Závecz Tibor Az egyetemen szerzett tudás és készségek használati értéke a piacon működő, társadalomkutatással is működő cégeknél
Előadásomat oktatói tapasztalataim, állásinterjúkon szerzett benyomásaim, a cégünknél munkába állt, frissen végzett hallgatókkal folytatott beszélgetések valamint néhány havi teljesítményük értékelése alapján állítottam össze. Az alaphelyzet: évente több száz szociológus, szociálpolitikus, politológus, média-szakértő kerül ki a magyar felsőoktatásból. Számukra a munkaerőpiac alig nyújt képzettségüknek megfelelő állást. A tudományos és oktatási szféra befogadóképessége korlátozott, az ottani munkaerő társadalmi presztízse magas, anyagi elismertsége alacsony. A piaci szféra munkaerőkeresletét a külső körülmények befolyásolják, mostanában bővülési tendenciák látszanak. A multinacionális cégek által hozott döntéshozói kultúrának része a kutatásokból származó információk figyelembevétele s ez a szemlélet áramlik a kisebb cégek felé. Sőt, a társadalmat érintő politikai és kormányzati döntések előkészítésének és hatásvizsgálatának is mind elterjedtebb eszközei a szociológiai megközelítések, az empírikus felmérések. Továbbá, vannak kurrens területek (pl. a telekommunikáció), ahol kifejezett boomja van a kutatásoknak. A média és a reklám világa is magához vonz fiatalokat, ott is szükség van elemző munkatársakra, magasan képzett háttéremberekre. Álláslehetőségek tehát, ha nem is nagy számban, de vannak. A piaci szférában dolgozók presztízse a szakmában közepes, a szakmán kívül magas, az anyagi elismertségük relatíve magas (de erősen függ a piaci helyzettől). Piaci cégek alatt olyan műhelyeket értek, ahol a piackutatások mellett készülnek véleménykutatások, azaz a társadalmi folyamatokat feltáró, analizáló, értelmező tevékenység is zajlik. S egyre inkább: az empírikus adatokból levont következtetések túllépnek a leíráson, tanácsokat fogalmaznak meg a társadalom életét és szokásait bármilyen módon döntéseikkel meghatározó személyek és testületek számára. A közvélemény- és piackutató cégek által támasztott elvárások és a felsőoktatási intézmények által képzett hallgatók felkészültsége ugyan nincs teljes mértékben összhangban egymással, de megfelelő munkaerőutánpótlást biztosítanak a piacon működő cégek számára. Minden évfolyamon van 1-2 olyan hallgató, aki potenciális kutatóként jön szóba s akad 5-10, aki érdeklődést mutat empírikus feladatok iránt, de legfeljebb a kutatók asszisztenseként kezdheti el karrierjét. Az asszisztensi belépő korántsem jelent végállomást, az esetek túlnyomó többségében 1-2 évnyi tapasztalatszerzést követően kutatóként is megállják a helyüket.
A piaci cégekhez belépő munkatársak kiválasztása a tudás és a készségek felmérése alapján történik. A versenyhelyzet alig teszi lehetővé, hogy betanítsuk a végzett hallgatókat ezért az állásinterjúkon az a cél, hogy minél felkészültebb, az empírikus szociológiában már gyakorlatot szerzett, team-munkában már tapasztalattal rendelkező személyt találjunk. Ez hátrányt jelent a kezdők számára, de esélyt sokan kapnak, mert a friss szemléletnek is lehetnek egy cég számára inspiráló hatásai.
Kereslet és kínálat: 1) Elméleti társadalomtudományi felkészültség. Ezt az elvárást kiválóan teljesítik a végzettek, a klasszikus társadalomértelmező szerzők és műveik ismertsége magas, jó (kiváló) szintű tudással rendelkeznek. Ugyanakkor az efféle ismereteket kevésszer tudják alkalmazni, mert erre a piaci szféra alig tart igényt. Nem kizárt, hogy piaci szegmensek feltárásakor is hasznos pl. a gazdasági filozófiák ismerete, de inkább a véleménykutatások esetében használható az elméleti felvértezettség. Néhány példa: az állam és az egyén viszonyának alakulása, a történelmi analógiák, a demokráciafelfogások, a legfontosabb társadalomlélektani folyamatok. 2) Széleskörű és praktikus ismeretek a társadalomról. Meglehetősen hézagos a jelentkezők tudása. Alig ismerik a társadalom rétegzettségét, nem tudják szegmentálni. Nehezen becsülik meg az egyes társadalmi csoportok nagyságrendjét, tájékozatlanok a szokásaikat, anyagi helyzetüket illetően. Viszonylag tájékozottak az elit- és szubkultúráról, de tájékozatlanok a tömegkultúráról. Kevesen ismerik a magyar politikai viszonyokat, a pártokat, felszínes az alkotmányos berendezkedésről való tudásszint, a demokratikus intézményrendszer egyes elemeiről minimális a tudás. Hézagos az Európai Unióról való praktikus tudás: milyen előnyöket és hátrányokat jelenthet. 3) Elmélyült módszertani ismeretek. Az oktatás során sokféle módszert tanítanak, de kevés marad meg belőle az államvizsgáig. A munkába lépésnél csak az alapokkal rendelkeznek, fel kell frissíteni a tudást, sok mindent újra kell tanulni. A kutatási fázisok elméletiesebb részéből (probléma megfogalmazása, hipotézis felállítása, következtetések levonása) felkészültebbek a jelentkezők, a gyakorlatiasabb részekből (a probléma operacionalizálása, elemzés) hiányosságok mutatkoznak. Külön kell szólni a statisztikai tudásról: a végzettek jó része idegenkedik tőle, de akiknek van efféle tudásuk, rendszerint csak az egyszerűbb megoldásokat tudják. Kevesen ismerik és alig néhányan alkalmazzák biztonságosan a
többváltozós elemzéseket. A társadalomkutatók adatfeldolgozásra alkalmas programcsomagját az SPSS-t a képzés közepén ismerik meg a hallgatók s ezt a munkábaálláskor már elég kevesen tudják használni. 4) Lényeglátás, elemzési képesség. Kezdetben az elemzések általában deskriptívek, szárazak, terjengősek. A kezdő kutatók meg akarják mutatni, hogy birtokában vannak a szaktudásnak és mindent leírnak, „túlírják” az anyagokat. Minden összefüggést szavakba öntenek s ez a felhasználó számára néhány mondat elolvasása után követhetetlen. A számokat ismétlik szöveges formában. Nem tudják tömören megfogalmazni a lényeget, hiányzik a szintetizálás képessége. Különösen nagy problémát jelent a legfontosabb állításokat tartalmazó összefoglalások elkészítése. A következtetések levonása sokaknál a saját nézetek hangoztatását jelenti s nem az adatokból származik. 5) Íráskészség, fogalmazási készség. Kevesen jártasak a piaci szférában honos műfajokban. A kutatási gyorsjelentés, a vezetői összefoglaló, a tanulmány, a cikk eltérő fogalmazási módokat, különböző hosszúságú írásokat jelent. A legnagyobb problémákat a szakkifejezések túlzott használata, a szóismétlések, a strukturálatlanság jelentik. 6) Verbális képesség. Kevesen tudnak szabatosan, lényegretörően fogalmazni. Ebben a szakmában alapvető elvárás, hogy a laikusok, a társadalomtudományoktól távolabb állók számára is közérthető módon megfogalmazzuk a kutatási eredményeket. Nagyon kevesen médiaképesek. 7) Teamban dolgozás képessége. Sok pályázónak van ezzel kapcsolatos előélete, az egyetemen is kapnak olyan feladatot a hallgatók, amelyet meg kell oldania. Itt viszont nem csupán együttműködésben, hanem hierarchiában, munkahelyi vezető felügyeletével kell dolgozni. Mindenkinek meg kell keresnie a helyét a csoportban. 8) Nyelvtudás. Inkább az olvasás, mint a beszéd képessége van jelen a végzetteknél. Csak nagyon kevesen képesek tárgyalni idegen nyelven, pedig egyre többször van erre szükség. Bár az angol nyelv jelenleg még elégséges, de többször jelentkeznek a megrendelői körben német és francia cégek. 9) Számítástechnikai ismeretek. A legfontosabb softwareket alapszinten ismerik a hallgatók, de sokszor olyanokat is beírnak az önéletrajzokba, amelyeket nem tudnak használni (pl. excell). Ma már nincsenek olyan feladatok, amit egy piacon működő cégnél dolgozó kutató számítógép nélkül el tudna végezni.
10) A határidő betartása. A piacon működő cégeknél – a minőség mellett – ez az egyik legfontosabb elvárás. Mivel a vizsgaidőszakok, a dolgozatok leadási időpontja e tekintetben „megedzették” a hallgatókat, ezzel kevés a gond. Több párhuzamos munka esetén ez már nagyobb problémát jelent, pedig ez elég gyakori az efféle cégeknél. 11) Gyors munkavégzés. E kívánalomnak is viszonylag jól megfelelnek az új belépők, a vizsgákra készülés kifejlesztette a készséget. 12) Állóképesség, teljesítőképesség. Sokszor kell „éjt nappallá téve” dolgozni, s ezt a rendszertelenséget kifejlesztette vagy megerősítette a felsőoktatás. A kezdő munkatársak jól bírják a megterhelést. 13) Folyamatos tanulás igénye. A hallgatók kisebbik része elfárad az egyetemi oktatás végére és a munkavégzés kezdeti időszakában nem akar új dolgokat tanulni. Nagyobbik hányaduk viszont fogékony az új dolgok iránt, építeni tud és akar a frissen megszerzett ismereteire. 14) Megbízhatóság, felelősség. Az egyetemen alapvetően mindenki saját magáért felelt, s nem alakult ki a mások munkájának segítése és tisztelete. 15) Rugalmasság. Sokszor kell váratlan helyzeteket megoldani, a megrendelői kör néha kész tények és fordulatos kívánságlista elé állítja a munkatársakat. Ez a készség kevéssé van jelen. 16) Adaptációs képesség, új dolgoknak a működő szisztémába való illesztése. Ez a kívánalom azt feltételezi, hogy magabiztosan végezze valaki a munkáját és képes legyen azt „felülről” látni. Ehhez idő kell, s 1-2 év múltán a kitartó munkatársak megfelelnek ennek a feltételnek. 17) Nyitottság. Ez a készség általában jelen van a kezdő kutatókban. 18) Frusztrációs tolerancia, stressztűrőképesség. A piaci verseny, az ügyfelek néha kiszámíthatatlan igényei stresszhelyzeteket idéznek elő. Sokszor jónak tartott elemzéseket negatívan értékelnek az ügyfelek és ezt elég nehéz elfogadni, pedig el kell fogadni. A stressz elviselését a vizsgadrukk megalapozta, de itt nagyobb a tét (a cég léte, az ember állása, egzisztenciája).
19) Marketingszemlélet. Ma már egyre inkább menedzserszemléletű kutatókat preferálnak a cégek, olyanokat, akik képesek arra, hogy a szolgáltatásokat eladják az ügyfeleknek, abban a reményben, hogy újabb megrendeléseket hozzanak a cégnek. Ennek nem felelnek meg a kezdő kutatók.
