Zásady spochybnené v praxi

CASOPIS SLOVENSKEJ SAMOSPRÁVY BUDAPESTI 111. ROCNÍK

Ako d’alej v tomto roku Odpovecf na túto otázku by sme mohli nájst' v desat’bodovom pláne cinnosti na rok 1998, ktory nedávno schválil na svojom zasadani zbor Slovenskej samosprávy hlavného mesta. Celorocny plán je skutocnost'ou aj napriek tomu, ze funkcné obdobie terajsieho zboru vyprsí este pred ukoncením kalendárneho roku. Ako kazdy plán, aj tento obsahuje jednak priebezné, ci staronové, jednak novsie, prípadne “celkom” nővé úlohy. K tym prvym patrf doterajsie udrziavanie a prehlbovanie stykov s cfalsími slovenskymi organizáciami a ustanovizfiami v hlavnom meste (kluby, podnikatelia, Národnostné fórum), ale i za jeho hranicami (orgány Slovenskej republiky, krajania vo svete a pod.). Na tomto úseku sa uvazuje aj o skorom zalození Klubu slovenskej mládeze, pokracuje sa v cfalsej podpore studentov a ziakov ako aj cin­ nosti nasich dőchodcov. Za via-cmenej tradicnú sféru cinnosti mőzeme povazovat' usporiadanie Dőa budapestianskych Slovákov a fasiangového plesu, valného zhromazdenia, vydávanie casopísu (Dók. na 2. str.)

Juraj Marik

Ku Dnu matiek KYTICOU z miliárd hviezd zviazanou stuzkou drahej reci nasej v prostriedku s vrúcnym vd’acnym SRDCOM Ty najvzácnejsí elixír carokrásna ruza vcielka jablon búrkami kmásaná potőcik sumny zlatusky úsvit kolíska opatrujúca ma vlastnou krvou POZDRAVUJEM Ta

2. CÍSLO

APUÍL 1998

Zásady spochybnené v praxi Mensiny v Mad’arsku bez priameho zastúpenia v parlamenté So striedavym i nádejam i a pochybnost’ami tunajsie národnostné m en­ siny sledovali vnútropoliticky vyvoj od schválenia m ensinového zákona, osobitne v súvislosti s právom zastúpenia v m ad’arskom parlam enté, ktoré im tento zákon - ostatne aj v súlade s ústavou státu - deklaruje. Toto ocakávanie v uplynulych tyzdnoch vyústilo do nezvratnej istoty: napriek litere m ensinového zákona, schváleného este pred piatim i rokm i najvyssím zákonodarnym zborom krajiny, m ensiny v M ad’arsku dosial’ nezískali priam e zastúpenie tam , kam patria ako státotvom y fak­ tor, co ostatne tiez deklaruje U stava MR. Z ákon toto zastúpenie síce zakotvuje, avsak v praxi sa toto právo nepodarilo realizovat’ pre nedostatocnú vől’u ci ochotu niektorych politickych strán. Skutocnost’, ze vláda tento postoj opozície kritizuje, je pre m ensinovú pospolitosf slabou útechou. To, ze sa nepodarilo p re sad if priam e parlam entné zastúpenie m inorít, oznacil m inister zahranicnych vecí M ad’arskej republiky L. Kovács v rozhovore pre M ad’arskú televíziu za fiaskó nielen celej krajiny, ale aj dem okracie, ked’ze dősledky takéhoto prístupu p olitikov m őzu m a f nedozierne následky. Síroké uplatnovanie mensinovych práv v nasom régióné, ako konstatoval minister, je jednou z podm ienok bezpecnosti a stability. Pritom riesenie problém u parlam entného zastúpenia existuje - ak vezm em e do úvahy napríklad situáciu M ad’arov v Slovinsku alebo v Chor-

vátsku, ktory eh pocet nie je vyssí néz pocet niektorych m ensín v M ad’arsku. V láda bola rozhodnutá postupovat’ podl’a tohoto preferencného systému, avsak postoj troch opozicnych strán tento zám er zmaril. Zdá sa teda, ze po tóm, co sa stalo, je isté, ze ani v máji, ani v októbri, ba dokonca ani v tom to tisícrocí, predstavitelia v M ad’arsku zijúcich m ensín nezasadnú do parlam entnych kresiel so zvyhodnenym mandátom. Politici, ktorí sa o to zaslúzili (a ktorí sa do p oslaneckych ki-esiel dostali svojho casu aj vd’aka hlasom m ensinovych volicov), akoby si neuvedom ovali skodlivost’ svojho pocínania, to, ze tym spochybnujú vlastné zásady vyhlasované v záujme ochrany svojich krajanov zijúcich v okolitych krajinách. Akoby sa ich nedotykalo ani to, ze tym zbytocne jatria traurny neblahej minulosti, prí­ padne vyvolávajú rozpory vo vzt’ahu m ensiny a vácsiny. Takáto politická leg itim ácia to tiz skodí práve tak vácsinovém u národu a v konecnom dősledku zbavuje m orálneho práva tentoraz zdá sa predstieraného - na starostlivost’ o m ensiny v inych státoch. Problém parlam entného zastúpenia m ensín ted a nad’alej zostáva nevyrieseny a stáva sa príslovecnym jab lk o m sváru m edzi politickym i skupinam i a klubm i, zatial’ co objekt tohoto taktizovania sa ocitá v pozícii trpného a sklam aného pozorovatel’a. Zázraky za takychto okolností asi nem ozno ocakávat’. (-al-)

Aprít 1998

Hlasy pre Národnostné fórum!

Sídlo národností v Kerestúri

O cinnosti budapestianskej skupiny NF Úcastníci zhromazdenia Národnostného fóra ako politickej strany Nemcov, Slovákov a Chorvátov 13. marca zalozili budapestiansku skupinuNF. Z ajej predsednícku zvolili clenku SSB Ildiku Fuzikovú, za podpredsedu BS podpredsedu SSB G reg o ra P apucka a za tajomníka clena Nemeckej sam osprávy XI. obvodu Z oltána Gy. M ayera. V tejto súvislosti predsednícka budapes­ tianskej skupiny I. Fuziková informovala o tóm, ze ide o jednu z osmich skupín, ktoré vznikli v celej krajine. Najdőlezitejsou úlo-

hou je dosiahnut’, aby sa národnostní kandidáti dostali na volebnú listinu, co je podmienkou ich zvolenia vo vol’bách 10. mája. Kazdy zo siedmich kandidátov z 3., 4., 11., 12., a 22. obvodu hl. mesta musí získat’ 750 platnych registracnych lístkov vo svojom obvode a zameraf sa na získanie volicov. Poklai’ sa Národnostné fórum má dostat’ do parlamentu, musí získat’ aspon 5% vsetkych volicov, co je zhruba 250 tisíc hlasov. Predpokladom toho je, aby vsetci Slováci, ako aj priaznivci národností odovzdali svoje hlasy Národnostnému fóru.

Nase ju b ila n tk y

Súbeh na stipendium

O k rú h le h o z iv o tného ju b ile a sa 22. m arca dozila Z u z a n a H o lló s y o v á , byva lá u c ite ík a budapes­ tia n ske j skoly, refere n tk a D Z S M , praco vn ícka M ad’arské ho osve to vé h o ústavu, z a k la d a te l’ka a ve d ú ca fo lk ló rn e h o sú b o ru P ram e n a predsednícka S lo ven skej sam o sprá vy hl. mesta. *

*

*

R o vna ko vyzna m ného ju b ile a sa d o z ív a 26. a p ríla A n n a C s ö r g ö lo v á , dlho rocná u cite íka a od roku 1992 riad ite l’ka s lo v e n s k e j sko ly a gym n ázia v B udapesti a poslankyn a b u d a p e s tia n ­ skej slovenskej sam osprávy. O bidvom nasim ju b ila n tká m blahozelám e!

srdecne

Vyzva O z n a m u je m e b u d a p e s tia n s k y m obcanom slo ve n ské h o pő vod u a priaznivcom , ze S lo ven ská sam o sprá va hl. m esta usporiada 23. a p ríla o 14 h ó d . v e re jn é z h o ro m a z d e n ie v sídle sa­ m o sp rá vy (Bp. V. A ka d é m ia u. 1/111, tel. 302 51 17). Z áujem ci m ájú m o z n o s f pri te jto p ríle zito sti s p o zn a t’ cirm ost' a cie le SSB, prihovorit' sa a tym n a po m őct’ nase spo lo cné záujm y. Aj s vasou úőast'ou pocitam e!

Slovenská samospráva Budapesti vypisuje súbeh na stipendium pre stredoskolákov a vysokoskolákov slovenskej národnosti v hlavnom meste. Stipendium sa vzfahuje na studijny rok 1998/1999 a mőze byf priznané stredoskolákom vo vyske 3.000 Ft mesacnc a vysoko§kolákom vo vyske 5.000 Ft mesacne. Pri posudzovaní ziadostí májú prednost’ uchádzaci, ktorí sa aktívne zúcastnujú na kultúrnom íivote nasej národností. Prislusny formulár a d'alsie informácie je mozno ziskaf v sidle samosprávy (Buda­ pest’, ul. Akadémia c.l, III. posch. 327.). Tcnníti podania ziadostí: do 30. júna 1998.

Ako d’alej v tomto roku

V

K e re s tú ri,

s tn é m e n s in o v é s a m o s p r á v y - n e m e c k á , ró m s k a a s lo v e n s k á . V s e tky

tie to

o d te r a z n o s t ’a m i

(-k-)

s a m o s p rá v y s p o lo c n é

budú

s íd lo

v y h ra d e n y m i

s

m á t’

m ie s t-

p re

je d -

n o tliv é n á ro d n o s tí. S lá v n o s tn é o tv o r e n ie s a b u d e k o n a t’ 30. a p ríla 1 9 9 8 o 17. h o d in e .

Z kroniky SSB 12. februára

Mimoriadne zasadanie poslaneckého zboru v súvislosti s prípravami parlamentnych volieb.

14. februára

Úcast’ na fasiangovom plese usporiadanom SSB.

19. februára

Prezentácia Klubu priaznivcov Békésskej Caby na starostovskom úrade hl. mesta. Úcast’ na informatívnom stretnutí o cinnosti budapestianskej sku­ piny Národnostného fóra v sídle nemeckej samosprávy.

23. februára

Úcast' na mimoriadnom válnom zhromazdení samosprávy hl. mesta.

25. februára

Stretnutie s poslancami Národnej rady Slovenskej republiky v sídle Veívyslanectva SR.

26. februára

Mimoriadne zasadnutie SSB v súvislosti s cinnost'ou slo­ venskej skoly.

6. marca

Informatívna schődzka v súvis­ losti s parlamentnymi voíbami v sídle Celostátnej nemeckej samosprávy.

12. marca

Stretnutie národnostnych literátov a umelcov v priestoroch espresa Angelika na pocest’ 150. vyrocia revolúcie v Uhorsku.

24. marca

Plenárne zasadnutie zboru poslancov posúdilo a schválilo plán cinnosti na rok 1998.

(dók. z 1 str.)

Budapestiansky Slovák (tohto roku na 16 stranách), cfalej úcasf na doskolovaní funkcionárov samospráv a stretnutia spojené s vymenou skúseností a kultúrnym programom. Takéto stretnutia sa májú tohto roku uskutocnif v Komámé, na Orave a v Bakohskej oblasti. Za navonok nővé mözeme pokládat' úlohy, ktoré vyplyvajú z nedávnej konferencie o kultúrnom dedicstve budapestianskych Slovákov - v tejto súvislosti sa pocíta s vydaním zborníka prednások, ktoré odzneli na tomto podujatí a s ich cfalsou popularizáciou v rámci osobítnych stretnutí, V súlade s cinnost'ou zameranou na upevhovanie identity tunajsích Slovákov a pestovanie slovenskych kultúrnych a literárnych tradícií SSB pripravuje odhalenie památnej tabule na pocest' niektorej z vyznamnych slovenskych osobností pősobiacich v obvode hlavného mesta. Novinkou bude stretnutie so známym po macfarsky písucim spisovateíom slovenského pővodu Pavlom Závadom. Uskutocnenie vsetkych plánovanych úloh sí bude vyzadovat’ némáié vypátie síi a nie v poslednom rade znacné financné prostriedky, ktorych vsak nebude dóst’ ani v tomto roku, ,, ,

17. o b v o d e h la v ­

n é h o m e s ta , p ő s o b ia tri n á ro d n o ­

Apríl 1998

Dávny pribék,

ktorymohol sta f i dnes

Budapestianski ochotníci na scéne Slovenského institútu Okasen a Nikoleta sa volá romantická hra neznámeho francúzskeho autóra z 12. storocia. Jej upravenú a zaktualizovanú podobu nedávno zahrali na scéne Sloven­ ského institútu clenovia budapestianskeho divadelného súboru Vertigo I. Záluská, Cs. Lampert, H. Avarová, M. Tóthová, A. Kőszegiová, M. Kovácsová, I. Nagyová, Z. Kovácsová a O. Szincsoková. Rezisérky predstavenia D. Onodiovej sme sa pri tejto prílezitosti spytali: - Preco ste si vybrali casovo a geograficky takú odl’ahlu tému? - Ide vlastne o náhodu. Uz dlhé roky som sa snazila dat’ dokopy niekol’ko l’udí, ktorí by spolu vytvorili amatérsky súbor (na tunajsom gymnáziu, ale aj v kruhu mimoskolskej mládeze), a medzitym som hl’adala nejaky vhodny titul. Nemala som celkom jasnú predstavu, avsak jedno som vedela: treba nájst’ text prístupny tunajsím Slovákom - starsím i mladsím, prís­ tupny jazykom, obsahom a zánrom... malickost’, nie? Navyse, spociatku som vőbec nemyslela na to, ze by som mala predstavenie ja sama rezírovat’, nemala som takéto ambície. Moznost’ dochádzajúceho reziséra (ktory pred asi dvoma rokmi naozaj dochádzal do tunajsieho gymnázia) sa vsak ukázala byt’ neriesitel’nou, a teda tu nastal aj d’alsí problém: co zvládnem ja sama? C o zvládnu clenovia súboru? Slovenskú klasiku? Nie. Hocakú inú klasiku? Nie. Komédiu? Bez saskovania asi t’azko. Avantgardu? Postmodernu? Napokon, niekedy na jesefi 1996 mi páni Elenka Bakosová z Národného osvetového centra v Bratislave poslala text divadelnej hry Okasen a Nikoleta (Aucassin a Nicoletta), ktorú pred

niekol’kymi rokmi uviedlo martinské divadlo. Priznám sa, spociatku som bola sklamaná. Myslela som si, ze ide o hru zo súcasnosti, a nie o takpovediac rytiersku romantickú legendu z 12. storocia. Navyse, rytiera sme mali v tóm case - a aj dodnes mámé - jediného. V hre vystupovalo asi 15 postáv, a nás bolo vtedy pát’ Potom som vsak hru znovu a znovu cítala, zacala ju prepisovat’, skrtat’, ale aj dopisovat’ postavy, az napokon vznikla definitívna, mieme aktualizovaná podoba, ktorú sme si

vsetci - niektorí skőr a niektorí neskőr - zamilovali... Ved’ základné l’udské city - ci uz je to láska alebo nenávist’ - zostávajú nemenné. - Ako sa vám podarilo dat'dokopy l’udí? Na základe coho? - V mojom okolí boli asi traja-styria mladí l’udia, ktorí ma dokonca súrili, aby sme uz nieco zacali robit’. Dalsí dvaja-traja sa tiez chceli pripojit’, ale pracovné povinnosti im to nedovolili. Nemőzem teda hovorit’ o vybere, naopak, tesila som sa kazdému, kto prejavil záujem. Konecny pocet - spolu, aj s technikom, je nás teraz desaf - sa ustálil na jár

1997. Je mi uz jasné, ze d’alsích - a vőbec clenov si je mozno získat’ len priamym, osobnym kontaktom, v tomto prípade masmediálna propaganda nevel’mi pomőze. 0 zapojenie sa do súboru najnovsie prejavilo záujem niekol’ko dievcat, comu sa vel’mi tesím, avsak potrebovali by sme hercov! - Akym spősobom ste sa dostali k vysledku? - Vel’mi t’azko. Nikto z nás nemal praktické skúsenosti z práce v ochotníckom divadle. Nehovoriac o organizacnych problémoch práca, povinnosti, choroby. Konecná verzia textu, uz prispősobeného súboru, vznikla v lete 1997. Ja osobne som mala problémy s prenesením textu na javisko - vsetko musím najprv vidiet’ a potom to akosi intuitívne prispösobujem priestoru, tempu, atmosfére, hre... alebo je to naopak? Herei nevedeli, co s rukami, ako sa na javisku pohybovat’ a vőbec, ako prekonat’ trému... Veru, bola to t’azká, no súcasne nádhemá - a spolocná - cesta hl’adania. Nehovorím, ze nikdy nedoslo k vymene názorov, ze sme niekedy neboli nervózni, alebo uz aj unudení (ja sama som dokonca este v novembri spochybnila decembrovú premiéru), ale vcelku panovala na skúskach, ktoré sme mávali pravidelne ráz do tyzdna, dobrá a tvorivá nálada, vel’a sme sa spolu nasmiali. Cítim, ze Niki, Nikoleta, Okasen, Saso, Matka, Jozefina a Malvína uz svoje postavy prijali za svoje a pre mna je to strasne fajn pocit. Tesím sa, ze sme snád’ urobili radost’ divákom, ich potlesk bol toho dőkazom a súcasne zadost’ucinením... Dúfam, ze sa nám podarí pokrocit’ na zvolenej ceste, a ze budeme möct’ opát’ povedat’: Nuz pocúvajte (d’alsí) príbeh sladky...

Jazvy minulosti

Stretnutie s P. Závadom

More a cajka. Trinást' poviedok súcasnych mad’arskych spisovatel’ov. Vybral a prelozil 0. Kníchal. Vydala nadácia Tekintet. Knizka predstavuje pohíady na historické krizovatky macfarskych dejín posledného polstorocia podanych cez prizmu kazdodennych Trinásf poviedok príbehov. K rakom svetovej vojny sa vracajú Iván Mándy súcasnych madarskyek autorov (Nevrazivost), a I. Boldizsár (Skola strachu), obdobie pátdesiatyeh rokov nám priblizujú najmá István Gáli (Traja králi), Károly Szakonyi (Krásna páni porucíková), G. Rákosy (Zo starsieho kádrového posudku) a Szilveszter Ördög (More a cajka) a B. Bertha (Prvy déri). Z tematiky macfarského povstania v r. 1956 a následnej emigrácie cerpajú Gábor Görgey (Jazvy minulosti), Erzsébet Galgóczi (Samy sneh), István Eörsi (Cestou do New Yorku) ako aj Antal Végh (Voda a krv), kym do zivej súcasnosti naciera Gyula Csák (Úloha). Za víziu úniku z historicko-zemepisnej pasce uplynulého obdobia mozno povazovaf záverecnú Zostovil a prelozil Oldrich Kníchal poviedku Ferenca Karinthyho (Rio).

SSB 23. m ája usporiada besedu s P av lo m Z áv a­ dom, autorom úsp esn éh o ro m án u Jadvigina p o d u ska, k to ry vy siel vlani v B udapes­ ti. Z áujem ci si ro ­ m án m őzu u nás h ned’ aj vypozicat’ (ul. A kadém ia c.l. Hl. posch. 327. Tel.: 302 51 17).

More a cajka

Apríl 1998

Vyhonky májú dvadsatf rokov “Trocha dojaty, trocha so sviatocnym pocitom kladiem na stöl citatel'a túto antológiu. V podstate je to prvy váznejsí prejav nasich básnikov a novelistov pred verejnost’ou slovenskej národnosti na území Mad’arska. Ked’ si uvedomíme, ako sa to zacalo, nase sviatocné pocity sú naozaj opodstatnené.” Tym ito slovam i zacína svoj úvod nasej antológie prof. László Sziklay, ktory v tejto svojho druhu prvej knizke mladej prebúdzajúcej sa slovenskej inteligencie v Mad’arsku oprávnene vidí aj plod svojej pedagogickej práce. Ved' medzi autormi Vyhonkov sú aj niektorí jeho byvalí ziaci, a ti ostatní studovali v tych skolách s vyucovacím jazykom slovenskym, pri zrode ktorych bol cinny aj prof. Sziklay. Dalo by sa to povedaf strucne aj tak, ze my, autori Vyhonkov, sme dozrievali v jeho rukách a Vyhonky v nasich. Zákony tohoto sveta sú neúprosné. Podl’a nich starsí od nás postupne odchádzajú a ti mladsí ostarievajú... Tak je to s nami odjakziva a bude na veky vekov. A tak na dusicky sme si uctili svetlú pamiatku pána prof. Sziklayho a na jeho hrob sme polozili veniec. No jeho dielo tu pretrváva a jeho sióvá zijú. “Trocha dojaty, trocha so sviatocnym pocitom ” písem i ja tieto riadky, vzdávajúc hold vsetkym ucitefom Katedry slovenského jazyka a literatúry Vysokej skoly pedagogickej, slovenskych strednych a základnych sköl, bez obetavej práce ktorych by vznik nasej antológie bol nepredstavitel’ny. Prof. Sziklay, naslovovzaty odborník, ktory medziinym napísal aj Dejiny slovenskej lite­ ratúry, nasu antológiu hodnotí nasledovne: “V tejto knizke sú básne a novely, a ich znacná cast’ je na úrovni dobrej beletrie.” Myslím si, ze to bolo reálne hodnotenie nasich literárnych snazení. Ani nás nadmieru nevychval’oval, ani nám c h u f do tvorby neodobral. Bol toho názoru, ze: “Bolo by vermi neskromné hovorit' v nasej situácii o samostatnom slovenskom literárnom vyvine na území Mad’arska. Este némámé dóst’ nadanych básnikov a prozaikov, ktorí by sa boli dostali na úroven svojich najlepsích mad’arskych vrstovníkov alebo svojich najlepsích vrstovníkov na Slovensku. Ako vsetko, aj toto je relatívne. Bolo by vel’mi nesprávne, keby sme mali z tohoto hl'adiska pocit menejcennosti, ved’... sme uz urobili znacné kroky napred (samochvála, vskutku, by taktiez nebola na mieste). Mámé este co robif, stojí pred nami t’azká cesta zdokonal'ovania. Ale mámé aj vysledky.” Zároven vsak upozomuje na to, ze: “Materiál antológie, ktory v tejto knizke predkladáme nasej verejnosti, este nie je vrcholom vykonnosti nasich literátov. Je vsak medzníkom. Medzníkom na ceste k vytvoreniu samostatného slovenského kultúrneho a literárneho zivota na území Mad’arska.” Prof. Sziklay si dal zálezaf na tóm, aby jeho úvodné sióvá boli primerané textom, ktoré charakterizoval. Usiloval sa povedat'

vsetko, co povedat’ mai, vystihol podstatu. Ak niektoré veci predsa len nedopovedal, to mőze mát’ aspon dve príciny: búd’ este vtedy neboli predvídatel'né, alebo sa ich toho casu “nepatrilo” predvídat’. Ale o tóm neskőr. Tu si teraz polozme otázku, ako sa to mohlo staf, ze na vyt’atom kmeni stromu slovenskej národnosti v Mad’arsku sa objavili Vyhonky, zelené ratolesti? Odpoved’ je jednoduchá: mad’arská národnostná politika po 2. svetovej vojne sa zatvárila, ze - na rozdiel od medzivojnového obdobia, - bude zhovievavá voci národnostiam. Do novej ústavy si zaradila impozantné paragrafy (§.49, od r. 1972 §.61) a aby to vyzeralo vierohodne, museli sa zakladat' aj národnostné skoly. Museli sa, no nechceli sa. Aj vysledok bol tomu primerany. R. 1946 vznikla “nie l’ahká úloha organizov a f siet’ skolstva s vyucovacím jazykom slovenskym", z coho do r. 1949 vzniklo len pat’ ZS a dve Sé. Ak by tie snahy boli byvali úprimné, to vsetko by nebolo stacilo samotnej Békésskej Cabe. Ked’ze sme mali 110 Slovákmi obyvanych osád, pritom aj takych vel’kych ako Békésska Őaba, Sarvas, Slovensky Komlós, to znamená, ze drvivá vácsina detí slovenskych rodicov v Mad’arsku aj nad’alej mohla chodit’ iba do mad’arskych sköl. Navyse aj tych biedne málo slovenskych sköl sa uz od r. 1961 sa zmenilo na také dvojjazycné skoly, v ktorych coraz viac dominovala mad’arcina. Znamená to, ze prof. Sziklaym spomínaná “siet’ slovenského skol­ stva" sa sotva zacala organizovat’, a uz uviazla vo svojom zárodku. Ostala iba torzom a po 10 rokoch svojho fungovania aj to torzo bolo zmenené zhora na pat'nohé teliatko.

Kam to dospelo, dnes uz jasne vidno: nasa národnost’ prakticky stratila svoju mládez svoju budúcnosf. Pat’ ZS a dve stredné! Hl’a, ako málo staci­ lo Slovákom v Mad’arsku k tomu, aby sa tu rozbehol slovensky literárny zivot! Autori Vyhonkov v danej historickej chvíli prejavili na svoje pomery neocakávatel’nú a zrejme ani nikym neocakávanú vitalitu. A stalo sa to vtedy, ked’ tu uz 18 rokov opáf neexistovala ozajstná slovenská skola! Bol to vlastne div a vel'ky paradox zároven: vyrástla nám tráva na betóne! “Ozvali sa nemi" - písalo sa vtedy priliehavo. Boli to: Juraj Marik, Gregor Papucek, Alexander Kormos, Michal Hrivnák (redaktor publikácie) a Pavel Kondac. Jeden Cabian, dvaja Pilísania, jeden Komlósan a jeden Sarvasan. Dnes nositelia zásluzného mena: Vyhonkári. Je nesporné, ze to bol skvely cin. Zaciatok vel’mi ciel’avedomej organizacnej, vychovnej, tvorivej a publikacnej aktivity. Predzvesf onoho - na nase pomery - zlatého desat’rocia. V tóm desafrocí sa zalozila prvá literárna organizácia, vysiei cely rád antológií, samostatnych zbierok básní a krátkych próz, romány, prekrásne zbierky l’udovych piesní, zalozil sa casopis SME, zalozili sa skolské casopisy, a rozvinula sa bohatá publicistická cinnost’ clenov Literárnej sekcie - neskőr Zdruzenia - nasich slovenskych spisovatel’ov. To vsetko vzislo z Vyhonkov, ako zivotodarny ohnícek z tej povestnej iskry. Vyhonky boli tá iskra, ktorá nám vznietila plamienok, pri ktorom sme sa zohrievali. Bolo to pekné, oplatí sa na to zaspomínat’. G. P.

Vyzva na literárnu sút’az Pri prílezitosti 20. vyrocia vydania priekopníckej antológie Vyhonky a s cie!’om povzbudit’ pövodnú tvorbu v slovenskom jazyku Zdruzenie slovenskych spisovateFov a umelcov v Mad'arsku v spolupráci so Zvazom Slovákov v Mad’arsku a s Celostátnou slovenskou samosprávou vypisuje literárnu sút'az na l’ubovol’né témy, ktorej sa mózu zúcastnit’ slovenskí autori zijúci v Mad'arsku, pricom hodnotené budú iba dosial" nepublikované práce. Zúcastnit- sa rnozno nanajvys tromi príspevkami v kazdej kategórii. Sút’az je anonymná a dotovaná cenami a bude prebiehat’ v nasledujúcich kategóriách: Poézia (básen alebo cyklus básní) 1. cena - 20. 000 Ft, 2. cena - 10. 000 Ft, 3. cena - 5. 000 Ft Próza (poviedka, príbeh, rozprávanie, min. rozsait 5 strán) 1. cena - 30. 000 Ft, 2. cena - 15. 000 Ft, 3. cena - 10. 000 Ft L iterárna publicistika:

a) stúdia, úvaha, esej (min. rozsah 5 strán) b) umelecká rcportáí l. cena - 15. 000 Ft, 2. cena - 10. 000 Ft, 3. cena - 5. 000 Ft

Literárne diela pre deti a mládez (poviedka, rozprávka, básen, divadelná scénka a pod.) 1. cena - 15. 000 Ft, 2. cena - 10. 000 Ft, 3. cena - 5. 000 Ft Porota si vyhradzuje právo na prerozdelenie cien. Ocenené, pripadne i d’alsie práce budú publikované na stránkach slovenskej tlace a honorované. Sút’azné práce oznacené pseudonymom (v pripojenej obálke uved’te autentické menő a bydlisko) treba poslaF v troch exemplároch na adr.: Zdruáenie slovenskych spísovatel’ov a umelcov v Mad'arsku, Bp. VI. Nagymező u. 49/7 do 15. augusta 1998.

“Od detstva som sa zaujímal o chirurgiu” Hovoríme s byvalym ziakom budapestianskej slovenskej skoly, lekárom M. Trkalom V tom to císle násho casopisu zacína seriál o osobnostiach, ktorí absolvovali budapestiansku slovenskú skolu, ale neuplatnovali sa na národnostnom poli. Prvym nasím partnerom je Dr. M ik u lás T rkala, od b orn y asisten t Sanitárnej nem ocnice v Budapesti. A ko ste sa dostali do budapestianskej slovenskej skoly? M yslím si, ze náhodou, napriek tom u, ze m ám slovenské korene. M őj otec je santovskym (Pilisszántó) rodákom . K ed’ som dovísil skolopovinny vek, rodicia m a zapísali do b u d ap estian sk ej slo ­ venskej skoly. Stalo sa to v septem bri 1955 a dvanast’ rokov som bol tejto skole vem y. M á té k nej nejaky citovy vzt’a h? A no, a to nehovorím iba zo zdvorilosti. M ám na nu vel’a peknych spom ienok. K ed’ m a do nej zapísali, prakticky som nevedel ani slovo po slovensky a po skoncení stúdia som ovládal slovencinu takm er na úrovni m aterinského jazyka. Jednou z peknych spom ienok je aj to, ze prostredníctvom skoly som sa stal clenom Ú stred ného n áro d n o stn éh o tanecného súboru. Skoro 10 rokov som tancoval nielen slovenské ale aj iné l’udové táncé. A taktiez skole m őzem d’akovat’ za to, ze som sa póznál s N ándorom Takácsom , ktory nás ucil rustinu a ktory napriek svojej prísnosti privykal svojich ziakov na l’udskost’. A v súcasnosti ako ovládate sloven­ cinu? M őj zivot sa utv áral tak, ze ju nepouzívam casto. Zato zist’ujem , ze ked’ n iek o l’ko dní stráv im v slo v en sk o m prostredí, viem si ozivit’ svoje pasivne znalosti. S lovencinu p o u zív am mnohokrát tak v práci, ako aj v súkrom nom zivote. V práci sa stretávam s chorym i, ktorí prichádzajú zo Slovákm i obyvanych územ í a s ktorym i sa viem dohovorit’. M ali ste nejakú vyhodu alebo nevyhodu z toho, ze ste sa ucili v slovenskej skole? N evyhodu vőbec. V yhodou je to, ze dodnes ovládam jazyk, ktory kazdodenne m őzem uplatnovat’. N apríklad aj pri sledovaní prednásky v ruskom jazyku. U drziavate este ko n ta kty so spoluziakm i s gym názia alebo zo základnej skoly?

Á no, s n iek to ry m i sa stretáv am pravidelnejsie a s podaktorym i zriedkavejsie. S viacerym i iba na vyrocnych stretnutiach, ako i m inuly rok, ked’ sme

oslavovali 30. vyrocie maturity. N ajviac l’utujem to, ze m edzi prítom nym i chybal spoluziak, s ktorym som sa nestretol od m aturity a zakrátko nato zom rel. Preco ste si vybrali p rá v e stúdium m edicíny? Lebo m ojim najvácsím snom v detstve bolo, aby som sa stal lekárom , pricom najvácm i m a zaujím ala chirurgia. N eskőr som si obl’úbil sanitám u chirurgiu. Tak som sa sem dostal este na zaciatku svojej dráhy a prakticky odvtedy pracujem tu. V com j e rozdiel v p rá ci sanitárneho a nem ocnicného chirurga? A ko san itárn y chirurg pracujem aj na sanitkách, hoci uz v nizsej pracovnej dobé. M o ja p rác a je iná z to h o hl’adiska, ze m a vysielajú k váznej sím nehodám . Práca v nem ocnici sa zase lísi od ostatnych nem ocnicnych lekárov v tóm , ze z casu na cas m ám m ozn o st’ sled o v at’ stav pacienta od m om entu nájdenia az po uzdravenie. K o l’k o m áte vo l’n ého casu? Pravdu povediac ném ám ho vel’a. H lavne preto, ze okrem práce v nem ocnici

pősobím aj v je d n o m z vel’mi speciálnych od v etv í, m an u áln ej te rap ii chorób koncatín. Táto práca je nárocná na cas, a to nielen pracovny ale aj prípravny. Vrát’m e sa ku slovenskej skole. Vasé deti tam tiez chodili? M oje deti chodili do m ad’arskych skől. B y v ali sm e v m alo m m este v okolí B udapesti a m ali sm e m oznost’ zapísat’ ich do nem eckej skoly. M őj syn je v súcasnosti posluchácom Vysokej skoly obchodnej. N enahovoril som ho na to, dobre póznál m oju prácu, videl, aky som zaneprázdneny a okrem toho viacej ho zaujím ala reálna sféra v rám ci vyucby. K Dr. M ikulásovi Trkalovi sa viacerí je h o byvali pacienti vracajú. Pri nasej návsteve sa je d e n z nich nanho telefonick y o b rátil so sv o jim i problém am i. M ozno, ze takyto vzt’ah m edzi lekárom a pacientom sa m őze vytvorit’ práve preto, ze lekár sa zaoberá s pacientom po cely cas jeh o nem oci, od zaciatku az po prepustenie z nem ocnice. Prajem e mu teda, aby m ai este vel’a uzdravenych pacientov a aby este dlho m ohol pom áhat’ aj svojim krajanom .

Text a foto: Éva Fábiánová

6

Aprfl 1998

Nad príspevkami lanskej konferencie slovenskych a mad’a rskych historikov Stanislav Bajaník

Duchovné a kultúrne zázemie Slovákov v Budapesti H is to ricky, e ty m o lo g ic k y i e tn o gra ficky je ne spornou skuto cn o sfo u , ze ob la st’ dnesnej B udapesti, ako i zna cná cast’ sam o tn éh o m esta, najm a je j starsích c e n tie rz n á m y c h ako Budin a Pest’, bola o d dá vna poznacená príto m n o st’ou slo ven ského etnika. Na oboch straná ch Dunaja, teda na dn e sn e j m ad'arskej i slo ven skej sa zivo vyvíjali prvky slo ven skej kultúry, id e n tity, d u c h o v n é h o i n á ro d n é h o zivo ta a ne brá nm e sa pripo m e nú t’, ze príchod starych m ad’arskych km eríov do E uró py zna m en al aj prvé styky so starym slovenskym kultúrnym i du cho vnym prostredím . Prelom tisícro cia vlastne pre dstavu je prvé in te re tn ické kon takty a prvé da ry starych S lo váko v za kla d a te l’om U horska. Jazykoveda a etym ölógia rovnako mad'arská, ako i slovenská má k dispozícii m noho dökazov a dokladov o vzájom nom obohacovaní sa v pom enovávaní, názvosloví a kultúre zivota, veda uz jasne preukázala, ze znacná cast’ mad'arskej lexiky a slovenskej zásoby má svoje korene v slovanskych a staroslovenskych tvaroch. Staré zu p n é u sp oriada nie U horska via c-m ene j kore spo ndu je s územ nym a hra do bnym systém om staroslove nskej alebo ak chcete byvalej Vel’ko m o ravske j ríse, m ohlo c e rp a f z je j kultúrneho a du cho vné ho záze m ia , obran néh o, pol’n o h o spo dárske ho i rem e seln íckeho systém u. S lo váci a M ad’ari m ájú v tom to zm ysle nielen spo lo cné dejiny, ale i spo lo cné osu dy a U horsko ich na tisíc rokov vklinilo do svojich územ nych, sp o lo censkych , politickych a etnickych pom erov. Takto postavená logika prvych vzt’ahov a kontaktov mieri aj k tom u, aby sm e sa pokúsili sústredit’ na oblast’ starého Budína ci Pesti, ich blízkeho okolia, Pilísskych hőr a Podunajska, ktoré célé strárocia udrziavali aj v tom to prostredí slovenskú etnickú prítomnost’, v istych reláciách a obm enách pretrvávajúcich doposial’. V tom to príspevku sa teda po kúsim e na zna cit’ niekol'ko podstatnych ob ia stí slo ve n ské h o d u ch o vn é h o a kultú rne ho zastúpenia práve na pőde dnesnej B ud ap esti, respektujúc, ze ostatné kon krétne príspe vky sa do tykajú kon krétne jsích tém a okruhov, ku ktorym sa budem e vyja dro vat' tak siroko, ako by si azda aj tu zaslúzili, lebo sa k nim vyja dria iní, tu pritom ní. Aj ked’ m ozno po ved at’, za slo ven sky kultú rny a du cho vny zivo t tu, v Budapesti, ziska l na vyssích obrátkach najm a v poslednych dvoch storociach , blízke oko lie sa sotva vyhne skutocnosti, za ktorym stojí e tn ické za stú p e n ie S lo vá ko v na tom to územ í Mad’arska a E uró py od 10. storocia. P ostu pné splyvanie ob yvatel’stva, in te retnické p ro ce sy a ja zyko vá situá cia dala vyniknú t’ obom stranám , p ra kticky az do 17. stor., o d ked y m ozno m a p o va t' b o h a tsie s lo v e n s k é z a s tú p e n ie p ro s tre d n ic tv o m kultúrnych, ducho vnych i spo lo ce n skych aktivít. Pre nás bude podstatné, aby sm e sústredili po zorn ost’ na ob do bie po renesancii, ktorá spő sob ila o b ojstra nnú etnickú i ku ltú rn u re vita lizá ciu , a to n a p rie k tom u, ze zn a cn á cast’ slo ve n ske j in te lig en cie , re m e sla i o b cho du s m e ro va la skőr záp ad ne , ako ju zn e . P o siln e n ie s p o lo ce n ské h o , p o litické ho zivota U horska sm erom na B ud a p e st’ vyvo la lo tvorbu novych sm erov stredísk, coho p ra ktickym dő sle dkom bolo aj bohatsie etnické zastú pen ie S lo vá ko v zo seve rnych zúp do B udapesti a jej okolia. V p lyv m igracnych vln sa nedal za sta vit’ a prirodzené pro­ cesy vytvorili p o dm ienky pre ko n ste lo va n ie sa siro kosp ektráln ej en klá vy u p rostred m ad’a rské h o , n e m e cké h o o b yva te l’stva v Budapesti. A k vezm e m e do úvahy, ze tom u napo m ohla univerzitná, vycho vno -vzdeláva cia, vydavatel'ská i zá u jm o vá siet’ tohto m esta, potom m usim e p ripu stit’, ze usadení, zavse sem “vyh n a n í” S lo vá ci, tv o riii in te g rá ln u s ú c a s t’ b u d a p e s tia n s k e j

spo lo cnosti a nie do za n ed ba te l’nej miery. S tyk s centrom získali knazi, advokáti, ob cho dn íci, ale i rem eslá. Tradícia rem esiel pom ohla este tizácii a skultú rno vaníu B udapesti, V iedne, ale i pol’skych ci ceskych m iest a v to m to je vyn im o cn á slovenská zásluha pre stízn ou skuto cnost’ou. Navyse, po 17. stor. sa zacína pre sad zovat’ mad'arcina na úkor latinciny ci inych národnych jazykov, bilingvizm us ci trilingvizm us bol beznou vecou. Tu zijúci Slováci, vystavení prudkym zm enám v politickom i spolocenskom zivote Uhorska, nemali na vyber. Podobne, ako tom u bolo i v inych oblastiach ríse, dnes uz v sam ostatnych m odernych státoch (Rum unsko, Vojvodina a pod.). A k slo ve n sky ba roko vy sla vizm us, rep reze ntova ny prvymi náznakm i slo ven skej h isto rio grafie (S. Timon, J. B. Magin, J. Sklenár, J. Papánek a i.) o rien to val svoj vysku m n y sm er na uh orské a najm a sta ro slo ve n ské dejiny, respektoval fakt, ze aj ob la st’ B ud ap esti zoh l’ad nu je p ríto m n o s f to h to etnika v historickom vyvin e ríse a via cerí slo ve n skí vzde la nci sa stali súca st’ou uhorskej lite ratúry a vedy. Nie je bez zaujím avosti, ze napr. M ag yar rig m usok od Petra Benického z r. 1664 sa svojho casu stalo na jcítane jsím dielom m ad’arskej literatúry. S uhorskym cen­ trom lo gicky kom uníkovalí slo ve n ské ucené spolocnosti, ako i vyzn a m n í S lo váci usadení vo V ie dn i (napr. Adam Kollár - riaditeí dvorskej kniznice ) a i. Z toh to hl'adiska, ako i z hl’adiska slo ven­ skych lite rárnych a ved eckych aktivít (napr. dielo spom ínanych historikov, ci d iela Michala Rotaridesa k dejinám literatúry v U horsku, ói a b ece dn ého zozn am u uh orskych autorov) m ozno v n ím a t’ s lo v e n s k ú p ríto m n o s t’ v B u d a p e s ti aj ce z prizm u seku nd árnych vp lyvo v a kontaktov, na jm a z B ratislavy a Viedne. S tará Pest’ i B ud in so svojím oko lím neboli len sídlom uhorskej a risto kra cie ci síachty, ale i stredn ych rem eselnych vrstiev, kde mali svoje za stú p e n ie i S lováci. Ti, ako viem e, a k tom u prídem e neskorsie, získava li svoje m iesta v duchovnych strediskách , kde sa presadili nielen ako katolícki ci evanjeiickí khazi, ale i ako org an izátori n á rod néh o i kultú rne ho zivota. N ebránm e sa p ripo m e nú t’, ze na súdobú B ud ap est’ boli akiste napojení aj S lováci - du cho vní ho dn ostári z O strihom u, kde sa vyra zn e jsie presadil kardinál Alexander Rudnay, kanonik Juraj Palkovic, in aksie aj prvy pre kla d a te í B iblie do slo ven ciny - tzv. bernolákovciny. Na bu da pe stianske du cho vné centrá bol napoje n y z N ového Sadu aj Pavol Jozef Safárik a iní. Ked’ze sa tu bude ho vorit’ o e va n je lickych duchovnych predstave nych, spo m en iem len ta k m e r 30-rocn é pő sobenie ev. kazateía a farára Jána Kollára v rokoch 1819-49, ktory tu pripravil a vydal svoje na jvyzn a m n e jsie diela ako S lávy dceru r. 1824, Písne svétské ... r.1827, N á rod nie spie va n ky r. 1834-35, ale i svo ju cíta n ku , s la b ik á r r. 1825, ci s ta rs iu stúdíu o Pom ad’arco van í S lo va n o v v U horsku r. 1821. K o llá r viedol l’udí v duchu svojho hesla o ná rod nosti a n á bo zno sti ako základnych pilieroch zá ch ra n y a och ra n y kazd éh o etnika, zapájal sa do spo lko vého i kultú rne ho zivota, viedol svojich veriacich k znásanlivosti, úcte k m aterinske j reci a tole ran cii. V súvislosti s B ud ap est’ou sa m enej hovorilo a aj hovorí o pő sob en í kato líckeho kaplána Stefana Moysesa v chrám e sv. Joze fa v r. 1828-29. Tu sa zapojil aj do stúdia filo zo fie a pestianska filo zo fická faku lta mu tu ud elila doktorát, aby sa r. 1829 vybral na svoj d lh o ro cn y po byt do Z áhrebu. N eskorsí b a n sko b ystricky biskup sa stal prvym predsedom M atice slo ven skej v r. 1863-69, ako úzky sp o lu p ra co vn ík viedenskéh o cisá rskeh o dvora m ai kon takty s bu da pe stiansko u societou a ten to rok sm e si pripo m e nu li 200. vyrocie je h o narodenia. V yra zn ym zna kom e ku m en izm u a spá ja nia národnych i du cho vnych síi sa tu po r. 1834 stal S p o lo k m ilovníko v reci a lite­ ra tú ry s lo v e n s k e j z a lo z e n y z in ic ia tív y ka to lík a Martina Hamuljaka, a za pre dse dníctva eva n je lika Jána Kollára. Spolok vydá val alm an ach Zora a stal sa akym si m ecénom na vydanie

via cerych literárnych diel, na jvia c na vyd a n ie diela Jána Hollého (najm a je h o C yrilom e to diáda , S láv a S elanky). Tu sa sústred’ovali slovenské talenty, org a n izo va li národné a vych o vn é podujatia, sem sm ero vali ce sty slo ve n skych vzd e la n co v nielen zo S lovenska, ale i z Európy. M artin H a m uljak chcel v 30. rokoch tu dokonca vyd á va t’ aj caso pis B ud ínsky priatel’, Michal Godra spolu s inymí tu zalozili O b cia n sko -u h e rsko -slo ve n ské noviny. I. polovica 19. stor., ked’ vyra zn e ozil slo ve n sky duch v B udapesti, je uz p o zna cen á recovym i trenicam i, zásahm i dom ácich o rg án ov do tu n a jsie h o slo ve n ské h o zivo ta . A kysi vyvolan y od p o r proti narastajúcej m ad’arizácii spó sob il zje dn ocova nie Slovákov, kato líkov i evanjelikov, rep reze ntan to v biblickej cestiny a bernolákovciny. Pravda, p ro sty íud na okolí, ale i v m este okrem m ad’arciny a kiste kom u nikoval slo ven skym dialektom a stály prísun rem eselníkov, ói podo m ovych obchodníkov, drotárov i inych podnikatel'ov m iesal slovencinu so vsetkym i ja zykm i v meste, najm a s m ad’arcinou. O m n o h o z iv s ie b o lo o b d o b ie re v o lu c n y c h rokov, ked’ duchovné i kultúrne z á ze m ie tu zijúcich S io váko v získalo svojho partnera na druhej strane Dunaja, najm a v B ratislave a západnom S lo v e n s k u . N e z a b ú d a jm e , ze je d in y m p o s la n c o m v uhorskom snem e bol t. c. Ludovít átúr, za ho rvátske pravicové stra n y S lovák, uz s p o m ín a n y Jo ze f M oyses. Toto obdobie vla stn e vyvo la lo akysi útim slo ven ského zivota a sústred ilo je h o prúdy len na ch rá m y a literárne - hoci len skrom né - podujatia. Jed na ko vsak nad’alej vyra zn e fun gova la buda pe stianska typografia, ktorá bola priprave ná vyd á va t’ d'alsie literárne a um elecké diela v slo ven cine , sírene akiste aj v slovenskom buda pe stiansko m svete. Na starú B ud ap est’ sa upínali zraky m nohych, via ce rí sa vsa k usadili v inych centrách a pösobili v odl'ahlych m estách a strediskách . C ulejsí slo ven sky ruch zazila II. polovica 19. storocia, najm a v oblasti vydavatel'skej, zu rn a listicke j ci spolkovej. Uz v r. 1851 sa tu usadil - za tré st - na nem eckej faré slo ve n ­ sky d ra m atik a o rg a n izá to r slo ve n ské h o zivota Ján Palárik, ne skőr sp o je n y aj s aktivita m i Novej sko ly slo ven skej a vydávaním slo ven skych casopisov. B udin m usel rea go vat’ na rodiaci sa novy slo ven sky zivo t v 60. roko ch, ktoré n a z y v a m e m aticn é. Ich sn a h o u bo lo z ís k a f v B udapesti po volenie pre zá kla d n é obcianske, l'udské i národ­ né práva Slovákov, tvorbu a u to n ó m n e h o okolia, zave de nia slo ven ciny a slo ven ského ú ra dn ého zivota. To sa napokon vyrie silo vo V iedni. S lo ven ská in te lig en cia hl’adala pom oc vo Viedni, no vyuzila B ud in na tla c svojich diel, viazanych na toto obdobie. B udin vydal A. Sládkovicovi S vato m artiniádu r. 1861, Stefanovi Markovi Daxnerovi H las z o S lo v e n s k a , Ján Francisci Rimavsky a Mikulás Feriencík tu zacali v r. 1860-70 vyd á va t’ caso pis P est’bu dínske ved om o sti. Ten reprezentoval ta km e r politicky orgán na p re sad zovan ie ná rod nych práv, mai priestor aj pre kulktúru a d u ch o vn y zivot. To sa v Budíne uz uchytil slo ve n sky s rb sk o -ku lp ín sky po sla nec uh orské ho parlam entu Viliam Paulíny Tóth, s m an zelkou z Keckem étu a pősobil nielen ako re d a kto r a publicista, ale aj sp iso va te i. V je h o súvislosti treba spom enút' tu vyd á va n y caso pis v r. 1861-64 Cern o kha znik, kde kritizoval od rod ilstvo, stratu národnej identity a prízvukoval etnické, kultúrne i du cho vné kore ne Slovákov. S po m ínan y Ján Palárik, inaksie tiez knaz a Jozef Viktorin mali snahu spájat’ slovenskú in te lig en ciu casopisom C oncordia, teda S vorn ost’ od r. 1858 a vla stn ym nákladom aj zacali svoju p u b licistickú , ku ltú rn u i d u ch o vn ú m isiu p riam o v B udine. C oncordia vychá dza la po slo ve n sky i po cesky a na je j stránkach sa objavili diela na jvyzn a m n e jsích slo ve n skych um e lco v ako Jána Kalinciaka - prozaika, Janka Král’a - básnika, Jozefa Miloslava Hurbana - lite rá rn e h o kritika i h isto rika , Pavla Dobsinského - zb e ra te l’a slo ve n skych povestí, rozp rávo k a inych. K ultú rne bohatsvo typ o g ra fie a zu rn a listiky doplnali d’alsie tu vydá van é caso pisy ako S okol, od r. 1860-62 so záb avn ym i a

poucnym i príspe vkam i, ale i p rieb ojn y ta k m e r politicko-historicky caso pis Jozefa Hlozanského Biele U h orsko (1869-72). Ten bol za svoju odvahu o d sú d e n y do za lá ra vo Vacove. Z literárnych slo ven skych a lm a n a ch o v spom enm e národny zá b a vn ík zn á m y ako Lipa, ktory v B udíne redigoval Jozef Viktorin v r. 1860-64. Ten okre m vyzn a m n ych slovenskych au to ro v ako Jána Bottu, Jána Palárika a inych tu uverejnoval aj svoje pre kla dy zo svetovej literatúry, cím sa rozsiroval obzor lite rárne ho po zna nia citatel’o v a ich z n a lo s f svetovej literárnej tvorby. Aj ked’ sú tu spom ínané, predsa len do vyznam ného radu kultúrnych pocinov Slovákov v Budapesti treba zaradít' Slovenské noviny z r. 1868-75 ako orgán takzvanej Novej skoly slovenskej. Tú reprezentovali najm a Slováci ako Ján Bobula, Ján Maly Dusarov, Ján Palárik. Táto skupina sa na rozdiel od tzv. staroslovákov, ktorí ako sm e vyssie spom enuli, ziadali územ né a autonóm ne práva, O kolie a vsetko co súvisí s plynulym zivotom takm er dvojmiliónového slovenského národa v Uhorsku, svojou aktivitou vydavatel’skou i organizátorskou sústredili zvacsa na obhajobu práv kultúrnych a jazykovych. Táto skupina dösledne prispela aj do slovenskej osvety v Budapesti, zakladania slovenskych spolkov a propagácie spolocenského zivota tu zijúcich Slovákov. Z k u ltú rn e h o a d u c h o v n é h o z á z e m ia v B u d a p e sti sa prirodze ne rodilo slo ven ské zá ze m ie po litické a spolocenské. Na pöde spo m ín an ej Novej sko ly sa postavil i zrod neskorsej S lo ven skej národnej stra n y a stup nova nie poziadavíek voci uhorském u pa rlam entu a p o litické m u systém u. Ten, ako je znám e, zavá dza l v druhej polovici 19. sto ro cia D eákovu teóriu o je d n o tn o m uhorskom národe, ako i d ő sle d ky je h o vyroku, ze slo ve n ské h o národa je d n o d u ch o niet... Treba vsak brat’ na ved om ie, ze slo ve n ská du cho vné i kultúrna re p reze ntácia m ala do cin enia aj s um ierne jsím i uhorskym i ci m ad’arskym i autoritam i, no v konecnom dő sle dku nebolo mozné robit’ nic iné, len hl'adat' spő sob y ako celit’ nastoleném u asim ilacném u program ú voci vsetkym n á rod nostia m v rísi. Tu sa nám ziada uviest’ popri to m to rade osobností a udalostí aj bu d a p e stia n sku p ríto m n o s f e va n je lické h o fa rá ra Daniela Bacháta-Dumného po r. 1873, z a kla d a te l’a slo ven ského spolku v B udapesti. Ten rep reze ntova l aj literárnu skupinu Dunaj po r. 1874, prekladal z m ad'arskej lite ratúry a rozvíjal zivy ochotnícky zivot. P odstatnou je aj je h o úcast’ na du cho vnych podujatiach e va njelickej cirkvi a spolocnosti. Popri nőm dva roky studoval a zil v B ud ap esti Jozef Skultéty, ne skorsí sprá vca M atice slo ven skej, sp iso va te i’, jazykovedec, o rg a n iz á to r s lo v e n s k é h o z iv o ta n ie k o l’ko rokov. Na je h o b u d a p e s tia n s k y s tu d ijn y po byt, v u cite l’skom ústave a pri s tú d iá c h h is tó rie a lite ra tú ry je v ia z a n y s k o ls k y caso pis N é ptan ítók Lapja, ktory vychá dza l pre S lo váko v aj po slovensky. J o z e f á k u lté ty sa stal aj b u d a p e s tia n s k y m d o p is o v a te l’om N árodnych novín v T urcia nsko m S vatom M artiné. Napokon s p o m e n m e b u d ín s k e p ő s o b e n ie re d a k to ra P est’bu dínskych ve d o m o sti Mikulása Feriencíka uz od r. 1861 i Matúsa Dulu po slu cháca práv na tun ajse j univerzite... T ito m nohí spom enutí i nespom enutí ta km e r dve posledné storocia vyrazne prispievali do atm osfé ry slovenského zivota v Budapesti. V setci disponovali nielen inteiektuálnou, ale i organizá­ torskou schopnost’ou a reprezentovali svoju identitu, jazykovú, národnú, duchovnú i kultúrnu identitu v centre byvalej ríse. Na druhej strane im treba p rip ísa t’ aj tú skuto cnost’, ze svojím du cho vnym a kultúrnym vplyvom p o is t’ovali ná rod ny i spolocensky zivo t prostym vrstvám obyvatel'stva - S lo váko v v Budapesti, na okolí a nielen tu. Polozili du cho vné i kultúrne zá kla d y aj obdobiu po rozpade R a kúsko -U ho rska r. 1918. K apitola 20. storocia tu n a jsie h o slo ve n ské h o zivota ziskava m noho novych obrysov. D nesná slo ve n ská en klá va v Budapesti m á o co op rie t’ svoje tra d ície na priek skuto cnosti, v akej sa najma po 60. rokoch toh to storocia ocitla. Verm e, ze nová éra slo ve n ské h o ná rod néh o duchovného i kultú rne ho zivo ta S lo váko v v B udapesti získa na ocakávanych úspechoch.

$

Apríl 1998

FÓRUM NASICH MALYCH LITERÁTOV SMUTNÁ

Studentské pero jubiluje

V

Ked’ sme vo februári 1996 vydali prvé císlo obnoveného Studentského pera, boli sme prenesmieme radi, ze sa nám to podarilo. Príprava trvala jeden skolsky polrok, ale bola úspesná a casopis uzrel svetlo sveta. V tomto císle sme sa snazili daf casopisu, ci novinám, otvorenú formu, dúfajúc, ze po case sa niektoré rubriky stanú trvalou súcast’ou nasich novín. Skúsali sme rőzne formy, ako prímát’ ziakov a studentov, aby sa casopis stal ich tvorivym i kritickym fórom. Niektoré snahy, ako tvorme humomé inzeráty, písme krátke kritiky, kúpa a predaj humomych nehnutel’ností nám nevysli. Na tieto nase nápady nereagoval nikto. Presvedcilo nás to, ze to asi nebude cesta, po ktorej sa má tvorivy potenciál nasich studentov uberat’. Mrzelo nás, ze “hluchymi” k tejto nasej snahe boli predovsetkym studenti gymnázia. Na druhej strane to boli práve gymnazisti a Zlatko Papucek, vtedy este ztak II. stupna ZS, ktorí boli pri technickej tvorbe nasich novín. On, d’alej Nikoleta Veresová, Eleonóra Stevulová, Albert Illés a Henrich Hajnal boli ti, ktorí si prácu brali domov. Na vlastnych pocítacoch prepisovali príspevky, pretoze vlastny pocítac sme este nemali. Cas plynul, nezaujímavé rubriky sme vynechávali a snazili sa prísf na to, co zaujme nasich ziakov tak, ze sa to stane trvalou súcast’ou casopisu. Ako áno, ako nie, páni ucitel’ka Katarína Liptaiová bola prvá, ktorá zacala ponúkat’ najlepsie práce svojich ziakov do nasich novín. Prv to boli krátke básne, potom básne k róznym prílezitostiam, neskőr prvé pokusy pisát’ prózu. Oni písali, my sme uverejfiovali, vsimli si to i povolaní znalci umeleckého slova a prosilí nás, aby sme tieto pekné versíky, ci prozaické riadky poslali i do niektorych novín. Stalo sa. Práce nasich ziakov zacali vychádzat’ v Eudovych novinách i v Budapestianskom Slovákovi. Dalo by sa povedat’, ze sa vytvorila malá avantgardná skupina ziakov II. stupna, ktorí ciel’avedome pokúsali múzu a darilo sa im. Sú to: Zlatko Papucek, Tomás Klenko, Dániel Nagy, Izabela Faragóová, Ivana Solcanská, Alena Pajtinková a Patrícia Pintérová. Táto skupina mladych tvorcov sa zúcastnila v sídle Slovenskej samosprávy v Budapesti diskusie o svojich d’alsích plánoch a zároven dostali pekné darceky od predstavitel’ov Slovenskej samosprávy. Je to dőkaz, ze nasu prácu si cenia a vsímajú kompetentné orgány, ktorym tiez zálezí na tóm, aby slovenské slovo prenikalo do povedomia ziakov v skole a stalo sa trvalou formou myslenia.

Pri tóm malom jubileu nasím zelanímje, aby ti, ktorí nám teraz robia svojou prácou radosf, ostali verni i po prechode do gymnázia, aby k menám, ktoré sme spomínali, pribudli d’alsie, aby sa nám práca darila a úroven zlepsovala. Na záver nácim pod’akovat’ nasej páni riaditel’ke, ktorá nel’utuje prostriedky ani cas, aby nás v nasom úsilí vsemozne podporila. Nech nám to vydrzí aspofi d’alsích desat’ vydaní nasich novín, ktoré budú stále lepsie a pestrejsie. P. P.

Rodná rec Je to m iiá, vzácna vec: M oja vlast’ a rodná rec. Tá rec, ktorej rozum iem , ktorú denne pocujem. Slovencinu v srdci m ám , tú rec mojej mamicky, v nej si vzdy rád precítam rozprávky i básnicky. Je to jazy k m ojich snov, prvych slov a prvych viet, kazdé slovícko je v nőm pekné, ako lúcny kvet.

Dániel Nagy, 6. tr. ZS

HURHAJ Vsetci l'udia vsetko vedia, málokto má vsetkych doma. A preto sa vymysleli také sviatky, aby kazdy zablúdenec trafil spiatky, aby kazdy, koho stále cesta Iáka, spomenul si, ze ho niekde niekto caká.

Tomás Klenko, 6. tr. ZS

PRÍHODA Stalo sa to vel’m i dávno, ale na to nikdy nezabudnem . B olo p ek ­ né, ja rn é pocasie. R oztopili sa uz i po sled n é fl’aky snehu. Z teplych k rajín sa vrátili p rv é lastovicky a vsadé bolo p o cu t’ ich veselé steb o ta n ie . S tro m y v y h n a li svoje nesm elé púcky, b a niektoré m ali aj kvety. V záhrade vonali kvety v setk y ch farieb dúhy. S lniecko hrialo svojim i teplym i lúcm i. N a nebi plávali l’ahké, b iele oblaky. P risie l d en Vel’kej n o ci, n a kto rú som sa tol’ko chystala a tesila, ved’ som b o la este m alá, iba sest’ro c n á. P re k v a p e n ie b olo v m alom kosíku, v ktorom lezal m aly a vyl’akany b iely zajacik. P o h la d k a la so m h o , v y b ra la z kosíka a najradsej by som ho b o la u k ázala celém u svetu. N eved ela som sa v y nadívat’ na jeh o p ro v o k o v a n ie n o so m . A z do vecera som sa s ním hrala. Prisiel cas, aby sa naveceral aj on. Spolu s m am kou a otcom sm e pripravili p riro d z e n ú v e c e ru n a dvore. C hvíl’u sm e ho sledovali ako si chrum ká, potom sm e m u chceli dozicit’ tro ch u zajacieho súkrom ia, nechali sm e ho chvíl’u bez d o zo ru . K ed ’ sm e sa v rátili k nem ű, zb ad ala som , ze m őj za­ ja c ik lezí nehybne v tráve. M ysleli sm e si, ze po dobrom je d le si tro ch u l’ahol n a usko a zaspal. O p a trn y m d o ty k o m som m u ch cela p o p riat’ d obrú noc, ale beda! N a ruke mi ostala krv, co vo m ne vyvolalo zlú predtuchu. Áno, m őj vel’k o n o c n y za ja cik bol m rtvy. N e d ’a lek o sm e v id eli striehnuceho k o cú ra od susedov, kto ry zm enil m o je vel’konocné sviatky n a zial’ a piac. C hudácik, v ed ’ este ani m enő nem al. Jannila Kormosová

9

Apríl 1998

Klub döchodcov Cas vychádzok a vyletov V uplynulych mesiacoch clenovia Klubu zavítali o. i. do zidovského múzea v areáli Budapestianskej synagógy, kde si prezreli unikátne liturgické predmety a iné exponáty (na snímke vpravo) a navstívili aj umelecko-priemyselné múzeum, kde im podal vyklad v slovencine tamojsí pracovník Cs. Lampert.

Podujatia pre krajanov

Z á b e r z fasiangového plesu v B udapesti

S príchodom jari sa priblízil cas vychádzok a vyle­ tov. Ten najblizsí sa bude konaf 30. apríla a jeho trasa povedie do Komárna, kde si prezrieme historické a kultúme pamatihodnosti mesta, vrátane povestnej mestskej pevnosti. Odchod vlakom az do Komáma, prechod cez most peso. Poplatok za cestovné náklady 50 Sk. Prihlásky: do 20. aprüa.

Dalsí zájazd bude venovany návsteve bakonskych slovenskych obcí (Cérna, Sapár, lásd, Ösku). Odchod je 29. mája z Rákoskerstúru spred predajne Humanic o 7.00 hód., z Budapesti z Nám. hrdinov o 7.30 hód. Po­ platok 300 Ft. Prihlásky do 5. mája.

A napokon nás caká zájazd na O ravu v dnoch 26. -28. júna. Program: 1. den: Budapest’-Zvolen-Banská Bystrica-Ruzomberok-Dolny Kubín-Smacie. 2. den: O ravsky Podzám ok-O ravsky hrad-Zuberec (skanzen)-D em ánovská l’adová jaskyfta. 3. den: Terchová (pesia túra)-Martin-Ziar nad Hronom-Zvolen-Sahy-Budapest’ Doprava autobusom, ubytovanie v Srnacom (stvorpostel’ové izby). Poplatok: 1.200 Sk. Prihlásky spolu so zaplatením poplatku do 10. mája 1998 na adr.: Slovenská samospráva Budapesti, Akadémia u. l/III, tel. 302 51 17. Zeláme vám príjemnú cestu a pobyt!

Doni zahranicnych Slovákov v letnych mesiacoch usporiada tradicny detsky tábor v Tatranskcj Lesnej a citatcl’sky tábor krajanskych stredoskolákov, ako aj 2. rocník Juznoslovcnskych detskych a mládczníckych slávností „Dulovcc 98” s úcasfou detí Slovákov zo zahranicia. K d’alsím podujatiam patria Dni zahranicnych Slovákov, ktoré sa zacnú v dnoch 4. - 6. júla v rámci osláv Cyrila a Mctoda, ktoré budú pokracovat’ folklórnym festivalom v Dctvc (10. - 12. júla). leh záverom bude prczcntácia oblasti Poprad - Tatry (15. - 21. augusta) v súvislosti s kandidatúrou Tatier na zimné olympijské hry.

Z redakenej posty Drahí bratia a sestry, dovolte, aby som Vás srdecne pozdravil a zazelal Vám vo vasej maticnej cinnosti mnoho úspechov. Pochádzam z Jelsavy, mestecka, ktoré si tohto roku pripomína svoje 755. vyrocie svojho trvania. Nás miestny odbor Matice Slovenskej si tohto roku pripomína 70. vyrocie zalozenia. Oslovujem Vás hlavne preto, lebo si chcem dopisovat'. Zaujímam sa o históriu. Písem poéziu, prózu a zbieram staré balady a knihy. Verím, ze sa nám podarí nájst’ spolocnú tému. Cakám na vasú skorú odpoved. S úctou ostáva:

Dusán Zadros-Jelsavsky bádateí 9. mája 332 049 16 JELSAVA

Odisiel Ján Macik Koncom marca vo veku 67 rokov nás opustil jcdcn z najblizáích spolupracovníkov slovcnskcj sam osprávy Ján Macik. A z do odchodu na dőchodok pösobil na správc Mad’arskych zclcznic a zárovcfi sa angazoval na poli ochrany prírody. V poslcdnych rokoch verm i aktívne pracoval v K lubé dőchodcov SSB ako zástupca K rahu priaznivcov Sarvasa a ako organizátor a spricvodca na zájazdoch Klubu dő­ chodcov ci uz v Mad’arsku alebo v materskcj krajinc. Rozlúccnic so zosnulym sa konalo 10. apríla v cintorínc Farkasréti. C csf jcho pamiatke!

Apríl 1998

Vyznamné osobnosti nasej vedy

Slovenskí rodáci na peátianskej univerzite (Dokoncenie z minulého císla) Lekárom a meteorológom bol Karol Veselovsky (Veszelovszky, nar. K poprednym fyzikom svojej doby patril Stefan Anian Jedlik 1818) synovec Martina Hamuljaka. Lekár panstva v Oravskom (1800 - 1895). Pősobil ako profesor matematiky, fyziky a prírodopisu Podzámku, neskőr hlavny lekár Oravskej stolice, patril medzi popredna benediktínskom gymnáziu v Rábe (Győr), od roku 1829 profesor nych národovcov. V Oravskom Podzámku viedol meteorologickú stafyziky na král’ovskaj akadémii v Bratislave a r. 1840 bol vymenovany nicu, neskőr zriadil meteorologicky ústav vo Viedni. Meteorologicky za riadneho profesora fyziky a mechaniky na pestianskej univerzite. materiál získany pozorovaniami v rokoch 1850-1864 komplexne zhodZostrojil prototyp elektromotora, elektrického rusfia a elektrického notil v práci, ktorá vysla vo Viedni roku 1865. dynama. Mnohymi objavmi d’aleko predstihol svoju dobu. V pomocnych vedách historickych sa uplatnil Dániel Cordines Frantisek Borgia Kéri (1702 - 1768) vynasiel (1732 - 1787). Roku 1784 bol vymenovany za konstrukciu zrkadlového d’alekohl’adu Newprofesora diplomatiky a heraldiky na univeztite v tonovho typu, ktoré vyrábal s úspechom na astroPesti. Dopisujúci elén Uhorskej akadémie vied a nomické pozorovanie pre tmavskú univerzitu, elén viacerych ucenych spolocností. ktorej rektorom bol dvakrát. Venoval sa aj stúdiu Za vynikajúceho polyhistora sa povazuje byzantskych a osmanskych dejín. Adam Sámuel Mikovini (Mikovíny, 1686 - 1750). Tomcsányi (Tomtsányi,1755 - 1831) pősobil o. i. Uplatnil sa ako grafik - rytec, zememerac a karna král’ovskej akadémii v Bratislave, neskőr ako tograf, aj ako spisovatel’ a architekt. Roku 1735 dekán a rektor pestianskej univerzity. Je autorom cisár Karol VI. ho vymenoval za riaditefa prvej obsímej monografie o celkom növöm vednovozalozenej banskej skoly v Banskej Stiavnici nom odvetví, galvanizácii. a zároven sa stal hlavnym banskym meracom v K vyznamnym botanikom a entomológom stredoslovenskej banskej oblasti. Robii vypocty patril predovsetkym Imrich Frivaldsky na opravu a stavbu novych umelych jazier v stiav(Frivaldszky, 1799 - 1870). Venoval sa systemanickom revíre, technické vypocty a expertízy k tizácii chrobákov, objavil mnohé neznáme druhy rőznym banskym strojom, bol poverovany a spracoval entomológiu Uhorska. Podnikal stavbou rőznych budov. Roku 1749 vypracoval vedecké vypravy do neprebádanych oblastí plány na stavbu král’ovského paláca v Budíne. Pre prírody na Balkán, do Macedónie, Malej Ázie, na dielo Mateja Béla Notitia Hungáriáé historico Kaukaz a do Turecka. Popísal mnohé druhy a geographica vyhotovil mapy a rytiny. V teoreticcel’ade flóry a fauny stredoeurópskej oblasti, kej stúdii Epistola de methodo concinandorum ktoré v odbomej terminológii nesú jeho prímenie. mapparum Hungária rozpracoval metódy astroProfesorom botaniky na pestianskej univerzite nomické, geometrické, hydrologické a meranie J. Petzval bol aj Jozef Sadler (1791 - 1849). Od mladosti pomocou buzoly pre vyhotovenia máp. Vyhotovil prejavoval vel’kú lásku k pórodé a k jej kvetene. asi 70 máp, z ktorych iba casf vysla tlacou. Za Botanizoval skoro po célom Uhorsku, pricom vel’kú pozomosf venoval svoje zásluhy o vedu bol menovany za clena pruskej král’ovskej papradiskám a hríbom. Zalozil vel’ky herbár a vydal prvú komitátnu akadémie vied v Berliné. flóru Uhorska. O reguláciu dolného Dunaja sa zaslúzil zememerac Pavol Zakladatel’om vedeckej omitológie Uhorska bol Salamún Petian Vásárhelyi (1795 - 1846). Od roku 1835 bol krajskym inspektorom (Petényi, 1799 - 1855). Zacas evanjelicky farár v slovenskej obci plavby. Ako prvy zjednotil horopisnú siet’ Uhorska a vypracoval spáCinkota pri Pesti. Roku 1834 sa stal konzervátorom zoologického oddovú mapu krajiny. Podobne aj Imrich Vass (1790 - 1863) sa zúcastnil delenia Národného múzea v Pesti, kde sa intenzívne venoval preparovana regulácii Tisy a v rokoch 1826 - 1829 odkryl a zmapoval nővé chodniu, stúdiu vtáctva a jeho zivota vo vol’nej prírode. Zbieral l’udové by v jaskyni Baradla, ktorá je pokracovaním Domice. názvy vtákov, podnikal studijné objavné cesty po Slovensku a célom Vedcom svetového formátu bol Jozef Petzval (1807 - 1891), Uhorsku. Venoval sa aj vyskumu fyb a zozbieral tiez ich slovenské inzinier, fyzik, optik. Od roku 1835 riadny profesor vyssej matematiky, názvy. V roku 1846 sa stal clenom Uhorskej akadémie vied. Svoje v rokoch 1837 - 1877 profesor matematiky na viedenskej univerzite. bohaté zbierky vtákov a cicavcov daroval Národnému múzeu v Pesti. Je Ako matematik sa specializoval na optiku. Vypracoval návrhy na dva jednym z prvych propagátorov ochrany fauny v Uhorsku. druhy vysokofrekvencnych objektívov pre portrétne snímky a pre Ako vyznamného zoológa, botanika a mineralóga póznámé Jána snímky krajiniek - orthoskop. Matematicky prepracoval teóriu Hanáka (1812 - 1849). Aktivne sa podiel’al na podujatiach uhorského zrkadliacich sa plóch, prepocítal rőzne zakrivené zrkadlá, najmá gul’ové prírodovedno - lekárskeho spolku a Uhorskej akadémie, ktorej bol a parabolické. Zostrojil nővé typy fotografickych prístrojov, vytvoril clenom. Autor vyznamnej práce dejín zoológie a zoologickej literatúry teoretické predpoklady pre vyrobu anastigmatickych objektívov a Uhorska. zlepsil d’alekohl’ad. Za zásluhy v teoretickych a aplikovanych teoretNa poli veterinámej medicíny sa stal známym Alojz Szabó (1818 ickych vedách sa mu dostalo vel’a vyznamenaní a uznaní. Clen 1904). Roku 1852 sa stal riaditel’om veterinámeho ústavu pri pes­ viedenskej akadémie vied a clen Jednoty ceskych matematikov. Vlastnil tianskej univerzite, neskőr aj hlavnym veterinárom pestianskej stolice. striebomú medailu od Societé encouragement v Parízi. V rokoch 1842 - 1848 na základe povolenia miestodrzitel’skej rady si zariadil vyrobfiu na fl’askovanie minerálnej vody a sódovky. T. B.

B U D A P E á T IA N S K Y

Őasopis Slovenskej samosprávy Budapesti. Vydavatel’ - Slovenská samospráva Budapest’.

Slovák

Redakcná rada: Oldrich Kníchal (vedúci redaktor), Zuzana Hollósyová, Gregor Papucek. Adresa redakcie: 1054 Budapest’, ul. Akadémia 1., Tel./Fax: 302-5117. ISSN 1416-6453 Tlac: Alfa Ipari Rt. Kiadó és Nyomda, Budapest’

BUDAPESTI AFŐVÁROSI SZLOVÁK KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT LAPJA 111. ÉVFOLYAM

2. SZÁM

1998. ÁPRILIS

K ed v ezm én y ezett m an d átu m n élk ü l

Hogyan tovább ebben az évben A kérdésre adandó válasz abban az 1998ra vonatkozó tízpontos munkatervben talál­ ható, amelyet a főváros Szlovák Önkor­ mányzatának testületé a közelmúltban meg­ tartott ülésén hagyott jóvá. Mint minden terv­ ben, ebben is találhatók folyamatosan teljesí­ tendő régi - új, illetve újabb, esetleg egészen új feladatok. Az előbbiekhez tartozik a főváros különböző szervezeteivel (klubok, vállalkozók, Nemzetiségi Fórum) való kap­ csolatok fenntartása és elmélyítése, s ez a külföld viszonylatában is érvényes (a Szlovák Köztársaság szervei, földijeink a világban, stb.). E téren megfontolás tárgya egy szlovák ifjúsági klub mielőbbi létrehozása, s tovább folytatjuk a diákok és tanulók, valamint nyugdíjasaink tevékenységének támogatását. Munkánk többc-kevésbé hagyományos terü­ letének tekinthető a Budapesti Szlovákok Napjának megszervezése, a farsangi bál megrendezése, a közmeghallgatás megtartása, a Budapesti Szlovák (Budapestiansky Slovák) című folyóirat kiadása (ebben az évben 16 oldalon), az önkormányzat tisztségviselőinek továbbképzésen való részvétele, s ide tartoz­ nak a tapasztalatokat és kulturális programok cseréjét szolgáló találkozások is. Látszólag újak azok a feladatok, amelyeket a budapesti szlovákok kulturális örökségéről nemrég megtartott konferencia jelölt ki szá­ munkra - e tekintetben számolunk az ott elhangzott előadásokat tartalmazó kötet kiadásával, valamint az előadásoknak szemé­ lyes találkozókon történő népszerűsítésével. Miután tevékenységünk az itteni szlovákok azonosságtudatának megerősítésére s a szlo­ vák kulturális és hagyományok ápolására irányul, a Budapesti Szlovák Önkormányzat emléktáblával kíván tisztelegni azon jelentős szlovák személyiségek előtt, akik a főváros­ ban munkálkodtak. Újdonságot fog jelenteni a magyarul író, de szlovák származású Závada Pállal való találkozás. Az összes tervezett feladat megvalósítása nem kis erőfeszítést fog követelni, a jelentős pénzeszközökről nem is beszélve, melyekből azonban ez évben sem lesz elegendő.

A M agyar N épköztársaságban élő nem zeti kisebbségek rem ények és két­ ségek között hányódva figyelték a kisebbségi törvény elfogadása óta végbe­ m ent belpolitikai fejlődést, különös tekintettel a m agyar parlam entben képvise­ letet nyújtó jogra, am elyet ez a törvény - e gyé bké nt az állam alkotm ányával összhangban - deklarált. Ezt a várakozást az elm últ hetekben a m egváltoztathatatlan bizonyság vál­ totta fel: a legfelsőbb törvényhozó te stület által öt évvel ezelőtt elfogadott törvény betűjével ellentétben a m agyarországi kisebbségeknek mindmáig nincs képviseletük ott, ahol - m iként azt a M agyar Köztársaság Alkotm ánya is kinyilvánítja - állam alkotó té nyezőként helyük van. A törvény a képviselet jog át rögzíti ugyan, de gyakorlati érvényesítésre néhány párt politikai akaratának hiánya m iatt nem kerülhetett sor. A kisebbségi közösségek szám ára sovány vigaszt jelent, hogy a korm ány az e llenzéket ezen m a g ata rtásá é rt elm arasztalja. Azt, hogy a kisebbségek közvetlen parlam enti képviseletét nem sikerült érvényre juttatni Kovács László m agyar külügym iniszter a té vén ek adott nyilatkozatában az egész ország és ezen túlm enően a dem okrácia vereségének m inősítette, m ivel az effajta poli­ tikusi m agatartásnak beláthatatlan következm ényei lehetnek. A m iniszter m egállapítása szerint a kisebbségi jo g o k széleskörű érvényesítése régiónkban a stabilitás és a biztonság feltételét jelenti. M indazonáltal a parlam enti képvise­ let problém ájára van m egoldás - példaként szolgálhat a szlovéniai vagy horvát­ országi m agyarok helyzete, akik szá m a rá nyu kat tekintve nincsenek többen, m int ném elyik kisebbség képviselői M agyarországon. A korm ány készen ált arra, hogy ezen preferenciarendszer szerint járjon el, de szándékát három ellenzéki párt m eghiúsította. Bizonyosnak látszik tehát, hogy a tö rtén tek után a m agyarországi kisebb­ ségek képviselői sem m ájusban, sem októberben, sőt ebben az évezredben sem foglalják el a kedvezm ényezett m andátum ot je le n tő parlam enti székeiket. A zok a politikusok, akiknek ez köszönhető (s akiket annak idején a kisebb­ ségi szavazópolgárok is segítettek abban, hogy a parlam entben székhez ju s ­ sanak) a je le k szerint nem is tu da to sítják m agatartásuk káros voltát - azt, hogy ily m ódon m egkérdőjelezik a környező országok m agyarjainak védelm ében hangoztatott elveiket. M intha az sem zavarná őket, hogy ezáltal fölöslegesen felidézik a szerencsétlen m últ traum áit, esetleg ellentétet szítanak a kisebbség és a többség között. Az effajta politikai legitim áció a többségi nem zetnek is kárt okoz, s végső soron m egfosztja őt a m ás országok kisebbségeiről való gon­ doskodás im m ár csak színlelt erkölcsi jogától. A kisebbségek parlam enti ké pviseletének problém ája továbbra is m egoldat­ lan m arad, s a viszály alm ájává válik a politikai csoportulások és klubok között, m iközben ennek a taktizálásnak a tárgya a szenvedő és csalódott szem lélő szerepébe kényszerül. Ilyen körülm ények között csodákat aligha várhatunk.

(-kr)

(-a!-)

1998. április

Dömötör Ákos

Λ budapesti szlovákok népi kultúrája a fővárosban Van-e egy népcsoportnak hagyom ányos, paraszti életben gyökerező kultúrája a városban? Ez a kérdés nem csak a szlovákok esetében m erül fel. A népi kultúra sorsa a városia­ sodásban m inden népnél, m inden egyes etnikum m al kapcsolat­ ban néprajzi problém aként jelentkezik. H ogyan m utathatja meg az etnikum a m aga tünedező sajátságait a városiasodás for­ gatagában? A kérdés nagyon összetett a budapesti szlovákság esetében, m ert a történelem úgy hozta, hogy az etnikum ok töredékei különböző tájakról sodródtak egy- egy településre, és az élet nem sok időt hagyott a létrejövő új hagyom ányok kikristá­ lyosodására. É ppen ezért kénytelen vagyok, hogy a m agyarországi szlovákság csoportjainak néprajzi tipológiáját felvázol­ jam , úgyszólván m unkahipotézisül. A z első csoportba tartoznak a történelm ileg létrejött szlovák faluközösségek, am elyekben a néphagyom ány élete az etno­ gráfia klasszikus m ódszereivel leírható és m egközelíthető a m ásodik csoportba sorolhatók azok a szlovák vándorm unkások, „drótos tótok”, az ún. drotárok vagy a főváros nagy építkezésein résztvevő kőm űvesek, akik m ár a századforduló előtt fontos szerepet töltöttek be a kiszélesedő interetnikai kapcsolatokban. A harm adik társadalm i csoportot alkották azok a szlovákok, akik a kiegyezés után bekapcsolódtak az egyre gyorsabban folyó iparosodásba. E z a m unkásréteg igen nagy és kitérjett volt, érthető m ódon nem zetközi jellegű. B ár ez a nagyipari fővárosi m unkásságba ágyazódó szlovákság a századforduló idején a gyári m unkam egosztás m eglehetősen alacsony szintjén indult útjára, a gyári jellegű kerületekben nyelvi indítatásánál fogva bizonyos helyi közösségi hidakat képezett a ném et-osztrák m unkásdinasztiák, a cseh szakm unkásság és a lengyel ipari m unkaerő között. N em hagyhatjuk figyelm en kívül a fővárosi többgenerációs szlovák értelm iség táborát, am ely m ár a XIX. század első felétől kom oly kultúra közvetítő szerepet vállalt a n y u g at-eu ró p ai m ű v e lő d éstö rtén e ti érté k ek továb b ításáv al, keresztény im akönyvek, egyházi nyom tatványok fordításával. A fenti tásadalm i-közösségi tipológia,, talán m egkönnyíti, hogy a szlovák néphagyom ányok életét B udapesten - legalábbis fő vonalakban - fel tudjuk vázolni. Figyelem be kell vennünk azonban, hogy a fővárosi településfejlődés a századforduló óta m egváltoztatta a kis falvak je lle g ét és helyzetét. A független, paraszti gazdálkodást folytató községek lényegesen átalakultak és m egváltoztak, m ihelyt a főváros aglom erációjába kerültek. B ár ezt a folyam atot töm eges bejárás előzte meg, am i azt je len ­ tette, hogy a m unkavállalás a főváros belső részeihez kötődött. Volt azonban oly an eset is, h o g y a paraszti foglalk o zás m egőrződött, hiszen az ősterm elő term ényeit a budapesti piacok eg y ik én -m ásik án (L ág y m án y o si piac, L ehel téri piac) értékesítette, így eredeti lakóhelyétől és a paraszti foglalkozástól nem szakadt el. Tanúja voltam az ötvenes évek végén D agm ar R ychnová folklorista kutatónővel, hogy a fővárosi aglom erációban lévő C söm ör községben m ég rögzíteni lehetett a szlovák nyelvű m esem ondást. A főváros közelében az élő szájhagyo­ m ány m egfigyelése akkor is kuriózum volt.

A fővárostól viszonylag távol eső szlovák lakta településeken term észetesen aránylag jó l m egm aradtak az élő szájhagyom ány­ ból szárm azó ökotipikus form ák, am elyeket a népélet korábbi kutatói az időtlen történetek továbbélésének fogták fel. A népi elb eszélések táji form ái n em csak a szlo v ák hagyom ány folytonosságát bizonyították, hanem a m agyar-szlovák kulturális hatások interetnikus jellegét. Term észetesen a falusi kalendári­ um ok (mint. pl. B ékéscsabán) stabilizálták, m egerősítették a szlo v ák elb eszélés h ag y o m án y t. L am i Istv án k ö nyvében (Eudové rozprávky Slovákov v M ad’arsku, Bp. 1983) rengeteg példát találhatunk erre az élő folklórból. K étségtelenül városi h atásra az id ő tlen n e k feltü n tete tt elb esz élé stíp u so k szabványosodtak. Ebben közrejátszott a szépirodalom hatása, a sajtó, a tévé és az iskolai o lvasókönyvek m eghatározó szerepe. Á ltalában a technikai világ történetisége m egkérdőjelezte, sőt lerom bolta az „időtlen” folklór létét. A z etnikum ok ezért közelebb kerültek egym áshoz a társadalm i-etnikai folyam atok egységesülésével. H a K álm ánfi B éla gyűjtem ényét (Rozm arín zeleny. Slovensky folklór z okolia Esztergom u. Bp. 1973) fel­ lapozzuk, látjuk, hogy a környék bányászságának dalaiban a közép-szlovák nyelv őrződött m eg szám os archaikus sajátság­ gal. U gyanekkor ezek a népdalok, hasonlóan, m int a m ondák, a m agyar-szlovák-ném et együttélésnek bizonyítékai. A főváros­ ban a szlovák folklór - és m ás népköltészeti tradíció esetében is így van - a helyi színek, a táji jellegzetességek eltűntek. A szlovákok egy része a fővárosban szervezett form ában (nép­ dalkórusokban, korábban férfikórusokban, m a táncházakban) találkozhatott az egykori folklór halvány em lékeivel. A főváros­ ba települt szlovákság esetében a m indennapos viszonystruk­ túrát a szülőföld jelentette. A m ikor a különböző vidékekről érkező szlovákok az angyalföldi kapucinusok H uba utcai tem ­ plom ába jártak, ahol a prágai K isjézus szobrának m ásolata volt kiállítva, ebben a szülőföldhöz kapcsolódó historizáló tendencia érvényesült. A pesti argó, a fővárosi köznyelv jid d is, ném et, angol, francia eredetű szavai érzékeltetik, hogy a paraszti környezetből ide­ csöppent szlovák em ber felettébb idegen világba került, ha B udapestre érkezett. A fővárosi argóban egyetlen szlovák erede­ tű szót fedeztem fel, a lepssí „jobb” jelen tésű Lepsi földrajzi nevet, am ely a D agály utca és a V izafogó gát közötti, vályog­ házakból álló, tót napszám osok részére épült telepet jelölte. És m intha elvágták volna. A paraszti faluközségeket a településeken organikus ter­ m é sze ti-tá rsa d alm i k ö rn y ez et ö v ezte a vidéki szlovákság esetében is, am ely többek közt a helyi földraj znév-rendszer összefüggéseiben fejeződött ki. G ondoljunk az észak-am erikai in d iá n o k cso d álato s m íto szren d szere ire , am ely ek et a kiem elkedő sziklacsúcsokhoz fűződő, színes regevilág őrzött meg. A z Ö regapó sziklája, a H árom nővér sziklája,a K ét Fivér hegye a C sendes-óceán északnyugati partvidéke m ellett élő indiánok társad alm aib an azt je len tette, hogy a közösségi, em beri, rokoni kapcsolatok érzelm eket keltő vetületei az egész term észeti környezetet áthatották. A term észet átalakítása ebben a felfogásban az em beri közösség durva m eggyilkolása volt,

1^8. április

hiszen az egym ással viaskodó sziklás orm ok ugyanúgy emberi élőlények voltak, m int a tőlük tanuló, zordon arcú indián va­ dászok. A szlovák falvak népe itteni szülőföldjén pár száz év alatt szerv essé tette term észeti k ö rn y ezeth ez fűződő viszonyát. L egalábbis ezt m utatja néhány település földrajzi-név állo­ m ánya. A földrajzi nevek K om árom m egyei kötetében lapozga­ tok. K esztölc szlovák lakossága a korábbi földrajzi elnevezések közé illesztette saját helyi neveit. A H árom cserfa tájékozódási pont az erdős vidéken azt m utatja, hogy az ott lakók ter­ m észethez fűződő kapcsolata szorosabb, m int a városiaké. És sorolhatom P ilisszentlélek, Sárisáp földrajzi neveit, am elyekből az egykori N yitra m egyei szlo v ák o k p ara szti-á lla ttartó tevékenysége m int rendezőelv olvasható ki (K om árom m egye földrajzi nevei. Bp. 1985. 94-98, 15. sz. és m ásutt). A fővárosi szlovákok ugyanúgy, m int a m agyar, ném et vagy más nem zetiségű társaik éppen az anyagi-szellem i valóságában organikus környezettől kerültek távolabb, m int az korábban meg volt a falvakban. Félreértés ne essék! A budapesti szlovákok népi kultúrájának sorsával foglalkozom , de a vidéki párh u zam o k rendkívül fontosak a népi tradíciók városbeli jellegzetességeinek m egál­ lapításához és a történeti gyökerek m egvilágosításához. M anga János a m agyarországi szlovák etnikai csoportokról írva, igen alaposan összefoglalta az előző, ném ely esetben m onografikus jelleg ű történeti-néprajzi kutatások eredm ényeit (Slovenské etn ick é skupiny v M ad’arsku. B ud ap est, 1975. 9-51). A budapesti szlovákság részben előzm ényeihez fontos ezeknek a m egállapításoknak az összefoglalása. L ényegében a magyarországi szlovákság betelepítése és betelepülése a török hódolt­ ság m egszűnése után tö rtént m eg H ont, T rencsén, N yitra m eg y éből. E kkor szlo v ák o k , e lszlo v ák o so d o tt m agyarok, elm agyarosodott szlovákok települtek az elnéptelenedett vagy gyér lakosságú m agyar falvakba. Ezek között voltak szökött jo b ­ bágyok is, akik itt találtak m enedéket. Lényegében ez a nép­ m ozgás 1720-ig tartott. M anga János, a kérdés kiváló szakértője azt is m egállapította, hogy egyes szlovákok a déli területek felé vették útjukat, az itteni szlovákság felvette az alföldi kunság szem léletét. Term észeti irányítójuk nem a tarka m ondavilággal és rejtélyes m itikus kapcsolatokkal átszőtt hegyvilág, hanem a rideg m agányban élő pásztorok végte­ len takarója, a csillagos ég lett. E zek a síkvidéki szlovákok m ár Szalm á sá t helyett a Tejút nevet használták, am ely m egkönnyítette, hogy a katolikus lel­ kiséghez közelebb álló tartalm ak, m int pl. Szűz M ária tejének égre öm lése je le n jé k m eg az alföldi n é p h a g y o ­ m ányban. M ilyen óriási volt a m űveltség je l­ legének a különbsége a katolikus és az ev an g élikus szlo v ák o k között. A fővárosi szlovákok Ján K ollár B udán kiadott prédikációit m ár nyom tatásban 1844 körül olvashatták. M e g ism e r­ hették belőle a M athesius révén elter­ je d t protestáns m ondát, am ely L uther és a hattyú néven széles körben elter­ je d t Európában. A barokk kor kato­ likus szen tjén ek , N ep o m u k i Szent Jánosnak a kultusza ekkor, a X V III. század első felétől kezdet tért hódítani. A barokk kor szentjének szobra szá­ m os telep ü lésen , B u d ap esten és P o zso n y b an is m e g találh ató . T isz­

teletével a m agyarországi szlovákság figyelm e az északi tájak felé fordult. Ez pedig kedvezett a fővárosban historilizáló ten­ denciák kulturális jelleg ű ápolásának, ugyanakkor beilleszkedett az összm onarchikus felfogásrendszerbe, am ely kifejeződött e kelet-európai térség városjelleget egyesítő architektúrájában, a kétnyelvű olvasókönyvek létében és használatában, a nem zet­ tudat kiterjedésében, a sokféleséget toleráló magatartásban. A m agyarországi szlovák nyelvszigetek között Piliscséven a XVII. század eleji betelepülők között M anga János a korábbi helytörténeti kutatások alapján em lítette a B ad’ura, Baransky, B ucansky és M arciska neveket különböző m agyar családnevek m ellett. Jellem ző az átrétegeződésre, hogy a legújabb budapesti telefonkönyvben ezeket a szlovák családneveket m ind m egtalál­ tam. A zt hiszem , nem tévedek, ha m egállapítom , hogy hossza­ dalm as családtörténeti vizsgálatok m ind azt bizonyítanák, hogy a főváros környéki településekről szárm azó szlovákok egy része a lepergett alig három száz esztendő alatt átrétegződött, ez azt jelentette, hogy a szlovák parasztság a főváros tövében részben m egtalálta útját a polgárrá válásban vagy az értelm iség irá­ nyában. Ennek a rétegnek a paraszti rokoni kapcsolatai gyengül­ tek, és eppen ezért a szülőföldhöz való visszatérésben nagy szerepet játszo ttak a szlo vá k nem zetiségi bá lo k m int a találkozási lehetőség színhelyei. A szlo vá k tájházak archaikus tárgyi anya­ gaikkal szem léletesen tekintettek vissza arra a m últra, amely összeköthette a szlovák paraszti helyi társadalm ak nem zedékeit, és szem léletes történelm i dim enziót adtak a budapesti szlovák­ ság rendkívül sok hatással átitatott azonosságtudatának. Em lítettem , hogy a fővárosi aglom erációba került szlovák (ném et, m agyar) települések lakói m ég egy ideig őrizték paraszti jelleg ű hagyom ányaikat, anyagi kultúrájuk tárgyi darabjait. Bár az ő körükben is kopott a régi tradíció, m égis közelebb álltak a paraszti gazdálkodáshoz, m int azok, akik életm ódjukban már nagyvárosiakká lettek. A technika ugyan ezekben a társadalm i körökben is m egnövelte a m obilitást, de a szabadidő-tevé­ kenységként régi m unka, pl. a kertm űvelés révén nem vezetett a korábbi közösségi viszonyok elsorvadásához. A z organikus történelm i fejlődés eredm ényeként létrejött szlovák népi kultúra szellem i em lékei és tárgyi bizonyítékai kedvezően hatottak a városiasodott tásadalm i rétegek m űvelődésének élénkítésére és a szlovák nyelvszigetek hagyom ányápolására.

19^8. április

SZAVAZATOK A NEMZETISÉGI FÓRUMNAK! A németek, szlovákok és horvátok politikai pártjaként funkcionáló Nemzetiségi Fórum közgyűlésének résztvevői március 13-án megalakították az NF budapesti csoportját. Elnökévé a budapesti szlovák önkormányzat képviselőjét, Fűzik Ildikót választották, az alelnöki tisztséget a szlovák önkormányzat alelnöke, Gregor Papucek, a titkárit pedig a XI. kerület német önkormányzatának tagja, Gy. M ayer Zoltán nyerte el. Mindezzel összefüggésben a budapesti cso­ port elnöknője, Fűzik Ildikó, arról tájékoztatott bennünket, hogy az ország különböző helyein létrejött nyolc csoport egyikéről van szó. A leg­ fontosabb feladat annak elérése, hogy a

Is IN I y

H

nemzetiségi jelöltek is rákelüljenek a jelölő listára, mert e feltétel teljesülése nélkül a május 10-i választásokon nem lesznek megválaszt­ hatok. A főváros II., IV., X I, X II, és XXII. kerületében indulni szándékozó jelölt minde­ gyikének 750 érvényes kopogtatócédulát kell összegyűjtenie a maga kerületében, s a választók megnyerésére kell összpontosítania figyelmét. Ha a Nemzetiségi Fórum be akar jutni a parlamentbe, maga mögött kell tudnia az összes szavazópolgár legalább 5 százalékát, ami körülbelül 250 ezer szavazatot jelent. Ennek feltétele, hogy az összes szlovák s a nemzetiségek szimpatizánsai is a Nemzetiségi Fórumra szavazzanak.

u g d íja s K lu b Tavaszi barangolások

A Szlovák N yugdíjasok K lubja kirándu­ lást szervez Szlovákiába - K om á rn o -b a a történelm i és kulturális em lékek m eg­ tekintése céljából 1998. április 30-án. U tazás: vonattal K om áro m b a, o nnan gyalog át a hídon K om ám o-ba. R észvételi díj: 50 Sk. Jelentkezni ápr. 20-ig lehet a FSZK Ö titkárságán (Bp. V. A kadém ia u. 1., tel.: 302-51-17), ahol további inform ációk kaphatók. K irándulás a b a ko n yi szlo vá k községekbe (B a ko nycsernye, Jásd, Szápár, Ö skii) 1998. m ájus 29-én. Indulás: Rákoskeresztúr - Humanic - 7.00 Budapest - Hősök tere - 7.30 R észvételi díj: 300 Ft.

Jelentkezni május 5-ig lehet a FSZKÖ titkár­ ságán (Bp. V. Akadémia u. 1.,tel: 30251 17).

Nemzetiségek székhelye Rákoskeresztúron R á k o s k e re s z tú ro n (B u d a p e s t X V II. kerü le té ben ) három kisebbségi ön kor­ m án yzat m ű kö d ik - ném et, rom a és s zlo vá k. E ze k a k ise b b sé g i ö n k o r­ m án yzatok közösen kaptak egy épü­ le tré szt, ah ol m in d e g yikü kn e k külön he lyisé ge i vannak. E nnek a székh ely­ nek a fe la va tá sa ünnepélyes keretek k ö z ö tt - április 30-án, délután 5 órakor lesz.

Önkormányzatunk életéből február 12. Rendkívüli testületi ülés a parla­ menti választásokkal kapcso­ latban. február 14.

K irándulás Szlo vá kiá b a — Á rvá b a 1998. június 26-29. A FSZK Ö kirándulást szervez S zlová­ kiába - őseink földjére - Árvába. 1. nap: Bp.-Zvolen-Banská BystricaRuzomberok-Dolny Kubín-Smacie 2. nap: Oravsky Podzámok-Oravsky hrad-Zuberec (skanzen)Demánovská l’adová jaskyna 3. nap: Terchová (túra)-Martin-Ziar nad Hronom-Zvolen-Sahy-Bp. Utazás: autóbusszal. Szállás: 4 ágyas szobákban. Részvételi díj: 1.200 Sk. Jelentkezni a részvételi díj befizetésével le­ het a FSZKÖ titkárságán 1998. május 10-ig.

Részvétel az önkormányzatunk által megrendezett farsangi bálon.

február 19. Békéscsabaiak Baráti Klubjának - rendezvénye a Főpolgármesteri Hivatal dísztermében. Részvétel a Fővárosi Német Kisebbségi Önkormányzat ren­ dezvényén a Nemzetiségi Fórum Budapesti Csoportjának tevékeny­ ségével kapcsolatban. február 23.

Részvétel a Fővárosi Önkormány­ zat Közgyűlésének rendkívüli ülésén.

február 25. Találkozás a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa parlamenti kép­ viselőivel a SzK Nagykövetségén. február 26. Önkormányzatunk rendkívüli zárt ülése a budapesti szlovák iskola ügyében. m árcius 6.

Részvétel az Országos Német Önkormányzat székhelyén meg­ rendezett választási tájékoztatón.

m árcius 12. Nemzetiségi írók és művészek találkozója az Angelika eszpreszszóban az 1848-as forradalom 150. évfordulója tiszteletére. m árcius 24. Az 1998. évi munkatervünk jóvá­ hagyása önkormányzatunk plená­ ris ülésén.

Irodalmi évfordulónk A Magyarországi szlovák irodalomban csak a hetvenes évek közepétől kezdtek ismét kialakul­ ni a művészileg igényesebb irodalmi tevékenység

alapjai. Ennek az új kornak kezdeményezői és aktív részesei a Ludové noviny (a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége szlovák nyelvű hetilapja) köré csoportosuló költők és írók voltak. E csoport tagjai húsz évvel ezelőtt (1978-ban) a szélesebb közvéleménynek is bemutatkoztak a Vyhonky (Hajtások) című antológiájukkal, melyet a Tankönyvkiadó jelen­

tetett meg a Szlovák Pedagógiai Könyvkiadóval együttműködve. Itt jelentek meg Alexander Kormos, Juraj Marik és Gregor Papucek versei, illetve Michal Hrivnák és Pavol Kondac prózái. Sziklay László professzor, a jeles irodalomtudós és pedagógus, aki figyelemmel kísérte a magyaror­ szági szlovák irodalom kibontakozását, az antoló­ gia bevezetőjében annak megjelentetését határkő­ nek nevezte az önálló magyarországi szlovák kul­ turális és irodalmi élet létrehozása útján, s rögtön hozzátette, hogy ez az önállóság egyidejűleg a híd szerepét is jelenti a szlovák és magyar irodalom között illetőleg a szomszéd népek irodalmai között. A “Vyhonky” kiadását követően az irodalom tematikus és műfaji gazdagodása, ideértve a műfordítást is, rövidesen három további vers- és egy prózai antológia kiadásának igényét vetette fel. A következő években sorra jelentek meg az önálló kötetek: versek, elbeszélések, regények, drámai szövegek, valamint néprajzi gyűjte­ mények és nyelvtudományi művek. Az irodalmi élet felpezsdülése rövidesen lehetővé tette az Irodalmi Szekció létrehozását a MSzDSz Tömegtájékoztatási Bizottsága mellett, 1981-ben. Az olvasói réteg szélesítését szol­ gálták a különböző szerzői estek, eszmecserék, amelyeket szlovákok által lakott településeken szerveztek meg. Az Irodalmi Szekció kiad­ ványaként 1981-87 között Zrod (Születés) cím­ mel megjelent egy irodalmi almanach hat száma. Az irodalmi élet fellendülését szolgálták a Művelődési Minisztériummal való együtt­ működésben kiirt pályázatok is. A Szekció néhány tagja 1988-ban létrehozta a Sme (Vagyunk) c. irodalmi és társadalmi folyóiratot. Ennek kiadását a társadalmi változásokat követően a nyolcvanas évek végén, 1990-ben átvette az Irodalmi Szekció jogutódjaként létre­ hozott Magyarországi Szlovák író k Egye­ sülete. A következő években a magyarországi szlovák irodalom mind szélesebb körben vált ismertté. Szlovákiai irodalmi lapokban sorra jelentek meg cikkek, tanulmányok, recenziók és maguk az alkotások is. (-ok-)

Szlovákok a pesti egyetemen (\befejezés az előző számból) A szlovák születésű s a magyarhoni tudo­ mány hírnevét öregbítő jeles term észettudósok között találjuk például a m agyar ornitológia megalapozóját,

Petényi (Petian) Sámuelt (1799-1855), a m eteoroló­ gusként és o rvo skén t eg yará nt tevé kenyke dő Karol Vaselovskyt, vala­ mint a polihisztorként is­ mertté vált Mikovini Sá­ muelt (1686-1750). Vitathatatlanul a világhírű tudósok közé tartozik Jed­ lik Ányos István (18001895), a kiemelkedő fizi­ kus, aki elsősorban azzal

vált híressé, hogy megalkotta a dinamót, a villanym otor prototípusát és a villanym oz­ donyt. Híres kortársa volt az optika terén jeleskedő Petzval József (1807-1891). Az ő nevéhez fűződik a tük­ röződő fe lü le te k e lm é ­ letének m atem atikai kidol­ gozása, de új fén yképe­ zőg ép eke t is kon stru ált, és töké letesítette a tá v­ csövet. Az elm életi és az a lk a lm a z o tt tu d o m á n yo k terén s z e rz e tt é rd e m e it szám os kitün tetéssel is­

Jedlik Ányos

m erték el, töb bek között a p á rizsi S o cie té e n co u ra g e m e n t e z ü s té rm é t is m egkapta.

Új könyv

Történelmi sebek T izenhárom m ag y ar pró zaíró elbe­ szélésein ek szlo v ák ny elv re fo rd ítása M ore cajka (Tenger és sirály) címmel. A kötet az 1980-as évek m agyar irodalm á­ ból való olyan válogatás, am ely híven tükrözi a szépirodalom eszközeivel a m agyarországi társadalm i-politikai, im ­ m ár történelm i - változásokat az elm últ évtizedekben, különös hangsúllyal 1956ra. A z írók a közelm últ és a m a jelenései, akiknek m űveit érdem es m egism em iök anyanyelvükön a m agyarországi szlová­ k o k n ak is. H o zz áse g ít m egism erni a szlovák kisebbségnek azt a töbségi iro­ dalm at, am ely eddig anyanyelvén nem volt szám ára elérhető. A szerzők közül szerep eln ek B erth a B ulcsú, B oldizsár Iván, C sák G yula, Eörsi István, G algóczi Erzsébet, G áli István, Görgey Gábor, K a­ rinthy Ferenc, M ándy Iván, Ö rdögh Szil­ veszter, R ákosi Gergely, Szakonyi K á­ roly, V égh Antal. F o rd íto tta O ld ric h K n ích a l. T e k in te t k ia d ó , Budapest.

Felhívás Értesítjük a szlovák származású, identitású vagy azokkal szimpatizáló bu­ dapesti lakosokat, hogy a Fővárosi Szlovák Kisebbségi Önkormányzat KÖZMEGHALLGATÁST tart 1998. április 23-ón du. 14 órai kezdettel az önkormányzat székházában (Bp. V Akadémia u. 1., tel: 302-51 17). A közmeghallgatás célja, hogy Bu­ dapest lakossága ezúton tekintsen be a FSZKÖ életébe, munkájába, meg­ ismerhesse céljait, gondjait, ered­ ményeit. Kérdéseivel, hozzászólásai­ val segítheti önkormányzatunk mun­ káját, ezért megjelenésére feltétlenül számítunk.

Elhunyt Maczik János Életének 67. évében elhagyott ben­ nünket egyik legközelebbi munkatár­ sunk, Maczik János, aki nyugdíjba vonu­ lásáig a Magyar Államvasutak igazgató­ ságán tevékenykedett. Az elmúlt évek­ ben szervezőként és a Nyugdíjasklub ki­ rándulásainak idegenvezetőjeként is rendkívül aktív részese volt a szlovák önkormányzat munkájának. Az elhunyttól április 10-én vettünk búcsút a Farkasréti temetőben. Tisztelet emlékének!

1998. április

„Gyermekkorom óta a sebészet érdekelt” Lapunk mostani számában egy sorozatot indítunk olyan híres szemé­ lyiségekről, akik a Budapesti Szlovák Tanítási Nyelvű Általános Iskolában végezték el tanulmányaikat, de nem nemzetiségi téren váltak sokak vagy kevesek számára ismertté. Első beszélgetőtársunk Dr. Trkala Miklós, a Mentőkórház adjunktusa. Hogy került a szlovák iskolába? Azt hiszem, hogy véletlenül kerültem, bár vannak szlovák családi vonzataim. Édesapám pilisszántói szlovák, édesanyám pedig német nemzetiségű. Amikor iskolaköteles lettem, felmerült a gondolat, hogy odajárhatnék. 1955 szeptemberében be is írattak, és 12 évig hűséges diákja voltam az iskolának. Van-e valamilyen érzelmi kötődése az iskolához? Van, és ezt nem csak sztereotípiaként értem, mert szerettem az iskolát. Rengeteg élményem fűződik az iskolához, a nevelőtestülethez a diákokhoz. Amikor beiratkoztam gyakorlatilag egy szót sem beszél­ tem szlovákul, és végzéskor egy olyan szintű nyelvismeret került a birtokomba, amit akár anyanyelvi-szintnek is lehetne nevezni. Nagyon sok szép emlékem van az iskoláról, pl. nekik köszönhetem azt is, hogy elkezdtem néptáncolni a Központi nemzetiségi néptánc-együttesben. Mint az Együttes tagja közel 10 éven keresztül tán­ coltam nemcsak szlovák, de más táncokat is. És akit sohasem felejtek el, az Takács Nándor tanár úr. Oroszt nyelvet tanított nekem és elmondhatom róla, hogy a szigo­ rúsága ellenére emberségre tanította meg a diákjait. Es most, mennyire tud még szlovákul? Az életem úgy alakult, hogy nagyon keveset használtam a szlovákot. De az a tapasztalatom, hogy ha néhány napot szlovák környezetben vagyok, fel tudom frissíteni a passzívumba vonuló nyelv­ kincsemet. Mind a munkám során, mind a magánéletemben számtalanszor fordul Az orvos elő, hogy használom a nyelvet. Gyakran találkozom szláv területről származó betegekkel, nemcsak szlovákokkal, hanem csehekkel, lengyelekkel, oroszokkal, ukránokkal, a délszláv területről származó betegekkel, akikkel meg tudom értetni magam. Volt-e valami előnye vagy netán valamilyen hátránya abból, hogy a szlovák gimnáziumban végzett? Hátránya egyáltalán nem volt. Előnye az, hogy mind a mai napig egy olyan nyelv birtokában vagyok, amit nap mint nap fel tudok használni. Többek között úgy is, hogy képes vagyok egy orosz nyelvű előadást úgy követni, hogy az számomra élvezet, tehát nem görcsös hallgatás megértés. Tartja még a kapcsolatot gimnáziumi vagy általános iskolai osz­ tálytársaival? Tulajdonképpen tartom, van akivel rendszeresebben, van akivel ritkábban, de azért találkozgatunk. Ez a kapcsolat annyiból áll, hogy összeülünk beszélgetni. Többekkel csak osztálytalálkozók alkalmával találkozunk. Pont tavaly volt a harmincéves osztálytalálkozónk, amin, sajnos nem voltunk ott mindnyájan, és amit a legjobban sajnálok, az egyik volt osztálytársam, aki nem tudott eljönni, az osztálytalálkozó után két hónapon belül meghalt.

B U D A PESTI

SZLOVÁK

Miért választotta p ont az Orvosi kart? Ez egy sablonos történet, mert gyermekkori vágyam volt, hogy orvos legyek és az orvostudományon belül a sebészet volt számomra érdekes. Lényegében menet közben szerettem meg a sebészeten belül a baleseti sebészetet. így kerültem ide pályám kezdetén és gyakorlatilag azóta is ezt művelem. Itt Budapesten végeztem. Miben különbözik egy mentőorvos élete más kórházi orvosokétól? A két dolog úgy válik ketté, hogy mint mentőkórházi sebészorvos, csökkentett munkaidőben ugyan, de dolgozom rohamkocsin is. Annyiból más az én helyzetem, hogy engem súlyosabb esetekhez, tömeges balesetekhez küldenek ki. A kórházi munkám pedig szintén megfelel a szokványos kórházi sebészorvosok munkájának. Bőven kitölti a munkaidőmet. Nem unatkozom. Ennek a helyzetnek az ér­ dekessége az, hogy nekem időnként megadatik az, hogy az utcán bale­ setet szenvedetthez én megyek ki mint mentőorvos, ide hozom be a Mentőkórházba, aznap vagy másnap én operálom meg, és addig követem a sorsát, amíg teljesen meg nem gyógyul. Egy általános baleseti osztályon dolgozó orvosnak erre nincs lehetősége, ő a kórházban találkozik először a beteggel, és onnantól gyakorlatilag párhuzamos a munkánk. M ennyi szabadideje van? Tulajdonképpen nincs sok. Többek között azért is, mert a kórházi elfoglaltsá­ gon kívül egy elég speciális területen ténykedem, ez az injekciós visszérkezelés és különböző mozgásszervi betegségek manuálterápiás kezelése. Ez nem csak munkaidőre igényes, hanem a felkészülése is rendkívül időigényes. Visszatérve a szlovák iskolához. Gyermekeit oda járatta? Az ilyen irányú kapcsolat valóban megszakadt, mert a gyermekeim magyar nyelvű iskolába jártak. Talán azért is, hogy és betege távol kerültünk a szlovák iskolától, Budapest környéki kisvárosban laktunk akkoriban, és olyan lehetőségünk volt, hogy a gyerek német tagozatos általános iskolába járt, aminek köszönhetően másodikos gimnazista korában németből államvizsgát tudott tenni. O most a Kereskedelmi Főiskola hallgatója. Tehát nem folytatja a szakmámat sem, mint ahogy az én szlováktanulásomat sem. Nem beszéltem rá, elég világosan látta az én helyzetemet, hogy mennyire vagyok elfoglalt, és a reál terület job­ ban is érdekelte mindig . Dr. Trkala Miklóshoz nagyon sok betege visszajár. Ott jártunkkor éppen egy telefonhívást kapott egy volt betegétől, aki problémáival újra az adjunktust keresi fel. Lehet, hogy ez a már-már bensőségesnek mondható kapcsolat orvos és betege között pont azért jöhetett létre, mert a doktor úr jelen volt minden fázisban: a balesettől a gyógyulásig. A doktor úr elárulta nekünk, hogy már olyan széles a pacientúrája, hogy időnként nem emlékszik vissza rögtön a betegeire, akik felismerik őt az utcán vagy máshol. Azt kívánjuk, hogy még legyen sok olyan gyógyult betege, aki szívesen emlékszik vissza a segítőkészségére, és azt is, hogy még sokáig segíthessen úgy a szláv, mint az egyéb származású betegein egyaránt. Szöveg és fotó: Fábián Éva

A Fővárosi Szlovák Kisebbségi Önkormányzat lapja. Kiadó - Fővárosi Szlovák Kisebbségi Önkor­ mányzat. A kiadásért felelős: Hollósy Tiborné. Szerkesztőbizottság: Oldrich Kníchal vezető

szerkesztő, Hollósy Tiborné, Gregor Papucek. A szerkesztőség címe: 1054 Budapest, Akadémia u. 1.,

Tel./Fax: 302-51-17. ISSN 1416-6453

Nyomda: Alfa Ipari Rt. Kiadó és Nyomda, Budapest