Zöldi Józsefné
Az első karácsony Hűvös az éjszaka. A csillagok tisztán szikráznak fenn az égbolton. Alszik a kis város, az ablakszemek sötéten néznek a semmibe. Megpihent a nagy sürgés-forgás is, ami uralta nappal az utcákat. Régen látott sokaság érkezik mostanában – a császár parancsára. Augustus kiadott egy rendeletet, hogy mindenki menjen a maga városába, ahonnan családja származott, hogy összeírattassék az egész föld. Nagy népvándorlás vette kezdetét, mindenki igyekezett felkeresni családja székhelyét. Betlehem különösen zsúfolt lett, hiszen a nagy Dávid király városa volt. Leszármazottai mind érkeztek, messze kígyóztak az embersorok, hogy mindenki feliratkozzon. Aki nem került sorra vagy későn érkezett, az szállást keresett magának és családjának. Régen látott rokonok találkoztak és örültek egymásnak, kiáltásaiktól, beszélgetésüktől volt hangos a város egész nap. Mostanra azonban mindenki nyugovóra tért valahol, bár ahol ennyi ember összejön, ott kényelemről nemigen lehet szó. De a hosszú út, az új élmények úgy elcsigázták őket, hogy semmivel sem törődve mély álomba zuhantak. Elcsendesedett az egész város.
Csend volt Betlehem mezőin is, éjjeli nyugalom. Az esti beszélgetések elhalkultak, a pásztortüzek lángjai is lassan elalszanak, csak a zsarátnokok parázsszeme piroslik fel néha, ha megfújja az enyhe szél. Olyankor kis lángnyelvek nyújtóznak újra az ég felé. A juhok nagy gomolyagban, összebújva alszanak édes biztonságban, hiszen pásztorok vigyázzák ébren az álmukat. Egy csoportban ülnek a hamvadó tűz körül, némán belerévedve a fel-felizzó parázs igéző fényébe. Gondolataik messze szállnak, vissza a régi időkre - Nagyapám sokat mesélt esténként a nagy Dávid királyról! Ő is úgy hallotta a szüleitől. – mondta Akim, a legfiatalabb pásztor. Tekintete ábrándosan meredt a pislákoló lángokba. - Azok voltak a szép idők! Akkor ragyogott Izrael dicsősége! Dávid vezetésével mindenki az Urat szolgálta, Izrael Istenét. Próféták jártak közöttük, tanítva az Úr akaratát. Hirdették azt a csodálatos hírt, hogy egyszer eljön majd a Messiás, Isten Felkentje, és uralmának nem lesz soha vége! - A nép sokáig élt ebben a várakozásban. – toldotta meg Sammua. – Mostanában is hallom néha, ahogy erről beszélgetnek az emberek. A Szabadítót várják, aki összefogja a népet és a rómaiak ellen vezeti. Milyen szép lenne elkergetni a pogány kutyákat, akik ránk telepedtek! Mindenbe beleszólnak, mindent lekorlátoznak, élni sem lehet tőlük! Elviszik adóba mindenünket, nyomorog Izrael népe. Bizony, jó lenne, ha jönne az a Messiás! - Nem tudom, tényleg ezért jön-e? – szólt közbe Eliám. – A minap azt mondta a rabbi, hogy szerinte a Messiás Isten teljes tiszteletét állítja majd vissza, a bűnös szíveket fordítja újból a Mindenható felé. Szeretek a rabbival 2
beszélgetni, annyi érdekes dolgot tud mesélni! Például, hogy éppen a mi városunkban, Betlehemben kell neki megszületnie. Azt mondja, hogy valami Mikeás nevű próféta jövendölte meg. - Én is hallottam már erről. – tűnődött el Akim. – Talán azért, mert ez Dávid király városa. - Szerintem is azért. – mondta Eliám. – A rabbi azt is mondta, hogy Dávid király leszármazottja lesz. Nagyon sokat böngészi mostanában a tekercseket, csoda okos ember! Nem sokat értek belőle, mikor olvas, de aztán türelmesen elmagyarázza. - Én mégis jobban szeretném, ha inkább a rómaiaktól szabadítana meg minket, ha már király lesz! – vette át a szót Sammua. – Én nem hallottam úgy a próféciákról, mint ti, mert szinte egész évben itt kint vagyok, de most úgy elgondolom, milyen jó lenne háborítatlanul, békében élni! - Az biztos, - szólt közbe Gáreb – hogy ha majd megjelenik a Messiás, akkor nagyobb örömünk lesz. Ő mindenképpen Isten küldötte lesz, reménysége Izraelnek. Egészen belemerültek a beszélgetésbe. Talán jó lenne még rakni kicsit a tűzre, mert a hajnal messze még. De nem mozdul a kezük mégsem, mert akkor megtörne az a különös, kedves hangulat, ami úgy foglyul ejtette szívüket. Jólesik most nézni azt az izzó, tompa fényt és a Messiásra gondolni, aki majd megszabadítja az Izraelt. Nem lehet tudni, mennyit kell még várni erre, hiszen több száz év telt már el azóta, hogy próféta szólt közöttük. A sötétség lassan körülölelte őket, amint hallgatagon ültek. Csend volt és békesség. A csillagok szelíd fénye csordogált csak a Földre az ég bársonyos sötétjéből. 3
Ám hirtelen nagy fényesség tűnt fel, és jön egyre közelebb. Mintha megnyílt volna az égboltozat. Felriadt szemük nagyra nyílva nézi a csodát! Mi lehet ez? Ilyet nem láttak még soha! Micsoda rettenetes égi jel közeledik? Szívük összeszorul a félelemtől, ijedten kapják kezüket a szemük elé. Talán a végítélet pusztító angyala jelent meg? A ragyogó sugárzás egészen beborítja őket, és szelíd hangot hallanak: - Ne féljetek! Ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lesz! Mert megszületett néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Jelet is adok nektek: Találtok egy kisgyermeket bepólyálva feküdni a jászolban. Amint elhangzott az Úr angyalának szava, hirtelen a nagy fényesség sokszorosára nőtt, már-már az elviselhetetlenségig fokozódott az Úr dicsősége, ami körülragyogta őket. Mintha a Menny minden angyala lejött volna, hogy örvendezzen az emberekkel együtt ennek a csodálatos hírnek! Soha nem hallott dallamokat vett szárnyára a szél, betöltötte az egész légteret az angyalok éneke: - Dicsőség a magasságos Mennyekben az Istennek és e Földön békesség, és az emberekhez jóakarat! Az ujjongás hangja beborított mindent. A mennyei seregek sokasága olyan hirtelen tűnt el, mint ahogy érkezett. Szemük káprázott a nemrég látott fényességtől, vakon nyúltak egymás felé. - Mi volt ez? – kérdezte riadtan Akim. – Csodálatosan szép volt, mégis félelmetes! - Az Úr elküldte hozzánk szent követeit. – mondta ámulva Eliám. – Nagy hírt mondtak! Hallottátok ezt az ujjongást? 4
- Még most is zeng a szívemben! – örvendezett Gáreb. - Menjünk el mind Betlehemig, és lássuk meg e dolgot, amelyet az Úr megjelentett nekünk! – ugrott talpra Eliám. - Igen, menjünk! – mondta Sammua is. – Egy kisdedet kell találnunk a jászolban. - Kisdedet jászolban? Különös. – vélte Gáreb. - Talán nem jutott máshol hely a szüleinek. Tudod, mennyire tele van most a város… - érvelt Sammua. - De ez most nem fontos! – türelmetlenkedett Eliám. – Az a fontos, hogy talán a Messiás született meg! Talán eljött végre az idő, amikor beteljesedik az a jövendölés, amit a rabbi olvasott nekem. Milyen nagy öröm, hogy mi megláthatjuk! Gyertek, ne késedelmezzünk! Siessünk Betlehembe! - És mi lesz a nyájjal? – kérdezte Akim. - Majd Isten vigyáz rájuk. Gyere, siessünk! Fáklyát gyújtottak, és szívükben tele várakozással siettek a város felé, amennyire a sötétben tudtak. *** Egy pislákoló fáklya halvány fénye megvilágít egy fáradt arcot. Egy fiatal asszonyét, aki szenderegve pihen, karjában egy csöppnyi gyermekkel. Elsimultak vonásai, olyan szép így látni őt! József, a férje, őrzi álmát, és szívében zeng a hála a Magasságos felé, amiért megsegítette őket. Felesége éppen most adott életet első gyermekének. Nagyon nehéz nap van mögöttük. Olyan elcsigázottan érkeztek a városba a hosszú út után, amit a császár rendelete miatt kellett megtenniük. Nem jókor jött 5
ez a határozat, mert Mária már igencsak idejének végén volt. Mégis el kellett indulni. Amikor megérkeztek, Mária már érezte, hogy közeledik a szülés ideje, gyorsan szállás után néztek. Azonban akárhová zörgettek be, mindenütt ugyanazt a választ kapták: „Nincs már hely!” Tele volt az egész város Dávid király leszármazottaival. Ők is azok voltak mindketten. Igaz, az elszegényedett ágból, de mégis a királyi családból. Ezért kellett éppen Betlehembe jönniük. Amikor már majdnem minden reményüket elvesztették, akkor találtak rá erre az istállóra. Nem valami fényes szállás, mégis meleg és biztonságos. Itt rejtve lehettek az emberek szemei elől. A puha szalmára feküdtek, bár pihenésről szó nem lehetett. Ezen az éjszakán született meg a Gyermek, akit az Úr angyala ígért nekik. József finoman kivette alvó feleségének karjaiból a Gyermeket, és az elkészített, meleg, friss szalmával bélelt jászolba fektette. Bár óvatos volt, Mária mégis felébredt. Mosolyogva nézte csöpp magzatát. Majd József hűséges szemébe nézve eszébe jutott az egész különös történet, amit annyiszor átbeszélgettek már. - Csodálatos e Gyermek története – gondolt vissza az elmúlt időre Mária. – Még most is magam előtt látom azt a fényes Angyalt, aki megjelent nekem egy napon. Akkor mát a te jegyesed voltam. Dúdolgatva dolgoztam kicsi szobámban, amikor hirtelen nagy világosság ragyogott fel. Mikor odapillantottam, egy hatalmas Angyalt láttam. Szívem összeszorult a félelemtől, de az Angyal nagy örömmel beszélt hozzám. - Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között! 6
Elámultam, szólni nem tudtam a döbbenettől. Micsoda köszöntés ez? Az Angyal folytatta: - Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! Ímé, fogansz a te méhedben és szülsz fiat, és nevezd az Ő nevét Jézusnak. Ő nagy lesz, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának királyi székét. És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának nem lesz vége! Nem értettem. - Hogyan lehet mindez, mikor férfit nem ismerek? - A Szentlélek száll tereád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged, azért Aki születik is, szentnek hívatik, Isten Fiának. És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez már a hatodik hónapja néki, akit meddőnek hívtak: Mert az Istennél semmi sem lehetetlen! - Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. – mondtam akkor, és betöltött valami csodálatos békesség és ujjongó öröm. Átjárt valami égi Tűz és forróság. Olyan boldog voltam! - Kicsit megijedtem, amikor mesélted. Nem nagyon hittem neked. Azt gondoltam, hogy hűtlen lettél hozzám. Szerettelek, mégsem tudtam elfogadni ezt. Sajnáltalak, mert tudtam, hogy ha mások megtudják, hogy a házasságkötésünk előtt teherbe estél, meg fognak ölni majd a mózesi törvény szerint. Ezért elgondoltam, hogy titokban elbocsátalak, hogy ne tudjon róla senki. Amikor ezt így elhatároztam, megjelent az Úr Angyala nekem is, és ezt mondta: - József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert ami benne fogantatott, a Szent Lélektől van az. Szül pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, 7
mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből. Mindez pedig azért lesz, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott volt a próféta által, aki így szól: Ímé, a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten. - Úgy tettem, amint az Angyal mondotta, és feleségül vettelek téged. Együtt vártuk boldog reménységben, békességgel, hogy az Úr beteljesítse ígéretét. Soha nem gondoltam volna, hogy mi leszünk az eszközei ilyen módon a Magasságos Istennek. Nagy lesz a Gyermek az Isten előtt, úgy kell nevelnünk őt, mély istenfélelemben. - Igen, én is így érzem. Aztán cselekedjék vele a Hatalmas, amint néki tetszik. Ahogy visszaidézték az elmúlt hónapokban történteket, hirtelen sietős lépéseket hallottak. A békességes csendbe pásztoremberek ziháló légzése, lábak dobogása tört be. Csodálkozó szemek néztek Máriára, majd a jászolban fekvő újszülöttre. A Jel! Hát megérkeztek! Leborultak mindnyájan, és hálaadó imádságba kezdtek. Mária tágra nyílt szemmel, csodálkozva meredt rájuk. József is. Miután befejezték imájukat, elbeszélték azt a csodát, ami velük történt és az angyali híradást. Majd megilletődve, szívükben imádattal vették körül a Gyermeket, a Megtartót, akit küldött a Fenséges az emberekhez. Mária nem szólt semmit, de a pásztorok elbeszélését mélyen szívébe zárta. Már hajnalodott, pirkadt az égbolt. A város sokféle népe ébredezett, hogy megfeleljen egy újabb nap kihívásainak, feladatainak. Ám ez a reggel különös módon kezdődött. Nagy kiáltozásokra lettek figyelmesek. 8
- Figyeljen jól Betlehem népe, mert nagy dolgokat cselekedett közöttünk Izrael Istene! Az éjszaka angyali seregek nagy sokasága jelent meg nekünk künn a mezőn, és hírül adta azt az örömet, hogy megszületett a Megtartó itt, a városunkban! Ott fekszik az istállóban, a jászolban. Lássátok meg ti is azt, akit Isten küldött! Ámulva hallgatták az emberek! Hitték is, nem is. Azért sokan odaóvatoskodtak, hogy saját szemükkel lássák. Igen, láttak egy házaspárt kicsi gyermekkel. De tovább nem láttak. Nem foglalkoztatta őket felettébb. Hamar visszatért az élet a megszokott kerékvágásba. Hiszen a vendégeket jól kellett tartani, főleg azokat, akik fizettek is a szállásért. Így gyorsan napirendre tértek a dolgok felett. Voltak azonban többen, akik egész nap erről beszéltek. A rabbi köré gyűltek, és átolvasták a tekercsekből azokat a jövendöléseket, amik a Messiásra vonatkoztak. Elhatározták, hogy nyitott szemmel fognak járni az elkövetkezendő években, hogy lássák, hogyan fog mindez folytatódni. *** Máriának és Józsefnek a mózesi Törvény szerint egy fontos tennivalójuk volt a kisgyermekkel kapcsolatban, hogy jog szerint is Izrael népéhez tartozzon. A Törvény úgy szólt, hogy minden kisfiút nyolc napos korában körül kellett metélni. Ekkor lett igazán izraelitává. Ezután 33 nap múlva, mikor Mária újból egészséges lett, felmentek Jeruzsálembe. A Törvény előírása szerint még egy fontos kötelességük volt. Isten rendelkezése volt, hogy minden elsőszülött az Úrnak szenteltessék! Jézus szüleinek első gyermeke volt, ezért bemutatták őt az 9
Úrnak, és áldozattal kiváltották őt. Mivel nagyon szegények voltak, egy pár gerlicét vittek áldozatul. *** Simeon fáradtan nézett ki az ablakon. A nagy sürgésforgás látványa is terhelte már. Inkább befelé figyelt, lelke mélyére. Vénséges-vén volt, de tudta, hogy nem halhat meg. Kijelentést kapott a Szent Lélek által, hogy nem lát halált addig, míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát. Ebben a várakozásban élt. Lehunyta szemét, és szinte látta maga előtt a próféciák sorát, amik a Messiás eljövetelét ígérik. Ahogy felidézte őket sorban, még az ajka is mozgott. Suttogva mondta maga elé: „Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek, ami annyit tesz: Velünk az Isten! Ésa. 7:14. „De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van.” Mik. 5:2. „És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik. Akin az Úrnak Lelke megnyugszik …és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik: Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett!” Ésa. 11:1-4. „Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte… És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulunk meg.” Ésa. 53.6. 10
Simeon lelke egészen belerévedt az ősidők próféciáiba. Szinte áthangolódott egész lénye, amint kibontakozott szemei előtt a Messiás útja. Az Úr igaz és irgalmas szolgája lesz, aki a szenvedések útján fog járni, hogy váltságot hozzon. „Békességünk büntetése rajta van és sebeiben gyógyulunk meg…” - visszhangzott szívében az Ige. Szemeit elborította a könny. Isten fog szenvedni az ember bűne miatt! Micsoda szeretet! Hirtelen hangot hallott: - Menjél a templomba most! Eljött az idő, az ígéret beteljesedett! Ma megláthatod Izrael üdvösségét, az Úrnak Krisztusát! Simeon tagjait új erő járta át, és soha nem érzett öröm! Szinte futva indult! Gyermekei, unokái csodálkozva néztek utána. Amint belépett a templom öles falai közé, a boltívek alatt álló papok csodálkozva súgtak össze: - Nézd! A vén Simeon! Szinte szalad! A minap láttam, alig vonszolta magát… Mi történhetett vele? Simeon nem törődött semmivel, csak mielőbb megláthassa az Úr Ígéretét! Az áldozat helyére sietett, és ott látott egy házaspárt. Odasietett, és a fiatal asszony kezéből áhítattal kivette a Gyermeket. Ég felé emelte és sírva mondta: - Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben, mert látták az én szemeim a te Üdvösségedet, amelyet készítettél minden népeknek szeme láttára világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.
11
József és Mária csodálkozva néztek az idős ember átszellemült arcára. Simeon Máriához fordult, és prófétai szavakat mondott a jövőről: - Ímé, Ő vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, akinek sokan ellene mondanak; sőt, a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek. Ahogy ízlelgették az Úr kijelentését, egyszerre egy idős asszony sietett hozzájuk. Anna volt, a Fánuel leánya, aki ott élt a templomban, imádkozással, böjtöléssel szolgált minden napon. Anna arcán valami földöntúli fény ragyogott, és nagy örvendezéssel adott hálát az Úrnak a beteljesedett ígéretért. Még azon órában elmondta mindenkinek a Messiás születését, akik Jeruzsálemben várták a váltságot. Mária tágra nyílt szemekkel figyelt és mélyen szívébe rejtett minden szót. Mivel az összeírás sokáig tartott, és ők még nem kerültek sorra, visszamentek Betlehembe. Mivel már nem voltak olyan sokan, mint korábban, egy házban kaptak szállást. Nem sok nap múlva folytatódott a különös események sora… *** Jeruzsálem városa is megébredt. Az összeírás miatt itt is nagy volt a nyüzsgés. Sokan indultak más városokba. De az élet nem állt meg a fővárosban sem. Főként a királyi palotában nem, ahol Heródes király székelt. Sürgött-forgott a sok udvari ember, mindenki dolga után látott. A király is 12
a trónterembe vonult kiadós reggeli után, hogy tanácsadóival megbeszélje a napi gondokat. Éppen csak helyet foglaltak, az ajtónálló előjött a nehéz brokátfüggönyök mögül és érdekes jelentést tett. - Uram, királyom! Egy furcsa követség érkezett hozzád valahonnan napkeletről. Gazdag embereknek látszanak. Egy kisgyermeket keresnek, királyi gyermeket. Szeretnének hódolni előtte. - Királyi gyermeket? – kerekedett el Heródes szeme. – Miféle királyi gyermeket? - Nem tudom, uram. Mondtam nekik, hogy nincsen kisgyermek a házban, de váltig állítják, hogy most született. - Most született? – képedt el a király. – Vezesd be őket! - Igen, uram! Három úr jelent meg, díszes, gazdagon hímzett ruhában, és földig hajtották magukat Heródes előtt. - Legyetek üdvözölve! Úgy hallom, valami királyi gyermeket kerestek. - Igen! Hol van a zsidók királya, aki most született? Láttuk az ő csillagát messze napkeleten, és eljöttünk, hogy tisztességet tegyünk néki! - Láttátok a csillagát? Miféle csillagot? - Egy különösen fényes csillag kelt fel a napkeleti égen. Olyan, amilyet még soha nem láttunk eddig! Tudtuk mindjárt, hogy ennek valami különös jelentése lesz. Tudod, király, mi tanulmányozzuk a régi írásokat, jövendöléseket, hiszünk a jelekben, csodákban. Úgy sejtettük, hogy ez a csillag valami hatalmas történésnek az előjele. Egy régi próféciából emlékeztünk egy csillagra, és mindjárt kutatni kezdtünk utána. Megtaláltuk egy régi mózesi tekercsben, 13
Bálám próféciájában: „Látom őt, de nem most; nézem őt, de nem közel. Csillag származik Jákóbból, és királyi pálca támad Izráelből…” - Mindjárt el is határoztuk – vette át a szót társa – hogy útra kelünk, és felkutatjuk a csillag titkát. Azért jöttünk a fővárosba, mert ti bizonyára mindent tudtok erről. Heródes elképedve hallgatta és a vele lévő főemberek is. - Kérlek, legyetek a vendégeim! – szólt a király. – Helyezzétek magatokat kényelembe, míg népem főpapjaival tanácskozom! A bölcsek meghajtották magukat és egyedül hagyták Heródest. - Miféle gyermekről meg új királyról beszélnek ezek? Hívjátok hamar a főpapokat! Mikor a papok mindenről tudomást szereztek, egyikük előállt: - Én tudok egy jövendölést, ami esetleg összefügg ezzel. Mikeás könyvéből származik. Így szól: És te Bethlehem, Júdának földje, semmiképpen sem vagy legkisebb Júda fejedelmi városai között: mert belőled származik a fejedelem, aki legeltetni fogja az én népemet, az Izráelt. - Betlehemben születik egy fejedelem? Na nem! Képtelenség! Én vagyok a király! Hívjátok vissza a bölcseket! Amint a bölcsek újból megjelentek, Heródes izgatottan faggatni kezdte őket, mondják el újra részletesen, mikor jelent meg nekik a csillag, és mit éltek át.
14
- Nem tudunk mást mondani, ó király, mint amit eddig is elmondtuk. Megláttuk azt a fényes csillagot, és megtaláltuk a jövendölést. És nyomban útnak indultunk. - Jól van. Mi is találtunk jövendölést, mely szerint Betlehemben kell megszületnie. Most azért arra kérlek benneteket, hogy ha megtaláljátok őt, kérlek, gyertek vissza, és jelentsétek meg nekem, hogy én is elmehessek, és tisztességet tehessek előtte! - Megtesszük, amit kérsz, király, hálából a segítségedért. Ha megtaláltuk a fejedelmi gyermeket, akkor útban visszafelé be fogunk térni, és mindenről számot adunk neked. Áldjon a Magasságos! - Titeket is vezéreljen! Amikor a bölcsek útnak indultak, elszabadultak a királyban a visszafojtott indulatok. - Méghogy fejedelem! Én vagyok a király és trónomat senkinek nem adom! Én fogok uralkodni ebben az országban! Sokáig! Dühösen hívatta a hadseregek parancsnokát. - Csapatoddal állj készenlétben! Ha a bölcsek visszatérnek és elmondják, mit találtak, akkor mi is útra kelünk, és még időben megsemmisítjük ezt a fejedelmi gyermeket! Az ilyesmit nem lehet elég korán elintézni! Teltek a napok, és a király egyébre sem tudott gondolni. Éjjel-nappal a gyermeket látta maga előtt fényes koronában. Újra és újra átolvasta a jövendöléseket, és egyre nagyobb lett a féltékenység szívében. Ugrásra készen, elborult aggyal várta vissza a bölcseket. *** 15
Amint a bölcsek elhagyták a palotát, igen megkönnyebbültek. Érezték azt a fojtó légkört, ami Heródes körül uralkodott, és ez rossz előérzettel töltötte meg szívüket. - Meglássátok, a király valami rosszat fog tenni! Nem tetszik nekem ez az ember! - Talán csak váratlanul érte a hír, ezért lett izgatott. - Hát, majd meglátjuk… De hogyan fogjuk a Gyermeket megtalálni? - Valaki majd csak útba igazít! Mentek Betlehem irányába egészen alkonyatig. Az olajfák lombja már beleveszett a horizontba. Úgy tervezték, az éjszakát majd egy faluban töltik. Amint ezt elgondolták, az ég alján megjelent az a tündöklően szép csillag, amit már napkeleten is láttak. Kivált az ég sötétjéből, és fénnyel borította be a vidéket. Szívük repesett az örömtől! - Újra itt a Jel! Isten vezet bennünket! Nézzétek, megy a csillag! Éppen Betlehem irányába! Gyertek, kövessük! Menjünk, amerre halad! Szállásról, alvásról szó sem lehetett! Megújult erővel, nagy örömmel követték a csillagot egészen Betlehemig! Egyszer a csillag megállt egy ház fölött, fénnyel ragyogva be azt. Leszálltak tevéikről, ajándékaikat magukhoz véve bementek. Egy ifjú asszonyt láttak egy idősebb férfivel. Az asszony karján újszülött kisgyermek aludt édesen. Szívük mindjárt érezte, hogy a megígért Király előtt állanak. Gyorsan térde borultak, és imádták a Gyermeket. Letették elé drága ajándékaikat: aranyat, tömjént és mirhát. 16
Mária és József ámulva figyelte a fényes ruhás idegeneket, amint hódolnak a Gyermek előtt. Ők, amikor imádságaikat elvégezték, tisztelettel és nagy örömmel távoztak. Mária úgy nézett utánuk, mintha égi jelenést látna… A bölcsek letelepedtek a város határában, és ujjongó szívvel meséltek egymásnak. - Tudod, amikor megpillantottuk a Kisdedet, valami édes békesség szállt a szívemre! Olyan áhítat, mintha Isten felséges színe előtt álltam volna! - Én is így éreztem! Isten jótetszése pihent meg rajtam és betöltötte szívemet a Gyermek iránti hódolat. - Én többet is éreztem! Azt, hogy szeretem a Gyermeket szívem egész szeretetével! Az életemet adnám érte! Sokáig elnéztem volna… - Szívesen elbeszélgettem volna a szüleivel, de nem értették a beszédünket. - Egy a fontos, hogy láttuk a próféták által megígért Gyermeket. Jövendő fejedelmét Izraelnek! - Én is örülök nagyon, de térjünk nyugovóra, mert hosszú még az út hazáig, és Jeruzsálembe is be kell térnünk, hogy Heródesnek megvigyük a jó hírt. A körülményekhez képest kényelmesen elhelyezkedtek, és hamarosan mély álomba merültek. Éppen csak elaludtak, amikor mindhárman megdöbbentő álmot láttak. Angyal jelent meg nekik álomban, és nagy szóval intette őket, hogy vissza ne menjenek Heródeshez, mert az halálra keresi a Gyermeket. Kerüljék ki Jeruzsálemet és egy másik úton térjenek haza! Döbbenten riadtak fel. Csak néztek egymásra bénultan, szemükben még a látomás fénye… Aztán 17
kapkodva összeszedték minden holmijukat, megnyergelték a tevéket és gyors vágtába kezdtek kelet felé. *** Felbolydult az egész Jeruzsálem. Már mindenki tudott a bölcsek látogatásáról. Kíváncsian várták, milyen hírrel fognak visszaérkezni. Teltek-múltak a napok, és a bölcsek egyre késtek. Türelmetlenségében a király egész nap járta palotái termeit. Semmi nem tetszett neki, mindenben hibát talált. Kerülte is a vele való találkozást mindenki, aki megtehette. Az ilyen királyi indulat nem sok jót jelentett. - Már régen vissza kellett volna érkezniük! Hol késnek ennyi ideig? – toporzékolt Heródes. - Bizonyára hamarosan itt lesznek, királyom! – hajtotta meg magát a főpap. – Talán hódolnak a Gyermek előtt. - Hát ne hódoljanak! Előttem hódoljanak! Még egy napot várok! Ha akkor sem jönnek… Heródes gonosz indulata mindent betöltött. Rettegtek tőle emberei. Csak járkált össze-vissza, és egyre világosabb lett agyában a felismerés, hogy a bölcsek sohasem fognak visszajönni. Valamit megérezhettek szándékaiból, hiába igyekezett palástolni előttük. Ha nem jönnek, ne jöjjenek! – állt meg hirtelen. Nincs is szüksége rájuk. Mint mondtak a papok? Betlehem? No, hát nem olyan nagy város az a Betlehem! - Hivassátok azonnal a hadsereg parancsnokát! - Igenis! - Hívattál, királyom! – állt meg a főparancsnok döngő léptekkel a király előtt. 18
- Most azonnal útnak indultok Betlehem felé, és minden két évesnél kisebb gyereket kivégeztek! Megértetted? Egy sem maradhat életben! Én fogok uralkodni! Én vagyok a király! - Megértettem, uram, királyom! Megyünk azonnal Betlehembe! - Egy gyerek sem maradhat életben! Az életeddel fizetsz, ha csak egy is marad! - Mindent megteszünk! Egy sem fog maradni! - Siessetek! A Nap már jócskán megközelítette a látóhatárt, amikor a királyi sereg hatalmas robajjal kiviharzott a városból. Elszorult az emberek szíve. Nem szerettek volna most Betlehemben lakni… *** Betlehem lakói nyugovóra tértek már. Fárasztó nap volt ez a mai, még mindig tartott az összeírás. Máriának és Józsefnek is sikerült ma bediktálni az adataikat, így nyugodt szívvel pihentek el. Alig aludtak azonban egy keveset, Angyal jelent meg Józsefnek álmában: - Kelj fel, vedd a Gyermeket és annak anyját és fuss Egyiptomba, és maradj ott, amíg én nem szólok néked, mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket! József érezte az angyal szavaiból a sürgetést, nem késedelmezett hát, hanem azonnal felköltötte Máriát és mindent elmondott neki nagy sietséggel. Közben összecsomagolta kis holmijukat, a kicsi Jézust meleg ruhába csavarták. József feltette feleségét a kicsivel a 19
szamár hátára, amin érkeztek, és futva igyekeztek elhagyni Betlehemet. Alig telt el egy fél óra, a katonai csapatok elérték a várost. A parancsnak megfelelően felzörgették a házakat, durván beléptek, és ahol kicsi fiút találtak, kímélet nélkül levágták. Mindenütt sírás, zokogás, jajgatás maradt a nyomukban. Az emberi féltékenység átkos hatása… Isten a sok kisgyermek lelkét magához vette, körülvette őket soha el nem múló szeretetével és elhelyezte országában, ahol többé nincs könny és fájdalom, csak örökös öröm. *** Már pirkadt, mikor a katonák, mint egy megvert sereg, visszaértek Jeruzsálembe. Sok időt szolgáltak, de ilyen alávaló munkát még nem kellett csinálniuk. Égette lelküket gonosztettük. Legtöbben borba fojtották lelkiismeretük szavát. Heródes türelmetlenül várta a jelentést. A hadvezér, mihelyt megérkezett, azonnal színe elé járult. - Uram, királyom! A parancs teljesítve! Minden két évesnél kisebb fiúgyermek meghalt az éjjel Betlehemben. - Közöttük volt a kis fejedelem is? – kérdezte Heródes szigorúan, kis gúnnyal a hangjában. - Reményem szerint igen. Bár nem lehet tudni, ki volt ő. De a gazdagabb házakban jobban körülnéztünk. - Vigyáztatok arra, nehogy elhagyja valaki a várost? - Igen, uram! Jól megszerveztünk mindent. Nincs értesülésem arról, hogy valaki elmenekült volna azután, hogy megérkeztünk. 20
- És előtte? - Azt nem tudhatom, uram. - És ha már nem is volt a városban? - Nyugodj meg, uram! Senki nem tudhatta, hogy odamegyünk. Miért menekültek volna el? - Hát jól van. Akkor csapatoddal pihenj meg! Mindenki kap egy hét szabadságot és két arany jutalmat. Legyen rá gondod, hogy megkapják! - Köszönöm, királyom! Nagylelkű vagy… Heródes nem nyugodott meg mégsem. Mardosták a kétségek, hogy vajon tényleg Betlehemben volt-e a kis fejedelem? Hiszen a bölcsek nem mondták el, hogy valóban megtalálták ott. Egész életében égette a gyanakvás, amivel megkeserítette a gyermekek és fiatalok életét. Mindenkiben a betlehemi fejedelmet kereste, aki esetleg a trónjára akar törni. Ebbe is betegedett bele. Hamarosan meg is halt. *** Ekkor Józsefnek álmában megjelent az Úr angyala Egyiptomban, és utasította, hogy térjenek vissza Izrael földjére, mert meghaltak azok, akik a Gyermek életére törtek. József engedelmeskedett, és a gyermek Jézussal és anyjával hazatért. Álomban újból utasítást kapott Istentől, hogy Galileába. Názáret városába költözzenek. József egy kis ácsműhelyt alakított ki, és ott dolgozott minden nap. A kis Jézus növekedett szépen, erősödött lélekben, mind teljesebb lett bölcsessége. Isten kegyelme volt rajta. Már gyermekként is mennyei Atyja akaratát kereste. Gyermek volt, mégis más, mint a földi gyermekek. Neki az volt az öröme, ha Isten dolgaival 21
foglalatoskodhatott. Készült jövendő nagy szolgálatára, amiért erre a Földre született. Az Ő Földre jöttének az volt a célja, hogy életét feláldozza az emberek sok bűnéért, hogy utat készítsen az elbukott emberiség és az Atya szerető szíve között. Hogy megmutassa a visszatérés lehetőségét a mennyei Édenbe. Hirdette az Úr jókedvének esztendejét. Kérlek, aki elolvastad ezt a csodálatos örömhírt, állj meg egy percre, és hajtsd meg magad Isten hatalmas színe előtt! Köszönd meg, hogy elküldte erre a Földre egyetlen Fiát, hogy odaadta kínos halálra, hogy neked életed lehessen! Ha elfogadod, hogy az Úr Jézus érted született, a te bűneidért halt meg, akkor Isten az ő Fiának érdeméért megbocsát neked! Kérjed Őt, hogy fogadjon gyermekévé és vezessen vissza téged is a Vele való közösségbe! Értékeld nagyra Isten feléd hajló szeretetét, mert Ő semmit nem sajnált odaadni érted, hogy neked örök, boldog életed lehessen! Ő nyújtja ma kezét feléd! Ragadd meg!
Drága Jézusom! Köszönöm neked, hogy otthagytad értem a Menny dicsőségét, tisztaságát, szeretetteljes légkörét, és eljöttél erre a rideg, bűnös Földre, hogy nekem életet adjál! Köszönöm, hogy ma meghallhattam ezt az örömhírt, amit egykor angyalok ujjongó éneke adott hírül az embereknek. Kérlek, fogadd el az én életemet, bocsásd meg minden bűnömet, ami elválasztott Tőled! Hadd legyen az én életem a Tiéd, hogy a Te áldozatod, Földre jöttöd ne legyen hiába értem sem! Köszönöm, hogy elfogadtál engem 22
gyermekeddé, és vezetsz engem az örökkévalóság útján! Ámen
Szent karácsony Szent karácsony estharangja, Angyaloknak édes hangja Zengve száll a légen át. Hirdet nékünk nagy kegyelmet, Bűnt eltörlő nagy szerelmet, Mely közénk a földre szállt. Zengjetek csak égi hangok! Űzzetek szét minden gondot! Bűnt, halált, bús éjszakát… Hadd ragyogjon tiszta fénnyel, Szálljon a világba széjjel A hír: Jézus üdvöt ád! Tudja meg sok szív, mely árva, Jézus mentő karja tárva! Ő megtart és üdvözít, Nála békét és kegyelmet, Nála üdvösséget nyerhet, 23
Ki megbánja bűneit! Angyaloknak lágy zenéje! Hass oda mindenki szívéhez, Míg kegyelme napja tart! Ó bár sok szív még ma este, Jézus szent igéit lesve, Benne békét lelne majd!
Ha kihamvadnak a lángok Ha kihunynak a karácsonyi fények, Ha kihamvadnak a kis gyertyalángok, Szürke hétköznapokba, Jézusom Lángolva és lobogva hadd vigyem Csodálatos, örök szereteteddel Jászladnál új lángra gyújtott szívem! Hozzánk hajló, örök szereteted, Ha új lángra gyújt gyertyaszíveket, És szeretetedet visszük ragyogva Szolgálatokba és feladatokba, Hadd örüljenek sokan melegének: Nem leszünk fénytelenek és szegények, Ha kihamvadnak a kis gyertyalángok, Ha kihunynak a karácsonyi fények… Túrmezei Erzsébet
Karácsonyi ének 24
Régi-régi szép Igékben Prófétáknak hangja szól: Bűnös népnek ég kegyelme Újból áldón lehajol. Éden óta átok súlya Sok gyötrelmet és kínt ád, Fájt a bűnünk, sírt a lelkünk, Kínzott belső néma vád. Bűneinknek nehéz súlya Áthatotta ég Urát, És egy csendes éjszakában Megnyitotta ajtaját. Fényes égből álom szárnyán Jézus Krisztus földre szállt, Általa az ősi átok Újból kegyelemre vált. Békefi Pál
Mondd el! Mielőtt eloltod a gyertyát, S elmúlik a karácsonyi láz, Tégy számadást újra magadnak: Épült-e benned a lelki ház? Mondd el, ha nem is kérdezik, Hogy találkozásod volt Vele! S ebben az áldott karácsonyban Számodra is volt üzenete! 25
Mondd el, hogy gazdagabb lettél, S Benne hited szárnyakat kapott! S cserébe rossz szívedért Önmagából egy részt adott! Mielőtt eloltod a gyertyát, S becsukod csendben Bibliád, Köszönd meg mindnyájunk nevében Az első karácsony-éjszakát!
26
Tamaska Gyula
