Zichy Nándor gróf. V II. évfolyam. 12. szám December

V II. évfolyam .

12. szám

Decem ber.

assisi szent Ferer\c tiszte le té n e k és h a r­ m adre nd ién ek terjesztése, a katholikus va llá serkö lcsi és tá rsa d a lm i élet ápolására. M e g je le n ik m in d e n h ó n a p e ls ő n a p ja ib a n .

F őszerkesztő; T ré fá n L e o n á rd , szent* feren crendi áldozár Kolozsvárt. Társszer­ kesztők : K is s A ris z tid , szentferencrendi áld. Süm egen. U n g h v á ry A n ta l, szent­ fe re n cre n d i áldozár Baján.

X lll. L e ó Pápa ő s z e n ts é g e 1903. jv in iu s 17-én Z ic h y Q y u la g r ó f p. t. ka m a rá s p é csi p ü s p ö k Ü r Ö m é ltó s á g a á lta l a p o s to li á ld á s á t k ü ld ö tte fo ly ó ira tu n k n a k .

.M e g á ld o m S z e n t F e re n c H irn ö k é t, s z e rk e s z tő it és m u n k a tá rs a it, s m in d a z o k a t, k ik e la p o t olvas* sák. ro (X. P iu s pápa szavai 1904. o k tó b e r 6*án a s z e rk e s z tő h ö z ).

Zichy Nándor gróf. jjiko r e so ro ka t íro m , a m agyar ka th o liku so k öröm ünnepének zaja h a lla ts z ik füleim hez. Széles e hazá­ ban m illió k tisztelete, szeretefe és h á lá ja vonja k ö rü l dicsfénnyel ezt a nevet. M illió k ünnepelnek egy élő em bert, ki még közöttünk van, s érdemszerzésé­ nek ideje a közeli jelenbe esik. P á ra tla n és szokatlan ez az ünnepség. Nem olvassuk a tö rté n e le m fo lya m á n , hogy valakinek még életében a

534

szeretetből és h á lá b ó l o lyan h a ta lm a s em lékm űvet e m e l­ tek volna, m in t Z ic h y N á n d o r grófnak. M e rt ez a név fo g a lo m m á növekedett e lő ttü n k . O lya n fogalom , am ely telve van igazi ta rta lo m m a l, s a ta n ítá sra és o ku lá sra a lk a lm a s benső erővel. Érezzük, hogy m eny­ nyire szükségünk van reá. A d ju n k h á lá t az Istennek, hogy nekünk adta, s g ra tu lá lju n k ö n m a g u n kn a k azért, ha van kész­ ség bennünk, hogy igazán m egbecsüljük. Ö rvendetes je ­ lenség. hogy a húszadik században élő nem zedék ünnepi h a n g u la tb a n hódol ez e lő tt a fo g a lo m m á le tt név e lőtt. Örvendetes jelenség ez. A rró l beszél nekünk, hogy m á r kezdjük m egérteni a Z ic h y N á n d o r g ró f le lk i világát. M in th a a dolgok becslésénél visszatért vo ln a tö rté n e lm i Íté le tü n k a m ú ltb ó l. És jó l van ez így. N y o m o ru lt nemzedék, jo b b sorsra nem érdem es nép az, a m e ly n a g y ja it m egbecsülni nem tu d ja . A le lk i m űveltségnek és e lő h a la d o tts á g n a k jele tehát az, hogy országszerte ü n n e p e ltü k Z ic h y N á n d o r grófot, a m agyar k a th o lik u s egyház vezérlő c s illa g á t. A keresztény M agyarország az ő nagy szivéből n y e rt ú j világítást. A keresztény m agyar nem zeti érzés évtizedek óta az ő egyéniségéből tá p lá lk o z ik . Az ő le lk ü le té b ő l ta ­ n u ltu k meg az isteni szeretet m elegétől á th a to tt hazaszeretet erényét. Isten és haza fo g a lm á t még soha senki nem tu d ta o lya n szépen összeegyeztetni, m in t ő. Egész em ber, telve h itte l, fé rfia s je lle m m e l, nemes, szent szeretettel. Egyéniségének, le lk i nagyságának m eg­ rajzo lá sáh o z a m agyar k a th o lic iz m u s lé le k ta n á t k e ll ta n u l­ m ányozni. Á t k e ll k u ta tn i an nak a tö rté n e le m n e k la p ja it, m ely alvó k a th o lic iz m u s ró l, szunnyadó keresztény érzés­ rő l jegyzett fö l m egszívlelendő adatokat. És ta lá n csak akkor tu d n ó k tá v o lró l m e g h a tá ro zn i azt, hogy m ily e n nagy kincset adott nekünk a G ondviselés Z ic h y N á n d o r grófban.

535

Egyik budapesti k a th o lik u s naggyűlésen h a llo tta m őt beszélni. M egjelent az emelvényen magas, kissé m ár meg­ görnyedt a la k ja . Szem eiben tűz égett. H angja reszketett a h itv a lló k érzésének hevétől. És beszélt szívből a szívek­ hez. Egyszerűen, világosan, m in t az evangélium . Intve, oktatva, m in t egy p á triá rka . Azt gondoltam , hogy ilyenek lehettek az őskereszténység tüzes lelkű hősei, akiket máglya, kínpad meg nem in gatott. M in d n y á ju n k szívében könny rezgett, s a jk u n k o n o tt repesett a fogadás, hogy egy ilyen em bernek, ennek az apostolnak lábnyom ába lépni csak dicsőség lehet. B izony dicsőség, m elyet nem a világ, hanem az Isten ad. H a Z ic h y N á n d o r gróf nem ezért a dicsőségért d o l­ gozott vo ln a , a kko r m á r régen fé lre vo n u lt volna a n y il­ vános szerepléstől. Istenem ! m ilye n nehéz vilá g i g a sla tra fö le m e ln i . . .

fé rfia in k a t erre a m a­

M in d e n téren azt tapasztaljuk, hogy a fé rfi világ közöm bös a h it, a nagy dolgok irá n t. Gyáván vonul félre ha a h ité rt üldöztetést ke ll elszenvednie. Sőt még arra sem képes, hogy a h it igazságait m egvallja, s azoknak ott, a h o l k e ll érvényesülést szerezzen. Tem plom ainkban és kívü l a tá rs a d a lm i életben is azt lá tju k , hogy fé rfiain k gyáván v o n u ln a k fé lre a vallásos élet m ezőiről. Pedig csak a vallásos élet lehet a je lle m útja. H itb ő l fe jlő d ik ki a fé rfias erő, becsület és igazi önérzet. Nézzünk csak a Z ic h y N á n d o r g ró f ünnepelt a la kjá ra , s meggyő­ ződünk ró la . O lya n csodálatos, szívós k ita rtá st nem ta n ú s íto tt m in t ő senki sem. A nemes, szent célok szol­ g á la tá b a n egy em ber sem v o lt olyan szilárd és követke­ zetes m in t ő. Az állam é le tb en, a társadalom ban és a csa lá d b a n úgy, m in t egyéni életében feddhetetlen. Az igazi fé rfiú n a k és em bernek valóságos m intaképe.

536

Azt m o n d já k, hogy gyakran já r u l az Ú r asztalához. Viszontagságaiban és az élet nehézségei között a szent­ ségi Jézus az ő vigasztalása, in n e n m agyarázható meg, hogy soha el nem csüggedett, m in d ig bízott és rem énylett. Ez a rem ény és bizalom ö n tö tt leikébe ú j erőt, ú ja b b küzdelm ekhez és m egpróbáltatásokhoz. Egész em ber v o lt m in d ig . Egyházának, h azájá nak és a tá rs a d a lm i életnek n é lkü lö zh e te tle n tényezője. E m ber, a s z ó legnemesebb, legeszm ényibb értelm ében. M ié rt nem követik p é ld á já t sokan a fé rfia k ? ! Á llíts u k Z ic h y N á n d o r g ró f a la k já t m in ta k é p ü l a szószéken, isko lá b a n és a tá rs a d a lm i érintkezésben. E gyén i­ ségének nagyságát a h itb e li meggyőződés ereje növelte naggyá. A m agyar kereszténység je le n k o ri tö rté n e lm é n e k nincs hasznosabb és értékesebb tünem énye m in t ő. Pedig va ló d i nagyságra és igazi érvényesülésre tö re ke d n i m in ­ den fé rfiú n a k kötelessége. M it m o n d ju n k az o ly a n e m b e r­ rő l, ki a legnemesebb k u ltu rm u n k á b ó l, az e m b e rb o ld o g ítá s fá ra d a lm a ib ó l nem veszi ki a m aga ré s z é t? ! A m i ü n n e p e lt ősz vezérünk e lé vü lh e te tle n érdem e­ ket szerzett m agának. Úgy nézhet reá ez a nem zedék, m in t a gyerm ek édes a ty já ra . A d ju n k h á lá t Istennek, hogy őt nekünk adta, s im ádkozzunk, hogy vezérlő szel­ lem e még sokáig irá n y íts o n m in k e t a m agyar keresztény­ ség m e g ú jítá sá n a k m u n k á já b a n ! A u re u s .

/

ü n nep i óda Szent Ferencről. Irta én a k o lo z s v ifi fcrencrcndiek n o v. Í6 -á n ta rto tt hétszázados ju b ile u m i em lékünnepélyén e lsza va lta : P. Jánossy Béíéu

Ünnepre hívlak tespedt, lomha lelkek, Lángoljatok fel szunnyadó szívek! Régi tüzek új lobogásra keltek, N agy szárnyát hét század lebbenti m e g ! Messzire el zúg szárnya suhogása, Bám ulva hallja a sívár jelen, S hogy m últja fényét elbűvölve lássa: M á r gyönge arra és erötelen ! %

Pedig egy sugár : forró, tiszta, fényes, Ozönnel ontja áldó melegét! Á rn y a t riasztó, pazar csoda fény ez, Rózsás tőle a halvány kelet-ég ! U m bría zengő, tavaszos víránya, T e büszke-boldog méltán is lehetsz! Belőled gyúlt e súgár a v ilá g ra : Szegények kincse, assisi Ferenc! N agy, drága kincs ! A lankadó világnak M entőül adta égi kegyelem, H ogy a kik gyarlón vak sötétbe járnak. Vezérlő cillag, fáklyájok legyen ! A merre lép, dús fény fakad nyomába. Rózsák bimbóznak zörgő avaron,

558

Gyémánt ragyog az út fehér porába, Ha szent, sarútlan Iába járt azon I Szint vált a renyhe kornak arculatja. A hogy bele néz fáradt szemíbe, Feje födetlen, koldus az alakja. De lelke iz z ik s lángol a szíve ! M ohos barlangja új élet pecsétje, Beteg id ő k lábbadó hajnalán, Péternek trónját, ime van, k i védje, S nem roskad össze már a Laterán I Lenézett, gúnyolt, üldözött szegénység. Dúskáló gög k it gyűlölt, megvetett. Benne találja boldog menedékét, S daróca győz a korcs világ fe le tt! A szeretetnek, jéggé megfagyottnak, Szivébe' lángzó, új oltára áll, H o l örök égő lángok gyúladoznak, S ez oltáron ö szolga, pap, k irá ly ! Felcsendül ajkán gazdag áradásban A szeretetnek himnuszos dala, S ez ellankasztó, földöntúli lázban A legnagyobb emésztődő maga ! E mámoros, hős, lángzó szeretette E gy kicsiny emberszív nem is elég, S m ig vágyva néz a hóditó keresztre, Epedve várja, hogy szive elég I Boldog szegénység: krisztusi tökélylyel. Egekbe rontó dalos szeretet! H it, m elynek fényét nem kisérti éjjel, Életszépség, lélekbe ü lte te tt; A szellemet mély, gyászos börtönéből

539

Dús fényre ö ezekkel harcolá, S a győzelemnek fenséges jeléül A szent keresztet tűzte fel reá I Itt hát a példa I áldott, ragpyogó nap I Melyet bízvást követhet a világ, Nagyobb értéke nem volt meg a jónak, M in ő t az ő hu követése ád ! K oldus darócot gőgös sziveinkre! M i ott nem az, m ind álnok és hazug ! A m i egy más, szebb életre segít be : Nem puha rózsákon vezet az ú t ! Szabad szegénység édes ideálja ! Sarútalanság kedves érzete! Áraszd bőséged árját a világra. M e ly gőgös, sóvár, szennytől fekete ! Szeráfi lelked szüzi harmatában O assisi, ha m egfürődhetünk: Sarútlan lábbal, alázat-ruhában M együnk utánad, téged követünk ! $

Magyar ferencrendiek a középkorban. Irta és a kolozsvári szent fe re n cre n d ie k á lta l nov.

16-án ta rto tt

em lékünnepélyen

fö lo lv a s ta : D r. M á rk i S án d o r egyetemi tanár.

ferencrendiek

templomának

szószékéről

egy hét óta ihletett

szónok, Páter Pál hirdeti azt a hatást, a melyet Assisi Szent Ferenc és most hétszáz esztendeje alapított rendje _______tény társadalomra

és

közéletre

gyakorolt.

És

diadalívén végigfutó nemzeti színű szalag figyelmeztet,

a

a keresztemplom

hogy

a rend

hét századon át a maga vallásos feladatait sohasem választotta külön a nemzeti érzülettől. A szivárvány hét fószíne a mi nemzetünk három színében látszik egybeolvadni. Súlyos,

nagyon

súlyos

szenvedések:

540 a mohi, mohácsi, majtényí, világosi nemzeti szerencsétlenségek után a magyar ember mindig látni vélte ezeket a színeket, a m int a por­ ból az ég, a templom hideg kövéről a szentély felé tekintett. Éppen háromszáz esztendővel Szent Ferenc

rendjének

megala­

pítása után, tehát éppen most négyszáz esztendeje, Servatius kolozs­ vári tanár és ferencrendi guardianus elkészítette a kolozsvári Ferencrendi minoriták templomi és kolostori vagyonának leltárát.

„Ebből a

leltárból — írta — megérthetik az utódok, ezt a Konventet

mekkora

munkával, fáradsággal, gonddal em elték ki a földből. M inden szerzet közül — folytatta — legelőbb

a

ferencrend

reformálván

magát, az

újjászületés elveit a kegyesség cselekedeteiben mutatta meg. Feddhe­ tetlen férfiak, a hit nagy hősei növekedtek Kolozsvárt,

akik

a tudo­

mányokban és a rend igazgatásában az egész ferencrendi tartom ány­ ban legelői tündököltek. templom épülete,

Ritka

mutatják a

gondosságukat szent

tem plom i

szerzet jószágainak bő jövedelmei. Ha utódok

ezeket

megértik,

tudni

hirdeti szerek,

a

kolozsvári,

tanúsítják

végzi Servatius atya —

a az

fogják, kikért imádkozzanak s meg­

ismerik, milyen drága örökség az övék." Ez a drága örökség a ferencrendiek farkas-utcai temploma volt, a melyet a város legnagyobb fia, M á ty á s király, a Nagyboldogasszony tiszteletére kegyeletes ajándékképpen építtetett

szülővárosában

s azt

a Szent Ferencről nevezett minorita szerzetnek gondjaira bízta.

Még

csak az alapfalak készültek el, m ikor a nagy király elh u n yt;

te m ­

a

plomot a mohácsi veszedelem előtt csak néhány esztendővel fejezték b e ; s a ferencrendiek azután már nem sokáig énekelték

benne ;

Boldogasszony, anyánk, Régi nagy patrónánk, Nagy Ínségben lévén, így szó lít meg hazánk: M agyarországról, ro m lo tt hazánkról. Ne fe le jtk e z z é l el szegény m agyarokról . . .

Kolozsvár

városa

1577-ben a

ferencrendieket s általában véve

a katholikus papokat eltiltotta az istentisztelet végzésétől, kellett,

hogy

Bátfjory

István

lengyel

király

m ár

három

de

esztendő

múlva a jezsuitáknak adja az elhagyott kolostort. Kijavíttatta a vent szép régi refektóriumát s húsz páternek

kellett

elférnie.

négy A

szobáját,

a

ferencrendiek

melyben csak

tűrnie kon-

egyelőre

másfélszázad

múlva, III. Károly idejében térhettek vissza Kolozsvárra, a domonkos­ rendiek elhagyott Kolostorába, a melyet H unyadi János valaha

nagy

541 fénnyé! építtetett föl. A barátok azonban romot vettek át, s az let egykori díszének egy részét csak

napjainkban

állíthatták

épü­

helyre.

Ma semmiesetre sem mondhatják el, mint négyszáz esztendővel ezelőtt, hogy jószágaik vannak, melyek bőven jövedelmeznek, de mostan is ismételhetik, hogy drága örökség az övék. Örökségük az a jelige, amely valaha Rákóczi zászlóira volt írva : „Istennel a hazáért és a szabadságért!" Még élt a rend alapítója. Szent Ferenc, mikor az első

francis-

kánusok hazánkban megjelentek. A nép kinevette a durva ruhában, mezítláb járó, kámzsás barátokat, akik nyakukban koldústarisznyával, derekukon vastag kötéllel, torony irányban bandukoltak végig a rónán. A csikósok, gulyások, juhászok, kondások rajok uszították kutyáikat s hátbaverték országban, oktatása

őket })a

fokosuk

még

néhány

lap jával;

m agyarú!

esetben

sem

ma

mert

mit

tudnak?

keresnek

érintkezzenek

s

azt

az

A felnőtteknek ez az

is helyén volna ; a ferencrendieknél

pedig nagyon foganatos volt. Fő feladatuk az lévén, hogy néppel

ebben

a

magával a

gulya, csorda mellett is fölkeressék,

nemcsak a magyaroknak, hanem a nemzetiségeknek a nyelvét is meg­ tanulták. Hagyomány szerint IV. Béla király, a kinek húga. Szent

Erzsé­

bet, az Assisi Szent Ferenctől ajándékozott kopott köpenyegben zászlók

alatt

vezette

be

a

járt,

ferencrendiket Esztergomba, amelynek

konventje a ferencrendiek esztergomi tartományának középpontja lett. A rend alapítója

iránt a

király azzal rótta le tiszteletét, hogy arany

kupát ajándékozott az assisii templomnak.

0

maga pedig, mikor

a

hazának szentelt életét befejezte, a Boldogságos Szűz Mária és Szent Erzsébet esztergomi templomába temetkezett, amelyet Esztergomban a ferenciek számára építtetett. Nemcsak vallásos, hanem

hazafias

feladat

is

volt,

hogy

a

Magyarországba betelepedett kunokat s a tartományokban élő bolgá­ rokat,

oláhokat

és szerbeket

a

ferenciek

(népies

nevükön a csen

barátok) a katholikus hitre térítsék vissza, s a vallás egységénél fogva szorosabban csatolják a magyar

államhoz.

Ezt

a

munkát

rnég IV.

Béla idejében kezdették meg, s Nagy Lajos korában folytatták a leg­ nagyobb erővel. Nyolc barát

ötvennap

alatt,

ahogy

írják, kétszázezer

bolgárt

térített vissza, mire a király megjegyezte, hogy nagy az aratás, de kevés a munkás. Buzdító felszólítására is csak hatvan más ferencrendi ment a bolgárok közé. Boszniában, hol külön, erős tartományt

542 alapítottak, a bogomilokat térítették. M indezt a szó hatalmával, véres üldözések nélkül. De nem számoltak azzal a ténnyel, hogy

a

bogo-

milok nemcsak a hitet, hanem a nemzeti érzést is a lelkiismeret szabadságának védelme alá állították s nem akartak sem katholikusok, sem

magyarok

lenni. Ennek

meg Nagy Lajosnak az a terve,

a

kettőnek

hogy

az

erőszakolásán bukott

egységes

Magyarországot

délfelé a Balkán hegyláncig terjessze. Félszázaddal

Nagy Lajos halála után a ferencrendiek magában

Magyarországban térítettek. Nem a görögkeleti szerbek és a románok, hanem a f)usszita m agyarok közt, kik nemcsak a vallásnak, hanem a társadalomnak újjáalakítására is törekedtek. M a rc \)ia Jakab a ferencrendi

inquisitor,

a

kettőt

különválasztani

megtartása mellett akart könnyíteni a

törekedett,

nép

s a

helyzetén.

régi

Az 1537.

erdélyi parasztlázadás történetírója (G om bos Ferenc) szerint neki köszönhető, hogy a nép a forrongás tetőpontján gadtan,

olyan

józanul

gondolkozott,

a

mihez

hit

is

részben

olyan

foghatót

évi hig­

az európai

parasztmozgalmakban egyáltalán nem találunk. M a rc l)ia Jakab ferencrendi szerzetest, ki 55000 magyar husszitát térített vissza, az 1726-ban a szentek sorába iktatta. Egy másik olasz Szent Bernardinónak része volt a Magyarorország védelmére a törökök ellen hirdetett

keresztes

csatavesztés

hatta volna. A nemzet mind a két

olasz

harmadik

franciskánusnak,

Capistrano

— a nándorfehérvári diadal említésénél

franciskánusnak.

s a

háborúk

ben ; de meghalt, m ielőtt a várnai

új

szentnél

egyház

kereszténység előkészítésé­

tettekre jobban

buzdít­ ismeri a

Jánosnak a nevét, a — egy

koszorúba

melyet foglal

a

Hunyadi Jánoséval. Az aranyszájú barát 60,000 alföldi magyart veze­ tett

Hunyadi

táborába s

lelkesedésének

része

volt benne,

hogy a

magyarok elkergették Nándorfehérvár alól II. M oham m ed szultánt, ki pár év előtt Európa leghatalmasabb várát,

Konstantinápolyt

bevette,

s a görög császárságot megsemmisítette. A pápa rendeletéből a nagy­ szerű diadal emlékére azóta az egész világon harangoznak esténkint ; s az esti

harangszó

itthon

és a külföldön

a nagy magyarnak és a

szegény ferencrendinek fényes győzedelmét juttatja eszünkbe. Ebből a korból, a X V . század közepéről való az Ef)renfeld-kódex, a mely Szent Ferenc

legendájának

első

ismert

magyar

kézirata s

egyúttal a Halotti Beszéd és a Königsbergi Töredék m ellett legrégibb összefüggő magyar nyelvemlékünk. Valóban figyelmet érdemel

tehát,

hogy a magyar állameszmének tett szolgálatokkal egyidőben a ferenc­ rendiek a m agyar nyelv és irodalom

művelése

körűi

is

érdemeket

543 szerezni ügyekeztek. „Oh, fráter Leó

—

szól.

a

legrégibb

magyar

lef,endafordítás szerint Szent Ferenc az ö kísérőjéhez; ha ez a szer­ zet tudná minden népnek a nyelvét és minden tanúlságdt (tudomá­ nyát), írását úgy, hogy prófétálna és jelentené nemcsak a jövendőt, dt egyebeknek tudományát i s : írjad azért, mert nincsen ott tökéle­ te.'. vígasság . , És megint oda szólt kísérőjének : „Oh, fráter Leó, ké-em azokat, kik Istennél vannak; jóllehet e szerzet szóljon angyali nyelvvel és tudná csillagoknak folyásit, füveknek erejét, minden föld­ nek kincsei volnának előtte megjelentve és megismerné a madarak­ nak, halaknak, lelkeseknek, embernek, fának és gyökereknek, — a köveknek

és vizeknek jószágait: írjad meg,

mert nincs ott tökéletes

vígassá-J." A tökéletes vígasságot, boldogságot

Szent Ferenc valóban

nem a szentség s épületes példák adásában, csodatételekben, nem az ékesszólác'ban,

tudományokban, hanem

abban

kereste, hogy „áldott

Krisztusnak; kínjait kell szenvedniök." „Azért — szól a legenda szerint Szent Ferenc fráter

Leóhoz —

hallgassad

végzetét: Szentléleknek

minden ajániléki közt, kiket Krisztus ő barátainak engede és engedi is, Krisztusért és Istennek szerelméért magát ságot

szenvedni;

mert

mind

e

győzetni

felűlmondott

kell. bosszú­

csodákban

mi

dicsekedhetünk, mert nem a mienk, de Istené." M i azonban dicsekszünk a ferenciek középkori irodalmi saival. mert Istea jóvoltából a mieink. Legrégibb tásunk

is

Tam ás

és

Bálint

ösmert

nem

alkotá­

bibliafordí­

nevű ferenciektől való, de nem itthon

hanem a fordítók menedékhelyén, Moldvában. A legrégibb 1466-ban készült. Ezt a ferencrendi kódexeknek,

a

magyar

másolata szentek

legendáinak egésr sorozata követte, de legnagyobb részben egy hatatlan magyar írónak. Temesvári Pelbárt

hal­

ferencrendi

szerzetesnek

Temesvári Pelbárt legnagyobb irodalmi és szónoki

munkássága

művei alapján. Mátyás

király

korára

esik.

Coronae Mariae Virginis,

a

Latinul

írt

művei

közül

a Stellarium

Sermones pomerii de sanctis és egyéb

egyházi beszédei, valamint az Aureum rosarium theologiae Európaszerte elterjedte!; és köztetszést arattak; de eredetileg nem latinul. hanem magyarul írta azokat. Oly időben, amikor Mátyás király Vitéz János érsekkel, Janus Pannonius pécsi püspökkel s másokkal a klasszikus műveltség fölélesítésén buzgólkodott, a középkor eszméin lelkesedő egyszerű barát a kereszténység

renaissanceát

sürgette s a

vita hevében oly keményen szállt szembe Mátyás, mint Savanarola a M ediciek udvarának pogánykodó szellemével. Neki tulajdonítják

544 Szent Katalin verses legendáját is, a

középkor

leghosszabb

magyar

költeményét. S Temesvári Pelbártról ezren mondhatták el, a mit Szent Katalin mondott a barátról, ki őt a keresztény hitre oktatta : ^— - - Bizony, ha tudnátok, M it a b ará t nekem adott, Vagy m ire engem tanított, ó rá ja nem zúgódnátok ; M e rt azt bizonnyal tu dn áto k, Hogy engem ajándékoza O ly nagygyal, Ki jobb anyám o rs z á g á n á l: K iből hiszem , m ennyien vagytok. M ind fogytig m eggazdagúltok.“

Vallásos melyet

műveiben is

erős történelmi

ott

csillog a magyar

érzés táplált.

lelkesedés

Sokkal többen

tüze, a

ismerték szent

Istvánt, szent Imrét, szent Lászlót az ő beszédeiből, m int a Thuróczy, Bonfini könyveiből. A ferencrendiek azonban sohasem zárkóztak el a tiszta igazságra törekvő történetírás elől, sőt ebben a tekintetben h a l­ hatatlan bécsi

érdemeik vannak.

képes

krónikát,

M á rk barát írta,

amely

103

fejezetben

vagy inkább

másolta a

mondja el

nem zetünk

történetét. Részben János minoritától, Nagy Lajos a dubnici

krónika,

amely a

részleteit oly jóizűen rencrendiek

budai

nagy

király

olaszországi

beszéli el. És -— egyebeket

konventjében

A ferencrendieknek

nyomtatott

könyve

örök

hadjáratának

mellőzve — a fe­

készült a budai krónika,

1468. év eseményeivel végződik s 1472-ben m ár jelent

gyóntatójától való

dicsősége,

az ő tudásuknak

és

am ely az

nyomtatásban meg­

hogy a hazai

hazaszeretetüknek

sajtó első alkotása,

egyúttal történetünknek egyik örökös forrása. Pedig ki keresne benne történeti

kritikát?

ezt a kritikát

Még háromszáz

Szekér Joakim

esztendő múlva sem

ferencrendi a magyarok

alkalmazta

eredetéről írt

könyvében, a melyet első gimnazista koromban olvastam, de most is érzem azt a mély hatást, a melyet reám gyakorolt. Kedves olvasmányom volt egy középkori franciskánusnak, Péct)~ várady Gábornak latin könyvecskéje is, a m elyet több társával 1524-ben a Szentföldre

tett utazásáról írt.

Mégis, milyen kedves, nyomdok" a messzebb

Hová

fejlődött az

útleírás

mikor elm ondja, hogy „per pedes,

mérte a közelebbi helyeket, esőket s magyar,

nem

azóta !

vulgo lá b ­

„per passus, vulgo láblépés"

pedig

olasz

mérfölddel a nagy

távolságokat. Vagy am ikor elbeszéli, hogy Örményországban az A rarát hegyére még senki sem jutott f e l ; egy örmény barát

ösmerőse sem.

545 aki

pedig tíz

napig

mindent

elkövetett,

hogy a csúcsot

elérje.

A

tizedik napon azonban egy angyal jelent meg előtte; megajándékozta Noé bárkájának egy darabjával, s azzal a jó tanáccsal, hogy ne töre­ kedjék olyasmire, amit el nem érhet. A rend szabályai valóban csak az elérhetőt, a nép vaUdserkölcsi nevelését kötötték a ferenciek szívére. Nagyváradon ugyan már Károly Róbert idejében olyan

konventi iskolájuk volt, a melynek el­

végzése után egyenesen a párisi egyetemre mehettek ; de az igazi hely, ahonnan a népre hatottak, a templomi szószék volt. Dózsa György, aki az urak ellen éppen abban az esztendőben kelt föl, am i­ kor Péchvárady Gábor per pedes méregette a Szentföldön a távolsá­ gokat, tanulatlanságát mentegetve, azért mondja az egykorú gyulafehérvári kanonok (Stieráhsel) latin époszában ; „Já rta s nem vagyok a tudom ányokban, nem is értek (M á r születésem nél fogvást sem ) a cifra beszédhez; E lm ondom mégis, ha reám hallgattok, am ikre Ifjúságom ban ta n íto tta k szerzetesek, kik C suklyát húzva fe jü k re , a szószékről prédikáltak".

És bizonyára

olyasmit is prédikáltak,

mint Temesvári

Pelbárt,

ki szerint a törvény pókháló, melyen a kisebb legyek fönnakadnak, a nagyobbak

keresztül

röpülnek.

A nagyoknak

nincs

bántódásuk,

a

kisebb emberek meglakolnak. De eljön az Isten utolsó ítélete . . . Úgy hitték,

már közeledik is ez az Ítélet,

s oly hadvezért, ki erején

mert „gyermekkirályt

felül mer, adott Isten

haragjában a nem­

zetnek, kit megver". Tomovy Pál, ki mint kalocsai érsek is a ferencrendiek

darócruhájában

maradt a mohácsi

járt,

több

mint

húszezred

csatatéren, nemzeti nagylétünk

Igaza van Fraknóinak,

Tomory kiváló

tulajdonai,

magával

halva

gyásztemetőjében. lelkesedése, önfel­

áldozó buzgalma mellett sem volt a rendkívüli idők embere.

„A ko­

lostori élet elfojtotta lelkében a világi nagyravágyás szellemét anélkül, hogy felébresztette volna azt az ihletet,

amely Amiensi

Pétert, vagy

az orieansi Szüzet az ég küldöttének hatalmával ruházta fel . De mégsem szabad felejtenünk, hogy az utolsó magyar főpap, aki

csatatéren, a nemzetért

küzdve esett el,

ferencrendi barát

volt

s véres szőrcsuhája mint szemfödél borult arra a dicsőségre, amely a középkorban Magyarországot, mint Európa egyik leghatalmasabb állam át beragyogta. Hazánkban a

ferencrendieknek

középkorban. A Minoritákon,

ma

több

Mariánusokon,

házuk van,

mint a

Salvatoriánusokon és a

546 Kapucinusokon kívül a Stefaniták szent Istvánról, a Ladiszlaiták szent Lászlóról,

a Kapisztránusok

Capistrano Jánosról,

tehát olyan

szen­

tekről nevezik magukat, akik nemcsak az egyháznaK, hanem a magyar középkori történelemnek is örök dicsőségei. Magának

szent

Ferencnek

életét —

Dante

szerint —

jobban

lehetne megénekelni a z ég dicsőségében. Olyan napja volt ő a világ­ nak.

amilyen — a költő

kel fel. Olyan tüntetéseken

szerint — a Ganges

korban, am ikor

partján

mindenki vagyonon,

kapkodott, ő a szegénységet,

is csak

néha

gazdagságon ki­

a z alázatosságot, a mun­

kát magasztalta. Him nuszt írt a szegénységről, am elyet Krisztus szenvedése óta megvetettek, nem követtek, elfelejtettek.

kin-

Megmutatta,

amit Arany János olyan szépen megírt, hogy : ,A szegénynek drága kin cs a h i t : T ű rn i és le m o n d n i m e g ta n ít*.

És tűrésre, lemondásra m ikor volt több oka a magyarnak, m int a mohácsi napra következő hosszú éjszakában, m elynek hajnalát még mostan is várjuk. A ferencrendiek m indenkor azok

közt voltak, akik,

mikor a nemzet aludt, virrasztottak álmai fölött, s m ikor együtt

dolgoztak

vele.

Olyan

időkben,

m ikor

„bujt

felé kard nyúlt barlangjában, szertenézett s nem leié

ébren volt,

az üldözött s honját a hazá­

ban*: a szegénység apostolai egyúttal a hazaszeretet apostolai voltak. Most

kétszáz

Jánost s most

esztendeje a gyöngyösi hatvan

barátok a labancverő

esztendeje a pesti

ferenciek a kivégzett gróf

Batt/^yány Lajost tem plom uk sírboltjában temették doltak, mikor odafönn a szószéken a gyászba fÖitámadást

hirdették.

És

bizony,

Bottyán

el és reájuk gon­

borult magyaroknak a

megtanították a farkasbőr-kacagá-

nyos kurucok utódait a farkasok dalára ; „F á zu n k és éhezünk, átlőve o ld a lu n k . . . Részünk m inden n y o m o r: de — szabadok v a g y u n k !"

Az assisi szentnek, aki csak a lelki és nem a testi től

félt,

mindenkoron

azok a

hirdetni meg nem szűnnek,

ferenciek

a leghívebb

hogy nincs az az áldozat,

szegénység­ követői,

akik

szenvedés és

nyomorúság, amelyre készen állaniok ne kelljen, m ikor a háromszínű lobogón meglátják azt a három s z ó t: «Istenért! H azáért! Szabadságért!"

Korszerű ismeretek. Irta : F o rs c h n e r K á ro ly .

M Á S O D IK R É S Z . —

H A R M A D IK F E J E Z E T .

Az egyház és a szabadság. A szabadság a legnagyobb kincs, melyet csak egy nemzet bírhat. A m int

felhangzik a szabadság

híre,

hatalmas visszhangra talál az a

férfiúi kebelben, sőt az egész nép szívében. A nép tiszteli is szabadságának nép

kivivőit és védőit,

amig csak méltó a szabadságra.

mindenkor a legnagyobb

Arnoldról, tiroliak

ki

hazája

tisztelettel

szabadságáért

hunyt

emlékezik

meg

A sveizi

Winkehied

el a szenpachi

s ík o n ; a

Hofert, a lengyelek meg Ponjatovszkyt magasztalják,

mi ma-

gyarok meg Kossutí) Lajost m agasztaljuk, mint a szabadság apostolát. Tisztelet annak, ki tiszteletet érdemel. Ama tisztelet, mellyel az egyes

népek

és

nemzetek

a szabadsághősök

emlékét

őrzik,

nem

szorul magyarázatra. De honnét van az, hogy éppen a szabadság első kivívóját,

s annak

mindenkori

őrizőjét, a katl)olikus egyházat nem

tisztelik, sőt éppen ama harcok miatt, ben vívott, g y a lá zzá k és megvetik ?

melyeket a szabadság érdeké­

Honnét van az,

hogy a katholi-

kus egyházat, mely mindenkor a szabadság védőjének bizonyult, a szabadság ellenségének és megölöjének mondják ? Kétségtelenül tu­ datlanság

és rosszakarat ennek

hazug vádakat azonban ház elsősorban is. hzévi

egyedüli és kizárólagos

azért gyártják az egyház ellen,

oka.

Eme

mert az egy­

mindig a saját szabadságát védte, s védi a jelenben

kiabálják oly

tele torokkal s hirdetik öklömnyi

falragaszokon, hogy az egyház

uralma alá akarja

betűkkel a

hajtani az államot.

Hogy azonban a szocik, eme felvilágosultak (valójában azonban buta­ sággal megáldott tökfilkók) az egyház a szabadság dani,

m iért őrizte a z

szabadságát.

becses olvasóinkkal el ne hitessék,

hogy

legvérszomjasabb ellensége, el akarom mon­ egybáz mindenkor úgy a saját, mint a mások

548

—

Történelm i tény, — melyre mi katholikusok büszkék lehetünk hogy a katholikus egyház szabadsága solyasem volt megvásároltfató.

Az

egyház sosem

előnyökért

határozhatta

elcserélje.

magát

Királyokat

és

vérző szívvel látta ! — de mindvégig Az egyház szabadságharcai

hogy szabadságát

királyságokat látott

eltűnni

mindig „a

az isteni

voltak, melyekkel az

gyanánt neki általadott

császárnak am i a császáré*',

Mester, de még

—

lapjaira irvák.

egyház az isteni

szabadságot védte. Az

egyház sosem hajtá nyakát az uralkodók és uralmak igája alá. adta

földi

megmenté a saját szabadságát.

történelmének legfénylőbb

A legnagyszerűbb csaták azok alapítótól nászajándék

arra,

előbb megadta

mert ügy

M eg­

parancsolta

„Istennek am i a z Istené."*

Krisztus alapítá az egyházat s céljának megfelelőleg isteni alkotm ányt is adott neki. Em e alkotmány vagy annak

képviselőjének,

értelmében

viseljen az

semmi világi

akár koronát,

kalapot, nincsen semmi jo g a egyházi hatalmat

hatalomnak

akár cilin d er­

gyakorolni,

vagy más­

nak adományozni. Az egyház kötelessége szabadságát ennyire védeni, mert szabadsága létének legerősebb oszlopa. Voltak ugyan midőn megkísérelték az

már idők,

egyházra a külső erőszak bilincseit

felrakni,

e kísérletek azonban mÁv Szent P éter óid^, kivel szintén megízleltstték a bilincsek

kínzó ' gyötrelmét,

csak

növelték

Rosszabbak

voltak amaz idők, melyekben

A zért

megmerevedik,

őrzi annyira

m int

a z egyíjáz

azt

a

egyház

életerejét.

megkísérelték az egyházat

az állam vallás aranybilincseivel megtisztelni, az életerő

az

keleti

szabadságát,

mert eme bilincsekben egyházak

bizonyítják.

m ert ennek

elvesztével

megszűnik létezni is. Az egyház föladata minden em bert a z örök üdvösségre vezérelni. Ezáltal

egyúttal az

igazi kultura

és civilizáció

m egalapítójának

kell

lennie s mindent, mi a társadalom ja v á t célozza és szolgálja, ápolnia és

őriznie kell.

Így lett

az egyház a történelem tanulsága

szerint a

keresztény állam ok m egalapítója, s ezen az alapon épült fel a társa­ dalmi élet.

M indez azonban

társadalom szabadsága

nem volna elképzelhető az

nélkül, vagyis a szem élyi és polgári szabad­

ság nélkül. Feladatának elérése

miatt az egyháznak

tehát a szabad­

ság védelmezésére és önzésére kellett vállalkoznia s hogy meg

kellett előbb

egyén és a

védenie a s a já t

szabadságát.

Még

ezt elérje,

a legádázabb

gyűlölet sem vitathatja el az egyháztól azt, hogy kezdettől fogva m in ­ denkor a szabadság védelmezője és őre volt. A rabszolgaság

megszüntetése csak

úgy volt

lehetséges,

hogy

az egyház már előkészítette hozzá a talajt. A z emberi jogok, melyeket

549 a X V III. században hirdettek, az embereket a vesztöbefyre ju ttatták; gyilkosság, gyújtogatás s mindenféle szörnytett volt e jogok követ­ kezménye. A forradalom hirdette „szabadság, egyenlőség és testvéríség'‘ szülte a guillotine (nyaktiló) feltalálóját. Az egyház ellenben az igazi személyi szabadságot

hirdette

ama

tana

által, hogy mi mind

Isten gyermekei vagyunk és Krisztusban testvérek. Nem egyszerre, nem egy pillanat alatt hozta létre az egyház eme művet, ez évszáza­ dok bölcs és fárad alm as kulturm unkája volt. Nem pillanat alatt lesz a csemetéből erőteljes tölgy ; nem pillanat alatt lesz a gyermek férfiúvá ; ép úgy nem lesz egyszerre a zsarnokságból és szolgaságból életké­ pes szabad nép. Ennek igazolására már nem akarlak nyájas olvasóm visszavezetni a messze múltba, hisz a rabszolgaság megszűntetéséről, annak bölcs előkészítéséről múltkor már annyit mondottam. Csak azt akarom bemutatni, hogy az egyház a modern korban is bG maradt feladatához.

Az újvilág

felfedezése után ott is csakhamar meghono­

sították a rabszolgaságot. szolgákkal érték

való rossz

azok szabadon

denütt, sába

az egyház

vette, hogy

im ént

A m erika

püspökei nem

bánásmódot, bocsátását.

fölszólaltak

nézhetvén a rab­

érdekükben

Amerikában is,

s el is

mint másutt m in­

volt az, mely a szabadon bocsátottakat pártfogá­ számukra

elnyert szabadságot

szellemi

és anyagi

hasznossá tegye,

segélyezés által az

mert a szabadság

tör­

vényszerű megadása sok szabadon bocsátott rabszolga számára nagyon is kétes értékű ajándék volt, sokaknak rabszolgák

szellemi és

amennyiben éppen e szabadság jelenté

testi bukását.

Sok

államban

el volt tiltva a

gyermekeit tanítani és emberekhez méltó,

különösen ke­

resztény módon nevelni. És m it tett ezek érdekében az annyira ma­ gasztalt felvilágosultság ? Képviselőik, természettudósaik (?) és böl­ csészeik (! ?) megkísérelték bebizonyítani, hogy a négerek a fehérek­ nek

mindenfélekép

alárendelt

népfajboz

ságra születtek. Voltaire, a feldicsért szégyelte

magát egy

megvásárolni,

s eztán

négerekkel túladni

tartoznak és a

rabszolga­

„bölcsész és emberbarát"

megrakott

hajót

ötezer

rajta és eldicsekedni,

hogy

nem

koronáért minő jó

üzletet csinált.

11 . Az egyház azonban nemcsak a személyes

szabadság érdekében

szállt síkra a rabszolgaság ellen, hanem a polgári szabadság őrizetére is vállalkozott. Az

egyház a középkorban külső megjelenésénél fogva

a legnagyobb tekintéllyel birt. Az egyház a pápa által politikai téren

550 is nagy magára,

befolyá?t gyakorolt. Ha egy uralkodó egy(?ázi átkot vont egyúttal alkalm atlan volt további uralkodásra. Az egyház

ellenfelei ezt hallatlan zsarnokságnak mondják. Elfeledik világnézetet, mely a középkorban mindenütt honos volt. kereszténység

atyja volt és a keresztény népek békebirója.

resztény és kaíholikus

felfogásra volt felépítve az állam

ezek ama A pápa a E m e ke­

alkotmánya.

A pápa és az egyház tehát nem bitorolt olyasmit, mi őt nem illette meg; ők inkább csak a rendelkezésükre álló jo g o kat a gyakorlatba vitték át. s még uralkodókkal szemben is gyakorolták,

ha ezek alatt­

valóik jogait nem becsülvén, a személyi és polgári szabadságot lábbal taposták. A nyilt és általános jólét érdekében az egyház síkra szállott az elnyomott közelebbi

és üldözött szabadságért, ha a szabadság első és leg­

őrzői késedelmeskedtek

vagy képtelenek voltak.

A polgár-

háborúk és forradalmak helyett az egyház szellem i fegyvereivel védte a népek és nemzetek szabadságát. így és nem másként volt ez például IV .

Henriknek

joggal

illet

az egyház

elleni

meg a „N a g y "

harcában.

név, eme

M időn VU.

fellépett,

az ő

egész tekintélyével és hatalmaval, melyet hivatalánál fogva bírt,

ama

aíapelv ellen szállt síkra: „A hatalom ről mondja egyik kortársa :

császár ellen

Gergely, kit

több m int a jog". IV . H e n rik ­

„E lfordult minden emberi és keresztényi

kötelezettségétől, mindig mélyebbre sülyedt a bűnben tettre

vállalkozott. Minden

5

minden g a z ­

uralkodó félt t ő l e ; nem volt egy sem, ki

merészelte volna a bűnöst, ki minden istenit és em berit lábbal tapo­ sott,

csak egy

szóval

is inteni".

Különösen

a szászok

érezhették

Henrik önkényuralmát. Először a pápához fordultak segélyért. Gergely mindent megkísérelt, hogy békés úton célt érjen ; sajnos hiába. Végre kimondá miről

Henrikre az egytfázi átkot, s ez olyasmit

Henrik még

csak nem is álmodozott.

vont maga után,

Alattvalói

ugyanis fe l­

mondták neki a szo lg álato t: a birodalmi hercegek pedig O ppenheim ban

gyűlést

egy éven

tartottak s a császárt

belül föl nem

trónfosztottnak

szabadul az átok alól.

nyilvánították, ha

Az egyházból kizárt

császár nem illett keresztény állam élére s nagyon természetes, hogy nem

lehetett az egyház

római császárok.

védelmezője,

m int voltak

Em e körülmények hatása alatt

elődjei, a ném et­ H enrik Kanosszába

ment. A pápa, ki itt tartózkodott, nem bízott a fejedelm i bűnbánóban s azért

három napig

hogy az ellene

hagyta várni.

M iután a császár esküvel Ígérte,

felhozott gaztetteket a jövőben kerülni

feloldotta az átok alól. Ezzel nem Gergely szárságot,

mint sokan

fogja, a pápa

szégyenítette meg a csá­

gondolják, hanem H enrik g y a lá zta

meg a z 6

551 gonosz szenvedélyeivel és gaztetteivel, a császári koronát és sülyesztette a lá a császári tekintélyt. IV. Henrik Kanossza udvarán valóban különb ember lett volna, mint ama kastélyokban és várakban, melyek­ ben szenvedélyeinek élt és zsarnokoskodott, ha Kanossza várudvarán is nem lett volna képmutató csaló, mint azt a következmények bizo­ nyíték.

A m int az

átok alól

felszabadult,

ismét biztonságban érezte

magát és gonoszságai még rettenetesebbek voltak, mint azelőtt. Fegy­ veres erővel elfoglalta Rómának egy részét s Gergelynek az angyalvár nyújtott biztonságot. Midőn kérték, hogy Henrikkel kibéküljön, azt válaszolta: „Tartson Henrik bűnbánatot és én megbocsátok neki". Végre H enrik gyerm ekei lázadtak fel atyjuk ellen s a császár gyászos halállal

fejezte be életét. így védte

az egyház

feje a saját és a ke­

resztény népek szabadságát Németországban IV. Henrik, Frankhonban Szép Fülöp, Angliában Hódító Vilmos és Lengyelországban

Boleszláv

zsarnokoskodása ellen. És ezt a pápát, merte egy egyházellenes törté­ netíró „a

legrettenetesebb

szörny^-nek mondani, „kit valaha a föld

h o rd o zo tt? ” Bármennyire gyűlölik is V II. Gergelyt, e lk e li ismerniök, hogy többet tett az emberiség érdekében, mint a nagy hódítók: Sándor, C ézár és Napoleon együttvéve. Gyalázhatják

a középkort

ahogy

tetszik, de

az mégis

csak a

szabadság, a személyes polgári szabadság korszaka volt és pedig az egyl)áz maga

közreműködése folytán. jogai és kiváltságai,

Megvoltak

de meg

ugyan

a nemességnek a

volt a népnek is ;

voltak ugyan

szabad birodalm i rendek, de voltak szabad birodalmi városok is; ural­ kodók és hercegek egyezségre léptek, de megtették ezt a városok is; az államban sulatok,

és egyházban

de voltak

voltak ugyan az előkelőség számára tár­

ilyenek a nép

számára

is.

Mi

mások

voltak a

cébek? Joggal mondja tehát Montalam bert, eme koralapos ismerője: „A középkorban a világ túlontúl élvezte a szabadságot". így védte az egyház állandóan a szabadságot s küzd érette még m a is. M iként V II. Gergely Henrikkel szemben, úgy védte VII. Pius N apóleonnal szemben törhetetlen eréllyel az egybáz és nemzetek szabadságát.

Még

ma

uralmaknak,

hogy mi

is megmondja igaz és jogos;

a pápa

az

uralkodóknak és

azért még ma is birja a saját

és az egyház szabadságát. Csupán szabad egyház lehet a szabadság védője. A harcok, melyeket szabadságáért vív, a szó igazi értelmében vett

szabadságharcok. A személyes

és polgári szabadság érdekében

vivott harc volt a német kulturkam pf is, s szabadságharcát vívja az egyház jelenleg

Franciaországban is.

Annak bizonyítására,

hogy az

552 egyház

ma is

védi a személyes

szabadságot,

nem

utalhatok

ama

tevékenységre, melyet a rabszolgaság megszüntetése érdekében ki­ fejtett, akár a pogány rabszolgaság, akár a „fekete" rabszolgaság idejében, hanem utalni akarok

ama sokszor emlegetett

szolgdkro, kik gyárakban vagy egyes tulajdonosoknál, goznak, s kiknek

„fel}ér“ rab-

gazdáknál dol­

helyzete annyira hasonlít a rabszolgaságf)oz,

az eb a kutyál)oz.

Em e

szerencsétlenek

szabadságának

mint

érdekében

szólalt fel XJIL Leó p á p a a munkásokról szóló gyönyörű encyklikájában. A szegény munkások szabadságának tiszteletben tartását hang­ súlyozza az egyház nap-nap után azáltal, hogy állandóan szorgalm azza a vasárnapi munkaszünetet és vasárnapi pit^enést.

N em

azok

védik a szabadságot,

kik a

mert ez uralom a szabadság sírásója. szabadságot; átalakítani.

sokkal

inkább

képes

Ennek elmélete

szerint

tőke

uralm át

hirdetik,

A szocializmus sem védheti a a világot egy ugyanis az

nagy

fegybózzá

állam a munkaadó,

termelő, gyáros, szóval minden, az egyén pedig s e m m i! a te rm elő erő , a nyers

anyag és a tőke az államé.

Az állam vet és arat,

gyárt és

kereskedik. E célból szolgálatába fo g a d ja a z egyént és pedig nem az egyén,

hanem a saját akarata szerint, s ezért táplálja és ruházza, de I

•

ismét nem az egyén, hanem a saját ízlése szerint. Ö nállóság itt m ár nem

létezik,

A szocik

ezt a vörösek

receptje

e fogalmak

régiségtárában

őrzik

majd.

értelmében a szabad

polgár helyett

csak szántó­

vető szolga létezik majd, a mesterek helyébe csupa munkások lépnek s a kereskedők kalmazottai

csupán az ezer

lesznek.

karú állam bálvány

Ez szabadság ? Ez

kereskedelmi a l­

rabszolgaság

a sző

valódi

értelmében ! ! ! Testvéreim, k i a z egyi)áz

l?íve, a z a szabadság védőjének

l)íve.

Ki a z egyl}áz szabadságáért küzd, a z alap jáb an véve a s a já t szabad­ ságát védi. N e feledjétek sol)a ! G alam bo s K álm án . (F o ly t, köv.)

í ífo

Ferencrendiek Erdélyben. (T ö rté n e lm i értekezés.) P. T im a

;S 5 ÍS Í

sz. Ferenc rendje

támogatásának

Dénes.

legfőképen Krisztus

anyaszentegyháza

céljából lévén alapítva, a sz. alapító

kához képest, már az ő éltében szőlőjében, s halála

szándé­

nagy munkát végzett az Úr

után igen rövid idő alatt

nemcsak N é­

metországban, de Magyarországon is erősen megvetette a lábát. N em lévén ezen értekezésnek célja a ferencrendiek magyarországi összes zárdáit tárgyalni, csak azokra szorítkozunk, melyek Erdélyben voltak, s az

ősi magyar provincia, t

később Szűz Mária

provincia és

t

Bosna-Vicaria, illetve az Üdvözítő provincia zárdái voltak, de a csiksomlyóit kivéve, mind elpusztultak; valamint azokra, melyek ezeknek romjaiból keltek

ki és azokra, melyek későbben

alapíttatván sz. Ist­

vánról nevezett érd. rendtartományunkat különösen érdeklik. Mindenekelőtt az a kettős kérdés oldandó meg : mikor jöttek a ferencrendiek

Erdélybe?

és hol

telepedtek

meg először? Az első

kérdésre felelet: X X II. János pápa 1817-ben kelt Brévéjében Caesara M ihály

akkori Generális

ministert feljogosítja

arra, hogy Magyaror­

szág keleti részén, nevezetesen Besztercén, Szebenben, és

Marosvásárhelyen a

tatárok

ellensúlyozása

Szászvároson

végett zárdákat

ala­

píthasson. Hogy ez így történt, igazolja Pisáno Miklósnak 1399-ről 1400-ban kiállított és Wadding által is igazolt azon rovatos kimutatása, melyben a magyarországi Mária-provincia érd. Custodiája a már zárdákat tünteti föl. A kettős rovatos hangzik :

kimutatás

a

városnevek

fönnemlített

elferdítésével

így

554 I. Codex M. Ss. Vaticanus

Codex Im pressus

Codex M. Ss. aracoelitan

H odie

Besterceam

De B is íric a

De B is trin i

B eszterce

C ernenum

Tem enti

T em enti

C ib in iu m (S zeben)

V erasínum

V orasini

V oracum

Szászváros

C licu m fó ru m in M etis Tartariae

C lic u m fo ri in M e tis T artariae

D icu m fo r i in M etis T a rta ria e

(M a ro s ) Széi^ely-vásárhely

Hogy a ferencrendiek bizonyítja

azon rovatos

adott „Unionis"

1400 előtt

jóval előbb jöttek

kimutatás, m ely

X. Leó pápa

Erdélybe,

1517-ben ki­

kezdetű bullája alapján lett összeállítva, s marosvá­

sárhelyi zárda helyett a Poka-falvit említve,

még a zárdák alapításá­

nak idejét is adja. Formája ez : II. A pellativ A n tiq u a

A ntiq ua

R ecentior

B is trin i

B eszterce

B is tric iu m

a. 1335.

T em enti, T em fi

S ib in iu m

(S zeben) C ib in iu m

c irc . 1343.

Varos

Szászvárién

Szászváros

a. 1370.

Rotha alma

Poka halm a

Pókafalva

a. 1397.

In itiu m

M iként az első táblázatnak, úgy ennek is em lített

négy zárdája

a magy. orsz. Szűz Mária-provinciának egy és ugyanazon érd, Custodiáját képezte, s címe ez volt: „A reform ált kisebb testvérek m agy arországról, később Szűz M á riá ró l nevezett provinciájának erdélyi C u stó d iája“. Ezen két rovatos

kimutatás

világosan

igazolja,

hogy a ferenc­

rendiek nemcsak Magyarországon, m int a történelem igazolja, de még Erdélyben is már a X IV . az Ú r szőlőjében, korában

század kezdetén oly sok helyen

hogy Erdély

Gonzaga szerint

és Magyarország

70 és M alom falvi

működtek

területén Pázm ány

Gergely

szerint 61 volt

zárdáik száma és egy magyar provinciát s benne 10 Custódiát képeztek. A syriniai Custodia 1435-ben a törökök által megsemmisíttetvén, a magyarországi Szűz M ária tartomány custodiája az odam enekült szerze-

555 tesek által annyira megnépesedett, hogy könnyebb kormányzási célból két­ felé osztatott, egyik a magyar, s később sz. M ária, másik Bosna-Vicaria, később az í7í/i/özrtő-provincia nevet nyervén. Ezen felosztás keresztül­ vitelét Kapisztrán sz. Jánosnak tulajdonítják, ki akkor, mint hithir­ detési főnök Magyarországon volt, az évet azonban, mikor ez történt, tisztán kimutatni nem lehet. A boszniai Vicaria erdélyi custodiájának az Ujfalvi Albert-féle feljegyzés szerint zárdái voltak : a marosvásárbelyi, kolozsvári, (punyadi, tövisi, fef)éregyl)ázi, felfalvi, medgyesi, csíki, brassói, bakói, (Románia) és tergovisti (R o m á n ia ); de a Leo-féle concordia kapcsán 1517-ben kiállított

rovatos kimutatás ezen custodia zárdáit így tünteti f e l :

lella tio corrupta B illic h

A ntiqua

Recentior

In itiu m

C ik vei Csik

Csik

a. 1401.

•

C husalt

Kusaly

Kosaly

a. 1422.

Felfacium

Felfalu

Felfalud

a. 1431.

T huis

Thevis

I ovis

a. 1442.

Albacta

Álba ecclesia

Álba ecclesia (Fehéregyháza)

cir. 1444.

M oldavia

Bacovtni

Bacoviae

ant. 1444.

Vinesia

Medvies

Medgyes

ant. 1444.

D icum fó ru m

F o ri sicu lo ru m

Marosvásárhely

a. 1456.

Tergovis

Tergovisia

Tergovistia

a. 1456.

H unniádé

Hunnad

Vajda-Hunyad

a. 1465.

Colesvar

C laudiopoiis

Kolozsvár

a. 1486.

Brassónia

Brassovia

Corona

a. 1506.

Ezeken kívül még voltak az adatok szerint ferencrendi zárdák: Hátszegen. Szászsebesen, Székelyudvarhelyt, tódon,

de

ezen

utóbbit

kivéve

a

melyik erdélyi Custodiához tartoztak.

Gyulafehérváron,

többiről tudni

nem lehet,

N y ú j­ hogy

556 Az a kérdés : miért van a marosvásárhelyi zárda m indkét érd. Custodia rovatos iveiben meg ? s m iért van az elsőben Marosvásár­ hely s a másodikban Pokafalva ? Én azon véleményen vagyok, az 1343-ban kelt vatikani codexnél

a marosvásárhelyi

hogy

zárda

régibb

és nem 1444-ben, hanem annál sokkal hamarább lett alapítva

s

így

nevezett codexben lévén beírva, szükségképpen a magyarországi pro­ vincia erdélyi custodiájához kellett ta r to z n i; de lehet. M ár ezen

custodia

későbben kelt

II.

meddig,

rovatos

tudni

nem

kimutatásában

Pokafalva szerepel s Marosvásárhely pedig az 1517-ben kelt

Pisano-

féle codexben foglal helyet. Ezen

két

erdélyi

Custodia

zárdái,

m int

alább

látni lehet, a

török-tatár dúlásnak és protestantizmusnak lettek áldozatai, ném elyek­ nek

még

helyettük

romjai ott

sem láthatók,

mások

mások

rom jaikból

fölkeltek,

vagy

alapíttattak, hogy alkalm at adjanak Sz. Ferenc

fiainak krisztus egyházának támogatására. Egyedül a csík-somlyói áll még fenn, hogy annyi tÖrök-tatár és protestáns romjaiból mindannyiszor kikelve

a

dúlás

Bosna-Vicaria

által

okozott

provincia

erdélyi

custodiájának ősi zárdája és a Sz. Üdvözítő-provincia leendő

erdélyi

Custodiájának s később a Sz. István-provinciának anyazárdáját képezze, s fenn hirdesse magasztos tem plom ában a megjelenő hivők éd esan yjá­ nak, a magyarok nagyasszonyának csodákról híres és koronára

érde­

mes

nyert

szobrával

a

kath. székelyeknek

M ária segítsége

folytán

győzelmét az eretnekek fölött. M ielőtt

ezen

két

erdélyi

custodia megszűnt, vagy meglévő és

ujabb eredetű zárdáit ismertetnők, röviden

kijelentjük,

hogy

a régi

magyar — illetve M ária — provincia erdélyi Custodiájának tagjai az observánsok

közül

kiválván,

Rómából

nyert

m int Conventualisok, vagyis m inoriták a régi tualis

kiváltságaik M ária,

provincia erdélyi Custodiájának lettek tagjai,

majd

kapcsán, Conven-

magukkal

vivén

zárdáikait is. A Bosna-Vicaria később az Üdvözítőről elnevezve önálló provincia

lett s erdélyi

fenn magát,

Custódiája,

zárdáiban és

mely a

személyeiben

csiki zárdában tartotta

idők folytán annyira

növekedett, hogy a Bosna-Salinis István, Lopara Somlyai István, Szeredai István

és

Domokos

m eg­

István és a magyar

K ázm ér

atyák

közre­

működése folytán Sz, István néven 1640-ben az Sz. Üdvözítő-provincia erdélyi custódiájává lett.

Csató

Elek

Custos,

Györffi

Pál,

Ács

János és mások buzgolkodása folytán pedig 1729-ben az anyaprovin­ ciából kiválva, Sz. István néven Önálló provinciává alakult. (F o ly ta tju k .)

K A R Á C S O N Y E S T 5. M in tfja az a lv ó természetben B ű b á jo s d a lla m zsongna át, V a la m i édes zsibbadás ü l A fö ld r e , szívre e g y a rá n t: S b á r k in n ija U a n a k h id e g p iljé k, P iro s rózsa a rc u n k ra festve, K a rá cso n y este. E g y ü tt ü lü n k a n a g y a s z ta ln á l M e g s z e n te lt csöndben, s z ó tla n u l. J á r t az a n g y a l, lá m a kis öcsi M á r lo v a g o ln i is ta n u l, H u g ó m a n y á m ölében a ls zik Szöszke b a b á ja fö ld r e esve. K a rá c s o n y este. M e g s z á ll a csönd édes n y u g a lm a S s ze re tte im k ö z t á lm od om , Feljér, k a rá c s o n y i a n g y a lk á k K isé rn e k vé g ig álm om on. E z e rn y i kép s z á g u ld előttem A z e g y ik a m á sikba veszve. K a rá cso n y este. h id e g , fü te tle n k is szobában A lig p is lo g a lá m p a fé n y.

A m e ly ik meleg, ünnepi, S egy kevés fá t, bisz olyan bideg A kis m am ának beteg teste. K arácsony este. De eljöhet, ta lá n még bolnap. V g y-e anyuskám édesem ? . . . S zó l a gyerm ek s c s itítja a n y já t Ö lelve fo r ró n édesen. C sak m ost k in n bó van nagy és sötét, íme a késés meg van fejtve. K arácsony este. És e la lszik m osolygó arccal. A n y já t ölelve, boldogan, En m eg szövöm tovább az á lm ot M e g in d u lt szívvel, kom oran, A kö n n yre ú j kö n n y meg ú j panasz, M ig eszmélek v a la m i neszre. K arácsony este. A m i k io lto tt fá n k o n is csak A z ezüst d ió k látszanak, E lcsöndesült a ló és lovas, Többet ma nem is já tsza n a k, öcsém a gyerm ek ágyban té rd e l Im á d ko zu n k — keresztet vetve.

K o p o tt ru b á s a n y a ölében K arácsony este. H a la v á n y g y e rm e k könnye k é l , — „Édes Jézuskám szeretlek Szegény á r v a ! . . . M e n n y it f ig y e lt ma És m in d ig j ó leszek hozzád. A kis J é z u s k á t v á rv a — lesve, M e rt engemet fe lk e re s té l K a rá cso n y este. ; S a já n d é k o d a t elbozád. — S e g ítsd meg édes Jézuskám M é g sem j ö t t el, p e d ig ő jó volt, A z á rv á k a t, szenvedőket^ A n y u s k a m o n d ta ezt neki, S nem is k é rt m ást. csak egy kis ru b á t. V igyél meleg ru b á t nekik.

558 D e b o ld o g g á tesz im á d s á g u n k ! Ú g y nézem a z t a kis s z á ja t ; Ez a legszentebb f ö l d i óra, H a csó ko l a Jé zu ska lelke K a rá c s o n y este.

N e b o g y d fá z n i soho őket T a rts d meg édes a p á t s m am át. Hogy' rá m g o n d o t viseljenek. Szeretlek édes Jézuskám D icsértessék a Te n e v e d !“ . . . E lőre m ondom s ő u tán na m . Fogom a kezét o ly fá r a d t,

P e tre s K á lm á n .

Karácsony a munkácsi várban. Irta : T ím á r M á ria .

^ ^ ^ ^ z e rh a ts z á z n y o lc v a n h e te d ik ján,

a délutáni

órákban

év hideg decemberének 24-ik nap­ két lovas

vágtatott

fel

a

palánk

közepette, Munkács városától délnyugatra, meredek hegy tete­ jén

emelkedő

várba. A két utas erősen köpenyébe volt búr-

kolva, úgyannyira, hogy alaktalan ruha-tömegnek látszottak. Csak fejők volt kissé szabadabban, melyet magas, hatalmas vörös föveg fedett s ez könnyen felismerhetővé tette a két lovasban a törököt. — Köszönet Allahnak, hogy már itt vagyunk — mondá az egyik, midőn a vár kapujához értek

— míg e meredek hegyre ér az ember,

jobban elfárad, m int a két napi lovaglástól. — Hála

a nagy Moham ednek,

hogy szerencsével jártunk, hisz

ebben a zivataros hidegben még csonttá fagyhatna az em ber — szólt nyers hangján a másik és a kaput erősen döngetni kezdte. Rövid idei várakozás után feltárult a kapu, s egy egészséges, nap­ barnította kétségen

arcú kívül

rajta, fekete csontos

széles termetű em ber volt látható. Öltözetéről Ítélve hajdú volt.

Térdig érő zsinórozott szürke mente volt

prémmel diszitve, szőrmével bélelve. A mente övig volt

alakjához

gombolva

és bőröv szorította derekához, melybe

hosszú kard volt erősítve egy szíj által, s a görbe kard egészen hátra volt

vetve.

Egyik kezében csákány volt, másikkal m eg-m egbillentette

gyöngyös bokrétával és sastollal diszített süvegét amidőn meglátta a két jövevényt. Az Ú r békéje legyen kegyelmetekkel ! szólt bús hangon a hajdú a követekhez mi jót hoztak a méltóságos fejedelem től nagy Törökországból ?

559 Egy levelet és abban keserű hangokat, a hazájából elbujdosott nagy vezértől, Thököly Imrétől, viszonzá a követek egyike. — Szegény fejedelem ! Szerencsétlen, letiport, vérbe fojtott ma­ gyar szabadság, lesz-e neked hajnalod ! ? suttogá a hajdú és két nehéz könnycsepp gördült végig érdekes, férfias arcán. — Kinek szól a levél — monda a hajdú, miközben letÖrülte arcáról a könnyeket, belső keservének árulóját. — A vár asszonyának, itthon találjuk-e őt? Hol lenne máshol ? ! — feleié félig bosszúsan, félig szomo­ rúan a kérdezett. Ferenc kis úrral, meg Julia leányasszonnyal mondja az olvasót a várkápolnában. Azért most nem mehetnek egyenesen ő hozzá kegyelmetek, hanem majd bejelentem kegyeteket Radics End­ rénél a tekintetes várnagynál, ő már úgyis türelmetlenkedik és folyton kérdezősködik kegyelmetek felől. Ekkor

mindhárman

elindultak

a

közös

fallal

ellátott

várba,

melyen ott díszlett állandóan a vihartól, víztől megtépett szűz Máriás magyar nemzeti zászló. A m int a vár központi részéhez, a nagy ajtóhoz értek, a két török leszállt lováról, s a hajdú bevezette őket a tágas, oszlopos folyosóra, hol cifra ruhás inasok lézengtek. Ezek egyike elkísérte a követeket a várnagyhoz. Radics Endre nem volt egyedül a szobában. Egész társaság volt együtt. A szarvas-agancsokkal, fegyverekkel tele aggatott szoba köze­ pén

négyszögletes

asztal

állott,

körülötte

karosszékek,

melyekben

borozgató nemesek ültek. Élénk beszélgetésüknek vége szakadt, midőn a

követek

beléptek.

Radics

Endre, a várnagy felkelt az asztaltól és

egyet rántott arany zsinóros, nyakba vetett piros mentéjén. — Isten hozta kegyelm eteket! — monda a belépőknek és meleg kézszorítással torony

üdvözölte

őket. — Hol

késtek

oly sókáig ? Midőn a

óra elütötte a félhármat, már kezdtem aggódni, hogy tán ma

meg sem is érkeznek. — N em oly könnyű

ám az

utazás a hófuvatagok alkalmával ;

küzdeni kell az embernek viharral, széllel, mely bizony sokszor nagyon is gorombán vágja az utas arcának a havat. — Ü ljenek kegyelmetek a kályhához,

ott

hamarább

fölmele­

gedhetnek. Egy kék dolmányu, halvány képű inas levette róluk az úti kö­ penyt és kipárnázott padot húzott a fiókokból összeállított nagy zöld kályhához s 2 — 3 hasáb fát vetett a lobogó tűzbe.

560 Radies megtöltött két aranyozott kupát, asszúval. — Fogják

meg kegyelmetek

— szólt a két törökhöz, miközben

odanyujtá nekik a megtöltött kupákat — s üritsék ki, tán előbb elfe­ lejtik az út fáradalmait. —

Köszönjük, mi bort nem iszunk. A törökök szent könyvében

tiltva van a borivás. — Beh kár I Hát akkor kelmetek mibe fojtják a búbánatot? M i bizony

borozgatunk, — szólt

kedélyes

hangon

a várnagy — fogják

meg komám uraim a kupákat, s igyunk a fejedelem egészségére. — És nemes ügyének diadalra jutásáért, — szólt közbe Ozoray, egy szikár, aranykupák.

magas

alak.

E

percben

összecsengtek

az

ezüst

meg

— Hát mi van kegyelmetekkel odalenn : Szám íthat-e a fejedelem a török porta segítségére ? Rosszul állnak a dolgok nemzetes vitézlő uram. Mióta a török portát

kudarc

ereje, lem,

mintha

érte egy

Budán

és Egerben, azóta nagyon megfogyott az

fekete árny lopózott volna azóta a nemes fejede­

Thököly szivébe.

Búsan szomorúan, csüggetegen jár-kel hajnal

hasadástó! fekete estéig. M intha letűnt volna reménye csillaga. — Hogyan hát a török porta cserben hagyná a vitéz fejedelm et ? —

monda

Ozoray

és nemesi vére az arcába szökött. —

ez ? Szegény hazám,

eged

Lehetséges

sötét felhőin mikor tör keresztül egy kis

fénysugár, hogy reményt hirdessen egy jobb kor után ? ! . . . — Mi

is gyönge lábon állunk e várban — szólalt meg az asz­

talfőn ülő Absolon, a tanácsos és mélyen ülő szürke szemei ravaszul villogtak

az éléstár m ár-m ár kim erül és még csak nem is számít­

hatunk valahonnét segítségre. N e m gondolják kegyelmetek, hogy leg­ jobb lenne a várat megfelelő feltételek m ellet feladni ? — Soha, -

kiáltott fel Ozoray és a lelke feleszaladt vad, keserű

haraggal — nemesi becsületemre esküszöm, hogy a nagyasszony ügyé­ ért küzdeni fogok életre, halálra. aprítom kardommal, m int a tököt. — Türtőztesse

magát

Ozoray

dőkbe szedve ajkait — hiszen De magyar

kard

hiszen

csak

uram

szólt Absolon

gúnyre-

még szinét sem látja az ellenségnek.

volna

élét! — monda

Csak jöjjön az ellenség, úgy szét

itt

a

és egyet

német,

m egm utatnám neki a

suhintott

vele a levegőben.

Legyen nyugodt nemzetes uram — szólt az egyik török O zorayhoz nek,

nem fogjuk elhagyni a vitéz fejedelmet. Ha a zavarok e ltű n ­ olyan

segítséget

kap

a

portától,

hogy halomra apríthatja vele

fr;

• - ;. T

.

561

••

1.1

^ y

.

4

V

-

»

* •

> • !*

. .'•• « 'S.s-.k"* “

f

'.

■

C’ > '

•

.

,í*?.

. * . •

*;•<

•

;

'

:

s .> «

i

I

.

J?•

./ •-A' í"i * ^

.E

Á l^ i& 'A V 'r

iX V d

♦ I?

562 Caraffa seregét. Mostani itt létünknek sincs politikai színezete. Csak azért

küldött

a

nagyasszonynak

levelet a fejedelem,

hogy

boldog

karácsonyt kívánjon neki a távolból. — Igaz, hisz az a szent ünnep küszöbön van, — monda Ozoray és szép határozott vonásu arcáról eltűnt a harag, hogy helyet adjon a fájdalomnak. - - A béke fejedelm ének születését ünnepli holnap az egész keresztény világ és Mária országa elkeseredett harcok színtere . . . Egy

pillanatra

csend

tÖlté be a szobát. Ekkor az ajtó bársony

függönye szétnyillott és egy ifjú apród sudár alakja volt látható. Arany

fürtjei

a vállára

o m lo ttak;

az

arcán harmatos űdeség,

kellemes báj ragyogott. Nagy, azúrkék szemei tüzesen csillogtak. V ilá ­ goskék, tömör, arany gombokkal díszített mente volt rajta, nyitva alatta hasonló színű övvel

hasított ujjú, derékon arany fonallal tarkázott, selyem

leszorított

dolmány

és szűk

nadrág,

melyre térdig érő sárga

karmazsin csizma volt húzva. Csupa kellem volt az egész ifjú. Könnye­ dén meghajtá magát a nemesek eíőtL — A fejedelem-asszony kéreti kegyelmeteket — szólt a követek­ hez — jönnének fel hozzá, a méltóságos fejedelem levelét akarja látni és olvasni. Erzsiké, a beteg tündér meg kegyelmedet hivatja nemzetes Ozoray uram, — szólt kellemes érchangon az apród. — Az én kicsiny, kedves lányom, az a hervadó virágszál ? — Igen, — feleié eltávozott. — Megyek,

sietek,

valamivel -

mondá

halkabban

Váraljay

Keresztély és

suttogva Ozoray és szótlanul ki­

osont a szobából. Gyors léptei felverték a folyosó csendjét.

A

fejedelem-asszonytól

haladt végig,

valami

visszajövet,

Váraljay

a

felső folyosón

harci dalt fütyörészve. A m in t a belső folyosóra

fordult, meglátta az oszlopok alatt barátját, Ákosfalvy Miklóst, ki ha­ nyagul a kőfalhoz támaszkodva, a hóval fedett hegyoldalt szemlélte. Skárlát vörös, hasított ujju dolmányban és hasonló színű, szárhoz sí« múló selyem nadrágban, derékon az arany fonallal ékített övbe illesz­ tett

kardjával,

arany sarkantyús piros szattyán csizmával, ovál arcán

az élet viruló rózsáival festői látvány volt az ifjú apród. Vállára feketén omló haj köríté a büszke főt, melyen kissé félre csapott, tetején lefi­ tyegő kócsagtollas vörös süveg volt. Szép volt ez a daliás, délceg ifjú, m int egy újkori Antónius és erős, mint egy második Herakliusz.

563 — Ugyan mi fölött gondolkodsz olyan elmélázva, ábrándok hőse? — szólt Váraljay a merengő apródhoz lépve — úgy látom kedv hiján vagy, hogy szegre akasztottad lantodat. Pedig ma nagyon vágyik Júlia leányasszony a te kesergő nótádat, s álmokból szót regédet hallani. Talán bizony gondolatod kint repked, túl a várfokán, túl annak bás­ tyáján és ormán. Keresel valakit, akit nem ismersz, elmerengve nézed, akit soha­ sem láttál. Lelked neki suttog andalító regéket. Ugy-e bizony, még a napvilágnál is álmokat sző légvárakban gyönyörködő ábrándos lelked? Tudod-e milyen nap van ma, büszke Apolló szobor? Tudod, nem? Hajh, de csipkedő kedved van, tán a harctérre képzeled magad, hogy éles nyilaidat szórod felém, -- feleié Ákosfalvy. Csakhogy rosszul

kezeled őket pajtás. Hogy mi van ma ? Böjt, karácsony vigi-

liája, amikor hiába feni az ember élesre fogát a mustos pecsenyére. Aha, hát azért sápad orcád mint a holdvilág képe ! No micsoda! a merengő regőst kedvétől, sót lantjától fosztja meg a tengeri kocso­ nya

habarnica.

Úgy

látszik

szívesebben

fogyasztanád a vaddisznót

mazsolás lével, mint a szárított halat tormával. Múzsa kegyeltje, hát nem

elégít ki téged virág illat, suttogó lágy szellő, bájos madárdal ? — Virágillat,

lágy szellő,

madárdai,

ebben az átkozott, ördön-

gős hidegben ? Hahaha pajtás, most rajtam a sor, hogy kacagjak ! — monda keserő fájdalommal, az ajka körül hideg mosollyal. Nézd amott a

hegyaljában

elterülő

város

mily

vastagon van hólepellel borítva.

N em érzed hidegét az üvöltő szélnek, mely végig sívít a fenyő fákkal borított rengeteg erdő felett ? Hogy tördel, pusztít m in d e n t! E percben erős recsegés hallattszott. — V ihar ott künn és vihar itt benn . . . szólt suttogva Antalfalvy, szívéhez szorítva kezét és belebámult a semmiségbe. Majd mintha gondolataiból hirtelen föleszmélt volna megragadá Váraljay jobb karját. — Júlia leányaszony óhaja, hogy ma pengessem előtte lantomat? Ki mondotta ezt neked ? — Oh, te álmok hónában járó, hát ki mondta volna más, mint a gyönyörCcséges Júlia virágszál. — Azért ma mégsem veszem kezembe lantomat Júlia leányaszfelvídítására. — N em ? Eszeden

vagy pajtás ? Úgy látom az egyptomi sötét­

ség borult az agyadra. M iért vágsz olyan savanyú képet? Úgy nézel ki, mint valami csatát vesztett hadvezér. Akaszd le a szegről és hangold az örömre lantodat.

564 — Ma nem, — monda csendesen a feketén villogó szemű Ákosfalvv — talán holnap sem, talán azután sem . . . Látod pajtás, kará­ csony szent estéjén csak boldogságtól rezgő hangokat szeretne hallani a nagyasszonynak bájos Júliája, Rákócynak szomorú árvája. Ma estére válts fel

pajtás.

— Rám

A

te

bizony

kótyagos lelked

tán fakaszt rózsás hangokat.

kár bíznod eme d o lg o d a t! N e m vagyok Múzsa

kegyeltje — mondá és sarkon

fordult.

Fölnézett a kőlépcsőkre mert

onnan törtető lépéseket hallott. — Ferenc, a kis Rákócy az, — szólt Akosfalvayhoz és visszalé­ pett. Alig, hogy befejezé mondatát, egy végtelen kedves, halvány arcú gyermek állt mellettük. A piros bársony rövid dolm ány szépen simult sudár

termetéhez.

Arany

lábait.

Fedetlen fején

és

selyemmel

kivart

sarú

födte

apró

aláomló holló fürtök hullám oztak. M ély tüzű,

nagy fekete szemei csodálatosan ragyogtak és igézően tekintettek hol egyik, hol a másik apródra. — Asszony-anyámnak valami baja van, m ert könnyet láttam sze­ meiben — szóit apródok,

a

keressék

vigasztalni.

De

kis meg

ne

Absolon

tanácsost,

beszélni

és

nem

Ferenc

Benedek

hívják azt tudja

édes

ám

nem

hangján

atyát,

a két ifjúhoz.

az majd

Nemes

talán megtudja őt

azt a borotvált fejű üstök-csombokú

szeretem, az nem tud olyan jóságosán

asszony-anyámat

úgy

megvigasztalni,

m int

Benedek atya. — Megyek, megyek kedves kis úr, — mosollyal

és

megsímogatta

a

kis

Rákócy

mondá Akosfalvy, szerető Ferenc

bársonyos arcát.

Váraljay pedig elkísérte a gyermeket. — Dicsértessék a Jézus Krisztus ! — mondá Ákosfalvy, midőn Benedek atya szobájába lépett. — Mindörökké,

fiam,

béke

legyen veled ! — szólt hozzá atyai

szeretettel a tisztes, barna daróc ruhás ősz szerzetes, zsolozsma köny­ vét becsukva. M i járatban vagy ? — A kis úr, Ferenc küldött tisztelendő atyaságodhoz, vigasztalná meg a nagyasszonyt, mert valami bánat ül a lelkén és könyek égnek szemében, — A vértanú Zrínyinek hőslelkű leánya zokog ? . . . M ég nem is láttam könnyet a tündér Z rin yi Ilonának éjsötét szemében. Jól van fiam,

megyek,

ha

segíthetek.

Mond

meg ezt kedves Ferencemnek.

A mythologiai és bibliai jeleneteket ábrázoló nagy kárpitos szo­ bában,

a

szőnyeggel

leterített asztal m ellett egy nagy karosszékben

t

565 I

r - j :.

'M . -Í

■A • • -*1 .

í

. | .

s

* '

>

.

-r-‘

Részlet a kolozsvári fe rencrendi ko lo sto rb ó l: a várudvar.

Ült fa vár asszonya. Mellette ifjú leánya, a kis Júlia leányasszony, a megtestesült

báj

és kedvesség. Gyöngéd szeretettel simult asszony­

anyjához és gyöngéden letörölte annak szeméből a harmatos könnyet. Lábánál egy szépséges gyermek ült, a fekete szemű Ferenc.

566 Az asztal mellett nagy karácsonyfa állott megrakva ezer apró süteménnyel piros alma és dióval. A nagy fenyőfa m ellett egész hal­ maz téli. szőrmével bélelt ruha feküdt. — Mi bántja lelkét, mondja csak leányom ? kérdé a szobába lépő Benedek

atya a fejedelemasszonytól. — Talán valami rossz hír

jött a nemes fejedelemtől ? — Jöjjön, jöjjön közénk tisztelendő atyám és eltikkadt lelkemet üdítse

fel

kedves

tanácsainak

harmatával.

Szólt

végtelen

lágyan a

nagyasszony és az ősz szerzetest leültette a legközelebbi karosszékbe, Levél kívánja

jött ma férjem uramtól, ki Isten áldását és segítségét

nekünk

karácsonyi ajándékul és kér, im ádkozzam érte, hogy

a bujdosásnak minél előbb vége legyen és lehessen szabad a magya­ rok hóna és szabad hazájában szabad ő maga is. Tisztelendő atyám, úgy fáj a lelkem, hogy a karácsonyt nem töltheti itthon az én édes uram. A szeretet napját nem szerettei körében, hanem idegenek közt és idegen földön kell töltenie, a legszebb, legmagasztosabb és legked­ vesebb ünnepet. Bizony könnyeket facsar szememből a keserűség. Oh és mikor lesz szenvedéseimnek vége ? ! — Vigasztalódjék leányom, a jövőt meg bízza Istenre. Karácsony­ kor a szenvedők ünnepeljenek igazán. E m elje tehát tekintetét a bet­ lehemi jászoly felé, vigasztalás árad onnét szét ^a szívekbe. A jászolyban didergő, szenvedő Királytól kérjen erőt a szenvedés elviselésére. Másutt

is van ám baj, van m indenütt ahol em bert találunk,

tekintünk

mindenütt

szenvedéssel

találkozunk

e

siralom

ahová

hónában.

Ozoray uram portáján is a szomorúság ütött tanyát. Erzsiké, az ő

szemefénye,

kedves

leánya

válni

készül a földről. Holnap reggel

már alighanem az égben énekli angyali karokkal a glóriát. — Szegény gyermek ! T alán volt nála atyaságod ? — Igen, szentségeket.

ma

délután

M enjen

el

elkészült

hozzá

a nagy útra ; felvette az utolsó

leányom,

édesítse

meg

jelenlétével

annak utolsó perceit. Es vigasztalja meg a megtört szülőket. — Egy gyermekeknek

óra

múlva

kiosztom

ott leszek,

előbb

csak a szegény jobbágy

ezeket a ruhákat, meg a karácsonyfán levő

apróságokat. Most várjon kissé tisztelendő atyám, maradjon itt addig, míg bejönnek a gyermekek. Megnyílt az ajtó és mintegy h arm in c— negyven kisebb nagyobb gyermek jött be. Sóvár szemekkel nézték, m it hozott nekik a Jézuska. Arcocskájuk majd kicsattant az örömtől, m ikor azt meglátták. Kórusba kezdtek énekelni : „Dicsőség mennyben az Istennek, békesség földön az embernek."

567 A szegények tudják igazán és szívből rebegni : dicsőség Istennek, békesség embernek. A darócruhás szegény szerzetes is énekelt velük. Ártatlan gyemnek szivek hálafohászát a kis Jézus himes szárnyú angyalkái vitték a betlehemi Kisded zsámolyához . . . — Hova megyünk asszony-anyám, hisz már sötét és hideg este van ? — Csitt, csendesen fiacskám, kedves Ferencem. Ahhoz a fekete hajú édes tündérhez, Erzsikéhez, kit a Jézuska mennyországba. Megnézzük, nem ment-e el . . .

meghívott a szép

— Anyám, hallja — suttogá egy szelid hang, — hallja kegyelmed azt a kesergő hangot? M intha zokogna valaki, még ilyen nótát nem hallottam soha. Hallgassuk meg édes asszony-anyám.

F e re ncre nd i ko lo sto r Gyöngyösön,

568 És megdilfak egyik ajtó előtt. Kissé nyitva volt és így belehetett látni. A szoba falához kecsesen neki támaszkodva állt az a szép, barna apród, kinek arca olyan volt, m int egy remekbe foglalt Antoniusé. Fejét kissé meghajtva pengette lantjának húrjait Akosfalvy. Szomorú volt a nóta, benne volt az apród egész lelke . . . — Szegény fiú, szegény fiú . . . morú . . . mondá A

mennyezetes

ifjú szép leány. kolta

halkan

liliom

a te

karácsonyod is beh szo­

a nagyasszony és tovasietett gyermekeivel.

selyemkárpitos ágyban ott feküdt a beteg, egy

Olyan volt, m int a letört virágszál. Sötét haj árnyé­

homlokát,

melyen

veriték

cseppek gyöngyöztek. Finom

vonásain kedves arcáról letűnt az élet pirja, ott settenkedett már rajt a halál sárgasága. Viaszszinű kis kezében fehér olvasót meg a betle­ hemi Jézus képét szorongatta. Gyönge pír lopózott halálra vált arcára, midőn a fejedelem aszszony a szobába lépett. Szerettei tekintett Júliára és Ferencre is, kik ágyát

körülállták.

Tisztán, érthetően mondta Benedek

atya

után az

ima szavait. Betlehemi Kisded, irgalmazz — susogá a leányka és egy benső­ séges tekintetet

vetett zokogó szüleire és Ozoray Erzsiké lecsukta sze­

meit, hogy az angyalokkal énekelhesse: dicsőség mennyben Istennek . . .

M illiárd csillag ragyogott az égen. A hold szelíd fénye megvilágítá a hóval fedett tájat. Gyönyörű, tiszta karácsonyéj

volt.

A vár­

kápolna harangja elsőt kondult az éjféli misére. Ákosfalvy M iklós benyitott Benedek atya szobájába. — Bocsásson meg atyám, hogy ezekben a késői órákban is za­ varom, de . . . szeretnék valamit kérdezni. — Szólj fiam, csak bátran. — Hogy van a . . . hisz úgyis tudja tisztelendőséged, hogy ki­ csoda, a nemes nemzetes Ozoray uram leánya . . . — tét

küldi

A fehér lelkű E rzsiké? . . . Ö nagyon jól van . . . üdvözle­ neked

fiam és imádkozik érted ott . . . mondá csendesen

a szerzetes és felm útatott az égre. Ákosfalvy

elsápadt.

Feje

hirtelen

lehanyatlott.

Délceg,

sudár

alakja megroskadt. Megragádá a szerzetes sovány kezét s hullatá rája megeredt könyeit . . . Benedek atya részvéttel, szánalommal nézte az ifjú apródot. lelkének ezt a viruló életet,

Fájt

ezt a herakleszi erőt összetörve látni, kit

f

\

.V -

,í

'

0 *

/

569

c

V u

lü c o o >% c 3 tO to > o ü? o -a

c: o u> U c

t^

4; c

4 N) CO

570 úgy sújtott egy szerető lélek elköltözése, m int a hős Achilleszt Priámosz király fiának, Párisnak nyila . . . Halkan mormogá : szegény jó fiam, nagy a te bánatod . . . Szom orú a karácsonyod . . .

Benedek atya a hajnali zsolozsmára ajtajába

ért, onnét kijönni

sietett. A m int a várkápolna

látott valakit. Az örök lámpa megvilágítá

arcát s megismerte. A hollófürtű halvány arcú apród Akosfalvy volt, ki az Ú r nevével köszönté őt. — fönn még a

Béke veled fiam, — szólt hozzá a szerzetes, — m int keressz hajnali órákban?

De nini,

jelentsen e z ? Hová készülsz? Hisz

ma

úti

palást van

van lovaggá

Nem tudod? — Tudom . . . tudom . . . tisztelendő

rajtad. M it

ütésed

napja.

atyám, de nem

a nagyasszony, hanem az Ú r szolgája üt engem ma lovaggá.

Kardo­

mat a kápolna oltárára tettem, lantomat meg méltóztatnék a fejedelem asszonynak adni — monda az apród ezüst lantjára egy forró

csókot

nyomva és azután átadá a szerzetesnek. — Az a fehér lélek ott fenn egy tökéletes élet kegyelmét esdette ki számomra

a

ma

született

keresnem . . . azért most

kis Jézustól. Itt m ár többé nincs m it

Isten vele atyám, Ákosfalvy M iklóst

m int

apródot vagy m int lovagot nem látja senki . . . — Áldja ezerszer!

meg

az

Isten

nemes

szándékodat fiam és téged is

Az apród lehajólt, megcsókolta az ősz

szerzetes

kezét,

azután

kisietett a várudvarra. Egy Isten hozzádot intett a várnak, azután fölszállt lovára és neki vágtatott a fagyos országútnak. Benedek atya sóvár tekintete kisérte a száguldó lovast. N é z te ... nézte . . . míg el nem tűnt a messze távolban. És e két szót rebegte szüntelen : Gloria . . . Pax . . .

Egy naplóból. C sütörtök, 1900. szept. 18.

M inden új körülöttem ; a város, a szobám, a társaim, az iskola, a tanáraim, kívülről

sőt

mintha még a templom is új volna, pedig belülről,

ugyancsak

kopott. Mások az

emberek is itt, máskép visel­

kednek, beszélnek, más a szellem is. Eddig kis mezővárosban tanul­ tam, lutheránus tanároknál, különböző vallású diákokkal.

Most m in­

den más. Pélve járok az utcákon ; félek, hogy eltévedek ; azt hiszem a járásom, nézésem, viselkedésem sem illik ebbe a városba. Itt min­ denki rohan, egymást nem köszöntik, a „laudetur“-t és a „dicsértessék"-et csak a diákok ismerik. Ez nem szép. a város.

Sok a

templom benne,

-

Azért mégis

tetszik

ámbár alig van szép közte; sok a

palota ; az embernyüzsgésben is van valami érdekes.

Igazán

örülök,

hogy ide kerültem. M iért is nem adtak már első osztályba id e ! Most már egész városi ember volnék ! M ilyen különös egy iskola ez ! teremben.

Kissé

barátságtalan.

Papok

tanítanak

bolthajtásos

Olyan furcsán áll az öreg számtan-

tanár kezében a kréta! És hogyan magyaráz hozzá! A többi tanár is olyan szépen magyaráz, hogy öröm hallgatni. Azután milyen hasznos oktatásokat

szőnek

közbe I

Például ma a tÖrténelem-tanár 10 perc

alatt végig ment a középkoron és elejétől végig rámutatott az Gondviselés megnyílvánúlására. ilyet az én lutheránus tanárom nem említett. viselkednek,

Osztálytársaim mintha

közül

keveset

ismerek.

soha Úgy

lenéznének. Ez rosszúl esik. Nem tehetek róla.

hogy másutt és csak algimnáziumban lenézni. —

még

isteni

jártam. Ezért nem kell engem

Különben nem lehetnek rossz gyerekek.

A

templomban

olyan szép rendet tartanak. Mind két térden térdel és végig imádkoz­ nak hol rózsafűzért, hol az imakönyvből. Én nem is tudok ilyen sokáig imádkozni. És hogy tisztelik a tanárjaikat. Illedelmesen köszönnek. M i bizony nem így mondtuk az: alá szolgaja-t.

572 Ma óraközben két osztálytársam különös beszélgetést folytatott. Nem vették észre, hogy hallom. Első: El voltam a hittanár úrnál. M ásodik: M ié rt? Első ; Kértem utólag még egy Rethorikát Második : Adott ?

a

segélyző-egyletből.

E ls ő : N em adott. Utólagosan nem ad. Második : Ez az egész ? Első : Nem , hiszen jó fél óráig voltam nála. Második : Aztán m it csináltál ott ilyen sokáig ? E l s ő : Eikérdezte tőlem, hol voltam tem magamat, m it csináltam,

vakációban,

hogyan

érez­

jártam -e m indennap sz. misére. Aztán

azt is kérdezte, hányszor gyóntam. Hát bizony csak egyszer gyóntam megmondtam neki. N e m szidott össze, de' mégis szemrehányást

tett,

hogy nem mentem kéthetenként, m int itt szoktam. Aztán adott okta­ tást arról, milyen gyöngék vagyunk, hogy m egfelejtkezünk Ígéreteink­ ről,

hogy

elhagyjuk

elszomorodom, no nem

baj

jó föltételeinket.

elkezdett

édes

M ik o r

látta,

hogy

nagyon

vigasztalni, sőt mentegetni és azt mondta :

fiam, jövő vakációban majd máskép csinálod. —

Aztán eljöttem tőle, de úgy megkönnyebbültem, m intha csak kisírtam volna magamat. Jövő vasárnap megint elmegyek hozzá. Második : Látod én is ugyanazt m ondhatnám másnál voltam.

neked,

csakhogy

Első : Kinél ? Második : A. M -n á l. N e m is gondolnád, m ilyen jó és barátságos az, ha a számtanról van szó. Még

többet

is

beszéltek. Egészen

nekihevűltek. Én meg csak

bámúltam. H át így is le h e t ! Soha nem m entünk mi a ilyen üg yb en; soha nem láttam a szobáikat, soha se

tanárainkhoz kérdezősködtek

viselkedésem után. És ha kérdeztek volna, aligha lettem volna bizalmas hozzájok. Igaz, azok nem is papok. Pap mégis csak több, mégis csak jobban érdeklődik a lélek után. Hiszen nem is

katholikusok!

Az egész

ez

a

beszédjük,

mestersége.

De

azok

viselkedésük más, m int

ezeké! Olyan egész más szellem van o tt! M i katholikus diákok keve­ sen

tartottunk

össze,

a

többi más vallású

meg mind ránk támadt.

Sokszor összevesztünk vallásos dolgokon. Eleinte vitatkoztunk, később civakodtunk övék

volt

farizeusok

és

végűi

az igazság. vagyunk,

összeverekedtünk.

M i voltunk persze alúl és

M inden vitában azt vetették szemünkre, hogy

hogy

a

gyónás

nevetséges,

hogy

m ilyenek a

573 papjaink. Annyira bosszantottak és piszkáltak, hogy meguntam és nem is válaszoltam már rá ; katholikus voltomra nem is voltam már büszke, sőt más vallásúak közt szégyeltem magamat, hogy katholikus vagyok. Havonkénti gyónásról azért szó se volt. - Itt egész más szellem van és sajnos, nekem új és ismeretlen. Ez mind vérbeli katholikus. Úgy gondolkodnak és élnek is. Kedd, 1900. szept. 23.

Úgy vártam már a hittan-órát! A hittanár olyan szépen, érde­ kesen és annyi lelkesedéssel tud beszélni. Látszik, hogy meg van arról győződve, a m it mond.

Néha

kipirul

a lelkesedéstől,

máskor

szikráznak a szemei a szent haragtól, ismét máskor keserű mosoly vonul át vonásain, mintha életében sokat csalódott volna vagy nem volna

bizalma

hallgatói

jövőjében.

És

ilyenkor

keserű

gúny jön

ajkairól. A mai órán Isten létét bizonyította a látható világból. Már kicsi koromban többször gondolkodtam azon, hogyan lehet hogy van Isten. Sok furcsa gondolat fordult meg a

bebizonyítani,

fejemben.

Most

hallottam először tudományosan bizonyítani. Újnak tetszett az egész, m ert így még nem hallottam Isten létezéséről beszélni. A mi ránus tanárunk beszélt egyszer a világ magyarázta m e g :

Volt

luthe­

keletkezéséről. Körülbelül így

egy ködszerű ősanyag.

Ez kezdett mozogni,

egyes pontok köré sűrűsödni. Ezekből a pontokból lettek az égi tes­ tek ; a föld is. Mozgásuk súrlódással járt, ez tüzet élesztett és meg­ volt a világosság. — Többre nem emlékszem rá. Nem értettem annak idején ; csak föltűnt, hogy Isten teljesen kim arad t; de

meg hama­

rosan napirenbre tértem fölötte. — Vakációban aztán előhoztam Farkas barátomnak és nagy bölcsességgel magyaráztam neki

a

ezt föld

keletkezését és kialakulását. A végén csak azt jegyezte meg : én úgy tanúltam a bibliában, hogy Isten teremtette a világot. Én erre

meg­

hökkentem, de áthatva bizonyos szellemtől, melynek nem tudom, mi a neve, visszavágtam : hát persze, hogy az Isten teremtette a világot, én is így tanúltam a bibliából ; de mikor

tudományosan

valamit, akkor nem lehet mindenbe az Istent belevinni. egy bibliai történetet elmondani, mint tudományosan

fejtegetünk Egész

tárgyalni

más ilyen

fontos kérdést. A gyerek nem szólt rá semmit, én pedig azt gondol­ tam, hogy a legnagyobb diadalt arattam fölötte. Most, mikor hallom Isten létét bizonyítani a világból

hívő

pap

részéről, egészen más tlőttem a dolog. A világ nem lehet örök, mikor

TV*

574

C C

n D. N

3T O : 3T n 3T o N a X»^

s^

V;

'vij-

sJ j

V

I

575 olyan változó és esetleges valami. Igaz, ezt sem értem igazán ; de már a fülnek is jobban hangzik. Minek is okoskodom én annyit! Más nem bíbelődik ilyen kérdésekkel! Csütörtök, 1900. okf. 4.

Márna

reggel a barátok templomába mentem sz.

misére. Nem

tudom, mi lehetett ma, de annyian gyóntak, akárcsak fájdalmas pén­ teken. A legtöbb volt az úrinó ; volt néhány férfi is. A lassú lépegetés, járkálás úgy lekötötte a figyelmemet, vagyis úgy elszórakoztatott, hogy tulajdonképen

nem

is imádkoztam.

Vizsgáltam az embereket, hogy

ki lehet köztük igazán jámbor, ki gyónik csak szokásból vagy föltünési szándékból és ki rosszúl. Persze, furcsa véleményeket formáltam. M in ­ degyikre

találtam magamban egy megjegyzést és egyik sem volt iga­

zán olyan, hogy kielégítő volna ; mindegyik ellen volt kifogásom. Ha ezek a jám bor lelkek beláttak volna az én kritizáló fejembe, de elfor­ dultak

volna ! ~

A

sok

gyónó

között volt egy fiatal kis lány, a ki

lehet 13— 14 éves. Fekete ruhában és kalapban volt. Arca kissé sápadt. Vonásai nagyon finomak. Egész megjelenése finom művelt úrilányra mutatott.

Valam i

különös

benső,

igaz

vallásosság és meghatottság

öm lött el vonásain. Úgy látszik akkor jött épen gyónásról. Mintha ezt az arcot láttam ez

volna már. Bizonyos kíváncsiság fogott e l : ki lehett

a leány? — M ikor áldoztak, megint észrevettem és újra csak

találtam

őt

igazán ájtatosnak és meghatottnak. Kezében imakönyvet és

rózsafűzért tartott, szemeit lesütötte és úgy jött az oltártól, mint aki tudja és érzi, hogy most az Isten van a szívében. Elfogott a vágy : bárcsak én is ilyen finom lelkű, jámbor volnék, bárcsak Aztán

én

is

úgy át tudnám érteni és érezni, mikor én áldozom.

elfogott a vágy : bár tudnék evvel a lánnyal egyszer beszélni,

bár belátnék a leikébe ; olyan gyönyörűség lehet azt a szép, ártatlan lelket szemlélni ! Délután elmentem

Szende

barátomhoz,

kivel már ötödik éve

járok gimnáziumba, — egy kis beszélgetésre. A diákszobába a konyhán és egy szobán kell átmenni. A szobába nyíló ajtóban megpillantok valakit és uramfia, ugyanaz a lány áll előttem, a kit ma a templom­ ban úgy megcsodáltam. Hirtelen átcikkázott em lékezetem en: hiszen te ezt a lányt itt láttad, de csak egyetlen ismerős előtted. Első

meglepetésemben

pillanatra, azért volt olyan megálltam

szóljak-e vagy ne, kérdczzem-e tőle, vájjon r e g g e l, v á jjo n

b o ld o g - e

a le lk e ,

h

o

g

y

és nem

tudtam

igazán ájtatos volt-e ma

I s t e n n e l v a n e g y e s ü lv e ; s z o k o tt- e

f

576 többször is gyónni és áldozni?

Ez

mind

egyszerre

és össze-vissza

kergetőzötf agyamban. De végre is nem várhattam to v á b b ; láttam, mintha mosolyogni akarna zavaro m o n ; azért kapkodtam szó u tá n ; végre kinyögtem: itthon vannak a deákok?

miközben

éreztem, hogy

szökik a vér az arcomba. Itthon vannak, fessék bemenni ! volt a rövid válasz és én mehettem az utamon. O tt benn igen szórakozott voltam. Alig vártam, hogy Szendével beszélhessek.

A m int alkalom nyilt, első

kérdésem az volt: Mondd csak, ki az a kis

lány,

akivel

az

ajtóban

találkoztam ? M ár láttam egyszer itt és ma reggel a barátok tem plo­ mában is, ahol gyónt és áldozott; ő volt a legájtatosabb köztük. — Ez a lány az Irén, az öreg háziasszonynak, az Anna néninek az unokája — Aztán milyen lány? — Hát olyan, m int a lányok! — De hát úri lány, jámbor, sokszor gyónik, áldozik ? — Ú r i? hát látod, hogy

urasan

jár,

de

szegény.

Az

apja

úr

volt és nagyobbat játszott m int lehetett. A lányát meg a többi gyerekeit urasan nevelte, de most nagyon szegényesen élnek. Nincs már apjuk. — Szegény lány. Ugy-e jámbor, vallásos? — Ügy veszem észre, hogy az, mert

m indennap jár sz. misére

a barátokhoz, hetenként gyónik és 2 — 5-ször áldozik. — Szoktál vele beszélgetni? — Sokat nem lehet vele beszélgetni, hiszen tréfálni lehet vele.

kis lány még. El-

— Én azt hiszem evvel inkább inkább komolyan kellene beszél­ getni, nem tréfálni. Végre is nem olyan kicsike m á r . . . hány

éves?

— Tizennégy elm últ. — És hozzá igen komolynak látszik. ✓

—

En nem veszem észre, hogy olyan

különösen komoly volna.

A templomban persze, hogy komoly. Aztán másra tértünk. N ekem még mindig

eszembe van. M ilyen

is lehet efíy lánynak a lelki világa? Még sohasem beszéltem komolyan, komoly lánnyal.

Annyit tudnék kérdezni!

— De

m iért

vagyok

én

egyszerre olyan kiváncsi, mért érdeklődöm én úgy iránta ? M i közöm hozzá? Talán ez em eljen föl egy magasabb gondolat- és érzésvilágba? Az már szégyen volna egy gyerekre azaz, hogy ifjúra. De jó lesz most már nem sokat itt irogatni és másra g o n d o ln i; úgyis sok a lecke holnapra. Egész délután tam valam it!

(Folytatása következik.)

szünet volt és alig ta n u l­ Fi-

N É G Y E Z E R ÉVES R E M É N Y . Homályos pusztában négyezer cv óta Lanttal a kezében bolyongott az ember. Meghasadt a lant már, leszakadt a búrja) Csak meg egy van rajta a reménynek húrja. S ezt pengeti folyton, s ezt énekli hozzá, Homályos pusztában négyezer év óta : ,,Ó h ! Hatalmas E g e k ! Elfonnyad a szivünk A nagy sóvárgásban. Ó h ! E g e k ! Adjatok ! Ó h ! E g e k ! Harmatot!** Homályos pusztában négyezer év óta Lanttal a kezében bolyongott az ember. Lefagyott a mosoly szép, nemes arcáról; Megülte a bánat nehéz sápadtsága, Szive dalt nem ismert, csak a várás dalát. Homályos pusztában négyezer év ó ta : „ Ó h ! Hatalmas Egek ! Elfonnyad a szívünk A nagy sóvárgásban. Ó h ! E g e k ! A d ja to k ! Ó h ! E g e k ! Harmatot.*^ Homályos pusztában négyezer év ÓU Lanttal a kezében bolyongott az ember.

578 . . . É k s z e r csak dalt hallott, egyszer csak fényt lá to tt. . . S letűnt a sápadtság szép, nemes arcáról, Epedö ajkain felcsendült az ének, Homályos pusztában egy nagy, titkos este : „ Ó h 1 Hatalmas E g e k ! M a lett az új em b er! Harmatos a dala, Harmatos a szive Ö rö k hála nektek ! Homályos pusztában négyezer év óta Lanttal a kezében bolyongott az ember. 4 ^

Összetört a lant már. leszakadt a húrja, A reménynek húrja Egy nagy, titkos este . . .

Ervin

Levéltöredékek. V ilá g i e m b e r a papi n ő tle n s é g rő l. (Levélből kivéve) „M a olvastam a „B. H . “-ban

egy színházi kritikát.

Katholikus

pap

irt

színdarabot

„Hivatás" cimen a coelibatus ellen. G ál István a szegény szerencsét­ lennek a neve és a holnapi sz. gondolkodású

embereké

áldozásom is az övé és a vele rokon

lesz. — Az

én

meggyőződésem az, hogy a

coelibatus az a szikla, melyen Krisztus egyháza áll és melyen a po­ kol kapui nem vesznek erőt. E nélkül m ár nem volna kereszténység. Úgy

szeretnék

annak

a szegény drám aírónak

írni ! M egírnám neki,

hogy a coelibatussal együtt elvetnék a papok maguktól azt az aureolát, a melyet lelki szemeink ott látnak minden pap feje fölött. Többé nem tekintenők

őket

angyaloknak,

hanem

ugyanolyan

szemmel

néznénk

rájuk, mint a végrehajtóra, vagy a tejeskocsisra és a világ olyan na­ gyon szürke, köznapias lenne, hogy én nem is kívánnék többé benne é l n i ! — Az édes Jézussal senki sem törődnék, mert a papok is belesülyednének

abba

a

reálizmusba,

melyben

a világ

nyakig éviekéi.

Istenem ! hogy tud em ber egy ilyen isteni intézm ény ellen írni I M i világiak

lelkesülünk

érte

és

áldjuk

az

Urat,

am iért a papságot a

579 coelibatus magasztos polcára állította és egy Gál István (meg tán még többen) kapálódzik ellene. Úgy szeretném ezt megírni n e k i! De majd csak imádkozom érte!" Egy zsidóasszony panasza. „Nem tudom, megért-e nagysám és nem vet-e meg, mint a többi emberek, de el kell panaszolnom valakinek a bajomat. Majd eljut az On füléhez is az én szégyenem és bűnöm, hogy házasságtörő asszony vagyok. Régebben megkövezték a házasságtörő zsidó asszonyt. Bár köveznének meg engemet is! Azt szívesebben viselném el, mint ezt a szégyent és lelkiismeretem furdalásait. Hites férjem kitaszított, rokonaim megvetnek, egyebet sem hallok, m int szitkokat és gyalázást. Nincs senki, aki megsajnálna ! így nem is szólok senkihez.

Hozzá a lelkiismeretem egy percig sem

hagy nyugtot. Állandóan előttem áll bűnöm a kétségbeesésig.

Hát

nincs az

nagysága és kínoz egész

én számomra

ezen a nagy világon

egy lélek, aki részvéttel volna irán tam ? ! Hát nincs bocsánat egy bűnös zsidó asszony szám ára!? Milyen jó dolguk van Önöknek, katholikusoknak! gyónni.

Bármilyen

A papjuk

vigasztalja, bűneiket vétkeztem,

hogy

ott nem ne

(az Önök de most

Ú r országába

essék

nagy

követtek

el,

elmennek

hanem szeretettel

fogadja és

kétségbe.

Sőt még

bocsátja a

újra tiszta a

meg is

Milyen is lehet az a tudat, lelkem és

vagyok megint,

nem adnám egy vagyonért!

is

veti meg,

hite szerint.)

és olyan

bűnt

hogy

megint jussom van az

mint azelőtt!

Ezt az érzést

De így gyalázatomban élnem kell,

amig

a halál meg nem könyörül rajtam ! Hogy aztán a lelkemmel mi lesz, nem

tudom, de

így meghalni

rettenesebb,

mom ra egy vigasztaló szava, írjon !"

mint élni.

Ha van szá­ e .

•

K ö z li: S a lesius.

rrT T T T ! 4

A .

•

*3 5 *

V

•w

■W

%

Szent Ferenc virágos kertje. B oldog de B a rc e llo n a B o n a v e n tu ra sz. Ferencrendi laikus testvér élete. Irtás C r iv e lli E m il. S zent fe re n c re n d i szerzetes. 4

T a rta lo m : 1. A házasság m egkötése. — 2. A te m plo m ba megy és o tt im á d ­ kozik. — 3. A (házassági) nászlakom a vőlegény n é lk ü l. — 4. Ráveszi jegyesét, hogy tisztaságban éljenek. — 5. C sodálatos házasélet. — 6. M eghal a felesége. — 7. R á­ beszéli atyját, hogy adja beleegyezését abba, hogy ő fe re n c re n d i szerzetessé legyen. — 8. F e lvé te tik a szerzetbe, b e ö ltö z te tik és fra te r B on ave ntura nevet kap. — 9. F o r­ ró n im ádkozik az O ltá riszen tség e lő tt és m egkapja azt a kegyelm et, hogy a fra n cia fegyveres had s é rte tle n ü l hagyja községét. (F o ly ta tá s .)

Házas élete alatt sem szűnt meg még csak egy percig sem gon­ dolkozni arról, hogy a szerzetes rendbe lépjen, bárm ikor is válna az lehetségessé, hogy így egészen odaadólag szolgálhasson Istennek. Most, hogy felesége meghalt, elérkezettnek látta az annyira várt időt, hogy

beléphessen a zárdába. Ugyanebben erősítették őt lelkiatyja

szavai is. Most m ár az volt a fő, hogy édes atyja megadja beleegye­ zését abba,

hogy fia

apám — monda

szerzetessé

M ihály —

lehessen. „G ondolja meg jól édes

hogy m ilyen rövid ez a földi é l e t ; bizo­

nyítja ezt csak az im ént ifjú korában elhalt feleségem. A föld javai múlandók, csak az égben valók maradnak meg ; hasztalanok, hazugok a földi szereplések ; az em ber célja az ég, ezért van ő teremtve, arra­ felé kell irányítania összes reménységét." Ezen könnyek

szavak végtére mégis csak megindították az édes apát és

között

bár,

de

megadta

léphessen. Tehát itthagyja az apai kincse ; melyik apa nem

beleegyezését,

hogy

fia

zárdába

házat az ő legdrágábbik fia, az ő igazi

tartaná legkedvesebb gyermekének az ilyen

f i ú t ; soha sem egyezett volna bele egy atya sem talán, hogy így e l­

581 veszítse fiát,

mint én ! Rettenetes fukar és hitvány gondolatok ezek,

melyek most a Mihály apja elméjében forrongtak, isten a fiút az ő szolgálatjara hívta, úgy illik tehát, hogy jó kedvvel hozza meg ezt az á ld o za to tt: ha ez a fiú kinccsel ér fel, a zárdában, a szerzetben csa­ kis nőni fog értéke. Nem azért lép ő a szerzetbe, hogy ott eltemesse magát, hanem azért, hogy díszelegjen, virágozzék a remek szent cse­ lekedetekben, amelyek bizony tiszteletre méltóvá, híressé, nevezetessé teszik azokat a személyeket, akiktől származnak. Amidőn M ihály megkapta édes atyja beleegyezését, rögtön azon kezdett gondolkozni, hogy milyen szerzetes rendbe lépjen. Gyönyörrel töltötte el lelkét az egyszerű apostoli,

igazi

szegény és sérthetetlen

tiszta élet. ügy tűnt fel neki, hogyha teljességei

odahagyja a világot

és Istennek egészen fog szolgálni, ha messze-messze távozik a ve­ szély és csábításoktól; imádkozva testvéreiért és gyakorolva az őnmegtagadó életet, leginkább megközölíthetné az apostolok életszentségét. Minthogy az elemi

iskolánál

egyebet

nem

végzett,

prédikálni

bizony nem prédikálhatott volna: már pedig az apostolok egész élete az igehirdetésben folyt le ; meg kellett elégedni azzal, hogy mint lai­ kus testvér lehessen a rendben. Azt az óhaját, hogy a világon az apos­ toli életet egészen megújítva lássa, nem hajthatta véghez; de ki tudja, hátha az Isten kegyelme emez egyszerű férfiú magasztos vágyát nem váltja-e valóra talán még reményen felül is? l Ezt az óhaját — melyet talán mi egyelőre különösnek

képzel­

hetünk — feltárta ő egyik szerzetes atya előtt, hogy ettől erre nézve tanácsot kapjon. Ez a szerzetes atya rögtön arra buzdította őt,

hogy

lépjen be a szent Ferenc rendjébe, mert úgy véli — mondja a szer­ zetes, — hogy ebben a rendben szent vágyait legjobban elérheti, óhajai a leghamarabb teljesülhetnek. Ez első alkalom m al nem igen lehetett észrevenni, Isten a szent

Ferenc rendjébe

hívta volna. Hitelre méltó

hogy őt az szemtanú

beszéli, hogy Grau Mihály Baptiszta több ízben kérte a tartományfő­ nököt, hogy őt venné fel rendjébe, de az őt többször visszautasította ; a P. Provinciális ugyanis mindig azt hitte, hogy ennek a fiatal em­ bernek nincsen hivatása. De később ifjúnk folytonos kérelme^ mégis csak

az

„Nagyon

ellenkezőről jól teszi,

főnöknek, — hogy

győzte

meg

nagyon jól engemet

végtére

teszi

most

-

is

mondja

a tartományfőnököt. Mihály Baptiszta a

visszautasít; végtére

mégis csak

azt fogja cselekedni, am it az Isten akar". Olyan szavak voltak ezek, amelyek nem M ihályunk mély alázatosságát tárták föl, hanem a fo-

582 nököt is meggyőzték

ifjúnk hivatásáról,

aki őt rögtön fel is

vette a

szerzetes rendbe. így aztán 1640. julius 14-én Escornalbo községben, a szent

M i-

hályról nevezett zárdában beöltöztették szent ferencrendi szerzetesnek; épen

19 éves

és 4 hónapos

vo lt;

szent

tisztelettől és vonzódásától indíttatva

Bonaventura

iránti

nagy

Bonaventura nevet vett fel,

ki­

nek ünnepe épen erre a napra esett. E név felvétele előjele volt ama jövendő

szentségnek és erkölcsi

ventura

versenyezni

Bonaventurával,

látszott

nem

ugyan

nagyságnak,

ama

hires

melyben

szent

ez a

tudóssal,

Bona­

a

szeráfi

a tudományban, de a szent és ártatlan

életben. U jjonc mestere Páter Busquets Péter volt, aki öröm m el szem lél­ hette,

miként halad

frater

Bonaventura előre az

életszentségben és

milyen jó példával szolgál társainak és az egész szerzetes fam iliának az örök hazába

vezető úton. Örvendezhetett

is

az újoncmester kü­

lönösen akkor, m ikor még a világiak is észrevéve ifjúnk szent életét, őt szentnek kezdették hívni. Ha nem is volna más, am i bizonyságot tenne fráter Bonaventura az újoncév magában

alatt szerzett és gyakorolt erényeiről, is az a következő

eset, am ely

vele

akkor is elég volna

újoncévének

tartama

alatt történt meg. Itt átengedjük a szót M onté Christoról nevezett frater Antalnak, aki szentünk ajkáról leste le a következő eset hogy

midőn egyik

getésbe

alkalom m al

elegyedtünk,

újoncévét

nekem

történetét: Em lékszem ,

együtt utaztunk és bizalmas

elmesélte,

hogy

midőn

beszél­

Catalognában

töltötte, francia fegyveres had jött a zárda falai alá, mire

a testvérek

annyira

menekültek,

tudva

megijedtek, azt,

hogy

hogy a

m indnyájan

francia

biztosabb

rablóbandában

helyre

ellenséges

eretnek egyének nagy számmal találhatók; csupán fráter Bonaventura maradt

otthon a zárdában,

menekült az üldözők elől. Különösen asszonyok

ahová és

m ár a falu

gyermekekkel

népe nagy telt

meg a

számban tem plom ,

remélték ugyanis, hogy biztonságban lesznek a szent helyen, ahol ez alkalommal

a szokott szigorú zárlat (C la u z u ra )

hirtelen beállott szükség miatt és

így

a

fel lett függesztve a

zárda, m int

ennek udvara

megtelt a falubeliek holmijával. Közeledvén a sereg a védtelen hoz, remegtek az emberek a félelem től, m ert bizony raboltak,

ahol csak lehetett,

meggyalázásoktól sem.

fa lu ­

ezek a katonák

fosztogattak, nem riadtak

vissza még a

583 Csupán csak frater Bonavéntura nem félt, erős hite törhetetlen volt, reménye az Istenben és hogy a népet minél inkább serkentse az imára, Isten iránti bizalomra, előszedette, kerestette a sekrestyében lévő gyertyákat és elkészítvén szépen az oltárt, meggyujtotta azokat, összehívta a templomba menekülteket és egy kis buzdítást intézett h o zzá ju k : kinyitotta a szentségházacskát (a tabernakulumct) úgy, hogy a szent ostyát mindenki láthassa, azután közösen folytatták az imádságot, biztosítván őket arról, hogy mindnyájan nekülni az ellenségtől.

meg fognak me­

És íme ! amint a katonák kisebb csoportonként kezdtek beszivá­ rogni a templomba : amint beléptek, rögtön térdet hajtva imádták az Oltáriszentséget a templomból.

és egy kis ima után ismét szép csendesen kivonultak Egyszer

csak megérkezett a fővezér is a templomba,

egész a főoltárig ment előre, ahol a Szentség kivolt téve és letérde­ pelt fráter Bonavéntura mellé ; Bonavéntura a következő szavakat in­ tézte a vezérhez : „Az Oltáriszentségben jelenlévő Jézusom szent ne­ vére kérlek, ne engedd meg, hogy ebben a zárdában, templomban vagy községben sereged valami kárt tehessen ! A fővezér ezt mégis Ígérte

ott az

oltárnál

fr.

Bonaventurának és tényleg az ellenséges

sereg szép rendben elvonult arról a környékről minden erőszakosko­ dást kerülve. De mialatt a templomba menekült nép folytatta imáját, nehány tolvaj

mégis csak behatolt a konvent belső udvarára és már össze­

gyűjtötték a lopott

tárgyak

közül a legjobbakat,

hogy

azokat ma­

gukkal vigyék. De amint ez fráter Bonaventurának a tudomására jött, rögtön odafutott és oly erélyes szavakkal feddte meg e tolvaj bandát, hogy azok mindent otthagyva elpárologtak. Elgondolhatja a kedves olvasó, mennyire nőhetett ennek a szent ifjúnak tisztelete és becsültetése úgy rendtársai, mint az ottani lakó­ sok között. Őbenne a felebaráti szeretet elérte már a hősi fokot, csupán J k a lo m hiányzott, hogy az , a fővezérrel szemben az a n

y

i l v

á

n

u

l j o

n

való bátor fellépése, a tolvajjokkali erélyes bánásmódja csupán hogy embertársait megmentse, a felebaráti szeretet hősi fokát nyilvánítják. Scintilla. (F o lyt, köv.)

* 9

r

f ♦

ft

Visszaemlékezések a szentföldi utazásra. Előre kijelentem, hogy ne várjon tőlem útleírást senki. Lapjaink és folyóirataink csak úgy hemzsegnek ma a különböző útleírásoktól. Nagy tudákossággal adják elő a távolról jöttek, de lehet hogy ott sem jártak, — az ő nagyképüsködő leírásaikat. És

mondanak,

írnak na­

gyokat, igen sokszor megfelelő alap nélkül. Azt akarom ezzel mondani, hogy

a

Hárí

Jánosok

száma

elég

nagy,

s én

nem

akarom

még

u szaporítani M it akarok tehát ? Két hónap leforgása Egiptomon

alatt végigutaztam

Palesztinán, egy kissé

és Olaszországon. Bekukkantottam ide is,

oda

is. Szent

Ferenc hiirnökének olvasói ezt már tudják ebből a füzetből. Azt gon­ doltam

tehát,

hogy kötelességem valamelyes módon beszámolni. É r ­

zem a kötelesség súlyát, hogy ebben a hosszú, fáradsággal teljes uta­ zásban szerzett benyomások és tapasztalatok nemcsak az én tu la jd o ­ naim. Közkinccsé

kell azokat tennem és értékesítenem. N ekem

sok

hasznom volt ebből az útazásból. Bár azt tartja a közm ondás:

„Qui

multo peregrinantur, raro sanctificantur — A kik sokat utaznak,

azok

ritkán üdvözülnek" — én mégis azt hiszem, hogy nem m in t séges utazó járkáltam ott a messze vidékeken.

közön­

Szerénytelenség

kül merem állítani, hogy a szívemet és teljes megfigyelő

képessége­

met vittem mindenhová. Érezve és gondolkozva

tapasztaltam.

csak a kis fényképező gépecske volt

kezemnél,

mindig

a

nél­ Nem ­

hanem a

látott és hallott dolgok mélyen lerajzolódtak lelkem be is. Ezeket a lelki benyomásokat, vagy ha kat akarom

közölni

olvasóimmal.

úgy te ts z ik : impresszió­

Ismételten

megvallom,

én sokat

okultam, tanúltam, s úgy gondolom, hogy a szerzett tapasztalatokból haszna lehetne egyiknek-másiknak. Az önző em ber nem közlékeny. Nem csak anyagi, de cseit

is

magának

akarja

tartani.

Kettős

Csekélységem ha nem is tündöklik a

tiszta,

lakattal szent

zárja

lelki

kin­

le azokat.

önzetlenség éré-

585 nyével, azt mégis merem magamról állítani, hogy közlékeny vagyok és nem zárkózott. Ha hűséggel követnek kedves olvasóim regényes és sok változatossággal tarkított utazásomban, ezt a merésznek látszó állítást bizonyítani fogom. Sokat beszéltem már magamról úgy-e ? Nem tettem másért, mint azért, hogy lekössem magam. Szerződéses viszonyba léptem kedves olvasóimmal, én szabtam meg az megtartani kötelességem. Ennyi az egész.

irányelveket,

amelyeket

Különben nem is volna jogom csak magamról beszélni. A keletre induló karavánt, jobban mondva : szentföldi zarándoklatot P. K aizer Nándor, a gondos kezű és gyöngéd szervezte. ünnepi

Övé az

érdem,

esztendőjében

össze-vissza tekintve

110-en

magyarok,

hogy

lelkijletű

rendünk

700

elzarándokolhattunk

hazánk németek

különböző és

a

kommisszárius

éves

jubileumának

Szentföldre.

vidékeiről.

Az

Voltunk

anyanyelvet

tótok, de az egy szív é« egy lélek

nemes gondolatával. Ilyen hosszú utazásban nincs

nemzetiségi

kér­

dés. A közös cél gondolata testvérekké teszi az embereket. Aminthogy azok is voltunk. Bizonyossá lett ez mindjárt utazás vigiliáján. Augusztus

19.-én

délután

összegyűltünk

az

el­

rendünk

Margit-körúti szép templomában. A zarándokok szószékről is

hallot­

ták a buzdító szózatot: E l! a Szentföldre, az Ú r Jézus szülőföldjére. Nagy kegyelem, nem minden halandónak

jut

osztályrészül . . .

messze tengeren túlra, távol a hazától, szeretteinktől,

hogy

kolhassuk az Üdvözítő lábnyomait. Szeretet

szeretet

köt

ide,

E l!

megcsó­ vonz

oda : fői a szentföldi zarándoklatra ! Ilyenkor beszédesek a lelkek. Érzések, vágyak rajzanak a szívünk mélyén. S ha mást nem tehetünk, legalább sóhajtásainkkal, könnyeink­ kel adunk kifejezést annak, hogy lelki állapotunk nem a közönséges. Augusztus 20.-ik napja, szent István királyunk ünnepe, nekünk kettős ünnep. Ekkor indul a zarándoklat. Reggel korán kelünk, hogy szent misét mondjunk, szent misét hallgassunk. így illik ez utazás előtt.

6

órakor már

kinn kell lennünk a déli vaspályánál, hogy föl-

szálhassunk a Trieszt felé induló vonatra, A főváros népe nem volt lusta. Korán kelt föl a hívők serege is, különösen a jó terciáriusok, bogy körmenetben kísérjenek el a va­ súti indóházig. P. Kapisztrán, a budai terciáriusok nagymestere, való­ sággal remekelt. N e tessék félreérteni. Aki valamelyes szépet és nagyot alkot, az mester. És ezt az elnevezést megérdemli minden igazi mű­ vész

a

maga

nemében.

Ezért

nevezem

én

P. Kapisztrant a budai

9 i

586 terciáriusok buzgóság, erővel

nagymesterének.

á h íta t; látszik,

Példás

fegyelem ezen

a

körfneneten,

hogy a rendi községet valóságos

mesteri

és érzékkel kormányozza. Gyönyörű szép egyenruhájuk van a

terciáriusoknak, virágzik az igazi rendi szellem. A budai terciáriusok gyülekezete

példányképe

lehet minden hazai terciárius szervezetnek.

Ne tessék azt hinni, hogy fölöslegeset beszélek. Jó ezt m egem­ líteni,

hogy sokan tanuljunk a budai terciáriusok nagymesterétől, P.

Kapisztrántól. Kitartó munka, gondos utánjárás és ügyszeretet megtermi a maga hivatását

gyümölcseit. mint

P.

Ha minden terciárius direktor úgy fogná föl a

Kapisztrán,

akkor szent

Ferenc harmadik rendje

országszerte fölvirágozna. Érinteni senkit sem akarok. N e m is illik bele abba a hangulatba, melyet olyan jól esik most is, három hónap után átélni. A budai terciárius testvérek imádsága kisért el az indulás helyéig. Nem tehettem, hogy meg ne emlékezzem róluk. A hála követelte tőlem és az Ígéretem, hogy közlöm impresszióimat. A budai harmadik rend tagjai Ez

mindnyájunkra a lehető legszebb és legjobb benyomást tették.

a fotográfia — a lélek mélyén jól sikerült. Szép kép, jól sikerült

alakokkal. 6 óra

50 perc ! Indul a vonat. Búcsút m ondunk, érzékenyek is

leszünk. Táskáink és bőröndjeink tengerében elhelyezkedünk. Kalap skatulya, cók-m ók és miegymás, ami az utazásnál a szükséges rossz . . . Ismerkedés

benn,

búcsuzkodás,

kendőlobogtatás

kinn és

fütyül a vonat, hogy röpítsen m inket a Balaton felé . . . Cápáktól,

tengeri

betegségtől és miegymástól, kedves olvasóim

ne féljenek, s ha akarnak, lelkűk repülő szárnyain kísérjenek ! (F o ly ta tju k .) P. L e o n á rd .

587

Rendi élet. Kolozsvári terciáriu s községünk­ rő l. Kolozsvári terciárius közsé­

gyijlésen tárgyalta le az

ünnepsé­

gek

kifolyólag

günkben

14-én reggel 7 órakor a terciáriusok miséjén rendünk tagjai közös szent

jelentékeny

befolyással

volt beléletiinkre az őszi organi­ záció, azóta friss életerő lüktet szervezetünkben. A tavaszi terciárius kongresszuson elfogadott kézikönyv minden pontját törekedett betölteni helyi községünk. Igazgatónk húsz

terciárius

test­

sorrendjét.

Ebből

áldozást végeztek új jelvényeikkel. A jubileumi ünnepségre készült el a terciárius kápolnába a szép új szőnyeg is, melyet a rendi pénz­ tárból fedeztünk.

organizá­

15-én este fél 8 órakor a kolos­ tor ősi refektóriumában műsoros

tartott.

ünnepély emelte a jubileum fényét,

Azután

megalakult a vezetőség. E

melyet a terciáriusok rendeztek. A

szerint

a

Az ünnepély középpontja dr. P. Jánossy Béla felolvasása volt,

vérrel hajtotta végre ciót,

amely

négy

az hétig

vezetőség áll 1 elöljáró,

1 másodelőljáróból a 1

elöljáró,

1

női részre ; 1 tárnok,

férfi

részre,

másodelőljáróból

a

titkár, jegyző, pénz­

könyvtárnok,

sekrestyés

beteglátogatók tanácstagokból. Rész­ ben

adakozásból,

vásárlás sült,

részben

könyv-

útján szép könyvtár léte­

tele

szívet,

lelket

nemesítő

melyet Szent Ferencről mint költői lelkületű

emberről

tartott.

Felol­

vasását nagy figyelemmel hallgatta végig az ember ember hátán tolongó közönség. Szépen szavaltak Urmössy Evelin éz Reiner Juliska

olvasmányokkal. A szegényűgyet is

terciáriusok. Novák Erzsiké pedig mindenkit elragadó tudással játszott

felkaroltuk,

zongorán bevezetőt és bezárót. Ezt

amennyiben

hetenként

szerdán d. u. 5 — 6 óráig a

szegé­

megelőzőleg szépen énekelt

nyek részére élelm i cikkek

utalvá-

Margit, melyet többször

nyoztatnak ki a Szent-Vince-Egyesületek mintájára. Az

organizáció

testvérek

óta a tercianus

gyakrabban

járúlnak

a

meg

Pendl kel­

lett ismételnie. Végezetül P. Tréfán Leonárd igazgató mondott az ünne­ pély

fényéhez

mérten

emelkedett

hangú zárószót. Ezzel

lezáródott

a

novemberi

szent áldozáshoz. Az újoncok és jelöltek pontosabban teljesítik köte­

beszámolás a „Hírnök" tiszteltelő-

lességeiket. A harmadik rend 700 éves ju bi­

fizetői előtt. Hogy a jövő még gazdagabb tartalmú legyen, szent

leuma alkalmából

Ferenc atyánk szellemének segedel­

vette

részét

Novem ber 8-án

külsőleg

helyi

is ki­

községünk.

nagyszabású

köz-

mét kérem.

Sim on Károly, a te rc iá riu s o k titká ra .

588 Szom bathely. November hó 17.,

kor

ismét

nagymise

18 és 19-én tartották meg nálunk szent Ferenc rendjének 700 éves

órakor

jubileumát, kedves kis templomunk

ról vagyis a második rendről. Szent

ez ünnepély alkalmából valóság­ gal fényözönben úszott. A főoltár

beszéd végeztével ismét a m inden­

közepén pálma-levelek lanyból egy széjjel

fényes

káprázatos

beszéd, a melyet P.

Frigyes tartott szent Ferenc leányai­

szentek litániája

következett

kitett

szórta

Oltáriszentség előtt, amelynek vé­ geztével elm ondottuk közösen az

O ltára­

U ra n g y a lá t. . . 19-én szent Erzsébet

között

csillag fényét.

szent

volt. Este 6

vil­

>

___

ink szebbnél-szebb virágoktól dísz­

napján reggel 7 órakor

lettek. 17-én reggel 9 órakor Veni

volt

Sancteval kezdődött az ünnepélyes

melyen közös szent áldozást végez­

szent mise,

Hegedűs

tek a Szent Erzsébet egylet működő

házfőnök, a har­

hölgyei és szegényei, 9 órakor ismét

amelyet

Cirjék

definitor,

madik

rend

P.

nagy mise

szent Erzsébet tiszteletére,

a

tartott, P.

nagymise volt. Este 6 órakor szent

Ignác vikárius és P. Frigyes s több

beszéd, am elyet P. Hegedűs Cirjék

kisebb testvér segédletével. A szent

házfőnök

mise alatt a harmadik

szer­

Atyánk harm adik rendjéről. E szép

fel­

beszéd végeztével ismét a m in d e n ­

igazgatója

vezett énekkara

rend

szívet,

lelket

emelő gyönyörű énekeket

énekelt,

szentek

tartott

litániája

szent

Ferenc

következett.

A 6

az énekkart most is Lakézi Karolin

miatyánkot közösen m ondottuk

szent Ferencnek e szelíd és aláza­

a teljes búcsú elnyeréséért, ezután

tos

volt a T e D eum . . . utána

leánya

tudásával,

vezette

az

Ő

fáradságot nem

mély ismerő

hat

órakor

szent beszéd, a vikárius

volt

az

melyet

tartott.

P.

Remek

szárnyalású

beszédét,

első rendről

vagyis

tagadja

.A k i meg

szent

nos feloldozás és az Urangyala . . .

Önmagát,

előttünk.

Végűi

Ignác

részesültünk.

magas

B udapest.

az

Ferenc szavaival

utánam akar

keresztjét és kövessen

első

amelyet

fiairól tartott az Ú r eme kezdte:

általá-

e szép ünnepély feledhetetlen lesz

szorgalmával. Este

el

jönni

vegye

föl

pápai

áldásban m. h. j.

Jubileum.

Főtiszt. P.

Kaizer Nándor, szentföldi kommiszszárius 104

f. é. augusztus

tagot

számláló

20-án

egy

zarándoklatot

indított meg a Szentföldre, melynek résztvevő

tagjai,

kevés

kivétellel,

engem." A

sz. Ferenc harmadik rendjének gyer­

mindvégig érdekfeszítő szent beszé­

mekei voltak. A zarándokok buzgó

det

vezérük

mély

melyet

a

áhítattal

hallgattuk,

mindenszentek

követett a főoltárnál

kitett

a

litániája O ltá ri-

szentség elŐtt. 18-án reggel 9 óra­

vezetése

alatt

földre

siettek,

gatván

az édes Megváltónk

tése,

élete,

hogy

halála

ott

a

és

S zent­

m egláto­ szüle­

dicsőséges

589 feltámadása által megszentelt helye­ ket, egyszersmind hálaimáikat rebeghessék el a Magasságbélinek ama kiváló kegyelemért, mely megérniök engedte a szent Ferenc-rend fennállásának 700 éves jubileumát, A

jubilaris

nem

vehetők,

pisztrán,

rendi

alatt, rendi kisérték

zarándoklaton főt.

P. Havas

igazgató

részt Ka-

vezetése

ruhában az

indóházig

a zarándokokat,

hol

fájó

drapériákkal díszített transparens tüntette fel a rend fennállásának évszám át; tornyain, valamint a be­ járója előtt felállított és lombfűzérekkel gazdagon körülfont rudakon a nemzeti, meg pápai lobogók, cí­ merek és a fővárosi zászlók nagy sokasága lengett, fennen hirdetve a Ferenc-rend fennállásának hétszá­ zados szeráfi jubileum fényes megünnepeltetését.

megadatott a katholikus hivőre nézve

A villanykörték és gyertyák fé­ nyétől ragyogó templomban október

ama kiváló nagy kegyelem : Lebo­

1-én,

rulni bűnbánó lélekkel és megcsó­ kolni azon szent helyeket, hol édes

kezdődtek a jubiláns ájtatosságok, melyek a rózsafűzér ájtatosságon

Üdvözítőnk megfordult.

kívül

A zarándokok szerencsés vissza­ érkezésük után (szept. 22.) lázas

pélyes

szívvel búcsúztak el azoktól, kiknek

örömmel

megkezdődtek

a szeráfi

a triduum

előestéjén

meg­

7 szentbeszédet és 3 ünne­ szent

misét foglaltak ma­

gukban. Október Uén este 6 órakor Főt.

jubileum egyházi ünnepségeire szóló

P. Pál, szent

előkészületek,

dozár mondott szentbeszédet, mely­ ben gyönyörűen fejtegette a szent

valamint a triduumi

ájtatosságok sorrendjének megálla­ pítása

és október 1-én

már teljes

pompában ragyogott a Margit-körúti szent Ferencrendi

plébánia kedves

temploma. Belseje valóságos kis édenkertté varázsoltatott át. A falakon délszaki növények,

pálmák, babérfák

pazar

rendalapító életét, tanait, mint az emberiségnek boldogságot nyújtó üdvforrásokat. Október 2-án dr. Sebők Imre, a Rákociánum érseki gimnáziumának igazgatója szent Ferencnek kima­ gasló nagy felebaráti szeretetéről

tély magasságából a szebbnél-szebb

beszélt. Thym

lomb

Ferencnek

pompában húzódtak végig. A szen­

Domonkos-rendi ál-

Adolf

Boldogságos

Szűz

alá, körülfonva a sanctuarium karcsú

iránt érzett mély tiszteletét,

gyer­

oszlopait. A főoltár m igaslatán pedig ott ragyogott villanykörtékből össze­

meki szeretetét ecsetelte. Október 3-án Főt. P. Tomcsányi

állított dicsfénytől övezve az assisi Szent életnagyságú szobra. A tem ­

Lajos, S. J. úr nagy készültséggel megépített beszédében, lelkes sza­

plom kapuja fölött, fehér-sárga színű

vakban

és

virágfüzérek

csüngöttek

a

hittanár úr, szent

méltatta

a szent

Ferenc-

590 rend 700 éves áldásos működését a kath. egyház történetében, vala­ mint 680 esztendős működését M a ­

hitben,

reményben

megerősítve, a

szent Rendalapító példáját követve. Krisztus nyomdokán haladnának

gyarországon. Nagys. és Főtiszt, dr. Szentiványi

mindenkoron !

Károly úr, a kath. népszövetség igazgatója, a keresztény szociáliz-

október 10-én tartottuk meg rendünk

must fejtegette, m int szent Ferenc

700 éves jubileum át. Helybeli sz. Ferenc

harmadik

tanításainak egyik sarkpontját.

rendjének

Október 4-én Főt.

Gyöngyös.

K a r o lin a nővér.

Jubileum.

intézője

és

Folyó

év

alsóvárosi

P. P á l atya,

adminisztrátor, előlegesenkihirdette,

szent Domonkos-rendi áldozár, m a­

hogy városunkban a sz. Ferenc-napi

gas szárnyalású

szent

búcsú, sz.

tanok

vasárnapon fog megtartatni és pedig

Ferencet, átélójéf,

mint

beszédében a

Krisztusi

megfeszített

Megváltónk

leghívebb követőjét vázolta. Október 4-én Főt.

délután

dr. Dombi M á rk ,

5

órakor

sz.

Ferenc ünnepét

Ferenc

hétszázados évforduló

ünnepe alkalmából sokkal sebben, impozánsabban. Isteni

cisztercita-

követő

fénye­

szolgálat rendje : október

rendi tanár úr, szentbeszédében sz.

hó

Ferencnek a legméltóságosabb 01-

5 a n c te “-val sz. mise fényes segéd­

táriszentség

iránt érzett

lettel,

szeretetéről

beszélt a híveknek.

égő nagy A

9-én

Ferenc

reggel

utánna

6

órakor

szentbeszéd,

„Veni szent

tündöklő erényéről, a sze­

szentbeszédet követő rózsafűzér áj-

génység szeretetéről. Détután fél 3

tatosságot

órakor szent olvasó a boldogságos

és

litániát

P.

Kaizer

Nándor, házfőnÖk atya tartotta, mely

Szűz M áriáról.

után eucharisztikus körmenet

ságosabb Oltáriszentség imádásával.

volt,

melyen a nagyszámú papságon kívül

O któber

Litánia a legm éltó­

10-én

reggel 6

órakor

sz. Ferenc harmadik rendje is részt

szentbeszéd sz. Ferenc

vett, hosszú impozáns sorban, rendi

különösen az alázatosságról, utána

ruhában, égő lámpákkal

énekes sz. mise fényes segédlettel,

kezükben.

A templomba visszatérve,

ünnepé-

lyes „Te D e u m "-m a l és Őszentsége

mondotta a házfőnök. 9

órakor

Solem nis

sz.

mise, a

m ely­

legméltóságosabb Oltáriszentséggel

részesítette

körmenet, mondotta a helybeli fő-

engedélyezte pápai áldással, ben P. Kaizer Nándor

erényeiről,

a híveket, véget értek a felejthetet­

esperes-prépost

len szép jubiláns ünnepségek.

követ, nagys. és főt. T ö rö k Kálmán

Bár adná a Mindenható, hogy az

és

országgyűlési

úr, a helybeli öt segéd-lelkész, ille ­

ájtatosságokon részt vett hívek nagy

tőleg áll. gimn.

sokasága, de különösen a tercíáriu-

iskolai hitoktatók, valam int a szer­

sok sz. Ferenc szellemétől áthatva,

zetes

atyák

hittanár és elemi

fényes

segédletével.

591 utána szentbeszéd sz. Ferenc eré­ nyeiről, különösen az állhatatosság erényeiről. Délután sz. olvasó imád­ ság, litánia a legméltóságosabb 01táriszentséggel és végre „Te Deum ". A szentbeszédeket Magódy Imre Atya, a plébánia adminisztrátora tar­ totta, ecsetelve sz. Ferenc erényeit. A

hallgatóság

szent

buzgalomtól

kai

rendházunk

is

iparkodott

az

ünneplésekben kitűnni. Szent Fe­ renc ünnepét megelőző három napon a szónokok két nyelvű gyönyörű beszédekkel iparkodtak megértetni a néppel az ünnep je­ lentőségét, előadva rendünk fárad­ hatatlan buzgalmát a múltban úgy

megindultan hallgatta és bizonyára

a a

lelkek megtérítésében valamint tudományok terjesztésében. A

számtalanok buzdultak föl a valódi

gyönyörűen

bűnbánatra és a meghatóan rajzolt

mély meghatottságot keltettek föl a

erények gyakorlására.

jelenlevőkben.

elhangzott A

beszédek

három

napon 9

napi ájtatosságon a templom, mely

órakor ünnepi szent misék voltak, melyek alatt a szabadkai dalárda,

virágok

volt felékesítve,

Lányi karnagy vezetése alatt lélek­

zsúfolásig m e g te lt; helybeli és vi­

emelő korális darabokat adott elő.

M egem lítem

még,

özönével

hogy

a

két

déki hívek buzgó imája a virág és

— Jubiláris ünnepünket még fénye­

U r trónjához és sz. Ferenc is örö­

sebbé tette a nem mindennapi szent ténykedés, t. i . : a templom

met tapasztalt

„consecratio"-ja.

tömjén

illattal

kedvesen

szállt az

a mennyei

boldog­

rűen,

ságban. M indkét napon igen sokan járu l­

le u m .

és

Dicső

jubileum ának tünk. alatt

És

míg

szívből

lelkünk

új

a h a rm a d ik re n d ta g ja .

zenekar

a 700 éves ju b i­

holnapi

hálálkodtunk,

addig

kegyes

telt el és a ke­ elhatá­

gyermekeineK

koszorúja,

munkásságunk

örökboldogság

zúgás a

hogy a szeráfi szellem, —

vadhatatlan is

rendez­

újból

szerzője

ez

- a által

erkélyén

szép

Mária

a katonai

énekeivel és

az utána következő fél órai harang­

napok

új erővel

mely rendünk nek

éves

templom

jubiláris

a

gyelem hatása alatt roztuk,

700

ünnepeket

ép

időben készült el teljesen. A tem­

H o rv á th K árolyné ,

rendünk

templomunk

plom fölszentelés előtti estéjén az

tak sz. gyónás és áldozáshoz.

S zabad ka

remek

Gondviseléssze-

figyelmeztette szép

kalocsai volt

a

népet

a

napra. így okt. 3-án Érsek

ő excellentiája

fáradhatatlan

buzgó-

sággal, terhes és hosszas szertar­ tással új templomunkat fölszentelni. A

„consecrálás"

tömérdek

nép

her­

között történt és a szép nem min­

nép­

dennapi szertartás mély ihletséggel

az

tölté el a nép szívét, melyet még fokozta kegyelmes urunk lélek­ emelő beszéde, ki fölszólította a

legyen. A

jubiláris napok alkalmával szabad­

592 népet, hogy eme szent hajlékot ők

Lénárd ismertette a nép előtt a templomszentelés szertartásait. —

is a buzgóság és imádság szelle­ mével iparkodjanak megszentelni

Szent

és

hassanak,

5 órakor hajnalban tömérdek lélek

hogy e szent hely mindig méltó legyen az egek Urához.

foglalta el a gyóntató helyiséget. 9

adakozásaikkal

A

hosszú

órakor

ért

bunyevác

oda

szent véget,

beszéd

ténykedés 11 utána

lelkesítő

volt,

melyet a

Ferenc

órakor

ünnepi

bunyevác P.

atyánk napján

szent

mise

prédikációval,

Miskov

a

annak áldásos

harmadik voltáról,

már

volt

melyben rendről, délután 4

szabadkai nép megkedvelt szónoka

órakor pedig P. Unghváry Antal a

P.

dömesrendi

„harmadik rend napjainkban" szép

végeztével

beszédet tartott, m ely beszédeknek

jMiskov

tartott.

dalm áclai

Szent

kegyelmes

beszéd

urunk

ünnepi

szent

hatása meg is látszott, mert 50

misét mondott teljes segédlettel. Evvel a templom szentelés véget

taggal

ért. A nép pedig a szokatlan

Provincialis kiosztotta a

tól és

szertartástól

nap­

szaporodott

rend.

Délután

5

a

új

harmadik

órakor

Főt.

P.

népnek a

áthatva kiváló

pápai áldást és ünnepélyes litániá-

buzgósággai látogatta a remekművű

val bezáródott a felejthetetlen ünnep.

templomot.

P. J u g b M ik ló s .

Délután fél 2 órakor ünnepilakoma

A m arosvásárhelyi s z e n tfe re n c -

volt. Főt. P. Provincialis fölköszön­

re n d ie k

tőjére kegyelmes urunk

hó 5— 8 napjain

szeretettől

folyó

1909

évi december

rendjük fennálá-

áthatott szavakkal röviden ecsetelte

sának 700-ik évfordulóját tem plom i

rendünk

ünnepségek

alapítását,

lélekemelően

így folytatta: „M ió ta csak létezik e

günepelni.

rend, annyi jó v a l áldotta meg egy-

Dec.

keretében

5-én

este

fogják me-

6 órakor 1. sz.

l)ázunkat, (?ogy bátran, minden két-

beszéd : A szentek tisztelete és az

kedés

egyház.

nélkül

nevezt)etjijk

e szent

rendel az Egyl)áz tám ogató pának" . . . Megdicséri ferencrendiek ban

és

„Újabb

magyar

működését

gimn. tanár úr. 6-án d. e. 10 óra­ kor ünnepélyes

sz. Mise és II. sz.

be. zéd : A ill. rend nagy társadalmi

hogy;

hivatásáról. T a rtja ft. Szabó György

egy új

felfrissítő

esperes úr. 6-án este 6 órakor 111.

„reformáció"

szelleme

sz. beszéd : Assisi sz. Ferenc és az

időben

örömét,

járta át a rendet, mely egyre észre­

igazi

vehetőbben

máromy

adja vissza a rendnek

régi dicsőséges fényét." Délután

ft. Jaross Béla fő-

a m ú lt­

kifejezi

áramlat, a

a

oszlo­

Tartja

4

órakor

volt

beszéd, mely alkalomkor

boldogság. T a rtja ft. dr. KoDezső

piarista theologiai

tanár úr. 7-én d. e. 10 órakor ün­ magyar Hegedűs

nepélyes széd : Sz.

sz.

Mise

Ferenc

és

IV. sz. be­

rendje és a sz.

593 Szék.

Tartja

ft. dr. Szabó György

főgimn. tanár úr. 7-én este 6 óra­ kor V. sz. beszéd : Sz. Ferenc társadalomméntő programja. Tartja ft. dr. Komáromy Dezső úr. 8-án d. e. 10. órakor ünnepélyes sz. Mise és V I.

sz. beszéd : Sz. Ferenc rendje

és a hazai történelem. Tartja mélt. és ft. Karácson Márton apát főes­ peres úr. 8-án este 6 órakor utolsó V II. sz. beszéd : Assisi sz. Ferenc, rendje és az Im m aculat . Tartja ft. dr. Komáromy Dezső piar. theol. tanár úr. Sz. beszéd után a házfő­ nök atya pápai áldást ad. Pécs.

Jubileum.

Szent

Ferenc

A szószék is impozáns képet nyúj­ tott fehér térítőjévé!, melyen apró zöld levélkékből művésziesen össze­ állított fűzér között, szintén zöld fűzérből a következők álltak: „700 éves jubileum". Mindez oly remek és szép volt, hogy akik templomunkba léptek a bámulat felkiáltását hallatták. Egyes rendi nővérek és többek buzgósága ésáldozatkészsége határt nemismert. Az ünnepség, mely három napon á tartott a következő rendben folyt l e : Október 2-dikán 6 órakor ünne­ pélyes szent mise volt a Legszen­ tebb kitételével ; 10 órakor szent

rendjének 700 éves jubileuma fe­

beszéd,

lejthetetlen

de

theológíai tanár tartott, nagyszerűen

a terciáriusok és m ind­

ecsetelve szent Ferenc életét és méltatván az ő érdemeit. A mind­

különösen azok

merad

a

pécsiek,

előtt, a kik csak némikép is

előmozdították az ünnepség fényét

melyet

Dr.

Sipos

István

Éger

végig gyönyörű s érdekes beszédet a hívek nagy meghatottsággal hall­

Zsigmond házfőnök úr — valamint

gatták. 3.-dikán a 8 órakor tartott

az

ünnepélyes szent mise után

vagy

abban

résztvettek.

P.

összes Páterek fáradságot nem

Virág

kímélő

nemes

denkire

hatott. Igazgatónk felszólí­

Ferenc szemináriumi lelki igazgató lépett a szószékre. A nagytehetségü

tására a III. r. nővérek s többen a

szónok lélekemelő beszédben ismer­

hívek közül vetélkedve hozták a sok

tette a szent Ferencrend szellemét

zöld

hogy amúgy is mindig szép temp­

és működését A templomot zsúfo­ lásig megtöltő ájtatos közönség a

lomunk egész virágtengerben úszott.

legnagyobb elragadtatással halgatta

A szentélyben

a szónok rendkívül érdekes és szép

fűzért és virágot — annyira,

hatalmas, fűzér

buzgólkodása m in­

a mennyezetről két

virágokkal díszített zöld

csüngött

alá ; s ív alakban

beszédét. 4-dikén

szent

Ferenc

napján 6

kívül az egész templom fala vala­

órakor volt az ünnepélyes szent mise, melyet P. Eger Zsigmond

m int az oltárok is mind füzérekkel,

házfőnök úr tartott fényes papi segéd-

— és apró — pápai és nemzeti színű zászlócskákkal voltak díszítve.

. lettel. Mely után Öszentségétől en­ gedélyezett és teljes búcsúval egybe-

hajlott vissza a párkányzatra : azon­

594 kötött

pápai

áldásban

részesítette

az egybegyűlt híveket.

dalmi jelentősége volt. Megjelent ünnepségeinken M a jlá tf) G. Károly

10 órakor M ü lle r Károly székes- y ró f erdélyi püspök U ru nk Ő k e ­ gyelmessége is, hiszen a hívők ezrei egyházi karkáplán szónokolt. A szent ünnepeltek e napokon, melyek a Ferencrendiek működéséról — a hajdan

és jelen

korban — tartott

kegyelem napjai is voltak.

igen nagyszabású s megragadó be­ szédet.

A m ik h á z a í szent fe re n c re n d ie k Rendjük 700 éves ju b ileu m a alkal­

Az ünnepség m indhárom

napon

mából

december t)ó 6. 7.

8. nap '

az Oltáriszentség előtt végzett rózsa-

ja in ünnepséget rendeznek. Az ün-

füzér

nepségalatt szentbeszédek tartatnak:

imádsággal és Utániéval

fe­

6-án d. e. Ftdő Kacsó László jo b ­

jeztetett be. F ra n cis k a . 111. r. nővér.

K o lo zsváro tt a rendi jubileum ot november ben

8-tól 16-ig

tartottuk

meg.

terjedő idő­

bágytelki

plébános

Pap Tam ás nyárádköszv. úr. 7-én d. e. nagyernyei

Tem plom unk

úr. 6-án

d. u.

plébános

ftdő Szabó

György

esperes-plebános.

7-én

s már

d. u. ftdő M o ln á r M iklós ny. rem e­

a külső fény is vonzó erővel hatott

tei plébános. 8-án d. e. A házfőnök.

a lelki fölbuzdulásra.

8-án d. u. fél 3 órakor terciáriusok

gyönyörűen volt földíszítve,

6 órakor

kilenc

M inden este

napon át

domonkosrendi atya tartott tartalmú,

kedélyes

beöltözésénél

P. Pál,

órakor

eleven

P.

Dizmacsek

Dec. 8-án

motívumokkal

P. Szabó Pius és 3 B.

János.

d. u. 4 órakor a S zep­

tarkított szentbeszédeket, melyeknek

lőtelen S zűz és S ze rá fi atyán k tisz­

vezérfonala szent Ferenc szelleme,

teletére 9

rendjének múltja egyházi és társa­

tartunk az iskolában.

pontból

álló

ünnepélyt

Különfélék. Szent harmadik

F e re n c rend

h a rm a d ik

igazgatóinak

re n d je

tavaszi

hangzik fel a zúgolódás, hogy mi az

és

az

O ltá re g y e s ü le te k . A

kongresszusa óta több Oltáregyesületek

tagjait a ter-

ciárius intézményből kizárjuk. Ebből következőleg: hogy mi organizált társulatot

lekicsinylünk.

helyről minden

T én y az, hogy mi hoztunk ilyen­

forma határozatot, de nem a tá rs u la to k rovására, hanem a mi d ü n k tekintélyének és egyházjogilag fönálló

jellegének

ren ­

megvédésére.

Hogy azonban ez a határozat nem rideg elbánás a társulatokkal,

azt

595 bizonyítja ez a klauzula : h a pedig a kizárás üdvösnek nem bizonyúl m aradjon a m últra nézve a „status quo." Tehát nem föltétlenül zár­ juk ki az Oltáregyesületek és más társulatok tagjait aminthogy ezt ridegen nem is tették meg sehol. De vájjon miért hoztuk akkor azt a bizonyos határozatot? 1. A zért, mert a harmadik rend, mint nagyon tökéletes társulás, m ert rend, gazdagon pótólja a más társulatoknál elnyerhető kegyel­ meket. „Szent Ferenc f)armadik rendje nem egyszerű társulat, ^anem valóságos Rend, mint eddig volt." ( X lll. Leó pápa 1883. júl. 7. Acta ord. Min. ann. II. pag. 110.) X III. Benedek pápa apostoli konstitucióiban határozott szavakkal kiemeli a harmadik Rend rendi jellegét és hangsúlyozza elsőségét a világiakból álló társulatok fölött. („A d nos­ tram audientiam " 1728., „P aterna 5. A p /' 1725.) 2. A zért, mert az első pontban elmondott tények

ellenére

állott a legutóbbi időben a viszony, hogy a harmadik Rend a latok mögött háttérbe

szorult.

Pedig X III.

Benedek pápa

úgy

társu­

1725-ben

kiadott konstituciójában határozottan kiemeli, hogy: a f)armadik Rend minden más társulatot megelőz, még azon esetben

is,

l)a

az a tár­

sulat régibb volna. A S. R. C. a novari egyházmegye káptalani helynökével szemben 1877. jún. 2.-án a harmadik

Rend

praecedentiáját

egyházjogilag

körülbástyázott,

igazolta az Oltáre^yesület fölött. 3. A zért, mert a harmadik Rend az

apostoli

Szentszék

védelme

alatt álló

regulával,

újoncévvel és

szent fogadalommal bíró Rend. tehát határozottan zárt testület, mely m int

ilyen

mennyire

egész

embereket

megosztott

kíván. Pedig

nagyon jól tudjuk, hogy

lelkek azok, akik puszta

társulatnak szeretnek tagjai lenni. Ez a

formalizmusból 5 — 6

határozat

azok

ellen

szól,

kik — elég sajnos — a társulatokba való beállást divatból űzik. 4. Azért, mert nekünk, mint az az első Rend tagjainak hivatá­ sunkkal járó

kötelességünk,

gyökérzetét, a terciárius

hogy a szeráfikus életnek világba nyúló

Rendet mindenekelőtt propagáljuk. Nekünk

ez első sorban kötelességünk. Több okot nem hozok

föl.

Az a határozat

igazságon alapúi,

am elyet el nem vitathat senki sem. Irtóháborút nem indítottunk más társulatok ellen, csak a mi jogainknak óhajtanánk érvényt szerezni. Lám. lám. amig semmit sem szóltunk, addig nem törő Jött a har­ madik Renddel s. nki. Am int azonban hangoztatjuk, hogy állítsuk vissza a terciárius intézményt középkori méltóságába, tekintélyébe és jogaiba, sok oldalról hallatszik a fölszisszenés. Sohase tessék félni. A terciá-

596 rius szellem diadalmas előnyomulása az egyházias élet győzedelmét fogja jelenteni: az Eucharistia térhódítását a lelkekben. Meg azután : a harmadik Rend igazgatóiban mindig van

és

pastoralis, hogy más társulatokkal a testvéries

lesz

annyi

prudentia

együttműködés

útjait

fogják keresni, s nem az ellenségeskedést szítják. Kolozsvári O ltá re g y e s ü le tü n k az Ö rö k im á d á s folyóiratában hívja föl fönnebbi határozatra Püspök U r Őnagyméltósága és a köz­ ponti vezetőség figyelmét. Man h u ? ! Hát mi jutott most eszébe a kolozsvári Oltáregyesületnek? A H irnök májusi számával ütött seb csak októberben sajdúlt m eg? Ö t-h a t hónap u tán ? Hátha nem is seb az, hanem valami másfajta beévűlt csúzos bántalom, őszi rhe­ uma, köszvény, amelynek sem a Szent Ferenc Hírnöke, sem az a bi­ zonyos határozat nem az oka . . . M ert nem tudunk esetről, hogy itt nálunk Kolozsvárott a harmadik Rend és az Oltáregyesület tagsága még csak egyetlen esetben is szembeáliíttatott volna. A harmadik Rend igazgatója tagja az Oltáregyesület választmányának, a terciárius test­ vérek majd mind tagjai az Oltáregyesületnek. Csönd, béke és nyuga­ lom az egész vonalon. M iért volt tehát szükség most az őszi közgyűlés határozatára? Vagy talán a harmadik Rend országos csapás, m i n t a kolera, pestis vagy más ilyenfajta veszedelem, hogy a kolozsvári Oltáregye­ sület a honmentés föladatát vállalja magára mások helyett . . .? Arra a közgyűlési határozatra nem volt szükség és nem is lesz reá szükség. A fö tisztelen d ő világi papság részéről többször merül föl a kérdés, hogy a harmadik rend megalapításánál hogyan járjanak e l? Az igazgatói fölhatalmazás megszerzésében úgy, m int bármely más ügyben készséggel nyújt szerkesztőségünk közvetítést, segítséget, vagy bármely szolgálatot. Á rva g y e rm e k e k e t, kik vallásos nevelésben részesültek, jó családból származnak és természeti hajlam uknál fogva is hivatással bírnak a szerzetesi életre fölvesszük a kolozsvári ferencrendi kolostor szent Bonaventura nyonidájába. Szükséges, hogy az árva gyermekek legalább 12— 13 évesek legyenek, legalább a népiskola V I. osztályá­ nak végzettségével. M iután a gyermekek szerzeteseknek neveltetnek, születési, orvosi és lelkészi kizonyítványt kell bemutassanak. Ebben az ügyben folyóiratunk minden megkeresésre készséggel ad fölvilágosítást.

Bücsus n apo k a h a rm a d re n d íe k szám ára. D e c e m b e r h a v á b a n : 12-én Szent napja. 25-én. Karácsony napja.

Ferenc

testének

föltalálása

J a n u á r h a v á b a n : 1-én. Ú jév napja, az Ú r Jézus bemutatásának emlékünnepe. 6-án. Három királyok ünnepe, vagyis Vízkereszt napja.