a régi örökségben, a menynyiben nem szállja meg az õsi vagyont a tulajdonközösség erejével. Ez a tulajdonközösség a dologbeliséggel megszünt, de maga a jogközösség egészen nem szünt meg, hanem leolvadt mintegy dologhozivá. Elidegenités, megterhelés ellen ennek a jogközösségnek nincs ótalma, de van ótalma végrendelet és ingyenadás ellen. Ime, édes atyánkról ketten fiuk megosztozván, az oszolt jószágon kölcsönös jogunk marad az esetre, ha hogy egyikünk-másikunk magtalan mulva, élve nem adandotta vagy ingyen adandotta tovább. Ennyibõl még mindig mondhatni, hogy magam az öcsém osztályrészén, öcsém az enyimen közös jogban vagyunk. Dologhozi pedig e jogközösség annyiból, a mennyiben foganatát a jószág nem akármely birtokosa ellen — p. vásárlója ellen nem — lehet keresni ; jognak ám mégis jog, hisz ha a hagyatékban vagy az ingyenvevõ kezén a jószág megakad, alája esik. Külterjedelmére nézve ez a jogközösség a régitõl nem különbözik ; de különbözik belerejében épen úgy, valamint minden, bár ugyanazon dolog iránti dologhozi jog különbözik a bár ugyanazon dolgon levõ, de dologbeli jogtól. De e mellõl egy ellenvetést kell elszéleszteni. A római s mai elvek ösmerõje azt mondhatná, hogy ilyen dologhozi jogközösség nem sajátsága az õsiségnek, hanem benne értetõdik minden végrendelet elleni örökjogban ; például az osztrák törvényben az állván, hogy szülõ gyermeke elõl a vagyona felét sem végintézet, sem ingyenadás utján nem oszthatja idegennek, ime a gyermeket szüleje minden vagyona felényijében jogközösnek mondhatni. De ez ellenvetés ellen azt lehet válaszolni, hogy itten a jogközösség gondolata csupán utólagos és haszontalan fogalmazása lenne annak a jognak, mely épen nem a jogközösségbõl származik, sem ebben mértékét nem birja, holott az õsiségben magának a végrendelet elleni örökjognak épen kutfeje és mértéke a jogközösség. A különbség tehát 8*
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 116
116
abban van : hogy az õsi rendszerben a jogközösség jogok alapja, vezére és mértéke ; ellenben mindez egyéb örökjogban nem áll. c) Az õsiség hiányossága mai öröklõ rendszerül.
A hiányosság feje abban van, hogy õsiségünk törvényes öröklés tüzetes rendét csupán õsi javakban ösmeri. Az a törvényes öröklési rend, a mit szerzeményen ösmer, igen tökéletlen. Mert micsoda öröklõ rend az, mely gyermeken, hitvestárson, szülõn túl nem terjed, mely szerint a tulajdon édes testvér elõl urafogyottként száll az örökség ! Frank ezt »kegyetlen szokás«-nak bélyegzi, mely a Hármaskönyvre együgyüen alapitkozék. (Közig. törv. 367—69. §§.) Pedig régen e csonkaság nem vala annyira bántó, mint lenne máma. Ennek igen sok oka van, mibõl elég lesz egy-kettõ. Elõször is régen, hasonlithatatlanul csekélyebb a szerzemény az õsinél ; a mihez abból könnyü hozzávetni, hogy ingatlant többet örökölnek az emberek, mintsem szereznek ; kivált akkoron cserebere bénaságán ; ingó pedig akkoron aránylag keveset nyomott. A mi a szerzeményt mégis illeti, akkoriban az u. n. szerzõ levelekbe (adománylevél, örökvallás stb ) szokás volt a szerzõ testvérét is beléiktatni, kire tehát e czímen szállhatott a jószág. Ha meg a szerzõlevélben nem vala, úgy sem használt volna neki a törvényes öröklés, hisz adományjószág a királyra, átvallott birtok a vallóra, a levélbe irtnak magva fogytával visszaháramol. Úgy hogy a nemeseknél a testvér törvényes örökjoga nem sokat érhetett volna. Polgároknál már csak annyit ért volna, mint máma, miután a polgári birtokban, a szerzés az esetleges visszaháromlás erejét nem rejté. Ingókra nézve, a mi akkor kevésbbé követelésben, mint jobban házi értékben állott, a megszoritás azért lehetett kevésbé nyomasztó, mivel az ilyen dologra a házba járós testvér úgyis könynyen teheté kezét. Mindez újabb idõben megfordult egészen. Máma olyan törvényes öröklõ rend, mely szerzemény iránt testvérül-testvéren megakad, százszorta bántóbb, semmint azelõtt. Ennek egyebek közt hármas oka álljon itt. Elsõ ok : az ingatlan birtokrendszer átalakulta. Megszünvén adományrendszer, urbér és életbelépvén az a birtokrendszer, melyre a telekkönyv alkalmatos, minden szerzemény, mely gyermek, hitves nélkül marad, urafogyott, mert nincsen jogalap, a melyen a királyra, földesurra vagy arra háromolna vissza, a kitõl szereztetett. Óriási
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 117
117
tehát, a mitõl a testvér csupán az öröklõ rend csonkaságából elesik ; a mit nem nehéz végig gondolni. Második ok : az õsiség dologbeliségének szünte, vagyis az õsi vagyon elidegenithetõsége. Szabad forgása kelvén a javaknak, nyilván temérdek õsit adnak el, szerezve helyébe egyebet. Úgy, hogy igen sok szerzemény kerül : árán voltakép az õsinek. S igy igen sokszor elesik a testvér olyan szerzeménytõl, melyet a minél élénkebb forgalom annál gyakrabban vált az õsi helyébe. Harmadik ok : hogy máma az ingó szerzemény sokkal fontosabb tekintetet érdemel, mint azelõtt. d) E hiányosságon segiteni.
Az õsiség azon hiányain, melyek állanak a szerzeménybeli öröklõ rend csonkaságában, a legegyszerûbb segitség : a szerzeménybeli öröklõ rendet kiegésziteni. Tehát kimondani, hogy a szerzeményben, ha gyermek s hitvestárs nincsen, igy meg amugy sorra örököl nemcsak a testvér, hanem a további rokonság is: Ezen öröklõ rend természetesen nem lehet azonos azzal, mely õsire áll. Mert mig az õsi illetõ águl visszajár, a szerzeménynek igazság szerint megannyi ágon illik oszolnia fel és oldalt. A szerzeményben való öröklõ rend kiegészitése az õsiség hiányait tökéletesen megszünteti. Mert minden, a mi õsileg elszállni nem tud, megleli a maga törvényes örökösét mint szerzemény. Más kérdés azonban az, vajjon maga e segitség, mely pótolni kétségkivül pótolja a hiányokat, helyesen pótolja-e? Hogy e kérdés alatt mit értünk, ez ime következik. Az által, hogy az õsiségnek dologisága szünt, vagyis hogy az õsi vagyon elidegenithetõvé vált, mint emlitõk, átalánossá válik, hagy az õsi jószág árán és helyébe egyéb vagyont szerez az ember. Ha az iiy vagyon a szerzeményszerû öröklés alá esik, az õsi elszállás sok tért veszit a szerzeménybeli öröklés javára. Ez által az õsi öröklés teljesleg eltörpül, eltörpül annál könnyebben, minél élénkebb a forgalom. Az õsiség dologisága szüntének ezen természetszerû következése azt a kérdést támasztja, vajjon helyes-e, hogy az õsíség hiányainak pótlásául beérjük azzal az egyszerû segitséggel, mely áll abban, hogy a szerzeménybeli öröklõ rend kiegészittetik — vajjon nem-e szükséges az õsiség saját alapjain némely idomitás, mely idomitás ellensúlyozná az õsi elszállás ezen összetörpülését ?
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 118
118
Ezen idomitásnak két módja van, a mely két módnak megösmertetésébõl mindjárt ki fog tünni az is, hogy ez idomitás mely irányban helyes és szükséges. Az egyik mód igen egyszerû, azonban a régi törvény szellemével ellenkezik, tehát sem nem helyes, sem nem szükséges. E mód abban áll, hogy a vagyon némely oly eredetéhez is õsiség következése füzetik, a mely eredethez nem füzte a régi törvény. Összefügg ez az u. n. ági örökösödés gondolatával, mit némelyütt (hazánkban is némely döntvények) úgy értenek, hogy nem csupán a jogközösség alapitsa meg az õsi elszállást. Például az, a mit édes atyám szerzett, ez én köztem meg az õ testvére közt nem lesz õsí, sem emez benne nem lesz jogközös, vagy a mit emerrõl öröklék, ez sem õsi köztem s testvéreim, sem senki más között : sokak szerint mégis ily vagyon águl szálljon az apai rokonságra, s ne örököljön benne az édes anya. Az õsiségnek ily módon idomitásában, kárpótlás gondolata rejlik annak fejében : a mivel az õsiség a dologiság történ megfogyatkozott. De e kárpótlás túlcsapong a régi törvény szellemén, sõt ellenkezik véle, nem tartva szerzeménynek, mi régileg szerzemény volt. Magára a régi törvényre e szerint az ági vagyon ily kiterjesztése nem alapitkozhatik, hanem új alkotásnak tekintendõ. Mint ilyen pedig kárhozatos, mivel ellenkezik a mai kor szellemével. A mai kor szelleme az örökösödést a vagyon eredetére tekintet nélkül javallja ; a mivel szemben a régi törvény alapjait óvni szabad, de kiterjeszteni nem. Pusztán óvni a régi törvény alapjait, erre szoritkozik az idomitásnak másik módja, mely mostan következik. Ez t i. az öröklött érték gondolata. e) Az öröklött érték gondolatáról.
Az öröklött érték gondolata az õsiség elveit, melyek régileg magukban az õsi javakban mint dolgokban megrögzének, átviszi e javaknak értékére; az õsiség adta dologbeli jogokból e dolgok értékére kiterjedõ személyes jogot alkot. Érdemes e gondolattal tüzetesebben megösmerkedni, miért e tárgyat két részbe osztottuk.
1. E gondolat alapjairól. E gondolat alapjai kedvéért ki kell indulni elemzõleg a régi õsiség adta jogviszonyokból. Ama jogviszony alapját, mely az õsi jószágon a szerzõ összes és leendõ maradékát egybeköti, mely alapot t. i. a hazai jogtudomány
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 119
119
jogközösségnek (communitas iuris) hí, igen szépen foga fel Frank: tulajdonközösségül, mely közösségbõl a haszontartás az öröklés rendével nemzedékül-nemzedéken le és vissza oszlik mindaddig, mig a tulajdon közös maradékból az utolsónak élete fogy. E tulajdonközösség tehát az alapja a vérek közti jogviszonynak õsiek dolgában. De mai nap már tudjuk, hogy a tulajdonközösségen alapuló jogviszony a tulajdonos felek közt, mint jogviszony a társaság (societas) viszonyával egyenlõ, mely egyenlõségen nem változtat az a különbség, hogy tulajdonközösség társasági szerzõdés nélkül is van, ellenben a társaság szerzõdésen alapszik. A római jogban a tulajdonközösségbõl folyó jogviszonyt történetes közösségnek (communio incidens) nevezték, s saját elvek valának felõle. De újabban némely törvénykönyv határozottan kijelenti, hogy a tulajdonközösségbõl a felek közt eredõ jogviszony ugyanazon elvek alá esik, melyek a társas szerzõdésbõl való jogviszonyra állanak. Szabad tehát úgy fogni fel az õsi jogközösek viszonyát, mint társaságot, melyet megalapit a szerzõnek abbeli szándéka, miszerint maradékának végtelen iziglen része maradjon a vagyonban, s mely társaságnak mintegy csak alapszabálya az, mit az õsi öröklés rendeül ösmerünk. Ez alapszabálynak fõ fõ biztositéka, hogy senki a közösbõl a maga osztályrészét sem teheti idegenné, hanem vár erre saját ivadéka, várnak a többi társasfelek. Mert az a gondolat e társaságban, hogy az õsi vagyon fõ tulajdona a maradék összességénél van, kiki a maga osztályrészének nem épen élvezõje, de egyszersmind letéteményese, hogy a szerzés verejtéke örök nemzedék örök jóllétében gyöngyözhessen. Ilyen elsõ elõdöket késõ utókorral valóságos társasággá egyesit vala az elidegenithetetlen õsi föld. Ám felvillan a hitel s forgalom szüksége és nem többé elidegenithetetlenségben, hanem javak forgásában látszik virulása a jövõnek. Kérdés, mivé válik e társaság, a miután a köztulajdon, az ezzel viszonos elidegenithetlenség, mondjuk a dologbeli alap megbomolt ? Ezen kérdésben némely átalános igazságokból fogunk utmutatást venni, mely igazságok t. i. átalán állanak mindenütt', a hol arról van szó, hogy valamely jog mint dologbeli jog megszünjék. De hogy ez könnyebben essék, magát az õsi társaságot, meg az ebbõl támasztott kérdést is, még egyszerûbb elemébe állitjuk a következõ pontban. Az õsi jószágra nézve, melyet bir édes atyám, õ közte meg közöttem jogviszony van. E jogviszony abban áll, hogy õ birja s
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 120
120
aratja ugyan az õsit, eladni ám el nem adhatja, mert holtával én birom és aratom ez õsit és bárki kezére adta volna, visszavehetem. Alapja e jogviszonynak a tulajdonközösség, mert e nélkül nem lenne. Szabálya, hogy a fiu csak az apa halálával léphet fel. Ugy az alapot, valamint e szabályt letette az elsõ szerzõ, de letehette volna a fiu s az apa közti társas szerzõdés is. Elkövetkezett pedig a hitel s forgalom országa és lehetetlen többé, hogy az õsi jószágot a vevõ kezérõl a fiu elvehesse, szóval lehetetlen a dologbeli jog. Kérdés: mivé válik e társaság jogviszonya? Azon átalános igazságok, a melyekbõl e kérdésben utmutatást veszünk, úgy fognak kitûnni, ha e kérdéssel szemben felteszszük ugyanezt a kérdést egy oly jogviszonyból, a mely valóban társas szerzõdésen alapulna. Ezen kérdés felé példálózunk most. Apa s fiu társaságba lépvén, közös pénzen kocsi-ló vétetik oly móddal, hogy a mig él használja az apa, azaz legyen haszonélvezõje, a tulajdon pedig a fiué. Az apa a kocsi-lovat eladván, meghal. Nézzük, mit szól hozzá a római jog? Nyilván ubi rem meam invenio, ibi eam vindico, és elveszi a dolgot a tulajonos fiu attól, kinek az apa eladta jogositlan ; szóval a római jog sértetlenül tartja a fiu dologbeli jogát De nem teszik ezt magukévá az újabb törvénykönyvek, egyebek közt az osztrák plg. tkv. (367. §.) E szerint is dologbeli jog a tulajdon, de némely irányban e dologbeliséget a forgalom kedvéért megtöri, és nem hagyja elvenni a dolgot annak kezérõl, a ki jóhiszemüleg vásárlá attól, kire a tulajdonos bizá. E törvénybõl nyilván a forgalom érdeke szól, mint megölõ betûje a dologbeli jognak. De következik a kérdés : vajjon megtörvén a fiu jogának dologbelisége a vevõ irányában, vége hát minden jogviszonynak õ közte s apja közt erre a dologra nézve ? Világos, hogy nem ; sõt az apa hagyatékán az értéket igen is követelheti. S ha kérdjük, hogy miért? — azért, mert a forgalom az õ jogát nem az apa kedvéért, hanem csupán a harmadik vevõ irányában kisebbité. Igen általános igazság az, a mely a fenti példában mutatkozik. A hol a mai jog hitel s forgalom kedvéért dologbeli jogot tör, helyébe a dologhozi jogot, mely esetleg az értékre megyen, mindenkor megadja, vagy jobban meghagyja. Mert minden dologbeli jog nagyobbként, magában birja kisebbül a dologhozi jogot. Nem is egyéb hiszen a dologbeli jog, mint mindenki irányában, ki a dolgot birná, érvényesithetõ dologhozi jog. S ha mindenki irányában szünik is a jog, annak irányában épen hagyandó, ki a dolog iránt elsõ sorban felelõs.
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 121
121
Példa erre az oszt. p. tkv. 367. szakasza, s a telekkönyv mindennap ezernyi esete. — Ez általános igazság igen figyelemre méltó segitség mindenütt, a hol régi örökjogi alapjaink megitélésérõl van szó. E nélkül ez alapok között egyrészt, meg az idõkivánta változás közt másrészt az igaz utat nagyon nehéz fellelni ; hanem vagy a régi, vagy az új iránt való, de mindenkor elõitéletbe esünk. Ez általános igazság karján visszatérünk az õsiséghez, még pedig elõbb azon egyszerû jogviszonyhoz apa s fiu közt, melybe az õsi jogviszonyt mintegy egyszerû elemébe állitók. Dologbeli jogomat melynél fogva az apám tovább adta õsit visszavehetném bárkitõl, a harmadik vevõ irányában (ki alatt itt bárki értendõ, ha visszteher mellett kapta a tulajdont vagy zálogjogot) a hitel s forgalom kedvéért megtörték az idõk. De ebbõl nem szabad odavetni: hogy tehát akkor sem lenne jogom az õsihez, ha a hagyatékban természetben vagy értékileg megvan. Ugyanannyi volna ez, mint a felhozott példában azt mondani, hogy a fiu tulajdonjoga a netáni vevõ irányában a kocsira-lóra nézve megtörhetvén, tehát apja ellen sem lenne mit keresnie. A dologbeli jog nem az apa kedvéért és irányában, hanem harmadik okra nézve szünt meg. Maga a fiu s az apa közt sértetlen marad a jogviszony az õsire nézve; az õsi tehát, ha a hagyatékban természetben vagy értéke megvan, a végrendelet vagy ingyenadás ellen mindenesetre kijár. Mert sem az ingyenvevõ, s még kevésbé a végrendeleti örökös vagy hagyományos azon harmadikok közé nem tartoznak, a kik a hitel s forgalom tekintetei alá esnek. A mihez érdemes hozzávetni, hogy ingyenvevõ irányában az oszt. polgári törv. sem töri a dologbeli jogot. (367. §.) — Az õsi jogviszony ez egyszerü elemétõl visszább térünk most az õsi társaság teljes jogviszonyára. Az õsi társaság, melyet régileg füz vala az elidegenithetetlen õsi föld, a dologiság hiján, sértetlen áll. Maguk a vérek közt a viszonyból le nem hámlott semmi, csupán idegenek irányában változott a jogok hatálya. E változás a maga következéseiben igen jelentékeny dolog, de soha sem indokolhatja azt, hogy magát e változást oly irányba erõltessük, a mely irány felé saját alapokai, t. i. hitel s forgalom tekintetei nem utalnak. Ez elõl legbiztosabban megóv némely pillantás az õsiség indokai felé, a mit röviden ide vetünk. Vajjon más-e a vérkötelék apa, fiu, testvér, atyafi között máma, mint azelõtt ? Vajjon a miatt, mert régen az el nem idegenités, ma ellenben a forgalom a jóllét alapja, a vagyonszerzés és megóvás buzgalmában
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 122
122
kevésbé lüktet a gondolat azokra, kiket hátrahagyunk ? Az õsiségben maga az elidegenithetetlenség nem alapgondolat, hanem csupán eszköze, az idõkhöz mért eszköze annak, a mi az õsi társaságnak alapgondolata. Ez alapgondolat a végtelenség gyökereivel ül az emberi természetben, a mivel szemben maga az elidegenithetetlenség ép oly véges, mert az idõkhöz mért eszköz vala régente, valamint a mai idõkhöz mérten ilyen eszköze lehet a forgalom szabadsága. Mert bár mint régen az el nem idegenitést, bár mit máma a vagyon okszerû forgatását, mérjék a véges idõk a jóllét támaszául, az a mi az õsiségnek alapgondolata, t. i. a szerzés ösztönének beláthatatlan nemzedék jóllétén szállongása, ez az emberi természetbõl ki nem alszik soha. Az ember, egyes mint nemzetek, az ivadék örök létében ön halhatatlanságát kéri, és ez a jutalom a jó remény azon egyedüli foka, a honnan a nemes cselekvés rugója egyest mint nemzeteket mozgat. Lenne-e, ki kincset, vért, életet áldozna hazájáért, melynek napjait megváltoztathatatlanul megszámlálva tudja? És vajjon az õs patriarchától le a mai napig nem-e az ivadék végtelenségének kérelmén kél a tûrés-cselekvés legközönségesebben biztató hite ? Ezen az alapgondolaton áll az õsiség, vagyont fogytig a szerzõ ivadékában osztva ; s e gondolatot azontul, mintsem szabják a véges érdekek, az ember törpitése nélkül csorbitani az örökösödés törvénye sohasem foghatja. E véges érdekek közül maga a hitel s forgalom, az õsiség alapgondolatával épen nem ellenkezik. Egyéb ily érdekek, melyek járni látszanak, például az õsiség jogi eszközlésének a vagyon eredete nyomozásának nehézségei, saját figyelmet érdemelnek. De a mi a hitelt s forgalmat illeti, egy ellenvetést kell még elszéleszteni, hogy az öröklött érték gondolatának eddigi alapjai világosabbakká váljanak. Mondaná valaki: nem áll az egybehasonlitás az oszt. törv. 367. §-a alá vett eset meg az õsi jogviszony közt, mert amabban az esetben az eladó eladva jogtalanságot mûvel, a miért õ természetszerüleg felelõs, s ezért, ha a vevõ roszhiszemû, õ sem szerez jogot, ellenben az õsi jószág mai birtokosa mikor elidegenit, jogtalanságot nem müvel, valamint józanul máma nem is jöhet szóba az õsi jószág vevõjének az iránt való hiszeme, vajjon a vétel kárositja-e, nem-e az õsi örököst; mig tehát amott a dologbeli jogot csupán a harmadik vevõ érdeke szünteti, emitt már maga az elidegenithetés szabadsága s az elidegenitésre adott feltétlen jogosultság megszüntette. Ez ellenvetésre áll a következõ felelet. Intézmények czéljáról lévén szó, a jogosság s nem jogosság kérdésének mérlegét máskép
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 123
123
kell felfogni, mintsem az alkalmazásnál. A törvény a czéljában, nem mint alkalmaztatásban csupán az élõk, hanem jövõ s jövendõ nemzedék érdekére néz. Az õsi vagyon elidegenithetetlensége nem azért szünt meg, hogy kedvét tölthetné az akkori nemzedék a javak osztásában, mert az elidegenithetés joga eszközül adatott csupán arra, a mi egyedül lehet czélja törvényhozásnak. Ez t. i. az : hogy hitellel s forgalomban ki-ki jobban gyarapitva hagyhassa hátra azt, a mit örökölt azokra, a kikre annakelõtte egyszerûn kellett s lehetett az õsit hátrahagyni. A törvényhozás szemében az õsinek minden elidegenitése jogtalan, mely az örökös rövidségét okozza, s bizonynyal a fecsérlõk kedvéért az elidegenithetetlenség nem szünt volna meg. Nem hogy szüntetné, sõt fokozza ekképen az elidegenithetõség elve azt a kötelességet, mely terheli az õsi jószág birtokosát a gyermekek s oldalrokonok irányában. A törvényhozás elõtt tehát nem az elidegenitõ õsi birtokos az, kinek kedvéért az elidegenithetetlenség meg szünt. A mibõl folyólag az elidegenités joga az õsi jogviszonyból eredõ jogokat nem szüntetheté meg, sõt természetszerû átvitelöket hozza magával az elidegenitett javak értékére.
2. Az öröklött érték némely meghatározása. Az öröklött érték gondolata az õsiség elveit változatlanul alkalmazván a meg nem levõ õsi javak értékében, jobb is volna ezt õsi értéknek nevezni, de a szokás amugy nevezi. Az öröklött értékbeli jogok folytán az õsiség rendszere szemben a régivel igen nagy átalakulást mutat. A jogviszony, melynek alapja azelõtt a jogközös tagok és nemzedékek köztulajdona volt, mintegy a kölcsönös kötelezettségek lánczolatává válik a vérségbeli tagok és nemzedékek közt. Mig régileg az egyes tagok megõrzõ letéteményesei valának az õsinek, most mindenki a maga õsijének szabadon forgató sáfára. Ez átalakulásnak megfelelõleg az õsi jogokban a dologbeli igények felett mindinkább az értéken tudott számitás emelkedik tulsúlyra. Az öröklött érrék tekintetében figyelmet érdemel, hogy az értéken tudott jogokról csupán annyiban van szó, a mennyiben az õsi javak maguk valóságában nincsenek meg; mert ha megvannak, az õsi jogok magukra e pontra irányulnak. Az értékre való jog pótlója csupán a dolgokra való jognak, valamint az oszt. törv. 367. szakaszából irt jogra sem kerül a sor az értékre vonatkozólag, ha magát a dolgot lehet keresni. E részben az országbirói értekezlet hibásan fogalmazott, mikor az ági örökösödést egyenest az ági érték
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 124
124
szerint szabályozá. Ez által a régi törvény nyomdokától ok nélkül tér el. E hiba nem jelentéktelen, mint példán rövidebben válik el. Ha apámról egy házat, mely ér mondjuk 1000 et, anyámról pénzben ugyan 1000-et örökölvén, miután a pénzt elköltém, mag nélkül elhalok, az egyenest az értéken tudott elszállás — ági öröklésünk — apánk — egy testvéreim közt egyrészt, anyánk — egy testvéreim közt másrészt következõ oszlást rendel : a hagyatékban szerzemény nem lévén, az ágak az örökhagyóra rólok szállt értékaránylag osztoznak, jut tehát apai águl a hagyatéki ház fele. Hogy ez igy méltányos vagy nem méltányos, ezt nem keressük, annyi bizonyos, hogy a régi törvény ez oszlást nem hagyja helyben. A régi törvény nyomán az apai ház csak apai águl eshet, ha maga valóságában megvan. Valamint az oszt. polgári törv. 367. §.áról felhozott példában, ha apámmal nemcsak magam, hanem más valaki is állván hason társaságban, ama más valaki a maga dolgának értékeül apám vagy hagyatéka ellen intézett végrehajtásilag az én meglevõ dolgomat sem egészen, sem értékaránylag le nem foglalhatja. f) Az õsiség rendszerérõl eme segitségek folytán.
A szerzeménybeli öröklõ rend kiterjesztése, meg az öröklött érték gondolata oly természetszerû segitségei a régi törvénybõl vett alapoknak, hogy csupán az ezen kétfelõl megsegitett õsiségben mutatkozik teljesen, azaz öröklõrendszer, a melyre a régi alapok az önfejlõdés végeredményeül utalnak. Ez az örökjog az, a mit a mai korba saját multunk kinál, s ezen örökjog pártolásában áll az öröklött s szerzett vagyon mai kérdésére a teljes és feltétlen igen. Ezen örökjogi rendszert nem fogjuk részletesen kifejteni, hanem a fõbb igazságokra szoritkozva. A mire a régi törvény feltétlenül utal, ez csupán fõbb igazságokban állhat. Aprólékokban, formalitásban átalán nem való a jog folytonosságát keresni. Ép azért e dolognak fõtudománya oda megy ki : megtudnunk, hogy mi az, a mire nézve a régi törvény határozott utat jelöl, mi meg a mit nyitva és szabadon hágy ? A két legfõbb elvérõl ez öröklõ rendszernek már volt szó. (B. 1. a.) E részben azt mondtuk, hogy a két legfõbb elvében a dologisága szünt õsiség a római meg a mai örökjogi rendszerekkel feltétlenül megegyez. E két elv t. i. elõször az, hogy minden öröklés az elhunytnak jogába szállás, tovább az, hogy minden öröklés nyilik
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 125
125
vagy végrendelet ellenére, vagy végrendelet alapján, vagy ennek hiányából. E két legfõbb elv után legott olyan következék, a miben az õsiség merõen eltér a rómaias örökjogoktól. (B. 1. b.) Ez elv vonatkozik arra a kulcsra, a mely szerint a fenti háromféle öröklõ-alap között az uralom megoszlik. E részben az õsiségnek az a sajátsága, hogy itt e megoszlás attól függ, vajjon a hagyaték õsi-e vagy pedig szerzemény. De kérdés, vajjon az õsiségben mai öröklõ rendszerül mi tartandó õsinek, mi szerzeménynek ? Erre térünk most
I. Arról, hogy mi õsi, mi pedig szerezmény. Õsinek tartandó máma mindaz, de csak az, vagy annak értéke, a mi a régi törvényben is õsi ; a mi nem õsi, az szerzemény. A szerzeményre nézve, nem szabad azt egybe venni a közszerzeménynyel. A szerzemény mennyisége függ az õsiétõl, ellenben a közszerzemény nem függ. Lehet valami nem õsi, tehát szerzemény s még sem közszerzemény, viszont lehet valami õsi s mégis közszerzemény. Például, apámról házat öröklök, eladom, elköltöm, aztán házaséletben szerzünk egy másikat ; ez a ház közszerzemény ugyan s felerészben a hitvesé, ám nem szerzemény, örökösödésileg tehát gyermek nem létében nem a hitvesre, hanem águl kell szállania. Viszont idegenrõl végrendelet alapján pénzt örökölvén, házat veszek ; ez nem közszerzemény, de szerzemény, örökölni tehát gyermek nem létében a hitestárs fogja. A szerzemény kérdése az örökhagyó teljes életén füzõdik, s holtául válik el ; a közszerzeményé az illetõ házasság idején át és elválik élõk közt is. Mindezt ági örökösödésünkben is kell tartani. De a vagyon eredete kérdésében némely különbséget lehetne. tenni a szerint, vajjon ez eredet oldalrokonokra avagy gyermekekre nézve kérdéses. Gyermekekre nézve õsinek kellene tartani mindazt, a mi törvényes öröklés czímén bárhonnan szállott vagy szállt volna a nemzõkre. Ellenben ági vagyonnak szigoruan a mellett kell maradni, a mi az elhunytra olyantól származott, kiben az örökössel egyelejét birta. Minden dolog szerzeménynek tartandó mindaddig, a mig nem vitatják õsinek. De a vitatás szükségébõl a bizonyitás terhére nem szabad feltétlenül következtetni. E részben a dolog természete igen egyszerû megkülönböztetésre int, bár ez iránt már régen kevesen vitatkoztak. Meg kell t. i. külömböztetni, vajjon az õsiséget gyermek v-itatja-e avagy a fel- vagy oldalág. A fel- vagy oldalág részérõl nem
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 126
126
elég az, hogy a dolog õsi, hanem kell hogy illetõ águ legyen. Ez oly saját alap, mivel szemben ellenkezõt bizonyittatni helytelen, tehát bizonyitson az ág. Ellenben, ha gyermek vitat õsiséget, bizonyitsa a szerzést az, ki vele szemben áll (p. végrendeleti örökös, ingyenvevõ). E megkülönböztetésbõl némely következések erednek, elsõ sorban a kitételekre nézve Erre a kitételre, hogy öröklött, nincs szükség az õsi helyébe. Mert minek a megszokottat újjal cserélni ? De e kitétel nem is jó. Mert lehet valami öröklött még sem õsi, viszont õsi holott nem öröklött. Például nem õsi bár öröklött, mit idegen ember hagyott reám, viszont az életben kivett osztályrész õsi, bár nem lett örökölve. Tehát maradni kell az õsinél. De õsi vagyonról voltakép csak gyermek beszéljen, az oldalág beszéljen ági vagyonról. A szerzemény szó egyaránt helyt foghat az õsivel, mint ágival szemben. De a fenti külömböztetésbõl a bizonyitóteherre nézve folyik, hogy a fogalomban e két eset szerint külömbséget lehetne tartani. Ági vagyon és szerzemény közt, szerzemény az a mi nem ági, — ellenben õsi vagyon és szerzemény közt õsi vagyon minden a mi nem szerzemény. Ebbõl egy igen fontos következés ered, mely következés vonatkozik az egyetemes jogutódlás kérdésére. Az ági örökös soha sem egyetemes jogutód, hanem csupán a bizonyos vagyonban. Az ági vagyonnal szemben a szerzeménybeli örökös az egyetemes jogutód. Tehát például ha utólag merül fel hagyatéki érték, ebben õ örököl. Ellenben a gyermek és végrendeleti örökös között amaz egyetemes jogutód, s minden az övé, mit emez szerzeménynek nem bizonyit. Karöltve jár ezzel a perre utasitás kérdése. Az ági örökös és szerzeménybeli között amaz utasitandó perre, ellenben gyermek és szerzeménybeli között emez. A régi törvény alapjain minden öröklés vagy õsi vagy szerzeményi alapon áll. Oly vagyon, mely sem õsi, sem szerzemény, ezen örökjogban nincsen. Ehhez képest az öröklõ rendszer két fõrészre oszol, t. i. 1. öröklés szerzeményben, 2. öröklés õsiben. Ámbár azon külömbség folytán, a melyet fentebb a bizonyitás terhére nézve tettünk, törvénybe helyesebben igy lehetne ez örökjogot önteni : 1. öröklés õsiben, 2. szerzeményben, 3. ági örökösödés.
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 127
127
2. Öröklés szerzeményben. Szerzeményben az örökösödés kétféle. Végrendeleti (ex testamento) és törvényes (ab intestato). "ßalfa!!!!) Végrendeleti öröklés.
A végakarat kellékei iránt megvalának a régi törvénynek a maga intézkedései. De a mi e kellékeket illeti, ebben szabadon alkalmazkodhatni az idõkhöz, mert ilyen dologban nem kell a jogfolytonosságát keresni. Ide tartozik egyebek közt a végrendelkezõ képesség meg a külkellékek kérdése. De az már sarkalatos elv, hogy végakarat csak szerzeményre áll. A mi õsi vagy ági, a felõl rendelkezni nem lehet. A minek alkalmazását úgy kell érteni, hogy ha a végrendelkezõ gyermeke a vagyont õsinek vitatja, csupán arra nézve áll meg a végakarat, a mit szerzeményül bizonyitanak. Ha meg ágiság czímén lépnek fel, leesik a végrendelet arról, a mi áginak bizonyul. A végrendeleti öröklés e szerint mindenkor lehet egyetemes utódlás, a mikor gyermekek fel nem lépnek. ß) Törvényes öröklése.
Törvényes öröklés csak szerzeményben van, ha t. i. nincs végrendelet. Gyermekekre nézve azt kell tartani, hogy törvényes öröklés nem létezik, hanem õsi öröklés. Ennek értelme az, hogy ha p. utólag végrendelet bukkan közbe, az erre hivatkozó kötelessége, azt, hogy a vagyon szerzemény, bizonyitani. A törvényes öröklés e szerint kezdõdik a hitvesen. Maga a régi öröklés ezenkivül megadta a szülõnek. De már testvérnek, mint emlitõk, nem adta. Ezt tehát pótolni kell, a miben szabadon válogathatni az újabb törvények törvényes öröklõ rendeiben. Az országbirói értekezlet, az osztrák törvény u. n. parentalis rendszerét fogadta el. Ez ellen nem lehet kifogás, de a messzebb való izeken újabban a római fejenként oszlást kezdik külföldön pártolni, az u. n. gradualis rendszert, a mi a messzebb való izeken jobb is. A törvényes öröklés mindenkor egyetemes jogutódlás, mivel szem ben az ágak öröklése csakis az illetõ áginak bizonyult vagyonra áll.
3. Öröklés õsiben. Õsiben, mihez ezuttal az ágit is értjük, csak egyféle az örökösödés. Ez sem nem végakarati, sem nem törvényes, hanem saját örökösödés, mely egyaránt áll végrendelet nélkül vagy ellenére.
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 128
128
Ha az õsi öröklést; mely illeti a gyermekeket, összehasonlitjuk azzal, mely illeti az ágat, nevezetes különbséget veszünk észre a végrendelet elleni örökjog átalános szempontjából. De ez csak azt érdekelheti, a ki a köteles rész intézményével behatólag ösmerõs. Az õsi öröklés azon az alapon áll, mint a franczia legitime, t. i. a germán alapon, mely a gyermekek törvényes öröklésével szemben aztat, hogy valaki a portion disponsible ban végakaraton örököljön mintegy kivételesként adja. Ugyanezért a franczia jogban a portion disponsible nak mennyiségét úgy a fenforgó hányadrészre, valamint a hagyaték állagára nézve bizonyitani kell. Megforditva állt ez a római jogban, s áll p. az osztrák törvényben. Ime a köteles részbeli öröklés mintegy a kivitel a végrendeletivel szemben, s a bizonyitás terhe reá nehezül. Ehhez hasonlit az ági öröklés, melyet mindig vitatás s bizonyitás szüksége terhel, szemközt azzal, ki szerzeményi alapon áll. 4. Háromféle öröklés találkozása. A mai õsiségnek egyik sajátsága lenne az, a mi különben ági örökösödésünk mellett is elõfordul, hogy az egyik örököl végakarat alapján, a másik szerzeménybeli törvényes örökösként, a harmadik ágilag. Ilyenkor az osztály után netán felmerülõ hagyatéki adósság elsõ sorban a szerzeménybeli törvényes örököst, aztán a végrendeleti örököst s csak ezek ketten osztályrészén felül terheli az ágit. Ez nem korlátolja a hitelezõt, de az örökösök egymásnak ezen sorban szavatolnak. Fennálló ági örökösödésünk mellett ez másképen áll; miután elõbb az ági örökös s csak azután köteles a végrendeleti. Figyelmet érdemel a; régi törvény azon rendelkezése, mely szerint a szerzeménybõl osztályrészt ugyan nem, de ellátást tartozik hagyni a szerzõ a gyermekeknek, a mennyiben ezek koruknál fogva, vagy egyébként tehetetlenek. A bizonyitás terhének átháritása a végrendeleti örökösre, a gyermeket a vagyon egy részében rendszerint amúgy is meg fogná óvni, a mennyiben minden hagyatéki dologra a szerzést rábizonyitani nehéz. g) Az öröklött s szerzett vagyon kérdése oszthatóságáról.
A között, hogy azt mondja valaki, én az õsiségen im felépitett öröklõ rendszert magamévá teszem, meg a között, hogy másik meg azt mondja, én a mi örökösödésbe a régibõl semmit se óhajtok, igen természetes, hogy vannak olyanok, kik részben pártolják, részben elvetik a régi örökösödést.
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 129
129
Szükséges tisztában lenni egy-egy irányával annak, a miképen ez öröklõ rendszer többé-kevésbé önálló tagjaiba osztható. S erre szolgáljanak a következõ pontok : 1. Legegyszerûbb, ha valaki azt mondja : én az õsi társaságot s ebbõl folyó õsi elszállást csak bizonyos iziglen tartom ; tartom például másodiziglen az örökhagyótól bezárólag ; ha tehát az örökös azzal hozakodik, hogy a mit õsinek vitat, az õ meg az örökhagyó közös szépapjoktól ered, erre már nem kell adni, hanem szálljon az ily jószág szerzeményül és lehessen róla végakarat. Ez mintegy körülmetszése az õsi társaság fájának mert belsõ erejét nem bántja. És meg lehetett volna ily móddal szoritani a régi õsiséget is, a nélkül, hogy dologbeli ereje bántódnék. 2. Nem ily egyszerü az az irány, a mely az õsi rendszert a maga belsõ erejében érinti, mintegy feloldja. Ennek értésére kis ismétléssel a régi õsiségbõl indulunk ki. A régi õsiség mintegy megrögzött magukban az õsi javakban. Oly erõs itt a rendszer kapcsolata, hogy e javakat bármely birtokos kezérõl visszavonja az õsi elszállás hatalmába. Megtörvén a dologbeliség : az õsi elszállásnak csupán a hagyatéki (és ingyen adott) javakban és értékökben maradt ereje. Idáig vezetett az eddigi vizsgálódás ; mert ebben az utóbbi elszállásban kellett mutatni azt a mai rendszert, mely a régi törvény szellemében fekszik. De most valaki azt mondja : én az õsi elszállást végakarat (és ingyenadás) ellen nem tartom, hanem tartom csupán az esetben és annyiban, ha és a mennyiben végakarat nincsen. Igy olvad alá bensõleg a régi õsiség, mely valóságos köztulajdon volt, elõbb végrendelet elleni örökjoggá ; s igy olvad a végakarat elleni örökjog valóságos törvényes örökjoggá. Ebben is él az õsi társaságnak s a jogközösségnek csakhogy már igen halovány képe. Ezen leszállitását a végrendelet elleni õsiségnek törvényes örökléssé, ezt nevezhetjük a régi törvény kinálta alapok belsõ tagolásának ; ellenben az, a mirõl 1. alatt vala szó, külsõ tagolás. 3. Ezen belsõ tagolás és külsõ tagolás csupán azt a két fõirányt jelzi, a mely ez intézmények alakitója elõtt nyitva áll. De nyilván úgy az egyik, mint a másik irányában különféle mértéket tarthatni és a külön-külön mértéket sokféleképen lehet egybevetni. Ez által az alakitás elé az intézmények hosszú sora tárul, mibõl ha egy példát veszünk, a többin könnyü végig látni. 4. Például igy szól valaki : külsõleg az õsíséget másodiziglen Zsögöd : Öröklött s szerzett vagyon.
9
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 130
130
tartom bezárólag. Belsõleg : végakarat (ingyenadás) ellen csupán szülõ s gyermek között. 5. Mindeme lehetõséget tovább öltheti a szabálykodás a szerzeményben. Például adva nem adva köteles részt a szerzeményben ; avagy oszlást rendelve a fel- és oldalvérek javára a hitvestárssal, különbözõt a szerint, valamint a rokonság közelebb vagy távolabb izül való. Ezek után szemügyre veszszük az országb. értekezlet mûködés azon eredmények szempontjából, a melyekre idáig a régi törvény alapjain jutottunk. 2. Az országbirói értekezleten felmerült javaslatokról. Az országbirói értekezlet munkálatának azon része, mely az ideigl. törvényk. szabályoknak u. n. anyagi részét teszi (1—23. §§.), nem egyhangú megállapodása azoknak, a kik az értekezleten részt võnek. Ezt kiváltképen azon intézkedésekre kell érteni, a melyek az örökjogot tárgyazzák (2—18. §§.). Az örökösödés kérdésében igen ellentétes nézetek és javaslatok merültek fel az országbirói értekezleten, mely nézetek és javaslatok közel összefüggésben állanak az öröklött s szerzett vagyon kérdéséhez. Az országbirói értekezletnek feladata volt az országos törvényeket, az önkényuralom alatt megváltozott viszonyok közepett életbe léptetni. Az iránt az örökösödés tárgyában sem vala véleménykülönbség, mikép a jogfolytonosság elvénél fogva a régi törvényeinkben megirt régi szabályok visszaállitandók. De véleménykülönbség támadt az iránt, vajjon szemközt a változott viszonyokkal és különösen azzal, hogy az 1848: XV. t.-cz.-nél fogva az õsi vagyon megszünt elidegenithetetlen lenni, az õsi törvények visszaállitása a mai jogrend megzavarása nélkül lehetõ-e. Ezen kérdés körül ágaznak szét az egyes javaslatok ; mely kérdés ugyanazonos azzal, mint a melyet jogtörténelmi alapjaink megoldani törekvének ; vajjon mi és mennyi t. i. az õsi törvénybõl az a mi a mai jogrenddel megfér, s ennélfogva az öröklött s szerzett vagyon kérdésében fentartásra vagy eltörlésre vár Az országbirói értekezlet a javaslatok megállapitására s kidolgozására u. n. alválasztmányokat küldött. Ezek egyikének jutott a polgári anyagi s alaki jog, és ebben az örökösödés. Az alválaszt-
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 131
131
mány kebelébõl az örökösödés tárgyában négy javaslat került az értekezlet elé : az alválasztmány javaslata (t. i. a többségé), és a három különvélemény. A különvélemények közül a harmadik figyelmen kívûl hagyható, mert nincs neki valami saját álláspontja. A többi két különvéleményt, meg a többségi javaslatot azon sorban veszszük elõ, valamint kevésbé-jobban egyeznek azon eredményekkel, melyekre fentebb jogtörténeti éstételes alapjainkkal magunk jutottunk. Ily sor szerint is elsõ az alválasztmány javaslata ; e szerint a magyar örökösödési törvények épenséggel vissza nem állithatók, hanem a törvényhozás intézkedéseig az osztrák törvénybeli örökjog hagyandó életben. Második a második különvélemény, a mely szerint a magyar öröklési törvény visszaállitandó ugyan, de módositásokkal. Harmadik az elsõ különvélemény, mely szerint örökösödési törvényeink egyszerüen szó nélkül visszaállithatók, vagy miként a vélemény kifejezi »in integrum restituáltathatnak«. a) Az alválasztmány javaslata.
Az alválasztmány javaslata, midõn a régi örökösödési törvényt az újabb viszonyokkal összeegyeztethetetlennek jelenti, abból mint alapgondolatból indul, hogy az 1848: XV. t.-czikl: a vagyon õsi és szerzeményi minõség e közti különbséget eltörölte, már pedig az õsi törvényben minden öröklés e különbségen áll végalapjául, minél fogva a régi örökösödési törvényt ezen alapja nélkül alkalmazni lehetetlenség. Erre vonatkozik az alválasztmány javaslatának következõ pontja : Az õsiség eltörlése törvényeinken — feltéve, hogy az concrét esetekben honi törvényeinkkel együttlegesen fogna alkalmaztatni — hézagot csakugyan ejtett, mert a magyar öskori törvényhozás az örökösödési szabályokat az adományos és õsi javak minõségeihez szerintezte, s a jog conceptiójának alapjául a vagyon minõsége szolgálván, most, miután ezen conceptio alapja az õsiség eltörlésével leromboltatott, a törvényhozó intézkedései az alkalmazás eredményeiben oly szabálytalanságokat, oly jogphilosophiai elvekbe ütközõ határozmányokat képviselnek, melyeket összhangzásba hozni, s a méltányoság alapjaira visszavezetni, jogparancsolta szükség.
És mert e szerint a régi törvényt az örökösödésben alkalmazni teljes lehetetlenség, és mert örökösödési törvény okvetetlenül ke1l, de mert az értekezlet új törvényt alkotni nem hivatott: ennélfogva az osztrák örökösödés egyelõre érvényben hagyandó. Ez röviden az alválasztmány többségének gondolatmenete. E gondolatmenet kereken ellenkezik azon eredményekkel, a melyekre fentebb jogtörténeti alapjainkban jutottunk. A hiba t. i. 9*
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 132
132
abban van, hogy a vagyon õsi voltához kötött következmények országából, az elidegenithetõség tilalmát egyfelõl, meg a végrendelkezési jogosultság korlátait s a törvényes öröklés rendét másfelõl, vagyis egyrészt a dologjogi, másrészt az örökjogi részt egymástól el nem választották. E hibát az osztrák törvények tudományának egyoldalú befolyása szülte, de ez alól a különvélemények örvendetes mentességet mutatnak. b) A második különvélemény.
A második különvélemény, a mi a jogbölcseleti felfogást illeti, az alválasztmány többsége gondolatmenetének hasonlithatlanul fölötte áll. Ez különösen két alapgondolatából tünik ki. Az egyik alapgondolat abban áll, hogy a régi magyar törvényben a javaknak egyfelõl közjogi, -másfelõl magánjogi minémüségeit, a mit az alválasztmány javaslata fenti idézetbõl kitünõleg "az adományos és õsi javak minémüségei"-ben összezavar, bár az elvi kitételek nélkül, de alapjában kifogásolhatatlan tudományos szabatossággal elkülöniti. Erre vonatkozik e különvéleménynek elsõ szakasza, mely igy szól : 1. §. Az õsiség az 1848: XV. t.-cz. által eltöröltetvén, ennek következtében a királyi adományos és nem adományos, a fi- és leányági javak és az ezekbõl származható jogviszonyok közti különbség — a hitbizományi intézmény kivételével — megszüntnek tekintendõ.
E szakaszszal meg vala téve a munka, a mit jogtörténeti alapjaink során a régi törvény mailag helyes értéséhez és alkalmazásához mindenek elõtt valónak és elkerülhetetlen szükségesnek jelö lénk : hogy t. i. a régi törvénybõl a közjogi elem félretétetvén, az õsiség a közjogi elemtõl megtisztultan vétessék az örökjogi gondolat alapjául. A másik alapgondolat, a melylyel e második különvélemény jogbölcseletileg az alválasztmány javaslata fölött áll, annak világos felösmerésében rejlik : hogy maga az õsiség a maga jogi következéseiben részint dologjogi, részint örökjogi. Az õsiség dologjogi következései az õsi vagyon elidegenithetetlenségében állanak, a mit mi jogtörténeti alapjaink során az õsiség dologbeli oldalának neveztünk. Ezen dologbeliséget a különvélemény az 1848: XV. t.-cz. folytán, és a viszonyok változása következtében megszüntnek tekinti. Erre szól a különvélemény harmadik szakasza, mely igy szól: 3. §. Az élõk közti szabadrendelkezési jog, mind az öröklött, mind pedig a szerzeményi javak tekintetében, csak a tékozlók elleni korlátozásnak van alávetve, semminemû elidegenitések, az utódok által nem érvénytelenithetõk.
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 133
133
E rendelkezésképen csupán az a hiba, hogy az ingyenes elidegenitést, nem teszi ki ugyanazon korlátoknak, a melyek a következõ szakaszban a végrendelkezésre méretnek ; holott, mint jogtörténeti alapjaink során kiemelõk, az ingyenes elidegenités korlátai, mindig nyomában kell hogy legyenek a végintézkedés korlátainak. Miután a második különvélemény ekképen az õsiséget a régi törvény közjogi elemétõl mindenekelõtt megtisztitá (1. §.), s azután az õsiségbõl a dologbeliséget kiszakitá (3. §.), csak ezután fog hozzá az õsiségnek, mint tisztán örökjognak visszaállitásához. Mindebben tökéletesen megegyez jogtörténeti alapjaink eredményével, a mennyiben szerintünk is, a régi törvénybeli õsiség elõbb a közjogi hozzátételtõl megtisztultan, aztán dologbeliségétõl megfosztva, áll a mai nap kérdésül az öröklött s szerzett vagyon kérdésében. Magának az örökjognak szabályozásánál a második különvélemény alapjában ragaszkodik ugyan az õsi törvénybõl átmaradt alapokhoz, de teszen rajtok olyan »módositások«-at, a melyeket nem tekinthetni többé a régi törvény egyszerü visszaállitásának. A végrendelkezési jogosultság dolgát a negyedik szakasz rendezi következõleg : 4. §. A végrendelkezési jog leszármazó utódok nem létében minden öröklött s szerzeményi vagyonra kiterjed ; ha azonban leszármazó örökösök vannak : az öröklött vagyon s illetõleg annak értéke õket illetvén, a végrendelet csak az öröklött vagyon helyrepótlása után fenmaradó szerzeményi javakra nézve érvényes.
E rendelkezés a régi törvénytõl annálfogva tér el, hogy a felmenõket s ági örökösöket az illetõ õsibõl végrendeletileg kizárni engedi, holott ezt a régi törvény hû értelmében nem lehetne. A törvényes örökösödést e különvélemény (6—10. §§.) azon elvek szerint szabályozza, a melyeken az ideigl. törvk. szabályokkal életbeléptetett mostani törvényes örökjogunk tettleg nyugszik (id. törvk. szab. I. 9—12. §§.) Ezen törvényes örökjog alapjában megegyez a régi törvénybõl átmaradt alapokkal, kivéve azt az egyet, hogy az ágak örökjogát közvetlenül az illetõ águ öröklött javak értékére alapitja, holott a régi törvény utmutatása szerint az egyes ágak örökjoga, a mennyiben az illetõ javak a hagyatékban megvannak, ezekre természetileg vonatkoznak, mint errõl szó volt már. Nem e különvélemény által alapitott kivétel, hanem pusztán balértelmezése az ideigl. törvk. szabályoknak azon elharapódzott gyakorlat, mely az öröklött javakat az illetõ oldalon tovább viszi vissza azon iznél, mint a honnan a vagyon
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 134
134
eredt, például az apáról örökölt — de ez által szerzett — vagyont a helyett, hogy szerzemény gyanánt a hitvesnek, ilyen nem létében pedig ágra tekintet nélkül osztaná, az apai további elõdökre s ezek maradékára viszi; mint ezen értelmezésnek már ellentmondtunk. Ezek röviden a második különvéleménynek fõelvei, a melyek részben jelenlegi tételes örökjogunkban is szó szerint foglaltatnak. Mert miként jelen tanulmányunk legelején kiemelõk, az ideiglenes törvk. szabályoknak az örökösödésre vonatkozó rendeletei úgy keletkeztek, hogy a második különvéleményt meg az alválasztmány javaslatát az u. n. közvetitõ inditvány egybeölté, oly formán, hogy a második különvéleménybõl a végrendelkezési jogosultságra vonatkozó intézkedés (3. §.) mellõztetvén, ennek helyébe az osztrák törvény nyomán alkotott u. n. törvényes osztályrész lépett (id. t. sz. I. 7., 8. §§.), viszont a végrendelet nélküli (törvényes) örökjogban a különvélemény tartatott meg. Hátra van még megemlékezni azon különvéleményrõl, a mely legszorosabban egyez amaz eredményekkel, a melyekre jogtörténelmi és tételes alapjaink fonalán magunk jutottunk. Ez t. i. az elsõ különvélemény. c) Az elsõ különvélemény.
Az elsõ különvélemény inditványa oda járult, »hogy örökösödési törvényeink jövõre bármikor in integrum restituáltathatnak s a visszaállitás napjától kezdve az osztr. törvénykönyv, úgyszintén az 1852. nov. 29-iki nyilt parancs is hatályon kivül tétethetnek«. A nemzeti jogintézmények elvi és jogtörténelmi felfogása tekintetében e közt a különvélemény közt, meg a második közt lényeges eltérés nincsen. Mind a kettõ egyaránt világos tisztasággal indul ki az õsi jog azon alapjaiból, a melyekben a régi örökösödési törvénynek mint ilyennek, az adományrendszert és az õsi jószág elidegenithetlenségét túlélnie kelletett. Csakhogy a második különvélemény a régi. törvényeket azon régi köntösükben egyrészt nem merte életbeléptetni, azért, mivel az eljáró közönséges birótól az e törvény mai közvetlen alkalmazásához megkivántató jogtörténeti s elvi érzéket megkivánni bajos volt volna ; másrészt nem is óhajtotta, a miatt fõleg, mivel a régi törvényben az õsi örökösödési rend egységességét a polgári rendek mindegyikére kifejezve nem látta, és mert e régi törvénynek a szerzeményben nagyon korlátolt törvényes örökjogát a mai viszonyok közt meghagyni nem akarta. Ezért javasolt a második külön-
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 135
135
vélemény a régi törvény életbeléptetése mellett némely módositást, mely módositások bár nagyrészt alig tekinthetõk egyébnek a régi törvény szellemének egységesitésénél, s a mai alkalmazást közvetitõ útmutatásnál, de némelyrészt félreösmerhetetlenül és bevallottan a törvényalkotás körébe vágtak. A törvényalkotás és törvénymódositás épen az, a mitõl az értekezletet az elsõ különvélemény kivánta minden áron távol tartani és inkább alkudott volna meg a régi törvény egységes alkalmazásának rögeivel, inkább a szerzeménybeli öröklõ rend hiányossága fájós következéseivel, csakhogy szeplõtelenül maradhasson az országos törvény azon folytonosságához, a melyet elvileg az értekezlet minden tagja vezéreszméül hirdetett. Midõn az örökösödés kérdése az országbirói értekezlet teljes ülése elé került (1861. február 22.) természetes, hogy a benyujtott javaslatok közõl szavazóra elsõbben is az elsõ különvélemény bocsáttatott. Az elnök ugyanis kijelenthetõnek vélé, hogy »mindnyájan kivánjuk a magyar törvénynek helyreállitását, a kérdés csak az : hogy lehet-e azt helyreállitani ?« A szavazatok úgy oszoltak meg, hogy 20 az elsõ különvélemény mellett, 23 ellene nyilatkozék. A mióta az országbirói értekezlet együtt ült, sok idõ folyt le, s az alatt e kérdésekben az eszméket úgy a jogélet tapasztalata, valamint a tudományos buvárlat sokban tisztázhatta. Kiméletlen is volna az akkori tanácskozást, és gyorsan alkotni kellett nézeteket az azóta fejlett tekintetek szigorával birálni. Annál kedvesebb, hogy mondani lehet, mikép az elsõ különvélemény bármily szigorú tudományos szempontból, az e tárgyú eszmecserének olyan remek gyöngye, mely jogtudományunk jogtörténelmében örök emlékezetet érdemel. A különvélemény szerzõje, további indokolásul u. n. »Igénytelen észrevételek«-et is nyujtott be a tanácskozmány elé, mely észrevételekben az ellennézetekkel vitába bocsátkozik. A felfogás teljessége mind a két dolgozatból együttvéve tünik ki. A javaslat (t. i. a többség javaslata) pártolói közül egy némelyek — igy kezdi - azon nézetbõl indultak ki, hogy miután örökösödési törvényeink az õsiségen alapulnak, ezt pedig az 1848 : XV. t.-cz. elvben eltörölte, tehát halomra kellett maguknak a, törvényeknek is dõlniök, következve hatályba visszaállitható örökösödési törvényeink tulajdonképen nincsenek is. Én ezen okoskodásban hibát látok, melyet a logikusok saltus in concludendonak neveznek, mert : az õsiségnek elvbeni eltörlésébõl biztosan alig lehet egyebet következtetni, minthogy az elidegenitett õsi javakat õsiségben gyökerezõ perekkel — milyenek a sérelembõl, elmulasztott vagy figyelembe nem vett elõintésbõl érvénytelenitõk (processus ad invalidationem ex praeiudicio, ex neglecta, vagy non attenta
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 136
136 praemonitione) — visszaszerezni nem lehet, s ilyetén pereket újból meginditani nem szabad. Ellenben, hogy az õsiség eltörlésével hoc ipso eltöröltettek az örökösödésre vonatkozó fennállott törvényeink is, és ne lehessen azokat az örökhagyó halálával elmaradott javakbani örökösödésre alkalmazni, ez az 1848 XV. t.-czikknek sem szavaiból, sem ezéljából, sem a dolog természetébõl ki nem magyarázható. A törvény szavaiból nem, mert hiszen azok nem is annyira szabatos rendeletet, mint inkább egy a jövõ országgyülésen alkotandó codex irányának igen tökéletlen vázlatát tartalmazzák. De ezéljából sem, mert a törvényhozónak nem volt, s aligha is lehetett egyéb szándoka, mint a sokféle õsiségi perek hinárja közt gyökeret nem verhetett közhitel megteremtése, illetõleg megszilárditása, erre nézve pedig teljesen elég a birtokosnak az élõk közti s halálesetérei szabad rendelkezhetési jogot megadni, de épen nem vala szükség az eddig fennállott örökösödési rendet is megszüntetni, vagy fenekébõl felforgatni, vagy még csak másitni is. De a dolog természetébõl sem lehet kiokoskodni, hogy az õsiség elvbeni eltörlésével hoc ipso eltörölve lettek örökösödési törvényeink is, mert hiszen az õsiség elvbeni eltörlésébõl collorariumként folyó szabad rendelkezhetési joggal legkevésbé sem ellenkezik az, hogy az örökhagyó hálával elmaradott javakban honi törvényeink szerint történjék az örökösödés. Legbensõbb meggyõzõdésem szerint tehát, megadta ugyan az 1848: XV. t.-cz. a birtokosnak a jogot még õsi vagyonáról is élõk között s talán az 1830: XIV. t.-cz. esetein kivül még halál esetére is saját tetszés szerint rendelkezhetni, és hogy az ige irott malaszt ne maradjon, hanem megtestesülhessen, gátot vetett, - ismét talán az 1836 : XIV. t.-cz. esetein kivül — az invalidatorius pereknek, de a végrendelkezés nélkül kimult honpolgárok hagyatékára nézve a fennállott örökösödési törvények szabályait nem változtatta, változtatni nem akarta, sõt nem is akarhatta, mert ha igen, akkor szükségkép kellett volna azokat másokkal rögtön pótolnia, különben a fiscus örökösödésének nyitott volna, a honpolgárok fölszámithatlan kárával, tág kaput. Igy értelmezte az 1848 : XV. t.-czikket az osztrák törvény életbelépteig elõfordult minden örökösödési esetekben a felek és birák gyakorlati józan esze. Igy fogta fel a dolgot az 1852. évi nov. 29-én kelt cs. nyiltparancs is a 8-ik s következõ §§-aiban.
Az elsõ különvéleménybõl különösen érdekes, hogy annak tanuságául, mikép a régi törvények mint örökösödési törvény az 1848: XV. t.-cz. sérelme nélkül alkalmaztathatnak az e törvényczikk életbeléptétõl az osztrák törvény behozataláig terjedõ gyakorlatra hivatkozik, a mikor a biróságok közvetlenül a hazai törvényekre lévén utalva, — a különvélemény szerint — úgy fogták fel a dolgot, mint a hogy ezt a különvélemény bevezetõleg kifejti. Ha e különvélemény az értekezleten gyõzedelmeskedik, örökösödési jogéletünk tettleg azon alapjain nyugodnék a régi törvénynek, mely alapok jogtörténelmi alapjaink eredményeül fentebb kiemelvék.
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 137
137
E tételes örökösödési rendszerünknek nagyjában ugyanaz a képe volna, mint a melyet tételes alapjaink során vázolánk. Kétségkivül, addig, a mig a gyakorlat a régi törvény elveit megállapodott tételekké képezte volna, némely bizonytalanságot nem lett volna lehetséges elkerülni. Annál kevésbé, mert maga a különvélemény egynémely irányban ingadozni látszik. A különvélemény imént idézett azon sejtelmét, hogy az 1836: XIV. t. cz. eseteiben az invalidatorius perek — t. i. az õsiség dologbelisége — fenmaradjanak, a gyakorlat bizonynyal nem habozott volna elvetni. Az sem okozhatott volna nehézséget, hogy ha az õsi jószág természetileg a hagyatékban nincsen, a szerzeménybõl pótoltassék, mert ez régi törvényeinkben gyökerezik. De az a felett való kétséget, a mit a különvélemény megoldatlanul hagy, vajjon t. i. az õsi felõl való végintézetet az õsi atyafiak mely iziglen vannak jogositva megtámadni : csak hosszabb gyakorlat tudta volna elháritani, és valószinü, hogy e jogosultságot a mai idõk szelleme csakugyan az 1836: XIV. t.-cz. eseteire vagy még szükebbre szoritotta volna. Azt is csak hosszabb gyakorlat honosithatta volna meg, a mire a különvélemény épen nincs tekintettel, hogy t. i. a végrendelet korlátai õsiben, az ajándékozásra (ingyenes elidegenitésre) egyaránt alkalmazandók, mert e nélkül a végrendelet megszoritása egyenesen kijátszható. De bár igaz, hogy e különvéleménynek, a maga gyakorlati következéseiben a jogéletre, nem egy szálkája leendett, a tudomány nem tartózkodhatik felette azon kedvezõ itéletet kimondani : hogy az országbirói értekezletnek a hazai törvény visszaállitására irányuló hivatását, s a nemzeti örökjognak a modern jogállapothoz való viszonyát, a tett inditványok közõl egy sincs, a mely hivebb tudományos ihlettséggel fogta fel. C) AZ ELVI ALAPOKRÓL.
Áttérünk azon kérdésre, vajjon az õsiségen épülõ öröklõ rendszer fentartandó-e ? Mert eddig csak arról volt szó, hogy a régi örökösödési törvény a mai korba, mely alapokkal nyulik át (jogtörténelmi alapok); továbbá arról, hogy az ez alapokon épülõ öröklõ rendszer miben állna nagyjából (tételes alapok). De bennünket e kérdésben nem az fog vezérelni, hogy akár egyik, akár másik irányban mentõl több érvvel hadakozzunk ; mert ez iránt az eddigi eszmecsere és irodalom a dolgot jórészt kimerité. Bennünket az a törekvés vezérel, hogy azon igazságokat, a melyekben az õsi öröklõ rendszer a maga mai meg-
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 138
138
állhatósága alapjait szemben egyéb örökjoggal birná, bizonyos rendbe foglaljuk ; mert ez fõleg az, a mi iránt e kérdésben az eddigi eszmecsere és irodalom némely kivánni valót hagy. S ezért mindenekelõtt elvi alapjaink berendezésérõl értekezzünk röviden. Van e tárgyban két igazság, a mirõl mindenekelõtt meg kell emlékezni, mert ez mindkettõ nagyon szükséges a dolog elvi oldalának tisztázásához. Az egyik igazság arra vonatkozik, hogy az öröklött s szerzett vagyon kérdése az örökösödési jognak nem egy, hanem három külön intézményét tárgyazza, t. i. az u. n. szükségörökösödést (ebbe esik a köteles rész intézménye) az oldalagos és felmenõ törvényes örökösödést, meg végül a hitestársi örökjogot. Ezt figyelembe venni azért szükséges, hogy a kérdést egyes ágai szerint az európai örökjogok megfelelõ intézményeivel tudhassa az ember egybevetni. A másik igazság abban áll : hogy az õsi öröklõ rendszer mai megállhatóságát elõbb tekintet nélkül a megvalósitás, vagy mint kifejezõk, a jogi eszközölhetõség nehézségeire kell vizsgálni, azután e nehézségeket önállólag kell vizsgálni, s csupán ezen kétágú különvizsgálat eredményei egybevetése alapján itéletet mondani. Az elõbbi igazság nem kerülte ki az eddigi eszmecsere figyelmét, de a második nem részesül a megilletõ figyelemben. Pedig kétségtelen, hogy e dologban az olyan véleményt és szavazatot, a mely az iránt kétségben hagy, vajjon az õsi öröklõ rendszert vagy ennek bizonyos részét a jogi eszközlés nehézségei miatt, avagy erre való tekintet nélkül is el kivánja-e ejtetni, számbavenni nem lehet, mert az ilyen véleményben nincsen határozottság és öntudatosság, a mit különösen az 1871. évi magyar jogászgyülésnek az ági örökösödés eltörlését kérõ kijelentvényére mernénk alkalmazni. A mi elõbb az öröklött s szerzett vagyon kérdésének elágazását az örökjog három külön intézménye terén illeti, ez összefügg azzal, a mit tételes alapjaink során e kérdésnek oszthatóságáról kiemelénk. Lehet t. i. az õsi öröklõ rendszert az egyik ágában pártolni, a másik ágában elvetni, a minek emlékezetes példáját adja maga az országbirói értekezlet, midõn a szükségöröklés terén a régi jogot elejti, s helyébe lépteti a köteles rész intézményét (id. t. sz. I. 7., 8. §§.), ellenben a felmenõ s oldalagos öröklés terén az õsi jog alapjaira áll (id. t. sz. I. 9. s köv. §§.). S erre nézve az õsi öröklésnek hármas elágazását röviden meghatározzuk. Annyiban az õsiség, a mennyiben általa gyermeknek szülõrõl, szülõnek gyermekrõl, sõt még annyiban is, a mennyiben testvérnek
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 139
139
testvérrõl végakarat (és ingyenadás) ellen örökösödnie adatik az õsiben: ennyiben az õsi öröklés az u. n. szükségöröklés terén áll, s az európai jogokban az u. n. köteles rész intézményével szembesitendõ. Annyiban az õsiség, a mennyiben vonatkozik arra, hogy az õsi javak meg a szerzeményi javak miképen szállanak a rokonokra; ennyiben az õsi öröklés a rokonok törvényes örökjogát illeti, s ezzel szembesitendõ egyéb jogokból. A mennyiben továbbá az õsi rendszer a hitvesnek, a szerzeményben különös elõjogot ad, viszont az õsibõl kizárja, ennyiben az öröklés a hitvestársi örökléssel szembesitendõ egyéb jogokból. Azonban figyelmet érdemel, hogy az õsi öröklõ rendszer ezen ágai között azok elvi megállhatósága tekintetében is megvan az árny és fényoldalak nem egy közös pontja, a minél fogva, s kivált az egyöntetüség szempontjából igen sok a javallatossága annak, hogy az õsiség vagy mindhárom ágában fentartassék, vagy teljesen elejtessék. Az õsi öröklõ rendszer ezen háromfelé ágazását elvi alapjaink beosztásában nem fogjuk követni, mert ez igen szélesre vinne, hanem megérintõk ezt azért, hogy az õsi öröklés egy-egy részérõl szólva, mindig szem elõtt legyen az illetõ intézmény, mely annak egyéb örökjogban helyén áll. A mi már a jogi eszközlés dolgának különválasztását az elvont megállhatóság indokaitól illeti, ezen különválasztást beosztás alapjává fektetjük. E nélkül az õsi öröklés elvei alapjai tárgyában sem átalán, sem annak bármelyik ágán nem lehet a kérdést okszerûen feltenni, sem öntudatosan megitélni. Ez onnan van, mivel az õsi öröklésnek átalán és minden ágában meg van az az árnyoldala, hogy eszközlése több nehézséggel jár, mint az olyan örökjogé, a mely a vagyon eredetét nem keresi. Lehetnek pedig, s bizonynyal vannak igen sokan, a kik az õsi öröklés nemzetünk multjával összeforrt erkölcsi nemesebbségének teljes szivvel-lélekkel hódolnak, ám az eszközlés nehézségei miatt inkább megalkusznak elejtésével. Az eddigi eszmecserében és irodalomban ilyen vélemény ugyan nem nyilvánult, de ez épen azt mutatja, hogy az érvelésnek kellõ berendezése hiányzik ; mert mi természetesebb annál, mint hogy ugyanazon vélemények, a melyek az õsiség elvont indokaiban egyetértenek, az eszközlés nehézségei körül megoszolhatnak, és forditva ? Tudományos kérdéseket, a melyekben külön természetû szempontok rejlenek, mindenkor elõbb e szempontok saját köré-
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 140
140
ben való külön-külön megvitatni, mert különben a különbözõ természetû dolgok összezavarodnak, és a véleményeknek elágazása és csoportulása nem nyilvánul. Kivált áll ez ez olyan kérdésben, mint az õsi öröklésé, mely azon nagyon eltérõ természetû két szempont alá esik, elõször, hogy valamely dolog jó-e, s aztán vajjon eszközlése nem-e túlságosan bajos. E két szempont megosztásának ezenkivül még az a helyes eredménye lenne, hogy ha teszem az elõbbi irányban a felelet túlnyomóan az õsiség mellett, holott az utóbbi irányban ellene nyilatkozik, tudja legalább kiki, hogy a véleményeltérés feje hol rejlik. hová kell tehát a dolog felderitésének s az ellennézetüek megtéritésének további gondját forditani. Továbbá a nemzet és az utókor megkövetelheti azoktól, a kik intézményeit tartják vagy elejtik, hogy határozottan tudni lehessen, micsoda indok az, a melybõl a dolog erre vagy arra dõlt. . Ehhez képest elõbb a gyakorlati eszközlésre tekintet nélkül szólunk az õsi öröklõ rendszer elvi alapjairól. 1. Az õsi öröklés elvi alapjairól, tekintet nélkül az eszközlés nehézségeire.
Az õsi öröklõ rendszer elvi alapjai megitélésében két dologra kell tekintettel lenni. Elõször nemzeti jogunk multjára ; másodszor a magán igazságosság kérdésére. Ehhez képest e tárgyat két fõrészben tárgyaljuk. a) Tekintet nemzeti jogunk multjára. Omnes populi, qui legibus et moribus reguntur, partim suo proprio, partim communi omnium aii Inst. I. 1. hominum iure utuntur.
Az õsi öröklõ rendszer mély gyökerekkel ül nemzeti jogunk százados testében. Az öröklött s szerzett vagyon kérdésében ez az a legfõbb igazság, a melyre régi jogunk megfigyelése jut, mint ez jogtörténelmi és tételes alapjainkból kiviláglott. Ám kérdés, vajjon maga az összefüggés nemzeti jogunk multjához, mennyi döntõ súlylyal bir annak megitélésében, hogy e rendszer fentartassék vagy elejtessék. »Minden nép, mely ural törvényt és szokást, részben maga saját jogával, részben az emberiség közös törvényeivel él«, a római jogirónak e mondása, a mi kiindulópontunk ebben a kérdésben. E mondásnak t. i. azon alkalmazást adjuk, hogy a család s örökjogban rendületlenül maradjunk nemzeti jogunk régi alapjain ; holott a magánjog, egyéb részén, mint a személy, dologjog, kötelmi jogban,
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 141
141
továbbá a kereskedelmi s váltójogban, s igy tovább igyekezzünk simulni az európai mûvelt nemzetekhez és haladjunk velök. Már a jelen értekezésünk legelején, a hol »örökjogi kérdéseknek egy-egy sajátságát« érintõk, utaltunk arra, hogy a mai idõben a mûvelt nemzeteknek az örökjog alkotásában sokkal különösebb a szabadságuk, mint a magánjog egyéb ágain; mert egyebütt a mai kor szelleme bizonyos közös alapokat rendel, miktõl eltérni baj nélkül nem lehet, ellenben nincsenek ily okvetetlen alapok az örökjogban. Az örökösödés bizonyos nemzeti különállása az európai jogállapotban adott tény, a mit kiválólag a törvényes és a végrendelet elleni örökjogra kivánunk érteni, s a mi ugyan a családjogra nézve egyaránt áll, de ez továbbra ide nem tartozik. Az örökjog nemzetenkénti különállásának adott ténye az, a melybõl megállapitani igyekszünk azon alkalmazást, a melyet a római jogirónak fentirt mondásához füzénk. E tekintetben a következtetésnek hármas utját választjuk. Az egyik következtetést nem egyenesen e különállásra mint tényre, hanem e ténynek legfõbb okára alapitjuk. Röviden ez ok abban áll, hogy az örökjog (s családjog) különösebben függ össze érzésekkel ; a következtetés pedig úgy halad, hogy meglévõ érzést nem jó bántani, hanem conserválni kell, mert ujjal pótolni nem lehet. Következtetésünk másik utja az, hogy ha az örökjog terén a nemzeti multnak intelmét elvetjük, az örökjogalkotás tétovaságba vész, mert a korszelleme e téren kétségtelen utmutatást nem nyujt, maguk az európai intézmények pedig, melyekben válogatnunk esnék, nemzetenként tarkánál-tarkábbak. Következtetésünk harmadik utja az, hogy az örökjog (s családjog) nemzeti különálltának ápolása s a nemzeti saját multhoz füzése erõsiti a nemzeti és országos összetartozandóság kötelékét, a mi politikailag nem megvetendõ ; mely következtetést azért helyezénk utolsó helyre, mivel erre adunk a három közõl legkevesebbet. Elõveszszük tehát az örökjog összefüggését érzésekkel. Az örökjog (s családjog) olyan jogviszonyokat tárgyaz, a melyek fenforognak a családtagok. mint családtagok közt ; s ezért . a család s örökjog elsõ sorban érzelmeken, t. i. a családos érzésen alapul. Ellenben a magánjog egyéb része oly viszonyokat tárgyaz, melyek nem családtagok, hanem idegenek közt forognak fenn ; itt semmi köze családos érzésnek, hanem alapszik a dolog gondolaton, számitáson. E különbségre könnyû példát venni. Lássunk elõbb az örökjogba : abban, hogy jobb szeretem, hogy apámról örökölt vagyonomat az
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 142
142
apai s ne az anyai rokonok örököljék, s viszont, vagy abban, hogy arra nézve, mit szüleimrõl öröklék, erõsebben érzem annak kötelességét, hogy gyermekeimre hagyjam, mintsem arra nézve, mit magam keresék, ilyesmiben mi vezeti az embert? Vezeti bizonyos családi érzés, bizonyos családi kegyelet, mely hálásan óhajt eleget tenni az elhunyt elõdök szándékának, kik bizonynyal úgy vélték, hogy a mi rólok marad, az õ tulajdon ivadékuk körében maradjon mindvégig. Ellenben lássunk a magánjog egyéb részébe, mondjuk, a dologjogba : abban, hogy mástól az ember tulajdont, szolgalmat, zálogot mi által szerez, s ha meg van szerezve, mindenki miképen tartozzék azt elösmerni, ebben semmi szólása családos érzésemnek, hanem vannak elveim, melyek az embertársaimra való jogviszonyokra vonatkoznak : valamint semmi köze családos érzésemnek a kötelmi joghoz, például ahhoz, hogy ilyen-olyan szerzõdés alapján mivel tartozzunk egymásnak. Az emberek könnyebben egyeznek meg elvek felett, mint érzések felett. Ez áll nem csupán egyesek közt, hanem áll nemzetek között is. De az érzések felett a megegyezés nem is szükséges annyira. Az emberek egymással elvekben egyesülhetnek, a nélkül, hogy érzéseik közösek volnának. A nemzetek jogai s intézményei nyugodhatnak közös elveken, a nélkül, hogy örökjoguk s az eztet alapitó érzésmód egyforma legyen. Mert nemzeteket, mint egyest, megillet az egyéniség. A magános embernél az egyéni érzés uralma fõképen családja körében nyilvánul ; innét az, hogy családonként más a belsõ szellem és szokás. Nemzeteket, ha magánjogról van szó, az egyéniség fõleg a család s örökjogban illet ; s természetszerû innét az, hogy nemzetenként a jog ezen része szerfelett külömböz. Az európai nemzetek közt, a vallás közös alapjai, a mûvelõdés együttes haladása magukkal hozták, hogy családos érzésöknek meglegyenek bizonyos közös alapjai. E közös alapok kutforrása kivált a házassági hitelveknek s egyházi. törvényeknek évszázados egységébe helyezhetõ; mert a házasság intézményén alapszik a család. De a családos élet világa kivált a vagyon körében oly sokoldalú, hogy a közös alapok mellett a család s örökjog sokféle intézménye férhet meg s fér meg tényleg a család s örökjog tárgyában. Ez eltérõ intézmények megannyi külön sugalmául tekinthetõk a bár végalapjában közös családi felfogásnak. Tévedés volna azt állitani, hogy ez intézmények azért, a miért különbözõk, mindannyian jók nem lehetnek. A család s örökjognak összefüggése érzésekkel azt hozza magával, hogy e tárgyban bizonyos határok közt absolut igazságok
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 143
143
nincsenek, mert az érzésnek természete hozza magával, hogy e felett elvontan itéletet mondani nem szabad. Ezt úgy is lehet kifejezni, hogy a család s örökjog alkotás tárgyában az érzésnek van bizonyos autonomiája, a melynek körét elvont elvek alá vetni nem szabad. Az érzés uralmának ily saját köre a magános ember számára is meg van ; mert vannak határok, a melyeken belõl az ember a maga családos életében sem köztörvénynek, sem közhatalomnak alávetve nincsen. Csakhogy mig a magános ember számára e kört a tételes törvény vonja meg, nemzetek számára a jogalkotásban az érzésnek autonomiáját egyéb igazságok biztositják. A mûvelt nemzetek egyeteme irott törvényt nem ösmer, de agyaránt parancsszava alatt állanak a kor szellemének. S ez az, a mibõl a család és örökjog alkotó érzés nemzeti szabadsága és ennek határvonalai következnek. Ez olyan dolog, a mit az örökjog alkotásában nem szabad figyelmen kivül hagyni. Annyi bizonyos, hogy a mai kor szelleme, a mely a magánjog egyéb részén némely intézményeket oly elengedhetetlenül kiván, a család s örökjogban bizonyos kört érintetlenül hagy, s azon belõl semmi utmutatást nem nyujt : ezért nem szabad e kérdésekben a kor szellemére hivatkozni. Azonban másfelõl a kor szellemébõl a család s örökjog alkotó érzés szabadságának bizonyos határvonalai következnek ; s ezért e dologban a kor szellemével fõleg e határvonalakra nézve kell számotvetni. A mi e határvonalakat illeti, erre saját nemzeti örökjogunk szempontjából már jogtörténeti alapjaink során figyelemmel valánk. A kérdés t. i. úgy állott, hogy a mi régi örökösödõ rendszerünkben mi az, a mi a mai kor szellemével ellenkezik. Az eredmény az volt, hogy az õsiségben a dologbeliség az, a mi a mai kor szellemével ellenkezik. S ebben rejlenek jogfejlõdésünk szempontjából azon határvonalak, a melyek közé a kor szelleme a nemzetnek örökjogalkotó érzését utalja. Bármily erõs lenne még mai nap is nemzetünkben az olyan családos érzés, mely az õsi birtokost úgy szeretné rendelkezõ jogában megszoritani, hogy élõk közt se tehessen elidegenitést, ilyen érzést a jogalkotásban követni tiltaná a kor szelleme. Viszont, mihelyt nem dologbeli, az õsiség a kor szellemét nem bántja. A dologbeliségtõl már megtisztult õsiség az, a minek alapjait a jogtörténeti és tételes alapjaink során öröklõ rendszerré igyekvénk kifejteni: s e rendszer fentartásába vagy elejtésébe helyezõk az öröklött s szerzett vagyon kérdését. Ebbõl következik, hogy ezen kérdés azon határvonalakon belõl esik, a melyek közt a mai kor szelleme az egyes
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 144
144
nemzetek örökjogalkotó érzését szabadon hagyja. Mely következés világosan ellentmond mindazoknak, a kik azt tartják : hogy az öröklött s szerzett vagyon különbségén épülõ öröklõ rendszer a mai idõkkel vagy a jogintézményeknek ebben gyökerezõ alapigazságaival ellenkeznek. Ennyit a határvonalakról. Csupán e határokon belõl van helye ama változatosságnak, a melyet az örökösödésben a nemzeti érzések sokfélesége vagy mondjuk a családi érzésnek autonomiája elõidéz. A tér, mely ekképen a nemzetek saját érzületének fentartva marad, még mindig elég tágas arra, hogy igen különbözõk lehessenek az örökjogi intézmények, a melyekkel betölteni lehet. Már maga ezen a kor szellemében rejlõ fentartás, mint a mely a nemzetet önnön keblére utalja, ragaszkodni int a. multakhoz, mert a mi nemzeti kérdés, legyen abban hû a nemzet önnön magához, s maga multjában nyilvánuló egyéniségéhez. Megerõsiti ez azt a következtetést, a melyet az örökjogalkotó érzés saját természetébõl vonandunk az ebbeli conservatismus szükségességére. De annak, hogy az újabb idõk szelleme, mint a mely a régi idõbõl annyit, majdnem mindent fel birt forgatni, örökjog dolgában ily széles kört hágy érintetlenül, ennek az oka is olyan, a mely e következtetésre fényes világot vet, s ezért ezt röviden közbe szurjuk. Akármely oldalról hasonlitva össze a mai állapotokat a régivel, mindenfelõl azt találni, hogy a mi régen volt, az teljesen megváltozott. A mi különösen a jogot s azt a mi ezzel összefügg illeti, teljesleg új alapon áll maga az állami és a társadalmi élet. A rendi osztályok jelentõsége, az azelõtti vagyoni élet, mindez megváltozott, és átalakult az egész államjog és magánjog. De van egy dolog, a mely most sem áll és nem állhat más alapon mint régen, és ez a család meg a családos élet. Szünhet nemesség, szünhet valláskülönbség, jöhet vasut, villany, forgalom, a családi élet ma is mint régen ugyanazon alapon áll, a melyre azt ráépité a kereszténység s a mi ezzel járt. A család és családi élet, ez a mai fejlõdésnek az a köre, a melynek sziklaboltozatán kivül ha minden változik is, belõl nem szabad változásnak esni, hahogy alólunk az erkölcsi alap teljesleg ki ne veszszen. Ezen változhatatlan dologgal függ össze a család s örökjog mindazon része, a melyet a mai idõk szelleme, érintetlenül hagyott. És ezért ha valamely ország és nemzet jogi multja azt tanusitja, hogy a jog e részét igy ösmerték fel és fejleszték ki, s nem máskép, annak másképen lételére máma sincsen több ok mint azelõtt. Hazánk ügyét tartva szem elõtt, annyi világos, hogy az új eszmék terjedése,
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 145
145
továbbá a forgalom hitel fejlõdése szóval a haladás folytán, a jognak némely terén a régi törvények alapján teljes lehetetlen volna ellenni és fejlõdni, mert a régi törvények jobbágyot földesur alá rendelnek, kereskedelmi s váltójogot alig ösmernek s igy tovább ; ezekben a dolgokban a jogviszonyok természete hozta magával a változást s a jog megfelelõ átalakitásának szükségét. Ám nem éri mindez a család- s örökjogot. Legyen egyenlõ jobbágy és földesur, ne legyen különbsége vallásnak, vigye szét világszerte az üzleti összeköttetést a közlekedés stb., — vajjon van-e ok mindebben arra, hogy az ember másképen szeresse s osztoztassa hitvesét s rokonait a vagyonban, mint a hogy az elõdök százados példája mutatja ? Nincsen ezzel mondva az, hogy a mai viszonyok ne tennének szükségessé egyetmást, a család- s örökjog terén is hozzá tenni ahhoz vagy elvenni abból, a mi a régi törvényben áll. De szó van a törvény fõbb irányairól. Erre nézve a jogfejlõdésnek s annak, mi ezzel összefügg, teljes félreösmerésével egyenlõ a kor kivánalmaiból, s változott viszonyokból a változásban keresni haladást, mert e tárgyban a haladás a conserválásban áll. A multhoz ragaszkodás szükségességét immár le kivánjuk vezetni, a család és örökjogi viszonyok azon saját természetébõl, melynél fogva e viszonyok fõleg érzésekkel függnek össze. A családs örökjogban az érzelem a voltaképi törvényhozó, s ennélfogva a család- s örökjog mintegy törvénybe öntése a családi érzelemnek a vagyonban. A jogalkotásnak általán véve sokan adják tanácsul, hogy kövesse a meglévõ jogérzületet, s »azok a legjobb törvények, — mond Frank Ignácz — melyek a nemzet érzését követve, szabályul csak azt adják, a mi úgyis a szivek mélyében élve gyökeret vert.« E mondás igazságát a maga általánosságában nem vitatjuk, sõt bizonyos, hogy e mondás különösebben illik a család- s örökjogra, mintsem egyebütt. A szivek mélyében sok haszontalan elõitélet ver gyökeret, mit a törvényhozó nem törvénybe önteni, hanem irtani van hivatva. Az irtás hivatására, a franczia forradalom alapjain, saját negyvennyolczas törvényhozásunk is reáemelkedett ; a nemzetek örvendve örülnek a haladásnak ; de ki merné állitani, hogy ez öröm a szivek mélyérõl való ? E dolog úgy áll, hogy az elõitéletet az ész uralma töré meg, mert a jog- s vallásegyenlõség, forgalom, hitel kérdéseit nem a szivre, hanem az értelemre kell bizni. A franczia forradalomban az ész uralma féktelenül behatolt az érzések birodalmába — hitvallás és a többi szentélyébe, — de a féktelenség nem Zsögöd : Öröklött s szerzett vagyon.
10
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 146
146
a haladásnak vált elõnyére. Mert a mi érzés dolga, azt okoskodással elintézni nem lehet, s vannak dolgok, a mikben érzés utmutatása nélkül az elme legtündöklõbb gondolata megbotol. Ha magánjogról van szó, a család s örökjog az ilyen dolog. Voltak, igen sokan voltak, lángeszü férfiak, kik elvont elvek utmutatását feltétlenül követve oda jutottak, hogy örökösödés épenséggel ne legyen, vagy legfeljebb végrendeleti legyen. Az észjog története mindezt hiven feljegyzi, de a világ mindebbõl soha semmire sem állott reá. Nem az elvont okoskodás az, a mi amaz észjogi következések felett gyõzedelmeskedik, hanem eltaszitja mindezt magától a családos érzés, a gyermek, szülõ, hitves és rokonszeretet, a mint ezt évezredek hite és nevelése az emberi szivbe beléojtotta. A multnak ezen élemedett gyökerei milliók szivében, ez az a szikla, a melyen az örökjog támadó elvont elmélete törést szenved, mert az érzés az tény, a melyet okoskodás meg nem czáfol, és meg nem dönt. Csupán az érzés az, a mi mai nap is az örökjogot fentartja mindazon elméletek ellen, melyek a társadalom felforgatását az örökjog eltörlésével kezdenék, és épen az érzés megint az, a mi a maga erejének legjavát a múltból birja. Nagy igazságok mintegy a nap világosságaként nyitják föl egy pillanat alatt az emberek lelki szemeit, de az érzés, ennek ereje titokteljesen és lassan növekszik, mint az élõ fáé. Ezért kell Franknak mondását különösebben követni a család s örökjogban, a mi t. i. érzéseken alapszik, mert önnön alapját tördeli az olyan örökjogalkotás, mely a múlthoz hûtelen ; viszont minél mélyebben veti vissza gyökerét a múltba az örökösödés, annál rendületlenebbül birja a szivekben azt az alapját, melylyel állnia vagy dõlnie kell. Mint mindenhez, a mi érzés dolga, úgy a családos érzülethez, a melyen az örökjog nyugszik, a múlt meg a hagyomány különfele sajátosságokat elegyitenek. Az ilyen sajátosság elvont okoskodás tûzpróbáját nem szokta megállni, de nem ösmerné az emberi természetet, a ki azt állitaná, hogy e miatt az ilyen sajátosság rosz. Az érzések nemesebb oldalát az ilyen dolog épen úgy edzi, s ahhoz épen úgy szükséges, valamint a nemes ércz mûvében az ötvény. A történet nem egy fényes lapját ily sajátosságnak köszöni, mely visszaidéztetve egy nemzet vagy egy család múltjából, fölkelti és nagy tettekre növeli a legnemesebb érzéseket. Ha arról van szó, hogy az örökösödés törvénye erõs közérzületre támaszkodjék, nem áll az, hogy az ilyen sajátosságokat, a mik a múltból átmaradtak
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 147
147
pusztitni s nivellálni kellene. Az ilyen dolgok kiirtása magukat a nemes érzéseket teszi bénává, - mert megöli bennök az életet, a mit aztán föl nem kelt semmiféle magyarázás. A ki ezt nem hiszi, azt utaljuk az egyes ember példájára. A nemes érzelmekhez soroztatik a szerelem, de kérdeni kell, hogy van-e valami, a mi több sajátossággal jár, mint ez ? Próbáld annak, ki ez érzés uralma alatt áll, s kit ez nagy tettekre is tud vinni, aztat magyarázni, hogy ne arra, a kire, hanem másra vesse lelke törekvését ; megölni ha megölheted is benne azt, a mit megölni akarsz, ám más életet adni érzésének, ezt nem lehet. — Az örökösödési közérzület is körülbelõl olyan dolog, hogy ezt az ellenkezõ törvény kiirtani kiirthatja, de maga részérõl gyökeret vernie nagyon lassan megy, mert e téren a közérzület, a maga évszázadokon át összeállott sajátosságát nehezebben vetkõzi, mintsem egyebütt. Ennek az oka megint csak az, hogy az örökösödés nem alapszik absolut igazságokon, hanem bizonyos részein a szó szoros értelmében merõ érzelmek játékának. A mûvelt nemzetek mai örökösödési törvényeiben nincs is több, hanem csupán egy igazság van, olyan, a melyet általánosnak lehet tekinteni, s ez a gyermekek örökösödésének elsõsége. Ezt is ugyan a szülõk végrendelkezési jogosultsága, meg a hátramaradt szülõ jogai nem egyformán szoritják meg : nagyjában mindazáltal, a gyermekek öröklése, ez a legrendesebb, legáltalánosabb és leggyakoribb útja a vagyon elszállásának mindenütt. Ez az egyetlen absolut igazság az örökjogban, s az ennek megfelelõ érzés oly erõsen, oly általánosan gyökerezik az emberi szivben, hogy ez iránt a nemzetek egyénisége lényegileg alig bir változatosságot elõidézni. De mihelyt nem gyermekrõl van szó, kezdõdik az érzések játéka, és tovább általános igazság mértékérõl nem lehet szólani. Érdemes e szempontból rövid pillantást vetni azon kérdésre, a mely a törvényes öröklésben rendesen fel szokott merülni, ha gyermekek nincsenek. A magyar törvények értelmében, ha gyermek nincsen, akkor az apai eredetü vagyon az apára, az anyai eredetü vagyon az anyára, illetve ezek maradékára, t. i. az örökhagyó testvéreire vagy ezek gyermekeire száll vissza, a szerzeményben pedig örökösödik a hátramaradt hitves. Eztet az ideiglenes törvénykezési szabályok is fentartották, s a dolog tételesen igy áll mai jogéletünkben. Ezt az állapotot jogászaink közõl sokan meg akarják változtatni, s már az 1871-ki magyar jogászgyülés kimondta, hogy az apa és anya, illetve leszármazóik a vagyon eredetére tekintet nélkül egyenlõ arányban 10*
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 148
148
örökösödjenek, a hitvesnek pedig szintén a vagyon eredetére tekintet nélkül jusson ki az osztályrésze, mely osztályrész a szerint kisebb vagy nagyobb, a mint az örökhagyónak közelebb vagy távolabb rokonai azok, a kik a hitvessel együtt örökösödnek. Ez újitásnak legfõbb indoka abban állana, mivel ez külföldön is többnyire igy van, már pedig nekünk a külfölddel haladnunk kell. E helyütt nem a mi meglévõ öröklésünk mellett vagy eme javaslat ellen kivánunk pálczát törni, hanem az absolut igazságok hiányát s az érzelmek játékát az örökjogban kivánjuk e kérdésbõl földeriteni. A mi az igazság dolgát illeti, kétségtelen, hogy e két eltérõ rendszer között egyikben sincsen olyan okvetetlen igazság, mely jobbá tenné a másiknál. Viszont bizonyos, hogy annak számára, ki ezt vagy azt a rendszert vette vérébe, bármelyik jobb a másiknál. Mert min alapszik az, hogy a hitves meg a rokonok igy vagy amugy osztozkodjanak, — ki parancsol ebben ? Érdemeket szerzett erre a rokon meg a hitves, hogy az osztályt igy vagy amugy követelhetné? Nem, hanem alapszik ez öröklés kegyelmen, szereteten, a melylyel az emberek szivverése, a közérzület, a rokont és hitvest felkarolja. Nem lehet tehát más az osztály rokon s hitves között, mint olyan, a milyent parancsol a közérzelem. Az érzelem, az általános érzelem, ez az autonom törvényhozó ezekben a kérdésekben, mert a mi kegyelemtõl, szeretettõl függ, abban követelni nem lehet. Ez érzelmet pedig nem teremti okoskodás, hanem létesül az saját viszonyok, sokszor véletlen befolyásából, leteszi, kifejleszti s láthatatlanul gyarapitja, de láthatólag mutatja azt évszázadok szokása, a családi emlékek emlékezete, s az ösmerõsök példája a jogéletben. Az ilyen érzelmet csak szivestõl szakithatja ki a törvényhozó, erre pedig nincs joga ott, a hol parancsszava mögött nem okvetetlen igazságok, hanem más nemzetek kedvtelése áll. Az örökjog (s családjog) függése érzéseken magával hozza, hogy a jogásznak mindig szem elõtt kellene tartania, hogy neki más a hivatása a magánjog e terén, mintsem egyebütt. Egyebütt a magánjogban bizonyos okvetetlen igazságok uralkodnak, a miket õ jobban lát s jobban ért, mint az avatatlan ember, s a miben neki emezt oktatnia, felvilágositania hivatása. Egyebütt a jogszerzésnek mindig vannak bizonyos olyan okai, a melyeknek következéseit csupán a szakember tudja kimérni, és helyesen megosztani. De az örökjogban, itt soha sem szabad a jogi közvéleménynek a közérzület fölé helyezkedni, mert az öröklés kegyelmen és szereteten alapul, a mi-
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 149
149
nek kulcsa a milliók szivében van. A törvényes örökösödés törvénye — mint ezt már sokan megjegyezték — némileg egy általános végrendelet, melyet alkot az ország minden ember számára. De micsoda gondolat a jogásztól az, hogy õ a törvényben másképen alkossa a végrendeletet, mint a hogy a szokás a nevelés szivébe irta azoknak, kiket a törvény illet ? Ez épen olyan félreösmerése a jogalkotó hivatásának, mint a milyen félreértés volna az, ha az igazságosztó hatóság egyes esetenként arra forditaná jogtudományát, hogy a végrendeletet megrontva a felett itéljen : hogy nem úgy illett volna az elhunytnak vagyonát osztania, hanem adassék ennyi ennek, mert az volt az õ ápolója, adassék annyi annak, mert ez volt az õ jobb barátja. Van abban valami magasabb igazság, mirõl épen a jogásznak nem szabad megfeledkeznie, hogy t. i. örökjogalkotás dolgában kiméletesebben kell bánni a multakkal, a honnan a közérzület a maga érzelmeit birja, mintsem egyebütt a magánjogban. Egyéb részben, a régi iránt való ösztönszülte tiszteletet könnyen elejti és helyettesiti a jogász, azon bölcsebb belátás folytán, a melyre a közönséget a jogéletben az elõbbre haladott és kétségtelen igazságok beültetése által tanitja. De az örökösödés, ez kivált a földes osztályban, egyszersmind család-emlékek, családi hagyományok dolga, mely a családi neveléssel ojtózik a gyermeki szivbe, s erkölcsi igazságok gyanánt vérré válik. Kivált a mi a hitves, meg az oldalrokonok közötti osztályt illeti, ennek elveit a nép, még az idegen ajku nép is házassági szerzõdéseiben vallja és erõsiti, ezek az elvek mintegy a házasság erkölcsi fogalmával forradvák egybe, úgy hogy az örökösödési törvénynek egy-egy változtatása az erkölcsi egyensúlyt képes ok nélkül megingatni. Az örökjognak azon természetét, melylyel az a családos érzéseket illeti, kiegésziti az örökösödésnek még egy tulajdonsága, mely szintén kiméletre int a megszokottak és régiek iránt. Akárhogyan legyen szabályozva az örökjog, az örökösödés abban örökkön különbözik a magánjog többi ágától, hogy mig egyebütt a vagyonszerzés a vissztehert és öntevékenységet birja rendes okául, addig az örökösödés által ingyen jut az ember vagyonhoz. Még ha végintézeten történik az öröklés, akkor a szerzés oka egyszerû, t.i. a végintézkedõ jóindulata ; ilyenkor az öröklés hason erkölcsi alapon áll miként az ajándék. De különösen nyilvánul az örökjog sajátsága, a mikor az öröklés egyenest a törvényen alapul, akár mert nincsen
101-150.qxd
2008.11.16.
8:59
Page 150
150
végrendelet, akár ennek ellenére. Az elméletben sokat vitatják, hogy a törvényes öröklés az örökhagyó vélelmezett akaratában gyökerez erkölcsi okául ; de bármit valljunk ez iránt, a törvényes örökjog itt tárgyalt sajátságára ez nincsen befolyással. Az érdekelt feleknek semmi közük az elmélethez, s egyes esetenként mindenkor maga a törvény az, a mi a törvényes öröklésnek végoka. Ha a törvény egyez a közérzületben megcsontosodott érzetekkel, akkor a szivekben élõ erkölcsi szükség alapitja meg elegendõleg az örökösödést. Ellenben ha olyan a törvény, hogy nem egyez meg azon erkölcsi szükség tudatával, melyet az emberekben az õsi érzés és régtõl fogva bevett szokás meghonositott : akkor az öröklés erkölcsi oka lóg a levegõben. A vagyoni jogintézmények erkölcsi oldalát, kivált a gyakorlat embere, hajlandó kevésre tartani, mert szemei elõtt a felek kicsinyes önzése és haszonlesése felkavarni szokta az erkölcsi csillámot, a mi az ilyen ügyekben rejtõzik. De csöppekbõl áll a tenger. Nincsen, a mi a vagyoni jogéletben az erkölcsöket jobban mételyezné, mint az okadatolatlan vagyonszerzés. Minden egyes öröklés, melyre a törvény rá adja az áldást, a nélkül, hogy az a közérzületben gyökerét birná, erkölcsöt ingat, mert ok nélkül s ingyen oszt vagyont. A törvényhozó, mikor törvényét meghozza, szépen bebizonyithatja, hogy az új törvény nemesebb annál az öröklésnél, a melyet a közérzület éltet, ám a közérzület elõtt minden új öröklés szerencsejáték s nem egyéb. Az öröklésben, már a maga természeténél fogva, meg van a jellege a szerencse véletlenének, s ez megint egy okkal több, mely óvatossá tegyen az öröklés újitásában. Mert századok gyakorlata, szükségességgé avatja azt, a mi elvont alapjában tán nem az, és mindenki hajlandó máskép nem lehetõnek tartani azt, a mit másképen sem maga, sem elei nem láttak. Ezért teljes alappal bir az öröklés tudományában bizonyos határok közt az : hogy a legroszabb törvény, mely régi, jobb a legjobbnál, ha ez utóbbi új. A magánjog egyéb részén, mely érzést nem illet, a helyes újitásba hamar élõdni bele, mert észszel érni fel az újitás okait. Az örökösödés tárgyában a közérzület szivós és nehezen tanul, mert az öröklés törvénye érzelem dolga, s mert az öröklés súlypontja a család, s ez nem változik. Telekkönyv, váltó s egyéb haladásai a mai jogéletnek, helyességök okát a változott viszonyok elengedhetetlen parancsában birják ; és mindenkor meg van e dolgokban az, hogy ingyen s öntevékenység nélkül nem osztanak vagyont, hanem csupán az öntevékenység s visszteher következéseit
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 151
151 mérik ki pontosabban. Ám jöhet vasut, jöhet villany, forgalom és a többi, a család s családos kötelék, ez fogytig a régi marad: az örökjogi viszonyok, ezek nem változnak ; és mindenkor meg van az örökjogi újitásban az, hogy mert ingyen s öntevékenység nélkül oszt vagyont annak, kinek a szivekben gyökeret vert erkölcsi szük- ség nem szánta, ez által megingatja azon hitet, a melyet a vagyonoszlás törvényeinek rendithetetlensége iránt a közérzületben ápolni kötelesség. Hogy példát vegyünk, azt a megfontoló ész hamar megjegyzi, hogy váltót óvakodva irj alá, hogy ingatlant véve a telekkönyvet jól megnézesd stb.; ám annak helyességét, hogy nem kell közszerzeményi jog, hogy szerzett javakban ne a hitves, hanem a rokon váljék urrá, eztet hiába hirdeti a törvényhozás, mert e dolgokban nem belátást, hanem érzést kellene váltatni azokban, kikben a vér s hitvesszeretetet az öregek példája, a nevelés igy, s nem máskép tette le. Örökösödés dolgában a törvénynek új erkölcsi alapot bajosabb adni, mint egyebütt. Mert az öröklés törvényét, ezt nem a közéletbõl, nem a jogéletbõl, nem a törvénykezésbõl tanulják az emberek, hanem miként a vallást, a vér- és rokonszeretetet, a családi neveléssel veszik ezt korán szivökbe ; ebbe pedig a törvényhozó nehezebben nyulhat bele. S mig a multakban gyökerezõ öröklés mintegy szivverése a közérzületnek a vagyonoszlás körében, addig az újitott öröklés minden egyes esete egy-egy bántó lökés a vagyonban részesülés ingatagságának azon tudata felé, melyben, ha fékét vesztette, megállás nincsen. Tudományos következtetésekben szeretünk mértéket tartani, de nem hallgathatjuk el, hogy örökjogi újitások bár nem rosz irányban, ily tudat keltése által sokkal közelebb vihetnek a communismus és a többi erkölcsi csiráihoz, mint gondolnók. Ekkora veszedelem egy-egy újitásban magában ha nincs is meg, de az örökjog, ha pusztán okoskodásra támaszkodik s nem a rendületlen õsi érzésben s a réginek tiszteletében él, oly lenge valami, a miben mindig lesz, a ki hibát lel, és újat gondol. És a mit nem árt az elsõ, azt megártja a második, s további újalkotás. A fentiekben annak, hogy örökjog dolgában ragaszkodni kell a régihez, abból kivántuk okát adni, mivel az örökjog összefügg érzésekkel, ezek pedig nehezen változtathatók, és erejöket a multban birják. Áttérünk immár a második okra, mely abban áll, hogy ha nemzeti jogunk intelmével és hagyományaival szakitunk, örökjogalkotásunkat megöli a tétovaság. A külországi törvények, melyekben válogatnunk esnék, e téren tarkánál-tarkábbak. Idegennek, elhagyatottnak érzi magát
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 152
152
körükben a nemzeti akarat, és melyikhez vonzódjék, a miután attól, a hová évszázadok lánczolák, el van szakitva ? E helyütt a külországi törvények taglalását hagyjuk ugyan, de annyit ki kell emelni, hogy a mai európai jogtudományban az örökjogra nézve általános megállapodást nem ösmerünk. Még a legáltalánosabb alap a római jog, mert ez fõképen az, a mi az öröklött s szerzett vagyon különbségét az európai törvényekbõl, egy-két kivétellel mindenütt kitörülte. A mi a római jogot illeti, a ki ezt ösmeri, csak hódolattal foghat róla megemlékezni, s különösen az örökjog terén is a római jognak soha utól nem ért és bizonynyal fölülmulhatatlan alkotásai vannak. De ezt csupán jogtechnikai szempontból lehet elösmerni, s igaz, hogy a bonorum possessiónál mint hagyaték eljárási intézménynél, a legatumnak régi rendszerénél, a végrendelkezés alaki szabályainál s több efféle dolognál a mi a római örökjogban van, szebbet és jobbat jogi gondolkodás még nem alkotott. De a mi a törvényes öröklést s ennek rendét illeti, ebben Róma addig, a mig erkölcsi ereje teljében volt a legnagyobb specialitásokat cultiválta, s ezekben állott fõleg a ius proprium civium romanorum. Azon örökjog pedig a mit az európai jogfejlés a német romanistikus irány fonalán võn követõre, ez már a keresztény császárok rendelése akkor, a mikor a római államból az igazi jogalkotó erõ és erkölcs rég oda volt. A középkor, a mi az érzést és családiságot illeti, Róma ezen idõszakánál magasabban áll, és az öröklött s szerzett vagyon különbségére alapitott örökjog, mely mintegy saját alkotása a középkor érzelmeinek, pusztán azért a miért a római jog nem ösmeri, nem szégyenkezhet. A római örökjogot magasabb igazságul nemzeti jogunk felett el sem ösmerhetni. A tétováság, melybe örökjogalkotásunk beleesik, ha a multtól elszakad, nem áll meg azon nehézségeknél, a miket okoz a legelsõ választás a külország törvényeibõl. Ha ezen túlestünk, következik az állhatatlanság. Mert micsoda gondolat az, hogy az új és idegen örökjog fenn birhassa magát hosszu idõre tartani, holott maga a régi és nemzeti rendszer nem birta ? Tulbizakodás bárkitõl, ki e téren törvényalkotáshoz fog, hogy õ a nemzeti akaratot egyéni erejével jobban eltalálja, mint a hogy az évszázados törvény lassanként hozzásimult. És nem leszen hossza-vége az örökjogi kotyvasztásnak. Ennyit a tétovaságról. Még egy okot igértünk arra nézve, hogy az örökjogot a nemzeti multhoz fûzni, s ez által a magánjog ezen ágán, némi nemzeti különállást, nemzeti jelleget ápolni igyekezzünk. Ez okot már többen
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 153
153
hangoztatták, és abban áll, hogy az olyan magánjog, mely sajátságánál fogva a külföldtõl idegen, benn az országban a különféle ajku és hitü lakosság közt az együttérzést emeli, a mi politikailag fontos. Annyi bizonyos, hogy ilyen sajátosság, ha magánjogról van szó, csupán a család s örökjog terén lehetõ, mert egyéb részben a haladó külföldet hátramaradás terhe alatt követni kell. Az is bizonyos, hogy miután a család s örökjog, kivált a földes osztálynak legfontosabb s mindenkit elsõ sorban érdeklõ viszonyait, mert vagyoni létele alapját tárgyazza, az e részü észjárásnak egysége az érdekek mindig hatalmas gátját tartja, azon áramlatok ellen, a melyeket centrifugalisoknak szoktunk nevezni. De a ki magánjogot lelkiösmeretesen tárgyal, az e szempontra nem adhat sokat, mert a fõdolog e téren mégis az igaszág és helyesség, nem a politika. Távollegyen aztat követelni, hogy nemzeti jogunk azért mivel sajátosság, tartassék fenn, vagy hogy újabb sajátosságokkal tetéztetnék ; mi csak azt hirdetjük, hogy maga a sajátosság s a külföldtõl eltérés, nemzeti örökjogunk ellen ne szolgáljon érvül, mert e sajátosságnak, mint ilyennek van némi jó oldala, a mire t. i. e harmadik ok vonatkozik. Bármennyire kivánatos lehessen az, hogy örökjogunk tovább alkotásában hû tekintet legyen nemzeti jogunk multjára, és bármennyire a kor szellemében feküdjék az, hogy e továbbalkotásnak rendületlenül a régi törvény alapján kell állania, nem jelenti ez azt : hogy a régi törvényt minden vizsgálat nélkül való volna helybenhagyni. Hanem jelenti azt, hogy a régi törvénybõl mindaddig nem szabad egy talpalatnyit engedni, a mig annak tarthatatlan volta egyegy izében és világosan ki nem tünik ; attól viszont a mi helyébe beváljék elõbb meg kell várni azt, hogy a ki javasolja, a réginél jobb voltát kétséget kizárólag bizonyitsa. Szóval a vélelem áll a régi törvény fentartása mellett. Igy fogva fel a tekintetet jogunk multjára, ez az egyetlen helyes alapja örökjogunk továbbalkotásának és tudományának. Egyes embert illetõleg is vannak dolgok, a melyek iránt a maga gondolkodásmódjának súlypontját csupán önmagába és saját multjába vetheti, hahogy jelleme legyen. Ilyen dolgaik vannak nemzeteknek is. Ha magánjogról van szó, ezek közé tartozik az örökjog. Némely igazságok közösen világitanak a mûvelt emberiség egészére. De bizonyos részében az örökjognak, ily igazságok nincsenek, hanem vannak nemzeti igazságok, melyek a nemzeti multtal és jelennel függnek egybe. Ebbe vágó intézményeket kölcsön venni nem volna szabad.
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 154
154 b) A magánigazságosság kérdése.
1. A szerzõre való tekintetrõl. Ha az õsiségben az alapgondolatokat nyomozzuk, a szerzõre való folytonos tekintet az, a miben az õsiség a legfõbb alapgondolatát birja. Ezen az alapgondolaton épül az õsi s szerzett vagyon különbsége, a mi sarkköve az õsiségnek ; s e különbség fonalán a többi sajátságok, a melyek által különbözik az õsiség mindazon öröklõ rendszerektõl, a melyek az õsi s szerzett közt különbséget nem tesznek. A szerzõre való tekintet két irányban vonul végig az õsi örökösödésen. Az egyik irány nyilvánul a szerzett vagyonnál és áll abban, hogy a szerzõ maga szerzeménye felõl élve s holtául szabadon rendelkezik ; a miben nem korlátozza õtet sem gyermek, sem szülõ, sem bármi néven nevezendõ atyafiság. A másik irány, ez abban nyilvánul, hogy mihelyt a szerzõ ráhagyta gyermekeire a szerzeményét, ezek közt õsivé válik e szerzemény, azaz egyrészt sem élve, sem holtul idegen kézre nem adható, másrészt a mi az öröklés rendét illeti, az õsi vagyon a szerzõhöz mért öröklõ-rendben száll tovább az illetõkre. Szóval, nemcsak a szerzeményben, hanem az õsiben is a szerzõre való tekintet mûködik, mint alapgondolat. Igy volt ez a régi magyar törvény szerint, t. i. 1848 elõtt, a mikor az õsi vagyont élõk közt sem lehetett elidegeniteni, sem terhelni. Máma e régi öröklõ rendszer az elidegenithetlenség hiján áll kérdésül ; mint ezzel a jogtörténeti alapokban tisztába jöttünk. De bár megszûnt az õsi vagyon elidegenithetetlen lenni, a mai öröklésnek, mely a régi törvényen épülne, sem lehetne más a sarkköve, mint megint a különbség õsi s szerzett közt ; a mivel foglalkoztunk a tételes alapokban. Vagyis, a szerzõre való tekintet a mai öröklésben is alapgondolat marad, ha ezt a régi törvényen épitjük. Az õsi s szerzett vagyon megkülönböztetése ellen, s ebben a szerzõre való tekintet gondolata ellen, azok kik e különböztetést mai nap fentartani nem javalják, egyik legfõbb kifogásukat a tulajdonjog mai fogalmára alapitják, azt mondván, hogy tulajdonjogot a mai világ csupán egyfélét ösmer, nem lehet tehát tulajdon és tulajdon, sem vagyon és vagyon közt olyan különbséget tenni, hogy, mint az õsiség szerint, némely vagyonban több, másban kevesebb szabadsággal rendelkezzék az ember, és hogy az egyik vagyonban más legyen az öröklés rende, mint a másikban. Szóval, kizárnák a szer-
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 155
155
zõre való tekintet gondolatát a mai viszonyok s különösen a tulajdonjog mai fogalma. De e következtetésnek ellentmondtunk. Mert a tulajdon mai fogalma csupán az élõk közt való szabad rendelkezhetést foglalja magában; ellenben sem a végintézkedés korlátai, sem az öröklésnek ilyen vagy olyan rende, ez nem függ össze a tulajdonjog gondolatával. Nem is lehet szó arról, hogy a szerzõre való tekintetet a mai viszonyok s különösen a tulajdonjog a mai örökjogból kitiltaná. Más kérdés az, vajjon igazságosnak és helyesnek lehet-e tekinteni a szerzõre való tekintetet a mai viszonyok közt. Mert ha ellenkezni nem ellenkezik is épen a mai elvekkel, ez a kérdés ezzel eldöntve még nincsen. Most mindjárt e kérdést amaz alapgondolatnak csupán egyik irányában teszszük fel, t. i. a szerzemény tárgyában ; mig a második irányban, t. i. maga az õsi vagyon mai természete és saját öröklõ rende felett a családiság czime alatt alább értekezünk. Itt tehát annyiban áll a kérdés : vajjon a szerzõre való tekintet igazságos-e a maga azon irányában, a mely szerint a szerzeményrõl szabadon és korlátlanul rendelkezhetni, holott õsirõl nem ? Ha azon feltevésbõl indulunk, hogy a szerzõre való tekintet régen s a régi viszonyok közt igazságos volt : akkor ez mailag is áll. Ezen következtetés czéljából a régi törvényhez hozzá kell vetni az újabb világ azon elengedhetetlen kivánalmait, a melyek erején magának a régi törvénynek meginognia kellett. E kivánalmakat a jogtörténeti alapok során a hitel s forgalom szükségeiben összpontositók ; mert ezek erején szünt meg az õsi vagyon elidegenithetlen lenni, s vált a forgalom szabad tárgyává. Ám, mint ezt tételes alapjaink már kiemelék, az õsi vagyon nem azért lõn elidegenithetõ, hogy a birtokos nemzedék kedvét töltse végrendeleti s ingyenes kedvezésben, hanem azért, hogy helyesebben, könnyebben gazdálkodhassék, és többet hagyhasson az utókorra. Nagyobb szabadságot nyert az õsi birtokos mint vala azelõtt ; viszont ezzel nagyobb kötelesség hárult reá arra nézve, hogy a mit eleirõl võn, azt ne csupán kevesbitlen, hanem gyarapitva hagyja az ivadéknak. Az idõk helyes értelmében tehát az a következés fekszik, hogy mai nap, minekutána az õsi vagyon megszünt elidegenithetetlen lenni, még igazságosabb mint azelõtt, hogy az õsi javakból az.ivadékot sem végintézettel, sem ajándékkal ne lehessen kitenni, sem abban röviditeni. Eltekintünk immár a multaktól s követjük egyenest a mai társadalom szellemét, a mennyiben e dologgal összefügg. Az öröklött
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 156
156
s szerzett vagyon különbségét azok, a kik ezt ellenzik, elavultnak s nem illõnek a mai korba, itélik. Ennek ellenében aztat tüzzük ki, hogy e különböztetés, a mi a benne rejlõ alapgondolatot, t. i. a szerzõre való tekintetet illeti, jobban illik a mai korba, sem mint más öröklés. Ha a mai társadalmi fennállás vagyoni alapjairól van szó, nincsen kivánatosabb, minthogy mindenki becsületes uton gyüjtsön vagyont, annyit a mennyit csak lehet. Ez összefügg az emberi egyenlõség gondolatával is, a mely rendeli, hogy a vagyonszerzés utja ne legyen elzárva senki elõl. El van ösmerve, hogy a vagyonszerzésre az embereket ösztönözni, ez is feladata a közhatalomnak. E feladat nem áll abban, hogy az emberbe a vagyoni törekvést beojtsa ; mert ez magától meg volt mindig s megmarad örökké. Ha jogról van szó, a közhatalom feladata e téren általánvéve a jogbiztonság fentartásában összpontosul. Ha meg örökjogról van szó, e téren a közhatalom hivatása abban áll : hogy el ne fojtsa a vagyoni gyarapodás ösztönét, hagyjon ennek szabad utat, és a mi fõ, legyen annak rúgóival összhangzásban. Lássuk immár e rúgókat. Ha lelkökbe pillantunk azoknak, a kik sürögnek-forognak és mindent elkövetnek, hogy vagyont szerezzenek, elénk tárul, hogy egyik sem fárad pusztán maga kedvéért, hanem valami láthatatlan ösztön vezérli az embereket. Mihelyt valakinek valamije van, már utódját szemeli ; és minél jobban gyarapszik, minél közelebb borul élete alkonya, annál ellenállhatatlanabbul gondol az utódokra. Kinek gyermekei felnövék, már unokát kiván ; ha ezek is nagyok, már szép unokát kiván ; mert sajog benne a gondolat, hogy egyszer fogyni találnának azok, kikben örökideiglen szeretne továbbélni. A kinek nincsen gyermeke, unokaöcs, fogadott gyermek után lát ; avagy kedvencz alapitványban szereti továbbéltetni szerzeményét. Érette ezt a római jog, mikor a fogadott gyermekkel teljesleg kárpótolni igyekvék utódokban ; 1) és nem lehet az másképen, mint hogy az utódok után vágyakodás az emberi kebelnek mélyre ojtott természete. Talán nincs is magasztosabb az emberben e kérelemnél halhatatlanság iránt ; és bizonynyal nincsen, a mi az emberi munkálkodás és vagyonszerzés rúgóival mélyebben összefüggne. Az emberi munkálkodás e rúgójával az örökösödés törvénye, 1 ) Uti tam iure legeque filius sibi siet, quam si ex eo natus esset, szólt az örökbefogadásnál használatos régi formula. Gell. V. 19.
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 157
157
mindenütt számot vet, mert mondhatni, hogy végsõleg ebben birja kútforrását az örökösödés. De nincs törvény, mely a sziv ez alaprezgését jobban megértené s hivebben követné, mint az olyan, mely a szerzõre való tekintetet az öröklés minden esetén keresztülviszi. Ezzel áll magasabban a mi õsi rendszerünk más örökösödésnél, mert ebbõl a szempontból az õsi törvény mellett mindazon öröklést, mi annak helyére javaltatik, lelketlennek lehet tekinteni. A hol az örökjog szerzeményt nem különböztet, ott is áll ugyan, hogy a vagyon a gyermekre száll, sõt áll hozzá, hogy bár gyermek van, végrendelkezhetni mégis a vagyon bizonyos része felõl idegen javára. De már a gyermekrõl, ha ennek gyermeke nem maradt, nem száll a vagyon csupán azon testvéreire, kikkel együtt örökölte volt, hanem oszlik a másik szülõre is, illetve maradékára. Bizonynyal mindenkire, ki önfáradságának köszöni vagyonát, sértõ már az, hogy a mit maga szerez, nem rendelkezhetik róla szabadabban,. mint más arról, mit tétlen örökölt. Tovább, nem bánt-e minden szerzõt az a törvény, mely már gyermekérõl nem az õ többi gyermekére adja vissza az õ szerzeményét, hanem oszt belõle olyanoknak, kikért õ nem fáradott volna ? Lelketlen dolog már az, ha a törvény a fáradást ki nem tünteti ; lelketlenebb még az, hogy már a csecsemõgyermek után elröviditi az örökséget azoktól, kiknek az szánta, ki érte fáradott. Az összhang, melyet a szerzõre való tekintet ápol az emberi munkálkodás és vagyonszerzés rúgóival, egyik szépoldala az õsi törvénynek. Az õsi törvény biztosit mindenkit, ki vagyont szerez, hogy szerzeménye felõli rendelkezésébe kinek sincs beleszólása ; biztositja továbbá arról, hogy késõ jövõben is õ a szerzõ, az, a központ, a melybõl az ivadék kölcsönös öröklésének rende kiindul. Az ilyen törvény alatt, már maga a tudat, hogy szerzemény az. a mit õ bir, kitünteti és jutalmazza a szerzõt, mert öntevékenységét teljesebb szabadság koronázza ; lelket még emelõbb tudnia, hogy fáradsága által késõ ivadék jogait õ az, a ki megalapitá, az emlékezés, a hála feje õ marad. A vagyonszerzés nem eszményi, sõt többnyire kiméletlen dolog, de nem kell azt hinni, hogy azokban is, kik annak eszközeiben nem válogatósak, a tevékenység ily eszményi rúgói mûködni megszünnének. Minden embert, kinek az ily törvény vérébe megy, lelkileg nagyobbá tesz a tevékenység; mert, jól mondják azt, hogy az ember növekszik czéljaival ; és mert nem lehet nemesebb és nagyobb czélja a magán-munkálkodásnak, azon erkölcsi
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 158
158
jutalomnál, melyet e törvény a rendelkezés teljesebb szabadságában, s a családi halhatatlanságban tûz ki a munkának. Az öröklött s szerzett vagyon különbségének összefüggése a munka erkölcsi jutalmával, nyilván ellentmond ama szokásos feltevésnek, mely az õsi intézményben arisztokratismust hibáztat. Ellenkezõleg, e törvény az egyenlõség utmutatását követi, hiszen mindenki szerzeményét jutalmazza ; másfelõl az öröklött vagyoni jogok által elõidézett egyenlõtlenséget inkább kiegyenliti, a mennyiben korlátolja e jogokat, megszoritva a rendelkezést õsiben. Ha végig tekintünk a közérzületen, akár hazánkban, akár másutt, hol igazságos emberek élnek, és figyelembe veszünk egy egy itéletet, a mivel az emberek egymásnak magándolgai felõl nem szoktak adósak maradni, meg kell gyõzõdni : hogy még ott is, hol a törvény szerzettet öröklöttõl nem különböztet, az emberek lelkében meg van e különbség. A ki önszerzeményét éli, azt nem éri az a megrovás, melyet el nem kerül az, ki õsi vagyonát csonkitja. Az igazság erkölcsi érzetébõl az itélet ily kétfélesége kiirthatatlan ; mert lehetetlen elpusztitani azon legigazságosabb igazságot, mely a fáradtság gyümölcsét a fáradozóra rendeli bizni. Ha veszszük az európai jogfejlõdést, általánvéve azt lehet mondani, hogy a római jog szelleme az, a mi a középkori jogokból fenmaradt különböztetést õsi s szerzett között letétette a napirendrõl. Mert a római törvényhozás e különbséget soha sem ösmerte. S mégis a régi római jogban a praetor, mikor a tékozlóra tilalmat mér, tilalma nyomatékául a javak õsi voltát és azt hangoztatja, nehogy az õsi javakban megrövidüljön a további ivadék.1) Késõbb pedig az atyai hatóság — patria potestas — megrögzött intézménye sem birt ellentállani az igazságérzet azon parancsának, mely a fitt szerzeményét az u. n. peculiumban ennek saját rendelkezése alá vivta. Sõt még a köteles részbeli igények alól is fogytig ki volt vége a peculium. És van abban valami, hogy a ki szerezni tudott, arra a szerzeményével való bánást is rá lehet bizni. Lám az u. n. szerzõi jogot is, mint különösebben az önerõ gyümölcsét, a végintézkedés korlátai alól sok helyt kiveszik.2)
) Moribus per praetorem bonis interdicitur hoc modo : Quando tibi bona paterna avitaque nequitia tua disperdis, liberosque tuos ad egestatem perducis, ob eam rent tibi lare commercioque interdico. Pauli Sentent. III., 4 7. 2 ) Le droit de disposer d'une telle proprieté doil etre absolu et sans reserve 1
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 159
159
Az újabb örökjogi irodalomban méltán kedvelt szólás az, hogy az örökösödés halhatatlanitása az embernek a vagyonban, és hogy az örökjog, ez mintegy koronája az élõk közti magánjog épitményének. A mi a halhatatlanitást illeti, ez az olyan törvényben, mely nem különböztet õsit szerzettõl, törpén és igazságtalanul valósul. Törpe gondolat az, mely a megörökitéssel az illetõ hagyatéka felosztásánál tovább nem ér ; igazságtalan, hogy egy mértékre veszi azt, a ki a dologban érdemes, azzal, ki nem érdemes. Koronának immár, hogy melyik örökjog illik jobban, könnyen elválik. Az élõk közti magánjognak mi az alaphangja ? Nem-e az, mely a jogi eredményt kinek-kinek cselekvéséhez méri. Ezen mérésbõl áll nagyjában a szerzõdések tudománya, ehhez illik az élõk közti jogszerzés és jogvesztés minden esete. Méltóbb pedig ehhez az olyan örökjog, mely a cselekvés a szerzés hatásával számot vet. Minél igazságosabb ez az alapgondolat, a melyen az õsiség áll, annál méltóbb meghányni, vajjon igaz-e az, hogy a mai világban, az ilyen alapgondolat az õsi öröklésben csak eszmeileg élne, gyakorlatilag nem. Némelyek szerint az õsi öröklés annak folytán, hogy az õsi vagyont el lehet idegeniteni, annyira meg van bénitva, hogy az, a régi õsiségbõl való alapgondolatok éltetésére többé nem alkalmatos. E gondolatot megerõsitve látják az utóbbi évtizedek tapasztalata által, mert sajnosan igaz, hogy a mióta szabad az elidegenités, igen sok régi család könnyelmûen kipusztult õsi birtokából ; ezt megakadályozni, vagy más szóval az õsi javakat a szerzõ maradéka körében megõrizni, béna eszköz az örökösödés, a mikor a forgalom szabad ; s mit ér a szerzõ törekvése és tervezgetése, ha préda az örökös ? De e következtetésnek már ellentmondtunk. Az örökjogi törvényhozásnak lehetetlen számitásba vennie olyan feltevést, hogy az örökösök és birtokosok mindig rosz gazdák lesznek ; hiszen akkor el kellene törölni minden örökösödést, mert a ki életében mindenét elveszti, arról nem lehet örökösödni. Aztán nem kell lemondani arról, hogy idõvel az emberek nem fognak vakon élni a forgalom szabadságával. Az örökösök könnyelmüsége nem érv- az örökjogban. De meg e közvetkeztetést nagyon meggyengiti egy igazság, melyre szintén utaltunk, hogy t. i. az örökösök közt igen-igen sok a kiskoru, a kik között a természet törvényénél mond »az 1866. évben törvénynyé vált franczia javaslat jelentése«. Dr. Kovács Gyula: Az írói és mûvészi tulajdonjog. Havi szemle 1879. márcziusi füzet.
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 160
160
fogva igen sokan halnak el kiskoruan, t. i. még mielõtt prédálhatnának. Minden ilyen esetben a szerzõre való tekintet, teljes sértetlenségében valósul az õsi törvény szerint. Viszont a legérzékenyebb megbánása azok emlékének, kik az idõközben elhunyt kiskorura a vagyont hátrahagyták, ha a kiskoru hagyatékát nem az õ örököstársainak adjuk kizárólag, mint adja az õsi törvény, hanem örökösödést engedünk benne, például a másik szülõnek vagy maradékának, holott ezeknek a kiskoru elõdei nem szánták, mint ezt teszi az osztrák s egyéb külországi törvény. Azt a gondolatot kell még megérinteni, a mely szerint, igen sokan már azért is élve elidegenitenék vagyonukat, hogy a végintézkedés korlátait, a melyek az õsi törvénynyel járnak, kijátszódják. Az megesik, hogy valaki szinlelt szerzõdések utján elajándékozza a vagyont, hogy az õsi örököst kijátszsza ; de az ily törvénycsalás ellen természetesen keresetjoga van annak idején az õsi örökösnek. Az már hogy valaki valóban elköltse õsi vagyonát csupán azért, hogy az õsi örökös megrövidüljön, ez nagyon ellenzik az emberi természettel. Holta utánra lehet könnyelmü az is, a ki különben jó gazda ; ez elõfordul, mert az illetõ maga nem érzi a következést. De éltében senki sem fogja magát kipusztitani, kényelmét, tekintélyét, áldozatul dobni, csupán azért, hogy valakinek ne legyen mit örökölnie.
2. A családiságról. A régi õsiség alatt az õsi jószág osztályos társait az u. n. jogközösség füzte egybe. E jogközösség, továbbá az ingatlan õsi osztályrészek határossága, meg a családi név egysége és az õsi viszonyból eredõ sok egyéb mellékdolog, mindez az osztályos atyafiakat, az életben szorosabban utalva egymásra. Az õsiségnek ebbeli szellemét, ezt lehet családiságnak vagy családiasságnak nevezni. Mai nap az öröklés nem vonatkozik oly kizárólag ingatlanokra, mai nap az õsi javak nem lehetnek elidegenithetetlenek, mai nap az ember nincsen ugy a földhöz hozzákötve, sem az egyes családoknak régi elszigeteltsége nincsen már : mai nap tehát az õsiségnek az a régi családias szellemre maga valóságában sehogyan sem lehetne meg. De mai nap is meg lenne a régi törvényen épült öröklõ rendszerben a családiságnak bizonyos szelleme, a mi nincsen meg egyéb mai örökjogban. Ez a családias szellem, ez a változott viszonyokhoz képest, sokban különböz a régitõl; mégis e szellem-
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 161
161
ben, az õsiségnek mai nap is határozott fölénye rejlik egyéb örökösödés felett. Mindenki, a ki az õsi törvény alatt örökül vesz olyan vagyont, a mely õ reá nézve õsi, az örökséggel együtt kötelességet veszen által családja irányában. E kötelesség részben pusztán erkölcsi s csak részben jogi ugyan, de mennyiben pusztán erkölcsi is, a törvény szellemének erre szóló intelme oly világos, hogy a kötelesség tudata teljes életen végig kisér. Az õsi örökséggel átvett kötelesség t. i. abban áll, hogy az õsi örökséget az ember kevesbitlen köteles hátrahagyni és pedig elsõ sorban önivadékára, ennek nem létén pedig azokra, kik a szerzõnek egyéb ivadéka. Erkölcsi pusztán e kötelesség annyiban; a mennyiben élõk közt az elidegenités és terhelés szabad ; s igy e kötelesség ezen az uton meghiusitható. Jogi a kötelesség annyiban, a mennyiben végintézet (és ingyenadás) ellen törvényesen hatályos. Ezen az õsi törvényben megirt kötelesség az, a miben az õsi öröklés családias szelleme mailag kutforrását birja. A mi az õsi kötelességnek pusztán erkölcsi oldalát illeti, ez sem oly jelentéktelen dolog, hogy azt az örökjog tudománya figyelmen kiviül hagyhassa. Ennyiben ugyan csupán a jóakarat és a becsület az, a mire a törvény ótalmilag támaszkodik, de ép ebben áll máma az õsiségnek az a szelleme, a minélfogva az az emberek erkölcsi nemesbségére kiválólag hatékony. Vannak kik a magánjogi törvénynek erkölcsi oldalát, mivel kényszerrel nem foganatositható, kevésbe szokták venni, s ezt sokan tekintik reális iránynak ; de az ily gondolkozás nem reális, mert az embernek mint jogalanynak sem helyes ösmeretén alapszik. A jogéletben áltatán soktól tart vissza az erkölcsös érzület, holott a törvény megengedné ; mit kiválólag a joggyakorlat embere tudhat. Az örökjog- terén kivált, a hol a jogok szerzéséhez a szivben örök nyomokat hagyó emlékek tapadnak, a törvény szellemében fekvõ bár pusztán erkölcsi intelem kiválólag hatékony lehet Az õsi törvény intelme elválaszthatlanul forr egybe az elhunyt szerzõ szándékával, s erre elpusztithatatlan jelekkel tartja figyelmeztetve az õsi birtokost. Maga a tudat, hogy õsi az a mit bir, kötelességre inti ; körülte mások öröklése ez intést naponta megújitja; már zsengén ojtja a gyermeki szivbe a vallás és természet az elhunyt elõdök iránti tiszteletet ; és lehetetlen, hogy az õsi birtoklással járó kötelesség érzete ne váljon a családi becsület és nemesebb érzések dolgává. Zsögöd : Öröklött s szerzett vagyon.
11
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 162
162
Az ember nehezebben feledi azt, a mihez következések fûzõdnek, és hamarabb azt, a mihez nem fûzõdnek. Érdeme az õsi törvénynek egyéb örökjog felett, hogy a sirbaszállt elõdök szándékára az õsi vagyonhoz kötött következések által az õsi birtokost ébren tartja. Ez által a jogi érdekek lánczszemein a család emlékei vonzzák az élõ nemzedéket a családi mult s a családi jövõ felé, és felszítvák az érzésnek azon titkos rugói, melyek a jelen önérdekével szemben a családra gondolást támogatják. Az õsi törvény ebbeli szelleme által óvatosabbá válnak az emberek a családi örökséggel bánásban. És nem mondjuk ugyan, hogy az õsi törvény alatt mindenki jobb gazdává varázsolódik, de kell abban lenni valaminek : hogy e törvény szelleme az emberek cselekvõségének komolyabb és nemesebb rúgókat képes kölcsönözni. A mi illeti az õsi törvényszerû kötelességnek jogi oldalát, ez a családias szellemet annak tudata által ébreszteni : miszerint az õsi jószágból az illetõ saját ivadéka, ilyennek nem létén azok, kik a szerzõnek egyéb ivadéka, sem végintézet, sem ingyenadás utján ki nem zárhatók. E tudat nem maradhat nyom nélkül senkiben, a ki nem pazarló és nem törvény csaló. Minél jobb vigyázó valaki javaira, minél igazabban él lelkében a törvény tisztelete, annál természetszerûbb közelséget érez azok irányában, kik az õ jól megõrzött javainak okvetetlen örököseül rendelvék. A törvény ebbeli hatása fokozódik azon viszonosság folytán, a melylyel e tudat a a szerzõ ivadékabeli ágakat egymáshoz lánczolja. Minden osztályos rokonban az osztályrész átvételétõl életfogytiglan végig él a kötelességnek érzete, a mely arra int, hogy az átvett osztályrészszel az, a ki gyermektelen marad a többi ágaknak s azok maradékának holtául beszámolni tartozik. Bizonyos családi egységet alapit az ilyen dolog az osztályos ágak közt ; s az, kinek gyermeke nincsen, öncsaládja folytatását a többi ág maradékában érzi. Az õsi örökséggel járó erkölcsi és jogi kötelesség ekképen a mult, jelen s jövõ nemzedék közt, meg az ágak közt, egymás közt sajátos köteléket szõ a vagyonban, mely kötelék a szerzõ összes maradékát, a vér erején kivül a közös kegyelet, a közös emlékek, közös vagyoni alap és kölcsönös kötelesség lánczszemein szorosabban összefûzni, mintegy külön tágasb családdá vonzza, a melynek fõje a szerzõ. Az õsi öröklésnek ebbeli szelleme, ez az a mit a magyar örökösödés családisága alatt minap kell érteni.
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 163
163
Az ilyen családiság az õsi törvénynek mailag is elkerülhetetlen szüleménye mindenhol, a hol az illetõ örökösök nem épen könnyelmüek. De nincs meg ez a szelleme semmi egyéb öröklésnek. Az olyan örökjog, a mely sem a végintézkedhetés iránt, sem a törvényes örökösödés rendén, a vagyon eredetéhez nem köt következést, minden egyes öröklés alkalmából visszafüzhetlenül szétszakitja a családi jelent a családi multtól és jövendõtõl, sötétségbe ejtve mindazt, a mit a családos érzés a jelenen s jövendõn végigvonni szeretne. Az ilyen örökjog ótalom nélkül hagyja a család multját a jelenben, és nem védi a jelennek családos törekvését a jövõben. Ez által a családos lelkületet leejti azon mély alapról, melyet az csak az idõben birhat, és kitörli belõle azon nemes tekintetet, melylyel csak a hosszu jövendõ tud kedveskedni. Az ilyen törvény ugy abban, a ki örökölt alapon áll, mint abban, ki szerezni fogna, törpiti a csodálatos gondolatot, azt, a mit méltán tekintenek a társadalom sziklafalának. Az õsi öröklés, az annak szellemében fekvõ családiság miatt azon kettõs ellenvetésre talált, hogy az ily családi öntudat arisztokratikus elszigetelõdésnek az alapja, hogy továbbá az ily családi öntudat igazságtalanul elidegenit azoktól a vérrokonoktól, kikkel õsi összeköttetésben nem állunk. Ez összefügg a befolyásnak kérdésével, a milyen befolyással az egyéni jellemre az õsi törvénynek a családiság révén kétségtelenül kell birnia. De e befolyást, a mennyiben ez a családra büszkeség emelésében állana, csupán akkor lehetne arisztokratizmus czímén hibáztatni, ha ily büszkeség a család kiváltságaiban gyökereznék. Az õsi törvényre nem lehet ráfogni azt, hogy a hajdan kiváltságos nemesi családok családiságát ótalmazná különösebben, hiszen e törvény minden családban ótalmazza a családiságot, a mely családnak nem rosz gazdák tagjai. Nem külön társadalmi osztály az, a mit e törvény elõidéz, hanem általánvéve a családi életnek mélyebb egységét szítja és tartja fenn. Ily befolyását pedig az õsi törvénynek inkább jóváhagyni, mintsem hibáztatni kell, mint erre röviden kitérünk. Akármily õszintén hódolva azon u. n. modern eszméknek, a melyek a mai világot kitüntetik a régi felett, közönségesen az emberek jelleme és cselekvõsége nem elvont igazságokból fejlik, hanem egyéb körülményekbõl. Még mielõtt elérné az ember azt a kort, hol az önbelátás vezetni tudja, a családi élet az, a mi a zsenge lélekben leteszi a jövendõ jellem csiráját. A legfelvilágosultabb tár11*
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 164
164
sadalomban is sokat ád a világ az ember származására, mivel a családi multnak befolyását az egyéniségre nagyjában el nem vitathatni. A multnak egyáltalán véve valami sajátos varázsereje van az emberi lélekre, s valamint nemzeteket a nemzeti mult — valósága vagy képzelme — ragad legtöbb lelkesedésre, azonképen mûködik az egyesben a vérelõdök példája. Az bizonyos, hogy családoknak meg van bizonyos saját szellemök, mely minden tagban, sokszor a körülmények különféleségébõl ellentétes irányban, de egyaránt nyilvánul. A családnak a maga elpusztithatatlan befolyása az egyesen, rosz emberek ivadékában veszedelemmé nõne, ha nem volna meg ellensúlyául az a sajátossága, hogy az rosz irányban nem mûködik. A »betyár volt az édes atyám« fajzatot mihamar kiveszti az emberek itélete, és ilyesmi nem is az örökösödéssel, hanem a nem örökösödéssel függ jobban egybe. A ki vagyonra szert tesz, bár nem tiszta uton, az már éltében törekszik tisztaságra becsületre, mint ez általán elösmert dolog ; utódai szemébõl a multak gonoszságát kimossa a kegyelet, mert igaz az, hogy az elõdök emlékében a salak pusztul, a fény nõ az idõvel. A családi visszaemlékezés, a melyet az õsiség felszít s ébren tart, ugyanezért csak nemes irányban hathat. A mi azon ellenvetést illeti, mely az õsi törvény családiságában azt hibáztatja, hogy e törvény elidegenit azoktól a vérrokonoktól, kikkel õsi összeköttetés nem forog fenn, ez összefügg egy tévedéssel, mely tévedés az örökjog elvi alapjaira vonatkozik. A javak örökösödési elszállása, ez nem alapszik csupán az egyéni szereteten, hanem alapszik egyszersmind kötelességen. Egyoldalu gondolat az örökösödés törvényét az örökhagyó szeretõ vonzalmával azonosítani, mert ez az öröklés elvi alapjául teljességgel elégtelen. Ki ne olvasott volna népünk jogéletében, házassági szerzõdést akárhányat, melyben az egybekelõ felek szivek mélyébõl fogadnak egymásnak örök hûséget, törhetlen szeretetet ? Ki tagadhatná ilyenkor, hogy a mi a szeretetet illeti, ez az egybekelõ felekben nagyobb és buzgóbb egymás irányában, mint szüleik, testvéreik irányában ? De lássuk e házassági szerzõdéseket tovább. A házasfelek gyermektelen elhunyta esetére, a szerzõdés kivétel nélkül olyan öröklést szokott rendelni, hogy a mit az egybekeléskor magukkal hoznak a felek, az jusson kiki szülejének, vagy testvérének, a szerzeményben pedig örököljön a továbbélõ hitves. Nem a szeretet pusztán az, a mi az öröklés törvényét itt is sugalja, hanem a kötelesség, a hála érzete
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 165
165
egyszersmind. Ezzel vissza térünk magára az ellenvetésre. Abból, hogy az õsi törvény például az apai elõdökrõl eredt javakat nem az édes anyának, hanem az apa testvéreinek szánja örökül, és hogy ezt, az -örökhagyó teljes lelkébõl helybenhagyja, nem következtethetni szeretet hiányára az édes anya irányában. A szeretet nemesen doboghat, ám az öröklés gondolatánál uralkodik felette a kötelesség. Ily kötelesség nem idegenit el a másik águ rokontól, vagy hitvestõl, sõt jó baráttól sem, de mindezen szeretet, ez nem kizárólagos alapja az öröklésnek, mivel az öröklés törvényében a szeretet mellett a kötelesség is alapgondolat. Az õsi törvénynek nemes vonása az, hogy az öröklésben a kötelesség meg a szeretet uralmát az igazság legigazságosabb mértéke szerint osztja meg ; a szerzeményben követi a szerzõ szeretetét, az õsiben a kötelességet. A szerzeményben mit az örökhagyó önnönmagának köszön, szabadon követi a végintézet a szeretet sugalmát, s ha nincsen végintézet, sem gyermek nem maradt, a szeretet fonalán száll az örökség a hitvesnek, ennek nem létén a legközelebb rokonságnak, ágra tekintet nélkül. Másként ez az õsiben, hol a kötelesség, a hála, a szerzõ érdeme, juttatja vissza a vagyont oda a honnan leszállott. A kötelesség meg a szeretet uralmának megoszlását, a mai örökjog legtöbbnyire elvi alapjául veszik az örökösödésnek. A kötelességen alapszik a köteles rész római és európai intézménye, a szeretetet uralja a végintézeti meg a törvényes öröklést. De ne maradjon emlitetlenül, hogy ez a megosztás kevésbé igazságos és kevésbé nemes, mint az, a melyet javal az õsi törvény. A köteles rész intézménye, már a maga bölcsejében, t. i. a római jogban, a kötelesség gondolatán épült ; az u. n. officium pietatis-nak akartak vele érvényt szerezni, az u. n. inofficiosum testamentum-ot megdönteni. A német elnevezés is — Pflichttheil — ezzel a gondolattal függ össze. Természetesen, ha az officium pietatis érzete az emberekben mindenkor müködnék, akkor nem tennének inofficiosum testamentum-ot, és nem lenne szükség erre az intézményre. Viszont áll, hogy a törvény ily intézménye az által, hogy az illetõk vérébe megy, a kötelességérzetét meghozhatja azokban is, a kikben egyébként nem volna meg, miután tagadhatatlan, hogy az emberek jelentékeny része a törvényt, mint ilyent tiszteli. Csakhogy, az a kötelesség, a mely a köteles résznek alapja és szelleme, ez nélkülözi azon szoros erkölcsi alapot és határozott
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 166
166
kimértséget, a milyen szükséges ahhoz, hogy valamely kötelesség a lélekben mély gyökeret verhessen. Ezt röviden, a mennyire lehet, megfejtjük. Mindenekelõtt — hányja magában az a kit illet — mennyi s mi az, a mit a törvény gyermekeim, illetve szüleim irányában a köteles részben kötelességemül ró ? Felelet : azt bizonynyal sem magad, sem senki más, de a törvény maga sem tudhatja,. mert ez függ attól, mekkora lészen hagyatékod, majd ennek arányában fog azt kitudatni. Tehát mindegy az akár szerzek, akár prédálok, elég van téve a kötelességnek, ha csak nem bántom végintézetileg annak bizonyos részét, a mi hátramarad, és min alapszik az ily kötelesség? Felelet : a kötelesség ez alapszik a gyermek s szülei kötelék nemesebb felfogásán, a mely megköveteli, hogy akár sokat, akár keveset hagy hátra valaki, annak bizonyos részében mindig a gyermek, vagy ha ez nincsen, a szülõ legyen az örökös. Látni mikép a köteles rész intézményében megirt kötelesség ez valami olyan elvont dolog, a mi nem bir egybeforrni az illetõ egyes külön viszonyaival; ennek nincsen határozott mértéke, a melyhez az ember élete során alkalmazkodhassék ; hiszen akár költ, akár szerez, a törvény erkölcsi gondolatának egyaránt eleget tesz ; e törvény az embert cselekvõségében nem inti, nem igazitja; mert maga a törvény parancsa és mértéke szerte ingadoz a vagyoni élet folyásával. Sokkal másképen áll a dolog azzal a kötelességgel, a mely az õsi törvényben van megirva. Az õsi örökség átvételével a kötelesség alapja és mennyisége mindenkorra le van téve, változtathatatlanul meg van határozva; ez az örökség az, a mit csonkitatlanul kell hátrahagyni, mert ez örökség minden kisebbitése vétés a törvény erkölcsi parancsolatja ellen. Ennek a kötelességnek meg van a maga kézzel fogható alapja az illetõ egyes saját viszonyaiban; ennek meg van a maga symboluma az átvett örökségben ; ennek folyvást egyenlõ erkölcsi súlya alól semmiféle okoskodás föl nem ment; az élet bármily hosszu folyásán változatlanul korlátol és int a törvény e parancsolatja, melyet meg nem érteni, a lelkiösmeretbõl kitörölni lehetetlen. S ha kérdés, miért épen ennyi, és nem több vagy kevesebb az, a mit hátrahagyni kötelesség, elõáll az ok s okozatra alapitott szigoru felelet, hogy azért, mivel ennyi az, mit nem magadnak, hanem eleidnek köszönsz, s mert ezt ezek- nem csupán neked, hanem a többi maradéknak is szánták, a mit ugyanezért
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 167
167
az õ szándékuk és emlékezetök a többi utódok javára holtodul számon kér.
3. Rövid szembesités az õsi öröklés s egyéb örökjogok elvi alapjai között. Ha a törvényes örökjog tárgyában merõ elvont alapra helyezkedünk, s azt kérdezzük, vajjon nem tekintve nemzeti jogunk hagyományait, sem a külországok törvényeit, melyik ága a törvényes örökjognak bir nagyobb, melyik kevesebb elvont indokoltsággal: alig lehet kétség a következõ sorozat helyessége iránt. Legbizonyosabb és mindenekfelett szükséges a lemenõknek adni törvényes örökjogot. Mert az emberek voltaképen gyermekök s gyermekök gyermeke kedvéért fáradnak, gyüjtenek ; és meg lenne ölve úgy az emberi igyekezet, mint a vagyoni oszlás legtermészetszerûbb rende, ha ezt az örökjogot a törvénybõl kitörölnõk. Hasonlithatlanul kevésbé bizonyos és kevésbé szükséges a hitvestárs törvényes örökjoga. Azonban még mindig bizonyosabb és szükségesebb a fel: és oldalrokonok örökösödésénél. Mert a gyermek után a hitvestárs az, a kit életviszonyai legközelebb utalnak, mint ez a házasság természetébõl következik. Az a mi a legkevésbé indokolt, és elvontan véve teljességgel nem szükséges, ez a felmenõk és oldalrokonok öröklése. Az ember él gyermekei jövõjének, munkája gyümölcsét megosztja hitvesével, de senki sem fárad a rokonokért mint ilyenekért, kivéve ha ezek maradékát mintegy saját maradékának szereti tekinteni, a mi a gyermekekre tekintet alá esik. A felmenõk és oldalrokonok, a maguk életviszonyai alapját s támaszát saját szülõiktõl vették és hitvesökben birják, és senki ez alapokat nem kéri gyermekétõl, oldalrokonától. Viszont ha megforditva, t. i. úgy állana a kérdés, vajjon a törvényes örökjog ágaiból melyiket lehessen legkönnyebben eltörölni, a felelet súlya a felmenõk s oldalrokonok örökösödésére esik. Mert senki igyekezetét meg nem töri a gondolat, hogy vagyona nem száll errefelé, sem a vagyoni viszonyok az eltörlésbe belé nem redülnének. Ha a törvényes örökjog ebbeli elvont igazságaiból kiindulunk, s hozzájok mérjük egyik felõl az õsi törvényt, másik felõl azon külországi jogokat, melyek õsit szerzeményt egyaránt osztanak, kitünik, hogy az õsi törvény ezeket az elvont igazságokat szakadatlan
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 168
168
hûséggel valósitja, ellenben a külországi törvények ez igazságokat elhibázzák. A külországi törvények mihelyt nincsen gyermek, legott a felmenõket és oldalrokonokat osztoztatják, a kik mellett a hitves kisebb-nagyobb osztályrészben részesül. Ezek a törvények ime, minden olyan esetben, a hol nincsen gyermek, arra az ágára terelik a törvényes örökösödést, a mely ágán az, az elvont igazságaink szerint a legkevésbé indokolt, majdnem indokolatlan. Más az útja az õsi öröklésnek. Az õsinek visszaszállása a szerzõ maradékára, ez nem az örökhagyóról vett oldalrokonságon, hanem a szerzõtõl való leszármazáson alapszik Az õsiben való öröklés nem is oldalagos öröklés, hanem az õsi mindenkor leszálló örökség t. i. a szerzõtõl. Ez nem egyéb, mint folytatólagos osztály a szerzõ után, azok közt, a kik ugyis kapták volna, ha az örökhagyó az elõbbi osztályban részes nem volt volna. Az õsi elszállás minden esete e szerint, azon felmenõ és oldalagos öröklésnél, milyet a külországi törvények tudnak, ugyanannyival helyesebb és igazságosabb, mint a mennyivel mélyebben ül az emberi szivben, és szorosabban függ össze a vagyoni renddel, a gyermekek öröklése, mintsem a rokonoké. Röviden közbeejtünk valamit a római jogból. Ugy véljük, a római jog befolyása fõleg az, a mi Európában az öröklött s szerzett vagyon különbségét megtörte. De az a római örökjog, a melynek ez a befolyása volt, ez nem abból az idejébõl való Rómának, a mikor az erkölcsök õsi erejökben voltak. A régi római örökjog, ez közelebb áll a mi õsi öröklésünkhöz, mint egyéb örökléshez. Mert a római agnatióra alapitott örökjoga az oldalrokonoknak, ez sem volt voltaképen oldalagos öröklés, hanem leszálló öröklés, azon elõd után vett leszármazás erején, a kinek az örökhagyó meg az agnatusok közös családjában és potestásában maradtak volna, ha az az elõd élne. Az agnatió szintén bizonyos családiság, a mely épúgy mint az õsi törvény, egy rég kimult elõd emlékére, s nem a vérrokonság meztelen tényére támaszkodik ; csupán hogy az agnatiót nem a javak, hanem a patria potestas közös multja alkotja. A mi illeti a szerzeményben való örökösödést, annak, hogy az õsi törvény szerint a szerzeményben ha nincs gyermek, ne a rokon, hanem a hitves örökösödjék, az az alapja : mivel a szerzeményben mint az öntevékenység gyümölcsében az örökhagyó szeretetét kell követni, már pedig ugy kell annak lennie, hogy kiki a hitvesét jobban szereti mint a rokonát. Ezzel az igazsággal tartozunk a
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 169
169
házasság intézményének. A hitves örökjoga a szerzeményben, ez a maga elvi alapjában független a közszerzéstõl. A közszerzemény joga, ez a hitvesnek közremûködésén alapszik a szerzésben ; a minek közönséges értelme a lakosság nem minden osztályánál lehet. Ellenben a hitves örökjoga a szerzeményben, ez a hitvestársi szereteten alapul, a minek értelmében a polgári állás különbsége nem tesz változást. A mi illeti a rokonok öröklését a szerzeményben, ezt a régi törvény, vagyis inkább a magyarázat szigorúan megszoritá, mint említõk ; szülõnek még adott, testvérnek már nem adott öröklést a szerzeményben. Mai nap e megszoritást nem kell fentartani, hanem tenni kell a rokonság javára is örökjogot a szerzeményben, még pedig ágra tekintet nélkül ; mint ezt az ideigl. tk. szab. ideiglenesen teszik is. Az ideigl. szab. e részben az osztrák öröklõ rendet követik, a mi nem zárja ki azt, hogy a törvényhozás mást válaszszon, avagy azt módositsa. Akármelyik tessék, ha elvi alapokról van szó, annyi bizonyos, hogy a rokonság öröklése a szerzeményben, ez nem csupán a legújabb, hanem egyszersmind azon ojtványa örökjogunknak, a melynek leggyengébb az elvi indokoltsága. Mert ennek az öröklésnek semmivel sem több az elvi alapja, mint a mennyit fentebb a külországok oldalagos örökösödési jog javára tudtunk.
4. Eredmények. Az õsi öröklõ rendszer ime, az örökjog elvont igazságai világosságánál nem vall szégyent, ha azt egyéb örökösödéssel szembesitjük. Egyfelõl, a mi a végintézet ellenes öröklést illeti, e részben az õsiség az örökhagyói kötelességet helyesebben szabja meg, mint a köteles rész intézménye; másfelõl a törvényes öröklés tárgyában az által, hogy az õsit visszaszállitja, erõsebb alapokon nyugszik, mintsem egyéb örökösödés. Ez nagyjában az eredmény, a melyre az õsiség elvi alapjain való vizsgálódás eddig vezetett. Nem lehet tehát egyetérteni azokkal, a kik szerint az õsi öröklõ rendszernek s ebben az öröklött s szerzett vagyon közti különbségnek fenmaradása, a kor szellemétõl elmaradást jelentene. Sõt azt lehet visszavetni, hogy a mi régi örökösödésünk ép az által, hogy a vagyon eredetében eme különbséget tudja, jobban egyez az igazságérzettel és a mai kor szellemével, a mennyiben az öntevékenységet meg a munkát az örökösödésnél tekintetbe veszi. Holott egyéb örök
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 170
170
jog, a mely e különbséget nem tartja, olyan dolgokat vesz ugyanegy mértékre, a miket nem lehet, és megtagadja az örökösödésnél az öntevékenységre meg a munkára való azon tekintetet, a melyet pedig az élõk közötti magánjog terén épen az elõrehaladottabb törvények oly szigorúan és mentõl pontosabban szeretnek követni. Azon nem lehet csodálkozni, ha sokan a fejöket csóválják a gondolatra, hogy a magyar régi törvénybõl vett örökösödés jobban tudhatta volna az igazat eltalálni, mint a mûvelt országoknak annyi tanulmányon és gondolkodáson felépült rendszerei. De az európai jogfejlõdésben a római jognak olyan sajátságos a befolyása, hogy ha a mûvelt külföldnek az öröklött s szerzett vagyon különbségével szakitó megállapodásáról van szó, ennek helyessége iránt nem is a külföldre magára, hanem csupán a római jogra lehet tekintélyül hivatkozni, viszont ha a dologban hiba van, e miatt egyedül a római jogra lehet vetni. A középkor gondolkozása, a hol a római jog magát be nem vette, túlnyomólag az õsi s szerzett vagyon különbségén épité az örökösödést. Uralkodó ez a régi német u. n. jogkönyvekben. Francziaország már a codificatió elõtt uralta a római jogot azon vidékeken, a hol az u. n. loi écrite (irott törvény) dívott ; de a hol a római jognak nem volt ily befolyása, ott a coutume-ök nagyban tartottak a vagyon eredetére. Hogy a németeknél a régi örökjog kiszorult, ezen nem fog csodálkozni az, a ki tudja, hogy nálunk a római jogkönyvek "gemeines Recht"-té emelkedtek már régen ; a mihez hozzá kell gondolni aztat, hogy a római jognak, az örökjog terén is teljesen kifejlett, s kivált az alkalmazás számára mûvészileg remek és kész szabályai természetes, ha csábitottak. Francziaország codificátiójáról tudni, hogy ezzel az örökjog terén az elsõ császár a vagyon elaprózását s ezzel a régi családok gyengitését czélozá ; ennek az öröklött s szerzett vagyon különbsége, az ezzel sokhelyt egybeszõtt elsõszülöttségi szellem és fiágiság csak utjában állt volna, s egyébaránt is ez az országnak csupán egyik felében volt meg azelõtt ; ezenkivül a különbség eltörlését méhében rejté a franczia forradalom azon általános szelleme, a mely a régi megszokás javalta különbségeket nivellálni és mathematikai igazságokba felolvasztani minden téren kész volt. A római jog mellett ez az egyenlitõ szellem, ez az a két tényezõ, a miben eredeti forrását birja, mindazon támadás, a mit a külföldi jogfejlõdés tanuságával meg a korszellem érveivel a mi örökösödési rendszerünk ellen intéznek azok, a kik ezt elejteni javal-
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 171
171
jái: Némelyek talán nem is törõdnek magával a forrással, hanem önkénytelenül usznak az árral, mely abból keletkezik. Részünkrõl ezen két tényezõ közül egyiket sem tekintjük olyannak, a mi elõtt mint tekintély elõtt ebben a dologban fejet kellene hajtani, s ezt röviden indokoljuk. Az egyenlitõ szellemet a maga eddig viselt dolgaiban végig kisérni, ez természetesen nem tartozik ehhez a kérdéshez. Kétségtelen, hogy ez a szellem a rationalistikus törekvések eredménye, hogy a tiszta ész elvont gondolatain épül, és hogy e szellem uralma a franczia forradalommal tört ki. Eltörölték egyebek közt a társadalmi rendek elõjogait és minden különbséget felolvasztának a polgár (citoyen) fogalmában ; eltörölték a fiágiságot, a szülõktõl megvonták a végintézkedés szabadságát teljesen, hogy a gyermekek mindig egyaránt osztozzanak ; az évszámitást ujonnan kezdték ; a tizedrendszerhez képest óra-hét beosztást megváltoztattak s igy tovább. Azóta ugyane szellem a nõnem teljes egyenjogositását is czélba vette, s nyilván a communismus sem egyébnek, mint ennek a szellemnek utmutatása. Annyi bizonyos, hogy e termékek közt igen sok áldásos vivmány van, de másrészt bizonyos, hogy sok e közt a hibás dolog. A hiba mindenkor a zabolatlanságban áll, mert e szellem csak addig áldásos, a mig korlátját leli két dologban, a mit önmaga teljesleg nélkülöz, mely két dolog az érzés és tapasztalat. Ha valaki ez iránt bõvebben érdeklõdik, annak nem kerülheti el figyelmét, hogy a tudományok közõl melyik az, a melylyel ez áradat a legközvetlenebb rokonságban áll E tudomány sem nem az u. n. észjog, sem maga az u. n. bölcsészet, hanem a mathematika. Ez az a tudomány, a mely az észt, az elvont gondolatot a legközvetlenebbül uralja. A mathematika ez nem érez, ez nem tapasztal, ez se lát, se hall, ez csak gondol. Neki egyik egység olyan, mint a másik, legyen bár az egyik maga a föld kereksége, másik parányi porszem. Neki az mindegy, hogy az emberek megszokták a vasárnapot, neki a hetedik nap olyan, mint a hatodik, s csupán a tizes-szám állhat határkõül. Ez az út ragadhatja aztán az embereket olyan gondolatokra, hogy nem csupán az utczáknak nevét, sõt az emberekét is el kell törölni, hanem legyen kinek-kinek a maga száma. A kor kivánalmainak s a haladásnak szép szavai mögött, melyekre az öröklött s szerzett vagyon különbsége ellen hivatkozni szokás, nem rejlik egyéb ennél, a hogy úgy mondjuk, mathematikai
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 172
172
észjárásnál ; mert ez az, a mi minden a jogviszonyokban lévõ különbséget lerontani, s mentõl általánosb szabály alá hajtani meg nem szünik. Voltak idõk, a mikor az erõszak és megszokás alkotta tarka intézmények nagyon is bántották az emberi jogokat ; s üdvös volt e tarkaságokat eltörölni. De ha az egyenlõsités s általánoskodásban mérték nem tartatik, lesznek idõk, a melyek az intézményeknek nem sokféleségét, hanem az általánositást fogják megbánni. Mai nap nem kevesen vannak, a kik az egyenlitõ észjárásnak annyira uralma alatt állanak, hogy minden újitásban, mely az elõtt külön dolgokat egy szabály alá vet, haladást üdvözölnek. Azt hiszik például, hogy a házassági vagyonjogunkban a polgári állás megkülönböztetését ha eltörülnõk, ez már javitás lenne ; ha az öröklött s szerzett vagyont -nem különböztetjük, ezzel már haladnánk ; s ilyen egyebek közt a külországokban a kiáltás a nõnem teljes egyenjogositásáért és igy tovább. De ebben az észjárásban sarkalatos tévedés van, mely a maga során végzetessé nõhet. A világon nem csupán általános igazságok vannak, a miket t. i. az elvont okoskodás jelöl ki, hanem különösek is vannak, miket az érzés és tapasztalat ösmer fel. Vannak dolgok, a melyek közt a természettõl fogva különbség rejlik, s a melyekre nézve szükséges, hogy következéseikben különbözzenek. Az ilyen különbségeket meg lehet tagadni, de nem lehet eltörölni. Ilyen különbség van egyebek közt az öntevékenység és nem öntevékenység között, a mely különbségre az õsi örökösödés van épitve ; ilyen különbség van s leszen örökké a társadalom néposztályai között ; ilyen különbség elmaradhatlan a fi- és nõnem állása között. Ezeket a különbségeket lehetetlen elsimitani. S ezért, valamint egészségtelen gondolat volna fennakadni azon, hogy a családi név a fi- s nem egyszersmind a nõ ágon kerül; azonképen nem lehet fennakadni azon, ha családjogunk a polgári foglalkozás különbségéhez viszonyitja a közszerzemény jogát a házasfelek közt; és nem lehet fennakadni azon, ha a törvény az örökösödésben az öntevékenység, vagy a nélkül elért vagyont megkülönbözteti. Azon érvek közõl, a melyeket az õsi örökösödés ellen intézni szokás, ez az egyenlitõ észjárás fõleg nyilvánul abban, a mely azt követeli, hogy a törvényes örökösödés ne tegyen különbséget a között, hogy a vérrokonok melyik ágról származnak, hanem a vérrokonság közelségét kizárólag kövesse; igy hozza ezt magával a természet törvénye; követik ezt a külországok ; az ellen lázad pedig
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 173
173
az õsiség az által, hogy az õsi vagyont, ha az például az apai öregapáról vagy szépapáról szállt az örökhagyóra, nem az édesanyának, hanem az apai sokkal távolabb rokonoknak adja. Hogy az õsi törvény szerint ez miért van igy, errõl a családiságnál szólottunk. E helyütt az ellenes észjárásból az érdemel figyelmet, hogy ez a családi összeköttetést a legridegebb mér- és számtan elveire fogja, a mely soha nincs tekintettel az illetõ család maga saját vagyoni multjára, és maga saját emlékeire. Az igaz, hogy ez a külországi örökjogokban igy is van ; a mennyiben ezek akár az u. n. linealis, akár a gradualis, akár a parentalis rendszert vegyük, megegyeznek abban, hogy az örökösödést mértan és számtannal intézik el, a melynek alaptényezõje, hol az ág — hol az iz — hol a törzs. A mi a természet törvényét illeti, nem lehet tagadni, hogy a természet törvényei szerint az egyik szülõ olyan közel áll, mint a másik, az egyik testvér olyan közel áll, mint a másik, az egyik szülõ testvére olyan közel áll, mint a másiké s igy tovább. De a természet törvényei csupán a csontvázát mutatják a családi összeköttetésnek, mig az érzést, az életet, a vért és hust belé a nevelés és megszokás teremti. A gyermeki szülei s rokoni érzést nem a vérrokonság puszta ténye szüli, hanem a nevelés és érintkezés azon ezernyi szála és sajátsága, a mivel a vérrokonság az életben együttjárni szokott. E nélkül maga a vérrokonság alig birna több hatással az emberre, mint az állatokra. Ezt a szivekben és erkölcsökben élve-élõ családi felfogást, eztet kövesse az örökjog alkotója, mert a vérszármazásnak természettani puszta ténye, ez még nem alapit örökjogot, hiszen maga a vérszármazás az állatoknál ép úgy meg van. A szivekben és erkölcsökben élõ családi tudat pedig, ez soha sem egyez meg azon általános kaptafával, melyet a vérszármazás tényébõl a szám- és mértan az örökösödés számára készit. Egyeseknek, nemzeteknek és korszakoknak nem adta volna meg a gondviselés az egyéniséget, ha a legnemesebb érzések, t. i. a családi érzések terén változhatatlan törvényt kellene uralni. Tacitus irja az õsgermánokról, hogy a nagybátya és unokaöcs közti vérköteléket többre tartják vala, a gyermek-szülei közelségnél. (Germ. 20.) A római meg a középkori jogok történetébõl könnyü kivenni a tanulságot, hogy soha sehol azokban az idõkben, a mikor a családi kötelék tudata még erõt mutat, a világ nem érzi vala amaz absolut elveket, a miket az újabb törvényekben a vérszármazás merõ tényébõl mérnek-számitanak ki. Ugy a régi római örökösödés, valamint a középkori örökjogok
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 174
174
azon elvektõl különfélekép térnek el, a mibõl következik, mikép a mathematikai észjárásnak útmutatását e téren nem erõsiti meg a tapasztalat, és nem hagyhatja helyben az emberi érzés. Ha sarkalatos és szerves hibát kellene kiemelni abból az észjárásból, a mely õsi örökösödésünk ellen az egyenlités szellemében küzd, e hiba abban áll : hogy ez észjárás az örökösödést elvontan lehozott elvekre alapitja feltétlenül, holott ez az egész irány beléütközik az örökösödésnek érzésen és nem okoskodáson függõ természetébe. Örökösödés csak érzéseken nyugodhatik teljes erõvel, ez érzésekhez pedig nem számtani tételekkel férünk, hanem azáltal. hogy magukba az illetõ család saját történetébe, multjába és saját szellemébe vetjük az örökösödés alapjait. Ezt tette a családilag még romlatlan régi Róma, a hol a legitima hereditas, sõt késõbb még a bonorum possessio, az illetõ egyes családnak a patria potestas-ok lánczszemein visszatükrözõdõ saját történetéhez szabta az örökösödést. S ugyanezt teszi másképen a mi õsi törvényünk, midõn az illetõ család saját vagyoni történetéhez méri a vagyon oszlását. Ilyen törvénynyel vállunk mögött, mely az örökösödésnek egészséges talajában gyökerez, vissza kell utasitani az egyenlitõ szellem tekintélyét ; hisz e szellem sehol nincsen kevésbé helyén, mint épen a család- s örökjogban. Az a római örökösödés immár, a mely a császárok rendelése nyomán a justiniani törvénybõl a külországok mai törvényeibe átment, ez nem méltó példa követõre. A mikor ezt csinálták, családot csupán a törvény betüje tudott, az életbõl rég kialudt volt. Ezt az elfajult korszakot ezen a téren nem lehet tekintélyül ösmerni. Az mindenütt ugy van, a hol az egészséges érzések ellanyhulnak, hogy érzés dolgát kezdik elvont okoskodással intézgetni. Ez az oka, hogy a római császárok örökösödési joga annyira megegyez azokkal az elvekkel, a melyeket az örökjog számára nálunk is javalnak azok, a kik a meglévõ érzések fontosságát e téren nem veszik tekintetbe. Német- és Francziaországban hogy mely okok azok, a melyek az örökösödést a rómaihoz oly közel hozták, ime megadtuk. De a mi nemzetünket illeti, a melyet a római jog egyoldalu befolyásától az idõk megkiméltek, s az ujkori rationalismus túlvetéseitõl még távol áll, ez a nemzet mindaddig, a mig él benne az a közérzület, a mely a régi örökösödés felé vonzza, nem nyulhat olyan törvény után, a mely a maga lételét a családi érzés kifogytának köszöni Rómában.
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 175
175
2. Az õsiség eszközlésének nehézségeirõl. Azt nem lehet eltagadni, hogy az õsi öröklõ rendszernek eszközlése sok olyan gyakorlati nehézséggel jár, a milyen egyéb örökösödéssel egybekötve nincsen. S igy csak arról lehet szó, hogy az õsi örökösödést annyira igazságosnak és fentartandónak vallanók, hogy inkább megalkuszunk egy-egy nehézségével, semhogy elbukjék maga az igazság. Az õsi örökösödéssel járó nehézségek két pontba csoportosulnak. Egyik az hogy az õsi örökösödésben az u. n. egyetemes utódlás (successio in universum) még akkor is, ha nincsen végintézet, csak nagynehezen fogalmazható ; a mi bonyolitja az osztályt. a perreutasitás kérdését, hitelezõk jogait. Másik az, hogy az õsi örökösödésben a hagyatéki vagyon eredetét kell nyomozni; a mi meg mindenféle hosszadalmas bizonyitgatást von maga után ; sõt miután az e részben döntõ tények iránt az érdekeltek rendszerint nem saját tényökben forognak, a felek a maguk álláspontjával sem lehetnek mindig tisztában. Annyi bizonyos, hogy ha magánjogi gyakorlatunkra tekintünk, ennek egyik ágán sem tapasztalni annyi elmaradottságot, s az elvi igazságoknak akkora eltompulását, mint az örökösödési ügyekben. Az ember alig hinné, hogy a legvilágosabb dolgok mily felfordultságának vagyunk tanui nap-nap mellett. Mintha leáldozott volna a nap világossága, oly sötétségben borong itt jogéletünk. Kár lenne e miatt égbe kiáltani, hiszen miként a látást pótolni tudja a tapintás, azonképen az elvi gyöngeségeken tud enyhiteni a gyakorlati józanság. Mindazáltal szükséges, hogy ez állapot okaira visszamenni és elvi tisztázásra törekedni meg ne szünjünk Nem ide tartozik e bajnak okait s elvi tisztázását megvitatni. Ily általános panaszra más okból terjeszkedénk ki. Azt akarjuk t. i. hozzáfûzni, hogy ha, mint igaz, roszul mennek örökösödési ügyeink, ennek okát nem szabad az õsiség azon töredékének tulajdonitani, melyet ági örökösödésünkben az ideigl. törvk. szab. fentartottak. Mert ez okok legtöbbnyire olyanok, hogy az ági örökösödéssel nem függnek össze. S ezért, mielõtt azon gyakorlati nehézségekbe kezdenénk, a melyek az õsiséggel természetileg összefüggnek, töredékesen örökösödési eljárásunk egy-egy olyan elvi hibájára vessünk tekintetet, a mely nem függ össze az ági örökösödéssel.
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 176
176 a) Töredékes észrevételek örökjogi gyakorlatunk elvi hibáiról.
Mindjárt a prtrs. 587.1) §-a, mely a perre utasitásról, intézkedik az egyszerû és régi igazságokat felforgatja. Már maga az a gondolat, mely hagyatéki ügyekben birtokról és birtokban levõ s birtokban nem levõ felekrõl szól, a levegõben lóg. A törvény és a gyakorlat ez alatt a birtok alatt közönséges birtokot ért, de épen ez az, a mirõl örökösödési ügyekben szó nem lehet. A mikor valaki meghal, részint olyan javai maradnak hátra, a melyeket halálakor tettleg birt — például a háza, a melyben meghalt, a földje, a melyet azelõtt való nap még felszántatott — részint maradhatnak olyan javai, a melyeket nem birt, például van egy telek, a melyet szomszédja bir, de a melynek tulajdona iránt az elhunyt ez ellen pert hagyott folyamatban. Meghalván az illetõ, másnap kérdés tehát, hogy ki már most a birtokos ? Erre csak egy igaz felelet van, s ez : hogy a mit birt az elhunyt, annak birtokosa az õ hagyatéka, a mit pedig nem birt, annak birtokosa marad az, a ki volt. Senki más, annak, a mit az elhunyt birt, mindaddig, mig örököseül nem mondatik, nem lehet birokosa, hanem csak bitorlója szemben a hagyatékkal. Mert vegyük a dolgot példálózva. A férjnek az a ház, a melyben elhunyt, feleségével egyenlõ arányban közös tulajdona és birtoka volt. Most õtet kiviszik a temetõbe. Üres gondolat az, hogy már most az asszony lenne a birtokos. Ez nem igaz, hanem birtokos fele részben a hagyaték, fele részben az asszony. A hagyatéki fele részben emez csak bitorló és nem birtokos szemben az örökösökkel. Másik példa : Az apa egyedül lakott a házában, mert fiai, hárman, elszéledvék. Halála hirére rövidesen itt terem az egyik fiu s kezd a házban parancsolni ; nem soká jön a másik, aztán a harmadik, ám ezeket az elsõ be sem ereszti. Vajjon itt az elsõ fiu a birtokos? Dehogy birtokos, csak bitorló, szemben az örökösökkel. Harmadik példa : Még mielõtt megérkeznék az elsõ fiu, már a szomszéd ül benne az apai házban, s nem ereszti be egyiket sem. Itt sem birtokos a szomszéd, hanem csak bitorló, szemben az örökösökkel. Szóval, azon javakra nézve, a miket az örökhagyó birt, egyedül a hagyaték lehet a birtokos, mert teljességgel lehetetlen, hogy valaki e 1 ) Helyébe lépett az 1894: XVI. t.-cz. 85. §-a, mely azonban ugyancsak a szövegben jelzett distinction alapul. V.
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 177
177
javakon birtokot szerezhetett volna. A mibõl következik, hogy az örökösödés kérdésében az, hogy a javakat ki birja, teljességgel nem jöhet szóba, hiszen soha sem birhatja más, mint maga a hagyaték. A ki tapasztalásból nem tudná is, könnyen elgondolhatja, hogy a prtrs. 587. §-ából, mely a fenti igazságnak ellenkezõjét rendeli, micsoda gyakorlatnak kell származni. Ime az elsõ példában, bár nincsen végrendelet, s bár napnál világosabb, hogy nem az asszony, hanem a gyermekek az örökösök, mégis ha az asszonynak azt tetszik a törvény szemébe mondani, hogy nem a gyermek, hanem a hitves az elsõ törvényes örökös, a gyermekeket kell perre utasitani ; hasonlóképen a második példában a két késõbb hazaért fiut kell perre utasitani; sõt ha a harmadik példában a szomszéd azzal hozakodnék, hogy õ mint maga sem tudja honnan atyafi mégis inkább örökös, mint a gyermekek, ezeket kell perre utasitani. Ez a törvény teljesen tudatlan az iránt, hogy »hereditas est successio in ius defuncti«, vagyis, hogy , »az öröklés, ez az elhunytnak jogába szállás«, hanem a javakhoz magukhoz, a röghöz köti azt, a mi pedig az elhunytnak elsõ sorban jogi személyével s csak közvetve javaival függ egybe. Ennek következése aztán az, hogy nálunk az örökösödési perek rendszerint nem is voltakép az örök jog, hanem tulajdon, birtok, használat stb. minden iránt folynak inkább, mintsem az iránt, a mi iránt folyniok kellene. Mielõtt tovább mennénk, még két valóságos esetet hozunk fel, nem azért, mintha épen ezekben valami vérlázitó igazságtalanság történt volna, hanem további észleltetéseül annak, mily távol állunk az elvi igazságtól ; ilyen eset egyébiránt mindennapi. Az anyai hagyaték egy háznak felerészébõl áll ; a másik felerész az apáé; végrendelet nincsen, de vannak gyermekek. Az apa ám elõáll, hogy a gyermekek anyai örökségökrõl rég lemondottak, mert t. i. õ kielégitette õket. Perre utasittattak, a törvény igy rendeli, a gyermekek, mivelhogy az apa birja a házat. De micsoda gondolat ez ?! Hiszen a gyermek joga egyenest a törvényen áll, mely jog csupán egy nagyon is különös s az apa által tõrõl-hegyre bizonyitandó esetben lehetne kizárva. A másik eset következõ. Meghal a férj, nem marad gyermek, nem maradt végrendelet, de él az özvegy, a ki, mint hibásan mondani szokás, birtokban van. A hagyatéki javakat az örökhagyó maga vásárolta. Az ági örökös ám elõáll, hogy az örökhagyó bizonyos összeget; mondjuk 10.000 frtot örökölt a közös ágról, tehát õ az örökös. Zsögöd: Öröklött s szerzett vagyon.
12
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 178
178
A hitves a szokásos tagadásokon kivül elõadja, hogy az örökhagyóért részint ennek éltében, részint ennek holta után annyit fizetett, hogy ez a hagyatékot kimeriti, s ennélfogva kéri a javakat magának átadatni. Perre utasitották az ági örököst, a mi helyes. A perben az elsõbiróság elutasitja az ági örököst, mert az özvegy által fizetett adósságok kimeritik a hagyatékot. A másodbiróság az örökölt összeg erejéig elvileg megállapitá felperes örökjogát, de a hagyatéki érték kitudására becslést és póttárgyalást rendel. Elvégre pedig a per azon dõlt, vajjon van-e hagyatéki activ érték, és mennyi. Ebben meg az a hiba, hogy fogytig azt keresték, vajjon van-e activ hagyaték, holott csak az lett volna a kérdés, vajjon a hagyaték 10.000 frtot meghalad-e. S ép mivel az özvegy maga vitatá, hogy a hagyaték egy fillért sem ér, az ági örököst legott feltétlenül bele kellett volna helyezni az örökségbe. Az már, hogy az özvegy mit fizetett, mit nem, a hagyaték érdekében, s hogy ennélfogva fog-e ez az örökösödés valamit érni, mindez nem tárgya az örökösödési pernek. Azon esetre, ha az örökösök egyike sincsen birtokban, a prtrs. 587. §-a a perre utasitás kérdésében bizonyos rangsorozatot állapit a különféle örökösödési jogczímek közt, a melyekre a vitatkozó felek hivatkoznak. Ilyen rangsorozatot állapitani elvileg tökéletesen helyes, azonban az a rangsorozat, a melyet e törvény állapit meg, minden igazsággal ellenkezik. Az örökösödési szerzõdésnek elsõbbsége a végrendelet felett, a végrendeletnek elsõbbsége a törvényes örökjog felett, mindez rendben van. Csakhogy a törvény kifelejti külön megemlékezni épen azon örökösödésrõl, a melyet valamennyi jogczím felett elsõbbség illet. Ez t. i. a végrendelet elleni törvényes örökjog, mely az id. tk. szab. 7. §-ában van megirva. Az 587. §. alapján kénytelen a biró a törvényes osztályrészt a törvényes örökjog czíme alá fogni, s úgy a szerzõdési, mint a végrendeleti igény ellen perre utasitani, holott ez egyenes felforgatása az igazságnak.1) Például: a szülõ, nem ügyelve gyermekére, mindenét idegenre hagyja végakaratában, a gyermek ám a törvényes osztályrész czímén fele örökösödést kér. Az a törvénybõl egyenesen következik, hogy a gyermek felerészben örökös, s ebbeli joga csak nagyon-nagyon kivételes s az ellenfél által bizonyitandó, de nagyon nehezen bizonyitható esetekben van kizárva. Micsoda gondolat õtet utasitani mégis 1 ) V. ö. 1894: XVI. t.-cz. 77. §. és 85. §., melyek ugyancsak a kötelesrészre jogosultat utasitják perre. V.
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 179
179
perre, kinek joga máris meg van alapitva, s nem aztat, a kinek maga jogát még csak ezután kellene megalapitania? Ezen töredékes észrevételekbõl is látni, hogy törvényünk az által, hogy a hagyatéki javak tettleges birására tekintettel van, és az által, hogy a különféle jogczímek rangsorozatát elhibázza : teljességge hamis mederbe tereli az örökösödési vitás ügyeket. Ilyen mederben lehetetlen, hogy az örökösödési vita rendben folyjon, és lehetetlen, hogy a gyakorlat egészséges legyen. Mert a hol az irány görbe, ott az út sem lehet egyenes. Pedig e dolgok igazsága régen meg van irva a római jogban a bonorum possessio intézményében. Talán nincsen a római jogalkotásnak nagyobbszerû conceptiója ennél az intézménynél, s ezért kár, hogy a bonorum possessiót mint hagyatékeljárási intézményt jogi iskoláink teljességgel nem tanitják. A bonorum possessio másképen hereditatis possessio nem dolognak birtoka, hanem jognak birtoka iuris (quasi) possessio. Ez az intézmény nincsen tekintettel arra, hogy a hagyatéki javakat tettleg ki birja, hanem azt helyezi elõzetesen és a per eldõltéig az örökjog és hagyaték birtokába, a ki legközelebb áll az örökjoghoz. A közönséges birtokperekben az mindig a gyõztes, a ki bizonyos kellékü tettlegbirás külsõ jelénél fogva legközelebb látszik állani a tulajdonjoghoz ; az örökjog birtoka kérdésében pedig az a gyõztes, a ki az õ jogczíme külsõ jelénél fogva látszik legközelebb állni az örökjoghoz. Innét a következõ rangsorozat : b. p. contra tabulos, vagyis végrendelet ellen, b. p. secundum tabulas, vagyis végrendelet alapján, b. p. ab intestato, vagyis törvényes örögjog czímén. Mely sorozat ellen, mint emlitõk, jelenlegi törvényünk az által vét, hogy a végrendelet elleni örököst nem hogy legelõl, hanem legutól helyezi. Az örökösödési eljárásnak ily hamis alapjai mellett, mint törvényünkben letévék, semmiféle anyagi örökjog, épüljön az akár az õsi törvényen, akár a külországi örökösödésen, nem boldogulhat. Ez alapokban az örökösödésnek sarkalatos és olyan igazságai vannak megtámadva, a melyeket bármicsoda mai örökösödési rendszer nem nélkülözhet, mert lehetetlen, hogy ily alapok az örökösödésnek magát a fogalmát el ne torzitsák. Elõttünk tehát, az õsiség mai eszközlésének lehetõsége tárgyában, nem az eljárásnak fennálló hamis alapjai lebegnek, hanem azon igazságok, melyeknek ily dolgokban uralkodniok kell. 12*
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 180
180 b) Az egyetemes és különös utódlásról az õsi örökösödésben.
Az olyan örökjognak, mely nem különböztet õsit szerzettõl, nagy elõnye az, hogy ha nincsen végrendelet, az örökség mindenkor egyetemes hányadrészenként oszol szét. Vagy ha van is végrendelet, de ez nem hagyományozólag, hanem egyetemesen intézkedik, akkor is egyetemes hányadrészenként oszolhat az örökség. Az õsi törvényen épülõ örökösödésben ez nem áll ily egyszerüen. E kérdést már fejtegettük tételes alapjaink során, a hol az õsi meg az ági vagyon közt teendõ elvi különbséget javallók. Mely különbséget ezuttal is figyelemben tartunk. Az õsi örökösödés szerint még akkor is, ha nincsen végrendelet, tisztán hányadszerü osztálynak csupán egy esetben van helye, ha t. i. gyermekek maradtak. Ez esetben õsi és szerzett vagyon a gyermekek közt egyaránt oszol. De ha gyermek nem maradt, hanem oldalrokonok és hitves, akkor az osztály nem mehet ily egyszerüen. Mert az osztálynak kulcsa ilyenkor abban fekszik, hogy mennyi a szerzemény, mennyi az öröklött vagyon, és hogy emez honnan származott. Tételes alapjaink során az olyan öröklött vagyont, melyet a fel- vagy oldalág keres, ági vagyonnak neveztük. Ha tehát gyermek nincsen, a szerzeményi vagyonnal mindenkor az ági vagyon áll szemközt. Az ági vagyon mindenkor bizonyos meghatározott jószágban, vagy pedig ennek határozott értékében áll. Ellenben a szerzeményi vagyon ez eszmeileg korlátlan, a mennyiben mindaz szerzemény, a mi áginak nem vitattatik. Ennélfogva az ági vagyon úgy tekintendõ, mint az egyetemes örököst terhelõ hagyomány, a mi alapszik a szerzõ akaratán. E hagyománynak tárgya vagy maga az ági jószág természetben, vagy pedig, ha ez a hagyatékban nincs meg, akkor annak értéke. Ennélfogva egyetemes örökös soha sem az ági örökös, hanem egyetemes örökös a hitves, vagy ha hitves nincsen, az oldalrokonok ágkülönbség nélkül. Gyakran megesik, hogy az ági örökség a hagyatékot kimeriti, ilyenkor az eset ugyanaz, mint akkor,. a mikor a végrendeletileg tett hagyomány több a hagyatéknál. A mi a perre utasitás kérdését illeti, az ági örökös meg a szerzeményben való örökös között mindenkor amaz utasitandó perre. Mert a szerzeménybeli örökjog ez magán a törvényen alapszik, ellenben az ági örökösödés külön saját jogalapot feltételez.
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 181
181
Ugyanez áll akkor is, ha az ági vagyont végrendelet ellenében kívánják elvinni, azon alapon, hogy arról végintézkedni az õsi törvény szerint nem lehet. Ilyenkor a végrendeleti örökös joga a kihirdetett végrendeleten egyenest alapszik, ellenben az ellenfélé még külön jogalapot feltételez. Másként áll a dolog úgy az egyetemes utódlásra, mint a perre utasításra nézve, ha gyermek van. A gyermekre nézve az öröklött vagyont õsinek neveznõk, és a gyermek mindenkor egyetemes jogutód. Ha végrendelet van is, a mely a gyermeket kizárja, ez csak arra nézve áll meg, a mi szerzeménynek bizonyul. Ennélfogva a gyermekkel szemben a végrendeleti örökös csak hagyományos, perre is emez utasitandó, bizonyitani is õ tartozik. c) A vagyon eredetének bizonyitásáról.
A bizonyitási teher kérdését már eddig elintéztük azon különbség által, a melyet az ági meg az õsi vagyon közt teszünk. A vagyon ági voltát, eztet bizonyitani kell, azt, hogy õsi, ezt nem kell bizonyitani. Gyermekkel szemben álló végrendeletre nézve azt is elõ kellene irni, hogy a ki a gyermekét szerzeményébõl ki akarja rekeszteni, már a végrendeletben jelölje meg a szerzés tényeit, s csak ezen tények körében bizonyithasson a végrendeleti örökös. Ez által a szerzõ komolyabb megfontolásra van utalva. Valamint arra is kötelezni kellene a szerzõt, hogy végrendeletében a kiskoru gyermeke tartását és ellátását teljeskoruságig, úgyszintén egyéb törvényes okból gondnokságra szoruló gyermeke tartását s ellátását kellõleg rendezze, minthogy ellenesetben végrendelete meg nem áll. Ez megfelelne régi törvényeink szellemének, és másrészt többet ér a köteles rész intézményénél, mert ha a vagyon csekély, a keresetképtelen gyermek esetleg az egész örökségre igényt tarthat. 3. Befejezés. Ha az egyetemes utódlás, továbbá a bizonyitás terhe tisztáztatik, ez által nagyon megkönnyül a régi öröklés eszközlése ; bár egy-egy nehézség e két pont körül, ez elháríthatatlan. De nem akkorák a- fenmaradó nehézségek, hogy latba eshetnének, ha a régi törvény egyébként kedvünkre van. A mi az egyetemes utódlás körüli nehézséget illeti, erre nézve figyelmet érdemel, hogy az örökösödési ügyek jelentékeny része
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 182
182
nem az örökjog feletti vitán, hanem a tettleges osztályban szokott megakadni. A tettleges t. i. számszerû osztály pedig mivel sem könnyebb ottan, a hol az örökösök egyetemes hányadot (pars quota) kérnek, mint ottan, a hol határozott összeget (pars quanta) kérnek. Sõt vannak esetek, nem ritkák pedig, a mikor a régi törvény öröklése még könnyebb eszközlésü. Áll ez mindenkor, a mikor az örökhagyó csupa ági vagyont hagy hátra, a mi kiskoruak után rendes dolog ; valamint akkor, ha mind szerzemény a mi hátra marad, mi szintén gyakori. Elõbbi esetben a régi törvény szerint mely oly sokfelé oszol az örökség, s ennyiben könnyebb az osztály; másik esetben szintén könnyebb, hisz a hitves egyedüli örökös. Ugyancsak könnyebb az osztály, ha természetben hátramaradt az ági vagyon, bár van mellette szerzemény ; mivel a hitves meg az ág között az osztály magukban a javakban máris adva van. A mi a bizonyitást illeti, jogbizonytalanságot ez csak, akkor okozhat, ha nincsen rendezve a bizonyitó teher. Mert magában véve a vagyon eredete iránt a bizonyitó eljárás nem kelletlenebb, mint számadási, társasági és közszerzeményi perekben. Azonban mindenesetre szükséges, hogy az ági jog bizonyos ízen túl ne terjedjen. Legtermészetszerûbb volna azt kimondani, hogy a vagyon ági eredete az örökhagyó öregszülõi törzsénél fejebbrõl nem vitatható. A jelzett könnyitéseken felül sok még az, a mi által az örökjog tudománya simává tehetné a régi örökösödés mai eszközlését, az alapelvek bántódása nélkül. Kivált a római hagyományi jog tanulmánya e téren a búvárlatnak nem egy termékeny utat nyitna. Erre a térre, a régi örökösödés mai eszközlésére összesítse figyelmét az örökjogi eszmecsere. E téren igyekezzék a római jog alkotásait s a külországi törvények igazságait átültetni. Igy fog örökjogunk továbbalkotása olyan eredményt mutathatni, a milyen kivánatos. Nekünk nem szabad hûtlenné lennünk a régi örökösödés százados igazságaihoz, s a nemzetnek ebben megszokott s megélemedett észjárásához; mert a régi örökösödés jobb és igazságosabb is minden más örökösödésnél. De úgy kell nekünk ez az örökösödés, hogy ne szenvedjen alatta a jogbiztonság, hanem legyen a régi örökösödés gyakorlati ótalmában könnyü.
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 183
183
FÜGGELÉK. *
KISKORUAK UTÁNI TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSRÕL.
151-200.qxd
2008.11.16.
184
20:10
Page 184
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 185
185
KISKORUAK UTÁNI TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSRÕL. Alig ösmerünk törvényben feltûnõbb igazságtalanságot, mint a mily feltünõen igazságtalannak látszik elõttünk némely külországi törvénynek törvényes örökösödési rende, kivált ha arra gondolunk, hogy az ily öröklési rendet kiskoru örökhagyónak szülei vagyonára kell alkalmazni. Egyaránt keltik bennünk ez érzést a külföldnek mindazon codificált törvénykönyvei és ösmeretesebb javaslatai, melyek az öröklött s szerzett vagyon között az örökösödésnél külömbséget nem tesznek, s a melyeket nálunk is tekintetben szokás venni, valamikor arról van szó, hogy örökjogunkat ujjá alkossuk. Szemünk elõtt lebegnek t. i. az olyan esetek, a mikor az örökhagyó kiskoruan és magtalan mult ki, olyan vagyont hagyva hátra, a mit õ az egyik vagy a másik szülejérõl örökölt volt. A külföldi törvények e vagyont nem adják kizárólag azoknak, a kik a kiskoru örökhagyónak az illetõ szülõben testvérei, hanem részt engednek benne másoknak is. Igy az osztrák polgári törvkv. és ennek követõi, a melyek közé e téren számithatók : az 1845. évi dán rendtartás, a zürichi polgári törvkv., a hesseni javaslat, valamint dr. Mommsen Frigyesnek nagyhirü törvénytervezete az örökjogról ;1) részt enged továbbá a franczia code civil is. Sõt vannak olyan törvények, melyek az örökhagyó szülei vagyonából az illetõ szülõnek többi gyermekeit teljességgel kizárják, hanem rászáll az örökség a másik szülõre, esetleg öregszülõkre. Ilyen törvények a porosz Landrecht, mely a szülõt, ilyen a szász törvkv., mely az öregszülõk s további felmenõket is elébe helyezi a testvérnek, és bizonyos esetekben, t. i. a fél-: 1
)
Entwurf eines Deutschen Reichsgesetzes über das Erbrecht nebst Motiven.
Von Dr. Friedrich Mommsen, Consistorial-Prasident in Kiel, früher Professor der Rechte
in
Gesellschaft
Göttingen.
In
in
verfasst,
Berlin
Braunschweig, 1876.
Veranlassung und
einer
nach
Preisausschreibung
Zuerkennung
des
der
Preises
juristischen veröffentlicht.
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 186
186
testvérek irányában, hasonlót müvelt már Justinián a maga 118-ik novellájával. Mi ebben egyenes megröviditését látjuk a többi gyermek szülei örökségének, egyenes megbántását a gyermeki öröklésnek, egyenes megtámadását a vagyon szülõrõl gyermekre szállásának. A kiskorunak kezét a törvény megköti, õ a szülei vagyonhoz nem tett hozzá, azon nem változtatott, az õ szülei vagyonát gyámilag, gyámhatóságilag kezelik : az õ utána maradt szülei vagyonnak minden szemporán rajta még az elhunyt szülõ egyénisége, mûködése, befolyása. Miért hogy e vagyonban nem tisztelnõk a gyermekszeretõ szülõ legszentebb akaratát, áldozó törekvéseit és végsõ lehelletét ? Miért hogy e vagyon elvonatik az õ többi gyermekétõl, a kiknek valamennyinek jövendõjére és boldogulására szánta egész életét, egész vagyonát, õ a gyermekszeretõ szülõ? Gondoljunk arra a mindennapi esetre, hogy a szülõ hagyatéka át sincs még adva, sõt letárgyalva sincsen, és máris az apró örökösök egyike-másika közben elhalálozott. Mily lélekkel kevernõk itt bele a másik szülõt, annak egyéb gyermekeit, vagy épen az öregszülõket a szülei vagyonba, holott itt vannak, itt élnek a vagyont hagyott szülõnek tulajdon édes szülöttei ! Ha áll az a remek mondás, hogy »et inde lex debet esse iusta«, akkor érdemes e téren is figyelmet fordítani arra, hogy mi igazságos, mi nem igazságos. Mondanunk sem kell, mikép ági örökösödésünkben, a miként az a régi magyar jogban gyökerezik s ideigl. trvkezési szab. I, 10. szakaszában irva találtatik, ez az igazságtalanság nincsen. Az ági örökösödés szerint az elhunyt gyermeknek szülei vagyona mindig azokra száll, a kik õ neki az illetõ szülõben testvérei. Ekképen csupán az ági örökösödés az, mely a szülei örökséget, a gyermekek öröklését, a vagyonnak szülõrõl gyermekre leszállását teljesen ótalmazza. — Nem volt meg ez az igazságtalanság még a római classikus oldalörökösödési rendben sem, a mint az a XII táblás törvény alapján az agnatió kötelékére egy ideig mereven, késõbb pedig a praetori bonorom possessio intézményében engedett, egy-egy tágitással volt alapitva ; mint erre röviden kitérni fogunk. Ez igazságtalanságnak tulajdonképeni bölcseje e iustiniáni törvényhozás, s innét ment az át a külföldi törvénykönyvekbe, mint erre röviden szintén kitérendünk. A külországok törvényes öröklési rendeinek egyrészt és az ági örökösödésünknek másrészt, ezen oly igen külömbözõ bánásmódja a kiskoru örökhagyó szülei vagyonával, ez az, a mirõl jelen dolgoza-
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 187
187
tunk, példák, összehasonlitás és némely általános igazságok segélyén értekezni kiván. Mert félõ, nehogy az alkotandó magyar törvénykönyv is belé essék a külföld hibáiba, és akkor késõ lesz majd mondani, hogy et inde lex debet esse iusta. 1. Legelõbb az osztrák polgári törvénykönyvre leszünk figyelemmel, s elõveszünk egy igen egyszerû esetet. Meghal az anya, végrendelete nem marad, de marad neki a férje, két gyermeke és egy háza ; az egyik gyermek két esztendõs, a másik gyermek egy esztendõs ; az anyai ház erre a két gyermekre iratik örökösödésképen és egyenlõ arányban. Erre nem soká meghal a nagyobbik gyermek. Lássuk már, hogy mit csinál ennek a gyermeknek anyai feleházával az osztrák törvény ? Az erre vonatkozó szakasz igy szól : 735. §. Ha senki sem létezik, ki magától az örökhagyótól származnék, az örökség azokra száll, kik vele másod-ágban rokonok, ugymint : szüleire és azok utódaira. Ha még mind a két szülõ él, õket illeti, egyenlõ részekben az egész örökség. Ha ezen szülék egyike elhalt, annak hátrahagyott gyermekei, vagy utódai lépnek az õ jogába, és azon felerész, mely a meghaltat illette volna, közöttük azon elvek szerint osztatik fel, melyek a 732—734. §§-ban, az örökségnek az örökhagyó gyermekei és távolabbi utódai közötti felosztására nézve állapittattak meg.
Ugyanezt fejezi ki Mommsennek tervezete kissé hosszasabban : §. 38. Sind beide Eltern noch am Leben, so erbt jeder die Hälfte. Ist von den Eltern des Erblassers einer vorher gestorben und sind auch keine Abkömmlinge desselben vorhanden, so fällt die ganze Erbschaft dem noch Lebenden der Eltern zu. Sind dagegen Abkömmlinge des vorher Verstorbenen vorhanden, so bekommt der noch Lebende nur die eine Hälfte der Erbschaft, während die-andere Hälfte den Abkömmlingen des vorher Verstorbenen zufällt und unter diesen nach den im §. 37 festgestellten Grundsätzen, mithin nach Stämmen, ohne Rücksicht auf die Nähe des Grades vertheilt wird. Sind beide Eltern vor dem Erblasser gestorben, so fällt die eine Hälfte der Erbschaft den Abkömmlingen des Vaters, die andere Hälfte den Abkömmlingen der Mutter_zu. Sind nur Abkömmlinge des Vaters oder nur Abkömmlinge der Mutter vorhanden, so erben diese allein. Die Theilung findet auch in diesen Fällen nach Stämmen statt.
Ugyanigy rendelkezik a zürichi trvkv. (1917. s köv. §§.) Tehát örökösödni fog az elhalt kiskoru után egyik felerészben az apa, másik felerészben a már elõbb elhunyt anyának ivadéka, t. i. a másik gyermek, a ki mint mondtuk egy éves volt, mikor az
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 188
188
anyja elhunyt. Vagyis a hagyatéki. feleháznak egyik fele, t. i. az anyai egész háznak egy negyede iratik az apára, másik egy negyede erre a gyermekre, kinek máris van egy felerésze az anyai házban. Kisérjük tovább, hogy mi lesz ebbõl az élet további folyásán. Az apa, ez ujra megházasodik, lesz neki mondjuk öt gyermeke a második nejétõl, azután meghal õ is. Kié lesz az õ háznegyede ? Maradván neki mindössze hat gyermeke, a háznegyed ezekre iratik egyenlõ arányban. Jut hát egyre-egyre az egész házból, 1 /24-ed rész. Mikor az elõl emlitett, akkor egyesztendõs gyermek az életbe lép, hallja és hallgatja, hogy az õ boldogult édes anyjának volt egy egész háza, s e házból 19/24 rész az övé is, ám fájdalom 5/24 abból nem az övé, hanem olyanoké, kik az õ édes anyjának nem vérei, s a kik felett a mostoha anya kormányoz. Ki vonta el ettõl a gyermektõl az õ édes anyja házának jelentékeny részét, emberek rosszasága, avagy idõk mostohasága ? Nem, hanem elvonta az örökösödés törvénye. De kérdjük, hol marad itt az igazság ? Micsoda törvény az, a mely nem engedi, hogy a gyermeké maradjon egészen az, mit a szülõ õ reá hagyott ? Lehet-e megnyugvása az embernek az ilyen törvényben, mely az embernek vagyonába, mit csak a gyermekeiért szerzett, õrzött, és csupán õ nekik szánt volt, idegen fajzatot ültet a tulajdon édes szülöttek nyakára ? Az elõadott eset még igen enyhe példa a külföldi törvény sérelmeirõl. Ám gondoljunk arra, hogy az édes anyától a férj már elvált volt s második házasságában élt, az elsõ asszony legnagyobb keserüségére. Mely kegyetlen gondolat az, hogy ezen második házasságbeli gyermekek ime 5/24-et visznek el majd az õ házából? Nem gondolunk arra az ellenvetésre, mely azt mondaná, hogy tessék õ neki végrendeletet tenni, s a maga gyermekeit kölcsönösen utóörököltetni (pupillaris substitio). Ilyen ellenvetés épen a rosszaságát ösmerné el a törvényes öröklésnek, a mikor félretétetni javalja végintézettel. De most az esetet tovább kisérjük. Ugy adja magát, hogy abból a másodházasságbeli 1/24—1/24 részes öt gyermekbõl egyik-másik kiskoruságában elhal. Immár az elsõ. házasságból való gyermek az õ édes anyja házában a mostoha anyjával válik osztályossá. Mert az osztrák törvény közölt szakasza, fonalán ezen gyermekeknek egy-egy 1/24 része felerészben fog szállni
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 189
189
az õ édes anyjokra, felerészben az apa gyermekeire. Vagyis elhalván a másod házasságbeli egyik gyermek, ennek 1/24 részébõl 1/48 lesz az anyjáé, 1/24 rész megoszlik az öt testvérre. Jut tehát ezekre, köztök az elsõ házasságbeli gyermekre egy-egy 1/240. Ha aztán a másod házasságbeli másik gyermek is elhal, ennek (1/24 + 1/240 =) 11/24 házrészébõl megint felerész az õ anyjáé, a másik felerész az õ négy testvéreé, köztök az elsõ házasságból valóé, s igy tovább. Ugy hogy majdmeg ezerbe tört osztályrészekkel kinoztatja a törvény az elsõ házasságbeli gyermeket az õ tulajdon édes anyja házában. És kiknek javára ? Olyanok javára, kik az õ boldogult édes anyjához teljességgel idegenek. Hogy az ilyen dolgok az élet igazságával s a természetszerü igazságérzettel nem egyeznek, ezt, úgy hiszszük, sokan meg fogják nekünk engedni. De most más tekintetet vessünk, t. i. arra, hogy mily kuszált az ilyen örökösödés. A második asszonyról fölteszszük, hogy õ neki is van valami saját háza,, mely az õ halálával egyenlõ arányban száll gyermekeire. Õ t. i. akkor hal el, mikor az õ öt gyermeke közül kettõ már elõtte elhalt. Áll pedig az õ hagyatéka az õ saját házából, de ezenkivül mint emlitõk, jutott neki az elsõ asszony házából is, az elsõ gyermeke után 1/48, a második gyermeke után (11/240:2 =) 11/480, összesen 21/480 rész. Kapnak tehát õ utána a gyermekei, egy-egy 1/3-ot az õ házából, 7/480— 7/480 részt pedig az elsõ asszony házából. S miután ez igy megtörtént, a második házasságbeli, most már csak három gyermekbõl elõbb az egyik, aztán a másik elhal. Tudni akarjuk, mivel lép az életbe amaz elsõ házasságbeli megmaradt gyermek, s mivel az, a ki a második házasságból maradt egyedül ? De elõbb ismételni kell, hogyan áll az elsõ asszony háza akkor, a miután a második asszony után a három gyermek megosztozott. Kapott e házon : 1. az elsõ házasságbeli gyermek és pedig: 1 /2 részt, mikor édes anyja elhalt (1 : 2) ... ... ... ... ... ... ... ... ... 1 1 mikor az édes testvére elhalt ( /2 : 2) ... ... ... ... ... ... ... /4 » 1 mikor az édes atyja meghalt (1/4 : 6) ... ... ... ... ... ... ... /24 » 1 /24 : 2 1 ... ... ... ... ... /240 » mikor az elsõ féltestvére elhalt 5 11 /240 : 2 ... ... ... ... 11/1920 » mikor a második féltestvér elhalt 4
)
(
(
)
összesen ... ... ... ... ...
/1920 részt
1539
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 190
190
2. A második házasságbeli mindhárom 'gyermek kapott egyenkint és pedig : mikor az édes atyjok meghalt ... ... ... ... ... ... ... ... 1/24 részt, mikor az elsõ édes testvérök meghalt ... ... ... ... ... ... 1/240 » 1 mikor a második édes testvérök meghalt ... ... ... ... ... /1920 » mikor az édes anyjok meghalt ... ... ... ... ... ... ... ... ... 7/480 » van tehát mindegyiknek ... ... 127/1920 része. Áll szóval az elsõ asszony háza 1539/1920 részben az elsõ házasságbeli gyermek nevén, 127/1920 — 127/1920 részben a három másodházasságbeli gyermek nevén. Mikor már most e másod házasságbeli három gyermek közül egy meghal, osztályra kerül utána 127/1920 rész az elsõ asszony házából, 1/3 rész az õ anyja házából. E hagyatékból a felerészt kapják az õ édes testvérei ketten anyai réven, a másik felerész apai réven megoszlik a két édes testvér meg az egy féltestvér között. Tehát egy-egy édes testvér osztályos (1/4 + 1/6 =) 5/12 részszel, a féltestvér osztályos 2/12 részszel. A hagyatéki 127/1920 házból kap e szerint mindegyik édes testvér 635 /23040 részt, a féltestvér 254/23040 részt. A hagyatéki 1/3 házból kapnak az édes testvérek egyenkint 5 /36 részt, a féltestvér 2/36 részt. Most meghal az utolsóelõtti másodházasságbeli gyermek is. Az õ hagyatéka (127/1920 + 635/23040 =) 2159/23040 rész az elsõ asszony házából, (1/3 + 5/36 =) 17/36 rész az édes anyai házból. E hagyatékból 3/4 jut az õ egyetlen édes testvérének, 1/4 a féltestvérnek. Vagyis: 2159/23040 részbõl kap elõbbi 6477/92160 részt utóbbi 2159/92160 részt; a 17/36 részból kap elõbbi 51/144 utóbbi 17/144 részt. Mikor elvégre annyi keserves osztály után az apa két házasságából megmaradt egy-egy gyermek felnõnek, azon veszik észre, hogy egyiköknek sincs meg egészen a maguk tulajdon édes anyai házuk, hanem kölcsönösen egymásba keveredtek érthetetlen osztályrészekkel. Mert ugyan miök van hát ? Az elsõ házasságból való gyermeknek van a maga édes anyai házában 77047/92160 része, az apja második felesége házában 25/144 része. A másodházasságbéli gyermeknek van a maga édesanyai házá119 ban /144 része, az apja elõbbi felesége házában 15113/92160 része. Ez tehát az eredménye a sok osztozkodásnak. Ez eredményben két dolog van, a mi jellemzõ, és megjegyzést érdemel.
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 191
191
Elõször a mi az igazságosságot illeti, tegyük fel, hogy az elsõ asszony háza valami csekélységet ér, a másodiké pedig nagyon sokat. Például érjen elõbbi 9000-et, utóbbi 144.000-et. Ekkor a dolog a szó szoros értelmében úgy áll, hogy az elsõ házasságbeli gyermek meggazdagszik a második asszony pénzébõl. Ha viszont azt tesszük föl, hogy az elsõ asszony háza ér sokat, akkor meg az õ vagyonából a második asszony gyermeke gazdagodott meg. De hát nem a saját gyermekeiért fáradjon, gyüjtsön az ember, hanem a másénak ?! Másik megjegyzésünk az ilyen öröklési rend nehéz eszközlésére és gyakorlati bonyodalmaira vonatkozik. Még ha például nagyobb fõvárosi házról vagy iparteleprõl van szó, a mit osztatlanul kezeltetni lehet, akkor az ilyen ezerekbe tört osztályosság s ennek minden egyes haláleset folytán újabb meg újabb változása, bár keservesen, de valahogyan csak türhetõ. De gondoljunk arra, hogy itt földekrõl, majorokról van szó, hogy az egyik asszony javai az ország ezen részében, a másiké az ország azon részében feküsznek ; tessék már most a közölt esetben mindannyiszor új meg új tettleges osztályt tenni. A hányadokat könnyen kiadja a törvény meg a számtudomány, de mindenki tudja, mily keserves dolog, mennyi nehézség kutforrása, mennyi akadékoskodás fogantyuja rejlik ily szörnyû apróra tördelt hányadokban, a mikor arról van szó, hogy kiki melyik földet, melyik darab jószágot, ingót stb. kapja fejébe. Ebbõl egyszersmind kiviláglik, mily tévedésben vannak azok, a kik azt hiszik, hogy az ági örökösödésünk eltörlése által minden esetben egyszerûbbé, simábbá és könnyebb alkalmazásuvá válnék az örökjogunk. Az ági örökösödésnek is megvannak a maga rögei, a miket nem lehet eltagadni. A vagyon eredetének bizonytalansága, és a feleknek ebbe kapaszkodó csökönyössége esetenkint valóban keserûvé teheti ezt az öröklést. De ez tulajdonképen csak akkor forog fenn, a mikor a vagyon ágisága messzirõl vitatandó, például az örökhagyó szépszüleirõl vagy még feljebbrõl keresi és vitatja az ági örökös, hogy az õ elõdjei meg örökhagyóé együtt örököltenek. Itt a bajnak az a kútforrása, mivel ily hosszu idõfolyás alatt az öröklött vagyon állaga elváltozik, s az emlékezetet s a tudomást is az idõelmossa. Továbbá az, hogy miután az örökhagyónak nem csupán egy, hanem nyolcz szépszüleje volt, dédszüleje pedig tizenhat, s igy tovább izül-izen feljebb kétszer annyi, az esetleg nyolcz szépszülõrõl, vagy tizenhat dédszülõrõl eredt vagyon ágiságán igen ellentétes és tisztába alig hozható igények támasztathatnak. Ily eset ugyan közel-
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 192
192
fekvõ okokból ritka lehet mint a fehér holló, mindazáltal nézetünk szerint az ági öröklést feljebbrõl mint az öregszülei törzsrõl rendszerint nem kellene megengedni, nem ugyan de lege lata, hanem de lege ferenda. — Az öregszülei törzsön belõl már a dolog nem nehéz: — A szülei törzsön belõl pedig megint sokkal könnyebb. Oly esetekben immár, a milyek körül a külföldi törvények jelen vizsgálatunk tárgyát képezik, a hol t. i. az örökhagyó kiskoruan halt el, örökölt vagyonában tehát változás nem esett, sõt annak eredete hivatalosan világos : az ági örökösödés nem csupán egyedül igazságos, hanem határtalanul könnyebb és simább eszközlésü, bármi egyéb öröklésnél. Ime a közölt esetben mily egyszerûen, mily simán s a mellett mily igazságos eredményekkel menne a dolog, ha az ági örökösödést alkalmazzuk. A miután az elsõ asszony két gyermeke közül az egyik elhal, ennek édesanyai fele háza mint ági vagyon rászáll a másik gyermekre. Megvan tehát ennek a maga édesanyai öröksége teljesen. És nem háboritják õt ebben a féltestvérek, sem ezek közül egyiknekmásiknak elhunyta, és nem ülhet belé az õ édesanyai házába a mostoha anya. Viszont õ neki semmi köze ahhoz, a mit a féltestvérei a maguk édes anyjoktól örökül võnek, hanem ha egyik közülök elhal, rászáll a második asszonyról való ház hagyatéki része az õ többi gyermekére. S aztán megvan kinek-kinek a maga édesszülei öröksége. Nem keveredik idegen gyermek a szülei vagyonba, nem gazdagszik egyik a másik rovásán s nincs ez a végtelen bajlódás százakba, ezerekre tört osztályrészekkel. Hanem száll szépen a vagyon arra, a merre a vagyonnak a természet rende szerint szállania kell, t. i. szülõrõl gyermekre. Nem nehéz észrevenni, mily határozottan fölényben van itt ági örökösödésünk az osztrák törvény felett úgy az igazságosság, mint simaság dolgában. Szabadjon már most közbevetõleg az eddig közlöttek alapján az ági örökösödésnek egy olyan elõnyét kiemelni, a mely egyátalában áll, tehát nem csupán ha a kiskoruak szülei öröksége lebeg szemünk elõtt. Ha valaki azt kérdené tõlünk, hogy mi hát semmi oly igazságtalanságot nem látunk, a mit az ági örökösödés elkövet, holott az osztrák törvény kikerüli, erre azt felelnõk, hogy ilyesmirõl legfeljebb azon esetekben lehet szó, a mikor igen messze való ági örökös elviszi a vagyont igen közeli rokon elõl. Például meghal az özvegy anya egyetlen gyermeke, s aztán ennek összes vagyonát elviszi
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 193
193
valami harmad-negyed unokatestvér mint ági örökös. Ebben csakugyan van egy kis hiba, mivel ama harmad-negyed unokatestvér csakugyan igen távol áll az elhunyt örökhagyótól. Szóval az ági örökösödésnek akkor van igazságtalansága, a hol távol rokonok öröklése forog szóban. Bonyodalmat is, mint emlitõk, ott okoz az ági öröklés, a hol az ági öröklés távol izekre támaszkodik. Minderre pedig a sor ritkán kerül, s könnyit ezen törvényhozásilag segiteni. Ellenben ime az osztrák törvényes öröklés épen a legközönségesebb, a legmindennapibb esetekben, t. i. a szülei törzsen belõl mily igazságtalanul, mily haszontalan törtekkel és nehéz osztályokkal dolgozik ! Mintegy a magvában hibázza el az örökösödést. De kiemeljük e helyütt az ági örökösödésnek még egy elõnyét, a mely kivált a közölt s ehhez hason esetekre vonatkozik. Láttuk, az osztrák törvény szerint, minél több kiskoru gyermek halálesete esik közbe, fokul-fokon annál tördeltebb és érthetetlenebb hányadokkal keverednék belé egymásnak édesszülei vagyonába az abba nem tartozó féltestvérek, sõt a mostoha. Minél több haláleset, annál beláthatlanabbul aprózik és foszlik a vagyonállapot. Forditva áll ez az ági örökösödésnél. Minden további halálesetnél könnyebbé, egyszerübbé válik az osztály, és tömörül a vagyon, mert mind-mind kevesebben azok, a kikre átszáll. Ejtsen a természet sujtó keze még annyi csorbát a nemzedék életében, nem engedi az emberi intézmény, hogy az élet fogyása a vagyont is megfogyaszsza. És osztatlanul rászáll az utolsó gyermekre is, kiben szüleje tovább él, a szülõ teljes vagyoni léte, teljes emlékezete. 2. Még mindig az osztrák törvényt követjük. Természetes e szerint, hogy minél több gyermeket hagyott hátra a szülõ, s ezek közül minél kevesebb éri el nagykoruságát : annál nagyobb mérvben következik be a szülei örökségben való megrövidülés. Vegyük például a következõ, már ugyan nem mindendennapi, de megtörténhetõ esetet. Az anyának nem két vagy öt, hanem tiz gyermeke maradt, kikre a hagyatéki ház, egyenlõ arányban iratik. E tiz gyermek közõl csupán egy éri el nagykorúságát, ugyan mije lesz neki az édes anyai házból ? Az elsõ tized osztályra kerülvén, ennek a fele, vagyis 1/20 jut Zsögöd: Öröklött s szerzett vagyon.
13
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 194
194
az apára, 1/20 megoszlik a kilencz testvér közt. Lesz tehát minden gyermeknek az egész házból (1/10 +1/180 =) 19/180 része. A második gyermek multával osztályra kerülvén egy 19/180, ennek fele az apáé, fele a nyolcz testvéré. Jut tehát egy-egy gyermekre 19 /180 : 2 = 19/2880 rész, mihez hozzátudva a volt 19/180 részt, lesz 8 mindegyiknek 323/2880 része. Egy 323/2880 rész a harmadik gyermek után osztályra kerülvén, lesz a gyermekeknek, mikor már csak heten vannak, egyenként 323 /2688 részök. Ha nem röstelli az ember a számitást, kitünik, hogy a mikor a kilenczedik gyermek is elhalt, a tizediknek, a ki életben marad, nem leszen többje az anyai házból : 2589307/11457536 résznél. Azaz nem marad neki még negyedrésze sem, a többit mind elörökölte az apa. Szóval több mint három negyedrészét az édes anyja vagyonának egyenesen elvette a törvény attól a gyermektõl, a kinek minden emberi és szülei érzés szerint a szüleje egész vagyonával kellene az életbe belépnie. Lássuk még röviden, hogy mi mindenféle embereket ültet belé az osztrák törvényes öröklés abba a szülei örökségbe, a mi oly igazságtalanul von el a gyermekektõl. A házassági elválások hazánkban, újabb idõben nemhogy fogyni kezdenének, hanem, mint mondják, szaporodnak. Minél könnyebb és minél gyakoribb a válás, annál veszedelmesebb szakitanunk az ági örökléssel, mert annál hallatlanabb következésekre viszen az olyan örökösödés, mely a vagyon eredetét nem veszi tekintetbe. Például veszszük a következõt. Az asszony elvál urától, kitõl két gyermeke van ; nõül megy egy másikhoz, kitõl szintén két gyermeke lesz; azután meghal, hátrahagyván egy házat és a négy kis gyermeket. Az elsõ férje ám az alatt szintén új házasságra lépett s vannak gyermekei ; a második férje is nem soká megnõsül és lõnek gyermekei ; mire úgy az elsõ, mint a második férj egymásután elhalnak. Lássuk mi lesz a házból, ha az asszonynak négy gyermeke közõl kettõ, és pedig az egyik elsõ házasságbeli, és az egyik második házasságbeli hamarjában megboldogulnak ? Az elsõ házasságbeli gyermek után örökösödni fog az elsõ férj második házasságából való féltestvér is, s ha ez eltalál hunyni, errõl ennek édes anyja is. Tehát az elsõ férj második felesége, ez már osztályos a házban.
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 195
195
A második házasságbeli gyermek után meg ugyanily uton belejuthat az asszony második férjének a második felesége. De hát az asszony, a ki a házat négy kicsiny gyermekére hagyta, azzal hagyta-e azt rájok, hogy ha egyikök-másikuk kiskorúan elhal, a többi gyermekét jogaiban az õ két férjének egy-egy második felesége korlátozza ? Micsoda fáján az emberi és szülei érzésnek terem az ilyen törvény, mely a szülei szeretetet ilyen csúfságnak, a gyermekek jövendõjét ily szörnyü itéleteknek teszi ki ? A legkevesebb, a mit az örökösödés törvényétõl joggal megvárhatni, a bizonyos komoly következetesség, továbbá egy kis alkalmazkodás a természetszerü jogérzethez s az élet igazságaihoz. Mert elvégre is itt ezerekrõl és százezerekrõl van szó, s kell hogy minden józan ember számot tudhasson adni arról, a miért az öröklés törvénye emezt gazdaggá tette, amazt figyelmen kivül hagyta. De hogyan lehetne annak okát adni, hogy a férjek másod-harmad feleségei az elsõ asszony vagyonából gazdagodnak ? Holott itt vannak, itt élnek ennek az õ tulajdon édes gyermekei ! Kérjük az olvasót, hogy ezt és ehhez hasonló eseteket szinezze ki magának egy-egy élõ vonással a mindennapi életbõl. Vegye hozzá, hogy az elsõ asszony gazdag földbirtokos ivadék, a többiek szegényebb sorsuak. Köztük s családjaik közt nemhogy közlekedés, sõt épen a második házasság folytán természetszerü idegenkedés és teljes idegenség. S ime a törvényhozó e családokat egymás vagyonába keveri. A mi jogérzetünk szerint, az ilyen törvényes öröklési rend dobálózik az érdekekkel, szórja a vagyont, játszik az örökösödéssel, hogy ne mondjuk tréfát üz véle. 3. Az osztrák polgári törvénykönyvrõl átalán véve az. tartatik, hogy ennek a törvényes öröklési rende a legkövetkezetesebb valamennyi közõl. Ezt bizonyos értelemben nem is lehet kétségbe venni. Nézetünk szerint e törvényes öröklés fõelõnye a többi külországi öröklés felett elõször az, hogy aránylag legkevésbé teszi ki a vagyonelszállást esetlegességeknek, továbbá, hogy rendszerében világos és természetes. Fõhátránya pedig, hogy következményeiben az örökségeket leginkább tördeli, s ez által a vagyonokat túlságosan aprózza, keveri. 13*
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 196
196
Az osztrák törvényes öröklés az u. n. parentalis rendszer (törzsrendszer) alapján áll, s ezt teljes mereven, de egyszersmind teljes következetesen keresztülviszi. E törzsrendszer veleje röviden abban áll, hogy az örökség, ha nincsen gyermek, elõször is felmegyen a két szülei törzsre, t. i. magukra a szülõkre, s a mennyiben az egyik és másik nem él, annak maradékára. Ha sem szülõ, sem szülei maradék nincsen, fölmegy az öregszülei törzsre, vagyis magukra az öregszülõkre, illetve maradékukra s igy feljebb a szépszülei törzsre és tovább. A szülei törzsen belõl az osztrák törvény következetességét legjobban az olyan eset tünteti fel, a hol féltestvérek is vannak. Vegyük a következõ esetet. Az asszonynak van két gyermeke elõbbeni házasságából, van kettõ a mostani férjétõl, de emennek meg szintén egy elõbbeni házasságból van két gyermeke. Elhal az asszony, hátrahagyja a házat, mely az õ négy gyermekére iratik egyenlõ arányban. A férje is elhal, de nem hagy hátra semmit. Most bekövetkezik, hogy az asszony második házasságából való két gyermek közõl hal el az egyik. Lássuk, micsoda osztályt tesz az osztrák törvény a hagyatéki háznegyed felett. A hagyatéki háznegyed mindenekelõtt két egyenlõ részre oszol, melyek közõl egyik felmegy az apai törzsre, a másik felmegy az anyai törzsre. Sem apa, sem anya nem élvén, az apai félnegyed jut az apai maradéknak, az anyai félnegyed az anyai maradéknak. Áll pedig e maradék az öt gyermekbõl, kik közõl kettõ csupán apai maradék, kettõ csupán anyai maradék, az egyik pedig úgy az apának, mint az anyának maradéka, hisz közös gyermekök. Az apai félnegyed tehát leoszlik az apa három gyermekére, köztük erre a közös gyermekre, az anyai félnegyed az anya három gyermekére, köztük a közös gyermekre. A hagyatéki háznegyedbõl kapnak e szerint az örökhagyó négy féltestvére 1/6—1/6 részt, az édes testvér 2 /6 részt. Ez igen szép és következetes dolog, de ha az eredményeket veszszük, két ponton kell abból megütközni. Miután azon anyai háznak hagyatéki egy negyedérõl van szó, a melyet az anya két házasságából való, de õ neki egyaránt édes négy gyermeke örökölt, elõször is azon kell megütközni : miért, hogy az elhunyt gyermek azon féltestvérei, kik az anyai elsõ házasságból valók, kevesebbet kapnak az édes testvérnél, holott a házat rájok hagyó anyának
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 197
197
mindannyian egyaránt édes gyermekei ? — Másodszor, micsoda gondolat az, hogy az apa elõbbeni házasságából való féltestvérek, a kik a házat-hagyó asszonytól nem származtak, beleülnek hason arányban a házba, mint azon féltestvérek, kik ennek tulajdon édes gyermekei! — Mi máskép adja a dolgot az ági örökösödés. E szerint a hagyatéki háznegyedben csupán az a három testvér fog osztozni, kik az anyában testvérek, még pedig egyenlõ arányban. Úgy hogy mig azelõtt négyen, most hárman birják majd anyjoknak az egész házát, és nem röviditik abba nem valók az édes szülei örökséget. Látni, mikép az osztrák törvény következetessége inkább csak sajátszerüség, mely papiron igazságosnak látszhat, de alkalmazásában nem az. 4. Az osztrák polgári törvénykönyvben felállitott parentalis rendszer azóta sok tetszésben részesül, és átment az más törvényekbe és javaslatokba is. Az 1845. évi dán rendtartástól eltekintve, mely az osztrák polg. törvkv. törv. öröklõ-rendszerét teljesen átvette, tökéletesen rááll arra újabban dr. Mommsen Frigyesnek legelõl idézett birodalmi törvénytervezete az örökjogról. (L. 31—40. §§. s az indokolás 158. s köv. II.) Õ csupán abban az egyben tér el az osztrák rendszertõl, hogy a hitvest a szépszülei törzsnek elébe helyezi, úgy hogy ha csupán ily távoli rokonok vannak, akkor mindent a túlélõ hitves örököl. A zürichi törvényrõl csupán annyit emlitünk, hogy ez a szülei törzsön belõl változatlanul követi az osztrákot. Tehát áll reá mindaz, a mit fentebb az osztrák rendrõl példák segélyével kifejténk. Ha már az öregszülei törzsre vagy tovább kell felmenni, akkor a zürichi kezd eltérni az osztrákoktól annyiban, a mennyiben a törzsszerinti osztálytól a fejenkénti osztály felé, másképen a parentalis rendszertõl a gradualis felé kezd hajolni, de ez a szülei törzsön belül forgó tárgyunkat nem érdekli. [L. zürichi tkv. 1917., 1920—1924., 1926., 1928—1937. §§.] A hesseni javaslat (17—26. szakasz) szintén törzsrõl-törzsre megyen felfelé, de az egyes törzseken belõl az ascendensek mellett a tõlök leszármazó oldalrokonokat is részelteti. Tehát bár mind a két szülõ él, mégis örökölnek a tõlök leszármazó testvérek, holott az osztrák törvény szerint az élõ ascendens a maga törzsén a maga gyermekeit kizárja.
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 198
198
Eddig tehát az u. n. parentalis rendszerrel volt dolgunk. Ennek kimutatott viszásságai is meglepõk ugyan, mégis e rendszer az, mely a külországi öröklési rendek között aránylag még legigazságosabb, és aránylag legkevésbé csonkitja a gyermekek szülei örökségét. A parentalis rendszerrel szemközt áll a gradualis rendszer. Ez régibb sokkal a másiknál, mert ezt még Justinián alkotta a maga törvényes öröklési rendében. Ezen állanak a porosz és szász törvénykönyvek. Helyesen jegyzi meg Mommsen (id. h.), hogy e közt a két rendszer közt mintegy középhelyet foglal, és mintegy átmenetet képezett a franczia code civil. Átmenetet t. i. a Justiniáni könyvekben gyökerezõ s a porosz Allg. Landrecht által még a mult században törvénybe öntött gradualis rendszerrõl, a késõbb az osztrák polg. trvkvvel világra jött parentalis rendszerre. A code civil-nek a maga u. n. linealis öröklési rendszere van. E szerint a hagyaték mindenekelõtt két felerészre oszol, egyik fél az apai oldalnak, a másik fél az anyai oldalnak. Ha testvérek is vannak, és csak az egyik szülõ, akkor azon oldalnak maga felét, melyen szülõ nincs, õk kapják, a másik felét az élõ szülõ. Ha nincs szülõ, csak testvér, a testvérek egyedüli örökösök. Eddig tehát a code civil majdnem egyez az osztrák renddel. Feljebb, már ha t. i. sem szülõ, sem testvér nincsen, az illetõ oldalnak maga felerésze az azon levõ legközelebbi ascendenseket illeti, s a melyiken vagy ha egyiken sincsen, az illetõ oldalon legközelebb rokonságot. A code civil-ben e szerint úgy a parentalis elvbõl van valami, t. i. a szülei törzsön belõl ; valamint van benne a gradualis elvbõl is, a mennyiben az illetõ oldal felerészét az illetõ legközelebbi ascendenseknek, aztán a legközelebbi oldalrokonságnak osztja. — Ebbõl egyszersmind látható, hogy a gyermekek szülei örökségének azon megrövidülése, melyet az osztrák törvényre mutattunk ki, a code civil szerint körülbelõl egyaránt meg vannak. Itt megemlithetõ, mikép a mi oldalörökösödésünk, a mint azt ideigl. törvk. szab. (20—12. §§.) adják a szerzeményben, ha hitves nincsen, szintén a parentalis rendszeren áll, még pedig annak teljes következetességében. 5. Most a porosz, és azután a szász törvénykönyvek öröklõrendeire térünk. Ezek már kegyetlen törvények. A porosz hol enyhébb,
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 199
199
hol sértõbb, mint Justinián 118. novellája, s menti az, hogy régi. A szász, ez új, de kegyetlenebb, mind a kettõnél. A porosz öröklési rend, ha gyermek nincsen, következõ : elõbb a szülõk, azután az édes testvérek vagy maradékuk, azután a további felmenõk együtt a féltestvérekkel, vagy ezek maradékával s végül a többi rokonság. (2. czím II. 493—498. §§. 3. czím 35—43. s köv. §§.) A porosz öröklés kegyetlenebbsége az osztrákhoz képest részint abban áll, hogy az édes testvért utána teszi a szülõnek, részint abban, hogy a féltestvéreket nagyon hátra teszi. Mily istenes ehhez képest az osztrák törvény. Erre a miatt panaszkodtunk, hogy a tiz gyermekkel maradt apa, a kilencz elhalt gyermek után az anyai háznak több mint háromnegyedét elviszi a tizedik gyermek elõl. A porosz szerint elviszi mind a kilencztizedrészt. És 1/10-részével az édes anyai háznak kénytelen beérni a felnövõ tizedik gyermek. — Ennyiben sértõbb a porosz rend a Justiniánénál is, a mennyiben e szerint együtt örököltek a szülõkkel az édes testvérek is. Azzal is bántóbb a porosz törvény az osztráknál, hogy a féltestvérnek az édes mellett nem ad jogot, és ha nincs is édes testvér, összerakja a féltestvért az öregszülõkkel s tovább felmenõkkel. Vegyük az esetet. Az elhunyt anyának négy gyermeke közül az egyik az elsõ, kettõ a második, egy a harmadik házasságából való ; ezekre négyökre iratik a ház. Most a kettõ közül az egyik másodházasságbeli gyermek elhal. Mért hogy az õ háznegyedében nem kapnak részt a féltestvérek, hanem az egészen az édes testvéré, holott egyaránt és egyenlõen száná nekik a közös édes anya ? — A féltestvér helyzete a porosz törvényben annyival mégis jobb, mint a novellában, a mennyiben e szerint az öreg- s szépszülõk kizárták a féltestvért, holott a porosz szerint csak együtt örökölnek véle, bár hiszen még ez is olyankor, a mikor a vagyon a közös szülõrõl eredt, nagyon igazságtalan. 6. A szász polgári törvénykönyv öröklõ-rendén a sor. Ez az a törvény, a mely mindent felforgat, a mit a törvényes öröklésben szentnek és sérthetetlennek ösmerünk. A külföld egyéb örökösödési törvényei és javaslatai is az által, hogy a vagyon eredetére való tekintetet elejtik, nem egy visszásságba és igazságtalanságba esnek ; mint ezt az osztrák törvényre nézve, mely pedig e részben még a
151-200.qxd
2008.11.16.
20:10
Page 200
200
legenyhébb, tüzetesebben mutogattuk. Mondják, hogy magyar polgári törvénykönyvünk egybeállitásánál a szász törvénykönyv kezd örvendeni a legnagyobb tekintetnek. De arra, hogy régi örökjogunk elejtésével még odáig is eljuthatunk, hogy a szász törvény öröklési rende jõjjön a nemzetre, erre csak borzalommal gondolhat mindenki, a ki e törvényt s annak végzetes botlásait a törvényes öröklésben, a jogérzettel, a nálunk közönséges jogérzettel egybeveti. Elõre bocsátjuk e törvény azon szakaszainak szövegét, a melyekre figyelemmel leszünk. §. 2026. Die Verwandten gelangen in folgenden vier Classen zur Erbfolge : 1. Die Abkömmlinge. 2. Die Ettem und Voreltern. 3. Die Geschwister und deren Abkömmlinge. 4. Die übrigen Seitenverwandten des Erblassers. So lange Personen vorhanden sind, welche in einer früheren Classe stehen, sind die zu einer späteren Classe gehörigen nicht zur Erbfolge berufen. §. 2036. Bei der Erbfolge der Eltern und Voreltern, schliesst der dem Erblasser dem Grade nach Nähere den dem Grade nach Entfernten aus. §. 2037. Sind beide Eltern am Leben, so erben sie nach gleichen Theilen. Ist nur eines von Ihnen vorhanden, so erhält dieses die Erbschaft allein. §. 2038. Sind beide Eltern nicht mehr am Leben, so erben die Voreltern väterlicher und mütterlicher Seite, so dass die dem Grade nach Nächsten jeden Entfernteren ausschliessen, selbst wenn er auf einer anderen Seite steht. Mehrere desselben Grades theilen, wenn sie derselben Seite angehören, nach gleichen Theilen. Gehören sie verschiedenen Seiten an, so fällt die Erbschaft zu der einen Hälfte an die väterliche, und zu der andern Hälfte an die mütterliche Seite und die mehreren zu jeder Seite Gehörigen erhalten gleiche Theile.
Elõveszünk már most egy esetet, nem valami különöst, hanem igen közönségest és mindennapit. Az asszony özvegy, férjét idõ elõtt elragadta a halál, de él az öt apró gyermek. A férje szegény házból való volt, de õ neki szép vagyona van. Az õ szülei nem élnek, de él az anyósa, ki boldogult férjének t. i. édes anyja. Az özvegy elhal, és rá száll a vagyona az öt kis gyermekre, most elhal az egyik kis gyermek, elhal a másik kis gyermek, elhal még egy harmadik kis gyermek is, és lássuk a szász törvény igazságát, mely következõ lesz. Az elsõ kis gyermek vagyona az idézett szakaszok erején, az özvegy asszony anyósára száll, õ lévén egyedüli öregszüleje az elhunyt örökhagyó gyermeknek. A második kis gyermek vagyona hasonlóképen. A harmadiké hasonlóképen. Õ az anyós asszonya most 3 /5 részben a vagyonnak, mit a kis unokák boldogult édes anyja ezeknek jóvoltára hagyott. Õ és az õ fiai, menyei, leányai, vejei, ezek
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 201
201 pompáznak, ezek uraskodnak most e vagyonból. A két apró gyermek pedig meg van szoritva a vagyon 2/5-ödére. De ki szánta ennek az anyósnak és hozzátartozóinak e vagyont s jóllétet ? Kinek arczáról vált a verejték örömkönnyüvé, hogy a nehezen szerzett vagyon épen az övék leszen ? A boldogult özvegy nem szánta, hisz õ mind e vagyont csupán a maga öt gyermeke számára õrizte, kimélte, öregbitette. Nem szánták ennek elõdei sem, kik e hadat hiszen nem is ösmerék. Nem szánta nekik szóval senki a világon, hanem õk az igazi nevetõ örökösök. Nem túlozunk, úgy hiszszük, ha a közszólással élve, azt mondjuk, hogy sirjában fordul meg a szülõ, mikor ilyeneket tesz a törvény az õ gyermekeivel. Mikor az anyósa viszi el az õ vagyonát az õ édes szülöttei elõl. Mikor amaz és annak pereputtya, az idegenek meggazdagodnak az õ vagyonából, mig gyermekei, kiknek jövendõjére e vagyon áldoztatott, megrövidülnek. De kisérjük az esetet tovább. Most még a két gyermek kicsiny és hallgat. De idõvel nagyra nõnek. Aközben az öreganyjok is oda már. Nem teszszük fel róla, hogy a 3/5 szép vagyont elköltötte volna, bár hiszen ha tetszett neki, megtehette, hanem mondjuk, hogy õ e vagyont hátrahagyta. Örökösödtek pedig e vagyonban a törvény alapján az õ számos fiai és számos leányai, — s a két gyermek ? Ezek is kaptak atyjok révin egy csekély hányadot. Most e két gyermek felnõ. Az emlékezés, a jogérzet, a szülei vér számon kéreti velök a boldogult édes anya mindenét, a min az õ emléke tapad, számon kérik a vagyont, melyet õ nekik s csupán õ nekik hagyott a szülei szeretet. S tud nekik számot adni a lelkiösmeret, az igaz lelkiösmeret ? Tudja azt indokolni a törvény, hogy ime a szülei vagyon nagyobb részét közben másoknak adta, hogy a szülei emlékekben megszentelt tárgyakat elosztá idegeneknek ? Mi azt hiszszük, nem. Ezt az esetet most abbahagyjuk, s veszünk két másikat, megint közönségest és mindennapit. Mind a két szülõ elhalt. Az élet nekik munka és fáradság volt, de megaranyozta azt a nyolcz gyermek, kikkel megáldva lõnek, s kikre a vagyon, a jóllét, mit szereztek, rá maradt. E nyolcz gyermek közül öten még kiskorukban elhalnak. Mit tesz a szász törvény — mert az asszonynak az anyja történetesen még él? Ezé lesz az egész vagyon 5/8-ada. S miután õ is meghalt, gyermekei pedig sokan van-
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 202
202
nak, visszajut ez 5/8-adból ama három gyermekre, mondjuk, ennek egy tizedrésze. Tehát megint másoké a szülei vagyon legnagyobb része, s nem a gyermekeké. Másik esetünk következõ. A gazdag asszony két urától elvált, a harmadik után özvegyen maradt. Elsõ urától egy, a másiktól is egy, a harmadiktól két gyermeke lõn. Erre a négy gyermekre maradt a vagyona, a mikor õ is elhalt. Rövidesen az elsõ házasságbeli rövidesen a másod házasságbeli gyermek elhal. Ha apja mindakettõnek él, ezeké lesz a fele vagyon. Más szóval az asszony vagyona felében az õ két elvált ura örökösödnek. Ha e két apa nem él, hanem él kinek-kinek a maga édes atyja, akkor meg ezekre, mint öregszülõkre száll a vagyon. De kérdjük, nem-e valóságos tréfa az ilyen örökösödés törvény ? Hogy jutnak ezek az emberek ahhoz, hogy õk, az õ elvált feleségök, sõt mi több, a fiok elvált felesége vagyonából meggazdagodjanak? Holott ime itt vannak, itt élnek az elhunyt asszonynak a maga tulajdon gyermekei ! S micsoda gondolat az, ezeknek a gyermekeknek édes szülei vagyonába egyenlõ arányban betolni ily teljesen idegen s õ hozzájok nyilván szivtelen embereket?! Igy bánik a szász törvénykönyv a gyermekek szülei vagyonával. 7. Az elõsorolt egy-két példát elegendõnek tartottuk azon kegyetlenség jellemzésére, a melylyel a szász öröklési rend a gyermekek elõl a szülei vagyont elvonja. Túltesz ebben a szász törvkv. minden eddig emlitett külföldi törvényen és javaslaton. De van a külföldi öröklési törvényeknek még egy közös hibájok, a melyben megint a szász törvkv. az, mely valamennyinél tovább megy. Ez t. i. azon esetlegesség, azon bizonytalanság, a melynek a külföldi öröklési törvények s köztök legfõleg a szász, a vagyon sorsát és eloszlását kiteszik. A szász törvényes öröklésnek egyik sajátossága, s ebbõl magyarázzuk mi annak ily szertelen botlásait, az a különös elõszeretet, a melylyel az örökhagyónak felmenõit, t. i. az ascendenseket elõtérbe tolja, és minden még oly közel oldalrokonságnak elébe helyezi. A gyermekek szülei vagyonára nézve már láttuk, hogy az ascendensek ez elõjoga mily igazságtalanságokat rejt. Lássuk most
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 203
203
azon esetlegességet és bizonytalanságot, a mely az ascendensek ez elõjogából a vagyon sorsára és eloszlására származik. Elvégre nézetünk szerint a szülõk, öregszülõk, szépszülõk, dédszülõk stb. öröklése : magában véve természetellenes dolog. A természet rendében lévén megirva, hogy a gyermek temesse szülejét s ne forditva, a gyermek a szüleje örökébe lépjen s ne forditva. Ezzel nem azt akarjuk bevezetni, hogy a szülõelõdöknek örökjog ne adassék, hanem azt, hogy mikor a szülõk örökjoga forog törvényhozói kérdésben, ne maguk a szülõelõdök dolga lebegjen szem elõtt, hanem egyéb valami. Elvégre az öregszülõ, szépszülõ, ezek már rendesen öreg emberek. Számukra az élet javapályája már le van róva, az õ kezökön a vagyon csak átmeneti stádiumban van, és nem sokára lekerül az õ maradékukra. Ezért soha sem szabad feledni, mikép az által, hogy a vagyont valamely öregszülõ, szépszülõ, sõt átalánvéve szülõ kezére örököltetjük, ezáltal tulajdonképen az õ maradékát tettük örökössé, mert hiszen nem sokára erre hagyja õ, avagy átadja neki még életében a vagyont. A fenti tekintet világositja meg azon bizonytalanság rendkivüli mérvét, a melyet mi a szász öröklésben látunk. Vegyük a dolgot példában. Árván maradnak nyolczan kis gyermekek. Apjok, anyjok sokat szereztek volt s õk tulajdonképen gazdagok. Közõlök áldozatot áldozatra vesz a gyermekhalál, s öten egymásután sírba mennek. Most lássuk ez 5/8 szülei vagyonnak a sorsát. A gyermekek öreg-, szép- s dédszüleik közõl, ha él is valaki, vagy élnek is ketten-hárman, tulajdonképen csak véletlen dolog az, hogy ezek még élnek. Öregek õk már nagyon, s fele lábuk amugyis a sírban. S mi az õ megszámlált egy-két napjok ahhoz a hosszú jólléthez képest, mit ez 5/8 vagyon nyujtani bir ! De véletlenül egy-két nappal, hónappal, szóval nem sokkal túlél az öt gyermeken, mondjuk az anyai öregapa. Akkor ez az 5/8 szülei vagyon az öregapára megy, kirõl hamarosan az õ maradékára száll. Az apai rokonok soha sem látnak belõle semmit, s a többi három kis gyermek is keveset, ha például az öregapának sok a gyermeke. Szóval meggazdagszik az anyai öregapa maradéka, s miért ? Azért, mivel az öreg egy kis rövid idõvel életét megtoldta. — Ha viszont nem az anyai, hanem az apai öregapának jut vala a szerencse amaz öt unokán túlélhetnie, akkor meg az õ maradéka lesz
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 204
204
gazdag, s amazé marad szegény. — Hátha még valamely anyai szépszülõ valamelyikének jut csupán ez a kis életvég ? Hova száll akkor amaz 5/8 vagyon, s mi kevés oszlik le arra a többi három gyermekre ! — Viszont ha valamely apai szépszülõ él tovább, megint mi messze máshová megy a gazdagság! Egyik legnagyobb botlás nézetünk szerint a mit örökösödési törvény elkövethet, ha ily véletlen, ily semmi dolgokhoz köti nemzedékek és családok gazdagságát, szegénységét. Az életben ugyis elég dolog van, a mi a vagyoni rend tükrén hullámot ver, de ne legyen maga a törvény ily labdája a vaksorsnak. Hát azzal a pár napnyi tehetetlen öregséggel, a mivel az õ elõdük tovább élt, érdemessé váltak azok a messze való öregszülei, avagy szépszülei leszármazók, hogy õk legyenek a gazdagok, vagy forditva ? A kártyajátékos nem teszi oly vakon egy lapra mindenét, a miként ez a szász törvény ily semmi véletlenre családok és nemzedékek gazdagságát. S már most kérdjük, kinek a vagyona, kinek a szerzeménye, kinek az arcza verejtéke és teremtménye az a vagyon, melyet ez öröklés im erre-arra koczkára tõn ? Annak a nyolcz árva gyermek apja-anyjának nehezen szerzett tõkéje ez : minden szemén e vagyonnak rajta hagyta irva a gyermekszeretet, a szülõk utolsó lehellete, hogy ez az õ gyermeköké legyen, és senkié sem másé. És ezt a vagyont vonja el e külföldi törvény a három megmaradt gyermektõl, elvonja azért, hogy azzal ilyen játékot ûzzön. Hogy a vagyon eloszlásával és az örökösödéssel való ily véletlenkedés nem jó dolog, s hogy ilyesmi mennyire megingat minden hitet az igazságban, ezt ugy hiszszük nem szükség fejtegetni. A külföldi öröklési törvényeknek egyébaránt e bizonytalanság közös árnyoldaluk, bár oly mérvben, miként a szász törvénykönyv, egyik sem esik belé. De erre röviden még vissza fogunk térni. S ezért e helyütt csak annyit, hogy a gradualis rendszerben — hová a szász, porosz és a iustiniani törvényes öröklés sorozhatók — e hiba élesebb, mint a parentalis rendszerben, például az osztrák törvény szerint, és hogy a magyar örökösödési jogban e bajból nagyon kevés van, a mennyiben csupán a hitvestársi öröklésünk az, a mi a vagyon sorsában némi de igen kevés bizonytalanságot idéz elõ.
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 205
205
8. Elhagyjuk most a külföldet s dolgunk van egy gondolattal, mely a hazában fogamzott. Dr. Teleszky István szerint ági örökösödésünket rég el kellett volna már törölnünk, azonban a külországi örökösödési törvények közt sincs egy sem, a melynek öröklõrendét teljesen elfogadná, hanem bizonyos összhangot kiván létesiteni a külországi rendszerek közt meg a mi jogfejlõdésünk elõzményei közt, s ez alapon alkotni meg a jövendõ magyar törvényes öröklõrendet. Egyebek közt a mi az osztrák törvényt illeti, ezt a magyar jogfejlõdés szempontjából fõleg a miatt nem fogadja el, mivel e törvény az oldalagos öröklésben igen gyakran nem mind a két szülei oldalt részelteti, hanem csupán az egyiket, a mi kivált oly esetekben, a mikor a vagyon a másik oldalról való, visszatetszik. Például meghal a gyermek, kinek édes anyja él, apja nem él, testvére nincs. A gyermek vagyona az apáról való, s mégis csupán az anya örökös, mivel hogy a szülei törzsen belõl az apai oldal képviselve nincsen. Hogy e baj ne legyen, inditványa e részben következõ : A felmenõ és oldalági rokonok örökösödését illetõleg a rokonság két osztálya, a közelebbi és távolabbi rokonok akként különittessenek el, hogy a szülõk, nagyszülõk és az ezekbõl leszármazó oldalrokonok a közelebbi rokonok közé, az õsszülõk és távolabbi felmenõk, úgy az ezekbõl leszármazó oldalrokonok pedig a távolabbi rokonok közé soroztassanak. A közelebbi rokonok körében az oldal örökösödési rend (Lineal-Ordnung) alkalmaztatván, ha a nagyszülõk törzseig bezárólag mind az atyai, mind az anyai oldalon vannak rokonok, a törzs és iz közelségére való minden tekintet nélkül a hagyaték fele az atyai oldalon lévõ rokonokat, másik fele pedig az anyai oldalon lévõ rokonokat illesse. Ha egyik oldalon a közelebbi rokonság köréhez tartozó rokon nincsen, akkor az egész hagyatékot a másik oldalbeli ilyen rokon vagy rokonok kapják. A közelebbi rokonok körében, még pedig ha az atyai és anyai oldalon is vannak ilyen rokonok, mindkét körben külön-külön a törzs-örökösödési rendszer (Parentel-Ordnung) alkalmaztassék. E szerint úgy az atyai mint azo anyai oldalon a szülõk, és ha elhaltak leszármazóik, a nagyszülõket és ezek leszármazóit megelõzzék ; a szülõk leszármazói a szülõk helyébe, a nagyszülõk leszármazói pedig a nagyszülõk helyébe lépjenek.1)
E javasolt öröklõrend alkalmazását és értékét a következõ eseten mutatjuk meg : Az özvegy asszonynak három gyermeke van, kik közül egyik
1 ) Örökösödési jogunk törvényhozási szabályozásához. által dicséretre méltatott pályamû. Budapest, 1876. 348. s köv. II.
A
m.
t.
akadémia
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 206
206
sem tiz éves még. Mindegyik gyermek más-más házasságból való, apja mindegyiknek sirban már, de az édes anya mind a hármat egyaránt öleli keblére. Nem is érzik õk magukat féltestvéreknek, közös édes anya egyforma szeretettel neveli õket. Az édes anyát a halál elragadja, s rámarad a három gyermekre az õ szép nagy háza. Meghal nem soká az egyik gyermek, a ki a legelsõ házasságból való, és fölmerül, hogy tessék hát most e javaslatnak osztályt tenni. Mit csinál a javaslat ? Elõveszi a hagyatéki házharmadot és felosztja azt két részre ; egyik félrészt az anyai oldalnak, másik félrészt az apai oldalnak. Az anyai oldalt képviselvén a többi két kis gyermek, ezek kapják együtt az egész ház egy hatodát. De hová megy a másik hatod, miután az özvegy asszonynak elsõ férje, sem ennek gyermeke nem él ? Fölmegy az elsõ férj szüleire, vagy ezek maradékára, a kik t. i. az örökhagyó gyermeknek apai öregatyja,öreg anyja, avagy nagybátyja, nagynénje, esetleg unokatestvérei. - Birják már most a házat és pedig (1/3 + 1/12=) 5/12 részben az egyik gyermek, 5/12 részben a másik gyermek, 2/12 részben az öregszülei maradék, a mely természetesen sem az egyik élõ gyermeknek, sem a másik élõ gyermeknek még csak nem is sógorai. De most meghal hamarjában a másik gyermek is, a ki a második házasságból való. Ennek 5/12 házával most ugyanaz történik, a mi az elõbb elhaltnak az 1/3-ával történt. A felét, vagyis a háznak 5 /24 részét kapja az élõ harmadik gyermek ; a felét, vagyis a háznak 5 /24 részét kapják az özvegy asszony második férjének a szülei vagy testvérei, vagy ezek gyermekei. Mindez hamarjában megesik, még midõn amaz özvegy asszonynak a hagyatéka talán át sincs még adva. Mire a harmadik gyermek felnõ, azon veszi magát észre, hogy az õ édes anyja házából van neki (5/12 + 5/24 =) 15/24 része, 4/24 azonban (az elsõ féltestvér után) valami idegeneké, 5/24 rész (a második féltestvér után) megint valami idegeneké. Azonban sem õ e kétféle idegenekkel, sem ezek egymásközt rokonságban, sõt sógorságban sincsenek. De hát ugy akará azt az a boldogult özvegy asszony, hogy az õ egyedül felnövõ gyermekének ne legyen meg az õ egész háza, hanem vigyék el annak több mint egy harmadát az õ mindenféle sógorai ? Kell nekünk az ilyen törvény, kell nekünk ennek a sok szélrõlszedett idegennek belekeverése az édes szülei vagyonba, holott megvan
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 207
207
nekünk a mi ági örökösödésünk, a mely szerint mily szépen és egyszerüen megmarad az egyedül felnõtt gyermeknek a maga egész édes szülei háza! Látnivaló, hogy a gyermekek szülei vagyonának megóvásában mennyivel .gyengébb e javaslat még az osztrák törvénynél is. Az osztrák törvény, ez legalább csupán a szülei törzsig keveri belé a gyermekek szülei vagyonába az abba nem való másik ágat, holott e javaslat a hibát az öregszülei törzsig szélesiti. Ime a jelen esetben az osztrák törvény alatt megmaradt volna a gyermeknek egészen a maga szülei háza, holott a javaslat nem tudá megmenteni. De ettõl el is tekintve, egyaránt megvan a javasolt öröklõ rendnek mindazon hibája, a miket az osztrák törvényre mutatánk ki. Az osztályrészek bonyolódott tördeltsége, idegen vagyonok egymásba keveredése, szóval mindazon visszásság, miket az osztrák törvény alkalmazásának egyes eseteibõl feltáránk, egyaránt beáll a javasolt öröklõrend fonalán, mely hiszen, ha mindkét szülei parenteláról él a rokonság, semmiben sem külömbözik az osztrák törvénykönyvtõl. Sõt az által, hogy a nem élõ egyik szülei parentela helyébe az illetõ oldalon való öregszülei törzseket ülteti, ez által a javasolt öröklési rend csak tetézi a vagyonok azon össze-vissza keveredését, mely pedig elég ijesztõ már az osztrák törvény szerint is. Továbbá nem kerüli el a javasolt öröklési rend, a külországi öröklésnek azon általános hibáját sem, melyet abba helyezénk (1. fentebb 7.), hogy a vagyon eloszlását bizonytalanságnak teszi ki. Ime a fenti példában, ha, mint fölvettük, az elsõ házasságbeli gyermek hal meg elõbb, akkor az õ unokatestvérei 4/24-et, a második házasságbelié 5/24 részt ; ha emez halt volna meg elõbb, akkor forditva lenne. Ez magában véve ugyan még nem valami nagy bizonytalanság, de ági örökösödésünkben még ennyi sincsen, hanem akármelyik gyermek halt volna meg elõbb, azé leszen a szülei ház, a kit megillet, t. i. az egyedül felnövõ utolsó gyermeké. Ezzel egyébaránt nem akartuk mondani, hogy egyes esetek ne volnának, a melyekben a javasolt öröklõrend helyesebb eredményt mutat, mint az osztrák polg. törvénykönyv. Vannak t. i. esetek, a mikor a javasolt rend az ági örökösödés igazságait jobban megközeliti, mint az osztrák törvény. A legfõbb példa erre nézve az, a mikor az egyetlen gyermek, ki egyik elõbb elhunyt szülejérõl, mondjuk az anyjáról már örökölt, elhal, és hátramarad a másik szülõ, mondjuk az apa. Ilyenkor az osztrák törvény a vagyont az apának
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 208
208
adja, és nem kapnak abból az anya testvérei, bár az õ szüleikrõl eredendõ is tulajdonképen a vagyon. Ellenben a javasolt rend szerint legalább a felét kapják meg. Ennyiben tagadhatatlanul jobb a javasolt rend az osztráknál, közelebb járván az ági öröklés azon igazságához, mely szerint az egész vagyon az anyai testvérekre szálló. Csakhogy mig az egyik igazságtalanságot elkerüli, melyet az osztrák el nem kerül, addig egy másikba téved, miben ez nem szenved ; még pedig nagyobba téved, mint a milyen az, a melyet elkerül. Ez t. i. fenforog olyankor, a mikor az elhunyt örökhagyó gyermeknek féltestvérei vannak, kik elõl, mint láttuk, a javaslat a másik águ unokatestvérek által csonkittatja meg a szülei örökséget, holott az osztrák ezt nem teszi. Nagyobbnak tekintjük pedig ebben az igazságtalanságot azért, mivel magában az édes szülei örökségben okoz megrövidülést és messzevaló rokonságot tol belé, holott az elõbi esetben az osztrák törvény igazságtalansága, melyet a javaslat elkerül, anynyival kisebb, mivel egyrészt nem a szülei örökségben röviditi az anyai testvéreket, és másrészt közelebb rokon, t. i. maga a gyermek édes atyja az, ki a másik ágbeli vagyonba beleül. Ebbõl folyólag a mérleg mégis csak az osztrák törvény javára áll. 9. Ha valaki az im kifejtetteket figyelemre méltatá, azt tartjuk, meggyõzõdhetett, mily kevéssé lehet igazuk azoknak, a kik azt hiszik, hogy örökjogunk tovább alkotásában legelsõ feladatunk az öröklött s szerzett vagyon külömbségének eltörlése volna. A külföldi öröklési törvények, a melyekrõl eddig emlékeztünk, nem ösmerik az öröklött s szerzett vagyon külömbségét, s ime mily szerencsétlenül bánnak a gyermekek szülei vagyonával, mily teljességgel nem birnak igazságot önteni a törvényes öröklés mindennapi eseteibe. Ellenben épen az ági örökösödés az, mely itt a feladat magaslatán áll, az által t. i., hogy a gyermekeket a szülei vagyonban teljesen megóvja. Röviden összefoglaljuk a külföldi öröklési törvények tapasztalt hibáit. Elsõ és legnagyobb hiba gyanánt észlelõk azt, hogy a külföldi törvények alatt, mihelyt a hátramaradt gyermekek közõl egyik-másik elhal, a szülei örökség nem maradhat teljesen a gyermekek kezén, hanem jut abból másoknak is. Másodszor, abba, a mi a gyermekektõl a szülei vagyonból elvonatik, egy-két haláleset fonalán oly teljesen idegenek ülnek belé,
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 209
209
kik sem a vagyont hátrahagyó szülõnek, sem a megrövidült többi gyermeknek nem vérei. Harmadszor, s ez különösen a parentalis rendszerre áll, idegen családok vagyonai kölcsönösen oly összevissza s oly szõrszálhasogató tördeléssel keverednek, hogy ez, mig egyrészt az osztályt egyre neheziti, másrészt az öröklés vagyoni értékét úgyszólván megsemmisiti. Negyedszer, a vagyoneloszlás, az öröklés és meggazdagodás a halálesetek egymásutánjának oly semmi véletlenéhez s oly hullámzó esélyeihez van kötve, hogy az ilyen öröklésben egyebet mint a legkomolyabb érdekekkel való tréfajátékot alig láthatni. Hiszen láttuk, hogy egyetlen egy sincsen az érintett külföldi törvények közt, a mely az elhunyt kis gyermeknek szülei vagyonát, úgy a miként az igazság követeli, egészen a többi gyermeknek adná. Láttuk hogyan beleülnek az ily vagyonba a többi gyermekek nyakára, az osztrák törvény szerint mostoha anyák és mostoha apák feleségei ; hogyan válnak a szász törvény szerint a gyermeknek tulajdon édes szüleje házában osztályosaivá, még pedig nagyobb részes osztályosaivá teljesen idegenek. Láttuk az osztrák törvény szerint, hogyan kinozzák egymást a féltestvérek egymás szülei vagyonában százakba, ezerekbe tört osztályrészekkel, és hogyan keverednek a különféle rendeltetésü vagyonok érthetetlenül egymásba. Láttuk a szász törvény egy-egy öregszülõ vagy szépszülõ párnapnyi életvége szerint, hogyan dobálja a gyermek édes szülei vagyonát távolabbnál-távolabb rokonok közé, hol ezen, hol azon ágon, de egyaránt ok nélkül. Mit szóljon a nemzet, mikor ilyen törvényekkel kinálják ? Az a nemzet, a melynek meglevõ régi joga e visszásságok egyetlen egyét sem ösmeri. Nem szólunk arról, hogy tekintsünk a nemzet sokszázados örökjogi intézményeire, ne taszitsuk el az alapokat, miket az elõdök törvénye kinál, ne kapkodjunk olyan törvények után, miket idegenek hoznak idegen országok számára. Nem szólunk arról, hogy tartsuk tiszteletben a nemzetnek régtõl fogva meggyökerezett jogérzetét. De nézzük az embert, tekintsünk a szülõre, tekintsünk a gyermekekre! Ne öljük meg a szülei igyekezetet olyan intézményekkel, a melyek meghazudtolják azt, hogy a szülõk gyermekeikért fáradnak ; Zsögöd Öröklött s szerzett vagyon.
14
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 210
210
ne rontsuk meg a gyermek jövendõjét az által, hogy tõlök a szülei fáradság gyümölcsét elvonjuk. Távol van tõlünk a külföldi örökjogi alkotások felett az illetõ külországoknak maguk álláspontjából pálczát törni. Ez az õ dolguk. De annyi kétségtelen, hogy a mint minálunk az életviszonyok vannak, hogy a menyire minálunk a jogérzetet ösmerjük, ezekben a törvényekben, a mi a törvényes öröklést illeti, bármennyi tudományon épültek légyen : de élethûség, az élet egyszerü és mindennapi igazságaihoz alkalmazkodás, az egyszerü tiszta szivnek utmutatása, ez nincsen bennök. Nem tudjuk más hogyan van véle, de mi teljességgel nem birjuk feltenni és elhinni egy szülõrõl, a ki a vagyonát két, három vagy akárhány kis gyermekére hagyta, hogy õ az ellenkezõt kivánhatná s ne azt kivánja : hogy ha egyiket-másikat kicsinyei közõl elragadja a végzet, maradjon a vagyon egészen a többi gyermekénél. Nézetünk szerint ez olyan alattomban értetõdõ dolog, a mit maga a természet változhatatlan törvényül irt belé az emberi szivbe. És lehetetlennek tartjuk, hogy az olyan örökösödésben, a mely ezt nem tudja, a szülõ, az ember megnyugvást találhasson. A mely öröklési törvény pedig a szülõt, a gyermekei jóvoltára fáradó szülõt nem tudja megnyugtatni, a mely elveszi a gyermekek elõl s idegenek közé osztja azt a vagyont, a melynek minden göröngyén rá van lehelve a gyermekek szeretetének áldozatja, a mely örökösödés tudata ólomsúlylyal kell hogy nehezedjék mindenki szivére, kinek gyermekei vannak : az ilyen törvény kapós lehet az állhatatlanságnak, de nem lehet jó az igazságnak. Az örökösödésnek nincsen fontosabb és komolyabb része a gyermekek öröklésénél, az örökösödés törvényében ugyszólván minden mellékes és csak kisegitõ ahhoz képest, hogy a gyermek megkapja és birhassa maga ráhagyott szülei örökségét, a vagyon elszállásának nincsen helyesebb, igazságosabb és kétségtelenebb utja a szülõrõl gyermekre szállásnál : és a mely törvény ebben követ hibát, annak mégannyi tudománya hiu és haszontalan. Az újabb kor kétségkivül nemes törekvéseket és nagy haladást mutat a kiskoru gyermekek érdekeinek védelme körül. Ime a gyámságnak és gyámhatóságnak annyi gonddal, figyelemmel és költséggel ápolt intézményei: hogy meglegyen az árva gyermeknek a maga szülei vagyona, mikorra az életbe lép. Nagy megnyugvása, nagy vigasza ez minden szülõnek, ha az élet szálainak törékenysége
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 211
211
aggasztja keblét gyermekei jövendõjeért. De mit érezzen a szülõ, ha arra kell gondolnia, hogy van egy törvény, egy másik törvény, a mely ellensége a gyermekszeretõ szülõnek, hogy itt van az örökösödés törvénye, mely a gyermekhalálozást szövetségesül veszi, mely nem éri be az áldozattal, mit a természet keze veend az õ magzatjai közõl, hanem utána kiosztja idegeneknek a vagyont is! Mégis vannak a hazában, kik ilyen törvényeket akarnak nekünk hozni. 10. Most egy kissé általánosabb elvekre emelkedünk és a mennyire lehet, megmutatjuk, mikép azon visszásságok, melyekkel a külföldi törvények öröklési rende egyaránt sujtja a szülõt és gyermeket : azok nem valami szórványos jellegûek, hanem az örökösödés alapigazságaiban való tévedésre vezethetõk vissza. A magánjog tudományában ugyan az örökösödés az a tér, a mely régtõl fogva legtürelmesebb tanyája sok szólamnak és sok képzeletnek, s ezért bizonyos fásultság az, a mivel e téren általánosabb beszédeket fogadni szokás. De sem ez, sem azon ellentét, a mely saját felfogásunk közt meg a mai modern örökösödési rendszerek alapiránya közt fenforog, nem tartóztathat vissza e helyütt, hogy eddigi részletesebb észlelésünket általánosabb nézeteinkkel ki ne egészitsük. Nézetünk szerint van az örökjog intézményének egy igen általános és igen egyszerü feladata, a mely egyedül alkalmatos arra, hogy abból az örökösödés rendszerének alapigazságait és lényeges zsinórmértékét merithessük. A tudomány ezt igen jól tudja, egy részben követi is, csakhogy elegendõleg nézetünk szerint nem követi, a minek okát fõleg a római császárok örökjogi alkotásainak befolyásában lehet keresni. A középkor, az ebben megfogamzott magyar õsi öröklés, és ebben ági örökösödésünk : ezek a feladatot teljesebben karolják fel, s ennélfogva nagyon érthetõ elõttünk, hogyha az ági örökösödés a maga következményeiben is, mint láttuk, igazságosabb, természetszerûbb és élethívebb a külföldi törvényeknél. Röviden e feladatot ugy fejezzük ki, hogy az örökösödésnek legáltalánosabb és legfõbb feladata a vagyont szülõrõl gyermekre adni le. Más szóval a vagyonnak lefelé szállása, t. i. szülõrõl gyermekre szállása az, a miben az örökösödés elveinek zsinórmértékét keresnünk kell. 14*
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 212
212
Ehhez képest a törvényes öröklés is nézetünk szerint a vagyon lefelé szállásának, más szóval a gyermekek öröklésének gondolatán épitendõ, mint alapigazságon. Mielõtt e vezérelvnek fonalát tovább követnõk, magát az ebbeli nézetünket kivánjuk általánosabb szempontból röviden levezetni. 11. Annyi bizonyos, mikép az örökösödésnek legközönségesebb, legtermészetesebb s a maga nemében egyetlenegy kétségtelen utja ez a gyermekek örökösödése, vagy más szóval a vagyonnak szülõrõl gyermekre leszállása. Valamint maga az emberi nem, szülõrõl gyermekre folytatja a maga nagy és örök életét, azonképen való a nemzeti vagyonnak szülõrõl gyermekre szállania nemzedékül-nemzedéken. Valamint nagyjából tekintve, mindig abnormis dolog az, hogy valaki meghalt légyen a nélkül, hogy gyermeket hagyott, azonképen az öröklés minden esete, mely nem szülõrõl gyermekre viszi a vagyont, kitér az örökösödésnek rendes és szabályos medrébõl. Általánvéve, az nem lehet kétséges, mikép minden ember a gondviseléstõl rendeltetve van arra, hogy ivadéka legyen, s hogy ekképen az emberi nem örök életére közrehasson. Az olyan ember, a ki gyermek nélkül hal el, az emberi nemben olyan, mint a fán a száraz ág, melynek hajtása nincs. Az ilyen ember az emberi nem folytonosságának lánczszemei közül kiveszett, az ilyen ember a nemzeti vagyon szülõrõl gyermekre juttatásában közvetlenül tényezõ nem lehet, s ugyanennél fogva szükséges, hogy az örökösödés törvénye úgy rendezkedjék be, hogy az ilyen ember, ha már elõre nem mozdithatja, legalább meg ne zavarja a vagyon szülõrõl gyermekre szállásának nagy mozgalmát. Ezt az öröklés törvénye az által eszközölheti, hogy ha az ily emberre leszállott, de róla lejebb nem szállható vagyonra nézve azon következéseket igyekszik helyreállitani, a melyeknek e vagyon a nélkül az ember nélkül alája esett volna. Igy válik az oldalagos öröklés a gyermeki öröklésnek erõs támaszává. Csak igy egyengetheti és érheti el az örökösödés intézménye a nemzeti vagyon helyes rendét és természetszerû tovább oszlását, hogy ha t. i. az oldalöröklés által meg nem zavartatja, hanem támogatja a gyermeki öröklést. Ez az örökösödésnek természetszerû alaptörvénye, a mely t. i. az emberi nem szülõrõl gyermekre tovább terjedésének alapigazságához ragaszkodik, s a vagyont, az életének szükséges kellékét, arrafelé viszi, a merre maga az élet terjed.
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 213
213
Ez azon általános tekintet, a melybõl levezetni kivántuk ama vezérelvet, minélfogva a törvényes öröklés rendszerét a vagyon szülõrõl gyermekre szállásának, más szóval a gyermeki öröklésnek alapgondolatán véljük felépitendõnek. Most már e vezérelvet tovább követhetjük. 12. Nézetünk szerint a külföldi öröklési rendszerek mindazon viszszásságai, a melyeket eddig kimutatánk, arra az egyre vezethetõk vissza, mivel e rendszerek nem karolják fel elegendõleg a gyermeki öröklés gondolatát. Ama törvények ugyanis az oldalörökösödésben e vezérelvtõl nemcsak elszakadnak teljesen, sõt azt egyenesen vissza forditva, a vagyonnak gyermekrõl szülõre, tehát felfelé szállásán, mint alapgondolaton épitik a rokonok öröklését. Ezzel nézetünk szerint a természetnek egyik legvilágosabb alaptörvénye van felforgatva, s ha e botlás terhét figyelembe veszszük, többé nem lehet meglepõ az a felfordult világ, mely a külföldi törvényes öröklésen végig vonul. Ez tehát amaz öröklõrendszerek alaptévedése. Ez alaptévedésbõl ered mindenekelõtt az a nyit ellentmondás, a melyet lehetetlen ama törvényekben észre nem venni a gyermekek törvényes örökjoga között egyrészt s a rokonoké között másrészt Mit ér, hogy e törvényekben a szülõ után a gyermek az elsõ és kizárólagos örökös, a mikor elrontja e jótéteményt az oldalörökösödés, a mely a gyermekek egyik-másikának elhunyta esetén, a szülei vagyonnak õ rá esett részét a többi gyermektõl elvonja ? Önnön alapját ássa alá itt a törvény, a mikor a másik kezével megdönti az igazságot, mit az egyikkel alkotott. Nagy ûr ez a külföldi törvényekben a gyermeki öröklésnek meg a rokonok öröklésének ellentétes alapirányai közt. Nem csoda, ha visszásak az eredmények, a melyek azt betöltik. Azon visszásságok közõl, a melyeket a külföldi öröklési törvényekben észlelénk, csupán az emlékezet felfrissitése okából emlitjük fel azokat, a melyek ez alaptévedésbõl s ezzel karöltött önellentmondásból származnak. Innét mindenekelõtt azon valóban ijesztõ igazságtalanság, a melylyel egyaránt sujtja amaz oldalöröklés a szülõ legszentebb törekvését s a gyermekek jogosult érdekeit. Innét, hogy teljesen idegen családok, maguk sem tudják hogyan, össze-vissza
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 214
214
keverednek egymás vagyonában örökösödésileg. Innét a vaksorsnak oly kiszámithatatlan uralma a törvényes öröklésben, hogy az nem ösmerhet többé okot, hanem csak véletlent, nem követhet okozatot, hanem csak végzetet; gondoljunk vissza csak a szász törvényre. Gyökeres bajok azok, a melyekben ezen öröklési törvények, kisebb-nagyobb mérvben, de egyaránt szenvednek. A természet világos rende van felforditva az õ oldalörökösödésökben, s a mi legsajátosabb, nem támasza, hanem határozottan ellenlábasa és ellentmondója ott az oldalöröklés a gyermeki öröklésnek Ezek alól a bajok alól, bármi vegyületben kotyvasztanók és fogadnók be a külföldi különféle szabályokat, menekülni nem fognánk, mert ez gyökeres baj, a mely amaz öröklõ rendszerek valamennyijén rágódik. Ettõl csak úgy lehet távol maradni, ha a régi nemzeti alapokon rendezzük örökösödésünket, minthogy a magyar öröklõ rendszerben sem amaz alaptévedés, sem az abból eredõ önellentmondás és visszásságok nincsenek. Lássuk röviden, miképen történik az, hogy az oldalöröklés is a vagyon lefelé, t. i. szülõrõl gyermekre szállásának gondolatára alapittatik, s ekképen a gyermeki öröklésnek támaszává válik. 13. A külföldi öröklõ rendszerek, azt az elvet, a melylyel az õ oldalörökösödésök a vagyonnak gyermekrõl szülõre, vagyis felfelé szállásán alapitkozik, a római jog, jobban mondva a római keresztény császárok rendelései befolyásának köszönik ; különösen Jusztinian az, ki ez alapon a rokonok öröklését a 118. novellával végleg szervezte. A régi remek római intestat örökösödés nem ösmerte a felszálló öröklést, hanem a leszálláson alapult, akár a legitima hereditas-t, t. i. a XII. táblás törvény szerinti elszállást, akár késõbb a praetori bonorum possessio rendszerét tartsuk szem elõtt. A régi római törvényes öröklés ezzel a maga nemében közelebb áll a mi ági örökösödésünkhöz, mintsem a modern törvényekhez. S valamint ági öröklésünkben de facto mintegy kivételességnek és hézagpótlásnak tekinthetjük azt, hogy az ideigl. törvk. szab. folytán a szülõk s oldalrokonok is örökösödhetnek a szerzeményben, a mi kétségkivül felszálló örökség : azonképen a régi római jogban is mintegy csak hézagpótlás volt az, a mikor a szerzeményi örökség, hogy épen uratlanná ne váljék, az emancipatus liber-rõl, he nem maradt gyermeke, felszállt az atyára,
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 215
215
mint parens manumissor-ra. De a római jogra röviden még visszatérünk. A középkori jogfejlõdés s ebben a magyar õsi örökösödési jog a rokonok öröklését jóformán kizárólag a vagyon lefelé szállásához alkalmazta. Ez a szelleme ági örökösödésünknek is, a mint az a régi magyar jogban gyökerezik. Az ági örökösödés, mikor az forog fenn, hogy valakinek gyermeke nem maradt, hogy tehát a rokonok örökösödjenek, elsõ sorban azt kérdezi, hogy az a vagyon, a mely hátramaradt, kirõl, mely elõdrõl szállt le az örökhagyóra, szóval keresi a leszállás irányát. Ehhez képest aztán e vagyonban azokat teszi örökössé, a kik annak, a kirõl a vagyon leszállott, többi maradéka. Hiszen ugyis ezek kapták volna e vagyont már elõbb, ha az örökhagyó, a kin a leszállás megakadt, nem volt volna, és õk azok, a kikrõl e vagyon a maga leszállásának irányát tovább folytathatja. Ekképen történik az, hogy a magyar örökösödési rendszerben az oldalörökösödés is a leszállás természetszerû elvét követi, és hatalmas támaszává válik a gyermeki öröklésnek. Ekképen lehet csak a törvényes örökjog önmagában következetes és összetartó, ha a gyermeki öröklés meg az oldalöröklés két nagy intézménye, egyik a másikat kölcsönösen támogatja. Ezért nincs meg a mi örökjogunkban az az önellentmondás és ijesztõ igazságtalanság, hogy a gyermektõl az oldalörökösödés elvonja azt a szülei vagyont, mit a törvény a gyermeki öröklésben kizárólag nekik szán. Ezért nem keverednek idegen családok örökösödésileg egymás vagyonába, mivel az ági vagyon oda s arra a törzsre száll, a hol az a vagyon nem idegen, hanem eredendõ. Ezért nem fog ki a vaksors szeszélye a magyar örökjogon, mivel az ági vagyon soha utjában nem tévedez, hanem örökkön vissza-vissza szabadul a leszállás eredeti ösvényére. Igy tartja fenn a természet törvényét és az igazságot a magyar örökjog az ági vagyonban. Nem mondjuk, hogy az ági öröklés korlátlanul keresztülvive, miként ideigl. törvényk. szabályainkban, avagy helytelenül túlvive, miként egy-egy legfõbb birói határozatunkban érvényesül : ne járna visszássággal, még pedig sok visszássággal. E helyütt csupán az alapigazságokról vala szó.
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 216
216
14. A külföldi öröklõ rendeknek meg az ági öröklésnek oly igen ellentétes alapgondolatát az oldalagos örökösödésben, egy példa esetén kivánjuk érthetõbbé tenni. Vegyük a következõ esetet. Meghal az asszony és marad neki három gyermeke. Az egyik gyermek két éves, a másik egy éves, a harmadik ugyanaz, a melynek szülésébe az asszony belehalt. De alig hunyja be szemét az asszony, egy nappal reá meghal az ujdonszült gyermek is: Most lássuk, a külföldi rendszerek e dolgot hogyan fogják fel és intézik el. Kétségkivül itt két öröklési eset forog fenn, t. i. az asszony után egy, meg az ujdonszült gyermek után egy. Az asszony után ennek a háza rászállt a három gyermekre. Az ujdonszült gyermek után maradt e szerint egy házharmad, de ép az a kérdés, hogy ezzel mi történjék. Legelsõ itélet, a mit e dologra a külföldi, tárgyazott törvények egyhangulag rámondanak, ez az, mikép az tökéletesen mindegy és nem jön számba, vajjon e házharmad kirõl szállt volt az ujdonszülöttre. Tehát akár az anyjáról, akár az apjáról, akár bárkirõl szállt legyen az reá, az örökösödés ugyanazon birálat alá esik, minthogyha egy felnõtt és magtalan elholt embernek maga szerzette vagyona forogna kérdésben. Szóval »la recherche de l'origine des biens est interdite.« S ez az elsõ, a min, az élet igazságait véve, lehetetlen meg nem ütközni. Mert hogyan lehetne mindegy a fehér és fekete? Pedig nézetünk szerint ez épen olyan. Senki az életben nem fogja és nem foghatja józanul e házharmad sorsát, a hiszen alig eszmélt ujdonszült gyermek személyével kapcsolatba hozni — s hogyan lehet ily külömbségeket nivellálni ? Tehát tekintet nélkül a vagyon eredetére, alkalmaztatik e házharmadra a törvényes öröklési rend. Most lássuk ezt, t. i. ennek alapvonásait. A külföldi törvények azon elv fonalán, hogy a vagyon gyermekrõl szülõre, vagyis felfelé száll, mindenekelõtt felmennek a két szülõre, aztán felmennek az öreg szülõkre, a kik már négyen lehetnek, azután felmennek a szépszülõkre, kik már nyolczan lehetnek, azután a dédszülõkre, kik már tizenhatan lehetnének, ha élnének,
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 217
217
Mily. kiszámithatatlan sok az ága-boga e családfának, a melyen a vagyon esetenkint hol itt, hol ott megakad ? A parentalis rendszer közt (osztrák trvkv., zürichi trvkv., hesseni javaslat, Mommsen tervezete, dán rendtartás) meg a gradualis rendszer között (porosz, szász törvények) az a lényeges különbség van, hogy az elõbbi csak akkor megyen fel például az öregszülei törzsre (parantelára), ha a szülei törzsbõl senki sem él, tehát a szülõk gyermekei sem ; s igy tovább törzsrõl-törzsre. Ellenben például a szász törvény, ez csupán magukat a szülõ-elõdöket keresi, s ha nem él szülõ, felmegy az öregszülõre, ha nem él öregszülõ, felmegy a szépszülõre s igy tovább. Alkalmazzuk elõbb az osztrák törvényt. Ez eléggé egyszerü. Ha él az elhunyt asszonynak a férje, t. i. az ujdonszülöttnek az apja, az ujdonszülöttnek felerészben õ, felerészben a másik két kis gyermek, mint az anyának maradéka lesznek örökösei. Tehát a házharmadból egy hatod az apáé, egy hatod a két kicsiny gyermeké. Ha nem él az apa, akkor az egész harmad a két kis gyermeké, mint a kik a szülei törzsbõl egyedül vannak életben. Alkalmazzuk ezután a szász törvényt. Ha él az apa, az övé az egész házharmad, s a két kis gyermek nem kap belõle semmit. De ha nem él is az apa, akkor sem bizonyosan az övék e házharmad, mivel ekkor meg az a kérdés, vajjon nem él-e valamely öregszülõ a négy közül. Ha öregszülõ sincs, akkor az a kérdés, nem-e él valamelyik a nyolcz szépszülõ közõl, s ha ez sincs, nem-e él valamelyik a tizenhat dédszülõ közõl. S csak ha semmiféle szülõ-elõd nincsen, akkor száll a két kis gyermekre mint testvérre. Alkalmazzuk végül az ági örökösödést. Az ági örökösödés szerint akár él az apa, akár nem, akár él ama többi (4 + 8 + 16 =) 28 szülõelõd közõl valamelyik, akár nem, a házharmad, mint ági vagyon, minden esetben kizárólag a két kis gyermeké, mint a kik az ujdonszült elõtt egy nappal elhunyt asszonynak, kitõl a ház eredt, élõ magzatjai. Most tegyünk egy kis szembesitést. Hogy e háromféle megoldás közõl melyik igazságos, melyik nem igazságos, ezt többé nem feszegetjük, miután az már elõbb bõvebben kifejtetett : mennyire mindenekfelett igazságos, hogy a szülei vagyon kizárólag a gyermekeké legyen, mit a jelen esetben csupán az ági öröklés eszközöl. Hanem most egy másik tekintet vezérel bennünket. Tekintsük az intézmények komolyságát, az eredmények következetességét.
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 218
218
Miután az osztrák törvény alapján a házhatod az apára szállt, öthatod pedig a két kis gyermeké, azt kérdezi valaki, hogy van az, hogy e házból 1/6, az apáé, s miért nem egészen a gyermekeké az, hiszen õ úgy emlékszik, hogy ez a ház egészen ezeknek az édes anyjoké volt ? Alig tud az ember erre felelni. Kénytelen azt mondani, hogy ez az asszony igaz, hogy egészen birta a házat, ámde õ gyermekszülésbe halt el, s igaz, hogy az ujdonszült is elhalt, csakhogy egy nappal késõbben halt el, s errõl örökölte az apa a hatodot. De kielégitõ-e ez a felelet? Nézetünk szerint józanul nem lehet belényugodni abba, hogy ily merõ véletlen, hogy ez az egynapi élet elegendõ legyen arra, hogy ama házhatod sorsát örökre, tehát nem egy napra, hanem mondjuk örökre eldöntse. Micsoda arányban áll itten ok és okozat ! Most vegyük a szász törvényt, s tegyük fel, hogy nem él az apa, hanem él például az õ anyja, avagy öregszülõ sem él, hanem él az apa anyjának az anyja, t. i, az elhalt ujdonszülöttnek nyolcz szépszüleje közül az egyik. És beleül ez a vén asszony a ház harmadába, avagy beleül az apának az anyja. Az ember kénytelen azt hinni, hogy játszva-játszik ez a törvény, mikor a vagyonok sorsának ily lényeges fordulatát köti amaz ujdonszülött egynapi lélekzésébe, továbbá ezeknek a vén szülõelõdöknek már-már szakadó életvégökbe. Megvalljuk, mi az ilyen intézményekben, a melyek nap-nap mellett ily semmi véletlenekhez kötik, teljesen a vaksors szelére bizzák emberek, családok, nemzedékek gazdagságát : a komolyságot látjuk hiányzani. A szász törvényre ez különösebben áll, de áll bizony az osztrák törvényre is és valamennyi külföldi törvényre, mely a vagyon eredete elõl az örökösödésben elzárkózik. Tessék már most azt elgondolni, hogy ikrek valának azok, kiknek szülésébe az asszony belehalt, de kik nálánál egy nappal tovább lélekzének. Ekkor meg a fele az anyai háznak lészen e játéknak kitéve. Mindeme dolgoktól ági örökösödésünk távol áll. Ennek intézményén a vaksors ki nem fog. Ennek intézkedése komoly és életbevágó indokokon sarkal. Akár halt meg légyen pár órával elõbb az asszony, mint az ujdonszülött, akár forditva ; akár élnek ama vén szülõelõdök akár nem, az ági örökösödés szerint az eredmény mindig egy és ugyanaz : hogy az anya háza egészen az õ két gyermekéé, és senkié sem másé. Indoka pedig ennek az, mivel ezek az õ gyermekei. S mi ter-
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 219
219
mészetes, mi józan indok ez, azon szõrszálhasogatásokhoz képest, a mikbe a külföldi intézmények kénytelenek bocsátkozni. Az im adott eset újból tanusitja, mikép a külföldi öröklési törvényekben, az oldalörökség sorsa és merreszállása bizonytalannálbizonytalanabb, mert véletlennél-véletlenebb, ellenben a magyar törvény alatt az ági vagyonnak komoly határozott és változhatatlan elszállása van. Amott mintegy a szél fujja erre-arra a vagyont, itt a nehezedés törvénye vezérli. Kérdés tehát, hogy mi ennek a különbségnek nyitja ? Nézetünk szerint ez nem más, mint azon régi ok, hogy a külföldi törvények a vagyon felfelészállására épitik az oldalöröklést, mig az ági örökösödés a lefelészállás vezérgondolatát követi. A lefelészállás iránya ez egy és egyenes, ezért nem tévedezhet az ági vagyon a maga utjában. Ellenben az örökhagyótól felfelé vett út, ez a szülei törzsen kétfelé, az öregszülein négyfelé, tovább nyolczfelé, tovább tizenhat, harminczkét stb. felé szakad, és nem csoda, ha kiszámithatatlan, hogy e hálózat melyik zugába talál a jólét belébotlani. Mink azt hiszszük, hogy amaz öröklõ rendszerek botlásaiban, eltekintve a justiniani könyveknek szerencsétlen befolyásától, igen nagy a része bizonyos általánoskodásnak, vagy mondjuk, túlságos elvontságnak. Mert valóban csodálatos, hogy az élet egyszerü igazságaitól mily nevezetesen idegenek ezek a rendszerek. Csak egyet vegyünk, vonatkozással a felhozott esetre. Az ujdonszületett s egy napos gyermeknek a hagyatékát egy számba veszik egy felnõtt embernek maga szerezte vagyonával, egyaránt indulnak ki az örökhagyó személyébõl. Sõt többet mondunk. Újabban a törvényes öröklési rendet az örökhagyó akaratának vélelmébõl kezdik nagy tekintélyek meríteni, s ezzel hozandó törvények is indokoltatnak (például Mommsen indokolásában nagy ennek szerepe). De micsoda gondolat amaz egy napos gyermeknek akarata vélelmére várat épiteni, mely hiszen azt sem tudá, fiu-e avagy leány ?! 15. Röviden megmaradunk azon bizonytalanság pontjánál, a melynek a külföldi törvények öröklõ rendei az örökséget s ezzel a vagyon sorsát kiteszik. A szász törvénynyel már végeztünk. Hátra van az osztrákból közölni egy-két példát arra nézve, hogy e bizonytalanság, bár nem annyira, de azért meg van ebben a törvényben is.
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 220
220
Vegyük az esetet, a mikor meghal az édes anya, kinek van két csecsemõje, Az ági örökösödés szerint ha az egyik csecsemõ elhal is, a másiké lesz az egész anyai vagyon. Az osztrák törvény szerint ez nem igy van. Ha a csecsemõ elõbb hal el az anyjánál, akkor igenis ennek a másik gyermek leszen egyedüli örököse. Ám ha egy órával késõbb hal el, akkor nem lesz a másiké az egész anyai vagyon, hanem a késõbb elhaltnak fele osztályrészébõl felerészt kap az apa és csak 3/4 része az anyai vagyonnak leszen a megmaradt gyermeké. Vegyük már most az esetet kissé másképen. Az apa újra megházasodott, lõn e házasságból egy gyermeke, aztán meghalt. Van tehát ama két kis elõbbi gyermeknek most egy még kisebb féltestvérök. A gyermekek közõl most ketten elhalnak, t. i. az elsõ házasságból az egyik, továbbá ez a kis féltestvér. De kérdés, hogy melyik egy órával elõbb, melyik utóbb, mivel mindez az osztrák törvény szerint nagy külömbséget tesz. A vagyon úgy áll, hogy az elhunyt elsõ asszonynak, t. i. a két gyermek anyjának is volt egy háza, mely erre a kettõre iratott, a közös apának is volt egy háza, a mely meg mind a három gyermekre iratott. Ha már a kis féltestvér elõbb hal el, mint az elsõ házasságból való, akkor az õ harmad apai háza úgy fog megoszolni, hogy fele, t. i. 1/6 jut az õ édes anyjának, fele a két féltestvérnek. Ha aztán ezek közõl utóbb az egyik elhal, az õ másik, t. i. az édes testvére lészen a kizárólagos örököse. Ez esetben eredmény tehát az, hogy az édes anyai egész házat birja e gyermek, az édes apai házból is övé 5/6, a mostoha anyjáé 1/6. Más már az eredmény, ha megforditva, t. i. úgy történt a dolog, hogy az elsõ házasságbeli egyik gyermek halt meg elõbb, s s aztán a másod ágybeli. Ez esetben t. i. az eredmény következõ lesz. Az elsõ gyermek után az õ késõbb elhalt féltestvére is örökös, t. i. 1/4 részben ; tehát esett erre az elõbb elhunytnak édes anyai feleházából 1/4, vagyis a ház 1/8-a, az édes apai házharmadból az egész ház 1/12 része. Õ e szerint hátrahagy 1/8 részt abból a házból, melyet az õ apjának elõbbi felesége hagyott volt hátra, (1/8 + 1/12 =) 5 /12 részt az apai házból. Most már õ róla az õ édes anyja, mint fele örökös kapni fog nem mint elõbb csupán 1/6, hanem 5/24 részt az apai házból s ezenkivül 1/16 részt az elõbbeni asszony házából. Azonban van mindennél sajátosabb eset. Például csak egyet. Az asszony a legelsõ gyermeke szülésébe belehal, a gyermek sem marad meg. Mily szörnyû kérdés, vajjon melyik halt el elõbb, mert
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 221
221
nagyon gazdag vala az asszony. Ha a gyermek halt el utóbb, akkor az összes vagyon a férjére száll, miután a gyermek örököse lõn anyjának, a gyermeknek örököse pedig az apa. Ellenben ha a gyermek elõbb halt meg, akkor a férj a maga hitvesi osztályrészén (1/4) kivül nem kap semmit, hanem a többi felszáll az asszony rokonaira, legyenek ezek még oly távoliak. Ha úgy esett, hogy a férj örökli a vagyont, soha ezt többet az asszony rokonsága nem látja, mert ha elhal a férj, elszáll a vagyon az õ rokonaira. Viszont ha a 3/4-et a rokonok kapják, e vagyon soha a férjé nem lesz, mivel õ viszont nem örököl amazokról. Szóval e vagyon sorsában örök határozatot hoz az az egy-két szempillantás, melylyel a nehezen szülõ anya végzett elõbb, avagy a nehezen világra jött gyermek. De micsoda felfordult arány ez ok s okozat közt ! Szabad-e törvénynek, komoly törvénynek ily terhes következményeket kötni valamihez, a mi tulajdonképen semmi? Lássuk röviden, miként intézkedett volna a felsorolt esetekben az ági öröklés. Ennek eljárása hasonlithatatlanul biztosabb, megnyugtatóbb és komolyabb. Ime abban az esetben, a hol a férfinak elsõ házasságából két gyermeket, a másodikból egy gyermeket tételezénk fel, s a hol az elsõ asszony után is egy ház, õ utána is egy ház maradt : akármily sorban következzenek a halálesetek, az eredmény mindenkor az lesz, hogy a legtovább élõ elsõ házasságbeli gyermeké leszen mind a két szülõ háza ; és nem kap abból — mert miért is kapna ? — a mostoha anyja. Ime a legutóbbi esetben, a mikor a gazdag asszony a szülésbe belehalt : akár õ halt meg elõbb, akár az ujdonszülött halt meg elõbb, az eredmény nem változik. Ha t. i. a vagyona szerzemény, a férjeé lesz igyis, úgyis, ha a vagyon ági volt, az ágra visszaszáll igyis, úgyis. 16. Nem lehet mondani, hogy az örökség sorsának ilyetén bizonytalansága s ezzel a vagyonok ilyetén ugrándozása, mint ezt a külországi jogokban hibáztatók, a magyar törvényes örökjogban teljesen hiányoznék. Itt is meg van ez, csakhogy sokkal csekélyebben s ezt fogjuk itt röviden figyelõre venni. E bizonytalanság, t. i. a magyar öröklõ rendszerben a szerzett vagyonra nézve van meg, a melyre nézve a felszálló öröklõ rendünk
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 222
222
az osztrák törvényes öröklõ rendtõl — eltekintve a hitves állásától — épen nem külömbözik. A rokonság öröklését illetõleg mindaz áll tehát a magyar jogban a szerzeményre, a mi az osztrák oldal örökösödésrõl. A szerzeménynyel magától értetõdõleg egy számba esik az olyan öröklött vagyon, a melyet az, a kit illetne, áginak nem vitat, de eztet továbbra ne keressük. Ezenkivül van a magyar öröklõ rendszerben e bizonytalanságnak egy saját köre, a mely a külföldi törvények alatt nincsen. Ezt t. i. a hitvestársi öröklésünk idézi elõ, a mely szerint a szerzeményben a hitves minden rokont kizár és megelõz. Erre nézve csupán egy esetet veszünk fel. A férjnek van egy háza, mely neki szerzeménye, a nõnek is van egy ilyen háza, de nincs nekik gyermekök. Egyszerre csak mindketten elhalnak. Ha a nõ halt meg elõbb, a férj rokonaira száll rá mind a két ház, ha a férj halt meg elõbb, akkor a nõ rokonaira. Kétségkivül örökre külömbséget teszen itt a halálesetek egymásutánjának véletlene a vagyon sorsában és nem lehet tagadni, hogy itt a vagyonok oly ugrándozásával állunk szemközt, a milyen ily esetekben a külföldön fenn nem forog. De mi ezt a kis visszásságot nem tekintjük sem oly nyomatékosnak, a mely miatt hitvestársi örökjogunkat abban hagyni kellene, sem oly sérelmesnek, hogy az örökjogunkra nevezetesebb árnyékot vethetne. Számos ok és körülmény forog fenn, a melynek világában e visszásság tulajdonképen igen csekélyre olvad. Ez okok és körülmények a szerzeményi vagyon saját természetével függnek össze, s mindezt röviden megérintjük a végett, hogy látni való legyen, mily sokkal csekélyebb baj, sõt tulajdonképen nem is baj ez, a külföldi törvények azon észlelt hibájához képest, holott t. i. azok az öröklött vagyont is hasonló bizonytalanságnak és ugrándozásnak engedik által. Közellévõ okokból aránylag gyér eset már az, hogy az olyan embernek, a kinek szerzeménye van, ne maradjon gyermeke. Még gyérebb az, hogy végrendelete se lenne az ilyen embernek. Szerzõ ember nem lehet valami fiatal gyerek, s ha ivadékkal megáldva nem lõn, természetszerü ösztönbõl végakaratilag igyekszik meghatározni, hogy mi történjék holtául azzal, a miért õ annyit fáradott. Az életviszonyok természetében fekszik az, hogy azoknak, a kik leszármazó örökösök és végrendelet hátrahagyása nélkül halnak el, legnagyobb része kiskoru, kinek pedig szerzeménye csak nagy kivételül lehet, mivel késõbben az emberek meg szoktak házasodni, a házasságnak pedig közönségesen gyümölcse a gyermek.
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 223
223
Továbbá a házasélet természetében fekszik az, hogy a hitvesek egymást gyermektelenség esetére örökösül nevezik. Erre a végre külföldön is meg van adva a hitvestársaknak a közös és kölcsönös végrendelet, meg az öröklési szerzõdés joga. Úgy hogy a hitvestársi öröklés tulajdonképen ott is megvan, csakhogy végakarat alapján. Nálunk az ily végakarat inkább csak a szerzeményre nézve szokásos. Mindebbõl általános igazság gyanánt okszerüleg lehet következtetni azt, hogy egyrészt az oldalörökösödés legrendesebben öröklött javakra nézve szokott beállani, mivel másrészt csak gyér eset az, a mikor a szerzeményi javakban a hitves vagy oldalrokonak a törvény alapján örökölnek. Megérintjük még, mikép maguk azon érdekek, a melyeket ama bizonytalanság ér, a melyet a szerzeményben a mi jogunk sem bir elkerülni, ezek távolról sem érdemelnek olyan figyelmet, mint a mily figyelemre érdemes érdekek azok, a melyeket a külföldi törvények az öröklött javakban sujtanak. A mikor nem a meglévõ törvény alkalmazásáról, hanem arról van szó, hogy magának a törvénynek benrejlõ igazságát kell meghányni, akkor szabad, úgy hiszszük, kérdés tárgyává tenni azt is, hogy a sokféle érdek közõl, a mely védelemre számot tart, melyik érdemel több, melyik kevesebb figyelmet, más szóval, melyik fontosabb, melyik kevésbé fontos. A mi tárgyunkat illeti, alig hiszszük, hogy ellentmondásra találjunk azt mondva, hogy nagy és mérhetetlen külömbség van a között, a mikor olyan a törvény, hogy a gyermekek örökségét csorbitja, meg a között, a mikor csak az a hibája, hogy egy-egy oldalrokonnak okoz nyugtalanságot. Egyátalán a dolgok természetét véve, nincs gyengébb, nincs indokolatlanabb s a maga nemében természetellenesebb örökösödési igény, mint a melyet rokon támaszt a rokon szerzeményére. Nem mondjuk ezzel, hogy a törvény az ilyen igényt el ne ösmerje, — miként ez majdnem igy volt a régi törvényünk alatt — hanem csak azt mondjuk, hogy ez a legutolsó. Nézetünk szerint a szerzeményben az ideigl. tk. szab. által kiszélesitett oldalörökösödési jog : mintegy rendkivüli, mintegy kivételes, mintegy csak kisegitõ, melynek maga mélyebb bensõ alapja nincsen, de mely mégis jobb, semhogy mint régente, a kincstárra menjen az öröklés. Az öröklött, vagy más szóval ági vagyonra való örökösödési igénye a rokonnak már egészen más tekintet alá esik. Az ági
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 224
224
örökség tulajdonképen gyermeki örökség azon szülõrõl vagy öregszülõrõl, ki az örökhagyó meg az ági örökösnek közös szüleje vagy öregszüleje volt, s kirõl mindketten örököltek. Minél kevésbé esik vissza idõben és közelségben ama szülõ, kirõl a vagyon az örökhagyóra szállott, annál érezhetõbb az ági örökségnek abbeli jellege, mely azt gyermeki örökösödéssé minõsiti. Az ilyen örökösödés közt meg a szerzeményi oldalörökösödés közt lehetetlen észre nem venni e különbséget, mely e dolgok természetében adva van, s az olyan törvény, a mely az oly nagyon külön-külön dolgokat egy mértékre veszi, miként a külföldiek, az a priori lehetlen, hogy jó legyen. Szembesitsünk egy-egy esetet az ági örökösödésbõl meg a szerzeményi öröklésbõl, kezdve az utóbbin. Többen fiuk vagyon nélkül maradnak, ki erre, ki arra tér, egyik munkás és boldogul, a többi dologtalan és. semmiházi. Az a ki munkás és boldogult, boldog házasságban él, szerez szép vagyont, csakhogy nincs gyermeke és meghal. Jogunk szerint egyedüli örököse a felesége. Ha majd aztán ez is meghal, és elviszi a vagyont az õ rokonsága, igaz, hogy ama többi fiu némi panaszszal kérdheti a tövénytõl, hogy hová küldte az õ testvérök szép vagyonát, de valami különös méltánytalanság e dologban még sincsen, miután bizonyos, hogy ama testvér nem az õ kedvökért fáradott s nem õ nekik szerezett. Vegyük most az esetet az ági öröklésbõl. Az édes anya egy három-, egy két-, s egy egyesztendõs gyermeket hagy hátra s ezekre marad a szép vagyon. Alig kerül a törvény elé a hagyatéki ügy, már meghalt a kétesztendõs, hamar reá meghal az egyesztendõs gyerek is. Az ági örökösödés szerint a megmaradó harmadik gyermeké az egész szülei vagyon. Az osztrák törvény szerint csupán 5 /8, sõt a porosz és szász törvény szerint csupán 1/3 lészen az övé, a többi az atyára száll. De hogy jut a férj ahhoz, hogy õ felesége vagyonából ekkora részt vegyen, holott ime itt a gyermek ? Hogyan lehet e vagyonból másnak osztani, holott annak minden ízén rajta még a gyermekét szeretõ édes anyának emlékezete, kirõl bizonyos, mikép e vagyont a gyermekének s nem másnak szánta örökül? Ennyiben kivántuk feltüntetni, hogy mig a külföldi öröklési törvények kimutatott visszásságai az oldalöröklésnek rendes esetei körében mozognak, és a legszentebb érdekeket, mert magát a gyer meki öröklést sujtják keményen, a mi pedig nagy hiba ; addig az az egy bizonytalanság, melyet hitvestársi öröklésünk elõidéz, ez nagyon csekély visszásság, a mennyiben egyrészt az esetje ritkább
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 225
225
és kivételes, másrészt az ez által sértett igények is olyanok, a melyeknek bensõ igazsága magában csekély. 17. Mielõtt végeznénk, a római jogra leszünk közbevetõleg tekintettel. Erre kettõs okunk van. Egyrészt figyelmeztetni akarunk arra, mikép a római törvényes öröklés, a mint az a keresztyén császárok elõtt, tehát a classicus idõkben dívott : inkább rokon a magyar ági örökléshez, mintsem a külföldi örökléshez. Másrészt meg kell emlékeznünk egy római császári rendelésrõl, a melyben az ági öröklésnek s különösen a kiskoruak utáni ági örökösödés gondolatának világos nyomai mutatkoznak. (18.) Az eredeti régi oldalörökösödés Rómában az u. n. agnatiora vagyis köztörvényi atyafiságra (civilis vagy legitima cognatio) volt alapitva. Ennek ellentéte a naturalis cognatio, vagyis vérszerinti rokonság. Ez az örökösödés még a XII. táblás törvényben gyökerezett. (Gaius III. 9.) Az agnatio csupán a fiágon terjedõ atyafiság, mire egyébaránt az örökbefogadás (arrogatio és adoptio) köteléke is elegendõ. De kiesik az agnatióból mindenki, a ki capitis deminutio-t szenvedett, a mi megtörténheték például a fiunak felszabaditása (emancipatio), leánynak férjhezmenetele által, mely utóbbi úton a leány régen a férje hatalmába jött (in manum conventio), meg egyéb okból. (Gaius III. 21.) Egy szóval az agnatio fogalma az apai hatóság (patria potestas) intézményével függ vala egybe, a mire nézve lehet és szokás azt ugy meghatározni, hogy egymás közt agnatusok azok, a kik apáról apára közös elejök ha élne, ennek hatóságában lennének. Például az elhunyt apának mindazon fiai, kiket õ szabadon nem bocsátott és mindazon leányai, kik férjhez nem advák, ezek egymás közt agnatióban vannak, mivel ha élne az apjok, hatóságában lennének õ neki. Továbbá az elhunyt öregapának mindazon fiai, s ezeknek mindazon gyermekei, kiken sem õ, sem elhunyta óta emezeknek apja túl nem adott, ezek egymás közt agnatusok, mivel ha élne az öreg, hatóságában lennének neki s igy tovább. A legközelebbi agnatusok valának a törvényes örökösök, ha az örökhagyónak gyermeke nem maradt. Cui suns heres nec escit proximus agnalus familiam habeto, mondják a XII. táblás törvények. A mit mi ezen oldalörökösödési rendbõl kiemelni óhajtunk, ez Zsögöd: Öröklött s szerzett vagyon.
15
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 226
226
különösen az, mikép az a felszálló, vagyis gyermekrõl szülõre szálló örökséget nem ösmeri, hanem a vagyon lefelé szállását követi. Az apa, ez nem lehet örökös azért, mivel a mig õ él, a gyermek nem önjogu (sui iuris) s ennélfogva örökség sem szállhat róla. Az anya, ez a mennyiben a férje hatalmában (in manu) volt, annak gyermeke számába, öngyermekeinek testvére számába esik, s mint ilyen agnatusa és örököse lehet saját gyermekének. (Gaius III. 24.) De ez nem zavarja meg a vagyonnak leszállását, mivel az anya mint a férjének ivadéka áll itt az agnatio kötelékében, a ki után az örökölt vagyonrész megint a családban marad. Ekképen a családapa (paterfamilias) által annak idején lehagyott vagyon, egyik-másik fiu gyermeknek magtalan elhunyta esetén ennek szerzeményével öregbedve, az õ többi ivadékára száll, és ennek körében marad fogytig az oldalörökösödés. Más szóval az agnatusokra leszállt vagyon, törvényes örökösödésileg az agnatio körében, t. i. annak maradéka körében marad, a kirõl a vagyon leszállott. Ekként fog vala kezet az oldalörökösödés a gyermeki örökléssel, és segiti megóvni a vagyon lefelészállását és családias jellegét. A hasonlatosság a római agnatikus örökösödés meg az ági örökösödés között nagyjában az, hogy valamint az ági vagyon elszállása egy bizonyos, t. i. azon szülõ-elõd ivadéka körében mozog, a kirõl e vagyon az örökhagyóra szállt volt, azonképen az agnatusok jogát is egy bizonyos, t. i. azon szülõ-elõd után vett leszármazás alapitja meg, a kinek, ha élne, ugy maga az örökhagyó, mint az agnatusok hatóságában lennének. Mind a két öröklés csupán egyetlenegy szülõ-elõd törzsére megyen vissza s csupán annak az egynek maradékában oszt. Nem úgy, mint a külföldi mai törvények, a melyek két szülõ, tovább négy öregszülõ, nyolcz szépszülõ, tizenhat dédszülõ stb. felé osztják szerteszét ugyanazt a vagyont. A különbség ezen régi római oldalörökösödés meg az ági öröklés közt sokkal szembeötlõbb és többoldalú, semhogy magától fel ne tünnék. A római a családi vagyon egységét s a lefelészállás vezérelvét, a nõrokonság elzárásával, a fiágon terjedõ családi hatalom személyes kötelékére s ennek multjára épité ; az ági öröklés a nõág egyenjogositásával magának az illetõ ági vagyonnak a multját veszi követõre. A római öröklés a bár közelebb nõágu vérrokonságot rekeszté ki közönségesen a bár távolabb vérû agnatus mellõl ; az ági öröklés azt az ágat zárja ki, legyen az nõ- vagy fiág, a melyrõl nem szállt a vagyon az örökhagyóra.
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 227
227
A XII. táblás törvény adta törvényes öröklés a legitima hereditas, az abban örökségre hivottak pedig a legitime heredes. Idõvel e törvényes öröklés kezdett nem tetszeni. Ezért mondja arról Gaius (III. 18.): quod ius quemadmodum strictum fuerit, palam est perspicere. Különösen bántónak találák azt, hogy az emancipatus-nak nem volt örökjoga az atyja után. (Gaius III. 19.) Orvosolta ezt a praetori edictum, melynek fõérdemeül tudja Gaius, hogy az emancipált gyermeket egy sorba hivta a suusokkal. (III. 25., 26.) Az agnatióra épitett oldalörökösödési rend azonban azontul is megmaradt a réginél, s azt a praetor csupán kibõvité az által, hogy agnatusok nem létében a vérrokonságot (cognati) is örökbe hitta. Mert megjegyzendõ, hogy a praetor csupán az atya utáni öröklésben egyenjogositá az emancipált gyermeket a suusokkal, de sem az emancipatus, sem ivadéka az agnatióba vissza nem helyeztetett, és oldalörökösödési joggal ez alapon nem birt. Hanem a vérrokonok közt (unde cognati) kapott oldalörökösödési jogot a praetortól, természetesen az agnatusok után. (Gaius III. 27.) A XII. táblás törvényben az agnatióra épitett, és késõbb a praetor által a vérrokonságra kiterjesztett oldalörökösödés volt az alapszerkezete Rómában a törvényes öröklési rendnek véges-végig, egészen a 118. novelláig. (543. Kr. u.) De már elõbb kivált egy ponton nevezetes rést ütöttek e régi. öröklésen, s ebbe rakodott le idõk idején az új anyag, a melylyel a jogfejlõdés a régi alapot elvégre aláásta. E pont t. i. az édes anyának helyzete az édes gyermekhez és viszont. Idõvel kijött az a szokásból, hogy az asszony a férje hatóságában legyen gyermekeként, és az in manum conventio elavult. Ekkor már nem volt õ többet agnatusa a saját gyermekének, sem a gyermek nem volt agnatusa az édes anyjának, hanem lõnek õk egyszerüen cognatusok vérrokonok, kiket pedig az oldalöröklésben az agnatio megelõzött. Ekképen ha meghalt az édes anya, az õ törvényes örököse nem a gyermeke, ki csak cognatus, hanem az anya agnatusai, kik lehetnek testvérek, unokatestvérek, avagy még meszszebbrõl valók. Viszont a gyermek után, bár sem atyja, sem testvére, mégsem az édes anya az örökös, ki hiszen csak cognata, hanem a gyermek agnatusai, kik lehetnek nagybátyja, unokatestvére vagy még messzebbrõl való. Nec inter matrem et filium filiamque ultro citroque hereditatis capiendae ius competat, paterquam si per in 15*
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 228
228
manum conventionem consanguinitatis iura (testvéri jogviszony) inter eos constiterint. (Gaius III. 24.) Kétségkivül e jogállapot ellentétben áll a természetszerü érzésekhez. Nekünk e dologban nem az tetszik bántónak, hogy az anya nem igen örököl gyermekérõl, sõt ezt természetesnek és igazságosnak találjuk, a miután másfelõl úgy áll a dolog, hogy a gyermek sem örököl anyjáról. Miért is szállna a gyermeknek atyai vagyona másfelé, mint az atyai agnatusokra ? Hanem ellenkezik a természet törvényével az, hogy az anyának nem a gyermeke az elsõ örököse. Sajátságos, és valóban nem biztató elõzménye a további fejlõdésnek, hogy a rómaiak az ellenkezõ ponton kezdék az ujjáalakitást. Már Claudius császár, — mond Justinián — matri, ad solatium liberorum amissorum legitimam detulit hereditatem. (§. 1. Inst. III. 3.) Már Hadrián császár idejében, a Senatusconsultum Tertullianum által az édes anyának törvényes örökjoga teljesebben megallapitva lõn. (§. 2. Inst. Ill. 3.) De a gyermeknek még mindig nem vala törvényes örökjoga anyjáról. Ezt csak a Sctum Orphitianum adta meg Márk Aurel császár idejében 178. évben Kr. u. (Inst. 111. 4.) A Senatus consultum Tertullianum nyitja meg azon hosszu fejlõdést, a melyben a törvényes örökjognak õsrégi alapjai teljesen átváltoztak. Ezzel ékelõdik be a vagyonleszállást követõ öröklõ rendszerbe a felfelé menõ öröklés. A Justinián novelláiban megalkotott, s a mai külföldi öröklõ rendszerek mintájául szolgált törvényes öröklés itten birja tulajdonképen azt a kicsike kis csirát, a melybõl Hadriántól Justiniánig, tehát négy századon át a terebélyes rendszer magát kinõtte. De micsoda egészségtelen gondolat, micsoda felfordult világ az, a mi e Sctum. Ter. intézkedésében foglaltatik. Örökjog adatik az anyának, a mikor még nincsen törvényes örökjoga anyjáról a gyermeknek. És mely anyának adatik ez örökjog ? Annak csupán, a ki magát három, esetleg négy gyermek szülése által kitünteté. Ut mater ingenua trium liberorum ius habens, libertina quatuor, ad bona filiorum filiarumve admittatur intestatorum mortuorum. (§. 2. Inst. III. 3.) Nyilván nem örökjogi gondolat, hanem beteg állapotoknak beteg orvossága ez, a miben a felszálló öröklés megfogamzék. Az édes anya törvényes örökjogának ebbeli megszoritása idõk idején elesett, a törvényes örökjog késõbb az anyai öreg atyára is kiterjesztve lõn, és eljött az idõ, a mikor az örökhagyó testvérei — nem ugy, mint a SCt. szerint — az édes anyát többé nem zárják ki, hanem ez velök együtt örököl. Nagy része van ebben már a
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 229
229
118. novella elõtt Justiniánnak, ki ebbeli maga érdemeit (Inst. III. 3.) elég érthetõleg fel is sorolja. Az anyai szülei ág törvényes örökjogának eme sokszázados fejlõdése közben történt az, hogy egy császári rendeletben az ági vagyon gondolata megvillant. De mielõtt ezt elõadnók, közöljük röviden azon oldalörökösödési rendet, a melylyel Justinián a 118. novellában e fejlõdést berekeszté. Justinián következõ négy rendben (ordines) hivja örökbe a gyermekeket és a rokonságot. 1. A gyermekek s azok gyermekei ; 2. szülõk, szülõ-elõdök, édes testvérek s ezeknek gyermekei ; (a szülõk közõl a legközelebb ízû a távolabbat kizárja, de az édes testvér vagy gyermeke mindig együtt örököl a szülõkkel); 3. féltestvérek ; 4. a többi rokonság. (Nov. 118. cap. 1., 2., 3. Nov. 127. cap. 1.) Azt nem lehet tagadni, hogy ez öröklési rend fényes haladás azon mindenféle félállapothoz, melyen a Sctum Ter -tól idáig a római törvényes örökjog keresztül ment. Maga Justinián az elõtte végbement fejlõdés irányát a nõág egyenjogositásába, s a maga intézkedései súlypontját nyiltan ennek teljes keresztül vitelébe helyezi. (Nov. 118. cap. 4.) Annyi bizonyos, hogy ez öröklõ rend saját fejleménye a római jogtörténetnek. A mint az õsrégi családi szerkezet leveleit egymásután hullatni kezdé, a mint a nõnek régi állása, s a patria potestas ereje változott, azonképen korhadt a XII. táblás törvénynek az apai hatóságra s az agnatióra épitett törvényes öröklése, és mint tudjuk, ezzel egyidejüleg a régi erkölcsök is. Ebbõl a rendszerbõl ki kellett bontakozni. De nézetünk szerint, bármennyivel jobb a Justinián alkotmánya, annál mit õ maga elõtt talált, a mai világnak nem volna szabad figyelmen kivül hagynia : mikép az öröklés, valamint a maga eredetét a római saját viszonyokban és jogosultságát az elõzmények betegségében birá, ugy az, miként az orvosság az arra nem szorultnak, azonképen nem való a mai világba. Az idõk sorsa mégis ugy hozá magával, hogy Justinián öröklõ rendszere az új világ kezdetén második hazáját lelte Németországban. Meglelte nem azon alapon, hogy jóságát elõzetesen meglatolták volna, hanem azon sajátságos viszonyok következtében, a melyek Justinián törvénykönyveit egyáltalában köztörvénynyé (Gemeines Recht) emelték a németeknél. Igy bukott el az öröklött s szerzett vagyon gondolata, s ezzel a vagyon leszállásának alaptörvénye, mely a középkori jogokban oly mély gyökerekkel ült vala mindenkor. Elbukott nem azért, mintha helytelenségérõl hányva-vetve meggyõzõdtek volna,
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 230
230
hanem elbukott azon az örökjoggal teljességgel össze nem függõ okokból, melyek Justinián könyveit törvényerõre segitették. Szóval elbukott véletlenül. E véletlenen nyugosznak végalapul a modern törvények külömbözõ törvényes öröklõ rendszerei, melyeket hiszen egyaránt a római jog százados uralma, s az ebben átfejlett gondolkozás foganta. Justinián törvényes öröklõ rende a mai törvények közõl legközelebb a poroszhoz áll meg a szászhoz, s köztök mintegy közbõl foglal helyet. Mindhárom az íz (gradualis) rendszer alapján áll (viciniores gradu reliquis praeponantur §. 1. Nov. 118. cap. 3.), melynek fõhibája, hogy a szülõket és szülõelõdöket túlságos kedvezményben részesiti az oldalrokonok mellett, s ez által, mint láttuk, a gyermeki öröklést a legkegyetlenebb megrövidülésnek, a szülei vagyont sorsában valóságos játéknak teszi ki. E részben legtovább a szász. megyen, mely, mint láttuk, a még oly távol szülõ-elõdöket elébe helyezi a testvérnek ; mig a porosz a szülõt ugyan elébe, de az öregszülõt már utána helyezi az édes testvérnek (l. fentebb 5. 6.). Közbõl áll némileg Justinián, ki az édes testvérnek a szülõt s szülõelõdöt sem elébe, sem utána nem helyezi, hanem azzal együtt osztoztatja. 18. Azon császári rendelés, a melyben az ági öröklés gondolatának nyomai mutatkoznak, ez Constantius császárnak 339. évben Kr. u. kiadott rendelete, melynek csak két töredéke maradt fenn. Az ide vonatkozó töredék olvasható a Codex Theodosianusban (1. 4. C. Th. VIII. 18. de maternis bonis). Cretionum observantiam praecipimus removeri, per quam filii patriae potestati subjecti res ex materna hereditate vel diversis successionibus ad se devolutas, antehac his, in quorum potestate fuerant acquirebant, ut intra sextum annum facultates ad se pertinentes, . . . . liberis siquidem superstites . . . . . . intra praefinitum tempus . . . ex materna hereditate vel genere . . . . ad ipsos devoluta sunt, ad proximos . . . . pertineant, quoniam priorem nostram iussionem, quae sine temporis distinctione filiorum sucessiones ad patres iusserat pertinere, aequitatis ratio corrigi persuasit. Si quis vero ex paterno genere vel amicis paternis quacunque ratione reliquerit, id simili institiae moderamine ad patrem aut ad patris genus pertineat, ut ex utraque familia manentes facultates singulis quibuscunque
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 231
231
cessisse potius quam adepta esse videantur. Post emensum vero sextum aetatis suae annum, adaeque sine eiusdem cretionis necessitate delatas sibi qualicunque successionis genere facultates, ad eos, in quorum potestate sunt, iure patrio transmittant. Ezen rendeletnek a régi cretio intézményére vonatkozó és sokban vitás értelmét mi nem keressük.1) Arra vonatkozólag, a mit mi keresünk, nagyon világos az, hogy a császár mit akart. Õ elõtte ugy állott a dolog, hogy ha gyermekre anyai örökség jutott, ez az atyai hatóságnál fogva a gyermek atyjára ment. Másrészt, ha atyai örökség jutott a gyermekre, ennek halálával könnyen az anya vált egyedüli örökössé. Ez az, a mi a császárnak nem tetszik. Õ tehát azt akarja, hogy a mennyiben az öröklõ gyermek nagyon kicsiny, s aztán még hat éves kora elõtt elhal, ne szálljon az õ egyik szülei vagyona a másik szülõre, hanem menjen vissza az illetõ elhalt szülõ atyafiságára. A római császár gondolkodása, mely e rendeletnek alapul szolgál, igen temészetszerûnek és érthetõnek tûnik fel, ha kissé visszaidézzük azokat, a miket hason esetekre nézve fentebb a külföldi törvények hibáiról elõadtunk. Visszásnak jeleztük azt, hogy a szülején pár hónappal, avagy csak pár órával is túlélõ ujdonszülött gyermeknek ez a piczike kis élete az elhalt szülõ vagyona sorsán oly lényeges fordulatot képezzen, miként az osztrák s kivált a szász törvény szerint. Semmi arányban nem áll itt ok és okozat. Ugy látszik, ez lebeg a rendelet elõtt, elejét akarván venni annak, hogy a csecsemõ gyermek rövid élete okából a túlélõ szülõ a másiknak vagyo nát annak rokonságától, esetleg többi gyermekétõl elvonja, hanem vétessék a dolog olybá mintha az a kis gyermek nem is örökölt volna : ut ex utraque familia manentes facultates singulis quibuscunque — értvén az illetõ csecsemõ gyermeket — cessisse potius quam adepta esse videantur. E rendeletet utóbb II. Theod. és III. Valent. császárok eltörölték. (L. un. Cod. de cretione vel bon. poss.) Ezt azonban már nem követjük, hanem dolgozatunkat befejezni sietünk.
1
) Erre nézve 1. Leist. Die Bonorum possessio II. kötet 2. rész 131. lap.
Göttinga, 1844. és 1848.
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 232
232
19. Vannak, a kik azon véleményen vannak, a mely szerint a régi magyar örökösödési jog alapjaihoz s e közt az ági örökléshez ragaszkodás, nem volna egyéb nemzeties ábrándnál, hogy ez az öröklés a mai viszonyok közt hátramaradás és anachronismus. Nagyon felkapott szólásmód ez már, mely itt-ott érvszámba is megyen. Ennek ellenébe szántuk a jelen értekezésünket, hogy a némelyek által oly igen magasztalt külföldi öröklési törvények meg az annyira ócsárlott ági örökösödésünk közt egy-egy tüzetes összehasonlitást tennénk. Összehasonlitásunk tulajdonképen a kiskoruak utáni oldalöröklés terén maradt. S egyik czélja dolgozatunknak, azon különös szükségességre utalni, a melynél fogva az ági öröklés a kiskoruak után még akkor is fentartandó, ha egyébként elejtenék. Erre vonatkozó s a 18. alatt közlött rendelet szelleméhez némikép rokon figyelmeztetésünk a legvégin következik. (25.) Ugy hiszszük azonban, mikép a tett összehasonlitásból általános következtetések is vonhatók le. Ezeket, a mennyiben a külföldi törvényes öröklésnek kézzelfoghatólag észlelt gyarlóságaira vonatkoznak, már 9. alatt megjelöltük. Láttuk, mily igazságtalan, mily véletlenkedõ a külföldi törvényes öröklés, a mivel szemben az ági örökösödés biztos és igazságos. Nem kevésbé tökéletlennek találtuk azonban amaz öröklési törvényeket az alapelvek szempontjából. Kibékithetetlen ûr és önellentmondás dúl ottan a törvényes öröklés két nagy intézménye, t. i. a gyermekek öröklése meg az oldalörökösödés között. Emez egyenest amabba ütközik s lerontja annak helyes eredményeit. Továbbá felforgatja a természetnek örök rendét, mely szerint hiszen valamint a vér s az élet szülõrõl gyermekre s nem forditva, azonképen az örökségnek szülõrõl gyermekre kell terjednie s nem forditva. Ennek ellenében a magyar törvényes örökjog az alapelvekre nézve is mennyivel tökéletesebb. Itten a törvényes örökjognak két nagy intézménye ugyanegy elvi alapon áll, az ági öröklés mintegy kiegészitvén a gyermeki örökösödést. Ekképen kezetfogva eszközli e két intézmény a vagyonnak legtermészetszerûbb, t. i. szülõrõl gyermekre oszlását, s következetesen és biztosan leadja a vagyont nemzedékül-nemzedéken. Továbbá az által, hogy az ági elszállás a gyermeki öröklésen van épitve, az oldalörökösödés egy mély igazság
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 233
233
és erkölcsi szükségesség támaszát nyeri, a mi ez intézményt erkölcsileg is magosra emeli. Ha mindezt fontolóra veszszük, akkor látnivaló, mikép a magyar örökjog s ebben az ági öröklés nem ábránd a mai viszonyok közt sem; ahhoz ragaszkodni nem elfogultság, nem anachronismus; hisz ez öröklés elvei mély és örök igazságokképen kell hogy üljenek minden ember, minden szülõ szivében ; hisz úgyszólván ez az egyedüli természetes és igazságos öröklési rend. Hozzájárul ehhez azon történeti tény, mikép a justiniáni öröklõ rend, a melybõl a külföldi törvényes öröklés csinálva van, tulajdonképen Róma családi és erkölcsi romlásából kikelt intézmény. Örökjogi kiváltságokból rakodott össze ez az intézmény, a melyek árán kellett a Justinianus elõtti századokban az asszonyi nemet gyermekesedésre buzditani. Továbbá a justiniáni öröklésnek átszármazása is, kivált Németországba : az sem az örökösödés érdekébõl vett tárgyi meggondolásnak eredménye, hanem valamint recipiálva lõn egyéb okokból a római jog egésze, jött által egyszersmind az abban irt örökösödés. Mi azt hiszszük, hogy a justiniáni öröklõ rend s az abból kifogant mai intézmények : egyik szerencsétlen ráadása a sorsnak a római jog egyébként üdvös befolyására, s hogy ezer szerencse hazánkra a helyzet, hogy attól, ha akar, távol maradhat. 20. Bármennyire arról legyünk meggyõzõdve, mikép a magyar õsi örökjognak alapjaiban a legjobb igazságokat tartá fenn számunkra a nemzeti jogtörténet, tudnunk kell azt, hogy miként minden igazság, ugy ezek is csak bizonyos határig állanak, azóntul pedig más igazságokba ütköznek. Az ági örökösödésnek az a természete, hogy minél közelebb rokonság körében alkalmazva, annál valóságosabb és kétségtelenebb az abban rejlõ igazságosság, viszont a mint a rokonság távolsága nõ, ez öröklés veszti a maga értelmét, miglen elérkezik a határ, a melyen túl »Vernunft wird Unsinn« mint a költõ mondja, vagy más szóval a summum iusból summa iniuria leszen. Ennek az a nyitja, hogy az ági öröklés a gyermeki öröklés gondolatára támaszkodik, azt az oldalörökösödésben kisegiti, helyre állitja. Minél inkább távolesik a rokonság izein, az emlékezetben s idõben azon elhunyt szülõelõd, a kinek révin az ági örökös az ági vagyont elnyeri, annál
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 234
234
jobban elmosódik az ági elszállásban a gyermeki öröklés, s ezzel az alap, a melyben ezen öröklés igazsága gyökerez. Nagy igazságtalanságnak jelöltük a külföldi öröklés azon eljárását, hogy az elhunyt testvérnek szülei vagyonát nem adják kizárólag ama szülõ többi gyermekére. Ez csakugyan az is, mivel ilyen esetekben e többi gyermek a tulajdon édes szülõ vagyonában szenved rövidülést. Itt a külföldi törvény rosszasága, viszont az ági öröklés helyessége világosnál világosabb. Menjünk most már egy izzel tovább, t. i. arra az esetre, a mikor a gyermektelen örökhagyó például olyan vagyont hagy hátra, melyet édes anyjáról, emez szüleirõl örökölt, s a mikor nem marad neki egyéb rokonsága, mint az édes atyja meg az anyai oldalon az unokatestvérek. A külföldi öröklés szerint itt az apa mint legközelebb rokon az örökös, ellenben a magyar jog szerint ezek az unokatestvérek, mint ági örökösök. Itt is helyesebb ugyan a magyar öröklés, de már nem oly érezhetõn, mint az elõbbi esetben, mivel itt már nem oly szoros a kapocs az ági örökös meg a közös szülõ-elõd, t. i. az öregszülõ között. Tovább mármeg, a mikor a magyar örökjog szerint például az anyaoldalon valamely másod, sõt harmad unokatestvér elviszi az ági vagyont az örökhagyó édes atyja elõl : itten nézetünk szerint az ági öröklés rendszerint már megszünt igazságos lenni, és határozottan igazságtalanná válik. Karöltve jár ezzel még valami, t. i. az, hogy valamint izül-izen feljebb igazsága fogy az ági öröklésnek, azonképen nõnek annak gyakorlati nehézségei. A hol a vagyon eredetével csak a szülei törzsig kell visszamenni, ott az ági öröklés nem sok bajjal jár, mivel ezek a tények nem oly régiek, hogy emlékezet s bizonyság alól kiestek volna. Sõt el is tekintve a kiskoruak utáni öröklés eseteitõl, a mikor is az ági öröklés mindig a legegyszerûbb osztályt adja, vannak körülmények, a melyek közt a szülei törzsen belül az ági öröklés egyszerûbb s könnyebb a külföldi törvények öröklésénél. Áll ez mindenkor, a mikor az örökhagyó az ági vagyont megõrzé, s mely ilyenkor- egyszerûen hozzá kapcsoltatik az osztályos testvérek részeihez. Már az öregszülei törzsön esetenkint az ági öröklés nehézzé válhat, mivel itt már a vagyon eredetének tényei emlékezetben idõben visszaesnek, továbbá azóta az illetõ vagyon sok változáson mehetett keresztül, aztán itt már a vagyon eredetéhez igen sokféle örökösödési igények füzõdhetnek. Mégis azt hiszszük, hogy közönséges eseteket véve, az öregszülei törzsig könnyen fel lehet követni
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 235
235
e dolgok igazságát. Nõttön-nõnek azonban e nehézségek a szépszülei, a dédszülei s további törzseken, a mit könnyü elképzelni. Mindebbõl nézetünk szerint az következik, hogy a régi magyar jog alapjait a közel rokonság öröklésénél õrizzük féltékenyen ; ellenben távol rokonok öröklésénél a külföldi öröklési törvényeknek vannak elõnyeik. Szükségesnek tartottuk ebbeli álláspontunkat röviden levezetni, hogy ebbõl kiindulva nagyobb vonásokban kifejtsük egy olyan öröklõ rendszer alapjait, a milyen nézetünk szerint egyedül lehetne hazánkban a mai viszonyok közt helyes és igazságos. 21. Nézetünk szerint ha azt akarjuk, hogy örökösödõ rendszerünk egyrészt megfeleljen a hazai jogtörténeti elõzményeknek, másrészt a mai viszonyok közt helyes és igazságos legyen, akkor azt következõ elvekre kell fektetni. I. A végintézkedõ jogosultságot illetõleg. A szülõnek olyan vagyona, a mi õ reá szülõ-eleirõl szállt, az a gyermekekre nézve legyen õsi. Kiterjedhet ez minden vagyonra, a melyet a szülõ a rokonairól võn örökül ; de ez, továbbá ennek megszoritásai, részletek dolga. A szülõ vagyonának õsi volta mellett vélelem áll, de ennek részleteit is e helyütt elhagyjuk. Õsiben a szülõnek végintézkedése nincsen. Kihat ez élõk közt is az ingyenes elidegenitésre. De nem zárja ki azt, hogy a szülõ a gyermek közt osztályt intézzen, örökrészt nem röviditve. Sem azt, hogy a gyermek részét annak gyermekeire adja, a gyermek haszonélvezete mellett. Ez is részletek dolga. Ellentétben az õsitõl, a szerzeményben a szülõnek végintézete szabad. Ennyiben a végintézeti jogosultságot illetõleg a régi magyar törvény igazságát fentartanók, s ez alól mint sarkalatos alaptétel alól ugy hiszszük engedni nem is lenne szabad. De ebbe a köteles rész intézményét bele tudnók illeszteni. Ugy veszszük észre, mikép mai nap a legtöbbeknek nem tetszik a régi magyar jog azon rendelete, hogy a szülõ a szerzeménybõl gyermekét minden ok nélkül teljesen kirekesztheté. Hiszen még annak elõtte is, a mikor e rendelet érvényben volt, a gyakorlat nem igen tudta
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 236
236
azt teljes szigorral alkalmazni. S valóban kivált olyankor, a mikor a szülõ vagyona csupa szerzemény, a szülõnek önkénykedése a gyermekre igen sujtó, a jogérzet elõtt visszataszitó lehet. Ennélfogva legyen a gyermeknek a szerzeményben köteles része. De ne hivassék az köteles résznek, hanem törvényes osztályrésznek, mivel ez jobban illik rá azon saját természeténél fogva, a melyben ez intézményt a magyar rendszerbe befogadnók. E törvényes osztályrészt t. i. egy fogalom alá hajtanók az õsiben való törvényes osztályrészszel, melynek csak kiegészitése lenne, olyképen, hogy az a szülei vagyonnak (beleértve õsit, szerzeményt) felerészére mindenkor kiterjedjen, többre pedig akkor, ha az õsi több a vagyon felénél. Más szóval a törvényes osztályrész csak akkor s annyiban éri a szerzeményt, ha az õsi a vagyon felénél alább van. Igy látnók a szülei végintézkedés jogát a legigazságosabban megoldva. Magában birja ez a köteles rész intézményének minden elõnyét, a mennyiben a gyermeket a szülei vagyon felében mindig megóvja, de elkerüli a hibáit. Nézetünk szerint a szülei végintézet kérdésében az õsi s szerzemény elvi megkülönböztetése, ez magában véve is erkölcsi követelmény, már csak azért, hogy ki legyen tüntetve az, a ki szerez. Másrészt azt, hogy a szülõ az õsiben gyermekei ellen bármily csekély részben kénykedhessék, ezt mink a legnagyobb hibának tartjuk, mely egyszersmind homlokegyenest beléütközik azon okokba, a melyekbõl az õsi az élõk közti korlátok alól az 1848. törvényhozás jóvoltából felszabadult. Nem azért szabadul fel, — mint már mondók — hogy az élõ nemzedék kedvét töltve röviditse a következõt, hanem hogy szabadabban gazdálkodhassék az utódok javára. Az olyan ember, a ki szerezni nem tudott, ez ne osztogasson kegyelmet sem élve, sem holtául. Micsoda felfordult világ az, — mibe a külföldi törvények és saját ideiglenes jogállapotunk belé esett — hogy a könnyelmü szülõ, a ki mindenét elõrelátó okos atyjának köszöni : az általa nem szerzett vagyonból ártatlan csecsemõit felényiglen kitagadhassa, hogy talán ágyasának, vagy isten tudja kinek szánja ! A végrendelet, gyermek létén csak azt illeti jogosan, a ki szerzett, elõször mivel a szerzeményt önnön magának köszöni, másodszor mivel szerzõ embernek több esze van. Szülõnek köteles részt a gyermek szerzeményében, sem másik águ vagyonában nem adnánk, valamint utóbbit a mai gyakorlatunk sem adja, az ideigl. törvk. szab. [I. 7. §.] szavainak tán ellénére, azonban igen helyes ösztönbõl. A szülõrõl leszállt vagyont, mint õsit,
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 237
237
kivennõk a gyermek végrendelete alól az illetõ szülõ javára is, s ez lenne a szülõnek törvényes osztályrésze, minek a mai gyakorlat csak felerészét óvja. 22. II. Az oldalörökösödést illetõleg. Az oldalörökösödésben a rokonságnak két osztálya szolgálna alapul : a közel- és távolrokonságé. A közelrokonság öröklésénél a vagyon eredete irányadó. A távolrokonság öröklésénél nem irányadó. A közelrokonság az örökhagyótól felmenõ szülei és öregszülei törzset foglalja magában, a távolrokonság a többit. A közelrokonság körében különbség van öröklött vagyon s szerzett vagyon közt. Az elõbbi : ez az ági vagyon. Az ágiban az örökösödés olyan lenne, mint az ideigl. törvk. szab. szerint, csupán hogy szerintünk az ági vagyon ha megvan, természetben adandó ki, a mi oly esetekben, mikor az örökhagyó egyik águ vagyonát elkölté, másikát megõrzé, nagy különbséget teszen. Magától értetõleg az ági vagyon csak odáig járna vissza, a honnan leszállott, például az apáról leszállt, de emennek szerzett vagyona nem volna ági az apai öregszülõkre nézve. A vagyon ági voltához bizonyitás terhét fûznõk, — nem úgy mint az õsinél — mivelhogy a vagyonnak illetõ ági eredete mindig valami saját dolog. A szerzeményben, ha hitves nincs, a közelebbi rokonság ugy örökölne, miként az ideigl. törvk. szab. szerint, t. i. az osztrák törvényrendszer fonalán. Egy szóval az örökhagyó szülei és öregszülei törzsében megtartanók a jelen jogállapotot. A távolrokonság körében az ági öröklést elejtenõk és a vagyon eredetére való tekintet nélkül osztanánk; Azzal tehát, hogy az örökhagyó vagyona melyik szépszülejérõl eredendõ, senki se hozakodhassék. Azonban a távolrokonság öröklését nem a törzsrendszerre fektetnõk, hanem fejenként osztanánk a legközelebb izen állók közt. A hitvest pedig a távolrokonságnak minden vagyonban elébe tennõk, miként ez már Mommsen javaslatában foglaltatik. (42. §.) Ennek a jogtörténelmi fejlõdés szempontjából az volna az alapja, mivel javaslatunkhoz képest minden vagyon szerzemény, a melynek ági voltát valamely öregszülei törzsön innen nem támasztják, a szerzeményben pedig gyermek nem létén elsõ örökös a hitves. Ez alól a távolrokonság körében azt az egy kivételt engednõk,
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 238
238
hogy az olyan vagyonban, a mit az örökhagyó közvetlenül örökölt törvényes öröklésileg a szép- avagy dédszülejérõl, az illetõ szép-, sõt dédszülei törzs ági öröklése helyt foghatna. Ily eset egyébként száz esztendõben egyszer ha elõfordul s ezért erre nem nagy súlyt fektetünk. Testvérek közt az ági vagyon törvényes osztályrészül adható volna, melybõl ok nélkül kitagadni ne lehessen. Ez lenne a testvérnek törvényes osztályrésze. De nagy súlyt erre sem fektetünk.
23. Ezek nagyjában körvonalai egy olyan öröklõ rendszernek, melyben örökösödési jogunknak helyes jövõjét látnók. Elösmerjük, mikép ily alapokban örökjogunk valamely eleitõl végig szigoruan keresztül vitt elméleti következetességet nem mutat fel, de ugy hiszszük, az élet igazságainak, az életviszonyok hû felfogásának csak ilyen örökjog tehetne hazánkban eleget. Azt nem lehet kétségbe vonni, mikép a közel- s távolrokonság nyomán tett osztályozás nagyjában igen természetszerû és élethû alapokon nyugszik. A rokonság e két körének kétségtelen különbözõsége engedi meg, sõt parancsolja azt, hogy az azokat illetõ törvényes örökjogot eltérõ alapokon lehessen, sõt kellessék megvetni. Az életben közönségesen áll az, hogy az ember az öregszülei házat mintegy másik szülei háznak tekinti, az öregszülõket másodszülõknek, az azoktól eredõ atyafiakat mintegy további testvéreknek. Az ezen belõl erõ atyafiak egymást ösmerik, egymáshoz való rokonságuk szálait tüzetesen számon tartják. Továbblag már a rokonság elmosódik. Rendszerint az ember a másod-unokatestvéren kezdõdõ, tehát már szépszülei rokonokról csak annyit tud, hogy rokonok, de kevésbé azt, hogy honnat, mig nagybátyjával, nagynénjével, unokatestvéreivel az élet közel összefüzi. A közel- s távolrokonság közt fenforgó ezen különbségnek bõvebb okát adni, ez természetesen ide nem tartozik. Részben öszszefüggnek ez okok az emberi élet és emlékezet természet rendelte hosszaságával. Az öregszülõket az ember közönségesen ösmeri, azok házában azok többi maradékával összejõ, avagy szülei szájából sokszorosan birja emlékezetöket, azok maradéka pedig hisz testvér az ember édesszüleihez, hisz mindennapi ösmerõs az édesszülei házban.
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 239
239
Mindezt a szépszülõkre s azok maradékára nézve az idõ s az élet viszonyok már elmossák. A közelrokonságnak természete és élénkebb hatása az életben azt teszi szükségessé, hogy annak körében az örökösödés törvénye kimért és szigoru igazságot lásson. Itt okot s okozatot lelkiösmeretesen latra kell venni, mivel e körben a rokonság az egyesek családi származását, az ágak vagyoni multját tüzetesen tudja, számon tartja s illendõ, hogy mindezzel a törvény is számot vessen, és ne oszszon véletlenül találomra. Ez okból ajánljuk e körben mindenekelõtt az ági örökösödést, mely a család multjának, az elhunyt szülõ-elõdök akaratának megfelelõleg, szigoruan követ okot s okozatot. Ez okból ajánljuk e körben a nem ági vagyonra nézt a parentalis öröklést, mivel ez is szigoruan számon veszi kinek honnan s miképen való rokonságát. A közelrokonság körében minden legcsekélyebb figyelmetlenség a vagyon eredete s a rokonság honnanvalósága iránt érzékeny fájdalmat okoz, sérti a szülõk szándékát, a gyermekek természetszerû igényeit : egy szóval rossz és igazságtalan. Nekünk a saját jogi multunk kezünkbe adta a módját, elkerülnünk ama sok visszásságot, a mi e részben a külföldi örökjogalkotást terheli. Ehhez pedig szükséges, hogy a szülei és öreg szülei törzs körében a régi alapokon maradjunk, miként javasoljuk. Lesznek, a kik ez ellen legfõképen azt vetik, hogy ez a bár jó és igazságos öröklés a rokonság közel körében is gyakorlatilag nehézségeket okoz. Azonban ne feledjük, a mit a római jogász mondott : quum ius finitum et possit esse et debeat, facti interpraetatio plerumque etiam prudentissimos fallat. (L. 2. D. de iur et fact. ignor.) Az igazság eszközlése igen gyakran bonyolultabb, mint a nem igazság meghagyása. A jogalkotás elõtt a ius finitum helyessége lebegjen czélul, s kényelmi okokból e mellõl nem szabad tágitani. Meggyõzõdésünk szerint a vagyon eredetének nyomozása, ez egyik benrejlõ szükségessége az örökösödési és családi viszonyok rendének. Igaz, hogy e téren facti interpraetatio plerumque etiam prudentissimos fallat, de az ebbeli nehézségeket teljesen félretenni csak igazságtalanságok, a legnagyobb igazságtalanságok árán lehet. Dús példatár erre a külföldi öröklési törvények, melyek itt-ott, ha kényelmesebbek is, de miért ? Azért, mivel nem oldják, hanem vágják a csomót. A távolrokonság öröklésében egészen más alapon állunk. Itten
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 240
240
az a szigoru és kimért igazság a mai viszonyok közt nem szükséges, nem helyes, de nem is lehetséges. Régen másképen volt ez, mivel régen a családok vagyoni és egyébkénti állása állandóbb, s ebbõl, valamint egyéb okokból folyólag a családi visszaemlékezés hosszabb, a családi történet tudata élénkebb, a messze családi multra támaszkodó elszállás természetszerûbb volt. Mai nap a szülõ-elõdök emlékezete, a részökrõl hagyott vagyonok tudata harmadizen közönségesen bezárkozik, az emberek kevésbé tudnak tüzetesebbet szépszüleikrõl, azok viselt dolgaikról, birt vagyonaikról : úgy hogy az ilyes dolgokra alapitott öröklés itten már nem támaszkodhatnék az embereknek kellõ tudatára s élénk jogérzetére. Ehhez járul, hogy az emberek a szépszülei törzsrõl való rokonaik leszármazását mai nap, mint emlitõk, már nem igen tartják számon, s igy némileg értelmetlen volna elõttök a kedvezmény, melyet a törvény egy-egy távoli rokonnak honnan származása fonalán mérne. Ezért mai napság, míg egyrészt a szülõ beérheti azzal, hogy az õ részérõl leszálló vagyon az õ gyermekei és unokái körében megmarad áginak, miként mi javasoljuk, másrészt az öregszülei törzsen túlvaló oldalrokon sem támaszthat jogos kiváltságot olyan kötelékre, a melynek tudata s emlékezete a világ és rokonság szemében már elenyészett. Ezzel indokoljuk röviden abbeli nézetünket, miszerint az ági örökösödést az öregszülei törzsen túl mai nap nem kel meghagyni. Itt csakugyan áll az, hogy a summum ius summa iniuria-ba megy által. Annak tekintjük például azt az eseteket, a mikor a másod-, harmad- vagy még további unokatestvér ágiság czimén elviszi az örökséget az örökhagyó hitvese avagy másik szüleje elõl. Mert ha nagybajosan bebizonyitá is ama, mondjuk harmad-unokatestvér, — a ki, tegyük fel az örökhagyó apai öregapja apai öregatyjának valamely dédunokája — hogy az örökhagyóra a vagyon izül-izen errõl a dédapáról származott: mindezek felfogásunk szerint olyan, mintegy a más világból kikapart dolgok, a miknek tudata, emlékezete rég kiveszett, s az azokon felépülõ következések csak meglepetést idézhetnek. Melyik élõ tudott, ki hallott arról a dédapáról, annak vagyonáról, ki gondolt, ki számitott volna erre — holott itt az örökhagyó hitvese avagy édes anyja! Hozzájárulnak ehhez az ági öröklés gyakorlati eszközlésének a szépszülei törzsön kezdve nõttön-növekvõ nehézségei, miket e helyütt csak megérintünk. A távolrokonság közönséges öröklése alól különös kivételt tet-
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 241
241
tünk az olyan vagyonra nézve, a mit az örökhagyó közvetlenül võn törvényes örökül a maga szépelejérõl avagy dédelejérõl. Ezen ritka esetben megengedhetõ volna az illetõ szép-, illetve dédszülei törzsnek az ági jog. Okai e kivételnek ugyanazok, a melyek rendes esetekben az ellenkezõre javalnak. A távolrokonság állásából merített tekintetek nem csupán arra utalnak, hogy a távolrokonság ági joga mellõzendõ, hanem még valamire. A távolrokonság körében nem ajánljuk az u. n. törzs (parentalis) rendszert, a melyet közelrokonok közt a nem ági vagyonban az osztrák törvény fonalán befogadnánk, illetve az ideigl. törvk. szabályokból fentartanánk. A távolrokonság körében ajánlatosabb az iz- (gradualis) rendszer. E szerint az egyaránt legközelebb-izû távolrokonok közt nem kerestetik a leszármazás törzse, hanem fejenként megyen az osztály. Például az örökhagyónak hátramaradt rokonsága áll tizenkét másod-unokatestvérbõl (szépszülei törzs), kik közõl kettõ az õ apja apai öregatyjának a szépunokája, egy az õ anyja valamely öregszülejének a szépunokája, kilenczen pedig az õ apja anyai öregapjának a. szépunokái. Ekkor amaz egy másod-unokatestvér felerészt, ama kettõ egy negyedrészt, ezek kilenczen szintén egy negyedrészt kapnak : a parentalis rendszer szerint. Szerintünk jobb, ha hányad-maguk osztoznak, mivel az ilyen távolrokonok közõl, kinek honnan származását se az örökhagyó, sem a világ nem szokta számon tartani, s kár az ilyen elmosódott dolgokhoz nagy következéseket füzni. Ebben tehát egyetértünk dr. Teleszky javaslatának 5. pontjával (fentebb 8. alatt idézett munka 350. 1.) s megjegyezzük, hogy ily alapon áll a zürichi törvkv. is, és némileg a szász. 24. Nem kecsegtetjük magunkat azzal, hogy az ajánlott örökjogi alapok mindenkinek tetszésével fognának találkozni. Nem azokra gondolunk ezzel, a kik a régi magyar jogból az ajánlott mérvet keveslik, hanem azokra, kik annak ennyiben sem kedvelõi. Ezért szükségesnek találjuk arra figyelmeztetni, hogy bár ez alapok, igy a hogy advák, nem tetszenek, azért nem kell mindjárt teljesen elvetni az öröklött s szerzett vagyon gondolatát. Ez annyit tenne, mint belé rohanni megannyi visszásságba, miket az e gondolat nélküli öröklési törvényekre kimutatánk. Vannak e dologban középutak, középmódok, Zsögöd : Öröklött s szerzett vagyon.
16
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 242
242
kevesebbel a régibõl, mintsem ajánlók, de még mindig több igazsággal, mintsem ama törvények. Erre nézve kivánunk e helyütt az oldalörökösödés tárgyában egyet-mást fontolóra adni. Megütközik valaki azon, hogy az egyik oldalon lévõ másodtörzsbeli ági örökös elvihesse a vagyont az élõ másik szülõ elõl. Például az apai oldalon lévõ unokatestvér elviszi az egész hagyatékot, mivel ez az örökhagyónak apjától, ennek szintén apjáról eredendõ : holott él az édes anyja; a mi a mai jogállapotunk szerint is mindennapi. Szerintünk ugyan ez nagyon jó és igazságos, mivel e vagyonban a maga öregatyjai örökébe lép amaz unokatestvér, holott az édes anyja ily erõs alapon nem áll. Ha mégis az ellenkezõ felfogás emelkednék túlsúlyra : lehet ezen segiteni a nélkül, hogy e miatt mindjárt teljesen le kellene lépni a régi magyar törvény alapjáról. Igy ki lehetne mondani, hogy az öregszülei törzsre csak akkor megyen vissza az ági vagyon, ha a szülei törzs egyik oldalon sincsen képviselve. Más szóval, hogy az ági jog csupán ugyanazon foku rokonok javára alapitson elsõbbséget. Vagy talán átalánvéve nem talál tetszeni az, hogy a vagyon eredete egész az öregszülõkig felvihetõ legyen. Nem például az ezzel egybekötött gyakorlati nehézségek miatt. Ekkor meg azt lehetne kimondani, hogy az ági öröklés egyátalán csupán a szülei törzsen belõl foghasson helyet. Nézetünk szerint ugyan mindez érzékenyen és károsan törné meg a régi törvény igazságát, különösen, mivel azzal együtt könynyen érthetõ okokból a hitvestársi öröklésünkön is rést kellene ütni, hogy az efféle czél elérve legyen. Azonban még ily csonkaságában is üdvös és sokatértõ maradna az ági öröklés, a mennyiben távoltartaná jogállapotunkat azon viszszásságoktól, a miket a külországi öröklési törvényeknek, a gyermekek szülei vagyonával való bánásban terhökre tudtunk. Meggyõzõdésünk szerint azok égbekiáltó gyarlóságok, a miktõl óvja meg a belátás jogalkotóinkat. Végül, az ember nem tudja, oda kavarodhat a dolog, hogy a régi elveknek ennyiben sem akad maradásuk. Teszem túlsúlyra jutna a felfogás, mely a vagyon eredetének gondolatától teljességgel irtózik, a mely az eddigi alapokat tövestõl készül kiirtani. E felfogásnak egyik legfõbb érveül tekintjük, hogy a vagyon minõségének kutatása bajt, nehézséget okoz, a mi nem egyez meg a mai igazságszolgál-
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 243
243
tatásnak követelményeivel, mik közé a gyorsaság és egyszerüség is tartozandó. Ha igy, akkor utalunk azokra, a miket jelen értekezésünk során a kiskoruak után maradt örökségekrõl kiemeltünk. Legalább ezekrõl a kézzelfoghatólag lelketlen következményektõl kimélnõk meg a szülõt, a gyermeket, az igazságot, a nemzet jogérzetét és örökösödésünk jövendõjét. Legalább a kiskoruak után, a világból nyomtalanul kimult gyermekek után, mentsük meg a szülei fáradtság gyümölcsét a többi gyermeknek. Hiszen a kiskoruról maradt vagyonnak eredete mindenkor hivatalosan ki van mutatva, azt gyámhatóságilag kezelték : õ utána az ági öröklés nem okoz nehézséget, sõt miként kimutatók, simább és egyszerûbb eszközlésü bármi egyéb elszállásnál. Az erre való figyelmeztetés az, a mivel dolgozatunkat immár berekesztjük. 25. Nem mondjuk, hogy statisztikai kimutatásokra támaszkodva, hanem csak ugy szabad hozzávetésbõl azt következtetjük, miszerint az oldalörökösödésnek s kiváltképen az ági örökösödésnek jelentékenyen túlnyomó eseteit a kiskoruan elhunyt örökhagyók szolgáltatják. A statisztika tanitja, mikép a halál a maga áldozatainak legnagyobb arányát veszi a csecsemõ korból. Nincsenek ez alól kivéve az árva gyermekek sem, a kik t. i. a szülei örökségnek már tulajdonosai. A kiskoru örökhagyónak csak kis részben lehet saját gyermeke avagy végintézete: a mi az oldalörökösödést kizárná. Ennyi átalán arra, hogy az oldalörökösödés mily jelentékeny arányának kell kiskoru örökhagyók után forognia fenn. Arra pedig, hogy épen Jaz ági vagyonnak legjelentékenyebb része kiskoruak után marad, elég azon körülmény, mikép a kiskoru az, ki a maga örökölt vagyonát még el nem költheté, kinek másrészt önszerzeménye, csak nagy kivételül lehet. Mindebbõl következik, hogy bár egyébként a régi magyar örökösödési törvény alapjai elejtetnének, még mindig nem csekély jelentõségü, hanem igen fontos kérdésül maradhat az : vajjon nem-e megtartandók ez alapok legalább a kiskoruak utáni öröklés eseteiben ? Részünkrõl ráképzelve magunkat amaz álláspontra, melyet itt feltételezünk,, a mely t. i. a régi alapokat egyébként teljesen elvetné : a jelen kérdésre igennel felelünk. Indokoljuk pedig a régi törvény 16*
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 244
244
igazságainak még különösebb szükségét az ily esetekben, mintsem egyátalán : kiváltképen két tekintettel. Elõször azzal, hogy miként már kimutatók, ily esetekben, a vagyon eredetét követõ régi magyar öröklés eszközlése gyakorlatilag nemhogy nehézséget, sõt könnyebbséget okoz. Indokoljuk másodszor azzal, hogy épen a kiskoruak utáni öröklés esetei azok, a melyekben a szülei vagyonnal bánásnak amaz igazságtalansága, melyet ha a régi alapról lelép, saját jogalkotásunk sem kerülend el, különösen visszataszitónak, a legkiáltóbbnak mutatkozik. Alig hunyta be szemét a szülõ, fel sincs tettleg osztva a szülei vagyon, máris egyik-másik apró gyermek követi szülejét. Ezek naponként való esetek. Kiméljük meg ilyenkor a többi gyermeket, kiméljük meg a szülõ emlékezetét attól, hogy a kimult gyermek szülei részébe mást, mintsem a többi gyermeket ültetnénk. Egyátalán az olyan gyermek, ki nem teljes korában hunyt el, kinek élõk közt nem volt vagyoni rendelkezése : ennek szülei vagyonán illetetlen még az elhunyt szülõ alkotása, szándéka, befolyása. Ahhoz a kiskoru hozzá nem tõn, nem võn el belõle. Ez a vagyon az elhunyt szülõ óta senkifiának szabad akaratja alatt nem volt. Ez a vagyon még mindig a szülei gondot pótoló s folytató gyámság alatt vala, a közösségbõl szabad szárnyra nem kélt. Mért ne tekintenõk az ily vagyont az azt lehagyott szülõ szándékához, házához és maradékához lánczoltnak az örökjogban közelebb, holott azzal sajátjaként a szülõ óta amugy sem bánhata senki ? Az olyan gyermek, ki nem teljes kora elõtt, még mielõtt egyénisége teljes fejlését érte, kilép az életbõl, az a család történetében nyomot nem hagy. Illõ, hogy a vagyon, mely az õ révén a leszállást nem folytathatá : visszatérjen a törzsre. Illõ, hogy az ily hajtás életehalála az elhunyt szülõ nemzedékét vagyonban ne csorbitá légyen. Minden valamire fejlett örökösödési törvény elösmeri a pupillaris substitutio intézményét ; hogy a szülõ, ha gyermeke serdületlen korában kimulna, ha az arra hagyott vagyonrészbõl a gyermeket a halál idõ elõtt elszakitaná : gyermeke helyébe végintézkedhessék és szánhassa a maga vagyonát tekintet nélkül ama gyermek törvényes örököseire. Természetes igazság ez nagyon, hogy a szülei fáradalom gyümölcsét a szülõ maga tûzte czéltól el ne terelje a gyermek-halál. De van-e a világon kétségtelenebb és olvashatóbb betûkkel irt substitutio, mintsem az, melyet maga a természet szava hirdet minden szülõ szivébõl, a ki vagyonát gyermekeire hagyja ? Nincsen bizo-
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 245
245
nyosabb az ily szülõ abbeli akaratánál : hogy ha egyik-másik gyermeke idõ elõtt követné, szálljon a része a többire. S miért ne állana rá erre az örökösödés törvénye, miért várakoznék, hogy a szülõ irott végintézetbe foglalja azt, a mi amúgyis alattomban értetõdõ ? Ezeknél fogva nézetünk szerint még akkor is, ha egyébként a régi törvény alapjai az örökjogban elejtetnének : az idõ elõtt elhunyt gyermekek után való öröklés különlegesen szabályozandó, még pedig a régi magyar öröködési jog szellemében. Határvonalul vennõk e részben sem nem a serdültség, sem nem a végintézkedõ képesség korát (mely utóbbira nézve mai nap a betöltött 18. esztendõ látszik tetszeni), hanem a teljeskorúságig mennénk. Át nem látjuk, miért hogy az, a ki mert nem teljeskorú, egy szál ruhája felõl élõk közt nem szabad : irányt szabhasson holtául a vagyonnak, melynek szerzésében semmi része. Ezen külön szabály velejét röviden következõkben ajánljuk : Kiskorú örökhagyónak olyan vagyona, mely õ reá szüle-elejérõl közvetlenül szállott, elsõ sorban azok körében oszol, kik az illetõ szülõ-elõdnek maradéka. Ezen oszlást követi a vagyon mindaddig, a mig e maradék körében kiskorúról nyilik. Az e rendelés ótalmában lévõ törvényes örökjog ellenében a kiskorú örökhagyónak végintézete erõtelen. Ez az egész, de ennek értelme sokkal terjedtebb, mintsem elsõ tekintetre látszik. Szülõ-elõd alatt nemcsak a szülõrõl, hanem öreg-, szép-, déd-, ük- stb. szülõrõl is van szó. A mely vagyon tehát például a szépszülõrõl a szépunokára szállt közvetlenül, ez, ha a szépunoka kiskorúan elhal, az illetõ szépszülei törzsre is visszamegyen ági vagyonként. Természetes, hogy a kiskorú saját gyermeke az oldalrokonokat, s ezek közõl a közelebbi a távolabbit megelõzi. A kiskorú saját gyermeke is belé esik az illetõ szülõ-elõd maradéka körébe, az adott szabály pedig az örökösödés közönséges rendét nem változtatná meg, csupán, hogy ilyenkor elsõ sorban a maradék körében alkalmazná. A kiskorú örökhagyó végintézetének erõtlensége az ily öröklés ellenében egyszerûen indokolódik. A mi a saját gyermeket illeti, nincsen természetesebb annál, mint hogy azt — az ártatlan csecsemõt — a kiskorú szülõ az öröklött vagyonban meg ne szorithassa. Csak szólam és üres beszéd lehetne az, a mivel ily esetekre a köteles rész gondolata alapján az ellenkezõt vitatni lehetne. Ugyancsak természetszerûnek találjuk a megszoritást a kiskorú örökhagyó osztályos rokoZsögöd : Öröklött s szerzett vagyon.
16a
201tol_vegig.qxd
2008.11.18.
21:25
Page 246
246
naival szemben is. Õ, a ki e vagyonnak élve szabad ura nem volt, õ, kire e vagyon az elszakadt jövendõ tekintetébõl néz vala : miért oszthatná azt egy tollvonással tetszéseként ? A kiskorúak után a régi törvényre fektetendõ külön örökjog, ez a mi meggyõzõdésünk szerint ama gyúpont, a melyben a magyar öröklés igazságainak legbensõbb szükségessége összpontosul. Ha ennyi sem tetszik, akkor a százados nemzeti örökösödés szelleme s ezzel, legalább szerény nézetünk szerint, eme dolgok helyes igazsága kialvandott örökjogunkból örökre. Magánjogi törvényalkotásunk küszöbén, mindenkinek ajkán a szózat, hogy követni kell a mûvelt külföldet, ám nem feledkezve teszik hozzá, saját jogunk elõzményeirõl. Megadni kivántuk az örökjog terén ime azt, a mire mint legkevesebbre utalnak az elõzmények ; mivelhogy az a gondolat, a melylyel egy fentebb (8.) érintett javaslat vél azoknak eleget tenni, csak tetézi, miként kimutatók, a visszásságokat, melyek ép ez elõzményekkel állnak kirivó ellentétben.