Záró beszámoló. A tervezett szakmai program összefoglalása

Kara Veronika / NCTA-2013-2976-Ö / Záró beszámoló A tervezett szakmai program összefoglalása

Terveim szerint öt hónapot töltök el a United World College Red Cross Nordic intézménynél, ahol fő célom a United World College Red Cross Nordic és a Nem Adom Fel Alapítvány továbbá a későbbiekben más norvég és magyar résztvevő szervezetek hosszú távú együttműködésének, egy több lépcsőben megvalósítandó norvég-magyar roma és fogyatékos projekt létrehozásának előkészítése. A két szervezet közötti kommunikáció fejlesztése és fenntartása, további lehetséges norvég és egyéb európai résztvevők

felkutatása

és

bevonása

a

fogadó szervezet

kapcsolati

hálójának

felhasználásával. A tanulmányút alatt a UWC RCN felépítésének és napi működésének megismerése, a fogyatékos és/vagy társadalmilag hátrányos helyzetű diákok fejlesztése és együttélésük és

együttműködésük

támogatása

során

és

céljából

alkalmazott

módszereik

tanulmányozása azzal a céllal, hogy a későbbiekben az itt szerzett tapasztalatok a Nem Adom Fel Alapítvány roma és fogyatékos projektjei számára is hasznosíthatóak legyenek. A United World College Red Cross Nordic által a különböző társadalmi és kulturális háttérrel illetve képességekkel rendelkező, nagyon diverz diákközösség általános, előre látható problémáinak és nehézségeinek illetve az egyedi, különleges helyzetek kezelésére alkalmazott módszerek megismerése. Szervesen beilleszkedni a United World College Red Cross Nordic mindennapi életébe, megismerni a diákokat és tanárokat és az iskola nem tanító személyzetét. Részt venni az iskola honlapjának fejlesztésében, kommunikációs tevékenységében. Megismerkedés az iskola forrásteremtési, fejlesztési, lobbi tevékenységével. Támogatást nyújtani a United World College Red Cross Nordic ösztöndíját elnyert magyar roma diák beilleszkedéséhez.

Kara Veronika / NCTA-2013-2976-Ö / Záró beszámoló A fogadó szervezet jó gyakorlatainak leírása

Háttér A United World College Red Cross Nordic az 1962-ben indult United World College mozgalom által létrehozott tizenhárom nemzetközi bentlakásos középiskola 1995-ben, nyolcadikként megalapított intézménye. A mozgalom létrehozása Kurt Hahn, a náci rendszer elől Angliába menekülő német pedagógusnak köszönhető, aki a tekintélyelvű, fegyelmezésen és büntetésen alapuló tanítási módszerek alkalmazása helyett a diákokat tisztelettel kezelő, feléjük nyitottan és elfogadóan viszonyuló pedagógusok által működtetett iskolák létrehozásában és működtetésében látta a megoldást a világban jelenlévő konfliktusok és háborúk megszüntetésére. Jelmondata így hangzott: „Több van benned, mint gondolnád!” Fontosnak tartotta, hogy diákjai és mindenki, aki kapcsolatba kerül mozgalmával, ezzel a meggyőződéssel élje az életét, tanuljon és fejlődjön minden nap.

Eszmeiség és alapelvek A Kurt Hahn által létrehozott United World College iskolák nevelési elvei a következők: 1.

Az önmegismerés és –felfedezés elsődleges és alapvető fontossága. A tanulás sokkal mélyebb és hatékonyabb, ha érzelmi töltettel telítődik és a diák folyamatos kihívásokkal szembesülve ismeri meg önmagát, képességeit és határait, próbálhatja ki magát különféle helyzetekben, próbálhat megfelelni különböző kihívásoknak. A United World College

Kara Veronika / NCTA-2013-2976-Ö

iskolákban folyó

A fogadó szervezet jó gyakorlatainak leírása

nevelés során a

diákok biztonságos, támogató

környezetben mehetnek végig az önmaguk felfedezéséhez vezető úton és tanulhatnak önfegyelmet. Újra és újra próbára tehetik magukat és megtapasztalhatják, hogy valóban több van bennük, mint gondolták. 2.

Az ötletek kipróbálásának szabadsága. Az iskolák támogatják a diákok fantáziájának szabadon szárnyalását, a legkülönfélébb

ötletek

kipróbálását,

hiszen

minden

kísérletből

tanulhatnak valamit önmagukról és a világról. 3.

Felelősségteljes viselkedés, felelősségteljes és elkötelezett hozzáállás a tanuláshoz. A United World College iskolák arra tanítják diákjaikat, hogy a tanulás nem az ő magánügyük, nem csupán saját előmenetelükért és önmaguknak tartoznak felelősséggel, hanem – tekintettel arra, hogy a tanulás kollektív folyamat és tevékenység is – az őket tanító tanárok és diáktársaik felé, a tanuláshoz való hozzáállásuk és részvételük rájuk is hatással van.

4.

Együttérzés és törődés másokkal. A tanulási folyamat hatékonyabb, ha a tanárok és a diákok kölcsönös odaadással és tisztelettel fordulnak egymás felé, ha biztonságos és bizalommal teli légkörben fejthetik ki ötleteiket, gondolataikat. Általános gyakorlat a diákok kisebb tanulócsoportokra osztása, ahol a diákok megtanulhatják,

hogyan

megközelítésében

vagy

működjenek egy

kérdés

együtt

egy

körüljárásában.

Az

probléma idősebb,

tapasztaltabb vagy a területen jártasabb diákok mentorálják társaikat, mely folyamat során mind a mentor, mind a mentorált sokat tanulhat az együttműködésből. 5.

Siker és kudarc. A diákoknak szükségük van annak megtapasztalására, hogy képesek

2


megküzdeni

az

eléjük


kerülő

feladatokkal,

eredményeket

elérni,

sikeresnek és önbizalommal telinek érezni magukat. Ugyanannyira fontos azonban, hogy biztonságos, támogató környezetben tapasztalják meg, hogy időnként kudarcot vallanak, hogy bizonyos feladatokkal nem boldogulnak. Képesekké kell válniuk ezekből a kudarcokból tanulni, a tapasztalatokat fejlődésükre fordítani. 6.

Együttműködés és versengés. A diákoknak meg kell tanulniuk önállóan és csoportban dolgozniuk, képviselni saját magukat mint egyéneket, és saját magukat mint egy csoport részét, képviselőjét másokkal szemben, ugyanakkor képessé kell válniuk elfogadni azt is, hogy egyéni érdeküket időnként a csoport érdekében háttérbe szorítsák.

7.

Diverzitás és beolvadás. A diákoknak egyaránt fel kell fedezniük a diverzitásban és a csoportba olvadásban rejlő értékeket. Meg kell tapasztalniuk a különböző kulturális és társadalmi háttérrel rendelkező tagokból álló csoport nyújtotta előnyöket,

az ötletek gazdagságát

és sokszínűségét,

a variációk

lehetőségének megnövekedését, az együttműködésre kényszerítettségből következő eredményeket: a különböző gondolkodású és hátterű társaik iránti megértés, elfogadás és tisztelet megnövekedését, problémamegoldó és

kommunikációs

készségeik

fejlődését,

gondolkodásmódjuk

gazdagodását. 8.

A természet iránti elkötelezettség. A

diákok megtanulnak odafigyeléssel,

nagyobb tudatossággal és

felelősséggel fordulni az őket körülvevő természet felé, megtanulják, hogy tevékenységeik hatással vannak az őket körülvevő világra, ezért felelősek annak jövőjéért.

3


9.


Elvonulás és önreflexió. Mind a tanároknak, mind a diákoknak szükségük van időnként egyedüllétre, elvonulásra, hogy önállóan fedezhessék fel gondolataikat, érzéseiket illetve hogy önállóan dolgozzanak.

10.

Szolgálat és együttérzés. A United World College diákjainak meg kell tanulniuk a másokra való odafigyelés,

a

másokról

való

gondoskodás,

fontosságát.

4

mások

szolgálatának



A United World College iskolák mottója közös: „A United World College célja, hogy az oktatást az embereket, nemzeteket és kultúrákat egyesítő erővé változtassa egy békés és fenntartható jövő létrehozása érdekében.” Emellett azonban minden iskola más egy kicsit, különbözik egy kicsit a többitől, a számára helyet biztosító ország kultúrája rányomja bélyegét.

United World College Red Cross Nordic A minden évben kétszáz diák részére otthont és tanulási lehetőséget nyújtó United World College Red Cross Nordic esetében a hagyományosan skandináv értékek kerülnek előtérbe. Jóllehet, ez az iskola is erős akadémiai képzést nyújt diákjainak, akiknek 98%-a nyer felvételt egyetemre a nemzetközi érettségi (International Baccalaurate) megszerzését követően, az iskola ugyanilyen fontosnak tartja a diákok tanórákon kívüli tevékenységeit illetve az északi, a humanitárius és a környezetvédelmi szempontok érvényesülését.

Általános leírás Az iskola hegyek között, erdőszélen, egy fjord partján, a Vöröskereszt tulajdonában

lévő

szomszédságában,

földterületen, Flekkétől,

egy

a

Haugland apró

falutól

Rehabilitációs három

Központ

kilométernyire

helyezkedik el. A viszonylagos elszigeteltség a legtöbb United World College iskolára jellemző, célja olyan környezet teremtése a diákok számára, ahol könnyebben tudnak a tanulásra koncentrálni. A campus épületei az északi országokra jellemző faházakból állnak. A kilencvenkét országból, különböző nyelvi, kulturális, társadalmi és gazdasági háttérrel rendelkező diákok negyvenfős házakban laknak. (Ugyanez a sokszínűség jellemzi a tanári kart is.) Minden házban nyolc, ötszemélyes szoba található, ahol a diákok elhelyezése a

5


sokszínűség

jegyében

történik.


A

kulcsszó

a

„tervszerű

diverzitás”

érvényesítése a szobák lakóinak összeállításakor, így a diákok el sem kerülhetik a másfajta nyelvvel, háttérrel és szokásokkal rendelkező társaik megismerését, értékeik felfedezését és toleranciájuk kifejlesztését, növelését. Bevett gyakorlat történelmileg egymással szembenálló országokhoz, népekhez tartozó diákok közös szobában történő elhelyezése, akik így lehetőséget kapnak előítéleteik felülvizsgálatára. Az öt diákház az iskola finanszírozásának legnagyobb részét vállaló öt ország nevét viseli: a diákok a Denmark House, a Finland House, a Norway House, a Sweden House vagy az Iceland House lakói lesznek. Minden házra egy kirendelt mentor felügyel, az ott lakó negyven diák hozzájuk fordulhat segítségért legkülönbözőbb hétköznapi problémáik megoldásával: ők ellenőrzik a házirend betartását, koordinálják a ház működését. Segítenek a házon, szobán belüli

feszültségek,

konfliktusok

megoldásában.

Közös

programokat

szerveznek a diákoknak, minden héten házgyűlést tartanak, orvoshoz viszik őket, lelki támaszként szolgálnak számukra. Minden házhoz tartozik emellett négy tanácsadó (advisor), akik tíz-tíz diákkal tartanak szorosabb kapcsolatot, követik tanulmányi és tanulmányon kívüli előmenetelüket és szintén támogató szerepet is játszanak, a diákok a legkülönfélébb problémákkal fordulnak hozzájuk. Korábban már említettem, hogy az iskola alapelvei közé tartozik, hogy ne erővel irányítsa a diákokat, hanem inkább segítse és támogassa őket önállóságukban

és

a

felelősségteljes

életvezetés

kialakításában.

Ennek

megfelelően a házak működtetéséhez szükséges szerepek (pl. tisztaságfelelős, házvezető diák) kiosztását nem a házmentor végzi, ő csupán keretet teremt ahhoz,

hogy

a

diákok

jelentkezhessenek

megválaszthassák őket.

6

ezekre

a

szerepekre,

vagy



Tanórán kívüli tevékenységek (Extra-Academical Activities) A diákok számára kettő-négy tanórán kívüli tevékenység illetve campus kötelezettség választása kötelező, melyek teljesítését az iskola ugyanolyan komolyan veszi, mint a tanórákon nyújtott teljesítményt. Ezek a tevékenységek három csoportba sorolhatók: kreatív, aktív, vagy szolgálat jellegűek. A diákoknak lehetőség szerint legalább kétféle csoportba tartozó tevékenységből kell választaniuk. Az aktív tevékenységek, mint sziklamászás, vízilabda, búvárkodás, hegyi túra, úszás, jóga közül való választás fontos a fiatal, még fejlődésben lévő szervezetek

számára.

Mindenkit

arra

bátorítanak,

hogy

rendszeresen

végezzenek valamilyen testedzést, hogy egészségesek és ellenállóbbak legyenek. A kreatív tevékenységek között a kötés, kézműves mesterség, színház, tánc, kreatív írás, videó vagy zene mellett találunk számítógépes háromdimenziós grafikai tervezést is. Talán a legérdekesebbek a szolgálat jellegű tanórán kívüli tevékenységek. Ezek közé tartozik például a DROP (Do Remember Other People), mely adománygyűjtő és tudatosságnövelő tevékenységet végez, többek között egy etiópiai iskola felújítására gyűjtött pénzt. A DROP másik állandó tevékenysége a DROP café működtetése, mely minden szombaton kulturális tevékenységet szervez, és a diákok által készített ételeket és ajándéktárgyakat árusít. A LEAF (Living Environment and Future) környezetvédelmi témákkal foglalkozik.

Esettanulmányokat

készítenek

(például

az

izlandi

nemesfémbányászat káros környezeti hatásairól) és sikeresen képviselik az iskolát a campuson kívül.

7



Az iskola szoros kapcsolatot ápol a norvégiai Vöröskereszttel. Ennek keretében elsősegélynyújtó képzésben is részesülnek a diákok, és az érdeklődő és kitartó diákok érettségijük mellé a Vöröskereszt diplomáját is átvehetik illetve elsősegélynyújtó szolgálatot látnak el a campuson. A diákok egy csoportja folyamatos kapcsolatot tart fenn az Amnesty Internationallel, helyi kampányokat tervez és bekapcsolódik a szervezet nemzetközi tevékenységébe. De van helyi csoportja az SOS Gyermekfalu mozgalomnak, vagy a SaFuGe-nak (Save the Future Generation) is és van az étkezés egészségesebbé tételével foglalkozó csoport is. A szomszédos, Vöröskereszt által fenntartott Haugland Rehabilitációs Intézet szoros kapcsolatban áll a United World College Red Cross Nordic-kal. Uszodájának és edzőtermének rendelkezésre bocsátásával sportolási és szabadidős lehetőséget nyújt a campus diákjainak és tanárainak, cserében az iskola diákjai különböző szolgálatokat teljesítenek az intézmény páciensei körül: jóga foglalkozást, kézműves szakkört, vagy éppen vízitorna foglalkozást vezetnek.

Campus kötelezettségek Bizonyos tevékenységek „campus kötelezettségek” megnevezést viselnek. Ezek közé tartozik például a levelek szétosztása, de a tavasztól késő őszig működő Leirskule (Tábori iskola) segítése is, melynek keretében a diákok a Leirskulében táborozó, szabadidős foglalkozásokat végző kisiskolás norvégiai diákok melletti feladatokat látnak el, felügyelik őket, foglalkozásokat vezetnek nekik.

8



Mind a tanórán kívüli tevékenységekre, mind a campus kötelezettségekre érvényes, hogy azok vezetését maguk a diákok végzik, egy tanár vagy egy önkéntes felügyeletével.

Az iskola három pillére Mint korábban írtam, minden United World College saját arculattal rendelkezik. A United Red Cross Nordic tevékenységei három fő pillérre épülnek: melyek az északi, a humanitárius és a környezetvédelmi értékek előtérbe helyezését jelentik. Az iskola projektjei is ennek a három pillérnek megfelelő profilba illeszthetők be.

Taposóakna áldozatok Az iskola évek óta sikeresen folytatja a taposóaknák áldozatainak segítését, melynek keretében nem csupán felvilágosító tevékenységet folytat, de minden évben két diákja a taposóaknák áldozatai közül kerül ki, akik, miközben a campuson tanulnak, fizikai rehabilitációs kezelésben is részesülnek a szomszédos Haugland Rehabilitációs Intézetben.

Nyugat-Szaharai önkéntes program Az iskola évek óta fogad önkénteseket és diákokat az algériai nyugat-szaharai menekülttáborból,

akik

a

norvégiai

Fredskorpset

támogatásával érkeznek a United World College inézményébe,

ahol

a

tanulásban

segítik

a

(Békehadsereg)

Red Cross Nordic

diákokat,

tanórán

kívüli

tevékenységek felügyeletét látják el, más norvégiai iskolákat látogatnak és a Fredskorpset rendezvényein vesznek részt.

9



Roma program A United World College Red Cross Nordic 2013-ban fogadott először a dán Velux Alapítvány támogatásával ösztöndíjat kapó magyar roma diákot (egy másik roma diák ugyanezen ösztöndíjjal az angliai United World College diákja lett.) Szintén roma programja keretében fogadott egy gyakornokot az EEA Grant támogatásával (engem), hogy további együttműködési lehetőségeket fejlesszen. Ennek keretében került sor a Bergeni Nemzetközi Héten egy roma oktatási konferencia szervezésére illetve a bukaresti EEA Grant által támogatott felsőoktatási kapcsolatépítő szemináriumon való részvételre.

Környezetvédelem és fenntarthatóság Az iskola törekszik a fenntarthatósági szempontok érvényesítésére a campus működtetésekor.

2014-2015-ben

felépülő

új

épületei

is

a

norvégiai

fenntarthatósági előírások figyelembevételével kerültek megtervezésre és fognak felépülni. Az iskola nemrégiben kötött együttműködési megállapodást a helyi önkormányzattal, melynek keretében további fenntarthatósági és környezetvédelmi programokat fognak szervezni és közös tevékenységeket fognak végezni a helyi középiskolákkal.

Finanszírozás, forrásteremtés Az iskola nem használja igazán jól meglévő kapcsolatrendszerét és nem folytat erős és sikeres lobbi tevékenységet. Finanszírozását túlnyomórészt az öt alapító ország támogatásából és némi magánadományból teremti elő. Ezen a téren még sokat fejlődhetne.

10



Kommunikáció Az iskola rendelkezik saját külső és belső honlappal és facebook oldallal, melyeken elsősorban meglévő és jövőbeli diákjait és azok családjait kívánja megszólítani, nem célja egyéb partnerei és támogatói ilyen módon történő informálása.

Emellett

havi

hírlevelet

szerkeszt,

melyet

különböző

célcsoportokra (jelenlegi diákok és személyzet, volt diákok, támogatók) igazítva küld szét.

Kapcsolat a helyi közösséggel Az iskola többféle módon tart fenn állandó kapcsolatot a helyi közösséggel. Minden héten norvég táncházat szervez a campus színháztermében, melyen az érdeklődő diákok is részt vesznek és a szervezők és lebonyolítók is a diákok közül kerülnek ki. A heti táncházon kívül az iskola egyéb programjaira is meghívja a környéken lakókat és a Haugland Rehabilitációs Intézetben lábadozókat. A másik fontos kapcsolat a host family program keretében valósul meg. Ennek során az érdeklődő diákokat a campuson töltött két évük idejére „örökbe fogadja” egy norvégiai család (nem feltétlenül a szomszédos falvakból vagy városokból kerülnek ki a host family-k), és rendszeresen vendégül látja őket hétvégén (minden hónapban egyszer.) A diákok így valóban megismerhetik a norvégiai emberek életét, színes élményekkel gazdagodnak, és a host family és az „örökbe fogadott” diák között gyakran egy életre szóló kapcsolat szövődik.

11

Kara Veronika / NCTA-2013-2976-Ö / Záró beszámoló A jó gyakorlatok magyarországi adaptálhatósága

Azt gondolom, hogy a United World College Red Cross Nordic jó gyakorlatai közül első helyen és leghangsúlyosabban a célzott diverzitás megvalósítását emelném ki. Az iskola azon gyakorlata, hogy gondosan megtervezett földrajzi, nyelvi, kulturális, társadalmi és gazdasági sokszínűség által jellemzett közösséget – mely nem csupán a diákokra, de a tantestületre is érvényes –, hoz létre és a diákokat mind lakóterületük (szobáik) kiosztásakor, mind elsődleges tanulócsoportjaik (osztályaik), mind az elsőévesek mellé rendelt, segítő másodévesek párosításakor a sajátjától eltérő hátterű társak mellé tereli, valós, kézzelfogható és hosszú távú pozitív nevelő és személyiségformáló hatást eredményez. A diákok másfajta gondolkodású és hátterű társaikkal való együttműködésük során megtanulnak nyitottabb, rugalmasabb hozzáállást kifejleszteni magukban mindennapi gondolkodásuk és kommunikációjuk során, melyet önmaguktól nem biztos, hogy megtennének. Ezt az is erősen valószínűsíti, hogy alapvetően azért a United World College Red Cross Nordic esetében is megfigyelhető az a tendencia, hogy a diákok először a magukhoz hasonló diákok és nevelők társaságát keresik és gyakran szorosabb kapcsolatot alakítanak ki honfitársaikkal vagy az azonos nyelvet beszélő, vagy legalábbis azonos kultúrkörből érkezett diákokkal és/vagy nevelőkkel. A egymás között megosztott szobák, nappalik, konyhák használata, a közös iskolapad, tanulócsoport vagy tanórán kívüli tevékenység végzése közben eltöltött idő és a közös élmények megtapasztalása során azonban ez a hasonló a hasonlót kereső tendencia sokat gyengül és a diákok elkezdik élvezni a különbséget

- az

Kara Veronika / NCTA-2013-2976-Ö /

A jó gyakorlatok magyarországi adaptálhatósága

ekvátori, magyarul tanul, a magyar arabul, a lengyel kínaiul, elkészítik egymásnak kedvenc ételeiket, dalokat, táncokat tanulnak egymástól és igazi közösséggé válnak. Ezért fontosnak tartom azt, hogy megvalósítandó programjaink során minél többféle réteget tudjunk megszólítani, programjaink résztvevői a lehetőség szerint leginkább diverz résztvevőkből álljon. Ez esetünkben nagyrészt már megvalósult, hiszen a szendrőládi térségben és Budapesten szervezett programjainkon roma és nem-roma, fogyatékos és egészséges és különböző műveltségű és társadalmi helyzetű résztvevővel találkozhatunk. Problematikusnak

tartom

ugyanakkor

a

magyar

társadalom

erős

megosztottságát. Attól félek, hogy egy valóban hasznos, minden társadalmi réteget, kultúrát és műveltségi szintet reprezentáló csoport vagy csoportok létrehozása és valamely hasznos cél szolgálatába állítása Magyarországon jelenleg lehetetlen. Nagyon

érdekesnek

tartanám

a

host

family

rendszer

kipróbálását

Magyarországon, de azt gondolom – és lehet, hogy tévedek -, hogy ez a roma családok esetében erős ellenállásba ütközne. Nem vagyok benne biztos, hogy a roma közösségekben tapasztalható erős családi összetartás és a gyerekekhez való erős ragaszkodás, az őket otthon tartani akarás gyakorlata miatt sikeres lehetne egy olyan program, melyben a gyerekek egy-egy hétvégét otthonuktól, családjuktól távol, egy egészen másmilyen kulturális és szociális hátterű család vendégeként töltenek. Pedig egy ilyen program nagyon hasznos lehetne, sok élménnyel gazdagíthatná ezeket a gyerekeket, olyan élményekhez és tapasztalatokhoz

juthatnának,

melyekre

2

otthonukban

sajnos

nincsen



lehetőségük és hosszú távú, jövőjüket segítő kapcsolatokat, barátságokat köthetnének. Sérült gyerekek, vagy egészséges gyerekeket vendégül látó sérült felnőtt taggal is rendelkező családok esetében (természetesen olyan mértékű sérültség esetén, mely fizikailag vagy más szempontból nem zárja ki, hogy a család egy hétvégére vagy akár csak egy napra felelősséget vállaljon egy kiskorú gyermekért), azt gondolom, talán kisebb ellenállással találkozna egy ilyen próbálkozás és szintén erős szemlélet és jellemformáló hatással, hosszú távon pedig az egész társadalomra pozitív hatással lehetne. Azok a gyerekek, akik kiskorukban „pótcsaládjukká” fogadnak egy sérült felnőtt (vagy akár gyerek) taggal is rendelkező családot (de lehet, hogy inkább fordítva kellene fogalmaznom és azt kellene mondanom, hogy „pótcsaládtaggá fogadtatnak” általuk), felnőve egészen biztosan más személettel és hozzáállással közelítenek a társadalom sérült tagjai felé, és mivel számukra ez a hozzáállás természetes, hiszen gyerekkoruktól kezdve ezt tanulták, így nevelkedtek, másokat és szemléletváltoztatásra késztethetnének – mind direkt, mind indirekt módon. „Mindenki elég gazdag ahhoz, hogy másoknak segítsen.” – mondjuk gyakran és komolyan is gondoljuk. További módokat kellene találnunk arra, hogy Nagyon örülök annak, hogy lehetőségem volt csatlakozni az iskola elsőéves dráma osztályához és majdnem minden órájukon egyfajta félig nem hivatalos tanársegédként, félig hozzájuk hasonló résztvevőként jelen lenni és a félév végére összeállított előadásuk létrehozásában segédkeznem. Amint az nem meglepő, sokkal szorosabb kapcsolat jött létre a dráma osztály résztvevői mint általában az egyéb csoportok tagjai között. Az egymásra való erősebb, célzott odafigyelés, a másik felé megnyílás, a közös munka során létrejött, szinte

3



feltétetlen bizalom, a kreativitás mindennapi megélése, a közös eredmények és kudarcok hatása még a testbeszédükben is jól látható különbséget mutatott a diákok más csoportjaihoz képest. Ez adta az ötletet, hogy megpróbáljuk következő lépésként egy kétéves drámapedagógiai szakkör létrehozását és működtetését három településen Szendrőlád térségében, melyen reményeink szerint a települések roma és nem roma gyerekeinek többsége egyformán részt vesz majd. Szándékaink szerint a saját életükben,

helyzetükben, környezetükben, kultúrájukban jelenlévő

motívumokkal illetve azok felhasználásával eljátszandó jelenetekkel, arra reflektáló mesékkel, gyakorlatokkal sikerül sikerélményekhez juttatni őket és hosszú távú fejlesztő, nevelő, szocializáló hatást elérnünk. Terveink és reményeink

szerint

ezeken

a

foglalkozásokon

profi

drámavezetők

foglalkoznának a gyerekekkel, együtt játszanának, a gyerekek kipróbálhatnák magukat különféle szerepekben, beleélhetnék magukat a saját életükben jelen lévő helyzetekbe, konfliktusokba, megtapasztalhatnák a „másik oldalt” is, stb. Kéthetente tervezünk egy hosszabb együttlétet a gyerekekkel, a velük töltött órák között eltelő időszakban pedig a helyi, velük folyamatosan kapcsolatban lévő, a profi vezetőkkel végzett munkában szintén résztvevő és eközben tanuló, kiképzésre kerülő segítő, támogató felnőttek a napi foglalkozások, együttlétek során reflektálnának a gyerekekkel az előző foglalkozásra, rajzolnának, mesélnének,

feldolgoznák

momentumokat

és

elismételnék

készülnének

a

a

gyerekre

következő

hatást

alkalomra,

gyakorolt úgynevezett

motívumkeresést is végeznének és a kéthetenkénti foglalkozások előtt mindig átbeszélnék

az

elmúlt

időszakot

a

drámavezetőkkel,

elmondanák

tapasztalataikat, hogyan látták, hogyan csapódtak le a gyerekekben az előző

4



foglalkozáson történtek. Milyen viselkedések, témák, gondolatok voltak jellemzőek, tapasztalható volt-e bármilyen viselkedés a gyerekek változásában. Bármennyire is szívesen látnám a fenntarthatósági és környezetvédelmi szempontok erős jelenlétét, attól félek, az általunk látogatott településeken és gazdasági helyzetben élő csoportok esetében nem nagyon van mozgásterünk, nem tudunk környezetbarát épület átalakításokat vagy fejlesztéseket végezni, mert az anyagi háttere (és a helyiek érdeklődése, fogadókészsége) nem biztosított. Hasznos lenne azonban az anyagi vonzattal nem (vagy szinte egyáltalán nem) járó környezetbarát módszerek és trükkök összegyűjtése és az általunk látogatott településen való propagálása.

5

Kara Veronika / NCTA-2013-2976-Ö / Záró beszámoló A jó gyakorlatok magyarországi adaptációjának főbb lépései

Első lépésünk egy drámapedagógiai szakkör létrehozása három településen Szendrőlád térségében, melyen reményeink szerint a települések roma és nem roma gyerekeinek többsége egyaránt részt vesz majd. Az „utazó drámatábor” tartama alatt a két profi drámavezető kéthetente péntek délután, szombat délelőtt és szombat délután tartana egy-egy foglalkozást a három településen. A résztvevő gyerekkel azok életében, helyzetében, környezetében, kultúrájában jelenlévő motívumokkal illetve azok felhasználásával játszanának el jeleneteket és arra reflektáló meséket, gyakorlatokat. Ezzel a módszerrel véleményem szerint a gyerekek – miközben kellemesen töltik idejüket – önismeretre, magabiztosságra, fejlettebb kifejezésmódra, szociális készségekre tennének szert. Emellett sikerélményekhez jutnának (megtapasztalhatnák, hogy a munkájuk kézzel fogható eredményt hoz – pl. egy előadás, díszletek készítése stb.), ami elengedhetetlen feltétele a hosszú távú fejlesztő, nevelő, szocializáló hatás elérésének. Bármiféle norvég együttműködés feltétele, hogy az általunk támogatott gyerekek angolul tanuljanak, másképpen nem tudnak kommunikálni. Szeretnénk, ha a Szendrőládon épülő vendégház elkészültét követően folyamatosan otthonul szolgálhatna két Norvégiából vagy máshonnan érkező önkéntesnek, akik játékos formában, sok szabadidős tevékenység felhasználásával tanítanák a gyerekeket. Rövid távon másfajta adaptációs lehetőséget nem találok reálisnak.

Kara Veronika / NCTA-2013-2976-Ö / Záró beszámoló A jó gyakorlat alkalmazására kidolgozandó modellprogram szakmai céljai, várható főbb eredményei

Célunk drámapedagógiai szakkör létrehozása három településen Szendrőlád térségében, melyen reményeink szerint a települések roma és nem roma gyerekeinek többsége egyaránt részt vesz majd. Az „utazó drámatábor” tartama alatt a két profi drámavezető kéthetente péntek délután, szombat délelőtt és szombat délután tartana egy-egy foglalkozást a három településen. A résztvevő gyerekkel azok életében, helyzetében, környezetében, kultúrájában jelenlévő motívumokkal illetve azok felhasználásával játszanának el jeleneteket és arra reflektáló meséket, gyakorlatokat. Ezzel a módszerrel véleményem szerint a gyerekek – miközben kellemesen töltik idejüket – önismeretre, magabiztosságra, fejlettebb kifejezésmódra, szociális készségekre tennének szert. Emellett sikerélményekhez jutnának (megtapasztalhatnák, hogy a munkájuk kézzelfogható eredményt hoz – pl. egy előadás, díszletek készítése stb.), ami elengedhetetlen feltétele a hosszú távú fejlesztő, nevelő, szocializáló hatás elérésének. A foglalkozásokon a gyerekek kipróbálhatnák magukat különféle szerepekben, beleélhetnék magukat a saját életükben jelen lévő helyzetekbe, konfliktusokba, megtapasztalhatnák a „másik oldalt” is, stb. A foglalkozások között eltelő időszakban a helyi, velük folyamatosan kapcsolatban lévő, támogató felnőttek a napi foglalkozások, együttlétek során reflektálnának a gyerekekkel az előző foglalkozásra, rajzolnának, mesélnének, feldolgoznák az órákon történteket és készülnének a következő alkalomra. Motívumkeresést végeznének és a foglalkozások előtt mindig átbeszélnék az elmúlt időszakot a drámavezetőkkel, elmondanák tapasztalataikat, hogyan látták, hogyan csapódtak le a gyerekekben az előző foglalkozáson történtek.

Milyen viselkedések, témák, gondolatok voltak jellemzőek, tapasztalható volt-e bármilyen viselkedés a gyerekek változásában.

Záró beszámoló. A tervezett szakmai program összefoglalása

Recommend Documents