Zöldtrágyázás új szellemben… Takarónövényes szőlő- illetve gyümölcstermesztés és a zöldtrágyázás
A TALAJTAKARás JELENTŐSÉGE
Talajtakarás, zöldtrágyázás időpontja
A termőhelyi és időjárási viszonyoknak megfelelően alkalmazott takarónövényes szőlő- illetve gyümölcstermesztés és a zöldtrágyázás minden talajtípuson segíti a szerves anyag, a talaj tápanyag szolgáltató képességének megtartását és növelését, gátolja az eróziót, a deflációt és csökkenti a nitrátok kimosódását a feltalajból. A szabályozott összetételű, vetett növényzet elnyomja, távol tartja a flóra nemkívánatos elemeit, a gyomokat. A takarónövényzet életteret biztosíthat a hasznos élő szervezeteknek, segít megőrizni az élővilág sokféleségét, a talaj szerkezetet védi és javítja, a talaj vízháztartását optimális szinten tartja.
Fedőnövények alkalmazhatók: - egész évben, - tavasztól őszig, - nyár végétől őszig, - nyár végétől tavaszig. Takarónövény vethető tavasszal és ősszel, az alkalmazott fajok igénye szerint. Szinte minden talajtípuson és időjárási körülmények között rugalmasan alkalmazható módszer, ha a nyár végén (augusztus második, szeptember első felében) a minden második sorba vetett növényállományt tavasszal bedolgozzák a sorközökbe. Előnyei: szüret idején járható felület csapadékos időjárás esetén is, téli csapadék jobb befogadása, kis vízkonkurencia, nincs termésdepresszió, szerves anyag pótlás, tápanyagmegkötés, pillangós virágú növények alkalmazása esetén nitrogéngyűjtés, erózióvédelem. Lejtős, eróziónak, deflációnak kitett területen alkalmazható a zöldtrágyázásnak az a módja, hogy a sorközben lekaszált nyesedéket a gyümölcstermő növény sorára terítik és a tarlót forgatják le – így a sorközben szerves anyaggal gyarapodik a talaj, a fák/tőkék sorában pedig egy lassan lebomló mulcsréteg jön létre. Amennyiben a fedőnövényt egész évben alkalmazzák is, egyes száraz évjáratokban érdemes megfontolni a takarónövény időleges megszüntetését, különösen a kritikus hónapokban.
Talajtakarás mértéke A talajtakarás mértékét a helyi és évjárati vízviszonyokhoz kell igazítani. Gyümölcstermő kultúrákban a növényekkel takart felület lehet: - minden második sorköz, - teljes felület, - időszakos. - minden sorköz, Nagy felületen takarónövényt alkalmazni csak megfelelő vízviszonyok mellett lehetséges. Minél szárazabb területen van a kultúra, vagy jellemzőbb a nyári szárazság, annál inkább jönnek szóba azok az alternatívák, mikor csak a sorközökben, vagy csak minden második sorközben, esetleg még ez utóbbinál is csak abban az időszakban történik az alkalmazás, amikor a takarónövény nem jelent vízkonkurenciát a gyümölcstermő növény számára. (őszi-téli növénytakaró) Gyümölcsösben a koronacsurgók közötti sávot érdemes elsősorban bevetni. A takarónövényeket nem célszerű hazai viszonyok között a nyári időszakban nagyon magasra hagyni, illetve a vegetáció során kaszálással kell karbantartani, hogy a kultúrnövény lombjába ne nőjön bele. Túl alacsonyra kaszálni azért nem érdemes, mert akkor könnyen kiszárad, a talaj alatta kicserepesedik, és a növényzet helyenként kipusztulhat. A kaszálásra vagy mulcsozásra optimális időpont a takarónövény fővirágzása-virágzásának vége – mivel vízfelvétele ebben az időszakban kezd jelentősen megnőni. Csak csapadékos helyen vagy időszakban érdemes meghagyni virágzó növénytakarót, mely kedvez a hasznos élő szervezetek szaporodásának is.
Bíborhere, alexandriai here, lucerna, facélia, vöröshere méhlegelő-keverék vagy mezsgyevetés
Talajtakarás hatása a talajszerkezetre Talajtakarás alkalmazása esetén növekedik a vízfelhasználás egy adott területen, mivel a sorközbe vetett növények vízigénye hozzáadódik a kultúrnövény által felhasznált vízmennyiséghez. A nagy mennyiségben egyidejűleg lehulló vagy a téli csapadék talajba jutását ugyanakkor előnyösen befolyásolja a növénytakaró, mivel a növények a vizet lombozatukkal felfogják – így az a talajszerkezetet nem rombolja, majd gyökereikkel levezetik a talaj mélyebb rétegeibe. Lejtős területen megakadályozzák a termőtalaj lehordását és az egyéb eróziós károk kialakulását. Már 5%-os lejtő esetén is egy hirtelen lezúduló csapadék jelentős mennyiségű termőtalajt, szerves anyagot, élő szervezeteket, esetleg növényvédő szert, műtrágyát is lemos az alacsonyabban fekvő területekre vagy élő vizekbe – miközben maga a vízmennyiség is nagyobb részben elvész a kultúrnövény számára, miközben akadálytalanul lefolyik a területről. A szél által károsított területeken ugyanígy mérsékli a növénytakaró a defláció okozta károkat. A sorközbe vetett növények gyökereikkel átszövik és lazítják a talajt, megakadályozzák a talajtömörödöttség kialakulását, csökkentik a talaj víztartalmának ingadozását, mérséklik a talajhőmérséklet ingadozását.
Talajtakarás hatása a talajelszínre
Zöldtrágyázás hatása a tápanyagellátásra
Laza talajon általában, kötött talajon pedig csapadék hatására előfordul, hogy ember és művelő gép egyaránt nehezen közlekedik a területen. A takaró növényzet – szőnyegszerű szerkezetet adva a területnek – eléri, hogy bármikor, ha azt a körülmények megkívánják, bármely agrotechnikai vagy növényvédelmi művelet akadálytalanul elvégezhető legyen. Talajvédő hatása pedig érvényesül abban is, hogy a folyamatos munkavégzés mellett is kevésbé tömörödik a taposás hatására a talaj, mint az ugarolással művelt ültetvényeken. Ha a takarónövény gyorsan fejlődik és sűrű az állása, jól elnyomja a gyomokat. Bizonyos körülmények között a gyümölcsös kezelhetőségének alapfeltétele lehet a növénytakaró a sorok között. Száraz időszakban a párolgás csökkentésére és a talaj lazításának céljából (a növénytakaró kismértékű károsítása mellett) alkalmazható altalajlazító vagy más művelő eszköz a vetett sorközben.
A vetett és leforgatott növénytakaró legfontosabb hatása, hogy a tápanyagok kimosódását megakadályozza, valamint a talajban lévő tápelemeket olyan szerves kötésbe helyezi, hogy az a kultúrnövény számára folyamatos és egyenletes tápanyagfelvételt biztosítson. A tápanyag-gazdálkodás tervezésekor figyelembe kell venni a kultúrnövény mellett a takarónövényként alkalmazott fajok tápanyagfelvételét is. A pillangósok légköri nitrogént megkötő képessége is csak akkor érvényesül érdemi mértékben, ha a szimbionta baktériumok kellő számban megtalálhatók a talajban és relatív nitrogénhiány a jellemző. Amennyiben magas a talaj nitrogéntartalma, a pillangósok sem kényszerülnek más módon nitrogént megkötni, csupán a talaj könnyen mobilizálható nitrogénjét fogják testük felépítéséhez felhasználni. A nitrogén megkötése a pillangós virágú növény termésképzésének idejére túljut a csúcspontján, ekkorra érdemes időzíteni a leforgatását zöldtrágyaként.
Talajtakarás hatása a többi élőszervezetre A sorok közé vetett növények lombozatukkal és a gyökereikkel behálózott talajon keresztül élő védő falat képeznek a talaj és a külvilág között. Ez a védő sáv tompítja a kedvezőtlen hatásokat, ugyanakkor életteret biztosít számtalan élőlénynek, mellyel a biodiverzitást növeli. A hasznos élő szervezetek és beporzók számának növekedésére különösen akkor lehet számítani, ha virágzás végén kaszálják vagy forgatják le a növényzetet. Ha ez a sorközben nem kivitelezhető, akkor szegélyként a gyümölcsös szélén meghagyott virágzó állománnyal érhető el ez a kedvező hatás. A vetett növényzetre jellemző, hogy ott szabályozottan fordulnak elő növényfajok, fajták. A mesterséges beavatkozással a nemkívánatos fajok, gyomok visszaszoríthatók az adott területen. Köszönhető ez egyrészt a fajok/fajták térfoglalásának, de például ismeretes, hogy egyes növények herbicid hatású allelokemikáliákat termelnek, melyekkel gátolják más növények csírázását.
Zöldtrágyázás a sorközökben A zöldtrágyázás célja a gyümölcstermő kultúrákban, hogy minél nagyobb zöldtömeg, szerves anyag jusson a talajba, olyan formában, hogy az minél hamarabb lebomoljon, ugyanakkor lassan és egyenletesen táródjon fel a kultúrnövény számára. Ez magas tőszámmal sűrűre vetett állománnyal érhető el (kevesebb vastag szár képződik, melynek kedvezőtlenebb lenne a szén-nitrogén aránya). Pillangós növények alkalmazásával plusz nitrogén képződik. A zöldtrágya növényeket fővirágzásban, legfeljebb a magképződés elején kell leforgatni. Homokos, laza szerkezetű talajon a leforgatást mindenképpen célszerű tavasszal elvégezni, míg kötött, nem lejtős talajon előnyösebb lehet az őszi vagy tél folyamán elvégzett talajba munkálás. A szántóföldi körülmények között előnytelen lehet a tavaszi elmunkálás azáltal, hogy a talajt túlságosan fellazítja, szellőssé teszi, de gyümölcsös kultúrákban a tavaszi munkák során emberi és gépi taposás által ez a károsítás nem jelent valódi hátrányt. A tavaszi munka mellett szól, hogy a növényzet (elfagyó fajok esetén a növénymaradványok) alatt a talaj nyirkos és kedvező szerkezetű marad, a tápanyagok nem mosódnak ki idő előtt, valamint a növénytakaró a talajt az eróziótól, deflációtól megvédi.
mulcsozás lényegesen javítja a lebomlás sebességét, melyet nitrogén adagolásával is elő lehet segíteni. Ha a műtrágyával ugyanannyi hatóanyagot juttatnak is ki, mint a szerves trágyák bármelyikével, az utóbbiak pozitív hatásait (szerves anyag, humusz gyarapodás, talajélet élénkülése stb.), a műtrágyák sohasem tudják elérni. A műtrágyákkal való összehasonlításnál figyelembe kell venni, hogy az azonnal ható műtrágyához képest a zöldtrágyázás hatása 2-3, az istállótrágya hatása 4 évre szól. Minél kötöttebb a talaj, a hatás annál hosszabb. Azokon a talajokon, ahol szerves trágya nagy adagban nem adható, a zöldtrágyázás ott is bátran alkalmazható. A költségek összehasonlításakor (akár a műtrágyázással is) figyelembe kell venni a szervestrágyázásnál és műtrágyázásnál a kijuttatási és bedolgozási költségeket, zöldtrágyázásnál a vetőmag és a vetés költségét, mulcsozást és bedolgozást. Az a nitrogénmennyiség, amelyet pillangós zöldtrágyázással a talajba viszünk, 5-50 t/ha istállótrágyában lévő nitrogénnek felelhet meg, a választott fajtól függően. Minél több pillangós van a keverékben, annál magasabb az érték. A szerves anyag mennyisége ugyanakkora a zöldtrágya növényben (a képződött föld feletti és gyökérrészek tömegét összeadva), mint az istállótrágyában. A szerves anyag pótlást követően a tápelemek fokozatosan szabadulnak fel, és az egyes tápelemek a kritikus periódusokban is a kultúrnövény rendelkezésére állnak.
Az I. osztályú istállótrágya egyenértéke más trágyaanyagokkal (Láng et al. 1983 alapján) I. osztályú istállótrágya
Mulcsozás leforgatás előtt
A zöldtrágya növényt olyan mélyen kell leforgatni, hogy a bomláshoz kellő nedvesség álljon rendelkezésre, ugyanakkor elegendő levegő is. Nem helyes egy tömegben leforgatni a zöldtrágya növényt szecskázás, feldarabolás nélkül, mert előfordulhat, hogy még hónapok múlva is összefüggő masszát alkot a talajban, és inkább hátráltatja a kultúrnövényt fejlődésében, mint segíti. Lazább talajon mélyebbre, kötött talajon sekélyebben kell bedolgozni, a leforgatás átlagos mélysége 15 cm. A leforgatás előtti
Egyenértéke más szerves trágyákkal
8,5 t
10,0 t II. osztályú istállótrágya
7,0 t
10,0 t III. osztályú istállótrágya
7,5 t
10,0 t friss istállótrágya
13,3 t
10,0 t fekáltrágya
15,0 t
10,0 t tőzeges sertéstrágya
20,0 t
10,0 t jó minőségű komposzt
35,0 t
1 ha lucernatörés
26,0 t
1 ha somkórótörés
5,0 t
1 ha egyéves pillangós (kivéve szója)
26,0 t
1 ha pillangós zöldtrágya + 140 kg/ha szuperfoszfát + 17 kg/ha kálisó
14,0 t
1 ha pillangós zöldtrágya másodvetés
12,0 t
1 ha nem pillangós zöldtrágya másodvetés + 170 kg/ha pétisó
Takarónövény és zöldtrágya fajok
Talajtípus és a növényfajok
Folyamatosan fenntartott takarónövénynek azok a fajok alkalmasak, melyek a helyi viszonyokhoz a legjobban alkalmazkodnak és a taposást jól tűrik. Zöldtrágya növénynek szinte minden lágyszárú növényfajt lehet alkalmazni: biológiai sajátságaik alapján tavaszi és őszi vetésű, a telet is tűrő, illetve elfagyó fajok közül lehet választani. Szőlőben és gyümölcsös kultúrákban a leggyakrabban vetett fajok: bíborhere, Vöröshere, egyéb egyéves pillangós virágú növények, facélia, mustár, repce, olajretek, stb. Nitrogéngyarapításra csak a pillangósok képesek. A termőhelyhez kiválasztott növényfajok amellett, hogy jól alkalmazkodnak a környezeti viszonyokhoz, kedvező tulajdonságaikkal védik, segítik a kultúrát fejlődésében és talajjavító hatással is rendelkeznek. Évelő kultúrákban takarónövénynek csak olyan fajok hasznosak, melyek sekélyebben gyökereznek, hogy a kultúrnövény gyökérzónájába ne nőjenek bele, annak élettevékenységét a lehető legkevésbé zavarják. A fiatal gyümölcsösökben a sorok közé vetett növények addig nem okoznak gondot, míg a növekvő fák igénye kielégített. Telepítés évében és az első néhány évben probléma nélkül folyhat növénytermesztés a sorok között, idősebb ültetvényekben már időben vagy térben általában korlátozni kell az egyéb növények jelenlétét. A keverékben vetett zöldtrágya növények általában több kedvező tulajdonságot tudnak érvényesíteni, mint a tiszta vetések. Vetőmagkeverék vetésével a környezeti igényekhez jobban alkalmazkodó növényállomány nyerhető, jobb lesz a csírázás, a kezdeti fejlődési erély, a borítás, a gyomelnyomó hatás, nagyobb lesz a zöldtömeg, a tápanyagmegkötő hatás, nem fordul elő talajuntság ismételt használat mellett sem.
Középkötött talajon, különösen, ha az nem mészben szegény, minden zöldtrágya növény jól megél. A herefélék gümőbaktériumai nagyon alacsony mésztartalom mellett (erősen savanyú talajon) elpusztulnak, vagy csak nagyon alacsony aktivitással képesek működni. Az ammonifikáló baktériumok élettevékenysége kevésbé csökken a talajsavanyúság hatására, mint a nitrifikálóké (ez az ammóniumsók túlsúlyát eredményezi a nitrátsókkal szemben). Termőréteg vastagság tekintetében kisebb az elvárás a facélia és a bíborhere részéről, míg a mustár, pohánka repce, olajretek mélyebb, a csillagfürt és a lucerna vastag termőréteget igényel. A meszes talajt kedveli a Vöröshere, bíborhere, fehér here, alexandriai here, mustár, olajretek, repce. A mész jelenléte hátrányos a csillagfürtre, a pohánka az enyhén meszes talajon megél. A pangó víz jelenléte szinte valamennyi zöldtrágya növényre hátrányos.
A zöldtrágyázás előnyei • mobilizálja a talaj ásványi anyag tartalmát • csökkenti a tápanyagveszteséget (pl. nitrát kimosódás csökken)
• elnyomja a gyomokat • véd a talajerózió ellen • gyökérzetével lazítja a talajt • gazdagítja a talaj szerves anyag tartalmát • aktiválja a talajéletet (földigiliszták stb.) • egyes fajok megkötik a légköri nitrogént (bíborhere)
• színesedik a határ
A zöldtrágyázás helyben megtermelt trágya, mellyel az élő, lélegző zöld felületet növeljük. A zöldtrágyázás minden magas művelésű szőlőben és olyan gyümölcstermő kultúrában alkalmazható, ahol azt a művelésmód lehetővé teszi. Képes fokozni a talaj élőlényeinek élettevékenységét, melynek hatására javul a talaj szerkezete és tápanyag szolgáltató képessége.
A Lajtamag Kft. zöldtrágyázásra ajánlott vetőmagjai Bíborhere Vethető kora tavasszal és nyár végén. Jó télállóság jellemzi, a hó nélküli zord teleket viseli rosszul. Azokon a vidékeken, ahol a szőlő jól érzi magát, a bíborherének is kedvező feltételek vannak. Ősszel vetve májusban, tavasszal vetve július elején virágzik. Optimális vetésidő: augusztus vége, legkésőbb szeptember eleje. Minden talajtípuson termeszthető, kivéve a mészben szegény talajokat, a legkedvezőbb a meszes vályogtalaj a számára. Optimális pH érték 5,5-7-7 között. Víz- és hőigényes, a magas talajvizet nem tűri. Vethető kora tavasszal vagy augusztusban. A nyár végi vetésű bíborhere tavasszal korán indul fejlődésnek, és nagy fejlődési erély jellemzi. Gyökerei 30-50 cm-re hatolnak a talajba, oldalgyökereivel dúsan átszövi ezt a talajréteget. Ha sorvetésre alkalmazzák, az első kaszálását legkésőbb teljes virágzásban kell elvégezni, zöldtrágyázás esetén ez a leforgatás legkedvezőbb időpontja. Virágzás után már fásodik a szára.
Vöröshere A csapadékos éghajlatot kedveli, de szárazabb éghajlat alatt is termeszthető. Nedvesebb időjárási körülmények között bujábban fejlődik. Magas fekvésű helyeken is nagy biztonsággal termeszthető. A kötöttebb talajokat jobban kedveli, mint a lazább szerkezetűt. A meszes talajt igényli. Optimális pH tartomány: 6-8. A túlságosan kötött, nyirkos talajokon sínylődik. Alexandriai here Tavaszi vetésre ajánlott egyéves, meleg- és vízigényes pillangósvirágú növény. Rendkívül intenzív növekedésű, nagy a fejlődési erélye. A magas hőmérsékletet jól viseli, de igényli az egyenletes bő vízellátást. A fagyot tiszta vetésben egyáltalán nem tűri. A pangó vizet nem viseli el, de minden olyan talajon termeszthető, ahol a talajvíz egy méter alatt van. Amennyiben hosszabb ideig kívánjuk helyben hagyni, kaszálni 12 cm magasság felett szükséges, hogy meg tudjon újulni sarjhajtásokkal. Facélia Magyar nevén mézontófű – sokak számára úgy ismert, mint mézelő növény. Ősszel és tavasszal is leforgatható, a tél folyamán elfagy és mulcsréteget képez. A kezdeti fejlődése nem túl gyors, de később a bundaszerű borítást adó állomány igen jó gyomelnyomó.
Pohánka A pohánka a keserűfüvek családjába tartozik. A növény egyéves, 50-80 cm-re nő meg, egy vezérhajtást és számos mellékhajtást képez. A fehéres virágok áthajló bugákban fejlődnek. Gyorsnövésű, fagyérzékeny növény.
Mustár Augusztus vetését követően nagyon gyorsan kel, majd a rövidülő nappalok hatására fejlődése is lassul, ami a vegetatív részek fejlődésére kedvező hatású. Állománya gátolja a talajeróziót és a bemosódó nitrogént a talajfelszín közelében visszatartja. Kiváló gyomelnyomó hatású növény.
Olajretek Mindegyik köztermesztésben lévő fajta kitűnő szerves anyag pótló zöltrágya. Mélyre hatoló, gazdagon elágazó gyökérzete erőteljes fejlődést tesz lehetővé kedvezőtlenebb talaj- és éghajlati viszonyok között is. A nagy tömegű gyökérzet lazítja és levegősen tartja a talajt, ami igen kedvező életteret kínál a talajban lévő mikroorganizmusok számára.
Takarmányrepce Zöldtrágya értéke az olajretekhez hasonlóan igen magas. Jelentős, 35-45 t/ha zöldhozama igen értékes takarmányként is. Nagy földfeletti zöldtömege mellett jelentős - a talajt 1 m mélységig behálózó – gyökértömeget is visszahagy a talajban.
Fehérhere Kúszóherének is nevezik, mivel alacsony termetű, az alsó zónát sűrűn behálózó pillangósvirágú növény. A taposást, tiprást igen jól tűri. Évelő, néhány év alatt zárt állományt képező növény, állandóan fenntartott talajtakarásra ajánlott. Gyökerei 50-70 cm-ig hatolnak le, oldalgyökerei sűrű hálózatot képeznek. Szára 30-40 cm magasra nő meg, de rendszerint elfekvő, alacsonyabb állományt alkot. Jó méhlegelőt ad, házi méhek is szívesen látogatják. Azokra a területekre való, ahol az éves csapadékös�szeg eléri a 600 mm-t, vagy öntözött körülmények között termeszthető. A magasabb talajvízszintet tűri, de a pangó vizet nem. Optimális pH tartomány: 6,5-8. Fűkeverék A taposást jól tűrő gyep általánosan használható folyamatos sorköztakarásra. Ősszel és tavasszal is telepíthető, az őszi telepítés során rendszerint biztosított a csírázáshoz szükséges csapadékmennyiség, és kisebb a gyomkonkurencia. Szőlőben munkaszervezési szempontból kivitelezhetőbb a tavaszi telepítés. Vethető fehérherével keverten is. Összetétel: angolperje, vörös csenkesz, réti perje. Keverékek kombinálása sorváltásban. A baloldali sorközt fűmagkeverékkel, a jobboldali sorközt mustár és pohánka keverékével vetették. A pozitív hatások összeadódnak.
A keverékvetés előnyei, a tisztavetéssel szemben:
• azonnali gyors biomassza és gyökérképződés • különféle növényfajok előnyeinek egy időben történő hasznosítása, hasznosulása • a sokféleség miatt nő a víz, a tápanyag és a fény hasznosulása • nő a biológiai változatosság • csökkenti a biotikus és abiotikus stressz-faktorokat • a gyökértípusok különböző horizontális elhelyezkedése miatt a talajunk termőrétegének minden szintjén talajélet javulás tapasztalható • növeli a termés stabilitását és a minőséget • tápanyag megkötés (pl. foszfort – a facélia ill. a pohánka)
A keverékek jól kihasználják a rendelkezésükre álló teret úgy a föld felett, mint a föld alatt, jól kiegészítve egymás tulajdonságait és igényeit. Keverékvetés összetevőjének javasolhatók zöldtrágyázásra a lágyszárú egyéves növények: bíborhere, vöröshere, alexandriai here, facélia, pohánka, mustár, olajretek, takarmányrepce. Rozsot, búzát, tritikálét vagy őszi árpát lehet társítani ezekbe a keverékekbe, de csak annyit, hogy azok a hüvelyes növények számára elég támasztékot nyújtsanak (hektáronként 10–60 kg mennyiségben). Kötöttebb talajra a búza, lazább talajra a rozs ajánlható. A legtöbb talajtípusra javasolható összetétel: bíborhere 30–50%, vöröshere 10–20%, alexandriai here 10–20%, mustár vagy takarmányrepce 10–20%. Ennek a keveréknek a javasolt vetőmag mennyisége 25 kg/ha. Ehhez a keverékhez is igény szerint keverhető kalászos vetőmag. Nyár végétől (augusztus-szeptember hónap) április végéig szőlő- és gyümölcsös kultúrákban, a sorok közé vetett növények élettevékenységükkel nem okoznak fennakadást a kultúrnövények fejlődésében. A tavasszal bedolgozott zöldtrágya növények a talaj szerves anyag tartalmát növelik. Öntözött ültetvényeken, lejtős területen tavasszal is vethető zöldtrágya növény, melyet ősszel és tavasszal is be lehet dolgozni a talajba. Hosszabb időn keresztül fenntartott növénytakaró fű és fehérhere keverékével alakítható ki. Nem javasolt a takarónövényes talajművelés fagyzugos helyen, sekély termőrétegű, rossz vízmegtartó képességű talajon; ott, ahol amúgy is folyamatosan magas a páratartalom (pl. vízfolyás mellett) és nagyon száraz területen (ahol az évi csapadékmennyiség az 500-600 mm-t rendszeresen nem éri el). A kiadványt összeállította: Dr. Nagy Ida További felvilágosítás: Fodor Péter: 3630/5877-807 Kovács-Csomor Zsolt: 3630/2256-560 Dr. Nagy Ida: 3630/3774-388
Lajtamag Mezőgazdasági Termelő, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. 9200 Mosonmagyaróvár, Bereki u.1. tel: 96/578-280, fax: 96/578-288 e-mail:
[email protected] www.lajtamag.hu
